﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4657. számú
törvényjavaslat
az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról
Előadó: dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi miniszter
Budapest, 2011. október
1
2011. évi... törvény
az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról
1.	A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11.
törvényerejű rendelet módosítása
i.§
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11.
törvényerejű rendelet a következő 37. §-sal egészül ki:
„37. § (1) A jogerősen elítélt által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban,
sajtótermékben, médiaszolgáltatásban vagy kiadványban való megjelenés céljából tett nyilatkozatért
vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért vagyoni előny nem köthető ki a jogerősen
elítélt vagy rá tekintettel más személy javára mindaddig, amíg az elítélt a büntetett előélethez
fűződő hátrányok alól nem mentesül. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
(2)	Az ügyész keresete alapján az állam javára kell megítélni az (1) bekezdés szerinti
semmis megállapodás alapján
a)	szolgáltatott és a szolgáltatást nyújtó félnek visszajáró vagy
b)	a már nyújtott szolgáltatásért kikötött, de még nem teljesített
vagyoni előnyt.”
2.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV, törvény módosítása
2.§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. § (1)
bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A büntethetőség elévül]
„b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de - ha e
törvény másképp nem rendelkezik - legalább három év elteltével.”
3.§
A Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem évül el]
„c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)-j) pontjai];”
[büntethetősége.]
4.§
A Btk. 41. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
2
„(3) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári
jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre - ha a
bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától - a közügyektől eltiltás kiterjed.”
5.§
A Btk, 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a büntetés végrehajtása alatt a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról
szóló törvényben meghatározottak szerint rendelkezhet arról, hogy a büntetés hátralevő részét
eggyel szigorúbb vagy eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani.”
M
A Btk. 47/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a következő bűncselekmények esetén
zárható ki: ha a bűncselekményt személy vagy dolog elleni erőszakkal követik el, az alkotmányos
rend erőszakos megváltoztatása [139. § (1) bekezdés], a rombolás súlyosabban minősülő esete [142.
§ (2) bekezdés], a népirtás [155. § (1) bekezdés], az apartheid [157. § (1) és (3) bekezdés], a polgári
lakosság elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [158. § (2) bekezdés], a bűnös hadviselés (160.
§), a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [160/A. § (1) bekezdés], a hadikövet
elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [163. § (2) bekezdés], az emberölés súlyosabban
minősülő esetei [166. § (2) bekezdés], az emberrablás súlyosabban minősülő esetei [175/A. § (3) és
(4)	bekezdés], az emberkereskedelem súlyosabban minősülő esetei [175/B. § (5) bekezdés], a
közveszélyokozás súlyosabban minősülő esete [259. § (3) bekezdés], a terrorcselekmény [261. § (1)
bekezdés], a légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas
jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [262. § (2) bekezdés], a zendülés súlyosabban
minősülő esetei [352. § (3) és (4) bekezdés], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak
súlyosabban minősülő esetei [355. § (5) bekezdés], a harckészültség veszélyeztetése súlyosabban
minősülő esete [363. § (2) bekezdés], a parancsnoki kötelességszegés (364. §) és a kibúvás a harci
kötelesség teljesítése alól (365. §).”
7-§
A Btk. 62. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közügyektől eltiltott]
„a) nem rendelkezik választójoggal, valamint nem vehet részt népszavazásban,”
8. §
A Btk. a következő 214/B. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
harmadik országbeli állampolgár jogellenes foglalkoztatása
214/B. § (1) Aki keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező
a)	harmadik országbeli állampolgárt rendszeresen vagy tartósan, vagy
^jelentős számú harmadik országbeli állampolgárt egyidejűleg
3
foglalkoztat, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a)	keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező harmadik országbeli
állampolgárt különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek között foglalkoztat,
b)	keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező kiskorú harmadik
országbeli állampolgárt foglalkoztat,
c)	olyan keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkező harmadik
országbeli állampolgárt foglalkoztat, akinek sérelmére emberkereskedelmet (175/B. §) követtek el.
(3)	E § alkalmazásában
a)	harmadik országbeli állampolgár: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott személy,
b)	keresőtevékenység folytatására jogosító engedély: a harmadik országbeli állampolgárok
beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott olyan tartózkodásra jogosító
engedély, amellyel a harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenységet folytathat,
c)	jelentős számú: legalább öt személy,
d)	különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek: a harmadik országbeli állampolgárok
beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott különösen kizsákmányoló
foglalkoztatási feltételek.”
M
A Btk. 230. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Aki a 229. § (1)—(3) bekezdés szerinti bűncselekményt a közoktatásról szóló törvényben
meghatározott közfeladatot ellátó pedagógus, vagy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő
alkalmazott, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben
meghatározott közfeladatot ellátó személy ellen követi el, az (1) bekezdés esetén egy évtől öt évig,
a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (3) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.”
10.	§
A Btk. 255/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„255/A. § (1) A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben
mellőzhető — a 250. § (l)-(2) bekezdésében, a 251. § (1) bekezdésében, a 252. § (1) bekezdésében
és a 255. § (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a
cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan
vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja.
(2)	A büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető — a
253. §-ban, 254. §-ban és 255. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetőjével
szemben, ha a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és
az elkövetés körülményeit feltárja.”
11. §
A Btk. a következő 256/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
4
„ Befolyás vásárlása
256/A. § (1) Aki olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol,
vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt
a)	gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójával, illetve tagjával
kapcsolatban követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel,
b)	gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult
dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel
büntetendő.”
12.	§
(1)	A Btk. 257. §-t követő alcím helyébe a következő alcím lép:
,JElévülés ”
(2)	A Btk. a következő 258. §- sál egészül ki:
„258. § Az e címben szabályozott bűncselekmények esetében a büntethetőség elévülésének
határideje legalább öt év.”
13.	§
A Btk. 258/C. §-a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A külföldi gazdálkodó szervezetnek az a dolgozója vagy tagja, aki a működésével
kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt vagy annak
ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és
három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4)	Ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője a jogtalan előnyért a
kötelességét megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig, ha a cselekményt bűnszövetségben
vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
14.	§
A Btk. 258/E. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„ Befolyással üzérkedés és befolyás vásárlása nemzetközi kapcsolatban
258/E. § (1) Aki arra hivatkozással, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, a maga
vagy más részére jogtalan előnyt kér vagy elfogad, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
5
(2)	Aki olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol,
vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.”
15.	§
A Btk. a következő 258/H. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Elévülés
258/H. § Az e címben szabályozott bűncselekmények esetében a büntethetőség elévülésének
határideje legalább öt év.”
16.	§
A Btk. 289. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„289. § (1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló
jogszabályokban előírt
a)	beszámoló-készítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettségét megszegi,
b)	bizonylati rendet megsérti,
és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja vagy az adott üzleti évet
érintően a számvitelről szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló
hibát idéz elő, bűntettet követ el, és öt évig teijedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló
törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási,
bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve
ellenőrzését meghiúsítja.
(3)	A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a cselekményt pénzügyi
intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati
tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél
tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, illetve
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató
intézmény körében követik el.
(4)	A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)—(2) bekezdésben
meghatározott cselekményt gondatlanságból követik el.”
17. §
A Btk. 292. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„292. § (1) Aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként értékesít, használatba ad,
illetve forgalomba hoz, vagy ezek iránt intézkedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős
mennyiségű vagy értékű rossz minőségű termékre követik el.
6
(3)	Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(4)	Aki az (1)—(2) bekezdésben meghatározott rossz minőségű termék forgalomba hozatalára
irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
18. §
A Btk. 296. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„296. § (1) Aki árut - a versenytárs hozzájárulása nélkül - olyan jellegzetes külsővel,
csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetve annak
jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal
céljából megszerez, tart, illetve forgalomba hoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős
mennyiségű vagy értékű árura követik el.”
19.	§
A Btk.
a)	3. § (2) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország”
szöveg,
b)	10. § (2) bekezdésében, 61. § (1), (6) bekezdésében, 61. § (7) bekezdés a) pontjában, 137.
§ 3. pont d) alpontjában, 139. § (1) bekezdésében, 139/A. § (1) bekezdésében, 142. § (1)
bekezdésében, 144. § (1) bekezdésében, 145. §-ában, 146. § (1) bekezdésében, 147. § (1)
bekezdésében, 148. §-ában, 154. § (1) bekezdésében, 214. §-ában, 214/A. § (2) bekezdésében,
228/B. §-ában, 244. § (5) bekezdésében, 261/A. § (1) bekezdésében, 269/A. §-ában, 275. § (2)
bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
c)	137. § 10. pont c) alpontjában a „az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom
kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot
tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos
cselekmények miatt elrendelt szükségállapot [Alkotmány 19. § (3) bek. g) és h) pontja, valamint i)
pontjának első és második fordulata]"szövegrész helyébe a „szükségállapot” szöveg,
d)	137. § 20. pontjában, 148. §-ában az „a Magyar Köztársasággal” szövegrész helyébe a
„Magyarországgal” szöveg,
e)	140. § (1) bekezdés c) pontjában a „Legfelsőbb Bíróságot” szövegrész helyébe a „Kúriát”
szöveg,
f)	258/F. §-ában a „szabadságvesztéssel,” szövegrész helyébe a „szabadságvesztéssel”
szöveg,
g)	263/B. § (2) bekezdés b) pontjában az „a Magyar Köztársaságra” szövegrész helyébe a
„Magyarországra” szöveg
lép.
20.	§
Hatályát veszti a Btk.
a)	46. § (3) bekezdése,
b)	137. § 10. pont d) alpontjában az „[Alkotmány 19. § (3) bek./) pontja]” szövegrész.
7
3.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról
szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet módosítása
21.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet 23. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[A Btk. 282-283. §-ában szereplő „előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan
kivisz, az ország területén átvisz” és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy’ azzal kereskedik”
elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségű, ha]
„b) tetrahidro-kannabinol (THC) esetén a tiszta és savformában együttesen jelenlevő THC-
tartalom (totál-THC) a 6 gramm mennyiséget nem haladja meg.”
4.	A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
módosítása
22. §
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a
továbbiakban: Bv. tvr.) 7. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatását az elítélt vagy védője is
kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet - értékelő véleményével és
javaslatával - tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb fokozat
kijelölését a törvény kizárja [28/A. § (3) bekezdés], vagy ha az egy éven belül ismételten
előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat
elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.”
23.	§
A Bv. tvr. a következő 7/C. §-sál és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„A biztonsági zárkába vagy körletre helyezés elleni fellebbezés elbírálása
7/C. § (1) Az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézet különleges biztonságú zárkába
helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról, valamint a büntetés-végrehajtás országos
parancsnoka különleges biztonságú zárkába helyezés meghosszabbításáról, vagy különleges
biztonságú körletre helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról szóló határozata elleni
fellebbezését a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül
bírálja el.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezést az érkezéstől számított Öt napon
belül kell elbírálni.
(3)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés előzetesen letartóztatott esetén is irányadó.”
24.	§
A Bv. tvr. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott
joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő
beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtása során elő kell segíteni az elítéltek személyiségéből,
előéletéből, befogadást megelőző sajátos életkörülményeiből, életviteléből, így különösen
rendszeres alkohol fogyasztásából vagy kábítószer használatából, a közterületen életvitelszerű
lakhatást folytató sajátos élethelyzetéből adódó hátrányok csökkentésére irányuló egészségügyi,
gyógyító, rehabilitációs ellátását, személyiségfejlesztő programokon való részvételét.”
25.	§
(1)	A Bv. tvr. 28/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28/A. § (1) A Btk. 46. § alapján a szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat
akkor jelölhető ki, ha - különösen az elítélt személyiségére, előéletére, egészségi állapotára, a
szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés
tartamára, a társadalomba való beilleszkedési készségére tekintettel - a büntetés célja a
szabadságvesztés enyhébb fokozatban történő végrehajtásával is elérhető.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtására eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhető ki, ha az
elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarja.
(3)	Enyhébb végrehajtási fokozat nem jelölhető ki, ha
a)	az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogvatartásban a szabadságvesztés
foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt is beszámítva - a feltételes
szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,
b)	az elítélt a szabadságvesztésből fegyház fokozatban legalább egy évet, börtön fokozatban
legalább hat hónapot nem töltött le,
c)	az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,
d)	az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
e)	az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt.”
(2)	A Bv. tvr. a következő 28/B. §-sal egészül ki:
„28/B. § (1) A fogház, illetve a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb
végrehajtási szabályok akkor alkalmazhatók, ha - különösen az elítélt személyiségére, előéletére,
életvitelére, családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett
bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel - a szabadságvesztés célja az enyhébb
végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés végrehajtási szabályok
alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti.
(2)	Enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha
9
a)	az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogvatartásban a szabadságvesztés
foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt is beszámítva - a feltételes
szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,
b)	az elítélt a szabadságvesztésből börtön fokozatban legalább hat hónapot, fogház
fokozatban legalább három hónapot nem töltött le,
c)	az elítélt a törvény értelmében [Btk. 47. § (4) bekezdés] vagy a bíróság határozata folytán
nem bocsátható feltételes szabadságra,
d)	az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,
e)	az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
f)	a bíróság jogerős ítéletében fegyházbüntetésre ítélt elítélt a szabadságvesztés fokozatának
enyhítésével (Btk. 46. §) tölti a büntetését,
g)	az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban,
h)	az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a
büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva.
(3)	Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt
a)	huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb
négy alkalommal eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetből azokon a napokon, amelyeken nem
végez munkát;
b)	a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-
végrehajtási intézeten kívül költheti el;
c)	a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja;
d)	felügyelete mellőzhető, amikor a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik.
(4)	Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az elítélt köteles bejelenteni,
hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.
(5)	Ha az elítélt az eltávozással, vagy a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli
munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi - így
különösen, ha az eltávozásról önhibájából nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos
fegyelemsértést követ el - továbbá, ha a (2) bekezdésben meghatározott okok bekövetkeznek, a
büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok
alkalmazását, és előteljesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási
szabályok megszüntetése iránt.”
26. §
(1)	A Bv. tvr. 33. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az elítélt köteles - különösen -]
„d) a jogszabályban meghatározott kivételtől eltekintve munkát végezni, a kijelölt munkát
szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni, a munkavédelemmel és a
környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,”
(2)	A Bv. tvr. 33. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A büntetés-végrehajtás rendjének vagy biztonságának fenntartása, vagy bűncselekmény
megelőzése és megakadályozása érdekében az elítélt - a testüregekre is kiteijedően -
megmotozható, személyes használati tárgyai és ruházata átvizsgálhatok, vele szemben
10
mozgáskorlátozó eszköz, biztonsági elkülönítés alkalmazható, különleges biztonságú zárkába, vagy
körletre helyezhető (a továbbiakban együtt: biztonsági intézkedések), illetve az elítélttel szemben
külön törvényben meghatározott esetben és módon kényszerítő eszközök alkalmazhatók.”
(3)	A Bv. tvr. 33. §-a az alábbi (4a)-(4c) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Az elítélt különleges biztonságú zárkába helyezését a büntetés-végrehajtási intézet
legfeljebb hat hónapra rendelheti el, amelyet egy alkalommal, három hónappal meghosszabbíthat. A
büntetés-végrehajtási intézet döntéséről indokolt határozatot hoz. Ezt meghaladó időre a különleges
biztonságú zárkába helyezés - alkalmanként - legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról,
valamint az elítéltnek legfeljebb hat hónapra különleges biztonságú körletre helyezéséről, vagy
annak - alkalmanként - legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról a büntetés-végrehajtás
országos parancsnoka indokolt határozattal dönt. A büntetés-végrehajtási intézet és a büntetés-
végrehajtás országos parancsnokának határozata ellen az elítélt a határozat közlésétől számított
három napon belül a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek a
végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
(4b) A motozást, illetve a ruházat átvizsgálását az elítélttel azonos nemű személy - ide nem
értve a motozásnál közreműködő orvost - végezheti, és az nem történhet szeméremsértő módon. A
test üregeinek átvizsgálását csak orvos végezheti.
(4c) Mozgáskorlátozó eszközként - testi sérüléssel nem járó módon - rögzítő övvel vagy
anélkül bilincs, vezető bilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas más eszköz az intézkedésre okot
adó körülmény megszűnésig, de folyamatosan legfeljebb tizenkét óra tartamban alkalmazható, ha az
elítélt egészségi állapota ezt megengedi.”
27.	§
A Bv. tvr. 34. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére - a 44. § (5) bekezdése szerinti
munkáltatás esetén az elítélt által okozott kár bv. szerv általi megtérítését követően - a bv. szerv
határozattal kötelezi, amely ellen a közléstől számított harminc napon belül keresettel fordulhat a
határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.”
28.	§
A Bv. tvr. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet ért kárért a Polgári
Törvénykönyv szerint a bv. szervezet felelős. Az elítéltet a munkájával összefüggésben ért kárért
fennálló felelősségre a Munka Törvénykönyve értelemszerűen irányadó azzal, hogy a 44. § (5)
bekezdése szerinti munkáltatás esetén az elítéltet ért kárt a gazdálkodó szervezettel szerződésben
álló bv. szerv téríti meg. A kár megtérítése a kárért való felelősséget nem érinti, és a bv. szerv
visszkereseti igényét nem gátolja.
(2)	Az elítélt a kártérítési igényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár
bekövetkezett, a 44. § (5) bekezdése szerinti munkáltatás esetén annál a bv. szervnél, amely a
szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte. A kártérítési igényt határozattal kell elbírálni,
11
amely ellen az elítélt a közléstől számított harminc napon belül a határozatot hozó bv. szerv
székhelye szerint illetékes bírósághoz keresettel fordulhat.”
29.	§
A Bv. tvr. 36. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga
a)	a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megválasztásához;
b)	a gyülekezéshez;
c)	a sztrájkhoz,
d)	ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és
polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható és - ha a
közügyektől eltiltás hatálya alatt áll - választó legyen, valamint
e)	a szülői felügyelethez.”
30.	§
(1)	A Bv. tvr. 44. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha
a)	tankötelezettsége áll fenn,
b)	terhessége a hatodik hónapot elérte,
c)	munkaképtelen,
d)	a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.”
