﻿MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4918. számú
törvényjavaslat
a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú
törvények módosításáról
Előadó:	dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
Budapest, 2011. november
2
2011.	évi... törvény
a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról
1. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény módosítása
i§
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény (a továbbiakban: Vht.) 10. §
e)	pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A bírósági végrehajtást (a továbbiakban: végrehajtás) végrehajtható okirat kiállításával
kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők:)
„e) a bíróság bűnügyi költségről, elővezetési és kísérési költségről, valamint az
alapos kifogás esetén a végrehajtót az állam felé terhelő befizetési kötelezettségről szóló értesítése,
továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak a közjegyző által kiszabott pénzbírságról, az ügyészség
által kiszabott rendbírságról, megállapított bűnügyi költségről, az ügyészség és a nyomozó hatóság
által megállapított elővezetési és kísérési költségről, valamint a pártfogó felügyelői szolgálat által a
közvetítői eljárásban megállapított, az állam által előlegezett és visszatérítendő költségről szóló
értesítése,”
2.§
A Vht. 12. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végrehajtási kérelmet - a 18. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével - a
kellő példányban, megfelelően kitöltött végrehajtható okirat nyomtatványon kell előterjeszteni.
(2) A bíróság a végrehajtási kérelmet nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 15 napon
belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nincs-e helye az áttételének vagy érdemi
vizsgálat nélküli elutasításának, illetve azt nem kell-e hiánypótlásra visszaadni, és a szükséges
intézkedéseket megteszi. Ha a végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a
nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a
hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja.”
(2) A Vht. 12. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A bíróság a kérelem beérkezésétől, hiánypótlás esetén a hiányok pótlásától számított 15
napon belül dönt a végrehajtási kérelemről.”
3.8
A Vht. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § (1) Tartásdíj behajtása érdekében a végrehajtási lapot a jövőben lejáró
tartásdíjrészletekre nézve is ki lehet állítani. Ilyenkor csak a végrehajtási eljárás befejezéséig lejárt
tartásdíjrészleteknek megfelelő összeget lehet behajtani és a végrehajtást kérőnek kifizetni.
3
(2)	Egy összegben előre vállalt tartásdíj behajtása esetén a végrehajtási lapon - naptári nap
szerinti megjelöléssel - meg kell határozni azt, hogy mely időszakra történt kötelezettségvállalás
alapján fizetendő tartásdíj végrehajtására kerül sor.”
4.§
(1)	A Vht. 31/E. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a bírósági végrehajtás elrendelésére a közjegyző rendelkezik hatáskörrel [16. § aj és
i)	pont, 23/C. §], a 11-12/A. §-ban, 18-19/A. §-ban, 31/D. §-ban, 32, §-ban, 35. §-ban, 47/A. §-ban,
49. §-ban, 50. §-ban a (4) bekezdés és az (5) bekezdés a) és d) pontjának kivételével, 51. §-ban, 56.
§-ban, 89. §-ban, 172. §-ban, 179. §-ban, 180. §-ban a (3) és (4) bekezdés kivételével, 181. §-ban,
185. §-ban, 186. §-ban a (3) bekezdés kivételével, 189. §-ban, 190. §-ban, 200-201/A. §-ban és a
204/B. §-ban a bíróság alatt, a 39. §-ban a végrehajtást elrendelő bíróság alatt a közjegyzőt is érteni
kell.”
(2)	A Vht. 31/E. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépj a § a
következő (4a) - (4c) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) Az ügyérték a végrehajtandó követelésnek az eljárás megindításakor fennálló, járulékok
nélkül számított értéke; zálogjog érvényesítésére vonatkozó végrehajtási kérelem esetén ehhez a
zálogjoggal biztosított követelés - eljárás megindulásakor fennálló, járulékok nélkül számított -
értékét, ha pedig a zálogtárgy értéke ennél kisebb, a zálogtárgy értékét kell figyelembe venni. Az
ügyérték megállapításánál a Pp. 24. §-át megfelelően alkalmazni kell. A díjat a végrehajtást kérő
előlegezi és a végrehajtás elrendelése esetén az adós, minden más esetben a végrehajtást kérő viseli;
azt végrehajtási költségként kell behajtani. A fizetési meghagyás végrehajtásának elrendeléséért
járó díjról külön törvény rendelkezik.
(4a) Ha a végrehajtást kérő ugyanazon közjegyzői okirat alapján, ugyanannak a
követelésnek a végrehajtását több, egyetemlegesen kötelezett adóssal [5. § (1) bekezdés] szemben
egyidejűleg kéri, csak az egyik adóssal szemben előterjesztett végrehajtási kérelemre kell
megfizetni a (3) bekezdés szerinti díjat, a további adóssal szemben előteijesztett végrehajtható
okirat kiállítási kérelemre 5000 Ft díjat kell adósonként megfizetni. A megfizetett összes díjat az
adósokon egyenlő arányban kell behajtani.
(4b) Ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmét a végrehajtás elrendelése tárgyában
hozott határozat meghozatala előtt visszavonja, a díj mértéke a (3) bekezdésben meghatározott
összeg
a)	10%-a, de legalább 5000 Ft vagy
b)	50%-a, de legalább 5000 Ft, ha a kérelem visszavonására a hiánypótlás vagy a
jogutódlás tárgyában hozott határozat, vagy a hiányoknak a közjegyző által a 12. § (2) bekezdése
szerinti pótlása után kerül sor.
(4c) Ha a közjegyző az ügyet átteszi, a végrehajtást kérő a végrehajtási díj helyett a
közjegyzőnek az ügyben felmerült készkiadásait köteles megfizetni; ezt a költséget a végrehajtást
kérő viseli.”
4
5.§
A Vht. 32. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A végrehajtást kérő kérelmére az egyik adóstárssal szemben elrendelt végrehajtás
foganatosítására az (1) vagy (2) bekezdés szerint illetékes végrehajtó részére kell megküldeni az
egyetemlegesen felelős többi adóstárssal szemben kiállított végrehajtható okiratot is.”
M
A Vht. a 35. §-t követően a következő alcímekkel és 35/A-35/D. §-okkal egészül ki:
„ Végrehajtási iratok elektronikus kézbesítési rendszere
35/A. § (1) Az önálló bírósági végrehajtó (a 35/A-35/D. § alkalmazásában: végrehajtó) az e
törvényben meghatározott egyes végrehajtói iratok kézbesítése és iratbetekintés biztosítása során a
kamarának a végrehajtók, valamint a felek és az eljárásban részt vevő egyéb személyek részére
rendelkezésre álló, az interneten elérhető, országosan egységes számítástechnikai rendszere (a
továbbiakban: kézbesítési rendszer) használatával, gépi adatfeldolgozással jár el.
(2)	Az e törvényben meghatározott végrehajtási iratok adattartama és egyes eljárási
cselekmények megtételének ténye a kézbesítési rendszerbe kerül bevitelre, illetve rögzítésre. A
kézbesítési rendszerben - a felek eljárási jogainak érvényesülése, azok gyakorlásának
egyszerűsítése, gyorsítása érdekében - rögzített adatokat a végrehajtó és a kamara kezeli.
(3)	A kézbesítési rendszer titkosítással biztosítja, hogy az adott ügyben keletkezett és a
kézbesítési rendszerben kezelt adatokat csak az ismerhesse meg, akinek az eljárás irataiba való
betekintést törvény biztosítja. E törvény alkalmazásában titkosítás a közölt információ, adat
hozzáférhetetlenné tétele azzal, hogy az csak valamely előre meghatározott vagy meghatározható
műszaki megoldás alkalmazásával válik elérhetővé. Az iratbetekintés keretében megismert iratokról
vélelmezni kell, hogy azok adatai megegyeznek a kézbesítési rendszerben kezelt iratok adataival.
(4)	A kézbesítési rendszer a felhasználók számára fenntartott műveletek elvégzését a
felhasználók azonosítását követően teszi lehetővé, és naplózza. A kézbesítési rendszerben a
beadványok adatainak rögzítését - azonosítását követően - a végrehajtó (végrehajtói iroda)
alkalmazottja is végezheti.
(5)	A kamara 30 napig őrzi a kézbesítési rendszerben rögzített, kézbesítendő és kézbesített
iratokat, 10 évig pedig a feladás és a kézbesítés igazolásához szükséges elektronikus
tértivevényeket, valamint a kézbesítendő és kézbesített iratok adatainak leírását, tulajdonságaik
rögzítését szolgáló adatokat (metaadatok).
(6)	A kézbesítendő iratokat a kézbesítéstől, illetve a kézbesítési vélelem beálltától számított
30 nap elteltével törölni kell. A kézbesítési rendszer útján előállított elektronikus iratokat archiválni
kell, a kamara az archivált elektronikus iratokat 10 évig megőrzi.
(7)	A kézbesítési rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy
a)	a végrehajtó által meghatározott címzettek részére kézbesítendő elektronikus
közokiratot a kézbesítési rendszer felhasználói felületén keresztül, hivatalos elektronikus aláírással
5
és időbélyeggel ellátva, meghatározott formátumban, a meghatározott címzetti kör tagjai részére
küldje meg;
b)	az a) pont szerinti címzettek által a végrehajtónak kézbesítendő iratot a kézbesítési
rendszer felhasználói felületén keresztül és minősített elektronikus aláírással és időbélyeggel
ellátva, meghatározott formátumban, a címzett végrehajtó részére küldje meg.
(8)	A kézbesítési rendszernek alkalmasnak kell lennie a (7) bekezdés szerint kézbesítendő
iratok informatikai megfelelőségének ellenőrzésére, és annak során a hibák megjelölésével a
kijavításra történő automatizált felszólításra.
35/B. § (1) A kézbesítési rendszer - kivéve az üzemszerű karbantartás idejét - folyamatosan
elérhető.
(2)	A kézbesítési rendszer működésében keletkezett üzemzavarról és annak megszűnéséről a
kézbesítési rendszer a végrehajtókat elektronikus levélben, az üzemzavar idején szolgáltatást
igénybe venni kívánó, egyéb felhasználókat pedig a kamara rendszere igénybevételének
megkísérlésekor elektronikus üzenetben értesíti.
(3)	A törvény által meghatározott határidőbe nem számít bele az a nap, amely során legalább
négy órán át fennálló, a kézbesítési rendszerben felmerült üzemzavar akadályozta a kézbesítési
rendszer működését.
(4)	E törvény alkalmazása során üzemzavarnak kell tekinteni a kézbesítési rendszer végzett
olyan karbantartásokat, tervezett leállításokat is, melyek a kézbesítési rendszer szolgáltatásainak
igénybevételét korlátozzák vagy megakadályozzák.
Elektronikus kapcsolattartás a végrehajtás foganatosítása során
35/C. § (1) A végrehajtó a kézbesítési rendszer igénybevételével, elektronikus úton tart
kapcsolatot a féllel, a végrehajtási eljárás egyéb résztvevőjével, más végrehajtóval, a kamarával,
bírósággal, megkeresett hatósággal, személlyel vagy szervezettel (a továbbiakban ezen alcím alatt:
fél), ha azt a fél igényli és a kézbesítési rendszer felhasználási szabályzatát írásban elfogadta, vagy
ha azt a fél számára törvény kötelezővé teszi.
(2)	A fél, illetve, aki a végrehajtóval való kapcsolattartásra jogszabály alapján köteles, a
kézbesítési rendszer igénybevételével, elektronikus úton jogosult kapcsolatot tartani a
végrehajtóval, a törvényben meghatározott, elektronikus kapcsolattartásra köteles felhasználó pedig
a kézbesítési rendszer igénybevételével, elektronikus úton tart kapcsolatot a végrehajtóval.
(3)	Az elektronikus kapcsolattartás során a feladó felhasználó az iratot a kézbesítési rendszer
igénybevételével kézbesítteti a címzett felhasználónak.
(4)	A kézbesítési rendszer felhasználási szabályzata a kamarára, a végrehajtóra, és az
elektronikus kapcsolattartásra köteles felhasználóra külön elfogadás nélkül kötelező, egyéb
felhasználóra pedig annak kifejezett, írásbeli elfogadásával válik kötelezővé.
(5)	Nem tartozik e § hatálya alá az elektronikus árverési rendszer, valamint a fizetési
meghagyás alapján kiállított végrehajtható okiratok végrehajtónak történő megküldésére szolgáló
elektronikus rendszer útján történő kapcsolattartás.
6
35/D. § (1) Az elektronikus kapcsolattartás igénylése iránti, legalább fokozott biztonságú
elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott, elektronikus iratba foglalt kérelmet és annak
jogszabályban meghatározott mellékleteit a kézbesítési rendszer felhasználói szabályzatának
elfogadása mellett bárki előterjeszthet a végrehajtónál. A végrehajtó a kérelem teljesítéseként
rögzíti a kézbesítési rendszerben az elektronikus kapcsolattartásra jogosult fél:
a)	természetes személyazonosító adatait, lakóhelyét, személyazonosítás céljából
bemutatott okmányának típusát és számát, valamint törvényes képviselőjének nevét, lakóhelyét és
személyazonosítás céljából mellékelt okmányának típusát, számát; szervezet esetében elnevezését,
székhelyét, a nyilvántartását vezető hatóság elnevezését, nyilvántartási számát, valamint a
képviselőjének nevét, lakóhelyét és személyazonosítás céljából mellékelt okmányának típusát,
számát;
b)	kézbesítési rendszer használatához szükséges felhasználói nevét és jelszavát;
c)	kézbesítési rendszer által küldött értesítések fogadására szolgáló elektronikus
levelezési címét.
(2)	A végrehajtó a kérelem teljesítése előtt a 47/A. § szerint ellenőrzi a személyazonosság és
a lakóhely igazolására mellékelt okirat érvényességét és adatainak valódiságát. Ha a fél nem
szolgáltatja az (1) bekezdésben meghatározott adatokat és az azok igazolására szolgáló iratokat,
vagy a személyazonosságával kapcsolatban kétség merül fel, a végrehajtó a kérelem teljesítését
megtagadja.
(3)	A kézbesítési rendszer használatához szükséges, hogy a felhasználó rendelkezzen a
legalább az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti fokozott biztonságú aláírás létrehozásra
képes aláírást létrehozó eszközzel, időbélyegzővel, továbbá titkosító és hitelesítési tanúsítvánnyal.
(4)	A fél köteles az (1) bekezdésben meghatározott adataiban bekövetkezett változást
haladéktalanul bejelenteni.
(5)	A végrehajtó kérelemre rögzíti a kézbesítési rendszerben annak tényét, ha a fél nem
kíván a továbbiakban elektronikus kapcsolattartást igényelni.
(6)	Az elektronikus kapcsolattartást igénylők (1) bekezdésben foglalt adatait az ügyben
eljáró végrehajtó ismerheti meg; az adatok pedig a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a
büntetőügyben eljáró hatóság részére továbbíthatók.
(7)	A végrehajtó tájékoztatja a felet az első kapcsolatfelvétel alkalmával az elektronikus
kapcsolattartás és az elektronikus kapcsolattartás igénylése iránti kérelem előterjesztésének
lehetőségéről.
(8)	A végrehajtó a fél kérelmére az elektronikus kapcsolattartási szabályok alkalmazása
esetén is engedélyt adhat a papír alapú írásbeli kapcsolattartásra, ha az iratok kézbesítése - az iratok
nagy terjedelme miatt - más módon nem vagy csak jelentős költségráfordítással lenne lehetséges.”
