﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3404. számú
törvényjavaslat
egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények
jogharmonizációs célú módosításáról
Előadó:
Dr. Matolcsy György
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2011. június
2011. évi ... törvény
egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények
jogharmonizációs célú módosításáról
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
1991. évi IV. törvény módosítása
1.	§
(1)	A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Flt.) 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben
meghatározott harmadik országbeli állampolgár (a továbbiakban: harmadik országbeli állampolgár)
a Magyar Köztársaság területén a 2. § (2) bekezdésében, valamint a (2) bekezdésben meghatározott
kivétellel a munkavállalási engedély, vagy a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és
tartózkodás céljából kiállított engedély (a továbbiakban: EU Kék Kártya) alapján létesíthet
foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Az engedélyezési kötelezettség alá tartozó foglalkoztatásra
irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak a munkavállalási engedély vagy az EU
Kék Kártya beszerzését követően köthető meg.”
(2)	Az Flt. 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire, a
harmadik országbeli állampolgár személyi, családi és egyéb körülményeire figyelemmel, valamint
munkaerőpiaci szempontok alapján egyes tevékenységeket érintően az (1) bekezdés szerinti
engedélyezési kötelezettség alóli mentesség eseteit rendeletben állapítsa meg.”
(3)	Az Flt. 7. § (5) bekezdés helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter),
hogy - a szabályozással érintett foglalkozás szerint feladatkörrel rendelkező miniszterekkel
egyetértésben - rendeletben határozza meg
a)	a Magyarországon egyidejűleg összesen, valamint az egyes állami foglalkoztatási szervek
illetékességi területén, továbbá az egyes foglalkozásokban foglalkoztatható harmadik országbeli
állampolgárok - ideértve az EU Kék Kártya alapján foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesítő
harmadik országbeli állampolgárokat is - legmagasabb számát,
b)	azokat a foglalkozásokat, amelyekben a magyarországi munkanélküliség alakulására és
összetételére tekintettel harmadik országbeli állampolgár - ideértve az EU Kék Kártya alapján
foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesítő harmadik országbeli állampolgárokat is - nem
foglalkoztatható.”
(4)	Az Flt. 7. § (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter),
hogy - a szabályozással érintett foglalkozás szerint feladatkörrel rendelkező miniszterekkel
egyetértésben - rendeletben határozza meg]
2
„d) EU Kék Kártya alapján, Magyarországon foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesítő
harmadik országbeli állampolgár részére fizetendő minimális díjazás mértékének kiszámítási
módját.”
(5)	Az Flt. 7. §-a a következő (7)-(9) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) A foglalkoztató és a harmadik országbeli munkavállaló magas szintű képzettséget igénylő
munkavállalás céljából előzetes megállapodást köt - legfeljebb négyéves határozott időtartamú -
foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére. A megállapodás kötelező érvényű állásajánlatnak
minősül. Amennyiben az EU Kék Kártya kiállításra kerül a harmadik országbeli állampolgár
részére, a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt - a (9) bekezdésben foglalt kivétellel - az előzetes
megállapodásban foglalt feltételeknek megfelelően kell létrehozniuk. A felek ettől eltérő
megállapodása érvénytelen.
(8)	A (7) bekezdés szerinti előzetes megállapodásnak tartalmaznia kell
a)	a harmadik országbeli állampolgár által ellátandó tevékenységet, munkakört (FEOR),
b)	a harmadik országbeli állampolgárnak az a) pont szerinti tevékenység ellátáshoz szükséges
felsőfokú szakmai képesítése megnevezését,
c)	a harmadik országbeli állampolgár részére fizetendő díjazás mértékét,
d)a	foglalkoztatásra irányuló jogviszony megjelölését,
e)	a foglalkoztatásra irányuló jogviszony időtartamát.
(9)	A felek a (8) bekezdés c) pontja szerinti díjazás mértékétől kizárólag a harmadik országbeli
állampolgár javára térhetnek el.”
2. §
(1)	Az Flt. 58. § (5) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„f) magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás: a harmadik országbeli állampolgárok
beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 2. §p) pontja szerinti munkavállalás,”
(2)	Az Flt. 58. § (8) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben határozza meg]
„g) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó
szervezetek akkreditációs eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj”
[szabályait.]
(3)	Az Flt. 58. §-a a következő (8a) bekezdéssel egészül ki:
„(8a) Felhatalmazást kap az egyenlő bánásmód biztosításáért és társadalmi felzárkózásért felelős
miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg a
megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltató akkreditációs eljárásáért
fizetendő igazgatási szolgáltatási díj szabályait.”
3. §
(1) Az Flt. 60. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
3
[Ez a törvény]
„b) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a
64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a
90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004.
április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének”
[való megfelelést szolgálja.]
(2)	Az Flt. 60. § (1) bekezdése kiegészül a következő c) ponttal:
[Ez a törvény]
„c) a harmadik országbeli állampolgárok magas képzettséget igénylő munkavállalás céljából való
belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK tanácsi irányelv 5.
cikk (1) bekezdés a) pontjának, 7. cikk (4) bekezdés b) pontjának”
[való megfelelést szolgálja.]
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
4.	§
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 22. § (2)
bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha a munkáltatónál üzemi tanács nincs, a munkáltató köteles tájékoztatni a szakszervezetet:]
„d) legalább félévente a munkáltatónál távmunkát végző, valamint kölcsönzött munkavállalók
számáról és munkakörük megnevezéséről.”
5.	§
Az Mt. 41/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kollektív szerződést a szerződő felek együttesen kötelesek a miniszternek a megkötést
követő harminc napon belül nyilvántartásba vételre bejelenteni és a kapcsolódó adatszolgáltatást
elektronikus úton teljesíteni (a továbbiakban együtt: bejelentési kötelezettség) a Kormány hivatalos
tájékoztató honlapján és a kormányzati portálon közzétett elektronikus adatlapon.”
6.	§
Az Mt. 43. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az üzemi tanácsot, illetve az üzemi megbízottat öt évre választják.”
7. §
Az Mt. 81. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A próbaidő tartama harminc nap. Harminc napnál rövidebb próbaidőt kollektív szerződés
vagy a felek is megállapíthatnak. Harminc napnál hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő
4
próbaidőt a felek, legfeljebb hat hónapig terjedő próbaidőt kollektív szerződés állapíthat meg. A
próbaidő meghosszabbítása tilos, ettől érvényesen eltérni nem lehet.”
8. §
Az Mt. 117/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„117/C. § (1) Ha a 117/B. § (2) bekezdés alapján legalább heti 36 órás rövidebb teljes munkaidőt
állapítottak meg, a munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodhatnak a (2) bekezdésben
foglaltak szerint, legfeljebb egy éves határozott időtartamra a munkaidő mértékének a
felemeléséről.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén a munkaidő mértéke a 117/B. § (1)
bekezdése szerinti teljes munkaidő és az (1) bekezdés szerinti rövidebb teljes munkaidő mértéke -
legfeljebb a rövidebb teljes munkaidő megállapításának napjától a munkaidő megemeléséről szóló
megállapodás hatálybalépésének napjáig tartó időtartamra számított - különbözetének
figyelembevételével emelhető meg oly módon, hogy a teljes munkaidő heti mértéke a negyvennégy
órát nem haladhatja meg. A munkaidő megemelésére legkésőbb a rövidebb munkaidő
megszűnésének napjától számított harmadik hónap első napjától kerülhet sor.
(3)	A munkáltató a munkaidő megemeléséről szóló megállapodás időtartama alatt nem közölhet
működésével összefüggő okra alapozott rendes felmondást vagy a 94/E. § (1) bekezdés szerinti
rendes felmondásról szóló tájékoztatást azzal a munkavállalóval, akinek a teljes munkaideje - e §-
ban foglaltak alapján - heti negyven óránál hosszabb.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott tilalomba ütköző munkáltatói rendes felmondás, illetőleg
tájékoztatás jogellenes. Jogellenes az (1) bekezdés alapján meghatározott, a munkaidő mértékének
felemeléséről szóló megállapodás időtartamát túllépően a 117/B. § (1) bekezdése szerinti teljes
munkaidőnél magasabb munkaidő megállapítása. Az ilyen jogellenes foglalkoztatás esetén a 117/B.
§ (1) bekezdését meghaladó munkaidőre, a munkáltató az erre az időre járó munkabér
háromszorosának megfelelő összegű átalány-kártérítést köteles a munkavállaló részére megfizetni.
(5)	A munkavállaló személyi alapbérét nem érinti, ha teljes munkaidejének a mértéke - e §-ban
foglaltak alapján - heti negyven óránál hosszabb.
(6)	Az (5) bekezdésben foglaltak alapján az órabérrel díjazott munkavállaló órabértételét
arányosan csökkentett mértékben kell figyelembe venni.”
9.	§
Az Mt. 130. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:]
,,c) a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5)
bekezdés]első hat hónapjára;”
10.	§
Az Mt. 134. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
5
„(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.
Kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan
érintő ok miatt a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot, azonban - a felek
eltérő megállapodása hiányában - ebben az esetben is megilleti a munkavállalót naptári évenként
legalább egyszer legalább tizennégy összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság.”
11.	§
Az Mt. 136. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos
szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. A gyermek ápolása, illetve gondozása
céljára kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően, ha a munkavállaló a gyermek
ápolása, gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem
kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani. Egyéb esetben a
szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.”
12.	§
Az Mt. 138. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) Ha a munkavállaló az (5) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadságát meg kívánja
szakítani, a megszakítási szándékát előzetesen közölnie kell a munkáltatóval. A munkáltató, ha a
munkavállaló a fizetés nélkül szabadság kezdetétől számított
a)	hat hónap letelte előtt kíván munkába állni, a bejelentést követő legfeljebb harminc nap,
b)	hat hónap elteltével vagy azt követően kíván munkába állni, a bejelentést követő legfeljebb
hatvan nap
elteltével köteles foglalkoztatási kötelezettségének eleget tenni.”
13.	§
Az Mt. 147. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül
végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék. A munkáltató előírhatja, hogy ellenértékként
-	pótlék helyett - szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál.”
14.	§
Az Mt. 190. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (2) bekezdéstől eltérően a munkáltató köteles a vezető terhessége kezdetétől a szülési
szabadsága végéig terjedő időszak alatt a rendes felmondását az általános szabályok szerint
megindokolni.”
15.	§
Az Mt. 193/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
6
„193/B. § (1) A kölcsönbeadóval munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyra -
függetlenül annak határozott vagy határozatlan idejű, teljes vagy részmunkaidőre létesített voltától -
e törvény szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell alkalmazni e törvény 193/E. § (3)
bekezdésében foglalt rendelkezéseket a helyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő gazdasági
társaság vagy közhasznú szervezet, valamint a nyilvántartásba vett közhasznú szervezet által
végzett munkaerő-kölcsönzés esetén.”
16.	§
Az Mt. 193/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„193/C. § (1) E törvény alkalmazásában
a)	munkaerő-kölcsönzés: az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele
kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a
kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (a továbbiakban: kölcsönzés);
b)	kölcsönbeadó: az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló
munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi és
munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja (a továbbiakban:
kölcsönbeadó);
c)	kölcsönvevő: az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót
ideiglenesen foglalkoztatja és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval
megosztva gyakorolja;
d)	kölcsönzött munkavállaló: a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló
munkavállaló, aki felett a kikölcsönzés időtartama alatt a munkáltatói jogokat és kötelezettségeket a
kölcsönbeadó és az őt ideiglenesen foglalkoztató kölcsönvevő megosztva gyakorolja, illetve
teljesíti;
e)	kikölcsönzés: az az időszak, amely alatt a kölcsönzött munkavállalót ideiglenesen a
kölcsönvevő foglalkoztatja és gyakorolja felette a 104. §-ban meghatározott jogokat;
f)	kikölcsönzés ideiglenessége: a kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló által - a
kölcsönvevőnél elvégzendő munka jellegére, a munkakörülményekre, a felek korábbi
nyilatkozataira, a felek között fennálló munkaviszonyból fakadó jogokra és kötelezettségekre
tekintettel - megállapodásában meghatározott, legfeljebb öt évig terjedő időtartam. Vita esetén a
kölcsönbeadót terheli a bizonyítási teher a munkaerő-kölcsönzés ideiglenessége tekintetében.
(2)	Az (1) bekezdés f) pontja szerinti kölcsönzési időtartam megállapítása során a kölcsönzött
munkavállalónak azonos kölcsönvevőnél az előző foglalkoztatása megszűnésétől számított hat
hónapon belül történő ismételt kikölcsönzése időtartamát egybe kell számítani, függetlenül attól,
hogy a kölcsönzés ugyanazon vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult
meg.”
17. §
(1)	Az Mt. 193/D. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kölcsönbeadó lehet
a)	az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog szerint
munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
7
b) az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy - a
vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában - szövetkezet, amelyik megfelel az
e törvényben, illetve az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és az állami foglalkoztatási szerv
nyilvántartásba vette.
(2) Tilos munkavállaló kölcsönzése:
a)	jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre,
b)	a kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre, ahol sztrájk
van, a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig, illetve
c)	ha a kölcsönvevőnél a munkavállaló munkaviszonya - a munkáltató működésével összefüggő
okra alapozott rendes felmondásával, illetve a próbaidő alatt azonnali hatályú megszüntetésével -
legfeljebb hat hónapja szűnt meg, vagy
d)	a 193/C. § (1) bekezdésf) pontjában meghatározott időtartamot meghaladóan.”
(2) Az Mt. 193/D. § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) E § alkalmazásában EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban részes, Magyar Köztársaságon kívüli más állam, továbbá az az
állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a
letelepedés és a szolgáltatásnyújtás tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez.”
18. §
(1)	Az Mt. 193/E. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Semmis a munkavállaló és a kölcsönbeadó között létrejött olyan megállapodás, amely
a)	a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevővel való jogviszony
létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő;
b)	alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást (közvetítési díjat) kell fizetni a
kölcsönzésért, illetve azért, ha a kölcsönvevővel kíván jogviszonyt létesíteni.”
(2)	Az Mt. 193/E. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kölcsönzött munkavállalóra - a 193/B. § (2) bekezdésében foglalt esetek kivételével - a
kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás teljes időtartama alatt
a)	a terhes és szoptató nők védelme,
b)	a fiatal munkavállalók védelme,
c)	a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályok,
d)	a munkabér összege és védelme, valamint
e)	az egyenlő bánásmód követelménye
vonatkozásában a kölcsönvevőre - jogszabály vagy kollektív szerződés alapján - irányadó
rendelkezéseket kell alkalmazni."
(3)	Az Mt. 193/E. § (4) bekezdése helyébe a következő (4) bekezdés lép, és a § a következő új (5)
bekezdéssel egészül ki:
„(4) Arra a kölcsönzött munkavállalóra, aki
8
a)	a kölcsönbeadóval munkaerő-kölcsönzés céljából létesített határozatlan idejű
munkaviszonyban áll, és kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás hiányában, illetve kölcsönvevőhöz
történő kikölcsönzések közötti időszakban is díjazásban részesül,
b)	munkaviszonya alapján a kölcsönbeadónál összességében kedvezőbb díjazásban részesül, mint
a kölcsönvevő azonos munkakörben foglalkoztatott saját munkavállalója, ideértve a kollektív
szerződésben és a felek megállapodása alapján fizetett bérelemeket, valamint a szociális juttatásokat
is, vagy
c)	a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását,
illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az
ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény 1. § (2) bekezdés 1. pontjában
meghatározott munkaerőpiactól tartósan távollévő személynek minősül, és munkaerő-kölcsönzés
keretében foglalkoztatják,
a 142/A. §-nak az egyenlő, illetve az egyenlő értékűként elismert munka díjazására vonatkozó
rendelkezéseit a 193/H. § (9)-(10) bekezdésében meghatározott időtartam lejártát követően, az ott
meghatározott bérelemek tekintetében kell alkalmazni.
(5) Ha a munkaviszony nem kölcsönzés céljából jött létre, a munkaszerződés nem módosítható
annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavállalót kölcsönzés keretében foglalkoztassa.”
19.	§
Az Mt. 193/G. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás,
a)	ha a felek a 106. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonosi kapcsolatban állnak egymással,
b)	ha az a munkaviszony megszűnése, megszüntetése után a kölcsönvevővel történő
munkaviszony-létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő. Nem minősül e törvény alapján
korlátozásnak az olyan megállapodás, amely alapján, ha a kölcsönzés megszűnésétől számított
három hónapon belül a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevővel munkaviszonyt létesít, a
kölcsönbeadó részére a kölcsönvevő díjazást fizet.”
20.	§
(1)	Az Mt. 193/P. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kölcsönvevőnek
a)	a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási
feltételeiről,
b)	a betöltetlen álláshelyekről
a nála működő üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkező szakszervezetet rendszeresen, de
legalább félévente egy alkalommal, valamint a nála foglalkoztatott kölcsönzött munkavállalókat
folyamatosan a helyben szokásos módon tájékoztatnia kell.”
(2)	Az Mt. 193/P. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 165-165/A. § alkalmazásakor a kölcsönzött munkavállalók számára biztosítani kell
különösen a kölcsönvevőnél a szociális juttatásokhoz való hozzáférés kapcsán az egyenlő bánásmód
érvényesülését, valamint a kölcsönbeadó által biztosított szociális juttatásokhoz a kikölcsönzések
közötti időtartam alatti hozzáférést.”
9
21. §
Az Mt. a 193/Z. §-t követően a következő alcímmel és 194-194/F. §-sal egészül ki, ezzel
egyidejűleg a jelenlegi 194. § megjelölése 194/G. §-ra változik:
„XII/A. Fejezet
Az iskolaszövetkezet és tagja között fennálló munkaviszony sajátos szabályai
194. § (1) A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: szövetkezeti törvény)
55. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak érdekében az iskolaszövetkezet és nappali tagozatos
tanuló, hallgató tagja egymással munkaviszonyt létesíthet abból a célból is, hogy a szövetkezet által
harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében a tag a harmadik személynél
munkát végezzen. Ez a munkavégzés a szövetkezeti törvény szerinti személyes közreműködésnek
minősül.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt munkaviszony tekintetében e törvény szabályait az e fejezetben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
194/A. § (1) A munkaviszonyt határozott időre kell létesíteni. Ennek során a 79. § (5) bekezdését
nem kell alkalmazni.
(2)	A munkaszerződésnek - a 76. § (5)-(6) bekezdésében foglaltaktól eltérően - tartalmaznia kell:
a)	a felek nevét, illetve megnevezését,
b)	a tag által vállalt feladatok körét,
c)	a tag harmadik személynél történő munkavégzési kötelezettsége teljesítésének időtartamára
járó személyi alapbér legkisebb mértékét,
d)	azt, hogy a felek a tag munkavégzési kötelezettsége teljesítéséről a 194/B. § alapján esetenként
állapodnak meg, valamint
e)	a felek kapcsolattartásának módját abban az időszakban, amikor a tag munkavégzési
kötelessége szünetel.
(3)	A munkaviszony kezdete - ha a felek eltérően nem rendelkeznek - a munkaszerződés
megkötésének napja.
(4)	Az alatt az idő alatt, amíg a tag az iskolaszövetkezet részére vagy harmadik személy részére
munkát nem végez, a 151. §-t nem kell alkalmazni.
(5)	A tag részére rendes szabadság nem jár, a munkavégzési kötelezettséggel nem járó idő
azonban nem lehet kevesebb, mint a tagot a 130-132. § alapján megillető szabadság mértéke.
194/B. § (1) A harmadik személynél történő munkavégzési kötelesség teljesítése megkezdésének
feltétele, hogy az iskolaszövetkezet és tagja a munkavégzési kötelesség megkezdését megelőzően
írásban megállapodjanak:
a)	a harmadik személy kilétében,
b)	a munkavégzési kötelesség teljesítése során betöltendő munkakörben,
c)	a személyi alapbérben,
d)	a munkavégzés helyében,
e)	a harmadik személynél történő munkába lépés napjában, valamint
f)	minden, bármely fél által szükségesnek tartott további kérdésben.
10
(2) Az iskolaszövetkezet a tagot a munkavégzési kötelesség megkezdésével egyidejűleg köteles
tájékoztatni:
a)	a munkavégzési kötelesség teljesítése során elvégzendő munkaköri feladat jellemzőiről
(munkaköri leírás),
b)	az irányadó munkarendről,
c)	a bérfizetés napjáról,
d)	a munkáltatói utasítást adó személyéről.
194/C. § (1) A fiatal munkavállalónak minősülő tag munkavégzése során számára a harmadik
személy munkáltatói utasításokat kizárólag az iskolaszövetkezetnek a munkavégzés helyén
tartózkodó, tanulói, hallgatói jogviszonyban nem álló, 18. életévét betöltött tagja, tisztségviselője
vagy munkavállalója (a továbbiakban: munkavezető) közvetítésével adhat. A munkavezető a
polgári jog szabályai szerint felel a diák tagokkal szemben azért, hogy az utasítások továbbadása
során betartja, betartatja a 104. §-ban foglalt, valamint a fiatal munkavállalókra vonatkozó
rendelkezéseket.
(2)	Az (1) bekezdésbe nem tartozó esetben, valamint ha az utasítás adására baleset, elemi csapás
vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély
megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében van szükség, a tag részére munkáltatói utasítást adhat a
harmadik személy képviselője is.
(3)	Az utasításadási jog körén túl a tag felett egyéb munkáltatói jogot csak az iskolaszövetkezet
részéről a szövetkezeti törvény 36. § (5) bekezdésében szereplő szabályzatban kijelölt személy
gyakorolhat. A munkáltatói jogok gyakorlására kijelölt személy az utasításadási jog kapcsán
felmerült viták kérdésében, valamint az annak körébe nem tartozó egyéb kérdések tekintetében
kapcsolatot tart, közvetít a harmadik személy és a tag között.
(4)	A harmadik személy az iskolaszövetkezet képviselőjével, illetve a munkavezetővel
együttműködni köteles az (1)-(3) bekezdésben foglalt kötelezettségek teljesítése érdekében, így
különösen lehetővé kell tennie számára a munkavégzés helyére történő belépést, az általa kért
felvilágosítást meg kell adni, és a tagot érintő ügyekben vele konzultálni köteles.
194/D. § A tag munkavégzési kötelessége teljesítésének időtartama alatt a harmadik személy
teljesíti azokat a munkáltatói kötelezettségeket, amelyek
a)	a munkavédelemre,
b)	a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, valamint
c)	a munkaidőre, pihenőidőre és ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartására
vonatkoznak.
194/E. § A munkaviszony a 86. § a)-c) pontjában meghatározott eseteken túlmenően megszűnik a
tagsági jogviszonymegszűnésének időpontjában.
194/F. § A munkavégzés során a tagnak okozott kárért a munkáltató és a harmadik személy a
munkáltatói károkozásra vonatkozó szabályai alapján, egyetemlegesen felel.”
22. §
Az Mt. 211. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
11
„211. § (1) Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló 2011. évi ... törvény (a továbbiakban: Módtv.) 6. §-ának hatálybalépését
megelőző három éven belül megválasztott üzemi tanácsok (üzemi megbízottak) megbízatása a
munkavédelemről szóló törvény által a munkavédelmi képviselő választására meghatározott
következő időpontig meghosszabbodik.
(2)	A Módtv. hatálybalépését követően első alkalommal új üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) a
Módtv. hatálybalépésekor működő munkavédelmi képviselőnek a munkavédelemről szóló
törvénynek a Módtv. hatálybalépését megelőző időpontban hatályos szabályai szerinti
megbízatásának lejártáig, de legkésőbb a Módtv. hatálybalépésétől számított négy éven belül kell
megválasztani.
(3)	2012. január 1-jéig nem köthető megállapodás e törvénynek a Módtv. 8. §-ával megállapított
117/C. §-a alapján azon munkáltató és munkavállaló által, akik között a 117/C. § 2010. december
31-ig hatályos szövege szerint korábban jött létre megállapodás.
(4)	E törvény 117/C. §-ának 2010. december 31-ig hatályos szövege alapján létrejött, munkáltató
és munkavállaló közötti megállapodásokat a Módtv. 8. §-ával bevezetett módosítása nem érinti.
(5)	A 130. § (2) bekezdés c) pontja szerint a szabadságra jogosító idő szabályait a Módtv.
hatálybalépését követően kezdődött fizetés nélküli szabadság esetében kell alkalmazni.
(6)	A 136. § (1) bekezdése szerinti, a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés
nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadság pénzbeni megváltásáról szóló megállapodás a
Módtv. hatálybalépését követően lejáró fizetés nélküli szabadság megszűnésekor köthető.
(7)	A XI. fejezetnek a Módtv. 15-20. §-ával módosított rendelkezéseit első alkalommal a 2011.
december 1-jét követően létesített munkaviszonyokra kell alkalmazni. E rendelkezések végrehajtása
érdekében a kollektív szerződéseket legkésőbb 2011. december 31-ig felül kell vizsgálni.
(8)	A Módtv-vel megállapított XII/A. fejezet rendelkezései nem érintik a Módtv.
hatálybalépésének időpontjában az iskolaszövetkezet és tagja között fennálló munkaszerződéseket,
valamint e szerződések alapján a harmadik személynél történő munkavégzést.”
23.	§
Az Mt. 212. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
„g) a munkaerő-kölcsönzés egyes szabályairól szóló 2008. november 19-i 2008/104/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelve.”
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
24.	§
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 80. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
12
„80. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munka
díjazására vonatkozó szabályai (Harmadik rész, VII. fejezet) közül a 142. §, a 143-143/A. §, a 144.
§ (6) bekezdése, a 147. § (6)-(7) bekezdése, a 154. § (1) bekezdésének utolsó két mondata, a 154. §
(2) bekezdése, a 155. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
(2) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyve 147. § (2) bekezdését
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a napi munkaidőt, illetve a munkaidőkeretet meghaladóan
végzett munka ellenértékeként szabadidőt csak a kollektív szerződés állapíthat meg.”
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
25.	§
(1)	Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban Áht.) 15. § (5)
bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem nyújtható támogatás, ha a támogatás igénylőjével szemben]
„f a harmadik országbeli állampolgár
fa)	munkavállalási engedély, vagy
fb)	a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II.
törvény (a továbbiakban: Harm.tv.) szerinti, keresőtevékenység folytatására jogosító engedély
(ideértve a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított EU
Kék Kártyát is)
nélkül történő foglalkoztatása,”
[miatt a hatáskörében eljáró illetékes hatóság, illetőleg a bíróság a támogatás igénylésének
időpontját megelőző két éven belül jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált közigazgatási
határozattal, illetőleg jogerős bírósági határozattal a (6) bekezdésben meghatározott hátrányos
jogkövetkezményt alkalmazott.]