(2)	A Bv. tvr. 44. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az elítéltet munkával a büntetés-végrehajtási intézet vagy az e célra alapított
gazdálkodó szervezet foglalkoztatja.
(5)	A bv. szerv szerződése alapján az elítélt - írásban megadott hozzájárulásával - más
gazdálkodó szervezetnél is végezhet munkát. Ha az elítélt a hozzájárulást visszavonja, a Munka
Törvénykönyve szerinti rendes felmondás szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a felmondási idő
harminc nap.”
31.	§
(1)	A Bv. tvr. 70. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közügyektől eltiltás kivételével az (1) bekezdésben meghatározott büntetések
tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélt
a)	szabadságvesztést töltött - ideértve a más ügyben kiszabott, valamint a közérdekű munka
vagy a pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtott büntetést is
b)	más ügyben előzetes fogvatartásban volt, feltéve, hogy elítélték.”
(2)	A Bv. tvr. 70. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélt
a)	azt a szabadságvesztést tölti, amelynek alapján a bíróság a közügyektől eltiltást kiszabta,
12
b)	olyan összbüntetésbe foglalt szabadságvesztést tölt, amelyhez kapcsolódóan közügyektől
eltiltást is végre kell hajtani,
c)	az a)-b) pontban megjelölt szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.”
32.	§
A Bv. tvr. 118/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„118/B. § Az előzetesen letartóztatottal szemben az ott megjelölt célból és módon a 33. § (4)
bekezdésében meghatározott biztonsági intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók. A 33.
§ (4a)-(4c) bekezdését alkalmazni kell az előzetesen letartóztatott esetében is.”
33.	§
A Bv. tvr. 126. §-a a következő (2a)-(2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) E törvénynek az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi
.... törvény 25. § (1) bekezdésével megállapított 28/A. §-át és a 25. § (2) bekezdésével
megállapított 28/B. § (2) bekezdését a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2b) E törvénynek az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi
.... törvény 30. §-ával megállapított 44. § (5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatot azon
elítéltek esetében is be kell szerezni, akiket a 2012. január 1-jén már más gazdálkodó szervezetnél
foglalkoztatnak.”
34.	§
A Bv. tvr. 127. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az őrizet és az előzetes
letartóztatás rendőrségi fogdában való végrehajtásának részletes szabályait - az igazságügyért
felelős miniszterrel egyetértésben, a legfőbb ügyész véleményének kikérésével - rendeletben
állapítsa meg.”
35.	§
A Bv. tvr. 7/A. § (2) bekezdésében a „[28/A. § (2) bek.]” szövegrész helyébe a „[28/B. § (2)
bekezdés]” szöveg, 122. § (3) bekezdésében a „33. § (3)—(4) bekezdésének” szövegrész helyébe a
„33. § (3)-(4c) bekezdésének” szöveg lép.
5.	A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosítása
36.	§
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 80. § (2) bekezdés
a)	pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
13
[A rendőrségi adatkezelő szerv, illetőleg a megbízási szerződés keretei között az
adatfeldolgozó szerv [91/A. § (2) bekezdés] vezetője köteles gondoskodni arról, hogy a személyes
adatok védelmének biztosítása érdekében]
„a) az érintett - az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
törvényben meghatározott módon -
aa)	a rendőri szerv által kezelt, illetve továbbított személyes adatairól kérelmére
tájékoztatást kapjon, valamint
ab)	gyakorolhassa a helyesbítéshez, illetve a kötelező adatkezelés kivételével a törléshez és
a zároláshoz való jogát,”
37.	§
Az Rtv. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86. § (1) Rendőrségi adat az Európai Unió tagállamai, valamint az Európai Unió által
létrehozott nemzetközi bűnüldöző szervezetek részére az Európai Unió jogi aktusának végrehajtását
szolgáló törvény, illetve két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés alapján az e törvényben
meghatározott célból adható át.
(2)	Amennyiben lehetséges, az adattovábbítás esetén csatolni kell azon információkat,
amelyek lehetővé teszik az átvevő számára, hogy megítélje az adatok pontosságát, teljességét,
naprakészségét és megbízhatóságát,
(3)	Az adattovábbítás során utalni kell a rendőrségi adat
a)	vonatkozásában fennálló, a tájékoztatáshoz, a helyesbítéshez, a törléshez és a zároláshoz
való jog korlátozására, valamint
b)	kezelésének a rendőrségi adatkezelő szerv által meghatározott lehetséges időtartamára.”
38.	§
Az Rtv. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„87. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott körbe nem tartozó rendőrségi adat harmadik
ország, valamint a 86. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi
szervezet részére nemzetközi szerződés alapján az e törvényben meghatározott célból az
információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben meghatározott
feltételek fennállása esetén is csak akkor továbbítható, ha a harmadik ország átvevő hatósága.vagy
az átvevő nemzetközi szerv feladata bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése,
büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása.
(2) Az Európai Unió tagállamának illetékes hatósága, az Európai Unió által létrehozott
nemzetközi bűnüldöző szervezet, illetve harmadik ország illetékes hatóságai, valamint a 86. § (1)
bekezdése szerinti nemzetközi szervezeteken kívüli más nemzetközi szervezet által továbbított vagy
hozzáférhetővé tett rendőrségi adat harmadik ország, valamint a 86. § (1) bekezdése szerinti
nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére az (1) bekezdésben meghatározott
feltételek megléte esetén akkor továbbítható, ha az adatot átadó hatóság, szervezet - nemzeti
jogának, illetve nemzetközi szerződésben foglaltaknak megfelelően — hozzájárult az adat
átadásához.”
14
39.	§
Az Rtv. a következő 87/A. §-sal egészül ki:
„87/A. § (1)A86. § (1) bekezdésében ésa87. § (1) bekezdésében meghatározott országtól,
illetve szervezettől átvett vagy az általa hozzáférhetővé tett rendőrségi adat az e törvényben foglalt
feltételek fennállása esetén jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek
vagy magánszemélynek akkor továbbítható, ha
a)	az adatot átadó hatóság, szervezet - nemzeti jogának, illetve nemzetközi szerződésnek
megfelelően - hozzájárult az adat átadásához és
b)	az adattovábbítás nem ütközik az érintett jogos érdekével.
(2)	Az adatok továbbításakor meg kell jelölni az adatok felhasználásának lehetséges célját.”
40.	§
Az Rtv. 88. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A rendőrségi adatkezelő az adatátadásokról az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról szóló törvényben meghatározottak szerint adattovábbítási nyilvántartást
vezet.”
41.	§
Az Rtv. 91/B. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„91/B. § A rendőrségi adatkezelő szerv vezetője a 91/A. § (1) bekezdés e)-h) pontjában
meghatározott adatok tekintetében - ha bűnüldözési célból elengedhetetlen, továbbá ha az érintett
vagy mások jogainak védelme érdekében szükséges - az érintett személy tájékoztatáshoz,
helyesbítéshez, törléshez és zároláshoz való jogának gyakorlását - írásban, a bírósági jogorvoslat,
továbbá a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordulás lehetőségére
vonatkozó tájékoztatást is tartalmazó indokolással ellátva - megtagadhatja vagy korlátozhatja. Az
indokolás mellőzhető, ha az a rendőrség bűnüldözési feladatának ellátását akadályozza, vagy mások
jogainak sérelmével jár. Az indokolás mellőzése esetén a megtagadás okaként az információs
Önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 19. §-ában
foglalt rendelkezés mellett e §-ra kell hivatkozni. A tájékoztatáshoz, helyesbítéshez, törléshez és
zároláshoz való jog korlátozása nem érinti a büntetőeljárásban résztvevőknek a büntetőeljárásról
szóló törvényben biztosított jogainak gyakorlását.”
42.	§
Az Rtv. 104. §-a a következő s) ponttal egészül ki:
[E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében
feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi
kerethatározat.”
15
43.	§
Az Rtv. 91/F, § (1) bekezdésének „a schengeni vívmányokat alkalmazó állam” szövegrésze
helyébe az „az Európai Unió tagállamának” szöveg lép.
44.	§
Hatályát veszti az Rtv. 80. § (3) bekezdése.
6.	A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVIL törvény módosítása
45.	§
A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bv.
Szt.) a következő 29/A. §-sal egészül ki:
„29/A. § (1) A büntetés-végrehajtási szervezet által kezelt személyes adat az Európai Unió
tagállamai, valamint az Európai Unió által létrehozott nemzetközi bűnüldöző szervezetek részére az
Európai Unió jogi aktusának végrehajtását szolgáló törvény, illetve két- vagy többoldalú
nemzetközi szerződés alapján az e törvényben meghatározott célból adható át.
(2)	Amennyiben lehetséges, az adattovábbítás esetén csatolni kell azon információkat,
amelyek lehetővé teszik az átvevő számára, hogy megítélje az adatok pontosságát, teljességét,
naprakészségét és megbízhatóságát.
(3)	Az adattovábbítás során utalni kell a személyes adat kezelése során érvényesítendő
korlátozásokra, valamint az adatkezelés adatkezelő szerv által meghatározott lehetséges
időtartamára.
(4)	Harmadik ország hatósága, valamint az (1) bekezdésben megjelölt nemzetközi
szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére nemzetközi szerződés alapján az e törvényben
meghatározott célból az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén is csak akkor továbbítható személyes adat, ha
a harmadik ország átvevő hatósága vagy az átvevő nemzetközi szerv feladata bűncselekmények
megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók
végrehajtása.
(5)	Az Európai Unió tagállamának illetékes hatósága, az Európai Unió által létrehozott
nemzetközi bünüldöző szervezet, illetve harmadik ország illetékes hatóságai, valamint az (1)
bekezdésben megjelölt nemzetközi szervezeteken kívüli más nemzetközi szervezet által továbbított
vagy hozzáférhetővé tett személyes adat harmadik ország, valamint az (1) bekezdésben megjelölt
nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére az (4) bekezdésben meghatározott
feltételek megléte esetén akkor továbbítható, ha az adatot átadó hatóság, szervezet - nemzeti
jogának, illetve nemzetközi szerződésben foglaltaknak megfelelően - hozzájárult az adat
átadásához.”
46.	§
A Bv. Szt. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
16
„32. § (1) A fogvatartottról felvett adatokat az adatkezelő szerv a büntetés, intézkedés
végrehajtásától, vagy a végrehajthatóság megszűnésétől számított huszonöt évig köteles megőrizni.
(2)	A fogvatartott szabadulásakor a kapcsolattartó adatait a kapcsolattartók nyilvántartásából
törölni kell.”
47.	§
A Bv. Szt. a 46. §-t követően a következő alcímmel és 47. §-sal egészül ki:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés
47.	§ E törvény 29. §-a, 29/A. §-a és 32. §-a a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és
igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008.
november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak való megfelelést szolgálja.”
48.	§
A Bv. Szt.
a)	29. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében az „a nyilvántartott adatokról és iratokról (a
továbbiakban: adatok)” szövegrész helyébe az „az általa kezelt adatokat továbbítja, valamint az
iratokról” szöveg, továbbá
b)	29. § (2) bekezdésében a „szükséges adatokról az adatkezelő szerv tájékoztatást”
szövegrész helyébe a „szükséges adatokat az adatkezelő szerv továbbítja, valamint az iratokról
tájékoztatást” szöveg
lép.
7.	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
49.	§
A Be. 154. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A lefoglalt dolgot letétbe kell helyezni; ha a dolog letétbe helyezésre nem alkalmas,
vagy azt más fontos ok indokolja, a megőrzéséről egyéb módon kell gondoskodni. Ez utóbbi
esetben a lefoglalt dolognak a bűncselekménnyel kapcsolatos egyedi tulajdonságait rögzítő iratot
vagy fényképet kell az ügy irataihoz csatolni. Az érdekelt őrizetében hagyott vagy más szerv
őrizetébe adott dolog a lefoglalást elrendelő bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság hozzájárulása
hiányában más birtokába, kezelésébe nem adható. A bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság
hozzájárulása esetén a lefoglalt dolog megőrzésére az új birtokost, kezelőt kötelezi.”
50.	§
A Be. 159. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„159. § (1) A zár alá vétel a zár alá vett vagyontárgyak és vagyoni jogok feletti rendelkezési
jogot függeszti fel. Zár alá vételt a bíróság rendel el.
17
(2)	Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban
vagyonelkobzásnak van helye, illetve ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet
attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona
meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. A zár alá vétel
elrendelhető arra a vagyonra, vagyonrészre, illetve egyes vagyontárgyra is, amelyre nézve
vagyonelkobzás rendelhető el, de amelyet nem a terhelt birtokol.
(3)	Ha ingatlan elkobzásának van helye, a zár alá vételt el kell rendelni.
(4)	A zár alá vételnek a közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzése iránt haladéktalanul
intézkedni kell. Ha nincs külön jogszabály szerinti közhitelű nyilvántartás, a zár alá vétellel érintett
gazdálkodó szervezetet kell értesíteni.
(5)	A magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a
magánfél indítványára van helye. A nyomozás során zár alá vételnek helye van a sértett
indítványára is. Ha a bíróság a nem jogerős ügydöntő határozatában ingatlanra vagyonelkobzást
rendelt el, ennek biztosítására az eljárásjogerős befejezéséig az ingatlan zár alá vételét rendelheti el.
(6)	A zár alá vételt fel kell oldani, ha
a)	az elrendelésének oka megszűnt, ha a nyomozást megszüntették, illetve annak határideje
lejárt, kivéve, ha a zár alá vett vagyontárgyat, illetve vagyoni jogok feletti rendelkezési jogot
magának követelő személy a követelése érdekében hatvan napon belül polgári eljárást indított,
b)	a zár alá vételt meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget letétbe
helyezték,
c)	az eljárást vagyonelkobzás alkalmazása nélkül fejezték be, illetve a polgári jogi igényt
elutasították,
d)	a polgári jogi igény megítélése esetén a magánfél a megállapított teljesítési határidő
lejártától számított harminc napon belül nem kért végrehajtást,
e)	a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén az ügyész, illetve a magánfél
hatvan napon belül nem igazolta, hogy az igényét érvényesítette.
(7)	A (6) bekezdés a), d) és e) pontjában írt határidőt a zár alá vételt feloldó, a nyomozást
megszüntető, a polgári jogi igény megítélésre, illetve az egyéb törvényes útra utasításra vonatkozó
határozat közlésétől kell számítani.
(8)	A zár alá vételt a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.”
51.	§
ABe. 160. §(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Biztosítási intézkedésként a nyomozó hatóság, illetve az ügyész az (1) bekezdésben
meghatározott dolgokat - az ingatlan kivételével - lefoglalja, vagy a 61. §-ban felsorolt hatóságokat
keresi meg a hatáskörükbe tartozó intézkedések elvégzése érdekében. A hatóságok az
intézkedéseket haladéktalanul kötelesek megtenni, és ennek megtörténtéről a nyomozó hatóságot,
illetve az ügyészt haladéktalanul tájékoztatni.”
52.	§
A Be. 161. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
18
„(5) A 69. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja, valamint (la), (2) és (5) bekezdése, a 93. §, a
106. § (3) bekezdése, a 113. § (1) vagy (2) bekezdése, a 123. § (4) bekezdése, a 152. § (1)
bekezdése, a 158. § (3) bekezdése, a 185. § (3) bekezdése, a 245. § (4) bekezdése és a 343. § (1)
bekezdése alapján kiszabott rendbírságot - meg nem fizetése esetén - a bíróság elzárásra változtatja
át. A rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén ezer forinttól Ötezer forintig terjedő összeg
helyett egy-egy napi elzárást kell számítani, az egynapi elzárásnak megfelelő összeget a
rendbírságot kiszabó határozatban kell megállapítani. A rendbírság helyébe lépő elzárás egy napnál
rövidebb és száz napnál hosszabb nem lehet. Erre a rendbírságot kiszabó határozatban a
megbírságolt személyt figyelmeztetni kell.”
53.	§
A Be. 162. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az elővezetés költségének megfizetésére az elővezetést elrendelő határozatban
megjelölt személyt kell kötelezni. Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetést elrendelő
bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság a kötelezettet kérelmére különös méltánylást érdemlő okból
mentesítheti az elővezetés költéségének megfizetése alól, ebben az esetben az elővezetés költségét
az állam viseli.”
54.	§
A Be. 195. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) Az őrizetbe vételt elrendelő határozat ellen tett panasz elbírását mellőzni kell, ha az
ügyész a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelésére indítványt tesz a bíróságnak.”
55.	§
A Be. 219. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi
vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni kell a
vádemelés alapjául szolgáló mindazon iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a védőnek
ismertetésre az eljárás végén átadott, valamint - a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény
elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyémyomat kivételével - a tárgyi
bizonyítási eszközöket.”
56.	§
A Be. 228. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Akire nézve az ügyész e fejezet szerinti eljárásában hozott határozata közvetlen
rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.”
57.	§
A Be. 228/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
19
„(1) Akinek az ügyész e fejezet szerinti eljárásában tett intézkedése vagy intézkedésének
elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, az a tudomásszerzéstől számított nyolc napon
belül panasszal élhet.”
58.	§
A Be. 279. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a bíróság felhívása alapján a vádlott előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem
kíván részt venni, és nincs védője, a bíróság a részére védőt rendel ki, és a védőt a kitűzött
határnapra idézi.”
59.	§
A Be. 317 § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felszólalások után a védőbeszéd következik. A védő perbeszéde után a vádlott is szót
emelhet saját védelmére.”
60.	§
(1)	A Be. 474. §-át megelőző ,A katonai ügyész” alcím helyébe a következő alcím lép:
„Az ügyész”
(2)	A Be. 474. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész, valamint a legfőbb
ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész (a továbbiakban együtt: katonai ügyész) látja
el. A katonai ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást, vagy
nyomozást végeztet.”
61. §
A Be. 474. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A katonai ügyész nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben is eljárhat.”
62.	§
A Be. 475. § -a helyébe a következő rendelkezés lép:
„475. § (1) A katonai ügyész a bíróság katonai tanácsa mellett működik.
