﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4859. számú törvényjavaslat
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
Előadó:
Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi miniszter
Budapest, 2011. november
2011. évi... törvény
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
I.	Fejezet
A használati minták oltalmáról szóló 1991, éviXXXVIIL törvény módosítása
i-§
A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Hm tv.) 37. § (1) bekezdés e) pontjában a „végzését” helyébe a „döntését” szöveg, valamint
37.	§ (2) bekezdésében a „végzés” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg lép.
2.§
Hatályát veszti a Hmtv. 36. § (1) bekezdésében „a mintaoltalmi bejelentésről való
adatközlés,” szövegrész és 37. § (1) bekezdés b) pontjában „a bejelentési nyilvántartásba
vagy” szövegrész.
II.	Fejezet
A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991, évi XXXIX.
törvény módosítása
3-§
A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi
XXXIX. törvény (a továbbiakban: Toptv.) 23. § (1) bekezdés e) pontjában a „végzését”
helyébe a „döntését” szöveg, valamint 23. § (2) bekezdésében a „végzés” szövegrész helyébe
a „döntés” szöveg lép.
4.§
Hatályát veszti a Toptv. 23. § (1) bekezdés b) pontjában „a bejelentési nyilvántartásba
vagy” szövegrész.
III.	Fejezet
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII, törvény módosításai
5.§
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 7. § (2)—(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
1
„(2) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak
tekinteni, aki a szabadalmi bejelentésben eredetileg feltalálóként szerepelt, vagy akit a
szabadalmi lajstrom az erre vonatkozó bejegyzésnek az 55. § (2a) bekezdése szerinti
módosítását követően feltalálóként feltüntet.
(3)	Ha többen közösen alkották a találmányt, a feltalálók szerzőségi részarányát - a
szabadalmi bejelentésben eredetileg megadott ellenkező megjelölés hiányában - egyenlőnek
kell tekinteni.
(4)	Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, a szabadalmi bejelentésben
eredetileg megjelölt, a (3) bekezdés szerinti vagy a szabadalmi lajstromban az erre vonatkozó
bejegyzésnek az 55. § (2a) bekezdése szerinti módosítását követően feltüntetett szerzőségi
arányt kell irányadónak tekinteni.”
6.§
Az Szt. 23. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat
a közzétételtől, a minősített adatként kezelt bejelentés alapján megadott szabadalom
megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a megadó határozat jogerőre
emelkedésétől, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtől számított hat hónapos türelmi
idő alatt is meg lehet fizetni.”
7.§
Az Szt. 35. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai
szerint kártérítést is követelhet. Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű
fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, és a bitorló lakóhelye vagy
székhelye a Magyar Köztársaság területén van, a bitorlást mindaddig nem lehet neki
felróhatónak tekinteni, amíg a szabadalmas eleget nem tesz a 84/G. § (2) bekezdésében
foglaltaknak vagy amíg a 84/H. § (10a) bekezdése szerinti fordítás benyújtásáról a Szellemi
Tulajdon Nemzeti Hivatala nem közölte a 84/H. § (10) bekezdése szerinti hatósági
tájékoztatást, kivéve, ha a szabadalmas bizonyítja, hogy a bitorló a fordítás hiányában is
megérthette az európai szabadalom szövegét.”
8.§
Az Szt. - a 43. §-t követően - a következő VI/A. Fejezettel egészül ki:
„Vl/A. Fejezet
A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása
2
43/A. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a
továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók
a)	a találmányhoz kapcsolódó és a szabadalmi oltalomból eredő jogok átszállására,
átruházására, megterhelésére, a közös szabadalmi igényre és a közös szabadalmi oltalomra;
b)	a találmányi díj szerződésre;
c)	a hasznosítási szerződésre; valamint
d)	a szabadalmakkal összefüggő egyéb személyi és vagyoni viszonyokban.
(2)	A feltaláló a Ptk. szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja,
vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti.”
9.§
Az Szt. 45. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Szabadalmi ügyekben nem alkalmazhatók a közigazgatási hatósági eljárás
általános szabályairól szóló törvénynek a közvetítő igénybevételére vonatkozó rendelkezései.”
10.	§
Az Szt. 55. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a szabadalmi lajstromnak a feltalálóra és
a szerzőségi arányra vonatkozó bejegyzését kérelemre a lajstromban feltüntetett valamennyi
feltaláló és valamennyi kérelmező egybehangzó nyilatkozata vagy a kérelemhez mellékelt
jogerős bírósági ítélet alapján módosítja.”
11. §
Az Szt. 61. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az elsőbbséget megalapozó nap)
,,c) a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, folyamatban lévő, közzé még nem tett
szabadalmi bejelentésének tizenkét hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal
kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek (belső elsőbbség).”
12. §
Az Szt. 81/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megsemmisítési eljárást bármelyik fél kérelmére gyorsítottan kell lefolytatni, ha
a szabadalom bitorlása miatt pert indítottak vagy a keresetlevél benyújtását megelőzően
ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő, és ezt igazolják.”
3
13.	§
(1)	Az Szt. 84/H. § a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű
fordítása az igénypontok magyar nyelvű fordításával együtt benyújtható akkor is, ha az
Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárás nyelve az angol volt.”
(2)	Az Szt. 84/H. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) vagy (la) bekezdésszerinti fordítást vagy fordításokat (a továbbiakban
együtt: fordítás) a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek
megfelelően kell elkészíteni és benyújtani.”
(3)	Az Szt. 84/H. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A szabadalmi lajstrom külön részébe (54. §) be kell jegyezni az európai
szabadalmat, ha az (1) bekezdésben előírt fordítást szabályszerűen benyújtották.”
(4)	Az Szt. 84/H. §-a a következő (10a) bekezdéssel egészül ki:
„(10a) A szabadalmas az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének
magyar nyelvű fordítását - az (1) és (la) bekezdésekben szabályozott eseteken kívül is -
bármikor benyújthatja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához. E fordítás benyújtására és
meghirdetésére a (4)-(7) és a (10) bekezdéseket megfelelően alkalmazni kell.”
14.	§
(1)	Az Szt. 84/J. §-a a következő (la)-(lb) bekezdésekkel egészül ki:
„(la) Ha a szabadalmas a 84/H. § (la) vagy (10a) bekezdése alapján benyújtotta az
európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását is, az (1)
bekezdést - a fordítás benyújtásáról szóló hatósági tájékoztatás közlését követően - erre a
fordításra kell alkalmazni.
(lb) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárás nyelve a francia vagy a német
volt és a szabadalmas a 84/H. § (10a) bekezdése alapján benyújtotta az európai szabadalom
igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását is, a 84/K. § (6) bekezdését
megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a hasznosítás továbbhasználatra akkor jogosít, ha azt
a fordítás benyújtásáról szóló hatósági tájékoztatás közlését megelőzően kezdték meg.”
(2)	Az Szt. 84/J. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (l)-(la) bekezdésekben foglalt rendelkezések az európai szabadalom
megsemmisítésének kérdésében nem alkalmazhatók.”
4
15.	§
Az Szt. 114. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A növényfajta-oltalommal összefüggő személyi és vagyoni viszonyokban az e
törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók.”
16.	§
Az Szt. 114/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„114/A. § A növényfajta hasznosítására irányuló szerződésre - a fajtaoltalmi
licenciaszerződésre - a 27-30. §-ok, valamint - az e törvényben nem szabályozott
kérdésekben - a Ptk. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
17.	§
Az Szt. 115/G. §-a a következő g) ponttal egészül ki:
(A Hivatal feladat- és hatáskörébe tartozik:)
„g) a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével kapcsolatos hatósági és szakértői
feladatok ellátása.”
18.	§
Az Szt. 115/H. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A Hivatal - külön jogszabály alapján - ellátja a kutatás-fejlesztési tevékenység
előzetes minősítésének feladatait, valamint közreműködik olyan szakkérdések eldöntésében,
amelyek a tevékenység kutatás-fejlesztésnek való minősítését, valamint egyes költségeknek a
kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetőségét érintik.”
19.	§
Az Szt. 19. § (3) bekezdésében az „ajánlj” szövegrész helyébe az „ajánl” szöveg, 81. §
(7)	bekezdésében az „a nyilatkozattételre [81. § (1) bek.] kitűzött határidő” szövegrész
helyébe az „az (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő” szöveg lép.
20.	§
Hatályát veszti az Szt. 7. § (6) bekezdése, 15. § (3) bekezdése, 30. § (2) bekezdése és
53/A. § (3) bekezdés f) pontjában a „magyar nyelvű” szövegrész.
5
IV. Fejezet
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosításai
21.	§
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.)-a36. §-t követően - a következő VI/A. Fejezettel egészül ki:
„VI/A. Fejezet
A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása
36/A. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a
továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók
a)	a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállására,
átruházására, megterhelésére, a közös védjegyoltalmi igényre és a közös védjegyoltalomra;
b)	a használati szerződésre; valamint
c)	a védjegyekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni viszonyokban.
(2)	A 7. § szerinti hozzájáruló nyilatkozat a Ptk.-nak a szerződés tévedés,
megtévesztés, illetve fenyegetés miatti megtámadására vonatkozó rendelkezései szerint
támadható meg; a nyilatkozat vissza nem vonható, továbbá a bíróság ítéletével sem
pótolható.”
22. §
A Vt. 38. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Védjegyügyekben nem alkalmazhatók a közigazgatási hatósági eljárás általános
szabályairól szóló törvénynek a közvetítő igénybevételére vonatkozó rendelkezései.”
23.	§
A Vt. 73/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törlési eljárást bármelyik fél kérelmére gyorsítottan kell lefolytatni, ha a
védjegy bitorlása miatt pert indítottak vagy a keresetlevél benyújtását megelőzően ideiglenes
intézkedés iránti kérelmet teijesztettek elő, és ezt igazolják.”
24.	§
A Vt. 76/Z. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
6
„(3) Egyebekben az átalakításra irányuló kérelem tekintetében a VII-IX. fejezetek
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni; ha azonban a nemzetközi lajstromozást a 76/P. §
(5)	és (5c)-(5e) bekezdéseiben meghatározott valamely lajstromozási napot követően törlik, a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a megjelölést a 61-63. §-okban foglalt rendelkezések
alkalmazása nélkül védjegyként lajstromozza. Ebben az esetben a lajstromozás napjának a
76/P. § (5) és (5c)-(5e) bekezdései alapján meghatározott napot kell tekinteni.”
25.	§
A Vt. 116/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmára a
mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági
termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK
tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1234/2007/EK rendelet) rendelkezései az irányadók.”
26.	§
A Vt. 122. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket:)
,,e) a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes
mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i
1234/2007/EK tanácsi rendelet II. része II. címe I. fejezetének la. szakasza.”
27. §
A Vt. 71. § (3) bekezdésében a „[30. § a) pont]” szövegrész helyébe a „[30. § (1) bek.
a)	pont]” szöveg, 76. § (4) bekezdésében az „a nyilatkozattételre [76. § (1) bek.] kitűzött
határidő” szövegrész helyébe az „az (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő”
szöveg, 76/A. § a) pontjában a „40/94/EK rendelete” szövegrész helyébe a „207/2009/EK
rendelete” szöveg, 76/E. § (1) bekezdésében a „109.” szövegrész helyébe a „113.” szöveg,
76/E. § (5) bekezdésének első mondatában a „108.” szövegrész helyébe a „112.” szöveg,
76/E. § (5) bekezdésének második mondatában a „110.” szövegrész helyébe a „114.” szöveg,
76/H. § (1) bekezdésében a „91.” szövegrész helyébe a „95.” szöveg, 76/N. § (1)
bekezdésében a „nemzetközi lajstromból” szövegrész helyébe a „nemzetközi
lajstromozásból” szöveg, 76/P. § (5) bekezdésében a „vagy az ideiglenes elutasítás részbeni
visszavonásáról” szövegrész helyébe a „vagy az oltalom részben történő elismeréséről”
szöveg, 95. § (1) bekezdésében a „106. és 107. cikke, illetve 159a.” szövegrész helyébe a
„110. és 111. cikke, illetve 165.” szöveg, 116/A. § (3) bekezdésében az „a 479/2008/EK
rendelet” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet” szöveg, 116/A. § (4)
bekezdésében az „a 479/2008/EK rendelet 35. cikkének” szövegrész helyébe az „az
1234/2007/EK rendelet 118c. cikkének” szöveg, 116/A. § (5) bekezdés b) pontjában az „a
479/2008/EK rendelet 34., 42. és 43. cikkében” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK
7
rendelet 118b., 118j. és 118k. cikkében” szöveg, 116/A. § (6) bekezdés b) pontjában az „a
479/2008/EK rendelet 34. cikke” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet 118b.
cikke” szöveg, 116/A. § (8) bekezdésében az „a 479/2008/EK rendelet 38. cikke” szövegrész
helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet 118f. cikke” szöveg, 116/A. § (9) bekezdésének
harmadik mondatában a „határozat meghozatala” szövegrész helyébe a „határozat jogerőre
emelkedése” szöveg, 116/A. § (9) bekezdésének harmadik mondatában az „a 479/2008/EK
rendelet 38. cikke” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet 118f. cikke” szöveg,
116/A. § (10) bekezdésében az „a 479/2008/EK rendelet 38. cikkének” szövegrész helyébe az
„az 1234/2007/EK rendelet 118f. cikkének” szöveg, 116/A. § (11) bekezdés b) pontjában az
„a 479/2008/EK rendelet 49. cikke” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet 118q.
cikke” szöveg, 116/A. § (11) bekezdés b) pontjában az „50. cikke” szövegrész helyébe a
„118r. cikke” szöveg, 116/A. § (13) bekezdés b) pontjában az „a 479/2008/EK rendelet 45.
cikkének” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet 118m. cikkének” szöveg, 116/C.
§ (1) bekezdés c) pontjában az „a 479/2008/EK rendelet 48. cikkének” szövegrész helyébe az
„az 1234/2007/EK rendelet 118p. cikkének” szöveg, 121. § (1) bekezdés b) pontjában az „a
479/2008/EK rendelet 51. cikke” szövegrész helyébe az „az 1234/2007/EK rendelet 118s.
cikke” szöveg, 122. § (2) bekezdés a) pontjában az „1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi
rendelet” szövegrész helyébe a „2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet” szöveg lép.
28. §
Hatályát veszti a Vt. 7. § (3) bekezdése, 22. §-a, 26. § (2) bekezdése, 76/P. § (5)
bekezdésében az „- az (5e) bekezdésnek megfelelően szövegrész és 77. § (1) bekezdés b)
pontjában „a bejelentési nyilvántartásba vagy” szövegrész.
K fejezet
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításai
29.	§
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 26. § (3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Sugárzásnak minősül a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt
követően fogható közvetlenül, hogy a műsort hordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy
televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól
beszerzett eszközzel (kódoldóval) — arra alkalmassá tették. Az ilyen felhasználásért az eredeti
rádió- vagy televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítő szervezet
egyetemlegesen felel.”
30.	§
Az Szjt. 36. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
8
„(5) Eredeti műalkotások kiállítása vagy műkereskedő közreműködésével történő
visszterhes átruházása esetén a műalkotások szabadon többszörözhetők és terjeszthetők az
esemény reklámozása céljából, az esemény népszerűsítése által indokolt mértékben és körben,
amennyiben az egyéb jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgál.
Az eredeti műalkotás és a műkereskedő fogalmának meghatározására a 70. § (2) és (3)
bekezdését kell alkalmazni.”
31.	§
Az Szjt. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„40. § A szabad felhasználás keretében többszörözött példányok - a könyvtárközi
kölcsönzés és a 36. § (5) bekezdésében foglalt eset kivételével - nem terjeszthetők a szerző
engedélye nélkül.”
32.	§
Az Szjt. 57/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (l)-(7) bekezdésekben foglaltakat alkalmazni kell az ismeretlen vagy az
ismeretlen helyen tartózkodó előadóművész teljesítményére is.”
33.	§
Az Szjt. SÍ IC. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és e § a következő
(la) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Az 57/B. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nemperes eljárás megindítására
irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított harminc napon belül a Hivatalnál kell
benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt - az (la) bekezdésben szabályozott eset
kivételével — tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.
(la) Ha a kérelem elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, a Hivatal e kérdésben írásbeli
nyilatkozatot tehet, és azt a kérelemmel, valamint az ügy irataival együtt harminc napon belül
továbbítja a bírósághoz.”
34.	§
Az Szjt. 70. § (4) bekezdése a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szerzői díj mértéke a műalkotás - adót és más köztartozást nem tartalmazó -
pénzben kifejezett vagy kifejezhető ellenértékének (a továbbiakban: vételárának)]
„a) 4 százaléka a vételárnak az 50 000 eurónak megfelelő forintösszeget meg nem
haladó részében;”
9
35. §
Az Szjt. XII. Fejezete helyébe a következő fejezet lép:
„XII. Fejezet
A SZERZŐI JOGOK ÉS A SZERZŐI JOGHOZ KAPCSOLÓDÓ JOGOK KÖZÖS
KEZELÉSE
Közös jogkezelés
85.	§ Közös jogkezelés a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem
gyakorolható szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítése a
jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elő
vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. A közös jogkezelés körében e szervezet a
felhasználás engedélyezése vagy a díjigény [16. § (5) bek.] érvényesítése érdekében
megállapítja a jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit, figyelemmel kíséri a művek és a
kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, beszedi és felosztja vagy felosztás céljára
másik közös jogkezelő szervezetnek átadja a jogdíjakat, valamint fellép a szerzői jog vagy a
kapcsolódó jog megsértésével szemben.
A közös jogkezelés általános szabályai
86.	§ (1) A közös jogkezelés nyilvántartásba vételhez kötött tevékenység.
(2)	A nyilvántartásban fel kell tüntetni a közös jogkezelő szervezet által végzett
jogkezelési tevékenységet. Más személynek vagy szervezetnek történő díjfizetés, illetve más
személlyel vagy szervezettel történő megállapodás az érintett jogkezelési tevékenység
tekintetében nyilvántartásba vett szervezet és az általa képviselt jogosultak irányában nem
hatályos, és nem mentesít a szerzői jog megsértésének jogkövetkezményei alól.
87.	§ (1) Ha valamely jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére egy
közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, és ez a közös jogkezelő szervezet
valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval szemben
díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult a szervezet által végzett jogkezelés szempontjából
érintett valamennyi jogosult - e törvény előírása vagy a jogosultak elhatározása alapján közös
jogkezelés alá tartozó - azonos műfajú műveinek vagy kapcsolódó jogi teljesítményeinek
felhasználására is, az ezekre a müvekre vagy kapcsolódó jogi teljesítményekre vonatkozó
jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése mellett (kiterjesztett hatályú közös
jogkezelés). Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több
közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, e rendelkezést - azokra a jogosultakra,
akiket egyikük sem képvisel - a 92/E. § (3) bekezdésében említett megállapodás szerint kell
alkalmazni.
(2)	Ha a 92. § (4) bekezdése alapján több közös jogkezelő szervezetet vettek
nyilvántartásba, és azok a bejegyzést megelőzően nem állapodtak meg arról, hogy melyikük
ad a felhasználónak engedélyt a felhasználásra vagy érvényesít díjigényt azon jogosultak
10
tekintetében, akiket egyik közös jogkezelő szervezet sem képvisel, a közös jogkezelő
szervezetek a bejegyzést követően is megállapodhatnak erről. A megállapodás
hatálybalépéséhez a Hivatal jóváhagyása szükséges. A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3)
bekezdésében meghatározott módon kell tájékoztatást adni. Ha nem állapodnak meg addig,
amíg az az időszak, amelyre az előző díjszabást megállapították, le nem jár, a Hivatal azt a
közös jogkezelő szervezetet jelöli ki - az egyikük által sem képviselt jogosultakat illetően -
kiterjesztett hatályú közös jogkezelést végző szervezetnek, amelyik a bejegyzés feltételeit
összességében a leghatékonyabban tudja megvalósítani. E kijelölést a Hivatal a Hivatalos
Értesítőben közzéteszi, és - szükség esetén - hivatalból megfelelően módosítja a
nyilvántartásban a többi érintett közös jogkezelő szervezetre vonatkozó adatokat.
