﻿ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA	Érkezett: 2010 DEC 0 3.
T/l864. számú
törvényjavaslat
a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló
egyes törvények módosításáról
Előadó:	dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
Budapest, 2010. december
2010. évi... törvény
a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló egyes
törvények módosításáról
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény módosítása
l.§
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény
(továbbiakban: Bszi.) 5. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ülnököt az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény
tekintetében az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-ában
meghatározott tartalommal mentelmi jog illeti meg. A mentelmi jog felfüggesztésére és a
mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedés megtételére a (3) bekezdésben foglalt
rendelkezéseket kell alkalmazni.”
2.§
A Bszi. 11. § (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ügyelosztási rendet - a bírói tanács és a kollégiumok véleményének
ismeretében - a bíróság elnöke határozza meg, legkésőbb a tárgyévet megelőző év december
10. napjáig. Az ügyelosztási rend a tárgyévben szolgálati érdekből vagy a bíróság működését
érintő fontos okból módosítható.
(4)	Az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy az adott bíróságon milyen összetételű és
számú tanácsok működnek, a bírák, a tanácsok és a 15. § (2) bekezdése alapján eljáró bírósági
titkárok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el
helyettük, az ügyek elosztására melyik bírósági vezető jogosult, továbbá, hogy az ügyek
elosztása milyen módon történik. Az ügyelosztási rendnek a tárgyalási tevékenységet folytató
bírósági vezetők által tárgyalt ügyek körét és az ezekre vonatkozó elosztási módot is
tartalmaznia kell.
(5)	Az ÓIT - az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben - az általa
meghatározott, a bírói munkateher mérésére szolgáló adatlapok és módszerek figyelembe
vételével kidolgozza és szabályozza az ügyek elosztásának olyan, országosan egységes
módszerét, amely lehetővé teszi az ügyek csoportosítását, azoknak a beérkezésükkor várható
és befejezésükkor megállapítható tényleges munkaigényessége és jelentősége alapján. Az így
kidolgozott ügyelosztási rendnek és az azon alapuló statisztikai kimutatásnak alkalmasnak
kell lennie a teljesítmény és hatékonyság összehasonlító mérésére, az arányos munkateher
megteremtésére.
(6)	Az ügyelosztási rendet és annak módosítását az érintettekkel haladéktalanul
ismertetni kell és a bíróságon, a felek által is hozzáférhető helyen ki kell függeszteni, továbbá
2
a bíróságok központi internetes honlapján (a továbbiakban: központi honlap), valamint - ha a
bíróság azzal rendelkezik - az érintett bíróság internetes honlapján közzé kell tenni.”
3. §
A Bszi. 15. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. Helyi bíróság
hatáskörébe tartozó, törvény által meghatározott ügyben, egyesbíró hatáskörében bírósági
titkár is eljárhat.”
4-§
A Bszi. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) Bíróság létesítéséről, összevonásáról, megszüntetéséről, elnevezéséről,
székhelyéről, illetékességi területének meghatározásáról, valamint a katonai tanácsokkal
rendelkező bíróságok kijelöléséről - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - külön törvény
rendelkezik.
(2)	Ha a bíróság illetékességi területe a közigazgatási területi beosztáshoz igazodik, a
közigazgatási határok megváltozása következtében a bíróság illetékességi területét - az ÓIT
javaslatára - a köztársasági elnök határozatban módosítja.”
5-§
A Bszi. 19. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a helyi bíróságon a munkaügyi bíróságot,
helyi bíróság elnökén a munkaügyi bíróság elnökét is érteni kell.”
6.§
A Bszi. 23. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ítélőtáblán tanácsok, valamint - az ítélőtábla illetékességébe utalt ügyektől
függően - büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. A kollégiumok
összevontan is működhetnek.”
7.§
A Bszi. 25. § a következő új d) ponttal egészül ki és a jelenlegi d) pont jelölése
e)	pontra változik:
[A Legfelsőbb Bíróság]
,,d) tudományos elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben, ennek
keretében feltárja és vizsgálja a bíróságok ítélkezési gyakorlatát,”
3
8. §
A Bszi. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § A Legfelsőbb Bíróságon ítélkező és jogegységi tanácsok, büntető, polgári és
közigazgatási kollégiumok, valamint bírósági joggyakorlat-elemző csoportok működnek.”
9-§
A Bszi. 27. §-t megelőző „Jogegységi eljárás” alcíme helyébe az „A bíróságok
feladatai az ítélkezés egységének biztosítása érdekében” alcím lép.
10. §
A Bszi. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása
körében jogegységi határozatokat hoz, tudományos elemzést folytat jogerősen befejezett
ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi döntéseket tesz közzé.”
11.	§
A Bszi. 28. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ítélőtábla és a megyei bíróság elnöke, kollégiumvezetője, valamint a helyi
bíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok ítélkezését folyamatosan figyelemmel
kísérni. Ha a bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője az (1) bekezdés szerinti határozatból, a
bíróság által elintézett ügyekből, a bíróságokon lefolytatott vizsgálat alkalmával vagy más
módon arról szerzett tudomást, hogy a vezetése, illetve a felügyelete alatt álló bíróságon elvi
jelentőségű döntés született, elvi kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki vagy ellentétes elvi
alapokon nyugvó jogerős határozatokat hoztak, erről köteles a magasabb szintű bíróság
elnökét - a határozatok és a szükséghez képest az egyéb iratok felterjesztésével -
tájékoztatni.”
12. §
A Bszi. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § (1) A kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében
figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási
kérdésekben.
(2)	Ha a jogalkalmazás egysége érdekében szükséges, az ítélőtábla és a megyei
bíróság kollégiumának vezetője a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjének vagy az
ítélőtábla elnökének jogegységi eljárás indítványozására, a Legfelsőbb Bíróság elnökének
vagy kollégiumvezetőjének elvi döntés közzétételére tesz javaslatot.
(3)	A Legfelsőbb Bíróság képviselője útján részt vesz az ítélőtábla és a megyei bíróság
kollégiumának ülésein.
4
(4)	Az ítélőtábla képviselője útján részt vesz az illetékességi területéhez tartozó
megyei bíróság kollégiumi ülésén.”
13.	§
A Bszi. a 29. §-t követően a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
„A bírósági joggyakorlat-elemző csoport
29/A. § (1) A bírósági joggyakorlat-elemző csoportok feladata az ítélkezési gyakorlat
tudományos igényű vizsgálata. A vizsgálati tárgyköröket a Legfelsőbb Bíróság elnöke - a
Legfelsőbb Bíróság kollégiumai véleményének beszerzését követően - évente meghatározza.
A vizsgálati tárgykörökre az ítélőtábla, a megyei bíróság kollégiumvezetője és a legfőbb
ügyész (a továbbiakban együtt: kezdeményező) is indítványt tehet.
(2)	A bírósági joggyakorlat-elemző csoport vezetőjét és tagjait a Legfelsőbb Bíróság
elnöke - vizsgálati tárgykörönként - a Legfelsőbb Bíróság bírái közül, a Legfelsőbb Bíróság
kollégiumvezetőinek javaslatai alapján jelöli ki. A csoport vezetője a csoport munkájába - a
kezdeményező javaslatára vagy ha azt a vizsgálati tárgykör indokolja - alsóbb fokú bíróságra
beosztott bírót és a vizsgált területen működő elméleti vagy gyakorlati szakembert is
bevonhat.
(3)	A bírósági joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálat eredményéről összefoglaló
véleményt készít. Az elkészült összefoglaló véleményt a Legfelsőbb Bíróság tárgykör szerint
illetékes kollégiuma megvitatja, és egyetértése esetén annak megállapításait a csoport vezetője
a Legfelsőbb Bíróság honlapján közzéteszi. Ezzel egyidejűleg a teljes összefoglaló véleményt
a csoport elnöke a bíróságok belső informatikai hálózatán (a továbbiakban: intranet) is
közzéteszi.
(4)	Amennyiben annak feltételei fennállnak, a (3) bekezdés szerinti összefoglaló
vélemény alapján a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője jogegységi eljárást indítványozhat
vagy jogalkotás kezdeményezése érdekében a Legfelsőbb Bíróság elnökén keresztül az OIT-
hoz fordulhat.
(5)	A vizsgálat során a csoport és a bírósági vezetők együttműködni kötelesek.
(6)	A bírósági joggyakorlat-elemző csoport eljárására vonatkozó ügyviteli
rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzata állapítja meg; a rendelkezéseket a
Legfelsőbb Bíróság honlapján közzé kell tenni.”
14.	§
A Bszi. 30. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
,Az elvi bírósági határozat és az elvi döntés
30.	§ (1) Ha a Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsa valamely, a társadalom széles körét
érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is
kiterjedő határozatot hozott, a tanács elnöke a határozat írásba foglalását követően
haladéktalanul köteles arról az érintett szakág szerint illetékes kollégiumvezetőt tájékoztatni.
5
A kollégiumvezető a határozatot a soron következő kollégiumi ülés elé terjeszti, amely
indokolt esetben dönt annak elvi bírósági határozatként történő közzétételéről.
(2) Ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője a 28. § (2) bekezdése
szerinti tájékoztatás vagy a 29. § (2) bekezdése szerinti javaslat alapján, illetve más módon
tudomást szerez arról, hogy az alsóbb fokú bíróság az (1) bekezdésben foglalt szempontoknak
megfelelő határozatot hozott, és jogegységi eljárás lefolytatásának vagy elvi bírósági
határozat közzétételének feltételei nem állnak fenn, javaslatot tesz a Legfelsőbb Bíróság
érintett szakág szerint illetékes kollégiumának a határozat elvi döntésként történő
közzétételére. A közzététel kérdésében a kollégium a soron következő ülésén határoz.”
15. §
A Bszi. a 30. §-t követően a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 31.
és 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
,A jogegységi indítvány
31.	§ (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha
a)	a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat
biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott
jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges,
b)	a Legfelsőbb Bíróság valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni
a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett
határozatától vagy közzétett elvi döntéstől.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa a
jogegységi eljárás indítványozása mellett a jogegységi határozat meghozataláig az eljárását
felfüggeszti.
32.	§ (1) Jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt
a)	a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője, az ítélőtábla elnöke,
b)	a 31. § (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság
tanácselnöke vagy
c)	a (2) bekezdésben meghatározott körben a legfőbb ügyész
indítványozza.
(2)	A legfőbb ügyész jogegységi eljárást indítványozhat büntetőeljárásban, továbbá
polgári eljárásban akkor, ha az eljárás megindítására vagy az abban való részvételre külön
jogszabály feljogosítja.
(3)	A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványban az indítványozónak meg
kell jelölnie, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi tanács
határozatának meghozatalát, és a 31. § (1) bekezdés b) pontjában említett esetben javaslatot
kell tennie a jogkérdés mikénti eldöntésére. Az indítványhoz mellékelni kell az indítvánnyal
érintett bírósági határozatok kiadmányát.”
6
16. §
A Bszi. 33. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Jogegységi tanács
33. § (1) A Legfelsőbb Bíróságon büntető, összevont polgári-gazdasági-munkaügyi és
közigazgatási szakágú jogegységi tanács (a továbbiakban: jogegységi tanács) működik. A
jogegységi tanácsot a Legfelsőbb Bíróság elnöke, elnökhelyettese, kollégiumvezetője vagy
kollégiumvezető-helyettese vezeti. A jogegységi tanács 5 tagból áll, tagjait a jogegységi
tanács elnöke választja ki.
(2)	Ha a jogegységi eljárásban hozandó döntés több szakágú jogegységi tanács
ügykörét érinti, a jogegységi tanács elnöke a jogegységi tanácsot az érintett szakágban eljáró
bírák közül arányosan jelöli ki. E jogegységi tanács 7 tagból áll, elnöke a Legfelsőbb Bíróság
elnöke vagy elnökhelyettese.
(3)	A jogegységi indítvány előterjesztője - (4) bekezdésben foglalt kivétellel - nem
lehet a jogegységi tanács elnöke, továbbá a 31. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a
jogegységi tanács tagjait úgy kell kiválasztani, hogy abban nem lehetnek többségben annak a
tanácsnak a tagjai, amely jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező
tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi döntéstől.
(4)	A jogegységi tanács a Legfelsőbb Bíróság teljes kollégiuma, ha a jogegységi
eljárás célja
a)	korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása, vagy hatályon
kívül helyezése,
b)	korábbi elvi bírósági határozat és elvi döntés felülvizsgálata vagy
c)	a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése.
(5)	A (4) bekezdés szerinti jogegységi tanács elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke
vagy elnökhelyettese.
(6)	Az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetben a jogegységi tanács a határozatát
egyszerű szótöbbséggel hozza. A (4) bekezdés szerinti jogegységi tanács akkor
határozatképes, ha ülésén tagjainak több mint a kétharmada jelen van; a jogegységi tanács
döntéséhez a jelen lévő tagok kétharmadának szavazata szükséges.”
17.	§
A Bszi. a 33. §-át követően a következő alcímekkel és 33/A-33/E. §-okkal
egészül ki:
„A jogegységi eljárás
33/A. § (1) A jogegységi eljárást a jogegységi tanács elnöke készíti elő, ennek során a
jogegységi tanácsból egy vagy két előadó bírót jelölhet ki és az indítvánnyal kapcsolatban
véleményeket szerezhet be.
7
(2) Ha a jogegységi eljárás a büntető szakágat érinti, a jogegységi határozat hozatalára
irányuló indítványt - ha azt nem a legfőbb ügyész nyújtotta be - a jogegységi tanács elnöke a
jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfőbb
ügyésznek. A legfőbb ügyész az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül
megküldi a jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróságnak.
33/B. § (1) Az indítvány alapján a jogegységi tanács elnöke kitűzi az ülés határnapját,
melyről a jogegységi tanács tagjait és a törvény alapján részvételre jogosultakat értesíti. A
jogegységi tanács ülése nem nyilvános, azon a jogegységi tanács tagjain kívül az
indítványozó, büntető szakágat érintő indítvány esetén a legfőbb ügyész és eseti meghívott
vehet részt. Az eseti meghívott személyére az indítványozó vagy a jogegységi tanács tagja
tehet javaslatot, a meghívásról a jogegységi tanács elnöke dönt.
(2)	Az ülést a jogegységi tanács elnöke vezeti, annak megnyitása után a jogegységi
tanács elnöke vagy az előadó bíró összefoglalja a jogegységi indítványt, illetve az elbírálandó
elvi kérdés lényegét. Az ülésen valamennyi résztvevő felszólalhat, az indítványozó a
jogegységi határozat meghozataláig az indítványt módosíthatja vagy visszavonhatja.
(3)	A jogegységi tanács ülésén akadályoztatása esetén a legfőbb ügyészt az általa
delegált képviselő helyettesíti.
(4)	A felszólalások után a jogegységi tanács elnöke az ülést berekeszti. Ezt követően a
jogegységi tanács a határozatát tanácskozás után, szavazással hozza meg, a tanácskozáson és
a szavazásnál a jogegységi tanács elnökén és tagjain kívül csak jegyzőkönyvvezető lehet
jelen.
(5)	Az ülést a jogegységi tanács elnöke fontos okból elnapolhatja.
33/C. § (1) Az indítvány alapján - a (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a jogegységi
tanács a „Magyar Köztársaság nevében” jogegységi határozatot vagy a határozathozatalt
mellőző végzést hoz. A határozatot vagy a végzést a jogegységi tanács elnöke a jogegységi
tanács ülését követő tizenöt napon belül megküldi az indítvány előterjesztője és - büntető
szakágat érintő indítvány esetén, ha az indítványozó nem a legfőbb ügyész volt - a legfőbb
ügyész részére is.
(2)	A jogegységi indítványnak helyt adó határozat rendelkező része tartalmazza a
jogegységi eljárás tárgyául szolgáló, illetve azzal szorosan összefüggő elvi kérdésben adott
iránymutatást.
(3)	A jogegységi tanács az indítványnak nem ad helyt és a jogegységi határozat
meghozatalát mellőzi, ha jogegységi határozat meghozatala nem szükséges.
(4)	A jogegységi határozat és a határozathozatalt mellőző végzés indokolása
tartalmazza, hogy a jogegységi indítványt ki terjesztette elő, az indítvány mire irányult, és
mely bírósági határozatokat érint. Ismerteti az elbírálandó elvi kérdésben kialakult eltérő
álláspontokat, szükség esetén az indítvánnyal érintett bírósági határozatokban megállapított
tényállás lényegét, helyt adó határozat esetében számot ad a rendelkező részben adott
iránymutatás indokairól, a határozathozatalt mellőző végzés indoklása esetében annak okáról.
8
(5)	A tanács érdemi elbírálás nélkül
a)	elutasítja a nem jogosulttól származó indítványt,
b)	megszünteti a jogegységi eljárást az indítvány visszavonása esetén,
amennyiben a 31. § (1) bekezdésében foglalt okok nem állnak fenn.
(6)	A jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre és a terheltre
kiterjedő hatálya nincs.
(7)	Törvény - az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben - a jogegységi eljárásra
vonatkozóan további szabályokat állapíthat meg.
A jogegységi határozat, az elvi bírósági határozat és az elvi döntés közzététele
33/D. § (1) A jogegységi tanács elnöke gondoskodik a jogegységi határozatnak a
Magyar Közlönyben történő közzétételéről. A jogegységi határozatot, valamint a kollégium
által kiválasztott elvi bírósági határozatot és elvi döntést a központi honlapon és a Legfelsőbb
Bíróság honlapján közzé kell tenni. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar
Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
(2)	Ha a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak tartja, a jogegységi határozat, valamint az
elvi bírósági határozat és elvi döntés egyéb módon történő közzétételéről is intézkedhet.
(3)	Ha a jogegységi tanács a jogegységi határozat hatályon kívül helyezéséről dönt,
vagy a határozat elvi bírósági határozatként vagy elvi döntésként való fenntartását
megszünteti, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében és a honlapon ezt jelezni kell.
33/E. § A jogegységi eljárásra vonatkozó ügyviteli rendelkezéseket a Legfelsőbb
Bíróság ügyviteli szabályzata állapítja meg; a rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság
honlapján közzé kell tenni.”
18.	§
A Bszi. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) Az ÓIT a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával ellátja a
bíróságok igazgatásának központi feladatait.
(2)	Az ÓIT jogi személy.
(3)	Az ÓIT székhelye Budapest.”
19. §
(1)	A Bszi. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ÓIT létszáma 16 fő. Tagjai: 9 bíró, az igazságügyért felelős miniszter, a
költségvetésért felelős miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az
Országgyűlés igazságüggyel foglalkozó bizottsága, valamint költségvetéssel foglalkozó
9
bizottsága által kijelölt egy-egy országgyűlési képviselő. Az ÓIT elnöke a Legfelsőbb Bíróság
elnöke.”
(2) A Bszi. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ÓIT létszáma 15 fő. Tagjai: 8 bíró, az igazságügyért felelős miniszter, a
költségvetésért felelős miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az
Országgyűlés igazságüggyel foglalkozó bizottsága, valamint költségvetéssel foglalkozó
bizottsága által kijelölt egy-egy országgyűlési képviselő. Az ÓIT elnöke a Legfelsőbb Bíróság
elnöke.”
20. §
A Bszi. 35. § (4)-(6) bekezdése helyébe következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A küldöttértekezlet az ÓIT bíró tagjait akként választja meg, hogy a Legfelsőbb
Bíróság elnökhelyettesi és kollégiumvezetői, valamint az ítélőtáblák és a megyei bíróságok
elnöki, elnökhelyettesi és kollégiumvezetői tisztségét betöltő személyek (a továbbiakban
együtt: bírósági felsővezető) száma az 5 főt nem haladhatja meg.
(5)	A küldöttértekezlet az ÓIT bíró tagjainak megválasztásával egyidejűleg 8 bírót - a
szavazatoknak megfelelő, a szavazategyenlőséget kizáró sorrend meghatározásával - póttaggá
választ. A bírósági felsővezető póttagok száma az 5 főt nem haladhatja meg.
(6)	A (4) és (5) bekezdésben megjelölt felső határnál több érvényes többségi szavazat
esetén a bírósági felsővezetők közül - a törvényben meghatározott számban - azokat kell az
ÓIT megválasztott tagjának (póttagjának) tekinteni, akik a szavazatok közül sorrendben a
legtöbb szavazatot kapták.
(7)	Ha a póttagok létszáma 3 alá csökkent és az ÓIT zavartalan működése vagy a (4)
bekezdésben meghatározott felső határok érvényesülése nem biztosítható, a póttagok
létszámát - új választás tartásával - 8-ra kell kiegészíteni.”
21.	§
A Bszi. a 35. §-t követően a következő 35/A. §-sal egészül ki:
„35/A. § (1) A küldöttértekezlet akkor határozatképes, ha azon a küldötteknek több
mint a fele megjelent.
(2)	Az ÓIT választott bíró tagjainak és póttagjainak választása során a tagok és a
póttagok személyére - a küldöttek közül - az ÓIT elnöke tesz javaslatot. A küldöttértekezlet
bármely tagja további javaslatot tehet. A szavazólapra azt a személyt kell felvenni, akit a
jelenlévő küldötteknek legalább az egyharmada támogat.
(3)	A szavazólapra felvett jelöltnek nyilatkozni kell, hogy áll-e fenn vele szemben e
törvényben meghatározott kizáró ok.
10
(4)	Megválasztott tagnak, póttagnak - a törvényben meghatározott számban - azt kell
tekinteni, aki a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbb szavazatot, de legalább ötven
százalékot meghaladó szavazatot (szavazattöbbség) kapott. A szavazást mindaddig folytatni
kell, amíg - a 35. § (4) bekezdésében meghatározottak szerinti számban, póttagok esetében a
35.	§ (5) bekezdésében meghatározottak szerint - a szükséges számú jelölt az előírt számú
szavazatot meg nem kapja.
(5)	A szavazatokat a Legfelsőbb Bíróság 3 legidősebb - küldötté nem választott -
bírájából álló szavazatszámláló bizottság összesíti.”
22.	§
A Bszi. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) A küldötteket a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésén, az ítélőtábla és a megyei
bíróság összbírói értekezletén a jelenlévők többségének szavazatával választják.
(2)	A Legfelsőbb Bíróság teljes ülése, valamint az ítélőtábla és a megyei bíróság
összbírói értekezlete a bíróság engedélyezett bírói létszáma alapján minden 40 bírói létszám
után - titkosan - egy-egy küldöttet választ. Ha a töredék létszám a 20 főt meghaladja, további
egy küldöttet kell választani. A megválasztott küldöttek száma a tíz főt nem haladhatja meg és
két főnél akkor sem lehet kevesebb, ha a bíróság engedélyezett bírói létszáma alapján egy
vagy egy küldött sem választható.
(3)	Az adott bíróságon megválasztott küldöttek fele lehet bírósági felsővezető.
(4)	A Legfelsőbb Bíróságra, az ÓIT Hivatalába (továbbiakban: Hivatal), illetve az
igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bírák a beosztásukat
közvetlenül megelőző szolgálati helyük szerinti bíróság, ennek hiányában a Fővárosi Bíróság
összbírói értekezletén választanak.
(5)	A küldöttválasztó összbírói értekezleteket az (1) bekezdésben említett bíróságok
elnökei legkésőbb az ÓIT megbízatásának lejárta előtt 4 hónappal korábban kötelesek
összehívni. A küldöttválasztó összbírói értekezletet határozatképtelensége esetén legkésőbb
15 napon belül ismét össze kell hívni. A megismételt összbírói értekezlet a jelenlévők
számától függetlenül határozatképes.
(6)	A küldöttek a megválasztásukat követő 8 napon belül szakmai önéletrajzukat
megküldik az ÓIT elnökének.
(7)	A küldöttértekezletet az ÓIT elnöke hívja össze legkésőbb az ÓIT megbízatásának
lejártát megelőző 2 hónappal korábbi időpontra, és egyidejűleg megküldi a küldötteknek a
szakmai önéletrajzokat. A küldöttértekezletet határozatképtelensége esetén legkésőbb 15
napon belül ismét össze kell hívni. A megismételt küldöttértekezlet a jelenlévők számától
függetlenül határozatképes.
(8)	A küldöttértekezleten történt választás eredményét tartalmazó jegyzőkönyvet 3
napon belül az ÓIT elnökéhez kell megküldeni, aki azt haladéktalanul továbbítja a megyei
bíróságok és az ítélőtáblák elnökének.
11
(9)	Az ÓIT bíró tagjai és póttagjai jelölésének és választásának részletes szabályait az
ÓIT a szervezeti és működési szabályzatában állapítja meg.”
23.	§
(1)	A Bszi. 37. § d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem választható az ÓIT tagjává az,]
,,d) aki a törvény szerint beosztása következtében nem ítélkezhet, továbbá
akinek a bírói jogviszonya a törvény alapján szünetel,”
(2)	A Bszi. 37. § a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem választható az ÓIT tagjává az,]
f)	aki már volt az ÓIT tagja.”
24.	§
A Bszi. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) Az ÓIT, illetve a választott bíró tagok (póttagok) megbízatása az ÓIT első
ülésétől számított 6 évre szól. Az ÓIT megbízatása az újonnan megválasztott ÓIT első
ülésének napján szűnik meg. Az újonnan megválasztott ÓIT első ülését a bíró tagok
megválasztásától számított 15 napon belül kell megtartani.
(2)	Akadályoztatása esetén az igazságügyért felelős minisztert és a költségvetésért
felelős minisztert államtitkár, a legfőbb ügyészt a legfőbb ügyész helyettese, a Magyar
Ügyvédi Kamara elnökét a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének helyettese helyettesíti.
(3)	Az Országgyűlés igazságüggyel foglalkozó bizottsága, valamint költségvetéssel
foglalkozó bizottsága az általa jelölt ÓIT tagot megbízólevéllel látja el.”
25.	§
A Bszi. 39-41. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„39. § Az ÓIT
a)	elfogadja és évente aktualizálja a bírósági igazgatás hosszú távú feladatait és
a megvalósításuk feltételeit tartalmazó programot, és azt a program elfogadásáról döntő ülést
követően megküldi a megyei bíróságok és az ítélőtáblák elnökeinek,
b)	összeállítja a bírósági fejezet költségvetésére és a költségvetés
végrehajtására vonatkozó javaslatát, amelyet a Kormány a központi költségvetési, illetve a
zárszámadási törvényjavaslat részeként előterjeszt az Országgyűlésnek,
c)	dönt a bírósági fejezethez tartozó intézmények kiemelt költségvetési
előirányzatairól,
d)	irányítja a bírósági fejezet belső ellenőrzését,
12
e)	dönt a bírósági statisztikai adatok gyűjtéséről és az adatok feldolgozásával
kapcsolatos központi feladatokról,
f)	meghatározza és szükség esetén évente felülvizsgálja a bírói munkateher
mérésére szolgáló adatlapokat és módszereket, legalább évente egy alkalommal áttekinti a
munkateher és az országos ügyforgalmi adatok alakulását, valamint bírósági szintenként és
ügyszakonként meghatározza a peres és nemperes eljárások átlagos országos munkaterhét,
g)	a bírósági fejezet engedélyezett létszáma és a peres és nemperes eljárások
átlagos országos munkaterhének mutatói alapján meghatározza a bíróságok - a megyei
bíróságok esetében az illetékességi területükön működő helyi bíróságokkal együttes -
szükséges bírói létszámát,
h)	javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról szóló törvényben meghatározott esetekben a bírák kinevezésére és
felmentésére,
i)	megállapítja, hogy a választó szerv melyik bírósághoz hány ülnököt választ,
a kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgárok száma és az érintett települések
választópolgárai száma arányának figyelembe vételével akként, hogy legalább egy ülnököt
minden kisebbségi önkormányzat választhasson,
j) kinevezi és felmenti az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeit,
elnökhelyetteseit, valamint a bíróságok kollégiumvezetőit,
k) dönt a helyi bírósági elnök és elnökhelyettes újbóli kinevezéséhez való
hozzájárulás kérdésében, ha a helyi bírósági elnök vagy elnökhelyettes ugyanazon tisztséget
korábban már két alkalommal betöltötte,
l) lefolytatja a bírák vagyonnyilatkozatával kapcsolatos ellenőrzési eljárást,
m) törvényben meghatározott személyügyi és munkáltatói jogkört gyakorol,
n) felügyeli a kinevezési hatáskörébe tartozó bírósági elnökök igazgatási
tevékenységét,
o)	jóváhagyja az ítélőtáblák és a megyei bíróságok szervezeti és működési
szabályzatát,
p) a hatáskörébe tartozó feladatok ellátása érdekében a kollégiumok és a
Legfelsőbb Bíróság bírósági joggyakorlat-elemző csoportjai által készített elemzésekből
tájékozódik a bíróságok gyakorlatáról,
q) dönt a központi oktatási feladatokról és felügyeli azok végrehajtását,
r) a bíróságokat érintő jogszabály alkotását kezdeményezheti,
s) az igazgatási feladatainak ellátása érdekében jogszabályi keretek között a
bíróságokra kötelező szabályzatokat alkot, ajánlásokat és határozatokat hoz,
t) a törvény keretei között megállapítja a szervezeti és működési szabályzatát,
u) ellátja a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.”
40.	§ Az ÓIT személyes meghallgatás alapján előzetes véleményt nyilvánít a
Legfelsőbb Bíróság elnökének tisztségére jelölt személyéről. A meghallgatásról készült
jegyzőkönyvet a bíróságok központi internetes honlapján közzé kell tenni.
41.	§ (1) Az ÓIT - a 39. § g) pontjában kapott feladatkör végrehajtása érdekében - a
bírói munkateher és az országos ügyforgalmi adatok alakulását figyelembe véve, a bírósági
fejezet engedélyezett létszámát felosztva évente egy alkalommal meghatározza
a)	a bíróságok következő naptári évben szükséges bírói létszámát,
b)	a tényleges létszám és a szükséges létszám különbségét és
13
c)	azt a sorrendet, amely alapján az ÓIT elnöke dönt az üres álláshelynek olyan
bíróságra történő átcsoportosításáról, melynek tényleges létszáma a szükséges létszám alatt
maradt.
(2)	Ha a bíróság tényleges létszáma - ideértve az üres álláshelyeket is - az adott
naptári évben meghaladja a szükséges létszámot, az ÓIT elnöke az adott évben megüresedő
bírói álláshelyre nem ír ki pályázatot, hanem intézkedik a megüresedő álláshely ÓIT
döntésnek megfelelő átcsoportosításáról.”
26.	§
A Bszi. 42. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ÓIT a hatáskörébe tartozó ügyekben ülésen határoz; rendkívüli vagy azonnali
intézkedést igénylő esetben más módon is határozhat.”
27.	§
A Bszi. 43. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a
§ a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az ÓIT a határozatát - a (3) és (4) bekezdésben meghatározott kivétellel -
szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.
(3)	Az ÓIT tagok többségének szavazata szükséges a 39. § j) pontjában megjelölt
feladatkörben hozandó határozatok elfogadásához.
(4)	Az ÓIT tagok kétharmadának a szavazata szükséges
a)	az ÓIT tagnak az 51. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott okból történő
kizárásáról szóló határozat meghozatalához,
b)	az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökének és elnökhelyettesének bírósági
vezetői kinevezéséhez, ha ugyanazon tisztséget korábban már két alkalommal betöltötte,
c)	a helyi bíróság elnökének és elnökhelyettesének bírósági vezetői
kinevezéséhez való hozzájárulásához, ha ugyanazon tisztséget korábban már két alkalommal
betöltötte,
d)	a 39. § a) és b) pontjában megjelölt feladatkörben hozandó határozatok
elfogadásához.”
28.	§
(1)	A Bszi. 44. és 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) Az ÓIT részére előteljesztést, tájékoztatót és javaslatot (a továbbiakban
együtt: ülésanyag) lehet benyújtani.
(2)	Az előterjesztés az ÓIT normatív vagy egyedi határozatainak írásba foglalt
előkészítése. A tájékoztató az ÓIT feladatkörét érintő kérdésre vonatkozó információ
összefoglalása. A javaslat az ÓIT hatáskörébe tartozó - az előterjesztés és a tájékoztató
fogalomkörén kívüli - bármely ügyben való döntéshozatalra vonatkozó indítvány.
14
(3)	Előterjesztés benyújtására az ÓIT elnöke és tagja és a Hivatal hivatalvezetője,
tájékoztató és javaslat benyújtására az ÓIT elnöke, tagja, a Hivatal hivatalvezetője, az
ítélőtábla és a megyei bíróság elnöke, valamint a bírói tanács (a továbbiakban együtt:
előteijesztő) jogosult. A helyi bíróság elnöke a megyei bíróság elnökénél indítványozhatja
tájékoztató és javaslat benyújtását; ha a megyei bíróság elnöke az indítványban foglaltaknak
nem tesz eleget, arról a helyi bíróság elnökét tájékoztatja.
(4)	Az ülésanyagot napirendre kell tűzni, ha
a)	azt az ÓIT elnöke, tagja vagy a Hivatal hivatalvezetője nyújtotta be vagy
b)	azt az ÓIT tagjainak legalább egyharmada javasolja.
45. § Az ÓIT ülése nem nyilvános, kivéve, ha az ÓIT nyilvános ülés tartását rendeli
el. Az ÓIT ülésén az ÓIT elnökén, tagjain, a Hivatal által delegált személyen és a
jegyzőkönyvvezetőn kívül az egyes ülésanyagok megtárgyalásán tanácskozási joggal részt
vehet a nem ÓIT tag előterjesztő, valamint bármely előterjesztő által meghívott eseti
szakértő.”
29.	§
A Bszi. a 45. §-t követően a következő 45/A-45/C. §-okkal egészül ki:
„45/A. § (1) Az ÓIT ülésen elhangzottakról a Hivatal jegyzőkönyvet, a bíróságok
igazgatását és a bírák tevékenységét szélesebb körben érintő döntésekről összefoglalót, a
közérdeklődésre számot tartó kérdésekről pedig a sajtó számára sajtóközleményt készít. Az
összefoglalóba kerülő döntésekről és a sajtóközlemény tartalmáról az ÓIT az ülésen határoz.
(2)	A jegyzőkönyv a jelenlévők nevét, az elfogadott napirendet, a napirendre nem
tűzött ülésanyagok címét és az elutasítás indokát, az egyes napirendi pontok tárgyalásának
menetét, ezen belül a hozzászóló nevét, álláspontja lényegét, a szavazás tényét, módját és a
szavazás eredményét, valamint a döntés szövegét tartalmazza.
(3)	Az összefoglaló tartalmazza az ülésanyag tömör összegzését, a döntést és indokait,
valamint a döntéssel összefüggő feladatokat.
(4)	A sajtóközlemény a sajtó és a közvélemény tájékoztatására alkalmas módon
tartalmazza az ülésanyag és a döntés lényegét és indokait. A közérdeklődésre számot tartó
ülésanyaghoz az előterjesztő sajtóközlemény-tervezetet csatol.
45/B. § (1) Az ÓIT határozatát az érintettekkel haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon
belül írásban kell közölni. A jegyzőkönyvet és az összefoglalót az ÓIT tagjai részére az ülést
követő 8 napon belül kell megküldeni.
(2)	Az ÓIT szabályzatát, ajánlását és - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel -
határozatát a bíróságok hivatalos lapjában és a bíróságok központi internetes honlapján kell
közzétenni. A bíróságok központi internetes honlapján kell közzétenni továbbá az ÓIT ülését
legalább 8 nappal megelőzően a soron következő ülés napirendi javaslatát, valamint az ÓIT
ülést követő 8 napon belül a sajtó részére készített tájékoztató anyagokat.
15
(3)	A központi honlapon közzé kell tenni az ÓIT féléves üléstervét, az ÓIT elnökének
a bíróságok általános helyzetéről és a bírósági igazgatási tevékenységéről szóló éves
tájékoztatóját, továbbá a Legfelsőbb Bíróság elnökének tisztségére jelölt személyről történő
előzetes véleménynyilvánításnak és az ÓIT kinevezési jogkörébe tartozó vezetői állásra
pályázó meghallgatásának jegyzőkönyvét.
(4)	Az intranetén kell közzétenni az ÓIT saját működése során e körben hozott
határozatát és eljárási döntéseit, az összefoglalót, valamint a napirendre nem tűzött
ülésanyagot.
45/C. § Az ÓIT ülésének előkészítésére, az ülésre, az ülésanyagokra, az ÓIT
döntéseire és azok végrehajtására, a nem ÓIT tag által benyújtott ülésanyag napirendre
vételére vonatkozó eljárás részletes szabályaira, az elutasított ülésanyagok kezelésére, a
sajtóközlemény elkészítésére, valamint a jegyzőkönyv, az összefoglaló és a sajtóközlemény
őrzésére, kezelésére, megtekintésére vonatkozó részletes szabályokat az ÓIT szervezeti és
működési szabályzata állapítja meg.”
30.	§
A Bszi. 46. és 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) Az ÓIT elnöke
a)	összehívja és vezeti az ÓIT üléseit,
b)	aláírja az ÓIT határozatát és az annak alapján kiadott okiratokat,
c)	képviseli az OIT-t,
d)	ellátja az államháztartásról szóló törvényben és más jogszabályokban a
költségvetési fejezet irányítását ellátó szerv vezetője számára meghatározott feladatokat a
bíróságok költségvetési fejezete tekintetében,
e)	gyakorolja a bírósági fejezet gazdálkodásával kapcsolatos feladatokat,
j) évente egyszer tájékoztatja az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeit,
valamint az OIT-t a tevékenységéről,
g)	irányítja és ellenőrzi - a helyi bírósági elnökök kivételével - a bírósági
elnökök igazgatási tevékenységét,
h)	a bírósági elnökök igazgatási tevékenységének irányítása és ellenőrzése
során: figyelemmel kíséri a bíróságok igazgatására vonatkozó szabályok érvényesülését, az
eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását, mindezek érdekében vizsgálatot
rendel el,
i)	a vizsgálat megállapításaitól függően megteszi a hatáskörébe tartozó
intézkedéseket, és ellenőrzi azok végrehajtását, fegyelmi eljárás kezdeményezését
javasolhatja,
j) ellátja az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeinek
vagyonnyilatkozatával kapcsolatos feladatokat,
k) elvégzi a 74. § (3) bekezdése szerinti bírósági vezetői vizsgálatokat, és a
vizsgálat eredményét az ÓIT elé terjeszti,
1)	az ÓIT tagjának javaslatára kivételesen indokolt esetben elrendelheti a
társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek
soron kívüli intézését,
m) kinevezi és felmenti a Hivatal vezetőjét és helyettesét,
n) irányítja a Hivatal tevékenységét,
16
o)	jóváhagyja a Hivatal szervezeti és működési szabályzatát,
p) a bíróságok véleményét a Hivatalon keresztül beszerezve és összegezve,
véleményezi a bíróságokat érintő jogszabályok tervezetét,
q) kiírja a bírói álláspályázatokat,
r) javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról szóló törvényben meghatározott esetekben a bírák kinevezésére,
s) dönt a megyei bíróság és helyi bíróság bírójának a megyei bíróság
illetékességi területén kívüli, illetve az ítélőtábla bírójának más szolgálati helyre történő
kirendeléséről,
t) a két ülés között megtett intézkedéseiről tájékoztatja az OIT-t,
u) ellátja a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat, továbbá az
ÓIT szervezeti és működési szabályzatában meghatározott feladatokat.
(2)	Az ÓIT elnöke a feladatkörébe tartozó kérdésekben határozattal dönt. A határozat
közlésére a 45/B. § (1) bekezdésében, a határozat közzétételére a 45/B. § (2) bekezdésében
foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(3)	Az ÓIT elnökét akadályoztatása esetén - ideértve azt az esetet is, ha e tisztség
nincs betöltve - az ÓIT bíró tagjai közül három évre választott elnökhelyettes helyettesíti. Az
elnökhelyettes e tisztségre nem választható újra.
47.	§ Az ÓIT elnöke évente tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános
helyzetéről és az ÓIT, valamint a bíróságok igazgatási tevékenységéről.”
31.	§
A Bszi. 51. § (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Az ÓIT választott bíró tagjának a tisztsége megszűnik:]
,j) ha bírósági felsővezetői kinevezést kap és ennek következtében a választott
bíró tagok körében a bírósági felsővezetők száma a 35. § (4) bekezdésében meghatározottak
szerinti számot meghaladja.”
32.	§
(1)	A Bszi. 53. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az ÓIT valamely választott bíró tagjának megbízatása megszűnik, nem lép a
helyébe ÓIT póttag. Ha ezt követően szűnik meg valamely ÓIT tag megbízatása, az ÓIT
póttagja a kapott szavazatok sorrendjében lép a választott tag helyébe.”
(2)	A Bszi. 53. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ÓIT póttagja - a 35. § (4) bekezdésében meghatározottak figyelembevételével
-	a kapott szavatok sorrendjében lép a választott tag helyébe.”
33.	§
A Bszi. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
17
„54. § A Hivatal önállóan gazdálkodó, kincstári körbe tartozó központi költségvetési
szerv. A Hivatal székhelye Budapest.”
34.	§
A Bszi. 55. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a
§ a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A Hivatal vezeti a bírák központi személyi nyilvántartását és kezeli a bírói
vagyonnyilatkozatok vagyoni részét.
(3)	A Hivatal meghatalmazás alapján képviseli az OIT-ot, az ÓIT elnökét és a
bíróságokat a bírósági eljárásokban.
(4)	A Hivatal ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.”
35.	§
A Bszi. 56. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Hivatal vezetőjét az ÓIT elnöke pályázat útján nevezi ki. A pályázatot
nyilvánosan közzé kell tenni. A pályázatra a 72. § (5)—(8) bekezdésében foglalt
rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.”
36.	§
A Bszi. 57. és 58. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„57. § A Hivatal vezetőjévé nem nevezhető ki az,
a)	aki az ÓIT tagja,
b)	akivel szemben fegyelmi vagy - a magánvádas és pótmagánvádló
vádindítványa alapján indult eljárást kivéve - büntetőeljárás van folyamatban,
c)	aki fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
d)	akivel szemben eljárás van folyamatban az alkalmatlanságának
megállapítása iránt,
e)	akinek a bírói szolgálati viszonya törvény alapján szünetel,
f)	aki hozzátartozói kapcsolatban [Pp. 13. § (2) bekezdés] áll az ÓIT tagjával,
póttagjával vagy az ÓIT, illetve az ÓIT elnökének kinevezési hatáskörébe tartozó bírósági
vezetővel.
58. § (1) A Hivatal vezetőjének e tisztsége megszűnik
a)	lemondással,
b)	felmentéssel,
c)	a bírói tisztség megszűnésével vagy
d)	ha az 57. §-ban meghatározott kizáró feltételek utóbb következtek be, és az
összeférhetetlenségi ok 30 napon belül nem szűnt meg.
18
(2)	A hivatalvezető lemondása esetén a lemondási idő 3 hónap. A kinevező és a vezető
ennél rövidebb lemondási időben is megállapodhat.
(3)	A lemondás a hivatalvezető ellen folyamatban levő fegyelmi eljárás lefolytatását
nem akadályozza.
(4)	A hivatalvezető e tisztségéből indokolás nélkül felmenthető.
(5)	A hivatalvezetői tisztség megszűnése esetén a 76. § (1) és (3) bekezdését kell
megfelelően alkalmazni.”
37.	§
A Bszi. 59. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Hivatal vezetője felel a Hivatal jogszabálynak, az ÓIT szabályzatainak és
határozatainak megfelelő hatékony működéséért.
(2) A Hivatal vezetője felett a munkáltatói jogkört az ÓIT elnöke gyakorolja.”
38.	§
A Bszi. az 59. §-t követően a következő 59/A. §-sal egészül ki:
„59/A. § (1) A Hivatal vezetőjét akadályoztatása esetén - ideértve azt az esetet is, ha a
tisztség nincs betöltve - a hivatalvezető-helyettes helyettesíti.
(2)	A hivatalvezető-helyettes kinevezésére és felmentésére - az 56. § (1)
bekezdésében foglaltak kivételével - a Hivatal vezetőjére vonatkozó rendelkezéseket kell
megfelelően alkalmazni.”
39.	§
A Bszi. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bírósági vezető felel a bíróság, illetve a bírósági szervezeti egység
jogszabálynak, az ÓIT szabályzatainak és határozatainak megfelelő hatékony működéséért.”