(2)	Az ítélőtábla, illetve a Kúria mellett a vádhatóság feladatát az ügyészségről szóló
törvény szerint e bíróságok mellett működő ügyészi szerv látja el.
(3)	A katonai ügyész illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg,
amely mellett működik.
20
(4)	A legfőbb ügyész rendelkezése alapján a katonai ügyész olyan ügyben is eljárhat,
amelyre illetékessége egyébként nem terjed ki.”
63.	§
A Be. 517. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történő kihallgatásától számított harminc napon
belül bíróság elé állíthatja, ha]
„ d) a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte.”
64.	§
A Be. 517. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a bíróság elé állítás (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott feltételei
fennállnak, tettenérés esetén az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történő kihallgatásától számított
harminc napon belül bíróság elé állítja.”
65.	§
A Be. 522. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vád előterjesztése után a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a
gyanúsított kihallgatásától a bíróság elé állításig több mint harminc nap telt el, a bűncselekményre a
törvény nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, vagy a bizonyítási eszközök nem
állnak rendelkezésre.”
66.	§
A Be. 536. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„536. § (1) Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a terhelt személye és az
elkövetett bűncselekmény figyelembevételével a vádiratban indítványozhatja az ügy nyilvános
ülésen való elbírálását.
(2) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálására vonatkozó indítványát nem vonhatja
vissza. Ha az ügyész az ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott súlyosabb
bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, indítványozza az ügy tárgyalásra
utalását.”
67. §
A Be. 554/B. § e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Kiemelt jelentőségű ügy]
»e) a gazdasági életben súlyos következményekkel járó csődbűncselekmény [Btk. 290. § (4)
bekezdés], a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban [Btk. 296/B.
21
§], a pénzmosás [Btk. 303. és 303/A. §] és a költségvetési csalás súlyosabban minősülő esetei [310.
§ (4)-(5) bekezdés],”
68. §
A Be. 554/B. § g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Kiemelt jelentőségű ügy]
„g) azok a bűncselekmények, amelyek büntethetősége nem évül el:”
69.	§
A Be. 554/B. § gc) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[az el nem évülő bűncselekmények:]
„gc) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)-j) pontjai];”
70.	§
A Be. 554/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„554/E. § (1) Kiemelt jelentőségű ügyben a tanú vallomása beleegyezése esetén poligráf
alkalmazásával is vizsgálható.
(2) A tanú érdekében eljáró ügyvédnek a tanú kihallgatásán való jelenlétét az ügyész az ügy
körülményei alapján - a sértett tanúkénti kihallgatása kivételével - megtilthatja. Az intézkedés ellen
panasznak nincs helye.”
71.	§
A Be. 554/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„554/K. § (1) A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és
a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával három hónapon belülre úgy kell
kitűzni, hogy a bíróság az ügyet lehetőleg elnapolás nélkül, ésszerű határidőn belül be tudja fejezni.
(2)	Az értesítéssel, illetve az idézéssel egyidejűleg tájékoztatni kell az ügyészt és a védőt
arról, hogy a bíróság a kitűzött határnapra mely tanúkat idézi meg.”
72.	§
A Be. 583. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A terhelt a nyomozást megszüntető határozat, a jogerős felmentő ítélet, a jogerős
megszüntető végzés, az 580. § (1) bekezdés III. pontja és (2) bekezdése szerinti bűnösséget
megállapító ítélet, a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő
közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt. E határidő elmulasztása
jogvesztő.”
22
73.	§
A Be. 583. § (3) bekezdése helyébe a kővetkező rendelkezés lép:
„(3) Ha a nyomozást megszüntették, a kártalanítási igényt annál a bíróságnál kell
előtelj eszteni, amely az előzetes letartóztatást, a házi őrizetet, illetve az ideiglenes
kényszergyógykezelést elrendelte. Az 580. § (1) bekezdés II. és III. pontjában, (2) bekezdésében,
valamint az 581. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben a kártalanítási igényt az alapügyben
első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni.”
74.	§
A Be. 583. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A terheltet kártalanítási igényének jogalapjáról, az igény érvényesítésének határidejéről,
a határidő kezdő időpontjáról és a határidő elmulasztásának jogvesztő jellegéről az (1) bekezdés
szerinti határozat közlésével egyidejűleg tájékoztatni kell.”
75.	§
A Be. 599. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„599. § (1) Az államot illető bűnügyi költség és a rendbírság megfizetését az igazságügyért
felelős miniszter különös méltánylást érdemlő okból egészben vagy részben elengedheti.
(2)	Az államot illető bűnügyi költség és a rendbírság megfizetésének elengedésére irányuló
kérelmet az államot illető bűnügyi költség megfizetésére kötelezett, a rendbírsággal sújtott (a
továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett), a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a
fizetésre kötelezett 56. § szerinti képviselője nyújthatja be.
(3)	Az első fokú bíróság az államot illető bűnügyi költség és a rendbírság megfizetésének
elengedésére irányuló kérelmet a fennálló tartozás mértékéről, illetve az addigi befizetés adatairól
szóló igazolással, és a büntető ügy irataival (részirattal), ideértve a (4) bekezdés szerint beszerzett
adatokat, iratokat is, az esetlegesen rendelkezésre álló bírósági foglalási jegyzőkönyvvel felterjeszti
az igazságügyért felelős miniszterhez.
(4)	A bíróság a felterjesztés előtt a megkeresés (71. §) szabályai szerint beszerzi a fizetésre
kötelezettnek a döntéshez szükséges személyes adatait, ideértve a vagyoni és jövedelmi helyzetére
vonatkozó adatokat is, valamint a fizetésre kötelezett személyi körülményeit, vagyoni és jövedelmi
helyzetét feltáró részleges környezettanulmányt, továbbá fogva lévő terhelt esetében az intézeti
értékelő véleményt.
(5)	A részleges környezettanulmányt a pártfogó felügyelő készíti el.”
76.	§
A Be.
a)	3. § (4) bekezdésében, 13. § (2) bekezdés c) pontjában, 13. § (3) bekezdés b) pontjában,
14.	§ (5) és (7) bekezdésében, 20. § (3) bekezdésében, 20/A. §-ában, 22. §-ában, 24/A. § (1)
bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, 384. §-ában, 401. §-ában, 406. §-ában, 414. § (2)
23
bekezdésében, 416. § (4) bekezdés b) pontjában, 419. § (4) és (6) bekezdésében, 421. § (2) és (3)
bekezdésében, 423. § (4)—(6) bekezdésében, 424. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 427. § (1)
bekezdés nyitó szövegrészében, 427. § (2) és (3) bekezdésében, 428. § (1)—(5) bekezdésében, 429. §
(2) bekezdésében, 433. §-ában, 434. § (1) és (2) bekezdésében, 436. §-ában, 439. § (2)
bekezdésében, 440. § (1) bekezdés a) pontjában, 440. § (2) bekezdésében, 441. § (2) és (3)
bekezdésében, 603. § (1) bekezdésében, 605. § (4) bekezdésében a „Legfelsőbb Bíróság”
szövegrész helyébe a „Kúria” szöveg,
b)	20. § (2) bekezdés c) pontjában, 262/B. § (3) bekezdésében, 420. § (1) bekezdésében,
437. §-ában, 439. § (1) bekezdés b) pontjában, 440. § (3) bekezdésében a „Legfelsőbb
Bíróság”szövegrészek helyébe a „Kúria” szöveg,
c)	18. § (1) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 470. § (1) bekezdés d) pontjában, 473. §
(2)	bekezdésében, 474. § (4) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a
„Magyarország” szöveg,
d)	18. § (2) bekezdésében, 416. § (1) bekezdés g) pontjában, 565. § (3) bekezdésében, 586. §
(3)-(5)	bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
e)	257. § (2) bekezdésében, 443. § (1) bekezdésében az „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG”
szövegrész helyébe a „MAGYARORSZÁG” szöveg,
J) 222/A. §-ában a „szabadságvesztéssel” szövegrész helyébe a „szabadságvesztésnél”
szöveg,
g)	383. § (1) bekezdés b) pontjában, 419. § (3) bekezdésében a „Legfelsőbb Bírósághoz”
szövegrész helyébe a „Kúriához” szöveg,
h)	416. § (1) bekezdés f) pontjában az „alkotmányellenességét” szövegrész helyébe az
„alaptörvény-ellenességét” szöveg,
i)	419. § (2) bekezdésében, 431. §-ában a „Legfelsőbb Bíróságnál” szövegrész helyébe a
„Kúriánál” szöveg,
j) 422. § (3) bekezdésében, 442. § (3) bekezdésében a „Legfelsőbb Bíróságnak” szövegrész
helyébe a „Kúriának” szöveg,
k) 448. § (2) bekezdésében a „Legfelsőbb Bíróságot” szövegrész helyébe a „Kúriát” szöveg
lép.
77.	§
(1)	A Be. 602. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, az adócsalás, a munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás, a visszaélés jövedékkel, a jövedéki orgazdaság, a csempészet
és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése miatt 2011. december 31. napját
követően induló vagy 2012. január 1. napján folyamatban lévő nyomozást a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal végzi.”
(2)	A Be. 603. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás, a
különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás, a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű
bevételcsökkenést okozó visszaélés jövedékkel, a különösen nagy, illetve a különösen jelentős
értékű jövedéki termékre elkövetett jövedéki orgazdaság és a különösen nagy, vagy ezt meghaladó
mértékű vámbevétel-csökkenést okozó csempészet miatt 2011. december 31. napját követően
induló vagy 2012. január 1. napján folyamatban lévő büntetőeljárás a megyei bíróság hatáskörébe
tartozik.”
24
(3) A Be. a következő 603/A. §-sal egészül ki:
„603/A. § A jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, különösen nagy, vagy ezt
meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás, különösen nagy, vagy ezt meghaladó
mértékű bevételcsökkenést okozó munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás és az Európai
Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése miatt 2011. december 31. napját követően induló vagy
2012. január 1. napján folyamatban lévő büntetőeljárásra a Be. XXVIII/A. Fejezetének
rendelkezéseit kell alkalmazni.”
78.	§
Hatályát veszti a Be.
a)	201. § (1) bekezdés d) pontjában a „hivatali visszaélés,” szövegrész;
b)	216. § (5) bekezdésében a „a vádemelés elhalasztása után az eljárás megszüntetéséről
[226. § (1)—(2) bek.],” szövegrész;
c)	475. §-át megelőző alcíme;
d)	476. §-át megelőző alcíme és 476. §-a.
8.	A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény módosítása
79.	§
A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény (a
továbbiakban: Bszntv.) 4. § (1) bekezdés b) pontjában, 42/A. § (5) bekezdésében, 42/C. § (2)
bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg lép.
80.	§
Hatályát veszti a Bszntv. 11. § (3) és (4) bekezdése.
9.	Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX.
törvény módosítása
81. §
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX.
törvény (a továbbiakban: EUtv.) 52. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság olyan, Magyarország területén teljesítendő eljárási
cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a megkereső tagállam területén fogva tartott
személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt - a megkereső tagállammal megkötött eseti
megállapodás alapján - az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében Magyarország területére
ideiglenesen át lehet szállítani.”
82.	§
Az EUtv. 60. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
25
„(2) Ha a Magyarország területén folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége
érdekében az Európai Unió tagállama területén magyar fedett nyomozó, illetve Magyarország
területén tagállami fedett nyomozó alkalmazása szükséges, ezt a legfőbb ügyész a tagállami
igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál kezdeményezheti.”
83.	§
Az EUtv. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a
számítástechnikai rendszer útján továbbított adatok kifürkészésére irányuló megkeresés - a 63. § (3)
bekezdésben foglaltakon felül - akkor teljesíthető, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy
Magyarország területén tartózkodik, továbbá, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy harmadik
állam területén tartózkodik, azonban a közlemény vagy adat kifürkészése a Magyarország területén
működő elektronikus hírközlési szolgáltató közreműködését igényli, vagy az azt lehetővé tevő
technikai eszköz Magyarország területén található.”
84.	§
Az EUtv.
a)	3. § (1) bekezdésében, 10. § (1) és (2) bekezdésében, 24. § (3) bekezdésében, 34. §-ában,
51.	§ (3) és (4) bekezdésében, 52. § (3) és (5) bekezdésében, 57. §-ában, 75/P. § (2) bekezdésében a
„Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
b)	4. § J) pontjában, 5. § (1) bekezdésében, 6. §-ában, 17. §-ában, 18. § (1) bekezdésében,
22.	§ (1) bekezdésében, 25. § (7) bekezdésében, 31. § (2) bekezdés a) pontjában, 32. § (1) bekezdés
a)	pontjában, 35. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 38. § (3) bekezdésében, 52. § (2) és (4)
bekezdésében, 53. § (2) bekezdésében, 58. § (l)-(3) és (5) bekezdésében, 59. § (2) bekezdésében,
61. § (3) bekezdésében, 65. § (4) bekezdésében, 67/A. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 61/A. §
(1)	bekezdés b) pontjában, 67/F. § (1) és (2) bekezdésében, 67/1. § (1) bekezdésében, 67/M. § (3)
bekezdésében, 68. § (3) bekezdésében, 70. § (3) bekezdésében, 71. § (6) bekezdés b) pontjában, 72.
§ (1) bekezdés a) és b) pontjában, 74. § (7) bekezdés d) pontjában, 75/A. § (4) bekezdés b)
pontjában, 75/C. § (2) bekezdésében, 75/1. § (2), (5), (9) bekezdésében, 75/1. § (11) bekezdés b)
pontjában, 75/J. §-ában, 101. §-ában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a
„Magyarország” szöveg,
c)	5. § (2) bekezdésében, 35. § (2) bekezdésében, 60. § (1) bekezdésében, 75/1. § (4)
bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a „Magyarország” szöveg,
d)	8. § (4) bekezdésében az „a Magyar Köztársaságnak” szövegrész helyébe a
„Magyarországnak” szöveg,
e)	67IC. § (1) bekezdés c) pontjában, 70. § (1) bekezdés b) pontjában az „a Magyar
Köztársaságban” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg,
fi VI/B. fejezet 3. és 9. Címében az „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG” szövegrész helyébe a
„MAGYARORSZÁG” szöveg,
g)	75/L § (1) bekezdésében az „A Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe a
„Magyarországon” szöveg,
h)	75/1. § (2), (6), (7) és (9) bekezdésében, 75/M. §-ában az „A Magyar Köztársaság”
szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
i)	75/1. § (3) bekezdésében az „A Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a
„Magyarország” szöveg,
26
j) 75/P. § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a
„Magyarország” szöveg
lép.
10.	A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény
módosítása
85.	§
A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII.
törvény 17. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a terhelt részére a bíróság, illetve az ügyész az ügy közvetítői eljárásra utalása előtt
költségmentességet engedélyezett, a kirendelt védő díját és költségét az állam viseli. Az állam viseli
azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a terhelt vagy a sértett hallássérült,
beszédfogyatékos, vak, vagy a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy
kisebbségi nyelvét használta.”
11.	Egyéb módosítások
86.	§
(1)	Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI.
törvény 2. §-ában a „Legfelsőbb Bíróság” szövegrész helyébe a „Kúria” szöveg, 3. §-ában a
„Legfelsőbb Bíróságtól” szövegrész helyébe a „Kúriától” szöveg lép.
(2)	Az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi
XXVI. törvény 4. § (2) bekezdésében a „Legfelsőbb Bíróságnak” szövegrész helyébe a „Kúriának”
szöveg lép.
(3)	A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény
a)	2. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 32. § (5) bekezdésében, 37/A. § b)
pontjában, 37/A. § záró szövegrészében, 49. § (l)-(3) bekezdésében, 68. §-ában, 69. § (1)
bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
b)	7. §-ában a „megtagadhatja” szövegrész helyébe a „megtagadja” szöveg, az
„Alkotmánynak” szövegrész helyébe az „Alaptörvénynek” szöveg,
c)	8. §-ában az „a Magyar Köztársaság nevében a miniszter, illetőleg” szövegrész helyébe a
„Magyarország nevében a miniszter, illetve” szöveg, az „a Magyar Köztársaság által elvállalt”
szövegrész helyébe a „Magyarország által vállalt” szöveg,
d)	49. § (1)—(3) bekezdésében az „illetőleg” szövegrész helyébe az „illetve” szöveg,
e)	83. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaságot” szövegrész helyébe a
„Magyarországot” szöveg
lép.
(4)	Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések
semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdés c) pontjában a
„Legfelsőbb Bíróságnak” szövegrész helyébe a „Kúriának” szöveg lép.
27
(5)	A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény
a)	1. § (2) bekezdés c) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a
„Magyarország” szöveg,
b)	25. § ej pontjában az „illetőleg a Magyar Köztársaságnak” szövegrész helyébe a „illetve
Magyarországnak” szöveg
lép.
(6)	A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi
CIV. törvény
a)	1. § (2) bekezdésében az „Alkotmányban” szövegrész helyébe az „Alaptörvényben”
szöveg,
b)	24. § (4) bekezdés nyitó szövegrészében, 24. § (5) és (6) bekezdésében a „Legfelsőbb
Bíróság” szövegrész helyébe a „Kúria” szöveg
lép.
12,	Hatályon kívül helyező rendelkezés
87. §
Hatályát veszti a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól
szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 47. § (5) és (6) bekezdése.
15.	Hatályba nem lépésről szóló rendelkezés
88. §
Nem lép hatályba a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes
törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi LXIII. törvény
6.	§ (3) bekezdése.
14.	Záró rendelkezések
89.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel — a kihirdetését követő napon lép
hatályba.
(2)	E törvény 1-87. §-a és 90. §-a 2012. január 1-jén lép hatályba.
90.	§
(1)	E törvény 8. §-a az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat
foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó
minimumszabályokról szóló 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9.
és 10. cikkének való megfelelést szolgálja.
28
(2) E törvény 36^8. §-a és 80. §-a a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi
együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i
2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak való megfelelést szolgálja.
29
INDOKOLÁS
az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló
törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alaptörvény megalkotása, jogalkalmazási tapasztalatok, egyes európai uniós jogforrások
előírásai és az Alkotmánybíróság határozatai nyomán a jelen Javaslat (a továbbiakban: Javaslat)
több törvényt módosít, nevezetesen:
-	a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11.
törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Ptké.),
-	a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Btk.),
-	a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és
végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Btké.),
-	a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű
rendeletet (a továbbiakban: Bv. tvr.),
-	az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI.
törvényt,
-	az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990.
