﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/10678. számú
törvényjavaslat
egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról
Előadó:
Dr. Herczog László
szociális és munkaügyi
miniszter
Budapest, 2009. szeptember
2009. évi ... törvény
egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
1. §
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 12.
§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kollektív szerződés hatálya a díjazásra vonatkozó rendelkezések tekintetében nem
terjed ki a munkáltató vezetőjére. E rendelkezés alkalmazása során díjazásnak minősül
minden, a közalkalmazott részére a közalkalmazotti jogviszonya alapján közvetlenül vagy
közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni (szociális) juttatás.”
2.	§
(1)	A Kjt. 20/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Közalkalmazotti jogviszony pályázat alapján létesíthető. Csak olyan közalkalmazottat
lehet kinevezni, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A pályázatot
-	törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kinevezési jogkör gyakorlója írja ki. Ha a
pályázat kiírása nem kötelező, a munkáltató dönthet arról, hogy a munkakör, illetve a beosztás
betöltése pályázat alapján történik.”
(2)	A Kjt. 20/A. § (2) bekezdése a) és d) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 25. § (2) bekezdés b) pontja szerinti áthelyezés esetén pályázat kiírása nélkül létesíthető
közalkalmazotti jogviszony akkor is, ha egyébként a munkakör betöltéséhez pályázat kiírása
kötelező. Ezen túlmenően a munkakör pályázat kiírása nélkül is betölthető]
„a) olyan munkakör esetén, amely tekintetében - kilencven napon belül - már legalább két
alkalommal eredménytelenül került sor pályázati felhívás kiírására,”
„d) helyettesítésre vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására szóló
határozott idejű kinevezés esetén, vagy”
(3)	A Kjt. 20/A. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A munkáltató vezetésére szóló kinevezésre kiírt pályázatra a (2) bekezdés nem
alkalmazható.
(9)	A magasabb vezető és a vezető munkakör - a munkáltató vezetője kivételével - pályázat
kiírása nélkül is betölthető
a)	a (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben, továbbá
b)	ha a közalkalmazott az erre vonatkozó kinevezésmódosítást megelőzően legalább egy éve
közalkalmazotti jogviszonyban áll a munkáltatóval.”
1
3. §
A Kjt. 20/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20/B. § (1) A magasabb vezető és a vezető beosztás ellátására szóló megbízásra a 20/A. §
(1)	és (3)-(8) bekezdései alkalmazásával pályázatot kell kiírni. A pályázatot a megbízási
jogkör gyakorlója írja ki.
(2)	A pályázatban meg kell jelölni, hogy a magasabb vezető, illetve a vezető beosztás
ellátására megbízást az kaphat, aki a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban áll, vagy a
megbízással egyidejűleg közalkalmazotti munkakörbe kinevezhető.
(3)	Ha e törvény alapján a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásához pályázatot
kell kiírni, a pályázatban meg kell jelölni a közalkalmazott által betöltendő munkakört is.
(4)	Ha a magasabb vezető, illetve a vezető beosztással történő megbízáshoz közalkalmazotti
jogviszony létesítése is szükséges - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kinevezési
jogkör a megbízási jogkör gyakorlóját illeti meg.
(5)	A magasabb vezető és a vezető beosztás ellátása - a munkáltató vezetője kivételével -
pályázat kiírása nélkül is betölthető
a)	a 20/A. § (2) bekezdésének a)-b) pontja szerinti esetben, továbbá
b)	ha a közalkalmazott az erre vonatkozó megbízást megelőzően legalább egy éve
közalkalmazotti jogviszonyban áll a munkáltatóval.”
4.	§
A Kjt. 21. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott
időre történő kinevezés nem felel meg a (2) bekezdésben foglaltaknak.”
5.	§
A Kjt. 22. §-a (15) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A gyakornoki idő lejártának hónapjában a közalkalmazottat minősíteni kell. A minősítés
során a 40. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy]
„b) a minősítés eredményeként
ba)	harminctól száz százalékig „megfelelt” és
bb)	harminc százalék alatt „nem megfelelt”
eredmény adható.”
6.	§
A Kjt. a következő 23/B. §-sal egészül ki:
„23/B. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli kérelmére a
munkáltató köteles a kinevezésben
a)	heti húsz óra,
2
b)	készenléti jellegű munkakörben a kinevezés szerinti munkaidő mértéke felének
megfelelő tartamú
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor a Munka
Törvénykönyve 138. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerinti fizetés nélküli szabadságot vesz
igénybe.
(2)	A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó
kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb
munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató a közalkalmazott kérésére köteles írásban
megindokolni a kérelem megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha a közalkalmazottnak a Munka Törvénykönyve 134. §-a (3) bekezdésének b) pontja
alapján ki kell adni rendes szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában
-	a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon
meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli
szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben a
közalkalmazott köteles tájékoztatni a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító
gyermeke harmadik életéve betöltésének időpontjáról.
(5)	A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-
munkakörben foglalkoztatottak esetében a kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a
tanév szorgalmi időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző hatvan
nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6)	A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony alapján közvetlenül
vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél
fogva az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő
mértékével összefügg.
(7)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató a
közalkalmazottat
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a kérelem benyújtása előtti
mérték szerint, illetményét az időarányosság elvének megfelelő alkalmazásával kell
megállapítani.
(8)	Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a kinevezett és a megbízott magasabb vezető és
a vezető tekintetében.”
7.	§
A Kjt. 24. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének]
3
„b) 85/A. § (1) bekezdésének b) pontjában szereplő az „e törvény hatálya alá tartozó
szervezet vagy személy” kifejezés alatt a jelen törvény hatálya alá tartozó szervezetet kell
érteni,”
8.	§
A Kjt. 34. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a b) pont
végére a pont írásjel helyett vessző írásjel kerül:
[Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti
jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a közalkalmazott abban az esetben kérheti az eredeti
munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha]
„c) a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén az elbocsátás
fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával.”
9.	§
A Kjt. 37/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a közalkalmazott
részére az utolsó munkában töltött napon - a 37. § (10) bekezdésében foglaltak kivételével -
ki kell fizetni az illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a közalkalmazotti
jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. Ha az
utolsó munkában töltött napon esedékes igazolások tartalma a közalkalmazotti jogviszony
megszűnésének időpontjáig módosításra, illetve kiegészítésre szorul, a munkáltató köteles a
módosított igazolást a közalkalmazotti jogviszony megszűnésétől számított 3 munkanapon
belül kiadni.”
10.	§
A Kjt. 41. §-a (2) bekezdésének b) pontja, valamint (3) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép, és a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
[A magasabb vezető, vezető, továbbá a pénzügyi kötelezettségvállalásra jogosult
közalkalmazott munkakörével, vezető megbízásával összeférhetetlen
a)	ha közeli hozzátartozójával [Mt. 139. § (2) bekezdés] irányítási felügyeleti), ellenőrzési
vagy elszámolási kapcsolatba kerülne,]
„b) a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, illetve a
munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdasági társaságban betöltött
vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagság.
(3)	A (2) bekezdés b) pontja az egészségügyi szolgáltatónál, valamint a helyi önkormányzat
által a feladatkörébe tartozó egészségügyi közszolgáltatások ellátására létesített, továbbá az
egészségügyi miniszter ágazati irányítási jogkörébe tartozó, egészségügyi szolgáltatást nem
nyújtó költségvetési szervnél létesített közalkalmazotti jogviszonyra nem alkalmazható.
(4)	A felsőoktatási intézményben - a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 121.
§-ának (8) bekezdésében az intézményi társaságokkal kapcsolatosan előírt korlátozás
4
megtartása mellett - a magasabb vezető és a vezető megbízásával nem összeférhetetlen a
gazdasági társaságban betöltött igazgatósági, felügyelőbizottsági tagság.
(5)	A (2) bekezdés b) pontjától eltérően a kutatás-fejlesztésről és a technológiai
innovációról szóló törvény szerinti költségvetési kutatóhely által foglalkoztatott
közalkalmazott a hasznosító vállalkozásnak - a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával
-	tagja vagy vezető tisztségviselője lehet, illetve azzal munkavégzésre irányuló további
jogviszonyt létesíthet.”
11.	§
A Kjt. 44. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a
következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a munkáltató az összeférhetetlenségről nem az (1) bekezdés szerinti bejelentés
alapján szerez tudomást, a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül írásban
felszólítja a közalkalmazottat az összeférhetetlenség megszüntetésére.
(4)	Ha a közalkalmazott az (1) bekezdés szerinti megtiltás, illetve a (3) bekezdés szerinti
felszólítás kézhezvételét követő harminc napon belül az összeférhetetlenséget nem szünteti
meg, a közalkalmazotti jogviszonyra a Munka Törvénykönyve 10. § (1) bekezdését kell
alkalmazni.
(5)	A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha az összeférhetetlenség a magasabb vezető,
illetve vezető beosztással összefüggésben áll fenn, és az összeférhetetlenséget a munkáltató
tudomásszerzését követő felszólítás kézhezvételétől számított harminc napon belül a
közalkalmazott nem szünteti meg, a magasabb vezető, illetve vezető megbízását a munkáltató
köteles visszavonni.
(6)	Az (1)-(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a további jogviszony létesítésének
megtiltására, illetve a már fennálló összeférhetetlenség jogkövetkezményeire vonatkozóan
akkor is, ha az összeférhetetlenség e törvény 41. §-a, valamint 43/A-43/D. §-a alapján áll
fenn.”
12. §
A Kjt. a következő 53/B. §-sal egészül ki:
„53/B. § Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltató vezetője - ide nem értve az
53/A. §-ban említett vezetőket - elleni fegyelmi eljárást a kinevezési jogkör gyakorlója,
illetve a magasabb vezetői vagy vezetői megbízást adományozó személy vagy szervezet,
illetve testület vezetője (a továbbiakban: kinevező) köteles megindítani és lefolytatni azzal,
hogy a vizsgálóbiztost, a fegyelmi tanács tagjait és elnökét az ügyben elfogulatlan, a
kinevezőnek
a)	a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb vagy vele azonos vezetői beosztású, illetve
besorolású, ennek hiányában a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb vagy vele legalább
azonos besorolású közalkalmazottai,
b)	az a) pontban foglaltak hiányában saját tagjai, illetve a fegyelmi eljárás alá vonttal
legalább azonos szintű iskolai végzettségű alkalmazottai
közül kell kijelölnie.”
5
13. §
A Kjt. a következő 57/B. §-sal egészül ki:
„57/B. § A magasabb vezető beosztású és a vezető beosztású közalkalmazottat az 57/A. §-
ban meghatározott mértékű alapszabadság illeti meg, kivéve a bölcsődében,
csecsemőotthonban, óvodában, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében,
valamint az egészségügyi ágazatban oktató, nevelő munkát végző megbízott vezetőket, akik
az 56. §-ban meghatározott alapszabadságra és az 57. § (3) bekezdése szerinti pótszabadságra
jogosultak.”
14. §
A Kjt. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„77. § (1) A közalkalmazottat a munkáltató meghatározott munkateljesítmény eléréséért,
illetve átmeneti többletfeladatok - ide nem értve az átirányítást - teljesítéséért a megállapított
személyi juttatások előirányzatán belül egyszeri, vagy meghatározott időre szóló, havi
rendszerességgel fizetett keresetkiegészítésben részesítheti.
(2)	A keresetkiegészítés feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató
állapítja meg.
(3)	A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző közalkalmazottat a munkáltató
jutalomban részesítheti. Naptári évenként a jutalom összege nem haladhatja meg a kifizetés
esedékessége időpontjában a közalkalmazott kinevezés szerinti havi illetménye
tizenkétszeresének harminc százalékát.”
15. §
(1)	A Kjt. 85. §-ának (3) bekezdése a következő al) alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy - a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően -
rendeletben határozza meg]
„al) az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, illetve
szakképzettség megszerzése alóli felmentés és végleges mentesítés szabályait;”
(2)	A Kjt. 85. §-ának (3) bekezdése a következő cj)-ck) alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy - a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően -
rendeletben határozza meg]
„cj) a közalkalmazotti jogviszony létesítésénél a magyar állampolgárság, a szabad mozgás
és tartózkodás jogával való rendelkezés, illetve bevándorolt vagy letelepedett státusz feltétele
alóli mentesítést,
ck) a 66. § (2)-(3) bekezdése szerinti illetménynövekedésre való jogosultság tekintetében a
további szakképesítéssel egyenértékűnek elismert képesítéseket;”
6
(3)	A Kjt. 85. §-a (3) bekezdése a következőfj)-fk) alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy - a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően -
rendeletben határozza meg]
fj) az illetménynövekedés feltételeit azokban az esetekben, amikor a további
szakképzettség, illetve szakképesítés hasznosításának mértéke előre nem határozható meg,
fk) azt a magasabb vezető és vezető beosztást, illetve munkakört, amelynek a betöltéséhez
a munkakör ellátásához szükséges magyar nyelvtudás előírható;”
(4)	A Kjt. 85. §-a (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Felhatalmazást kap az elektronikus hírközlésért, a honvédelemért, a katonai
nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért, a környezetvédelemért, a vízügyért, a
természetvédelemért, az oktatásért, a kultúráért, a foglalkoztatáspolitikáért, a felnőttképzésért
és a szakképzésért, a szociál- és családpolitikáért, az államháztartásért, a nemzetpolitikáért és
a kisebbségpolitikáért, a c) pont kivételével az agrár-vidékfejlesztésért, az e) pont kivételével
a katasztrófák elleni védekezésért, az a) pont utolsó fordulata és a c) pont kivételével a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért, a b) és g) pont kivételével a közlekedésért, az
energiapolitikáért, a bányászati ügyekért és a postaügyért (a továbbiakban: a közlekedésért),
az a) pont utolsó fordulata és az e) pont kivételével a büntetés-végrehajtásért, az
idegenrendészetért és menekültügyért, az igazságügyért, a rendészetért felelős miniszter,
továbbá valamennyi pont tekintetében a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, hogy az
általa irányított, a (2)-(3) bekezdés alá nem tartozó költségvetési intézmények (munkáltatók),
illetve közalkalmazottak tekintetében rendeletben állapítsa meg”
(5)	A Kjt. 85. §-a (5) bekezdésének o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„o) a honvédelemért, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért, a katonai
nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter, hogy a közalkalmazottak
illetményének folyósítására, illetve jutalmazására vonatkozó részletes szabályokat”
(6)	A Kjt. 85. §-ának (5) bekezdése a következő s)-v) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az
r) pont végére vessző írásjel kerül:
[A (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően felhatalmazást kap]
„s) a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter, hogy a közalkalmazottak és közeli
hozzátartozóik tekintetében a juttatások, költségtérítések, kedvezmények, támogatások
rendszerét és feltételeit, valamint a szociális és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos
feladatokra vonatkozó részletes szabályokat, a közalkalmazottak lakhatási támogatásának
részletes szabályait,
t) a közlekedésért, a honvédelemért, a büntetés-végrehajtásért, az idegenrendészetért és
menekültügyért, az igazságügyért, valamint a rendészetért felelős miniszter, hogy az egyes
munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, illetve szakképzettség
megszerzése alóli felmentés és végleges mentesítés szabályait,
u) a büntetés-végrehajtásért, a rendészetért, az adópolitikáért és a katasztrófák elleni
védekezésért felelős miniszter, hogy - az egészségügyi miniszterrel egyetértésben - a
7
munkaköri alkalmassági vizsgálatra és az alkalmasság véleményezésére vonatkozó
szabályokat, valamint az eljárás rendjét,
v) a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter, hogy a közalkalmazottak
jutalmazására vonatkozó részletes szabályokat”
[az általa irányított, a (2) és (3) bekezdés alá nem tartozó költségvetési intézmények
(munkáltatók), illetve közalkalmazottak tekintetében rendeletben határozza meg.]
(7)	A Kjt. 85. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy
a)	az ágazati irányítása, illetve felügyelete alá tartozó egészségügyi, felsőoktatási,
közoktatási, kutatási, valamint közművelődési és közgyűjteményi intézmények, illetve a más
költségvetési szervnél ilyen tevékenységet végző közalkalmazottak tekintetében rendeletben
határozza meg
aa)	a közalkalmazottak illetményének folyósítására, illetve jutalmazására vonatkozó
részletes szabályokat,
ab)	a közalkalmazottak és közeli hozzátartozóik tekintetében a juttatások, költségtérítések,
kedvezmények, támogatások rendszerét és feltételeit, valamint az üdültetés rendjét, a szociális
és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos feladatokra vonatkozó részletes szabályokat, a
közalkalmazottak étkezési, illetve lakhatási támogatásának részletes szabályait,
ac)	a külföldön tanulmányokat folytató, illetve külföldi kiküldetést teljesítő
közalkalmazottak pénzbeli járandóságaira vonatkozó részletes szabályokat;
b)	az ágazati irányítása, illetve felügyelete alá tartozó közművelődési, közgyűjteményi
intézmények, illetve a más költségvetési szervnél ilyen tevékenységet végző
közalkalmazottak tekintetében rendeletben határozza meg a formaruha-juttatást.”
(8)	A Kjt. 85. §-a (8) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért és a rendészetért felelős miniszter, hogy
az ágazati irányítása, illetve felügyelete alá tartozó egészségügyi, felsőoktatási, oktatási,
illetve a más költségvetési szervnél ilyen tevékenységet végző közalkalmazottak tekintetében
rendeletben határozza meg
a)	az ágazatban adományozható címeket, az adományozás feltételeit és a hozzájuk
kapcsolódó címpótlékot,
b)	a közalkalmazottak és közeli hozzátartozóik tekintetében a juttatások, költségtérítések,
kedvezmények, támogatások rendszerét és feltételeit, valamint az üdültetés rendjét, a szociális
és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos feladatokra vonatkozó részletes szabályokat, a
közalkalmazottak étkezési, illetve lakhatási támogatásának részletes szabályait,
c)	a külföldön tanulmányokat folytató, illetve külföldi kiküldetést teljesítő
közalkalmazottak pénzbeli járandóságaira vonatkozó részletes szabályokat.”
16. §
A Kjt. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„90. § (1) Gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben, valamint szociális szolgáltatónál
és szociális intézményben történő foglalkoztatás esetén a Kjt. 23. §-ának (1) bekezdésében
foglaltaktól eltérően az a közalkalmazott,
8
a)	aki 2008. december 31-én magasabb vezetői megbízással rendelkezett, 2016. december
31-éig,
b)	akit 2009. január 1-jét követően bíztak vagy bíznak meg magasabb vezetői feladatok
ellátásával, 2013. december 31-éig
felsőfokú szakképesítéssel is elláthat magasabb vezetői feladatokat.
(2)	Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a vezetői megbízás mellett ellátandó munkakört
külön jogszabály alapján csak felsőfokú végzettséggel lehet betölteni.”
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
17.	§
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 90. §-a (1)
bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a következő (6)
bekezdéssel egészül ki:
[A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban
meghatározott időtartam alatt]
„e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak [138. §
(5)	bekezdés], illetve - a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is - a gyermek
hároméves koráig terjedő,”
[időtartama.]
„(6) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti védelem a fizetés nélküli szabadság igénybevétele
nélkül azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés nélküli szabadságot utoljára igénybe vette.”
