﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4861. számú
törvényjavaslat
a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok
kezeléséről
Előadó:
Dr. Fazekas Sándor
vidékfejlesztési miniszter
Budapest, 2011. november
2011. évi.....törvény
a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről
Az Országgyűlés a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események
miatti kockázatok hatásának enyhítésében való kockázatközösség kialakítása, a
mezőgazdasági termelők öngondoskodáson alapuló felelősségének megerősítése, az állami
segítség hatékonyabbá tétele, és az érintettek arányos felelősségvállalásának, valamint a
mező-, és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti eredetű elháríthatatlan külső ok
(vis maior) miatti káresemények hatásai egységes kezelésének elősegítése érdekében a
következő törvényt alkotja:
I.	Fejezet
r
Általános rendelkezések
l.§
E törvény szabályozza a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti
események miatti kockázatok - a káreseményekben érintettek kölcsönös és arányos
felelősségvállalásával történő - kezelésének egységes rendjét.
2.§
E törvény és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletek alkalmazásában:
1.	aszály: az a természeti esemény, amelynek során a kockázatviselés helyén az adott
növény vegetációs időszakán belül harminc egymást követő napon belül a lehullott
csapadék összes mennyisége a tíz millimétert nem éri el;
2.	aszálykár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben az aszály miatt
bekövetkezett olyan káresemény, amely a növénykultúra legalább 30%-os mértékű
hozamcsökkenését okozza;
3.	árvíz: a folyók vagy vízfolyások védművekkel határolt területéről nem emberi
beavatkozás miatt kilépő víz;
4.	árvízkár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben az árvíz miatt bekövetkezett
olyan káresemény, amely a növénykultúra legalább 30%-os mértékű hozamcsökkenését
okozza;
5.	belvíz: a medrükben maradt folyók, patakok, valamint a felszíni vizek elvezetésére
szolgáló mesterséges, nyílt csatornák magas vízállásából eredő átszivárgások, buzgárok,
talajvízszint-emelkedés, valamint a lefolyástalan vagy nem kellően kiépített vízelvezető
művekkel rendelkező területek csapadékvizeiből származó felszíni vízborítás;
6.	belvízkár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben a belvíz miatt bekövetkezett
olyan káresemény, amely a növénykultúra legalább 30%-os mértékű hozamcsökkenését
okozza;
7.	biztosító: az a szervezet, amely a hatályos magyar jogi szabályozás, illetve valamely
hatályos tagállami szabályozás szerint biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő
tevékenységre jogosult;
8.	egységes kérelem: a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszer
részét képező uniós jogi aktusban meghatározottak szerinti közvetlen támogatás kifizetése
iránti kérelem;
1
9.	elemi káresemény: a jégesőkár, aszálykár, belvízkár, viharkár, tavaszi fagykár, téli
fagykár, felhőszakadáskár;
10.	fagy: a kockázatviselés helyén, a talaj szinttől számított két méter magasságban mért
mínusz 2°C, vagy annál alacsonyabb hőmérséklet;
11.	felhőszakadás: azon időjárási jelenség, amelynek során a kockázatviselés helyén
lehullott csapadék húsz perc alatt mért átlagos intenzitása elérte vagy meghaladta a 0,75
mm/perc értéket, vagy a lehullott csapadék mennyisége huszonnégy óra alatt elérte vagy
meghaladta a negyvenöt mm-t;
12.	felhőszakadáskár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben a felhőszakadás
miatt bekövetkezett olyan káresemény, amely a növénykultúra legalább 30%-os mértékű
hozamcsökkenését okozza;
13.	használatban lévő termőföld: a mezőgazdasági termelő által az egységes kérelemben
bejelentett, hasznosítási kódok szerint szántóföldi kultúrák termelésére, valamint ültetvény
művelésére szolgáló mezőgazdasági terület;
14.	hozamcsökkenés; a referencia hozam és a tárgyévi hozam különbsége;
15.	hozamérték-csökkenés: a referencia hozamérték és a tárgyévi hozamérték különbsége;
16.	jégeső: szilárd halmazállapotú, jégszemcsékből és azok képződményeiből álló csapadék;
17.	jégesőkár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben a jégeső miatt
bekövetkezett olyan káresemény, amely a növénykultúra legalább 30%-os mértékű
hozamcsökkenését okozza;
18.	kárenyhítő juttatás: a 7. § szerinti mezőgazdasági kockázatkezelési pénzeszköz terhére a
kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő számára történő kifizetés;
19.	kockázatviselés helye: az egységes kérelemben foglaltakkal megegyezően megjelölt
olyan terület, amelyre vonatkozóan a mezőgazdasági termelő kárenyhítési hozzájárulás
fizetési kötelezettsége fennáll;
20.	mezőgazdasági biztosítás: a lábon álló növényi kultúrára üzleti alapon kötött
vagyonbiztosítás;
21.	mezőgazdasági káresemény: az elemi káresemény, valamint az árvízkár;
22.	mezőgazdasági őstermelő: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
3.	§ 18-19. pontja szerinti magánszemély;
23.	mezőgazdasági termelő: az egységes kérelmet benyújtó, a mezőgazdasági és
vidékfejlesztési támogatási szerv által nyilvántartott ügyfél;
24.	mezőgazdasági termény termeltetése: a mezőgazdasági termény termelőjével kötött
olyan megállapodás, amely keretében a mezőgazdasági termény termelője a mezőgazdasági
termény megtermelését segítő szolgáltatást vesz igénybe, és az így megtermelt
mezőgazdasági terményt a szolgáltatás nyújtója saját felhasználás vagy továbbértékesítés
céljára átveszi;
25.	mikro-, kis- és középvállalkozás: a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a
támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról
(általános csoportmentességi rendelet) szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági
rendelet I. melléklete szerinti mikro-, kis- és középvállalkozás, ide értve a mezőgazdasági
őstermelőt is;
26.	referencia hozam: a referencia időszak hozamainak átlaga;
27.	referencia hozamérték: a referencia időszak hozamaiból számított átlagtermés, az
agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztérium
internetes honlapján közzétett közleményben meghatározott áron számított hektáronkénti,
értéke;
28.	referencia időszak: tárgyévet megelőző hároméves időszak;
2
29.	szántóföldi zöldség: a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös
Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. melléklet második rész II. áruosztály 7.
árucsoportjába tartozó termékek, továbbá a görög- és a sárgadinnye;
30.	tavaszi fagykár: a téli nyugalmi periódus végét követően jelentkező fagy miatt, a
kockázatviselés helyén termesztett növényekben bekövetkezett olyan káresemény,
amelynek során a termőrügyek, virágok, vagy terméskezdemények elhalnak, és ennek
következtében a növénykultúra legalább 30%-os mértékű hozamcsökkenést szenved;
31.	tárgyévi hozamérték: a használatban lévő termőföldről a tárgyévben betakarított
termékeknek a miniszter által vezetett minisztérium internetes honlapján közzétett
közleményben meghatározott áron számított értéke;
32.	téli fagykár: a kockázatviselés helyén, nyugalmi periódusban, az őszi kalászos gabona-,
a repce- és az őszi takarmánykeverék kultúráinak a fagy miatt bekövetkezett kipusztulását,
valamint az ültetvényekben a termőrészek vagy növényegyedek fagy miatt bekövetkezett
elhalásából adódóan legalább 30%-os hozamcsökkenést eredményező káresemény;
33.	üzemi szint: a tárgyévi egységes kérelemben feltüntetett összes mezőgazdasági
hasznosítású terület;
34.	vihar: a legalább húsz m/sec. szélsebesség;
35.	viharkár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben a vihar miatt bekövetkezett
olyan káresemény, amely a növénykultúra legalább 30%-os mértékű hozamcsökkenését
okozza.
3.§
(1)	A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események által okozott
károk miatti kockázatokat az e törvényben foglaltak szerint meg kell osztani:
a)	a mezőgazdasági termelő,
b)	a termény felvásárlására a betakarítást megelőzően szerződött felvásárló,
c)	a mezőgazdasági termelővel kötött mezőgazdasági biztosítás esetén - annak keretei
között - a biztosító,
d)	a mezőgazdasági földterület bérbe, illetőleg haszonbérbeadója, valamint
e)	az állam
között.
(2)	A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti okok miatti és az e törvény
szerinti kockázatközösség keretein belül meg nem térült, valamint az (1) bekezdés b)-e)
pontja szerint nem fedezett kockázatokat - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a
mezőgazdasági termelő viseli.
4.§
Uniós jogi aktus alapján nyújtott támogatás igénybevételével összefüggésben az
elháríthatatlan külső ok (vis maior) igazolására az uniós jogi aktusban, valamint az annak
végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni.
II.	Fejezet
A mezőgazdasági időjárási kockázatokat kezelő rendszer
3
1.	A mezőgazdasági időjárási kockázatokat kezelő rendszer és annak pénzügyi alapjai
5.§
Az állam az e törvényben foglaltaknak megfelelően mezőgazdasági időjárási kockázatokat
kezelő rendszert működtet.
6.§
(1)	A mikro-, kis- és középvállalkozásnak minősülő mezőgazdasági temielők, amennyiben
a)	szántóföldi kultúrák termesztésére szolgáló területként - a b) pontban foglalt eset
kivételével - összesen legalább 10 hektár,
b)	szántóföldi zöldség termesztésére szolgáló területként összesen legalább 5 hektár,
c)	ültetvényművelésre szolgáló ültetvényterületként összesen legalább 1 hektár,
d)	együttesen legalább 10 hektár, a)-c) pontban foglaltak szerinti hasznosítású, vagy
e)	együttesen legalább 5 hektár, b) és c) pontban foglaltak szerinti hasznosítású terület
megjelölésével nyújtanak be egységes kérelmet, a mezőgazdasági káresemények miatti
károk kezelése céljából e törvény alapján a tárgyévben kockázatközösséget alkotnak.
(2)	Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó mikro-, kis- és középvállalkozásnak minősülő
mezőgazdasági termelő a tárgyévre vonatkozó egységes kérelemben tett nyilatkozatával
három éves időtartamra önkéntesen kötelezettséget vállalhat az (1) bekezdésben foglaltak
szerinti kockázatközösségben való részvételre. Ebben az esetben a mikro-, kis- és
középvállalkozásnak minősülő mezőgazdasági termelő e törvény szerinti kockázatközösségi
tagságát a tárgyévet megelőző év november 1. napjától fennállónak kell tekinteni.
(3)	A (2) bekezdés szerint vállalt kötelezettség esetén, ha a kockázatközösségben tag
mezőgazdasági termelő az egységes kérelem benyújtását követően meghal, vagy jogutód
nélkül megszűnik, akkor a kockázatközösségi tagsága a tárgyév végével megszűnik.
(4)	A kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő az e törvényben foglaltaknak
megfelelően
a)	a tárgyévben köteles kárenyhítési hozzájárulást fizetni és
b)	kárenyhítő juttatás igénybevételére jogosultságot szerezhet.
7.§
(1)	A mikro-, kis- és középvállalkozásnak minősülő mezőgazdasági termelők
kockázatközössége keretén belül a kárenyhítő juttatás kifizetésére az alábbi pénzforrások
használhatóak fel:
a)	kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő által megfizetett összes kárenyhítési
hozzájárulás tárgyév december 31-i pénzállománya,
b)	az állam által a központi költségvetésből nyújtott támogatás,
c)	az a)-b) pontban foglaltak szerinti összeg mindenkori maradványa,
d)	a Kormány egyedi döntése alapján a központi költségvetésből nyújtott, a b) pont hatálya
alá nem tartozó többlet-támogatás, [az a)-d) pontban foglaltak együtt: mezőgazdasági
kockázatkezelési pénzeszköz].
