﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3482. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és a Dán Királyság között, a jövedelemadók területén a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten,
2011. április 27. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Matolcsy György
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2011. június
2011. évi
törvény
a Magyar Köztársaság és a Dán Királyság között, a jövedelemadók területén a kettős
adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten,
2011. április 27. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és a Dán Királyság között, a
jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. április 27. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. §
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. §
Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A DÁN KIRÁLYSÁG KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK
MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és a Dán Királyság, attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a
kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a
jövedelemadókterületén, és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák,
az alábbiak szerint állapodtak meg:
2
1.	Cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Ez az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban
belföldi illetőségűek.
2.	Cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1.	Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy
annak helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2.	Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, illetve a
jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó
nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat,
valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed:
(a)	Magyarországon:
(i)	a személyi jövedelemadó; és
(ii)	a társasági adó;
(a továbbiakban: „magyar adó”);
(b)	Dániában:
(i)	az államot megillető jövedelemadó
(indkomstskatten till staten); és
(ii)	a helyi hatóságot megillető jövedelemadó
(den kommunale indkomstskat);
(a továbbiakban: „dán adó”).
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az
Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő
Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban
végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	Cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1.	Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
(a)	a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva a
Magyar Köztársaság területét jelenti;
3
(b)	a „Dánia” kifejezés a Dán Királyságot jelenti, beleértve a Dánia parti vizein kívül eső
bármely területet, amelyet a nemzetközi joggal összhangban a dán jogszabályok kijelöltek vagy
ezután fognak kijelölni olyan területnek, amelyen Dánia gyakorolhatja szuverén jogait a
tengerfenék vagy annak altalaja természeti kincseinek feltárása és kitermelése, és a felette lévő
vizek tekintetében és más, a terület feltárására és gazdasági kitermelésére irányuló tevékenységekre
tekintettel; a kifejezés nem foglalja magában a Feröer-szigeteket és Grönlandot;
(c)	az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy
Dániát jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;
(d)	a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és bármely
más személyi egyesülést;
(e)	a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amelyet
az adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelnek;
(f)	a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik;
(g)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása”
kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;
(h)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által
üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a
hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;
(i)	az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	Magyarország esetében a nemzetgazdasági minisztert vagy meghatalmazott
képviselőjét;
(ii)	Dánia esetében az adózásért felelős minisztert vagy meghatalmazott
képviselőjét;
(j) az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	bármely természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam
állampolgárságával rendelkezik;
(ii)	bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb
olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályos
jogszabályokból nyeri;
(k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás és más önálló
jellegű tevékenység végzését.
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az
Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek - ha a szövegösszefüggés mást nem
kíván - olyan jelentésük van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban abban az időpontban
jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az
4
államnak az adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb
jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben.
4.	Cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy”
kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye,
székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján
adóköteles, beleértve ezt az államot és annak bármely helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem
foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban
lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.
2.	Az a jogi személy, amelyet az egyik Szerződő Államban alapítottak ezen állam jogszabályai
alapján, és amely ebben az államban általában adómentes, ezen Szerződő Állam belföldi illetőségű
személyeként kezelendő ezen Egyezmény alkalmazásában.
3.	Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a)	csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel
rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az
államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak
(a létérdekek központja);
(b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja,
vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő
belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
(c)	amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs,
csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
(d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő
Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
4.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az államban tekintendő belföldi
illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének a helye van.
5.	Cikk
TELEPHELY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent,
amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
2.	A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
(a) az üzletvezetés helyét;
5
(b)	a fióktelepet;
(c)	az irodát;
(d)	a gyártelepet;
(e)	a műhelyt; és
(f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására
szolgáló bármely más helyet.
3.	Az építési terület, az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatok telephelyet keletkeztetnek,
de csak ha 12 hónapnál tovább tartanak.
4.	A természeti kincsek feltárására szolgáló felszerelések vagy fúrótorony vagy hajó telephelyet
keletkeztet, de csak akkor, ha a tevékenységek 12 hónapnál tovább tartanak. Egy másik
vállalkozással társult vállalkozás által kifejtett tevékenységek azon vállalkozás által kifejtettnek
tekintendők, amelyikkel társult, ha a kérdéses tevékenységek
(a)	lényegében ugyanazok, és
(b)	ugyanahhoz a munkálathoz vagy művelethez kapcsolódnak,
kivéve, olyan mértékben, amilyenben ezeket a tevékenységeket egy időben fejtik ki. Ezen bekezdés
alkalmazásában a vállalkozások akkor tekintendők társultnak, ha ugyanazon személyek közvetlenül
vagy közvetve részt vesznek a vállalkozások üzletvezetésben, ellenőrzésében vagy tőkéjében.
5.	E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
(a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása,
kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
(b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy
kiszolgáltatás céljára;
(c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy
azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
(d)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat
vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
(e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
(f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az (a)-(e) pontokban említett
tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen
kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
6
6.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független
képviselőt, akire a 7. bekezdés rendelkezése alkalmazandó - egy vállalkozás számára
tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van arra, amellyel ott rendszeresen
él, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak
tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a
vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége az 5. bekezdésben említett
tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki,
az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
7.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye
lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független
képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében
járnak el.
8.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot
ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más
módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik
Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az
erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak
jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden
esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az állatállományt és a
mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat,
amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan
vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások
kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez
való jogot; hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy
hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
4.	Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is
alkalmazandók.
7.	Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható,
kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a
7
vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik
Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét
Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha
önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy
hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a
vállalkozással, amelynek telephelye.
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek,
beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy
abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.
4.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat
vásárol a vállalkozásnak.
5.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos
módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
6.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Egyezmény más
cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem
érintik.
8.	Cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1.	Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozása hajók vagy légi járművek
nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben a Szerződő Államban
adóztatható.
2.	E cikk alkalmazásában hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja
(a)	hajók vagy légi járművek teljes (időszakra vagy utazásra vonatkozó) bérbeadásából
származó nyereséget, és
(b)	hajók vagy légi járművek személyzet nélkül történő bérbeadásából származó nyereséget,
ha az ilyen hajókat vagy légi járműveket a bérlő nemzetközi forgalomban üzemeltet, vagy ha a
bérbeadásból származó jövedelem mellékes a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban
történő üzemeltetéséből származó nyereséghez képest.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a konténerek használatából, fenntartásából vagy
bérbeadásából származó nyereség (beleértve a konténerek szállítására szolgáló utánfutókat,
uszályokat és a kapcsolódó eszközöket), amelyeket javak vagy áruk nemzetközi forgalomban
történő szállítására használnak, csak ebben az államban adóztatható.
8
4.	Az 1-3. bekezdések rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely
poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből
származnak.
5.	Amennyiben különböző országokból származó vállalkozások abban állapodtak meg, hogy a
nemzetközi forgalomban hajókat vagy légi járműveket üzleti konzorciumon keresztül üzemeltetnek,
ezen cikk rendelkezései a nyereség csak olyan arányára alkalmazandók, amely megfelel az egyik
Szerződő Állam vállalkozásának a konzorciumban lévő részesedésének.
9.	Cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1.	Amennyiben
(a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő
Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
(b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében
vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban
olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól,
amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a
vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható
ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan
nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik Szerződő Állam
vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség olyan
nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan
feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással
megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó
összegét, amennyiben egyetért az elsőként említett állam által végrehajtott kiigazítással. Az ilyen
kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és
a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.
