﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/10526. számú
törvényjavaslat
a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény,
a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a
kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról
Előadó:
Dr. Oszkó Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 2009. szeptember
2009.	évi .... törvény
a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény,
a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség
védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról
1.	§ A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban:
Vtv.) 16. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A vámhatóság tájékoztatja a vámtitokról
a)	megkeresésre a bíróságot az igazságszolgáltatás gyakorlása céljából,
b)	az ügyészt, valamint általa jóváhagyott megkeresésre a nyomozó hatóságot, a
bűncselekmények megelőzése, felderítése, a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása
céljából,
c)	a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a
törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot a külön törvény
szerinti felderítési, nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási, információszerzési, továbbá
nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belső biztonsági és bűnmegelőzési ellenőrzés céljából,
d)	az állami adóhatóságot, az adózási, ellenőrzési, visszatartási és végrehajtási feladatok
ellátása céljából,
e)	az Állami Számvevőszéket, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet, továbbá az
Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), az általuk végzett ellenőrzés céljából,
f)	a közös agrárpolitika végrehajtásából adódó ellenőrzési és nyilvántartási feladatok
ellátása céljából a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet,
g)	a piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása céljából a fogyasztóvédelmi
hatóságot,
h)	az agrárrendtartással és a piacvédelmi elemzéssel összefüggő feladatok ellátása céljából
az agrárpolitikáért felelős minisztert,
i)	a piaci árinformációs rendszert működtető szervet a külön jogszabály szerinti
nyilvántartási rendszer működtetése céljából,
j) a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokat felügyeleti, ellenőrzési és
engedélyezési feladataik ellátása céljából,
k) felügyeleti tevékenysége ellátása érdekében, nemzetgazdasági, adó- és vámpolitikai,
továbbá piacvédelmi elemzési célból, valamint a Közösség költségvetésébe történő
befizetések teljesítésével kapcsolatos feladatok ellátása céljából az adópolitikáért felelős
minisztert,
l) statisztikai célra a Központi Statisztikai Hivatalt,
m) ellenőrzési feladatai ellátása céljából az egészségügyért felelős minisztert, illetve a
külpolitikáért felelős minisztert,
n) a kőolaj, kőolajtermék és földgáz biztonsági készletezésével összefüggő feladatokat
ellátó szervezetet e feladatainak ellátása céljából,
o)	a fizetési mérleg összeállítása céljából a Magyar Nemzeti Bankot,
p) az e célra nyilvántartásba vett közös jogkezelést végző szervezeteket, a szerzői jogi
törvényben meghatározott igény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátása céljából,
q) a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok ellátása céljából a
körzetközponti jegyzőt,
r) megkeresésre a hagyatéki eljárásban eljáró közjegyzőt a közjegyzői hatáskörbe tartozó
eljárás során és annak céljára,
s) vámpolitikai, kereskedelempolitikai elemzési célokból összesített adatokról a
kereskedelmért felelős minisztert,
t) dömping- és szubvencióellenes, piacvédelmi elemzési célokból a kereskedelmért felelős
minisztert,
u) megkeresésre az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet, valamint a borászati hatóságot a
külön jogszabályban meghatározott feladataik ellátása céljából,
v) az engedélyezési, ellenőrzési, felügyeleti, nyilvántartási, hitelesítési és piacfelügyeleti
feladataik ellátása céljából
va) a külkereskedelmi államigazgatási hatóságot,
vb) a kábítószer-prekurzorok kivitelének és behozatalának engedélyezésére kijelölt
hatóságot,
ve) az uniós jogi aktusokból, a nemzetközi gazdasági egyezményekből, valamint a
külön jogszabályokból fakadó, egyes árukra vagy országokra vonatkozó behozatali és
kiviteli engedélyezésre, felügyeletre kijelölt hatóságot,
vd) a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságot,
ve) a közraktározás-felügyeleti hatóságot,
vf) az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési
rendszerének létrehozásáról szóló 2173/2005/EK rendelet alapján az Európai Közösségbe
irányuló faanyag behozatal FLEGT engedélyezési rendszerével kapcsolatos, az
engedélyek elfogadására, és hatósági nyilvántartására kijelölt hatóságot,
vg) a gazdasági célfelhasználásra szánt egyes termékek (berendezések, készülékek,
gépek és rendszerek), illetőleg a kötelező hitelesítés körébe tartozó egyes mérőeszközök
piacfelügyeletére kijelölt hatóságot.”
(2)	A Vtv. 16. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)-(14)
bekezdés jelölése (8)-(15) bekezdésre változik:
„(7) A vámtitokról való tájékoztatás azon adatokra terjedhet ki, amelyek kezelésére a (6)
bekezdés szerinti szervek törvény alapján jogosultak.”
(3)	A Vtv. 16. §-a új (8) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(7) A vámhatóság és]
„a) a (6) bekezdés va)-vf) pontjaiban meghatározott hatóság a vámeljárásokhoz, az áruk
nemzetközi forgalmának ellenőrzéséhez köthető”
[feladataik teljesítése érdekében - ha az adatvédelem technikai feltételei biztosítottak -
adatkezeléseiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek.]
2.	§ (1) A Vtv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az EK végrehajtási rendelet 4k-4t. cikkeiben foglaltak alkalmazása mellett, ezen
rendelkezések sérelme nélkül a vámhatóság e törvényben vagy külön jogszabályban
meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárás során az általa hivatalból vagy kérelemre
adott vámazonosító szám (a továbbiakban: VPID szám) alapján az ügyfelet nyilvántartásba
veszi és nyilvántartja. A VPID szám az EK végrehajtási rendelet 4k. cikk (3) bekezdésével
összhangban nyilvántartási és azonosító számként (a továbbiakban: EORI-szám) használható.
A vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a VPID számra történő
hivatkozást EORI számra történő hivatkozásként kell értelmezni.”
(2)	A Vtv. 17. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(9)
bekezdések jelölése (5)-(10) bekezdésre változik:
„(4) A vámhatóság a vámmentességi rendelet 112. cikke alapján történő vámmentes
üzemanyag-behozatal esetén a vámmentességi rendelet 115. cikkének (1) bekezdése szerinti
kötelezettség ellenőrzése, valamint a vámmentességi rendelet 115. cikkének (2) bekezdése
szerinti vámfizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében jogosult a szabad
forgalomba bocsátás vámeljárás alanyának természetes személyazonosító adataira, továbbá a
gépjármű belépésének időpontjára, rendszámára, üzemmódjára, a kilométeróra állására
valamint a behozott üzemanyag mennyiségére vonatkozó adatokat kérni. Az adatszolgáltatás
formáját az országos parancsnok tájékoztatóban teszi közzé.”