18.	§
Az Mt. 94/D. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az állami
foglalkoztatási szervet a rendes felmondás, illetve a 88. § (2) bekezdése szerinti jognyilatkozat
közlését legalább harminc nappal megelőzően írásban tájékoztatja. Ennek során közli a
létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók]
„a) természetes személyazonosító adatait, valamint - az álláskeresési ellátások biztosítása
és az azokhoz kapcsolódó járulékok megfizetése érdekében - Társadalombiztosítási
Azonosító Jelét,”
19.	§
Az Mt. a következő 94/H. §-sal egészül ki:
„94/H. § (1) Ha a munkáltató jogutód nélküli megszűnése (felszámolás, végelszámolás)
időpontjában a megszűnés időpontját megelőző féléves átlagos statisztikai létszáma szerint
9
a)	húsznál több és száznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz,
b)	száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén
legalább a munkavállalók tíz százaléka,
c)	háromszáz vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább harminc
munkavállaló munkaviszonya szűnik meg, az e §-ban foglalt rendelkezések szerint kell
eljárni.
(2)	A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles a munkáltató jogutód nélküli megszűnését
megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatni az állami foglalkoztatási szervet,
valamint a munkavállalók képviselőit
a)	a jogutód nélküli megszűnés várható időpontjáról,
b)	foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban a munkáltató jogutód nélküli
megszűnésével érintett, valamint
c)	az (1) bekezdésben meghatározott időszakban foglalkoztatott munkavállalók létszámáról.
(3)	A munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) bekezdésben foglalt tájékoztatással egyidejűleg
köteles írásban tájékoztatni az állami foglalkoztatási szervet az érintett munkavállalók
a)	természetes személyazonosító adatairól, valamint - az álláskeresési ellátások biztosítása
és az azokhoz kapcsolódó járulékok megfizetése érdekében - Társadalombiztosítási
Azonosító Jeléről,
b)	utolsó munkaköréről,
c)	szakképzettségéről,
d)	átlagkeresetéről.
(4)	A (2) bekezdésben foglalt körülményekről a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles a
munkáltató jogutód nélküli megszűnését megelőzően legalább harminc nappal írásban
tájékoztatni az érintett munkavállalót. A tájékoztatás másolatát meg kell küldeni a
munkavállalók képviselőinek, illetve az állami foglalkoztatási szervnek is.”
20.	§
Az Mt. 119. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Munkaidőkeret hiányában a 125. § (5) bekezdése szerinti rendeletben meghatározott
munkarendet alkalmazó munkáltatónál a szombaton történő munkavégzéssel érintett naptári
héten a (3) bekezdés b) pontja nem alkalmazandó.”
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
21.	§
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) a
következő 14/B. §-sal egészül ki:
„14/B. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott köztisztviselő írásbeli kérelmére a
munkáltató köteles a kinevezésben
a)	heti húsz óra,
b)	készenléti jellegű munkakörben a kinevezés szerinti munkaidő mértéke felének
megfelelő tartamú
10
részmunkaidőt kikötni, ha a köztisztviselő a kérelem benyújtásakor a Munka Törvénykönyve
138. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerinti fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2)	A munkáltató a köztisztviselőnek a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó
kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb
munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató a köztisztviselő kérésére köteles írásban
megindokolni a kérelem megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha a köztisztviselőnek a 41/A. § (5) bekezdésének b) pontja alapján ki kell adni rendes
szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában
-	a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon
meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli
szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben a
köztisztviselő köteles tájékoztatni a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító
gyermeke harmadik életéve betöltésének időpontjáról.
(5)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató a
köztisztviselőt
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a köztisztviselő munkaidejét a kérelem benyújtása előtti
mérték szerint kell megállapítani.
(6)	Az (1)-(5) bekezdés nem alkalmazható a jegyző (ideértve a főjegyzőt, körzetközponti
jegyzőt is), valamint a vezetői megbízással vagy kinevezéssel rendelkező köztisztviselő
tekintetében.”
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása
22.	§
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban:
Bjt.) 12. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Részmunkaidőben történő munkavégzés esetén a részmunkaidőben töltött időszak a
(2)	bekezdésben írt időtartamba beszámít, a részmunkaidőben töltött időszak során a teljes
munkaidő és a részmunkaidő különbségének aránya a (2) bekezdés szerinti minimális
működési időszakot ugyanilyen arányban növeli.”
23.	§
A Bjt. a következő 34/A. §-sal egészül ki:
„34/A. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott bíró írásbeli kérelmére a munkáltató
köteles a beosztásáról szóló okiratban heti húsz óra részmunkaidőt kikötni, ha a bíró a
kérelem benyújtásakor a Munka Törvénykönyve 138. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerinti
fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
11
(2)	A munkáltató a bírónak a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelmét csak
abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet
jelentene. A munkáltató a bíró kérésére köteles írásban megindokolni a kérelem
megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha a bírónak a Munka Törvénykönyve 134. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján ki
kell adni rendes szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában
-	a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon
meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli
szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben a bíró
köteles tájékoztatni a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke harmadik
életéve betöltésének időpontjáról.
(5)	A (3) bekezdés szerinti időponttól a bírói szolgálati viszony alapján közvetlenül vagy
közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva
az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató a
bírót
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a bíró munkaidejét a kérelem benyújtása előtti mérték
szerint, illetményét az időarányosság elvének megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(7)	Az (1)-(6) bekezdés nem alkalmazható a bírósági vezetőre.”
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény
módosítása
24.	§
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a
továbbiakban: Iasz.) a következő 44/A. §-sal egészül ki:
„44/A. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott igazságügyi alkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húsz óra részmunkaidőt kikötni, ha az
igazságügyi alkalmazott a kérelem benyújtásakor a Munka Törvénykönyve 138. §-a (5)
bekezdésének a) pontja szerinti fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2)	A munkáltató az igazságügyi alkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen beosztására
vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb
munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató az igazságügyi alkalmazott kérésére köteles
írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
12
b)	ha az igazságügyi alkalmazottnak a 49. § (6) bekezdése alapján ki kell adni rendes
szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában
-	a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon
meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli
szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben az
igazságügyi alkalmazott köteles tájékoztatni a fizetés nélküli szabadság igénybevételére
jogosító gyermeke harmadik életéve betöltésének időpontjáról.
(5)	A (3) bekezdés szerinti időponttól a szolgálati viszony alapján közvetlenül vagy
közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva
az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató az
igazságügyi alkalmazottat
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően az igazságügyi alkalmazott munkaidejét a kérelem
benyújtása előtti mérték szerint, illetményét az időarányosság elvének megfelelő
alkalmazásával kell megállapítani.
(7)	Az (1)-(6) bekezdés nem alkalmazható a vezetőre.”
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX.
törvény módosítása
25.	§
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX.
törvény (a továbbiakban: Üszt.) a következő 44/A. §-sal egészül ki:
„44/A. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott ügyész írásbeli kérelmére a munkáltató
köteles a kinevezésben heti húsz óra részmunkaidőt kikötni, ha az ügyész a kérelem
benyújtásakor a Munka Törvénykönyve 138. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerinti fizetés
nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2)	A munkáltató az ügyésznek a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelmét
csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési
terhet jelentene. A munkáltató az ügyész kérésére köteles írásban megindokolni a kérelem
megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha az ügyésznek a Munka Törvénykönyve 134. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján
ki kell adni rendes szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában
-	a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon
meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli
szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
13
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben az
ügyész köteles tájékoztatni a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról.
(5)	A (3) bekezdés szerinti időponttól az ügyészségi szolgálati viszony alapján közvetlenül
vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél
fogva az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő
mértékével összefügg.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató az
ügyészt
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően az ügyész munkaidejét a kérelem benyújtása előtti mérték
szerint, illetményét az időarányosság elvének megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(7)	Az (1)-(6) bekezdés nem alkalmazható a magasabb vezető és a vezető állású ügyész,
valamint a katonai ügyész tekintetében.”
26.	§
Az Üszt. 93. §-a a következő új b) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a b)-e) pont jelölése
c)-f) pontra változik:
[A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonyára a
törvénynek az ügyészek ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezései közül
megfelelően alkalmazni kell a következő rendelkezéseket is]
„b) a hivatásos és szerződéses katona kivételével a 44/A. §-t,”
27.	§
Az Üszt. 95. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ahol jelen törvény a „nyugdíjas”, „nyugdíjasnak minősül”, „öregségi nyugdíjra
jogosult”, „öregségi nyugdíjra való jogosultság”, „rokkantsági (baleseti rokkantsági)
nyugdíjban részesül” kifejezést használja, e fogalmak tekintetében a Munka Törvénykönyve
87/A. §-át kell alkalmazni.”
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi
XLIII. törvény módosítása
28.	§
(1)	A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi
XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 58. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[Nem szüntethető meg a szolgálati viszony felmentéssel az alábbiakban meghatározott
időtartam és az azt követő 30 nap alatt]
14
„c) a terhesség ideje, a szülést követő 3 hónap, illetőleg a szülési szabadság és a
gyermekgondozás céljára kapott illetmény nélküli szabadság, illetve illetmény nélküli
szabadság igénybevétele nélkül is a gyermek hároméves kora;”
(2)	A Hszt. 58. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti védelem az illetmény nélküli szabadság
igénybevétele nélkül azt a szülőt illeti meg, aki az illetmény nélküli szabadságot utoljára
igénybe vette.”
29.	§
A Hszt. a következő 84/A. §-sal egészül ki:
„84/A. § (1) A hivatásos állomány 84. § szerinti szolgálatteljesítési időben foglalkoztatott
tagjának írásbeli kérelmére a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a kinevezésben
a)	heti húsz óra,
b)	készenléti jellegű munkakörben a kinevezés szerinti munkaidő mértéke legalább felének
megfelelő tartamú
rész-szolgálatteljesítési időt engedélyez, ha a hivatásos állomány tagja a kérelem
benyújtásakor a 96. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti illetmény nélküli szabadságot vesz
igénybe, és az eredeti beosztása - a beosztás jellegéből fakadóan - rész-szolgálatteljesítési
időben is ellátható.
(2)	Ha a hivatásos állomány tagjának eredeti beosztása rész-szolgálatteljesítési időben nem
látható el, a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az eredeti beosztástól eltérő beosztást ajánl
fel. Ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az eredeti beosztástól eltérő beosztást nem tud
felajánlani, azt írásban köteles indokolni.
(3)	A hivatásos állomány tagjának az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott heti húsz
óra rész-szolgálatteljesítési idő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelmét a munkáltatói
jogkör gyakorlója csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az szolgálati érdeket sértene,
vagy a munkáltatói jogkör gyakorlójának lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet
jelentene. A kérelem megtagadását a munkáltatói jogkör gyakorlója - a hivatásos állomány
tagjának kérésére - írásban indokolni köteles.
(4)	A rész-szolgálatteljesítési idő - annak engedélyezése esetén -
a)	az illetmény nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha a hivatásos állomány tagjának a 97. § (3) bekezdése alapján ki kell adni rendes
szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában
-	a rendes szabadság kiadását az illetmény nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon
meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását az illetmény
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(5)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti illetmény nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónál
benyújtatni. A kérelemben a hivatásos állomány tagja a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárót
köteles tájékoztatni az illetmény nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról.
15
(6)	A (4) bekezdés szerinti időponttól az illetmény, valamint a szolgálati viszony alapján
közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e
törvény erejénél fogva az időarányosság elve alkalmazandó, ha az arra való jogosultság a
szolgálatteljesítési idő mértékével összefügg. A hivatásos állomány rész-szolgálatteljesítési
időben foglalkoztatott tagjára a 49. §, az 50. §, a 87. § és a 88. § nem alkalmazható.
(7)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján a rész-szolgálatteljesítési időt a fegyveres
szerv a hivatásos állomány tagjának a kérelemben megjelölt időpontig, de legfeljebb a
gyermek hároméves koráig engedélyezi. Ezt követően a hivatásos állomány tagjának
szolgálatteljesítési idejét a 84. § szerint kell meghatározni, és az illetményét újra meg kell
állapítani.
(8)	Vezető beosztás betöltésére rész-szolgálatteljesítési idő nem engedélyezhető.”
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
2001. évi XCV. törvény módosítása
30.	§
(1)	A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 61. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[Nem szüntethető meg a szolgálati viszony felmentéssel az alábbiakban meghatározott
időtartam és az azt követő 30 nap alatt]
„c) a terhesség ideje, a szülést követő 3 hónap, a szülési szabadság és a gyermekgondozás
céljából kapott illetmény nélküli szabadság, illetve illetmény nélküli szabadság igénybevétele
nélkül is a gyermek hároméves kora;”
(2)	A Hjt. 61. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti védelem az illetmény nélküli szabadság
igénybevétele nélkül azt a szülőt illeti meg, aki az illetmény nélküli szabadságot utoljára
igénybe vette.”
31.	§
A Hjt. „A szolgálati viszony megszűnése a törvény erejénél fogva” alcímet megelőzően a
következő 61/B. §-sal egészül ki:
„61/B. § (1) Az állomány tagjának írásbeli kérelmére - legfeljebb a gyermek hároméves
koráig - a munkáltatói jogkör gyakorlója heti húsz óra rész-szolgálatteljesítési időt
engedélyez, ha az állomány tagja a kérelem benyújtásakor a 103. § (1) bekezdésének a) pontja
szerinti illetmény nélküli szabadságot vesz igénybe, és az eredeti beosztása - a beosztás
jellegéből fakadóan - rész-szolgálatteljesítési időben is ellátható. A kérelmet az illetmény
nélküli szabadság igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben az állomány tagja köteles tájékoztatni az illetmény
nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke harmadik életéve betöltésének
időpontjáról.
(2)	Rész-szolgálatteljesítési idő a miniszter által vezetett minisztériumban, valamint
hivatalainál, ügynökségeinél és háttérintézményeinél rendszeresített beosztást betöltőknek
16
engedélyezhető a hivatásos és szerződéses katonai beosztások megállapításáról szóló
miniszteri rendeletben meghatározott beosztást, illetve a parancsnoki (vezetői) beosztást
betöltők kivételével.
(3)	Az állomány tagjának kérelméről a munkáltatói jogkör gyakorlója a kérelem
benyújtását követő 30 napon belül írásban dönt. A kérelem elbírálása során a munkáltatói
jogkör gyakorlója a szolgálat érdekében a rész-szolgálatteljesítés lehetőségét vizsgálja a
beosztáshoz tartozó munkaköri feladatok jellegének és a szolgálatteljesítés körülményeinek
mérlegelésével. A kérelem elutasítását a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban köteles
megindokolni.
(4)	A munkáltatói jogkör gyakorlója az állomány tagjának az (1) bekezdésben
meghatározott heti húsz óra rész-szolgálatteljesítési idő egyenlőtlen beosztására vonatkozó
kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az szolgálati érdeket sértene, vagy a
munkáltatói jogkör gyakorlója számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene.
A kérelem megtagadását a munkáltatói jogkör gyakorlója - az állomány tagjának kérésére -
írásban indokolni köteles.
(5)	Ha az állomány tagjának eredeti beosztása a (3) bekezdés szerint rész-
szolgálatteljesítési időben nem látható el, a munkáltatói jogkör gyakorlója az eredeti
beosztástól eltérő beosztást ajánl fel. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az eredeti
beosztástól eltérő beosztást nem tud felajánlani, azt írásban köteles indokolni.
(6)	A rész-szolgálatteljesítési idő engedélyezése esetén az illetmény nélküli szabadság
megszüntetésével egyidejűleg a 48. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti rendelkezési
állomány megszűnik, és az állomány tagjának a 61/A. § szerinti megüresedett beosztását kell
felajánlani.
(7)	A rész-szolgálatteljesítési idő
a)	az illetmény nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha az állomány tagjának a 104. § (3) bekezdése alapján ki kell adni rendes szabadságát,
a szabadság leteltét követő napon
kezdődik. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása
hiányában - a rendes szabadság kiadását az illetmény nélküli szabadság lejártát követő első
munkanapon meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását az
illetmény nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(8)	A (7) bekezdés szerinti időponttól a szolgálati viszony alapján nyújtott pénzbeli vagy
természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a szolgálatteljesítési idő mértékével összefügg.
A rész-szolgálatteljesítés esetén az 52-53. §-ok és a 94-95. §-ok nem alkalmazhatók.
(9)	Az illetmény nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermek harmadik életéve
betöltetése napjától az állomány tagját eredeti beosztásában a 91. § (1) bekezdése szerinti
szolgálatteljesítési időben kell továbbfoglalkoztatni, és az illetményét újra meg kell
állapítani.”
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi
CXXII. törvény módosítása
32.	§
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi
CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) a következő 3/A. §-sal egészül ki:
17
„3/A. § (1) E törvény 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeken túlmenően a
közalkalmazott részére csak akkor kell felajánlani a prémiumévek programban való részvételt,
ha
a)	a Kjt. 30/A. § (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás közlésétől számított két
munkanapon belül nem nyilatkozik írásban a munkakör-felajánlási lehetőség
igénybevételéről, vagy nem igényli a Kjt. 30/A. § szerinti munkakör-felajánlási
kötelezettséget,
b)	a Kjt. 30/A. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt munkáltatónál az iskolai
végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá - egészségügyi
alkalmatlanság esetén - egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs,
vagy ha a közalkalmazott az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez, illetve kinevezése
módosításához nem járul hozzá, illetve
c)	nem kerül sor a kinevezésének módosítására a Kjt. 30/B. §-a szerint.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése esetén a munkáltató köteles a 3. § (3)
bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint eljárni.”
33.	§
A Péptv. 4. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 3. § (1) bekezdés d) pontja szerinti határozott időre szóló foglalkoztatásra irányuló
jogviszony nem szüntethető meg felmentéssel a 3. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő okból.
A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó jogszabályokban foglaltakon túl a
jogviszony megszűnik továbbá]
„a) a programban részt vevő előrehozott öregségi, illetőleg öregségi nyugdíjra való
jogosultsága életkori, valamint szolgálati időre vonatkozó feltételeinek megszerzésével, vagy
rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíj részére történő megállapításával, vagy”
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól
szóló 2008. évi XCIX. törvény módosítása
34.	§
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló
2008.	évi XCIX. törvény (a továbbiakban: Emtv.) 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(2) Határozott idejű közalkalmazotti jogviszony - a Kjt. 21. § (2) bekezdésében
foglaltakon túlmenően -
a)	előadó-művészeti szervezetnél kinevezett magasabb vezetői, illetve vezetői
munkakörben történő foglalkoztatásra, legfeljebb ötéves időtartamra, továbbá
b)	művészi és művészeti munkakör betöltésére
létesíthető.”
35.	§
Az Emtv. 30. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
18
„(7) A Kjt. 40. § (1) bekezdésétől eltérően - a magasabb vezető és vezető munkakör,
illetve beosztás kivételével - azokban az esetekben, ahol a Kjt. minősítési kötelezettséget ír
elő a munkáltató számára, a művészi és egyéb művészeti munkakört betöltő közalkalmazottat
nem kell minősíteni, ha Kossuth-díjjal, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar
Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal vagy a kultúráért
felelős miniszter által jogszabály alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik.”