40.	§
(1)	A Bsz. 63. § (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság elnöke]
,,j) az ÓIT által meghatározott alapelveknek megfelelően szervezeti és
működési szabályzatot készít, meghatározza a vezetése alatt álló bíróság munkarendjét és
munkatervét, jóváhagyja a kollégiumok munkatervét, továbbá ellenőrzi a betartásukat,”
(2)	A Bszi. 63. § (1) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
19
[A bíróság elnöke]
,,k) évente egyszer tájékoztatja az OIT-ot, valamint az összbírói értekezletet és
a bíróság más dolgozóit
ka) a bíróság működéséről, ügyforgalmi és gazdálkodási helyzetéről,
kb) a bíróság hatékony és időszerű működtetése érdekében a következő
naptári évre kitűzött célokról és azok megvalósítását szolgáló igazgatási intézkedésekről,
ke) a pályázatához csatolt pályaművében szereplő - az adott időszakra
vonatkozó - tervek megvalósulásáról,
kd) a megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések
végrehajtásáról és eredményéről,”
(3)	A Bsz. 63. § (1) bekezdés m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és
ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő n) és o) pontokkal egészül ki:
[A bíróság elnöke]
,,m) felelős az ÓIT és az ÓIT elnöke döntéseinek határidőben történő
végrehajtásáért,
n) gondoskodik a bíróság ügyfélfogadási idejének és rendjének a központi
honlapén és - amennyiben a bíróság saját honlappal nem rendelkezik - a bíróság honlapján
történő közzétételéről,
o)	ellátja azokat az egyéb feladatokat, amelyeket jogszabály vagy az ÓIT
határozata a hatáskörébe utal.”
(3)	A Bszi. 63. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az ítélőtábla elnöke koordinálja az illetékességi területén működő bíróságokon
foglalkoztatott bírósági fogalmazók regionális képzését és meghatározza a regionális képzés
alapelveit, a regionális képzési terv tematikáját.”
41.	§
(1)	A Bszi. 64. §-a a következő a következő c) ponttal egészül ki:
[A helyi és munkaügyi bíróság elnöke a 63. § (1) bekezdésében meghatározott
feladatokat a bíróság sajátosságainak megfelelő eltérésekkel gyakorolja:]
„cj évente beszámol a helyi bírói karnak és a bíróság más dolgozóinak
ca) a pályázatához csatolt pályaművében szereplő - az adott időszakra
vonatkozó - tervek megvalósulásáról,
eb) a megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések
végrehajtásáról és eredményéről.”
42.	§
A Bsz. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
20
„65. § Az elnökhelyettes a bíróság elnökét akadályoztatása esetén - ide értve azt az
esetet is, ha a tisztség nincs betöltve - teljes jogkörrel helyettesíti, és ellátja a bíróság
szervezeti és működési szabályzata szerint hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat.”
43.	§
A Bszi. 66. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kollégiumvezető
a)	szervezi a kollégium munkáját,
b)	évente beszámol a kollégiumnak
ba)	a pályázatához csatolt pályaművében szereplő - az adott időszakra
vonatkozó - tervek megvalósulásáról,
bb)	a megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések
végrehajtásáról és eredményéről,
c)	ellátja a jogszabály és a bíróság szervezeti és működési szabályzata szerint
hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat.
(2) A kollégiumvezető-helyettes a kollégiumvezetőt akadályoztatása esetén - ideértve
azt az esetet is, ha a tisztség nincs betöltve - helyettesíti, és ellátja a bíróság szervezeti és
működési szabályzata szerint hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat.”
44.	§
A Bszi. 68. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A csoportvezető
a)	szervezi a csoport munkáját,
b)	évente beszámol a csoportnak
ba)	a pályázatához csatolt pályaművében szereplő - az adott időszakra
vonatkozó - tervek megvalósulásáról,
bb)	a megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések
végrehajtásáról és eredményéről,
c)	ellátja a jogszabály és a bíróság szervezeti és működési szabályzata szerint
hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat.
(2)	A csoportvezető-helyettes a csoportvezetőt akadályoztatása esetén - ideértve azt az
esetet is, ha a tisztség nincs betöltve - helyettesíti, és ellátja a bíróság szervezeti és működési
szabályzata szerint hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat.”
45.	§
A Bszi. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) Bírósági vezetői állást (62. §) csak bíró tölthet be; a bírósági vezetői
kinevezés - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - 6 évre szól.
21
(2)	Bírósági vezetői állásra - a kollégiumvezető-helyettesi, csoportvezetői, a
csoportvezető-helyettesi és a tanácselnöki állás kivételével - csak az nevezhető ki, aki vezetői
pályaalkalmassági vizsgálaton vett részt. A vezetői pályaalkalmassági vizsgálatról készített
részletes értékelést is tartalmazó szakmai vélemény és a vezetői alkalmasságra vonatkozó
megállapítás hat évig érvényes és új pályázat benyújtása esetén felhasználható.
(3)	A tanácselnököt határozatlan időre kell kinevezni.
(4)	Az ítélőtábla és a megyei bíróság elnöke és elnökhelyettese, továbbá a helyi
bíróság elnöke és elnökhelyettese ugyanazon bírósági vezetői tisztségre - az (5) bekezdésben
foglalt kivétellel - legfeljebb két alkalommal nevezhető ki.
(5)	Ha ugyanazon vezetői állást korábban már két alkalommal betöltötte, ugyanarra
bírósági vezetői állásra
a)	az ítélőtábla és a megyei bíróság elnöke és elnökhelyettese az ÓIT tagjai
kétharmadának szavazatával,
b)	a helyi bíróság elnöke és elnökhelyettese az ÓIT hozzájárulásával
nevezhető ki.”
46.	§
(1)	A Bszi. 70. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A köztársasági elnök nevezi ki a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára a
Legfelsőbb Bíróság elnökhelyetteseit.
(2)	Az ÓIT nevezi ki a 39. §j) pontjában felsorolt bírósági vezetőket.”
(2)	A Bszi. 70. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha a kinevező nem az elnök - az elnöki pályázat kivételével - beszerzi az érintett
bíróság elnökének javaslatát.”
47.	§
A Bszi. 71. §-a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A benyújtott pályázatnak - tanácselnöki pályázat kivételével - tartalmaznia kell a
pályaművet, amely a pályázónak a megpályázott tisztségtől függően a bíróság, a kollégium,
illetve a csoport működésével kapcsolatos hosszú távú terveiről, és azok megvalósításának
ütemezéséről szól.”
48.	§
A Bszi. a 71. §-t követően a következő 71/A. és 71/B. §-sal egészül ki:
„71/A. § A vezetői pályaalkalmassági vizsgálat célja a vezetői tisztség betöltéséhez
szükséges kompetenciák vizsgálata.
22
(2)	A vezetői pályaalkalmassági vizsgálatot és vezetői pályaalkalmassági
felülvizsgálatot az igazságügyért felelős miniszter által - az ÓIT egyetértésével - kijelölt
igazságügyi szakértőkből álló szakértői bizottság végzi. A vizsgálandó kompetenciák
felsorolását e törvény melléklete tartalmazza.
(3)	A vezetői pályaalkalmassági vizsgálat és a vezetői pályaalkalmassági
felülvizsgálat részletes szabályait az igazságügyért felelős miniszter rendeletben határozza
meg.
71/B. §(l)Haa vezetői tisztségre pályázónak pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt
vennie, a pályázati határidő lejártát követően a kinevezésre jogosult - ha a kinevezésre az ÓIT
jogosult, az ÓIT elnöke - kezdeményezi a pályázó vezetői pályaalkalmassági vizsgálatát.
(2)	A vezetői pályaalkalmassági vizsgálatról készített részletes értékelést is tartalmazó
szakmai véleményt és a vezetői alkalmasságra vonatkozó megállapítást meg kell küldeni a
kinevezésre jogosultnak és a pályázónak.
(3)	A kinevezésre jogosult - ha a kinevezésre az ÓIT jogosult, az ÓIT elnöke -
valamennyi szakmai vélemény és a vezetői alkalmasságra vonatkozó megállapítás beérkezését
követően azokat és a pályázati anyagokat haladéktalanul megküldi a véleményező szervhez.”
49.	§
A Bszi. 72. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő új (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a jelenlegi (3)—(6)
bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre változik:
„(1) A pályázókról véleményt nyilvánít
a)	a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, az ítélőtábla, a megyei bíróság
elnöke, elnökhelyettese esetén a megfelelő szintű összbírói értekezlet,
b)	a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtábla, a megyei bíróság kollégiumvezetője,
kollégiumvezető-helyettese, tanácselnöke, valamint a megyei bíróság csoportvezetője,
csoportvezető-helyettese esetében a megfelelő szintű és szakirányú kollégium,
c)	a helyi bíróság elnöke, elnökhelyettese esetében a helyi bíróságon működő
bírói kar,
d)	a helyi bíróság csoportvezetője, csoportvezető-helyettese esetében a helyi
bíróságon az adott szakirányban működő bírói kar.
(2)	A kinevező a pályázókat meghallgatja.
(3)	A kinevező a pályázatot - a pályázati anyag, a vezetői pályaalkalmassági vizsgálat,
valamint a pályázó személyes meghallgatása, továbbá a véleményező szerv javaslata alapján-
valamely pályázó kinevezésével, vagy a pályázat eredménytelenné nyilvánításával elbírálja. A
kinevezőt a véleményező szerv javaslata nem köti, a javaslattól eltérő döntését azonban
írásban indokolni köteles.
(4)	A kinevező - az ÓIT és az ÓIT elnöke kinevezési jogkörébe tartozó vezetői állás
kivételével - döntéséről haladéktalanul tájékoztatja az ÓIT elnökét.”
23
50.	§
A Bszi. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„74. § (1) A bírósági vezető köteles részt venni a kinevezője által meghatározott,
vezetési ismereteket is nyújtó képzésen.
(2)	A kinevező - a (3)—(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - a bírósági vezető vezetői
tevékenységét szükség szerint, de legalább egy alkalommal, legkésőbb a megbízatásának
lejártát megelőző évben megvizsgálja.
(3)	Ha a kinevező az ÓIT, a (2) bekezdés szerinti vizsgálatot az ÓIT elnöke folytatja le
és a vizsgálat eredményét az ÓIT elé terjeszti.
(4)	A kinevező a tanácselnök vezetői tevékenységét szükség szerint, de legalább
hatévente egyszer megvizsgálja.
(5)	A véleményező szerv javaslatára a vizsgálatot le kell folytatni.
(6)	Ha
a)	az ÓIT azt állapítja meg, hogy a határozatát vagy a szabályzataiban
foglaltakat, továbbá az ÓIT elnökének határozatát a bírósági vezető nem hajtja végre, az ÓIT,
b)	az összbírói értekezlet, illetve a véleményező szerv a bírósági vezető
felmentését kezdeményezi, a kinevező
elrendeli a bírósági vezető vezetői tevékenységének vizsgálatát.
(7)	A vizsgálatot az elrendelésétől számított 60 nap alatt be kell fejezni.
(8)	A vizsgálat részletes szempontjait és eljárását az igazságügyért felelős miniszter
rendeletben határozza meg.”
51.	§
A Bszi. a 74. §-t követően a következő 74/A. §-sal egészül ki:
„74/A. § (1) Ha a bírósági vezetői vizsgálat a vezető alkalmatlanságát állapította meg,
a vezetőt vezetői tisztségéből azonnali hatállyal fel kell menteni.
(2) A felmentett vezető a felmentést kimondó határozat ellen - a kézbesítéstől
számított 15 napon belül - a szolgálati bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.”
52.	§
(1)	A Bszi. 79. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
24
[Az összbírói értekezlet feladata:]
,,b) véleményt nyilvánít a 72. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott
bírósági vezetők pályázatáról, és dönt a bírósági vezetői vizsgálatuk elrendelésének
kezdeményezéséről,”
(2) A Bszi. 79. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[Az összbírói értekezlet feladata:]
,,e) dönt az ÓIT által kinevezett bírósági vezetők felmentésének
kezdeményezéséről.
53.	§
A Bszi. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. § Az összbírói értekezlet akkor határozatképes, ha azon a bírák több mint a fele
részt vesz. Az összbírói értekezletet határozatképtelensége esetén legkésőbb 15 napon belül
ismét össze kell hívni. A megismételt összbírói értekezlet a jelenlévők számától függetlenül
határozatképes. Az összbírói értekezlet - eltérő döntésének hiányában - a határozatait titkos
szavazással hozza.
(2) Az összbírói értekezlet szavazattöbbséggel határoz.”
54.	§
A Bszi. 83. § a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bírói tanács]
„a) véleményt nyilvánít a bíró kinevezése, beosztása, áthelyezése, a
hozzájárulása nélkül történő kirendelése, továbbá - a bírák jogállásról és javadalmazásáról
szóló 1997. évi LXVII. törvény 57. § (2) bekezdés a), e)-h) pontjaiban foglaltak kivételével -
felmentése tárgyában,
b)	véleményt nyilvánít a 72. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott vezetői
álláspályázatokról és kezdeményezheti a bírósági vezetői vizsgálatuk elrendelését vagy
felmentésüket,”
55.	§
A Bszi. 84. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bírói tanácsnak 5-15 tagja és 3-13 póttagja van; a tagok és a póttagok számát az
összbírói értekezlet határozza meg. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényben
a bírói kinevezési eljárás során szabályozott feladatai ellátása (a pályázók meghallgatása és a
pályázatoknak az elért pontszámoknak megfelelően való rangsorolása) során a megyei bíróság
bírói tanácsa két - az ítélőtábla elnöke által kijelölt - ítélőtáblái bíróval, az ítélőtábla bírói
tanácsa két - a Legfelsőbb Bíróság elnöke által kijelölt - legfelsőbb bírósági bíróval egészül
25
ki, akik a bírói tanácsnak e feladatai ellátása során a többi taggal azonos jogokkal és
kötelezettségekkel rendelkeznek.
56.	§
A Bszi. 89. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ítélőtábla kollégiumának tagjai az ítélőtábla bírái, valamint általuk az
ítélőtábla illetékességi területéhez tartozó megyei bíróságok azonos ügyszakban működő
kollégiumainak a bírái közül 6 évre választott bírák, továbbá az ítélőtábla illetékességi
területéhez tartozó megyei bíróságok azonos ügyszakban működő kollégiumainak vezetői. Ha
a megyei bíróságon azonos ügyszakban működő kollégium nincs, vagy más kollégiummal
összevontan működik, az ítélőtábla kollégiumába ez utóbbi kollégium tagjai közül kell tagot
választani.”
57.	§
(1)	A Bszi. 90. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kollégium]
„a) véleményt nyilvánít - a helyi bírósági állásra benyújtott pályázat
kivételével - a bírói álláspályázatokról,”
(2)	A Bszi. 90. § d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kollégium]
,,d) véleményt nyilvánít a 72. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott
vezetői álláspályázatokról és kezdeményezheti a bírósági vezető bírósági vezetői
vizsgálatának elrendelését vagy felmentését,”
58.	§
(1)	A Bszi. VIII. Fejezetének címe helyébe a következő cím lép, egyidejűleg a
Bszi. a Fejezet címét követően a következő alcímmel egészül ki:
bírósági határozatok végrehajtása és a bírósági épületek rendjének fenntartása
A bírósági határozatok végrehajtása’'’
(2)	A Bszi. a 97. §-t követően a következő alcímmel és 97/A-97/D. §-okkal
egészül ki:
„A bírósági épületek rendjének fenntartása
97/A. § (1) A bírósági épületnek a közönség és ügyfélforgalom számára nyitva álló
helyiségeibe és a tárgyalóterembe a bírósági ügyintézés és a nyilvános tárgyaláson történő
részvétel céljából - e törvényben foglalt korlátozással - bárki beléphet.
26
(2) A bíróság épületében tartózkodók kötelesek olyan magatartást tanúsítani, amely
tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás méltóságát, nem zavarja meg a bíróság működését és
megfelel az épület használatának rendjére vonatkozó előírásoknak.
97/B. § A bírósági épület rendjének biztosítása a bíróság elnökének feladata. A
bíróság elnöke - helyi bíróság esetében a megyei bíróság elnöke - e körben megállapítja a
bírósági épület használatának rendjét, meghatározza a közönség és az ügyfélforgalom számára
nyitva álló épületrészeket, valamint megalkotja és a központi honlapon - és ha a bíróság saját
honlappal rendelkezik, a bíróság honlapján is - közzéteszi az ezekről szóló, az ÓIT által
meghatározott követelményeknek megfelelő szabályzatot.
97/C. § (1) A bíróság épületébe, kivéve, ha eljárási cselekmény lefolytatásához az
szükséges, lőfegyverrel, lőszerrel, robbanóanyaggal, robbantószerrel, illetve a közbiztonságra
különösen veszélyes vagy rendbontásra alkalmas eszközzel - a rendőrség, a büntetés-
végrehajtási testület, vagy más fegyveres szervek hivatásos állományú, szolgálati feladatot
ellátó tagjain kívül - senki nem léphet be. Ennek ellenőrzésére a bíróság elnöke, valamint az
általa az épület rendjének biztosításával megbízott szervezet vagy személy (a továbbiakban
együtt: rendfenntartást végző személy) jogosult.
(2)	A rendfenntartást végző személy köteles elősegíteni, hogy az eljárásban részt vevő
személyek, a hallgatóság és a sajtó - a rájuk vonatkozó jogszabályban előírtak szerint -
gyakorolhassák jogaikat és teljesíthessék kötelezettségeiket. Ennek érdekében a
rendfenntartást végző személy
a)	azt a személyt, aki a 911 A. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét
megszegi, továbbá a bíróság épületében a tárgyalótermen kívül az általa tanúsított
magatartással a tárgyaló bíróság munkáját, így különösen a tárgyalás szabályszerű menetét
zavarja, a magatartás abbahagyására hívhatja fel, ha pedig ez nem vezet eredményre - a
bíróság által idézett személy kivételével - a bíróság épületéből való távozásra szólíthatja fel,
b)	az (1) bekezdésben foglaltakat megszegő személynek a bíróság épületébe
történő belépését megtilthatja, vagy őt az épületből való távozásra szólíthatja fel,
c)	az önkéntes teljesítés elmaradása esetén gondoskodik a tanács elnöke,
egyesbíró eljárása esetén az eljáró bíró (a továbbiakban e §-ban együtt: tanács elnöke) által a
tárgyalóteremből kiutasított személy kivezetéséről, valamint arról, hogy az adott tárgyalási
napról kiutasított személy a tárgyalóterembe ne térhessen vissza,
d)	az önkéntes teljesítés elmaradása esetén gondoskodik a tanács elnökének a
nyilvánosság kizárásáról rendelkező határozata végrehajtásáról,
e)	a bíróság épületébe belépő vagy onnan kilépő személyt csomagja
tartalmának bemutatására felhívhatja; ha ennek az érintett nem tesz eleget, az épületbe történő
belépését megtilthatja vagy az épületből való távozásra felszólíthatja.
(3)	Ha a rendfenntartást végző személy intézkedésének az érintett önként nem tesz
eleget, a rendfenntartást végző személy az intézkedésre jogosult hatósághoz fordulhat.
97/D. § (1) Ha a bíróság elnöke a 97/B. §-ban meghatározott feladatának ellátása
körében - az ügyek elosztása során, az eljáró tanács elnöke, az ÓIT, illetve más bíróság vagy
hatóság jelzése alapján vagy egyéb módon - észleli, hogy egy ügy elbírálása a rendfenntartás
szempontjából kiemelt kockázatot jelenthet, a tárgyalások nyilvánosságának és az épület
rendjének megfelelő biztosítása érdekében köteles a szükséges intézkedést megtenni.
27
(2)	A bíróság elnöke a kiemelt kockázatú ügyben a következő intézkedést vagy
intézkedéseket teszi:
a)	biztosítja a megfelelő tárgyalótermet,
b)	ha ennek feltételei adottak, elrendeli a nyilvános tárgyalásnak a bíróság
zártláncú televíziós hálózatán történő közvetítését,
c)	biztosítja a rendfenntartást végző személyek fokozott készenlétét,
d)	a rendfenntartást végző személyek számára elrendeli a bíróság épületébe
belépő vagy onnan kilépő személyek csomagja tartalmának bemutatására való felhívás
kötelező alkalmazását,
e)	értesíti az intézkedésre jogosult hatóságot,
f)	megteszi az épület rendjének fenntartása érdekében szükséges szervezési
intézkedéseket.
(3)	Az eljáró tanács elnöke a tárgyalás előkészítése körében megvizsgálja, hogy az ügy
körülményei - így különösen a felek, a terheltek, vagy az idézett tanúk nagy száma, illetve az
ügy társadalom széles körének figyelmét felkeltő tárgya - alapján szükség van-e az eljárási
törvényekben foglalt, a tanács elnökének jogkörébe tartozó döntések mellett a (2)
bekezdésben foglalt intézkedés megtételére, és ennek érdekében tájékoztatja a bíróság
elnökét.
(4)	A bíróság elnöke az általa elrendelt intézkedésről az eljáró tanács elnökét és az
intézkedéssel érintetteket tájékoztatja.”
59.	§
A Bszi. a 98. §-t követően a következő alcímmel és 98/A. §-sal egészül ki:
„Felhatalmazó rendelkezések
98/A. § Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - az ÓIT
véleményének kikérésével -
a)	a vezetői pályaalkalmassági vizsgálat és felülvizsgálat szempontjainak,
módjának, eljárásának részletes szabályait,
b)	a bírósági vezetői vizsgálat részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.
60.	§
A Bszi. melléklete helyébe e törvény 1. melléklete lép.
61.	§
(1)	Hatályát veszti a Bszi.
a)	18. §-a,
b)	19. § (3) bekezdése,
28
C) 21.§-a,
d)	22. § (1) bekezdése,
e)	23. § (2) bekezdése,
f)	24. § (3) bekezdésében a „ , székhelye Budapest” szövegrész,
g)	51. § (1) bekezdés e) pontjában a „kétharmados többséggel hozott”
szövegrész,
h)	63. § (2) bekezdésében az „és a munkaügyi bíróság elnökének” szövegrész,
i)	a 64. §-ában az „és a munkaügyi” szövegrész,
j) 70. § (5) bekezdésében az „és a munkaügyi” szövegrész,
83.	§ b) pontja,
/; 99-104. §-a és
m) 106. és 107. §-a.
(2)	A Bszi.
aj 16. § e) pontjában a „bíróság” szövegrész helyébe a „bíróságok”,
b)	20. § (5) bekezdésében a „kijelölt” szövegrész helyébe a „külön törvényben
meghatározott”,
c)	35. § (3) bekezdésében a „9” szövegrész helyébe a „8”,
d)	60. § (2) bekezdésében, 66. § (3) bekezdésében és 68. § (3) bekezdésében az
„ÓIT” szövegrész helyébe az „ÓIT elnöke” és
e)	80. § (2) bekezdésében az „ÓIT” szövegrész helyébe az „ÓIT vagy az ÓIT
elnöke”
szöveg lép.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása
62. §
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény
(továbbiakban: Bjt.) a 2. §-át követően a következő alcímmel egészül ki:
,^4 bírói kinevezés feltételei”
63.	§
(1)	A Bjt. 3. § (1) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a bekezdés a következő h) ponttal egészül ki:
[A Magyar Köztársaságban bíróvá az nevezhető ki, aki]
,,g) legalább egy évig
ga)	bírósági titkárként, ügyészségi titkárként, ügyvédként, közjegyzőként,
jogtanácsosként dolgozott,
gb)	kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási
szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott,
gc)	korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként
működött,
29
gd)	nemzetközi szervezetnél, vagy az Európai Unió valamely szervénél
ítélkezett, vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységet folytatott,
h)	a pályaalkalmassági vizsgálat eredménye alapján a bírói hivatás gyakorlására
alkalmas.”
(2)	A Bjt. 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem nevezhető ki bíróvá az a személy,
a)	aki büntetett előéletű,
b)	aki egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt
áll,
c)	aki büntetlen előéletű, de a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt
büntetőjogi felelősségét jogerős ítéletben megállapította
ca) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott ötévi vagy azt meghaladó
végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkét
évig,
eb) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott öt évet el nem érő
végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,
cc)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában
felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
cd)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy
pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,
ce)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában
felfüggesztett pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig,
ej) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtandó
szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
cg) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában
felfüggesztett szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,
eh) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy
pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig,
d)	akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a
kényszergyógykezelést megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított három évig,
e)	akivel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmazott, a próbaidő, annak
meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidő elteltétől számított három évig,
f)	akivel szemben büntetőeljárás - ide nem értve a magánvádas vagy
pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást - van folyamatban, a büntetőeljárás
jogerős befejezéséig,
g)	akit bíróként, ügyészként, kormánytisztviselőként, köztisztviselőként,
közjegyzőként, ügyvédként, végrehajtóként, közalkalmazottként, fegyveres szerv hivatásos
állományú tagjaként, igazságügyi alkalmazottként, ügyészségi titkárként és fogalmazóként,
ügyvédjelöltként, közjegyzőhelyettesként fegyelmi eljárásban a legsúlyosabb fegyelmi
büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.”
(3)	A Bjt. 3. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A köztársasági elnök - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban:
ÓIT) javaslatára - az (1) bekezdés d), e) és g) pontjaiban meghatározott feltételek alól
felmentést adhat a Fővárosi Bíróságon szabadalmi ügyekben eljáró bíró esetében, feltéve,
hogy a kinevezendő személy egyetemi végzettséggel rendelkezik.”
30
64.	§
A Bjt. 4. és 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § A bírói kinevezésre pályázónak a pályázat benyújtásakor
a)	igazolnia kell a kinevezéshez szükséges adatokat és tényeket, valamint
b)	hatósági bizonyítvánnyal igazolnia kell azt a tényt, hogy a 3. § (2) bekezdés
a)-f) pontjában meghatározott körülmény vele szemben nem áll fenn,
c)	igazolnia kell, hogy kezdeményezte a pályaalkalmassági vizsgálatot vagy
rendelkezik érvényes vizsgálati eredménnyel.
5.	§ (1) A pályaalkalmassági vizsgálat magában foglalja az egészségi, fizikai és
pszichikai alkalmassági vizsgálatot. Ennek során vizsgálni kell a bírói munka végzését kizáró
vagy számottevően befolyásoló pszichikai és egészségi okokat, valamint a bíró
személyiségének intelligencia és karakter jellemzőit. Jogszabályban meghatározott
szempontok szerint állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a jelölt személyiségjegyei
alapján a bírói munka elvégzésére várhatóan alkalmas-e.
(2)	A pályaalkalmassági vizsgálatot és pályaalkalmassági felülvizsgálatot az
igazságügyért felelős miniszter által - az ÓIT egyetértésével - kijelölt igazságügyi
szakértőkből álló szakértői bizottság végzi. A vizsgálandó kompetenciák felsorolását e
törvény 5. számú melléklete tartalmazza.
(3)	A vizsgálatról készített részletes értékelést is tartalmazó szakmai vélemény és az
alkalmasságra vonatkozó megállapítás - ha rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálat elvégzését
szükségessé tevő körülmény nem merül fel - három évig érvényes és új pályázat benyújtása
esetén felhasználható.
(4)	A pályaalkalmassági vizsgálat költségét a pályázó viseli. A pályázat kiírója a
pályaalkalmassági vizsgálat költségét a nyertes pályázónak visszatéríti.
(5)	A pályaalkalmassági vizsgálat és pályaalkalmassági felülvizsgálat
szempontjainak, módjának és eljárásának részletes szabályairól külön jogszabály
rendelkezik.”
65.	§
(1)	A Bjt. 6. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
,A bírói pályázati eljárás”
(2)	A Bjt. 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bírói álláshelyre nyilvános pályázatot kell kiírni, kivéve ha e törvény és a
bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény eltérően rendelkezik. A kiválasztás
során garantálni kell, hogy a bírói tisztséget nyilvános és valamennyi - a jogszabályi,
valamint a pályázati felhívásban meghatározott feltételeket teljesítő - pályázó számára
egyenlő esélyt biztosító, e törvényben szabályozott pályázati eljárás eredményeként a
legalkalmasabb jelölt nyerje el.”
31
66. §
A Bjt. 7-9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) A pályázat kiírására az ÓIT elnöke jogosult. A bíróság elnöke a bírói
álláshely megüresedéséről haladéktalanul értesíti az ÓIT elnökét.
(2)	A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell a bírói kinevezéshez szükséges
valamennyi feltételt. Jogszabályban nem szereplő pályázati feltétel a munkakörhöz szükséges
speciális szakismeret esetén, ahhoz kapcsolódóan írható elő; erről a pályázókat a pályázati
felhívásban külön tájékoztatni kell.
(3)	A pályázati felhívást a Bírósági Közlönyben, valamint a bíróságok központi
internetes honlapján, bárki számára hozzáférhető módon közzé kell tenni.
(4)	A pályázatot
a)	helyi és munkaügyi bíróságra, továbbá megyei bíróságra kiírt pályázat
esetén a megyei bíróság elnökéhez,
b)	ítélőtáblára kiírt pályázat esetén az ítélőtábla elnökéhez,
c)	a Legfelsőbb Bíróságra kiírt pályázat esetén a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez
(a továbbiakban e fejezetben együtt: a bíróság elnöke) kell benyújtani.
(5)	Ha a pályázó pályázata elkésett, azt a bíróság elnöke elutasítja; a hiányos
pályázatot benyújtó pályázót [4. §, 32. § (1) bekezdés] pedig rövid határidő tűzésével felhívja
a hiányok pótlására, ennek elmulasztása esetén a pályázatot elutasítja.
8.	§ (1) A pályaalkalmassági vizsgálatról készített részletes értékelést is tartalmazó
szakmai véleményt és az alkalmasságra vonatkozó megállapítást meg kell küldeni a
pályázónak és a pályázattal érintett bíróság elnökének.
(2)	A pályázati határidő leteltét követően, valamennyi pályázó pályaalkalmassági
vizsgálati eredményének kézhezvételét követő 15 napon belül
a)	helyi, munkaügyi és megyei bíróságra kiírt pályázat esetén a megyei
bíróság,
b)	ítélőtáblára kiírt pályázat esetén az ítélőtábla,
c)	a Legfelsőbb Bíróságra kiírt pályázat esetén a Legfelsőbb Bíróság
bírói tanácsa (a továbbiakban: bírói tanács) a pályázókat meghallgatja, és a pályázatokat az
elért pontszámoknak megfelelően rangsorolja.
(3)	A pályázati rangsor kialakítása során kizárólag a következő szempontok vehetők
figyelembe:
a)	a bírósági fogalmazói és bírósági titkári joggyakorlati idő, illetve a bírói
szolgálati idő szakmai értékelésének eredménye, nem bírósági joggyakorlattal rendelkező
pályázó esetén a korábbi munkáltató értékelése,
32
b)	a megyei bírósági, ítélőtáblái és a legfelsőbb bírósági álláshelyre (a
továbbiakban: magasabb bírói álláshely) pályázó esetében a kollégium véleménye,
c)	a pályaalkalmassági vizsgálat eredménye,
d)	a jogi szakvizsga eredménye,
e)	a tudományos fokozat,
f)	a szakjogászi, illetve egyéb (a munkakörhöz kapcsolódó) másoddiploma,
g)	a jogi diploma megszerzését követően szakterületen végzett külföldi
tanulmányút,
h)	a nyelvismeret,
i)	a jogi tárgyú publikáció,
j) a Magyar Bíróképző Akadémia által szervezett kötelező képzéseken elért
eredmény és a fakultatív képzéseken való részvétel,
k) egyéb, a bírói tisztség betöltéséhez szükséges szakmai többlettevékenység,
l) a meghallgatás eredménye.
(4)	Az igazságügyért felelős miniszter rendeletben határozza meg a (3) bekezdésben
felsorolt szempontokhoz rendelhető pontszámot a bírói, illetőleg a magasabb bírói álláshelyre
benyújtott pályázat esetén. Magasabb bírói álláshelyre pályázó esetében a (3) bekezdésben
foglaltak súlyozásakor az a)-c) pontban foglalt szempontoknak kell kiemelt jelentőséget
tulajdonítani.
9.	§ (1) A bírói tanács a rangsor kialakítása során a pontszámok alapján kialakult
sorrendtől nem térhet el. Ha a rangsor első helyén több pályázó szerepel, közülük a bírói
tanács egyszerű szótöbbséggel hozott, írásbeli, indokolt határozatával választja ki azt a
pályázót, akit kinevezésre javasol.
(2)	A bírói tanács a pályázók rangsorát, az (1) bekezdésben foglalt esetben az írásbeli,
indokolt határozatát és a pályázatokat haladéktalanul továbbítja a bíróság elnökéhez.
(3)	Ha a bíróság elnöke az első helyen rangsorolt pályázó kinevezésével egyetért, úgy
a pályázati rangsort és a pályázatokat a köztársasági elnökhöz történő felterjesztés érdekében
15 napon belül az ÓIT elnökének megküldi. Ha az ÓIT elnöke a bíróság elnökének
javaslatával egyetért, a köztársasági elnökhöz való felterjesztéssel a pályázatot elbírálja. Ha az
ÓIT elnöke a javaslattól eltérő - a rangsor soron következő helyein álló - pályázót javasol
bírói kinevezésre, ezt írásban indokolnia kell és javaslatát, a pályázati rangsort, valamint a
pályázatokat haladéktalanul az ÓIT elé kell terjesztenie. Ebben az esetben az ÓIT bírálja el a
pályázatot és dönt arról, hogy mely pályázó kinevezését támogatja, és terjeszti fel a
köztársasági elnökhöz.
(4)	Ha a bíróság elnöke a bírói tanács által felállított rangsor alapján kinevezésre
javasolt pályázótól eltérő - a rangsor soron következő helyein álló - pályázót javasol bírói
kinevezésre, ezt írásban indokolnia kell és javaslatát, a pályázati rangsort, valamint a
pályázatokat 15 napon belül az ÓIT elé terjesztés céljából az ÓIT elnökének megküldi. Ebben
az esetben az ÓIT bírálja el a pályázatot, és dönt arról, hogy mely pályázó kinevezését
támogatja, és terjeszti fel a köztársasági elnökhöz.
(5)	A Legfelsőbb Bíróságra kiírt pályázat esetén ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke az
első helyen rangsorolt pályázó kinevezésével egyetért, úgy a pályázati rangsort és a
pályázatokat a köztársasági elnökhöz történő felterjesztés érdekében 15 napon belül az OIT-
nak megküldi. Ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke a bírói tanács által felállított rangsor alapján
33
kinevezésre javasolt pályázótól eltérő - a rangsor soron következő helyein álló - pályázót
javasol bírói kinevezésre, ezt írásban indokolnia kell és javaslatát, a pályázati rangsort,
valamint a pályázatokat és az írásbeli indokolást 15 napon belül az OIT-nak megküldi.
Mindkét esetben az ÓIT bírálja el a pályázatot és dönt arról, hogy mely pályázó kinevezését
támogatja, és terjeszti fel a köztársasági elnökhöz.
(6)	Az OIT-t a javaslatok nem kötik. Az ÓIT a pályázókat meghallgathatja.
(7)	Ha a nyertes pályázó bírói kinevezéssel már rendelkezik, a (3)-(5) bekezdésben
foglalt eljárás során a pályázat elbírálója a köztársasági elnökhöz való felteijesztés helyett az
áthelyezésre jogosultnál kezdeményezi a bíró áthelyezését vagy ha az ÓIT a pályázat
elbírálója és az áthelyezésre is az ÓIT jogosult, határoz a bíró áthelyezéséről.”
67.	§
A Bjt. 10. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Eredménytelen a pályázat, ha egyetlen pályázat sem érkezik vagy azokat a
bíróság elnöke a 7. § (5) bekezdésében foglaltak szerint elutasította, továbbá ha a pályázat
elbírálására végső soron jogosult ÓIT a kinevezésre vonatkozó javaslatot nem fogadja el és a
pályázók egyikének sem támogatja a kinevezését.
(3)	A pályázat eredményéről a pályázókat írásban kell tájékoztatni, egyidejűleg
közölni kell a pályázó rangsorban elfoglalt helyét és pontszámát.”
68.	§
A Bjt. a 10/F. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:
,A bíró kinevezése, beosztása, áthelyezése és kirendelése”
69.	§
(1)	A Bjt. 11. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíró első kinevezése — az ÓIT javaslatára - határozatlan időre szól, ha]
,,b) kinevezését közvetlenül megelőzően alkotmánybíróként vagy nemzetközi
szervezetnél, az Európai Unió valamely szervénél ítélkezett vagy az igazságszolgáltatással
összefüggő tevékenységet folytatott, és legalább ötéves szakmai gyakorlatot szerzett, vagy”
(2)	A Bjt. 11. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a bíró szolgálati viszonya az 57. § (2) bekezdésének g) pontja alapján szűnt
meg, és az ott megjelölt megbízatása lejártát követő 30 napon belül kéri bíróvá történő
ismételt kinevezését, őt kérelmére, pályázat kiírása nélkül a köztársasági elnök - az ÓIT
javaslatára - a megszűnést megelőző kinevezésének megfelelően határozott vagy határozatlan
időre bíróvá kinevezi. A bírói munkakörbe történő beosztásnál a 40. § (4) és (5) bekezdésében
írt rendelkezéseket kell alkalmazni, az 57. § (2) bekezdés g) pontjában megjelölt
jogviszonyban eltöltött időt pedig szolgálati időként kell figyelembe venni.”
34
70.	§
A Bjt. 12. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A bíró ismét 3 éves határozott idejű kinevezést kap, ha a (2) bekezdés szerinti
vizsgálat eredményeként „alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt” értékelést kap.”
71.	§
A Bjt. a 12. §-t követően a következő 12/A. §-sal egészül ki:
„12/A. § A bírói kinevezésre vonatkozó javaslatot az ÓIT vagy az ÓIT elnöke a
kinevezés kezdő időpontját és időtartamát megjelölve terjeszti a köztársasági elnök elé.”
72.	§
A Bjt. 13. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíró tevékenységének megkezdése előtt a kinevezésétől számított 8
munkanapon belül esküt tesz a bíróság elnöke előtt az alábbi szöveggel:
„Én ....................... a Magyar Köztársaság bírája esküszöm, hogy hazámhoz
mindig hű leszek. Az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; a minősített adatot
megőrzőm. Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül,
lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően bírálom el. Hivatásom gyakorlása
során az igazságosság és a méltányosság vezérel (az esküt tevő meggyőződésének
megfelelően: Isten engem úgy segéljen).””
73.	§
A Bjt. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) A bírót szolgálati érdekből vagy szakmai fejlődésének elősegítése
érdekében más szolgálati helyre lehet kirendelni.
(2)	A bírót - hozzájárulása nélkül - háromévenként, ezen belül legfeljebb egy évre
lehet szolgálati érdekből bírói beosztásba, ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni.
(3)	A bíró - hozzájárulása és a (2) bekezdésben meghatározott korlátozás nélkül -
ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelhető, ha ez a bíróságok közötti aránytalan ügyteher
kiegyenlítése céljából szükséges.
(4)	A bíró a beosztásából eredő ítélkezési tevékenységének megtartása mellett más
szolgálati helyre csak hozzájárulásával rendelhető ki.
(5)	A szakmai fejlődés elősegítése érdekében a bíró a megyei bíróság, az ítélőtábla és
a Legfelsőbb Bíróság elnökének kezdeményezésére, a megyei bíróságra, az ítélőtáblára,
illetve a Legfelsőbb Bíróságra kirendelhető.
35
(6)	Ha a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli, illetőleg az ítélőtábla
bíráját más szolgálati helyre rendelik ki, a kirendelésre jogosult ÓIT elnöknek ki kell kérnie
az érintett megyei bíróságok és az ítélőtábla elnökének véleményét.
(7)	A kirendelésnél a bíró méltányos érdekét figyelembe kell venni.
(8)	A kirendelést a bíróval - annak megkezdése előtt legalább 30 nappal - írásban
közölni kell, megjelölve a kirendelés indokát, helyét, kezdetét és időtartamát.”
74.	§
A Bjt. 19. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a bírót az (1) bekezdés szerinti okból alacsonyabb szintű bíróságra osztják be,
megtartja korábbi illetményét és jogosult a korábbi bírói beosztására utaló elnevezés
használatára.”
75.	§
A Bjt. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § A bíró más bírósághoz történő kirendelésére az ÓIT elnöke, áthelyezésére az
ÓIT, ha a kirendelés vagy az áthelyezés a megyei bíróság és az illetékességi területén működő
helyi bíróság között vagy a megyei bíróság illetékességi területén működő helyi bíróságok
között történik, a megyei bíróság elnöke jogosult.”
76.	§
A Bjt. a 20/A. §-t követően a következő 20/B. §-sal egészül ki:
„20/B. § A munkáltatói jogkör gyakorlója a bírót - írásbeli hozzájárulásával -
határozott vagy határozatlan időre, kizárólag vagy részben, igazgatási feladatok ellátásával
bízhatja meg.”
77.	§
(1)	A Bjt. 24. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság elnökének, elnökhelyettesének, valamint kollégiumvezetőjének és
helyettesének, csoportvezetőjének és helyettesének a hozzátartozója az általa vezetett
bíróságon, kollégiumban vagy csoportban bíróként nem működhet.”
(2)	A Bjt. 24. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az (1) bekezdésben szabályozott összeférhetetlenségi esetben felmentést az
ÓIT adhat. Az összeférhetetlenség feloldásának kivételes módja az együttalkalmazási tilalom
alóli felmentés. A felmentésre akkor kerülhet sor, ha az összes körülményre figyelemmel
megállapítható, hogy az adott vezetői állás betöltése más módon nem lehetséges. A döntés
mérlegelésénél a meghatározó szempont a szolgálati érdek.”
36
78.	§
A Bjt. 32. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő új (3) bekezdéssel egészül ki és a (3) bekezdés számozása (4)
bekezdésre változik:
„(1) A bíró köteles az ítélkező tevékenység gyakorlásához szükséges rendszeres
továbbképzésen részt venni, és ötévente az ÓIT szabályzatában előírt képzési kötelezettség
teljesítését igazolni a munkáltatói jogkör gyakorlójának.
(2)	Ha a bíró a képzési kötelezettségének nem tesz eleget, soron kívül el kell rendelni
a vizsgálatát, továbbá magasabb bírói álláshelyre nem nyújthat be pályázatot.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti képzés rendszerének és a képzési kötelezettség
teljesítésének szabályait az ÓIT- az igazságügyért felelős miniszter egyetértésével -
szabályzatban határozza meg.”
79.	§
A Bjt. 35. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A készenlét és ügyelet részletes szabályait az ÓIT szabályzatban állapítja meg.”
80.	§
A Bjt. a 38/A. §-t követően a következő 38/B. §-sal egészül ki:
„38/B. § A bíró a bírói szolgálati jogviszony fennállása alatt a munkáltatói jogkör
gyakorlójának írásbeli felhívására, a felhívás kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül
hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt a tényt, hogy nem áll fenn vele szemben a 3. § (2)
bekezdés á)-f) pontjában meghatározott körülmény.”
81. §
A Bjt. 42. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A minisztériumba beosztott bíró felett a munkáltatói jogkört az igazságügyért
felelős miniszter gyakorolja.”
82. §
A Bjt. 45. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Legfelsőbb Bíróságra az (1) bekezdésben meghatározott feladat ellátására
beosztott bíró a Legfelsőbb Bíróságon nem ítélkezhet, megtartja korábbi illetményét és
jogosult a korábbi bírói beosztására utaló elnevezés használatára.”
37
83.	§
A Bjt. 47. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíró munkáját e törvény szerint értékelni kell.”
84.	§
A Bjt. 48. és 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § Az értékelést megalapozó vizsgálatnak - a jogerősen befejezett ügyek alapján -
fel kell tárni a bíró anyagi, eljárási és ügyviteli jogszabály-alkalmazási és tárgyalásvezetési,
ügyfélkezelési gyakorlatát.
49.	§ (1) A vizsgálat lefolytatását - saját hatáskörben vagy ilyen irányú
kezdeményezésre - a megyei bíróság, az ítélőtábla, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke (a
továbbiakban e fejezetben együtt: a bíróság elnöke) rendeli el.
(2)	A vizsgálatot a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes, továbbá a
szakterület szerint illetékes ítélőtáblái és legfelsőbb bírósági kollégiumvezető
kezdeményezheti. Helyi bírósági bíró esetében a helyi bíróság elnöke is kezdeményezheti a
szakmai vizsgálatot.
(3)	A vizsgálat lefolytatásának elrendelését a bíróval írásban kell közölni.
(4)	A vizsgálatot a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes
kollégiumvezető vagy az általa kijelölt bíró folytatja le.”
85.	§
(1)	A Bjt. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A határozatlan időre kinevezett bíró tevékenységét a kinevezést követően hat
évenként - utoljára a bíróra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző hatodik
évben - kell értékelni. Ha a kinevezés a 11. § (2) bekezdése alapján történt, a bíró
tevékenységét a kinevezést követő harmadik év eltelte előtt, azt követően pedig hat évenként
-	utoljára a bíróra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző hatodik évben - kell
értékelni.”
(2)	A Bjt. 50. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül, soron kívül értékelni kell a bíró tevékenységét,
ha]
„a) bármely okból felmerül, hogy a bírói tevékenység ellátására szakmai okból
nem képes,”
86.	§
(l)ABjt. 51.§(1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
38
„(1) A vizsgálatot az elrendelésétől számított 60 napon belül be kell fejezni és az
értékelést a befejezéstől számított 15 napon belül kell elvégezni.”