3.	§ A Vtv. 23. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3)
bekezdés jelölése (3)-(4) bekezdésre változik:
„(2) Az áru értékesítését a vámhatóság kereskedő közreműködésével, árverés útján vagy
elektronikus árverés útján végezheti. Az elektronikus árverés útján történő értékesítést a
vámhatóság az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó rendelkezésének értelemszerű
alkalmazásával végzi.”
4.	§ A Vtv. 33. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi
szövegének jelölése 33. § (1) bekezdésre változik:
„(2) Amennyiben az egyszerűsített vámeljárásra irányuló kérelem nem egységes engedély
kiadására irányul, az engedélyt 90 naptári napon belül állítja ki a vámhatóság. Amennyiben a
kérelmező az EK végrehajtási rendelet 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában
említett AEO-tanúsítvány birtokosa, az említett határidő 60 naptári nap. A határidő attól a
naptól számítandó, amikor a vámhatóság az EK végrehajtási rendelet 253b. cikkében
foglaltakra tekintettel befogadja a kérelmet.”
5.	§ A Vtv. a 33. § után a következő címmel és a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„Több tagállamra kiterjedő egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámeljárás
33/A. § (1) Az EK végrehajtási rendelet 1. cikkének 13. pontja szerinti, egyszerűsített
nyilatkozattétel és helyi vámkezelés keretében végzett szabad forgalomba bocsátás
vámeljárásra, vámvisszatérítési rendszerben történő aktív feldolgozás vámeljárásra illetve
meghatározott célra történő felhasználás vámeljárásra vonatkozó engedély, illetve annak
kiadásához beleegyezés csak magyar adószámmal rendelkező gazdálkodó esetén adható.
Nincs szükség a beleegyezéshez adószámra, ha a gazdálkodó kizárólag az általános forgalmi
adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatv.) 95. §-a szerinti
tevékenységet végez.
(2)	Az egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámkezelési vámeljárásra vonatkozó engedély
kiadásakor vizsgálni kell a 48. § (6) bekezdése szerinti kizáró körülmény fennálltát.
(3)	Szabad forgalomba bocsátás vámeljárásra, vám visszatérítési rendszerben történő aktív
feldolgozás vámeljárásra, valamint meghatározott célra történő felhasználásra szóló egységes
engedélyhez beleegyezés, illetve ilyen engedély abban az esetben adható ki, ha az
engedélyező vámhatóság szerinti tagállam és a Magyar Köztársaság között hatályos
megállapodás van a visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról.
(4)	A beleegyezés megadásának további feltétele, hogy az engedélyező tagállam vámhatósága
és a magyar vámhatóság közötti megállapodás alapján, az EK végrehajtási rendelet 253k.cikk
szerinti együttműködési kötelezettség végrehajtásaként az engedélyező vámhatóság az
engedély keretében megvalósuló ügyletek tekintetében az EK végrehajtási rendelet 30A.
mellékletének 7. táblázatában szereplő adatokról elektronikus formában értesíti az
engedélyben megjelölt magyarországi vámhivatalt.
(5)	Az engedélyes minden naptári hónapot követő 10. napig köteles a szabad forgalomba
bocsátás, a vámvisszatérítési rendszerben történő aktív feldolgozás, valamint meghatározott
célra történő felhasználásra szóló vámkezelés során megállapításra kerülő nem közösségi
adók és díjak megállapításához szükséges, a (6) bekezdésben megjelölt adatokat szolgáltatni
az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az engedélyben megjelölt vámhivatalnál. Nem kell
szolgáltatnia az áfa fizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatokat annak a
gazdálkodónak, aki rendelkezik az áfatv. 156. §-a szerinti engedéllyel.
(6)	A gazdálkodónak az alábbi adatokat kell szolgáltatnia (a továbbiakban: adó-nyilatkozat):
a)	adós azonosító adatai (neve, EORI száma és adószáma),
b)	számla száma és dátuma,
c)	hivatkozás a kiegészítő vámáru-nyilatkozatra,
d)	vámérték,
e)	vám összege,
f)	belföldi rendeltetési helyig felmerülő költségek, mint az általános forgalmi adó (a
továbbiakban: ÁFA) alapját növelő tényezők,
g)	ÁFA alapja, ÁFA tétele, ÁFA összege;
valamint jövedéki termék esetén
h)	a jövedéki termék megnevezése,
i)	a jövedéki törvény szerinti vámtarifaszáma,
j) a jövedéki terméknek a jövedéki adómérték alapjául szolgáló mennyiségi egységben
kifejezett mennyisége,
k) a jövedéki adómérték alapjául szolgáló mennyiségi egység, a külön jogszabály szerinti
fajtakód,
l)	a jövedéki adó összege;
az energiaadóról szóló törvény (a továbbiakban: Etv.) szerinti felhasználó által behozott
energia esetén
m) az energia megnevezése, Etv. szerinti vámtarifaszáma,
n) az energiaadó-mérték alapjául szolgáló mennyiségi egységben kifejezett mennyisége,
o) az energiaadó-mérték alapjául szolgáló mennyiségi egység,
p) az energiaadó összege;
környezetvédelmi termékdíj-fizetési kötelezettség esetén
q) GLN szám, környezetvédelmi termékdíj köteles termék megnevezése, mennyisége
környezetvédelmi termékdíj kód szerinti bontásban,
r) díjtétel,
s) átvállalási szerződés nyilvántartási száma/mentességi engedély száma.
Az adatszolgáltatás formáját az országos parancsnok tájékoztatóban teszi közzé.
(7)	A vámhatóság a nem közösségi adókat és díjakat az adó-nyilatkozat alapján állapítja meg.
(8)	Amennyiben az adó-nyilatkozat alapján számított adó és díj és a kiegészítő vámáru-
nyilatkozat vagy utólagos ellenőrzés alapján számított adó és díj összegének különbözete
alapján további fizetési kötelezettség keletkezik, azt a vámhatóság a gazdálkodó terhére
utólag kiszabja. Amennyiben a gazdálkodó a fizetési kötelezettséget határidőben nem teljesíti,
a vámhatóság a követelését mindenekelőtt az - közvetlen igénybejelentést lehetővé tevő -
adóbiztosíték terhére érvényesíti. Amennyiben a kiegészítő vámárunyilatkozat vagy az
utólagos ellenőrzés alapján a gazdálkodó javára pozitív különbség mutatkozik, a vámhatóság
kérelemre az összeget az 59. § (2)-(3) bekezdése szerint visszafizeti.
(9)	Az adós adó- és díj kötelezettségének teljesítéséhez az adózás rendjéről szóló törvény
szerinti pénzügyi képviselőt vehet igénybe. Vámjogi képviselő az adó- és díjkötelezettségek
teljesítésével kapcsolatban képviselőként kizárólag akkor járhat el, ha az engedélyező
vámhatóság által lefolytatott vámeljárásban is vámjogi képviselőként jár el.”