36.	§
Az Emtv. 40. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A miniszter a kinevezési jogkör gyakorlójának javaslatára a meghatározott szakirányú
felsőfokú végzettség, szakképesítés megszerzésének követelménye alól felmentést adhat, ha a
felsőfokú végzettséggel rendelkező pályázó rendelkezik előadó-művészeti szervezetben
szerzett legalább ötéves vezetői gyakorlattal. A Kossuth-díjban, a Magyar Köztársaság Kiváló
Művésze és a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjban részesített személy mentesül a
meghatározott végzettség, szakképesítés megszerzésének követelménye alól.”
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosítása
37.	§
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. §-a (1)
bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed]
„a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok
alakszerűségére és kötelező tartalmi elemeinek meglétére, a munkavállalói jogalanyisággal
kapcsolatos életkori feltételekre, továbbá a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére
vonatkozó rendelkezések,”
[megtartására.]
38.	§
A Met. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkaügyi hatóság - amennyiben tudomására jut, hogy a jogsértésre
társadalombiztosítási nyugellátással vagy rehabilitációs járadékban részesülő személy
foglalkoztatásával összefüggésben került sor -
a)	a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 36/D. § (2)
bekezdése, valamint 36/G. § (2) bekezdése szerinti, továbbá
b)	a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény 11. § (2) bekezdése,
valamint 13. § (1) bekezdése szerinti
jogsértést megállapító jogerős határozatát közli a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervvel.”
19
39.	§
A Met. 6/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltaktól eltérően nem szabható ki bírság, ha
a)	a foglalkoztató a munkaviszony létesítésének bejelentésére vonatkozó bejelentési
kötelezettségét a munkaügyi ellenőrzés megkezdéséig a tényleges foglalkoztatás teljes
időtartamára vonatkozóan teljesítette, vagy
b)	a bejelentési kötelezettséget külön jogszabály szerint a foglalkoztató helyett más
teljesíti, és a foglalkoztató a bejelentés határidőben történő teljesítéséhez szükséges adatokat
teljeskörűen átadta.”
40.	§
(1)	A Met. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a foglalkoztató]
„a) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez
szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos
életkori feltételekre vonatkozó, valamint b), c), d), f), i), k), l), m) és n) pontjában foglalt
rendelkezéseket egy,”
[munkavállaló vonatkozásában megsérti.]
(2)	A Met. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a felvezető mondat helyébe a következő
rendelkezés lép:
[A munkaügyi bírság mértéke]
„a) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez
szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos
életkori feltételekre vonatkozó, valamint b), f), i) és k) pontjában foglalt rendelkezések
megsértése esetén”
41.	§
A Met. 8/A. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
[A munkaügyi eljárás határideje a Ket. szabályaitól eltérően az eljárás megindításától
számított negyvenöt munkanap
a)	a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok
alakszerűségére,
b)	a munkaerő-kölcsönzésre, valamint
c)	a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre
vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt folytatott eljárásokban.]
20
„Amennyiben a munkaügyi hatóság előtt olyan ügy van folyamatban, amelyre különböző
eljárási határidők vonatkoznak, a hosszabb eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni. Ha a hatósági ellenőrzés keretében a 3. §-ban foglalt több ellenőrzési tárgykör
egyidejű ellenőrzésére kerül sor, a határozatot az eljárás megindításától számítva a jogsértésre
irányadó leghosszabb határidő alatt kell meghozni.”
42.	§
A Met. 8/C. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A munkaügyi hatóság nyilvántartásba vételi és közzétételi kötelezettségét nem érinti,
ha a foglalkoztató a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal
elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy
határnapon teljesíti.”
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
43.	§
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 15. §-a a következő (12) bekezdéssel
egészül ki:
„(12) A támogatásra való jogosultság kizárását nem érinti, ha a támogatás igénylője a
jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási
határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon teljesíti.”
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítása
44.	§
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 60. §-ának (4)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdés g) pontjának alkalmazását nem érinti, ha az ajánlattevő, alvállalkozó
vagy erőforrást nyújtó szervezet a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági
határozattal elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben
vagy határnapon teljesíti.”
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
45.	§
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 55. §-a a következő (7) bekezdéssel
egészül ki:
„(7) Az állami adóhatóság (6) bekezdés szerinti közzétételi kötelezettségét nem érinti, ha
az adózó a terhére megállapított, jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági
határozattal elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben
vagy határnapon teljesíti.”
21
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény módosítása
46.	§
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 17/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A hatóság nyilvántartásba vételi és közzétételi kötelezettségét nem érinti, ha a
foglalkoztató a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált
közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon
teljesíti.”
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
47.	§
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. §-a a következő (25)
bekezdéssel egészül ki:
„(25) A (10) bekezdés d) pontja szerinti, az államháztartásról szóló törvényben
meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének megsértését nem érinti, ha
az egyéni vállalkozó a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal
elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy
határnapon teljesíti.”
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
48.	§
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 19. §-a a következő
(10)	bekezdéssel egészül ki:
„(10) A (3) bekezdés d) pontja szerinti, az államháztartásról szóló törvényben
meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének való megfelelés hiányát
nem érinti, ha az egyéni vállalkozó a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági
határozattal elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben
vagy határnapon teljesíti.”
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása
49.	§
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 83/A. §-a helyébe
a következő rendelkezés lép:
„83/A. § (1) A munkavédelmi hatóság nyilvántartást vezet annak érdekében, hogy a
kockázatok minimálisra csökkentésével elősegítse a munkavállalók védelmét a rákkeltő
22
anyagok okozta foglalkozási eredetű egészségkárosodásokkal, illetve daganatos
megbetegedésekkel szemben.
(2)	A nyilvántartás azoknak a munkáltatóknak és munkavállalóknak az adatait tartalmazza,
amely munkáltatóknál szervezett munkavégzés során a munkavállaló rákkeltőknek van kitéve.
A nyilvántartás tartalmazza
a)	a munkáltató nevét, telephelyét, ágazati, szakágazati besorolását,
b)	a munkavállaló születési évét, társadalombiztosítási azonosító jelét, foglalkozását, az
adott foglalkozással járó expozícióban eltöltött munkaéveinek számát.
(3)	A munkavédelmi hatóság a (2) bekezdésben meghatározott adatokat kezelheti, illetve a
munkáltatókat adatközlésre hívhatja fel.
(4)	A munkavédelmi hatóság a (2) bekezdésben meghatározott adatokat a foglalkozási
eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezés és az általuk okozott egészségkárosodások
megelőzésének céljából továbbítja a jogszabály alapján foglalkozás-egészségügyi feladatokat
ellátó és a munkavédelmi hatóság tevékenységében közreműködő, kormányrendeletben
meghatározott szerv részére, amely szerv ezen adatokat a továbbítástól számított ötven év
elteltével törli.
(5)	A munkavédelmi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a munkáltató
bejelentésétől számított ötven év elteltével törli.”
50.	§
Az Mvt. 83/B. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A munkavédelmi hatóság (2) bekezdésben foglalt nyilvántartásba vételi
kötelezettségét és (5) bekezdésben foglalt közzétételi kötelezettségét nem érinti, ha a
munkáltató a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált
közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon
teljesíti.”
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról
szóló 2009. évi XL. törvény módosítása
51.	§
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló
2009.	évi XL. törvény 8. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Azon személyek esetén,
a)	akik a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004.
évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) rendelkezései alapján legkésőbb 2009. december
31-én beléptek a prémiumévek programba, és munkavégzésre irányuló jogviszonyukat ezzel
összefüggésben határozott idejűvé módosították, valamint
b)	akiknek e törvény rendelkezései alapján előrehozott öregségi nyugdíjra vagy öregségi
nyugdíjra való jogosultságuk megszerzésének időpontja későbbi, mint az a) pontban említett
kinevezés-, illetve munkaszerződés-módosításban szereplő, a munkavégzésre irányuló
jogviszony megszűnésére meghatározott időpont,
23
munkavégzésre irányuló jogviszonyuk megszűnése időpontjának - a kinevezés-, illetve
munkaszerződés-módosításban foglaltaktól eltérően - az előrehozott öregségi nyugdíjra,
öregségi nyugdíjra való jogosultságuk életkori és szolgálati időre vonatkozó feltételei
megszerzésének időpontját kell tekinteni. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a
munkavégzésre irányuló jogviszony ezen időpont előtt valamely, a Péptv.-ben szabályozott
okból megszűnjön.”
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló
2008.	évi LXI. törvény módosítása
52.	§
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló 2008.
évi LXI. törvény (a továbbiakban: Kjtm.) 32. §-a (5) bekezdésének b), valamint c) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény]
„b) 32. §-a (3) bekezdésének a)-f) pontja, h)-j) pontja, valamint l) pontja és (4) bekezdése,
c)	33-40. §-a, 41. §-ának (1)-(7) bekezdése és (9)-(10) bekezdése, valamint”
[2009. december 31-én hatályát veszti.]
Záró rendelkezések
53.	§
(1)	E törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép
hatályba.
(2)	E törvény
a)	1-14. §-a,
b)	16. §-a,
c)	18-21. §-a,
d)	24-27. §-a,
e)	29. §-a,
f)	31-37. §-a,
g)	39-40. §-a,
h)	51-52. §-a,
i)	54-55. §-a,
j) 56. §-ának (1) bekezdése,
k) 56. §-ának (3)-(4) bekezdése,
l) 57. §-ának (1) bekezdése,
m) 57. §-ának (4)-(8) és (10) bekezdése, valamint
n) 58. §-a
2010. január 1-jén lép hatályba.
24
(3)	E törvény 22-23. §-a, valamint 57. §-ának (9) bekezdése 2010. január 1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény
a)	15. §-a,
b)	56. §-ának (2) bekezdése, valamint
c)	57. §-ának (2)-(3) bekezdése
2010. február 1-jén lép hatályba.
(5)	E törvény
a)	17. §-a,
b)	28. §-a, valamint
c)	30. §-a
2010. május 1-jén lép hatályba.
(6)	E törvény
a)	1-16. §-a,
b)	18-21. §-a,
c)	24-27. §-a,
d)	29. §-a,
e)	31-52. §-a,
f)	55. §-a,
g)	56. §-ának (1)-(3) és (5) bekezdése,
h)	57. §-ának (1)-(8) és (10)-(12) bekezdése, valamint
i)	58. §-a
2010. március 31-én veszti hatályát.
(7)	E törvény 22-23. §-a, valamint 57. §-ának (9) bekezdése 2010. március 31-én veszti
hatályát.
(8)	E törvény
a)	17. §-a,
b)	28. §-a, valamint
c)	30. §-a
2010.	június 1-jén veszti hatályát.
(9)	E törvény 56. §-ának (4) bekezdése 2013. január 31-én veszti hatályát.
(10)	E törvény 57. §-ának (13) bekezdése 2017. január 2-án veszti hatályát.
(11)	A Kjt. e törvény 16. §-ával megállapított 90. §-a 2017. január 1-jén veszti hatályát.
25
54. §
(1)	A Kjt. e törvény 8. §-ával megállapított 34. §-a (1) bekezdésének c) pontját 2010.
január 1-jét követően indult perekben kell alkalmazni.
(2)	Ha a kinevezett magasabb vezető jogszabály alapján mentesül, vagy felmentik a
felsőfokú iskolai végzettségre, illetve képesítésre vonatkozó feltételek alól, az illetményének
megállapítása során a Kjt. 3. számú melléklete szerint a középfokú vezetőre vonatkozó
képzettségi osztályba kell besorolni. A kinevezett magasabb vezető illetményként legalább a
2009.	december 31-én irányadó illetményére jogosult, ha ez magasabb, mint a Kjt. 66/A. §-a
és 3. számú melléklete alapján meghatározott összeg.
(3)	A Kbt. e törvény 44. §-ával megállapított 60. §-ának (4) bekezdését e törvény
hatálybalépése után megkezdett közbeszerzési eljárásokban kell alkalmazni.
55.	§
Az Mt. 153. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a munkába járással
összefüggő költségek megtérítésének részletes szabályait.”
56.	§
(1)	2010. január 1-jén hatályát veszti a Kjt.
a)	20/A. §-ának (6) bekezdésében „a 23. § (2) bekezdés szerinti” szövegrész,
b)	21. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „vagy” szövegrész,
c)	21. §-a (2) bekezdésének c) pontja,
d)	23. §-ának (2) bekezdésében „A magasabb vezető munkakör betöltésére, illetőleg ilyen
megbízás ellátására pályázatot kell kiírni. Ha a 20/B. § alapján a pályázat kiírása nem
kötelező, a munkáltató állapíthatja meg azt a vezető megbízást, illetőleg munkakört, amely
betöltése pályázat alapján történik. Ha a magasabb vezető munkakör, illetve az ilyen
megbízás, valamint a vezető megbízás betöltésére pályázatot kell kiírni, ennek során
alkalmazni kell a 20/A. § (2) bekezdésének a) és b) pontját.” szövegrész,
e)	23. §-ának (3) bekezdésében a „beosztás ellátásával történő” szövegrész,
f)	30/C. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „vagy a pályázat lehetőségéről” szövegrész,
g)	38. §-ának (1) bekezdésében „a 85/A. §-ának (5) és (6) bekezdése,” szövegrész,
h)	38. §-ának (2) bekezdése,
i)	54/A. §-a,
j) 57. § (2), valamint (4) bekezdése,
k) 58. §-ának (3) bekezdése,
l) 72. §-a (2) bekezdésében az „a kollektív szerződés, ennek hiányában” szövegrész,
m) 85. §-a (3) bekezdésének ef) pontja, valamint
n) 85. §-a (3) bekezdésének fi) pontja.
(2)	2010. február 1-jén hatályát veszti a Kjt.
a)	85. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „vezető megbízást,” és az „illetve vezető
beosztással történő megbízáshoz,” szövegrész,
26
b)	85. §-a (3) bekezdésének dc) alpontja,
c)	85. §-a (3) bekezdésének g) pontjában a „, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés
egyes sajátos szabályait” szövegrész,
d)	85. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a „vezető megbízást,” és az „illetve vezető
beosztással történő megbízáshoz,” szövegrész,
e)	85. §-a (5) bekezdésének b), i), q) és r) pontjában „a katasztrófák elleni védekezésért,”
szövegrész,
f)	85. §-a (5) bekezdésének e) pontja, valamint
g)	85. §-a (5) bekezdésének l) pontja.
(3)	2010. január 1-jén hatályát veszti
a)	az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV.
törvény 15/B. §-a,
b)	a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 81/A. §-ának b) pontja,
c)	a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény
21. §-a, valamint
d)	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.
törvény 6. §-a (4) bekezdésének b) pontjában „ha a magán-munkaközvetítés külföldre irányul,
vagy a magán-munkaközvetítő a munkát keresővel szemben díjat számol fel” szövegrész.
(4)	2012. december 31-én hatályát veszti a Kjt.
a)	85. § (3) bekezdésének al) pontja, valamint
b)	85. § (5) bekezdésének t) pontja.
(5)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a)	a Met. 8/C. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata, valamint
b)	az Ebtv. 17/A. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata.
57.	§
(1)	2010. január 1-jén a Kjt.
a)	20/A. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a „vezetői megbízás” szövegrész helyébe
„vezetői beosztás” szövegrész lép,
b)	20/A. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „vezetői megbízással” szövegrész helyébe
„vezetői beosztással” szövegrész lép,
c)	20/A. §-a (6) bekezdésében a „megbízásra kiírt pályázat” szövegrész helyébe
„beosztásra kiírt pályázat” szövegrész lép,
d)	21. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „céljából,” szövegrész helyébe a „céljából,
vagy” szövegrész lép,
e)	23. §-ának (1) bekezdésében az „önálló munkakörben” szövegrész helyébe az „önálló
munkakörre szóló kinevezéssel” szövegrész lép, a „magasabb vezető, illetve vezető
megbízással” szövegrész helyébe a „magasabb vezető, illetve vezető beosztásra szóló
megbízással” szövegrész lép, a „csak felsőfokú” szövegrész helyébe az „ - a 90. §-ban foglalt
kivétellel - csak felsőfokú” szövegrész lép,
f)	23. §-ának (4) bekezdésében a „három munkanapon belül ezt pótolhatja” szövegrész
helyébe a „három munkanapon belül ezt pótolhatja azzal, hogy a megbízás visszavonásától
számított hat hónapon túl az indokolás kérésének nincs helye” szövegrész lép,
g)	23. §-ának (5) bekezdésében a „magasabb vezető, valamint vezető beosztás ellátásáról a
közalkalmazott” szövegrész helyébe a „megbízott vezető a beosztásáról” szövegrész lép, a
27
„lemondást” szövegrész helyébe a „lemondási idő két hónap, melynek leteltét” szövegrész
lép,
h)	24. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „79. §-ának (1) és (4) bekezdése” szövegrész
helyébe a „79. §-ának (1) és (4)-(5) bekezdése” szövegrész lép, a „80-81. §-a” szövegrész
helyébe a „80-81. §-a, a 85/A. §-ának (5) és (6) bekezdése, valamint a vezető állású
munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezésekről szóló fejezete (Harmadik rész, X. fejezet)”
szövegrész lép,
i)	34. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az „illetve a Munka Törvénykönyve 28. §-ába,
vagy a 62/A. §-ába” szövegrész helyébe „a Munka Törvénykönyve 28. §-ába, 62/A. §-ába,
vagy a munkavédelemről szóló törvény 76. §-ának (3) bekezdésébe” szövegrész lép,
j) 37. §-ának (9) bekezdésében az „áthelyezéséhez nem járult hozzá” szövegrész helyébe
az „áthelyezéséhez nem járult hozzá vagy a felajánlott megfelelő munkakör elfogadásáról
nem nyilatkozott” szövegrész lép,
k) 43/A. §-ának (1) bekezdésében az „egyes költségvetési szerveknél” szövegrész helyébe
az „egyes - jogszabály szerinti - költségvetési szerveknél” szövegrész lép,
l) 44. §-ának (1) bekezdésében az „előzetesen bejelenteni” szövegrész helyébe az
„előzetesen írásban bejelenteni” szövegrész lép, a „további jogviszony létesítését megtiltja”
szövegrész helyébe a „további jogviszony létesítését írásban megtiltja” szövegrész lép,
m) 46. §-a (7) bekezdésének a) pontjában a „magasabb vezető beosztású közalkalmazott”
szövegrész helyébe a „magasabb vezető beosztású, illetve kinevezett magasabb vezető
közalkalmazott” szövegrész lép,
n) 46. §-a (7) bekezdésének b) pontjában a „vezető beosztású közalkalmazott” szövegrész
helyébe a „vezető beosztású, illetve kinevezett vezető közalkalmazott” szövegrész lép,
o)	52. §-ának (1) bekezdésében az „elbocsátás fegyelmi büntetésről” szövegrész helyébe az
„elbocsátás fegyelmi büntetésről és a magasabb vezető, illetve vezető beosztás
visszavonásáról” szövegrész lép,
p) 53/A. §-a előtti címben az „által indított” szövegrész helyébe az „által, valamint a
munkáltató vezetője ellen indított” szövegrész lép,
q) 58. §-ának (1) bekezdésében a „(2)-(3) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(3)
bekezdésben” szövegrész lép,
r) 58. §-ának (2) bekezdésében az „57. § (3)-(4) bekezdése” szövegrész helyébe a „57. §
(3) bekezdése” szövegrész lép,
s) 61. §-ának (4) bekezdésében a „Végrehajtási rendelet jogszabályban” szövegrész
helyébe a „Végrehajtási rendelet” szövegrész lép,
t) 77/A. §-ának (1) bekezdésében a „vezetői megbízással” szövegrész helyébe a „vezetői
beosztással” szövegrész lép, a „legkésőbb március 31-ig - március 1-je utáni, de legkésőbben
szeptember 30-áig történő magasabb vezetői, illetve vezetői kinevezés vagy a kinevezés ilyen
tartalmú módosítása esetén a kinevezéstől számított 30 harminc napon belül -” szövegrész
helyébe a „március 31-ig, illetve a prémiumfeladat későbbi felmerülése esetén, ezt követően
30 napon belül” szövegrész lép,
u) 77/A. §-ának (3) bekezdésében a „tárgyévi illetményének” szövegrész helyébe a
„kinevezés szerinti havi illetménye tizenkétszeresének” szövegrész lép,
v) 77/B. §-ának (2) bekezdésében a „tárgyévi illetményének” szövegrész helyébe a
„kinevezés szerinti havi illetménye tizenkétszeresének” szövegrész lép, valamint
w) 80. §-ában „a 143. §-a” szövegrész helyébe „a 143-143/A. §-a” szövegrész lép.
