﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4855. számú törvényjavaslat
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a
miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes
törvények módosításáról
Előadó:
Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
Budapest, 2011. november
2
2011. évi... törvény
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó
törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök
felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról
1.	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
1.§
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 327/A. § (1) bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyész akkor kérheti a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát, ha a határozat
az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívásban (a továbbiakban: ügyészi felhívás)
a törvénysértés orvoslására megállapított határidő elteltét követően sem felel meg a
jogszabályok rendelkezéseinek.”
(2)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 337. §-át megelőző alcím
helyébe a következő alcím lép:
„Eljárás ügyészi felhívás, illetve felügyeleti intézkedés esetében”
2.§
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. §-a a következő (2a)-(2c)
bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A keresetlevél benyújtásának a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, a felperes azonban
a keresetlevélben a végrehajtás felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a
végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható,
kivéve ha a hatóság a határozatot végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélkül
végrehajthatónak nyilvánította.
3
(2b) A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok
gyakorlására is.
(2c) Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat
a)	a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg,
6,) jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja,
c)	a honvédelmi kötelezettségek részét képező gazdasági és anyagi szolgáltatással kapcsolatos
kötelezettséget állapít meg,
d)	a honvédelmi és katonai célú építmények, ingatlanok építésügyi hatósági engedélyezésére,
illetve működési és védőterületeik kijelölésére vonatkozik,
e)	végrehajtása felfüggesztésének törvényben meghatározott feltételei nem teljesülnek vagy
azt törvény kizárja.”
(2)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (3) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló
kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését
követő nyolc napon belül határoz. A későbbiek során a bíróság a közigazgatási határozat
végrehajtásának felfüggesztését - már a tárgyalás kitűzése előtt is - kérelemre bármikor
elrendelheti. A bíróság a végrehajtást foganatosító szervet haladéktalanul értesíti a végrehajtás
felfüggesztéséről. A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a
bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot
helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint
amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna.”
(3)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. § (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható
eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot
hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra
kötelezi.”
4
3.§
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 394/B. § (1) bekezdés a) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[A polgári perben — és ha törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírja -2012. május
31. és 2013. március 31. napja között a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:]
„a) ha a vállalkozások közötti perben kötelező a jogi képviselet, a keresetlevél és minden
egyéb beadvány, okirati bizonyíték benyújtására kizárólag elektronikus úton, a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai szerinti biztonságos kézbesítési szolgáltatás
igénybe vételével kerülhet sor, és a bíróság is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan
kézbesíti, az elektronikus úton benyújtott keresetlevelet a bíróság az alperes részére papír
alapú okiratként kézbesíti azzal a kiegészítő tájékoztatással, hogy az eljárásban kötelező a jogi
képviselet, ezért védekezését, nyilatkozatát jogi képviselővel eljárva, kizárólag elektronikus
úton nyújthatja be;”
(2)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 394/C. § a) pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[A polgári perben — és ha törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírja — 2013. április
1. napjától a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:]
„a) a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványát, okirati bizonyítékát kizárólag
elektronikusan nyújtja be a bírósághoz, és a bíróság is valamennyi hivatalos iratot
elektronikusan kézbesíti;”
4.§
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (2) bekezdésében az „óvás”
szövegrész helyébe a „felhívás” szöveg, 337. § (1) bekezdésében az „óvást nyújtott be”
szövegrész helyébe a „felhívással élt” szöveg, az „óvás elbírálásáig, illetőleg” szövegrész
helyébe az „ügyészi felhívás elbírálásáig, illetve” szöveg, 337. § (2) bekezdésében az „óvás”
szövegrész helyébe az „ügyészi felhívás” szöveg, 337. § (3) bekezdésében az „óvás”
szövegrész helyébe az „ügyészi felhívás” szöveg lép.
5
5-§ .
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. § (2) bekezdésében a
„keresetlevelet az elsőfokú” szövegrész helyébe a „keresetlevelet jogszabálysértésre
hivatkozással az elsőfokú” szöveg lép.
6-§
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. § (3) bekezdésében az „aláírást”
szövegrész helyébe az „aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú
elektronikus aláírást” szöveg, 195. § (5) bekezdésében az „aláírással” szövegrész helyébe az
„aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással”
szöveg, 196. § (1) bekezdés f) pontjában az „aláírást” szövegrész helyébe az „aláírást vagy
minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást” szöveg, 196. § (2)
bekezdésében az „aláírással” szövegrész helyébe az „aláírással vagy minősített tanúsítványon
alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással” szöveg lép.
7-§
Hatályát veszti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 337. § (4) bekezdése.
2.	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű
rendelet módosítása
M
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról
szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet a következő 35/A. §-sal egészül ki:
„35/A. § A Pp.-nek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági
hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi ...
törvény 2. §-ával és 5. §-ával módosított rendelkezéseit a módosítások hatálybalépését
követően indult közigazgatási hatósági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
iránti perekben kell alkalmazni.”
6
3.	A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV.
törvény módosítása
9.§
Hatályát veszti a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 39.
§ (2) bekezdése.
4.	A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény módosítása
10.	§
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 6. § (5) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A bíróság és a felek közötti írásbeli közlésekre a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni. Természetes személyek esetén a beadványokat és más
hivatalos iratokat papír alapon is be lehet nyújtani, illetve kézbesíteni.”
5.	A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítása
n.§
A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 24. § (4) bekezdés a) pontja helyébe
a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa:]
„a) a miniszter e törvényben meghatározott feladatainak részletes szabályait és kijelölje az e
törvény 5/A. § (2)-(3) bekezdésében, 8. § (3) bekezdésében, 14. § (4) és (6) bekezdésében,
16. § (1) és (3) bekezdésében, 17. § (1) és (4) bekezdésében, (6) bekezdésében, (8)
bekezdésében az előterjesztést kivéve, a 19. § (2) és (3) bekezdésében, 20. §-ában, továbbá a
20/A. § (3) bekezdésében meghatározott feladatokat a miniszter nevében ellátó
állampolgársági ügyekben eljáró szervet,”
7
12. §
A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 11. § (1) bekezdésében az „A
miniszter” szövegrész helyébe az „Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv” szöveg, 12. §-
ában az „a miniszter” szövegrész helyébe az „az állampolgársági ügyekben eljáró szerv”
szöveg, 13. § (1) bekezdés d) pontjában az „ügyintézésért felelős” szövegrész helyébe az
„ügyekben eljáró” szöveg, 17. § (2) bekezdésében az „ügyintézésért felelős” szövegrész
helyébe az „ügyekben eljáró” szöveg, 17. § (3) bekezdésében az „a miniszter” szövegrész
helyébe az „az állampolgársági ügyekben eljáró szerv” szöveg, 17. § (7) bekezdésében az
„ügyben” szövegrész helyébe az „ügyekben” szöveg, 17. § (9) bekezdésében az „a miniszter”
szövegrész helyébe az „az állampolgársági ügyekben eljáró szerv” szöveg, 19. § (1)
bekezdésében az „ügyintézésért felelős” szövegrész helyébe az „ügyekben eljáró” szöveg lép.
6.	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása
13.	§
(1)	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 2. § (1) bekezdés k)-l) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép, és 2. § (1) bekezdése a következő m)—n) ponttal egészül
ki:
[Az állami feladatok:]
,,k) a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkárelhárítási tevékenység szabályozása;
l) a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkárelhárítási tevékenység szervezése,
irányítása, ellenőrzése, a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés;
m) vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése;
n) az állami tulajdonú vízi utak fenntartásának, valamint fejlesztésének felügyelete.”
(2)	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 2. § (2) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép, és 2. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdésben felsorolt feladatok közül
a)	a Kormány az a),f), i) és az m) pontban;
8
b)	a vízgazdálkodásért felelős miniszter a c), d), e), g),j) és a k) pontban;
c)	a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter az l) és n) pontban;
d)	a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter és a vízgazdálkodásért felelős
miniszter együttesen a b) és a h) pontban
meghatározott feladatokat látja el.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt feladatok közül a ej és a d) pontban említetteket a
vízgazdálkodásért felelős miniszter a Kormány által meghatározott munkamegosztás szerinti
rendben az érdekelt miniszterek közreműködésével látja el.”
(3)	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3. § (3) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(3) A vízügyi igazgatási szervezet látja el az állam kizárólagos tulajdonában lévő vizeknek és
vízilétesítményeknek a vagyonkezelését.”
(4)	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 16. § (3) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(3) A vízügyi igazgatási szervek feladata a folyók vízkárelhárítási célú szabályozása, a
kettőnél több települést szolgáló vízkárelhárítási létesítmények - az árvízvédelmi
fővédvonalak, vízkárelhárítási célú tározók, belvízvédelmi főművek (a továbbiakban:
védművek) — építése, ezek, valamint az állam kizárólagos tulajdonában lévő védművek
fenntartása és fejlesztése, azokon a védekezés ellátása, továbbá a mezőgazdasági
vízszolgáltatás és vízkárelhárítás feladatainak ellátása.”
(5)	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Az árvíz- és belvízvédekezés országos irányítása
a)	a rendkívüli védekezési készültség beálltáig a vízügyi igazgatási szervek irányításáért
felelős miniszter;
b)	a rendkívüli védekezési készültség tartama alatt, ha veszélyhelyzet kihirdetésére nem kerül
sor, a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter;
9
c)	veszélyhelyzet kihirdetése esetén a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes
törvények módosításáról szóló törvény szerinti kormányzati koordinációs szerv
hatáskörébe tartozik.”
(6)	A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. § (7) bekezdés t) pontja
helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány]
„i) a vizek kártételei elleni védekezés részletes feladatainak és módjának;”
[rendeletben történő megállapítására.]
14.	§
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 7/A. § (6) bekezdésében a „vízügyi
igazgatási és hatósági feladatokat ellátó szervek” szövegrész helyébe a „vízgazdálkodásért
felelős miniszter” szöveg, 10. § (1) bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a
„vízgazdálkodásért felelős miniszter” szöveg, 11. § (1) bekezdés a) pontjában a „miniszter”
szövegrész helyébe a „vízgazdálkodásért felelős miniszter” szöveg, 14. § (6) bekezdésében a
„miniszter” szövegrész helyébe a „vízgazdálkodásért felelős miniszter” szöveg, 17. § (4)
bekezdésében a „megyei közgyűlés” szövegrész helyébe a „megyei, fővárosi védelmi
bizottság” szöveg, 17. § (5) bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a „vízügyi
igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter” szöveg, 17. § (6) bekezdésében a „megyei
közgyűlés” szövegrész helyébe a „megyei, fővárosi védelmi bizottság” szöveg, 20. § (1)
bekezdésében a „vízügyi igazgatási szervnek” szövegrész helyébe a „vízügyi hatóság”
szöveg, 20. § (2) bekezdésében a „vízügyi igazgatási szerv” szövegrész helyébe a „vízügyi
hatóság” szöveg, 24. § (7) bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a
„vízgazdálkodásért felelős miniszter” szöveg, 39. § (1) bekezdésében a „környezetvédelmi és
vízügyi igazgatóság” szövegrész helyébe a „vízügyi igazgatási szerv” szöveg, 45. § (8)
bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a „vízgazdálkodásért felelős miniszter”
szöveg, 45. § (9) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a
„Magyarország” szöveg lép.
10
15.	§
Hatályát veszti a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. § (7) bekezdés u)
pontja, az 1. számú melléklet 5. pontjában a „ - miniszter által - ” szövegrész.
7.	A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az
azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítása
16.	§
(1)	A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok
használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 2. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E törvényt az adó- és vámügyi eljárásokban képzett azonosító kódokra is alkalmazni
kell.”
(2)	A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok
használatáról szóló 1996. évi XX. törvény a 10. §-t követően a következő alcímmel és 10/A-
10/B. §-sal egészül ki:
„Összerendelési nyilvántartás
10/A. § (1) A különböző adatkezelők által az ügyfélnek kiadott valamely azonosító kóddal
nyilvántartott adatoknak más azonosító kód alapján nyilvántartást vezető, vagy a polgárt az
alapján azonosító adatkezelőhöz történő adattovábbításánál a továbbított adat személyhez
rendelhetősége érdekében a külön jogszabályban kijelölt szervezet összerendelési
nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból a különböző azonosítókkal nyilvántartott adatok
cseréje, továbbítása esetén az adatkezelők e törvényben meghatározottak szerint adatokat
igényelhetnek.
(2)	Az összerendelési nyilvántartás vezetését végző szervezet nem tartozhat az (1) bekezdés
szerinti adatkezelői körbe.
(3)	Az összerendelési nyilvántartásba új személyhez tartozó bejegyzés felvétele történhet
a)	magyar állampolgár esetében a polgárok személyi adatainak és lakcímének
nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény alapján vezetett nyilvántartás kezelőjének
kezdeményezésére,
11
b)	nem magyar állampolgár esetében jogszabályban kijelölt nyilvántartás kezelőjének
kezdeményezésére.
(4)	A (3) bekezdés a) és b) pontjában megadott nyilvántartás kezelője polgár adatainak
nyilvántartásba vételekor kapcsolati kódot képez, azt az azonosító kódhoz rendelten
nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típus
megjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak átadja, amely új összerendelési
nyilvántartási elemet hoz létre.
(5)	A (3) bekezdés alá nem tartozó nyilvántartás kezelője azonosító kód érintett polgárral való
közlését megelőzően kapcsolati kódot képez, azt az azonosító kódhoz rendelten
nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típus
megjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése
céljából átadja
a)	a természetes azonosító adatokkal, ha az azonosító kiadása azokon alapult, vagy
b)	összerendelési nyilvántartásban nyilvántartott más azonosító kódra vonatkozó kapcsolati
kóddal, ha az azonosító kiadásakor már rendelkezésre állt.
(6)	Az összerendelési nyilvántartás az egyes személyekre vonatkozóan eltérő azonosító
kódonként külön-külön kapcsolati kódokat tartalmaz, egyéb azonosítót nem tárol.
(7)	Az összerendelési nyilvántartás kezelője az összerendelési bejegyzés újabb kapcsolati
kóddal történő kiegészítéséhez számára megküldött természetes azonosítókat csak a (3)
bekezdés szerinti nyilvántartásokból a természetes azonosítókkal azonosított személyhez
tartozó kapcsolati kód titkosított formájának lekérdezéséhez használja fel, a természetes
azonosítókat nem tárolja.
(8)	Az összerendelési nyilvántartásban aktuálisan tárolt kapcsolati kód lecserélését
kezdeményezheti
a)	az összerendelési nyilvántartás kezelője a nála nyilvántartott titkosított formájú kapcsolati
kód megküldésével, illetve
12
b)	bármely azonosító kód nyilvántartás kezelője az aktuálisan tárolt illetve az újonnan
használandó kapcsolati kód titkosított változatának az összerendelési nyilvántartásnak
megküldésével.
(9)	A kapcsolati kódok meghatározott időnként vagy feltételek szerinti lecserélését jogszabály
kötelezővé teheti.
10/B. § (1) Az adatkezelő, amely a természetes azonosítóktól eltérő azonosító kódot használ,
a)	a személy természetes azonosító adatait elsősorban a 10/A.§ (3) bekezdése szerinti
nyilvántartásokból, az összerendelési nyilvántartás adatainak felhasználásával éri el,
b)	az informatikai nyilvántartásaiban az azonosító kódtól és a nyilvántartott egyéb adatoktól
csak elkülönítetten tárolhatja és kezelheti a természetes azonosító adatokat.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adatkezelő a természetes személyazonosító adatokat saját
nyilvántartásából csak akkor használhatja fel, ha
a)	nincs megfelelő számítógép hálózati kapcsolata,
b)	nem jogosult a 10/A. § (3) bekezdésben meghatározott nyilvántartásoktól adatot kérni,
c)	az összerendelési nyilvántartás, vagy a 10/A. § (3) bekezdés szerinti nyilvántartások nem
érhetők el,
d)	olyan feladat elvégzése során használja fel azokat, amelynél az adatok hálózaton keresztül
történő elérése a számítógépes hálózat, az összerendelési nyilvántartás vagy a 10/A. § (3)
bekezdés szerinti nyilvántartások indokolatlan túlterhelésével járna.
(3)	Az összerendelési nyilvántartás védelméről a nyilvántartást vezető szerv jogszabályban
meghatározott intézkedésekkel gondoskodik.”
(3)	A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok
használatáról szóló 1996. évi XX. törvény a 40. §-t követően a következő alcímmel és 40/A.
§-sal egészül ki:
„Felhatalmazó rendelkezések
40/A. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki az összerendelési
nyilvántartást működtető szervezetet.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza az összerendelési
nyilvántartás működését.”
8.	A természet védelméről szóló 1996. évi Lili. törvény módosítása
17.	§
A természet védelméről szóló 1996. évi Lili. törvény 51. § (1) bekezdésében a „miniszter”
szövegrész helyébe a „természetvédelmi hatóság” szöveg lép.
9. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
szóló 1996. évi LVII. törvény módosítása
18.	§
(1)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 43/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 43/A. § a
következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A tárgyévben az (1) bekezdés szerinti célokra rendelkezésre álló, de fel nem használt
összeg a következő évre átvihető és ugyanezen célokra felhasználható. Az előző két évben
befolyt bírság teljes összege egy évre számított átlagának öt százalékát minden évben az
OECD-GVH Budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központ működtetésével
kapcsolatos dologi és felhalmozási kiadásokra kell felhasználni.
(3)	A Gazdasági Versenyhivatal eljárásaiért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj teljes
összege a Gazdasági Versenyhivatal saját bevétele, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal a
működésével kapcsolatos kiadások fedezésére használ fel.
(4)	A Gazdasági Versenyhivatal a (3) bekezdés szerinti bevételeiből legfeljebb a tényleges
adott évi bevétel 15%-ának megfelelő mértékig tartalékot képezhet. Az így képzett tartalék a
következő években kizárólag a működés fedezetére használható fel, az más célra nem vonható
el.”
14
(2)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 62. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Igazgatási szolgáltatási díj és eljárási költség
62.	§ (1) Ha az eljárás a 67. § (2) bekezdése alapján kérelemre indul, az eljárásért - a
jogorvoslati eljárást ide nem értve - igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az igazgatási
szolgáltatási díj mértéke
a)	ha az eljáró versenytanács a 24. § alapján indított eljárásban a 63. § (4) bekezdése alapján a
63.	§ (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról dönt, tizenhatmillió forint,
b)	egyéb esetben négymillió forint.
(2)	Az eljárás kezdeményezésekor meg kell fizetni az (1) bekezdés b) pontja szerinti
igazgatási szolgáltatási díjat.
(3)	Ha az eljáró versenytanács a 24. § alapján indított eljárásban a 63. § (4) bekezdése alapján
a 63. § (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról dönt, végzésében - nyolcnapos határidő
megjelölésével és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett - felszólítja a
kérelmezőt az (1) bekezdés a) pontja szerinti igazgatási szolgáltatási díj a (2) bekezdés szerint
megfizetett összegen túli részének megfizetésére. Ha a kérelmező a kitűzött határidőn belül a
fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az eljárást meg kell szüntetni; az igazgatási
szolgáltatási díjnak a (2) bekezdés szerint megfizetett része visszatérítésének ebben az esetben
nincs helye.
(4)	Az eljárásnak a hiánypótlási felhívás nemteljesítése miatt történő megszüntetése esetén az
eljárás díjmentes, a már megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat vissza kell téríteni.
(5)	Az eljárásnak a kérelem visszavonása miatt történő megszüntetése esetén a már
megfizetett igazgatási szolgáltatási díj felét vissza kell téríteni.
(6)	Az igazgatási szolgáltatási díjba valamennyi eljárási költség beleszámít.”
(3)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény a 62. §-t követően a következő 62/A. és 62/B. §-sal egészül ki:
15
„62/A. § (1) Az igazgatási szolgáltatási díjat - az ügyfelek eltérő megállapodása hiányában -
a kérelmező köteles megfizetni.
(2)	Az igazgatási szolgáltatási díjat a Gazdasági Versenyhivatalnak a Magyar
Államkincstárnál vezetett, a Gazdasági Versenyhivatal előirányzat-felhasználási
keretszámlája javára történő átutalással kell megfizetni.
(3)	Az átutalási megbízáson fel kell tüntetni a kérelmező ügyfél nevét és az összefonódás
közvetlen résztvevőinek nevét, vagy - ha az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére az
eljárás megindítását követően kerül sor - az ügyiratszámot, illetve - a 62. § (3) bekezdése
szerinti esetben - a 63. § (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról hozott döntés
iktatószámát.
(4)	A 62. § (4) bekezdése szerinti esetben az igazgatási szolgáltatási díjat, a 62. § (5)
bekezdése szerinti esetben pedig az igazgatási szolgáltatási díj megfelelő részét a Gazdasági
Versenyhivatal haladéktalanul hivatalból visszatéríti arra a fizetési számlaszámra történő
átutalással, ahonnan az igazgatási szolgáltatási díjat befizették. Túlfizetés esetén a díjtöbbletet
hivatalból vagy kérelemre harminc napon belül kell visszatéríteni a befizető részére.
(5)	Az igazgatási szolgáltatási díjra alkalmazni kell az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.
törvény 28. § (2) bekezdés a) és - a 62. § (4) és (5) bekezdése szerinti eset kivételével - b)
pontját, 28. § (3) bekezdését, valamint 31. § (3) bekezdését. Az igazgatási szolgáltatási díj
megfizetése alól mentesség nem adható.
(6)	A díjak kezelésére, elszámolására, nyilvántartására az államháztartás szervezetei
beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló külön jogszabály
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
62/B. § (1) A 67. § (3) bekezdése alapján hivatalból indított eljárásban felmerült eljárási
költség viselésére azt az ügyfelet kell kötelezni, amelyik a kérelem benyújtására a 68. § (1)
bekezdése alapján köteles lett volna.
(2)	A hivatalból indított eljárásban felmerült egyéb eljárási költséget a törvénybe ütköző
magatartás megállapítása esetén az ügyfél viseli. Ha több vállalkozás együttesen valósította
meg a törvénybe ütköző magatartást, az eljárási költség megfizetéséért egyetemlegesen
felelnek.
16
(3)	Az eljárási költség megfizetése alól mentesség nem adható.”
(4)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény a következő 95/B. §-sal egészül ki:
„95/B. § E törvénynek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági
hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi ...
törvény (a továbbiakban: Ket-módtv.) 18. §-ával megállapított, az igazgatási szolgáltatási
díjra és eljárási költségekre vonatkozó rendelkezéseit az e rendelkezések hatálybalépése után
indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.”
19.	§
(1)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 43/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43/F. § Az, akire nézve a végzés rendelkezést tartalmaz, a végzés közlésétől számított tizenöt
napon belül a 43/C. § (2) bekezdése szerinti eljárási bírságot kiszabó végzés, valamint a 43/D.
§ (3) bekezdése szerinti, az iratok üzleti titokként kezelését elutasító végzés bírósági
felülvizsgálatát kérheti. A kérelmet a bíróság soron kívül bírálja el.”
(2)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 43/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti
eljárásnak, e törvény X-XII. Fejezetének rendelkezései - az 54. §-ban, az 55. § (5)
bekezdésében, az 59. §-ban, valamint a 65. § (7) és (9) bekezdésében foglaltak kivételével - a
bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárásban nem alkalmazhatók. Az 54. § és az 59. §
alkalmazásában ügyfél alatt a bejelentőt és a panaszost, valamint a bejelentettet, illetve azt
kell érteni, akinek a magatartására a panasz vonatkozik, az 55. § (5) bekezdésének, valamint a
65. § (7) bekezdésének alkalmazásában ügyfél alatt a bejelentőt és a panaszost, az eljárás
egyéb résztvevője alatt pedig azt kell érteni, akinek a magatartására a bejelentés, illetve a
panasz vonatkozik.”
17
(3)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 43/H. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 43/H. § a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A bejelentés alapján indult eljárásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -
megfelelően alkalmazni kell a Két. 17. §-át, 17/A. §-át, 26. §-át, 33. § (3) bekezdését, 39. §-át,
40-40/A. §-át, 58-59. §-át, 69. § (1), (3), (5) és (6) bekezdését, 72. § (2) bekezdését, 73. §-át,
73/A. § (1) és (3) bekezdését, 78. § (2), (4)-(8) és (10) bekezdését, 79-80. §-át, 81-81/B. §-át
és 153. §-át azzal, hogy a Két. 17. §-ának és 39. §-ának alkalmazásában ügyfél alatt a
bejelentőt, az eljárás egyéb résztvevője, illetve érintett személy alatt pedig a bejelentettet, a
Két. 17/A. §-ának, 26. §-ának, 78. §-ának, 80-81. §-ának és 153. §-ának alkalmazásában
ügyfél alatt a bejelentőt, a Két. 40-40/A. §-ának, 58-59. §-ának, 72. § (2) bekezdésének, 73.
§-ának, 79. §-ának és 81/A. §-ának alkalmazásában ügyfél alatt a bejelentőt és - ahol az
értelmezhető - a bejelentettet kell érteni.
(3)	A vizsgáló az eljárás során felmerült kérdésekben végzést bocsát ki.”
(4)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 43/H. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A (8) bekezdés b) pontja szerinti végzés ellen kizárólag a bejelentő élhet a közléstől
számított nyolc napon belül jogorvoslati kérelemmel. A jogorvoslati kérelemre a
közigazgatási hatósági eljárásban hozott végzés elleni bírósági felülvizsgálatra vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy ha a bíróság álláspontja szerint a (8) bekezdés a)
pontja alkalmazásának van helye, a vizsgálót a vizsgálat harminc napon belül történő
elrendelésére kötelezi.”
(5)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) A versenyfelügyeleti eljárásra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Két.
rendelkezéseit kell alkalmazni a Két. 15. § (4) bekezdése, 18. §-a, 29. § (3)—(11) bekezdése,
30. § a) és b) pontja, 31. § (1) bekezdés j) pontja, 33/A. §-a és 33/B. §-a, 38. §-a, 43. § (6a)
bekezdése, 46. § (2) bekezdése, 47. §-a, 51. § (1) és (5) bekezdése, 61. § (1) bekezdése, 70. §-
a, 71. § (7) bekezdése, 74. § (2)-(5) bekezdése, 88. §-a, 91. §-a, 93. §-a, 94. §-a, 94/A. §-a,
18
102. § (3) bekezdése, 109. § (2) bekezdése, 116. §-a, 127. § (l)-(4) és (6) bekezdése, 128. §
(1)	és (3) bekezdése, 130. §-a, valamint 134. § b) és c) pontja kivételével.
(2)	A Két. szabályainak alkalmazásakor
a)	első fokú döntés alatt a vizsgálónak a versenyfelügyeleti eljárás során hozott végzését,
illetve az eljáró versenytanácsnak a b) pontban nem említett döntését,
b)	másodfokú döntés alatt az eljáró versenytanácsnak a vizsgáló végzésével szembeni
jogorvoslati eljárásban hozott végzését
kell érteni.”
(6)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 59. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Kézbesítés
59. § (1) A magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkező ügyfél kézbesítési
meghatalmazottat akkor köteles megnevezni, ha nincs magyarországi lakcímmel vagy
székhellyel rendelkező képviselője.
(2)	A magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkező ügyfél részére hirdetményi
kézbesítésnek, illetve - amennyiben annak feltételei fennállnak - kézbesítési ügygondnok
útján történő kézbesítésnek kézbesítési meghatalmazott megnevezésének hiánya miatt csak
akkor van helye, ha nemzetközi jogsegély útján vagy az igénybe vehető egyéb közlési módok
alkalmazásával a közlés - annak megtörténte igazolásával - nem biztosítható.
(3)	A külföldön teljesített postai úton való kézbesítést szabályszerűnek kell tekinteni, ha az
akár a hivatalos irat kézbesítésére vonatkozó belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a
kézbesítés helyén irányadó jogszabályok rendelkezéseinek megfelel.”
(7)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § Az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott végzéssel szemben a 67. § (2) bekezdése
szerint kérelemre indult eljárásban van helye külön jogorvoslatnak (82. §).”
19
(8)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény a 60. §-t követően a következő alcímmel és 60/A. §-sal egészül ki:
„Az eljárás megszüntetése
60/A. § Az eljárásnak a Két. 31. § (1) bekezdés e) és i) pontja alapján történő
megszüntetéséről hozott végzést a bejelentővel is közölni kell.”
(9)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény. 61. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 61. § a
következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az eljárási bírság legkisebb összege ötvenezer forint, legmagasabb összege vállalkozás
esetében az előző üzleti évben elért nettó árbevételének egy százaléka, vállalkozásnak nem
minősülő természetes személy esetében ötszázezer forint.
(4)	Eljárási kötelezettség teljesítésére megadott határidő túllépése esetén az eljárási bírság
napi összege vállalkozás esetében legfeljebb az előző üzleti évben elért nettó árbevétel egy
napra jutó összegének egy százaléka, a vállalkozásnak nem minősülő természetes személy
esetében legfeljebb napi ötvenezer forint.
(5)	Az eljárási bírságot kiszabó végzését a kötelezett javára a vizsgáló, illetve az eljáró
versenytanács hivatalból jogszabálysértés hiányában is módosíthatja.”
(10)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 63. § (3) bekezdés a) ponljának bevezető szövege helyébe a következő
rendelkezés lép:
[Vállalkozások összefonódásának ellenőrzése során az eljárást befejező döntést a hiánytalan
kérelem, illetve a hiánypótlás beérkezését követő naptól számított]
„a) negyvenöt napon belül kell meghozni a 25. § alapján benyújtott kérelem esetében, továbbá
amennyiben”
[kell meghozni.]
(11)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 63. § (5) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
20
[Az ügyintézési határidő számításánál - a közigazgatási hatósági eljárás általános
szabályairól szóló törvényben foglaltakon túl — nem kell figyelembe venni]
,,i) ha az eljáró versenytanács végzésének bírósági felülvizsgálata iránti kérelemről való
döntés hiánya a döntés meghozatalának akadályát képezi, a bírósági felülvizsgálati eljárásban
a jogerős döntés meghozataláig”
[eltelt időt.]
(12)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az nyújthat be,
a)	akit az összefonódás engedélyezése iránti kérelem benyújtására a 28. § (1) bekezdése
kötelez,
b)	aki a 25. § szerinti elidegenítési kötelezettségnek egy éven belül nem tudott eleget tenni.
(2)	A 24. § szerinti engedély iránti kérelmet a Gazdasági Versenyhivatal által közzétett
formátumú, megfelelően kitöltött összefonódási kérelem űrlapon kell benyújtani. A
kérelemnek az ügy elbírálásához szükséges valamennyi tényt, adatot tartalmaznia kell, és
ahhoz csatolni kell az űrlapban megjelölt iratokat.
(3)	Ha a 24. § szerinti engedély iránti kérelmet a 28. § (2)-(4) bekezdésében meghatározott
határidőn túl nyújtják be, de a 67. § (3) bekezdése alapján hivatalból az eljárás megindítására
még nem került sor, a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának nincs helye.
(4)	A vizsgáló hiánypótlási felhívást a kérelem beérkezését követő naptól számított tizenöt
napon belül bocsáthat ki.
(5)	Hiánypótlási felhívás az eljárás során akkor is kibocsátható, ha a kérelem megfelelt a (2)
bekezdésben foglalt követelményeknek, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra
tekintettel az szükséges.”
(13)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 72. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentésének kézhezvételét követően]
21
„c) végzésében ideiglenes intézkedéssel megtilthatja a valószínűsíthetően a törvény
rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását, illetve elrendelheti a
valószínűsíthetően a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, ha erre - az érdekeltek jogi
vagy gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a gazdasági verseny kialakulásának,
fenntartásának vagy fejlesztésének veszélyeztetése miatt - halaszthatatlanul szükség van.”
(14)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 76. § (4) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján]
„c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a kötelezettség teljesítése esetén az
utóvizsgálatot végzéssel megszünteti, nemteljesítés esetén pedig korábbi határozatát a 32. §
szerint visszavonja, vagy - ha a kötelezettség teljesítése nem indokolt - módosítja;”
(15)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. § (1) A vizsgálónak, illetve az eljáró versenytanácsnak a versenyfelügyeleti eljárás során
hozott végzése ellen külön jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha azt a Két. vagy e törvény
megengedi.
(2)	A vizsgáló külön jogorvoslattal megtámadható végzésével szembeni jogorvoslatra a
fellebbezés szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a fellebbezést az eljáró versenytanács
bírálja el. Az eljáró versenytanács végzésével szemben fellebbezésnek nincs helye, annak
bírósági felülvizsgálata kérhető.
(3)	A vizsgáló végzésével szembeni fellebbezést, illetve az eljáró versenytanács végzésének
bírósági felülvizsgálata iránti kérelmet a végzés közlésétől számított nyolc napon belül az
ügyfél, valamint az teijeszthet elő, akire nézve a végzés rendelkezést tartalmaz, továbbá az,
akivel a végzést e törvény alapján közölni kell.
(4)	A vizsgáló végzésével szembeni fellebbezést az eljáró versenytanács tárgyaláson kívül
bírálja el.
(5)	A versenyfelügyeleti eljárásban újrafelvételi kérelem benyújtásának nincs helye.”
22
(16)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 83. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozattal szemben nincs helye fellebbezésnek,
annak bírósági felülvizsgálata kérhető. A keresetlevelet az eljáró versenytanácsnál kell
benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni.”
(17)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 89-91. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„89. § (1) A vizsgáló, illetve - az eljáró versenytanács döntése tekintetében - az eljáró
versenytanács hivatalból vizsgálja a 76. § (1) és (2) bekezdésében nem szabályozott
végrehajtható döntésben meghatározott kötelezettség teljesítését.
(2)	A vizsgáló, illetve - az eljáró versenytanács döntése tekintetében - az eljáró versenytanács
hivatalból haladéktalanul, külön végzéssel megindítja a versenyfelügyeleti eljárás során
hozott döntésének végrehajtását, ha a 76. § (4) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben,
vagy - az (1) bekezdés szerinti esetben - a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítja,
hogy a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak
részben, vagy nem az előírtaknak megfelelően történt. A végrehajtási eljárás a végrehajtás
megindításáról szóló végzésnek a kötelezettel való közlésével indul meg.
90.	§ (1) Az eljáró versenytanács a döntésében előírt meghatározott cselekmény elvégzésére
vagy meghatározott magatartás tanúsítására vonatkozó kötelezettség (a továbbiakban együtt:
meghatározott cselekmény) végrehajtásának megindításával egyidejűleg - ha a meghatározott
cselekmény teljesítése más végrehajtási módon keresztül hatékonyan nem biztosítható -
végrehajtási bírságot szab ki. A végrehajtási bírság napi összege ötvenezer forintig terjedhet.
(2)	Az eljáró versenytanács a kötelezett indokolt kérelmére egy alkalommal, a végrehajtási
bírság napi összegének felemelésével egyidejűleg az önkéntes teljesítésre póthatáridőt
biztosíthat. A felemelt bírság összege napi százezer forintig terjedhet.
(3)	A kötelezett a végrehajtási bírságot a végrehajtás elrendelésétől, a megemelt összegű
végrehajtási bírságot pedig a teljesítési póthatáridő lejártától a határozatban foglaltak
teljesítésének igazolásáig eltelt időszakra köteles megfizetni.
23
(4)	A végrehajtási bírságot mind a vállalkozással, mind a vállalkozás vezetőjével szemben
egyidejűleg is ki lehet szabni.
(5)	A végrehajtás megindításától, illetve a teljesítési póthatáridő lejártától számított, teljesítés
nélkül eltelt minden egyes hónapot követő napon az adott teljesítés nélkül eltelt hónapra eső
végrehajtási bírság, illetve megemelt összegű végrehajtási bírság esedékessé válik.
(6)	A teljesítés hónapjában a teljesítés napjáig terjedő időre eső végrehajtási bírság, illetve
megemelt összegű végrehajtási bírság a teljesítés napján válik esedékessé.
90/A. § (1) A teljesítési határidőben meg nem fizetett bírság, az esedékessé váló végrehajtási
bírságot is ideértve, valamint a meg nem fizetett bírság után felszámítandó és meg nem
fizetett késedelmi pótlék behajtása iránt a Gazdasági Versenyhivatal a végrehajtási eljárás
megindítását követően haladéktalanul megkeresi az adóhatóságot.
(2)	A meghatározott cselekmény végrehajtását a Gazdasági Versenyhivatal foganatosítja,
kivéve, ha az eljáró versenytanács végrehajtási bírság kiszabásáról döntött. A meghatározott
cselekmény végrehajtására irányuló végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási bírságra a 61. §
(3)	bekezdését kell alkalmazni.
91.	§ (1) A végrehajtás foganatosítása során hozott törvénysértő döntés vagy intézkedés miatt
végrehajtási kifogás a kifogásolt döntésről, illetve intézkedésről való tudomásszerzést vagy az
akadály megszűnését követő három napon belül, de legkésőbb a döntés közlésétől, illetve az
intézkedéstől számított egy hónapon belül terjeszthető elő.
(2)	A vizsgáló döntésével vagy intézkedésével szembeni végrehajtási kifogást, valamint a
vizsgálónak a Két. 143. § (1) bekezdése alapján megfellebbezhető végzésével szembeni
fellebbezést az eljáró versenytanács nyolc napon belül bírálja el.
(3)	Az eljáró versenytanácsnak a végrehajtási eljárásban hozott döntésével szembeni bírósági
felülvizsgálat iránti kérelemről a bíróság soron kívül határoz.
(4)	A végrehajtási kifogásra az e §-ban foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell a 82.
§ rendelkezéseit.”
(18)	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 91/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
24
„91/G. § (1) Ha az 1/2003/EK rendelet alapján az Európai Bizottság, illetve más tagállam
versenyhatósága vagy a 139/2004/EK rendelet alapján az Európai Bizottság vizsgálati
cselekmény foganatosítását kéri a Gazdasági Versenyhivataltól, a kérelem teljesítése során e
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az eljárás a vizsgálónak a beszerzett
bizonyítékok átadásáról szóló végzésével zárul, határozat (77. §) meghozatalának nincs helye.
(2)	Ha a Gazdasági Versenyhivatal az 1/2003/EK rendelet 22. cikk (1) bekezdése alapján más
tagállam versenyhatóságát vizsgálat vagy ténymegállapító intézkedés elvégzésére kéri fel,
ennek költsége egyéb eljárási költség.”
(19) A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény 95/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„95/B. § (1) E törvénynek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a
miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról
szóló 2011. évi ... törvény (a továbbiakban: Ket-módtv.) 18. §-ával megállapított, az
igazgatási szolgáltatási díjra és eljárási költségekre vonatkozó rendelkezéseit az e
rendelkezések hatálybalépése után indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek a Ket-módtv. 19—21. §-ával megállapított rendelkezéseit - a (3) bekezdésben
foglalt kivétellel - az e rendelkezések hatálybalépése után indult és megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
(3)	E törvénynek a Ket-módtv. 19. § (17) bekezdésével megállapított 89—91. §-át kell
alkalmazni az e rendelkezések hatálybalépésekor még meg nem indult végrehajtási
eljárásokra is.”
20.	§
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény 43/C. § (2) bekezdésében a „bírsággal” szövegrész helyébe az „eljárási bírsággal”
szöveg, az „A bírság” szövegrész helyébe az „Az eljárási bírság” szöveg, a „bírság”
szövegrész helyébe az „eljárási bírság” szöveg, 43/C. § (3) bekezdésében a „bírság”
szövegrész helyébe az „eljárási bírság” szöveg, 43/D. § (3) bekezdésében a „kérelemről való”
szövegrész helyébe a „kérelemnek helyt adó végzésben” szöveg, 43/H. § (5) bekezdésében az
„azokról történő másolat készítésének” szövegrész helyébe az „azokról másolat vagy
25
feljegyzés készítésének” szöveg, 43/H. § (9) bekezdésében a „két hónappal” szövegrész
helyébe a „legfeljebb két hónappal” szöveg, 43/H. § (10) bekezdésében az „a bejelentővel
minden esetben, a bejelentettel pedig akkor kell közölni” szövegrész helyébe az „a
bejelentővel kell közölni, a bejelentettel pedig akkor” szöveg, 43/1. § (4) bekezdésében az
„átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz” szövegrész helyébe a
„megküldi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak” szöveg, 52. §-ában az „E
törvény alkalmazásában” szövegrész helyébe az „A versenyfelügyeleti eljárásban” szöveg, 53.
§ (1) bekezdésében az „A kérelemre” szövegrész helyébe az „A 67. § (2) bekezdése szerinti
kérelemre” szöveg, 53. § (5) bekezdésében az „a kérelemre” szövegrész helyébe az „a 67. §
(2)	bekezdése szerinti kérelemre” szöveg, 57. § (2) bekezdésében a „külön jogorvoslati
kérelemnek” szövegrész helyébe a „külön jogorvoslatnak” szöveg, 65/A. § (9) bekezdésében
az „Az engedély” szövegrész helyébe az „A bírói engedély” szöveg, 67. § (3) bekezdésében a
„ha megállapítást nyer, hogy a (2) bekezdésben” szövegrész helyébe a „ha a (2) bekezdésben”
szöveg, 67. § (4) bekezdésében a „vizsgálat, ” szövegrész helyébe a „vizsgálat - a jogorvoslati
eljárás folytán megismételt eljárást ide nem értve ” szöveg, 76. § (1) bekezdés b) és c)
pontjában a „határozatban foglalt” szövegrészek helyébe a „határozatban foglalt, a 30. § (3)
bekezdése szerinti” szöveg, 76. § (4) bekezdés a) pontjában az „az ügyfél a kötelezettséget”
szövegrészek helyébe az „az ügyfél a vállalt kötelezettséget” szöveg, 76. § (4) bekezdés d)
pontjában az „a határozat végrehajtását végzéssel elrendeli” szövegrész helyébe a „végzéssel
megindítja a végrehajtást” szöveg, 78. § (7) bekezdésében az „a 82. § (3) bekezdése szerinti
külön jogorvoslatnak” szövegrész helyébe a „külön jogorvoslatnak (82. §)” szöveg, 78/A. §
(3)	bekezdésében az „előzetes álláspont kézbesítését” szövegrész helyébe az „előzetes
álláspont közlését” szöveg, 83. § (2) bekezdésében az „a keresetlevelet az ügy irataival,
valamint” szövegrész helyébe az „a keresetlevelet és az ügy iratait” szöveg, 83. § (5)
bekezdésében a Jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő” szövegrész helyébe a
Jegybanki alapkamattal megegyező mértékű” szöveg, 84. §-ában az „a Polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezete az irányadó” szövegrész helyébe az
„a Polgári perrendtartásról szóló törvény közigazgatási perekre vonatkozó szabályait kell
alkalmazni” szöveg lép.
21.	§
Hatályát veszti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996.
évi LVII. törvény. 29/A. § (1) bekezdésében az „a 29. §-ban foglaltak azzal az eltéréssel
alkalmazandók, hogy” szövegrész, 33. § (2) bekezdésében a „ , valamint az árak
26
megállapításáról szóló törvényben” szövegrész, 55. § (3) bekezdés második mondata, 58. §
(3)	bekezdése, 71/A. §-a, 72. § (1) bekezdés a) pontja, 72. § (5) bekezdése, 74. § (2)
bekezdése, 77. § (1) bekezdés j) pontja, 78. § (4) bekezdése, 78/B. § (7) bekezdés utolsó
mondata.
10.	Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről
szóló 1996. évi LXV. törvény módosítása
22.	§
Hatályát veszti az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996.
évi LXV. törvény 5. § (7) bekezdése.
11.	Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény módosítása
23.	§
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 15. § (2) bekezdésében a „kötelezi”
szövegrész helyébe a „kötelezheti” szöveg lép.
12.	Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása
24.	§
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 159. § (5) bekezdés c) pontjában az „a
miniszter” szövegrész helyébe az „az egészségügyi államigazgatási szerv” szöveg lép.
13.	A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei
őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény módosítása
25.	§
A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi
CLIX. törvény 15/A. § (1) bekezdésében a „természetvédelemért felelős miniszter”
szövegrész helyébe a „természetvédelmi hatóság” szöveg, 15/B. § (1) bekezdésében a
„természetvédelemért felelős miniszter” szövegrész helyébe a „természetvédelmi hatóság”
szöveg, 15/B. § (2) bekezdésében a „természetvédelemért felelős minisztert” szövegrész
27
helyébe a „természetvédelmi hatóságot” szöveg, 15/B. § (3) bekezdésében a
„természetvédelemért felelős miniszter” szövegrész helyébe a „természetvédelmi hatóság”
szöveg, 15/C. § (1) bekezdésében a „természetvédelemért felelős miniszter” szövegrész
helyébe a „természetvédelmi hatóság” szöveg, 15/C. § (4) bekezdésében a
„természetvédelemért felelős miniszter” szövegrész helyébe a „természetvédelmi hatóság”
szöveg lép.