10.	Cikk
OSZTALÉK
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az
államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha
azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így
megállapított adó nem haladhatja meg:
9
(a)	az osztalék bruttó összegének 0 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem
adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság
tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír, ha az ilyen részesedés
megszakítás nélkül legalább egy évig a tulajdonában van;
(b)	az osztalék bruttó összegének 0 százalékát, ha a haszonhúzó egy nyugdíjalap vagy más
hasonló intézmény, amely olyan nyugdíjrendszerről gondoskodik, amelyben természetes
személyek vehetnek részt, annak érdekében, hogy nyugdíjba vonulás esetére
kedvezményeket biztosítsanak, ha az ilyen nyugdíjalapot vagy más hasonló intézményt ezen
másik állam jogszabályaival összhangban hozták létre és ismerték el adózás céljából;
(c)	az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az
osztalékot fizetik.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások
alkalmazási módját.
3.	E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más nyereségből való
részesedést biztosító jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet, valamint olyan
más társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási
jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó
jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
4.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot
fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az
érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik.
Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a
másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett
osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik,
vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik államban lévő
telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság
fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel
nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy
jövedelemből áll.
11.	Cikk
KAMAT
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.
2.	E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent,
akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre,
akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a
10
kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz,
kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, de nem foglalja
magában a 10. cikkben említett jövedelmet. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni
büntető terhek nem tekintendők kamatnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő
telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik,
ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell
alkalmazni.
4.	Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy
közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után
fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen
kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre
kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai
szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
12.	Cikk
JOGDÍJ
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.
2.	E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet
irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, ideértve a filmalkotást, szerzői jogának, bármilyen
szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy
eljárásnak használatáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos
tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő
telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit
kell alkalmazni.
4.	Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti
különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz
mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a
haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb
említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő
Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő
figyelembevételével.
11
13.	Cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és a
másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló
érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka
közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik,
megadóztatható ebben a másik államban.
3.	Az e cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon
elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban
lévő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész
vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik
államban.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy
légi járművek vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon
elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható.
5.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által olyan konténerek (beleértve a konténerek szállítására
szolgáló utánfutókat, uszályokat és a kapcsolódó eszközöket) elidegenítéséből származó nyereség,
amelyeket javak vagy áruk nemzetközi forgalomban történő szállítására használnak, csak ebben az
államban adóztatható.
6.	Az 1., 2., 3., 4. és 5. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó
nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.
7.	Amennyiben különböző országokból származó vállalkozások abban állapodtak meg, hogy a
nemzetközi forgalomban hajókat vagy légi járműveket üzleti konzorciumon keresztül üzemeltetnek,
a 4. bekezdés rendelkezései a nyereség csak olyan arányára alkalmazandók, amely megfelel az
egyik Szerződő Állam vállalkozásának a konzorciumban lévő részesedésének.
14.	Cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	A 15., 17., és 18. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás,
amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap,
csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik.
Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik
államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az
elsőként említett államban adóztatható, ha:
12
(a)	a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy
megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy
végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
(b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem
belföldi illetőségű a másik államban, és
(c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
3.	Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy
légi jármű fedélzetén végzett munkáért kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban,
amelyben a hajót vagy légi járművet üzemeltető vállalkozás belföldi illetőségű.
4.	Tekintet nélkül a 3. bekezdés rendelkezéseire, a dán, norvég és svéd légi szállítási konzorcium, a
Skandináv Légitársaság (SAS) Dániában lévő telephelyétől a nemzetközi forgalomban üzemeltetett
légi jármű fedélzetén gyakorolt munkaviszonyra tekintettel kapott jövedelem megadóztatható
Dániában.
15.	Cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy
felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban.
16.	Cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1.	Tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy
televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen
minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes
tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem
egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek
rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a
sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezéseire, az e cikkben említett, és az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű művésznek vagy sportolónak juttatott jövedelem mentes az
adó alól abban a másik Szerződő Államban, amelyikben a művész vagy a sportoló tevékenységét
kifejti, feltéve, hogy ezen tevékenységet teljesen vagy főként az elsőként említett államnak a
közforrásaiból támogatják. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a Szerződő Államban
adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak illetősége van.
13
17.	Cikk
NYUGDÍJAK, TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI KIFIZETÉSEK
ÉS HASONLÓ KIFIZETÉSEK
1.	Az Egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű természetes személy által a másik Szerződő
Állam társadalombiztosítási jogszabálya alapján vagy más kötelező nyugdíjrendszere alapján vagy
bármilyen más rendszer alapján ezen másik állam vagy helyi hatósága által létrehozott alapból
kapott kifizetések csak ebben a másik államban adóztathatók.
2.	Ezen cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával a nyugdíj és más hasonló térítés, amely
az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személynek akár korábbi munkavégzésre tekintettel, akár arra tekintet nélkül fizetnek, csak a másik
Szerződő Államban adóztatható. Azonban a nyugdíj és más hasonló térítés az elsőként említett
Szerződő Államban megadóztatható, ha:
(a)	a kedvezményezett által a nyugdíjrendszer részére fizetett hozzájárulásokat levonták a
kedvezményezett adóköteles jövedelméből az elsőként említett Szerződő Államban ezen
állam jogszabályai szerint; vagy
(b)	a munkáltató által fizetett hozzájárulások nem képezték a kedvezményezett adóköteles
jövedelmét az elsőként említett Szerződő Államban ezen állam jogszabályai szerint.
3.	A nyugdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államban keletkezettnek, ha a nyugdíjalap vagy
más hasonló intézmény fizeti, amely olyan nyugdíjrendszerről gondoskodik, amelyben természetes
személyek vehetnek részt annak érdekében, hogy nyugdíjba vonulás esetére kedvezményeket
biztosítsanak, ha az ilyen nyugdíjalapot vagy más hasonló intézményt adózás céljából ezen állam
jogszabályaival összhangban hozták létre és ismerték el.
18.	cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1.	(a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak
helyi hatósága fizet természetes személynek az ezen államnak vagy hatóságnak teljesített
szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók.
(b)	Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő Államban
adóztathatók, ha a szolgálatot ebben az államban teljesítették, és a természetes személy ebben az
államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
(i)	ennek az államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi
illetőségű személlyé.
2.	A 14., 15. és 16. cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi
hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett
fizetésekre, bérekre és más hasonló díjazásokra.
14
19.	Cikk
TANULÓK
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló vagy ipari-kereskedelmi tanuló kap ellátására,
tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett
államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az
államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak.
20.	Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző
cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott
ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott lévő
telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a
jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
21.	Cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1.	Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
(a)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely
ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Dániában, Magyarország a (b)
albekezdésben és a (c) albekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen
jövedelmet az adó alól.
(b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez,
amelyek a 10. cikk rendelkezései szerint megadóztathatók Dániában, Magyarország megengedi az
ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely
megegyezik a Dániában megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a
levonás előtt számított adónak azt a részét, amely a Dániából származó ilyen jövedelemtételekre
esik.
(c)	Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, Magyarországon
belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól Magyarországon,
Magyarország mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó
kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
(d)	Az (a) albekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a Magyarországon belföldi illetőségű
személy jövedelemére, ha Dánia ezen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazva mentesíti az ilyen
jövedelmet az adó alól, vagy az ilyen jövedelemre a 10. cikk 2. bekezdése rendelkezéseit
alkalmazza.
15
2.	Dániában a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
(a)	A (c) albekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával, amennyiben a Dániában belföldi
illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint
megadóztatható Magyarországon, Dánia megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét
terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon megfizetett adóval;
(b)	Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított
jövedelemadónak azt a részét, amely a Magyarországon megadóztatható jövedelemre esik.