7
7.§
Vht. 36. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A végrehajtó a végrehajtható okirat adatai és az adós lakóhelyéről, tartózkodási
helyéről, székhelyéről, telephelyéről beszerzett adatok alapján, a végrehajtási költség
megelőlegezésétől és az átadáshoz, kézbesítéshez szükséges adatok beszerzésének időpontjától
számított 15 napon belül intézkedik a végrehajtható okirat átadása vagy kézbesítése iránt.”
8-§
A Vht. „Kézbesítés” alcíme a következő 37/C. §-sal egészül ki:
„37/C. § (1) A végrehajtó a végrehajtás foganatosítása során keletkezett iratokat - ha a
kézbesítési rendszer használata e törvény szerint kötelező - a kézbesítési rendszer igénybevételével
elektronikus úton kézbesíti.
(2)	A kézbesítési rendszer az irat feladásának tényéről elektronikus okirati formában
a)	a feladó számára a feladást tanúsító elektronikus tértivevényt állít ki a
jogszabályban meghatározott tartalommal és megküldi a feladó elektronikus levélcímére;
b)	a címzett számára elektronikus tértivevényt állít ki a jogszabályban meghatározott
tartalommal és megküldi a címzett elektronikus levélcímére.
(3)	A kézbesítési rendszer az irat átvételének tényéről elektronikus okirati formában a feladó
számára az átvételt tanúsító, elektronikus tértivevényt állít ki a jogszabályban meghatározott
tartalommal és megküldi a feladó elektronikus levélcímére.
(4)	A kamara a kézbesítési rendszer működtetése során
a)	a kézbesítési rendszerben kézbesítendő és kézbesített elektronikus iratoknak,
b)	a feladás és a kézbesítés igazolásához, a feladásról szóló értesítéshez szükséges
elektronikus tértivevényeknek, valamint
c)	a kézbesítendő és kézbesített elektronikus Íratok metaadatainak
elkülönített elhelyezésére szolgáló tárhely fenntartásával biztosítja a felhasználók számára a
kézbesítési rendszerben rögzített iratok és értesítések megismerésének lehetőségét.
(5)	Az irat átvételének napja az a nap, amikor a címzett az iratot tartalmazó dokumentumnak
a kézbesítési rendszerből való letöltésének feltételéül szolgáló tértivevényen az átvételt igazoló
tértivevényt kitölti és elektronikus aláírásával, valamit időbélyegzővel látja el.
(6)	Ha a címzett az iratot a kézbesítési rendszerben részére fenntartott tárhelyen való
elhelyezésétől és az erről szóló értesítés elektronikus levélcímére történő elküldésétől számított
ötödik munkanapon sem veszi át, a következő munkanapon az iratot kézbesítettnek kell tekinteni
(kézbesítési vélelem). A kézbesítési vélelem beálltáról a kézbesítési rendszer a címzett és a feladó
részére értesítést helyez el a részükre fenntartott tárhelyeken, valamint a címzett részére a titkosított
küldeményt közvetlenül is megküldi.
(7)	A címzett a neki szóló iratot a kézbesítési rendszerben az őrzési időn belül nyithatja meg.
8
(8)	A végrehajtó az elektronikusan kézbesítendő, de papír alapon rendelkezésre álló iratok
másolatát hivatalos elektronikus irattá alakítja és intézkedik azok a kézbesítési rendszeren keresztül
történő elektronikus kézbesítéséről; illetve a papír alapon kézbesítendő, de elektronikusan
rendelkezésre álló iratok másolatát a kézbesítési rendszerből a végrehajtó egyedileg nyomtatja ki és
intézkedik azok papír alapú kézbesítéséről.
(9)	A kézbesítési rendszer üzemeltetési költségei a kamarát terhelik, a felhasználók számára
annak használata ingyenes.”
9-§
A Vht. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § (1) A végrehajtó intézkedésével szembeni ellenszegülés esetén a végrehajtó
tájékoztatja az ellenszegülést megvalósító személyt az ellenszegülés esetén követendő eljárásról és
az ellenszegülés következményeiről, és közvetlenül a legközelebbi, általános rendőri feladatokat
ellátó helyi rendőri szervhez fordul, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul
közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett a végrehajtó intézkedésének befejezéséig.
(2)	Ellenszegülésnek minősül, ha a jogszerű végrehajtói intézkedéssel érintett személy
a)	nem veti alá magát a végrehajtói intézkedésnek és fizikai erőkifejtés útján is
igyekszik azt megakadályozni, vagy
b)	a végrehajtói intézkedés során a számára jogszerűen adott végrehajtói utasításokat
nem hajtja végre, és ezzel akadályozza a végrehajtói intézkedést.
(3)	A végrehajtó a rendőrség közreműködését a következő adatokkal tünteti fel a
végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyvben:
a)	intézkedés alá vont személy neve, anyja neve, születési ideje és helye, valamint
személyazonosításra alkalmas okiratának száma vagy arra való utalás, hogy ezen adatok
megállapítására irányuló intézkedés milyen okból nem vezetett eredményre,
b)	a rendőri intézkedés megtételének ténye és az alkalmazott kényszerítő eszköz
megnevezése,
c)	az ellenszegülés esetén követendő eljárásról és az ellenszegülés
következményeiről történő tájékoztatás megtörténte,
d)	egyéb lényeges jognyilatkozatok, körülmények.
(4)	A rendőri közreműködés jogszabályban meghatározott költségtérítésének összege
végrehajtási költség; azt előlegezni nem kell. A végrehajtó a közreműködő rendőri szerv igazolása
és a végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyv alapján megállapítja a költségtérítés összegét,
és az erről szóló jegyzőkönyvet kézbesíti a feleknek.
(5)	A rendőri szerv az intézkedéstől számított 8 napon belül megküldi a költségtérítés
megállapításához szükséges igazolást a végrehajtó részére.
(6)	A költségtérítés behajtott összegét a végrehajtó a közreműködő rendőri szerv székhelye
szerinti megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság részére fizeti meg.”
9
10. §
A Vht. 47. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A végrehajtás foganatosításához szükséges, e §-ban meghatározott adatok beszerzése
iránt a végrehajtó már a végrehajtható okirat kézbesítése előtt intézkedhet.”
11. §
A Vht. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a végrehajtást valamennyi, vagy azon végrehajtási cselekményre kiterjedő
hatállyal függeszti fel, amely a felfüggesztés okára és céljára figyelemmel feltétlenül szükséges; a
felfüggesztés nem terjed ki a végrehajtás foganatosítása során szükséges bírósági döntések
meghozatalára és a felfüggesztést megelőzően előterjesztett végrehajtási jogorvoslati kérelmek
elbírálására. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya a felfüggesztést elrendelő határozat
meghozatalának időpontjában áll be.”
12. §
(1)	A Vht. 74. §-át megelőző „Mentes juttatások” alcíme helyébe a „Letiltás alól
mentes juttatások” alcím lép.
(2)	A Vht. 74. § c) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes a letiltás alól)
»c) anyasági támogatás,”
,g) a nevelőszülő részére a gondozásába ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti
vagy tartós nevelésbe vett gyermek, utógondozói ellátásban lévő fiatal felnőtt ellátását szolgáló
nevelési díj, külön ellátmány és családi pótlék,”
13.	§
A Vht. 76. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a § eredeti szövegének
számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) A munkáltató jogosult a letiltott összeg kifizetését felfüggeszteni addig, amíg annak
összege - az időszakonként esedékessé váló összegek összeadódásával - a négyszáz forintot el nem
éri, de legfeljebb hat hónapig. A munkáltató a fizetés felfüggesztéséről a végrehajtót a letiltás
kézbesítését követő 8 napon belül, a más kifizetésre jogosultat legkésőbb a fizetéssel egyidejűleg
tájékoztatja.”
14.	§
A Vht. 79/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„79/D. § (1) A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető, de szabad
rendelkezése alól kikerült - ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt - pénzösszeg csak e
10
meghatározott céllal összefüggő, illetve e meghatározott ügyletből eredő követelések fejében
vonható végrehajtás alá.
(2)	A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztatók által jogszabály alapján
nyitott külön számlán elhelyezett, a foglalkoztatottak egészségbiztosítási ellátása céljára elkülönítve
kezelt pénzösszeg a foglalkoztatót terhelő, harmadik személyekkel szemben fennálló tartozás
fejében nem vonható végrehajtás alá.
(3) Az egészségügyi szolgáltatót megillető, az Egészségbiztosítási Alapból az egészségügyi
szolgáltatás finanszírozására folyósított, és e célra a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
törvény alapján elkülönítetten kezelt pénzösszeg csak a finanszírozási szerződésben foglalt
feladatok ellátásából eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá.”
15.	§
A Vht. a következő 79/F. §-sal egészül ki:
„79/F. § Ha a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt Összeg az adós rendelkezése alól átutalási
végzés alapján történő visszatartás vagy biztosítási intézkedés alapján kiadott végrehajtói felhívás
alapján került ki, az átutalási végzés alapján átutalható vagy kiutalható, és hatósági átutalási
megbízással is végrehajtás alá vonható.”
16. §
A Vht. a következő 79/G. §-sal egészül ki:
„79/G. § (1) A bank és a takarékszövetkezet az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt
összegeinek a felkutatása iránti végrehajtói intézkedések fogadása és a végrehajtói megkeresések
megválaszolása érdekében e törvény szerinti elektronikus kapcsolattartásra köteles.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti végrehajtói intézkedést tartalmazó, több címzett megjelölésével
feladásra kerülő irat, valamint a megkeresésre adott válaszokat tartalmazó iratok tekintetében a
kézbesítési rendszer a 35/A. § (7) bekezdése szerinti szolgáltatást nyújtja.”
17. §
A Vht. 80. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő
(3)	bekezdéssel egészül ki:
„(2) A bíróság az átutalási végzésben felhívja az adóst megillető összeget kezelő
pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a fizetési számla mentesnek minősülő összeget meghaladó
egyenlegéből a követelés összegét - a felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek,
illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt fizetési számlára.
(3)	A bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett, a végrehajtási
kérelemben megjelölt fizetési számlára hozza meg, és a végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak,
valamint a feleknek kézbesítteti. Ha a végrehajtási kérelemben az adós több pénzforgalmi
szolgáltatónál vezetett fizetési számlát jelöl meg, a bíróság az elsőként feltüntetett fizetési számlára
hozza meg az átutalási végzést; másik pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett további számlára a 81. §
(5) bekezdése szerint van helye a végzés meghozatalának. ”
11
18. §
A Vht. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. § (1) A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi
szolgáltatónak azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét a
végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül utalja ki, vagy utalja át a végrehajtást kérőnek; a
végzés elleni fellebbezésnek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(2)	Az okirat végrehajtási záradékolására jogosult bíróság az átutalási végzést a
pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett
követelés összegét tartsa vissza, és - ha a végzés kézbesítésétől számított 45 napon belül a
bíróságtól nem kap más értesítést - azt a végrehajtást kérőnek utalja ki, vagy utalja át. A végzés
elleni fellebbezésről a bíróság a pénzforgalmi szolgáltatót haladéktalanul értesíti, és felhívja arra,
hogy az összeg visszatartását folytassa, de kiutalást, átutalást újabb értesítésig ne teljesítsen. A
bíróság az átutalási végzés jogerőre emelkedéséről a pénzforgalmi szolgáltatót ugyancsak
haladéktalanul és azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget - az átutalási
végzésben foglalt felhívásnak megfelelően - utalja ki, vagy utalja át a végrehajtást kérőnek.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell értesíteni a
pénzforgalmi szolgáltatót az átutalási végzés megváltoztatásáról és hatályon kívül helyezéséről is.
(4)	Ha az átutalási végzés kibocsátása fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett
eredményre, egyéb végrehajtható okirat kiállításának akkor van helye, ha a végrehajtást kérő
igazolja, hogy az adós pénzforgalmi szolgáltatója az átutalási végzést milyen összegben teljesítette.
Ha a kérelmet a függőben tartási határidő lejárta előtt terjesztik elő, a bíróság a végrehajtható okirat
kiállításával egyidejűleg értesíti az adós pénzforgalmi szolgáltatóját arról, hogy nem kéri az
átutalási végzés további függőben tartását.
(5)	A (4) bekezdésben foglalt esetben másik pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési
számla megjelölése esetén újabb átutalási végzés meghozatalának van helye a végrehajtást kérő
kérelmére.”
19.	§
A Vht. 82/A. § (1) bekezdés második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adós pénzforgalmi szolgáltatója (e §-ban a továbbiakban: pénzforgalmi szolgáltató) a
végrehajtó intézkedésének megfelelően köteles a fizetési számla mentesnek minősülő összeget
meghaladó egyenlegéből a megbízásban megjelölt követelés összegét a végrehajtói letéti számlára
átutalni.”
20.	§
Vht. 120. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:)
12
nc) az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket, valamint a becsérték 2%-ának
megfelelő, ötszázezer Ft-ot meg nem haladó becsérték esetén száz forintra, egymillió Ft-ot
meghaladó becsérték felett pedig ezer forintra kerekített licitküszöböt,”
21.	§
(1)	A Vht. 122. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A végrehajtó az árverési hirdetményt - legalább a (2) bekezdésben foglalt időtartamban
-	közzéteszi az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában is; az elektronikus árverési
rendszer az árverést követő napon automatikusan törli a hirdetményt az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásából.”
(2)	A Vht. 122. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásában történő közzétételhez kapcsolódik.”
22. §
A Vht. 123. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő
(3)	és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az árverésen sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője útján nem
árverezhet, az árverező képviseletében sem járhat el, és az ingóságot árvereztetéssel közvetve sem
szerezheti meg - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel -
a)	végrehajtó, végrehajtó-helyettes, végrehajtójelölt, végrehajtó egyéb alkalmazottja,
végrehajtói iroda, végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja,
b)	az a jogi személy, gazdasági társaság, amelyben az a) pont szerinti személy vagy
szervezet többségi befolyással rendelkezik,
c)	az ügyben eljáró végrehajtónak, végrehajtó-helyettesnek és a végrehajtói iroda
tagjának közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] és élettársa,
d)	az ügyben eljáró végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személy és
e)	az adós.
(3)	Nem minősül kizártnak az árverezésből a (2) bekezdés szerinti személy vagy szervezet,
ha az ingóság megszerzésére végrehajtást kérői vagy tulajdonostársi jogállása miatt van
jogosultsága, vagy ha külön törvény biztosít számára az ingóság eladása esetére elővásárlási jogot.
(4)	Az árverező a vételi ajánlatot nem vonhatja vissza.”
23.	§
A Vht. a 123. §-t követően a következő 123/A. §-sal egészül ki:
„123/A. § (1) Ha törvény az ingóságra nézve elővásárlási jogot enged annak
kényszerértékesítésére, azt e törvény alkalmazásában előárverezési jognak kell tekinteni (a
továbbiakban: előárverezési jog); előárverezési jog szerződéssel nem alapítható. Az előárverezési
jog bírósági végrehajtás során történő gyakorlásának feltételeit e törvény határozza meg.
