﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/10525. számú
törvényjavaslat
az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes
adótörvények módosításáról
Előadó:
Dr. Oszkó Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 2009. szeptember
2009. évi ... törvény
az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények
módosításáról
I. Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
1.	§ Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 13. §-
ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
a)	részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik
fél megtéríti, vagy
b)	a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre
engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben
pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési
eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.”
2.	§ Az Áfa tv. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Azt a közösségi adószámmal egyébként rendelkező beszerzőt, aki (amely) nem élt ugyan az (5)
bekezdésben említett választási jogával, de a termék Közösségen belüli beszerzése kapcsán
közösségi adószámát megadta a termék értékesítőjének, és az annak figyelembevételével járt el, úgy
kell tekinteni, mint aki (amely) erre az ügyletre, valamint az ezt követő összes olyan termék
Közösségen belüli beszerzésére, amelyet részére az előzőekben említett ügylet teljesítésének évét
követő második naptári év végéig teljesítenek, nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az
ott meghatározottak szerint - alkalmazza.”
3.	§ Az Áfa tv. 36. §-a előtti címe és 36. §-ának helyébe a következő cím és rendelkezés lép:
„Különös értelmezési alapelvek
36.	§ (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a)	az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi
szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni, kivéve azt az esetet, ha a nyújtott
szolgáltatást közvetlenül saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére veszi igénybe,
amely esetben az érintett személyt, szervezetet nem adóalanynak kell tekinteni;
b)	a nem adóalany jogi személyt, amely adószámmal rendelkezik, vagy ilyen adószámmal
rendelkeznie kellene, az a) pont értelmében kell adóalanynak tekinteni.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, ezen alfejezet alkalmazásában azt a személyt, szervezetet,
akinek (amelynek) adóalanyisága a 6. § (4) bekezdésén alapul, a részére nyújtott olyan szolgáltatás
viszonylatában, amelynek igénybevétele során egyébként nem adóalanyi minőségében jár el, nem
adóalanynak kell tekinteni.”
4.	§ Az Áfa tv. 37. §-a előtti címe és 37. §-ának helyébe a következő cím és rendelkezés lép:
„Általános szabályok
2
37.	§ (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a
szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig
az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a
szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a
hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.”
5.	§ Az Áfa tv. a 37. § után a következő címmel egészül ki, és 38. §-ának helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Különös szabályok
38.	§ A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői
szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.”
6.	§ Az Áfa tv. 39. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az
a hely, ahol az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe
különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi
szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési
munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.”
7.	§ Az Áfa tv. 40. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„40. § Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása
során ténylegesen megtesznek.”
8.	§ Az Áfa tv. 41. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § (1) Nem adóalany részére nyújtott, a termék Közösségen belüli fuvarozásától eltérő
termékfuvarozás esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során
ténylegesen megtesznek.
(2)	Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye
az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.
(3)	A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli,
amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.
(4)	A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a termék fuvarozásának
a)	indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve
azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;
b)	érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik.”
9.	§ Az Áfa tv. 42. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
3
„42. § Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá
más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése),
ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások
nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.”
10.	§ Az Áfa tv. 43. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) A következő, nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a
hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:
a)	személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
b)	szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;
c)	terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan
kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is.”
11.	§ Az Áfa tv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely,
ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos,
a)	víziközlekedési eszközök esetében 90,
b)	egyéb, az a) pontban nem említett közlekedési eszközök esetében pedig 30
napot meg nem haladó használatát jelenti.”
12.	§ Az Áfa tv. 45. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § (1) Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a
hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása
vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett
személyszállítás tartama alatt teljesül, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a
személyszállítás indulási helye van. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás
külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.”
13.	§ (1) Az Áfa tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel
összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában
pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén
kívül van.”
(2)	Az Áfa tv. 46. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy
hivatásszerűen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely
(2)	bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra.
4
(4)	E § a mérnöki szolgáltatásokra abban az esetben alkalmazható, ha azok jellegadó tartalmuk
alapján nem tartoznak a 39. és 42. §, valamint a 43. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alá.”
14.	§ Az Áfa tv. 49. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § A 37. és 44. §-tól eltérően közlekedési eszközök - ideértve a vasúti kocsikat is - bérbeadása
esetében a teljesítés helye
a)	belföld, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén
kívüli területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése
belföldön van;
b)	a Közösség területén kívüli terület, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés
helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a
Közösség területén kívüli területen van.”
15.	§ Az Áfa tv. 52. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[52. § Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható arra a termék Közösségen belüli beszerzésére,
amelynek a teljesítési helye az 50. § szerint belföld, feltéve, hogy]
„b) a beszerző a Közösség azon tagállamában, ahol ezzel összefüggésben adószámmal
rendelkezik, eleget tett összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének e tagállam joga szerint, amely
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 265. cikkének.”
16.	§ Az Áfa tv. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik,
tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként
-	teljesítés történik
a)	a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás
igénybevevője fizeti, illetőleg
b)	egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.”
17.	§ Az Áfa tv. 60. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja
szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.”
18.	§ Az Áfa tv. 77. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
b)	pont jelölése c) pontra változik:
[(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha]
„b) a kötelezett a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítése vagy bérbeadása esetében az
ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt eláll az ügylettől, és a felek az ügylet kötése
előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a felek a meghiúsulás
bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik;”
19.	§ Az Áfa tv. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla
a)	érvénytelenítéséről gondoskodjon
aa)	a 77. § (1) bekezdésének aa) és ba) alpontjában, (2) bekezdésének a) pontjában említett
esetekben;
5
ab)	a 77. § (2) bekezdésének b) pontjában említett esetben, ha a felek az ügylet kötése előtt
fennálló helyzetet állítják helyre;
b)	adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben.”
20.	§ Az Áfa tv. 85. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Mentes az adó alól:]
,,m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató -
ilyen minőségében - teljesít
ma) természetes személynek, aki azt sportolása, testedzése érdekében veszi igénybe, vagy
mb) olyan egyéb személy, szervezet részére, amely azt természetes személy javára történő
közvetlen biztosítása érdekében veszi igénybe,
kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást,
testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;”
21.	§ Az Áfa tv. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés
a)	és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő
ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.”
22.	§ Az Áfa tv. 127. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére
álljon]
„b) a 120. § b) pontjában említett esetek közül:
ba)	termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését
tanúsító számla, illetőleg
bb)	egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet
teljesítését tanúsító számla, illetőleg - ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az
adóalany személyes rendelkezésére - mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű
megállapításához szükségesek;”
23.	§ Az Áfa tv. a 138. §-a előtti címe előtt a következő 137/A. §-sal egészül ki:
„137/A. § Az az adóalany, akinek (amelynek) belföldön állandó telephelye van, és úgy értékesít
terméket, nyújt szolgáltatást, hogy belföldi állandó telephelye az előzőekben említett ügylet
teljesülésében nem érintett, e fejezet alkalmazásában nem minősül belföldön gazdasági céllal
letelepedettnek.”
24.	§ Az Áfa tv. 140. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a)	a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő - a 36. §
értelmében vett - adóalany,
b)	a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a
szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs
belföldön.”
25.	§ Az Áfa tv. 165. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
6
[(1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha]
„b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét
legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett időpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő
eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.”
26.	§ Az Áfa tv. 168. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany esetében
számla a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása teljesítését tanúsító olyan okirat is, amely a
Közösség azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, tartalmában megfelel - e
tagállam joga szerint - a Héa-irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek.”
27.	§ Az Áfa tv. 193. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a
jelenlegi d)-f) pontok jelölése e)-g) pontokra változik:
[(1) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes
minőségében]
„d) a külföldön teljesített szolgáltatásnyújtása esetében;”
28.	§ Az Áfa tv. 195. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a)	a 11. § (2) bekezdésének a) pontja,
b)	a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,
c)	a 188. § (3) bekezdésének b)-d) pontjai és
d)	a 193. § (1) bekezdésének d) pontja
szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében az adóalany jogosult az alanyi
adómentesség időszakában keletkezett, az a)-d) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó
levonására.
(3)	A (2) bekezdés szerinti jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására
vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a)	a (2) bekezdés c) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az
előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t,
b)	a (2) bekezdés d) pontjában említett esetben az adólevonási jog terjedelmére a 121. § a)
pontját
kell alkalmazni.”
29.	§ Az Áfa tv. 206. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E fejezet alkalmazásában]
„c) utas: az, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást
ca)	nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg
cb)	egyéb, a ca) alpont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára
veszi igénybe, és erről a teljesítést megelőzően az utazásszervezőnek nyilatkozik;”
30.	§ Az Áfa tv. 244. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„244. § (1) Az az adóalany,
7
a)	akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helyére, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére a (2) és (3) bekezdésben
meghatározottak teljesülnek, és
b)	aki (amely) belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba)	a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2) bekezdése és a 116. §
szerint adómentes termékfuvarozást és termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó
szolgáltatásnyújtást,
bb)	a 105. § szerint adómentes személyszállítást,
bc)	a 139-141. §-okban felsorolt eseteket, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
jogosult az adó e fejezet szerinti visszatéríttetésére.
(2)	Az adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog abban az esetben illeti meg, ha az adóvisszatérítési
időszakban [251/B. § (1) bekezdése]
a)	gazdasági célú letelepedési helye nem belföldön, hanem a Közösség valamely más
tagállamában van, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye van nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában (a
továbbiakban: a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany);
b)	gazdasági célú letelepedési helye a 8/A. számú mellékletben felsorolt államok
valamelyikében vagy olyan harmadik államban van, amely állammal a Magyar Köztársaság az adó
kölcsönös visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött (a továbbiakban együtt: elismert
harmadik állam), gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye van elismert harmadik államban (a továbbiakban: elismert harmadik államban letelepedett
adóalany)
(e fejezet alkalmazásában - eltérő rendelkezés hiányában - a) és b) pont a továbbiakban együtt:
belföldön nem letelepedett adóalany).
(3)	Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán vagy az elismert
harmadik államon kívül más harmadik államban is van gazdasági célú letelepedési helye, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, adó-visszatéríttetésre
az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú
letelepedési helyének betudhatóan, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a
lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének betudhatóan folytat adóalanyi minőségét
megalapozó gazdasági tevékenységet, amely a Közösség valamely más tagállamában vagy elismert
harmadik államban van.”
31.	§ Az Áfa tv. 245. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„245. § A 244. § (2) bekezdésének b) pontjában említett, az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló
nemzetközi megállapodás Magyar Köztársaság részéről történő megkötésének feltétele, hogy az
érintett harmadik állam
a)	alkalmazzon olyan adót, amely megfelel a 258. § (2) bekezdésében meghatározottaknak,
valamint
b)	vállaljon kötelezettséget arra, hogy az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló nemzetközi
megállapodás tényleges hatálybalépésének időpontjától kezdődően saját jogának megfelelően és
hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítja az adó-visszatéríttetési jogot annak az adóalanynak,
akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.”
32.	§ Az Áfa tv. 246. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
8
„246. § A belföldön nem letelepedett adóalany - az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül -
nem alapíthat adó-visszatéríttetési jogot arra az előzetesen felszámított adóra,
a)	amelyet egy másik adóalany - akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében - tévesen
vagy egyéb okból jogszabálysértően hárított át;
b)	amely olyan termék beszerzését terheli, amelynek értékesítése a 89. § vagy 98. § (1)
bekezdésének b) pontja értelmében mentes az adó alól, vagy az ott meghatározottak szerint mentes
lenne az adó alól;
c)	amely ingatlan beszerzését terheli.”
33.	§ Az Áfa tv. 247. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„247. § (1) Abban a mértékben, amilyen mértékben a belföldön nem letelepedett adóalany által
belföldön beszerzett, importált terméket és belföldön igénybe vett szolgáltatást
a)	a 121. §-ban felsorolt ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, illetőleg
b)	olyan ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, amelyek esetében a 139-
141. §-ok szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
a belföldön nem letelepedett adóalany jogosult a termék beszerzését, importját és szolgáltatás
igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adó [120. § a), c) és d) pontjai] visszatéríttetésére.
(2)	Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga
kiterjed a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra is.
(3)	Az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezések közül a 119., 124-128., 132.
és 133. §-okat, valamint a 204. § (2) bekezdését az adó-visszatéríttetési jogra is megfelelően
alkalmazni kell.”
34.	§ Az Áfa tv. 248. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„248. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog egészében abban az esetben illeti meg a belföldön nem
letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint -
letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint kizárólag adólevonásra jogosító
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően az adó-visszatéríttetési jog részlegesen illeti meg a belföldön nem
letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint -
letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint egyaránt teljesít adólevonásra
jogosító és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást. Ebben az esetben az adó-
visszatéríttetési jog az előzetesen felszámított adónak arra az arányos részére terjed ki, amilyen
arányban a belföldön nem letelepedett adóalany abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3)
bekezdése szerint - letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint jogosult az
adólevonásra jogosító termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében adólevonási jogát
gyakorolni (a továbbiakban: levonási arány).
(3)	Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított
adóra. Ebben az esetben az adó-visszatéríttetési jog egészében illeti meg a belföldön nem
letelepedett adóalanyt.”
35.	§ Az Áfa tv. 249. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
9
„249. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog érvényesítése a belföldön nem letelepedett adóalany erre
irányuló, az állami adóhatóság jogszabályban kijelölt szervéhez (e fejezet alkalmazásában a
továbbiakban: állami adóhatóság) címzett írásos kérelmére történik (a továbbiakban: adó-
visszatéríttetési kérelem).
(2)	A Közösség más tagállamában letelepedett adóalany esetében az adó-visszatéríttetési jog
érvényesítésének feltétele, hogy adó-visszatéríttetési kérelme a nem a visszatérítés helye szerinti
tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK
irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló
2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héavisszatérítési-irányelv) rendelkezéseit átültető
tagállami jogszabálynak megfelelően az állami adóhatóság rendelkezésére álljon.
(3)	Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetési kérelmet
közvetlenül az állami adóhatósághoz nyújtja be.
(4)	Az adó-visszatéríttetési kérelemben közölt információkat, illetőleg az azzal egyidejűleg vagy
később megteendő egyéb írásos információkat és nyilatkozatokat magyar, illetőleg angol nyelven
lehet megadni.
(5)	A Közösség más tagállamában, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra
vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját
külön jogszabály állapítja meg.”
36.	§ Az Áfa tv. 250. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„250. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga
olyan termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított
adóra terjed ki, amelynél az ügylet adóalapja
a)	üzemanyag esetében eléri vagy meghaladja a 250,
b)	egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig eléri vagy meghaladja az 1 000
eurónak megfelelő pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet
teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okiratról készített
másolatot az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtásával egyidejűleg, annak mellékleteként csatolni
kell.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. § (2)-(4)
bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.”
37.	§ Az Áfa tv. 251. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„251. § (1) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelemnek az állami adóhatósághoz
történt érkeztetéséhez képest az adó-visszatéríttetési kérelemben közölt adó-visszatéríttetési jog
terjedelme az évközben alkalmazott ideiglenes levonási arány és az év egészére vonatkozó végleges
levonási arány mértékbeli eltérése miatt utólag változik, a belföldön nem letelepedett adóalany
a)	köteles a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére
visszatérített előzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó-
visszatéríttetési jog terjedelme csökken;
b)	jogosult a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére
visszatérített előzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó-
visszatéríttetési jog terjedelme nő.
10
(2)	A kiigazítást az év egészére vonatkozó végleges levonási arány mértékének megállapítását
követő első olyan adó-visszatéríttetési kérelemben kell, illetőleg lehet elvégezni, amely az (1)
bekezdés szerint érkeztetett adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt adóvisszatérítési időszak
naptári évét követi.
(3)	Abban az esetben, ha a kiigazítás a (2) bekezdés szerint azért nem végezhető el, mert a
belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmet nem nyújt be, a kiigazítást a
251/C. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, az állami adóhatósághoz címzett, erre
irányuló írásos nyilatkozattal kell, illetőleg lehet pótolni.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésének módjára is a 249.
§ (2)-(4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.”
38.	§ Az Áfa tv. a 251. § után a következő 251/A-251/N. §-okkal egészül ki:
„251/A. § (1) Az adó-visszatéríttetési kérelem az adóvisszatérítési időszakban keletkezett
előzetesen felszámított adót tartalmazhatja.
(2) Az (1) bekezdésen kívül az adó-visszatéríttetési kérelem azt az előzetesen felszámított adót is
tartalmazhatja, amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó-visszatéríttetési kérelmet,
de amely az adott naptári évben keletkezett.
251/B. § (1) Az adóvisszatérítési időszak nem haladhatja meg az 1 naptári évet, és nem lehet
kevesebb 3 naptári hónapnál, kivéve, ha az adó-visszatéríttetési kérelem olyan időszakra
vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó része.
(2) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelem
a)	1 naptári évnél rövidebb, de legalább 3 naptári hónapot elérő adóvisszatérítési időszakra
vonatkozik, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 400,
b)	1 naptári évre vagy olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál
kevesebb fennmaradó része, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet
kevesebb 50
eurónak megfelelő pénzösszegnél.
251/C. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany a tárgy naptári évre vonatkozó
adó-visszatéríttetési kérelmet legkésőbb a tárgy naptári évet követő év szeptember 30. napjáig
nyújthatja be úgy, hogy a kérelemnek eddig az időpontig az állami adóhatósághoz be is kell
érkeznie. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(2)	Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany tárgy naptári évre
vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelméről - egyéb elutasító ok hiányában - abban az esetben dönt
érdemben, ha azt a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany igazoltan legkésőbb a tárgy
naptári évet követő év szeptember 30. napjáig - a 249. § (2) bekezdése szerint - benyújtotta. A
határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(3)	Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési
kérelmét elutasítja, ha az adó-visszatéríttetési kérelmet annak ellenére továbbították, hogy azt a
Héavisszatérítési-irányelv
11
a)	15. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem tekinthették volna
benyújtottnak, vagy
b)	18. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem továbbíthatták
volna.
251/D. § (1) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési eljárás során az Art.-nek az elektronikus
kapcsolattartására vonatkozó szabályai szerint jár el azzal, hogy külön jogszabályban meghatározott
esetben a kapcsolattartásra a központi elektronikus szolgáltató rendszeren kívüli számítógépes
rendszeren keresztül - elektronikus levél útján - is van lehetőség.
(2) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról a
Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyt elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.
251/E. § (1) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelemről - ha e törvény másként nem
rendelkezik - 4 hónapon belül dönt.
(2) Az adó-visszatéríttetési kérelemről szóló döntését az állami adóhatóság kizárólag elektronikus
úton közli a Közösség más tagállamában letelepedett adóalannyal.
251/F. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság a rendelkezésre álló adatok, egyéb
információk alapján úgy ítéli meg, hogy az adó-visszatéríttetési kérelemről megalapozott döntés
nem hozható, a 251/E. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül - írásos megkereséssel -
kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet
a)	a belföldön nem letelepedett adóalanytól,
b)	attól a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságtól, amely a belföldön nem
letelepedett adóalanyt, mint abban az államban - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett
adóalanyt nyilvántartásba vette, valamint
c)	harmadik féltől, ha alapos okkal feltehető, hogy az adó-visszatéríttetési kérelem
elbírálásához érdemben tud hozzájárulni.
(2)	Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az állami adóhatóság további 1
alkalommal - szintén írásos megkereséssel - pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is
kérhet.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti írásos megkeresés magában foglalhatja a belföldön nem
letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és
d)	pontjában említett okirat eredeti példánya vagy annak hiteles másolata benyújtásának előírását,
ha alapos kétség merült fel az adó-visszatéríttetés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért előzetesen
felszámított adó összegszerűsége tekintetében. Erre az esetre a 250. § (1) bekezdésében
meghatározott összeghatárok nem vonatkoznak.
(4)	A válaszadásra nyitva álló határidő 1 hónap, amely az (1) és (2) bekezdésben említett
megkeresés közlésétől számítandó.
251/G. § (1) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtója a Közösség más
tagállamában letelepedett adóalany, az állami adóhatóság a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében
említett megkeresését a 251/F. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott címzettekkel
kizárólag elektronikus úton közli, és e címzettek válaszát szintén kizárólag elektronikus úton
fogadja, kivéve, ha a megkeresés alapján a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany
nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett
12
okirat eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell benyújtani, és az nem elektronikus
formában létrehozott okirat.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Közösség más tagállamában
letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmének elbírálása során szintén az ott meghatározott
kizárólagos elektronikus kapcsolattartás alkalmazandó abban az esetben is, ha az állami adóhatóság
nyilvántartása szerint a 251/F. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott címzett rendelkezik
az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.
