﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4648. számú
törvényjavaslat
a Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között
a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az
adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. szeptember 7.
napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Dr. Matolcsy György
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2011. október
2011. évi
törvény
a Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között
a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az
adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. szeptember 7.
napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és
Észak-Írország Egyesült Királysága között a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a
kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló,
Budapesten, 2011. szeptember 7. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)
kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ÉS
NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG
EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA
KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK
MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL
A JÖVEDELEM- ÉS A TŐKENYERESÉG-ADÓK TERÜLETÉN
A Magyar Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, attól az
óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén,
az alábbiak szerint állapodtak meg:
2
1.	cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő
Államban belföldi illetőségűek.
2.	cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
(1)	Az Egyezmény azokra a jövedelem- és tőkenyereség-adókra terjed ki, amelyeket az egyik
Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegységei vagy helyi hatóságai vetnek ki, a
beszedés módjára való tekintet nélkül.
(2)	Jövedelem- és tőkenyereség-adóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes
jövedelem vagy a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon
elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és
fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
(3)	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed:
(a)	Magyarország esetében:
(i)	a személyi jövedelemadó; és
(ii)	a társasági adó ;
(a továbbiakban: „magyar adó”);
(b)	az Egyesült Királyság esetében:
(i)	a jövedelemadó;
(ii)	a társasági adó; és
(iii)	a tőkenyereség-adó;
(a továbbiakban: „az egyesült királyságbeli adó”).
(4)	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is,
amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vetnek
ki. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó
adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
(1) Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
(a)	a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben
használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
3
(b)	az „Egyesült Királyság” kifejezés Nagy-Britanniát és Észak-Írországot jelenti,
beleértve az Egyesült Királyság parti tengerén kívüli bármely területet, amely a
kontinentális talapzatra vonatkozó joga szerint és a nemzetközi joggal
összhangban olyan területként van kijelölve, amelyen belül az Egyesült
Királyság jogai a tengerfenékre és az altalajra és ezek természeti kincseire
tekintettel gyakorolhatók;
(c)	az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés
Magyarországot vagy az Egyesült Királyságot jelenti a szövegösszefüggésnek
megfelelően;
(d)	a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és
bármely más személyi egyesülést;
(e)	a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy bármely jogalanyt jelent,
amely az adóztatás szempontjából jogi személyként kezelendő;
(f)	a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik;
(g)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam
vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által
folytatott vállalkozást jelentik;
(h)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által
üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást
jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő
Államban lévő helyek között üzemeltetik;
(i)	az „illetékes hatóság” kifejezés jelenti:
(i)	Magyarország esetében a nemzetgazdasági minisztert vagy
meghatalmazott képviselőjét;
(ii)	az Egyesült Királyság esetében Őfelsége Bevételi- és Vámbiztosait
vagy azok meghatalmazott képviselőjét;
(j) az „állampolgár” kifejezés jelenti:
(i)	Magyarország viszonylatában bármely természetes személyt, aki
magyar állampolgársággal rendelkezik; vagy bármely jogi személyt,
személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy más jogalanyt, amely ezt a
jogállását Magyarország hatályos jogszabályaiból nyeri;
(ii)	az Egyesült Királyság viszonylatában bármely brit állampolgárt vagy
bármely brit alattvalót, aki bármely más nemzetközösségi országnak
vagy területnek nem állampolgára, feltéve, hogy joga van az Egyesült
Királyságban tartózkodni; és bármely jogi személyt, személyegyesítő
társaságot, egyesülést vagy más jogalanyt, amely ezt a jogállását az
Egyesült Királyság hatályos jogszabályaiból nyeri;
4
(k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy
más önálló jellegű tevékenység végzését;
(l) a „nyugdíjrendszer” kifejezés az egyik Szerződő Államban létrehozott bármely
tervet, rendszert, alapot, trust-ot vagy más olyan szervezetet jelent, amely:
(i)	általánosan mentes a jövedelemadóztatás alól abban az államban; és
(ii)	döntően nyugdíj vagy nyugdíjjuttatások kezelésére vagy nyújtására,
vagy egy vagy több ilyen szervezet részére jövedelem szerzésére
működtetik.
(2)	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő
alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő bármely kifejezésnek -
amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentése van, mint amit ennek az
államnak a jogszabályaiban abban az időpontban jelent azokra az adókra vonatkozóan,
amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az államnak az alkalmazandó
adójogszabályaiban foglalt bármely meghatározás az irányadó ennek az államnak a más
jogszabályaiban foglalt meghatározással szemben.
4.	cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
(1)	Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az államnak a jogszabályai szerint
lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv
alapján adóköteles, és ugyancsak magában foglalja azt az államot és annak bármely más
közigazgatási alegységét vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában
az olyan személyt, aki ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból
származó jövedelem vagy tőkenyereség alapján adóköteles.
(2)	Az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés magában foglalja:
(a)	a nyugdíjrendszert, amelyet abban az államban hoztak létre; és
(b)	az olyan szervezetet, amelyet kizárólag vallási, jótékonysági, tudományos,
kulturális vagy oktatási célra (vagy ezek közül több mint egy célra) hoztak
létre és működtetnek, és amely ebben az államban annak jogszabályai szerint
belföldi illetőségű, tekintet nélkül arra, hogy jövedelmének vagy nyereségének
egésze vagy része mentes lehet az adó alól ennek az államnak a belső joga
szerint.
(3)	Amennyiben egy természetes személy az (1) bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a)	csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben
állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó
5
lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel
személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
(b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Szerződő Államban van
létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó
lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben
szokásos tartózkodási helye van;
(c)	amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye,
vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek,
amelynek állampolgára;
(d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a
Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
(4)	Amennyiben az (1) bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, akkor a Szerződő Államok illetékes hatóságai
kölcsönös egyetértéssel határozzák meg azt a Szerződő Államot, amelyben ez a személy az
Egyezmény alkalmazásában belföldi illetőségűnek tekintendő. A Szerződő Államok illetékes
hatóságainak kölcsönös egyetértése hiányában a személy az Egyezmény által nyújtott bármely
kedvezmény igénylése céljából egyik Szerződő Államban sem tekintendő belföldi
illetőségűnek, kivéve a 24. és a 25. cikkek által nyújtottakat.
5.	cikk
TELEPHELY
(1)	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent,
amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
(2)	A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
(a)	az üzletvezetés helyét;
(b)	a fióktelepet;
(c)	az irodát;
(d)	a gyártelepet;
(e)	a műhelyt; és
(f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek
kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
(3)	Az építési terület vagy építkezési vagy beszerelési munkálatok csak akkor képeznek
telephelyet, ha tizenkét hónapnál tovább tartanak.
6
(4)	E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
(a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak
raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
(b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás,
kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára;
(c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból,
hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
(d)	állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás
részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;
(e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
(f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az (a)-(e)
alpontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációját végezze,
feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes
tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
(5)	Tekintet nélkül az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a
független képviselőt, akire a (6) bekezdés rendelkezése alkalmazandó - egy vállalkozás
számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van arra, amellyel
ott rendszeresen él, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás
telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében,
amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a
(4)	bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti
helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az
állandó üzleti helyet telephellyé.
(6)	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban
telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos
vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti
tevékenységük keretében járnak el.
(7)	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot
ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján,
akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
(1)	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik
Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az
erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.
7
(2)	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak
jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden
esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, a
mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket és az állatállományt,
azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek
alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források
és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó
változó vagy állandó térítésekhez való jogot; hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan
vagyonnak.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából
vagy hasznosításának minden más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
(4)	Az (1) és (3) bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó
jövedelemre is alkalmazandók.
7.	cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
(1)	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható,
kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a
vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
(2)	A (3) bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása
a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor
mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet
akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet
végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti
kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
(3)	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült
költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket,
függetlenül attól, hogy abban a Szerződő Államban merültek-e fel, ahol a telephely található,
vagy máshol.
(4)	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy
árukat vásárol a vállalkozásnak.
(5)	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre
azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
(6)	Amennyiben a nyereség olyan jövedelem- vagy tőkenyereség tételeket tartalmaz,
amelyekkel a jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a
rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8
8.	cikk
HAJÓZÁS ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS
(1)	Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy hajók
vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben az
államban adóztatható.
(2)	E cikk alkalmazásában a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja:
(a)	a hajók vagy légi járművek személyzet nélkül történő bérbeadásából származó
nyereséget; és
(b)	a javak vagy áruk szállítására használt konténerek (beleértve a konténerek
szállítására szolgáló pótkocsikat és kapcsolódó felszereléseket) használatából,
fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyereséget;
amennyiben az ilyen bérbeadás vagy az ilyen használat, fenntartás vagy bérbeadás - az esettől
függően - esetleges a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő
üzemeltetéséhez képest.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely
poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből
származnak.
9.	cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
(1)	Amennyiben
(a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében
részesedik; vagy
(b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében,
ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek;
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi
kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek
eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a
nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt
nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
(2)	Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan
nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik Szerződő
Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított
nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két
9
vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az
ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően
figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes
hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.
10.	cikk
OSZTALÉK
(1)	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik
államban.
