﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/1589. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a San Marino Köztársaság között
a kettős adóztatás elkerüléséről a jövedelemadók területén
tárgyú Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Matolcsy György
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2010. november
2010. évi
törvény
a Magyar Köztársaság és a San Marino Köztársaság között a kettős adóztatás
elkerüléséről a jövedelemadók területén tárgyú Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és a San Marino
Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról a jövedelemadók területén tárgyú Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A SAN MARINO KÖZTÁRSASÁG
KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL
A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és a San Marino Köztársaság, a továbbiakban a „Szerződő Államok”
attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről a
jövedelemadók területén és a tágabb együttműködés keretében a két állam közötti gazdasági
kapcsolatok szabályozott fejlődését erősítsék, az alábbiak szerint állapodtak meg:
1.	cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Ez az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő
Államban belföldi illetőségűek.
2
2.	cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1.	Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam
vagy annak helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2.	Jövedelemadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, illetve a
jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből
származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege
utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezményt alkalmazni kell, még akkor is, ha
ezeket adólevonás útján szedik be:
a)	San Marino esetében:
az általános jövedelemadó, amelyet kivetnek
i)	természetes személyekre;
ii)	jogi személyekre és egyéni vállalkozókra
(a továbbiakban: „san marinó-i adó”)
b)	Magyarország esetében:
i)	a személyi jövedelemadó;
ii)	a társasági adó;
(a továbbiakban: „magyar adó”).
4.	Az Egyezményt alkalmazni kell minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra
is, amelyet ezen Egyezmény aláírásának napja után a jelenleg létező adók mellett vagy azok
helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást az
adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a)	a „San Marino” kifejezés a San Marino Köztársaságot és földrajzi értelemben
használva a San Marino Köztársaság területét jelenti;
b)	a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva
a Magyar Köztársaság területét jelenti;
c)	az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezések, a
szövegösszefüggésnek megfelelően, Magyarországot vagy San Marinót jelentik;
3
d)	a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és
bármely más személyi egyesülést;
e)	a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely
az adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő;
f)	a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik;
g)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása”
kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;
h)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Államban tényleges
üzletvezetési hellyel rendelkező vállalkozás által üzemeltetett hajó vagy légi jármű
által végzett bármely szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet
kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;
i)	az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	bármely természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam állampolgárságával
rendelkezik;
(ii)	bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan
jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályos
jogszabályokból nyeri;
j) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	San Marino esetében a Pénzügyminisztériumot;
(ii)	Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;
k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás és más önálló
jellegű tevékenység végzését.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő
alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek - ha a
szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentésük van, mint amit ennek az államnak a
jogszabályaiban az adott időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az
Egyezmény alkalmazást nyer, ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt
meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt
meghatározásokkal szemben.
4.	cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy”
kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint
lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv
4
alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely helyi hatóságát. Ez a kifejezés
azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az
ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
a)	csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó
lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel
személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a
központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az
államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c)	amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs,
csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő
Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy személy, amely más mint
egy természetes személy, mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az
államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.
5.	cikk
TELEPHELY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent,
amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
2.	A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
a)	az üzletvezetés helyét,
b)	a fióktelepet;
c)	az irodát;
d)	a gyártelepet;
e)	a műhelyt; és
f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására
szolgáló bármely más helyet.
3.	Az építési terület, az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálat telephelyet keletkeztet,
de csak ha 12 hónapnál tovább tart.
4.	E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása,
kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás
vagy kiszolgáltatás céljára;
5
c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy
azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d)	állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)-e) pontokban említett
tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek
az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független
képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó - egy vállalkozás számára
tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott
rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás
telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében,
amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a
4.	bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti
helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az
állandó üzleti helyet telephellyé.
6.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban
telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos
vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti
tevékenységük keretében járnak el.
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot
ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján,
akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik
Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az
erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak
jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden
esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az
állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket,
azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek
alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források
és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó
változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot; hajók, belvízi hajók és légi járművek nem
tekintendők ingatlan vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy
hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
6
4.	Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó
jövedelemre is alkalmazandók.
7.	cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható,
kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a
vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a
másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor
mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet
akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet
végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti
kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült
költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket,
függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy
máshol.
4.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a
vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján
szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a
megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az
alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény
összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.
5.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat
vásárol a vállalkozásnak.
6.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre
azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen
Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk
rendelkezései nem érintik.
8.	cikk
HAJÓZÁS ÉS LÉGIFORGALOM
1.	Az a nyereség, amely hajóknak vagy légi járműveknek a nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a
vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
7
2.	Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó fedélzetén van, úgy
e hely abban a Szerződő Államban lévőnek tekintendő, amelyikben a hajó hazai kikötője
fekszik, vagy ilyen hazai kikötő hiányában abban a Szerződő Államban, amelyikben a hajó
üzemben tartója belföldi illetőségű.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely
poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből
származnak.
9.	cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1.	Amennyiben
a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő
Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében,
ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi
kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek
eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a
nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt
nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan
nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik Szerződő
Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított
nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két
vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az
ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően
figyelembe kell venni jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok
illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.
10.	cikk
OSZTALÉK
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik
államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az
államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha
8
azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az
így megállapított adó nem haladhatja meg:
a)	az osztalék bruttó összegének 0 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem
adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság
tőkéjében legalább 25 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b)	az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem
adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amelynek az osztalékot fizető
társaság tőkéjében kevesebb mint 25 százalékos közvetlen részesedése van;
c)	az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások
alkalmazási módját.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az
osztalékot fizetik.
3.	E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti” részvényekből
vagy „élvezeti” jogokból, bányarészjegyekből, alapítói részvényekből vagy más nyereségből
való részesedést biztosító jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet,
valamint olyan más társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak az
államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű,
a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az
osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet
fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet
élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által
kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű
személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik,
ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem
osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval,
még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy
részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.
11.	cikk
KAMAT
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban
adóztatható.
2.	E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet
jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségéből való
9
részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó
jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen
értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat,
de nem fogalja magában a 10. cikkben említett jövedelmet. E cikk alkalmazásában a
késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik,
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
4.	Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik
személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez
viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető
személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett
többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az
Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
12.	cikk
JOGDÍJ
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban
adóztatható.
2.	E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet
irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, ideértve a szoftvert, a filmalkotást és a rádió-
vagy televízió közvetítésre szolgáló felvételeket, szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak,
védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak
hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos
tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik,
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely
után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7.
cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
4.	Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy
közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy
információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető
és haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak
az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg
mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb
rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
10
13.	cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és
a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyeresége
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által olyan részvények vagy
hasonló érdekeltségek elidegenítése révén elért nyereség, amelyek értékének több mint
50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlanvagyonból
ered, ebben a másik Államban megadóztatható.