251/H. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság élt a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében
meghatározott jogával, az adó-visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz
érkeztetésétől számított 2 hónapon belül, vagy ha a megkeresésre érdemben nem kapott hiánytalan
választ, a 251/F. § (4) bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 2 hónapon belül dönt.
(2) Abban az esetben azonban, ha az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem
elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, a döntésre nyitva álló határidő - az (1) bekezdéstől
függetlenül - nem haladhatja meg
a)	a 7 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (1) bekezdésben, illetőleg
b)	a 8 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (2) bekezdésben
meghatározott jogával élt.
251/I. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem
elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, az adóvisszatérítésről a döntés meghozatalával
egyidejűleg, de legkésőbb az attól számított 10 munkanapon belül intézkedik.
(2)	Az adóvisszatérítés banki átutalással történik, a belföldön nem letelepedett adóalany által az
adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt bankszámlájára. Az adóvisszatérítés napjának az a nap
számít, amelyen az átutalásra az állami adóhatóság megbízást adott.
(3)	Az adóvisszatérítés banki átutalásának költsége a belföldön nem letelepedett adóalanyt terheli,
ha az átutalás nem belföldön vezetett bankszámlájára történik. Ebben az esetben a költség a
visszatérítendő adóból tartandó vissza.
(4)	Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adóvisszatérítést késedelmesen teljesíti, a
késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Nem terheli
kamatfizetési kötelezettség az állami adóhatóságot, ha a belföldön nem letelepedett adóalany a
251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresésre a döntésre nyitva álló határidőn belül
érdemben nem adott hiánytalan választ.
251/J. § Az állami adóhatóság a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet
teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okiratot, amelyet
eredeti példányban vagy hiteles másolatban nyújtottak be, és az nem elektronikus formában
létrehozott okirat, legkésőbb az adó-visszatéríttetési kérelemről szóló döntés meghozatalával
egyidejűleg visszaküldi a belföldön nem letelepedett adóalanynak.
251/K. § (1) A visszatérített adót a belföldön nem letelepedett adóalany köteles visszafizetni, ha a
visszatérítés - akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében - az adó-visszatéríttetési jog
keletkezésekor fennálló vagy azt követően beálló jogszabálysértés következtében történt.
13
(2) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany az (1) bekezdésben meghatározott
kötelezettségét megállapító döntésnek nem tesz eleget, az állami adóhatóság
a)	a visszafizetendő adót a belföldön nem letelepedett adóalanyt megillető esedékes
visszatérítendő adóból levonhatja, vagy
b)	a belföldön nem letelepedett adóalany további adó-visszatéríttetési jogának érvényesítésére
irányuló eljárást vagy eljárásokat felfüggesztheti mindaddig, amíg visszafizetési kötelezettségének
eleget nem tesz.
251/L. § (1) Az állami adóhatóság a visszatérített adót érintő, a 251. § (1) bekezdésében
meghatározott
a)	kiigazítást a 251. § (2) bekezdése szerinti esetben az ott említett adó-visszatéríttetési
kérelem elbírálása során veszi figyelembe;
b)	kiigazításról a 251. § (3) bekezdése szerinti esetben az ott említett nyilatkozat elbírálása
alapján dönt, és intézkedik a kiigazítással érintett különbözet visszafizetési kötelezettségének
előírásáról vagy átutalásáról.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásra egyebekben az adó-visszatéríttetési jog
érvényesítésére irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
251/M. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetési kérelmet,
a kérelem mellékleteként csatolandó vagy később benyújtandó okiratokat és egyéb írásos
nyilatkozatokat - ha e fejezet rendelkezéseiből kifejezetten más nem következik - elektronikus
formában és elektronikus úton is benyújthatja az állami adóhatósághoz, feltéve, hogy adó-
visszatéríttetési kérelmében elektronikus kapcsolattartásra szolgáló címet is megjelöl, egyúttal
nyilatkozik arról is, hogy rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.
Ebben az esetben az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési eljárás során a 251/D. § (1)
bekezdésében meghatározottak szerint jár el.
(2) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany mellett az állami adóhatóság szintén az (1)
bekezdésben említett, az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerint jár el az
elismert harmadik államban letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmének elbírálása során
a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresésének a 251/F. § (1) bekezdésének b) és c)
pontjában meghatározott címzettekkel történő közlése során, ha azok - az állami adóhatóságnak a
címzettek bejelentése, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalany bejelentése
alapján vezetett nyilvántartása szerint - rendelkeznek az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges
eszközökkel.
251/N. § (1) Az e fejezetben szabályozott adó-visszatéríttetési jog illeti meg a 200. § (3)
bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt is azzal, hogy
a)	adó-visszatéríttetési joga kizárólag a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított
adóra terjed ki;
b)	adó-visszatéríttetési jogát az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó
szabályok szerint érvényesítheti.
(2)	A 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó-visszatéríttetési
kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg.”
39.	§ Az Áfa tv. 253. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi
szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
14
„(2) Az (1) bekezdés szerinti jogát az adóalany az elismert harmadik államban letelepedett
adóalanyra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti azzal, hogy esetében
a)	a 244. § helyett a 252. § alkalmazandó;
b)	az e fejezet szerinti jogállást nem kell igazolni.”
40.	§ Az Áfa tv. 259. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[259. § E törvény alkalmazásában]
„2. állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására
huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a
gazdasági tevékenység - székhelyhez képesti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is
ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak
annyiban, amennyiben a 37. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adóalany kereskedelmi
képviselete a legközvetlenebbül érintett;”
41.	§ Az Áfa tv. 260. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató
személyt, szervezetet [100. § (2) bekezdése] terhelő igazolási kötelezettségeket, az adó-
vis szatén ttetési kérelmek kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási
szabályait;
b)	a Közösség más tagállamában [244. § (2) bekezdésének a) pontja] és az elismert harmadik
államban [244. § (2) bekezdésének b) pontja] letelepedett adóalanyra, valamint a 200. § (3)
bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem
kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját, továbbá az elismert harmadik államban
letelepedett adóalanyt és a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt terhelő
igazolási kötelezettségeket;
c)	a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugtakibocsátási kötelezettség
kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazgatási
azonosítására vonatkozó szabályokat.”
42.	§ Az Áfa tv. 268. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő h) ponttal egészül ki:
[268. § Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést
szolgálja:]
,,g) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:
ga)	a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési
szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-
adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról;
gb)	a Tanács 2007/75/EK irányelve (2007. december 20.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékekre vonatkozó egyes
átmeneti rendelkezések tekintetében történő módosításáról;
gc)	a Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. február 12.) a 2006/112/EK irányelvnek a
szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról;
gd)	a Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás
elleni küzdelem érdekében történő módosításáról;
15
ge)	a Tanács 2009/47/EK irányelve (2009. május 5.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről
szóló 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő
módosításáról;
h)	a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti
tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK
irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról.”
43.	§ (1) Az Áfa tv. 4. számú melléklete e törvény 1. melléklete szerint módosul.
(2)	Az Áfa tv. a 8. számú melléklet után az e törvény 2. melléklete szerinti 8/A. számú melléklettel
egészül ki.
II.	Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
44.	§ Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 16. §-ának (2) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki,
és jelenlegi (3)-(6) bekezdéseinek számozása (5)-(8) bekezdésekre változik:
„(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles
a)	a termék importja,
b)	az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint termék Közösségen belüli beszerzésének
minősülő beszerzés,
c)	az általános forgalmi adóról szóló törvény 140. §-ában foglaltak fennállása, valamint
d)	az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-ában foglaltak fennállása
esetén az általános forgalmi adót megfizetni.
(3)	Az adóalany a (2) bekezdés c) pontja alapján fizetendő általános forgalmi adót, feltéve, hogy a
szolgáltatást a Közösségen kívül letelepedett adóalanytól vette igénybe, és a (2) bekezdés d) pontja
alapján fizetendő általános forgalmi adót az adóévre vonatkozó evabevallásában megállapítja és
bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(4)	Az adóalany a Közösség másik tagállamából történő beszerzései tekintetében az általános
forgalmi adóról szóló törvény 20. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott személyekkel,
szervezetekkel, a 36-49. §-ainak, 140. §-ának és a 142. § (3) bekezdése a) pontjának alkalmazása
tekintetében pedig a belföldön nyilvántartásba vett áfaalanyokkal esik egy tekintet alá.”
III.	Fejezet
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
45.	§ (1) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 22. §-a (1)
bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével
egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
,,e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi
kapcsolatot kíván létesíteni,”
(2) Az Art. 22. §-ának (5)-(9) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
16
„(5) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a
kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet
választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású
adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya bejelenti az állami adóhatóságnak, ha az
adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított
összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja. Az adózó bejelentését azon termékbeszerzését
megelőzően teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. A kizárólag adólevonásra nem
jogosító tevékenységet folytató, az alanyi adómentességet választó, a kizárólag mezőgazdasági
tevékenységet folytató, különleges jogállású közösségi adószámmal nem rendelkező általános
forgalmiadó-adóalany, közösségi adószáma megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál
előzetesen bejelenti, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak
szolgáltatást nyújt, illetőleg tőle szolgáltatást vesz igénybe.
(6)	Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a
kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet
választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású
adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha a tárgyévet megelőző évben általa
az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített
ellenértéke nem haladja meg a 10 000 eurót és a Közösségen belül beszerzett termékek utáni
általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a tárgyévben választása alapján belföldön kívánja
teljesíteni, választását a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig jelenti be az állami
adóhatóságnak. Amennyiben a tárgyévet megelőző évben nem volt Közösségen belüli beszerzése, e
választását a tárgyévre a tárgyévi első Közösségen belüli beszerzését megelőzően jelenti be.
(7)	Az állami adóhatóság az (5) és (6) bekezdés szerinti bejelentés alapján az adózó részére
közösségi adószámot állapít meg. Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre
kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az
alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató,
különleges jogállású adóalany, ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának
különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék közösségen belülről történő
beszerzése miatt belföldön keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését
megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.
(8)	Ha a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi
adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges
jogállású adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvény 20. §-ának (7) bekezdése alkalmazása
során közösségi adószámát megadta a termék értékesítőjének, e tényt az e rendelkezéssel érintett
első Közösségen belüli beszerzés teljesítésének napját követő hónap 20. napjáig jelenti be az állami
adóhatósághoz.
(9)	Ha az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel
bíró adóalanynak terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, vagy tőle szolgáltatást vesz igénybe, az
értékesítést, a szolgáltatásnyújtást vagy a szolgáltatás igénybevételét megelőzően köteles közösségi
adószámot kérni az állami adóhatóságtól.”
46.	§ Az Art. 54. §-a (5) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési
támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi
17
a)	az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról
szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem
tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét (elnevezését),
adószámát, székhelyét, telephelyét; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a
csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok nevét (elnevezését),
adószámát, székhelyét, telephelyét, illetve a csoportos általános forgalmiadó-alanyiságot
engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját;”
47.	§ Az Art. 66. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A követelésre vonatkozó, valamint a megkereső hatóság székhelye szerinti államban
kibocsátott végrehajtható okirattal kapcsolatos jogorvoslati kérelmet a megkereső hatósághoz kell
előterjeszteni. A magyar hatóság a hozzá előterjesztett jogorvoslati kérelmet - joghatóság
hiányában, érdemi vizsgálat nélkül - végzéssel elutasítja, ha a kötelezett (egyéb érdekelt) e
rendelkezés megsértésével a jogorvoslati kérelmet a megkeresett hatóságként eljáró magyar
adóhatósághoz vagy a Magyar Köztársaság területén más közigazgatási hatósághoz terjesztette elő.”
48.	§ Az Art. 68. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg.
(2)	A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság a végrehajtást
elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a tartozás fedezetét biztosító végrehajtási
cselekmények foganatosításának napjáig, illetve a tartozás megfizetésének napjáig az e törvényben
meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó
pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.
(3)	A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetést követően, e törvény
fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazásával az adóhatóság a kötelezett részére
fizetési könnyítést engedélyezhet. Ha a kötelezett a tartozást a pótlékköteles fizetési könnyítés
engedélyezését követően teljesíti, e pótlék a megkereső adóhatóságot illeti meg.”
49.	§ Az Art. 70. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságát
jogsegélykérés céljából az e törvényben foglalt együttműködési szabályoknak megfelelően
megkeresheti. A kapcsolattartó közigazgatási szerv a jövedelem-, nyereség-, vagyonadóval
kapcsolatos megkeresését a következő adónemekre vonatkozóan adja ki: személyi jövedelemadó,
társasági adó, osztalékadó, az egyes nagyértékű vagyontárgyakat terhelő adó, építményadó,
telekadó.”
50.	§ Az Art. 85/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (a továbbiakban: adóhatósági igazolás) az adóhatóság
hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló
állapotnak megfelelő, az adózó által kért és a jogszabályban előírt adattartalommal állítja ki, feltéve,
hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adóhatósági
igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Az adózó együttes adóigazolás kiállítását kérheti. Az
együttes adóigazolás tartalmazza az adózó állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozását és a
18
vámhatóságnál nyilvántartott adó- és vámtartozását, illetőleg azok hiányát. Az együttes adóigazolás
kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek minősül. Az együttes
adóigazolás kiállításához szükséges adó- és vámtartozást érintő adatok beszerzése érdekében az
állami adóhatóság keresi meg a vámhatóságot, mely a megkeresést haladéktalanul teljesíti.”
51.	§ Az Art. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg
bizonylat idegen nyelven áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem
lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak hiteles magyar nyelvű fordítását az adóhatóság részére
átadni. Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről
szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem
magyar nyelven készíti el, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó
köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az
adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - átadni. A felhívástól a kötelezettség
teljesítéséig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell
hagyni.”
52.	§ Az Art. 172. §-ának (1) bekezdése a következő ny) ponttal egészül ki:
[(1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500
ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha]
„ny) az általános forgalmi adóról szóló törvény 206. § (1) bekezdés c) pontja szerint utasként
az utazásszervezési szolgáltatás nem adóalanyként, nem adóalanyi minőségben vagy saját nevében
és javára történő igénybevételéről valótlan nyilatkozatot tesz.”
53.	§ (1) Az Art. 175. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására, illetve a 8. számú melléklet
szerint összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózó az e kötelezettség keletkezése
időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási
kötelezettségét elektronikus úton teljesíti.”
(2)	Az Art. 175. §-ának (13) bekezdése a következőj) ponttal egészül ki:
[(13) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az adóügyek elektronikus
intézésére vonatkozó eljárások keretében rendeletben szabályozza]
„j) az Európai Közösség más tagállamában és az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint
elismert harmadik államban letelepedett adóalanynak belföldön, illetve a belföldön letelepedett
adóalanynak az Európai Közösség más tagállamában érvényesített visszatéríttetési kérelmével
(kiigazítási nyilatkozatával) kapcsolatos eljárás rendjének, ideértve az elektronikus levélben (e-
mailen) történő ügyintézés”
[módját és technikai feltételeit.]
(3)	Az Art. 175. §-a a következő (25) bekezdéssel egészül ki:
„(25) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a
belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség más tagállamában érvényesíthető
hozzáadottértékadó-visszatéríttetési kérelme, kiigazítási nyilatkozata adattartalmára, formátumára,
kitöltésének módjára vonatkozó részletes szabályokat.”
19
54.	§ Az Art. 178. §-a a következő 34. ponttal egészül ki:
[178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok
alkalmazásában]
„34. kereskedelmi kapcsolat: a termékbeszerzés és értékesítés - ideértve az általános forgalmi
adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes
termékértékesítést is -, valamint a szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel.”
55.	§ (1) Az Art. 181. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény 3. §-ának (3) bekezdése, 9. §-a, 16-23. §-a, 24. §-ának (1)-(4) és (8) bekezdése, 26.
§-a, 31. § (1) bekezdése, 33. § (9) bekezdése, 47. §-a, 79. §-a, 88. §-ának (6)-(7) bekezdései, 125. §-
ának (1) bekezdése, 175. § (1) és (3) bekezdése, 175. § (12) bekezdése c) pontja, 176. § (2)
bekezdése, 181/A. §-a, 1. számú mellékletének A/B/3/a)-f) pontjai, 3. számú mellékletének H) pontja,
8., 9. és 10. számú melléklete - az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel, illetve a számvitelről
szóló törvénnyel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:
a)	a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről,
b)	a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési
szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-
adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról,
c)	a Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. február 12.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről
szóló 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő
módosításáról,
d)	a Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó-
rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás
elleni küzdelem érdekében történő módosításáról,
e)	a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti
tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK
irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról.”
(2)	Az Art. 181. §-a (2) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény 56-59. §-ai és 11. számú melléklete a következő uniós jogi aktusoknak való
megfelelést szolgálják:”
(3)	Az Art. 181. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvény 60-70. §-ai és 11. számú melléklete az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és
egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló
2008/5 5/EK tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálják, és a 2008/5 5/EK tanácsi irányelv
egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló
1179/2008/EK rendelettel összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak.”
56.	§ Az Art. a 181. § után a következő 181/A. §-sal egészül ki:
„181/A. § Ha az állami adóhatóság közösségi jogi aktus rendelkezése alapján az Európai Bizottság
vagy az Európai Közösség más intézménye, ügynöksége részére személyes adatot nem tartalmazó,
statisztikai célú, illetve a közösségi jogi aktus alkalmazásának eredményeit összegző
20
adatszolgáltatást, információ átadást teljesít, azt egyidej űleg az adópolitikáért felelős miniszter
részére is megküldi.”
57.	§ (1) Az Art. 1. számú melléklete e törvény 3. melléklete szerint módosul.
(2)	Az Art. a 7. számú melléklet után az e törvény 4., 5. és 6. melléklete szerinti 8., 9. és 11. számú
melléklettel egészül ki, egyidejűleg jelenlegi 8. számú mellékletének számozása 10. számú
mellékletre változik.
IV.	Fejezet
Záró rendelkezések
Hatályba léptető rendelkezések
58.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2010. január 1. napján lép hatályba,
rendelkezéseit - a (3)-(14) bekezdésekben, valamint a 62. §-ban foglalt eltérésekkel - ettől az
időponttól kezdődően kell alkalmazni.
(2)	E törvény 60. §-ának (6) és (10) bekezdése 2010. január 2-án lép hatályba.
(3)	Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 20. §-ának (7) bekezdését, 37-45. §-ait, 46. §-ának (1), (3)
és (4) bekezdéseit, 58. §-ának (2) bekezdését, 60. §-ának (5) bekezdését, 85. §-a (1) bekezdésének
m) pontját, 137/A. §-át, valamint 140. §-át azokban az esetekben kell alkalmazni először,
amelyekben a teljesítés vagy - ha a fizetendő adót a teljesítéshez képest korábban kell megállapítani
-	a fizetendőadó-megállapítási kötelezettség e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően
áll be.
(4)	Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 77. §-a (2) bekezdésének b) pontját azokban az esetekben
kell alkalmazni először, amelyekben az ügylet ott említett meghiúsulása e törvény
hatálybalépésének napján vagy azt követően történik.
(5)	Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 127. §-a (1) bekezdésének b) pontját azokban az esetekben
kell alkalmazni először, amelyekben az adólevonási jog keletkezése e törvény hatálybalépésének
napján vagy azt követően történik.
(6)	A Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyokra az Áfa tv. e törvénnyel megállapított
244-248. §-ait, 249. §-ának (1), (2) és (4) bekezdéseit, 250. §-át, 251. §-a (1)-(3) bekezdéseit és (4)
bekezdésének a) pontját, 251/A. §-át, 251/B. §-ának (1) bekezdését, 251/C. §-ának (2)-(4)
bekezdéseit, valamint 251/D-251/L. §-ait azokban az esetekben kell alkalmazni először,
amelyekben az adó-visszatéríttetési kérelmet e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően
nyújtották be.
(7)	A Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyokra az Áfa tv. e törvénnyel megállapított
251/B. §-ának (2) bekezdését azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adó-
visszatéríttetési jog e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően keletkezik.
(8)	Az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyokra és a 200. § (3) bekezdésében említett
nem adóalany jogi személyekre az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 244-248. §-ait, 249. §-ának
(1), (3) és (4) bekezdéseit, 250. §-át, 251. §-a (1)-(3) bekezdéseit és (4) bekezdésének b) pontját,
251/A. és 251/B. §-át, 251/E. §-ának (1) bekezdését, 251/F. §-át, 251/H-251/M. §-ait, valamint
21
251/N. §-ának (1) bekezdését azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adó-
visszatéríttetési jog e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően keletkezik.