13
(2)	Az előárverezésre jogosult az árverésről az árverési hirdetmény közzétételével, ha pedig
részére e törvény a hirdetmény kézbesítését írja elő, annak kézbesítésével szerezhet tudomást.
(3)	Az előárverezésre jogosultat az árverésen az árverező jogállása illeti meg, ha igazolja az
(1)	bekezdés szerinti jog fennállását és teljesíti e törvénynek az árverezőre vonatkozó feltételeit. Az
előárverezésre jogosult ebben az esetben - amellett, hogy az árverésen árverezőként is részt vehet -
valamennyi vételi ajánlat vonatkozásában az árverés (és annak esetleges meghosszabbítását követő)
befejezéséig a legmagasabb összegű, érvényes vételi ajánlattal megegyező összegű vételi ajánlat
tételével gyakorolhatja előárverezési jogát,
(4)	Ha az előárverezésre jogosult a végrehajtóhoz intézett nyilatkozatában a vételi ajánlat
tartalmát magáévá teszi és az árverés befejezéséig nem érkezik magasabb, érvényes vételi ajánlat,
az előárverezésre jogosultat a legtöbbet felajánló árverező jogállása illeti meg.
(5)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az előárverezési jog a jogutódra átszáll, az
előárverezési jog átruházása semmis.
(6)	Az elővásárlási jog bírósági végrehajtás során az előárverezési jog alkalmazási körén
kívül nem gyakorolható.”
24.	§
A Vht. 124. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A vételi ajánlat akkor érvényes, ha az legalább a licitküszöb összegével meghaladja az
előzőleg tett vételi ajánlatot.”
25.	§
A Vht. 125. § (2) bekezdés második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a fizetést elmulasztó árverező nem térítette meg a különbözetet, a végrehajtó az erről
szóló iratokat 15 napon belül a végrehajtást foganatosító bíróságnak beterjeszti, amely a fizetést
elmulasztó árverezőt végzéssel kötelezi a különbözet megtérítésére.”
26.	§
A Vht. 128. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben - a 35. §-ban
említetteken kívül - feltünteti:
a)	az elárverezett ingóságot, becsértékét és árverési vételárat,
bj az árverési vevő nevét és a személyazonosításra szolgáló okmányának számát,
jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetén a nevét és székhelyét;
az árverési jegyzőkönyvet az árverési vevő is aláírásával látja el.”
14
27.	§
A Vht. 132/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végrehajtó elektronikus árverés útján értékesíti
a)	a végrehajtást kérő kérelmére a 100 ezer Ft-ot elérő becsértékü ingóságot, ha a
szállítási és tárolási költségeket a végrehajtást kérő megelőlegezte,
b)	az ingóságot, ha annak őrzése vagy tárolása egyébként biztosított,
c)	az üzletrészt és
d)	az értékpapírt, ha e törvény az értékpapír értékesítésére árverés tartását írja elő.”
28.	§
A Vht. 132/D. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában a hirdetmény mellett közzé kell
tenni az ingóságnak a rendelkezésre álló adatok szerinti leírását és a 132/B. § (1) bekezdés a) és b)
pontja szerinti ingóságról készült képfelvételt.”
29.	§
A Vht. 132/E. § (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Az árverezők elektronikus nyilvántartása az árverező következő adatait tartalmazza:)
„g) annak ténye, hogy az árverező a 123. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti
személy vagy szervezet.”
30.	§
(1)	A Vht. 132/F. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az árverést lefolytató végrehajtó kérelemre aktiválja az elektronikus árverési rendszer
árverezőként történő használatához szükséges felhasználói nevet és jelszót, ha az árverezők
nyilvántartásában szereplő személy vagy szervezet)
„c) - előárverezési jog gyakorlására is lehetőséget adó felhasználói jogosultság
igénylése esetén - igazolta azt, hogy az árverésen e törvény szerint elárverezésre jogosult.”
(2)	A Vht. 132/F. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vételi ajánlatot az elektronikus árverési rendszer automatikusan rögzíti, és
egyidejűleg közzéteszi az árveréshez tartozó licitnaplóban. Nem teszi közzé a vételi ajánlatot az
elektronikus árverési rendszer, ha az nem haladja meg legalább a licitküszöb összegével az előzőleg
közzétett vételi ajánlatot, és akkor sem, ha nem éri el a becsérték 35%-át vagy a 124. § (5)
bekezdésében meghatározott összeget.
15
(4)	Ha az árverező vételi ajánlatának közzétételét követően az elektronikus árverési rendszer
újabb vételi ajánlatot tesz közzé a licitnaplóban, az árverező kérelmére a végrehajtó 3 munkanapon
belül intézkedik az árverési előleg átutalási költséggel csökkentett részének visszautalásáról;
kérelem hiányában az árverési vevőn kívüli többi árverezőnek az előleget az árverés befejezése után
kell visszautalni.”
(3)	A Vht. 132/F. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az árverés az árverési hirdetmény közzétételét követő 30, napnak a végrehajtó által
meghatározott, 8 és 20 óra közé eső órájáig tart, azzal, hogy ha az árverés befejezését megelőző Öt
percen belül újabb vételi ajánlat érkezik, az árverés időtartama ezen vételi ajánlattételtől számított
öt perccel automatikusan meghosszabbodik az utolsó vételi ajánlat megtételét követő ötödik perc
végéig. Az árverés befejezésének időpontjában az elektronikus árverési rendszer a licitnaplót
automatikusan lezárja és közzéteszi abban a lezárás időpontját, azt, hogy az árverési hirdetmény a
közzétételi időtartam hány százalékában volt elérhető a felhasználók számára, és azt a kezdő és
befejező időpontot, melyek között a hirdetmény nem volt elérhető a felhasználók számára.”
31. §
(1)	A Vht. 132/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az előárverezési jog jogosultja - a 132/F. § (1) bekezdés c) pontja szerinti aktiválást
követően - az aktivált felhasználói nevének és jelszavának megadásával gyakorolhatja előárverezési
jogát. Az előárverezési jogot gyakorló nyilatkozatot az elektronikus árverési rendszer az előzőleg
közzétett, legmagasabb összegű, érvényes vételi ajánlattal meggyező összegű vételi ajánlatként teszi
közzé automatikusan a licitnaplóban.”
(2)	A Vht. 132/G. § (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az árverési vevő letétbe helyezett előlegét be kell számítani a vételárba.”
(3)	A Vht. 132/G. § (6) bekezdés első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az árverés sikertelensége esetén a második árverést az első árverésre vonatkozó szabályok
megfelelő alkalmazásával kell megtartani azzal, hogy a második árverésen az első árverésen
legmagasabb ajánlatot tett, de a vételár fizetését elmulasztó árverező nem árverezhet.”
(4)	A Vht. 132/G. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a második árverésen az ingóságot alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első
árverésen a legmagasabb ajánlatot tett árverező felajánlott, a különbözetet a korábbi legmagasabb
ajánlatot tevő és a vételár fizetését elmulasztó árverező a végrehajtó felszólítására 15 napon belül
köteles megtéríteni. Ha ezt elmulasztja, a végrehajtó az erről szóló iratokat beterjeszti a végrehajtást
foganatosító bírósághoz, amely végzéssel kötelezi a fizetést elmulasztó árverezőt a különbözet
megtérítésére; a megtérítendő összegbe az elvesztett előleget be kell számítani. Az elvesztett előleg
és a fizetést elmulasztott árverező által megtérített különbözet a végrehajtás során befolyt összeget
növeli.”
16
32.	§
A Vht. 134. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a második árverés az árverési vételár megfizetésének elmulasztása [132/0. § (5)
bekezdés] miatt volt sikertelen és az ingóságot alacsonyabb átvételi áron vették át, mint amelyet az
árverésen a legmagasabb ajánlatot tevő és a vételár fizetését elmulasztó árverező felajánlott, a
132/G. § (7) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a fizetést elmulasztó árverező által
megtérítendő különbözet az általa felajánlott vételár és az átvételi ár különbségének - az elvesztett
előleggel csökkentett - összege.”
33.	§
A Vht. 135. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
„(1) Ha az ingóságot nem sikerült elektronikus árverésen értékesíteni, és azt a végrehajtást
kérő nem vette át, a végrehajtó olyan ingóság esetében, amelynek őrzése vagy tárolása biztosított -
immár a kikiáltási ár korlátlan leszállítása mellett - újabb elektronikus árverést tarthat. Egyéb
ingóságok esetében, vagy ha az utóbb kitűzött elektronikus árverés is sikertelen maradt, a
végrehajtó felhívja az adóst, hogy az ingóságot 30 napon belül vigye el.”
34.	§
A Vht. 138. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
„(2) A végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a
végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba, egyúttal felhívja az ingatlanügyi
hatóságot, hogy a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos határozatának megküldésével együtt
tájékoztassa a végrehajtót azoknak a nevéről és lakóhelyéről (székhelyéről), akiknek az ingatlanra
vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, valamint a lefoglalt ingatlant
érintően a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználat jogcíméről és időtartamáról. A
foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg.”
35.	§
(1)	A Vht. 139. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A végrehajtó a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt a végrehajtást kérő kérelmére akkor
intézkedhet, ha a 7. § (2) bekezdése szerint a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása
másképpen nem lehetséges, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó
részére történt kézbesítésétől számított 45 nap eltelt.”
(2)	A Vht. 139. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A végrehajtó az ingatlan árveréséről szóló hirdetményt a becsérték megállapításától,
végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat
kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles közzétenni az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában.”
17
36.	§
A Vht. 140. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő
(8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a közléstől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a
becsértéket a bíróság - szükség esetén szakértő közreműködésével - állapítja meg. A becsérték
megállapításával szemben előterjesztett, a becsérték bíróság általi megállapítására irányuló
végrehajtási kifogás előteljesztésével együtt letétbe kell helyezni az igazságügyi szakértő díjának
fedezésére szolgáló, az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott összeget.
(8) Ha a becsérték megállapítása (kifogás esetén bíróság általi jogerős megállapítása) óta
három év eltelt, és az ingatlan még nem került értékesítésre, a végrehajtó bármelyik fél kérelmére az
árverés kitűzése előtt a becsértéket az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával ismételten
megállapítja.”
37.	§
A Vht 141. § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (3) bekezdés c) pontjában foglalt esetben is beköltözhetően kell értékesíteni az adós
tulajdoni hányadát, ha a tulajdonostársak ingatlan használatára vonatkozó megállapodása vagy
bíróság határozata alapján az adós a nem adós tulajdonostárs által használt ingatlan- vagy
épületrésztől elkülönülten használható ingatlan- vagy épületrész használatára jogosult.”
38.	§
A Vht. 142. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„142. § Az ingatlan árverése során az elektronikus ingóárverés szabályait a jelen alcímben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
39.	§
A Vht. 143. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„143. § (1) Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:
a)	nevét, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, letéti számlájának számát,
b)	a felek nevét, a főkövetelések jogcímét és összegét,
c)	az ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait [helyrajzi szám, művelési ág, a fekvés
helye, tulajdonos, a 137. § (1) bekezdése szerinti terhek] és a földhasználati nyilvántartásba
bejegyzett földhasználat jogcímét és időtartamát,
d)	az ingatlan tartozékait, jellemző sajátosságait,
e)	az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban történő értékesítését,
f)	az ingatlan kikiáltási árát,
g)	az árverési előleg (a továbbiakban: előleg) összegét,
18
h)	az árverésen a 147, § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján tehető
legalacsonyabb vételi ajánlat összegét, és azt, hogy a lakóingatlanra van-e a lakóingatlan fekvése
szerinti települési önkormányzatnak előárverezési joga,
i)	az árverés kezdő és befejező időpontját, az ingatlan megtekintésének időpontját,
j) 10 millió Ft-ot meg nem haladó becsérték esetén a becsérték 2%-ának megfelelő,
de legalább 1000 Ft összegű, 10 millió Ft-ot meghaladó becsérték felett a becsérték 1%-ának
megfelelő összegű, ezer forintra kerekített licitküszöböt,
k) tájékoztatást arról, hogy az árverezőkre vonatkozó törvényi rendelkezésekről, az
elektronikus ajánlattétel feltételeiről és határidejének lejártáról, a vételár megfizetéséről, második
árverés tartásáról szóló tájékoztatás az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában érhető
el.
(2)	A kamara az (1) bekezdés k) pontjában foglaltakról szóló általános tájékoztatást
folyamatosan közzéteszi az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában.”
40.	§
A Vht. 145. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az árverési hirdetményt az árverésnek a hirdetményben feltüntetett időtartamára
kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani.”
41.	§
A Vht. 145/A. §-a és 145/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„145/A. § Az árverési hirdetménynek az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában történő közzétételére a 132/D, §-t azzal kell alkalmazni, hogy a hirdetmény
mellett az ingatlanról készült képfelvételt is közzé kell tenni az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában.
145/B. § A 132/F. § (6) bekezdésének az árverés időtartamára vonatkozó rendelkezését az
ingatlanárverés során azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az árverés az árverési hirdetmény
elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában történő közzétételét követő 60. napnak a
végrehajtó által meghatározott, 8 és 20 óra közé eső órájáig tart; ha az árverés befejezését megelőző
öt percen belül újabb vételi ajánlat érkezik, az árverés időtartama ezen vételi ajánlattételtől
számított öt perccel automatikusan meghosszabbodik az utolsó vételi ajánlat megtételét követő
ötödik perc végéig.”
42.	§
A Vht. 147. § (1)—(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az ingatlan kikiáltási ára a becsérték összege.
(2)	Az ingatlanra - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - legalább a kikiáltási ár felének
megfelelő összeggel tehető érvényes vételi ajánlat.
(3)	Lakóingatlanra legalább a kikiáltási ár 70%-ának megfelelő összeggel tehető érvényes
vételi ajánlat, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási
eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt.”
43.	§
A Vht. 149. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árverési jegyzőkönyv aláírásának napjától
-	ha pedig az árverést jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot elbíráló határozat rendelkezése
szerint annak jogerőre emelkedésétől - számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a
végrehajtói letéti számlára; ha ezt elmulasztja, előlegét elveszti.”
44.	§
(1)	A Vht. 152. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben - a 35. §-ban
említetteken kívül - feltünteti:)
„a) az elárverezett ingatlannak az ingatlan-nyilvántartási adatait, lakott vagy
beköltözhető állapotban történt értékesítését, a kikiáltási árat, azt, hogy a legalacsonyabb érvényes
vételi ajánlat összegére mely szabályok vonatkoztak (147. §), és az árverési vételárat,”
(2)	A Vht. 152. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végrehajtó felhívja az árverési vevőt, hogy az árverési jegyzőkönyv aláírása céljából
a végrehajtó irodájában a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül jelenjen meg; ha ezt
elmulasztja, előlegét elveszti.
(3)	A végrehajtó az árverési jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg adhat az árverési vevő
részére halasztást - a 149. § (2) bekezdése szerinti feltételekkel - a vételár megfizetésére.”
45.	§
A Vht. a 154/A. §-t követően a következő 154/B. §-sal egészül ki:
„154/B. § (1) Ha az adós a kiköltözési kötelezettségének a 154/A. § (1) és (5) bekezdésben
foglalt határidőben eleget tett, és az ingatlant kiürített állapotban, az árverési hirdetményben
feltüntetett tartozékokkal együtt átadja az árverési vevőnek, az ingatlan kiürítését, de legkésőbb a
kiköltözési határidő lejártát követő 8 napon belül előterjesztett kérelmére megilleti
a)	az 5 millió forint alatti árverési vételár esetén annak 1%-ának,
b)	5 millió forint és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 50 000 forint és az
5 millió forint feletti rész 0,5%-ának,
c)	10 millió Ft és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 75 000 forint és az a
10 millió forint feletti rész 0,25%-ának
megfelelő összeg.