3.	Az e cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon
elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő
Államban levő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek
(önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből származó
nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban.
4.	A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók és légi járművek, vagy az ilyen hajók és légi
járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak
abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének
helye van.
5.	Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó
nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi
illetőségű.
14.	cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	A 15., 17., 18. és 19. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló
díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra
tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő
Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel
kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:
a)	a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy
megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő
vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem
belföldi illetőségű a másik államban, és
c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
11
3.	Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó
vagy légi jármű fedélzetén végzett munkáért kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő
Államban, amelyikben a hajót vagy légi járművet üzemeltető vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye van.
15.	cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetések, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a
másik államban.
16.	cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1.	Tekintet nélkül a 7. és 14. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-,
rádió- vagy televíziós művész, vagy zeneművész vagy sportolóként élvez a másik Szerződő
Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a
másik államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett
személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál
magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és
a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az
előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben említett
jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyikben az előadóművész vagy
a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezen tevékenységet jelentős részben ennek az
államnak vagy a másik államnak a forrásaiból támogatják, vagy a tevékenységet a Szerződő
Államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján végzik. Ebben az esetben a
jövedelem csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a
sportolónak illetősége van.
17.	cikk
NYUGDÍJAK
1.	A nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személynek korábbi munkavégzésre tekintettel fizetnek, csak abban az államban adóztatható.
2.	Tekintet nélkül e cikk 1. bekezdésének rendelkezéseire, a nyugdíj és más hasonló térítés,
amelyet az egyik Szerződő Állam ennek az államnak egy kötelező nyugdíjrendszere alapján
fizet, csak abban az államban adóztatható.
12
18.	cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1.	a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, kivéve a nyugdíjat, amelyeket az egyik
Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága fizet természetes személynek, az ezen
államnak vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az államban
adóztathatók.
b)	Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő
Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben a másik államban teljesítették, és a
természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
(i)	ennek az államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi
illetőségű személlyé.
2.	Az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel
kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre és más hasonló díjazásokra a
14., 15. és 16. cikkek rendelkezései alkalmazandók.
19.	cikk
TANÁROK, OKTATÓK ÉS KUTATÓK
1.	Az a tanár, oktató vagy kutató, aki az egyik Szerződő Államot meglátogatja, attól az
időponttól számított két évet meg nem haladó időszakra, amikor először látogatja meg ezt a
Szerződő Államot kizárólag az ebben a Szerződő Államban lévő egyetemen, főiskolán vagy
más elismert kutató intézetben vagy más felsőoktatási intézményben tanítás vagy kutatás vagy
felsőfokú tanulmány folytatása céljából, és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő Államban
mentes az adó alól az ilyen tanításért, tanulmányért vagy kutatásért kapott díjazás után.
2.	Ennek a cikknek az előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet a
tanár, az oktató vagy a kutató kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsődlegesen egy
meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik.
20.	cikk
TANULÓK ÉS IPARI ÉS KERESKEDELMI TANULÓK
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanulók, gyakornokok vagy ipari és kereskedelmi tanulók
kapnak ellátásukra, tanulmányi vagy képzési célokra, akik közvetlenül az egyik Szerződő
Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségűek voltak, vagy
jelenleg is azok, és akik az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési
célból tartózkodnak, nem adóztathatók meg ebben az államban, amennyiben az ilyen
kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak.
13
21.	cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény
előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban
adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott
ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban
egy ott levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki és a jog vagy vagyoni érték, amelyre
tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az
esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
22.	cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet
élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható a másik Szerződő
Államban, az elsőként említett állam a 2. és 3. bekezdésben foglalt rendelkezések
fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól.
2.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy olyan
jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. cikk rendelkezései szerint megadóztathatók a másik
Szerződő Államban, az elsőként említett állam lehetővé teszi az ilyen belföldi illetőségű
személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az ebben a
másik államban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a
levonás előtt számított adónak azt a részét, amely az ebből a másik államból származó ilyen
jövedelemtételekre esik.
3.	Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól ebben az államban,
ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a fennmaradó jövedelme
utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
4.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy jövedelmére, ha a másik Szerződő Állam az Egyezmény rendelkezéseit
alkalmazva az ilyen jövedelmet mentesíti az adó alól, vagy az ilyen jövedelemre a 10. cikk 2.
bekezdésének rendelkezéseit alkalmazza.
23.	cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan
adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos
körülmények között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek
14
vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is
alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű hontalan személyek egyik Szerződő
Államban sem vethetők olyan adóztatásnak vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely
más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az
adott állam állampolgárai azonos körülmények között - különös tekintettel a belföldi
illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét
ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik
államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő
akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján
adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson,
amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles
nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az
elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9.
cikk 1. bekezdésének, a 11. cikk 4. bekezdésének vagy a 12. cikk 4. bekezdésének
rendelkezései alkalmazandók.
5.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben,
közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több
személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett államban
olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az
az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más
hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6.	E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és
megnevezésű adóra alkalmazandók.
24.	cikk
KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá
nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen
Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által
biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő
Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 23. cikk 1.
bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek
állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető
intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes
kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam
illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék
15
az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött
megállapodást a Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül
végre kell hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös
egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan
esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, beleértve
egy saját magukból vagy képviselőikből álló közös bizottságot, abból a célból, hogy az előző
bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.
25.	cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a jelen Egyezmény
rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok vagy azok helyi hatóságai által
kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra vonatkozó belső jogszabályi
rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról,
amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az
információcserét az 1. és a 2. cikk nem korlátozza.
2.	A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy
titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján
megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat
és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az 1. bekezdésben említett
adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres
eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek
felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen
célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az
információt nyilvánosságra hozhatják.
3.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha
valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
b)	olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai
szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;
c)	olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy
foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a
közrendet.
4.	Ha az egyik Szerződő Állam a jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik
Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ
megszerzése érdekében, még akkor is, ha a másik Államnak az információra saját adóügyi
16
céljaira nincs szüksége. A megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a 3. bekezdés
korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,
hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását
kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke.
5.	A 3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben nem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő
Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az
információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi
minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő
tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.
26.	cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait
a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján
megillető adózási kiváltságokat.
27.	cikk
AZ EGYEZMÉNY ALKALMAZÁSA KÜLÖNLEGES ESETEKBEN
Ez az Egyezmény nem értelmezhető úgy, hogy megakadályozza az egyik Szerződő Államot
abban, hogy az adó kijátszásának vagy az adó elkerülésének megakadályozásáról szóló hazai
jogszabályt alkalmazza.
Ha az előző rendelkezés kettős adóztatáshoz vezet, az illetékes hatóságok a 24. cikk 3.
bekezdése szerint konzultálnak egymással arról, hogy hogyan lehet a kettős adóztatást
elkerülni.
