﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/11026. számú
törvényjavaslat
a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő
törvénymódosításokról
Előadó: Dr. Draskovics Tibor
igazságügyi és rendészeti miniszter
Budapest, 2009. október
2009. évi ... törvény
a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról
Az Országgyűlés
kinyilvánítva elkötelezettségét a demokratikus jogállam értékei, a közélet
tisztasága és a közérdek következetes érvényre juttatása iránt;
megerősítve - ezen értékek megvalósítása érdekében - a korrupció elleni
küzdelem fontosságát;
tekintettel a Magyar Köztársaságnak a korrupció elleni fellépéssel
összefüggésben vállalt nemzetközi kötelezettségeire és a nemzetközi szervezetek által
megfogalmazott ajánlásokra;
kinyilvánítva elkötelezettségét a foglalkoztatottak védelmére a közérdeksérelem
veszélyét vagy megvalósulását feltáró bejelentések miatt a magánszférában és a
közszférában egyaránt;
a korrupció elleni küzdelem átfogó stratégiája részeként;
a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
ELJÁRÁS A TISZTESSÉGES ELJÁRÁS KÖVETELMÉNYÉNEK MEGSÉRTÉSE
ESETÉN
Az eljárás alapja
1.	§
(1)	A tisztességes eljárás követelménye alapján az eljáró személy, illetve döntéshozó
testület a jogszabályban meghatározott eljárása során előítélet-mentesen és elfogulatlanul, a
mérlegelési jog gyakorlása során az eljárás résztvevőinek jogos érdekeit, ésszerűen
méltányolható körülményeit is szem előtt tartva, az előírt határidőn belül köteles eljárni.
(2)	Ezt a törvényt kell alkalmazni a tisztességes eljárás követelményének
a)	a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény hatálya alá
tartozó támogatások odaítélésére és felhasználásának ellenőrzésére irányuló eljárás,
b)	a közigazgatási szerv vagy közigazgatási hatósági hatáskör gyakorlására jogszabály
alapján jogosult hatóság eljárása, valamint
c)	a közbeszerzési eljárás
során történt megsértésének kivizsgálására.
(3)	E törvény alkalmazásában:
a)	foglalkoztatási jogviszony: a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a
közalkalmazotti jogviszony, a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak
szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a fegyveres szervek és a Magyar
Honvédség hivatásos, illetve szerződéses állományú tagjának szolgálati jogviszonya és a
bedolgozói jogviszony, valamint a felek között legalább egy éve fennálló megbízási
2
jogviszony, ha a felek a szerződésben a felmondási jog korlátozásában állapodtak meg és az
érintett személy bevétele ezen időszak alatt kizárólag e megrendelőtől származik;
b)	munkavállaló: az a) pontban foglaltak szerinti jogviszonyban álló természetes
személy;
c)	munkáltató: a b) pont szerinti munkavállalót az a) pont szerinti jogviszonyban
foglalkoztató természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság;
d)	a jövedelmi viszonyok jelentős megromlása: ha a bejelentő munkavállaló a
foglalkoztatási jogviszonyából származó jövedelemből már nem részesül, vagy a munkáltató
intézkedése folytán a munkabére csökken;
e)	jelentős előny: a 25 millió forintot meghaladó mértékű előny, ide értve azt az esetet
is, ha ugyanazon személlyel, szervvel szemben tett több cselekményre vonatkozó
bejelentésben vagy bejelentésekben valószínűsített érték együttesen meghaladja ezt az
összeget.
2. §
(1)	E törvény alkalmazásában a tisztességes eljárás követelményének sérelmét jelenti
annak a személynek, döntéshozó testületnek vagy hatóságnak a magatartása, tevékenysége,
aki, illetve amely feladatának ellátása, hatáskörének gyakorlása során
a)	a teljes körű tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, ide értve a közérdekű
adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatok közzétételére vonatkozó törvényi
kötelezettségeket is,
b)	a mérlegelési vagy méltányossági jogkörével visszaél,
c)	az ügyfél vagy más jogát vagy jogos érdekét a közérdek vagy az ellenérdekű
ügyfél jogának vagy jogos érdekének védelméhez szükséges mértéket meghaladóan
korlátozza,
d)	hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, vagy az egyenlő bánásmód követelményét
másként megsérti, vagy
e)	eljárási cselekményt jogszabálysértően végez vagy mulaszt el,
ha ez a magatartás egyidejűleg az ügyfél vagy harmadik személy javára olyan előny szerzését
célozza vagy eredményezi, amelyhez e magatartás hiányában nem juthatott volna, ide értve
azt is, ha az ügyfél vagy harmadik személy e magatartással másnak okozott hátrány miatt
kerül előnyös helyzetbe.
(2)	Előnyön bármely dolgot, vagyoni értékű jogot, követelést, kedvezményt is érteni
kell, függetlenül attól, hogy a számvitelről szóló törvény szerint nyilvántartásba vették-e,
úgyszintén azt is, ha az előny élvezője valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő
kötelezettség, vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól
mentesül.
(3)	A tisztességes eljárás követelményének sérelme megvalósul azzal is, ha az (1)
bekezdésben foglalt magatartásra azért kerülhetett sor, mert az arra köteles személy nem tett
eleget felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének, illetőleg ha az arra köteles személy azért
nem tudott eleget tenni a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének, mert e kötelezettséget
a szervezeten belül nem, vagy nem pontosan határozták meg.
3
A tisztességes eljárás követelménye megsértésének vizsgálatára irányuló eljárás
3.	§
A tisztességes eljárás követelménye megsértésének vizsgálatára irányuló eljárás (a
továbbiakban: vizsgálati eljárás) során - ha e törvény másként nem rendelkezik - a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénynek
a)	az eljárási alapelvekre, a nyelvhasználatra, az ügyfélre, a jogutódlásra, az
adatkezelésre, a joghatóságra és a hatáskörre, a kapcsolattartás általános szabályaira,
b)	az elsőfokú eljárásban
ba)	az eljárás megindítására
bb)	az ideiglenes biztosítási intézkedésre, az ügyintézési határidőre,
bc)	a jegyzőkönyvre és a hivatalos feljegyzésre,
bd)	az adatok zárt kezelésére,
be)	a képviseletre,
bf)	a kizárásra,
bg)	az idézésre és az értesítésre,
bh)	a tényállás tisztázására,
bi)	az ügyfél nyilatkozatára és az adatszolgáltatási kötelezettségre,
bj) az iratra,
bk) a tanúzásra,
bl) a szemlére,
bm) a szakértőre,
bn) a tolmácsra
bo) az eljárás akadályozásának következményeire,
bp) a tárgyalásra,
bq) a határidő számítására,
br) az igazolási kérelemre,
bs) az eljárás irataiba való betekintésre és a bizonyítékok ismertetésére,
c)	a vizsgálati eljárás körében a hatósági ellenőrzésre,
d)	a hatóság döntéseire,
e)	a jogorvoslatra és a döntés-felülvizsgálatra, valamint
f)	a végrehajtásra, az eljárási költségre és annak viselésére
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy újrafelvételnek nincs helye.
Hatáskör és illetékesség
4.	§
A vizsgálati eljárásban hatóságként a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok
ellátására külön törvényben kijelölt szerv (a továbbiakban: Hivatal) - az ország egész
területére kiterjedő illetékességgel - jár el.
A vizsgálati eljárás megindítása
5.	§
4
(1)	A vizsgálati eljárás hivatalból indul. A vizsgálati eljárásban a Hivatal eljárhat
minden olyan ügyben, amelyben rendelkezésére álló tények és adatok értékelése alapján a
tisztességes eljárás követelményének sérelmét valószínűsíti.
(2)	A vizsgálati eljárás a Hivatalnak a tisztességes eljárás követelményének
megsértéséről való tudomásszerzésétől számított egy éven belül, de legkésőbb a jogsértés
bekövetkezését követő öt éven belül indítható meg. Ha a tisztességes eljárás követelményét
sértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a
tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely
helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez
a helyzet vagy állapot fennáll. Az e bekezdés szerinti határidőkbe a vizsgált cselekmény miatt
indult büntetőeljárás időtartama nem számít bele.
(3)	A Hivatal folyamatosan figyelemmel kíséri a sajtó és a tömegtájékoztatás
közleményeit, valamint az Állami Számvevőszék jelentéseit, és ha a hatáskörét érintő
körülményre utaló adatot észlel, a (3)-(6) bekezdés szerint jár el.
(4)	A Hivatal a tudomására jutott tények, adatok értékelése alapján, a tisztességes
eljárás követelményét sértő magatartással biztosított vagy lehetővé tett előny feltételezett
mértékét is mérlegelve dönti el, hogy a vizsgálati eljárást megindítja, vagy azt mellőzi. Ha az
előny jelentős mértékű, a Hivatal a vizsgálati eljárást megindítja.
(5)	Ha a Hivatal bejelentés alapján jár el, a vizsgálati eljárás megindításáról a
bejelentéstől számított nyolc munkanapon belül dönt. Ha a tudomására jutott tények, adatok
alapján az elért, vagy elérni kívánt előny jelentős mértéke valószínűsíthető, de a rendelkezésre
álló tények és adatok alapján a vizsgálati eljárás megindításának szükségességéről más okból
nem lehet egyértelműen állást foglalni, a Hivatal elnöke intézkedik az eljárás megindításáról
szóló döntéshez szükséges adatok további tizenöt munkanapon belüli beszerzéséről.
(6)	A Hivatal nem indít vizsgálati eljárást, ha
a)	a bejelentés nyilvánvalóan alaptalan,
b)	a bejelentésben foglalt ügyben már döntést hozott, és a bejelentés a korábbi
eljárásban még nem értékelt tényt nem tartalmaz,
c)	a tisztességes eljárás követelményének sérelme nem valószínűsíthető.
(7)	A Hivatal mellőzheti az olyan bejelentés vizsgálatát, amelynek bejelentője
ismeretlen, kivéve, ha a bejelentés a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás
megvalósítására bizonyítékot tartalmaz.
(8)	A vizsgálati eljárás a Hivatal erre vonatkozó döntésével indul meg. A vizsgálati
eljárás megindításáról a bejelentőt is értesíteni kell.
Más eljárás kezdeményezése, feljelentés
6.	§
(1)	Ha a Hivatal folyamatban lévő közigazgatási hatósági eljárásban vizsgálati eljárást
indított, az e törvényben meghatározott feladatköre alapján a közigazgatási hatósági
eljárásban ügyfélként részt vesz.
5
(2)	Ha a tudomására jutott tények, adatok, bizonyítékok értékelése alapján, vagy a
vizsgálati eljárás során olyan magatartást tár fel, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe
tartozik, a Hivatal a hatáskörrel rendelkező illetékes szervnél eljárást kezdeményez. Az élet,
egészség, testi épség közvetlen veszélyeztetésére utaló adat esetén a kezdeményezést
haladéktalanul meg kell tenni.
(3)	A Hivatal kezdeményezi a tisztességes eljárás követelményét megsértő személy,
valamint a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének, illetőleg az ilyen kötelezettség
pontos meghatározására vonatkozó kötelezettségének eleget nem tévő személy felelősségre
vonását az arra hatáskörrel rendelkező illetékes szervnél.
(4)	A hatáskörrel rendelkező illetékes szerv az eljárást köteles lefolytatni és annak
eredményéről a Hivatalt tájékoztatni. Fegyelmi vétségre utaló körülmény észlelése esetén a
Hivatal fegyelmi eljárást kezdeményez a fegyelmi jogkör gyakorlójánál, aki köteles a
fegyelmi eljárást megindítani és annak eredményéről a Hivatalt tájékoztatni. A fegyelmi
eljárás lefolytatásának és a jogkövetkezmény megállapításának nem akadálya, ha a
kötelezettségszegéstől három év már eltelt, feltéve, hogy öt év még nem telt el.
(5)	Bűncselekmény gyanújára utaló adatról való tudomásszerzés esetén a Hivatal
haladéktalanul feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező, illetékes nyomozó hatóságnál, vagy
az ügyésznél, és köteles elősegíteni a büntetőeljárás sikerét.
(6)	Ha a Hivatal által is vizsgált cselekmény miatt az ügyész vádat emelt, e
cselekmény tekintetében a Hivatal a vizsgálati eljárását felfüggeszti a büntetőeljárás jogerős
befejezéséig. A Hivatal a bíróságnak az e cselekmény miatt hozott jogerős határozatában
megállapított tényálláshoz kötve van.