20
(2) A végrehajtó a kifizetés feltételeinek fennállását jegyzőkönyvben rögzíti, melyet a
feleknek kézbesít; az összeg kifizetése iránt a jegyzőkönyv kézbesítését követő 15. nap elteltével,
kifogás esetén a jogerős elbírálásáról szóló végzés alapján, annak kézhezvételét követő 15 napon
belül intézkedik. A kifizetés után fennmaradó összeg minősül végrehajtás során befolyt összegnek,
ez használható fel a végrehajtási költségek és a követelés kielégítésére.”
46.	§
A Vht. 155. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„155. § (1) Az árverés sikertelen, ha
a)	nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el az ingatlan
becsértékének felét vagy lakóingatlan esetében a 147. § (3) bekezdésében foglalt feltételek
fennállása esetén a 70%-át;
b)	az árverési vevő az árverési jegyzőkönyvet nem írta alá; vagy
c)	az árverési vevő nem fizette be vagy nem utalta át a teljes vételárat az árveréstől
számított 15 napon belül, illetőleg a végrehajtó által a vételár megfizetésére adott határidőn belül.
(2) Az árverés sikertelenségének megállapításával egyidejűleg a végrehajtó az ingatlannak a
143. § c)-h) és j) pontban foglalt adatait és az ingatlanról készült képfelvételt - az árverés későbbi
kitűzéséről szóló tájékoztatással együtt - közzéteszi az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában. ”
47.	§
(1)	A Vht. 156. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az elektronikus árverési rendszer a második árverés kitűzésével egyidejűleg automatikusan
törli az ingatlan 155. § (2) bekezdése szerint közzétett adatait az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásából.”
(2)	A Vht. 156. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vételi ajánlatok összegére, a kikiáltási árra és annak leszállítására - a 140. § (8)
bekezdésének figyelembe vételével — az első árverésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
48.	§
A Vht. 158. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„158. § (1) Ha a 156. § alapján megtartott második árverés is sikertelen volt, úgy a
végrehajtást kérő veheti át az ingatlant a becsérték felének, a 147. § (3) bekezdése szerinti ingatlan
esetében pedig 70%-ának megfelelő átvételi összegben. Ha több végrehajtást kérő van, az ingatlant
az veheti át, aki a becsérték felét vagy 70%-át meghaladó legmagasabb összegű árajánlatot tette.
(2)	Az árverés sikertelenségének tényéről a végrehajtó 15 napon belül értesíti a végrehajtást
kérőt és
21
a)	15 napos határidőt biztosít részére az átvételre vonatkozó nyilatkozat megtételére,
b)	több végrehajtást kérő esetében tájékoztatást ad arról, hogy elektronikus átvételi
eljárás tartására kerül sor.
(3)	Több végrehajtást kérő esetén a végrehajtó elektronikus átvételi eljárást tart, amelyre az
ingatlanárverés szabályait kell alkalmazni az e §-ban foglalt eltérésekkel Az elektronikus átvételi
eljárást a végrehajtó hirdetménnyel tűzi ki; a hirdetményt csak az elektronikus árverési
hirdetmények nyilvántartásában kell közzétenni és a feleknek kell kézbesíteni. A hirdetmény a
következő adatokat tartalmazza:
a)	a 143. § a)-f) pontjában foglalt adatok,
b)	a minimális átvételi ár és az ahhoz tartozó licitküszöb,
c)	az átvételi eljárás kezdő és befejező időpontja és
d)	az átvételi ajánlattétel feltételei és módja.
(4)	Az ingatlanra a végrehajtást kérők a vételi ajánlatok megtételére vonatkozó szabályok
szerint tehetnek átvételi ajánlatot. Az átvételi ajánlatot az elektronikus árverési rendszer az átvételi
ajánlat összegével, a közzététel időpontjával és az átvételi ajánlatot tevő végrehajtást kérő nevének
(elnevezésének) feltüntetésével teszi közzé a licitnaplóban.
(5)	Az elektronikus átvételi eljárás az átvételi hirdetmény közzétételétől számított 15.
napnak a végrehajtó által meghatározott 8 és 20 óra közé eső órájáig tart azzal, hogy ha az átvételi
eljárás befejezését megelőző öt percen belül újabb átvételi ajánlat érkezik, az átvételi eljárás
időtartama ezen ajánlattételtől számított öt perccel automatikusam meghosszabbodik az utolsó
átvételi ajánlat megtételét követő ötödik perc végéig.
(6)	Az ingatlan átvevője az automatikusan lezárt licitnaplóban utolsóként közzétett átvételi
ajánlatot tevő végrehajtást kérő. Az átvétel jogkövetkezménye azonos az árverési vétel
j ogkövetkezmény ével.
(7)	Az átvételi ár 50%-ának megfelelő összeget be kell számítani a végrehajtást kérő
követelésébe. A végrehajtást kérő az átvételi ár fennmaradó 50%-át, továbbá ha a követelésének
összege nem éri el az átvételi ár 50%-át sem, úgy az 50%-áig terjedő különbözetet is köteles az
árverési vevőre nézve irányadó szabályok szerint befizetni, melyből a végrehajtási költségek és több
végrehajtást kérő esetén a többi végrehajtást kérő követelésének kielégítését követően részesülhet.
A 171. § (2) bekezdését az átvételi ár felosztása során is alkalmazni kell.
(8)	Ha a második árverés a 155. § b) vagy c) pontjában foglalt okból volt sikertelen és az
ingatlant alacsonyabb átvételi áron vették át, mint amelyet az árverésen a korábbi árverési vevő
felajánlott, a 156. § (5) és (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a korábbi árverési
vevő által megtérítendő különbözet a felajánlott vételár és az átvételi ár különbségének — az
elvesztett előleggel csökkentett - összege.”
22
49.	§
A Vht. 159. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„159. § (1) Ha a végrehajtást kérő nem vette át az ingatlant, a végrehajtó az átvételi
ajánlatok megtételére nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított 15 napon belül
közzéteszi az ingatlan folyamatos árverezése iránti hirdetményt, valamint az ingatlanról készült
képfelvételt az árverési hirdetmények elektronikus nyilvántartásában. A hirdetmény a 143. § (1)
bekezdés a)-h) és j) pontjában foglalt adatokat tartalmazza.
(2)	Az ingatlan folyamatos árverezése iránti hirdetménynek az árverési hirdetmények
elektronikus nyilvántartásában történő közzétételétől az árverés mindaddig szünetel, amíg az
ingatlanra vételi ajánlatot tenni kívánó árverező nem kéri felhasználói nevének és jelszavának
aktiválását, vagy a végrehajtást kérő a hirdetmény közzétételétől számított 3 hónap elteltével újabb
árverés kitűzését nem kérte.
(3)	Az ingatlanra az árverési vételi ajánlatra vonatkozó szabályok szerint tehető vételi
ajánlat.
(4)	A vételi ajánlat közzétételével az elektronikus árverési rendszerben automatikusan
közzétételre kerül az újabb árverés árverési hirdetménye, valamint a hozzátartozó licitnaplóban a
vételi ajánlat, a végrehajtó pedig az általános szabályok szerint intézkedik az újabb árverés közhírré
tételével kapcsolatos egyéb intézkedések megtétele iránt. Az árverés befejező időpontja - a 145/B.
§-ban foglaltak figyelembe vételével, valamint azzal, hogy az árverés ebben az esetben 30 napig tart
-	automatikusan kerül meghatározásra azzal, hogy ha a közzétételt követő 30. nap nem munkanapra
esik, akkor a következő munkanap meghatározott óráját kell befejező időpontként meghatározni.
(5)	Ha az újabb árverés kitűzését a végrehajtást kérő kérte, a végrehajtó az általános
szabályok szerint intézkedik az árverés közhírré tétele és lefolytatása iránt.
(6)	Az újabb árverésre a második árverés szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
50.	§
A Vht. 160. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„160. § (1) Ha az újabb árverés is sikertelen volt, a 159. § szerint kell eljárni.
(2)	Az (1) bekezdésben említett árverést követően tartott újabb árverésekre is a második
árverés szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a kikiáltási árat lakóingatlan esetén is a
becsérték feléig lehet leszállítani.
„(3) Ha a (2) bekezdés alapján tartott utolsó eredménytelen árverést követően 5 év eltelt és
nincs folyamatban újabb kitűzött árverés, vagy egyébként a végrehajtás érdemi befejezésére került
sor, végrehajtó intézkedik az ingatlan folyamatos árverezése iránti hirdetménynek az elektronikus
árverési hirdetmények nyilvántartásából történő törlése iránt.”
23
51.	§
(1)	A Vht. 162. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A végrehajtást elrendelő bíróság állapítja meg)
„a) az ingatlan becsértékét, és azt a 140. § megfelelő alkalmazásával az első árverési
hirdetmény elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában történő közzétételéig bármelyik
tulajdonostárs kérelmére módosíthatja,”
(2)	A Vht. 162. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az első árverési hirdetmény elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában
történő közzétételét követően a végrehajtó a 140. § szerint módosítja az ingatlan becsértékét
bármelyik tulajdonostárs kérelmére.”
52.	§
A Vht. 165. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„165. § (1) Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi
követelést, a kielégítési sorrend - a követelések jogcímét alapul véve - a következő:
a)	gyermektartásdíj,
b)	jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
c)	munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság (65. és 66. §),
d)	a büntető és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal
szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a
polgári jogi igény kivételével),
e)	adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
f)	egyéb követelés,
g)	a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.
(2)	Egy összegben előre vállalt tartásdíj behajtása esetén a tartásdíjnak a felosztási terv
elkészítéséig tartó időszakra eső, időarányosan kiszámított hányada elégítendő ki az (1) bekezdés a)
vagy b) pontja szerint, a tartásdíj ezt meghaladó része az egyéb követelések között elégíthető ki.”
53.	§
A Vht. 170. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„170. § (1) Ha az ingatlan, továbbá a vízi, illetőleg a légi jármű értékesítéséből befolyt
összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést - a (3)
bekezdésben foglalt kivétellel - a 165. § d)-g) pontjában meghatározott követeléseket megelőzően
kell kielégíteni.”
(2)	Jelzálogjoggal biztosított több követelés esetén e követeléseket a bejegyzett
jelzálogjogok rangsorában kell kielégíteni.
24
(3)	Ha a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a végrehajtási jog
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését követően került sor, a jelzálogjoggal biztosított
követelést azon követelést követően lehet - az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával
-	kielégíteni, amelyre e végrehajtási jog vonatkozik.”
54.	§
A Vht. 180. § (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a végrehajtható okiratban - megfelelő határidő tűzésével - felhívja a
kötelezettet az önkéntes teljesítésre és az önkéntes teljesítés elmaradása esetére elrendeli a gyermek
rendőrség közreműködésével történő átadását. A bíróság a végrehajtható okirattal együtt a
végrehajtás alapjául szolgáló bírósági határozat másolatát is megküldi a végrehajtónak.
(3)	A végrehajtó a végrehajtható okiratot, valamint a végrehajtás alapjául szolgáló bírósági
határozat másolatát a gyámhatóság részére is kézbesíti azzal a felhívással, hogy a kötelezett
önkéntes teljesítésének előmozdítása érdekében folytasson le helyszíni eljárást, tájékoztassa a
kötelezettet az önkéntes teljesítés elmaradásának következményeiről, a gyermek rendőrségi
átadásban való részvétele megelőzésének fontosságáról, és eljárásának eredményét a végrehajtható
okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül közölje a végrehajtóval.
(4)	Ha a teljesítés elmaradt, a végrehajtó a helyszíni eljárásra időpontot tűz, és erről értesíti a
végrehajtást kérőt, a 180/A. § (1) bekezdése szerinti meghatalmazottat, a gyámhatóságot és a
rendőrséget. Ha az eljárás eredménytelen, a végrehajtó a következő helyszíni eljárásra kitűzött
időpontról rövid úton küld értesítést az előzőekben felsoroltaknak.”
55.	§
A Vht. 180/A. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a személykörözés végrehajtása során a rendőrség a gyermeket előállítja, erről
haladéktalanul - rövid úton is - értesíti a végrehajtót, a gyermeket pedig - a végrehajtó egyidejű
értesítése mellett - a legközelebbi, ideiglenes hatályú elhelyezés biztosítására is kijelölt
gyermekotthonban helyezi el. Az elhelyezésig biztosítani kell az előállítás időpontjában a
gyermekkel együtt tartózkodó hozzátartozó számára - kivéve, ha a gyermeket vagy az eljárás
sikerességét veszélyezteti -, hogy a gyermekkel együtt legyen, részére a szükséges ellátást
biztosítsa.
(8)	A gyermek előállítása jogszabályban meghatározott költségtérítésének összegét a
kötelezett viseli, az végrehajtási költségnek minősül, amelyet előlegezni nem kell. A költségtérítés
igazolására, megállapítására, behajtására és megfizetésére az ellenszegülés megszüntetése
érdekében történő rendőrségi közreműködés költségtérítésére vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.”
56.	§
(1)	A Vht. 184/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása szabadalombitorlás, használati
mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezető termék topográfiájára vonatkozó oltalom
bitorlása, növényfajta-oltalom bitorlása, illetve a növényfajta-oltalomból eredő díjigényhez
25
kapcsolódó - a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 109/B. §-ának
(3)	bekezdésében szabályozott - adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének elmulasztása,
védjegybitorlás, földrajzi árujelző-oltalom bitorlása, formatervezési mintaoltalom bitorlása,
kiegészítő oltalmi tanúsítvány bitorlása, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmára vonatkozó rendelkezések vagy szerzői jog megsértése miatt indított perben hozott
határozat végrehajtására irányul, a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap
kiállítása helyett - a végrehajtást közvetlenül elrendelő határozatot hoz, amelyben a kötelezettet
azonnali teljesítésre hívja fel az önkéntes teljesítésre, és egyidejűleg megállapítja a késedelem
esetén fizetendő pénzbírság napi összegét.”
(2)	A Vht. 184/A. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Ha megítélése szerint a meghatározott cselekmény végrehajtásához, az önkéntes
teljesítés megállapításához, az eljárás tárgyának beazonosításához segítséget nyújt, a végrehajtást
elrendelő bíróság mellékletként csatolja a végrehajtható okirathoz a végrehajtási kérelem
mellékleteként előterjesztett, a végrehajtható határozat meghozatalát megelőző eljárásban is az
ügyiratok részévé vált képfelvételt.”
(3)	A Vht. 184/A. § (2) bekezdés utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A pénzbírságra megfelelően alkalmazni kell a 175. § rendelkezéseit azzal, hogy a
kötelezettel szemben kiszabott pénzbírságról szóló értesítést a bíróság megküldi a végrehajtónak; a
végrehajtás befejezését megelőzően a végrehajtóhoz érkezett értesítés alapján a pénzbírság
behajtását a végrehajtó az alapügyben foganatosítja, annak során a végrehajtót előleg nem illeti
meg, a végrehajtás költségét pedig a pénzbírság megfizetésére kötelezett viseli.”