évi XXVI. törvényt,
-	a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényt (a továbbiakban: Rtv.),
-	a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényt (a továbbiakban:
Bv.Szt.),
-	a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban:
Nbjt.),
-	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX, törvényt (a továbbiakban: Be.),
-	az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések
semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvényt,
-	a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvényt,
-	a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi
CIV. törvényt (a továbbiakban: Jszbt.),
-	a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvényt (a
továbbiakban: Bszntv.),
-	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi
CXXX. törvényt (a továbbiakban: EUtv.),
-	a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII.
törvényt (a továbbiakban: Bktv.).
A fenti törvények módosításának indokai a következők:
1.	A Javaslat a Ptké. módosításával az ellenszolgáltatás fejében nyilatkozattételre irányuló
szerződések jogszabályba ütközés miatti semmissé nyilvánításával a közérdek védelmében lehetővé
teszi, hogy az általa elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban tett nyilatkozatból a jogerősen
elítéltnek vagy rá tekintettel harmadik személynek anyagi haszna ne származzon. A Javaslat
rendelkezést tartalmaz arra, hogy a semmis szerződés ellenére már megtett nyilatkozatért a kikötött,
de még részben vagy egészben nem teljesített ellenszolgáltatást a bíróság az ügyész keresete alapján
köteles az állam javára megítélni. A Javaslat megteremti a lehetőséget arra is, hogy a bíróság az
30
ügyész keresete alapján abban az esetben is az állam javára való marasztalásról rendelkezzen, ha a
semmis megállapodás alapján a nyilatkozattétel még nem történt meg, ám az ellenszolgáltatás
részbeni vagy teljes szolgáltatására már sor került.
2.	A Javaslat tekintettel van az Alaptörvény XXIII. cikk (6) bekezdésére, amely kimondja,
hogy nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási
képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Tekintettel van az
Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésére is, amelynek alapján tényleges életfogytig tartó
szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. A
Javaslat továbbá figyelembe veszi az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján egyrészt
hazánk neve Magyarország, másrészt pedig a legfőbb bírósági szerv elnevezése a jövőben Kúria
lesz.
3.	A Btk. hatályos rendelkezése szerint az enyhébb végrehajtási fokozatba helyezésnek az
egyetlen feltétele a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás. Ez a szabályozás
nem kívánja meg azt, hogy az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során bármit is tegyen a
társadalomba való beilleszkedése érdekében. Gyakorlatilag, ha az elítéltet nem részesítették
fenyítésben, úgy tekintendő, hogy a magatartása kifogástalan, és erre tekintettel enyhébb
végrehajtási fokozat jelölhető ki. Az elítéltek túlnyomó többsége visszaélésszerűen kezdeményezi
az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölését. Sok elítélt a szabadságvesztés megkezdését követően
rövid időn belül kezdeményezi az enyhébb fokozatba helyezést anélkül, hogy bármit tett volna a
társadalomba való beilleszkedése érdekében, ezért indokolt a szabályok aktualizálása a nevezett
visszaélések számának csökkentése érdekében.
4.	Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-án fogadta el az illegálisan tartózkodó
harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és
intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009/52/EK irányelvet. Az irányelv az
illegális bevándorlás elleni küzdelem céljából meg kívánja erősíteni a tagállamok közötti
együttműködést, szigorúbb minimumszabályokat kíván megállapítani az ellene való harc jegyében,
és ezért megtiltja az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatását. Az
irányelv elsődleges célja tehát az, hogy visszaszorítsa, megakadályozza az illegális bevándorlást, és
e cél megvalósításának eszközéül az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat
foglalkoztatókkal szembeni fellépést határozza meg. Ennek keretében azzal a munkáltatóval
szemben, aki megszegi az irányelvben meghatározott rendelkezéseket, szankciókat helyez kilátásba.
Ezek a szankciók a közigazgatási szankciókon kívül büntetőjogi szankciók is lehetnek, tekintettel
arra, hogy egyes gátlástalan munkáltatók visszatartásához a közigazgatási szankciók nem
bizonyulnak elegendőnek. Az irányelv így arra kötelezi a tagállamokat, hogy súlyos - az
irányelvben konkrétan meghatározott - esetekben büntetőjogi szankciókat írjanak elő a nemzeti
j ogszabályaikban.
A Btk. módosítása és ennek keretében új tényállás megalkotása a fenti indokok alapján
szükséges, tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos büntetőjogi szabályok nem rendelkeznek az
irányelvben meghatározott büntetendő magatartások köréről, továbbá, mert a megjelölt,
bűncselekménnyé nyilvánítandó magatartások nem illeszthetőek be a hatályos Btk. meglévő
tényállásai közé. Az új büntetőjogi tényállás az irányelv rendelkezéseinek átültetését szolgálja,
azonban tekintettel arra, hogy az ágazati jogszabályok az irányelvben meghatározott minimum
szinten túlmutatva, fokozottabban kívánják szankcionálni az illegális foglalkoztatást, az új tényállás
is ezen elvet követi.
31
5.	A Javaslat tekintettel van az Európa Tanács Korrupció elleni Államok Csoportja (a
továbbiakban: GRECO) Magyarország harmadik körös országértékelésében - a gyakorlata által
kialakított sztenderdnek megfelelően - megfogalmazott ajánlásaira.
6.	A Btk.-ra vonatkozó módosítások során a törvény figyelemmel van a nemzetközi
ajánlásokra, amelyek a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni
bűncselekmények esetében a Btk. hatályos általános részi elévülési szabályaihoz képest hosszabban
határozzák meg az elévülés legrövidebb idejét. A Javaslat figyelemmel van továbbá arra is, hogy a
Btk.-nak az el nem évülő bűncselekmények körét szabályozó rendelkezése ne tegyen különbséget
az emberölés súlyosabban minősülő esetei között.
7.	A Javaslat a Btk. 289. § (1), (2) és (3) bekezdése szerint büntetendő, a számvitel
rendjének megsértése bűncselekményének dekriminalizációját valósítja meg a minősített esetek
megtartásával.
8.	A Javaslat a Btké. módosítása során figyelemmel van azon szakértői visszajelzésekre,
amelyek alapján a kábítószer mennyiségének pontos lefoglaláskori megállapításához a THC
(tetrahidro-kannabinol) esetében a tiszta hatóanyag-tartalom helyett a teljes (totál) THC-tartalom
mérésére szükséges áttérni.
9.	A Javaslat a beilleszkedést segítő egyik eszközként megteremti az elítélteknek a speciális,
egészségügyi, gyógyító és rehabilitációs programokon való részvétel lehetőségét.
10.	A teljes körű foglalkoztatás megteremtése érdekében a Javaslat egyértelműen kimondja,
hogy az elítéltet munkavégzési kötelezettség terheli. Ugyanakkor a Javaslat emberi jogi,
gyermekvédelmi stb. szempontokra figyelemmel azt is rögzíti, hogy kiket nem terhel a Bv. tvr. új
33.	§ (1) bekezdés d) pontjában meghatározott munkavégzési kötelezettség.
11.	A Javaslat megteremti a biztonsági intézkedés elrendelésének eljárási rendjére, a döntés
alaki követelményeire vonatkozó, valamint a hatékony jogorvoslatot biztosító szabályozást.
12.	A Javaslat a Bv.tvr, módosítása során rögzíti a jelenlegi munkáltatási rendszer
összetevőit: a költségvetési keretek közötti, büntetés-végrehajtási intézet által történő, illetve a
büntetés-végrehajtás vagyonkezelésében lévő, e célra alapított gazdasági társaságoknál történő
foglalkoztatást.
13.	A módosítás a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés
keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB
tanácsi kerethatározatnak (a továbbiakban: Kerethatározat) való megfelelést, valamint az
adatkezelésre vonatkozó szabályok összhangjának biztosítását szolgálja.
14.	A Be.-re vonatkozó módosítások során a Javaslat pontosítja az ingatlan lefoglalására
vonatkozó szabályokat és egyértelművé teszi, hogy az ingatlan zár alá vételét kell elrendelni,
amennyiben az ingatlan elkobzásának van helye.
15.	Az elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogatóparancs alapján történő
elfogásával és előállításával felmerült költség mértékéről, valamint megtérítésének részletes
szabályairól a 35/2008. (XII. 31.) IRM-PM együttes rendelet tartalmaz szabályozást. A jogszabály
2009. január 1-én lépett hatályba. Erre figyelemmel a Javaslat rendelkezést tartalmaz arra
32
vonatkozóan, hogy az elővezetendő személy méltányossági kérelmet terjeszthet elő az elővezetés
költségeinek elengedése iránt.
16.	2011. július 13-án lépett hatályba az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő
egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvény. A Javaslat a Be. módosítására
vonatkozó rendelkezések között tekintettel van a nevezett jogszabályra, és azzal összhangban
tartalmazza a szükséges módosításokat.
17.	A Javaslat figyelemmel van arra, hogy a honvédelemről és a Magyar Honvédségről,
valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény
értelmében a katonai ügyészségek 2012. január 1. napjával megszűnnek. A Javaslat ennek
megfelelően módosítja a Be. katonai büntetőeljárást szabályozó XXII. Fejezetének az ügyész
hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályait.
18.	A Javaslat pótolja azon hiányosságokat, amelyeket a Be.-nek a tájékoztatási
kötelezettség körében a 104/2009. (X. 30.) AB határozatban foglaltak alapján tartalmaznia kellene.
19.	A Javaslat a Bktv. módosításával igyekszik kiküszöbölni azon méltánytalan helyzetet,
hogy a hallássérült, néma, vak, illetőleg a magyar nyelvet nem ismerő sértett számára nem,
kizárólag a fogyatékkal élő terhelt számára van biztosítva a jelnyelvi tolmács ingyenes
igénybevételének lehetősége.
20.	A Javaslat tartalmazza azon technikai és pontosító jellegű módosításokat is, amelyek a
jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendeletben foglaltak miatt indokoltak.
33
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A sajtóban és a médiában, illetve a nyilvánosság más fórumain egyre gyakrabban jelennek meg
olyan ellenszolgáltatás fejében tett nyilatkozatok, amelyeket elítéltek adnak az általuk elkövetett
bűncselekménnyel összefüggésben. Ezen nyilatkozatok a médiaszolgáltatásokról és a
tömegkommunikációról szóló törvényben meghatározott sajtótermékek, illetve médiaszolgáltatások
vagy egyéb kiadványok útján a társadalom széles rétegeihez eljutnak és olyan üzenetet is
hordozhatnak magukban, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tett nyilatkozat érték, hiszen
ellenszolgáltatás jár érte a médiaszolgáltatást, illetve sajtóterméket vagy kiadványt előállító
részéről. Az ellenszolgáltatáson felül az említett orgánumok alkalmasak arra is, hogy az érintettet
hírnévhez jutassák, vagy cselekedetét olyan színben tüntessék fel, amely a közvéleményt az
igazságszolgáltatás által megállapított tényéktől eltérő állítások útján kedvezőtlenül, közérdeket
sértő módon befolyásolja mind a bűnelkövetés és a bűnelkövető társadalmi megítélése, mind az
igazságszolgáltatás tevékenységének értékelése tekintetében.
A véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának alkotmányjogi feltételei nem állnak fenn, ám a
közérdek védelmében arra lehetőség van, hogy az ilyen nyilatkozatból a jogerősen elítéltnek vagy rá
tekintettel harmadik személynek anyagi haszna ne származzon. Ez a cél megvalósítható az
ellenszolgáltatás fejében nyilatkozattételre irányuló szerződések jogszabályba ütközés miatti
semmissé nyilvánításával,
A semmis szerződés ellenére már megtett nyilatkozatért a kikötött, de még részben vagy egészben
nem teljesített ellenszolgáltatást a bíróság az ügyész keresete alapján köteles az állam javára
megítélni. A bíróság az ügyész keresete alapján abban az esetben is az állam javára való
marasztalásról köteles rendelkezni, ha a semmis megállapodás alapján a nyilatkozattétel még nem
történt meg, ám az ellenszolgáltatás részbeni vagy teljes szolgáltatására már sor került. Az állam
javára marasztalás szankciója ugyanis alkalmas eszköz arra, hogy a szerződésből hasznot húzni
szándékozó szerződő felek szolgáltatása végérvényesen ellenszolgáltatás nélkül maradjon
megakadályozva ezáltal azt, hogy a megkötött szerződés a felek által célzott joghatást kiválthassa.
a 2. §-hoz
A Javaslat a nemzetközi ajánlásokra figyelemmel a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet
tisztasága elleni bűncselekmények esetében az általános részi elévülési szabályokhoz képest
hosszabban határozza meg az elévülés legrövidebb idejét.
Erre tekintettel a Javaslat a Btk. 33. § (1) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy a
Btk. Különös Része az általános részi szabályoktól eltérő módon határozhatja meg az elévülés
legrövidebb idejét.
a 3. § és a 69. §-hoz
A Javaslat a Btk.-nak az el nem évülő bűncselekmények körét szabályozó 33. § (2) bekezdés c)
pontjában szereplő, az emberölés súlyosabban minősülő eseteire való utalást kiegészíti a Btk. 166. §
(2)	bekezdés i) és j) pontjára, mivel a tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen és
védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés nem indokol az emberölés többi
minősített eseténél enyhébb elbírálást. A Javaslat ezzel összhangban szintén kiegészíti az e
bűncselekményekre történő utalással a Be. 554/B. § gc) pontját.
34
a 4. §, a 7. §, a 29. § és a 31. §-hoz
Az Alaptörvény a XXIII. cikk (6) bekezdésében kimondja, hogy nem rendelkezik választójoggal az,
akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a
választójogból kizárt. Ennek a Btk. 41. § (3) bekezdése nem felel meg, mert valamennyi
szabadságvesztést töltő személy esetében kizáija a választójogot. Ezt a Javaslat úgy kívánja
módosítani, hogy csak azok ne szavazhassanak a büntetés-végrehajtási intézetben, akiket a bíróság
eltiltott a közügyek gyakorlásától. Ezzel összefüggésben a Javaslat módosítja a közügyektől eltiltás
tartamának számítására vonatkozó szabályokat. A Javaslat figyelemmel van továbbá arra is, hogy
2012. január 1. napjától várhatóan megszűnik a népi kezdeményezés jogintézménye.
az 5. §, a 22. § és a 25. §-hoz
A Btk. 46. § (1) bekezdésében foglalt hatályos rendelkezés szerint az enyhébb végrehajtási
fokozatba helyezésnek az egyetlen feltétele a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan
magatartás. Ez a szabályozás nem kívánja meg azt, hogy az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása
során bármit is tegyen a társadalomba való beilleszkedése érdekében. Gyakorlatilag, ha az elítéltet
nem részesítették fenyítésben, úgy tekintendő, hogy a magatartása kifogástalan, és erre tekintettel
enyhébb végrehajtási fokozat jelölhető ki.
Az elítéltek túlnyomó többsége visszaélésszerűen kezdeményezi az enyhébb végrehajtási fokozat
kijelölését. Sok elítélt a szabadságvesztés megkezdését követően rövid időn belül kezdeményezi az
enyhébb fokozatba helyezést anélkül, hogy bármit tett volna a társadalomba való beilleszkedése
érdekében.
Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának a Bv.tvr. hatályos 28/A. §-ában foglalt
feltételeire, illetve kizáró okaira figyelemmel az enyhébb fokozat kijelölését könnyebb
kezdeményezni, mint a kevesebb kedvezményt jelentő enyhébb végrehajtási szabályok
alkalmazását. A Javaslat az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának feltételeit veszi át, és
összhangot teremt a két jogintézményre vonatkozó szabályok között.
a 6. §-hoz
Magyarország Alaptörvényének IV. cikk (2) bekezdése alapján tényleges életfogytig tartó
szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. A
Javaslat e rendelkezéssel való összhangot kívánja megteremteni, amikor meghatározza azokat az
életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeket, amelyek esetében kizárható a
feltételes szabadságra bocsátás lehetősége. A jogbiztonsághoz fűződő követelmény biztosítása
érdekében a Javaslat előírja, hogy az erőszaknak személy vagy dolog ellen kell irányulnia.
a 8. §-hoz
Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-án fogadta el az illegálisan tartózkodó harmadik
országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre
vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009/52/EK irányelvet. Az irányelv az illegális bevándorlás
elleni küzdelem céljából meg kívánja erősíteni a tagállamok közötti együttműködést, szigorúbb
minimumszabályokat kíván megállapítani az ellene való harc jegyében, és ezért megtiltja az
illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatását. Az irányelv elsődleges
célja tehát az, hogy visszaszorítsa, megakadályozza az illegális bevándorlást, és e cél
megvalósításának eszközéül az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat
foglalkoztatókkal szembeni fellépést határozza meg. Ennek keretében azzal a munkáltatóval
szemben, aki megszegi az irányelvben meghatározott rendelkezéseket, szankciókat helyez kilátásba.
35
Ezek a szankciók a közigazgatási szankciókon kívül büntetőjogi szankciók is lehetnek, tekintettel
arra, hogy egyes gátlástalan munkáltatók visszatartásához a közigazgatási szankciók nem
bizonyulnak elegendőnek. Az irányelv így arra kötelezi a tagállamokat, hogy súlyos - az
irányelvben konkrétan meghatározott - esetekben büntetőjogi szankciókat írjanak elő a nemzeti
j ogszabályaikban.
A Btk. módosítása és ennek keretében új tényállás megalkotása a fenti indokok alapján szükséges,
tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos büntetőjogi szabályok nem rendelkeznek az irányelvben
meghatározott büntetendő magatartások köréről, továbbá, mert a megjelölt, bűncselekménnyé
nyilvánítandó magatartások nem illeszthetőek be a hatályos Btk. meglévő tényállásai közé. Az új
büntetőjogi tényállás az irányelv rendelkezéseinek átültetését szolgálja, azonban tekintettel arra,
hogy az ágazati jogszabályok az irányelvben meghatározott minimum szinten túlmutatva,
fokozottabban kívánják szankcionálni az illegális foglalkoztatást, az új tényállás is ezen elvet
követi.
