﻿Magyar Köztársaság Kormánya
T/4247. számú
törvényjavaslat
az állatok védelméről és kíméletéről szóló
1998. évi XXVIII. törvény
módosításáról
Előadó:
Dr. Fazekas Sándor
vidékfejlesztési miniszter
Budapest, 2011. szeptember
2011. évi ... törvény
az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
módosításáról
1. §
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a
továbbiakban: Ávt.) 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás
tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő
állatokra is alkalmazni kell. A halászható, horgászható halfajokra és a
természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény
hatálya alá tartozó állatokra jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat. E
törvény rendelkezéseit a vadászható állatfajok tekintetében a vad védelméről, a
vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben szereplő eltérésekkel kell
alkalmazni.”
2. §
Az Ávt. a 8. §-t követően a következő 8/A. §-sal egészül ki:
„8/A. § Tilos élő állatot nyereményjáték díjaként használni.”
3. §
Az Ávt. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Az állaton minden olyan beavatkozást el kell végezni, amelynek
elmulasztása az állat fájdalmát, szenvedését idézi elő, az állatnak sérülést okoz, vagy
az állat károsításához vezet.
(2)	Az állaton küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az
állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő
sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás, valamint e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott további beavatkozás kivételével - nem végezhető.
(3)	Az állat megjelölésénél az állat számára a legkisebb fájdalommal járó
megoldást kell alkalmazni.”
3
4.	§
Az Ávt. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § (1) Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem
szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél
vágóállat esetében, a prém termelése csincsilla esetében, az állományszabályozás, a
gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek felszámolása, valamint
az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás
megakadályozása, valamint a tudományos kutatás. Eb és macska tekintetében az
élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak,
körülménynek, továbbá tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása.
(2)	Tilos macska vagy eb prémjét, valamint az ilyen prémet tartalmazó
terméket forgalomba hozni, értékesítés céljából tartani, értékesítésre felajánlani vagy
terjeszteni, vagy azt az ország területére behozni, illetve onnan kivinni, kivéve, ha az
valamely közösségi jogi aktus alapján oktatási vagy preparálási célból
engedélyezett.”
5.	§
Az Ávt. a 19. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:
„A szőrméjükért tenyésztett fajok tartása
19/A. § (1) Csincsilla és angóranyúl egyedein kívül más fajok egyedeit
szőrméjükért tartani, tenyészteni, szaporítani tilos.
(2)	A tilalom megszegésével tartott állatot az állatvédelmi hatóság elkobozza,
majd - amennyiben állatkertben történő elhelyezésük nem megoldható - az állat
tulajdonosának költségére gondoskodik az állat életének megengedett módon történő
kioltásáról.”
6.	§
Az Ávt. 24. §-át követő alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Eb által okozott fizikai sérülés, eb veszélyesnek minősítése és a veszélyes eb tartása
24/A. § (1) Az állatvédelmi hatóság az ebet egyedileg veszélyesnek minősítheti,
amennyiben
a)	az eb fizikai sérülést okozott, és megvalósulnak a veszélyesnek minősítés e
törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételei, vagy
4
b)	az eb fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy az
embernek fizikai sérülést okozhat, és ez a veszélyhelyzet kizárólag az eb veszélyesnek
minősítésével hárítható el.
(2)	Veszélyes eb az állatvédelmi hatóság által egyedileg veszélyesnek
minősített eb.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásba be kell vonni az ebek
viselkedésének megítélésében jártas szakértőt.
(4)	Veszélyes eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által kiadott engedéllyel, az
e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon,
ivartalanítva és elektronikus azonosítóval (a továbbiakban: transzponder) megjelölve
tartható.
(5)	Tilos veszélyes ebnek bármely módon való szaporítása, tenyésztése -
ideértve a vétlen szaporulatot is -, kiállítása, bármely formában történő
versenyeztetése, őrző-védő feladatokra való tartása, képzése és alkalmazása, az
országba való behozatala, az országból történő kivitele.
(6)	A veszélyes ebet polgári jogi szempontból vadállatnak kell tekinteni
(7)	Az e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabály szerinti eljárásokban az
ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértőként az a személy járhat el, aki az
állatvédelmi hatóságtól erre engedélyt kapott. Az engedélyezéssel egyidejűleg az
állatvédelmi hatóság nyilvántartásba veszi a szakértőt. A nyilvántartás tartalmazza az
ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértők természetes személyazonosító
adatait. Az állatvédelmi hatóság a honlapján közzéteszi a szakértői névjegyzékben
szereplő személy nevét, telefonos elérhetőségét, valamint elektronikus levélcímét.
24/B. § (1) Az állatvédelmi hatóság a 24/A. § szerinti engedélyezési eljárásban
jogosult kezelni
a)	az eb tulajdonosának nevét és címét,
b)	az eb felügyeletét ellátó természetes személy (továbbiakban: ebtartó) nevét,
születési helyét és idejét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,
c)	az eb tartási helyét (település, kerület, utca, házszám),
d)	az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, hívónevét,
e)	a transzponder sorszámát,
f)	az ivartalanítás időpontját,
g)	az eb egyéb egyedi jellemzőit.
(2)	Az állatvédelmi hatóság az (1) bekezdésben foglalt adatokról a veszélyes
ebek hatékony azonosítása érdekében nyilvántartást vezet.
(3)	Az (1) bekezdésben foglalt adatokat az eb elpusztulásától, elvesztésétől,
valamint tulajdonosváltásától számított három évig kell nyilvántartani.
5
(4)	Az ebet veszélyesnek minősítő állatvédelmi hatóság a veszélyesnek
minősítés tényét 8 napon belül bejelenteni a transzponderrel megjelölt ebek adatait
nyilvántartó országos elektronikus adatbázis működtetőjének.