57.	§
A Vht. 217. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„217. § (1) A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást
előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének
elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási
kifogást (a továbbiakban: kifogás) terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. E §
alkalmazásában a végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése az olyan jogszabálysértés,
amelynek a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatása volt.
(2)	A kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújtani a
végrehajtónál, aki azt - a kifogásolt intézkedésre vonatkozó iratok másolatával együtt - 3
munkanapon belül továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak. Ha az intézkedés később jutott
a kifogást előterjesztő tudomására, vagy a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől
számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a
tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani, amennyiben a kifogást
előterjesztő a későbbi tudomásszerzés vagy az akadályoztatás tényét kellően igazolja. A végrehajtó
intézkedésétől számított 3 hónap eltelte után nem lehet kifogást előterjeszteni; e határidő
elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(3)	A kifogásra a Pp. keresetindításra vonatkozó rendelkezései közül a keresetlevél
benyújtására és kellékeire, a keresetlevél alapján teendő intézkedésekre, az áttételre, az elutasításra,
valamint a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fenntartására vonatkozó rendelkezések
26
megfelelően irányadók. A bíróság a kifogást nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 8
munkanapon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt hiánypótlásra
visszaadni, nincs-e helye az áttételének vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, és a szükséges
intézkedéseket megteszi.
(4)	A végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak
kell tekinteni. A kifogásban meg kell jelölni a kifogásolt végrehajtói intézkedést, és azt, hogy a
kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból,
mennyiben kívánja. A végrehajtó intézkedésével szembeni ismételt kifogásban új tény állítására, új
bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az a kifogásolt intézkedésről való tudomásszerzést
követően jutott az előterjesztő tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb
döntést eredményezett volna, vagy ha az az intézkedés jogszabálysértő voltának alátámasztására
irányul.
(5)	Ha a kifogás elkésett, nem tartalmazza a miniszteri rendeletben meghatározott szakértői
díjelőleg letétbe helyezéséről szóló igazolást, vagy olyan intézkedés ellen irányul, amely
nyilvánvalóan nem lényegesen jogszabálysértő, továbbá ha a kifogást az előterjesztő felhívás
ellenére hiányosan adja be, a bíróság a kifogást hivatalból elutasítja. Azt, aki a kifogást elutasító
végzés ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (Pp. 120.
§) sújthatja.
(6)	A végrehajtó intézkedésének elmulasztása miatt kifogás különösen akkor terjeszthető
elő, ha
a)	a jogszabály a végrehajtó részére az intézkedés elvégzésére határidőt állapított
meg, azonban az eredménytelenül eltelt,
b)	a végrehajtó a végrehajtási eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv
vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül
eltelt, és a végrehajtó a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett
intézkedéseket, vagy
c)	a végrehajtó elmulasztotta a végrehajtási eljárás ésszerű időn belül történő
befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben az utolsó érdemi intézkedése óta eltelt
az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a végrehajtó az intézkedést elvégezze,
azonban ezt nem tette meg.
(7)	A kifogást előterjesztő a végrehajtó intézkedésének elmulasztása esetén a kifogásban
kérheti a bíróságtól a lényeges jogszabálysértés tényének megállapítását és a végrehajtónak az
elmulasztott intézkedés elvégzésére - megfelelő határidő tűzésével - történő utasítását.”
58.	§
A Vht. a 217. §.-t követően a következő 217/A. §-sal egészül ki:
„217/A. § (1) A bíróság a végrehajtási kifogásról tárgyaláson kívül, - ha a kifogás
elbírálásához szükséges tények a beszerzett iratokból nem állapíthatóak meg, vagy az iratok
bizonyító erejét illetően kételye merül fel - a felek meghallgatása vagy egyéb bizonyítás felvétele
után, soron kívül határoz.
(2)	A bíróság - ha azok nem állnak rendelkezésre - a végrehajtási kifogás beérkezésétől
számított 8 munkanapon belül intézkedik a kifogás elbírálásához szükséges iratok beszerzése iránt,
a végrehajtó pedig a bíróság megkeresésének 8 munkanapon belül köteles eleget tenni. A bíróság a
27
végrehajtási kifogást elbíráló végzését 45 napon belül hozza meg, kivéve, ha ahhoz a felek
meghallgatása vagy egyéb bizonyítás felvétele szükséges.
(3)	A bíróság a kifogásról - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kifogásban foglalt
kérelem keretei között dönt. A bíróság a kérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt
illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről.
(4)	A bíróság a végrehajtó intézkedését - a kifogásban foglalt kérelem korlátaira tekintet
nélkül — megsemmisítheti, és a végrehajtót új intézkedés megtételére kötelezheti, ha a végrehajtási
eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges az intézkedés megismétlése. A végzésnek
tartalmaznia kell az intézkedés megsemmisítésének okait és az új eljárásra vonatkozó utasításokat.
(5)	Ha a kifogásolt intézkedés a jogszabályoknak megfelel vagy nem lényegesen
jogszabálysértő, a bíróság a kifogásolt intézkedést hatályában fenntartja és a kifogást elutasítja. Ha
a kifogásolt intézkedés lényegesen jogszabálysértő, a bíróság a kifogásolt intézkedést egészben
vagy részben megsemmisíti, vagy - ha jogszabály ezt lehetővé teszi és a döntéshez szükséges
tények megállapíthatók - a végrehajtó intézkedését egészben vagy részben megváltoztatja,
intézkedés elmulasztása esetén pedig az elmulasztott intézkedés megtételére utasítja a végrehajtót.”
59.	§
A Vht. a 217/A. §-t követően a következő 217/B. §-sal egészül ki:
„217/B. § (1) Lényegesen jogszabálysértő végrehajtói intézkedés vagy intézkedés
elmulasztása esetén az önálló bírósági végrehajtó - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles a
kifogással érintett végrehajtási ügyben járó munkadíja 20%-ának, ugyanazon végrehajtási
cselekmény tekintetében ismételt eljárási szabálysértés esetén pedig 50%-ának megfelelő
pénzösszeg megfizetésére a (3) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint.
(2)	Nem terheli a végrehajtót az (1) bekezdés szerinti kötelezettség akkor, ha a kifogás
elbírálása keretében történik az ingatlan forgalmi értékének meghatározása, vagy ha a lényeges
eljárási szabálysértéshez nem a végrehajtó érdekkörében felmerülő ok vezetett.
(3)	A bíróság a kifogásnak helyt adó végzésében kötelezi a végrehajtót az (1) bekezdésben
meghatározott összegnek a végrehajtói letéti számlára 60 napon belül történő befizetésére. A
befizetett összeg - a végrehajtást kérő részére történő kifizetés erejéig - a végrehajtás során befolyt
összeget növeli; ezen felüli összeg pedig az államot illeti, azt a bírósági gazdasági hivatal
számlájára kell befizetni.
(4)	Ha a befizetési határidőn belül sor kerül a végrehajtót megillető díjazás elszámolására, a
végrehajtó a befizetési kötelezettségének az őt megillető díjigénynek a befizetendő Összeggel
történő csökkentésével is eleget tehet.
(5)	E § alkalmazásában a végrehajtó munkadíja
a)	pénzkövetelés végrehajtása esetén az ügyérték alapján számított munkadíja,
b)	meghatározott cselekmény esetén öt órai munkavégzésért járó munkadíja,
c)	egyéb végrehajtási ügyben a külön jogszabály szerint járó munkadíja.
(6)	A végrehajtó - az összeg megjelölésével - nyilatkozik a bíróságnak arról, ha a (3)
bekezdés alapján befizetési kötelezettsége keletkezik az állam felé.”
28
60. §
(1)	A Vht. 218. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha a bíróság helyt adott a végrehajtási kifogásnak, az erről szóló végzés ellen a végrehajtó
is fellebbezhet, feltéve, hogy a végzésben a bíróság)
„b) a végrehajtó által előterjesztett díjjegyzéket vagy a végrehajtási költségek
tekintetében a felosztási tervet módosította, illetve a 217/B. § (1) bekezdése szerinti
jogkövetkezményt alkalmazta.”
(2)	A Vht. 218. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A kifogást elbíráló végzés elleni fellebbezés elbírálására a kifogás elbírálására
vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók.”
61. §
A Vht. 226. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„226. § (1) A végrehajtó nem járhat el abban az ügyben, amelyben - a Pp.-nek a bíró
kizárására vonatkozó szabálya szerint - mint bíró sem járhatna el.
(2)	Ha a végrehajtó az eljárásban a vele szemben fennálló kizárási okot maga jelentette be,
vagy egyébként a mellőzéséhez hozzájárult, a kizárásról és az eljáró végrehajtó kijelöléséről a
kamara elnöke - a kamara elnökével szemben fennálló kizárási ok esetén a helyettesítésére jogosult
kamarai vezető - határoz.
(3)	Ha
a)	a kamara elnökének döntése szerint a kizárási ok nem áll fenn, vagy
b)	a kizárási okot nem a végrehajtó jelentette be, és a kizárásához nem járult hozzá,
a kizárásról a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával a végrehajtást foganatosító bíróság dönt.
(4)	A (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kamara elnöke a döntését - a kizárási ügyben
keletkezett iratokkal együtt a b) pontja szerinti esetben pedig a végrehajtó a kizárási indítványt és
az indítványra vonatkozó álláspontját tartalmazó iratot beterjeszti a végrehajtást foganatosító
bíróságnak.
(5)	Ha a bíróság az eljárásból a végrehajtót kizárta, az erről szóló végzést megküldi a kamara
elnökének. Az eljáró végrehajtót a kamara elnöke (elnök esetében helyettese) jelöli ki; ugyanazon
helyi bíróság mellé kinevezett, ha pedig ez nem lehetséges, a megyében működő helyi bíróság mellé
kinevezett - Budapesten és Pest megyében egyaránt budapesti és pest megyei székhelyű -
végrehajtó jelölhető ki, ha pedig ez sem lehetséges, bármely végrehajtó kijelölhető az eljárás
lefolytatására.
(6)	A bíróság kizárási indítványnak helyt adó végzése ellen és a kamara elnökének a
végrehajtó kijelölésére vonatkozó döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs.”
29
62. §
A Vht. a 226. §-t követően a következő 226/A. §-sal egészül ki:
„226/A, § A végrehajtó által foganatosított végrehajtás adósának vagyonába tartozó dolgot,
egyéb vagyoni elemet a végrehajtó, a végrehajtó-helyettes, a végrehajtójelölt, a végrehajtó egyéb
alkalmazottja és az a végrehajtói iroda, amelynek a végrehajtó tagja - a 123. § (3) bekezdésében
foglalt eset kivételével - sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője útján, közvetve sem
szerezheti meg.”
63.	§
A Vht. 229. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az összeférhetetlenség és a titoktartás szabályai a végrehajtó-helyettesre és a
végrehajtójelöltre, a kizárás szabályai a végrehajtó-helyettesre is irányadók azzal, hogy a
végrehajtó-helyettes az ügy elintézéséből akkor is ki van zárva, ha az őt alkalmazó végrehajtóval
szemben áll fenn kizárási ok.”
64.	§
(1)	A Vht. 250. § (2) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:
(A kamara jogai és feladatai különösen:)
q) - a bíróság hatáskörébe tartozó ügyek kivételével - dönt a végrehajtó kizárásáról
és új végrehajtó kijelöléséről.”
(2)	A Vht. 250. § (3) bekezdés b) és c) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
(A kamara ellátja a következő feladatokat is:)
„b) a végrehajtói hirdetmények elektronikus úton történő közzétételére szolgáló
informatikai alkalmazást működtet,
c)	működteti a végrehajtási iratok elektronikus kézbesítési rendszerét.”
65.	§
A Vht. 253/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„253/E. § (1) A kamara - a végrehajtók feletti szakmai felügyelet gyakorlásának elősegítése,
a végrehajtási eljárás folyamatban létének és az abban érvényesített igénynek az igazolása, az
adattal érintett jogalany joggyakorlásának elősegítése, valamint mások jogainak védelme céljából -
az önálló bírósági végrehajtók adatszolgáltatása és a kamarához megküldött végrehajtható okiratok
adatai alapján elektronikus közhiteles nyilvántartást vezet az önálló bírósági végrehajtók által
intézett bírósági és közigazgatási végrehajtási ügyekről a következő tartalommal:
a)	az eljáró végrehajtó neve, székhelye,
30
b)	a végrehajtható okiratot kiállító szerv neve és a végrehajtható okirat száma,
végrehajtói kézbesítési ügy esetében a kézbesítendő határozatot hozó szerv neve és a határozat
száma, a végrehajtóhoz történő megküldésének és érkezésének időpontja,
c)	a végrehajtási ügy száma, a végrehajtási ügy típusa,
d)	az adós, kötelezett (végrehajtói kézbesítési ügy esetében címzett) neve, azonosító
adatai,
e)	a végrehajtást kérő (végrehajtói kézbesítési ügy esetében kérelmező) vagy
behajtást kérő neve és azonosító adatai,
j) a végrehajtandó követelés [pénzkövetelés (főkövetelés) jogcíme, összege,
meghatározott cselekmény jellege],
g)	az ügyben más végrehajtó megkeresésének időpontja, a megkeresett végrehajtó
neve és székhelye; az eljárás újraindításának időpontja,
h)	a végrehajtási ügy befejezésének módja és időpontja, az eljárás újraindításának
időpontja,
i)	a befejezett végrehajtási ügyek irataival kapcsolatban az őrzési idő leteltét
követően tett intézkedés (selejtezve, levéltárnak átadva).
(3)	A végrehajtó az (1) bekezdésben meghatározott adatokat - az azokról történt
tudomásszerzést követő munkanapon ~ elektronikus kapcsolattartás útján adja át a kamarának; a
kamara a végrehajtási ügy befejezésétől számítva 10 évig kezeli a nyilvántartásban szereplő
adatokat, ezt követően gondoskodik az adatok törléséről.
(4)	A kamara az adatkezelés során köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, így
különösen védeni azokat a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy
törlés, sérülés, megsemmisülés ellen.
(5)	A kamara a végrehajtási ügyek nyilvántartásából az adatigénylésre jogosult részére
szolgáltathat adatokat.
(6)	A végrehajtási ügyek nyilvántartásából annak a közigazgatási hatóságnak, közigazgatási
szervnek, bíróságnak, bírósági végrehajtónak, ügyésznek, nyomozó hatóságnak, terrorizmust
elhárító szervnek, nemzetbiztonsági szolgálatnak, továbbá a végrehajtó tevékenységének szakmai
felügyeletét ellátó szervnek továbbítható adat, amely minden egyes igényelt adat tekintetében a
törvényi rendelkezés megjelölésével igazolja, hogy törvény az ügy elbírálásához, továbbá
jogosultság, illetve kötelezettség fennállásának ellenőrzéséhez feljogosította az adat kezelésére. Az
adatigénylőnek a kérelemben meg kell jelölnie annak az eljárásának az ügyszámát és tárgyát,
amelyben az igényelt adatok megismerésére törvény alapján jogosult.
