﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/3486. számú
törvényjavaslat a kulturális örökség védelméről
szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Réthelyi Miklós
nemzeti erőforrás miniszter
Budapest, 2011. június
2011. évi ... törvény
a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról
1.	§ A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 7. §-a
a következő 27. és 28. pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„27. Történelmi emlékhely: a nemzet vagy valamely velünk élő nemzetiség történelmében
meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amelyet a Kormány rendelettel történelmi emlékhellyé
nyilvánít.
28.	Nemzeti emlékhely: a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a
magyar, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és
identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá amely
országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet, és amelyet az Országgyűlés a Kormány
kezdeményezésére törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít.”
2.	§ A Kötv. II. Része a következő 4. fejezettel egészül ki:
„4. Fejezet
AZ EMLÉKHELYEK VÉDELME
Általános rendelkezések
61/B. § (1) E fejezet hatálya kiterjed a történelmi emlékhelyekre, nemzeti emlékhelyekre, az
ezekkel kapcsolatos tevékenységre, a feladatellátásban közreműködő szervezetekre, személyekre,
valamint az emlékhellyé nyilvánítással érintett ingatlanok tulajdonosaira.
(2)	A történelmi emlékhelyek és a nemzeti emlékhelyek (a továbbiakban együtt: emlékhely) e
törvény szerinti szabályozása az azokon e törvény vagy más jogszabályok alapján fennálló
védettséget nem érinti.
(3)	A nemzeti emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek, amelynek megvalósításában
közreműködnek az állami és az önkormányzati szervek, valamint az egyházak, a társadalmi és
egyéb szervezetek, illetve a természetes személyek.
61/C. § (1) Az emlékhelyekkel összefüggő állami feladatokat a miniszter a Nemzeti Emlékhely és
Kegyeleti Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) létrehozására és felügyeletére a Kormány által
rendeletben kijelölt miniszterrel (a továbbiakban: a Bizottság felügyeletét ellátó miniszter)
egyetértésben látja el.
(2)	A miniszter az (1) bekezdés szerinti feladatai körében különösen az alábbi tevékenységet látja
el:
a)	érvényesíti az emlékhelyekkel kapcsolatos érdekeket az emlékhelyeket érintő jogszabályok
előkészítése során, illetve átfogó tervezési programokban;
b)	felméri, és folyamatosan figyelemmel kíséri az emlékhelyek állapotát, továbbá megteszi az
emlékhelyekhez fűződő nemzeti érték megőrzéséhez, fenntartásához és bemutatásához
szükséges intézkedéseket;
c)	a turizmusért felelős miniszterrel együttműködésben gondoskodik az emlékhelyek
fenntartható használata, fejlesztése és bemutatása érdekében tervek, programok, projektek
előkészítéséről és megvalósításáról;
2
d)	gondoskodik az emlékhelyekhez fűződő nemzeti értéket hordozó örökség megismerését,
fejlesztését és bemutatását elősegítő - köztük oktatási, képzési, ismeretterjesztő -
programok kidolgozásáról és végrehajtásáról;
e)	nemzetközi megállapodások keretében együttműködésre törekszik határon túli helyszínek
esetén az érintett állam felelős miniszterével; valamint
f)	évente jelentést készít a Kormány részére, és négyévente beszámol az Országgyűlés illetékes
bizottságának az emlékhelyek állapotáról.
61/D. § (1) A miniszter a 61/C. § (2) bekezdés b)-d) és f) pontjában meghatározott állami
feladatokat - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a Bizottság útján látja el. Az emlékhelyekkel
összefüggő feladatok tekintetében a miniszter a Bizottság felett szakmai irányítói jogkört gyakorol.
(2)	A miniszter a 61/C. § (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott állami feladatok ellátására a
nemzeti emlékhely tulajdonosával megállapodást köt.
(3)	A Bizottság ellátja a történelmi emlékhellyé és a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás
előkészítésével, valamint a történelmi emlékhelyekkel és a nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos
véleményező, javaslattevő, adminisztratív és ellenőrzési feladatokat.
(4)	A miniszter a Bizottság javaslatára, a Bizottság felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben
kezdeményezi a Kormánynál egyes helyszínek történelmi emlékhellyé nyilvánítását.
(5)	A miniszter a Bizottság javaslatára a Bizottság felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben
kezdeményezi a Kormánynál törvényjavaslat benyújtását az Országgyűléshez egyes helyszínek
nemzeti emlékhellyé nyilvánítására.