(9)	Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 253. §-ának (2) bekezdését azokban az esetekben kell
alkalmazni először, amelyekben az adó-visszatéríttetési jog e törvény hatálybalépésének napján
vagy azt követően keletkezik.
(10)	Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 4. számú mellékletének 25. pontját azokban az esetekben
kell alkalmazni először, amelyekben a termék kiraktározásának indítványozása e törvény
hatálybalépésének napján vagy azt követően történik.
(11)	Az Art. e törvénnyel megállapított 22. § (1) bekezdés e) pontja, 22. § (5)-(9) bekezdése és 178.
§-ának 34. pontja e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy e rendelkezéseket
a 2009. december 31. napját követően előterjesztett kérelmekre, bejelentésekre kell alkalmazni. Az
adózó a közösségi kapcsolat keretében nyújtott vagy igénybe vett szolgáltatásra vonatkozó, Art. 22.
§ (5) vagy (9) bekezdése szerinti előzetes kérelmét, bejelentését e rendelkezések hatálybalépésének
napjától előterjesztheti az állami adóhatósághoz, mely alapján az állami adóhatóság a közösségi
adószámot 2010. január 1-i hatállyal állapítja meg.
(12)	Az Art. e törvénnyel megállapított 95. § (2) bekezdését a hatálybalépéskor jogerősen el nem
bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve
esedékessé vált kötelezettségekre is alkalmazni kell.
(13)	Az Art. e törvénnyel megállapított 9. számú mellékletét a hatálybalépést követően benyújtott
visszatéríttetési kérelmekre kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kérelem a hatálybalépést
megelőző visszatéríttetési időszakra vonatkozik.
(14)	Az Art. e törvénnyel megállapított 175. §-ának (9) bekezdését és 8. számú mellékletét a 2009.
december 31. napját követő adómegállapítási időszakokra kell alkalmazni. Ha a 2009. év bármely
naptári negyedévében a közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany az általános
forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
valamint a 91. §-ának (2) bekezdése szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékértékesítésének
tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke
meghaladja a 100 000 eurónak megfelelő pénzösszeget, az adózó a 2010. évben havi gyakorisággal
tesz eleget összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettségének. Az euróban meghatározott összeg
forintra való átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény átváltási árfolyamról szóló 256.
§-át kell alkalmazni.
Módosító rendelkezések
59.	§ (1) Az Áfa tv.
a)	8. §-a (4) bekezdésének első mondatában a „minősül egy adóalanynak” szövegrész helyébe
a „minősül - ha törvény másként nem rendelkezik - egy adóalanynak” szövegrész,
b)	33. §-ának (2) bekezdésében az „E § alkalmazásában” szövegrész helyébe az „E § és a 45. §
(2) bekezdésének alkalmazásában” szövegrész,
c)	60. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „számla” szövegrész helyébe a „számla vagy egyéb
okirat” szövegrész,
d)	95. §-a (9) bekezdésének ba) alpontjában az „Art.” szövegrész helyébe az „az adózás
rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.)” szövegrész,
22
e)	118. §-ában a „42. § (1) bekezdésének c) és d) pontja alá tartozó szolgáltatások” szövegrész
helyébe az „a terméken végzett munka vagy közvetlenül a termékre irányuló szakértői értékelés”
szövegrész,
f)	152. §-ában a „kézhezvételének” szövegrész helyébe a „közlésének” szövegrész,
g)	180. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában
meghatározott szolgáltatás” szövegrész helyébe az „azon végzett munka vagy közvetlenül arra
irányuló szakértői értékelés ” szövegrész,
h)	4. számú melléklete 2. pontjának a) alpontjában a „Közösségi Vámkódex létrehozásáról
szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló
2454/93/EGK bizottsági rendelet” szövegrész helyébe a „Vámvégrehajtási-rendelet” szövegrész,
i)	4. számú melléklete 30. pontjának második mondatában a „24. pontban” szövegrész helyébe
a „25. pontban” szövegrész és
j) 4. számú mellékletének 37. pontjában a „19/a. és 19/b. alpontban” szövegrész helyébe a „19.
pontban” szövegrész
lép.
(2)	Az Art.
a)	22. §-ának (4) bekezdésében az „a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges
jogállást választó adóalany” szövegrész helyébe az „a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet
folytató, különleges jogállású adóalany” szövegrész,
b)	57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 60. §-a (1) bekezdésének a) pontjában „az Európai
Mezőgazdasági Orientációs és Pénzügyi Garanciaalap (EMOGA)” szövegrész helyébe „az Európai
Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap
(EMVA)” szövegrész,
c)	57. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és 60. §-a (1) bekezdésének d) pontjában a
„biztosítási adó” szövegrész helyébe a „biztosítási díjakra kiszabott adó” szövegrész,
d)	62. §-ának első mondatában az „az adótartozás” szövegrész helyébe az „a tartozás”
szövegrész és
e)	1. számú mellékletének I/B/3/c) pontjában az „a mezőgazdasági tevékenységet folytató,
különleges jogállást választó adóalany,” szövegrész helyébe az „a kizárólag mezőgazdasági
tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany,” szövegrész
lép.
60.	§ (1) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 13/A. §-ának (5) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdésben megjelölt alrendszerekből támogatás - a 12. § (4) bekezdésében foglalt,
valamint a társadalmi szervezetek és az alapítványok által igényelt, a program befejezéséhez
kapcsolódó támogatások (ide nem értve a humán szolgáltatások nem állami fenntartói által igényelt
támogatásokat) kivételével - nem folyósítható, amíg a támogatás kedvezményezettjének adó-,
járulék-, illeték- vagy vámtartozása van. A támogatás iránti kérelem benyújtója ezért a támogató
által meghatározott határidőig nyilatkozik arról, hogy adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása
nincsen, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a támogatás folyósítója e nyilatkozat valóságtartalmának
igazolását kérje a 18/C. § (13)-(15) bekezdésében meghatározott eljárásban, vagy közvetlenül az
állami, önkormányzati adóhatóságtól és a vámhatóságtól. Az illetékfizetési kötelezettség
keletkezése szempontjából e hozzájárulás az eljárás megindítása iránti kérelemnek minősül azzal,
hogy az általános tételű eljárási illetéket azon adóhatóságok számára tekintettel kell leróni,
amelyektől hozzájárulás hiányában külön-külön igazolást kellene beszerezni a támogatás
folyósítása érdekében. Hozzájárulás hiányában a támogatás vagy az egyes támogatási részletek
folyósítását megelőzően a támogatóhoz, az általa meghatározott határidőig be kell nyújtani az
23
állami adóhatóság, vámhatóság, a székhely, illetőleg lakóhely szerinti önkormányzati adóhatóság 30
napnál nem régebbi igazolását arról, hogy a támogatás kedvezményezettjének nála nyilvántartott
adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása nincsen. Az állami adóhatóságtól beszerezhető
adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(2)	A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 33. §-ának (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a gazdasági társaság vagy az egyéni vállalkozó az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott
adatokat nem igazolja, és nem szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban, a temetkezési
szolgáltatásokat engedélyező hatóság - a pénzügyi teljesítőképesség igazolása céljából - megkeresi
az (1) bekezdés a) pontjában szereplő adatokról nyilvántartást vezető hatóságot. A megkeresett
hatóság az adatszolgáltatása körében arról ad tájékoztatást, hogy az alapítónak van-e meg nem
fizetett, lejárt köztartozása.”
(3)	A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról
szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 64/C. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A gazdálkodó szervezet köteles az üzletszerű ingatlanközvetítői vagy üzletszerű
ingatlanvagyon-értékelő és közvetítői tevékenység folytatására irányuló szándékát az
ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóságnak bejelenteni. A bejelentéshez csatolni kell a (4) bekezdés
szerinti nemleges köztartozásról szóló igazolást. Az állami adóhatóságtól beszerezhető
adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(4)	A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a
továbbiakban: Hpt.) 17. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(6)
bekezdések számozása (4)-(7) bekezdésekre módosul:
„(3) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(5)	A Hpt. 17/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés
számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(6)	A Hpt. 19/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6)
bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésekre módosulnak:
„(2) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(7)	A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés szerinti jelöltet - megbízatását megelőző huszonkét munkanappal - a
felügyeletnek be kell jelenteni. A bejelentéssel egyidejűleg a jelölt részletes szakmai önéletrajzát,
valamint az (1) és (2) bekezdésekben felsoroltak hitelt érdemlő igazolását is be kell nyújtani. Az
állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(8)	A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető
tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 37. §-ának helyébe a következő
rendelkezés lép:
24
„37. § (1) A befektetési vállalkozásban történő minősített befolyás megszerzéséhez a Felügyelet
előzetes engedélye szükséges.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a)	a kérelmező természetes személyazonosító adatait,
b)	a minősített befolyás megszerzéséhez szükséges pénzügyi forrás törvényes eredetének
igazolását,
c)	harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti
hatáskörrel rendelkező adóhatósággal, vámhatósággal, társadalombiztosítási szervvel szemben
nincs tartozása,
d)	annak igazolását, hogy egyéb tulajdonosi érdekeltsége és tevékenysége nem veszélyezteti a
pénzügyi intézmény működését,
e)	természetes személy kérelmező esetén harminc napnál nem régebbi hatósági erkölcsi
bizonyítványt, vagy a kérelmező személyes joga szerinti ennek megfelelő okiratot,
f)	a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy megfelel a (4) és (5) bekezdésben
meghatározott feltételeknek,
g)	nem természetes személy kérelmező esetén a kérelem benyújtásakor hatályos létesítő
okiratát, harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti
bejegyzése, nyilvántartásba vétele megtörtént, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási
eljárás alatt, valamint vezető állású személyével szemben e törvényben meghatározott kizáró okok
nem állnak fenn,
h)	a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a minősített befolyás megszerzése a
befektetési vállalkozás Magyar Köztársaság területén található központi irodából történő irányítását
nem veszélyezteti,
i)	nem természetes személy kérelmező esetén a kérelmező tulajdonosi szerkezetének részletes
leírását,
j) a 28. § (1) bekezdésének t) és u) pontjában meghatározott nyilatkozatokat,
k) a minősített befolyás megszerzése következtében a befektetési vállalkozással szoros
kapcsolatba kerülő természetes személy hozzájárulását a személyes adatainak az összevont alapú,
vagy a kiegészítő felügyelet érdekében történő kezeléséhez.
(3)	Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.
(4)	A befektetési vállalkozásban minősített befolyással az rendelkezhet,
a)	akinek tevékenysége vagy a befektetési vállalkozásra gyakorolt befolyása nem veszélyezteti
a befektetési vállalkozás független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását,
b)	akinek üzleti tevékenysége, kapcsolatainak jellege vagy más vállalkozásokkal fennálló
közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete a felügyeleti tevékenységet nem
akadályozza,
c)	aki jó üzleti hírnévvel rendelkezik.
(5)	A kérelmező, tevékenysége vagy a befektetési vállalkozásra gyakorolt befolyása különösen
akkor veszélyezteti a befektetési vállalkozás független, megbízható és körültekintő tulajdonosi
irányítását, ha
a)	szavazati jogának gyakorlását a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága - a kérelem
benyújtását megelőző öt éven belül - felfüggesztette,
b)	minősített befolyással rendelkezik (vagy rendelkezett), vezető állású személy (vagy az volt)
olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben vagy biztosítóban,
25
ba)	amely esetében a fizetőképtelenséget kizárólag a hatáskörrel rendelkező felügyeleti
hatóság által alkalmazott intézkedéssel lehetett elkerülni, és akinek személyes felelősségét e helyzet
kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította, vagy
bb)	amelyet fel kellett számolni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért
jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította,
c)	súlyosan vagy rendszeresen megsértette e törvény vagy más, a befektetési vállalkozás
gazdálkodására vonatkozó jogszabály előírásait, és ezt a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság,
más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban megállapította.
(6)	A Felügyelet a minősített befolyás megszerzésének vagy a minősített befolyás mértéke
növelésének engedélyezését megtagadja, ha a kérelmező, a befolyással rendelkező az (1)-(5)
bekezdésekben meghatározott feltételeknek nem felel meg.”
(9)	A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló
2005. évi CXXXIII. törvény 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
(4)	és (5) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre módosul:
„(4) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.”
(10)	A viszontbiztosítókról szóló 2007. évi CLIX. törvény 53. §-ának helyébe a következő
rendelkezés lép:
„53. § (1) Aki viszontbiztosító részvénytársaságban olyan mértékű részesedést kíván szerezni,
amellyel eléri vagy meghaladja a minősített befolyás minimális mértékét, vagy minősített befolyását
úgy kívánja módosítani, hogy tulajdoni részesedése vagy szavazati joga elérje vagy meghaladja a
20,	33 vagy 50 százalékos határértéket, köteles a szerződés megkötéséhez a Felügyelet előzetes
engedélyét beszerezni. A tulajdonjoghoz, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát
meghaladó előnyöket biztosító megállapodás kizárólag a Felügyelet engedélyével köthető.
(2)	A kérelemnek tartalmaznia kell a viszontbiztosító megnevezését, a meglévő és a megszerezni
kívánt részesedés - a 3. § (1) bekezdésének 7. és 30. pontját, valamint a Bszt. 37/A. §-ának (2)-(6)
bekezdésében foglaltakat is figyelembe vevő - nagyságát.
(3)	A részesedésszerzés engedélyezése iránti kérelemhez - a (7)-(8) bekezdésben foglalt eltéréssel -
a (2) bekezdésben foglaltakon túl mellékelni kell:
a)	a kérelmező, illetve a kérelmező vállalkozásban minősített befolyással rendelkező 3. § (1)
bekezdésének 3. pontjában meghatározott azonosító adatait;
b)	természetes személy kérelmező esetén harminc napnál nem régebbi hatósági erkölcsi
bizonyítványt, vagy a kérelmező személyes joga szerinti ennek megfelelő okiratot;
c)	természetes személy kérelmező, a kérelmező vállalkozásban minősített befolyással
rendelkező természetes személy esetén arról szóló nyilatkozatát, hogy személyével kapcsolatban
más kizáró ok nem áll fenn;
d)	nem természetes személy kérelmező esetén a kérelem benyújtásakor hatályos létesítő
okiratát, harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti
bejegyzése, nyilvántartásba vétele megtörtént, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási
eljárás alatt, továbbá nyilatkozatot arról, hogy vezető állású személyével szemben kizáró okok nem
állnak fenn;
e)	harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a kérelmező személyes joga
szerinti hatáskörrel rendelkező adóhatósággal, vámhatósággal, társadalombiztosítási szervvel
szemben nincs tartozása;
26
f)	a minősített befolyás megszerzéséhez szükséges pénzügyi forrás törvényes eredetének
igazolását;
g)	nyilatkozatot arról, hogy a kérelmező egyéb tulajdonosi érdekeltsége és tevékenysége nem
veszélyezteti a pénzügyi intézmény működését, továbbá hogy milyen - az Szmt. szerinti - függő és
jövőbeni kötelezettségei vannak;
h)	a tulajdonszerzésre, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó jelentős előnyöket biztosító
megállapodásra tett szerződéses ajánlatot;
i)	nem természetes személy kérelmező esetén a kérelmező tulajdonosi szerkezetének részletes
leírását;
j) a 22. § h) és i) pontjában meghatározott nyilatkozatokat;
k) a kérelmező teljes bizonyító erej ű magánokiratban foglalt nyilatkozatát arra vonatkozóan,
hogy hozzájárul az engedély iránti kérelemhez - a (7)-(8) bekezdésben foglalt eltéréssel - mellékelt
iratban foglaltak valódiságának a Felügyelet által megkeresett szervek útján történő ellenőrzéséhez.
(4)	Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a
köztartozásmentes adózói adatbázisban.
(5)	A részesedésszerzés feltétele, hogy a kérelmező - közvetlen részesedésszerzés esetén - a
részesedésszerzéshez szükséges tőke pénzbeli részét valamely tagállamban bejegyzett
hitelintézetnél helyezze el.
(6)	Ha a kérelmező harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, hitelintézet vagy befektetési
társaság, a (3) és (5) bekezdésben foglaltakon kívül a kérelemhez mellékelni kell a székhely szerinti
állam illetékes felügyeleti hatóságának arra vonatkozó igazolását, illetve nyilatkozatát, hogy a
vállalkozás a tevékenység végzésére vonatkozó szabályok betartásával működik.
(7)	Ha a Magyarországon bejegyzett nem természetes személy a (3) bekezdés d) pontjában
meghatározott okiratokat a kérelemhez nem csatolja, a Felügyelet az adatok szolgáltatása érdekében
megkeresi a nem természetes személy bejegyzéséről nyilvántartást vezető szervet.
(8)	Ha az a kérelmező, amelynek személyes joga a magyar, a kérelemhez nem csatolja a (3)
bekezdés e) pontja szerinti okiratot, a Felügyelet megkeresi a köztartozásról nyilvántartást vezető
szervet. A megkeresett szerv az adatszolgáltatás során arról tájékoztatja, hogy a kérelmezőnek van-e
meg nem fizetett, lejárt köztartozása.”
Hatályon kívül helyező rendelkezések
61.	§ (1) Az Áfa tv.
a)	13. §-ának (4) bekezdése,
b)	95. §-ának (8) és (10) bekezdésében, 154. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 155. §-ának (1)
bekezdésében és 158. §-ának (1) bekezdésében a „határozattal” szövegrész és
c)	268. §-ának c) pontja
hatályát veszti.
(2)	Az Art. 1. számú mellékletének I./B/3. d) pontja hatályát veszti.
(3)	E § (1) és (2) bekezdése, valamint az 1-57., 59. és 60. §-ok 2010. január 3. napján hatályukat
vesztik. E bekezdés 2010. január 4. napján hatályát veszti.
27
Átmeneti rendelkezések
62.	§ Azokban az esetekben, amelyekben az utas által az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása,
kézhezvétele 2010. január 1. napját megelőzően történt, és az utazásszervezési szolgáltatás
nyújtásának teljesítése 2009. december 31. napját követi, utasnak 2010. január 1. napjától
kezdődően is azt kell tekinteni, aki (amely) az Áfa tv. 2009. december 31. napján hatályos 206. §
(1)	bekezdésének c) pontja szerint minősül utasnak.
63.	§ (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany e törvény hatálybalépésének napjáig az
állami adóhatóságnak arról nyilatkozott, hogy az Áfa tv. 86. §-a (1) bekezdésénekj) és k) pontja alá
tartozó lakóingatlan értékesítését adókötelessé teszi, nyilatkozatát e törvény hatálybalépésének
napjától számított 30 napon belül a lakóingatlan értékesítésére vonatkozóan - az Áfa tv. e
törvénnyel megállapított 88. §-ának (4) bekezdésére tekintettel - megváltoztathatja. A lakóingatlan-
értékesítés adó alóli mentességére vonatkozó nyilatkozat e törvény hatálybalépésének napjától
kezdődően alkalmazandó.
(2)	Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany e törvény hatálybalépésének napjáig az Áfa tv. 88.
§-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adókötelessé tételről nem tett nyilatkozatot, e törvény
hatálybalépésének napjától számított 30 napon belül nyilatkozhat arról, hogy az Áfa tv. 86. §-a (1)
bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó ingatlanok értékesítését - az Áfa tv. e törvénnyel
megállapított 88. §-ának (4) bekezdésére tekintettel - a lakóingatlan-értékesítés kivételével teszi
adókötelessé. A nyilatkozat e törvény hatálybalépésének napjától kezdődően alkalmazandó.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben említett nyilatkozatot legkésőbb a határidő utolsó napján kell az
adóhatósághoz benyújtani vagy postára adni. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem
előterjesztésének nincs helye.
28
1. melléklet a 2009. évi... törvényhez
1.	Az Áfa tv. 4. számú mellékletének 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. A 18/b. alpont szerinti esetben a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a
vámhatóságnak be kell mutatni a termék értékesítéséről kibocsátott eredeti számlát vagy annak
hiteles másolatát, és csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban. Ha azonban a
kiraktározás indítványozásakor a termék értékesítésének teljesítése még nem fejeződött be, vagy
befejeződött ugyan, de a számla kibocsátása később történik, a kiraktározási okmány benyújtásával
egyidejűleg
a)	jövedéki termék esetében, ha a kiraktározás egyúttal megvalósít olyan tényállást, amelyhez
a Jöt. haladéktalan okiratkibocsátási kötelezettséget fűz, akkor ennek az okiratnak,
b)	egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a Számv. tv. rendelkezései szerint szigorú
számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevélnek
eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell a vámhatóságnak bemutatni, és csatolni kell az
erről készített másolatot 2 példányban, kivéve, ha az a) pont szerinti okirat - a Jöt. rendelkezései
alapján - egyébként is a vámhatóság rendelkezésére áll. Az első mondatban foglalt kötelezettséget
azonban - az előzőektől függetlenül - legkésőbb a termék adójogi helyzete rendezésének
igazolására megállapított határidőn [38. pont] belül pótolni kell.”