6.	§ A Vtv. 41. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az értékesítésre a 23. § (2) bekezdését kell alkalmazni, az értékesítés meghiúsulása
esetén a 23. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.”
7.	§ A Vtv. 43. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Mentes a biztosítéknyújtási kötelezettség alól - a jövedéki termék kivételével - a
vámhatóság által megbízhatónak minősített fuvarozó és szállítmányozó, az engedélyezett
címzett, a vámkódex 14a. cikke (1) bekezdés szerinti engedélyezett gazdálkodói
tanúsítvánnyal rendelkező gazdálkodó, továbbá a vámudvart üzemeltető vámügynök a
rendszeres tevékenysége keretében telephelyére érkező átmeneti megőrzés alá vont áru
tekintetében.”
8.	§ (1) A Vtv. 48. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott mentesség, illetve kedvezmény vonatkozik a
környezetvédelmi termékdíj és az energiaadó biztosítására is.”
(2)	A Vtv. 48. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Több tagállamra kiterjedő egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámeljárás
engedélyezése során a vámhatóság az egységes engedély kibocsátására vonatkozó kérelmeket
-	az EK végrehajtási rendelet 253h. cikkének (5) bekezdése alapján - elutasítja, ha az
engedély iránti kérelemben a gazdálkodó által leírt tevékenységből kitűnik, hogy a
tevékenységhez kapcsolódva a nem közösségi adók és díjak felmerülésének helye
Magyarország, és a gazdálkodó által az EK végrehajtási rendelet 253. cikkének (5) bekezdése
alapján nyújtott biztosíték a vámhatóság számára nem nyújt közvetlen igény-bejelentési
jogosultságot a felmerülő tartozások megfizetésének érvényesítése során.”
9.	§ A Vtv. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(2) Amennyiben a vámtartozást és a nem közösségi adókat és díjakat megállapító határozat
módosításáról, visszavonásáról, megváltoztatásáról vagy megsemmisítéséről rendelkező
hatósági határozat, illetve bírósági ítélet alapján a megállapított fizetési kötelezettség (vagy a
fizetési kötelezettség összegének egy része) követelésének jogcíme megszűnik, a
módosításról, visszavonásról, megváltoztatásról vagy megsemmisítésről rendelkező
határozatban, illetve a bírósági ítélet végrehajtása érdekében hozott határozatban az eljáró
hatóság rendelkezik az összegnek a számlavezető szerv általi visszafizetéséről. Ez a
visszafizetési kötelezettségről való rendelkezés a vámkódex 236. cikke (2) bekezdésének
harmadik francia bekezdése szerinti saját kezdeményezésnek minősül.
(3)	A számlavezető szerv a visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől
számított 30 napon belül köteles a visszafizetendő összeget visszautalni. A határidőn túli
visszafizetés esetén a vámhatóság kamatot fizet. A kamat összegének megállapítására az 57.
§-ban foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
(4)	Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és az adósnak ennek
következtében keletkezik visszafizetési igénye, a vámhatóságnak a visszafizetendő összeg
után a (3) bekezdés szerinti kamatot a befizetés napjától a visszafizetés napjáig kell fizetnie
kivéve, ha a téves vám- és adómegállapítás a nem jóhiszeműen eljáró adós érdekkörében
felmerült okra vezethető vissza.”
10.	§ A Vtv. 61/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„61/A. § (1) A vámkódexben, valamint az EK végrehajtási rendeletében, illetve e törvényben
és e törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletben meghatározott,
a)	gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtási, vám elé állítási, vámáru-nyilatkozat benyújtási
kötelezettségek megszegése,
b)	átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vámeljárásra vonatkozó kötelezettségek
megszegése,
c)	más, a vámhatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés feltételeinek
biztosítására vonatkozó kötelezettségek megszegése,
d)	vámszabad területtel, vámraktárral és tranzitterülettel összefüggő kötelezettségek
megszegése,
e)	a 33/A. § (5) bekezdése szerinti adatszolgáltatási kötelezettség hibás, hiányos,
késedelmes teljesítése, illetve teljesítésének elmulasztása, továbbá
f)	ellenőrzés akadályozása
esetén az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki.
(2)	Amennyiben a gazdálkodó az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott,
termék importjához kapcsolódó járulékos költséget azért nem vette figyelembe a
termékimport esetén fizetendő általános forgalmi adó alapjának megállapításkor, mert az
egyúttal a részére nyújtott szolgáltatás adóalapjául is szolgált, és ez után a szolgáltatást nyújtó
által rá áthárított adót megfizette, vagy fizetendő adóként megállapította és bevallotta, a
jogszerűen kiszabható és a tévesen közölt termékimport esetén fizetendő általános forgalmi
adó ezen okból fennálló különbözete nem minősül az 1. § (3) bekezdésének 14. pontja szerinti
vámhiánynak.
(3)	A vámáru-nyilatkozat benyújtási kötelezettség megszegése valósul meg akkor is, ha a
fizetendő nem közösségi adók és díjak összegének megállapításához a vámáru-nyilatkozaton
feltüntetendő adatok tekintetében a vámáru-nyilatkozat hiányos illetve hibás, ide nem értve
azt az esetet, amikor a vámáru-nyilatkozaton a termékimport esetén fizetendő általános
forgalmi adó összege - a (2) bekezdésben foglalt okból - hibás, és a hibát a gazdálkodó
önellenőrzés keretében korrigálta.
(4)	A vámigazgatási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy
más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.
(5)	Ha az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítványt vagy származási nyilatkozatot
tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi
Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az előzőekben
nevesített okmányokat, valamint a „Beszállítói Nyilatkozat”-okat vizsgálat tárgyává teszi és
az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító
az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább százezer,
legfeljebb
a)	vámhiány keletkezése esetén a (6) bekezdésben,
b)	ha vámhiány nem keletkezik, a (7) bekezdésben
meghatározott vámigazgatási bírságot köteles fizetni. Hosszútávú beszállítói nyilatkozat
esetében a mindenkori maximálisan kiszabható bírságot kell megállapítani.
(6)	Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási
bírságként - a (8) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámhiány ötven százalékát kell
kiszabni. Nem kell a vámigazgatási bírságot kiszabni és beszedni, ha annak összege kevesebb
2500 Ft-nál.
(7)	Amennyiben a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány nem keletkezik, a
vámigazgatási bírság szervezet esetében egymillió forintig, természetes személy esetében
százezer forintig terjedhet. Ez esetben a bírság kiszabásánál a vámhatóság mérlegeli az eset
összes körülményét, az ügyfél jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy
mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél, illetve intézkedő
képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható
körültekintéssel járt-e el.
