﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/11373. számú
törvényjavaslat
a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a
Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött
Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről
Előadó: Dr. Balázs Péter
külügyminiszter
Budapest, 2009. november
2009. évi ... törvény
a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a
Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött
Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a gyermekek eladásáról, a
gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló
egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) kötelező
hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés a Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ A Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
„Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the sale of children,
child prostitution and child pornography
The States Parties to the present Protocol,
Considering that, in order further to achieve the purposes of the Convention on the Rights
of the Child and the implementation of its provisions, especially articles 1, 11, 21, 32, 33, 34,
35 and 36, it would be appropriate to extend the measures that States Parties should undertake
in order to guarantee the protection of the child from the sale of children, child prostitution
and child pornography,
Considering also that the Convention on the Rights of the Child recognizes the right of
the child to be protected from economic exploitation and from performing any work that is
likely to be hazardous or to interfere with the child’s education, or to be harmful to the child’s
health or physical, mental, spiritual, moral or social development,
Gravely concerned at the significant and increasing international traffic of children for
the purpose of the sale of children, child prostitution and child pornography,
Deeply concerned at the widespread and continuing practice of sex tourism, to which
children are especially vulnerable, as it directly promotes the sale of children, child
prostitution and child pornography,
Recognizing that a number of particularly vulnerable groups, including girl children, are
at greater risk of sexual exploitation, and that girl children are disproportionately represented
among the sexually exploited,
Concerned about the growing availability of child pornography on the Internet and other
evolving technologies, and recalling the International Conference on Combating Child
Pornography on the Internet (Vienna, 1999) and, in particular, its conclusion calling for the
worldwide criminalization of the production, distribution, exportation, transmission,
importation, intentional possession and advertising of child pornography, and stressing the
1
importance of closer cooperation and partnership between Governments and the Internet
industry,
Believing that the elimination of the sale of children, child prostitution and child
pornography will be facilitated by adopting a holistic approach, addressing the contributing
factors, including underdevelopment, poverty, economic disparities, inequitable socio-
economic structure, dysfunctioning families, lack of education, urban-rural migration, gender
discrimination, irresponsible adult sexual behaviour, harmful traditional practices, armed
conflicts and trafficking of children,
Believing that efforts to raise public awareness are needed to reduce consumer demand
for the sale of children, child prostitution and child pornography, and also believing in the
importance of strengthening global partnership among all actors and of improving law
enforcement at the national level,
Noting the provisions of international legal instruments relevant to the protection of
children, including the Hague Convention on the Protection of Children and Cooperation with
Respect to Inter-Country Adoption, the Hague Convention on the Civil Aspects of
International Child Abduction, the Hague Convention on Jurisdiction, Applicable Law,
Recognition, Enforcement and Cooperation in Respect of Parental Responsibility and
Measures for the Protection of Children, and International Labour Organization Convention
No. 182 on the Prohibition and Immediate Action for the Elimination of the Worst Forms of
Child Labour,
Encouraged by the overwhelming support for the Convention on the Rights of the Child,
demonstrating the widespread commitment that exists for the promotion and protection of the
rights of the child,
Recognizing the importance of the implementation of the provisions of the Programme of
Action for the Prevention of the Sale of Children, Child Prostitution and Child Pornography
and the Declaration and Agenda for Action adopted at the World Congress against
Commercial Sexual Exploitation of Children, held at Stockholm from 27 to 31 August 1996,
and the other relevant decisions and recommendations of pertinent international bodies,
Taking due account of the importance of the traditions and cultural values of each people
for the protection and harmonious development of the child,
Have agreed as follows:
Article 1
States Parties shall prohibit the sale of children, child prostitution and child pornography
as provided for by the present Protocol.
Article 2
For the purpose of the present Protocol:
2
(a)	Sale of children means any act or transaction whereby a child is transferred by
any person or group of persons to another for remuneration or any other consideration;
(b)	Child prostitution means the use of a child in sexual activities for remuneration
or any other form of consideration;
(c)	Child pornography means any representation, by whatever means, of a child
engaged in real or simulated explicit sexual activities or any representation of the sexual parts
of a child for primarily sexual purposes.
Article 3
1.	Each State Party shall ensure that, as a minimum, the following acts and activities are
fully covered under its criminal or penal law, whether these offences are committed
domestically or transnationally or on an individual or organized basis:
(a)	In the context of sale of children as defined in article 2:
(i)	The offering, delivering or accepting, by whatever means, a child for the purpose of:
a.	Sexual exploitation of the child;
b.	Transfer of organs of the child for profit;
c.	Engagement of the child in forced labour;
(ii)	Improperly inducing consent, as an intermediary, for the adoption of a child in
violation of applicable international legal instruments on adoption;
(b)	Offering, obtaining, procuring or providing a child for child prostitution, as
defined in article 2;
(c)	Producing, distributing, disseminating, importing, exporting, offering, selling
or possessing for the above purposes child pornography as defined in article 2.
2.	Subject to the provisions of a State Party’s national law, the same shall apply to an
attempt to commit any of these acts and to complicity or participation in any of these acts.
3.	Each State Party shall make these offences punishable by appropriate penalties that
take into account their grave nature.
4.	Subject to the provisions of its national law, each State Party shall take measures,
where appropriate, to establish the liability of legal persons for offences established in
paragraph 1 of the present article. Subject to the legal principles of the State Party, this
liability of legal persons may be criminal, civil or administrative.
5.	States Parties shall take all appropriate legal and administrative measures to ensure
that all persons involved in the adoption of a child act in conformity with applicable
international legal instruments.
3
Article 4
1.	Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences referred to in article 3, paragraph 1, when the offences are
committed in its territory or on board a ship or aircraft registered in that State.
2.	Each State Party may take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the offences referred to in article 3, paragraph 1, in the following cases:
(a)	When the alleged offender is a national of that State or a person who has his
habitual residence in its territory;
(b)	When the victim is a national of that State.
3.	Each State Party shall also take such measures as may be necessary to establish its
jurisdiction over the above-mentioned offences when the alleged offender is present in its
territory and it does not extradite him or her to another State Party on the ground that the
offence has been committed by one of its nationals.
4.	This Protocol does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance with
internal law.
Article 5
1.	The offences referred to in article 3, paragraph 1, shall be deemed to be included as
extraditable offences in any extradition treaty existing between States Parties and shall be
included as extraditable offences in every extradition treaty subsequently concluded between
them, in accordance with the conditions set forth in those treaties.
2.	If a State Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty receives
a request for extradition from another State Party with which it has no extradition treaty, it
may consider this Protocol as a legal basis for extradition in respect of such offences.
Extradition shall be subject to the conditions provided by the law of the requested State.
3.	States Parties that do not make extradition conditional on the existence of a treaty shall
recognize such offences as extraditable offences between themselves subject to the conditions
provided by the law of the requested State.
4.	Such offences shall be treated, for the purpose of extradition between States Parties, as
if they had been committed not only in the place in which they occurred but also in the
territories of the States required to establish their jurisdiction in accordance with article 4.
5.	If an extradition request is made with respect to an offence described in article 3,
paragraph 1, and if the requested State Party does not or will not extradite on the basis of the
nationality of the offender, that State shall take suitable measures to submit the case to its
competent authorities for the purpose of prosecution.
4
Article 6
1.	States Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in connection
with investigations or criminal or extradition proceedings brought in respect of the offences
set forth in article 3, paragraph 1, including assistance in obtaining evidence at their disposal
necessary for the proceedings.
2.	States Parties shall carry out their obligations under paragraph 1 of the present article
in conformity with any treaties or other arrangements on mutual legal assistance that may
exist between them. In the absence of such treaties or arrangements, States Parties shall afford
one another assistance in accordance with their domestic law.
Article 7
States Parties shall, subject to the provisions of their national law:
(a)	Take measures to provide for the seizure and confiscation, as appropriate, of:
(i)	Goods such as materials, assets and other instrumentalities used to commit or
facilitate offences under the present protocol;
(ii)	Proceeds derived from such offences;
(b)	Execute requests from another State Party for seizure or confiscation of goods
or proceeds referred to in subparagraph (a) (i);
(c)	Take measures aimed at closing, on a temporary or definitive basis, premises
used to commit such offences.
Article 8
1.	States Parties shall adopt appropriate measures to protect the rights and interests of
child victims of the practices prohibited under the present Protocol at all stages of the criminal
justice process, in particular by:
(a)	Recognizing the vulnerability of child victims and adapting procedures to
recognize their special needs, including their special needs as witnesses;
(b)	Informing child victims of their rights, their role and the scope, timing and
progress of the proceedings and of the disposition of their cases;
(c)	Allowing the views, needs and concerns of child victims to be presented and
considered in proceedings where their personal interests are affected, in a manner consistent
with the procedural rules of national law;
(d)	Providing appropriate support services to child victims throughout the legal
process;
5
(e)	Protecting, as appropriate, the privacy and identity of child victims and taking
measures in accordance with national law to avoid the inappropriate dissemination of
information that could lead to the identification of child victims;
(f)	Providing, in appropriate cases, for the safety of child victims, as well as that
of their families and witnesses on their behalf, from intimidation and retaliation;
(g)	Avoiding unnecessary delay in the disposition of cases and the execution of
orders or decrees granting compensation to child victims.