4
(2)	A mezőgazdasági kockázatkezelési pénzeszközből - törvény eltérő rendelkezése
hiányában - kizárólag kárenyhítő juttatás céljára teljesíthető kifizetés.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti pénzforrás a miniszter által vezetett minisztérium
költségvetési fejezet fejezeti kezelésű előirányzatának bevételét képezi.
(4)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatás összege 2013-tól kezdődően nem lehet
kevesebb, mint a tárgyévet megelőző évben az összes kockázatközösségben tag
mezőgazdasági termelő összes egységes kérelmében a használatában levő termőföld terület
és hasznosítási mód figyelembe vételével megállapított összes kárenyhítési hozzájárulás
összege.
(5)	A (4) bekezdés szerinti költségvetési támogatás összegét az agrárkár-enyhítési szerv által
a tárgyév július 15-ig a miniszter részére átadott és a (4) bekezdésben foglaltakat tartalmazó
adatok alapján kell megállapítani.
(6)	Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti tárgyévi pénzforrás legfeljebb 4%-a a miniszter
által meghatározottak szerint az időjárási kockázatkezelési rendszer működtetésével és
fejlesztésével kapcsolatos végrehajtási költségek fedezetére használható fel.
(7)	Az (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti összegekből képződött tárgyévi maradvány
nem vonható el, nem csoportosítható át, nem csökkenthető és nem zárolható, arra a
mindenkori költségvetési törvény által előírt tartalék- és maradványképzési kötelezettség
nem vonatkozik. Az összeg tárgyévben kárenyhítő juttatásra fel nem használt részét a
következő évre kötelezően át kell vinni.
8.§
A mikro-, kis- és középvállalkozásnak minősülő mezőgazdasági termelőt sújtó időjárási
kockázatokra kötött mezőgazdasági biztosítás díjának támogatására az alábbi pénzforrások
használhatók fel:
a)	az állam által évenként a központi költségvetésből nyújtott támogatás,
b)	az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból az uniós jogi aktusban foglaltakkal
összhangban nyújtott támogatás.
9.§
(1)	Az állam rendkívüli időjárási körülmények esetén az e törvény szerint
kockázatközösségben nem tag mezőgazdasági termelők részére a mezőgazdasági
terményekben keletkezett károk enyhítése érdekében - uniós jogi aktusban foglaltakkal
összhangban - a központi költségvetésből biztosított pénzforrásból az e törvény
végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározottak szerint támogatást nyújthat.
(2)	Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, az e törvény szerint kockázatközösségben
nem tag mezőgazdasági termelő az (1) bekezdés szerinti támogatás alapjául szolgáló
káresemény bekövetkezését követő évtől kezdődően három évre a kockázatközösség tagjává
válik, amennyiben a káreseményt követő évben egységes kérelmet nyújt be.
5
10. §
(1)	A kárenyhítési hozzájárulás mértéke évenként a mikro-, kis- és középvállalkozásnak
minősülő mezőgazdasági termelő használatában levő, és
a)	ültetvényművelésre szolgáló termőföld után hektáronként 3.000 forint,
b)	szántóföldi zöldség termesztésére szolgáló termőföld után hektáronként 3.000 forint,
c)	a b) pont hatálya alá nem tartozó egyéb szántóföldi kultúrák termesztésére szolgáló
termőföld után hektáronként 1000 forint.
(2)	A kárenyhítési hozzájárulást a kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő az
egységes kérelmében bejelentett összes terület alapján, az (1) bekezdés szerint köteles
megfizetni.
(3)	A kárenyhítési hozzájárulást a tárgyév szeptember 15-ig kell megfizetni azzal, hogy
határidőben történő befizetésnek kizárólag az agrárkár-enyhítési szerv e törvény
végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározott számláján tárgyév szeptember 15-ig jóváírt
összeg tekinthető.
(4)	A kárenyhítési hozzájárulás összegét kizárólag átutalási megbízással, a befizető
azonosítására alkalmas módon, a regisztrációs szám, valamint az adószám vagy
adóazonosító jel megadásával kell befizetni az agrárkár-enyhítési szerv e törvény
végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározott számlájára.
(5)	A meg nem fizetett kárenyhítési hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozásnak
minősül. A kárenyhítési hozzájárulás megfizetésének elmulasztása esetén a mezőgazdasági,
agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez
kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: eljárási
tv.) 59—62. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.
2.	A kárenyhítő juttatás igénybevételének jogosultsági feltételei
11.	§
(1)	Az e törvény szerinti kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő az e törvényben
foglalt feltételek teljesítése esetén - a (2)-(6) bekezdésben és a 12. § (5)-(6) bekezdésében
foglaltakra is figyelemmel - kárenyhítő juttatásra jogosult, amennyiben:
a)	a termőföld a mezőgazdasági káresemény bekövetkezésekor és a kárenyhítő juttatás iránti
kérelem benyújtásakor is a használatában volt,
b)	a használatában levő termőföldön bekövetkezett mezőgazdasági káreseményt - az e
törvény végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározottak szerint - az agrárkár-megállapító
szervhez a mezőgazdasági káresemény bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül
bejelentette,
c)	a hozamérték-csökkenést - az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben
meghatározottak szerint - az agrárkár-megállapító szerv által e törvényben foglaltak szerint
kiadott hatósági bizonyítvánnyal igazolja,
d)	a kárenyhítő juttatás megállapítása iránti kérelmét a tárgyév november 30-áig az
agrárkár-megállapító szervhez benyújtotta, és
6
e)	a kárenyhítési hozzájárulást a 10. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján határidőben
és maradéktalanul megfizette.
(2)	A mezőgazdasági termelő a neki tárgyévben járó kárenyhítő juttatásra abban az esetben
jogosult, ha annak kifizetendő összege legalább tízezer forint.
(3)	Belvízkár után kárenyhítő juttatás a törvény hatálybalépésétől kezdődően öt egymást
követő éven belül legfeljebb három alkalommal vehető igénybe.
(4)	A kárenyhítő juttatásra való jogosultság megállapításakor nem vehető figyelembe az a
terület, amely után nem igényeltek egységes terület alapú támogatást.
(5)	A kárenyhítő juttatásra való jogosultság megállapításakor a termőre fordult és a
mezőgazdasági káresemény bekövetkezésekor még termő ültetvényterület vehető
figyelembe.
(6)	Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az e törvény szerinti kockázatközösségben tag
mezőgazdasági termelő a neki járó kárenyhítő juttatás felére jogosult, amennyiben az
egységes kérelmében, valamint a kárenyhítő juttatás iránti kérelmének benyújtása során
bejelentett adatok alapján számított üzemi szintű referencia hozamértékének legalább felére
kiterjedően nem köt a mezőgazdasági káresemények közül az adott növényi kultúrára
jellemző káreseményre kiterjedő hatályú mezőgazdasági biztosítást.
12.	§
(1)	Az e törvény szerinti kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő legfeljebb a
hozamérték-csökkenésnek a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek
előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra
történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 15-i
1857/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott 80%-os mértéke
szerinti kárenyhítő juttatásra jogosult.
(2)	A kárenyhítő juttatás (1) bekezdés szerinti összegének megállapítása során a termelő
hozamérték-csökkenését a mezőgazdasági biztosítási szerződés alapján kifizetett kártérítés
összegével és a mezőgazdasági káresemény bekövetkeztéből adódóan fel nem merült
költségek értékével mérsékelni kell.
(3)	Amennyiben a kockázatkezelési pénzeszköz tárgyévre vonatkozóan rendelkezésre álló
összege a 11. § (2) és (6) bekezdésére is figyelemmel nem fedezi a tárgyévre vonatkozóan
megállapított összes kárenyhítő juttatás összegét, úgy a kárenyhítő juttatás mértékét az adott
évben valamennyi kárenyhítő juttatás igénybevételére jogosult termelőnél arányosan
csökkenteni kell.
(4)	A tárgyévi kárenyhítő juttatás összegének meghatározásánál a tárgyévet megelőző év
november 1-től a tárgyév október 31-ig bekövetkezett, és e törvény alapján igazolt
jégesőkárt, aszálykárt, belvízkárt, viharkárt, tavaszi fagykárt, felhőszakadáskárt, valamint
téli fagykárt kell figyelembe venni.
7
(5)	Az árvízkár utáni kárenyhítő juttatás kifizetése
a)	a tárgyévhez kapcsolódóan esedékes, amennyiben az esemény bejelentését tárgyév január
1. és október 31. között,
b)	a tárgyévet követő évhez kapcsolódóan esedékes, amennyiben az esemény bejelentését
tárgyév november 1. és a tárgyévet követő év október 31. között
c)	nem lehetséges, amennyiben az esemény bejelentését a tárgyévet követő év október 31-e
után
hagyja jóvá a Bizottság.
(6)	Aszálykár után abban az esetben fizethető ki kárenyhítő juttatás, ha az aszályhelyzetről a
miniszter legkésőbb a tárgyév október 31-ig közleményt ad ki.
13.	§
(1)	Az agrárkár-megállapító szerv, valamint az agrárkár-enyhítési szerv eljárására - ideértve
a kárenyhítési hozzájárulás meg nem fizetésével kapcsolatos eljárást is - az e törvényben
foglalt eltérésekkel az eljárási tv. I., III., IV., VI. és VII. fejezetében, valamint a 77-78. §-
ában foglalt, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2)	Az agrárkár-megállapító szerv, valamint az agrárkár-enyhítési szerv (1) bekezdésben
foglaltak szerinti eljárásában hiánypótlásra, önkéntes hiánypótlásra, iratpótlásra, illetve az
eljárás ügyfél kérelmére történő felfüggesztésére nincs lehetőség.
14.	§
(1)	Az agrárkár-megállapító szerv a mezőgazdasági termelő kérelmére hatósági
bizonyítványt állít ki:
a)	a mezőgazdasági káresemény megtörténtéről és annak határidőben történő bejelentéséről,
b)	arról, hogy a hozamcsökkenést a mezőgazdasági káresemény okozta,
c)	a kár helyéről, mértékéről, valamint
d)	a hozamérték-csökkenés mértékéről.
(2)	Az agrárkár-megállapító szerv az (1) bekezdés szerinti hatósági bizonyítványt a termelő
kérésére a hozamérték-csökkenés mértékének feltüntetése nélkül is kiállítja.
(3)	Az agrárkár-megállapító szerv az (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti tényeket az általa
lefolytatott helyszíni ellenőrzés és a biztosítótól a 17. § (2) bekezdése alapján kapott adatok
figyelembe vételével állapítja meg.
(4)	Az ország egész területét, vagy annak meghatározott részét érintő egyes mezőgazdasági
káreseményeket kiváltó időjárási jelenségekről az országos meteorológiai szerv internetes
honlapján tájékoztatót tesz közzé, mely adatokat - ellenkező bizonyításáig - a törvény
hatálya alá tartozó eljárásokban kötelezően alkalmazni kell.
(5)	Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a kár helyét a Mezőgazdasági Parcella
Azonosító Rendszer (a továbbiakban: MePAR) kötelező alkalmazásával kell meghatározni.
8
(6)	Az agrárkár-megállapító szerv a hozamérték-csökkenés mértékét - e törvény eltérő
rendelkezése hiányában - az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben foglaltaknak
megfelelően állapítja meg.
(7)	Az agrárkár-megállapító szerv az (1) bekezdés szerint kiállított hatósági bizonyítványt a
kárenyhítő juttatás iránti kérelemmel együtt a tárgyévet követő év január 15-éig beérkezőleg
küldi meg a mezőgazdasági igazgatási szervhez, mely továbbítja azokat az agrárkár-
enyhítési szervhez.