(8)	A vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha természetes személy esetében a
kötelezettségszegés következtében büntető- vagy szabálysértési eljárás indult.
(9)	Ha az ügyfél a gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy a vámáru-nyilatkozat adatainak a
vámkódex 65. cikke szerinti módosítását a korrekcióra okot adó okmány kiállítását követő
hónap 15. napjáig a vámhatóságnál kérelmezi, a vámhatóság a módosítás elfogadásakor a
vámigazgatási bírság kiszabását mellőzi. Ha az ügyfél a korrekciót a fenti időponton túl, de
még a vámhatóságnak a vámkódex 78. cikke szerinti vagy utólagos ellenőrzése előtt
kérelmezi, illetve ha az általa elmulasztott, vámhiányt okozó kötelezettséget pótlólagosan,
még a vámhatóság intézkedése előtt teljesíti, a vámigazgatási bírság mértéke a (6) bekezdés
szerint kiszabható bírság huszonöt százaléka.
(10)	A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a külön jogszabályban
meghatározott vámszerv elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a)	a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem
került sor, és
b)	a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és vele egy háztartásban élő és
eltartásra szoruló közeli hozzátartozói megélhetését, illetve a kereskedelmi forgalommal
kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné;
c)	az utólagos ellenőrzés és a vámkódex 78. cikke szerinti ellenőrzés alkalmazásában - az
a)-b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával - a fizetésre kötelezettnek a vizsgálati
időszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen
időszakban kiszabott vámtartozás összegének három százalékát.
(11)	Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a vámtartozás
megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával vagy egyéb
rosszhiszemű magatartással függ össze.
(12)	Az e törvény alapján megfizetett vámigazgatási bírság a központi költségvetés bevétele.”
11.	§ A Vtv. a következő címmel és a következő 84. §-sal egészül ki:
„Jogharmonizációs záradék
84. § E törvény a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet, valamint
a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó
rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet végrehajtását szolgálja.”
12.	§ (1) A Vám-és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény (a továbbiakban: VPtv.)
1.	§-ának (2) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[(2) Az adópolitikáért felelős miniszter az irányítási jogkörének végrehajtása érdekében:]
„h) felügyeli a Vám- és Pénzügyőrség bűnüldözési és rendészeti jogkörében végzett
tevékenységét,”
(2)	A VPtv. 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)
bekezdés jelölése (4) bekezdésre változik:
„(3) Az adópolitikáért felelős miniszter rendszeresíti a Vám- és Pénzügyőrségnél
alkalmazásra kerülő kényszerítő eszközöket.”
13.	§ (1) A VPtv. 43. §-ának felvezető szövege és g) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
„43. § (1) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben
szabályozza:”
„g) a rendészetért felelős miniszterrel egyetértésben a Vám- és Pénzügyőrségnél
alkalmazásra kerülő kényszerítő eszközök rendszeresítésére vonatkozó eljárási szabályokat és
a Vám- és Pénzügyőrségnél rendszeresíthető kényszerítő eszközök típusát és fajtáját.”
14.	§ A VPtv. a következő 44. §-sal egészül ki:
„44. § Az adópolitikáért felelős miniszter utasításban állapítja meg a Vám- és Pénzügyőrség
felhatalmazott szervei által végzett titkos információgyűjtés eszközei, módszerei
alkalmazásának szabályait.”
15.	§ A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.)
54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) A kulturális javakat - ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül
alkalmazandó jogi aktusa másképp nem rendelkezik - az e törvényben meghatározottak
szerint lehet az ország területéről kivinni.
(2)	A kulturális javak kivitelére vonatkozó eljárás részletes szabályait külön jogszabály
határozza meg.”
16.	§ (1) A Kötv. 54. §-át követő alcím helyébe a következő alcím lép:
„Védett kulturális javak kivitele”
(2) A Kötv. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § (1) A védetté nyilvánított vagy az e törvény alapján védett kulturális javak a hatóság
engedélyével vihetők ki az országból.
(2) A kiviteli engedély iránti kérelem előterjesztésére a tárgy tulajdonosa vagy
vagyonkezelője jogosult.
(3)	A hatóság a kiviteli engedély iránti kérelmet elutasítja, ha
a)	a kivitel veszélyezteti a kulturális érdekeket vagy a tárgy biztonságát;
b)	a kivitellel érintett tárgyra nem vonatkozik állami garanciavállalás, biztosítási szerződés
vagy ezeknek megfelelő egyéb kötelezettségvállalás;
c)	külön jogszabályban meghatározott tárgyak esetén a miniszter a kivitelhez nem adja
hozzájárulását.
(4)	Kiviteli engedély határozott időre, legfeljebb a kivitellel érintett tárgyra vonatkozó
állami garancia, biztosítási szerződés vagy ezeknek megfelelő egyéb kötelezettségvállalás
időtartamára adható.”
17.	§ (1) A Kötv. 55. §-át követő alcím helyébe a következő alcím lép:
„Nem védett kulturális javak kivitele”
(2) A Kötv. 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„56. § (1) Az 55. § hatálya alá nem tartozó, de a kérelem benyújtásának időpontjában
legalább ötvenéves kulturális javak - a 47. § (2) bekezdésében megjelöltek kivételével - a
hatóság engedélye alapján, műtárgykísérő igazolással vihetők ki az országból.
(2)	A hatóság a kivitel jogszerűségéről az engedélyező határozattal egyidejűleg -
átruházható - műtárgykísérő igazolást állít ki, amely tartalmazza a műtárgy azonosításához
szükséges adatokat.
(3)	A kiviteli engedély, illetve a műtárgykísérő igazolás határozatlan időre, vagy egytől tíz
évig terjedő határozott időre szólhat.
(4)	A hatóság a kiviteli engedélyt visszavonja és a műtárgykísérő igazolást érvénytelenné
nyilvánítja, ha a tárgy
a)	lopott,
b)	védett gyűjteményből vagy tárgyegyüttesből jogellenesen került ki,
c)	jogellenesen került Magyarországra.”
18.	§ A Kötv. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) Az 55. és 56. § hatálya alá nem tartozó kulturális javak a hatóság engedélye
nélkül vihetők ki az országból.
(2)	A hatóság kérelemre a kivitel jogszerűségéről az 56. § (1) bekezdése szerinti
műtárgykísérő igazolást ad ki.”
19.	§ A Kötv. 71. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[71. § A hatóság központi hatósági nyilvántartást vezet:]
„e) a kiviteli engedélyekről és igazolásokról;”
20.	§ A Kötv. 93. §-ának (2) bekezdése a következőp) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa]
„p) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a kulturális javak kivitelének
engedélyezésére irányuló eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak körét, mértékét,
valamint megfizetésének részletes szabályait.”