2.	States Parties shall ensure that uncertainty as to the actual age of the victim shall not
prevent the initiation of criminal investigations, including investigations aimed at establishing
the age of the victim.
3.	States Parties shall ensure that, in the treatment by the criminal justice system of
children who are victims of the offences described in the present Protocol, the best interest of
the child shall be a primary consideration.
4.	States Parties shall take measures to ensure appropriate training, in particular legal and
psychological training, for the persons who work with victims of the offences prohibited
under the present Protocol.
5.	States Parties shall, in appropriate cases, adopt measures in order to protect the safety
and integrity of those persons and/or organizations involved in the prevention and/or
protection and rehabilitation of victims of such offences.
6.	Nothing in the present article shall be construed as prejudicial to or inconsistent with
the rights of the accused to a fair and impartial trial.
Article 9
1.	States Parties shall adopt or strengthen, implement and disseminate laws,
administrative measures, social policies and programmes to prevent the offences referred to in
the present Protocol. Particular attention shall be given to protect children who are especially
vulnerable to these practices.
2.	States Parties shall promote awareness in the public at large, including children,
through information by all appropriate means, education and training, about the preventive
measures and harmful effects of the offences referred to in the present Protocol. In fulfilling
their obligations under this article, States Parties shall encourage the participation of the
community and, in particular, children and child victims, in such information and education
and training programmes, including at the international level.
3.	States Parties shall take all feasible measures with the aim of ensuring all appropriate
assistance to victims of such offences, including their full social reintegration and their full
physical and psychological recovery.
4.	States Parties shall ensure that all child victims of the offences described in the present
Protocol have access to adequate procedures to seek, without discrimination, compensation
for damages from those legally responsible.
6
5.	States Parties shall take appropriate measures aimed at effectively prohibiting the
production and dissemination of material advertising the offences described in the present
Protocol.
Article 10
1.	States Parties shall take all necessary steps to strengthen international cooperation by
multilateral, regional and bilateral arrangements for the prevention, detection, investigation,
prosecution and punishment of those responsible for acts involving the sale of children, child
prostitution, child pornography and child sex tourism. States Parties shall also promote
international cooperation and coordination between their authorities, national and
international non-governmental organizations and international organizations.
2.	States Parties shall promote international cooperation to assist child victims in their
physical and psychological recovery, social reintegration and repatriation.
3.	States Parties shall promote the strengthening of international cooperation in order to
address the root causes, such as poverty and underdevelopment, contributing to the
vulnerability of children to the sale of children, child prostitution, child pornography and child
sex tourism.
4.	States Parties in a position to do so shall provide financial, technical or other
assistance through existing multilateral, regional, bilateral or other programmes.
Article 11
Nothing in the present Protocol shall affect any provisions that are more conducive to the
realization of the rights of the child and that may be contained in:
(a)	The law of a State Party;
(b)	International law in force for that State.
Article 12
1.	Each State Party shall submit, within two years following the entry into force of the
Protocol for that State Party, a report to the Committee on the Rights of the Child providing
comprehensive information on the measures it has taken to implement the provisions of the
Protocol.
2.	Following the submission of the comprehensive report, each State Party shall include
in the reports they submit to the Committee on the Rights of the Child, in accordance with
article 44 of the Convention, any further information with respect to the implementation of the
Protocol. Other States Parties to the Protocol shall submit a report every five years.
3.	The Committee on the Rights of the Child may request from States Parties further
information relevant to the implementation of this Protocol.
7
Article 13
1.	The present Protocol is open for signature by any State that is a party to the
Convention or has signed it.
2.	The present Protocol is subject to ratification and is open to accession by any State
that is a party to the Convention or has signed it. Instruments of ratification or accession shall
be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
Article 14
1.	The present Protocol shall enter into force three months after the deposit of the tenth
instrument of ratification or accession.
2.	For each State ratifying the present Protocol or acceding to it after its entry into force,
the present Protocol shall enter into force one month after the date of the deposit of its own
instrument of ratification or accession.
Article 15
1.	Any State Party may denounce the present Protocol at any time by written notification
to the Secretary-General of the United Nations, who shall thereafter inform the other States
Parties to the Convention and all States that have signed the Convention. The denunciation
shall take effect one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General
of the United Nations.
2.	Such a denunciation shall not have the effect of releasing the State Party from its
obligations under this Protocol in regard to any offence that occurs prior to the date on which
the denunciation becomes effective. Nor shall such a denunciation prejudice in any way the
continued consideration of any matter that is already under consideration by the Committee
prior to the date on which the denunciation becomes effective.
Article 16
1.	Any State Party may propose an amendment and file it with the Secretary-General of
the United Nations. The Secretary-General shall thereupon communicate the proposed
amendment to States Parties, with a request that they indicate whether they favour a
conference of States Parties for the purpose of considering and voting upon the proposals. In
the event that, within four months from the date of such communication, at least one third of
the States Parties favour such a conference, the Secretary-General shall convene the
conference under the auspices of the United Nations. Any amendment adopted by a majority
of States Parties present and voting at the conference shall be submitted to the General
Assembly for approval.
2.	An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of the present article shall
enter into force when it has been approved by the General Assembly of the United Nations
and accepted by a two-thirds majority of States Parties.
8
3.	When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties that
have accepted it, other States Parties still being bound by the provisions of the present
Protocol and any earlier amendments that they have accepted.
Article 17
1.	The present Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and
Spanish texts are equally authentic, shall be deposited in the archives of the United Nations.
2.	The Secretary-General of the United Nations shall transmit certified copies of the
present Protocol to all States Parties to the Convention and all States that have signed the
Convention.
A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a
Gyermek jogairól szóló egyezményhez főzött Fakultatív Jegyzőkönyv
A jelen Jegyzőkönyv részes államai,
Tekintetbe véve, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény céljainak még jobb elérése, és
rendelkezéseinek, különösen az 1., 11., 21., 32., 33., 34., 35. és 36. cikkek végrehajtása
érdekében alkalmas lenne a részes államok által vállalandó intézkedéseket kiterjeszteni annak
érdekében, hogy biztosítsák a gyermek megvédését a gyermekek eladásától, a
gyermekprostitúciótól és gyermekpornográfiától,
Tekintetbe véve azt is, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény elismeri a gyermeknek azt a
jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen
kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai,
szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára,
Komolyan aggódva a jelentős és növekvő mértékű nemzetközi gyermekkereskedelem miatt,
amelynek célja a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia,
Mélységesen aggódva a szexturizmus széles körben elterjedt és folytatódó gyakorlata miatt -
amellyel kapcsolatban a gyermekek különösen sérülékenyek -, mivel közvetlenül elősegíti a
gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát,
Felismerve, hogy számos különösen sérülékeny csoport, beleértve a leánygyermekeket is, a
szexuális kizsákmányolás nagyobb kockázatának van kitéve, továbbá hogy a leánygyermekek
a szexuálisan kizsákmányoltak között aránytalan mértékben találhatók meg,
Aggódva a gyermekpornográfiának az interneten és más fejlesztés alatt álló technológiákon
keresztül történő növekvő elérhetősége miatt, és emlékeztetve az interneten megjelenő
Gyermekpornográfia Elleni Nemzetközi Konferenciára (Bécs, 1999) és különösen annak
következtetésére, amely a gyermekpornográfia előállításának, terjesztésének, exportálásának,
továbbításának, importálásának, szándékos birtoklásának és reklámozásának világszerte
bűncselekménnyé történő minősítésére szólított fel, és hangsúlyozta a Kormányok és az
internetipar közötti szorosabb együttműködés és partneri viszony fontosságát,
9
Abban bízva, hogy a gyermekek eladásának, a gyermekprostitúciónak és
gyermekpornográfiának a felszámolását megkönnyíti egy olyan holisztikus megközelítés
elfogadása, amely figyelembe veszi a járulékos tényezőket, így az alulfejlettséget, a
szegénységet, a gazdasági egyenlőtlenségeket, az egyenlőtlen társadalmi struktúrákat, a
diszfunkcionális családokat, az oktatás hiányát, a város és vidék közötti migrációt, a nemi
alapú diszkriminációt, a felelőtlen felnőtt szexuális viselkedést, a káros tradicionális
gyakorlatokat, a fegyveres konfliktusokat és a gyermekcsempészetet,
Abban bízva, hogy szükséges a közvélemény figyelmének felkeltése a gyermekek eladása, a
gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia iránti fogyasztói kereslet csökkentése érdekében,
valamint bízva a valamennyi szereplő közötti globális partnerség megerősítésében és a
nemzeti szintű végrehajtás javításában,
Rámutatva a gyermekek védelmével kapcsolatos nemzetközi jogi dokumentumok előírásaira,
beleértve a hágai egyezményt a Gyermekek védelméről és az országok közötti
örökbefogadásban történő együttműködésről, a hágai egyezményt a Gyermekrablás polgári
jogi vonatkozásairól, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú egyezményét a
Gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolásáért tett azonnali
intézkedésekről,
Bátorítva a Gyermek jogairól szóló egyezmény széles körű támogatottságától, amely jelzi a
gyermek jogai elősegítése és védelme iránti küzdelem melletti széles körű elkötelezettséget,
Felismerve a Gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia
megelőzésére irányuló akcióprogram, és az 1996-os stockholmi Gyermekek kereskedelmi
szexuális kizsákmányolása elleni konferencia nyilatkozatának és akciótervének, valamint a
vonatkozó nemzetközi testületek releváns döntései és ajánlásai végrehajtásának fontosságát,
Megfelelően tekintetbe véve valamennyi nép hagyományainak és kulturális értékeinek
fontosságát a gyermek védelme és harmonikus fejlődése szempontjából,
Az alábbiakban állapodtak meg:
1.	cikk
A részes államok a jelen Jegyzőkönyv előírásainak megfelelően megtiltják a gyermekek
eladását, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.