28.	cikk
HATÁLYBALÉPÉS
Ez az Egyezmény a mindkét Szerződő Állam által diplomáciai úton adott, a megerősítéshez
szükséges hazai eljárásuk teljesítéséről szóló értesítések közül a későbbinek a napján lép
hatályba. Az Egyezmény rendelkezései alkalmazandók:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét közvetlenül
követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;
b)	az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét
közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető
adókra.
17
29.	cikk
FELMONDÁS
Ez az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem
mondja. Bármelyik Szerződő Állam diplomáciai úton felmondhatja az Egyezményt - a
hatálybalépésétől számított 5 évnél nem korábban -, a felmondásról szóló értesítésnek a
naptári év vége előtt legalább hat hónappal történő adásával. Ebben az esetben az Egyezmény
hatályát veszti:
a)	a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét
közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelemre;
b)	az egyéb jövedelemadók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét
közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely
adóévre kivethető adókra.
Ennek hiteléül az e célból kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt
aláírták.
Készült két példányban, Rómában 2009. szeptember 15. napján magyar, olasz és angol
nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg
irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	a San Marino Köztársaság nevében
(aláírások)
JEGYZŐKÖNYV
a Magyar Köztársaság és a San Marino Köztársaság közötti, a jövedelemadók területén a
kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezményhez.
A Magyar Köztársaság és a San Marino Köztársaság közötti, a jövedelemadók területén a
kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény mai napon történő aláírásakor a következő
kiegészítő, az Egyezmény szerves részét képező rendelkezésekben állapodtak meg.
Megállapodás jött létre arról, hogy
1.	Az Egyezmény rendelkezései nem akadályozzák meg az Európai Közösség és San Marino
Köztársaság közötti Megállapodás alkalmazását, amely a Brüsszelben, 2004. december 7-én
aláírt, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi
irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket biztosít.
18
2.	A 3. cikk 1. bekezdésének e) pontja tekintetében San Marinó-ban a trust-ot jogi
személyként kezelik az adózás szempontjából abban az esetben és csak olyan terjedelemben,
amilyenben az ilyen trust alanya a san marinó-i jövedelemadónak.
3.	Az Egyezmény alkalmazásában a „tényleges üzletvezetés helye” az a hely, ahol a
vállalkozás vezérigazgatója és más felső vezetők a vállalkozás egésze napi munkájának
irányítására vonatkozóan a tevékenységüket rendszeresen végzik. Amennyiben a tényleges
üzletvezetés helyét ezen az alapon nem lehetett meghatározni, a Szerződő Államok illetékes
hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
4.	Az 5. cikk 2. bekezdése tekintetében a „telephely” kifejezés magában foglalhatja a
szervert.
5.	A 8. cikk tekintetében a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja:
a)	a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek személyzet nélküli
bérléséből származó nyereséget;
b)	a konténerek használatából vagy bérléséből származó nyereséget, amennyiben ez a
nyereség eseti és másodlagos jellegű a hajók vagy légi járművek nemzetközi
forgalomban történő üzemeltetéséből származó egyéb nyereség tekintetében.
6.	A 25. cikk tekintetében:
Ha ennek az Egyezménynek alapján a belső jognak megfelelően személyes adatok cseréjére
kerül sor, az egyes Szerződő Államokban a hatályos jogszabályoknak alávetve az alábbi
kiegészítő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a)	Az adatfogadó hatóság ezen adatokat csak a megjelölt célra használhatja fel és az
adatszolgáltató hatóság által előírt feltételeknek megfelelően.
b)	Az adatfogadó hatóság kérésre köteles az adatszolgáltató hatóságot értesíteni az átadott
adatok felhasználásáról és azok által elért eredményekről.
c)	Személyes adatok csak a felelős hatóságok részére szolgáltathatók. Egyéb hatóságnak
való átengedésük csak az adatszolgáltató hatóság előzetes engedélyével lehetséges.
d)	Az adatszolgáltató hatóság biztosítani köteles, hogy az átadandó adatok pontosak, és
hogy szükségesek és arányosak azzal a céllal, amelyre átadásra kerülnek. Tiszteletben
kell tartani minden, az alkalmazandó belső jog által előírt adatszolgáltatási tilalmat. Ha
kiderül, hogy pontatlan, illetve olyan adatok kerültek átadásra, amelyeket nem kellett
volna átadni, erről a fogadó hatóságot késedelem nélkül értesíteni kell. A fogadó hatóság
köteles az ilyen adatokat késedelem nélkül kijavítani vagy törölni.
e)	Kérelemre az érintett személyt informálni kell a vele kapcsolatban átadott adatokról, és
a felhasználásról, amelyre az ilyen adatokat át kell adni. Ezt az információt nem
kötelező szolgáltatni, ha összességében kiderül, hogy a visszatartásához fűződő
közérdek erősebb, mint az érintett személy abbéli érdeke, hogy azt megkapja. Minden
egyéb tekintetben az érintett személynek azt a jogát, hogy a rá vonatkozó létező
19
adatokról tájékoztatást kapjon annak a Szerződő Államnak a belső joga szabályozza,
amelynek a fennhatósága alá tartozó területen az információszolgáltatásra irányuló
kérelem benyújtásra került.
f)	Az adatfogadó hatóság saját törvényeinek megfelelően visel felelősséget bármely olyan
személy vonatkozásában, aki jogtalanul szenved kárt az ebben az Egyezményben foglalt
adatcsere alapján való adatszolgáltatás eredményeként. A kárt szenvedett személy
tekintetében a fogadó hatóság nem hozhatja fel mentségére védekezésként azt, hogy a
kárt az adatszolgáltató hatóság okozta.
g)	Ahol az adatszolgáltató hatóság belső joga különös rendelkezéseket tartalmaz az átadott
személyes adatok törlésére vonatkozóan, ez a hatóság ennek megfelelően tájékoztatja az
adatfogadó hatóságot. Ezekre a jogi rendelkezésekre tekintet nélkül, az átadott
személyes adatokat törlik, amint többé nem szükségesek arra a célra, amire átadásra
kerültek.
h)	Az adatszolgáltató és adatfogadó hatóságok kötelesek hivatalos nyilvántartást vezetni a
személyes adatok átadásáról és fogadásáról.
i)	Az adatszolgáltató és adatfogadó hatóságok kötelesek hatékony intézkedéseket hozni az
átadott személyes adatok védelmére az illetéktelen hozzáféréssel, megváltoztatással és
nyilvánosságra hozatallal szemben.
7.	Magyarország kinyilvánítja, hogy a jelen Megállapodás nem befolyásolja azokat a
kötelezettségeket, amelyek Magyarország európai uniós tagságából fakadnak.
Ennek hiteléül az e célból kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Jegyzőkönyvet
aláírták.