24/C. § (1) Az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb életének kioltását,
amennyiben az halálos kimenetelű sérülést okoz embernek, és az ebek viselkedésének
megítélésében jártas szakértő megállapítja, hogy az eb viselkedése egyértelműen a
sérülés okozására irányult.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl az állatvédelmi hatóság elrendeli
a veszélyes eb életének kioltását, amennyiben
a)	a veszélyesnek minősítő határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon
belül nem kérelmezik az eb tartásának engedélyezését,
b)	a tartási engedélyében meghatározott biztonságos tartási feltételek az
engedélyben előírt határidőig, de legkésőbb az engedély kiadásától számított 30. napig
nem teljesülnek,
c)	az eb ivartalanítása és transzponderrel való megjelölése a tartási engedély
kiadásától számított 30 napon belül nem történik meg,
d)	az eb a tartási engedélyben meghatározott biztonságos tartási feltételek
teljesítéséig embernek fizikai sérülést okoz,
e)	az ebre vonatkozó tartási szabályokat megszegik, és emiatt az eb embernek
fizikai sérülést okoz,
f)	az ebet az engedélyezett tartási helyen, és az ebtartó felügyeletén kívül fogják
be legalább második alkalommal, és a tulajdonos értesítése eredménytelen vagy az a
befogással, őrzéssel, megfigyeléssel kapcsolatos költségeket nem téríti meg, vagy
g)	annak tulajdonosa, vagy az ebtartó ellen indított büntető- vagy szabálysértési
eljárás során az állatot jogerős határozattal elkobozzák.
(3)	Az állatvédelmi hatóság elrendelheti az eb életének kioltását, amennyiben az
súlyos vagy maradandó sérülést okoz embernek, tartója 14 napon belül nem válik
ismertté, viselkedésproblémáinak megfelelő kezelése nem biztosított, és az ebek
viselkedésének megítélésében jártas szakértő megállapítja, hogy az eb viselkedése
egyértelműen a sérülés okozására irányult.
(4)	Az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb azonnali elkobzását, elszállítását és
megfelelő helyen való tartását, valamint transzponderrel való megjelölését,
amennyiben az súlyos, maradandó vagy halálos kimenetelű sérülést okoz embernek,
vagy amennyiben az ebtartó veszélyes eb tartási engedélyét visszavonják.
(5)	A jogerős határozattal elrendelt ivartalanítás, transzponderrel történő
megjelölés, elkobzás, szállítás, tartás és az eb élete kioltásának költségei az eb
tulajdonosát terhelik.”
6
7. §
Az Ávt. a 42. §-t követően a következő 42/A-42/C. §-sal egészül ki:
„42/A. § (1) Az állatorvos az eb vizsgálata, kezelése előtt köteles ellenőrizni,
hogy az állat transzponderrel jelölt-e.
(2)	A transzponderrel megjelölt ebek adatait országos elektronikus adatbázisban
kell nyilvántartani az állat tartója és más személyek jogainak, személyi biztonságának
és tulajdonának védelme céljából.
(3)	Az eb transzponderrel történő megjelölését követő 8 napon belül a
beavatkozást végző állatorvos köteles az állat adatait az országos elektronikus
adatbázisban regisztrálni. Az országos elektronikus adatbázisba való regisztrációért e
törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni, mely díj
az országos elektronikus adatbázis működtetőjének a bevétele.
(4)	A (2) bekezdés szerinti országos elektronikus adatbázist a Magyar
Állatorvosi Kamara működteti.
(5)	Az országos elektronikus adatbázisnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a)	az állattartó nevét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,
b)	az állat faját, fajtáját, nemét, hívónevét,
c)	az állat születési idejét, színét,
d)	az állat tartási helyét,
e)	a beültetett transzponder sorszámát, a beültetés időpontját,
f)	ivartalanított állat esetén az ivartalanítás időpontját,
g)	eb esetén annak utolsó veszettség elleni védőoltásának időpontját,
h)	kisállat útlevéllel rendelkező állat esetén az útlevél számát, kiállításának
időpontját,
i)	eb veszélyessé minősítésének tényére és időpontjára vonatkozó adatot.
(6)	Az országos elektronikus adatbázis működtetője jogosult kezelni az (5)
bekezdésben meghatározott adatokat.
(7)	Az eb tartója köteles a (5) bekezdés szerinti adatokat az eb transzponderrel
történő megjelölését és regisztrációját végző állatorvos rendelkezésre bocsátani.
(8)	A transzponderrel megjelölt eb tartójának megváltozása esetén
a)	az új tartó köteles az adatváltozást 8 napon belül az országos elektronikus
adatbázis működtetője felé bejelenteni,
b)	az országos elektronikus adatbázis működtetője köteles a korábbi tartó
adatait legalább öt évig nyilvántartani.
7
(9)	Az eb tartója az állat elpusztulását 8 napon belül köteles az országos
elektronikus adatbázis működtetőjének bejelenteni.
(10)	Az országos elektronikus adatbázis működtetője biztosítja a (5) bekezdés
b), g) és i) pontja szerinti adatokhoz való nyilvános hozzáférést az állatba ültetett
transzponder sorszáma alapján. A működtető az országos elektronikus adatbázis egyéb
adataihoz bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság és közigazgatási szerv részére,
jogszabályban meghatározott közfeladatának az ellátása érdekében hozzáférést
biztosíthat.
(11)	Az állatvédelmi hatóság kérésére az országos elektronikus adatbázis
működtetője köteles a nyilvántartott állatokról adatot szolgáltatni.
42/B. § (1) A tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi
önkormányzat ebösszeírást végezhet.
(2)	Az ebösszeírás során a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat
jogosult kezelni az
a)	az eb tulajdonosának nevét, címét,
b)	az ebtartó nevét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,
c)	az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, hívónevét,
d)	az eb tartási helyét,
e)	transzponderrel megjelölt eb esetén a beültetett transzponder sorszámát,
f)	ivartalanított eb esetén az ivartalanítás időpontját,
g)	az eb utolsó veszettség elleni védőoltásának időpontját,
h)	az eb veszélyessé minősítésének tényére és időpontjára vonatkozó adatot.
(3)	A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat a (2) bekezdésben foglalt
adatokról elektronikus nyilvántartást vezethet, az állat tulajdonosa, tartója és más
személyek jogainak, személyes biztonságának és tulajdonának védelme, valamint
ebrendészeti és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából.
(4)	A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat a (2) bekezdésben foglalt
adatok nyilvántartására szerződhet az országos elektronikus adatbázis működtetőjével.
(5)	Az állatvédelmi hatóság kérésére a települési, fővárosban a kerületi
önkormányzat köteles a nyilvántartott ebekről adatot szolgáltatni.
(6)	Az eb tulajdonosa és tartója az ebösszeíráskor köteles a (2) bekezdés szerinti
adatokat a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat rendelkezésre bocsátani.