2.	cikk
A jelen Jegyzőkönyv értelmében:
(a)	Gyermekek eladásának minősül minden olyan cselekmény vagy tranzakció, amelynek
során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik személynek vagy
személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;
(b)	Gyermekprostitúciónak minősül a gyermek szexuális tevékenységekben történő
felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;
(c)	Gyermekpornográfiának minősül a gyermek valós vagy szimulált, kifejezett szexuális
cselekményben való részvételének bármilyen módon történő bemutatása, vagy a gyermek
nemi szerveinek bármilyen bemutatása alapvetően szexuális célok érdekében.
10
3. cikk
1.	Valamennyi részes állam biztosítja, hogy legalább az alábbi cselekményekre és
tevékenységekre teljes mértékben kiterjed büntetőjoga, akár hazai vagy transznacionális
szinten, akár egyéni vagy szervezett alapon követik el ezeket a jogsértéseket:
(a)	A gyermekek eladásának 2. cikkbeli meghatározásával összefüggésben:
(i)	A gyermek bármilyen módon történő felajánlása, eljuttatása vagy elfogadása
abból a célból, hogy:
(a)	a gyermeket szexuálisan kizsákmányolják;
(b)	a gyermek szerveit haszonszerzés céljából átadják;
(c)	a gyermeket kényszermunkára alkalmazzák;
(ii)	Közvetítőként a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulás megadására
való nem megfelelő rábírás, az örökbefogadásra vonatkozó nemzetközi jogi
dokumentumok megsértésével;
(b)	A gyermek felajánlása, megszerzése, kerítése vagy nyújtása gyermekprostitúció céljára
a 2. cikkben meghatározottaknak megfelelően; és
(c)	A 2. cikkben meghatározott gyermekpornográfia előállítása, elosztása, terjesztése,
importálása, exportálása, felajánlása, eladása vagy a fenti célokból történő birtoklása.
2.	A részes államok hazai jogától függően ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a fentiek
közül bármelyik tett elkövetését megkísérlik, valamint a fenti cselekményekben való
bűnpártolásra és bűnrészességre.
3.	Valamennyi részes állam olyan megfelelő büntetéssel büntetni rendeli ezeket a
bűncselekményeket, amely büntetések figyelembe veszik azok súlyos természetét.
4.	Hazai joga előírásainak megfelelően minden részes állam intézkedéseket tesz,
amennyiben szükséges, hogy megalapozza a jogi személyek felelősségét az e cikk 1.
bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában. A részes állam jogi alapelveitől
függően a jogi személyek felelőssége lehet büntetőjogi, polgári vagy államigazgatási
jellegű.
5.	A részes államok minden megfelelő jogi és igazgatási intézkedést megtesznek annak
biztosítása érdekében, hogy minden, a gyermek örökbefogadásában részt vevő személy az
alkalmazandó nemzetközi jogi dokumentumokkal összhangban cselekedjen.
4.	cikk
1.	Minden részes állam megtesz minden szükséges intézkedést joghatóságának
megalapozására a 3. cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában, ha a
jogsértést saját területén, vagy egy, az adott államban lajstromozott hajó vagy
légiközlekedési eszköz fedélzetén követik el.
2.	Minden részes állam megtesz minden szükséges intézkedést joghatóságának
megalapozására a 3 cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában a következő
esetekben:
(a)	Ha a feltételezett elkövető az adott állam állampolgára vagy a területén rendszeres
tartózkodási hellyel rendelkező személy;
(b)	Ha az áldozat az adott állam állampolgára.
3.	Minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a fent említett jogsértések
vonatkozásában joghatóságának megalapozására akkor is, ha a feltételezett elkövető a
területén tartózkodik, és nem adja ki más részes államnak azon az alapon, hogy a
jogsértést saját állampolgára követte el.
11
4.	Jelen Jegyzőkönyv nem zár ki egyetlen, a belső jognak megfelelően gyakorolt büntetőjogi
joghatóságot sem.
5.	cikk
1.	A 3. cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértéseket úgy kell értelmezni, hogy azokat a részes
államok között meglévő minden kiadatási egyezmény tartalmazza, mint kiadatás alapjául
szolgáló jogsértést, és ezeket kiadatás alapjául szolgáló jogsértésként tartalmaznia kell a
közöttük továbbiakban kötött kiadatási egyezményeknek is, az ezekben az
egyezményekben megállapított feltételeknek megfelelően.
2.	Ha egy részes állam, amely a kiadatást egyezmény meglététől teszi függővé, kiadatási
kérelmet kap egy másik részes államtól, amellyel nincs kiadatási egyezménye, jelen
Jegyzőkönyvet az ilyen jogsértések vonatkozásában a kiadatás jogalapjának tekintheti. A
kiadatás azon állam jogában megállapított feltételek függvénye, amelytől a kiadatást
kérik.
3.	Azok a részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik kiadatási egyezmény meglététől
függővé, ezeket a jogsértéseket egymás között kiadatás alapjául szolgálónak ismerik el,
azon állam jogában megállapított feltételek függvényében, amelytől a kiadatást kérik.
4.	Ezen jogsértéseket a részes államok közötti kiadatások szempontjából úgy kell tekinteni,
mintha nemcsak azon a helyen követték volna el őket, ahol bekövetkeztek, hanem
azoknak az államoknak a területén is, amelyek a 4. cikknek megfelelően kötelesek
megalapozni joghatóságukat.
5.	Abban az esetben, ha a kiadatást a 3. cikk 1. bekezdésében leírt jogsértés vonatkozásában
kérelmezik, és a kérelmezett részes állam nem adja ki vagy nem fogja kiadni az elkövetőt
annak állampolgársága alapján, ezen állam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak
érdekében, hogy illetékes hatóságainak átadja az ügyet eljárás lefolytatása céljából.
6.	cikk
1.	A részes államok megadják egymásnak a legnagyobb mértékű segítséget a 3. cikk 1.
bekezdésében meghatározott jogsértésekkel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatok, vagy
büntető vagy kiadatási eljárások vonatkozásában, beleértve az eljárásokhoz szükséges,
rendelkezésükre álló bizonyítékok megszerzéséhez nyújtott segítséget.
2.	A részes államok a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt kötelezettségeiket a közöttük
fennálló kölcsönös jogsegélyszerződésekkel vagy más megállapodásokkal összhangban
teljesítik. Amennyiben nincsenek közöttük ilyen szerződések vagy megállapodások, akkor
a részes államok belső joguknak megfelelően nyújtanak segítséget egymásnak.
7.	cikk
A részes államok hazai joguk rendelkezései alapján:
(a)	Intézkedéseket tesznek az alábbiak megfelelő lefoglalásának és elkobzásának lehetővé
tételére:
(i)	Javak, úgymint anyagok, vagyontárgyak és más eszközök, amelyeket a jelen
Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések elkövetésére vagy elkövetésének megkönnyítésére
használtak;
(ii)	Az ilyen jogsértésekből származó vagyoni előnyök;
(b)	Teljesítik a részes államoknak az (i) alpontban foglalt javak vagy vagyoni előnyök
lefoglalására vagy elkobzására irányuló megkereséseit;
12
(c)	Intézkedéseket tesznek az ilyen jogsértések elkövetéséhez használt ingatlanok ideiglenes
vagy végleges zár alá vételére.