(8)	Az agrárkár-enyhítési eljárás során kiállított valamennyi hatósági bizonyítvány tárgyi
illetékmentes.
15.	§
(1)	Az agrárkár-enyhítési szerv a kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő
kérelmére indult eljárásban a kárenyhítő juttatásra való jogosultságról, valamint a
kárenyhítő juttatás összegéről
a)	a mezőgazdasági termelő által tett nyilatkozatok,
b)	a kárenyhítési hozzájárulás teljesítése,
c)	az agrárkár-megállapító szerv által kiállított hatósági bizonyítvány,
d)	a biztosító által adott nyilatkozatok, valamint
e)	a rendelkezésre álló pénzforrás
alapján dönt.
(2)	Amennyiben a kárenyhítő juttatás összege a 12. § (3) bekezdése szerinti arányos
csökkentés alkalmazásával kerül megállapításra, úgy a kizárólag ezen indokkal csökkentett
mértékben megállapított kárenyhítő juttatásról szóló döntés ellen fellebbezésnek helye
nincs.
(3)	A kárenyhítő juttatás összesített összegére az agrárkár-enyhítési szerv évenként egyszer,
az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározott határidőn belül kifizetési
tervben (a továbbiakban: kifizetési terv) tesz javaslatot a miniszternek.
(4)	A kifizetési tervet a miniszter hagyja jóvá azzal, hogy
a)	a jogorvoslati eljárások esetleges forrásigényét, továbbá
b)	az áthúzódó kifizetéseket
a következő évi forrásból kell biztosítani.
(5)	Az agrárkár-enyhítési szerv az e törvény szerinti kockázatközösségben tag
mezőgazdasági termelő részére járó kárenyhítő juttatásról - a (4) bekezdésben foglaltak
szerint jóváhagyott kifizetési terv alapján - a tárgyévet követő év március 31-éig dönt és
intézkedik a kárenyhítő juttatás kifizetéséről.
3.	Időjárási kockázatokra kötött mezőgazdasági biztosítás díjának támogatása
16.	§
9
(1)	A mezőgazdasági termelő uniós jogi aktusban foglaltak szerint az időjárási kockázatokra
kötött, és e törvényben, valamint az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben
foglaltaknak megfelelő mezőgazdasági biztosítási szerződés díjához támogatást vehet
igénybe.
(2)	A miniszter a biztosító kérelmére - az uniós jogi aktusban foglalt előírások
teljesítésének vizsgálatát követően - előzetesen jóváhagyja a biztosító által alkalmazott
mezőgazdasági biztosításra vonatkozó, (1) bekezdés szerinti szerződés általános szerződési
feltételeinek megfelelőségét. A jóváhagyás csak abban az esetben tagadható meg, ha a
mezőgazdasági biztosítási szerződés ellentétes az e törvényben, valamint az e törvény
végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározottakkal.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt előzetes jóváhagyás hiánya esetén a mezőgazdasági biztosítási
szerződésnek e törvényben, valamint az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletben
meghatározottakkal való összhangját az agrárkár-enyhítési szerv a mezőgazdasági biztosítás
díjához nyújtott támogatási kérelemmel egyidejűleg vizsgálja.
(4)	A mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás kifizetése iránti kérelmet el kell
utasítani, ha a mezőgazdasági biztosítási szerződés ellentétes az e törvényben, valamint az e
törvény végrehajtásáról szóló rendeletben meghatározottakkal.
(5)	A mezőgazdasági biztosítás díjtámogatása igénybevételének alapjául szolgáló
szerződésben:
a)	a kockázatviselés helyét a MePAR kötelező alkalmazásával is meg kell meghatározni, és
b)	a mezőgazdasági termelő regisztrációs számát is fel kell tüntetni.
4.	A mezőgazdasági időjárási kockázatok kezelése során keletkezett adatok
szolgáltatása, kezelése, nyilvánossága
17.	§
(1)	A biztosító köteles a mezőgazdasági biztosítási szerződés alapján díjtámogatás iránti
kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelő által kötött mezőgazdasági biztosítási szerződés
adatai közül
a)	a biztosított mezőgazdasági termelő azonosítására (név, székhely vagy lakcím, eljárási tv.
szerinti regisztrációs szám),
b)	a kockázatviselés helyére, valamint
c)	a biztosítási díj mértékére
vonatkozó adatokat a biztosítási szerződés megkötését, módosítását követő harminc napon
belül átadni az agrárkár-enyhítési szerv részére.
(2)	A biztosító köteles:
a)	a mezőgazdasági biztosítási szerződés alapján díjtámogatás iránti kérelmet benyújtó
mezőgazdasági termelő által kötött mezőgazdasági biztosítási szerződés adatai alapján a
mezőgazdasági termelő azonosítására szolgáló adatokról (név, székhely vagy lakcím,
eljárási tv. szerinti regisztrációs szám),
b)	a kockázatviselés helye szerinti bontásban a biztosítónak bejelentett mezőgazdasági
káreseményről, valamint
10
c)	a mezőgazdasági termelő részére a mezőgazdasági biztosítási szerződés alapján
kifizetendő kártérítés összegéről a kár lezárását követően harminc napon belül, de legkésőbb
a tárgyév november 20-ig
tájékoztatni az agrárkár-enyhítési szervet és a mezőgazdasági igazgatási szervet, amely ezen
információkat továbbítja az agrárkár-megállapító szervhez.
(3)	A biztosító köteles a mezőgazdasági biztosítás díjtámogatása iránti kérelmet benyújtó
mezőgazdasági termelők által kötött mezőgazdasági biztosítási szerződések alapján
kockázatviselés helyenkénti bontásban:
a)	a károsodott kultúra nevéről,
b)	a károsodott kultúra üzemi szintű területéről,
c)	a biztosítási érték hektáronkénti mértékéről,
d)	a kárt vagy károkat okozó kámemekről,
e)	a kár forintosított értékéről, valamint
j) a káresemény helyéről
évente egy alkalommal a miniszter által vezetett minisztérium irányítása alatt álló és
gazdasági elemzésekkel foglalkozó intézményt tájékoztatni.
(4)	A (3) bekezdés szerinti, a biztosító által átadott adatokat a miniszter által vezetett
minisztérium irányítása alatt álló, gazdasági elemzésekkel foglalkozó intézmény csak
statisztikai, gazdaságelemzési és rendszerfejlesztési célból kezelheti.
18. §
(1)	Az agrárkár-enyhítési szerv a kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettség
teljesítésével, a kárenyhítő juttatás megállapításával, valamint a mezőgazdasági biztosítás
díjához nyújtott támogatás nyújtásával, ellenőrzésével összefüggő feladatai ellátásához
mezőgazdasági kockázatkezelési adatbázist működtet.
(2)	A mezőgazdasági kockázatkezelési adatbázis mezőgazdasági termelőnként tartalmazza:
a)	a mezőgazdasági termelő azonosítására szolgáló (név, székhely vagy lakcím, eljárási tv.
szerinti regisztrációs szám),
b)	a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésével kapcsolatos,
c)	a kárenyhítő juttatásra vonatkozó,
d)	a mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás megállapításáról rendelkező
határozatban szereplő, valamint
e)	a (3) bekezdésben foglaltak szerinti
adatokat.
(3)	A mezőgazdasági termelőnek az egységes kérelem benyújtásával egyidejűleg kárenyhítő
juttatásra, illetve mezőgazdasági biztosítási díjtámogatásra jogosító termények szerinti
bontásban nyilatkoznia kell a tárgyévet megelőző évben használatában lévő összes
termőterület nagyságáról, valamint e termőterületen megtermelt összes termény
mennyiségéről.
(4)	A mezőgazdasági kockázatkezelési adatbázisból egyedi azonosításra alkalmas adat az
eljárási tv. 25. § (4) bekezdésében foglaltakon túl a külön törvényben meghatározott
feltételek megléte esetén a titkosszolgálati eszközök alkalmazására, titkos
11
információgyűjtésre és titkos adatszerzésre felhatalmazott szerv megkeresése alapján adható
ki, feltéve, ha a folyamatban levő eljárásban a döntés meghozatalához ez szükséges, és e
körülményről a megkereső bíróság vagy más hatóság nyilatkozik.
(5)	Az agrárkár-enyhítési szerv ellenőrzési feladatai ellátása érdekében a kárenyhítési
hozzájárulás megfizetésével összefüggő adatokat a fizetési kötelezettség megszűnését
követő nyolc évig, kárenyhítő juttatás, mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás
igénybevétele esetén pedig a (2) bekezdés szerinti adatokat az igénybevételt követő nyolc
évig, vagy az igény érvényesítésével kapcsolatos eljárások befejeződéséig kezelheti.
(6)	Az agrárkár-enyhítési szerv a tárgyév július 1-ig az érintett biztosítót tájékoztatja az
egységes kérelemben mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás igénybevételi igényt bejelentő
ügyfelek
a)	nevéről, eljárási tv. szerinti regisztrációs számáról,
b)	az egységes kérelemben rögzített terület nagyságáról, és azok MePaR azonosítóiról,
c)	a bejelentett kultúrákról.
19.§
Közérdekből nyilvános adat a mezőgazdasági termelő:
a)	családi és utóneve (elnevezése), lakcíme vagy székhelye;
b)	a részére kifizetett kárenyhítő juttatás összege;
c)	a részére kifizetett mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás összege;
d)	a jogosulatlanul igénybe vett kárenyhítő juttatás, valamint mezőgazdasági biztosítási
díjtámogatás összege.
III.	Fejezet
A mező-, és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti jellegű elháríthatatlan
külső ok (vis maior) miatti káresemények kezelése
20.	§
E fejezet rendelkezéseit - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződő felek
közötti megállapodáson alapuló teljesítéssel összefüggésben kell alkalmazni.
21. §
(1)	Semmis az olyan szerződéses kikötés, amely szerint a maga termelte mezőgazdasági
termény szolgáltatására e törvény szerinti elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatt
egészben vagy részben nem képes termelő a hiányzó mezőgazdasági terményt teljesítés
céljára pótolni, mástól beszerezni, helyette más szolgáltatást vagy biztosítékot nyújtani
köteles. E kikötés semmissége a szerződés egyéb rendelkezéseinek érvényességét akkor sem
érinti, ha a felek e nélkül nem szerződtek volna.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a mezőgazdasági termény
harmadik személy javára történő termeltetése esetén is.
22. §
12
Ha a haszonbérlő e törvény szerinti elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatt legalább 30%-
os mértékű hozamcsökkenést szenved, és ezt az agrárkár-megállapító szerv igazolja, akkor
őt a termőföldről szóló törvényben foglaltak alapján haszonbér-mérséklés illeti meg.
23.	§
(1)	A mező-, és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti jellegű elháríthatatlan
külső oknak (vis maior) minősül:
a)	az elemi káresemény,
b)	a természeti csapás,
c)	a homokverés,
d)	erdőgazdaság esetében:
da)	a hó-, jég- és széltörés,
db)	zúzmara,
de) villámlás és más természeti esemény miatt keletkezett tűz, ide értve az öngyulladást is.
•*
(2)	A mező-, és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti jellegű elháríthatatlan
külső ok (vis maior) miatti káreseményt, valamint annak mértékét, és az emiatt
bekövetkezett hozamérték-csökkenést kérelemre az agrárkár-megállapító szerv igazolja.