Záró rendelkezések
21.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 2009. december 1-jén lép
hatályba.
(2)	A 15-20. § és a 21. § (5) bekezdése a kihirdetést követő napon lép hatályba.
(3)	A Vtv. e törvénnyel megállapított 61/A. §-át a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni
kell, ha az az ügyfél számára előnyösebb.
(4)	A Vtv. 17. §-ának új (6) bekezdésében a „(4)” szövegrész helyébe az „(5)” szövegrész lép.
(5)	Hatályát veszti a Kötv. 59-61. §-a és 88. §-a.
(6)	Hatályát veszti a VPtv. 43. §-ának b) pontja.
(7)	E törvény 1-20. §-a, 21. §-ának (1)-(2) és (4)-(7) bekezdése és 22. §-a 2009. december 2-
án hatályát veszti.
22.	§ E törvény a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet
végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet
módosításáról szóló 1192/2008/EK rendelet, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról
szóló 2913/92/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló
2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló 312/2009/EK rendelet végrehajtását szolgálja.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat kiemelt vámszakmai szabályozási célja a közösségi jogharmonizációs kötelezettség
teljesítése, amely azonban meglehetősen szűk körű, tekintve, hogy a közösségi vámjogi
szabályozás a tagállamokban közvetlen hatállyal alkalmazandó joganyag, így a nemzeti
adaptáció csak a végrehajtást, értelmezést segítő nemzeti szabályok kialakításából, illetve a
vámhoz kapcsolódó, a behozatali adók megállapításával összefüggő rendelkezések
kialakításából áll. A jogharmonizációs kötelezettség két részterületet érintően áll fenn,
egyrészt a 312/2009/EK bizottsági rendelet alapján a gazdasági szereplők nyilvántartására
szolgáló új közösségi nyilvántartási szám (EORI-szám) nemzeti alkalmazásával kapcsolatos
szabályok kialakítását illetően. Másrészt az 1192/2008/EK bizottsági rendelet alapján az
egyszerűsített vámeljárások engedélyezését, illetve a több tagállamra kiterjedő egységes
engedélyezést érintő közösségi rendelkezések nemzeti végrehajtását segítő rendelkezések
beillesztését jelenti. A Javaslat emellett a jogalkalmazási tapasztalatok alapján szükségessé
vált vámtörvényi korrekciók végrehajtását is szolgálja, különösen a vámszempontból
megbízhatóság kritériumainak cizellálása, az adóbiztosíték mentességi rendelkezések
pontosítása és az ügyfél javára megállapított visszafizetési kötelezettséggel kapcsolatos
vámhatósági eljárás és kamatfizetés szabályainak rögzítése terén.
A Javaslatba kerül beillesztésre a vámhatóság szervezetére és jogállására vonatkozó
rendelkezéseket magába foglaló, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény
szűk körű módosítása, amelynek elsődleges célja a vámhatóság 2006-ban megvalósult
jelentős nyomozati jogkörbővülésének „lenyomataként” a felügyeletet ellátó miniszter
rendészeti tevékenységre vonatkozó felügyeleti jogkörének kimondása, illetve a vámhatóság,
mint rendvédelmi szerv által alkalmazott kényszerítő eszközök rendszeresítésének
kötelezettsége. A VPtv. módosítására vonatkozóan a Javaslat másodlagos célja a miniszteri
jogalkotásra irányuló felhatalmazó rendelkezés pontosítása, illetve a rendszeresítéssel
kapcsolatos rendeletalkotásra vonatkozó kiegészítése.
Ugyancsak a javaslat tartalmazza a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítására
irányuló rendelkezéseket is, amelynek - rendkívüli jelleggel való - integrálását az egyablakos
vámügyintézés kialakítására irányuló fejlesztési projekt által megkívánt jogalkotási feladatok
elvégzése indokolja. A műtárgykiviteli engedélyezési rend átalakításának indoka az, hogy a
jelenlegi magyar műtárgykiviteli engedélyezési rendszer már nem alkalmas a rendeltetésének
betöltésére. Nem képes megakadályozni a védendő műtárgyak külföldre áramlását, nem tudja
biztosítani, hogy a hivatalos szervek rálátással bírjanak a műtárgyforgalomra, és a jogellenes
műtárgyforgalommal szemben a jogszerű forgalmat támogassa. Az ügyfelek számára ugyanis
az életszerűtlenül bonyolult, hosszadalmas és költséges eljárással szemben semmiféle előny
nem származik a jogkövetésből. A 2004-es EU, a 2007-es schengeni csatlakozás
következtében a belső határokon mindenfajta rendszeres ellenőrzés megszűnt, ugyanakkor a
műtárgyforgalom (kivitel, behozatal) jelentősen megélénkült és felgyorsult.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A Javaslat célja a vámhatóság általi adatátadás céljának pontosabb megjelenítése, valamint a
Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, mint a tervezett rendelkezés szerinti va)-vg)
alpontokban szereplő, külön jogszabályokban delegált, importhoz kapcsolódó ellenőrzési,
illetve engedélyezési feladattal megbízott hatóság feladatai ellátásához a vámhatóság
rendelkezésére álló - vámtitoknak minősülő - adatokhoz való hozzáférési jogát biztosítsa,
illetve a hatóságok közötti összekapcsolt egyedi adatkezelés lehetőségére vonatkozik.
a 2. §-hoz
A közösségi vámjog legújabb intézményei (engedélyezett gazdálkodói tanúsítvány, egységes
engedélyezés kiterjesztése) működése biztosítása céljából a közösségi vámjogi szabályokba
beillesztésre került a gazdasági szereplők új közösségi nyilvántartási száma (EORI-szám),
amely a közösség teljes területén közös referenciaként szolgál a vámhatóságokkal fenntartott
kapcsolataik, illetve a vámhatóságok és más érintett hatóságok közötti ügyintézés során.
Annak érdekében, hogy a gazdálkodókat újabb adminisztrációs kötelezettség ne terhelje,
valamint hogy a meglévő tagállami nyilvántartási rendszerek jelentős módosításra ne
szoruljanak, a magyar gazdálkodók esetén a korábbi VPID számok kerülnek EORI-számként
alkalmazásra. Más tagállami gazdálkodóknak saját tagállamukban kell rendezni, hogy EORI-
számként mit alkalmaznak, erre a kötelezettségre utal az EORI-szám alkalmazására utaló
rendelkezések sérelme nélküli alkalmazás követelménye. A külföldi gazdálkodók vámcélokra
a saját EORI számukat, a vámhatóság által végzett adóztatási ügyekben a VPID számot és az
adószámot használják.