42/C. § (1) Az ebtartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi
önkormányzat a négy hónaposnál idősebb eb után az eb tulajdonosától évente
ebrendészeti hozzájárulást szedhet be.
8
(2)	Az adott évi ebrendészeti hozzájárulás tekintetében az eb tulajdonosának az
év első napján az oltási könyvben tulajdonosként feltüntetett természetes vagy jogi
személyt, jogi személyiség nélküli szervezetet kell tekinteni.
(3)	Az éves ebrendészeti hozzájárulás mértékét a tartás helye szerint illetékes
települési, fővárosban a kerületi önkormányzat állapítja meg, de az nem haladhatja
meg ebenként a háromezer-ötszáz forintot.
(4)	Nem szedhető ebrendészeti hozzájárulás
a)	a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő, vagy terápiás,
b)	a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági
szolgálatban, vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott,
c)	az ivartalanított,
d)	az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen,
vagy állatvédelmi szervezet telephelyén tartott,
e)	állatmenhelyről, ebrendészeti telepről, vagy állatvédelmi szervezettől
örökbefogadott
eb után.
(5)	Az ivartalanítás megtörténtét az azt elvégző állatorvos az oltási könyv
megfelelő rovatának kitöltésével igazolja.
(6)	Az állatmenhelyről, ebrendészeti telepről, vagy állatvédelmi szervezettől
történő örökbefogadás tényét az örökbeadó intézmény vagy szervezet vezetője írásban
igazolja.
(7)	A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles a befolyt
ebrendészeti hozzájárulás összegének legalább felét az ebek ivartalanításának
támogatására, vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi
intézkedések finanszírozására fordítani.
(8)	A határidőre meg nem fizetett ebrendészeti hozzájárulás adók módjára
behajtandó köztartozás.”
8. §
(1)	Az Ávt. 43. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok védelmére, kíméletére
vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti vagy annak nem tesz
eleget, magatartásának súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott
sérelem jellegéhez, időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles
fizetni.”
9
(2)	Az Ávt. 43. §-a a következő (6)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„ (6) Állatvédelmi bírság kiszabása helyett vagy azzal egyidejűleg az állattartót a
hiányosságok kijavítására, pótlására kell kötelezni, továbbá az állatok gondozásával, a
velük való helyes bánásmóddal kapcsolatos állatvédelmi oktatáson (továbbiakban:
állatvédelmi képzés) való részvételre kötelezhető.
(7)	Ha az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezett állattartó a
kötelezettségének önként nem tesz eleget, az állatvédelmi képzés, illetőleg annak
hátralévő része helyébe állatvédelmi bírság lép.
(8)	A határidőre meg nem fizetett állatvédelmi bírság adók módjára behajtandó
köztartozás.
(9)	Ha kedvtelésből tartott állat tartója az állatok védelmére vonatkozó
jogszabályok vagy hatósági határozat rendelkezésének szándékos vagy ismételt
megsértésével állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és
a kedvtelésből tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság
kiszabásával és az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem
biztosítható, az állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az
állattartót állat kedvtelésből való tartásától a jogsértés súlyától függően 2-8 évre
eltiltja.
(10)	Ha nem kedvtelésből tartott állat tartója az állatvédelemre vonatkozó
jogszabályok vagy hatósági határozat rendelkezésének szándékos és ismételt
megsértésével állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és
a tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az
állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az állatvédelmi
hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót az érintett állatfaj
tartásától a jogsértés súlyától függően 2-8 évre eltiltja.
(11)	Ha nem kedvtelésből tartott állat tartója az állatvédelemre vonatkozó
jogszabályok vagy hatósági határozat rendelkezéseinek szándékos vagy ismételt
megsértésével állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és
a tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az
állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az állatvédelmi
hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót a jogsértés súlyától
függően 2-8 évre
a)	az állatok tartása, egészségi állapota tekintetében rendszeres jelentéstételre
kötelezheti, vagy
b)	az érintett állatfaj vonatkozásában tartási gyakorlattal rendelkező személy
igénybevételére kötelezheti.
(12)	Ha az állattartó a (11) bekezdés szerinti kötelezettségeit megsérti, az
állatvédelmi hatóság a (10) bekezdésben foglalt jogkövetkezményt alkalmazhatja.”
10
9.	§
Az Ávt. 45. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„ (1) Amennyiben az állat továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan
szenvedéssel járna és gyógyulása nem várható, továbbá
a)	az állat tartója ismeretlen, vagy
b)	vadon élő, nem vadászható állat esetében az egyed a szabadon élésre vagy
fogságban tartásra alkalmatlan,
az állatvédelmi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásáról
gondoskodni. Az állat életének kioltásával kapcsolatban felmerült igazolt költségeket a
települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles megtéríteni. Vadászható állatfaj
esetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló, védett
állatfaj esetében a természet védelméről szóló törvény szabályait kell alkalmazni.”
10.	§
Az Ávt. a következő 48/C-48/D. §-sal egészül ki:
„48/C. § A transzponderrel megjelölt, de az országos elektronikus adatbázisban
nem regisztrált eb adatait az állat tartója köteles 2012. április 1-ig az országos
elektronikus adatbázisban regisztráltatni.
48/D. § (1) A 19/A. § (1) bekezdésben foglalt tartási tilalom nem vonatkozik a
2012.	július 1-ig az állatvédelmi hatóságnak bejelentett állatokra. A bejelentésben meg
kell jelölni az állat faját, tulajdonosának vagy az állat tartójának nevét, címét, valamint
az állat tartási helyének adatait. A bejelentett adatokról az állatvédelmi hatóság
nyilvántartást vezet.
(2)	Az (1) bekezdés szerint bejelentett állatok leölését vagy kimúlását be kell
jelenteni az állatvédelmi hatóságnak.”
11. §
(1)	Az Ávt. 49. § (3) bekezdése a következő h)-j) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„h) az eb okozta fizikai sérülés, illetve ennek veszélye keletkezésekor felmerülő
hatósági feladatokat, valamint a veszélyesnek minősített eb tartásának és a tartás
engedélyezésének részletes szabályait,
i) a transzponderrel megjelölt ebek adatait nyilvántartó országos adatbázis
működési feltételeit, valamint az adatbázisba történő regisztráció díját,
11
j) az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértők engedélyezésére
vonatkozó részletes szabályokat”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2)	Az Ávt. 49. § (4) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
„h) a miniszter, hogy a veszélyes eb tartása engedélyezésének igazgatási
szolgáltatási díját, valamint a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával,
visszatérítésével kapcsolatos szabályokat az adópolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben rendeletben állapítsa meg.”