(2)	Mindazonáltal ez az osztalék:
(a)	megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyikben az osztalékot fizető
társaság belföldi illetőségű és ennek az államnak a jogszabályai szerint, de ha
az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az
így megállapított adó nem haladhatja meg:
(i)	az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, az (a) (ii)
albekezdésben meghatározottak kivételével;
(ii)	az osztalék bruttó összegének 15 százalékát, amennyiben az ilyen
osztalékot a 6. cikk szerinti ingatlan vagyonból közvetlenül vagy
közvetve származó jövedelemből (beleértve a nyereséget) olyan
befektetési eszköz fizeti, amely évente felosztja ennek a
jövedelemnek a többségét és amelynek az ilyen ingatlan vagyonból
származó jövedelme mentes az adó alól;
(b)	az (a) albekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül, mentes az adó alól abban a
Szerződő Államban, amelyikben az osztalékot fizető társaság belföldi
illetőségű, ha az osztalék haszonhúzója:
(i)	olyan társaság, amely a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű és az osztalékot fizető társaságban a szavazati jog
legalább 10 %-át - közvetlenül vagy közvetve - ellenőrzi (kivéve
amennyiben az osztalékot az (a) (ii) albekezdésben említett
befektetési eszköz fizeti); vagy
(ii)	egy nyugdíjrendszer.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az
osztalékot fizetik.
(3)	E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből vagy más nyereségből való
részesedést biztosító más jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet,
valamint bármilyen más tételt jelent, amelyet annak az államnak a jogszabályai, amelyben a
10
nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel
azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
(4)	Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben
az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen
ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5)	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet
élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által
kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű
személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik,
ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem
osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval,
még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy
részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.
(6)	Nem vehető igénybe könnyítés e cikk alapján, ha a részvények vagy egyéb jogok -
amelyekre tekintettel az osztalékot kifizetik - létrehozásával vagy átruházásával érintett
bármely személynek a fő célja vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny
szerzése volt e létrehozás vagy átruházás által.
11.	cikk
KAMAT
(1)	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban
adóztatható.
(2)	E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet
jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs, és akár ad jogot az adós nyereségéből való
részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó
jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen
értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat.
A kifejezés nem foglal magában semmilyen tételt, amely a 10. cikk rendelkezései szerint
osztalékként kezelendő. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem
tekintendők kamatnak.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik,
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot
fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4)	Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy kettejük és egy
harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a fizetett kamat összege bármilyen ok
miatt meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a kamat
haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e cikk rendelkezéseit csak az
11
utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét
Szerződő Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb
rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
(5)	Nem vehető igénybe könnyítés e cikk alapján, ha a hitelkövetelés - amelyre tekintettel a
kamatot kifizetik - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő célja
vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny szerzése volt e létrehozás vagy
átruházás által.
12.	cikk
JOGDÍJ
(1)	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban
adóztatható.
(2)	E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés minden olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet
irodalmi, művészeti vagy tudományos művek szerzői jogának, ideértve a filmalkotásokat,
bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos
formulának vagy eljárásnak használatáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari,
kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért (know-how)
ellenértékként kapnak.
(3)	Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik,
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely
után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7.
cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4)	Ha a jogdíjat fizető személy és a jogdíj haszonhúzója közötti, vagy kettejük és egy
harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege bármilyen ok miatt
meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető és a jogdíj haszonhúzója ilyen
kapcsolatok hiányában megállapodott volna, e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett
összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam
jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő
figyelembevételével.
(5)	Nem vehető igénybe könnyítés e cikk alapján, ha a jogok - amelyekre tekintettel a jogdíjat
kifizetik - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő célja vagy fő
céljainak egyike az ezen cikkből származó előny szerzése volt e létrehozás vagy átruházás
által.
13.	cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
(1)	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott
és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége
megadóztatható ebben a másik államban.
12
(2)	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy
hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50
százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból
származik, megadóztatható abban a másik Szerződő Államban.
(3)	A (2) bekezdésben nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon
elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő
Államban levő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (akár a
vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül történő) az elidegenítéséből elért nyereséget,
megadóztatható ebben a másik államban.
(4)	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek az ennek az államnak a
vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek vagy ilyen
hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó
nyeresége csak ebben az államban adóztatható.
(5)	Az (1), (2), (3) és (4) bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből
származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő
belföldi illetőségű.
14.	cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
(1)	A 15., 17., 18. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más
hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy
munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a
másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott
díjazás megadóztatható ebben a másik államban.
(2)	Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban gyakorolt munkaviszonyra
tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:
(a)	a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy
megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott pénzügyi
évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül; és
(b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki
nem belföldi illetőségű a másik államban; és
(c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
(3)	Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó
vagy légi jármű fedélzetén végzett munkaviszonyra tekintettel az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy által kapott díjazás csak ebben az államban adóztatható.
13
15.	cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a
másik államban.
16.	cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
(1)	Tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-,
rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő
Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a
másik államban.
(2)	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett
személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál
magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és
a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az
előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
(3)	Tekintet nélkül az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseire, az e cikkben említett jövedelem
mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyikben a művész vagy a sportoló a
tevékenységét kifejti, feltéve, hogy a látogatást ebbe az államba teljesen vagy főként
bármelyik Szerződő Államnak, vagy annak közigazgatási alegységének vagy helyi
hatóságának a közalapjaiból támogatják. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a
Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak illetősége van.
17.	cikk
NYUGDÍJAK
A 18. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló díjazás,
amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak ebben az
államban adóztatható.
18.	cikk
KÖZSZOLGÁLAT
(1)	(a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik Szerződő
Állam, vagy annak közigazgatási alegysége vagy helyi hatósága fizet egy
természetes személynek az ezen államnak, vagy közigazgatási alegységnek
vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók.
14
(b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő
Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben az államban teljesítették, és a
természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
(i)	ennek az államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban
belföldi illetőségű személlyé,
és adónak van alávetve ebben az államban az ilyen fizetések, bérek és más
hasonló díjazások után.
(2)	(a) Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, a nyugdíj és más hasonló
díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegysége
vagy helyi hatósága fizet, vagy az általuk létrehozott alapból fizetnek egy
természetes személynek az ennek az államnak vagy alegységnek vagy
hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztatható.
(b)	Ez a nyugdíj és más hasonló díjazás azonban csak a másik Szerződő Államban
adóztatható, ha a természetes személy ebben az államban belföldi illetőségű és
ennek az államnak állampolgára.
(3)	Az egyik Szerződő Állam, vagy annak közigazgatási alegysége vagy helyi hatósága által
folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálat utáni fizetésekre, bérekre,
nyugdíjakra és más hasonló díjazásokra a 14., 15., 16. és 17. cikkek rendelkezései
alkalmazandók.
19.	cikk
TANULÓK
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló vagy kereskedelmi tanuló kap ellátására,
tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való látogatása
előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az
elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem
adóztatható meg ebben az államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli
forrásokból származnak.
20.	cikk
ELŐADÓK ÉS KUTATÓK
(1)	Az a természetes személy, aki két évet meg nem haladó időszakra ellátogat az egyik
Szerződő Államba abból a célból, hogy ebben a Szerződő Államban egyetemen, főiskolán
vagy más elismert kutatóintézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítson vagy felsőfokú
tanulmányokat folytasson (beleértve a kutatást), és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő
Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért vagy kutatásért kapott díjazás után két évet
meg nem haladó időtartamra attól az időponttól kezdve, amikor ilyen célból először látogatja
meg ezt a Szerződő Államot.
15
(2)	E cikk előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet egy
természetes személy kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsősorban egy meghatározott
személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik.
21.	cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
(1)	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény
előző cikkeiben nem tárgyalt részei, ha azoknak ez a személy haszonhúzója - kivéve a trust-
ból vagy az elhunyt személy hagyatékából a kezelés során kifizetett jövedelmet - bárhol is
keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk (2) bekezdésében
meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen
jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik
Szerződő Államban egy ott levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy
vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3)	Ha az (1) bekezdésben említett belföldi illetőségű személy és valamely más személy
közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt az abban a
bekezdésben említett jövedelem összege meghaladja azt az összeget (ha egyáltalán van ilyen),
amelyben ők ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit
csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a jövedelem többletösszege
mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, ezen Egyezmény más
alkalmazandó rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
(4)	Nem vehető igénybe enyhítés e cikk alapján, ha a jogok - amelyekre tekintettel a
jövedelmet kifizették - létrehozásával vagy átruházásával érintett bármely személynek a fő
célja vagy fő céljainak egyike az ezen cikkből származó előny húzása volt e létrehozás vagy
átruházás által.
22.	cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
(1)	Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
(a)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet
élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható az
Egyesült Királyságban és így az Egyesült Királyságban megadóztatták,
Magyarország a (b) albekezdésben és a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések
fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól.
(b)	Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan
jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. cikk rendelkezései szerint
megadóztathatók az Egyesült Királyságban, Magyarország lehetővé teszi az
ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg
16
levonását, amely megegyezik az Egyesült Királyságban megfizetett adóval. Az
így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított
adónak azt a részét, amely az Egyesült Királyságból származó ilyen
jövedelemtételekre esik.