A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a
továbbiakban: Harmtv.) 20. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a harmadik országbeli
állampolgár keresőtevékenység folytatása céljából mely feltételek fennállása esetén kaphat
tartózkodási engedélyt. A (2) bekezdés továbbá azt is megállapítja, hogy a fenti körön kívül
keresőtevékenységet folytathat az a harmadik országbeli állampolgár is, aki szezonális
munkavállalási vízummal, humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel, keresőtevékenység
folytatása céljából, családegyesítés céljából vagy tanulmányi célból kiadott tartózkodási
engedéllyel, illetve EU Kék Kártyával rendelkezik. A büntetőjogi tényállás megalkotása során a
Harmtv. (1) és (2) bekezdésében szereplő személyi kört összefoglaló néven keresőtevékenység
folytatására jogosító engedéllyel rendelkezőknek tekintjük, amely fogalom a Harmtv.-re utalással az
értelmező rendelkezések között is meghatározásra kerül.
A Harmtv. 71. §-a alapján a munkáltató legkésőbb a harmadik országbeli állampolgár munkába
lépésének napján köteles meggyőződni arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár érvényes
tartózkodási engedéllyel vagy más tartózkodásra jogosító engedéllyel, valamint a törvény alapján
keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik-e. A munkaügyi ellenőrzésről
szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés s) pontja alapján a munkaügyi ellenőrzés kiterjed
a Harmtv. 71. § (l)-(2) bekezdése szerinti kötelezettségek foglalkoztató általi megtartására.
Amennyiben az ellenőrzés során kiderül, hogy a fent említett jogszabályokban előírt kötelezettségek
megsértésére került sor, az egyes ágazati jogszabályokban meghatározott közigazgatási szankciók
(pénzügyi szankciók, egyéb intézkedések) kiszabására van lehetőség. Az irányelvben kiemelt öt
különösen súlyos esetben azonban - így tartósan ismétlődő jogsértéseknél, jelentős számú harmadik
országbeli állampolgár foglalkoztatásakor, különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek
alkalmazásakor, vagy ha a munkáltató tudja, hogy a munkavállaló emberkereskedelem áldozata,
illetve kiskorú illegális foglalkoztatása alkalmával - büntetőjogi szankciókat kell kiszabni.
A tényállás megnevezéséből adódóan („Harmadik országbeli állampolgár jogellenes
foglalkoztatása”) egyrészt a Magyarországon jogellenesen tartózkodó — azaz érvényes tartózkodásra
jogosító engedéllyel nem rendelkező — harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató
munkáltatókat szankcionálja. Másrészt a büntetőjogi tényállás lefedi azokat az esetköröket is,
amikor a munkáltató ugyan jogszerűen tartózkodó, azaz érvényes tartózkodásra jogosító engedéllyel
rendelkező harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat, azonban a tartózkodás jogcíme alapján a
harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenység folytatására nem jogosult. Az értelmező
rendelkezés egyértelművé teszi, hogy harmadik országbeli állampolgár fogalmán a Harmtv.-ben
meghatározott harmadik országbeli állampolgár fogalmát kell érteni.
36
A tényállás azokat a munkáltatókat szankcionálja, akik Magyarországon harmadik országbeli
állampolgárokat illegálisan foglalkoztatnak. Az új büntetőjogi tényállás (1) bekezdése büntetni
rendeli azokat az eseteket, amikor a munkáltató a harmadik országbeli munkavállalót rendszeresen
-	azaz időben visszatérően, ismételten - vagy tartósan - azaz huzamosabb ideig - foglalkoztatja.
Ezek a fogalmak különösebb magyarázatra amiatt nem szorulnak, mert azokat a hatályos
büntetőjogi szabályozás ismeri és rendszeresen használja. Az (1) bekezdés továbbá büntetni rendeli
azt is, ha a munkáltató egyidejűleg jelentős számú harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat, és
ennek magyarázataképpen az értelmező rendelkezések között feltüntetésre kerül, hogy a jelentős
szám alatt legalább öt személyt kell érteni. Az irányelv nem ír elő arra vonatkozó kötelezettséget,
hogy az egyes súlyos esetek vétségi vagy bűntetti alakzatnak minősüljenek, ugyanis az efféle
megkülönböztetést a nemzeti jogalkotóra bízza. Erre tekintettel a jogszabály előkészítője úgy véli,
hogy a (2) bekezdésben meghatározott cselekmények már olyan fokban sértik a munkavállaló
emberi méltóságát, egészségét, egészséges munkakörnyezethez való jogát, illetve a gyermekmunka
tilalmát, amely miatt szigorúbb büntetést kell kilátásba helyezni. Az értelmező rendelkezés
tisztázza, hogy a különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek fogalmán a Harmtv.-ben
meghatározott fogalmat kell érteni.
Az irányelv külön esetként nevesíti a bűncselekménnyé nyilvánítandó magatartások között, ha a
jogsértést olyan munkáltató követi el, akit a 2002/629/IB kerethatározatban meghatározott
bűncselekmény - emberkereskedelem - elkövetésével nem vádoltak meg és ilyen váddal nem
ítéltek el, de illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárral végeztet munkát vagy
szolgáltatásokat, és tudomása van arról, hogy a személy emberkereskedelem áldozata. Az új
tényállás figyelemmel van arra, hogy a sértett megnevezés eljárásjogi fogalom. Ezért az
emberkereskedelem sértettje kifejezés csak abban az esetben lenne használható, ha a büntetőeljárás
már folyamatban lenne a gyanúsított személlyel szemben, ugyanakkor az irányelv kifejezetten azt
kívánja meg, hogy a munkáltatóval szemben emberkereskedelem elkövetése miatt vádemelésre ne
kerüljön sor, illetve ilyen bűncselekmény miatt vele szemben ne legyen elmarasztaló ítélet. Az
előzőekben kifejtettekre tekintettel az új tényállás arra a személyi körre teijed ki, akinek a sérelmére
emberkereskedelem bűncselekményét követték el.
a 9. §-hoz
A Btk. 230. §-ában szereplő, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak esetében a (2) bekezdés
alapján fokozottabb büntetőjogi védelemben részesülnek a közoktatásról szóló törvényben
meghatározott közfeladatot ellátó pedagógusok, vagy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő
alkalmazottak. A gyermekvédelmi intézetekben szolgálatot teljesítő nevelők, gyermekfelügyelők
azonban nem a közoktatásról szóló törvény, hanem a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 15. § (7) bekezdése alapján részesülnek büntetőjogi
védelemben, ami azt jelenti, hogy az ellenük elkövetett közfeladatot ellátó személy elleni erőszak
bűntette a Btk. 230. § (1) bekezdése - az enyhébb büntetőjogi védelem - szerint minősül. A Javaslat
ezért a fokozottabb büntetőjogi védelmet biztosító (2) bekezdést kiegészíti a gyermekek védelméről
és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó személyekre való
utalással.
a 10. §-hoz
A hatályos szabályozáshoz képest a Javaslat a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget a
vesztegetési cselekmények felderítésében a hatóságokkal érdemben együttműködő elkövetőkkel
szemben.
37
Az Európa Tanács Korrupció elleni Államok Csoportja (a továbbiakban: GRECO) Magyarország
harmadik körös országértékelésében - a gyakorlata által kialakított sztenderdnek megfelelően - a
következő ajánlással élt: „elemezni, és következésképpen felül kell vizsgálni az automatikus,
kötelező erővel bíró és teljes büntetés alóli mentességet, amelyet a törvény a hazai köz- és
magánszektorban elkövetett aktív és passzív vesztegetés elkövetőjének biztosít „tevékeny
megbánás” esetén.”.
A GRECO ezen ajánlás kapcsán a magyar szabályozás problémájának tartotta, hogy:
-	a bűncselekmény bejelentésének nincs időbeli korlátja, elegendő, ha arra azelőtt kerül sor, hogy a
hatóságok tudomást szereznek a bűncselekményről,
-	a „tevékeny megbánás” alkalmazása a büntetés alóli automatikus és teljes mentességet jelenti,
vagyis nincs lehetőség az egyedi körülmények mérlegelésére; nem lehet figyelembe venni például
azt, hogy az elkövető milyen okból hozza a bűncselekményt a hatóságok tudomására,
-	nincsen lehetőség bírósági felülvizsgálatra, azaz nem bíró dönt arról, hogy alkalmazható-e ez a
„kedvezmény” vagy sem.
Erre tekintettel változtat a Javaslat a Btk. hatályos rendelkezésén, amely így nem lesz automatikus,
alkalmazásának „mértéke” a bíróság döntésétől függ, és így megfelelő mozgásteret biztosít a
bíróság számára az egyedi körülmények mérlegelésére. A Javaslat értelmében változatlanul nincs
konkrét időbeli korlátja a bűncselekmény bejelentésének, mivel ez a kedvezmény a vesztegetés
sikeres felderítéséhez fűződő érdekre tekintettel mindaddig indokolható, amíg az adott
bűncselekmény más forrásból a hatóságok tudomására nem jut.
all. §-hoz
A befolyással üzérkedés hatályos Btk.-beli szabályozásával kapcsolatban a GRECO a III. körös
országértékelés során a következő elemzést és ajánlást fogalmazta meg:
„A passzív befolyással üzérkedést a Btk. 256. §-a (hazai befolyással üzérkedés, ideértve a
magánszektorban elkövetett befolyással üzérkedést is) és a Btk. 258/E. §-a (külföldi és nemzetközi
hivatalos személyekkel kapcsolatban elkövetett befolyással üzérkedés) szabályozza. Amíg a fenti
rendelkezések széleskörűnek tűnnek, és általában véve megfelelnek az Egyezmény
követelményeinek, addig a magyar Büntető Törvénykönyv nem tartalmaz külön rendelkezést az
aktív befolyással üzérkedésre vonatkozóan. A hatóságok ugyanakkor azt állítják, hogy az aktív
befolyással üzérkedés bűncselekményét teljes mértékben lefedik a hazai hivatalos személyek aktív
vesztegetésére vonatkozó rendelkezések (Btk. 253. §), valamint a külföldi és nemzetközi hivatalos
személyek aktív vesztegetésére vonatkozó rendelkezések (Btk. 258/B. §), mivel mindkét
rendelkezést alkalmazni kell abban az esetben is, ha az előnyt egy másik személynek a hivatalos
személyre tekintettel ajánlják/ígérik/adják. A gyakorlati szakemberek számára készült Kommentár
szerint, a „hivatalos személyre tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér” megfogalmazás
olyan személyre utal, aki - a hivatalos személyhez fűződő tényleges vagy állítólagos kapcsolatára
tekintettel - képes lehet arra, hogy a hivatalos személy működését befolyásolja. A hatóságok azt is
kiemelték, hogy a bűncselekmény akkor is megállapítható, ha a hivatalos személy nem ért egyet az
előny elfogadójával, vagy nem is tud a harmadik személynek adott vagy ígért előnyről. Sem a
törvény, sem a kommentár nem utal arra, hogy a megvesztegetett harmadik személynek azt kell
állítania, vagy azt a látszatot kell keltenie, hogy hivatalos személyt megveszteget. A vesztegető
abban az esetben követi el az aktív befolyással üzérkedés bűncselekményét, ha a harmadik
személynek azzal a feltételezéssel adja a jogtalan előnyt, hogy az képes a hivatalos személyt
befolyásolni. A törvény hatóságok általi ilyen értelmezésével nem minden közreműködő személy
38
értett egyet az országlátogatás során; az Akadémia képviselőjének véleménye szerint a magyar
törvény e tekintetben nem felel meg teljesen az Egyezmény 12. cikkének.
A GET elfogadja azt a magyar álláspontot, amelyet úgy tűnik az ítélkezési gyakorlat is alátámaszt,
és amely szerint a Büntető Törvénykönyv aktív vesztegetésre vonatkozó rendelkezései magukban
foglalják azt az elemet, hogy a befolyással üzérkedő az előnyt szándékosan a befolyásolt hivatalos
személynek juttatja. A GET egyetért azzal, hogy az aktív vesztegetésre vonatkozó rendelkezéseket
ebben az esetben az aktív befolyással üzérkedésre is alkalmazni lehet. Ez a helyzet azonban nem az
egyetlen előfeltétele vagy feltétele az Egyezmény 12. cikkében meghatározott aktív befolyással
üzérkedés megvalósulásának. Nem feltétel ugyanis, hogy a hivatalos személyt a befolyással
üzérkedő megvesztegesse; a döntéshozó hivatalos személyre gyakorolt (állított vagy tényleges)
jogtalan befolyásolás különbözhet az (ígért) jogtalan előnytől. A GET álláspontja szerint a Btk. 253.
§-a és 258/B. §-a nem vonatkozik az aktív befolyással üzérkedés minden formájára, mivel a 253. §-
bán szereplő „hivatalos személy működésével kapcsolatban, neki vagy reá tekintettel másnak
jogtalan előnyt ad vagy ígér” megfogalmazás korlátozottabb hatállyal bír, mint az Egyezmény 12.
cikke. Nem minden, az országlátogatáson résztvevő személy osztotta azt a magyar álláspontot,
amely szerint a jelenlegi jogszabályok a befolyással üzérkedés minden formáját lefedik, és úgy
tűnik, hogy ezt az ítélkezési gyakorlat sem támasztja alá (lásd Fővárosi Bíróság 15.B.981/2003/34).
Következésképpen, a GET úgy ítéli meg, hogy nem megalapozott az az állítás, amely szerint a
magyar büntetőjogi szabályozás az aktív befolyással üzérkedés minden lehetséges esetét lefedi,
mint ahogyan azt az Egyezmény 12. cikke megkívánja. A GET ajánlása szerint ezért biztosítani
kell, hogy az aktív befolyással üzérkedésre vonatkozó magyar büntetőjogi szabályozás teljes
mértékben megfeleljen a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény 12. cikkében foglalt
rendelkező seknek. ”
Az ET Korrupció elleni Büntetőjogi Egyezményének hivatkozott 12. cikke a következőképpen
rendelkezik:
„12. Cikk
Befolyással üzérkedés
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz
szükségesek, hogy - belső jogával összhangban - szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé
nyilvánítsa, ha ellenszolgáltatásként jogtalan előnyt ígérnek, adnak vagy ajánlanak fel közvetlenül
vagy közvetve olyan személynek, aki azt állítja vagy megerősíti, hogy képes jogtalan befolyást
gyakorolni a 2., a 4-6, és a 9-11. Cikk szerinti személy döntéshozatalára, függetlenül attól, hogy az
előnyt számára vagy másnak ígérik, adják, illetőleg ajánlják fel; ugyanígy bűncselekménnyé
nyilvánítsa az ellenszolgáltatásként járó ilyen előny kérését, elfogadását, valamint ígéretének vagy
ajánlatának elfogadását; tekintet nélkül arra, hogy tényleg befolyást gyakorolt-e, illetőleg arra, hogy
a feltételezett befolyás elérte-e a kívánt eredményt.”
Az ET Korrupció elleni Büntetőjogi Egyezményének megerősítésekor a jogalkotó arra a
következtetésre jutott, hogy fenntartás nélkül az Egyezmény ratifikálható, s e területen nem kíván
meg jogszabály-módosítást, mivel a befolyással üzérkedőnek jogtalan előnyt adó fél az előnyt a
hivatalos személyre tekintettel adja azért, hogy működésével kapcsolatban a hivatalos személyt
befolyásolja. Az „ügyfél” tudatában az van, hogy a hivatalos személyre tekintettel harmadik
személynek adott jogtalan előnyt, s ez független attól, hogy ez a tudatállapot nála adott esetben
megtévesztés alapján állt elő.
Ugyanakkor tény, hogy a 13/2007. számú Büntető Kollégiumi vélemény csak a Btk. 256. § (2)
bekezdés a) pontja tekintetében teszi a következő megállapítást: „Aki másnak vagyoni vagy nem
vagyoni előnyt azért ad, hogy ügyének kedvező elintézése céljából azt az eljáró hivatalos
személynek juttassa: hivatali vesztegetés (Btk. 253. §) miatt vonható felelősségre, abban az esetben
39
is, ha az előny átvevője csupán állította, illetve csupán azt a látszatot keltette, hogy hivatalos
személyt fog megvesztegetni; s így az átvevő cselekménye a Btk. 256. §-a (2) bekezdésének a)
pontja szerint hivatali befolyással üzérkedés bűntettének minősül.”
Annak ellenére, hogy a gyakorlati szakemberek egy jelentős része osztja azt az álláspontot,
miszerint az „aktív” befolyással üzérkedést nem kell önállóan szabályozni, mert az a vesztegetés
„aktív” alakzatának minősül, de ezt egyértelműen semmilyen az ítélkezési gyakorlat orientációját
célzó döntés nem mondja ki, a Javaslat az ET Korrupció elleni Büntetőjogi Egyezményének, illetve
a GRECO ajánlásának megfelelően „befolyás vásárlása” alcímmel megteremti az aktív befolyással
üzérkedés egyértelmű büntethetőségét.
a 12. § és a 15. §-hoz
A Javaslat a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények
esetében az általános részi elévülési szabályokhoz képest részben speciális szabályt állapít meg.
Magyarország országvizsgálata során mind az OECD, mind a GRECO azt állapította meg, hogy
tekintettel a vesztegetés sajátos felderítési és nyomozási nehézségeire, a három éves elévülési idő
igen rövid. Az értékelők álláspontja szerint a jelenlegi helyzet számos korrupciós bűncselekmény
üldözésének lehetőségét korlátozhatja. A nemzetközi értékeléssel egyetértve, valamint a hazai
büntetőpolitikai szándékra is tekintettel, a Javaslat a közélet tisztasága és a nemzetközi közélet
tisztasága elleni bűncselekmények körében az elévülési idő minimumát öt évben határozza meg.
a 13. §-hoz
A GRECO III. körös értékelése során kifejezetten ajánlja a külföldön magánszektorban elkövetett
passzív vesztegetés büntetni rendelését, valamint a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény
(ETS 173) 8. cikkére vonatkozó fenntartásunk visszavonását. Erre tekintettel a Javaslat az aktív
gazdasági vesztegetéshez hasonlóan a passzív gazdasági vesztegetés estében is büntetni rendeli, ha
azt külföldi gazdálkodó szervezet dolgozója, illetve tagja követi el.
a 14. §-hoz
A Javaslat a „befolyás vásárlása” alcímet viselő tényállást a Btk.-ba illesztő §-nál kifejtett indokok
alapján a befolyással üzérkedés passzív alakzatát a nemzetközi kapcsolatokban elkövetett
befolyással üzérkedés esetében is büntetni rendeli.
a 16. §-hoz
A Javaslat a Btk. 289. § (1), (2) és (3) bekezdése szerint büntetendő, a számvitel rendjének
megsértése bűncselekményének dekriminalizációját valósítja meg a minősített esetek megtartásával.