(7)	Más szerv eljárásának kezdeményezése nem akadálya annak, hogy a tisztességes
eljárás követelményének sérelme miatt a Hivatal maga is eljárjon, kivéve a (4) és (5)
bekezdésben foglalt esetet.
(8)	A Hivatal a (2) bekezdés szerinti eljárás kezdeményezéséről, a feljelentés
megtételéről, valamint a vizsgálati eljárása felfüggesztéséről a bejelentőt értesíti.
7.	§
(1)	A Hivatal - ha a döntést bíróság nem vizsgálta felül - a döntést hozó szerv
felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményezhet azon jogorvoslattal meg nem
támadható, az 1. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti eljárásban hozott érdemi döntéssel
szemben, amelynek tárgyában vizsgálati eljárást folytat.
(2)	A felügyeleti eljárás során a felügyeleti szerv a benyújtástól számított huszonkét
munkanapon belül, a testületi formában működő felügyeleti szerv a legközelebbi ülésén
határoz, és határozatát a meghozatalától számított nyolc munkanapon belül a Hivatallal
köteles közölni.
(3)	Ha a felügyeleti szerv az (1) bekezdésben meghatározott kezdeményezéssel nem
ért egyet, illetve azt határidőben nem folytatja le, a Hivatal az erről szóló határozat
kézbesítésétől, illetve a (2) bekezdésben meghatározott határidő elteltétől számított harminc
6
napon belül a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok
szerint kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott kezdeményezésben a Hivatal - a tudomására
jutástól számított 30 napon belül, de legkésőbb a határozat jogerőre emelkedésétől számított
180 napon belül - a határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja.
(5)	Ha a szervnek az érintett tevékenységi körben felügyeleti szerve nincs, a Hivatal a
tudomására jutástól számított harminc napon belül a közigazgatási határozatok bírósági
felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A
Hivatal a keresetlevélben - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 180 napon belül - a
határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja.
Az ügyfél és a bejelentő
8.	§
(1)	A vizsgálati eljárásban az ügyféli jogállás külön vizsgálata nélkül ügyfélnek
minősül az, akivel szemben a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás miatt indult
meg a vizsgálati eljárás, illetve akinek ügyében a tisztességes eljárás követelményének a
sérelme megvalósult.
(2)	A Hivatal a bejelentő személyére vonatkozó adatokat köteles titokban tartani.
Azokat csak akkor teheti más számára megismerhetővé, ha ehhez a bejelentő kifejezetten
hozzájárult.
9.	§
(1)	Ha a hivatalból indult vizsgálati eljárás során vagy azt megelőzően a jogi személy
ügyfél jogutódlással megszűnik, jogutódját az eljárásba akkor kell bevonni, ha az eljárás
adatai alapján a jogutódlás folytán a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásból
fakadóan előnyösebb helyzetbe került.
(2)	Ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a hivatalból indult
eljárásban vizsgált magatartásnak más személy vagy szervezet is részese volt, a vizsgáló az
érintett személyt vagy szervezetet az eljárásba ügyfélként bevonja.
A tényállás tisztázása
10.	§
(1)	A Hivatal a vizsgálati eljárása során annak megállapítására, hogy vannak-e
bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, adatszerzést végezhet, felvilágosítást kérhet,
bárkitől okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását kérheti. Az adatszolgáltatás nem
tagadható meg akkor sem, ha az adat üzleti titoknak, banktitoknak, értékpapírtitoknak,
pénztártitoknak, biztosítási titoknak minősül. A vizsgálati eljárás szempontjából lényeges
államtitkot és szolgálati titkot a Hivatal az e törvényben szabályozott vizsgálati eljárásában
megismerheti. A vizsgáló és a Hivatal elnöke által megismert titok megtartására az
államtitkokról és a szolgálati titokról szóló törvényi rendelkezések irányadók.
7
(2)	A Hivatal felhívására az ügyfél köteles közölni a tényállás tisztázásához szükséges
adatokat, ideértve a természetes személyazonosító adatait. Az ügyfél nem köteles a saját, vagy
a vizsgálat tárgyát képező eljárásra vonatkozó törvény szerinti hozzátartozója jogsértését
beismerő nyilatkozatot tenni.
(3)	A Hivatal - az érintett hozzájárulása vagy kifejezett kérelme hiányában, a
különleges adatok kivételével - a vizsgált magatartással összefüggésben jogosult kezelni az
ügyfél és az eljárás más résztvevőjének természetes személyazonosító adatait és a vizsgálati
eljárás e törvényben meghatározott céljával kapcsolatos törvényben meghatározott
feltételeknek megfelelően megismert személyes adatait, amelyek felhasználása az eljárás
eredményes lefolytatásához szükségesek. Ha a bizonyítási eszköz az eljárás e törvényben
meghatározott céljával össze nem függő személyes adatot is tartalmaz, és az adatok
elkülönítése a bizonyítási eszköz bizonyító erejének sérelme nélkül nem lehetséges, a Hivatal
az ilyen adatot haladéktalanul felismerhetetlenné teszi.
(4)	A Hivatal az ügyfél és az eljárás más résztvevőjének a (3) és a (4) bekezdésben
megjelölt személyes adatait a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartás bizonyítása
céljából kezelheti. Az adatkezelés határideje az eljárás jogerős befejezésétől számított két év;
ha a Hivatal döntése ellen jogorvoslati eljárás indult, e határidőt a bíróság jogerős
határozatának jogerőre emelkedésétől kell számítani.
(6)	A vizsgálati eljárásban lefolytatott szemle során a szemlét végző személy eljárási
jogosultságát az e célból kiállított megbízólevéllel igazolja.
(7)	Ha a szemlét végző személy a lefoglalt iratot vagy adathordozót - a használat és az
elidegenítést jogának megtiltásával - a birtokosának őrizetében hagyja, az iratokat vagy az
adathordozót megőrzésre alkalmas módon vagy külön helyiségben lezárja és lepecsételi.
(8)	Az ügyvéd és a közjegyző kivételével a tanú meghallgatható az ügyfélnek a
vizsgálati eljárás szempontjából jelentős védett adatának minősülő tényről akkor is, ha nem
kapott felmentést a titoktartás alól.
(9)	Az eljárás lefolytatására kijelölt személy az eljárását kizáró okként köteles
bejelenteni a Hivatal elnökének, ha olyan ügyben jelölték ki az eljárásra, amelyben saját maga
vagy közeli hozzátartozója az ügyben érintett gazdasági társaságban tulajdoni részesedéssel
rendelkezik; gazdasági társaság, alapítvány, társadalmi szervezet, egyház vagy szakszervezet,
illetve ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező olyan szervezeti egysége, amelyben vezető
tisztségviselő, az alapítvány kezelő szervének, szervezetének tagja, tisztségviselője, a
társadalmi szervezet, az egyház vagy a szakszervezet ügyintéző vagy képviseleti szervének
tagja.
Az eljárási bírság
11.	§
(1)	A vizsgálati eljárásban kiszabott eljárási bírság legkisebb összege természetes
személy esetében ötvenezer forint, legmagasabb összege ötszázezer forint, jogi személy vagy
jogi személyiség nélküli szervezet esetében a bírság legkisebb összege százezer forint,
legmagasabb összege ötmillió forint.
8
(2)	Ha a megbírságolt a bírság alapjául szolgáló magatartással felhagy, a Hivatal a
bírságot elengedheti vagy mérsékelheti.
A vizsgáló jelentése
12.	§
(1)	A vizsgálati eljárásban a tényállás tisztázását követően az eljárást lefolytató
személy (a továbbiakban: vizsgáló) jelentést készít, amelyet a Hivatal elnöke elé terjeszt.
(2)	A jelentés tartalmazza a következő adatokat:
a)	a vizsgálati eljárás tárgyának megjelölését,
b)	a megállapított tényállást és az azt alátámasztó bizonyítékokat,
c)	a vizsgáló indítványát
ca)	a vizsgálati eljárás további eljárási cselekményeire, illetve - szükség esetén
-	az ideiglenes intézkedés elrendelésére, más szerv, hatóság eljárásának
kezdeményezésére, feljelentés tételére,
cb)	a tisztességes eljárás megsértésének megállapítására vagy ennek
mellőzésére,
cc)	az alkalmazandó jogkövetkezmény típusára és mértékére.
(3)	A vizsgáló a jelentésben javaslatot tehet az eljárás megszüntetésére és annak
határozattal való megállapítására is, hogy a vizsgálati eljárás eredményeként a vizsgálati
eljárás elrendelésére okot adó körülmények nem állnak fenn, vagy a vizsgálati eljárás során
beszerzett bizonyítékok alapján nem állapítható meg a tisztességes eljárás követelményének a
megsértése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.
A Hivatal döntései
13.	§
(1)	A Hivatal elnöke a vizsgálati eljárás során feltárt tényállás és a bizonyítékok
mérlegelése alapján
a)	ha a vizsgált magatartás, tevékenység a 2. §-ban meghatározott valamely tényállást
megvalósította, e tényt határozatában megállapítja, és
aa)	elrendeli a tisztességes eljárás követelményeit sértő állapot megszüntetését,
ab)	megtiltja a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartás további folytatását,
továbbá
ac)	az e törvényben meghatározott joghátrányokat alkalmazza;
b)	az eljárást megszünteti és a határozatában megállapítja, hogy a vizsgálati eljárás
elrendelésére okot adó feltételezett körülmények nem állnak fenn, vagy a vizsgálati eljárás
során beszerzett bizonyítékok alapján nem állapítható meg a tisztességes eljárás
követelményeinek megsértése, és a vizsgálati eljárás folytatásától sem várható eredmény,
vagy
c)	végzésben úgy rendelkezhet, hogy az iratokat a vizsgálónak visszaadja, ha
megállapítja, hogy a tényállás teljes körű tisztázásához további vizsgálatra van szükség,
9
illetve a vizsgálati eljárás kiterjesztése, vagy új ügyfél eljárásba vonása indokolt, ebben az
esetben legfeljebb 44 munkanapos határidőt állapíthat meg a vizsgáló részére.
(2)	A döntést a bejelentővel is közölni kell.
14. §
(1)	A tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásból elért vagy elérni kívánt
előnyt az állam javára meg kell fizetnie annak a személynek vagy szervezetnek, akinek a
javára a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás előny szerzését célozta vagy
eredményezte, feltéve, hogy e személy, vagy e szervezet vezetője, alkalmazottja vagy tagja e
magatartásról és az ebből származó vagy várható előnyről tudott, illetve erről e személyek
bármelyikének kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna.
(2)	A Hivatal az (1) bekezdés szerinti kötelezettet a tisztességes eljárás követelményét
sértő magatartásból elért vagy elérni kívánt előny visszafizetéséről határozatban rendelkezik,
és a kötelezettet közérdekvédelmi bírsággal sújtja. A közérdekvédelmi bírság mértéke
a)	az előny összegének felétől - ha az elért vagy elérni kívánt előny 25 millió forintot
nem haladja meg - az elért vagy elérni kívánt előny összegéig,
b)	az előny összegének felétől - ha az elért vagy elérni kívánt előny 25 millió forintot
meghaladja -, az elért vagy elérni kívánt előny kétszereséig
terjedhet.
(3)	A közérdekvédelmi bírság összegét az eset összes lényeges körülményeire - a
tisztességes eljárás követelményének megsértésével biztosított vagy biztosítani kívánt előny
tényére vagy mértékére, a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás ismételt
tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A bírság összegét emelő tényezőként kell
értékelni, ha a magatartás a környezet, az élelmiszerbiztonság, a közegészségügyi ellátás
veszélyeztetését, vagy a fogyasztók, üzletfelek érdekeinek sérelmét is okozta.
(4)	Az előny mértékének meghatározásához az elért jövedelmet, vagy
vagyonnövekedést kell figyelembe venni. Az elérni kívánt jövedelem esetében becslés útján
az előnyt olyan mértékben kell megállapítani, mintha a szervezet jövedelem- vagy
vagyonnövekedést ért volna el.
(5)	A Hivatal a pert indít azzal a felügyeletre vagy ellenőrzésre kötelezett személlyel
szemben, aki a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásról és az ebből származó
vagy várható előnyről tudott, vagy kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna.