(7)	A kamara írásbeli kérelemre tanúsítványt állít ki
a)	a végrehajtási ügyek nyilvántartásában nem szereplő kérelmező számára annak
igazolására, hogy a végrehajtási ügyek nyilvántartásában végrehajtási eljárás adósaként nem
szerepel,
b)	a végrehajtási ügyek nyilvántartásában szereplő kérelmező számára a végrehajtási
ügyek nyilvántartásában szereplő adatainak igazolása céljából,
c)	a célját és az adatkéréshez fűződő jogi érdekét megjelölő kérelmező számára a
végrehajtási ügyek nyilvántartásában szereplő gazdálkodó szervezetnek a végrehajtási ügyek
nyilvántartásában szereplő adatai igazolása céljából, továbbá annak igazolására, hogy a gazdálkodó
szervezet a végrehajtási ügyek nyilvántartásában végrehajtási eljárás adósaként nem szerepel;
gazdálkodó szervezetnek kell tekinteni e bekezdés alkalmazásában a Ptk. 685. §-ának c) pontjában
említett szervezeteket.
31
(8)	A kamara a (7) bekezdés keretein belül annak igazolására is tanúsítványt állít ki, hogy a
végrehajtási ügyek nyilvántartásában a kérelemben megjelölt időszakban nem szerepel az
adatigényléssel érintett személy, mint adós (kötelezett) ellen folyamatban lévő vagy a követelés
behajthatatlansága, a meghatározott cselekmény nemteljesítése miatt szüneteléssel befejezett
bírósági végrehajtási ügy.
(9)	A kamara a tanúsítványt költségtérítés fejében, a kérelem szerint papíralapú vagy
elektronikus közokiratként, a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül állítja ki; a
tanúsítvány tartalmazza a végrehajtási ügy (1) bekezdésben meghatározott adatait, a tanúsítvány
kiállításának helyét és időpontját, a kiállító megnevezését, bélyegzőlenyomatát, valamint a
kiadmányozásra jogosult aláírását.
(10)	A végrehajtási ügyek nyilvántartása a nyilvántartott tényadatok fennállását hitelesen
tanúsítja (közhitelesség), az ellenkező bizonyításáig a végrehajtási ügyek nyilvántartásába
feljegyzett tényadatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, az adat törlése esetén - az ellenkező
bizonyításáig - azt kell vélelmezni, hogy az nem áll fenn. A végrehajtási ügyek nyilvántartásában
feltüntetett tényadatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki a tényadatok helyességét, valósággal
egyezőségét vitatja.
(11)	A végrehajtási ügyek nyilvántartásában szereplő adatok kezelésére szolgáló
informatikai alkalmazás működtetője naplót készít
a)	az informatikai alkalmazás üzemben tartási idejéről,
b)	a végrehajtási ügyek nyilvántartásába történő bejegyzésről a bejegyzett adat, a
bejegyzés időpontja, és a bejegyzést végző feltüntetésével,
c)	a végrehajtási ügyek nyilvántartásából történő adatigénylés teljesítéséről az
adatigénylő, az adattovábbítás időpontja, az ahhoz megadott adatok és a szolgáltatott adatok
megjelölésével,
d)	a naplóból történt adatszolgáltatásról a szolgáltatott adatok körének, az
adatigénylő nevének és címének, az adatigénylésben feltüntetett adatigénylési jogalapnak, valamint
az adatszolgáltatás időpontjának, továbbá az adatszolgáltatást végző azonosító adatainak
feltüntetésével.
(12)	Ha a büntetőeljárásban eljáró bíróság, ügyész és nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági
szolgálat, továbbá a törvényben titkos információgyűjtésre felhatalmazott szerv adatigénylése azt -
bűnüldözési, bűnmegelőzési vagy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozással - kifejezetten
tartalmazza, a kamara nem tájékoztathatja az érintettet az adattovábbításról.
(13)	A napló adatait azok keletkezésétől számított 10 évig kell megőrizni, és biztosítani kell
az azok megismeréséhez szükséges technikai eszközöket. A napló adatait a kamara a (6) bekezdés
szerint eljárva továbbíthatja.”
66. §
A Vht. a 253/F. §-t követően a következő 253/G. §-sal egészül ki:
„253/G. § (1) A kamara naplót készít a kézbesítési rendszer működéséről a következő
adatokkal:
32
a)	üzemben tartási idő,
b)	a felhasználók adatbevitelének és adatrögzítésének ténye az adatbevitel, illetve
adatrögzítés időpontjának, valamint az azt végző személy nevének megjelölésével,
c)	a rendszer által automatikusan elvégzett műveletek, a művelet és az időpontja
feltüntetésével,
d)	az üzemzavar terjedelme és időtartama,
e)	az iratbetekintés iránti kérelem vagy megkeresés teljesítése az iratokba betekintő
nevének és címének, az iratbetekintés jogalapjának, időpontjának, az érintett iratnak, valamint az
iratbetekintést engedélyező személy nevének feltüntetésével,
j) a naplóból történt adatszolgáltatás a szolgáltatott adatok körének, az adatigénylő
nevének és címének, az adatigénylésben feltüntetett adatigénylési jogalapnak, az adatszolgáltatás
időpontjának, valamint az adatszolgáltatást végző azonosító adatainak feltüntetésével.
(2)	A napló adatait azok keletkezésétől számított 10 évig kell megőrizni, és biztosítani kell
az azok megismeréséhez szükséges technikai eszközöket.
(3)	A napló adatairól megkeresésre annak a bíróságnak, ügyésznek, nyomozóhatóságnak,
terrorizmust elhárító szervnek, nemzetbiztonsági szolgálatnak, továbbá a végrehajtó
tevékenységének felügyeletét ellátó szervnek továbbítható adat, amely törvényi rendelkezés
megjelölésével igazolja, hogy törvény az ügy elbírálásához, továbbá jogosultság, illetve
kötelezettség fennállásának ellenőrzéséhez feljogosította az adat megismerésére. Az adatigénylőnek
a megkeresésben meg kell jelölnie annak az eljárásának az ügyszámát és tárgyát, amelyben az
igényelt adatok megismerésére törvény alapján jogosult.
(4)	A kamara a felhasználók számára az interneten közzéteszi a kézbesítési rendszer
működésének és felhasználóként történő igénybevételének technikai feltételeit (felhasználási
szabályzat); a felhasználási szabályzatot a miniszter hagyja jóvá.”
67.	§
A Vht. 270. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Elsőfokú fegyelmi bíróságként a Pest Megyei Törvényszék mellett működő Bírósági
Végrehajtói Fegyelmi Bíróság jár el.
(3)	Másodfokú fegyelmi bíróságként a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi
Bíróság jár el. ”
68.	§
(1)	A Vht. 271. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„271. § (1) A kamara közgyűlése a végrehajtók közül 4 évre az első fokú fegyelmi
bírósághoz 20, a másodfokú fegyelmi bírósághoz 3 végrehajtót vizsgálóbiztosnak választ meg.”
(2)	A Vht. 271. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Vizsgálóbiztosnak azt a végrehajtót lehet megválasztani, akinek legalább 5 éves
végrehajtói gyakorlata van, feltéve hogy vele szemben nincs kizáró ok [275. § (1) bek. a) pont].”
33
(3)	A vizsgálóbiztosi tisztség megszűnik
a)	a megválasztás időtartamának lejártával,
b)	a végrehajtói szolgálat megszűnésével,
c)	a vizsgálóbiztosi tisztségről való lemondással vagy
d)	ha a fegyelmi bíróság kötelességeinek vétkes megszegése, hosszabb időn át
történő elmulasztása vagy súlyos elhanyagolása miatt - titkos szavazással, a fegyelmi bíróság
tagjai legalább kétharmadának szavazatával - tagjainak sorából kizárta.
69.	§
A Vht. 272. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„272. § (1) Az Országos Bírói Tanács - a törvényszékek, ítélőtáblák és a Kúria elnökének
javaslatai alapján - a bírák közül az elsőfokú fegyelmi bíróságra 30, a másodfokú fegyelmi
bíróságra 10 fegyelmi bírót nevez ki 4 évre. A fegyelmi bíróság elnökét és elnökhelyettesét a
fegyelmi bírák közül az Országos Bírói Tanács nevezi ki.
(2)	Fegyelmi bíróvá nem nevezhető ki az a bíró, aki a bírák jogállásáról és javadalmazásáról
szóló törvény szerint a szolgálati bíróság bírájává sem nevezhető ki.
(3)	A fegyelmi bírói tisztség megszűnik:
a)	a kinevezés időtartamának lejártával,
b)	a bírói szolgálati viszony megszűnésével,
c)	a fegyelmi bírói tisztségről való lemondással vagy
d)	ha a fegyelmi bírót kötelességeinek vétkes megszegése, hosszabb időn át történő
elmulasztása vagy súlyos elhanyagolása miatt a fegyelmi bíróság - titkos szavazással, a fegyelmi
bíróság tagjai legalább kétharmadának szavazatával - tagjainak sorából kizárta.”
70.	§
A Vht. 273. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A fegyelmi bíróság fegyelmi bíró és vizsgálóbiztos tagjai működésük megkezdése előtt
az Országos Bírói Tanács előtt esküt tesznek.”
71.	§
A Vht. 274. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A fegyelmi bíróság 3 fegyelmi bíróból álló tanácsban jár el, a fegyelmi tanács munkáját
az elnök vezeti.”
72.	§
A Vht. 275. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Fegyelmi bíróként, illetőleg vizsgálóbiztosként nem járhat el az,)
34
,,d) aki tisztségéből vagy hivatalából való felfüggesztés, illetve a bírói vagy
végrehajtói szolgálat szünetelése folytán bíróként vagy végrehajtóként nem járhat el.”
73.	§
A Vht. 276. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elfogultsági kifogásról a fegyelmi tanács határoz. Ha a kifogást az elsőfokú fegyelmi
bíróság elnöke ellen terjesztették elő, a másodfokú fegyelmi bíróság tanácsa, ha pedig a másodfokú
fegyelmi bíróság elnöke ellen terjesztették elő, a Kúria elnöke határoz az elfogultsági kifogásról.
(3)	Az első fokú fegyelmi bíróság elnökének kizártsága esetén az eljáró első fokú fegyelmi
tanácsot a másodfokú fegyelmi bíróság elnöke, a másodfokú fegyelmi bíróság elnökének kizártsága
esetén pedig az eljáró tanácsot a Kúria elnöke jelöli ki.”
74.	§
A Vht. a következő 305. §-sal egészül ki:
„305. § (1) E törvénynek a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb, igazságügyi tárgyú
törvények módosításáról szóló 2011. évi ... törvénnyel (a továbbiakban e §-ban: módosító törvény)
megállapított rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a módosító törvény
hatályba lépésének időpontjában folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban és fegyelmi
eljárásokban is alkalmazni kell.
(2)	Az ingóság értékesítésére vonatkozó, a módosító törvénnyel megállapított
rendelkezéseket azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyekben a módosító törvény hatályba
lépését követően történik meg az árverési hirdetmény közzététele. Ha az ingóság árverésére vagy az
ingóság árverési hirdetményének közzétételére már a módosító törvény hatályba lépése előtt sor
került, a következő árverés kitűzésére, az annak alapján lefolytatott árverésre, valamint a soron
következő végrehajtási cselekményekre kell e törvénynek a módosító törvénnyel megállapított
rendelkezéseit alkalmazni.
(3)	A lefoglalt ingatlan becsértékének megállapítására és értékesítésére vonatkozó, a
módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseket azokban az ügyekben kell alkalmazni,
amelyekben a módosító törvény hatályba lépését követően történik meg a becsérték közléséről
történő tájékoztatás. Ha az ingatlan árverésére vagy az ingatlan árverési hirdetmény közzétételére
már a módosító törvény hatályba lépése előtt sor került, a következő árverés kitűzésére, az annak
alapján lefolytatott árverésre és a soron következő végrehajtási cselekményekre kell e törvénynek a
módosító törvénnyel megállapított rendelkezéseit alkalmazni.
(4)	E törvénynek a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény és egyéb kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvénnyel és a módosító törvénnyel
megállapított rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglaltak szerint - a 2009. január 1-je előtt
lefoglalt ingatlanokra vezetett végrehajtás során is alkalmazni kell.
(5)	A végrehajtási kifogás előterjesztésére és elbírálására vonatkozó, a módosító törvénnyel
megállapított módosító rendelkezéseket a módosító törvény hatályba lépését követően megtett
(elmulasztott) végrehajtói intézkedés ellen előterjesztett végrehajtási kifogás esetében kell
alkalmazni. A bírósági végrehajtó a fél vagy más érdekelt részére a módosító törvény hatályba
35
lépésének követően első alkalommal kézbesítendő iratban feltünteti a módosító törvénnyel
megállapított, a végrehajtási kifogás előterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezésekről
szóló tájékoztatást.
(6)	A végrehajtási ügyek nyilvántartása a 2012. szeptember 1-jétől szolgáltatott és
nyilvántartott tényadatok fennállását tanúsítja hitelesen, a 2012. szeptember 1-jét megelőzően
szolgáltatott és nyilvántartott adatok tekintetében a kamara által kiállított tanúsítvány tájékoztatást
tartalmaz a végrehajtási ügyekről vezetett nyilvántartás adatairól; az erről szóló tájékoztatást a
tanúsítvány tartalmazza.
(7)	Az elektronikus kapcsolattartásra köteles felek 2012. június 30-áig kötelesek bejelenteni
a 35/D. § (1) bekezdésében foglalt adataikat a bírósági végrehajtónak, és bemutatni az adatok
igazolására szolgáló iratokat.
(8)	A módosító törvény hatályba lépése előtt fegyelmi bíróvá megválasztott önálló bírósági
végrehajtó fegyelmi bírói tisztsége a módosító törvény kihirdetését követő 8. napon megszűnik, a
folyamatban lévő fegyelmi ügyek intézésére a fegyelmi bíróság elnöke új tanácsot jelöl ki. Az új
tanács kijelölése a módosító törvény hatályba lépése előtt már megtett eljárási cselekmények
hatályát nem érinti.
(9)	A Pest Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság, a GyŐr-
Moson-Sopron Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság és a Hajdú-
Bihar Megyei Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság 2012. február 28-án
megszűnik; a 2012. február 28-án folyamatban lévő fegyelmi ügyeket a Pest Megyei Törvényszék
mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bírósághoz kell áttenni, az áttétel a már megtett
eljárási cselekmények hatályát nem érinti. A 2012. március 1. napját megelőzőn vizsgálóbiztossá
kinevezett önálló bírósági végrehajtó 2012. március 1-jétől - a vizsgálóbiztosi tisztségének a 271. §
szerinti megszűnéséig - a Pest Megyei Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi
Bíróság vizsgálóbiztosa. A 2012. március 1-jét megelőzően az első fokú bírósági végrehajtói
fegyelmi bíróságra fegyelmi bírónak kinevezett bíró 2012. március 1-jétől - a fegyelmi bírói
tisztségének a 272. § szerinti megszűnéséig - a Pest Megyei Törvényszék mellett működő Bírósági
Végrehajtói Fegyelmi Bíróság fegyelmi bírája.
(10)	Az Országos Bírói Tanács a fegyelmi bíróságok teljes létszámának biztosítása
érdekében a fegyelmi bírák kinevezéséről első alkalommal 2012. május 31-éig dönt.”