(3)	Nincs helye kiterjesztett hatályú közös jogkezelésnek, ha a jogosult az érintett közös
jogkezelő szervezethez intézett írásbeli nyilatkozatában előzetesen tiltakozik művei vagy
kapcsolódó jogi teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés körében történő
engedélyezése ellen. A közös jogkezelő szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt
több mint három hónappal a naptári év vége előtt, a következő év első napjánál nem korábbi
hatállyal teszik meg. A jogosult azonban nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történő
engedélyezése ellen, ha a közös jogkezelést e törvény írja elő (kötelező közös jogkezelés).
(4)	Ha ugyanazon jogosulti csoport engedélyezési jog nélkül fennálló ugyanolyan
díjigényének érvényesítésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, a közös
jogkezelő szervezeteknek a díjszabás megállapításáról és a díjak beszedéséről meg kell
állapodniuk. A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3) bekezdésében meghatározott módon
kell tájékoztatást adni. Megállapodás hiányában a Hivatal a (2) bekezdés megfelelő
alkalmazásával kijelöli a díjak megállapítására és beszedésére jogosult közös jogkezelő
szervezetet.
(5)	Ahol e törvény irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös
kezelését végző szervezetet említ, azon azt a szervezetet kell érteni, amelyet a közös
jogkezelő szervezetek nyilvántartása szerint az adott - irodalmi és zenei művekkel
kapcsolatos - engedélyezési jog vagy díjigény gyakorlására nyilvántartásba vettek, és amely e
körben jogosult a kiterjesztett hatályú közös jogkezelésre. Ezt a szabályt megfelelően kell
alkalmazni akkor is, ha e törvény képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó
szerzői jogok kezelését végző szervezetet említ.
88.	§ (1) A közös jogkezelő szervezetet a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni
jogok gyakorlása és bíróság előtti érvényesítése során a szerzői vagy kapcsolódó jog
jogosultjának kell tekinteni. Nem szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös
jogkezelő szervezet az igényét bíróság előtt érvényesítse.
(2)	A közös jogkezelés útján érvényesített díjigényekkel, valamint a beszedett díjakkal a
jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelő szervezet rendelkezik.
(3)	A közös jogkezelő szervezet a díjszabásban a felhasználás engedélyezésének
feltételeként előírhatja, hogy a felhasználó fizesse meg a díjszabás szerinti díjat, továbbá
szolgáltasson adatot a felhasznált művekről, illetve kapcsolódó jogi teljesítményekről. E
11
rendelkezés nyilvános előadás esetén csak az élő előadásra [24. § (2) bek. a) pont]
alkalmazható.
(4)	A közös jogkezelés körében - a mechanikai többszörözés engedélyezése (19. §)
kivételével - az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált müvek, illetve
szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülnek.
(5)	A közös jogkezelő szervezet az általa végzett jogkezelés körében a felhasználó
írásbeli kérésére - költségtérítés ellenében - írásbeli tájékoztatást ad arról, hogy a felhasználó
által egyedileg megjelölt mű, illetve szomszédos jogi teljesítmény védelemben részesül-e.
A közös jogkezelő szervezet működése és gazdálkodása
89.	§ (1) Az általa kezelt vagyoni jogok körében a közös jogkezelő szervezetnek
közvetlenül el kell látnia legalább a következő közös jogkezelési tevékenységeket:
a)	a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapítása - vagy az abban való
részvétel - és
b)	a jogdíjak felosztása az érintett jogosultak között, vagy a jogdíjak beszedése és
felosztás céljára más közös jogkezelő szervezetnek történő átadása.
(2)	A közös jogkezelő szervezet köteles adatbázist fenntartani az általa végzett közös
jogkezelés alá tartozó bel- és külföldi művekről, kapcsolódó jogi teljesítményekről, illetve
jogosultakról.
(3)	A közös jogkezelő szervezet saját honlapján köteles közzétenni:
a)	alapszabályát,
b)	szervezeti és működési szabályzatát,
c)	tagsági szabályzatát,
d)	az általa alkalmazott díjszabást (92/H. §),
e)	felosztási szabályzatát,
f)	éves beszámolóját,
g)	tagjainak és az általa képviselt jogosultak névsorát, valamint azoknak a
szervezeteknek a megnevezését, amelyekkel képviseleti szerződést kötött.
(4)	A közös jogkezelés vállalkozási tevékenységként nem végezhető. Ha a közös
jogkezelő szervezet kiegészítő vállalkozási tevékenységet folytat, annak eredményét - a (8)
bekezdésben foglalt kivétellel - csak a közös jogkezelési tevékenység kezelési költségeinek
csökkentésére használhatja fel.
(5)	A közös jogkezelő szervezet a jogkezeléssel elért és az indokolt kezelési költséggel
csökkentett bevételét felosztási szabályzata alapján felosztja az érintett jogosultak között,
12
függetlenül attól, hogy azok tagjai-e vagy sem. A közös jogkezelésből származó bevétel más
célra - a (8) és (10) bekezdésekben foglalt kivétellel - nem használható fel; a jogosultaknak
felosztandó jogdíjból - jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló fizetési
kötelezettség kivételével - levonásnak nincs helye.
(6)	A kezelési költség indokolt, ha a közös jogkezelési tevékenység ellátásához
szükséges, az érintett jogosultak számára hasznos, és a rendes és okszerű gazdálkodás során
merült fel.
(7)	Az érintett jogosultak közös jogkezelő szervezetének felosztás céljára átadott
jogdíjból csak a felosztás indokolt kezelési költségei vonhatók le.
(8)	A közös jogkezelő szervezet az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó
jogosultat megillető és emiatt fel nem osztható jogdíjakból, a tagdíjakból és a jogkezelésen
kívüli tevékenységéből származó bevételét nem köteles teljes mértékben a jogosultak között
felosztani, azt alapszabályával és legfőbb szervének eseti döntéseivel összhangban a (11)
bekezdés szerint használhatja fel a jogosultak érdekét szolgáló egyéb - különösen szociális és
kulturális - célokra (a továbbiakban: jogosultak érdekében történő felhasználás).
(9)	A jogdíj csak akkor tekinthető fel nem oszthatónak amiatt, hogy a jogosult
ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, ha a közös jogkezelő szervezet a jogosult
felkutatására az érintett mű- vagy teljesítménytípus és felhasználási mód figyelembevételével
megtette az adott helyzetben tőle elvárható intézkedéseket és a jogosult felkutatása nem járt
eredménnyel, valamint, ha a közös jogkezelő szervezet a jogosultat megillető díjat elkülönített
számlára helyezte, és ettől számítva öt év eltelt anélkül, hogy a jogosult személye és
tartózkodási helye ismertté vált volna. Az a jogdíj, amelyet más belföldi közös jogkezelő
szervezetnek kell felosztás céljára átadni vagy - erről szóló képviseleti szerződés alapján -
külföldi közös jogkezelő szervezetnek kell átutalni, nem tekinthető fel nem oszthatónak és
ilyen címen nem használható fel az átadásra vagy átutalásra köteles közös jogkezelő
szervezetnél.
(10)	A közös jogkezelő szervezet felosztási szabályzata rendelkezhet arról, hogy a
felosztható jogdíjak is felhasználhatók a jogosultak érdekében a (11) bekezdéssel
összhangban.
(11)	A (8) bekezdésben meghatározott bevétel legfeljebb 25 %-a, a (10) bekezdésben
foglalt bevétel legfeljebb 5 %-a használható fel a jogosultak érdekében; erről a legfőbb szerv
kizárólagos, nem átruházható hatáskörében esetileg dönt az alapszabályával és a felosztási
szabályzat ilyen célú felhasználásra vonatkozó előírásaival (támogatási politika) Összhangban.
A szervezet támogatási politikáját és a bevételnek a jogosultak érdekében történő
felhasználására vonatkozó döntését, a kultúráért felelős miniszter véleményének kikérését
követően, a Hivatal javaslatára az igazságügyért felelős miniszter hagyj a jóvá.
(12)	A közös jogkezelő szervezet az üzemeltetési, fenntartási költségeit és az egyéb
közvetett költségeit az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil szervezetek
működéséről és támogatásáról szóló törvény előírása szerint osztja meg.
13
(13)	A közös jogkezelő szervezet kettős könyvvitel vezetésére és a számvitelről szóló
törvény szerinti éves - nem egyszerűsített - beszámoló készítésére köteles; beszámolóját
könyvvizsgálóval kell felülvizsgáltatnia. A közös jogkezelő szervezet az eredmény-
kimutatásában az egyéb, jogszabályban meghatározott adatokon túlmenően köteles feltüntetni
az adott üzleti évben:
a)	felosztott és fel nem osztható jogdíjak összegét a művek vagy a teljesítmények
fajtáiként és vagyoni jogonként,
b)	levont kezelési költség összegét a művek vagy a teljesítmények fajtáiként, vagyoni
jogonként és jogcímenként,
c)	a más közös jogkezelő szervezetnek felosztás céljára átadott jogdíjak összegét a
művek vagy a teljesítmények fajtáiként, vagyoni jogonként és közös jogkezelő
szervezetenként,
d)	a (8) és (10) bekezdésekben foglalt bevételeknek a jogosultak érdekében történő
felhasználását, megjelölve a támogatás nyújtásának időpontját, jogcímét, jogosultját, mértékét
és egyéb lényeges feltételeit,
e)	szerzett tagdíjbevételeit,
j) kapott támogatásait.
Nyilvántartás a közös jogkezelő szervezetekről
90.	§ (1) A szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó
jogszabályoknak megfelelő közös jogkezelő szervezetekről a Hivatal nyilvántartást vezet.
(2)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartása tartalmazza:
a)	a közös jogkezelő szervezet nevét és címét, valamint képviselőjének nevét és címét,
b)	a közös jogkezelő szervezet által végzett közös jogkezelési tevékenység
meghatározását, feltüntetve az érintett vagyoni jogokat és a jogkezelési tevékenység típusát,
c)	a közös jogkezeléssel érintett jogosulti csoport meghatározását,
d)	a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának részletes szabályairól szóló
miniszteri rendeletben meghatározott egyéb — a közös jogkezelés céljainak megvalósításához
szükséges - adatokat.
(3)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartása a bejegyzett jogok, tények és adatok
fennállását hitelesen tanúsítja. Az ellenkező bizonyításáig a nyilvántartásba bejegyzett
jogokról és tényekről vélelmezni kell, hogy azok fennállnak. A nyilvántartásban feltüntetett
adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki vitatja a helyességüket vagy a valósággal való
egyezőségüket.
(4)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartását bárki megtekintheti, ahhoz a Hivatal a
honlapján elektronikus hozzáférést biztosít. A nyilvántartásban szereplő vagy az onnan törölt
adatok nyilvánosak. Ezekről az adatokról bárki feljegyzést készíthet vagy - díj ellenében -
hitelesített kivonatot kérhet.
14
(5)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának részeként a Hivatal hozzáférést
biztosít a közös jogkezelő szervezet
a)	alapszabályához,
b)	szervezeti és működési szabályzatához,
c)	tagsági szabályzatához,
d)	által alkalmazott díjszabáshoz (92/H. §),
e)	felosztási szabályzatához,
f)	éves beszámolójához.
A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvétel feltételei
91.	§ (1) A nyilvántartásba közös jogkezelő szervezetként csak egyesület vehető fel.
(2)	Közös jogkezelő egyesület különösen a következő művekkel, illetve
teljesítményekkel kapcsolatos jogok kezelésére vehető nyilvántartásba:
a)	irodalmi és zenei művek,
b)	egyéb alkotóművészeti alkotások,
c)	filmalkotások,
d)	előadóművészi teljesítmények,
e)	hangfelvételek,
f)	filmelőállítói teljesítmények.
(3)	A jogosultak önrendelkezési jogának érvényesítése és a jogkezelés hatékonyságának
fokozása érdekében a (2) bekezdésben említett csoportosítástól el lehet térni, illetve a (2)
bekezdésben említetteken kívüli jogok közös kezelésére alakult egyesület is nyilvántartásba
vehető.
(4)	A nyilvántartásba vett egyesület által végzett jogkezelési tevékenységre vonatkozó
adatokat a Hivatal a nyilvántartásba vett egyesületek közötti megállapodás alapján módosítja,
ha a nyilvántartásba vétel feltételei valamennyi érintett egyesületnél megvalósulnak az általuk
végzett jogkezelési tevékenységnek a megállapodás szerinti módosítását követően is.
92.	§ (1) Az az egyesület vehető fel a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába,
a)	amelyhez valamennyi érintett jogosult — megbízást adva az egyesületnek a közös
jogkezelésre - csatlakozhat az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén;
b)	amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét
képviseli azáltal, hogy
ba)	e jogosultak tagjai vagy hozzá csatlakozni kívánnak, vagy
bb)	e jogosultak vele jogaik közös kezelésére egyedi megállapodást kötöttek, és
15
be) az e jogosultak jogainak közös kezelését végző, a bel- és külföldi felhasználás
szempontjából fontos külföldi szervezetekkel képviseleti szerződéseket kötött, vagy ilyen
szerződések megkötésére irányuló szándéknyilatkozatokkal rendelkezik;
c)	amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak
jelentős részét is képviseli a ba)-bb) alpontjainak megfelelően.
d)	amely - munkavállalói révén - rendelkezik a közös jogkezeléshez és a nemzetközi
kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelő szakismerettel és gyakorlattal;
e)	amely felkészült a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére;
f)	amelynek alapszabálya
fa)	a közös jogkezelést az egyesület céljaként határozza meg,
fb)	rendelkezik a 89. §-ban meghatározott működési és gazdálkodási követelmények
teljesítéséről,
fc)	legfőbb szervként a jogosultak taggyűlését, vagy az ilyen tagok által közvetlenül
választott testületet határozza meg,
fd)	rendelkezik arról, hogy az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil
szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényben meghatározott
hatáskörökön kívül a legfőbb szerv kizárólagos, nem átruházható hatáskörében dönt
a támogatási politikát is tartalmazó felosztási szabályzat, a szervezeti és működési
szabályzat elfogadásáról, az éves költségvetés megállapításáról, valamint a
számviteli beszámoló elfogadásáról.
(2)	Annak megállapításakor, hogy az egyesület az érintett jogosultak jelentős részét
képviseli-e, illetve, hogy több egyesület közül melyik képviseli az érintett jogosultak nagyobb
részét, a jogosultak létszámát, müveik, illetve kapcsolódó jogi teljesítményeik felhasználási
arányát és a jogdíjakból való részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni.
(3)	Az egyesületet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek
kell tekinteni, ha fenn tudja tartani az általa képviselt jogosultak, illetve a közös jogkezelés
körébe tartozó művek vagy kapcsolódó jogi teljesítmények, valamint a különböző
felhasználások olyan adatbázisát, amely lehetővé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a
jogosultak számára.
(4)	Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több vagy
újabb - a nyilvántartásba vétel feltételeinek egyébként megfelelő - egyesület kéri
nyilvántartásba vételét, több egyesület vagy az újabb egyesület akkor vehető nyilvántartásba a
kötelező vagy egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében, ha ez a közös
jogkezelés működőképességét és hatékonyságát - sem a jogosultak, sem a felhasználók,
illetve a díj fizetésére kötelezettek oldalán - nem veszélyezteti.
(5)	Ha a (4) bekezdésben meghatározott feltétel nem teljesül,
16
a)	több egyesület közül azt kell nyilvántartásba venni, amelyik az (1) bekezdésben előírt
feltételeket Összességében a legjobban tudja megvalósítani;
b)	az újabb egyesületet kell nyilvántartásba venni és a korábban nyilvántartásba vett
egyesületet a nyilvántartásból törölni kell, ha az (1) bekezdésben előírt feltételeket az újabb
egyesület összességében jobban meg tudja valósítani.
A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárások általános szabályai
92/A. § (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban a
Hivatal - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás
általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint jár el.
(2)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban nem kell
alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az
ügygondnokra és a közmeghallgatásra vonatkozó szabályait. Ezekben az eljárásokban a
Hivatal döntése ellen nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi és felügyeleti eljárásnak,
valamint ügyészi óvásnak.
(3)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat
miniszteri rendelet állapítja meg.
92/B. § (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban a
Hivatal és az ügyfél elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani egymással.
(2)	A Hivatal által erre rendszeresített elektronikus űrlap használatával kell a
beadványokat elektronikus úton benyújtani.
(3)	Az elektronikus úton benyújtott beadvány megérkezéséről a Hivatal - jogszabályban
meghatározott módon - elektronikus érkeztető számot tartalmazó automatikus értesítést küld
az ügyfélnek.
(4)	A Hivatal az elektronikus úton benyújtott beadvány megérkezését követően
haladéktalanul megvizsgálja, hogy az megfelel-e az elektronikus ügyintézésre vonatkozó
jogszabályi követelményeknek.
(5)	A beadvány az elektronikus érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak az
ügyfél részére történő elküldésével tekintendő benyújtottnak, kivéve, ha a Hivatal a kapott
dokumentum értelmezhetetlenségét állapítja meg és erről az ügyfelet elektronikus levélben
értesíti.
(6)	Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél az (5) bekezdés szerinti értesítés
visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja
vissza, a Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.
(7)	A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban
elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokat miniszteri
rendelet állapítja meg.
17
(8) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban
tájékoztatás kérésének és teljesítésének rövid szöveges üzenet útján nincs helye.
92/C. § A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételre és a jogkezelési
tevékenységre vonatkozó bejegyzés módosítására irányuló kérelemért miniszteri rendeletben
meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amely a Hivatal bevétele,
92/D. § (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos ügyekben a
bíróság nemperes eljárásban vizsgálja felül
a)	a Hivatal határozatát, továbbá
b)	a Hivatalnak az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli
ügyféli jogállást megtagadó, az eljárást felfüggesztő, az eljárási bírságot kiszabó végzését,
valamint az iratbetekintést kizáró vagy korlátozó azt a végzését, amellyel szemben a
közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint önálló
jogorvoslatnak van helye.
(2)	A nemperes eljárás megindítására irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított
harminc napon belül a Hivatalnál kell benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt - a (3)
bekezdésben szabályozott eset kivételével - tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. A
kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok irányadók.
(3)	Ha a kérelem elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, a Hivatal e kérdésben írásbeli
nyilatkozatot tehet, és azt a kérelemmel, valamint az ügy irataival együtt harminc napon belül
továbbítja a bírósághoz.
(4)	Ha a (2) bekezdés szerinti kérelmet elkésetten nyújtották be, az igazolási kérelem
tárgyában a bíróság határoz.
(5)	Az e § szerinti nemperes eljárásban a polgári perrendtartásról szóló törvény általános
szabályait kell alkalmazni, a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel.
A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételre irányuló eljárás
92/E. § (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételre irányuló
eljárás kérelemre indul.
(2)	A kérelemhez csatolni kell a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek teljesítését
igazoló iratokat. Az iratokban közölni kell az egyesület tagjainak, illetve az egyesülethez
csatlakozni kívánó vagy azzal egyedi megállapodást kötő jogosultaknak az egyedi
azonosításra alkalmas adatait, amelyek a tagok és jogosultak teljes nevét és lakcímét vagy
székhelyét tartalmazzák.
(3)	A 92. § (4) bekezdésében meghatározott feltétel teljesítése - egyebek mellett —
igazolható az érintett egyesületek arra kiterjedő megállapodásával, hogy a kötelező vagy
egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében melyikük ad a felhasználónak
engedélyt a felhasználásra, illetve érvényesít díjigényt azoknak a jogosultaknak a jogaival
kapcsolatban, akiket egyikük sem képvisel. A kérelmező nyilvántartásba vételét e
18
megállapodás jóváhagyásának is kell tekinteni, és annak tartalmáról a (4) bekezdés szerinti
közleményben kell tájékoztatást adni.