Emellett a bűncselekmény megmaradó, immár alapesetté váló korábbi minősített esetei és a
gondatlan alakzatának büntetési tételei a megfelelő visszatartó erő megtartása érdekében
megemelkednek.
A módosítás folytán a továbbiakban bűncselekménynek nem minősülő, a Btk. 289. § (1)
bekezdésében, illetve a Btk. 289. § (3) bekezdésében meghatározott cselekmények megfelelő
visszatartó erőt jelentő szankcionálását az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. §-
ában, illetve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 31-33. §-
ában foglalt rendelkezések biztosítják a továbbiakban.
40
A bűncselekmény nyomozása a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) hatáskörébe
tartozik, ahol jelenleg csak a 289. (3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény felderítésével és
nyomozásával kapcsolatos feladatok a kapacitás 40%-át kötik le. A Javaslat elfogadása a
dekriminalizáción keresztül az ilyen jogsértések hatékonyabb üldözését is elősegítheti, hiszen
lehetőség lesz a cselekmény büntetőjogon kívüli eszközökkel történő szankcionálására. Jelenleg egy
kb. egy évig húzódó büntetőeljárás eredményeképpen többségében megrovás, próbára bocsátás
vagy 100-200 ezer forint összegű pénzbüntetés a bíróság által tipikusan kiszabott szankció e
bűncselekmény miatt.
A módosítás következtében a továbbiakban bűncselekménynek nem minősülő cselekmények a
megjelölt igazgatási jogszabályok hatálya alá kerülnek, amelyek alkalmazásával gyorsabban,
hatékonyabban szabható ki az igazgatási jellegű bírság. A költségvetés számára ez nagyobb
mértékű és gyorsabban beszedhető bírságbevételeket fog jelenteni. A dekriminalizáció a NAV
számára pedig létszámnövelés nélküli azonnali kapacitás-bővülést jelent, amely a súlyosabb
bűncselekményekre való nagyobb erőösszpontosítás lehetővé tétele által újabb költségvetési
bevételeket, nagyobb visszatartó erőt fog biztosítani és ezáltal a gazdasági élet tisztulását hozza
majd magával.
a 17. § és a 18. §-hoz
A Javaslat az áru hamis megjelölése és a rossz minőségű termék forgalomba hozatala
bűncselekményeknél minősített esetként beiktatja a jelentős mennyiségre vagy értékre történő
elkövetést, figyelemmel arra, hogy az e cselekményekkel érintett áruk egyre nagyobb számban
vannak jelen a feketepiacon, illetve a hamis és rossz minőségű áruk forgalmazása egyre nagyobb
veszélyt jelent a társadalomra.
A Javaslat a minősített esetnél az elkövetési értéket, illetve a mennyiséget veszi figyelembe más
gazdasági bűncselekményekhez hasonlóan.
A két tényállásnak a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett minősített esettel való kiegészítésével
nagyobb védelem biztosítható e bűncselekményekkel szemben.
A módosítással büntetendővé válik a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntette
minősített esetének előkészülete is.
a 19-20. §, a 76. §, a 79. § és a 81-84. §-hoz
Magyarország Alaptörvényének A) cikke értelmében hazánk neve Magyarország, 25. cikk (1)
bekezdése alapján a legfőbb bírósági szerv a Kúria. A Javaslat az Alaptörvénnyel összhangban a
Magyar Köztársaság helyett a Magyarország, a Legfelsőbb Bíróság helyett a Kúria kifejezést
alkalmazva módosítja a Btk.-t, a Be.-t, a Bszntv.-t és az EUtv.-t. Továbbá a Javaslat az
Alaptörvénnyel összhangban határozza meg a háború fogalmába tartozó egyes eseteket.
A Javaslat emellett technikai, nyelvhelyességi módosításokat tartalmaz.
a 21. §-hoz
A szakértői visszajelzések alapján a kábítószer mennyiségének pontos lefoglaláskori
megállapításához a THC (tetrahidro-kannabinol) esetében a tiszta hatóanyag-tartalom helyett a
41
teljes (totál) THC-tartalom mérésére szükséges áttérni. Ennek indokai az alábbiak szerint
foglalhatóak össze.
Az igazságügyi szakértői véleményekben a kábítószereknek a vizsgálat időpontjában mérhető
hatóanyag-tartalma kerül közlésre. Ez a gyakorlat a kábítószerek nagy részénél nem okoz
problémát, mivel a legtöbb kábítószer hatóanyag-tartalma a lefoglalástól a vizsgálatig terjedő
időszakban nem, vagy csak elhanyagolhatóan kis mértékben változik. Ez alól a marihuana kivételt
képez, mert ebben a tiszta THC-tartalom a növényi anyagban lejátszódó természetes folyamatok
együttes eredményeként jelentősen változik. Ezen folyamatok közül a legjelentősebb, hogy a friss
marihuánában jelen lévő és kábítószernek nem minősülő THC-sav THC-vé (kábítószerré) alakul,
illetve a THC idővel lebomlik, ennek következtében tehát a marihuána THC tartalma általában
eleinte nő, majd folyamatosan csökken.
A legnagyobb mértékű változás a frissen szüretelt, nagy hatóanyag-tartalmú marihuána esetében
tapasztalható. Ezen anyagokban a hatóanyag nagy része THC-sav formájában van jelen, a THC-
tartalom változása szempontjából a legjelentősebb folyamat az első hónapokban a THC-sav THC-
vé alakulása. A régebbi szüretelésű marihuána, a hasis, a hasis olaj, illetve a marihuána
felhasználásával készített sütemények esetében a hatóanyag legnagyobb része már delta-9-THC
formájában található. Ezekben a mintákban a jellemző folyamat a delta-9-THC bomlása, amelynek
következtében ezen anyagok delta-9-THC tartalma folyamatosan és kis mértékben csökken.
A lejátszódó folyamatok sebessége (így az adott időpontban mérhető THC-tartalom) függ a
marihuána alapjául szolgáló növény fajtájától, állapotától, valamint a marihuána tárolási
körülményeitől (hőmérséklet, fény, páratartalom, csomagolás módja, esetleges hőhatás, az
aprítottság mértéke, a növényi anyag száradtsági foka, stb.).
A lefoglalások jelentős részét kitevő, viszonylag friss állapotú marihuánák lefoglaláskori delta-9-
THC tartalmának meghatározása az alábbi okok miatt gyakorlatilag kivitelezhetetlen:
-	a kábítószernek a lefoglalás helyéről a vizsgáló laboratóriumba történő szállítása során a tárolási
és fuvarozási körülmények (hőmérséklet, csomagolás, stb.) nem ismertek, így a növényi anyagot ért
hatások is ismeretlenek a vizsgáló laboratórium számára,
-	a hatóanyag-tartalom meghatározására alkalmas mintát csak légszáraz állapotú anyagból lehet
elkészíteni, a vizsgálatokhoz szükséges minta-előkészítés is légszáraz anyagot igényel, ezért a
vizsgálatra érkezett anyagot ki kell szárítani, amely a nedvességtartalomtól függően akár 3-4 hét is
lehet.
A lefoglalt anyagok delta-9-THC tartalmának több időpontban történő mérésével nyert adatsor
alapján a lefoglalás pillanatában mérhető hatóanyag-tartalom tehát nem állapítható meg, mivel
egyrészt a lefoglalástól a laboratóriumba érkezésig nem biztosítható az ellenőrzött körülmények
között történő tárolás, másrészt a kapott eredmény bizonytalansága várhatóan meghaladja az
ésszerű mértéket. Mindezek együttesen a konkrét ügyekben jogbizonytalanságot eredményeznek.
Erre figyelemmel a Javaslat - német és osztrák példát követve - akként rendelkezik, hogy a kender
eredetű kábítószerek mennyiségének jogi értékelési alapját a lefoglalt anyagban található THC és
THC-sav együttes mennyisége, az ún. teljes vagy totál THC-tartalom adja. A szabályozás elve az,
hogy a fogyasztóra gyakorolt hatás a THC és a fogyasztás során THC-vé alakuló THC-sav együttes
mennyiségének eredménye (a marihuána fogyasztása során az anyag általában jelentős hőhatásnak
van kitéve, amelynek során a benne lévő THC-sav gyakorlatilag teljes mértékben THC-vé alakul).
A totál THC-t mérő módszer további előnye, hogy az anyagban lévő teljes THC mennyisége nem
függ az anyag nedvességtartalmától, emellett a totál THC mennyiségének változása a lefoglalást
követő néhány héten belül nem jelentős (ha változik is, az csak kisebb mértékű csökkenés lehet).
Mindemellett ez az eljárás bármely, THC-t tartalmazó anyagfajta mennyiségi értékelésére alkalmas.
42
A totál THC-tartalom meghatározására több országban (pl. Ausztria, Németország) alkalmazott,
validált analitikai módszerek állnak rendelkezésre. A több mint két éves méréssorozat alapján
megállapítást nyert, hogy a magyar szabályozásban a csekély mennyiség felső határát totál THC
esetében 6 grammban szükséges meghatározni.
a 23. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi az elítélt részére, hogy a különleges biztonságú zárkába, illetve körletre
helyezésről szóló határozattal szemben a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezéssel éljen. A
Javaslat e rendelkezése a büntetés-végrehajtási bíró eljárására vonatkozó szabályokat határozza
meg.
a 24. §-hoz
A Javaslat a beilleszkedést segítő egyik eszközként megteremti az elítélteknek a speciális,
egészségügyi, gyógyító és rehabilitációs programokon való részvétel elősegítését.
a 26. §-hoz
A gyakorlatban problémát jelentett a munkavégzési kötelezettség meglétének értelmezése. A teljes
körű foglalkoztatás megteremtése érdekében ezért célszerű egyértelműen kimondani, hogy az
elítéltet munkavégzési kötelezettség terheli.
A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatainak törvényben rögzített végrehajtási szabályait
-	kiemelten a jogok gyakorlásának módja, a külvilágtól való elkülönítés, őrzés, felügyelet és
ellenőrzés, valamint az intézeten belüli mozgatás tekintetében (a továbbiakban: biztonsági elemek)
-	a kizárólag rendeleti szinten szabályozott különleges biztonságú zárkába vagy körletre helyezés,
mint biztonsági intézkedés elrendelése mélységében érinti. E biztonsági intézkedések bár
elsősorban nem a jogok korlátozására irányulnak, azonban a biztonsági elemek szempontjából
szigorúbb, összességében mégis kedvezőtlenebb fogvatartási körülményeket teremtenek.
A biztonsági okból elrendelt elkülönítés egyes intézményeinek szükségessége nem vitatható, hiszen
a büntetés-végrehajtás rendjének és biztonságának fenntartása feltételezi az erre alkalmas eszköztár
meglétét. Ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) a CsüllÖg
kontra Magyarország ügyben hozott ítélete felveti a garanciális szabályok beiktatásának
szükségességét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is vizsgálta e kérdéskört, és az AJB
2606/2010. sz. ügyben készült jelentésében megállapította, hogy a szabályozott eljárási rend hiánya
visszásságot okoz az embertelen és megalázó bánásmód alkotmányos tilalmával, valamint a
jogorvoslathoz való joggal összefüggésben.
A Bíróság ítéletében meghatározta a hatékony jogorvoslat feltételeit, és az üggyel kapcsolatosban
többek között rámutatott arra, hogy „a biztonsági besorolás okára vonatkozó megfelelő információ
hiányában sem az ügyészség, sem pedig a fogvatartóttak nincsenek abban a helyzetben, hogy
felülvizsgálják, illetve megfellebbezzék a börtönhatóság döntéseit.” A Bíróság megjegyezte
továbbá, hogy a szóban forgó információ közlése nem feltétlenül kívánta volna meg az információ
forrásának teljes kiadását.
A Javaslat a Bíróság ítéletében foglaltakra figyelemmel megteremti a biztonsági intézkedés
elrendelésének eljárási rendjére, a döntés alaki követelményeire vonatkozó, valamint a hatékony
jogorvoslatot biztosító szabályozást. A különleges biztonságú zárkába vagy körletre helyezésről az
43
országos parancsnok, illetve az intézet indokolt határozattal dönt. Tekintettel arra, hogy formai
határozathozatalról van szó, a Javaslat a különleges biztonságú körletre helyezésről való döntési
jogkört - a jelenlegi országos parancsnok által kijelölt bizottság helyett - az országos parancsnokra
telepíti. A Javaslat továbbá a hatékony jogorvoslat biztosításának eszközeként - a két jogintézmény
hasonló jellege alapján - a magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni jogorvoslati joggal
egyezően, a határozattal szemben megteremti a büntetés-végrehajtási bíróhoz való fellebbezés jogát.
A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 30. § (3) bekezdése értelmében
nem hozható a fogvatartott tudomására a fogvatartás biztonságát érintő azon adat, amely olyan
intézkedéssel kapcsolatban keletkezett, amelyet a fogvatartott törvényi rendelkezés következtében
eltűrni köteles. Az elítélttel szemben alkalmazott kényszerítő eszközök és biztonsági intézkedések
ilyennek tekintendők. A Bíróság ítéletéből következően lényeges garanciális elem, hogy az
intézkedés elrendelésének okait az elítélt megismerhesse. Ezért a Javaslat előírja, hogy a biztonsági
intézkedés elrendelésére okot adó tényeket, körülményeket, vagyis az intézkedés elrendelésének
alapját a határozatban meg kell jelölni. Ez nem jelenti viszont azt, hogy az információ forrását,
különösen, ha a bejelentő, illetve a minősített adat védelme ezt indokolja, fel kellene fedni. A
jogorvoslat elbírálásakor viszont a büntetés-végrehajtási bíró rendelkezésére kell bocsátani ezeket
az adatokat is, annak érdekében, hogy a biztonsági intézkedés elrendelésének indokait érdemben
vizsgálhassa.
Tekintettel arra, hogy a büntetés-végrehajtás rendjének és biztonságának fenntartása azonnali
intézkedéseket követel meg, a Javaslat az elítélt által benyújtott fellebbezésnek nem biztosít
halasztó hatályt.
a 27-28. § és a 30 . §-hoz
A Javaslat rögzíti a jelenlegi munkáltatási rendszer összetevőit: a költségvetési keretek közötti,
büntetés-végrehajtási intézet által történő, illetve a bv. vagyonkezelésében lévő, e célra alapított
gazdasági társaságoknál történő foglalkoztatást. A Javaslat megteremti a létszámváltozásokat
rugalmasabban követő, vállalkozási rendszerben történő munkáltatás lehetőségét, amikor kimondja,
hogy a bv. szerv szerződése alapján az elítélt - írásban megadott hozzájárulásával - más
gazdálkodó szervezetnél is végezhet munkát. A 2000. évi XLVIII. törvénnyel kihirdetett, a
kényszer- vagy kötelező munkáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1930. évi 14.
ülésszakán elfogadott 29. számú Egyezmény 1. Cikkével összhangban a Javaslat az elítélt
hozzájárulását íija elő a más gazdálkodó szervezetnél történő munkavégzéshez. A Javaslat ehhez
kapcsolódóan rendezi az elítélt által okozott illetve az elítéltet ért kár megtérítését, és a hozzájárulás
visszavonása esetén alkalmazandó szabályokat.
Emberi jogi, gyermekvédelmi stb. szempontok indokolják, hogy az is rögzítésre kerüljön törvényi
szinten, hogy kiket nem terhel a Bv. tvr. új 33. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott
munkavégzési kötelezettség. A Bv. tvr. a legáltalánosabb esetköröket határozza meg.
a 32. §-hoz
Az eljárás rendjére és a jogorvoslat elbírálására vonatkozó szabályokat előzetesen letartóztatottak,
illetve elzárásra kötelezettek esetén is alkalmazni kell. Ezt teremti meg a Javaslat szövegcserés
módosítása.
44
a 33. § és a 77. §-hoz
Átmeneti rendelkezést tartalmaz.
a 34. §-hoz
A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 73. § (4) bekezdés d) pontja
értelmében a felhatalmazó rendelkezésnek tartalmaznia kell, hogy rendelet alkotására vonatkozik a
felhatalmazás. A Bv. tvr. 127. § (3) bekezdésében azonban nem szerepel az, hogy milyen
jogszabály alkotására vonatkozik a felhatalmazás. A Javaslat ezért kimondja, hogy felhatalmazást
kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az őrizet és az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában
való végrehajtásának részletes szabályait - az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben, a
legfőbb ügyész véleményének kikérésével - rendeletben állapítsa meg.
a 35. §-hoz
A Javaslat a Bv. tvr-rel kapcsolatos módosításaival összefüggésben technikai módosítást tartalmaz.
a 36. §-hoz
A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott
személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározat (a
továbbiakban: Kerethatározat) 4. cikk (3) bekezdése szerint, ha alapos indokok alapján
feltételezhető, hogy a törlés sértené az érintett jogos érdekeit, akkor a személyes adatok nem
törölhetők, hanem zárolandók. Az Rtv. 80. § (2) bekezdése az információs önrendelkezési jogról és
az információszabadságról szóló 2011. évi CXI1. törvénnyel (a továbbiakban: ínfotv.) összhangban
szolgálja a Kerethatározatban foglaltaknak történő megfelelést.
a 37. §-hoz
A módosítás a Kerethatározat 8. cikkének történő megfelelést célozza azáltal, hogy előírja a
továbbított vagy hozzáférhetővé tett adatok minőségének ellenőrzését.