14.	A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény módosítása
26. §
Hatályát veszti a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. § (5) bekezdésében
a „hatósági” szövegrész, 5. §-ában a „hatósági” szövegrészek, 13. § (1) bekezdésében a
„hatósági” szövegrész, 13. § (2) bekezdésében a „hatósági” szövegrész, 13. § (3)
bekezdésében a „hatósági” szövegrészek, 13/A. § (1) bekezdésében a „hatósági”
szövegrészek, 13/A. § (2) bekezdés c) pontjában a „hatósági” szövegrész, 13/A. § (4)
bekezdésében a „hatósági” szövegrész, 29. § b) pont bd) alpontjában a „hatósági” szövegrész.
15.	Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény
módosítása
21. §
(1)	Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 2. § 4. pontja helyébe a
következő rendelkezés lép:
[Ha jogszabály a következő fogalmakat említi, azokat e § szerint kell értelmezni:]
„4. Aláíró: az a természetes személy, aki az aláírás-létrehozó eszközt birtokolja és a saját vagy
más személy nevében aláírásra jogosult, valamint az a jogi személy vagy közhiteles
nyilvántartásban szereplő jogi személyiség nélküli szervezet, amely az aláírás-létrehozó
eszközt birtokolja, és akinek a nevében az őt képviselő természetes személy az elektronikus
aláírást az elektronikus dokumentumon elhelyezi, valamint aki meghatározza, hogy a nevében
jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő informatikai eszköz elektronikus
aláírást elektronikusan dokumentumon elhelyezzen.”
28
(2)	Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 10. § (1) bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„(1) Elektronikus aláírás tanúsítványa kibocsátható olyan céllal is, hogy az az aláírót más
személy (szervezet) képviseletében történő aláírásra jogosítsa fel. Ebben az esetben a
hitelesítés-szolgáltatás igénybe vevőjére vonatkozó szabályokat a képviselőre kell
alkalmazni.”
(3)	Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény a 10. §-t követően a
következő 10/A. §-sal egészül ki:
„10/A. § (1) Elektronikus aláírás tanúsítványa - beleértve a minősített tanúsítványt is -
kibocsátható az alábbi célokra is:
a)	az aláíró természetes személy az elektronikus aláírást jogszabályban meghatározott
feltételeknek megfelelő informatikai eszköz útján automatikusan, közvetlen személyi
felügyelet nélkül helyezi el az aláíróhoz rendelendő elektronikus dokumentumon,
b)	az aláíró jogi személy vagy más jogi személyiség nélküli szervezet az elektronikus aláírást
jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő informatikai eszköz útján
automatikusan, közvetlen személyi felügyelet nélkül helyezi el az aláíróhoz rendelendő
elektronikus dokumentumon.”
(4)	Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 13. § (3) bekezdése helyébe
a következő rendelkezés lép:
„(3) Az aláíró, illetve a 10. § szerinti képviselt személy, szervezet kérheti a tanúsítvány
felfüggesztését, illetve visszavonását.”
. 28. §
Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 2. számú melléklet c) pontjában a
„nevét” szövegrész helyébe a „nevét (jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet
esetében elnevezését)” szöveg lép.
29
16.	A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény
módosítása
29.	§
A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 3. § (1) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(1) Az oktatásért felelős miniszter szakmai ellenőrzés keretében az e törvényben
meghatározottak szerint ellenőrzi a tankönyvkiadók és tankönyvforgalmazók tevékenységét,
indokolt esetben intézkedést kezdeményez, illetve intézkedést hoz.”
17.	A felnőttképzésről szóló 2001. évi Cl. törvény módosítása
30.	§
A felnőttképzésről szóló 2001. évi Cl. törvény 4. § (5) bekezdésében az „a miniszternek”
szövegrész helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési intézetnek” szöveg, 4. § (6)
bekezdésében az „A miniszter” szövegrész helyébe az „Az állami szakképzési és
felnőttképzési intézet” szöveg, 4/A. § (1) bekezdésében az „A miniszter” szövegrész helyébe
az „Az állami szakképzési és felnőttképzési intézet” szöveg, az „a miniszter” szövegrész
helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési intézet” szöveg, 4/A. § (2) bekezdésében
az „a miniszter” szövegrész helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési intézet”
szöveg lép.
18.	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
31.	§
Hatályát veszti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (12) bekezdés a)
pontjában a „központi elektronikus szolgáltató rendszeren (ügyfélkapun) keresztül”
szövegrész, 124. § (5) bekezdése, 9. számú melléklet II. rész 11. pont második mondata.
30
19.	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
szóló 2003. évi CXXV. törvény módosítása
32.	§
(1)	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény a következő IV. Fejezettel egészül ki:
„IV. Fejezet
HEL YIESÉL YEGYENLŐSÉGI PROGRAMOK
31.	§ (1) A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban:
települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogad el.
(2)	A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készítem a hátrányos helyzetű
társadalmi csoportok - különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a
fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási,
foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló
intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex
kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A helyzetelemzés és az intézkedési terv
elfogadása során figyelembe kell venni a települési kisebbségi önkormányzatok véleményét.
A helyi esélyegyenlőségi programot az egyenlő bánásmód biztosításáért és a társadalmi
felzárkózásért felelős miniszter által meghatározott részletes szabályok alapján kell
elkészíteni. A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a
települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a
közoktatási esélyegyenlőségi terv és az integrált településfejlesztési stratégia anti-
szegregációs célkitűzéseinek összhangjáról.
(3)	A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése során kiemelt figyelmet kell fordítani
a)	az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás követelményének
érvényesülését segítő intézkedésekre,
b)	az oktatás és a képzés területén a jogellenes elkülönítés megelőzésére, illetve az azzal
szembeni fellépésre, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges
intézkedésekre,
31
c)	a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű
hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre,
d)	olyan intézkedésekre, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci
hátrányait, illetve javítják foglalkoztatási esélyeiket.
(4)	A helyi esélyegyenlőségi program időarányos megvalósulását, illetve a (2) bekezdésben
meghatározott helyzet esetleges megváltozását kétévente át kell tekinteni, az áttekintés
alapján szükség esetén a helyi esélyegyenlőségi programot felül kell vizsgálni, illetve a
helyzetelemzést és az intézkedési tervet az új helyzetnek megfelelően kell módosítani.
(5)	A helyi esélyegyenlőségi programot a települési önkormányzati köztisztviselők vagy
közalkalmazottak készítik el. Képzésüket, a helyi esélyegyenlőségi programok elkészültét és
felülvizsgálatát esélyegyenlőségi mentorok segítik. A települési önkormányzati
köztisztviselők, közalkalmazottak képzését a Kormány által rendeletben kijelölt szerv végzi.
(6)	A települési önkormányzat az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós
forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból
származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor
részesülhet, ha az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi
programmal rendelkezik.
(7)	A települési önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulása az államháztartás
alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján
finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton
odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha a társulást alkotó települési önkormányzatok
mindegyike az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi
programmal rendelkezik.
(8)	Esélyegyenlőségi mentor tevékenységet az végezhet, aki
a)	rendelkezik felsőfokú végzettséggel,
b)	a külön jogszabályban meghatározott képzésen vett részt és,
c)	rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott szakmai gyakorlattal.”
32
(2)	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény a következő 64/A. §-sal egészül ki:
„64/A. § A 31. § (6) és (7) bekezdését a 2012. november 1-jét követően meghirdetett
pályázatokra kell alkalmazni.”
(3)	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény a következő 64/B. §-sal egészül ki:
„64/B. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a 31. § (1)
bekezdése szerinti helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének szempontjait és eljárását, a
helyi esélyegyenlőségi program felülvizsgálatának módját, és az elkészítésében résztvevőkkel
szembeni követelményekre vonatkozó részletes szabályokat.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a települési
önkormányzatok helyi esélyegyenlőségi program elkészítésében résztvevő köztisztviselőinek,
közalkalmazottainak képzésére, továbbá az esélyegyenlőségi mentorok tevékenységére
vonatkozó szabályokat.
(3)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a helyi esélyegyenlőségi
program elkészítésében résztvevők képzését végző szervet.
(4)	Felhatalmazást kap az egyenlő bánásmód biztosításáért és a társadalmi felzárkózásért
felelős miniszter, hogy a helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének részletes szabályait
rendeletben határozza meg.”
33.	§
(1)	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény 13. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos egyes szabályok
13.	§ Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző, az e törvényben
meghatározott feladatkörében nem utasítható közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság)
költségvetése a felügyeletét ellátó miniszter költségvetési fejezetén belül önálló alcímet
képez.”
33
(2)	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény 18. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban - így
különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per során - a társadalmi és érdekképviseleti
szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján - törvény
eltérő rendelkezése hiányában - képviselőként járhat el.”
(3)	Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény 20. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A hatóság haladéktalanul törli azokat a személyes és különleges adatokat, amelyek
kezelése az (1) bekezdés szerinti hatásköre gyakorlásához nem elengedhetetlenül szükséges.”
34.	§
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény 12. §-ában az „az e fejezetben” szövegrész helyébe az „a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben” szöveg lép.
35.	§
Hatályát veszti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény 63/A. §-a.
36.	§
Hatályát veszti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény 14. § (1) bekezdés a) pontja, 15-17/E. §-a, 18. § (2) bekezdése.
20.	A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény
módosítása
37.	§
Hatályát veszti a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 2. § (6)
bekezdés második mondata.
34
21.	A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös
szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása
38.	§
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003.
évi CXXVII. törvény 20/A. § (3) bekezdés b) pontjában az „az elektronikus közszolgáltatásról
szóló 2009. évi LX. törvény” szövegrész helyébe az „a külön jogszabály” szöveg lép.
22.	A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamit az érintett
térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv
továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004, évi
LXVII. törvény módosítása
39.	§
A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamit az érintett térség terület- és
vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és
megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény 3/A. §-ában a „vízgazdálkodásért”
szövegrész helyébe a „vízügyi igazgatási szervek irányításáért” szöveg lép.
23.	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítása
40.	§
(1)	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 13. § (2) bekezdése a következő k) és l) ponttal egészül
ki:
[E törvény rendelkezéseit]
,,k) a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével kapcsolatos hatósági és szakértői
eljárásokban,
35
l) a jegybanki ellenőrzés során, a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő
teljesítés véglegességéről szóló törvény szerinti eljárásokban, valamint a forgalomban lévő
magyar törvényes fizetőeszközről utánzat készítésével kapcsolatos eljárásokban”
[csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem
állapít meg.]
(2)	A Két. 14. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Törvény vagy kormányrendelet e törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapíthat
meg
a)	a közbeszerzéssel kapcsolatos jogorvoslati,
b)	a honvédelmi és katonai célú építmények, ingatlanok építésügyi hatósági engedélyezésére,
illetve működési és védőterületeik kijelölésére vonatkozó, valamint
c)	az egészségügyről szóló törvény szerinti rendkívüli halállal kapcsolatos
eljárásban.”
(3)	A Két. 20. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a mulasztás megszüntetésére
felszólító, az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívásban (a továbbiakban:
ügyészi felhívás) megállapított határidő eredménytelen elteltét követően az ügyész a
közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat a hatóság eljárásra kötelezése iránt.”
(4)	A Két. 97. § (3) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára]
,,d) az ügyészi felhívás nyomán.”
(5)	A Két. 100. § (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nincs helye fellebbezésnek]
,f) a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen.”
36
(6)	A Két. 100. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés a), c)-f) pontjában meghatározott esetben az első fokú döntés bírósági
felülvizsgálatának van helye.”
(7)	A Két. 120. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés
lép:
„Ügyészi fellépés
120. § Ha az ügyész az e törvény hatálya alá tartozó ügyben lép fel a törvénysértés orvoslása
érdekében, annak elbírálására az ügyészségről szóló törvénynek az ügyészség
közérdekvédelmi feladatairól szóló fejezetében foglaltak az irányadók.”
41.	§
(1)	A Két. 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre
gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés
követelményeinek megfelelően köteles eljárni. A hatóság ügyintézője jóhiszeműen, továbbá a
jogszabály keretei között az ügyfél jogát és jogos - ideértve gazdasági - érdekét szem előtt
tartva jár el.”
(2)	A Két. 13. § (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[E törvény rendelkezéseit]
,f) az audiovizuális médiaszolgáltatás nyújtására és a sajtótermék kiadására irányuló
tevékenység felügyeletével, a média- és hírközlési igazgatással, az elektronikus hírközlési
szolgáltatások, tevékenységek, az audiovizuális médiaszolgáltatások és a sajtótermékek piaci
felügyeletével, piacszabályozásával, ellenőrzésével, valamint a mozgóképszakmai
igazgatással kapcsolatos eljárásban,”
[csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem
állapít meg.]
(3) A Két. 14. § (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
37
[A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának
gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló külön törvény vagy annak felhatalmazása alapján
kormányrendelet e törvénytől és az ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabályoktól eltérő
rendelkezéseket állapíthat meg:]
,f) a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánításra.”
(4)	A Két. 15. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 15. § a
következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Meghatározott ügyekben jogszabály ügyféli jogosultságokat, illetve ügyféli jogállást
biztosíthat azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége
valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul.
(5a) A hatósági eljárásban azokat a civil szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett
tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására
irányul, az eljárás során megilleti a nyilatkozattételi jog. A nyilatkozat az eljáró hatóságot
nem köti.”
(5)	A Két. 17. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A hatóság eljárásának jogerős befejezését követően az eljárása során megismert és kezelt
személyes adatokat zárolja. A hatóság a zárolt személyes adatokat az eljárás tárgyát képező
ügy iratainak selejtezéséig vagy levéltári őrizetbe adásáig tárolja, azokat kizárólag a jogerős
döntésének végrehajtása, a jogerős döntésében foglaltak ellenőrzése vagy a jogerős döntésével
összefüggő jogorvoslat vagy döntés-felülvizsgálat céljából kezelheti, és kizárólag e személyes
adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére továbbíthatja.
(8)	Törvény a (7) bekezdésben meghatározottnál rövidebb adatkezelési időtartamot is
megállapíthat.”
(6)	A Két. 20. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz
eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos
tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó
38
hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja. Nincs helye az eljárás lefolytatására
történő utasításnak, ha a 71. § (2) bekezdés alkalmazásának van helye.”
(7)	A Két. 20. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság
nem jelölhető ki, ha a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány
kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki, vagy ha hatásköre kizárólagos. A
hatóság legkésőbb a felügyeleti szerv utasításától számított tizenöt napon belül köteles eleget
tenni elmulasztott kötelezettségének. A felügyeleti szerv az utasítással egyidejűleg fegyelmi
eljárást kezdeményez a mulasztó hatóság vezetője ellen, amely kezdeményezés alapján a
fegyelmi eljárás megindítása kötelező.”
(8)	A Két. 26. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A megkeresést a belföldi jogsegélynek a megkeresett szervhez történő beérkezését
követően
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott esetben tizenöt napon belül,
b)	az (1) bekezdés c) pontjában szabályozott esetben nyolc napon belül,
c)	ha az tanú meghallgatására, szemle lefolytatására irányul - az a) és b) ponttól eltérően -
harminc napon belül,
d)	ha a megkeresésben kért adat elektronikusan rögzített nyilvántartásban áll rendelkezésre, és
a hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás nem kizárt, öt napon belül
kell teljesíteni.”
(9)	A Két. 26. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) Ha a megkereső hatóság közvetlen elektronikus hozzáféréssel is rendelkezik az
eljárásához szükséges adatot nyilvántartó szerv nyilvántartásához, az adatot a nyilvántartásból
közvetlen lekérdezéssel szerzi meg, kivéve, ha a nyilvántartáshoz való hozzáférés üzemzavar
vagy más elháríthatatlan esemény miatt az (5) bekezdés d) pont szerinti határidőn belül nem
lehetséges.”
(10) A Két. 26. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
39
„(6) A megkeresett szerv vezetője az (5) bekezdés szerinti határidőt - az (5) bekezdés d)
pontjában foglalt határidő kivételével - annak letelte előtt indokolt esetben egy alkalommal,
legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja. A megkeresett szerv az eljárási határidő
meghosszabbításáról szóló végzését közli a megkereső hatósággal és az ügyféllel.”
(11)	A Két. 26. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a megkeresett szerv vagy személy határidőre nem teljesíti a megkeresést, a megkereső
hatóság - határidő tűzésével - tájékoztatást kér a megkeresett szervtől vagy személytől ennek
okáról. Ha a megkeresett szerv vagy személy nem teljesíti a tájékoztatást, illetve az eljárási
cselekmény elvégzésére irányuló megkeresés teljesítését továbbra is megtagadja vagy
elmulasztja, akkor a megkereső hatóság - az (1) bekezdés c) pontjában foglalt esetet kivéve -
jogosult a megkeresett szerv vagy személy egyidejű értesítése mellett az eljárási cselekményt
elvégezni, továbbá ha a megkeresett szerv vagy személy felügyeleti szervvel rendelkező
hatóság, akkor felügyeleti eljárást kezdeményez, egyéb esetben jelzi a mulasztást a szerv
vezetőjének. A felügyeleti szerv tizenöt napon belül intézkedik.
(8)	A megkeresés teljesítésének (7) bekezdés szerinti elmaradásából eredő többletköltségeket
a megkeresett szerv téríti meg.”
(12)	A Két. 29. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A hivatalból folytatott eljárásra a hivatalból indított eljárás szabályai az irányadók.”
(13)	A Két. 29. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A hatóság a hivatalbóli eljárást kezdeményező személyt vagy szervet kérelmére
tájékoztatja az eljárás megindításáról, valamint a foganatosított hatósági intézkedésről.”
(14)	A Két. 31. § (1) bekezdése a következő i) és j) ponttal egészül ki:
[A hatóság az eljárást megszünteti, ha]
,,i) hivatalbóli eljárásban a tényállás a határozat meghozatalához szükséges mértékben nem
volt tisztázható, és további eljárási cselekménytől sem várható eredmény,
j) a hivatalbóli eljárás jogsértést nem tárt fel.”
(15) A Két. 33. § (3) bekezdés nyitó szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
40
„(3) Ha jogszabály ezt nem zárja ki, az ügyintézési határidőbe nem számít be:”
(16)	A Két. 33. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az eljáró hatóság vezetője - ha azt jogszabály nem zárja ki - az ügyintézési határidőt
annak letelte előtt kivételesen indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc, a (2)
bekezdésben meghatározott esetekben legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja. A
végzésben a határidő-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell jelölni.”
(17)	A Két. 33/B. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az eljárások egyesítése esetén a hatóság a legkorábban indult ügy ügyintézési határidején
belül jár el.”
(18)	A Két. 34. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített
formanyomtatványon vagy elektronikus kapcsolattartás esetén on-line felületen vagy
valamely szoftver használatával elektronikus űrlapon nyújtsa be. Ha törvény az elektronikus
kapcsolattartást kötelezővé teszi, és a kérelmet on-line felületen vagy valamely szoftver
használatával elektronikus űrlapon kell benyújtani, az elektronikus űrlap kitölthető és
letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás
szabályai szerint közzéteszi.”
(19)	A Két. 39. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Jegyzőkönyv, egyszerűsített jegyzőkönyv és hivatalos feljegyzés
39.	§ (1) A hatóság jegyzőkönyvet készít
a)	a lefoglalásról,
b)	a szemle lefolytatásáról, ha a hatóság hatósági tanút alkalmaz,
c)	a tárgyalásról,
d)	a közmeghallgatásról,
e)	a biztosítási intézkedés elvégzéséről, ha a hatóság hatósági tanút alkalmaz,
41
f) a jogszabályban meghatározott eljárási cselekményről.
(2)	Ha az ügyfél vagy az eljárási cselekményben érintett személy kéri vagy a hatóság az
eljárás érdekében egyébként szükségesnek tartja, a hatóság jegyzőkönyvet készít
a)	a szóbeli kérelemről,
b)	az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról,
c)	a szemle lefolytatásáról, ha a hatóság nem alkalmaz hatósági tanút,
d)	minden más bizonyítási cselekményről.
(3)	A jegyzőkönyv tartalmazza
a)	a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,
b)	az eljárási cselekményben érintett személy nevét és lakcímét, eljárásjogi helyzetét és - ha
azt a hatóság tudomására hozta - egyéb elérési lehetőségét,
c)	az alkalmazott hatósági tanú nevét,
d)	az eljárási cselekményben érintett személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés
megtörténtét,
e)	az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, az (1) és (2) bekezdésben
felsorolt eljárási cselekmények során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges
körülményeket és megállapításokat, ideértve a hatósági tanú észrevételeit is,
f)	a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, valamint
g)	az eljárási cselekményben érintett személy, az eljárási képességgel nem rendelkező
személy képviselője, a hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti
aláírását.
(4)	Az eljárási cselekményben érintett személy indokolt kérelmére nyilatkozatát, vallomását,
szakértői véleményét vagy azok egyes részét a jegyzőkönyv szó szerint tartalmazza.
(5)	A hangfelvételre, valamint a kép- és hangfelvételre a jegyzőkönyvre vonatkozó
szabályokat azzal kell alkalmazni, hogy azok a (3) bekezdés a)-f) pontjában felsoroltakat
42
tartalmazzák. A hangfelvételt, valamint a kép- és hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz
kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a (3) bekezdésnek megfelelő tartalmú
jegyzőkönyvet kell készíteni.
(6)	A hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság követelményének megfelelően választja
ki a jegyzőkönyv készítésének formáját. Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője az ezzel
járó költségek megtérítése mellett kérheti az általa megjelölt jegyzőkönyvezési forma
alkalmazását.
(7)	A hatóság egyszerűsített jegyzőkönyvet készít, ha jegyzőkönyv - az ügyfél vagy az
eljárási cselekményben érintett személy erre irányuló kérelme vagy a jegyzőkönyvkészítést
indokolttá tévő körülmények hiányában - nem készül. Az egyszerűsített jegyzőkönyv
tartalmazza felvételének helyét és időpontját, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, az eljárási
cselekményben érintett nevét és eljárásjogi helyzetét, a jogokra és kötelezettségekre való
figyelmeztetés megtörténtét, az eljárási cselekmény megnevezését és rövid összefoglalását, az
eljáró ügyintéző nevét és aláírását, valamint az eljárási cselekményben érintett személy
aláírását. A szóbeli kérelemről készült egyszerűsített jegyzőkönyv ezen kívül tartalmazza az
ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, valamint a kérelem tartalmát.
(8)	A több hatóság részvételével végzett eljárási cselekményről közös jegyzőkönyv vagy
közös egyszerűsített jegyzőkönyv készíthető, amely együttesen tartalmazza az egyes eljáró
hatóságok megnevezését, a képviseletükben eljáró valamennyi ügyintéző nevét és aláírását,
valamint az eljáró hatóságoknál folyamatban lévő ügyek ügyiratszámait.
(9)	A hatóság az ügy megítélése szempontjából fontos vagy egyébként az ügy természetére
tekintettel lényeges minden egyéb eljárási cselekményről hivatalos feljegyzést vehet fel, vagy
az eljárási cselekményt az iratra történő rávezetéssel rögzítheti. A hivatalos feljegyzés az
eljárási cselekmény rövid összefoglalását, a készítés dátumát, valamint a feljegyzést készítő
nevét és aláírását tartalmazza.
(10)	Hivatalos feljegyzés készítése alkalmazható az írásbelinek nem minősülő elektronikus
kapcsolattartás során közölt információk írásba foglalására. Az ilyen feljegyzés számítógépes
programmal, automatikusan is elkészíthető, ebben az esetben a feljegyzést készítő aláírása
helyett a hatóság gépi aláírása is alkalmazható.”
(20) A Két. a 39/A. §-t követően a következő alcímmel és 39/B. §-sal egészül ki:
43
„Elveszett, megsemmisült iratok pótlása
39/B. § A hatóság intézkedik az ügy elveszett vagy megsemmisült iratának pótlása iránt,
ennek érdekében az eljárásban részt vett személyeket meghallgathatja, illetve kiadmányokat,
iratmásolatokat szerezhet be. Az ügy iratainak pótlása mellőzhető, ha az elveszett vagy
megsemmisült irat alapján hozott döntés jogerős és végrehajtható, ebben az esetben csak a
döntés hiteles kiadmányát kell beszerezni.”
(21)	A Két. 43. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a 43. § a
következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, az a hatóság jár el, amelyikkel
szemben kizárási ok áll fenn. Ebben az esetben a hatóság az ügyfelet haladéktalanul, de
legkésőbb a kizárási ok felmerülésétől számított nyolc napon belül értesíti a kizárás
fennállásáról, és tájékoztatja az irányadó eljárási rendről.
(6a) A (6) bekezdés szerinti esetben a hatóság határozatát és önálló jogorvoslattal
megtámadható végzését a felügyeleti szerv vezetőjével is közli.”
(22)	A Két. 44. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben és szempontok alapján
a hatóság mérlegelheti a szakhatóság megkeresését és maga dönthet a szakkérdésben. Ilyen
esetben az adott szakkérdésre vonatkozó szakhatósági eljárásért illeték és díj nem kérhető.”
(23)	A Két. 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha a
hatóság
a)	a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja,
b)	tárgyalást, közmeghallgatást vagy egyezségi kísérletet tart.”
(24)	A Két. 46. §-a a következő (4a)-(4b) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Ha az idézett személy korlátozottan cselekvőképes, a hatóság a törvényes képviselőjét
azzal a felhívással értesíti, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. Ha az idézett személy
cselekvőképtelen, a hatóság törvényes képviselője útján idézi.
44
(4b) Ha a (4a) bekezdés szerint idézett személy nem jelenik meg, és törvényes képviselője
nem igazolja, hogy ez neki nem róható fel, a törvényes képviselő eljárási bírsággal sújtható.”
(25)	A Két. 50. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Törvény vagy kormányrendelet a tényállás tisztázása és az ügyfél jogának, jogos
érdekének védelme és előmozdítása érdekében az eljárás és a hatósági ellenőrzés során
együttműködési kötelezettséget írhat elő a feladat- és hatáskörükben érintett hatóságok
részére. Az együttműködés formája lehet különösen a hatóságok közötti egyeztetés, valamint
az ellenőrzési tevékenység összehangolása. A hatóság eljárási kötelezettségét nem érinti, ha a
törvény vagy kormányrendelet alapján együttműködésre kötelezett másik hatóság e
kötelezettségét elmulasztja, a hatóság azonban köteles a mulasztó hatóság felügyeleti szervét,
ennek hiányában vezetőjét a mulasztásról tájékoztatni.”
(26)	A Két. 51. §-a a következő (2a)-(2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Ha az ügyfél cselekvőképtelen, személyes nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, ha a
nyilatkozatától várható bizonyíték más módon nem pótolható. A meghallgatásnak megfelelő
légkörben, a cselekvőképtelen személy számára érthető módon kell megtörténnie, indokolt
esetben a cselekvőképtelen személy lakóhelyén. A nyilatkozat megtételére cselekvőképtelen
vagy korlátozottan cselekvőképes ügyfél esetén csak a törvényes képviselő jelenlétében
kerülhet sor, írásbeli nyilatkozat esetén a törvényes képviselő a nyilatkozatot aláírja.
(2b) Ha az ügyfél és törvényes képviselője között érdekellentét van, a törvényes képviselőnek
a (2a) bekezdésben meghatározott jogait a gyámhatóság gyakorolja. Ha az ügyfél a törvényes
képviselőjével szemben terjeszt elő kérelmet, az érdekellentét fennállását meg kell állapítani.
A gyámhatóság a cselekvőképtelen személyt törvényes képviselője jelenléte nélkül is
meghallgathatja, ha az a cselekvőképtelen személy érdekében áll.”
(27)	A Két. 53. §-a a következő (4a)-(4c) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Cselekvőképtelen személyt csak akkor lehet tanúként meghallgatni, ha a vallomásától
várható bizonyíték mással nem pótolható. Meghallgatása esetén a hamis tanúzás
következményeire való figyelmeztetést a hatóság mellőzi. A meghallgatást csak a tanú
törvényes képviselőjének jelenlétében lehet lefolytatni.
45
(4b) Aki korlátozottan cselekvőképes, vagy szellemi, valamint egyéb állapota miatt
korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentőségét, tanúként csak
akkor hallgatható meg, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője ehhez hozzájárul.
Meghallgatásánál a tanú törvényes képviselője jelen van.
(4c) Ha a tanú és a törvényes képviselő között érdekellentét van, a (4a) és a (4b) bekezdésben
meghatározott jogokat a gyámhatóság gyakorolja.”
(28)	A Két. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak
nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú
esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni
kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás
jogkövetkezményeire.
(2)	A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő
meghallgatásakor.
(3)	Ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(4)	A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú
védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését.
(5)	A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban
tegyen tanúvallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és aláírja, az
elektronikus okirat formájában elkészített vallomását minősített elektronikus aláírással látja
el, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti.
Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes tanú esetén a törvényes képviselő,
érdekellentét esetén a gyámhatóság képviselője is aláírja az írásbeli tanúvallomást. Az írásbeli
tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy a tanút meghallgatása céljából a hatóság idézze.
(6)	Ha a tanú meghallgatása nélkül, vagy a meghallgatását követően írásban tesz
tanúvallomást, az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a
vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette
46
meg. Erre a tanút a hatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével
egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek
ismertetésével figyelmezteti.”
(29)	A Két. 57. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szemletárgy birtokosát és az 56. § (1) bekezdésében meghatározott személyt (a
továbbiakban együtt: szemletárgy birtokosa) a szemléről - a (2) és (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - előzetesen értesíteni kell. Ha a szemle eredményessége érdekében indokolt, az
értesítésnek tartalmaznia kell a szemletárgy birtokosának személyes jelenlétére, a szükséges
iratok előkészítésére irányuló felhívást.”
(30)	A Két. 61. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A hatóság az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevőjét az okozott többletköltségek
megfizetésére kötelezi, ha
a)	eljárási bírságot szab ki,
b)	az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője jogellenes magatartása folytán vált szükségessé
valamely eljárási cselekmény megismétlése, vagy
c)	a többletköltség azért keletkezett, mert az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője
valamely eljárási cselekményét nem a célszerűség figyelembevételével teljesítette.”
(31)	A Két. 63. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közmeghallgatáson elhangzottakról készített jegyzőkönyv
a)	a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,
b)	a közmeghallgatás helyét és időpontját,
c)	a közmeghallgatáson elhangzottak összefoglalását,
d)	a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, valamint
e)	az eljáró ügyintéző és jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását
tartalmazza.”
47
(32)	A Két. 73. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett döntésben a 72. § (1) bekezdés b)
és c) pontjában, d) pont da), dc)-dg) alpontjában és g) pontjában foglalt adatokat, ezeken
kívül azokat a 72. § (1) bekezdés szerinti adatokat kell szerepeltetni, amelyek az iratból nem
tűnnek ki.”
(33)	A Két. a 73. §-t követően a következő alcímmel és 73/A. §-sal egészül ki:
„A hatósági döntések jogereje
73/A. § (1) A hatóság első fokú döntése jogerőssé válik, ha
a)	ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
b)	a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták,
c)	a fellebbezésnek - ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést - nincs helye, vagy
d)	a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta.
(2)	A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén jogerőre emelkedik a
döntés
a)	az első fokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés
közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,
b)	az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás hatósághoz való megérkezésének
napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a
fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.
(3)	Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az elsőfokú döntés, valamint a másodfokú
döntés a közléssel válik jogerőssé.
(4)	Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben az elsőfokú döntés a másodfokú döntés
közlésével válik jogerőssé.
(5)	A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a hatóság önállóan fellebbezhető első fokú
végzése vagy a határozata a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés jogerőre
emelkedésének napján válik jogerőssé.
48
(6)	Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései az (l)-(5) bekezdésben
meghatározottak szerint jogerőssé válnak, ha
a)	csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen,
b)	jogszabály így rendelkezik arra tekintettel, hogy kizárólag a döntés egyes rendelkezései
ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat
ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.”
(34)	A Két. 76. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A hatósági szerződés tartalmazza
a)	a szerződő felek személyét azonosító és a szerződés teljesítéséhez szükséges adatokat,
b)	a szerződés tárgyát,
c)	a felek közötti kapcsolattartás módját,
d)	a felmondási okokat,
e)	a szerződésszegésnek minősülő magatartásokat és azok jogkövetkezményeit, valamint
f)	ha a szerződés tárgya ezt indokolttá teszi, a tevékenység ellenőrzésének gyakoriságát és
rendjét.”
(35)	A Két. 77. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a hatóság a hatósági ellenőrzés során
feltárt tények, a szerződésszegés súlya, a szerződéssel érintett társadalmi, gazdasági és
jogviszonyok jellege, valamint a szerződés alapját képező közérdek hatékony érvényesülése
szempontjából, továbbá az addigi teljesítések figyelembevételével mérlegeli, hogy hivatalból
megindítja eljárását, intézkedik a végrehajtás megindítása iránt, vagy a hatósági szerződés
módosítását kezdeményezi.”
(36)	A Két. 80. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A hirdetmény hatóság hirdetőtábláján való kifüggesztésének és elektronikus
tájékoztatásra szolgáló honlapján való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie. A
hirdetményi közléshez kapcsolódó határidők számításánál a hirdetménynek a hatóság
49
hirdetőtábláján való kifüggesztését kell alapul venni. Hirdetményi közlés esetén a hirdetmény
hatóság hirdetőtábláján való kifüggesztésének és levételének napját az iraton meg kell jelölni,
az internetes honlapon történő közzététel idejét pedig visszakereshető módon dokumentálni
kell.”
(37)	A Két. VI. Fejezete helyébe a következő fejezet lép:
„VI. Fejezet
Hatósági ellenőrzés
A hatósági ellenőrzés általános szabályai
87.	§ E törvény rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben szabályozott
eltérésekkel kell alkalmazni.
88.	§ A hatóság - a hatáskörének keretei között - ellenőrzi a jogszabályban foglalt
rendelkezések betartását, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.
89.	§ A hatósági ellenőrzés eszközei:
a)	adatszolgáltatás, iratbemutatás és egyéb tájékoztatás kérésével megvalósuló ellenőrzés,
b)	helyszíni ellenőrzés, vagy
c)	ha jogszabály lehetővé teszi, a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve
a folyamatba beépített ellenőrző rendszerből történő táv-adatszolgáltatás útján történő
ellenőrzés.
90.	§ (1) Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséggel
megvalósuló és folyamatos ellenőrzést is elrendelhet.
(2)	Jogszabály az ellenőrzési eljárás megindítására vonatkozó és a helyszíni ellenőrzést
megelőző értesítési kötelezettség tekintetében eltérő szabályokat állapíthat meg, ha a hatóság
az ügyfélnél folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot.
91.	§ (1) A hatóság ellenőrzési tervet készít, amely tartalmazza legalább az előre ütemezett
ellenőrzések tárgyát, az ellenőrzési időszakot, az ellenőrzések ütemezését, eszközét, valamint
50
a hatóság vezetője által meghatározott egyéb adatokat. Az ellenőrzési tervben nem kell
megjeleníteni a folyamatos ellenőrzési feladatot.
(2)	A hatóság az ellenőrzési tervben foglaltak, valamint az ellenőrzési tervben nem szereplő,
de az ellenőrzési időszakban lefolytatott hatósági ellenőrzések végrehajtásáról, a levont
következtetésekről a következő ellenőrzési időszak lezárása előtt ellenőrzési jelentést készít,
amely tartalmazza legalább az ellenőrzések számát, az ellenőrzések eredményét, a
megállapított jogsértések típusait, továbbá a hatóság vezetője által meghatározott egyéb
statisztikai adatokat.
(3)	Az ellenőrzési tervet és jelentést a hatóság a honlapján és ügyfélfogadásra nyitva álló
helyiségében közzéteszi. Az ellenőrzési tervet úgy, illetve azon részeit kell közzétenni, hogy
az ne veszélyeztesse az ellenőrzések célját.
92.	§ A helyszíni ellenőrzésre e törvénynek a szemlére vonatkozó rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
A hatósági ellenőrzés lezárása
93.	§ (1) A hatóság a hatósági ellenőrzésről készített jegyzőkönyv egy példányát az ügyfélnek
a helyszínen átadja, vagy azt az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított tíz napon
belül megküldi.
(2)	A 94. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén a hatóság értesítheti a jelen lévő
ügyfelet a hivatalbóli eljárás megindításáról a 29. § (5) bekezdésében meghatározott,
rendelkezésre álló adatok közlésével, valamint a helyszínen közölheti döntését.
(3)	Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, jegyzőkönyv felvétele
helyett egyszerűsített jegyzőkönyvet is készíthet, amelyet az ügyfél kérelmére a hatóság az
ügyfélnek a helyszínen átad, vagy az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított tíz
napon belül megküld.
(4)	Ha törvény a hatósági ellenőrzés lefolytatását az ügyfél kérelmére lehetővé teszi, a hatóság
az eljárás befejezésekor az ügyfélnek megküldi az ellenőrzésről készített jegyzőkönyv vagy
egyszerűsített jegyzőkönyv személyes adatot nem tartalmazó kivonatát.
51
(5)	Ha a döntés kizárólag a jegyzőkönyv megállapításain alapul, a hatóság mellőzheti a
hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyv ügyfél részére történő megküldését.
94.	§ (1) Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a
jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette,
a)	és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével
vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a
jogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával, valamint a
jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelezi annak megszüntetésére,
b)	ha az a) pont szerinti felhívásban meghatározott határidő eredménytelenül telt el, vagy az
a)	pont alkalmazása kizárt, a hatóság hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást,
ideértve a hatáskörébe tartozó eljárási cselekmények megtételét és a jogkövetkezmény
megállapítását is,
c)	ha az a) és a b) pont azért nem alkalmazható, mert a hatóság az adott jogszabálysértés
tekintetében nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel, a hatóság a jegyzőkönyv
jogszabálysértésre vonatkozó információkat tartalmazó részének megküldésével
kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező hatóság eljárását, illetve fegyelmi, szabálysértési,
büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.
(2)	Nem alkalmazható az (1) bekezdés a) pontja, ha
a)	a jogszabályban vagy hatósági döntésben foglalt előírások megsértése kizárólag újabb
hatósági eljárás lefolytatásával orvosolható,
b)	azt jogszabály - a jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó
jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésével - azért záija ki, mert a jogszabálysértés, a
hatósági döntés megsértése vagy az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő biztosítása az
életet, a testi épséget, a nemzetbiztonságot, a honvédelmi érdeket, a vagyonbiztonságot, a
közlekedés biztonságát, a környezet vagy a természet állapotának fenntarthatóságát,
közteherviselési kötelezettség teljesítését, az Európai Unió pénzügyi érdekeit, vagy harmadik
személy alapvető jogát közvetlenül veszélyezteti vagy veszélyeztetné,
c)	a hatóság ugyanazon ügyféllel szemben az (1) bekezdés a) pontja szerinti felhívás
eredménytelensége miatt két éven belül jogerősen jogkövetkezményt állapított meg,
52
d)	a hatóság ugyanazon ügyféllel szemben ugyanazon jogszabályi vagy hatósági határozatban
megállapított rendelkezés megsértése miatt két éven belül az (1) bekezdés a) pontja alapján
járt el,
e)	az adott ügyben autonóm államigazgatási szerv vagy önálló szabályozó szerv jár el,
f)	a 13. § (2) bekezdés b) pontja hatálya alá tartozó jogszabályi rendelkezést sértik meg,
g)	az adatszolgáltatási vagy bejelentési kötelezettséget előíró jogszabályi rendelkezés
megsértését a 13. § (2) bekezdés d) vagy e) pontja szerinti eljárásban állapítják meg, vagy
h)	az ügyfél a közhiteles hatósági nyilvántartásba való, jogszabály által előírt bejelentési
kötelezettségének nem tesz eleget.
(3)	A hatóság az (1) és (2) bekezdésben foglaltak ellenőrzése céljából nyilvántartást vezet,
amely tartalmazza
a)	az ügyfél nevét,
b)	az ügyfélnek a hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját, ennek hiányában
természetes személy ügyfél esetén a természetes személyazonosító adatait, lakcímét, illetve
székhelyét,
c)	a jogszabály vagy hatósági döntésben foglalt rendelkezés megsértése miatti felhívást a
jogszabályi rendelkezés vagy hatósági döntésben foglalt rendelkezés, valamint felhívást
tartalmazó végzés közlése időpontjának a megjelölésével, és
d)	a felhívást tartalmazó végzés eredménytelensége tényét, valamint az emiatt megállapított
jogkövetkezményt tartalmazó döntés jogerőre emelkedésének a napját.
(4)	A hatóság a (3) bekezdésben meghatározott adatokat azok keletkezésétől számított két
évig kezeli.
(5)	Az (1) bekezdés c) pontja alapján megkeresett szerv a megkeresést érdemben -
közigazgatási hatóság esetén az (1) bekezdés alkalmazásával - megvizsgálja, és saját
intézkedéséről vagy az ilyen intézkedés mellőzésének okáról a megkereső hatóságot harminc
napon belül tájékoztatja.”
(38)	A Két. a 94. §-t követően a következő VI/A. Fejezettel egészül ki:
53
„VI/A. Fejezet
Közigazgatási bírság kiszabásának eljárásjogi alapjai
94/A. § (1) Ha jogszabály bírság kiszabását teszi lehetővé - ide nem értve a 61. § szerinti
eljárási bírságot a hatóság az eset összes körülményeire tekintettel dönt a bírság
kiszabásáról és a bírság összegének meghatározásáról. Ennek keretében - jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában - mérlegeli különösen:
a)	a jogsértéssel okozott hátrányt, ideértve a hátrány megelőzésével, elhárításával,
helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket, illetve a jogsértéssel elért előny
mértékét,
b)	a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatóságát,
c)	a jogsértéssel érintettek körének nagyságát,
d)	a jogsértő állapot időtartamát,
e)	a jogsértő magatartás ismétlődését és gyakoriságát,
f)	a jogsértést elkövető eljárást segítő, együttműködő magatartását, valamint
g)	a jogsértést elkövető gazdasági súlyát.
(2)	Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem indítható a jogsértés megállapítására és
bírság kiszabására eljárás, ha a jogsértő magatartásnak a bírság kiszabására jogosult hatóság
tudomására jutásától számított egy év, vagy az elkövetéstől számított öt év eltelt. Az ötéves
határidő kezdő napja
a)	az a nap, amikor a jogsértő magatartás megvalósul,
b)	jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.
(3)	Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a (2) bekezdés szerinti egyéves határidő a
hatóság számára újrakezdődik
a)	a 94. § (1) bekezdés a) pontja szerinti végzés jogerőre emelkedésének napján,
b)	ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.”
54
(39)	A Két. 101. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„101. § (1) A fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a
fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés e törvény
alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a
fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak.
(2)	A döntésben foglaltakat a fellebbezésre tekintet nélkül teljesíteni kell, ha az ügyfél javára
megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást - ideértve a
pénzegyenértékben kifejezhető természetbeni ellátást - tartalmaz, és az ügyiéi fellebbezése
csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik.
(3)	Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, valamint az iratbetekintési jog korlátozása
iránti kérelemnek helyt adó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(4)	Az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés elleni
fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a döntés fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezése
tekintetében.
(5)	A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha
a)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros
következményeinek enyhítése miatt szükséges,
b)	nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekből vagy a közbiztonság fenntartása érdekében,
illetve fontos közrendvédelmi okból szükséges,
c)	a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna,
d)	a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik,
e)	azt törvény élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos, továbbá közegészségügyi,
járványügyi, tűzvédelmi, katasztrófavédelmi, munkaügyi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi,
kulturális örökségvédelmi, termőföld-, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a
közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos
biztosítása érdekében lehetővé teszi, vagy
f) a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.
55
(6)	A hatóság a döntésében a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön
kimondja, és megindokolja, valamint a döntésben rendelkezik a végrehajtásról és a
foganatosítás módjáról. Ha az ilyen döntésben a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a
végrehajtás megindítására csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor.”
(40)	A Két. 102. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„102. § (1) A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést
hozta. Ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnál nyújtják be, a
fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a fellebbezést megküldi az első fokú döntést hozó
hatóság részére. Elkésettség címén a fellebbezés nem utasítható el, ha a fellebbezésre jogosult
a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő.
(2)	A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.
(3)	Az elkésett fellebbezést, a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, valamint
az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést az első fokú
döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az ügyfél a fellebbezéssel együtt
nyújt be kérelmet a fellebbezési eljárásban való költségmentessége iránt, erről a kérelemről az
első fokú döntést hozó hatóság dönt.
(4)	Az első fokú döntést hozó hatóság megküldi a fellebbezést a szakhatóságnak.
(5)	Az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezést a fellebbezési határidő leteltétől számított
nyolc - szakhatóság közreműködése esetén tizenöt - napon belül terjeszti fel a fellebbezés
elbírálására jogosult hatósághoz, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben
foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja, visszavonja vagy a fellebbezést
érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, valamint ha a fellebbezést a felterjesztést megelőzően
visszavonták. A fellebbezést az első fokú döntést hozó hatóság az ügy összes iratával együtt
terjeszti fel és a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozik.