(4)	A Hivatal a nyilvántartásba vételt a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. A
nyilvántartásban szereplő egyesületekről és az általuk végzett közös jogkezelési
tevékenységekről a Hivatal a Hivatalos Értesítőben - szükség szerint, de legalább évente egy
alkalommal - közleményt jelentet meg.
Törlés a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásából
92/F. § (1) A közös jogkezelő egyesületet a nyilvántartásból kérelmére vagy hivatalból
kell törölni.
(2) Hivatalból kell törölni az egyesületet a nyilvántartásból a 92/K. § (6) bekezdés d)
pontjában meghatározott esetben, valamint akkor, ha a bíróság az egyesületet vagy az általa
ellátott tevékenységek közül a közös jogkezelést törli a civil szervezetek közhiteles
nyilvántartásából.
92/G. § (1) Ha a törvényben előírt közös jogkezelést végző közös jogkezelő egyesületet
úgy törlik a nyilvántartásból, hogy nincs más olyan, nyilvántartásba vett egyesület, amely a
törvényben előírt közös jogkezelést végezhetné, a Hivatal a honlapján és legalább két
országos napilapban közzétett hirdetményében felhívja az érintett jogosultakat arra, hogy az
általa kitűzött határidőn - de legfeljebb egy éven - belül kezdeményezzék egyesületük közös
jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vételét.
(2)	Az (1) bekezdésben említett határidő elteltéig a jogdíjakat a törölt közös jogkezelő
egyesület által alkalmazott díjszabás alapján kell megfizetni a Hivatal által a hirdetményben
megjelölt módon. Ha az új közös jogkezelő egyesület nyilvántartásba vételét a kitűzött
határidőn belül kezdeményezik, és az egyesületet nyilvántartásba veszik, az így megfizetett
jogdíjakat az új közös jogkezelő egyesület osztja fel, ellenkező esetben a Hivatal kijelöli azt a
közös jogkezelő egyesületet, amely a befolyt jogdíjakat a határidő elteltét követően a törlés
időpontjában érvényes felosztási szabályzat alapján felosztja a jogosultak között.
(3)	Ha az (1) bekezdésben említett határidő elteltéig nem kezdeményezik a törvényben
előírt közös jogkezelő egyesületként való nyilvántartásba vételt, azt mindaddig úgy kell
tekinteni, hogy az érintett jogosultak a felhasználást egyedileg engedélyezhetik, ameddig az új
közös jogkezelő egyesületet nyilvántartásba nem veszik.
(4)	A közös jogkezelő egyesület a nyilvántartásból való törlése esetén a törlés jogerőre
emelkedéséig megfizetett jogdíjakat köteles az érintett jogosultak között a törlés időpontjában
érvényes felosztási szabályzat alapján felosztani.
A közös jogkezelés körében alkalmazott díjszabások jóváhagyása
92/H. § (1) A közös jogkezelő egyesület abban a körben, amelyben a nyilvántartás
szerint jogkezelésre jogosult, évente megállapítja és az e § szerinti jóváhagyási eljárás
lefolytatása céljából legkésőbb minden év szeptember 1-jéig megküldi a Hivatalnak az egyes
19
felhasználási módok tekintetében a jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit (a
továbbiakban együtt: díjszabás). A tervezett alkalmazás kezdő időpontjaként a következő év
január 1-jét kell megadni.
(2)	A díjszabást az egyenlő bánásmód követelményével összhangban, az egyes
felhasználók indokolatlan megkülönböztetése nélkül kell megállapítani és alkalmazni. A díj
mértékének megállapításakor figyelembe kell venni az érintett felhasználás valamennyi
lényeges körülményét. A díjszabás megállapítása során és a díjszabás jóváhagyására irányuló
eljárásban figyelembe kell venni a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről az egyeztető
testület (102-105. §) eljárásában a felek között létrejött megállapodást.
(3)	A díjszabást az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá a Hivatal javaslatára a
(4)—(11) bekezdés szerint lefolytatott eljárást követően. A jóváhagyás a díjszabás
alkalmazásának és a Hivatalos Értesítőben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem
záija ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a díjszabás
tekintetében.
(4)	A díjszabáshoz indokolást, és az azt alátámasztó iratokat kell csatolni.
(5)	A Hivatal a díjszabásról annak kézhezvételét követően haladéktalanul véleményt kér
a jelentős felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől, valamint a
kultúráért felelős minisztertől, továbbá - a nyilvános előadásra vonatkozó díjszabást illetően -
a kereskedelemért, a turizmusért és a vendéglátásért felelős minisztertől. A 20-21. §-ban
meghatározott díj vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok érdekképviseleti szervezetei
minősülnek felhasználónak, illetve felhasználói érdekképviseleti szervezeteknek. A
véleményezési eljárást a díjszabásnak a Hivatalhoz történő benyújtásától számított hatvan
napon belül kell lefolytatni.
(6)	A Hivatal attól a jelentős felhasználótól és felhasználói érdekképviseleti szervezettől
köteles véleményt kérni, aki vagy amely véleményezési szándékát a Hivatalnak az adott
évben a Hivatal honlapján a díjszabás benyújtását követően haladéktalanul e célból közzétett
felhívása alapján, a felhívás közzétételétől számított tizenöt napon belül írásban bejelenti, és
egyidejűleg benyújtja a (7) vagy a (8) bekezdés szerinti nyilatkozatot.
(7)	Jelentős felhasználó az a személy, aki az érintett közös jogkezelő egyesülethez
intézett megkeresés alapján kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy a bejelentés évét megelőző
naptári évben az általa fizetett jogdíj elérte az érintett díjszabás alapján megfizetett Összes
jogdíj 5%-át.
(8)	Felhasználói érdekképviseleti szervezet az a nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi
személy, amely létesítő okirata szerinti tevékenységét országosan fejti ki, és tevékenysége
kiterjed az érintett felhasználók érdekeinek a díjszabások véleményezése során történő
képviseletére, továbbá a közös jogkezelő egyesület által az érdekképviseleti szervezet
megkeresésére kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy az érdekképviseleti szervezetnek tagja az
adott díjszabással érintett felhasználók olyan köre, amely a bejelentés évét megelőző naptári
évben az adott díjszabás alapján megfizetett összes jogdíj legalább 10%-át megfizette.
20
(9)	A közös jogkezelő egyesület a felhasználó vagy a felhasználói érdekképviseleti
szervezet megkeresésének beérkezését követően haladéktalanul kiadja a (7) vagy a (8)
bekezdés szerinti nyilatkozatot, és azt megküldi a megkereső felhasználónak, illetve
érdekképviseleti szervezetnek, továbbá a Hivatalnak.
(10)	Az igazságügyért felelős miniszter a díjszabást akkor hagyja jóvá, ha az a szerzői
jogi jogszabályokkal összhangban áll. Az igazságügyért felelős miniszter a jóváhagyásról a
Hivatal javaslatának kézhezvételét követő harminc napon belül határozattal dönt. A miniszter
csak a Kormány - általa kezdeményezett - döntése alapján hagy jóvá olyan díjszabást, amely
a Központi Statisztikai Hivatal által az előző naptári évre megállapított fogyasztói árindexet
meghaladó mértékű jogdíjemelést tartalmaz vagy a fizetésre kötelezett felhasználók körét
bővíti. A miniszter határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, az a közléssel emelkedik
jogerőre.
(11)	A díjszabást a közös jogkezelő egyesület a jóváhagyást követően a Hivatalos
Értesítőben a saját nevében nyilvánosságra hozza. Ennek megtörténtéig az előző időszakra
megállapított és jóváhagyott - a Hivatalos Értesítőben korábban nyilvánosságra hozott -
díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az időtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást
megállapították, időközben lejárt. E szabályokat megfelelően alkalmazni kell abban az
esetben is, ha a bíróság a 92/J. § alapján az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyó
határozatát jogerős határozattal hatályon kívül helyezi.
92/1. § (1) A díjszabás jóváhagyására irányuló eljárás nem minősül közigazgatási
hatósági eljárásnak, arra a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényt
nem kell alkalmazni.
(2)	A díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban a miniszterek, a Hivatal és az eljárás
többi résztvevője elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani egymással. A Hivatal a
közös jogkezelő egyesületekkel, valamint a felhasználókkal és a felhasználói érdekképviseleti
szervezetekkel elektronikus úton tart kapcsolatot.
92/J. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásról szóló határozatának
felülvizsgálatát a díjszabás véleményezésére jogosult bármely szervezet és az érintett közös
jogkezelő egyesület jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól kérheti, amely a
kérelmet közigazgatási nemperes eljárás szabályai alapján bírálja el. A nemperes eljárásban a
Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (3) és (4) bekezdése nem
alkalmazható. Ha a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és az igazságügyért felelős
minisztert új eljárásra utasítja, az új eljárásban hozott határozat alapján fizetendő díj és a
megsemmisített határozat alapján fizetendő díj közötti különbözettél el kell számolni.
(2)	A határozat megtámadása esetén a bíróság azt a kérelmezőt, aki a határozattal
érintett díjszabás alapján díjfizetésre lenne kötelezett, biztosíték adására kötelezheti. A
biztosíték összege megegyezik a megtámadott határozattal jóváhagyott díjszabás alapján
fizetendő díj mértékével, illetve annak vitatott vagy még meg nem fizetett részével, kivéve, ha
a bíróság az eset összes körülményére figyelemmel annak csökkentéséről határoz.
21
(3)	A szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadhatóság szempontjából a
díjszabás nem minősül jogszabály által megállapítottnak, illetve olyannak, mint amelyet
jogszabály előírásának megfelelően határoztak meg. A díjszabás bírósági megtámadása esetén
a közös jogkezelő egyesület kérelmére a bíróság az ellenérdekű felet biztosíték adására
kötelezheti. A biztosíték összegére a (2) bekezdés szabályai megfelelően alkalmazandók.
A közös jogkezelés felügyelete
92/K. § (1) A közös jogkezelési tevékenység felett gyakorolt felügyelet körében a
Hivatal a hatósági ellenőrzés szabályai szerint évente, illetve szükség esetén ellenőrzi, hogy a
nyilvántartásba vétel feltételei a közös jogkezelő egyesületnél folyamatosan megvalósulnak-e,
továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belső szabályzat rendelkezései
nem ütköznek-e a szerzői jogi jogszabályokba.
(2)	Annak ellenőrzése során, hogy a közös jogkezelő szervezet az általa végzett
jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét képviseli-e, a nyilvántartásba
vételt követő egy év elteltével figyelmen kívül kell hagyni a tagként való csatlakozásra
irányuló nyilatkozatokat és a külföldi szervezettel való képviseleti szerződés megkötésére
irányuló szándéknyilatkozatokat.
(3)	A Hivatalnak a felügyelet ellátásához a közös jogkezelő egyesület megküldi
a)	az alapszabályát,
b)	a szervezeti és működési szabályzatát,
c)	a tagsági szabályzatát,
d)	az ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak névsorát,
e)	a felosztási szabályzatát,
f)	az éves beszámolóját,
g)	a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött képviseleti szerződéseit.
(4)	A közös jogkezelő egyesület a legfőbb szerv összehívásáról a Hivatalt előzetesen - a
tagok értesítésével egyidejűleg - írásban, a napirend megküldésével tájékoztatja és a Hivatal
képviselőjét az ülésre, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megtárgyalására
meghívja.
(5)	A Hivatal a felügyelet ellátásához szükséges adatok közlése érdekében
nyilatkozattételre hívhatja fel a közös jogkezelő egyesületet. A Hivatal a felügyeleti
eljárásban szakértői véleményt kérhet vagy szakértőt hallgathat meg.
(6)	A Hivatal a felügyelet körében - ha a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek
hiányát vagy az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli - megteszi a
következő intézkedéseket:
22
a)	a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett felhívja a közös jogkezelő
egyesület ügyintéző és képviseleti szervét a nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a
szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés helyreállítására, és erre megfelelő határidőt
tűz;
b)	megkeresi az ügyészséget az egyesület törvényességi felügyelete körében
meghozható intézkedések megtétele céljából;
c)	felügyeleti bírságot szabhat ki, ha az a) pontban említett határidő eredménytelenül telt
el;
d)	törli a közös jogkezelő egyesületet a nyilvántartásból, és ezt a Hivatalos Értesítőben
közzéteszi, ha
da)	a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve nem várható
tőle eredmény,
db)	az a) pontban említett határidő eredménytelenül telt el és a felügyeleti bírság
kiszabásától sem várható eredmény, vagy
de) a felügyeleti bírság - egyszeri vagy ismételt — kiszabása nem járt eredménnyel.
(7)	Ha az igazságügyért felelős miniszter a közös jogkezelő egyesületek díjszabásaival
kapcsolatos feladata körében az (1) bekezdésben meghatározott jogszabályok megsértését
észleli, a Hivatalnál felügyeleti intézkedést kezdeményez.
(8)	A Hivatal a (3) bekezdésben meghatározott iratokat rendszeres időközönként, de
legalább évente megküldi az igazságügyért felelős miniszternek a szellemi tulajdon
védelmével összefüggő feladatai ellátásához szükséges tájékoztatás céljából, továbbá a
kultúráért felelős miniszternek a kultúrával kapcsolatos feladatai ellátásához szükséges
tájékoztatás céljából.
92/L. § (1) A felügyeleti bírság összegét az eset összes körülményére - különösen a
jogsértő magatartás súlyára, ismétlődésére, a jogsértő állapot fennállásának időtartamára,
valamint a hatékonyság követelményére és az arányosság elvére - figyelemmel kell
meghatározni. A felügyeleti bírság mértéke nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző évre
számított felügyeleti díj összegének ötszörösét.
(2)	A bírságot az azt kiszabó végzés közlésétől számított tizenötödik napig kell
megfizetni.
(3)	A határidőben meg nem fizetett bírság után az adózás rendjéről szóló törvény szerint
kell késedelmi pótlékot fizetni.
(4)	A bírságot és a késedelmi pótlékot adók módjára kell behajtani.
92/M. § (1) A Hivatal által a közös jogkezelés felett gyakorolt felügyelettel
összefüggésben felmerült költségek fedezése érdekében a közös jogkezelő egyesületek a
Hivatala javára évente felügyeleti díjat kötelesek fizetni.
23
(2) A felügyeleti díj mértéke a közös jogkezelő egyesület előző évi nettó bevételének
0,3%-a. A felügyeleti díjat a második naptári negyedév utolsó napjáig kell megfizetni. Új
közös jogkezelő egyesület nyilvántartásba vétele esetén a nyilvántartásba vétel évében a
felügyeleti díj mértéke a tervezett nettó bevétel 0,3%-a. Ebben az esetben a felügyeleti díjat a
tárgyévet követő második naptári negyedév utolsó napjáig kell megfizetni.
92/N. § (1) A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban a
Hivatal - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás
általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint jár el.
(2)	A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban nem kell
alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az
ügygondnokra,a közmeghallgatásra, az ellenőrzési terv és ellenőrzési jelentés készítésére, a
helyszíni ellenőrzést megelőző értesítésre vonatkozó, valamint azokat a rendelkezéseit,
amelyek az eljárás megindításával és az első kapcsolatfelvétellel összefüggő - hivatalból
történő - értesítésre és figyelemfelhívásra, a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajthatóvá nyilvánított határozat közzétételére, továbbá az ellenőrzés céljából vezetett
nyilvántartásra vonatkoznak. Ezekben az eljárásokban a Hivatal döntése ellen nincs helye
fellebbezésnek, újrafelvételi és felügyeleti eljárásnak, valamint ügyészi óvásnak.
(3)	A közös jogkezelő egyesületek felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat
miniszteri rendelet állapítja meg,
92/0. § (1) A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban a
miniszterek, a Hivatal és a közös jogkezelő egyesületek elektronikus úton kötelesek
kapcsolatot tartani egymással.
(2) A Hivatal a közös jogkezelő egyesületekkel a 92/B. § (2)—(8) bekezdésében
foglaltakat alkalmazva tart elektronikus úton kapcsolatot.
92/P. § (1) A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos ügyekben a
bíróság nemperes eljárásban vizsgálja felül
a)	a Hivatal határozatát, továbbá
b)	a Hivatalnak az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli
ügyféli jogállást megtagadó, az eljárást felfüggesztő, az eljárási bírságot kiszabó végzését,
valamint az iratbetekintést kizáró vagy korlátozó azt a végzését, amellyel szemben a
közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint önálló
jogorvoslatnak van helye.
(2) Az (1) bekezdésben említett nemperes eljárásra alkalmazni kell a 92/D. § (2)-(5)
bekezdését.”
36.	§
Az Szjt. 100. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
24
„(2) A járulék mértéke az adót és más köztartozást nem tartalmazó vételár négy
százaléka. Az eredeti műalkotások körének és a vételár fogalmának meghatározására,
valamint a járulék kötelezettjére, beszedésére és átutalására a 70. § rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a közös jogkezelő szervezet a
megfizetett járulékot az alkotó tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális
céljaira használja fel.”
37.	§
Az Szjt. 100. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A közös jogkezelő egyesület a járulék összegéről, annak felhasználásáról a
nyilvánosságot évente, a Hivatal hivatalos lapja útján tájékoztatja; az erre vonatkozó
közleményét a tárgyévet követő év első negyedévének végéig köteles megküldeni a Hivatal
részére.”
38.	§
Az Szjt. 102. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„102. § Ha a felhasználó és a jogosult között, vagy a felhasználók vagy
érdekképviseleti szervezetük és a jogosultak közös jogkezelő egyesülete között nem jön létre
megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről, bármelyik fél a 103. § alapján
létrehozott egyeztető testülethez fordulhat.
39.	§
Az Szjt. 104. § (1) bekezdés második mondata helyébe a következő mondat lép:
„A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető testületi
eljárásról a testület haladéktalanul tájékoztatja az igazságügyért felelős minisztert, a kultúráért
felelős minisztert és a Hivatalt.”
40.	§
Az Szjt. a következő 110. §-sal egészül ki:
„110. § (1) E törvénynek az egyes szellemi tulajdonra vonatkozó törvények
módosításáról szóló 2011. évi ... törvénnyel megállapított 89. § (13) bekezdésében foglaltakat
első alkalommal a 2012. évre vonatkozó beszámolóra kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek az egyes szellemi tulajdonra vonatkozó törvények módosításáról
szóló 2011. évi ... törvénnyel megállapított 92. § (1) bekezdésében foglalt feltételek
teljesítéséről a közös jogkezelő egyesület 2012. május 1-jéig köteles tájékoztatni a Hivatalt az
alapszabály módosításának tudomásulvételéről szóló bírósági jogerős végzés, valamint az
alapszabály megküldésével.”
25
41.	§
(1)	Az Szjt. 112. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa a közös jogkezelő
szervezetek nyilvántartásával és felügyeletével kapcsolatos, valamint a közös jogkezelő
egyesületek díjszabásainak jóváhagyására irányuló eljárásokban elektronikus úton történő
kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokat.”
(2)	Az Szjt. 112. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy - az igazgatási
szolgáltatási díjak tekintetében az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, valamint a
Hivatal elnöke véleményének kikérésével - rendelettel megállapítsa
a)	a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat,
valamint az e nyilvántartással kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj
mértékét, beszedésének és visszatérítésének módját;
b)	a közös jogkezelő egyesületek felügyeletének részletes szabályait.”
42.	§
(1)	Az Szjt. 7. § (2) bekezdésében a „szomszédos jogi” szövegrész helyébe a
„kapcsolódó jogi” szöveg lép.
(2)	Az Szjt. 25. § (1) bekezdésében, 27. § (2) bekezdés b) pontjában és 27. § (3)
bekezdésében a „91. § (2)” szövegrész helyébe a „87. § (3)” szöveg lép.