Az emlékhellyé nyilvánítás és az emlékhelyek kezelése
61/E. § (1) Történelmi emlékhellyé az az épített környezet vagy természeti helyszín nyilvánítható,
amely alkalmas megemlékezések tartására, és ahol a nemzet kulturális életében társadalmunk
műveltségi szintjét, hazánk nemzetközi elismertségét jobbító,
a)	az ország, a nemzet függetlenségének védelmében a múltban gyökerező, jövőt meghatározó,
a nemzet emlékezetére méltó esemény, vagy
b)	az ország politikai életében irányadó állami döntés, intézkedés
valósult meg.
(2)	A történelmi emlékhelyeket egységes arculatú - magyar és angol nyelvű - ismertető táblával
kell megjelölni.
61/F. § (1) Nemzeti emlékhellyé az a helyszín nyilvánítható, amely megfelel a 61/E. § (1)
bekezdésében meghatározott feltételeknek és
a)	egy adott történelmi kor meghatározója;
b)	a nemzet vagy valamely velünk élő nemzetiség önazonosításában kiemelkedő szerepe van;
c)	eleget tud tenni annak a követelménynek, hogy országos jelentőségű megemlékezések
helyszíne legyen és
d)	a magyar összetartozást vagy a nemzetiségeinknek a magyarsággal való összetartozását
erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet vagy egy-egy nemzetiségi közösség
önképében kiemelkedő fontossággal bír.
(2)	A nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszíneket a 2. melléklet tartalmazza.
(3)	A nemzeti emlékhelyeket egységes arculatú - magyar és angol nyelvű - ismertető táblával kell
megjelölni.
61/G. § (1) Az állam a nemzeti emlékhelyek vonatkozásában a 61/C. §-ban és a 61/D. §-ban
meghatározott feladatok ellátásához a központi költségvetésből forrást biztosít.
3
(2) A nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket az e törvényben megjelölt,
a nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos állami feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni.”
3.	§ A Kötv. 93. § (1) bekezdése a következő e) -g) pontokkal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben:]
„e) szabályozza a Bizottság emlékhelyekkel kapcsolatos feladatait;
f)	szabályozza a nemzeti emlékhelyek - köznapi, ünnepi, idegenforgalmi és protokolláris, a nemzeti
emlékhely szellemével összhangban álló - használati rendjét;
g)	határozza meg a történelmi emlékhelyeket.”
4.	§ A Kötv. az e törvény melléklete szerinti 2. melléklettel egészül ki.
5.	§ (1) A Kötv. 29. § (3) bekezdésében a „műemléki jelentőségű területen és műemléki
környezetben” szövegrész helyébe a „műemléki jelentőségű területen, műemléki környezetben és
történeti táj területén” szöveg lép.
(2)	A Kötv. 33. §-ában az „az e törvény mellékletében” szövegrész helyébe az „az 1. mellékletben”
szöveg lép.
(3)	A Kötv. mellékletének jelölése „1. melléklet 2001. évi LXIV. törvényhez ” szövegre változik.
6.	§ Hatályát veszti a Kötv. 5/B. §-a és 5/C. §-a.
7.	§ A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 41. § (1) bekezdés f) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]
„f) a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira, működésére, és
Titkárságára vonatkozó szabályokat, továbbá kijelölje a Bizottság létrehozásával és felügyeletével
kapcsolatos feladatokat ellátó minisztert;”
8.	§ A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló 2001.
évi LXIII. törvény 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap a Fővárosi Közgyűlés, hogy a budapesti Hősök tere közterület-használati
rendjét rendeletben oly módon szabályozza, hogy a tér köznapi, ünnepi, idegenforgalmi és
protokolláris használati módja összhangban álljon a tér műemléki védettségével, továbbá
kifejezésre juttassa a nemzet kegyeletét hősei iránt.”
9.	§ Hatályát veszti a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök
Emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvény 4. § (2) bekezdése.
10.	§ A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 4. § (1) bekezdés i) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:]
„i) kulturális örökségvédelem céljából, ha védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék,
továbbá a nemzeti emlékhely örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen,
ha
4
ia)	az érintett ingatlan tulajdonosa olyan magatartást folytat, amely kisajátítás hiányában a védetté
nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék, továbbá a nemzeti emlékhely megsemmisülését
eredményezi,
ib)	a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék feltárása, védőövezetének kialakítása,
megközelítése másként nem lehetséges,
ic)	a nemzeti emlékhely megközelítése másként nem lehetséges,
id)	korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése
és együttes használata örökségvédelmi szempontból indokolt;”
11.	§ E törvény 2012. január 1-jén lép hatályba, és a hatálybalépését követő napon hatályát veszti.