(3)	A szerződő felek eltérő megállapodása hiányában az elháríthatatlan külső ok (vis maior)
miatt bekövetkezett kár mértékét e törvény hozamérték-csökkenésre vonatkozó szabályai
szerint azzal az eltéréssel kell megállapítani, hogy a közösségi pénzforrásból, illetve a
központi költségvetésből nyújtott, föld használatához kötött támogatást bevételként kell
figyelembe venni.
(4)	A szerződő felek eltérő megállapodása hiányában a hozamérték-csökkenés mértékét
azon termékeknél, ahol a hozamérték-csökkenés mértékének számítását jogszabály nem
állapítja meg, kalkulált áron kell számítani, amelynek alapja
a)	a tárgyévi tényleges értékesítési átlagár,
b)	az a) pontban foglaltak hiányában a tárgyévi szerződéses felvásárlási ár,
c)	az a) és b) pontban foglaltak hiányában az összehasonlító ár,
amelyek összegéről - a Magyar Agrárkamara és a mezőgazdasági termelők
érdekképviseletét ellátó szervek véleményének figyelembevételével - a területileg illetékes
agrárkár-megállapító szerv ad tájékoztatást.
(5)	A szerződő felek eltérő megállapodása hiányában erdő esetében a kárt szenvedett terület
hozamcsökkenése megegyezik
a)	árvízkár, belvízkár, tűzkár esetében az erdőérték-becsléssel meghatározott erdőállomány
értékével,
b)	hó-, jég- és széltörés esetén az erdőérték-becsléssel meghatározott erdőállomány értéke
növelve a kárfelszámolás költségeivel, csökkentve a károsodott, kényszerkitermelt
faállomány értékesítéséből származó árbevétellel.
13
IV.	Fejezet
Záró rendelkezések
24.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az agrárkár-megállapító szervet, az agrárkár-
enyhítési szervet, valamint a mezőgazdasági igazgatási szervet rendeletben jelölje ki.
(2)	Felhatalmazást kap a miniszter, hogy:
a)	a hozamérték-csökkenés kiszámításának módját,
b)	a mezőgazdasági káresemények körét, azok bejelentésének, igazolásának módját,
c)	a kárenyhítő juttatás iránti kérelem benyújtásának részletes feltételeit,
d)	a kárenyhítő juttatás megállapításának részletes feltételeit,
e) a központi költségvetésből kárenyhítés céljára nyújtott többletforrás igénybevételéhez
szükséges feltételeket és a feltételek teljesítése igazolásának módját,
f)	az egyes káreseményekre kötött mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás
igénybevételének részletes feltételeit, és a káresemények körét,
g)	az e törvény szerinti kockázatközösségben nem tag mezőgazdasági termelő részére
nyújtandó kárenyhítési támogatás igénybevételének részletes szabályait,
h)	a mezőgazdasági termelőket ért természeti katasztrófa által okozott károk enyhítésére
nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályait,
i)	természeti esemény miatt egyes mezőgazdasági terményekben keletkezett károk enyhítése
érdekében igénybe vehető támogatás igénybevételének részletes szabályait,
j) a kárenyhítő hozzájárulás megfizetésének részletes szabályait,
k) a kárenyhítő juttatások kifizetési terve elkészítésének határidejét,
rendeletben állapítsa meg.
(3)	Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy rendeletben kijelölje azt a gazdasági
elemzésekkel foglalkozó intézményt, amely felé a biztosító e törvény szerint fennálló
adatszolgáltatási kötelezettségét köteles teljesíteni.
25.	§
Ez a törvény 2012. január 1-jén lép hatályba.
26.§
(1)	A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló 2008.
évi CL törvény (a továbbiakban: Kit.) alapján képzett előirányzat 2011. december 31-i
pénzmaradványa a mezőgazdasági kockázatkezelési pénzeszköz bevételét képezi.
(2)	A Krt. alapján járó, de még ki nem fizetett kárenyhítő juttatást a mezőgazdasági
kockázatkezelési pénzeszköz terhére kell teljesíteni.
(3)	A Krt. alapján nyilatkozattal határozott időre létrejött tagsági jogviszony e törvény
hatálybalépésével egyidejűleg megszűnik.
14
27. §
Ez a törvény a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával
foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő
alkalmazásáról és a 70/200 l/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 15-i
1857/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket
állapít meg, és a kárenyhítő juttatás feltételei megfelelnek e bizottsági rendelet 11. cikke
szerinti kedvezőtlen éghajlati jelenségek folytán járó támogatás igénybevétele valamennyi
feltételének, továbbá ez a törvény
a)	a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott
közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági
termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az
1290/2005/EK, a 247/2006/EK és 3 78/2007/EK rendelet módosításáról, valamint a
1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. január 19-i 73/2009/EK
tanácsi rendelet 70. cikke,
b)	a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott
közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági
termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló
73/2009/EK tanácsi rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer végrehajtására
vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2009. október 29-i 1120/2009/EK
bizottsági rendelet,
c)	2006/C 319/01 az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló
közösségi iránymutatások, 2007-2013
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
28.	§
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) A haszonbérlőt - a (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - arra az évre,
amelyben a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok
kezeléséről szóló törvényben foglaltak szerinti mezőgazdasági káresemény, vagy időjárási
és más természeti jellegű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatt legalább 30%-os
mértékű hozamcsökkenést szenved, és ezt az agrárkár-megállapító szerv igazolja, a
hozamcsökkenéssel arányos haszonbérleti-díj mérséklés illeti meg.
(2)	A haszonbérlő a haszonbérfizetési kedvezmény igénybevételét és mértékét a
mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló
2011. évi .... törvény 14. § (2) bekezdése szerinti hatósági bizonyítvány kézhezvételét
követően, nyolc napon belül, írásban köteles közölni a haszonbérbe adóval.
(3)	Eltérő megállapodás hiányában az (1) bekezdésben foglaltak szerinti kedvezmény csak a
legalább helyben szokásos mértékű haszonbérleti díjat fizető haszonbérlőt illeti meg.
(4)	Semmis az a megállapodás, amely az (1) bekezdés szerint járó kedvezmény
igénybevétele miatt ki nem fizetett haszonbérleti díj pótlására vállal kötelezettséget.”
15
29.	§
(1)	A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a
továbbiakban: Bit.) 157. § (1) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:
[A biztosítási titok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn]
,,t) a mezőgazdasági biztosítási szerződés díjához nyújtott támogatást igénybe vevő
biztosítottak esetében az agrárkár-megállapító szervvel, a mezőgazdasági igazgatási
szervvel, az agrárkár-enyhítési szervvel, valamint az agrárpolitikáért felelős miniszter által
vezetett minisztérium irányítása alatt álló, gazdasági elemzésekkel foglalkozó
intézménnyel”
[szemben, ha az a)-j), n) és s) pontban megjelölt szerv vagy személy írásbeli megkereséssel
fordul hozzá, amely tartalmazza az ügyfél nevét vagy a biztosítási szerződés megjelölését, a
kért adatok fajtáját, az adatkérés célját és jogalapját azzal, hogy a k), l), m), p)és q)
pontban megjelölt szerv vagy személy kizárólag a kért adatok fajtáját, az adatkérés célját és
jogalapját köteles megjelölni. A cél és a jogalap igazolásának minősül az adat
megismerésére jogosító jogszabályi rendelkezés megjelölése is.]
(2)	A Bit. 163. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[A 162. §-ban előírt titoktartási kötelezettség nem áll fenn a feladatkörében eljáró]
„i) , - a mezőgazdasági biztosítási szerződés díjához nyújtott támogatást igénybe vevő
biztosítottak esetében - az agrárkár-megállapító szervvel, agrárkár-enyhítési szervvel,
mezőgazdasági igazgatási szervvel valamint az agrárpolitikáért felelős miniszter által
vezetett minisztérium irányítása alatt álló, gazdasági elemzésekkel foglalkozó
intézménnyel”
[szemben.]
30.	§
(1)	Az eljárási tv. 26. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv a kedvezőtlen éghajlati
jelenségekre és más káreseményekre kötött mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott
támogatással összefüggő biztosítási díj, illetve kár megállapítása érdekében a
mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló
törvény szerint mezőgazdasági biztosítási szerződést kötő biztosító (a továbbiakban:
biztosító) részére, a mezőgazdasági termelő hozzájárulása esetén, a biztosító kérelmére
adatot szolgáltat a mezőgazdasági termelő által a tárgyévben benyújtott egységes
kérelemben megjelölt területekről, valamint azok növénykultúrák szerinti hasznosításáról és
MePAR szerinti azonosítóiról.”
(2)	Az eljárási tv. 73/A. § helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„73/A. § (1) A közvetlen támogatási rendszer keretében közösségi jogi aktus felhatalmazása
alapján egyes, jogszabályban meghatározott szerkezetátalakítási intézkedésekben való
részvétel feltétele az ügyfél kötelezettség vállalása, hogy a jogszabályban meghatározottak
szerinti mértékben élőmunka ráfordítást biztosítson, továbbá az előírt elismert
tevékenységből származó árbevételi, képzési és beruházási kötelezettségét teljesítse.
(2)	Az (1) bekezdésben vállalt kötelezettség megszegése esetén az ügyfelet - a (6)—(7)
bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a mulasztással arányos euróban megállapított
nem teljesítési bírsággal kell sújtani. Az átváltásra a közösségi forrásból nyújtandó
támogatásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
16
(3)	A jogszabályban meghatározott élőmunka ráfordítás nem, vagy hiányos teljesítése
esetén, a bírság mértékének megállapításánál jogszabályban meghatározottak szerint
munkaóránként és támogatási évenként legfeljebb 4,5 eurónak megfelelő forintösszeg
vehető figyelembe.
(4)	A jogszabályban meghatározott elismert tevékenységből származó árbevétel nem vagy
hiányos teljesítése esetén, a bírság mértékének megállapításánál jogszabályban
meghatározottak szerint az árbevétel nem teljesített 300 forintos egységértékei esetében
támogatási évenként legfeljebb 4 eurónak megfelelő forintösszeg vehető figyelembe.
(5)	Az állattenyésztéshez kapcsolódó intézkedések esetében a jogszabályban
meghatározott élőmunka ráfordítás, beruházási kötelezettség illetőleg képzési kötelezettség
nem vagy hiányos teljesítése esetén jogszabályban meghatározottak szerint a támogatás
alapjául szolgáló állategységenként évenként legfeljebb 100 eurónak megfelelő forintösszeg
vehető figyelembe.
(6)	A nem teljesítési bírság kiszabásánál a 71. § (5) bekezdésében foglaltakat kell
megfelelően alkalmazni.
(7)	A nem teljesítési bírság mértéke hivatalból vagy kérelemre a jogszabályban
meghatározottak szerint mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha az ügyfél
mulasztását elháríthatatlan külső ok idézte elő és e körülmény fennállását a jogszabályban
meghatározottak szerint igazolta.
(8)	A nem teljesítési bírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési
kötelezettséget.”
31.§
Hatályát veszti
a)	a földadóról szóló 1991. évi LXXIX. törvény,	.
b)	a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 15-16. §-a,
c)	az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény 8/A. §-a és
d)	a Krt.
17
INDOKOLÁS
f
Általános indokolás
Az elmúlt évben a rendkívüli időjárási körülmények okozta károk felszínre hozták a
mezőgazdasági termények termeltetésével, valamint az elháríthatatlan külső ok (vis maior)
miatti káresemények rendezésével kapcsolatos szabályozási ellentmondásokat is. A javaslat
célul tűzi ki a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti okok miatti
kockázatok hatásának enyhítésében való kockázatközösség kialakítását, a mezőgazdasági
termelők öngondoskodáson alapuló felelősségének megerősítését, új kockázatközösségi
rend kialakítását, az állami segítség hatékonyabbá tételét, és az érintettek arányos
felelősségvállalásának, valamint a mező-, és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más
természeti eredetű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatti káresemények egységes
kezelésének elősegítését.