(2)	A Bjt. 51. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A kollégiumvezető vagy az általa kijelölt bíró a vizsgálathoz kiválasztja a
szükséges ügyeket és az értékeléshez beszerzi a bíró
a)	ügyeiről a vizsgált időszakban készült tanácselnöki feljegyzéseket,
b)	éves tevékenységi kimutatását,
c)	szakterülete szerint illetékes másodfokú (felülvizsgálati ügyekben eljáró)
bíróság kollégiumvezetőjének - a vizsgálati jelentés és az értékelés tervezetének megküldése
mellett - a véleményét, a legfelsőbb bírósági bíró kivételével,
d)	kötelező képzéseken való részvételével kapcsolatos adatokat, és
e)	tekintetében az ÓIT által megalkotott szabályzatban meghatározott egyéb
okiratokat, véleményeket, adatokat.
(4)	A bíróság elnöke a vizsgálati anyag és a beszerzett iratok, vélemények alapján
összességében értékeli a bíró munkáját.
(5)	Az értékeléshez szükséges ügyek kiválasztásának rendjét és a vizsgálat részletes
szabályait az ÓIT szabályzatban határozza meg.”
87. §
A Bjt. 53. § (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az értékelés eredményeként a bíró
a)	kiváló, magasabb bírói beosztásra alkalmas,
b)	kiválóan alkalmas,
c)	alkalmas,
d)	alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt,
e)	alkalmatlan
értékelést kaphat.
(3)	A bíróság elnöke az értékelés eredményét írásban indokolni köteles, s azt a bírónak
valamint - a legfelsőbb bírósági bíró kivételével - a bíró beosztása szerint illetékes
fellebbviteli bíróság kollégiumvezetőjének meg kell küldenie.
(4)	Ha a bíró az értékelés eredményeként alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt
értékelést kap, az értékelő az értékelésben megállapítja a tapasztalt hiányosságokat,
rendellenességeket és megjelöli a kívánt változtatás fő szempontjait, amelyeket a következő
vizsgálat alkalmával meg kell vizsgálni. A következő vizsgálatot 2 éven belül el kell végezni.
39
(5)	A bíró a következő vizsgálatkor alkalmatlan minősítést kap abban az esetben is, ha
az értékelése e vizsgálat alkalmával sem éri el legalább az alkalmas értékelést.”
88. §
A Bjt. az 53. §-t követően a következő 53/A. és 53/B. §-okkal egészül ki:
„53/A. § (1) Ha a bíró vagy a bíró beosztása szerint illetékes fellebbviteli bíróság
kollégiumvezetője az értékelés eredményét vagy annak írásbeli indokolásában kifejtetteket
vitatja, az értékelés eredményének kézhezvételét követő 30 napon belül jogorvoslatért az
elsőfokú szolgálati bírósághoz fordulhat.
(2)	Alkalmatlan minősítés esetén a bíróság elnöke felszólítja a bírót, hogy 30 napon
belül mondjon le bírói tisztségéről.
(3)	Ha a bíró e felszólításnak nem tett eleget, erről a bíróság elnöke haladéktalanul
értesíti az elsőfokú szolgálati bíróságot. A szolgálati bíróság - az 53/B. §-ban foglalt
eltérésekkel - a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával alkalmatlansági
eljárást folytat le, melynek során soron kívüli eljárásban dönt a bíró alkalmasságáról, és
alkalmatlanná nyilvánítás esetén határozatot hoz a bírói szolgálati viszony megszűnéséről.
(4)	Az alkalmatlanságról hozott határozat és az (1) bekezdés szerinti jogorvoslat
tárgyában hozott határozat ellen a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint van helye
fellebbezésnek és másodfokú eljárásnak.
(5)	Az alkalmatlanságot megállapító értékelés közlésének napjától a szolgálati bíróság
jogerős határozatáig terjedő időben a bíró olyan tevékenységet nem folytathat, amely
kizárólag bírói hatáskörbe tartozik.
53/B. § (1) A bíróság elnökének értesítése alapján az elsőfokú szolgálati bíróság
kijelölt tanácsa megindítja az alkalmatlansági eljárást és az előzetes vizsgálat lefolytatására
vizsgálóbiztost rendel ki.
(2)	A vizsgálóbiztos köteles a tényállás megállapításához szükséges valamennyi
körülményt tisztázni. Ennek érdekében meghallgathatja az eljárás alá vont bírót és az értékelő
bírósági elnököt, tanúkat hallgathat ki, a bírói értékelés irataiba betekinthet. A bírák és a
bíróság dolgozói kötelesek részére a szükséges tájékoztatást megadni. A vizsgálat során az
értékelő feladatait a vizsgálóbiztos látja el.
(3)	Ha a kijelölt tanács megítélése szerint az értékelés homályos, hiányos, önmagával
ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a kijelölt
tanács az értékelő bírósági elnököt és az eljárás alá vont bírót meghallgatja.
(4)	A kijelölt tanács indoklással ellátott határozatával
a)	megállapítja a bíró alkalmatlanságát,
b)	módosítja az értékelő vezető minősítését vagy
c)	eljárási szabálysértés esetén a bíróval szemben indult eljárást megszünteti,
és a bíró munkájának új értékelését rendeli el.
40
(5)	A kijelölt tanács a (4) bekezdés a) pontja szerinti határozat jogerőre emelkedését
követően haladéktalanul megküldi a határozatot az OIT-nak a bíró felmentése iránti
intézkedések megtétele érdekében.
(6)	Az e §-ban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával kell eljárni az értékeléssel
szemben előterjesztett jogorvoslat elbírálása során is.”
89.	§
A Bjt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) Ha a bíró tevékenységének ellátására egészségügyi ok esetén tartósan nem
képes, a bíróság elnöke őt írásban felszólítja, hogy tisztségéről 30 napon belül mondjon le. A
felszólításban röviden meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek a bíró alkalmatlanságára
utalnak.
(2)	Ha a bíró a (1) bekezdés szerinti felszólítás ellenére, tisztségéről nem mond le,
meg kell vizsgáltatni a bíró egészségi állapotát (5. §), és annak eredményétől függően kell
eljárni.
(3)	Ha a bíró a munkáltató által elrendelt orvosi vizsgálaton önhibájából nem vesz
részt, úgy kell tekinteni, hogy az alkalmatlanság jogkövetkezményének alkalmazását
tudomásul veszi.”
90.	§
A Bjt. az 55. §-t követően a következő 55/A. §-sal egészül ki:
„55/A. § A bíró éves tevékenységéről az ügyforgalmi és tevékenységi adatok, továbbá
a másodfokú és a felülvizsgálati határozatok alapján kimutatást kell készíteni. Az ÓIT
szabályzatban határozza meg, hogy a kimutatásnak milyen adatokat kell tartalmaznia. A
kimutatást a bíróság elnökének éves tájékoztatójával egyidejűleg közölni kell az összbírói
értekezlet (teljes ülés) tagjaival. A kimutatás adatait a bíró vizsgálatánál, értékelésénél
figyelembe kell venni.”
91.	§
A Bjt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) A bíró szolgálati viszonya megszűnik:
a)	a bíró halálával,
b)	felmentéssel.
(2)	A bírót fel kell menteni,
a)	ha bírói tisztségéről lemondott,
b)	ha a bíró tisztségének ellátására egészségügyi okból tartósan alkalmatlanná
vált vagy az 53/B. § szerinti alkalmatlansági eljárás során alkalmatlanná nyilvánították,
41
c)	ha a bíróval szemben jogerősen szabadságvesztést vagy közérdekű munkát
szabtak ki, kényszergyógykezelését rendelték el,
d)	ha a bíró a bírói esküt a 13. §~ban meghatározott határidőn belül nem tette
le,
e)	ha a bíró kinevezésének a 3. § (1) bekezdésének aj és c) pontjában foglalt
feltételei már nem állnak fenn,
f)	ha a bírót országgyűlési, önkormányzati képviselőnek vagy polgármesternek
megválasztották, illetőleg a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény
hatálya alá tartozó állami vezetőnek megválasztották vagy kinevezték,
g)	ha a bíró - az ÓIT egyetértésével - nemzetközi szervezetnél vagy az
Európai Unió valamely szervénél pályázat alapján vagy kijelölés ítélkezésre vagy az
igazságszolgáltatással összefüggő egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít,
h)	ha a bíró a 70. életév (a továbbiakban: felső korhatár) betöltése előtt, de az
általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően maga kéri nyugállományba helyezését,
illetve a felső korhatárt elérte,
i)	ha a bíróval szemben lefolytatott fegyelmi eljárás során jogerős fegyelmi
büntetésként a bírói tisztségből való felmentést indítványozták,
j) ha a bíró a 19. §-ban írták szerint a részére felajánlott bírói állást nem
fogadta el,
k) ha a bíró a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztja,
vagy a vagyonnyilatkozatában - a vele közös háztartásban élő hozzátartozók adatait is
ideértve - lényeges adatot, tényt szándékosan valótlanul közöl, illetőleg elhallgat, vagy a
vagyonnyilatkozatát és a személyes adat kezelésére felhatalmazó nyilatkozatát visszavonja,
1) ha az első bírói kinevezés 3 éves időtartama lejárt és a bíró határozatlan idejű
kinevezésére nem tettek előterjesztést, kivéve ha a bíró ismét határozott idejű kinevezést kap
[12. § (6) bekezdése],
m) ha a bíró a 38/B. §-ban meghatározott igazolási kötelezettségének ismételt
szabályszerű felhívásra nem tesz eleget, és nem bizonyítja, hogy a kötelezettség elmulasztása
rajta kívülálló ok következménye, az ismételt felhívást követő 16. munkanapon,
n) ha a bíró a munkáltató által elrendelt orvosi vizsgálaton az 54. § (3)
bekezdése szerint nem vesz részt.
(3)	A bíró felmenthető, ha rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjra válik
jogosulttá.
(4)	A nyugállományba helyezett bíró a nyugdíjazását közvetlenül megelőzően
betöltött beosztásának és vezetői tisztségének megnevezését a „nyugalmazott” jelzővel
jogosult viselni [(2) bekezdés h) pontja és (3) bekezdés].”
92.	§
A Bjt. 60. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nyugállományba helyezés, a felső korhatár elérése esetén, valamint ha a bíró
szolgálati viszonya az 57. § (2) bekezdésének j) pontja szerint szűnik meg, a bíró felmentési
ideje 6 hónap. A bírót a munkavégzési kötelezettség alól 3 hónapra fel kell menteni, kivéve,
ha a bíró kéri, hogy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje ennél rövidebb
legyen. Az ÓIT elnöke a bírót - a bíróság elnökének véleményét figyelembe véve - a teljes
felmentési időre is mentesítheti a munkavégzési kötelezettség alól.”
42
93.	§
A Bjt. a 62. §-t követően a következő 62/A. §-sal egészül ki:
„62/A. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a bírói szolgálati jogviszony fennállása
alatt írásban, a mulasztás jogkövetkezményeinek ismertetésével felhívhatja a bírót annak
igazolására, hogy vele szemben nem áll fenn a 3. § (2) bekezdés a)-j) pontjában
meghatározott körülmény.
(2)	Ha az (1) bekezdésben meghatározott felhívásra a bíró igazolja, hogy vele szemben
a 3. § (2) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott körülmény nem áll fenn, a munkáltatói
jogkör gyakorlója az igazolásra szolgáló hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásért
megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat a bíró részére megtéríti.
(3)	A munkáltatói jogkör gyakorlója a 3. § (2) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott
körülmény vizsgálata céljából kezeli a bírói szolgálati jogviszony létesítését megelőzően a
bírói kinevezésre pályázó személy és a bíró azon személyes adatait, amelyeket az e célból a
bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvány tartalmaz.
(4)	A 4. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a 38/B. §-ban meghatározottak alapján
megismert személyes adatokat a munkáltatói jogkör gyakorlója a bírói szolgálati jogviszony
létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy - a bírói szolgálati jogviszony létesítése és
fennállása esetén - a bírói szolgálati jogviszony megszűnéséig kezeli.”
94.	§
A Bjt. a 62/A. §-t követő VI. Fejezet A bíró fegyelmi felelőssége fejezet címet
követően a következő alcímmel és 62/B-62/D. §-sal egészül ki:
„Szolgálati bíróság
62/B. § (1) A bírák fegyelmi és az ezzel összefüggő kártérítési ügyeiben, továbbá a
bíró munkájának szakmai és vezetői munkájának értékeléséből eredő jogvitákban a Fővárosi
ítélőtábla mellett elsőfokú szolgálati bíróság (a továbbiakban: elsőfokú szolgálati bíróság), a
Legfelsőbb Bíróság mellett másodfokú szolgálati bíróság (a továbbiakban: másodfokú
szolgálati bíróság) (a továbbiakban együtt: szolgálati bíróság) jár el.
(2)	A szolgálati bíróság elnökét, és tagjait az ítélőtáblák, a megyei bíróságok és a
Legfelsőbb Bíróság bírái közül az ÓIT nevezi ki. A szolgálati bíróság elnökhelyettesét az
adott szolgálati bíróság elnöke választja meg.
(3)	A szolgálati bíróság tagjaira a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az ítélőtáblák és a
megyei bíróságok elnökei - a kollégiumvezetők véleményére is figyelemmel - tesznek
javaslatot.
(4)	A szolgálati bíróság tagja e feladatát az ítélkezési vagy igazgatási munkája mellett
látja el.
(5)	A szolgálati bíróság tagja - szolgálati bírói tevékenységével arányos - díjazásra
jogosult. A díjazás részletes szabályait az ÓIT szabályzatban határozza meg.
43
62/C. § (1) Az elsőfokú szolgálati bíróság létszáma legfeljebb 75 fő, a másodfokú
szolgálati bíróság létszáma legfeljebb 15 fő.
(2)	Nem nevezhető ki a szolgálati bíróság bírájává az a bíró, aki
a)	az ÓIT választott bíró tagja,
b)	az ÓIT póttagja,
c)	a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult elnök vagy annak helyettese,
d)	aki a törvény szerint beosztása következtében nem ítélkezhet vagy szolgálati
viszonya szünetel, vagy
e)	aki hozzátartozói kapcsolatban [Pp. 13. § (2) bek.] áll az ÓIT elnökével, az
ÓIT Hivatal vezetőjével, az ítélőtábla vagy a megyei bíróság elnökével, illetve
elnökhelyettesével.
(3)	A szolgálati bíróság bíráinak megbízatása a kinevezésétől számított 6 évre szól.
(4)	Akadályoztatása esetén a szolgálati bíróság elnökét az elnökhelyettes teljes
jogkörrel helyettesíti.
62/D. § (1) A szolgálati bíróság bírájaként nem járhat el az a szolgálati bíró, aki ellen
fegyelmi vagy - a magánvádas és pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást kivéve
-	büntetőeljárás van folyamatban, az eljárásjogerős befejezéséig.
(2)	A szolgálati bíróság bírájának a tisztsége megszűnik:
a)	a bírói tisztség megszűnésével,
b)	a szolgálati bírósági bírói tagságról való lemondással,
c)	a fegyelmi vagy a büntetőjogi felelőssége jogerős megállapításával,
d)	ha a 62/C. § (2) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi ok a tagság
fennállása alatt következett be, vagy
e)	ha a szolgálati bírósági bírót jogainak és kötelességeinek vétkes
megszegése, hosszabb időn át történő elmulasztása vagy súlyos elhanyagolása miatt a
szolgálati bíróság - titkos szavazással, a szolgálati bírósági bírák legalább kétharmadának
szavazatával - tagjainak sorából kizárta.”
95.	§
A Bjt. 64. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Ha a bíróval szemben büntetőeljárás - ide nem értve a magánvádas és
pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást - indult a fegyelmi eljárást meg kell
indítani.
(3)	Ha fegyelmi eljárás alá vont bíróval szemben büntetőeljárás van folyamatban, a
fegyelmi eljárást fel kell függeszteni.
(4)	Ha a bíró vétkessége enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem, vagy csak csekély
mértékben járt következménnyel, a fegyelmi eljárás kezdeményezésétől el lehet tekinteni.
44
(5)	A (4) bekezdés szerinti esetben a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult a
bírót figyelmeztetésben részesíti. Az írásban közölt döntés ellen a bíró a közléstől számított
15 napon belül fegyelmi eljárás lefolytatását kérheti. Ha a bíró a fegyelmi eljárás lefolytatását
kérte, erről a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult az elsőfokú szolgálati bíróság
elnökét haladéktalanul értesíti; ebben az esetben a fegyelmi eljárás lefolytatása nem tagadható
meg.”
96.	§
A Bjt. 67. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
fegyelmi eljárás megindítására és az eljáró tanácsra vonatkozó szabályod'
97.	§
A Bjt. 68. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 62/B. § (1) bekezdésében meghatározott ügyekben első fokon az elsőfokú
szolgálati bíróság jár el.
(3)	Az elsőfokú szolgálati bíróság határozata ellen bejelentett fellebbezéseket a
másodfokú szolgálati bíróság bírálja el.”
98.	§
A Bjt. 70. §(1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szolgálati bíróság 3 tagú tanácsban (a továbbiakban: szolgálati bíróság tanácsa)
jár el, amelyet a szolgálati bíróság elnöke alakít meg.”
99.	§
A Bjt. 71. § (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Szolgálati bíróként az adott ügyben nem járhat el,”
100.	§
A Bjt. 72. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő új (4) és (5) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (4) bekezdés
számozása (6) bekezdésre változik:
„(2) Az elfogultság kérdésében a szolgálati bíróság elnöke által kijelölt másik tanács
határoz.
(3)	Ha a kifogást az első fokú szolgálati bíróság elnöke ellen terjesztették elő, az
elfogultság kérdésében a másodfokú szolgálati bíróság tanácsa határoz. Ha az elfogultsági
45
kifogást a másodfokú szolgálati bíróság elnöke ellen terjesztették elő, az elfogultság
kérdésében a Legfelsőbb Bíróság elnöke határoz.
(4)	Az elsőfokú szolgálati bíróság elnökének kizártsága esetén az eljáró elsőfokú
tanácsot a másodfokú szolgálati bíróság elnöke jelöli ki.
(5)	A másodfokú szolgálati bíróság elnökének kizártsága esetén az eljáró tanácsot a
Legfelsőbb Bíróság elnöke jelöli ki.”
101.	§
A Bjt. 76. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vizsgálóbiztos jelentésének előterjesztését követő 15 napon belül a fegyelmi
tanács dönt a fegyelmi eljárás megindításáról vagy megtagadásáról, illetőleg a
felfüggesztésről.”
102. §
A Bjt. 99. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szolgálati bíróság hatáskörébe nem tartozó szolgálati jogvitában a munkaügyi
perekben illetékes bíróság jár el.”
103.	§
A Bjt. 119/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdés d) pontjában foglalt feltételek teljesülését a bíró hatósági
bizonyítvánnyal igazolja, a (2) bekezdés e) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről a bíró a
kölcsönt nyújtó hitelintézetnek nyilatkozik.”
104.	§
A Bjt. 122. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az ülnökre a 22. § (1) bekezdése megfelelően irányadó.”
105.	§
A Bjt. 123. §-a a következő (7)—(10) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A jelölt a jelölés elfogadását követően haladéktalanul, az ülnökké történő
megválasztására jogosult képviselő-testület, megyei (fővárosi) közgyűlés részére hatósági
bizonyítvánnyal igazolja büntetlen előéletét.
(8)	Ha ajelölt a (7) bekezdésben meghatározott igazolási kötelezettségét elmulasztja,
ülnökké megválasztani nem lehet.
46
(9)	Az ülnök megválasztására jogosult képviselő-testület és megyei (fővárosi)
közgyűlés a (7) bekezdésben meghatározott személyes adatokat a jelölt ülnökké történő
megválasztásáról meghozott döntésig kezeli.
(10)	Egy jelölt kizárólag egy bírósághoz választható meg ülnökké.”
106.	§
A Bjt. a 126. §-t követően a következő 126/A. §-sal egészül ki:
„126/A. § (1) A bíróság elnöke az ülnököt, annak megbízatása időtartama alatt
írásban, a mulasztás jogkövetkezményeinek ismertetésével felhívhatja büntetlen előéletének -
a felhívás közlésétől számított 15 munkanapon belüli - igazolására.
(2)	Ha az (1) bekezdésben meghatározott felhívásra az ülnök büntetlen előéletét
igazolja, a bíróság az igazolás céljából a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági
bizonyítvány kiadása iránti eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat az ülnök részére
megtéríti.
(3)	Ha az ülnök az (1) bekezdésben foglalt felhívásnak nem tesz eleget, a bíróság
elnöke az ülnököt ismételten felhívja büntetlen előéletének igazolására, egyben tájékoztatja az
igazolás elmulasztásának jogkövetkezményeiről.
(4)	Ha
a)	az ülnök az (3) bekezdésben meghatározott ismételt felhívás
kézhezvételételétől számított 15 munkanapon belül igazolási kötelezettségének nem tesz
eleget, és nem bizonyítja, hogy a kötelezettség elmulasztása rajta kívül álló ok
következménye vagy
b)	a bíróság elnöke az ülnök büntetett előéletének tényét az igazolás céljából a
bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvány tartalma alapján megállapítja,
a bíróság elnöke az ülnököt megválasztó képviselő-testületnél vagy megyei (fővárosi)
közgyűlésnél kezdeményezi az ülnök megbízatásának megszüntetését, és ezzel egyidejűleg a
megbízatás megszüntetése kezdeményezésének tényét az ülnökkel közli.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott közlés napjától az ülnök az ítélkezési
tevékenységét nem gyakorolhatja.
(6)	Az (l)-(3) bekezdés alapján megismert személyes adatokat a bíróság elnöke és az
ülnököt megválasztó képviselő-testület és a megyei (fővárosi) közgyűlés az ülnöki megbízatás
megszűnéséig kezeli.”
107.	§
(1)	A Bjt. 127. §-a a következő új a) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi
a-d) pont jelölése b)-e) pontra módosul:
[Az ülnök megbízatása megszűnik:]
47
„a) az ülnök halálával,”
(2) A Bjt. 127. §-a a következő j) ponttal egészül ki:
[Az ülnök megbízatása megszűnik:]
,/) ha az ülnök büntetett előéletűvé válik vagy a 126/A. § (3) bekezdésében
meghatározott igazolási kötelezettségének szabályszerű felhívásra nem tesz eleget, és nem
bizonyítja, hogy a kötelezettség elmulasztása rajta kívül álló ok következménye.”
108.	§
A Bjt. 139. § (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy]
,,c) a bírói álláspályázatok elbírálásának részletes szabályait, a pályázati
rangsor kialakítása során figyelembe vehető szempontokhoz rendelhető pontszámokat az ÓIT
véleményének kikérésével”
[rendelettel állapítsa meg]
109.	§
(1)	A Bjt. 2. számú melléklete helyébe e törvény 2. melléklete lép.
(2)	A Bjt. e törvény 3. mellékletével egészül ki.
110.	§
(1)	Hatályát veszti a Bjt.
a)	3. § (1) bekezdés b) pontja,
b)	3. § (3) bekezdése,
c)	3. § (7) bekezdése,
d)	10/D. §-a,
e)	40. § (3) bekezdése,
f)	68. § (1) bekezdése,
g)	69. §-a,
h)	71. § (1) bekezdés a) és d) pontja,
i)	71. § (2) és (3) bekezdése,
j) 84. § (3) bekezdése,
k) 123. § (5) bekezdésében a „büntetve volt-e,” szövegrész,
l)	131. § (2) bekezdése,
m) 132. §-a,
n) 133. §-a,
o) 134. § (1) és (3) bekezdése,
p) 136. § (1), (4) és (5) bekezdése,
q) 137. § (3) bekezdése,
r) 138. §-a.
48
(2)	A Bjt.
1.	3. § (6) bekezdésében az ,J) pontjában” szövegrész helyébe a „g)
pontjában”,
2.	10/C. § (8) bekezdésében az „(1) bekezdésének” szövegrész helyébe a „(2)
bekezdésének”,
3.	10/E. § (1) bekezdésben, 10/F. §-ban a „10/A-10/D.” szövegrész helyébe a
„10/A-10/C”,
4.	11. § (1) bekezdésében az „(5)” szövegrész helyébe az „(5) és (6)”,
5.	11. § (2) bekezdésben az „ÓIT” szövegrész helyébe a „pályázat
elbírálójának”
6.	40. § (2) bekezdésében az „ÓIT” szövegrész helyébe az „ÓIT elnökének”,
7.	40. § (6) bekezdésében, 43. § (2) bekezdésében és 45. § (4) bekezdésében a
„21-38. §-ok szövegrész helyébe a „21-38/B. §-ok”,
8.	58. § (2) bekezdésében az „ÓIT” szövegrész helyébe az „ÓIT elnöke”,
9.	60. § (1) bekezdésében a „(2) és (3)” szövegrész helyébe a „(2)”,
10.	62. § (2) bekezdés aj pontjában az „és” szövegrész helyébe az „, az ÓIT
elnöke”,
11.	64. § (1) bekezdésében és 67. §-ában a „fegyelmi bíróság” szövegrész
helyébe a „szolgálati bíróság”,
12.	70. § (3) bekezdésében a „fegyelmi bíróság” szövegrész helyébe a
„szolgálati bíróság”, a „fegyelmi bírák” szövegrész helyébe a „szolgálati bírák”,
13.	72. § (1) bekezdésében a „fegyelmi tanács elnökének” szövegrész helyébe
a „szolgálati bíróság tanácsa elnökének”,
14.	73. § (1) bekezdésében az „A fegyelmi tanács” szövegrész helyébe az „Az
elsőfokú szolgálati bíróság tanácsa”,
15.	73. § (2) bekezdésében a „másodfokú fegyelmi tanácshoz” szövegrész
helyébe a „másodfokú szolgálati bíróságnál”, a „másodfokú fegyelmi tanács” szövegrész
helyébe „másodfokú szolgálati bíróság”,
16.	73. § (3) bekezdésében, 75. § (2) bekezdésében, 76. § (1) bekezdésében,
77.	§ (1) bekezdésében, 78. § (1) bekezdésének felvezető szövegében, 78. § (2) és (3)
bekezdésében a „fegyelmi tanács” szövegrész helyébe a „szolgálati bíróság tanácsa”,
17.	80. § (2) bekezdésében az „első fokú fegyelmi tanácshoz” szövegrész
helyébe az „elsőfokú szolgálati bíróság tanácsához”,
18.	80. § (4) bekezdésében a „másodfokú fegyelmi tanács” szövegrész helyébe
a „másodfokú szolgálati bíróság”, az „első fokú fegyelmi bíróságot” szövegrész helyébe az
„elsőfokú szolgálati bíróságot”,
19.	81. § (5) bekezdésében az „első fokon eljárt fegyelmi bíróság” szövegrész
helyébe az „elsőfokú szolgálati bíróság”,
20.	83. § (2) bekezdésében az „első fokú fegyelmi bíróságnál” szövegrész
helyébe az „elsőfokú szolgálati bíróságnál”,
21.	100. § (2) bekezdésében a „bíró erkölcsi bizonyítványát, önéletrajzát”
szövegrész helyébe „bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítványt, a bíró
önéletrajzát”,
22.	100. § (3) bekezdésében az „az adott bíróságon” szövegrész helyébe az „a
megyei bíróságon, az ítélőtáblán vagy a Legfelsőbb Bíróságon”,
23.	100. § (7) bekezdésében a „követően 50 évig” szövegrész helyébe a
„követően - a 62/A. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel - 50 évig”,
49
24.	111. §-ban a „17. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe a „17. § (6)
bekezdése”,
25.	117. § (3) és (4) bekezdésében az „Országos Igazságszolgáltatási Tanács”
szövegrész helyébe az „ÓIT”,
26.	119/A. § (6) bekezdésében „az 57. § (1) bekezdésének a)-b) pontja, c)
pontja, - ha az alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye - d)-f) pontja, valamint a
j) és az l) pontja” szövegrész helyébe „az 57. § (2) bekezdésének a) pontja, b) pontja - ha az
alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye -, c)-e), i), k-n) pontja” és
27.	127. § (6) bekezdésében a ,,b-c) pontjaiban” szövegrész helyébe a „c) és d)
pontban”
szöveg lép.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
111.	§
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
a 21. §-t követően a következő 21/A. §-sal egészül ki:
„21/A. § A kizárás kérdésében a bíróság soron kívül határoz.”
112. §
A Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jogi képviselet kötelező:]
,,b) a megyei bíróság első fokú hatáskörébe tartozó perekben, a per minden
szakaszában, a jogorvoslati eljárás során is, kivéve
ba)	a 23. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyonjogi perek
közül azokat, melyekben a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg,
bb)	a 23. § (1) bekezdés b), e) pontjának ec) alpontjában,^), g), i)J), m)
és o) pontjában meghatározott pereket,
be) a 23. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott megállapításra
irányuló perek közül azokat, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha a marasztalás
kérhető lenne - a harmincmillió forintot nem haladná meg,”
113. §
A Pp. 73/B. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Annak eldöntésére, hogy a perben a jogi képviselet a pertárgy értékére tekintettel
kötelező-e, a 27. §-nak a bíróság hatáskörének megállapítására vonatkozó rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell.
(8)	Ha az (1) bekezdés c) pont alkalmazásának van helye, a bíróság az alperest
tájékoztatja arról, hogy jogi képviselő meghatalmazásáról kell gondoskodnia; a
tájékoztatásnak ki kell terjednie a jogi képviselő közreműködése nélkül való eljárás
jogkövetkezményeire.”
50
114. §
A Pp. 80. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A bíróság az ügy összes körülményeire figyelemmel pervesztességére tekintet
nélkül kötelezheti a jogi személy gazdálkodó szervezet alperest a perben felmerült összes
költség vagy egyébként a felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére, ha az
alperes a 121/A. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének indokolatlanul nem tett
eleget.”
115.	§
A Pp. a 121. §-t követően a következő 121/A. §-sal egészül ki:
„121/A. § (1) A jogi személy vállalkozások egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél
benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését. Ez
mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet
készítenek.
(2)	Ha a felek jogvitájukat peren kívül nem rendezik, és a felperes keresetet indít, a
keresetlevélhez csatolnia kell:
a)	az (1) bekezdés alapján a felperes és az alperes által tett írásbeli
nyilatkozatokat tartalmazó okiratokat (levelezés jegyzőkönyv), vagy
b)	azt az iratot, amellyel a felperes igazolja, hogy a jogvita peren kívüli
elintézését megkísérelte.
(3)	A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratoknak tartalmazniuk kell
különösen:
a)	az előzetes levélváltás, illetőleg az előzetes tárgyalás (jegyzőkönyvkészítés)
során felmerült véleményeltérés adatait,
b)	az esetleges előzetes elszámolás eredményét, továbbá
c)	ha az üggyel kapcsolatban bírósági vagy más hatósági határozat született,
annak ügyszámát és tartalmának lényegét.
(4)	E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni
a)	abban az esetben, ha a keresetindításra jogszabály hatvan napnál nem
hosszabb határidőt állapít meg,
b)	a Negyedik Részben meghatározott különleges eljárásokban,
c)	a fizetési meghagyásos eljárást követő perben (315. §) vagy
d)	külön törvény eltérő rendelkezése hiányában az egyéb nemperes
eljárásokban.”
116.	§
A Pp. 124. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
51
„(2) A bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés
kibocsátása nélkül elutasítja, ha
a)	a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1)
bekezdésében és a 121/A. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltakat vagy
b)	a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását vagy
c)	a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére
vonatkozó kötelezettség teljesítését.”
117.	§
A Pp. 129. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A bíróság az áttétel tárgyában soron kívül jár el.”
118.	§
A Pp. 130. § (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek]
elutasítja, ha megállapítható, hogy]
,,i) a 124. § (2) bekezdésében foglalt ok áll fenn,”
119.	§
A Pp. 136/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bírósági meghagyás ellen a kézbesítésétől számított tizenöt napon belül
bármelyik fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet.
Nem tekinthető a bírósági meghagyás megtámadásának, ha az alperes a követelés összegét
teljes egészében elismeri, és csak a fizetésre halasztást vagy részletben való fizetést, illetőleg
csak a bírósági meghagyás kijavítását kéri. A kellő időben benyújtott ellentmondás esetében a
bírósági meghagyást kibocsátó bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz ki. Ha a jogi
képviselet kötelező és az alperes az ellentmondás folytán új határnapra kitűzött tárgyaláson
megjelenik vagy írásban érdemi ellenkérelmet terjeszt elő, a beszámítási kifogás és a
viszontkereset szempontjából ez tekintendő az első tárgyalási napnak.”
120.	§
A Pp. 146. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Nem keresetváltoztatás az, ha a felperes
a)	a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására
újabb tényeket hoz fel, vagy a felhozottakat kiigazítja,
b)	az eredetileg követelt dolog helyett, utóbb beállott változás folytán más
dolgot vagy kártérítést követel,
c)	a keresetét leszállítja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a
követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti,
52
d)	megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követel
(123. §).”
121.	§
A Pp. a 146. §-t követően a következő 146/A. §-sal egészül ki:
„146/A. § (1) Kötelező jogi képviselet esetében az általános szabályoktól (146. §)
eltérően a felperes a keresetét - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - az alperes érdemi
ellenkérelme előadását követő 30 napon belül változtathatja meg.
(2)	Ha az alperes beszámítási kifogást, viszontkeresetet terjeszt elő, a felperes a
beszámítási kifogás, viszontkereset közlésétől számított 30 napon belül változtathatja meg
keresetét.
(3)	A felperes keresetét az alperes beleegyezésével bármikor megváltoztathatja.
(4)	A felperes legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás
berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, ha olyan tényre, bizonyítékra, illetve olyan
jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az első
tárgyalást követően jutott a tudomására, és ezt igazolja.
(5)	Keresetváltoztatásnak nincs helye, ha az alperes viszontkeresetét, beszámítási
kifogását vagy azok módosítását a felperes keresetváltoztatására tekintettel teijesztette elő.
(6)	A bíróság végzéssel elutasítja a keresetváltoztatást, ha a felperes azt az (l)-(5)
bekezdésben foglalt szabályok megsértésével terjesztette elő; e végzés ellen nincs helye külön
fellebbezésnek.”
122. §
A Pp. a 147. §-t követően a következő 147/A. §-sal egészül ki:
„147/A. § (1) Kötelező jogi képviselet esetében az általános szabályoktól (147. §)
eltérően az alperes viszontkeresetét és beszámítási kifogását - a (2) és (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - az első tárgyalást követő 30 napon belül terjesztheti elő.
(2)	Az alperes a 146/A. § (l)-(4) bekezdése szerinti keresetváltoztatás esetén a
keresetváltoztatás közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő viszontkeresetét és
beszámítási kifogását vagy az (1) bekezdés szerint előterjesztett viszontkeresetét és
beszámítási kifogását módosíthatja.
(3)	Ha a beszámítani kért követelés az (1) vagy (2) bekezdésben foglalt határidő
leteltét követően járt le, az alperes beszámítási kifogását az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon
túlmenően e határidő lejártát követő 30 napon belül előterjesztheti.
(4)	A bíróság végzéssel elutasítja a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást, ha az
alperes azt az (l)-(3) bekezdésben foglalt szabályok megsértésével terjesztette elő; e végzés
ellen nincs helye külön fellebbezésnek.”
53
123.	§
A Pp. 221. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki egyidejűleg a
jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) Ha a felek ahhoz hozzájárulnak, az ítélet indokolásának csak a (3) bekezdésben
foglaltakat kell tartalmaznia.”
124.	§
A Pp. 246. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró az
elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat ismerteti.
(2) Az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak ismertetését követően a fellebbező fél
vagy az elnök, illetőleg az általa kijelölt bíró ismerteti a fellebbezésben foglaltakat. Az ügy
ismertetésének befejezése után a bíróság tagjai, valamint a felek az iratokból további
ismertetést kérhetnek. Ezután a fellebbező fél az írásbeli fellebbezését módosíthatja vagy
kiegészítheti [146. § (5) bekezdés].”
125.	§
A Pp. 247. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. A 146. § (5)
bekezdés a) pontjában foglalt nyilatkozat akkor tehető, ha annak a 235. § (1) bekezdése
alapján helye van.”
126.	§
A Pp. a 324/A. §-t követően a következő 324/B. §-sal egészül ki:
„324/B. § (1) A perben - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - szünetelésnek
csak egyszer van helye.
(2)	A perben nincs helye szünetelésnek, ha a bíróság
a)	a keresetlevélben előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről
még nem döntött vagy
b)	a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek helyt adott.”
127.	§
A Pp. 326. § (12) bekezdése a következő q)-s) pontokkal egészül ki:
[Az illetékesség megállapításánál a (2) és (5) bekezdés szabályait kell alkalmazni a
következő törvények alapján indult felülvizsgálati eljárásokban:]
,,q) a közúti közlekedésről szóló törvény,
54
r) a közbeszerzésekről szóló törvény, ha a közbeszerzési eljárásban az
ajánlatkérő nem a törvényben meghatározott központi költségvetési szerv,
s) a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz
és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvény.”
128.	§
A Pp. 332. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek
van helye. Ha a fél a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelme elutasítását követően ismételten
-	azonos ténybeli és jogi alapon - nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, a
végrehajtás felfüggesztését megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A
bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajtható.”
129.	§
A Pp. 338. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép,
egyidejűleg a § a következő új (3) és (4) bekezdésekkel egészül ki és a jelenlegi (3)—(6)
bekezdés számozása (5)—(8) bekezdésre változik:
„(1) A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére
azonban tárgyalást tart.
(2)	Tárgyalás tartását az ügyfél - a (8) bekezdés b) pontját ide nem értve - a
keresetlevélben, a közigazgatási szerv a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó
nyilatkozatában kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(3)	A közigazgatási eljárásban szerepelt ellenérdekű felet a bíróság a 332. § (5)
bekezdése szerint megküldött értesítésben figyelmezteti, hogy annak kézhezvételétől
számított nyolc napon belül írásban tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartása iránti
kérelem a beavatkozás bejelentésének minősül.
(4)	A bíróság dönthet a per tárgyaláson történő elbírálásáról.”
130.	§
(1)	Hatályát veszti a Pp.
aj 315. § (3) bekezdésének b) pontja,
b)	318. § (1) bekezdésének b) pontja és
c)	319. § (2) bekezdése.
(2)	A Pp. 45. § (1) bekezdésében a „bíróságot” szövegrész helyébe a „bíróságot
soron kívül” szöveg lép.
55
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
131.	§
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban Be.) 14. §
(4)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A helyi bíróság és a megyei bíróság, mint első fokú bíróság - az e törvényben
meghatározott esetekben - két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanácsban járhat el.”
132.	§
A Be. 17. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A közveszélyokozás (Btk. 259. §), valamint a közérdekű üzem működésének
megzavarása (Btk. 260. §) esetén a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi
Bíróság területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. E bíróságok illetékessége e
bűncselekmények miatt a megye, illetve a főváros területére terjed ki.”
133.	§
A Be. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § Ha a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél vagy a
képviselőjük az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalanul jelent be kizárási okot, a
kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható.”
134.	§
A Be. 32. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A megyei főügyészség területén lévő helyi ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a
főügyészségi ügyész kizárásáról a főügyész határoz. A főügyész, valamint a Legfőbb
Ügyészségi ügyész kizárásáról a legfőbb ügyész határoz.”
135.	§
A Be. 47. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a tárgyaláson védő részvétele kötelező, és a meghatalmazott védő a
helyettesítésről nem gondoskodik, a bíróság jelöl ki helyettes védőt a meg nem jelent védő
költségére. A bíróság által helyettesként kijelölt védő a kirendelt védőre irányadóak szerint
jogosult díjazásra, továbbá költségtérítésre.”
136.	§
A Be. 50. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A védő köteles]
56
,,e) akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskodni, amennyiben az
eljárási cselekményen védő részvétele kötelező.”
137.	§
A Be. 68. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Katonát [Btk. 122. § (1) bek.] rendszerint az elöljárója útján kell idézni, illetve
értesíteni. Az idézés, illetve az értesítés az elöljáró egyidejű értesítése mellett közvetlenül is
történhet, ha a megidézettnek, illetve az értesítettnek az idézés, illetve az értesítés küldőjének
a székhelyén nincs elöljárója, és a késedelem az eljárási cselekmény elvégzését
veszélyeztetné. A Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely
bűncselekmény esetén a katonai ügyész vagy a katonai nyomozó hatóság a gyanúsítottkénti
kihallgatásra idézéssel egyidejűleg, az elöljáró útján tájékoztatja a büntetőeljárás
megindításáról a szolgálati beosztásból való felfüggesztésre jogosult elöljárót is.”
138.	§
A Be. 69. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Ha a védő az idézés ellenére olyan eljárási cselekményen nem jelenik meg,
amelyen részvétele kötelező, és helyettesítéséről sem gondoskodik, rendbírsággal sújtható,
valamint az okozott költség megtérítésére kell kötelezni.”
139.	§
A Be. 70/B § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az eljárásjogerős befejezését követően az első fokon eljárt bíróság, a nyomozás
megszüntetését követően az ügyész, illetve a nyomozó hatóság, az eljárás megszüntetését
vagy a vádemelés részbeni mellőzését követően az ügyész a büntetőeljárásban részt vevő
személyek kérelmére - a (6)-(8) bekezdésben meghatározottak szerint - legkésőbb a kérelem
előterjesztésétől számított nyolc napon belül az eljárás során keletkezett iratról másolatot ad
ki. A másolat kiadását a másolat kiadására kötelezett elektronikus adathordozón is
teljesítheti.”
140.	§
A Be. 82. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira figyelmeztetni kell. A
figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell
venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása
esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.”
141.	§
A Be. 85. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
57
„(3) A kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya
(81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles
a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis
tanúzást a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a
tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a
figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása
bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.”
142.	§
A Be. 117. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem
köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a
kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz,
akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit
mond, illetve rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést,
valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A
figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a
terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.”
143.	§
A Be. 168. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A feljelentés kiegészítés körében tett megállapítások jelentésbe foglalhatók. A
jelentés az eljáró hatóság megnevezését, az eljárási cselekmény helyét, idejét, és a történtek
lényegének összegzését tartalmazza.”
144.	§
A Be. 172/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A feljelentés kiegészítése során a feljelentés kiegészítést végző hatóság a 178. § (1)
bekezdésében meghatározott adatszerző tevékenységet folytathat, illetve a feljelentőt
meghallgathatja, a feljelentés kiegészítése során tett megállapításait jelentésbe foglalja. A
feljelentés kiegészítés határideje tizenöt nap. Ezt a határidőt a feljelentés kiegészítést végző
hatóság vezetője indokolt esetben tizenöt nappal meghosszabbíthatja.”
145.	§
A Be. 176. § (l)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és az elrendelésétől,
illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága
vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét az ügyész legfeljebb hat
hónappal, ha ez a határidő letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb a büntetőeljárás
megindításától számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja.
58
(2)	Egy éven túl a felettes ügyészség vezetője, két éven túl a legfőbb ügyész jogosult a
nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen
folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsítottnak a 179. § (1) bekezdése szerinti
kihallgatásától számított két évig terjedhet, kivéve, ha a legfőbb ügyész a 193. § (3)
bekezdése alapján a nyomozás időtartamát az engedélyben meghatározott időpontig
meghosszabbította.
(3)	Ha az ügyész nyomoz, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetője legfeljebb a
nyomozás elrendelésétől számított egy év elteltéig, azt követően a (2) bekezdésben
meghatározott határidőig a felettes ügyészség vezetője, illetve a legfőbb ügyész
hosszabbíthatja meg.”
146.	§
A Be. 206/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„206/A. § (1) A bűnüldözési célból folytatott bírói engedélyhez kötött titkos
információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban akkor használható fel, ha
a)	a titkos adatszerzés engedélyezésének e törvényben meghatározott feltételei
(201. §) a bizonyítani kívánt bűncselekmény tekintetében fennállnak,
b)	a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően
az a szerv, amelynek az eljárása során a titkos információgyűjtés szükségessége felmerült a
nyomozást haladéktalanul elrendelte vagy a feljelentési kötelezettségének haladéktalanul
eleget tett.
(2)	A bűnüldözési célból folytatott bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés
eredménye az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén felhasználható a
büntetőelj árásban
a)	az engedélyben megjelölt személlyel szemben az engedélyben megjelölt
bűncselekmény bizonyítására,
b)	az engedélyben megjelölt személy által elkövetett, az engedélyben nem
megjelölt bűncselekmény bizonyítására,
c)	az engedélyben megjelölt bűncselekménynek az engedélyben nem megjelölt
elkövetőjével szemben,
d)	az engedélyben nem megjelölt személlyel szemben, az általa elkövetett, az
engedélyben nem megjelölt bűncselekmény bizonyítására.
(3)	A nem bűnüldözési célból folytatott bírói, illetve az igazságügyért felelős miniszter
engedélyéhez kötött titkos információgyűjtés eredménye akkor használható fel a
büntetőeljárásban bizonyítékként, ha
a)	a titkos adatszerzés engedélyezésének e törvényben meghatározott feltételei (201. §)
a bizonyítani kívánt bűncselekmény tekintetében fennállnak,
b)	a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően a titkos
információgyűjtést végző szerv a feljelentési kötelezettségének haladéktalanul eleget tett.