Melléklet a 2011. évi ... törvényhez
„ 2. melléket a 2001. évi LXIV. törvényhez ”
Nemzeti emlékhelyek
	Nemzeti emlékhely megnevezése	cím	helyrajzi szám
1.	Budapest, I. kerület, Várnegyed	A várfalon belüli összes közterület, Budai Vár (Királyi Palota) Budapest, Szent György tér 2. Sándor palota Budapest, Szent György tér 1. Mátyás templom Budapest, Szentháromság tér 2. volt József kaszárnya Budapest, Táncsics Mihály utca 9. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budapest, Kapisztrán tér 2-4. Halászbástya	Budai Vár (Királyi Palota) - Hrsz: 6452/1; 6462; 6452/3 Sándor palota - Hrsz: 6457 Mátyás templom - Hrsz: 6532 volt József kaszárnya - Hrsz: 6546 Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Hrsz: 6636 továbbá: Hrsz: (6632); (6622); (6638); (6634); (6611); (6551); (6563); (6554); (6564); (6593); (6548); (6542); (14210); (6469); (6691); (6493); (6592); (6682); (6652); (6531); (6588); (6539); (6533); (6513); (6493); (6469); (6675); (6498); (6503); (6508); (6478); (6514); (14339/3); (14362); (6464); (6461); (6430/1); (6456/1); (14363/1); (14369); (6351); (6350)
2.	Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér	Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér	Országház épülete - Hrsz: 24894 Kossuth tér - Hrsz: 24983 Néprajzi Múzeum épülete - Hrsz: 24898 Vidékfejlesztési Minisztérium épülete - Hrsz: 24891
3.	Budapest, VIII. kerület, Magyar Nemzeti Múzeum	Budapest, Múzeum krt. 14-16.	Hrsz: 36560
4.	Budapest, Rákoskeresztúri Újköztemető, 298., 300. és 301. parcella	Budapest, Kozma u. 8- 10.	A parcelláknak nincs külön helyrajzi száma. A temető - Hrsz: 42536/1; 42563/3
5.	Budapest, XIV. kerület, Hősök tere	Budapest, XIV. kerület, Hősök tere	Hősök tere (egy helyrajzi szám a Városligettel): A (29732/1) helyrajzi számmal jelölt területnek az Állatkerti út tengelye, az Állatkerti körút tengelye, a Millenniumi emlékmű mögött vezető út tengelye, az Olof Palme sétány tengelye, valamint a Dózsa György út tengelye által lehatárolt része a nemzeti emlékhely.
6.	Debrecen, Református Nagytemplom és Kollégium	Nagytemplom: Debrecen, Piac u. 4-6. Kollégium: Debrecen, Kálvin tér 16.	Nagytemplom épülete: Hrsz: 8326 Kollégium épülete - Hrsz: 8324
7.	Mohács, Történelmi Emlékhely	Mohács, Sátorhely- Mohács út mellett	Hrsz: 0266 (Sátorhely)
8.	Opusztaszer, Történelmi Emlékpark	Opusztaszer, Szoborkert 68.	Hrsz: 055/4; 055/10; 055/11; 055/12; 055/12a
9.	Székesfehérvár, Romkert	Székesfehérvár, Koronázó tér	Épület - Hrsz: 399 Romterület - Hrsz: 134 Déli mellékhajó és kerengő: 282/4”

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A hazai jogi szabályozásba a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a
továbbiakban: Kötv.) 2006. január 1-jétől hatályos módosítása vezette be a történeti, illetve nemzeti
emlékhelyek fogalmát.
A Kötv. 5/B. §-a szerint „A nemzet történelme és fejlődése szempontjából kiemelkedő történeti,
illetőleg kegyeleti jelentőséggel bíró helyszíneket az Országgyűlés határozattal történeti
emlékhellyé nyilváníthatja.”
Az 5/C. § szerint „(1) Kizárólag törvény nyilváníthatja nemzeti emlékhellyé azokat a történeti
emlékhelyeket, amelyek állami megemlékezés rögzített helyszínei, meghatározva egyúttal az
azokkal kapcsolatos részletes szabályokat.
(2)	A történeti és a nemzeti emlékhelyek nyilvántartásáról, helyszínei megjelölésükről, állapotuk
figyelemmel kíséréséről a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság gondoskodik.”
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) felállításáról a temetőkről
és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény, szervezetéről, feladatairól, titkárságáról a
Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságról szóló 258/2010. (XI. 12.) Korm. rendelet (a
továbbiakban: Korm. rendelet) rendelkezik. A Korm. rendelet rögzíti, hogy a Bizottság működési
feltételeit a Miniszterelnökség biztosítja, így a Bizottság működésével kapcsolatos ügyviteli
feladatokat a Miniszterelnökség szervezetén belül működő titkárság látja el. A Korm. rendelet a
Bizottság feladatai között megfogalmaz egyes történeti/nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos
teendőket.