(2)	2010. február 1-jén a Kjt. 66. §-ának (2) bekezdésében a „további szakképesítésre,
szakképzettségre” szövegrész helyébe a „további szakképesítésre, szakképzettségre vagy
azzal jogszabályban egyenértékűnek elismert képesítésre” szövegrész lép.
28
(3)	2010. február 1-jén a Kjt.
a)	85. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegében a „felsőoktatási intézmények”
szövegrész helyébe „a d) és e) pont kivételével a felsőoktatási intézmények” szövegrész lép,
„a testnevelési és sportintézmények” szövegrész helyébe „az a) pont utolsó fordulata
kivételével a testnevelési és sportintézmények” szövegrész lép, „a helyi önkormányzatok által
fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó költségvetési intézményeknél foglalkoztatott”
szövegrész helyébe „az a) pont utolsó fordulata, a d) pont utolsó fordulata, az e) és g) pont
kivételével a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó
költségvetési intézményeknél foglalkoztatott” szövegrész lép,
b)	85. §-a (2) bekezdésnek e) pontjában a „vezetői megbízás” szövegrész helyébe a
„magasabb vezetői, illetve vezetői megbízás” szövegrész lép,
c)	85. §-a (3) bekezdésnek aa) pontjában az „alóli mentesítést” szövegrész helyébe az
„alóli mentesítést, illetve a magyar állampolgárság feltételét” szövegrész lép,
d)	85. §-a (3) bekezdésének aj), be) és cf) pontjában a „jogosító oktatói, nevelői
munkaköröket” szövegrész helyébe a „jogosult oktató, nevelő munkát végzők körét”
szövegrész lép,
e)	85. §-a (3) bekezdésének e) pontjában a „köztestületi költségvetési intézményeknél
foglalkoztatott, illetve más költségvetési szervnél ilyen tevékenységet végző” szövegrész
helyébe a „köztestületi költségvetési intézményeknél, illetve más kutató- és kutatást
kiegészítő intézeteknél foglalkoztatott ” szövegrész lép,
f)	85. §-a (3) bekezdésének ea) pontjában „a magyar nyelvtudás” szövegrész helyébe „a
munkakör ellátásához szükséges magyar nyelvtudás” szövegrész lép,
g)	85. §-a (5) bekezdésének a) pontjában „a honvédelemért felelős miniszter,” szövegrész
helyébe „a honvédelemért, valamint a közlekedésért felelős miniszter,” szövegrész lép,
h)	85. §-a (5) bekezdésének b) pontjában „a nemzetbiztonságért,” szövegrész helyébe „a
katonai, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért” szövegrész lép,
i)	85. §-a (5) bekezdésének b)-c) pontjában a „rendészetért” szövegrész helyébe „a
büntetés-végrehajtásért, az idegenrendészetért és menekültügyért, az igazságügyért, a
rendészetért” szövegrész lép,
j) 85. §-a (5) bekezdésének c) pontjában „a magyar nyelvtudás” szövegrész helyébe „a
munkakör ellátásához szükséges magyar nyelvtudás” szövegrész lép,
k) 85. §-a (5) bekezdésének d) pontjában a „valamint az államháztartásért” szövegrész
helyébe „az államháztartásért, valamint a honvédelemért” szövegrész lép,
l)	85. §-a (5) bekezdésének f) pontjában „a honvédelemért, valamint a rendészetért,
továbbá a foglalkoztatáspolitikáért” szövegrész helyébe „a honvédelemért, valamint a
foglalkoztatáspolitikáért” szövegrész lép,
m) 85. §-a (5) bekezdésének g) pontjában „a honvédelemért, a nemzetbiztonságért, a
katasztrófák elleni védekezésért,” szövegrész helyébe „a honvédelemért, katonai
nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért, a büntetés-végrehajtásért, az idegenrendészetért és
menekültügyért, az igazságügyért, a rendészetért, a katasztrófák elleni védekezésért,”
szövegrész lép,
n) 85. §-a (5) bekezdésének i) pontjában „a rendészetért, a katasztrófák elleni
védekezésért” szövegrész helyébe „a katasztrófák elleni védekezésért” szövegrész lép,
o) 85. §-a (5) bekezdésének j) pontjában „az elektronikus hírközlésért, a közlekedésért, a
foglalkoztatáspolitikáért, a felnőttképzésért és a szakképzésért, a szociál- és családpolitikáért
felelős miniszter” szövegrész helyébe „az elektronikus hírközlésért, a
foglalkoztatáspolitikáért, a felnőttképzésért és a szakképzésért, a szociál- és családpolitikáért
felelős miniszter” szövegrész lép,
p) 85. §-a (5) bekezdésének k) pontjában „a rendészetért, a katasztrófák elleni
védekezésért” szövegrész helyébe „a honvédelemért” szövegrész lép,
29
q) 85. §-a (5) bekezdésének m) pontjában az „az agrár-vidékfejlesztésért, a
környezetvédelemért, a foglalkoztatáspolitikáért,” szövegrész helyébe „a
foglalkoztatáspolitikáért,” szövegrész lép,
r) 85. §-a (5) bekezdésének n) pontjában „az agrár-vidékfejlesztésért, a honvédelemért,”
szövegrész helyébe „a honvédelemért,” szövegrész lép,
s) 85. §-a (5) bekezdésének p) pontjában „a rendészetért, az elektronikus hírközlésért, a
közlekedésért, a közgyűjteményekért,” szövegrész helyébe „az elektronikus hírközlésért,”
szövegrész lép,
t) 85. §-a (5) bekezdésének q) pontjában a „rendészetért” szövegrész helyébe „a büntetés-
végrehajtásért, a rendészetért” szövegrész lép, „a nemzetbiztonságért,” szövegrész helyébe „a
katonai, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért” szövegrész lép, valamint
u) 85. §-a (5) bekezdésének r) pontjában „a nemzetbiztonságért,” szövegrész helyébe „a
katonai, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért” szövegrész lép.
(4)	2010. január 1-jén a Kjt. 1. számú mellékletének
a)	2. pontjában a „vezetői megbízás” szövegrész helyébe a „vezetői beosztás” szövegrész
lép,
b)	4. pontjában a „vezetői megbízásához” szövegrész helyébe a „vezetői beosztásához”
szövegrész lép.
(5)	2010. január 1-jén a Kjt. 5. számú mellékletének V. pontjában a „vezetői megbízása”
szövegrész helyébe a „vezetői beosztása” szövegrész lép.
(6)	2010. január 1-jén az Mt.
a)	122. §-ában a „legalább húsz perc, legfeljebb egy óra egybefüggő munkaközi szünetet
kell biztosítani” szövegrész helyébe a „legalább húsz perc, legfeljebb egy óra munkaközi
szünetet kell biztosítani, melyből legalább húsz percet egybefüggően kell kiadni” szövegrész
lép,
b)	193/P. §-ának (1) bekezdésében a „134. §-ának (1)-(2) és (5)-(6) bekezdése”
szövegrész helyébe a „134. §-ának (1)-(2) és (6) bekezdése” szövegrész lép, valamint
c)	201. §-ában a „202. § (1) bekezdésének d)-f) pontját” szövegrész helyébe a „202. § (1)
bekezdésének d)-e) pontját” szövegrész lép.
(7)	2010. január 1-jén a Kjtm.
a)	41. §-ának (4) bekezdésében „az összeférhetetlenségi követelmény alól adott felmentést”
szövegrész helyébe „az összeférhetetlenség alóli mentesség, valamint az az alól adott
felmentés alapján foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonyát” szövegrész lép,
b)	41. §-ának (8) bekezdésében az „e törvény 32. § (6) bekezdésének g) pontjával”
szövegrész helyébe az „e törvény 32. § (3) bekezdésének g) pontjával”, a „2012. január 1-jét”
szövegrész helyébe pedig a „2012. december 31-ét” szövegrész lép.
(8)	2010. január 1-jén
a)	az Emtv. 32. §-ában a „hat havi” szövegrész helyébe a „négy havi” szövegrész lép,
b)	a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek
gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának
elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény 15.
§-a (1) bekezdés a) pontjában a „165/A. §-át” szövegrész helyébe a „ 165-165/A. §-át”
szövegrész lép,
c)	az Iasz. 124. §-ának (1) bekezdésében a „153. §-ának (1) bekezdését” szövegrész helyébe
a „153. §-át” szövegrész lép, valamint
30
d)	a Hszt. 113. §-ának (2) bekezdésében „az erre vonatkozó külön jogszabály szerint”
szövegrész helyébe „a Munka Törvénykönyve 153. §-ának (2) bekezdése alapján kibocsátott
jogszabály szerint” szövegrész lép.
(9)	2010. január 1-jén
a)	a Bjt. 12. §-ának (2) bekezdésében a „működésének időtartama” szövegrész helyébe a
„működésének időtartama - a (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel -” szövegrész lép,
b)	a Bjt. 129. §-ában a „153. §-ának (1) bekezdését” szövegrész helyébe a „153. §-át”
szövegrész lép.
(10)	2010. február 1-jén a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 94. §-a (3)
bekezdésének l) pontjában a „tanulók szülei iskolai végzettséggel összefüggő önkéntes
nyilatkozatának kérdéseit;” szövegrész helyébe a „tanulók szülei iskolai végzettséggel
összefüggő önkéntes nyilatkozatának kérdéseit, valamint az igazgatótanács munkáltatói
jogosítványait;” szövegrész lép.
(11)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Met.
a)	6. §-ának (2) bekezdésében a „munkavédelmi okból” szövegrész helyébe a „munkaügyi
okból” szövegrész lép,
b)	7. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a „p) és r) pontjában” szövegrész helyébe a „p), q)
és r) pontjában” szövegrész lép.
(12)	E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mvt. 88. §-a (4) bekezdése dd) pontjában a
„munkavédelmi követelmények” szövegrész helyébe a „munkavédelmi követelmények, a
munkavédelmi koordinátor kijelölésének, feladatainak, képesítési követelményeinek”
szövegrész lép.
(13)	2017. január 1-jén a Kjt. 23. §-ának (1) bekezdésében az „ - a 90. §-ban foglalt
kivétellel - csak felsőfokú” szövegrész helyébe a „csak felsőfokú” szövegrész lép.
58.	§
E törvény 19. §-a a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok
közelítéséről szóló 1998. július 20-i tanácsi 98/59/EK irányelv 5. cikkének való megfelelést
szolgálja.
31
INDOKOLÁS
egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat célja elsődlegesen a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII.
törvény (a továbbiakban: Kjt.) módosítása, mely a felhatalmazási rendszer pontosítása, a
korábbi módosításokból adódó - elsődlegesen jogtechnikai - problémák kiküszöbölése, az
időközben felmerült, jogalkalmazást segítő kérdések rendezése. A Javaslat jogalkalmazást
segítő rendelkezései a joggyakorlatban felmerült problémák megoldását szolgálják. Ezen
túlmenően a Javaslat megteremti a lehetőséget arra, hogy a gyermekgondozási ellátások
átalakításával összefüggésben a közszférában foglalkoztatottak esetében a gyermekgondozási
ellátás igénybevétele után a korábbi munkahelyére visszatérő szülő egyoldalú döntése alapján
a gyermek hároméves kora előtt a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét választhassa.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint pedig - figyelemmel az alkotmányosság és a
jogállamiság követelményére - a törvényi felhatalmazó rendelkezés egyben jogalkotási
kötelezettséget is jelent. Amennyiben a jogalkotó egy adott felhatalmazó rendelkezés alapján
nem alkot jogszabályt, ezzel alkotmánysértő módon mulasztást követ el. Noha a 2008. évi
LXI. törvény jelentősen módosította a Kjt.-ben foglalt felhatalmazások rendszerét, felmerült
az igény, hogy újra szükséges lenne felülvizsgálni a Kjt. felhatalmazásait, mert egyrészt a
hatályos felhatalmazások nem mindig fedik le teljeskörűen a jogalkotási igényeket, másrészt
bizonyos felhatalmazások nem tölthetők ki tartalommal.
A Javaslat - azon túlmenően, hogy korrigálja a Kjt. felhatalmazási rendszerét - a Kjt. korábbi
módosításaiból adódó problémák kiküszöbölését végzi el, a jogbiztonságot szem előtt tartva a
Kjt.-t, valamint egyéb munkajogi tárgyú törvényeket érintő, időközben felmerült aktuális
problémákat, szabályozási hiányosságokat orvosol, s a jogalkalmazásban felmerült
nehézségekre ad választ.
A Javaslat jogalkalmazást segítő rendelkezései - egyebek mellett - a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) egyes rendelkezéseit
(ideértve a munkáltató jogutód nélküli megszűnésénél a csoportos létszámcsökkentéshez
hasonló tájékoztatási szabályokat is), a prémiumévek programról és a különleges
foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvényt, az előadó-művészeti szervezetek
támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvényt, a
munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt, az ügyészségi szolgálati viszonyról
és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt - a joggyakorlatban
felmerült problémák megoldása érdekében - korrigálják.
32
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat értelmében a Kjt. 12. §-a egy új (4) bekezdéssel egészül ki, mely a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban. Mt.) 189. §-ához
hasonlóan kizárja azt, hogy a kollektív szerződés díjazással kapcsolatos szabályainak hatálya
kiterjedjen a munkáltató vezetőjére. Ezzel a módosítás egyértelművé teszi, hogy a kollektív
szerződés rendelkezései nem vonatkozhatnak arra a közalkalmazottra, aki a munkáltató
nevében megköti a kollektív szerződést. Ezzel a Javaslat kizárja azt a potenciális
érdekkonfliktust, amely a munkáltató vezetőjének kettős - közalkalmazotti és „munkáltatói” -
szerepéből következik. A rendelkezés célja tehát az, hogy a munkáltató vezetője saját
juttatásainak meghatározása tekintetében ne köthessen kollektív szerződést. A munkáltató
vezetőjének díjazására vonatkozó kérdések a kinevezésben rendezhetőek, továbbá a
munkáltatói jogkör gyakorlójának lehetősége van azokat meghatározni.
E rendelkezés alkalmazása során díjazásnak minősül minden, a közalkalmazott részére a
közalkalmazotti jogviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és
természetbeni (szociális) juttatás.
A 2. §-hoz
A Javaslat a Kjt. 20/A. § (1) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy a
közalkalmazotti jogviszony létesítése esetén (ideértve a magasabb vezető és vezető
munkakörre létesített közalkalmazotti jogviszonyt is) a kinevezési jogkör gyakorlója köteles
kiírni a pályázatot, s ezzel választ ad számos jogalkalmazásban felmerült kérdésre [pl. a
költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény 8. § (2)
bek. b)-c) pontja alapján felmerült jogértelmezési problémákra is]: a gyakorlatban kérdéses
volt ugyanis, hogy amennyiben a közalkalmazottat foglalkoztató költségvetési szervtől
elkülönülő személy (testület) (pl. helyi önkormányzati képviselő-testület) a kinevezési jog
gyakorlója, vajon a költségvetési szervnek vagy a helyi önkormányzati képviselő-testületnek
kell kiírnia a pályázatot is. Ez alól csak törvény eltérő rendelkezése esetén lehet eltérni,
figyelemmel arra, hogy az Alkotmány, valamint felsőoktatási törvény rendelkezései szerint az
egyetemi tanári és főiskolai tanári pályázatot nem a kinevezési jogkör gyakorlója írja ki.
A Javaslat a helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzése, illetve feladat
ellátása esetén is biztosít lehetőséget a pályázat kiírásának mellőzésére, és ezzel -
összhangban a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítésének szabályaival -
ésszerűbbé teszi a pályázat mellőzésének szabályait. A módosítási javaslat hatályon kívül
helyezi azt a szabályt, mely szerint az egy évet meg nem haladó határozott idejű
közalkalmazotti jogviszony létesítése esetén lehetséges a pályázat kiírásának mellőzése, s
helyette a határozott idő kikötésére lehetőséget adó objektív tartalmi feltételek oldaláról
ragadja meg a kérdést. Ily módon nem a közalkalmazotti jogviszony hossza, hanem a
határozott idő objektív kritériumai válnak meghatározó jelentőségűvé a pályázat kiírásának
mellőzése tekintetében [ld. a Kjt. 20/A. § (2) bekezdés d) pontjának módosítását].
A Kjt. 20/A. § (2) bekezdés a) pontjának módosítására a Kjt. 20/B. §-ának változása folytán
van szükség, mely immáron az áttekinthetőség érdekében elkülönülten tartalmazza a
magasabb vezető, illetve vezető megbízás pályáztatására vonatkozó rendelkezéseket [itt
jegyzendő meg, hogy e célból vált szükségessé a Kjt. 23. §-ának módosítása is (ld. a Javaslat
56. § (1) bek. d)-e) pontját, 57. § (1) bek. e) pontját)].
33
A Javaslat a magasabb vezető és a vezető munkakör ellátására irányuló pályázatokkal
kapcsolatos kérdések szabályozására egy új (8) és (9) bekezdést iktat be a Kjt. 20/A. §-ának
szövegébe. Az új (8) bekezdés kimondja, hogy a Kjt. 20/A. § (2) bekezdését a munkáltató
vezetésére szóló kinevezésre kiírt pályázatra nem lehet alkalmazni, vagyis a munkáltató
vezetésére szóló kinevezés esetén mindig pályázatot kell kiírni. A munkáltató vezetője
tekintetében különösen fontos érdek fűződik a pályáztatáshoz.
A Javaslatból következik, hogy - a munkáltató vezetője kivételével - a magasabb vezető és
a vezető munkakör pályázat kiírása nélkül is betölthető, a Kjt. 20/A. § (2) bekezdésének a) és
b)	pontja szerinti esetekben. Ezen túlmenően pályázat kiírása nélkül is betölthető a magasabb
vezető és a vezető munkakör (ide nem értve a munkáltató vezetőjét), ha a közalkalmazott az
erre vonatkozó kinevezésmódosítást megelőzően legalább egy éve közalkalmazotti
jogviszonyban áll a munkáltatóval. A Javaslat ez utóbbi új kivételt a jogalkalmazásban
felmerült problémák megoldása érdekében vezeti be. Hasonlóan a Ktv. 10. §-ának (1)
bekezdéséhez, amennyiben a közalkalmazott legalább egy éve közalkalmazotti jogviszonyban
áll a munkáltatóval, indokolt kivételt tenni a kötelező pályáztatás szabálya alól.
Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a pályázat alóli kivételek alkalmazása (így a
közalkalmazotti munkakörre és a magasabb vezető és vezető kinevezésre is) önmagában csak
lehetőség, a kinevezési jogkör gyakorlója a kivételben megfogalmazott feltételek fennállása
esetén is kiírhat pályázatot. Ha ugyanis a pályázat kiírása e törvény alapján nem kötelező, a
munkáltató állapíthatja meg azt a munkakört, magasabb vezető vagy vezető munkakört,
amelynek betöltése pályázat alapján történik.
A 3. §-hoz
A Kjt. 20/B. §-ának módosítása az áttekinthetőség érdekében elkülönülten, egy szakaszban
tartalmazza a magasabb vezető, illetve vezető megbízás pályáztatására vonatkozó
rendelkezéseket. A pályázati eljárásra a munkakörre kiírt pályázatra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni [ld. a Kjt. 20/A. § (1) és (3)-(8) bekezdését], kivéve a
pályázat kiírása alóli kivételek körét.
A Javaslat - hasonlóan a Kjt. 20/A. § (1) bekezdésének módosításához - egyértelművé
teszi, hogy a magasabb vezető és vezető megbízás esetén a megbízási jogkör gyakorlója
köteles kiírni a pályázatot (ld. még a Javaslat 2. §-ához fűzött indokolást).
A pályázatban meg kell jelölni, hogy a magasabb vezető, illetve a vezető beosztás ellátására
megbízást az kaphat, aki a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban áll, vagy a
megbízással egyidejűleg közalkalmazotti munkakörbe kinevezhető. A Javaslat a
jogalkalmazók részéről felmerült kérdések tisztázása érdekében egyértelműen rögzíti, hogy
amennyiben a Kjt. alapján a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásához pályázatot
kell kiírni, a pályázatban meg kell jelölni a közalkalmazott által betöltendő munkakört is.
A Javaslat megnyugtató módon és egyértelműen rendezi azt a helyzetet, amikor más a
munkáltatói jogkör gyakorlója a közalkalmazotti munkakörre történő kinevezés esetén, mint
aki - vagy amely testület - jogosult a magasabb vezető, illetve a vezető megbízására. Egy
jellemző példával is megvilágítva a probléma lényegét: a települési önkormányzat által
alapított, költségvetési szervként működő közművelődési intézmény meghatározott ideig
történő vezetésére a képviselő-testület írhat ki pályázatot, ám ha a testület választása olyan
pályázóra esik, aki nem munkakörre kinevezett közalkalmazottja az adott intézménynek,
akkor csak olyan határozatot hozhat, hogy a vezetői megbízás akkortól hatályos, amikortól a
pályázót a jelenlegi intézményvezető közalkalmazotti munkakörre kinevezi. Kérdéses viszont,
mi történik akkor, ha erre nem kerül sor. Éppen ezért a Javaslat általánosan - s nem csupán a
pályázati eljárással összefüggésben - kimondja, hogy amennyiben a magasabb vezető, illetve
a vezető beosztással történő megbízáshoz közalkalmazotti jogviszony létesítése is szükséges -
34
törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kinevezési jogkör a megbízási jogkör gyakorlóját
illeti meg.
A pályáztatás alóli kivételeket a 20/A. § (9) bekezdésével azonos módon szabályozza a
Javaslat (ld. a Javaslat 2. §-ához fűzött indokolást). A munkáltató vezetője tekintetében ez
esetben sincs lehetőség a pályázat kiírásának mellőzésére, tekintettel arra, hogy a munkáltató
vezetője vonatkozásában különösen fontos érdek fűződik a pályáztatáshoz. A munkáltató
vezetésére szóló megbízásra tehát minden esetben pályázatot kell kiírni.
Amennyiben a Kjt. alapján nem kötelező a pályázat kiírása, a munkáltató állapíthatja meg
azt a vezető beosztást, amelynek betöltése pályázat alapján történik. Ez azt jelenti tehát, hogy
a pályázat kiírásának mellőzése nem kötelező, a megbízási jogkör gyakorlója a kivételben
megfogalmazott feltételek fennállása esetén is kiírhatja a pályázatot.
A 4. §-hoz
A Javaslat a Kjt. 21. §-át kiegészíti egy új (5) bekezdéssel, mely előírja, hogy a
közalkalmazotti jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott időre történő
kinevezés nem felel meg a Kjt. 21. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a határozott idő
kikötésére vonatkozó feltételeknek - vagyis, ha azt nem helyettesítés céljából, vagy
meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására kötötték ki. A közalkalmazottnak
e rendelkezésre alapozva lehetősége van a munkaügyi bíróság előtt kérni, hogy a bíróság
állapítsa meg azt, hogy a közalkalmazotti jogviszony a törvényi feltételek fennállásának
hiányában határozatlan időtartamra jött létre. Ilyen esetben valójában az Mt. a részleges
érvénytelenségre vonatkozó szabályainak alkalmazásáról van szó, a beiktatott új (5) bekezdés
csupán e rendelkezést konkretizálja, illetve nevesíti. Ha ugyanis a megállapodás valamely
része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra (közalkalmazotti) vonatkozó szabályt kell
alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg (ld. Mt. 9.
§).
Az 5. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a gyakornoki idő lejártának hónapjában alkalmazott minősítés
alkalmával csak kétféle - „megfelelt”, illetve „nem megfelelt” - minősítés adható, ám a Kjt.
1. számú mellékletében található minősítési lapon négy („kiválóan alkalmas”, „alkalmas”,
„kevéssé alkalmas”, „alkalmatlan”) minősítés szerepel, indokolt a „megfelelt” és a „nem
megfelelt” minősítésekhez százalékos értékeket rendelni. Ezt az ellentmondást a Javaslat a
Kjt. 22. § (15) bekezdés b) pontjának módosításával oldja fel oly módon, hogy - figyelemmel
1.	számú mellékletében foglalt minősítési lapon szereplő arányokra - harminctól száz
százalékig „megfelelt”, harminc százalék alatt pedig „nem megfelelt” minősítési
eredményeket ír elő. Tekintettel arra, hogy a Kjt. 22. § (16) bekezdése következtében a „nem
megfelelt” minősítés folytán automatikusan megszűnik a közalkalmazotti jogviszony,
indokolt, hogy e súlyos jogkövetkezmény csak az „alkalmatlan” minősítésnek megfelelő
százalékos értékelés tekintetében legyen alkalmazható - összhangban az egyenlő bánásmód
követelményével.
A 6. §-hoz
A Javaslat egy új 23/B. §-t iktat be a Kjt. szövegébe, mellyel megteremti a lehetőséget arra,
hogy a gyermekgondozási ellátások átalakításával összefüggésben a közszférában
foglalkoztatottak esetében a gyermekgondozási ellátás igénybevétele, illetve a fizetés nélküli
35
szabadság után a korábbi munkahelyére visszatérő szülő egyoldalú döntése alapján a gyermek
hároméves kora előtt a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét választhassa (ld. még a
Javaslat 21-26. §-át, 29. §-át, és 31. §-át).
Az Mt. 2006. január 1. óta hatályos szabálya szerint a munkavállaló a gyermek egyéves
kora után akár teljes, akár részmunkaidőben visszatérhet a munkahelyére dolgozni. A
felmondási védelem a munkavállalót a gyermeke 3 éves koráig akkor is megilleti, ha a
munkahelyére visszatért dolgozni, és gyermekgondozási segélyben részesül [Mt. 90. § (1)
bekezdésének e) pontja]. E szabályokat a közszférában dolgozókra (közalkalmazottak,
köztisztviselők, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak) közvetve alkalmazni kell, illetve
hasonló szabályozást tartalmaz a hivatásos állományok tagjaira a két jogállási törvény.
A Javaslat a Kjt., a Ktv., a Bjt., az Iasz. és az Üszt. tekintetében megvalósítja a
részmunkaidőben való foglalkoztatás bevezetését a munkavállaló egyoldalú döntése alapján
(ld. a Javaslat 6. §-át, 21-26. §-át). A versenyszféra munkavállalóira, valamint a közfeladatot
ellátó, de az Mt. hatálya alá tartozókra azonban nem terjed ki a szabályozás (pl. egyházi
iskolák pedagógusai, alapítványi kórházak munkavállalói). (A Ktv. hatálya alá tartozó
szervnél foglalkoztatott fizikai munkát ellátó munkavállalókra sem terjed ki a szabályozás
tekintettel arra, hogy ez indokolatlanul hozná kedvezőbb helyzetbe őket azokkal a szintén az
Mt. hatálya alá tartozó munkavállalókkal szemben, akiket a versenyszférában
foglalkoztatnak.)
A Javaslat a Hszt. és a Hjt. tekintetében a részmunkaidős foglalkoztatást abban az esetben
teszi lehetővé, ha a hivatásos állomány tagjának (állomány tagjának) az eredeti beosztása a
beosztás jellegéből fakadóan rész-szolgálatteljesítési időben is ellátható (ld. a Javaslat 29. §-át
és 31. §-át).
A teljes munkaidőben a közszférában foglalkoztatott „munkavállaló” [közalkalmazott,
köztisztviselő, bíró, igazságügyi alkalmazott, ügyész (ügyészségi alkalmazott)] fizetés nélküli
szabadsága tartama alatt, annak lejáratát megelőzően legalább 60 nappal benyújtott kérelmére
a munkáltató a kinevezést köteles módosítani, s ennek során heti 20 óra (ennél hosszabb
munkaidőt lehetővé tévő készenléti jellegű munkakörben a kinevezés szerinti munkaidő
mértéke felének megfelelő tartamú) részmunkaidőt kikötni. Megjegyzendő, hogy a heti 20
órás részmunkaidő kötelező előírása azért szükséges, mert ez a munkáltató által valamennyi
„munkavállalóra” megállapított munkaidő-beosztást teljesen nem borítja fel, a kinevezés ilyen
tartalmú módosítása így a lehető legkisebb adminisztrációs terhet okozza a munkáltatónak.
Amennyiben a felek egymással meg tudnak állapodni, nincs akadálya, hogy a részmunkaidő
mértékét ettől eltérően állapítsák meg. A részmunkaidő heti 20 órától eltérően történő
megállapítására a munkáltató és a köztisztviselő közös megegyezése alapján tehát bármikor
sor kerülhet (ez eleve feltételezi azt, hogy a részmunkaidő kikötésére konszenzus, s nem pedig
egyoldalú döntés alapján kerülne sor), a Javaslat csupán a kötelező módosítás esetét kívánja
szabályozni.
A munkáltató a „munkavállalónak” a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó
kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg a Kjt., a Ktv., a Bjt., az Iasz. és az Üszt.
tekintetében, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató a „munkavállaló” kérésére köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
Hasonló szabályozás érvényesül a Hszt. és a Hjt. vonatkozásában is.
Ehhez kapcsolódóan, a jogviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli
vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a szolgálatteljesítési idő mértékével összefügg
(a Ktv.-ben ezt a kérdést nem szükséges rendezni, mivel az arányos kifizetést a törvény
erejénél fogva maga a Ktv. rendezi - ld. pl. az illetményre nézve a Ktv. 39. §-ának (2)
bekezdését). A gyermek 3 éves korát követően a munkáltató köteles az eredeti kinevezésben
foglalt feltételek szerint foglalkoztatni a „munkavállalót”.
36
A teljes munkaidőben foglalkoztatott „munkavállaló” írásbeli kérelmére a munkáltató csak
akkor köteles a kinevezésben részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem
benyújtásakor fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló
egyoldalúan kötelezheti a munkáltatót a kinevezés módosítására, szükséges behatárolni azokat
az eseteket, amikor e kivételes lehetősséggel élhet - ez magyarázza azt, hogy a
„munkavállaló” csak a már „elkezdődött” fizetés nélküli szabadságának időtartama alatt
nyújthatja be a kérelmet. A „munkavállaló” a fizetés nélküli szabadság igénybevétele esetén
csupán egy alkalommal választhatja a részmunkaidős foglalkoztatást. Amennyiben a kötelező
részmunkaidős foglalkoztatását követően utóbb - a gyermek 3 éves kora előtt - ismételten
áttér teljes munkaidőre, nem lesz újfent alanyi joga a részmunkaidős foglalkoztatásra. Ez nem
akadályozza meg ugyanakkor azt, hogy a felek közös megegyezéssel ekkor ismételten
részmunkaidőt kössenek ki. A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás lejárta - azaz a
„munkavállaló” kérelme szerinti időpont, de legfeljebb a gyermek hároméves kora - előtt a
teljes munkaidős foglalkoztatás csak közös megegyezéssel állítható vissza. A
munkaszervezési szempontok miatt nem indokolt ugyanis újabb alakító jogot adni a
„munkavállaló” számára, hiszen a munkáltatónak előre nem látható nehézségeket okozhat a
váratlan visszatérés a részmunkaidőről a teljes munkaidőre (ld. pl. a feladat ellátása érdekében
20 órás heti munkaidőre alkalmazott köztisztviselő közszolgálati jogviszonya
megszüntetésének nehézségeit).
A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás a „munkavállaló” kérelme szerinti időpontig, de
legfeljebb a gyermek hároméves koráig tart. Ezt követően a kinevezésnek a kérelem
benyújtását megelőző időszakban irányadó feltételei az irányadóak. Ez azonban nem jelenti
egyben azt, hogy a felek közös megegyezéssel ne módosíthatnák a kinevezést, s a kötelező
részmunkaidős foglalkoztatást követő időszakra a továbbiakban is részmunkaidőt kössenek ki.
A munkáltató kötelező részmunkaidős foglalkoztatást követő foglalkoztatási kötelezettsége
nem jelenti a felmentési tilalom meghosszabbítását, hiszen ezt követően a törvényi feltételek
fennállása esetén a munkáltató pl. akár fel is mentheti a közalkalmazottat vagy a
köztisztviselőt, mivel ekkor a „munkavállaló” már nem áll felmentési védelem alatt.
A Ktv. 41/A. §-ának (5) bekezdése szerint a ki nem adott rendes szabadságot a
köztisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az
akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni, ha az esedékesség éve
eltelt. A feleknek a részmunkaidős foglalkoztatás esetén lehetőségük van arra, hogy - a
törvényi 30 napos határidőn belül - eltérően is megállapodjanak a rendes szabadság
kiadásáról. A rendes szabadság kiadását azonban a fizetés nélküli szabadság lejártát követő
harminc napon belül ekkor is meg kell kezdeni.
A Kjt. tekintetében a közoktatási intézmények sajátos munkarendjére, a tanév speciális
rendjére tekintettel a közalkalmazott kérésére kötelezően biztosítandó részmunkaidős
foglalkoztatás a közoktatási intézmények működésében zavart jelenthet, amennyiben nem a
tervezés (a következő tanév, félév tervezése) időszakában jelenti be a közalkalmazott a
szándékát. Így a közoktatás területén a bejelentés közlésének időpontja tekintetében szükséges
az általánostól eltérő, speciális szabályozás. A szorgalmi időszak befejező időpontját,
valamint az első félév befejező időpontját a mindenkori tanév rendjéről szóló rendelet
határozza meg. A tanév rendjéhez igazodó határidő beiktatása az intézmény működését segíti,
a tanév tervezhetőségét, a feladatok szakszerű ellátásának biztosítását szolgálja.
A vezetőkkel kapcsolatban nincs alkotmányos akadálya a kizáró szabály megállapításának,
mivel ahhoz az ésszerűségi teszt alapján az önkényesség elkerülése érdekében objektív indok
társítható. Erre tekintettel a Javaslat 6. §-a a Kjt. vonatkozásában kimondja, hogy a módosítás
nem vonatkozik a kinevezett vagy megbízott magasabb vezetőre vagy vezetőre - figyelemmel
arra, hogy a vezetői feladatok megosztása a gyakorlatban nem valósítható meg. Hasonlóan
ehhez a szabályozás a Ktv. tekintetében nem vonatkozik a jegyzőre (ideértve a főjegyzőt és a
37
körzetközponti jegyzőt is), valamint a vezetői megbízással és kinevezéssel rendelkező
köztisztviselőkre (ld. a Javaslat 21. §-át). A vezetői (parancsnoki) beosztások kivételt
képeznek a Hszt. és a Hjt. alkalmazásában is (ld. a Javaslat 29. §-át és 31. §-át). A Bjt., az
Iasz. és az Üszt. tekintetében a vezetőkre vonatkozó kivételeket ld. a Javaslat 23-25. §-ában.
A 7. §-hoz
A Javaslat a Kjt. 24. § (2) bekezdésének b) pontjába átemeli a Kjt. 38. §-ának (1)
bekezdésében található azon rendelkezést, amelyet az Mt. Harmadik részének, III. fejezetéből
csak meghatározott eltéréssel [Mt. 85/A. § (1) bek. b) pont] lehet alkalmazni a
közalkalmazotti jogviszony tekintetében. E megoldás nem jelent tehát érdemi változást.
A 8. §-hoz
A Javaslat kiegészíti azokat a jogellenességet eredményező tényállásokat, amelyek
fennállásakor lehetőség nyílik a közalkalmazott eredeti munkakörben történő
továbbfoglalkoztatására. A Kjt. 34. § (1) bekezdésének új c) pontja értelmében, amennyiben a
közalkalmazottal szemben nem áll fenn a fegyelmi felelősség, vagy a terhére rótt vétkes
kötelezettségszegést elkövette, és a fegyelmi felelősség megállapítást nyert, az elbocsátás
fegyelmi büntetés azonban nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétséggel, lehetőség
legyen arra, hogy a közalkalmazott kérhesse az eredeti munkakörben történő
továbbfoglalkoztatását. A munkaügyi bíróság ugyanis, amennyiben megállapítja az ügy
érdemi vizsgálatának eredményeként, hogy a fegyelmi büntetés túlzottan súlyos, azt
enyhítheti (ld. a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 64. számú állásfoglalását). A
fegyelmi büntetés enyhítésére vonatkozó elméleti lehetőség azonban nem kerülhetne
alkalmazásra abban az esetben, ha maga a közalkalmazotti jogviszony sem állítható helyre.
Ezt a problémát orvosolja a Javaslat 8. §-ában előírt módosítás, mely a hosszú idő óta
egységes ítélkezési gyakorlattal hozza összhangba a Kjt. 34. §-ának (1) bekezdését.
A 9. §-hoz
A Javaslat egy jogalkalmazásban felmerült probléma orvosolása érdekében módosítja a Kjt.
37/A. §-ának (1) bekezdését. A probléma akként vetődik fel, hogy míg a Kjt. előírásai szerint
-	a végkielégítés kivételével - az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a
közalkalmazott részére az illetményét, valamint az egyéb járandóságokat, és e napon kell
kiadni számára a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb
jogszabályokban előírt igazolásokat, a gyakorlatban a bér- és járulékigazolások - tényleges
valóságot tükröző - kiadása nem mindig oldható meg. Tekintettel ugyanis arra, hogy a
felmentés esetén a közalkalmazott havonta egyenlő részletekben jogosult a munkavégzés alóli
mentesítése alatt az átlagkeresetére, elképzelhető az is, hogy ez idő alatt - pl. azért, mert
időközben elhelyezkedik és elveszíti a jogosultságát e járandóságokra - szükség van az
igazolásban feltüntetendő adatok megváltoztatására, módosítására. A Javaslat előírja, hogy
amennyiben az utolsó munkában töltött napon esedékes igazolások tartalma a közalkalmazotti
jogviszony megszűnésének időpontjáig módosításra, illetve kiegészítésre szorul, a munkáltató
a módosított igazolást köteles a közalkalmazotti jogviszony megszűnésétől számított 3
munkanapon belül kiadni.