(2)	Az Áht. 15. § (6) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A támogatásra való jogosultságot kizárja, ha a támogatás igénylőjét
a)	a munkaügyi hatóság munkaügyi bírsággal sújtotta, vagy a munkaügyi ellenőrzésről szóló
törvény szerint a központi költségvetésbe történő befizetésre kötelezte,
b)	az állami adóhatóság az (5) bekezdés a) pontjában meghatározott jogsértés elkövetése miatt az
adózás rendjéről szóló törvény szerinti mulasztási bírsággal sújtotta,
c)	az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző hatóság az (5) bekezdés h)
pontjában meghatározott jogsértés elkövetése miatt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról szóló törvény alapján bírsággal sújtotta, vagy
d)	az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvény szerinti, keresőtevékenység folytatására jogosító engedély hiánya
miatt közrendvédelmi bírsággal sújtotta,
feltéve, hogy az a)-d) pontokban meghatározott közigazgatási határozat jogerős, vagy ha annak
bírósági felülvizsgálata iránt keresetet indítottak, a bíróság a keresetet érdemben elutasította.”
26. §
Az Áht. a következő 130. §-sal egészül ki:
13
„130. § E törvény az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató
munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló,
2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikk (1) bekezdés a) és c)
pontjának való megfelelést szolgálja.”
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
27.	§
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.)
3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 32/B. § (1) bekezdésében meghatározott időskorúak járadéka tekintetében a törvény
hatálya kiterjed a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított
engedéllyel (EU Kék Kártya) rendelkező harmadik országbeli állampolgárra, feltéve, hogy
rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint
bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel.”
28.	§
Az Szt. 141. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való részleges megfelelést szolgálja:]
„c) a Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok
magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának
feltételeiről, 14. cikk (1) bekezdés e) pont.”
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása
29.	§
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 70/A. § (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással öt évre választják. A
megválasztott munkavédelmi képviselők személyéről a munkavállalókat tájékoztatni kell. A
munkavédelmi képviselők megválasztásának, megbízatása megszűnésének, visszahívásának
rendjére, működési területére a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (a
továbbiakban: Mt.) az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit
kell megfelelően alkalmazni, ideértve a központi munkavédelmi bizottság megalakításának
lehetőségét is.”
30.	§
Az Mvt. 70/B. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
14
„(5) A testület rendes és póttagjainak megbízatása öt évre szól.”
31.	§
Az Mvt. a következő 89. §-sal egészül ki:
„89. § Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló 2011. évi ... törvény (a továbbiakban: Módtv.) hatálybalépését követően első
alkalommal új munkavédelmi képviselőt a Módtv. hatálybalépésekor működő munkavédelmi
képviselőnek e törvénynek a Módtv. hatálybalépését megelőző időpontban hatályos szabályai
szerinti megbízatásának lejártáig, de legkésőbb a Módtv. hatálybalépésétől számított négy éven
belül kell megválasztani.”
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosítása
32.	§
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. § (1)
bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény hatálya kiterjed]
„a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minősülő gazdasági
társaságra, aki a tizennyolcadik életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló
jogviszony, továbbá harmadik országbeli állampolgárt vagy fiatal munkavállalót foglalkoztatásra
irányuló jogviszony, illetve a (4) bekezdésben meghatározott jogviszonyok - ideértve az
egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényben meghatározott munkaviszonyt is - alapján
foglalkoztat,”
33.	§
(1)	A Met. 3. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok
alakszerűségére és kötelező tartalmi elemeinek meglétére, a munkavállalói jogalanyisággal
kapcsolatos életkori feltételekre (ideértve a gyermekmunka tilalmát is), továbbá a foglalkoztató
írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések,”
[megtartására.]
(2)	A Met. 3. § (1) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„i) a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére,
illetve a harmadik országbeli és a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező állampolgárok
foglalkoztatására vonatkozó jogszabályok,”
[megtartására.]
(3)	A Met. 3. § (1) bekezdés r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
15
„r) a harmadik országbeli állampolgár és a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező
személy magyarországi foglalkoztatásának bejelentésére vonatkozó jogszabályok,”
[megtartására.]
(4)	A Met. 3. § (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„s) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II.
törvény (a továbbiakban: Harm.tv.) 71. §-ának (1)-(2) bekezdése szerinti kötelezettségek
foglalkoztató általi”
[megtartására.]
(5)	A Met. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az iskolaszövetkezet tagjának az Mt. XII/A. § fejezete alapján történő munkavégzése
tekintetében az iskolaszövetkezetnél végzett munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki az (1) bekezdés k)
pontjában foglaltak megtartásának ellenőrzésére. Az (1) bekezdés a)-j), valamint l)-r) pontjaiban
lefolytatott ellenőrzés során a munkaügyi hatóság a munkaügyi szabályok betartásának ellenőrzését
a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben foglalt eltérő szabályok figyelembevételével
végzi, e körben ellenőrzési jogköre kiterjed a munkáltató iskolaszövetkezeti mivoltának, valamint a
foglalkoztatottak tanulói vagy hallgatói jogviszonya fennállásának ellenőrzésére is. E rendelkezés
nem érinti az iskolaszövetkezet tagja személyes közreműködését igénybevevő harmadik személy
foglalkoztatónál megvalósuló, az iskolaszövetkezet tagjának nem minősülő személy foglalkoztatása
szabályai betartásának ellenőrzését.”
34.	§
(1)	A Met. 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok miatt eljárása során a következő
intézkedésekkel élhet:
a)	megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a 3. § (1) bekezdése
a)	pontjának első fordulata, továbbá b), e), f), i), k), q) és s) pontjai esetében a jogszabálysértés
súlyossága miatt nem tartható fenn, és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható. Ha a további
foglalkoztatás megtiltására azért került sor, mert a foglalkoztató megsértette a foglalkoztatásra
irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vagy a jogviszony
bejelentésére, illetőleg munkaerő-kölcsönzés esetén a munkaszerződés kölcsönbevevő részére
történő átadására vonatkozó rendelkezéseket, a felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a
munkáltatót a Munka Törvénykönyve 151. §-ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak a munkavállaló
részére történő megfizetésére,
b)	kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére,
c)	kötelezi a harmadik országbeli állampolgárt érvényes munkavállalási engedély vagy EU Kék
Kártya nélkül foglalkoztatót a központi költségvetésbe történő befizetésre a 7/A. §-ban foglaltak
szerint,
d)	ha az ellenőrzés során tudomására jut, hogy az álláskereső részére nyújtott támogatások
igénybevétele jogalap nélküli, azt jelzi a hatáskörrel rendelkező állami foglalkoztatási szervnek,
e)	a 7. § (1) bekezdésében meghatározott esetben javaslatot tehet munkaügyi bírság kiszabására,
f szabálysértési eljárást folytat le,
16
g)	az 1. § (5) bekezdése alapján eljárva megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a
munkába lépés napjától történő fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló
jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására,
h)	eltiltja a foglalkoztatót tevékenysége folytatásától, ha foglalkoztatásra vonatkozó
jogszabályban előírt engedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik, vagy
i)	a 3. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori
feltételekre vonatkozó jogsértés megállapítása esetén a gyermek veszélyeztetettsége miatt jelzéssel
él a gyermekjóléti szolgálatnál.”
35.	§
A Met. 6/A. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„6/A. § (1) A felügyelő köteles javaslatot tenni munkaügyi bírság kiszabására, valamint a
munkaügyi bírság kiszabása nem mellőzhető, ha a foglalkoztató
a)	a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre (ideértve a gyermekmunka
tilalmát is) vonatkozó rendelkezéseket megsértette,
b)	a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével összefüggésben nem tett eleget az
államháztartási törvényben foglalt bejelentési kötelezettségének,
c)	a jogszabályban vagy kollektív szerződésben megállapított munkabér összegére és a kifizetés
határidejére vonatkozó rendelkezéseket megsértette, ide nem értve a felszámolási eljárás alatt álló
foglalkoztatót, vagy
d)	hatósági nyilvántartásba vétel hiányában folytat munkaerő-kölcsönzésre irányuló
tevékenységet.
(2)	Nem szabható ki munkaügyi bírság, ha
a)	a foglalkoztató a munkaviszony létesítésének vagy megszűnésének (megszüntetésének)
bejelentésére vonatkozó kötelezettségét a munkaügyi ellenőrzés megkezdéséig a tényleges
foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesítette,
b)	a munkaviszony létesítésének vagy megszűnésének (megszüntetésének) bejelentésére
vonatkozó kötelezettséget külön jogszabály szerint a foglalkoztató helyett más teljesíti, és a
foglalkoztató a bejelentés határidőben történő teljesítéséhez szükséges adatokat a munkaügyi
ellenőrzés megkezdéséig teljes körűen átadta, vagy
c)	a foglalkoztató a munkavállaló részére ki nem fizetett a jogszabályban vagy kollektív
szerződésben megállapított munkabért az eljárás során kitűzött határidőn belül kifizeti.
(3)	Az (1) bekezdésben, a 7. §-ban, vagy a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól
szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben foglalt esetben sem szabható ki
munkaügyi bírság első ízben, ha a foglalkoztató természetes személy vagy a hatósági ellenőrzés
megkezdésekor a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény szerint kis- vagy középvállalkozásnak
minősült. E szabály alkalmazásában, ha a foglalkoztató több telephellyel vagy munkahellyel
rendelkezik, akkor bármelyik telephelyén, munkahelyén elkövetett, illetve ezeken egy eljárásban
feltárt szabálytalanság minősül első ízben elkövetett jogsértésnek.”
36.	§
A Met. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a foglalkoztató
a)	a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez
17
szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori
feltételekre vonatkozó, valamint a b), c) d), f), i), k), l), m) és n) pontjában foglalt rendelkezéseket
egy,
b)	a foglalkoztató a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeinek meglétére vonatkozó,
valamint az e), g), h) j), o), p) q) és r) pontjában foglalt rendelkezések bármelyikét több
munkavállaló vonatkozásában megsérti.
37.	§
(1)	A Met. 7/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben a 3. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltak ellenőrzése során a munkaügyi
hatóság azt állapítja meg, hogy a foglalkoztató harmadik országbeli állampolgárt érvényes
munkavállalási engedély, EU Kék Kártya, vagy a Harmtv. szerinti, keresőtevékenység folytatására
jogosító engedély nélkül foglalkoztat, kötelezni kell a központi költségvetésbe történő befizetésre a
(2)-(7)	bekezdésben foglaltak szerint.”
(2)	A Met. 7/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, a foglalkoztatót a kifizetett munkabér
(munkadíj), de legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg központi költségvetésbe
történő megfizetésére kell kötelezni akkor, ha a foglalkoztató harmadik országbeli állampolgárt úgy
foglalkoztat tovább, hogy az engedély érvényességének lejártát megelőzően a harmadik országbeli
állampolgár számára - amennyiben ezt az engedélyre vonatkozó jogszabály lehetővé teszi - új
engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz benyújtott, azonban a hatóság az ügyben nem
hozott határozatot.”
(3)	A Met. 7/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A munkaügyi hatóság a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásával összefüggő, EU
Kék Kártya, illetve a Harmtv. szerinti, keresőtevékenység folytatására jogosító engedély nélküli
foglalkoztatást megállapító, illetve befizetésre kötelező jogerős határozatát közli az
idegenrendészeti hatósággal.”
38.	§
A Met. 8/C. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkaügyi hatóság - az (5)-(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - az általa vezetett
nyilvántartás adataiból az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Áht.) 15. § (5) bekezdésében meghatározott jogsértést elkövetett, jogerős és végrehajtható
közigazgatási vagy - a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén - bírósági határozattal
munkaügyi bírsággal sújtott foglalkoztatókra vonatkozó, az (1) bekezdés a)-d) pontjában
meghatározott adatokat, valamint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén az (1)
bekezdés e) pontjában foglalt adatokat abban az esetben, ha a bíróság a keresetet elutasító vagy a
közigazgatási határozatot megváltoztató döntést hozott, a honlapján történő közzététel útján
nyilvánosságra hozza.”
18
39. §
A Met. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) E törvény alkalmazásában a központi költségvetésbe történő befizetéskor a kötelező
legkisebb munkabéren a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabér havi mértékét
kell érteni.”
40.	§
A Met. 10. §-a a következő m) és n) ponttal egészül ki:
[E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
„m) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal
szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i
2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti illegális foglalkoztatás tilalmának, a
harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény
irányadó rendelkezéseivel együtt,
n) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008. november 17-i
2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek.”
41.	§
A Met. a következő 11. §-sal egészül ki:
„11. § (1) Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló 2011. évi ... törvény (a továbbiakban: Módtv.) hatálybalépésétől számított 30.
napon a munkaügyi hatóság a foglalkoztatóknak a Módtv. hatályba lépéséig hatályos 8/C. § (4) és
(5)	bekezdése alapján nyilvánosságra hozott adatai közül törli azoknak a munkáltatóknak az adatait,
amelyek közzétételi kötelezettségét - ideértve a folyamatban lévő bírósági felülvizsgálattal érintett
határozatok adatait is - az Áht. és a Kbt. a Módtv. hatályba lépéséig előírta.
(2)	A munkaügyi hatóság a 8/C. § (4) és (5) bekezdése szerinti közzétételi kötelezettsége a
Módtv. hatályba lépését követően indult ügyekben feltárt jogsértések esetén irányadó.
(3)	A Módtv. 34. § (1) bekezdésével megállapított 6. § (1) bekezdés c) pontjában a 3. § (1)
bekezdés s) pontjára vonatkozó utalást 2011. július 20-ától kell alkalmazni.
(4)	A 6/A. § rendelkezéseit a Módtv. hatályba lépését követően indult ügyekben feltárt
jogsértések esetén kell alkalmazni, a 6/A. § (3) bekezdésének alkalmazásában továbbá első
jogsértésként a Módtv. hatálybalépését követően megállapított jogsértés vehető figyelembe.”
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása
42.	§
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 12.
§-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
19
„(5a) Részmunkaidőben történő munkavégzés esetén a (2) bekezdésben foglalt minimális
tényleges bírói működési időtartamba a részmunkaidőben töltött időszak a részmunkaidőnek a
teljes munkaidőhöz viszonyított arányában vehető figyelembe.”
43.	§
A Bjt. a következő 34/A. §-sal egészül ki:
„34/A. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott bíró írásbeli kérelmére a munkáltató köteles a
beosztásáról szóló okiratban heti húsz óra részmunkaidőt kikötni, ha a bíró a kérelem benyújtásakor
a Munka Törvénykönyve 138. §-a (5) bekezdés a) pontja szerinti fizetés nélküli szabadságot vesz
igénybe.
(2)	A munkáltató a bírónak a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelmét csak abban
az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató a bíró kérésére köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha a bírónak a Munka Törvénykönyve 134. § (3) bekezdés b) pontja alapján ki kell adni rendes
szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól
hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában - a
rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell
kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát
követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének megszűnése
előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben a bíró köteles tájékoztatni
a munkáltatót
a)	a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke harmadik életéve betöltésének
időpontjáról, továbbá
b)	ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a munkaidő-beosztásra vonatkozó
javaslatáról.”
(5)	A (3) bekezdés szerinti időponttól a bírói szolgálati viszony alapján közvetlenül vagy
közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az
időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(6)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató a bírót
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a bíró munkaidejét a kérelem benyújtása előtti mérték szerint,
illetményét az időarányosság elvének megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(7)	Az (1)-(6) bekezdés nem alkalmazható a bírósági vezetőre.”
44.	§
A Bjt. 57. § (2) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
20
[A bírót fel kell menteni,]
„n) ha állami felsőoktatási intézmény rektorává vagy költségvetési szervként működő
kutatóközpont vagy kutatóintézet vezetőjévé nevezik ki.”
45.	§
A Bjt. 138. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„138. § Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló 2011. évi ... törvény (a továbbiakban: Módtv.) 41. §-ával megállapított 12. §
(5a) bekezdését a részmunkaidőben történő foglalkoztatásnak a Módtv. hatálybalépését követően
ledolgozott időtartama tekintetében kell alkalmazni.”
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosítása
46.	§
(1)	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 55. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„c) a szállás időben megosztott használati joga, a hosszú távra szóló üdülési termék
megszerzésére, ezek viszontértékesítésére és cseréjére irányuló, fogyasztóval kötött szerződésekre,
valamint az ezekkel összefüggő tájékoztatási követelményekre”
[vonatkozó részletes szabályokat rendelettel meghatározza.]
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása
47.	§
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI.
törvény (a továbbiakban: Fot.) 23. § (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult]
„c) a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított
engedéllyel (EU Kék Kártyával) rendelkező harmadik országbeli állampolgár, amennyiben az e
törvényben meghatározott feltételeknek megfelel és rendelkezik a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási
hellyel.”
48.	§
A Fot. 31. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való részleges megfelelést szolgálja:]
21
„c) a Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok
magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának
feltételeiről, 14. cikk (1) bekezdés e) pont.”
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása
49.	§
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2. §-a a
következő e) ponttal egészül ki:
[E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a
Magyar Köztársaság területén élő]
„e) - az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével - a magas szintű képzettséget igénylő
munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított engedéllyel (EU Kék Kártyával) rendelkező és a
polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett
lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárra.”
50.	§
A Cst. 53. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való részleges megfelelést szolgálja:]
„c) a Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok
magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának
feltételeiről, 14. cikk (1) bekezdés e) pont.”
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosítása
51.	§
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) 3. § (1) bekezdésének b)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény hatálya - a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel - kiterjed]
„b) a (2) bekezdésben meghatározott felnőttképzési tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi
személyiség nélküli gazdasági társaságokra, egyéni cégekre, egyéni vállalkozókra.”
52.	§
Az Fktv. 4. § (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a felnőttképzéssel kapcsolatos feladatai körében
rendeletben határozza meg]
„c) az intézmény-, vagy programakkreditációs tanúsítvány adataiban bekövetkezett változás
bejelentésének elmulasztása miatt fizetendő bírság mértékét, valamint a bírságfizetési kötelezettség
részletes”
[szabályait.]
22
53. §
Az Fktv. 10. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami foglalkoztatási szerv a jogszabályban meghatározott esetekben a felnőttképzést
folytató intézményt a nyilvántartásból törli.”
54.	§
Az Fktv. a következő 12/A. §-sal egészül ki:
„12/A. § (1) Ha a felnőttképzést folytató intézmény az intézményakkreditációs tanúsítvány
adataiban bekövetkezett változás átvezetését a jogszabályban meghatározott határidőben nem
kezdeményezi, vele szemben a FAT bírságot szab ki. A bírság mértékét és a fizetési kötelezettség
részletes szabályait kormányrendelet állapítja meg. Amennyiben az intézmény az adatváltozásnak a
tanúsítványon való átvezetését a FAT bírságot megállapító határozata ellenére továbbra sem
kezdeményezi, a FAT az intézményakkreditációt visszavonja.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket az adatváltozásnak a programakkreditációs
tanúsítványon történő átvezetésére is alkalmazni kell.”
Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való
konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény módosítása
55.	§
(1)	Az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való
konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Euüt.) 1.
§ (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közösségi szinten működő vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak a
tájékoztatáshoz és a velük való konzultációhoz fűződő jogának erősítése érdekében valamennyi
közösségi szinten működő vállalkozásnál, illetve vállalkozáscsoportnál a 3. § (1) bekezdésében
meghatározott kérelem szerint európai üzemi tanácsot kell létesíteni, vagy a munkavállalók
tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárást kell kialakítani. Erre vonatkozó
megállapodás esetén, vagy megállapodás hiányában az európai üzemi tanács kialakítására, illetve a
munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt biztosító eljárásra e törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni. A munkavállalók tájékoztatásának és a velük való konzultációnak a
módozatait úgy kell meghatározni és alkalmazni, hogy azok biztosítsák a hatékonyságot, és
lehetővé tegyék a vállalkozáson vagy vállalkozáscsoporton belüli hatékony döntéshozatalt.”
(2)	Az Euüt. 1. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3 a) A közösségi szinten működő vállalkozáscsoportba tartozó bármely vállalkozás vezetése, a
közösségi szinten működő vállalkozás és vállalkozáscsoport központi vezetése vagy feltételezett
központi vezetése felelős a különleges tárgyaló testület tárgyalásainak megindításához
nélkülözhetetlen - különösen a vállalkozás vagy a vállalkozáscsoport szerkezetére és létszámára
vonatkozó - információk megszerzéséért és az érdekelt felek (munkavállalók és képviselőik)
23
részére történő továbbításáért. E kötelezettség a munkavállalói létszám tekintetében különösen a 2.
§ (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt információkra vonatkozik.”
56.	§
(1)	Az Euüt. 2. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[ E törvény alkalmazásában]
„e) konzultáció: a munkavállalói képviselők és a központi vezetés, illetve bármely megfelelő
vezetési szint közötti párbeszéd kialakítása és véleménycseréje olyan időben, módon és
tartalommal, ami lehetővé teszi a munkavállalók képviselőinek, hogy a vezetés felelősségének
sérelme nélkül a konzultáció tárgyául szolgáló javasolt intézkedésekről kapott információk alapján
ésszerű időn belül, a közösségi szinten működő vállalkozáson vagy közösségi szinten működő
vállalkozáscsoporton belül figyelembe vehető véleményt alkothassanak;”
(2)	Az Euüt 2. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[ E törvény alkalmazásában]
„i) tájékoztatás: adatok munkavállalók képviselőinek megfelelő időben, módon és tartalommal
történő továbbítása a munkáltatók által annak érdekében, hogy azok megismerhessék és
megvizsgálhassák az adott tárgykört, amely lehetővé teszi a munkavállalók képviselői számára a
lehetséges hatások alapos elemzését és szükség esetén a konzultációk előkészítését a közösségi
szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport illetékes szervével.”
(3)	Az Euüt. 2. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek ugyanazon vállalkozáscsoport két vagy
több vállalkozása is megfelel, az ellenkező bizonyításáig a (3) bekezdésben foglalt sorrendet kell
figyelembe venni az ellenőrző vállalkozás meghatározásánál. A (2) bekezdés alkalmazásában az
ellenőrző vállalkozás szavazással és kinevezéssel kapcsolatos jogai magukban foglalják bármely
másik ellenőrzött vállalkozás jogait, valamint bármely a saját nevében, de az ellenőrző vállalkozás
vagy bármely egyéb ellenőrzött vállalkozás részéről eljáró személynek vagy testületnek a jogait.”
(4)	Az Euüt. 2. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssekkel egészül ki:
„(7) Annak meghatározása során, hogy egy vállalkozás „ellenőrző vállalkozásnak” minősül-e,
annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek joga a vállalkozásra nézve irányadó. Ha a
vállalkozásra nézve irányadó jog nem valamely tagállam joga, az alkalmazandó jog annak a
tagállamnak a joga, amelynek területén a vállalkozás képviselője, illetve ilyen képviselő hiányában
a legnagyobb számú munkavállalót foglalkoztató vállalkozáscsoportjának központi vezetése
található.
(8)	A (2) és a (3) bekezdéstől eltérően, ha a vállalkozás a vállalkozások közötti összefonódások
ellenőrzéséről szóló 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikk (5) bekezdés a) vagy c)
albekezdésében említett társaság, az érdekeltségébe tartozó másik vállalkozás tekintetében nem
minősül ellenőrző vállalkozásnak.
(9)	Az (1) bekezdés a) és c) pontjában előírt küszöbértékeket a tárgyévet megelőző két évben
foglalkoztatottaknak a részmunkaidős foglalkoztatottakat is magában foglaló átlagos statisztikai
létszáma alapján kell meghatározni.”
24
57. §
Az Euüt. 4. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A különleges tárgyaló testület tagjait a közösségi szinten működő vállalkozások vagy
vállalkozáscsoportok által alkalmazott munkavállalók közül kell kijelölni. A tagokat az adott
tagállamban a vállalkozás, illetve vállalkozáscsoport által alkalmazott munkavállalók számával
arányosan kell meghatározni úgy, hogy a különleges tárgyaló testületben minden tagállam számára
az összes tagállamban alkalmazott munkavállalók számának minden tíz százaléka után egy helyet
kell biztosítani. A különleges tárgyaló testület tagjának jelölésével egyidejűleg gondoskodni kell
póttag jelöléséről is.
(3)	Ha az adott tagállamban a közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport által
foglalkoztatott munkavállalói létszám
a)	legalább huszonöt, de kevesebb, mint ötven százalékát foglalkoztatják, további egy,
b)	legalább ötven százalékát, de kevesebb, mint hetvenöt százalékát foglalkoztatják, további két,
c)	legalább hetvenöt százalékát foglalkoztatják, további három
munkavállalói képviselő küldhető a különleges tárgyaló testületbe a (2) bekezdés alapján
meghatározható létszámon felül.”
58.	§
(1)	Az Euüt. 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A központi vezetés a különleges tárgyaló testület megalakítását követően haladéktalanul
tájékoztatja a közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport valamennyi
telephelyének, illetve vállalkozásának vezetőjét, a munkavállalók képviseleti szerveit, valamint a
munkavállalók és a munkaadók illetékes európai szervezeteit a különleges tárgyaló testület
tagjainak névsoráról, címéről, és a tárgyalások megindításáról. A foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter a Kormány hivatalos tájékoztató honlapján közzéteszi azokat az elektronikus levelezési
címeket, amelyeken a tájékoztatást teljesíteni kell.”
(2)	Az Euüt. 6. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A különleges tárgyaló testület a központi vezetéssel való tárgyalást megelőzően külön ülést
tarthat, amelyen szakértő közreműködését veheti igénybe. Szakértőként elismert és illetékes,
közösségi szinten működő munkavállalói szervezetek képviselői is felkérhetők. E szakértők és a
munkavállalói szervezetek képviselői a különleges tárgyaló testület kérésére tanácsadói minőségben
vesznek részt a tárgyalásokon.
(5)	A különleges tárgyaló testület a szavazatok legalább kétharmados többségével dönthet úgy,
hogy nem kezdi meg a (2) bekezdésben foglalt tárgyalásokat, illetve megszünteti a már megkezdett
tárgyalásokat. E döntés a 7-8. §-ban szabályozott megállapodás megkötését célzó eljárást is
megszünteti. A döntést tartalmazó iratot a különleges tárgyaló testület elnökének és egy tagjának
aláírásával a központi vezetésnek haladéktalanul meg kell küldeni.”