8.	cikk
1.	A részes államok megfelelő intézkedéseket fogadnak el a jelen Jegyzőkönyv által tiltott
cselekmények gyermekáldozatai jogainak és érdekeinek megvédése érdekében, a
büntetőeljárás minden szakaszában, különösen azáltal, hogy:
(a)	Felismerik a gyermekáldozatok sérülékenységét, és az eljárásokat alkalmassá teszik
különleges szükségleteik felismerésére, beleértve tanúkénti különleges igényeiket;
(b)	Tájékoztatják a gyermekáldozatokat jogaikról, szerepükről és az eljárások
terjedelméről, ütemezéséről és haladásáról, valamint az ügyeikkel kapcsolatos
intézkedésekről;
(c)	Lehetővé teszik, hogy a gyermekáldozatok nézetei, szükségletei és szempontjai
megjelenjenek a személyes érdekeiket érintő eljárásokban, és azokat figyelembe vegyék, a
hazai jog előírásainak megfelelő módon;
(d)	Megfelelő segélyszolgálatról gondoskodnak a gyermekáldozatok számára a jogi eljárás
során;
(e)	Megfelelő módon megvédik a gyermekáldozatok magánéletét és személyazonosságát,
és a hazai joggal összhangban intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az
információk helytelen terjesztését, amely a gyermekáldozatok azonosításához vezethetne;
(f)	Gondoskodnak megfelelő esetekben a gyermekáldozatok, valamint családtagjaik és
tanúik biztonságáról a megfélemlítésekkel és megtorlásokkal szemben;
(g)	Elkerülik az indokolatlan késedelmeket az ügyek előkészítése, valamint a
gyermekáldozatoknak kártalanítást nyújtó utasítások és rendeletek végrehajtása során.
2.	A részes államok biztosítják, hogy az áldozat tényleges életkorával kapcsolatos
bizonytalanság ne akadályozza meg a büntetőjogi nyomozás megindítását, beleértve az
áldozat korának megállapítására irányuló vizsgálatokat is.
3.	A részes államok biztosítják, hogy büntető igazságszolgáltatási rendszerben a jelen
Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések áldozataival való foglalkozás során a gyermekek
mindenekfelett álló érdekeit tekintik elsődleges fontosságúnak.
4.	A részes államok intézkedéseket tesznek a megfelelő képzés, különösen a jogi és
pszichológiai képzés biztosítása érdekében azon személyek részére, akik a jelen
Jegyzőkönyv által tiltott jogsértések áldozataival foglalkoznak.
5.	A részes államok megfelelő esetben intézkedéseket fogadnak el azon személyek és/vagy
szervezetek biztonságának és sértetlenségének biztosítása érdekében, amelyek az ilyen
jellegű jogsértések megelőzése és/vagy áldozatainak védelme és rehabilitációja érdekében
működnek.
6.	Egyetlen, a jelen cikkben szereplő rendelkezés sem értelmezhető a vádlott tisztességes és
pártatlan tárgyaláshoz fűződő jogával ellentétesen vagy hátrányára.
9.	cikk
1.	A részes államok elfogadnak vagy megerősítenek, végrehajtanak és terjesztenek
jogszabályokat, közigazgatási intézkedéseket, szociális politikákat és programokat a jelen
Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések megelőzése érdekében. Különös figyelmet szentelnek
az ilyen gyakorlat szempontjából különösen sérülékeny gyermekek védelmének.
2.	A részes államok minden alkalmas eszközzel, értve ez alatt az oktatáson és a
továbbképzésen keresztül nyújtott információt, elősegítik a közvélemény egészében,
beleértve a gyermekeket is, a megelőző intézkedések és a jelen Jegyzőkönyvben foglalt
13
jogsértések káros hatásainak tudatosítását. A jelen cikkben foglalt kötelezettségeik
teljesítése során a részes államok bátorítják a közösség, különösen a gyermekek és a
gyermekáldozatok részvételét az ilyen információs, oktatási és képzési programokban,
beleértve a nemzetközi szintet is.
3.	A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek az ilyen jellegű jogsértések
áldozatai számára minden alkalmas segítségnyújtás biztosítása érdekében, beleértve a
teljes társadalmi visszailleszkedésüket, valamint teljes testi és lelki felépülésüket.
4.	A részes államok biztosítják a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések minden
gyermekáldozatának megkülönböztetés nélküli hozzáférését a jogilag felelős személyektől
történő kártalanítás követelésére szolgáló eljárásokhoz.
5.	A részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek a jelen Jegyzőkönyvben szereplő
jogsértéseket hirdető anyagok előállításának és terjesztésének betiltása érdekében.
10.	cikk
1.	A részes államok többoldalú, regionális és kétoldalú megállapodásokon keresztül minden
szükséges lépést megtesznek a nemzetközi együttműködés megerősítésére a gyermekek
eladása, a gyermekprostitúció, a gyermekpornográfia és a gyermekszexturizmus
elkövetéséért felelősök felderítése, kivizsgálása, büntetőeljárás lefolytatása és az
elkövetők megbüntetése, valamint ezen cselekmények elkövetésének megelőzése
érdekében. A részes államok továbbá elősegítik a hatóságaik, a hazai és nemzetközi nem
kormányzati szervezetek és a nemzetközi szervezetek közötti nemzetközi együttműködést
és koordinációt.
2.	A részes államok elősegítik a nemzetközi együttműködést a gyermekáldozatok testi és
lelki felépülésének, társadalmi visszailleszkedésének és hazatérésének támogatásában.
3.	A részes államok elősegítik a nemzetközi együttműködés megerősítését, a kiváltó okok,
így a szegénység és az elmaradottság kezelése érdekében, amelyek hozzájárulnak a
gyermekek eladással, prostitúcióval, pornográfiával és gyermekszexturizmussal
kapcsolatos sérülékenységéhez.
4.	Azon részes államok, amelyek képesek erre, pénzügyi, szakmai vagy más segítséget
nyújtanak a meglévő többoldalú, regionális, kétoldalú vagy más programokon keresztül.
11.	cikk
A jelen Jegyzőkönyvben foglalt egyetlen rendelkezés sem érint egyetlen olyan rendelkezést
sem, amely hatékonyabban biztosítja a gyermek jogainak megvalósítását, és amely:
(a)	a részes állam jogában; vagy
(b)	a részes államra nézve hatályos nemzetközi jogban található.
12.	cikk
1.	Minden részes állam, a Jegyzőkönyvnek az adott részes államra nézve történő
hatálybalépését követő két éven belül jelentést nyújt be a Gyermek Jogainak Bizottsága
számára, átfogó információt nyújtva a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtása
érdekében tett intézkedésekről.
2.	Az átfogó jelentés benyújtását követően valamennyi részes állam belefoglal a Gyermek
Jogainak Bizottsága számára az Egyezmény 44. cikkével összhangban benyújtott
jelentésbe minden további, a Jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos információt. A
Jegyzőkönyv más részes államai minden öt évben nyújtanak be jelentést.
14
3.	A Gyermek Jogainak Bizottsága a részes államoktól további információkat kérhet a jelen
Jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozóan.
13.	cikk
1.	A jelen Jegyzőkönyv minden állam részére nyitva áll aláírásra, amely az Egyezmény
részese, vagy azt aláírta.
2.	A jelen Jegyzőkönyv megerősítésre szorul, illetve bármely állam számára nyitva áll
csatlakozásra. A megerősítő, illetve csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek
főtitkáránál kell letétbe helyezni.
14.	cikk
1.	A jelen Jegyzőkönyv a tizedik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését
követő három hónap elteltével lép hatályba.
2.	Minden olyan államot illetően, mely a jelen Jegyzőkönyvet a hatálybalépése utáni
időpontban erősíti meg vagy csatlakozik ahhoz, a jelen Jegyzőkönyv az adott állam
megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésétől számított egy hónap
elteltével lép hatályba.
15.	cikk
1.	A jelen Jegyzőkönyvet bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek
főtitkárához intézett írásbeli közléssel, aki értesíti az Egyezmény többi részes államát, és
minden államot, amely az Egyezményt aláírta. A felmondás az arról szóló közlésnek az
Egyesült Nemzetek főtitkára által való átvételét követő egy év elteltével lép hatályba.
2.	Ezen felmondás nem mentesíti a részes államot a jelen Jegyzőkönyvben foglalt
kötelezettségei alól, melyek a felmondás hatálybalépése előtt bekövetkező bármely
jogsértéssel függenek össze. A felmondás továbbá nem érinti azon kérdések folyamatos
figyelemmel kísérését, melyekkel a Bizottság már a felmondás hatálybalépését megelőző
időpontban foglalkozott.
16.	cikk
1.	Bármely részes állam módosítást javasolhat, és azt megküldheti az Egyesült Nemzetek
főtitkárának. A főtitkár ezután a módosító javaslatot eljuttatja a részes államoknak azzal a
kéréssel, hogy közöljék, kívánják-e a részes államok értekezletének összehívását a
javaslatok megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben az értesítéstől
számított négy hónapon belül az államok legalább egyharmada támogatja az értekezlet
összehívását, a főtitkár az Egyesült Nemzetek égisze alatt összehívja az értekezletet. Az
értekezleten jelen lévő és szavazó részes államok többsége által elfogadott minden
módosítást jóváhagyásra a Közgyűlés elé kell terjeszteni.
2.	A jelen cikk 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelően elfogadott módosítás akkor lép
hatályba, ha azt az Egyesült Nemzetek Közgyűlése jóváhagyta és a részes államok
kétharmados többsége elfogadta.