(3)	Az Ávt. 49. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat
képviselő-testülete, hogy az ebrendészeti hozzájárulás mértékét, kiszabásának
feltételeit, a kedvezmények, mentességek körét, illetve a megfizetésének szabályait
rendeletben határozza meg.”
12. §
Az Ávt. 50. §-a a tízedik gondolatjelet követően a következő alponttal egészül
ki:
„- az Európai Parlament és Tanács 1523/2007/EK rendelete a macska- és
kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a
Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról.”
13.	§
Az Ávt. a következő 51. §-sal egészül ki:
„51. § E törvény 19/A. §-a tervezetének a műszaki szabványok és szabályok,
valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén
információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, -a 98/48/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelvvel módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.”
14.	§
(1)	Az Ávt. 3. § 3. pontjában a „szolgáló, megfelelő engedéllyel rendelkező
állandó létesítmény” szövegrész helyébe a „szolgáló állandó létesítmény” szöveg lép.
12
(2)	Az Ávt. 3. § 11. pontjában az „állatsereglet tartására - hatósági engedély
alapján - létesítettek” szövegrész helyébe az „állatsereglet tartására létesítettek”
szöveg lép.
(3)	Az Ávt. 6. § (1) bekezdésében a „sérülést okozni, így különösen”
szövegrész helyébe a „sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen” szöveg lép.
(4)	Az Ávt. 6. § (2) bekezdésében a „tépésére” szövegrész helyébe a
„szedésére” szöveg lép.
(5)	Az Ávt. 7. § (2) bekezdés b) pontjában az „építményt vagy földterületet”
szövegrész helyébe az „építményt, földterületet vagy egyéb helyet” szöveg lép.
(6)	Az Ávt. 7. § (3) bekezdésében a „külön jogszabály alapján” szövegrész
helyébe a „jogszerűen” szövegrész lép.
(7)	Az Ávt. VIII. Fejezetének címében a „PÉNZÜGYI FEDEZETE, AZ
ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG szövegrész helyébe a „PÉNZÜGYI FEDEZETE, AZ
EBNYIL VÁNTARTÁS, AZ EBRENDÉSZETI HOZZÁJÁRULÁS, AZ ÁLLATVÉDELMI
BÍRSÁG” szöveg lép.
(8)	Az Ávt. 43. § (2) bekezdésében az „élelmiszerlánc-felügyeleti szerv”
szövegrész helyébe az „állatvédelmi hatóság” szöveg lép.
(9)	Az Ávt. 43. § (3) bekezdésében az „élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek”
szövegrész helyébe az „állatvédelmi hatóságnak” szöveg lép.
(10)	Az Ávt. 45/B. § (1) bekezdésében „az állat egészségét” szövegrész helyébe
„az állat vagy ember egészségét” szöveg lép.
(11)	Az Ávt. 49. § (4) bekezdés b) pontjában a „nyilvánítás feltételeit,
valamint” szövegrész helyébe a „nyilvánítás feltételeit, a veszélyes vagy veszélyesnek
nyilvánított állatok adatait nyilvántartó országos adatbázis működési feltételeit,
valamint” szöveg lép.
15.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266. § (3) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában veszélyes eb a hatósági
határozatban egyedileg veszélyes ebbé nyilvánított eb.”
13
16. §
Ez a törvény 2012. január 1-jén lép hatályba, majd az azt követő napon hatályát
veszti.
17.	§
E törvény a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó
termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve
onnan történő kivitelének tilalmáról szóló, 2007. december 11-i 1523/2007/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket
állapít meg.
18.	§
A törvény tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az
információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén
információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, - a 98/48/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.
14
INDOKOLÁS
ÁL TALÁNOS INDOKOLÁS
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
módosításának indokai két csoportra oszthatóak, egyrészt a veszélyes ebek
témakörében 2010. október eleje óta fennálló joghézag megszűntetése, másrészt az
emiatt felülvizsgált hazai állatvédelmi szabályozás, és ezen belül is kiemelten az
ebrendészeti előírások korszerűsítése.
Az Alkotmánybíróság 2010. szeptember 30. hatállyal, a 49/2010. (IV. 22.) AB
határozatával megsemmisítette a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és
a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendeletet. A
vizsgálat indítványozója szerint a kormányrendelet jogbizonytalanságot okozott azzal,
hogy veszélyes ebnek nyilvánította a pitbull terrier fajtájú kutyákat és keverékeiket,
ugyanakkor a fajta megnyugtató módon nem különíthető el a staffordshire terrier
fajtájú ebektől, amelyeket a jogszabály nem sorolt a veszélyes kutyák közé. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormányrendelet nem rendelkezett
megfelelő jogi felhatalmazással, miután 2007. január elsején hatályon kívül lett
helyezve a felhatalmazást tartalmazó, az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17.
törvényerejű rendelet.
A fentiek miatt kialakult joghézag mielőbbi pótlása érdekében - különös
tekintettel a terület szabályozatlanságából fakadó közbiztonsági kockázatokra -
szükségessé vált új szabályozás kialakítása, és a korábbi vonatkozó törvényi részek
harmonizálása.
A szabályozás legfontosabb, a kutyák viselkedésének hazai és nemzetközi
szakértőinek egyöntetű véleménye alapján kialakított változása, hogy ebről fajtája
alapján nem, kizárólag egyedi viselkedésének következményeként ítélkezhet a
hatóság. Az esetek sokszínűségére való tekintettel a veszélyesnek nyilvánításon kívül
is széles eszköztár áll a szankcionáló hatóság rendelkezésére, úgymint például az eb
tartási illetve sétáltatási szabályainak szigorítása, vagy az ebtartó képzésre kötelezése.
Maga a veszélyesnek minősítés két úton történhet. Amennyiben az eb fizikai sérülést
okozott, a végrehajtási rendeletben leírt összetett szempontrendszerben meghatározott
feltételek teljesülésekor hozhat ilyen döntést a hatóság. A másik megközelítés
központi eleme a megelőzés. Amennyiben állatorvos vagy civil állatvédelmi
őrszolgálat képviselője úgy ítéli meg, hogy az eb fizikai vagy pszichikai állapotából
fakadóan veszélyt jelenthet az emberek biztonságára, azt köteles jelenteni a
hatóságnak, amely aztán az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő
bevonásával dönthet az ebek veszélyesnek minősítéséről.