A Javaslat (2) bekezdésében foglalt módosítás a gépjárművek gyári tankjában behozott
üzemanyag vámmentes vámkezelésével összefüggésben, a vámmentesség
feltételrendszerének ellenőrzéséhez szükséges adatok megadásának ügyféli kötelezettségét
írja elő. Az adattartalmat törvény szabályozza, az adatlap mintáját a vámhatóság internetes
honlapján teszi közzé.
a 3. §-hoz
A Javaslat az átmeneti megőrzésből a jogszabályi határidőn belül vámeljárás alá nem vont
nem közösségi árukra vonatkozó vámhatósági intézkedések közé az értékesítésre vonatkozó
további rendelkezések beillesztését szolgálja.
a 4. §-hoz
A közösségi vámjogi szabályozásban nem található rendelkezés arra nézve, hogy a nem
egységes engedély keretében (azaz nem egyszerre több tagállamra kiterjedően) engedélyezett
egyszerűsített vámeljárás engedélyezésére a vámhatóságnak mennyi idő áll rendelkezésre a
kérelem befogadásától számítva. Tekintve, hogy a közösségi jog által nem szabályozott
kérdésekben a nemzeti szabályozás rendelkezései alkalmazandók, amelyek közül a hatósági
eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket a közigazgatási hatósági eljárás általános
szabályairól szóló törvény (Ket.) adja meg, a vámtörvény 2. §-ának (5) bekezdése alapján a
vámjogban kell eltérő rendelkezést alkotni ahhoz, hogy a Ket. általános szabályai ne
kerüljenek alkalmazásra. A fenti okok miatt ezen eljárásra - a hasonló típusú
engedélyezésekre közösségi szinten meghatározott eljárási határidőkkel analóg módon - kerül
megállapításra a 90 napos (illetve engedélyezett gazdálkodók esetében a 60 napos)
engedélyezési határidő.
az 5. §-hoz
A Javaslat azon rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a közösségi vámjogban egységes
engedélyezés néven szereplő vámjogi intézményhez kapcsolódóan a behozatalkor felmerülő
adófizetési kötelezettségek teljesítéséhez szükségesek. A közösségi vámjog ugyanis nem
szabályozza a magyarországi teljesítési helyre eső import áfa, jövedéki adó, energia adó,
illetve környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség hazai adóigazgatási eljárási
szabályait, viszont azzal, hogy a vámeljáráshoz kapcsolódó adózási esetekben a Vámtv. 3. §-a
alapján ezen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, szükség van adóeljárási jellegű
rendelkezések beillesztésére.
Az első ilyen rendelkezés a gazdálkodótól magyar adószám megkövetelése, kivéve a
közvetett vámjogi képviselő által végzett tevékenység folytatását.
Az is fontos feltétel, hogy az engedélyező vámhatóság tagállama és a Magyar Köztársaság
között hatályban legyen a visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról szóló
megállapodás, így az engedélyező hatóság (ld. a székhely szerinti tagállam vámhatósága),
illetve a behozatalban közreműködő hatóság (ld. beléptetés helye szerinti tagállam
vámhatósága) közötti munkamegosztás okán a vámkezeléshez kapcsolódó nemzeti
bevételhányad megosztásra kerülhessen.
Az egységes engedély gyakorlati alkalmazása során a vámhatóságok közti adatcserét a 30A.
mellékletben előírt adattartalommal, az érintett tagállamok közötti elektronikus kapcsolattal
célszerű megvalósítani.
A behozatalhoz kapcsolódó adófizetési kötelezettségek teljesítése érdekében - lévén, hogy a
vámeljárás az engedélyező tagállamban valósul meg - rendelkezni kell az adózó általi
adatszolgáltatási kötelezettségről azon esetekre, amikor az áru felhasználási helye szerint az
adókötelezettség helye Magyarország lesz. A kivetéses rendszerű import áfa, jövedéki adó,
energia adó és termékdíj adóztatás csak abban az esetben tartható fenn, ha a vámeljárás során
hivatalból megszerzett adatokat „pótoljuk”, amelynek eszköze az adózói adatszolgáltatás. A
kért adatok körét - amelyek az adófizetési kötelezettség pontos megállapításához kellenek - a
Javaslat (6) bekezdése tartalmazza.
A Javaslat (7) bekezdése szerint a vámhatóság az adókiszabási határozatot a vámeljárással
egyidőben nyújtott adózói adatszolgáltatás alapján hozza meg. A Javaslat (8) bekezdése
viszont lehetőséget ad arra, hogy az egyszerűsített vámeljárások részét képező - 30 napon
belüli - kiegészítő árunyilatkozat benyújtásával együtt korrigálni lehessen az adófizetési
kötelezettséget az egyszerűsített eljárás végső lezárásáig történt körülmények tükrében. Azaz,
ha a gazdálkodó által az engedélyező vámhatósághoz megküldött kiegészítő árunyilatkozat -
amelyet a közreműködő magyar vámhatóság a vámszervek közötti adatcsere alapján
megismer - adattartalmában eltér a gazdálkodó által a korábbi adatszolgáltatással közölt
adatoktól, akkor a különbségből adódó adózási következményt (visszafizetés, vagy pótlólagos
fizetési kötelezettség) rendezni szükséges.
A Javaslat (9) bekezdése azt rögzíti, hogy a vámeljáráshoz illeszkedő adóeljárás során
alapvetően a pénzügyi képviselő alkalmazására van lehetőség, ha a gazdálkodó nem maga
kíván ügyeiben eljárni. A közvetett vámjogi képviselő csak akkor járhat el képviselőként, ha a
kapcsolódó vámeljárásban is eljár. A szabályozás analóg a jelenlegi importáfa fizetési
kötelezettség felfüggesztésével történő behozatal szabályozásával.
a 6. §-hoz
Az állam javára felajánlott áruk vámhatósági értékesítésére vonatkozó rendelkezés, amely
meghatározza az értékesítés végrehajtása, illetve az értékesítés meghiúsulása esetére
alkalmazandó szabályokat.
a 7. §-hoz
Az engedélyezett gazdálkodók telephelyére érkező áruk átmeneti megőrzés alatti
vámbiztosítása alóli mentességet megteremtő rendelkezés.
a 8. §-hoz
A vámeljárással összefüggően megállapításra kerülő nem közösségi adók biztosításának
kötelezettségét a Vámtv. 3. §-a és 43. §-a mondja ki. Ezen biztosíték nyújtási kötelezettség
alól ad teljes vagy részleges felmentést a Vámtv. 48. §-a az ott előírt feltételeket teljesítő
gazdálkodók esetén, jelenleg az áfa és a környezetvédelmi termékdíj biztosítása tekintetében.