(6)	Ha az ügyfél a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, a
határidő az ennek helyt adó döntés jogerőssé válását követően kezdődik. Ha az ügyfél
költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be, a határidő a döntés jogerőssé válását követően
kezdődik. Ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnál nyújtották be, a
felterjesztésre nyitva álló határidő a fellebbezésnek az első fokú döntést hozó hatósághoz
érkezésével kezdődik.
56
(7)	Az első fokú döntést hozó hatóság az ügyfél erre irányuló kérelme esetén a fellebbezés és
az iratok felterjesztését követően tájékoztatja a nem fellebbező ügyfelet arról, hogy a döntés
fellebbezés benyújtása folytán nem vált jogerőssé.”
(41)	A Két. 105. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A másodfokú döntés végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélkül
végrehajthatónak nyilvánítható, ha a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak
nyilvánítás feltételei fennállnak. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélkül
végrehajthatóvá nyilvánításra a 101. § (6) bekezdése alkalmazandó.”
(42)	A Két. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„109. § (1) Az önállóan nem fellebbezhető végzések kivételével a döntés bírósági
felülvizsgálata kezdeményezhető
a)	a 100. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben, vagy
b)	ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát
kimerítette.
(2)	Bírósági felülvizsgálat kezdeményezése esetén az első fokú döntést hozó hatóság erről az
ügy iratainak felterjesztésével, illetve a bíróságra történő továbbításával egyidejűleg értesíti
azokat, akiknek jogát vagy jogos érdekét a felülvizsgálat érinti. Ha a kezdeményező a döntés
végrehajtásának felfüggesztését is kéri, akkor erről a hatóság a végrehajtást foganatosító
szervet is értesíti, kivéve, ha a másodfokú döntést a végrehajtás felfüggesztése iránti
kérelemre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította.
(3)	Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál
ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság
által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak.
(4)	A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és
indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el.”
(43)	A Két. VIII. Fejezete helyébe a következő fejezet lép:
„VIII. Fejezet
57
Végrehajtás
124.	§ A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni
a)	a hatóság döntésében megállapított,
b)	a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt,
c)	a hatósági szerződésben vállalt, illetve a szerződés megszegése esetén a szerződés alapján
az ügyfél által igénybe vett támogatás és egyéb kedvezmény visszatérítése iránti, és
d)	a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában foglalt
kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt.
125.	§ (1) A végrehajtási eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben szabályozott
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	E törvény eltérő rendelkezése hiányában végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról
szóló 1994. évi Lili. törvényt (a továbbiakban: Vht.) a (3)-(7) bekezdésben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	Nem alkalmazható a Vht. 9. §-a, II. Fejezete, XI-XX. Fejezete.
(4)	A Vht. III. Fejezetéből az eljárás időpontjára, a követelés csökkenésének, megszűnésének
bejelentésére és a helyszíni kényszercselekményekre, valamint az adós és a végrehajtási
eljárásban részt vevő személyek adatainak beszerzésére, ellenőrzésére és kezelésére
vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye.
(5)	Ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást
megindító hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol
végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni.
Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító
szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek
előlegezésére és viselésére, valamint az eljárási bírság kiszabására e törvény szabályait kell
alkalmazni. Az eljárási bírság végrehajtására a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
58
(6)	A Vht. ingó és ingatlan elektronikus árverésére vonatkozó szabályai alkalmazásának akkor
van helye, ha önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a végrehajtást.
(7)	Az ingatlan értékesítése során a végrehajtást foganatosító szerv - kivéve az önálló bírósági
végrehajtót - a Vht. rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy a második árverést
akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a
vételárat vagy azt átutalta, és az arról szóló terhelési értesítőt a végrehajtást foganatosító
szervnek bemutatta vagy másolatát átadta, és megtérítette a második árverés kitűzésével
felmerült költséget.
Végrehajtható döntések
126.	§ (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha
a)	pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló
kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított
határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el,
b)	a tűrésre vagy valamely cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló
kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget - a
végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül - megszegte,
c)	a döntés fellebbezésre vagy végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélküli
végrehajtását, vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el,
d)	a teljesítési határidőt nem tartalmazó döntés jogerőre emelkedett.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a hatóság által jóváhagyott
egyezségben vállalt és a hatósági szerződésből eredő kötelezettségekre is.
A végrehajtás megindítása
127.	§ (1) Az első fokú hatóság hivatalból indult eljárásban hivatalból, kérelemre indult
eljárásban az ügyfél kérelmére vizsgálja, illetve - ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél
erre irányuló kérelmet nem teijesztett elő, a hatóság azonban az eljárást hivatalból is
lefolytathatta volna - vizsgálhatja a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség
teljesítését. Ha a teljesítés a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén
59
a hatóság a teljesítési határidő leteltét, kérelemre indult eljárásban az ellenőrzés iránti kérelem
beérkezését követő nyolc napon belül hatósági ellenőrzést tart.
(2)	Az első fokú hatóság megindítja a végrehajtást, ha megállapította, hogy a végrehajtható
döntésben elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, vagy nem az
előírásoknak megfelelően történt.
(3)	Ha az első fokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, a végrehajtás megindításáról nem
kell külön végzést hozni, hanem a foganatosítást az önkéntes teljesítés elmaradásának
megállapításától számított nyolc napon belül meg kell kezdeni.
(4)	Ha a végrehajtást nem az első fokú hatóság foganatosítja, a végrehajtás megindításáról az
első fokú hatóság - a rendelkezésére álló adatok vagy a hatósági ellenőrzés eredménye
alapján - végzést hoz, amelyet közöl a végrehajtást foganatosító szervvel is. Ilyen esetben a
végrehajtás a végrehajtást foganatosító szervvel való közlést követő napon indul meg.
(5)	A végzés tartalmazza
a)	az első fokú hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló, a
végrehajtáshoz szükséges adatokat, és
b)	pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén a késedelmi pótlék mértékét.
(6)	A végzés ellen a kötelezett kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással élhet fellebbezéssel.
A fellebbezésben elő kell adni annak alapjául szolgáló tényeket, és csatolni kell az azt
alátámasztó bizonyítékokat. A fellebbezésnek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(7)	A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegését az első fokú hatóság végzésbe
foglalja. Az ügyfél e végzéssel szemben a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a
végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat.
A végrehajtás foganatosítása
128.	§ (1) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a végrehajtást az
első fokú hatóság foganatosítja.
60
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést
köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást megindító hatóság jogosult végzést
hozni.
(3)	Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy ha nem az első fokú hatóság
foganatosítja a végrehajtást, akkor a döntés végrehajtását a végrehajtást foganatosító szerv az
első fokú hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb
feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtást foganatosító szerv nem rendelkezik.
Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása
129.	§ A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására
elsősorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt
összeget, ha ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi, a kötelezett szabad
rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget, vagy ha ez természetes
személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni.
130.	§ (1) Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés
elmaradása neki nem róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való
teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást
foganatosító szerv a jogosult meghallgatása után - a 74. § megfelelő alkalmazásával - fizetési
kedvezményt engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást megindító
hatóság előzetesen hozzájárult.
(2)	A végrehajtási eljárásban fizetési kedvezményként a késedelmi pótlék is elengedhető vagy
mérsékelhető, akár önállóan, akár más fizetési kedvezmény mellett. A késedelmi pótlék
elengedéséhez, mérsékléséhez a jogosult hozzájárulása szükséges.
(3)	A fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételek fennállásáig a kötelezettel
szemben végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, és erre az időszakra késedelmi pótlék
nem számítható fel. Ha a kötelezett a fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt
feltételeket megszegi, a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást a hátralék teljes
összegére folytatja a késedelmi pótlék visszamenőleges felszámításával.
131.	§ (1) Ha a végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne
eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható.
61
Elsősorban az a vagyontárgy vonható végrehajtás alá, amelyre biztosítási intézkedést
rendeltek el.
(2)	Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha a követelés összege az ötszázezer forintot
meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan
értékével arányban áll.
(3)	A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó
nagyságú, a kötelezett és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül
szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más
formái nem vezettek eredményre.
(4)	Ha az ingatlan-végrehajtás megindításának nincs helye, és a kötelezett egyéb vagyonára
vezetett végrehajtás is eredménytelen volt, a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett
ingatlanát - a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összege és járulékai összegéig -
jelzálogjoggal terheli meg.
(5)	Az ingatlanügyi hatóság - a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére - a
jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi.
Késedelmi pótlék
132.	§ (1) A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha
a)	pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként
rendelkezik,
b)	a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell
térítenie, vagy
c)	azt a törvény elrendeli.
(2)	A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes
jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.
(3)	A késedelmi pótlékot pénzfizetési kötelezettség esetén a teljesítési határidő utolsó napját
követő naptól, a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatás vagy kedvezmény
62
visszatérítése esetén az igénybevétel első napjától a teljesítés vagy a visszatérítés napjáig
teijedő időszakra, részleges teljesítés esetén a hátralékra kell felszámítani.
133.	§ (1) Késedelmi pótlékot kell felszámítani a végrehajtási eljárás során a költségviselésre,
a pénzegyenérték vagy az eljárási bírság megfizetésére irányuló kötelezettség késedelmes
teljesítése esetén, továbbá az állam által előlegezett költség után a megelőlegezés
időtartamára. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel
késedelmi pótlék.
(2)	A késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a végrehajtható döntés alapján a fizetési
kötelezettséget teljesíteni kell.
Meghatározott cselekmény végrehajtása
134.	§ Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott
magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés
elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv
a)	a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti,
b)	feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és
veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse,
c)	a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére
kötelezheti,
d)	ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni
helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki,
e)	a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
135.§(1)	Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy százaléka az
eljárási bírság felső határánál nagyobb összeg, a végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási
bírság felső határa a teljesítési költség egy százalékáig teijedhet.
(2)	Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a
bírságot kiszabó végzésben megállapított végrehajtási határidő alatt nem teljesítette, továbbá
ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést ismételten megszegi.
63
136.	§ A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv - szükség esetén a jogosult,
illetve a kötelezett meghallgatása után - dönt. A végrehajtást foganatosító szervnek azt az
intézkedést kell megtennie, amely - az eset összes körülményét mérlegelve - a
leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését.
Külföldi határozat végrehajtása
137.	§ (1) Külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatát (a továbbiakban: külföldi
határozat) törvény vagy kormányrendelet rendelkezése, az Európai Unió általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa vagy viszonosság alapján lehet végrehajtani.
(2)	Külföldi határozat végrehajtásánál - az (1) bekezdés szerinti eltérő szabály hiányában - e
törvény szerint kell eljárni.
(3)	A külföldi határozat végrehajtása a határozatot kibocsátó vagy a külföldi jog szerint a
végrehajtásra hatáskörrel rendelkező hatóság megkeresése alapján indítható meg.
138.	§ (1) A külföldi határozat végrehajtására irányuló megkeresést a kormányrendeletben
kijelölt hatósághoz (a továbbiakban e §-ban: kijelölt hatóság) kell megküldeni.
(2)	A kijelölt hatóság megvizsgálja, hogy a megkeresés megfelel-e az Európai Unió általános
hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusában, a nemzetközi szerződésben
megállapított feltételeknek vagy a viszonossági gyakorlatnak, illetve mindezek hiányában a
137. §-ban foglalt feltételeknek. A viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős miniszter
állásfoglalása az irányadó, amelyet az ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező
miniszterrel egyetértésben alakít ki. Ha a megkeresés hiányos vagy e törvény alapján nem
hajtható végre, a kijelölt hatóság a megkeresést az ok közlésével visszaküldi a külföldi
hatóságnak.
(3)	Ha a megkeresés a magyar jog szerint bírósági hatáskörbe tartozó kötelezettség
végrehajtására irányul, a megkeresést a hatáskörrel rendelkező illetékes bírósághoz kell
megküldeni.
(4)	Ha a külföldi határozat végrehajtható, a megkeresést a végrehajtás foganatosítása céljából
meg kell küldeni a végrehajtás foganatosítására hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez.
64
(5)	Ha a magyar jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóság nincs, és a bíróság hatásköre sem
állapítható meg, a kijelölt hatóság a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter állásfoglalását
kéri. A közigazgatás-szervezésért felelős miniszter az érintett miniszterrel vagy központi
államigazgatási szerv vezetőjével egyeztetett állásfoglalását tizenöt napon belül megküldi a
kijelölt hatósághoz. A külpolitikáért felelős miniszter az ügyfajta tekintetében feladatkörrel
rendelkező miniszterrel egyetértésben tizenöt napon belül nyilatkozik a viszonosságról. A
kijelölt hatóság a megkeresést átteszi az állásfoglalásban meghatározott hatósághoz.
Magyar közigazgatási hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása
139.	§ (1) A magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az Európai Unió
általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, törvény vagy
kormányrendelet rendelkezése vagy viszonosság alapján kerülhet sor.
(2)	Ha a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása szükséges, és - az (1)
bekezdés szerinti szabályokból más nem következik -, az első fokú hatóság keresi meg a
külföldi jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságot, vagy ha azt saját gyakorlata vagy
felügyeleti szerve bevonásával nem tudja megállapítani, a megkeresést továbbítás céljából a
külpolitikáért felelős miniszterhez küldi meg. A külpolitikáért felelős miniszter a
megkeresésnek a külföldi állam külügyekért felelős miniszteréhez történő továbbításáról - a
megkereső hatóság egyidejű tájékoztatásával - tizenöt napon belül intézkedik.
A végrehajtás felfüggesztése
140.	§ (1) A végrehajtást megindító hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a
felügyeleti szerv vagy a bíróság függesztheti fel a végrehajtást. A végrehajtási eljárásban az
eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket a (2)—(6) bekezdésekben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A végrehajtást fel kell függeszteni, ha
a)	a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a
vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban
lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,
b)	a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, és a kérelemben
előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik,
65
c)	a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés jogerőre
emelkedéséig,
d)	azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza,
e)	a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az
közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges,
f)	a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi,
ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését
jogszabály kizárja, valamint
g)	azt jogszabály elrendeli.
(3)	A végrehajtást megindító hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel
a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta,
és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.
(4)	A felfüggesztés alatt a végrehajtható döntésben foglaltak végrehajtása szünetel, a
felfüggesztésig foganatosított végrehajtási cselekmények azonban hatályosak maradnak.
(5)	A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a
felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást megindító hatóságot értesíti.
(6)	A végrehajtást megindító hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról, ha a felfüggesztésre
okot adó körülmény megszűnt.
A végrehajtás megszüntetése
141.	§ (1) A végrehajtást megindító hatóság a végrehajtást megszünteti, ha
a)	a végrehajtható döntést visszavonták, megsemmisítették vagy hatályon kívül helyezték,
b)	jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható,
c)	a végrehajtáshoz való jog elévült,
d)	a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri,
e)	a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható,
66
f)	a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzforgalmi szolgáltatóra vagy a
munkáltatóra vonatkozó felelősségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért jogszabály
alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette,
g)	a hatóság a jogutódlásra tekintettel a teljesítési határidőt a végrehajtás megindítását
követően meghosszabbította,
h)	a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást
kezdeményezett, illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult, vagy
i)	törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetővé teszi.
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a
végrehajtás befejezéséről a végrehajtást megindító hatóságot értesíti.
(3)	A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a jogosulttal és a
kötelezettel, továbbá meg kell küldeni a végrehajtást foganatosító szervnek.
A végrehajtáshoz való jog elévülése
142.	§ (1) A végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre
emelkedésétől, vagy ha a döntés teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg, annak
utolsó napjától, illetve a határnapot követő naptól számított öt év elteltével évül el. Jogszabály
ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat.
(2)	Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett
fizetési kedvezmény, továbbá a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának
időtartama alatt.
(3)	A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés
megszakadásával az elévülési idő újra kezdődik. Az (1) bekezdésben meghatározott
időponttól számított tíz év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre.
(4)	Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást törölni
kell.
Biztosítási intézkedések
67
143.	§ (1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a
teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon
belül biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott dolog zárlata
rendelhető el.
(2)	A biztosítási intézkedést az első fokú hatóság rendeli el, és a végrehajtást foganatosító
szerv hajtja végre.
(3)	A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
a)	azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a végrehajtást
foganatosító szervnél letétbe helyezték,
b)	azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget
kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet
megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy
c)	elrendelésének oka egyébként megszűnt.
(4)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
144.	§ (1) Ha e törvény a hatóság valamely első fokú döntése ellen önállóan lehetővé teszi a
fellebbezést, a végrehajtást megindító hatóságnak a végrehajtási eljárásban hozott döntése
ellen is van helye fellebbezésnek.
(2)	A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a
végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés
elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elő.
A végrehajtási kifogást az intézkedésről való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését
követő nyolc napon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül lehet
előterjeszteni.
(3)	A fellebbezést és a végrehajtási kifogást a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság tizenöt
napon belül bírálja el. A végrehajtási kifogást a végrehajtást megindító hatóság döntései elleni
fellebbezés elbírálására jogosult hatóság bírálja el, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó
68
foganatosítja. Az önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási
kifogást a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el.
(4)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a végrehajtási kifogásnak a
döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A végrehajtási kifogásra a fellebbezésre
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”
(44)	A Két. IX. Fejezete helyébe a következő fejezet lép:
„IX. Fejezet
Eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése
Az eljárási költségek
153.	§ Eljárási költségek:
1.	az eljárási illeték,
2.	az igazgatási szolgáltatási díj,
3.	az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség,
4.	az anyanyelv használatával kapcsolatos költség,
5.	az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,
6.	az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége,
7.	a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,
8.	a hatósági közvetítő költsége, továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült
kiadás,
9.	a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését,
10.	a fordítási költség a 11. § (2) bekezdésében szabályozott eseten kívül,
11.	az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési,
dokumentumtovábbítási költség,	•
69
12.	a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány,
13.	az eljárásban közreműködő rendőrségnél felmerült költség,
14.	a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó
kártalanítás összege,
15.	jogszabályban meghatározott, az 1-14. pont alá nem tartozó eljárási költség.
Az eljárási költségre vonatkozó általános szabályok
154.	§ (1) A 153. § 3-15. pontjában felsorolt költségek (a továbbiakban: egyéb eljárási
költség) vonatkozásában
a)	a hatóság az eljárás során köteles költségkímélő módon és a célszerűség
figyelembevételével eljárni,
b)	az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevői kötelesek eljárási cselekményeiket a
célszerűség figyelembevételével teljesíteni.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak megsértésével okozott költséget az azt okozó hatóság, ügyfél
vagy az eljárás egyéb résztvevője viseli.
Az eljárási költség előlegezése
155.	§ (1) Kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget - ha jogszabály másként
nem rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi meg. Több azonos érdekű ügyfél esetén az
ügyfelek - eltérő megállapodásuk hiányában - egyetemlegesen felelősek az egyéb eljárási
költség előlegezéséért. Az ügyfél az előleg összegét letétbe helyezi a hatóságnál.
(2)	Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az egyéb eljárási költséget a 153. § 3., 6., 10.
és 11. pontjában meghatározott, az ügyfél részéről felmerült költség kivételével a hatóság
előlegezi.
(3)	Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban már előre
valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más
körülmények ezt indokolttá teszik, a hatóság azt is elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek
fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a hatóságnál előzetesen helyezze letétbe.
70
(4)	Az ügyfél nem kötelezhető olyan eljárási költség előlegezésére, amelyet a díj tartalmaz.
(5)	A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyítást indítványozó fél előlegezi.
(6)	A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság
előlegezi.
Az eljárási költség viselése
156.	§ Ha a hatóság az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevőjét marasztalja el valamely
eljárási cselekmény költségében, azonnal kötelezi a költségek megfizetésére. Ugyanígy járhat
el a hatóság akkor is, ha valamely eljárási cselekmény költségének összege és a viselésére
kötelezett személy az ügy eldöntésére tekintet nélkül megállapítható.
157.	§ (1) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget - ha jogszabály másként
nem rendelkezik - a kérelmező ügyfél viseli. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek -
eltérő megállapodásuk hiányában - egyetemlegesen felelősek az eljárási költség viseléséért.
(2)	Az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárásban a hatóság - ha egyes költségek
tekintetében jogszabály másként nem rendelkezik - a 153. §-ban meghatározott eljárási
költségek viselésére kötelezi
a)	a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet,
b)	a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet,
c)	az eljárás megszüntetése esetén azt az ügyfelet, akinek eljárási cselekménye folytán az
eljárási költség felmerült.
(3)	Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség általa
megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmező ügyfelet, illetve az ellenérdekű
ügyfelet.
(4)	Ha a hatóság az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a kötelezettség alapjául
szolgáló jogszabálysértés bizonyításával összefüggésben felmerült költség viselésére - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - az ügyfelet kötelezi. Ha a hatóság több ügyfél részére
állapít meg kötelezettséget, a költségek ügyfelek közötti megosztásáról is rendelkezik.
71
157/A. § (1) Ha a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság mulasztása miatt a felügyeleti szerv
más hatóságot jelöl ki az eljárás lefolytatására, a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság
megtéríti a kijelölt hatóságnak az e törvény alapján az utóbbit terhelő egyéb eljárási költséget.
(2)	A belföldi jogsegély keretében a megkeresett szerv vagy más szerv eljárása során
felmerült egyéb eljárási költséget a megkereső hatóság vagy más szerv megtéríti.
(3)	A szakhatóság viseli a szakhatósági állásfoglalás módosításával okozott
többletköltségeket, kivéve, ha a szakhatósági állásfoglalás módosítását jogszabályváltozás
tette szükségessé.
(4)	A hatóság a szakértői díj jogerősen megállapított összeg letéttel fedezett részét - ha
törvény eltérően nem rendelkezik - a szakértő által benyújtott számla alapján tizenöt napon
belül kiutalja. Ha a letét nem fedezi a szakértői díjat, kérelemre indult eljárás esetén a hatóság
kötelezi az ügyfelet a szakértői díj viselésére és a még szükséges összeg letétbe helyezésére.
(5)	Az iratbetekintést kérő viseli az iratbetekintési jog gyakorlásával okozott költséget.
(6)	A végrehajtási eljárás során felmerülő költséget az viseli, aki a végrehajtás megindítására
és foganatosítására okot adott.
Döntés az eljárási költség viseléséről
158.	§ (1) Az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség
viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről.
(2)	Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján
kell megállapítani.
(3)	A hatóság a szakértő díját - a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével - a
szakvélemény beérkezését, a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően
tizenöt napon belül állapítja meg. A szakértő díját az eljáró hatóság állapítja meg akkor is, ha
a szakértőt a megkeresett hatóság rendelte ki.
(4)	A hatóság — tekintettel a 154. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra — az indokolatlanul
magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg.
Költségmentesség
72
159.	§ (1) A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és
vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai
érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet.
(2)	A költségmentesség az illeték, a díj és az egyéb eljárási költség előlegezése és viselése
alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti.
(3)	A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a
végrehajtási eljárásra terjed ki. Az ügyfél által első alkalommal előterjesztett
költségmentesség iránti kérelem benyújtásától a költségmentességről szóló döntés jogerőre
emelkedéséig terjedő időszakban felmerült olyan eljárási költséget, amelynek előlegezése az
ügyfelet terhelné, a hatóság előlegezi.
(4)	A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő
bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az
módosítható vagy visszavonható.
(5)	A költségmentességet engedélyező, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról
szóló végzést a hatóság közli az eljárásban részt vevő azon hatóságokkal, amelyek eljárása
illeték- vagy díjfizetési kötelezettség alá esik.
(6)	Az illeték vagy díj tekintetében nem részesíthető költségmentességben az egyetemleges
fizetési kötelezettség alapján fizetésre kötelezett ügyfél, kivéve, ha egyébként
költségmentességben részesült.
(7)	Törvény költségmentességet jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet részére is megállapíthat.
(8)	Törvény vagy kormányrendelet meghatározhat olyan ügyet, amelyben az ügyfelet
költségmentesség illeti meg. Ilyen esetben - törvény vagy kormányrendelet eltérő
rendelkezése hiányában - az egyéb eljárási költségeket az állam előlegezi és viseli.”
(45)	A Két. a 169/A. §-t követően a következő X/A. Fejezettel egészül ki:
„X/A. Fejezet
Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos hatósági eljárások
73
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított hatósági eljárás általános
szabályai
169/B. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ellenőrző hatóság (e
fejezetben a továbbiakban: hatóság) az e fejezetben meghatározott feladatkörében nem
utasítható.
(2)	A hatóság
a)	kérelem alapján vagy hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy
megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, valamint
b)	kérelem alapján vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy az arra kötelezett
munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet.
(3)	A hatóság nem vizsgálhatja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság,
az Állami Számvevőszék, az alapvető jogok biztosa, valamint a bíróságok és az ügyészség
közhatalmi döntéseit és intézkedéseit.
169/C. § (1) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatát a sérelmet
szenvedett fél választása szerint
a)	a hatóság, vagy
b)	az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének elbírálására hatáskörrel rendelkező más
közigazgatási szerv
folytatja le.
(2)	Az eljárás megindításáról, annak jogerős befejezéséről, valamint a döntéssel kapcsolatos
bírósági felülvizsgálat során hozott jogerős ítéletről vagy végzésről a hatóság a külön törvény
alapján hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervet, illetve e közigazgatási szerv a hatóságot
értesíti.
(3)	Ha az (1) bekezdés alapján valamely közigazgatási szerv előtt eljárás indult, úgy más
közigazgatási szerv ugyanazon törvénysértés tekintetében
a)	azonos személy ellen elkövetett törvénysértés esetén nem járhat el,
74
b)	más személy ellen elkövetett törvénysértés esetén a megindult eljárását az ügy jogerős
elbírálásáig felfüggeszti.
(4)	Ha az ügyet valamely közigazgatási szerv elbírálta, más közigazgatási szerv ugyanazon
törvénysértés tekintetében
a)	azonos személy ellen elkövetett törvénysértés esetén nem járhat el,
b)	más személy ellen elkövetett törvénysértés esetén megindult eljárásában a jogerős
határozatban megállapított tényállást alapul véve jár el.
(5)	A hatóság hivatalból is eljár az egyenlő bánásmód követelményének az egyenlő
bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a
továbbiakban: Ebktv.) 4. § a)-d) pontjában meghatározott szervek általi megsértésével
kapcsolatban, ha az adott ügyben más közigazgatási szerv előtt nincs folyamatban eljárás.
(6)	A hatóság a más közigazgatási szerv által az egyenlő bánásmód követelményének
megsértésével kapcsolatban hozott közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálata során a
perben beavatkozóként részt vehet.
169/D. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban az
Ebktv. 3. § e) pontja szerinti szervezet (e fejezetben a továbbiakban: szervezet), valamint a
hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján - törvény eltérő rendelkezése
hiányában - képviselőként járhat el.
(2)	Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult hatósági eljárásban a
szervezetet megilletik az ügyfél jogai.
(3)	Ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye
olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a
jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb
csoportját érinti, a szervezet a hatóság előtt eljárást indíthat.
169/E. § Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az
Ebktv. 19. §-ában meghatározott bizonyítási szabályok alkalmazásának van helye.
169/F. § (1) Ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a jogsérelmet
szenvedett fél vagy a szervezet bíróság előtt eljárást indított, a hatóság vagy a 169/C. § (1)
75
bekezdés b) pontjában meghatározott más közigazgatási szerv az eljárását az ügy jogerős
elbírálásáig felfüggeszti és az erről hozott végzést közli a bírósággal.
(2)	A bíróság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt hozott jogerős
határozatát, vagy az előtte folyamatban levő eljárást felfüggesztő végzését a hatóságnak vagy
a 169/C. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott más közigazgatási szervnek megküldi.
(3)	A hatóság vagy a 169/C. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott más közigazgatási
szerv az eljárása során ugyanazon törvénysértés tekintetében a bíróság határozatának
kézhezvételét követően az abban megállapított tényállást alapul véve jár el.
(4)	A bíróság határozatának jogerőre emelkedését követően az egyenlő bánásmód
követelményének megsértése miatt közigazgatási szerv előtt ugyanazon törvénysértés
tekintetében
a)	azonos személy ellen elkövetett törvénysértés miatt eljárás nem indítható,
b)	más személy ellen elkövetett törvénysértés esetén a hatóság vagy a 169/C. § (1) bekezdés
b)	pontjában meghatározott más közigazgatási szerv a bíróság határozatában megállapított
tényállást alapul véve jár el.
169/G. § (1) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költségeket a hatóság, illetve az
eljárásban való részvételével kapcsolatban felmerülő költségek tekintetében az eljárás alá
vont, a sérelmet szenvedett ügyféllel ellenérdekű ügyfél előlegezi meg.
(2)	A kérelem elutasítása esetén a sérelmet szenvedett ügyfél csak akkor viseli az egyéb
eljárási költségeket, ha a hatóság megállapította, hogy rosszhiszemű volt.
Az egyenlő bánásmód követelmények megsértése esetén alkalmazható jogkövetkezmények
169/H. § Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését vizsgáló hatósági eljárás
akkor indítható meg, ha a jogsértésről való tudomásszerzéstől számított egy év, vagy a
jogsértés bekövetkezésétől számított három év még nem telt el.
169/1. § (1) Ha a hatóság megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését,
a)	elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
b)	megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását,
76
c)	elrendelheti a jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét,
d)	bírságot szabhat ki,
e)	külön törvényben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhat.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezményeket a 94/A. § (1) bekezdésének
megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények együttesen is alkalmazhatóak.
(4)	A bírság összege ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet.
(5)	Ha a hatóság megállapította, hogy az arra kötelezett munkáltató elmulasztotta az
esélyegyenlőségi terv elfogadását, felszólítja a munkáltatót a mulasztás pótlására, és - a (2) és
(3)	bekezdés megfelelő alkalmazásával - az (1) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott
jogkövetkezményeket alkalmazhatja.
169/J. § (1) A hatóság döntése ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2)	A hatóságnak az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában folyamatban
lévő eljárásban hozott döntését felügyeleti jogkörben megváltoztatni vagy megsemmisíteni
nem lehet.
(3)	A bírósági felülvizsgálat során a Fővárosi Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban
jár el, ha azt a fél a keresetlevélben, illetve a hatóság a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó
nyilatkozatában kéri.
169/K. § (1) A hatóság az egyenlő bánásmód követelménye megtartásával kapcsolatos
adatoknak más szervek eljárásában történő felhasználása céljából hatósági nyilvántartást
vezet, amely tartalmazza azoknak a foglalkoztatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan a
hatóság jogerős és végrehajtható határozata, illetőleg - a határozat bírósági felülvizsgálata
esetén - jogerős bírósági határozat jogsértést állapított meg.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza
a)	a foglalkoztató nevét, székhelyét, adószámát, adószámmal nem rendelkező természetes
személy foglalkoztató nevét, lakcímét, adóazonosító jelét,
77
b)	a jogsértést megállapító határozat keltét és számát, jogerőre emelkedésének és
végrehajthatóvá válásának időpontját,
c)	a jogsértés megjelölését,
d)	az alkalmazott jogkövetkezményt és mértékét az annak alapjául szolgáló jogszabályhelyre
történő utalással,
e)	a határozat bírósági felülvizsgálata esetén a jogerős és végrehajtható bírósági határozat
keltét és számát, jogerőre emelkedésének napját, valamint azt, hogy a keresettel támadott
közigazgatási határozattal összefüggésben a bíróság hatályon kívül vagy hatályon kívül
helyező és új eljárást elrendelő, vagy a keresetet elutasító döntést hozott.
(3)	A hatósági nyilvántartás adatait a hatóság az általa létrehozott informatikai rendszerben
kezeli. A (2) bekezdésben meghatározott adatoknak az informatikai adatbázisban történő
rögzítését a hatóság végzi, a jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedésének és
végrehajthatóvá válásának napján, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén a
bíróság határozatáról való tudomásszerzést követő munkanapon.
(4)	A hatóság a nyilvántartásban szereplő, illetve a nyilvántartásból a honlapon
nyilvánosságra hozott adatokat a bejegyzés alapjául szolgáló határozat jogerőre
emelkedésének és végrehajthatóvá válásának napjától számított két év elteltével törli.
169/L. § (1) A hatóság - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - az általa vezetett nyilvántartás
adataiból a jogerős és végrehajtható közigazgatási vagy - a közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálata esetén - bírósági határozattal két éven belül azonos jogsértés ismételt
elkövetése miatt bírsággal sújtott munkáltatókra vonatkozó, a 169/K. § (2) bekezdés a)-d)
pontjában meghatározott adatokat, valamint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
esetén a 169/K. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt adatokat abban az esetben, ha a bíróság a
keresetet elutasító vagy a közigazgatási határozatot megváltoztató döntést hozott, a honlapján
történő közzététel útján akkor hozza nyilvánosságra, amikor a korábbival azonos jogsértés két
éven belüli ismételt elkövetésének megállapítására az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvény 15. § (7) bekezdésének b) pontja alapján jogerős és végrehajtható
közigazgatási határozattal sor került.
78
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában - több telephellyel rendelkező munkáltató esetében -
azonos jogsértés ismételt elkövetésén az ugyanazon telephelyen kétéves időszakon belül
jogerős és végrehajtható határozattal megállapított azonos jogsértést kell érteni.
(3)	Ha a hatóság tudomására jutott, hogy határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet
indítottak,
a)	az (l)-(2) bekezdésben foglalt adatokat a bíróság jogerős és végrehajtható határozatában
foglalt döntésre figyelemmel teszi közzé,
b)	- amennyiben a (l)-(2) bekezdés szerinti adatok nyilvánosságra hozatalára már sor került -
intézkedik a honlapon nyilvánosságra hozott adatok törléséről.
(4)	A hatóság nyilvántartásba vételi és közzétételi kötelezettségét nem érinti, ha a
foglalkoztató a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált
közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon
teljesíti.
Adatkezelésre vonatkozó különös szabályok
169/M. § (1) A hatóság haladéktalanul törli azokat a személyes és különleges adatokat,
amelyek kezelése a 169/B. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti eljárása során a hatásköre
gyakorlásához nem elengedhetetlenül szükséges.
(2)	Az eljárás alá vont ügyfél az üggyel összefüggő iratokat és elektronikus adathordozón
tárolt adatokat felhívásra rendelkezésre bocsátja, illetve az egyenlő bánásmód
követelményének megsértése ellenőrzéséhez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek
megismerését biztosítja. Nem kötelezhető az ügyfél olyan nyilvántartás, összesítés
elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő, ha annak elkészítése aránytalan ráfordítást
igényelne.
(3)	A hatóság a (2) bekezdés alapján csak olyan különleges adat rendelkezésre bocsátására
hívhat fel, amely kezelése az eljárás céljára tekintettel elengedhetetlenül szükséges, és amely
hiányában az eljárás eredményessége nem lenne biztosítható.
(4)	A közigazgatási hatósági eljárásban a hatóság jogosult a személyes adatokat tartalmazó
nyilvántartás vagy adatbázis szemletárgyként való lefoglalására is.”
79
(46)	A Két. 171. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„171. § (1) E törvény rendelkezéseitől a 2005. július 1-je előtt jogszabályban kihirdetett
nemzetközi szerződés eltérhet.
(2) A (3)-(7) bekezdésben foglalt kivétellel
a)	e törvény rendelkezéseit a törvény,
b)	e törvénynek a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei
kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról
szóló 2010. évi CXXVI. törvény 58. alcímével módosított rendelkezéseit az e rendelkezések,
c)	a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök
felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi ... törvény (a
továbbiakban: Módtv.) 40-48. §-ával módosított rendelkezéseit az e rendelkezések
hatálybalépését követően indult ügyekben és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
(4)	E törvénynek a Módtv. 41. §-ával megállapított 91. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzési
jelentést első alkalommal az e rendelkezés hatálybalépését követő ellenőrzési időszak
elteltével kell elkészíteni és közzétenni.
(5)	E törvénynek a Módtv. 41. §-ával megállapított VIII. Fejezetét kell alkalmazni az e
rendelkezés hatálybalépésekor még meg nem indult végrehajtási eljárásokra is.
(6)	E törvénynek a Módtv. 41. §-ával megállapított 169/H. §-át az e rendelkezés
hatálybalépését követően elkövetett jogsértésekre kell alkalmazni.
(7)	E törvénynek a Módtv. 41. §-ával megállapított X/A. Fejezete szerinti eljárás a Módtv.
hatálybalépését megelőzően elkövetett jogsértések tekintetében az e rendelkezés
hatálybalépését követő harminc napon belül indítható.”
(47)	A Két. a következő 176. §-sal egészül ki:
„176. § E törvény X/A. Fejezete
80
a)	a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén
történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelvnek,
b)	a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód
elvének végrehajtásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvnek,
c)	a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról
szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvnek,
d)	a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való
hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról
szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvnek,
e)	a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és
munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.”
42.	§
(1)	A Két. 17. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A hatóság az eljárás során a személyes adatot és a védett adatot - az ugyanazon ügyben
folyó, e törvényben szabályozott eljárások kivételével - csak akkor továbbíthatja más
szervhez, ha azt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult. A hozzájárulást az
érintett az ügyintézési rendelkezésben is megadhatja.”
(2)	A Két. a 17. §-t követően a következő 17/A. §-sal egészül ki:
„17/A. § (1) A természetes személy ügyfelekre vonatkozó, az ügyfelekkel vagy más
hatóságokkal való kapcsolattartásra használt azonosító adatokat a hatóság más adatoktól
elkülönítve, olyan módon kezeli, hogy a nyilvántartások összekapcsolását mindkét
nyilvántartáshoz történő jogosulatlan hozzáférés esetén is műszaki megoldás akadályozza
meg.
(2)	Ha a hatóság különleges adatot az ügyfél hozzájárulása alapján továbbít, az ügyfél a
hozzájárulását az alábbi módokon is megadhatja:
81
a)	hozzájárulás adása az ügyintézési rendelkezésben,
b)	hozzájárulás az ügyfél ügyintézési rendelkezésében meghatározott módon hitelesített
elektronikus nyilatkozatában.”
(3)	A Két. 28/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28/A. § (1) A hatóság
a)	írásban
aa)	postai úton,
ab)	írásbelinek minősülő elektronikus úton, ideértve a telefaxot,
ac)	személyesen átadott irat útján,
ad)	kézbesítési meghatalmazott útján,
ae)	a hatóság kézbesítője útján,
aj) kézbesítési ügygondnok útján,
ag) hirdetményi úton, vagy
b)	szóban
ba)	személyesen
bb)	hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont, vagy
c)	írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton
tart kapcsolatot az ügyféllel.
(2)	Az (1) bekezdést megfelelően alkalmazni kell az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok
egymással történő kapcsolattartására.
(3)	Több igénybe vehető kapcsolattartási forma közül a hatóság a költségtakarékosság és a
hatékonyság szempontjai alapján választ, előnyben részesítve az elektronikus utat.
82
(4)	Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a
kapcsolattartás lehetséges formáira, és tájékoztatást ad a kapcsolattartásra szolgáló
elérhetőségéről, valamint a hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás elérhetőségéről.
(5)	Az ügyfél a választott kapcsolattartási formáról más - a hatóságnál rendelkezésre álló -
formára áttérhet. A hatóság akkor tagadhatja meg az ügyfél által választott új kapcsolattartási
forma alkalmazását, ha az ügyfél visszaélésszerűen kívánja azt igénybe venni.
(6)	Az ügyfél kapcsolattartási forma változtatása esetén nem követelheti az eljárás korábbi
szakaszában készült iratok, nyilatkozatok új formában történő megküldését.
(7)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint jogszabály
rendelkezése alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság és az ügyfél, a
kapcsolattartás időpontját és módját az iratra feljegyzéssel, vagy más módon az információ
megőrzését biztosító módon rögzíteni kell.
(8)	Az ügyfélre vonatkozó kapcsolattartási szabályokat az eljárás egyéb résztvevőjére is
alkalmazni kell.”
(4)	A Két. 28/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28/B. § (1) Ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy
önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, az ügyfél -
jogszabályban meghatározott feltételekkel - jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a
hatósággal, kivéve, ha az az adott kapcsolattartás tekintetében nem értelmezhető.
(2)	Az ügyfél akkor köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény
az adott ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában előírja.
(3)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út a 20. § (6)
bekezdése és a 24. § (1) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában, valamint a hatóság
döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban.
(4)	A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli,
továbbá ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó
kapcsolattartási formáról másként nem rendelkezett.
83
(5)	A hatóság — ahol technikai felkészültsége lehetővé teszi — jogszabályban meghatározott
feltételekkel a szóbeli és az írásbelinek nem minősülő elektronikus nyilatkozaton alapuló
kapcsolattartást is alkalmazza, illetve az ügyfél által alkalmazott ilyen kapcsolattartást is
elfogadja, így különösen a rövid szöveges üzenet, elektronikus levél formákat. Ilyen esetben
az írásban történő kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a hatóság a szóbeli és az írásbelinek nem minősülő elektronikus
nyilatkozatról szükség esetén jegyzőkönyvet, egyszerűsített jegyzőkönyvet vagy hivatalos
feljegyzést készít.”
(5)	A Két. 71. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha a technikai lehetőségek adottak, a hatóság papír alapú kapcsolattartás esetén is
elektronikusan hozza meg döntését.”
(6)	A Két. 78. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A hatóság a döntését a 28/A. § (1) bekezdésében meghatározott módon közölheti. A 71. §
(7)	bekezdése szerinti esetben a hatóság a nem elektronikusan kézbesítendő iratokat az
elektronikus döntésről készített hiteles papír alapú másolatként kézbesíti.”
(7)	A Két. 78. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha a hatóság a döntést elektronikus úton közölte, és az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott személy a döntés átvételét öt napon belül nem igazolja vissza, a hatóság másik
írásbeli formában közli vele a döntést. Ilyen esetben a döntés közlésének napja a második
közlés napja. Törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően állapíthatja meg a döntés
elektronikus úton való közlésének szabályait.”
(8)	A Két. a 79. §-t követően a következő 79/A. §-sal egészül ki:
„79/A. § (1) Elektronikus kapcsolattartás esetén az elektronikus nyilatkozat az alábbiak
szerint kézbesítettnek minősül, feltéve, hogy a kézbesítésére biztonságos kézbesítési
szolgáltatás útján kerül sor:
a)	ha a kézbesítési szolgáltató a nyilatkozat kézhezvételét igazolja vissza, az átvétel napján,
b)	ha a kézbesítési szolgáltató azt igazolja vissza, hogy a nyilatkozat átvételét a címzett
megtagadta, az átvétel megtagadásának napján, vagy
84
c)	ha a kézbesítési szolgáltató azt igazolja vissza, hogy a nyilatkozatot a címzett kétszeri
értesítése ellenére nem vette át, a második értesítést követő ötödik munkanapon.
(2)	Az ügyfélnek az elektronikus ügyintézést teljes körben vagy az érintett eljárási
cselekmény vonatkozásában kizáró ügyintézési rendelkezése az elektronikus nyilatkozatra
vonatkozó kézbesítési vélelem beálltát is kizárja.
(3)	A biztonságos kézbesítési szolgáltatásnak nem minősülő kézbesítési megoldásokkal
jogszabályban előírtak szerint igazolható a kézbesítés ténye, kézbesítési vélelem e
megoldásoknál nem alkalmazható.”
(9)	A Két. X. Fejezete helyébe a következő fejezet lép:
„X. Fejezet
Elektronikus ügyintézés
Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos alapelvek
160.	§ (1) Az elektronikus ügyintézés szabályozásával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések
nem fogalmazhatnak meg olyan követelményt, amely valamely meghatározott műszaki
megvalósítás (megoldás) alkalmazását teszi kötelezővé, ide nem értve a kormányzati célú
hálózatokról szóló kormányrendeletben meghatározott kormányzati célú hírközlési
szolgáltatást, valamint az állam által ingyenesen biztosított szolgáltatások igénybe vételét.
Ezen túlmenően a jogszabályok a műszaki megvalósítás módjától független követelményeket
kell, hogy tartalmazzanak (technológiasemlegesség).
(2)	Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a hatóság nem elektronikus kapcsolattartás
esetén is jogosult az eljárást vagy annak eljárási cselekményeit elektronikus ügyintézés
keretében lefolytatni, az ügyféllel való kapcsolattartás során ilyen esetben is az ügyfél
ügyintézési rendelkezését figyelembe véve köteles eljárni.
A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás bejelentése és engedélyezése,
nyújtásának általános feltételei
161.	§ (1) Ha a szabályozott ügyintézési szolgáltató nem hatóság, vagy a hatóság a
szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatást más hatóság számára is biztosítja, vagy a
szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatást nem csak saját ügyfelei számára biztosítja,
85
szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatást a szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltató csak az elektronikus ügyintézési felügyelet engedélye alapján nyújthat.