(3)	Az Szjt. 57/A. § (1) bekezdésében a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala”
szövegrész helyébe a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal)” szöveg
lép.
(4)	Az Szjt. 57/B. § (1) bekezdés í) pontjában az „57/C ” szövegrész helyébe az
„57/D.” szöveg lép.
43.	§
(1)	Hatályát veszti az Szjt. 14. § (2) bekezdésében, 16. § (7) bekezdésében, 20. § (7)
bekezdésében, 23. § (6) bekezdésében, 63. § (4) bekezdésében, 74. § (2) bekezdésében, 77. §
(3)	bekezdésében és 78. § (2) bekezdésében az „(85-93. §)” szövegrész.
(2)	Hatályát veszti az Szjt. 38. §-ának (3) bekezdése.
(3)	Hatályát veszti az Szjt. 70. § (4) bekezdésében a „(pl. kulturális járulékot)”
szövegrész.
26
(4)	Hatályát veszti az Szjt. 94/B. § (3) bekezdésében a „[88. § (1) bek. f) 2. pont]”
szövegrész.
(5)	Hatályát veszti az Szjt. 101. § (2) bekezdése.
VI. Fejezet
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIIL törvény módosításai
44.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban:
Fmtv.) 12. § (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell a minta
szerzőjének tekinteni, aki a mintaoltalmi bejelentésben eredetileg szerzőként szerepelt, vagy
akit a mintaoltalmi lajstrom az erre vonatkozó bejegyzés módosítását követően szerzőként
feltüntet.
(3)	Ha többen közösen alkották a mintát, a szerzőségi részarányt - a mintaoltalmi
bejelentésben eredetileg megadott ellenkező megjelölés hiányában - egyenlőnek kell
tekinteni.
(4)	Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, a mintaoltalmi bejelentésben
eredetileg megjelölt, a (3) bekezdés szerinti vagy a mintaoltalmi lajstromban az erre
vonatkozó bejegyzés módosítását követően feltüntetett szerzőségi arányt kell irányadónak
tekinteni. ”
45.	§
Az Fmtv. - a 29. §-t követően - a következő IV/A. Fejezettel egészül ki:
„IV/A. Fejezet
A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása
29/A. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a
továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók
a)	a mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok átszállására, átruházására,
megterhelésére, a közös mintaoltalmi igényre és a közös mintaoltalomra;
b)	a hasznosítási szerződésre; valamint
c)	a formatervezési mintákkal összefüggő egyéb személyi és vagyoni viszonyokban.
(2)	A szerző a Ptk. szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét
kétségbe vonja, vagy a mintával kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti.”
27
46.	§
Az Fmtv. 58. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megsemmisítési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni. Ha
a mintaoltalom jogosultja a megsemmisítési eljárásra okot nem adott, és a mintaoltalomról -
több mintára adott oltalom esetén legalább az érintett minták vonatkozásában - az (1)
bekezdés szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az eljárási költséget
a kérelmező viseli.”
47.	§
Az Fmtv. 58/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A megsemmisítési eljárást bármelyik fél kérelmére gyorsítottan kell lefolytatni, ha
a mintaoltalom bitorlása miatt pert indítottak vagy a keresetlevél benyújtását megelőzően
ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő, és ezt igazolják.”
48.	§
Hatályát veszti az Fmtv. 12. § (6) bekezdése.
VII Fejezet
Záró rendelkezések
49.	§
Ez a törvény 2012. január 1-jén lép hatályba.
28
INDOKOLÁS
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a használati minták oltalmáról szóló
1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hmtv.), a mikroelektronikai félvezető termékek
topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Toptv.), a
találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.), a
védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban:
Vt), a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.), valamint a
formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII törvény (a továbbiakban: Fmtv.)
módosítását célozza.
2.1.	A Londonban 2000, október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról
szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Londoni
Megállapodás, kihirdette a 2009. évi XXIII. törvény, Magyarországon hatályba lépett 2011.
január 1-jén) gyakorlati alkalmazása során két olyan probléma merült fel, amely az irányadó
rendelkezések kiigazítását igényli. Egyfelől az Szt. rendelkezései nem szabályozzák azt a
lehetőséget, hogy a szabadalmas a hatályosításra nyitva álló határidőn túl, de egy konkrét
jogvita felmerülését megelőzően nyújtsa be az európai szabadalom igénypontokon kívüli
szövegének magyar fordítását, amely - az Szt. 35. §-ának (3) bekezdése alapján - a
szabadalombitorlási perben előteijeszteni kívánt kártérítési igények érvényesítése során
hátrányt (pótlólagos bizonyítási kötelezettséget) okozhat a szabadalmasnak. A másik - ezzel
párhuzamos - szabályozási hiányosság abban jelentkezik, hogy már az európai szabadalom
magyarországi hatályossá válásához szükséges fordítások benyújtásának szakaszában sem
minden esetben van arra lehetőség, hogy a szabadalmi leírást a szabadalmas magyar nyelven
nyújtsa be.
Az Szt. módosítása - a hozzá kapcsolódó, alább ismertetett rendeletmódosításokkal
együtt - mindkét problémára megoldást nyújt. Egyfelől lehetővé teszi, hogy a szabadalmas az
angol nyelven megadott európai szabadalmak hatályosítását - ha nem kíván élni a Londoni
Megállapodás által nyújtott könnyítéssel - a szabadalom teljes szövege magyar fordításának
benyújtásával végezze el, másfelől pedig biztosítja, hogy a szabadalmas az európai
szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását - a hatályosítási
szakaszon túl is - bármikor benyújthassa a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához
(függetlenül attól, hogy az európai szabadalmat milyen nyelven adták meg).
2.2.	Annak érdekében, hogy szabadalmi ügyekben a feltalálói minőség vagy részarány,
formatervezésiminta-oltalmi ügyekben a szerzőségi minőség vagy részarány módosítása
céljából vita nélküli ügyekben ne legyen szükség — a bíróságok ügyterhét is feleslegesen
növelő - peres eljárást indítani, a Javaslat az Szt.-nek a lajstromvezetésről szóló
rendelkezéseit úgy módosítja, hogy a feltalálóra, illetve szerzőre és a szerzőségi arányra
29
vonatkozó bejegyzés módosítását valamennyi érdekelt fél egybehangzó nyilatkozatának
becsatolásával is lehessen kérni.
Az Szt.-nek a feltalálókra és az Fmtv.-nek a szerzőkre vonatkozó szabályai a feltalálói,
illetve szerzői minőségre és a szerzőségi részarányra vonatkozó vélelem kapcsán is
kiigazításra szorulnak: ezt a vélelmet - tekintettel arra, hogy a bejelentési nap elismerésének
nem feltétele a feltaláló, illetve szerző megjelölése - az elismert bejelentési nappal bíró
szabadalmi bejelentésben „eredetileg” szereplő adatokhoz indokolt kötni, azaz azt a személyt
(azokat a személyeket) és arányt kell irányadónak tekinteni, akit (akiket) és amelyet a
bejelentő elsőként - az első beadványban vagy hiánypótlási felhívás eredményeképpen -
jelölt meg a bejelentésben.
Az előirányzott módosítások - az iparjogvédelmi törvények utaló szabályaiból
következően - a növényfajta nemesítőjére, a használati minta feltalálójára és a topográfia
szerzőjére is vonatkoznak.
2.3.	A Nemzetgazdasági Minisztérium által kezdeményezett, a kutatás-fejlesztési
tevékenységek ösztönzését szolgáló adójogi szabályozás stratégiai felülvizsgálata érdekében
létrehozott munkacsoport a kutatás-fejlesztési adókedvezmények igénybevételét jellemző
bizonytalanság, illetve az adóelkerülés mértékének csökkentése érdekében javaslatot tett az
adózási kérdéseket érintő kutatás-fejlesztési fogalmak egységesítésére, valamint a K+F
tevékenységet végző adózók K+F tevékenysége hatósági minősítése rendszerének
kidolgozására.
A hazai tapasztalatok szerint a K+F adóösztönzők igénybevételekor a kiszámíthatóság
és a biztonság megteremtésének előfeltétele - az egységes K+F alapfogalmak meglétén túl -
az adókedvezményt igénybe vevő adózó K+F tevékenységének minősítése, ebből
következően pedig a minősítés intézményi feltételeinek a megteremtése. A jelenlegi gyakorlat
szerint ugyanis - minősítést végző intézmény hiányában - az államigazgatás egyes
intézményei adnak ki kötelező erővel nem rendelkező állásfoglalásokat, illetve
iránymutatásokat a K+F tevékenységet végző és adóösztönzőt igénybe vevő adózók számára.
Ilyen államigazgatási szervek: a Nemzeti Innovációs Hivatal, a Központi Statisztikai Hivatal,
a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelem és
Forgalmi Adók Főosztálya. Noha az általuk kiadott állásfoglalás csupán iránymutatásul
szolgál, mégis nagy igény mutatkozik rá az adózók részéről, hiszen az ilyen
állásfoglalásoknak mintegy láthatatlan” súlya lehet egy esetleges adóellenőrzési eljárásban.
A munkacsoport álláspontja szerint a jelenlegi K+F állásfoglalás-kiadási gyakorlat azonban
aggályos, hiszen az egyes állásfoglalást adó szerveknek nincs jogszabályi felhatalmazása az
állásfoglalások megadására. Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozatában elvi
éllel mutatott rá arra, hogy a minisztériumi, illetve egyéb központi állami szervektől
származó, jogi iránymutatást tartalmazó állásfoglalások és informális jogértelmezések,
valamint az ezekkel való irányítás — a jogállamiság követelményének sérelméből kifolyólag —
alkotmányellenesek; a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak pedig
semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs.
30
Ezért szükség van egy olyan intézményre, amely - hatósági tevékenységként - a
kutatást végző szervezetek tevékenységének K+F szempontú minősítését ellátja. A kiadott
minősítés - jogi formájától függően - az adott kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatban
igénybe vehető valamennyi adókedvezmény vonatkozásában alkalmazandó. A minősítés
elvégzésére a Javaslat - a munkacsoport elemzése alapján, valamint a szakmai és
összeférhetetlenségi szempontokat figyelembe véve - az SZTNH-t jelöli ki. Az SZTNH
kiemelkedő színvonalú és nagyságú szakértői kompetencia, valamint hatósági eljárási
tapasztalat birtokában a lehető legrövidebb időn belül - a minősítési eljárás tervezett
bevezetésének dátuma 2012. január 1. - képes ellátni a feladatot.
A K+F tevékenység minősítésének bevezetésére javasolt intézkedés:
•	jogbiztonságot teremt a K+F adókedvezmények igénybevételéhez a kkv-k
körében is;
•	ezáltal növelheti is a K+F adókedvezményt igénybe vevő szervezetek számát;
•	hozzájárul az adóelkerülés számottevő csökkenéséhez a K+F adóösztönzők
terén;
•	könnyíti a jogalkalmazó szervek (így különösen az adóhatóság) munkáját.
A Javaslat az SZTNH feladat- és hatásköréről szóló rendelkezéseket (az Szt. 115/G. és
115/H. §-ait) egészíti ki a Hivatalnak a kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítésével
kapcsolatos feladatok ellátására vonatkozó hatáskörét megalapozó szabályokkal. Az SZTNH
és a NAV eljárásai kapcsán a minősítési eljárás lefolytatására és a kapcsolódó szakfeladatok
ellátására vonatkozó szabályokat - a későbbiekben módosításra kerülő - külön jogszabályok
(a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény és az
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII, törvény) tartalmazzák majd. Szintén e törvények
módosításai hatalmazzák fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt az e tevékenységgel kapcsolatos
feladatainak ellátására.
Az új feladatkör egyfelől a vállalkozások által önkéntesen és opcionálisan
kezdeményezhető előzetes minősítési eljárás lefolytatását jelenti, amelynek keretében az
SZTNH arról nyilatkozna, hogy az ügyfél által benyújtott dokumentáció alapján az adott
projekt kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősíthető-e; másfelől pedig az SZTNH
közreműködését teszi szükségessé a Nemzeti Adó- és Vámhivatal utólagos adóellenőrzési
eljárásaiban olyan szakkérdések eldöntése kapcsán, amelyek a tevékenység kutatás-
fejlesztésnek való minősítését, valamint egyes költségeknek a kutatás-fejlesztési
tevékenységhez való hozzárendelhetőségét érintik. Ez utóbbi esetben az SZTNH bevonására
csak azokban az esetekben kerül sor, amikor az adóhatóság valóban nem rendelkezik a
tényállás tisztázásához szükséges megfelelő szakértelemmel.
A vállalkozások jelenleg a következő kategóriákban vehetnek igénybe K+F adó-,
illetve járulékkedvezményt:
•	innovációs j árulék,
•	társasági adó és osztalékadó,
31
•	iparűzési adó,
•	gyógyszeripari befizetések.
A kép teljessége érdekében - mivel ez nem kapcsolódik közvetlenül az adók és
járulékok kérdéséhez, de az állami források megfelelő felhasználásához igen - szükséges
jelezni, hogy az SZTNH által végzett K+F minősítés felhasználható lesz a K+F pályázatok
esetén előírni tervezett kötelező minősítésre is. Ez átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé és végső
soron hatékonyabbá teszi a közpénzek kihelyezését azáltal, hogy a kedvezményezettek e
forrásokat valóban a megfelelő célra költik el, elősegítve ezzel hazánk versenyképességének
erősödését. Ennek volumenére jellemző, hogy a pályázati felhívások szerint 2011-ben
mintegy 47 000 millió Ft-ot lehet az Új Széchenyi Terv Tudomány-Innováció programján
belül elnyerni, és idén összesen nagyjából 850-1900 db pályázó nyerhet.
2.4.	A Javaslat számos kodifikációs és technikai korrekciót is elvégez az
iparjogvédelmi törvényekben, gondoskodik a Polgári Törvénykönyv és az iparjogvédelmi
törvények kapcsolatának világosabb szabályozásáról, valamint kiigazít egyes eljárási
szabályokat - figyelemmel az ügyfelek (ügyvivők és jogi képviselők) által jelzett
tapasztalatokra és javaslatokra is.
3.	Az Szjt. módosítása nem jelenti a hatályos szerzői jogi szabályozás átfogó
felülvizsgálatát, azonban a kulturális ágazatban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett
technológiai, piaci változások, valamint Magyarország uniós tagságával járó szabályozási
igények indokolták az 1999 óta fennálló szerzői jogi szabályozás, különösen a közös
jogkezelő szervezetekre vonatkozó rendelkezések áttekintését.
Ennek megfelelően a Javaslat elsősorban a közös jogkezeléssel, annak szervezeti
rendszerével, valamint a közös jogkezelő szervezetek működésével és gazdálkodásával
kapcsolatos törvényi előírások módosítására tesz javaslatot, szem előtt tartva a közös
jogkezelő egyesületek kialakult önkormányzatiságát, és a kulturális ágazatban betöltött egyedi
szerepét. Az SZTNH által végzett átfogó elemzések és a közös jogkezelő szervezetek
tekintetében gyakorolt, hatáskörébe tartozó eljárások során szerzett tapasztalatok rámutattak
arra, hogy a hazai közös jogkezelés szervezeti rendszerét nehezen átlátható, kölcsönös
strukturális, funkcionális és gazdasági függőségi kapcsolatok jellemzik, továbbá a közös
jogkezelés tényleges megvalósulása során - számos esetben - a jogosultak érdekeivel
ellentétes működés tapasztalható. A módosítás mind a jogosultak, mind a felhasználók érdekét
szolgálja, és a közös jogkezelés fejlesztéséhez járul hozzá.
Az Szjt. előirányzott módosítása a közös jogkezelőkre irányadó számviteli és
gazdálkodási követelmények részletes szabályozásával átláthatóvá teszi a közös jogkezelő
szervezetek működését és gazdálkodását. Ennek érdekében részletesen szabályozza többek
között a jogkezeléssel elért bevételből levonható kezelési költség indokoltságát, és előíija az
egységes beszámoló készítési, valamint kettős könyvvitel-vezetési kötelezettséget, továbbá a
beszámoló eredmény-kimutatásának továbbtagolását.
32
A módosítás megtöri a törvényi monopóliumot és versenyhelyzetet teremt a szerzői
vagy kapcsolódó jogi jogosultak azonos jogainak közös jogkezelését ellátó szervezetek
között, valamint a jelenleginél szigorúbb nyilvántartásba vételi szabályokat vezet be.
A Javaslat korlátok közé szorítja a jogosultaknak járó jogdíjakból történő levonást és
megteremti a szociális-kulturális célú felhasználás kormányzati kontrollját. Ez azt jelenti,
hogy a közös jogkezelő szervezet a bevételeinek meghatározott mértékét a jogosultak
érdekében felhasználhatja. A jogkezelő szervezet ezen döntését a módosítás az igazságügyért
felelős miniszter jóváhagyásához köti.
Az Szjt. módosítása megreformálja a díjszabások jóváhagyási rendjét azáltal, hogy
kiszámítható menetrendet vezet be, és szélesebb körben írja elő a felhasználók bevonását a
díjszabás-tervezetek véleményezésébe. Mindezek együttesen a felhasználók és a jogosultak
jelenleginél jobb tájékozódását biztosítják.
A jogkezelési tevékenység átláthatóságának biztosítására az Szjt. módosítása
meghatározott dokumentumoknak a közös jogkezelő szervezet saját honlapján történő
közzétételét íija elő, és az SZTNH is közzéteszi honlapján a közös jogkezelő szervezetekről
vezetett - bárki számára elérhető, közhiteles - nyilvántartását. A felügyelet
részletszabályainak pontosítása szintén a közös jogkezelés átlátható és hatékony működését
segíti elő.
A hatékonyságon alapuló, átlátható közös jogkezelési rendszer megteremtése elősegíti
egy innovatívabb környezet kialakulását, egyúttal hozzájárul új üzleti modellek
létrehozásához, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a helyi repertoár előmozdításának
támogatásához.
A Javaslat elősegíti az árva műnek minősülő kapcsolódó jogi teljesítmények
felhasználását, módosítja a sugárzás fogalmát, valamint a követő joggal és az ún. fizető
köztulajdonnal kapcsolatos rendelkezéseket. Egyszerűsíti továbbá az SZTNH mellett működő
Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői eljárását, és bővíti az egyeztető testület hatáskörét,
amely utóbbi módosítás következtében e testület eljárásának eredményét a díjszabás
jóváhagyási eljárásokban is figyelembe kell venni.
A Javaslat a tapasztalatok figyelembevételével számos kodifikációs és technikai
korrekciót is elvégez az Szjt. szövegében, egyes eljárási szabályokat a szükséges mértékben
kiigazít.
4. A Javaslat részletes indokolása az egyes rendelkezések magyarázatát tematikus
csoportosításban - esetenként az egyes szakaszok sorrendjétől eltérő rendben - tartalmazza.
33
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-okhoz
A Hm tv, 37. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a bíróság kérelemre
változtathatja meg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának eljárási bírságot kiszabó,
valamint az eljárási költség megállapításának és viselésének kérdésében hozott végzését. A
Hmtv. 37. §-ának (2) bekezdése szintén eljárási bírságot kiszabó, valamint az eljárási költség
megállapításának és viselésének kérdésében hozott végzést említ. A gyakorlatban az eljárási
bírság megállapítása, illetve az eljárási költség megállapítása és viselése kérdésében hozott
döntés gyakran az eljárás befejezésével egy időben történik, ezért az említett kérdésekről az
eljárást befejező határozatban és nem külön végzésben rendelkezik a Hivatal. Erre tekintettel
a Hmtv. 37. § (1) bekezdésének e) pontjában, valamint a 37. § (2) bekezdésében indokolt a
„végzés” kifejezés helyett a „döntés” szó használata.