A mezőgazdasági termelők kockázatközössége a javaslat egyik értékrend választásból is
adódó új eleme. Az elmúlt évek, évtizedek agrárpolitikájának egyik negatív hatása volt a
mezőgazdasági termelők - ide értve azok szerveződéseit is — atomizálódása, ami az
érintettek kiszolgáltatottságát is növelte. Ennek következtében alakulhatott ki az a működési
mechanizmus, hogy amikor valamilyen piaci vagy természeti okokra visszavezethető
feszültség keletkezett a mezőgazdaságban, akkor a különböző lobbi-csoportok aktuális
érdekérvényesítési lehetőségeiket kihasználva próbáltak különböző összegeket a nemzeti
költségvetésből maguk számára kihasítani. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás óta
ennek keretei részben szabályozási, részben pedig pénzügyi (költségvetési) okok miatt egyre
szűkültek. Minden mértéktartó gazdasági elemzés biztosan állítja, hogy a világban az
élelmiszertermelés az egyik legfontosabb stratégiai kérdés. A mezőgazdasági termelőknek
hosszú távon csak az teremt lehetőséget, ha nem csak egyéni, hanem közös érdekeiket is
felismerik. A javaslat épp azon a területen kíván megoldást találni az esetlegesen
bekövetkező problémákra, ahol a legnagyobb a bizonytalanság: ez pedig az időjárás.
Szintén a hosszú távú elemzések prognosztizálják, hogy az időjárási jelenségekben a
szélsőséges hatások bekövetkezésének a valószínűsége egyre nagyobb. Ezen
felbecsülhetetlen kockázatok ellen egyetlen termelő sem rendelkezhet teljes védettséggel. A
termelői kockázatközösség, amelyhez párosulnak még további intézkedések is, az egyik
lehetőség az egyre növekvő kockázatok kezelésére. Miután a szabályok normatívak, ezért a
védelem szintje is mindenki számára azonos. Ezen túlmenően a nagyobb közösségtől (a
társadalomtól) akkor várható el egy kisebb közösség (mezőgazdasági termelők) támogatása,
ha ez utóbbiak a maguk eszközei és lehetőségei között is érdemben hozzájárulnak az
esetlegesen felmerülő problémák kezeléséhez.
A javaslat a 2010-es mezőgazdasági gazdálkodási év tapasztalatait is felhasználva egységes
kárfelelősségi rendszer kialakítására tesz javaslatot. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a
különböző időpontokban és különböző gazdaságpolitikai megfontolások mellett kialakított
szabályozások együttesen már nem képeznek átlátható és működőképes rendszert. A
termőföldre, a földadóra, az agrárpiaci rendtartásra, a kárenyhítésre, valamint az egyes
európai uniós, valamint nemzeti támogatásokra vonatkozó szabályozások mindegyike
foglalkozik az ún. vis maior problémakörrel, azonban számos rendelkezésük a gyakorlatban
18
végrehajthatatlan (pl. a haszonbér fizetési kedvezmény földadó kedvezményhez van kötve
akkor, amikor jelenleg nem működik hazánkban földadó rendszer).
Mindezekre figyelemmel a javaslat három nagy témakört fog át:
-	az időjárási és más természeti kockázatokért való általános felelősség kérdése,
-	a mezőgazdasági időjárási kockázatokat kezelő rendszer működése, valamint
-	a mező-, és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti jellegű elháríthatatlan
külső ok (vis maior) miatti káresemények kezelése.
Az új kockázatkezelési rendszer két pilléren nyugszik. Az első pillért a nemzeti agrárkár-
enyhítési rendszerről szóló 2008. évi CI. törvény (a továbbiakban 2008. évi CI. törvény)
alapján működő kárenyhítési rendszer megújított és kibővített változata jelenti. A második
pillér egy ezzel összhangban működő, díjtámogatással segített piaci biztosítási konstrukció.
Az új kockázatkezelési rendszernek az alábbi követelményeket kell kielégítenie:
-	Az új rendszerhez tartozó termelők száma nem lehet kevesebb, mint az előző rendszerhez
csatlakozottak száma, a lefedettségnek nagyobbnak kell lennie.
-	Legalább olyan szintű, de lehetőleg még nagyobb kárarányos védelemben részesüljön
minden termelő, mint az előző rendszerben részesült.
-	A kockázatkezelés terjedjen ki további kockázatokra, így az árvíz- és viharkárokra is. Az
árvízkárok kezelésére csak a jelen intézkedés sikeres notifikációja esetén kerülhet sor, ennek
megfelelően e kockázat kezelésének felvétele egyedi bizottsági jóváhagyást igényel.
-	Az új kockázatkezelési rendszernek, ezen belül az új kárenyhítési rendszernek
transzparensnek, stabilnak, tervezhetőnek, kiszámíthatónak és hatékonynak kell lennie. A
rendszer minden szintjén biztosítani kell a nyomon-követhetőséget.
-	Az állami szerepvállalásnak továbbra is garantálnia kell a termelői befizetésekkel azonos
költségvetési hozzájárulást, emellett biztosítania kell a költségvetés erős leterheltsége miatt
az európai uniós pénzforrások fokozott bevonását.
A két pilléren nyugvó kockázatkezelési rendszer a fenti követelményeket kielégíti.
Az eddigi kárenyhítési rendszer működésének értékelése során megállapítást nyert, hogy a
rendszer főbb szabályai megfelelőek. A kár nagyságának, és a hozamérték-csökkenés
mértékének megállapítása, majd ennek alapján a kárenyhítési igény kiszámítása az európai
uniós gyakorlatnak megfelelően történik. Ezt az eljárást a továbbiakban is alkalmazni kell
azon kiegészítéssel, hogy csak és kizárólag a legalább 30%-os károsodással érintett kultúra
hozamérték csökkenése után fizethető kárenyhítés, ha az üzemi szintű hozamérték
csökkenés is legalább 30 %-os, a mezőgazdasági biztosítás hiánya 50%-os kárenyhítés
csökkentést eredményez és a földbérleti díjmérséklést is, mint fel nem merült költséget kell
figyelembe venni.
Megállapítást nyert az is, hogy egy méltányos kárenyhítéshez az évenként keletkező károk
nagyságára tekintettel legalább 8 Mrd Ft kárenyhítési forrás szükséges.
19
Ezen - szűkén kalkulált - összeg megléte önmagában azonban nem teremti meg a hatékony
kárenyhítés lehetőségét. A mezőgazdaságot ért károk érdemi kezelése csak úgy lehetséges,
ha a biztonságuk érdekében nagyobb áldozatvállalásra is hajlandó gazdálkodók számára
egyedi, üzemük sajátosságait figyelembe vevő, a többletköltségekkel arányosan nagyobb
kompenzációs lehetőséget nyújtó biztosítási mechanizmusokat is integrálunk az új
rendszerbe.
A fenti követelmények csak akkor teljesíthetőek, ha a kárenyhítési rendszerhez csatlakozni
kötelezettek körét kiterjesztjük azokra is, akik eddig a jogszabályi korlátok miatt korábban
nem tudtak, illetve a jogszabályi lehetőségek ellenére nem akartak a rendszerhez
csatlakozni, és ezáltal kárenyhítési hozzájárulást fizetni.
Az új kárenyhítési rendszerben való részvétel mindazon KKV szektorhoz tartozó termelők
számára kötelező, akik a tárgyévben egységes kérelmet nyújtanak be, és az igényelt
támogatás alapjául szolgáló termőföldjük nagysága meghaladja a 10 hektárt (kötelező
mérethatár) a szántóföldi művelési ágban. A kötelező részvétel szántóföldi zöldségfélék
termesztőire 5 ha felett, míg az ültetvények művelőire 1 ha felett vonatkozik.
A rét-, legelő-, gyepterületek, valamint a termőre még nem fordult ültetvények nem
tartoznak a kárenyhítési intézkedés hatálya alá, így azokat a kárenyhítési rendszerbe
bevonni, területük alapján kárenyhítő hozzájárulást fizetni, és károsodásuk esetén
kárenyhítő juttatást igényelni nem lehet.
A fenti mérethatárokat el nem érő termőterületen gazdálkodók számára természetesen
nyitva áll az önkéntes csatlakozás lehetősége, ami a kárenyhítési hozzájárulás
megfizetésének kötelezettségét vonja maga után. Ezen szándékáról a termelőnek az
egységes kérelem benyújtása során, külön jogszabályban meghatározott formában
nyilatkoznia kell.
Az új kockázatkezelési rendszer kedvezményezettjei azok a növénytermesztési
tevékenységet folytató termelők, akik a fentiekben meghatározott mérethatárokon felüli
nagyságú földterületet művelnek, továbbá az ezen mérethatárok alatti területeken
gazdálkodó termelők, akik saját elhatározásukból csatlakoznak a kockázatkezelési
rendszerhez és kárenyhítési hozzájárulás fizetésére a jogszabályban meghatározott határidőn
belül vállalnak kötelezettséget.
A kárenyhítési hozzájárulás-fizetési kötelezettség összegét az Mezőgazdasági és
Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) állapítja meg és arról értesíti a termelőt. A kárenyhítési
hozzájárulás-fizetési kötelezettség teljesítése a továbbiakban nincs összefüggésben azzal,
hogy az egységes kérelem alapján a termelő a területalapú- és egyéb támogatást megkapta-e,
vagy sem, ennek megfelelően a kárenyhítési hozzájárulás összegét az MVH nem fogja
levonni a területalapú-, vagy egyéb támogatás összegéből, azt a termelőnek külön be kell
fizetnie. Amennyiben a termelő nem fizeti be a hozzájárulást a kockázatkezelési törvényben
rögzített határidőre, úgy az MVH a be nem fizetett összeget bármilyen támogatási összegből
visszatarthatja, vagy a követelést a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak behajtásra átadhatja.
A mérethatár alatti termelőknek az előzőekben ismertetett döntési szabadsága a
kockázatkezelési rendszerhez történő csatlakozást illetően természetesen nem korlátlan. A
20
termelő nyilatkozatával legalább három évre csatlakozik a kárenyhítési rendszerhez, tehát a
csatlakozási szándékát nem kell minden évben megerősítenie.
A befizetések mértéke a jogszabályi előírás szerint szántóföldi növénytermesztés esetén
1000 Ft/ha, szántóföldi zöldségek, valamint szőlő- és gyümölcsös ültetvények esetében
pedig 3000 Ft/ha. A rét, legelő, gyep, kaszáló és a termőre nem fordult ültetvény területe
után nem kell kárenyhítési hozzájárulást fizetni.
A kárenyhítési hozzájárulás adott évben befizetendő összegét az MVH, mint agrárkár-
enyhítési szerv, a benyújtott egységes kérelemben feltüntetett adatok alapján, termelőnként
határozza meg, és arról értesíti az érintetteket.
A termelői befizetésekből tárgyévben összegyűlt összeget az állam a tárgyévet követően a
központi költségvetésből az MVH által megállapított befizetési kötelezettségekkel
megegyező összeggel kiegészíti és az így létrejött forrás (kárenyhítési alap) szolgál a
tárgyévet követő év kárenyhítő juttatásainak fedezetéül. A kárenyhítési alap esetlegesen
megmaradt összege (maradvány) a következő év kárenyhítési forrását gyarapítja, azt
elvonni, a kárenyhítő juttatáson kívüli más célra elkölteni nem lehet.