(2)	Az Egyesült Királyságnak az Egyesült Királyság területén kívül fizetendő adónak az
egyesült királyságbeli adóval szemben történő beszámításra, vagy, az esettől függően, az
Egyesült Királyság területén kívül keletkező osztaléknak az egyesült királyságbeli adó alól
történő mentesítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseinek fenntartásával (amely nem érinti
ezen általános elvet):
(a)	a magyar jogszabályok szerint és ezen Egyezménnyel összhangban, akár
közvetlenül, akár levonás által, a Magyarországon lévő forrásból származó
nyereségre, jövedelemre vagy megterhelhető nyereségre fizetendő magyar adó
(kivéve az osztalék esetében azon nyereség tekintetében fizetendő adót,
amelyből az osztalékot fizetik) beszámításra kerül bármilyen ugyanazon
nyereségre, jövedelemre és megterhelhető nyereségre számított egyesült
királyságbeli adóval szemben, amelyre tekintettel a magyar adót számították;
(b)	az Egyesült Királyságban belföldi illetőségű társaság által egy Magyarországon
belföldi illetőségű társaságtól szerzett osztalék mentes az adó alól az Egyesült
Királyságban;
(c)	a fenti (b) albekezdés szerint (mivel az Egyesült Királyság jogában a
mentesítésre előírt feltételek nem teljesülnek) az adó alól nem mentesített olyan
osztalék esetében, amelyet Magyarországon belföldi illetőségű társaság fizet az
Egyesült Királyságban belföldi illetőségű társaságnak és amely közvetlenül
vagy közvetve az osztalékot fizető társaság szavazati jogának legalább 10
százalékát ellenőrzi, a fenti (a) albekezdésben említett beszámítás figyelembe
veszi a társaság által azon nyereség tekintetében fizetendő magyar adót is,
amelyből az ilyen osztalékot fizetik.
(3)	Az (1) és (2) bekezdések alkalmazásában az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy nyereségét, jövedelmét és tőkenyereségét, amely ezen Egyezménnyel összhangban a
másik Szerződő Államban megadóztatható, ebben a másik államban lévő forrásból
származónak kell tekinteni.
(4)	Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól abban az államban,
ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó
kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
23.	cikk
VEGYES RENDELKEZÉSEK
(1)	Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése bármely jövedelem vagy nyereség
adóját mérsékeli az egyik Szerződő Államban, és a másik Szerződő Államban hatályban lévő
jogszabály szerint egy személy e jövedelmet vagy nyereséget illetően arra az összegre
vonatkozóan van adónak alávetve, amelyet abba a másik államba átutaltak, vagy amelyet
17
abban a másik államban megkaptak, és nem annak teljes összegére vonatkozóan, akkor az
elsőként említett államban az ezen Egyezmény alapján megadandó mérséklés a jövedelemből
vagy nyereségből csak annyira alkalmazandó, amennyit a másik Szerződő Államban
megadóztatnak.
(2)	Tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más rendelkezésére, ha az egyik Szerződő
Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államból jövedelme származik és ez a jövedelem
ennek a vállalkozásnak egy harmadik államban lévő telephelyének tudható be, az
adókedvezmények - amelyeket egyébként az Egyezmény más rendelkezései szerint
alkalmaznának - nem alkalmazandók erre a jövedelemre, ha az egyesített adó, amelyet az
elsőként említett Szerződő Államban és a harmadik államban az ilyen jövedelem tekintetében
ténylegesen fizetnek, kevesebb, mint annak az adónak a 60 százaléka, amely az elsőként
említett államban fizetendő lett volna, ha a jövedelmet a vállalkozás ebben a Szerződő
Államban szerezné meg és nem lenne betudható a harmadik államban levő telephelynek.
Bármely osztalék, kamat vagy jogdíj, amelyre ezen bekezdés rendelkezései alkalmazandók,
olyan mértékű adónak lesz alávetve, amely nem haladhatja meg azok bruttó összegének a 15
százalékát. Bármely más jövedelem, amelyre ezen bekezdés rendelkezései alkalmazandók, a
másik Szerződő Állam belső jogának a rendelkezései szerint lesz adónak alávetve, tekintet
nélkül az Egyezmény bármely más rendelkezésére. Ennek a bekezdésnek a rendelkezései nem
alkalmazandók, ha:
(a)	a jogdíj esetében a jogdíjat maga a telephely által előállított vagy kifejlesztett
immateriális vagyon használatáért vagy használati jogáért ellenértékként
kapják; vagy
(b)	bármilyen más jövedelem esetében a másik Szerződő Államból szerzett
jövedelmet a telephely által harmadik államban folytatott aktív kereskedelmi
vagy üzleti tevékenységgel (amely más, mint a vállalkozás saját számlájára
befektetések végzésének, menedzselésének vagy egyszerű tartásának az üzleti
tevékenysége, kivéve, ha ezek a tevékenységek bank vagy bejegyzett
értékpapír forgalmazó által folytatott banki vagy értékpapír tevékenységek)
kapcsolatban szerezték, vagy a jövedelem ezek tekintetében esetleges.
24.	cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
(1)	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan
adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos
körülmények között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek
vetve. Ez a rendelkezés az 1. cikk rendelkezéseire tekintet nélkül azokra a személyekre is
alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
(2)	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét
ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik
államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.
(3)	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles
18
nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az
elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9.
cikk (1) bekezdésének, a 11. cikk (4) vagy (5) bekezdésének, a 12. cikk (4) vagy (5)
bekezdésének, vagy a 21. cikk (3) vagy (4) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
(4)	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben,
közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több
személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett államban
olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az
az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettségek, amelyeknek az elsőként említett állam más
hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
(5)	E cikkben foglaltak közül semmi sem értelmezhető úgy, mintha bármelyik Szerződő
Államot arra kötelezné, hogy az abban az államban nem belföldi illetőségű természetes
személyeknek adózási célból bármilyen olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és
levonásokat nyújtson, amelyeket az ilyen belföldi illetőségű természetes személyeinek vagy
állampolgárainak nyújt.
25.	cikk
KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS
(1)	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá
nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény
rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által biztosított
jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az
illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk (1) bekezdése alá
tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára.
(2)	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem
képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam
illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék
az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban ezzel az Egyezménnyel. Az így létrejött
megállapodást a Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől vagy más
eljárási korlátozásoktól függetlenül végre kell hajtani, kivéve az olyan korlátozásokat,
amelyeket az ilyen megállapodás végrehajtása céljából alkalmaznak.
(3)	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket kölcsönös
egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan
esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
(4)	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással abból a
célból, hogy az előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.
19
26.	cikk
INFORMÁCIÓCSERE
(1)	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást ezen Egyezmény
rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok, vagy azok közigazgatási
alegységei vagy helyi hatóságai által kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra
vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez
előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem
ellentétes az Egyezménnyel, különösen hogy megelőzzék a kijátszást és elősegítsék az
adóelkerüléssel szembeni törvényes rendelkezések alkalmazását. Az információcserét az 1. és
a 2. cikk nem korlátozza.
(2)	A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy
titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján
megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat
és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfedni, amelyek az (1) bekezdésben említett
adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres
eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek
felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen
célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az
információt nyilvánosságra hozhatják.
(3)	Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha
valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
(a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
(b)	olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam
jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem
szerezhető be;
(c)	olyan információt nyújtson amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi
vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek
felfedése sértené a közrendet.
(4)	Ha az egyik Szerződő Állam jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik Szerződő
Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzése
érdekében, még akkor is, ha e másik államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs
szüksége. Az előző mondatban foglalt kötelezettségre a (3) bekezdés korlátozásai
vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a
Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért,
mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke.
(5)	A (3) bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő
Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az
információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi
minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő
tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.
20
27.	cikk
DIPLOMÁCIAI VAGY ÁLLANDÓ KÉPVISELETEK
ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy állandó képviseletek vagy
konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint, vagy külön
egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
28.	cikk
HATÁLYBALÉPÉS
(1)	Mindegyik Szerződő Állam diplomáciai úton értesíti a másikat arról, hogy az Egyezmény
hatálybalépéséhez jogszabályaik szerint szükséges eljárásnak eleget tettek. Ez az Egyezmény
ezen értesítések közül a későbbinek a kézhezvételét követő 30. napon lép hatályba és
rendelkezései alkalmazandók:
(a)	Magyarországon:
(i)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének
naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt
követően keletkezett jövedelmekre;
(ii)	az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének
naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt
követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra;
(b)	az Egyesült Királyságban:
(i)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének
naptári évét közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt
követően keletkezett jövedelmekre;
(ii)	a fenti (b) (i) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, a
jövedelemadó és a tőkenyereség-adó tekintetében az Egyezmény
hatálybalépésének naptári évét közvetlenül követő naptári év április 6-
án vagy azt követően kezdődő bármely adómegállapítási évre;
(iii)	a társasági adó tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének naptári
évét közvetlenül követő naptári év április 1-jén vagy azt követően
kezdődő bármely pénzügyi évre.
(2)	A Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság között
Budapesten, 1977. évi november hó 28-án aláírt Egyezmény („a korábbi Egyezmény”) nem
alkalmazható attól a naptól kezdve, amelyen ezen Egyezmény alkalmazandó az (1) bekezdés
rendelkezéseinek megfelelően és megszűnik az utolsó ilyen napon.
(3)	Tekintet nélkül ezen Egyezmény hatálybalépésére, egy természetes személy, aki a korábbi
Egyezmény 21. Cikkének (Tanárok) kedvezményeire jogosult ezen Egyezmény
21
hatálybalépésének az időpontjában, továbbra is jogosult lesz az ilyen kedvezményekre addig
az időpontig, ameddig a természetes személy nem szűnne meg jogosult lenni az ilyen
kedvezményekre, ha a korábbi Egyezmény hatályban maradna.
29. cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem
mondja. Ezt az Egyezményt annak hatálybalépésétől számított öt év eltelte után diplomáciai
úton bármelyik Szerződő Állam felmondhatja úgy, hogy bármelyik naptári év vége előtt
legalább hat hónappal megelőzően a felmondásról értesítést küld. Ebben az esetben az
Egyezmény nem alkalmazható:
(a)	Magyarországon:
(i)	a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés adásának naptári évét
közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően
keletkezett jövedelemre;
(ii)	az egyéb jövedelemadók tekintetében az értesítés adásának naptári évét
közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő
bármely adóévre kivethető adókra;
(b)	az Egyesült Királyságban:
(i)	a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés adásának naptári évét
közvetlenül követő naptári év január 1-jén vagy azt követően
keletkezett jövedelemre;
(ii)	a fenti (b) (i) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, a
jövedelemadó és a tőkenyereség-adó tekintetében az értesítés adásának
naptári évét közvetlenül követő naptári év április 6-án vagy azt
követően kezdődő bármely adómegállapítási évre;
(iii)	a társasági adó tekintetében az értesítés adásának naptári évét
közvetlenül követő naptári év április 1-jén vagy azt követően kezdődő
bármely pénzügyi évre.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt az Egyezményt
aláírták.
Készült két példányban, Budapesten, 2011. szeptember 7. napján magyar és angol nyelven,
mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
a Magyar Köztársaság nevében	Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült
Királysága nevében
(aláírások)
22
J E G Y Z Ő K Ö N Y V
A jövedelem- és a tőkenyereség-adók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról szóló, Magyarország és az Egyesült Királyság között a mai
napon megkötött Egyezmény aláírásának időpontjában az alulírottak megállapodtak a
következő rendelkezésekben, amelyek az Egyezmény elválaszthatatlan részét képezik:
(1)	Hivatkozással a 4. és a 25. cikkekre:
Megállapítást nyert, hogy a 4. cikk (4) bekezdésében említett kölcsönös egyetértés
létrejöttének hiányában az illetékes hatóságok ettől függetlenül konzultálhatnak egymással a
kettős adóztatás elkerüléséről a 25. cikk (3) bekezdése alapján.
(2)	Hivatkozással a 17. cikkre:
A Magyar Kormánynak azon szándékára tekintettel, hogy módosítja a nyugdíjak adóügyi
kezelését, a két Kormány képviselői 2013 előtt konzultálni fognak a 17. cikk
rendelkezéseinek felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy megállapítsák, azok még
megfelelően foglalkoznak-e bármilyen új adóügyi kezeléssel, és amennyiben szükséges,
megbeszélést folytassanak egy, a jelen Egyezményt módosító Jegyzőkönyvről.
(3)	Hivatkozással a 25. cikk (1) bekezdésére:
Megállapítást nyert, hogy a kölcsönös egyeztetési eljáráshoz való hozzáférés a Szerződő
Államok belső jogában meghatározott időkorlátozások alá esik.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Jegyzőkönyvet
aláírták.
Készült két példányban, Budapesten, 2011. szeptember 7. napján magyar és angol nyelven,
mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
a Magyar Köztársaság nevében	Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült
Királysága nevében
(aláírások)"
23
"C O N V E N T I O N
BETWEEN THE REPUBLIC OF HUNGARY
AND THE
UNITED KINGDOM OF GREAT BRITAIN
AND NORTHERN IRELAND
FOR THE AVOIDANCE OF DOUBLE TAXATION AND
THE PREVENTION OF FISCAL EVASION WITH RESPECT TO TAXES
ON INCOME AND ON CAPITAL GAINS
The Republic of Hungary and the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland,
desiring to conclude a Convention for the avoidance of double taxation and the prevention of
fiscal evasion with respect to taxes on income and capital gains,
Have agreed as follows:
Article 1
PERSONS COVERED
This Convention shall apply to persons who are residents of one or both of the Contracting
States.
Article 2
TAXES COVERED
(1)	This Convention shall apply to taxes on income and on capital gains imposed on behalf of
a Contracting State or of its political subdivisions or local authorities, irrespective of the
manner in which they are levied.
(2)	There shall be regarded as taxes on income and on capital gains all taxes imposed on total
income or on elements of income, including taxes on gains from the alienation of movable or
immovable property, taxes on the total amounts of wages or salaries paid by enterprises, as
well as taxes on capital appreciation.
(3)	The existing taxes to which this Convention shall apply are in particular:
(a)	in the case of Hungary:
(i)	the personal income tax; and
(ii)	the corporate tax;
(hereinafter referred to as “Hungarian tax”);
(b)	in the case of the United Kingdom:
24
(i)	the income tax;
(ii)	the corporation tax; and
(iii)	the capital gains tax;
(hereinafter referred to as “United Kingdom tax”).
(4)	This Convention shall also apply to any identical or substantially similar taxes that are
imposed after the date of signature of this Convention in addition to, or in place of, the
existing taxes. The competent authorities of the Contracting States shall notify each other of
any significant changes that have been made in their respective taxation laws.
Article 3
GENERAL DEFINITIONS
(1) For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:
(a)	the term “Hungary” means the Republic of Hungary and, when used in a
geographical sense, means the territory of the Republic of Hungary;
(b)	the term “United Kingdom” means Great Britain and Northern Ireland,
including any area outside the territorial sea of the United Kingdom designated
under its laws concerning the Continental Shelf and in accordance with
international law as an area within which the rights of the United Kingdom
with respect to the sea bed and subsoil and their natural resources may be
exercised;
(c)	the terms “a Contracting State”, and “the other Contracting State” mean
Hungary or the United Kingdom, as the context requires;
(d)	the term “person” includes an individual, a company and any other body of
persons;
(e)	the term “company” means any body corporate or any entity that is treated as a
body corporate for tax purposes;
(f)	the term “enterprise” applies to the carrying on of any business;
(g)	the terms “enterprise of a Contracting State” and “enterprise of the other
Contracting State” mean respectively an enterprise carried on by a resident of a
Contracting State and an enterprise carried on by a resident of the other
Contracting State;
(h)	the term “international traffic” means any transport by a ship or aircraft
operated by an enterprise of a Contracting State, except when the ship or
aircraft is operated solely between places in the other Contracting State;
(i)	the term “competent authority” means:
25
(i)	in the case of Hungary, the Minister for National Economy or his
authorised representative;
(ii)	in the case of the United Kingdom, the Commissioners for Her
Majesty’s Revenue and Customs or their authorised representative;
(j) the term “national” means:
(i)	in relation to Hungary any individual possessing the nationality of
Hungary; or any legal person, partnership, association or other entity
deriving its status as such from the laws in force in Hungary;
(ii)	in relation to the United Kingdom, any British citizen, or any British
subject not possessing the citizenship of any other Commonwealth
country or territory, provided he has the right of abode in the United
Kingdom; and any legal person, partnership, association or other entity
deriving its status as such from the laws in force in the United
Kingdom;
(k) the term “business” includes the performance of professional services and of
other activities of an independent character;
(l) the term “pension scheme” means any plan, scheme, fund, trust or other
arrangement established in a Contracting State which is:
(i)	generally exempt from income taxation in that State; and
(ii)	operated principally to administer or provide pension or retirement
benefits or to earn income for the benefit of one or more such
arrangements.
(2)	As regards the application of this Convention at any time by a Contracting State, any term
not defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning that it has at
that time under the law of that State for the purposes of the taxes to which this Convention
applies, any meaning under the applicable tax law of that State prevailing over a meaning
given to the term under other laws of that State.
Article 4
RESIDENT
(1)	For the purposes of this Convention, the term “resident of a Contracting State” means any
person who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his domicile,
residence, place of management, place of incorporation or any other criterion of a similar
nature, and also includes that State and any other political subdivision or local authority
thereof. This term, however, does not include any person who is liable to tax in that State in
respect only of income or capital gains from sources in that State.
26
(2) The term “resident of a Contracting State” includes:
(a)	a pension scheme established in that State; and
(b)	an organisation that is established and is operated exclusively for
religious, charitable, scientific, cultural, or educational purposes (or for
more than one of those purposes) and that is a resident of that State
according to its laws, notwithstanding that all or part of its income or
gains may be exempt from tax under the domestic law of that State.
(3)	Where by reason of the provisions of paragraph (1) an individual is a resident of both
Contracting States, then his status shall be determined as follows:
(a)	he shall be deemed to be a resident only of the Contracting State in which he has a
permanent home available to him; if he has a permanent home available to him in both
States, he shall be deemed to be a resident only of the State with which his personal
and economic relations are closer (centre of vital interests);
(b)	if the Contracting State in which he has his centre of vital interests cannot be
determined, or if he does not have a permanent home available to him in either State,
he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has an habitual
abode;
(c)	if he has an habitual abode in both Contracting States or in neither of them, he
shall be deemed to be a resident only of the State of which he is a national;
(d)	if he is a national of both Contracting States or of neither of them, the competent
authorities of the Contracting States shall settle the question by mutual agreement.
(4)	Where by reason of the provisions of paragraph (1) a person other than an individual is a
resident of both Contracting States, then the competent authorities of the Contracting States
shall determine by mutual agreement the Contracting State of which that person shall be
deemed to be a resident for the purposes of this Convention. In the absence of a mutual
agreement by the competent authorities of the Contracting States, the person shall not be
considered a resident of either Contracting State for the purposes of claiming any benefits
provided by the Convention, except those provided by Articles 24 and 25.