Készült két példányban, Rómában 2009. szeptember 15. napján magyar, olasz és angol
nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg
irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	a San Marino Köztársaság nevében
(aláírások)
20
CONVENTION
BETWEEN THE REPUBLIC OF HUNGARY
AND
THE REPUBLIC OF SAN MARINO
FOR THE AVOIDANCE OF DOUBLE TAXATION
WITH RESPECT TO TAXES ON INCOME
The Republic of Hungary and the Republic of San Marino, hereunder the “Contracting
States”, wishing to conclude a Convention for the avoidance of double taxation with respect
to taxes on income and to strengthen the disciplined development of economic relations
between the two States in the framework of greater cooperation, have agreed the following:
Article 1
PERSONS COVERED
This Convention shall apply to persons who are residents of one or both of the Contracting
States.
Article 2
TAXES COVERED
1.	This Convention shall apply to taxes on income imposed on behalf of a Contracting State
or of its local authorities, irrespective of the manner in which they are levied.
2.	There shall be regarded as taxes on income all taxes imposed on total income or on
elements of income, including taxes on gains from the alienation of movable or
immovable property, taxes on the total amounts of wages or salaries paid by enterprises,
as well as taxes on capital appreciation.
3.	The existing taxes to which the Convention shall apply, even if collected through a
withholding tax, are:
a)	in the case of San Marino:
the general income tax which is levied:
(i)	on individuals;
(ii)	on bodies corporate and proprietorships
(hereunder referred to as “San Marino tax”);
b)	in the case of Hungary:
(i)	the personal income tax;
(ii)	the corporate tax;
21
(hereunder referred to as “Hungarian tax”).
4.	The Convention shall apply also to any identical or substantially similar taxes that are
imposed after the date of signature of this Convention in addition to, or in place of, the
existing taxes. The competent authorities of the Contracting States shall notify each other
of any significant changes that have been made in their respective taxation laws.
Article 3
GENERAL DEFINITIONS
1.	For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:
a)	the term “San Marino” means the Republic of San Marino, and, when used in a
geographical sense it means the territory of the Republic of San Marino;
b)	the term “Hungary” means the Republic of Hungary, and, when used in a
geographical sense it means the territory of the Republic of Hungary;
c)	the terms “a Contracting State” and “the other Contracting State” mean, as the
context requires, Hungary or San Marino;
d)	the term “person” includes an individual, a company and any other body of persons;
e)	the term “company” means any body corporate or any entity that is treated as a
body corporate for tax purposes;
f)	the term “enterprise” applies to the carrying on of any business;
g)	the terms “enterprise of a Contracting State” and “enterprise of the other
Contracting State” mean respectively an enterprise carried on by a resident of a
Contracting State and an enterprise carried on by a resident of the other Contracting
State;
h)	the term “international traffic” means any transport by a ship or aircraft operated by
an enterprise that has its place of effective management in a Contracting State,
except when the ship or aircraft is operated solely between places in the other
Contracting State;
i)	the term “national” means:
(i)	any individual possessing the nationality of a Contracting State;
(ii)	any legal person, partnership, association or other entity deriving its status as
such from the laws in force in a Contracting State;
j) the term “competent authority” means:
(i)	in the case of San Marino, the Ministry of Finance;
(ii)	in the case of Hungary, the Minister of Finance or his authorised
representative;
k) the term “business” includes the performance of professional services and of other
activities of an independent character.
2.	As regards the application of the Convention at any time by a Contracting State, any
term not defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning
that it has at that time under the law of that State for the purposes of the taxes to which
the Convention applies, any meaning under the applicable tax laws of that State
prevailing over a meaning given to the term under other laws of that State.
22
Article 4
RESIDENT
1.	For the purposes of this Convention, the term “resident of a Contracting State” means
any person who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his
domicile, residence, place of management, place of incorporation or any other criterion
of a similar nature, and also includes that State and any local authority thereof. This
term, however, does not include any person who is liable to tax in that State in respect
only of income from sources in that State.
2.	Where by reason of the provisions of paragraph 1 an individual is a resident of both
Contracting States, then his status shall be determined as follows:
a)	he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has a permanent
home available to him; if he has a permanent home available to him in both States,
he shall be deemed to be a resident only of the State with which his personal and
economic relations are closer (centre of vital interests);
b)	if the State in which he has his centre of vital interests cannot be determined, or if
he has not a permanent home available to him in either State, he shall be deemed to
be a resident only of the State in which he has an habitual abode;
c)	if he has an habitual abode in both States or in neither of them, he shall be deemed
to be a resident only of the State of which he is a national;
d)	if he is a national of both States or of neither of them, the competent authorities of
the Contracting States shall settle the question by mutual agreement.
3.	Where by reason of the provisions of paragraph 1 a person other than an individual is a
resident of both Contracting States, then it shall be deemed to be a resident only of the
State in which its place of effective management is situated.
Article 5
PERMANENT ESTABLISHMENT
1.	For the purposes of this Convention, the term “permanent establishment” means a fixed
place of business through which the business of an enterprise is wholly or partly carried
on.
2.	The term “permanent establishment” includes especially:
a)	a place of management;
b)	a branch;
c)	an office;
d)	a factory;
e)	a workshop; and
f)	a mine, an oil or gas well, a quarry or any other place of extraction of natural
resources.
3.	A building site or construction or installation project constitutes a permanent
establishment only if it lasts more than 12 months.
4.	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, the term “permanent
establishment” shall be deemed not to include:
23
a)	the use of facilities solely for the purpose of storage, display or delivery of goods or
merchandise belonging to the enterprise;
b)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise
solely for the purpose of storage, display or delivery;
c)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise
solely for the purpose of processing by another enterprise;
d)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of purchasing
goods or merchandise or of collecting information, for the enterprise;
e)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of carrying on, for
the enterprise, any other activity of a preparatory or auxiliary character;
f)	the maintenance of a fixed place of business solely for any combination of activities
mentioned in sub-paragraphs a) to e), provided that the overall activity of the fixed
place of business resulting from this combination is of a preparatory or auxiliary
character.
5.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2, where a person - other than an
agent of an independent status to whom paragraph 6 applies - is acting on behalf of an
enterprise and has, and habitually exercises, in a Contracting State an authority to
conclude contracts in the name of the enterprise, that enterprise shall be deemed to have
a permanent establishment in that State in respect of any activities which that person
undertakes for the enterprise, unless the activities of such person are limited to those
mentioned in paragraph 4 which, if exercised through a fixed place of business, would
not make this fixed place of business a permanent establishment under the provisions of
that paragraph.
6.	An enterprise shall not be deemed to have a permanent establishment in a Contracting
State merely because it carries on business in that State through a broker, general
commission agent or any other agent of an independent status, provided that such
persons are acting in the ordinary course of their business.
7.	The fact that a company which is a resident of a Contracting State controls or is
controlled by a company which is a resident of the other Contracting State, or which
carries on business in that other State (whether through a permanent establishment or
otherwise), shall not of itself constitute either company a permanent establishment of the
other.