(3)	Az Euüt. 6. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
25
„(8) A különleges tárgyaló testületnek a központi vezetés valamennyi ülése előtt és azt követően
is jogában áll a központi vezetés részvétele nélkül ülésezni. Az üléseken biztosítani kell a
különleges tárgyaló testület számára a tájékoztatásához szükséges eszközöket.”
59.	§
Az Euüt. a következő 6/A. §-sal egészül ki:
„6/A. § (1) A közösségi szinten működő vállalkozás vagy közösségi szinten működő
vállalkozáscsoport szerkezetének jelentős megváltozása - különösen egyesülés, meghatározó
befolyás szerzése vagy szétválás - esetén, feltéve, hogy
a)	a hatályban lévő megállapodások erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaznak, vagy
b)	az alkalmazandó két vagy több megállapodás rendelkezései összeegyeztethetetlenek,
a központi vezetés saját kezdeményezésére, vagy legalább két tagállamban működő, legalább két
vállalkozásnál vagy telephelyen foglalkoztatott száz munkavállalónak, illetve e munkavállalók
képviseleti szerveinek írásbeli indítványára tárgyalásokat kezdeményez az európai üzemi tanács
létrehozására, vagy a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló tárgyalások
kialakítására. A tárgyalásokra az e §-ban foglalt eltérésekkel a 3-6. § rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt esetben a különleges tárgyaló testület tagjai:
a)	a 4. § (2) és (3) bekezdése alapján kijelölt tagok, valamint
b)	a meglévő európai üzemi tanács, illetve a meglévő európai üzemi tanácsok legalább három
tagja.
(3)	A tárgyalások időtartama alatt a meglévő európai üzemi tanács, illetve a meglévő európai
üzemi tanácsok az európai üzemi tanácsok tagjai és a központi vezetés között létrejött megállapodás
alapján esetlegesen kiigazított szabályok szerint folytatják működésüket. E megállapodásra a 7-8/A.
§ rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4)	Ha a tárgyalások során bármely okból - ideértve a 9. §-ban foglalt eseteket is - nem jön létre
megállapodás, az európai üzemi tanács megalakítására és működésére a 10-23. §-ban foglalt
rendelkezések irányadók.”
60.	§
(1)	Az Euüt. 7. § (3) bekezdés b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Amennyiben a központi vezetés és a különleges tárgyaló testület európai üzemi tanács
létrehozásában állapodik meg, a megállapodást írásba kell foglalni. Ennek tartalmaznia kell
különösen az alábbiakat:]
„b) az európai üzemi tanács összetételét, tagjainak számát, a póttagok számát, a tisztségek
elosztását - lehetőség szerint figyelembe véve a munkavállalók munkakör, beosztás és nem szerinti
kiegyensúlyozott elosztásának szükségességét, valamint az európai üzemi tanács megbízatásának
időtartamát;
c)	az európai üzemi tanács jogkörét és a tájékoztatására, a vele való konzultációra vonatkozó
eljárás rendjét, valamint - tiszteletben tartva a 16. § (3)-(4) bekezdésében foglaltakat - az európai
üzemi tanács és a nemzeti munkavállalói képviselői testületek tájékoztatása és a velük folytatott
konzultáció közötti kapcsolat módozatait;”
26
(2)	Az Euüt. 7. § (3) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben a központi vezetés és a különleges tárgyaló testület európai üzemi tanács
létrehozásában állapodik meg, a megállapodást írásba kell foglalni. Ennek tartalmaznia kell
különösen az alábbiakat:]
„f) a megállapodás hatálybalépésének időpontját, időbeli hatályát, a megállapodás módosításának
vagy megszüntetésének módjait, és azokat az eseteket, amikor a megállapodást újra kell tárgyalni,
továbbá a megállapodás újratárgyalása során követendő eljárást - ideértve az átmeneti
rendelkezéseket is -, valamint a közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport
szerkezetében bekövetkező változások követésével kapcsolatos kikötéseket;”
(3)	Az Euüt. 7. § (3) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Amennyiben a központi vezetés és a különleges tárgyaló testület európai üzemi tanács
létrehozásában állapodik meg, a megállapodást írásba kell foglalni. Ennek tartalmaznia kell
különösen az alábbiakat:]
„g) szükség szerint az Európai Üzemi Tanácson belül létrehozott ügyvezető bizottság összetételét,
kinevezési eljárásait, feladatait és ülésezési rendjét.”
(4)	Az Euüt. 7. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az európai üzemi tanács és a munkavállalói képviselői testületek tájékoztatása, valamint a
velük folytatott konzultáció közötti kapcsolatra vonatkozó szabályozást az e §-ban, illetve a 8. §-
ban szabályozott megállapodás állapítja meg. E megállapodás nem lehet ellentétes a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény munkavállalók tájékoztatására és a velük
folytatott konzultációra vonatkozó rendelkezéseivel.”
61. §
Az Euüt. a következő 8/A. §-sal egészül ki:
„8/A. § A 7-8. §-ban szabályozott megállapodás megkötéséről a különleges tárgyaló testület
tagjai szótöbbséggel határoznak.”
62. §
Az Euüt. 10. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az európai üzemi tanács tagjait az adott tagállamban alkalmazott munkavállalók számával
arányosan kell meghatározni úgy, hogy az európai üzemi tanácsban minden tagállam számára az
összes tagállamban alkalmazott munkavállalók számának minden tíz százaléka után egy helyet kell
biztosítani. Az európai üzemi tanács tagjának jelölésével egyidejűleg gondoskodni kell póttag
jelöléséről is.
(3)	Ha az adott tagállamban a közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport által
foglalkoztatott munkavállalói létszám
a)	legalább huszonöt, de kevesebb mint ötven százalékát foglalkoztatják, további egy,
b)	legalább ötven százalékát, de kevesebb mint hetvenöt százalékát foglalkoztatják, további két,
c)	legalább hetvenöt százalékát foglalkoztatják, további három,
27
munkavállalói képviselő küldhető a különleges tárgyaló testületbe a (2) bekezdés alapján
meghatározható létszámon felül.”
63.	§
Az Euüt. 15. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az európai üzemi tanács tevékenységei koordinálásának biztosítása és a rendkívüli
körülmények hatékony kezelése érdekében legalább három, legfeljebb öttagú ügyvezető bizottságot
választ, amelynek tagja az európai üzemi tanács elnöke. Az ügyvezető bizottságnak rendelkeznie
kell mindazokkal a feltételekkel, amelyek lehetővé teszik azt, hogy tevékenységét rendszeresen
ellássa.”
64.	§
(1)	Az Euüt. 16. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A munkavállalók tájékoztatásának és a velük való konzultációnak a megvitatott téma
függvényében a megfelelő vezetési és képviseleti szinten kell történnie. Az európai üzemi tanács
hatásköre, tevékenységi köre, valamint a munkavállalók e törvény hatálya alá tartozó tájékoztatása
és a velük való konzultáció kizárólag a transznacionális kérdésekre terjedhet ki.
(4)	Transznacionálisnak tekintendő minden olyan kérdés, amely
a)	a közösségi szinten működő vállalkozás vagy közösségi szinten működő vállalkozáscsoport
egészét, vagy
b)	a közösségi szinten működő vállalkozás vagy közösségi szinten működő vállalkozáscsoport két
különböző tagállamban található legalább két telephelyét vagy vállalkozáscsoportjához tartozó
vállalkozását
érinti. Transznacionálisnak tekinthető az a kérdés is, amely az érintett tagországok számától
függetlenül a közösségi munkavállalókra gyakorolt lehetséges hatása szempontjából jelentős, illetve
amely a tevékenységek tagállamok közötti átruházásával jár. Valamely kérdés transznacionális
jellegének meghatározásakor figyelemmel kell lenni a kérdés lehetséges hatásaira, és a kérdés által
érintett vezetési és képviseleti szintre.”
(2)	Az Euüt. 16. § (5) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport gazdasági helyzetéről és annak
várható alakulásáról történő tájékoztatás és konzultáció tárgykörébe tartoznak különösen]
,,d) a befektetések, illetve a befektetési programok helyzete és annak várható fejlődési iránya;”
(3)	Az Euüt. 16. § (5) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közösségi szinten működő vállalkozás vagy vállalkozáscsoport gazdasági helyzetéről és annak
várható alakulásáról történő tájékoztatás és konzultáció tárgykörébe tartoznak különösen]
„i) vállalkozások, telephelyek vagy a működés szempontjából lényeges üzem-, illetve üzletrészek
tevékenységének csökkentése, leépítése, bezárása vagy megszüntetése;”
65.	§
(1) Az Euüt. 17. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
28
„(3) A (2) bekezdés szerinti ülést a központi vezetésnek, vagy a közösségi szinten működő
vállalkozás vagy vállalkozáscsoport megfelelő szintű vezetésének a jelentése alapján a lehető
legrövidebb időn belül kell megtartani. Az európai üzemi tanács és az ügyvezető bizottság jogosult
a felmerült kérdésekről az ülés végén, illetve azt követően ésszerű időn belül véleményt
nyilvánítani.”
(2) Az Euüt.17. §-a a következő (5) és (6) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Az európai üzemi tanács és ügyvezető bizottság - ideértve a 17. § (2) bekezdése szerint
kibővített ügyvezető bizottságot is - jogosult a központi vezetéssel tartandó tárgyalást megelőzően a
vezetés részvétele nélkül ülésezni.
(6)	Az e § szerint folyó tájékoztatás és konzultáció nem sértheti 1. § (1) bekezdésében
szabályozott elveket és a 19. §-ban foglalt rendelkezéseket.”
66.	§
Az Euüt. a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § Az európai üzemi tanácsnak a létrehozását követő négy év eltelte után meg kell
vizsgálnia annak lehetőségét, hogy tárgyalásokat kezdeményez a 7-8. §-ban szabályozott
megállapodás megkötésére, vagy továbbra is alkalmazza a 10-23. §-ban foglalt rendelkezéseket.”
67. §
Az Euüt. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § (1) Az európai üzemi tanács, valamint a különleges tárgyaló testület belföldön
foglalkoztatott tagjának és póttagjának munkajogi védelmére az üzemi tanács tagjára vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Az európai üzemi tanács tagjai együttesen képviselik - az egyéb munkavállalói
érdekképviseleti és részvételi szervezetek hatáskörének sérelme nélkül - a közösségi szinten
működő vállalkozás vagy közösségi szinten működő vállalkozáscsoport munkavállalóinak az
érdekeit, és rendelkeznek az európai üzemi tanács számára biztosított jogok gyakorlásához
szükséges eszközökkel, ideértve a munkavállalók tájékoztatásához és a velük történő
konzultációhoz való jogok megsértésével kapcsolatos jogviták megindítását is.
(3)	Az európai üzemi tanács tagjai a telephelyeken, illetve a közösségi szinten működő
vállalkozáscsoporthoz tartozó vállalkozásokban alkalmazott munkavállalók képviselőit, illetve ilyen
képviselők hiányában a munkavállalók közösségét a 19. § sérelme nélkül tájékoztatják a
tájékoztatási és konzultációs eljárás tartalmáról és eredményéről.
(4)	Az európai üzemi tanács tagjai megbízatásuk lejártát követően kötelesek beszámolni a
telephelyeken, illetve a közösségi szinten működő vállalkozáscsoporthoz tartozó vállalkozásokban
alkalmazott munkavállalók képviselőinek, illetve ilyen képviselők hiányában a munkavállalók
közösségének.”
29
68. §
Az Euüt. a következő 21/A-21/C. §-sal egészül ki:
„21/A. § A konzultációnak lehetővé kell tennie a munkavállalók képviselői számára, hogy
tárgyalhassanak a központi vezetéssel, valamint írásban, indoklással ellátott választ kaphassanak
bármely általuk kibocsátott véleményre és észrevételre.
21/B. § (1) A különleges tárgyaló testület és az európai üzemi tanács tagjainak joguk van ahhoz,
hogy képzésben részesüljenek feltéve, hogy ez a nemzetközi környezetben végzett képviselői
munkájukhoz szükséges. A képzésre fordítható idő minimális mértékét a felek megállapodásban
rögzíthetik.
(2)	A nemzetközi környezetben végzett képviselői munkához szükséges képzésnek kell tekinteni
különösen azt a képzést, amely a közösségi szinten működő vállalkozás, illetve vállalkozáscsoport
nemzetközi struktúrájának, stratégiájának, jogi és munkaügyi kapcsolatai hátterének megértéséhez,
az európai üzemi tanács tevékenységének gyakorlati követelményeihez - ideértve a kommunikációs
ismereteket és az idegen nyelvtudást - kapcsolódó igények kielégítéséhez szükséges ismeretek
elsajátítására irányul.
(3)	A képzésre irányuló kérelemnek tartalmaznia kell a képzési igényekre, a képzés tartalmára,
valamint egyéb lényeges adataira vonatkozó információkat, továbbá azokat az indokokat, amelyek
alátámasztják azt, hogy a képzés a nemzetközi környezetben végzett képviselői munkához
szükséges.
(4)	A képzésre irányuló kérelem nem utasítható vissza abban az esetben, ha a képzés a különleges
tárgyaló testület és az európai üzemi tanács tagjainak nemzetközi környezetben végzett képviselői
munkájukhoz ésszerűen szükséges.
(5)	A különleges tárgyaló testület és az európai üzemi tanács tagjait a képzés idejére távolléti
díjuk illeti meg.
21/C. § (1) Az európai üzemi tanács tájékoztatása és a vele folytatott konzultáció a nemzeti
munkavállalói képviseleti testületek tájékoztatásához és konzultációjához kapcsolódik, tiszteletben
tartva hatáskörüket, tevékenységi köreiket, az 1. § (1) bekezdésében és a 16. § (3) bekezdésében
szabályozott elveket. Ha az európai üzemi tanács hatáskörébe tartozó kérdésről a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény alapján a nemzeti munkavállalói képviseleti
szerveket is tájékozatni kell, a tájékoztatást számukra egy időben kell megadni.
(2)	Ha a munkaszervezésre vagy a munkaszerződésekre jelentős mértékben kiható döntések
meghozatala várható, a 7-8. §-ban szabályozott megállapodás ilyen tartalmú rendelkezése
hiányában a tájékoztatást és konzultációt az európai üzemi tanácsban és a nemzeti munkavállalói
képviselői testületekben is meg kell adni, illetve le kell folytatni.”
69.	§
Az Euüt. 23. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az európai üzemi tanács létesítésére, a munkavállalók tájékoztatását és a velük való
konzultációt szolgáló eljárás kialakítására irányuló megállapodással, valamint az európai üzemi
30
tanácsra, a különleges tárgyaló testület, európai üzemi tanács és tagjainak e törvényben szabályozott
jogaira és kötelezettségeire vonatkozó törvényi rendelkezésekkel kapcsolatos, az 1. § (3)
bekezdésében felsoroltak és az európai üzemi tanács, annak az európai üzemi tanács tagjai, a
munkavállalók, az üzemi tanács, valamint a szakszervezet közötti jogvitában a bíróság tizenöt
napon belül nemperes eljárásban határoz.”
70.	§
Az Euüt. a következő 23/A-23/B. §-sal egészül ki:
„23/A. § (1) A 6/A. § és az abból fakadó kötelezettségek kivételével e törvényt nem kell
alkalmazni azokra a közösségi szinten működő vállalkozásokra, illetve vállalkozáscsoportokra,
amelyek esetében
a)	a munkavállalók nemzetek feletti tájékoztatásáról és a velük való konzultációról szóló, a teljes
munkaerőre vonatkozó megállapodást vagy megállapodásokat a 94/45/EK irányelv 13. cikkének (1)
bekezdése vagy a 97/74/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint kötötték, vagy
b)	a munkavállalók nemzetek feletti tájékoztatásáról és a velük való konzultációról szóló, a teljes
munkaerőre vonatkozó megállapodást vagy megállapodásokat a 94/45/EK irányelv 13. cikkének (1)
bekezdése vagy a 97/74/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint kötötték, és e megállapodás
vagy megállapodások kiigazítására a vállalkozás vagy a vállalkozáscsoport szerkezetében
bekövetkezett módosítások miatt került sor, tekintet nélkül a kiigazítás időpontjára.
(2)	Azokra a közösségi szinten működő vállalkozásokra, illetve vállalkozáscsoportokra, amelyek
esetében a 94/45/EK irányelv 6. cikke szerint megkötött megállapodást
a)	2009. június 5. és 2011. június 5. között írták alá, vagy
b)	2009. június 5. és 2011. június 5. között módosították,
ellenkező kikötés hiányában e törvény - megállapodás aláírásakor vagy módosításakor hatályos -
rendelkezéseit kell alkalmazni. Ettől eltérően e közösségi szinten működő vállalkozásokra, illetve
közösségi szinten működő vállalkozáscsoportokra e törvény 6/A. §-át és az abból fakadó
kötelezettségeket is alkalmazni kell.
(3)	Ha az (1) és a (2) bekezdésben említett megállapodások hatályukat vesztik, a felek közösen
dönthetnek azok megújításáról vagy módosításáról. Ilyen döntés hiányában e törvény rendelkezéseit
kell alkalmazni.
(4)	Az (1) és a (2) bekezdésben említett megállapodásokban a munkavállalók tájékoztatásának és
a velük való konzultáció módozatait úgy kell értelmezni, hogy azok biztosítsák a hatékonyságot, és
lehetővé tegyék a vállalkozáson vagy vállalkozáscsoporton belüli hatékony döntéshozatalt.
23/B. § E törvényt kell alkalmazni azokra a közösségi szinten működő vállalkozásokra, illetve
vállalkozáscsoportokra is, amelyek esetében
a)	a 94/45/EK irányelv 6. cikke szerint megkötött megállapodást 1996. szeptember 22. és 2009.
június 5. között írták alá, és 2009. június 5. és 2011. június 5. között nem módosították, valamint
b)	a munkavállalók nemzetek feletti tájékoztatásáról és a velük való konzultációról szóló
megállapodást 2011. június 6-án vagy azt követően írták alá.”
71.	§
Az Euüt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
31
„E törvény az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és
vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló
eljárás kialakításáról szóló 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és a tanácsi
irányelvének való megfelelést szolgálja.”
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
72.	§
(1)	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 16. §-ának (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által
bejelentett adatok közül a munkáltató, kifizető azonosítására szolgáló adatokat, a biztosított
személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a
biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot, valamint ezek
bejelentése időpontját, illetve az adózó valamennyi általa ismert pénzforgalmi jelzőszámát, továbbá
a (11) bekezdésben foglalt adatokat haladéktalanul, illetve az (5) bekezdés szerinti feldolgozást
követően elektronikus úton közli a munkaügyi hatósággal. Az állami adóhatóság az országos, illetve
ágazati érdekegyeztetésben történő részvétel megállapítása céljából, a megállapításra külön
törvényben feljogosított hatóság igénylése alapján 15 napon belül elektronikus úton megküldi a (3)
bekezdésben meghatározott adatok közül a munkáltató fő tevékenységének 1893/2006/EK rendelet
szerinti besorolását, ezenkívül az ágazati érdekegyeztetésben történő részvétel megállapítása
céljából a munkáltató bevallásában szereplő, a tárgyévet megelőző második évi éves nettó
árbevételére vonatkozó adatokat. Az állami adóhatóság az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló
törvényben meghatározott, munkáltató által bejelentett adatokat a feldolgozást követően
haladéktalanul - elektronikus úton - megküldi a munkaügyi hatóságnak, az állami foglalkoztatási
szervnek, valamint az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának.”
(2)	Az Art. 16. §-a a következő (11)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az iskolaszövetkezetnek a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján biztosítottnak nem
minősülő, munkaviszony keretében személyesen közreműködő tagja esetében - a (4) bekezdésben
foglaltaktól eltérően - a munkáltató szövetkezet az állami adóhatóság felé köteles bejelenteni
a)	a munkáltató (iskolaszövetkezet) adószámát,
b)	a munkavállaló szövetkezeti tag adóazonosító jelét és TAJ számát,
c)	nappali tagozatos tanuló, hallgató szövetkezeti tag munkavállaló esetében a diákigazolvány
azonosító számát.
(12) Az iskolaszövetkezet munkáltató bejelentési kötelezettségét az egyszerűsített foglalkoztatás
bejelentésével azonos módon
a)	elektronikus úton központi elektronikus szolgáltató rendszeren (ügyfélkapun) keresztül vagy
b)	telefonos ügyfélszolgálaton keresztül telefonon
teljesíti.”
32
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítása
73.	§
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 60. § (1) bekezdés g)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az eljárásban nem lehet ajánlattevő, alvállalkozó vagy erőforrást nyújtó szervezet, aki]
„g) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.)
ga)	15. §-a (5) bekezdés a) pontjában meghatározott, két évnél nem régebben jogerőssé vált
közigazgatási vagy bírósági határozatban megállapított és munkaügyi bírsággal vagy az adózás
rendjéről szóló törvény szerinti mulasztási bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el, vagy
gb)	15. §-a (5) bekezdés f) pont fb) alpontjában meghatározott, két évnél nem régebben
jogerőssé vált közigazgatási vagy bírósági határozatban megállapított és a központi költségvetésbe
történő befizetésre kötelezéssel, vagy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvény szerinti közrendvédelmi bírsággal sújtott jogszabálysértést követett
el;”
74.	§
A Kbt. a következő 403/D. §-sal egészül ki:
„403/D. § Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló 2011. évi ... törvény 73. §-ával megállapított 60. § (1) bekezdés g) pontját a
2011. július 20-át követően megkezdett közbeszerzési eljárásokra kell alkalmazni.”
75.	§
A Kbt. 407. §-a kiegészül a következő j) ponttal:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
„j) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal
szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i
2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikk (1) bekezdés b) pontja.”
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosítása
76.	§
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban:
Etv.) 28. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tagállam állampolgárával azonos megítélés alá esik:
a)	a valamely tagállam állampolgárának, valamint a magyar állampolgárnak külön törvény szerint
a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező családtagja,
b)	a kutatás céljából tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár,
c)	a bevándorolt, illetve letelepedett jogállású személy, valamint
d)	a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított engedéllyel
(EU Kék Kártyával) rendelkező harmadik országbeli állampolgár.”
33
77. §
Az Etv. a következő 68. §-sal egészül ki:
„68. § Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló 2011. évi ... törvény 76. §-ával megállapított 28. § (2) bekezdést a folyamatban
levő ügyekben is alkalmazni kell.”
78.	§
Az Etv. 69. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
„f) A Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas
szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának
feltételeiről, 14. cikk (1) bekezdés d) pont.”
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosítása
79.	§
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 39. § (1) bekezdése a
következő e) ponttal egészül ki:
[Minden magyar állampolgárnak joga, hogy az e törvényben meghatározott feltételek szerint
felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytasson, államilag támogatott vagy költségtérítéses
képzésben. Ez a jog megilleti]
„e) a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított
engedéllyel (EU Kék Kártyával) rendelkező harmadik országbeli állampolgárt.”
80.	§
Az Ftv. 175. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való részleges megfelelést szolgálja:]
„c) A Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok
magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának
feltételeiről, 14. cikk (1) bekezdés c) pont.”
A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és
tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény módosítása
81.	§
A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról
szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv. 2. § b) pontja a következő bi)-bj) alpontokkal
egészül ki:
34
[E törvény alkalmazásában
b)	családtag:]
„bi) az EGT-állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, amennyiben magyar
hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot
létesített,
bj) a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, amennyiben magyar
hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot
létesített;”
82.	§
Az Szmtv. 27. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az EGT-állampolgár, valamint a családtag a Magyar Köztársaság területén lévő első
lakóhelyét, korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti országát a regisztrációs igazolás, illetve a
tartózkodási kártya kiállításával kapcsolatos eljárásban jelenti be a polgárok személyi adatainak és
lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően.”
83.	§
Az Szmtv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § Ha az EGT-állampolgár vagy a családtag felhagy tartózkodási jogának gyakorlásával, vagy
a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyja, ennek tényét, valamint a következő szokásos
tartózkodási hely szerinti országát az eljáró hatóságnak bejelentheti, és a tartózkodási jogot igazoló
okmányát leadhatja.”
84.	§
Az Szmtv. 39. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 38. § (1) bekezdése alapján elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom ellen jogorvoslatnak
nincs helye.”
85.	§
Az Szmtv. 71. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a beutazási és tartózkodási tilalmat a 38. § (1) bekezdése alapján rendelték el, a határozat
rendelkező részét jogszabályban meghatározott honlapon kell közzétenni. A közzététel napján a
határozatot közöltnek kell tekinteni.”
86.	§
(1)	Az Szmtv. 76. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A tartózkodási jogot igazoló okmányokkal kapcsolatos, a 75. § (1) bekezdésének a)-c) pontja
szerinti résznyilvántartások az érintettek tartózkodási jogot igazoló okmányával kapcsolatos
következő adatokat tartalmazzák:]
35
„a) a születési és házassági nevet, a személyi azonosítót és a regisztrációs igazoláson szereplő
lakcímet, korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti országát,”
(2)	Az Szmtv. 76. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A tartózkodási jogot igazoló okmányokkal kapcsolatos, a 75. § (1) bekezdésének a)-c) pontja
szerinti résznyilvántartások az érintettek tartózkodási jogot igazoló okmányával kapcsolatos
következő adatokat tartalmazzák:]
„f) a regisztrációt, illetve a tartózkodási jogot igazoló okmány leadásának tényét, időpontját, a
következő szokásos tartózkodási hely szerinti országát”
87.	§
Az Szmtv. 129. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Ez a törvény]
„e) a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló
862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet”
[végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.]
A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
2007. évi II. törvény módosítása
88.	§
(1)	A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény
(a továbbiakban: Harmtv.) 2. § k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„k) munkáltató: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet - a
Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/C. § b) pontjában meghatározott
kölcsönbeadót is ideértve - amelynek javára, vagy irányítása alatt a foglalkoztatására sor kerül;”
(2)	A Harmtv. 2. §-a a következő o)-s) pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„o) foglalkoztatás: a vonatkozó jogszabályokkal összhangban bármely munka- vagy
foglalkoztatási formát magában foglaló, munkavégzésre irányuló jogviszony alapján történő,
valamely munkáltató javára, vagy irányítása alatt végzett tevékenység;
p) magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás: olyan személy foglalkoztatása legalább a
harmadik országbeli állampolgár részére fizetendő minimális díjazás mértékének kiszámítási
módjáról szóló jogszabályban meghatározott mértékű ellenérték fejében, aki rendelkezik a
munkavégzéshez szükséges felsőfokú szakmai képesítéssel;
q) felsőfokú szakmai képesítés: a felsőfokú végzettséget és szakképzettséget tanúsító felsőfokú
képesítés, amely a munkaszerződésben vagy a kötelező érvényű állásajánlatban meghatározott
szakma vagy ágazat szempontjából szükséges felsőfokú végzettséghez kapcsolódó
szakképzettséggel egyenértékű;
36
r) EU Kék Kártya: olyan engedély, amely magas szintű képzettséggel rendelkező birtokosát
valamely tagállam területén történő tartózkodásra és egyúttal magas szintű képzettséget igénylő, a
20/C. §-ban foglalt feltételek szerinti munkavállalásra jogosítja;
s) különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek: olyan feltételek - a nemi vagy egyéb
alapú megkülönböztetésből származó feltételeket is beleértve -, amelyek feltűnően aránytalanul
eltérnek a legálisan foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatási feltételeitől, amely eltérés
különösen a munkavállalók egészségét és biztonságát érinti, és sérti az emberi méltóságot.”