Ugyanarra az mezőgazdasági kárra a gazdálkodó biztosítói kártérítésben és kárenyhítő
juttatásban is részesülhet, azzal a feltétellel, hogy a kétfajta juttatás összege a hozamérték-
csökkenés 80%-át nem haladhatja meg. Amennyiben a biztosító által kifizetett kártérítés
értéke a hozamérték-csökkenés 80%-át meghaladja, úgy kárenyhítő juttatás nem fizethető,
ez esetben az előzetesen kifizetett kárenyhítő juttatást vissza kell fizetni. (Ezen rendelkezés
európai uniós alapelv, amely szerint a kárnak bizonyos hányadát - ez esetben 20%-át -
minden körülmények között a gazdálkodónak kell viselnie.) Mivel a biztosító társaságok a
díjtámogatással segített csomagbiztosítás adatairól gazdálkodónként információt
szolgáltatnak a kárenyhítési szerv részére, a gazdálkodónak nem kell külön tájékoztatást
adnia a megkötött biztosításról, illetve a kifizetett kártérítések összegéről a kárenyhítési
szerv részére. A biztosítók és a kárenyhítésben részt vevő állami szervek közötti adatcsere
megteremtése jelentős előrelépés, hiszen ez segíti a károk pontosabb felmérését, csökkenti a
visszaélések lehetőségét és költséghatékonyabb végrehajtást eredményez.
Kárenyhítő juttatásra az a károsult gazdálkodó jogosult, aki a kárenyhítési hozzájárulását
maradéktalanul befizette, az előzőekben ismertetett bejelentési kötelezettségeinek eleget tett
és gazdálkodása hozamérték-csökkenésének mértéke az általa használt összes termőfölddel
összefüggő gazdálkodása egészére vonatkoztatva 30%-nál nagyobb. Ezzel összefüggésben
megjegyzendő, hogy a gyep- és legelőterülettel és a termőre nem fordult ültetvénnyel
összefüggő gazdálkodás adatait figyelmen kívül kell hagyni.
A hozamérték-csökkenés mértékét a tárgyévi hozamérték és a tárgyévet megelőző három év
termésátlagának és a termelt növények (termények) piaci átlagárának szorzataként
megállapított ún. referencia-hozamérték hányadosa adja. Kiszámításához a termelő saját,
dokumentált termésadatai, a Vidékfejlesztési Miniszter által kihirdetett referenciaárak, és a
végrehajtási rendelet előírásai szolgálnak segítségül.
Az agrárkár-enyhítési szerv a rendelkezésre álló kárenyhítési forrás megállapítását és a
károk összesítését követően kifizetési tervet készít. A kifizetési terv jóváhagyását és a
21
kifizetendő kárenyhítő juttatások kifizetéséhez szükséges forrás összegének rendelkezésre
bocsájtását követően az agrárkár-enyhítési szerv dönt a kárenyhítési kérelmekről, és március
31-éig kifizeti a jogos kárenyhítő juttatásokat.
Az új kockázatkezelési rendszer II. pillérét egy üzleti alapon működő mezőgazdasági
biztosítási konstrukció képezi. Azon termelők számára, akik a központi kárenyhítési alap
nyújtotta védelemnél nagyobb mértékben kívánják kezelni az időjárási jelenségekből adódó
termelési kockázataikat, a Vidékfejlesztési Minisztérium és az agrárszférában működő üzleti
biztosítók speciális biztosítási termékeket dolgoztak ki. Ezen biztosítási termékek olyan
kámemeket is beemelnek az agrárbiztosítók portfoliójába, melyekre ezidáig
Magyarországon nem lehetett biztosítást kötni. Ezek a kámemek az aszály, a tavaszi fagy, a
felhőszakadás és az árvíz. A termelők az ily módon kialakított biztosításokat az üzleti
biztosítókkal köthetik meg, melyek díjához legfeljebb 65%-os, európai uniós és hazai
költségvetési forrásokat is tartalmazó támogatást vehetnek igénybe. A rendszer lehetőséget
biztosít az összes kámemet lefedő, ún. csomagbiztosítások, és a csupán egy, vagy néhány
kámemet kézelő biztosítások díjának részleges átvállalására, ez utóbbi esetben azonban a
kockázati lefedettséggel arányosan kisebb a támogatás intenzitása is.
A díjtámogatás iránti igényüket a termelőknek az egységes kérelmük beadása során kell
majd jelezni. A termelők ezt követően benyújtják az MVH-nak a biztosítási kötvényeiket,
valamint a biztosítási díj megfizetését igazoló dokumentumot. Az MVH ezen információk
alapján határozza meg a támogatható szerződések körét, és az egyes szerződésekhez
folyósítható díjtámogatás összegét, melyet a termelő a közvetlen támogatások kifizetésével
párhuzamosan kap majd meg.
22
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A javaslat 1. §-a a törvény célját fogalmazza meg. A javaslat a korábbi szétszórt, és így sem
fogalomrendszerében, sem pedig eljárási rendjében egymással összhangban nem levő vis
maior szabályozások egységes rendjét kívánja kialakítani. A mezőgazdaságon belül a
természeti események, mint a termelési folyamat gazdálkodóktól független tényezői, más
ágazatokhoz képest nagyobb hatást képesek gyakorolni a gazdálkodási folyamatokra. Erre is
figyelemmel alakítja ki a javaslat az érintett mezőgazdasági termelők kockázatközösségét,
valamint határozza meg az egyes résztvevőket terhelő felelősség mértékét.
A 2. §-hoz
A javaslat 2. §-a fogalom meghatározásokat tartalmaz. Ennek kialakítása során az
elsődleges cél egy átfogó, egységes fogalomrendszer kialakítása volt, mely lehetőséget
teremt arra, hogy az egyes eljárások alapjául szolgáló időjárási események, és az ezek által
kiváltott káresemények megállapítása és dokumentációja egységes eljárásrend szerint
történjen. A fogalomrendszer alapját a közösségi jogszabályok teremtik meg, megalapozva
ezzel a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerben használható fogalmakat is. Ennek
eredményeként a kárenyhítési hozzájárulás igénylése, a „vis maior” események
dokumentációja, a haszonbér-mérséklés iránti igények megalapozása és a támogatott
biztosítási konstrukciók eljárásrendje azonos fogalmi rendszerben történik, lehetővé téve
ezáltal a mezőgazdaságot sújtó természeti események összefüggő rendszerben történő
kezelését.
A 3. §-hoz
A javaslat 3. §-a az arányosság követelményét is szem előtt tartva részletezi a
mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatokért való
felelősségvállalásban érintettek körét.
A természeti események következtében beállott károk miatt a mezőgazdasági termelő
felelőssége elsődleges, azonban nem abszolút. Fő szabályként a termelés végső kockázatát a
termelő viseli, azonban ez nem jelenti azt, hogy a vele kapcsolatban állók, épp a
tevékenység sajátos jellege miatt teljes egészében mentesülnének azon kockázatokért való
felelősség alól, amelyek a termelőnek nem felróhatok. A felvásárló nem élhet vissza a
mezőgazdasági termelőét jelentősen meghaladó gazdasági érdekérvényesítő képességével,
és így a meg nem termett termény pótlását sem követelheti. A biztosító társaságok
kockázatviselését a biztosítási szerződés megkötése alapozza meg, amelynek díjához
részben a központi költségvetésből, részben közösségi pénzforrásból támogatás vehető
igénybe. A biztosító kárfelelőssége értelemszerűen csak a biztosítási szerződés keretei
között áll fenn. A haszonbérbeadó a bérleti díjon keresztül megfelelő tőkejövedelemhez jut,
azonban az általa haszonbérbeadott földön csak olyan tevékenység folytatható, amely adott
esetben az elvárható mértéket meghaladó kockázattal jár. Ezen alapul a haszonbérbeadó
külön törvény szerinti, a haszonbérleti díjhoz igazodó felelőssége. Az állam felelősségét az
23
a közérdek alapozza meg, hogy a mezőgazdasági termelés fenntartása, a folyamatosság
biztosítása gazdasági, szociális és környezeti érdek.
A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a közösség, vagy más
személy által kötelezően át nem vállalt kárfelelősség végső soron a termelőt terheli.
A 4. §-hoz
A javaslat 4. §-a az egységes szabályozás követelményére is figyelemmel utaló szabályt
tartalmaz arra az esetre, amikor uniós jogi aktus alapján folyósított támogatásokkal
összefüggésben kerül sor az elháríthatatlan külső ok (vis maior) igazolására. Ezekben az
esetekben a közösségi jog elsődlegessége érvényesül. Az uniós jogi aktuson alapuló
támogatások esetében az elháríthatatlan külső ok (vis maior) események a javaslatban
szereplőnél szélesebb körű igazolására van mód, így a kárenyhítési rendszerben alkalmazott
mechanizmus teljes körűen nem tudja kiváltani az egyéb vis maior események igazolását.
Az 5. §-hoz
A javaslat 5. §-a a mezőgazdasági időjárási kockázatokat kezelő rendszer működtetésében
való állami szerepvállalás kereteit rögzíti. Az I. pillér a hagyományos kárenyhítési
mechanizmus továbbfejlesztett változata, a II. pillér a mezőgazdasági biztosításhoz nyújtott
díj-támogatás rendszere. E két pillér különleges természeti körülmények esetén kiegészülhet
egy többlet állami felelősségvállalással.
A 6. §-hoz
A javaslat 6. §-a a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági káresemények miatti károkkal
kapcsolatos kockázatközösség kereteit állapítja meg. A kockázatközösséget a törvény hozza
létre, a tagság az egységes kérelem benyújtásával keletkezik. A javaslat területi korlátot állít
fel, amikor a szántóföldi kultúrák termesztésére szolgáló területek esetében legalább 10
hektárban, ezen belül szántóföldi zöldségfélék termesztésére szolgáló területek esetében 5
hektárban, míg ültetvények esetében legalább 1 hektárban limitálja a kötelező tagságot. Ez a
rendelkezés azonban a kisebb területen gazdálkodók esetében nem jelent abszolút kizárási
okot. E termelői kör saját elhatározása alapján legalább 3 évre kötelezettséget vállalhat a
kárenyhítési rendszerhez való csatlakozásra. Ebben az esetben e termelői kört is terheli a
kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettség, viszont megteremtődik a jogi lehetőség a
kárenyhítő juttatás esetleges igénybevételére is. A három éves kötelezettségvállalást az
indokolja, hogy a rendszer mind pénzügyi, mind végrehajthatósági szempontból
megköveteli a stabilitást, kiszámíthatóságot. Kerülni kell olyan helyzetek kialakulását is,
hogy legyen egy olyan termelői kör, amely attól függően csatlakozik a kárenyhítési
rendszerhez, hogy az adott évben sújtotta-e valamilyen természeti esemény, vagy sem. A
kockázatközösség filozófiáját indokolt minél szélesebb körben elfogadtatni. Ha a termelő
bajba kerül, a közösségtől természetesen meg fogja kapni a szükséges segítséget, azonban
az egyénnek is tudomásul kell vennie, hogy anyagilag is felelősséget visel bizonyos
kockázatokért.