(2)	Az (1) bekezdés alá nem tartozó szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás,
valamint az elektronikus ügyintézéshez kapcsolódó, a szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltatások körébe nem sorolt elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat az e hatóságnak
tett bejelentés alapján lehet nyújtani.
(3)	Ha a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás nem engedélyköteles, a bejelentő a
szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás nyújtását az elektronikus ügyintézési
felügyelet által rendszeresített elektronikus nyomtatványon legkésőbb a szolgáltatás
nyújtásának megkezdésével egyidejűleg bejelenti az elektronikus ügyintézési felügyelet
számára.
(4)	Engedélyköteles szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás esetén az elektronikus
ügyintézési felügyelet az engedélyt megadja, és a szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltatást nyilvántartásba veszi, ha a kérelemben foglalt szabályozott elektronikus
ügyintézési szolgáltatás a jogszabályban foglalt követelményeknek megfelel. Ha az
elektronikus ügyintézési felügyelet a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem hoz döntést,
az engedély megadottnak tekintendő.
(5)	Az elektronikus ügyintézési felügyelet ellenőrzi a szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltatások jogszabályoknak való megfelelőségét.
Ügyintézési rendelkezés
162.	§ (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóság köteles az ügyfél ügyintézési
rendelkezését az elektronikus kapcsolattartás során figyelembe venni. Ha törvény eltérően
nem rendelkezik, a hatóság az ügyféltől elektronikus nyilatkozatot csak akkor fogadhat el és
elektronikus nyilatkozatot az ügyfélnek csak akkor küldhet, ha az ügyfél az ügyintézési
rendelkezésében vagy az ügyintéző személyes közreműködésével történő eljárási
cselekmények esetében az adott eljárás során ezt nem zárta ki.
(2)	Az ügyfél ügyintézési rendelkezésének tartalmáról a nyilvántartó szerv a hatóságot
jogszabályban meghatározott módon tájékoztatja, ha a hatóság megadja az ügyfél
azonosításához szükséges adatokat. A nyilvántartó szerv a hatóságot csak az ügyfél azon
ügyintézési rendelkezésének tartalmáról tájékoztatja, amelyet jogszabály számára lehetővé
86
tesz, vagy az ügyfél az ügyintézési rendelkezése szerint az adott hatósággal meg kívánt
osztani.
(3)	Az ügyfél ügyintézési rendelkezésében nyilatkozhat úgy, hogy az eljárást lefolytató
hatóság elektronikus úton időszakonként összesítve tájékoztassa az ügyfelet érintően lezajlott,
jogszabályban meghatározott eljárási cselekményekről, feltéve, hogy az adott hatóság ezt a
szolgáltatást biztosítja. Ha az ügyfél kéri, a nyilvántartó szerv a tájékoztatást a hatóságok
nevében együttesen adja meg az ügyfélnek.
(4)	Az ügyfél ügyintézési rendelkezésében nyilatkozhat úgy, hogy az adatainak változásáról a
nyilvántartó szerv az ügyintézési rendelkezésben meghatározott hatóságot automatikusan
vagy az ügyfél eseti előzetes hozzájárulásával elektronikus úton értesítse. A hatóság a
nyilvántartó szerv általi szabályszerű értesítés esetén az ügyfél adatait a változásnak
megfelelően módosítja, és erről a nyilvántartó szervet és az ügyfelet értesíti.
Azonosítás
163.	§ (1) A hatóság vagy felügyeleti szerve az azonosítási szolgáltatás által teljesített
biztonsági szinteket figyelembe véve, a biztonsági kockázatokkal arányos védelmet biztosítva
valamennyi ügyfélre egységesen határozza meg, hogy az elektronikus ügyintézési folyamat
során az ügyfél legalább milyen biztonsági szint szerint azonosíthatja magát.
Kormányrendelet az államigazgatási és rendvédelmi szervek vonatkozásában ettől eltérően
rendelkezhet.
(2)	Az ügyfél az ügyintézési rendelkezésben jogosult a kívánt biztonsági szintnél magasabb
biztonsági szintű azonosítási módot választani a hatóság által használt azonosítási
szolgáltatások közül.
(3)	Az ügyfél ügyintézési rendelkezésében az (1) bekezdés szerint meghatározott kívánt
biztonsági szintnél - saját kockázatára - alacsonyabb biztonsági szintű azonosító módot is
választhat, ha ezt - az ügyintézés kockázattal arányos biztonsága, különösen a személyes
adatok védelme érdekében - az adott ügyfajta vonatkozásában törvény vagy kormányrendelet
nem zárja ki.
(4)	Az azonosítási szolgáltató - ha nem azonos a hatósággal - a hatóság számára jelzi, hogy
az általa átadott adatot vagy nyilatkozatot milyen biztonsági szintnek megfelelően ellenőrizte.
87
Az azonosítási szolgáltató e tájékoztatást az azonosítással kapcsolatos eljárásrendjét
beazonosító - a hatóság számára elérhető - iratra hivatkozással is megadhatja.
164.	§ Az ügyfél személyes megjelenése esetén a hatóság a természetes személy azonosítását
az alábbiak szerint elektronikus út alkalmazásával is elvégezheti:
a)	a természetes személy hatóságnál, közhiteles nyilvántartásban vagy a személyazonosság
igazolására alkalmas hatósági igazolványban elektronikusan tárolt képmásával, írásképével
vagy más biometrikus adataival összevetve, vagy
b)	az elektronikus ügyintézési eljárásban használható azonosítás útján.
Kézbesítési szolgáltatás
165.	§ (1) A kézbesítési szolgáltatást nyújtó személy vagy szervezet (a továbbiakban:
kézbesítési szolgáltató) jogszabályban meghatározott módon közreműködik a döntések és más
elektronikus nyilatkozatok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: üzenet) kézbesítésében.
(2) Ha a hatóság által használt kézbesítési szolgáltatás nem biztonságos kézbesítési
szolgáltatás, a hatóság elektronikus kézbesítést akkor alkalmazhat, ha a címzett ügyintézési
rendelkezésében vagy külön nyilatkozatában (külön megállapodásban vagy az eljárás során)
az ilyen módon történő kézbesítéshez hozzájárult. Ilyen esetben az üzenet akkor tekinthető
kézbesítettnek, ha az ügyfél nyilatkozik az üzenet fogadásáról. A döntések közlésére kizárólag
biztonságos kézbesítési szolgáltatás alkalmazható.
Biztonságos elektronikus igazolási szolgáltatás
166.	§ (1) A biztonságos elektronikus igazolási szolgáltatás során a szolgáltató az igazolásban
foglalt tény, állapot, jogosultság vagy más adat (a továbbiakban: az igazolt adat) fennállásáról
jogszabályban meghatározottak szerint hitelesített elektronikus igazolást állít ki.
(2)	A szolgáltató köteles az igazolt adat valódiságáról vagy az igazolt adat alapjául szolgáló
papíralapú vagy elektronikus igazolás hitelességéről jogszabályban meghatározott módon
meggyőződni.
(3)	A szolgáltató az elektronikus igazolás kiállítása alapjául más által kiállított igazolást csak
közokirati formában fogadhat el.
88
(4)	A hatóság az elektronikus igazolást köteles befogadni, ha az elektronikus igazolást
közhiteles elektronikus nyilvántartást vezető szerv vagy a Kormány által biztonságos
elektronikus igazolási szolgáltatás nyújtására kijelölt szolgáltató állította ki. Az igazolás
befogadása nem jelenti azt, hogy a hatóság az elektronikus igazolás tartalmával kapcsolatosan
az adott eljárás szerint irányadó bizonyítási szabályokat mellőzni volna köteles.
Iratérvényességi nyilvántartás
167.	§ (1) Az iratérvényességi szolgáltatás keretében a szolgáltató lehetővé teszi, hogy az
igénybe vevő birtokában lévő hiteles papír alapú vagy elektronikus okiratok hitelességét,
illetve - amennyiben erre adatok rendelkezésre állnak - tartalmát ellenőrizze.
(2)	A másolatkészítő aláírása és bélyegzőlenyomata nélkül is az eredeti okiratéval azonos
bizonyító ereje van az elektronikus okiratról jogszabályban kijelölt szervezet által
jogszabályban meghatározott eljárásban kibocsátott papír alapú másolatnak, feltéve, hogy az
okirat a jogszabályban meghatározott szerv által vezetett iratérvényességi nyilvántartásban
szerepel.
(3)	Az iratérvényességi szolgáltatás igénybe vevője az iratérvényességi nyilvántartásban
rögzíti az általa kiállított okiratoknak a szolgáltató által meghatározott egyes adatait, illetve
tartalmi elemeit. Az iratérvényességi nyilvántartás nyilvánosan elérhető, abban bárki
ellenőrizheti a birtokában lévő, a nyilvántartásban rögzített okiratnak a nyilvántartásban
elérhető adatait, valamint adott esetben az okirat hitelességét is.
Az elektronikus ügyintézés során az elektronikus iratok kezelésével kapcsolatos sajátos
feltételek
167/A. § (1) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a hatóság papír alapon beérkező irat
esetén is jogosult az eljárását a papíralapú irat elektronikus másolata alapján folytatni, ha a
papíralapú iratról elektronikus úton történő másolat készítésének jogszabályban foglalt
követelményeit teljesíti.
(2)	Ha az elektronikus ügyintézés során egyes eljárási cselekmények teljesítéséhez
elektronikus iratot az ügyfél rendelkezése vagy jogszabály alapján nem lehet felhasználni, és
az adott elektronikus irat információtartalma papír alapon megjeleníthető, a hatóság az eljárási
cselekmény teljesítéséhez az elektronikus iratról jogszabályban meghatározottak szerint
papíralapú kiadmányt vagy másolatot készíthet.
89
(3)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság jogosult az olyan papíralapú irat
selejtezésére, amelyet elektronikus irattá alakított, feltéve, hogy
a)	az eljárást lezáró döntés két éven túl jogerőssé vált, és határozat esetén ezen két éves
időtartam alatt nem kérték annak bírósági felülvizsgálatát vagy újrafelvételét, és a hatóság
tudomása szerint a határozattal szemben alkotmányjogi panaszt nem nyújtottak be, és az
átalakított papíralapú irat elektronikus másolatának megőrzését a hatóság biztosítja, vagy
b)	Az irat tartalmát valamely más iratba belefogalmazták, amely iratot a selejtezendő irat
készítője igazolhatóan megismert, és a legalább 60 napos kifogásolási időszak alatt eltérésre
vonatkozó kifogással nem élt.
Az állam által kötelezően biztosítandó szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások
168.	§ (1) Az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat a Kormány köteles
biztosítani:
a)	az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása,
b)	az ügyfél időszaki értesítése az elektronikus ügyintézési cselekményekről,
c)	az ügyfél adataiban bekövetkező változás átvezetése,
d)	összerendelési nyilvántartás szolgáltatás,
e)	azonosítási szolgáltatás természetes személy ügyfelek részére,
fi biztonságos kézbesítési szolgáltatás,
g)	elektronikus dokumentumtárolási szolgáltatás,
h)	biztonságos elektronikus igazolási szolgáltatás,
i)	hitelesítésszolgáltatás,
j) a hatóság nyilatkozattételével kapcsolatos elektronikus igazolás szolgáltatása,
k) adatelérési felület biztosításával kapcsolatos szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltatás,
90
l) elektronikus tájékoztatási szolgáltatás, valamint
m) jogszabályban kötelezően nyújtandóként előírt további szabályozott elektronikus
ügyintézési szolgáltatások.
(2) Jogszabály egyes szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások nyújtását más
szervek számára is előírhatja.
Az elektronikus tájékoztatás
169.	§ (1) A hatóság és a 38/A. § szerinti közreműködő hatóság által az információs
önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint nyújtott elektronikus
tájékoztatás - az ott meghatározott adatokon túl - tartalmazza
a)	az ügyek intézése során az elektronikus ügyihdítási vagy ügyintézési lehetőségekről, az
elektronikus kapcsolattartásról, így különösen a központi szolgáltatások igénybevételének
feltételeiről, a szükséges kérelem és más beadvány, nyomtatvány, űrlap, informatikai
alkalmazás elérhetőségéről, alkalmazásáról szóló tájékoztatást, és
b)	az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályairól és az üzemzavarról szóló
tájékoztatást.
(2)	A hatóság és a 38/A. § szerinti közreműködő hatóság köteles arról gondoskodni, hogy a
közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az interneten keresztül
folyamatosan hozzáférhetők legyenek.
(3)	A hatóság és az integrált ügyfélszolgálati iroda az ügyfelek személyes megjelenéséhez
kötött hatósági ügyek intézését elektronikus úton vagy telefonon történő előzetes
időpontfoglalással teszi lehetővé.
(4)	A hatóság köteles biztosítani, hogy az általa az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatosan
elektronikus úton közzétett és automatikusan elérhető tájékoztatás legalább egy éven belül
közzétett tartalma visszakereshető legyen, és arról kérelemre bárki másolatot kapjon.
(5)	A számítógépes rendszerrel lefolytatott eljárási cselekmények köréről a hatóság
köteles részletes tájékoztatást közzétenni, automatikus döntés esetén a döntési algoritmusokat
is nyilvánosságra hozva.
91
Hatósági szolgáltatás
169/A. § (1) Jogszabályban arra feljogosított hatóság, valamint az integrált ügyfélszolgálati
iroda az ügyfél számára jogszabályban meghatározott eljárások tekintetében
a)	ügyintézési lehetőséget biztosít más hatóságok hatáskörébe tartozó eljárásokra, ahol a
jogszabály erre feljogosítja és a hatóságok informatikai rendszerei ezt lehetővé teszik,
b)	az ügyfél nevében, jogszabályban meghatározott feltételek esetén a közhiteles
nyilvántartásokból történő adatszolgáltatási, másolatkészítési kérelmet terjeszthet elő, illetve a
hatóság nevében ilyen igazolást adhat ki,
c)	a személyes és különleges adatok védelmére vonatkozó szabályokra figyelemmel az ügyfél
nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti, illetve hatósági bizonyítványt állíthat ki.
(2)	Az integrált ügyfélszolgálati iroda az (1) bekezdésben megjelölt hatósági szolgáltatásokon
túl az ügyfél számára
a)	más hatóságok elektronikus tájékoztatásához, illetve elektronikus kapcsolattartási
rendszeréhez történő hozzáférést biztosíthat, valamint
b)	az ügyfél azonosítását követően egyedi hatósági ügye intézéséhez internetes kapcsolati
lehetőséget, szakmai és informatikai segítséget nyújthat.
(3)	Jogszabályban arra feljogosított szervezet az ügyfél számára az (1) bekezdés b) és c)
pontjában és a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatást
biztosíthatja.
(4)	Az (1) bekezdés b) és c) pontjában és a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott
hatósági szolgáltatás teljesítésére jogszabály az érintett hatóságok számára soronkívüliséget
vagy rövidített ügyintézési határidőt is megállapíthat.”
(10) A Két. 171. § (2) bekezdése nyitó szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A (3)—(10) bekezdésben foglalt kivétellel”
(11) A Két. 171. §-a a következő (8)—(10) bekezdéssel egészül ki:
92
„(8) E törvénynek a Módtv. 42. §-ával megállapított, az elektronikus kapcsolattartásra és
elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit az e rendelkezések hatálybalépésekor
folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
(9)	A Módtv. 42. §-ának hatálybalépésekor már nyújtott nem engedélyköteles elektronikus
ügyintézési szolgáltatások tekintetében e törvénynek a Módtv. 42. §-ával megállapított
rendelkezéseit 2013. január 1-jétől kell alkalmazni. Az ilyen szolgáltatásokat a felügyeletnek
2013. január 1-jéig kell bejelenteni.
(10)	A Módtv. 42. §-ának hatályba lépésekor már nyújtott engedélyköteles elektronikus
ügyintézési szolgáltatás 2013. január 1. napjától akkor folytatható, ha a szolgáltatást nyújtó az
e törvény szerinti engedélyt eddig az időpontig megszerezte.”
(12)	A Két. 172. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„172. § E törvény alkalmazásában:
a)	elektronikus igazolás: valamely tény, állapot vagy egyéb adat, illetve az ügyfél adatainak
vagy jogainak igazolására szolgáló elektronikus okirat, amelyet a hatóság vagy más szervezet
abból a célból állít ki, hogy az abban foglaltakat e törvény hatálya alá tartozó eljárásban az
ügyfél vagy a hatóság felhasználja,
b)	elektronikus levél: az egyedi levelezési címek között levelezőprogram segítségével
küldhető és fogadható adategyüttes,
c)	elektronikus ügyintézés: azok az eljárási cselekmények, amelyek során az ügyfél vagy az
ügyintézést biztosító szerv elektronikus nyilatkozatot tesz, vagy az ügyintézést biztosító szerv
az ügyfél vagy más ügyintézést biztosító szerv nem elektronikus nyilatkozatát elektronikus
nyilatkozattá alakítja át és azt az eljárás során felhasználja,
d)	elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatás:
da)	a hatóság által az elektronikus ügyintézés megvalósítása érdekében kialakított
informatikai háttér tekintet nélkül arra, hogy az informatikai háttér biztosítása során harmadik
fél szolgáltatásait igénybe vette-e és milyen mértékben, vagy
db)	a da) pontban meghatározott eseten kívül jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet
által a hatóság vagy az ügyfél számára az elektronikus ügyintézés megvalósítása vagy
93
használata érdekében ingyenesen vagy ellenérték fejében nyújtott, információs társadalommal
összefüggő szolgáltatás,
e)	az eljárás egyéb résztvevői', a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy
birtokosa, az ügyfél képviselője és a hatósági közvetítő,
f)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet: egy vagy több embert az élet
elvesztésével, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsításával, továbbá a természeti
vagy az épített környezet, valamint az anyagi javak jelentős vagy helyrehozhatatlan
károsodásával közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzet, állapot vagy esemény, amelynek
megelőzése vagy káros hatásainak elhárítása hatósági intézkedést igényel,
g)	hivatás gyakorlásához kötött titok, különösen az orvosi, ügyvédi, közjegyzői, lelkészi-
egyházi személyi hivatás gyakorlásához kötött titok,
h)	hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a
nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a
házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa,
i)	irat, okirat, közokirat, magánokirat: a Polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti irat,
okirat, közokirat és magánokirat,
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel
kapcsolatos szolgáltatások:
1.	az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása,
2.	az ügyfél időszaki értesítése az elektronikus ügyintézési cselekményekről,
3.	az ügyfél adataiban bekövetkező változás átvezetése,
4.	összerendelési nyilvántartás vezetése,
5.	azonosítási szolgáltatás,
6.	kézbesítési szolgáltatás,
7.	elektronikus dokumentumtárolási szolgáltatás,
8.	hitelesítésszolgáltatás,
94
9.	nyilatkozattételi jogosultsággal kapcsolatos elektronikus igazolás szolgáltatása,
10.	hozzáférés az elektronikus iratkezelő rendszeréhez,
11.	hozzáférés olyan elektronikus nyilvántartások adataihoz, amely elektronikus nyilvántartás
adatait jogszabály alapján más közigazgatási szerv, bíróság vagy ügyészség is jogosult
előzetes döntés nélkül vagy teljes mértékben automatizálható döntést követően megismerni,
és abból adatszolgáltatást kérni,
12.	hozzáférés az adott informatikai rendszer működésével kapcsolatos adatokhoz a
közigazgatás működésének optimalizálását végző központi informatikai rendszerek felé,
13.	elektronikus irat hiteles papíralapú irattá alakítása,
14.	papíralapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
15.	elektronikus iratról hiteles elektronikus másolat készítése,
16.	elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése,
17.	elektronikus iratok kezelése, nyilvántartása,
18.	a hatóság informatikai rendszeréhez automatikus adatelérési felület (hozzáférés)
biztosítása más hatóság számára,
19.	biztonságos elektronikus igazolási szolgáltatás,
20.	iratellenőrzési szolgáltatás,
21.	elektronikus tájékoztatási szolgáltatás,
22.	elektronikus formában tett nyilatkozat személyhez rendelése, valamint
23.	az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben
szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásként nevesített további elektronikus
ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatás,
k) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltató:
95
ka) a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások elemeit saját ügyfelei számára
nyújtó, illetve saját belső működése körében biztosító hatóság,
kb) a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatást más hatóság ügyfelei számára is
nyújtó hatóság,
ke) a hatóságnak nem minősülő olyan személy, aki a szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltatást ügyfelek vagy hatóságok számára ingyenesen vagy ellenérték fejében elérhetővé
teszi,
l) törvény által védett titok: a minősített adat, továbbá az üzleti, a bank-, a biztosítási, az
értékpapír-, a pénztártitok, valamint a magántitok,
m) ügyintézési rendelkezés', az ügyfélnek az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos,
jogszabályban meghatározott tartalmú, a jogszabályban rendszeresített űrlap szerinti formában
tett és a jogszabályban kijelölt szerv (a továbbiakban: nyilvántartó szerv) által nyilvántartásba
vett rendelkezése,
o) üzemzavar: az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus úton
történő kapcsolattartása során felmerült, az elektronikus kapcsolattartás eszközéül használt
informatikai rendszer átmeneti vagy tartós meghibásodása, valamint karbantartásának
időtartama, ami miatt az informatikai rendszerek nem tudják biztosítani az elektronikus
tájékoztatást, az elektronikus úton történő kapcsolattartást, valamint az elektronikus irat
feltöltését, letöltését, továbbítását.”
(13)	A Két. a következő 175. §-sal egészül ki:
„175. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki
a)	az elektronikus ügyintézési felügyeletet,
b)	az ügyintézési rendelkezést nyilvántartó szervet,
c)	az állam által kötelezően nyújtandó szabályozott ügyintézési szolgáltatások szolgáltatóit.
(2)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza
a)	az elektronikus ügyintézés és az elektronikus kapcsolattartás részletes szabályait,
96
b)	a szabályozott ügyintézési szolgáltatás igénybe vételének részletes szabályait,
c)	az elektronikus ügyintézési felügyelet hatáskörét és eljárását,
d)	a hatóság azonosításával kapcsolatos részletes követelményeket,
e)	az elektronikus iratok kezelésével és megőrzésével kapcsolatos sajátos követelményeket,
f)	a biztonsági szintek meghatározásának szabályait és az elfogadott biztonsági szintek
meghatározását a hatóság esetén,
g)	a kormányzati hitelesítésszolgáltató működésének részletes szabályait, valamint
h)	az elektronikus ügyintézés céljaira felhasználható elektronikus aláírásokra, az elektronikus
aláíráshoz tartozó tanúsítványokra, illetve az azokkal összefüggésben nyújtott elektronikus
aláírással kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó sajátos követelményeket.
(3)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza
a)	az írásbelinek nem minősülő elektronikus nyilatkozat írásbelinek minősülő elektronikus
nyilatkozattá történő átalakításának, elektronikus iratról hiteles papíralapú kiadmány vagy
másolat készítésének, papíralapú iratról hiteles elektronikus másolat készítésének részletes
szabályait,
b)	az ügyintézési rendelkezés tételének és nyilvántartásba vételének részletes szabályait,
c)	az azonosítási hibából eredő kockázat és a biztonsági szintek közötti kapcsolatot, az
azonosítási hiba bekövetkezéséből származó lehetséges kár jellege és súlyosságának
mérlegelése során figyelembe veendő részletes szempontokat,
d)	a szabályozott ügyintézési szolgáltatásnyújtás részletes eljárási rendjét, valamint a
szabályozott ügyintézési szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szervezési feltételeket,
e)	a szabályozott ügyintézési szolgáltató által teljesítendő személyi és pénzügyi feltételeket,
valamint
f)	az elektronikus ügyintézési szolgáltatás engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási
díj mértékét, valamint a díj megfizetésével, beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával és
csökkentésével kapcsolatos szabályokat.
97
(4)	Felhatalmazást kap az informatikáért felelős miniszter, hogy az elektronikus
közigazgatásért felelős miniszterrel egyetértésben a technikai előírásokat igénylő szabályozott
ügyintézési szolgáltatások részletes műszaki, technikai feltételeit rendeletben állapítsa meg.”
43.	§
A Két. 71. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az ügyfél kérelme jog
megszerzésére irányul és ellenérdekű ügyfél az első fokú eljárásban nem vett részt,
a)	az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az előírt határidőben nem
hoz döntést,
b)	a szakhatóság hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha a szakhatóság az előírt
határidőn belül nem ad ki állásfoglalást.”
44.	§
(1)	A Két. 9. § (1) bekezdésében az „A Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe a
„Magyarországon” szöveg, 18. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész
helyébe a „Magyarország” szöveg, 18. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság”
szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 27. § (1) bekezdésében az „a Magyar
Köztársaságnak” szövegrész helyébe a „Magyarországnak” szöveg, 28. § (1) bekezdés a)
pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 94. § (2)
bekezdés a) pontjában az „autonóm államigazgatási szerv vagy a Pénzügyi Szervezetek
Állami Felügyelete” szövegrész helyébe az „autonóm államigazgatási szerv vagy önálló
szabályozó szerv” szöveg, 100. § (1) bekezdés d) pontjában az „a Pénzügyi Szervezetek
Állami Felügyeletének elnöke, autonóm államigazgatási szerv” szövegrész helyébe az
„autonóm államigazgatási szerv, önálló szabályozó szerv” szöveg, 109. § (2) bekezdésében az
„a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, autonóm államigazgatási szerv vagy”
szövegrész helyébe az „autonóm államigazgatási szerv, önálló szabályozó szerv” szöveg, 117.
§ (1) és (2) bekezdésében az „alkotmányellenessé” szövegrész helyébe az „alaptörvény-
ellenessé” szöveg, 117. § (2) bekezdésében az „alkotmányellenes” szövegrész helyébe az
„alaptörvény-ellenes” szöveg lép.
98
(2)	A Két. 114. § (2) bekezdésében az „óvás” szövegrész helyébe a „felhívás” szöveg,
114. § (5) bekezdésében az „intézkedés” szövegrész helyébe a „felhívás” szöveg, 148. § (2)
bekezdés d) pontjában az „óvásban” szövegrész helyébe az „ügyészi felhívásban” szöveg lép.
45.	§
A Két. 3. § (2) bekezdés a) pontjában a „rendeli el” szövegrész helyébe az „indítja meg”
szöveg, 13. § (2) bekezdés d) pontjában a „segédeszközök” szövegrész helyébe a
„segédeszközök és egészségügyi technológiák” szöveg, 15. § (7) bekezdésében az „Az”
szövegrész helyébe a „Ha eziránt kétség merül fel, az” szöveg, 18. § (1) bekezdésében a
„törvény” szövegrész helyébe a Jogszabály” szöveg, 20. § (3) bekezdésében az „az ügyben
irányadó ügyintézési határidőn belül” szövegrész helyébe a „soron kívül” szöveg, 29. § (6)
bekezdésében a „törvény vagy kormányrendelet” szövegrész helyébe a Jogszabály” szöveg, a
„bekezdés alapján ügyfélnek minősülő” szövegrész helyébe a „bekezdésében meghatározott”
szöveg, 29. § (10) bekezdésében a „bekezdés alapján ügyfélnek minősülő” szövegrész
helyébe a „bekezdésében meghatározott” szöveg, 29/A. § (1) bekezdésében az
„intézkedésként” szövegrész helyébe az „intézkedésként az erre okot adó körülmények
felmerülésétől számított öt napon belül” szöveg, 33. § (5) bekezdésében az „illetve az eljárás
hivatalból történő megindításának” szövegrész helyébe a „hivatalbóli eljárás esetén az első
eljárási cselekmény elvégzésének” szöveg, 37. § (3) bekezdésében az „ügyfél a” szövegrész
helyébe az „ügyfél a tartalmilag hiánytalan” szöveg, a „formanyomtatványon” szövegrész
helyébe a „formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon” szöveg, 48. § (3) bekezdésében a
„törvény” szövegrész helyébe a Jogszabály” szöveg, 51. § (4) bekezdésében az
„adatszolgáltatást” szövegrész helyébe az „adatszolgáltatást hivatalból folytatott eljárásban”
szöveg, 53. § (5) bekezdésében a „(3) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(3), valamint a
(4a)-(4c) bekezdésben, továbbá az 54. § (5)-(6) bekezdésében” szöveg, 63. § (1) bekezdés b)
pontjában a „bekezdés alapján ügyfélnek minősülő” szövegrész helyébe a „bekezdésében
meghatározott” szöveg, 65. § (8) bekezdésében a „Törvény vagy kormányrendelet”
szövegrész helyébe a „Jogszabály” szöveg, 74. § (3) bekezdésében a „rendelték el”
szövegrész helyébe az „indították meg” szöveg, az „elrendeléséről” szövegrész helyébe a
„megindításáról” szöveg, 74. § (5) bekezdésében a „Törvény, kormányrendelet vagy
önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet” szövegrész helyébe a „Jogszabály”
szöveg, 80. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében a „törvény” szövegrész helyébe a
Jogszabály” szöveg, 80. § (2) bekezdésében az „A hirdetménynek tartalmaznia kell”
szövegrész helyébe az „A hirdetmény tartalmazza” szöveg, 80. § (3) bekezdésében a
99
„bekezdés alapján ügyfélnek minősülő” szövegrész helyébe a „bekezdésében meghatározott”
szöveg, a „- ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a hirdetmény a
következő adatokat tartalmazza” szövegrész helyébe az „a hirdetmény tartalmazza” szöveg,
80/A. § (1) bekezdés d) pontjában a „bekezdés alapján ügyfélnek minősülő” szövegrész
helyébe a „bekezdésében meghatározott” szöveg, 81. § (2) bekezdésében az „ötödik
munkanapon” szövegrész helyébe a „tizenötödik napon” szöveg, 81. § (4) bekezdésében a
„tizedik munkanapon” szövegrész helyébe a „tizenötödik napon” szöveg, 82. § (1)
bekezdésében a „törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben
önkormányzati rendelet” szövegrész helyébe a Jogszabály” szöveg, 85. § (1) bekezdésében a
„törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben” szövegrész helyébe a
Jogszabályban” szöveg, 86. § (4) bekezdésében a „Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik,
az” szövegrész helyébe az „Az” szöveg, 86. § (5) bekezdésében a „Ha jogszabály másként
nem rendelkezik, az” szövegrész helyébe az „Az” szöveg, 115. § (1) bekezdés b) pontjában a
„törvény” szövegrész helyébe a „törvény vagy kormányrendelet” szöveg, 121. § (1) bekezdés
e)	pontjában a „határozatképes” szövegrész helyébe a Jogszabályszerűen megalakítva, nem
volt határozatképes” szöveg, 121. § (1) bekezdés j) pontjában a „111. § (2)” szövegrész
helyébe a „109. § (3) és (4)” szöveg, 174. § (1) bekezdés g) pontjában a „bekezdés alapján
ügyfélnek minősülő” szövegrész helyébe a „bekezdésében meghatározott” szöveg lép.
46.	§
A Két. 20. § (5) bekezdésében a „harminc” szövegrész helyébe a „huszonegy” szöveg, 33. §
(1)	bekezdésében a „harminc” szövegrész helyébe a „huszonegy” szöveg, 33. § (7)
bekezdésében a „harminc” szövegrész helyébe a „huszonegy” szöveg, 117. § (3)
bekezdésében a „harminc” szövegrész helyébe a „huszonegy” szöveg, 117. § (5)
bekezdésében a „harminc” szövegrész helyébe a „huszonegy” szöveg lép.
47.	§
Hatályát veszti a Két. 12. § (3) bekezdés c) pontjában az „ , a megyei jogú város kerületi
hivatalának vezetője” szövegrész, 13. § (2) bekezdés f) pontja, 19. § (2) bekezdésében az „a
részönkormányzat testületére,” szövegrész, 20. § (5) bekezdésében az „a részönkormányzat
testülete,” szövegrész, 25. § (2) bekezdésében az „ , a megyei jogú város kerületi hivatalának
vezetője pedig a megyei jogú város” szövegrész, 47. § (3) bekezdésében az „a megyei jogú
város kerületi hivatalának vezetője a megyei jogú város területéről,” szövegrész.
100
48.	§
Hatályát veszti a Két. 4. § (2) bekezdésében az „az ügyfélnek” szövegrész, 13. § (2) bekezdés
e)	pontjában az „és bejelentési” szövegrész, 13. § (2) bekezdésének - a mozgóképről szóló
2004. évi II. törvény módosításáról szóló 2011. évi ... törvény 18. §-ával megállapított - g)
pontja, 16. § (1) bekezdés a) pontjában a „vagy folytatott” szövegrész, 19. § (1) bekezdésében
a „Törvény eltérő rendelkezése hiányában jogszabály a hatóság szervezeti egységére hatáskört
nem telepíthet.” szövegrész, 19. § (2) bekezdésében a „törvényben meghatározottak szerint
létrehozott” szövegrész, 20. § (5) bekezdésében az „az ügyfél kérelmére vagy hivatalból”
szövegrész és az „illetve a testület legközelebbi ülésén,” szövegrész, 23. § (1) bekezdésében a
„hivatalból vagy kérelemre” szövegrész, 26. § (3) bekezdésében a „vagy folytatott”
szövegrész, 29. § (4) bekezdés c) pontja, 29. § (9) bekezdésében az „a 28/C. § (1) és (2)
bekezdésében meghatározott szabályok szerint” szövegrész, 33. § (8) bekezdésében a „- ha
törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik szövegrész, 48. § (2)
bekezdésében a „ , továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség
megfizetésére kötelezhető” szövegrész és az „és nem kötelezhető a többletköltség viselésére”
szövegrész, 48. § (6) bekezdésében az „ , és kötelezhető a többletköltség megfizetésére”
szövegrész, 50. § (1) bekezdésében a „hivatalból vagy kérelemre” szövegrész, 61. § (1)
bekezdésében az „és az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi” szövegrész, 63. § (4)
bekezdésében az „A közmeghallgatás lefolytatásáról készített hangfelvétel, valamint a kép- és
hangfelvétel a (3) bekezdés a)—b) pontjában felsoroltakat tartalmazza.” szövegrész, 77. § (1)
bekezdésében a „Ha a módosításhoz a másik fél nem járul hozzá, vagy a felek között vita van
a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól
kérhető a szerződés módosítása vagy megszüntetése.” szövegrész, 81/A. § (1) bekezdésében a
„kérelemre vagy hivatalból” szövegrész, 83. § (1) bekezdésében a „Törvény kivételes esetben
lehetővé teheti, hogy a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadása helyett a hatósági
nyilvántartásba bejegyzett adatok alapjául szolgáló iratról adjon ki másolatot.” szövegrész, 85.
§ (2) bekezdése, 86. § (2) bekezdésében a „- ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -”
szövegrész, 107. § (3) bekezdésében az „a 109. §-ban foglaltaknak megfelelően” szövegrész,
110. §-a, 111. §-a, 172. § e,) pontja.
101
24.	A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban
alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény módosítása
49.	§
(1)	A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes
közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII.
törvény 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) A hatóság közigazgatási hatósági ügyben hozott végzése ellen az ügyfél, továbbá a
kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője a végzés bírósági
felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással, a végzés közlésétől számított harminc napon
belül kezdeményezheti.
(2)	A bírósági felülvizsgálattal megtámadható végzés ellen benyújtott kérelem tárgyában a
megyei bíróság - ha az ügyben hozott határozat felülvizsgálata a munkaügyi bíróság
hatáskörébe tartozik, a munkaügyi bíróság - nemperes eljárásban végzéssel határoz.
(3)	A bíróság a feleket a szükségeshez képest meghallgathatja.
(4)	A bíróság lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási végzést
hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra vagy az eljárás folytatására
kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a
bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja. A bíróság végzése ellen további
jogorvoslatnak helye nincs.”
(2)	A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes
közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII.
törvény 19. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) E törvénynek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági
hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi ...
törvény 49. §-ával megállapított rendelkezéseit a módosítások hatálybalépését követően indult
közigazgatási hatósági ügyben hozott végzés felülvizsgálata iránti eljárásban kell alkalmazni.”
102
25.	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII.
törvény módosítása
50.	§
(1)	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 5. § (4)—(5)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az igazságügyi szakértő vagy a társaság az elektronikus kézbesítést vállalja, az
igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság az elektronikus kézbesítéshez szükséges
természetes személyazonosító adatokat (név, születési hely és idő, anyja neve) a megkereső
bíróság, ügyészség, közigazgatási szerv, illetve más hatóság (a továbbiakban: hivatalos szerv)
részére átadja.
(5)	A külön jogszabályban megjelölt, biztonságos kézbesítési szolgáltatást működtető
szervezet - megkeresésre - a természetes személyazonosító adatok alapján a biztonságos
kézbesítési szolgáltatásról szóló jogszabály szerinti, kapcsolattartáshoz szükséges
azonosítókat az elektronikus kézbesítés érdekében a hivatalos szerv részére átadja.”
(2)	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 16. § (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az igazságügyi szakértő a szakvéleményt - a kirendelő hatóság intézkedésének
megfelelően - írásban, szóban vagy elektronikus kézbesítés útján terjeszti elő.”
(3)	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 16. § (5)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az igazságügyi szakértő az elektronikus kézbesítés útján benyújtott szakvéleményben
köteles nevét és nyilvántartási számát feltüntetni, és azt elektronikus úton, a külön
jogszabályban meghatározott biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatás útján
kézbesíteni.”
103
26.	Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek
alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények
módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény módosítása
51.	§
Az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról,
valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény 1. § (2)
bekezdésében az „a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 172. §j) pontja szerinti Központi Elektronikus
Szolgáltató Rendszer igénybevételével” szövegrész helyébe az „az erre a célra üzemeltetett
informatikai rendszer útján” szöveg, az „a Kormányzati Portálon keresztül” szövegrész
helyébe az „az erre a célra üzemeltetett informatikai rendszer útján” szöveg, 1. § (5)
bekezdésében a „Két. 172. § j) pontja szerinti Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer”
szövegrész helyébe a „(2) bekezdésben hivatkozott informatikai rendszer” szöveg lép.
27.	A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXUI. törvény
módosítása
52.	§
(1)	A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 3. § (2) bekezdése a
következő m) ponttal egészül ki:
/A miniszter feladata:]
„m) a transzeurópai hagyományos és nagysebességű vasúti rendszerekre vonatkozó, a
kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő átjárhatósági műszaki előírásokban szabályozott
esetekben a tagállam nevében az Európai Unió Bizottsága értesítése.”
(2)	A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 80. § (1) bekezdés q)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a 80. § (1) bekezdése a következő r) ponttal
egészül ki:
[A közlekedési hatóság feladat- és hatáskörébe tartozik:]
104
,,q) a transzeurópai hagyományos és nagysebességű vasúti rendszerekre vonatkozó, a
kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő átjárhatósági műszaki előírásokban a hatósági
engedélyezési és ellenőrzési feladatok ellátása,
r) mindazon feladatok ellátása, amelyeket jogszabály a feladatkörébe utal.”
28.	A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások
megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi
Lili. törvény módosítása
53.	§
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának
gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi Lili. törvény 2. § (2) bekezdés a) és b)
pontjában a „miniszter” szövegrészek helyébe a „hatóság” szöveg lép.
54.	§
Hatályát veszti a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások
megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi Lili. törvény 11. §-a és az
azt megelőző alcím.
29.	A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati
támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes
kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosítása
55.	§
Hatályát veszti a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és
egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény
12.	§ (5) bekezdésében az „az elektronikus kapcsolattartást lehetővé tevő jogszabályban
meghatározott eltérésekkel” szövegrész.
105
30.	Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
módosítása
56.	§
Hatályát veszti az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 25 l/D. § (1)
bekezdésében az „a központi elektronikus szolgáltató rendszeren kívüli” szövegrész.
31.	Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló
2009.	évi XXXVII. törvény módosítása
57.	§
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény
27.	§ (2) bekezdés h) pontjában a „vízgazdálkodásért” szövegrész helyébe a „vízügyi
igazgatási szervek irányításáért” szöveg lép.
32.	A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió
tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott
ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus
adatok nyilvántartásáról szóló 2009. éviXLVII. törvény módosítása
58.	§
Hatályát veszti a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai
által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi
és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény 73. § (5)
bekezdésében az „a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül” szövegrész.
33.	A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény
módosítása
59.	§
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 16. § (5) bekezdése a következő
szöveggel lép hatályba:
106
„(5) Vállalkozás és jogi képviselővel rendelkező fél részére az iratokat - a (2) bekezdésben
meghatározott eset kivételével - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai szerint,
elektronikus úton kell kézbesíteni. Az elektronikus iraton minősített elektronikus aláírást és
minősített időbélyegzőt kell elhelyezni.”
34. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális
párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény módosítása
60.	§
Hatályát veszti az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes
kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 21. § (5) bekezdésében a „ ,valamint az
elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX. törvény” szövegrész.
35.	A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának
általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény módosítása
61. §
Hatályát veszti a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános
szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény 31. § (1) bekezdésében a „központi elektronikus
szolgáltató rendszer keretében a” szövegrész.
36.	A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes
törvények módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény módosítása
62.	§
Hatályát veszti a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények
módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény 30. §-a és az azt megelőző alcím, 50. § (8)
bekezdése, 51. § (10) bekezdése.
107
37. A vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény módosítása
63.	§
A vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény 40. § (2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) A társulat közfeladatainak ellátása feletti szakmai felügyeletet a vízügyi igazgatási
szervek irányításáért felelős miniszter, az irányítása alatt álló, a társulat működési területe
szerinti vízügyi igazgatási szerv útján látja el.”
64.	§
A vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény 1. § 18. pontjában a „környezetvédelmi és
vízügyi igazgatóság” szövegrész helyébe a „vízügyi igazgatási szerv” szöveg, 4. § (3)
bekezdésében a „vízgazdálkodásért” szövegrész helyébe a „vízügyi igazgatási szervek
irányításáért” szöveg, 21. § (4) bekezdésében a „vízgazdálkodásért felelős illetékes állami
szervezet” szövegrész helyébe a „vízügyi igazgatási szerv” szöveg, 61. § (2) bekezdésében a
„vízgazdálkodásért felelős illetékes állami szervezet” szövegrész helyébe a „társulati mű
fekvése szerint illetékes vízügyi igazgatási szerv” szöveg lép.
38. A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény
módosítása
65.	§
(1)	A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 13. § (4) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A minősített adatot kezelő szerv vezetője, valamint a biztonsági vezető felhasználói
engedély nélkül jogosult a feladat- és hatáskörébe tartozó minősített adatra vonatkozó — a 18.
§-ban meghatározott - rendelkezési jogosultságok gyakorlására.”
(2)	A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 14. § (4) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
108
„(4) Közigazgatási, - a büntetőeljárást kivéve - bírósági, szabálysértési vagy egyéb hatósági
eljárásban a nemzeti minősített adathoz történő hozzáférést a minősítő engedélyezheti. Az
ügyészi törvényességi felügyeleti eljárásban, valamint az ügyész által közérdekből indítható
polgári peres eljárásban a nemzeti minősített adat felhasználására vonatkozó engedély kiadása
nem tagadható meg.”
(3)	A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 20. § (1) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladata a minősített adat védelmének hatósági
felügyelete, a minősített adatok kezelésének hatósági engedélyezése és felügyelete, valamint a
nemzeti iparbiztonsági hatósági feladatok ellátása. A Nemzeti Biztonsági Felügyelet a
minősített adatok védelmének szakmai felügyeletéért felelős miniszter irányítása alatt álló, a
minősített adatok védelmének szakmai felügyeletéért felelős miniszter által vezetett
minisztérium szervezeti keretében önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkező
szervezet.”
(4)	A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 20. § (2) bekezdés d)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Nemzeti Biztonsági Felügyelet]
,,d) a minősített adatot kezelő rendszerek elemeire vonatkozóan követelményeket határoz
meg, és megfelelőségükről - vizsgálatok, megfelelőségi igazolások alapján - tanúsítványt,
illetve ajánlást ad ki,”
(5)	A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 21. § (1) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Nemzeti Biztonsági Felügyelet közigazgatási hatósági eljárásban hozott döntése ellen
fellebbezésnek nincs helye, a döntés bírósági felülvizsgálatát annak közlésétől számított
tizenöt napon belül lehet kezdeményezni.”
66. §
A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 7. § (1) bekezdésében a
„különböző forrásból származó eredeti minősített adatok” szövegrész helyébe a „megismételt
109
minősített adat” szöveg, 20. § (2) bekezdés i) pontjában a „tanúsítványt módosítására”
szövegrész helyébe a „tanúsítvány módosítására” szöveg, 23. § (4) bekezdésében a „kezeli”
szövegrész helyébe a „kezelheti” szöveg lép.
CXXXIII. törvény módosítása
67. §
A megfelelőségértékelő szervezetek tevékenységéről szóló 2009. évi CXXXIII. törvény 3. §
(1)	bekezdésében az „a Kormány rendeletében” szövegrész helyébe a „törvényben vagy a
Kormány rendeletében” szöveg lép.