A Kötv. emlékhelyekre vonatkozó jelenleg hatályos rendelkezései nem elegendőek ahhoz, hogy
szabályozás által elérni kívánt cél megvalósulhasson. A végrehajthatóság érdekében szükséges a
Kötv.-ben pontosítani a történeti, illetve nemzeti emlékhelyekre vonatkozó fogalmakat, továbbá
meghatározni az emlékhellyé nyilvánítás szabályait, a nemzeti emlékhelyek kezelésére vonatkozó
főbb elemeket, valamint felhatalmazó rendelkezéseket is indokolt megfogalmazni a további
részletszabályok megalkotásának lehetősége megteremtésére.
A 2008. április 8-ai ülésén az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága is foglalkozott a történeti,
illetve nemzeti emlékhellyé nyilvánítások ügyével. Úgy foglaltak állást, hogy mielőtt egy helyszínt
történeti vagy nemzeti emlékhellyé nyilvánítanánk, a hatályos Kötv. történeti, illetve nemzeti
emlékhelyekre vonatkozó fogalmait pontosítani kell, és meg kell határozni az emlékhellyé
nyilvánítás kritériumait is. A jogszabály módosítása után megfelelő szakértői háttérrel,
államigazgatási úton kell kijelölni a történeti emlékhelyeket. Ennek eljárási rendjét szintén
törvényben kell meghatározni.
Jelen törvénytervezet - az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága fenti útmutatását is
figyelembe véve - e feladatokat úgy kívánja megoldani, hogy a történelmi, illetve a nemzeti
emlékhellyé nyilvánítást a Kötv. módosítása keretében, továbbá egyéb vonatkozó jogszabályok
módosításával és hatályon kívül helyezésével szabályozza.
7
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A törvénytervezet az első szakaszában bevezeti a Kötv. fogalom-meghatározásai közé a történelmi
emlékhelyek és a nemzeti emlékhelyek definícióját. A törvénytervezet szerint történelmi emlékhely
a nemzet vagy valamely velünk élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bíró
helyszín, amelyet a Kormány rendeletben történelmi emlékhellyé nyilvánít. Nemzeti emlékhely
pedig a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar, illetve a
magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozást erősítő és identitásképző jellegénél
fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, állami megemlékezés színhelye lehet, és
amelyet az Országgyűlés a Kormány kezdeményezésére törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít.
a 2.§-hoz
E paragrafus kiegészíti a Kötv. II. részét egy új, „Az emlékhelyek védelme” című fejezettel. E
fejezet szabályai két részre oszlanak, először az általános rendelkezéseket, majd az emlékhellyé
nyilvánítás és az emlékhelyek kezelésének szabályait rögzíti.
Az általános rendelkezések körében a leendő 61/B. § hatályra vonatkozó szabályai eligazítást
adnak arra nézve, hogy a tárgyi fejezet rendelkezései mely esetekben alkalmazandóak, mikor fejtik
ki kötelező erejüket. A személyi és tárgyi hatály köre lehetővé teszi a történelmi és a nemzeti
emlékhelyek komplex kezelését és védelmét azáltal, hogy kiterjed az emlékhelyekkel kapcsolatos
minden tevékenységre, illetve érintett szervezetekre, személyekre, ideértve az érintett ingatlanok
tulajdonosait is.
A törvénytervezet elsődleges célja a történelmi emlékhelyekhez és a nemzeti emlékhelyekhez
fűződő nemzeti értékek elismerése és megóvása. E cél elérése érdekében a tárgyi módosítás nem
hoz létre önálló védettségi kategóriát, és rögzíti, hogy a Kötv. emlékhelyekre vonatkozó szabályai
nem érintik a történelmi emlékhelyeken és a nemzeti emlékhelyeken fennálló (pl. műemléki, stb.)
védettséget.
A leendő 61/B. § fogalmazza meg azt az alapelvet miszerint a nemzeti emlékhelyek védelme és
hozzáférhetővé tétele közérdek, amely abban az esetben valósulhat meg, ha valamennyi jogalany
közreműködik, illetve együttműködik e célok elérése érdekében. Erre tekintettel a törvénytervezet
úgy rendelkezik, hogy e cél megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési
kötelezettséget keletkeztet az állami és az önkormányzati szervek, az egyházak, a társadalmi és
egyéb szervezetek, valamint a természetes személyek számára.
A törvénytervezet (Kötv. leendő 61/C. §-a) szerint az emlékhelyekkel összefüggő állami feladatokat
a kultúráért felelős miniszter a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (a továbbiakban:
Bizottság) létrehozására és felügyeletére a Kormány által rendeletben kijelölt miniszterrel (a
továbbiakban: a Bizottság felügyeletét ellátó miniszter) egyetértésben látja el. Az állami feladatok
ellátása körében a kultúráért felelős miniszter figyelemmel kíséri az átfogó tervezési programokat,
amelyek lehetnek országos és térségi szintű területfejlesztési programok, területrendezési tervek,
illetve az európai uniós források felosztását tartalmazó operatív programok egyaránt. Ennek
keretében javaslatot tesz az emlékhelyek védelmének az átfogó tervezési programokba és a készülő
jogszabályokba történő beépítésre.