(c)	Amennyiben a Dániában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen
Egyezmény rendelkezéseivel összhangban csak Magyarországon adóztatható, Dánia
beleszámíthatja ezt a jövedelmet az adóalapba, de megengedi a jövedelemadóból a jövedelemadó
azon részének levonását, amely a Magyarországról származó jövedelemre esik.
22.	Cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan
adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás
vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények
között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a
rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik
nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű hontalan személyek egyik Szerződő Államban
sem vethetők olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb,
mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az adott állam állampolgárai
azonos körülmények között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá
lehetnek vetve.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a
másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik államnak azonos
tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik
Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi
kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű
személyeinek nyújt.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének
megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az elsőként említett
államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. cikk 1. bekezdésének, a
11.	cikk 4. bekezdésének vagy a 12. cikk 4. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
5.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben,
közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy
tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett Szerződő Államban
16
olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más hasonló
vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6.	E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésű
adóra alkalmazandók.
23.	Cikk
KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve
olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény
rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati
lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes
hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 22. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak
a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény
rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető intézkedésre vonatkozó első értesítést követő
három éven belül kell előterjeszteni.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes
kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes
hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék az olyan
adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő
Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös
egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben
is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, beleértve egy
saját magukból vagy képviselőikből álló közös bizottságot, abból a célból, hogy az előző
bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.
24.	Cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a jelen Egyezmény
rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok vagy azok helyi hatóságai által
kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések
végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek
alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. és a 2. cikk nem
korlátozza.
2.	A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell
kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat és
csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére
szabad felfednie, amelyek az 1. bekezdésben említett adók megállapításával vagy beszedésével,
17
ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos
jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy
hatóságok az információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon
vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják.
3.	Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha
valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
(a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
(b)	olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai
szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;
(c)	olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy
foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a
közrendet.
4.	Ha az egyik Szerződő Állam a jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik Szerződő
Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzése érdekében,
még akkor is, ha e másik államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. A
megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a 3. bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a
korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára
megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információhoz nem
kapcsolódik hazai érdeke.
5.	A 3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam
számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információ
banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró
személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre
vonatkozik.
25.	Cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait a
nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető
adózási kiváltságokat.
26.	Cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1.	A Szerződő Államok diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy az ezen Egyezmény
hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeiknek eleget tettek.
2.	Ez az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek a kézhezvételét
követő 30. napon lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő Államban alkalmazandók:
18
(a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét közvetlenül
követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;
(b)	az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét közvetlenül
követő naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra.
3.	Amennyiben egy természetes személy ezen Egyezmény aláírásának napján Magyarországon
belföldi illetőségű volt és Dániában keletkezett nyugdíjat kapott, a 17. cikk 2. bekezdés alá tartozó
nyugdíj, amelyet ez a természetes személy az Egyezmény hatálybalépését követően kap, csak
Magyarországon adóztatható, amíg e természetes személy Magyarországon belföldi illetőségű
marad.
4.	Ezen Egyezmény hatálybalépését követően a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán
Királyság Kormánya között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről
szóló, 1978. október 24. napján aláírt Egyezmény megszűnik és nem alkalmazható:
(a)	a forrásnál levont adók tekintetében ezen Egyezmény hatálybalépésének évét közvetlenül
követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;
(b)	az egyéb jövedelem- és vagyonadók tekintetében ezen Egyezmény hatálybalépésének
évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre
kivethető adókra.
27.	Cikk
FELMONDÁS
Ez az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem mondja.
Az Egyezményt annak hatálybalépésétől számított öt év után bármelyik Szerződő Állam
felmondhatja úgy, hogy legalább hat hónappal bármelyik naptári év végét megelőzően a
felmondásról diplomáciai úton értesítést ad.
Ebben az esetben ezen Egyezmény mindkét Szerződő Államban hatályát veszti:
(a)	a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét közvetlenül
követő naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;
(b)	az egyéb jövedelemadók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét közvetlenül
követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra.
Ennek hiteléül a saját Kormányuk által kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az
Egyezményt aláírták.
19
Készült két példányban Budapesten 2011. április 27. napján magyar, dán és angol nyelven,
mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	a Dán Királyság nevében
(alárások)
JEGYZŐKÖNYV
A Magyar Köztársaság és a Dán Királyság
között
a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról
a jövedelemadók területén
2011. április 27. napján aláírt
Egyezményhez
A Magyar Köztársaság és a Dán Királyság 2011. április 27-én, Budapesten aláírt, a jövedelemadók
területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló
Egyezményhez kapcsolódóan az alábbi rendelkezésekben állapodtak meg, amelyek az említett
Egyezmény szerves részét képezik:
1.	Az Egyezmény alkalmazásában „a tényleges üzletvezetés helye” az a hely, ahol a vállalkozás
üzletvezetése és az egész vállalkozás napi munkáját irányító végrehajtó vagy a vállalkozás vezető
tisztségviselőinek csoportja tevékenységük kifejtésére letelepedett.
Ha eltér az üzletvezetés helye és a napi irányító tevékenység helye a „tényleges üzletvezetés helye”
az a hely lesz, ahol a napi irányító tevékenységet kifejtik.
2.	Egyetértés van abban, hogy a Magyarországon alapított személyegyesítő társaságok (betéti
társaság, közkereseti társaság) Magyarországon társaságként adóznak, és ennek következtében a
„társaság” meghatározás alá esnek és Magyarországon belföldi illetőségűek.
3.	Ezen Egyezmény 17. cikke 1. bekezdésének alkalmazásában bármely más rendszer alapján az
egyik Szerződő Állam által létrehozott alapból kapott kifizetések magukban foglalják különösen a
munkanélküli segélyt, a táppénzt, a szülési segélyt és az oktatási támogatást.
4.	Ezen Egyezmény semmilyen módon nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket, amelyek
Magyarország és Dánia európai uniós tagságából fakadnak.
20
Ennek hiteléül a saját Kormányuk által kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak a
Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült két példányban, Budapesten, 2011. április 27. napján magyar, dán és angol nyelven,
mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
a Magyar Köztársaság nevében	a Dán Királyság nevében
(aláírások)”
“ C O N V E N T I O N
BETWEEN THE REPUBLIC OF HUNGARY
AND
THE KINGDOM OF DENMARK
FOR THE AVOIDANCE OF DOUBLE TAXATION AND THE PREVENTION
OF FISCAL EVASION WITH RESPECT TO TAXES ON INCOME
The Republic of Hungary and the Kingdom of Denmark, desiring to conclude a Convention for the
avoidance of double taxation and the prevention of fiscal evasion with respect to taxes on income,
and to further develop and facilitate their relationship,
Have agreed as follows:
Article 1
PERSONAL SCOPE
This Convention shall apply to persons who are residents of one or both of the Contracting States.
Article 2
TAXES COVERED
1.	This Convention shall apply to taxes on income imposed on behalf of a Contracting State or of its
local authorities, irrespective of the manner in which they are levied.
2.	There shall be regarded as taxes on income all taxes imposed on total income, or on elements of
income, including taxes on gains from the alienation of movable or immovable property, taxes on
the total amount of wages or salaries paid by enterprises, as well as taxes on capital appreciation.
3.	The existing taxes to which the Convention shall apply are:
21
(a)	in Hungary:
(i)	the personal income tax (személyi jövedelemadó); and
(ii)	the corporate tax (társasági adó);
(hereinafter referred to as “Hungarian tax”);
(b)	in Denmark:
(i)	the income tax to the State
(indkomstskatten till staten); and
(ii)	the income tax to the municipalities
(den kommunale indkomstskat);
(hereinafter referred to as “Danish tax”).