A Kerethatározat több rendelkezése lehetővé teszi azt, hogy az adatot továbbító jelezze a nemzeti
joga alapján fennálló korlátozásokat (9. cikk, 16. cikk). Ezen korlátozásokról az adat átvevőjét
tájékoztatni kell, aki azok figyelembevételével köteles eljárni.
Figyelemmel a Kerethatározat hatályára, amely szerint az az Európai Unióról szóló szerződés VI.
címében meghatározott, büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés
keretében végzett adatfeldolgozásra teijed ki, az Rtv. 86. § (1) bekezdésében a „schengeni
vívmányokat alkalmazó államok” helyett az „Európai Unió tagállamai” megnevezés szerepeltetése
indokolt.
a 38. §-hoz
E rendelkezés az Rtv. 87. §-ában foglalt, a rendőrségi adat harmadik országnak, valamint a 86. § (1)
bekezdése szerinti nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére történő
továbbításának szabályait módosítja a Kerethatározat 13. cikkével összhangban. Ennek megfelelően
előírja, hogy az átvevő csak olyan hatóság vagy nemzetközi szerv lehet, amelynek feladata
bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi
45
szankciók végrehajtása, valamint a más által továbbított vagy hozzáférhetővé tett adatok esetében
feltételül szabja ezen adatszolgáltatók adatátadáshoz történő hozzájárulását.
a 39. §-hoz
Az Rtv. VIII. Fejezete egyes esetekben megengedi a rendőrségi adat jogi személyeknek, jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek, valamint magánszemélyeknek történő továbbítását.
Az Rtv. újonnan beiktatandó 87/A. §-a ezen esetekre általános szabályt rögzít, amennyiben előírja,
hogy a 86. § (1) bekezdésében és a 87. § (1) bekezdésében meghatározott országtól, illetve
szervezettől átvett vagy az általa hozzáférhetővé tett rendőrségi adat a Kerethatározat 14. cikkére
tekintettel a címzetteknek csak az átadó tagállam hozzájárulása esetén és csak akkor továbbítható,
ha az adattovábbítás nem ütközik az érintett jogos érdekével.
Az adattovábbítással összefüggő garanciális szabály, hogy az adatok továbbításakor meg kell jelölni
az adatok felhasználásának lehetséges célját.
a 40. §-hoz
Az Rtv. 88. § (1) bekezdésének módosuló szövege a Kerethatározat 10. cikk (1) bekezdésében,
valamint az Infotv.-ben foglaltakkal összhangban rögzíti az adattovábbítási nyilvántartás vezetésére
vonatkozó előírást.
a 41. § és a 43. §-hoz
E rendelkezések a jogharmonizációs célú módosítással összefüggésben szükséges további
szövegpontosításokat vezetik át az Rtv. szövegén.
a 42. §-hoz
Az elvégzett jogharmonizáció szükségessé teszi az Rtv. 104. §-ában foglalt jogharmonizációs
záradék megfelelő kiegészítését.
a 44. §-hoz
Az Rtv. 80. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése indokolt tekintettel arra, hogy az Infotv.
19. §-a tartalmazza az erre vonatkozó rendelkezéseket.
a 45. §-hoz
A Bv. Szt. általában rendelkezik a nemzetközi és egyéb szervezetek részére történő adattovábbítás
szabályairól. A Kerethatározat preambulumának értelmében a büntetőügyekben folytatott
igazságügyi együttműködés területén megvalósítandó közös fellépés magában foglalja a megfelelő
információk feldolgozásának szükségességét, amit a személyes adatok védelmére vonatkozó
megfelelő rendelkezések alapján kell elvégezni. A tagállamok közötti adattovábbítás szabályai
hiányának pótlása érdekében így a módosítás külön rendelkezéseket épített be a tagállamok közötti
információáramlásra vonatkozóan.
A módosítás a továbbiakban a Kerethatározat 8. cikkének történő megfelelést szolgálja azáltal, hogy
előírja a továbbított vagy hozzáférhetővé tett adatok minőségének ellenőrzését.
46
A Kerethatározat több rendelkezése lehetővé teszi azt, hogy az adatot továbbító jelezze a nemzeti
joga alapján fennálló korlátozásokat (9. cikk, 16. cikk). Ezen korlátozásokról az adat átvevőjét
tájékoztatni kell, aki azok figyelembevételével köteles eljárni.
a 46. §-hoz
Az Infotv. 4. § (2) bekezdése alapján - legfeljebb a cél megvalósulásához szükséges mértékben és
ideig - csakis olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához
elengedhetetlen, ugyanakkor alkalmas e cél elérésére. A fogvatartott kapcsolattartójára vonatkozó
adatok kezelésének célja a fogvatartott szabadulását követően már nem állapítható meg, így azokat
a szabadulást követően törölni szükséges.
a 47. §-hoz
Az elvégzett jogharmonizáció okán a Bv. Szt.-t indokolt kiegészíteni a megfelelő jogharmonizációs
záradékkal.
a 48. §-hoz
E rendelkezés a jogharmonizációs célú módosítással összefüggésben szükséges további
szövegpontosításokat vezeti át a Bv. Szt. szövegén.
a 49-50. §-hoz
A Be. 154. § (1) bekezdése alapján, ha ingatlan lefoglalásának van helye, a lefoglalást el kell
rendelni, azt azonban a zár alá vétel szabályai szerint kell végrehajtani. A Be. 159. § (6) bekezdése
szintén arról rendelkezik, hogy ha ingatlan lefoglalását rendelték el, azt a zár alá vétel szabályai
szerint kell végrehajtani. A lefoglalás a Be. 151. § (1) bekezdése értelmében nem akadályozza meg
az elkobzandó ingatlan feletti rendelkezési jog gyakorlását. A Javaslat ezt kívánja kiküszöbölni,
amikor előírja, hogy amennyiben ingatlan elkobzásának van helye, zár alá vételt kell elrendelni. A
Javaslat ezen túlmenően kiegészíti a dolgok lefoglalásának szabályait a megőrzésre vonatkozó
szabályokkal.
Minthogy a Javaslat az elkobzás alá eső ingatlan esetén kényszerintézkedésként a lefoglalás helyett
a zár alá vételt írja elő, a módosítás nem tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint, ha az
ingatlan lefoglalását rendelték el, azt a zár alá vétel szabályai szerint kell végrehajtani.
az 51. §-hoz
Az elkobzás alá eső ingatlan lefoglalására vonatkozó rendelkezéseket mellőzére figyelemmel a
Javaslat összhangba hozza a lefoglalásra vonatkozó rendelkezésekkel a Be. 160. §-ának (3)
bekezdésében szereplő rendelkezést. Eszerint biztosítási intézkedésként a nyomozó hatóság, illetve
az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott dolgokat — az ingatlan kivételével — lefoglalja, vagy a
61. §-ban felsorolt hatóságokat keresi meg a hatáskörükbe tartozó intézkedések elvégzése
érdekében.
az 52. §-hoz
A Be. korábban hatályos 69. § (1) bekezdés c) pontja szerint a védő rendbírsággal volt sújtható, és a
rendbírság a 161. § (5) bekezdése alapján meg nem fizetés esetén elzárásra volt átváltoztatható. Az
47
egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló
módosításáról szóló 2010. évi CLXXX1I1. törvény 165. § (2) bekezdés b) pontja a Be. 69. § (1)
bekezdés c) pontjából a védőre vonatkozó szövegrészt hatályon kívül helyezte, ugyané törvény 131.
§ (1) bekezdése pedig a Be. 69. §-ába új (la) bekezdést iktatott, amely továbbra is lehetővé teszi a
védő rendbírsággal sújtását, ha idézés ellenére olyan eljárási cselekményen nem jelenik meg,
amelyen részvétele kötelező és helyettesítéséről sem gondoskodik. Ugyanakkor a Be. 161. § (5)
bekezdésében azon törvényhelyek felsorolása, amelyek alapján kiszabott rendbírságot - meg nem
fizetés esetén - elzárásra kell átváltoztatni, nem módosult, ezáltal az idézés ellenére meg nem jelent
és emiatt megbírságolt védő esetében 2011. március 1-jétől megszűnt az elzárásra átváltoztatás
lehetősége, ezáltal a rendbírság súlytalanná vált. A Javaslat ezért a Be. 161. § (5) bekezdésében lévő
felsorolást kiegészíti a 69. § (la) bekezdésével.
az 53. §-hoz
Az elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogatóparancs alapján történő elfogásával és
előállításával felmerült költség mértékéről, valamint megtérítésének részletes szabályairól a 2009.
január 1-jén hatályba lépett 35/2008. (XII. 31.) IRM-PM együttes rendelet tartalmaz szabályozást.
Az 1. § ű) pontja értelmében ezen rendeletet kell alkalmazni a büntetőeljárás, a szabálysértési
eljárás, a polgári peres és nemperes eljárás valamint a közigazgatási hatósági eljárás során elrendelt
elővezetésre, illetve a b) pont szerint az ún. hatóság elé állítás eseteiben. A 3. § (3) bekezdése
értelmében, ha az elővezetendő személy nem található fel, azaz, ha sikertelen az elővezetés, akkor is
elővezetési költséget kell megállapítani.
A Be. 162. § (7) bekezdése alapján az elővezetés külön jogszabályban meghatározott költségének
megfizetésére az elővezetettet kell kötelezni. E törvényi szöveg tehát csak azt tartalmazza, hogy az
elővezetés költségeit az elővezetett és nem pedig az elővezetendő köteles megtéríteni. Egyes
álláspontok szerint, amíg e törvényi rendelkezés módosítására nem kerül sor, a sikertelen elővezetés
költségének megtérítésére az elővezetendő személy nem kötelezhető, mert a törvényben jelenleg
nincs olyan rendelkezés, amelyre hivatkozni lehetne a kötelezés jogszabályi alapjaként. Ezt pedig az
állampolgárok hátrányára értékelni nem lehet. Az „elővezetett” fordulat szigorúan nézve az
elővezetés útba indítással történő teljesítése esetén sem tenné lehetővé az érintettnek a költségek
viselésére kötelezését, mivel az érintettnek a bíróság, illetve a hatóság elé állítására, vagyis az
elővezetésre ténylegesen nem kerül sor. Mivel sikertelen elővezetés esetén is felmerülhetnek
mindazok a személyi és dologi kiadások, amelyeknek bizonyos ellentételezését jelenti a
költségtérítés megállapítása, a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az elővezetés költségének
megfizetésére az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt kell kötelezni.
Az elővezetés elrendelésére az eljárási cselekményt elmulasztó terhelt, sértett, tanú magatartása ad
alapot. Az eljárási szabályok az idézéssel szembeni mulasztás esetén a kimentésre is lehetőséget
adnak, amelyre figyelemmel a Javaslat szerint az elővezetendő személy kérelmet terjeszthet elő az
elővezetés költségeinek különös méltánylást érdemlő okból történő elengedése iránt.
az 54. §-hoz
Az ügyészi gyakorlatban az előzetes letartóztatás elrendelésének a nyomozó hatóság által történő
kezdeményezése esetén az őrizetbe vételről szóló határozat elleni panasz elbírálására a nyomozó
hatóságnak az előzetes letartóztatás elrendelése iránti indítvány előterjesztésével kapcsolatos
álláspont kialakításával együtt kerül sor, mivel az előzetes letartóztatás iránti ügyészi indítvány
megtételének indokoltságáról való döntés feltétele az őrizetbe vétel törvényességének és
megalapozottságának vizsgálata. Ezáltal az előzetes letartóztatás elrendelése iránti indítvány
48
megtétele esetén szükségtelen külön határozatot hozni az őrizetbe vételről szóló határozat elleni
panasz elutasításáról. A Javaslat tehát azt célozza, hogy az előzetes letartóztatás indítványozása és
az őrizetbe vétel ellen bejelentett panasz esetében csak előzetes letartóztatás iránti indítvány
készüljön, és ne legyen szükség panaszt elutasító határozat meghozatalára.
az 55. §-hoz
A Be. 219. § (1) bekezdése szerint a vádirat bírósági példányához csatolni kell a tárgyi bizonyítási
eszközöket. A Bnytv. 41. § d) pontja értelmében a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény
elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyémyomatok nyilvántartása tartalmazza
a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített
ujj- és tenyémyomatot. Ezeket a Bnytv. 43. §-ában meghatározott ideig kell nyilvántartani. Ezáltal e
bizonyítási eszközöknek a bíróság részére történő átadása a vádemeléssel egyidejűleg nem
lehetséges. A Javaslat az említett szabályok közötti ellentmondást kívánja feloldani, amikor előírja,
hogy a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon
rögzített ujj- és tenyémyomatot kiveszi a vádirat bírósági példányához csatolandó tárgyi bizonyítási
eszközök közül.
az 56-57. §-hoz
A Javaslat a Be.-nek a büntetőeljárás vádemelési szakaszában érvényesülő panaszjogot a
határozatok, illetve az intézkedések tekintetében szabályozó (228. §, 228/A. §) rendelkezéseit a
nyomozás során érvényesülő rendelkezésekkel összhangban szabályozza, amikor kimondja, hogy a
határozat, illetve az intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása ellen csak az élhet panasszal, akire
a határozat közvetlen rendelkezést tartalmaz, illetve akinek az intézkedés vagy az intézkedés
elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, E módosítással a Javaslat az eljárások
gyorsítását célozza, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban indokolatlanul sok olyan panasz
benyújtására kerül sor, amely valójában nem kapcsolódik közvetlenül ahhoz a személyhez, akire a
határozat rendelkezést tartalmaz, vagy akinek az intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása a
jogait vagy érdekeit sérti.
az 58. §-hoz
A módosított Be. 279. § (4) bekezdése azt tartalmazza, hogy ha a vádlott előzetesen bejelenti, hogy
a tárgyaláson nem kíván részt venni, és nincs védője, a bíróság a részére védőt rendel ki, és a védőt
a kitűzött határnapra idézi. Ez a megfogalmazás a bíróságok jelzése és a gyakorlati tapasztalatok
alapján félreértésre adhat okot, azaz jelenthetné azt, hogy a vádlott a bíróság felhívása nélkül is
bejelenthesse távollétét a tárgyalásról. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a vádlott csak a bíróság
felhívását követően teheti meg az említett bejelentést.
az 59. §-hoz
A Be. 314. § (5) bekezdése értelmében, ha a védő nincs jelen a tárgyaláson, a védőbeszédet a
vádlott adhatja elő. Mivel ebben az esetben a vádlott védőbeszédet tart, a Javaslat elhagyja a 317. §
(1)	bekezdéséből azt a rendelkezést, amely a vádlott felszólalására vonatkozik abban az esetben, ha
a vádlottnak nincs védője.
a 60-62. §-hoz
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető
intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény értelmében a katonai ügyészségek 2012. január 1.
49
napjával megszűnnek. A Javaslat ennek megfelelően módosítja a Be. katonai büntetőeljárást
szabályozó XXII. Fejezetének az ügyész hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályait.
a 63. §-hoz
A Be. 517. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a bíróság elé állítás (1) bekezdés a)-c) pontjában
meghatározott feltételei fennállnak, tettenérés esetén az ügyész a terheltet a bűncselekmény
elkövetésétől számított harminc napon belül bíróság elé állítja. A Be. 517. § (1) bekezdése
ugyanakkor lehetővé teszi a bíróság elé állítást a tettenérés és az á)-c) pontban meghatározott
feltételek fennállása esetén. Mivel az előbbi rendelkezés értelmében tettenérés esetén kötelező a
terhelt bíróság elé állítása, szükségtelen ezt lehetőségként is szabályozni.
a 64-65. §-hoz
A Be. 517. §-ának jelenleg hatályos (1) bekezdése értelmében a terheltet bizonyos feltételek
fennállása esetén a gyanúsítottként történő kihallgatásától számított harminc napon belül lehet
bíróság elé állítani. A Javaslat e rendelkezéssel összhangban kívánja módosítani a Be. 517. § (2)
bekezdését, illetve a Be. 522. § (3) bekezdését. A Javaslat értelmében a bíróság elé állítás a
feltételek fennállása esetén a gyanúsítottként történő kihallgatástól számított harminc napon belül
kötelező, illetve a bíróság egyebek mellett akkor küldheti vissza az iratokat az ügyésznek, ha a
gyanúsított kihallgatásától a bíróság elé állításig több mint harminc nap telt el.
a 66. §-hoz
A Be.-nek az együttműködő terheltre vonatkozó 539. § (3) bekezdése a következőket tartalmazza:
Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálására vonatkozó indítványát nem vonhatja vissza. Ha
az ügyész az ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott súlyosabb bűncselekményben
bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, indítványozza az ügy tárgyalásra utalását. E
rendelkezés beiktatása indokolt a Be. 534. § (1) bekezdése szerinti, az együttműködő terhelt körén
kívül eső terheltek tekintetében is, mivel esetükben is szükségessé válhat a tárgyalásra utalásra
vonatkozó indítvány megtétele.
a 67. §-hoz
A Be. 554/B. § e) pontja alapján kiemelt jelentőségű ügy többek között a jogosulatlan gazdasági
előny megszerzése [Btk. 288. § (1) és (2) bek.], a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű
bevételcsökkenést okozó adócsalás [Btk. 310. § (4) bek.], a munkáltatással összefüggésben
elkövetett adócsalás [Btk. 310/A. § (4) bek.], az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek
megsértése [Btk. 314. §]. A 2012. január 1. napján hatályba lépő, a Büntető Törvénykönyvről szóló
1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról
szóló 2011. évi LXIII. törvény 2. §-a a korábban a Btk. 310. §-a által szabályozott adócsalás
bűncselekményének módosításával beiktatja a költségvetési csalás bűncselekményét, 3. §-a
újraszabályozza a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség
elmulasztása címmel a Btk. 310/A. §-ában szereplő, jelenleg a munkáltatással összefüggésben
elkövetett adócsalást büntetendővé nyilvánító tényállást, a 10. § (15) bekezdés a) pontja hatályon
kívül helyezi a Btk. 288. §-ában meghatározott jogosulatlan gazdasági előny megszerzése
bűncselekmény és a Btk. 314. §-a szerinti, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése
bűncselekmény tényállását. Az újraszabályozott és összevont rendelkezések a módosítás nyomán a
Btk. 310. § és 310/A. §-ai alatt kerültek elhelyezésre. A Javaslat ezzel összhangban módosítja a Be.
hivatkozott rendelkezését, kiemelt üggyé nyilvánítva a költségvetési csalás bűncselekmény miatt
50
indult büntetőeljárást, és elhagyva a tényállásból a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, a
különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás, a munkáltatással
összefüggésben elkövetett adócsalás és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése
bűncselekményekre történő utalást.
a 68. §-hoz
A Javaslat a Btk. szövegével összhangban szövegpontosító módosítást tartalmaz.
a 70. §-hoz
A Be. 85. § (4) bekezdése alapján a tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki
a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem
befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és
észrevételeit írásban vagy szóban előteljesztheti. Az ügyvédnek a tanú jogairól történő
felvilágosítás adása érdekében történő jelenléte azonban szükségtelen, mivel a hatóságnak a
kihallgatás elején tájékoztatnia kell a tanút a jogairól. A Be. 82. § (2) bekezdése ugyanis a
következőkről rendelkezik: A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira
figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát
jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz
jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető
figyelembe.