89.	§
A Harmtv. 13. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Három hónapot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár
utazhat be, illetve három hónapot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár
tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén, aki]
„b) rendelkezik
ba)	három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító vízummal,
bb)	tartózkodási engedéllyel,
bc)	bevándorlási engedéllyel,
bd)	letelepedési engedéllyel,
be)	ideiglenes letelepedési engedéllyel,
bf)	nemzeti letelepedési engedéllyel,
bg)	EK letelepedési engedéllyel, vagy
bh)	EU Kék Kártyával;”
90.	§
A Harmtv. 18. §-a a következő (1a)-(1b) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az EU Kék Kártya kiadását meg kell tagadni,ha a harmadik országbeli állampolgár nem
felel meg a 20/A. § (1) bekezdésében foglalt valamely feltételnek.
(1b) Az EU Kék Kártya meghosszabbítását meg kell tagadni, illetve a kiadott EU Kék Kártyát
vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár
a)	nem felel meg vagy az EU Kék Kártya kiadásakor nem felelt meg a 20/A. § (1) bekezdésében
foglalt valamely feltételnek,
b)	a munkakörhöz szükséges felsőfokú szakmai képesítéssel nem rendelkezik,
c)	megélhetése a Magyar Köztársaság területén nem biztosított, kivéve, ha a harmadik
országbeli állampolgár oly módon nem áll foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban, hogy a d) vagy
e)	pontban foglalt feltételek nem valósulnak meg,
d)	a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan
tényt közölt, vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette, illetve
tartózkodásának célja az engedélyezettől eltér,
e)	legalább egymást követő három hónapon keresztül nem áll foglalkoztatásra irányuló
jogviszonyban,
f)	foglalkoztatásra irányuló jogviszonya az EU Kék Kártya érvényességi ideje alatt legalább két
alkalommal megszűnt, vagy
g)	az EU Kék Kártya kiadását követő két évben előzetes írásbeli engedély nélkül végzett a
korábban engedélyezettektől eltérő munkát.”
37
91.	§
(1)	A Harmtv. 20. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Keresőtevékenység folytatása céljából tartózkodási engedélyt az a harmadik országbeli
állampolgár kaphat, akinek tartózkodási célja, hogy]
„a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján, ellenérték fejében, más részére illetve
irányítása alatt tényleges munkát végezzen;”
(2)	A Harmtv. 20. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti keresőtevékenységet - ha e törvény másképpen nem rendelkezik -
az a harmadik országbeli állampolgár folytathat, aki
a)	szezonális munkavállalási vízummal, vagy
b)	humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezik, továbbá az, aki
c)	keresőtevékenység folytatása céljából, családegyesítés céljából vagy tanulmányi célból
kiadott tartózkodási engedéllyel, vagy
d)	EU Kék Kártyával
rendelkezik.”
92.	§
A Harmtv. a következő 20/A-20/C. §-sal egészül ki:
„20/A. § (1) EU Kék Kártyát az a harmadik országbeli állampolgár kap, aki
a)	a 13. § (1) bekezdés a), d), valamint h)-i) pontjában foglalt feltételeknek megfelel, és nem
állnak fenn a (2) bekezdésben, valamint a 18. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt kizáró okok,
b)	foglalkoztatása jogszabályban meghatározott szempontok alapján, valamint hazai
foglalkoztatáspolitikai érdekből támogatott,
c)	az egészségügyi ellátások teljes körére biztosítottnak minősül, vagy kérelmezte azt minden
olyan időszakra vonatkozóan, amikor a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyból eredően nem
minősül biztosítottnak, és
d)	a Magyar Köztársaság területén valós lakcímadatot szálláshelyként bejelentett.
(2)	Nem kaphat EU Kék Kártyát:
a)	az a harmadik országbeli állampolgár, aki a menekültügyi hatóságtól menekültkénti
elismerését kérte, vagy a menekültügyi hatóságtól ideiglenes vagy kiegészítő védelmet kért;
b)	akit a Magyar Köztársaság menekültként ismert el, vagy ideiglenes vagy kiegészítő
védelemben részesített,
c)	a befogadott,
d)	az a harmadik országbeli állampolgár, aki kutatás céljából kiállított tartózkodási engedéllyel
rendelkezik,
e)	a külön törvényben meghatározottak szerint szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező
személy,
f az a harmadik országbeli állampolgár, aki az Európai Unió más tagállama által kiadott huzamos
tartózkodói jogállást igazoló EK tartózkodási engedéllyel rendelkezik,
g)	az a harmadik országbeli állampolgár, aki a kereskedelem és befektetések terén tevékenykedő
természetes személyek egyes kategóriáinak beutazását és tartózkodását megkönnyítő nemzetközi
megállapodásban foglalt kötelezettségvállalás alapján utazott be a Magyar Köztársaság területére,
38
h)	az a harmadik országbeli állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén szezonális
munkavállalási vízummal tartózkodik, illetve az Európai Unió más tagállamában szezonális munkát
végez,
i)	a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996.
december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó harmadik
országbeli állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén kiküldetésben tartózkodik.
(3)	Az EU Kék Kártyát legalább egy évre kell kiállítani. Amennyiben a foglalkoztatásra irányuló
szerződés ennél rövidebb időtartamra szól, akkor az EU Kék Kártyát a foglalkoztatásra irányuló
szerződés szerinti jogviszony időtartamát három hónappal meghaladó időtartamra kell kiállítani.
(4)	Az EU Kék Kártya érvényességi ideje legfeljebb négy év, amely alkalmanként legfeljebb négy
évvel meghosszabbítható.
20/B. § Az Európai Unió tagállama által magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás
céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár EU Kék
Kártyát kaphat, ha
a)	az EU Kék Kártyát kiállító tagállamban legalább tizennyolc hónapig jogszerűen tartózkodott és
b)	rendelkezik a 20/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott feltételekkel.
20/C. § Az EU Kék Kártya a kiadásától számított két éves időszak alatt kizárólag
a)	a kiadását megalapozó munkaviszonyban, vagy
b)	hazai foglalkoztatáspolitikai érdek mérlegelése alapján engedélyezett munkaviszonyban
való, magas szintű képzettséget igénylő munkavállalásra jogosít.”
93.	§
(1)	A Harmtv. 29. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az e törvényben foglalt tartózkodási feltételek hiányában humanitárius célból tartózkodási
engedéllyel kell ellátni]
,,e) jelentős bűnüldözési vagy nemzetbiztonsági érdekből az ügyész, a bíróság, illetve a
rendvédelmi és nemzetbiztonsági szerv indítványára azt a harmadik országbeli állampolgárt, illetve
rá tekintettel más harmadik országbeli állampolgárt, aki bűncselekmény felderítése érdekében a
hatóságokkal - a bizonyítást jelentősen elősegítő módon - együttműködik;”
(2)	A Harmtv. 29. § (1) bekezdése a következőf) ponttal egészül ki:
[Az e törvényben foglalt tartózkodási feltételek hiányában humanitárius célból tartózkodási
engedéllyel kell ellátni]
„f) a bíróság indítványára azt a harmadik országbeli állampolgárt, akit különösen kizsákmányoló
foglalkoztatási feltételek mellett, illetve azt a kiskorú, harmadik országbeli állampolgárt, akit
érvényes tartózkodási engedély vagy más, tartózkodásra jogosító engedély nélkül foglalkoztattak.”
(3)	A Harmtv. 29. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A humanitárius célból kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje]
„d) az (1) bekezdés f) pontjában foglalt esetben legfeljebb hat hónap, amely alkalmanként
legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható, a harmadik országbeli állampolgár által a
39
munkáltatójával szemben az elmaradt járandóságának kifizetése érdekében indított eljárás jogerős
befejezéséig.”
94.	§
(1)	A Harmtv. 30. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással kell ellátni azt a harmadik országbeli
állampolgárt,]
„k) aki az Európai Unió más tagállamában magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás
céljából tartózkodási engedélyt kérelmezett, és az EU Kék Kártya érvényességi idejének lejártát
vagy az okmány visszavonását követően a Magyar Köztársaság területére visszatért a
munkanélküliség időtartamára.”
(2)	A Harmtv. 30. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás érvényességi ideje]
„e) az (1) bekezdés k) pontjában foglalt esetben három hónap, amely nem hosszabbítható meg.”
95.	§
A Harmtv. 34. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Európai Unió tagállama által a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel
rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-ei 2003/109/EK irányelv
alapján kiállított huzamos tartózkodói jogállást igazoló EK tartózkodási engedéllyel rendelkező
harmadik országbeli állampolgár ideiglenes letelepedési engedélyt kap, ha
a)	keresőtevékenység folytatása céljából, kivéve a szezonális munkavállalás esetét,
b)	tanulmányok folytatása vagy szakképzés céljából vagy
c)	egyéb, igazolt célból
kíván a Magyar Köztársaság területén tartózkodni, és amennyiben a jogszabályban meghatározott
egyéb feltételeket teljesíti.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott harmadik országbeli állampolgárral ideiglenes letelepedési
engedélyt együtt kérelmező harmadik országbeli családtag, valamint az ideiglenes letelepedési
engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár családtagja ideiglenes letelepedési
engedélyt kap, amennyiben a családi kapcsolat az Európai Unió huzamos tartózkodói jogállást
igazoló EK tartózkodási engedélyt kiállító tagállamában már fennállt, és amennyiben a
jogszabályban meghatározott egyéb feltételeket teljesíti.
(3)	Az ideiglenes letelepedési engedély érvényességi ideje legfeljebb öt év, amely alkalmanként
legfeljebb öt évvel meghosszabbítható. Az ideiglenes letelepedési engedély meghosszabbítása iránti
kérelem a 13. § (1) bekezdés h) pontjában megfogalmazott közegészségügyi érdekből nem
utasítható el, ha a megbetegedés az első ideiglenes letelepedési engedély kiadását követően
következett.”
96.	§
(1) A Harmtv. 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
40
„(1) A Magyar Köztársaság területén történő huzamos tartózkodás céljából EK letelepedési
engedélyt kap az a harmadik országbeli állampolgár, aki
a)	a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább öt éven át jogszerűen és megszakítás
nélkül a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, vagy
b)	az EU kék kártyával rendelkezik, és
ba)	a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább két évig jogszerűen és
megszakítás nélkül a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, és
bb)	legalább öt évig jogszerűen és megszakítás nélkül az Európai Unió tagállamainak
területén tartózkodott.”
(2)	A Harmtv. 38. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Nem minősül a Magyar Köztársaság területén történő tartózkodás megszakításának
a)	az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az ország alkalmanként hat hónapnál
rövidebb időre történő elhagyása, amennyiben a külföldi tartózkodások együttes időtartama öt év
alatt nem haladja meg a háromszáz napot;
b)	az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az Európai Unió tagállamai területének
alkalmanként tizenkét hónapnál rövidebb időre történő elhagyása, amennyiben a külföldi
tartózkodások együttes időtartama öt év alatt nem haladja meg a tizennyolc hónapot.”
97.	§
A Harmtv. 39. § (1) bekezdése kiegészül a következőf) ponttal:
[Az idegenrendészeti hatóság az EK letelepedési engedélyt visszavonja, ha]
„f) az a) ponttól eltérően a harmadik országbeli állampolgár EU Kék Kártya birtokosként vagy
annak családtagjaként szerezte meg az EK letelepedési engedélyt és az Európai Unió tagállamainak
területét egymást követő huszonnégy hónapnál hosszabb ideig elhagyta.”
98.	§
(1)	A Harmtv. 42. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben az idegenrendészeti hatóság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság területén
jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodásra a továbbiakban már nem
jogosult, a tartózkodási engedély kérelmét elutasító vagy a tartózkodásra jogosító okmányát
visszavonó határozatában, a harmadik országbeli állampolgárt - az e törvényben meghatározott
esetek kivételével - az Európai Unió tagállamainak területéről kiutasítja. A harmadik országbeli
állampolgár a kiutasítással szemben jogorvoslattal a tartózkodási engedély kérelmet elutasító vagy a
tartózkodásra jogosító okmányt visszavonó határozattal szembeni jogorvoslat során élhet.
(2)	Amennyiben a bíróság kiutasítás büntetést alkalmaz, vagy az idegenrendészeti hatóság
megállapítja, hogy a harmadik országbeli állampolgárral szemben a kiutasítás e törvényben
meghatározott feltételei fennállnak, az idegenrendészeti hatóság a döntésében a harmadik országbeli
állampolgárt az - az e törvényben meghatározott esetek kivételével - Európai Unió tagállamainak
területéről kiutasítja.
(3)	Az idegenrendészeti hatóság a kiutasítás elrendelésére hozott határozatban, illetve a bírósági
kiutasítás végrehajtására hozott végzésben az önkéntes távozásra a határidőt úgy határozza meg,
hogy az a kiutasító határozatnak a harmadik országbeli állampolgárral történő közlésétől számított
41
legalább hetedik, legfeljebb harmincadik napra essen, amennyiben a harmadik országbeli
állampolgár vállalja - az e törvényben meghatározott esetek kivételével - az Európai Unió
tagállamai területének önkéntes elhagyását. A fent említett határidő nem zárja ki annak lehetőségét,
hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár előbb tegyen eleget a kiutasító döntésben
foglaltaknak.”
(2)	A Harmtv. 42. § (6) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az önkéntes távozásra nem kell határidőt meghatározni, vagy az idegenrendészeti hatóság az
Európai Unió tagállamai területe elhagyásának határnapját a kiutasító határozat közlésétől
számított hetedik napnál korábbi napra is meghatározhatja, ha a harmadik országbeli állampolgár]
„ c) az Európai Unió tagállamai területének önkéntes elhagyását kifejezetten megtagadja, vagy
más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasító döntésnek nem fog eleget tenni;”
99.	§
A Harmtv. 44. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 43. § (1) bekezdés a)-b) pontja alapján elrendelt önálló beutazási és tartózkodási
tilalommal szemben jogorvoslatnak nincs helye.”
100.	§
A Harmtv. 45. §-a a következő (8a)-(8c) bekezdéssel egészül ki:
„(8a) Az Európai Unió tagállama által kiadott, a tagállam területén tartózkodásra jogosító
engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt az idegenrendészeti hatóság a Magyar
Köztársaság területéről utasítja ki, elsődlegesen azon tagállamba, amelynek területére a tartózkodási
engedélye érvényes.
(8b) Az Európai Unió valamely tagállama által kiállított EU Kék Kártyával rendelkező harmadik
országbeli állampolgárt azon tagállamba kell kiutasítani, amely az EU Kék Kártyát kiadta, még
abban az esetben is, ha az EU Kék Kártya érvényességi ideje a magyarországi tartózkodás alatt
lejárt.
(8c) Amennyiben az EU Kék Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgárt az Európai
Unió valamely tagállama kiutasítja, abban az esetben is lehetővé kell tenni a visszatérését a Magyar
Köztársaság területére, ha az EU Kék Kártya érvényességi ideje lejárt. A visszafogadást követően a
harmadik országbeli állampolgárra a 18. § (1b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell
alkalmazni.”
101.	§
A Harmtv. a 45/A. §-t követően a következő 45/B. §-sal egészül ki:
„45/B. § (1) A 43. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően az idegenrendészeti hatóság nem
utasítja ki azt a jogszerűtlenül tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt, akit az Európai Unió
más tagállama 2009. január 13-át megelőzően kötött kétoldalú visszafogadási egyezmény vagy más
megállapodás alapján visszafogad.
42
(2)	A visszafogadási egyezmény alapján történő visszaadásról az idegenrendészeti hatóság
végzéssel dönt, mellyel szemben a harmadik országbeli állampolgár a végzés közlésétől számított
huszonnégy órán belül végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogásnak a visszaadás
végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(3)	A visszafogadási egyezmény alapján történő visszaadásra a kitoloncolás szabályait kell
alkalmazni.”
102.	§
(1)	A Harmtv. 46. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kiutasítást elrendelő határozatnak tartalmaznia kell:]
,,d) az Európai Unió tagállamainak - e törvényben meghatározott esetben az ország - területéről
történő önkéntes távozás teljesítésének határnapját,”
(2)	A Harmtv. 46. § (4) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jogerős kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az útlevélbe be
kell jegyezni. A bejegyzéstől el kell tekinteni, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár az
Európai Unió más tagállama által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik. A
bejegyzéstől el lehet tekinteni, amennyiben a külföldi vállalja az ország önkéntes elhagyását vagy
önkéntes hazatérési program keretében hagyja el az országot.”
103.	§
A Harmtv. 53. § (1a) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) A kishatárforgalmi engedély, a tartózkodási engedély, az EU Kék Kártya, az ideiglenes, a
nemzeti és az EK letelepedési engedély kérelmezésekor, valamint a 29. § (1) bekezdés a)-b) és d)-f)
pontjai szerinti humanitárius tartózkodási engedély kiadásakor az idegenrendészeti hatóság a
harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról
szóló 2002. június 13-i 1030/2002/EK tanácsi rendelet, valamint a harmadik országok állampolgárai
tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK rendelet
módosításáról szóló, 2008. április 18-i 380/2008/EK tanácsi rendelet alapján jár el.”
104.	§
A Harmtv. 55. § (1) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti eljárás lefolytatása érdekében kiutasítást
előkészítő őrizetbe veheti azt a harmadik országbeli állampolgárt, akinek személyazonossága vagy
tartózkodásának jogszerűsége nem tisztázott, vagy kétoldalú visszafogadási egyezmény alapján az
Európai Unió más tagállama részére visszaadása folyamatban van.”
105.	§
A Harmtv. 71. § helyébe a következő rendelkezés lép:
43
„71. § (1) A munkáltató legkésőbb a harmadik országbeli állampolgár munkába lépésének napján
köteles meggyőződni arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár érvényes tartózkodási
engedéllyel vagy más tartózkodásra jogosító engedéllyel, valamint az e törvény alapján
keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik-e.
(2)	A munkáltató a harmadik országbeli állampolgár által bemutatott érvényes tartózkodási
engedély vagy más, tartózkodásra jogosító engedély másolatát a foglalkoztatás időtartama alatt
köteles megőrizni.
(3)	A munkáltató öt napon belül köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak a harmadik
országbeli állampolgár foglalkoztatásának megkezdését.
(4)	A munkáltató öt napon belül köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak, amennyiben
a harmadik országbeli állampolgár az engedélyezett munkáját nem kezdi meg, illetve a
munkavégzés a munkavállalási engedély érvényességi idején belül megszűnik.
(5)	Az idegenrendészeti hatóság az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott kötelezettséget
elmulasztó munkáltatót a foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgárok számával arányos
mértékű - jogszabályban meghatározott - közrendvédelmi bírsággal sújtja.
(6)	A közrendvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége alól a munkáltató akkor mentesül, ha
bizonyítja, hogy az (1)-(4) bekezdésben foglalt ellenőrzési és bejelentési kötelezettségének eleget
tett, kivéve, ha tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna arról, hogy az érvényes
tartózkodási engedélyként vagy más, tartózkodásra jogosító engedélyként bemutatott okmány hamis
volt.
(7)	A munkáltató fővállalkozója a munkáltatóval egyetemlegesen felel a közrendvédelmi bírság
megfizetéséért akkor, ha tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna arról, hogy az
alvállalkozó munkáltató harmadik országbeli állampolgárt érvényes tartózkodási engedély vagy
más, tartózkodásra jogosító engedély, vagy az e törvény alapján keresőtevékenység folytatására
jogosító engedély nélkül foglalkoztat.”
106.	§
A Harmtv. a 75. §-t követően az alábbi alcímmel és 75/A. §-sal egészül ki:
„Az EU Kék Kártyával rendelkező harmadik
országbeli állampolgár bejelentési kötelezettsége
75/A. § Az EU Kék Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár köteles a
foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnését , az azt követő újabb foglalkoztatásra irányuló
jogviszony keletkezését, annak kezdő, illetve befejező időpontjától számított öt napon belül
bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak.”
107.	§
A Harmtv. 89. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő határozat rendelkező részét a külön
jogszabályban meghatározott honlapon kell közzétenni. A 43. § (1) bekezdés a)-b) pontja alapján
44
önálló beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő határozatot a közzététel napján közöltnek kell
tekinteni.”
108.	§
(1)	A Harmtv. 95. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az idegenrendészeti hatóság a vízum iránti kérelem és a kiadott vízum, illetve vízumot
helyettesítő engedély (a továbbiakban e §-ban együtt: vízum) alapján a harmadik országbeli
állampolgár következő adatait kezeli:]
„d) a beutazás célja és a tartózkodás tervezett időtartama, korábbi szokásos tartózkodási hely
szerinti országa;”
(2)	A Harmtv. 95. § (1) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az idegenrendészeti hatóság a vízum iránti kérelem és a kiadott vízum, illetve vízumot
helyettesítő engedély (a továbbiakban e §-ban együtt: vízum) alapján a harmadik országbeli
állampolgár következő adatait kezeli:]
„h) a be- és kiutazás ideje, a határátlépés helye, következő szokásos tartózkodási hely szerinti
országa;”
109.	§
(1)	A Harmtv. 96. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély iránti kérelem és a kiadott tartózkodási
engedély alapján a harmadik országbeli állampolgár következő adatait kezeli:]
„d) a tartózkodás célja és tervezett időtartama, a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti
országa.”
(2)	A Harmtv. 96. § (1) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély iránti kérelem és a kiadott tartózkodási
engedély alapján a harmadik országbeli állampolgár következő adatait kezeli:]
„h) az első beutazás és az utolsó kiutazás időpontja, a következő szokásos tartózkodási hely
szerinti országa.”
110.	§
A Harmtv. 99. § (1) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az idegenrendészeti hatóság a kiadott bevándorlási és letelepedési engedély, valamint ideiglenes
letelepedési engedély, nemzeti letelepedési engedély vagy EK letelepedési engedély iránti kérelem
és kiadott ideiglenes letelepedési engedély, nemzeti letelepedési engedély vagy EK letelepedési
engedély alapján a harmadik országbeli állampolgár következő adatait kezeli:]
„g) az első beutazás és a végleges kiutazás időpontja, korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti
országát, a következő szokásos tartózkodási hely szerinti országa.”
45
111. §
A Harmtv. 111. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:]
„c) a tartózkodási engedély, az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás, az ideiglenes
letelepedési engedély, a nemzeti letelepedési engedély, az EK letelepedési engedély és az EU Kék
Kártya kiállításának feltételeit és az okmányok formáját;”
112. §
(1)	A Harmtv. 120. § (1) bekezdése a következő q)-r) ponttal egészül ki:
[E törvény a következő közösségi jogi aktusoknak történő részleges megfelelést szolgálja:]
„q) a Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas
képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről
r) a Tanács 2009/52 irányelve (2009. június 18.) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli
állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó
minimumszabályokról.”
(2)	A Harmtv. 120. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[E törvény]
„e) a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló
862/2007EK európai parlamenti és tanácsi rendelet”
[végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.]
Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről
szóló 2009. évi LXXIV. törvény módosítása
113.	§
(1)	Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről
szóló 2009. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁPBtv.) 2. § (1) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(1) A munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő kérdésekben a szociális partnerek, a
nemzetgazdasági ág, ágazat, alágazat, szakágazat (a továbbiakban: ágazat) szintjén, illetve a
munkavállalók meghatározott csoportjait érintően párbeszédet folytathatnak, e célból kétoldalú
szociális párbeszéd bizottságot hozhatnak létre.”
(2)	Az ÁPBtv. 2. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) ÁPB hozható létre egy vagy több nemzetgazdasági ágra, ágazatra, alágazatra, szakágazatra
kiterjedően. Egy nemzetgazdasági ágban, ágazatban, alágazatban, szakágazatban egy bizottság jöhet
létre.
(4)	Az alacsonyabb szinten létrehozott ÁPB a magasabb szintű ÁPB-től függetlenül működik,
feladatai teljesítését illetően a magasabb szintű ÁPB nem utasíthatja. Az al-, illetve szakágazati
46
szintű, illetve nemzetgazdasági ágban létrehozott párbeszéd bizottságra az ágazati ÁPB-re
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, kivéve, ha e törvény eltérően rendelkezik.”
114.	§
(1)	Az ÁPBtv. 9. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ÁPB létrehozásáról szóló megállapodásnak tartalmaznia kell:
a)	az ÁPB létrehozására irányuló nyilatkozatot,
b)	az ÁPB munkáltatói, illetve munkavállalói oldalain részt vevő érdekképviseletek felsorolását,
nevük, székhelyük, valamint a képviseletükre jogosult személy megjelölésével,
c)	nyilatkozatot arról, hogy az ÁPB-t létrehozó szervezetek döntési rendjüket maguk alakítják ki a
13.	§ (1) bekezdésének megfelelően vagy kérik az ÁRMB erre vonatkozó, 21. § (2) bekezdésében
szereplő eljárását, továbbá
d)	a szervezetek képviselőinek aláírását.”
(2)	Az ÁPBtv. 9. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdés a) pontja szerint megküldött megállapodást a miniszter hivatalos lapjában
haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. Ha a megállapodást az érdekképviseletek hatvan napon
belül nem küldik meg a miniszternek és az ÁRMB-nek, akkor azt semmisnek kell tekinteni.”
(3)	Az ÁPBtv. 9. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az ÁPB létrehozásáról szóló megállapodás semmis, valamint az ÁRMB eljárás lefolytatását
kezdeményező kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha azok bármelyikét az ÁPB
létrehozását kezdeményező, illetve a részvételi szándékát bejelentő valamennyi érdekképviselet
nem írta alá.”
(4)	Az ÁPBtv. 9. §-a a következő (8)-(9) bekezdésekkel egészül ki:
„(8) Az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha egy már létrejött ÁPB
tevékenységi területét valamely további nemzetgazdasági ágra, ágazatra, alágazatra, szakágazatra
kiterjeszti.
(9)	Az ÁPB az ÁRMB 21. § (1) bekezdés b) pontja alapján meghozott határozata jogerőre
emelkedésének napján jön létre.”