3.	A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes
államot továbbra is a jelen Jegyzőkönyv rendelkezései, valamint az általuk korábban
elfogadott módosítások kötelezik.
15
17. cikk
1.	A jelen Jegyzőkönyvet, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű
szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek levéltárában kell letétbe helyezni.
2.	Az Egyesült Nemzetek főtitkára a jelen Jegyzőkönyv hiteles másolatait megküldi az
Egyezmény részes államainak és az Egyezményt aláíró államoknak.”
4.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2-3. §-a a Jegyzőkönyv 14. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	A Jegyzőkönyv, illetve e törvény 2-3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben
haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter, a
rendészetért felelős miniszter, valamint a gyermek- és ifjúságpolitikáért felelős miniszter
gondoskodik.
16
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel került kihirdetésre a Gyermek jogairól szóló,
New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), amely az
ENSZ egyik legszélesebb körben elfogadott és támogatott nemzetközi jogi dokumentuma.
Az elmúlt évtized háborús konfliktusokkal terhelt időszaka különösen időszerűvé tette a
fegyveres összeütközések által érintett gyermekek helyzetének áttekintését csakúgy, mint a
globalizáció egyik legsúlyosabb negatív következményének, a gyermekprostitúció,
gyermekkereskedelem és gyermekpornográfia kérdésének vizsgálatát és az ellenük való
nemzetközi fellépés szabályozását. Ezzel összhangban az Egyesült Nemzetek Közgyűlése
2000.	május 25-én fogadta el az Egyezmény két Fakultatív Jegyzőkönyvét, amely egyrészt a
gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról, másrészt a gyermekek eladásáról, a
gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szól. Magyar részről mindvégig
megkülönbözetett figyelemmel kísértük az Egyezmény két Fakultatív Jegyzőkönyvének
kidolgozását, és a velünk azonos értékrendet képviselő országokkal együttműködve
támogattuk annak elfogadását.
A Fakultatív Jegyzőkönyvek magyar részről történő aláírására a 2034/2002. (II. 18.) számú
Korm. határozat alapján került sor 2002. március 11-én.
A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló 2000. évi
Fakultatív Jegyzőkönyv 2002. január 18-án lépett hatályba. Eddig 117 ország írta alá, 135
állam vált részesévé, közöttük az Európai Unió 21 tagállama.
A Jegyzőkönyv megköveteli az abban részes államoktól, hogy mind nemzeti, mind pedig
nemzetközi szinten üldözzék az abban felsorolt cselekményeket, valamint, hogy belső
jogszabályaik vonatkozásában teremtsenek összhangot a Jegyzőkönyvben meghatározott, és
az ENSZ keretében kidolgozott, kapcsolódó egyezményekben rögzített kötelezettségekkel. A
Jegyzőkönyv meghatározza a gyermekek eladásának, a gyermekprostitúciónak és a
gyermekpornográfiának a fogalmát, és rögzíti a kormányok ezen cselekményekkel
kapcsolatos kötelezettségeit. Szabályozza a határokon átnyúló jogsértésekkel kapcsolatos
nemzetközi együttműködés szabályait, a jogsértésekhez kapcsolódó javak, vagyoni előnyök
lefoglalására, elkobzására vonatkozó kérdéseket. Ugyancsak tartalmazza a gyermekáldozatok
jogainak védelme és érdekeinek megvédése érdekében szükséges intézkedéseket, illetve a
gyermekáldozatok rehabilitációjára vonatkozó kötelezettségeket.
A Jegyzőkönyv kiemelten foglalkozik az érintett gyermekek rehabilitációjának, valamint a
Jegyzőkönyvben foglaltak érvényre juttatása érdekében szükséges nemzetközi együttműködés
kérdésével. A Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségek végrehajtásáról az abban részes
államoknak a hatálybalépést követően két éven belül, majd azt követően a Gyermek jogairól
szóló egyezmény végrehajtásáról szóló időszakos jelentéseikbe integrálva, ötévenként kell
számot adniuk. Ezen túlmenően az ENSZ Gyermek Jogainak Bizottsága jogosult a
Jegyzőkönyvben foglaltakkal kapcsolatos további tájékozódásra.
A Fakultatív Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségekből eredő hazai feladatok végrehajtása
többletköltséggel nem jár. A Fakultatív Jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásunk összhangban
áll emberi jogi politikánkkal, a vállalt kötelezettségek végrehajtásáért felelős hazai háttér-
17
intézményrendszer biztosított. A Jegyzőkönyv rendelkezései összhangban állnak hazai
jogszabályainkkal, megerősítése jogszabály-módosítást nem igényel.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Országgyűlés felhatalmazást ad a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a
gyermekpornográfiáról szóló 2000. évi Fakultatív Jegyzőkönyv kötelező hatályának
elismerésére.
A 2. §-hoz
Az Országgyűlés kihirdeti a Fakultatív Jegyzőkönyv angol és hivatalos magyar nyelvű
fordításának szövegét.
A 3. §-hoz
A Tegyzőkönvv 1. és 2. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 1. cikke értelmében a részes államok megtiltják a gyermekek eladását, a
gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.
1.	A Jegyzőkönyv gyermek eladásának minősít minden olyan cselekményt vagy tranzakciót,
amelynek során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik
személynek vagy személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) emberkereskedelemként az
alábbi elkövetési magatartásokat rendeli büntetni:
-	más személy eladása, megvásárlása, ellenszolgáltatásként átadása vagy átvétele,
más személyért elcserélése,
-	az előzőek érdekében történő toborzás, más személy szállítása, elszállásolása,
elrejtése, másnak megszerzése.
A Btk. 175/B. §-ának (2)-(5) bekezdései szerint az emberkereskedelem súlyosabban minősül,
ha azt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el, a tizenkettedik
életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetés pedig további minősített esetet
jelent.
2.	A Jegyzőkönyv 2. cikkének b) pontja a gyermekprostitúciót ekként definiálja:
„gyermekprostitúciónak minősül a gyermek szexuális tevékenységekben történő felhasználása,
díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében”.
A Btk. 202/A. §-a ezt a magatartást (tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel
ellenszolgáltatás fejében történő közösülés vagy fajtalankodás) megrontásnak tekinti, és
három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
3.	A Jegyzőkönyv 2. cikkének c) pontja értelmében gyermekpornográfia valósul meg a
gyermek valós vagy szimulált, nyílt szexuális cselekményben való részvételének bármilyen
18
módon történő bemutatásával, vagy a gyermek nemi szerveinek bármilyen bemutatásával, ha
az alapvetően szexuális célok érdekében történik.
A tiltott pornográf felvétellel kapcsolatos elkövetési magatartásokat a Btk. 204. §-a
tartalmazza, amely meg is határozza a pornográf felvétel fogalmát. Eszerint pornográf az a
tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt ábrázoló felvétel (videó-, film- vagy
fényképfelvétel, illetőleg más módon előállított képfelvétel), amely a nemiséget súlyosan
szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló módon ábrázolja.
A Jegyzőkönyv 3. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 3. cikke megállapítja a büntetendővé nyilvánítandó elkövetési magatartásokat
„akár hazai vagy transznacionális szinten, akár egyéni vagy szervezett alapon követik el
ezeket a jogsértéseket”.
1.	A Btk. területi és személyi hatályt megállapító 3. és 4. §-a alapján megállapítható, hogy a
magyar törvényt az alábbi esetekben kell alkalmazni:
-	belföldön elkövetett bűncselekményre,
-	a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a
magyar törvény szerint bűncselekmény,
-	a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar
légi járművön elkövetett bűncselekményre,
-	a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az
-- a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének
törvénye szerint is büntetendő,
-- állam elleni bűncselekmény, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés
helyének törvénye szerint büntetendő-e (kivéve a szövetséges fegyveres
erő ellen elkövetett kémkedést),
-- emberiség elleni vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését
nemzetközi szerződés írja elő.
Mivel a Jegyzőkönyv 3. cikke szerinti bűncselekmények ez utóbbi feltétel alá esnek
(üldözését nemzetközi szerződés írja elő), megállapítható, hogy a Btk. a belföldön és a
külföldön elkövetett bűncselekményekre is alkalmazandó, akár magyar, akár más nemzetiségű
állampolgár követte el azt.
2.	Az „egyéni vagy szervezett alapon” történő elkövetést a Btk. is ismeri: 19. §-a alapján
mind az egyéni elkövetés, mind a többes elkövetői alakzat büntetendő, az elkövető fogalma
alá ugyanis nem csak a tettes (aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja), hanem
a társtettes(ek) (akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás
tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg) is beleértendő.
A bűnszervezetben történő elkövetésre pedig a Btk. speciális szabályokat állapít meg. A 137.
§ 8. pontja értelmében bűnszervezet az a három vagy több személyből álló, hosszabb időre
szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Azzal szemben, aki
az ilyen bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének
felső határa a kétszeresére emelkedik. A felső határ azonban a generális maximumot - a húsz
évet - ebben az esetben sem haladhatja meg.