Article 6
INCOME FROM IMMOVABLE PROPERTY
1.	Income derived by a resident of a Contracting State from immovable property (including
income from agriculture or forestry) situated in the other Contracting State may be taxed
in that other State.
2.	The term “immovable property” shall have the meaning which it has under the law of the
Contracting State in which the property in question is situated. The term shall in any case
include property accessory to immovable property, livestock and equipment used in
agriculture and forestry, rights to which the provisions of general law respecting landed
property apply, usufruct of immovable property and rights to variable or fixed payments
as consideration for the working of, or the right to work, mineral deposits, sources and
24
other natural resources; ships, boats and aircraft shall not be regarded as immovable
property.
3.	The provisions of paragraph 1 shall apply to income derived from the direct use, letting,
or use in any other form of immovable property.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 3 shall also apply to the income from immovable
property of an enterprise.
Article 7
BUSINESS PROFITS
1.	The profits of an enterprise of a Contracting State shall be taxable only in that State
unless the enterprise carries on business in the other Contracting State through a
permanent establishment situated therein. If the enterprise carries on business as
aforesaid, the profits of the enterprise may be taxed in the other State but only so much
of them as is attributable to that permanent establishment.
2.	Subject to the provisions of paragraph 3, where an enterprise of a Contracting State
carries on business in the other Contracting State through a permanent establishment
situated therein, there shall in each Contracting State be attributed to that permanent
establishment the profits which it might be expected to make if it were a distinct and
separate enterprise engaged in the same or similar activities under the same or similar
conditions and dealing wholly independently with the enterprise of which it is a
permanent establishment.
3.	In determining the profits of a permanent establishment, there shall be allowed as
deductions expenses which are incurred for the purposes of a permanent establishment,
including executive and general administrative expenses so incurred, whether in the State
in which the permanent establishment is situated or elsewhere.
4.	Insofar as it has been customary in a Contracting State to determine the profits to be
attributed to a permanent establishment on the basis of an apportionment of the total
profits of the enterprise to its various parts, nothing in paragraph 2 shall preclude that
Contracting State from determining the profits to be taxed by such an apportionment as
may be customary; the method of apportionment adopted shall, however, be such that the
result shall be in accordance with the principles contained in this Article.
5.	No profits shall be attributed to a permanent establishment by reason of the mere
purchase by that permanent establishment of goods or merchandise for the enterprise.
6.	For the purposes of the preceding paragraphs, the profits to be attributed to the
permanent establishment shall be determined by the same method year by year unless
there is good and sufficient reason to the contrary.
7.	Where profits include items of income which are dealt with separately in other Articles
of this Convention, then the provisions of those Articles shall not be affected by the
provisions of this Article.
25
Article 8
SHIPPING AND AIR TRANSPORT
1.	Profits from the operation of ships or aircraft in international traffic shall be taxable only
in the Contracting State in which the place of effective management of the enterprise is
situated.
2.	If the place of effective management of a shipping enterprise is aboard a ship, then it
shall be deemed to be situated in the Contracting State in which the home harbour of the
ship is situated, or, if there is no such home harbour, in the Contracting State of which
the operator of the ship is a resident.
3.	The provisions of paragraph 1 shall also apply to profits from the participation in a pool,
a joint business or an international operating agency.
Article 9
ASSOCIATED ENTERPRISES
1.	Where
a)	an enterprise of a Contracting State participates directly or indirectly in the
management, control or capital of an enterprise of the other Contracting State, or
b)	the same persons participate directly or indirectly in the management, control or
capital of an enterprise of a Contracting State and an enterprise of the other
Contracting State,
and in either case conditions are made or imposed between the two enterprises in their
commercial or financial relations which differ from those which would be made between
independent enterprises, then any profits which would, but for those conditions, have
accrued to one of the enterprises, but, by reason of those conditions, have not so accrued,
may be included in the profits of that enterprise and taxed accordingly.
2.	Where a Contracting State includes in the profits of an enterprise of that State - and
taxes accordingly - profits on which an enterprise of the other Contracting State has been
charged to tax in that other State and the profits so included are profits which would have
accrued to the enterprise of the first-mentioned State if the conditions made between the
two enterprises had been those which would have been made between independent
enterprises, then that other State shall make an appropriate adjustment to the amount of
the tax charged therein on those profits. In determining such adjustment, due regard shall
be had to the other provisions of this Convention and the competent authorities of the
Contracting States shall if necessary consult each other.
Article 10
DIVIDENDS
1.	Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of
the other Contracting State may be taxed in that other State.
26
2.	However, such dividends may also be taxed in the Contracting State of which the
company paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if
the beneficial owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax
so charged shall not exceed:
a)	0 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a
company (other than a partnership that is not liable to tax), which holds directly at
least 25 per cent of the capital of the company paying the dividends;
b)	5 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a
company (other than a partnership that is not liable to tax), which holds directly less
than 25 per cent of the capital of the company paying the dividends;
c)	15 per cent of the gross amount of the dividends in all other cases.
The competent authorities of the Contracting States shall by mutual agreement settle the
mode of application of these limitations.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of
which the dividends are paid.
3.	The term “dividends” as used in this Article means income from shares, “jouissance”
shares or “jouissance” rights, mining shares, founders’ shares or other rights, not being
debt-claims, participating in profits, as well as income from other corporate rights which
is subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the
State of which the company making the distribution is a resident.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the
dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other
Contracting State of which the company paying the dividends is a resident through a
permanent establishment situated therein and the holding in respect of which the
dividends are paid is effectively connected with such permanent establishment. In such
case the provisions of Article 7 shall apply.
5.	Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income
from the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the
dividends paid by the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of
that other State or insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is
effectively connected with a permanent establishment situated in that other State, nor
subject the company’s undistributed profits to a tax on the company’s undistributed
profits, even if the dividends paid or the undistributed profits consist wholly or partly of
profits or income arising in such other State.
Article 11
INTEREST
1.	Interest arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other
Contracting State shall be taxable only in that other State.
27
2.	The term “interest” as used in this Article means income from debt-claims of every kind,
whether or not secured by mortgage and whether or not carrying a right to participate in
the debtor's profits, and in particular, income from government securities and income
from bonds or debentures, including premiums and prizes attaching to such securities,
bonds or debentures, but does not include income dealt with in Article 10. Penalty
charges for late payment shall not be regarded as interest for the purpose of this Article.
3.	The provisions of paragraph 1 shall not apply if the beneficial owner of the interest,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State
in which the interest arises, through a permanent establishment situated therein, and the
debt-claim in respect of which the interest is paid is effectively connected with such
permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
4.	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or
between both of them and some other person, the amount of the interest, having regard to
the debt-claim for which it is paid, exceeds the amount which would have been agreed
upon by the payer and the beneficial owner in the absence of such relationship, the
provisions of this Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such case, the
excess part of the payments shall remain taxable according to the laws of each
Contracting State, due regard being had to the other provisions of this Convention.
Article 12
ROYALTIES
1.	Royalties arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other
Contracting State shall be taxable only in that other State.