115.	§
Az ÁPBtv. 14. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A kollektív szerződés - eltérő megállapodás hiányában - a megkötését követő tizenöt nap
eltelte után következő hónap első napján lép hatályba. A munkáltatói érdekképviselet köteles
elősegíteni, hogy a kollektív szerződést a tagjai által foglalkoztatott munkavállalók megismerjék.”
116.	§
Az ÁPBtv. 19. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
47
„(2) Az RPB-re az ÁPB-re vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a 12. § (2)
bekezdése és a 14-18. § kivételével. Ettől eltérően, az RPB-ben a 14. § (1) bekezdés a) pontja
szerint megállapodások köthetők.”
117.	§
Az ÁPBtv. 20. § (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Ha a nemzetgazdasági ágban több szinten működik ÁPB, a (3) bekezdésben foglalt
jogosultság a legmagasabb szinten működő ÁPB-t illeti meg. Ha egy szinten több ÁPB működik,
akkor ezek az ÁPB-k közösen jelölik a képviselőt.
(5)	A (4) bekezdésben foglalt esetben, ha a legmagasabb szinten működő ÁPB megszűnt, az
általa delegált képviselő ÁPBT tagsága megszűnik, és a (3)-(4) bekezdés megfelelő alkalmazásával
új képviselő delegálására kerül sor.”
118.	§
(1)	Az ÁPBtv. 21. § (4)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kérdéseket illetően az ÁRMB ismételten
megállapító határozatot hoz:
a)	a megelőző határozat jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével,
b)	ha az ágazati érdekképviselet, amelynek jogos érdekét a határozat érinti, a megelőző határozat
jogerőre emelkedésétől számított három év elteltét követően azt kezdeményezi, vagy
c)	ha a miniszter a kollektív szerződés kiterjesztésére vonatkozó határozatának felülvizsgálata
érdekében a 17. § (2) bekezdésének való megfelelés vizsgálatát kéri.
(5)	Az ÁRMB eljárására a Ket., valamint az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX.
törvény szabályait kell alkalmazni azzal, hogy
a)	kiadmányozásra jogosult vezetőnek az ÁRMB tagjai által maguk közül választott elnököt kell
tekinteni,
b)	az ügyben a Ket. 112. §-a szerinti újrafelvételi eljárásnak nincs helye,
c)	az ÁRMB határozata a Ket. 115. §-a szerinti felügyeleti eljárás keretében nem változtatható
meg és nem semmisíthető meg,
d)	az ÁRMB határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a felek a (6) bekezdésben foglaltaknak
megfelelően a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezhetik.”
(2)	Az ÁPBtv. 21. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az ÁRMB eljárása illetékmentes.”
119. §
(1)	Az ÁPBtv. 24. § (1) bekezdés ea) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[munkavállalói érdekképviselet esetén:]
„ea) azon munkáltatók neve, székhelye, adószáma, amelyeknél szervezettel vagy képviselővel
rendelkezik,”
48
(2)	Az ÁPBtv. 24. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével az ÁRMB
a)	az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (6) bekezdése, valamint 52. § (7)
bekezdés c) pontja alapján a munkaügyi hatóságnál rendelkezésre álló adatokból a munkáltatónál
foglalkoztatottak számára vonatkozó összesített adatokat,
b)	az adóhatóságnál rendelkezésre álló adatok közül a december 31-i állapotnak megfelelően a
munkáltatónál foglalkoztatottak létszámára, valamint a munkáltatók TEÁOR szerinti besorolására
vonatkozó adatokat
is felhasználhatja.”
(3)	Az ÁPBtv. 24. §-a a következő (7)-(9) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az ÁPB-ben részt venni kívánó érdekképviselet a 6-8. § szerinti részvételi feltételeknek való
megfelelés vagy a 12. § (1) bekezdésében foglalt jogosultságok megállapítására vonatkozó ÁRMB
eljárás lefolytatásához szükséges kérelmet, a kollektív szerződést kötő érdekképviseletek a
szerződés kiterjesztésére vonatkozó kérelmet, továbbá a kapcsolódó adatszolgáltatást elektronikus
úton nyújtja be, illetve teljesíti, a miniszter honlapján és a kormányzati portálon közzétett
elektronikus adatlap felhasználásával.
(8)	A miniszter közreműködik az ÁRMB határozatát megalapozó adatok feldolgozásában. Ebben
az esetben a miniszter erre kijelölt szervezeti egységének munkatársa, akinek a munkaköri leírása az
adatkezelési feladatot tartalmazza, az adatokat kezelheti.
(9)	A (3) bekezdés b) pontjával összefüggésben az adóhatóság június 30-ig átadja a miniszter
részére az előző évi adatokat.”
120. §
(1)	Az ÁPBtv. 26. § 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„2. szociális párbeszéd bizottság: kétoldalú - munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek
részvételével az e törvény által előírt módon létrejött - fórum, amely működhet egy vagy több
nemzetgazdasági ágra, ágazatra, alágazatra, szakágazatra, szakmára, illetve a munkavállalók
meghatározott csoportjaira kiterjedően; e törvény alkalmazásában magasabb szintű ÁPB-nek
minősül a nemzetgazdasági ágban, illetve a kevesebb számjegyű TEÁOR-kóddal jelölt ágazatban
létrejött ÁPB;”
(2)	Az ÁPBtv. 26. § 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„9. a) nemzetgazdasági ág: egy betűs TEÁOR-kóddal,
b)	ágazat: két számjegyű TEÁOR-kóddal,
c)	alágazat: három számjegyű TEÁOR-kóddal,
d)	szakágazat: négy számjegyű TEÁOR-kóddal
jelzett tevékenységi terület; magasabbnak a kevesebb számjeggyel jelzett szintet kell tekinteni;”
49
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény módosítása
121. §
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo.tv.) 1. §
(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített
munkaviszonyban egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott munkavállalók létszáma - a
munkáltatónak a tárgyév első, illetve hetedik hónapját megelőző hat havi, ha a munkáltató ennél
rövidebb ideje működik, működésének egész hónapjaira eső átlagos statisztikai létszámát alapul
véve - nem haladhatja meg
a)	a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alá
tartozó főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt,
b)	egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt,
c)	hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt,
d)	húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát.”
122. §
(1)	Az Efo.tv. 2. § 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„1. mezőgazdasági idénymunka: a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési,
halászati, vadászati ágazatba tartozó munkavégzés, továbbá a termelő, termelői csoport, termelői
szervezet, illetve ezek társulása által a megtermelt mezőgazdasági termékek anyagmozgatása,
csomagolása - a továbbfeldolgozás kivételével - feltéve, hogy azonos felek között a határozott
időre szóló munkaviszony időtartama nem haladja meg egy naptári éven belül a százhúsz napot,”
(2)	Az Efo.tv. 2. §-a a következő 7. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„7. idénymunka:: az Mt. 117. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő
munka. Mezőgazdasági idénymunka esetén az év adott időszakához vagy időpontjához kötődőnek
kell tekinteni az olyan munkavégzést is, amely az előállított növény vagy állat biológiai sajátossága
miatt végezhető el kizárólag abban az időszakban vagy időpontban.”
123.	§
Az Efo.tv. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a felek szóbeli megállapodása
alapján, a munkáltató 11. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítésével
keletkezik. Amennyiben azt a munkavállaló kéri, illetve a jogszabály alapján nem elektronikus úton
bevallásra kötelezett munkáltató választása szerint, az egyszerűsített foglalkoztatás céljából
munkaviszonyt az e törvény melléklete szerinti szerződés megkötésével kell létesíteni, és azt
legkésőbb a munka megkezdéséig kell írásba foglalni, azzal, hogy ez nem mentesíti a munkáltatót a
11. §-ban szereplő bejelentési kötelezettség teljesítése alól. Ebben az esetben a munkavégzés
napjának végéig elegendő kitölteni a munkáltató és a munkavállaló megnevezésén kívüli egyéb
azonosító adatait.”
50
124.	§
(1)	Az Efo.tv. 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem kell alkalmazni az Mt-nek a szabadság kiadására
vonatkozó 134. §-át.”
(2)	Az Efo.tv. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Alkalmi munkára létesített egyszerűsített foglalkoztatás esetén a (2) bekezdésben
foglaltakon túlmenően
a)	nem kell alkalmazni az Mt. betegszabadságra, egyéb munkaidő-kedvezményekre vonatkozó
137-140. §-át,
b)	a munkaidő-beosztás az Mt. 119. §-ától eltérően az egybefüggő munkavégzés első napján is
közölhető,
c)	a munkáltató munkaidőkeret hiányában is elrendelhet az Mt. 120. §-a szerint egyenlőtlen
munkaidő-beosztást,
d)	nem kell alkalmazni az Mt. 97-99. §-ában rögzített, a munkaviszony megszűnése esetén a
munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolások kiadására
vonatkozó előírásokat,
e)	amennyiben a felek írásban kötöttek munkaszerződést, nem kell alkalmazni az Mt. 140/A. §-
ában foglalt munkaidő-nyilvántartásra, valamint az Mt. 160. §-ában foglalt munkabérről szóló
írásbeli elszámolásról szóló rendelkezéseket.”
Záró rendelkezések
125.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a kihirdetését követő hónap első napján
lép hatályba.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően
a)	a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba e törvény 51. §-a, 53. §-a, és 128. § (2)-(3)
bekezdése,
b)	a kihirdetést követő 45. napon lép hatályba e törvény 52. §-a és 54. §-a,
c)	2011. december 1-jén lép hatályba e törvény 4. §-a, 15-16. §-a, az Mt. e törvény 17. § (1)
bekezdésével megállapított 193/D. § (2) bekezdése, e törvény 18-20. §-a, 22. § (5) bekezdése, 23. §-
a,	és 127. § (1) bekezdés d) pontja,
d)	2012. január 1-jén lép hatályba a 127. § (5) bekezdése.
126.	§
E törvény
a)	a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak
jogállásáról szóló 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvnek,
b)	az unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgásához és
tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
c)	a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008. november 17-i
2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
51
d)	a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a
tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008. december 16-i 2008/225/EK
parlamenti tanácsi irányelvnek,
e)	az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és
vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló
eljárás kialakításáról szóló 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvnek,
f)	a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás
céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2009. május 25-i 2009/50/EK
tanácsi irányelvnek, valamint
g)	az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal
szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009. június 18-i
2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
127. §
(1)	Az Mt.
a)	2. § (2) bekezdésében a „közhasznú munkavégzés vagy közmunkaprogram” szövegrész
helyébe a „közfoglalkoztatás” szöveg,
b)	192/B. §-ának (1) bekezdésében az „a 190. § (1) és (3)-(4) bekezdésében” szövegrész helyébe
az „a 190. § (1) és (3)-(5) bekezdésében” szöveg,
c)	193/B. § (2) bekezdésében az „alkalmi munkavállalói könyvvel” szövegrész helyébe az
„alkalmi munkára” szöveg,
d)	193/G. (1) bekezdésének második mondatában, (2) bekezdésének e) pontjában, (3)
bekezdésében, (5) bekezdésének a) pontjában, (6) bekezdésében, (8) bekezdésének levezető
mondatában, 193/H. § (1) bekezdésének b) pontjában, (2) bekezdésében, (12) bekezdésében, 193/J.
§-a (1), (3) és (5) bekezdésében, 193/K. §-a (1)-(4) és (6)-(7) bekezdésében, 193/M. §-a (2)-(5)
bekezdésben, 193/N. § (12) bekezdésében és 193/O. § (1) bekezdésében a „munkavállaló”
szövegrész helyébe a „kölcsönzött munkavállaló” szöveg,
e)	193/H. § (3) bekezdésének nyitó szövegrészében, (5)-(6) bekezdésében, (13) bekezdésében,
193/L. §-ában, 193/O. § (3) bekezdésében a „munkavállalót” szövegrész helyébe a „kölcsönzött
munkavállalót” szöveg,
f)	193/N. §-ban és 193/O. § (2) bekezdésében a „munkavállalónak” szövegrész helyébe a
„kölcsönzött munkavállalónak” szöveg,
g)	195. § (2) bekezdésében a „194. §” szövegrész helyébe a „194/G. §” szöveg,
h)	198. § (1) bekezdésében a „(194-195. §)” szövegrész helyébe a „(194/G-195. §)” szöveg
lép.
(2)	A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2. § d) pontjában a „közhasznú
munkavégzés, a közmunka, közcélú munkavégzés” szövegrész helyébe a „közfoglalkoztatás”
szöveg lép.
(3)	A Kjt.
a)	1. § (4) bekezdésében a „közhasznú munkavégzés, közmunka, közcélú munkavégzés”
szövegrész helyébe a „közfoglalkoztatás” szöveg,
b)	25/A. § (8) bekezdésében a „munkaviszonnyá alakul át” szövegrész helyébe a „megszűnik és
a megszűnését követő nappal az új munkáltatóval munkaviszony létesül” szöveg,
c)	32. § (2) bekezdésében a „30. § (1) bekezdésének c)-d) pontján” szövegrész helyébe a „30. §
(1)	bekezdés c)-f) pontján” szöveg,
52
d)	59. § (1) bekezdésében az „a 131. §-a” szövegrész helyébe az „a 117/C. §-a, a 131. §-a”
szöveg,
e)	78. § (3) bekezdésében a „30. § (1) bekezdés d) vagy e) pontja” szövegrész helyébe a „30. §
(1)	bekezdés d), e) vagy f) pontja” szöveg
lép.
(4)	Az Szt.
a)	18. § i) pontjában a „(3) bekezdése” szövegrész helyébe a „(3) és (4) bekezdése” szöveg,
b)	32/B. § (3) bekezdésében a „(3) bekezdésének b) pontjában” szövegrész helyébe a „(3)
bekezdés b) pontjában, valamint (4) bekezdésében” szöveg,
c)	32/B. § (4) bekezdés c) pontjában a „(3) bekezdése” szövegrész helyébe a „(3) vagy (4)
bekezdése” szöveg,
d)	132. § (1) bekezdés k) pontjában a „(3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „(3) és (4)
bekezdésében” szöveg
lép.
(5)	Az Mvt. 88. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„d) rendeletben állapítsa meg a munkavédelmi bírság mértékére és kiszabására vonatkozó
részletes szabályokat.”
(6)	A Met.
a)	3. § (1) bekezdés b) pontjában a „munkaviszony” szövegrész helyébe a „foglalkoztatásra
irányuló jogviszony” szöveg,
b)	3. § (1) bekezdés j) pontjában az „a munkanélküli ellátások” szövegrész helyébe az „az
álláskereső részére nyújtott ellátások” szöveg,
c)	7. § (8) bekezdésében a „6. § (1) bekezdésének a) és g) pontját kivéve” szövegrész helyébe a
„6. § (1) bekezdés f) pontját kivéve” szöveg,
d)	7/A. § (1) bekezdésében a „külföldit” szövegrész helyébe a „harmadik országbeli
állampolgárt” szöveg,
e)	7/A. § (1) bekezdésében, (2) bekezdés a) és b) pontjában, (3) bekezdésében, valamint (5)-(6)
bekezdésében a „külföldi” szövegrész helyébe a „harmadik országbeli állampolgár” szöveg
lép.
(7)	A Bjt.
a)	11. § (3) bekezdésében a „g) pontja” szövegrész helyébe a ,,g) vagy n) pontja”, a ,,g)
pontjában” szövegrész helyébe a „g) és n) pontjában” szöveg,
b)	12. § (2) bekezdésében a „működésének időtartama” szövegrész helyébe a „működésének
időtartama - az (5a) bekezdésben foglaltakra figyelemmel -” szöveg,
c)	12. § (6) bekezdésében az „(1)-(5)” szövegrész helyébe az „(1)-(5a)” szöveg, valamint
d)	129. §-ában a „134. §-át” szövegrész helyébe a „134. § (1)-(3) bekezdését, (4) bekezdésének
első mondatát, továbbá (5)-(11) bekezdését” szöveg
lép.
(8)	A Cst. 51. § c) pontjában a „c) és d) pontjában” szövegrész helyébe a „c)-e) pontjában” szöveg
lép.
(9)	Az Euüt.
53
a)	1. § (3) bekezdés a) pontjában „szükséges és indokolt költségek biztosítása (18. §)”
szövegrész helyébe „szükséges és indokolt költségek biztosítása (18. §, 21/B. §), a képzés
megszervezése (21/B. §)” szöveg,
b)	17. § (1) bekezdés b) pontjában a „tevékenységének csökkentése” szövegrész helyébe a
„bezárása, tevékenységének csökkentése” szöveg, valamint
c)	18. § (3) bekezdésében az „A központi vezetésnek” szövegrész helyébe az „Eltérő
megállapodás hiányában a központi vezetésnek” szöveg
lép.
(10)	Az Efotv. 12. § (2) bekezdésében „az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásra
elektronikusan kötelezettek” szövegrész helyébe „a magánszemély munkáltató” szöveg lép.
(11)	A Kbt. 63. § (5) bekezdésében a „feltétel megvalósulását” szövegrész helyébe a „feltételek
megvalósulását” szöveg lép.
128. §
(1)	Hatályát veszti
a)	az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 9. § f) pontja,
b)	az Flt. 3. §-ának (3) bekezdése, 8. § (4) bekezdésének d) pontja, 11. §-át megelőző
”Munkaügyi Tanács” alcím, 11-13.§-a,
c)	a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 8. § (2) bekezdése,
d)	területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 12. §-ának (6)
bekezdése, továbbá a 13. §-ának (1) bekezdéséből „a megyei munkaügyi tanáccsal” szövegrész,
e)	a Met. 1. § (4) bekezdésének b) pontjában az „1997. évi CXLIV” szövegrész,
f)	az Euüt. 25. § (1) bekezdése,
g)	a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi
LXXXVI. törvény 13. §-ának (3) bekezdéséből az „a regionális munkaügyi tanács” szövegrész,
h)	a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi
CXXII. törvény 4/A. §-át megelőző alcím,
i)	a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
módosításáról szóló 2006. évi CXIII. törvény 27. § (4) bekezdése,
j) az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXIV.
törvény 50. § (7) bekezdése,
k) az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX.
törvény 26. §-ának (6) bekezdése,
l) az ÁPBtv. 7. § (5) bekezdése,
m) az Efo.tv. 4. § (2) bekezdés i) pontja, a 4. § (3) bekezdés d) pontjában az „és egyéb
jogszabályokban” szövegrész, 11. § (6) bekezdésében a „tárgyhónapban” szövegrész, valamint
n) a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény 60. § (1)
bekezdés b) pontja.
(2)	A kihirdetést követő 8. napon hatályát veszti az Fktv.
a)	4. § (3) bekezdés g) és h) pontja,
b)	12. § (8) bekezdése,
c)	20. §-át követő „Az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása” alcím megjelölése és az
azt követő 20/A. §-a,
d)	21. § (3) bekezdés c) pontja, valamint
e)	28. §-át követő „A felnőttképzésben résztvevők adatainak nyilvántartása” alcím megjelölése
és az azt követő 28/A. §-a.
54
(3)	A (2) bekezdés c) pontja az e törvény hatálybalépését megelőzően indult képzésekre nem
vonatkozik.
129. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2012. január 1-jén hatályát veszti.
(2)	E törvény 128. § (3) bekezdése, valamint e bekezdés 2013. január 1-jén hatályát veszti.
55
INDOKOLÁS
Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú
módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A foglalkoztatás területéhez kapcsolódó törvényeket érintő Javaslat elsősorban jogharmonizációs célú
módosításokat tartalmaz, emellett a foglalkoztatás rugalmasságát elősegítő, valamint pontosító jellegű
rendelkezések szerepelnek benne.
A Javaslat jogharmonizációs célú szabályai közé tartozik a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű
képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2009.
május 25-i 2009/50/EK tanácsi irányelv („EU Kék Kártya irányelv”) valamint az illegálisan tartózkodó
harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre
vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
(„szankciós irányelv”) való megfelelés biztosítása. A Kék Kártya irányelv megkönnyíti a magasan képzett,
EGT tagállamokon kívüli államból („harmadik országból”) érkező külföldiek munkavállalási célú belépését,
emellett egységes eljárást ír elő a munkavállalási és a tartózkodási engedély együttes kiadására. A szankciós
irányelv szélesíti a munkáltatók felelősségi körét az engedély nélkül foglalkoztatott harmadik országbeliek
náluk történő munkavégzése esetére: a munkáltató köteles nem csupán a munkavállalási, de e személyek
tartózkodási engedélyének meglétét is ellenőrizni, dokumentálni, ennek elmulasztása esetén közrendvédelmi
bírsággal sújtható. E szabályok átültetése érinti a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek
ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt [Flt.], a Munka Törvénykönyvét [1992. évi XXII. törvény, Mt.], a
harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvényt [Harmtv.].
A másik, a Javaslattal elérendő jelentős jogharmonizációs cél az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy
a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük
folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és
a tanácsi irányelvének átültetése. A Tanács által 1994. szeptember 22-én elfogadott, az Európai Üzemi
Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és a vállalkozáscsoportok munkavállalóinak
tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 94/45/EK irányelv
átdolgozása több éves munka eredménye volt. Az átdolgozás olyan lényeges módosításokat vezet be, mint pl.
a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott transznacionális konzultáció módjaira vonatkozó
hatékonyság elve, a tájékoztatás fogalmának bevezetése és a konzultáció fogalmának pontosítása. Abból a
célból az Európai Üzemi Tanács hatáskörét a transznacionális jellegű kérdésekre korlátozza. Az átdolgozott
2009/38/EK irányelvben egy két éves időtartamú, speciális periódus került meghatározásra, amely lehetővé
teszi a vállalati szintű szociális partnerek számára, hogy új megállapodásokat kössenek, vagy a 94/45/EK
irányelvet a nemzeti jogba átültető jogszabály alapján 2009. és 2011. között felülvizsgálják a korábban
megkötött megállapodásaikat, anélkül, hogy az a felülvizsgált irányelv új rendelkezéseinek tárgyát képezné.
Ez alapján a tagállamoknak nem csupán az új szabályokat kell átültetniük, hanem biztosítaniuk kell azt is,
hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően létrehozott európai üzemi tanácsok változatlan feltételek mellett
működhessenek tovább. Mindennek érdekében a Javaslat módosítja a európai üzemi tanács létrehozásáról,
illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003.
évi XXI. törvényt [Euüt.].
Az Európai Unió Tanácsa és Bizottsága együttdöntési eljárás keretében fogadta el 2008 végén a munkaerő-
kölcsönzés egyes kérdéseiről szóló 2008/104/EK irányelvet. A módosított európai uniós szabályozás az
egyenlő munkáért egyenlő bért elvét, valamint a foglalkoztatás rugalmasságának elvét kívánta egyidejűleg
érvényesíteni. Az irányelv adaptálására 2011. december 11-ig van kötelezettsége a tagállamoknak.
A módosítás kiterjed végül a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi
biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK
irányelv a várandós, gyermekágyas, szoptató munkavállalók munkaviszonyának megszűnése esetére
nemcsak a beosztott, de a vezető állású munkavállalók számára is biztosítani kell a felmondási indokoláshoz
való jogot. Ezt a célt szolgálja az Mt. egyik módosítása.
A Javaslatban szereplő módosítások másik nagy csoportját a munkáltatókat terhelő adminisztrációs
kötelezettségek enyhítését célzó módosítások képezik, így az Mt-ben a munkaidő beosztására, a
munkaerővel való gazdálkodás tervezésének elősegítésére irányuló egyes módosítások.
56
Végül a Javaslatban szerepelnek különféle, a jogalkalmazási gyakorlatban felmerült kisebb jelentőségű
problémákra adott jogalkotói válaszok, például a bi- és tripartit érdekegyeztető fórumokban való részvételi
jogosultság megállapításának eljárási szabályaira vonatkozó egyszerűsítések (az ágazati párbeszéd
bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény
[ÁPBtv.] előírásait érintően), az egyszerűsített foglalkoztatás egyes új szabályainak könnyebb
alkalmazhatóságát célzó javaslatok (az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény
[Efotv.] módosításával) összefüggésben.
A Javaslat a felnőttképzés megújításának szükségességéhez igazodóan a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI.
törvény (a továbbiakban: Fktv.) kisebb, de hatását tekintve nagy jelentőséggel bíró módosítását tartalmazza.
A Javaslat az alábbi területeket érinti: az akkreditált felnőttképzést folytató intézmények adatváltozásával
kapcsolatos problémák kezelése, a digitális írástudás megszerzésével összefüggő törvényi szabályozás
felülvizsgálata, a felnőttképzést folytató intézmények kötelező adatszolgáltatásával kapcsolatos törvényi
szabályozás felülvizsgálata, az Fktv. egyes rendelkezései közötti összhang megteremtése, párhuzamosságok
megszüntetése. Az intézmény-, illetőleg a programakkreditációs tanúsítvány adataiban bekövetkezett
változás bejelentésének eljárási szabályait, valamint a bejelentés elmulasztásához fűződő
jogkövetkezményeket miniszteri rendelet szabályozza. Az adatváltozás határidőben történő bejelentésének
elmulasztása szigorú szankciót von maga után, mindkét esetben a tanúsítvány kötelező visszavonásával jár
együtt. Az esetek többségében a mulasztás jogkövetkezménye - az akkreditáció visszavonása - nem
feltétlenül áll arányban a cselekmény súlyával. Ugyanakkor nem indokolt a bejelentési kötelezettség
megszüntetése sem, hiszen ez az adminisztratív kötelezettség nem tekinthető jelentéktelennek, ha egy-egy
intézmény jogi vonatkozású azonosíthatósága, székhelye a kérdés. Ezen túlmenően az akkreditációs
tanúsítványon szereplő adatok megkérdőjelezhető módon történő kezelése felvetheti a visszaélés, a
képzésben résztvevők szándékos megtévesztésének gyanúját is. A Javaslat - a fenti problémák kezelése
érdekében - az adatváltozás bejelentésének elmulasztásához kapcsolódóan fokozatos szankciórendszert vezet
be, megteremtve a pénzbírság kiszabásának lehetőségét és kereteit.