Az adatközlés az első hatósági tájékoztatás a bejelentést követően, amely a bejelentő
nevén kívül csupán néhány bibliográfiai adatot tartalmaz, műszaki információtartalma
gyakorlatilag nincsen. Az Szt.-ből a szabadalmi bejelentések vonatkozásában 2011. január 1-
jei hatállyal kikerült az adatközlés intézménye [ld. a Magyar Köztársaság minisztériumainak
felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges
törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010.
évi CXLVIII. törvény 89. §-ának (2) bekezdését], így annak fenntartása a használati minták
vonatkozásában sem indokolt. A szabály - az Szt. vonatkozó szakaszának hatályon kívül
helyezésével - már jelenleg is alkalmazhatatlan, az adatközlésre való Hmtv.-beli hivatkozást
azonban ennek ellenére deregulálni indokolt.
A bejelentési nyilvántartások az iparjogvédelmi bejelentések vonatkozásában 2011.
március 1-jei hatállyal megszűntek (ld. a 2010. évi CXLVIII. törvény 67., 78., 114. és 169. §-
át). A módosításnak megfelelően az említett - közzétett vagy már a bejelentés napjától
számítva hozzáférhető - iparjogvédelmi bejelentések adatai (státuszuk megfelelő
feltüntetésével) már az iparjogvédelmi lajstromok részét képezik. Ennek megfelelően szükség
van a Hmtv. apró korrekciójára, mivel e törvény továbbra is tartalmaz egy hivatkozást a
bejelentési nyilvántartásra.
A 3-4. §-okhoz
A Toptv. 23. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a bíróság kérelemre
változtathatja meg az SZTNH-nak az eljárási költség viselésének kérdésében hozott végzését.
A Toptv. 23. §-ának (2) bekezdése szintén eljárási költség viselésének kérdésében hozott
végzést említ. A gyakorlatban az eljárási költség viselése kérdésében hozott döntés gyakran az
eljárás befejezésével egy időben történik, ezért az említett kérdésről az eljárást befejező
határozatban és nem külön végzésben rendelkezik a Hivatal. Erre tekintettel a Toptv. 23. § (1)
34
bekezdésének e) pontjában valamint a 23. § (2) bekezdésében indokolt a „végzés” kifejezés
helyett a „döntés” szó használata.
A bejelentési nyilvántartások az iparjogvédelmi bejelentések vonatkozásában 2011.
március 1-jei hatállyal megszűntek (ld. a 2010. évi CXLVIII. törvény 67., 78., 114. és 169. §-
át). A módosításnak megfelelően az említett - közzétett vagy már a bejelentés napjától
számítva hozzáférhető - iparjogvédelmi bejelentések adatai (státuszuk megfelelő
feltüntetésével) már az iparjogvédelmi lajstromok részét képezik. Ennek megfelelően szükség
van a Toptv. apró korrekciójára, mivel e törvény továbbra is tartalmaz egy hivatkozást a
bejelentési nyilvántartásra.
Az 5., 10és 44. §-okhoz
A szabadalmi bejelentésben feltárt találmány feltalálója az, aki a találmányt
megalkotta [Szt. 7. § (1) bekezdés]. Egy találmány feltalálója természetesen több személy is
lehet, ilyenkor közös találmányról van szó, amelynek kapcsán a feltalálók szerzőségi
részaránya eltérő lehet - az Szt. 7. §-ának (3) bekezdésében foglalt vélelem alapján azonban,
ha a szabadalmi bejelentésben ilyen eltérést nem jelölnek meg, a szerzőségi arányokat
egyenlőnek kell tekinteni. A feltalálói minőséghez fűződő jogokat (pl. a névfeltüntetés jogát
vagy a találmánynak a szabadalmi bejelentés közzététele előtti nyilvánosságra hozataláról
való döntés jogát) az Szt. 7. §-ának (5)-(7) bekezdései (valamint háttérjogszabályként a
Polgári Törvénykönyv) szabályozzák.
A feltalálói minőség ténykérdés, ez tehát attól függetlenül változatlan marad, hogy a
bejelentő a feltaláló(k) jogutódja is lehet, illetve - a szabadalmi igény vagy a megadott
szabadalom átruházásával - a szabadalom jogosultjának személyében is bármikor
bekövetkezhet változás.
Mégis előfordulhatnak olyan - pl. tévedésen alapuló - esetek, amikor a feltaláló
személye vagy a szerzőségi részarány valójában másként alakult, mint ahogy azt a szabadalmi
bejelentésben feltüntették, és ezért a szabadalmi lajstromban (illetve 2011. március 1-jét
megelőzően a bejelentési nyilvántartásban is) szereplő, erre vonatkozó adatokat módosítani
kell. Ezt a hatályos szabályok értelmében csak egy polgári per lefolytatását követően lehet
kezdeményezni, az Szt. 7. §-a ugyanis kimondja, hogy a bejelentésben szereplő feltalálót (és
szerzőségi arányt) kell valósnak tekinteni mindaddig, amíg jogerős bírósági ítélet új feltalálót
vagy szerzőségi részarányt nem állapít meg.
Amennyiben a feltalálói minőség vagy a szerzőségi részarány az érintett felek között
vita tárgyát képezi, ez a rendelkezés helyénvaló is, hiszen az SZTNH ezeknek az adatoknak a
valódiságát nem ellenőrzi, és nem folytat le rájuk nézve bizonyítási eljárást. Ha azonban a
feltalálóra vonatkozó adatok módosításának szükségességére nézve egyetértés van a felek
között, a bírósági eljárás lefolytatása aránytalan és indokolatlan terhet jelenthet a számukra -
különösen azzal összevetve, hogy a tényszerűen is „változtatható” lajstromadatok (pl. lakcím,
35
képviselet) módosításának kezdeményezésekor értelemszerűen nem szükséges bírósági
ítéletet csatolni a kérelemhez.
Annak érdekében, hogy a feltalálói minőség vagy részarány módosítása céljából vita
nélküli ügyekben ne legyen szükség - a bíróságok ügyterhét is feleslegesen növelő - peres
eljárások megindítására, a Javaslat az Szt.-nek a lajstromvezetésről szóló 55. §-át egy új (2a)
bekezdéssel egészíti ki, amelynek alapján a feltalálóra és a szerzőségi arányra vonatkozó
bejegyzés módosítását valamennyi érdekelt fél egybehangzó nyilatkozatának becsatolásával is
lehet kérni. „Valamennyi érdekelt fél” alatt a lajstromban feltüntetett valamennyi feltalálót és
valamennyi (feltalálói minőséget igénylő) kérelmezőt együttesen kell érteni. Az új bekezdés
azt is tisztázza, hogy az érintett lajstromadatok módosításához ilyen nyilatkozat hiányában a
jogerős bírósági ítéletnek a kérelemhez történő csatolására van szükség. Az Szt. 7. §-ának
tükrében ez nem előfeltétele ugyan a feltalálói minőségre vagy a szerzőségi részarányra
vonatkozó vélelem beállásának (hiszen ehhez az ítélet meghozatala önmagában elegendő), a
lajstromadatokkal „elégedetlen” félnek azonban nyilvánvalóan érdekében áll, hogy a
közhiteles iparjogvédelmi nyilvántartás is a bírósági ítélet szerinti adatokat jelenítse meg.
Az Szt. 7. §-a (2) és (4) bekezdésének a Javaslat szerinti új szövege az 55. § új (2a)
bekezdése szerinti módosítási lehetőséget is tartalmazza. Ennek megfelelően - hacsak nincs a
lajstromnak ellentmondó jogerős bírósági ítélet - a feltalálói minőségre és a szerzőségi
részarányra vonatkozóan a szabadalmi lajstromban feltüntetett adatokat kell irányadónak
tekinteni. A 7. § (3) bekezdését érintő pontosítás csupán azt szolgálja, hogy világos legyen: a
szerzőségi részarányra vonatkozóan az egyenlő mértéktől való eltérést a szabadalmi
bejelentésben kell megjelölni [miközben az 55. § (2a) bekezdésében foglalt módon a
vélelmezetten 50-50%-os részarány módosítását is lehet majd kérni].
Az Szt. jelenleg hatályos 7. §-ának (2) és (4) bekezdése azért is kiigazításra szorul,
mert a feltalálói minőségre és a szerzőségi részarányra nézve felállított vélelmet az „elismert
bejelentési napon benyújtott” szabadalmi bejelentés tartalmához köti.
A bejelentési nap elismeréséhez az Szt. 58. §-ának (1) bekezdése alapján a feltaláló(k)
megjelölése nem szükséges. Attól, hogy a bejelentő a feltalálót a bejelentésben nem tünteti
fel, a beadvány még szabadalmi bejelentésnek minősülhet, a bejelentési nap pedig
elismerhető. Előfordulhat ugyan, hogy a bejelentés a későbbiekben elutasításra kerül vagy azt
visszavontnak kell tekinteni akár olyan formai hiányosságok miatt, mint a feltaláló
személyének fel nem tüntetése (hiánypótlási felhívás ellenére), ez azonban az elismert
bejelentési nappal nem áll összefüggésben: a feltaláló(k) megjelölése csupán az alaki vizsgálat
során bír jelentőséggel. A leírtakból látható, hogy az elismert bejelentési napon benyújtott
bejelentés nem feltétlenül tartalmaz a feltalálóra vagy a szerzőségi részarányra vonatkozó
utalást.
Ebből következően az Szt.-nek a feltalálói minőségre és a szerzőségi részarányra
nézve felállított vélelmét a szabadalmi bejelentésben „eredetileg” szereplő adatokhoz indokolt
kötni, azaz azt a személyt (azokat a személyeket) és arányt kell irányadónak tekinteni, akit
(akiket) és amelyet a bejelentő elsőként - az első beadványban vagy hiánypótlási felhívás
36
eredményeképpen - jelölt meg a bejelentésben. Az Szt. 7. §-a (2) és (4) bekezdésének
módosítása ezt a korrekciót is elvégzi.
Az Szt.-nek a feltalálói minőségre és a szerzőségi részarányra vonatkozó 7. §-áról
leírtak az Fmtv.-nek a minta szerzőjére és a szerzőségi részarányra vonatkozó 12, §-a kapcsán
is elmondhatóak. A Javaslat elvégzi az Fmtv. érintett rendelkezéseinek ebből következően
szükségessé váló módosításait is. A mintaoltalmi lajstrom vezetéséről szóló szabályok
kiegészítése azért nem szükséges, mert az Fmtv. 34. §-ának (6) bekezdése a mintaoltalmi
lajstromba való bejegyzésre az Szt. párhuzamos rendelkezéseit rendeli megfelelően
alkalmazni, így az Szt. 55. §-ának módosítása a mintaoltalmi ügyek intézésére is kiterjed.
A növényfajta nemesítőjére (Szt, 108, §), a használati minta feltalálójára (Hmtv. 6-9.
§) és a topográfia szerzőjére (Toptv. 2. és 5. §) vonatkozóan az Szt. rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni, így az Szt. módosítása az utaló szabályok révén - a nemesítők,
feltalálók, illetve szerzők vonatkozásában - ezekre az oltalmi formákra is vonatkozik.
A 6. §-hoz
Az Szt. 23. §-a tartalmazza a szabadalmi oltalom fenntartásáért fizetendő díjak
megfizetésének szabályait. A fenntartási díjak megfizetésére vonatkozó határidő (illetve az
esedékesség időpontjától számított ún. türelmi idő) kezdő időpontját az Szt. 23. §-ának (2)
bekezdése határozza meg.
s
Az átmeneti szabadalomról az egyes ipaijogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok
módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 21-28. §-ai rendelkeznek. Ennek megfelelően
átmeneti szabadalmi oltalomban azok a gyógyszertermékek részesülhettek, melyekre
külföldön a törvény hatályba lépését követő egy év letelte előtt szabadalmat adtak, feltéve
hogy a külföldi szabadalom elsőbbsége legalább 12 hónappal korábbi, mint a törvény
hatálybalépésének időpontja és 1987. január 1-jénél nem korábbi. Az átmeneti szabadalmi
oltalom iránti kérelmeket a törvény hatályba lépését követő egy éven belül, azaz 1994. július
1.	és 1995. június 30. között lehetett benyújtani. Tekintettel arra, hogy átmeneti szabadalmi
oltalom megadására már nem kerül sor, ezért az Szt. 23. §-ának (2) bekezdésében az átmeneti
szabadalmi oltalomra való hivatkozás már nem indokolt.
A rendelkezés módosításában foglalt másik pontosítás azért vált szükségessé, mert az
Szt. 53. §-a alapján csupán szabadalmi bejelentések (és nem megadott szabadalmak)
minősítésére kerülhet sor.
A 7., 13. és 14. §-okhoz
2011. január 1-jével hatályba lépett Magyarországon a Londonban 2000. október 17-
én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65, cikkének alkalmazásáról
szóló Megállapodás (a továbbiakban: Londoni Megállapodás, kihirdette a 2009. évi XXIII.
törvény) és az Szt. hozzá kapcsolódó módosítása. Ettől a naptól kezdve az európai
szabadalmak Magyarországon történő ún. „hatályosításához” csupán a szabadalom
37
igénypontjainak magyar nyelvű fordítását kell benyújtani az SZTNH-hoz, abban az esetben,
ha az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) előtti eljárás nyelve az angol volt.
A francia vagy német nyelven megadott európai szabadalmak esetében ezzel szemben a
Magyarországon való hatályossá váláshoz az igénypontok magyar nyelvű fordításán túl a
szabadalom igénypontokon kívüli szövegének angol vagy magyar nyelvű fordítása is
benyújtandó.
Fontos kiegészítő szabály, hogy ha az európai szabadalom igénypontokon kívüli
szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas - élve a Londoni Megállapodás által
nyújtott könnyítéssel - nem nyújtotta be, az európai szabadalommal kapcsolatos jogvita
esetén a szabadalmas köteles e fordítást a saját költségén rendelkezésre bocsátani a
feltételezett bitorló kérésére, illetve - szükség szerint felhívásra - a bíróság vagy az SZTNH
előtt folyó eljárásban [Szt. 84/G. § (2) bekezdés].
A magyarországi szabadalombitorlás szubjektív jogkövetkezményét - azaz a
felróhatóságon alapuló szankció, a kártérítés alkalmazását - adott esetben befolyásolhatja, ha
a szabadalmas nem nyújtja be a szabadalom teljes szövegének magyar fordítását, és ezért azt a
feltételezett bitorló nem ismerheti meg ezen a nyelven. Erre a körülményre tekintettel mondja
ki az Szt. 35. §-ának (3) bekezdése, hogy ha az európai szabadalom szövegének magyar
nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be, és a bitorló lakóhelye vagy székhelye
Magyarország területén van, a bitorlást mindaddig nem lehet neki felróhatónak tekinteni,
amíg a szabadalmas eleget nem tesz a 84/G. § (2) bekezdésében foglaltaknak - kivéve, ha a
szabadalmas bizonyítja, hogy a bitorló a fordítás hiányában is megérthette az európai
szabadalom szövegét. Ebből következően ahol nem mutatható ki, hogy az alperesi vállalkozás
képes az angol nyelvű szöveg megértésére, ott csak a szabadalombitorlás objektív
jogkövetkezményei alkalmazhatók, kártérítés pedig csak attól az időponttól kezdődő
időszakra nézve követelhető, amikortól a teljes magyar nyelvű szöveg az alperes
rendelkezésére áll (ha ekkor is folytatja a jogsértő magatartást). Annak bizonyítása, hogy az
alperes az angol nyelvű szabadalmi leírást megérthette, egyes technikai területeken, ahol az
angol nyelv használata széles körben elterjedt, illetve bizonyos vállalati mérethatár felett
természetesen nem ütközik különösebb nehézségbe a szabadalmas számára. Az is tény, hogy
a szabadalombitorlási perekben a valódi tétet nem a kártérítési igények érvényesítése, hanem
az objektív alapú szankciók alkalmazása (pl. abbahagyásra kötelezés, a jogsértés folytatásától
való eltiltás, a bitorlással elért gazdagodás visszatérítésének elrendelése) jelenti. Kétségtelen
azonban, hogy ha él a Londoni Megállapodás által nyújtott könnyítésekkel, kártérítési igény
érvényesítése esetén a szabadalmasnak pótlólagos bizonyítási terhekkel kell szembenéznie.
Az ismertetett szabályozás gyakorlati alkalmazása során két olyan probléma merült
fel, amely az irányadó rendelkezések kiigazítását igényli. Egyfelől az Szt. rendelkezései nem
szabályozzák azt a lehetőséget, hogy a szabadalmas a hatályosításra nyitva álló határidőn túl,
de egy konkrét jogvita felmerülését [pontosabban a feltételezett bitorlónak az Szt. 84/G. § (2)
bekezdése szerinti kérését] megelőzően nyújtsa be az európai szabadalom igénypontokon
kívüli szövegének magyar fordítását. Ebből következően, ha a szabadalmas élt a Londoni
Megállapodás által nyújtott könnyítéssel, és csupán az igénypontok magyar nyelvű fordítását
nyújtotta be, az európai szabadalom szövegének fennmaradó része pedig csak angolul áll
38
rendelkezésre (akár mert a szabadalmat angolul adták meg, akár mert a németül vagy
franciául megadott szabadalmat angol nyelvű leírással hatályosították Magyarországon), a
jogvita felmerüléséig nincsen olyan szabályozott eljárás, amelynek keretében a szabadalmas
az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását
benyújthatná, és ennek eredményeképpen - a magyar szöveg meghirdetésének időpontjától -
anélkül érvényesíthetne kártérítési igényt a bitorlókkal szemben, hogy az ellenérdekű fél
nyelvi felkészültségével kapcsolatban bizonyítást kellene előterjesztenie.
A másik szabályozási hiányosság abban jelentkezik, hogy már az európai szabadalom
magyarországi hatályossá válásához szükséges fordítások benyújtásának szakaszában sem
minden esetben van arra lehetőség, hogy a szabadalmi leírást (és a rajzokon szereplő
szöveget) a szabadalmas magyar nyelven nyújtsa be. A német vagy francia nyelven megadott
európai szabadalmak esetében az Szt. 84/H. §-ának (1) bekezdése alapján a szabadalmas
választhat ugyan, hogy az igénypontokon kívüli szöveg angol vagy magyar fordítását nyújtja
be, az angol nyelven megadott szabadalmak esetén azonban a hatályos szabályozás alapján
csak az igénypontok magyar nyelvű fordításának benyújtására van szükség - és lehetőség. Az
Szt. ugyanis hallgat arról, hogy angol nyelven megadott európai szabadalmak esetében is be
lehetne nyújtani a leírást és a rajzokon szereplő szöveget magyarul, így ennek az eljárási
szabályai sincsenek kidolgozva. Az SZTNH-hoz benyújtott magyar nyelvű leírás hiányában
pedig az előzőekben ismertetett, kártérítéssel kapcsolatos probléma jelentkezik, amelyet
jelenleg egy konkrét jogvitás helyzet felmerüléséig, illetve a feltételezett bitorló kéréséig nem
is lehet orvosolni.
A Javaslat szerinti törvénymódosítás - a hozzá kapcsolódó rendeletmódosításokkal
együtt - mindkét ismertetett problémára megoldást nyújt. Egyfelől lehetővé teszi, hogy a
szabadalmas az angol nyelven megadott európai szabadalmak hatályosítását - ha nem kíván
élni a Londoni Megállapodás által nyújtott könnyítéssel - a szabadalom teljes szövege magyar
fordításának benyújtásával végezze el, másfelől pedig biztosítja, hogy a szabadalmas az
európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását - a
hatályosítási szakaszon túl is - bármikor benyújthassa az SZTNH-hoz (függetlenül attól, hogy
az európai szabadalmat milyen nyelven adták meg).
Nyilvánvaló, hogy az európai szabadalom teljes szövegének magyar fordítását
benyújtó szabadalmasok éppen a Londoni Megállapodás által biztosított fordítási
könnyebbségtől és költség-megtakarítástól esnek el, ez azonban már a szabadalmas saját
gazdasági megfontolásaitól függő, önként vállalt teher, nem pedig az európai szabadalom
magyarországi hatályosulásának előfeltételét jelentő kötelező, törvényben előírt eljárási
cselekmény.