2.	The term “royalties” as used in this Article means payments of any kind received as a
consideration for the use of, or the right to use, any copyright of literary, artistic or
scientific work, including software, cinematograph films and recordings for radio or
television broadcasting, any patent, trade mark, design or model, plan, secret formula or
process, or for information concerning industrial, commercial or scientific experience.
3.	The provisions of paragraph 1 shall not apply if the beneficial owner of the royalties,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State
in which the royalties arise, through a permanent establishment situated therein, and the
right or property in respect of which the royalties are paid is effectively connected with
such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
4.	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or
between both of them and some other person, the amount of the royalties, having regard
to the use, right or information for which they are paid, exceeds the amount which would
have been agreed upon by the payer and the beneficial owner in the absence of such
relationship, the provisions of this Article shall apply only to the last-mentioned amount.
In such case, the excess part of the payments shall remain taxable according to the laws
of each Contracting State, due regard being had to the other provisions of this
Convention.
28
Article 13
CAPITAL GAINS
1.	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of immovable
property referred to in Article 6 and situated in the other Contracting State may be taxed
in that other State.
2.	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of shares or
comparable interests deriving more than 50 per cent of their value directly or indirectly
from immovable property situated in the other Contracting State may be taxed in that
other State.
3.	Gains, other than those dealt with in paragraph 2 of this Article, from the alienation of
movable property forming part of the business property of a permanent establishment
which an enterprise of a Contracting State has in the other Contracting State including
such gains from the alienation of such a permanent establishment (alone or with the
whole enterprise), may be taxed in that other State.
4.	Gains from the alienation of ships or aircraft operated in international traffic or movable
property pertaining to the operation of such ships or aircraft shall be taxable only in the
Contracting State in which the place of effective management of the enterprise is
situated.
5.	Gains from the alienation of any property other than that referred to in paragraphs 1, 2, 3
and 4, shall be taxable only in the Contracting State of which the alienator is a resident.
Article 14
INCOME FROM EMPLOYMENT
1.	Subject to the provisions of Articles 15, 17, 18 and 19, salaries, wages and other similar
remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment
shall be taxable only in that State unless the employment is exercised in the other
Contracting State. If the employment is so exercised, such remuneration as is derived
therefrom may be taxed in that other State.
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1, remuneration derived by a resident of a
Contracting State in respect of an employment exercised in the other Contracting State
shall be taxable only in the first-mentioned State if:
a)	the recipient is present in the other State for a period or periods not exceeding in
the aggregate 183 days in any twelve month period commencing or ending in the
tax year concerned, and
b)	the remuneration is paid by, or on behalf of, an employer who is not a resident of
the other State, and
c)	the remuneration is not borne by a permanent establishment which the employer
has in the other State.
3.	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, remuneration derived in respect
of an employment exercised aboard a ship or aircraft operated in international traffic may
29
be taxed in the Contracting State in which the place of effective management of the
enterprise which operates the ship or aircraft is situated.
Article 15
DIRECTORS’ FEES
Directors’ fees and other similar payments derived by a resident of a Contracting State in his
capacity as a member of the board of directors or the supervisory board of a company which
is a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
Article 16
ARTISTES AND SPORTSMEN
1.	Notwithstanding the provisions of Article 7 and 14, income derived by a resident of a
Contracting State as an entertainer, such as a theatre, motion picture, radio or television
artiste, or a musician, or as a sportsman, from his personal activities as such exercised in
the other Contracting State, may be taxed in that other State.
2.	Where income in respect of personal activities exercised by an entertainer or a sportsman
in his capacity as such accrues not to the entertainer or sportsman himself but to another
person, that income may, notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, be taxed in
the Contracting State in which the activities of the entertainer or sportsman are exercised.
3.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2 of this Article, income mentioned
in this Article shall be exempt from tax in the Contracting State in which the activity of
the entertainer or sportsman is exercised provided that this activity is supported in a
considerable part out of public funds of this State or of the other State or the activity is
exercised under a cultural agreement or arrangement between the Contracting States. In
such a case, the income is taxable only in the Contracting State of which the artiste or the
sportsman is a resident.
Article 17
PENSIONS
1.	Pensions and other similar remuneration paid to a resident of a Contracting State in
consideration of past employment shall be taxable only in that State.
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1 of this Article, pensions and other similar
remuneration paid by a Contracting State under the provisions of a mandatory pension
scheme of that State shall be taxable only in that State.
30
Article 18
GOVERNMENT SERVICE
1.	a)	Salaries, wages and other similar remuneration, other than a pension, paid by a
Contracting State or a local authority thereof to an individual in respect of services
rendered to that State or authority shall be taxable only in that State.
b)	However, such salaries, wages and other similar remuneration shall be taxable
only in the other Contracting State if the services are rendered in that State and the
individual is a resident of that State who:
(i)	is a national of that State; or
(ii)	did not become a resident of that State solely for the purpose of
rendering the services.
2.	The provisions of Articles 14, 15 and 16 shall apply to salaries, wages and other similar
remuneration in respect of services rendered in connection with a business carried on by
a Contracting State or a local authority thereof.
Article 19
PROFESSORS, TEACHERS AND RESEARCHERS
1.	A professor, teacher or researcher who visits one of the Contracting States for a period
not exceeding two years reckoned from the date he first visits that Contracting State for
the sole purpose of teaching or carrying out research or advanced study at a university,
college or other recognised research institute or other establishment for higher education
in that Contracting State and who was immediately before that visit a resident of the
other Contracting State shall be exempt from tax in the first-mentioned Contracting State
on any remuneration for such teaching, research or study.
2.	The preceding provisions of this Article shall not apply to remuneration which a
professor, teacher or researcher receives for conducting research if the research is
undertaken primarily for the private benefit of a specific person or persons.
Article 20
STUDENTS AND BUSINESS APPRENTICES
Payments which a student or business trainee or apprentice who is or was immediately before
visiting a Contracting State a resident of the other Contracting State and who is present in the
first-mentioned State solely for the purpose of his education or training receives for the
purpose of his maintenance, education or training shall not be taxed in that State, provided
that such payments arise from sources outside that State.
31
Article 21
OTHER INCOME
1.	Items of income of a resident of a Contracting State, wherever arising, not dealt with in
the foregoing Articles of this Convention shall be taxable only in that State.
2.	The provisions of paragraph 1 shall not apply to income, other than income from
immovable property as defined in paragraph 2 of Article 6, if the recipient of such
income, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other
Contracting State through a permanent establishment situated therein, and the right or
property in respect of which the income is paid is effectively connected with such
permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
Article 22
ELIMINATION OF DOUBLE TAXATION
1.	Where a resident of a Contracting State derives income which, in accordance with the
provisions of this Convention, may be taxed in the other Contracting State, the first-
mentioned State shall, subject to the provisions of paragraphs 2 and 3, exempt such
income from tax.