40.	Az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról, valamint a
nyilvántartásból történő adatszolgáltatásról szóló 2010. évi XVI.
törvény módosítása
68. §
Az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról, valamint a nyilvántartásból történő
adatszolgáltatásról szóló 2010. évi XVI. törvény 3. § (2) bekezdésében a „hivatalos iratok
elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényt” szövegrész
helyébe a „közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény
elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit” szöveg lép.
69.	§
Hatályát veszti az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról, valamint a nyilvántartásból
történő adatszolgáltatásról szóló 2010. évi XVI. törvény 5. § (3) bekezdésében az „a központi
elektronikus szolgáltató rendszer (illetve annak adatkezelője),” szövegrész, 5. § (4)
bekezdésében az „a központi elektronikus szolgáltató rendszer, valamint” szövegrész, 5. § (5)
bekezdése.
110
41.	A gondnokoltak nyilvántartásáról szóló 2010. évi XVIII. törvény
módosítása
70.	§
Hatályát veszti a gondnokoltak nyilvántartásáról szóló 2010. évi XVIII. törvény 4. § (5)
bekezdése.
42. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosítása
71.	§
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 11. § (2) bekezdésében a „hivatalos
iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény”
szövegrészek helyébe a „közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó” szöveg, 11. § (3) bekezdésében a
„hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló
törvényben foglalt, a hivatalos szerv iratainak kézbesítésére vonatkozó szabályok” szövegrész
helyébe a „közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény
elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai” szöveg, 61. §-ában az „az elektronikus
közszolgáltatásról szóló törvény szerinti” szövegrész helyébe az „a külön jogszabályban
meghatározott” szöveg lép.
43.	Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény
módosítása
72.	§
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 11. § (1) bekezdés a)
pontjában a „központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül” szövegrész helyébe a
„kormányzati kézbesítési szolgáltatás igénybevételével” szöveg, 11. § (7) bekezdésében az
„az elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvény szerint a központi elektronikus szolgáltató
rendszerben működő” szövegrész helyébe az „a jogszabályban meghatározott” szöveg, az „az
elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény szabályai szerint” szövegrész helyébe az „a
jogszabályban meghatározott módon” szöveg, 15. § (1) bekezdés b) pontjában a „központi
Ill
elektronikus szolgáltató rendszeren” szövegrész helyébe a „kormányzati azonosítási
szolgáltatáson” szöveg lép.
44.	Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról,
illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosítása
73.	§
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló
2010. évi XC. törvény 3. § (1) bekezdés a) pontjában a „központi elektronikus szolgáltató
rendszeren keresztül” szövegrész helyébe a „kormányzati kézbesítési szolgáltatás
alkalmazásával” szöveg, 3. § (4) bekezdésében az „az elektronikus közszolgáltatásokról szóló
törvény rendelkezései alapján a központi elektronikus szolgáltató rendszerben működő
központi ügyfélszolgálat által fenntartott ügyfélvonalon keresztül” szövegrész helyébe az „a
kormányzati tájékoztató szolgáltatás (a továbbiakban: központi ügyfélszolgálat) útján” szöveg
lép.
45.	Záró rendelkezések
74.	§
(1)	E törvény - a (2)-(6) bekezdésben foglalt kivétellel — a kihirdetését követő 8. napon
lép hatályba.
(2)	Az 1. §, a 4. §, a 7. §, a 9. §, a 11-15. §, a 17. §, a 18. §, a 22. §, a 24-26. §, a 29. §, a
30.	§, a 39. §, a 40. §, a 44. §, a 47. §, az 52-54. §, az 57. § és a 63-67. § 2012. január 1-jén
lép hatályba.
(3)	A 2. §, az 5. §, a 8. §, a 19-21. §, a 23. §, a 33. §, a 34. §, a 36. §, a 41. §, a 45. §, a 48.
§ és a 49. § 2012. február 1-jén lép hatályba.
(4)	A 3. §, a 6. §, a 10. §, a 27. §, a 28. §, a 31. §, a 37. §, a 38. §, a 42. §, az 50. §, az 51.
§, az 55. §, az 56. §, az 58-61. §, a 68-73. §, a 76. § és a 77. § 2012. április 1-jén lép hatályba.
(5)	Aló.§2013. július 1 -j én lép hatályba.
(6) A 43. § és a 46. § 2014. január 1-jén lép hatályba.
112
75.	§
Hatályát veszti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2010. évi
LXXVII. törvény.
76.	§
Hatályát veszti
a)	a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009.
évi LII. törvény,
b)	az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX. törvény.
77.	§
Ahol jogszabály
a)	központi elektronikus szolgáltató rendszert említ, ott az állam által kötelezően nyújtott
szabályozott ügyintézési szolgáltatások együttesét vagy az adott szövegkörnyezetben
hivatkozott szolgáltatást,
b)	ügyfélkaput vagy hivatali kaput említ, ott az állam által kötelezően nyújtott azonosítási és
kézbesítési szabályozott szolgáltatást, továbbá
c)	ügyfél tárhelyét, vagy bármely megfogalmazásban tárhelyére történő információ
elhelyezést említ, ott az állam által kötelezően nyújtott kézbesítési szabályozott szolgáltatással
történő kézbesítést
kell érteni.
113
INDOKOLÁS
r	■
Általános indokolás
I.	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Két.) átfogó módosítását a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2011. évi felülvizsgálatával
kapcsolatos feladatokról szóló 1156/2011. (V. 20.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm.
határozati.) által előírt felülvizsgálat tette szükségessé.
A felülvizsgálat szorosan illeszkedik a Nemzeti Együttműködés Programjához is, melyben a
Kormány vállalta, hogy a közigazgatás rendszerét az ésszerűség útjára tereli, a közjó
szolgálatába állítja, a bürokrácia okozta indokolatlan társadalmi terheket határozott lépésekkel
mérsékli, és ezzel összhangban - elsősorban az elhivatottság és szaktudás bázisán alapozva -
javítja a közszolgáltatások színvonalát annak érdekében, hogy azok hozzájárulhassanak
Hazánk gazdasági és társadalmi versenyképességének javításához. Ezzel összhangban a
törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja a hatósági ügyintézés gyorsítása, az
adminisztratív terhek csökkentése mind az ügyfelek, mind a hatóságok oldaláról, az ügyfelek
választási lehetőségeinek bővítése, a magas színvonalú hatósági feladatellátás kereteinek
biztosítása, megerősítése, továbbá általánosan olyan rendelkezéseknek a Ket.-be történő
beépítése, amelyek a szabályozás modemitását, fejlesztését, kiszámíthatóságát, valamint a
működés hatékonyságának növelését szolgálják. A Két. módosítására vonatkozó
rendelkezések főszabály szerint 2012. február 1-jén lépnek hatályba.
A Javaslat - a gyakorlati jogalkalmazás tapasztalataira is támaszkodva - az alábbi főbb
területeken, illetve főbb rendelkezésekkel módosítja a közigazgatási hatósági eljárás
szabályait.
A Két. alapelvi rendelkezéseinek körében a Javaslat a rendeltetésszerű hatáskörgyakorlás, a
szakszerűség, az egyszerűség és az együttműködés elve mellett - az ügyfelek és köztük is
nem utolsósorban a vállalkozások érdekében - előírja, hogy a hatóság ügyintézőjének
jóhiszemű módon, az ügyfél jogait és jogos - ideértve gazdasági - érdekeit is szem előtt tartva
kell eljárnia.
Meghatározott ügyekben jogszabály ezentúl nemcsak általános ügyféli jogállást, hanem egyes
ügyféli jogosultságokat is biztosíthat azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek a
nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek
érvényre juttatására irányul. E jogok közül a Két. külön is nevesítve maga biztosítja majd a
nyilatkozattételi jogot.
Az ügyintézési határidő kapcsán lehetőséget kapnak az ágazati jogszabályok arra, hogy
kizárják a Ket.-nek az általános ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat szabályozó
rendelkezését. Ez különösen a szakhatósági eljárások esetén nyerhet jelentőséget, hiszen e
lehetőség alkalmazásával elérhető, hogy egy adott hatósági alapeljárás időtartama ne
hosszabbodjon meg a szakhatósági eljárás időtartamával. A Javaslat alapján továbbá az eljáró
hatóság vezetője az ügyintézési határidőt csak kivételesen indokolt esetben hosszabbíthatja
meg, és az erről szóló végzésben a határidő-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell
jelölnie. Az ügyintézési határidő kapcsán végül fontos változás, hogy az eljárások gyorsítása
érdekében, a hatóságok egyre hatékonyabb működését célul kitűzve 2014. január 1-jétől az
általános ügyintézési határidő 30-ról 21 napra csökken.
114
A más hatóságok hatósági eljárásban való megkeresése tárgyában változás, hogy az ügydöntő
hatóságok felelősségi körének erősítése érdekében jogszabályban meghatározott ügyekben és
szempontok alapján a hatóság mérlegelheti a szakhatóság megkeresését, tehát ilyen esetekben
nem lesz kötelező a megkeresés, ami különösen a másodfokú eljárások elhúzódását
akadályozhatja meg.
A belföldi jogsegéllyel kapcsolatban az adatszolgáltatásra nyitva álló határidő tekintetében a
módosítás a megkeresés tartalma által ténylegesen felmerülő időigény alapján történő
differenciálást alkalmaz, illetve külön - 30 napos - határidő kerül meghatározásra egyes
jogsegély keretén belül végzendő eljárási cselekményekre (pl. tanúkihallhatás). Végül mivel a
gyakorlatban számos esetben problémát jelentett a jogsegély-megkeresések nem teljesítése, a
módosítás ösztönző rendelkezéseket épít be a belföldi jogsegély szabályai közé.
A Javaslat alapján jogszabály a tényállás tisztázása, valamint az ügyfél jogának, jogos
érdekének védelme és előmozdítása érdekében az eljárás és a hatósági ellenőrzés során
együttműködési kötelezettséget írhat elő a feladat- és hatáskörükben érintett hatóságok
részére, nevesítve ennek egyes formáit és elmulasztásának szankcióját.
A Két. kiegészül a hatósági szerződés általánosan kötelező tartalmi elemeire vonatkozó
szabályokkal, a módosítás alapján továbbá a hatósági szerződés megszegése esetén a hatóság
a végrehajtás elrendelése helyett a hatósági szerződés módosítását is kezdeményezheti, ha a
Ket.-ben előírt szempontokat mérlegelve úgy ítéli meg, hogy utóbbi lehetőség a közérdek
védelmét hatékonyabban valósítja meg.
Az eljárások felgyorsítása és hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat - arra az esetre, ha a
hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget -
megvonja a felügyeleti szervtől az új határidő megállapítására vonatkozó mérlegelési
lehetőséget, és ehelyett kötelezően soron kívüli eljárásra való utasítást ír elő. Mindez
csökkenti a felügyeleti szerv munkaterhét is, hiszen nem kell vizsgálnia a döntés-előkészítés
mértékét, amely az ügy részletesebb megismerését feltételezné. Mindemellett - 2014. január
1-i hatálybalépéssel - az ügyintézési határidő jogtalan túllépésével az ügyfélnek okozott
károk, hátrányok csökkentése érdekében a Javaslat - a hatályos szabályozás logikáját
megfordítva - általánosan a „hallgatás-beleegyezés” szabályának alkalmazását írja elő arra az
esetre, ha a hatóság vagy a szakhatóság az ügyintézési határidőn belül nem hoz döntést, illetve
nem ad ki állásfoglalást. A Két. e szabály alól eltérést enged majd az ágazati jogszabályoknak.
A módosítás egyértelművé kívánja tenni a hatósági ellenőrzés kereteit, meghatározva annak
elsődleges, valamennyi eljárásban érvényesülő szabályait. A hatóságok jelentős részénél
bevett gyakorlatnak számít az ún. ellenőrzési terv alkalmazása, amely segít átláthatóvá és
tervezhetővé tenni a hatóságok munkáját, így indokoltnak mutatkozik általános
keretszabályként az ellenőrzési terv készítését, valamint az ellenőrzési jelentés nyilvánosságra
hozatalát előírni. A Javaslat alapján a Két. rögzíti, hogy az első ellenőrzési jelentést
legkorábban mikor kell majd elkészíteniük a jogalkalmazóknak. A hatósági ellenőrzések
kapcsán a Két. továbbá racionalizálja, hogy mely esetekben nem előzheti meg a jogkövető
magatartásra való figyelemfelhívás a tényleges, hatósági jogkövetkezmények megállapítását.
A Javaslat szabályozza a közigazgatási bírságolás általános eljárási kereteit is. Az anyagi jogi
bírságolás keretjellegű szabályozásának hiánya partikuláris szempontrendszerek
érvényesülését eredményezte, ezért a Javaslat keretszabályokkal biztosítja, hogy egységes
dogmatikai alaphoz igazodjon az ágazati bírságolási rendszer. Az ügyfélbarát közigazgatás
115
megteremtése érdekében a módosítás a bírságkiszabás lehetőségét objektív és szubjektív
határidő megállapításával szűkíti.
A Két. átfogóan módosítja a végrehajtási eljárásról szóló fejezetet, több ponton az eljárási
cselekmények logikájának kedvezőbb rendelkezések beépítésével. Ennek keretébe tartozik
például, hogy a Javaslat szakít a végrehajtás elrendelésének külön előírásának
kötelezettségével.
A Két. hatályos rendelkezései elnagyoltan kezelik az eljárási költségeket. A Javaslat ennek
alapján újraszabályozza az eljárási költségekről szóló fejezetet, és az eljárási költségek
előlegezésével és viselésével kapcsolatban a korábbinál részletesebb szabályozást alakít ki. A
Javaslatban rögzítésre került, hogy amennyiben több azonos érdekű ügyfél vesz részt az
eljárásban, akkor eltérő megállapodásuk hiányában az eljárási költségeket egyetemlegesen
kell megelőlegezniük, illetve viselniük, valamint az is, hogy - a személyes költségmentesség
törvény általi megállapíthatóságán túl - törvény vagy kormányrendelet meghatározhat olyan
ügyeket, amelyekben az ügyfelet költségmentesség illeti meg.
A Javaslat felülvizsgálja a Két. saját szabályainak kiegészítésére lehetőséget adó, illetve az
azoktól eltérést engedő rendelkezéseket, és a kapcsolódó alkotmányos és törvényi előírásokra
figyelemmel racionalizálja, hogy e rendelkezéseket milyen jogforrási szinten lehessen
szabályozni. Mindemellett a Javaslat több olyan pontosító, egyértelműsítő, a hatósági eljárást
gyorsító rendelkezést is tartalmaz (többek között a jegyzőkönyv vagy a hivatalbóli eljárás
szabályaira vonatkozóan), amelyek elengedhetetlenül szükségesek az ügyfélbarát, szolgáltató
közigazgatás megteremtése érdekében. A Javaslatban továbbá szerepelnek az új helyi
önkormányzatokról szóló törvény, valamint az új ügyészségi törvény javaslatával való
összhangot biztosító rendelkezések is, amelyek 2012. január 1-jén lépnek hatályba.
A Javaslat alapján - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) módosításával párhuzamosan - a Két.
kiegészül egy, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére irányuló eljárás
szabályait rendező fejezettel, ezzel is nagyobb súlyt adva az egyenlő bánásmóddal
kapcsolatos hatósági eljárások jelentőségének, valamint figyelemmel arra, hogy az egyenlő
bánásmód érvényre juttatásával kapcsolatos hatósági eljárás rendszertanilag jobban
illeszkedik a Két.-be, mint az Ebktv.-be.
A Két. módosításához szorosan kapcsolódik a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata.
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatát és ennek kapcsán a szükséges szabályozási
javaslat megtételét a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával kapcsolatos
feladatokról szóló 1116/2011. (IV. 28.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat2.)
írta elő a hatósági ügyintézés racionalizálása érdekében azzal a céllal, hogy a felülvizsgált
hatáskörök lehetőség szerint kerüljenek más, a miniszter irányítása alatt álló szervhez való
áttelepítésre, esetleg megszüntetésre. A Korm. határozat2. kiindulópontja az volt, hogy a
miniszter és munkaszervezete, a minisztérium elsődleges funkciója az ágazati irányítás és
ellenőrzés, a jogalkotási feladatok ellátása, a stratégiaalkotás és stratégiai feladat-ellátás,
valamint az intézményfenntartói feladatok, ezektől a funkcióktól viszont idegen az olyan
egyedi hatósági ügyek intézése, mint például az ügyfélfogadás, a kiadmányozás vagy a
helyszíni ellenőrzés. A felülvizsgálat a fentieknek megfelelően kiterjedt a szakhatósági
hatáskörökre, valamint a hatósági eljárásokban biztosított véleményezési, illetve egyetértési
jogra is, mivel ezekben az esetekben ténylegesen egyedi hatósági ügyintézésben való
közreműködés történik.
116
A Korm. határozat2. feladat-meghatározása alapján a felülvizsgálat nem terjedt ki az olyan
közigazgatási és közhatalmi jellegű hatáskörökre, amelyek nem hatósági vagy szakhatósági
hatáskörök, tehát nem tartoznak a Két. hatálya alá (például a teljes hatályú apai elismerő
nyilatkozat megtételét rögzítő jegyzőkönyv konzuli tisztviselő általi felvétele). Nem érintette
a felülvizsgálat az egyes támogatási ügyeket, a miniszter stratégiai, közpolitikái döntési
jogkörébe tartozó feladatokat, a miniszter intézményfenntartói feladatokkal kapcsolatos
egyedi hatásköreit sem, valamint a hatósági elemet nélkülöző törvényességi ellenőrzési és
felügyeleti hatásköröket.
A felülvizsgálat nem terjedt ki a felügyeleti jogosítványokra sem, mivel a felügyeleti szerv
ugyan valóban rendelkezik egyedi hatósági ügyekhez kapcsolódó — a Két.-ben is biztosított —
hatósági jogosítványokkal, viszont a felülvizsgálat e tekintetben az irányítás és a felügyelet
hatósági ügyeken túlmutató fogalmának megkérdőjelezéséhez vezetett volna.
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata alapján elvégzett törvénymódosítások 2012.
január 1-jén lépnek hatályba.
II. Az elektronikus ügyintézés kapcsán a törvényjavaslatban körvonalazódó szabályozási
modell kialakításakor számos célt tűztünk ki:
II. 1.1. Biztosítsa a polgár informatikai önrendelkezési jogának széleskörű érvényesülését:
A legfőbb ok, amiért egyáltalán szabályozni kell az elektronikus ügyintézés módját, az nem
az, hogy a közigazgatás megfelelően szervezhesse a szolgáltatások nyújtását, és kötelezze a
polgárokat a nyújtott szolgáltatás igénybe vételére. Az elektronikus ügyintézés
szabályozásának az az elsődleges célja, hogy rögzítse a polgárokat és a vállalkozásokat
megillető garanciákat, és az elektronikus ügyintézésüknek olyan alapvető jogszabályi
intézményeket biztosítson, amelyek lehetővé teszik a polgárok és vállalkozások valós
igényeinek felmérését és rugalmas kiszolgálását.
II. 1.2. Túlszabályozás megszüntetése, rugalmas és tartós jogi keretek létrehozása:
Az indokolatlanul törvényi szinten meghatározott részletszabályok alsóbb jogszabályi szintre
telepítése, rugalmas és tartós jogi keretek létrehozása:
Az igények rugalmas kiszolgálása is feltételezi, hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy
technikai részletszabályok is törvényi szinten kerülnek megfogalmazásra. A cél az, hogy az
elektronikus ügyintézés számára stabil kereteket teremtsünk. Fontos, hogy az államot
általában „belülről” érintő és gyakran változó műszaki feltételek rugalmasabban módosítható
jogszabályi szinten (miniszteri rendelet) kerüljenek meghatározásra. Ezzel is előrébb
léphetünk az egyszerű és áttekinthető szabályozás irányába.
A tartós, mégis rugalmas jogi keretszabályozás azt is megkívánja, hogy ahol lehet, az
elektronikus ügyintézés egyes, eltérő törvényi hátterű eljárási területeire egységes
keretszabályokat rögzítsünk, ebből a szempontból fontos, hogy az elektronikus közigazgatási
ügyintézés feltételei úgy legyenek meghatározva, hogy a polgári perrendtartás során folytatott
elektronikus ügyintézés szabályai is könnyen (a perrendtartásban megfogalmazott utaló
rendelkezéssel) hozzá igazodhassanak, ugyanakkor ez mégse jelentsen a jogalkalmazási
gyakorlatban bizonytalanságot.
II. 1.3. Ne zárja ki az ügyintézési modell a hatóságok önálló döntését:
Az is fontos modellszintű elv, hogy az új, egységes szabályokat ne úgy fogalmazzuk meg,
hogy egyetlen informatikai infrastruktúrát jelölünk ki jogszabályban. Érdemes az
ügyintézéssel kapcsolatos informatikai döntéseket oda telepíteni, ahol erre megfelelő a
117
szervezeti önállóság és a megfelelő döntéshez szükséges információ is rendelkezésre áll. Az
ügyintézéssel kapcsolatos szabályozás jelenleg egy monopolizált modellre épül, amely
szabályozási modell magával vonta azt is, hogy nem csak a szolgáltatások igazodtak a
központi rendszerhez, hanem a szabályozást is folyamatosan ennek informatikai jellemzőihez
kellett volna igazítani. Elvárás ezért, hogy a szabályozás vegye figyelembe az eljáró szervek
önállóságát.
Természetesen a mostanihoz hasonlóan lesz az állam által kötelezően biztosított központi
szolgáltatási csomag, és abban sem lehet eltérés, hogy egy irányító szerv a saját eszközeivel
kötelezze az irányítása alá tartozó szerveket az elektronikus ügyintézésre vagy annak
meghatározott módjára. Fontos azonban, hogy ezt az ügyintézési kötelezettséget alapvetően
nem a törvény szintjén kell biztosítani.
Nem lehet úgy jogszabályt alkotni, hogy nem vagyunk tekintettel a megvalósítás
lehetetlenségére, és indokolatlan ott kötelezni az egyes állami szereplőket az e-ügyintézésre,
ahol ismert, hogy a forráshiány a kötelezettek túlnyomó részénél nem teszi lehetővé a
jogszabályi kötelezettség teljesítését. Ezzel csak azt veszélyeztetjük, hogy a jogszabály mint
szabályozó eszköz elveszítse „tekintélyét”, hatásosságát.
II. 1.4. A rendelkezésre álló (már kiépített) eszközök továbbélése, felhasználása:
Függetlenül attól, hogy az előző ügyintézési modell az alapvető értékeit tekintve eltért ettől a
modelltől, a jelenlegi gazdasági nehézségek miatt is kiemelt elv, hogy a már rendelkezésre
álló eszközöket hatékonyan kihasználjuk. Bár a jogi szabályozás keretei alapvetően
megváltoznak, ez rövid távon csak ott fog látványos változásokat hozni, ahol eddig a
hatóságoknál meglévő szándék és érdek ellenére a jogi szabályozás - a kötelező központi
rendszeres megoldás - akadályt jelentett.
Az e-ügyintézés átfogó rugalmasabbá tételéhez forrásokra van szükség, és addig is a már
felhasznált forrásokból rendelkezésre álló eszközöket a lehető leghatékonyabban, de a
garanciális szabályozási köröknek alárendelve kell felhasználni.
A jelenleg rendelkezésre álló eszközök az új szabályozás szerint is használhatók arra a
feladatra, amire eredetileg tervezték azokat (így a központi rendszer a határidőhöz kötött
űrlapos elektronikus hatámapos formalapos nyilatkozattételre), az egyéb, jelenleg le sem
fedett, vagy a hatékony alkalmazásokat inkább gátlón lefedett területeken pedig az új
szabályozás lehetővé teszi a gyors előrelépést, megszabadítva e területet a fejlődését jelenleg
gátló szabályozási korlátoktól.
II. 1.5. Máshol már működő piaci és külföldi megoldások felhasználásának elvi lehetősége:
Mind a gazdaságos működtetés kívánalma, mind az ügyfelek igényeinek megfelelő
szolgáltatások igénye megkívánja, hogy a szabályozás tegye lehetővé, hogy a hatóságok
felhasználhassák az elektronikus ügyintézés magánszférában, belföldön vagy külföldön
elterjedt megoldásait. Itt fontos előrelépést jelenthet a piacon alkalmazott technikai
megoldások közigazgatáson belüli hivatalos elfogadása (például elektronikus levelezés,
számítógépes telefonálás, elektronikus számla, elektronikus dokumentum hitelesítés), ezzel is
ösztönözve a társadalmat az elektronikus üzletmenet széleskörű alkalmazására. Különös
figyelmet szenteltünk az ún. Open Government kezdeményezéseknek, és az annak keretében
már egyes nagy piaci szolgáltatók által jelenleg is nyújtott szolgáltatásoknak. E körben
egyelőre a közvetlen hazai felhasználás lehetőségéről nem beszélhetünk ugyan, de fontos,
hogy a most kialakított szabályozás be tudja fogadni, rá tudjon építeni a széles körben
alkalmazásra kerülő piaci megoldásokra is.
II.2.	A szabályozás fő elemeit az alábbiakban mutatjuk be.
118
11.2.1.	Az elektronikus ügyintézés fogalma, a szabályozás alkalmazási köre
A szabályozás logikája nem az állami tulajdonban lévő infrastruktúrára vagy az állam által
nyújtott egyes szolgáltatásokra épül, a fókusz az eljáráson van.
A szabályozás úgy lett megfogalmazva, hogy ha ez a szabályozási modell sikeres, egyes nem
állami vagy nem önkormányzati elektronikus ügyintézés során (így különösen közüzemi
szolgáltatók, hitelintézetek, biztosítók és biztosításközvetítők körében stb.) is alkalmazni
lehessen, ha az ügyfelek érdekeit egyértelműen szolgálja, és az érintett piaci szolgáltatók
számára jelentős többlet költséggel nem jár, az általuk biztosítani kívánt elektronikus
ügyintézés körében a meglévő rugalmasságukat nem veszélyezteti.
Az egyes ágazati törvények módosításával további eljárásokat is részben vagy egészben a
Ket.-ben szabályozott elektronikus ügyintézési rendelkezések hatálya alá lehet vonni, így
például a közérdekű panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárást, az egyes közjegyzői
okiratok kiállításával kapcsolatos eljárásokat.
11.2.2.	A szabályozott ügyintézési szolgáltatás és a műszaki előírások
A szabályozás központi eleme a „szabályozott ügyintézési szolgáltatás”, ami valójában inkább
egyfajta e-ügyintézési funkciót, mint a piaci értelemben vett szolgáltatást jelent, hiszen az is
szabályozott ügyintézési szolgáltatás, amit a hatóság maga nyújt ügyfelei számára (pl. saját
ügyfelek azonosítása mint szükségszerű azonosítási szolgáltatás), és az is, amit pl. egy
harmadik piaci fél piaci alapon nyújt egy vagy több hatóság vagy ügyfél számára (például a
biztonságos kézbesítési szolgáltatás tipikusan a piac működésénél is hasznos, piaci szolgáltató
által is nyújtható szolgáltatás).
A szabályozott ügyintézési szolgáltatást vagy a Kormány által kijelölt hatóság (az
elektronikus ügyintézési felügyelet) engedélye vagy a hozzá tett bejelentés alapján lehet
nyújtani. Mindkét esetben a szabályozott ügyintézési szolgáltatás általános (jogi jellegű)
feltételeit jogszabály, illetve műszaki előírásait rögzíti.
A leglényesebb szabályozott ügyintézési szolgáltatásokat a törvény határozza meg, de azok
köre nem lehet a törvényben teljeskörű, hiszen ez a közigazgatási igények és a műszaki
lehetőségektől függően bővülhet. Ezen túlmenően a törvényben vagy kormányrendeletben
felsorolt, „szabályozott ügyintézés szolgáltatásnak” nevezett szolgáltatások körén kívüli
területen is rengeteg olyan szolgáltatás felmerül, amely hasznos szolgáltatás az e-ügyintézés
körében, de azok nyújtása nem igényel engedélyt (pl. aláírás ellenőrzése).
11.2.3.	Az állam által kötelezően biztosítandó szabályozott szolgáltatások
Az egyik legfontosabb szabályozott ügyintézési szolgáltatás az ún. „ügyintézési rendelkezés”
biztosítása, amelyet azonban kötelezően az állam nyújt.
Az ügyintézési rendelkezés intézménye újdonság, a korábbi hazai e-ügyintézési modellekben
nem volt előképe. Célja, hogy az ügyfeleknek az elektronikus ügyintézés használatával
kapcsolatos elvárásaik kifejezésére kényelmes, s egyben számukra magasabb szintű garanciát
nyújtó módot biztosítson. Ilyen elvárás lehet az, hogy egy ügyfél kívánja-e egyáltalán az
elektronikus ügyintézést használni (hacsak ezt törvény nem teszi számára egyébként
kötelezővé, hiszen ilyen esetben e rendelkezése nem fog érvényesülni). Ha az ügyfél
megbízik az elektronikus ügyintézésben, arról is rendelkezhet, hogy milyen azonosítási
szolgáltatásokat és szolgáltatókat fogad el. Itt mondhatja meg az ügyfél azt is, hogy a neki
szánt üzeneteket hova küldjék, ki tárolja, és ki kézbesíti azokat számára.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy pl. egy hatóságnak, amely elektronikus ügyintézést
kíván (vagy köteles) biztosítani, az ügyfelek minden szóba jöhető kívánságát, az összes
119
lehetséges opciót köteles volna informatikailag megvalósítani. A mostanihoz hasonlóan lesz
állam által kötelezően biztosított központi szolgáltatási csomag, amit pl. minden e-ügyintézést
biztosító hatóságnak tudnia kell alkalmaznia, és lehetnek olyan e-ügyintézési módok, amelyet
az ügyfelek bizonyos köre köteles igénybe venni (pl. elektronikus adóbevallás,
agrártámogatások igénylése), de ezen túlmenően az elektronikus ügyintézésre csak ott kerül
sor, ahol az ügyfél igénye és a hatóság képessége „találkozik”.
Az elektronikus ügyintézés használatával kapcsolatos elvárások kifejezésén kívül az
ügyintézési rendelkezés arra a célra is megfelel, hogy ha az ügyfél úgy gondolja, hogy
valamely ügyintézéssel kapcsolatos információját meg kívánja osztani több hatóság között,
akkor erre az adatvédelmi követelmények kielégítése szempontjából is egy megbízható
forrásként szolgáljon.
Ha az ügyfél szeretne egy központosított kimutatást (értesítést) arról, hogy az adott
időszakban milyen hatóságoknál vett részt elektronikus ügyintézésben, akkor erre is az
elektronikus ügyintézés rendelkezés biztosít egyszerű módot. A központosított rendszeres
értesítés fontos garanciális elem, mivel informálja az ügyfelet a nevében történt elektronikus
ügyintézések tényéről, így az értesítési körbe vont eljárási körben felismerhetővé teszi a
személyiség lopással kapcsolatos visszaéléseket.
Ez az ügyintézési rendelkezés végül olyan aktív célt is szolgálhat, amikor az ügyfél egy
valakit szeretne megbízni azzal, hogy bizonyos adatváltozásait (pl. lakcím megváltozásának
vagy közeli hozzátartozó elhalálozásának bejelentése) meghatározott hatóságokhoz
továbbítsa.
További fontos elem az interoperabilitás megvalósításához szükséges összerendelési
nyilvántartás. Ez - az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
új törvényi szabályozásra építve - feloldja az eddig az elektronikus közigazgatás
kiterjesztésének gátját jelentő ellentmondásos helyzetet, és egyszerre biztosítja a személyes
adatok megfelelő védelmét és a nyilvántartások közötti jogszerű adatkapcsolatok egyszerű
kialakíthatóságát. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben, amely sok esetben adatvédelmi
szempontból vitatható megoldásra épül, itt a szakrendszeri nyilvántartások által előállított és
titkosított kapcsolati kódok összerendelő nyilvántartása biztosítja az összerendelési
nyilvántartáshoz kapcsolódó szolgáltatáson keresztül a szabályozott és jogszerű adatcseréhez
szükséges azonosító összerendelést. A megoldás egyben a közigazgatással szemben megjelent
új kihívásnak, az Európai Unió szabad tőke és munkaerő áramlási alapelvéből következőleg
emelkedő számú nem magyar állampolgár ügyfelek ügyintézési rendszerbe illeszthetőségét is
megfelelő hatékonysággal biztosítja, amely probléma más módon - például egy univerzális
nemzeti azonosító bevezetésével - nem lenne megfelelő színvonalon kezelhető.
II.2.4.	Kötelesek-e a hatóságok az elektronikus ügyintézésre?
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a kötelezően nyújtandó szolgáltatások körén kívül
kötelezi-e valami egyébként a szerveket az e-ügyintézésre, és mi határozza meg, hogy milyen
e-ügyintézési módokat kötelesek nyújtani?
A hatályos Két. és a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus
tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény szabályozásától eltérően a törvényjavaslat nem
mondaná ki általánosan azt, hogy az ügyintézést biztosító szervek kötelesek az ügyfelek
számára az elektronikus kapcsolattartást biztosítani.
A puszta jogszabályi kötelezésen alapuló motiváció nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, és egyre kevésbé hatékony, ha jogszabályban kötelezzük erre a szerveket: az
ilyen megközelítés miatt egyre több az olyan eset, hogy egyes hatóságok egyszerűen nem
felelnek meg a jogszabálynak, egy vagy több kibúvóra hivatkoznak (keresnek), és erre
120
reakcióként egyre több az ilyen kibúvókat kezelni kívánó jogszabályi lépés. Ebből is
következik, hogy ha "egyetlen lehetséges megoldást" kívánunk leírni, az egyre részletesebb
szabályozást fog igényelni, ami a több informatikai eszközre épülő ügyintézés körében már
bizonyos eszközszám felett egyszerűen nem tartható fenn.
A pusztán jogszabályi kötelezésen alapuló motiváció bizonyos határokon túl aránytalan
szabályozási költségekkel jár.
A nem állami, hanem piaci szolgáltatások körében alkalmazott elektronikus ügyintézés
kapcsán a motivációt önmagában a piaci szempontok biztosíthatják, ezért valósulhatott meg
az, hogy a piaci elektronikus ügyintézés körében (pl. banki és biztosítói elektronikus
ügyintézés körében) jóval szélesebb körben és jóval kényelmesebb módon lehetőség van az
elektronikus ügyintézésre, mégis kevésbé kell a kérdéskört szabályozni.
Hogyan motiválhatjuk akkor az ügyintéző szerveket az elektronikus ügyintézés használatára?
Ennek alapvetően igazodnia kell ahhoz, hogy milyen eszközökkel biztosítja egyébként
(általában) a kormányzat a szolgáltató közigazgatás szempontjait, azaz az ügyfél érdekeit.
Érthető, hogy az e-ügyintézés kötelezésével kapcsolatos eszköznek is igazodnia kell a
szélesebb körű, szolgáltató közigazgatási stratégiához, azaz ahhoz, hogy a kormányzat milyen
módon fogalmazza meg a szervektől az ügyfelekkel szemben elvárt szolgáltatási szinteket (pl.
mit tesz, ha nem elfogadható, hogy hosszú időt kell bizonyos ügy elintézéséhez sorban állni).
A szolgáltató közigazgatás eszköztárába tartozhat a forrásmegvonás révén történő
hatékonyságra kötelezés, államigazgatáson belül a hierarchikus kötelezés, a szakmai
(hierarchián kívüli) irányítás eszközei stb.
Az elektronikus kapcsolattartás ösztönzésének egy új eleme, hogy a törvény lehetővé teszi az
ügy elektronikus dokumentumon történő intézését abban az esetben is, ha az ügyféllel papír
alapon történik a kommunikáció, azaz szükségtelenné válik a papírhoz való ragaszkodás.
Ennek következményeként a határozat is elektronikusan hozható meg (az ügyfél hiteles papír
másolatot kap), egyszerűbbé válik a beérkező irat selejtezése is, azaz a hosszabb távú
megőrzési (irattárazási) kötelezettség is csak az elektronikus iratokra vonatkozik, ami az
adminisztrációs terhet jelentősen csökkentheti.
Lényeges új elem az írásbelinek nem minősülő nyilatkozatra épülő ügyintézés lehetőségének
megteremtése. Ez túlmutat az elektronikus ügyintézésen, mert az elektronikus
nyilatkozattételen (például egy párbeszédes informatikai rendszerben megadott adatokon) túl
az érdemi telefonos ügyintézésnek is megteremti a jogi alapjait. Az ügyintézés lényegesen
egyszerűbbé válása a felhasználói igénynek, és ezáltal magának a felhasználásnak a
növekedését eredményezi.
II.2.5.	A széleskörű választási lehetőséget csak a jogszabályban kell biztosítani, a valós
szolgáltatásokat a források határozzák meg
Az ügyintézési modellben nem szabad kizárni az állam által kötelezően biztosított
szolgáltatásoktól független ügyintézési módokat, ugyanakkor a rendelkezésre álló forrásokra
is figyelemmel ez nem jelentheti azt, hogy minden hatóságnak minden ügyfél lehetséges
igényét ki kell elégítenie. így előfordulhat, hogy az ügyfél az említett ügyintézési
rendelkezésében olyan szigorú feltételeket szabott az általa elfogadni kívánt azonosítására,
amit a hatóság nem tud teljesíteni. Ez esetben az ügyfél lehet, hogy az elektronikus ügyintézés
alól kizárja magát (hacsak nem törvény által előírt, kizárólagosan elektronikus ügyintézésről
van szó), de lehet, hogy csak az állam által kötelezően nyújtott szolgáltatásokat veheti majd
igénybe.
121
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 327/A. §-ának és
337. §-át megelőző alcímének módosítását az ügyészségről szóló sarkalatos törvényjavaslattal
való terminológiai összhang megteremtése indokolja.
A 2. §-hoz
1.	A Pp. 332. §-a új (2a)-(2c) bekezdésekkel egészül ki, valamint 339. § (1) bekezdése
módosul arra tekintettel, hogy a Két. és a Pp. párhuzamosan tartalmaz - sok esetben azonos
tartalommal - a hatósági döntés bírósági felülvizsgálatára, a közigazgatási perekre vonatkozó
rendelkezéseket. A módosítás arra irányul, hogy a párhuzamos rendelkezések felszámolása
mellett a bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket rendszerszinten a polgári perrendtartás
szabályozza.
A 2012. január 1-jén hatályba lépő, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a
különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény
meghatározza a honvédelmi érdek fogalmát és egyben pontosílja is azt, a Magyar Honvédség
hosszú távú - infrastrukturális - működési feltételeinek és alapfeladatai rendeltetésszerű,
szakszerű és jogszerű ellátásának biztosítása, valamint a terület- és településrendezés
szempontjából is. Erre tekintettel a honvédelmi érdek érvényesítése indokolja a módosítást.
Emellett több esetben érkezett kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy a korábban a Két. 110.
§ (3) bekezdésében foglalt, a végrehajtás felfüggesztését kizáró esetek köre túlságosan szűkre
szabott, nincs tekintettel az ágazati sajátosságokra. A módosítás az ágazati kiegészítés, eltérés
számára teremt lehetőséget azzal, hogy elsősorban nem a végrehajtás felfüggesztésének
kategorikus kizárását kívánja szélesíteni, hanem a végrehajtás felfüggesztése során
figyelembe veendő szempontok, feltételek szabályozására biztosít kereteket.
2.	A Pp. 332. § (3) bekezdése módosításának célja a végrehajtási eljárás újraszabályozásához
kapcsolódóan az, hogy az eljárás gyorsítása ne eredményezze a jogsérelmek növekedését. A
végrehajtás komoly jogkorlátozásokkal jár, sok fél érintett benne, az eredeti állapot
helyreállítása egyes esetekben nehéz, vagy lehetetlen. Erre tekintettel a módosításnak
megfelelően a bíróság - a Pp. 219. § (2) bekezdésében a határozat közlésére megállapított
határidőhöz képest speciális határidőként meghatározva - haladéktalanul köteles értesíteni a
végrehajtást foganatosító hatóságot a végrehajtás felfüggesztéséről.
A 3. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés Ket.-ben foglalt új szabályaira tekintettel indokolt módosítás.
A 4. §-hoz
A szövegcserés módosításokat az ügyészségről szóló sarkalatos törvénnyel való terminológiai
összhang megteremtése indokolja.
Az 5. §-hoz
A Pp. 330. § (2) bekezdésének módosítása arra tekintettel indokolt, hogy a Két. és Pp.
párhuzamosan tartalmaz - sok esetben azonos tartalommal - a hatósági döntés bírósági
122
felülvizsgálatára, a közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseket. A módosítás arra
irányul, hogy a párhuzamos rendelkezések felszámolása mellett a bírósági eljárásra vonatkozó
rendelkezéseket rendszerszinten a polgári perrendtartás szabályozza.
A 6. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés Két.-ben foglalt új szabályaira tekintettel indokolt módosítás.
A 7. §-hoz
A módosítást az ügyészségről szóló sarkalatos törvénnyel való összhang megteremtése
indokolja.
A 8. §-hoz
A módosítás a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről,
végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendeletnek a Pp. módosítására tekintettel
szükséges átmeneti rendelkezéssel való kiegészítését szolgálja.
A 9. §-hoz
Az Általános indokolásban ismertetett célok megvalósítása érdekében a miniszteri hatósági
hatáskör megszüntetése indokolt a vámszabad területi társaságoknak adott azon kereskedelmi
engedélyek tekintetében, amely áruk és országok viszonylatában a Magyar Köztársaságnak a
kivitelre vagy a behozatalra kerülő áruk fajtáját vagy mennyiségét meghatározó nemzetközi
szerződése van. Ezért a szakasz tartalmazza az 1988. évi XXIV. törvény 39. § (2)
bekezdésében a miniszternek a vámszabad területi társaságok külkereskedelmével kapcsolatos
tevékenység engedélyezésére vonatkozó rendelkezés deregulálását, mivel a kivitelre,
behozatalra vonatkozó egyéb jogszabályok alkalmazásával a magyarországi székhelyű
vámszabad területi társaságok esetében is érvényt lehet szerezni a nemzetközi szerződések
külkereskedelemre vonatkozó rendelkezéseinek.
A 10. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
A 11-12. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is. Az
állampolgársági bizonyítvány kiállítása iránti eljárások lefolytatása a hatályos szabályok
alapján a miniszter hatáskörébe tartozik. Az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény
rendelkezései szerint az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelmet,
továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági
bizonyítvány kiadása iránti kérelmet - többek között - a Kormány által kijelölt, az
állampolgársági ügyekben eljáró szervhez kell benyújtani. Míg az előbbi két hatáskör
miniszteri döntéshez kötöttségéhez alapvető érdekek fűződnek, addig az állampolgársági
bizonyítvány kiállítása mint hatósági döntés - tekintettel arra is, hogy a kérelmet hol kell
benyújtani - átadható más, nem miniszteri jogállású közigazgatási szerv feladat-és
hatáskörébe.
A 13-15. §
123
A §-ok meghatározzák a vízgazdálkodás területén megvalósuló átalakítás, a környezetvédelmi
és vízügyi igazgatóságok valamint a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság
irányításának átstrukturálása következtében a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény
egyes rendelkezéseiben szükséges módosításokat. Szétválasztásra kerülnek a vidékfejlesztési
miniszter - mint vízgazdálkodásért felelős miniszter - , valamint a belügyminiszter - mint
vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter - törvényben meghatározott
feladatkörei.
A 16. §-hoz
Az elektronikus közigazgatás - mind az állam, de sok esetben mind az ügyfél érdekében -
megköveteli az egyes nyilvántartások közötti adatcserét. Ez a gyakorlatban - tekintettel az
Alkotmánybíróság korábbi, az univerzális azonosító használatának tilalmára vonatkozó
álláspontjára - sokféle eseti megoldás kialakulásához vezetett, többnyire állandó kapcsolati
kódok használatára alapulva (ezen az elven működik az ügyfélkapu is). Időközben a
természetes azonosító adatok a születéskori név bevezetésével gyakorlatilag nem változó,
univerzális azonosítóvá váltak, s az adatok ellenőrzött bevitelét követően az adatütközések
észlelhetősége miatt egy olyan megbízható, teljeskörű adat-összevonási lehetőség jött létre,
ami ellentétes a korábbi Alkotmányban, illetve az új Alaptörvényben megfogalmazott, a
személyes adat védelméhez köthető előírásokkal. Emiatt szükséges egy olyan megoldás jogi
hátterének kialakítása, ami egyrészt megfelel az Alaptörvényből levezethető adatvédelmi
követelményeknek, másrészt olcsón és hatékonyan biztosítja a szükséges adatkapcsolatokat.
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII.
törvény 4. § (3) bekezdése alapján a személyes adat addig őrzi meg e minőségét, amíg a
személlyel a kapcsolatát az adatkezelő helyre tudja állítani. Ez lehetővé teszi a titkosított
kapcsolati kódok alkalmazásával a nyilvántartások összevonhatóságának tényleges
korlátozása mellett a szükséges adatkapcsolatok hatékony kialakíthatóságát. E megoldáshoz
szükséges az összerendelési nyilvántartás bevezetése, a kapcsolati kódokra alapuló
összerendelés - eddig esetileg kezelt — általános szabályozása, és a természetes azonosítókra
vonatkozó adatkezelési felhatalmazások szűkítése az adatvédelmi követelmények
kielégítéséhez.