A fentieknek megfelelően az Szt. 35. §-a (3) bekezdésének módosítása — a 84/H. §
módosításához kapcsolódóan - a szabadalombitorlás esetén érvényesíthető kártérítési igény
előfeltételét képező felróhatóságra vonatkozó szabály összefüggésében tisztázza, hogy -
hacsak az európai szabadalmat nem teljes mértékben magyar nyelvű fordításokkal
hatályosították - az új szabályok által biztosított lehetőség, azaz az európai szabadalom
igénypontokon kívüli szövege magyar nyelvű fordításának utólagos benyújtása (és annak
39
meghirdetése) megszünteti a felróhatóság - főszabály szerinti - kizárását; a magyar nyelvű
leírás benyújtásáról közölt hatósági tájékoztatás [Szt. 84/H. § (10) bekezdés] időpontjától
tehát a szabadalombitorlás kapcsán érvényesített kártérítési igény elbírálásakor a felróhatóság
fennállását a polgári jog általános szabályai szerint kell vizsgálni.
Az európai szabadalmak magyarországi hatályossá válásának előfeltételeit az Szt.
84/H. §-a tartalmazza, így az angol nyelven megadott európai szabadalmak magyar nyelvű
leírással történő hatályosítására, valamint az európai szabadalmak igénypontokon kívüli
szövege magyar fordításának utólagos benyújtására vonatkozó új szabályoknak is ebben a §-
bán kell helyet kapniuk.
A 84/H. § új (la) bekezdésének köszönhetően az angol nyelven megadott európai
szabadalom esetében is lehetségessé válik a teljes magyar nyelvű szöveg benyújtása - a
hatályosítással egy időben. így tehát hiába csak az igénypontok magyar fordítására van
szükség ahhoz, hogy az európai szabadalom Magyarországon hatályossá váljon, nincs
szükség külön eljárásra ahhoz, hogy a szabadalmas az európai szabadalom leírását (és a
rajzokon szereplő szöveget) magyar nyelven benyújtsa - ezt megteheti a 84/H. § (1)
bekezdése szerinti eljárás keretein belül is.
Ettől elkülönül a 84/H. § új (10a) bekezdése szerinti lehetőség, amely az európai
szabadalom igénypontokon kívüli szövege magyar nyelvű fordításának benyújtására a
hatályosítási eljárástól független, elkülönült eljárást vezet be. Erre a benyújtásra a
hatályosítási eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni, amelyből - többek között - az
következik, hogy az SZTNH hatósági tájékoztatást közöl róla, a magyar nyelvű szöveg pedig
-	a korábban benyújtott magyar nyelvű igénypont-fordítással együtt - bárki számára
megtekinthetővé válik. A hatályosításhoz szükséges fordítás benyújtásának elmulasztásához
fűződő jogkövetkezmények erre a fordításra természetesen nem alkalmazhatók, hiszen ennek
a benyújtása csupán a felróhatósági szabály szempontjából bír jelentőséggel.
Az európai szabadalmaknak az ESZH előtti eljárás nyelvén készült szövege és a
hatályosítás érdekében benyújtott fordítások közötti jelentésbeli különbségeknek az oltalom
terjedelmére gyakorolt hatását az Szt. 84/J. §-a szabályozza. A Javaslat által beiktatott (la)
bekezdés egyértelművé teszi, hogy ha az európai szabadalom leírásának magyar nyelvű
fordítása bármikor benyújtásra kerül, az „felülírja” az addig esetleg rendelkezésre álló angol
változatot, azaz - amennyiben a magyar szöveg az ESZH előtti eljárás nyelvén készült
szövegnél szükebb körű oltalmat eredményez - az oltalom terjedelmét a magyar fordítás
alapján kell megállapítani. Az új rendelkezés azt is tisztázza, hogy ha egy angol nyelven
megadott európai szabadalmat magyar nyelvű leírással hatályosítanak, akkor az oltalom
terjedelmét a magyar nyelvű leírás szerint kell meghatározni.
A 84/J. § (2) bekezdésének korrekciója a 84/H. § új (la) bekezdésére is kiterjeszti azt a
szabályt, amelynek értelmében a fordításnak az oltalom terjedelmére gyakorolt hatása az
európai szabadalom megsemmisítésének kérdésében nem érvényesül: ebben az esetben
ugyanis mindenképp az európai szabadalom eredeti (angol, francia vagy német nyelvű)
szövege az irányadó.
40
Az Szt. 84/K. §-a a benyújtott fordítások kijavításának lehetőségét biztosítja annak
érdekében, hogy a szabadalmas a hibás fordítás nyomán az eredeti (angol, német vagy francia
nyelvű) leírás által meghatározottnál szűkebbé tett oltalmi kört az ESZH által megadott
oltalom terjedelmére „egészítse ki”. A (6) bekezdés ehhez kapcsolódóan azoknak nyújt -
továbbhasználati jog formájában - védelmet, akik a kijavított fordítás benyújtásáról szóló
hatósági tájékoztatás közlésének napját megelőzően kezdték meg (belföldön, jóhiszeműen,
gazdasági tevékenységük körében) azt a hasznosítást (vagy annak előkészületeit), amely a
korábbi fordítás alapján még nem bizonyult volna szabadalombitorlónak, de az új alapján már
annak minősülne.
Azzal, hogy az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar
fordítása az Szt. 84/H, §-ának új (10a) bekezdése alapján utólag is benyújthatóvá válik, egyes
esetekben - német vagy francia nyelven megadott, Magyarországon angol nyelvű leírással
hatályosított európai szabadalmak esetén - előfordulhat, hogy háromféle nyelvű leírás és
ennek megfelelően háromféle oltalmi terjedelem áll rendelkezésre. A magyar fordítás
utólagos benyújtása nem minősül ugyan a korábban benyújtott angol fordítás kijavításának, az
oltalom terjedelmére hatással lévő új fordítás benyújtásának jogkövetkezményeit azonban
annak a hasznosítónak a szempontjából is rendezni kell, aki a hatályosításhoz benyújtott angol
fordításban bízva kezdte meg tevékenységét.
Az Szt. 84/J. §-ának a Javaslat szerinti új (lb) bekezdése ennek megfelelően - azzal,
hogy a 84/K. § (6) bekezdését alkalmazni rendeli - továbbhasználati jogot biztosít a
jóhiszemű hasznosítók számára arra az esetre, ha a német vagy francia nyelven megadott
európai szabadalmat a leírás angol nyelvű fordításával hatályosították, és a később benyújtott
magyar nyelvű leírás annál bővebb, de a megadott szabadalom eredeti (német vagy francia)
leírásánál szűkebb - vagy azzal megegyező - terjedelmű oltalmat eredményezne.
Továbbhasználati jogosultság ebben az esetben értelemszerűen csak akkor keletkezik, ha a
magyar fordítás benyújtásáról szóló hatósági tájékoztatás közlését megelőzően megkezdett
hasznosításról van szó.
A 8. és 20, §-okhoz
Az Szt. új 43/A. §-a „áramvonalasítja” és egyértelművé teszi az Szt. és a Polgári
Törvénykönyv viszonyát. Az Szt. új 43/A. §-a tartalmi változást nem jelent az Szt.-ben,
mindössze egy csokorba gyűjti azokat a szabadalmi jogi jogviszonyokat, melyek
vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása szükséges, tisztázva,
hogy a kódex milyen esetekben szolgál háttérjogszabályként. A Polgári Törvénykönyvre
vonatkozó utalás eddig is megtalálható volt az Szt.-nek a feltaláló személyhez fűződő jogait
tartalmazó 7. §-a (3) bekezdésében, a találmányi díjszerződésre vonatkozó 15. § (3)
bekezdésében, továbbá a hasznosítási szerződést szabályozó 30. § (2) bekezdésében. E
rendelkezések az Szt. 43/A. §-ának hatálybalépésével hatályukat vesztik.
41
A 9. §-hoz
Az Szt. 45. §-ának új (5) bekezdése - élve a Két. 13. §-a (2) bekezdésének a)
pontjában foglalt lehetőséggel - szabadalmi ügyekben kizárja a közvetítő igénybevételére
vonatkozó Két.-rendelkezések alkalmazhatóságát. Az SZTNH előtti szabadalmi tárgyú
kontradiktórius ügyekben (jellemzően megsemmisítési eljárás, nemleges megállapítási
eljárás) a közvetítés az ügyek természeténél fogva rendszeridegen, hiszen az oltalom
érvényességét és az oltalom terjedelmét érintő kérdések eldöntése nem a felek
megállapodásán múlik. A 816/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó kényszerengedélyekkel
összefüggő eljárásokban (Szt. 33/A. §) a közvetítő igénybevétele szintén nem indokolt, hiszen
a kényszerengedély megadásának előfeltételei az említett uniós jogszabályban vannak
szabályozva.
A 77. §-hoz
Az Szt. 61. §-a (1) bekezdésének c) pontja a belső elsőbbség igénylésének szabályait
pontosítja. A gyakorlatban előfordulhat olyan eset, hogy a bejelentő soron kívül kéri
szabadalmi bejelentésének közzétételét. Ekkor a közzététel akár a bejelentés napjától
számított egy éven belül is megtörténhet. A belső elsőbbség érvényesítése esetén a korábbi
bejelentést visszavontnak, illetve úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes
oltalomról. Amennyiben ilyen, már közzétett bejelentésre alapozzák egy új szabadalmi
bejelentés elsőbbségét, harmadik személyek számára nem derül ki, hogy adott esetben a belső
elsőbbség érvényesítése érdekében vonták vissza a korábbi bejelentést; így - a
lajstrom adatokat megtekintve - úgy tűnhet, hogy a közzétett megoldás a közkincs körébe
tartozik, és szabadon hasznosítható. Méltánytalan helyzetet teremt, ha a későbbi bejelentés
alapján (annak közzétételét követően) jogot érvényesítenek velük szemben, amikor ők
jóhiszeműen jártak el a hasznosítás során. Ebben az esetben még az Szt. 21. §-a szerinti
előhasználati jogra sem hivatkozhatnak, hiszen nem az elsőbbség időpontja előtt kezdték meg
a hasznosítási cselekményeket.
A fentiekre tekintettel indokolt az Szt. belső elsőbbség igénylésére vonatkozó
rendelkezésének olyan módosítása, amely szerint a belső elsőbbséget csak akkor lehet
érvényesíteni, ha a korábbi bejelentést még nem tették közzé.
A 12. §-hoz
Az Szt. 81/A. §-a (1) bekezdésének kiegészítése szerint a megsemmisítési eljárást
bármelyik fél kérelmére akkor is gyorsítottan kell lefolytatni, ha a keresetlevél benyújtását
megelőzően ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő és ezt igazolják. A
módosítás arra a gyakorlatra épül, hogy a szabadalombitorlási jogviták gyakran a keresetlevél
benyújtását megelőző ideiglenes intézkedés tárgyában lefolytatott nemperes eljárásban hozott
jogerős határozatot követően lezárulnak, ellenkező esetben pedig az ügy bitorlási perként
folytatódhat. Mind az ideiglenes intézkedés iránti eljárás kezdeményezése, mind a
42
keresetindítás a bíróság előtti jogvita megindulását jelenti, és mind a két esetben érdek
fűződik hozzá, hogy a párhuzamosan futó (a bitorlási ügyben előkérdést jelentő)
megsemmisítési eljárás a lehető leghamarabb befejeződjön, így az előbbi esetben is
indokoltnak tűnik a gyorsított eljárás lehetőségének megteremtése.
A megsemmisítés ügyében hozott határozat a bitorlási perben felfüggesztési ok, az
ideiglenes intézkedés iránti eljárásokban pedig már a jogsértés valószínűsítésével szembeni
ellenvalószínűsítés körében figyelembe veendő. Annak érdekében, hogy a kérelmezett fél a
védekezése során az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásban a kérelmezővel egyenlő
esélyekkel induljon, szükségesnek látszik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem
nemperes eljárásban történő előterjesztését a bitorlási per megindításával azonosan kezelje a
jogalkotó.
A 15-16. §-okhoz
Az Szt. 114. §-ának új (4) bekezdése és új 114/A. §-a „áramvonalasítja” és
egyértelművé teszi az Szt. és a Polgári Törvénykönyv viszonyát növényfajta-oltalmi
ügyekben. A törvény meghatározza, hogy melyek azok a növényfajta-oltalommal kapcsolatos
jogviszonyok, amelyek vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek
alkalmazására van szükség.
A 17-18. §-okhoz
Az Szt. 115/G. és 115/H. §-ainak módosítása kiegészíti a törvényt az SZTNH-nak a
kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítésével kapcsolatos feladatok ellátására vonatkozó
hatáskörét megalapozó szabályokkal. Az új feladatkör egyfelől a vállalkozások által
önkéntesen és opcionálisan kezdeményezhető előzetes minősítési eljárás lefolytatását jelenti,
amelynek keretében az SZTNH arról nyilatkozna, hogy az ügyfél által benyújtott
dokumentáció alapján az adott projekt kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősíthető-e;
másfelől pedig az SZTNH közreműködését teszi szükségessé a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
utólagos adóellenőrzési eljárásaiban olyan szakkérdések eldöntése kapcsán, amelyek a
tevékenység kutatás-fejlesztésnek való minősítését, valamint egyes költségeknek a kutatás-
fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetőségét érintik. A minősítési eljárás
lefolytatására és a kapcsolódó szakfeladatok ellátására vonatkozó szabályokat külön
jogszabályok (a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV.
törvény és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény) tartalmazzák majd.
A 19-20. §-okhoz
A szövege seré s és hatályon kívül helyező rendelkezések apróbb kodifikációs hibákat
javítanak ki és technikai kiigazításokat tartalmaznak (tisztázva többek között, hogy az Szt.
53/A. §-ában szabályozott jogorvoslati rend szempontjából az európai szabadalom szövegéről
készített magyar vagy angol nyelvű fordítás benyújtása egymással egyenértékűnek minősül).
43
A 21. és 28. §-okhoz
A Vt. új 36/A. §-a „áramvonalasba” és egyértelművé teszi az Vt. és a Polgári
Törvénykönyv viszonyát. E rendelkezés tartalmi változást nem jelent az Vt.-ben, mindössze
egy csokorba gyűjti azokat a védjegyjogi jogviszonyokat, melyek vonatkozásában a Polgári
Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása szükséges, tisztázva, hogy a kódex milyen
esetekben szolgál háttérjogszabályként. A Polgári Törvénykönyvre vonatkozó utalás eddig
megtalálható volt az Vt.-nek a hozzájáruló nyilatkozatra vonatkozó 7. §-a (3) bekezdésében, a
22.	§-ban, továbbá a használati szerződést szabályozó 26. § (2) bekezdésében. E
rendelkezések az Vt. 36/A. §-ának hatálybalépésével hatályukat vesztik.
A 22. §-hoz
A Vt. 38. §-ának új (5) bekezdése - élve a Két, 13. §-a (2) bekezdésének a) pontjában
foglalt lehetőséggel - védjegyügyekben kizárja a közvetítő igénybevételére vonatkozó Ket.-
rendelkezések alkalmazhatóságát. Az SZTNH előtti védjegy tárgyú kontradiktórius ügyekben
(jellemzően törlési, illetve megszűnés-megállapítási eljárás) a közvetítés az ügyek
természeténél fogva rendszeridegen. Viszonylagos kizáró okok fennállása esetén lehet helye
ugyan az ellenérdekű felek közötti egyezségnek, erre azonban a továbbiakban is van
lehetőség.
A 23, §-hoz
Az Vt. 73/A. §-a (1) bekezdésének kiegészítése szerint a törlési eljárást bármelyik fél
kérelmére akkor is gyorsítottan kell lefolytatni, ha a keresetlevél benyújtását megelőzően
ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő és ezt igazolják. A módosítás arra a
gyakorlatra épül, hogy a védjegybitorlási jogviták gyakran a keresetlevél benyújtását
megelőző ideiglenes intézkedés tárgyában lefolytatott nemperes eljárásban hozott határozatot
követően lezárulnak, ellenkező esetben pedig az ügy bitorlási perként folytatódhat. Mind az
ideiglenes intézkedés iránti eljárás kezdeményezése, mind a keresetindítás a bíróság előtti
jogvita megindulását jelenti, és mind a két esetben érdek fűződik hozzá, hogy a párhuzamosan
futó (a bitorlási ügyben előkérdést jelentő) törlési eljárás a lehető leghamarabb befejeződjön,
így az előbbi esetben is indokoltnak tűnik a gyorsított eljárás lehetőségének megteremtése.
A 24. §-hoz
A Vt. 76/Z. §-ának (3) bekezdése kapcsán a Javaslat korrekciós tárgyú módosítást
tartalmaz. A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII.
törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú
törvények módosításáról szóló 2010. évi CXLVIII. törvény a Vt. 76/P. §-ának (6) és (7)
bekezdését hatályon kívül helyezte, egyebekben a hivatkozott rendelkezést - a védjegyek
nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás és Jegyzőkönyv Közös
44
Végrehajtási Szabályzatának 2009. szeptemberi hatálybalépésű módosítására tekintettel -
újraszabályozta. A Vt. 76/P. §-ának 2011. január 1-jén hatályba lépett módosítására tekintettel
szükséges a Vt. 76/Z. §-ának (3) bekezdésében található jogszabályi hivatkozások kiigazítása.
A 25-28. §-okhoz
A szövegcserés módosítások oka egyrészt a közösségi védjegyekre vonatkozó uniós
szabályozás ún. kodifikációja, amelynek eredményeképpen a közösségi védjegyről szóló
többször módosított 40/94/EK tanácsi rendelet szabályai a 207/2009/EK rendeletben kerültek
egységes szerkezetben (változatlan tartalommal, de megváltozott számozással) újbóli
elfogadásra. Emellett a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az
1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az
1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a
borászati termékek földrajzi árujelzőire vonatkozó rendelkezései - változtatás nélkül, de új
számozással - bekerültek a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról,
valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007.
október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletbe,
A Vt.-ben szereplő, uniós jogszabályokra és rendelkezésekre való hivatkozások az
említett jogszabályi változások nyomán módosításra szorulnak, amelyet a Javaslat 25-27. §-ai
végeznek el.
A Vt. 71. §-ának (3) bekezdésében és 76. §-ának (4) bekezdésében a hivatkozás
kiigazítása, valamint 76/N. §-ának (1) bekezdésében a „nemzetközi lajstromból” szövegrész
„nemzetközi lajstromozásból” szövegre cserélése értelemszerű korrekciós módosítások.
A Vt. 76/P. §-át érintő változások (ld. a 28. §-ban) a nemzetközi védjegybejelentések
részleges terjedelmű ideiglenes elutasításának esetkörére tekintettel pontosítják az (5)
bekezdést — figyelemmel arra, hogy az oltalom részben történő elismerése nem minden
esetben az ideiglenes elutasítás részbeni visszavonásával egyenértékű, hiszen ha az ideiglenes
elutasítás eleve csupán részleges terjedelmű volt, a feltétlen kizáró ok alapján kiadott
felhívásra való bejelentői reakció hiánya az ideiglenes elutasítás által le nem fedett
áruosztályok tekintetében nem akadályozza az oltalom elismerését.
A 116/A. § (9) bekezdésének harmadik mondatában a „határozat meghozatala”
szövegrésznek a „határozat jogerőre emelkedésének” szövegre cserélését az indokolja, hogy a
földrajzi árujelzők közösségi lajstromozására irányuló eljárás nemzeti szakaszában a földrajzi
árujelző lajstromozására irányuló kérelemnek helyt adó határozat ellen jogorvoslatra (bírósági
felülvizsgálat kezdeményezésére) van lehetőség, amelynek elbírálása közigazgatási perben
történik. Bár a kérelemnek helyt adó határozat megtámadására a gyakorlatban eddig nem
adódott példa (és ennek előfordulása a jövőben sem valószínűsíthető), annak érdekében, hogy
a földrajzi árujelző uniós bejegyzésére vonatkozó eljárás uniós szakasza és a nemzeti eljárás
lezárását jelentő határozat bírósági felülvizsgálata ne folyhasson párhuzamosan, célszerűbb a
szabályozás módosítása oly módon, hogy a kérelemnek helyt adó határozat Európai
45
Bizottsághoz történő továbbítására csak a határozat elleni jogorvoslatra nyitva álló harminc
napos határidő elteltét (illetve a közigazgatási per jogerős befejezését) követően kerülhessen
sor.