A veszélyes ebekre vonatkozó törvényi szabályok megalkotása mellett hazánk
két legégetőbb, szorosan összefüggő ebrendészeti kérdése a tartott ebállomány
ismeretlen nagysága és a kóbor ebek magas száma. Egyes becslések szerint mintegy 2-
2,5 millió kutya él Magyarországon, a gazdátlan ebek száma eléri a százezret, a
15
menhelyek és az ebrendészeti telepek tűrőképességük határán működnek.
Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a mezőgazdasági
haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti értékekben. E kaotikus
állapot felszámolásának - nemzetközi viszonylatban is - leghatékonyabb eszközei a
kutyák minél szélesebb körű egyedi jelölése és nyilvántartása, valamint ivartalanítása.
A bizonyos esetekben már előírt egyedi jelölési kötelezettség mellett egyre több
települési önkormányzat teszi saját hatáskörben kötelezővé az ebek chipes
megjelölését. A helyi chipadatbázisok fizikai korlátai, és azok egymás közti
kommunikációjának hiánya miatt van szükség a transzponderrel megjelölt ebek
országos elektronikus adatbázisban történő kötelező nyilvántartásának bevezetésére.
A jelenleg szabályozatlanul növekvő ebállomány nagyságának alakulásába
történő érdemi beavatkozáshoz elengedhetetlen, hogy a problémát kezelő hatóságok
tisztában legyenek a tartott kutyák pontos számával. A bizonytalan becslésbe
bocsátkozások helyett e célt szolgálja - és szolgálta évtizedeken keresztül
eredményesen - az ebek önkormányzatok által végzett összeírása, mely intézkedésnek
lényeges állat- és humán-egészségügyi vonatkozásai is vannak. A javaslat törvényi
szinten garantálja, hogy az önkormányzatoknak a jövőben is lehetősége legyen
ebösszeírást végezni.
A felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása
mellett az ebrendészetet, mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott
anyagi forráshoz jutását is szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás
bevezetésének törvény által garantált lehetősége, mely opcióról az adott önkormányzat
döntheti el - mérlegelve a helyi viszonyokat - kíván-e élni vele.
Felülvizsgálatra kerültek a prémtermelésre vonatkozó szabályok is. Az ágazat
az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult, így mára hazánkban csincsillán kívül más
prémes állat tenyésztése nem folyik (az angóranyulat elsősorban húsáért tartják, a
prémje melléktermék). A módosítás ezért a csincsilla és az angóranyúl kivételével
megtiltja más állatok prémtermelési célú hasznosítását, így Magyarország is
csatlakozhat azon európai országok közé, melyek korlátozzák bizonyos prémfajok
tartását, leölését. Átmeneti rendelkezésként a törvény biztosítja, hogy amennyiben e
két fajon túl is tartanak prémjéért állatot hazánkban, azok 2012. július elejéig az
állatvédelmi hatóságnál bejelentve leölésükig vagy kimúlásukig tovább tarthatók. A
prémesállatok tartásának korlátozása nem csak állatjóléti előnyökkel jár. Az ilyen
telepekről elszabadult, illetve szándékosan elengedett állatok hatalmas gazdasági és
ökológiai károkat okoznak, mely károk elleni preventív védekezés mindenképpen
indokolt.
A módosítás megtiltja az élő állatok nyereményjáték díjaként történő
felhasználását az állatok védelme érdekében. Az élő nyeremények leggyakrabban
kedvtelésből tartott állatok, kisrágcsálók, madarak, macska- és kutyakölykök, de
előfordulnak hüllők, malacok, vagy akár csikók is. Az állatok nyertesei legtöbbször
nincsenek felkészülve azok megfelelő körülmények közti tartására, ezáltal az állatok
16
jóléte sok esetben veszélybe kerül. Mindez teljességgel összeegyeztethetetlen a felelős
állattartás alapelveivel.
A törvénymódosítás érinti az állat küllemének megváltoztatása érdekében
végrehajtott sebészeti beavatkozásokat is, és előírja, hogy az ivartalanítás mellett csak
olyan küllemi beavatkozás végezhető el, mely az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározásra kerül.
A törvény lehetővé teszi továbbá, hogy az állatvédelmi bírság kiszabása helyett,
illetve azzal egyidejűleg az állattartót állatvédelmi oktatáson való részvételre
kötelezhesse a hatóság azokban az esetekben, amikor a tudatlanság, a téves
beidegződés, illetve szemléletmód okozza a mulasztást.
Fontos kiemelni, hogy a jelen előterjesztés egy több lépésből álló, a
megoldandó állatvédelemi kérdésekkel összefüggő jogi környezetet kérdéskörönként
felülvizsgáló folyamat első fázisa, melynek célja a legjelentősebb problémák
gyökerének kezelése, azok forrásainak megszűntetése. A következő lépésekben - az
időközben időszerűvé váló uniós kötelezettségeken túl - a kóborrá vált állatok
befogását és elhelyezését, az ebrendészeti telepek és állatmenhelyek működését
meghatározó feltételek rendezése kerül munkaasztalra.
17
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A törvény hatályának pontosítása szükséges a vadászható állatfajok védelméről
és a vadászati tevékenységről szóló, különböző megközelítésű törvényi előírások
megnyugtató összehangolására való tekintettel.
A 2. §-hoz
A nagyobb tömegeket vonzó szórakoztató rendezvényeknek gyakorta
meghatározó pontja a tombolahúzás. Nem ritka jelenség, hogy a díjak között -
legtöbbször fődíjként - élő állatok is kisorsolásra kerülnek. Az élő nyeremények
leggyakrabban kedvtelésből tartott állatok, kisrágcsálók, madarak, macska- és
kutyakölykök, de előfordulnak hüllők, malacok, vagy akár csikók is. Az állatok
nyertesei legtöbbször nincsenek felkészülve azok megfelelő körülmények közti
tartására, ezáltal az állatok jóléte sok esetben veszélybe kerül. Sorsuk akár napokig,
hetekig bizonytalan, és ezen időszak alatt sokszor nem megfelelő körülmények között
tartják őket. Mindez teljességgel összeegyeztethetetlen a felelős állattartás
alapelveivel, ezért az állatok védelme érdekében indokolt az állatok nyereményjáték
díjaként történő felhasználásának törvényi tiltása.