(6)	Ha a bíróság megállapítja, hogy a felügyeletre vagy ellenőrzésre kötelezett személy
a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásról és az ebből származó vagy várható
előnyről tudott, vagy kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna, az alperesnek
legalább egy évre, de legfeljebb három évre megtiltja a vezető tisztségviselő foglalkozás
gyakorlását.
(7)	A Hivatal, ha a felügyeletre vagy ellenőrzésre kötelezett személy a tisztességes
eljárás követelményét sértő magatartásról és az ebből származó vagy várható előnyről tudott,
köteles a vezető tisztségviselő foglalkozás gyakorlásának megtiltása iránt ideiglenes
intézkedés iránti kérelmet benyújtani a bírósághoz. A bíróság az ideiglenes intézkedés iránti
10
kérelemről 30 napon belül dönt, a határidő elmulasztása esetén az ideiglenes intézkedés iránti
kérelmet elutasítottnak kell tekinteni. Ebben az esetben a Hivatal fellebbezhet a Pp. 156. § (6)
bekezdés alapján.
(8)	Az (5) bekezdés szerinti peres eljárásban
a)	az ítélőtábla székhelye szerinti megyei bíróság - az ítélőtábla illetékességi területén
-	jár el,
b)	a bíróság soron kívül jár el.
Bírság az alaptalan bejelentés esetén
15.	§
(1)	Ha a Hivatal a vizsgálati eljárása során kétséget kizáróan megállapítja, hogy a
bejelentés alaptalan, és erről a bejelentő tudott, vagy a tőle elvárható körültekintés alapján
tudnia kellett volna (a továbbiakban: rosszhiszemű bejelentő), a bejelentő természetes
személyt legalább tízezer, legfeljebb százötvenezer forint, a bejelentő szervezetet legalább
százezer, legfeljebb ötszázezer forint összegű rendbírsággal sújthatja.
(2)	A Hivatal a bejelentőt a bejelentés megtételekor tájékoztatja az alaptalan bejelentés
megtételének jogkövetkezményeiről. Ha a bejelentő a tájékoztatás alapján nyomban feltárja
bejelentése alaptalanságát, vele szemben nem lehet az (1) bekezdés szerint bírságot kiszabni.
(3)	A rendbírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni a bejelentéssel
valószínűsíteni szándékozott sérelem súlyát és az indokolatlan eljárással az ügyfélnek okozott
sérelmet, valamint tekintettel kell lenni a rendbírsággal sújtott személy (szervezet) vagyoni,
jövedelmi viszonyaira is.
A bejelentő díjazása
16.	§
(1)	Ha a Hivatal a tisztességes eljárás követelményének megsértése miatt bírságot
szabott ki, a Hivatal elnöke a bejelentőt díjazásban részesíti, amelynek összege a megállapított
bírság 10 %-a.
(2)	A díjban nem részesülhet a rosszhiszemű bejelentő, az a személy, akit a
bejelentésben foglalt magatartással összefüggésben jogszabály alapján feljelentési
kötelezettség terhel, aki részt vett a tisztességes eljárás követelményének a megsértésében,
továbbá az sem, aki a korábban tett nyilatkozatában a tisztességes eljárás követelményét sértő
magatartás, illetve tevékenység felderítése szempontjából fontos tényt vagy körülményt
elhallgatott, illetőleg valótlan adatot közölt.
(3)	Nincs helye a díj kifizetésének, ha
a)	a Hivatal a bejelentés időpontja előtt a bejelentésben közölt információval már
rendelkezett,
b)	a bejelentés olyan közigazgatási hatósági ügyre vonatkozik, amelyben a bejelentő
ügyfélként vett részt, de nem élt a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséggel, vagy
jogorvoslati kérelmében a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásra nem
hivatkozott.
11
(4)	A díjjal összefüggő közterhek megállapítási, bevallási és megfizetési
kötelezettségét a Hivatal teljesíti.
(5)	Ha a Hivatal megállapítja, hogy olyan ok merült fel, amely a (2) és (3)
bekezdésben foglaltak szerint a díjfizetést kizárja, a bejelentőt a díj visszafizetésére kötelezi.
(6)	A díj nem követelhető vissza azon a címen, hogy a bíróság a Hivatal bírságot
kiszabó határozatát megsemmisítette, kivéve, ha a bíróság megállapította, hogy a bejelentés
rosszhiszemű volt.
A döntés nyilvánosságra hozatala
17.	§
(1)	A Hivatal a 13. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozatát a jogerőre emelkedést
követően az ügyfél nevének, illetve elnevezésének feltüntetésével, de a határozatban szereplő
természetes személyek többi személyes adatának felismerhetetlenné tételét követően a
honlapján közzéteszi. Ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték, a közzétételre a bíróság
határozatát követően kerülhet sor.
(2)	A Hivatal a 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti határozatát a határozatban
szereplő természetes személyek személyes adatainak felismerhetetlenné tételét követően,
akkor teszi közzé, ha azt az ügyfél kifejezetten kéri. A közérdekből nyilvános adatokat nem
lehet törölni. A határozat közzétételének nem akadálya az, ha a határozat bírósági
felülvizsgálatát kérték, azonban ezt a tényt a közzététel során jelezni kell. Ha a Hivatal
határozatának közzétételére került sor, az eljárást befejező határozatot is nyilvánosságra kell
hozni.
(3)	A Hivatal a vele történt közlését követően haladéktalanul nyilvánosságra hozza a
honlapján a Hivatal határozatának felülvizsgálatáról szóló jogerős bírósági határozatot. A
nyilvánosságra hozatal során az (1) és (2) bekezdés szerinti korlátokkal kell a személyes
adatok megismerhetőségéről gondoskodni.
II.	Fejezet
A HIVATAL FELADATAI A KORRUPCIÓ MEGELŐZÉSE ÉRDEKÉBEN
18.	§
(1)	A Hivatal elemzi a korrupcióval összefüggő társadalmi és gazdasági folyamatokat,
és a korrupció elleni kormányzati politika hatékonyságát. A Hivatal e feladataival
összefüggésben rendszeresen elemzi különösen azokat a döntéshozatali folyamatokat,
amelyek korrupciós kockázatot jelentenek, és javaslatot tesz a kockázatok csökkentésére.
(2)	A Hivatal - az érintett szakmai és társadalmi szervezetek és szakértők bevonásával
előkészített - középtávú, legalább ötéves ciklusokra tervezett korrupcióellenes stratégia
kialakítására tesz javaslatot a Kormány részére.
12
(3)	A Hivatal a Kormány által elfogadott stratégia végrehajtásával kapcsolatos
kormányzati feladatokra tekintettel javaslatot dolgoz ki:
a)	a stratégia végrehajtása érdekében az érintett szervezetek munkájának
összehangolására;
b)	az e célra rendelkezésre álló források elosztására és felhasználására.
(4)	A Hivatal által feltárt korrupciós kockázatok csökkentésére tett javaslatokat,
valamint a korrupcióellenes stratégiát - figyelembe véve más szervezetek javaslatait és
tapasztalatait is - az igazságügyért felelős miniszter terjeszti a Kormány elé. Az igazságügyért
felelős miniszter gondoskodik a korrupcióellenes kormányzati feladatok koordinációjáról is.
19.	§
(1)	A Hivatal az e törvény alapján lefolytatott vizsgálatával összefüggő tapasztalatai
alapján
a)	felhívja a figyelmet a vizsgált szervezetek körében feltárt fontosabb kockázatokra,
b)	elemzi a már létező integritási, illetve belső, közérdekű bejelentési rendszerek
erősségeit és gyengeségeit,
c)	ajánlásokat fogalmaz meg a szervezeti integritás irányítási rendszerek erősítése
érdekében és a tekintetben, hogy milyen ellenőrzési, felügyeleti eszközök bevezetésére vagy
javítására van szükség a kockázatok kezelése érdekében.
(2)	A Hivatal az (1) bekezdésben megfogalmazott ajánlásainak címzettje szükség
szerint az érintett szerv, illetőleg a kockázatokkal érintett szervezetek csoportja.
III.	Fejezet
A KÖZÉRDEK SÉRELMÉRE VONATKOZÓ BEJELENTÉS ÉS A BEJELENTŐ
VÉDELMÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A bejelentő védelme
20.	§
(1)	Ha a munkavállalónak tudomása van arról, vagy kellő alappal feltételezi, hogy a
munkáltatónál a munkáltató magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok
következtében a közérdek bármilyen sérelme következett vagy következhet be, bejelentéssel
(a továbbiakban: közérdekvédelmi bejelentés) fordulhat a munkáltatóhoz, továbbá a
munkáltató tevékenységének felügyeletére jogosult munkáltatói szervhez, vagy ha a
munkáltatónál e bejelentésekre eljárásrendet alakítottak ki, az eljárásrendben meghatározott
szervhez.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott szerv köteles a közérdekvédelmi bejelentésről
jegyzőkönyvet felvenni, ennek egy példányát a bejelentőnek átadni.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott szerv köteles a közérdekvédelmi bejelentésben
foglaltakat kivizsgálni, kivéve, ha azok nyilvánvalóan megalapozatlanok.
13
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott szerv a bejelentő személyes adatait az ügy iratai
között elkülönítve, zártan kezeli és gondoskodik arról, hogy más a zártan kezelt adatokat ne
ismerhesse meg. E szerv a bejelentő személyére vonatkozó adatokat csak akkor teheti más
számára megismerhetővé, ha ehhez a bejelentő kifejezetten hozzájárult.
(5)	Ha az (1) bekezdésben meghatározott szerv a közérdekvédelmi bejelentést elutasítja,
vagy azokat a munkavállaló véleménye szerint nem vizsgálta ki teljes körűen, a munkavállaló
a Hivatalhoz fordulhat.
21. §
(1)	A munkavállaló a 20. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - választása szerint - a
munkáltató helyett a közérdekvédelmi bejelentést közvetlenül a Hivatalnál, illetve a bejelentés
tárgya szerinti ügy kivizsgálására határkörrel rendelkező hatóságnál is megteheti.
(2)	Ha a munkavállaló Hivatalnál tett közérdekvédelmi bejelentése a munkáltató
magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében a tisztességes
eljárás követelményét sértő magatartásra vonatkozik, a Hivatal az 5. § vagy a 6. § szerint jár
el.
(3)	Ha a munkavállaló Hivatalnál tett közérdekvédelmi bejelentése a munkáltató
magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében
a)	az élet, az egészség vagy a testi épség közvetlen veszélyeztetésére,
b)	a munkáltató vagy más munkavállaló által elkövetett bűncselekményre vagy
c)	a környezet súlyos veszélyeztetésére
vonatkozik, de a tisztességes eljárás sérelmének megvalósulására nem tartalmaz adatot, és
ezért a Hivatal vizsgálati jogkörrel sem rendelkezik, a Hivatal a hatáskörrel rendelkező
illetékes szervnél eljárást kezdeményez, vagy a külön törvényben meghatározott feltételek
fennállása esetén ügyészi intézkedésre tesz javaslatot, szabálysértésre vagy bűncselekményre
utaló adat esetén feljelentést tesz.
(4)	A munkavállaló közérdekvédelmi bejelentése nem érinti a munkavállaló külön
törvény alapján fennálló feljelentési vagy intézkedési kötelezettségét.
(5)	A bejelentővel szemben a bejelentés tartalma alapján titoksértés miatt joghátrányt
nem lehet alkalmazni, kivéve, ha a bejelentés rosszhiszemű volt.
22. §
(1)	A munkavállalót a 20. § (1) bekezdésében meghatározott szervnél, vagy a
Hivatalnál, illetőleg a más hatóságnál tett közérdekvédelmi bejelentés miatt sem közvetlen,
sem közvetett hátrány nem érheti, különösen a következő területeken:
a)	a foglalkoztatási jogviszony teljesítése során, a foglalkoztatási jogviszonyból
származó jogok gyakorlásával és kötelességek teljesítésével összefüggésben;
b)	a foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő képzésekkel összefüggésben;
c)	a munkafeltételek, a teljesítménykövetelmények megállapítása és biztosítása
tekintetében;
d)	a foglalkoztatási jogviszony alapján járó munkabér, továbbá valamennyi juttatás
megállapításában és biztosításában;
14
e)	a minősítés és az előmeneteli rendszer biztosítása tekintetében;
f)	a foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben alkalmazható hátrányos
jogkövetkezményekkel járó munkáltatói intézkedések, a fegyelmi és a kártérítési felelősség
érvényesítése tekintetében;
g)	a foglalkoztatási jogviszony módosítására irányuló munkáltatói ajánlat tekintetében;
h)	a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan, valamint a
megszüntetéssel összefüggő munkáltatói nyilatkozatok tekintetében.