A Javaslat (1) bekezdésében foglalt módosítás az említett adónemekhez hasonlóan az
energiaadó biztosítására is kiterjeszti - a feltételek teljesítése esetén - az adóbiztosíték
nyújtási kötelezettség alóli mentesség lehetőségét.
A Javaslat (2) bekezdése szintén az egységes engedélyezéshez kapcsolódóan rögzíti, hogy a
hazai vámhatóság számára a kérelem elutasítására okot adó körülménynek kell tekinteni, ha a
gazdálkodó által folytatni kívánt tevékenységhez kapcsolódó belföldi adófizetési
kötelezettségek (pl. import áfa, környezetvédelmi termékdíj stb.) fedezetére a gazdálkodó által
a közösségi jog szerint nyújtott biztosíték nem nyújt közvetlen igényérvényesítési lehetőséget
a magyar adóhatóság számára.
a 9. §-hoz
A Javaslat rögzíti a vámhatóság általi visszafizetési kötelezettség szabályait, olyan esetekben,
amikor a vámhatóság által a határozat módosítása, visszavonása alapján az eredeti fizetési
kötelezettség helyett alacsonyabb összeg kerül megállapításra, vagy a bíróság helyezi
hatályon kívül a vitatott vámhatósági határozatot. A vámhatóságnak az eredeti határozat
módosításáról, visszavonásáról szóló határozatában, illetve a bírósági ítélet végrehajtása
érdekében hozott határozatában az összeg visszafizetéséről is rendelkeznie kell, így ez a
határozat lesz a megfelelő bizonylat a gazdálkodók könyveléséhez. Ilyen esetben a
vámhatóság számlavezető szerve 30 napon belül kamatmentesen fizeti vissza a
visszafizetendő összeget, ezen határidőn túli fizetés esetén a kétszeres jegybanki alapkamat
időarányos részének megfelelő kamatot fizet. A Javaslat visszahozza a csatlakozás előtti
nemzeti vámjogi szabályozásból ismert azon rendelkezést, miszerint a vámhatóság
jogszabályt sértő határozata miatti visszafizetésre a befizetés napjától a visszafizetés napjáig a
kétszeres jegybanki alapkamat időarányos részének megfelelő kamatot fizet, amely
rendelkezés egyébként az Art. 135. § (4) bekezdésével is analóg szabály.
a 10. §-hoz
A vámigazgatási bírság megállapításának jogcímeire vonatkozó hatályos rendelkezések
stilisztikai pontosítása mellett az e) pontban foglalt új elem az egységes engedély alkalmazása
során a Magyarországon felmerülő adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adózói
adatszolgáltatási kötelezettség megszegésére szankció bevezetése, hiszen a vámigazgatási
eljáráshoz kapcsolódóan a Vámtv. 3. §-a alapján ezen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni
a nem közösségi adókra és díjakra is, ha azoknak kiszabását és/vagy beszedését a külön
jogszabályok a vámhatóság hatáskörébe utalják.
A Javaslat (2) bekezdésében foglalt rendelkezés célja annak tisztázása, hogy a
vámszempontból való megbízhatóság feltételrendszerének vizsgálata során nem kell
vámhiánynak tekinteni az olyan tartozást, amely a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás
során végzett vámkezeléshez kapcsolódva az import áfa alapjának megállapításában való
tévedés során keletkezik. Az Áfa.tv. 75. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése
alapján ugyanis az import áfa alapjába kell beszámítani az importáláshoz kapcsolódó
járulékos költségeket (pl. szállítási, csomagolási, biztosítási költségek), és ennek a
rendelkezésnek a megfelelője a szolgáltatásnyújtás adó alóli mentességét kimondó
rendelkezés az Áfatv. 93. § (2) bekezdésében, arra az esetre, ha ezen tételeket az import áfa
alap megállapításánál figyelembe vették. Az ezen rendelkezések alkalmazása során elkövetett
olyan tévedés, ha az ügyfél mégis szolgáltatás nyújtás alapján fizet adót, adóbevétel kiesést
nem jelent, de adójogi korrekciót igényel, amelynek a szankciója is szabályozott. Ezen téves
adófizetési jogcím miatt ismételten sújtani az ügyfelet vámjogi szabályokban nem indokolt.
A Javaslat (3) bekezdése szerinti rendelkezés annak rögzítését szolgálja, hogy az
árunyilatkozat adási kötelezettség megszegését jelenti - így adminisztratív jogsértés miatti
vámigazgatási bírság megállapítását vonja maga után - az is, ha az árunyilatkozat a
behozatalhoz kapcsolódó adók megállapításához szükséges adatok tekintetében hiányos
illetve hibás. Ez alól egy kivétel van, amikor a termékimport esetén fizetendő általános
forgalmi adó összege az árunyilatkozaton a (2) bekezdés szerinti okból hibás, és a hibát a
gazdálkodó önellenőrzés keretében - az ezzel járó önellenőrzési pótlék szankció
alkalmazásával - korrigálta.
A Javaslat (5) bekezdése az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítvánnyal vagy
származási nyilatkozattal kapcsolatos visszaélések esetén kiszabható vámigazgatási bírság
összegére vonatkozó rendelkezéseket pontosítja. A jelenleg hatályos szöveg alapján nem
egyértelmű, hogy amennyiben vámhiány nem keletkezik, mennyi a bírság kiszabható
maximális összege. Az érintett eljárások során ugyanakkor csak speciális esetekben
keletkezhet vámhiány, ezért mindenképpen szükséges a szöveg ezirányú pontosítása. A
Javaslat ezen túlmenően a visszaélések megfelelő súlyú szankcionálása érdekében a
hosszútávú beszállítói nyilatkozat tekintetében állapít meg szigorúbb szabályokat.
A (7) bekezdésben a vámhiányt nem keletkeztető szabályszegés esetén törlésre kerül a
vámigazgatási bírság alsó korlátja, így akár a 0 Ft összegű, de figyelmeztetésként szolgáló
határozat meghozatalára is sor kerülhet.
A Javaslat (10) bekezdésében rögzítésre került, hogy az árunyilatkozat adatainak érdemi
módosítására az okot adó okmány kiállítását követő hónap 15. napjáig vámigazgatási bírság
kiszabása nélkül kerülhet sor. Azt követő, de még a vámhatósági ellenőrzés előtti gazdálkodói
korrekció, illetve más jellegű kötelezettségnek a vámhatósági ellenőrzést megelőző önkéntes
teljesítése a csökkentett összegű vámigazgatási bírság kiszabását vonja maga után.