Article 5
PERMANENT ESTABLISHMENT
(1)	For the purposes of this Convention, the term "permanent establishment" means a fixed
place of business through which the business of an enterprise is wholly or partly carried on.
(2)	The term “permanent establishment” includes especially:
(a)	a place of management;
(b)	a branch;
27
(c)	an office;
(d)	a factory;
(e)	a workshop; and
(f)	a mine, an oil or gas well, a quarry or any other place of extraction of natural
resources.
(3)	A building site or construction or installation project constitutes a permanent
establishment only if it lasts more than twelve months.
(4)	Notwithstanding the preceding provisions of this Article the term "permanent
establishment" shall be deemed not to include:
(a)	the use of facilities solely for the purpose of storage, display or delivery of goods
or merchandise belonging to the enterprise;
(b)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise
solely for the purpose of storage, display or delivery;
(c)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise
solely for the purpose of processing by another enterprise;
(d)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of purchasing
goods or merchandise, or of collecting information, for the enterprise;
(e)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of carrying on,
for the enterprise, any other activity of a preparatory or auxiliary character;
(f)	the maintenance of a fixed place of business solely for any combination of
activities mentioned in sub-paragraphs (a) to (e), provided that the overall activity
of the fixed place of business resulting from this combination is of a preparatory or
auxiliary character.
(5)	Notwithstanding the provisions of paragraphs (1) and (2), where a person - other than an
agent of an independent status to whom paragraph (6) applies - is acting on behalf of an
enterprise and has, and habitually exercises, in a Contracting State an authority to conclude
contracts on behalf of the enterprise, that enterprise shall be deemed to have a permanent
establishment in that State in respect of any activities which that person undertakes for the
enterprise, unless the activities of such person are limited to those mentioned in paragraph (4)
which, if exercised through a fixed place of business, would not make this fixed place of
business a permanent establishment under the provisions of that paragraph.
(6)	An enterprise shall not be deemed to have a permanent establishment in a Contracting
State merely because it carries on business in that State through a broker, general commission
agent or any other agent of an independent status, provided that such persons are acting in the
ordinary course of their business.
28
(7)	The fact that a company which is a resident of a Contracting State controls or is controlled
by a company which is a resident of the other Contracting State, or which carries on business
in that other State (whether through a permanent establishment or otherwise), shall not of
itself constitute either company a permanent establishment of the other.
Article 6
INCOME FROM IMMOVABLE PROPERTY
(1)	Income derived by a resident of a Contracting State from immovable property (including
income from agriculture or forestry) situated in the other Contracting State may be taxed in
that other State.
(2)	The term “immovable property” shall have the meaning which it has under the law of the
Contracting State in which the property in question is situated. The term shall in any case
include property accessory to immovable property, livestock and equipment used in
agriculture and forestry, rights to which the provisions of general law respecting landed
property apply, usufruct of immovable property and rights to variable or fixed payments as
consideration for the working of, or the right to work, mineral deposits, sources and other
natural resources; ships and aircraft shall not be regarded as immovable property.
(3)	The provisions of paragraph (1) shall apply to income derived from the direct use, letting,
or use in any other form of immovable property.
(4)	The provisions of paragraphs (1) and (3) shall also apply to the income from immovable
property of an enterprise.
Article 7
BUSINESS PROFITS
(1)	The profits of an enterprise of a Contracting State shall be taxable only in that State unless
the enterprise carries on business in the other Contracting State through a permanent
establishment situated therein. If the enterprise carries on business as aforesaid, the profits of
the enterprise may be taxed in the other State but only so much of them as is attributable to
that permanent establishment.
(2)	Subject to the provisions of paragraph (3), where an enterprise of a Contracting State
carries on business in the other Contracting State through a permanent establishment situated
therein, there shall in each Contracting State be attributed to that permanent establishment the
profits which it might be expected to make if it were a distinct and separate enterprise
engaged in the same or similar activities under the same or similar conditions and dealing
wholly independently with the enterprise of which it is a permanent establishment.
(3)	In determining the profits of a permanent establishment, there shall be allowed as
deductions expenses which are incurred for the purposes of the permanent establishment,
including executive and general administrative expenses so incurred, whether in the
Contracting State in which the permanent establishment is situated or elsewhere.
29
(4)	No profits shall be attributed to a permanent establishment by reason of the mere purchase
by that permanent establishment of goods or merchandise for the enterprise.
(5)	For the purposes of the preceding paragraphs, the profits to be attributed to the permanent
establishment shall be determined by the same method year by year unless there is good and
sufficient reason to the contrary.
(6)	Where profits include items of income or capital gains which are dealt with separately in
other Articles of this Convention, then the provisions of those Articles shall not be affected by
the provisions of this Article.
Article 8
SHIPPING AND AIR TRANSPORT
(1)	Profits derived by a resident of a Contracting State from the operation of ships or aircraft
in international traffic shall be taxable only in that State.
(2)	For the purposes of this Article, profits from the operation of ships or aircraft in
international traffic include:
(a)	profits from the rental on a bareboat basis of ships or aircraft; and
(b)	profits from the use, maintenance or rental of containers (including trailers
and related equipment for the transport of containers) used for the transport
of goods or merchandise;
where such rental or such use, maintenance or rental, as the case may be, is incidental to the
operation of ships or aircraft in international traffic.
(3)	The provisions of paragraph (1) shall also apply to profits from the participation in a pool,
a joint business or an international operating agency.
Article 9
ASSOCIATED ENTERPRISES
(1)	Where
(a)	an enterprise of a Contracting State participates directly or indirectly in the
management, control or capital of an enterprise of the other Contracting State;
or
(b)	the same persons participate directly or indirectly in the management, control
or capital of an enterprise of a Contracting State and an enterprise of the other
Contracting State;
and in either case conditions are made or imposed between the two enterprises in their
commercial or financial relations which differ from those which would be made between
independent enterprises, then any profits which would, but for those conditions, have accrued
30
to one of the enterprises, but, by reason of those conditions have not so accrued, may be
included in the profits of that enterprise and taxed accordingly.
(2)	Where a Contracting State includes in the profits of an enterprise of that State - and taxes
accordingly - profits on which an enterprise of the other Contracting State has been charged to
tax in that other State and the profits so included are profits which would have accrued to the
enterprise of the first-mentioned State if the conditions made between the two enterprises had
been those which would have been made between independent enterprises, then that other
State shall make an appropriate adjustment to the amount of the tax charged therein on those
profits. In determining such adjustment, due regard shall be had to the other provisions of this
Convention and the competent authorities of the Contracting States shall if necessary consult
each other.
Article 10
DIVIDENDS
(1)	Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the
other Contracting State may be taxed in that other State.
(2)	However, such dividends:
(a)	may also be taxed in the Contracting State of which the company paying the
dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial
owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so
charged shall not exceed:
(i)	10 per cent of the gross amount of the dividends, except as provided in
sub-paragraph (a) (ii);
(ii)	15 per cent of the gross amount of the dividends where those dividends
are paid out of income (including gains) derived directly or indirectly
from immovable property within the meaning of Article 6 by an
investment vehicle which distributes most of this income annually and
whose income from such immovable property is exempted from tax;
(b)	shall, notwithstanding the provisions of sub-paragraph (a), be exempt from tax in
the Contracting State of which the company paying the dividends is a resident if
the beneficial owner of the dividends is:
(i)	a company which is a resident of the other Contracting State and
controls, directly or indirectly, at least 10 per cent of the voting power in
the company paying the dividends (other than where the dividends are
paid by an investment vehicle as mentioned in subparagraph (a) (ii)); or
(ii)	a pension scheme.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of
which the dividends are paid.
31
(3)	The term “dividends” as used in this Article means income from shares or other rights, not
being debt-claims, participating in profits, as well as any other item which is subjected to the
same taxation treatment as income from shares by the laws of the State of which the company
making the distribution is a resident.
(4)	The provisions of paragraphs (1) and (2) shall not apply if the beneficial owner of the
dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting
State of which the company paying the dividends is a resident through a permanent
establishment situated therein and the holding in respect of which the dividends are paid is
effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of
Article 7 shall apply.
(5)	Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income
from the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends
paid by the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State
or insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected
with a permanent establishment situated in that other State, nor subject the company's
undistributed profits to a tax on the company's undistributed profits, even if the dividends paid
or the undistributed profits consist wholly or partly of profits or income arising in that other
State.
(6)	No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main
purposes of any person concerned with the creation or assignment of the shares or other rights
in respect of which the dividend is paid to take advantage of this Article by means of that
creation or assignment.
Article 11
INTEREST
(1)	Interest arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other
Contracting State shall be taxable only in that other State.
(2)	The term “interest” as used in this Article means income from debt-claims of every kind,
whether or not secured by mortgage, and whether or not carrying a right to participate in the
debtor's profits, and in particular, income from government securities and income from bonds
or debentures, including premiums and prizes attaching to such securities, bonds or
debentures. The term shall not include any item which is treated as a dividend under the
provisions of Article 10. Penalty charges for late payment shall not be regarded as interest for
the purposes of this Article.
(3)	The provisions of paragraph (1) shall not apply if the beneficial owner of the interest,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in
which the interest arises, through a permanent establishment situated therein, and the debt-
claim in respect of which the interest is paid is effectively connected with such permanent
establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
(4)	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or
between both of them and some other person, the amount of the interest paid exceeds, for
whatever reason, the amount which would have been agreed upon by the payer and the
32
beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this Article shall apply
only to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the payments shall remain
taxable according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other
provisions of this Convention.