(2)	Jogvita esetén a munkavállalónak kell igazolnia, hogy a közérdekvédelmi bejelentést
megtette, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy intézkedése nincs összefüggésben a
közérdekvédelmi bejelentéssel.
23.	§
(1)	A munkavállaló kérelmére a Hivatal védelmet nyújt a munkavállalónak, ha a
közérdekvédelmi bejelentéssel összefüggésben a munkáltató részéről hátrány érte, vagy az
eset körülményei alapján fennáll a veszélye annak, hogy hátrány érheti. Ennek körében a
Hivatal a munkavállalónak jogi tanácsadást nyújt, szükség esetén jogi képviseletet és anyagi
támogatást biztosít. A munkavállaló kérelmére a munkavállaló személyes adatait a Hivatal
zártan kezeli.
(2)	A munkavállaló kérelmére a Hivatal a munkavállaló részére - ügyvédi megbízás
útján - a közérdekvédelmi bejelentés miatt a munkáltató által okozott hátrányra alapított
jogvita esetén jogi képviseletet, továbbá anyagi hátránnyal járó munkáltatói intézkedés esetén
pénzbeli támogatást biztosít. A jogi képviselet költségét a Hivatal megelőlegezi. Ha a bíróság
az ügyvéd díjának viselésére a munkáltatót kötelezte, a megelőlegezett díjat a munkáltató
köteles az állam javára megfizetni, az ítélet erre vonatkozó rendelkezése szerint.
(3)	Ha a munkavállaló a védelme érdekében a Hivatal eljárását kezdeményezte, az
Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása nem kezdeményezhető.
24.	§
(1)	Kérelmére azt a munkavállalót, akinek a jövedelmi viszonyai a közérdekvédelmi
bejelentéssel összefüggő munkáltatói intézkedés miatt jelentősen megromlottak, a Hivatal
támogatásban részesítheti. A támogatás mértéke legfeljebb a közérdekvédelmi bejelentés
időpontjában érvényes munkabér és a munkáltatói intézkedés folytán csökkent munkabér
különbözete, de legalább annak 50 %-a, vagy ha munkabérben már nem részesül, a kiesett
munkabér 75 %-a. A támogatás feltétele, hogy a munkavállaló jogvitát kezdeményezzen a
munkáltatói intézkedéssel és az abból eredő jövedelemcsökkenéssel összefüggésben. A
támogatás a jogvitát elbíráló bírósági döntés jogerőre emelkedésének időpontjáig folyósítható.
(2)	A támogatásról és annak mértékéről mérlegelési jogkörében a Hivatal dönt. A
kérelem elbírálása és a támogatás feltételeinek meghatározása során figyelembe kell venni a
munkavállaló jövedelmi helyzetét, jövedelmi viszonyai megromlásának okait és
körülményeit, így különösen azt, ha a jövedelmi viszonyainak megromlása a munkavállaló és
a vele együtt élő, tartásra szoruló, valamint a munkavállalótól rendszeres tartásban részesülő
további közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. Mérlegelése során
figyelembe veszi továbbá a bejelentés és a munkáltatói intézkedés közötti összefüggés
valószínűségét.
15
(3)	A támogatás mértékét és feltételeit a Hivatal elnöke határozatban állapítja meg.
(4)	Az (1) és (2) bekezdés szerint nyújtott támogatás a munkáltató kártérítési
felelősségét nem érinti. A bíróság a kártérítés és járulékai összegéből az anyagi támogatásnak
megfelelő összeg állam javára történő megfizetésére kötelezi a munkáltatót.
IV.	Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések
25.	§
Ez a törvény 2010. március 1-jén lép hatályba.
26.	§
Az e törvényben meghatározott joghátrány alkalmazására csak olyan cselekmény miatt
kerülhet sor, amelyet e törvény hatályba lépését követően követtek el, vagy az a törvény
hatályba lépését követően fejeződött be. A törvény hatályba lépését megelőzően elkövetett
(befejezett) cselekmények esetében a Hivatal nem folytat vizsgálati eljárást, azonban a
tudomására jutott információk alapján szükség esetén feljelentést tehet, illetőleg más szerv
eljárását kezdeményezheti, továbbá a bejelentőt védelemben részesítheti e törvény szabályai
szerint.
27.	§
(1)	Az e törvény alapján kiszabott és megfizetett bírság a központi költségvetést illeti
meg.
(2)	A meg nem fizetett bírság, eljárási költségek és késedelmi pótlékok adók módjára
behajtandó köztartozásnak minősülnek.
Módosító rendelkezések
28.	§
(1)	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 56.
§-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése
(3)	bekezdésre változik:
„(2) Foglalkozásától el kell tiltani azt, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt
foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.”
(2)	A Btk. 77/B. § (1) bekezdés e) pontja helybe a következő rendelkezés lép:
[Vagyonelkobzást kell elrendelni arra]
16
„e) a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt.”
(3)	A Btk. 251. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi
szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt
kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja,
vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(4)	A Btk. 254. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„254. § (1) Aki költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet
dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad, vagy ígér jogtalan előnyt,
hogy a kötelességét megszegje, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(2)	A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan előnyt
költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre
jogosult dolgozójának, illetve tagjának adják vagy ígérik.”
(5)	A Btk. 255. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki azért, hogy más a bírósági vagy más hatósági eljárásban a törvényes jogait ne
gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse, neki vagy reá tekintettel másnak jogtalan
előnyt ad, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(6)	A Btk. 255/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról,
hogy még le nem leplezett vesztegetést (Btk. 250-255. §) követtek el, és erről a hatóságnak,
mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
(7)	A Btk. 258/F. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Vesztegetés feljelentésének elmulasztása nemzetközi kapcsolatban”
(8)	A Btk. 258/F. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„258/F. § Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról,
hogy nemzetközi kapcsolatban még le nem leplezett vesztegetést (Btk. 258/B-258/D. §)
követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntettet követ el, és
három évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendő.”
(9)	A Btk. a következő 258/G. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Értelmező rendelkezés
17
258/G. § E cím alkalmazásában külföldi gazdálkodó szervezet az a szervezet,
amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti
formában gazdasági tevékenység végzésére jogosult.”
29.	§
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 327. §
(2)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a
felülvizsgálni kért határozatot hozta. Ha a közigazgatási szerv által hozott határozattal elbírált
ügyben a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt
vizsgálati eljárást indított, a perben beavatkozóként részt vehet.”
(3)	A Pp. 332. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a közigazgatási eljárásban ellenérdekű ügyfél vagy a közbeszerzési és
közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv ügyfélként szerepelt, a
bíróság értesíti őt a beavatkozás lehetőségéről.”
(2)	A Pp. 335/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„335/B. § (1) A közigazgatási perekben az azonos hatáskörű bíróságok előtt
folyamatban lévő perek egyesítésének is helye van. Ha az egyesítést több, azonos hatáskörű
bíróság is elrendelte, a továbbiakban az jár el, amely az egyesítésről korábban határozott.
(2)	Az azonos hatáskörű bíróságok előtt folyamatban lévő pereket egyesíteni kell, ha a
közigazgatási szerv által hozott határozattal elbírált ügyben a közbeszerzési és
közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv is eljárt, és a
közigazgatási szerv, valamint a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön
törvényben kijelölt szerv által elbírált ügyben hozott határozatok bírósági felülvizsgálata
folyamatban van.”
30.	§
A Tpvt. a következő 79/A. és 79/B. §-sal egészül ki:
„79/A. § (1) Díjra jogosult az a természetes személy, aki nélkülözhetetlennek
minősülő írásos bizonyítékot szolgáltatott a Gazdasági Versenyhivatal részére a 11. §-ba vagy
az EK-Szerződés 81. cikkébe ütköző olyan versenytársak közötti megállapodással vagy
összehangolt magatartással elkövetett jogsértés megállapításához, amely közvetlenül vagy
közvetve vételi vagy eladási árak rögzítésére, a piac felosztására - beleértve a
versenytárgyalási összejátszást is -, vagy termelési, eladási kvóták meghatározására irányult.
(2)	Nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősül az olyan információ is, amely alapján a
bíróság olyan, a 65/A. § szerinti vizsgálati cselekményt engedélyez, melynek során a
Gazdasági Versenyhivatal az (1) bekezdés szerinti bizonyíték birtokába jut. A szolgáltatott
bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha olyan más bizonyítékkal helyettesíthető,
amelyhez utóbb jutott a Gazdasági Versenyhivatal.
18
(3)	Az e §-ban meghatározott díj összege az eljáró versenytanács által az ügyben
kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb ötvenmillió forint. Több, különböző természetes
személy által szolgáltatott nélkülözhetetlennek minősülő bizonyíték után külön-külön jár a díj.
Egy természetes személy csak egyszeri díjra jogosult.
(4)	Nem jogosult a díjra annak a vállalkozásnak a törvényes képviselője, amelynek
nevében a 78/A. § szerinti, bírság mellőzése vagy csökkentése iránti kérelmet nyújtottak be.
(5)	Nem jár díj a bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel szerzett bizonyíték után. Ha
a büntetőeljárás vagy a szabálysértési eljárás a díj kifizetése előtt megindul, a díj kifizetését a
büntetőeljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni. Ha a bűncselekmény vagy
szabálysértés elkövetésének jogerős megállapítására a díj kifizetése után kerül sor, a jutalmat
vissza kell fizetni a Gazdasági Versenyhivatal számára.
(6)	A díj több személy részére való kifizetésének nincs helye, ha a rendelkezésre álló
adatokból megállapítható, hogy az érintett bizonyítékok egy forrásból származnak, és
megosztásukra csak a díj többszörözése érdekében került sor. Ilyen esetben egyszeri jutalmat
kell a jogosultak között egyenlő arányban felosztani.
(7)	Nem követelhető a díj visszafizetése arra tekintettel, hogy a bíróság a kiszabott
bírságot csökkentette vagy hatályon kívül helyezte, vagy úgy változtatta meg az eljáró
versenytanács határozatát, melynek következtében a szolgáltatott bizonyíték
nélkülözhetetlensége megszűnik, kivéve mindegyik esetben, ha a határozat megváltoztatására
az informátor által szolgáltatott bizonyítéknak a szolgáltató magatartására visszavezethető
jogellenességére tekintettel került sor.
79/B. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal köteles biztosítani azt, hogy azok a
személyek, akik feltételezésük szerint a 79/A. § (1) bekezdése alá eső irattal rendelkeznek,
személyazonosságuk feltárása nélkül tudakozódhassanak az irat feltehető minősítéséről. A
tudakozódó személyt figyelmeztetni kell arra, hogy a vele közölt előzetes minősítés nem köti
a Gazdasági Versenyhivatalt, továbbá tájékoztatni kell a díjra vonatkozó szabályokról.
(2)	A feltehetően a 79/A. § (1) bekezdésében említett iratot szolgáltató személyt
tájékoztatni kell a 79/A. § szerinti díjazás szabályairól. Az iratot szolgáltató személy
díjigényét legkésőbb a tájékoztatástól számított öt napon belül köteles közölni a Gazdasági
Versenyhivatallal. A díjat igénylőt figyelmeztetni kell arra, hogy a törvény tanúként való
meghallgatását is lehetővé teszi, illetve arra, hogy kérelmezheti személyazonosító adatainak
zárt kezelését. E kérelem teljesítése nem tagadható meg, de a kérelmezőt figyelmeztetni kell
arra, hogy személyazonosító adatainak zárt kezelése kihatással lehet a szolgáltatott irat
bizonyító erejére.
(3)	Ha a vizsgáló, vagy az eljáró versenytanács álláspontja szerint a versenyfelügyeleti
eljárás során szolgáltatott irat alkalmatlan a 79/A. § (1) bekezdése szerinti jogsértés
bizonyítására, erről meghallgatás keretében tájékoztatja az iratot szolgáltató személyt, illetve
kérelmére az irat visszautasításáról külön végzést hoz. A meghallgatás jegyzőkönyve, illetve a
külön végzés nem betekinthető iratnak minősül.