3.	A Jegyzőkönyv alapján a részes államoknak az alábbi cselekményeket kell
szankcionálniuk:
3.1.	A gyermekek eladása meghatározásával (ld. Jegyzőkönyv 2. cikke) összefüggésben
büntetendővé kell nyilvánítani egy gyermek bármilyen módon történő felajánlását, eljuttatását
vagy elfogadását abból a célból, hogy a gyermeket szexuálisan kizsákmányolják, a gyermek
szerveit haszonszerzés céljából átadják, vagy a gyermeket kényszermunkára alkalmazzák.
Szintén a gyermekek eladásához kapcsolódó magatartásként értékeli a Jegyzőkönyv a
19
közvetítőként a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulás megadására való rosszhiszemű
rábírást (az örökbefogadásra vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumok megsértésével).
-- A Btk. 175/B. §-ában szabályozott emberkereskedelem esetében minősített esetet jelent
egyebek mellett, ha a sértett tizennyolcadik életévét nem töltötte be, vagy ha munkavégzés,
fajtalanság vagy közösülés, illetve emberi test tiltott felhasználása céljából követik el.
Súlyosabb megítélés alá esik, ha a bűntettet tizenkettedik életévét be nem töltött személy
sérelmére követik el.
Az emberkereskedelmet a Btk. az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek tekinti, ezért
előkészülete is büntetendő, a kísérlet pedig - összhangban a Btk. 17. §-ában foglaltakkal - a
befejezett bűncselekményre megállapított büntetési keretek között értékelendő. Ennek
következtében a Jegyzőkönyvben foglalt valamennyi elkövetési magatartás (felajánlás,
eljuttatás, elfogadás) büntetőjogi szankcióval fenyegetett.
-- A gyermek örökbefogadásához való hozzájárulás megadására való rosszhiszemű rábírás a
Btk. értelmében egy felbujtói magatartás, amely mint részesi tevékenység, a tettesi
magatartáshoz hasonlóan büntetendő. Ez a tettesi magatartás az adott esettől függően
minősülhet emberkereskedelemnek („másnak megszerez”), vagy családi állás
megváltoztatásának (Btk. 193. §).
3.2.	Gyermekprostitúció céljára a gyermek felajánlását, megszerzését, kerítését, nyújtását a
Jegyzőkönyv 3. cikke 1. bekezdésének b) pontja szerint szankcionálniuk kell a
tagállamoknak.
Ezzel összefüggésben utalni lehet mindenekelőtt az emberkereskedelem minősített eseteire,
miszerint súlyosabban minősül, ha a sértett tizennyolcadik életévét nem töltötte be, illetve ha
munkavégzés, fajtalanság vagy közösülés céljából követik el. További minősített esetet jelent,
ha a bűntettet tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.
A kerítést (azaz valamely személy haszonszerzés céljából közösülésre vagy fajtalanságra
másnak történő megszerzését) a Btk. 207. §-a szankcionálja, amelynek minősített esete, ha a
sértett tizennyolc éven aluli. Az üzletszerű kéjelgés elősegítése (Btk. 205. §) esetében szintén
súlyosabban büntetendő, ha a bordélyházban tizennyolcadik életévét be nem töltött személy
végez üzletszerű kéjelgést.
Végezetül - kisegítő jelleggel, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg - alkalmazható
a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése, miszerint kiskorú veszélyeztetését követi el az a nagykorú
személy, aki kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábír,
vagy rábírni törekszik.
A Jegyzőkönyv 3. cikke 1. bekezdésének b) pontjában említett elkövetési magatartások közül
a megszerzés, a kerítés és a nyújtás befejezett bűncselekmények, amelyekre a Btk. a fenti
tényállások szerint büntetőjogi jogkövetkezményeket helyez kilátásba, míg a felajánlás
kísérletként értékelendő, amely a Btk. 17. §-ának megfelelően szintén büntetendő.
3.3.	A gyermekpornográfiával összefüggésben a Jegyzőkönyv az ilyen anyagok előállítását,
elosztását, terjesztését, importálását, exportálását, felajánlását, eladását vagy a fenti célokból
történő birtoklását tekinti büntetendő cselekménynek.
A Btk. a tiltott pornográf felvétellel visszaélés (204. §) körében szankcionálja
-	a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyekről pornográf felvétel
készítését, forgalomba hozatalát (valamint ezekhez anyagi eszköz szolgáltatását),
megszerzését, tartását, kínálását, átadását, hozzáférhetővé tételét,
-	a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyekről készített pornográf
felvétellel való kereskedést, annak nagy nyilvánosság számára történő
hozzáférhetővé tételét, valamint ezekhez anyagi eszköz szolgáltatását,
-	a pornográf jellegű műsorban tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek
szerepeltetését, valamint ehhez anyagi eszköz szolgáltatását,
20
-	a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek pornográf felvételen vagy
pornográf jellegű műsorban való szereplésre történő felhívását.
4.	A Jegyzőkönyv 3. cikkének 2. bekezdése szerint a részes államoknak a fenti
bűncselekmények kísérletére, az azokhoz nyújtott bűnpártolásra és a bűnrészességre is
büntetőjogi jogkövetkezményeket kell kilátásba helyezniük.
A Btk. 16. §-a értelmében kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény
elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A Btk. 17. §-ának (1) bekezdése alapján a kísérletre a
befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.
Az elkövetőkre vonatkozó rendelkezéseket a Btk. II. fejezetének III. címe tartalmazza.
Elkövetőknek minősülnek a tettesek (tettes és társtettes), és a részesek (felbujtó és bűnsegéd).
Felbujtó az a személy, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, a bűnsegéd
pedig az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A Btk. szerint a
részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
A bűnpártolás törvényi tényállását a Btk. 244. §-a szabályozza. Eszerint egy évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az
elkövetés előtt megegyezett volna, segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság
üldözése elől meneküljön, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, vagy közreműködik
a bűncselekményből származó előny biztosításában. A büntetés súlyosabb (öt évig terjedő
szabadságvesztés), ha a bűnpártolást emberrablással kapcsolatban követik el.
5.	A Jegyzőkönyv 3. cikkének 3. bekezdése kimondja, hogy „valamennyi részes állam
megfelelő büntetési tételekkel rendeli büntetni ezeket a jogsértéseket, figyelembe véve azok
súlyos természetét”.
Ezzel összefüggésben a Btk. említett tényállásaihoz kapcsolódó büntetési tételek az alábbiak
szerint foglalhatóak össze:
5.1.	Az emberkereskedelem alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt tizennyolcadik
életévét be nem töltött, vagy személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére, továbbá
munkavégzés, fajtalanság vagy közösülés, illetve emberi test tiltott felhasználása céljából,
bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
Súlyosabban minősül (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés), ha a bűncselekményt az
elkövető a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére
követi el, vagy az emberkereskedelmet munkavégzés, fajtalanság vagy közösülés, illetve
emberi test tiltott felhasználása céljából erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, vagy a
sértett sanyargatásával követik el.
A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt tizennyolcadik
életévét be nem töltött, vagy személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére, illetve az
elkövető a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére
követi el munkavégzés, fajtalanság vagy közösülés, illetve emberi test tiltott felhasználása
céljából, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, továbbá a sértett sanyargatásával
történik a bűncselekmény elkövetése. Szintén ezen minősített eset alá tartozik, ha az
emberkereskedelemre tiltott pornográf felvétel készítése céljából kerül sor.
A tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett egyes
bűncselekményeket (munkavégzés, fajtalanság vagy közösülés, illetve emberi test tiltott
felhasználása céljából, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, továbbá a sértett
sanyargatásával, illetve tiltott pornográf felvétel készítése céljából történő elkövetés) a Btk. öt
évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetéssel fenyegeti.
A Btk. alapján az emberkereskedelemre irányuló előkészület is büntetendő, ennek büntetési
tétele két évig terjedő szabadságvesztés.
5.2.	A gyermekprostitúciót a Btk. megrontásként szankcionálja, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
21
5.3.	A tiltott pornográf felvétellel való visszaélés tényállása alá vont elkövetési magatartások
büntetési tételei az alábbiak:
-	három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett: tiltott pornográf felvétel
megszerzése, tartása;
-	öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett: tiltott pornográf felvétel
kínálása, átadása, hozzáférhetővé tétele;
-	két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett: tiltott pornográf
felvétel készítése, forgalomba hozatala, nagy nyilvánosság számára történő
hozzáférhetővé tétele, azzal történő kereskedés, továbbá pornográf jellegű
műsorban tizennyolcadik életévét be nem töltött személy szerepeltetése, valamint
ezen bűncselekményekhez anyagi eszköz szolgáltatása;
-	két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy
pénzbüntetéssel fenyegetett: tizennyolcadik életévét be nem töltött személy
felhívása pornográf felvételen vagy pornográf jellegű műsorban való szereplésre.