A 29. §-hoz
A módosítás összhangba hozza az Szjt. 26. §-a (3) bekezdését a műholdas
műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és
szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK (1993. szeptember 27.)
tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjával. Nem szükséges, hogy a műsort
hordozó jeleket a nyilvánossághoz közvetítő szervezet tegye közvetlenül foghatóvá a
nyilvánosság körében.
A 30-31. §-okhoz
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak
összehangolásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK (2001. május 22.)
irányelve 5. cikke (3) bekezdése j) pontjának értelmében a tagállamok az irányelv 2. és 3.
cikkében szabályozott jogok vonatkozásában kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak
meg a következő esetben: „művészi alkotások nyilvános kiállításának vagy árusításának
reklámozása céljából történő felhasználás, az esemény népszerűsítése által indokolt
terjedelemben, az egyéb kereskedelmi célú felhasználás kizárásával”. Az irányelvi
felhatalmazáshoz igazodva a módosítás a műalkotások kiállítás vagy kereskedelmi
forgalomban való értékesítés céljából történő, a népszerűsítés által indokolt mértékű
többszörözését, terjesztését - meghatározott feltételek mellett - szabad felhasználássá
minősíti. Ehhez kapcsolódóan az Szjt. 40. §-a a szabad felhasználás keretében többszörözött
műalkotások terjesztését a szerző kizárólagos engedélyezési joga alóli kivételként határozza
meg.
A 32. §-hoz
Az új rendelkezés törvényi szinten is kiterjeszti az árva művek felhasználását lehetővé
tevő engedélyezési rendszert az előadóművészi teljesítményekre is. A módosítás
természetesen - változatlanul - nem érinti azon felhasználások jogosítását, amelyek közös
jogkezelésbe tartoznak. A módosítás következtében az árva mű egyes felhasználásainak
engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 100/2009. (V. 8.) Korm. rendelet 1.
§-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése válik indokolttá.
A 33. §-hoz
A Javaslat biztosítja az SZTNH részére az ipaijogvédelmi eljárásokból ismert
nyilatkozattétel lehetőségét az elvi jelentőségű jogkérdések esetében.
46
A 34. §-hoz
Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001/84/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv (2001. szeptember 27.) 4. cikkének (1) bekezdése szerint az
eredeti műalkotás 50 000 euró alatti eladási ára esetén főszabály szerint 4% a követő jogi díj
mértéke. Ettől eltérően, az irányelv hivatkozott cikkének (2) bekezdése lehetőséget ad a
tagállamok részére, hogy 50 000 euró alatti eladási ár esetén magasabb, 5%-os díjmértéket
alkalmazzanak. Magyarország élt ezzel a lehetőséggel, azonban a piaci igények arra engednek
következtetni, hogy a magasabb összegű díj fenntartása nem indokolt.
A 35. §-hoz
A Javaslat pontosabbá és teljessé teszi a közös jogkezelési tevékenység fogalmának
törvényi meghatározását. A módosítás indokául az az évek alatt kialakult sajátos struktúra
szolgál, amelynek eredményeként a közös jogkezelő szervezetek egy részének tevékenységét
funkcionális kiüresedés jellemzi.
A jelenlegi rendszer nem homogén alapokon nyugszik, azaz az egyes jogosulti köröket
képviselő szervezetek infrastrukturális fejlettségi szintje eltérő. Emiatt kétséges, hogy az
egyes műtípusok jogosultjainak jogait egységes hatékonysággal és szakértelemmel
képviselik-e. Az Európai Parlament (2005/737/EC) 2007. március 13-i állásfoglalásának -
amelyet a Bizottság 2005. október 18-Í, a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a
szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló ajánlásáról adott ki (a
továbbiakban: Állásfoglalás) - az R, pontjában található „a jogosultak különböző
kategóriáinak tisztességes és kiegyensúlyozott képviseletének biztosítására vonatkozó
követelmény, amely a hazai rendszerben nem tudott kielégítő mértékben érvényre jutni.
A Bizottságnak a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos
jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló ajánlása (2005. május 18.) (a továbbiakban:
Ajánlás) a következőképpen határozza meg a közös jogkezelési tevékenységet [1. cikkének e)
pontjában]:	engedélyek megadása kereskedelmi felhasználók számára, a jogok
ellenőrzése és felügyelete, a szerzői és szomszédos jogok végrehajtása, a jogdíjak beszedése
és a jogdíjak elosztása a jogosultak között
A Javaslat szerinti definíció egyrészt - akárcsak az Szjt. hatályos 85. §-ának (1)
bekezdése - utal a közös jogkezelő szervezetek tevékenységi körébe tartozó jogok jellegére,
vagyis arra, hogy az ilyen jogok a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg
nem gyakorolhatók; másrészt - szintén az Szjt. jelenlegi 85. §-ának (1) bekezdéséhez
hasonlóan - kitér arra, hogy a közös jogkezelés alapulhat törvényen vagy a jogosultak
elhatározásán; végül felsorolja mindazokat a tevékenységi elemeket, amelyek együttesen
alkotják a közös jogkezelő szervezetek funkcióit. Ezek közé tartoznak: a felhasználás
engedélyezése vagy a díjigény érvényesítése, a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek
megállapításában való részvétel, a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények
felhasználásának figyelemmel kísérése, a jogdíjak beszedése és felosztása vagy felosztás
céljára másik közös jogkezelő szervezetnek történő átadása, valamint a szerzői jog vagy a
47
kapcsolódó jog megsértésével szembeni fellépés. A Javaslat a közös jogkezelési tevékenység
egyes elemeit felsorolva teszi tehát egyértelművé a közös jogkezelő szervezetek feladatait.
A módosítással - az Szjt. 85. §-ának és a 89. §-a (1) bekezdésének együttes
olvasatából következően - egyértelművé válik, hogy a közös jogkezelő szervezetnek legalább
kétfajta tevékenységet kell közvetlenül ellátnia: egyrészt a jogdíjak és a felhasználás egyéb
feltételeinek megállapítását (vagy az abban való részvételt), másrészt a jogdíjak felosztását
(vagy - ehelyett - a jogdíjak beszedését és felosztás céljára más közös jogkezelő szervezetnek
történő átadását).
A közös jogkezelő szervezetek egyesületi formája nem igényel módosítást; indokolt
megerősíteni az Szjt. eredeti koncepcióját, azaz megmaradni egy olyan magánjogi forma
előírásánál, amely lehetővé teszi a szerzői és kapcsolódó jogok kollektív gyakorlását. Az
egyesület sajátosságai közé tartozik, hogy azt az érintett jogosultak önkéntesen hozzák létre,
valamint, hogy tagsággal és önkormányzattal rendelkezik, továbbá a tevékenységét nonprofit
jelleggel folytatja.
Az Szjt. jelenlegi 86. §-ának (2) bekezdésében szabályozott törvényi monopólium
fenntartása ma már nem indokolt. E törvényi monopólium bevezetését korábban a
zökkenőmentes és gördülékeny átmenet biztosítása indokolta, mégpedig az állami szervként
működő Szerzői Jogvédő Hivatal helyett a jogosultak önszerveződésén alapuló rendszer
kialakulásának érdekében. A jogosultak önszerveződésén alapuló közös jogkezelésre való
átállás idején ugyanis még fennállt annak veszélye, hogy túlságosan tagolt, szétaprózódó
szervezetrendszer jön létre, ami mind a jogosultak, mind a felhasználók számára
kiszámíthatatlan és áttekinthetetlen viszonyokat eredményezett volna. Ma már ez az átmeneti
időszak befejezettnek tekinthető, hiszen kialakult a közös jogkezelés stabil szervezeti háttere,
ennélfogva a monopólium fenntartása nem indokolt.
A monopólium eltörlésének további indoka, hogy a kérdéses rendelkezés az Európai
Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49. cikkét (korábbi 43. cikk) és
56. cikkét (korábbi 49. cikk) sértheti, azáltal, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás
szabadságát korlátozza. Ismert tény, hogy erre tekintettel e privilegizált státusz
felülvizsgálatának igénye már a Bizottság által Magyarország ellen 2007-ben indított
kötélezettségszegési eljárás kapcsán is felmerült, és hogy ennek az eljárásnak a lezárására
mindmáig nem került sor.
A jelenleg érvényes de jure monopólium nem teszi lehetővé az érintett jogosult
számára a közös jogkezelő szervezetek közötti választást. Bár a hatályos Szjt. bizonyos
esetekben biztosítja a kilépés lehetőségét, a kilépő jogosult nem tud egy másik, „azonos
területen” működő közös jogkezelő szervezethez csatlakozni; mivel jelenleg ilyen -
párhuzamosan működő, „versengő” - közös jogkezelő szervezet nem kerülhet be a
nyilvántartásba. A korábban hivatkozott Állásfoglalás 3. pontja ugyanakkor előírja, hogy
jogosultaknak lehetőségük van közös jogkezelőt választani, meghatározni a megbízás tárgyát
képező online jogokat és azok területi hatályát, valamint jogukban áll visszavonni a jogokat a
közös jogkezelőtől vagy azokat másik jogkezelőre bízni [...]”
48
Európában ugyan van példa a közös jogkezelő szervezetek de jure monopóliumát
előíró szabályozásra, a tagállamok többségében nem ez a jellemző, sőt, az angolszász közös
jogkezelő szervezetek ténylegesen versenyző vállalkozások formájában végeznek jogkezelést.
Mindezekre figyelemmel elérkezett az idő a törvényi monopólium feloldására és a
verseny lehetőségének megteremtésére. E módosítás célja, hogy az a közös jogkezelő
szervezetek által nyújtott szolgáltatások minőségének javulásához vezessen (ld. az
Állásfoglalás 6. pontjának utolsó bekezdését), továbbá, hogy a közös jogkezelő szervezetek
működése hatékonyabbá és transzparensebbé váljon.
A Szjt. Javaslat szerinti 87. §-ában és 92. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben foglalt
rendelkezések teremtik meg annak lehetőségét, hogy ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon
jogosultsága tekintetében több közös jogkezelést végző szervezetet is nyilvántartásba lehessen
venni. Ez nem jelenti azt, hogy egy jogosult ugyanazon joga tekintetében több szervezet is
eljárhatna, mivel ez a joggyakorlás és az engedélyszerzés ellehetetlenüléséhez vezetne. A
módosítás szerint ugyanis az ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon joga tekintetében
bejegyzett több szervezet repertoárja, illetve a képviselt jogosultak köre egymással nem
kerülhet átfedésbe.
Az Szjt. új 87. §-ának (1) bekezdése továbbra is lehetővé teszi, hogy a közös
jogkezelést végző szervezet az egész világrepertoár tekintetében képviselje a jogosultakat
(beleértve azokat a jogosultakat is, akik nem állnak magánjogi jogviszonyban az adott közös
jogkezelő szervezettel), és engedélyt adhasson a felhasználásra vagy azzal összefüggésben
díjigényt érvényesítsen.
A felhasználók részéről jogos igényként merül fel, hogy akkor is a teljes
világrepertoárra vonatkozóan szerezhessenek engedélyt, ha Magyarország területén több
letelepedett közös jogkezelést végző szervezet működik. Tekintettel azonban arra, hogy a
jogkezelés ellehetetlenüléséhez és kaotikus viszonyokhoz, továbbá a felhasználók oldalán a
költségek jelentős megnövekedéséhez vezetne, ha a 87. § (1) bekezdésében foglalt
rendelkezés minden letelepedett közös jogkezelést végző szervezetre alkalmazni kellene
(vagyis mindegyik letelepedett közös jogkezelést végző szervezet jogosult lenne az egyikük
által sem képviselt jogosultak tekintetében az engedélyezésre, illetve díjigény-érvényesítésre),
továbbra is szükséges annak biztosítása, hogy a nem képviselt jogosultak jogainak gyakorlását
egyetlen szervezet végezze, azaz csak egyetlen szervezet láthasson el ún. kiterjesztett hatályú
közös jogkezelést. Ennek megfelelően, amennyiben ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan
vagyoni jogának kezelésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, e
jogkezelő szervezetek megállapodása az irányadó arra vonatkozóan, hogy melyikük ad a
felhasználónak engedélyt a felhasználásra, illetve érvényesít díjigényt azoknak a
jogosultaknak a jogaival kapcsolatban, akiket egyikük sem képvisel [Szjt. új 92. §/E. § (3)
bek.].
A kiteijesztettséget csak azon jogosultak tekintetében kell korlátozni (vagyis azok
nevében nem adhat engedélyt a közös jogkezelést végző szervezet), akik a 87. § (3) bekezdése
szerint tiltakoztak a műveik vagy kapcsolódó jogi teljesítményeik felhasználásának közös
jogkezelés körében történő engedélyezése ellen.
49
Az Szjt. Javaslat szerinti 87. §-ának (2) bekezdése az érintett közös jogkezelő
szervezetek közötti megegyezést támogatja e kérdésben: a közös jogkezelést végző
szervezetek már a nyilvántartásba vétel előtt megállapodhatnak arról, hogy melyikük ad a
felhasználónak engedélyt a felhasználásra vagy érvényesít díjigényt azon jogosultak
tekintetében, akiket egyik közös jogkezelő szervezet sem képvisel. Emellett a Javaslat szerint
a közös jogkezelő szervezetek a megállapodást a bejegyzést követően is megköthetik. A
megállapodás hatálybalépéséhez mindkét esetben az SZTNH jóváhagyása szükséges. A
hatósági jóváhagyás alkalmat ad a megállapodás tartalmi ellenőrzésére, főleg abból a
szempontból, hogy az kielégíti-e a jogbiztonsági követelményeket, azaz a felhasználók és a
jogosultak számára világos és kiszámítható helyzetet teremt-e.
Ugyanezt a szabályt tartalmazza a Javaslat arra az esetre, amikor ugyanazon jogosulti
csoport engedélyezési jog nélkül fennálló ugyanolyan díjigényének érvényesítésére több
közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba. Ez esetben a közös jogkezelő
szervezeteknek a díjszabás megállapításáról és a díjak beszedéséről meg kell állapodniuk.
Abban az esetben, ha a közös jogkezelő szervezetek nem állapodnak meg, az SZTNH az Szjt.
87. §-ának (2) bekezdésének megfelelően kijelöli a díjak megállapítására és beszedésére
jogosult közös jogkezelő szervezetet.
A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3)-(4) bekezdéseiben meghatározott módon kell
tájékoztatást adni.
Ha a közös jogkezelő szervezetek nem állapodnak meg addig, amíg az az időszak,
amelyre az előző díjszabást megállapították, le nem jár, az SZTNH azt a közös jogkezelő
szervezetet jelöli ki - az egyikük által sem képviselt jogosultakat illetően - kitérj esztett
hatályú közös jogkezelést végző szervezetnek, amelyik a bejegyzés feltételeit összességében a
leghatékonyabban tudja megvalósítani. E kijelölést az SZTNH a Hivatalos Értesítőben
közzéteszi, és - szükség esetén - hivatalból megfelelően módosítja a nyilvántartásban a többi
érintett közös jogkezelő szervezetre vonatkozó adatokat.
Az Szjt. új 92. §-ának (4) és (5) bekezdései a nyilvántartást vezető hatóság, vagyis az
SZTNH döntésének mérlegelési szempontjait határozzák meg. Az új szabályozási rend
alapvető rendelkezése a többes nyilvántartásba vétel legfontosabb szűrési szempontját
határozza meg: a közös jogkezelő szervezetek abban az esetben vehetők nyilvántartásba a
kötelező vagy egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében, ha - az Szjt. új 91-
92. §-aiban foglalt általános feltételeken túl - a többes nyilvántartásba vétel a jogosultak, a
felhasználók, illetve a díjfizetésre kötelezettek oldalán nem veszélyezteti a közös jogkezelés
működőképességét és hatékonyságát.
Ha a többes közös jogkezelés veszélyeztetheti a működőképességet, illetve a
hatékonyságot, az Szjt. új 92. §-ának (5) bekezdése alapján a nyilvántartásba csak egyetlen
közös jogkezelő szervezet vehető fel. Ha az adott területen még nem működik egyetlen közös
jogkezelést végző szervezet sem, akkor a több kérelmező közül azt kell bejegyezni, amelyik a
bejegyzés általános feltételeit összességében jobban teljesíti, ha pedig már van bejegyzett
szervezet az érintett területen, de az újabb jelentkező az alapfeltételeket jobban teljesíti, ez
utóbbi kerül bejegyzésre, és a régit törölni kell. Ennek indoka, hogy egy (várhatóan)
50
hatékonyabban működő szervezet nyilvántartásba vételét nem akadályozhatja meg az a tény,
hogy van már egy korábban bejegyzett szervezet.
Az Szjt. 89. §-ának (3) bekezdését érintő módosítás a közös jogkezelési tevékenység
átláthatóságának biztosítását célozza. Az új rendelkezés előírja a felosztási szabályzat, a
szervezeti és működési szabályzat, a tagsági szabályzat, a Hivatalos Értesítőben
megjelentetett díjszabás és az éves beszámoló közzétételét a közös jogkezelő saját honlapján.
E rendelkezéshez kapcsolódóan az Szjt. 90. §-ának (5) bekezdése értelmében az SZTNH is
hozzáférést biztosít ezen iratokhoz.
Az Szjt. új 89. §-ának (5) bekezdése rögzíti az indokolt kezelési költséggel
csökkentett, felosztandó jogdíjbevétel felhasználásának korlátait, míg az Szjt. 89. §-ának (6)
bekezdése szerint a kezelési költség akkor tekinthető indokoltnak, ha az szükséges a közös
jogkezelési tevékenység ellátásához, hasznos a jogosultak számára, és ha a rendes és okszerű
gazdálkodás során merült fel. Az Szjt. 89. §-ának (7) bekezdése alapján csak a felosztás
indokolt kezelési költsége vonható le a felosztás céljára átadott jogdíjbevételből, annak
érdekében, hogy a továbbosztott jogdíj esetén a jogdíj indokolatlanul ismételten ne
csökkenjen.
Az Szjt. új 89. §-ának (8)-(ll) bekezdései meghatározzák a közös jogkezelő szervezet
azon bevételeit, amelyek tekintetében a szervezet dönthet úgy, hogy azokat - a közöttük való
felosztás nélkül - a jogosultak érdekében használja fel (pl. szociális vagy kulturális célra). Az
Szjt. 89. §-ának (9) bekezdésében foglaltak szerint, ha a jogosult kiléte vagy tartózkodási
helye ismeretlen, a jogosultat megillető jogdíj csak akkor minősül fel nem oszthatónak, ha a
közös jogkezelő szervezet megtette a tőle elvárható intézkedéseket a jogosult felkutatása
érdekében, az nem vezetett eredményre és a díjösszeget elkülönített számlára helyezte,
valamint az ettől számított öt év anélkül telt el, hogy a jogosult személye és tartózkodási helye
ismertté vált volna.
Az Szjt. 89. §-ának (10) bekezdése korlátozott mértékben megengedi a felosztható
jogdíjak felhasználását a jogosultak valamilyen közös érdekében.
Az Szjt. 89. §-ának (11) bekezdése meghatározza egyes bevételnemenként azt a
legmagasabb arányt, ameddig a közös jogkezelő szervezet dönthet úgy, hogy a bevétel e
részét nem osztja fel, hanem felhasználja a jogosultak valamely közös érdekének a
szolgálatában. E bekezdés előírja, hogy erről csak a legfőbb szerv dönthet, valamint részletezi
az erre vonatkozó eseti döntés jóváhagyásának eljárásrendjét.