Az emlékhelyek védelmével és fenntartható használatával kapcsolatos feladatok végrehajtása
körébe tartozik az emlékhelyek állapotának felmérése, folyamatos figyelemmel kísérése, és a
hozzájuk fűződő nemzeti értékek megőrzéséhez, fenntartásához és bemutatásához szükséges
intézkedések megtétele.
8
Ugyancsak állami feladat az emlékhelyekhez fűződő nemzeti értéket hordozó örökség megismerését
elősegítő, szolgáló és azt elősegítő programok kidolgozása, az ország egyéb kulturális értékeivel
való összekapcsolása, a társadalom széles köréhez történő eljuttatása, és nem utolsó sorban azok
végrehajtása. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az emlékhelyekhez fűződő nemzeti értéket
hordozó örökség megismerése, bemutatása, az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése ösztönző
hatással lehet a nemzeti identitás megőrzésére, megújítására, és a területek vonzerejének (turizmus)
növelésére is, amely az állami szerepvállalás fokozott megnyilvánulását indokolja.
Végül pedig e feladatok között rögzíti a törvénytervezet az emlékhelyek állapotáról történő
beszámolási kötelezettséget, úgyis mint a fentebb említett feladatok ellátásának biztosítékát.
A leendő 61/C. § (2) bekezdés b)-d) és f) pontjában meghatározott állami feladatokat a kultúráért
felelős miniszter - a Bizottság felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben - a Nemzeti Emlékhely
és Kegyeleti Bizottság (továbbiakban: Bizottság) útján látja el. A törvénytervezet rögzíti, hogy az
emlékhelyekkel összefüggő feladatok tekintetében a kultúráért felelős miniszter a Bizottság felett
szakmai irányítói jogkört gyakorol.
A Bizottság nem új intézménye a magyar jogrendszernek, ugyanis a Bizottságot 1999-ben mint
Nemzeti Kegyeleti Bizottságot a temetőkről és temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény és
annak végrehajtására a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetéről és feladatairól szóló 146/1999.
(X.1.) Korm. rendelet hívta életre, amelyet a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságról szóló
258/2010. (XI. 12.) Korm. rendelet váltott fel. E Korm. rendelet értelmében a Bizottság a Kormány
döntési joggal rendelkező, szakmai véleményező, koordináló és ellenőrző testülete.
E szakasz értelmében a kultúráért felelős miniszter a leendő 61/C. § (2) bekezdés b) és c) pontjában
meghatározott feladatai [b) felméri, és folyamatosan figyelemmel kíséri az emlékhelyek állapotát,
továbbá megteszi az emlékhelyekhez fűződő nemzeti érték megőrzéséhez, fenntartásához és
bemutatásához szükséges intézkedéseket; c) gondoskodik az emlékhelyek fenntartható használata,
fejlesztése és bemutatása érdekében tervek, programok, projektek előkészítéséről és
megvalósításáról] ellátására a nemzeti emlékhely tulajdonosával megállapodást köt. Így valósul
meg tehát az elsősorban önkormányzati szervek, valamint egyházak részéről elvárt együttműködési
kötelezettség.
A törvénytervezet nem változtat azon a megoldáson, miszerint a Bizottság emlékhelyekkel
kapcsolatos feladatait részletesen a róla szóló Korm. rendelet szabályozza, így csak általános
jelleggel mondja ki, és építi be a Kötv. szabályai közé, hogy a Bizottság ellátja a történelmi
emlékhellyé és a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás előkészítésével, valamint a történelmi
emlékhelyekkel és a nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos véleményező, javaslattevő, adminisztratív
és ellenőrzési feladatokat. A törvénytervezet kizárólag azt nevesíti külön is, hogy a Bizottság az,
akinek javaslatára a kultúráért felelős miniszter kezdeményezi a Kormánynál a történelmi
emlékhellyé nyilvánítást, illetve törvényjavaslat benyújtását az Országgyűléshez egyes helyszínek
nemzeti emlékhellyé nyilvánítására.
A törvénytervezet a Kötv. leendő 61/E. és 61/F. §-aiként határozza meg az emlékhellyé nyilvánítás
szakmai kritériumait. Ezek szerint történelmi emlékhely olyan helyszín, amely alkalmas
megemlékezések tartására és ahol a nemzet kulturális életében társadalmunk műveltségi szintjét,
hazánk nemzetközi elismertségét jobbító esemény történt, továbbá az ország, a nemzet
függetlenségének védelmében a múltban gyökerező, jövőt meghatározó, a nemzet emlékezetére
méltó esemény vagy az ország politikai életében irányadó állami döntés, intézkedés valósult meg.