A Javaslat továbbá a digitális írástudással összefüggő, valamint a felnőttképzésben résztvevők adatainak
nyilvántartására vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésére irányul. Az Fktv. 2009. évi XCVIII.
törvénnyel elfogadott 2009. november 21-én hatályba lépett módosítása (Ftkv. 20/A. §-a) a digitális írástudás
megszerzését kötelezővé tette minden állami és európai uniós forrásból támogatott, összességében legalább
240 órát meghaladó időtartamú felnőttképzési program esetében, e programokba kötelezően beépítendő
tartalommal. Az Fktv. vonatkozó szakaszának a 2010. évi XXXVII. törvénnyel elfogadott 2010. március 15-
én hatályba lépett módosítása fenti rendelkezésen annyiban változtatott, hogy ezen időponttól kezdődően a
digitális írástudás megszerzését szolgáló képzési modulokat nem szükséges beépíteni a támogatott képzési
programba, a törvényi rendelkezések a két képzési program együttes megvalósítását írják elő. A
felnőttképzés döntően piaci alapon működő intézményrendszerben valósul meg, a képzéseket csak kb. 1/3-ad
arányban támogatja az állam. Az Fktv. ezért csak a legszükségesebb általános szabályokat írja elő a
felnőttképzés folytatásának feltételeként (pl. nyilvántartásba vételi kötelezettség). Az Fktv. fontos előírása az
is, hogy felnőttképzést csak képzési program alapján lehet folytatni, melynek azonban csak legfontosabb
elemeit határozza meg, tartalmát nem.
A fenti jellemzők miatt a digitális írástudás felnőttképzésben történő törvényi szintű kötelezővé tétele nem
indokolt.
A 2009. évi XCVIII. törvénnyel elfogadott, az Fktv. 28/A. §-ában előírt adatszolgáltatási kötelezettséget - a
2009. évi XCVIII. törvény 6. § (4) bekezdésének értelmében - először a 2011. január 1-jétől induló
felnőttképzési programok esetében kellene alkalmazni. A vonatkozó rendelkezés szerint a felnőttképzési
intézmények az állami vagy európai uniós forrásból támogatott felnőttképzésben résztvevők törvényben
meghatározott adatait továbbítják az állami szakképzési és felnőttképzési intézet számára, amely ezen
adatokat elektronikusan és mások számára hozzá nem férhető módon tartja nyílván. A fenti törvényi
rendelkezés alkalmazása azt eredményezné, hogy az Fktv.-ben az adatszolgáltatás tekintetében
párhuzamosságok keletkeznek, melyek felesleges terhet rónak az intézményekre.
A Javaslat fentiekben nem említett rendelkezései az Fktv. egyes rendelkezései, illetőleg az Fktv. és
végrehajtási rendeletei közötti koherencia megteremtésére, valamint a tartalmilag párhuzamos rendelkezések
kiiktatására szolgálnak.
Magyarországon évente átlagosan 180-200 ezer diák vállal valamilyen alkalmi munkát, ezek jelentős része,
legalább 130.000 fő iskolaszövetkezetben. A pénzkeresést célul kitűző, de a munkavégzés jogszabályi
57
feltételeit nem ismerő, és azt a munkáltatón számon nem kérő fiatalok könnyen kiszolgáltatott helyzetbe
kerülhetnek. A diákok nyári szünetben és tanulmányi időszakban egyaránt bonyolítható foglalkoztatásának
egyik legbiztonságosabb és legnépszerűbb lehetősége az iskolaszövetkezetekben végzett munka, amely során
van írásban megkötött munkaszerződés, munkavédelmi oktatás, folyamatos szakmai felügyelet, és
ellenőrzöttek a munkavégzés körülményei. Az iskolaszövetkezetek teljes önkormányzati és gazdasági
önállósággal rendelkező, elsősorban személyegyesítő jellegű gazdálkodó szervezetek, melyek tagjaiknak
nem csak egyszerűen munkát adnak, és bért fizetnek, hanem a tagok érdekvédelemben és egyéb
juttatásokban, kedvezményekben is részesülnek, tehát nem áll fenn a hagyományos munkáltató-
munkavállaló érdekellentét és munkavállalói kiszolgáltatottság. A mindenkori oktatáspolitika kiemelt
fontosságúnak tekinti a diákok munka világába történő átvezetésének segítését. Az iskolaszövetkezetek azon
túl, hogy legális pénzkereseti lehetőséget biztosítva a diákoknak, terheket vesznek le a szülők és az állam
válláról, a munkavégzéshez kapcsolódó szabályokat is megtanulják, és megismerik az ezzel járó felelősséget
is, így tanulmányaik végeztével gyakorlottabban, ezáltal versenyképesebben léphetnek ki az "igazi"
munkaerő-piacra.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az Flt. 7. §-ának módosítását a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő
munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK
tanácsi irányelv (EU Kék Kártya irányelv) átültetése miatt indokolt. Az irányelv átvételével a harmadik
országbeli állampolgárok nem kizárólag az állami foglalkoztatási szerv által kibocsátott munkavállalási
engedéllyel, hanem a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából kiadott engedéllyel (EU Kék
Kártya) is foglalkoztathatók Magyarországon.
A 2. §-hoz
Az Flt. értelmező rendelkezéseit egészíti ki a javaslat a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás
fogalmának meghatározásával, amely az EU Kék Kártya 2. cikk b) pontjának átültetése miatt indokolt.
Emellett pontosítja, hogy a rehabilitációs foglalkoztatással kapcsolatos végrehajtási szabályok megalkotása
nem a foglalkoztatáspolitikáért, hanem a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter
hatáskörébe tartozik.
A 3. §-hoz
Az Flt. jogharmonizációs klauzuláját egészíti ki a Javaslat.
A 4. §-hoz
A munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv írja elő, hogy a kölcsönvevő vállalkozásnak megfelelő
tájékoztatást kell nyújtania a kölcsönzött munkavállalók igénybevételéről a munkavállalók képviseletét ellátó
szerveknek. A Javaslat ezt a rendelkezést ülteti át a magyar jogrendszerbe.
Az 5. §-hoz
Az Mt. 41/A. §-a rendelkezik a kollektív szerződés megkötésének (módosításának, felmondásának,
megszűnésének) nyilvántartásba vételi bejelentésének kötelezettségéről.
A 41/A. § (4) bekezdése felhatalmazást ad a miniszternek, hogy a kollektív szerződés bejelentési
kötelezettség teljesítésének és a nyilvántartásának részletes szabályait rendeletben határozza meg. A
felhatalmazás alapján a kollektív szerződések bejelentésének és nyilvántartásának részletes szabályait a
2/2004. (I. 15.) FMM rendelet tartalmazza. A rendelet szerint a kollektív szerződést kötő felek bejelentési
kötelezettségüket a minisztérium honlapján erre a célra rendszeresített Munkaügyi Kapcsolatok Információs
58
Rendszer (MKIR) keretében található kollektív szerződés nyilvántartási menüpont alatt közzétett, a Rendelet
melléklete szerinti adattartalmú adatlap kitöltésével és a minisztériumba postai úton történő megküldésével,
vagy a kollektív szerződés elektronikus nyilvántartó rendszeren keresztül történő elektronikus kitöltésével és
bejelentésével teljesítik. A 2009. október 1-én hatályba lépett elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi
LX. törvény 6. § (1) bekezdése, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény [Ket.] szintén 2009. október 1-én hatályba lépett, az elektronikus
kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései szerint az elektronikus úton történő adatszolgáltatási
kötelezettséget, az elektronikus nyomtatvány használatát csak törvényben vagy kormányrendeletben lehet
előírni. Az ellentmondás feloldása érdekében a Javaslat az Mt. 41/A. §-át kiegészíti azzal - az elektronikus
közszolgáltatásról szóló törvény és a Ket. rendelkezéseinek megfelelően -, hogy a kollektív szerződést kötő
felek bejelentési kötelezettségüket a kollektív szerződés elektronikus nyilvántartó rendszeren keresztül az
elektronikus nyomtatvány (adatlap) kitöltésével és bejelentésével teljesítik. A Javaslat szerint tehát
megszűnik a kollektív szerződés bejelentésére szolgáló adatlap postai úton történő beküldésének lehetősége.
A 6. §-hoz
A munkáltatók kezdeményezésére kerül be a Javaslat szövegébe az a munkáltatói adminisztráció és
költségek csökkentésére alkalmas javaslat, mely egységesíteni kívánja a munkáltatónál az üzemi tanácsok
(megbízott) és a munkavédelmi képviselő megválasztását. Ezzel egyidejűleg a munkavállalóknak a
munkáltató működésében való részvételi jogainak erősítését, erre való ösztönzést szolgál a választási
ciklusok 5 évre történő egységes megemelése, mellyel érdekeltté kívánja tenni a munkavállalókat a
választásokon való részvételben. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az üzemi tanács (megbízott)
mandátumának nem a megbízatás idejének lejárta, hanem más okból történő megszűnése miatt nem kerül sor
a ciklus lejárta előtti választásra, azonban - miután általánosságban megállapítható, hogy az üzemi tanácsok
(megbízottak) és a munkavédelmi képviselők többnyire kitöltik mandátumukat - a munkáltatóknál a
választások egyidejű megtartása költségmegtakarítással jár és egyszerűbben szervezhető meg.
A 7. §-hoz
Az Mt. próbaidőre vonatkozó szabályai alapján a közszférában alkalmazott megoldáshoz hasonlóan, akár 6
hónapos próbaidő is kiköthető lenne a munkaszerződés létesítésekor, de csak akkor, ha erre a munkáltatónál
hatályos kollektív szerződés felhatalmazást ad. Ugyanakkor a kollektív szerződés ilyen jellegű előírása
esetén is irányadó természetesen az Mt. 81. § (1) bekezdése, amely szerint a hosszabb, legfeljebb hat hónapig
tartó próbaidő kikötéséről is a munkaszerződésben kell rendelkezniük a feleknek.
A 8. §-hoz
A Javaslat annak a jelenleg, a gazdasági válságra tekintettel 2011. végéig tartó átmeneti időre meghatározott
szabálynak a véglegesítésére irányul, miszerint a rendes munkaidő mértékének (megrendelések hiánya
miatti) átmeneti csökkentése miatt fel nem használt munkaórák hosszabb időre átcsoportosíthatók oly
módon, hogy később a munkavállalók heti 44 órát is dolgozhatnak, heti 40 órára járó bérért. A Javaslat célja
tehát, hogy segítse a megváltozott gazdasági helyzethez történő alkalmazkodást, a rugalmasabb
munkaszervezést, ezen keresztül pedig közvetve a munkahelyek megőrzését.
A Javaslat mindehhez a munkavállalókat védő garanciákat fűz annak érdekében, hogy ez a lehetőség csak
kivételesen álljon fenn, illetve ne legyen véglegessé tehető. Ilyen garancia például az, hogy a hosszabb
munkaidőben való foglalkoztatásra legfeljebb egy évig kerülhet sor, ezen idő túllépése esetén a munkavállaló
számára háromszoros bér jár, illetve, hogy a korábbi megállapodás lejártát követően csak egy év elteltével
kerülhet ismét sor magasabb munkaidőben való foglalkoztatásra.
A Javaslat által bevezetni kívánt új szabályok alapján és a jelenleg hatályos szabályok alapján létrejött
megállapodások miatti átmenet gördülékeny biztosítása érdekében az új szabályokhoz átmeneti szabályok
kapcsolódnak.
59
A 9. §-hoz
A jogalkalmazási gyakorlat alapján időszerűvé vált azon időtartamok felülvizsgálata, amely időtartamokra a
munkavállalók részére rendes szabadság jár. A szabály célja, hogy a munkáltatói terhek csökkentése
érdekében a gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj igénybevételének idejére járó fizetés nélküli
szabadságnak ne az első éve, hanem csak az első hat hónapja jogosítson szabadságra.
A 10. §-hoz
A jogalkalmazási gyakorlat alapján szükségessé vált rugalmasabban meghatározni a szabadságok kiadására
nyitva álló kereteket. A szabályozás célja, hogy a rugalmas foglalkoztatás biztosítása érdekében lehetőséget
biztosítson a szabadság kettőnél több részletben való kiadására ne csak a munkavállaló kérése esetén, hanem
akkor is, ha a munkáltató fontos gazdasági érdeke, vagy működését érintő ok indokolja. Azonban, a
Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1970. évi 54. ülésszakán elfogadott 132. számú Egyezmény
kihirdetéséről szóló 2000. évi LXVI. törvény rendelkezése miatt, egy évben legalább 14 nap egybefüggő
távollét biztosítása ilyenkor is kötelező.
A 11. §-hoz
A Javaslat lehetővé tenné a szabadság részbeni pénzbeni megváltását a gyes-ről (a gyermek ápolása,
gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadságról) való visszatéréskor is, a munkavállaló beleegyezése
esetén. Ezzel a munkába visszatérő munkavállalókat (jellemzően a kismamákat) segítené hozzá plusz
juttatáshoz, amely a munkavállalók számára feltehetően előnyösebb lenne.
A 12. §-hoz
A jogalkalmazási gyakorlat alapján célszerű szabályozni, hogy a munkavállaló a huzamosabb időn át tartó,
gyermek gondozása, ápolása céljára kapott fizetés nélküli szabadságáról való visszatérését megfelelő idővel
korábban a munkáltató tudomására hozza.
A 13.§-hoz
A rugalmasabb foglalkoztatás biztosítása érdekében a Javaslat lehetőséget ad arra, hogy ne a felek
megállapodása, vagy kollektív szerződés írja elő, hanem a munkáltató egyoldalúan is eldönthesse, hogy a
rendkívüli munkáért pótlék helyett szabadidőt ad ki a munkavállalónak.
A 14. §-hoz
A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és
egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK irányelv 10. cikk (2)
bekezdésének 2. pontja értelmében annak biztosítása érdekében, hogy a várandós, gyermekágyas, szoptató
munkavállalók gyakorolhassák elismert egészség- és biztonságvédelmi jogaikat, a tagállamoknak
rendelkezni kell arról, hogy amennyiben őket terhességük kezdetétől a 8. cikk (1) bekezdésében említett
szülési szabadság végéig terjedő időszak alatt elbocsátják, a munkáltató köteles az elbocsátás megfelelően
megalapozott indokait írásban megadni. Mivel a jelenlegi hatályos szabályozás alapján az Mt. 190. §-ának
(2)	bekezdése értelmében nem kell alkalmazni az Mt. 89. §-ának (2) bekezdését, a vezető állású
munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését egyetlen esetben sem kell
megindokolnia a munkáltatónak, ily módon a szabályozás nem áll összhangban az irányelv 10. cikkének (2)
bekezdésével. Ezt a problémát orvosolja az Mt. 190. §-ának módosítása, mely előírja, hogy az általános
szabályoktól eltérően a munkáltató a vezető terhessége kezdetétől a szülési szabadsága [138. § (1)-(4) bek.]
végéig terjedő időszak alatt köteles a rendes felmondását az általános szabályok szerint megindokolni.
60
A 15. §-hoz
A Javaslat a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv átültetése
érdekében módosítja az Mt. 193/B. §-át, kimondva, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, az
irányelvből következő speciális szabályokat mind a teljes, mind pedig részmunkaidőben történő
foglalkoztatás esetében, továbbá nem csak határozatlan idejű, hanem a határozott idejű munkaviszonyok
esetében is alkalmazni kell.
Taxatíve sorolja fel egyebekben a Javaslat azokat a kivételeket, amelyek esetében az irányelvben
megfogalmazott egyenlő elbánás elvétől a tagállamok eltérhetnek (az irányelv alapján a gazdasági
tevékenységet nem végző kölcsönbeadókra és kölcsönvevőkre, illetve az állami vagy államilag támogatott,
alapvetően hátrányos munkaerő-piaci helyzetű munkavállalók elhelyezkedését célzó szakképzések,
beilleszkedési vagy átképzési programok keretében foglalkoztatottak). A magyar jogban ezen két esetkör
alapvetően a közhasznú tevékenység körében végzett munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatást
jelenti, amelyet adott esetben önkormányzat is végezhet. Ez utóbbi esetben az önkormányzat, mint a
közhasznú szervezet létrehozója, a személye alapján is kivétel lehet az egyenlő bánásmód irányelv-béli
követelménye alól.
A 16. §-hoz
Az Mt. 193/C. §-ában szereplő fogalmak kiegészítését az irányelvnek a munkaerő-kölcsönzés keretében
történő foglalkoztatás ideiglenes, átmeneti jellegére vonatkozó előírása követeli meg. Ennek megfelelően
módosulnak a §-ban megjelenő definíciók. Az ideiglenesség fogalma eddig expressis verbis nem jelent meg
a magyar munkajogi szabályozásban, csak közvetett módon alkotott meg a jogalkotó ilyen elvárásokat akkor,
amikor - már az irányelv elfogadása előtt - 2006-ban úgy módosította az Mt. szabályait, hogy meghatározott
időtartamú szerződések esetében (határozott idejű szerződés esetében 183 nap, határozatlan idejű szerződés
esetében egy év után) az alapvető bérelemek tekintetében, egyéb bérelemek tekintetében pedig hosszabb idő
elteltével alkalmazni rendelte az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét. A Javaslat egyértelműen
meghatározza az irányelvben meghatározott elvárásoknak megfelelően az ideiglenesség tartalmi elemeit.
A 17. §-hoz
A szolgáltatások szabad áramlásának európai uniós elve alapján biztosítani szükséges az Európai Gazdasági
Térség valamely tagállamában székhellyel rendelkező munkaerő-kölcsönzők hazai működésének
lehetőségét. Ennek érdemében a munkaerő-kölcsönzők körének szélesítésére, valamint az EGT-tagállam
fogalmának definiálására kerül sor. Az Európai Bíróság a C-298/09. számú előzetes döntéshozatali ügyben
ugyanis kimondta, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes az a magyar szabályozás, amely a
munkaerő-kölcsönzési tevékenység gyakorlását csak a belföldön székhellyel rendelkező vállalkozásoknak
teszi lehetővé. Noha a magyar munkajogi gyakorlat nem állít korlátozást a külföldön letelepedett
szolgáltatásnyújtókkal szemben, önmagában ez a körülmény nem elegendő a letelepedési feltétellel
kapcsolatos aggályok eloszlatására, ezért szükséges az Mt. 193/D. §-ának módosítása. A Javaslat kimondja,
hogy kölcsönbeadó nem csupán az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági
társaság vagy - a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában - szövetkezet lehet,
amelyik megfelel az e törvényben, illetve az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és az állami
foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette, hanem az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás is,
amely a rá irányadó jog szerint kölcsönzést folytathat. Ennek kapcsán a Javaslat meghatározza az EGT-állam
fogalmát is.
Ezen túlmenően kiegészül a 193/D. §-ának (2) bekezdése a munkaerő-kölcsönzés további tiltott esetével,
mégpedig azzal, amikor az ideiglenesség fogalmát meghaladó kölcsönzés történik.
A 18. §-hoz
Az irányelvi rendelkezések átültetése érdekében a Javaslat kizárja a kikölcsönzésért a kölcsönzött
munkavállaló részéről történő ellenérték-fizetést.
61
Emellett a Javaslat átülteti a magyar jogba az irányelvnek azokat a rendelkezéseit, amelyek kimondják, hogy
bizonyos alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeknek legalább olyan szintűeknek kell lenniük, mintha az
adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevő vállalkozás alkalmazta volna a munkavállalókat. A Javaslat
- az irányelv egyik lényegi célkitűzésének, a kölcsönzött munkaerő számára biztosítandó egyenlő bánásmód
elvének való megfelelés érdekében - kibővíti azt az esetkört, amikor a kölcsönzött munkavállalót megilletik
azok a jogosultságok, mint a kölcsönvevő saját munkavállalóit: így a terhes és szoptató nők, a fiatal
munkavállalók védelme, a munkabér összege és védelme és az egyenlő bánásmód követelménye eseteivel.
A korábban hatályos szabályozással ellentétben tehát az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét a kikölcsönzés
kezdetétől alkalmazni kell. A 2006. január 1-től hatályos szabályok szerint ugyanis a korlátozott egyenlő bér
elve volt érvényben, amely alapján az egyenlő bérhez való jog két megszorítással érvényesült a kölcsön-
munkavállaló és a kölcsönvevő saját munkavállalója vonatkozásában: egyfelől, az egyenlő bér elvének
alkalmazásához bizonyos időtartamú folyamatos munkavégzés szükséges a kölcsönvevőnél (időbeli korlát),
másfelől, az egyenlő bér elve csak bizonyos bérelemekre érvényesítendő (terjedelmi korlát).
Ez a rendszer nem felel meg teljességgel az Irányelvnek, ezért a Javaslat úgy módosítja az Mt-t, hogy
főszabály szerint a kikölcsönzés első napjától és minden bérelem vonatkozásában alkalmazandó az egyenlő
bér elve is. Ez alól az Irányelv által megengedett olyan kivételt fogalmaz meg az Mt., mely szerint nem kell
alkalmazni az egyenlő munkáért egyenlő bér, illetve az egyenlő értékűnek elismert munkáért járó díjazás
elvét olyan munkavállalók esetében, akik a kölcsönbeadónál határozatlan idejű munkaszerződéssel
rendelkeznek, és a kikölcsönzések közti időszakban is díjazásban részesülnek.
Pontosítja továbbá a Javaslat azt is, hogy a fenti munkafeltételek vonatkozásában nem csak a jogszabályi
előírások, hanem a kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződés és egyéb szabályzatok is irányadóak a
kölcsönzött munkavállalóra is. Az Mt. jelenleg csak annyit ír elő, hogy a munkavállalóra a kölcsönvevőnél
irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, nem
egyértelmű ugyanakkor, hogy ez a kollektív szerződés alkalmazására is felhatalmazást ad-e (hiszen a
munkaerő-kölcsönzésre is alkalmazandó az Mt. 36. §-a, amely szerint a kollektív szerződés hatálya az azt
aláíró munkáltatóra és annak munkavállalóira terjed ki, jelen esetben pedig a kölcsönzött munkavállaló
munkáltatója a kölcsönvevő).
A 19. §-hoz
A Javaslat olyan rendelkezést iktat be az Mt. 193/G. § (7) bekezdésének b) pontjába, miszerint amely a
munkaviszony megszűnése, megszüntetése tekintetében a kölcsönvevő és a kölcsönzött munkavállaló
viszonyában fennálló munkaviszony-létesítési tilalom vagy korlátozás szempontjából nem minősül
korlátozásnak az olyan megállapodás, amely alapján a kölcsönbeadó arányos mértékű díjazásban részesül a
kölcsönvevőtől a kölcsönzött munkavállalónak a kölcsönvevő részére saját állományba történő átadásáért.
A 20. §-hoz
Az Mt. 193/P. §-ának módosítása azt a célt szolgálja, hogy az irányelv szerinti kölcsönvevői tájékoztatási
kötelezettséget beépítse a magyar jogba. Eszerint a kölcsönvevő a nála működő üzemi tanácsot, illetve
képviselettel rendelkező szakszervezetet rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal, valamint a
nála foglalkoztatott kölcsönzött munkavállalókat folyamatosan a helyben szokásos módon a betöltetlen
álláshelyekről is tájékoztatnia kell.
A 21. §-hoz
A Javaslat meghatározza azokat a speciális munkavégzési szabályokat, amelyek az iskolaszövetkezetek
tagjai harmadik személynél történő munkavégzésére vonatkoznak. Ez esetben nem munkaerő-kölcsönzésről
van szó.
A felek egymással egyfajta keret-munkaszerződést kötnek, amelyet konkrét tartalommal az adott
munkavégzési kötelezettség megkezdését megelőző kiegészítő megállapodás tölt ki.
A Javaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a diákokat védik, így előzetesen meg kell állapodni a
később elvállalandó munkák köréről, a későbbi konkrét személyi alapbér alsó határáról, illetve az
iskolaszövetkezet képviselőjének biztosítani kell a diákok érdekében a harmadik személlyel való
62
együttműködése lehetőségét. 18 év alatti diákok esetén pedig a munkáltatói utasításokat is az
iskolaszövetkezet által biztosított munkavezetőn keresztül lehet csak adni, aki személyében garantálja azt,
hogy a munkavégzésre vonatkozó előírásokat betartsák.
A 22. §-hoz
A Munka Törvénykönyvének módosításához kapcsolódó átmeneti szabályokat tartalmazza, az új jogalkotási
követelményeknek megfelelően a módosított törvénybe beépítve.
A 23. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az Mt. jogharmonizációs klauzuláját a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvre történő
utalással.
A 24. §-hoz
A módosítás a Munka Törvénykönyvéből eltérően alkalmazandó szabályként tartalmazza a rendkívüli munka
ellenértékeként járó szabadidő megállapításának jogát, az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak a kollektív
szerződés számára engedve ezt.
A 25-26. §-hoz
Az államháztartási törvénynek a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő rendelkezését a Javaslat
abból a célból módosítja, hogy megteremtse az összhangot az egyszerűsített foglalkoztatás új szabályaival.
Az egyszerűsített foglalkoztatás jelenlegi szabályrendszerében ugyanis a fix összegű, napi 500 vagy 1000 Ft-
os közteher befizetése éppolyan kiemelt kötelezettség, mint a foglalkoztatás elektronikus vagy telefonos
bejelentése.
Másfelől, a módosítást az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató
munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009.
június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Szankciós irányelv) 7. cikk
(19) bekezdés a) és c) pontjának átvétele indokolja. A módosítás értelmében a harmadik országbeli
állampolgárok illegális - értsd: tartózkodásra jogosító engedély nélkül történő - foglalkoztatása esetére
megállapított jogkövetkezményhez is kapcsolódjanak a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményei.
A Javaslat kiegészíti az Áht. jogharmonizációs klauzuláját is.
A 27-28. §-hoz
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény módosításának célja az EU Kék kártyáról
szóló irányelv átültetése.
A Kék Kártya irányelv egyenlő bánásmódról szóló 14. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint az EU Kék
Kártya birtokosa a Kék Kártyát kiállító tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódot élvez a nemzeti
jognak az 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott szociális biztonsági ágakra vonatkozó
rendelkezései tekintetében. Az Szt. személyi hatályát érintő módosítás e rendelkezés végrehajtását szolgálja.
A 29-31. §-hoz
A munkavédelmi törvényt érintően a munkáltatók kezdeményezésére kerül be a Javaslat szövegébe az a
munkáltatói adminisztráció és költségek csökkentésére alkalmas javaslat, mely egységesíteni kívánja a
munkáltatónál az üzemi tanácsok (megbízott) és a munkavédelmi képviselő megválasztását. Ezzel
egyidejűleg a munkavállalóknak a munkáltató működésében való részvételi jogainak erősítését, erre való
ösztönzést szolgál a választási ciklusok 5 évre történő egységes megemelése, mellyel érdekeltté kívánja tenni
a munkavállalókat a választásokon való részvételben. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az üzemi
tanács (megbízott) mandátumának nem a megbízatás idejének lejárta, hanem más okból történő megszűnése
63
miatt nem kerül sor a ciklus lejárta előtti választásra, azonban - miután általánosságban megállapítható, hogy
az üzemi tanácsok (megbízottak) és a munkavédelmi képviselők többnyire kitöltik mandátumunkat - a
munkáltatóknál a választások egyidejű megtartása költségmegtakarítással jár és egyszerűbben szervezhető
meg. A Javaslat tartalmazza továbbá a kapcsolódó átmeneti rendelkezést is.