(5)	No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main
purposes of any person concerned with the creation or assignment of the debt-claim in respect
of which the interest is paid to take advantage of this Article by means of that creation or
assignment.
Article 12
ROYALTIES
(1)	Royalties arising in a Contracting State and beneficially owned by a resident of the other
Contracting State shall be taxable only in that other State.
(2)	The term “royalties” as used in this Article means payments of any kind received as a
consideration for the use of, or the right to use, any copyright of literary, artistic or scientific
work including cinematograph films, any patent, trade mark, design or model, plan, secret
formula or process, or for information (know-how) concerning industrial, commercial or
scientific experience.
(3)	The provisions of paragraph (1) shall not apply if the beneficial owner of the royalties,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in
which the royalties arise, through a permanent establishment situated therein, and the right or
property in respect of which the royalties are paid is effectively connected with such
permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
(4)	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or
between both of them and some other person, the amount of the royalties exceeds, for
whatever reason, the amount which would have been agreed upon by the payer and the
beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this Article shall apply
only to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the payments shall remain
taxable according to the laws of each Contracting State, due regard being had to the other
provisions of this Convention.
(5)	No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main
purposes of any person concerned with the creation or assignment of the rights in respect of
which the royalties are paid to take advantage of this Article by means of that creation or
assignment.
Article 13
CAPITAL GAINS
(1)	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of immovable
property referred to in Article 6 and situated in the other Contracting State may be taxed in
that other State.
33
(2)	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of shares or
comparable interests deriving more than 50 per cent of their value directly or indirectly from
immovable property situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.
(3)	Gains, other than those dealt with in paragraph (2), from the alienation of movable
property forming part of the business property of a permanent establishment which an
enterprise of a Contracting State has in the other Contracting State, including such gains from
the alienation of such a permanent establishment (alone or with the whole enterprise), may be
taxed in that other State.
(4)	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of ships or aircraft
operated in international traffic by an enterprise of that State or movable property pertaining
to the operation of such ships or aircraft shall be taxable only in that State.
(5)	Gains from the alienation of any property other than that referred to in paragraphs (1), (2),
(3)	and (4), shall be taxable only in the Contracting State of which the alienator is a resident.
Article 14
INCOME FROM EMPLOYMENT
(1)	Subject to the provisions of Articles 15, 17, 18 and 20, salaries, wages and other similar
remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment shall
be taxable only in that State unless the employment is exercised in the other Contracting
State. If the employment is so exercised, such remuneration as is derived therefrom may be
taxed in that other State.
(2)	Notwithstanding the provisions of paragraph (1), remuneration derived by a resident of a
Contracting State in respect of an employment exercised in the other Contracting State shall
be taxable only in the first-mentioned State if:
(a)	the recipient is present in the other State for a period or periods not exceeding in
the aggregate 183 days in any twelve-month period commencing or ending in the
fiscal year concerned; and
(b)	the remuneration is paid by, or on behalf of, an employer who is not a resident of
the other State; and
(c)	the remuneration is not borne by a permanent establishment which the employer
has in the other State.
(3)	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, remuneration derived by a
resident of a Contracting State in respect of an employment exercised aboard a ship or aircraft
operated in international traffic shall be taxable only in that State.
34
Article 15
DIRECTORS' FEES
Directors' fees and other similar payments derived by a resident of a Contracting State in his
capacity as a member of the board of directors or the supervisory board of a company which
is a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
Article 16
ARTISTES AND SPORTSMEN
(1)	Notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, income derived by a resident of a
Contracting State as an entertainer, such as a theatre, motion picture, radio or television
artiste, or a musician, or as a sportsman, from his personal activities as such exercised in the
other Contracting State, may be taxed in that other State.
(2)	Where income in respect of personal activities exercised by an entertainer or a sportsman
in his capacity as such accrues not to the entertainer or sportsman himself but to another
person, that income may, notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, be taxed in the
Contracting State in which the activities of the entertainer or sportsman are exercised.
(3)	Notwithstanding the provisions of paragraphs (1) and (2), income mentioned in this
Article shall be exempt from tax in the Contracting State in which the activity of the
entertainer or sportsman is exercised provided the visit to that State is wholly or mainly
supported by public funds of either Contracting State, or a political subdivision or local
authority thereof. In such a case, the income shall be taxable only in the Contracting State of
which the entertainer or sportsman is a resident.
Article 17
PENSIONS
Subject to the provisions of paragraph (2) of Article 18, pensions and other similar
remuneration paid to an individual who is a resident of a Contracting State shall be taxable
only in that State.
Article 18
GOVERNMENT SERVICE
(1)	(a) Salaries, wages and other similar remuneration paid by a Contracting State or a
political subdivision or a local authority thereof to an individual in respect of
services rendered to that State or subdivision or authority shall be taxable only in
that State.
(b)	However, such salaries, wages and other similar remuneration shall be taxable
only in the other Contracting State if the services are rendered in that State and the
individual is a resident of that State who:
(i)	is a national of that State; or
35
(ii)	did not become a resident of that State solely for the purpose of
rendering the services;
and is subject to tax in that State on such salaries, wages and other similar
remuneration.
(2)	(a) Notwithstanding the provisions of paragraph (1), pensions and other similar
remuneration paid by, or out of funds created by, a Contracting State or a political
subdivision or a local authority thereof to an individual in respect of services
rendered to that State or subdivision or authority shall be taxable only in that State.
(b)	However, such pensions and other similar remuneration shall be taxable only in
the other Contracting State if the individual is a resident of, and a national of, that
State.
(3)	The provisions of Articles 14, 15, 16 and 17 shall apply to salaries, wages, pensions, and
other similar remuneration in respect of services rendered in connection with a business
carried on by a Contracting State or a political subdivision or a local authority thereof.
Article 19
STUDENTS
Payments which a student or business apprentice who is or was immediately before visiting a
Contracting State a resident of the other Contracting State and who is present in the first-
mentioned State solely for the purpose of his education or training receives for the purpose of
his maintenance, education or training shall not be taxed in that State, provided that such
payments arise from sources outside that State.
Article 20
LECTURERS AND RESEARCHERS
(1)	An individual who visits one of the Contracting States for a period not exceeding two
years for the purpose of teaching or carrying out advanced study (including research) at a
university, college or other recognised research institute or other establishment for higher
education in that Contracting State and who was immediately before that visit a resident of the
other Contracting State shall be exempt from tax in the first-mentioned Contracting State on
any remuneration for such teaching or research for a period not exceeding two years from the
date he first visits that Contracting State for such purpose.
(2)	The preceding provisions of this Article shall not apply to remuneration which an
individual receives for conducting research if the research is undertaken primarily for the
private benefit of a specific person or persons.
36
Article 21
OTHER INCOME
(1)	Items of income beneficially owned by a resident of a Contracting State, wherever arising,
which are not dealt with in the foregoing Articles of this Convention, other than income paid
out of trusts or out of the estates of deceased persons in the course of administration, shall be
taxable only in that State.
(2)	The provisions of paragraph (1) shall not apply to income, other than income from
immovable property as defined in paragraph (2) of Article 6, if the beneficial owner of such
income, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting
State through a permanent establishment situated therein, and the right or property in respect
of which the income is paid is effectively connected with such permanent establishment. In
such case the provisions of Article 7 shall apply.
(3)	Where, by reason of a special relationship between the resident referred to in
paragraph (1) and some other person, or between both of them and some third person, the
amount of the income referred to in that paragraph exceeds the amount (if any) which would
have been agreed upon between them in the absence of such a relationship, the provisions of
this Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such a case, the excess part of
the income shall remain taxable according to the laws of each Contracting State, due regard
being had to the other applicable provisions of this Convention.
(4)	No relief shall be available under this Article if it was the main purpose or one of the main
purposes of any person concerned with the creation or assignment of the rights in respect of
which the income is paid to take advantage of this Article by means of that creation or
assignment.
Article 22
ELIMINATION OF DOUBLE TAXATION
(1)	In Hungary, double taxation shall be eliminated as follows:
(a)	Where a resident of Hungary derives income which, in accordance with the
provisions of this Convention, may be taxed in the United Kingdom, and is so
taxed in the United Kingdom, Hungary shall, subject to the provisions of sub-
paragraph (b) and paragraph (4), exempt such income from tax.
(b)	Where a resident of Hungary derives items of income which, in accordance
with the provisions of Article 10, may be taxed in the United Kingdom,
Hungary shall allow as a deduction from the tax on the income of that resident
an amount equal to the tax paid in the United Kingdom. Such deduction shall
not, however, exceed that part of the tax, as computed before the deduction is
given, which is attributable to such items of income derived from the United
Kingdom.
(2)	Subject to the provisions of the law of the United Kingdom regarding the allowance as a
credit against United Kingdom tax of tax payable in a territory outside the United Kingdom
or, as the case may be, regarding the exemption from United Kingdom tax of a dividend
37
arising in a territory outside the United Kingdom (which shall not affect the general principle
hereof):
(a)	Hungarian tax payable under the laws of Hungary and in accordance with this
Convention, whether directly or by deduction, on profits, income or
chargeable gains from sources within Hungary (excluding in the case of a
dividend, tax payable in respect of the profits out of which the dividend is
paid) shall be allowed as a credit against any United Kingdom tax computed
by reference to the same profits, income or chargeable gains by reference to
which the Hungarian tax is computed;
(b)	a dividend derived by a company which is a resident of the United Kingdom
from a company which is a resident of Hungary shall be exempted from tax in
the United Kingdom;
(c)	in the case of a dividend not exempted from tax under sub-paragraph (b) above
(because the conditions for exemption under the law of the United Kingdom
are not met) which is paid by a company which is a resident of Hungary to a
company which is a resident of the United Kingdom and which controls
directly or indirectly at least 10 per cent of the voting power in the company
paying the dividend, the credit mentioned in sub-paragraph (a) above shall also
take into account the Hungarian tax payable by the company in respect of its
profits out of which such dividend is paid.