4.	The Convention shall apply also to any identical or substantially similar taxes that are imposed
after the date of signature of the Convention in addition to, or in place of, the existing taxes. The
competent authorities of the Contracting States shall notify each other of any significant changes
which have been made in their respective taxation laws.
Article 3
GENERAL DEFINITIONS
1.	For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:
(a)	the term “Hungary” means the Republic of Hungary and, when used in a geographical sense, it
means the territory of the Republic of Hungary;
(b)	the term “Denmark” means the Kingdom of Denmark including any area outside the territorial
sea of Denmark which in accordance with international law has been or may hereafter be designated
under Danish laws as an area within which Denmark may exercise sovereign rights with respect to
the exploration and exploitation of the natural resources of the sea-bed or its subsoil and the
superjacent waters and with respect to other activities for the exploration and economic exploitation
of the area; the term does not comprise the Faroe Islands and Greenland;
(c)	the terms “a Contracting State” and “the other Contracting State” mean Hungary or Denmark,
as the context requires;
(d)	the term “person” includes an individual, a company and any other body of persons;
(e)	the term “company” means any body corporate or any entity that is treated as a body corporate
for tax purposes;
(f)	the term “enterprise” applies to the carrying on of any business;
(g)	the terms “enterprise of a Contracting State” and “enterprise of the other Contracting State”
mean respectively an enterprise carried on by a resident of a Contracting State and an enterprise
carried on by a resident of the other Contracting State;
22
(h)	the term “international traffic” means any transport by a ship or aircraft operated by an
enterprise of a Contracting State, except when the ship or aircraft is operated solely between places
in the other Contracting State;
(i)	the term “competent authority” means:
(i)	in the case of Hungary, the Minister for National Economy or his authorised
representative;
(ii)	in the case of Denmark, the Minister for Taxation or his authorised representative;
(j) the term “national” means:
(i)	any individual possessing the nationality of a Contracting State;
(ii)	any legal person, partnership, association or other entity deriving its status as such from
the laws in force in a Contracting State;
(k) the term “business” includes the performance of professional services and of other activities of
an independent character.
2.	As regards the application of the Convention at any time by a Contracting State, any term not
defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning that it has at that time
under the law of that State for the purposes of the taxes to which the Convention applies, any
meaning under the applicable tax laws of that State prevailing over a meaning given to the term
under other laws of that State.
Article 4
RESIDENT
1.	For the purposes of this Convention, the term “resident of a Contracting State” means any person
who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his domicile, residence, place
of management, place of incorporation or any other criterion of a similar nature, and also includes
that State and any local authority thereof. This term, however, does not include any person who is
liable to tax in that State in respect only of income from sources in that State.
2.	A legal person which is established in a Contracting State under the laws of that State, and which
is generally tax exempt in that State, shall be deemed to be a resident of that Contracting State for
the purposes of this Convention.
3.	Where by reason of the provisions of paragraph 1 an individual is a resident of both Contracting
States, then his status shall be determined as follows:
(a)	he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has a permanent home
available to him; if he has a permanent home available to him in both States, he shall be deemed to
be a resident only of the State with which his personal and economic relations are closer (centre of
vital interests);
23
(b)	if the State in which he has his centre of vital interests cannot be determined, or if he has not a
permanent home available to him in either State, he shall be deemed to be a resident only of the
State in which he has an habitual abode;
(c)	if he has an habitual abode in both States or in neither of them, he shall be deemed to be a
resident only of the State of which he is a national;
(d)	if he is a national of both States or of neither of them, the competent authorities of the
Contracting States shall settle the question by mutual agreement.
4.	Where by reason of the provisions of paragraph 1 a person other than an individual is a resident
of both Contracting States, then it shall be deemed to be a resident only of the State in which its
place of effective management is situated.
Article 5
PERMANENT ESTABLISHMENT
1.	For the purposes of this Convention, the term “permanent establishment” means a fixed place of
business through which the business of an enterprise is wholly or partly carried on.
2.	The term “permanent establishment” includes especially:
(a)	a place of management;
(b)	a branch;
(c)	an office;
(d)	a factory;
(e)	a workshop; and
(f)	a mine, an oil or gas well, a quarry or any other place of extraction of natural resources.
3.	A building site, a construction, assembly or installation project constitutes a permanent
establishment only if it lasts more than twelve months.
4.	An installation or drilling rig or ship for the exploration of natural resources shall be deemed to
constitute a permanent establishment, but only if the activities continue for more than 12 months.
Activities carried on by an enterprise associated with another enterprise shall be regarded as carried
on by the enterprise with which it is associated if the activities in question
(a)	are substantially the same, and
(b)	are concerned with the same project or operation,
except to the extent that those activities are carried on at the same time. For the purposes of this
paragraph enterprises shall be regarded as associated when the same persons participate directly or
indirectly in the management, control or capital of the enterprises.
24
5.	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, the term “permanent establishment”
shall be deemed not to include:
(a)	the use of facilities solely for the purpose of storage, display or delivery of goods or
merchandise belonging to the enterprise;
(b)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for the
purpose of storage, display or delivery;
(c)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for the
purpose of processing by another enterprise;
(d)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of purchasing goods or
merchandise or of collecting information, for the enterprise;
(e)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of carrying on, for the
enterprise, any other activity of a preparatory or auxiliary character;
(f)	the maintenance of a fixed place of business solely for any combination of activities mentioned
in subparagraphs (a) to (e), provided that the overall activity of the fixed place of business resulting
from this combination is of a preparatory or auxiliary character.
6.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2, where a person - other than an agent of an
independent status to whom paragraph 7 applies - is acting on behalf of an enterprise and has, and
habitually exercises, in a Contracting State an authority to conclude contracts in the name of the
enterprise, that enterprise shall be deemed to have a permanent establishment in that State in respect
of any activities which that person undertakes for the enterprise, unless the activities of such person
are limited to those mentioned in paragraph 5 which, if exercised through a fixed place of business,
would not make this fixed place of business a permanent establishment under the provisions of that
paragraph.
7.	An enterprise shall not be deemed to have a permanent establishment in a Contracting State
merely because it carries on business in that State through a broker, general commission agent or
any other agent of an independent status, provided that such persons are acting in the ordinary
course of their business.
8.	The fact that a company which is a resident of a Contracting State controls or is controlled by a
company which is a resident of the other Contracting State, or which carries on business in that
other State (whether through a permanent establishment or otherwise), shall not of itself constitute
either company a permanent establishment of the other.
Article 6
INCOME FROM IMMOVABLE PROPERTY
1.	Income derived by a resident of a Contracting State from immovable property (including income
from agriculture or forestry) situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.
25
2.	The term “immovable property” shall have the meaning which it has under the law of the
Contracting State in which the property in question is situated. The term shall in any case include
property accessory to immovable property, livestock and equipment used in agriculture and
forestry, rights to which the provisions of general law respecting landed property apply, usufruct of
immovable property and rights to variable or fixed payments as consideration for the working of, or
the right to work, mineral deposits, sources and other natural resources; ships and aircraft shall not
be regarded as immovable property.
3.	The provisions of paragraph 1 shall apply to income derived from the direct use, letting or use in
any other form of immovable property.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 3 shall also apply to the income from immovable property of
an enterprise.
Article 7
BUSINESS PROFITS
1.	The profits of an enterprise of a Contracting State shall be taxable only in that State unless the
enterprise carries on business in the other Contracting State through a permanent establishment
situated therein. If the enterprise carries on business as aforesaid, the profits of the enterprise may
be taxed in the other State but only so much of them as is attributable to that permanent
establishment.