2.	Az Áfa tv. 4. számú melléklete a 40. pont után a következő 41-43. pontokkal egészül ki:
„41. Az üzemeltető kérelmére a vámhatóság a raktár adóraktározási eljárás céljára történő
engedélyezése során vagy azt követően engedélyezheti az adóraktározási eljárás egyszerűsített
végrehajtását is (a továbbiakban: egyszerűsített adóraktározási eljárás), amelynek engedélyezési és
működtetési feltételei megegyeznek a Vámvégrehajtási-rendelet 272-274. cikkeiben meghatározott,
a helyi vámkezelési eljárás keretében történő vámraktározás engedélyezési és működtetési
feltételeivel.
42.	Egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében e melléklet hivatkozott
rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a 9. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a beraktározás az adóraktár
üzemeltetőjénél indítványozható;
b)	a 11. ponttól eltérően a beraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;
c)	a 12. pontban meghatározott okirat-bemutatási kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé
kell teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1 példányban az adóraktár üzemeltetőjének kell
csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;
d)	a 13. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
e)	a 14. és 28. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a vámhatóság áruvizsgálatot az
egyszerűsített adóraktározási eljárás hatálya alá vont termék tekintetében tart;
f)	a 15. és 16. pont nem alkalmazandó;
g)	a 17. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az értékesítőnek az értékesítéséről szóló
számla hiteles másolatát az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek nem kell megküldeni;
h)	a 21. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a kiraktározás az adóraktár
üzemeltetőjénél indítványozható;
i)	a 23. ponttól eltérően a kiraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;
j) a 24. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
29
k) a 25. pontban meghatározott, a kiraktározás feltételeként szabott okirat-bemutatási
kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1
példányban az adóraktár üzemeltetőjének kell csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;
l) a 27. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
m) a 29. és 30. pont nem alkalmazandó;
n) a 31-33. pontokban foglalt rendelkezések mellett az adóraktár üzemeltetője
nyilvántartásának tartalmaznia kell a b)-d), g) és i-k) pontok szerint rendelkezésére bocsátott
adatokat is.
43.	A 42. pontban foglaltakon túl, egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében
a)	a beraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel - mint
beraktározás - történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a
beraktározási okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a beraktározó, másik példányát az
adóraktár üzemeltetője köteles megőrizni;
b)	a kiraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel - mint
kiraktározás - történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a
kiraktározási okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a kiraktározó, másik példányát az
adóraktár üzemeltetője köteles megőrizni;
c)	az adóraktár üzemeltetője köteles a beraktározás [a) pont], illetőleg a kiraktározás [b) pont]
tényével egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni;
d)	az adóraktár üzemeltetője köteles az értékesítésről szóló számla hiteles másolatának
kézhezvételével egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni, ha az
adóraktárban tárolt terméket értékesítették [17. pont].”
30
2. melléklet a 2009. évi ...törvényhez
Az Áfa tv. a 8. számú melléklet után a következő 8/A. számú melléklettel egészül ki:
,,8/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A 244. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása alá tartozó államok
1.	Liechtensteini Hercegség
2.	Svájci Államszövetség”
31
3. melléklet a 2009. évi
törvényhez
Az Art. 1. számú mellékletének I/B/3/e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„e) A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi
személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi
adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges
jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel
kapcsolatos ügyletet az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be, és az
ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adófizetési kötelezettségének a bevallás benyújtásával
egyidejűleg tesz eleget. Nem kell bevallást tenni arról az időszakról, amelyben az adózó közösségi
kereskedelmet nem folytatott.”
32
4. melléklet a 2009. évi... törvényhez
Az Art. a 7. számú melléklet után a következő 8. számú melléklettel egészül ki:
„8. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
Az összesítő nyilatkozat
1.	A) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany nyilatkozik:
a)	az általános forgalmiadó-alany állami adóhatóság által megállapított közösségi adószámáról,
valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (4) bekezdése szerinti ügylet
teljesítése esetén az általános forgalmiadó-alanynak azon tagállam hatósága által megállapított
közösségi adószámáról, ahol ezen ügylet tekintetében adófizetésre kötelezett,
b)	a vevő és az eladó, illetve a szolgáltatást nyújtó és szolgáltatást igénybe vevő közösségi
adószámáról,
c)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró közösségi adószámmal rendelkező
beszerző részére teljesített, az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1), (3) és (4)
bekezdései hatálya alá tartozó termékértékesítésről (ideértve azt az esetet is, amikor a közvetett
vámjogi képviselő az importáló helyett, de saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített
termékértékesítésről),
d)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró közösségi adószámmal rendelkező
beszerző részére teljesített azon termékértékesítésről, melyet részére az általános forgalmi adóról
szóló törvény 52. §-ának megfelelő Közösségen belüli beszerzésként értékesítettek, valamint az
Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró közösségi adószámmal rendelkező
értékesítőtől megvalósított azon termékbeszerzéséről, melyet részére az általános forgalmi adóról
szóló törvény 52. §-ának megfelelően teljesítettek,
e)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany vagy közösségi
adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy részére
teljesített azon szolgáltatásnyújtásról, amely adóköteles a teljesítési hely szerinti tagállamban, és
amely után az igénybevevő az adófizetésre kötelezett,
f)	az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított
termékbeszerzéséről, illetve azon szolgáltatás igénybevételéről, amely után beszerzőként,
igénybevevőként adófizetésre kötelezett,
g)	a c)-f) pontokban meghatározott ügyletek általános forgalmi adó nélkül számított összesített
ellenértékéről beszerzőnkénti, igénybevevőkénti (értékesítőnkénti, nyújtónkénti) részletezésben,
illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (4) bekezdése hatálya alá tartozó
ügyletek összesített ellenértékéről,
h)	az általános forgalmi adóról szóló törvény 77. §-a szerinti utólagos adóalap csökkentés
esetén a korrekció összegéről (összesítő nyilatkozat).
B)	Az összesítő nyilatkozatot a havi bevallásra kötelezett adóalany havonta, a tárgyhónapot követő
hónap 20. napjáig, a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany negyedévente, a tárgynegyedévet
követő hónap 20. napjáig nyújtja be az állami adóhatósághoz.
C)	A rá irányadó bevallási gyakoriságtól függetlenül, az adóalanynak a negyedéves gyakoriságú
összesítő nyilatkozatról havi gyakoriságú összesítő nyilatkozatra kell áttérnie, ha az általános
forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
valamint a 91. §-ának (2) bekezdése szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékértékesítés
tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke
meghaladja a 100 000 eurónak megfelelő pénzösszeget. Ebben az esetben az áttéréssel érintett
33
időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatot a tárgynegyedév első napjától az értékhatár
meghaladásának hónapja utolsó napjáig tartó időszakról, ezen időszakot követő hónap 20. napjáig
kell benyújtani. Az e pontban euróban meghatározott összeg forintra való átváltására az általános
forgalmi adóról szóló törvény átváltási árfolyamról szóló 256. §-át kell alkalmazni.
D)	Ha a C) pont szerinti áttérést követő négy naptári negyedévben az adózó nem haladja meg az ott
meghatározott értékhatárt, és a negyedik naptári negyedévet követő adómegállapítási időszakra nem
havi bevallásra kötelezett, a negyedik naptári negyedévet követő adómegállapítási időszakra
negyedéves gyakoriságú összesítő nyilatkozatot nyújt be.
2.	A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi
személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi
adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges
jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel
kapcsolatos ügyletről az összesítő nyilatkozatot havonta, az ügylet teljesítését követő hó 20. napjáig
az 1. A) és a 3. A) pontban foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával nyújtja be.
3.	A) Az 1. és 2. pontban meghatározott közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről
(összegről) arra az időszakra vonatkozóan kell összesítő nyilatkozatot tenni, amelynek során az
adófizetési kötelezettség keletkezett. Az 1. A) pont h) alpontjában meghatározott összeget arra az
időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni, amelyben a terméket beszerző
személy az általános forgalmi adóról szóló törvény 77. §-a szerinti utólagos adóalap csökkentés
esetén a korrekció összegéről értesítést kapott.
B) Ha az 1. pontban meghatározott adóalany az 1. számú melléklet I./B/3. pontjában foglalt
rendelkezések szerint közösségi adószám megállapítása miatt vagy más okból évesről negyedéves
vagy havi, illetve negyedévesről havi bevallásra tér át, és a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos
ügylet alapján az adófizetési kötelezettsége az áttéréssel érintett bevallással le nem fedett időszak
tekintetében keletkezik, az összesítő nyilatkozatot az adóalany a bevallással egyidejűleg nyújtja be.
4.	A) Nem kell összesítő nyilatkozatot tenni arra az időszakra, amelyben az adózó közösségi
kereskedelmet nem folytatott.
B)	Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül.
C)	Az összesítő nyilatkozatot az adózó az állami adóhatóság által rendszeresített elektronikus
űrlapon, elektronikus úton terjeszti elő az állami adóhatósághoz.
34
5. melléklet a 2009. évi... törvényhez
Az Art. a 8. számú melléklet után a következő 9. számú melléklettel egészül ki:
„9. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
A belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség más tagállamában érvényesíthető
hozzáadottértékadó-visszatéríttetési kérelmével kapcsolatos eljárás
1.	A belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség valamely más tagállamában
felszámított hozzáadottérték-adó visszatérítésre vonatkozó, a 2008/9/EK tanácsi irányelv alapján
érvényesíthető kérelmével (a továbbiakban: adó-visszatéríttetés iránti kérelem) kapcsolatos ügyben
e törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
2.	A) Belföldön letelepedett adóalany az a személy, aki (amely) abban az időszakban, amelyre az
adó-visszatéríttetési kérelem vonatkozik, az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazásában
a)	belföldön gazdasági céllal letelepedett vagy belföldön lakóhellyel vagy szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező adóalany, aki (amely)
b)	nem kizárólag olyan, az általános forgalmi adóról szóló törvény 85-86. §-ában és 87. §-ának
a)	pontjában meghatározott tevékenységet végez, amely az általános forgalmi adó levonására nem
jogosítja,
c)	nem választott alanyi adómentességet, és
d)	nem kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak minősül az általános
forgalmi adóról szóló törvény XIV. fejezete szerint.
B)	A visszatéríttetés tagállama - a Magyar Köztársaság kivételével - az Európai Közösség azon
tagállama, amelyben a hozzáadottérték-adót az A) pontban meghatározott adóalanyra az ebben a
tagállamban számára más adóalany által végzett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz
kapcsolódóan, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan felszámították.
C)	A visszatéríttetési időszak a visszatéríttetés tagállama által a 2008/9/EK tanácsi irányelv 16.
cikkének megfelelően meghatározott időszak, amelyre az adó-visszatéríttetési kérelem vonatkozik.
D)	A hozzáadottérték-adó fogalmára az általános forgalmi adóról szóló törvény 258. §-ának (1)
bekezdését és 9. számú mellékletét kell alkalmazni.
3.	A) Az adózó a visszatéríttetés tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetése
iránti kérelmét a visszatéríttetési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig az állami
adóhatósághoz elektronikus úton, az állami adóhatóság által magyar és angol nyelven
rendszeresített elektronikus űrlapon terjeszti elő.
B)	A kérelemben közölt információkat az adózó az Európai Közösség bármely hivatalos nyelvén
megjelölheti. Ha a visszatéríttetés tagállama meghatározza, hogy a kérelemben foglalt információt
milyen nyelven (nyelveken) kell megjelölni, a kérelmet az e tagállam rendelkezésének megfelelő
nyelven (nyelveken) kell kitölteni.
4.	A) A kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha azt az adózó a 3. A) pont szerinti formában, a
külön jogszabályban megállapított kötelező adattartalommal és az Európai Közösség valamely
hivatalos nyelvén terjeszti elő. Ha a visszatéríttetés tagállama a 2008/9/EK tanácsi irányelv 11.
cikkében foglaltakat alkalmazza, és erről az állami adóhatóságot a 1798/2003/EK tanácsi rendelet
35
34a cikk (3) bekezdésének megfelelően értesíti, a benyújtottság feltétele a tevékenységek
2008/9/EK tanácsi irányelv 11. cikkének megfelelő megjelölése is.
B) A benyújtottnak minősülő kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról az állami adóhatóság
az adózót elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.
5.	A) A kérelmet az állami adóhatóság az érkeztetésének napjától számított 15 napon belül
elutasítja, ha az adózó nem felel meg a 2. A) pontban meghatározott feltételeknek.
B)	A kérelem az A) pontban meghatározottakon kívül más okból nem utasítható el, hiánypótlásra
felhívásnak, az eljárás felfüggesztésének az elsőfokú eljárásban nincs helye.
C)	A kérelmet elutasító határozatot az állami adóhatóság elektronikus úton közli az adózóval.
6.	A) Ha a kérelem elutasításának az 5. A) pontban megjelölt okból nincs helye, az állami
adóhatóság az adózó kérelmét az érkeztetéstől számított 15 napon belül az 1798/2003/EK tanácsi
rendelet 34a cikk (1) bekezdése szerint továbbítja a visszatéríttetés tagállama illetékes hatóságának.
Ha az adózó az állami adóhatóság nyilvántartása szerint a 2. A) pontban meghatározott feltételeknek
megfelel, de a visszatéríttetési időszak valamely napján adószámmal nem rendelkezett, e tényről és
az adószám törlésének - és ha ismert, az új adószám megállapításának - időpontjáról, valamint az
adószám törlésének okáról a visszatéríttetés tagállama illetékes adóhatóságát a kérelem
továbbításával egyidejűleg, elektronikus úton tájékoztatja.
B) A kérelem továbbítása ellen jogorvoslati eljárásnak kérelemre nincs helye. Ha az adóhatóság a
kérelem továbbítását követően az adó-megállapításhoz való jog elévülési idején belül hivatalból
folytatott jogorvoslati eljárásban megállapítja, hogy a kérelem továbbítása jogszabályba ütközött,
erről elektronikus úton tájékoztatja a visszatéríttetés tagállamának illetékes hatóságát és ezzel
egyidejűleg az adózót is.
7.	A) Ha a 4. B) pont szerinti elektronikus értesítést követően az adó-visszatéríttetési kérelemben
megjelölt levonható arány az általános forgalmi adóról szóló törvény 135. §-ának alkalmazásával
kiigazításra kerül, az adózónak módosítania kell a kérelemmel érvényesített összeget.
B)	A módosítást az adózó a kiigazítással érintett adó-visszatéríttetési időszakot követő naptári évben
előterjesztett adó-visszatéríttetési kérelemben, ilyen kérelem hiányában az állami adóhatósághoz
elektronikus úton előterjesztett nyilatkozatban (kiigazítási nyilatkozat) érvényesítheti.
C)	Kiigazítási nyilatkozat előterjesztésére szolgáló elektronikus űrlapra, a nyilatkozatban közölt
információ nyelvi követelményeire a 3. pont rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A
kiigazítási nyilatkozat akkor minősül benyújtottnak, ha azt az adózó az e pontban meghatározott
formában, az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén és a külön jogszabályban
meghatározott kötelező adattartalommal terjeszti elő.
D)	A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot az állami adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül,
elektronikus úton haladéktalanul továbbítja a kérelemben megjelölt visszatéríttetés tagállama
illetékes hatóságának és ezzel egyidejűleg elektronikus úton értesíti az adózót a nyilatkozat
érkeztetésének tényéről, időpontjáról.
8.	A csoportos adóalanyiság időszaka alatt, illetve a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozóan
előterjesztett visszatéríttetési kérelem (kiigazítási nyilatkozat) esetén a 2. A) pont alkalmazásában a
36
tag minősül belföldön letelepedett adóalanynak. A tag, mint belföldön letelepedett adóalany
visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) 6. A) pont szerinti továbbításával egyidejűleg az
állami adóhatóság elektronikus úton tájékoztatja a visszatéríttetés tagállama illetékes adóhatóságát
arról, hogy
a)	a tag - kérelem előterjesztésekor érvényes, illetve a visszatéríttetési időszakra vonatkozó -
magyarországi hozzáadottértékadó-azonosítója csoportazonosító szám, és
b)	a tag a visszatéríttetési kérelem (kiigazítási nyilatkozat) előterjesztésére a csoportos
adóalanyiságtól függetlenül jogosult.
9.	A) Az Európai Közösség más tagállamában letelepedett adóalany Magyarországon érvényesített
visszatéríttetési kérelmével (kiigazítási nyilatkozatával) kapcsolatos eljárásban az e törvény 7. § (1)
és (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.
B) Az adó-visszatéríttetési kérelem, valamint a 7. pontban meghatározott kiigazítási nyilatkozat
kötelező és választható adattartalmát, formátumát, kitöltésének módját külön jogszabály állapítja
meg.
37
6. melléklet a 2009. évi... törvényhez
Az Art. a 10. számú melléklet után a következő 11. számú melléklettel egészül ki:
„11. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
A jövedelem-, nyereség- és vagyonadó, valamint a biztosítási díjakra kiszabott adó fogalma az
egyes tagállamokban
I.	Az e törvény 57. § (1) bekezdés b) pontjának és 60. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a
„jövedelem-, nyereség- és vagyonadó” kifejezés jelentése az Európai Közösség egyes tagállamaiban
különösen a következő:
1.	a Belga Királyság esetében: Impöt des personnes physiques/Personenbelasting, Impöt des
sociétés/Vennootschapsbelasting, Impöt des personnes morales/Rechtspersonenbelasting Impöt des
non-résidents/Belasting der niet-verblijfhouders;
2.	a Bolgár Köztársaság esetében: gaHtK Btpxy goxoguTe Ha $H3HnecKHTe n^a,
KopnopaTHBeH gaHtK, gam^H, ygtp^aHH npu H3TOHHHKa, a^TepHaTHBHH gam^H Ha
KopnopaTHBHHA gaHtK, OKOHnaTe^eH rogumeH (naTeHTeH) gaHtK;
3.	Ciprus esetében: Oópo^ EiooS'npmo^, 'EKxaKxn Eio^opá yta x^v A^uva xn^ AnpoKpaxía^,
Oópo^ Ks^aXaiouxiKróv Ksp5róv, Oópo^ ÁKÍvnxní föioKxnoía^;
4.	a Cseh Köztársaság esetében: Dane z príjmű, Dan z nemovitostí, Dan dedická, dan darovací
a dan z prevodu nemovitostí, Dan z pridané hodnoty, Spotrební dane;
5.	a Dán Királyság esetében: Indkomstskat til staten, Selskabsskat, Den kommunale
indkomstskat, Den amtskommunale indkomstskat, Folkepensionsbidragene, S0mandsskat Den
s^rlige indkomstskat, Kirkeskat, Formueskat til staten, Bidrag til dagpengefonden;
6.	az Egyesült Királyság esetében: Income tax, Corporation tax, Capital gains tax, Petroleum
revenue tax, Development land tax;
7.	az Észt Köztársaság esetében: Tulumaks, Sotsiaalmaks, Maamaks;
8.	a Finn Köztársaság esetében: Valtion tuloverot/de statliga inkomstskatterna, Yhteisöjen
tulovero/inkomstskatten för samfund, Kunnallisvero/kommunalskatten, Kirkollisvero/kyrkoskatten,
Kansanelakevakuutusmaksu/folkpensionsförsakringspremien,
Sairausvakuutusmaksu/sjukförsakringspremien, Korkotulon lahdevero/kallskatten pá ranteinkomst,
Rajoitetusti verovelvollisen lahdevero/kallskatten för begransat skattskyldig,
Valtion varalllisuusvero/den statliga förmögenhetsskatten, Kiinteistövero/fastighetsskatten;
9.	a Francia Köztársaság esetében: Impöt sur le revenu, Impöt sur les sociétés, Taxe
professionnelle, Taxe fonciere sur les propriétés baties, Taxe fonciere sur les propriétés non baties;
10.	a Görög Köztársaság esetében: Oópo^ siooS^^axo^ ^ugikóv npoarónrov , Oópo^
siGoS'npmo^ ^u^iKróv npoarónrov, Oopo^ aKiv^xou nspioaía^;
11.	a Holland Királyság esetében: Inkomstenbelasting, Vennootschapsbelasting,
Vermogensbelasting;
12.	Írország esetében: Income tax, Corporation tax, Capital gains tax, Wealth tax;
13.	a Lengyel Köztársaság esetében: Podatek dochodowy od osób prawnych, Podatek
dochodowy od osób fizycznych, Podatek od czynnosci cywilnopranych;
14.	a Lett Köztársaság esetében: Iedzivotaju ienakuma nodoklis, Nekustama ipasuma nodoklis,
Uznemumu ienakuma nodoklis;
15.	a Litván Köztársaság esetében: Gyventoju pajam^ mokestis, Pelno mokestis, Jmon^ ir
organizacj nekilnojamojo turto mokestis, Zemés mokestis, Mokestis uz valstybinius gamtos
isteklius, Mokestis uz aplinkos tersim^, Naftos ir duju istekli^ mokestis, Paveldimo turto mokestis;
38
16.	a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: Impöt sur le revenu des personnes physiques,
Impöt sur le revenu des collectivités, Impöt commercial communal, Impöt sur la fortune, Impöt
foncier;
17.	a Máltai Köztársaság esetében: taxxa fuq l-income;
18.	a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: Einkommensteuer, Körperschaftsteuer,
Vermögensteuer, Gewerbesteuer, Grundsteuer;
19.	az Olasz Köztársaság esetében: Imposta sul reddito delle persone fisiche, Imposta sul
reddito delle persone giuridiche, Imposta locale sui redditi;
20.	az Osztrák Köztársaság esetében: Einkommensteuer, Körperschaftsteuer, Grundsteuer
Bodenwertabgabe, Abgabe von land- und forstwirtschaftlichen Betrieben;
21.	a Portugál Köztársaság esetében: Contribui9ao predial, Imposto sobre a indústria agrícola,
Contribui9ao industrial, Imposto de capitais, Imposto profissional, Imposto complementar, Imposto
de mais-valias, Imposto sobre o rendimento do petróleo, Os adicionais devidos sobre os impostos
precedentes;
22.	Románia esetében: impozitul pe venit, impozitul pe profit, impozitul pe veniturile obtinute
din Románia de nerezidenti, impozitul pe veniturile microintreprinderilor, impozitul pe cladiri,
impozitul pe teren;
23.	a Spanyol Királyság esetében: Impuesto sobre la Renta de las Personas Físicas, Impuesto
sobre Sociedades, Impuesto Extraordinario sobre el Patrimonio de las personas Físicas;
24.	a Svéd Királyság esetében: Den statliga inkomstskatten, Sj ömansskatten, Kupongskatten
Den sárskilda inkomstskatten för utomland bosatta, Den sárskilda inkomstskatten för utomland
bosatta artister m.ft., Den statliga fastighetsskatten, Den kommunala inskomstskatten,
Förmögenhetsskatten;
25.	a Szlovák Köztársaság esetében: dan z príjmov fyzickych osöb, dan z príjmov právnickych
osöb, dan z dedicstva, dan z darovania, dan z prevodu a prechodu nehnutel’ností,
dan z nehnutel’ností, dan z pridanej hodnoty, spotrebné dane;
26.	a Szlovén Köztársaság esetében: Dohodnina Davki obcanov, Davek od dobicka pravnih
oseb, Posebni davek na bilancno vsoto bank in hranilnic.