A 7. §-hoz
24
A javaslat 7. §-a a kárenyhítési hozzájárulás kifizetésének pénzügyi alapjait rendezi. Az
állami felelősségvállalásra fő szabályként a nemzeti kárenyhítési rendszer keretében kerül
sor. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezzel a kedvezménnyel csak azok a mezőgazdasági
termelők élhetnek, akik (amelyek) részesei a kárenyhítési rendszernek. Azon termelők
számára, akik nem részesei befizetőként a kárenyhítési rendszernek, a javaslat egyedi
kormánydöntéstől teszi függővé az állami felelősségvállalás kiterjesztését. A javaslat első
sorban az egységes szabályozási struktúrára figyelemmel foglalkozik a kárenyhítési
rendszerben egyébként részt nem vevők részére nyújtható támogatással. Fontos kiemelni,
hogy ez csak opcionális lehetőség, a javaslat első sorban a kárenyhítési rendszerben
ténylegesen részt vevők, és e rendszer működésében anyagi felelősséget is vállalók
kárenyhítésére kívánja a hangsúlyt helyezni. Garanciális elem viszont az, hogy azok a
pénzügyi források, amelyek részben a kötelező termelői befizetésekből, részben pedig a
kötelező állami támogatásból a kárenyhítési célokra rendelkezésre állnak, azok nem
használhatóak fel azon termelők megsegítésére, akik nem vállaltak előzőleg befizetési
kötelezettséget a kárenyhítési alapba. Ebben az esetben az állami támogatás csak
költségvetési többletforrásokból valósulhat meg. Az állami felelősség a természeti
katasztrófa okozta károk esetén is fennállhat, azonban ennek feltételei esetileg kerülnek
megállapításra.
A rendelkezések egyértelműen külön választják a kockázatkezelés általános rendjét az eseti
kárenyhítési döntésektől. Az eseti döntéseken alapuló kárenyhítés pénzügyi forrásairól
külön döntést kell hozni. Ettől független az a körülmény, hogy az eljárási szabályok
bizonyos mértékig azonosak is lehetnek.
A javaslat ugyan mezőgazdasági kockázatkezelési pénzeszközként definiálja a kárenyhítés
céljára különböző jogcímeken rendelkezésre álló összegek halmazát, ez a pénzügyi alapjogi
értelemben azonban nem minősül elkülönített állami pénzalapnak, csupán annak jelzésére
szolgál, hogy az időjárási folyamatok függvényében, fokozatosan meg kell teremteni egy
olyan többletforrás, amely egy pénzügyileg kifeszítettebb időszakban is megfelelő
kárenyhítést tud juttatni az érintetteknek. Erre figyelemmel a javaslat kiveszi a pénzügyi
alapban év végén esetleg meglevő pénzmaradvány feletti szabad rendelkezés lehetőségét az
általános költségvetési szabályozás keretei közül. Nem engedhető meg ugyanis olyan
helyzet kialakulása, miszerint a legalább 50%-ban a termelői befizetésekből keletkező, és
évek alatt felhalmozódó pénzügyi többletet általános költségvetési célokra használjanak fel,
majd egy jelentősebb anyagi hatással járó természeti katasztrófa, vagy más káreseménykor
pénzügyi hiányra való hivatkozással korlátoznák a kifizetéseket.
A javaslat értelmében a mezőgazdasági termelők által évenként befizetett összes
kárenyhítési hozzájárulás és az ehhez kapcsolódó kötelező állami befizetés összegének
legfeljebb négy százaléka használható fel a kárenyhítési rendszer működtetésével
kapcsolatos adminisztrációs feladatokra. Ebből a forrásból lehet - ha csak részben is -
finanszírozni többek a biztosítók által az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) részére adott
információk feldolgozását, a mezőgazdasági biztosítási piac folyamatos elemzését és az
államilag támogatott konstrukciókkal kapcsolatos fejlesztési feladatok ellátását, az MVH
többletfeladataival járó költségeket, a kármegállapító szervek ügyfélszolgálati
tevékenységét, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) kárenyhítési rendszer
működtetésével kapcsolatos, valamint a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI)
termésbecslési tevékenységét.
25
A 8. §-hoz
A javaslat 8. §-a a mezőgazdasági biztosítás díjához nyújtott támogatás pénzügyi kereteit
rendezi. A közösségi joganyaggal összhangban ezen célra döntően közösségi pénzügyi
források biztosítják a szükséges pénzeszközt, amelyhez a nemzeti költségvetési forrásból
biztosított összeg, 25% erejéig kötelező társfinanszírozásként, efölött többletforrásként jöhet
szóba.
A 9. §-hoz
A javaslat 9. §-a lehetőséget biztosít a Kormánynak arra, hogy különleges esetekben, külön
források felhasználásával, de a jelen törvény rendelkezéseivel összhangban támogatásokat
folyósítson az érintett termelői körnek. Miután a kárenyhítési mechanizmus zárt rendszer,
melynek forrásai az abban résztvevők számára védettek, ezért az általános rendszertől
mindenképpen el kell választani annak a helyzetnek a kezelését, amely katasztrófa
körülmények esetén állhat fenn. A javaslat az így kialakult különleges helyzetek
kezelésének jogi kereteit teremti meg.
A 10. §-hoz
A javaslat 10. §-a a kárenyhítési hozzájárulás mértékét attól függően állapítja meg, hogy a
mezőgazdasági termelő milyen mezőgazdasági tevékenységet végez. Azon területek után,
amely a javaslatban szereplő felsorolásban nem szerepel (pl. gyep, erdő) kárenyhítési
hozzájárulás fizetési kötelezettség sem keletkezik, viszont az ilyen hasznosítású területeket
esetleg ért természeti okokra visszavezethető károsodás után sem vehető igénybe kárenyhítő
juttatás. A szántóföldi zöldségfélék termesztésére szolgáló területek külön kezelését az teszi
indokolttá, hogy az ott megtermett termékek esetében jelentős az élőmunka ráfordítás és az
így létrehozott termelési érték.
A javaslat ezen túlmenően a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésével kapcsolatos technikai
szabályokat állapít meg.
A 11. §-hoz
A javaslat 11. §-a a kárenyhítő juttatás igénybevételi feltételeit állapítja meg. Az (1)
bekezdésében felsorolt - közösségi jogi aktusokból levezethető - feltételeknek együttesen
kell megfelelni. Ezek szerint a termelő csak akkor lehet jogosult kárenyhítő juttatásra, ha a
művelése alatt álló területet
1)	kedvezőtlen időjárási jelenség sújtja,
2)	ennek következtében a naturáliákban mért hozama legalább 30%-kal elmarad az
elmúlt 3 év átlagából képzett referenciaértéktől, és
3)	az időjárási esemény következtében ekképp elszenvedett hozamcsökkenés
eredményeként a gazdaság éves jövedelme legalább 30%-kal elmarad az elmúlt 3 év
átlagából képzett referenciaértéktől
Az imént felsorolt események bekövetkeztéről az agrárkár megállapító szerv hatósági
bizonyítványt állít ki. Amennyiben az iménti eseményláncnak csak egyes elemei
következnek be, vagy az elemek között ok-okozati viszony nem áll fenn (pl.: a 30%-os
terméscsökkenés bekövetkezett, de az nem időjárási esemény, hanem pl. vadkár okozta),
26
úgy a termelő a károsodás mértékétől függetlenül kárenyhítő juttatásban nem
részesülhet.
A javaslat a belvizes területek utáni kárenyhítő juttatás igénybevételi lehetősége előtt állít
fel korlátokat. A belvíz ugyanis olyan káresemény, amely ellen a védekezés technikailag
megoldható. Azokon a területeken viszont, amelyek rendszeresen belvíznek vannak kitéve,
és a védekezés sem oldható meg, indokolt olyan ösztönző mechanizmus beépítése a
szabályozási rendszerbe, amely szerint a termelő e területeken ne folytasson olyan
mezőgazdasági tevékenységet, amely a belvíz miatti károsodásnak ki van téve.
A javaslat - a közösségi szabályozással összhangban - a kifizethető kárenyhítő juttatás
korlátozásával kívánja ösztönözni a mezőgazdasági termelőket arra, hogy az időjárási
kockázatokat minél szélesebb körben osszák meg, melynek egyik támogatott útja a
mezőgazdasági biztosítás. Ennek értelmében a termelő a számára megállapítható kárenyhítő
juttatás mindössze felére jogosult, amennyiben nem rendelkezik a várható jövedelmének
legalább 50%-át lefedő mezőgazdasági biztosítással.
A 12. §-hoz
A javaslat 12. §-a a kárenyhítő juttatás megállapításával összefüggő - alapvetően uniós
jogszabályi kötelezettségeket beemelő - technikai szabályokat tartalmaz.
Mindezek értelmében a gazdálkodó a mezőgazdasági káresemények következtében kiesett
jövedelem legfeljebb 80%-ának megtérítéséhez vehet igénybe központi forrásokat. Mindez
azt jelenti, hogy:
a)	kárenyhítési juttatással legfeljebb a kiesett jövedelem 80%-a téríthető meg,
b)	amennyiben a gazdálkodó a kárenyhítési juttatások mellett egyéb kárkompenzációt is
igénybe vesz (biztosítási kifizetés, haszonbér mérséklés) úgy ezek együttes összege
nem haladhatja meg a kiesés 80%-át,
c)	amennyiben a különböző jogcímeken kapott kártérítések összege a kiesés 80%-át
meghaladná, úgy a kárenyhítő juttatás összegét a 80%-ot meghaladó résszel
csökkenteni kell,
d)	ha a biztosítási kifizetések, a haszonbér-mérséklés értéke és egyéb, a károk
kompenzálásához kapcsolódó kifizetések együttes összege eléri vagy meghaladja a
kiesés 80%-át, úgy kárenyhítő juttatás nem vehető igénybe.
Ez a szakasz ülteti gyakorlatba a törvény azon rendelkezését, amely kimondja, hogy a
kockázat viselésében a termelőnek is részt kell vállalnia. Természetesen a piaci alapon
köttetett mezőgazdasági biztosítások vállalhatják a termelő teljes kárának megtérítését is,
a törvény e tekintetben nem tartalmaz korlátozó intézkedéseket.
Amennyiben adott évben nem áll rendelkezésre elegendő forrás úgy nem a beérkezés
sorrendje alapján, hanem a kockázatközösség létrejöttének alapelveit szem előtt tartva, a
mezőgazdasági kockázatok közös viselésének jegyében, arányos visszaosztással kerül
meghatározásra a termelőknek járó kárenyhítési juttatás összege.
Az árvíz és az aszály kapcsán külön kitételeket tartalmaz a törvény. Aszály esetében,
annak összetettségére tekintettel, csak a külön vizsgálatot követő, esetleges miniszteri
jóváhagyás esetén fizethető kárenyhítő juttatás.
27
Az árvíz a Bizottság értelmezésében katasztrófakárnak minősül, így árvíz által okozott
károkhoz kapcsolódó kompenzáció csak a Bizottság eseti engedélyével lehetséges.
A 13. §-hoz
A javaslat 13. §-a a kárenyhítő juttatás igénybevételével kapcsolatos eljárási szabályokat
tartalmaz. Az agrár-kárenyhítési rendszer működtetése alapvetően két szervezet hatékony
együttműködést feltételezi: a kármegállapítással összefüggő feladatokat ellátó megyei
kormányhivatalok illetékes igazgatóságát, valamint a kárenyhítéssel kapcsolatos
jogosultsági feltételek megállapításáért felelős kárenyhítési szervét, mely utóbbi feladatokat
a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) látja el. E szervek kijelöléséről
kormányrendeletek kerülnek kihirdetésre. Az erről szóló felhatalmazást a javaslat
tartalmazza.
Az érintett szervek által lefolytatandó eljárási szabályok egységesítését az indokolja, hogy a
nagy számban jelentkező kárenyhítési igényeket is el lehessen bírálni a javaslatban írt
törvényi határidőkön belül.
Ezen szakaszban külön nevesítésre került, hogy az agrárkár enyhítés eljárás során az eljárási
tv. mely fejezeti alkalmazandóak.