A rendelkezés további bekezdéseiben érdemi módosítás nincs, a § teljes újrakodifikálását a
koherenciás zavarok megelőzése és a kodifikációs feladat megkönnyítése indokolta.
a 11. és 22. §-okhoz
A Javaslat a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényhez jogharmonizációs záradék
beillesztését célozza. Mivel a közösségi vámjogi joganyagban a bázisjogforrást az eljárási
szabályok tekintetében az EU Vámkódexe, illetve annak végrehajtási rendelete alkotja, az
eredeti törvényhez utólag beillesztett jogharmonizációs záradék ezeket jelöli meg.
Értelemszerűen a közösségi jogforrások egyes módosításai miatti jogharmonizációs jellegű
későbbi jogszabályok mindenkor a módosító jogszabályokat is feltüntetik jogharmonizációs
záradékaikban, ahogy ezt jelen előterjesztés 18. §-a is teszi.
a 12. §-hoz
A Javaslat a VPtv-ben az adópolitikáért felelős miniszter felügyeleti jogkörét bővíti ki a
vámhatóság által végzett rendészeti tevékenységre vonatkozóan, illetve a vámhatóság, mint
rendvédelmi szerv által alkalmazott kényszerítő eszközök rendszeresítésének kötelezettségét
mondja ki, a Rendőrségre vonatkozó kötelezettséggel analóg módon.
a 13. és 14. §-hoz
A Javaslat pontosítja az adópolitikáért felelős miniszter jogalkotására vonatkozó felhatalmazó
rendelkezést, mivel a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat - természetüknél
fogva - nem nyilvános rendeletben, hanem a végrehajtó szervezetnek szóló normatív titkos
utasításban kell szabályozni. A felvezető szöveg eddig nem volt kellően cizellált arra nézve,
hogy mely tárgyköröket kell rendeletben szabályozni, illetve mely téma az, amelyre csak a
megállapítás kötelezettséget szükséges kimondani.
A pénzügyminiszter a vámhatóság, mint rendészeti szerv feletti felügyelete okán a
kényszerítő eszközök rendszeresítési eljárása mellett rendeletben köteles megjeleníteni a
Vám- és Pénzügyőrségnél alkalmazásra kerülő kényszerítő eszközök típusát és fajtáját, erre
vonatkozik a felhatalmazó rendelkezés pontosítása.
a 15. §-hoz
A terminológiai pontosítást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítása által egységesített, szabatosabbá tett
fogalomhasználat indokolta.
A kulturális javakra vonatkozó kiviteli engedélyezési eljárás tekintetében az egyes, törvényi
szabályozást nem igénylő részletkérdésekben miniszteri rendeleti úton történő szabályozás
szükséges.
a 16. §-hoz
A módosítás egyik célja a jogalkalmazást megkönnyítő, az ügyfelek számára is egyértelmű
szabályozás megteremtése.
A fennálló magyar műtárgykiviteli engedélyezési rendszer már nem alkalmas rendeltetése
betöltésére. Nem tudja ugyanis egyrészt megakadályozni a védendő műtárgyak külföldre
áramlását, másodsorban azt biztosítani, hogy a hivatalos szervek rálátással bírjanak a
műtárgyforgalomra és végezetül a jogellenes műtárgyforgalommal szemben a jogszerű
forgalmat támogatni. Az ügyfelek számára a fennálló eljárás életszerűtlenül bonyolult,
hosszadalmas és költséges. Az Európai Unióhoz, illetve a schengeni övezethez történő
csatlakozás következtében a belső határokon történő mindenfajta rendszeres ellenőrzés
megszűnt, ugyanakkor a műtárgyforgalom (kivitel és behozatal) jelentősen megélénkült és
felgyorsult.
A szabályozás módosítása keretében világosan elhatárolódnak az eltérő kiviteli szabályok
hatálya alá tartozó tárgycsoportok.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 55. §-a a védett kulturális
javakra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezen kulturális javak védettsége azt jelenti,
hogy Magyarország kulturális öröksége szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, ezért
kivitelük engedélyezéséről hatósági eljárás keretében szükséges dönteni.
A jogalkalmazást segíti, hogy a törvény egy listába foglalja a kivitel feltételeit, illetve a
kérelem elutasításának okait.
a 17. §-hoz
A nem védett, de legalább ötvenéves kulturális javak esetében a kivitel előtt szükséges a
hatósági kontroll. A hatósági kontrollal a nem védett, de védendő értékek tömeges kiáramlása
előzhető meg.
A műtárgykísérő igazolás a vámellenőrzést egyszerűsíti azáltal, hogy az igazolás alapján
könnyen azonosítható a jogszerűen kivihető kulturális jószág, illetve a jogszerűen kivihető
műtárgy belföldi adásvételét követő kivitel esetén is felhasználható az igazolás a
vámellenőrzés során.
A műtárgykísérő igazolás időtartamának meghatározására vonatkozó szempontokat a
végrehajtási rendelet tartalmazza.
a 18. §-hoz
A hatóság engedélye nélkül kivihető kulturális javak esetében a törvény a műtárgykísérő
igazolás fakultatív választását biztosítja abból a célból, hogy a vámellenőrzés során
különleges szakértelem nélkül is megállapítható legyen a műtárgy kivitelének jogszerűsége.
Ez a lehetőség a kulturális jószág jogi helyzetét tisztázni kívánó ügyfél számára is megoldást
nyújt.
a 19. §-hoz
A kiviteli engedélyeket tartalmazó hatósági nyilvántartást célszerű kiterjeszteni a
műtárgykísérő igazolásokra is.
a 20. §-hoz
A kiviteli engedélyezéssel kapcsolatban a hatósági eljárás során felmerülő költségek
fedezetére a miniszter igazgatási szolgáltatási díj megfizetését írja elő. A díj mértékét,
megfizetésének részletes szabályait végrehajtási rendelet tartalmazza.
a 21. §-hoz
A hatályba léptetés időzítése a gazdálkodók és a végrehajtó hatóság felkészüléséhez
szükséges idő figyelembe vételével lett kialakítva. A VPtv-ből való törlés a miniszteri
rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazó rendelkezés felvezető szövegének pontosításával
függ össze, és a titkos információgyűjtésre vonatkozó rendeletalkotást törli, hiszen ezen
szabályokat a miniszter nem nyilvános rendeletben, hanem a Testületre vonatkozó titkos
normatív utasításban állapítja meg.
A kulturális javak kivitelére vonatkozó szabályok új, egyszerűbb és átláthatóbb struktúrába
helyezése a korábbinál rövidebb rendelkezéseket eredményez, így a módosítást követően az
54-57. §-ok tartalmazzák a korábbi 59-61. §-ok egyes rendelkezéseinek megfelelő normákat.
Másrészről pedig egyes rendelkezésekről a törvény hatályba lépése óta bebizonyosodott, hogy
szükségtelenek.