38
A 10. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy indokolatlan valamennyi gazdasági társaságban betöltött vezető
tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagságot az összeférhetetlenség esetei között szerepeltetni,
a Javaslat szerint csak abban az esetben összeférhetetlen a más gazdasági társaságban betöltött
vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagság, ha az a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz
hasonló tevékenységet is végző, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban
álló gazdasági társaságban áll fenn. A Javaslat ezzel összefüggésben beemelni az egyes
ágazati törvényekben megjelenő összeférhetetlenség alóli kivételeket [ld. még a Javaslat 56.
§-a (3) bekezdésének a)-c) pontját].
Az egészségügyi ágazatban az ellátás folyamatos biztosításának az egészségügyi
szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési
eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendeletben meghatározott, szokásos módja
közreműködő egészségügyi szolgáltató igénybevétele. A közreműködő a munkajogi
jogviszony megválasztására vonatkozó, a színlelt szerződéseket kizáró szabályok alapján már
jelenleg sem lehet a főszolgáltató alkalmazottja vagy ott munkáltatói jogkört gyakorló
személy, illetve annak vállalkozása. Szakmai, valamint ellátási érdekek alapján indokolt
ugyanakkor rögzíteni, hogy a Kjt. 41. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható az
egészségügyről szóló törvény szerinti egészségügyi szolgáltatónál. A Kjt. 41. §-ának (3)
bekezdése egészségügyi szolgáltatónál, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó egészségügyi közszolgáltatások ellátására létesített közalkalmazotti jogviszonyra,
továbbá az egészségügyi miniszter ágazati irányítási jogkörébe tartozó, egészségügyi
szolgáltatást nem nyújtó költségvetési szervnél létesített közalkalmazotti jogviszonyra szintén
nem alkalmazható.
A Javaslat átemeli a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 81/A. §-nak b)
pontjában foglalt kivételt a Kjt. szövegébe.
A Javaslat kivételként nevesíti a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló
törvény hatályos szövegében jelenleg is meglévő esetet (ld. a kutatás-fejlesztésről és a
technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény 21. §-át), amely alapján a
költségvetési kutatóhely közalkalmazotti jogállású munkatársa a hasznosító vállalkozásnak -
a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával - tagja vagy vezető tisztségviselője lehet,
illetve azzal munkavégzésre irányuló további jogviszonyt létesíthet.
A 11. §-hoz
A Javaslat módosítja a Kjt. 44. §-ának (3)-(4) bekezdését, továbbá kiegészíti a Kjt. 44. §-át az
új (5) és (6) bekezdéssel. A Kjt. 44. § (3) bekezdésének módosítása szerint, ha a munkáltató
az összeférhetetlenségről nem a közalkalmazott bejelentése alapján szerez tudomást, ahelyett,
hogy a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül megtiltaná a jogviszony létesítését,
írásban felszólítja a közalkalmazottat az összeférhetetlenség megszüntetésére. A tiltásnak egy
már kialakult helyzet tekintetében nincsen gyakorlati jelentősége, s a tiltás önmagában nem
érheti el a célját. [A Kjt. 44. § (4) bekezdésének módosítására a helyes bekezdésszámra
történő utalás folytán van szükség.]
Amennyiben az összeférhetetlenség kifejezetten a magasabb vezető, illetve vezető
beosztással összefüggésben áll fenn, nem indokolt a közalkalmazotti jogviszony
felszámolására vonatkozó szabályok alkalmazása akkor, ha a közalkalmazott a Kjt. 44. § (1)
bekezdése szerinti megtiltás, illetve a munkáltató tudomásszerzését követő felszólítás
kézhezvételét követő 30 napon belül nem szünteti meg az összeférhetetlenséget. Ilyen esetben
ésszerűbb, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése helyett a munkáltató köteles
legyen visszavonni a magasabb vezető, illetve vezető beosztását. Különös tekintettel a
39
gazdasági válságra, nem indokolható, hogy az álláskeresők száma ezen oknál fogva
növekedjék, ha az összeférhetetlen helyzet egyéb módon - a magasabb vezető, illetve vezető
megbízás visszavonása folytán - is felszámolható.
A Javaslat a jogalkalmazásban felmerült problémák kezelése érdekében egyértelműen
kimondja, hogy a Kjt. 44. §-ának (1)-(5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni a további
jogviszony létesítésének megtiltására, illetve a már fennálló összeférhetetlenség
jogkövetkezményeire vonatkozóan akkor is, ha az összeférhetetlenség a Kjt. 41. §-a, valamint
43/A-43/D. §-a alapján áll fenn.
A 12. §-hoz
E szakasz nem jelent érdemi módosítást, ugyanis csupán a Kjt. 54/A. §-át emeli át a Kjt. új
53/B. §-ába annak érdekében, hogy egy cím alatt szerepeljenek a helyi önkormányzat
képviselő-testülete (közgyűlése) által, valamint a munkáltató vezetője ellen indított fegyelmi
eljárásra vonatkozó egyes eltérő szabályok [ld. még a Javaslat 57. §-a (1) bekezdésének p)
pontját]. A módosítás a jogalkalmazás számára egyértelművé teszi, hogy a munkáltató
vezetője ellen indított fegyelmi eljárás esetében miképpen alakulnak a munkáltatói
joggyakorlás szabályai, illetve az eljárás lefolytatásának törvényi feltételei.
A 13. §-hoz
A Javaslat egy új 57/B. §-t iktat be a Kjt. szövegébe, mely általános szabályként a
magasabb vezető beosztású és a vezető beosztású közalkalmazottak (megbízott vezetők)
alapszabadságát a kinevezett magasabb vezető és vezető közalkalmazottakéhoz (kinevezett
vezetők) azonos módon állapítja meg: a magasabb vezető beosztású közalkalmazottat ily
módon naptári évenként harmincöt, a vezető beosztású közalkalmazottat naptári évenként
harminc munkanap alapszabadság illeti meg.
Ettől eltérően azonban azoknál a magasabb vezető beosztású és vezető beosztású
közalkalmazottaknál, akik bölcsődében, csecsemőotthonban, óvodában, továbbá az alsó-,
közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban oktató, nevelő
munkát végeznek, megmaradnak a korábbi szabályok, azaz e megbízott vezetők az 56. §-ban
meghatározott alapszabadságra és az 57. § (3) bekezdése szerinti pótszabadságra lesznek
jogosultak.
A 14. §-hoz
A Javaslat korrigálja a Kjt. 77. §-át, amelyre azért van szükség, mert jelenleg a Kjt. 77. §-a két
(3)	bekezdést tartalmaz. A Kjt. 77. §-ának (1) bekezdése a keresetkiegészítés
megállapításának feltételeit módosítja, így annak célja nem a meghatározott
munkateljesítmény elérésének, illetve átmeneti többletfeladatok teljesítésének ösztönzése,
hanem a meghatározott munkateljesítmény elérése, illetve átmeneti többletfeladatok - ide
nem értve az átirányítást - teljesítése. Fontos, hogy a közalkalmazott önmagában ne az
ösztönzésért, hanem a meghatározott teljesítmény eléréséért kapjon keresetkiegészítést, hiszen
az ösztönzés nehezen megragadható, s mögötte nem minden esetben van tényleges teljesítés.
A Kjt. 77. §-ának (3) bekezdésében a Javaslat - a jogalkalmazásban felmerült nehézségek
orvoslása érdekében - pontosítja a „tárgyévi illetmény” kifejezést (ld. „kifizetés esedékessége
időpontjában a közalkalmazott kinevezés szerinti havi illetménye tizenkétszeresének harminc
százalékát”).
40
A 15. §-hoz
A Javaslat az egyes tárcák észrevételei, igényei alapján pontosítja a Kormány, illetve a tárcák
végrehajtási rendeletek megalkotására vonatkozó felhatalmazásait [ld. még a Javaslat 55. §,
56.	§ (2) bekezdését, 56. §-ának (4) bekezdését, 57. § (2)-(3) és (10) bekezdését], és elvégzi
az ezzel összefüggő korrekciókat is (ld. a Javaslat 57. §-a (8) bekezdésének c)-d) és 57. §-a
(9)	bekezdésének b) pontját).
A 16. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Kjt. 2009. január 1-jétől nem teszi lehetővé, hogy a magasabb vezetői
feladatokat - felsőfokú végzettség hiányában - felsőfokú szakképesítéssel is el lehessen látni,
ugyanakkor 2009. január 1-jét megelőzően a szociális és gyermekvédelmi ágazatban a
végrehajtási rendelet alapján felsőfokú szakképesítéssel is el lehetett látni magasabb vezetői
feladatokat. Erre figyelemmel szükséges, hogy átmeneti szabályok kerüljenek kidolgozásra,
így rendezni kell azok helyzetét, akik jelenleg felsőfokú szakképesítéssel magasabb vezetői
pozíciót töltenek be, továbbá indokolt néhány éves átmeneti időszakot biztosítani az újonnan
kinevezendő magasabb vezetők részére - figyelemmel arra, hogy a területeken csak 2009-től
indulnak meg a megfelelő felsőfokú végzettséget adó képzések.
A Javaslat erre tekintettel módosítja a Kjt.-t, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi
intézményben, valamint szociális szolgáltatónál és szociális intézményben foglalkoztatott
magasabb vezetők esetében kimondja, hogy amennyiben 2009. január 1-jén a közalkalmazott
megbízott magasabb vezető volt, akkor a jövőben is elláthasson felsőfokú szakképesítéssel
magasabb vezetői feladatokat. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha a vezetői
megbízás mellett ellátandó munkakört külön jogszabály alapján csak felsőfokú végzettséggel
lehet betölteni.
A rendelkezés 2017. január 1-jéig hatályos - figyelemmel arra, hogy a rendelkezés 2016.
december 31-éig ad mentesítést a felsőfokú iskolai végzettségre, illetve képesítésre vonatkozó
feltételek alól [ld. még a Javaslat 57. § (1) bekezdésének e) pontját, valamint az 57. §-ának
(13) bekezdését].
A 17. §-hoz
A Javaslat a gyermekgondozási ellátások átalakításával összefüggésben módosítja az Mt.
90. §-a (1) bekezdésének e) pontját. A Javaslat előírja, hogy a munkáltató nem szüntetheti
meg rendes felmondással a munkaviszonyt a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára
kapott fizetés nélküli szabadságnak [138. § (5) bekezdés] az időtartama alatt, valamint a
fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is a gyermek hároméves koráig. Ez utóbbi
esetben a védelem a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül azt a szülőt illeti meg, aki
a fizetés nélküli szabadságot utoljára igénybe vette. A módosításra a gyermekgondozási
ellátások átalakításával összefüggésben van szükség, ugyanis a felmondási védelmet
függetleníteni kell a gyermekgondozási segélyre való jogosultságtól, illetve annak
folyósításától. (A Hszt.-vel és a Hjt.-vel összefüggésben ld. a Javaslat 28. és 30. §-át.)
A felmondási védelem időtartama 2010. április 30-ig a gyermekgondozási segély 3 éves
időtartamához, és az erre az időtartamra biztosított fizetési nélküli szabadsághoz igazodik. A
felmondási védelem időtartamát 2010. május 1-jét követően nem indokolt a
gyermekgondozási segély 2 évre történő lecsökkentésével együtt lerövidíteni. Erre tekintettel
a Javaslat előírja, hogy 2010. május 1-jétől a felmondási védelem továbbra is a gyermek 3
éves koráig illeti meg a munkavállalót, függetlenül attól, hogy igénybe veszi-e eddig az
41
időpontig a fizetés nélküli szabadságot vagy sem. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a
felmondási védelem mindkét szülőt nem, csupán azt a szülőt illeti meg, aki utoljára igénybe
vette a gyermek otthoni gondozása céljából a fizetés nélküli szabadságot.
A 18. §-hoz
Az Mt. 94/D. § (2) bekezdésének a) pontját a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási
módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 2009. október 1-
jétől hatályos rendelkezéseire figyelemmel szükséges módosítani - tekintettel arra, hogy a
törvény 2009. október 1-jétől hatályos terminológiája szerint a természetes személyazonosító
adat fogalmába nem tartozik bele a TAJ-szám. Megjegyzendő, hogy a TAJ-szám törvényben
meghatározott közlésére mindenekelőtt az álláskeresési ellátások biztosítása és az azokhoz
kapcsolódó járulékok megfizetése érdekében van szükség.
A 19. §-hoz
Indokolt a csoportos létszámcsökkentéshez hasonló tájékoztatási kötelezettségeket előírni
azokban az esetekben is, amikor a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében
hasonlóan nagyszámú munkavállaló munkaviszonya szűnik meg. Tekintettel arra, hogy
munkáltató jogutód nélküli megszűnése egy folyamat részeként tervezhető és előrelátható,
nem kizárt a tájékoztatási kötelezettségek csoportos létszámcsökkentéshez hasonló
szabályozása. A Javaslat 19. §-a összhangban áll a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó
tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1998. július 20-i tanácsi 98/59/EK irányelv 5.
cikkével. Az 98/59/EK irányelv nem korlátozza ugyanis a tagállamoknak azt a jogát, hogy a
munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket
alkalmazzanak, vagy fogadjanak el, vagy a munkavállalókra nézve kedvezőbb kollektív
szerződések alkalmazását engedélyezzék, vagy segítsék elő.
A Javaslat szerint az Mt. új 94/H. §-a alapján a munkáltató felszámolója, illetve
végelszámolója köteles a munkáltató jogutód nélküli megszűnését megelőzően legalább 30
nappal írásban értesíteni az állami foglalkoztatási szervet, valamint a munkavállalók
képviselőit a jogutód nélküli megszűnés várható időpontjáról, a munkáltató jogutód nélküli
megszűnésével érintett munkavállalók létszámáról foglalkoztatási csoportok szerinti
megosztásban. Az állami foglalkoztatási szervet az érintett munkavállalók legfontosabb
adatairól is tájékoztatni kell. Ezen túlmenően a munkáltató felszámolója, illetve
végelszámolója köteles a munkáltató jogutód nélküli megszűnéséről, azt megelőzően legalább
harminc nappal írásban tájékoztatni az érintett munkavállalót. A felszámolás és a
végelszámolás esetén egyaránt indokolt előírni e kötelezettségek teljesítését, ugyanis annak
ellenére, hogy a gyakorlatban az esetek többségében a munkáltató jogutód nélkül történő
megszűnésének időpontja előtt már megszüntetésre kerülnek a munkaviszonyok (pl.
munkáltatói rendes felmondással, közös megegyezéssel), s viszonylag kevés ténylegesen a
munkáltatónál dolgozó munkavállalót érint a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, nem
lehet elfeledkezni azokról a munkavállalókról sem, akik a jogutód nélküli megszűnés
időpontjában felmondási tilalom alatt állnak (pl. keresőképtelen betegség, szülési szabadság
miatt). E munkavállalók összlétszáma elérheti a Javaslat által meghatározott mennyiségi
küszöböt. Mindezekre tekintettel indokolt külön utalni a végelszámolás mellett a
felszámolásra is.
A 20. §-hoz
42
Az Mt. 125. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a foglalkoztatáspolitikáért
felelős miniszter évenként rendeletet alkot a munkaidő-beosztásnak a munkaszüneti napok
miatt indokolt változtatásáról. A rendeletben meghatározott munkanap-áthelyezések miatt
azon a naptári héten, amikor a munkanappá minősített szombaton szükséges a
munkavállalóknak munkát végezniük, az általános munkarendben foglalkozatott
munkavállalók beosztásuk szerint hat munkanapon dolgoznak. Ezért, ha nem alkalmaz
munkaidőkeretet a munkáltató, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók beosztás
szerinti heti munkaideje ezen a naptári héten eleve 48 óra lesz. Így, ha esetleg ezen a héten
rendkívüli munkavégzést rendel el részükre a munkáltató, biztos, hogy - a szombati
munkavégzés miatt - munkaidejük túllépi a heti 48 órás felső határt. Annak érdekében,
hogy - ha szükséges - a munkáltató ezen a naptári héten is az Mt. egyéb munka- és
pihenőidő szabályait betartva, jogszerűen rendelhessen el rendkívüli munkavégzést, szükséges
az Mt. 119. §-a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott heti 48 órás felső korlátot a
szombati munkavégzéssel érintett naptári heteken feloldani.
A 21. §-hoz
Ld. még a Javaslat 6. §-ához fűzött indokolást. A módosítás nem vonatkozik a jegyzőre
(ideértve a főjegyzőt és a körzetközponti jegyzőt is), valamint a vezetői megbízással vagy
kinevezéssel rendelkező köztisztviselőre, figyelemmel arra, hogy a vezetői feladatok
megosztása a gyakorlatban nem valósítható meg.
Abban az esetben, ha a munkáltató pl. egyéb munkaszervezési módszerrel nem tudja
megoldani a részmunkaidős munkavállaló munkakörébe tartozó feladatok ellátását, lehetősége
van a Ktv. 11. §-ának (2) bekezdése alapján akár arra is, hogy a munkáltató a köztisztviselő
helyettesítésére határozott idejű közszolgálati jogviszonyt létesítsen.
A 22. §-hoz
A Javaslat a részmunkaidős foglalkoztatással összefüggésben (ld. a Javaslat 6. §-ához fűzött
indokolást) a Bjt. 12. §-át a (6) bekezdéssel kiegészíti, ugyanis a határozott időszakra
kinevezett bírónak legalább teljes 18 hónapot kell dolgoznia ahhoz, hogy értékelni lehessen a
teljesítményét. Ehhez a részmunkaidős időszakot, annak arányos növelésével javasolja
figyelembe venni (ld. még a Javaslat 57. § (9) bekezdésének a) pontját).
A 23. §-hoz
Ld. a Javaslat 6. §-ához fűzött indokolást.
A 24. §-hoz
Ld. a Javaslat 6. §-ához fűzött indokolást.
A 25. §-hoz
Ld. a Javaslat 6. §-ához fűzött indokolást.
43
A 26. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az ügyészségi tisztviselőre, írnokra, fizikai alkalmazottra az Üszt.
szabályait akkor kell alkalmazni, ha a törvény kifejezetten ekként rendelkezik, szükséges az
Üszt. 93. §-ának módosítása. Kivételként jelennek meg - összhangban a Hjt.-re vonatkozó
szabályozással - a hivatásos és szerződéses katonák. (Ld. még a Javaslat 6. §-ához fűzött
indokolást.)
A 27. §-hoz
A Javaslat terminológiai pontosítást vezet át az ügyészségi szolgálati viszonyról és az
ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 95. §-ának (6) bekezdésében.
A 28. §-hoz
Ld. a Javaslat 17. §-ához fűzött indokolást.
A 29. §-hoz
Ld. a Javaslat 6. §-ához fűzött indokolást.
A 30. §-hoz
Ld. a Javaslat 17. §-ához fűzött indokolást.
A 31. §-hoz
Ld. a Javaslat 6. §-ához fűzött indokolást.
A 32. §-hoz
A Javaslat a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004.