A 17. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is. Jogpolitikai
indokok nem támasztják alá a miniszter hatósági hatáskörének fenntartását a barlang,
barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód megváltoztatásához, a barlang,
barlangszakasz kiépítéséhez, továbbá a barlangi képződmények kimentéséhez,
hasznosításához, értékesítéséhez, külföldre juttatásához szükséges engedélyezési eljárásban,
erre tekintettel a törvény tartalmazza a természet védelméről szóló 1996. évi Lili. törvény 51.
§ (1) bekezdésének módosítását. A jövőben tehát ezen engedélyek kiadása a természetvédelmi
hatóság hatáskörébe fog tartozni.
A 18-21. §-hoz
1.	A Két. módosítása, figyelemmel a Gazdasági Versenyhivatal eljárásainak sajátos
jogállására, illetve a Két. és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) közötti viszonyra, több
ponton szükségessé teszi a Tpvt. — mint a Gazdasági Versenyhivatal eljárásait szabályozó
külön jogforrás - megfelelő módosítását. Egyrészt szükséges a Tpvt. 44. §-ában a Két. kizárt
124
rendelkezéseit, illetve a Tpvt. 43/H. §-ában a bejelentéssel összefüggő eljárásban alkalmazni
rendelt Két.-beli rendelkezéseket felsoroló rendelkezések kiigazítása, másrészt - különösen a
jogorvoslat és a végrehajtás szabályaira vonatkozó módosítások miatt - a Tpvt. vonatkozó
szabályainak módosítása. A módosítás ezeken túlmenően néhány kisebb, az eljárási
rendelkezésekben fellelt pontatlanság, jogalkalmazást zavaró, illetve a Két. terminológiájához
nem igazodó megfogalmazás korrekciójára irányul.
2.	A Tpvt. 59. §-ában a kézbesítést érintő szabályok újraalkotása a Két. 81. §-ában foglalt
szabályozás hivatalbóli eljárásban történő alkalmazásával összefüggő gyakorlati nehézségeket
hivatott kiküszöbölni. Lehetőséget teremt továbbá arra, hogy a külföldi ügyfél esetében kevés
eredménnyel kecsegtető hirdetményi közlés helyett a versenyhatóság eljárásában postai úton
vagy telefaxon keresztül szabályszerűen kézbesíthessen külföldre, amennyiben a kézhezvétel
megtörténte megfelelően bizonyítható. A speciális szabályozásra azért van szükség, mert a
versenyhatóság hivatalból indított eljárásaiban eljárás alá vont vállalkozás nemegyszer
külföldi székhelyű; a hatósági fellépést a piaci magatartás Magyarország területén
érvényesülő, illetve a magyar fogyasztókat érintő hatása indokolja.
A módosítás a külföldre történő kézbesítést - összhangban a Két. szabályozásával - csak az
ügyfél vonatkozásában rendezi, az eljárás egyéb résztvevői, illetve az adatszolgáltatás iránt
megkeresett harmadik felek vonatkozásában azonban nem. Ezt a hiányosságot a jövőben
általános érvénnyel indokolt orvosolni.
3.	A kérelemre induló eljárásban fizetendő eljárási díj az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.
törvényben (Itv.), illetve a Két. rendszerében igazgatási szolgáltatási díjnak tekintendő. A
Tpvt. 62-62/B. §-ában javasolt módosítás ezt és ennek következményeit vezeti át a törvényen.
Az átalány jelleggel megállapított igazgatási szolgáltatási díjba az eljárásban felmerülő
valamennyi eljárási költség beleszámít. A módosítás a fúziós eljárás II. fokúvá nyilvánítása
esetén az eljáró versenytanács végzése közlésétől számított nyolc napban határozza meg az
igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére nyitva álló határidőt.
4.	A Tpvt. 68. §-ában az összefonódás iránti kérelem kezelését érintő módosítások részint -
élve a Két. 34. § (3) bekezdésében engedett lehetőséggel - a kérelemnek e célra
rendszeresített nyomtatványon történő benyújtását úja elő (az eddigi kérelem és ahhoz
mellékelendő űrlap megoldás helyett), továbbá a hiánypótlás elrendelésének szabályait a Két.
megoldásához igazítják, életszerűtlenségére tekintettel megszüntetve a hiánypótlás nem vagy
nem megfelelő teljesítése miatt az eljárás kötelező megszüntetését.
5.	A vizsgálói végzéssel szembeni jogorvoslati kérelem a Két. rendszerében fellebbezés. A
Két. szabályozási és terminológiai rendszeréhez való igazodás keretében a Tpvt. 82. §-át
érintő módosítás egyértelművé teszi az intézmény e jellegét, s ezzel azt, hogy - amennyiben a
Tpvt. nem írja felül - a Ket.-nek a fellebbezésre irányadó rendelkezései háttérszabályként
alkalmazandók. Biztosítja továbbá, hogy a Tpvt.-nek a jogorvoslatot kizáró rendelkezése ne
írja felül átgondolatlanul a Ket.-nek a végzések ellen jogorvoslatot biztosító rendelkezéseit. A
többi jogorvoslat a Két. rendszerében bírósági felülvizsgálat; a módosítás a jogorvoslatok
szabályozását e tekintetben is hozzáigazítja a közigazgatási hatósági eljárás általános
szabályaihoz.
6.	A Tpvt. 89—91. §-ában a módosítás a Két. módosított szabályozásához igazítja hozzá a
végrehajtási eljárás szabályozását. A végrehajtás megindításával szemben fellebbezésnek van
helye, míg a végrehajtás foganatosítása kapcsán hozott végzések esetében a vizsgáló
végzésével szemben az eljáró versenytanácsnál, az eljáró versenytanács végzésével szemben
125
pedig - kezelve a Versenytanács elnökének eljárásával kapcsolatban felmerült gyakorlati
problémákat - a bíróságnál emelhető kifogás. A végrehajtási kifogás tekintetében a módosítás
a Tpvt. 82. § rendelkezéseit rendeli megfelelően alkalmazni.
A módosítás rendezi a végrehajtási bírság esedékessé válásának kérdését, orvosolva ezzel a
gyakorlatban a szabályozás hiányából felmerült problémákat.
A 22. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is.
A 23. §-hoz
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: At.) módosításának célja
a Két. új 94/A. §-ával összhangban a bírságolás koherens rendszerének megvalósítása az
ágazati szabályozás keretében is. Az At. hatályos 15. § (2) bekezdése a bírságolást egyes
esetekben kötelezővé teszi, ami egyrészt ellentétes a nemzetközi gyakorlattal, másrészt az
engedélyeseket az információk, eltérések elrejtésére irányuló magatartásra ösztönzi, mely
nehezíti a problémák feltárását, a megoldások ösztönzését, ezáltal csökkentve a nukleáris
biztonságot. A Javaslat folytán a bírság kiszabása a jövőben a hatóság mérlegelési jogkörébe
tartozna, amelyhez a Két. 94/A. §-a szolgáltatja a mérlegelési szempontokat.
A 24. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is. A módosítás
alapján a jövőben a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyen való
kutatás végzésének engedélyezése az egészségügyi államigazgatási szerv hatáskörébe kerül.
A konkrét hatósági kijelölésről a Kormány döntése alapján, alacsonyabb szintű jogszabályban
szükséges rendelkezni.
A 25. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is. Ennek alapján
Javaslat a természetvédelmi őr szolgálati igazolványának kiadása, visszavonása és a
természetvédelmi őrök nyilvántartásának vezetése tekintetében fennálló miniszteri hatósági
hatáskört a természetvédelmi hatóságra telepíti, ennek megfelelően módosítja a fegyveres
biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX.
törvény releváns rendelkezéseit. A konkrét hatósági kijelöléseket alacsonyabb szintű
jogszabályban szükséges elhelyezni a Kormány döntésének megfelelően.
A 26. §-hoz
A közterület-felügyelői szolgálati igazolvány kiadása, illetve a közterület-felügyelői
nyilvántartás vezetése kapcsán szükséges tisztázni, hogy részben nem a Két. szerinti hatósági
ügyről van szó.
A 27-28. §-hoz
126
Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.)
módosítására az elektronikus ügyintézési szabályok miatt van szükség. A módosítás célja,
hogy megszűnjön az Eat. azon korlátozása, miszerint az elektronikus aláírás kapcsán aláíró
alatt csak természetes személyt lehet érteni. Ez a fajta korlátozó értelmezés az elektronikus
aláírásról szóló 1999/93/EK irányelvben egyébként nem szerepel (lásd az aláíró
meghatározását az irányelv 2. cikk 3. pontjában), ugyanakkor a hiánya komoly akadályt jelent
az elektronikus aláírások közigazgatási használatában. A módosítást követően a saját nevében
a nyilatkozat tételét lehetővé tevő személy felelőssége marad, hogy az elektronikus
dokumentum elektronikus aláírással való ellátására kit vagy milyen eszközt, és milyen
feltételekkel hatalmaz fel.
A 29. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is. Emellett a
tankönyvkiadók és tankönyvforgalmazók ellenőrzése kapcsán szükséges a tankönyvpiac
rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításával egyértelművé tenni, hogy a Két.
hatálya alá nem tartozó szakmai ellenőrzésről van szó.
A 30. §-hoz
A miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálata teszi szükségessé a módosítást, mely
tekintettel van a Kormány szervezetalakítási szabadságának biztosítására is. Jogpolitikai
indokok nem támasztják alá a miniszteri hatósági hatáskör fenntartását a felnőttképzési
szakértői nyilvántartással összefüggésben. Ezeket a feladatokat a jövőben az állami
szakképzési és felnőttképzési intézet fogja ellátni. A szakasz ennek megfelelően módosítja a
felnőttképzésről szóló 2001. évi Cl. törvény releváns rendelkezéseit.
A 31.§-hoz
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
A 32. §-hoz
Az Ebktv. új IV. Fejezettel történő kiegészítésének indokolása:
A jelenleg hatályos Ebktv. 63/A. § (5) bekezdése szerint:
„(5) A helyi esélyegyenlőségi program előkészítésébe, illetve (4) bekezdés szerinti
áttekintésébe, valamint felülvizsgálatába a külön jogszabály szerinti esélyegyenlőségi
szakértőt be kell vonni. Az elfogadott helyi esélyegyenlőségi programhoz, annak (4) bekezdés
szerinti áttekintéséhez, valamint felülvizsgálatához csatolni kell az előkészítésben részt vevő
esélyegyenlőségi szakértő véleményét. A véleményt a (8) bekezdés szerinti kérelemhez
csatolni kell.”
A módosítás alapján ezt az esélyegyenlőségi szakértői metódust - mely forráshiány és ebből
fakadóan a megfelelő képzés elmaradása miatt a gyakorlatban nem tudott megfelelően
működni - felváltja az a rendszer, mely a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésére és
végrehajtására hivatott önkormányzati tisztviselőket részesíti a program létrehozásához
szükséges képzésben, s hozzájuk rendel egy olyan, felkészült esélyegyenlőségi
szakemberekből álló mentori hálózatot, mely nem csak a képzéseket tartja meg a tisztviselők
számára, de munkájukat a projekt 18 hónapja alatt végig segíti. Ez a törvény szövegében az
127
esélyegyenlőségi szakértők (5) bekezdésben megfogalmazott feladatkörének
megváltoztatását, s az esélyegyenlőségi szakértői névjegyzékkel kapcsolatos rendelkezések
törlését teszi szükségessé.
A helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének menete a módosítás alapján a
következőképpen alakul:
A helyi önkormányzat, valamint a többcélú kistérségi társulás a kiemelt projekt keretében
felkészített önkormányzati tisztviselője segítségével helyzetelemzést készít és intézkedési
tervet fogad el, amelyben összefoglalja, hogy a településen, vagy a társulásban részt vevő
településeken élő hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különösen a mélyszegénységben
élők, romák, fogyatékkal élő személyek, nők, gyermekek és idősek - a teljes lakossághoz
viszonyítva milyen foglalkoztatási, képzettségi, szociális, lakhatási, területi, egészségügyi
mutatókkal rendelkeznek, és ezek alapján az adott település, a társulás milyen
esélyegyenlőtlenségi problémákkal küzd. A helyzetelemzés elkészítéséhez a helyi
önkormányzatok, valamint a többcélú kistérségi társulások felhasználhatják a KSH nyilvános
adatait, valamint a település, társulás rendelkezésére álló anonim adatokat, igénybe vehetik
esélyegyenlőségi mentor szakértő vagy más szakértő közreműködését, de az intézkedési terv
kialakításában főszerepet kell kapniuk a helyi tisztségviselőknek. Az így készült
dokumentumok feltárják, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok a teljes lakossághoz
viszonyítva milyen foglalkoztatási, képzettségi, szociális, lakhatási, területi, egészségügyi
mutatókkal rendelkeznek, melyek az érintett területeken lévő esélyegyenlőtlenségi problémák,
és ezek milyen intézkedéseket igényelnek.
A 33. §-hoz
1.	Az Ebktv. 13. §-át megelőző alcím módosítását az indokolja, hogy az egyenlő bánásmód
követelményének érvényesítésére irányuló eljárási szabályok Ket.-beli áthelyezésével a
jelenleg hatályos alcím alatti normatartalom és az alcím nincs összhangban, így a módosítás
az összhang megteremtése érdekében szükséges.
2.	Az Ebktv. 13. §-ának módosítását az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére
irányuló eljárási szabályok Két.-beli áthelyezése indokolja. Hangsúlyozandó, hogy a
módosítás érdemben nem hoz változást a rendelkezésben, tekintettel arra, hogy a jelenleg
hatályos Ebktv. 13. § (1) bekezdése került összevonásra a 13. § (3)-(4) bekezdésével.
3.	Az Ebktv. 18. § (1) bekezdésének módosítása a párhuzamos szabályozás elkerülése
érdekében szükséges, tekintettel arra, hogy az egyenlő bánásmód követelményének
megsértése miatt indult eljárások esetében a módosítás nyomán a Két. is tartalmaz
szabályokat a képviselet vonatkozásában. Az Ebktv. és a Két. képviseleti szabályai annyiban
mutatnak eltérést, hogy az Ebktv. szerinti képviseleti szabályok a munkaügyi és személyiségi
jogi perek során indult eljárásokban határozzák meg a társadalmi és érdekképviseleti
szervezetek képviselőként történő eljárását, míg a Két. a közigazgatási hatósági eljárásokban
biztosít ügyféli jogállást az Ebktv. szerinti társadalmi és érdekképviseleti szervezetnek.
4.	Az Ebktv. 20. § (2) bekezdésének módosítása arra tekintettel szükséges, hogy a jelenleg
hatályos Ebktv. 15/B. §-a áthelyezésre kerül a Ket.-be, azonban az adatkezelésről az Ebktv.-
ben is szükséges rendelkezni.
A 34. §-hoz
128
Az Ebktv. 12. §-ának módosítását az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére
irányuló eljárási szabályok Két.-beli áthelyezése indokolja.
A 35-36. §-hoz
1.	A módosítás hatályon kívül helyezi azokat a rendelkezéseket, melyek az egyenlő
bánásmód követelményének érvényesítésére irányuló eljárási szabályokat tartalmazták,
tekintettel arra, hogy ezen rendelkezéseket célszerű - általános eljárási szabály jellegére
tekintettel - a Ket.-ben elhelyezni.
2.	A módosítás továbbá hatályon kívül helyezi az Egyenlő Bánásmód Hatóság működését
segítő Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületre (a továbbiakban: Testület) vonatkozó
rendelkezéseket, tekintettel arra, hogy a Testület tagjainak mandátuma 2011 májusában lejárt,
és állásfoglalásaik - az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos joganyag értelmezése - mára
mindazokban a kérdéskörökben iránymutatásként szolgálnak, melyek korábban a hatósági
munkában esetlegesen megosztották a véleményeket az Ebktv. alkalmazását illetően. Ezen
kívül a Fővárosi Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság is határozott véleményt fogalmaz meg
ítéleteiben az Ebktv. egy-egy rendelkezésének alkalmazása vonatkozásában, tehát a bíróságok
jelentős szerepet töltenek be az Ebktv. értelmezésében, ami szükségtelenné teszi külön
tanácsadó testület működését.
3.	A helyi esélyegyenlőségi program, illetve az esélyegyenlőségi mentori hálózat
bevezetésére tekintettel a módosítás elvégzi az Ebktv. 63/A. § hatályon kívül helyezését is.
A 37-38. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
A 39. §-hoz
A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamit az érintett térség terület- és
vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és
megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény alapján a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
keretében megvalósuló árvízvédelmi célú beavatkozások beruházója a vízügyi igazgatási
szerv, amelynek irányítása jelen módosítással a belügyminiszterhez kerül, ezért indokolt a
beruházások megvalósításáért felelős tárcaként a vízügyi igazgatási szervek irányításáért
felelős minisztert megjelölni.
A 40. §-hoz
1.	A kutatás-fejlesztési adóösztönzők igénybevétele biztonságának és a kutatás-fejlesztési (a
továbbiakban: K+F) támogatások átláthatóságának előfeltételét a K+F tevékenység minősítése
intézményi feltételeinek kialakítása jelenti. A hazai tapasztalatok szerint szükség van olyan
közfeladat ellátására, mint a kutatást végző szervezetek tevékenységének K+F szempontú
minősítése, az ezzel összefüggő eljárás viszont a Két. keretei között nem folytatható le.
2.	A hatályos Két. a pénz- és tőkepiaci tevékenységek felügyeletével kapcsolatos
eljárásokban a különös eljárási szabályok elsőbbségét rögzíti a Két. által szabályozott
általános rendelkezésekhez képest, így irányadó a pénzügyi szolgáltatások feletti felügyeletet
gyakorló Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) hatósági eljárásaira is. A
Javaslat - a korábbi értelmezési nehézségek kiküszöbölése érdekében - egyértelművé teszi,
hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) a
129
jegybank pénz- és tőkepiaci szereplők körét érintő hatósági eljárásai során ezen Két.
rendelkezés alapján az általánostól eltérő szabályokat alkalmazhat. A Magyar Nemzeti Bank
(a továbbiakban: MNB) hatósági ügykörei közé tartozik például a magyar és a külföldi
törvényes fizetőeszközök hamisítás elleni védelmével kapcsolatos, illetve a
készpénzforgalmazás feltételeivel kapcsolatos MNB rendeletek megtartásának ellenőrzése is,
amely rendeletek hatálya túlmutat a pénz- és tőkepiaci szereplők körén, így a hitelintézetek,
illetve a kiegészítő tevékenységként bankjegykiadó gépeken keresztüli bankjegy-
visszaforgatással foglalkozó ún. egyéb gazdasági szereplők (pl. kereskedők, kaszinók)
vonatkozásában a jegybanki ellenőrzés nem esik a Két. szerinti pénzpiaci felügyelet körébe.
Ilyen ügykör továbbá a jegybanki információs rendszerhez szolgáltatandó információkról
szóló jogszabály is, mivel jelenleg a vonatkozó MNB rendelet hatálya ebben az ügykörben is
túlmutat a pénz- és tőkepiaci szereplők körén (különösen a fizetési mérleg- és a pénzügyi
számla statisztika vonatkozásában), így ezen jogszabály jegybanki ellenőrzése sem
korlátozódik a Két. szerinti pénzpiaci felügyelet körére.
A Két. 13. § (2) bekezdés 1) ponttal való kiegészítése a fentiekben bemutatott jegybanki
hatósági eljárások specialitásai által megkívánt szabályozási javaslatot tartalmazza, melynek
értelmében a Két. rendelkezései a jövőben az MNB hatósági eljárásai vonatkozásában
szubszidiáriusan alkalmazandók.
3.	A Két. 14. §-ának új (1) bekezdéssel való kiegészítését az indokolja, hogy szükséges a
közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 134. § (1)
bekezdése és a Két. összhangjának megteremtése. A Két. jelenleg hatályos szövege kimondja,
hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás tekintetében törvényi szabályozás
teremtheti meg az alapot a Két. szubszidiaritására, a Kbtv. hivatkozott rendelkezése pedig azt
tartalmazza, hogy kormányrendelet alapján is el lehet térni a közbeszerzési jogorvoslatok
vonatkozásában. Mindezekre tekintettel a közbeszerzési jogorvoslati eljárás tekintetében a
jövőben - a haditechnikai eszközökkel, valamint a kettős felhasználású termékekkel, továbbá
a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokkal kapcsolatos eljárásokhoz
hasonlóan - kormányrendeleti szinten is el lehet térni a Két. szabályaitól.
A 2012. január 1-jén hatályba lépő, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a
különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény
meghatározza a honvédelmi érdek fogalmát és egyben pontosítja is azt a Magyar Honvédség
hosszú távú - infrastrukturális - működési feltételeinek és alapfeladatai rendeltetésszerű,
szakszerű és jogszerű ellátásának biztosítása, valamint a terület- és településrendezés
szempontjából is.
Ezen érdek megvalósítását szolgálja a törvényben kapott felhatalmazás, mely lehetőséget
teremt a szövetségi és honi védelmi infrastruktúra működésének biztosítása, fejlesztése
érdekében a honvédelmi és katonai célú építmények, ingatlanok működési és védőterületei
kijelölése eljárási szabályainak megalkotására, illetve az eljáró hatóság kijelölésére.
A rendkívüli halállal kapcsolatos szabályozás, valamint a halottakkal kapcsolatos, az
egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. § (1) bekezdés q) pontján alapuló
kormányrendeleti szintű szabályozás megalkotása érdekében végzett felülvizsgálat rávilágított
a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályok és a Két. alkalmazása közötti kollíziós és
jogalkalmazási problémára. A rendkívüli halál esetén követendő hatósági eljárás során olyan
speciális normák alkalmazása - mint az eljárás megindítása, hozzátartozói jogok biztosítása,
kriminalisztikai érdekek és a büntetőeljárás szabályainak figyelembevétele - szükséges,
melyekre tekintettel indokolt - a Két. 14. § (1) bekezdésének módosításával - lehetővé tenni,
130
hogy az említett eljárások vonatkozásában törvény, vagy kormányrendelet eltérő szabályokat
állapíthasson meg a Két. rendelkezéseitől.
4.	A Két. 20. § (9) bekezdésének, 97. § (3) bekezdés d) pontjának, valamint 120. §-ának és
az azt megelőző alcímnek a módosítását az ügyészségről szóló sarkalatos törvénnyel való
terminológiai összhang megteremtése indokolja.
5.	A Két. 100. § (1) bekezdésének j) ponttal történő kiegészítését, valamint a 100. § (2)
bekezdésének módosítását az új helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel való összhang
megteremtése teszi szükségessé.
A 41. §-hoz
1.	A Két. alapelvi rendelkezéseinek körében a Két. módosítása a rendeltetésszerű
hatáskörgyakorlás, a szakszerűség, az egyszerűség és az együttműködés elve mellett - az
ügyfelek és köztük is nem utolsó sorban a vállalkozások érdekében - előíija, hogy a hatóság
ügyintézőjének jóhiszemű módon, az ügyfél jogait és jogos - ideértve gazdasági - érdekeit
szem előtt tartva kell eljárnia.
2.	A Két. 13. § (2) bekezdése - a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló
2010.	évi CLXXXV. törvény 228. § (2) bekezdésében foglalt módosítás folytán - jelenleg két
g)	pontot tartalmaz. A Két. 13. § (2) bekezdés f) pontjának módosítása e kodifikációs hiba
orvoslását szolgálja, egyúttal figyelemmel van a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény
módosításáról szóló T/4661. számú törvényjavaslatban foglalt tartalmi kiegészítésre is.
3.	A nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségűvé nyilvánított ügyekkel
kapcsolatban előfordul, hogy - mivel a beruházás mielőbbi megvalósulása értelemszerűen
nemzetgazdasági érdek - társadalmi szintű hátrányt jelent az engedélyező határozat elleni
fellebbezés végrehajtásra vonatkozó halasztó hatálya. A Két., valamint a nemzetgazdasági
szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és
egyszerűsítéséről szóló 2006. évi Lili. törvény rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy a
hatóság a határozatot nemzetgazdasági érdekre hivatkozva fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajthatóvá nyilvánítsa, ennek érdekében indokolt a Két. 14. § (3) bekezdésének j)
ponttal történő kiegészítése.
4.	A Két. 15. § (5) bekezdése módosításának, valamint az új (5a) bekezdés megállapításának
indoka, hogy a társadalmi szervezetek hatósági eljárásban történő részvételével kapcsolatban
az elmúlt időszakban határozott szabályozási igény merült fel. Szükségessé vált erre
figyelemmel e jogintézmény jelenlegi szabályozásának felülvizsgálata, elsősorban az ágazati
jogszabályokban történő eltérő szabályozási lehetőségekre tekintettel.
Ennek alapján a Javaslat értelmében a Két. azt a szabályozási modellt kívánja bevezetni, hogy
a civil szervezetek nyilatkozattételi jogosultságát rögzíti amellett, hogy az ágazati
jogszabályok kompetenciájába utalja a további ügyféli jogok, ügyféli jogállás biztosításának
lehetőségét. Az a rendelkezés pedig továbbra is hatályban marad, hogy az ágazati szabályozás
lehetővé teszi a teljes ügyféli jogállás biztosítását a civil szervezetek részére. Kiemelendő itt,
hogy a korábbi szabályozással ellentétben az ügyféli jogállás biztosítása lehetőségének
jogforrási szintje változik, így a jövőben nemcsak törvény, hanem bármilyen jogszabály élhet
ezzel a lehetőséggel.
131
Az egyesülési jogról, közhasznúságról, valamint a civil szervezetek működéséről és
támogatásáról szóló, az Országgyűlés 2011. évi őszi ülésszakára vonatkozó törvényalkotási
programban október hónapban benyújtani tervezett törvényjavaslat Ket.-tel való
összhangjának megteremtése érdekében a törvényjavaslat szövege a „társadalmi szervezet”
kifejezés helyett a „civil szervezet” terminológiát alkalmazza.
5.	Az adatkezelés időtartama tekintetében a Két. 17. § (2) bekezdése csupán annyit
tartalmaz, hogy a hatóság „eljárása során” jogosult a személyes adat kezelésére, a Két. 17. §
(3)	bekezdése pedig még ilyen módon sem jelöli meg az adatkezelés időtartamát. Az
adatkezelés célhozkötöttségének alkotmányossági követelményéből, valamint az információs
önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 5. § (3)
bekezdéséből következik, hogy azt az időtartamot, amely alatt az adatkezelő a személyes
adatot jogszerűen kezelheti, egyértelműen, törvényben szabályozott módon kell megállapítani,
erre tekintettel szükséges a Két. kiegészítése a 17. § új (7) és (8) bekezdésével.
6.	A Két. 20. §-ában foglalt eljárás alapvető jelentőségű biztosíték az ügyfél számára, hogy
ügye nem maradhat elintézetlen, a felügyeleti szerv vagy a bíróság gondoskodik a mulasztás
kiküszöböléséről. Nyilvánvaló ugyanakkor, ha e szabályok alkalmazására sor kerül, akkor az
ügyfél már hátrányt szenvedett abból, hogy ügyében nem a jogszabály szerinti határidőben
hozott döntést a hatóság. A sérelem mielőbbi orvoslása érdekében a Javaslat soron kívüli
eljárást ír elő a mulasztás kiküszöbölésére.
A Két. 20. §-ának hatályos (2) bekezdése arra az esetre, ha a hatóság eljárási kötelességének a
rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget előírja, hogy a felügyeleti szerv az
erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított nyolc
napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és - az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a
döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított - határidő tűzésével a mulasztó
hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja. Az eljárások felgyorsítása és hatékonyabbá tétele
érdekében a Javaslat megvonja a felügyeleti szervtől az új határidő megállapítására vonatkozó
mérlegelési lehetőséget, és ehelyett kötelezően soron kívüli eljárásra való utasítást ír elő. A
hatályos szabályozás szerinti megoldás nem célszerű, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy
amennyiben az eljáró hatóság az eredetileg irányadó ügyintézési határidőből kicsúszik, a
határidő a Két. 33. § (7) bekezdése szerint meg is hosszabbítható, és hogy a hatóságnak ezen
túl még további legalább 8 napja is van a döntés meghozatalára, mivel legalább ennyi idő telik
el, amíg a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos
tudomásszerzéstől számítva kivizsgálja a mulasztás okát, teljesen indokolatlan a
soronkívüliség előírásán túl további érdemi határidőt is biztosítani az eljáró hatóságnak.
Mindez csökkenti a felügyeleti szerv munkaterhét is, hiszen nem kell mérlegelnie, hogy
mekkora határidőt biztosítson az eljáró hatóságnak, hiszen nem kell vizsgálnia a döntés-
előkészítés mértékét, amely az ügy részletesebb megismerését feltételezné, elegendő csupán a
mulasztás tényét megállapítania.
7.	A hatóság mulasztásával szembeni szabályozás komoly hiányossága volt, hogy nem írta
elő fegyelmi eljárás kezdeményezését azokban az ügyekben, ahol a mulasztó hatóságtól az
ügy nem volt elvonható. A határidő betartatása érdekében szükséges a szabályozás
kiegészítése ezzel a garanciális elemmel.
A Két. 20. § (4) bekezdésében a „ha jogszabály alapján hatásköre kizárólagos” szövegrész
önálló normatartalommal nem bír tekintettel arra, hogy a Két. 19. § (1) bekezdése szerint a
hatóság hatáskörét jogszabály állapítja meg, így e rendelkezés hatályon kívül helyezése
indokolt.
132
A Javaslat emellett új eljárási megoldást ír elő arra az esetre, ha a belföldi jogsegély keretében
megkeresett hatóság elmulasztja eljárási kötelezettségét, szükséges ezért a Két. 20. § (4)
bekezdésében a párhuzamos, illetve részben eltérő szabály elhagyása.
A normaszöveg módosításának szövegpontosító célja is van, mivel a 15 napos határidő
kapcsán nem „felhívásra”, hanem a felügyeleti szerv „utasítására” célszerű utalni.
8.	A Két. 26. § (5) bekezdésének módosítása arra tekintettel indokolt, hogy a jogalkalmazói
tapasztalatokra figyelemmel szükségesnek mutatkozott a belföldi jogsegély iránti megkeresés
teljesítésére nyitva álló határidő szabályozásának újbóli megfontolása. Ennek keretében a
Javaslat azt a megoldást választotta, hogy az egyes jogsegélyfajtákra irányadó határidőket
tovább differenciálta a megkeresés tartalma által ténylegesen felmerülő időigény alapján.
Ennek megfelelően a tanú meghallgatására és a szemle lefolytatására irányuló megkeresést
harminc nap alatt kell teljesítenie a megkeresett hatóságnak figyelemmel a Ket.-ben foglalt
alábbi eljárási határidőkre és körülményekre:
-	az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az
idézett a meghallgatása előtt legalább nyolc nappal megkapja [46. § (3) bekezdés],
-	az idézett elővezetéséhez kétszeri eredménytelen idézésére van szükség [48. § (3) bekezdés],
-	a kézbesítési vélelem a postai kézbesítés második megkísérlését követő ötödik munkanapon
áll be [79. § (2) bekezdés], tehát egyszeri idézéshez tizenöt napra van szükség,
-	az ügyintézésre, az iktatásra és az elővezetés foganatosítására szükség van még néhány
napra.
A Javaslat révén - a jellegüknél fogva - időigényesebb eljárási cselekmények elvégzésére
megfelelő határidő áll rendelkezésére a megkeresett hatóságnak.
A Két. 26. § (5) bekezdését érintő módosítással összefüggésben vált szükségessé a Két. 26. §
(6)	bekezdésének módosítása.
9.	A Két. 26. §-ának új (5a) bekezdés szerinti előírásra azért van szükség, mert vannak olyan
nyilvántartások (pl. a közhiteles ingatlan-nyilvántartás), amelyekhez a megkereső hatóságok
közvetlen elektronikus hozzáféréssel rendelkezhetnek (például ingatlan-nyilvántartás esetén
az ún. TakarNet rendszerhez), ugyanakkor előfordul, hogy az ilyen hatóságokhoz (jelen példa
esetén a földhivatalokhoz) mégis tömeges papír alapú adatszolgáltatás iránti kérelemmel
fordulnak az alapeljárásban eljáró hatóságok. Ez esetben a megkeresett hatóság számára plusz
időráfordítást és adminisztratív kiadást jelent az adatszolgáltatás iránti megkeresések papír
alapú teljesítése.
10.	Az eljárás hatékonysága és a gyorsabb információáramlás érdekében indokolt, hogy az
ügyféllel a megkeresett szerv közölje a jogsegély határidejének meghosszabbításáról szóló
végzést, a megkereső részére történő visszajelzéssel egyidejűleg, mivel így biztosítható az
ügyfél kellő időben történő értesítése. Ha a megkereső szerv küldené a meghosszabbításáról
szóló végzést az ügyfélnek, az olyan időbeli fáziskéséssel is járhat, amely idő alatt vélhetően a
megkeresés már teljesül is.
11.	A Két. 26. § új (7) és (8) bekezdése újabb joghatást fűz a megkeresés kérésére irányuló
végzéshez.
133
Tekintettel a megkeresett szervek jellegére, valamint arra, hogy a megkeresés nemteljesítése
önmagában főszabály szerint nem lehet akadálya az eljárás folytatásának (mivel elsősorban az
eljárás-gazdaságosság biztosításának eszköze), a Két. nem rendel szankciót hozzá, az mégis
számos esetben az eljárás elhúzódásához vezet. Ezért a Javaslat a megkeresés teljesítésére
ösztönző rendelkezéseket iktat be a belföldi jogsegély szabályai közé.
A (7) bekezdés a megkeresés nemteljesítésének esetére fogalmaz meg speciális
rendelkezéseket, amelyek segítségével hangsúlyosabbá válik azon jogalkotói szándék, hogy a
belföldi jogsegély igénybevétele esetén is lényeges szempont az eljárások határidőn belül
történő elintézése. A Javaslat a megkereső hatóság tájékoztatáskérési lehetőségének
megteremtése mellett olyan speciális szabályokat állapít meg, amelyek célja annak
megelőzése, hogy a megkeresett szerv következmény nélkül ne teljesítse a megkeresést.
Fontos újításnak tekinthető, hogy a Javaslat az eljárási cselekmények - akár illetékességi
területen kívüli - elvégzésére jogosítja fel a megkereső hatóságot (a megkeresett szerv
egyidejű értesítése mellett), amennyiben a megkeresett hatóság nem ad tájékoztatást a
megkeresés nem teljesítésének okáról, vagy továbbra sem teljesíti a megkeresésben
foglaltakat. A megkeresett szervvel szemben végső esetben - ha annak van felügyeleti szerve
-	felügyeleti intézkedés kezdeményezhető, amelynek eredményeként a felügyeleti szerv
utasítása alapján köteles a mulasztó hatóság a megkeresésben foglaltaknak eleget tenni, illetve
ennek szükségtelensége esetén lehetőség nyílik más jellegű felügyeleti „szankció”
alkalmazására (adott esetben például fegyelmi eljárás lefolytatása a mulasztó hatóság
vezetőjével szemben).
A Két. 26. § (8) bekezdése értelmében a megkeresés teljesítésének (7) bekezdés szerinti
elmaradásából eredő esetleges többletköltségeket a megkeresett szerv téríti meg.
Többletköltséget eredményezhet például az, ha a megkereső hatóságnak más módon kell
beszereznie az adatot, vagy ha például magának kell lefolytatnia a szemlét - akár illetékességi
területén kívül - mivel ebben az esetben a saját kapacitásait kell mozgósítania, e költségek -
az eljárás kimenetelétől függetlenül - a megkeresett szervet terhelik.
12.	A Két. 3. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a hatóság a kérelemre indult eljárást
jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén hivatalból folytathatja. A
jogalkalmazás egységesítése érdekében a Javaslat egyértelművé teszi a 29. § (la)
bekezdésének beiktatásával, hogy a hivatalból folytatott eljárásokban a hivatalból indított
eljárás szabályait kell alkalmazni attól kezdve, hogy a hatóság az eljárás hivatalbóli folytatása
mellett döntött.
13.	A Két. hatályos 29. § (8) bekezdése értelmében a hatóság a hivatalbóli eljárást
kezdeményező személyt vagy szervet kérelmére tájékoztatja az eljárás megindításáról. Ez a
rendelkezés arra az eljárást kezdeményező személyre vonatkozik, aki a Két. 15. §-a
értelmében nem minősül ügyfélnek.
Az állampolgárok által tett bejelentések, közölt információk segítenek felhívni a hatóságok
figyelmét az esetlegesen jogellenes magatartásokra. A Javaslat adminisztratív terhet
keletkeztet ugyan a hatóság oldalán, ugyanakkor egyrészt csökkenti is azt (a panasza,
bejelentése sorsáról információt szerző állampolgár nem fordul kérdéseivel ismételten a
hatósághoz). Az adminisztratív terhekkel kapcsolatban fontos kiemelni azt, hogy az eljárás
megindításáról, valamint a foganatosított hatósági intézkedésről szóló tájékoztatást abban az
esetben kell a hatóságnak megtennie, ha azt a hivatalbóli eljárást kezdeményező személy kéri.
134
Ez a módosítás segítséget nyújthat azon hibás jogalkalmazás megszüntetéséhez is, hogy a
hatóság a bejelentést, panaszt tevő személyt abban az esetben is ügyfélként kezeli, ha az ügy
jogát, jogos érdekét nem érinti. Megjegyzendő, hogy a tárgybeli tájékoztatásnak az
adatvédelmi követelmények tiszteletben tartásával van helye.
14.	A Két. 31. §-a határozza meg azokat az okokat, amelyek alapján a hatósági eljárás
megszüntetésére kerülhet sor. A jogalkalmazói tapasztalat azt mutatja, hogy a hivatalból
indított eljárások során felmerülnek olyan esetek, amikor az eljárás megszüntetése indokolt
lenne, azonban erre nincs jogszabály által meghatározott lehetőség, erre tekintettel szükséges
a Két. 31. § (1) bekezdésének kiegészítése új i) és j) pontokkal.
A hivatalból indított eljárásban előfordulhat az az eset, hogy a hatóság a rendelkezésére álló
bizonyítási eszközök alkalmazásával - és természetesen betartva a Két. 50. § (1)
bekezdésében foglalt tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségét - sem tudta a tényállást
a határozat meghozatalához szükséges mértékben tisztázni, és előreláthatólag további eljárási
cselekménytől sem várható eredmény. Ugyanígy indokolhatja az eljárás megszüntetését az is,
ha a hivatalbóli eljárásban a hatóság jogsértést nem tárt fel. A Két. 31. § (1) bekezdésének
módosítását tehát az indokolja, hogy ilyen esetekben a hatóság az ügyet az irányadó
ügyintézési határidőn belül meg tudja szüntetni, az eljárást le tudja zárni. Ez a módosítás nem
vezethet ahhoz a gyakorlathoz, hogy a hatóság a munkaterhektől az eljárások tömeges
megszüntetésével szabadul meg, ugyanis a Ket.-ből fakadó eljárási és tényállás-tisztázási
kötelezettsége továbbra is érintetlen marad, ezen kötelezettségeknek a hatóság köteles eleget
tenni.
15.	Az eljárási határidőbe nem számító időtartamokkal kapcsolatban az eljárások ésszerű időn
belül befejezése, az ügyfelek jogainak, jogos érdekeinek előmozdítására tekintettel -
összhangban a Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programmal - indokolt annak
szabályozása, hogy ágazati jogszabály a Két. 33. § (3) bekezdésétől eltérően rendelkezhet:
kimondhatja, hogy a felsorolt ügyek (így például a szakhatósági eljárás időtartama) az adott
ügyben - a Két.-beli keretszabálytól eltérően - mégis beleszámít az ügyintézési határidőbe.
16.	A jogszabályban foglalt ügyintézési határidő betartatása érdekében szigorítani szükséges a
határidő-hosszabbítás lehetőségét, mivel a jelenlegi szabályozás alapján a határidő-
hosszabbítás lehetőségével a jogalkalmazó tulajdonképpen minden esetben élhet. Mindezek
alapján a Két. a jövőben csak kivételesen indokolt esetben tenné lehetővé a határidő-
hosszabbítást, erre vonatkozó kifejezett indokolási kötelezettség mellett.
17.	Figyelemmel a jogalkalmazói jelzésekre is a Javaslat a Két. 33/B. § (3) bekezdését illetően
a legkorábban indult ügy ügyintézési határidejét tekinti irányadónak az ügyek egyesítése
esetére, mivel ez a kiindulási időpont, amelyhez kapcsolódóan a hatóság is és az ügyfél is
egyértelműen állást tud foglalni az egyesítés célszerűségét, méltányosságát illetően.
18.	A Két. jelenleg hatályos rendelkezései következetlenül tartalmazzák a „nyomtatvány”,
„formanyomtatvány”, „űrlap”, valamint a „szoftver” kategóriákat. A Két. 34. § (3) bekezdése
módosításának célja azt egyértelművé termi, hogy a „formanyomtatvány” kifejezés a papír
alapú, míg az „elektronikus űrlap” terminológia a digitális formában megjelenő
dokumentumot jelöli, szükség szerint az elektronikus kapcsolattartás szabályai között
szükséges utalni a szoftver alkalmazandóságára.
19.	A módosítás újra megállapítja a Két. 39. §-át, így ezzel összefüggésben indokolt a Két. 39.
§-át megelőző alcím pontosítása is.
135
A Javaslat átfogóan módosítja a jegyzőkönyv-készítéssel kapcsolatos szabályokat annak
érdekében, hogy a jogalkalmazók számára egyértelművé váljon, hogy mikor kell
jegyzőkönyvet, egyszerűsített jegyzőkönyvet készíteni, valamint hivatalos feljegyzést
felvenni, iratra történő rávezetést alkalmazni.
A Javaslat egyértelművé teszi a jegyzőkönyv felvételére vonatkozó szabályozást abban a
tekintetben, hogy mely eljárási cselekményekről kell kötelező jelleggel jegyzőkönyvet
felvenni, és melyek azok, amelyekről csak akkor, ha ezt az ügyfél vagy az eljárási
cselekményben érintett személy kéri, vagy ha az az eljárás érdekében szükséges.
Az egyszerűsített jegyzőkönyv fogalmának bevezetését az indokolta, hogy a Két. jelenleg
hatályos szabályozásában szereplő hivatalos feljegyzés kötelező tartalmi elemei alapján
egyszerűsített jegyzőkönyvnek tekinthető, és a gyakorlat jelenleg is a hivatalos feljegyzés
„egyszerűsített jegyzőkönyvi” funkcióját alkalmazza.
Fontos hangsúlyozni, hogy a módosítás nem eredményez további adminisztrációs terhet a
hatóság oldaláról tekintettel arra, hogy a módosítás nem arra irányul, hogy újabb eljárási
cselekmények vonatkozásában jegyzőkönyv-készítési kötelezettséget teremtsen. A Javaslat
főszabály szerint a 39. §-ban rendszerezi a jegyzőkönyv-készítési kötelezettség alá eső eljárási
cselekményeket, specialitásukra, illetve atipikus jellegükre figyelemmel ugyanakkor továbbra
is fenntart egyes jegyzőkönyv-készítési előírásokat például a meghatalmazás, a fellebbezésről
való lemondás, illetve a hatósági ellenőrzés esetében.
A Javaslat a jegyzőkönyv tartalmi elemeit is pontosítja, mivel a jelenleg alkalmazott
„meghallgatott személy” kategória a jegyzőkönyv vonatkozásában nem pontos megjelölés,
így a módosítás gyűjtőfogalomként az „eljárási cselekményben érintett személy” kategóriáját
vezeti be.
A Javaslat új lehetőségként tartalmazza a közös jegyzőkönyv, közös egyszerűsített
jegyzőkönyv készítését, és rendezi ennek szabályait. E módosítás célja - összhangban a
Korm. határozati. 1. pont c) alpontjával - az eljáró hatóságok adminisztratív terheinek
csökkentése: több hatóság részvételével lefolytatott eljárási cselekmények esetén indokolatlan
többletterhet képezne a hatóságok számára, ha az eljárási cselekményhez kapcsolódó, a
jegyzőkönyv vagy az egyszerűsített jegyzőkönyv tekintetében kötelezően előírt elemeket
mindegyik résztvevő hatóság külön-külön dokumentálná. A közös jegyzőkönyv azonban
differenciáltan, egymástól elkülönítve tartalmazza az egyes résztvevő hatóságok tekintetében
a hatóság azonosítására szolgáló elemeket: a hatóság megnevezését, az eljáró ügyintézők
nevét és aláírását, valamint az ügyiratszámot.