II.	Az e törvény 57. § (1) bekezdés d) pontjában és a 60. § (1) bekezdés d) pontjában a „biztosítási
díjakra kiszabott adó” kifejezés jelentése az Európai Közösség egyes tagállamaiban különösen a
következő:
1.	a Belga Királyság esetében: taxe annuelle sur les contrats d’assurance, jaarlijkse taks op de
verzekeringscontracten;
2.	a Bolgár Köztársaság esetében: -;
3.	Ciprus esetében: -;
4.	a Cseh Köztársaság esetében: -;
5.	a Dán Királyság esetében: afgift af lystfart0jsforsikringer, afgift af ansvarsforsikringer for
motork0ret0jer .v., stempelafgift af forsikringspramier;
6.	az Egyesült Királyság esetében: insurance premium tax (IPT);
7.	az Észt Köztársaság esetében: -,
8.	a Finn Köztársaság esetében: eráistá vakuutusmaksuista suoritettava vero/skatt pá vissa
försákringspremier, palosuojelumaksu/brandskyddsavgift;
9.	a Francia Köztársaság esetében: taxe sur les conventions d’assurances;
10.	a Görög Köztársaság esetében: Oópo^ kúkXou spyaGtróv (O.K.E), Ts^n XapxoG'np.ou;
11.	a Holland Királyság esetében: assurantiebelasting;
12.	Írország esetében: levy on insurance premiums;
13.	a Lengyel Köztársaság esetében: -;
14.	a Lett Köztársaság esetében: -;
15.	a Litván Köztársaság esetében: -;
39
16.	a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: impöt sur les assurances, impöt dans Pintérét du
service d’incendie;
17.	a Máltai Köztársaság esetében: taxxa fuq dokumenti u trasferimenti;
18.	a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: Versicherungssteuer, Feuerschutzsteuer;
19.	az Olasz Köztársaság esetében: imposte sulle assicurazioni private ed i contratti vitalizi di
cui alla legge 1967.10.29. no 1216;
20.	az Osztrák Köztársaság esetében: Versicherungssteuer, Feuerschutzsteuer;
21.	a Portugál Köztársaság esetében: imposto de selo sobre os prémios de seguros;
22.	Románia esetében: -;
23.	a Spanyol Királyság esetében: impuesto sobre las primas de seguros;
24.	a Svéd Királyság esetében: -;
25.	a Szlovák Köztársaság esetében: -;
26.	a Szlovén Köztársaság esetében: davek od prometa zavarovalnih poslov, pozarna taksa.”
40
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A 2008/8/EK, valamint a 2008/117/EK tanácsi irányelvek módosították a hozzáadottérték-adóról
szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvet a szolgáltatásnyújtások teljesítési helye és az összesítő
nyilatkozatadási kötelezettség gyakorisága és tartalma tekintetében. Ezen irányelvek célja, hogy a
szolgáltatások utáni forgalmi adóztatást a teljesítési helyre vonatkozó szabályok megváltoztatásával
minél inkább a fogyasztás helyéhez közelítsék, egyidejűleg megteremtve a határon átnyúló
szolgáltatások tekintetében az ellenőrzési rendszert azáltal, hogy azokról kötelező lesz a
termékekhez hasonlóan összesítő nyilatkozatot adni.
A közösségi joganyag külön szabályozza a másik tagállamban letelepedett és a Közösség területén
kívül letelepedett adóalanyok számára történő hozzáadottérték-adó visszatérítést. Míg a
Közösségben letelepedett adóalanyok számára a 79/1072/EGK tanácsi irányelv (ún. 8. áfa irányelv),
addig a Közösségen kívül letelepedett adóalanyok részére a 86/560/EGK tanácsi irányelv (ún. 13.
áfa irányelv) tartalmazza az adó-visszatérítésre vonatkozó szabályokat. A Közösség területén
letelepedett adóalanyok számára adható adó-visszatérítés szabályairól 2010. január 1-jei átültetési
határidővel új irányelvet (2008/9/EK tanácsi irányelv) fogadott el a Tanács, míg a Közösségen kívül
letelepedett adóalanyok számára adható adó-visszatérítésre vonatkozó közösségi szabályok
változatlanok maradnak. Ugyanakkor, mivel a harmadik országban letelepedett adóalanyok
vonatkozásában a közösségi szabályozás elég nagy diszkrecionális jogkört biztosítva a
tagállamoknak lényegében azt írja elő, hogy a harmadik országban letelepedett adóalanyok az áfa
visszatérítése során nem élvezhetnek nagyobb előnyt, mint a Közösségben letelepedett adóalanyok,
minden olyan esetben, amikor ezt a szabályozás logikája lehetővé teszi, a Javaslat a Közösségben és
a Közösségen kívül letelepedett adóalanyok esetében egységesíti a szabályokat. Természetesen
harmadik országbeli illetőségű adóalanyok esetében változatlan feltétele az adó-visszatérítésnek,
hogy az adott állammal Magyarországának viszonossági megállapodása legyen.
A 2008/9/EK tanácsi irányelv célja, hogy a hozzáadottérték-adó visszatérítésére vonatkozó
szabályok teljes mértékben elektronikus útra történő terelésével csökkentse a másik tagállamban
letelepedetett adóalanyok adminisztratív terheit, az eljárás egyszerűbbé tételétől azt várva, hogy a
külföldi adóalanyok a jelenleginél nagyobb mértékben kihasználják az új rendszer lehetőségeit, és
nagyobb mértékben igénylik vissza a másik tagállamban felszámított és rájuk áthárított adót.
A 2008/9/EK és a 2008/117/EK tanácsi irányelveket a tagállamoknak egységesen 2010. január 1-
jével kell átültetniük a nemzeti szabályozásba, míg ez a kötelezettség a 2008/8/EK irányelvnek csak
bizonyos rendelkezései esetében áll fenn.
A Javaslat célja ezen irányelvek átültetése a magyar jogszabályokba. A Javaslat a jogharmonizációs
tárgyú, pontosító jellegű rendelkezések mellett kezel egyéb, a jogalkalmazás során felmerült
problémát is.
41
I. FEJEZET
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
RÉSZLETES INDOKOLÁS
a(z) 1.§-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a pénzkövetelés engedményezése nem tartozik az áfa-törvény
hatálya alá, amennyiben az pénz fejében történik. A hatályos szabályozás ugyanis a pénzkövetelés
engedményezését akkor nem tekinti áfa hatálya alá eső ügyletnek, ha a követelést megvásárló fél a
követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek. Azonban minden olyan
esetben, amikor a követelést névértéken vagy az alatt vásárolják meg, ez a helyzet tulajdonképpen
fennáll, így ezen feltétel külön kiemelése a törvényben a továbbiakban nem szükséges.
a(z) 2.§-hoz
A Javaslat hatályba lépésétől kezdődően minden áfa alanynak, ha más tagállamban letelepedett
adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, vagy más tagállamban letelepedett adóalany, illetve
adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy számára nyújt szolgáltatást, közösségi
adószámmal kell rendelkeznie. Az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag
adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, illetve a kizárólag mezőgazdasági
tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany (a továbbiakban: speciális adóalany)
ugyanakkor csak abban az esetben köteles Közösségen belüli beszerzés jogcímén belföldön adót
fizetni - ezáltal közösségi adószámot kiváltani -, amennyiben ezen beszerzései éves szinten
meghaladják a 10.000 eurónak megfelelő forintösszeget, vagy az adóalany ezen küszöbérték
elérésétől függetlenül adófizetési kötelezettséget választ. Pusztán az a tény, hogy a speciális
adóalanynak a Közösség más tagállamába irányuló szolgáltatásnyújtás vagy -igénybevétel miatt
közösségi adószámot kell kiváltania, nem érinti a Közösségen belüli beszerzéseit, vagyis nem
jelenti azt, hogy a közösségi adószám kiváltása miatt neki belföldön kell adóznia a Közösségen
belüli beszerzései után. Ugyanakkor érvényes közösségi adószám birtokában, annak
felhasználásával az adóalanyok adómentesen szerezhetnek be terméket másik tagállamból, hiszen a
másik tagállambeli értékesítő adóalany - a közösségi adószám érvényességének leellenőrzését
követően - jóhiszeműen értékesíti a terméket részükre adómentes Közösségen belüli értékesítés
címén. Ebből kifolyólag szükséges rendezni azt a kérdést, amikor is a speciális adóalanyok a
közösségi szolgáltatásnyújtás vagy -igénybevétel okán rendelkeznek adószámmal, de Közösségen
belüli beszerzésük nem haladta meg a küszöbértéket, és küszöbérték alatt sem választották az
adózást. Amennyiben ilyen esetben a speciális adóalany közli a közösségi adószámát a részére
terméket értékesítő adóalannyal, tehát azt a látszatot kelti, hogy ezen beszerzését belföldön
leadózza, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adószám közlésének a tényével a speciális adóalany
gyakorolta a választási jogát, és a Közösségen belüli beszerzései tekintetében adófizetési
kötelezettséget választott. Ez a választás a speciális adóalanyt a választását követő két naptári évig
köti.
a(z) 3.§-hoz
A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét újraszabályozó 2008/8/EK tanácsi irányelv értelmében a
teljesítési hely megállapítása szolgáltatásnyújtás esetében az esetek többségében attól függ, hogy az
igénybevevő adóalany-e, illetve azzal egy tekintet alá eső személy, szervezet-e. Ennek azért van
jelentősége, mivel ezen személyek szervezetek képesek a másik tagállamban letelepedett adóalany
által nyújtott szolgáltatások után felmerülő adót fordított adózás keretében önadózással megfizetni,
ellenben az áfa szempontból nem regisztrált személyekkel és szervezetekkel.
42
Tehát a teljesítési hely megállapítása szempontjából nem csak az adóalanyokat kell adóalanyoknak
tekinteni, hanem az adóhatóságnál áfa céljából nyilvántartásba vett (közösségi adószámmal
rendelkező) nem adóalany jogi személyeket is adóalanyként kell kezelni. Tehát azok az egyébként
nem adóalany jogi személyek, akik (amelyek) abból az okból kifolyólag, hogy Közösségen belüli
termékbeszerzéseik a 10.000 eurós küszöbértéket a tárgyévet megelőző évben vagy a tárgyévben
meghaladták, vagy mert az adózást választották a Közösségen belüli beszerzéseikre, közösségi
adószámmal rendelkeznek, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából
az adóalanyokkal esnek egy tekintet alá. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez a szabály pusztán a
szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából releváns.
A fentieken túlmenően azokat az adóalanyokat, amelyek egyébként végeznek az áfa tárgyi hatályán
kívüli tevékenységet is, az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanyoknak kell
tekinteni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany az adóalanyiságán kívüli tevékenységhez
vesz igénybe szolgáltatást, a teljesítési helyet akkor is úgy kell meghatározni, mintha azt adóalanyi
minőségében vette volna igénybe. Ez egyszerűsíti az ügyletek kezelését, mivel nem kell mérlegelni,
hogy az elviekben adóalany által megrendelt szolgáltatást az adóalany vajon az adóalanyiságát
eredményező gazdasági tevékenység érdekében vette-e igénybe, vagy az áfa hatályán kívül eső
tevékenységéhez. Nem vonatkozik azonban ez a szabály arra a szolgáltatásnyújtásra, amelyet az
adóalany a saját vagy alkalmazottai magánszükségleteinek kielégítése céljából vesz igénybe. Ebben
az esetben ugyanis az adóalany végső fogyasztónak tekintendő, tehát a teljesítési helyet is úgy kell
megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe. Nem vonatkozik
továbbá ez a szabály azon személyekre, szervezetekre, akiknek (amelyeknek) adóalanyisága
kizárólag azon alapul, hogy törvény értelmében újnak minősülő közlekedési eszközt értékesítenek a
Közösség másik tagállamába, vagy új ingatlant értékesítenek. Ezen személyeket, szervezeteket
ugyanis csak azon ügylet tekintetében kell adóalanynak tekinteni a teljesítési hely megállapítása
szempontjából, amelyet az adóalanyiságukat eredményező tevékenységük érdekében vesznek
igénybe.
a(z) 4.§-hoz
A Javaslat előírja, hogy főszabály szerint mely hely minősül a szolgáltatásnyújtás teljesítési
helyének, mely alól több kivétel is létezik. Adóalanyok közötti ügyletekben a szolgáltatás teljesítési
helyét a szolgáltatást igénybevevő adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó
lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg. Amennyiben a szolgáltatást nem adóalany
részére nyújtják, úgy a teljesítés helye a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, állandó telephelye,
ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye.
Amennyiben a szolgáltatást nyújtó vagy azt igénybevevő adóalanynak a székhelye mellett egy vagy
több állandó telephelye is van, a teljesítési helyet az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett hely
határozza meg.
a(z) 5.§-hoz
A nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatás (más nevében és más javára nyújtott
szolgáltatás) teljesítési helye a közvetített ügylet teljesítési helye szerint alakul. A hatályos
szabályozástól eltérően az adóalany által igénybevett közvetítői szolgáltatás azonban főszabály
szerint adózik, vagyis ott, ahol az azt igénybevevő adóalany gazdasági céllal letelepedett.
a(z) 6.§-hoz
Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helye mind az adóalanyok, mind a nem
adóalanyok részére nyújtott szolgáltatás tekintetében változatlanul az ingatlan fekvésének helye. A
Javaslat - az irányelvvel összhangban - azonban példálózó jelleggel több olyan szolgáltatást is
43
nevesít, melynek teljesítési helyét ezen szabály alapján kell megállapítani, így példának okáért a
kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásokat is.
a(z) 7.§-hoz
Személyszállítási szolgáltatások esetében továbbra is változatlan a teljesítési hely. Mind az
adóalanyok, mind a nem adóalanyok tekintetében maradt a megtett útszakasz, mint teljesítési hely.
a(z) 8.§-hoz
Termékfuvarozás esetében a teljesítési hely megállapítását két szempont is befolyásolja. Egyrészt a
teljesítési hely függ attól, hogy az igénybevevő adóalany-e vagy sem, másrészt attól, hogy a
termékfuvarozás Közösségen belüli termékfuvarozást valósít-e meg vagy ettől eltérő
termékfuvarozást. Adóalany igénybevevő esetében ez utóbbi szempontnak nincs jelentősége, a
termékfuvarozás - a hatályos szabályozástól eltérően - egységesen főszabály szerint adózik, vagyis
ott, ahol az igénybevevő adóalany gazdasági céllal letelepedett. Nem adóalany részére nyújtott
termékfuvarozás esetében nincs változás, amennyiben Közösségen belüli termékfuvarozás történik,
úgy a teljesítési hely a termék fuvarozásának indulási helye, míg ettől eltérő termékfuvarozás
esetében a megtett útszakasz minősül teljesítési helynek.
a(z) 9.§-hoz
A kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más
ezekhez hasonló szolgáltatások (pl. kiállítások, vásárok), valamint ezek szervezése esetében -
függetlenül az igénybevevő státusától - a teljesítési hely ott van, ahol a szolgáltatást ténylegesen
nyújtják. A Javaslat a hatályos szabályokhoz képest nem tartalmaz érdemi változtatást, azonban az
irányelvvel összhangban egyértelművé teszi, hogy a kiállítások és a vásárok rendezése, melynek
teljesítési helyének megítélése nem volt egyértelmű, ezen szabály szerint történik.
a(z) 10.§-hoz
A személyszállításhoz, termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, a szakértői
értékelés, valamint az ingatlantól eltérő terméken végzett munka (bérmunka) teljesítési helye -
amennyiben azt nem adóalany részére nyújtják - változatlanul az a hely, ahol a szolgáltatást
ténylegesen teljesítik. Abban az esetben azonban, ha ezeket a szolgáltatásokat adóalany veszi
igénybe - a hatályos szabályoktól eltérően - az igénybevevő adóalany gazdasági célú
letelepedésének helye határozza meg. Tehát például a bérmunka szolgáltatásoknál a továbbiakban
már nem lesz jelentősége annak a teljesítési hely megállapítása szempontjából, hogy a
(feldolgozott) terméket elfuvarozták-e belföldről vagy sem.
a(z) 11.§-hoz
A Javaslat az irányelvvel összhangban a közlekedési eszközök bérbeadásának teljesítési helye
szempontjából megkülönbözteti, hogy rövid vagy hosszú távú bérbeadás történik-e. Rövid távú
bérbeadásnak a 30, illetve vízi közlekedési eszköz esetében a 90 napot meg nem haladó folyamatos
bérbeadás minősül, míg hosszú távúnak az ezt meghaladó bérbeadás. Rövid távú bérbeadás
esetében a teljesítés helye minden igénybevevő esetében az a hely, ahol a közlekedési eszközt
ténylegesen a bérbevevő birtokába adják. Hosszú távú bérbeadás esetében a bérbeadás főszabály
szerint alakul, vagyis adóalany igénybevevő esetében ezen adóalany gazdasági célú letelepedése,
míg nem adóalany esetében a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági célú letelepedése az irányadó.
a(z) 12.§-hoz
A Javaslat az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozóan külön
szabályokat vezet be, hiszen ezek eddig nevesítve nem szerepeltek. Az éttermi és vendéglátó-ipari
szolgáltatások teljesítési helyét a Javaslat értelmében az határozza meg, hogy a szolgáltatást
44
ténylegesen hol nyújtják, függetlenül attól, hogy ki az igénybevevő. Ettől eltérően alakul ezen
szolgáltatások teljesítési helye azonban, amennyiben azokat ténylegesen hajó vagy repülőgép
fedélzetén, vagy vonaton nyújtják a személyszállításnak a Közösség területén belül lebonyolított
szakasza során. A teljesítés helye az utóbbi esetben az a hely, ahonnan a személyszállítás indul.