2.	Subject to the provisions of paragraph 3, where an enterprise of a Contracting State carries on
business in the other Contracting State through a permanent establishment situated therein, there
shall in each Contracting State be attributed to that permanent establishment the profits which it
might be expected to make if it were a distinct and separate enterprise engaged in the same or
similar activities under the same or similar conditions and dealing wholly independently with the
enterprise of which it is a permanent establishment.
3.	In determining the profits of a permanent establishment, there shall be allowed as deductions
expenses which are incurred for the purposes of the permanent establishment, including executive
and general administrative expenses so incurred, whether in the State in which the permanent
establishment is situated or elsewhere.
4.	No profits shall be attributed to a permanent establishment by reason of the mere purchase by that
permanent establishment of goods or merchandise for the enterprise.
5.	For the purposes of the preceding paragraphs, the profits to be attributed to the permanent
establishment shall be determined by the same method year by year unless there is good and
sufficient reason to the contrary.
6.	Where profits include items of income which are dealt with separately in other Articles of this
Convention, then the provisions of those Articles shall not be affected by the provisions of this
Article.
26
Article 8
INTERNATIONAL TRANSPORT
1.	Profits derived by an enterprise of a Contracting State from the operation of ships or aircraft in
international traffic shall be taxable only in that Contracting State.
2.	For the purposes of this Article, profits from the operation of ships or aircraft in international
traffic shall include
(a)	profits from the rental of ships or aircraft on a full (time or voyage) basis, and
(b)	profits from the rental of ships or aircraft on a bareboat basis if such ships or aircraft are
operated in international traffic by the lessee, or if the rental income is incidental to profits from the
operation of ships or aircraft in international traffic.
3.	Profits derived by an enterprise of a Contracting State from the use, maintenance or rental of
containers (including trailers, barges and related equipment for the transport of containers) used for
the transport of goods or merchandise in international traffic shall be taxable only in that State.
4.	The provisions of paragraphs 1-3 shall also apply to profits from the participation in a pool, a
joint business or an international operating agency.
5.	Where enterprises from different countries have agreed to operate ships or aircraft in
international traffic through a business consortium, the provisions of this Article shall apply only to
such proportion of the profits as corresponds to the participation held in that consortium by an
enterprise of a Contracting State.
Article 9
ASSOCIATED ENTERPRISES
1.	Where
(a)	an enterprise of a Contracting State participates directly or indirectly in the management,
control or capital of an enterprise of the other Contracting State, or
(b)	the same persons participate directly or indirectly in the management, control or capital
of an enterprise of a Contracting State and an enterprise of the other Contracting State,
and in either case conditions are made or imposed between the two enterprises in their commercial
or financial relations which differ from those which would be made between independent
enterprises, then any profits which would, but for those conditions, have accrued to one of the
enterprises, but, by reason of those conditions, have not so accrued, may be included in the profits
of that enterprise and taxed accordingly.
2.	Where a Contracting State includes in the profits of an enterprise of that State - and taxes
accordingly - profits on which an enterprise of the other Contracting State has been charged to tax
in that other State and the profits so included are profits which would have accrued to the enterprise
of the first-mentioned State if the conditions made between the two enterprises had been those
which would have been made between independent enterprises, then that other State shall make an
27
appropriate adjustment to the amount of the tax charged therein on those profits if it agrees with the
adjustment made by the first-mentioned State. In determining such adjustment, due regard shall be
had to the other provisions of this Convention and the competent authorities of the Contracting
States shall if necessary consult each other.
Article 10
DIVIDENDS
1.	Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the other
Contracting State may be taxed in that other State.
2.	However, such dividends may also be taxed in the Contracting State of which the company
paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial owner
of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed:
(a)	0 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a company (other
than a partnership that is not liable to tax), which holds directly at least 10 per cent of the
capital of the company paying the dividends where such holding is being owned for an
uninterrupted period of no less than one year;
(b)	0 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a pension fund or
other similar institution providing pension schemes in which individuals may participate in
order to secure retirement benefits, where such pension fund or other similar institution is
established and recognized for tax purposes in accordance with the laws of that other State;
(c)	15 per cent of the gross amount of the dividends in all other cases.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of which the
dividends are paid.
The competent authorities of the Contracting States shall by mutual agreement settle the mode of
application of these limitations.
3.	The term “dividends” as used in this Article means income from shares or other rights, not being
debt-claims, participating in profits, as well as income from other corporate rights which is
subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the State of which the
company making the distribution is a resident.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the dividends,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State of which
the company paying the dividends is a resident, through a permanent establishment situated therein,
and the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with such
permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
5.	Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income from the
other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends paid by the
company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State or insofar as the
holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with a permanent
establishment situated in that other State, nor subject the company's undistributed profits to a tax on
28
the company's undistributed profits, even if the dividends paid or the undistributed profits consist
wholly or partly of profits or income arising in such other State.
Article 11
INTEREST
1.	Interest arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other
Contracting State shall be taxable only in that other State.
2.	The term “interest” as used in this Article means income from debt-claims of every kind, whether
or not secured by mortgage and whether or not carrying a right to participate in the debtor's profits,
and in particular, income from government securities and income from bonds or debentures,
including premiums and prizes attaching to such securities, bonds or debentures, but does not
include income dealt with in Article 10. Penalty charges for late payment shall not be regarded as
interest for the purpose of this Article.
3.	The provisions of paragraph 1 shall not apply if the beneficial owner of the interest, being a
resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in which the
interest arises, through a permanent establishment situated therein, and the debt-claim in respect of
which the interest is paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case
the provisions of Article 7 shall apply.
4.	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or between
both of them and some other person, the amount of the interest, having regard to the debt-claim for
which it is paid, exceeds the amount which would have been agreed upon by the payer and the
beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this Article shall apply only
to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the payments shall remain taxable
according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other provisions of this
Convention.
Article 12
ROYALTIES
1.	Royalties arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other
Contracting State shall be taxable only in that other State.
2.	The term “royalties” as used in this Article means payments of any kind received as a
consideration for the use of, or the right to use, any copyright of literary, artistic or scientific work
including cinematograph films any patent, trade mark, design or model, plan, secret formula or
process, or for information concerning industrial, commercial or scientific experience.
3.	The provisions of paragraph 1 shall not apply if the beneficial owner of the royalties, being a
resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in which the
royalties arise, through a permanent establishment situated therein, and the right or property in
respect of which the royalties are paid is effectively connected with such permanent establishment.
In such case the provisions of Article 7 shall apply.
29
4.	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or between
both of them and some other person, the amount of the royalties, having regard to the use, right or
information for which they are paid, exceeds the amount which would have been agreed upon by
the payer and the beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this Article
shall apply only to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the payments shall
remain taxable according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other
provisions of this Convention.
Article 13
CAPITAL GAINS
1.	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of immovable property
referred to in Article 6 and situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.
2.	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of shares or comparable
interests deriving more than 50 per cent of their value directly or indirectly from immovable
property situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.
3.	Gains, other than those dealt with in paragraph 2 of this Article, from the alienation of movable
property forming part of the business property of a permanent establishment which an enterprise of
a Contracting State has in the other Contracting State, including such gains from the alienation of
such a permanent establishment (alone or with the whole enterprise), may be taxed in that other
State.
4.	Gains derived by an enterprise of a Contracting State from the alienation of ships or aircraft
operated in international traffic or movable property pertaining to the operation of such ships or
aircraft, shall be taxable only in that State.