5.4.	További, a Jegyzőkönyv alkalmazása tekintetében releváns különös részi rendelkezések:
A családi állás megváltoztatása alapesetben három évig tartó szabadságvesztéssel büntetendő,
de ha azt a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelésére, felügyeletére vagy
gondozására köteles személy követi el, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, kiskorú veszélyeztetésének minősül, ha egy
nagykorú személy kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására
rábír, vagy rábírni törekszik. Ez a magatartás egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel
fenyegetett.
Az üzletszerű kéjelgés elősegítését a Btk. alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel
rendeli büntetni, továbbá az is eszerint minősül, ha az elkövető mást üzletszerű kéjelgésre
rábír. Aki azonban olyan bordélyházat tart fenn, vezet, vagy annak működéséhez anyagi
eszközöket szolgáltat, amelyben tizennyolcadik életévét be nem töltött személy folytat
üzletszerű kéjelgést, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A kerítés alapesete három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, ha viszont a
bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el, a
büntetési tétel két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
6.	A Jegyzőkönyv 3. cikkének 4. bekezdése írja elő a jogi személyek felelőssége
megalapozásának szükségességét a fenti jogsértések vonatkozásában. A Jegyzőkönyv szerint
a jogi személyek felelőssége lehet büntetőjogi, polgári vagy államigazgatási jellegű.
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről a 2001. évi CIV.
törvény rendelkezik. Eszerint jogi személlyel szemben a következő intézkedések
alkalmazhatóak: a jogi személy megszüntetése, tevékenységének korlátozása vagy
pénzbírság. Ezen intézkedések alkalmazásának feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetése a
jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi
személy vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve
tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek
megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, vagy tagja (alkalmazottja) a jogi
személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetve a
felügyelőbizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény
elkövetését megakadályozhatta volna.
A Tegvzőkönyv 4. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 4. cikke tartalmazza a joghatósági előírásokat, amellyel kapcsolatban
irányadóak a 3. cikkhez írt indokolás 1. pontjában foglaltak.
22
A Jegyzőkönyv 5. és 6. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 5. cikkének 1. bekezdése értelmében „a 3. cikk 1. bekezdésében foglalt
jogsértéseket úgy kell értelmezni, hogy azokat a részes államok között meglévő minden
kiadatási egyezmény tartalmazza, mint kiadatás alapjául szolgáló jogsértést", a kiadatás
feltételeit ugyanezen cikk további bekezdései részletezik. A Jegyzőkönyv 6. cikke pedig a
részes államok közötti eljárási jogsegélyről rendelkezik.
A büntetőügyekben más államokkal folytatott együttműködést a nemzetközi bűnügyi
jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) szabályozza, de az Európai Unió
tagállamaival folytatott együttműködésre, valamint az európai elfogatóparancs alapján
folytatott átadási eljárásra az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről
szóló 2003. évi CXXX. törvényt (lex specialis) kell alkalmazni.
Az Nbjt. 3. és 5. §-a alapján megállapítható, hogy jogsegély iránti megkeresés nemzetközi
szerződés vagy viszonosság alapján teljesíthető. A Magyarországról történő kiadatás az Nbjt.
II.	Fejezetének 1. Címe alapján történik, az európai elfogatóparancs alapján történő átadásra
pedig a 2003. évi CXXX. törvény II. Fejezetének 1. Címe állapítja meg a részletszabályokat.
Mindkét törvény háttérjogszabályaként a Btk.-t, illetve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi
XIX. törvényt (Be.) kell alkalmazni.
A Jegyzőkönyv 6. cikke szerinti eljárási jogsegély nyújtása az Nbjt. V. Fejezetének 1. Címe
(Eljárási jogsegély nyújtása külföldi állam részére), illetve a 2003. évi CXXX. törvény III.
Fejezete (Az Európai Unió tagállamaival büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegély)
alapján történik.
A Jegyzőkönyv 7. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 7. cikke állapítja meg a lefoglalás, elkobzás és zár alá vétel alá eső
(vagyon)tárgyak körét, és az ezzel kapcsolatos jogsegélykérelmek teljesítésének
kötelezettségét.
1.	A Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések elkövetésére vagy elkövetésének megkönnyítésére
használt javak (anyagok, vagyontárgyak, más eszközök), továbbá a jogsértésből származó
vagyoni előnyök lefoglalását és elkobzását a Jegyzőkönyv 7. cikkének a) pontja írja elő.
1.1.	A Btk. 77. §-ának (1) bekezdése alapján az alábbi dolgok elkobzására kerül sor:
-	amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak,
-	amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti,
-	amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
-	amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését
követően e dolog elszállítása céljából használtak,
-	azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.
1.2.	A vagyonelkobzás az alábbi vagyonra terjedhet ki (Btk. 77/B. §):
-	a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a
bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,
-	a vagyonra, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt
szerzett,
-	a vagyonra, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény
elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,
-	a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges
vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak,
-	a vagyonra, amely az adott vagyoni előny tárgya volt,
-	arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során
vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra, amellyel más gazdagodott.
1.3.	Az elkobzás és a vagyonelkobzás biztosítása érdekében a Be. 151. §-a alapján lefoglalás
elrendelésére kerülhet sor. Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel
23
kapcsolatban vagyonelkobzásnak lehet helye, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést
meghiúsítják, a bíróság a Be. 159. §-a szerint zár alá vételt is elrendelhet.
2.	A Jegyzőkönyv 7. cikkének b) pontja szerint a részes államok megfelelő intézkedéseket
fogadnak el annak érdekében, hogy teljesítsék a részes államok lefoglalással és elkobzással
kapcsolatos megkereséseit.
Az elkobzás és a vagyonelkobzás végrehajtásának átadása, illetve átvétele az Nbjt. IV.
Fejezetének V. és VI. Címe - az Európai Unió vonatkozásában a 2003. évi CXXX. törvény
VI. Fejezete - alapján történik, a lefoglalás iránti megkeresés pedig eljárási jogsegély
keretében (Nbjt. V. Fejezet) teljesíthető. Az elkobzás alá eső dolog és a vagyonelkobzás alá
eső vagyon megőrzését biztosító európai uniós tagállami igazságügyi hatósági határozat
végrehajtásának, illetve ilyen határozat kibocsátásának részletszabályait a 2003. évi CXXX.
törvény IV. Fejezete tartalmazza.
3.	A Jegyzőkönyv szerinti jogsértések elkövetéséhez használt ingatlanok zár alá vételét a
Jegyzőkönyv 7. cikkének c) pontja alapján kell a részes államoknak lehetővé tenniük.
A Be. 159. §-a értelmében, ha ingatlan lefoglalását rendelték el, azt a zár alá vétel szabályai
szerint kell végrehajtani. A zár alá vétellel a bíróság a zár alá vett vagyontárgyak és vagyoni
jogok feletti rendelkezési jogot függeszti fel. A zár alá vétel érdekében biztosítási intézkedés
is alkalmazható, ha a zár alá vétel feltételeinek fennállása valószínűsíthető, és a terhelt
vagyona elrejtését, rendelkezési jogának átruházását, elidegenítését vagy megterhelését
megkísérli, illetve ha ez megalapozottan feltehető (ld. Be. 160. §).
A Tegvzőkönyv 8. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 8. cikke tartalmazza a gyermekáldozatok jogainak és érdekeinek védelmét
szolgáló rendelkezéseket. A magyar jogrendszerben az áldozatvédelmi előírásokat a Be.
mellett ágazati jogszabályok [a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.), a
bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi
CXXXV. törvény (Ást.)] szabályozzák.
A tanúvédelemmel kapcsolatos általános szabályokat a Be. 95-98/A. §-ai (a tanú személyi
adatainak zárt kezelése, különösen védett tanú, a büntetőeljárásban résztvevők személyi
védelme, a tanúvédelmi programban részt vevő személyekre vonatkozó rendelkezések)
tartalmazzák, az utóbbi két jogintézményről részletesen a büntetőeljárásban résztvevők,
valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és
végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet, illetve a
büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló
2001.	évi LXXXV. törvény rendelkezik.
1.	A Be. a kiskorúak védelme érdekében az alábbi szabályokat tartalmazza:
-	a büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni a kiskorú sértett sérelmére
elkövetett, az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmény (Btk. XII.
Fejezet I. Cím) vagy a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni
bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet) miatt, vagy más, személy elleni erőszakos
bűncselekmény miatt, ha a kiskorú sértett érdeke a büntetőeljárás mielőbbi
befejezését indokolja, így különösen akkor, ha a sértett testi, értelmi vagy
erkölcsi fejlődését a bűncselekmény jelentősen veszélyeztette, illetve ha a terhelt
az eljárás lefolytatásakor is ellátja a sértett nevelését, felügyeletét vagy
gondozását, vagy egyébként is a sértett környezetében él,
-	az ügyész, a gyanúsított, a védő, a tanú érdekében eljáró ügyvéd, valamint a
kiskorú tanú gondozója és törvényes képviselője a tanúnak vagy kivételes
esetben a gyanúsítottnak a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását
indítványozhatja,
24
-	zárt tárgyalás tartható erkölcsi okból, vagy az eljárásban részt vevő kiskorú
védelme érdekében,
-	a tanács elnöke zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását rendelheti
el annak a tanúnak, akinek sérelmére az élet, a testi épség és az egészség elleni
bűncselekmények (Btk. XII. Fejezet I. Cím), vagy a házasság, a család, az ifjúság
és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Btk. XIV. Fejezet) körébe tartozó
vagy más, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el.