Oda-vissza út esetében a vissza utat külön útnak kell tekinteni. Ez a szabály az említett
szolgáltatások teljesítési helyének megítélését a hajó vagy repülőgép fedélzetén, vagy vonaton
történő termékértékesítésekre vonatkozó szabályokkal hozza összhangba. Tehát a Javaslat
értelmében nem kell mérlegelni, hogy a közlekedési eszköz fedélzeten történő teljesítés
termékértékesítés volt, vagy éttermi, vendéglátó-ipari szolgáltatás.
a(z) 13.§-hoz
A 2006/112/EK tanácsi irányelv és ezzel összhangban az áfa-törvény meghatározza, hogy mely
szolgáltatások esetében történik az adózás az igénybevevő gazdasági célú letelepedése, lakóhelye
vagy szokásos tartózkodási helye szerint. Ezt a szabályt a hatályos rendelkezések értelmében akkor
kellett, illetve lehetett alkalmazni, ha az igénybevevő adóalany volt, vagy a Közösség területén
kívül letelepedett nem adóalany személy, szervezet. Tekintettel arra, hogy adóalany igénybevevő
esetében főszabállyá válik, hogy a szolgáltatás az igénybevevő gazdasági célú letelepedése szerint
adózik, a Javaslat ehhez igazodva korrigálja, hogy ezt a szabályt már csak a Közösség területén
kívül letelepedett nem adóalany esetében kell alkalmazni.
a(z) 14.§-hoz
Az áfa-irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a kettős adóztatás vagy az adóelkerülés céljából a
teljesítési helyet meg lehessen változtatni a vagyoni előny szerzésének megfelelően. Az irányelv ezt
a főszabály szerint adózó szolgáltatások, a közlekedési eszközök rövid távú bérbeadása, valamint a
Közösségen kívüli nem adóalanyok számára nyújtott szolgáltatások esetében teszi lehetővé a
tagállamoknak harmadik országok relációjában. A Javaslat él ezzel a lehetőséggel, azonban csak a
közlekedési eszközök bérbeadására vonatkozóan. Így a Javaslat értelmében ezen szolgáltatásnyújtás
esetében a teljesítési helyet belföldre esőnek kell tekinteni, ha az egyébként a Közösség területén
kívülre esne és fordítva, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny
szerzése ennek megfelelően alakul.
a(z) 15.§-hoz
Az áfa-irányelv és ezzel összhangban az áfa-törvény értelmében háromszögügylet esetében az
ügyletben résztvevő közvetítő értékesítőnek összesítő nyilatkozatot kell beadnia, amelyben fel kell
tüntetnie, hogy az adott ügyletben közvetítőként vett részt. A hatályos szabályozás azonban az
adózás rendjéről szóló törvény szerinti összesítő nyilatkozatra utal vissza, azonban az helyesen azon
tagállam joga szerinti összesítő nyilatkozat kell hogy legyen, amely az adott adóalany számára ezen
ügylettel összefüggésben adószámot adott ki. A Javaslat ezt korrigálja.
a(z) 16.§-hoz
A Javaslat rendelkezik az olyan folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtások utáni adófizetési
kötelezettségekről, amelyek esetében az elszámolás meghaladja a 12 hónapot. A változtatás a
hatályos szabályokhoz képest abban áll, hogy külön rendelkezés van azokra az esetekre, ha az ilyen
típusú szolgáltatás olyan határon átnyúló szolgáltatás, mely után az adót az igénybevevő
adóalanynak kell fizetnie. Ezekben az esetekben adófizetési kötelezettség keletkezik a naptári év
utolsó napján annak ellenére, hogy a szolgáltatásért járó ellenérték elszámolása még nem esedékes.
Az adófizetési kötelezettség pontos megállapítása ezen szolgáltatásnyújtások esetében azért
különösen fontos, mivel a Javaslat - az irányelvekkel összhangban - a határon átnyúló adóalany
45
által igénybevett szolgáltatások esetében előírja az összesítő nyilatkozatadási kötelezettséget,
valamint az igénybevevő adóalanyra telepíti fordított adózás keretében az adófizetési
kötelezettséget.
a(z) 17.§-hoz
Azon ügyletek esetében, amikor az adófizetési kötelezettséget fordított adózás alapján a terméket
beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanynak kell teljesítenie, a hatályos szabályozás a
főszabálytól eltérő időpontokhoz köti az adófizetési kötelezettség teljesítését. A Javaslat a
2008/117/EK irányelvvel összhangban kimondja, hogy azon esetekben, amikor a fordított adózást
azért kell alkalmazni, mert a szolgáltatásnyújtó nem letelepedett belföldön, a főszabálytól eltérő
időpontok az adófizetési kötelezettség megállapítására nem alkalmazhatók. Ennek oka, hogy ezen
szolgáltatásnyújtásról a teljesítésre kötelezett adóalanynak összesítő nyilatkozatot kell benyújtania.
a(z) 18-19.§-okhoz
A Javaslat előírja, hogy az adóalap utólag csökken abban az esetben, ha a teljesítésre kötelezett
adóalany a lízing vagy bérlet esetében az adófizetési kötelezettség keletkezését követően eláll az
ügylettől az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt. Ebben az esetben az adóalap
csökkentés feltétele, hogy az adóalany az eredeti számlát érvénytelenítse, illetve annak
adattartalmát módosítsa a helyzet rendezésétől függően.
a(z) 20. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest pontosítja, hogy a sportolással, testedzéssel
kapcsolatos szolgáltatásnyújtás az egyébként meghatározott feltételek mellett adómentes
függetlenül attól, hogy azt természetes személy vagy egyéb személy, szervezet veszi igénybe.
a(z) 21.§-hoz
A hatályos szabályok értelmében főszabály szerint adómentes az ingatlanok értékesítése (az új
ingatlanok és az építési telek kivételével), az adóalany azonban adófizetési kötelezettséget
választhat rá. Adófizetési kötelezettség választása esetén az adóalany a választását követő 5 évig
köteles az összes általa értékesített ingatlan után adózni. A Javaslat megteremti annak a lehetőségét,
hogy az adóalany a Javaslat hatálybalépésétől kezdődően úgy válassza az adófizetési kötelezettséget
az ingatlanértékesítésére, hogy az csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanra terjedjen ki.
Lehetőséget teremt továbbá arra, hogy a Javaslat hatályba lépését követő 30 napon belül azok az
adóalanyok, akik (amelyek) korábban adófizetési kötelezettséget választottak az ingatlan
értékesítésükre, azt a Javaslat hatályba lépésének napjára visszamenőleg úgy változtassák meg,
hogy az csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra terjedjen ki.
a(z) 22.§-hoz
A fordított adózás alá eső ügyletek esetén, azaz amikor az adó fizetésére a terméket beszerző,
szolgáltatást megrendelő adóalany a kötelezett, a hatályos szabályozás alapján a levonási jog tárgyi
feltétele a számla. Az e körbe tartozó értékesítések körében (különösen dologi biztosítékként
szolgáló termék értékesítése esetén) gyakori, hogy a számla kibocsátására egyébként kötelezett
adóalany e kötelezettségének nem tesz eleget, s így a vevőt, illetve megrendelőt az adófizetési
kötelezettség terheli, azonban levonási jogát nem érvényesítheti. Annak érdekében, hogy az adó
fizetésére kötelezettnél a levonási jog tárgyi feltétele biztosított legyen, a Javaslat lehetővé teszi,
hogy a számla hiányában a levonási jog egyéb olyan okiratok birtokában is gyakorolható legyen,
amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek. Nem vonatkozik ugyanakkor
ez a szabály a Közösségen belüli termékbeszerzésre, mivel ezen ügylet tekintetében - az irányelvi
rendelkezésekkel összhangban - a levonási jog gyakorlásának változatlan feltétele a számla
megléte.
46
a(z) 23-24.§-okhoz
A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének megváltoztatásához kapcsolódóan némileg megváltoznak
azok a szabályok is, amelyek az adófizetésre kötelezett személyére vonatkoznak. A hatályos
szabályok értelmében amennyiben a szolgáltatásnyújtó nem telepedett le belföldön, úgy az általa
nyújtott szolgáltatás után az igénybevevő adóalany az adófizetésre kötelezett. A Javaslat ezt a
szabályt - az irányelvvel összhangban - tovább bővíti, vagyis amennyiben a szolgáltatást nyújtó
adóalany nem telepedett le a teljesítési hely szerinti tagállamban, az adó fizetésére már nem csak az
igénybevevő adóalany lesz kötelezve a saját nevében, hanem a közösségi adószámmal rendelkező
nem adóalany jogi személy is. További fontos változás, hogy csak és kizárólag az adófizetésre
kötelezett személy megállapítása szempontjából nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni a
Javaslat alapján azt az adóalanyt is, akinek belföldön van ugyan állandó telephelye, azonban ez az
állandó telephely nem vesz részt a szolgáltatás teljesítésében, abban nem érintett. Ez utóbbi esetben
az igénybevevő adóalany, közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy lesz az
adófizetésre kötelezett.
a(z) 25.§-hoz
A hatályos szabályok szerint az adóalany mentesül a számla kibocsátási kötelezettség alól,
amennyiben a vevő, igénybevevő az ellenértéket a törvényben meghatározott időpontig
készpénzzel, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel téríti meg, és a vevő, igénybevevő az
ügyletről nem kér számlát. A Javaslat - figyelemmel a vásárlási- és egyéb utalványokkal
(pénzhelyettesítő eszközökkel) történő fizetések széles körű elterjedésére - lehetővé teszi, hogy
pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés esetében sem kell az adóalanyoknak a fenti feltételek
teljesítése esetében számlát kibocsátaniuk.
a(z) 26.§-hoz
Az áfa-irányelv többek között tartalmaz szabályokat a számla tartalmi követelményeivel
kapcsolatban. Ebből kifolyólag a tagállamok számlázásra vonatkozó rendelkezései ettől nem
térhetnek el. A határon átnyúló ügyletek esetében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany
adófizetéssel kapcsolatos kötelezettsége, adólevonással kapcsolatos joga sok esetben a másik
tagállambeli adóalany által kibocsátott okirattól függ. Tekintettel a számla tartalmának harmonizált
mivoltára, a Javaslat törvényi szinten megerősíti, hogy a másik tagállambeli jog szerint kibocsátott
olyan okirat, amely tartalmában megfelel az áfa-irányelv megfelelő cikkeiben foglalt
rendelkezéseknek, az áfa-törvény értelmében számlának minősül.
a(z) 27-28.§-okhoz
Az alanyi adómentességet választott adóalany alapvetően adómentesen nyújt szolgáltatást, és
értékesít terméket, azonban nem élhet levonási joggal. Az alanyi adómentesség azonban csak a
belföldön teljesített ügyletekre vonatkozik, a külföldön teljesítettekre nem. Azáltal, hogy
megváltoznak a teljesítési helyre vonatkozó szabályok, amennyiben az alanyi adómentességet
választott adóalany belföldön nem letelepedett adóalanynak nyújt szolgáltatást, úgy ezen
szolgáltatás után - amennyiben nem adómentes szolgáltatásról van szó - adófizetési kötelezettség
keletkezik. Annak érdekében, hogy a levonási jog hiánya miatt ne keletkezzen adóhalmozódás
ezekben az esetekben, a Javaslat rögzíti, hogy az alanyi adómentességet választott adóalany a
külföldön teljesített szolgáltatásnyújtása esetében a normál, és nem az alanyi adómentességre
vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni.
a(z) 29.§-hoz
A Javaslat módosítja az utas fogalmát úgy, hogy utas nem csak természetes személy lehet, hanem
más személy vagy szervezet is, feltéve, hogy az utazás költségeit ez utóbbi nem hárítja tovább,
47
hanem annak költségeit végső fogyasztóként viseli. Erről a tényről az utasnak a teljesítést
megelőzően az utazásszervező részére nyilatkoznia kell.
a(z) 30-31. §-okhoz
A Javaslat az áfa visszatéríttetésre jogosultak körét, illetve a visszatéríttetésre jogosító ügyleteket
illetően nem tartalmaz változást a hatályos szabályozáshoz képest. A visszatérítés a belföldön nem,
viszont másik tagállamban vagy elismert harmadik államban letelepedett adóalanyokra vonatkozik
(a továbbiakban: külföldi adóalany). A Javaslat értelmében elismert harmadik államnak minősülnek
azok az államok, amelyekkel Magyarország a hozzáadott-érték típusú adó kölcsönös
visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött.
Ezek az adóalanyok az adó-visszatérítés időszakában nem rendelkezhetnek belföldön székhellyel,
állandó telephellyel, illetve ennek hiányában állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel.
Továbbá a visszatérítésre vonatkozó időszakban a külföldi adóalany belföldön nem teljesíthet sem
termékértékesítést, sem szolgáltatásnyújtást néhány adómentes fuvarozási és ahhoz kapcsolódó
szolgáltatás kivételével, illetve olyan termékértékesítés vagy szolgáltatás kivételével, amely után
nem a külföldi adóalanyt, hanem a vevőjét terheli az adófizetési kötelezettség a fordított adózás
alapján.
a(z) 32-34.§-okhoz
A visszatérítés tárgyát a belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, illetve
termékimport során felszámított és a külföldi adóalanyra áthárított áfa képezheti. A Javaslat rögzíti,
hogy nem lehet a visszatérítési eljárás során olyan adót visszatéríteni, amelyet nem megfelelően
számítottak fel. Nem lehet továbbá visszatéríteni az olyan adót, melyet helytelenül számítottak fel,
mert az ügylet adómentes lenne Közösségen belüli adómentes értékesítés, vagy export ügylet okán.
Tehát pl. ha az ügylet során helytelenül állapították meg azt, hogy a teljesítési hely belföldre esik és
adót számítottak fel, úgy ennek az adóját a külföldi adóalany nem igényelheti vissza, azt a
teljesítésre kötelezett adóalanynak kell korrigálnia, és a feleknek kell egymás között elszámolni.
Nem téríthető vissza továbbá ebben az eljárásban az ingatlan beszerzését terhelő adó.
Változatlan feltétele az áfa-visszatérítésnek, hogy a külföldi adóalany a beszerzett terméket,
igénybevett szolgáltatást levonásra jogosító adóköteles gazdasági tevékenysége érdekében használja
fel. Amennyiben a külföldi adóalany a letelepedettsége szerinti tagállamban egyaránt végez
adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységet, csak olyan arányban téríthető
vissza a rá áthárított adó, amilyen arányban az adóalany saját tagállamának joga szerint jogosult azt
levonásba helyezni. Az adómentes, adóköteles tevékenység, valamint a levonási, visszatérítési
arány megállapításánál tehát a letelepedés szerinti tagállam szabályai az irányadók.
Azt, hogy milyen termékek, szolgáltatások adójának visszatérítésére jogosult a külföldi adóalany,
változatlanul a visszatérítés helye szerinti tagállam szabályai határozzák meg. Vagyis, amennyiben
belföldön valamely termékre, szolgáltatásra levonási tilalom vonatkozik, arra értelemszerűen a
külföldi adóalany sem alapíthat visszatérítési jogot.
Egyebekben az adó-visszatérítési jog keletkezésének, illetve egyéb feltételeinek gyakorlására a
levonási jog keletkezésére, gyakorlásának tárgyi feltételeire, korrekciójára vonatkozó belföldi
szabályok az irányadók.
a(z) 35.§-hoz
A Közösség területén letelepedett adóalanyokra vonatkozó visszatérítési eljárás elektronikus útra
terelődik. A másik tagállambeli külföldi adóalanynak a visszatérítést elektronikus úton kell kérnie a
visszatérítés helye szerinti tagállamtól, az adott esetben a magyar állami adóhatóságtól. Tehát az új
szabályok értelmében kizárólag az elektronikus út járható, papír alapú kérelem benyújtására
48
esetükben 2009. december 31-ét követően nincs lehetőség. Ezen túlmenően az elektronikus
kérelmet a másik tagállambeli külföldi adóalanynak a hatályos szabályozástól eltérően nem a
magyar állami adóhatósághoz, hanem a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához
kell benyújtania. A kérelem benyújtása (elektronikus elküldése) a külföldi adóalany letelepedése
szerinti tagállam által kialakított elektronikus portálon keresztül történik. A Közösség területén nem
letelepedett (a továbbiakban: harmadik országbeli külföldi adóalanyok) adóalanyokra nem
vonatkozik ez a szabály, ők a visszatérítés iránti kérelmet közvetlenül az állami adóhatósághoz
nyújtják be. A kérelmet és az abban közölt információkat magyar, illetőleg angol nyelven lehet
megadni. A kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját a végrehajtásra
kiadott rendelet határozza meg.
a(z) 36.§-hoz
A 2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: visszatérítési irányelv) szerint a visszatérítési
kérelemhez nem kell csatolni azokat a számlákat és egyéb dokumentumokat, amelyekre a másik
tagállambeli külföldi adóalany a visszatérítés iránti kérelmét alapítja, azonban lehetőséget ad a
tagállamnak arra, hogy előírja azon számláknak a kérelemhez való elektronikus csatolását, amelyen
az adóalap eléri vagy meghaladja az 1.000 eurót, üzemanyag esetében pedig a 250 eurót, illetve az
ennek megfelelő nemzeti pénznemben számított összeget. A Javaslat él ezzel az opciós
lehetőséggel, és előírja, hogy ezeket a számlákat, illetve egyéb dokumentumokat a kérelemhez
elektronikusan csatolja a kérelmező.
a(z) 37.§-hoz
A Javaslat értelmében amennyiben az adó-visszatérítési kérelem benyújtását vagy az adó-
visszatérítést követően az adómentes, adóköteles arány megváltozása miatt a visszatérítendő adó
összege megváltozik, az adóalany köteles, illetve jogosult azt korrigálni. Köteles, amennyiben
kevesebb adó járt volna vissza neki, és jogosult, amennyiben több. A korrekciót abban a
kérelemben kell elvégezni, amely követi a korrigálandó kérelmet, illetve, ha nincs ilyen kérelem,
akkor külön nyilatkozattal.
a(z) 38.§-hoz
A kérelmet az adó-visszatérítési időszakra lehet beadni. Az adó-visszatérítési időszak nem lehet
hosszabb, mint egy év, illetve nem lehet rövidebb mint három hónap, kivéve, ha az adó-
visszatérítési kérelem olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál
kevesebb fennmaradó része. A külföldi adóalany akkor igényelhet vissza évente, illetve egy év 3
hónapnál rövidebb fennmaradó részére, ha a visszatéríttetni kért adó összege eléri vagy meghaladja
az 50 eurót, illetve az ennek megfelelő pénzösszeget. Amennyiben az adóalany 3 naptári hónap és
12 hónap közötti időszakra akar visszaigényelni, akkor a visszaigénylendő adó összegének a 400
eurót kell elérnie.
Az adott-adóvisszatérítési kérelemben azon beszerzések áthárított adóját kell szerepeltetni, amelyek
után a levonási jog a visszatérítési időszak alatt keletkezett. A levonható adó, akkor keletkezik,
amikor a fizetendő adót fel kell számítani. Szerepelhet továbbá a kérelemben az az előzetesen
felszámított adó is, amelyet korábban még nem igényeltek vissza, de a levonási jog az adott naptári
évben keletkezett.
Az állami adóhatóság feladatai némileg elkülönülnek attól függően, hogy a kérelmező tagállami
vagy harmadik országbeli adóalany. Tagállami kérelmező esetében az állami adóhatóság, mint
visszatérítési tagállam illetékes hatóságának feladatai azzal kezdődnek, hogy elektronikus úton
megkapja az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságától.
Az adóhatóság a kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról elektronikus úton haladéktalanul
értesíti a kérelmező adóalanyt. Ez lesz az az időpont is, amelytől kezdve a visszatérítési kérelem
49
elbírálására nyitva álló határidőt számítani kell a visszatérítési irányelv szerint. A Javaslat nem
tartalmazza külön, hogy mely időponttól kell a határidőt számítani, mivel a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
33.§ (5) bekezdése általános jelleggel kimondja ezt. Első lépésként az adóhatóság megvizsgálja,
hogy a kérelmet a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához a megfelelő határidőn
belül (tárgyévet követő év szeptember 30-a) nyújtották-e be. Amennyiben a kérelem határidőn túl
érkezett, úgy az adóhatóság ezt érdemi vizsgálat nélkül el fogja utasítani. Erre azért van szükség,
mert a letelepedés szerinti tagállamnak az irányelv nem teszi lehetővé, hogy a hozzá határidőn túl
beérkezett kérelmeket elutasítsa, így ez továbbra is a visszatérítés szerinti tagállam hatóságának a
feladata. Ezt a Javaslat szintén nem tartalmazza, de ez következik a Ket. 30.§ d) pontjának
előírásából.