A 32. §-hoz
A Javaslat pontosítja, hogy a munkaügyi ellenőrzés szempontjából is munkaviszonynak kell tekinteni az
egyszerűsített foglalkoztatást.
A 33. §-hoz
A munkaügyi ellenőrzés a munkavégzés Mt-ben meghatározott életkori feltételeinek megtartását jelenleg is
ellenőrzi. A gyermekmunka tilalma nevesítésére az ombudsman jelzése alapján kerül sor, a Javaslat a
jogalkalmazás számára jelzi e kérdés kiemelt fontosságát. A Javaslat ezen túlmenően átvezeti a Met.
szövegén a „külföldi” munkavállaló fogalmát felváltó „harmadik országbeli” (vagyis EGT tagállamon kívüli)
munkavállaló szóhasználatot, összhangban az uniós tagságunkból eredő, az EGT-államokon belüli szabad
munkaerő-áramlás elvére vonatkozó hazai szabályokkal.
A Szankciós irányelv harmonizációjaként pedig a Javaslat kiterjeszti a munkaügyi ellenőrzést a harmadik
országbeli állampolgárt foglalkoztató Harmtv. 71. § (1) -(2) bekezdése szerinti kötelezettségének
ellenőrzésére is. Ennek keretében a munkaügyi felügyelők jogosultak ellenőrizni, hogy a foglalkoztató
rendelkezik-e az általa alkalmazott harmadik országbeli állampolgárok érvényes tartózkodásra jogosító
engedélyének másolatával.
Az új (4) bekezdés beiktatásának célja annak kimondása, hogy az iskolaszövetkezet tagja által harmadik
személy részére történő munkavégzést nem a munkaerő-kölcsönzés szabályai alapján kell ellenőrizni.
A 34. §-hoz
A munkaügyi felügyelő eljárásában az általa tehető intézkedéseket a jelenleginél egyszerűbben fogalmazza
meg a Javaslat. Az eddigi figyelemfelhívás jogintézményét pontosítja a kis- és középvállalkozásokról,
fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 12/A. § -a szerinti követelménynek megfelelően.
Egyúttal e rendelkezéseken is átvezeti a harmadik országbeli állampolgárok engedély nélküli
foglalkoztatásával összefüggő szóhasználatot. Az EU Kék Kártya irányelv harmonizációjaként szabályozza,
hogy abban az esetben, ha a munkáltató a munkavállalási engedéllyel - ideértve az EU Kék Kártyát is - nem
rendelkező harmadik országbeli harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat, milyen szankciókra
számíthat. Figyelmeztetést követően a központi költségvetésbe kell befizetést teljesítenie a foglalkoztatónak.
Az ombudsmani jelzésnek megfelelően továbbá a Javaslat megteremti a kapcsolódási pontot a munkaügyi
felügyelő és a gyermekvédelmi jelzőrendszer között.
A 35. §-hoz
A Javaslat rendszertanilag pontosítja a bírság kiszabásának mérlegeléshez kötött és kötelező szabályait. Így
az új 6/A. § részben szűkíti, részben azonban ki is egészíti a kötelező bírságolás jogsértési körét. Továbbra is
a legsúlyosabb, a munkavállalók alapvető garanciális jogait sértő, így a kötelező bírságolás alá tartozó
szabálytalanság a bejelentés nélküli, valamint az életkori szabályok figyelmen kívül hagyásával
(gyermekmunka) történő foglalkoztatás. Változatlanul kötelező bírságkiszabást vonz a jogellenes munkaerő-
kölcsönzés, valamint a munkabérhez kapcsolódó munkáltatói jogsértések. Ugyanakkor a kötelező
bírságkiszabás mellőzésének előírásai is kiegészülnek a munkabérrel kapcsolatos jogsértések esetén. A
munkaügyi ellenőrzés célja e körben az, hogy a munkáltató ne bírságra fordítsa a rendelkezésére álló
pénzeszközöket, hanem elsődlegesen a munkavállalók számára biztosítsa az alapvető anyagi jogosultságot,
azaz a munkabért és a pótlékokat.
A jogkövetkezmények fokozatosságának garanciáját jelenti az a kiegészítés, hogy a közép- és
kisvállalkozások - amely vállalkozási kör biztosítja a munkahelyek jelentős részét, valamint a munkaügyi
apparátussal nem rendelkező magánszemély foglalkoztató esetében a figyelemfelhívás legyen - az első
64
esetben elkövetett jogsértéseknél - az intézkedés akkor is, ha az e foglalkoztatói körön kívüli
vállalkozásokkal szemben a jogsértések egy részénél már első alkalommal kötelező a bírság kiszabása.
Fontos, hogy a több telephellyel rendelkező vállalkozásoknál bármely telephelyen elkövetett jogsértés,
illetve az egy eljárásban feltárt több telephelyet is érintő szabálytalanság kimeríti az első eset jogsértését.
A 36. §-hoz
A módosítás célja azoknak az ellenőrzési pontoknak a törlése, amelyek esetében első esetben csak
figyelemfelhívással él a felügyelőség.
A 37. §-hoz
A Javaslat a Szankciós irányelv átültetéséhez kapcsolódóan tartalmazza a szankciókat, amelyeket a
munkaügyi felügyelő azzal a harmadik országbeli állampolgárt jogszerűtlenül foglalkoztatóval szemben
alkalmazhat. A munkaügyi hatóságnak az általa hozott határozat másolatát az idegenrendészeti hatóság
részére meg kell küldenie.
A 38. §-hoz
A Javaslat a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek való megfelelés ellenőrzése érdekében
szükséges, a munkaügyi hatóság honlapján megjelenő jogsértésekre vonatkozó szabályt az Áht.
módosításával összhangban módosítja.
A 39. §-hoz
Az egyértelmű jogalkalmazás elősegítése érdekében a Javaslat a minimálbér egy hónapra meghatározott
összegéhez köti a harmadik országbeli állampolgár jogszerűtlen foglalkoztatása esetén a központi
költségvetésbe befizetendő összeget.
A 40. §-hoz
A Javaslat a Met. jogharmonizációs klauzulájának kiegészítésére irányul.
A 41. §-hoz
A Javaslat a Met-be beépített átmeneti rendelkezések körében biztosítja a rendezett munkaügyi
kapcsolatokkal összefüggésben a közzétételi kötelezettség teljes körű végrehajthatóságát oly módon, hogy a
hatóság törli a törvény hatálybalépéséig közzétett adatokat, illetve nem teszi közzé az e törvény
hatálybalépésekor, illetve addig folyamatban lévő bírósági eljárások alapjául szolgáló határozatok adatait. A
javaslat rögzíti, hogy a közzétételi kötelezettség a munkaügyi hatóságot kizárólag a módosító törvény
hatályba lépését követően indult eljárásokban feltárt jogsértések esetén terheli. Ezzel a szabályozási
megoldással garantálható, hogy a vállalkozások az új szabályok és azok megszegésének következményei
ismeretében tehessenek eleget az alapvető munkajogi előírásoknak.
A 42-45. §-hoz
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.) módosításával - a többi
jogállási törvényben foglaltakhoz hasonlóan - a Javaslat lehetővé teszi, hogy a bírák tekintetében is lehetővé
váljék, hogy a korábbi munkahelyére visszatérő szülő a gyermek három éves koráig, a gyermekgondozási
ellátás igénybevétele, illetve a fizetés nélküli szabadság után egyoldalú döntése alapján választhassa a
részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét.
A teljes munkaidőben foglalkoztatott bíró írásbeli kérelmére a munkáltató köteles a beosztásáról szóló
okiratban heti 20 óra részmunkaidőt kikötni, ha a bíró a kérelem benyújtásakor az Mt. 138. §-a (5)
65
bekezdésének a) pontja szerinti fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. A kérelmet a fizetés nélküli
szabadság igénybevételének megszűnése előtt legalább 60 nappal kell a munkáltatóval közölni. E kérelem
teljesítését a munkáltató nem tagadhatja meg. A munkáltató a bírót a kérelem szerinti időpontig, de
legfeljebb a gyermek hároméves koráig köteles foglalkoztatni részmunkaidőben.
A bíró kérheti azt is, hogy munkaideje egyenlőtlenül kerüljön beosztásra. Ez utóbbi kérelmet a munkáltató
csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene.
A munkáltató a bíró kérésére köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
A részmunkaidős foglalkoztatás kezdetétől a bírói szolgálati viszony alapján közvetlenül vagy közvetve
nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg. Ezt követően a bíró
munkaidejét a kérelem benyújtása előtti mérték szerint, illetményét az időarányosság elvének megfelelő
alkalmazásával kell megállapítani.
Összhangban a közszférára kiterjedő szabályozással a részmunkaidő választásának lehetősége nem
alkalmazható a bírósági vezetőre.
Hasonlóan a már meglévő közszférabeli szabályozáshoz, e körben is indokolt a heti 20 órás részmunkaidős
törvényi szabály fenntartása. A heti 20 órás részmunkaidő előírása ugyanis nem borítja fel teljesen a
munkáltató által valamennyi foglalkoztatottra megállapított munkaidő-beosztást, és a beosztásáról szóló
okirat ilyen tartalmú módosítása a lehető legkisebb adminisztrációs terhet okozza a munkáltatónak.
Emellett rendezi a Javaslat a bírói jogviszony megszűnésének azt az esetét, amikor a bíró felsőoktatási
intézmény rektorává vagy kutatóintézmény vezetőjévé való kinevezésére kerül sor.
A 46. §-hoz
A Javaslat a fogyasztóvédelmi törvény vonatkozásában jogharmonizációs kötelezettségnek tesz eleget. A
szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek
viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók
védelméről szóló, 2009. január 14-i 2008/122/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséhez
kapcsolódóan szükséges még az átültetést megvalósító kormányrendelet kiadásához a fogyasztóvédelemről
szóló 1997. évi CLV. törvény 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felhatalmazó rendelkezés módosítása.
A 47-50. §-hoz
A fogyatékosügyi, valamint a családok támogatásáról szóló törvény módosításának célja az EU Kék
Kártyáról szóló irányelv átültetése. E törvények személyi hatályát érintő módosítás a Kék Kártya irányelv
egyenlő bánásmódról szóló 14. cikke (1) bekezdésének e) pontja végrehajtását szolgálja.
Az 51. §-hoz
A Javaslat - a felnőttképzési törvényt érintően - pontosítja, illetőleg leegyszerűsíti az Fktv. hatályát
megállapító rendelkezést, és ezzel együtt összhangot teremt a törvényi rendelkezések között. Az Fktv. a
2009. évben két alkalommal módosult. A módosítások szövege és eltérő időpontokban történő
hatálybalépése koherencia zavart eredményezett a rendelkezések között, a Javaslat e zavar orvoslására
irányul.
Az 52. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást biztosít a Kormány részére, hogy az intézmény-, illetőleg programakkreditációs
tanúsítvány adataiban bekövetkezett változás bejelentésének elmulasztása miatt fizetendő bírság mértékét,
valamint a bírságfizetési kötelezettség részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.
66
Az 53. §-hoz
A Javaslat csupán pontosítja a felnőttképzési intézményekkel kapcsolatos, az állami foglalkoztatási szerv
által ellátott nyilvántartási feladatokat, megteremti az összhangot az Fktv., valamint a végrehajtási rendelete
között. A felnőttképzési tevékenység megkezdésének és folytatásának részletes szabályairól szóló 2/2010.
(II. 16.) SZMM rendelet a felnőttképzési intézmény tevékenységének felfüggesztésére vonatkozóan nem
tartalmaz rendelkezéseket. Mivel szakmai szempontok sem indokolják ezen jogintézmény rendeletbe történő
beépítését, a törvényi rendelkezés módosítása szükséges.
Az 54. §-hoz
A Javaslat az intézményi, illetőleg programakkreditációs tanúsítvány adataiban bekövetkezett változás
bejelentésének elmulasztásához kapcsolódóan fokozatos szankciórendszert vezet be. A Javaslat a mulasztás
elsődleges jogkövetkezményeként pénzbírság megállapítását teszi kötelezővé és csak ennek
eredménytelensége vonja maga után az akkreditációs tanúsítvány visszavonását.
Az 55. §-hoz
A Javaslat az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és
vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás
kialakításáról szóló 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv átültetése
érdekében módosítja az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a
velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvényt (Euüt.).
A 2009/38/EK irányelv 1. cikk (2) bekezdése értelmében a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott
konzultáció módozatait úgy kell meghatározni és alkalmazni, hogy biztosítsák hatékonyságukat és lehetővé
tegyék, hogy a vállalkozás vagy vállalkozáscsoport hatékonyan hozzon döntést. A Javaslat e követelményt az
Euüt. 1. §-ának (1) bekezdésében rögzíti. A 2009/38/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdése előírja továbbá,
hogy a közösségi szintű vállalkozáscsoportba tartozó bármely vállalkozás valamennyi irányítása, illetve a
közösségi szintű vállalkozás vagy vállalkozáscsoport központi irányítása vagy feltételezett központi
irányítása - az irányelv 4. cikk (2) bekezdés második albekezdése értelmében - az ezen irányelv
alkalmazásától kezdődően felelős az irányelv 5. cikkben említett tárgyalások megindításához
nélkülözhetetlen információk - különösen a vállalkozás vagy a vállalkozáscsoport szerkezetére és létszámára
vonatkozó információk - megszerzéséért és az érdekelt feleknek történő továbbításáért. E kötelezettség
különösen a 2009/38/EK irányelv 2. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett, a munkavállalók
számára vonatkozó információkra vonatkozik. E követelményt a Javaslat az Euüt. 1. § (4) bekezdésében
rögzíti.
Az 56. §-hoz
A 2009/38/EK irányelv 2. cikkének f) és g) pontjában bevezetésre került a tájékoztatás fogalma és módosult
a konzultáció definíciója [ld. Euüt. 2. § (1) bekezdés e) és f) pontját].
A Javaslat az Euüt. 2. § (4) bekezdésének módosításával, valamint az Euüt. 2. §-ának új (7)-(9)
bekezdésének beiktatásával a 2009/38/EK irányelv korábban is hatályos szövegével teremti meg az
összhangot [2009/38/EK irányelv 3. cikk (3)-(4) bekezdése, 3. cikk (6) bekezdése, 2. cikk (2) bekezdése].
Az 57. §-hoz
A 2009/38/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a közösségi szintű
vállalkozásokban vagy vállalkozáscsoportokban a különleges tárgyaló testület tagjait az adott tagállamban
alkalmazott munkavállalók számával arányosan választják meg vagy nevezik ki úgy, hogy minden tagállam
számára az összes tagállamban alkalmazott munkavállalók számának minden 10 %-a vagy ennek hányada
után egy helyet biztosítanak. Ennek megfelelően módosul az Euüt. 4. § (2) bekezdése. Mivel a munkavállalói
létszám egy bizonyos hányada után, további munkavállalói képviselői helyek biztosítására az új irányelvi
67
rendelkezések továbbra is lehetőséget nyújtanak, összhangban az Euüt korábbi szabályaival a az Euüt. 4. §
(3)	bekezdése erre a jövőben is lehetőséget nyújt.
Az 58. §-hoz
A 2009/3 8/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja értelmében a központi irányítást és a helyi
irányítást, valamint a munkavállalók és a munkaadók illetékes európai szervezeteit tájékoztatni kell a
különleges tárgyaló testület összetételéről és a tárgyalások megindításáról. Ennek során azon szervezetekről
van szó, amelyekkel a EUMSz 154. cikke értelmében a Bizottság konzultációt folytat (jelenleg 62
munkáltatói érdekképviseleti szervezet, 16 szakszervezet). E szervezetek listáját a Bizottság frissíti és tesz
közzé. Mivel a kapcsolattartás formáiról a szociális partnereknek (BUSINESSEUROPE és ETUC) kell
gondoskodnia, a szociális partnerek az egyszerű, nem bürokratikus és hatékony eljárás érdekében egy-egy
elektronikus levelezési címet biztosítanak e célra (a munkáltatók tekintetében az ewc@businesseurope.eu, a
szakszervezetek vonatkozásában ewc@etuc.org elektronikus levelezési címre kell teljesíteni a tájékoztatást).
A Javaslat e tájékoztatásra utalva előírja, hogy ezen elektronikus levelezési címeket a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján teszi közzé [ld. Euüt. 6. §
(1) bek].
A 2009/3 8/EK irányelv 5. cikkének (4) bekezdése rögzíti, hogy a tárgyalások során a különleges tárgyaló
testület kérheti, hogy feladatában az általa kiválasztott szakértők segítsék, akik között szerepelhetnek
elismert és illetékes közösségi szintű munkavállalói szervezetek képviselői. Az ilyen szakértők és
munkavállalói szervezeti képviselők a különleges tárgyaló testület kérésére tanácsadóként jelen lehetnek a
tárgyalásokon [ld. Euüt. 6. § (4) bek.].
A Javaslat a 2009/38/EK irányelv 5. cikkének (5) bekezdésének második mondatával összhangban pontosítja
a Euüt. 6. § (5) bekezdését, s kimondja, hogy a különleges tárgyaló testület azon döntése, melynek
értelmében nem kezdi meg a tárgyalásokat, illetve megszünteti a már megkezdett tárgyalásokat, az irányelv
6. cikkben említett - vagyis az Euüt. 7-8. §-ában szabályozott - megállapodás megkötését célzó eljárást is
megszünteti.
A Javaslat - összhangban a 2009/38/EK irányelv 5. cikk (4) bekezdésével - kimondja, hogy a különleges
tárgyaló testületnek a központi vezetés valamennyi ülése előtt és azt követően is jogában áll a központi
vezetés részvétele nélkül ülésezni [Euüt. 6. § (8) bek.].
Az 59. §-hoz
A Javaslat értelmében az Euüt. újonnan beiktatott 6/A. §-a a 2009/38/EK irányelv 13. cikkével összhangban
szabályozza a követendő eljárást arra az esetre, amikor a közösségi szinten működő vállalkozás vagy
közösségi szinten működő vállalkozáscsoport szerkezete jelentősen megváltozik, és a hatályban lévő
megállapodások erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaznak, vagy az alkalmazandó két vagy több
megállapodás rendelkezései összeegyeztethetetlenek. Ilyenkor az irányelv értelmében a központi vezetés
saját kezdeményezésére, vagy legalább két tagállamban működő, legalább két vállalkozásnál vagy
telephelyen foglalkoztatott száz munkavállalónak, illetve e munkavállalók képviseleti szerveinek írásbeli
indítványára tárgyalásokat kezdeményez az európai üzemi tanács létrehozására, vagy a munkavállalók
tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló tárgyalások kialakítására. A módosítás meghatározza a
különleges tárgyaló testület összetételét, és eligazítást ad arra nézve, hogy a tárgyalások időtartama alatt
miképpen folytatják működésüket. Ha a tárgyalások során bármely okból nem jön létre megállapodás - a
megállapodás hiányában általában követendő eljárással összhangban - az európai üzemi tanács
megalakítására és működésére az irányelv ún. másodlagos követelményeiben foglalt rendelkezések
irányadók (ld. Euüt. 10-23. §).
Az 60. §-hoz
A 2009/38/EK irányelv 6. cikke részletesen meghatározza az európai üzemi tanács létrehozására irányuló
megállapodás tartalmát. A Javaslat rögzíti a korábbi szabályokhoz képest megváltozott új tartalmi elemeket
[ld. Euüt. 7. § (3) bek. b)-c) és f)-g) pontja]. A Javaslat a 2009/38/EK irányelv 12. cikkének (2)
68
bekezdésével kimondja, hogy e megállapodás nem lehet ellentétes az Mt. munkavállalók tájékoztatására és a
velük folytatott konzultációra vonatkozó rendelkezéseivel.
A 61. §-hoz
A Javaslat a 2009/38/EK irányelv 6. cikk (5) bekezdésével összhangban rögzíti, hogy az európai üzemi
tanács létrehozására irányuló megállapodás megkötéséről a különleges tárgyaló testület tagjai szótöbbséggel
határoznak.
A 62.§-hoz
A 2009/38/EK irányelv I. mellékletének ún. másodlagos követelményei - hasonlóan az irányelv 5. cikk (2)
bekezdésének b) pontjához - meghatározzák európai üzemi tanács felépítését [1. pont c) alpont], melyet a
Javaslat a különleges tárgyaló testület létrehozásával analóg módon szabályoz.
A 63.§-hoz
A 2009/38/EK irányelv a másodlagos követelményei között előírja, hogy a tevékenységei koordinálásának
biztosítására az európai üzemi tanácson belül egy legfeljebb öttagú különbizottságot választanak, amelynek
rendelkeznie kell azokkal a feltételekkel, amelyek lehetővé teszik tevékenységei rendszeres ellátását [1. pont
d)	alpont]. A Javaslat értelmében az ügyvezető bizottságnak legalább három, legfeljebb öt tagja lehet.
A 64. §-hoz
A 2009/38/EK irányelv 1. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében a munkavállalók tájékoztatásának és a
velük folytatott konzultációnak a megfelelő vezetési és képviseleti szinten kell megtörténnie, az európai
üzemi tanács hatásköre, valamint a munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatott konzultáció
folyamata a transznacionális kérdésekre korlátozódik. Az irányelv meghatározza a transznacionális kérdés
fogalmát is, melyet a Javaslat e szakasza ültet át [ld. Euüt. 16. § (3)-(4) bek.].
A Javaslat a másodlagos követelményeknek megfelelően pontosítja az Euüt. 16. § (5) bekezdés d) és i)
pontját is.
A 65. §-hoz
A Javaslat a 2009/38/EK irányelv másodlagos követelményeinek 1. és 3. pontjában szabályozott
tájékoztatással, véleménynyilvánítással kapcsolatos jogokat részletezvén rögzíti, hogy az európai üzemi
tanács és az ügyvezető bizottság jogosult a felmerült kérdésekről az ülés végén, illetve azt követően ésszerű
időn belül véleményt nyilvánítani. A Javaslat a másodlagos követelmények 4. pontjának megfelelően
biztosítja a jogot arra, hogy az európai üzemi tanács és ügyvezető bizottság (kibővített ügyvezető bizottság) a
központi vezetéssel tartandó tárgyalást megelőzően a vezetés részvétele nélkül ülésezhessen. A Javaslat a
másodlagos követelmények 3. pontjának utolsó mondatával összhangban kimondja, hogy a tájékoztatás és
konzultáció nem sértheti a hatékonyság elvét, valamint az üzemi, üzleti titokhoz fűződő jogos érdekeket,
bizalmas információkat.
A 66. §-hoz
A Javaslat a 2009/38/EK irányelv másodlagos követelményeinek 1. pontja f) alpontjával összhangban egy új
18/A. §-t iktat be, mely előírja, hogy az európai üzemi tanácsnak a létrehozását követő négy év eltelte után
meg kell vizsgálnia annak lehetőségét, hogy kezdeményez-e tárgyalásokat az európai üzemi tanács
létrehozására irányuló megállapodás megkötésére, avagy továbbra is alkalmazza a másodlagos
követelményeket, vagyis az Euüt. 10-23. §-ait.
69
A 67. §-hoz
A Javaslat a 2009/3 8/EK irányelv 10. cikkének megfelelően szabályozza a munkavállalók képviselőinek
szerepét, jogait, kötelezettségeit [ld. Euüt. 20. §].
A 68. §-hoz
A Javaslat az Euüt. új 21/A. §-ának beiktatásával biztosítja a 2009/38/EK irányelv másodlagos
követelményeinek 1. pontja a) alpontjában szabályozott azon követelményt, mely szerint a konzultációnak
olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi a munkavállalók képviselői számára, hogy tárgyalhassanak a
központi vezetéssel, valamint indoklással ellátott választ kaphassanak bármely általuk kibocsátott
véleményre és észrevételre.
A Javaslat az Euüt. új 21/B. §-ának beiktatásával biztosítja, hogy a különleges tárgyaló testület és az európai
üzemi tanács tagjai képzésben részesüljenek feltéve, hogy ez a nemzetközi környezetben végzett képviselői
munkájához szükséges [ld. 2009/38/EK irányelv 10. cikk (4) bek.]. A rendelkezés példálózó felsorolást ad a
nemzetközi környezetben végzett képviselői munkához szükséges képzések köréről, átfogóan meghatározza
a képzésre irányuló kérelem tartalmi elemeit, s rögzíti, hogy a képzésre irányuló kérelem nem utasítható
vissza abban az esetben, ha a képzés a különleges tárgyaló testület és az európai üzemi tanács tagjainak
nemzetközi környezetben végzett képviselői munkájukhoz ésszerűen szükséges. A különleges tárgyaló
testület és az európai üzemi tanács tagjait - az irányelvvel összhangban - a képzés idejére távolléti díjuk
illeti meg.
A Javaslat az Euüt. új 21/C. §-ának beiktatásával megteremti az összhangot a 2009/38/EK irányelv 12. cikk
(1) bekezdésével, amely az európai üzemi tanács és a nemzeti munkavállalói képviseleti testületek (üzemi
tanács, szakszervezet) közötti viszonyrendszert rendezi.
A 69. §-hoz
A Javaslat a 2009/38/EK irányelv új rendelkezéseire tekintettel kibővíti azon jogviták körét, amelyekben
nemperes eljárásnak van helye az Euüt. 23. § (1) bekezdése alapján - ideértve a különleges tárgyaló testület,
európai üzemi tanács és tagjainak Euüt-ben szabályozott jogait és kötelezettségeit érintő jogvitákat is.
A 70. §-hoz
Az átdolgozott 2009/38/EK irányelvben egy kétéves időtartamú, speciális periódus került meghatározásra,
amely lehetővé teszi a vállalati szintű szociális partnerek számára, hogy új megállapodásokat kössenek, vagy
a 94/45/EK irányelvet a nemzeti jogba átültető jogszabály alapján 2009. és 2011. között felülvizsgálják a
korábban megkötött megállapodásaikat, anélkül, hogy az a felülvizsgált irányelv új rendelkezéseinek tárgyát
képezné. Ez alapján a tagállamoknak nem csupán az új szabályokat kell átültetniük, hanem biztosítaniuk kell
azt is, hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően létrehozott európai üzemi tanácsok változatlan feltételek
mellett működhessenek tovább.