59
(4)	A nem bűnüldözési célból folytatott titkos információgyűjtés eredménye a (3)
bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén mind az engedélyben megjelölt, mind
az engedélyben nem megjelölt személy bűncselekményének bizonyítására felhasználható.
(5)	A bírói, illetve az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos
információgyűjtés eredményének a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként történő
felhasználását az (l)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a nyomozás
elrendelését követően az ügyész indítványozhatja. Az indítványról a nyomozási bíró határoz.
(6)	A bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés tényét a megyei (fővárosi)
bíróság elnöke igazolja. Az igazolás tartalmazza a bíróság megjelölését, az engedéllyel
érintett ügy számát és tárgyát, az érintett személy nevét, a titkos információgyűjtés
engedélyezésére irányuló előterjesztés, illetve az engedély kereteit.”
147.	§
(1)	A Be. 207. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyomozási bíró dönt]
,,c) az ügyész indítványára a nyomozás megszüntetését követően a nyomozás
folytatásának elrendeléséről [191. § (3) bek.],
(2)	A Be. 207. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A nyomozás megszüntetését követően a nyomozás folytatása nyomozási bíró
általi elrendelésének indítványozását az ügyésznél lehet kezdeményezni.”
148.	§
A Be. 217. § (3) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vádirat tartalmazza]
,,h) a tárgyalásra idézendők és az arról értesítendők indítványozását, illetve
azon tanúk vallomása felolvasásának az indítványozását, akiknek a vallomása szükséges a
bizonyításhoz, de a személyes megjelenésük a tárgyaláson nem indokolt, illetve a tárgyaláson
való megjelenésük aránytalan nehézséggel járna vagy nem lehetséges.”
149.	§
A Be. 224. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ügyész a közvetítői eljárásra utalás feltételeinek vizsgálata céljából - szükség
esetén a gyanúsítottra vonatkozó pártfogó felügyelői vélemény beszerzése után -
meghallgathatja a gyanúsítottat és a sértettet. Ha ez szükséges, a pártfogó felügyelő is
meghallgatható.”
60
150.	§
A Be. 237. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Ha a bíróság a nyilvánosságot a nyilvános ülésről kizárja, zárt ülést tart.”
151.	§
A Be. 242. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[A tárgyaláson a védő részvétele kötelező]
,,c) amennyiben a szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a
tárgyaláson nem kíván részt venni. ”
152.	§
A Be. 263. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezését követően harminc napon
belül megvizsgálja, hogy van-e helye a 264-271. §-ban, illetve az 543-547. §-ban foglalt
rendelkezések alkalmazásának.”
153.	§
A Be. 271. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„271. § (1) A helyi bíróság elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három
ülnökből álló tanács tárgyalja, ha ezt a vádlottak nagy száma vagy az ügy különösen nagy
terjedelme indokolja.
(2)	A megyei bíróság elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három
ülnökből álló tanács tárgyalja, ha
a)	ezt a vádlottak nagy száma vagy az ügy különösen nagy terjedelme
indokolja,
b)	a bűncselekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását
is lehetővé teszi.”
154.	§
A Be. 275. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanács elnöke a kitűzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja. A védő
akadályoztatása miatt a tárgyalás nem halasztható el. Ha a tárgyaláson védő részvétele
kötelező, és a meghatalmazott védő a helyettesítéséről nem gondoskodik, illetve a vádlott más
védőt nem hatalmaz meg, a bíróság helyettes védőt jelöl ki, illetve új védőt rendel ki.”
61
155. §
(1)	A Be. 279. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vádlottnak az idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni. Az
idézéssel egyidejűleg a bíróság a vádlottat tájékoztathatja arról, hogy a tárgyalás a
távollétében megtartható, és vele szemben az eljárás befejezhető, ha előzetesen bejelenti,
hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni.”
(2)	A Be. 279. § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a vádlott előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, és
nincs védője, a bíróság a részére védőt rendel ki, és a védőt a kitűzött határnapra idézi.”
156.	§
A Be. 281. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanács elnöke a lehetőséghez képest intézkedik - a 279. § (4) bekezdés esetét
kivéve -, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottat vagy tanút azonnal
vezessék elő, a távol maradt ügyészt vagy szakértőt pedig a tárgyaláson való megjelenésre
hívja fel, az ügyész felhívása az ügyészség vezetője útján történik.
(3)	Ha a megidézett védő nem jelent meg, helyette a vádlott más védőt hatalmazhat
meg. Ha a védő tárgyalási részvétele kötelező, és a meghatalmazott védő a tárgyaláson nem
jelenik meg, és a helyettesítéséről sem gondoskodik, a bíróság a meg nem jelent védő
költségére helyettes védőt jelöl ki, illetve a meg nem jelent kirendelt védő helyett más védőt
rendel ki. A helyettes vagy a kirendelt új védőnek időt lehet biztosítani ahhoz, hogy a
védelemre felkészüljön. A tárgyalás megtartható, de a vádlott vagy a tárgyaláson jelenlévő
védő kérelmére a bizonyítási eljárást nem lehet befejezni, a tárgyalást a meg nem jelent védő
költségére el kell napolni.”
157.	§
A Be. 281. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdés esetében, ha a (9) bekezdés alkalmazásának nincs helye, a
megjelent személyek kihallgatását, illetve meghallgatását követően a tárgyalást el kell
napolni, és a meg nem jelent vádlottnak a következő tárgyalási határnapra történő elővezetését
kell elrendelni. Ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését már
elrendelték, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén elfogatóparancsot kell
kibocsátani vagy - a (7) bekezdés esetét kivéve - ha a vádlott lakóhelye, illetve tartózkodási
helye ismert, a kitűzött új tárgyalási határnapot megelőző naptól a vádlott tárgyalási őrizetét
kell elrendelni. Ha a vádlottnak nincs védője, számára védőt kell kirendelni. A tárgyalási
őrizet elrendeléséről szóló határozatot a kényszerintézkedés foganatba vételekor a rendőrség
kézbesíti a vádlott részére. A határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A
tárgyalási őrizet tartama a hetvenkét órát nem haladhatja meg, kezdő időpontja az őrizet
foganatba vételének időpontja. A tárgyalási őrizet foganatba vételét követően a kitűzött
tárgyalási határnapon a vádlottat a tárgyalási őrizetet elrendelő bíróság elé kell állítani. A
bíróság a vádlottat meghallgatja és a meghallgatás eredményétől függően a vádlott előzetes
62
letartóztatását rendelheti el, illetve a tárgyalás idejére - de legfeljebb hetvenkét óráig - a
tárgyalási őrizetet fenntarthatja. Ha a bíróság a tárgyalási őrizetet nem tartotta fenn vagy a
vádlott előzetes letartóztatását nem rendelte el, a vádlottat szabadon kell bocsátani.”
158.	§
A Be. 281. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A bíróság a vádlottat távollétében felmentheti, vagy vele szemben a büntetőeljárást
megszüntetheti; az erről szóló határozatot - a fellebbezési jogára (324-325. §) vonatkozó
rendelkező részi záradék feltüntetése mellett - kézbesítés útján közli a vádlottal és a védővel.
A bíróság a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottal szemben - ha az előzetesen
bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni - az eljárást befejezheti, az ügydöntő
határozatot a meg nem jelent vádlottal kézbesítés útján, a tárgyaláson jelen lévő védővel
kihirdetés útján közli.”
159.	§
A Be. 289. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanács elnöke a 117. § (2) bekezdésében foglaltakon kívül a vádlottat
figyelmezteti arra, hogy a bizonyítási eljárás során kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet,
indítványokat és észrevételeket tehet. A figyelmeztetés kiterjed arra is, hogy ha a vádlott nem
tesz vallomást, a terheltként tett korábbi vallomása ismertethető vagy felolvasható.”
160.	§
(1)	A Be. 291. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
vádlott korábbi vallomásának ismertetése és felolvasása”
(2)	A Be. 291. § (l)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni, illetve a 281. § (5) bekezdése
esetén, valamint ha a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, a nyomozás során tett vallomását
a tanács elnöke hivatalból ismerteti, illetve az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára
felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvezetővel felolvastathatja.
(2)	Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomás csak akkor
ismertethető vagy olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról
készült jegyzőkönyvből a 85. § (3) bekezdésében meghatározott figyelmeztetés és az erre
adott válasz egyértelműen kitűnik.
(3)	A vádlottnak más büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása
akkor ismertethető vagy olvasható fel, ha a vallomásról készült jegyzőkönyvből a 117. § (2)
bekezdésében meghatározott figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik.”
63
161. §
A Be. 296. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés és
alcím lép:
,^4 tanú korábbi vallomásának ismertetése és felolvasása
(1)	A tanács elnöke a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását hivatalból
ismertetheti vagy az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, illetve a
jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha
a)	a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való
megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós
külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges,
b)	a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja,
c)	a tárgyalást a 287. § (3) bekezdése alapján elölről kell kezdeni,
d)	a tanú a 85. § (5) és (6) bekezdése alapján írásban tett vallomást, és a tanú
tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek,
e)	a bíróság a tanút a 281. § (8) bekezdése alapján írásban történő
vallomástételre hívta fel.
(2)	A tanács elnöke a tanúnak a nyomozás során tett vallomását felolvassa, ha az ügyész
azt a 217. § (3) bekezdés h) pontja alapján a vádiratban indítványozta, és a tanú tárgyaláson
történő kihallgatását a bíróság sem tartja szükségesnek.
(3)	Ha a tanú a tárgyaláson a mentességi jogával él, a korábban tett vallomása nem
ismertethető és nem olvasható fel.
(4)	Ha a tárgyaláson tanúként kihallgatandó személyt az eljárás korábbi szakaszában
gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki, a hozzájárulása nélkül a korábbi vallomása
vagy vallomásának csak az a része ismertethető vagy olvasható fel, amelyre nem vonatkozik a
82. § (1) bekezdésében biztosított mentességi joga.”
162. §
A Be. 299. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés és
alcím lép:
,y4 szakvélemény ismertetése és felolvasása
299. § (1) Ha a szakértő a tárgyaláson az értesítés ellenére nem jelent meg, vagy a
szakértő értesítését a bíróság a 108. § (6) bekezdése alapján mellőzte, az írásban előterjesztett
szakvéleményt a tanács elnöke ismerteti vagy az ügyész, a vádlott, vagy a védő indítványára
felolvassa, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ha a szakvélemény ismertetése vagy
felolvasása után a 109. § alapján a szakértő meghallgatása szükséges, a tárgyalást el kell
napolni, és a szakértőt a kitűzött tárgyalásra meg kell idézni.
(2)	Ha a szakértő az idézés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróság hivatalból
vagy indítványra elrendelheti az írásban előterjesztett szakvélemény ismertetését vagy
felolvasását. Ha a szakértői vélemény ismertetése vagy felolvasása után az ügyész, a vádlott, a
64
védő, a sértett vagy a magánfél kérdéseket kíván feltenni, a tárgyalást el kell napolni, és a
szakértőt a kitűzött tárgyalásra ismételten meg kell idézni.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon kívül ismertethető vagy felolvasható a
szakvélemény, ha a szakértőt a tárgyaláson már meghallgatták, de a tárgyalást a 287. § (3)
bekezdése alapján elölről kell kezdeni.”
163.	§
(1)	A Be. 301. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
,y4z okiratok, illetve más iratok ismertetése és felolvasása ”
(2)	A Be. 301. § (1)—(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tanács elnöke rendelkezik az okiratok és a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok
ismertetéséről a tárgyaláson. A tanács elnöke az ügyész, a védő vagy a vádlott indítványára
elrendelheti, hogy az okirat ismertetése helyett a lényegének megjelölésére kerüljön sor.
(2)	A nyomozó hatóság jelentése okiratként ismertethető.
(3)	A tanács elnöke az ügyész, a védő vagy a vádlott indítványára elrendelheti, hogy az
okirat ismertetése helyett a felolvasására kerüljön sor.”
164.	§
A Be. 308. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az ügy áttétele, az ügyek egyesítése vagy elkülönítése tárgyában hozott határozat
ellen fellebbezésnek nincs helye.”
165.	§
A Be. 323. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A fellebbezés írásban indokolható. Az indokolást az iratok felterjesztéséig az
elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a
tárgyalást megelőző tizenötödik napon - kell előterjeszteni.”
166.	§
A Be. 346. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Amennyiben a szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson
nem kíván részt venni, azon a címen, hogy a bíróság a vádlott távollétében hozott ügydöntő
határozatot, nincs helye fellebbezésnek.”
167.	§
(1) A Be. 404. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
65
„(3) Ha a vádlott nem tesz vallomást, a tanács elnöke a hatályon kívül helyezett
határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomását is ismertetheti vagy felolvashatja.
(4)	A tanú kihallgatása, illetve a szakértő meghallgatása helyett a tanúnak a hatályon
kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomásáról, illetve a szakértőnek
az ott előterjesztett szakvéleményéről készült jegyzőkönyv ismertethető vagy felolvasható.”
(2)	A Be. 404. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdés nem zárja ki annak a tanúvallomásnak, illetve szakvéleménynek az
ismertetését vagy felolvasását, amely nem az ítéleti tényállás megalapozatlan részére
vonatkozik.”
168.	§
A Be. 439. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„439. § (1) A jogegységi eljárásra az (l)-(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel a
bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény jogegységi eljárásra vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Ha a jogegységi eljárás eredménye a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban lévő
más rendkívüli jogorvoslati eljárásra kihatással lehet, a Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli
jogorvoslati eljárást a jogegységi határozat meghozataláig felfüggeszti.
(3)	Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal
érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító
rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül
helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a
fogvatartást is megszünteti.
(4)	A jogegységi határozat indokolása tartalmazza a terhelt felmentésének és az eljárás
megszüntetésének indokait is.
(5)	A jogegységi határozatot közölni kell azzal a terhelttel is, akit felmentettek vagy
akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló vagy
pótmagánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell.”
169.	§
A Be. 461. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„461. § (1) A fiatalkorú vádlott távollétében a tárgyalás a XXV. Fejezet alapján nem
tartható meg.
(2)	A fiatalkorú vádlottal szemben a Be. 279. § (3) bekezdése nem alkalmazható.”
170.	§
A Be. 544. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
66
„(1) A bíróság az ügyész indítványára vagy hivatalból a szabadlábon lévő vádlottal
szemben tárgyalás mellőzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést,
közérdekű munkát, pénzbüntetést, foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kiutasítást
-	katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését is -, továbbá
intézkedésként próbára bocsátást, megrovást alkalmaz az öt évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, ha
a)	a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, a közérdekű
munkát, a pénzbüntetést, a foglalkozástól eltiltást, a járművezetéstől eltiltást, a kiutasítást, a
kitiltást - katonával szemben a lefokozást, a szolgálati viszony megszüntetését, a
rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását is - vagy a próbára
bocsátás alkalmazását lehetővé teszi,
b)	a tényállás egyszerű,
c)	a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,
d)	a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.
(2)	Tárgyalás mellőzésével két évet meghaladó szabadságvesztés nem szabható ki.”
171.	§
A Be. 574. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Az ugyanazon jogosult által a korábbival azonos tartalommal ismételten
előterjesztett vagy egyébként a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett
indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti.”
172.	§
(2)	Hatályát veszti a Be.
a)	69. § (1) bekezdés bevezető szövegében az „a védő,” szövegrész,
b)	69. § (1) bekezdés c) pontjában az „a védő és” szövegrész,
c)	69. § (3) bekezdésében „a védőt,” szövegrész, valamint
d)	165/A. §-a,
e)	440-445. §-a.
Egyéb kapcsolódó törvények módosítása
173.	§
(1)	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény (a továbbiakban:
Vht.) 227. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végrehajtó
a)	a végrehajtói irodában való részvételt kivéve nem lehet gazdasági társaság
és szövetkezet vezető tisztségviselője és felügyelő bizottságának tagja, valamint nem végezhet
sem személyes közreműködéssel, sem korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozási
tevékenységet,
67
b)	nem közvetíthet ingatlan- és kölcsönügyletet, nem vállalhat a végrehajtói
tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget,
c)	nem lehet választottbíróság tagja.
(3)	Nem esik az (1) és (2) bekezdésben foglalt tilalom alá a kamarában végzett
tevékenység, továbbá az, ha az önálló bírósági végrehajtó - a (2) bekezdés a) pontjában
foglaltak sérelme nélkül - a zálogjogosult megbízása alapján a zálogtárgy értékesítését
végzi.”
(2)	A Vht. 239. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A végrehajtói szolgálat megszűnik]
„a) a végrehajtó felmentéséről szóló határozat jogerőre emelkedésének vagy
a végrehajtói szolgálat megszűnésének a felmentésről szóló határozatban megjelölt”
[napján.]
(3)	A Vht 239. § (3) bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[A miniszter a végrehajtói szolgálat megszűnését állapítja meg, ha]
,,d) a tartós helyettesítés egy éves időtartamának lejártáig nem kerül sor a tartós
helyettesítés meghosszabbítására [245. § (1) bekezdés c) pont, 245. § (5) bekezdés].”
(4)	A Vht. 240. §-a a következő új d) ponttal egészül ki és a jelenlegi d) pont
jelölése e) pontra változik:
[A végrehajtó nem gyakorolhatja hivatását:]
,,d) a tartós helyettesítés egy éves időtartama lejártát követő naptól, ha nem
kerül sor a tartós helyettesítés meghosszabbítására [245. § (1) bekezdés c) pont, 245. § (5)
bekezdés],”
(5)	A Vht. 245. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Tartós helyettest lehet kirendelni, ha]
,,c) a végrehajtó tartósan távol van a kirendelés időpontjától számított
legfeljebb egy év időtartamra.”
(6)	A Vht. 245. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A végrehajtó tartós távolléte miatt kirendelt tartós helyettesi kirendelést a távoliét
megszűnésével meg kell szüntetni, egy év elteltével pedig a kirendelés megszűnik. A
kirendelés az egyéves határidő lejártát megelőzően a miniszter engedélyével hosszabbítható
meg.”
(7)	A Vht. 307. § (2) bekezdés cj pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg]
68
,,c) a végrehajtói állások betöltésének és a végrehajtói pályázati eljárásnak a
részletes szabályait, és a végrehajtói kinevezéshez készített pályázati rangsor kialakítása során
figyelembe vehető szempontokat és azokhoz rendelhető pontszámokat,”
(8)	Hatályát veszti a Vht.
a)	233. § (4) bekezdés a) pontjában az „és ff' szövegrész,
b)	233. § (4) bekezdés c) pontja,
c)	234. § (1) bekezdésében az „- a 234/A. §-ban foglalt kivétellel -”
szövegrész,
d)	234. § (2)-(4) bekezdése,
e)	234/A. §-a és az azt megelőző alcíme,
f)	234/B. § (1) bekezdésében az „ , a 234/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján
kijelölt személy a kijelölését követően haladéktalanul” szövegrész,
g)	234/B. § (2) bekezdésében a „ , illetve a 234/A. § (1) bekezdés a) pontja
alapján kijelölt személy” szövegrész,
h)	239/A. § (4) bekezdésében a „234/B. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a”
szövegrész,
/} 250. § (2) bekezdés a) pontja,
j) 250. § (2) bekezdés c) pontjában a „végrehajtói állásra pályázó és a”
szövegrész,
k) 256. § (2) bekezdésében az „és a 234. § (2) bekezdése” szövegrész, valamint
a „megyei bírósági végrehajtói álláshelyre a pályázatot a megyei bíróság elnöke írja ki, a”
szövegrész.
(9)	A Vht.
a)	16. § b) pontjában a „fegyelmi bíróságának” szövegrész helyébe a
„szolgálati bíróságának” szöveg,
b)	239. § (5) bekezdésében az ,,a)-c) pontjában” szövegrész helyébe az ,,a)-d)
pontjában” szöveg
lép.
174.	§
A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény
23/D. § (6) bekezdésében a „Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel,” szövegrész
helyébe a „megyei bíróság (Fővárosi Bíróság)” szöveg lép.
175.	§
(1)	Hatályát veszti a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény
350/A. § (1) bekezdése.
(2)	A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 345. § (3)
bekezdésében, 385. § (2) bekezdésében és 391. § (2) bekezdésében a „Fővárosi Bíróság”
szövegrész helyébe a „megyei bíróság (Fővárosi Bíróság)” szöveg lép.
69
176. §
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény 72. § (1) bekezdése d) pontjának da) alpontjában a Jogorvoslati
eljárásról” szövegrész helyébe a Jogorvoslati eljárásról, bírósági felülvizsgálat esetén a
tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről” szöveg lép.
177.	§
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi
LXVIII. törvény 8. § (1) bekezdés a) pontjában az „ÓIT” szövegrész helyébe az „ÓIT elnöke”
szöveg lép.
Záró rendelkezések
178.	§
(1)	E törvény - a (2)—(5) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő
8.	napon lép hatályba.
(2)	E törvény 109. § (1) bekezdése, 173. § (1)—(7) bekezdése, 173. § (8)
bekezdés a), b), valamint i)-k) pontja és 173. § (9) bekezdés b) pontja, 181. § (4) bekezdése
és 185. §-a 2011. február 1-jén lép hatályba.
(3)	E törvény 1. §-a, 3-18. §-a, 19. § (1) bekezdése, 20-30. §-a, 32. § (1)
bekezdése, 33-77. §-a, 79-108. §-a, 109. § (2) bekezdése, 110-172. §-a, 173. § (9) bekezdés
a) pontja, 174-177. §-a, 179-180. §-a, 181. § (l)-(3) bekezdése, 182-184. §-a2011. március
1-jén lép hatályba.
(4)	E törvény 2. §-a és 78. §-a 2011. június 1-jén lép hatályba
(5)	E törvény 19. § (2) bekezdése, 31. §-a és 32. § (2) bekezdése 2014.
december 1-jén lép hatályba.
179.	§
(1)	A törvény hatálybalépésekor működő - a költségvetésért felelős miniszter
tagságával kiegészült - OIT-nak (a továbbiakban: hatálybalépéskor működő ÓIT), a hatályba
lépéskor működő ÓIT elnökhelyettesének és választott bíró tagjainak, póttagjainak
megbízatása 2014. november 30. napjáig szól.
(2)	A Bszi. e törvénnyel módosított választási szabályai szerint létrejövő ÓIT
(a továbbiakban: új ÓIT) 2014. december 1-jén kezdi meg működését. Az új ÓIT első ülését
2014. december hónapban kell megtartani.
(3)	E törvénynek az ÓIT tagjainak, póttagjainak és elnökhelyettesének
megválasztására vonatkozó rendelkezéseit első alkalommal a hatálybalépéskor működő ÓIT
megbízatása lejárta okán sorra kerülő, az új ÓIT választott bíró tagjainak és póttagjainak és
elnökhelyettesének választásakor kell alkalmazni.
70
(4)	Ha a törvény úgy rendelkezik, hogy az ÓIT valamely döntésének
meghozatalához az ÓIT tagok kétharmadának szavazata szükséges, aló tagú ÓIT esetében e
döntéshez az ÓIT 11 tagjának szavazata szükséges.
(5)	Ha a hatálybalépéskor működő ÓIT zavartalan működése a póttagok
számának 3 alá csökkenése miatt nem biztosítható, a póttagok számát választással 9-re kell
kiegészíteni. A választást azon szabályok szerint kell lefolytatni, ahogy a hatálybalépéskor
működő ÓIT bíró tagjait, póttagjait korábban megválasztották.
(6)	Ha a hatálybalépéskor működő ÓIT elnökhelyettes megbízatása 2014.
november 30. napja előtt megszűnik, az elnökhelyettest azon szabályok szerint kell
megválasztani, ahogy a hatálybalépéskor működő ÓIT elnökhelyettesét korábban
megválasztották.
180. §
(1)	A 15-17. § rendelkezéseit a törvény hatályba lépését követően
indítványozott jogegységi eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	A bírói munkateher mérésére szolgáló adatlapok alapján történő statisztikai
adatgyűjtésre 2011. július 1-jétől kerül sor.
(3)	A bírósági vezetői álláspályázatok kiírására és elbírálására vonatkozó
rendelkezéseket a törvény hatályba lépését követően kiírt pályázatokra kell alkalmazni.
(4)	A bírósági vezetők vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket a törvény
hatályba lépését követően elrendelt vizsgálatokra kell alkalmazni.
181. §
(1)	A bírói álláspályázatok kiírására és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket
a törvény hatályba lépését követően megüresedő állások betöltésénél kell alkalmazni.
(2)	A bírák vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket a törvény hatályba lépését
követően elrendelt vizsgálatokra kell alkalmazni.
(3)	Annak a bírónak az értékelését, akinek az utolsó értékelése a törvény
hatályba lépését megelőzően több, mint 6 éve történt meg, a törvény hatályba lépését követő
3 éven belül kell elvégezni.
(4)	A 10. fizetési fokozatba sorolt bíró besorolását - az a törvény hatályba
lépése előtt megállapított szolgálati idő alapján - a törvény hatályba lépését követő harminc
napon belül ismételten el kell végezni. Ennek során figyelembe kell venni a bíró részére
korábban megállapított soron kívüli előresorolások hatását is. A besorolás eredményeként a
bíró alapilletményét a Bjt.-nek a törvény mellékletével megállapított 2. számú mellékletének
megfelelő fizetési fokozat szerint kell megállapítani.
71
182. §
(1)	A szolgálati bíróság elnökét és tagjait a törvény hatálybalépésétől számított
45 napon belül kell megbízni.
(2)	A szolgálati bíróság a törvény hatálybalépését követő negyedik hónap első
napján kezdi meg a működését.
(3)	E törvény rendelkezéseit a szolgálati bíróság működése megkezdése napját
követően kezdeményezett fegyelmi eljárásokra, illetve az alkalmatlansági jogvitában
benyújtott jogorvoslati kérelmekre kell alkalmazni.
183.	§
E törvény 111-130. §-át, valamint 174-176. §-át a törvény hatálybalépése után
indult eljárásokban kell alkalmazni.
184.	§
Az e törvény hatálybalépésének időpontjában a foglalkozás körében elkövetett
veszélyeztetés (Btk. 171. §), a közlekedési bűncselekmények (Btk. XIII. Fejezet) - kivéve az
ittas vagy bódult állapotban elkövetett járművezetést [Btk. 188. § (1) bek.] és a járművezetés
tiltott átengedését [Btk. 189. § (1) bek.] -, a közlekedés körében elkövetett, de nem a Btk.
XIII. Fejezetében meghatározott bűncselekmény, a kiskorú veszélyeztetése (Btk. 195. §) miatt
folyamatban lévő ügyekben az a bíróság folytatja le az eljárást, amely a tárgyalást megkezdte.
Ha a tárgyalást meg kell ismételni vagy elölről kell kezdeni, az eljárást e törvény
rendelkezései szerint kell lefolytatni.
185.	§
(1)	A törvény 173. §-át a 2011. február 1-jét követően meghirdetett végrehajtói
álláspályázatok elbírálására kell alkalmazni.
(2)	A 2011. február 1-jét megelőzően a Vht. 245. § (1) bekezdés c) pontja
alapján történt tartós helyettesi kirendelés legkésőbb 2012. január 31-én megszűnik, kivéve ha
a Vht. 245. § (5) bekezdésében foglaltak szerint ezt megelőzően sor kerül a kirendelés
meghosszabbítására.
72
1. melléklet a 2010. évi ... törvényhez
Melléklet az 1997. évi LXVI. törvényhez
Bírósági vezetői kompetenciák
vezetési stílus (tekintélyelvű, ráhagyó, helyzetfüggő)
vezetési készség
munkatársak fejlesztése
mások motiválása
számszaki képesség
stratégiai gondolkodás
2. melléklet a 2010. évi ... törvényhez
2.	számú melléklet az 1997. évi LXVII. törvényhez
A bírák alapilletménye a különbözőfizetési fokozatokban
Fizetési fokozatok	Szorzószámok
1.	1,00
2.	1,10
3.	1,20
4.	1,25
5.	1,30
6.	1,35
7.	1,40
8.	1,45
9.	1,50
10.	1,55
11.	1,60
12.	1,65
13.	1,70
14.	1,75
74
3. melléklet a 2010. évi... törvényhez
5.számú melléklet az 1997. évi LXVII. törvényhez
A pályázati eljárás és a bírói értékelés során vizsgálandó kompetenciák
döntési képesség
együttműködési képesség
elemző gondolkodás
előrelátás
fegyelmezettség
felelősségtudat
határozottság
igényesség
integritás
kommunikáció
konfliktuskezelés
kreativitás
magabiztosság/határozottság
önállóság
probléma- és helyzetelemzés
problémamegoldás
szakmai ismeretek alkalmazása
szervező és tervező képesség
szóbeli, írásbeli kommunikációs készség
tárgyilagosság.
Általános indokolás
Az igazságszolgáltatással, mint szolgáltatással szemben - nem csak a hazai és nemzetközi
normák alapján, de a társadalom és a gazdasági élet folyamatos és kiszámítható működésének
fenntartása érdekében is - az egyik legfontosabb elvárás az, hogy az állampolgárok és a
gazdálkodó szervezetek azonos jogalapból származó ügyeiben az ország bármely pontján
azonos döntés szülessen, lehetőleg közel azonos - ésszerű - idő alatt. Amennyiben ennek a
követelménynek nem felelnek meg a bíróságok, úgy az az egész igazságszolgáltatás
megítélését negatívan befolyásolja.
Az előterjesztő éppen ezért szükségesnek tartja, hogy érdemi, már rövid és közép távon is
eredményt hozó lépéseket tegyen a bíróságok hatékony működésének és az eljárások
gyorsításának megvalósítása érdekében. A probléma kezelésére az előterjesztő részben a
bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban:
Bszi.) és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a
továbbiakban: Bjt.) felülvizsgálatával, részben az eljárásjogi törvények - a polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a büntetőeljárásról szóló
1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) - módosításával tesz javaslatot.
1.) 1997. július 8-án fogadta el több éves előkészítés után az Országgyűlés az
igazságszolgáltatási reform részeként Bszi.-t, valamint a Bjt.-t. A bírósági igazgatás új
rendszerének kialakításával különleges, Európában egyedi jogintézményt hozott létre a
törvényalkotó, mely a folyamatos munka során a gyakorlatban tovább alakult.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: ÓIT) működésének első néhány
éve az építkezés időszaka volt. Az ÓIT megalkotta a saját és a bíróságok működésére
vonatkozó legfontosabb szabályzatokat, hozzálátott a halasztást nem tűrő intézkedések
megtételéhez, így például a szinte mérhetetlen ügyhátralékot felhalmozó és már a gazdasági
életet is veszélyeztető cégbíróságok helyzetének rendezéséhez.
A bírósági szervezet életében a következő jelentős változás 2002-ben következett be részben
azáltal, hogy az Országgyűlés elfogadta az ítélőtáblák felállításáról szóló törvényt, és így a
következő években öt új bírósági fórum kezdte meg a működését; részben pedig azáltal, hogy
a bírósági fejezet költségvetési javaslatának összeállítása a végrehajtó hatalom feladatköréből
az ÓIT a hatáskörébe került; ezzel a lépéssel megvalósult a bíróságok teljes szervezeti és
költségvetési függetlensége.
A bírósági reformok óta eltelt több, mint tíz év során felhalmozódott tapasztalat alapján
mostanra indokolt áttekinteni, hogy a bírósági rendszernek milyen új kihívásoknak kell
megfelelnie a jövőben; melyek azok az értékek, elvek, intézmények, amelyek beváltották a
hozzájuk főzött reményeket és hosszú távon is bebizonyították, hogy a társadalom érdekét
szolgálják, és melyek azok, amelyek módosításra, kisebb vagy nagyobb változtatásra
szorulnak, vagy éppen valami újat kell kialakítani helyettük. Az ÓIT maga is foglalkozott
ezzel a kérdéssel; a 2007/62. (V. 8.) számú határozata alapján felkérte az Eötvös Károly
Közpolitikái Intézet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara és a
76
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kutatói munkaközösségeit a bírósági
reform megvalósulását, különösen a bírósági szervezetre, a bíróságok igazgatására és a
bíróságok ítélkező tevékenységére gyakorolt hatását érintő elemzésre és tanulmányok
elkészítésére. Ezt követően különböző munkacsoportokat létrehozva az ÓIT vizsgálta a
rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeit, majd elfogadta „Az Országos Igazságszolgáltatási
Tanács értékelése a bírósági szervezet igazgatásának és működésének helyzetéről. A szervezet
továbbfejlesztésére vonatkozó célkitűzések és javaslatok” című általános stratégiát és „A
bírósági szervezet továbbfejlesztésére vonatkozó célkitűzések és javaslatok részletesebb
ismertetése” című részletes stratégiát.
Az igazságszolgáltatási reformmal összefüggő kutatások tapasztalatai azt mutatják, és maga
az ÓIT a stratégia is azt állapítja meg, hogy a hatályos bírósági igazgatási rendszernek
szüksége van korrekciókra az igazságszolgáltatás hatékonyabb működése érdekében.
Az ÓIT általános stratégiája szerint:
„A bírósági szervezet működésének megítélése szempontjából alapvető kérdés a bírósági
eljárások időszerűsége. Az országban működő első- és másodfokú bíróságok előtt
folyamatban levő ügyek döntő többsége - a folyamatosan emelkedő ügyérkezés mellett is -
ésszerű időn belül kerül elbírálásra, az ügyek elintézésének ideje általánosságban megfelel az
adott ügytípus, illetve a jogvita természetének, a hatályos eljárásjogi törvény szabályainak és
logikájának megfelelő időtartamnak. Ezt az állítást a nemzetközi kitekintés tapasztalatai
egyértelműen megerősítik. Ugyanakkor az egyes bíróságokra háruló munkateher tekintetében
-	sokszor az állampolgári jogegyenlőséget is érintő -, jelentős eltérések vannak. Különösen a
budapesti székhelyű bíróságok tartós, nagymértékű ügyhátraléka olyan kérdés, amelynek a
megoldására irányuló eddigi kísérletek (kirendelések, létszámfejlesztések stb.) nem vezettek
kellő eredményre. Az elhúzódó ügyek száma ezeken a bíróságokon kiemelkedően magas, itt
halmozódott fel az összes két éven túli ügy 74, az öt évet meghaladó ügyeknek pedig a 87
százaléka.”
Az igazságszolgáltatás iránti bizalom fenntartásához maga az igazságszolgáltatás azzal járul
hozzá, hogy az állandóan és egyre gyorsabban változó jogszabályi, társadalmi, gazdasági
környezetben kiszámíthatóságot testesít meg a döntéseiben, amelyek ésszerű időn belül
megszületnek.
Az ügyteher különbségek felszámolására, az eljárások gyorsítására egy olyan ÓIT képes,
amely összetételének, feladat-meghatározásának, működésének szabályozása folytán a
társadalmi és gazdasági változásokra kellő hatékonysággal és gyorsasággal tud reagálni.
Ennek érdekében a bíróságok a bíróságok hatékony működését és az eljárások gyorsítását
szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban:
törvényjavaslat) a következő pontokon indítványozza a Bszi. módosítását:
•	az ítélőtábláknak az egységes bírósági szervezetbe történő „integrálása”,
•	a jogegységi eljárás szabályozásának megújítása és a bírósági joggyakorlat-elemző
csoportok kialakítása,
•	a bíróságok központi igazgatását változatlanul ellátó ÓIT összetételének módosítása,
(a költségvetésért felelős miniszter ÓIT tagságának előírása, az ÓIT választott bíró tagjainak
új választásával az ÓIT választott bíró tagjainak 8-ra csökkentése, a feladatkörök és tisztségek
77
elhatárolása érdekében az ÓIT választott bíró tagjai közül a Legfelsőbb Bíróság elnöki,
kollégiumvezetői, az ítélőtáblák, a megyei bíróságok elnöki, elnökhelyettesi és
kollégiumvezetői tisztségét betöltő személyek számának korlátozása),
•	a központi igazgatás hatékony és operatív működésének biztosítása érdekében az ÓIT
az ÓIT elnök és az ÓIT Hivatala feladatainak elhatárolása, pontos meghatározása,
•	a bírói munkateher mérési rendszer kialakítása és ez alapján a bíróságok szükséges
bírói létszáma meghatározása feladatának az ÓIT kiemelt feladatává tétele,
•	az ÓIT ülnökválasztással kapcsolatos feladatának meghatározása,
•	az ÓIT működésének a jelenleginél részletesebb szabályozása, az átlátható
működéshez szükséges előírások rögzítése,
•	az ÓIT Hivatala hivatalvezetőjének (helyettesének) megbízatása megszűnésére
vonatkozó részletes szabályok megalkotása,
•	a bírósági vezetők kinevezési feltételeinek szigorítása, vezetői pályaalkalmassági
vizsgálat bevezetése, bírósági vezetők igazgatási tevékenysége kötelező vizsgálatának
előírása,
•	a bírói testületek (pl. bírói tanács, kollégium) feladatainak részbeni bővítése, részbeni
pontosítása,
•	a bírósági épület rendjének biztosítása érdekében a bíróság elnöke feladatainak
meghatározása.
2.) A Bjt.-t hasonlóan a Bszi.-hez 1997. július 8-án fogadta el az Országgyűlés. Az elmúlt
évek során számos változáson ment keresztül, ezek döntő többsége azonban csupán „követte”
a tágabb értelemben vett közszolgálati szféra jogállási törvényeinek változását, a törvény
önálló nagy módosítására nem került sor.
Az ügyteher különbségek felszámolása, az eljárások gyorsítása egy olyan bírói karral vihető
végbe, amelynél már a kiválasztás során érvényesül, hogy a szakma legkiválóbbjai azok, akik
bírói kinevezést kapnak, és akik élethosszig tartóan képzik magukat. Azonban a megfelelő
kiválasztási rendszer mellett annak az elvnek is érvényesülnie kell, hogy csak azok
ítélkezhessenek, akik arra alkalmasak; ezt a szűrést a folyamatos, életpálya végéig tartó bírói
vizsgálatok biztosítják.
A hatályos szabályozást és gyakorlatot számos kritika éri amiatt, hogy a bírák kinevezésének
és magasabb bíróságra történő beosztásának jelenlegi rendszere nem kellően átlátható. A
bírót a köztársasági elnök nevezi ki, és menti fel az ÓIT javaslatára, az ÓIT azonban a
gyakorlatban szinte soha nem bírálja felül a bíróság elnökének javaslatát.
A célok eléréséhez szükségesnek mutatkozó módosítási csomópontok az alábbiak szerint
alakulnak:
•	a bírói pályaalkalmassági vizsgálat részeként a kompetencia vizsgálat intézményének
a bevezetése,
78
•	a megfelelő szintű bírói tanács feljogosítása a pályázók tekintetében a rangsor,
megállapítására, a rangsor kialakítása során figyelembe veendő szempontrendszer
meghatározása, a bírói tanács által meghatározott rangsortól való eltérés eljárási rendjének
rögzítése,
•	az OIT-nak a bírói munkateher mérési rendszer kialakítására, és ennek alapján évente
egy alkalommal a bíróságok szükséges bírói létszámának meghatározására irányuló
feladatához kapcsolódóan annak rögzítése, hogy a bírói pályázatok kiírására az ÓIT elnöke
jogosult,
•	a bűnügyi nyilvántartási rendszer átalakításával összefüggő, a többi foglalkoztatási
törvénnyel való összhang megteremtését célzó módosítások rögzítése,
•	a bírák kirendelésére vonatkozó szabályok bővítése, pontosítása,
•	a rendszeres, 5 éves ciklusokra bontott, kötelező képzés bevezetése,
•	a bírák értékelési rendszerének megújítása (a teljes életpályára kiterjedő, folyamatos és
rendszeres, 6 évenkénti bíróvizsgálat, az értékelés során figyelembe veendő szempontok
rögzítése, új minősítési kategóriák bevezetése, az éves tevékenységről kimutatás készítése, az
alkalmatlansági eljárás szabályozása),
•	az objektivitás és az egységes szempontrendszer érvényesülése érdekében szolgálati
bíróság (első fokon a Fővárosi ítélőtábla mellett működő, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság
másodfokú szolgálati bírósága jár el) létrehozása a megyei bíróságokon és az ítélőtáblákon
működő elsőfokú fegyelmi bíróságok, illetőleg a Legfelsőbb Bíróságon működő első és
másodfokú fegyelmi bíróság helyett,
•	a jelenlegi 10 fizetési fokozat 14 fokozatra bővítése, a hosszú szolgálati idővel, nagy
tapasztalattal rendelkező, idősebb bíráknak az emelkedő fizetésben megnyilvánuló anyagi
ösztönzése érdekében.
3.) A törvényjavaslatnak a Pp. módosítására vonatkozó részének talán legfontosabb eleme,
hogy - főszabályként kötelező jogi képviseletet bevezetve a megyei bíróság hatáskörébe
tartozó ügyekre - kötelező jogi képviselet esetében a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a
beszámítási kifogás előterjesztését szigorú határidőkhöz köti. E jogszabályi változás részeként
-	a magyar perjogi hagyományokhoz visszatérve - sor kerül annak „újbóli” jogszabályban
történő rögzítésére, hogy melyek azok a felperesi cselekmények, melyek nem eredményeznek
keresetváltoztatást.
A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk a keresetváltoztatás tekintetében a
következő szabályokat tartalmazta. Az alperes perbe bocsátkozása után a keresetváltoztatást
csak az alperes beleegyezésével engedte meg. Meghatározta továbbá azokat az eseteket,
melyek nem tekintendőek keresetváltoztatásnak (kiemelést érdemel e körben az, hogy nem a
keresetváltoztatás tilalma alóli kivételeket fogalmazott meg). Nem tekintette
keresetváltoztatásnak, ha:
79
„1. ha a felperes a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapítására
ujabb tényeket hoz fel, vagy a felhozottakat kiigazítja;
2.	ha a kereseti kérelmet a főtárgy vagy a járulékok tekintetében felemeli vagy leszállítja,
vagy kérelmét eredetileg nem követelt járulékokra is kiterjeszti;
3.	ha a járadékok, vagy viszontszolgáltatástól nem függő más időszakos szolgáltatások iránt
indított keresetet azokra a részletekre is kiteijeszti, a melyek a kereset indítása után járnak le;
4.	ha a bér vagy haszonbér iránt indított keresetet azokra a részletekre is kiteijeszti, a melyek
a kereset indítása óta lejártak;
5.	ha az eredetileg követelt tárgy helyett utóbb beállott változás miatt más tárgyat vagy
kárpótlást követel;
6.	ha a 130. § alapján kért megállapítás helyett teljesítést, vagy teljesítés helyett a 130. §
alapján megállapítást követel.
A bíróságnak az ellen a határozata ellen, hogy keresetváltoztatás nincs, fellebbvitelnek nincs
helye.”
Ezek az esetek lényegében megegyeznek azokkal, melyeket a Pp. a keresetváltoztatás tilalma
esetén is megenged. Annak rögzítése azonban, hogy a magyar peijogi hagyományokat s a
keresetváltoztatás fogalmát alapul véve ezek az esetek nem keresetváltoztatások azért fontos,
mert Pp.-ben történő elhelyezkedésük - a joggyakorlat alapján megállapíthatóan - olyan
hatással járt, hogy azokat egyes esetekben (megengedett) keresetváltoztatásként kezdték
értékelni. A keresetváltoztatás tekintetében az európai eljárási jogok is hasonlóan foglalnak
állást, így rendelkezik egyebek mellett a német Polgári perrendtartás 264. §-a és az osztrák
perrendtartás 235. §-a is.
A Pp. a keresetváltoztatás lehetőségét gyakorlatilag végletesen kitágította jelenleg az első
fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes keresetét bármikor
megváltoztathatja. A bíróság elutasíthatja ugyan a keresetváltoztatást, arra való hivatkozással,
hogy az ellentétes a Pp. 8. §-ában megfogalmazott jóhiszemű joggyakorlás követelményével,
azonban kifejezett rendelkezés hiányában a bíróságok tartózkodnak a beavatkozástól, s a
gyakorlatban a keresetváltoztatás lehetőségének ilyen fokú kibővítése a perelhúzást
ösztönözte. (Noha meg kell jegyezni, hogy tipikusan nem a felperes az, aki el akarja húzni a
pert, ám az alperesnek is joga van a per ésszerű időn belül való elbírálásához.) A jogalkotó az
ilyen jellegű perelhúzás megakadályozása érdekében rögzítette kisértékű perek esetében azt,
hogy a keresetváltoztatásnak a perbebocsátkozást követően egy ízben van helye s ezt
követően csak az alperes beleegyezésével. (Kivételként akkor, ha a felperes az első
tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért, továbbá akkor is, ha a felperes, oly tényre vagy
bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, melyek
önhibáján kívül a keresetváltoztatásra nyitva álló határidő lejárta után jutottak a tudomására,
illetve melyek jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után szerzett
tudomást.)