A 3. §-hoz
Előfordulhat olyan eset, amikor az állat jóléte nem a kárára tett cselekmény,
hanem az elmulasztott beavatkozás miatt sérül. Erre példa a lovak csüd- és
pataápolásának folyamatos szükségessége, melynek hiányában súlyosan károsodhat az
állat egészsége. A törvény szövege nem helyezi egyértelműen a hatálya alá az ilyen
eseteket, ezért a szabályozás ez irányú kiegészítése indokolt.
Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat
egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti
beavatkozást - bizonyos kivételekkel - a törvény tiltja. Ezek közé a kivételek közé
tartozik az állat ivartalanítása, valamint a fajtatiszta kutyán végzett fül- és
farokkorrekció, amennyiben az a tenyésztési hatóság által elismert tenyésztő szervezet
tenyésztési programjában meghatározott küllemi előírások kialakítását biztosítja. Az
utóbbi beavatkozások még mindig meglehetősen elterjedtek, holott állatjóléti
szempontból erősen megkérdőjelezhetőek.
A tenyésztő szervezetek által szabadon módosítható szabályozásból fakadó
jogbizonytalanságot orvosolandó a törvény kimondja, hogy az ivartalanításon túl csak
olyan küllemi beavatkozás végezhető el, mely az e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározásra kerül.
18
A 4. §-hoz
A törvény 11. §-a kimondja, hogy kutya és macska esetében az élelmezési cél,
illetve a prémtermelés nem minősül elfogadható indoknak az állat életének kioltása
tekintetében. A szakasz olyan kiegészítése szükséges, hogy az megtiltsa e fajok
élelmiszerként és prémként történő felhasználását is. A globalizáció fokozódásával
hazánk is egyre több nemzetiségnek, kultúrának ad otthont. Időről időre napvilágot
látnak olyan hírek, miszerint bizonyos vendéglátóipari egységekben a hazánkban
tradicionálisan kedvtelésből tartott két legnépszerűbb faj valamelyikét használják,
szolgálják fel élelmiszerként. Ezek a hírek általában hamisnak bizonyulnak,
ugyanakkor a jelenség teljes mértékben idegen a magyar hagyományoktól, ezért
esetleges meghonosodásának megelőzése érdekében az élelmezési cél törvényi szintű
tiltása indokolt.
A macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek
forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő
kivitelének tilalmáról szóló 1523/2007/EK közösségi rendelet, mely hazánkban is
közvetlenül hatályos, tiltja a macska- és kutyaprém, valamint ilyen prémet tartalmazó
termék forgalomba hozatalát, importját, exportját. A közösségi rendelkezés törvényi
szinten való deklarálása szükséges. Ezen felül - a magyarországi macska- és
kutyatartás hagyományaiból fakadóan - az e fajokból származó prémek
felhasználásának teljes körű tiltása indokolt.
Az 5. §-hoz
A prémtermelés céljából tartott állatok kérdése mindig is a közvélemény
érdeklődésének középpontjában állt, ennek ellenére a téma hazai, állatjóléti szempontú
megnyugtató rendezésére a mai napig nem került sor.
A prémesállat-tenyésztés nagy múltra tekint vissza Magyarországon, különösen
a szőrmefeldolgozás és a szűcsipar volt egykor méltán világhírű. A nagyüzemi keretek
között folyó prémesállat-tenyésztés az 1980-as évek elején kezdődött. Eleinte a sarki
róka, nyérc- és nutriatelepek terjedtek el, majd a csincsillatenyésztés is fejlődésnek
indult. Az egymást követő forró nyarak megviselték az ágazatot, és a hidegkedvelő
állatok prémjének minőségbeli romlása oda vezetett, hogy a sarki róka, nyérc- és
nutriatartás az 1990-es évek elejére gyakorlatilag megszűnt. Mindezzel ellentétes
tendenciát mutat a csincsillaipar, melynek napjainkban mintegy 200 tenyésztelepe
működik, és melynek éves forgalma több milliárd forintra tehető. A magyar tenyésztők
által tenyésztett állatok kikészített szőrméje világszínvonalú, és szinte kivétel nélkül
külföldön talál gazdára.
A módosítás révén Magyarország - a későbbiekben esetlegesen felmerülő
komoly állatjóléti, gazdasági és ökológiai problémákat megelőzendő - is csatlakozik
azon európai országok közé, melyek tiltják bizonyos prémfajok tartását, leölését.
Fontos kiemelni, hogy a hazánkban gazdaságilag meghatározó két faj, a csincsilla és
az angóranyúl hasznosítását nem tiltja a tervezet. Átmeneti rendelkezésként a törvény
19
biztosítja, hogy amennyiben e két fajon kívül is tartanak prémjéért állatot hazánkban,
azok 2012. július elejéig az állatvédelmi hatóságnál bejelentve leölésükig vagy
kimúlásukig tovább tarthatók.
A prémesállatok tartásának korlátozása nemcsak állatjóléti előnyökkel jár. Az
ilyen telepekről elszabadult, illetve szándékosan elengedett állatok hatalmas gazdasági
és ökológiai károkat okoznak. E kártétel elleni preventív védekezés elengedhetetlen.
Az 6. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 2010. szeptember 30-i hatállyal, a 49/2010. (IV. 22.) AB
határozatával megsemmisítette a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és
a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendeletet. A
vizsgálat indítványozója szerint a kormányrendelet jogbizonytalanságot okozott azzal,
hogy veszélyes ebnek nyilvánította a pitbull terrier fajtájú kutyákat és keverékeiket,
ugyanakkor a fajta megnyugtató módon nem különíthető el a staffordshire terrier
fajtájú ebektől, amelyeket a jogszabály nem sorolt a veszélyes kutyák közé. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormányrendelet nem rendelkezett
megfelelő jogi felhatalmazással, miután 2007. január elsején hatályon kívül lett
helyezve a felhatalmazást tartalmazó, az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17.
törvényerejű rendelet.
A fentiek miatt kialakult joghézag mielőbbi pótlása érdekében - különös
tekintettel a terület szabályozatlanságából fakadó közbiztonsági kockázatokra -
szükségessé vált új szabályozás kialakítása, és a korábbi vonatkozó törvényi részek
harmonizálása.