A 2009/38/EK irányelv 14 cikk (1) bekezdésének a) pontja világossá teszi, hogy az irányelv által
meghatározott kötelezettségek nem vonatkoznak a korábbi irányelv (94/45/EK irányelv) 13. cikke alapján
létrehozott európai üzemi tanácsokra, mindaddig, amíg érvényben maradnak és azt a vállalati szintű szociális
partnerek támogatják. Ezek a megállapodások a 2009/38/EK irányelv 5-7. cikkeivel összhangban szintén
módosíthatóak abban az esetben, ha változás következik be a vállalkozás vagy vállalkozáscsoport
szerkezetében, és amennyiben ezek a változások nem idézik elő a 2009/38/EK irányelv 13. cikkének
alkalmazhatóságát. A 2009/38/EK irányelv 14. cikk (2) bekezdése előírja továbbá, hogy amint hatályukat
vesztik e megállapodások, valamint ha mindkét fél egyetért ezzel, a 14. cikk szerinti megállapodások - amint
azt a 14. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja meghatározza - megújíthatóak vagy felülvizsgálhatóak,
amennyiben a felek arról közösen megállapodnak. Egyéb esetekben a 2009/38/EK irányelv rendelkezései
alkalmazandóak.
Mindezek alapján a vállalatot terhelő kötelezettségek szempontjából - öt esetet lehet megkülönböztetni,
melyeket az alábbi táblázat foglal össze.
70
A vállalaton belül megkötött megállapodás típusa	2011. június 5-ig	2011. június 6-tól	2011. június 6-tól, a 2009/38/EK ie. 13. cikke szerinti újratárgyalási eljárás esetén
1996. szeptember 22. előtt megkötött megállapodások (94/45/EK 13. cikk)	Nem származik kötelezettség	Nem származik kötelezettség, kivéve a 2009/38/EK 13. cikkét	2009/38/EK 13. és 5. ,6. ,7. cikke
1996. szeptember 22. és 2009. június 5. között megkötött, és 2009. június 5. és 2011. június 5. között nem módosított megállapodások	94/45/EK	2009/38/EK	2009/38/EK
1996. szeptember 22. és 2009. június 5. között megkötött megállapodások, amelyeket 2009. június 5. és 2011. június 5. között módosítottak	94/45/EK	Fennmaradnak a 94/45/EK irányelvből fakadó nemzeti szabályok + a 2009/38/EK 13. cikke	2009/38/EK 13. és 5. ,6. ,7. cikke
2009. június 5. és 2011. június 5. között megkötött megállapodások	94/45/EK	fennmaradnak a 94/45/EK irányelvből fakadó nemzeti szabályok + a 2009/38/EK 13. cikke	2009/38/EK 1. és 5. ,6. ,7. cikke
2011. június 6. után megkötött megállapodások		2009/38/EK	2009/38/EK
A 71. §-hoz
A Javaslat e szakasza tartalmazza az Euüt új jogharmonizációs klauzuláját.
A 72. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása a diákszövetkezet és tagja közötti munkaviszony új Mt-beli
szabályaihoz kapcsolódik. A Javaslat értelmében a diákigazolvány számának bejelentése igazolja azt, hogy a
szövetkezeti törvény hatálya alá tartozó speciális munkavégzésről van szó.
A 73. §-hoz
A Javaslat a Szankciós irányelv 7. cikk (1) bekezdés b) pontjának átültetéseként tartalmaz a közbeszerzési
törvényt (Kbt.) érintően arra vonatkozó rendelkezést, hogy a közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő,
alvállalkozó vagy erőforrást nyújtó szervezet az a foglalkoztató, aki a harmadik országbeli állampolgárt
foglalkoztató harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény
szerinti engedély nélkül foglalkoztat.
A 74-73. §-hoz
A Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg, továbbá kiegészíti a Kbt. jogharmonizációs klauzuláját.
A 74-78. §-hoz
Az EU Kék Kártya irányelv 14. cikk (1) bekezdés d) pontja értelmében a magas szintű képzettséget igénylő
munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár
71
egyenlő bánásmódot élvez az engedélyt kiállító tagállam állampolgáraival az oklevelek, bizonyítványok és
más szakmai képesítések elismerése terén, a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban. E rendelkezés
olyan módon került átültetésre a magyar jogba, hogy a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és
tartózkodás céljából kiállított engedéllyel rendelkezőkkel bővül a külföldi bizonyítványok és oklevelek
elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 28. § (2) bekezdésében szabályozott azon személyek köre, akik a
törvény Harmadik részének — az európai közösségi jog hatálya alá tartozó elismerés — alkalmazásakor a
magyar állampolgárokkal azonos megítélés alá esnek.
A 79-80. §-hoz
Az EU Kék Kártya irányelv 14. cikk (1) bekezdés c) pontja értelmében a magas szintű képzettséget igénylő
munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár
egyenlő bánásmódot élvez az engedélyt kiállító tagállam állampolgáraival az oktatás terén. Ezen közösségi
rendelkezés átültetése érdekében a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából
kiállított engedéllyel rendelkezőkkel bővül a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 39. § (1)
bekezdésében meghatározott, azon nem magyar állampolgárok köre, akik magyar felsőoktatási
intézményben államilag támogatott képzésben folytathatnak tanulmányokat.
A 81. §-hoz
Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz
való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szabad mozgás irányelv)
átültetésének felülvizsgálatát jelenleg végzi a Bizottság. A magyar nemzeti szabályozás vizsgálatának
eredményeképp egyes problematikusnak talált rendelkezések esetében a Bizottság a kötelezettségszegési
eljárás megindítását is kilátásba helyezte. A Bizottság kifogásolta, hogy a Szabad mozgás irányelv családtag
fogalmának a magyar szabályozás nem tesz eleget a regisztrált élettársakra vonatkozóan. A Javaslat ezt
pótolja.
A 82-87. §-hoz
A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény
módosítását az indokolja, hogy az Európai Parlament és a Tanács nemzetközi migrációra vonatkozó
862/2007/EK rendelete alapján a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) és a Központi Statisztikai
Hivatal (KSH) statisztikai adatszolgáltatásra kötelezett. A KSH - közvetve Magyarország - Unió irányába
történő vándorlási statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez az Szmtv. 27., 30. és 76. §-
ának pontosítása szükséges.
A Javaslat továbbá pontosítja a beutazási és tartózkodási tilalomról szóló határozat közlésének, illetve az az
elleni jogorvoslat eljárási szabályait.
A Javaslat a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról
szóló törvény jogharmonizációs záradékát is kiegészíti.
A 88. §-hoz
A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény [Harmtv.]
módosítását a szankciós irányelv átvétele indokolja. Az irányelv 2. cikk e) pontja meghatározza a munkáltató
fogalmát, mely tágabb a Harmtv. jelenlegi munkáltató fogalmánál, ezért szükséges a definíció pontosítása.
A szankciós irányelv 2. cikk c) pontja meghatározza a foglalkoztatás fogalmát, mellyel összhangban indokolt
a Harmtv. 2. §-ába egy új pont beépítése figyelemmel arra, hogy a közrendvédelmi bírsággal sújtandó
munkáltató fogalmának egyik eleme a foglalkoztatás, így annak megállapításához, hogy adott esetben ki volt
a munkáltató, elengedhetetlen tisztázni, hogy történt-e a javára vagy irányítása alatt foglalkoztatás és mi is
tekinthető foglalkoztatásnak.
Tekintettel továbbá arra, hogy az EU Kék Kártya a TANÁCS 2009. május 25-i 2009/50/EK irányelve a
harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való
belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló irányelve (Kék Kártya irányelv) által meghatározott olyan
72
speciális engedély, amely a birtokosát tartózkodásra és munkavállalásra is jogosítja - és a jogharmonizációs
kötelezettség okán kerül bevezetésre - indokolt ezen fogalom meghatározása.
Az EU Kék Kártya fogalmát egy olyan engedélyként határozza meg a Javaslat, amely egyszerre
idegenrendészeti (tartózkodási) és munkavállalási engedély, magas szintű szakképesítést kívánó munkakörök
betöltői részére. A különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek fogalmának meghatározására a
humanitárius célú tartózkodási engedély kiadásának szankciós irányelv által előírt szabályaira tekintettel van
szükség.
A 89. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a tartózkodási jogcímeket az EU Kék Kártyával való rendelkezés esetére is.
A 90. §-hoz
A Kék Kártya irányelv 8. cikkének, 9. cikkének és 13. cikk (1) bekezdésének történő megfelelést szolgáló
rendelkezés meghatározza az EU Kék Kártya elutasításának és visszavonásának speciális feltételeit.
A 91. §-hoz
A szankciós irányelv 2. cikk c) pontja meghatározza a foglalkoztatás fogalmát, mellyel összhangban indokolt
a Harmtv. 20. § (1) bekezdésének módosítása és a keresőtevékenység fogalmának ennek megfelelően történő
definiálása.
A jogharmonizációra tekintettel szükséges a keresőtevékenység folytatására jogosító engedélyek
meghatározásának kiegészítése az EU Kék Kártyával, tekintettel arra, hogy az egy olyan engedély típus,
amely birtokosát tartózkodásra és egyúttal munkavállalásra is jogosítja.
A 92. §-hoz
A rendelkezés a Kék Kártya irányelv 3. és 5. cikkének történő megfelelést szolgálja, mely szabályozza az EU
Kék Kártya kiadásának feltételeit. Az EU Kék Kártya kiadásához szükséges minden dokumentumot egy
eljárásban kell a harmadik országbeli állampolgárnak becsatolnia, így egy eljárásban kell igazolnia azt, hogy
a tartózkodás és a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás feltételeinek is megfelel. A
munkavállalás engedélyezéséről a kijelölt állami foglalkoztatási szerv szakhatóságként dönt. Az
idegenrendészeti hatóság a beutazás feltételeit vizsgálja.
Emellett az irányelvnek megfelelően szükséges meghatározni azt is, hogy mely személyi kör nem kaphat EU
Kék kártyát, valamint szabályozni kell az EU Kék Kártya érvényességi idejét is.
Az irányelvnek megfelelően a más EU tagállam által kiadott EU Kék Kártyával rendelkezők részére is
biztosítani kell az EU kék kártyához jutás lehetőségét.
Az irányelv szerint a tartózkodás első két évében csak korlátozottan lehet munkavállalási tevékenységet
folytatni a Kék Kártya birtokában.
A 93.§-hoz
A Javaslat a humanitárius célú tartózkodási engedély kiadására vonatkozik. Tekintettel arra, hogy egyes
rendvédelmi szervek - különös tekintettel a Terrorelhárítási Központ - tevékenysége során felmerülő olyan
körülményre, amely a külföldi magyarországi tartózkodását indokolja, szükséges a javaslattevő szervek
kiegészítése.
A szankciós irányelv 13. cikk (4) bekezdése alapján a 9. cikk (1) bekezdésének c) vagy e) pontja szerinti
bűncselekmények esetén a tagállamok nemzeti jogukban meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek
fennállása esetén eseti jelleggel az adott nemzeti eljárás hosszához kapcsolódó, korlátozott időre szóló
tartózkodási engedélyt adnak ki harmadik országok érintett állampolgárai számára, a harmadik országoknak
a 2004/81/EK irányelv hatálya alá tartozó állampolgáraira alkalmazandó megállapodásokhoz hasonló
módon. Az emberkereskedelem áldozatai számára kiadott humanitárius engedélyhez hasonlóan a 9. cikk a)
73
és c) pontjában meghatározott bűncselekményekkel érintett személyeket is humanitárius tartózkodási
engedéllyel kell ellátni a munkáltatójukkal szemben a 6. cikk (2) bekezdése és a 13. cikk (1) bekezdése
alapján indított eljárás idejére.
A 94. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Kék Kártya irányelv 18. cikk (4) bekezdés b) pontja alapján az EU Kék kártyával
rendelkező harmadik országbeli állampolgárt vissza kell fogadni abban az esetben is, ha a más tagállamban
történő EU Kék Kártya kérelmezés során az EU Kék Kártya érvényességi ideje lejárt, és a visszafogadást
követően úgy kell tekinteni, mintha az átmeneti munkanélküliség időszakát töltené, indokolt, hogy ezen
időszakra ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással igazolhassa tartózkodása jogszerűségét a harmadik
országbeli állampolgár. Ez az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás három hónapig érvényes, tekintettel
arra, hogy az irányelv 13. cikk az átmeneti munkanélküliség tolerálható időtartamát három hónapban
maximálja.
A 95. §-hoz
Az Európai Bizottság javasolta a magyar szabályozás kiegészítését. A Huzamos tartózkodási irányelv
(Európai Unió tagállama által a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező
állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-ei 2003/109/EK irányelv) 14. cikk (1) bekezdés és
16. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelező rendelkezések („shall clause”) csupán alkalmazható
rendelkezésként („may clause”) jelennek meg a magyar jogszabályban.
A Bizottság számára a Harmtv. 34. § (1) és (2) bekezdésében a „kaphat” kifejezés használata azt mutatja,
hogy bármilyen - akár az irányelvben rögzítetteken túli - feltételt is meghatározhat a magyar hatóság, ami
ellentétes az irányelv szellemével. A Bizottság álláspontját erősítheti továbbá az a tény is, hogy az EK
letelepedési engedély esetében [Harmtv. 38. § (1) bekezdés] az ideiglenestől eltérően a „kap” szó szerepel.
Bár az irányelv 18. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy elutasítható a kérelem, ha az érintett veszélyt jelent a
közegészségügyre, ugyanakkor e cikk (3) bekezdése kivételt állapít meg, mely szerint „ha a megbetegedés a
második tagállamban az első tartózkodási engedély kibocsátását követően történt, ez nem indokolhatja az
engedély megújításának elutasítását vagy a tagállam területéről történő kitoloncolását.”
Az ideiglenes letelepedési engedély meghosszabbítása [Harmtv. 34. § (3) bekezdés] esetében tehát a Harmtv.
13. § (1) bekezdés h) pontja kizárólag megszorítóan alkalmazható.
A 96. §-hoz
A rendelkezés a Kék Kártya irányelv 16. cikk (2)-(3) bekezdésének történő megfelelést szolgálja.
Szabályozni szükséges ugyanis az EU Kék Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgárok részére
az EK letelepedési engedély megszerzésének feltételeit, továbbá az EU Kék Kártyával rendelkező harmadik
országbeli állampolgárok esetén az EK letelepedési engedély megszerzéséhez szükséges tartózkodási idő
számítására is speciális szabályok vonatkoznak.
A 97. §-hoz
A rendelkezés a Kék Kártya irányelv 16. cikk (4) bekezdésének történő megfelelést szolgálja, és a korábban
EU Kék Kártya birtokos által szerzett EK letelepedési engedély visszavonásának speciális szabályait
tartalmazza.
A 98. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az EU tagállama által kiállított érvényes tartózkodási engedéllyel, vagy EU Kék
Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár vonatkozásában indokolatlan az EU tagállamai
területéről történő kiutasítás, ezért indokolt a kivételre történő utalás megjelenítése. Emellett indokolt a
terminológia pontosítása a jogszabály belső koherenciájának érdekében.
74
A 99. §-hoz
Magyarország soros Európai Uniós tisztségéből adódó feladatok rávilágítottak az idegenrendészeti
jogszabály módosításának szükségességére az önálló beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése
vonatkozásában, amennyiben annak jogalapja a Harmtv. 43. § (1) bekezdés a) és b) pontja, melyek szerint az
idegenrendészeti hatóság önálló beutazási és tartózkodási tilalmat rendel el azzal az ismeretlen helyen vagy
külföldön tartózkodó harmadik országbeli állampolgárral szemben, akinek a beutazására és tartózkodására
vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt, vagy
akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítéséről az Európai Unió Tanácsa döntött.
Ugyanezen beutazási és tartózkodási tilalom elrendelési okok az Szmtv. 38.§ (1) bekezdésében is
szerepelnek. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió Tanácsa által hozott kötelező érvényű határozata alapján
kerül sor beutazási és tartózkodási tilalmak elrendelésére, így indokolt a nemzeti jog szerint hozott döntések
elleni jogorvoslat és a döntés közlés tekintetében speciális eljárási szabályok megalkotása. Indokolt ez azért
is, mert ezen tilalmak elhelyezéséről az EU Tanácsa által hozott és közölt döntés alapján soron kívül
gondoskodnia kell az idegenrendészeti hatóságnak.
A 100. §-hoz
Az EU tagállam által kiállított érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli
állampolgár vonatkozásában indokolatlan az EU tagállami területéről történő kiutasítás, mivel van olyan
tagállam, ahol a tartózkodása jogszerű. Tekintettel arra, hogy a Kék Kártya irányelv 18. cikk (4) bekezdés b)
pontja alapján az EU kék kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgárt vissza kell fogadni abban
az esetben is, ha a más tagállamban történő EU Kék Kártya kérelmezés során az EU Kék Kártya
érvényességi ideje lejárt, és a visszafogást követően úgy kell tekinteni, mintha átmeneti munkanélküliség
időszakát töltené, ezért indokolt ennek törvényi szinten történő megjelenítése.
A 101. §-hoz
A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban
használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008. december 16-i 2008/115/EK parlamenti és tanácsi
irányelv (Visszatérési Irányelv) átültetése megvalósult a 2010. évi migrációs tárgyú jogszabályok
módosításával. A hatályba lépés óta eltelt időben a jogalkalmazási gyakorlat felszínre hozott olyan eljárást,
melynek lefolytatására a Visszatérési Irányelv 6. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamoknak lehetősége van,
és ezen eljárás megteremtése célszerűségi és költséghatékonysági szempontok alapján is indokolt.
A 102. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az EU tagállama által kiállított érvényes tartózkodási engedéllyel, vagy EU Kék
Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár vonatkozásában indokolatlan az EU tagállamai
területéről történő kiutasítás, ezért szükséges a kiutasító döntés tartalmi elemeinek pontosítása.
A módosítás pontosítást tartalmaz a kiutasítás útlevélbe történő bejegyzésének szabályai vonatkozásában.
A 103. §-hoz
A Javaslat pontosító jellegű szabályt tartalmaz, kiegészíti az EU Kék Kártyára történő utalással az
idegenrendészeti hatóság eljárása során alkalmazott, egységes formátumú engedélyek kiadására vonatkozó
előírást.
A 104. §-hoz
A Visszatérési irányelv hatékonyabb átültetése érdekében tartalmaz a Javaslat felhatalmazást a kiutasítást
előkészítő őrizetbe vétellel kapcsolatosan.
75
A 105. §-hoz
A szankciós irányelv 4. cikk (1) bekezdés a) pontja a harmadik országbeli munkavállaló számára előírja
érvényes tartózkodási engedélye vagy más, tartózkodásra jogosító okmányának bemutatását a munkáltatónak
még a foglalkoztatás megkezdése előtt, a b)-c) pontok pedig a munkáltató számára a bemutatott engedélyről
másolatkészítési vagy nyilvántartási kötelezettséget, továbbá a foglalkoztatás megkezdésének bejelentésére
vonatkozó kötelezettséget írnak elő. A szankciós irányelv alapján valamennyi harmadik országbeli
állampolgár foglalkoztatását be kell jelenteni a hatáskörrel rendelkező hatóságnál.
A fenti kötelezettségeit elmulasztó munkáltatót a szankciós irányelv 5. cikk (2) bekezdés a) pontjával
összhangban pénzügyi szankcióval kell sújtani. A szankciós irányelv 5. cikk (1) bekezdése a munkáltatóval
szemben „alkalmazandó” szankciókról rendelkezik, így a bírság kiszabása kötelező, nem mérlegelésen
alapul. Tekintettel arra, hogy a szankciós irányelv a munkáltatói felelősség minimumszabályait tartalmazza,
ezért indokolt azon nemzeti szabályozás további fenntartása, miszerint a munkáltatónak azt is ellenőriznie
kelljen, hogy a harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenység folytatásához szükséges tartózkodási
engedéllyel rendelkezik-e.
A 106. §-hoz
A Kék Kártya irányelv 13. cikk (4) bekezdésének megfelelést szolgálja a módosítás, és az EU Kék Kártya
birtokos állásának elvesztésére, illetve új foglalkoztatási jogviszony létesítésére vonatkozó bejelentési
kötelezettségét szabályozza.
A 107. §-hoz
A Javaslat az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő határozat közzétételét és közlését érintő, a
gyakorlati jogalkalmazást elősegítő szabályt tartalmaz.
A 108-110. §-hoz
Az Európai Parlament és a Tanács nemzetközi migrációra vonatkozó 862/2007/EK rendelete alapján a BÁH
és a KSH statisztikai adatszolgáltatásra kötelezett. A KSH - közvetve Magyarország - Unió irányába történő
vándorlási statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez a Harmtv. 95., 96. és 99. §-ának - az
adatkezelési felhatalmazásoknak - a pontosítása szükséges.
A 111. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormány részére az EU Kék Kártya kiadásával kapcsolatos részletszabályok
megállapítására.
A 112. §-hoz
Az elvégzett jogharmonizáció okán a Javaslat jogharmonizációs záradékkal egészíti ki a Harmtv-t.
A 113. §-hoz
A Javaslat rugalmasabb szabályokat fogalmaz meg arra, hogy hol lehet Ágazati Párbeszéd Bizottságot (ÁPB)
létrehozni: több ágazatot összefogó, nemzetgazdasági ági szinten is.
A 114. §-hoz
76
A Javaslat eljárási szabályt pontosít annak érdekében, hogy az ÁPB-t alakító érdekképviseletek ne
hagyhassák ki a kérelemből a még csatlakozni kívánó egyéb szervezeteket, illetve a kérelem benyújtására 60
napos határidőt szab.
A 115. §-hoz
A Javaslat pontosítja az ÁPB-ben megkötött kollektív szerződés hatálybalépésének napját meghatározó
rendelkezést.
A 116. §-hoz
A Rehabilitációs Párbeszéd Bizottság hatáskörénél a Javaslat pontosítja, hogy az nem köthet ágazati
kollektív szerződést, mivel több ágazatot fed le a tevékenysége.
A 117. §-hoz
A Javaslat az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsának (ÁPBT) tagjai jelölésére vonatkozó szabályt
pontosítja.
A 118. §-hoz
A Javaslat az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottság (ÁRMB) eljárásának szabályait pontosítja, az
elektronikus ügyintézés szabályaihoz való igazítás érdekében. Kimondja az eljárás illetékmentességét.
A 119. §-hoz
A Javaslat az ÁRMB eljárásával összefüggésben pontosítja az adatkezelési felhatalmazásokat, továbbá
lehetővé teszi a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál rendelkezésre álló adatok felhasználását.
A 120. §-hoz
Pontosítja a Javaslat az ÁPBtv. értelmező rendelkezéseit.
A 121. §-hoz
A Javaslat - az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényt [Efo.tv.] érintően - a
foglalkoztatható alkalmi munkások számát mint viszonyítási alapot egyszerűsíti, azt nem kell minden
hónapban újra megállapítani.
A 122. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a mezőgazdasági idénymunka fogalmának meghatározását, eltörölve a saját gazdaság
területén történő munkavégzés feltételét.
A 123. §-hoz
A munkaszerződés írásba foglalása esetén a Javaslat kiegészíti a szabályt azzal az egy mondattal, amely a
felek megnevezésének, valamint a munkaszerződés tartalmi elemeiről történő megállapodásának írásba
foglalását teszi csak kötelezővé a munkavégzés megkezdéséig, az adminisztrációt csökkenti azzal, hogy a
személyes adatok - így a születési adatok, azonosító számok, lakó- és székhely - rovatok a nap végéig is
kitölthetők.
77
A 124. §-hoz
Az Mt-ből az egyszerűsített foglalkoztatásra alkalmazandó szabályok közül a szabadság kiadására vonatkozó
rendelkezések alkalmazását nem indokolt megtiltani, csak azt kimondani, hogy alkalmazásuk nem kötelező.
Ha a munkaviszony 120 napra jön létre, ezen időszak alatt indokolt lehet a szabadság kiadása.
Emellett a rövid időtartamú munka esetén az írásba foglalt munkaszerződéssel kiválthatóvá teszi a Javaslat a
külön munkaidő-nyilvántartás és bérelszámolás kiadásának kötelezettségét, mivel ez esetben a bérelemek,
illetve a bért megalapozott ledolgozott idő a szerződésben foglalt bérrel és munkaidővel általában
megegyező.
A 125. §-hoz
A Záró rendelkezések között a Javaslat egyes rendelkezéseinek hatálybalépéséről rendelkezik.
A 126. §-hoz
A Javaslat az általa harmonizált uniós normákat sorolja fel a jogharmonizációs záradékban.
A 127. §-hoz
Szövegpontosító jellegű módosításokat tartalmaz.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] módosítása azt a célt szolgálja, hogy
a nők 40 éves szolgálati idővel, korhatártól függetlenül történő öregségi nyugdíjba vonulása esetére az
előrehozott öregségi nyugdíjesetével azonosan alakuljon a jubileumi jutalomra való jogosultság is.
Emellett a munkavédelmi törvényben felhatalmazást ad a Kormány részére a munkavédelmi bírság
mértékére és kiszabására vonatkozó részletes végrehajtási szabályok megállapítására. Erre a bírságkiszabási
mérlegelési jog keretek közé szorítása érdekében van szükség.
A 128. §-hoz
A munkaügyi központok 2011. január 1-jétől a kormányhivatalok szakigazgatási szerveként működnek
tovább. A Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználása során ideértve a területi pénzeszközeinek
felhasználását is az általános államháztartási szabályok érvényesülnek. Ezért a helyi szintű érdekegyeztetésre
vonatkozó szabályozás jelentőségét vesztette. Ennek okán, a munkaügyi tanácsok megszüntetését szolgálja a
foglalkoztatási törvény és módosításai, a szakképzési tárgyú törvények és módosításaik, a területfejlesztésről
valamint az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek hatályon kívül
helyezése.
A korábbi közteherjegy eltörlése miatt szükségtelenné vált az ezzel kapcsolatos Áht-beli rendelkezések
fenntartása.
A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényre tekintettel törli a Met. szövegéből a
korábbi jogszabályra való hivatkozást.
Az adóigazolások kiadására - mivel az egyszerűsített foglalkoztatás után, ha a 840 000 Ft-ot elérő bevétel
felett személyi jövedelemadózási kötelezettség terheli - szükség van, ezért törölni kell az Efotv. 4. § (3)
bekezdés d) pontjából az egyéb jogszabályra utaló szövegrészt. A 300 000 Ft-os adótartozás elérése nem
csak a tárgyhónapban, hanem a tárgyév folyamán bármikor azt eredményezi, hogy a kedvezményes
közteherfizetés lehetősége nem vehető igénybe, ezért törlendő a 11. § (6) bekezdéséből a „tárgyhónapban”
szó.
A 2011. évi költségvetési törvényből törlendő a közalkalmazotti jogviszonyban álló kinevezett vezetők
illetményalapját megállapító szövegrész, tekintettel arra, hogy 2011. január 1-jétől a kinevezett vezetői
jogállás megszűnt.
A 129. §-hoz
78
E szabály a módosításokat tartalmazó törvény deregulációjáról rendelkezik.
79