Elutasítja a kérelmet az adóhatóság abban az esetben is, ha a kérelmet a letelepedés szerinti
tagállam hatósága annak ellenére továbbította, hogy az nem minősült benyújtottnak (nem tartalmaz
minden kötelező adatot, információt), vagy, ha tudomására jut, hogy az adó-visszatérítésből történő
kizárás okai fennállnak (a kérelmező nem áfa alany, kizárólag adólevonásra nem jogosító
adómentes tevékenységet végez, alanyi adómentességet választott vagy mezőgazdasági
tevékenységre vonatkozó különleges adózási mód szerint adózik). Amennyiben a fenti elutasításra
vonatkozó okok egyike sem áll fenn, következik a kérelem érdemi elbírálása. Erre az
adóhatóságnak a kérelem hozzá történő beérkezésétől számítottan - a pótlólagos információ kérés
kivételével - 4 hónap áll rendelkezésére.
Amennyiben az állami adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem elbírálásához további
információkra van szüksége, úgy az adó-visszatéríttetési kérelem hozzá történő beérkezésétől
számított 4 hónapos határidőn belül írásos megkereséssel kiegészítő adatokat, egyéb információkat
kérhet. Ez a megkeresés magában foglalhatja a kérelmező adóalanytól egyéb (az 1.000, illetve 250
euró értékhatár alatti) számlák bekérését is, amennyiben alapos kétség merül fel az adó-visszatérítés
jogalapja vagy a visszatéríttetni kért adó összegszerűsége tekintetében.
Információt kérhet az adóhatóság a kérelmező külföldi adóalanytól, azon állam illetékes
hatóságától, aki (amely) a külföldi adóalanyt nyilvántartásba vette, illetve harmadik féltől. Abban az
esetben, ha a kérelmező más tagállamban letelepedett adóalany, az információ iránti kérelmet
elektronikus úton kell megküldeni és a választ elektronikus úton kell fogadni. Ez alól kivételt képez,
ha a harmadik fél címzett az adóhatóság nyilvántartása szerint nem rendelkezik elektronikus
kapcsolattartásra vonatkozó címmel, illetve, ha az eredeti számlát, határozatot kell az adóalanynak
bemutatnia, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat. Az állami adóhatóság további egy
alkalommal pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is kérhet. Amennyiben az állami
adóhatóság megkereséssel élt bármelyik féllel szemben, úgy a számukra a válaszadásra nyitva álló
határidő a megkeresés közlésétől számított 1 hónap. Abban az esetben, ha az adóhatóság
megkereséssel élt, úgy az adó-visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől
számított 2 hónapon belül dönt, illetve, ha a megkeresésre nem kapott választ, vagy érdemben nem
kapott választ, úgy a döntést a válasz megadására rendelkezésre álló határidő lejártától 2 hónapon
belül kell meghoznia. Amennyiben az adóhatóság egyszeri megkereséssel élt, úgy a döntéshozatalra
rendelkezésre álló határidő nem lehet több, mint a kérelem beérkezésétől számított hét hónap,
amennyiben pótlólagos megkereséssel élt, úgy a döntést a kérelem beérkezésétől számított 8
hónapon belül meg kell hoznia.
A Javaslat - az irányelvvel összhangban - kitér arra is, hogy milyen határidőn belül kell az adót
visszautalni. Az adóhatóságnak az adót a kérelem jóváhagyásától, vagy részleges jóváhagyásától
számított 10 munkanapon belül vissza kell utalnia.
50
Az adóhatóság az adót az adózónak a kérelemben megadott bankszámlaszámára utalja vissza.
Amennyiben az adóalany külföldi bankszámlaszámot adott meg, úgy az átutalás költségei őt
terhelik, melyet az adóhatóság a visszatérítendő adó összegéből von le.
Az adóhatóság az adó-visszatéríttetés iránti kérelemről hozott határozatot elektronikus úton közli a
kérelmező adóalannyal. Az adóalany a belföldi adóalanyokra irányadó szabályok szerint
fellebbezhet a döntés ellen. A fellebbezést azonban már közvetlenül az állami adóhatósághoz kell
benyújtania, az erre vonatkozó belföldi jogszabályok értelmében. Amennyiben a kérelmező
adóalanyt megillető adó összegét az adóhatóság a rendelkezésére álló határidőt követően utalja
vissza, úgy a késedelem napjaira köteles kamatot fizetni, melynek mértéke a késedelmi pótlékkal
egyezik meg. Ez alól kivétel az az eset, vagyis nem kell kamatot fizetni, ha az adóalany nem
válaszolt érdemben a rendelkezésére álló határidőn belül az adóhatóság megkeresésére. A Javaslat
rendelkezik továbbá arról, hogy amennyiben a külföldi adóalany részére az adó visszatérítése
jogszabálysértéssel történt, úgy köteles azt az adóhatóságnak visszafizetni.
A Közösségen kívül letelepedett adóalanyoknak az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet közvetlenül
az állami adóhatósághoz kell benyújtaniuk. Ennek határideje a tárgyévet követő év szeptember 30.
napja. A kérelmet, amennyiben az adóalany tudja, elektronikus úton is benyújthatja, de ez esetben
meg kell jelölnie az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló címet. Amennyiben a harmadik
államban letelepedett adóalanyt nyilvántartásba vevő hatóság, illetve harmadik fél az állami
adóhatóság nyilvántartása szerint rendelkezik az elektronikus kapcsolattartásra szükséges
eszközökkel, úgy ezekkel a kapcsolattartás szintén elektronikus úton történik. Ezeket a szabályokat
kell alkalmazni a Közösségen kívül letelepedett, de a közösségi nem adóalanyok részére kizárólag
elektronikus szolgáltatást nyújtó adóalanyokra is. Esetükben az elektronikus úton történő
kapcsolattartás kizárólagos.
A kompenzációs felár megtéríttetésére szintén ezeket a szabályokat kell alkalmazni. Tekintettel
arra, hogy a kompenzációs felár megtérítése az adóalanyokon túl vonatkozik az adószámmal
rendelkező nem adóalany jogi személyekre is, a Javaslat kitér arra is, hogy ők a kompenzációs
felárat a harmadik országbeli adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint igényelhetik vissza.
a(z) 39.§-hoz
A Közösségen kívül letelepedett és közösségi nem adóalanyok részére kizárólag elektronikus
szolgáltatást nyújtó adóalanyokra, amelyek belföldön ugyan adóalanyként nyilvántartásba vannak
véve, a Közösségen kívül letelepedett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítési szabályokat kell
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ezen adóalanyoknak nem kell igazolni jogállásukat.
a(z) 40.§-hoz
A Javaslat technikai módosítást tartalmaz. A teljesítési helyre vonatkozó új szabályok beiktatása
miatt módosítani szükséges a hivatkozást az áfa-törvény megfelelő szakaszára.
a(z) 41.§-hoz
Tekintettel arra, hogy megváltoznak a külföldi adóalanyok számára adható adó-visszatérítésre
vonatkozó szabályok, így szükséges új végrehajtási szabályok megalkotása. Ennek érdekében a
Javaslat felhatalmazást ad e tekintetben miniszteri szintű rendelet megalkotására.
a(z) 42.§-hoz
A Javaslat frissíti az áfa-törvény jogharmonizációs záradékát a 2007/75/EK, 2008/8EK, a
2008/9/EK, valamint a 2008/117/EK, 2009/47/EK tanácsi irányelveknek történő megfelelőséggel.
a(z) 43.§-hoz
51
A Javaslat kiegészíti az adóraktározási eljárásra vonatkozó hatályos szabályokat, illetve tartalmazza,
hogy Magyarországnak mely Európai Unión kívüli államokkal áll fenn viszonossági megállapodása
az áfa visszatérítést illetően.
II.	FEJEZET
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
a(z) 44.§-hoz
A közösségi hozzáadottérték-adó rendszerében minden gazdálkodási tevékenységet folytató
személy, szervezet a hozzáadottérték-adó alanyának minősül. Ebből kifolyólag az egyszerűsített
vállalkozói adó alanyát is hozzáadottérték-adó alanyának kell tekinteni a szolgáltatásnyújtás
teljesítési helyének meghatározása szempontjából. Így a Javaslat értelmében, amennyiben az eva
alanya másik államban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, az egyrészt belföldön
adózik, másrészt ezen szolgáltatásnyújtás után az eva alanynak áfát kell fizetnie. Ez az adó a
beszerzést terhelő áfa, melyet, ha a szolgáltatást belföldi adóalany nyújtaná az eva alanynak, akkor
azt a szolgáltatást nyújtó adóalany számítaná fel és hárítaná át az eva alanyra.
III.	FEJEZET
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
a(z) 45. §-hoz
A 2008/8/EK irányelv bevezeti, hogy a Közösségen belüli határon átnyúló szolgáltatásokról is
összesítő nyilatkozatot kell benyújtani. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az ilyen típusú
szolgáltatásnyújtással érintett adózók közösségi adószámmal rendelkezzenek. A Javaslat ezért
előírja a közösségi adószám igénylése iránti kötelezettséget a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás
esetére is.
A Javaslat az Art. 22. §-ában, 1. számú mellékletében terminológiai pontosításként átvezeti a
kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany fordulatot, és ezt a
fordulatot alkalmazza az Art. új 8. mellékletében is.
A Javaslat az Áfa-tv. 20. §-ának új (7) bekezdéséhez kapcsolódóan rendelkezik arról, hogy az adózó
az Áfa-tv. e rendelkezésének alkalmazását utólag, az e rendelkezéssel érintett első Közösségen
belüli beszerzés teljesítését követő hónap 20. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz.
a(z) 46. §-hoz
A Javaslat Art. 54. § (4) bekezdését módosító szabálya a közösségi adószámok érvényessége
ellenőrzésének megkönnyítése érdekében úgy rendelkezik, hogy az általános forgalmi adó alanyok
egyes adatainak honlapi közzététele körében az adóalany székhely, telephely adatát is szerepeltetni
kell.
a(z) 47-49.§-okhoz
A Javaslat Art. 66, 68. §-ait módosító rendelkezései a 2008/55/EK irányelv tavalyi átültetését
követően a gyakorlatban jelentkező jogalkalmazási problémákkal kapcsolatos, pontosító jellegű
szabályokat tartalmaznak. Ennek keretében a Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a behajtási
eljárásban az ügy érdemét érintő (azaz a behajtandó követeléssel, illetve a megkereső tagállamban
kiállított végrehajtható okirattal kapcsolatos) jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállamban kell
előterjeszteni, így az ilyen kérelmeket magyarországi benyújtás esetén a magyar adóhatóság
elutasítja. A Javaslat pontosítja továbbá a késedelmi pótlékszámítás időtartamának szabályait is.
52
A Javaslat az Art. új 11. sz. mellékletét beiktató rendelkezése a 77/799/EGK irányelv 1. cikk (3)
bekezdésében, valamint a 2008/55/EK irányelv 3. cikk 6. pontjában foglaltakra alapozva tételesen
felsorolja, hogy ha Magyarország az eljárásban megkeresett tagállamként jár el, akkor az adó-
megállapítási és behajtási jogsegély alkalmazásában az egyes tagállamok esetén mely adókat kell
jövedelem, nyereség-, vagyonadónak, illetve biztosítási díjakra kiszabott adónak tekinteni. A
magyar adóhatóság által kiadott megkeresések tekintetében a jövedelem, nyereség- és vagyonadó
hazai fogalmát az Art. 70. § (1) bekezdésének módosítása tartalmazza. A 70. § (1) bekezdésben
található felsorolás azokat az e kategóriába tartozó adónemeket szerepelteti, amelyek 2010. január
1-én hatályos rendelkezéseken alapulnak. A felsorolás ezen felül tartalmazza a már hatályon kívül
helyezett osztalékadót is, mivel az adó-megállapításhoz való jog ezen adónem esetében még nem
évült el. Az építményadó, telekadó esetében az állami adóhatóság a 70. § (3) bekezdés alapján az
önkormányzati adóhatóság kezdeményezésére adhat ki megkeresést.
a(z) 50.§-hoz
Az illeték törvény 31. §-ának (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy ha egy kérelem elbírálása
más-más szerv hatáskörébe tartozik, akkor az eljárási illetéket úgy kell megfizetni, mintha külön-
külön kérelmet terjesztettek volna elő. A Javaslat elfogadása esetén azonban - a jogértelmezési
viták elkerülése érdekében - az Art. 85/A. §-ának (1) bekezdésében is előírásra kerül, hogy az
együttes adóigazolás kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek
minősül.
a(z) 51.§-hoz
A Javaslat Art. 95. § (2) bekezdését módosító rendelkezése a szokásos piaci ár meghatározásával
összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM rendelethez kapcsolódik, e
PM rendelet szabályozza a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozó transzferár-
nyilvántartási, illetve az azt alátámasztó dokumentációs kötelezettséget. Tekintettel arra, hogy a PM
rendelet módosítása következtében a nyilvántartás (dokumentáció) idegen nyelven is elkészíthető, a
módosítás az adóhatóság ellenőrzésének elősegítése érdekében előírja azt, hogy az adózó köteles a
nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság
felhívására - a megjelölt határidőn belül - átadni.
a(z) 52-54. §-hoz
A 2008/117/EK irányelv alapján az összesítő nyilatkozatot az adózók elektronikus úton terjeszthetik
elő a tagállami adóhatóságokhoz. Az összesítő nyilatkozatok elektronikus útra terelésének indoka
egyrészt az adózók adminisztratív terheinek csökkentése, másrészt az adócsalás elleni küzdelem
hatékonyabbá tétele az összesítő nyilatkozat adattartalmának, mint kontrollinformációnak
egyszerűbb és gyorsabb feldolgozásával, továbbításával.
Az Art. hatályos rendelkezései szerint a havi adó- és járulékbevallásra kötelezett adózók e
bevallásukat és ezen kívül valamennyi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus
úton teljesítik. A havi adó- és járulékbevallásra nem, de összesítő nyilatkozat benyújtására
kötelezett adózók tekintetében a Javaslat Art. 175. § (9) bekezdését módosító rendelkezése
kimondja, hogy az összesítő nyilatkozat benyújtásának elektronikus útra terelését követően az
adózó az összesítő nyilatkozaton kívüli valamennyi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét
elektronikus úton köteles teljesíteni.
A Javaslat Art. 175. § (13) bekezdését módosító rendelkezése felhatalmazást ad az adóügyek
elektronikus intézéséről szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet módosítására az új visszatéríttetési
eljárásrenddel kapcsolatban.
53
A Javaslat Art. 175. § új (25) bekezdését beiktató rendelkezése az Art. új 8. számú mellékletéhez
kapcsolódóan a Magyarországon letelepedett általános forgalmi adóalany más tagállamban
érvényesíteni kívánt visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) részletes tartalmi, formai
kellékeinek szabályozása tárgyában az adópolitikáért felelős miniszternek rendeleti szintű
jogalkotásra ad felhatalmazást.
A Javaslat az Áfa-tv. utas fogalmának változásához kapcsolódóan új bírságtényállást tartalmaz arra
az esetre, ha a magánszemély adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény 206. § (1) bekezdés
c)	pontja szerint utasként valótlan nyilatkozatot tesz [Art. 172. § (1) bekezdés új ny) pont].
A Javaslat normaszöveg-szerkesztési okból a jelenleg az Art. 22. § (1) bekezdés e) pontjában
található, kereskedelmi kapcsolat fogalmát a 178. § új 34. pontjaként az Art. definíciós §-ában
szerepelteti. A rendelkezés tartalmi módosítása abban áll, hogy a normaszöveg a korábbi korlátozó
rendelkezéshez képest bármely szolgáltatásnyújtást/igénybevételt e fogalom körébe sorol.
a(z) 55. §-hoz
A Javaslat Art. 181. § (1) bekezdését módosító rendelkezése az Art. jogharmonizációs záradékát
egészíti ki a 2008/8/EK irányelvre, 2008/9/EK irányelvre, valamint a 2008/117/EK irányelvre
hivatkozással, egyúttal a módosított normaszöveg a közösségi másodlagos jogforrásokat átültető
törvényi rendelkezések sorában megjelöli az új 9. és 10. mellékletet is.
A Javaslat Art. 181. § (3) bekezdését módosító rendelkezése a 2008/55/EK „behajtási irányelv”
részletes végrehajtási szabályaival kapcsolatos pontosító rendelkezést tartalmaz: a jogharmonizációs
rendelkezés a 2009. január 1-jétől hatályon kívül helyezett 2002/94/EK irányelvet átültető 7/2004.
(I. 22.) Korm. rendelet helyett a 2009. január 1-től a tagállamokban közvetlenül hatályos és teljes
egészében alkalmazandó 1179/2008/EK rendeletre utal.
a(z) 56. §-hoz
A Javaslat Art. új 181/A. § (1) bekezdését beiktató rendelkezése általános jelleggel előírja az állami
adóhatóságnak, hogy az Európai Bizottság, vagy az Európai Közösség más intézménye, ügynöksége
részére közösségi jogi jogalapon teljesített statisztikai jellegű, személyes adatot nem tartalmazó
adatszolgáltatásait azok teljesítésével egyidejűleg az állami adóhatóság felügyeletét ellátó
adópolitikáért felelős miniszternek is küldje meg.
a(z) 57. §-hoz
A Javaslat technikai jellegű rendelkezése alapján az Art. jelenleg hatályos 8. számú melléklete
helyébe 8. számú mellékletként az összesítő nyilatkozatról szóló rendelkezések, illetve új 9. számú
mellékletként a Magyarországon letelepedett adózó más tagállambeli általános-forgalmi adó
visszatérítési eljárásának magyarországi szakaszára vonatkozó főbb rendelkezések lépnek, míg a
jelenleg hatályos, az EK tagállamában illetőséggel nem rendelkező adózókra vonatkozó, 8. számú
mellékletben található szabályok a továbbiakban - módosítás nélkül - az új 10. számú mellékletben
szerepelnek. A 10. számú mellékletet követően az Art. kiegészül a 11. melléklettel, amely -
jogharmonizációs okból - az V. fejezet alkalmazását könnyítő definíciós rendelkezéseket tartalmaz.
IV.	FEJEZET
Záró rendelkezések
a(z) 58-63.§-okhoz
A Javaslat tartalmazza a hatálybalépés időpontját, mely 2010. január 1-je. Tekintettel arra, hogy a
2008/9/EK tanácsi irányelv maga mondja ki, hogy az új irányelv szerinti szabályokat már 2009.
54
december 31-e után benyújtott kérelmekre alkalmazni kell, így a Javaslat is ezt követi a Közösség
területén letelepedett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítési eljárás tekintetében, azzal, hogy az
adóalanyokat a 2009. évre vonatkozó kérelmek esetében anyagi jogi típusú hátrány nem érheti. Így
például, amennyiben a közösségi külföldi adóalany negyedéves adó-visszatéríttetés iránti kérelmet
szeretne benyújtani, úgy arra még a régi, az alacsonyabb értékhatár miatt kedvezőbb szabályokat
alkalmazhatja a 2009. évre vonatkozó igénye esetében. A Közösségen kívül letelepedett adóalanyok
esetében ugyanakkor az új adó-visszatérítési szabályokat azokban az esetekben kell először
alkalmazni, amikor a visszatéríttetés iránti igény 2009. december 31-ét követően keletkezik,
ugyanakkor a kérelem benyújtásának a határidejére már a 2009. évre vonatkozóan benyújtandó
kérelmek esetében is a kedvezőbb szeptember 30-i határidő alkalmazandó.
A Javaslat Art. 22. §-át módosító rendelkezései a 2008/8/EK irányelv 2. cikkében foglalt átültetési
határidőre tekintettel a törvény kihirdetését követő 8. naptól lépnek hatályba. A speciális hatályba
léptető szabályhoz kapcsolódó alkalmazási szabály lehetővé teszi, hogy az adózó a közösségi
adószám megállapítása érdekében tett nyilatkozatát előzetesen (azaz a szolgáltatás-
nyújtáshoz/igénybevételhez kapcsolódó közösségi kapcsolat létesítése előtt) már e rendelkezés
hatálybalépésétől kezdődően előterjeszthesse azzal, hogy az állami adóhatóság a közösségi
adószámot nem a kérelem előterjesztésének napjával, hanem 2010. január 1-i hatállyal állapítja
meg.
A Javaslat az Art. új 9. számú mellékletével kapcsolatban egyértelműen rögzíti, hogy az új általános
forgalmi adó visszatéríttetési eljárásrendet kell a 2010. január 1. napját követően benyújtott bármely
kérelemre alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy a kérelem mely visszaténttetési időszakra
vonatkozik. A rendelkezés alapján a 2009. évre vonatkozó kérelmeket is már csak az új elektronikus
eljárás szabályai szerint terjesztheti elő az adózó.