5.	Gains derived by an enterprise of a Contracting State from the alienation of containers (including
trailers, barges and related equipment for the transport of containers) used for the transport of goods
and merchandise in international traffic, shall be taxable only in that State.
6.	Gains from the alienation of any property other than that referred to in paragraphs 1, 2, 3, 4 and
5,	shall be taxable only in the Contracting State of which the alienator is a resident.
7.	Where enterprises from different countries have agreed to operate ships or aircraft in
international traffic through a business consortium, the provisions of paragraph 4 shall apply only to
such proportion of the gains as corresponds to the participation held in that consortium by an
enterprise of a Contracting State.
Article 14
INCOME FROM EMPLOYMENT
1.	Subject to the provisions of Articles 15, 17 and 18, salaries, wages and other similar
remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment shall be
taxable only in that State unless the employment is exercised in the other Contracting State. If the
employment is so exercised, such remuneration as is derived therefrom may be taxed in that other
State.
30
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1, remuneration derived by a resident of a
Contracting State in respect of an employment exercised in the other Contracting State shall be
taxable only in the first-mentioned State if:
(a)	the recipient is present in the other State for a period or periods not exceeding in the
aggregate 183 days in any twelve-month period commencing or ending in the tax year
concerned, and
(b)	the remuneration is paid by, or on behalf of, an employer who is not a resident of the other
State, and
(c)	the remuneration is not borne by a permanent establishment which the employer has in the
other State.
3.	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, remuneration derived in respect of an
employment exercised aboard a ship or aircraft operated in international traffic, may be taxed in the
Contracting State in which the enterprise which operates the ship or aircraft is a resident.
4.	Notwithstanding the provisions of paragraph 3, income derived from a permanent establishment
situated in Denmark of the Danish, Norwegian and Swedish air transport consortium Scandinavian
Airlines System (SAS) in respect of an employment exercised aboard an aircraft operated in
international traffic, may be taxed in Denmark.
Article 15
DIRECTORS' FEES
Directors' fees and other similar payments derived by a resident of a Contracting State in his
capacity as a member of the board of directors or the supervisory board of a company which is a
resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
Article 16
ARTISTES AND SPORTSMEN
1.	Notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, income derived by a resident of a
Contracting State as an entertainer, such as a theatre, motion picture, radio or television artiste, or a
musician, or as a sportsman, from his personal activities as such exercised in the other Contracting
State, may be taxed in that other State.
2.	Where income in respect of personal activities exercised by an entertainer or a sportsman in his
capacity as such accrues not to the entertainer or sportsman himself but to another person, that
income may, notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, be taxed in the Contracting State
in which the activities of the entertainer or sportsman are exercised.
3.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2 of this Article, income mentioned in this
Article accruing to an artiste or sportsman resident of a Contracting State shall be exempt from tax
in the other Contracting State, in which the activity of the entertainer or sportsman is exercised,
provided that this activity is supported wholly or mainly out of public funds of the first-mentioned
31
State. In such a case, the income shall be taxable only in the Contracting State of which the artiste
or sportsman is a resident.
Article 17
PENSIONS, SOCIAL SECURITY PAYMENTS
AND SIMILAR PAYMENTS
1.	Payments received by an individual, being a resident of a Contracting State, under the social
security legislation or other pension schemes mandatory according to the legislation of the other
Contracting State, or under any other scheme out of funds created by that other State or a local
authority thereof, shall be taxable only in that other State.
2.	Subject to the provisions of paragraph 1 of this Article, pensions and other similar remuneration
arising in a Contracting State and paid to a resident of the other Contracting State, whether in
consideration of past employment or not, shall be taxable only in the other Contracting State.
However, pensions and other similar remuneration may be taxed in first-mentioned Contracting
State where:
(a)	contributions paid by the beneficiary to the pension scheme were deducted from the
beneficiary’s taxable income in the first-mentioned Contracting State under the law of that
State; or
(b)	contributions paid by an employer were not taxable income for the beneficiary in the first-
mentioned Contracting State under the law of that State.
3.	Pensions shall be deemed to arise in a Contracting State if paid by a pension fund or other similar
institution providing pension schemes in which individuals may participate in order to secure
retirement benefits, where such pension fund or other similar institution is established and
recognized for tax purposes in accordance with the laws of that State.
Article 18
GOVERNMENT SERVICE
1.	(a) Salaries, wages and other similar remuneration paid by a Contracting State or a local authority
thereof to an individual in respect of services rendered to that State or authority shall be taxable
only in that State.
(b)	However, such salaries, wages and other similar remuneration shall be taxable only in the
other Contracting State if the services are rendered in that State and the individual is a resident of
that State who:
(i)	is a national of that State; or
(ii)	did not become a resident of that State solely for the purpose of rendering the services.
32
2.	The provisions of Articles 14, 15 and 16 shall apply to salaries, wages and other similar
remuneration in respect of services rendered in connection with a business carried on by a
Contracting State or a local authority thereof.
Article 19
STUDENTS
Payments which a student or business apprentice who is or was immediately before visiting a
Contracting State a resident of the other Contracting State and who is present in the first-mentioned
State solely for the purpose of his education or training, receives for the purpose of his maintenance,
education or training shall not be taxed in that State, provided that such payments arise from
sources outside that State.
Article 20
OTHER INCOME
1.	Items of income of a resident of a Contracting State, wherever arising, not dealt with in the
foregoing Articles of this Convention shall be taxable only in that State.
2.	The provisions of paragraph 1 shall not apply to income, other than income from immovable
property as defined in paragraph 2 of Article 6, if the recipient of such income, being a resident of a
Contracting State, carries on business in the other Contracting State through a permanent
establishment situated therein, and the right or property in respect of which the income is paid is
effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7
shall apply.
Article 21
ELIMINATION OF DOUBLE TAXATION
1.	In Hungary double taxation shall be eliminated as follows:
(a)	Where a resident of Hungary derives income which, in accordance with the provisions of this
Convention may be taxed in Denmark, Hungary shall, subject to the provisions of subparagraph (b)
and subparagraph (c), exempt such income from tax.
(b)	Where a resident of Hungary derives items of income which, in accordance with the
provisions of Article 10, may be taxed in Denmark, Hungary shall allow as a deduction from the tax
on the income of that resident an amount equal to the tax paid in Denmark. Such deduction shall
not, however, exceed that part of the tax, as computed before the deduction is given which is
attributable to such items of income derived from Denmark.
(c)	Where in accordance with any provision of the Convention income derived by a resident of
Hungary is exempt from tax in Hungary, Hungary may nevertheless, in calculating the amount of
tax on the remaining income of such resident, take into account the exempted income.
33
(d)	The provisions of subparagraph (a) shall not apply to income derived by a resident of Hungary
where Denmark applies the provisions of this Convention to exempt such income from tax or
applies the provisions of paragraph 2 of Article 10 to such income.
2.	In Denmark double taxation shall be eliminated as follows:
(a)	Subject to the provisions of sub-paragraph c), where a resident of Denmark derives income
which, in accordance with the provisions of this Convention, may be taxed in Hungary, Denmark
shall allow as deduction from the tax on the income of that resident, an amount equal to the income
tax paid in Hungary;
(b)	Such deduction shall not, however, exceed that part of the income tax, as computed before the
deduction is given, which is attributable to the income which may be taxed in Hungary;
(c)	Where a resident of Denmark derives income which in accordance with the provisions of this
Convention shall be taxable only in Hungary, Denmark may include this income in the tax base, but
shall allow as a deduction from the income tax that part of the income tax which is attributable to
the income derived from Hungary.