(3)	For the purposes of paragraphs (1) and (2), profits, income and capital gains owned by a
resident of a Contracting State which may be taxed in the other Contracting State in
accordance with this Convention shall be deemed to arise from sources in that other State.
(4)	Where in accordance with any provision of the Convention income derived by a resident
of a Contracting State is exempt from tax in that State, such State may nevertheless, in
calculating the amount of tax on the remaining income of such resident, take into account the
exempted income.
Article 23
MISCELLANEOUS PROVISIONS
(1)	Where under any provision of this Convention any income or gains are relieved from tax
in a Contracting State and, under the law in force in the other Contracting State a person, in
respect of that income or those gains, is subject to tax by reference to the amount thereof
which is remitted to or received in that other State and not by reference to the full amount
thereof, then the relief to be allowed under this Convention in the first-mentioned State shall
apply only to so much of the income or gains as is taxed in the other State.
(2)	Notwithstanding any other provisions of this Convention, where an enterprise of a
Contracting State derives income from the other Contracting State, and that income is
attributable to a permanent establishment which that enterprise has in a third jurisdiction, the
tax benefits that would otherwise apply under the other provisions of the Convention will not
apply to that income if the combined tax that is actually paid with respect to such income in
the first-mentioned Contracting State and in the third jurisdiction is less than 60 per cent of
38
the tax that would have been payable in the first-mentioned State if the income were earned in
that Contracting State by the enterprise and were not attributable to the permanent
establishment in the third jurisdiction. Any dividends, interest or royalties to which the
provisions of this paragraph apply shall be subject to tax at a rate that shall not exceed 15 per
cent of the gross amount thereof. Any other income to which the provisions of this paragraph
apply will be subject to tax under the provisions of the domestic law of the other Contracting
State, notwithstanding any other provision of the Convention. The provisions of this
paragraph shall not apply if:
(a)	in the case of royalties, the royalties are received as compensation for the use of,
or the right to use, intangible property produced or developed by the permanent
establishment itself; or
(b)	in the case of any other income, the income derived from the other Contracting
State is derived in connection with, or is incidental to, the active conduct of a trade
or business carried on by the permanent establishment in the third jurisdiction
(other than the business of making, managing or simply holding investments for
the enterprise’s own account, unless these activities are banking or securities
activities carried on by a bank or registered securities dealer).
Article 24
NON-DISCRIMINATION
(1)	Nationals of a Contracting State shall not be subjected in the other Contracting State to
any taxation or any requirement connected therewith, which is other or more burdensome than
the taxation and connected requirements to which nationals of that other State in the same
circumstances, in particular with respect to residence, are or may be subjected. This provision
shall, notwithstanding the provisions of Article 1, also apply to persons who are not residents
of one or both of the Contracting States.
(2)	The taxation on a permanent establishment which an enterprise of a Contracting State has
in the other Contracting State shall not be less favourably levied in that other State than the
taxation levied on enterprises of that other State carrying on the same activities.
(3)	Except where the provisions of paragraph (1) of Article 9, paragraph (4) or (5) of Article
11, paragraph (4) or (5) of Article 12, or paragraph (3) or (4) of Article 21 apply, interest,
royalties and other disbursements paid by an enterprise of a Contracting State to a resident of
the other Contracting State shall, for the purpose of determining the taxable profits of such
enterprise, be deductible under the same conditions as if they had been paid to a resident of
the first-mentioned State.
(4)	Enterprises of a Contracting State, the capital of which is wholly or partly owned or
controlled, directly or indirectly by one or more residents of the other Contracting State, shall
not be subjected in the first-mentioned Contracting State to any taxation or any requirement
connected therewith which is other or more burdensome than the taxation and connected
requirements to which other similar enterprises of the first-mentioned State are or may be
subjected.
39
(5)	Nothing contained in this Article shall be construed as obliging either Contracting State to
grant to individuals not resident in that State any of the personal allowances, reliefs and
reductions for tax purposes which are granted to individuals so resident or to its nationals.
Article 25
MUTUAL AGREEMENT PROCEDURE
(1)	Where a person considers that the actions of one or both of the Contracting States result or
will result for him in taxation not in accordance with the provisions of this Convention, he
may, irrespective of the remedies provided by the domestic law of those States, present his
case to the competent authority of the Contracting State of which he is a resident or, if his
case comes under paragraph (1) of Article 24, to that of the Contracting State of which he is a
national.
(2)	The competent authority shall endeavour, if the objection appears to it to be justified and if
it is not itself able to arrive at a satisfactory solution, to resolve the case by mutual agreement
with the competent authority of the other Contracting State, with a view to the avoidance of
taxation which is not in accordance with this Convention. Any agreement reached shall be
implemented notwithstanding any time limits or other procedural limitations in the domestic
law of the Contracting States except such limitations as apply for the purposes of giving effect
to such an agreement.
(3)	The competent authorities of the Contracting States shall endeavour to resolve by mutual
agreement any difficulties or doubts arising as to the interpretation or application of the
Convention. They may also consult together for the elimination of double taxation in cases
not provided for in the Convention.
(4)	The competent authorities of the Contracting States may communicate with each other
directly for the purpose of reaching an agreement in the sense of the preceding paragraphs.
Article 26
EXCHANGE OF INFORMATION
(1)	The competent authorities of the Contracting States shall exchange such information as is
foreseeably relevant for carrying out the provisions of this Convention or to the administration
or enforcement of the domestic laws concerning taxes of every kind and description imposed
on behalf of the Contracting States or of their political subdivisions or local authorities,
insofar as the taxation thereunder is not contrary to this Convention, in particular, to prevent
fraud and to facilitate the administration of statutory provisions against tax avoidance. The
exchange of information is not restricted by Articles 1 and 2.
(2)	Any information received under paragraph (1) by a Contracting State shall be treated as
secret in the same manner as information obtained under the domestic laws of that State and
shall be disclosed only to persons or authorities (including courts and administrative bodies)
concerned with the assessment or collection of, the enforcement or prosecution in respect of,
or the determination of appeals in relation to the taxes referred to in paragraph (1), or the
oversight of the above. Such persons or authorities shall use the information only for such
40
purposes. They may disclose the information in public court proceedings or in judicial
decisions.
(3)	In no case shall the provisions of paragraphs (1) and (2) be construed so as to impose on a
Contracting State the obligation:
(a)	to carry out administrative measures at variance with the laws and
administrative practice of that or of the other Contracting State;
(b)	to supply information which is not obtainable under the laws or in the normal
course of the administration of that or of the other Contracting State;
(c)	to supply information which would disclose any trade, business, industrial,
commercial or professional secret or trade process, or information, the disclosure
of which would be contrary to public policy.
(4)	If information is requested by a Contracting State in accordance with this Article, the
other Contracting State shall use its information gathering measures to obtain the requested
information, even though that other State may not need such information for its own tax
purposes. The obligation contained in the preceding sentence is subject to the limitations of
paragraph (3) but in no case shall such limitations be construed to permit a Contracting State
to decline to supply information solely because it has no domestic interest in such
information.
(5)	In no case shall the provisions of paragraph (3) be construed to permit a Contracting State
to decline to supply information solely because the information is held by a bank, other
financial institution, nominee or person acting in an agency or a fiduciary capacity or because
it relates to ownership interests in a person.
Article 27
MEMBERS OF DIPLOMATIC OR PERMANENT MISSIONS AND
CONSULAR POSTS
Nothing in this Convention shall affect the fiscal privileges of members of diplomatic or
permanent missions or consular posts under the general rules of international law or under the
provisions of special agreements.
Article 28
ENTRY INTO FORCE
(1)	Each of the Contracting States shall notify the other, through diplomatic channels, of the
completion of the procedures required by its law for the bringing into force of this
Convention. This Convention shall enter into force on the 30th day following the receipt of
the later of these notifications and shall thereupon have effect:
41
(a)
in Hungary:
(i)	in respect of taxes withheld at source, to income derived on or after 1 st
January in the calendar year next following that in which this Convention
enters into force;
(ii)	in respect of other taxes on income, to taxes chargeable for any tax year
beginning on or after 1 st January in the calendar year next following that in
which this Convention enters into force;
(b)	in the United Kingdom:
(i)	in respect of taxes withheld at source, to income derived on or after 1 st
January in the calendar year next following that in which this Convention
enters into force;
(ii)	subject to sub-paragraph (b)(i) above, in respect of income tax and capital
gains tax, for any year of assessment beginning on or after 6th April in the
calendar year next following that in which this Convention enters into force;
(iii)	in respect of corporation tax, for any Financial year beginning on or after
1 st April in the calendar year next following that in which this Convention
enters into force.
(2)	The Convention between the Hungarian People’s Republic and the United Kingdom of
Great Britain and Northern Ireland signed at Budapest on 28th November 1977 (”the prior
Convention”) shall cease to be effective from the dates upon which this Convention has effect
in accordance with the provisions of paragraph (1) and shall terminate on the last such date.
(3)	Notwithstanding the entry into force of this Convention, an individual who is entitled to
the benefits of Article 21 (Teachers) of the prior Convention at the time of entry into force of
this Convention shall continue to be entitled to such benefits until such time as the individual
would have ceased to be entitled to such benefits if the prior Convention had remained in
force.