E rendelkezések elfogadásakor a jogalkotó a következő szempontokat mérlegelte. Az
alperesnek joga van ahhoz, hogy az a per, melybe belebocsátkozott, tárgyát tekintve ne
változzon. Ez ugyanis olyan tarthatatlan helyzetbe hozza, hogy folyamatosan újabb és újabb
védekezéssel kell előállnia a felperes kénye-kedve szerint megváltoztatott keresetére válaszul.
A Pp. kifejezetten hátrányos helyzetben tartja az alperest a felperessel szemben, amikor
kötelezően a perben tartja akkor is, amikor az már réges-régen nem arról szól, amiről a
perbebocsátkozás pillanatában (az eredeti keresettel való összefüggés a gyakorlatban
semmilyen korlátot nem jelent). A rendelkezés továbbá pszichológiailag is helytelen: a
felperes gyakorlatilag lehetőséget kap arra, hogy átgondolatlanul, felkészületlenül
80
pereskedhessen, így saját gondatlanságával a végtelenségig húzhassa a pert. El kell tehát
ismerni az alperes azon jogát, hogy annak a pernek a tárgyát, melybe belebocsátkozott,
hozzájárulása nélkül senki ne változtathassa meg.
A kisértékű perek esetében szigorú határidők közé szorított keresetváltoztatást tehát nem a
kisértékű perek valamely sajátossága indokolta (tette lehetővé), hanem az alperes általános
Jogvédelme”, a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe ütköző felperesi magatartás
megtiltása, továbbá a bíróság eljárását lassító nem pergazdaságos pervitel kiküszöbölése. A
jogalkotónak azonban figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a Pp. hatályba lépését követően
átalakult jogtudatra figyelemmel a keresetváltoztatás általános tilalma, illetve szigorú korlátok
közé szorítása olyan drasztikus lépés lenne, amely zavart okozhat a peres eljárások megfelelő
intézésében, s így nem féltétlenül szolgálhatná a peres eljárások azon fő célját, hogy a jogvitás
helyzetek véglegesen lezárásra kerülhessenek.
E szempont figyelembe vételével a törvényjavaslat sem általánosan korlátozza a
keresetváltoztatás lehetőségét, hanem csak azokban a perekben ahol - a törvényjavaslat
alapján - a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselőktől, mint professzionális
jogérvényesítőktől elvárható, hogy e szabályokkal megfelelően élve hozzájáruljanak ahhoz,
hogy ügyfeleik jogvitás helyzete mihamarabb lezáródjon, hiszen a függő jogi helyzet
hosszabb távon mindkét peres fél számára igen káros jogkövetkezményekkel járhat.
Különösen hátrányos lehet a gazdasági élet szereplői számára, akik egy vagyonjogi per
folyamatban léte alatt nem tudhatják, hogy pontosan mekkora összeg felett fognak
rendelkezni a per befejezését követően, így az általuk vállalandó kockázat mértéke is
emelkedik. Az eljárás elhúzódása emellett oda is vezethet, hogy a jogerős bírósági döntés
megszületéséig az alperes nem tudja, illetve nem akarja hitelezőjének (például a gazdasági
élet egy másik szereplőjének) megfizetni tartozását, inkább adott esetben a vele való
perbebocsátkozást is vállalja, hiszen a perben követelt összeget meg kell őriznie esetleges
pervesztessége esetére. Azaz a jelenlegi rendszer nem segíti elő azt, hogy mihamarabb
megszűnjön a körbetartozásoknak a gazdasági életre igen káros rendszere.
A törvényjavaslat célja az ítélkezés időszerűségének biztosítása azáltal is, hogy a megyei
bíróság hatáskörébe tartozó perekben kötelezővé teszi a jogi képviseletet, oly módon, hogy az
egyes pertípusok jellegzetességeire, illetve az abban szereplő felek helyzetére figyelemmel a
kötelező képviselet alól kivont ügycsoportokat is meghatároz. A törvényjavaslat tekintettel
arra, hogy a jogi képviselőktől - mint professzionális jogi szolgáltatást nyújtóktól - ezek
teljesítése elvárható, számos olyan többletkövetelményt támaszt, amellyel a perek gyorsabban
lezáródhatnak, ügyfeleik érdekeit szolgálva ezzel. A szabályozás célja úgy hozzájárulni a
peres eljárások gyorsaságához, hogy kizárólag azoknak a lehetőségének szab gátat,
melyekkel, indokolatlanul húzhatóak el a perek, nem gátolja azonban a kereseti kérelem és az
alperesi védekezés teljes körű kibontását. Legalább ilyen fontos cél ugyanis a szóbeliség
elvének, a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása, valamint az, hogy a perjogi
szabályok ne akadályozzák a peres feleket abban, hogy igényeiket érvényesíthessék. E célok
megvalósítása érdekében a törvényjavaslat azokban a perekben, melyekben a kötelező a jogi
képviselet a következő rendelkezéseket illeszti a Pp. rendszerébe.
Kötelező jogi képviselet esetén az általános szabályoktól eltérően keresetváltoztatásra
főszabály szerint az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon belül van
lehetőség, amennyiben pedig az alperes viszontkeresetet, beszámítási kifogást terjeszt elő (az
első tárgyalást követő 30 napig teheti ezt meg), annak előadását, előterjesztését követő 30
napon belül kerülhet sor keresetváltoztatásra. A felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása
81
érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát
megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathassa keresetét, ha abba az alperes
beleegyezik. Az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig
megváltoztathatja keresetét a felperes továbbá akkor is, ha olyan tényre, bizonyítékra, illetve
olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az első
tárgyalást követően jutott a tudomására, és ezt igazolja.
A törvényjavaslat az alperessel szemben is többletkövetelményeket támaszt, mikor a
beszámítási kifogás, viszontkereset előterjesztésére határidőt szab, erre a törvényjavaslat
szerint az első tárgyalást követő 30 nap fog rendelkezésre állni. A felperes keresetváltozatása
esetén pedig ugyancsak 30 napja lesz az alperesnek, hogy arra figyelemmel előterjeszthesse
beszámítási kifogását, viszontkeresetét.
A hatékonyabb perelőkésztés érdekében a törvényjavaslat újra a Pp. rendszerébe illeszti azt a
2008.	évi XXX. törvénnyel beiktatott szabályt, amely a gazdálkodó szervezeteket arra
kötelezi, hogy jogvitájukat elsődlegesen peren kívül kíséreljék meg rendezni.
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény módosította a Pp. XX. fejezetét
tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során az ügyek
jelentős hányadában az egyébként is jelentős ügyteherrel dolgozó Fővárosi Bíróság jár el.
Annak érdekében, hogy a szolgáltató igazságszolgáltatás elvéből következő követelmények
érvényesülhessenek, vagyis a határozatok felülvizsgálata kerüljön - ügyfélbarát módon -
közel az állampolgárokhoz, továbbá a Fővárosi Bírósághoz érkező ügymennyiség csökkenjen
(így az ott maradó ügyek elbírálása során az ítélkezés időszerűsége biztosítható legyen), a
törvényjavaslat ismételten felülvizsgálja a közigazgatási perek illetékességi szabályait. A cél
továbbra is azonos, azaz az, hogy azon közigazgatási határozatok felülvizsgálata maradjon a
Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességében, melyek elbírálásához speciális szakismeret (pl.
gazdasági, műszaki) szükséges vagy kiemelkedően fontos az egységes joggyakorlat
biztosítása.
Nem alapozhatja meg a kizárólagos illetékesség fenntartását önmagában az a körülmény,
hogy a peres félként eljáró közigazgatási szerv székhelye Budapesten van, a szolgáltató
igazságszolgáltatásnak ugyanis biztosítania kell, hogy az állampolgárok a lehető legkisebb
idő- és költségráfordítással intézhessék ügyeiket, köztük pereiket is. A 2009. évi
törvénymódosítással mintegy 1200 ügy került el a Fővárosi Bíróság kizárólagos
illetékességéből, ennek ellenére a 2010. évi I. félévi statisztikákból az állapítható meg, hogy a
Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiumának ügyérkezése mintegy 600 üggyel fog nőni a
2009.	évi érkezéshez képest. Jelen módosítás tovább csökkentené azon ügyek számát, melyek
a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartoznak. Kikerülnének a kizárólagos
illetékességi körből a közigazgatási bírságot kiszabó határozatok felülvizsgálatára irányuló
ügyek (éves szinten mintegy 300 ügy), azon közbeszerzési ügyek, melyekben a pályázat
kiírója nem központi költségvetési szerv (éves szinten mintegy 200 ügy), mezőgazdasági
támogatásokkal kapcsolatos perek (éves szinten mintegy 500 ügy). Külön kiemelést érdemel,
hogy ezek azok az eljárások, melyekben az általános szabályok alkalmazása esetén nem a
Fővárosi Bíróság lesz illetékes, így a jogszabály módosításával érzékelhető és kedvező
változás állhat be a Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiumának ügyterhében.
A törvényjavaslat a közigazgatási perekben főszabállyá teszi annak tárgyaláson kívüli
elbírálást, e rendelkezés indoka, hogy ezáltal nem kell tárgyalást tartani azokban a perekben,
mikor mindkét fél elegendőnek tartja érveinek írásbeli előterjesztését. A Fővárosi Bíróság
82
2009.	és 2010. évi statisztikája szerint 566 ügyből 411, illetve 509 ügyből 407 ügyet bírált el
tárgyaláson kívül, azaz a fellebbezhető közigazgatási határozatok esetében a peres felek az
ügyek 70, illetve 80%-ában nem kérték a másodfokú tárgyalás tartását. Az várható tehát, hogy
az első fokú ügyek jelentősebb hányadában is erre fog sor kerülni. A törvényjavaslat
eredményeképpen az alperes közigazgatási szervek is számolhatnak azzal, hogy kevesebb
tárgyaláson kell képviseletüket biztosítaniuk.
4.) Tekintettel arra, hogy a büntetőeljárások főként első fokon húzódnak el, így a
törvényjavaslat az első fokú bíróságok eljárásainak gyorsabbá tételével, továbbá az eljárásban
résztvevő személyek eljárási jogait ténylegesen nem szolgáló, csupán formális garanciákat
biztosító szabályok megváltoztatásával kívánja elérni büntetőeljárások gyorsabbá tételét. A
jogalkalmazási tapasztalatok alapján a büntetőeljárások időszerűségének javítása, illetve
racionalizálása céljából a törvényjavaslat Be.-t az alábbi főbb csomópontok mentén
módosítja.
A törvényjavaslat módosítja azokat a szabályokat, amelyek csak formális garanciát
biztosítanak az eljárásban, de amelyek ténylegesen nem szolgálják a büntetőeljárásban részt
vevő személyek eljárási jogainak a biztosítását. Ennek megfelelően a törvényjavaslat szerint a
kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalása mellőzhető, elegendő
azok megtörténtére utalni a jegyzőkönyvben, illetve a figyelmeztetésre adott válaszokat
rögzíteni. Emellett a törvényjavaslat főszabállyá teszi a vádlott, a tanúk és a szakértők
vallomásának felolvasás helyett ismertetését.
A törvényjavaslat a nyomozás határidejének meghosszabbítására vonatkozó szabályokat
rugalmasabbá teszi, bővíti a nyomozás menetét ténylegesen ismerő ügyész mozgásterét a
határidő módosítások terén. Ezzel mind a nyomozó hatóságok, mind az ügyészségek
adminisztrációs terheit csökkenti.
A törvényjavaslat a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróságok kizárólagos illetékessége
alá tartozó ügyek közül egyes ügycsoportokat kiveszi a kizárólagos illetékesség alól. Az
ügyek egyenletesebb elosztása csökkenti a megyei bíróságok székhelyén lévő helyi bíróságok
terheit, ami gyorsabbá teheti az eljárásokat. A legjelentősebb módosítás a közlekedési
bűncselekmények kizárólagos illetékességének megszüntetése, amelynek fő indoka, hogy a
gazdasági, technikai fejlődés eredményeként általánossá vált a gépkocsi használat, és így
elvárható a KRESZ ismerete valamennyi bírótól.
A törvényjavaslat a védő kötelezettségeként írja elő, miszerint akadályoztatása esetén köteles
helyettesítéséről gondoskodni, valamint ezen kötelezettség elmulasztását megfelelően
szankcionálja. A törvényjavaslat célja ezzel a védők eljárásbeli fegyelmének, tárgyaláson való
részvételének Javítása”, az eljárást taktikai szempontból elhúzó magatartásának
megakadályozása céljából.
A törvényjavaslat az eljárások gyorsítása érdekében egyszerűsíti az ügyész kizárására
vonatkozó szabályozást.
A Be. jelenleg nem tartalmaz arra vonatkozóan szabályozást, hogy a Magyar Honvédség
tényleges állományú tagja által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban megindult
büntetőeljárásról a szolgálati beosztásból való felfüggesztésre jogosult elöljáró értesítésre
kerüljön. Ezért a törvényjavaslat megteremti a törvényi alapját annak, hogy a szolgálati
83
beosztásból való felfüggesztésre jogosult elöljáró hivatalosan tudomást szerezzen a
büntetőeljárás megindításáról, és az ne csupán az állomány tagját terhelő bejelentési
kötelezettségtől függjön.
A törvényjavaslat a közvetítői eljárásra utalás előtti kötelező ügyészi meghallgatást
megszünteti, és a meghallgatást az ügyész részére a továbbiakban csak lehetővé teszi. Az
eljárások gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a kötelező ügyészi meghallgatás helyett, az
ügyészre bízza, hogy szükség szerint meghallgathassa a feleket.
Az eljárások gyorsítása érdekében a törvényjavaslat szélesíti a tárgyalás mellőzéses eljárás
alkalmazásának lehetőségét azzal, hogy öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban
büntetendő bűncselekmények esetén is lehetővé teszi a jogintézmény alkalmazását.
Végül a törvényjavaslat megteremti annak törvényi alapjait, hogy a bíróság a szabályszerűen
megidézett vádlott távollétében is lefolytathassa az eljárást és hozhasson ügydöntő
határozatot, ha a vádlott bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. Ezt az eljárási
formát fiatalkorú vádlottal szemben azonban - az életkori sajátosságokra figyelemmel - nem
teszi lehetővé.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A hatályos Bszi. az ülnök esetében nem tartalmazza a mentelmi jog felfüggesztésére és
mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedés megtételére vonatkozó rendelkezéseket.
Figyelemmel arra, hogy az ülnöknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogai és
kötelezettségei vannak, a Bszi.-t indokolt kiegészíteni azzal, hogy esetükben is a bírákra
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A 2. §-hoz
A Bszi. rögzíti, hogy az ügyelosztási rendet a tárgyévet megelőző év december 10. napjáig
kell meghatározni, mivel fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az ügyelosztási rendek valóban
határidőre elkészüljenek, hiszen ehhez kapcsolódik annak megállapíthatósága, hogy ki
tekintendő a „törvény által rendelt bíró”-nak. A határidő megjelölésének az a célja, hogy év
közben korlátlanul ne változzon az ügyelosztási rend, mivel egy stabil ügyelosztási rend
mellett érvényesülhet megfelelően a törvényes bírótól való elvonás tilalmának követelménye.
Ugyanakkor előfordulnak év közben olyan események, amelyek miatt elkerülhetetlen az
ügyelosztási rend módosítása. Ezt teszi lehetővé a törvényjavaslattal módosított Bszi. 11. §
(3) bekezdése azzal, hogy rögzíti, amennyiben ezt szolgálati érdek vagy a bíróság működését
érintő fontos ok indokolja, úgy év közben is módosítható az ügyelosztási rend.
A törvényjavaslat - az Alkotmány ilyen tartalmú módosítására tekintettel - kiegészíti a Bszi.-t
azzal a szabállyal, hogy helyi bíróság hatáskörébe tartozó, törvény által meghatározott
ügyben, egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, ezért az ügyelosztási rendre
vonatkozó előírást is kiegészíti azzal, hogy az ügyelosztási rendnek azt is tartalmaznia kell,
hogy az érintett bírósági titkárok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik.
84
A törvényjavaslat annak érdekében, hogy az ügyelosztási rend szolgálja az arányos bírói
munkateher kialakítását és megőrzését, rögzíti, hogy az ÓIT - az igazságügyért felelős
miniszterrel egyetértésben - az általa meghatározott, a bírói munkateher mérésére szolgáló
adatlapok és módszerek figyelembe vételével kidolgozza és szabályozza az ügyek egyes bírák
illetve tanácsok közötti elosztásának olyan egységes módszerét, mely lehetővé teszi az ügyek
kategorizálását azok beérkezésükkor várható (és befejezésükkor megállapítható tényleges)
munkaigényessége és jelentősége alapján.
A törvényjavaslat a Bszi. 11. § (6) bekezdését kiegészíti azzal, a gyakorlatban már működő
szabállyal, hogy a bíróságok központi internetes honlapján, valamint - ha a bíróság azzal
rendelkezik - az érintett bíróság internetes honlapján közzé kell tenni az ügyelosztási rendet.
A 3. §-hoz
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2010. augusztus 11-i
módosítása kiegészítette az Alkotmány 46. § (3) bekezdését azzal a rendelkezéssel, mely
szerint a helyi bíróság hatáskörébe tartozó, törvény által meghatározott ügyben, egyesbíró
hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, aki e tevékenysége során független, csak a törvénynek
van alárendelve. E módosításra tekintettel szükséges a Bszi. 15. § (2) bekezdésének ilyen
tartalmú kiegészítése.
A 4. §-hoz
A megyei és helyi (munkaügyi) bíróságok illetékességi területét az ún. kétharmados
törvények körébe tartozó Bszi. melléklete, míg az ítélőtáblák illetékességi területét az
ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének
megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény tartalmazza. A bíróságok illetékességi
területének ésszerű, a változásokhoz gyorsabban igazodó kialakítását szükségtelenül
korlátozza a szabályok jelenlegi elhelyezése, ezért a törvényjavaslattal módosításra kerülő
Bszi. 17. § (1) bekezdése rögzíti, hogy bíróság létesítéséről, összevonásáról,
megszüntetéséről, elnevezéséről, székhelyéről, illetékességi területének meghatározásáról,
valamint a katonai tanácsokkal rendelkező bíróságok kijelöléséről külön törvény rendelkezik,
de ez alól változatlanul kivételt jelent a 17. § (2) bekezdésének rendelkezése, amely szerint,
ha a bíróság illetékességi területe a közigazgatási területi beosztáshoz igazodik, a
közigazgatási határok megváltozása következtében a bíróság illetékességi területét - az ÓIT
javaslatára - a köztársasági elnök határozatban módosítja.
Az 5. §-hoz
A munkaügyi bíróságokra, illetve a munkaügyi bíróságok elnökeire azok a rendelkezések
vonatkoznak, amelyek a helyi bíróságokra, illetve a helyi bíróságok elnökeire, ezért az
egyértelmű szabályozás érdekében a törvényjavaslat a Bszi.-t kiegészíti azzal a
rendelkezéssel, hogy ahol a törvény helyi bíróságról vagy helyi bíróság elnökéről rendelkezik,
azon a munkaügyi bíróságot, illetve a munkaügyi bíróság elnökét is érteni kell.
85
A 6.§-hoz
A Bszi. 23. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ítélőtáblákon tanácsok, valamint
büntető és polgári kollégiumok működnek; a Fővárosi ítélőtáblán közigazgatási kollégium is
működik, amely a polgári kollégiummal összevontan is működhet. E szabály a jelenlegi
tényleges állapotot tükrözi, azonban valójában az eljárási törvényre tartozó szabályozást
tartalmaz, és ezzel akadályát képezi annak, hogy a jogalkotó az életviszonyok, a társadalmi
környezet változása hatására esetlegesen szabadon alakítsa a közigazgatási ügyek illetékességi
szabályait a másodfokú eljárás tekintetében is, hiszen a Bszi. alapján közigazgatási kollégium
máshol nem működhet, csak a Fővárosi ítélőtáblán. A törvényjavaslat e merev szabályozást
oldja fel és rögzíti, hogy valamennyi ítélőtáblán - az ítélőtábla illetékességébe utalt ügyektől
függően — büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek; a kollégiumok
összevontan is működhetnek.
A 7-8. §-hoz
A törvényjavaslat a Legfelsőbb Bíróság feladatává teszi a jogerősen befejezett ügyek esetében
a tudományos elemzés lefolytatását és ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróságon bírósági
joggyakorlat-elemző csoportok működnek.
Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás biztosításának fontos része az esetlegesen eltérő
jogértelmezésből fakadó ellentétes álláspontokkal való szembenézés igénye, vagy a
jogszabályok, az egyes új jogintézmények hatályosulásának elemzése. Az
igazságszolgáltatásnak magának is szüksége van a jogerősen befejezett ügyekre kiterjedő
belső, átfogó, tudományos igényű elemzésre, amely több célt valósíthat meg. Vizsgálni lehet
az új jogszabályok alkalmazása során a jogalkotó szándékainak megvalósulását, az
alkalmazás anomáliáit és nehézségeit, továbbá segítséget jelent a tapasztalatok felhasználása a
jövő szakembereinek a képzésében is.
Az igazságszolgáltatás az utóbbi, közel két évtizedben nem folytatott széles spektrumú,
empirikus kutatásokat az ítélkezés tapasztalatainak feltárására. Helyette közvetett adatokon,
gyakran statisztikai mutatókon alapuló, eseti jelleggel elvégzett elemzésekre került sor, ami az
anyagi, eljárásjogi kérdések összehasonlító elemzését - jellegénél fogva - nem teszi lehetővé.
A bírósági szervezeti rendszer reformja a fenti kérdésekkel nem foglalkozott, a Legfelsőbb
Bíróság ugyanakkor az Alkotmányban rögzítetten a magyar igazságszolgáltatás egészére
kiterjedően, a jogállam igazságszolgáltatási igényének, a jogegység biztosításának kizárólagos
letéteményesévé vált. Ez azt a jogosultságot és egyben kötelezettséget is jelenti, hogy meg
kell találni, és ki kell alakítani azokat az eszközöket, amelyek mind szélesebben biztosítják a
joggyakorlat megismerését, ami az egységes jogalkalmazás megteremtésének alapja lehet.
A Bszi. már ma is ismeri a jogegységi eljárás fogalmát, az ítélkezés tudományos igényű
elemzése és a konkrét ügyekben felmerült ellentétes bírói ítéletek közötti ellentmondás
feloldása azonban jellegét és célját tekintve teljes mértékben különbözik egymástól; ezek sem
vizsgálati metodikájukban, sem következményeikben nem összehasonlíthatóak. Ez tehát a
Legfelsőbb Bíróság két különböző típusú feladata kell, hogy legyen.
A bírósági gyakorlat belső, szervezeten belüli, a Legfelsőbb Bíróság általi kutatását indokolja,
hogy a bírósági ítéletek - évről-évre változó mértékben - de háromnegyed vagy azt
meghaladó mértékben első fokon jogerőre emelkednek. Ez azt jelenti, hogy az ügyek jelentős
86
hányada sem rendes, sem rendkívüli jogorvoslat következtében nem jut el sem a fellebbviteli,
sem a Legfelsőbb Bíróságig, így lényegében kikerül a felsőbb bírói fórum szakmai
felügyelete alól. Az igazságszolgáltatási reform alapján kiépült négyszintű bírósági
fórumrendszer következtében egyre kevesebb ügy jut el a Legfelsőbb Bírósághoz a
jogorvoslat (rendes, rendkívüli) folytán, így a szakmai kollégiumok nehezebben jutnak olyan
megbízható adatbázishoz, amely szükséges a joggyakorlat teljes horizontális és vertikális
megismeréséhez.
A kutatás keretében végzett elemzések a bírói függetlenség sérelmével nem járnak - ez az
aggály, annak helyesen értelmezett tartalma alapján fel sem vetődhet - mivel egyrészt a
jogerősen befejezett ügyekre vonatkoznak, másrészt a megállapítások nem bírnak kötelező
jelleggel sem a bírókra, sem a bíróságokra, továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak igazgatási
jogosítványa sincs az alsóbb fokú bíróságok felé. Ugyanakkor a következtetések pozitív
eredménye lehet - a tendenciák elemzésével - az oktatás színvonalának emelése, a megfelelő
és hatékony továbbképzés biztosítása, vagy jogszabályok módosítása iránti igény
megfogalmazása.
A 9. §-hoz
A Bszi. 27-29. §-ai a különböző szintű bíróságok azon feladatait határozzák meg, amelyek az
ítélkezés egységének biztosítását célozzák, ezért a törvényjavaslat módosítja a 27. §-t
megelőző alcímet, hogy az megfelelően tükrözze az alcím alatt található rendelkezések
tartalmát.
A 10. §-hoz
A törvényjavaslat kiegészíti a Legfelsőbb Bíróságnak a jogegység biztosítása körében
meghatározott feladatait a joggyakorlat elemzésével, illetve az elvi döntések kiadásával, ezért
a Bszi. 27. § (2) bekezdését is indokolt kiegészíteni ezen feladatok megjelölésével.
A 11. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 28. § (2) bekezdésében rögzíti, hogy a bíróság elnöke,
kollégiumvezetője nem csak arról köteles értesíteni a magasabb szintű bíróságot, ha elvi
kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős
határozatokat hoztak, hanem arról is, ha a felügyelete alatt álló bíróságon elvi jelentőségű
döntés született.
A 12. §-hoz
A törvényjavaslattal módosított Bszi. 29. §-a a különböző szintű kollégiumok feladatait
határozza meg a jogegység biztosításának érdekében és az ítélőtáblák integrálását
elősegítendő rögzíti, hogy az ítélőtábla képviselője útján részt vesz az illetékességi területéhez
tartozó megyei kollégium ülésén.
A 13. §-hoz
A bírósági joggyakorlat-elemzőcsoport a tevékenységét évente előre meghatározott
tárgykörök vonatkozásában végzi. A vizsgálandó témakörökre a szakmai kollégiumok mellett
a legfőbb ügyész is javaslatot tehet. A vizsgálatba alsóbb fokú bíróságra beosztott bíró vagy a
87
vizsgált területen működő elméleti vagy gyakorlati szakember is bevonható.
A csoport a vizsgálat eredményéről összefoglaló véleményt készít, amit a Legfelsőbb Bíróság
tárgykör szerint illetékes kollégiuma megvitat, és egyetértése esetén a vélemény
megállapításait a csoport elnöke a Legfelsőbb Bíróság honlapján közzétesz. Ezzel egyidejűleg
a teljes összefoglaló véleményt a csoport elnöke a bíróságok belső informatikai hálózatán is
közzéteszi. Ha annak feltételei fennállnak, a vélemény alapján a Legfelsőbb Bíróság
kollégiumvezetője jogegységi eljárást indítványozhat vagy jogalkotás kezdeményezése
érdekében a Legfelsőbb Bíróság elnökén keresztül az OIT-hoz fordulhat.
A 14. §-hoz
A Bszi. hatályos rendelkezései alapján a jogegységi tanácsok elvi bírósági határozatokat
választhatnak ki, melyeket a Legfelsőbb Bíróság - félévente megjelenő - hivatalos
gyűjteményében tesz közzé. Az elvi határozatok a gyakorlatban a felülvizsgálati ügyekben
hozott döntések közül kerülnek ki. A törvényjavaslattal módosított Bszi. szerint, ha a
Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsa úgy ítéli meg, hogy valamely, a társadalom széles körét
érintő, vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is
kiterjedő határozatot hozott, köteles arról a kollégiumot tájékoztatni, amely indokolt esetben
dönt annak elvi bírósági határozatként történő közzétételéről.
A Bszi. hatályos rendelkezései alapján is előfordulhat az az eset, hogy a Legfelsőbb Bíróság
tudomást szerez olyan fontos, elvi jelentőségű, de alsóbb fokú bíróság által hozott
határozatról, amelyet a jogalkalmazás szempontjából előremutatónak, a többi bíróság számára
irányadónak tart. A hatályos szabályozás szerint ebben az esetben jogegységi eljárás
lefolytatására van szükség ahhoz, hogy azt a Legfelsőbb Bíróság hivatalosan közzétegye,
illetve a gyakorlat emellett kialakított egyéb fórumokat is, így pl. a havonta megjelenő
Bírósági Döntések Tára tartalmazza az öt ítélőtábla elvi állásfoglalásait, eseti döntéseit,
valamint a megyei bíróságok elvi határozatait és bonyolultabb jogi megítélésű döntéseit.
A törvényjavaslat az elvi jelentőségű alsóbbfokú bíróságok által meghozott döntések mielőbbi
közzététele érdekében ismét bevezeti a Bszi.-be az elvi döntés fogalmát azzal, hogy arra a
Legfelsőbb Bíróság illetékes kollégiumának döntése alapján kerülhet sor, az elvi bírósági
határozathoz hasonlóan.
A 15-17. §-hoz
Az egységes ítélkezés a perek számának csökkentésével az eljárások időszerűségének
irányába is hat. A Bszi. alapján a jogegységi eljárás lefolytatása a Legfelsőbb Bíróság
feladata. A jelenleg hatályos jogszabály alapján jogegységi eljárásnak akkor van helye, ha azt
a Legfelsőbb Bíróság tanácsa, elnöke vagy kollégiumvezetője, illetőleg - meghatározott
körben - a legfőbb ügyész indítványozza. Az eljárások gyorsítása és hatékonyságának
növelése szempontjából vizsgálva a kérdést, problémát jelent, hogy a jogegységi eljárások ma
jelentős késéssel követik az aktuálisan (tipikusan az első fokú bíróságokon) felmerülő
jogalkalmazási problémákat, így ténylegesen nem járulnak hozzá hatékonyan az alsóbb szintű
bíróságok egységes jogalkalmazásának megteremtéséhez.
A törvényjavaslat erre figyelemmel - az alapelvek változatlanul hagyása mellett -
újraszabályozza, néhány ponton részletesebbé teszi a jogegységi eljárás rendjét, az ennek
során hozható döntéseket. A törvényjavaslat bővíti az eljárás indítványozóinak körét az
88
ítélőtáblák elnökeivel.
A jogegységi eljárás lefolytatására a Bszi. alapján három esetben kerülhet sor, melyen a
törvényjavaslat sem változtat, viszont bővíti az eljárást indítványozók körét az ítélőtáblák
elnökeivel.
A jogegységi eljárás újraszabályozásának célja, hogy olyan rendszer jöjjön létre, amely a
mainál gyorsabb, és hatékonyabb reagálást tesz lehetővé a Legfelsőbb Bíróság részéről a
jogalkalmazásban megjelenő bizonytalanságokra, ellentétes jogértelmezésekre.
A Bszi. szövege - kisebb jogbizonytalanságot okozva - ismeri a jogegységi eljárás kapcsán a
kezdeményezés fogalmát, melyet a törvényjavaslat már nem tartalmaz. A kezdeményezők
körét nem lehet meghatározni, hiszen senki nem tiltható el attól, hogy javaslataival az
indítványozókhoz forduljon. Arról, hogy a kezdeményezésben foglalt probléma valóban olyan
súlyú-e, amely jogegységi eljárás lefolytatását indokolhatja, az indítványozó dönt azáltal,
hogy a Legfelsőbb Bíróság elé viszi a kérést, vagy nem.
A törvényjavaslat részletesen szabályozza a jogegységi eljárás lefolytatásának módját,
jelentős változás, hogy az 1912. évi LIV. törvénycikk logikáját átvéve az öt és héttagú tanács
mellett szabályozza azokat az eseteket is, amikor a kollégium teljes ülése alkotja a jogegységi
tanácsot. Erre akkor van szükség, ha egy korábban meghozott jogegységi határozat, elvi
bírósági határozat, kollégiumi vélemény vagy elvi döntés megváltoztatása vagy hatályon
kívül helyezése indokolt, valamint, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges
valamely elvi kérdés eldöntése (azaz nincs két vagy több ellentétes bírósági döntés, vagy nem
akar konkrét ügyben eltérni az egyik legfelsőbb bírósági tanács a másik döntésétől).
Emellett a törvényjavaslat csökkenti az 5 tagú jogegységi tanácsok típusát, megszüntetve az
önálló munkaügyi és gazdasági tanácsot. A munkaügyi tanács az elmúlt tíz évben összesen 3
önálló határozatot hozott - mivel tárgyánál fogva gyakran nem elválasztható a polgári jogi
kérdésektől -, a gazdasági pedig ténylegesen a kezdetektől fogva polgári jogegységi
tanácsként működik (gazdasági jogegységi határozat nem is született eddig). Ezzel a
változással szükségtelenné válik a 7 tagú tanács felállításának a kötelezettsége a civilisztikai
tárgyú kérdésekben.
A törvényjavaslat - részben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szabályait
általánossá téve - csupán azokat a döntéseket tekinti jogegységi határozatnak, ahol a tanács
érdemben foglalkozik egy kérdés elbírálásával, ha jogegységi határozat meghozatalára nincs
szükség, a tanács határozathozatalt mellőző végzést hoz. A tanács mindezeken túl érdemi
elbírálás nélkül elutasítja a nem jogosulttól származó indítványt, és megszünteti az eljárást az
indítvány visszavonása esetén (ha a jogegységi eljárás lefolytatásának feltételei egyébként
nem állnak fenn).
A törvényjavaslat nem változtat a hatályos szabályozáson atekintetben, hogy a jogegységi
határozatot a Magyar Közlönyben kell közzétenni, azonban az egyértelműség érdekében
rögzíti, hogy a bíróságokra ettől az időpontra kötelező. A jobb kereshetőség és a jogkereső
állampolgárok mind szélesebb körének tájékoztatása érdekében ugyanakkor a törvényjavaslat
beemeli a normaszövegbe azt az élő gyakorlatot is, hogy a határozatok a Legfelsőbb Bíróság
honlapján is közzétételre kerülnek. Emellett lehetőség van arra is, hogy ha a Legfelsőbb
Bíróság indokoltnak tartja, a jogegységi határozatot valamint az elvi bírósági határozatot és
elvi döntést egyéb módon - például a ma ismert módokon - továbbra is közzétegye.
89
A 18. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a Bszi. 34. §-át, mivel a hatályos szövegében szereplő, az
ítélőtábla és a megyei bíróság elnöke igazgatási tevékenysége feletti felügyeleti jogra
vonatkozó szabályozást az ÓIT, illetve az ÓIT elnöke jogkörét rendező előírásoknál, míg az
ÓIT Hivatala irányításáról és székhelyéről szóló rendelkezéseket az ÓIT Hivatala címnél
indokolt elhelyezni.
A 19. §-hoz
A bíróságok központi igazgatását változatlanul az ÓIT látja el, amelynek elnöke továbbra is a
Legfelsőbb Bíróság elnöke, de amelynek a költségvetésért felelős miniszter is tagja annak
érdekében, hogy a Kormány részéről a pénzügyi, költségvetési szakértelem is jelen legyen az
OIT-ban, ezzel segítve az ÓIT munkáját, hiszen az OIT-nak számos költségvetési, pénzügyi
kérdésben kell döntenie. A költségvetésért felelős miniszter ÓIT tagságával az ÓIT tagjainak
száma átmenetileg - az ÓIT új választott bíró tagjainak megválasztásáig, illetve, ha ezt
megelőzően valamely választott bíró tag megbízatása megszűnik, úgy addig - 16 főre nő. Az
ÓIT tagja 9 bíró, az igazságügyért felelős miniszter, a költségvetésért felelős miniszter, a
legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az Országgyűlés igazságüggyel
foglalkozó bizottsága, valamint költségvetéssel foglalkozó bizottsága által kijelölt egy-egy
országgyűlési képviselő.
Amennyiben valamely választott bíró tagnak az ÓIT tagsága az ÓIT új választott bíró
tagjainak 2014-ben esedékes megválasztása előtt megszűnik, úgy a helyébe nem lép póttag, és
ezzel ismét 15 tagúvá válik az ÓIT.
Ha a fenti eset nem következik be, úgy az ÓIT az új választott bíró tagjainak
megválasztásával válik ismét 15 tagúvá akként, hogy 8 bíró kerül megválasztásra, ezzel az
ÓIT tagja 8 bíró, az igazságügyért felelős miniszter, a költségvetésért felelős miniszter, a
legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az Országgyűlés igazságüggyel
foglalkozó bizottsága, valamint költségvetéssel foglalkozó bizottsága által kijelölt egy-egy
országgyűlési képviselő.
A 20. §-hoz
A törvényjavaslat 20. §-a a Bszi. 35. § (4)-(6) bekezdését módosítja és kiegészíti azt a (7)
bekezdéssel, és rendelkezik a feladatkörök és tisztségek elhatárolása érdekében arról, hogy az
ÓIT választott bíró tagjai közül a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesi, kollégiumvezetői, az
ítélőtáblák, a megyei bíróságok elnöki, elnökhelyettesi és kollégiumvezetői tisztségét betöltő
személyek száma az 5 főt nem haladhatja meg. Az ÓIT bíró tagjainak megválasztásával
egyidejűleg a küldöttértekezlet 8 bírót póttaggá választ. Az ítélőtáblák, a megyei bíróságok
elnöki, elnökhelyettesi és kollégiumvezetői tisztségét betöltő személyek száma a póttagok
között sem haladhatja meg az 5 főt.
A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy kit kell az ÓIT megválasztott tagjának,
póttagjának tekintetni, továbbá arról, hogy a póttagok számát mikor kell kiegészíteni.
90
Ezek a rendelkezések a törvényjavaslat fő hatályba lépésekor hatályba lépnek, az ÓIT új bíró
tagjainak megválasztása során már alkalmazni kell azokat.
A 21. §-hoz
A törvényjavaslattal beiktatott új 35/A. §-ban foglalt, a küldöttértekezlet
határozatképességére, az ÓIT tagok és póttagok választási eljárására vonatkozó szabályokat a
Bszi. átmeneti rendelkezései tartalmazzák, azonban szükségessé vált pontosításuk és az
elhelyezésük inkább „az ÓIT létszáma és összetétele”alcím alatt indokolt.
A 22.§-hoz
A küldöttértekezlet küldötteinek megválasztásának módjával, a megválasztható küldöttek
számával kapcsolatban már korábban is megfogalmazódott az a jogos kritika, hogy a törvény
a tényleges létszámarányok figyelmen kívül hagyásával indokolatlanul korlátozza a
Legfelsőbb Bíróságon és az ítélőtáblákon választható küldöttek számát. Ugyancsak
indokolatlan, hogy a 36.§ (3) bekezdése értelmében a Hivatalba, és az igazságügyért felelős
miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bírák a Fővárosi Bíróság összbírói
értekezletén választanak és őket az egyébként is nagy létszámú Fővárosi Bíróság létszámába
kell beszámítani. Nincs egyértelmű rendelkezés arról, hogy Legfelsőbb Bíróságra beosztott
bíró mely bíróság összbírói értekezletén választ küldöttet, továbbá a kis és nagy létszámú
bíróságok közötti igen jelentős eltérésre figyelemmel, valamilyen korrekciós számításra is
szükség van. A törvényjavaslat ezek figyelembevételével módosítja a Bszi. 36.§-át, és
rendelkezik a küldöttértekezlet összehívásának, megtartásának szabályairól.
A 23.§-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 37. §-ának d) pontjának szövegezését pontosítja, továbbá a kizáró
okokat bővíti az f) ponttal, amely szerint nem választható az ÓIT tagjává az sem, aki már volt
az ÓIT tagja. A megfelelő rotáció biztosítása, illetve annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki
rögzült hatalmi viszonyok, az ÓIT választott bíró tagjai nem választhatók e tisztségre újra.
A 24. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja a Bszi. rendelkezéseit, rendelkezik az ÓIT megbízatása
megszűnésének időpontjáról, a költségvetésért felelős miniszter ÓIT taggá válása okán a
miniszter helyettesítéséről.
A 25.§-hoz
A központi igazgatás hatékony és operatív működésének biztosítása érdekében pontosan
meghatározásra és elkülönítésre kerülnek az ÓIT stratégiai irányítási és az elnökének
végrehajtási feladatai, valamint a bírósági elnökök feladatai és felelősségi köre. A
törvényjavaslat a Bszi 39-41. §-ának módosításával meghatározza, hogy melyek azok a
stratégiai feladatok, amelyekről az ÓIT dönt.
Az ÓIT új, kiemelt feladata - egyebek mellett - a bírósági igazgatás hosszú távú feladatainak
és a megvalósításuk feltételeit tartalmazó programnak az elfogadása és évente történő
aktualizálása, egy olyan bírói munkateher mérési rendszer kialakítása, mely az ügyszám
mellett az egyes ügyek „nehézségét” is figyelembe veszi, illetve ennek alapján évente egy
91
alkalommal meghatározza a bíróságok szükséges bírói létszámát. Hosszú távon ez lehet az
alapja az arányos bírói leterheltség, és az országosan közel azonos ügyintézési idők
elérésének.
Az ÓIT nevezi ki és menti fel az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeit, elnökhelyetteseit,
valamint a bíróságok kollégiumvezetőit, dönt a helyi bírósági elnök és elnökhelyettes újbóli
kinevezéséhez való hozzájárulás kérdésében, ha a helyi bírósági elnök vagy elnökhelyettes
ugyanazon tisztséget korábban már két alkalommal betöltötte.
A hatályos Bszi. csupán arról rendelkezik, hogy az ÓIT ellátja az ülnökök választásának
előkészítésével kapcsolatos feladatokat. E tekintetben a törvényjavaslat pontosabb
szabályozást tartalmaz, rögzíti, hogy az ÓIT megállapítja, hogy a választó szerv melyik
bírósághoz hány ülnököt választ, a kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgárok
száma és az érintett települések választópolgárai száma arányának figyelembe vételével
akként, hogy legalább egy ülnököt minden kisebbségi önkormányzat választhasson.
A 26. §-hoz
A törvényjavaslat az ÓIT határozatainak meghozatalára vonatkozó rendelkezést tartalmazó
Bszi. 42. § (1) bekezdésének szövegét pontosítja.
A 27. §-hoz
A törvényjavaslat 43. § (2) bekezdésnek módosításával és az új (3) és (4) bekezdés
beiktatásával meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekben eldöntéséhez az ÓIT
valamennyi tagja többségének, illetve valamennyi tagja legalább kétharmadának szavazata
szükséges.
Az ÓIT tagok többségének szavazata szükséges az ítélőtáblák és a megyei bíróságok
elnökeinek, elnökhelyetteseinek, valamint a bíróságok kollégiumvezetőinek kinevezéséhez,
felmentéséhez.
Az ÓIT tagok legalább kétharmadának a szavazata szükséges:
-	az ÓIT tag kizárásáról szóló határozat meghozatalához,
-	az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökének és elnökhelyettesének kinevezéséhez, abban az
esetben, ha az ÓIT kinevezési jogkörébe tartozó vezető korábban már legalább kétszer
ugyanazt a vezetői tisztséget betöltötte,
-	a helyi bírósági elnök és elnökhelyettes kinevezéséhez való hozzájáruláshoz, ha a vezető
korábban már legalább kétszer ugyanazt a vezetői tisztséget betöltötte,
-	a bírósági igazgatás hosszú távú feladatait és a megvalósításuk feltételeit tartalmazó program
elfogadásához és évente történő aktualizálásához,
-	a bírósági fejezet költségvetésére és a költségvetés végrehajtására vonatkozó javaslat
összeállításához, amelyet a Kormány a központi költségvetési, illetve a zárszámadási
törvényjavaslat részeként előterjeszt az Országgyűlésnek.
A 28. §-hoz
Az ÓIT szervezeti és működési szabályzatában foglalt egyes rendelkezések törvényi szintre
emelésével és kiegészítésével a törvényjavaslat rögzíti, hogy az ÓIT elé milyen ülésanyagok
vihetők, meghatározza az egyes ülésanyagok fogalmát, bővíti az előterjesztők körét a bírósági
92
elnökökkel, és a bírákat képviselő bírói tanáccsal. Előírja, hogy az ülésanyagot mikor kell
napirendre tűzni, rendelkezik arról, hogy az ÓIT ülésén az ÓIT elnökén, tagjain, a Hivatal
által delegált személyen és a jegyzőkönyvvezetőn kívül az egyes ülésanyagok megtárgyalásán
tanácskozási joggal részt vehet a nem ÓIT tag előteljesztő, valamint bármely előterjesztő által
meghívott eseti szakértő.
A 29. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi.-t kiegészíti a 45/A-45/C. §-okkal, amelyek az ÓIT működése
átláthatóságának biztosítása érdekében rögzítik, hogy az ÓIT ülésen elhangzottakról a
jelenlegi emlékeztető helyett jegyzőkönyvet kell felvenni, továbbá a bíróságok igazgatását és
a bírák tevékenységét szélesebb körben érintő döntésekről összefoglalót, a közérdeklődésre
számot tartó kérdésekről pedig a sajtó számára sajtóközleményt kell készíteni. Rendelkeznek
az új §-ok arról, hogy a jegyzőkönyvnek, az összefoglalónak, illetve a sajtóanyagnak mit kell
tartalmaznia, és azokat, valamint az ÓIT határozatait hogyan kell az érintettekkel közölni,
illetve nyilvánosságra hozni.