Article 22
NON-DISCRIMINATION
1.	Nationals of a Contracting State shall not be subjected in the other Contracting State to any
taxation or any requirement connected therewith, which is other or more burdensome than the
taxation and connected requirements to which nationals of that other State in the same
circumstances, in particular with respect to residence, are or may be subjected. This provision shall,
notwithstanding the provisions of Article 1, also apply to persons who are not residents of one or
both of the Contracting States.
2.	Stateless persons who are residents of a Contracting State shall not be subjected in either
Contracting State to any taxation or any requirement connected therewith, which is other or more
burdensome than the taxation and connected requirements to which nationals of the State concerned
in the same circumstances, in particular with respect to residence, are or may be subjected.
3.	The taxation on a permanent establishment which an enterprise of a Contracting State has in the
other Contracting State shall not be less favourably levied in that other State than the taxation levied
on enterprises of that other State carrying on the same activities. This provision shall not be
construed as obliging a Contracting State to grant to residents of the other Contracting State any
personal allowances, reliefs and reductions for taxation purposes on account of civil status or family
responsibilities which it grants to its own residents.
4.	Except where the provisions of paragraph 1 of Article 9, paragraph 4 of Article 11, or paragraph
4 of Article 12, apply, interest, royalties and other disbursements paid by an enterprise of a
Contracting State to a resident of the other Contracting State shall, for the purpose of determining
the taxable profits of such enterprise, be deductible under the same conditions as if they had been
paid to a resident of the first-mentioned State.
5.	Enterprises of a Contracting State, the capital of which is wholly or partly owned or controlled,
directly or indirectly, by one or more residents of the other Contracting State, shall not be subjected
34
in the first-mentioned Contracting State to any taxation or any requirement connected therewith
which is other or more burdensome than the taxation and connected requirements to which other
similar enterprises of the first-mentioned State are or may be subjected.
6.	The provisions of this Article shall, notwithstanding the provisions of Article 2, apply to taxes of
every kind and description.
Article 23
MUTUAL AGREEMENT PROCEDURE
1.	Where a person considers that the actions of one or both of the Contracting States result or will
result for him in taxation not in accordance with the provisions of this Convention, he may,
irrespective of the remedies provided by the domestic law of those States, present his case to the
competent authority of the Contracting State of which he is a resident or, if his case comes under
paragraph 1 of Article 22, to that of the Contracting State of which he is a national. The case must
be presented within three years from the first notification of the action resulting in taxation not in
accordance with the provisions of the Convention.
2.	The competent authority shall endeavour, if the objection appears to it to be justified and if it is
not itself able to arrive at a satisfactory solution, to resolve the case by mutual agreement with the
competent authority of the other Contracting State, with a view to the avoidance of taxation which
is not in accordance with the Convention. Any agreement reached shall be implemented
notwithstanding any time limits in the domestic law of the Contracting States.
3.	The competent authorities of the Contracting States shall endeavour to resolve by mutual
agreement any difficulties or doubts arising as to the interpretation or application of the Convention.
They may also consult together for the elimination of double taxation in cases not provided for in
the Convention.
4.	The competent authorities of the Contracting States may communicate with each other directly,
including through a joint commission consisting of themselves or their representatives, for the
purpose of reaching an agreement in the sense of the preceding paragraphs.
Article 24
EXCHANGE OF INFORMATION
1.	The competent authorities of the Contracting States shall exchange such information as is
foreseeably relevant for carrying out the provisions of this Convention or to the administration or
enforcement of the domestic laws concerning taxes of every kind and description imposed on behalf
of the Contracting States, or of their local authorities, insofar as the taxation thereunder is not
contrary to the Convention. The exchange of information is not restricted by Articles 1 and 2.
2.	Any information received under paragraph 1 by a Contracting State shall be treated as secret in
the same manner as information obtained under the domestic laws of that State and shall be
disclosed only to persons or authorities (including courts and administrative bodies) concerned with
the assessment or collection of, the enforcement or prosecution in respect of, the determination of
appeals in relation to the taxes referred to in paragraph 1, or the oversight of the above. Such
35
persons or authorities shall use the information only for such purposes. They may disclose the
information in public court proceedings or in judicial decisions.
3.	In no case shall the provisions of paragraphs 1 and 2 be construed so as to impose on a
Contracting State the obligation:
(a)	to carry out administrative measures at variance with the laws and administrative practice of
that or of the other Contracting State;
(b)	to supply information which is not obtainable under the laws or in the normal course of the
administration of that or of the other Contracting State;
(c)	to supply information which would disclose any trade, business, industrial, commercial or
professional secret or trade process, or information, the disclosure of which would be contrary to
public policy (ordre public).
4.	If information is requested by a Contracting State in accordance with this Article, the other
Contracting State shall use its information gathering measures to obtain the requested information,
even though that other State may not need such information for its own tax purposes. The obligation
contained in the preceding sentence is subject to the limitations of paragraph 3, but in no case shall
such limitations be construed to permit a Contracting State to decline to supply information solely
because it has no domestic interest in such information.
5.	In no case shall the provisions of paragraph 3 be construed to permit a Contracting State to
decline to supply information solely because the information is held by a bank, other financial
institution, nominee or person acting in an agency or a fiduciary capacity or because it relates to
ownership interests in a person.
Article 25
MEMBERS OF DIPLOMATIC MISSIONS AND CONSULAR POSTS
Nothing in this Convention shall affect the fiscal privileges of members of diplomatic missions or
consular posts under the general rules of international law or under the provisions of special
agreements.
Article 26
ENTRY INTO FORCE
1.	The Contracting States shall notify each other through diplomatic channels that their domestic
requirements for the entry into force of this Convention have been complied with.
2.	This Convention shall enter into force on the 30th day following the receipt of the latter of the
notifications referred to in paragraph 1 and its provisions shall have effect in both Contracting
States:
(a)	with respect to taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January of the
calendar year next following that in which the Convention enters into force;
36
(b)	with respect to other taxes on income, for taxes chargeable for any tax year beginning on or
after 1 January of the calendar year next following that in which the Convention enters into force.
3.	In case an individual at the date of signature of this Convention was a resident of Hungary and
receiving pensions arising in Denmark, pensions covered by Article 17, paragraph 2, received by
that individual after the entry into force of the Convention shall be taxable only in Hungary as long
as that individual remains a resident of Hungary.
4.	Upon the entry into force of this Convention, the Convention between the Government of the
Hungarian People’s Republic and the Government of the Kingdom of Denmark for the avoidance of
Double Taxation with respect to Taxes on Income and on Capital, signed on 24th October 1978,
shall terminate and cease to have effect:
(a)	with respect to taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January of the
calendar year next following that in which this Convention enters into force;
(b)	with respect to other taxes on income and on capital, for taxes chargeable for any tax year
beginning on or after 1 January of the calendar year next following that in which this Convention
enters into force.
Article 27
TERMINATION
This Convention shall remain in force until terminated by a Contracting State. Either Contracting
State may terminate the Convention, through diplomatic channels, by giving notice of termination
at least six months before the end of any calendar year after five years from the date of entry into
force of the Convention.
In such event, this Convention shall cease to have effect in both Contracting States:
(a)	with respect to taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January of the
calendar year next following that in which the notice is given;
(b)	with respect to other taxes on income, to taxes chargeable for any tax year beginning on or
after 1 January of the calendar year next following that in which the notice is given.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned, duly authorised thereto by their respective
Governments, have signed this Convention.
Done in duplicate at Budapest this 27th day of April, in the Hungarian, Danish and English
languages, each text being equally authentic. In case of divergence of interpretation the English text
shall prevail.