Az egyes eljárási események hatóság általi tételes nyomon követése érdekében indokolt annak
rögzítése, hogy az ügy megítélése szempontjából fontos vagy egyébként az ügy természetére
tekintettel lényeges minden egyes olyan eljárási cselekményt dokumentálnia kell a
hatóságnak, amelyről nem kötelező jegyzőkönyvet vagy egyszerűsített jegyzőkönyvet
készíteni. Ennek legmegfelelőbb eszköze a hivatalos feljegyzés, illetve a hatóság mérlegelése
szerint az iratra történő rávezetés. A hivatalos feljegyzés és az egyszerűsített jegyzőkönyv
közötti elhatároláshoz egyrészt az nyújt segítséget, hogy a hivatalos feljegyzés az ügy
szempontjából jelentős eljárási cselekmények nyomon követésére szolgál, amelyek érdemben
az ügyfél vagy eljárási cselekményben érintett személy jogait nem érintik. Ilyen lehet például
a hatóságok egymás közötti kapcsolattartásának rögzítése. Másrészt a formai és tartalmi
követelmények tekintetében is mutatkoznak lényeges különbségek, amelyek az eljárási
cselekmény dokumentálási módjában segítségül szolgálhatnak a jogalkalmazó számára. A
136
hivatalos feljegyzés kötelező tartalmi elemeiként - igazodva a hivatalos feljegyzés
funkciójához - csak az eljárási cselekmény rövid összefoglalását, a készítés dátumát, és a
készítő nevét, aláírását határozza meg a normaszöveg.
20.	A jogalkalmazói tapasztalatok alapján szükséges az eljárási kódexben keretszabályt
alkotni arra az esetre, ha az ügy iratai elvesznek vagy megsemmisülnek, mivel ennek nem
csak iratkezelési következményei vannak, hanem az eljárásra is közvetlenül kihat, ezt jeleníti
meg a Két. új 39/B. §-a.
21.	A módosítás értelmében a Két. 43. § (6) bekezdésében meghatározott esetben a hatóság
köteles az ügyfelet haladéktalanul, de legkésőbb a kizárási ok felmerülésétől számított nyolc
napon belül értesíteni a kizárás fennállásáról és az irányadó eljárási rendről. A módosítás
mind az ügyfél, mind a hatóság oldalán felesleges adminisztratív terhek felmerülésének
megakadályozását szolgálja azzal, hogy az ügyfél az időben megkapott tájékoztatás alapján
nem indítványozza feleslegesen a kizárást, míg a hatóságnak nem kell intézkednie ezen
kizárási kérelem tárgyában. A Két. 43. §-ának új (6a) bekezdése erre az esetre előírja a
hatóság számára, hogy határozatát és önálló jogorvoslattal megtámadható végzését a
felügyeleti szervének vezetőjével is közölje. Ezzel a megoldással hatékonyabban lehet
megakadályozni az esetleges visszaéléseket, valamint az adott esetben elfogult döntések
meghozatalát.
22.	A Két. 44. §-ának új (la) bekezdése előírja, hogy jogszabályban meghatározott ügyekben
és szempontok alapján a hatóság mérlegelheti a szakhatóság megkeresését és maga dönthet a
szakkérdésben, ilyen esetben pedig az adott szakkérdésre vonatkozó szakhatósági eljárásért
illeték és díj nem kérhető. Az új rendelkezés alapvetően az ügydöntő hatóság koordinációs
szerepének és felelősségi körének erősítése érdekében kerül a Ket.-be. A hatályos szabályok
alapján a szakhatóság a hatósági eljárásban saját hatáskörében jár el, az a körülmény, hogy
szakhatósági állásfoglalásával részt vesz a hatósági eljárás alakításában, a tényállás
tisztázásában, jogszabályban meghatározott hatáskör-kijelölésen alapul, erre tekintettel
megkeresésének elmaradása hatáskörelvonásként értelmezhető, a döntés semmisségéhez
vezet. Másrészt tekintettel kell lenni arra is, hogy a megkeresést illetően a hatóság mérlegelési
jogkörének biztosítása - hasonlóan a jogalkalmazói jogértelmezés veszélyeihez -
hatóságonként eltérő, kazuisztikus joggyakorlathoz vezethet, amely a későbbiekben az
ügyfelek visszaélésszerű magatartását eredményezheti (a nemzetközi magánjogból ismert
„fórum shopping” jelenségének mintájára). E körülményekre tekintettel a Két.-ben nem
főszabályként kerül kimondásra a fenti rendelkezés, hanem a szakhatóság megkeresésének
mellőzése csakis akkor lesz megengedett, ha külön jogszabály meghatározott ügyekben és
meghatározott szempontok alapján így rendelkezik. Míg a szakhatósági modell kötelező
bevonást valósít meg, az új szabályozás biztosítja, hogy a hatóság mérlegelésén alapulva csak
azokban az eljárásokban vegyen részt a szakhatóság, amelyekben ténylegesen szükséges a
szakértelme, viszont az általa kialakított álláspont ilyen esetben kösse a megkereső szervet.
Mindezek megoldást jelenhetnek arra a - jogalkalmazók által többször jelzett - problémára is,
hogy a hatályos szabályozás szerint a másodfokú eljárásban akkor is meg kell keresni a
szakhatóságokat, ha a fellebbezés nem érinti a szakhatósági állásfoglalást.
23.	A Két. 46. § (2) bekezdésének módosítása szövegpontosító jellegű.
24.	A módosítás új (4a)-(4b) bekezdéssel egészíti ki a Két. 46. §-át, és ezzel egyértelműen
meghatározza a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személyek idézésének
módját: cselekvőképtelen személy esetén a törvényes képviselő útján, korlátozottan
cselekvőképes személy esetén pedig a törvényes képviselő egyidejű értesítésével való idézést
137
úja elő. A Javaslat a törvényes képviselő terhére rója, ha a cselekvőképtelen, illetve
korlátozottan cselekvőképes személy az idézésre nem jelenik meg, és nem tudja azt igazolni,
hogy ez nem neki felróható okból történt.
25.	A Két. hatályos 50. § (2) bekezdése alapján törvény vagy kormányrendelet
együttműködési kötelezettséget írhatott elő a tényállás tisztázása érdekében az eljáró
hatóságok számára. A szolgáltató közigazgatás erősítése, a hatósági tevékenység
hatékonyabbá, eredményesebbé tétele indokolja azt, hogy ezentúl ne csak a tényállás
tisztázása, hanem a hatósági ellenőrzés során is koordinációs, együttműködési kötelezettséget
lehessen előírni az eljáró hatóságok részére. Emellett fontos garanciális szabályként a
módosítás előírja, hogy valamely együttműködésre köteles hatóság mulasztása a másik
hatóság eljárási kötelezettségét nem érinti, az nem szolgálhat indokul az eljárási kötelezettség
nem teljesítésére.
26.	A Két. főszabályként kimondja, hogy a tényállás tisztázása érdekében a hatóság az
ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Ehhez képest speciális
rendelkezésként szükséges a Két. új 51. § (2a) bekezdésében kimondani, hogy
cselekvőképtelen személy személyes nyilatkozattételre való felhívására csak kivételesen,
abban az esetben van lehetőség, ha a nyilatkozatától várható bizonyítékot a hatóság más
módon - például a képviselet szabályainak alkalmazásával vagy más bizonyítási eszköz útján
-	nem tudja beszerezni. A cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyek
védelme érdekében a módosítás kötelezően előírja, hogy az említett személyek
meghallgatásán törvényes képviselőjüknek jelen kell lenni, illetve írásbeli nyilatkozatukat alá
kell írnia. Érdekellentét fennállása esetén e jogokat a gyámhatóság gyakorolja.
27.	A Két. 53. §-ának új (4a)-(4c) bekezdéssel való kiegészítése a következők szerint
indokolt. A Javaslat a tanú meghallgatása során is figyelembe veszi, hogy az életkori
sajátosságokból fakadóan egyes esetekben a kiskorúak tekintetében eltérő szabályok
megalkotása indokolt, biztosítandó a gyermekek és kiskorúak magasabb fokú védelmét a
Gyermekjogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
szóló 1991. évi LXIV. törvénnyel is összhangban. A Két. 15. § (7) bekezdésé az eljárási
képesség vonatkozásában kimondja, hogy a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel
-	jogszabályban meghatározott esetekben korlátozott cselekvőképességgel - rendelkező
személynek van eljárási képessége a hatósági eljárásban. Ugyanakkor az a tény, hogy egy
cselekvőképtelennek nincs eljárási képessége - önállóan, a saját nevében nem járhat el az
eljárás során -, még nem zárja ki a tanúként való meghallgatását.
A tanúvallomás funkcióját tekintve nem az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének
egy eljárási cselekménye, hanem egy, a tényállás tisztázását segítő bizonyítási eszköz.
Amennyiben egy cselekvőképtelen személy tanúként való meghallgatása szükséges az ügy
eldöntéséhez, ez a személy a saját ismeretei, képességei szerint képes hozzájárulni a
bizonyítás sikeréhez. Ugyanakkor a cselekvőképtelen, valamint a korlátozottan cselekvőképes
személy tanúként való meghallgatására speciális szabályokat szükséges alkotni egyes életkori,
vagy egyéb képességbeli sajátosságok figyelembevétele érdekében.
28.	A Két. 54. §-ának módosítása lehetővé teszi, hogy a tanú a vallomását írásban is
megtehesse. A tanúvallomás írásban való megtételének lehetősége azonban a tanúnak nem
alanyi joga, a hatóság diszkrecionális jogkörében esetről esetre dönti el, hogy az adott
eljárásban ez a megoldás alkalmazható-e. A módosítás célja ezzel - összhangban a Korm.
határozati. 1. pont c) alpontjával - a hatóságok és a tanúk adminisztratív terheinek
csökkentése a személyes megjelenési kötelezettség részleges feloldása által. Hangsúlyozni
138
szükséges, hogy a jogintézmény kivételes jellegű, a hatóságnak mérlegelnie kell azt, hogy az
eset konkrét körülményeire is tekintettel a személyes meghallgatás nélkül is elérheti-e a
tanúmeghallgatás a célját. A hatóságnak ebben az esetben fokozott figyelemmel kell lennie
arra, hogy egyaránt érvényesüljenek a tanúvallomás megtételének garanciái és az ügyféli
jogok is.
29.	A Két. 57. § (1) bekezdésének módosítása a szemle hatékony lefolytatásának biztosítása
érdekében szükséges kiegészítő szabály.
30.	A Két. új 61. § (la) bekezdése rögzíti az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által
okozott többletköltségek megtérítésére való kötelezést akként, hogy amennyiben a hatóság
eljárási bírságot szab ki, vagy valamely eljárási cselekmény megismétlése az ügyfél vagy
eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása folytán szükséges, úgy többletköltségek
megfizetésére kötelez a hatóság. Fontos annak hangsúlyozása, hogy az okozott
többletköltségek megtérítésére való kötelezés tekintetében a hatóságnak nincs mérlegelési
jogköre.
A Két. új 61. § (la) bekezdés b) pontját indokolt továbbá teljessé tenni a Két. új 154. § (2)
bekezdésének költségviselést megalapozó célszerűtlen magatartásra vonatkozó
rendelkezésének felhívásával is.
31.	A módosítás a Két. új 39. § (3) bekezdésére tekintettel indokolt. A Két. 39. § (3)
bekezdése tételesen felsorolja a jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemeit. Mivel a
közmeghallgatásról készült jegyzőkönyv ehhez képest speciális elemeket is tartalmaz, ezért
annak elemeit szükséges a Két. 63. § (3) bekezdésében külön megjeleníteni. A
közmeghallgatás jellegére tekintettel például a hatósági tanú alkalmazása, valamint az eljárási
cselekményben érintett személy megnevezése és egyéb adatai a közmeghallgatáson készült
jegyzőkönyv tartalmát értelemszerűen nem kell, hogy képezzék.
32.	A Két. 73. § (4) bekezdése módosításának indoka a hatóságokra nehezedő adminisztratív
terhek csökkentése. Ennek érdekében a szabályozás azt a modellt követi, hogy meghatározza
-	taxatív módon - azokat a tartalmi elemeket, melyeket a jegyzőkönyvbe foglalt, illetve az
ügyiratra feljegyzett döntésnek - garanciális okokból - mindenképpen tartalmaznia kell,
ezeken kívül pedig csupán azon adatok szerepeltetése szükséges, amelyek magából az iratból
nem tűnnek ki.
33.	A Javaslat szerkezeti okokból a döntés szabályai között (a Két. új 73/A. §-ában) helyezi el
a korábban a végrehajtásról szóló fejezetben szabályozott, jogerőre vonatkozó
rendelkezéseket.
A Két. jelenleg meghatározza, hogy a hatóság elsőfokú döntése mikor válik jogerőssé. Ezek
közül azonban hiányzott az az eset, amikor az elsőfokú döntés ellen van helye fellebbezésnek,
arról a fellebbezésre jogosultak nem mondanak le, hanem határidőben élnek fellebbezési
jogukkal (és azt nem vonják vissza), azonban a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság az
elsőfokú döntést a Két 105. § (1) bekezdése alapján helybenhagyja. A módosítás ezen
joghézag kiküszöbölésére is irányul.
34.	A joggyakorlat egységesítése érdekében indokolt a Ket.-ben a hatósági szerződés egyes,
ágazati specifikumoktól függetlenül alkalmazható tartalmi elemeinek szabályozása, erre
tekintettel a Két. 76. §-a új (2a) bekezdéssel egészül ki. A Ket.-ben megállapított kötelező
tartalmi elemek mellett az ágazati jogszabályok az adott eljárások specialitásaira tekintettel
139
további kötelező elemeket is meghatározhatnak.
35.	A jogalkalmazói tapasztalatok és a közérdek érvényesítése érdekében indokolt annak
általános szabályként való kimondása, hogy a hatóság a konkrét esetben - a Ket.-ben,
valamint külön törvényben felsorolt szempontok alapján - a végrehajtás megindítása helyett a
hatósági szerződés módosítását is kezdeményezheti, ha úgy ítéli meg, hogy utóbbi a közérdek
védelmét hatékonyabban valósítja meg. Erre tekintettel indokolt a Két. 77. § (2) bekezdésének
módosítása.
36.	A javaslat módosítja a Két. 80. §~ának a hirdetmények kifüggesztését, illetve közzétételét
szabályozó (5) bekezdését is. A módosítás azért szükséges, mert ha a hatóságnak - a hatályos
szabályozás szerint - egyszerre több önkormányzat hirdetőtábláján is ki kell fuggesztetnie egy
hirdetményt, akkor a gyakorlatban komoly gondot okoz az, hogy erre valamennyi
önkormányzatnál egy időben, egy napon kerüljön sor. A hatályos szabályozás ehhez
kapcsolódva mondja ki azt, hogy a döntés kifüggesztésének és elektronikus tájékoztatásra
szolgáló honlapon való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie, amely így
problémákat idézhet elő, mivel sokszor nem is az eljáró hatóságon, hanem az
önkormányzaton múlik, hogy a hirdetményt mikor függeszti ki. Az eljáró hatóság erre nincs
befolyással, ezzel kapcsolatban csupán javaslatot tehet. Ezek alapján a rendelkezésben
kimondásra kerül, hogy a hirdetményi közléshez kapcsolódó határidők számításánál a
hirdetménynek a hatóság hirdetőtábláján való kifüggesztését kell alapul venni, továbbá hogy a
hirdetmény hatóság hirdetőtábláján való kifüggesztésének és elektronikus tájékoztatásra
szolgáló honlapon való megjelentetésének kell azonos napon megtörténnie.
37.	Jelentőségére és az alkalmazását érintő bizonytalanságokra tekintettel a hatósági
ellenőrzés szabályainak átfogó felülvizsgálata és újraszabályozása vált szükségessé.
A Két. hatályos rendelkezései alapján az a következtetés vonható le, hogy a hatósági
ellenőrzést a jogalkotó szűk értelemben csak helyszíni ellenőrzésként fogta fel. A Javaslat
egyértelművé kívánja tenni, hogy a hatósági ellenőrzés mind helyszíni ellenőrzéssel, mind
adatszolgáltatással, iratbemutatással vagy egyéb tájékoztatás kérésével, illetve táv-
adatszolgáltatással megvalósulhat.
A folyamatos hatósági ellenőrzés vonatkozásában a Javaslat generálisan - tehát mind a
helyszíni, mind pedig az adatszolgáltatással történő ellenőrzésre vonatkozóan - biztosítja az
eljárás megindításáról való értesítésre vonatkozó eltérő szabályozás lehetőségét, tekintettel
arra, hogy az ellenőrzés ezen eszköze speciális eljárási szabályokat igényel.
A hatóságok jelentős részénél jelenleg is bevett gyakorlatnak számít az ellenőrzési terv
készítése, indokoltnak mutatkozik azonban ezt horizontálisan valamennyi hatóság
kötelezettségévé tenni. Az ellenőrzési tervet nem kell jogszabályba foglalni, az a hatóság
működésére vonatkozó dokumentum; célszerű ugyanakkor az ellenőrzési tervre vonatkozó
alapvető követelményeket, valamint a terv legfontosabb tartalmi elemeit a Ket.-ben rögzíteni.
Fontos megjegyezni azt is, hogy az ellenőrzésiterv-készítési kötelezettség előírása jelentős
szerepet játszhat a hatóságok működtetésének tervezése kapcsán, hiszen a szakmai és anyagi
erőforrásigények tervezéséhez megfelelő alapot adhat egy jól átgondolt ellenőrzési terv.
Tekintettel arra, hogy a hatóságok igen jelentős része már alkalmazza az ellenőrzési terv
készítésének gyakorlatát, az előírás esetükben nem fog további adminisztratív terhet
keletkeztetni. A joggyakorlat egységessége érdekében a módosítás tartalmazza az ellenőrzési
terv minimum tartalmi elemeit, természetesen a hatóságok a hatáskörükbe tartozó ügyfajták
140
sajátosságaira tekintettel részletesebben is kidolgozhatják annak tartalmát.
Az ellenőrzési tervnek legalább a következő elemeket kell tartalmaznia:
-	az előre ütemezett ellenőrzés tárgyát, vagyis azt, hogy téma- vagy teljes körű ellenőrzésről
van-e szó;
-	az ellenőrizendő időszakot, vagyis azt, hogy a hatósági ellenőrzés várhatóan mekkora
időintervallumot ölel fel, illetve azt, hogy az ellenőrzési terv és az ellenőrzési jelentés milyen
„lépték”-et használ;
-	az ellenőrzés ütemezését, a jelentősebb határidők, az ellenőrzés kezdő, valamint várható
befejezése időpontjának megjelölését; továbbá
-	az ellenőrzés eszközét.
Az ellenőrzési tervvel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az nem feltétlenül egy évre szól, az
ellenőrizendő időszak, a hatósági ellenőrzés időintervalluma a fentieknek megfelelően az
ellenőrzési terv kötelező, egységesen szabályozott tartalmi elemei közé tartozik, azonban
annak meghatározására a hatóság jogosult.
A Javaslat értelmében a hatóságnak az ellenőrzési tervben foglaltak végrehajtásáról
ellenőrzési jelentést kell készítenie, amelynek tartalmaznia kell az azokról a hatósági
ellenőrzésekről való beszámolókat is, amelyek nem képezhették az ellenőrzési terv részét.
Ilyen, az ellenőrzési terv részét nem képező hatósági ellenőrzés lehet az adatszolgáltatások
folyamatos ellenőrzésének eredménye alapján indított hatósági ellenőrzés vagy egyéb,
bejelentés alapján lefolytatott hatósági ellenőrzés.
Annak érdekében, hogy a szabályozás rugalmas maradjon, továbbá hogy az egyes hatóságok a
saját „arculatukhoz” tudják igazítani az ellenőrzési tervet és a jelentést, a módosítás lehetővé
teszi, hogy a hatóság vezetője mindkét dokumentum vonatkozásában többlet-tartalmi
elemeket állapítson meg. Más részletességű és kidolgozottságú tervek és jelentések indokoltak
ugyanis adott esetben egy körzeti állatorvos vagy épp egy átfogó munkaügyi ellenőrzéseket
végző hatóság vonatkozásában.
Az ellenőrzési terv bevezetése és az az alapján készült ellenőrzési jelentés nagyban hozzájárul
az önkéntes jogkövetés előmozdításához, a jogkövető magatartás tudatosságának
fokozásához. Elsődleges célként ugyanis ahhoz fűződik érdek, hogy az ellenőrzés hatálya alá
tartozó ügyfelek önként alakítsák ki tevékenységük végzésének jogszabályszerű feltételeit. E
célt előmozdítandó a Javaslat alapján a Két. előírja, hogy az ellenőrzési tervet, valamint az
arról készített jelentést a hatóságnak közzé kell tennie. A közzétételt úgy kell megvalósítani,
hogy az ne veszélyeztesse az ellenőrzések eredményességét.
A Javaslat érdemben nem változtat azon, hogy a helyszíni ellenőrzést a szemle szabályai
szerint kell lefolytatni, csupán a rendszeres ellenőrzési tevékenységre figyelemmel - a Két. új
90. § (2) bekezdésében, a 29. § (4) bekezdése kapcsolódó rendelkezésének hatályon kívül
helyezése mellett - teszi lehetővé eltérő értesítési szabály megállapítását.
A Javaslat a hatósági ellenőrzés lezárásának részletes szabályait önálló alcím alatt kezeli,
amelynek keretében egyértelmű elhatárolás mellett állapítja meg az ellenőrzés eredménye
függvényében - felesleges adminisztratív terhek generálása nélkül, ám a szükséges garanciális
elemek megtartásával - a hatóság által alkalmazandó dokumentálási formát.
141
A Javaslat megteremti az eljárás hatósági ellenőrzést közvetlenül követő megindításának
lehetőségét: ha a hatóság az ellenőrzés eredményeként a Két. 94. § (1) bekezdés b) pontjának
alkalmazásával a hatáskörébe tartozó eljárás megindítását tartja szükségesnek, a jelen lévő
ügyfelet a 29. § (5) bekezdés szerinti információk közlésével értesítheti a hivatalbóli eljárás
megindításáról, valamint a helyszínen közölheti döntését. Ez a lehetőség az eljárás
egyszerűsítését, a hatósági ellenőrzés hatékonyságának növelését szolgálja.
A Két. 94. § (2) bekezdés b) pontja módosításának indoka, hogy a 2012. január 1-jén hatályba
lépő, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben
bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény meghatározza a honvédelmi érdek
fogalmát. A módosítás ennek érvényesítését célozza.
A 94. § (2) bekezdés b) pontja kiegészül továbbá azzal, hogy az Európai Unió pénzügyi
érdekeit is figyelembe kell venni az (1) bekezdés alóli kivételek körében. Az e) pont
módosításának indoka az Alaptörvénnyel történő összhang megteremtése, a bekezdés új h)
pontja pedig a közhiteles hatósági nyilvántartások felé fennálló adminisztratív kötelezettség
elmulasztása esetére vezeti be a kivételi szabályt.
38.	A hatályos jogrendszerben az anyagi jogi bírságolási rendelkezések megállapítása során a
Két.-ben mint eljárási kódexben meghatározott keretjellegű szabályozás hiányában az egyes
eljárásokban esetleges szempontrendszerek érvényesülnek. Ez a gyakorlatban aránytalan,
ötletszerű, logikájában nehezen követhető, eljárási garanciákat nélkülöző, esetenként
irreálisan magas bírságtételeket megállapító szankciórendszerek felállításához és
alkalmazásához vezetett. Mindezek alapján vált szükségessé keretszabályok megalkotása a
Két.-ben annak érdekében, hogy egységes dogmatikai alaphoz igazodjon az ágazati
bírságolási rendszer. Erre tekintettel a Két. új VI/A. Fejezettel egészül ki, melynek címével
(„Közigazgatási bírság kiszabásának eljárásjogi alapjai”) kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy
a „közigazgatási bírság” terminológia az anyagi jogi bírságok körét jelöli, ebbe az eljárási
bírságok nem tartoznak bele. Az anyagi és az eljárási bírságok elkülönülését - amellett, hogy
természetüket tekintve más magatartások szankcionálására szolgálnak, valamint „hatókörük”
is különböző - az is mutatja, hogy a kiszabásuknál eltérő szempontokat mérlegel a hatóság:
eljárási bírság esetén ezeket a Két. 61. § (4) bekezdése határozza meg, míg az anyagi jogi
bírságok esetén a Két. új 94/A. § (1) bekezdése.
A jogrendszerben szabályozott közigazgatási jogi szankciók jelentős hányadában a jogalkotó
-	a hatóság mérlegelési lehetőségét kizárva - valamely jogszabálysértés esetére kötelezően
úja elő a bírságolást. Meghatározott esetekben azonban - sokszor a szempontok jogszabályi
meghatározása nélkül - mérlegelési jogkört biztosít a jogalkotó e kérdésben, illetve a bírság
összegének meghatározása tekintetében. Erre tekintettel az (1) bekezdés meghatározza az
ágazati jogszabály által biztosított mérlegelési jogkör esetén az értékelendő szempontokat
szubszidiárius, kisegítő jelleggel. Fontos azt is megjegyezni, hogy a Két. ezen rendelkezései
csak az ágazati anyagi jogi bírságok kiszabásakor, illetve azok mértékének meghatározásakor
alkalmazandóak. így tehát a mérlegelési szempontokat nem lehet figyelembe venni egyéb
jogkorlátozó szankciók alkalmazása esetén (pl. üzlet bezárása, engedély visszavonása).
A Két. új 94/A. § (2) bekezdése az ügyfélbarát közigazgatás megteremtése érdekében a
bírságkiszabás lehetőségét szubszidiárius hatállyal, objektív és szubjektív határidő
megállapításával szűkíti úgy, hogy a kiszabási jog elévülése akkor következik be, ha a
jogsértő magatartásnak a kiszabásra jogosult hatóság tudomására jutásától számított 1 év
eltelt. A (2) bekezdés rögzíti továbbá, hogy az elkövetéstől, azaz a jogsértő magatartás
tanúsításától számított 5 éven túl nincs helye bírság kiszabásának. Az ezzel járó jogvesztés
142
ösztönzőleg hathat a hatóságokra, arra késztetheti őket, hogy kapacitásaikat minél
megfelelőbben használják fel, gyakoribb és hatásosabb ellenőrzéseket folytassanak le. A
szabály bevezetése lehetővé teszi továbbá - az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1991.
február 13-i ajánlásában is szereplő - az ésszerű határidőn belüli döntés elvének érvényre
juttatását. így elősegíti, hogy az ügyfél minél rövidebb ideig maradjon bizonytalanságban a
tekintetben, hogy a hatóság tudomására jutott szabálysértését követi-e szankció vagy sem.
Megjegyzendő, hogy a bírság irracionálisan hosszú (pl. 10-15 év) időn túli kiszabása által
elveszíti eredeti funkcióját. Az már nem szolgálhat adott esetben helyreállító célokat, pusztán
a hatóság anyagi forrásainak növelését eredményezi, ami pedig ellentétes a Nemzeti
Együttműködés Programjának azon követelményével, hogy meg kell szüntetni a
vállalkozások működését felügyelő állami szervek büntetésben való érdekeltségét.
A rendelkezés ezen felül segítséget nyújt a jogalkalmazás számára, támpontot ad a
tekintetben, mely napon kezdődik a bírságkiszabási jog elévülésének objektív határideje.
Eszerint tehát annak kezdő napja az a nap, amelyen a magatartás megvalósult, amennyiben
viszont a bírságolandó cselekmény valamely jogsértő állapot fenntartásával valósul meg, csak
a jogsértő állapot megszűnésének napjától kezdődik az elévülés.
A közérdek mind teljesebb érvényesülésének érdekében a (3) bekezdés megállapítja azokat az
eseményeket, melyek bekövetkeztével az egyéves - elévülési jellegű - határidő a hatóság
számára újrakezdődik. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy az ügyfélnek az eljárás elhúzására
irányuló magatartása vagy adott esetben egy széleskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás
lefolytatása ne legyen akadálya a bírságolásnak.
Az (l)-(3) bekezdés egyaránt szubszidiárius, kisegítő jellegű rendelkezés. így lehetőség
nyílik arra, hogy az ágazati jogszabályok - figyelemmel az adott jogterület specifikumaira -
további, illetve eltérő mérlegelési szempontokat határozzanak meg a bírság kiszabásakor,
illetve összegének meghatározásakor, továbbá a bírságkiszabási jog elévülése kapcsán. Más
körülmények, érdekek figyelembe vételét igényelheti ugyanis például egy versenyfelügyeleti,
vagy egy munkavédelmi eljárás, de más objektív és szubjektív határidőket igényelhetnek - az
ügyek összetettségére, bonyolultságára, különleges szakértelmet igénylő mivoltukra
tekintettel - az egyes ágazati eljárások.
A Két. 94. § (2) bekezdés a) pontjának módosítása a Két. Alaptörvénnyel való összhangjának
megteremtését szolgálja.
39.	A törvény újra megállapítja a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható döntésekről szóló
101. §-t. A módosítás tartalmi változást nem eredményez, célja a jogalkalmazás könnyítése: a
szakasz átstrukturálásával egymás melletti szerkezeti egységek tartalmazzák a Két. és a
hatóság döntése alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható döntésekre vonatkozó
szabályokat.
A 2012. január 1-jén hatályba lépő, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a
különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény
meghatározza a honvédelmi érdek fogalmát. A módosítás célja, hogy külön ágazati törvényi
rendelkezés nélkül is fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánítható legyen a
döntés honvédelmi érdekből.
A rendelkezés továbbá a termőföldvédelem, talajvédelem érdekeit is védi azzal, hogy
megengedi annak törvényben való előírását, hogy az ilyen tárgyú döntés is fellebbezésre
tekintet nélkül végrehajtható legyen.
143
40.	A 102. § módosítása egyrészt - a 101. § módosításához hasonlóan - azt célozza, hogy a
jogalkalmazás során könnyebben érthetővé váljon a törvényszöveg, az új szöveg ugyanis
követi a hatóság felterjesztési idő alatt ellátandó feladatainak sorrendjét. A módosítás másik
célja, hogy a szakhatósági közreműködést is igénylő eljárásokban is valódi tartalommal töltse
meg a döntés módosításának, visszavonásának jogintézményét azzal, hogy ezekben az
eljárásokban az eddigi nyolc nap helyett a felterjesztésre rendelkezésre álló határidőt tizenöt
napra emeli szakhatósági közreműködés esetén. Ez a módosítás egyrészt növeli ezen ügyek
elintézésének hosszát, másrészt azonban lehetőséget ad gyorsabb lezárásukra is azáltal, hogy a
szakhatóságnak is reális időt ad a szakhatósági állásfoglalás felülvizsgálatára. A módosítás
továbbá lehetővé teszi azt, hogy a hatóság erre irányuló kérelem esetén írásban tájékoztassa az
ügyfelet a fellebbezésről.
Eljárásgazdaságossági szempontból indokolt annak előírása a Ket.-ben, hogy amennyiben a
fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz történő felterjesztés előtt
visszavonták, úgy azt nem szükséges felterjeszteni.
41.	A Két. bírósági felülvizsgálatra vonatkozó előírásai több olyan rendelkezést tartalmaznak,
melyek párhuzamosak a Pp. és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról
szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) rendelkezéseivel. A Két. 109-111. §-
ának módosítása ennek megfelelően a párhuzamosságok megszüntetése mellett a Pp.-be és a
Knp.-be helyezi át a bírósági eljárásra vonatkozó szabályokat a Két. bírósági felülvizsgálatra
vonatkozó szabályainak átstrukturálása mellett.
42.	A végrehajtási eljárás egyszerűsítése érdekében a Javaslat lényegesen megváltoztatja a
közigazgatási végrehajtás szabályait.
E módosítás egyik fontos eleme, hogy a törvény szakít a végrehajtás elrendelésének
előírásával. Ez a módosítás abból következik, hogy a törvény lehetővé teszi a hatóság számára
szerződés kötését önálló bírósági végrehajtóval a követelés behajtása végett. Ezzel
párhuzamosan az eljárások ésszerű időn belül való befejezése, valamint a felesleges
adminisztratív terhek csökkentése érdekében szükséges megszüntetni az eljárás
elrendelésének jogintézményét. A módosítás nem jár a jogorvoslathoz való jog csorbításával,
az új szabályozás - korlátozott - jogorvoslati lehetőséget biztosít a végrehajtás megindítása
ellen.
A végrehajtási eljárás megindítását megelőző hatósági ellenőrzés szabályai annyiban
módosulnak, hogy egyrészt kérelemre indult eljárások esetében a hatóság csak kérelemre
ellenőrzi a teljesítést, amit követően viszont a végrehajtási eljárás további kérelem nélkül
megindul, másrészt pedig ebben az esetben nem terheli a jogosultra a teljesítés elmaradásának
igazolását (természetesen a hatósági ellenőrzés egyik lehetséges eszköze továbbra is a
jogosult nyilatkoztatása marad).
A végrehajtás elrendelése helyett tehát a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményét tartalmazó
vagy a rendelkezésre álló adatok alapján hozott végzés közlésével indítja meg a végrehajtást,
ezt követően pedig vagy szerződés alapján átadja az ügyet a bírósági végrehajtónak, vagy
megkezdi a végrehajtás foganatosítását.
A végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések közül kikerül az a szabály, amely
szerint a felfüggesztés alatt újabb végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, mivel ez a
rendelkezés egyrészt egyértelműen következik a felfüggesztés általános szabályaiból,
144
másrészt pedig ily módon kétség nélkül érvényesül a végrehajtás esetén is az, hogy a
felfüggesztési ok megszüntetésére irányuló eljárási cselekmények hatályosan elvégezhetők.
A Javaslat emellett szerkezeti okokból a döntés szabályai között (a Két. új 73/A. §-ában)
helyezi el a jogerőre vonatkozó rendelkezéseket.
Az elévülés nyugvásának szabályaival kapcsolatban olyan módosítás is indokolt, amely
alapján a pénzfizetési kötelezettségek terén az elévülés nyugvása nem csak a végrehajtás
felfüggesztésére, illetve a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény
időtartamára teljed ki, hanem arra az esetre is vonatkozna, ha a végrehajtás például egy
munkáltatói letiltás okán folyamatos. Ugyanis előfordul, hogy egy több millió forint összegű
bírság esetén a havi levonásokkal történő végrehajtás időtartama meghaladja a végrehajtáshoz
való jog elévülésének az időtartamát.
A végrehajtási fejezet további módosításai részben a végrehajtás megindulásának új
szabályaiból fakadó módosítások, amelyek megszüntetik a végrehajtást elrendelő hatóságra
való hivatkozásokat, részben pedig a külön jogszabályra utaló rendelkezések jogforrási
szintjét pontosító módosítások.
43.	A Javaslat az eljárási költségekkel, e költségek előlegezésével és viselésével kapcsolatos,
a korábbinál részletesebb, valamint egyértelműbb szabályozás kialakítását végzi el. A Javaslat
arra törekszik, hogy a Két. szabályrendszere világos és tiszta képet adjon az eljárási költség
előlegezésére és viselésére vonatkozóan, erre tekintettel indokolt a Két. eljárási költségről
szóló fejezetének újraszabályozása.
A Két. jelenleg hatályos 153. § (2) bekezdése mintegy 15 pontban határozza meg az eljárási
költségek körét. A felsorolás mégsem tekinthető taxációnak, hiszen a Két. hatályos 153. § (2)
bekezdés 15. pontja törvény vagy kormányrendelet számára lehetővé teszi egyéb eljárási
költség meghatározását. A Javaslat célja e - törvényi vagy kormányrendeleti szintű -
korlátozás feloldása, tekintettel arra, hogy jogszabályban megállapított különös eljárási
szabály is bővítheti az eljárási költségek körét az adott eljárás sajátosságaira figyelemmel.
A javaslat az egyéb eljárási költségek vonatkozásában a Két. jelenleg hatályos 155. §-ában,
illetve 157. §-ában meghatározott általános költségviselési szabályokat rögzíti önálló alcím
alatt összefoglalva. Az eljárási költségek jelenlegi szabályozásának módosítását több
szempont is indokolta. A kérelemre és a hivatalból indult és folytatott eljárások élesebb
elhatárolásával összefüggésben a Ket.-nek az eljárási költségről szóló IX. fejezetén belül
egyértelmű szabályozást igényelnek a kérelemre, valamint a hivatalból indult és folytatott
eljárásokra vonatkozó költségviselési rendelkezések. A költségek előlegezésére vonatkozó
szabályokat is ennek megfelelően állapítja meg a módosítás: rögzíti azokat az eljárási
költségeket, amelyek előlegezése szükséges, valamint az előlegezés módját.
A Két. 155. §-a az eljárási költség előlegezése tárgyában a következő esetekről rendelkezik:
kérelemre indult eljárás, hivatalból indult vagy folytatott eljárás, a bizonyítási eljárás,
rendőrség igénybevétele.
A kérelemre indult eljárás vonatkozásában a Javaslat annyiban hoz új rendelkezéseket, hogy a
kérelemre és hivatalból indult eljárások éles elhatárolásával összefüggésben egyértelműen
rögzíti, hogy az egyéb eljárási költségeket a kérelmező ügyfél előlegezi, több azonos érdekű
ügyfél esetében az előlegezés pedig egyetemlegesen történik.
145
Hivatalból indult vagy folytatott eljárásokban az egyéb eljárási költségek megelőlegezése - a
153. § 6., 10. és 11. pontjában meghatározott, az ügyfél részéről felmerült költség kivételével
-	a hatóságot terheli. Az eljárási költségek viselése attól függ, hogy milyen döntéssel zárul az
eljárás. A Javaslat értelmében a bizonyítási költségek előzetes letétbe helyezését a hatóság
különösen akkor rendeli el, ha már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő eljárási
költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmény ezt indokolttá teszi. A hatóság
tehát mérlegelési jogkörében dönt a bizonyítási költségek előlegezésének módjáról.
A Két. hatályos 156. § (3) bekezdése foglalkozik a bizonyítási eszközök igénybevételével
kapcsolatos költségek előlegezésével. A Javaslat célja annak elvi éllel történő rögzítése, hogy
a bizonyítási eljárással kapcsolatos költségek előlegezése minden esetben a bizonyítást
indítványozó fél kötelezettsége.
A Javaslat tisztázza, hogy rendőrség igénybevételére mind kérelemre, mind hivatalból indult
vagy folytatott eljárás esetében is sor kerülhet. A rendőrség igénybevételével kapcsolatos
költségek előlegezése minden esetben az igénybevételt kérő hatóság kötelessége.
Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevőjének rosszhiszemű eljárása miatt az eljárásával
okozott költségek viselése tárgyában az ügy eldöntésére tekintet nélkül nyomban tud döntést
hozni a hatóság.
A kérelemre indult eljárás vonatkozásában a Javaslat az eljárási költségek előlegezésére és
viselésére vonatkozó rendelkezések éles elhatárolásával összefüggésben egyértelműen rögzíti
az eljárási költségek kérelemre indult eljárásban történő viselésének szabályait.
Fontos eltérés a hatályos szabályozáshoz képest, hogy a módosítás alapján a Két. a kérelem
elutasítása, valamint a kérelemnek megfelelő döntés mellett az eljárás megszüntetése esetén is
meghatározza az eljárási költség viselésének szabályait, emellett a Két. hatályos 157. § (1)
bekezdésének megfelelően határozza meg a végrehajtási eljárás során felmerülő költségek
viselésére vonatkozó rendelkezést azzal az eltéréssel, hogy a költségek viselésére azt kell
kötelezni, aki a végrehajtási eljárást megindította.
A módosító javaslat továbbá a Ket.-ben keretjelleggel kimondja a tárgyi költségmentesség
biztosításának lehetőségét, amely a közigazgatási eljárásjogban jelenleg is létezik. Az ágazati
szabályozás jelenleg is tartalmaz tárgyi költségmentességre vonatkozó rendelkezéseket,
például a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 16. §-a
kimondja, hogy a szociális igazgatási eljárás költség- és illetékmentes.
44.	A módosítás eredményeként az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére
irányuló - jelenleg az Ebktv. részét képező - eljárási szabályok a Két. új X/A. Fejezetében
kapnak helyet. Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére vonatkozó, az
Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban e pontban: hatóság) mint általános
antidiszkriminációs hatóság eljárására vonatkozó általános szabályanyag Ket.-ben történő
elhelyezését egyrészt az indokolja, hogy ezek olyan általános érvényű - az egyenlő bánásmód
követelményének érvényesítését szolgáló - eljárási szabályok, melyek alkalmazása
elsőbbséget élvez, különös figyelmet érdemel. Másrészt a normavilágosság és a jogbiztonság
érdekében szükséges ezen eljárási szabályok Ket.-ben történő rögzítése, tekintettel arra, hogy
a jogalkalmazók számára segítséget nyújt az egységes jogalkalmazás terén, ha az eljárási
szabályokat egy törvény keretében találják meg.
146
Fontos hangsúlyozni, hogy az Ebktv.-nek számos uniós irányelvben megfogalmazott
szabályozási kötelezettségnek kellett eleget tennie, melyekre az eljárási szabályok Ket.-ben
történő rögzítése során is figyelemmel kellett lenni. Kiemelendő azonban, hogy a vonatkozó
irányelvek (200/43/EK irányelv és a 2004/113/EK irányelv) az egyenlő bánásmód
vonatkozásában arról rendelkeznek, hogy a tagállamok jelöljenek ki olyan szervet, amelynek
feladata annak ösztönzése, hogy az egyenlő bánásmód követelménye megvalósuljon, valamint
e testület hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Tekintettel arra, hogy a
vonatkozó irányelveknek megfelelően kerültek rögzítésre ezen eljárási szabályok, valamint
arra figyelemmel, hogy a vonatkozó irányelvek a testület eljárására vonatkozóan nem
tartalmaznak előírást, európai uniós jogi szempontból sincs akadálya ezen eljárási szabályok
Ket.-ben történő rögzítésének.
A Két. új 169/B. §-ában a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő
bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv 13. cikkének, - amely
kötelezést tartalmaz az államokra nézve, hogy független vizsgálatokat folytató, az egyének
jogainak védelmére alkalmas nemzeti szervet állítsanak fel - eleget téve, a hivatkozott
jogszabályhely rögzíti hogy a hatóság - függetlenségének biztosítása érdekében -
feladatainak ellátása során nem utasítható. A hatóság függetlenségének biztosítása mellett a
módosítás szerint a hatóság az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatát
közigazgatási eljárás keretében kérelem alapján vagy hivatalból folytatja le, valamint kérelem
alapján vizsgálja, hogy az arra kötelezett munkáltató elfogadta-e a helyi esélyegyenlőségi
tervet.
Ezen túlmenően azonban a hatóság a végrehajtó hatalmi ághoz kötődő szervként sem
hivatalból, sem kérelemre nem vizsgálhatja a más hatalmi ágakhoz tartozó, a Kormánytól
független alkotmányos intézmények közhatalmi döntéseit és intézkedéseit. E korlátozás nem
érinti ezen intézmények vizsgálatának lehetőségét közhatalmi tevékenységük körén kívül (pl.
a munkáltatói jogok gyakorlása során).
A Két. új 169/C. § alapján az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatát
közigazgatási eljárás keretében a hatóság és a külön törvényben a követelmény elbírására
feljogosított más közigazgatási szerv egyaránt lefolytathatja. Ágazati törvények alapján
hatósági jogkörrel rendelkezik például a munkaügyi, a fogyasztóvédelmi, az egészségügyi, a
szociális, az oktatási, a környezetvédelmi és az építésügyi hatóság.
A Két. új 169/C. § (2) bekezdése értelmében az eljárás megindításáról a hatóság a
közigazgatási szervet, illetve a közigazgatási szerv a hatóságot értesíti. A hivatkozott
rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy az értesített szerv az értesítéstől függetlenül is fennálló
jogával élve érintett közigazgatási szervként, mint ügyfél kapcsolódjon be a megindult
eljárásba.
A párhuzamosság kizárása érdekében a (3) és a (4) bekezdés értelmében, ha az ügyfél
választása alapján valamely közigazgatási szerv előtt eljárás indult vagy e közigazgatási szerv
az ügyet már elbírálta, úgy más közigazgatási szerv ugyanazon ügyben a jogsértett
azonossága esetén nem járhat el. Nem áll fenn azonban ilyen követelmény akkor, ha a korábbi
eljárás más személy kezdeményezésére vagy hivatalból indult. Ugyanazon ügyben különböző
sértettek esetében - a sértettek számára biztosított rendelkezési jogot és a jogbiztonság
szempontját együttesen figyelembe véve - az utóbb megindult eljárást fel kell függeszteni,
majd a jogerős döntést követően az ott megállapított tényállást alapul véve kell eljárni. Fontos
hangsúlyozni, hogy a hivatkozott rendelkezések az Ebktv.-ből módosítás nélkül kerültek
átemelésre.
147
A Két. új 169/D. §-a a hatóság, valamint a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek számára
ügyféli jogállást biztosít, valamint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt
indult eljárásokban a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján képviselőként
járhatnak el, azon esetek kivételével, amikor képviseleti joguk gyakorlását külön törvény
kizárja.
A Két. új 169/E. § értelmében az Ebktv.-ben foglalt bizonyítási szabályok alkalmazásának
van helye az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban. A
hivatkozott bizonyítási szabályok Ket.-ben történő elhelyezésére arra tekintettel nincs
lehetőség, hogy az Ebktv. 19. §-ában foglalat bizonyítási szabályok értelmében a fordított
bizonyítás elve érvényesül, és amennyiben ezen szabályok Ket.-ben kerülnének rögzítésre,
úgy a peres eljárásokban a Pp. általános bizonyítási szabályai érvényesülnének. Fontos
hangsúlyozni, hogy a hivatkozott rendelkezések az Ebktv.-ből módosítás nélkül kerültek
átemelésre.