A nemzeti emlékhely pedig e szempontokon túl egy adott történelmi kor meghatározója; a nemzet
vagy valamely velünk élő nemzetiség önazonosításában kiemelkedő szerepe van; eleget tud tenni
annak a követelménynek, hogy országos jelentőségű megemlékezések helyszíne legyen és a magyar
összetartozást vagy a nemzetiségeinknek a magyarsággal való összetartozását erősítő és
identitásképző jellegénél fogva a nemzet vagy egy-egy nemzetiségi közösség önképében
kiemelkedő fontossággal bír.
9
Kimondja továbbá a törvénytervezet, hogy a nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszíneket a Kötv.
leendő 2. melléklete tartalmazza, így hazánk nemzeti emlékhelyei egy törvényben kerülnek
rögzítésre, ezzel is szolgálva az átláthatóságot.
A törvénytervezet rögzíti az állami feladatokat. A feladatok ellátásához pedig költségvetési
pénzeszközöket rendel.
a 3.§-hoz
E szakasz építi be a Kötv. felhatalmazó rendelkezései közé az emlékhelyekkel kapcsolatos
részletszabályok megalkotására szóló felhatalmazásokat, melyek szerint a Kormány rendeletben
határozza meg a Bizottság emlékhelyekkel kapcsolatos feladataira vonatkozó részletes szabályokat,
a nemzeti emlékhelyek - köznapi, ünnepi, idegenforgalmi és protokolláris, a nemzeti emlékhely
szellemével összhangban álló - használati rendjét, valamint a történelmi emlékhelyeket.
a 4. §-hoz
E szakasz alapján a Kötv. kiegészül egy 2. melléklettel, mely a jelen törvénytervezettel nemzeti
emlékhellyé nyilvánított helyszíneket tartalmazza.
az 5-6. §-okhoz
E szakaszok az emlékhelyekre vonatkozó részletszabályozás Kötv.-be történő beépítésével
összefüggő, azonban ugyancsak a Kötv.-t érintő technikai jellegű rendelkezéseket (kisebb
szövegcserés módosítás, hatályon kívül helyezés) tartalmaznak.
Annak érdekében, hogy - a világörökségről szóló törvény várható hatálybalépésével összhangban -
a tokaji helyszín történeti tájként történő védetté nyilvánítására sor kerülhessen, szükséges a
történeti tájra vonatkozó szabályozás megalkotása körében a hirdetményi értesítés lehetőségének
megteremtése, amely módosítást szintén e szakaszok rögzítik.
a 7-10. §-okhoz
Tekintettel az emlékhelyekkel kapcsolatos részletszabályozás Kötv.-be történő beépítésére,
szükségessé vált más vonatkozó jogszabályok módosítása is. Így e paragrafusok rendelkeznek a
temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény, a magyar hősök emlékének
megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvény, valamint a
kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény kisebb, technikai jellegűnek minősíthető
pontosításairól. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről
szóló 2001. évi LXIII. törvény módosításának szükségességét az indokolja, hogy a törvénytervezet
szerint a nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszíneket a Kötv. 2. melléklete tartalmazza, így ott
valamennyi nemzeti emlékhelyet, többek között a Hősök terét is szerepeltetni kívánja a jogalkotó. A
cél tehát az, hogy valamennyi nemzeti emlékhely egységesen a Kötv. -ben jelenjen meg. A
kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvényt pedig oly módon változtatja meg, hogy a kisajátítás
alapjául szolgáló közérdekű célok közé beemeli a nemzeti emlékhely örökségvédelmi érdekeit is,
ezáltal is biztosítva ezen érdekek érvényesülését.
a 11. §-hoz
A Kötv. tárgyi módosításának hatálybalépése időpontjául a törvénytervezet 2012. január 1-jét jelöli
meg.
10
a melléklethez
A törvénytervezet mellékletében (a Kötv. leendő 2. mellékletében) szereplő helyszínek nemzeti
emlékhellyé nyilvánításának indokául az alábbiak szolgálnak (emlékhelyenkénti bontásban).