A Javaslat a kiemelt jelentőségű ügyekben (Be. 554/B. §) meg kívánja akadályozni azt, hogy a tanú
érdekében eljáró ügyvéd - aki ez esetben valójában nem a tanú érdekeit tartja szem előtt, és esetleg
csak formailag jár el az ő megbízásából - azért vegyen részt a kihallgatáson, hogy értesüljön a
tanúvallomás tartalmáról, és arról tájékoztatni tudja a terheltet vagy más olyan személyt, akinek ez
érdekében áll. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvédnek a tanú
kihallgatásán való jelenlétét az ügyész az ügy körülményei alapján - a sértett tanúkénti kihallgatása
kivételével - megtilthatja. A Javaslat kiemelt jelentőségű ügyben a terheltnek és a védőnek az őrizet
első negyvennyolc órájában történő érintkezésének megtiltását lehetővé tevő, a Be. 554/G. §-ában
foglalt rendelkezésével összhangban, nem biztosít panaszjogot az intézkedés ellen.
a 71. §-hoz
A Be. jelenleg hatályos 554/N. §-a értelmében kiemelt jelentőségű ügyben a tanú kihallgatásának
kezdetén a tanács elnöke a 85. § (2) és (3) bekezdése szerint jár el, majd ezt követően, ha a tanú
vallomásának nincs akadálya, az hallgatja ki, aki a kihallgatását indítványozta. Ezt követően a
tanúhoz a másik fél és a vádlott, majd a tanács elnöke, a bíróság tagjai, a sértett és a magánfél
kérdéseket intézhet. Ezzel összhangban rendelkezik arról a Javaslat, hogy a tárgyalásra szóló
értesítéssel, illetve az idézéssel egyidejűleg tájékoztatni kell az ügyészt és a védőt arról, hogy a
bíróság a kitűzött határnapra mely tanúkat idézi meg. így válik egyértelművé ugyanis az ügyész és
a védő számára, hogy mely tanúk általuk történő kihallgatására kell felkészülniük.
a 72-74. §-hoz
A 104/2009. (X. 30.) AB határozat szerint az ügyészt és a bíróságot tájékoztatási kötelezettség
terheli a terhelt kártalanítási igényének jogalapja, az igény érvényesítésének határideje és a határidő
kezdő időpontja tekintetében. A Be. 583. § (5) bekezdésében a tájékoztatási kötelezettség körében
az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak ellenére nem szerepel azon eset, amikor a
51
kényszerintézkedés tartama meghaladja a bűnösséget megállapító ítéletben kiszabott büntetés illetve
javítóintézeti nevelés tartamát. Nincs rendelkezés arról sem, hogy a Be. 580. § (2) bekezdése
szerinti esetekben - amikor a kártalanítás jogcíme az, hogy a kényszerintézkedés tartama
meghaladta a jogerősen kiszabott büntetés illetve javítóintézeti nevelés tartamát - mi az igény
érvényesítésének a határideje, ennek hiányában pedig a törvény nem rendelkezhet annak jogvesztő
jellegéről sem. A törvény nem rendelkezik továbbá arról, hogy a házi őrizet esetén melyik
bíróságnál kell előterjeszteni a kártalanítási igényt.
Tekintettel arra, hogy a Be. szabályozza a kártalanításra vonatkozó polgári anyagi jogi szabályokat,
a határidő végső időpontjának értelmezése az igényérvényesítők körében félreértéseket eredményez,
sokszor az igény érvénye sítők (jogi képviselővel eljáró felek is) a 6 hónapos határidő utolsó napján
„csak” postára adják a kérelmüket (keresetlevelüket), aminek következtében a keresetük elkésettnek
minősül. Figyelemmel arra, hogy a 6 hónapos igényérvényesítési határidő anyagi jogi határidőnek
minősül a jogvesztő jellege miatt (ld. 4/2003-as polgári jogegységi döntésben foglaltakat is)
igazolásnak sincsen helye, mert nem elévülési jellegű a határidő. A Javaslat megfogalmazása
jobban elősegíti az állampolgárok számára az igényérvényesítésre vonatkozó határidők számítását,
és a határidő elmulasztása következményeinek alkalmazását is.
A Javaslat ezeket a hiányosságokat kívánja pótolni, továbbá szabályozza, hogy az 580. § (1)
bekezdés II. és III. pontjában, (2) bekezdésében, valamint az 581. § (1) bekezdésében meghatározott
esetekben a kártalanítási igényt az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni.”
a 75. §-hoz
A Be. 599. § (2) bekezdésének módosítása meghatározza, hogy mely személyek nyújthatnak be az
államot illető bűnügyi költség és a rendbírság megfizetésének elengedésére irányuló kérelmet.
A Be. 599. § (3) bekezdésének módosítása pontosítja az államot illető bűnügyi költség és a
rendbírság megfizetésének elengedésére irányuló kérelem elbíráláshoz az igazságügyért felelős
miniszter rendelkezésére bocsátandó iratok körét.
A Be. 599. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, amennyiben a kérelem elbírálásához a
rendelkezésre álló személyes adatokon felül további személyes adat, a fogva levő terhelt esetében
intézeti értékelő vélemény, illetve a fizetésre kötelezett személyek tekintetében környezettanulmány
is szükséges, a bíróság ezeket is beszerzi.
A Javaslat a környezettanulmány új, a személyi körülményeket és a vagyoni helyzetet feltáró típusát
különbözteti meg, amely tartalmát tekintve célhoz kötöttebb, és ez által szűkebb körű, mint a
fiatalkorú terheltekkel kapcsolatban készített környezettanulmány.
A Javaslat a Be. 599. § (5) bekezdésében a megfelelő szakképzettséggel és tapasztalattal rendelkező
pártfogó felügyelőkhöz telepíti a részleges környezettanulmány elkészítését.
A fiatalkorú terhelt esetében már rendelkezésre áll egy figyelembe vehető környezettanulmány,
mivel a Be. 453. § (2) bekezdése értelmében ezt a büntetőeljárásban be kell szerezni. Az
időmúlásra, illetve a körülményekben beállott változásokra tekintettel azonban lehetőség van újabb,
részleges környezettanulmány beszerzésére is. Erről is rendelkezik a Javaslat.
a 78. §-hoz
A Javaslat a Be. 201. § (1) bekezdés d) pontját módosítva elhagyja a hivatali visszaélésre történő
utalást, mert e bűncselekmény a c) pontban is szerepel azon bűncselekmények között, amelyek
esetében titkos adatszerzés engedélyezhető.
52
Az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi
LXXXIX. törvény 13. §-a módosította a Be. 226. § (1) bekezdését. Eszerint az ügyész az eljárást a
vádemelés elhalasztásának lejártától számított harminc napon belül határozat meghozatala nélkül, a
vádemelés elhalasztásáról szóló határozatra írt, a megszüntetés tényét rögzítő feljegyzéssel
megszünteti, ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telt el. A Be. 216. § (5)
bekezdését módosítani szükséges arra tekintettel, hogy az ügyésznek a fenti szabály alapján nem
kell határozatot hoznia a vádemelés elhalasztása után az eljárás megszüntetéséről.
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető
intézkedésekről szóló 2011. évi CXIIL törvény értelmében a katonai ügyészségek 2012. január 1.
napjával megszűnnek. A Javaslat ennek megfelelően módosítja a Be. katonai büntetőeljárást
szabályozó XXII. Fejezetének az ügyész hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályait. A
Javaslat hatályon kívül helyezi a Be. 475. §-át megelőző, „A katonai ügyészségek” alcímet, a Be.
476. §-át megelőző, „Az eljáró ügyészség kijelölése” alcímet és a Be. 476. §-ának azon
rendelkezését, hogy a katonai ügyészi szerv és más ügyészség közötti hatásköri összeütközés
esetében az eljáró ügyészséget a legfőbb ügyész jelöli ki.
a 80. §-hoz
A bünüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény (a továbbiakban:
Bszntv.) 11. §-a rendelkezik az adatkezelést érintő szabályokról. A Bszntv. 11. § (1) bekezdése
szerint a NEBEK, illetve a megkeresést teljesítő magyar bünüldöző szerv személyes, illetve
különleges adatot külföldi állam részére csak a magyar jogszabályok adatkezelési rendelkezései
szerint adhat át. A 7. §-ban foglalt rendelkezés kimondja, hogy a Bszntv. eltérő rendelkezésének
hiányában a megkeresések teljesítése során a bűnüldöző szervek és a megkeresés teljesítésében
résztvevő más szervek tevékenységére vonatkozó magyar jogszabályok szerint kell eljárni. A
Bszntv. célja, hogy - a felderítés hatékonyságának növelése érdekében - szabályozza a magyar
bünüldöző szerveknek a bűnmegelőzés és a bűnüldözés során külföldi hatóságokkal folytatott
együttműködését. A Bszntv. tehát a hatálya alá tartozó bűnüldöző szervek együttműködésére terjed
ki, azonban a 7. § szerint a teljesítés során a szervek tevékenységére vonatkozó magyar
jogszabályok alapján kell eljárni, így a rendőrség tekintetében az Rtv. alapján. A Bszntv. 11. § (3)
és (4) bekezdésében meghatározott eseteket az Rtv. módosítása rendezi, így a kérdéses esetekre
irányadó rendelkezések más jogszabályban történő megjelenítése indokolatlan duplikációt
jelentene. Minderre tekintettel a Bszntv. 11. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések
hatályon kívül helyezése indokolt.
a 85. §-hoz
A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény
(továbbiakban: Bktv.) 17. § (2) bekezdésének második mondata megállapítja, hogy az állam viseli
azt a költséget, amely annak kapcsán merült fel, hogy a terhelt hallássérült, néma, vak, illetőleg a
magyar nyelvet nem ismeri. A sértett vonatkozásában hasonló jellegű rendelkezés nincs a
törvényben.
A sértettek szempontjából méltánytalan helyzetet idéz elő a hatályos szabályozásban az, hogy
kizárólag a fogyatékkal élő terhelt számára van biztosítva a jelnyelvi tolmács ingyenes
igénybevételének lehetősége. Emellett a mediátor semleges és pártatlan működéséhez
elengedhetetlen, hogy amennyiben az egyik fél a magyar nyelvet nem ismeri, megfelelő, független
tolmács álljon rendelkezésére a közvetítés folyamatában.
53
A Bktv. 17. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A közvetítői eljárás során felmerült költség nem
bünügyi költség, azt eltérő megállapodás hiányában a terhelt viseli. A sértett viseli a saját
érdekkörében felmerült költségeket [meghatalmazott jogi képviselő, útiköltség, a 7. § (3) bekezdése
szerint megnevezett személy költsége], kivéve, ha erről a sértett és a terhelt másképp állapodik
meg.” Ezt a rendelkezést összeolvasva a már hivatkozott 17. § (2) bekezdésében foglaltakkal
megállapítható, hogy a bűncselekmény sértettje a szabályozás következtében valóban
kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a terhelt. A sértett esetében a tolmácsolással járó költségeket
saját magának kell viselnie, mint érdekkörében felmerült költségeket, míg a terhelt tekintetében
felmerült ilyen jellegű költségeket az állam viseli.
Ez a szabályozási megoldás a büntető ügyekben lefolytatható közvetítői eljárások speciális
jellegéből adódik, amely ugyan közvetlenül nem képezi részét a büntetőeljárásnak, de abba
ágyazódik bele, tehát ennek során is érvényesülnie kell a Be. garanciális alapelveinek és
főszabályainak, így például az anyanyelv használata jogának (Be. 9. §). A Be. 74. § (1) bekezdés a)
pontja szerint bűnügyi költség az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés
végrehajtásának befejezéséig, továbbá a rendkívüli jogorvoslati eljárás, valamint a különleges
eljárások során az állam előlegezett, a (2) bekezdés értelmében ilyennek tekintendő a tolmács díja
és költsége. A Be. 339. § (2) bekezdése kimondja, hogy az állam viseli azt a költséget, amely annak
kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült, beszédfogyatékos, vak, illetőleg a magyar nyelvet
nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy kisebbségi nyelvét használja.
Az anyanyelv használatának joga az eljárás bármely résztvevőjét megilleti, tehát a sértettet is. Ha
nem magyar nyelvű személy az eljárás során anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe
venni [Be. 114. § (1) bek.]. A Be. 114. § (2) bekezdése értelmében, ha a kihallgatandó személy
hallássérült vagy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni, illetve a
hallássérült, valamint a beszédfogyatékos személy kérésére a kihallgatás helyett írásban is tehet
nyilatkozatot. A terhelten kívül az eljárás egyéb résztvevője tekintetében a tolmácsolással, jelnyeívi
tolmács közreműködésével összefüggésben felmerülő bűnügyi költséget az állam előlegezi meg, de
annak viseléséről a bíróság annak függvényében rendelkezik, hogy megállapítja-e a vádlott
bűnösségét, vagy felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ennek megfelelően a bíróság a bűnösnek
kimondott vádlottat kötelezi a bűnügyi költség viselésére, de megvan a lehetősége a bíróságnak arra
is, hogy a bűncselekmény súlyához mérten aránytalanul magas bűnügyi költség egy részének
megfizetése alól mentesítse a vádlottat (Be. 338,§).
A Bktv. szabályozási logikája a költségek viselése tekintetében követi a közvetítői eljárás sajátos
jellegét. Amint arra már utalás történt, egyrészt érvényesülnek a Be. garanciális elvei (az anyanyelv
használatának joga, a terhelt vonatkozásában e költségeket az állam viseli), ugyanakkor ez mégis
inkább egyenlő felek közötti megegyezést szolgáló független mediátor által moderált eljárás, ezért
főszabály a költségek viselése terén a megállapodás, tehát a sértett és a terhelt a költségek viselése
szempontjából a törvény szabályaitól eltérhet (ide nem értve az állam általi költségviselést).
Másrészt főszabálynak tekinthető, hogy a saját érdekkörben felmerülő költséget mindkét fél maga
viseli. A közvetítői eljárás személyes jellegéből fakad, hogy lényeges a sértett és terhelt közötti
kommunikáció teljes körű biztosítása, tehát, ha ez a sértett oldaláról merül fel, ez esetben is indokolt
tolmács igénybevétele.
Megállapítható, hogy a sértettel szemben valóban méltánytalan helyzetet idéz elő a jelenlegi
szabályozás a tolmács díja és költsége viselését illetően, és ez az egyenlő elbánás elvével ütközni
látszik.
54
A Javaslat a Bktv. 17. § (2) bekezdésének módosításával kimondja, hogy a terhelt mellett a sértett
ilyen jellegű költségeit az állam viseli. Ez felel meg az azonos felek közötti konfliktus feloldó
eljárás természetének és az egyenlő elbánás elvének. A Kormányprogram is kifejezetten azt
hangsúlyozza, hogy az államnak az áldozatok oldalán kell állnia. „Magyarországon alapvető
változásra van szükség, és ehhez az Országgyűlésben olyan törvények kellenek, amelyek jóval
szigorúbbak az elkövetőkre, és az egész büntető eljárásban fontosnak tartják az áldozatok,
kárvallottak érdekeinek képviseletét és védelmét.”
a 86. §-hoz
A Javaslat az Alaptörvénnyel összhangban a Magyar Köztársaság helyett a Magyarország, a
Legfelsőbb Bíróság helyett a Kúria, az Alkotmány helyett az Alaptörvény kifejezést alkalmazva
módosítja az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI.
törvényt, az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi
XXVI. törvényt, az Nbjt.-t, az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással
összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvényt, a személy-
és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvényt és a Jszbt.-t figyelemmel arra, hogy
Magyarország Alaptörvényének A) cikke értelmében hazánk neve Magyarország és a 25. cikk (1)
bekezdése alapján a legfőbb bírósági szerv a Kúria.
Az Nbjt. 7. §-a szerint a jogsegély iránti megkeresés teljesítését a miniszter, illetőleg a legfőbb
ügyész megfelelő garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás elutasítása esetén pedig megtagadhatja a
teljesítést, ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak
végrehajtása nincs összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok
védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.
Ugyanakkor Az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdése alapján senki nem utasítható ki olyan
államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik,
kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. Erre tekintettel a Javaslat a
jogsegély iránti megkeresés teljesítésének megtagadási lehetősége helyett a kötelező megtagadást
írja elő az Nbjt. 7. §-ában.
A Javaslat emellett technikai, nyelvhelyességi módosításokat tartalmaz.
a 87. §-hoz
Hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmaz.
a 88. §-hoz
2011. július 13-án lépett hatályba az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények
módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvénynek a Be. 96. § (1) bekezdését módosító 5. §-a. A
nevezett rendelkezés szövegezésében megegyezik a 2012. január 1. napján hatályba lépő, a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel
összefüggő módosításáról szóló 2011. évi LXIII. törvény 6. § (3) bekezdésével. A Javaslat ezért úgy
rendelkezik, hogy az érintett rendelkezés nem lép hatályba.
a 89. §-hoz
Hatályba lépésről szóló rendelkezés.
55
a 90. §-hoz
Az Európai Unió jogának való megfelelésről rendelkező jogharmonizációs záradékot tartalmaz.