(4)	A díj kifizetéséről az eljáró versenytanács a (2) bekezdés szerinti igényt
előterjesztő személyek vonatkozásában külön végzést hoz, legkésőbb az eljárást befejező
19
határozatának meghozatalát követő harminc napon belül. A végzés ellen az érintett személy
külön jogorvoslattal (82. §) élhet.
(5)	A díj a (4) bekezdés szerinti végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc
napon belül esedékes. A kifizetésről a Gazdasági Versenyhivatal bírságbevételi számlája
terhére kell intézkedni.
(6)	Ha a jutalmat vissza kell fizetni, ennek az eljáró versenytanács e tárgyban,
legkésőbb a visszafizetést megalapozó határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc
napon belül hozott külön végzése alapján van helye. A végzés ellen az érintett személy külön
jogorvoslattal (82. §) élhet. A visszafizetendő díj adók módjára behajtandó köztartozásnak
minősül.”
20
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A korrupció jelensége súlyos nemzetgazdasági károkat okoz, rontja az ország nemzetközi
presztízsét és a külföldi befektetések esélyét is veszélyezteti, s mindezek a gazdasági válság
időszakában fokozottan kihatnak az ország jövőjére. Általános tapasztalat az, hogy a
korrupciós cselekmények felderítése és szankcionálása nem kellően hatékony, elsősorban e
jelenség rejtett érvényesülése, a felek közötti érdekegyezés és a jellegéből fakadó bizonyítási
nehézségek miatt.
Olyan módszereket és eszközöket kell választani, amelyek alkalmasak arra, hogy a felderítés
és szankcionálás esélyeit javítsák, a társadalom becsületes tagjai fellépését ösztönözzék, és
védelmet nyújtsanak a korrupcióban érdekelt személyek, szervezetek megfélemlítő
intézkedéseivel szemben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy társadalmi támogatás és egyéni
felelősségvállalás nélkül nincs esély a kialakult korrupciós fertőzöttség visszaszorítására,
ezért minden, a jogállamban elfogadható eszközt fel kell használni a cél érdekében.
Az Antikorrupciós Koordinációs Testület elkészítette 2008-ban a Korrupció Elleni Stratégiát,
amely egy másfél kormányzati ciklusra méretezett, középtávú stratégiai dokumentum; a benne
meghatározott stratégiai irányok és célok 2014-ig érvényesek. A Stratégia végrehajtására
szükséges létrehozni egy olyan, autonóm államigazgatási szervezetet, amely képes a
választási ciklusokon átnyúló stratégia megvalósítására, továbbfejlesztésére.
A Stratégia - a Gallup Intézet által végzett több éves felmérésre hivatkozva - megállapítja
többek között, hogy a korrupció megítélése Magyarországon 2003 és 2007 között alig
változott. Továbbra is konszenzus van abban, hogy a korrupció Magyarországon komoly
probléma: tíz felnőttből kilenc gondolja így (88%). Közülük a korrupciót nagyon komoly
problémának minősítette a felnőttek 43%-a (2003-ban ez 39% volt). A Stratégiában idézett
másik kutatást megalapozó - kis mintán végzett - interjúsorozat eredményei szerint a legtöbb
köztisztviselő átlagosan nagyjából havonta találkozik korrupciós esettel. A válaszadó
önkormányzati tisztségviselők elmondták, hogy sokszor próbálják megvesztegetni őket. A
felmérés leszögezi, hogy a legritkább esetben fordul elő, hogy az észlelt megvesztegetés során
az önkormányzat a jegyzőkönyv felvétele után a rendőrségnél feljelentést tett volna. A
feljelentés elmaradásának okaként a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot, esetenként a
rendőrség érintettségét nevezték meg. A polgármesteri hivatalokban dolgozók csak már
bizonyított és teljes mértékben feltárt eseteket küldtek meg a rendőrséghez, fontos azonban
megjegyezni, hogy ezekben az esetekben szinte sosem került sor vádemelésre.
E kutatási eredmény - bár a törvénytervezttel kezelni kívánt korrupciós jelenségek egy
részére vonatkozik, és a kutatás alapját nem reprezentatív mérés képezi -, tanulságos, hiszen
jelzi, hogy az állami fellépés elsősorban a jogi ismeretek terjesztésével, a bejelentők
védelmének eszközeivel, az integritási rendszerek fejlesztésével, az érintett szervek közötti
együttműködés javításával, valamint a hatékony igazságszolgáltatási fellépéssel segíthet a
korrupció visszaszorításában. A javaslat célja tehát, hogy a korrupcióval esetlegesen
szembesülők a kockázatokat és a megelőzés eszközeit megismerjék; a javaslat további célja,
hogy a kialakított mechanizmusok az eddig feltáratlanul maradt ügyeket a felszínre hozzák,
azokat a Hivatal a büntető igazságszolgáltatásba becsatornázza, az ilyen jelenségeket
észlelőket pedig segítse abban, hogy becsületesen lépjenek fel a korrupcióval szemben, azaz
erősítse a „civil kurázsit”.
21
A törvényjavaslat a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal feladatkörében helyezi el a
klasszikus prevenciós eszközök mellett a (1) tisztességes eljárás követelményét sértő esetekre
vonatkozó vizsgálati jogkört és a (2) közérdekű bejelentést tevő foglalkoztatottak védelmét.
A Hivatal vizsgálati eljárásának sajátos jellege folytán az eljárás nem minősül közigazgatási
hatósági eljárásnak, de antikorrupciós feladatai tekintetében a törvénytervezetben nem
szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) meghatározott rendelkezéseit rendeli
alkalmazni. A korrupció elleni fellépésnek széles körben kell érvényesülnie: a szorosan vett
korrupciós bűncselekményeken kívül minden olyan nemkívánatos magatartás elleni fellépésre
ki kell terjednie, ahol a közérdek sérelme azáltal valósul meg, hogy a közpénzek elosztása
vagy a közigazgatás tevékenysége folytán egyesek olyan módon juthatnak meg nem engedett
előnyhöz, amely a közfelfogás szerint tisztességtelennek minősül. Ezért a büntetőjog által
értékelt korrupción túlmenő, jelentős közérdeksérelmet jelentő, káros magatartásformákat is
az új intézmény vizsgálatának célpontjává kell tenni.
A szabályozás filozófiája az, hogy egyetlen, a korrupció körébe sorolható cselekmény se
maradjon eleve jogkövetkezmény nélkül, vagyis az olyan cselekmények is szankcionálhatók
legyenek, amelyek a büntetőjog eszközeivel nem kezelhetők, de a társadalmi közfelfogás
szerint tisztességtelennek, tisztességtelen előnyt eredményezőknek tekinthetők.
Figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság is rámutatott:
,,(...) a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek
figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére
éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás
„méltánytalan” vagy „igazságtalan”, avagy „nem tisztességes”. [6/1998. (III. 11.)
AB határozat]
„a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik
mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés
eredménye” [14/2004. (V. 7.) AB határozat]
Ebből kiindulva az államnak alapvető kötelezettsége, hogy a tisztességes eljárás
követelményét (amellyel szemben tehát nem létezik mérlegelhető másik alapvető jog vagy
alkotmányos cél) kiemelten kezelje, és eljuthat odáig is, hogy akár a büntetőjogban nem
értékelt magatartásokhoz is jogkövetkezményeket társítson.
A Hivatal vizsgálatában a közigazgatási eljárásban ismert hivatalbóliságelve érvényesül, azaz
a vizsgálat bejelentésre (akár anonim, akár név szerinti jelzésre), vagy más forrásból
származó adatra tekintettel is megindulhat. A hivatalbóliságból fakadóan a Hivatal
vizsgálatainak fontos forrását jelenheti a sajtóból szerzett tudomás, valamint az Állami
Számvevőszék által készített jelentések is, amelyek rendszeresen számos visszásságra hívják
fel a figyelmet.
A Hivatalnak minden bejelentés fogadására alkalmasnak kell lennie, akár maga jár el annak
kivizsgálásában, akár más szerv eljárását kell kezdeményeznie.
22
Az Észak-Amerikában és egyes európai országokban ismert whistleblowing protection
átültetése a magyar viszonyok közé régi hiányosság, amelyet a nemzetközi szervezetek régóta
számonkérnek Magyarországon. Ezt a hiányosságot pótolja a közérdekvédelmi bejelentésekre
vonatkozó új szabályozás, amely a védelemben részesítés eszköztárát a Hivatal kezébe
helyezi. Védelemben részesíteni csak olyan személyt lehet, aki a kilétét a kormány által
védelemre kijelölt szerv előtt felfedi. A foglalkoztatotti bejelentés bármely közérdek-
sérelemre vonatkozhat, és nem csupán a Hivatal vizsgálatának körébe tartozó bejelentésekre.
A kormány által kijelölt feladata a bejelentők által vállalt személyes kockázattal arányos
védelem biztosítása. A közérdeksérelem veszélyét vagy megvalósulását bejelentők
helyzetének szabályozása és az említett személyek jogi védelmének megteremtése jelentős
mértékben erősítheti meg a hazai antikorrupciós jelzőrendszert.
A whistleblowing hagyományos jelentése az alábbiak szerint ragadható meg:
•	A whistleblowing eredeti definíciója értelmében egy szervezet munkatársa - félretéve
személyes érdekeit - azért lép fel, hogy ezzel másokat (a szűkebb vagy tágabb értelmű
közösséget) fenyegető kárt előzzön meg (prevenció), egy olyan rendellenesség
(visszaélés) feltárásával, amelyet munkahelyén tapasztal.
•	A hagyományos panaszjog-gyakorlástól elhatároló második fő ismérv, hogy a
visszaélést feltáró személyek az egyébként is meglévő szervezeti és eljárási
szabályozási keretek között indítanak eljárást, amely során külső szervezet (általában
civil „whistle blower” szervezet) nyújt - elsősorban jogi - védelmet.
•	A whistleblowing nemzetközileg is ismert intézményének harmadik fontos
szabályozási eleme, hogy a visszaélést feltáró személy nem a bejelentés tényére
tekintettel, nem feltétlen módon kap díjazást, hanem csupán szükség szerint - a
bekövetkezett érdeksérelemmel és a megelőzött kár mértékével arányban álló módon -
kerül sor kompenzáció megfizetésére. Mindez általában az ügy lezárását követően
(utólag) történik, míg az anyagi és erkölcsi kompenzáció forrásául a bíróságok által
kiszabott kártérítési összegek szolgálnak.
Összegezve tehát, a whistleblowing külföldön ismert intézménye civil szervezeti alapokon
nyugszik, a visszaélést feltáró személy elsősorban jogi védelmet kap, tevékenységéért nem jár
automatikus díjazás, csupán kompenzációra kerül(het) sor. Egy jól kiépített whistleblowing-
rendszer a gyakorlatban olyan átlátható és megfelelően szabályozott munkahelyi
körülményeket hoz létre, ahol a jelentési csatornák és az ügyek kivizsgálása révén a szervezet
keretein belül a problémák hatékonyan oldhatók meg. A biztonságos légkör, az érintettek jog-
és értéktudatossága, valamint a kiszámítható következmények miatt tehát a bejelentők
elsődleges célja nem a másokkal támadt személyes vitáik elintézése, saját karriercéljaik
megvalósítása vagy anyagi előnyök szerzése, hanem a szervezet eredményes működésének
elősegítése. Ez a szemlélet járul hozzá jelentősen a korrupció megelőzéséhez, továbbá ez a
megoldás a szankciókhoz képest a prevenciót helyezi előtérbe.
23
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-4. §-hoz
A Hivatal a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartásokat a közpénzek
felhasználásáról való döntéshozatal területén, a közbeszerzések terén és a közigazgatási
hatósági eljárásokban vizsgálja. Ilyen magatartások a jogszabályok megsértése, a visszaélés a
mérlegelési vagy méltányossági jogkörrel; az eljárásban az ügyfél vagy más résztvevő
jogának, jogos érdekének indokolatlan mértékű korlátozása; az időszerűség követelményének
az ügy sajátosságai által nem igazolt mértékű megsértése.