Budapest, I. kerület, Várnegyed
Több mint 750 éve, 1247-ben tette meg IV. Béla királyunk a budai várat királyi székhellyé. A török
kiűzése után a budai várnegyed lett az ország igazgatásának központja: nem csak az uralkodó
palotája volt itt, hanem a helytartótanács, majd a miniszterelnökség, a külügyminisztérium, a
belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium is. A királyi palotában ma hatalmas múzeumi
együttes található. A Sándor-palotában van a Köztársasági Elnöki Hivatal. Hivatalos látogatásokon
az épület, valamint az előtte levő Szent György tér is komoly szerephez jut. A Magyar Honvédelem
napján a Fehérvári rondellán levő Görgey-szobor és a Dísz téren levő Zala György-féle
honvédszobor a megemlékezések színhelye. (A Dísz teret az is emlékezetessé teszi, hogy itt
végezték ki Hunyadi Lászlót.) A rendszerváltozás után a Dísz tér volt a budai kerületek
hagyományos és nagyszabású március 15-i ünnepségének színhelye, a Szentháromság tér pedig az
augusztus 20-i megemlékezéseké. A Bécsi kapu tér és környéke Buda 1686. évi visszafoglalásának
számos emlékével-emlékhelyével gazdag. A Mátyás-templom az utolsó két királykoronázás
színhelye. A Táncsics Mihály utcában lévő hajdani József kaszárnya régészeti feltárása valószínűleg
szintén sok érdekességet fog napvilágra hozni, hiszen itt volt a hajdani királyi kúria és a pénzverde
épülete is.
Mivel a Várnegyedben található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az ő felügyeletük alatt lehetne a
későbbiekben megvalósítani a hajdan idegenforgalmi nevezetességnek számító őrségváltást a
Sándor-palotánál.
Ingatlanok jellege: közterületek, önkormányzati és állami tulajdonban lévő épületek. Tulajdoni
viszonyok: állami és önkormányzati tulajdon.
Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér
Már a XIX. század végén úgy tekintettek erre a térre, mint amely szépen példázza a törvényhozás, a
végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás elválasztásának szükséges voltát: itt épült meg az
Országháza épülete, itt volt a legfelsőbb bíróság, a Kúria, mellette pedig egy kormányzati épület, a
Földművelésügyi Minisztérium. A téren Rákóczi és Kossuth szobra, valamint az 1956-os
forradalomra emlékező láng a magyar függetlenségi törekvésekre emlékeztet. Itt van a Magyar
Köztársaság lobogója, sőt a III. Magyar Köztársaságot is itt kiáltották ki 1989. október 23-án.
A törvény szerinti nemzeti emlékhellyé nyilvánítás tehát itt is azt - a már kialakult hagyományt -
szentesíti, mely szerint nemzeti, történeti megemlékezések színhelye a tér.
Ingatlan jellege: közterület, állami tulajdonban álló épületek. Tulajdoni viszonyok: a tér
önkormányzati, az épületek állami tulajdonban állnak.
Budapest, VIII. kerület, Magyar Nemzeti Múzeum
Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum ma is álló klasszicista épülete, Pest városának
egyik legszebb építészeti alkotása, 1847-re készült el. Szinte azonnal nagyon jelentős társadalmi és
politikai szerepet kapott; 1848 március 15-én a múzeum előtti téren (ma múzeumkert) volt az a
tömeggyűlés, amely a forradalom első megmozdulása volt. A későbbi emlékezetben is annyira
intenzíven élt ez az esemény, hogy kialakult egy legenda, amely szerint Petőfi a lépcső északi záró
faláról elszavalta a Nemzeti dalt. A XX. század közepére visszavonhatatlanul kialakult itt egy 1848.
március 15-ét jelképező kultuszhely, mely a márciusi megemlékezések emblematikus helyszíne lett.
11
A politikai életnek más szinten is helyet adott a múzeum épülete. A kiegyezés és az új országház
elkészülte közötti időben a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a felsőház, míg a képviselőház
a múzeum melletti épületben (Bródy S. u. 8., ma az Olasz Kulturális Intézet).
Tulajdoni viszonyok: állami tulajdon.
Budapest, Rákoskeresztúri Újköztemető, 298., 300. és 301. parcella
A kommunista diktatúra kivégzett áldozatait a Rákoskeresztúri Újköztemetőbe, főleg a 298., 300. és
301. parcellába temették el. Bár más parcellába is temettek politikai okból kivégzetteket, mégis e
három parcella vált szimbolikus jelentőségűvé. Fenti parcellák együttesen alkotják a Nemzeti
Gyászkertet, és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság közbenjárása által a legtöbb sír a
Nemzeti Sírkert részévé nyilváníttatott. Mindezeken túl indokoltnak tartjuk a nemzeti emlékhellyé
nyilvánításukat, mivel a Sírkert az 1956-os megemlékezések legfontosabb kegyeleti helye. (A 300-
as parcellában található jelképes, ún. „nyitott sír” a koszorúzások legfontosabb helyszíne.)
Tulajdoni viszonyok: Fővárosi Önkormányzat. Vagyonkezelő: Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.
Budapest, XIV. kerület, Hősök tere
Az Országgyűlés 2001-ben a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök
Emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánította a Millenniumi
Emlékművet és a Hősök Emlékkövét. A törvénytervezet az Országgyűlés korábbi döntését
megerősítve a Hősök terét nemzeti emlékhellyé nyilvánítja.
Ingatlan jellege: közterület. Tulajdoni viszonyok: önkormányzati tulajdon.