A közös jogkezelő szervezetek gazdálkodására vonatkozóan - beszámolóik és
ellenőrzésük egységesítése, egyszerűsítése és a jogkezelési tevékenység átláthatóbbá tétele
érdekében - az Szjt. új 89. §-ának (13) bekezdése a számviteli törvény szerinti éves - nem
egyszerűsített — beszámoló készítési, valamint kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó
kötelezettséget ír elő. A beszámoló eredmény-kimutatásának továbbtagolására vonatkozó
rendelkezés alapján a közös jogkezelő szervezet feltünteti a felosztott és fel nem osztható
jogdíjak összegét műtípusonként és vagyoni jogonként; a levont kezelési költség Összegét
műtípusonként, vagyoni jogonként és jogcímenként; a más közös jogkezelő szervezetnek
51
felosztás céljára átadott jogdíjak összegét műtípusonként, vagyoni jogonként és közös
jogkezelő szervezetenként; a bevételeinek a jogosultak érdekében történő felhasználását,
megjelölve a támogatás nyújtásának időpontját, jogcímét, jogosultját, mértékét és egyéb
lényeges feltételeit; a tagdíjbevételeit; a kapott támogatásait. Ezek az előírások a közös
jogkezelő szervezet törvényben előírt gazdálkodási feltételeinek és felügyeleti díjfizetési
kötelezettségének teljesítését és ellenőrzését szolgálják.
Az Szjt. 90. §-ának (2) bekezdése a közös jogkezelési tevékenység átláthatósága
érdekében bővíti a nyilvántartási adatok körét. Az Szjt. 90. §-ának (3)-(5) bekezdései
biztosítják a közhiteles nyilvántartás lehető legszélesebb körű nyilvánosságát.
Az Szjt. 92. §-a (1) bekezdésének c) pontja a nyilvántartásba vétel feltételeit szigorítja
azáltal, hogy a jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultakra vonatkozó
reprezentativitást is megköveteli. Az Szjt. 92. §-a (1) bekezdése f) pontjának fc) és fd)
alpontja kiegészíti a kötelező alapszabályi rendelkezések körét. Ezen új szabályok értelmében
a közös jogkezelő szervezet legfőbb szerve a jogosultak taggyűlése, vagy az ilyen tagok által
közvetlenül választott testület, valamint a legfőbb szerv kizárólagos, nem átruházható
hatáskörébe kell tartoznia a támogatási politikát is tartalmazó felosztási szabályzat, a
szervezeti és működési szabályzat elfogadásának, az éves költségvetés megállapításának,
valamint a számviteli beszámoló elfogadásának.
A Javaslat a nyilvántartással kapcsolatos eljárások egyes alapvető, általános szabályait
a rendeleti szintről törvényi szintre emeli. Az Szjt. 92/A. §-ának (2) bekezdése meghatározza,
hogy a Ket.-ben foglalt általános szabályokhoz képest az Szjt. egyéb alkalmazandó különös
szabályai mellett mely rendelkezések alkalmazása kizárt a nyilvántartással kapcsolatos
eljárásokban.
Az Szjt. 92/B. §-a a nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban az elektronikus
ügyintézést az Szt.-ben található rendelkezésekhez hasonló szabályokkal vezeti be.
Az Szjt. - Javaslat által megállapított - 92/C. §-a igazgatási szolgáltatási díjfizetési
kötelezettségről rendelkezik a nyilvántartásba történő felvétel és a bejegyzés módosítása iránti
kérelem kapcsán.
Az Szjt. 92/D. §-a értelmében a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával
kapcsolatos ügyekben hozott határozat és egyes végzések bírósági felülvizsgálata a nemperes
eljárás szabályai szerint történik. A Javaslat biztosítja az SZTNH részére az ipaijogvédelmi
eljárásokból ismert nyilatkozattétel lehetőségét az elvi jelentőségű jogkérdések esetében.
Az Szjt. 92/E. §-ának (2) bekezdése részletezi a nyilvántartásba történő felvétel iránti
kérelem mellékleteit.
Az Szjt. 92/E. §-ának (4) bekezdése alapján a közös jogkezelő szervezetekről és a
nyilvántartott jogkezelési tevékenységükről az SZTNH szükség szerint, de legalább évente
közleményt jelentet meg a Hivatalos Értesítőben.
52
A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásából történő törlést érintő új, az Szjt. 92/F.
§-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az SZTNH a közös jogkezelő szervezetek
nyilvántartásából a közös jogkezelő szervezetet hivatalból törli, ha a bíróság az egyesület által
ellátott tevékenységek közül a közös jogkezelést törli a civil szervezetek közhiteles
nyilvántartásából, függetlenül attól, hogy a közös jogkezelés kötelező vagy a jogosultak
elhatározásán alapul.
A Javaslat az Szjt. új 92/H-92/J. §-aiban a közös jogkezelő egyesületek által
alkalmazott díjszabások véleményezésének és miniszteri jóváhagyásának eljárását
szabályozza. E tekintetben a Javaslat számos módosítást tartalmaz. Az Szjt. új 92/H. §-ának
(1)	bekezdése alapján - a hatályos rendelkezésektől eltérően - a díjszabást évente kell
benyújtani. Ennek határideje a módosítás szerint minden év szeptember 1-je. Az új
szabályozás megállapítja a tervezett alkalmazás kezdő időpontját is: ez a következő év első
napja. A módosítás alapján a továbbiakban nem lesz lehetőség arra, hogy a közös jogkezelő
egyesület az előző időszakra megállapított és jóváhagyott díjszabásban meghatározott díjat a
következő évben - külön jóváhagyási eljárás nélkül vagy a jóváhagyás hiányában - a
Központi Statisztikai Hivatal által az adott időszakra megállapított fogyasztói árindexszel
növelt mértékben alkalmazza tovább, E lehetőség megszűnése a határidő betartására és a
felhasználókkal való érdemi párbeszédre ösztönzi a közös jogkezelő egyesületeket. így tehát
ha a jogkezelő szervezet szükségesnek tartja az emelést, díjszabását külön indokolással és
iratokkal ellátva az előírt határidőben köteles a jóváhagyás érdekében előterjeszteni. Mivel az
egyes közös jogkezelő egyesületek díjszabásai és az azokhoz fűzött indokolások több ponton
is kapcsolódhatnak egymáshoz, a díjszabások azonos időben történő összehasonlíthatósága
előnyökkel jár mind az SZTNH, mind az igazságügyért felelős miniszter, mind a felhasználók
oldalán. A díjszabás előterjesztésére meghatározott határidő és a kiszámítható menetrend a
felhasználók és a jogosultak jelenleginél jobb tájékozódását biztosítja.
Az Szjt. új 92/H. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a díjszabás megállapítása során és
a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban figyelembe kell venni a díjazásról és a
felhasználás egyéb feltételeiről az egyeztető testület eljárásában a felek között létrejött
megállapodást.
További változás, hogy az Szjt. Javaslat szerinti 92/H. §-ának (5) bekezdése
értelmében az SZTNH a díjszabásról a jelentős felhasználóktól, a felhasználók
érdekképviseleti szervezeteitől, valamint az érintett miniszterektől egy időben kér véleményt.
Ez egyszerűsíti és gyorsítja az eljárást.
A Javaslat szélesebb körben teszi lehetővé a jelentős felhasználók és a felhasználói
érdekképviseleti szervezetek bevonását a díjszabástervezetek véleményezésébe. Az Szjt. új
92/H. §-ának (7)-(8) bekezdései a jelentős felhasználók tekintetében 10%-ról 5%-ra, míg a
felhasználói érdek-képviseleti szervezetek esetében 25 %-ról 10 %-ra csökkentik a
véleményezésre való jogosultság küszöbének mértékét.
Az Szjt. 92/1. §-ának (2) bekezdése az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó
szabályoknak a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárás során történő alkalmazását írja elő.
Ennek megfelelően a Javaslat rögzíti, hogy a miniszterek, az SZTNH és az eljárás többi
53
résztvevője elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani egymással a díjszabás
jóváhagyására irányuló eljárásban.
A hatályos szabályozás szerint az igazságügyért felelős miniszter díjszabás-
jóváhagyásról szóló határozatának felülvizsgálata, valamint a díjszabásnak a szerződési
feltételek tisztességtelensége miatti megtámadása esetén a bíróság számára kötelező, hogy a
jogkezelő szervezet kérelmére a kérelmezőt (aki díjfizetésre lenne kötelezett) biztosítékadásra
kötelezze. Indokolt e körben a bírói mérlegelés, valamint - az eset összes körülményére
figyelemmel - a biztosíték-leszállítás lehetővé tétele az Szjt. új 92/J. §-ának (2)-(3)
bekezdései révén.
Az Szjt. 92/K. §-ának (1) bekezdése szerint az SZTNH évente, illetve szükség esetén
ellenőrzi, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei a közös jogkezelő egyesületnél folyamatosan
megvalósulnak-e. A nyilvántartásba vétel feltételeként meghatározott szándéknyilatkozatokat
a valóságban tagfelvétel és kölcsönös képviseleti szerződések megkötése követheti, a
nyilvántartásba vételt követő egy év elteltével azonban elvárható, hogy a közös jogkezelő
szervezet rendelkezzen a reprezentativitást alátámasztó tagsággal és képviseleti
szerződésekkel. Erre tekintettel a nyilvántartásba vételt követő egy év elteltével indult
felügyeleti eljárásokban a szándéknyilatkozatokat figyelmen kívül kell hagyni a
reprezentativitás megállapításánál.
Az Szjt. 92/K. §-ának (4) bekezdése az SZTNH felügyeleti tevékenységének
hatékonyságát szolgálja azáltal, hogy az SZTNH előzetesen értesül a legfőbb szerv
összehívásáról és képviselője az ülésen - a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok
megtárgyalása erejéig - részt vehet. A jogosultakat érintő legfontosabb döntések (pl.
szabályzatok elfogadása és módosítása, kezelési költségek mértékének meghatározása, a
maradvány felosztása, illetve a hiány elosztása a jogosultak között) e fórumokon születnek
meg.
Az Szjt. 92/K. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés a felügyelet ellátásának
eljárási eszközei közé sorolja a nyilatkozattételre való felhívást és a szakértő bevonását. A
Két. szerint [88. § (4), 56. § (2)] a helyszíni ellenőrzést a hatóság által kirendelt szakértő is
végezheti, mindazonáltal a felügyeleti eljárás valamennyi szakaszában indokolt a szakértői
közreműködés lehetőségének biztosítása.
Az Szjt. 92/K. §-ának (6) bekezdése - a fokozatosságra épülő felügyeleti intézkedések
körében - az Szjt. 92/L. §-ával bevezetett felügyeleti bírság alkalmazásának helyét és módját
határozza meg.
Az Szjt. új 92/L. §-a bevezeti a felügyeleti bírságot. Indokolt rendelkezni a felügyeleti
ellenőrzés eredményeként alkalmazható diszkrecionális szankcióról, amelyet az SZTNH az
írásbeli figyelmeztetésben foglaltak elmulasztásakor szabhat ki. A felügyeleti bírság összegét
az SZTNH mérlegeléssel, az eset összes körülményére - különösen a jogsértő magatartás
súlyára, ismétlődésére, a jogsértő állapot fennállásának időtartamára, valamint a hatékonyság
követelményére és az arányosság elvére - figyelemmel határozza meg. A felügyeleti bírság
mértéke nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző évre számított felügyeleti díj összegének
54
ötszörösét. A bírság és a késedelmi pótlék behajtására az adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezései az irányadók.
Az Szjt. 92/M. §-a a felügyeleti díj mértékének alapjául a közös jogkezelő egyesület
előző évi nettó bevételét rendeli, egyértelművé téve, hogy a tárgyévi összes bevétel után kell a
felügyeleti díjat megfizetni.
Az Szjt.-nek a Javaslat által megállapított 92/0. §-ában előírt elektronikus
kapcsolattartás az Szt.-ben található rendelkezésekhez hasonló szabályokat ír elő.
Az Szjt. új 92/P. §-a értelmében a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével
kapcsolatos ügyekben hozott határozat és egyes végzések bírósági felülvizsgálata a nemperes
eljárás szabályai szerint történik.
A 36-37. §-okhoz
A Javaslat módosítja az Szjt.-nek az ún. fizető köztulajdonra vonatkozó egyes - a
fizetendő járulék mértékét, valamint a nyilvánosságnak a közös jogkezelő egyesület által
történő tájékoztatását érintő - rendelkezéseit.
A módosítás az Szjt. 100. §-ának (2) bekezdésében szabályozott járulék mértékét
szállítja le 5 %-ról 4 %-ra. A módosítás indoka, hogy e járulék mértéke is igazodjon a követő
jog alapján a szerzőt megillető, sávosan megállapított és a Javaslat értelmében 4 %-ra
csökkentett díj maximális mértékéhez [Szjt. 70. §-a (4) bekezdésének a) pontja].
A Javaslat módosítja továbbá az Szjt. 100. §-ának (5) bekezdését, akként, hogy a
közös jogkezelő egyesület a tárgyévet követő év első negyedévéig köteles megküldeni az
SZTNH részére a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló közleményét a járulék összegéről és
felhasználásáról, míg a hatályos szabályozás csupán annyit tartalmaz, hogy a közös jogkezelő
egyesület évente tájékoztatja a nyilvánosságot az SZTNH hivatalos lapja útján.
A 38-39. §-okhoz
A Javaslat által módosított Szjt.-rendelkezések (102. és 104. §) eredményeként
várhatóan az eddiginél több ügyben fognak a kérelmezők az egyeztető testülethez fordulni. Az
ilyen eljárások kezdeményezésének tényéről a testület tájékoztatja az igazságügyért felelős
minisztert, a kultúráért felelős minisztert és az SZTNH-t.
A 40. §-hoz
A Javaslat 40. §-a átmeneti rendelkezéseket határoz meg az Szjt. — Javaslat által
megállapított - 92. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a közös jogkezelő szervezetek
nyilvántartásába történő felvételhez meghatározott feltételek teljesítésének igazolására.
55
A 41. §-hoz
A Javaslat kiegészíti és módosítja az Szjt. felhatalmazó rendelkezéseit.
A 42. §-hoz
A Javaslat 42. §-ának (1) bekezdése a gyűjteményes mű által érintett jogosultak körét
-	az Szjt. 7. §-a (2) bekezdésének módosításával - kibővíti.
A Javaslat 42. §-ának (2) bekezdése az Szjt. olyan technikai jellegű módosításait
tartalmazza, amelyeket a megváltozott rendelkezésre történő megfelelő hivatkozás indokol.
A 43. §-hoz
A Javaslat 43. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi az egyesszakértői eljárás
bevezetését, ami szükségessé teszi a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és
működéséről szóló 156/1999.(XI.3.) Korm. rendelet módosítását is.
A Javaslat 43. §-ának (2) és (3) bekezdései az Szjt. módosítása miatt szükségessé vált
technikai jellegű változtatásokat tartalmazzák.
A 45. és 48. §-okhoz
Az Fmtv. új 29/A. §-a „áramvonalasiga” és egyértelművé teszi az Fmtv. és a Polgári
Törvénykönyv viszonyát. Az Fmtv. új 29/A, §-a tartalmi változást nem jelent az Fmtv.-ben,
mindössze egy csokorba gyűjti azokat a formatervezési mintaoltalommal kapcsolatos
jogviszonyokat, melyek vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek
alkalmazása szükséges tisztázva, hogy a kódex milyen esetekben szolgál
háttérjogszabályként. A Polgári Törvénykönyvre vonatkozó kifejezett utalás eddig csak az
Fmtv.-nek a minta szerzőjének személyhez fűződő jogaival kapcsolatos 12. §-a (6)
bekezdésében volt megtalálható. E rendelkezés az Fmtv. 29/A. §-ának hatályba lépésével
hatályát veszti.
A 46. §-hoz
A módosítás a megsemmisítési eljárás megindítására „okot nem adó” jogosult
esetében, a gyakorlatban jelenleg esetenként jelentkező méltánytalanságok kiküszöbölése
érdekében — a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 80. § (1) bekezdésével
analóg - speciális költségviselési szabályt vezet be: ha a jogosult a mintaoltalomról - több
mintára adott oltalom esetén legalább az érintett minták vonatkozásában - az Fmtv. 58. §-
ának (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az eljárás
költségeit a kérelmező viseli. Ez a megoldás a védjegytörlési eljárásban és a szabadalom-
megsemmisítési eljárásban már 2011. január 1 -je óta érvényesül, a Javaslat azonban a
formatervezési minták megsemmisítésére irányuló eljárásokban is bevezeti ezt a
méltányossági szabályt.
56
A jogosult akkor nem ad okot a megsemmisítési eljárásra, ha mindent megtesz annak
elkerülése érdekében, illetve ha nincs is módja arra, hogy a megsemmisítési eljárás
megindítása előtt - az oltalomról való lemondással - „visszavonuljon”. Ilyen módon az olyan
jogosult, akit a megsemmisítésre okot adó körülmény fennállásáról a kérelmező a
megsemmisítési kérelem benyújtását megelőzően nem figyelmeztetett, az oltalomról pedig a
megsemmisítési kérelem kapcsán kiadott nyilatkozattételi felhívásban foglalt határidő lejárta
előtt - legalább az érintett minták vonatkozásában - lemond (azaz nem bocsátkozik vitába, és
a megsemmisítésre okot adó körülmény fennállását elismeri), nem kell, hogy viselje a
megsemmisítési kérelmet a vita előzetes rendezésének megkísérlése nélkül benyújtó fél miatt
felmerülő költségeket.
Ha azonban a jogosult a kérelmező írásbeli felszólítására egyáltalán nem reagál vagy
azzal vitába bocsátkozik, illetve ha a Hivatal által kiadott felhívásra benyújtott
nyilatkozatában a megsemmisítési kérelem jogalapját vitatja, az Fmtv. 58. §-ának § (1)
bekezdése szerinti nyilatkozattételi határidő lejártát követően hiába ismeri el a kérelmező által
áhítottakat, a költségviselés alól nem mentesülhet.
A 47. §-hoz
Az Fmtv. 58/A. §-a (1) bekezdésének kiegészítése szerint a megsemmisítési eljárást
bármelyik fél kérelmére akkor is gyorsítottan kell lefolytatni, ha a keresetlevél benyújtását
megelőzően ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő és ezt igazolják. A
módosítás arra a gyakorlatra épül, hogy a formatervezési mintaoltalom bitorlása miatt
keletkezett jogviták gyakran a keresetlevél benyújtását megelőző ideiglenes intézkedés
tárgyában lefolytatott nemperes eljárásban hozott határozatot követően lezárulnak, ellenkező
esetben pedig az ügy bitorlási perként folytatódhat. Mind az ideiglenes intézkedés iránti
eljárás kezdeményezése, mind a keresetindítás a bíróság előtti jogvita megindulását jelenti, és
mind a két esetben érdek fűződik hozzá, hogy a párhuzamosan futó (a bitorlási ügyben
előkérdést jelentő) megsemmisítési eljárás a lehető leghamarabb befejeződjön, így az előbbi
esetben is indokoltnak tűnik a gyorsított eljárás lehetőségének megteremtése.
A 49. §-hoz
A záró rendelkezés a törvény hatálybalépéséről rendelkezik, 2012. január 1-jét
határozva meg ennek napjaként. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a
továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (l)-(2) bekezdései alapján a módosító rendelkezések és a
hatályon kívül helyező rendelkezések a hatálybalépéssel végrehajtottá válnak, a végrehajtottá
vált rendelkezések pedig a végrehajtottá válást követő napon hatályukat vesztik.
A Jat. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály
eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és
jogviszonyokra, valamint a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell
alkalmazni. Mivel a Javaslat nem határoz meg eltérést ezektől a szabályoktól, a benne foglalt
módosításokra is ezek az átmeneti szabályok az irányadóak.
57