A Be. a tizennégy éven aluli személyekre speciális szabályokat is megállapít, amelyek az
alábbiak:
-	a tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként
kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,
-	a tizennegyedik életévét be nem töltött személyt akkor lehet szembesíteni, ha a
szembesítés a kiskorúban nem kelt félelmet,
-	a nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt kihallgatja a tizennegyedik életévét
be nem töltött tanút, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő
kihallgatása a fejlődését károsan befolyásolná,
-	a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásánál a tanú törvényes
képviselője és gondozója is jelen lehet,
-	a tanács elnöke zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását rendelheti
el a tizennegyedik életévét be nem töltött tanúnak, hozzá csak a tanács elnöke
intézhet kérdéseket,
-	ha a tanú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, és a nyomozás során a
bíróság kihallgatta, a tárgyalásra nem idézhető,
-	a tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét be nem töltött személyt, akit a
nyomozás során a bíróság tanúként nem hallgatott ki, de tanúkénti kihallgatása
szükségessé vált, kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján kell kihallgatni.
2.	A Jegyzőkönyv 8. cikke 1. bekezdésének d) pontja előírja, hogy a részes államok
gondoskodjanak megfelelő segélyszolgálatokról a gyermekáldozatok számára a jogi eljárás
során, g) pontja értelmében pedig el kell kerülni az indokolatlan késedelmeket a
gyermekáldozatoknak kártérítést nyújtó utasítások és rendeletek végrehajtása során.
2.1.	A Jst. 17. §-a szerinti támogatásra (személyes költségmentesség vagy pártfogó ügyvédi
képviselet) a bűncselekmény áldozata akkor jogosult, ha a bűncselekménnyel okozott kár,
illetve a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett jog- vagy érdeksérelem elhárításához
szükséges eljárás megindításához jogi segítő szakjogászi tanácsadására vagy beadvány
(kereset, kérelem, feljelentés, vádindítvány stb.) szerkesztésére van szüksége. A jogi
segítségnyújtó szolgálat a kérelemről - ha a támogatás igénybevételének feltételei annak
alapján megállapíthatók - a kérelem személyesen történő benyújtásakor lehetőség szerint
azonnal, de legkésőbb 3 munkanapon belül, az írásban benyújtott kérelem alapján pedig 15
napon belül dönt.
2.2.	Az állam áldozatsegítő szolgáltatásként elősegíti az áldozat érdekeinek érvényesítését,
azonnali pénzügyi segélyt ad, illetve szakjogászi segítségnyújtást biztosít (Ást. 4. §). A
szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény rászoruló áldozata kárenyhítésre is
jogosult (Ást. 6. §). Az Ást. hatálya a Magyar Köztársaság területén elkövetett
bűncselekmény sértettjére, valamint arra a természetes személyre terjed ki, aki a
bűncselekmény közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki
sérülést, érzelmi megrázkódtatást, illetve vagyoni kárt szenvedett el, ha magyar állampolgár,
az Európai Unió bármely tagállamának állampolgára, az Európai Unión kívüli államnak az
Európai Unióban jogszerűen tartózkodó állampolgára, a Magyar Köztársaság területén
jogszerűen tartózkodó hontalan személy, emberkereskedelem áldozata, illetve az
25
állampolgársága szerinti államnak a Magyar Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodása
vagy viszonosság alapján erre jogosult.
Az áldozatsegítő szolgálat a kérelemről - ha a támogatás igénybevételének feltételei annak
alapján megállapíthatóak - az igazolás beérkezését követő 8 napon belül határozattal dönt. Ha
az áldozat a személyesen benyújtott kérelméhez az igazolást csatolja, az áldozatsegítő
szolgálat a kérelemről haladéktalanul dönt.
3.	A Jegyzőkönyv 8. cikke 1. bekezdésének f) pontja szerint a részes államok megfelelő
intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy gondoskodjanak „a gyermekáldozatok,
valamint családtagjaik és tanúik biztonságáról a megfélemlítésekkel és megtorlásokkal
szemben”.
A Be. 95. §-a alapján a tanú életének és testi épségének vagy személyes szabadságának
védelme, valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget
tegyen és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút megfelelő védelemben kell
részesíteni. A védelem formái: a tanú személyes adatainak zártan kezelése, különösen védett
tanúvá nyilvánítás, személyi védelem [részletszabályait ld. a büntetőeljárásban résztvevők,
valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és
végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendeletben] és tanúvédelmi
programban való részvétel (háttérjogszabály a büntetőeljárásban részt vevők, az
igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény).
4.	A Jegyzőkönyv 8. cikkének 5. bekezdésére figyelemmel a részes államoknak
intézkedéseket kell elfogadniuk annak érdekében, hogy biztosítsák azon személyek,
szervezetek biztonságát és sértetlenségét, amelyek a Jegyzőkönyv szerinti jogsértések
megelőzése, gyermekáldozatainak védelme és rehabilitációja érdekében működnek.
Ezen bűncselekmények megelőzése érdekében rendelkezik úgy a Btk. 242/B. §-a, hogy aki
olyan kihívóan közösségellenes vagy erőszakos magatartást tanúsít, amely a bíróság vagy
egyéb hatóság eljárását megzavarja vagy akadályozza - ha súlyosabb bűncselekmény nem
valósul meg -, a hatóság eljárásának megzavarása vétséget követi el, és két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a bűncselekmény a bíróság vagy egyéb hatóság eljárását
meghiúsítja, a büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, míg a fegyveresen vagy
felfegyverkezve történő elkövetés öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.
A Tegyzőkönvv 9. cikkéhez:
A részes államok vállalják, hogy a Jegyzőkönyv végrehajtása és az áldozatok védelme
érdekében meghozzák a megfelelő jogszabályokat és megteszik az egyéb szükséges
intézkedéseket, többek között célzott programokat dolgoznak ki - különösen a sérülékeny
gyermekek és a gyermekáldozatok védelme érdekében. Ezen túlmenően terjesztik a
Jegyzőkönyv elveit szakmai körökben és a széles közvélemény egészében.
A Jegyzőkönyv 10. cikkéhez:
A Jegyzőkönyv 10. cikkének 1. bekezdése előírja, hogy „a részes államok többoldalú,
regionális és kétoldalú megállapodásokon keresztül minden szükséges lépést megtesznek a
nemzetközi együttműködés megerősítésére a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció, a
gyermekpornográfia és a gyermekszexturizmus elkövetéséért felelősök felderítése,
kivizsgálása, büntetőeljárás lefolytatása és az elkövetők megbüntetése, valamint ezen
cselekmények elkövetésének megelőzése érdekében ”.
A gyermekek szexuális kizsákmányolás elleni védelme érdekében (illetve azt is érintve) több
nemzetközi dokumentum is született, amelyek közül a legfontosabbak:
-	az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása
tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi
egyezmény (kihirdette: 1955. évi 34. törvényerejű rendelet),
26
-	a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt
Egyezmény (kihirdette: 1991. évi LXIV. törvény),
-	a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló
azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87.
ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény (kihirdette: 2001. évi XXVII.
törvény),
-	az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23-án kelt Számítástechnikai
Bűnözésről szóló Egyezménye (kihirdette: 2004. évi LXXIX. törvény),
-	az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a
nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem,
különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról
és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve (kihirdette: 2006. évi CII. törvény),
-	a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni
küzdelemről szóló 2004/68/IB kerethatározat, amelynek végrehajtásához
szükséges jogalkotási intézkedéseket a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi
IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi
XXVII. törvény tette meg,
-	az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális
bántalmazás elleni védelméről szóló Egyezménye, amelyet Magyarország még
nem írt alá.
A Tegvzőkönyv 11. cikkéhez:
A cikk kimondja, hogy a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek érvényesülése nem sértheti más,
magasabb védelmet biztosító jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezéseinek
érvényesülését.
A Jegyzőkönyv 12. cikkéhez:
A részes államok kötelesek a Gyermek Jogainak Bizottsága számára benyújtott rendszeres
jelentésükben a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett intézkedéseikről is
beszámolni.
A Tegvzőkönyv 13-17. cikkeihez:
Ezen cikkek tartalmazzák a Jegyzőkönyv aláírásáról, hatálybalépéséről, felmondásáról és
módosításáról szóló szokásos rendelkezéseket.
A 4. §-hoz
Rendelkezik a Fakultatív Jegyzőkönyvnek a Magyar Köztársaságra nézve történő
hatálybalépéséről, mely a megerősítő okirat letétbe helyezésétől számított egy hónap.
27