Debrecen, Református Nagytemplom és Kollégium
A szabadságharc idején nem csak a magyarországi reformáció fővárosa volt Debrecen, hanem 1849
januárjától júniusáig az egész országé, a magyar ellenállásé. Az ország, a nemzet innen védte Isten
és természet adta jogait, az uralkodó által is szentesített márciusi-áprilisi törvényeket, amelyek
Magyarországot az akkori Európa példamutató polgári demokráciájává tették. Az ország
önállóságát megsemmisíteni akaró olmützi oktrojált alkotmányra a magyar országgyűlés - amely a
debreceni Református Kollégiumban tartotta üléseit - válaszolni akart, ezért 1849. április 14-én
elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez az amerikai Függetlenségi Nyilatkozathoz hasonlóan
hitet tett a független Magyarország gondolata mellett. Az elfogadott nyilatkozat azonban nem kapta
meg a remélt európai támogatást.
1944. december 21-én nem véletlenül ült össze az ideiglenes magyar nemzetgyűlés Debrecenben:
vonzóbbnak találták ezt az előképet, mint az 191 9-es szegedi gondolatét. A magyar függetlenség
gondolata miatt mindenképp indokolt a Nagytemplom és a Kollégiummal együtt hozzá csatlakozó
téregyüttes felvétele a nemzeti emlékhelyek sorába.
Tulajdoni viszonyok: Egyházi tulajdon.
Mohács, Történelmi Emlékhely
Mohács a magyar történelem legtragikusabb emlékhelye. 1526. augusztus 29-e délutánján mintegy
két óra alatt a többszörös túlerőben lévő török hadak megsemmisítették II. Lajos magyar király
seregét. 500 év távlatából ez azt jelentette, hogy megszűnt a középkori magyar királyság, mint
európai birodalom. Nyugat- és Északnyugat-Magyarországot Habsburg királyok uralták,
gyakorlatilag ez a csonka országrész a Habsburg birodalom védelmi vonalává vált. Erdély pedig
formailag önálló magyar fejedelemség lett, de szinte mindenkor a török szultántól függött. A
12
mohácsi vereség következményeként beköszöntő 150 éves török megszállás évtizedekre
hadszíntérré tette hazánkat, és Magyarország számára tragikus etnikai átrendeződést eredményezett.
Mohács, a csatatér tömegsírjaival gyászos kegyeleti hely, történeti emlékhely, de - éppen a tragédia
nagysága miatt - méltó a nemzeti emlékhellyé nyilvánításra.
Tulajdoni viszonyok: állami tulajdon, Vagyonkezelő: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága.
Ópusztaszer, Történelmi Emlékpark
Anonymus gesztájának értelmezése szerint Árpád fejedelem vezértársaival Pusztaszer területén 34
napra megállt és együtt törvényeket hoztak. (XL. fejezet: „...illo loco ordinauerunt omnes
consuetudinarias leges regni...” = „.azon a helyen megállapították az ország minden szokásos
törvényeit.”) A geszta ismertté válása után elterjedt az a nézet, hogy Pusztaszeren azok a
törvények születtek, amelyek a magyar királyság alapjait képezték. A millenniumi ünnepségek
sorában kiemelt szerepet kapott e terület, és az Árpád-emlékmű, mely felállítása után, gyakorlatilag
emlékhellyé vált.
Az 1970-es években folytatott ásatások során feltárt templom és kolostor romjai tovább erősítették
Pusztaszer jelentőségét.
A restaurált Feszty-körkép pusztaszeri elhelyezése, valamint e területen létesített többi épület
napjainkra valódi, országos látogatottságú emlékhellyé emelték a parkot.
Fentiek alapján indokolt a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás.
Tulajdoni viszonyok: tulajdonosok: ÓNTE Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kiemelten
Közhasznú Nonprofit Kft; Ópusztaszer Község Önkormányzata; Csongrád Megyei Önkormányzat;
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata; Feszty-körkép Alapítvány; Magyarok
Világszövetsége.
Székesfehérvár, Romkert
A középkori magyar királyság szakrális központja:
a)	1526-ig a király legitimációjának feltétele volt a székesfehérvári koronázás,
b)	a koronázási jelvények őrzési helye,
c)	a királyi kincstár és levéltár őrzési helye,
d)	királyi temetkezőhely.
Szent István halálának 900. évfordulójára (1938) bemutathatóvá tették a romokat, Szent István
kőkoporsójának mauzóleumot építettek és hagyománnyá tették az augusztus 20-i állami
megemlékezéseket.
Így a törvény szerinti nemzeti emlékhellyé nyilvánítás és kialakult nemzeti, történeti, kegyeleti
megemlékezések színhelyét szentesíti.
Tulajdoni viszonyok: állami tulajdon.
13