For the Republic of Hungary	For the Kingdom of Denmark
(signatures)
37
PROTOCOL
to the Convention
between
the Republic of Hungary and the Kingdom of Denmark
for the Avoidance of Double Taxation and Prevention of Fiscal Evasion
with respect to Taxes on Income
signed on 27th of April 2011 at Budapest
The Republic of Hungary and the Kingdom of Denmark have in addition to the Convention for the
Avoidance of Double Taxation and Prevention of Fiscal Evasion with respect to Taxes on Income
signed on 27th April 2011 at Budapest agreed on the following provisions, which shall form an
integral part of the said Convention:
1.	For the purposes of this Convention the "place of effective management" is the place where the
management of an enterprise and the executive officer or the group of senior officers of the
enterprise governing the day-to-day work of the whole enterprise is settled for carrying on their
activities.
Should the place of the management and the place of the day-to-day governing activity differ from
each other the "place of the effective management" will be the place where the day-to-day
governing activity is carried on.
2.	It is understood that partnerships (betéti társaság, közkereseti társaság) established in Hungary
are taxed in Hungary as corporations, and therefore they fall within the definition of "company"
and are residents in Hungary.
3.	For the purposes of paragraph 1 of Article 17 of this Convention payments received under any
other scheme out of funds created by a Contracting State include in particular unemployment
benefits, sickness benefits, benefits under maternity leave and educational aid.
4.	The present Convention shall in no way prejudice to the obligations deriving from Hungary’s and
Denmark’s membership in the European Union.
IN WITNESS WHEREOF the undersigned, duly authorised thereto by their respective
Governments, have signed this Protocol.
Done in duplicate at Budapest this 27th day of April, in the Hungarian, Danish and English
languages, each text being equally authentic. In case of divergence of interpretation the English text
shall prevail.
For the Republic of Hungary	For the Kingdom of Denmark
(signatures)”
38
4. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép
hatályba.
(2)	A 2. és 3. § az Egyezmény 26. Cikk 2. bekezdésében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán Királyság Kormánya között Budapesten
1978. évi október hó 24. napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás
elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 45/1979. (XI. 10.) MT rendelet (a továbbiakban:
MTr.) a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán Királyság Kormánya között Budapesten
1978. évi október hó 24. napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás
elkerüléséről szóló egyezmény (a továbbiakban: korábbi egyezmény) megszűnésével az Egyezmény
26.	Cikk 4. bekezdés (a)-(b) pontjában meghatározott valamennyi feltétel bekövetkeztének napján
hatályát veszti.
(4)	Az Egyezmény, valamint a 2. és 3. § hatálybalépésének, továbbá a korábbi egyezmény
megszűnésének és az MTr. hatályvesztésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter
-	annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi
határozatával állapítja meg.
(5)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter
gondoskodik.
39
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Dán Királysággal megkötött új Egyezmény fő célja az adóztatás szabályozása, kiszámíthatóvá
tétele a kétoldalú kapcsolatokban. Az egyezmény hatálya a jövedelemadókra terjed ki. Jelentősége,
hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások jövedelmének kettős
adóztatását, oly módon, hogy meghatározza, hogy az egyes jövedelemfajták (osztalék, kamat,
jogdíj, önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem, stb.) tekintetében melyik
szerződő államnak milyen körben van adóztatási joga.
Az Egyezmény garanciális szabályként rögzíti az egyenlő elbánás elvének alkalmazását, továbbá
lehetővé teszi mindkét szerződő állam számára a kölcsönös egyeztetési eljárás kezdeményezését a
másik államnál, amennyiben úgy látja, hogy annak adóztatása nem felel meg az Egyezmény
rendelkezéseinek. Az Egyezmény biztosítja továbbá a szerződő államok illetékes hatóságai számára
az információcsere igénybevételének lehetőségét.
Az Egyezmény tartalmát tekintve megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, az OECD
modellegyezményben és annak kommentárjában elfogadott elveknek és szabályoknak, valamint az
általunk eddig megkötött más kétoldalú adóegyezményekben foglaltaknak.
A korábbi, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán Királyság Kormánya között Budapesten
1978. évi október hó 24. napján aláírt és a 45/1979. (XI. 10.) MT rendelettel kihirdetett, a
jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt az új
Egyezmény, illetve az azt kihirdető törvény hatályon kívül helyezi.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A Dán Királysággal megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény tartalmában követi
az OECD Modellegyezményt, valamint a magyar szerződéskötési gyakorlatot.
Az Egyezmény főbb rendelkezései a következők:
-	Az Egyezmény hatálya a jövedelemadókra terjed ki.
-	4. cikk (4) bek.: Ha egy nem természetes személy adóügyi szempontból mindkét államban
illetőséggel bírónak tekintendő, illetőségét a tényleges üzletvezetésének helye határozza meg.
-	5. cikk: Építkezési, szerelési tevékenység esetében 12 hónap után keletkezik telephely.
-	8. cikk: A hajó és légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség
csak az üzemeltető illetősége szerinti államban adóztatható.
-	10. cikk: Az osztalékot a forrásország belső szabályai szerint megadóztathatja, de az adókulcs 0
százalék, ha az osztalék haszonhúzója egy olyan, a másik szerződő államban belföldi illetőségű
társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen
részesedéssel bír és ez a részesedés megszakítás nélkül legalább egy évig a tulajdonában van,
továbbá 0 százalék akkor is, ha a haszonhúzó egy nyugdíjalap vagy hasonló intézmény. A forrásadó
mértéke minden más esetben az osztalék bruttó összegének 15 százaléka.
-	11. cikk: A kamat csak abban a szerződő államban adóztatható, ahol annak haszonhúzója
illetőséggel bír.
40
-	12. cikk: A jogdíj csak abban a szerződő államban adóztatható, ahol annak haszonhúzója
illetőséggel bír.
-	13. cikk: Az értékpapír elidegenítéséből származó nyereség fő szabály szerint csak ott adóztatható,
ahol az elidegenítő belföldi illetőségű. Ez alól kivétel a (2) bekezdésben foglalt szabály, amely
szerint ha a részvény vagy hasonló érdekeltség elidegenítéséből származó nyereség több mint 50
százaléka a másik szerződő államban fekvő ingatlan vagyonból származik, akkor az ingatlan
fekvése szerinti állam megadóztathatja.
-	14. cikk: A 183 napos időtartamot nem naptári évenként kell számítani, hanem bármely 12
hónapos időtartamra vonatkozóan.
-17. cikk: A nyugdíj fő szabály szerint csak az illetőség államában adóztatható. A kötelező
társadalombiztosítási rendszer alapján folyósított nyugdíj csak a kifizetés államában adóztatható.
-	21. cikk: Az egyéb jövedelmek fő szabály szerint csak az illetőség államában adóztathatók.
-	24. cikk: Az OECD Modellegyezmény 2005. évi felülvizsgálata szerinti teljes körű
információcseréről rendelkezik, amely kizárja a belföldi érdek hiányára való hivatkozást
(4. bekezdés), valamint a banktitok és a tulajdonosi érdekeltségre vonatkozó információ kiadását is
kötelezővé teszi (5. bekezdés).
-	26. cikk: Az Egyezmény rendelkezéseit a hatályba lépését követő év január 1-jétől keletkezett
jövedelmekre kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg megszünteti a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Dán Királyság Kormánya között Budapesten, 1978. évi október hó 24. napján aláírt, a
jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.
Jegyzőkönyv:
1.	pontja: Meghatározza a tényleges üzletvezetés helyének fogalmát.
2.	pontja: Megállapítja, hogy a magyar közkereseti társaság és betéti társaság Magyarországon
belföldi illetőségű.
41