A Hivatal a vizsgálatot hivatalból folytatja le. Vizsgálat az anonim és a név szerinti
bejelentés, sajtóértesülés, illetőleg olyan szervezet jelzése alapján is indulhat, amelyek
valamilyen korrupcióra utaló visszásságot tárt fel.
A Hivatal eljárásában a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálati eszközeihez hasonló eszközök,
emellett a Ket. szerinti vizsgálati (pl. szemle) és jogorvoslati eszközök biztosítottak. A Hivatal
bárkitől kérheti okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását, valamint felvilágosítás adását,
állami, helyi önkormányzati szerv, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány,
közalapítvány vagy társadalmi szervezet vezetőjétől, illetőleg a vizsgálatra jogosult szervtől
vizsgálat tartását, valamint ezekről tájékoztatást is kérhet. A vádemelés szakaszába eljutott
büntetőeljárás kivételével a párhuzamos eljárások nem kizártak, hiszen eltérő kérdésekben
vizsgálódik a Hivatal és az adott ügyben ágazati hatáskörrel rendelkező más közigazgatási
szerv. Azaz a Hivatal más hatósággal egyidejűleg is eljárhat, de természetesen
együttműködésre kell törekedni.
Az egyes eljárási részletszabályokkal kapcsolatban szükséges leszögezni, hogy a javaslat
egyértelműen szabályozza a tervezett eljárási rendelkezéseknek Ket. rendelkezéseihez való
viszonyát, méghozzá a Ket. 2009. október 1-jén hatályba lépett szövegére tekintettel. Ennek
értelmében a Hivatal eljárása nem közigazgatási hatósági eljárás, de arra - a javslatban nem
szabályozott, pontosan meghatározott tárgykörökben - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 5-13. §-hoz
A Hivatalnak garanciális okokból - mivel nem áll a Kormány irányítása, felügyelete alatt -
nincsen felügyeleti szerve. Ennek következtében a Hivatal döntéseit kizárólag a bíróság
vizsgálhatja felül a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatára irányadó szabályok
szerint.
A törvénytervezet a tisztességes eljárás megsértésének megvalósulásához nem kíván meg
szándékosságot, egyáltalán vétkességet, hanem csak a következőt:
-	a magatartás a tisztességes eljárás követelményébe ütközzön, és
24
-	ez előnyt célozzon, vagy eredményezzen valakinek (a magatartás egyidejűleg
az ügyfél vagy harmadik személy javára olyan előny szerzését célozza vagy
eredményezze, amelyhez e magatartás hiányában nem juthatott volna, ide értve
azt is, ha az ügyfél vagy harmadik személy e magatartással másnak okozott
hátrány révén kerül előnyös helyzetbe).
A törvénytervezet a tisztességes eljárás elemeinek meghatározása során támaszkodik az
Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes eljárás követelményeit kibontó, és a
közhatalom-gyakorlás valamennyi szférájára értelemszerűen, a jogállamiságból fakadóan
irányadó döntéseire. A felelősségi és a szankciós rendszerben elsősorban a szervezeti
érdekekre összpontosít, hiszen az egyéni felelősség vizsgálatára a korrupciós ügyekben a
büntetőeljárás a legalkalmasabb eljárás.
A társadalom számára két jelenség irritáló: a „nagy” korrupcióra utaló jelek, illetve a saját,
közvetlen életüket befolyásoló tapasztalatok, és ezek közé tartozik a „hivatal packázása”, a
kivételezés (a „kis” korrupció), a „hétköznapi” előnyben részesítés vagy hátrányokozás. A
törvénytervezet nagy jelentőségű korrupciós esetek megelőzésére és kivizsgálására
összpontosít, és elsősorban a 25 milliós összegű előny feletti értékű ügyeket göngyöli fel.
A törvénytervezet által meghatározott ügyek jelentős része jelenleg nem kerül büntetőbíróság
elé, hiszen a büntetőjog nem a legalkalmasabb, csak a végső eszköz a korrupciót jellemző
látencia felszámolására. A büntetőjogi eszközök elégtelensége, illetőleg alkalmatlansága
azonban szükségessé teszi, hogy az állam más, megfelelő eszközökkel - például szervezési
eszközökkel, szankciókkal (pl. fegyelmi büntetés), súlyosabb esetben a korrupcióval érintett
szerv elmarasztalása útján - lépjen fel a közvéleményt irritáló, társadalmi hatásában pusztító
jelenségekkel, magatartásokkal szemben.
Számítani kell arra, hogy esetenként a Hivatal más közigazgatási hatóságokkal párhuzamosan
jár el. Ez elkerülhetetlen, ha a vizsgálat tárgya alapvetően eltér, de más jogsértést vagy
kötelezettségszegést vizsgál az ágazati rendszerben a felügyeleti szerv és mást a Hivatal.
Mivel mindkét eljárás végső soron bírói felülvizsgálat alá kerülhet, a bírói kontroll biztosítja
az esetlegesen eltérő megállapítások, döntések korrekcióját. A párhuzamosan folyamatban
lévő ügyekben az érintett szervek együttműködése erre tekintettel is szükséges.
A Hivatal feladatkörébe tartozó, a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartások
halmaza szélesebb, mint a büntetőjog által üldözött korrupciós cselekmények. Ezért a javaslat
úgy rendelkezik, hogy bűncselekmény gyanújára utaló adatról való tudomásszerzés esetén a
Hivatal elnöke haladéktalanul feljelentést tesz és köteles elősegíteni a büntetőeljárás sikerét.
A vizsgálatot vádemelés esetén fel kell függeszteni, és a büntetőbíróság határozatát be kell
várni.
Ugyanakkor abban az esetben, ha a cselekményre vonatkozó adatok alapján nem merül fel
bűncselekmény gyanúja, de a tisztességes eljárás sérelme és az ahhoz kapcsolódóan másnál
előállt előny ténye igazolható, a Hivatal maga vizsgálódik és szankcionálhat. Ugyanígy járhat
el, ha a feljelentett cselekménnyel kapcsolatban a vádemelés elhalasztására, mellőzésére,
illetve a büntetőeljárás megszüntetésére kerül sor, ilyen esetben a Hivatal az eljárását
folytathatja.
25
Természetesen a Hivatal tevékenysége is az ügyészi törvényességi felügyelet alá tartozik, így
a törvényességi kontrollnak ez a formája is biztosítja a Hivatal eljárásának jogszerűségét.
A 14. §- hoz
A Hivatal súlyos bírságot szabhat ki. Ennek összege a tisztességes eljárás követelményét sértő
magatartással elért vagy elérni kívánt előny kétszereséig terjedhet. A Hivatal elsősorban a
szervezeti érdekek megtisztítására, etikussá tételére lehet alkalmas. Vizsgálatával elsősorban
az előnyben részesülő szervezetet és az előnyt biztosító közigazgatási szervet kívánja
elrettenteni a tisztességtelen eljárástól. Az egyéni elkövető, az egyéni felelősség
megállapításának kérdése továbbra is elsősorban a büntetőjog eszköztárával kezelhető. A
Hivatal a működésével készteti a szervezeteket a fennálló felelősségi rendszer átgondolására,
és érdekeltté teszi őket abban, hogy a felügyeleti, ellenőrzési jog gyakorlására, illetőleg e
szabályok kialakítására az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektessenek.
A 15. §- hoz
Ugyanakkor a Hivatal az alaptalan bejelentést tevőt is bírsággal sújthatja, ha az rosszhiszemű
volt. A rosszhiszemű bejelentő sem díjra, sem védelemre nem tarthat igényt. A Hivatal
bírsággal sújthatja a vizsgálatát akadályozó személyt is.
A 16-17. §- hoz
Indokolt bevezetni - a nyomravezetői díj mintájára - a bejelentői díjat is. Lényeges különbség
azonban az, hogy e díjazásban a bejelentő csak utólag, a sikeresen felderített cselekmény
megállapítását követően, a kiszabott bírság alapján részesülhet, mértéke a bírság 10 %-a.
Természetesen kizáró ok, ha a bejelentőt egyébként feljelentési kötelezettség terhelte, vagy
maga is részt vett a tisztességes eljárás követelményének megsértésében, illetve ha a
bejelentésben foglalt információ a Hivatal előtt már ismert volt.
E díj funkciója a bejelentők ösztönzése, a vállalt hátrányok, kockázatok ellensúlyozása.
Hangsúlyozni kell, hogy sokkal erősebb érdek szól a közérdeksértő magatartások felderítését
ösztönző díjazás alkalmazása mellett, mint az ellene esetleg felhozható, rosszul értelmezett
erkölcsi jellegű megfontolások alapján a díj elvetése mellett. A kérdéskört érintő szempontok
összemérése, valamint a tényleges tapasztalatok alapján ugyanis világos, hogy pusztán az
állampolgári éthosz nem elegendő motiváló erő a polgárok tudomására jutott elítélendő
cselekmények feltárására, különösen, ha ehhez jelentős személyes kockázat is járul. Ez utóbbi
alapvető oka a magas látenciának. Számolni kell azzal, hogy a bejelentést tevő
foglalkoztatottak saját egzisztenciájukat veszélyeztetik a bejelentés megtételével, ennek
ellensúlyozását kívánja szolgálni a bejelentői díj.
A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal a bejelentések kivizsgálásán és a feltárt
tisztességtelen magatartások szankcionálásán, valamint a bejelentők védelmén túlmenően a
korrupció elleni harc „központi információs szerve” is lenne: feladata, hogy ajánlásokat
dolgozzon ki a költségvetési szervek és a gazdálkodó szervezetek részére a közérdeksértő
magatartások megelőzéséhez és feltárásához szükséges mechanizmusokra, képzéseket,
kampányokat szervez, közreműködik a közszolgálatban irányadó etikai minimumszabályok
kidolgozásában és továbbfejlesztésében, részt vesz a nemzetközi korrupcióellenes
együttműködésben. Mindezek a feladatok a közérdeksértő magatartások üldözésének
26
társadalmi támogatását, valamint a társadalom védekező mechanizmusainak kiépítését és
erősítését is jól szolgálhatják.
A 18-19. §- hoz
A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal elemez és ajánlásokat ad ki a vizsgálata folytán
felmerült korrupciós kockázatok tekintetében.
A 20-24. §-hoz
Az idegen (angolszász) jogrendszerekben „whistleblowing’ néven ismert jogintézmény hazai
adaptálására irányuló törvényjavaslat maga definiálja a bejelentést, amely lényeges eltéréseket
mutat a magyar jogban már ismert közérdekű bejelentés meghatározásától. A közérdekű
bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg
megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A törvényterevzet
szerinti közérdekvédelmi bejelentés ezzel szemben csak emberi magatartásra vonatkozhat, és
további korlátozás, hogy közérdekvédelmi bejelentés csak akkor tehető, ha a munkáltatónál a
munkáltató magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében a
közérdek sérelme következett vagy következhet be. A közérdek fogalmát e jogszabályban
azonban nem célszerű meghatározni; a közérdek szándékoltan olyan kategória, amelyek
határát a gyakorlat fogja egyedi eseteket mérlegelve meghatározni. A magyar jog egyébként
számos jogintézményt ismer, amelynek pontos elméleti definícióját a jogszabályokban nem
találjuk meg. A közérdek ebben a törvényben a legáltalánosabb értelemben szerepel: nem
ágazati, vagy más szempontból szűkíthető értelemben. Ezért nem definiálható. Az
Alkotmánybíróság sem definiálta, pedig számos esetben a közérdekhez méri a korlátozás
súlyát.
A javaslat szerinti védelem a nemzetközi tapasztalatokra épül, azonban a munkahelyi
viszonyok szabályozása nem célja. Hangsúlyozandó, hogy a védett bejelentések köre nem
elsősorban a (közérdeket sértő) munkahelyi visszaélésekre, a munkajogi jogszabályok
megszegésére korlátozódik. A foglalkoztatási jogviszony hangsúlyozása azért indokolt, mert a
foglalkoztatottak jutnak olyan bizonyítási eszközök birtokába, amelyekkel a (foglalkoztatójuk
által megvalósított) közérdeket sértő magatartások könnyebben leleplezhetők.
A javaslat szerinti bejelentővédelem elsősorban akkor válik lényegessé, ha a munkáltató nem
alakította ki a belső jelzési csatornákat, az integritási rendszert, illetőleg azok nem
megfelelően működnek.