A 30. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 46. és 47. §-ának módosításával meghatározza az ÓIT elnökének
feladatait a központi igazgatás gyors, hatékony és operatív működése érdekében. Az ÓIT
elnökének- egyebek mellett - a következők feladatai:
-	gyakorolja a bírósági fejezet gazdálkodásával kapcsolatos feladatokat,
-	évente egyszer tájékoztatja az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeit az OIT-t a
tevékenységéről,
-	irányítja és ellenőrzi - a helyi bírósági elnökök kivételével - a bírósági elnökök igazgatási
tevékenységét,
-	a bírósági elnökök igazgatási tevékenységének irányítása és ellenőrzése során: figyelemmel
kíséri a bíróságok igazgatására vonatkozó szabályok érvényesülését, az eljárási határidők és
az ügyviteli szabályok megtartását, mindezek érdekében vizsgálatot rendel el,
-	elvégzi a bírósági vezetői vizsgálatokat, és a vizsgálat eredményét az ÓIT elé teijeszti,
-	az ÓIT tagjának javaslatára kivételesen indokolt esetben elrendelheti a társadalom széles
körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli
intézését,
-	kinevezi és felmenti a Hivatal vezetőjét és helyettesét,
-	irányítja a Hivatal tevékenységét,
-	kiírja a bírói álláspályázatokat,
-	javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló
törvényben meghatározott esetekben a bírák kinevezésére,
-	dönt a megyei bíróság és helyi bíróság bírájának a megyei bíróság illetékességi területén
kívüli, illetve az ítélőtábla a bírájának más szolgálati helyre történő kirendeléséről.
Az ÓIT elnöke a feladatkörébe tartozó kérdésekben határozattal dönt. A határozat közlésére,
közzétételére az OIT-ra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az ÓIT elnökét akadályoztatása esetén - ideértve azt az esetet is, ha e tisztség nincs betöltve -
az ÓIT bíró tagjai közül három évre választott elnökhelyettes helyettesíti, aki e tisztségre nem
választható újra.
93
A 31. §-hoz
A törvényjavaslat az ÓIT választott bíró tagjai tekintetében meghatározott korlátozó számra
(vezetők számának korlátozása) tekintettel a kiegészíti az Bszi. 51. § (1) bekezdését az f)
ponttal, amely szerint az ÓIT választott bíró tagjának a tisztsége megszűnik abban az esetben
is, ha tag bírósági felsővezetői kinevezést kap, és ennek következtében a választott bíró tagok
körében a bírósági felsővezetők, illetve az egyes bírósági szintek képviselőinek száma a
törvényben meghatározottak szerinti számot meghaladja.
A 32.§-hoz
Az (1) bekezdéshez: Annak érdekében, hogy az ÓIT tagjainak száma mielőbb ismét 15 fő
legyen, a törvényjavaslattal módosított Bszi. 53. § (1) bekezdésének a 2014. november 30.
napjáig hatályos szövege rendelkezik arról, hogy ha az ÓIT valamely választott bíró tagjának
megbízatása megszűnik, nem lép a helyébe ÓIT póttag; ha ezt követően szűnik meg valamely
ÓIT tag megbízatása, az ÓIT póttagja a kapott szavazatok sorrendjében lép a választott tag
helyébe.
A (2) bekezdéshez: A törvényjavaslattal módosított Bszi. 2014. december 1. napjától hatályos
53. § (1) bekezdése már arról rendelkezik, hogy a 2014. évben, illetve az azt követően
megválasztott ÓIT póttagok hogyan lépnek az ÓIT tagok helyébe.
A 33.§-hoz
Technikai pontosítást tartalmaz: az ÓIT Hivatalának székhelyére vonatkozó rendelkezést
áthelyezi a Bszi. 34. § (4) bekezdéséből a Bszi. 54. §-ába.
A 34. §-hoz
A törvényjavaslat az ÓIT Hivatalának feladatait felsoroló Bszi. 55. §-át kiegészít a
következők szerint:
-	Az ÓIT Hivatala kezeli a bírói vagyonnyilatkozatok vagyoni részét.
-	A Bszi. szerint az ÓIT gondoskodik a bíróságok jogi képviseletéről. Az ÓIT, mint testület
ezt a jogkörét nem tudja ellátni, ezért ezt a gyakorlatban - a szervezeti és működési szabályzat
alapján - az ÓIT Hivatala látja el. A törvényjavaslat ezt rögzíti a Bszi.-ben.
-	Vannak olyan törvények, amelyek meghatározott feladatoknál nevesítik az ÓIT Hivatalát,
így például a statisztikáról szóló törvény szerint a Hivatal a hivatalos statisztikai szolgálathoz
tartozó szervek közé tartozik, továbbá a Hivatal törvény alapján vezeti a társadalmi szervek és
alapítványok, a gondnokoltak nyilvántartását, közzéteszi a Bíróság Határozatok
Gyűjteményét, stb., ezért indokolt rögzíteni, hogy a Hivatal ellátja mindazokat a feladatokat,
amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.
A 35. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi.-nek az ÓIT Hivatala hivatalvezetői állás-pályázatára vonatkozó
előírásokat pontosítja.
94
A 36. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja a Bszi. 57. §-át, amely hivatalvezető tekintetében az
összeférhetetlenségi szabályokat tartalmazza, és az utaló szabály helyett (nem lehet
hivatalvezető, aki nem választható az ÓIT tagjává) pontos felsorolást ad az
összeférhetetlenségi okokról.
A Bszi. 58. §-a rendelkezik arról, hogy mely esetekben szűnik meg a hivatalvezetői tisztség. E
felsorolást pontosítja a törvényjavaslat, továbbá rögzíti az eddig hiányzó rendelkezéseket,
amelyek a lemondással, illetve a felmentéssel kapcsolatosan szükségesek. így meghatározza a
lemondási időt (3 hónap, de a kinevező és a vezető ennél rövidebb lemondási időben is
megállapodhat), és rögzíti, hogy a lemondás a hivatalvezető ellen folyamatban levő fegyelmi
eljárás lefolytatását nem akadályozza, továbbá kimondja, hogy a hivatalvezető e tisztségéből
bármikor indokolás nélkül felmenthető.
A 37. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 59. § módosításával egyértelműen rögzíti, a Hivatal vezetője felel a
Hivatal jogszabálynak, az ÓIT szabályzatainak és határozatainak megfelelő hatékony
működéséért. A hivatalvezető felett a munkáltatói jogkört valamennyi tekintetben az ÓIT
elnöke gyakorolja.
A 38. §-hoz
A Bszi. nem tartalmaz a hivatalvezető helyettesre szabályozást, amit a törvényjavaslat pótol
és rögzíti, hogy a hivatalvezető-helyettes kinevezésére és felmentésére a Hivatal vezetőjére
vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal a kivétellel, hogy a
hivatalvezető-helyettes nem csak bíró lehet.
A 39. §-hoz
A törvényjavaslat a bírósági vezetők felelősségére vonatkozó szabályt kiegészíti azzal, hogy a
vezető a bíróság, illetve a bírósági szervezeti egység jogszabályoknak megfelelő hatékony
működéséért való felelősség mellett az ÓIT szabályzatainak és határozatainak megfelelő
működésért is felelős. E szabály is a központi igazgatási döntéseknek, az ÓIT határozatainak
érvényesülését szolgálja.
A 40. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja és kiegészíti a bíróság elnökének feladatait annak érdekében,
hogy az elnök tevékenysége átlátható, ellenőrizhető legyen. A bíróság elnökének új feladatai a
következők:
-	jóváhagyja - egyebek mellett - a kollégiumok munkatervét, ellenőrzi a betartásukat,
-	évente egyszer tájékoztatja az OIT-ot, valamint az összbírói értekezletet és a bíróság más
dolgozóit a bíróság működéséről, ezen belül az ügyforgalmi és gazdálkodási helyzetéről, a
bíróság hatékony és időszerű működtetése érdekében a következő naptári évre kitűzött
célokról és azok megvalósítását szolgáló igazgatási intézkedésekről, továbbá a pályázatához
95
csatolt pályaművében szereplő - az adott időszakra vonatkozó - tervek megvalósulásáról, a
megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések végrehajtásáról és eredményéről,
-	felelős az ÓIT és az ÓIT elnöke döntéseinek határidőben történő végrehajtásáért, a bíróság
működéséért,
-	gondoskodik a bíróság ügyfélfogadási idejének és rendjének a bíróság honlapján -
amennyiben a bíróság saját honlappal nem rendelkezik, a bíróságok központi honlapján -
történő közzétételéről.
Az ítélőtáblának a bírósági rendszerbe történő eddiginél hatékonyabb „integrálása” érdekében
a törvényjavaslat a Bszi. 63. §-ának új (3) bekezdésében rögzíti, hogy az ítélőtábla elnöke
koordinálja az illetékességi területén működő bíróságokon foglalkoztatott bírósági
fogalmazók regionális képzését és meghatározza a regionális képzés alapelveit, a regionális
képzési terv tematikáját.
41. §
A törvényjavaslat kiegészíti a helyi bíróság elnökének feladatait is annak érdekében, hogy az
elnök tevékenysége átlátható, ellenőrizhető legyen, és rögzíti, hogy a helyi bíróság elnöke
évente beszámol a helyi bírói karnak és a bíróság más dolgozóinak a pályázatához csatolt
pályaművében szereplő - az adott időszakra vonatkozó - tervek megvalósulásáról, a
megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések végrehajtásáról és eredményéről.
A 42.§-hoz
A törvényjavaslat az elnökhelyettes helyettesítési jogára vonatkozó szabályozást pontosítja
azzal, hogy a bíróság elnökét akadályoztatása esetén helyettesíti, és az akadályoztatás
esetkörébe tartozik, ha az elnöki tisztség nincs betöltve.
A 43-44. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja és kiegészíti a kollégiumvezető és a csoportvezető feladatait -
hasonlóan a bíróság elnökéhez, illetve a helyi bíróság elnökéhez - annak érdekében, hogy a
tevékenysége átlátható, ellenőrizhető legyen. Új feladata mind a kollégiumvezetőnek, mind a
csoportvezetőnek, hogy évente beszámol a kollégiumnak, illetve a csoportnak a pályázatához
csatolt pályaművében szereplő - az adott időszakra vonatkozó - tervek megvalósulásáról, a
megelőző naptári évben a kitűzött célok és intézkedések végrehajtásáról és eredményéről.
A törvényjavaslat mind a kollégiumvezető-helyettes, mind a csoportvezető-helyettes esetében
a szabályozást pontosítja azzal, hogy a kollégiumvezetőt, illetve a csoportvezetőt
akadályoztatása esetén helyettesíti, és az akadályoztatás esetkörébe tartozik, ha az elnöki
tisztség nincs betöltve.
A 45. §-hoz
Annak érdekében, hogy a vezetői állásokra a legalkalmasabb pályázók kerüljenek
kinevezésre, továbbá, hogy a hatalmi pozíciók ne rögzüljenek, és a megfelelő rotáció
biztosításra kerüljön, a törvényjavaslat kiegészíti a bírósági vezetők kinevezésére vonatkozó
szabályozást a következők szerint.
96
A törvényjavaslat előírja, hogy a bírósági vezetői állásra - a kollégiumvezető-helyettesi, a
csoportvezetői és csoportvezető-helyettesi, valamint a tanácselnöki állás kivételével - csak az
nevezhető ki, aki vezetői pályaalkalmassági vizsgálaton részt vett. A vezetői
pályaalkalmassági vizsgálaton a törvényben meghatározott vezetői kompetenciákat kell
vizsgálni.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökei, elnökhelyettesei,
továbbá a helyi bíróságok elnökei és elnökhelyettesei ugyanazon bírósági vezetői tisztségre
két alkalommal nevezhetők ki. Amennyiben ezt meghaladóan kerülne sor a kinevezésre, úgy
az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeit, elnökhelyetteseit az ÓIT a tagjai
kétharmadának szavazatával meghozott döntéssel nevezheti ki, illetve a helyi bíróság elnökeit
és elnökhelyetteseit az ÓIT tagjai kétharmadának szavazatával meghozott hozzájárulásával
nevezheti ki a megyei bíróság elnöke.
A 46. §-hoz
A Bszi. hatályos rendelkezése szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesi tisztségére
javasolt személy pályázatáról az ÓIT előzetesen véleményt nyilvánít. Figyelemmel arra, hogy
a bírósági elnökök és elnökhelyettesek pályázatáról az összbírói értekezlet nyilvánít
véleményt, a javaslat ennek megfelelő módosítást tartalmaz. Emellett a módosított 70. § (1)
bekezdés az Alkotmánnyal való összhang megteremtése érdekében - amely a 48.§ (1)
bekezdésében a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyetteseiről rendelkezik - szintén a Legfelsőbb
Bíróság elnökhelyetteseire vonatkozik.
A törvényjavaslat a Bszi. 70. § (2) bekezdésének módosításával - igazodva az ÓIT és az ÓIT
elnöke feladatai meghatározásához - újraszabályozza az egyes bírósági vezetők esetében a
kinevező személyét. Az ÓIT nevezi ki változatlanul az ítélőtáblák és a megyei bíróságok
elnökeit, elnökhelyetteseit, valamint a bíróságok kollégiumvezetőit, de a Hivatal
hivatalvezetőjét és hivatalvezető-helyettesét az ÓIT elnöke nevezi ki.
A 70. § (6) bekezdésének módosítása pontosító rendelkezést tartalmaz az egyértelmű
szabályozás érdekében.
A 47. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 71. §-át kiegészíti a (3) bekezdéssel, mely törvényi szintre emeli azt
a gyakorlatban általában érvényesülő szabályt, hogy a vezetői állásokra benyújtott
pályázatoknak - a tanácselnöki pályázat kivételével tartalmazniuk kell a pályaművet, amely a
pályázónak a megpályázott tisztségtől függően, a bíróság, a kollégium, illetve a csoport
működésével kapcsolatos hosszú távú terveiről, és azok megvalósítása ütemezéséről szól. E
rendelkezés is arra szolgál, hogy a vezetői kinevezést a legalkalmasabb pályázó kapja meg,
egyben ez lehetőséget biztosít arra, hogy a kinevezett bírósági vezető tevékenysége
hatékonyan ellenőrzésre kerülhessen, mivel a bírósági vezetőnek évente be kell számolnia a
pályaművében szereplő - az adott időszakra vonatkozó - tervek megvalósulásáról.
A 48. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi.-t kiegészíti a 71/A. és 71/B. §-sal, amelyek a bírói
pályaalkalmassági vizsgálat szabályozását alapul véve rögzítik a vezetői pályaalkalmassági
vizsgálat célját (a vezetői tisztség betöltéséhez szükséges, a törvényben meghatározott
97
kompetenciák vizsgálata), valamint a vizsgálatra vonatkozó alapvető szabályokat. A vezetői
pályaalkalmassági vizsgálatot és pályaalkalmassági felülvizsgálatot az igazságügyért felelős
miniszter által - az OIT egyetértésével - kijelölt igazságügyi szakértőkből álló szakértői
bizottság végzi. A vizsgálatot a kinevezésre jogosult - ha a kinevezésre az OIT jogosult, az
OIT elnöke - kezdeményezi. A vezetői pályaalkalmassági vizsgálatról készített részletes
értékelést is tartalmazó szakmai véleményt és a vezetői alkalmasságra vonatkozó
megállapítást meg kell küldeni a kinevezésre jogosultnak és a pályázónak. A vezetői
pályaalkalmassági vizsgálat és a pályaalkalmassági felülvizsgálat részletes szabályait az
igazságügyért felelős miniszter rendeletben szabályozza.
A 49. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 72. § (1) módosításával részben pontosítja, részben módosítja a
bírósági vezetői állásokra vonatkozó pályázatokat véleményező szervek felsorolását. Rögzíti,
hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese tekintetében is a megfelelő szintű összbírói
értekezlet, azaz a teljes ülés nyilvánít véleményt. Módosítja a jelenlegi szabályozást annyiban,
hogy a véleményezők körébe bevonja a helyi bíróságon működő bírói kart, amely a helyi
bíróság elnöke, elnökhelyettese esetében véleményezi a pályázatot, illetve a helyi bíróságon
az adott szakirányban működő bírákat, akik a helyi bíróság csoportvezetője, csoportvezető-
helyettese esetében véleményezi a pályázatot.
A Bszi 72. § módosított (2) bekezdése rögzíti, hogy a kinevező a pályázókat meghallgathatja.
A törvényjavaslat a Bszi. 72. §-át a (3) és (4) bekezdéssel egészíti ki, amelyekben
meghatározza, hogy a kinevezőnek a pályázat elbírálása során figyelembe vennie a pályázati
anyagot, a pályaalkalmassági vizsgálat eredményét, a pályázó személyes meghallgatását, a
véleményező szerv javaslatát, azzal, hogy a véleményező javaslata nem köti a kinevezőt, de
döntését indokolnia kell.
Az 50-51. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 74. § (1) bekezdésének módosításával előírja, hogy a bírósági
vezetőt kinevező kötelező képzéseket határozzon meg, amelyeken a bírósági vezetőknek részt
kell venniük vezetési ismereteik elmélyítése, továbbfejlesztése, az újfajta vezetési módszerek
elsajátítása érdekében.
A módosított 74. § (2)-(8) bekezdése, továbbá az új 74/A. § a jelenlegi szabályozástól
részletesebb előírásokat ad a vezetői vizsgálatra. A hatályos Bszi. a bírósági vezetők
igazgatási tevékenységének rendszeres és folyamatos, illetve kötelező vizsgálatáról nem
rendelkezik. Az igazgatási munka számonkérhetősége, értékelése, illetve hatékonyságának
fokozása szempontjából azonban nem elegendőek azok az információk, amelyek a
kinevezőhöz közvetve eljutnak összbírói tájékoztatók, egyéb központilag elrendelt jelentések,
statisztikai adatok, stb. formájában. Minderre figyelemmel a törvényjavaslat előírja, hogy
-	a kinevező a bírósági vezető vezetői tevékenységét szükség szerint, de legalább egy
alkalommal, legkésőbb a megbízatásának lejártát megelőző évben megvizsgálja,
-	ha a kinevező az OIT, a vizsgálatot az OIT elnöke folytatja le, és az eredményt az OIT elé
terjeszti,
-	a kinevező a tanácselnök vezetői tevékenységét szükség szerint, de legalább hatévente
egyszer megvizsgálja.
98
Emellett a vezetői pályázatot véleményező szerv erre irányuló javaslatára, továbbá akkor is
köteles elrendelni, ha az összbírói értekezlet, illetve a véleményező szerv a bírósági vezető
felmentését kezdeményezi.
A Bszi. nem tartalmaz rendelkezéseket arra az esetre, ha az OIT határozatát a bírósági vezető
nem hajtja végre. A központi igazgatás döntéseinek érvényesülése érdekében, az OIT és az
OIT elnöke határozata végrehajtásának elmaradása esetére a módosított 74. § (6) bekezdése
előírja, hogy az OIT elrendeli a bírósági vezető vezetői tevékenységének vizsgálatát.
A vizsgálatot az elrendelésétől számított 60 nap alatt be kell fejezni. A vizsgálat részletes
szempontjait és eljárását az igazságügyért felelős miniszter rendeletben határozza meg. Ha a
bírósági vezetői vizsgálat a vezető alkalmatlanságát állapította meg, a vezetőt vezetői
tisztségéből azonnali hatállyal fel kell menteni. A felmentett vezető a felmentést kimondó
határozat ellen a szolgálati bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.
Az 52. §-hoz
Pontosítást tartalmaz az összbírói értekezlet feladatai tekintetében.
Az 53. §-hoz
A törvényjavaslattal módosított Bszi. 81. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról
változatlanul, hogy az összbírói értekezlet akkor határozatképes, ha azon a bírák több mint
fele részt vesz, ugyanakkor kiegészíti a szabályozást azzal, hogy az összbírói értekezletet
határozatképtelensége esetén legkésőbb 15 napon belül ismét össze kell hívni; a megismételt
összbírói értekezlet a jelenlévők számától függetlenül határozatképes. Az összbírói értekezlet
a határozatait titkos szavazással hozza, de ettől eltérő döntést is hozhat.
A hatályos Bszi. eltérően fogalmaz a küldötté váláshoz szükséges szavazati arányról. A 36.§
(1)	bekezdése szerint a küldötteket a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésén, az ítélőtábla és a
megyei bíróság összbírói értekezletén a jelenlévők többségének szavazatával választják. A 81.
§ (2) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy az összbírói értekezleten a jelenlevő bírák
kétharmadának szavazata szükséges az OIT tagokat választó küldöttek megválasztásához. Az
egyértelmű szabályozás érdekében mindkét törvényhelyen azonos szavazati arányt kell
megfogalmazni. A módosítás szerint a küldöttek megválasztásához elegendő az egyszerű
többség. Az OIT által kinevezett vezetők felmentésének kezdeményezéséhez, továbbá a bírói
tanács tagjainak megválasztásához és felmentéséhez a jelenlevő bírák kétharmadának
szavazata szükséges a hatályos Bszi. szerint. A minősített többség szükségességét a gyakorlati
tapasztalatok nem indokolják.
A fentiekre figyelemmel a módosított 81. § (2) bekezdése a Bszi. szabályozását módosítva
törli a kétharmados határozathozatalt, és rögzíti, hogy az összbírói értekezlet
szavazattöbbséggel határoz.
Az 54. §-hoz
A módosítás a bírói tanács feladatainak előírása körében tartalmaz pontosító rendelkezéseket.
99
Az 55. §-hoz
A törvényjavaslat a bírói tanács összetételét változatlanul hagyja, de a bírák
jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényben a bírói kinevezési eljárás során
szabályozott feladatai ellátása (a pályázók meghallgatása és a pályázatoknak az elért
pontszámoknak megfelelően való rangsorolása) során a megyei bíróság bírói tanácsát két (az
ítélőtábla elnöke által kijelölt) ítélőtáblái bíróval, az ítélőtábla bírói tanácsát két (a Legfelsőbb
Bíróság elnöke által kijelölt) bíróval kiegészíti annak érdekében, hogy a bírói álláspályázatok
objektív elbírálását ezzel is elősegítse.
Az 56. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 89. § (4) bekezdésében - az ítélőtáblának az egységes bírósági
szervezetbe történő „integrálása” érdekében - rögzíti, hogy az ítélőtábla kollégiumának tagjai
az ítélőtábla bírái által az ítélőtábla illetékességi területéhez tartozó megyei bíróságok azonos
ügyszakban működő kollégiumainak a bírái közül 6 évre választott bírák is.
Az 57. §-hoz
A módosítás a kollégium feladatainak előírása körében tartalmaz pontosító rendelkezéseket.
Az 58. §-hoz
Az (1) bekezdéshez:
A törvényjavaslat módosítja a Bszi. VIII. Fejezetének címét, tekintettel arra, hogy a VIII.
Fejezetben kerülnek elhelyezésre a bírósági épületek rendjének fenntartására vonatkozó
szabályok.
A (2) bekezdéshez:
Mind az Alkotmány, mind a bíróságok működését, illetve eljárását szabályozó törvények
alapelvként rögzítik, hogy a bírák ítélkező tevékenységükben függetlenek, a jogszabályok
alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel
összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. A befolyásmentes ítélkezés egyik
előfeltétele, hogy a tárgyalás menetét, annak nyilvánosságát senki ne zavarhassa meg, illetve
ne befolyásolhassa.
A bíróságoknak a rendfenntartás keretében fennálló feladatai két részre oszthatóak. Egyrészt a
tárgyalóteremben kell gondoskodni a rend fenntartásáról annak érdekében, hogy a tárgyalások
zavartalanul legyenek lefolytathatóak, és a bíróság (az ügyben eljáró bíró, illetve bírói tanács)
az ítélkező tevékenységét, illetve a fél az eljárási jogait befolyástól mentesen, a konkrét ügyre
koncentrálva, nyugodt körülmények között gyakorolhassa. Másrészt biztosítani kell a
tárgyalótermen kívül, a bíróság egész épületében a rend fenntartását azért, hogy az ott dolgozó
valamennyi alkalmazott a munkáját zökkenőmentesen, folyamatosan elláthassa, illetve a
bíróság épületébe érkező ügyfelek nyugalma és biztonsága garantálható legyen.
Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése rögzíti a tárgyalás nyilvánosságának alapelvét azzal,
hogy kimondja, az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és
pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az eljárásjogi törvények - a
100
Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) - is megismétlik ezt az
alapelvet, meghatározva azokat a kivételes eseteket, amikor a bíróság a tárgyalásról a
nyilvánosságot kizárhatja.
Mindezek mellett ugyanakkor biztosítani kell azon feleknek, érdekelteknek és hallgatóságnak
a bíróság épületébe történő bejutását, akik egy részének a tárgyaláson való megjelenése
perbeli pozíciójából adódóan kötelező, illetve akik a tárgyalás nyilvánosságára tekintettel a
tárgyaláson meg kívánnak jelenni, illetve az ügyfélfogadási időben azon személyeknek a
belépését, akik folyamatban lévő ügyükhöz kapcsolódóan a kezelő irodákban kívánnak iratot
tanulmányozni, keresetlevelet vagy utóiratot csatolni. Ennek megfelelően a bíróság
épületében érvényesülő rendszabályokat mindezen személyeknek be kell tartania, illetve
velük azokat be kell tartatni.
A tárgyalóteremben a rend fenntartásáról az eljáró tanács elnöke (egyes bíró eljárása esetén a
bíró) gondoskodik a Pp.-ben és a Be.-ben meghatározott részletes előírások szerint.
Emellett a törvényjavaslattal a Bszi.-be beiktatott 97/A-97/D. §-ok szabályozzák a bírósági
épületek rendjének fenntartását, az oda be-, illetve kilépés szabályait, az ügyfélforgalom
számára nyitva-álló épületrészek meghatározását, a bíróság elnöke számára rendelkezésre álló
intézkedési lehetőségeket.
Az 59. §-hoz
A törvényjavaslat a Bszi. 98. §-át követően a 98/A. §-ban a szükséges felhatalmazó
rendelkezésekkel egészíti ki a Bszi.-t. Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter,
hogy
-	a vezetői pályaalkalmassági vizsgálat és felülvizsgálat szempontjainak, módjának,
eljárásának részletes szabályait,
-	a bírósági vezetői vizsgálat részletes szabályait
az OIT véleményének kikérésével rendeletben állapítsa meg.
A 60. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a Bszi. melléklete helyébe (amely az egyes bíróságok
illetékességi területét határozta meg, de a jövőben arról külön törvény rendelkezik), a törvény
1.	melléklete lép, amely a bírósági vezetői kompetenciákat tartalmazza.
A 61. §-hoz
A törvényjavaslat egyéb rendelkezéseivel szükséges összhang megteremtését szolgáló, a Bszi.
tekintetében szükséges szövegcserés módosításokat és hatályon kívül helyezéseket
tartalmazza.
A 62.§-hoz
A törvényjavaslat új alcímmel egészíti ki a Bjt.-t a 2. §-t követően, annak érdekében, hogy az
e rész alá tartozó rendelkezések is illeszkedjenek a Bjt. alcím rendszerébe.
101
A 63. §-hoz
(1)	bekezdéshez: A módosítás célja részben a kormánytisztviselő, mint új fogalom Bjt.-be
való illesztése részben annak egyértelművé tétele, hogy kinevezési feltétel a
pályaalkalmassági vizsgálaton a bírói hivatás gyakorlására „alkalmas” kategória megszerzése.
(2)	bekezdéshez: A törvényjavaslat az egyéb jogállási törvényekhez hasonlóan módosítja a
Bjt. 3. §-ának (2) bekezdését, annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározásra kerüljön,
hogy milyen feltételek fennállása esetén nem nevezhető ki bíróvá az arra pályázó személy. Új
kategóriaként jelenik meg e körben az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól
eltiltás, a büntetlen előélet, ha a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt a pályázó
büntetőjogi felelősségét jogerős ítéletben megállapította pl. szándékos bűncselekmény miatt
kiszabott ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a
mentesítés beálltától számított tizenkét évig, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott,
végrehajtásában felfüggesztett pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három
évig. Ugyancsak nem nevezhető ki bíróvá az, akivel szemben büntetőeljárás - ide nem értve a
magánvádas vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást - van folyamatban, a
büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Továbbá az sem, akit bíróként, ügyészként,
kormánytisztviselőként, köztisztviselőként, közjegyzőként, ügyvédként, közalkalmazottként,
fegyveres szerv hivatásos állományú tagjaként, igazságügyi alkalmazottként, ügyészségi
titkárként és fogalmazóként, ügyvédjelöltként, közjegyzőhelyettesként fegyelmi eljárásban a
legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya
alatt áll.
(3)	bekezdéshez: A bekezdés szövegpontosító rendelkezést tartalmaz.
A 64. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. 4. és 5. §-ának módosításával hozzáigazítja a Bjt. szabályait a
bűnügyi nyilvántartást végző szervre irányadó új szabályokhoz. A törvényjavaslat emellett
részletesen újraszabályozza a pályaalkalmassági vizsgálat szabályait. Előíija, hogy a
jogszabályban meghatározott szempontok szerint állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy
a jelölt személyiségjegyei alapján a bírói munka elvégzésére várhatóan alkalmas-e. A
vizsgálandó kompetenciákat - ugyancsak új elemként - a Bjt. törvényjavaslattal megállapított
5.	számú melléklete tartalmazza.
A törvényjavaslat rögzíti azt is, hogy a vizsgálatról készített részletes értékelést is tartalmazó
szakmai vélemény és az alkalmasságra vonatkozó megállapítás (amennyiben rendkívüli
pályaalkalmassági vizsgálat elvégzését szükségessé tevő körülmények nem merülnek fel)
három évig érvényes, azaz új pályázat benyújtása esetén nem szükséges a vizsgálat újbóli
elvégzése.
A 65. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. 6. §-ának módosításával a nagyobb nyilvánosság, az átláthatóság
növelése érdekében újraszabályozza a bírói pályázati eljárás szabályait is. Rögzíti, hogy a
bírói állás betöltésére kiírt pályázatnak nyilvánosnak kell lennie, s a kiválasztás során
102
garantálni kell, hogy a bírói tisztséget nyilvános és valamennyi - a jogszabályi valamint a
pályázati felhívásban meghatározott feltételeket teljesítő - pályázó számára egyenlő esélyt
biztosító, törvényben szabályozott pályázati eljárás eredményeként a legalkalmasabb jelölt
nyeije el.
A 66. §-hoz
A Bjt. 7-9. §-ának módosításával a törvényjavaslat módosítja a pályázat kiírására jogosultak
körét s azt, az egységes pályázatkiírás érdekében az OIT elnökének feladatává teszi. Az
ítélkezési tevékenység specializálódására figyelemmel a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy
az OIT elnöke (mint a pályázat kiírója) a munkakörhöz szükséges speciális szakismeret
(például gazdasági, műszaki) esetén, ahhoz kapcsolódóan a jogszabályban nem szereplő
pályázati feltételt szabjon, erről a pályázókat a pályázati felhívásban külön tájékoztatnia kell.
A pályázati felhívást a Bírósági Közlönyben és a bíróságok honlapján is közzé kell tenni.
A pályázatokat nem az OIT elnökéhez, hanem annak bíróságnak az elnökéhez kell benyújtani,
amelyre a pályázat szól, helyi bíróság esetében pedig a megyei bírósághoz. E rendelkezés
indoka, hogy azokat elsőként a bírói tanács fogja megvizsgálni.
Az esetleges jogértelmezési bizonytalanságok elkerülése érdekében a törvényjavaslat rögzíti,
hogy az eljárásban hiánypótlásnak van helye.
Új elem a pályázati eljárásban, hogy a pályázati határidő leteltét követően, a
pályaalkalmassági vizsgálati eredmények beérkezését követő 15 napon belül helyi vagy
megyei bíróságra kiírt pályázat esetén a megyei bíróság, ítélőtáblára kiírt pályázat esetén az
ítélőtábla a Legfelsőbb Bíróságra kiírt pályázat esetén a Legfelsőbb Bíróság bírói tanácsa a
pályázókat meghallgatja, és a pályázatokat az elért pontszámoknak megfelelően rangsorolja.
Ennek során a törvényben meghatározott szempontok vehetőek figyelembe, így például
bírósági fogalmazói és bírósági titkári joggyakorlati idő, a pályaalkalmassági vizsgálat
eredménye, a jogi szakvizsga eredménye, a jogi tárgyú publikáció. A törvényjavaslat alapján
az igazságügyért felelős miniszter rendeletben határozza meg a fenti szempontokhoz
rendelhető pontszámot és az eljárás részletes szabályait.
Ugyancsak rendezi a törvényjavaslat azt a helyzetet, ha a rangsor első helyén több pályázó
szerepel, ebben az esetben a bírói tanács egyszerű szótöbbséggel hozott, írásbeli, indokolt
határozatával választja ki azt a pályázót, akit kinevezésre javasol.
Amennyiben a bíróság elnöke az első helyen rangsorolt pályázó kinevezésével egyetért, a
pályázati rangsort és a pályázatokat a köztársasági elnökhöz történő felterjesztés céljából az
OIT elnökéhez felterjeszti. E körben az OIT elnökének lehetősége van arra, hogy más
pályázüt javasoljon a kinevezésre, azonban döntését írásban kell indokolnia; s ennek alapján
is dönt az OIT arról, hogy mely pályázó kinevezését támogatja.
Ha az OIT elnöke a javaslattól eltérő - a rangsor soron következő helyein álló - pályázót
javasol bírói kinevezésre, ezt írásban indokolnia kell és javaslatát, a pályázati rangsort
valamint a pályázatokat haladéktalanul az OIT elé kell terjesztenie. Ebben az esetben az OIT
dönt arról, hogy mely pályázó kinevezését támogatja, s terjeszti fel a köztársasági elnökhöz.
A Legfelsőbb Bíróságra kiírt pályázat esetén a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ha az első helyen
rangsorolt pályázó kinevezésével egyetért, a pályázati rangsort és a pályázatokat közvetlenül
103
az OIT részére küldi meg. Amennyiben pedig az LB elnöke a bírói tanács által felállított
rangsor alapján kinevezésre javasolt pályázótól eltérő pályázót javasol bírói kinevezésre, ezt
írásban indokolnia kell és javaslatát, a pályázati rangsort valamint a pályázatokat és az írásbeli
indokolást 15 napon belül az OIT-hoz felterjeszti. Mindkét esetben az OIT dönt arról, hogy
mely pályázó kinevezését támogatja, és terjeszti fel a köztársasági elnökhöz.
Az OIT-ot a javaslatok nem kötik, döntése meghozatala érdekében meghallgathatja a
pályázókat. A törvényjavaslat egyértelművé teszi azt is, hogy amennyiben a nyertes pályázó
bírói kinevezéssel már rendelkezik, kinevezését nem kell a köztársasági elnök részére
megküldeni.
A 67. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a Bjt. 10. § (2) és (3) bekezdését és rögzíti, hogy a pályázat
eredménytelenségét okozza az is, arra egyetlen pályázat sem érkezik vagy a beérkező
pályázatokat a bíróság elnöke azok hiányossága vagy elkésettsége elutasítja. A Bjt.
törvényjavaslattal módosított rendszerében a pályázati anyagokat több szinten is
véleményezik, a törvényjavaslat ezért kiveszi a Bjt. rendszeréből azt a szabályt, amely szerint
a pályázati anyagokat titkosan kell kezelni. E módosítást indokolja továbbá az is, hogy a
minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény alapvetően más rendszerben
határozza meg a minősíthető adatokat és a minősítési szinteket, s ezek alapján a pályázatok
nem minősülnek minősített adatnak. Természetesen a pályázatok számos személyes adatot
tartalmaznak, így értelemszerű, hogy azok megismerésére továbbra is csak az lesz jogosult,
akit arra a Bjt. feljogosít. A pályázatok elbírálásának jobb átláthatósága érdekében a
törvényjavaslat rögzíti, hogy a pályázóval a rangsorban elfoglalt helyét és pontszámát is
közölni kell.
A 68. §-hoz
A törvényjavaslat új alcímmel egészíti a Bjt.-t a 10/F. §-t követően, annak érdekében, hogy az
e rész alá tartozó rendelkezések is illeszkedjenek a Bjt. alcím rendszerébe.
A 69. §-hoz
(1)	bekezdés: A törvényjavaslat módosítja a Bjt. 11. § (2) bekezdését annak érdekében, hogy
a jövőben ne legyen lehetőség arra, hogy az első bírói kinevezés határozatlan időre szóljon, ha
a jelölt szakmai gyakorlatát ügyészként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként vagy a
köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó központi
közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben szerezte.
A módosítás indoka, hogy a határozott időre szóló bírói kinevezés célja, annak biztosítása,
hogy amennyiben a jelölt utóbb mégsem bizonyulna alkalmasnak a bírói hivatás támasztotta
követelmények teljesítésére ne kerüljön határozott időre kinevezésre; s az erre való
alkalmasság teljes bizonyossággal csak akkor állapítható meg, ha a jelölt ítélkezési
tevékenységgel járó szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2)	bekezdés: A törvényjavaslat a Bjt. 11. § (3) bekezdésének módosításával egyértelművé
teszi, hogy ha a határozott időre kinevezett bíró szolgálati viszonya azért szűnt meg, mert
nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél pályázat alapján vagy
kijelölés ítélkezésre vagy az igazságszolgáltatással összefüggő egyéb munkavégzésre irányuló
jogviszonyt létesített, akkor erre irányuló kérelme esetén a megszűnést megelőző
104
kinevezésének megfelelően lehet határozott vagy határozatlan időre bíróvá kinevezi.
Értelemszerűen a megszerzett gyakorlati idejét szolgálati időként figyelembe kell venni.
A 70. §-hoz
A törvényjavaslat bevezeti a Bjt. rendszerébe a bíró „alkalmas utóvizsgálat lefolytatása
indokolt” szintű értékelését, amely esetben a törvényjavaslat szerint a bíró ismét 3 éves
határozott idejű kinevezést kap.
A 71. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a kinevezés felterjesztésére jogosultnak javaslatát a kinevezés
kezdő időpontját és időtartamát megjelölve kell a köztársasági elnök részére felterjesztenie.
A 72. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a bírói eskü szövegét.
A 73. §-hoz
A Bjt. 17. §-ának módosításával a törvényjavaslat újraszabályozza a bírói kirendelés
rendszerét; arra a jövőben - a szolgálati érdek mellett - a bíró szakmai fejlődésének
elősegítése érdekében is lehetőség lesz. A bíró a megyei bíróság, az ítélőtábla és a Legfelsőbb
Bíróság elnökének kezdeményezésére, a megyei bíróságra, az ítélőtáblára, illetve a
Legfelsőbb Bíróságra lesz szakmai fejlődése érdekében kirendelhető.
A törvényjavaslat a megtartja a Bjt. jelenlegi szabályát, amely szerint a bírót - hozzájárulása
nélkül - háromévenként, ezen belül legfeljebb egy évre lehet szolgálati érdekből bírói
beosztásba, ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni.
A törvényjavaslat az ítélkezés időszerűségének biztosítása érdekében a kirendelés új eseteit is
beilleszti a Bjt. rendszerébe. Mód lesz a bíró ideiglenes kirendelésre - hozzájárulása és az
időbeli korlátozás nélkül -, ha ez a bíróságok közötti aránytalan ügyteher kiegyenlítése
céljából szükséges. Továbbá a bíró hozzájárulása esetén arra is, hogy a beosztásából eredő
ítélkezési tevékenységének megtartása mellett más szolgálati helyre kerüljön kirendelésre.
A kirendelést a bíróval - annak megkezdése előtt legalább 30 nappal - írásban közölni kell,
megjelölve a kirendelés indokát, helyét, kezdetét és időtartamát. Továbbra is érvényesül az a
szabály is, hogy amennyiben a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli, illetőleg
az ítélőtábla bíráját más szolgálati helyre rendelik ki, a kirendelésre jogosult OIT elnöknek ki
kell kérnie az érintett megyei bíróságok és az ítélőtábla elnökének véleményét. A kirendelés
esetében továbbra is érvényesülni fog az az általános szabály, hogy a bíró méltányos érdekét
figyelembe kell venni.
A 74. §-hoz
A törvényjavaslat pontosítja a Bjt. 19. § (2) bekezdésének szövegét.
105
A 75. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a kirendelésre és áthelyezésre jogosultakat oly módon, hogy a
bíró más bírósághoz történő kirendelésére az OIT elnöke, áthelyezésére az OIT, ha a
kirendelés vagy az áthelyezés a megyei bíróság és az illetékességi területén működő helyi
bíróság között vagy a megyei bíróság illetékességi területén működő helyi bíróságok között
történik, a megyei bíróság elnöke jogosult.
A 76. §-hoz
A törvényjavaslat úgy módosítja a Bjt. szabályait, hogy lehetővé teszi, hogy a munkáltatói
jogkör gyakorlója a bírót - írásbeli hozzájárulásával - határozott, vagy határozatlan időre,
kizárólag vagy részben, igazgatási feladatok ellátásával bízza meg.
A 77. §-hoz
A törvényjavaslat az OIT 76/2000. (IX. 13.) számú határozatában foglaltaknak megfelelően
szélesíti az összeférhetetlenséggel érintett vezetők körét és meghatározza a felmentés iránti
kérelmek vizsgálati szempontjait.
(1)	bekezdés: A törvényjavaslat módosítja a Bjt. 24. §-ának (1) bekezdését annak érdekében,
hogy az adott kollégiumban vagy csoportban bíróként sem a kollégiumvezető sem a
csoportvezető helyettesének hozzátartozója ne működhessen.
(2)	bekezdés: A Bjt. 24. §-a (5) bekezdése módosításának célja annak rögzítése, hogy mikor
kerülhet sor az együttalkalmazási tilalom alóli felmentésre. A törvényjavaslat erre akkor ad
lehetőséget, ha a vezetői állás betöltése más módon nem lehetséges. A döntés mérlegelésénél
a szolgálati érdek a meghatározó szempont.
A 78. §-hoz
A törvényjavaslat módosítsa a bíróképzés szabályait. Ennek indoka, hogy a jelenlegi
szabályozás nem alkalmas a valamennyi bíróra kiterjedő folyamatos kötelező képzés
biztosítására, különös figyelemmel arra, hogy e rendelkezés alapján a gyakorlatban a képzés
terén inkább az önkéntesség elve dominált. A módosítás egyértelműen kifejezésre juttatja a
képzés kötelező jellegét.
A Bjt. törvényjavaslattal módosított 32. §-a értelmében a képzésre vonatkozó
részletszabályokat nem OIT határozat, hanem az igazságügyért felelős miniszter rendelete
szabályozza (az OIT javaslatának figyelembe vételével). A képzési kötelezettség elmulasztása
esetén pedig kizárja, hogy a bíró magasabb bírói álláshelyre nyújtson be pályázatot, emellett
előírja, hogy soron kívüli vizsgálatát is el kell rendelni.
A 79. §-hoz
A készenlét és az ügyelet alapvető szabályait Bjt. 35. §-a meghatározza, a részletszabályok
kidolgozását a Bjt. 35. §-ának törvényjavaslattal megállapított (3) bekezdése OIT szabályzat
szintjére rendeli.
106
A 80. §-hoz
A törvényjavaslat a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény szabályaira figyelemmel a Bjt.-be
iktatott új 38/B. §-sban rögzíti, hogy a bírónak írásbeli felhívásárai 5 munkanapon belül
hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia, hogy a Bjt. 3. § (2) bekezdés a)-f) pontjában
meghatározott körülmény nem áll fenn.
A 81. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. módosításával egyértelművé teszi, hogy az igazságügyért felelős
miniszter gyakorolja a minisztériumába beosztott bírák esetén a munkáltatói jogkört,
értelemszerűen a bírói jogállásból adódó speciális szabályok érintetlenül hagyása mellett.
A 82. §-hoz
A 22. § pontosítja a Bjt. 45. § (2) bekezdésének szövegét.
A 83. §-hoz
A bíró tevékenységének igazgatási ellenőrzése, továbbá a bíró munkájának értékeléséről szóló
szabályozás átfogó módosításának célja a fokozottabb számonkérhetőség, ezáltal a bíró
szakmai munkája minőségének javítása.
A törvényjavaslat alapján ezért a bírót külön nevesítve, kiemelten kell vizsgálni a pályájának
kezdetén - a kinevezést követő harmadik év eltelte előtt -, majd a határozatlan időre szóló
kinevezés után rendszeresen (6 évente), ezen kívül pedig akkor, ha a folyamatos szakmai és
igazgatási kontroll során olyan rendellenességek (pl. hátralék kialakulása, a befejezések
alacsony száma, a határidők elmulasztása, a lényegre törő tárgyalásvezetés, döntési készség
hiánya, a téves hiányos jogi háttérismeretek stb.) mutatkoznak, amelyek a vizsgálat
elrendelését indokolják.