A 14. §-hoz
A javaslat 14. §-a értelmében az agrárkár-megállapító szerv kérelemre hatósági
bizonyítványt állít ki a mezőgazdasági káreseményekről és az ehhez kapcsolódó tényekről,
körülményekről. Ezen igazolásokból állapítható meg az esemény és a kár közötti ok-okozati
összefüggés is.
Közösségi jogszabályok alapján a tagállam hivatalos úton köteles tanúsítani a károkat
kiváltó időjárási események bekövetkeztét. Ennek érdekében az Országos Meteorológiai
Szolgálat egy online agrometeorológiai alkalmazást fejleszt, melynek segítségével
összegyűjti és adatbankjában regisztrálja a károk esetleges kiváltására képes időjárási
jelenségek bekövetkeztét.
A hatósági bizonyítvány kiállítása kulcseleme a javaslatnak. Az abban szereplő
megállapítások képezik a későbbiekben nem csak a kárenyhítéssel, hanem pl. a
haszonbérleti díj mérséklésével összefüggésben megindult eljárásoknak az alapját is. Új
eleme a javaslatnak, miszerint ha ugyanarról a káreseményről az agrárkár-megállapító szerv
és a biztosító kárbecslője is állítana ki igazolást, felesleges többletköltségek elkerülése
érdekében ezen eseményekről az eljáró hatóság a kárbecslő által kiállított igazolás alapján
állítja ki a hatósági bizonyítványt. A javaslat a MePAR kötelező alkalmazásával is
biztosítja, hogy a különböző kárfelmérések egységes területi rendszerben kerüljenek
felvételre, ami a rendszer átláthatóságát, megbízhatóságát nagyban elősegíti.
Az eljárás gyorsítása érdekében az agrárkár-megállapító szerv az általa kiállított hatósági
bizonyítványt a kárenyhítő juttatás iránti kérelemmel együtt a tárgyévet követő év január
28
15-éig beérkezőleg küldi meg az agrárkár-enyhítési szervhez. Ezt követően mintegy 2,5
hónap áll az agrárkár-megállapító szerv rendelkezésére, hogy a dokumentumok alapján a
szükséges eljárásokat lefolytassa.
A javaslat szerint sajátosan alakulnak az ügyfél költségviselési szabályai. Amennyiben az
ügyfél számára elegendő, hogy évente egy alkalommal állítsanak ki igazolásként hatósági
bizonyítványt az őt ért káreseményről, valamint annak hatásairól, akkor ez az eljárás tárgyi
illetékmentes. Abban az esetben, ha az ügyfél minden egyes káresemény külön-külön
igazolás kiállítását kéri az agrárkár-megállapító szervtől, az jogi értelemben külön
eljárásnak minősül, ennek többlet költségeit igazgatási szolgáltatási díj formájában meg kell
fizetnie. Ez a megoldás összhangot kíván teremteni az ügyfelet megillető jogos igények
kielégítése és az ésszerűen megszervezett hatósági, közigazgatási tevékenység között. Más
megközelítésben: a díjfizetés szabályin keresztül is ösztönözni kell az ügyfeleket arra, hogy
a hatóság eljárását csak a legszükségesebb esetben vegyék igénybe. Nem minősül külön
eljárásnak a hozamérték csökkenés mértékének rögzítése nélkül, csupán a hozamcsökkenés
tényének és mértékének megállapításával kiállított hatósági bizonyítvány, melyet az ügyfél
a haszonbér-mérséklés iránti igényének alátámasztására használhat fel.
A 15. §-hoz
A javaslat 15. §-a a kárenyhítő juttatás kifizetésével összefüggő pénzügyi, technikai
rendelkezéseket tartalmazza. Az eljárás jelentős egyszerűsítését eredményezheti a javaslat
azon rendelkezése, miszerint az agrárkár-enyhítési szerv (MVH) alapvetően a
rendelkezésére álló dokumentumok alapján dönt. Ennek alapját az agrárkár-megállapító
szerv, illetve a biztosítók helyszíni kárfelmérése és az ott felvett dokumentumok jelentik.
Aló. §-hoz
A javaslat 16. §-a az agrárkár-enyhítési rendszer második pillérének, a mezőgazdasági
biztosítások díjához nyújtott támogatások igénybevételének törvényi alapjait teremti meg. A
javaslat értelmében csak olyan mezőgazdasági biztosítás díjához vehető a jövőben igénybe
támogatás, amelynél a biztosító által alkalmazott mezőgazdasági biztosítási szerződéses
feltételek összhangban vannak a törvényben, valamint a miniszter által rendeletben
meghatározott szakmai feltételekkel. Annak érdekében, hogy a kérelmek elbírálását
gyorsítani lehessen, a javaslat lehetővé teszi, hogy a biztosítók az általuk alkalmazott
mezőgazdasági biztosítási szerződéseikben rögzített feltételeket előzetesen a miniszterrel
jóváhagyassák. Ez a jóváhagyás arra szorítkozik, hogy kimondja, hogy a bemutatott
szerződés a közösségi és hazai jogszabályok előírásainak megfelel, így formai hibákra
hivatkozva nem utasítható el az ennek alapján benyújtott támogatási igény. Ez a
felülvizsgálat semmilyen más szerv jogkörét nem veszi el, mivel csak annak a vizsgálatára
terjedhet ki, hogy a szerződés tartalmaz-e olyan kitételeket, amelyek ellentétesek a
törvényben, vagy a miniszteri rendeletben meghatározottakkal. A biztosítók számára ez nem
kötelezettség, hanem csak lehetőség. Amennyiben élnek ezzel, akkor a törvény garanciát ad
arra vonatkozóan, hogy a szerződés nem megfelelő volta miatt a biztosítottnak járó díj-
támogatás kifizetése nem tagadható meg. Amennyiben a biztosító ezzel a kedvezménnyel
nem él, akkor az agrárkár-megállapító szerv a támogatási kérelem elbírálásával egyidejűleg
esetileg fogja elbírálni a szerződés jogszabálynak való megfelelését.
29
A 17. §-hoz
A javaslat 17. §-a a törvény hatálya alá tartozó biztosítók kötelező adatszolgáltatására állapít
meg rendelkezéseket. Ezen adatok az érintett hatóságok (agrárkár-megállapító szerv,
agrárkár-enyhítő szerv) általi eljárások zavartalan lebonyolításához szükségesek. Az
Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) részére történő adatátadásnál garanciális szabály, hogy
e szervezet a részére megküldött biztosítási adatokat csak gazdasági elemzés céljából
kezelheti.
A biztosítókat az adatszolgáltatási kötelezettség csak azon mezőgazdasági biztosítási
szerződéssel rendelkező biztosítottakkal összefüggésben terheli, amely esetben
díjtámogatást vesznek igénybe. A jelzett körbe nem tartozó adatokat a biztosító továbbra is
biztosítási titokként kezeli.
A 18. §-hoz
A javaslat 18. §-a a mezőgazdasági időjárási kockázatkezelési adatbázis felállításáról
rendelkezik. Az adatbázis egyrészt a kárenyhítési rendszerrel kapcsolatos szabályozási és
ellenőrzési tevékenység végzéséhez szolgáltat adatokat, másrészt egyedi azonosításra
alkalmas adatot is szolgáltathat bíróság vagy más hatóság megkeresésére, amennyiben a
folyamatban levő eljárásban a döntés meghozatalához ez szükséges, és e körülményről a
megkereső bíróság vagy más hatóság nyilatkozik.
A 19. §-hoz
A javaslat 19. §-a a közérdekből nyilvános adatok körét állapítja meg. Ezen adatok
nyilvánossága is hozzájárul a kárenyhítési rendszer átlátható működtetéséhez.
A 20. §-hoz
A javaslat 20. §-a értelmében a III. fejezet rendelkezéseit az elháríthatatlan külső ok (vis
maior) miatti káreseményekkel összefüggő polgári jogi jogviszonyokban kell alkalmazni. A
javaslat e jogviszonyok sajátosságaira is figyelemmel diszpozitív hatályú rendelkezéseket
tartalmaz. A III. fejezetben foglalt rendelkezések egységes rendszerbe foglalják a korábban
e tárgykörben alkotott jogszabályi rendelkezéseket.
A 21. §-hoz
A javaslat 21. §-a - az egységes szabályozási struktúra érdekében - lényegében megismétli
az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény 2010 decemberében elfogadott kiegészítését. A
javaslat azonban új elemként a biztosítéknyújtásra is kiterjeszti a semmisséget. A
mezőgazdasági termelőt csak azon maga termelte mezőgazdasági termény átadására lehet
kötelezni, amely ténylegesen is megtermett. Semmilyen jogi eszköz alkalmazása nem
megengedhető arra az esetre, amikor a termelő az igazoltan meg nem termett
mezőgazdasági termény harmadik személytől való kötelező beszerzésére, vagy bármilyen
más formában történő pótlására vállaljon kötelezettséget. Az ilyen tartalmú szerződéses
kikötések döntően olyan esetekben fordulnak elő, amikor az egyik szerződő fél a
mezőgazdasági termelővel szembeni gazdasági érdekérvényesítő képessége jelentősen
meghaladja a termelőét. Ezen törvényi korlátoknak mindaddig fenn kell maradniuk, amíg a
mezőgazdasági termények piacán a piaci résztvevők közötti kiegyensúlyozott
30
* %
érdekérvényesítő mechanizmusok ki nem alakulnak. Ilyen átmeneti helyzetben a jogalkotó
felelőssége, hogy a közérdek érvényesülése érdekében a közhatalom eszközével éljen, és
megalkossa a szükséges jogszabályokat.
A 22. §-hoz
A javaslat 22. §-a a haszonbérbe adó és a haszonbérlő közötti kármegosztás általános
kereteit állapítja meg azzal, hogy a részletes szabályokat a termőföldről szóló 1994. évi LV.
törvény tartalmazza. A javaslat záró rendelkezései tartalmazzák a földtörvény szükséges
módosítását. Az új szabályok már a javaslat által bevezetni kívánt kárenyhítési
szabályoknak megfelelően kerülnek kialakításra.
A 23. §-hoz
A javaslat 23. §-ában szereplő szöveg kiváltja a földadóról szóló 1991. évi LXXIX. törvény
még hatályban maradt, de idejétmúlt, és a gyakorlatban már csak kivételesen alkalmazott
rendelkezését. Az új szabályozás már az egységes mezőgazdasági kockázatkezelési
rendszerbe illeszkedő rendelkezéseket tartalmaz.
A 24—31. §-hoz
A javaslat 24-30. §-a hatályba léptető, felhatalmazó és átmeneti rendelkezéseket
tartalmazza.
A javaslat 28. §-a módosítja a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényt. A módosítást a
javaslatban szereplő új kárenyhítési rendszerrel való összhang megteremtése teszi
indokolttá. A módosítás értelmében a haszonbérleti díjkedvezmény csak azokat a
haszonbérlőkért illetné meg, akik a piaci mértékű haszonbérleti díjat egyébként megfizetik.
Ennek eldöntése mindig az adott haszonbérleti szerződéses jogviszony keretei között
értelmezhető. A javaslat nem kíván kettős kedvezményt nyújtani azon haszonbérlők
számára, akik egyébként nem fizetik meg a helyben szokásos mértékű haszonbérleti díjat.
A 30. § a Bizottságnak bejelentett, és a top up támogatásokat 2012-től kezdődően részben
felváltó szarvasmarhára és juhra kidolgozott szerkezetátalakítási program végrehajtásához
szükséges törvényi szabályokat állapítja meg hasonlóan a már jelenleg is működő zöldség-
gyümölcs és dohány szerkezetátalakítási programhoz.
31