évi CXXII. törvénybe (a továbbiakban: Péptv.) egy új 3/A. §-t iktat be, mely rendezi a
kapcsolatot a Kjt. 30/A-30/E. §-aiban szabályozott állásfelajánlási rendszer, valamint a
felmentés elkerülésével összefüggő részmunkaidős foglalkoztatás között, s egyúttal
sorrendiséget is felállít azok alkalmazására. A módosítás kimondja, hogy a prémiumévek
programban való részvétel feltételeivel rendelkező közalkalmazott részére csak akkor kell
felajánlani a prémiumévek programban való részvételt, ha nem kívánja igénybe venni az
állásfelajánlást, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét, vagy az nem vezetett
eredményre. Ezt követően a munkáltató köteles a prémiumévek programban való részvétel
lehetőségét a törvényben foglaltak szerint felajánlani.
A 33. §-hoz
A Péptv. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjával összefüggő módosítás azt a problémát kívánja
orvosolni, miszerint a hatályos szabályozás értelmében az előrehozott öregségi, illetve
öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek megszerzése, valamint a csökkentett összegű
44
előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása mint megszűnési ok gyakorlatilag nem
alkalmazható, hiszen a Tny. alapján pl. az előrehozott öregségi, illetve öregségi nyugdíjra
való jogosultság feltétele a biztosítással járó jogviszony hiánya [Tny. 18/A-18/B. §]. A
Javaslat éppen ezért kimondja, hogy a prémiumévek programban részt vevő előrehozott
öregségi, illetőleg öregségi nyugdíjra való jogosultsága életkori, valamint szolgálati időre
vonatkozó feltételeinek megszerzésével, vagy rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíj
részére történő megállapításával szűnik meg a jogviszony. A felsorolásban nem szerepel a
csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj sem, mivel az az alacsonyabb életkori
feltétel következtében konkurálna az előrehozott öregségi, illetve az öregségi nyugdíjra való
jogosultsággal.
A 34. §-hoz
A Kjt. 21. § (2) bekezdésének c) pontjában szabályozott rendelkezés átkerül az előadó-
művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi
XCIX. törvény 28. §-ának (2) bekezdésébe. E korrekció új rendelkezést nem fogalmaz meg,
csupán a törvény koherenciáját és az áttekinthetőséget segíti elő. A határozott idejű
jogviszony kikötésének lehetősége 10 év helyett 5 évben kerül megállapításra.
A 35. §-hoz
Az Emtv. állapítja meg azokat a sajátos eseteket, amelyek a szakmai specialitások miatt eltérő
szabályozást igényelnek az Mt., illetve a Kjt. szabályozásától. A minősítés a művészi és egyéb
művészeti munkakörök ellátása során szervesen beépül a napi munkába. Ez ugyan nem
jelenik meg egy formális eljárás keretében, de a művészek akár a próbákon, akár az
előadásokon, újabb és újabb bemutatót tartanak tudásukról, felkészültségükről nemcsak a
munkáltató, hanem a széles nyilvánosság számára is. Ezt a művészeti teljesítményt a Magyar
Köztársaság művészeti díjakkal jutalmazza, melyek megléte esetében a szakmai minősítés
előírása nem indokolt.
A 36. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy a miniszter a kinevezési jogkör gyakorlójának javaslatára a
meghatározott szakirányú felsőfokú végzettség, szakképesítés megszerzésének követelménye
alól felmentést adhat, ha a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályázó rendelkezik előadó-
művészeti szervezetben szerzett legalább ötéves vezetői gyakorlattal. A Kossuth-díjban, a
Magyar Köztársaság Kiváló Művésze és a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjban
részesített személy mentesül a meghatározott végzettség, szakképesítés megszerzésének
követelménye alól.
A 37. §-hoz
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség tapasztalatai során indokolt a
munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény egyes rendelkezéseinek módosítása.
A munkaügyi hatóság ellenőrzései során vizsgálja a munkáltatónál munkát végző
személyek foglalkoztatási feltételeinek fennállását, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992.
évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 72. § (1)-(7) bekezdésében foglaltak megvalósulását.
A munkavállalási képesség tekintetében az ellenőrzés tárgyát képezi, hogy a munkaviszony
létesítéséhez a munkavállaló az előírt életkort betöltötte-e, az életkori korlátozás
45
érvényesülése mellett az egyéb törvényi feltételek megvalósultak-e. A munkajogi
szabályoknak megfelelően a törvényes képviselő előzetes hozzájárulásának, illetve a
gyámhatóság engedélyének meglétét is vizsgálja a felügyelőség.
Mindez azokat az alapfeltételeket jelenti, amely alapján a fiatal személy a jogszabály
szerint megengedhetően munkavállalóvá válhat, vagyis a munkáltató és a munkavállaló
munkaviszonyt létesíthetnek egymással. Továbbá a Met. 1. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt
hatásköri szabálynak megfelelően - összefüggésben anyagi jogként az Mt. 72/A. §-ban
előírtakkal - fiatal személynél az ellenőrzés nem kizárólag a munkaviszony keretében való
foglalkoztatásra, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett
munkára is vonatkozik.
Ezen ellenőrzési tárgykör hatásköri szabályának a Met. 3. § (1) bekezdés a) pontját
tekintette a hatóság, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések betartásának vizsgálatára
feljogosító jogszabályhelyet. A Met. hivatkozott hatásköri szabálya nem tükrözi azon
lényeges ellenőrzési tárgykört, amely kifejezetten arra irányul, hogy a munkáltató
foglalkoztathatja-e az adott személyt, az életkori korlátozások és egyéb alapfeltételek
figyelembevételével. A foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések megsértése az alaki
kötelezettségek elmulasztását jelenti, a munkába állás életkori korlátja viszont nem tartozik
ezen körbe. Indokolt tehát, hogy a hatásköri szabályozásban kétséget kizáróan jelenjen meg a
foglalkoztatáshoz kapcsolódó feltételek között az életkor, értve ez alatt különösen a
gyermekkorú személyekre vonatkozó általános munkavégzési tilalom érvényesülésének
vizsgálatára vonatkozó rendelkezést.
A 38. §-hoz
A Javaslat e rendelkezését az a körülmény indokolja, hogy a felügyelő az ellenőrzés során a
munkáltató munkajogi gyakorlatát - és ennek során többek közt a jogviszony létesítésével
összefüggő előírások foglalkoztató általi érvényre juttatását - vizsgálhatja a rá vonatkozó
hatásköri szabályok alapján. Így általában nem áll rendelkezésére olyan adat, amely alapján
tisztázható, hogy a munkaviszony fennállását megállapító határozatban nevesített
munkavállaló részesül-e rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rehabilitációs
járadékban.
A jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest a Javaslat szerinti kiterjesztő tartalmú szabály
pontosítását adatvédelmi szempontok is indokolják, amennyiben a munkaügyi hatóság
részéről az adatok átadása, más hatóság részére történő továbbítása csak célhoz kötött, és a
célhoz igazítottan arányos kell, hogy legyen. A Kormány kizárólagos szervezetalakítási
jogosultságából eredően egyebekben a szabály felvezető részében nem a munkaügyi
felügyelőt, hanem a munkaügyi hatóságot indokolt nevesíteni.
A 39. §-hoz
A Met. 6/A. §-ának (2) bekezdésének módosítására azért van szükség, hogy a bírság
kiszabása mellőzhető legyen - hasonlóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
172. §-ának (6) és (21) bekezdéséhez - akkor, ha a bejelentési kötelezettséget külön
jogszabály szerint a foglalkoztató helyett más teljesíti (ld. pl. Magyar Államkincstár), és a
foglalkoztató a bejelentés határidőben történő teljesítéséhez szükséges adatokat teljeskörűen
átadta.
46
A 40. §-hoz
Összhangban a Javaslat 37. §-ával, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez
szükséges jognyilatkozatok alakszerűségével kapcsolatos szabálytalanságokkal egyezően a
jogsértés tárgyi súlyára tekintettel a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori
feltételekre vonatkozó rendelkezések megsértése is a legszigorúbb szankcionálást vonja maga
után. A munkaügyi bírság felső határának ezen esetekben a legmagasabbnak kell lennie,
valamint a munkaügyi bírság egy munkavállalót érintő jogsértés esetén is kiszabható. A
jogsértések ezen típusát a Met. 7. § (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés a) pontja alá
indokolt bevonni a bírságolás tekintetében.
A 41. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci
szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról
szóló törvény hatályon kívül helyezte a Met. 8/A. § (2) bekezdése második mondatát,
miszerint amennyiben a munkaügyi hatóság előtt olyan ügy van folyamatban, amelyre
különböző eljárási határidők vonatkoznak, a hosszabb eljárási határidőre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek a szabálynak az elhagyása belső koherenciazavart
idéz elő a Met.-en belül, és egyértelmű szabály hiányában jogértelmezési kérdéssé válna a
rendelkezés pótlása. A Ket. módosításáról rendelkező 2008. évi CXI. törvény új 33/B. § (3)
bekezdése csak azt az esetet szabályozza, ha a különböző határidej ű ügyeket a hatóság
egyesíti. Ez a megoldás azonban a munkaügyi eljárásban nem alkalmazható, mivel az egyes
jogsértéstípusokhoz igazodó, különböző eljárási határidejű vizsgálatok lehetősége eleve egy
eljárásban vetődhet fel. A jogbiztonság alkotmányos követelménye alapján a szabály
megtartása indokolt. Garanciális szabályként írja elő a Javaslat azt is, hogy amennyiben a
hatósági ellenőrzés keretében a Met. 3. §-ában foglalt több ellenőrzési tárgykör egyidejű
ellenőrzésére kerül sor, a határozatot az eljárás megindításától számítva a jogsértésre irányadó
leghosszabb határidő alatt kell meghozni.
A 42-48. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Ket.) 2009. október 1-jétől hatályos, a közigazgatási döntések
jogerőssé és végrehajthatóvá válásáról szóló rendelkezései (Ket. 127-128. §), a rendezett
munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelés igazolását szolgáló - az Országos Munkavédelmi
és Munkaügyi Főfelügyelőség által vezetett - hatósági nyilvántartásra vonatkozó
rendelkezései jogértelmezési problémát vetnek fel.
A Ket. 127. § (1) bekezdése alapján a hatóság döntése végrehajtható, ha a) pénzfizetésre,
továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló kötelezettséget állapít meg,
a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a
továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el, b) a tűrésre vagy valamely
cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget megállapító
döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget - a végrehajtáshoz való jog
elévülési idején belül - megszegte, c) a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását
vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el, d) a teljesítési határidőt nem
tartalmazó döntés jogerőre emelkedett.
A módosított szabályok a hatósági nyilvántartásba történő felvétel feltételéül szabják a
közigazgatási határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válását. A Ket. végrehajthatóságra
47
vonatkozó rendelkezései alapján azonban a jogerős közigazgatási döntés csak abban az
esetben végrehajtható, ha a döntésben előírt határidő, határnap eredménytelenül telt el.
Amennyiben tehát a kötelezett a döntésnek eleget tesz, a döntés végrehajthatósága
okafogyottsága folytán elenyészik. A Ket. végrehajthatóságra vonatkozó e szabályainak
merev alkalmazása az OMMF által vezetett, illetve honlapján közzétett hatósági nyilvántartás
esetében az eredeti jogalkotói szándékkal ellentétesen azt eredményezné, hogy a rendezett
munkaügyi kapcsolatok szabályozott feltételeinek meg nem felelő, azonban a közigazgatási
határozatban meghatározott kötelezettségét (munkaügyi, munkavédelmi bírság,
szabálytalanság megszüntetésére kötelezés stb.) a jogerős közigazgatási határozatban
foglaltak szerint az előírt határidőben teljesítő foglalkoztató, munkáltató - a közigazgatási
döntés Ket. szerinti végrehajthatóságának hiányában - nem lenne szerepeltethető a
nyilvántartásban. Ennek következtében nyilvánvalóan mentesülne a jogsértés miatti
jogkövetkezmények alól.
A hatályos szabályozás tehát a „végrehajthatósághoz”, mint előfeltételhez köti a
nyilvántartásba vételt, az pedig feltételezi a határidőben történő teljesítés elmulasztását.
Végrehajthatóságról tehát csak nem teljesítés esetén beszélhetünk, ugyanakkor a
nyilvántartásba vétel lényege, hogy a bírságolt munkáltató a bírságolás jogerős ténye alapján
kerüljön a nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy határidőben teljesíti-e vagy sem a befizetési
kötelezettségét.
A jogsértést elkövetett foglalkoztató, munkáltató a rendezett munkaügyi kapcsolatok
megsértésével kapcsolatos hátrányos jogkövetkezmények alól a jogsértés utólagos
megszüntetése, illetve az ehhez kapcsolódó pénzügyi szankciók teljesítése esetén se
mentesüljön, a munkavédelmi, munkaügyi követelmények megvalósítását elmulasztó, és ezzel
a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztető, a munkavállalóknak a
munkaviszonyból származó jogait sértő munkáltatók a bírság 15 napos határidőn belüli
teljesítése esetén is viseljék a jogsértés hátrányos jogkövetkezményeit. A szabályozás -
korábbi és az említett módosítással is megtartott - célja tehát egyértelmű: ha a törvényi
szabályozásban meghatározott szabályszegések elkövetésének megállapítására és bírság
kiszabására (befizetésre kötelezésre) kerül sor, az adott munkáltató ne kapjon állami
támogatást, és ne lehessen a közbeszerzési eljárásban ajánlattevő, függetlenül attól, hogy a
bírságot befizette-e vagy sem. A munkáltató a hatóság nyilvántartásába bekerül és a
nyilvántartás alapján az elkövetésre vonatkozó adat a hatóság honlapján közzétételre kerül.
Amennyiben a másodfokú határozattal szemben keresetet nyújtottak be, a munkáltató a
honlapról törlésre kerül, a honlapon való ismételt szerepeltetésre a bíróság jogerős
elmarasztaló döntése alapján kerül sor.
A „jogerős és végrehajtható” szöveg szerepeltetése korábban nem okozott problémát, mert
a Ket. 128. § (4) bekezdése kimondta, hogy a másodfokú határozat a közléssel válik jogerőssé
és végrehajthatóvá, a 2009. október 1-től hatályos Ket. 128. § (5) bekezdése azonban csak a
közléssel történő jogerőssé válásról rendelkezik.
A fentiekre tekintettel nemcsak a Met.-ben, hanem a 2009. évi XXXVIII. törvénnyel
érintett valamennyi törvényben végre kell hajtani a szükséges módosításokat. A Javaslat a
Met., az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, valamint az egyenlő bánásmódról és
az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény tekintetében kimondja,
hogy a nyilvántartásba vételi kötelezettséget nem érinti, ha a foglalkoztató, illetve az adózó a
jogerős közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy
határnapon teljesíti. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, a
közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény tekintetében előírja, hogy a támogatásra
való jogosultság kizárását, az eljárásból való kizárást nem érinti, ha a támogatás igénylője,
illetőleg az ajánlattevő, alvállalkozó vagy erőforrást nyújtó szervezet a jogerős közigazgatási
határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon teljesíti. A Javaslat
48
hasonló szabályt fogalmaz meg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény,
valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény tekintetében
is. Mindezzel összefüggésben a Met. és az Ebt., Ket.-beli végrehajthatóságra utaló
rendelkezéseit is hatályon kívül kell helyezni [ld. a Javaslat 56. §-ának (5) bekezdését].
A 49. §-hoz
A Javaslat kiegészíteni rendeli a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt (a
továbbiakban: Mvt.) egy új, adatkérésre, illetve adatkezelésre vonatkozó egyedi
felhatalmazással, amelyet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az
általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet (a
továbbiakban: EüM rendelet) jogharmonizációs célú módosítása indokolt. A módosítás a
rákkeltő és mutagén anyagok hatásának kitett munkavállalókra és munkáltatókra vonatkozó
adatok kezelésekor a munkavédelmi hatóság és annak tevékenységét segítő intézet feladatait
állapítja meg. Ezek a szervek az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségről
szóló 295/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) kijelölése szerint
az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) és az
annak munkáját munkaegészségüggyel összefüggésben segítő Országos Munkahigiénés és
Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI).
A Javaslat szerint beiktatandó 83/A. § (1) és (3) bekezdése annak érdekében, hogy a
kockázatok minimálisra csökkentésével elősegítse a munkavállalók védelmét a rákkeltő
anyagok okozta foglalkozási eredetű egészségkárosodásokkal, illetve daganatos
megbetegedésekkel szemben, felhatalmazza a munkavédelmi hatóságot (OMMF), hogy a
személyes adatokat megismerje, kezelje.
Az Mvt. 83/A. § (2) bekezdése meghatározná az EüM rendeletben meghatározott
személyes adatok körét, amelyek a 83/A. § (1) bekezdésben meghatározott cél
megvalósításához szükségesek.
Az Mvt. 83/A. § (4) bekezdése felhatalmazza az OMMF-et, hogy a (2) bekezdésben
meghatározott személyes adatokat az OMFI részére a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok
elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzésének céljából
továbbíthassa. E bekezdés az OMFI-t felhatalmazza, hogy az OMMF által küldött személyes
adatokat megismerhesse és kezelhesse, ezáltal az OMFI elláthatja - az egészségügyi és a
hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII.
törvény rendelkezéseivel együttesen - az EüM rendeletben meghatározott feladatát, és
segítheti az OMMF hatósági megelőző, feltáró munkáját a rákkeltő és mutagén anyagok
hatásának kitett munkavállalókkal és munkáltatókkal kapcsolatban.
A Javaslat szerint az Mvt. 83/A. § (5) bekezdése az adatkezelés időtartamát 50 évben
állapítja meg, mivel az EüM rendelet által meghatározott rákkeltő hatású anyagok
tulajdonsága, hogy az expozíciónak kitett munkavállalókat érő egészségkárosító hatásuk több
év vagy évtized, akár 50 év múlva is jelentkezhet. A nyilvántartás hosszú ideig történő
megőrzése egyben szolgálja a munkavállalók egészségének hosszú távú követését is az
egészségkárosodások jövőbeni megelőzésének megvalósítása érdekében.
Az 50. §-hoz
Ld. a Javaslat 42-48. §-aihoz fűzött indokolást.
49
Az 51. §-hoz
A prémiumévek programban résztvevők 2009. december 31-ig az addig hatályos szabályok
szerinti nyugdíjkorhatárra való életkori és szolgálati idővel kapcsolatos feltételeinek
megszerzését megelőzően öt évvel léphettek be a programba oly módon, hogy kinevezésük
módosításában a közszolgálati, közalkalmazotti, illetve munkaviszonyuk
nyugdíjjogosultságuk megszerzésének időpontjával való megszűnését rögzítették. A 2009. évi
XL. törvény a nyugdíjjogosultsághoz szükséges életkort megnövelte, ám ez nem járhat azzal a
következménnyel, hogy a prémiumévek programban résztvevők - az eredeti céltól eltérően -
a (megemelt életkorhoz kötött) nyugdíjjogosultság megszerzése előtt ellátatlanná váljanak. A
jelen törvénymódosítás - a korábban a 2007. évi CLVI. törvénynél már alkalmazott -
jogalkotási technikával fogalmaz meg ennek elkerülése érdekében átmeneti szabályt.
Az 52. §-hoz
A Kjtm. módosítása jogtechnikai pontatlanságot javít, amely a besoroláshoz szükséges iskolai
végzettség, képesítés alóli mentesítésre vonatkozó szabály hatályon kívül helyezésével
összefüggő átmeneti szabályt pontosítja, a jogalkalmazás egységességét segíti (ld. még a
Javaslat 57. §-ának (7) bekezdését).