A törvényjavaslat alapvetően alakítja át ezért a Bjt.-nek a bíró munkájának értékelésére
vonatkozó szabályait. Ennek részeként módosítja a 47. § (1) bekezdését, rögzítve, hogy a bíró
munkáját értékelni kell, a részletszabályok pedig a Bjt. - törvényjavaslattal módosított - III.
fejezetben szerepelnek.
A 84. §-hoz
A Bjt 48. és 49. §-a rögzíti, hogy a bíró munkájának értékelést megalapozó vizsgálatnak - a
jogerősen befejezett ügyek alapján - fel kell tárni a bíró anyagi, eljárási és ügyviteli
jogszabály-alkalmazási és tárgyalásvezetési, ügyfélkezelési gyakorlatát. A vizsgálat
lefolytatását a megyei bíróság, az ítélőtábla, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke saját
hatáskörben is elrendelheti, továbbá helye van ilyen irányú kezdeményezés esetén is; az
értékelés elrendelését írásban kell a bíróval közölni. A szakmai vizsgálatot a bíró beosztási
helye és szakterülete szerint illetékes, továbbá a szakterület szerint illetékes ítélőtáblái és
legfelsőbb bírósági kollégiumvezető kezdeményezheti. Helyi bírósági bíró esetében a helyi
bíróság elnöke is kezdeményezheti a szakmai vizsgálatot. A vizsgálat lefolytatása a bíró
beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezető, vagy az általa kijelölt bíró
feladata.
107
A 85. §-hóz
A bíró munkájának értékelésére vonatkozó új szabályok szerint a bírót hatévente
folyamatosan értékelni kell. A bírói vizsgálatok számának további növelése, gyakoribbá tétele
azért nem indokolt, mert az az ítélkezési munkájuk hátráltatását, akadályát eredményezhetné.
A 86. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a bíróság elnöke összességében értékeli a bíró munkáját.
Ugyanakkor a bíró munkájának értékelése döntő részt szakmai szempontok szerint történik.
Ezért a törvényjavaslat előírja, hogy az értékelést megelőzően - a vizsgálati jelentés és az
értékelés tervezetének megküldése mellett - be kell szerezni a bíró szakterülete szerint
illetékes másodfokú (felülvizsgálati ügyekben eljáró) bíróság kollégiumvezetőjének
véleményét.
A bírák esetében érdemi szakmai tevékenységüket illetően folyamatos kontrollt jelentenek a
jogorvoslat során eljáró bíróságok határozatai, az ügyviteli-ügyforgalmi tevékenységüket
illetően pedig a szakmai-igazgatási vezetés ellenőrzése. Az ellenőrzés hatékonyságának
növelése érdekében törvényben is indokolt előírni, hogy a bíróság elnöke a bíró tevékenységét
köteles folyamatosan figyelemmel kísérni és az ügyviteli-ügyforgalmi tevékenységéről
minden év végén - az OIT által meghatározott adatok alapján - tevékenységi kimutatást
készíteni. A tevékenységi kimutatást a bíróval ismertetni kell. Az éves tevékenységi kimutatás
a bíró munkája értékelésének részét képezi.
A Bjt. törvényjavaslattal módosított 51. § (3) bekezdése meghatározza, hogy a bíró munkája
értékelésének milyen adatokon kell alapulnia. Része lesz egyebek mellett a bíró ügyeiről a
vizsgált időszakban készült tanácselnöki feljegyzés, éves tevékenységi kimutatás, a bíró
kötelező képzéseken való részvételével kapcsolatos adatok és egyéb iratok, melyek
alkalmasak arra, hogy objektív módon mutassák a bíró munkáját. A vizsgálatot az
elrendeléstől számított 60 napon belül be kell fejezni, és az értékelést a befejezéstől számított
15 napon belül kell elvégezni. Az értékeléshez szükséges ügyek kiválasztásának rendjét, a
vizsgálat részletes szabályait az OIT határozza meg.
A 87. §-hoz
A Bjt. módosított 53. § (2) bekezdése kiegészül két új értékelési kategóriával: a kiváló,
magasabb bírói beosztásra alkalmas, valamint az alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt.
A második az esetben az értékelő megállapítja a tapasztalt hiányosságokat, rendellenességeket
és megjelöli a kívánt változtatás fő szempontjait, ezeket a következő - 2 éven belül esedékes
-	vizsgálat alkalmával meg kell vizsgálni; s ha a bíró ekkor sem éri el a legalább alkalmas
értékelést, alkalmatlan minősítést kell kapnia.
A bíróság elnöke az értékelés eredményét írásban indokolni köteles, s azt a bírónak valamint
-	a legfelsőbb bírósági bíró kivételével - a bíró beosztása szerint illetékes másodfokú bíróság
kollégiumvezetőjének meg kell küldenie.
A 88. §-hoz
A Bjt. törvényjavaslattal beiktatott 53/A. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy a bíró és a bíró
beosztása szerint illetékes másodfokú bíróság kollégiumvezetője, a legfelsőbb bírósági bíró
108
esetét kivéve - a törvényjavaslattal felállítani rendelt - szolgálati bírósághoz fordulhat, ha az
értékelést vitatja. Szükség esetén megfelelő jogvédelmet biztosítva ezzel a vizsgált bírónak.
A Bjt. új 53/A. § (2)-(4) bekezdései rögzítik az alkalmatlan minősítés esetén irányadó eljárást.
A bíróság elnökének fel kell szólítania a bírót, hogy 30 napon belül mondjon le bírói
tisztségéről. Amennyiben a bíró nem tesz eleget, a bíróság elnöke erről az elsőfokú szolgálati
bíróságot haladéktalanul értesítenie kell. Az elsőfokú szolgálati bíróság kijelölt tanácsa - az
53/B. §-ban foglalt eltérésekkel - a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával
alkalmatlansági eljárást folytat le, melynek során soron kívüli eljárásban dönt a bíró
alkalmasságáról, és alkalmatlanná nyilvánítás esetén határozatot hoz a bírói szolgálati viszony
megszűnéséről. Az alkalmatlanságról hozott határozat ellen a fegyelmi határozatra vonatkozó
szabályok szerint van helye fellebbezésnek és másodfokú eljárásnak.
Az alkalmatlanságot megállapító értékelés további következménye, hogy közlésének napjától
a szolgálati bíróság jogerős határozatáig terjedő időben a bíró olyan tevékenységet nem
folytathat, amely kizárólag bírói hatáskörbe tartozik.
Az elsőfokú szolgálati bíróság kijelölt tanácsa a bíróság elnökének értesítése alapján
megindítja az alkalmatlansági eljárást és az előzetes vizsgálat lefolytatására vizsgálóbiztost
rendel ki. A vizsgálóbiztos köteles a tényállás megállapításához szükséges valamennyi
körülményt tisztázni. Ennek érdekében meghallgathatja az eljárás alá vont bírót és az értékelő
bírósági elnököt, tanúkat hallgathat ki, a bírói értékelés irataiba betekinthet. A bírák és a
bíróság dolgozói kötelesek részére a szükséges tájékoztatást megadni. Ellátja az értékelő
feladatait.
Fontos eljárási szabályként kerül rögzítésre az is, hogy ha a tanács megítélése szerint az
értékelés homályos, hiányos, önmagával ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez
egyébként nyomatékos kétség fér, a tanács az értékelő bírósági elnököt és az eljárás alá vont
bírót is meghallgatja.
A tanács az eljárás eredményeképpen megállapíthatja az alkalmatlanságot és a bírói szolgálati
viszony megszűnését, a minősítést módosíthatja és lehetősége van arra is, hogy eljárási
szabálysértés esetén saját eljárást megszüntesse és a bíró munkájának új értékelését rendelje
el.
Amennyiben a szolgálati bíróság maga is a bíró alkalmatlanságát állapította meg a határozatot
-	jogerőre emelkedését követően - haladéktalanul meg kell küldenie az OIT-nak a bíró
felmentése iránti intézkedések megtétele érdekében.
A 89. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. 54. §-ának módosításával rendezi, s a korábbinál részletesebben
szabályozza ez egészségügyi alkalmatlanság esetén irányadó szabályokat is. így rögzíti, hogy
amennyiben a bíróság elnöke ez okból lemondásra szólítja fel, röviden meg kell jelölnie
azokat az okokat, amelyek az alkalmatlanságára utalnak. Annak érdekében, hogy ne legyen
mód az orvosi vizsgálat megtagadására a Bjt. rögzíti, hogy ha a bíró a munkáltató által
elrendelt orvosi vizsgálaton önhibájából nem vesz részt, úgy kell tekinteni, hogy az
alkalmatlanság jogkövetkezményének alkalmazását tudomásul veszi.
109
A 90. §-hoz
A Bjt. törvényjavaslattal megállapított 55/A. §-a rögzíti, hogy a bíró éves tevékenységéről
kimutatást kell készíteni, az ügyforgalmi és tevékenységi adatok, továbbá a másodfokú és a
felülvizsgálati határozatok alapján. A kimutatás tartalmát az OIT határozza meg. A kimutatást
a bíróság elnökének éves tájékoztatójával egyidejűleg közölni kell az összbírói értekezlet
(teljes ülés) tagjaival. A kimutatás adatait a bíró vizsgálatánál, értékelésénél figyelembe kell
venni.
A 91. §-hoz
A törvényjavaslat a bírói szolgálati viszony megszűnése eseteinek áttekinthetőbb
szabályozására irányul. Módosítja ezért a Bjt. 57. §-át, újraszabályozza a bíró szolgálati
viszonyának megszűnési eseteit, s a felmentési okokat a Bjt. új (2) bekezdésébe helyezi. A
törvényjavaslat két új felmentési okot jelöl meg: ha a bíró elmulasztja a bűnügyi
nyilvántartásban kezelt adatainak igazolását, valamint ha a munkáltató által elrendelt orvosi
vizsgálaton - az önhibán kívüli mulasztást ide nem értve - nem vesz részt.
A 92. §-hoz
A Bjt. 60. § (2) bekezdése szerint nyugállományba helyezés esetén a bíró felmentési ideje 6
hónap, s a munkavégzési kötelezettség alól 3 hónapra fel kell menteni. A törvényjavaslat új
elemként iktatja a Bjt. rendszerébe, hogy a bíró kérheti, hogy a mentesítés ideje ennél
rövidebb legyen, erről az OIT elnöke dönt.
A 93. §-hoz
A Bjt. törvényjavaslattal beiktatott 62/A. §-a rögzíti, hogy munkáltatói jogkör gyakorlója
felhívhatja a bírót a bűnügyi nyilvántartásban kezelt adatainak igazolására. A hatósági
bizonyítvány kiállításáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj pedig abban az esetben jár
vissza, ha a bíró igazolja, hogy vele szemben a Bjt. törvényjavaslattal megállapított 3. § (2)
bekezdés a)-f) pontjában meghatározott körülmény nem áll fenn.
A személyes adatok védelem érdekében a Bjt. 62/A. §-ának (2) bekezdése rögzíti az
adatkezelés célját, körét, is időtartamát.
A 94. §-hoz
A bírákkal szembeni fegyelmi eljárás jelenlegi rendszerének átfogó felülvizsgálata indokolt.
A törvényjavaslat célja, hogy a fegyelmi ügyek és az azokkal összefüggő kártérítési ügyek
elbírálása az objektivitás és az egységes szempontrendszer érvényesülése érdekében a megyei
bíróságokon és az ítélőtáblákon működő elsőfokú fegyelmi bíróságok, illetőleg a Legfelsőbb
Bíróságon működő első és másodfokú fegyelmi bíróság helyett felállításra kerülő szolgálati
bíróság hatáskörébe tartozzon.
A Bjt. törvényjavaslattal beiktatott 62/B.-D. §-a rendezi ezért a szolgálati bíróságra irányadó
szabályokat.
A szolgálati bíróság hatáskörébe utalja bírák fegyelmi és az ezzel összefüggő kártérítési
ügyeit, és a bíró munkájának szakmai és vezetői munkájának értékeléséből eredő jogviták
110
elbírálását. A bíróság két fokból áll, az elsőfokú szolgálati bíróság a Fővárosi ítélőtábla
mellett, míg a másodfokú szolgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mellett működik. A
bíróságok tagjaira - a kollégiumvezetők véleményére is figyelemmel - az ítélőtáblák, a
megyei bíróságok elnökei és a Legfelsőbb Bíróság elnöke elnökei tesznek javaslatot, s az OIT
nevezi ki őket.
Rögzítésre kerül, hogy a bíróság tagja az ítélkezési vagy igazgatási munkája mellett látja el a
szolgálati bírósági tagságból eredő feladatait, s az is, hogy tevékenységéért díjazásra jogosult.
Az elsőfokú szolgálati bíróság létszáma legfeljebb 75 fő, a másodfokú szolgálati bíróság
létszáma legfeljebb 15 fő, megbízatásuk 6 évre szól.
Annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki összeférhetetlen helyzetek a Bjt. rögzíti, hogy nem
választható a szolgálati bíróság bírájává az a bíró, aki az OIT választott bíró tagja, póttagja a
fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult elnök vagy annak helyettese, aki a törvény
szerint beosztása következtében nem ítélkezhet vagy szolgálati viszonya szünetel, továbbá az
sem, aki a hozzátartozói kapcsolatban [Pp. 13. § (2) bek.] áll az OIT elnökével, az OIT
Hivatal vezetőjével, az ítélőtábla vagy a megyei bíróság elnökével, illetve elnökhelyettesével.
Kizárási okként jelöli meg a Bjt. törvényjavaslattal megállapított 62/D. §-a, hogy az a
szolgálati bíró, aki ellen fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban, az eljárás jogerős
befejezéséig a szolgálati bíróság bírójaként nem járhat el. Rögzíti továbbá a tisztség
megszűnésének eseteit is. Megszűnési ok az, ha a bírói tisztség megszűnik, ha a bíró
tagságáról lemond, minisztériumba, vagy OIT hivatalba kerül beosztásra, ha vele szemben
jogerősen fegyelmi vagy a büntetőjogi felelősséget állapítottak meg, ha olyan körülmény
merül fel, amely alapján nem lenne szolgálati bíróvá választható. Természetesen megszűnési
ok az is, ha a szolgálati bírósági bírót jogainak és kötelességeinek vétkes megszegése,
hosszabb időn át történő elmulasztása vagy súlyos elhanyagolása miatt a szolgálati bíróság
bíráinak sorából kizárta.
A 95. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. 64. § (2) és (3) bekezdésének módosításával, illetve kiegészítésével
rögzíti, hogy ha a bíróval szemben büntetőeljárás indult a fegyelmi eljárást meg kell indítani,
kivéve, ha ellene magánvádas és pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást.
A törvényjavaslattal módosított Bjt. 64. § meghatározza a fegyelmi eljárás felfüggesztésének
esetét (ha fegyelmi eljárás alá vont bíróval szemben büntetőeljárás van folyamatban, a
fegyelmi eljárást fel kell függeszteni), azt az esetet, amikor el lehet tekintetni az eljárás
kezdeményezésétől (ha a bíró vétkessége enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem, vagy csak
csekély mértékben járt következménnyel).
A 96. §-hoz
A Bjt. 67. §-át megelőző alcím helyébe új alcím lép, annak érdekében, hogy az alcím
összhangban álljon az azt követő rendelkezésekkel.
111
A 97. §-hoz
A törvényjavaslattal módosított Bjt. 68. §-a meghatározza, hogy a Fővárosi ítélőtábla mellett
működő elsőfokú szolgálati bíróság jár el első fokon és a Legfelsőbb Bíróság mellett működő
másodfokú szolgálati bíróság másodfokon.
A 98. §-hoz
A Bjt. 70. § (1) bekezdése 3 tagú tanácsban való eljárást ír elő mind elsőfokú, mind a
másodfokú szolgálati bíróság, a tanácsokat a bíróság elnöke alakítja meg.
A 99. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja Bjt. 71. § (1) bekezdésének felvezető szövegét, s abba beilleszti a
szolgálati bíró fogalmat.
A 100. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. 72. §-a (2) és (3) bekezdésének módosításával és a § további
bekezdésekkel történő kiegészítésével pontosítja a kizárási indítvány elbírálásának szabályait
és azt, hogy mi a megfelelő eljárás kizárás esetén. Az elfogultság kérdésében a szolgálati
bíróság elnöke által kijelölt másik tanács határoz. Ha a kifogást az első fokú szolgálati bíróság
elnöke ellen terjesztették elő, az elfogultság kérdésében a másodfokú szolgálati bíróság
tanácsa határoz. Ha az elfogultsági kifogást a másodfokú szolgálati bíróság elnöke ellen
terjesztették elő, az elfogultság kérdésében a Legfelsőbb Bíróság elnöke határoz. Az elsőfokú
szolgálati bíróság elnökének kizártsága esetén az eljáró elsőfokú tanácsot a másodfokú
szolgálati bíróság elnöke jelöli ki, A másodfokú szolgálati bíróság elnökének kizártsága
esetén az eljáró tanácsot a Legfelsőbb Bíróság elnöke jelöli ki.
A 101. §-hoz
A fegyelmi eljárás új szabályai szerint a szolgálati bíróságnak a fegyelmi eljárást fel kell
függesztenie, ha a bíróval szemben büntetőeljárás van folyamatban, a törvényjavaslat ezért
módosítja e §-ban is a fegyelmi eljárás felfüggesztésének szabályait.
A 102. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy azokban a szolgálati jogvitákban, amelyekben nem a
szolgálati bíróság jár el, a munkaügyi perekben illetékes bíróság határoz.
A 103. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a Bjt. 119/A. §-ának (4) bekezdését, a bűnügyi nyilvántartásban
kezelt adatatok igazolása rendjének változására tekintettel.
A 104. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok alapján törvényi szabályozást igénylő kérdés, hogy az ülnök
megbízatásának időtartama alatt folytathat-e politikai tevékenységet. Az Alkotmánybíróság az
51/1992. (X. 22.) AB. határozatában kifejtette: az ülnök esetében az ítélkezésben való
112
részvétel a közügyek vitelében való részvétel alkotmányos jogának egyik formája, amely
viszont az igazságszolgáltatás természetével összeférhetetlen, politikai tevékenység időleges
felfüggesztését kívánja. A törvényjavaslat ezért kiegészíti a Bjt. 122. §-át egy (3) bekezdéssel,
s előírja, hogy az ülnök, hasonlóan a bíróhoz nem lehet tagja pártnak, és politikai
tevékenységet sem folytathat.
A 105. §-hoz
A törvényjavaslat a bűnügyi nyilvántartásban kezelt adatatok igazolása rendjének változására
tekintettel a Bjt. módosításával rögzíti, hogy annak, aki az ülnökké történő jelölést elfogadja,
hogyan kell igazolnia a bűnügyi nyilvántartásban róla szereplő adatokat, egyben
meghatározza az igazolás elmulasztásának jogkövetkezményeit. Az hogy a törvényjavaslat
haladéktalan igazolási kötelezettséget ír elő, értelemszerűen nem jelenti azt, hogy a hatósági
bizonyítvány kiadását a jelöltnek sürgősséggel kellene megkérnie. Továbbá az adatkezelés
jogszerűségének biztosítása érdekében rögzítésre kerül az adatkezelés jogcíme és határideje
is.
A 106. §-hoz
A Bjt törvényjavaslattal megállapított 126/A. §-a lehetővé teszi, hogy a bíróság elnöke az
ülnököt, annak megbízatása időtartama alatt írásban, a mulasztás jogkövetkezményeinek
ismertetésével felhívhatja büntetlen előéletének - a felhívás közlésétől számított 15
munkanapon belüli - igazolására. A hatósági eljárás költségeit büntetlen előélet igazolása
esetén a bíróság megtéríti az ülnök részére. Amennyiben az ülnök a felhívásnak nem tesz
eleget, a bíróság elnöke az ülnököt ismételten felhívja büntetlen előéletének igazolására.
Amennyiben az ülnök igazolási kötelezettségének nem tesz eleget vagy a hatósági
bizonyítvány az ülnök büntetett előéletét mutatja a bíróság elnöke az ülnököt megválasztó
képviselő-testületnél vagy megyei (fővárosi) közgyűlésnél kezdeményezi az ülnök
megbízatásának megszüntetését, és ezzel egyidejűleg a megbízatás megszüntetése
kezdeményezésének tényét az ülnökkel közli. Az ülnök az ítélkezési tevékenységét ettől az
időponttól fogva nem gyakorolhatja.
A 107. §-hoz
A törvényjavaslat a Bjt. 127. §-ának módosításával rögzíti, hogy az ülnök halála, a büntetett
előélet, illetve a büntetlen előélet igazolásának elmulasztása esetén az ülnök megbízatása
megszűnik.
A 108. §-hoz
A Bjt. törvényjavaslattal megállapított 139. § (2) bekezdése felhatalmazza az igazságügyért
felelős minisztert, hogy az OIT véleményét kikérve rendeletben állapítsa meg a bírói
álláspályázatok elbírálásának részletes szabályait, a pályázati rangsor kialakítása során
figyelembe vehető szempontokhoz rendelhető pontszámokat.
A 109. §-hoz
A § módosítja a Bjt. 2. számú mellékletét (fizetési fokozatok 10-ről 14-re emelése), egyben a
Bjt.-t kiegészíti egy új 3. melléklettel, amely a bírói kompetenciákat határozza meg.
113
A 110. §-hoz
A § a Bjt. módosítása okán szükségessé vált szövegpontosító szövegcserés javaslatokat és
átmeneti rendelkezést tartalmaz.
A 111. §-hoz
A Pp. 19. §-ának (1) bekezdése alapján a bíró az érdemi határozat hozatalában részt vehet
akkor, ha a 13. § (1) bekezdésének e) pontja alá tartozó kizárási okról van szó és a kizárási
okot nem maga jelentette be, ez a módszer tehát nem feltétlenül alkalmas a per elhúzására (az
utolsó tárgyalási napon előterjesztet elfogultsági indítvány), azonban ez mégis a perelhúzás
bevett eszköze lett az elmúlt években. Annak érdekében, hogy az indítvánnyal teremtett
bizonytalan helyzet minél rövidebb ideig álljon fenn, a törvényjavaslat úgy módosítja Pp.
rendelkezéseit, hogy a kizárás kérdésében soron kívüli eljárást ír elő.
A 112. és 113. §-hoz
A törvényjavaslat a Pp. módosításával kötelező jogi képviseletet ír elő a megyei bíróság első
fokú hatáskörébe tartozó egyes perekben; nem kötelező azonban a következő perekben:
-	a vagyonjogi perek közül azokat, melyekben a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot
nem haladja meg,
-	azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos
eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak,
-	a cégekkel kapcsolatos perek közül a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt
indított perek,
-	a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel
kapcsolatos perek,
-	a közigazgatási perek (XX. fejezet), a 349. § (5) bekezdésében meghatározott perek
kivételével,
-	a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. fejezet),
-	a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése
iránt indított perek, ideértve az e jogok megsértése miatt indított kártérítési pereket is, ha az
előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg,
-	a 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perek,
-	a megállapításra irányuló perek közül azokat, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha
a marasztalás kérhető lenne - a harmincmillió forintot nem haladná meg,
-	azok a perek, amelyeket külön törvény utal a megyei bíróság hatáskörébe.
Kötelező jogi képviselet esetén a bíróság az alperest tájékoztatja arról, hogy jogi képviselő
meghatalmazásáról kell gondoskodnia, a tájékoztatásnak ki kell teijednie a jogi képviselő
közreműködése nélkül való eljárásjogkövetkezményeire is.
A vagyonjogi perek esetében azt, hogy a jogi képviselet kötelező-e a per tárgynak értéke
határozza meg, rendezni szükséges azért azt, hogy hogyan hat ki a kötelező jogi képviseletre
az, ha a per tárgyának értéke bármely okból megváltozna. Annak eldöntésére, hogy a perben a
jogi képviselet a pertárgy értékére tekintettel kötelező-e, a 27. §-nak a bíróság hatáskörének
megállapítására vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. E szerint a per
tárgyának értékét elsődlegesen a keresetlevél beadásának időpontjában kell vizsgálni, s ennek
114
alapján döntendő el, hogy kötelező-e a jogi képviselet. Kötelező a jogi képviselet akkor is, ha
a per tárgyának értéke a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán haladná meg
a 30 millió forintot. Amennyiben a kereseti követelés felemelésére kerülne sor (így az a 30
millió forintot már meghaladja) a per további szakaszára ugyancsak kötelezővé válik a jogi
képviselet, azonban nem érinti a kötelező jogi képviseletet az, ha a kereseti követelés
leszállítása okán a per tárgyának értéke a 30 millió forintot már nem haladja meg.
A 114-116. és a 118. §-hoz
A törvényjavaslat ismételten a Pp. rendszerébe illeszti azt a - XII. Pp. novellával
megállapított - a szabályt, amely szerint a jogi személy vállalkozások egymás közötti
jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren
kívül elintézését. A gyakorlati tapasztalatokra is figyelemmel, a törvényjavaslat módosítja a
kötelező egyeztetetés szabályait. A törvényjavaslat alapján a jogi személy vállalkozások
egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a
jogvita peren kívül elintézését. Amennyiben ez nem járt sikerrel a felperesnek a
keresetlevélhez csatolnia kell az egyeztetés keretében keletkezett - nyilatkozatokat tartalmazó
-	okiratokat (levelezés, jegyzőkönyv), illetve azt az iratot, amellyel igazolja, hogy a jogvita
peren kívüli elintézését megkísérelte. Az iratoknak tartalmazniuk kell az előzetes levélváltás,
illetőleg az előzetes tárgyalás (jegyzőkönyvkészítés) során felmerült véleményeltérés adatait,
az esetleges előzetes elszámolás eredményét, továbbá ha az üggyel kapcsolatban bírósági
vagy más hatósági határozat született annak ügyszámát és tartalmának lényegét. Ezen eljárás
mellőzésére akkor van lehetőség, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös
jegyzőkönyvet készítenek; ebben az esetben a keresetlevélhez - értelemszerűen - ezt a
jegyzőkönyvet kell csatolni.
A jogvita peren kívül elintézését - a Pp.-ben szabályozott eljárásrend szerint - nem kell
megkísérelniük a feleknek, abban az esetben, ha a keresetindításra jogszabály hatvan napnál
nem hosszabb határidőt állapít meg, a Negyedik Részben meghatározott különleges
eljárásokban, a fizetési meghagyásos eljárást követő perben és - külön törvény eltérő
rendelkezése hiányában - az egyéb nemperes eljárásokban.”
A 117. §-hoz
A törvényjavaslat soron kívüli eljárást ír elő az ügy áttételre [azaz arra az esetre, ha a
keresetlevélből vagy mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság
hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, és ez a bíróság (hatóság) az iratokból
megállapítható]. Ez nem érinti azt a szabályt, hogy egyébként a bíróságnak 30 nap áll
rendelkezésére arra, hogy a keresetlevelet megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy
nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni vagy nincs-e helye a keresetlevél idézés
kibocsátása nélküli elutasításának.
A 119. §-hoz
A törvényjavaslat szigorú szabályokat állapít meg a keresetváltozatás és az érdemi
ellenkérelem előterjesztésének határidejére a kötelező jogi képviselet esetében, a Pp. 136/A.
§-ának módosítása azt a célt szolgálja, hogy egyértelművé tegye, hogy a bírósági meghagyás
ellen előterjesztett ellentmondás okán kitűzött új határnap tekintendő a beszámítási kifogás és
a viszontkereset szempontjából az első tárgyalási napnak, ha azon az alperes megjelenik vagy
írásban érdemi ellenkérelmet terjeszt elő.
115
A 120. §-hoz
A törvényjavaslat a Pp. 146. §-át új (5) bekezdéssel egészíti ki, melyben rögzítésre kerül,
hogy mi nem keresetváltoztatás, összhangban a magyar perjogi hagyományokkal és az
európai jogrendszerek szabályozásával. Nem keresetváltoztatás az, ha a felperes a keresettel
érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapítására újabb tényeket hoz fel, vagy a
felhozottakat kiigazítja, az eredetileg követelt dolog helyett, utóbb beállott változás folytán
más dolgot vagy kártérítést követel, a keresetét leszállítja, illetve az eredetileg nem követelt
járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált
részleteire is kiteijeszti, megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást
követel. A Pp. 146. §-a általánosságban.
A 121. §-hoz
A Pp. törvényjavaslat megállapított 146/A. §-a szerint a felperes számára kötelező jogi
képviselet esetében főszabály szerint az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30
napon belül engedi meg a keresetváltoztatást. Lehetővé teszi emellett akkor is, ha a
keresetváltoztatásba az alperes beleegyezik. További kivételként megengedi a
keresetváltoztatást - az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig -
abban az esetben, ha a felperes olyan tényre, bizonyítékra, illetve olyan jogerős bírói vagy
más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően jutott
a tudomására, és ezt igazolja.
A 122. §-hoz
A törvényjavaslat a Pp. 147/A. §-ának beiktatásával ugyancsak határidőhöz köti a beszámítási
kifogás és a viszontkereset előterjesztését kötelező jogi képviselet esetén, melyre az
alperesnek az első tárgyalást követő 30 napot enged. Az alperes a Pp. törvényjavaslattal
beillesztett 146/A. § (3) vagy (4) bekezdése szerinti keresetváltoztatás esetén a
keresetváltoztatás közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő beszámítási kifogását
vagy viszontkeresetét. A beszámítási kifogás előterjesztésére csak azt követően van mód,
hogy a beszámítani kért követelés lejárt, ezért a törvényjavaslat lehetővé teszi a per folyamán
lejárt követelések beszámítását is; azzal a megszorítással, hogy annak csak a 30 napig van
helye.
A 123. §-hoz
A bírósági erőforrások hatékonyabb kihasználása érdekében a törvényjavaslat a Pp. 221. §-
ának módosításával lehetővé teszi rövidített ítélet hozatalát, a felek hozzájárulása esetén is. A
javasolt módosítás alkalmas a bírósági munkamennyiség csökkentésére, hiszen, amennyiben a
felek hozzájárulnak rövidített ítélet hozatalához, nyilvánvaló, hogy számukra egészében
tisztázottá vált a tényállás, így nem igénylik, hogy azt a bíróság „részletesen taglalja”.
A 124. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja az iratismertetés szabályait a másodfokú eljárásban, e szerint az
elnök vagy az általa kijelölt bíró az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat ismerteti. Ezt
követően a fellebbező fél vagy bíróság a fellebbezésben foglaltakat ismerteti. Az ügy
ismertetésének befejezése után a bíróság tagjai, valamint a felek az iratokból további
116
ismertetést kérhetnek. A módosítást az indokolja, hogy ne kerülnek olyan iratok ismertetésre,
melyek mindkét fél számára jól ismertek, aránytalanul sok idő elvéve a tárgyalásra
rendelkezésre álló időből.
A 125. §-hoz
A Pp. 247. §-a (1) bekezdésének módosítására azért kerül sor, mert a Pp. 146. §-ának a
törvényjavaslattal megállapított (5) bekezdése általánosan határozza meg azt, hogy mi nem
keresetváltoztatás.
A 126. §-hoz
A törvényjavaslat szigorítja a közigazgatási perekben a szünetelés lehetőségét, melyre csak
egyszer ad lehetőséget, s arra is csak akkor, ha a keresetlevélben előterjesztett végrehajtás
felfüggesztése iránti kérelmet már elutasította vagy a később előterjesztett végrehajtás
felfüggesztése iránti kérelmet még nem bírálta el vagy azt elutasította. E szabályozás indoka,
hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény 110. §-ának (1) bekezdése szerint ha a bírósági felülvizsgálat
kezdeményezésére jogosult a keresetlevélben, illetve a kérelemben a döntés végrehajtásának
felfüggesztését kérte a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására
jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható.
A 127. §-hoz
A Pp. 326. §-ának (7) bekezdése szerint ha az első fokon eljárt közigazgatási szerv
illetékessége az egész országra kiterjed, a perre a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes.
Tekintettel arra, hogy számos olyan hatóság folytat le közigazgatási eljárást (és hoz
közigazgatási határozatot), melynek illetékessége az egész országra kiterjed, az ügyek jelentős
hányadának elbírálására a Fővárosi Bíróság illetékes. Fontos, hogy a szolgáltató
igazságszolgáltatás elvéből következő követelmények érvényesülhessenek, vagyis a
határozatok felülvizsgálata kerüljön - ügyfélbarát módon - közel az állampolgárokhoz,
továbbá a Fővárosi Bírósághoz érkező ügymennyiség csökkenjen (így az ott maradó ügyek
elbírálása során az ítélkezés időszerűsége biztosítható legyen).
E célokat fogalmazta meg a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény
esetében is a jogalkotó, mikor a Pp.-nak 326. §-ába új (12) bekezdést illesztett s felsorolta
azokat a közigazgatási pereket, melyekben az illetékes bíróság megállapítására a (2) és (5)
bekezdéseket kell megfelelően alkalmazni. E kört indokolt egyéb közigazgatási határozatok
felülvizsgálatára is kiterjeszteni, ezért a törvényjavaslat a Pp. 326. §-ának (12) bekezdését
három törvénnyel egészíti ki.
A 128. §-hoz
A Pp. 332. §-a (4) bekezdésének módosításával nem lesz helye önálló fellebbezésnek abban
az esetben, ha a fél a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelme elutasítását követően
ismételten - azonos ténybeli és jogbeli alapon - nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti
kérelmet és azt a bíróság elutasítja.
117
A 129. §-hoz
A törvényjavaslat lényeges eleme, hogy a közigazgatási perekben főszabállyá teszi annak
tárgyaláson kívüli elbírálást, e rendelkezés indoka, hogy ezáltal nem kell tárgyalást tartani
azokban a perekben, mikor a mindkét fél elegendőnek tartja kérelmeinek írásbeli
előterjesztését. Ezáltal a törvényjavaslat eredményeképpen az alperes közigazgatási szervek is
számolhatnak azzal, hogy kevesebb tárgyaláson kell képviseletüket biztosítaniuk.
Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben, a közigazgatási szerv a keresetlevélben
foglaltakra vonatkozó nyilatkozatában kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs
helye.
A közigazgatási eljárásban szerepelt ellenérdekű felet a bíróság a Pp. 332. § (5) bekezdése
szerint megküldött értesítésben figyelmezteti, hogy annak kézhezvételétől számított nyolc
napon belül írásban tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartása iránti kérelem a beavatkozás
bejelentésének minősül.
A jogviták különbözőségére figyelemmel a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság
tárgyalás tartásáról döntsön, s e döntését indokolnia nem kell.
A 130. §-hoz
(1)	bekezdéshez: A bekezdés pontosítja a Pp. szövegét.
(2)	bekezdéshez: A törvényjavaslat akként módosítja a Pp.-t, hogy a jogerős határozatok
folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, s akkor, ha az illetékes
bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot soron kívül
kell kijelölni.
A 131. §-hoz
A Be. 14. §-a meghatározza a bíróság összetételére vonatkozó szabályokat. Eszerint a helyi
bíróság egyesbíróként, vagy ha a bűncselekményre a törvény nyolc évi vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztést rendel, egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el A bíróság
a tárgyalás előkészítése során egészen a tárgyalás megkezdéséig élhet azzal a lehetőséggel,
hogy az ügyet a bíróság tanácsa elé utalja. Erre két esetben kerülhet sor: ha a bíróság
megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérő, törvényes
minősítés szerint nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő, vagy ha azt egyéb
okból, pl. az ügy bonyolultsága miatt indokoltnak tartja.
A hatályos szabályozás alapján az ügy öttagú tanács elé utalására kizárólag a megyei
bíróságokon van lehetőség. Ma már azonban a helyi bíróságok előtt is gyakoriak a sok
vádlottas ügyek vagy például a több száz rendbeli vagyon elleni és gazdasági
bűncselekmények. Az ügyek bonyolultsága, szerteágazósága, nagy terjedelme és a speciális
jogi ismeretek igénye indokolttá teszik, hogy a helyi bíróság is eljárhasson öttagú tanácsban.
A leírtakra figyelemmel a törvényjavaslat módosítja a bíróság összetételére vonatkozó
szabályokat, és lehetővé teszi az öttagú tanács elé utalást a helyi bíróságokon is. A
törvényjavaslat - hasonlóan a megyei bíróságra mint elsőfokú bíróságra vonatkozó
szabályozáshoz - úgy rendelkezik, hogy az öttagú tanács elé utalásra „a törvényben
118
meghatározott esetekben” van lehetőség. Az öttagú tanács elé utalás eseteiről és feltételeiről a
271. § rendelkezik.
A 132. §-hoz
A törvényjavaslat egyes bűncselekmények elbírálását kiveszi a megyei bíróságok székhelyén
lévő helyi bíróságok kizárólagos illetékessége alól, mivel - a korábbiaktól eltérően - ezen
bűncselekmények elbírálásához, így például a közlekedési bűncselekmények vonatkozásában
is, már nem szükséges különös szakismeret, a gazdasági és technikai fejlődés eredményeként
általánossá vált a gépkocsi használat, és így általánosan elvárható a KRESZ ismerete is. A
foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének esetén az a kérdés, hogy
milyen magatartás-formát írnak elő a foglalkozási szabályok ugyan különleges szakismeretet
igénylő ténykérdés, de ennek megállapítása vagy a megítélése nem a bíróság, hanem a
szakértő feladata. A törvényjavaslatban foglaltak, közvetetten, a büntetőeljárások gyorsítását
célozzák, mivel az ügyek egyenletesebb elosztása csökkentené a megyei bíróságok
székhelyén lévő helyi bíróságok terheit.
A 133. §-hoz
A visszaélésszerű joggyakorlás visszaszorítása, az elfogultsági kifogással visszaélők eljárás
elhúzódását eredményező magatartásának megakadályozása érdekében a törvényjavaslat a Be.
25. §-át úgy módosítja, hogy nem csak a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a
magánfél vagy a képviselőjük, hanem a terhelt is rendbírsággal sújtható, ha ugyanazon bíró
ellen az adott ügyben ismételten alaptalanul jelentett be kizárási okot, mint jelenleg is az
ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja kizárásának indítványozásánál.
A 134. §-hoz
Az eljárások gyorsítása érdekében indokolt az ügyész kizárására vonatkozó szabályozás
egyszerűsítése. A gyakorlati tapasztalatok szerint az eljárás arra jogosult résztvevői
leggyakrabban elfogultságra hivatkozva az adott főügyészség, és az illetékességi területén
működő valamennyi helyi ügyészség kizárását kérik az ügy elbírálásából. Az ilyen kérelem
értelemszerűen a főügyész, valamint a vezető ügyész személyét is érinti. A hatályos
szabályozásból következik, hogy egyazon kérelem alapján, változatlan indokkal az ügyészi
szervezetben legalább három határozatot kell hozni. Mindhárom határozat panaszolható, ez
további három határozatot jelent, az elutasítás indoka általában ugyanaz. A panasz elbírálására
a felettes ügyész jogosult, így az iratok felterjesztése sem mellőzhető. A törvényjavaslatban
foglalt módosítás ezt az eljárást egyszerűbbé teszi azzal, hogy a megyei főügyészség területén
lévő helyi ügyészségek valamennyi ügyésze, illetve a főügyészségi ügyészek ellen bejelentett
elfogultsági kifogás elbírálására a főügyészt, míg a főügyész, illetve a Legfőbb Ügyészségi
ügyészek ellen bejelentett elfogultsági kifogás elbírálására a legfőbb ügyészt jogosítja fel.
A 135. §-hoz
A törvényjavaslat a védők perelhúzó magatartásának megakadályozást célozza. A
hatályos törvényi szabályozás szerint, amennyiben a vádlottnak meghatalmazott védője van,
akkor kirendelt védő ugyanabban az ügyben nem j,árhat el. így abban az esetben, ha a
meghatalmazott védő a tárgyaláson nem jelenik meg, és a védő részvétele a tárgyaláson
kötelező, a bíróság nem tud tárgyalni. A törvényjavaslat ezért lehetővé teszi a bíróság
számára, hogy a tárgyaláson meg nem jelent, és helyettesítéséről sem gondoskodó
119
meghatalmazott védő helyett, kijelölje a helyettesítő védőt, a meghatalmazott védő költségére.
A helyettesítő védő díjazása és költségtérítése a kirendelt védőre vonatkozóak szerint történik.
A védői díjat, illetve a költséget a bíróság állapítja meg a kirendelt védőre vonatkozó
díjmegállapítás alapulvételével, és a megtérítésére - mint okozott költség megtérítésére - a
mulasztó védőt kötelezi.
A 136. §-hoz
A törvényjavaslat az előző szakaszban történt módosításhoz kapcsolódóan szintén a védők
eljárás elhúzó magatartásának megakadályozását célozza, amikor a védők kötelességévé teszi,
akadályoztatásuk esetén a helyettesítésükről történő gondoskodást.
A 137. §-hoz
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001.
évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 168. § (1) bekezdése szerint, ha az állomány tagjával
szemben büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásából az eljárás befejezéséig
felfüggeszthető. A Be. a katona őrizetbe vétele, illetve idézése esetére előírja, hogy arról az
elöljárót is értesíteni kell. Tekintettel arra, hogy az elöljáró, illetve a szolgálati beosztásból
való felfüggesztésre jogosult elöljáró nem feltétlenül esik egybe, szükséges a szolgálati
beosztásból felfüggesztés tekintetében munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró értesítésének az
előírása is abból a célból, hogy a szolgálati viszony felfüggesztésével kapcsolatos lépéseket
megtehesse. Szolgálati beosztásból felfüggesztés ezredes és tábornok esetében miniszteri
jogkör (Hjt. 3. melléklet 4.1. pont), az alacsonyabb rendfokozatúak esetén pedig a jogkört a
10/2002. (III. 5.) HM rendelet (1. melléklet 4. 1. pont) differenciáltan szabályozza.
A Be. jelenleg nem tartalmaz arra vonatkozóan szabályozást, hogy a Magyar Honvédség
tényleges állományú tagja által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban megindult
büntetőeljárásról a szolgálati beosztásból való felfüggesztésre jogosult elöljáró értesítésre
kerüljön. A katonára nézve az értesítési kötelezettséget a Magyar Honvédség Szolgálati
Szabályzatának kiadásáról szóló 24/2005. évi (VI. 30.) HM rendelet 71. j) pontja írja elő,
miszerint „a katona közvetlen elöljárójának köteles jelenteni a személyével kapcsolatban
történt fontosabb eseményeket (mint születés, vagy halálozás a családjában, mentésben,
segítségnyújtásban való részvétel, a szolgálatteljesítéssel összefüggő tanulási és
sporteredmények stb.), a lakóhelyi bejelentési kötelezettség alá tartozó személyi adatok
változását, továbbá a rendőrség vagy más hatóság vele szemben indított eljárását akkor is, ha
azok szabadságon, vezénylésen, illetve szolgálati időn kívül történtek”. E bejelentés
elmulasztása a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 350. §-a (Jelentési
kötelezettség megszegése) szerint katonai vétségnek minősül.
Ezért a törvényjavaslat célja, hogy a szolgálati beosztásból való felfüggesztésre jogosult
elöljáró hivatalosan tudomást szerezzen a büntetőeljárás megindításáról, és az ne csupán az
állomány tagját terhelő bejelentési kötelezettségtől függjön.
A 138. §-hoz
A védőkre vonatkozó szabályozás módosításához kapcsolódóan, a törvényjavaslat a védő
azon mulasztását rendeli szankcionálni, amikor a helyettesítéséről nem gondoskodik, és ezzel
az eljárás lefolytatását akadályozza. Mivel ilyen esetben a bíróság gondoskodik a védő
helyettesítéséről, az ezzel kapcsolatos költségek megtérítésére a mulasztó védőt kell kötelezni.
120
A 139. §-hoz
A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság számára a jelentősebb teijedelmű
ügyekben rendkívüli munkaterhét eredményez az eljárás során keletkezett iratokról a
jogosultak részére a másolat kiadása. A másolatok kiadásának gyorsabbá és költségkímélőbbé
tétele érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi a másolat elektronikus adathordozón történő
kiadását.
A 140. §-hoz
A Be.-ben több olyan szabály is található, amelyek csak formális garanciát biztosítanak az
eljárásban, de amelyek ténylegesen nem szolgálják a büntetőeljárásban részt vevő személyek
eljárási jogainak a megóvását. Az eljárások gyorsítása érdekében indokolt e szabályok
mellőzése, így például a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvezésének
elhagyása. Erre figyelemmel a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a tanúkihallgatásra
vonatkozóan a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalása
mellőzhető, elegendő a korábbi szabályozásnak és ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a
kioktatások, figyelmeztetések megtörténtére utalni a jegyzőkönyvben, illetve a
figyelmeztetésre adott válaszokat rögzíteni.
A 141. §-hoz
1.	A Be.-ben több olyan szabály is található, amelyek csak formális garanciát biztosítanak az
eljárásban, de amelyek ténylegesen nem szolgálják a büntetőeljárásban részt vevő személyek
eljárási jogainak a megóvását. Az eljárások gyorsítása érdekében indokolt e szabályok
mellőzése, így például a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvezésének
elhagyása. Erre figyelemmel a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a tanúkihallgatásra
vonatkozóan a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalása
mellőzhető, elegendő a korábbi szabályozásnak és ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a
kioktatások, figyelmeztetések megtörténtére utalni a jegyzőkönyvben, illetve a
figyelmeztetésre adott válaszokat rögzíteni.