A szabályozás legfontosabb, a kutyák viselkedésének hazai és nemzetközi
szakértőinek egyöntetű véleménye alapján kialakított változása, hogy ebről fajtája
alapján nem, kizárólag egyedi viselkedésének következményeként ítélkezhet a
hatóság. Az új szabályrendszer kialakításának fő szempontjai a fokozatosság és a
következetesség voltak. Ennek megfelelően, az esetek sokszínűségére való tekintettel a
veszélyesnek nyilvánításon kívül is széles eszköztár áll a szankcionáló hatóság
rendelkezésére, úgymint az ebtartó írásos figyelmeztetése, az eb tartási illetve
sétáltatási szabályainak szigorítása, az ebtartó képzésre kötelezése, vagy az eb
ivartalanítása, akár az életének kioltása. Maga a veszélyesnek minősítés két úton
történhet. Amennyiben az eb fizikai sérülést okozott, a végrehajtási rendeletben leírt
összetett szempontrendszerben meghatározott feltételek teljesülésekor hozhat ilyen
döntést a hatóság. A másik megközelítés központi eleme a megelőzés. Amennyiben
állatorvos vagy civil állatvédelmi őrszolgálat képviselője úgy ítéli meg, hogy az eb
fizikai vagy pszichikai állapotából fakadóan veszélyt jelenthet az emberek
biztonságára, azt köteles jelenteni a hatóságnak, amely aztán az ebek viselkedésének
megítélésében jártas szakértő bevonásával dönthet az ebek veszélyesnek minősítéséről.
20
A 7. §-hoz
Hazánk két legégetőbb, szorosan összefüggő állatvédelmi kérdése a tartott
ebállomány ismeretlen nagysága és a kóbor ebek magas száma. Egyes becslések
szerint mintegy kétmillió kutya él Magyarországon, a gazdátlan ebek száma eléri a
százezret. Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a
mezőgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti
értékekben. E kaotikus állapot felszámolásának - nemzetközi viszonylatban is -
leghatékonyabb eszközei a kutyák minél szélesebb körű egyedi jelölése és
nyilvántartása, valamint ivartalanítása.
A problémakör a felelőtlen ebtartónál gyökerezik, ezért olyan, új megközelítésű
rendszer kialakítása szükséges, melyben az ebtartó valamilyen módon hozzájárul
annak hosszú távú megoldásához. Az ebtartó háromféleképpen tehet a problémakör
megnyugtató rendezéséért: megjelöli a kutyáját, ezáltal az elveszése esetén sem
gyarapítja az ismeretlen eredetű kóbor ebek számát, ivartalaníttatja azt a nem kívánt
szaporulatok létrejöttét megelőzendő, vagy anyagi hozzájárulásával támogatja az
önkormányzatot ebrendészeti tevékenységét.
Hazánkban a hatályos jogszabályoknak megfelelően a fajtatiszta ebeken túl
minden veszélyesnek minősített, veszettség szempontjából aggályos, országhatárt
átlépő, valamint tulajdonost váltó ebet is kötelező egyedileg jelölni, chipezni. A helyi
chipadatbázisok fizikai korlátaiból, és azok egymás közti kommunikációjának
hiányából következően amennyiben egy eb az adatait tartalmazó rendszer illetékességi
területén túl kóborol (vagy ott teszik ki), befogásakor tehetetlen a legjobb szándékú
megtaláló is, még ha az állat meg is van jelölve. Ezért van szükség a transzponderrel
megjelölt ebek országos adatbázisban történő kötelező nyilvántartásának bevezetésére.
A transzponderrel megjelölt ebek adatait magában foglaló országos elektronikus
adatbázis működtetésére - egy új nyilvántartás költséges létrehozása és kiforratlan
üzemeltetése helyett - a Magyarország legnagyobb, legkiterjedtebb elektronikus eb-
adatbázisát (Petvetdata) üzemeltető szervezet, a Magyar Állatorvosi Kamara kerül
kijelölésre.
A jelenleg szabályozatlanul növekvő ebállomány nagyságának alakulásába
történő érdemi beavatkozáshoz elengedhetetlen, hogy a problémát kezelő hatóságok
tisztában legyenek a tartott kutyák pontos számával. A bizonytalan becslésbe
bocsátkozások helyett e célt szolgálja - és szolgálta évtizedeken keresztül
eredményesen - az ebek önkormányzatok által végzett összeírása, mely intézkedésnek
lényeges állat- és humán-egészségügyi vonatkozásai is vannak. A javaslat törvényi
szinten garantálja, hogy az önkormányzatok a jövőben is végezhessenek ebösszeírást.
A felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása
mellett az ebrendészetet, mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott
anyagi forráshoz jutását is szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás
bevezetésének törvény által garantált lehetősége, mely opcióról az adott önkormányzat
döntheti el - mérlegelve a helyi viszonyokat - kíván-e élni vele. A tervezet a gazdákat
21
is felelős állattartásra ösztönzi azáltal, hogy mentesülnek a díjfizetés alól azok, akik
ivartalanították kutyájukat. Hangsúlyozni érdemes, hogy a menhelyről, ebrendészeti
telepről, vagy civil állatvédelmi szervezettől hazavitt kutyák után sem szedhető
hozzájárulás, mely az örökbefogadás gyakoribbá válását eredményezheti. A törvény
kötelezi az önkormányzatot, hogy a beszedett ebrendészeti hozzájárulás legalább felét
az ebek ivartalanításának támogatására, vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos
állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására forgassa vissza, ezáltal
elősegítve a fennálló kaotikus populációdinamikai helyzet gyökeres
megváltoztatásában döntő szerepet játszó beavatkozás minél szélesebb körű
elterjedését.
A legnagyobb hazai civil állatvédelmi szervezetek évek óta szorgalmazzák a
problémakör megoldását szolgáló határozott lépések megtételét, egyetértenek a
javasolt új iránnyal.