Az 53. §-hoz
A Javaslat itt szabályozza a hatálybalépésre, valamint a hatályvesztésre vonatkozó
rendelkezéseket. A munkaügyi ellenőrzést, valamint a rendezett munkaügyi kapcsolatokat
érintő módosítások tekintetében indokolt a kihirdetést követő napon történő hatálybalépés. A
módosítások túlnyomó része 2010. január 1-jén lép hatályba, a Kjt. végrehajtási
jogszabályaival kapcsolatos felhatalmazó rendelkezések 2010. február 1-jén lépnek hatályba.
A felmondási védelemre vonatkozó szabályok 2010. május 1-jei hatálybalépése indokolt
tekintettel arra, hogy a javasolt megoldás - összhangban a gyermekgondozási ellátások
átalakításával összefüggő módosításokkal - ettől az időponttól jelent érdemi változást.
Az 54. §-hoz
A Kjt.-nek a Javaslat 8. §-ával megállapított 34. §-a (1) bekezdésének c) pontját a 2010.
január 1-jét követően indult perekben kell alkalmazni.
A Javaslat orvosolja a jogalkalmazásban felmerült azon problémát, mely a gazdasági
vezetők besorolásával kapcsolatos. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998.
(XII. 30.) Korm. rendelet 168. §-a alapján a gazdasági vezetők mentesítést kaphattak a
rendeletben előírt felsőfokú iskolai végzettségi és szakképzettségi feltétel alól, ugyanakkor a
gazdasági vezetők mint gazdasági intézményvezető-helyettesek a közoktatási intézményekben
kinevezett magasabb vezetőkké váltak [ld. a Kjt. közoktatási intézményekben történő
végrehajtásáról rendelkező 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdésének cb)
pontját]. A Kjt. 3. számú melléklete pedig a magasabb vezetők esetében nem engedi meg a
középfokú képzettségi osztályba történő besorolást [a Kjt. 23. §-ának (1) bekezdésében
foglaltak miatt]. Az említett, mentesítésben részesült, magasabb vezetői munkakörben
foglalkoztatott gazdasági vezetők illetményét tehát jelen szabályok szerint nem lehet
megállapítani. Ezért a Javaslat előírja, hogy amennyiben a kinevezett magasabb vezető
jogszabály alapján mentesül vagy felmentik a felsőfokú iskolai végzettségre, illetve
képesítésre vonatkozó feltételek alól, az illetményének megállapítása során a Kjt. 3. számú
melléklete szerint a középfokú vezetőre vonatkozó képzettségi osztályba kell besorolni. A
50
Javaslat átmeneti szabályként kimondja, hogy a kinevezett magasabb vezető illetményként
legalább a 2009. december 31-én irányadó illetményére jogosult, ha ez magasabb, mint a Kjt.
66/A. §-a és 3. számú melléklete alapján meghatározott összeg.
A Javaslat a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítása kapcsán
tartalmaz egy átmeneti rendelkezést, tekintettel arra, hogy a közbeszerzési eljárásokban
minden új szabály bevezetésére - az esélyegyenlőség, az egyenlő elbánás, a pártatlanság
közösségi jogi követelményéből következően is - csak a módosító jogszabály hatálybalépését
követően megkezdett közbeszerzési eljárásokban kerülhet sor.
Az 55. §-hoz
A Javaslat e szakasza a munkába járással összefüggő költségek megtérítésének
kormányrendeletben történő szabályozására vonatkozó felhatalmazásról szóló rendelkezést
módosítja az alkotmányossági követelményeknek megfelelően. E rendelet kibocsátása, és a
meglévő hatályon kívül helyezése, azaz a kérdés újraszabályozása indokolt, ám a
felhatalmazó rendelkezés nélkül annak kibocsátása nem lehetséges. [Ld. ezzel összefüggésben
a Javaslat 57. §-a (8) bekezdésének c)-d) és 57. §-a (9) bekezdésének b) pontját.]
Az 56. §-hoz
A Javaslat 56. §-ának (1) bekezdésének f) pontja hatályon kívül helyezi a Kjt. 30/C. § (1)
bekezdésének a) pontjában a pályázat lehetőségéről szóló tájékoztatásra vonatkozó
szövegrészt, ugyanis az állásfelajánlási rendszer keretében erre történő utalás felesleges,
hiszen a munkakörökre vonatkozóan egyébként is tájékoztatni kell a közalkalmazottat.
Nem jelent érdemi változtatást, csupán a terminológiai pontosság igénye teszi szükségessé a
Kjt. 23. § (3) bekezdésének módosítását [ld. a Javaslat 56. § (1) bekezdésének e) pontját,
valamint 57. § (1) bekezdésének g) pontját].
A Javaslat 56. § (1) bekezdésének j) pontja hatályon kívül helyezi a Kjt. 57. §-ának (2) és (4)
bekezdését [ezzel összefüggésben indokolt a Kjt. 58. §-ában található utalások hatályon kívül
helyezése is, ld. a Javaslat 56. §-ának (1) bekezdésének k) pontját, illetve 57. §-ának (1) bek.
q)-r) pontját].
A magasabb vezető megbízású közalkalmazottat megillető évi 10 munkanap, a vezető
megbízású közalkalmazottat megillető évi 5 munkanap pótszabadság eltörlését az
magyarázza, hogy e közalkalmazottak a munkakörük, illetve vezetői feladataik kettősségéből
adódóan a munkaköri feladataik mellett kötelesek ellátni vezető megbízásból eredő
feladataikat is, ily módon még kevésbé nélkülözhető jelenlétük. Ez utóbbi tényt tükrözi a
jelenlegi gyakorlat is: a pótszabadság a gyakorlati tapasztalatok szerint az esetek többségében
nem kerül kiadásra, mert a többletfeladatok ezt nem teszik lehetővé. Azt csak a
közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor lehet megváltani, amely egyfajta „plusz”
juttatásként viselkedik a gyakorlatban. A rendszert ilyen formában nem indokolt tehát
fenntartani.
A tudományos munkatársaknak és az ennél magasabb munkakörű tudományos
közalkalmazottnak járó évi 5 munkanap pótszabadság fenntartása azért nem indokolt, mert e
privilegizált pótszabadság nem magyarázható semmilyen az általánostól eltérő munkavégzési
feltételekkel és körülményekkel (ld. az ezzel összefüggő felhatalmazó rendelkezések hatályon
kívül helyezéséről az 56. § (1) bekezdésének m)-n) pontját).
51
A Javaslat 56. § (3) bekezdésének d) pontja a foglalkoztatás elősegítéséről és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 6. §-ának (4) bekezdése szerinti
felhatalmazó rendelkezést módosítja annak érdekében, hogy a magán-munkaközvetítői
tevékenységet folytatókkal szemben vagyoni biztosíték letétbe helyezésének kötelezettségét
továbbra is fenn lehessen tartani az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes államokba történő közvetítés esetén.
Az 57. §-hoz
Nem takar érdemi változtatást, csupán a terminológiai következetesség és pontosság követeli
meg a kinevezett vezető, illetve a megbízott vezető meghatározásának módosítását [ld.
Javaslat 57. § (1) bekezdésének e) pontját]. A Javaslat szerint kinevezett vezetőnek minősül
az, aki a magasabb vezetői, illetve vezetői feladat ellátását önálló munkakörre szóló
kinevezéssel látja el, míg a megbízott vezető az, aki magasabb vezető, illetve vezető
beosztásra szóló megbízással rendelkezik. A Javaslat 57. § (1) bekezdésének a)-c) és részben
g)	pontja, m)-n) és részben t) pontja, 57. § (4)-(5) bekezdése ezzel összhangban pontosítja a
Kjt. megfelelő rendelkezéseit. Terminológiai pontosítást tartalmaz a Javaslat 57. § (1)
bekezdésének s) pontja is.
A Javaslat 57. § (1) bekezdésének f) pontja módosítja a vezető megbízás visszavonása esetén
az indokolás követelhetőségét egy ésszerű, objektív határidőhöz köti [Kjt. 23. § (4) bek.]. A
Javaslat értelmében a vezető megbízás visszavonásától számított hat hónapon túl az indokolás
kérésének nincs helye. Annak érdekében ugyanis, hogy indokolatlanul hosszú ideig ne álljon
fel a jogilag bizonytalan helyzet, szükség van e határidő meghatározására. A határidő
jogvesztő jellegű. A Kjt. 23. §-ának (5) bekezdésében indokolt a jogalkalmazói tapasztalatok
alapján a lemondási idő beiktatása. A vezetők esetében amennyiben a lemondás azonnal
hatályosul, a munkáltatónak nincsen elegendő ideje, hogy a megüresedett státuszt betöltesse
(elegendő itt a pályázat kiírásának szükségességére gondolni), ez a munkáltató működésében
jelentős problémákat indukálhat. Összhangban a lemondási időre vonatkozó
rendelkezésekkel, a lemondási időt a Javaslat 2 hónapban határozza meg [ld. Javaslat 57. § (1)
bekezdésének g) pontja].
A Javaslat a Kjt. 24. § (2) bekezdésének a) pontjába átemeli a Kjt. 38. §-ának (1)
bekezdésében található azon rendelkezéseket, amelyeket az Mt. Harmadik részének, III.
fejezetéből nem [Mt. 85/A. §-ának (5) és (6) bek.] lehet alkalmazni a közalkalmazotti
jogviszony tekintetében. E megoldás nem jelent tehát érdemi változást. A Javaslat kifejezetten
kizárja a határozott időre létesített jogviszony időbeli korlátját meghatározó Mt. rendelkezés
alkalmazását [Mt. 79. § (5) bek.] tekintettel arra, hogy a Kjt. egyéb módon, objektív okokhoz
köti a határozott idő meghatározását (helyettesítés céljából vagy meghatározott munka
elvégzésére, illetve feladat ellátására lehet határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt
kikötni). Ezen túlmenően egyértelműen kizárja az Mt. vezető állású munkavállalóra
vonatkozó eltérő rendelkezésekről szóló fejezetét (Harmadik rész, X. fejezet). Az itt
szabályozott kérdéseket ugyanis a Kjt. egyéb rendelkezései érintik, ezért indokolt e fejezetet
kifejezetten kizárni [ld. Javaslat 57. § (1) bekezdésének h) pontját].
A Javaslat 57. § (1) bekezdésének i) pontja utal a munkavédelmi képviselő tekintetében a
munkavédelemről szóló törvény 76. §-ának (3) bekezdésére.
A Javaslat módosítja a Kjt. 37. §-ának (9) bekezdését, ugyanis nem csupán az indokolt,
hogy a közalkalmazott akkor legyen jogosult a végkielégítés összegének felére, ha az
52
áthelyezéséhez nem járult hozzá, hanem az is, ha a felajánlott megfelelő munkakör
elfogadásáról egyáltalán nem is nyilatkozott. A jogalkotó eredeti célja ezen eset
szabályozására is irányult, ugyanakkor a gyakorlatban kétségessé vált a rendelkezés
értelmezése, mivel a törvény pusztán nyelvtani interpretációjából ezen megoldásra nem
lehetett egyértelműen következetni.
A Javaslat 57. § (1) bekezdésének k) pontja a jogalkalmazásban felmerült problémát
orvosol. A Kjt. 43/A. § (1) bekezdése a tapasztalatok szerint számos jogalkalmazási
problémát okozott, ugyanis a szóban forgó jogszabályhely önmagában olvasva könnyen úgy
értelmezhető, hogy az felülírja a Kjt. általános szabályai szerinti összeférhetetlenségi
szabályokat. Bár a jogalkotói cél nyomon követése alapján tudható, hogy a kérdéses
rendelkezés valójában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
végrehajtásáról a helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes
költségvetési intézményeknél tárgyú 77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szabályozási területére
(„gazdasági-műszaki szolgáltató, teleknyilvántartó és műszaki informatikai, település- és
intézményellátó, település-üzemeltetési és gondnoki, a piacfelügyeleti tevékenységet végző, a
családi rendezvényeket lebonyolító, kábeltelevíziót üzemeltető, valamint - ha jogszabály
másként nem rendelkezik - egyéb szolgáltató tevékenységet végző költségvetési szervekben
foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára”) vonatkozik, erre a törvényben az „egyes”
jelzőn kívül semmi nem utal. Erre tekintettel a Javaslat kiegészíti a Kjt. 43/A. §-ának (1)
bekezdését a „jogszabály szerinti” kitétellel.
A Javaslat 57. §-a (1) bekezdésének l) pontja a Kjt. 44. §-ának (1) bekezdésében az
összeférhetetlenséggel összefüggő előzetes bejelentést és a jogviszony létesítésének
megtiltását - összhangban a Javaslat 11. §-ával - írásbeliséghez köti.
A Javaslat 57. §-a (1) bekezdésének o) pontja a Kjt. 52. §-ának (1) bekezdését módosítja, s
előírja, hogy az elbocsátás fegyelmi büntetés mellett a magasabb vezető, illetve vezető
beosztás fegyelmi hatályú visszavonása esetében sincs a fegyelmi büntetésről szóló határozat
ellen benyújtott keresetnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya - tekintettel arra, hogy
e két fegyelmi büntetés ebből a szempontból lényegében hasonlóan viselkedik, ezért
indokolatlan csupán az elbocsátásnál kivételt tenni.
A Javaslat 57. §-a (1) bekezdésének t) pontja módosítja a Kjt. 77/A. § (1) bekezdésében a
prémiumfeladat kitűzésére vonatkozó időbeli korlátok egy részét, hogy ezáltal lehetővé váljék
a prémiumfeladat rugalmasabb időbeli keretek között történő kitűzése - figyelemmel a
projektekkel kapcsolatos feladatokra is.
A Javaslat 57. §-a (1) bekezdésének u) és v) pontja - a jogalkalmazásban felmerült
nehézségek orvoslása érdekében - pontosítja a Kjt. 77/A. §-ának (3) bekezdésében és 77/B. §-
ának (2) bekezdésében a „tárgyévi illetmény” kifejezést (ld. még a Javaslat 14. §-át).
A Javaslat 57. § (1) bekezdésének w) pontja kizárja az Mt. 143/A. §-ának alkalmazását is a
Kjt. tekintetében - figyelemmel arra, hogy az Mt. ugyanezen jogintézmény 143. §-át eleve
kizárta a törvény.
A Javaslat 57. § (6) bekezdésének a) pontja a jogalkalmazásban felmerült jogértelmezési
nehézségek eloszlatása érdekében módosítja az Mt. 122. §-át, s egyértelművé teszi, hogy
legalább húsz perc, legfeljebb egy óra munkaközi szünetet kell biztosítani, melyből legalább
húsz percet egybefüggően kell kiadni.
53
A Javaslat 57. § (6) bekezdésének b) pontja az Mt. 193/P. §-ának (1) bekezdését módosítja
figyelemmel arra, hogy a 67/2009. (VI. 19.) AB határozat alkotmányellenessé nyilvánította az
Mt. 193/N. § (1) bekezdésének második mondatát, s azt 2009. október 31. napjával
megsemmisítette. A megsemmisítés következtében az Mt. 193/N. §-ának (1) bekezdése a
következő szöveggel maradt hatályban: „Kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás
időtartama alatt a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - a kölcsönvevő, egyébként a
kölcsönbeadó adja ki. Az időpontot a kölcsönvevő csak rendkívül indokolt esetben
változtathatja meg, és a munkavállalónak az ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve
költségeit köteles megtéríteni.” Mivel az Mt. 193/P. §-ának (1) bekezdése eleddig kizárta az
Mt. 134. § (5) bekezdése alkalmazását, 2009. október 31-ét követően az Mt. nem tartalmaz
kifejezett szabályt a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak tekintetében a rendes
szabadság munkáltató által történő kiadásának előzetes közlésére vonatkozóan. Ily módon a
munkáltató számára csak az általános együttműködési kötelezettség és a rendeltetésszerű
joggyakorlás általános követelménye szabna korlátot a rendes szabadás kiadása tekintetében,
illetve a felek megállapodása lenne irányadó, hiszen a 193/P. § (1) bekezdésének kizáró
szabálya folytán az Mt. általános szabálya - vagyis az egy hónapos előzetes tájékoztatási
kötelezettség - nem érvényesülhet. Ezt a problémát orvosolja a módosítás: a munkaerő-
kölcsönzés esetében is az általános egy hónapos közlésre vonatkozó szabály érvényesül, azaz
a rendes szabadság kiadása időpontját a rendes szabadság kezdete előtt legkésőbb egy
hónappal kell közölnie a munkáltatónak.
A Javaslat 57. § (6) bekezdésének c) pontja az Mt. egy téves utalását javítja ki, tekintettel
arra, hogy az Mt. 202. § (1) bekezdésének nincsenf) pontja
A Javaslat 57. § (8) bekezdésének a) pontja orvosolja az előadó-művészeti szervezetek
támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény egyik
aggályos rendelkezését, amely a közösségi joggal ellentétesen ír elő hat havi munkaidőkeretet.
A Javaslat 57. § (8) bekezdésének b) pontja a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti
munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően
munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról
szóló 2004. évi CXXIII. törvény 15. § (1) bekezdésének módosításával lehetővé teszi (de nem
kötelezővé), hogy az ösztöndíjas jogviszonyban állók számára is lehessen különböző jóléti,
illetve szociális juttatásokat (pl. étkezési jegy) biztosítani. A Javaslat esetükben is alkalmazni
rendeli az Mt. 165. §-át.
A Javaslat 57. § (10) bekezdése felhatalmazást ad a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
törvény 94. §-a (3) bekezdésének l) pontja szerinti igazgatótanács munkáltatói
jogosítványainak meghatározására. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 33. §-
ának (9) bekezdése értelmében az igazgatótanács - jogszabályban meghatározottak szerint -
részt vesz a munkáltatói jogkör gyakorlásában. A részvétel konkrétan munkáltatói jogok és
kötelezettségek gyakorlását és teljesítését (vagyis a munkáltatói jogkör gyakorlását) jelenti,
erre azonban szükséges felhatalmazást adni.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci
szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról
szóló 2009. évi LVI. törvény 142. §-a módosította a Met. 6. § (2) bekezdését azzal, hogy az
„az azonnali” szövegrész helyébe a „munkavédelmi okból fellebbezésre tekintet nélküli”
54
szöveg került. A módosítás ilyen tartalmú megváltoztatása a munkaügyi ellenőrzés fogalom-
és szabályrendszerében értelmezhetetlen, ezért szükséges a szöveg módosítása („munkaügyi
okból” fellebbezésre tekintet nélkülire) [ld. a Javaslat 57. § (11) bekezdésének a) pontját].
A Javaslat 57. § (11) bekezdésének b) pontja módosítja a Met. 7. § (2) bekezdés c) pontját,
amely a Met. 7. § (1) bekezdés b) pontjával összhangban rögzíti a több munkavállalót
érintően alkalmazható bírságeseteket, de a (2) bekezdés c) pont szövege nem emelte át az (1)
bekezdés b) pontjából a 3. § (1) bekezdés q) pont szerinti jogsértés bírságesetét.
A Javaslat 57. § (12) bekezdése az Mvt. 88. §-a (4) bekezdése d) pontjának dd) alpontját
módosítja, s ezzel az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó
minimális munkavédelmi követelmények részletes szabályainak rendeletben történő
meghatározására ad - az egészségügyért felelős miniszter egyetértése esetén - felhatalmazást
a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter részére.
Az 58. §-hoz
A Javaslat e szakasza tartalmazza a jogharmonizációs záradékot.
55