A Két. új 169/F. §-a a párhuzamosság kizárása érdekében rögzíti, hogy amennyiben a
jogsérelmet szenvedett fél, avagy a hatóság, vagy más közigazgatási szerv a bíróság előtt
eljárást indított az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, úgy a közigazgatási
szerv az ügy jogerős elbírálásáig az eljárását felfüggeszti. Amennyiben a bíróság az ügyben
meghozta jogerős határozatát, avagy a folyamatban lévő eljárását felfüggesztette, erről hozott
határozatát a Két. új 169/C. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott más közigazgatási
szervnek megküldi, melyhez az abban megállapított tényállás alapulvételével jár el.
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárások során a költségek
előlegezésére [Ebktv. 15. § (8) bekezdés] valamint a viselésére [Ebktv. 15. § (9) bekezdés]
vonatkozó szabályok átültetését végzi el a Két. új 169/G. §-a.
Az Ebktv jelenlegi szabályozása alapján az egyenlő bánásmód követelménye miatti eljárás
akkor indítható meg, ha a jogsértés a törvény hatálybalépése után következett be, vagy akkor
éppen folyamatban volt, nem tartalmaz objektív, vagy szubjektív határidőt az eljárás
megindítása iránti kérelem benyújtására. Ez sok esetben problémát jelent az egyenlő
bánásmód követelménye megsértésének bizonyításánál, mivel az eltelt idő hossza
megnehezíti a tanúk, illetve a bizonyítási eszközök felkutatását. A Két. új 169/H. §-ában
foglalt módosítás elősegítené, hogy az eljárás csak olyan határidőn belül legyen
kezdeményezhető, amelyen belül még nagy eséllyel fellelhetők a tényállás felderítését minél
teljesebb körben segítő bizonyítékok, valamint a tanúk helyálló és objektív vallomást tudnak
tenni.
A Két. új 169/1. §-a rögzíti az egyenlő bánásmód követelményét biztosító rendelkezések
megsértése esetén a hatóság által külön-külön és együttesen is alkalmazható szankciók körét.
A törvényben meghatározottak mellett a hatóság más törvényekben meghatározott
közigazgatási szankciókat is alkalmazhat. A jogkövetkezmények alkalmazása során a hatóság
a Két. 94/A. §-ában meghatározott mérlegelési szempontokat köteles figyelembe venni, úgy
mint az eset összes körülményeit, kiemelten a sérelmet szenvedettek körét, a sérelem
következményeit, a jogsértő állapot időtartamát, a jogsértés ismételtségét és a jogsértő anyagi
viszonyait.
A Két. új 169/J. §-a a hatóság határozataival szembeni jogorvoslat tekintetében rögzíti, hogy a
hatóság döntése ellen nincs helye fellebbezésnek, valamint azokat felügyeleti jogkörben
megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet. A hivatkozott jogszabályhely annyiban hoz
új szabályozást - az Ebktv. 17. §-ával szemben - , hogy nem kerül átemelésre a hatóság
148
döntésének bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezés, tekintettel arra, hogy az
párhuzamos szabályozást valósít meg a Pp. 326. § (7) bekezdésével, mely szintén a Fővárosi
Bíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét állapítja meg, amennyiben az első fokon eljárt
közigazgatási szerv illetékessége az ország egész területére kiterjed.
A Két. új 169/K. § és 169/L. §-a az egyenlő bánásmód követelménye megtartásával
kapcsolatos adatoknak más szervek eljárásában történő felhasználása céljából vezetett
hatósági nyilvántartás részletes szabályait tartalmazza, mely szabályok érdemi módosítás
nélkül kerülnek áthelyezésre az Ebktv. 17/A. §-ából.
Önálló alcím alatt, a Két. általános adatkezelési szabályait tartalmazó 17. §-ától elkülönítve, a
169/M. §-ban szerepelnek az adatkezelésre vonatkozó speciális szabályok, melyeket korábban
az Ebktv. 15/A. §-a tartalmazott. Fontos hangsúlyozni, hogy e rendelkezések szintén érdemi
módosítás nélkül kerülnek áthelyezésre a Két. szabályai közé.
A 42. §-hoz
1.	Az önrendelkezési jog gyakorláshoz olyan megoldást célszerű kialakítani, ami a szükséges
biztonság mellett az ügyfelek kényelmi igényét is kielégíti. A távoli ügyintézés - az
elektronikus út - közismerten kockázatot hordoz magában, a személyiséglopás egyre nagyobb
teret nyer, ezért mindenképp lehetővé kell tenni, hogy az ügyfél - ha az elektronikus utat
számára jogszabály kötelezővé nem teszi - az elektronikus kapcsolattartást kizárja, vagy csak
magas biztonsági szinten engedje meg (például a csak jelszavas azonosítás kizárja, tőle csak
kártya alapú azonosítást fogadjon el a közigazgatás). Ilyen rendelkezések közhiteles
nyilvántartására bevezetésre kerül a rendelkezés nyilvántartás. Az adatok továbbítására
vonatkozó rendelkezések megadásának módjánál célszerű lehetővé tenni az ügyfél
nyilatkozatának a rendelkezés nyilvántartásban történő rögzítését, mert ezáltal az ügyfélnek
nem kell eljárásonként újból a szabályok megadásával törődnie.
A természetes azonosító adatok univerzális azonosítókénti felhasználásának korlátozását
szolgálja e rendelkezés, mivel jelenlegi szabályok szerinti nyilvántartás kialakításnál az egyes
nyilvántartásokról másolat megszerzése esetén - amely az egyik legjelentősebb kockázat - az
adatok igen egyszerűen összekapcsolhatók.
E rendelkezés alapján kell titkosítva elhelyezni a kapcsolati kódokat az összerendelési
nyilvántartásban (ami az adatvédelmi szabályok betartásához szükséges). A különleges adat
továbbítására vonatkozó rendelkezésnél is megengedésre kerül a rendelkezési
nyilvántartásban rögzítetten történő nyilatkozattétel.
2.	Lényeges változás, hogy a kapcsolattartás a piaci szereplőkhöz hasonlóan (például bankok
ügyfélkapcsolatai) a papír formán túl az egyéb - így különösen a telefon és elektronikus -
formákra is érdemben, korlátozás nélkül kiterjed. Az új technikai lehetőségek használatára
szükséges a szabályozást felkészíteni, ezért az elektronikus kapcsolattartásnál külön szerepel a
hagyományos, írásbelinek tekinthető forma (például e-mail) az egyéb, például egyszerű
párbeszédes, menüválasztásos, „klikkelgetős” kapcsolattartási formáktól, ahol a jövőben a
vegyes rendszerek is megjelenhetnek (például számítógéppel szóban információk automatikus
(gép általi) felhasználása, képi információkra alapozott eljárási lépés lehetősége stb.).
Kikerül a szabályozásból az ügyintézések normál fogalom és eljárásrendjébe nem illeszthető,
az írásba foglalás és kézbesítés fogalmakat összekeverő megfogalmazás, amely az eljárásra
vagy az informatikai rendszerekre vonatkozó követelmények helyett a törvényi szabályozási
feladatokat eltorzítva, egy informatikai rendszer használatához kívánt lényeges joghatásokat
149
kötni. Önmagában a központi vagy bármely más rendszeren történő küldéstől egy nyilatkozat
nem válik írásbelivé, vagy eleve írásbelinek minősül, akkor a küldés módjától függetlenül
írásbeli, vagy nem minősül annak, akkor a továbbítása sem teszi azzá. Az új szabályozás a
fogalmakat az ügyintézéshez szükséges normál fogalom használathoz igazítja, a fogalmak
használatának rendbetételéhez azonban elengedhetetlen a korábbi szabály megszüntetése.
Lényeges, hogy a közigazgatás a jövőben tisztán elektronikusan is működhet, a döntés
elektronikusan hozható meg (ez a levéltárazás miatt is fontos, az új szabályozás szerint az irat
első példány is — papíralapú ügyfélkapcsolat esetében is — a jövőben elektronikus lehet, tehát
papír alapon a közigazgatásnak nem kell saját döntéseit irattárazni, illetve levéltárazni).
3.	A kézbesítés szabályainál szükséges az elektronikus nyilatkozat kézbesítésére
vonatkozóan az alapesetnek számító kézbesítési formák szabályainak megadása. A
megfogalmazás lehetővé teszi, hogy az e pontban megfogalmazottakon túl más esetben is
kézbesítettnek minősüljön a közlés.
4.	Az elektronikus ügyintézés szabályozását az általános indoklásban ismertetettek szerint
egészen új alapokra kell helyezni. A törvényi szint az új fogalmakat (különösen az alsóbb
szintű szabályozás alapjául szolgáló szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatást)
definiálja, majd meghatározza azokat az elektronikus eljárási cselekmények
kialakíthatóságához szükséges szolgáltatásokat, amelyek szabályozása elengedhetetlen az
elektronikus közigazgatás érdemi megvalósulásához. A felsorol szabályozott ügyintézési
szolgáltatásokkal kapcsolatban csak a törvényi szabályozási szintet igénylőkről, s azok
esetében is csak a törvényi szintet igénylő szabályokról rendelkezik (így különösen a
rendelkezési nyilvántartásról, azonosításról, kézbesítésről, biztonságos elektronikus igazolás
szolgáltatásról és iratérvényességi nyilvántartásról).
Az ügyintézési rendelkezési nyilvántartásnál megadja azokat a kötelezettségeket, amelyek
szükségesek elektronikus kapcsolattartásra alapuló ügyintézéseknél az önrendelkezési jog
gyakorlásához, s megszünteti a kockázatok egyoldalú ügyfélre terhelését, amely a jelenlegi
szabályozásnak jellemzője. Utat nyit a rugalmasabb, így hatékonyabb, olcsóbb megoldások
alkalmazása előtt.
Az azonosításnál — kapcsolódva a rendelkezési lehetőségekhez - egyértelművé teszi, hogy az
ügyfél - megszabható korlátokon belül - az általa igényelt biztonsági szinten tartsa a
kapcsolatot a közigazgatással, ami utat nyit a telefonos, illetve okostelefonos ügyintézési
módok akár tömeges elterjedésének. Lényeges új szabály, hogy a személyes megjelenés
esetén a hatóságnak nem kötelező az okmány alapú azonosítás lefolytatása, az ügyfélnek az
elektronikus (távoli) azonosítási mód használhatóságát is biztosíthatja, ami tovább erősítheti a
piaci környezetben is használható — így az információs társadalom kialakulását elősegítő -
megoldások, például a mobil telefont felhasználó azonosítási módok terjedését.
A kézbesítési szolgáltatásnál megkülönbözteti a biztonságos és a nem biztonságos kézbesítési
módokat. Ez egyrészt a jelenlegi, a társadalmi szinten bevezetett és elfogadott kézbesítési
megoldásra (tértivevényes levél) megfelelően nem leképezhető szabályozás helyett (amelynek
megfelelő szolgáltatás létre sem jött, s amelyet a törvény hatályon kívül helyez) rendezi az
egységes kézbesítési felfogáshoz szükséges fogalomhasználatot és szabályozási irányokat,
másrészt elismeri a nem ebbe a körbe tartozó megoldásokat is. Az ügyfél együttműködése
esetén az ügyintézési kapcsolattartásban a normál üzenetváltásra alapuló kézbesítés
elismerése jelentősen egyszerűsíthet egyes eljárásokat, s nagyban hozzájárulhat az
informatika alkalmazásának szélesebb körű - közigazgatáson túllépő - alkalmazásának.
150
Szükséges volt a biztonságos elektronikus igazolás fogalmának bevezetése. A hatósági
igazolás kialakításához a törvény komoly eljárási előírásokat tartalmaz, ugyanakkor az
elektronikus közigazgatás - tágabb értelemben az információs társadalom - informatikai
szolgáltatásainak működésénél sok olyan adat szükséges, amelyek megbízhatóságához
valamely megbízhatónak tekintett szervezet, szerv igazolása szükséges, de ez egyszerű
informatika eljárásban történik, amely nem igényli a hatósági igazolás kiadásának
eljárásrendjét, illetve egyes esetekben nem hatóság állítja ki, hanem például egy hitelesítés
szolgáltató.
Az iratérvényességi nyilvántartás az iratok érvényességének ellenőrzését szolgáló olyan új
megoldás, amely a vegyes rendszerek esetében is (például elektronikus határozatról készült
papír másolat) segíti az iratokkal kapcsolatos visszaélések korlátozását. Az alapvető
különbség egy funkcionális nyilvántartás és az iratérvényességi nyilvántartás között, hogy itt
csak a kiadott iratok - nyilvántartástól függő részletezettségű - adatai kerülnek be, míg egy
funkcionális nyilvántartás Magát az információt szolgáltatja. Például egy vizsgabizonyítvány
nyilvántartás funkcionális nyilvántartásként feltételezi, hogy minden vizsga eredménye
szerepel benne, s az ott ellenőrizhető. Egy vizsgaokmányokra vonatkozó iratérvényességi
nyilvántartás a benne tárolt bizonyítványokra igazolja azok érvényességét, de nem zárja ki,
hogy legyen más - a bejelentés lehetőségével nem élő - vizsgáztató hely. Az elfogadásnál ez
esetben a nyilvántartásban nem szereplő bizonyítványok érvényességét egyéb módszerrel kell
megoldani (biztonsági elemek vizsgálata, kiadó hely megkeresése). A szolgáltatás szükséges
biztonsági (garanciális) elem a hibrid kézbesítési megoldásoknál, amikor hiteles elektronikus
dokumentumról automatikus rendszerben papír másolatot készítenek külön személyi
hitelesítés nélkül (nincs aláírás, pecsét), ezért szükséges a törvényi szintű szerepeltetése.
A szabályozás rendelkezik azokról a szolgáltatásokról, amelyeket az államnak biztosítania
kell. A biztosítás módja és terjedelme nincs megszabva, az új szabályozás szakít azzal a
felfogással, hogy teljesíthetetlen kötelezettségeket írjon elő a Kormány vagy egyes hatóságok
számára.
A szabályozás rendelkezik a szolgáltatás nyújtás alapvető feltételéről (engedélyezési illetve
bejelentési kötelezettség), s megteremti az elektronikus ügyintézési szolgáltatások hatóság
általi ellenőrizhetőségének jogi alapját.
5.	Az elektronikus tájékoztatás szabályai közé bekerül, hogy azokról a közzététel módjától
függetlenül egy évre visszamenőleg igazolást lehessen kérni. Ez teszi lehetővé az ügyfelek
számára, hogy a honlapokon közzétett információkat a jövőben érdemi hivatkozási alapként
felhasználhassák (ellentétben a Magyarorszag.hu jelenlegi tájékoztatási rendszerrel, amelyen
a közzétett információk nem igazolhatók, így nincs jogi relevanciájuk).
6.	Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos új szabályozási modell alsóbb szintű
jogszabályokban megadhatóvá teszi a részletesebb szabályokat, ehhez a törvényben meg
kellett adni mind a kormányrendelet, mind a részletszabályokat tartalmazó miniszteri
rendeletre vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket. A szabályozás rugalmasságának
biztosítása érdekében az egyes alsóbb szintű szabályozási elemek feladathoz kötötten lettek
azonosítva, hogy ne legyen kötelező nagy terjedelmű, túl összetett végrehajtási rendeletet
alkotni.
A 43. §-hoz
Az ügyfélnek az ügyintézési határidő jogtalan túllépésével okozott károk, hátrányok
151
csökkentése érdekében a Két. 71. § (2) bekezdése akként módosul, hogy - a hatályos
szabályozást megfordítva - a rendelkezés általánosan a „hallgatás-beleegyezés” lehetőségét
írja elő, ez alól viszont eltérési lehetőséget enged az ágazati jogszabályoknak. Mivel az új
rendelkezés maga után vonhatja egyes ágazati jogszabályok módosítását, amihez viszont
megfelelő előzetes hatásvizsgálat és előkészítés szükséges, továbbá mivel a jogalkalmazók
vonatkozásában ezen ágazati jogszabályok tekintetében is érvényesülnie kell az elegendő
felkészülési idő követelményének, a rendelkezést a Javaslat 2014. január 1-jével lépteti
hatályba.
A 44-45. §-hoz
1.	A Két. 3. § (2) bekezdés a) pontjának módosítását a végrehajtás elrendelésének
megszűnése indokolja.
2.	A Két. 9. § (1) bekezdésének módosítását az Alaptörvény A) cikkében foglalt rendelkezés
indokolja.
3.	A Két. 13. § (2) bekezdés d) pontja módosításának indoka, hogy az ágazati szabályozás
folyamatos változása időről időre szükségszerűvé teszi a Két. tárgyi hatályának, a kivett
eljárásoknak és a Két. szubszidiaritását meghatározó szabályoknak a felülvizsgálatát. Erre
tekintettel indokolt az egészségügyi technológiák társadalombiztosítási támogatásával
kapcsolatos eljárások privilegizált körbe vétele.
4.	A Két. 15. § (7) bekezdésének módosítása szövegpontosító jellegű, célja annak
egyértelművé tétele, hogy a hatóságnak nem kell minden eljárásban automatikusan
betekinteni a gondnokoltak nyilvántartásába az ügyfél cselekvőképességének megvizsgálása
céljából, hanem csak akkor kell ehhez az eszközhöz nyúlnia, ha az eljárásban erre okot adó
körülmény merül fel.
5.	A Két. 18. § (1) bekezdésének módosítását az Alaptörvény A) cikkében foglalt
rendelkezés indokolja,
6.	a módosítás továbbá a Két. 18. § (1) és (2) bekezdése közötti szövegezésbeli koherenciát
teremti meg azáltal, hogy az eltérést engedő jogforrási szintet egységesen határozza meg.
7.	A Két. 18. § (2) bekezdésének módosítását az Alaptörvény A) cikkében foglalt
rendelkezés indokolja.
8.	A Két. 20. § (3) bekezdésének módosítása az eljárások gyorsítása és az ügyfelek védelme
végett szükséges. Teljesen indokolatlan ugyanis a kijelölt hatóság számára az eredetileg
irányadó ügyintézési határidőt biztosítani, hiszen amikor az ügy a kijelölt hatóság elé kerül, az
már valamilyen mértékben előrehaladott állapotban van, a kijelölt hatóságnak nem elölről kell
az ügyet kezdenie, másrészt nem méltányos az ügyféllel szemben sem, ha a hatóság
mulasztása egy újabb ügyintézési határidőnyi időtartammal meghosszabbítja az ügyfél
várakozási idejét.
9.	A Két. 27. § (1) bekezdésének módosítását az Alaptörvény A) cikkében foglalt
rendelkezés indokolja.
10.	A Két. 28. § (1) bekezdés a) pontjának módosítását az Alaptörvény A) cikkében foglalt
rendelkezés indokolja.
152
11.	A módosítás célja a jogszabályi hivatkozás pontosítása a Két. 29. § (10) bekezdésében.
12.	A Két. jelenleg hatályos rendelkezései következetlenül tartalmazzák a „nyomtatvány”,
„formanyomtatvány”, „űrlap” kategóriákat. A Két. 37. § (3) bekezdése módosításának célja
annak egyértelművé tétele, hogy a „formanyomtatvány” kifejezés a papír alapú, míg az
„elektronikus űrlap” terminológia a digitális formában megjelenő dokumentumot jelöli.
A módosítás emellett jogértelmezési problémát kezel, helyesen ugyanis kizárólag az arra
vonatkozó hiánypótlási felhívás kibocsátása kizárt, amely a tartalmilag hiánytalan kérelmet
benyújtó ügyfelet egyébként közzé nem tett formanyomtatvány kitöltésére, vagyis pusztán
egy adminisztratív aktus pótlására kívánja kötelezni.
13.	Tekintettel arra, hogy a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény
alapján a rendészetért felelős miniszter felhatalmazást kapott rendelet kiadására, indokolt a
Két. 48. § (3) bekezdésének olyan irányú módosítása, amely feloldja a törvény rendelkezésére
vonatkozó előírást.
14.	A Két. 51. § (3) bekezdése a törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatási
kötelezettségre vonatkozóan tartalmaz előírásokat. A (4) bekezdés a (3) bekezdésre
reflektálva szabályozza azokat az eseteket, melyek alapján az adatszolgáltatási kötelezettség
megtagadható. Mindezek alapján a (3) és (4) bekezdés alanyainak azonossága indokolt, a
módosítás az ehhez szükséges pontosítást végzi el.
15.	A Két. 53. § (5) bekezdésének szövegpontosító jellegű módosítása a tanúvallomásra
vonatkozó új rendelkezésekkel való összhang megteremtése érdekében szükséges.
16.	A Két. 63. § (1) bekezdés b) pontjának módosítását a Két. 15. § (5) bekezdésének
módosítása indokolja.
17.	A Két. 65. § (8) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy bizonyos esetekben csak az
adott ágazatok tudják megítélni, és ezt törvénykezdeményezéssel vagy kormányrendeletben
szabályozni, hogy az üzemzavar ideje figyelmen kívül hagyható-e a határidők számítása
során.
18.	A Két. 74. § (3) bekezdésének módosítását a végrehajtás elrendelésének megszűnése
indokolja.
19.	Tekintettel arra, hogy jelen rendelkezés az ügyfelek számára állapít meg kedvezőbb
feltételeket, így e kedvezmények tekintetében indokolt utat nyitni az eltérő jogi
szabályozásnak a Két. 74. § (5) bekezdésének módosításával.
20.	A Két. 80. § (1) bekezdését illetően a speciális eljárási szabályozásra vonatkozóan a Ket.-
ben rögzített jogforrási szint racionalizálása érdekében szükséges módosításról van szó, ehhez
kapcsolódik a Két. 80. § (3) bekezdésének egyszerűsítése. A 80. § (2) bekezdésének
módosítása a szövegezésbeli összhang megteremtését szolgálja.
21.	A Két. 80/A. § (1) bekezdés d) pontjának módosítását a Két. 15. § (5) bekezdésének
módosítása indokolja.
22.	A Két. 81. § (2) és (4) bekezdésének módosítását két körülmény indokolja. Egyrészt
szükséges megteremteni a kézbesítésre vonatkozó szabályok összhangját, másrészt - az
egységes és logikus szabályozás érdekében - biztosítani kell a naptári napban történő
153
határidő-számítás következetes érvényesítését. A rendelkezés összhangban van a Polgári
Perrendtartás hasonló szabályaival is.
23.	A Két. jelenleg csak törvény vagy kormányrendelet vonatkozásában teszi szubszidiáriussá
a hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, azonban felveti a jogrendszeren belüli
inkoherencia veszélyét tekintettel arra, hogy hatósági nyilvántartásra vonatkozó
rendelkezéseket alacsonyabb szintű jogszabály is tartalmazhat. A Két. 82. § (1) bekezdésének
módosítása a Két. hatósági nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseit teljes egészében
szubszidiáriussá teszi, azok csak akkor alkalmazhatók, ha a hatósági nyilvántartásról szóló
külön jogszabály másként nem rendelkezik.
24.	A jogszabály megszövegezésének következetessége érdekében szükséges a Két. 85. § (1)
bekezdésének pontosítása, figyelemmel a Két. 85. § (2) bekezdés módosítására.
25.	A Két. 86. § (4) bekezdés módosításának indoka, hogy a Két. 82. § (1) bekezdése alapján
a hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban a Két. szabályai szubszidiáriusak, így
szükségtelen a jogszabály eltérő rendelkezésére való utalás.
26.	A Két. 86. § (5) bekezdés módosításának indoka, hogy a Két. 82. § (1) bekezdése alapján
a hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban a Két. szabályai szubszidiáriusak, így
szükségtelen a jogszabály eltérő rendelkezésére való utalás.
27.	A Két. 94. § (2) bekezdésének módosítása a Két. Alaptörvénnyel való összhangjának
megteremtését szolgálja.
28.	A Két. 100. § (1) bekezdés d) pontjának módosítása a Két. Alaptörvénnyel való
összhangjának megteremtését szolgálja.
29.	A Két. 114. § (2) bekezdése, 114. § (5) bekezdése, valamint 148. § (2) bekezdés d) pontja
módosításának célja az ügyészségről szóló sarkalatos törvénnyel való terminológiai összhang
megteremtése.
30.	A Két. 115. § (1) bekezdés b) pontjának módosítása a központi államigazgatási
szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII.
törvénnyel (a továbbiakban: Ksztv.) való összhang megteremtését szolgálja, figyelemmel a
Ksztv. 4. § (1) bekezdésére.
31.	A Két. 117. § (1) és (2) bekezdésének módosítása a Két. Alaptörvénnyel való
összhangjának megteremtését szolgálja.
32.	A Két. hatályos 121. § (1) bekezdés e) pontja értelmében meg kell semmisíteni a hatósági
döntést akkor, ha a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a
döntéshez szükséges szavazati arány. A gyakorlatban előfordulhat az, hogy a testületi szerv a
döntés meghozatalakor határozatképes volt úgy, hogy közben nem volt jogszabályszerűen
megalakítva (pl. nem a jogszabályoknak megfelelően lett a testület összehívva). Ennek
alapján indokolt tehát a Két. 121. § (1) bekezdés e) pontját akként kiegészíteni, hogy a
testületi szerv döntése abban az esetben is semmis, ha a testületi szerv nem volt
jogszabályszerűen megalakítva. Itt szükséges megjegyezni, hogy az ágazati szabályozás igen
szerteágazó és specifikus szabályokat tartalmaz a hatósági jogkörrel felruházott testületi
szervek létrehozására, megalakítására, felállítására vonatkozóan, ezért a Jogszabályszerű
megalakítás” alatt a testületi szerv létrehozására vonatkozó összes jogszabályi rendelkezést
érteni kell.
154
33.	A Két. 121. § (1) bekezdés J) pontjának módosítását indokolja egyfelől az, hogy a
hivatkozott rendelkezés - a bírósági felülvizsgálat szabályainak átstrukturálásának
következtében - a 109. § (3) bekezdésében lesz szabályozva. Másfelől kibővíti a szabály
tartalmát azáltal, hogy a 109. § (4) bekezdés rendelkezéseivel ellentétes döntés is semmisnek
tekintendő a jövőben.
34.	A Két. 174. § (1) bekezdés g) pontjának módosítását a Két. 15. § (5) bekezdésének
módosítása indokolja.
A 46. §-hoz
E módosítások célja - összhangban a Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programmal -,
hogy az általános ügyintézési határidő 30 napról 21 napra csökkenjen. E módosítások 2014.
január 1-jén lépnek hatályba.
A 47-48. §-hoz
1.	A Két. 4. § (2) bekezdése szövegrészének hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a
hatóság által a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a károsult ügyféli minőségétől
függetlenül meg kell téríteni.
2.	A Két. 13. § (2) bekezdés e) pontja szövegrészének hatályon kívül helyezését az
indokolja, hogy a Két. szabályai főszabály szerint egyébként sem lennének alkalmazandók,
mivel a bejelentési eljárás nem minősül a Két. 12. § (2) bekezdés szerinti hatósági ügynek -
annak kivételek között szerepeltetése ugyanakkor adott esetben vitatottá teheti ezt az
értelmezést.
3.	A Két. 13. § (2) bekezdésében kodifikációs hiba javítása miatt szükséges a második g)
pont deregulációja.
4.	A Két. 16. § (1) bekezdés a) pontjának pontosítása vált szükségessé arra figyelemmel,
hogy a Javaslat az eljárás megindításának szabályai között egyértelművé teszi, hogy a
hivatalból folytatott eljárásokra a hivatalból indított eljárás szabályai az irányadók.
5.	A Két. 19. § (1) bekezdésében a szervezeti egységre való hatáskör-telepítési tilalom
deregulációjának indoka az, hogy nem a Ket.-ben mint eljárási kódexben szükséges
szabályozni egy hatósági feladatokkal ellátott szerv feladatellátásával összefüggő szervezeti
kérdéseket. Ha a jogalkotó egy adott szerv hatásköreinek megállapításakor azt tartja
indokoltnak, hogy egy szerv szervezeti egysége is ellásson hatósági feladatokat, ez olyan
közjogi, illetve szervezeti szabályozási kérdés, amely tekintetében az Alaptörvény, a Ksztv.,
továbbá az Alkotmánybíróság határozatai adta keretek között a szervezet működését
szabályozó ágazati jogszabályban indokolt rögzíteni az alkotmányos működést és
feladatellátást biztosító anyagi jogi szabályokat.
6.	A Két. 19. § (2) bekezdésében történő hatályon kívül helyezés szövegpontosító jellegű,
továbbá a helyi önkormányzatokról szóló új törvénnyel való összhang megteremtését is
célozza.
7.	Tekintettel arra, hogy a hatóság bármely eljárási cselekménye hivatalból vagy kérelemre
történik, a Két. 20. § (5) bekezdésében az ezt hangsúlyozó rendelkezés nem rendelkezik
önálló normatartalommal, így deregulációja indokolt. A Két. 20. § (5) bekezdésében a
155
deregulációt a helyi önkormányzatokról szóló új törvénnyel való összhang megteremtése is
indokolja.
8.	Tekintettel arra, hogy a hatóság bármely eljárási cselekménye hivatalból vagy kérelemre
történik, a Két. 23. § (1) bekezdésében az ezt hangsúlyozó rendelkezés nem rendelkezik
önálló normatartalommal, így deregulációja indokolt.
9.	A Két. 26. § (3) bekezdésének pontosítása vált szükségessé arra figyelemmel, hogy a
Javaslat az eljárás megindításának szabályai között egyértelművé teszi, hogy a hivatalból
folytatott eljárásokra a hivatalból indított eljárás szabályai az irányadók.
10.	A hatósági ellenőrzés szabályainak átfogó felülvizsgálatával összefüggésben a folyamatos
ellenőrzéssel kapcsolatos speciális értesítési szabályt a VI. Fejezet tartalmazza, erre tekintettel
indokolt a Két. 29. § (4) bekezdés c) pontjának deregulációja.
11.	A Javaslat a Két. 29. § (9) bekezdésében indokolatlan törvényi hivatkozást töröl.
12.	A Két. 33. § (8) bekezdésében a dereguláció célja a 33. § (9) bekezdésének egyértelmű
érvényesülése, a két rendelkezés közötti összhang megteremtése.
13.	Az eljárás akadályozásának jogkövetkezményeként kiszabható eljárási bírságra, valamint
az okozott többletköltségek megtérítésére vonatkozó szabályok megváltozására tekintettel
szükséges a Két. 48. § (2) bekezdését érintő dereguláció.
14.	Az eljárás akadályozásának jogkövetkezményeként kiszabható eljárási bírságra, valamint
az okozott többletköltségek megtérítésére vonatkozó szabályok megváltozására tekintettel
szükséges a Két. 48. § (6) bekezdését érintő dereguláció.
15.	Tekintettel arra, hogy a hatóság bármely eljárási cselekménye hivatalból vagy kérelemre
történik, a Két. 50. § (1) bekezdésében az ezt hangsúlyozó rendelkezés nem rendelkezik
önálló normatartalommal, így deregulációja indokolt.
16.	A Két. 61. § (1) bekezdésében a deregulációra irányuló javaslat célja az eljárási bírság
kiszabására vonatkozó szabályok koherens rendszerbe illesztése, továbbá a jogalkalmazás
egyszerűsítése oly módon, hogy a rendelkezésből az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője
által okozott többletköltségek megtérítésére kötelezés átkerül a 61. § új (la) bekezdésébe,
amely egységesen szabályozza a többletköltségek megtérítését. Ennek eredményeként
egyértelművé válik, hogy mikor van helye eljárási bírság kiszabásának, és mikor kell
kötelezni az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevőjét az okozott többletköltségek
megtérítésére.
17.	A Két. 63. § (4) bekezdésének pontosítása a jegyzőkönyv szabályainak módosítására
tekintettel indokolt.
18.	A Két. 77. § (1) bekezdését érintő dereguláció a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.) való párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében
szükséges.
A Ptk.-beli keretszabályokhoz képest nem indokolt szigorúbb vagy kedvezőbb módosítási
feltételek meghatározása a hatósági szerződés módosítása tekintetében azon túl, hogy a
hatóság méltányosságot gyakorolhat, ha a szerződésben foglaltak ügyfél általi megszegése
esetén a végrehajtási eljárás alkalmazása helyett a szerződés módosítását választja. Ezt a
156
speciális elemet az indokolja, hogy a hatóság a közérdek képviselőjeként jelenik meg, és az
ügyfélhez képesti pozíciójánál fogva, a közigazgatási jogviszony alá-fölérendeltségi jellegét
megjelenítve a közérdeket érvényesíti a hatósági szerződés módosítása során (ahogy
egyébként a határozata meghozatalánál is).
19.	Tekintettel arra, hogy a hatóság bármely eljárási cselekménye hivatalból vagy kérelemre
történik, a Két. 81/A. § (1) bekezdésében az ezt hangsúlyozó rendelkezés nem rendelkezik
önálló normatartalommal, így deregulációja indokolt.
20.	A Két. 83. § (1) bekezdését érintő dereguláció indoka, hogy a Két. 82. § (1) bekezdése
alapján a hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban a Ket.-hez képest
szubszidiáriusak, így szükségtelen a jogszabály eltérő rendelkezésére való utalás.
21.	A Javaslat deregulálja a Két. 85. § (2) bekezdését az önálló normatartalom hiányára
tekintettel.
22.	A Két. 86. § (2) bekezdését érintő dereguláció indoka, hogy a Két. 82. § (1) bekezdése
alapján a hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban a Két. szabályai szubszidiáriusak,
így szükségtelen a jogszabály eltérő rendelkezésére való utalás.
23.	A Két. 107. § (3) bekezdését érintő deregulációt a bírósági felülvizsgálatról szóló
rendelkezések újrastrukturálása indokolja.
24.	A Két. bírósági felülvizsgálatra vonatkozó előírásai több olyan rendelkezést tartalmaznak,
amelyek párhuzamosak a Pp. és a Knp. rendelkezéseivel. A Két. 110-111. §-ának
deregulációja folytán ennek megfelelően a Pp.-be és a Knp.-be kerülnek át a bírósági eljárásra
vonatkozó szabályok, a Két. bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályai pedig ezzel
párhuzamosan átstrukturálásra kerülnek.
25.	A Két. 172. § e) pont szerinti értelmező rendelkezés hatályon kívül helyezését a
jogalkalmazói gyakorlat visszajelzései teszik szükségessé: a hatásterület fogalma, kiterjedése
és ennek megállapítása csak konkrét tevékenység- és létesítményfajtára értelmezhető, így azt
az ágazati joganyagnak kell részletesen szabályoznia. A Ket.-ben meghatározott definíció a
gyakorlatban félreértésekhez és bizonytalan jogalkalmazáshoz vezetett, így a rendelkezés
deregulálandó.
26.	A helyi önkormányzatokról szóló törvényről szóló - jelenleg egyeztetés alatt álló - BM-
KIM együttes előterjesztés (a továbbiakban: Ötv. tervezet) 17. § (1) bekezdése értelmében a
polgármester, főpolgármester, a megyei képviselő-testület elnöke, a jegyző, az önkormányzati
hivatal vagy a közös önkormányzati hivatal ügyintézője ruházható fel államigazgatási
hatáskörrel, így szükséges a Két. - hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező
közigazgatási hatóságokat kijelölő - 12. § (3) bekezdés c) pontjának módosítása.
27.	Az Ötv. tervezet 40. § (4) bekezdésével párhuzamos, illetve a részönkormányzatot illetően
eltérő szabályozás elkerülése érdekében szükséges az önkormányzati hatósági ügyek
delegálására vonatkozó rendelkezések Ket.-ben történő rendezése. Erre tekintettel indokolt a
Két. 19. § (2) bekezdésének módosítása.
28.	Az Ötv. tervezet 40. § (4) bekezdésével párhuzamos, illetve a részönkormányzatot illetően
eltérő szabályozás elkerülése érdekében szükséges az önkormányzati hatósági ügyek
delegálására vonatkozó rendelkezések Ket.-ben történő rendezése. Erre tekintettel indokolt a
1 Két. 20. § (5) bekezdésének módosítása.
i
157
29.	A jelenleg egyeztetés alatt álló Ötv. tervezet 17. § (1) bekezdése értelmében a
polgármester, főpolgármester, a megyei képviselő-testület elnöke, a jegyző, az önkormányzati
hivatal vagy a közös önkormányzati hivatal ügyintézője ruházható fel államigazgatási
hatáskörrel, így szükséges a Két. - illetékességi területen kívüli eljárást lehetővé tevő - 25. §
(2)	bekezdésének módosítása.
30.	A jelenleg egyeztetés alatt álló Ötv. tervezet 17. § (1) bekezdése értelmében a
polgármester, főpolgármester, a megyei képviselő-testület elnöke, a jegyző, az önkormányzati
hivatal vagy a közös önkormányzati hivatal ügyintézője ruházható fel államigazgatási
hatáskörrel, így szükséges a Két. - idézésre vonatkozó - 47. § (3) bekezdésének módosítása.
A 49. §-hoz
A Két. és a Knp. párhuzamosan tartalmaz - sok esetben azonos tartalommal - a végzések
bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket. A módosítás arra irányul, hogy a
párhuzamos rendelkezések felszámolása mellett a bírósági eljárásra vonatkozó
rendelkezéseket a Pp. vagy a Knp. szabályozza.
Az 50-51 §-hoz
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
Az 52. §-hoz
A jogharmonizációs elmaradások felszámolása érdekében szükséges a vasúti közlekedés
területén az EU határozatokban megjelenő átjárhatósági műszaki előírásokban szereplő
feladatok ellátását a vasúti közlekedési hatóságra telepíteni, illetve a miniszter feladatává
tenni az Európai Bizottság értesítésével kapcsolatos feladatokat. A közlekedésért felelős
miniszter és a vasúti közlekedési hatóság ágazati feladatait a vasúti közlekedésről szóló 2005.
évi CLXXXIII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) tartalmazza, ezért a jelzett feladatok telepítése
érdekében módosítja a Javaslat a Vtv.-t.
Az 53-54. §-koz
1.	A miniszterek kijelölésének lehetőség szerinti mellőzése érdekében a Javaslat módosítja a
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának
gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi Lili. törvényt (a továbbiakban: Ngt.) azzal
összefüggésben, hogy a miniszteri hatáskör-gyakorlás ne következzen szükségszerűen a
törvényi keretszabályokból. Ez hozzájárul a jogrendszer egységéhez, továbbá elkerülhetőek
lesznek a hatásköri viták. A Két. releváns rendelkezései [104. § (1) bekezdés és 106. § (3)
bekezdés] alapján természetesen továbbra is biztosított a miniszter hatásköre a fellebbezési
eljárások lefolytatására, erre tekintettel annak külön kiemelésére, hogy a felügyeleti jogkör
gyakorlása a Két. alapján történik, nincs szükség, mivel az a Két. szabályaiból egyértelmű,
azaz a miniszter ennek külön kimondása nélkül is a módosítást követően másodfokú hatóság
marad, ha ő a felügyeleti szerv.
2.	A dereguláció indoka, hogy az Ngt. 11. §-a szerinti értesítési forma - hivatalos irat
elsőbbségi kézbesítése - a Magyar Posta Zrt. termékportfóliójában nem szerepel, és mind a
nemzetgazdasági, mind társadalmi szempontból alapvető fontosságú „hivatalos irat”
szolgáltatás továbbspecializálása szakmai szempontból nem indokolt.
Az 55—56 §-hoz
158
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
Az 57. §-hoz
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény
szerint az erdő rendeltetésének közérdekből történő megváltoztatását feladat- és hatáskörén
belül több miniszter is kezdeményezheti; érintettségére tekintettel szükséges ezt a lehetőséget
a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszternek is biztosítani szükséges.
Az 58-61. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
A 62. §-hoz
Az Ebktv. 63/A. §-ának hatályon kívül helyezésére tekintettel szükséges a Magyar
Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2009.
évi CIX. törvény 30. §-ának és az azt megelőző alcímnek, 50. § (8) bekezdésének és 51. §
(10)	bekezdésének a hatályon kívül helyezése is, tekintettel arra, hogy a hivatkozott
rendelkezések az Ebktv. 63/A. §-a vonatkozásában fogalmaznak meg előírásokat.
A 63-64. §-hoz
A § a vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvényben vezeti át az átalakításból fakadó
elnevezésbeli pontosításokat és feladatkör-elhatárolásokat.
A 65-66. §-hoz
A minősített adat védelmével kapcsolatos hatósági eljárásokban a Nemzeti Biztonsági
Felügyelet (a továbbiakban: NBF) tekintetében más hatóság kijelölése nem jöhet szóba
tekintettel a nemzetbiztonsági érdekekre. így a miniszterhez történő fellebbezés teljes körű
kizárásával lehet megszüntetni a miniszteri hatósági hatáskört, ami az ügytípusra tekintettel az
ügyfelek számára sem jelent joghátrányt. Ennek megfelelően módosul a minősített adat
védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) 21. § (1) bekezdése. Ez
alapján a jövőben az NBF közigazgatási hatósági eljárásban hozott döntése ellen
közigazgatási úton nem lesz helye fellebbezésnek. Bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére
-	a hatályos szabályozással egyezően - tizenöt napos határidő áll rendelkezésre az
ügyfeleknek.
A Mavtv. esetében ugyanakkor felmerültek olyan kisebb módosítást igénylő javaslatok,
amelyeket - a Mavtv. megnyitására és a módosítások 2012. január 1-jével történő
hatálybalépésére figyelemmel — jelen Javaslatba indokolt beépíteni. Ezen módosítások a
hatósági feladatellátással összefüggő technikai jellegű rendelkezéseket tartalmaznak, így
például a Mavtv. szintjén rendezik azt a helyzetet, hogy egyes törvények a minősítő engedélye
nélkül is lehetővé teszik egyes eljárások résztvevőinek, hogy hozzáférhessenek a minősített
adathoz.
A 67. §-hoz
A megfelelőségértékelő szervezetek tevékenységéről szóló 2009. évi CXXXIII. törvény
hatályos 3. §-a szerint a Kormány rendeletben határozza meg a kijelölő hatóságot. A
megfelelőségértékelő szervezetek kijelöléséről, valamint a kijelölt szervezetek
159
tevékenységének részletes szabályairól szóló 315/2009. (XII. 28.) Korm. rendelet
folyamatban lévő módosítására is tekintettel törvényben szükséges meghatározni, hogy
megfelelőségértékelési tevékenységet nemcsak olyan megfelelőségértékelő szervezet
végezhet, amely valamely kormányrendeletében meghatározott hatóság (kijelölő hatóság)
engedélyével rendelkezik, hanem szükséges annak rögzítése - mint ahogy erre a
jogrendszerben is akad példa -, hogy törvény is rendelkezhet a kijelölő hatóságról.
A 68-73. §-hoz
Az elektronikus ügyintézés szabályaival összefüggő módosítás.
A 74. §-hoz
A szakasz a törvény hatálybalépéséről rendelkezik.
A helyi önkormányzat, valamint a többcélú kistérségi társulás az államháztartás
alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján
finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton
odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha az e törvény rendelkezéseinek megfelelő,
hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik. Ez jelenleg a 2011. december 31-ét
követően meghirdetett pályázatokra vonatkozik, ami a tervezett törvénymódosításban 2012.
november 1-jére módosul annak érdekében, hogy az „Esélyegyenlőség-elvű fejlesztéspolitika
kapacitásának biztosítása” kiemelt projekt keretében sor kerülhessen az esélyegyenlőségi
mentorhálózat felállítására és az önkormányzati tisztviselők felkészítésére. A Javaslat erre
vonatkozó részeinek a kihirdetést követő nyolc napon belüli hatályba lépését ez indokolja.
2011. január 1-jén lépnek hatályba azok a módosítások, melyek az Alaptörvénnyel való
összhang megteremtése, a miniszteri hatósági jogkörök felülvizsgálata, a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosítása, valamint a kutatást végző
szervezetek tevékenységének K+F szempontú minősítése generál.
A jogalkalmazók számára megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében 2011. február 1-
jén lép hatályba a Két. módosítása, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosítása, az elektronikus ügyintézés átalakítására
vonatkozó szabályozása és az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárására vonatkozó szabályoknak
Két.-ben történő elhelyezése miatt szükséges módosítás.
Az ügyintézési határidő jogtalan túllépésével az ügyfélnek okozott károk, hátrányok
csökkentése érdekében a javaslat a hatályos szabályozás logikáját megfordítva általánosan a
„hallgatás-beleegyezés” szabályának alkalmazását írja elő arra az esetre, ha a hatóság vagy a
szakhatóság az ügyintézési határidőn belül nem hoz döntést, illetve nem ad ki állásfoglalást.
Emellett a javaslat az általános ügyintézési határidőt 30-ról 21 napra csökkenti. A
rendelkezést a javaslat a kellő jogalkotói és jogalkalmazói felkészülés érdekében 2014. január
1-jével lépteti hatályba.