75.	§
(1)	A Vht. 307. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„d') a végrehajtók, végrehajtó-helyettesek, végrehajtójelöltek igazolványára és
nyilvántartására, a kamara által vezetett nyilvántartások, névjegyzékek vezetésére, a kamara
igazgatási jellegű feladatainak ellátására, továbbá - az adópolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben - a végrehajtási ügyekről vezetett nyilvántartás adatairól szóló tanúsítvány kiállításért
járó költségtérítés összegére és megfizetésére vonatkozó részletes szabályokat,”
36
(2)	A Vht. 307. § (2) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„g) a végrehajtási ügyvitelre, pénzkezelésre és statisztikára vonatkozó szabályokat,
valamint a végrehajtási kérelem előterjesztésére szolgáló végrehajtható okirat nyomtatványok
adattartalmát,”
(3)	A Vht. 307. § (2) bekezdés n) és o) pontjai helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„n) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az árverezők elektronikus
nyilvántartásába történő bejegyzés díját, a közös tulajdonban lévő ingatlan árverése esetén a
tulajdonostárs tulajdoni hányadának értékesítéséért felszámítható díjat, az önálló bírósági végrehajtó
által a felvilágosításra jogosult részére kiadott másolatért felszámítható költségtérítést, a
végrehajtási kifogás előterjesztésével egyidejűleg letétbe helyezendő szakértői díj előlegének
összegét, valamint ezek megfizetésének módját,
,,o) az elektronikus árverési rendszer és a kézbesítési rendszer informatikai
alkalmazásának működtetésére, biztonsági követelményeire és felhasználói szabályzatának kötelező
tartalmi elemeire vonatkozó részletes szabályokat.”
76.	§
A Vht
a)	31/E. § (3) bekezdésében a „végrehajtás elrendeléséért” szövegrész helyébe a
„végrehajtási kérelem előterjesztéséért” szöveg,
b)	47. § (2) bekezdésében az „az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett
nyilvántartásba” szövegrész helyébe az „a végrehajtási ügyekről vezetett nyilvántartásba” szöveg,
c)	48. § (2) bekezdésében a „138/B. §” szövegrész helyébe a „140. § (6) bekezdése”
szöveg,
d)	64. § (3) bekezdésében a „Vht. 165. § a)-e) pontjai” szövegrész helyébe a „Vht.
165. § a)-g) pontjai” szöveg,
e)	74. §-ában a „Mentes a végrehajtás alól” szövegrész helyébe a „Mentes a letiltás
alól” szöveg,
f)	127/A. § (3) bekezdésében az „egynegyedére” szövegrész helyébe a „35%-ára”
szöveg,
g)	131. § (2) bekezdésében és 132. § (2) bekezdésében az elővásárlási jog”
szövegrész helyébe az „előárverezési jog” szöveg,
h)	132/B. § (4) bekezdésében az „árverés” szövegrész helyébe az „ingóárverés”
szöveg,
i)	134. § (1) és (3) bekezdésében az „egynegyedének” szövegrész helyébe a „35%-
ának” szöveg, 134. § (2) bekezdésében az „egynegyedét” szövegrész helyébe a „35%-át” szöveg,
j) 140. § (1) bekezdésében a „szakértő becsüs véleménye” szövegrész helyébe az
„igazságügyi szakértő szakvéleménye szöveg”, a „szakértő becsüs véleményének” szövegrész
helyébe az „igazságügyi szakértő szakvéleményének” szöveg,
k) 153. § (3) bekezdésében az „az adós” szövegrész helyébe az „az árverési vevő”
szöveg,
37
I) 153. § (4) bekezdésében az „árverést” szövegrész helyébe az „árverés befejezését”
szöveg,
m) 201/B. §-ában az „ideiglenes intézkedést” szövegrész helyébe a „biztosítási
intézkedést” szöveg,
n) 223. § (3) bekezdésében a „6 hónapon belül” szövegrész helyébe a „3 hónapon
belül” szöveg,
o)	250. § (3) bekezdésében a „végrehajtó tagjait és a vizsgálóbiztosokat” szövegrész
helyébe a „vizsgálóbiztosait” szöveg,
p) 254/D. § (6) bekezdésében a „közjegyzői irodával” szövegrész helyébe a
„végrehajtói irodával” szöveg
q) 272. § (1) bekezdésében a „másodfokú fegyelmi bíróságba 3 bírót taggá”
szövegrész helyébe a „másodfokú fegyelmi bíróságba 6 bírót a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák
bírái közül” szöveg
lép.
77.	§
Hatályát veszti a Vht.
a)	10. § c) pontjában a „valamint a közjegyző letiltó és átutalási végzése/
szovegresz,
b)	31/F. §-a,
c)	122. § (3) bekezdése,
d)	132/F. § (8) bekezdésében a „; de az utolsóként közzétett vételi ajánlatokat
megelőzően közzétett vételi ajánlatokat csak az elektronikus árverési rendszer árverezőként történő
használatára jogosult felhasználók tekinthetik meg” szövegrész,
e)	145. § (3) bekezdése,
J) 145/C. § (2) bekezdés második mondata, (3) bekezdés b) pontjában a „vagy annak
többszörösével” szövegrész és (4)-(6) bekezdése,
g)	146. §-a,
h)	147. § (5) bekezdése,
i)	148. §-a,
j) 152. § (4) bekezdése,
k) 156. § (3) bekezdése, valamint (5) és (6) bekezdése,
l)	202. § (1) bekezdésében a „hatóság, illetőleg” szövegrész,
m) 219. §-a és azt megelőző alcíme,
n) 270. § (4) bekezdése,
o)	271. § (1) bekezdésében a „fegyelmi bírónak, ugyanennyi végrehajtót
vizsgálóbiztosnak, a Legfelsőbb Bíróság mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi
Bírósághoz 3 végrehajtót fegyelmi bírónak” szövegrész.
2.	A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
78.	§
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 25. § (4)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
38
„(4) A főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) - kivéve az önállóan érvényesített kamat-
és egyéb járulékkövetelést - az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak; a pertárgy
értékébe a pénzkövetelés után járó, és azzal együtt érvényesített kamatkövetelés akkor sem
számítandó be, ha e kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb
kamatkövetelést is érvényesítenek.”
79.	§
A Pp. 319. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a jogosult a 318. § (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeit teljesíti, az iratok
megérkezésétől - ideértve a közjegyzői aktanyomat megérkezését is - számított harminc napon - az
Ötödik Rész alkalmazása esetén tizenöt napon - belül a bíróság az ügy tárgyalására határnapot tűz
ki, és arra a jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig alperesként megidézi.”
80.	§
A Pp. 372. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Vht. 10. § d) pontjában felsorolt bünügyi követelés végrehajtása esetén - ideértve az
ilyen követelés biztosítására elrendelt bünügyi zárlatot is - az igénypert az állam nevében a
követelés jogosultjaként eljárni jogosult ellen kell megindítani.”
81.	§
A Pp. 388. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy az első tárgyalási nap az ellentmondás
folytán perré alakult eljárásban a 318. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogosult által beadott
iratoknak, ha pedig a közjegyzői aktanyomat később érkezett meg a bírósághoz, akkor az
aktanyomatnak a bírósághoz való érkezését követő legkésőbb negyvenöt - a 315. § (2)
bekezdésében meghatározott perekben a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő
legkésőbb hatvan - napon belül megtartható legyen.
3.	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIIL törvény módosítása
82.	§
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. §-a a
következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha ugyanazon határozat alapján, ugyanannak a követelésnek a végrehajtását több,
egyetemlegesen kötelezett adóssal szemben egyidejűleg kérik, az (1) bekezdés e) pontja szerinti
illetéket csak az egyik adós vonatkozásában előteijesztett végrehajtási kérelem után kell megfizetni,
a további, egyetemlegesen kötelezett adós, adósok vonatkozásában előterjesztett végrehajtási
kérelem után adósonként 5000 forint illetéket kell megfizetni. Az így megfizetett összes illetéket az
egyetemlegesen kötelezett adósokon egyenlő arányban kell behajtani.”
39
4. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosítása
83.	§
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 33. § (2)
bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt,)
„d) aki a szülői felügyelet vagy a gyámság, illetőleg a nevelőszülőnél vagy
gyermekotthonban történő elhelyezése alól hatálya alól engedély nélkül kivonja magát, és azt a
gyermeket, akinek a körözését gyermek átadására irányuló bírósági végrehajtás során rendelték el;”
84.	§
Az Rtv. 101. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy)
„e) az államháztartásért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter
egyetértésével kiadott rendeletben állapítsa meg a végrehajtási eljárásban ellenszegülés
megszüntetése érdekében történő rendőri közreműködéssel, valamint a gyermek átadására irányuló
bírósági végrehajtás során szükséges előállítással kapcsolatban felmerült költségek mértékét,
valamint megtérítésének részletes szabályait,”
5.	A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításai
85.	§
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
(továbbiakban: Ebtv.) 31. § (1) bekezdés g) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(Az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni)
,g) a 35. § (1) bekezdése szerint a finanszírozásra kapott összegek elkülönített
kezelésére szolgáló számla számát,”
86.	§
Az Ebtv. 35. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Az egészségügyi szolgáltató a finanszírozási szerződés megkötésével, valamint a
számla megváltozása esetén ennek bejelentésével egyidejűleg köteles nyilatkozni a finanszírozásra
kapott összegek tekintetében elkülönítetten kezelt számláját vezető hitelintézetnek arról, hogy a
számla a (2) bekezdés alapján elkülönítetten kezelt számla.”
40
87.	§
Az Ebtv. 82. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények
módosításáról szóló 2011. évi ... törvénnyel megállapított 35. § (la) bekezdés szerinti
nyilatkozattételi kötelezettséget a 2012. január 1-jén hatályos finanszírozási szerződéssel
rendelkező szolgáltató 2012. március 31-éig teljesíti.”
6.	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
88.	§
(1)	Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 156. §
(4)	bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóhatóság a Vht. 125. § (2) bekezdése, valamint 132/G. § (7) bekezdése szerinti
vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési
kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.”
(2)	Az Art. 156. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az ingóság árverése során az adóhatóság a Vht. 120. § c) pontjának második
fordulatát, 122. § (4) bekezdését, 132/B-F, §-át, 132/G. § (l)-(6) bekezdését, 133. § (4) bekezdését
nem alkalmazza.”
(3)	Az Art. 156. § (6) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ingatlan árverése során az adóhatóság a Vht. rendelkezéseit a következő eltérésekkel
alkalmazza:)
„a) nem alkalmazható a Vht. 143. § j) és l) pontja, 145/A-C. §-a, 153. § (4) bekezdése,
154/B. §-a, 155. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése, 157. § (5) bekezdése, 158. § (2)
bekezdés b) pontja és (3)-(8) bekezdései;”
89.	§
(1)	Az Art. 156/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„156/A. § (1) Az elektronikus árverés során a Vht 120-129. §-ait, 132. §-át, 132/A. §-át,
141-156. §-ait kell alkalmazni az e §-ban szabályozott eltérésekkel. Nem kell alkalmazni a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény igazolási
kérelemre vonatkozó szabályait, a Vht. 38. § (1) bekezdését, 124. § (l)-(4) bekezdéseit, 125-126.
§-ait, 146. § (1) bekezdését, 147. § (l)-(3) bekezdéseit, 149. § (2) bekezdését, valamint 154/B. §-
át.”
(2)	Az Art. 156/A. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„156/A. § (13) A második sikertelen elektronikus árverést követő hat hónap elteltével a
végrehajtó, ha azt a körülmények indokolják, az árverést ismételten kitűzheti. Ha az ismételten
41
kitűzött újabb elektronikus árverési is sikertelenül zárul, az árverés kitűzése az adó végrehajtásához
való jog elévülési idejének lejártáig, legfeljebb hat hónaponként megismételhető. A Vht. folyamatos
árverezésre vonatkozó szabályai az elektronikus árverés során nem alkalmazhatók.”
7.	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XL VII. törvény módosítása
90.	§
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005, évi XLVII. törvény (a
továbbiakban: Szaktv.) 3. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Igazságügyi szakértő az lehet, aki)
„b) a kérelmében megjelölt szakterületen az igazságügyi szakértői tevékenység
folytatásához meghatározott vagy azzal egyenértékű képesítéssel és - ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik - a képesítés megszerzésétől számított, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal
rendelkezik,”
91.	§
A Szaktv. a 4/A. §-t követően a következő 4/B. §-sal egészül ki:
„4/B. § (1) Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe vétel szempontjából a miniszter
rendeletében meghatározott képesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni azt a képesítést, amelyet
a)	- ha jogszabály kivételt nem tesz - jogszabály egyenértékűnek ismer vagy ismert
el,
b)	az a) pontban foglaltak hiányában a névjegyzéket vezető hatóság egyenértékűnek
ismert el.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak kivételével a képesítés egyenértékűségének
megállapítása érdekében az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság - szükség esetén -
szakmai véleményt is beszerezhet. A szakvéleményt az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető
hatóság kötelezően figyelembe veszi. A képesítés megfelelőségének vizsgálatára felkért bizottság
szakértőként jogosult eljárni, tevékenységéért díjazás nem illeti meg. Nem szükséges vizsgálni a
kérelmező azon képesítésének egyenértékűségét, amely a miniszter rendeletében előírt képesítéssel
a jogszabályok alapján egyértelműen nem egyenértékű.
(3)	A (2) bekezdésben megjelölt bizottság elnökét a miniszter jelöli. A bizottság további
tagja az oktatásért felelős miniszter és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara által kijelölt 1-1
személy.
(4)	A (2) bekezdésben megjelölt bizottság a képesítés egyenértékűségének vizsgálata során
az álláspontját a kérelmező végzettségének képzési anyagára és a szakterülethez előírt képesítés
képzési tervére figyelemmel állapítja meg.
42
92.	§
(1)	A Szaktv. 5. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az e törvény 2. számú melléklete 1. pont m) alpontjának ma) és mc) alpontja szerint
nyilvántartott igazságügyi szakértőnek az a),J)-h) és j) pontjaiban, k) pontjának ka) alpontjában, t),
valamint u) pontjában foglalt adatai nyilvánosak, azokat az igazságügyi szakértői névjegyzéket
vezető hatóság a világhálón is közzéteszi.
(3)	A névjegyzék (2) bekezdésben fel nem sorolt adatai nem nyilvánosak, azokról csak
törvényben foglalt esetben, az arra jogosult részére adható tájékoztatás. Az igazságügyi szakértői
névjegyzéket vezető hatóság a 2. számú melléklet 1. pontjának kb), ke), mj) és o)-r) pontjaiban és
sa) alpontjában foglalt adatok kivételével a nyilvántartás adatait a szakértői kamara részére átadja,
azt a szakértői kamara a külön törvény rendelkezései szerint nyilvántartja és kezeli.”
(2)	A Szaktv. 5. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A 2. számú melléklet 1. pontjának m) pont md) és me) alpontjában foglalt adatokat a
szakértői kamara, az a)-i), l), n) és q) pontjában foglalt adatokat az igazságügyi szakértő, az r) és s)
pontjában foglalt adatokat az ügyben eljáró hatóság köteles bejelenteni az igazságügyi szakértői
névjegyzéket vezető hatóságnak. A 2. számú melléklet 1. pont r) és s) pontjában foglalt adatokról az
ügyben eljáró hatóság az igazságügyért felelős minisztert és a szakértői kamarát is értesíteni
köteles.”