Article 29
TERMINATION
This Convention shall remain in force until terminated by one of the Contracting States.
Either Contracting State may terminate this Convention, through diplomatic channels, by
giving notice of termination at least six months before the end of any calendar year beginning
after the expiry of five years from the date of entry into force of this Convention. In such
event, this Convention shall cease to have effect:
(a)	in Hungary:
(i)	in respect of taxes withheld at source, to income derived on or after 1 st
January in the calendar year next following that in which the notice is given;
42
(ii)	in respect of other taxes on income, to taxes chargeable for any tax year
beginning on or after 1 st January in the calendar year next following that in
which the notice is given;
(b)	in the United Kingdom:
(i)	in respect of taxes withheld at source, to income derived on or after 1 st
January in the calendar year next following that in which the notice is given;
(ii)	subject to sub-paragraph (b)(i) above, in respect of income tax and capital
gains tax, for any year of assessment beginning on or after 6th April in the
calendar year next following that in which the notice is given;
(iii)	in respect of corporation tax, for any Financial year beginning on or after
1	st April in the calendar year next following that in which the notice is
given.
In witness whereof the undersigned, duly authorised thereto, have signed this Convention.
Done in duplicate at Budapest this 7th day of September 2011, in the Hungarian and English
languages, each text being equally authoritative.
For the Republic of Hungary:	For the United Kingdom of Great Britain and
Northern Ireland:
(signatures)
PROTOCOL
At the moment of signing the Convention for the avoidance of double taxation and the
prevention of fiscal evasion with respect to taxes on income and on capital gains, this day
concluded between Hungary and the United Kingdom, the undersigned have agreed upon the
following provisions which shall be an integral part of the Convention:
(1)	With reference to Articles 4 and 25:
It is understood that in the absence of a mutual agreement referred to in paragraph (4) of
Article 4, the competent authorities may nevertheless consult together for the elimination of
double taxation as envisaged by paragraph (3) of Article 25.
(2)	With reference to Article 17:
Having regard to the Hungarian Government’s intention to change the tax treatment of
pensions, representatives of the two Governments will consult before 2013 to re-examine the
43
provisions of Article 17 to see if they still deal appropriately with any new tax treatment, and
if necessary discuss an amending protocol to this Convention.
(3)	With reference to paragraph (1) of Article 25:
It is understood that access to the mutual agreement procedure is subject to the time limits
specified in the domestic laws of the Contracting States.
In witness whereof the undersigned, duly authorised thereto, have signed this Protocol.
Done in duplicate at Budapest this 7th day of September 2011., in the Hungarian and English
languages, each text being equally authoritative.
For the Republic of Hungary:	For the United Kingdom of Great Britain and
Northern Ireland:
(signatures)”
4. §
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	A 2. és 3. § az Egyezmény 28. Cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	A Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság
között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, az 1977. évi
november hó 28. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1978. évi 15. törvényerejű
rendelet (a továbbiakban: Tvr.) a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-
Írország Egyesült Királyság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén
Budapesten, az 1977. évi november hó 28. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: korábbi
egyezmény) megszűnésének az Egyezmény 28. Cikkének 2. bekezdésében meghatározott
napján hatályát veszti.
(4)	Az Egyezmény, valamint a 2. és 3. § hatálybalépésének, továbbá a korábbi egyezmény
megszűnésének és a Tvr. hatályvesztésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter
-	annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi
határozatával állapítja meg.
(5)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős
miniszter gondoskodik.
44
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Egyesült Királysággal megkötött új Egyezménynek a fő célja az adóztatás szabályozása,
kiszámíthatóvá tétele a kétoldalú kapcsolatokban. Az Egyezmény hatálya a jövedelem- és a
tőkenyereség-adókra terjed ki. Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek,
illetve vállalkozások jövedelmének, tőkenyereségének kettős adóztatását, oly módon, hogy
meghatározza, hogy az egyes jövedelem-, és tőkenyereségfajták (osztalék, kamat, jogdíj,
elidegenítésből származó jövedelem, önálló és nem önálló tevékenységből származó
jövedelem stb.) tekintetében melyik szerződő államnak milyen körben van adóztatási joga.
Az Egyezmény garanciális szabályként rögzíti az egyenlő elbánás elvének alkalmazását,
továbbá lehetővé teszi mindkét szerződő állam számára a kölcsönös egyeztetési eljárás
kezdeményezését a másik államnál, amennyiben úgy látja, hogy annak adóztatása nem felel
meg az Egyezmény rendelkezéseinek. Az Egyezmény biztosítja továbbá, hogy az osztalék, a
kamat és a jogdíj adóztatása esetében annak alapján illetéktelen személyek ne tudjanak
kedvezményeket igénybe venni, valamint lehetővé teszi a szerződő államok illetékes
hatóságai számára az információcsere igénybevételét.
Az Egyezmény tartalmát tekintve megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, az OECD
modellegyezményben és annak kommentárjában elfogadott elveknek és szabályoknak,
valamint az általunk eddig megkötött más kétoldalú adóegyezményekben foglaltaknak.
A korábbi, a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság
között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, az 1977. évi
november hó 28. napján aláírt egyezményt és a kihirdetéséről szóló 1978. évi 15. törvényerejű
rendeletet az új Egyezmény, illetve az azt kihirdető törvény hatályon kívül helyezi.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysággal megkötött kettős adóztatás
elkerüléséről szóló egyezmény tartalmában követi az OECD Modellegyezményt, valamint a
magyar szerződéskötési gyakorlatot.
1.	§
A paragrafus az Országgyűlés által az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére adott
felhatalmazásról rendelkezik.
2.	§
A paragrafus az Egyezmény kihirdetéséről rendelkezik.
3.§
A paragrafus az Egyezmény hiteles angol és magyar nyelvű szövegét tartalmazza.
45
Az Egyezmény főbb rendelkezései a következők:
-	Az egyezmény hatálya a jövedelem- és a tőkenyereség-adókra terjed ki.
-	4. cikk: A nem természetes személyek belföldi illetőségét kettős illetőség esetén a Szerződő
Államok illetékes hatóságainak kölcsönös egyetértése alapján rendezi.
-	5. cikk: Építkezési tevékenység esetében 12 hónap után keletkezik telephely.
-	8. cikk: A hajózásból és a légi forgalomból származó nyereség az illetőség államában
adózik. A 2. bekezdés a járművek személyzet nélküli bérléséből, valamint a konténerek
használatából vagy bérléséből származó nyereségre is kiterjeszti a cikk hatályát.
-	10. cikk: Az osztalékra a forrásadó mértéke 10 százalék, illetve meghatározott befektetési
eszköz által fizetett osztalék esetében 15 százalék. A 2. bekezdés (b) albekezdése az osztalék
adómentességének eseteit tartalmazza.
-	11. cikk: A kamatra nincs forrásadó.
-	12. cikk: A jogdíjra nincs forrásadó.
-	13. cikk 2. bekezdés: A társaság részvényeinek elidegenítéséből származó nyereség az
ingatlan fekvése szerinti államban megadóztatható, ha a társaság eszközeinek több mint
50 százaléka ingatlan vagyonból áll.
-	16. cikk 3. bekezdés: Amennyiben az egyik szerződő államban lévő előadást a másik
szerződő állam finanszírozza, a jövedelem csak abban a szerződő államban adóztatható,
amelyben a természetes személy belföldi illetőségű.
-	17. cikk: A nyugdíj csak az illetőség államában adóztatható.
-	19. cikk: A tanulónak az államon kívüli forrásból ellátására vagy tanulmányi célokra kapott
jövedelme nem adóztatható a fogadó államban.
-	20. cikk: A vendégtanár nem adóztatható a fogadó államban az államon kívülről kapott
díjazás után, ha tanítás céljából két évet meg nem haladó időtartamra utazik a fogadó államba,
kivéve, ha a kutatást egyéni haszon érdekében végzi (2. bekezdés).
-	22. cikk: A kettős adóztatás elkerülésére a cikkben meghatározott jövedelemtételek
tekintetében magyar részről a mentesítés (az osztalék esetében a beszámítás), az Egyesült
Királyság részéről pedig a beszámítás, illetve a mentesítés módszerét kell alkalmazni.
-	26. cikk: Az OECD Modellegyezmény 2005. évi felülvizsgálata szerinti teljes körű
információcseréről rendelkezik, mely kizárja a belföldi érdek hiányára hivatkozást
(4. bekezdés), valamint a banktitok és a tulajdonosi érdekeltségre vonatkozó információ
kiadását is kötelezővé teszi (5. bekezdés).
-	28. cikk: Az új egyezmény hatálybalépéséről szóló cikk egyúttal rendelkezik a régi
egyezmény hatályon kívül helyezéséről is, valamint a tanárokra vonatkozóan speciális
átmeneti szabályt tartalmaz.
Jegyzőkönyv:
1.	pontja: Az illetékes hatóságok kölcsönös egyeztetéséről rendelkezik.
2.	pontja: A nyugdíjak adóügyi kezelésével kapcsolatos egyeztetésről rendelkezik.
3.	pontja: A kölcsönös egyeztetési eljárás megindításának időkorlátját a Szerződő Államok
belső joga határozza meg
4.	§
A paragrafus első négy bekezdése a törvény hatálybalépéséről rendelkezik, az ötödik
bekezdés pedig a törvény végrehajtásáért felelős minisztert nevezi meg.
46