Jelen tervezet által biztosított rendszerben a foglalkoztatási és hasonló jogviszonyokban (pl.
tartós megbízás) érvényesül a védelem. A védelem által érintett személyek köre tehát
korlátozott, abból a megfontolásból, hogy egyrészt ezekben a foglalkoztatási jogviszonyokban
a legjellemzőbb a munkáltatói megfélemlítés, amely visszatartja a tisztességtelen eljárás és az
azzal juttatott előny feltárásától az ilyen információk birtokában lévő alkalmazottakat,
másrészt azt tarja szem előtt, hogy éppen az ilyen jogviszonyban lévő személyek képesek
érdemi információkat és bizonyítási eszközöket szolgáltatni. Ha tehát a megfelelő védelemben
részesíthetők azok, akik enélkül nem vállalnák a bejelentés megtételével járó kockázatokat,
várhatóan elindulhat az a folyamat, amely ma még jelentősen akadályozza az érintett
cselekmények látenciájának megtörését. Ugyanakkor a javasolt szabályozásban az előterjesztő
nem lát lehetőséget arra, hogy ez a védelem a gazdálkodó szervezetek közötti gazdasági
27
kapcsolatokra is kiterjedjen, mert itt nem jellemző az az alá-fölérendeltségből fakadó
kiszolgáltatottság, mint a foglalkoztatási jogviszonyokban, továbbá a gazdasági
kapcsolatokban ilyen védelem a vállalkozás szabadságára tekintettel sem érvényesíthető. A
tervezet az ösztönzőket csak a foglalkoztatottakra kívánja kiterjeszteni, és nem kívánja
motiválni a megromlott szomszédi, házastársi, üzleti viszonyból eredő, esetleg rosszhiszemű
bejelentéseket.
A munkavállaló bejelentő védelme három vonatkozásban biztosítható:
—	a Hivatal a bejelentő személyére vonatkozó adatokat a munkáltatónak nem
adhatja ki,
—	a Hivatal a bejelentőnek jogi tanácsadást nyújt, szükség esetén jogi képviseletet
biztosít,
—	a Hivatal jövedelemcsökkenés esetén anyagi támogatást nyújt.
E védelmi eszközökkel összefüggésben nyilvánvalóan nincs értelme a védelmet nem
természetes személyekre, illetőleg nem foglalkoztatottakra kiterjeszteni; ez a whistleblwoing
protection külföldről ismert eszköztárában nem szerepel.
Anyagi támogatásban az a munkavállaló részesíthető, akinek a bejelentéssel összefüggésbe
hozható munkáltatói intézkedés miatt a jövedelmi viszonyai jelentősen megromlottak. A
támogatás mértéke legfeljebb a bejelentés időpontjában érvényes munkabér és a munkáltatói
intézkedés folytán csökkent munkabér különbözetének, illetve ha munkaviszonyát
megszüntették, a kieső munkabérnek meghatározott százaléka. A támogatás feltétele az, hogy
a munkavállaló jogvitát kezdeményezzen a munkáltatói intézkedéssel és az abból eredő
jövedelemcsökkenéssel összefüggésben. A támogatás a jogvitát elbíráló bírósági döntés
jogerőre emelkedéséig folyósítható.
A javasolt szabályozás választást enged a munkavállalónak, hogy a munkáltatónak történő
bejelentés helyett, közvetlenül a Hivatalhoz fordulhasson, hiszen adott esetben már a
munkáltatónak tett bejelentése is retorziókhoz vezethet. Megteheti továbbá a munkavállaló,
hogy közvetlenül a cselekmény kivizsgálására hatáskörrel rendelkező más hatósághoz fordul.
Mivel a foglalkoztatottak választása nyilvánvalóan bizalmi kérdés, indokolt a panaszok,
belejelentések fogadására kijelölt szervek közötti választás szabadságát biztosítani e
törvényben.
A vizsgálatok köre részben eltér a védelemben részesíthető bejelentések körétől, bár vannak
közöttük átfedések.
A parttalan bejelentéseket a javaslatban létező bírságolási lehetőség, illetőleg a jelenleg is
létező büntetőjogi szankciók tartják kordában (hamis vád, hatóság félrevezetése, hamis
tanúzás bűncselekménye). A rosszhiszemű bejelentőket a védelem és a bejelentői díj sem illeti
meg.
A 25-27. §- hoz
Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések.
A 28-29. §- hoz
28
A Tervezet a közélet tisztasága elleni bűncselekmények elkövetőinek szigorúbb és a
szabadságvesztésen kívüli eszközöket is igénybe vevő szankcionálása érdekében több ponton
is módosítja a Btk.-t: egyrészt kiegészíti a foglalkozástól eltiltás és a vagyonelkobzás
általános részi szabályait, másrészt felemeli a vesztegetés egyes tényállásainak büntetési
tételeit, és új tényállást állapít meg Vesztegetés nemzetközi kapcsolatban feljelentésének
elmulasztása elnevezéssel.
A hatályos Btk. alapján a foglalkozástól eltiltás olyan mellékbüntetés, amelynek
alkalmazására főbüntetés mellett kerülhet sor, illetve önállóan, főbüntetés kiszabása helyett is
alkalmazható.
A Btk. jelenleg a foglalkozástól eltiltásnak két esetkörét szabályozza. A foglalkozás
gyakorlásától a hatályos szabályok értelmében el lehet tiltani azt, aki a bűncselekményt a
szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak megszegésével követi el. A másik
esetcsoport alá tartoznak azok az elkövetők, akik a bűncselekményt foglalkozásuk
felhasználásával szándékosan követik el. A hatályos Btk. alapján egyik esetben sem kötelező
foglalkozástól eltiltás alkalmazása, az minden esetben az eljáró bíróság mérlegelésétől függ.
A foglalkozástól eltiltás esetkörei kibővülnek egy harmadik csoporttal. Eszerint
foglalkozásától el kell tiltani azt, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt
foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. Ez az új rendelkezés annyiban
különbözik a hatályos szabályozás által meghatározott két esetkörtől, hogy az eljáró bíró
számára nem ad mérlegelési lehetőséget a mellékbüntetés alkalmazására, hanem közélet
tisztasága elleni bűncselekmény szándékos elkövetése esetén az elkövetőt mindenképpen el
kell tiltani a foglalkozásának gyakorlásától. Ennek az új rendelkezésnek az indoka a
korrupciót elkövető személyekkel szembeni szigorúbb fellépés, és e körben annak a
megelőzése, hogy közélet tisztasága elleni bűncselekményt elkövető személy továbbra is
gyakorolhassa foglalkozását. Azáltal, hogy a Tervezet közélet tisztasága elleni
bűncselekmény elkövetése esetén kötelezővé teszi az elkövető foglalkozástól eltiltását,
csökkenti annak a kockázatát, hogy az elkövető további hasonló bűncselekményt kövessen el,
egyben más a bűncselekmény elkövetése előtt is fenyegetettséget is jelent, ami a prevenciós
célokat erősíti.
A vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek célja a bűnös eredetű, vagy az annak helyébe
lépő vagyon elvonása, a bűncselekmény elkövetése előtti eredeti vagyoni állapot
visszaállítása. A vagyonelkobzásnak tehát nem tárgya az elkövető jogszerűen szerzett
vagyona. A vagyon fogalmát tágan kell értelmezni, az alatt érteni kell az anyagi javakat és a
velük kapcsolatos jogok összességét, a vagyon hasznát, a követelést, továbbá bármely
pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is.
A Btk. 77/B. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontja határozzák meg, hogy a vagyonelkobzás mire
terjedhet ki. A 77/B. § (1) bekezdésének e) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra
a vagyona, amely az adott vagyoni előny tárgya volt. A Btk.-nak ez a rendelkezése teszi
lehetővé a vesztegetés során szerzett vagyoni előny elvonását. E rendelkezés azonban nem
teljesen áll összhangban a vesztegetésre vonatkozó különös részi szabályozással. A
vesztegetés ugyanis megvalósul akkor is, ha az elkövető jogtalan előnyt ígér vagy a másik
oldalról nézve a jogtalan előny ígéretét elfogadja. Nem feltétele tehát a bűncselekmény
megállapíthatóságának az, hogy a megvesztegetett személy az előnyt meg is kapja. Ezáltal
azonban, hogy a Btk.-nak a vagyonelkobzásra vonatkozó szabályai „adott” vagyoni előnyről
rendelkeznek, nincs lehetőség az „ígért”, de még át nem adott vagyoni előny elkobzására.
Megállapítható tehát, hogy a hatályos büntető anyagi jogi szabályozás nem fedi le teljes
29
körűen a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett, vagy azzal összefüggésben lévő
dolog, illetőleg vagyon elkobzását. A hatályos Btk.-nak ezt a hibáját kijavítja a Tervezet úgy,
hogy kiegészíti a 77/b. § (1) bekezdésének e) pontját úgy, hogy a vagyonelkobzás kiterjed az
ígért vagyoni előnyre is.
A Be. alapján bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező azokban az
esetekben, amelyekben a feljelentés elmulasztása bűncselekmény. Minden hatóság és
hivatalos személy köteles a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt
feljelenteni.
Ezzel összhangban, új tényállásként a Btk. 255/B. §-ának (1) bekezdése szerint a vesztegetés
feljelentése elmulasztásának vétségét követi el az a hivatalos személy, aki e minőségben hitelt
érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést (Btk. 250-255. §)
követtek el, és erről a hatóságnak mihelyt teheti, nem tesz feljelentést. Ebben az esetben tehát
a feljelentés meg nem tétele jelenti a bűncselekményt.
A Btk. a hazai közélet tisztasága mellett a büntetőjog eszközével lép fel a nemzetközi közélet
tisztaságát sértő cselekményekkel szemben is. Ennek megfelelően büntetni rendeli a Btk. a
külföldi hivatalos személy által elkövetett vesztegetést, valamint a külföldi hivatalos személy
által elkövetett vesztegetést is. Szintén büntetendő a befolyással üzérkedés nemzetközi
kapcsolatban. Hiányossága viszont a Btk.-nak, hogy a nemzetközi kapcsolatban elkövetett
vesztegetés feljelentésének az elmulasztását nem rendeli büntetni. E tényállás
megfogalmazását az OECD Vesztegetés elleni Munkacsoportja már régóta számon kéri a
magyar kormánytól, e módosítással tehát egy nemzetközi elmaradás teljesíthető.
A 30. §- hoz
A Gazdasági Versenyhivatal kartellekkel összefüggő eljárásában alkalmazható díj
bevezetésének célja az, hogy ösztönözzön mindenkit arra, hogy a tudomására jutott ún.
kőkemény (hardcore) kartellt tárja fel a hatóságnak. Erre az ösztönzésre azért van szükség,
mert a kartellek titkosak, rejtettek, ezért a hatóságnak nem könnyű információt szerezni róluk,
miközben a kartellek felderítése és szankcionálása mellett nyomós közérdek szól. Ezen
túlmenően a kartelleket feltárók (pl. alkalmazottak, üzletfelek) anyagi kockázatot is vállalnak
(a kartellezők esetleges retorziója miatt), melyet ellentételezni kell azt, hogy a jogkövetés
kikényszerítésében való segédkezés tisztességes motivációja fennmaradhasson.
A díj rendszerét törvényben kell létrehozni, amire a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: versenytörvény)
a legmegfelelőbb, az eljárási kapcsolódások miatt. A rendszernek világosnak,
kiszámíthatónak, átláthatónak kell lennie, kerülni kell a titkos (nem transzparens), korrupciós
lehetőséget magában hordozó modellnek még a leghalványabb látszatát is, másfelől megfelelő
garanciák szükségesek az informátori joggal való esetleges visszaélések elkerüléséhez is. A
javaslat szerinti rendszer arra az információkörre szorítja a jutalmazást, ami nagy
valószínűséggel hasznos lehet a felderítésben, és kezelése nem okoz egyéb problémákat.