2.	A törvényjavaslat elhagyja azt a törvényi előírást, miszerint a tanút kihallgatása kezdetén
figyelmeztetni kell a mentőkörülmény elhallgatásának következményeire is. A hamis tanúzás
bűncselekményét a tanú nem csak valótlan vallomással, hanem a valóság elhallgatásával is
elkövetheti. A valóság elhallgatása pedig fogalmilag azonos a mentő körülmény
elhallgatásának elkövetési magatartásával. Akit tehát tanúként kihallgatnak, a mentő
körülmény elhallgatásának bűncselekményét el sem követheti. Ha a tanú elhallgat bármilyen
lényeges tényt, amelyről tudomása van, hamis tanúzást követ el.
A 142. §-hoz
A Be.-ben több olyan szabály is található, amelyek csak formális garanciát biztosítanak az
eljárásban, de amelyek ténylegesen nem szolgálják a büntetőeljárásban részt vevő személyek
eljárási jogainak a megóvását. Az eljárások gyorsítása érdekében indokolt e szabályok
mellőzése, így például a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvezésének
elhagyása. Erre figyelemmel a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a terhelt kihallgatására
vonatkozóan a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalása
mellőzhető, elegendő a korábbi szabályozásnak és ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a
121
kioktatások, figyelmeztetések megtörténtére utalni a jegyzőkönyvben, illetve a
figyelmeztetésre adott válaszokat rögzíteni.
A 143.§-hoz
A feljelentés kiegészítés keretében végzett eljárási cselekmények nem nyomozati
cselekmények, ezért azokról jegyzőkönyv nem készíthető. Általános szabály, hogy a
nyomozó szerv a feljelentés kiegészítése körében tett megállapításait jelentésbe foglalja. A
jelentés alakszerűséghez nem kötött irat, amelyben a nyomozó hatóság tagja, rendszerint
utólag, összegzi a történtek lényegét a résztvevők részéről történt hitelesítés nélkül. A jelentés
tartalmi valódiságát az eljáró nyomozó aláírásával igazolja. Ha az ügyész végez feljelentés
kiegészítést, az e körben végzett megállapításiról jelentést készíthet. A hatályos szabályozás
csak a nyomozási cselekmények körében készült jelentésekre vonatkozik, a feljelentés
kiegészítés azonban nem nyomozási cselekmény, ez indokolja a feljelentés kiegészítés
keretében készült jelentés külön szabályozását.
A 144. §-hoz
Az eljárás kezdeti szakaszában igen rövid határidő alatt kell dönteni a nyomozás
megtagadásáról vagy elrendeléséről. Ha ebben a kérdésben a rendelkezésre álló adatok
alapján megnyugtatóan állást foglalni nem lehet, feljelentés kiegészítésére ad lehetőséget a
törvény. A hatályos szabályozás értelmében a feljelentés kiegészítés keretében a feljelentő
nem hallgatható ki. Előfordul azonban, hogy a feljelentés nem egyértelmű, vagy kézzel írott
formában teszik meg, ami nem mindig olvasható, ezért a feljelentésben foglaltak pontosítása
végett szükségessé válhat a feljelentő meghallgatása. A törvényjavaslatban foglalt módosítás
ezt teszi lehetővé a nyomozó hatóság számára, annak elkerülése érdekében, hogy
indokolatlanul nyomozás elrendelésére, majd megszüntetésére kerüljön sor.
Általános szabály, hogy a nyomozó szerv a feljelentés kiegészítése körében tett
megállapításait - ha ezzel kapcsolatban egyéb irat nem keletkezett - köteles jelentésbe
foglalni, ez vonatkozik a feljelentő meghallgatására is. A feljelentés kiegészítése során idézés
is kibocsátható - annak feltüntetése mellett, hogy a megjelenés felvilágosítás adás végett
szükséges - mulasztás esetén azonban a Be. kényszerintézkedései nem alkalmazhatóak.
A törvényjavaslat tekintettel arra, hogy a feljelentő idézése, illetve meghallgatása esetleg több
időt vesz igénybe, mint 15 nap, lehetővé teszi a feljelentés kiegészítése határidejének
meghosszabbítását további 15 nappal. (Ezzel egyúttal összhangba hozza a megkeresések
teljesítésére vonatkozó határidőkkel is.)
A feljelentés kiegészítését a nyomozó szerv vezetője rendeli el, majd szükség esetén ugyanő
hosszabbíthatja meg annak határidejét. Ez a rendelkezése alakszerűséghez nincs kötve. Az
elrendelést - és esetleges meghosszabbítását is - az ügyirat eredeti és másolati példányára kell
feljegyezni.
A 145. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében a nyomozás határideje két hónap, ez idő alatt a nyomozást
be kell fejezni. Amennyiben az ügy bonyolult vagy a nyomozás teljesítését elháríthatatlan
akadály gátolja a nyomozás határideje meghosszabbítható, a hosszabbítás az ügyész
122
hatáskörébe tartozik. A nyomozás határidejét első alkalommal - két hónappal - a nyomozás
felügyeletét végző ügyész, a továbbiakban azonban a főügyész hosszabbítja meg.
A gyakorlati tapasztalatok alapján mára egyértelművé vált, hogy e rendelkezés a feltételezett
-	garanciális jellegű - céljával ellentétben a hatékony nyomozás és nyomozásfelügyelet
legjelentősebb gátja, ilyenként tehát közvetlenül felelős a nyomozások elhúzódásáért,
közvetetten pedig a nyomozói és ügyészi munka minőségére és költséghatékonyságára van
káros hatással.
A jelenlegi szabályozás ugyanis a minden lényeges, érdemi döntést felelősen meghozó első
fokú ügyésztől eltávolítja, és magasabb szintre helyezi az arról történő határozás jogát, hogy
az első fokú ügyész felelős döntése megalapozásához szükség van-e további nyomozásra. A
főügyészség és a legfőbb ügyészség ügyészének határozata pedig a gyakorlatban elsősorban a
nyomozó hatóság és az első fokú ügyész előterjesztésén, s nem az iratok mélyreható
ismeretén alapul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hosszabbítási eljárás a garanciális
jellegét elvesztette, automatizmussá vált (ezt mutatja, hogy statisztikailag lényegében
értékelhetetlenül kevés a meg nem hosszabbítások száma), azonban jelentős idő- és munkaerő
vonzata van.
A tapasztalatok szerint továbbá a nyomozó hatóságok tevékenységének szakmai színvonala és
a határidő meghosszabbítás jogának az ügyet legjobban ismerő első fokú ügyész helyett
magasabb szintre helyezése között semmilyen előnyös összefüggés nincs. A nyomozó hatóság
tagja a kialakult automatizmus miatt a kezén lévő - sokszor nagyszámú - bűnügy nyomozása
helyett az iratok felterjesztésre előkészítésével, fűzésével, előterjesztések írásával foglalkozik.
A nyomozati határidő meghosszabbítására irányuló előterjesztések az ügyészségi
nyomozásfelügyeleti munka érkezéseinek túlnyomó részét teszik ki. Az iratok állandó
mozgatása egy településen belül is körülményes, ez fokozottan igaz a Legfőbb Ügyészségre
való felterjesztésekre. Előfordul az is, hogy mire az iratok a határozattal együtt a nyomozó
hatósághoz visszaérnek, már újabb hosszabbítás válik szükségessé.
A törvényjavaslatban foglalt módosítás ennek kíván gátat szabni azzal, hogy a nyomozás
határidejének meghosszabbítását a nyomozás elrendelésétől számított egy évig a nyomozást
felügyelő ügyészség hatáskörébe helyezi. A nyomozás felügyeletét végző ügyész hat hónapon
belül maga állapítja meg, hogy hányszor és mennyi időre hosszabbítja meg a nyomozás
határidejét, azt követően - az eljárás megindításától számított egy év elteltéig - az ügyészség
vezetője dönt erről. Ezáltal a jelenleg hosszadalmas és indokolatlan hosszabbítási eljárás
jelentősen lerövidül. A nyomozás felügyeletét végző ügyész így is ellenőrizni tudja, hogy a
bizonyítás feladatait és menetét ésszerűen határozták-e meg, a szükséges nyomozati
cselekményeket elvégezték-e, illetőleg a még elvégzendő feladatok tükrében hosszabbítja
meg a nyomozás határidejét. A nyomozó hatóságnak pedig több ideje marad az érdemi
munkára.
A nyomozás határidejének meghosszabbítására egy éven túl a felettes ügyészség vezetője
jogosult. Amennyiben a nyomozás során gyanúsítottkénti felelősségre vonásra még nem
került sor, két éven túl, valamint azokban az esetekben, amikor a felettes ügyészség a Legfőbb
Ügyészség, a nyomozás határidejét a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg.
A fentieknek megfelelően alakul a nyomozás határidejének meghosszabbítása, ha az ügyész
nyomoz.
123
A 146. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályok értelmében a bűnüldözési célból folytatott titkos
információgyűjtés eredménye olyan bűncselekmény bizonyítására is felhasználható, amelyet
az engedélyben nem jelöltek meg, feltéve, hogy a titkos adatszerzés Be.-ben meghatározott
feltételei ez utóbbi bűncselekmény tekintetében is fennállnak. A Be. alapján pedig a
bűnüldözési célból folytatott titkos információgyűjtés eredménye annak a bűncselekménynek
a bizonyítására, amely miatt a titkos információgyűjtést a bíróság engedélyezte, a Be.-ben
meghatározott feltételek fennállása esetén minden elkövetővel szemben felhasználható. A
törvényjavaslat jelentősen átalakítja a Be.-ben a titkos információgyűjtés eredményének
bizonyítékként történő felhasználásának a feltételeit a büntetőeljárásban.
Titkos információgyűjtés elrendelésére a nemzetbiztonsági szolgálatok kifejezett
nemzetbiztonsági tevékenységének végzése érdekében az Nbtv. alapján is van mód, ez nem
bűnüldözési célból folytatott titkos információgyűjtésnek minősül. A nem bűnüldözési célból
folytatott titkos információgyűjtés esetében a Be. szigorú szabályokat állapít meg a
megszerzett információ felhasználhatóságát illetően. A nemzetbiztonsági szolgálatok által
folytatott nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtésre irányuló engedély csak az
információgyűjtéssel érintett személyre utal, bűncselekményt ilyen engedélyben
természetszerűleg nem tüntetnek fel, a titkos információgyűjtés eredményének felhasználására
ezért jelenleg kizárólag azzal a személlyel szemben kerülhet sor, akivel szemben a titkos
információgyűjtést engedélyezték.
A hatályos törvény szerinti indokolatlan korlátozás megnehezíti, gyakran ellehetetleníti a
titkos információgyűjtést folytató nyomozó hatóságok munkáját, ezáltal súlyosan sérül az
állami büntetőigény érvényesítéséhez fűződő érdek, ezért a törvényjavaslat felszámolja ezeket
a korlátokat. Lehetővé teszi, hogy a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés eredménye a
jelenlegi lehetőségeken túl felhasználható legyen a büntetőeljárásban az engedélyben nem
megjelölt személlyel szemben, az általa elkövetett, az engedélyben nem megjelölt
bűncselekmény bizonyítására is, továbbá, hogy az alkotmányvédelmi célból végzett titkos
információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként az engedélyben nem
megjelölt személy által elkövetett bűncselekmény bizonyítására is felhasználható legyen.
A titkos információgyűjtés elrendelésére kizárólag a nyomozást megelőzően, felderítési
szakaszban kerülhet sor. Ekkor még nem áll a hatóságok rendelkezésére a büntetőeljárási
gyanú megállapításához elegendő információ, a feltételezett bűncselekmény, vagy
bűncselekmények nem határolhatok be teljes pontossággal, ahogyan a feltételezett elkövetők
mindegyike sem azonosított. Ezért a titkos információgyűjtés során rendszerint ismertté
válnak az engedélyben nem megjelölt személyekre vonatkozó, konkrét bűncselekmény
bizonyítására alkalmas, vagy jövőben tervezett bűncselekményekre utaló adatok.
A törvényjavaslat pontosítja a titkos információgyűjtés eredményének büntetőeljárásban,
bizonyítékként történő felhasználása eljárási feltételeit is. A titkos információgyűjtést végző
szervek közül egyesek nyomozás folytatására is jogosultak. Ha az ilyen szervek a titkos
információgyűjtés eredményeként a nyomozási hatáskörükbe tartozó bűncselekmény
gyanújára bukkannak, aligha életszerű azt elvárni tőlük, hogy saját maguknál haladéktalanul
feljelentést tegyenek. Ehelyett ilyen esetben a nyomozás haladéktalan megindítása a helyes
eljárás. A törvényjavaslat értelemszerűen fenntartja a hatályos szabályozásból a haladéktalan
feljelentési kötelezettséget előíró feltételt is, hiszen egyes titkos információgyűjtést végző
124
szervek a jövőre nézve sem fognak nyomozó hatósági jogkörrel rendelkezni, így az esetükben
egyedül az időszerű feljelentés követelhető meg.
A törvényjavaslat a gyakorlatban felmerülő problémák megoldásaként egyértelművé teszi,
hogy a titkos információgyűjtést végző szerv az a szerv, amelynek az eljárása során a titkos
információgyűjtés szükségessége felmerül.
A 147. §-hoz
A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy az ügyészen kívül, az eljárás résztvevői is kérjék
a nyomozási bírótól a nyomozás folytatásának elrendelését. Amennyiben a nyomozási bíró
nem az ügyész, hanem az eljárás résztvevőinek kérelmére a nyomozás folytatását elrendeli, az
ügyészt - a szakmai meggyőződése ellenére - nyomozásra kényszeríti, és a további nyomozás
szempontjait, az elvégzendő nyomozati cselekményeket a nyomozási bírónak kell
meghatároznia. A törvényjavaslat ezt a visszásságot kívánja rendezni azzal, hogy csak az
ügyész indítványa alapján teszi lehetővé a nyomozási bíró által a nyomozás megszüntetését
követően a nyomozás folytatásának elrendelését. Az eljárás egyéb résztvevői az ügyésznél
kezdeményezhetik a nyomozás folytatásának indítványozását.
A 148. §-hoz
A tanú vallomása kiemelkedő jelentőségű bizonyítási eszköz a büntetőeljárásban, a
tanúvallomás mással többnyire nem pótolható. Ritka az olyan büntetőeljárás, amelyben a
tényállás megállapítása és bizonyítása tanúvallomás nélkül történik. A tanút a nyomozás során
ki kell hallgatni, vallomásáról jegyzőkönyvet kell felvenni. A tanúnak a tárgyaláson -
megidézése esetén - ismételten fel kell idéznie a múltban történt eseményeket. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben nem indokolt a tanú tárgyaláson történő ismételt
kihallgatása, mert vallomása nem ügydöntő az ügyben, vagy mert a korábban tett vallomását
senki sem vitatja. Meg kell említeni továbbá azt az esetet is, amikor a tanút külföldön
hallgatják ki. A bűnügyi együttműködést szabályozó törvények lehetőséget adnak arra, hogy a
külföldön tartózkodó tanút a nyomozó hatóság eljárási jogsegély iránti megkeresés útján
hallgassa ki. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ügyész az általa benyújtott
vádiratban sok esetben indítványozza a külföldön kihallgatott tanú megidézését. Ez viszont az
esetek többségében hosszú időt vesz igénybe, illetve ha a külföldről megidézett tanú az
idézésnek nem tesz eleget, a bíróságnak nincs lehetősége vele szemben szankciót alkalmazni.
A büntetőeljárásban a bizonyítási teher az eljáró hatóságokra hárul. A bizonyítási
kötelezettség a büntetőjogi felelősség eldöntéséhez szükséges valamennyi tényre kiteljed. E
tények között tehát ott vannak mind a bűnösségre, mind az ártatlanságra vonatkozó adatok.
Az ügyészség ezt szem előtt tartva teszi meg bizonyítási indítványait (pl. tanú idézésére tett
indítványait). Az eljárás gyorsítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy az ügyész már a
vádiratban indítványozhassa a tanú vallomásának a felolvasását, abban az esetben, ha a tanú
vallomása szükséges a bizonyításhoz, de a tanú tárgyaláson való megjelenését nem tartja
indokoltnak, vagy a tanú tárgyaláson való megjelenése aránytalan nehézséggel járna vagy
nem lehetséges.
A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy az eljárások elhúzódásának egyik döntő oka az,
hogy a bíróság által megidézett tanúk nem jelennek meg. A módosítás következtében az
ügyek egy részében kiküszöbölhető lesz az eljárások elhúzódásának ez a lehetséges oka,
valamint a tanú bíróság előtti megjelenésével járó költségek is megtakaríthatók.
125
A 149. §-hoz
A törvényjavaslat a közvetítői eljárásra utalás előtti kötelező ügyészi meghallgatást
megszünteti, és a meghallgatást az ügyész részére a továbbiakban csak lehetővé teszi. A
közvetítői eljárást megelőző meghallgatás fő célja annak megállapítása, hogy a sértett és a
gyanúsított vállalják-e a közvetítői eljárásban való részvételt. Ez az eljárás felesleges és
formális akkor, ha a felek az eljárás korábbi szakaszában már mindketten kérték a közvetítést.
A módosítás ezért az eljárások gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a kötelező ügyészi
meghallgatás helyett, az ügyészre bízza, hogy szükség szerint meghallgathassa a feleket.
A 150. §-hoz
A módosítás nem az eljárás gyorsítására irányul, hanem technikai jellegű, meghatározza a zárt
ülés fogalmát.
A 151. §-hoz
A törvényjavaslat lehetővé teszi az eljárás lefolytatását, illetőleg ügydöntő határozat
meghozatalát a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében, amennyiben az bejelenti,
hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. Ebben az esetben a védelem jogainak
érvényesülése és a „fegyveregyenlőség” elvére való figyelemmel, a tárgyaláson kötelező a
védő részvétele.
A 152. §-hoz
A hatályos szabályozás hatvan napban határozza meg azt az időt, amely alatt a tanács
elnökének meg kell vizsgálnia, hogy helye van-e az eljárás folytatásának, vagy felmerül-e
olyan törvényi akadály, amely miatt a tárgyalás feltételei hiányoznak. A törvényjavaslat az
eljárások gyorsítása érdekében ezt a határidőt harminc napra rövidíti. Ezzel megteremti az
összhangot a tárgyalás mellőzéses eljárás határidejével is. A bíróság az ügynek a bíróságra
érkezésétől számított harminc napon belül hozhat tárgyalás mellőzésével végzést. Mivel a
bíróság már nem csak ügyészi indítványra, hanem hivatalból is eljárhat tárgyalás mellőzéses
eljárásban, szükségszerű, hogy az ügy iratait a bíróságra érkezést követő harminc napon belül
megvizsgálja.
A 153. §-hoz
A törvényjavaslat a Be. 14. §-át módosító rendelkezéssel összhangban úgy rendelkezik, hogy
ha a vádlottak nagy száma vagy az ügy különösen nagy terjedelme indokolja, akkor a helyi
bíróság a tárgyalás előkészítése során elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és
három ülnökből álló tanács tárgyalja.
A módosítás következtében csökken majd az ún. monstre ügyeket tárgyaló bíró leterheltsége,
mert lehetőség lesz az ügyet tárgyaló bírák között bizonyos részfeladatok megosztására.
A 154. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján, a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, a
tanács elnöke a kitűzött tárgyalást elhalaszthatja. A törvényjavaslat az eljárások gyorsítása
126
érdekében ezt a lehetőséget megszünteti. A védelem ellátása nem feltétlenül személyhez
kötött, mert a meghatalmazott védőt más védő is helyettesítheti. A törvényjavaslat szerinti
módosítások értelmében a védő köteles helyettesítéséről gondoskodni. Amennyiben a
kirendelt védő nem gondoskodik a helyettesítéséről, a bíróság új védőt rendel ki, ha pedig a
meghatalmazott védő nem gondoskodik a helyettesítéséről, a bíróság jelöli ki a helyettesítő
védőt. A védő akadályoztatása miatt tehát a tárgyalás elhalasztását sem a meghatalmazott
védő, sem pedig a kirendelt védő nem kérheti.
A 155. §-hoz
1.	Az első fokú eljárások elhúzódásának gyakori oka, hogy a terhelt a szabályszerű idézés
ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg. A hatályos szabályozás értelmében a vádlott
távollétében csak akkor lehet lefolytatni az eljárást, ha ismeretlen helyen tartózkodik. A
törvényjavaslat az eljárások gyorsítása érdekében ezen kíván változtatni, amikor lehetővé
teszi, hogy a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is lefolytatható, illetve
befejezhető legyen az eljárás, amennyiben előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván
részt venni. Erre tekintettel a törvényjavaslat az idézés kézbesítésének határidejét nyolc napra
változtatja, hogy a vádlottnak legyen ideje a tárgyalás előtt bejelenteni, ha azon nem kíván
részt venni. A fentiekről a vádlottat az idézéssel egyidejűleg lehet tájékoztatni. A bíróság a
tájékoztatást már az első idézés kibocsátásakor megteheti, de megteheti azt követően is, hogy
a vádlott az előző tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és a bíróság úgy
ítéli meg, hogy a bizonyítási eljárás a vádlott jelenléte nélkül is befejezhető.
2.	A törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a tárgyalás a szabályszerűen
megidézett vádlott távollétében is lefolytatható, illetve befejezhető legyen. Ebben az esetben
azonban a tárgyaláson védő részvétele kötelező. Amennyiben a vádlottnak nincs védője, a
bíróság rendel ki a számára védőt. A törvényjavaslat ennek megfelelően módosítja a hatályos
szabályozást.
A 156. §-hoz
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szabályszerűen megidézett vádlott lemondjon a
tárgyaláson való jelenlétéről. Ha a bíróság felhívására a vádlott bejelenti, hogy a tárgyaláson
nem kíván részt venni, elővezetését nem lehet elrendelni. A törvényjavaslat ennek
megfelelően módosítja a Be. idevonatkozó rendelkezését.
A hatályos szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben a védő a tárgyaláson nem
jelenik meg és a bíróság által kirendelt védő nem tud a tárgyalásra felkészülni, a tárgyalást el
lehessen halasztani. Az eljárások elhúzódásának megakadályozása érdekében a
törvényjavaslat ezt a lehetőséget megszünteti. Egyrészt, mivel a védő akadályoztatása esetén
köteles a helyettesítéséről gondoskodni, elméletileg kizárt, hogy ne legyen védő a tárgyaláson,
másrészt, ha a védő a helyettesítési kötelezettségét elmulasztja, ezt a bíróság pótolja. A
bíróság által helyettesítésre kijelölt vagy kirendelt védő rövid felkészülési időt követően a
bizonyítási eljárásban el tudja látni a védelmet. A tárgyalás csak perbeszédre, és csak a vádlott
vagy az új védő kérelmére napolható el.
A 157. §-hoz
A tárgyalási őrizet jogintézményének bevezetését követően felmerült problémaként, hogy az a
jelenlegi formájában nem szolgálja a célját, nevezetesen nem biztosítja a vádlottnak az új
127
tárgyalási határnapon való megjelenését. A törvényjavaslat ezért módosítja a hatályos
szabályozást, és a tárgyalási őrizet határidejét úgy állapítja meg, hogy az az új tárgyalási
napot megelőző naptól kezdődjön. A tárgyalási őrizet kezdő időpontja természetszerűleg az
őrizet foganatba vételének időpontja. A tárgyalási őrizetbe vett vádlottat ennek megfelelően a
tárgyalási napon kell a tárgyalási őrizetet elrendelő bíróság elé állítani. A bíróság a vádlott
meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes letartóztatását rendeli el, de lehetősége
van arra is - amennyiben több egymást követő napra tűzött tárgyalást -, hogy a vádlott
őrizetét a tárgyalás idejére fenntartsa. Ha a bíróság sem az őrizetet nem tartja fenn, sem az
előzetes letartóztatást nem rendeli el, a vádlottat szabadon bocsátja.
A 158. §-hoz
Az eljárások gyorsítása érdekében a törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a
szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottal szemben a bizonyítási eljárás
befejezhető legyen, a perbeszédek is megtarthatóak legyenek, és a bíróság ügydöntő
határozatot is hirdethessen, ha a vádlott előzetesen bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván
részt venni. A tárgyaláson, ebben az esetben kötelező a védelem, így az ügydöntő határozatot
a jelen lévő védővel a bíróság kihirdetés útján közli, míg a vádlott részére kézbesíti.
A 159. §-hoz
A Be. több helyen előírja a korábbi vallomások felolvasását, nem elégedvén meg azok
ismertetésével. A terjedelmesebb - esetleg több száz oldalas - vallomások esetén ez több
tárgyalási napot is igénybe vevő felolvasásokat jelenthet. Az ügyek jelentős részében a
vallomások teljes felolvasása nem jelent problémát. Ugyanakkor a nagyszámú vádlottal
szemben, több éven keresztül folytatott nyomozást követő bírósági eljárásban jelentős
problémát jelentenek azok a rendelkezések, amelyek szerint a vádlott vallomását fel kell
olvasni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen felolvasás egy-egy vádlott
esetében is több napot vesz igénybe, és sok esetben a felolvasást sem maguk a vádlottak, sem
védőik nem tudják, és nem is akarják figyelemmel kísérni. Azt a köztudomású tényt is
figyelembe kell venni továbbá, hogy az emberek figyelemkoncentrációja az idő
előrehaladtával folyamatosan csökken, különös tekintettel a felolvasás monotonitására is.
A leírtakra figyelemmel a törvényjavaslat újraszabályozza a vádlott korábbi vallomása
felolvasására vonatkozó szabályokat, és a felolvasás helyett főszabállyá a vallomás
ismertetését teszi. Ennek megfelelően a törvényjavaslat kiegészíti a vádlott kihallgatására
vonatkozó figyelmeztetést a terheltként tett korábbi vallomás ismertetésére vonatkozó
lehetőséggel.
A 160. §-hoz
A módosítás összefügg a Be. 289. §-át módosító rendelkezéssel és annak indokával.
A Be. több helyen előírja a korábbi vallomások felolvasását, nem elégedvén meg azok
ismertetésével. A terjedelmesebb - esetleg több száz oldalas - vallomások esetén ez több
tárgyalási napot is igénybe vevő felolvasásokat jelenthet.
Az ügyek jelentős részében a vallomások teljes felolvasása nem jelent problémát. Ugyanakkor
a nagyszámú vádlottal szemben, több éven keresztül folytatott nyomozást követő bírósági
eljárásban jelentős problémát jelentenek azok a rendelkezések, amelyek szerint vádlott
128
vallomását fel kell olvasni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen felolvasás
1-1 vádlott esetében is több napot vesz igénybe, és sok esetben a felolvasást sem maguk a
vádlottak, sem védőik nem tudják, és nem is akaiják figyelemmel kísérni. Azt a köztudomású
tényt is figyelembe kell venni továbbá, hogy az emberek figyelemkoncentrációja az idő
előrehaladtával folyamatosan csökken, különös tekintettel a felolvasás monotonitására is.
A leírtakra figyelemmel a törvényjavaslat újraszabályozza a vádlott korábbi vallomása
felolvasására vonatkozó szabályokat, és a felolvasás helyett főszabállyá a vallomás
ismertetését teszi. Ugyanakkor lehetőséget ad a vallomás felolvasására, ha azt az ügyész, a
vádlott vagy a védő indítványozza. Ebben az esetben sem kötelező azonban a vallomás
felolvasása, hanem a tanács elnöke dönt arról, hogy az indítványnak helyt ad-e vagy azt
elutasítja.
A 161. §-hoz
1.	A módosítás összefügg a Be. 289. és 291. §-át módosító rendelkezésekkel és azok
indokaival.
A Be. több helyen előírja a korábbi vallomások felolvasását, nem elégedvén meg azok
ismertetésével. A terjedelmesebb - esetleg több száz oldalas - vallomások esetén ez több
tárgyalási napot is igénybe vevő felolvasásokat jelenthet. Tekintettel arra, hogy ezek a
vallomások az ügyész rendelkezésére állnak, azokat a vádlott és a védő is megismerheti, sőt
azokról költségtérítés nélkül iratmásolatot kérhet, a nagy terjedelmű vallomások esetén az
ismertetés előírása a célszerű.
Az ügyek jelentős részében a vallomások teljes felolvasása nem jelent problémát. Ugyanakkor
a nagyszámú vádlottal szemben, több éven keresztül folytatott nyomozást követő bírósági
eljárásban, ahol több tanút hallgattak ki, jelentős problémát jelentenek azok a rendelkezések,
amelyek szerint tanú vallomását fel kell olvasni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy
az ilyen felolvasás 1-1 tanú esetében is több napot vesz igénybe, és sok esetben a felolvasást
sem maguk a vádlottak, sem védőik nem tudják, és nem is akarják figyelemmel kísérni. Azt a
köztudomású tényt is figyelembe kell venni továbbá, hogy az emberek
figyelemkoncentrációja az idő előrehaladtával folyamatosan csökken, különös tekintettel a
felolvasás monotonitására is.
A leírtakra figyelemmel a törvényjavaslat újraszabályozza a tanú korábbi vallomása
felolvasására vonatkozó szabályokat, és a felolvasás helyett szélesebb körben teszi lehetővé a
vallomás ismertetését.
2.	A törvényjavaslat a 217. § módosításával összhangban új bekezdéssel egészíti ki a Be. 296.
§-át. Eszerint ha a nyomozás során tett tanúvallomás felolvasását az ügyész a vádiratban
indítványozza, és a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság sem tarja szükségesnek,
akkor a tanács elnöke a tanúvallomást felolvassa.
A 162. §-hoz
A módosítás összefügg a Be. 289. §-át, a 291. §-át , valamint a 296. §-át módosító
rendelkezésekkel és azok indokaival.
129
A törvényjavaslat újraszabályozza a szakvélemény felolvasására vonatkozó szabályokat. Az
ügyek jelentős részében a hatályos rendelkezések alkalmazása, azaz a szakvélemény teljes
felolvasása nem jelent problémát. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy összetettebb,
bonyolultabb ügyekben az ilyen felolvasás hosszú időt vesz igénybe, a felolvasást sem maguk
a vádlottak, sem védőik nem tudják, és nem is akarják figyelemmel kísérni. Azt a
köztudomású tényt is figyelembe kell venni továbbá, hogy az emberek
figyelemkoncentrációja az idő előrehaladtával folyamatosan csökken, különös tekintettel a
felolvasás monotonitására is.
A leírtakra figyelemmel a törvényjavaslat lehetővé teszi a szakvélemény felolvasása helyett
annak ismertetését is.
A 163. §-hoz
A módosítás összefügg a Be. 289. §-át, 291. §-át, 296. §-át, 299. §-át, valamint 404. §-át
módosító rendelkezésekkel és azok indokaival.
A törvényjavaslat újraszabályozza az okiratok és más iratok felolvasására vonatkozó
szabályokat. Az ügyek jelentős részében a hatályos rendelkezések alkalmazása, azaz az
okiratok és más iratok teljes felolvasása nem jelent problémát. Viszont hosszabb terjedelmű
okiratok és más iratok felolvasása rendkívüli munkaterhét róhat a bíróságra és indokolatlanul
elhúzhatja az eljárást. Erre figyelemmel a törvényjavaslat az okiratok és más iratok
felolvasása helyett főszabállyá azok ismertetését teszi, ugyanakkor meghagyja a felolvasás,
illetve a lényeg ismertetésének a lehetőségét, ha azt az ügyész, a védő vagy a vádlott
indítványozza.
A 164. §-hoz
A tárgyalási szakban az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről a bíróság
pervezető végzéssel dönt, amely ellen a fellebbezés kizárt. A törvényjavaslat ezt kifejezetten
rögzíti.
A 165. §-hoz
A fellebbezés okát és célját a fellebbezés bejelentésekor meg kell jelölni. A fellebbezés
részletezésére az írásbeli indokolásban kerülhet sor. A fellebbezés indokolását az iratok
felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, a felterjesztést követően a másodfokú bíróságnál kell
benyújtani. A hatályos szabályozás szerint az indokolást legkésőbb a másodfokú tárgyalást
megelőző nyolcadik napon lehet előterjeszteni. A törvényjavaslat úgy módosítja a határidőt,
hogy a fellebbezés indokolását legkésőbb a másodfokú tárgyalást megelőző tizenötödik napon
kell előterjeszteni. Annak érdekében, hogy a másodfokú eljárásban az érintettek eljárási
jogaikat a bejelentett fellebbezések ismeretében gyakorolhassák, a Be. előírja a más által
bejelentett fellebbezésnek a vádlott és a védő részére történő kézbesítését, valamint a vádlott
vagy a védő fellebbezése indokolásának az ügyész részére történő megküldését. A
fellebbezéssel érintettek a fellebbezésre, annak írásbeli indokolására észrevételt tehetnek.
Figyelemmel a fellebbezés elintézése előkészítésének körében előírt kötelezettségekre, a
törvényjavaslat a bíróság munkájának a megkönnyítése érdekében módosítja az indokolás
előterjesztésére nyitva álló határidőt. A módosított határidő következtében egyrészt több idő
áll a bíróság rendelkezésére, hogy a fellebbezés indoklását kézbesítse az érintetteknek,
130
másrészt több idő áll az érintettek rendelkezésére a fellebbezés és indokolása
áttanulmányozására, illetve azzal kapcsolatos észrevételeik megtételére.
A 166. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében szabályszerűen megidézett vádlott távollétében csak akkor
kerülhet sor az eljárás lefolytatására és befejezésére, ha a tárgyaláson való részvételről a
vádlott kifejezetten lemond. így indokolatlan lenne olyan kérdésben fellebbezési jogot
biztosítani a számára, amelyről korábban ő maga mondott le. Erre tekintettel a törvényjavaslat
kizáija annak a lehetőségét, hogy a vádlott kizárólag azért nyújthasson be fellebbezést, mert ő
a tárgyaláson nem volt jelen. Ez a rendelkezés az eljárások esetleges befolyásolását, illetve
elhúzódásának a megakadályozását is szolgálja.
A 167. §-hoz
A módosítás összefügg a Be. 289. §-át, 291. §-át, 296. §-át és 299. §-át módosító
rendelkezésekkel és azok indokaival.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanúvallomások, szakértői vélemények
felolvasása egy nagyszámú vádlottal szemben, több éven keresztül folytatott eljárás
megismétlése esetén akár több napot is igénybe vehet. Sok esetben maga az ügyész, a
vádlottak és védőik sem tartják indokoltnak a tanúvallomások és szakértői vélemények
felolvasását. Célszerű tehát a felolvasás helyett azok ismertetését is lehetővé tenni.
A 168. §-hoz
A törvényjavaslat a jogegységi eljárás szabályainak Bszi.-ben történő kiegészítésére
tekintettel módosítja a Be. 439. §-át, illetve hatályon kívül helyezi a Be. 440-445. §-át annak
érdekében, hogy a Be.-ben ne ismétlődjenek a Bszi. szabályai, hanem abban kizárólag a
büntetőeljárásra vonatkozó speciális szabályok jelenjenek meg.
A 169. §-hoz
A Be. értelmében a fiatalkorúval szemben az eljárást életkori sajátosságainak figyelembe
vételével, és úgy kell lefolytatni, hogy elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét.
A fiatalkorú elkövetőknél elsődleges a törvények tiszteletére irányuló nevelési cél, és ehhez
képest másodlagosak a büntetési célok. Amennyiben a fiatalkorú terhelt lemondhatna a
tárgyaláson való részvételéről nem érvényesülnének ezek a nevelési elvek, ezért a
törvényjavaslat a fiatalkorú vádlott számára nem teszi lehetővé, hogy szabályszerű idézését
követően lemondjon a tárgyaláson való részvételéről.
A 170. §-hoz
Az eljárások gyorsítása érdekében a törvényjavaslat szélesíti a tárgyalás mellőzéses eljárás
alkalmazásának lehetőségét azzal, hogy öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban
büntetendő bűncselekmények esetén is lehetővé teszi a jogintézmény alkalmazását. Az
eljárások gyorsabbá tételén kívül ez a módosítás indokolt azért is, mivel a törvényjavaslatban
foglalt módosítások alapján a vádlott bármely bűncselekmény esetén, a bíróság felhívására,
bejelentheti, hogy nem kíván részt venni a tárgyaláson, illetve, hogy közvetítői eljárás
lefolytatására is lehetőség van öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
131
bűncselekmények esetén. A módosításnak megfelelően a törvényjavaslat a tárgyalás
mellőzéses eljárás keretében kiszabható büntetés mértékét is növeli, figyelemmel arra is, hogy
a hatályos szabályozás alapján a két évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetés
végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető.
A 171. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a bíróságnak végzést kell hoznia azon összbüntetésbe
foglalásra irányuló indítvány elutasításról is, amely tartalmát tekintve megegyezik egy már
korábban elutasított indítvánnyal. Célszerű lehetővé tenni azt, hogy ha az indítvány
előterjesztője egy korábbi indítványban foglaltakhoz képest érdemben új dolgot nem hoz fel,
akkor a bíróság mellőzhesse az indítvány elutasításáról szóló alakszerű végzés meghozatalát.
Ebben az esetben elegendő, ha a bíróság az elutasításról hozott döntését feljegyzi az
indítványra, majd erről írásban tájékoztatja az indítvány előterjesztőjét.
A 172. §-hoz
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXXIII.
törvény által 2009. augusztus 13-i hatállyal bevezetett fokozott ügyészi felügyeletre
vonatkozó szabályokat. A fokozott ügyészi felügyelet olyan munkamódszer, amely a bűnözés
szerkezetének, súlyának, illetve a bizonyítandó tények körének ezzel is kapcsolatos
változásaihoz, valamint az ügyészi szervezet teljesítőképességéhez igazodik, amit az elmúlt
évek tapasztalatai és a vizsgálataink is igazoltak. Az erre vonatkozó törvényi megkötöttség
ugyanakkor akadálya a munkamódszer előbbi követelményekhez igazodó
megváltoztatásának. Az ügyészek az utóbbi esztendőkben évente átlagosan mintegy 7000
ügyben gyakoroltak fokozott ügyészi felügyeletet, és az ügyeket két-három alkalommal
vizsgálták felül. Az ügyek havonkénti felülvizsgálatát előíró törvényi kötelezettség ezt a
munkaterhét szükségtelenül megnöveli.
Hatályon kívül helyezi továbbá a törvényjavaslat a jogegységi eljárásra vonatkozóan a Be.-
ben található azon rendelkezéseket, amelyeket a törvényjavaslattal módosított Bszi. is
tartalmaz.
A 173. §-hoz
A bírósági végrehajtásról szóló törvény a bírósági végrehajtói szolgálat létesítésére
vonatkozóan kétféle szabályrendszert tartalmaz: egyrészt a kinevezés - anyagi jogi -
feltételeit és a kinevezés (végrehajtói szolgálat) tartalmát, másrészt a kinevezés alapjául
szolgáló eljárás szabályozását. A kinevezés tartalmát és anyagi jogi feltételrendszerét
megállapító szabályok a bírósági eljárással azonos hatályú bírósági végrehajtási eljárást
illetően fontos garanciális rendelkezések, míg a kinevezés előkészítésének eljárása rendeleti
szinten is szabályozható, nem igényli a törvényi szabályozási szintet. A Vht. 307. § (2)
bekezdés c) pontja jelenleg is felhatalmazás ad az igazságügyért felelős miniszternek arra,
hogy a végrehajtói állások betöltésének részletes szabályait rendelettel állapítsa meg, így a
Vht-ból törölhetők a rendeleti szinten is megállapítható rendelkezések; a törvényjavaslat e
szabályok hatályon kívül helyezését tartalmazza. A törvényjavaslat egyidejűleg részletesebbé
is teszi a Vht. 307. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt felhatalmazó rendelkezést:
egyértelművé teszi, hogy az állás betöltésének részletes szabályai körében a pályázók
132
értékelésének szempontrendszerét és az értékelés módját is rendezi a miniszter, így az
értékelés kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá válik.
A végrehajtóvá kinevezés feltételeinek módosítására a bíróvá válás feltételrendszerével
összhangban kerül sor. Néhány tekintetben (pl. tartós helyettesi feladat ellátása, jogi
szakvizsgával rendelkezők esetében végrehajtó-helyettesi gyakorlat) nem feltétlenül a
kinevezési feltételként vagy kinevezésnél előnyben részesítési szabályként való
megfogalmazás a célszerű, hanem a feltétel jóval komplexebb értékelését lehetővé tévő
pályázati értékelési rendszerbe való beintegrálás.
Az összeférhetetlenségi szabályok pontosítására is sor kerül a hasonló igazságügyi szolgálati
törvényekkel összhangban. A szolgálat megszűnését illetően rendezésre kerül az a
gyakorlatban felmerült probléma, hogy jövőbeli - és nem feltétlenül a felmentésről szóló
határozat jogerőre emelkedéséhez igazodó - időpontban is megszüntethető legyen a szolgálat.
Emellett egy olyan felmentési esetet is szabályoz a törvény, amikor a tartósan távol lévő
végrehajtótól már nem várható, hogy belátható időn belül a szolgálatot ismételt ellássa: ilyen
az, ha az egy évi tartós helyettesítés meghosszabbítására nem kerül sor.
A 174-176. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI.
törvényt és a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvényt, melyek jelenleg azt
rögzítik, hogy a Fővárosi Bíróság a közigazgatási perekben kizárólagos illetékességgel jár el.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény módosítása a törvényjavaslat azon rendelkezése miatt szükséges, amely a
közigazgatási perekben főszabállyá teszi azok tárgyaláson kívüli elbírálását. Tárgyalás tartását
az ügyfél a keresetlevélben kérheti, szükséges ezért, hogy ennek lehetőségéről a közigazgatási
szerv határozatában tájékoztatást adjon.
A 177. §-hoz
A módosítás a Bszi-vel összhangban rendezi az OIT Hivatalának vezető-helyettese feletti
munkáltatói jogok gyakorlását.
A 178. §-hoz
A törvényjavaslat az egyes rendelkezéseket a felkészüléshez szükséges időre tekintettel eltérő
időpontban lépteti hatályba. A bírósági szervezetet, bírói jogállást és az eljárási törvényeket
érintő rendelkezések döntő többsége 2011. március 1-jén lép hatályba, néhány szabály
esetében pedig 2011. júniusi, illetve 2014. december 31-ei hatályba lépési időpont került
megállapításra. Az új OIT összetételére vonatkozó szabályok, továbbá az újonnan
megválasztott OIT bíró tagokra, póttagokra vonatkozó, valamint a Bszi. 51. § (1)
bekezdésének új f) pontja szerinti OIT tagság megszűnési okra vonatkozó rendelkezések
2014. december 1-jén, az újonnan megválasztott bíró tagokkal felálló OIT működésének
megkezdésekor lépnek hatályba.
133
A 179-185. §-okhoz
A törvényjavaslat számos tekintetben határoz meg átmeneti szabályokat a folyamatban lévő, a
bírói jogviszonyt, vezetői jogállást stb. érintő helyzetekre. A törvényjavaslat rögzíti a
szükséges átmeneti szabályokat:
-	az új választási szabályokat először mikor kell alkalmazni,
-	a 16 tagú OIT esetében mi tekinthető kétharmados döntésnek,
-	a hatálybalépéskor működő OIT póttagjainak kiegészítésére azon választási szabályok
szerint kerül sor, amelyek szerint a hatálybalépéskor működő OIT tagjait, póttagjait
választották,
-	ha a hatálybalépéskor működő OIT elnökhelyettes megbízatása 2014. november 30. napja
előtt megszűnik, az elnökhelyettest azon szabályok szerint kell megválasztani, ahogy a
hatálybalépéskor működő OIT elnökhelyettesét korábban megválasztották,
-	a jogegységi eljárásokra, a bírói munkateher mérésére szolgáló adatlapok alapján történő
statisztikai adatgyűjtésre, a bírósági vezetői álláspályázatok kiírására és elbírálására, a
bírósági vezetők vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket mikor kell először alkalmazni.
A törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy törvény hatálybalépésekor működő - a
költségvetésért felelős miniszter tagságával kiegészült - OIT-nak, elnökhelyettesének és
választott bíró tagjainak, póttagjainak megbízatása 2014. november 30. napjáig szól.
A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a Bszi. módosított választási szabályai szerint
létrejövő új OIT 2014. december 1-jén kezdi meg működését. Az új OIT első ülését 2014.
december hónapban kell megtartani.
Az illetékességi szabályok megváltozására tekintettel, a hatályba lépéskor folyamatban lévő
ügyek vonatkozásában átmeneti rendelkezés beiktatása szükséges. A törvény hatályba
lépésekor az adott bíróságon folyamatban lévő ügyet az adott bíróság tárgyalja le, ha azonban
a tárgyalást meg kell ismételni, vagy elölről kell kezdeni, már az új illetékességi szabályok
érvényesülnek.
134