A 8. §-hoz
A törvény 43. § (1) bekezdése kimondja, hogy állatvédelmi bírság kiszabása
helyett, illetve azzal egyidejűleg az állattartót a hiányosságok kijavítására, illetve
pótlására kell kötelezni. A fentiek olyan kiegészítése szükséges, hogy lehetővé váljon
a mulasztó személynek állatvédelmi oktatáson való részvételre kötelezése. Mindez
azért indokolt, mert az állatok kárára történő cselekmények hosszú távú
visszaszorításának - a kapcsolódó tudományterületek szakértőinek egyöntetű
véleménye szerint - leghatékonyabb eszköze a tudatformálás. Az állatjóléti szabályok
megsértése gyakran abból következik, hogy a mulasztó nincs tisztában az állatok
igényeivel, esetleg nem tekinti őket érző lénynek. A tudatlanság, a téves beidegződés,
illetve szemléletmód legkönnyebben oktatással változtatható meg.
Amennyiben az állattartó szándékosan vagy ismételten szegi meg a felelős
állattartás szabályait, feltételezhető, hogy sem állatvédelmi bírság kiszabásával, sem
állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel nem biztosítható a mulasztó által
tartott vagy a jövőben tartandó állatok jóléte, ezért indokolt biztosítani a lehetőséget,
hogy a hatóság bizonyos körülmények teljesülésekor újabb feltételekhez kösse, esetleg
korlátozza az állattartást.
A 9. §-hoz
A törvény 45. § (1) bekezdése azokat az eseteket határozza meg, amikor az
állatvédelmi hatóság - az állat szenvedéseinek megszűntetése érdekében - köteles az
állat életét fájdalommentes módon kioltani. A szakasz hatályos megfogalmazása
félreértésekre ad lehetőségét, ezért a szabályozás egyértelművé tételét valósítja meg a
módosítás.
22
A 10. §-hoz
A transzponderrel megjelölt, de az országos elektronikus adatbázisban nem
regisztrált állatoknak a regisztrációjával, illetve a jövőben korlátozott, prémtermelés
céljából tartott fajok egyedeinek bejelentésével kapcsolatos határidők megállapítására
van szükség.
A 11. §-hoz
A veszélyes ebek kapcsán fennálló joghézag, illetve a hatályon kívül helyezett,
az ebek veszélyesnek minősítésével összefüggő eljárás igazgatási szolgáltatási díjairól
szóló jogszabály pótlása érdekében új kormányrendeleti, illetve miniszteri rendeleti
szintű szabályozás megalkotására van szükség, amihez a módosítás megadja a
Kormány, illetve a miniszter számára a szükséges felhatalmazást.
A 12. §-hoz
A törvény végén jelezni szükséges a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen
prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő
behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról szóló 1523/2007/EK
közösségi rendeletnek való megfelelést.
A 13. §-hoz
A szakasz a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs
társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás
megállapításáról szóló, - a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel
módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
A 14. § (1) és (2) bekezdéséhez
A törvény meghatározza az „állatkert”, illetve a „cirkuszi menazséria”
fogalmát. Mindkét definíció tartalmazza azt, hogy az adott létesítmény hatósági
engedéllyel rendelkezik. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy a fogalmak későbbi
hivatkozásai során az azokhoz kapcsolt szabályokat csak az engedélyezett
állatkerteknek és cirkuszi menazsériáknak kell betartani, a hasonló tevékenységet
végző, ám engedély nélkül működő létesítményeknek nem. A fennálló jogi visszásság
rendezése érdekében a fogalmak pontosítása szükséges.
A 14. § (3) bekezdéséhez
A módosítás szövegpontosító jellegű. Indokolt az állat kíméletéről, az
állatkínzás tilalmáról szóló szakasz tiltó rendelkezései közé ágyazni az „állat
károsítása” kifejezést is, amely fogalmat a törvény 3. § 2. pontja definiál
23
A 14. § (4) bekezdéséhez
Tradicionális eljárásunkat, a libák tollszedését ért nemzetközi civil támadások
világossá tették, hogy a hazai szaknyelvben is el kell különíteni a két különböző
szemléletű tollnyerési módszert: a szárnyasok szigorú állatjóléti előírásoknak
megfelelő tollazását, valamint az állatok kínzásával járó tépést, ami nem elfogadható,
ezért tiltása indokolt. Ennek megfelelően a mezőgazdasági haszonállatok tartásának
állatvédelmi szabályairól szóló miniszteri rendelet módosítása bevezette a
„tollszedés”, „tollazás”, „letollazás” kifejezéseket, és elhagyta a „tépés” szót.
Ugyanakkor a törvény vonatkozó szakasza még tartalmazza a nem kívánatos
kifejezést, ezen változtatni szükséges.
A 14. § (5) és (6) bekezdéséhez
A törvény 7. és 24/B. §-ainak összevonásakor a két szakasz minimális
különbségeire való tekintettel pontosítások átvezetése szükséges.
A 14. § (7) bekezdéséhez
A tartalom bővülése miatt a törvény VII. fejezetének címét is kiegészíteni
szükséges.
A 14. § (8) és (9) bekezdéséhez
Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet szerint a
bírságot feladatkörében a települési, fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat
jegyzője, a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi
igazgatósága, valamint a természetvédelmi hatóság szabja ki. Ezzel összhangban
szükséges a törvény szövegének a módosítása, mivel bírságot nemcsak élelmiszerlánc-
felügyeleti szerv szabhat ki.
A 14. § (10) bekezdéséhez
A törvény 45/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az állat tartója
állatjóléti szabályt szeg, és ezzel veszélyezteti az állat egészségét, úgy az állatot az
állatvédelmi hatóság a körülmények rendeződéséig megfelelő helyre szállíthatja. A
szakasz kiegészítése szükséges oly módon, hogy akkor is elkobozható legyen az állat,
amennyiben az a gazda gondatlansága következtében ember fizikai épségét
veszélyezteti (pl. veszélyes állatok, veszélyes ebek esetében).
A 14. § (11) bekezdéséhez
A jövőbeni szabályozás fontos eleme lesz a tartott veszélyes állatok adatait
kezelő országos adatbázis létrehozása, amelyre vonatkozó szabályok megalkotására
szintén felhatalmazást kap a Kormány.
24
A 15. §-hoz
A veszélyes ebekkel kapcsolatos szabályozás gyökeres átalakítása miatt a
Büntető Törvénykönyv vonatkozó szakaszának módosítása szükséges, mivel a jövőben
veszélyes eb csupán a hatóság által egyedileg veszélyesnek minősített eb.
A 1618. §-hoz
A záró szakaszok a hatályba lépéssel kapcsolatos szabályokat, valamint az
uniós megfeleléseket tartalmazzák.