A díj más országok versenyjogában nem általánosan elterjedt, de nem is ismeretlen. Így
például alkalmazzák Nagy-Britanniában, Pakisztánban és a Koreai Köztársaságban. Az angol
versenyhatóság 2008 februárjában hirdette meg az ún. informátori díj (informant reward)
30
programját, amely 18 hónapon keresztül kísérleti jelleggel működik. A díj bevezetésének
közgazdasági elméleti háttere az, hogy a kartellek többnyire meglehetősen instabilak, nagy a
kísértés a kijátszásukra és a kartellben részes vállalkozások között is ingatag a bizalom. A
program segítségével e bizalmatlanság még inkább felerősödik, és azzal jár, hogy egy adott
vállalkozásnak nemcsak a kartellben részes többi vállalkozás miatt kell aggódnia, hanem
olyan személyek miatt is, akik bár nincsenek közvetlen kapcsolatban a kartellel, mégis
információval rendelkeznek e jogellenes tevékenységről (pl. a találkozókat szervező titkárnő,
az utazásszervezők, az érdekképviseleti szövetségek, vagy kamarák alkalmazottai). Díj abban
az esetben adható az angol modell szerint, ha valaki pontos, ellenőrizhető és a jogsértés
megállapítása szempontjából hasznos információt ad. A díj maximális összege 100 ezer font
lehet.
Magyarországon azért célszerű ennek az eszköznek a bevezetése, mert a felderítést szolgáló,
külföldön általában igen eredményes engedékenységi politika (amelynek keretében maga a
jogsértő vállalkozás lép ki a kartellből, s a bírság elengedése fejében vállalja a jogsértés
feltárását és a teljes együttműködést a hatósággal) hazánkban nem igazán hatékony, így
feltehetőleg sok kartell működik rejtetten és zavartalanul, a fogyasztók kárára. A díj
bevezetése azért a versenyjogi jogsértések, illetve a Gazdasági Versenyhivatal (továbbiakban:
GVH) eljárásai vonatkozásában indokolt, mert a kartellek igen súlyos jogsértések,
ugyanakkor a GVH nem rendelkezik olyan ellenőrző, felderítő apparátussal és
jogosítványokkal (szemben pl. az APEH-hel vagy az élelmiszerbiztonsági hatósággal),
amelynek működtetésével önállóan esélye lenne a jogsértések nyomára bukkannia. (Ilyen
ellenőrzési mechanizmus bevezetése nem is lenne indokolt a versenyjogban, magas társadalmi
költségei, kétséges eredményessége, illetve a vállalkozásokat ésszerűtlenül terhelő jellege
miatt).
A díj bevezetése csak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések, az ún. kőkemény (hardcore)
kartellekre nézve indokolt, mivel ezek azok a magatartások, melyek tekintetében az elkövetők
a legnagyobb erőfeszítéseket teszik a jogsértés titokban tartására, így azoknak felderítése
rendkívül nehéz.
A törvénytervezet csak Ket. szerint iratnak minősülő bizonyítékokat jutalmazza, mivel a
szóbeli tanúvallomás értéke eleve kétségesebb, ráadásul a díj reménye miatt a hamis vallomás
tételének veszélye is jóval nagyobb lenne. A bizonyíték csak akkor érdemesít jutalmazásra, ha
az nélkülözhetetlennek bizonyul a jogsértés bizonyításához. Csak a jogsértés tényének
(elkövetésének) bizonyításához nélkülözhetetlen bizonyíték jogosít díjra, a jogsértés
bírságolásának körében releváns szempontok megállapítását elősegítő bizonyítékok
szolgáltatása viszont nem. Így pl. díjra jogosít annak feltárása, hogy a kartellnek az addig
feltételezetthez képest más résztvevője is volt, vagy már régebben létrejött, esetleg más
árukörre is, de nem alapoz meg jutalmazást az olyan információ, ami pl. a verseny
veszélyeztetettsége, a jogsértés piaci hatása, a jogsértő vállalkozásnak a jogsértéshez való
viszonyulása tekintetében releváns. A nélkülözhetetlenséget értelemszerűen csak az eljárás
egészének, bizonyítási anyaga összességének és a jogi minősítést megadó érdemi
határozatnak a fényében lehet megállapítani.
A kartell eljárások kulcspontja az eljárás megindításához szükséges bizonyítékok
megszerzése. Kellő információ birtokában ugyanis a GVH bírói engedélyt szerezhet ún.
31
rajtaütés végrehajtásához, melynek során érdemi bizonyítékokat tud szerezni. Ezért a tervezet
a rajtaütési engedélyt megalapozó információt is jutalmazni rendeli, feltéve, hogy a rajtaütés
eredményesnek bizonyul (vagyis máshogyan nem, vagy csak aránytalan nehézség árán
beszerezhető bizonyítékot produkál). Ebben az esetben nemcsak iratról lehet szó, hanem
szóbeli információról is. Mivel az eljárás során a bizonyítékok duplikálódhatnak, az
informátor érdekeinek védelme érdekében sorrendiség szabályt is be kell vezetni, vagyis az
informátor által szolgáltatott bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha ugyan
helyettesíthető más bizonyítékkal, de ahhoz utóbb jutott a hatóság.
Mivel a díj csak a bírság után jár, értelemszerűen csak akkor kap jutalmat az informátor, ha az
eljárás jogsértés megállapításával és bírságolással végződik. Ez azt is jelenti, hogy ha az ügyet
a GVH indította, de azt pl. az Európai Bizottság átveszi, akkor sem jár a díj, mivel a GVH
nem bírságol, illetve a bizottsági bírság sem a GVH- hoz folyik be. (A díj forrása a bírság.) A
díj magas összegét az indokolja, hogy az informátor számára e tevékenység anyagi
kockázatokkal járhat. Ha egy személy több nélkülözhetetlen bizonyítékot is szolgáltat, az után
csak egyszeri díj jár. A díj alapja a kiszabott összes bírság, vagyis a különböző ügyfelekre
kiszabott bírság összeadandó.
Ki kell zárni azt, hogy a kartellt fel tárók e magatartásukért többszörös jutalmazáshoz
jussanak. Ezért akkor, ha maga a vállalkozás engedékenységet kér, vezetőinek (akiknek
döntése szükséges az engedékenység kérelmezéséhez, mivel ők jogosultak a vállalkozás
nevében nyilatkozni) jutalmazása kizárt. (A volt vezetőkre e szabály értelemszerűen nem
vonatkozik.) Megjegyzendő, hogy jellemzően a két intézmény kizárja egymást, ugyanis mind
a bírság mellőzésének, mind a díjnak az a feltétele, hogy a jogsértés megállapítását
megalapozni képes bizonyítékot szolgáltassanak. Ugyanakkor nem lennének általában véve
kizártak a rendszerből a kartellező cég vezetői, ugyanis elképzelhető, hogy éppen az egyik
vezető jogsértésével egyet nem értés hozná a hatósághoz a másik vezetőt.
A szabályozás célja az, hogy a díj ne hozzon létre olyan ösztönzést a releváns információkhoz
„közel” lévőkben, ami súlyos jogsértések elkövetésére sarkallná őket. E cselekmények
elkövetésének megállapítására értelemszerűen nem a GVH, hanem a kompetens hatóságok
jogosultak. Az egyéb jogellenességet (pl. munkajogi, polgári jogi) nem indokolt kizáró okká
tenni. A hatóságnak jelenleg sem kell foglalkoznia azzal, hogy egy bizonyítékhoz hogyan
jutott hozzá a birtokosa, csak az számít, hogy magának a hatóságnak az eljárása törvényes
legyen a bizonyíték beszerzése során. Ezeknek a magánérdekeknek a védelme egyébként
külön eljárásokban biztosított, ezen felül már nem kell a hatóság közérdekű jogérvényesítő
tevékenységének akadályává tenni e magánérdekeknek a védelmét.
Meg kell továbbá előzni a rendszer díj-többszöröző célú kijátszását. Az eljáró
versenytanácsnak természetesen nem kell ebből a célból külön bizonyítást lefolytatnia, a
szabályt csak akkor kell alkalmazni, ha a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen fény
derül a mesterkedésre.
Nem lenne helyes az informátorra telepíteni annak kockázatát, ha a GVH határozatát
felülvizsgáló bíróság az eljáró versenytanácstól eltérően minősít. Az informátor már azzal is
hasznosnak bizonyul, hogy segítséget nyújt a felderítéshez és a versenytanácsi határozat
32
meghozatalához. Az eljárás eredményét ezért nem kell jutalmazására leképezni. Kivételt
képez azonban az az eset, amikor a bírósági eljárás során derül ki az, hogy a szolgáltatott,
„perdöntő” bizonyíték nem volt jogszerű (pl. az ügyfél bizonyítja, hogy az írás nem tőle
származik, hanem feltehetőleg hamisítvány). A bizonyíték anélkül is jogellenes lehet, hogy
bűncselekmény vagy szabálysértés is megvalósulna. Ezért erre a szabályra a 79/A. § (5)
bekezdése mellett is szükség van. A bizonyíték jogellenessége csak akkor hat ki a díjra való
jogosultságra, ha a jogellenesség oka az informátorhoz kapcsolódik. Ha tehát például a hivatal
hibázott a bizonyíték kezelésében, az nem érinti a jutalmat.
Az anonim tudakozódás lehetősége az informátor érdekeit védi, illetve a hivatalt is megkíméli
az irreleváns információk rendes eljárásban való kezelésének munkaterhétől. Az informátort
tájékoztatni kell a díjjal kapcsolatos minden lényeges feltételről: az eljárásról, az összegről, az
esedékességről, a kizáró okokról, a visszafizetésről stb.
A GVH számára egyértelműnek kell lennie annak, hogy melyek azok az információk,
amelyek után díjigényt érvényesítenek. Az eljáró versenytanács az eljárás végén csak a
bejelentett igényekről köteles dönteni. Az informátor helyzetének érzékenységére tekintettel a
javaslat fokozott kioktatást ír elő, továbbá ex lege kötelezővé teszi az informátor
személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha azt kéri. A rendszer az informátor későbbi
együttműködését nem követeli meg a jutalmazás előfeltételeként. Ugyanakkor nem lenne
eleve kizárt az, hogy a hatóság az informátort az általános szabályok szerint tanúként is
meghallgathassa.
A 79/B. § (3) bekezdése az információ elutasításának szabályait azért formalizálja, mert egy
önálló „vagyoni igény” felőli döntésről van szó. Ugyanakkor azért csak az információ
visszautasításának esetével foglalkozik, mert a bizonyíték befogadása iránti hajlandóság
esetén az általános szabályok szerint kell eljárni. Ha az informátor olyan időszakban
jelentkezik, mikor még nem indult meg a versenyfelügyeleti eljárás, és az esetleges anonim
érdeklődés után a hivatal javaslata ellenére ragaszkodik a beadványa előterjesztéséhez, az
panaszként, illetve bejelentésként bírálható el. Ezen eljárások szabályai lehetőséget adnak
arra, hogy az informátor személyét a hivatal ne hozza a bejelentett, illetve bepanaszolt
vállalkozás tudomására. Ha a versenyfelügyeleti eljárás során jelentkezik az informátor, ügyét
a versenyfelügyeleti eljárás részeként kell kezelni. Az iratbetekintés korlátozása az informátor
érdekeit védi, ugyanakkor az ügyfél részére érdemi sérelemmel nem jár.
A 79/B. § (4) bekezdése szerinti külön döntés azért szükséges, mert a díj-jogosultság
megítélése külön mérlegelést és értékelést kíván a fenti szabályok alapján. A jogorvoslat
pedig azért elengedhetetlen, mert az eljáró versenytanács döntése törvényben biztosított jog
érvényesítését érinti. Nem lenne továbbá méltányos az informátorra telepíteni sem a
behajthatóság kockázatát, sem az esetlegesen sok éves késlekedést a végrehajtás
felfüggesztésével járó jogorvoslatok esetében. Ezeket a kockázatokat így az állam viselné, az
egyéb, már beszedett bírságok terhére.
A végzésnek a büntető, illetve szabálysértési hatóság határozatát kell követnie, illetve a 79/A.
§ (7) bekezdése szerinti esetben az eljáró versenytanácsnak a bíróság ítéletét értékelve kell
meghoznia e döntését. A külön döntésre azért van szükség, mert a kérdéses határozatokból
33
nem szükségképpen olvasható ki egyértelműen az e törvény szerinti visszafizetési
kötelezettség, erről e határozatok nem szólnak, a visszafizetés elrendelése nem tárgyuk. A
visszafizetés jogosultja a GVH, így annak behajtását is a GVH-nak kell kezdeményeznie.
34