A Javaslat Art. új 8. számú mellékletéhez és 175. § (9) bekezdéséhez kapcsolódó alkalmazási
szabálya kimondja, hogy az összesítő nyilatkozat tartalmát, gyakoriságát és előterjesztésének
módját módosító rendelkezéseket a törvény hatálybalépését követő - azaz a 2010. január 1. napjától
kezdődő - adó-megállapítási időszakokra kell alkalmazni. A 2008/117/EK irányelv 1. cikk (3)
bekezdése alapján a tagállam döntése szerint a kötelező havi gyakoriság küszöbértékeként a 2010-
2012. közötti időszakban a Közösségen belüli adómentes értékesítés 50.000 eurós határértéke
helyett 100.000 eurós határértéket lehet alkalmazni, ezzel az opcióval Magyarország a Javaslatban
foglaltak szerint élni kíván. Az irányelv 3. cikke szerint az irányelv rendelkezéseinek a tagállamok
jogszabályi rendelkezéseit 2010. január 1-jétől átmeneti rendelkezések nélkül kell megfeleltetni. A
Javaslat ennek érdekében kimondja, hogy a 100.000 eurós küszöbérték első „figyelési időszaka”
nem a hatálybalépést követő 2010. év első negyedéve, hanem a teljes 2009. év. Ez a rendelkezés a
gyakorlatban azzal a következménnyel jár, hogy ha az adózó a 2009. év bármely negyedévében a
vonatkozó értékesítések tekintetében a 100.000 eurós értékhatárt átlépi, 2010. január 1-től havi
gyakorisággal köteles az összesítő nyilatkozatot benyújtani.
A Javaslat az Art. V. fejezetében az adó-megállapítási és a behajtási jogsegélyre kiterjedően a
közösségi jogforrásoknak megfelelő terminológiát követve pontosítja az EMOGA elnevezést
EMGA és EMVA elnevezésre, valamint a biztosítási adó kifejezést biztosítási díjakra kivetett adó
kifejezésre, illetve az Art. 62. §-ában pontosító rendelkezésként az adótartozás helyett a tágabb
értelmezési tartományú tartozás fogalmat szerepelteti.
Az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében a Javaslattal érintett eljárások esetén
az adóigazolás beszerzését kiváltja az állami adóhatóság által vezetett köztartozásmentes adózói
adatbázisba történő felvétel.
az 1. melléklethez
55
Az adóraktárból történő kiraktározás során a hatályos szabályok szerint a kiraktározónak be kell
mutatnia az ügyletet tanúsító számlát. Azonban vannak olyan esetek, amikor ebben az időpontban
még nem áll rendelkezésre az ügyletet tanúsító számla, annak okán, hogy az ügylet határozott
időszakra történő elszámolással történik, és a számlát csak az időszak végén bocsátják ki. Ezen eset
kezelését teszi lehetővé a Javaslat, így amennyiben nem áll rendelkezésre számla a kiraktározás
időpontjában, úgy jövedéki termék esetében a számla helyett a termékkísérő okmányt, egyéb termék
esetében pedig a szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevelet kell a
kiraktározónak bemutatni, azzal, hogy a számlát utólag mindenképpen be kell mutatni.
A Javaslat ezen túlmenően bevezeti az egyszerűsített adóraktározási eljárást, és rögzíti az ennek
alkalmazásához szükséges részletszabályokat.
a(z) 2. melléklethez
A Javaslat tartalmazza azon Európai Unión kívüli államok felsorolását, amelyekkel Magyarország
az általános forgalmi adó kölcsönös visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött.
a(z) 3. melléklethez
A Javaslat az összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezettek körére, a nyilatkozat tartalmára,
gyakoriságára vonatkozó rendelkezéseket egységesen az Art. 8. számú mellékletében helyezi el.
Ennek megfelelően az Art. bevallási határidőkről szóló hatályos 1. számú mellékletének kizárólag
az összesítő nyilatkozatról szóló I/B/3/d) pontját a Javaslat hatályon kívül helyezi, emellett az
I/B/3/e) pontban az összesítő nyilatkozatra vonatkozó rendelkezést szintén hatályon kívül helyezi és
a bevallási szabályt annyiban módosítja, hogy a speciális bevallási kötelezettséget kiváltó gazdasági
eseményt - az Art. 22. §-ában módosított definícióra tekintettel - közösségi kereskedelemmel
kapcsolatos ügyletként jelöli meg.
a(z) 4. melléklethez
A Javaslat az Art. 8. számú melléklet 1. pontjában az összesítő nyilatkozat tételének áfa-alanyokra
előírt, tipikus esetét szabályozza: az A) pont az összesítő nyilatkozat tartalmi elemeiről rendelkezik,
míg ugyanezen kötelezetti körre a benyújtási gyakoriság főszabályát a B) pont, a speciális
szabályokat a C)-D) pontok tartalmazzák.
Az 1. B) pont rendelkezése alapján az összesítő nyilatkozatot az áfa-alany főszabály szerint a
bevallási gyakoriságával egyező gyakorisággal köteles előterjeszteni: az összesítő nyilatkozatot a
havi bevallók havi, a negyedéves bevallók negyedéves rendben, a bevallással egyidejűleg - és a
bevallással egyező módon, elektronikus úton - nyújtják be az állami adóhatósághoz. Ha az áfa-
alany bevallási gyakorisága az Art. 1. számú mellékletében foglalt szabályok szerint változik, az
összesítő nyilatkozat előterjesztésének határideje ezt a változást a 8. sz. melléklet 3. B) pontja
rendelkezésének megfelelően követi. Ez utóbbi rendelkezés szerint a bevallási gyakoriság váltás
esetén, ha a közösségi kereskedelemhez kapcsolódó ügyletről a törtidőszakra vonatkozóan kellene
összesítő nyilatkozatot tenni, akkor ezt az összesítő nyilatkozatot az adózó a törtidőszakról szóló
bevallással egyidejűleg köteles előterjeszteni. A törtidőszakról szóló bevallás határidejét az Art. 1.
számú melléklet I/B/3. pontja határozza meg.
Az 1. C) pontban foglalt speciális gyakorisági szabály szerint az áfa-alanynak az összesítő
nyilatkozat benyújtásával negyedévesről havi gyakoriságra kell áttérnie, ha a 100.000 eurós
küszöbértéket átlépi (ez a gyakoriság-váltás a bevallási gyakoriságra nincs hatással). Az első havi
összesítő nyilatkozatot a küszöbérték-átlépés hónapját követő hónapról kell benyújtani, míg a
törtidőszaki összesítő nyilatkozatot a negyedév kezdőnapjától a küszöbérték-átlépés hónapjának
utolsó napjáig tartó időszakról kell elkészíteni. Az összesítő nyilatkozat benyújtásának határideje a
56
törtidőszaki és az első havi összesítő nyilatkozat esetében egyaránt az elszámolási időszakot követő
hónap 20. napja.
Az 1. D) pont alapján a 100.000 eurós küszöbérték miatti havi gyakoriságról az adózó újra
negyedéves gyakoriságra térhet át, ha a gyakoriságváltást követő négy negyedév egyikében sem
lépte át ismét a 100.000 eurós határt, feltéve, hogy a havi összesítő nyilatkozattételi kötelezettségét
a havi bevallási gyakorisága sem indokolja. 100.000 eurós küszöbérték és a havi bevallási
gyakoriság 2010. január 1. napjától történő alkalmazására ld. a Javaslat 57-62. §-aihoz fűzött
indokolást is.
A kötelező havi gyakoriságú összesítő nyilatkozat-tételi kötelezettség előírását és a 100.000 eurós
küszöbérték alkalmazását a fenti esetekben a 2008/117/EK irányelv 1. cikk 3. pontja, ezen belül a
112/2006/EK irányelv 263. cikk új 1a és 1b pontját beiktató rendelkezésének átültetése indokolja
(Magyarország a Javaslat szerint az első két évben az 50.000 eurós küszöbérték helyett a 100.000
eurós küszöbértéket alkalmazza).
A speciális kötelezetti kör részére az Art. 1. számú melléklet I/B/3/e) pontja speciális bevallási
szabályt és ehhez kapcsolódóan a 8. számú melléklet 3. pontja speciális összesítő nyilatkozat
előterjesztési szabályt ír elő. A speciális kötelezetti kör a közösségi adószámmal rendelkező
általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személyt, a kizárólag adólevonásra nem jogosító
tevékenységet folytató adóalanyt, az alanyi adómentességet választó adóalanyt és a mezőgazdasági
tevékenységet folytató különleges jogállást választó adóalanyt, valamint az egyszerűsített
vállalkozói adó alanyát foglalja magában. E kötelezetti körnek a klasszikus értelemben nincs áfa
bevallási és összesítő nyilatkozattételi gyakorisága, így ez a csoport a közösségi kereskedelemmel
érintett ügyletről az ügylet teljesítését követő hónap 20. napjáig tesz bevallást, és az összesítő
nyilatkozatot a bevallással egyidejűleg terjeszti elő. Az összesítő nyilatkozat tartalmára és arra,
hogy mely közösségi kereskedelemmel érintett ügyletről mely összesítő nyilatkozatban kell számot
adni, az 1.A) pont és a 3. A) pont rendelkezéseit kell a speciális kötelezetti körnek megfelelően
alkalmazni.
A 3. A) pont az általános és a speciális alanyi körre kiterjedően a 112/2006/EK irányelv 264. cikk
(2)	bekezdésével és 265. cikk (2) bekezdésével összhangban kimondja, hogy közösségi
kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről arra az időszakra vonatkozóan kell összesítő nyilatkozatot
tenni, amelynek során az adófizetési kötelezettség keletkezett (vagy adómentes ügylet esetén
„keletkezett volna”), illetve az adóalap utólagos korrekciója esetén akkor, amikor a terméket
beszerző személy az utólagos korrekcióról az Áfa-tv. 77. §-a szerint értesítést kapott.
A 4. pont szintén az általános és a különös alanyi körre kiterjedően - az Art. 1. számú mellékletének
hatályos szabályait átemelve - rendelkezik arról, hogy közösségi kereskedelmi ügylet hiányában az
adott elszámolási időszakra nem kell összesítő nyilatkozatot tenni, illetve kimondja, hogy az
összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. A 4. pont új
rendelkezése a 112/2006/EK irányelv 2008/117/EK irányelvvel módosított 263. cikk (2)
bekezdésének megfelelően elektronikus útra tereli az összesítő nyilatkozat előterjesztését. Ehhez
kapcsolódóan ld. még az Art. 175. § (9) bekezdéséhez fűzött indokolást.
Az összesítő nyilatkozattal kapcsolatban euróban meghatározott összegek átváltására az Áfa-tv.
256. §-a szerinti átváltási szabályát kell alkalmazni.
a(z) 5. melléklethez
Az Art. új 9. számú melléklete az új áfa-visszatérítési eljárásrendről szóló 2008/9/EK irányelv azon
rendelkezéseit ülteti át, amelyek a Magyarországon letelepedett adóalanynak a Közösség más
tagállamában érvényesíteni kívánt visszatérítési kérelmével kapcsolatos eljárás magyarországi
57
szakaszára vonatkoznak. Ezen eljárásra a melléklet 1. pontja alapján az Art. szabályait a
mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A 9. számú melléklet 2. pontja a 2008/9/EK irányelv 2. cikkében és 18. cikk (1) bekezdésében
foglalt definíciókat, meghatározásokat tartalmilag ülteti át (visszatérítés tagállama, visszatérítési
időszak, nem a visszatérítés helye szerinti államban letelepedett adóalany, kérelmező). A kérelem
előterjesztésére jogosult személy -a belföldön letelepedett adóalany - az az általános forgalmi adó
alany, aki (amely) a visszatéríttetési időszakban Magyarországon gazdasági céllal letelepedett, vagy
itt lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, feltéve, hogy nem kizárólag a tevékenység
közérdekű vagy egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez, nem alanyi
adómentes és nem tartozik a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös
szabályok hatálya alá.
A 2008/8/EK irányelv az eljárást teljes egészében elektronikus útra tereli:
-	a letelepedés és a visszatérítés tagállama egyaránt elektronikus úton kommunikál a kérelmezővel
(a letelepedés tagállama elektronikus úton igazolja vissza a kérelmezőnek a kérelem beérkezését,
elektronikus úton értesíti a kérelmezőt, ha a kérelmet az „előszűrés során” elutasítja, a
visszatéríttetés állama szintén elektronikus úton jelzi a kérelmezőnek, hogy a kérelmet a letelepedés
államának adóhatósága útján megkapta, elektronikus úton hív fel hiánypótlásra és ugyanígy értesít
az érdemi döntésről);
-	a letelepedés állama elektronikus úton továbbítja az „előszűrt kérelmet” a visszatéríttetés
államának.
A hatóság-ügyfél és a hatóság-hatóság közötti kommunikáció szabályozásában érdemi különbség,
hogy míg a 2008/9/EK irányelv a hatóság-ügyfél közötti kommunikáció szabályozását a letelepedés
állama-kérelmező és a visszatérítés állama-kérelmező viszonylatban is tagállami hatáskörben
hagyja, addig a letelepedés állama-visszatéríttetés állama közötti kapcsolattartás eszköze a
1798/2003/EK rendelet új VIa fejezetének 34a cikke alapján kizárólag a rendelet szerinti fokozott
biztonságú kommunikációs hálózat lehet.
A 9. számú melléklet 3. pontja alapján az adózó az állami adóhatósághoz a más tagállamban
érvényesíteni kívánt kérelmét elektronikus úton, a visszatérítési időszakot követő év szeptember 30.
napjáig terjesztheti elő (a határidő betartottságát a magyar adóhatóság nem ellenőrzi, mivel az
Irányelv a jogvesztő határidő be nem tartásának szankcionálását a visszatéríttetés tagállamának
adóhatósága hatáskörébe utalja).
Az állami adóhatóság a kérelem benyújtására magyar és angol nyelven rendszeresít űrlapot. A
kérelem adattartalmának - azaz a kérelmező által szolgáltatott információnak, a kérelmező
nyilatkozattételének - nyelvi követelményeit a 2008/9/EK irányelv 12. cikke alapján a
visszatéríttetés tagállama határozhatja meg. Ennek megfelelően az Art. 9. számú mellékletének B)
pontja a letelepedés állama részéről nem állít nyelvi feltételeket, hanem azt mondja ki, hogy a
főszabály szerint magyar és angol nyelven rendszeresített űrlap az EK bármely hivatalos nyelvén
kitölthető. Arra az esetre azonban, ha a visszatéríttetés állama az Irányelv 12. cikkében foglalt
opcióval él és az információszolgáltatás nyelvét meghatározza, az Art. úgy rendelkezik, hogy a
kérelemben foglalt információt csak a visszatéríttetés állama által meghatározott nyelven lehet
szolgáltatni. Ennek ellenére, ha a kérelmező a visszatéríttetés államának nyelvi követelményeit nem
tartja be, a magyar adóhatóság a kérelmet nem fogja elutasítani, mivel az Irányelv az
információszolgáltatás nyelvi követelményei megsértésének szankcionálását is a visszatéríttetés
tagállama joghatósága alá tartozó kérdésként kezeli.
A Javaslat az Irányelv 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően rendelkezik a kérelem benyújtottsági
feltételeiről. Eszerint a kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha a 3. A) pont szerinti formában
58
(elektronikus űrlapon), a külön jogszabályban meghatározott tartalmi feltételeknek megfelelően, az
EK valamely hivatalos nyelvén terjeszti elő, és ha a visszatérítési állam előírja, a tevékenységeket a
megfelelő statisztikai osztályozásnak megfelelően jelöli meg a kérelemben az adózó.
A benyújtottnak nem minősülő kérelem gyakorlatilag egy olyan „eljárás-kezdeményezési kísérlet”,
amelyet az elektronikus kérelem befogadására alkalmas rendszer nem érzékel, nem iktat és arról
nem küld elektronikus visszajelzést az adózónak. A benyújtottsági feltételnek megfelelő beadvány
viszont eljárásjogi értelemben már kérelemnek minősül, a benyújtás tényéről és időpontjáról az
állami adóhatóság a kérelmezőnek elektronikus visszaigazolást küld.
A benyújtás napját követő 15 napon belül az állami adóhatóság a kérelmet csak abból a
szempontból vizsgálhatja, hogy a kérelmező megfelel-e a 2. A) pontban meghatározott
adóalanyisági feltételnek. A 15 napos ügyintézési határidőt a 2003/1798/EK rendelet 34a cikke
kötelezően írja elő a tagállamok számára. Ha az adóalanyisági feltétel teljesül, az APEH a kérelmet
az 1798/2003/EK rendelet szerinti kommunikációs útvonalon továbbítja a visszatéríttetés államának
és ezzel az aktussal az eljárás magyarországi szakasza főszabály szerint befejeződik. Ha viszont a
kérelmező nem felel meg az adóalanyisági feltételnek, a kérelmet az APEH elutasítja, erről az
adózót elektronikus úton értesíti.
Ha a kérelmet az érkeztetéséről szóló elektronikus értesítést követően az Áfa-tv. 135. §-a alapján
módosítani szükséges, a kiigazítást az adózó a következő évben ugyanazon államhoz címzett
visszatéríttetési kérelmében, ilyen kérelem hiányában az ún. kiigazítási nyilatkozatban
érvényesítheti. A kiigazítási nyilatkozat formájára, előterjesztésének módjára, a nyelvi
követelményekre, benyújtottságra a visszatéríttetési kérelemre vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni. A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot az APEH nem
vizsgálja, azt haladéktalanul elektronikus úton továbbítja a visszatéríttetés államának, a kérelmező
részére pedig elektronikus úton visszaigazolja a kiigazítási kérelem benyújtásának tényét,
időpontját.
A Magyarországon előterjesztendő visszatéríttetési és a kiigazítási kérelem részletes tartalmi
előírásait szabályait külön jogszabály - PM rendelet - állapítja meg.
A csoportos adóalanyiság időszaka alatt a visszatéríttetési jog és a visszatéríttetési kérelemmel
érintett ügyletek alanya a csoportos adóalanyiságtól függetlenül a csoporttag. Ennek következtében
a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozó visszatéríttetési kérelmet (kiigazítási nyilatkozatot)
a csoporttól és a csoport képviseletét ellátó csoportképviselő eljárásától függetlenül maga a tag
érvényesítheti. A Javaslat ennek megfelelően kimondja, hogy a csoportidőszakra vonatkozóan az
Art. 9. számú melléklete alkalmazásában belföldön letelepedett adóalanynak a tag minősül.
Tekintettel arra, hogy a tag általános forgalmi adóval kapcsolatos azonosítója a csoport-időszak
alatt nem a saját adószáma, hanem a csoport azonosító szám, a Javaslat a tag más tagállami
adóhatóság előtti eljárásának megkönnyítése érdekében az APEH kötelezettségévé teszi, hogy a
csoporttag visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) továbbításával egyidejűleg
elektronikus úton küldött üzenetben tájékoztassa a visszatérítés tagállamát arról, hogy bár a
csoportazonosító szolgál a tag áfa-azonosítására Magyarországon, a tag önállóan, saját nevében
jogosult a visszatéríttetés érvényesítésére. A csoportazonosító gondot okozhat abban az esetben is,
ha a tag kérelme a csoport időszaka előtti időszakra vonatkozik, de azt a csoport időszaka alatt
nyújtja be a csoporttag. A Javaslat ezt az esetet a csoport-időszakra vonatkozó kérelem beadásával
azonos módon szabályozza.
A 9. számú melléklet szerinti elektronikus eljárás a magyar adószámmal rendelkező, itt letelepedett
adóalany az általa ismert és alkalmazott hazai elektronikus adóeljárási szabályok szerint nyújthatja
be a más tagállami adóhatósághoz címzett kérelmét. A kérelem benyújtásához az
adóalanynak/képviselőjének személyes eljárást igénylő okmányirodai regisztrációval kell
59
rendelkeznie. Ha a magyar adóalany más tagállamban - így különösen a visszatérítés államában
letelepedett - képviselőt kíván már az eljárás magyarországi szakaszában is igénybe venni, a
képviselőnek a hazai szabályok szerint kell regisztrálnia.
a(z) 6. melléklethez
A Javaslat Art. új 11. sz. mellékletét beiktató rendelkezése a 77/799/EGK irányelv 1. cikk (3)
bekezdésében, valamint a 2008/55/EK irányelv 3. cikk 6. pontjában foglaltakra alapozva tételesen
felsorolja, hogy ha Magyarország az eljárásban megkeresett tagállamként jár el, akkor az adó-
megállapítási és behajtási jogsegély alkalmazásában az egyes tagállamok esetén mely adókat kell
jövedelem, nyereség-, vagyonadónak, illetve biztosítási díjakra kiszabott adónak tekinteni. A
magyar adóhatóság által kiadott megkeresések tekintetében a jövedelem, nyereség- és vagyonadó
hazai fogalmát az Art. 70. § (1) bekezdésének módosítása tartalmazza.
60