2.	Where a resident of a Contracting State derives items of income which, in accordance
with the provisions of Article 10, may be taxed in the other Contracting State, the first-
mentioned State shall allow as a deduction from the tax on the income of that resident an
amount equal to the tax paid in that other State. Such deduction shall not, however,
exceed that part of the tax, as computed before the deduction is given, which is
attributable to such items of income derived from that other State.
3.	Where in accordance with any provision of the Convention income derived by a resident
of a Contracting State is exempt from tax in that State, such State may nevertheless, in
calculating the amount of tax on the remaining income of such resident, take into
account the exempted income.
4.	The provisions of paragraph 1 shall not apply to income derived by a resident of a
Contracting State where the other Contracting State applies the provisions of the
Convention to exempt such income from tax or applies the provisions of paragraph 2 of
Article 10 to such income.
Article 23
NON-DISCRIMINATION
1.	Nationals of a Contracting State shall not be subjected in the other Contracting State to
any taxation or any requirement connected therewith, which is other or more burdensome
than the taxation and connected requirements to which nationals of that other State in the
same circumstances, in particular with respect to residence, are or may be subjected. This
provision shall, notwithstanding the provisions of Article 1, also apply to persons who
are not residents of one or both of the Contracting States.
32
2.	Stateless persons who are residents of a Contracting State shall not be subjected in either
Contracting State to any taxation or any requirement connected therewith, which is other
or more burdensome than the taxation and connected requirements to which nationals of
the State concerned in the same circumstances, in particular with respect to residence, are
or may be subjected.
3.	The taxation on a permanent establishment which an enterprise of a Contracting State
has in the other Contracting State shall not be less favourably levied in that other State
than the taxation levied on enterprises of that other State carrying on the same activities.
This provision shall not be construed as obliging a Contracting State to grant to residents
of the other Contracting State any personal allowances, reliefs and reductions for
taxation purposes on account of civil status or family responsibilities which it grants to
its own residents.
4.	Except where the provisions of paragraph 1 of Article 9, paragraph 4 of Article 11, or
paragraph 4 of Article 12, apply, interest, royalties and other disbursements paid by an
enterprise of a Contracting State to a resident of the other Contracting State shall, for the
purpose of determining the taxable profits of such enterprise, be deductible under the
same conditions as if they had been paid to a resident of the first-mentioned State.
5.	Enterprises of a Contracting State, the capital of which is wholly or partly owned or
controlled, directly or indirectly, by one or more residents of the other Contracting State,
shall not be subjected in the first-mentioned State to any taxation or any requirement
connected therewith which is other or more burdensome than the taxation and connected
requirements to which other similar enterprises of the first-mentioned State are or may be
subjected.
6.	The provisions of this Article shall, notwithstanding the provisions of Article 2, apply to
taxes of every kind and description.
Article 24
MUTUAL AGREEMENT PROCEDURE
1.	Where a person considers that the actions of one or both of the Contracting States result
or will result for him in taxation not in accordance with the provisions of this
Convention, he may, irrespective of the remedies provided by the domestic law of those
States, present his case to the competent authority of the Contracting State of which he is
a resident or, if his case comes under paragraph 1 of Article 23, to that of the Contracting
State of which he is a national. The case must be presented within three years from the
first notification of the action resulting in taxation not in accordance with the provisions
of this Convention.
2.	The competent authority shall endeavour, if the objection appears to it to be justified and
if it is not itself able to arrive at a satisfactory solution, to resolve the case by mutual
agreement with the competent authority of the other Contracting State, with a view to the
avoidance of taxation which is not in accordance with the Convention. Any agreement
reached shall be implemented notwithstanding any time limits in the domestic law of the
Contracting States.
33
3.	The competent authorities of the Contracting States shall endeavour to resolve by mutual
agreement any difficulties or doubts arising as to the interpretation or application of the
Convention. They may also consult together for the elimination of double taxation in
cases not provided for in the Convention.
4.	The competent authorities of the Contracting States may communicate with each other
directly, including through a joint commission consisting of themselves or their
representatives, for the purpose of reaching an agreement in the sense of the preceding
paragraphs.
Article 25
EXCHANGE OF INFORMATION
1.	The competent authorities of the Contracting States shall exchange such information as
is foreseeably relevant for carrying out the provisions of this Convention or to the
administration or enforcement of the domestic laws concerning taxes of every kind and
description imposed on behalf of the Contracting States, or of their local authorities,
insofar as the taxation thereunder is not contrary to the Convention. The exchange of
information is not restricted by Articles 1 and 2.
2.	Any information received under paragraph 1 by a Contracting State shall be treated as
secret in the same manner as information obtained under the domestic laws of that State
and shall be disclosed only to persons or authorities (including courts and administrative
bodies) concerned with the assessment or collection of, the enforcement or prosecution
in respect of, the determination of appeals in relation to the taxes referred to in paragraph
1,	or the oversight of the above. Such persons or authorities shall use the information
only for such purposes. They may disclose the information in public court proceedings or
in judicial decisions.
3.	In no case shall the provisions of paragraphs 1 and 2 be construed so as to impose on a
Contracting State the obligation:
a)	to carry out administrative measures at variance with the laws and
administrative practice of that or of the other Contracting State;
b)	to supply information which is not obtainable under the laws or in the normal
course of the administration of that or of the other Contracting State;
c)	to supply information which would disclose any trade, business, industrial,
commercial or professional secret or trade process, or information the disclosure of
which would be contrary to public policy (ordre public).
4.	If information is requested by a Contracting State in accordance with this Article, the
other Contracting State shall use its information gathering measures to obtain the
requested information, even though that other State may not need such information for
its own tax purposes. The obligation contained in the preceding sentence is subject to the
limitations of paragraph 3 but in no case shall such limitations be construed to permit a
Contracting State to decline to supply information solely because it has no domestic
interest in such information.
34
5.	In no case shall the provisions of paragraph 3 be construed to permit a Contracting State
to decline to supply information solely because the information is held by a bank, other
Financial institution, nominee or person acting in an agency or a fiduciary capacity or
because it relates to ownership interests in a person.
Article 26
MEMBERS OF DIPLOMATIC MISSIONS AND CONSULAR POSTS
Nothing in this Convention shall affect the fiscal privileges of members of diplomatic
missions or consular posts under the general rules of international law or under the provisions
of special agreements.
Article 27
APPLICATION OF THE CONVENTION IN SPECIAL CASES
This Convention shall not be interpreted to mean that a Contracting State is prevented from
applying its domestic legal provisions on the prevention of tax evasion or tax avoidance.
If the foregoing provision results in double taxation, the competent authorities shall consult
each other pursuant to Article 24 paragraph 3 on how to avoid double taxation.
Article 28
ENTRY INTO FORCE
This Convention shall enter into force on the date of the latter of the notifications through
diplomatic channels by both Contracting States of the completion of their domestic
procedures of ratification necessary for its entry into force. The provisions of the Convention
shall have effect:
a)	in respect of taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January
in the calendar year next following that in which the Convention enters into
force;
b)	in respect of other taxes on income, for taxes chargeable for any tax year
beginning on or after 1 January in the calendar year next following that in
which the Convention enters into force.
Article 29
TERMINATION
This Convention shall remain in force until terminated by a Contracting State. Either
Contracting State may terminate the Convention not earlier than 5 years from its entry into
force, through diplomatic channels, by giving notice of termination at least six months before
the end of the calendar year. In such event, the Convention shall cease to have effect:
35
a)	in respect of taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January
in the calendar year next following that in which the notice is given;
b)	in respect of other taxes on income, for taxes chargeable for any tax year
beginning on or after 1 January in the calendar year next following that in
which the notice is given.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned, duly authorised to this end, have signed this
Convention.
Done in duplicate at Rome, on 15/09/2009, in the Hungarian, Italian and English languages,
all texts being equally authentic. In case of divergence of interpretation, the English text shall
prevail.
For the Republic of Hungary	For the Republic of San Marino
PROTOCOL
to the Convention between the Republic of Hungary and the Republic of San Marino for the
avoidance of double taxation with respect to taxes on income.
When signing today the Convention between the Republic of Hungary and the Republic of
San Marino for the avoidance of double taxation with respect to taxes on income, the
following additional provisions forming integral part of this Convention have been agreed
upon.
It is understood that:
1.	The provisions of the Convention shall not prevent the application of the Agreement
between the European Community and the Republic of San Marino providing for
measures equivalent to those laid down in Council Directive 2003/48/EC on taxation of
savings income in the form of interest payments signed at Brussels on 7 December 2004.
2.	With respect to paragraph 1, point e) of Article 3, in San Marino a trust shall be treated
as a body corporate for tax purposes where and only to the extent in which such trust is
subject to San Marino income tax.
3.	For the purposes of this Convention the term “place of effective management” means the
place where the chief executive officer and other senior executives of the enterprise
usually carry on their activities governing the day-by-day work of the whole enterprise.
If the place of effective management could not be determined on this basis, the
competent authorities of the Contracting States shall settle the question by mutual
agreement.
36
4.	With respect to paragraph 2 of Article 5. a “permanent establishment” shall include a
server.
5.	With respect to Article 8, profits from the operation of ships or aircraft in international
traffic shall include:
a)	profits deriving from the bareboat charter of ships and aircraft operated in
international traffic;
b)	profits deriving from the use or letting of containers where such profits are
occasional and secondary in respect of other profits deriving from the operation
of ships or aircraft in international traffic.
6.	With reference to Article 25:
If in accordance with domestic law personal data are exchanged under this Convention, the
following additional provisions shall apply subject to the legal provisions in effect for each
Contracting State:
a)	The receiving agency may use such data only for the stated purpose and shall
be subject to the conditions prescribed by the supplying agency.
b)	The receiving agency shall on request inform the supplying agency about the
use of the supplied data and the results achieved thereby.
c)	Personal data may be supplied only to the responsible agencies. Any
subsequent supply to other agencies may be effected only with the prior
approval of the supplying agency.
d)	The supplying agency shall be obliged to ensure that the data to be supplied are
accurate and that they are necessary for and proportionate to the purpose for
which they are supplied. Any bans on data supply prescribed under applicable
domestic law shall be observed. If it emerges that inaccurate data or data which
should not have been supplied have been supplied, the receiving agency shall
be informed of this without delay. That agency shall be obliged to correct or
erase such data without delay.
e)	Upon application the person concerned shall be informed of the supplied data
relating to him and of the use to which such data are to be put. There shall be
no obligation to furnish this information if on balance it turns out that the
public interest in withholding it outweighs the interest of the person concerned
in receiving it. In all other respects, the right of the person concerned to be
informed of the existing data relating to him shall be governed by the domestic
law of the Contracting State in whose sovereign territory the application for the
information is made.
f)	The receiving agency shall bear liability in accordance with its domestic laws
in relation to any person suffering unlawful damage as a result of supply under
the exchange of data pursuant to this Convention. In relation to the damaged
person, the receiving agency may not plead to its discharge that the damage
had been caused by the supplying agency.
37
g)	Where the domestic law of the supplying agency contains special provisions
for the deletion of the personal data supplied, that agency shall inform the
receiving agency accordingly. Irrespective of such law, supplied personal data
shall be erased once they are no longer required for the purpose for which they
were supplied.
h)	The supplying and the receiving agencies shall be obliged to keep official
records of the supply and receipt of personal data.
i)	The supplying and the receiving agencies shall be obliged to take effective
measures to protect the personal data supplied against unauthorised access,
unauthorised alteration and unauthorised disclosure.
7.	Hungary declares that present Convention shall in no way prejudice to the obligations
deriving from its membership in the European Union.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this
Protocol.
DONE in duplicate at Rome, on 15/09/2009, in the Hungarian, Italian and English languages,
all texts being equally authentic. In case of divergence of interpretation, the
English text shall prevail.
For the Republic of Hungary	For the Republic of San Marino
(signatures)”
4. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény 28. Cikkében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a
külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben
haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős
miniszter gondoskodik.
38
INDOKOLÁS
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kezdeményezésére San
Marino 2000-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy adózási szempontból biztosítja belső
jogának átláthatóságát és az adóügyekben való teljes körű információcserét.
E követelmények teljesítésével lehetővé vált, hogy a Magyar Köztársaság és a San Marino
Köztársaság teljes körű információcserét biztosító kettős adóztatás elkerüléséről szóló
egyezményt kössön a jövedelemadók területén.
Az egyezmény hatályba lépése, illetve alkalmazása nem érinti az Európai Közösség és a San
Marino Köztársaság között a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról
szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű
rendelkezésekről 2004. december 7-én aláírt megállapodás rendelkezéseinek alkalmazását.
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a jogilag megfelelően
szabályozott gazdasági környezet. Az adóegyezmény megkötése kedvezőbb, áttekinthetőbb
gazdasági és jogi hátteret biztosít mindkét állam befektetői számára, így az egyezmény
megkötésével a gazdasági kapcsolatok élénkülésére, a tőkebefektetések növekedésére
számíthatunk.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények fő célja az adóztatás szabályozása,
kiszámíthatóvá tétele a kétoldalú kapcsolatokban. Az egyezmény hatálya a jövedelemadókra
terjed ki. Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások
jövedelmének kettős adóztatását, oly módon, hogy meghatározza, hogy az egyes
jövedelemfajták tekintetében melyik szerződő államnak milyen körben van adóztatási joga.
Az egyezmény a szerződő államok illetékes hatóságai számára megfelelő információcserére
nyújt lehetőséget, biztosítja továbbá azt, hogy bármelyik szerződő fél egyeztető eljárás
lefolytatását kezdeményezze a másik szerződő államnál, amennyiben úgy látja, hogy a másik
állam adóztatása nem felel meg az egyezmény rendelkezéseinek.
Az egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések
megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint
kihirdetésére törvényben van mód.
39