93.	§
(1)	A Szaktv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) A szakértő a tevékenysége során rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott
személyes adatokat a kirendelés vagy megbízás teljesítése, valamint tevékenységének szakmai,
módszertani, etikai és a jogszabályoknak való megfelelőségének ellenőrizhetősége céljából jogosult
kezelni.
(2)	A szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve
titoktartási kötelezettség terheli, az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról csak az ügyben eljáró
hatóság, továbbá az adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújthat
tájékoztatást.
(3)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a
szakértői vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos vagy oktatási célra -
személyazonosításra alkalmatlan módon — történő felhasználását.
(4)	Ha a szakértő a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képező, személy elleni
erőszakos bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről vagy olyan bűncselekmény
elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét vagy
egészségét veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak bejelenteni.”
43
94.	§
A Szaktv. a 12/A. §-t követően a következő 12/B. §-sal egészül ki:
„12/B. § (1) A szakértő a tevékenysége során általa kezelt személyes adatokat - ha törvény
másképp nem rendelkezik - a kirendelés vagy megbízás befejezését követően haladéktalanul
zárolja.
(2)	A befejezett kirendelést vagy megbízást követően a szakértő az általa kezelt, zárolt
személyes adatokat tevékenysége szakmai, módszertani, etikai megfelelőségének, valamint
jogszabályszerűségének ellenőrizhetősége céljából a zárolástól számított 10 évig tárolja, és azokat
kizárólag a kirendelő, megbízó, az igazságügyi szakértőkkel szemben etikai eljárás lefolytatására
jogosult, valamint a személyes adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére
továbbíthatja.
(3)	A szakértő az (1) bekezdés szerint zárolt személyes adatokat a zárolástól számított 10 év
elteltével törli.
(4)	Az (1) bekezdés alkalmazásában befejezettnek minősül a kirendelés vagy megbízás, ha
a)	a szakértői tevékenységért járó díj megfizetésre kerül,
b)	a szakértőt a kirendelő szerv a kirendelés alól felmenti, vagy a kirendelés alapját
képező ügyből kizárja, vagy
c)	a megbízás külön jogszabályban foglaltak alapján megszűnik.
(5)	A szakértő az érintettet az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról szóló törvény (a továbbiakban: Info tv.) szerint megillető, a szakértő által
kezelt adatokra (ideértve az átadott adatokat, a vizsgálat alatt keletkezett adatokat, az adatok
forrását, az adatkezelés célját, jogalapját, időtartamát, az adatfeldolgozó nevét, címét és az
adatkezeléssel összefüggő tevékenységét, továbbá - az érintett személyes adatainak továbbítása
esetén - az adattovábbítás jogalapját és címzettjét) vonatkozó tájékoztatás kiadását - a kirendelő
vagy megbízó bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, továbbá az érintett vagy mások
jogainak védelme érdekében tett utasítására - megtagadja.
(6)	A szakértő az általa vezetett adattovábbítási nyilvántartás adatait az adattovábbítástól
számított 20 évig köteles megőrizni.”
95.	§
A Szaktv. a 12/B. §-t követően a következő 12/C. §-sal egészül ki:
„12/C. § Az igazságügyi szakértő a tevékenységét - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a
kamara engedélyével szüneteltetheti.”
96.	§
A Szaktv. 13. § (1) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:
(A kirendelésnek tartalmaznia kell:)
44
,,l) - indokolt esetben - a kirendelő arra vonatkozó utasítását, hogy a szakértő az
érintett részére az általa kezelt adatokra vonatkozó, az Info tv. szerinti tájékoztatást megtagadni
köteles.”
97.	§
A Szaktv. a 17. §-t követően a következő 17/A. §-sal egészül ki:
„17/A. § (1) A szakértőt kérésére várható költségeinek 30%-a erejéig, de legfeljebb 100 000
forint költségelőleg (a továbbiakban: költségelőleg) illeti meg.
(2)	Ha a szakértő költségelőleget kér, a kirendelés kézhezvételétől számított 3 napon belül a
kirendelő hatóság részére kérelmét és költségelőlegének számítását - ha a szakértő számla
kiállítására köteles, az előleg számlájával együtt - megküldi.
(3)	Ha a szakértő költségelőleget kért, a kirendelő hatóság a költségelőleget - a (4)
bekezdésben foglaltak kivételével - a szakértő költségelőleg számításának kézhezvételétől számított
5 napon belül a benyújtott számla alapján szakértő részére megfizeti. A számla kiállítására nem
köteles szakértő részére a költségelőleget átvételi elismervény ellenében, vagy a szakértő által
meghatározott fizetési számlára történő átutalással kell kifizetni.
(4)	Ha a szakértő költségelőleget kért és az eljárásban külön jogszabály alapján a szakértői
díj letétjének kiegészítése volt szükséges, úgy a kirendelő hatóság a költségelőleget a kiegészítést
követő 5 napon belül megfizeti.
(5)	Ha a szakértő költségelőleget kért, és a költségelőleg megfizetésének igazolását a (3)
vagy (4) bekezdésben meghatározott határidőig nem kapta meg, - külön törvényben meghatározott
kiemelt jelentőségű ügyek vagy peres eljárások kivételével - a kirendelés alóli felmentését kérheti.
(6)	Ha a szakértőt a kirendelő hatóság a kirendelés alól bármely okból felmenti, az erről
szóló határozatában - ha a költségelőleg megfizetésre került - a szakértőt a költségelőleg
visszafizetésére is kötelezi.
(7)	Ha a jogerősen megállapított szakértői díj nem éri el a költségelőleget, a kirendelő
hatóság a különbözet visszafizetésére a szakértőt határozatban kötelezi.”
98.	§
A Szaktv. 24. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A társaságot a névjegyzékből törölni kell, ha)
„űr) a cégbíróság a cégjegyzékből - a 24/B. §-ban megjelölt eset kivételével - törli,”
99.	§
A Szaktv. a 24/A. §-t követően a következő 24/B. §-sal egészül ki:
„24/B. § Ha a társaság társasági formaváltás vagy egyesülés útján szűnt meg, és a jogutód
társaság a 20. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel, úgy a jogutódlást az igazságügyi
szakértői névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékben átvezeti.”
45
100. §
A Szaktv. 30/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szakértői módszertani levelet az elnökség akkor fogadja el, ha azt a bizottság
többsége, de legalább hat tagja támogatja. Ha a bizottság hat tagból vagy annál kevesebből áll,
akkor a szakértői módszertani levelet az elnökség akkor fogadja el, ha azt a bizottság valamennyi
tagja támogatja.
101. §
A Szaktv. a 33. §-t követően a következő alcímmel és 34. §-sal egészül ki:
,^4z Európai Unió jogának való megfelelés
33.	§ E törvény 12, § (1) bekezdése, 12/B. §-a és 13. § (1) bekezdés l) pontja a
büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott
személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározat
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.”
102. §
A Szaktv. 2. számú melléklet 1. pontja a következő u) ponttal egészül ki:
(Az igazságügyi szakértők névjegyzéke az igazságügyi szakértő következő adatait, és a
szakértő tevékenységére vonatkozó tényeket tartalmazza:)
„u) az igazságügyi szakértő tevékenységével kapcsolatos közleményei
(„közlemények”).”
103.	§
A Szaktv. 30. § (1) bekezdésében a „névjegyzékben nem szereplő” szövegrész
helyébe a „megfelelő szakismerettel rendelkező más” szöveg lép.
8.	A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV törvény módosítása
104.	§
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 124. §-ában a „123. §-ban
foglaltak” szövegrész helyébe a „bírósági végrehajtási eljárás szabályai” szöveg lép.
46
9.	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény és egyéb kapcsolódó törvények
módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény módosítása
105.	§
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIIL törvény és egyéb kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény 44. § (2) bekezdése a hatályát veszti.
10.	A fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. törvény módosítása
106.	§
A fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 3. § (1)
bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E § alkalmazásában nem tekinthető pénz fizetésére irányuló követelés érvényesítésének a
zálogjogból fakadó igény zálogkötelezettel szembeni érvényesítése.”
107.	§
Az Fmhtv. 24. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A fizetési meghagyás iránti kérelem elutasítása esetén a már kibocsátott fizetési
meghagyás hatályát veszti.”
108.	§
Az Fmhtv. 36. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A közjegyző az ellentmondást hivatalból elutasítja, ha
a)	az elkésett,
b)	nem az ellentmondás előtelj észté sére jogosulttól származik, vagy
c)	a jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás vagy egyéb jogi személy fél azt
nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn.”
109. §
Az Fmhtv. 44. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az eljárási díj alapja a pénzkövetelésnek az eljárás megindításakor fennálló, járulékok
nélkül számított értéke (díjalap); a díjalapba a pénzkövetelés után járó, és azzal együtt érvényesített
kamatkövetelés akkor sem számítandó be, ha e kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés
után járó újabb kamatkövetelést is érvényesít a jogosult. Az önállóan érvényesített kamat- és egyéb
járulékkövetelés a díjalapba beszámít.”
47
110. §
Az Fmhtv. 52. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végrehajtás elrendelésére a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző jogosult; a
végrehajtás elrendelése iránti ügyek elosztására a 9. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést
alkalmazni kell. Ha a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző valamely okból - ide nem értve a
kizárás esetét ~ nem tud eljárni, az eljáró közjegyzőt a MOKK elnöke jelölni ki.”
111. §
Az Fmhtv. 55. § (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő
rendelkezés lép:
„Ha a végrehajtást kérő ugyanazon fizetési meghagyás alapján, ugyanannak a követelésnek a
végrehajtását több, egyetemlegesen kötelezett adóssal szemben egyidejűleg kéri, csak az egyik
adóssal szemben előterjesztett végrehajtási kérelemre kell megfizetni a végrehajtási díjat, a további
adóssal szemben előterjesztett végrehajtható okirat kiállítási kérelemre 5000 Ft díjat kell
adósonként megfizetni; az így megfizetett összes díjat az adósokon egyenlő arányban kell behajtani.
A díjat a végrehajtást kérő előlegezi és a végrehajtás elrendelése esetén az adós, minden más
esetben a végrehajtást kérő viseli.”
112. §
Az Fmhtv. 55. § (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmét a végrehajtás (biztosítási intézkedés)
elrendelése vagy az ügy áttétele tárgyában hozott határozat meghozatala előtt visszavonja, a
végrehajtási díj és a biztosítási intézkedés elrendelése iránti díj az (1), illetve a (2) bekezdésben
meghatározott összeg 10%-a, de legalább 5000 forint, vagy 50%-a, de legalább 5000 Ft, ha a
kérelem visszavonására a hiánypótlás vagy a jogutódlás tárgyában hozott határozat, illetve a
hiányoknak a közjegyző által a Vht. 12. § (2) bekezdése szerinti pótlása után kerül sor.”
113.	§
Az Fmhtv.
a)	9. § (5) bekezdésében a „házastársának a nevét” szövegrész helyébe a
„házastársának a vezetéknevét” szöveg, a „képviselőjének neve” szövegrész helyébe a
„képviselőjének vezetékneve” szöveg, a „személy nevével” szövegrész helyébe pedig a „személy
vezetéknevével” szöveg,
b)	46. § (3) bekezdés a) pontjában az „átutalással” szövegrész helyébe az
„átutalással, online fizetési felület igénybevételével” szöveg,
c)	46. § (3) bekezdés b) pontjában a „postai készpénz-átutalási megbízással”
szövegrész helyébe a „fizetési számlára történő készpénzbefizetéssel” szöveg,
d)	55. § (1) bekezdésében a „végrehajtás elrendeléséért” szövegrész helyébe a
„végrehajtási kérelem előterjesztéséért” szöveg,
e)	55. § (2) bekezdésében a „biztosítási intézkedés elrendeléséért” szövegrész
helyébe a „biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem előterjesztéséért” szöveg
48
lép.
114.	§
Az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés g) pontjában az „és (4)” szövegrész a hatályát veszti.
11.	Záró rendelkezések
115.	§
(1)	Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 8.
napon lép hatályba.
(2)	Az 1-3. §, 5. §, 7. §, 9-15. §, 17-19. §, 22. §, 23. §, 25. §, 26. §, 52^64. §, 66. §,
67. §, 68. § (1) bekezdés, 69. §, 70. §, 72. §, 73. §, 75. § (2) bekezdés, 76. § n) pont, 79-81. §, 83. §,
85-87. §, 90-92. §, 97-100. §, 102. § és 103. § 2012. március 1-jén lépnek hatályba.
(3)	A 6. §, 8. 8, 16. §, 20. g, 21. 8, 24. 8, 27-51. 8, 75. § (3) bekezdés, 76. §j)-l)
pontjai, 77. 8 c)-k) pontjai, a 88 . 8 , 89 . 85 104. 8 és a 105. § 2012. július 1-jén lépnek hatályba.
(4)	A 65. §, a 75. 8 (1) bekezdése és a 76. 8 b) pontja 2012. szeptember 1-jén lépnek
hatályba.
116.	§
E törvény 83. és 84. §-a az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése alapján sarkalatosnak
minősül.
117. §
E törvény 93., 94. és 96. §-ai a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi
együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i
2008/977/IB tanácsi kerethatározat végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítanak meg.
49
Általános indokolás
A bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló
törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja a bírósági végrehajtási eljárási határidőkre, az
eljárási folyamatra, a végrehajtási értékesítésekre, végrehajtási költségekre vonatkozó törvényi
szabályok módosítása az eljárások gyorsításával, az elektronikus ügyintézés bővítésével,
korszerűsítésével, a joggyakorlatban felmerült problémák rendezésével. A Javaslat rendeltetése
tehát az, hogy olyan szabályozási környezetet alakítson ki, amely a bírósági végrehajtási eljárásban
szükséges garanciák biztosítása mellett lehetővé teszi a korszerű informatikai lehetőségek minél
szélesebb körű kihasználását, az eljárások minél előbbi és minél eredményesebb lefolytatását, az
eljárásnak az ügyfeleknél és a jogalkalmazó szerveknél jelentkező adminisztratív terheinek
csökkentését, továbbá az, hogy hozzájáruljon az önkéntes teljesítés előmozdításához, a
körbetartozások és a késedelmes fizetések megelőzéséhez.
A Kormány azért döntött a Javaslat Országgyűléshez történő benyújtása mellett, mert a bírósági
végrehajtásra vonatkozó, jelenleg hatályos rendelkezések nem mindenben szolgálják a gyors,
költségkímélő, átlátható és hatékony követelés-behajtást, csak korlátozottan garantálják a
végrehajtást elrendelő és foganatosító bíróságok, bírósági végrehajtók és egyéb közreműködő
hatóságok, szervezetek hatékony, ésszerű és minőségi munkáját. Mindezért az eljárási határidők
szigorítása, az eljárási folyamat ésszerűsítése, a végrehajtási értékesítések hatékonyabbá tétele, az
elektronikus ügyintézés fejlesztése, a végrehajtási költségek ésszerűsítése és a joggyakorlatban
felmerült, végrehajtási eljárást lassító, annak végkimenetelét bizonytalanná tevő problémák
rendezése szükséges. Kifejezetten szükségessé tette a módosításokat az, hogy az elmúlt években - a
gazdasági-pénzügyi válság, valamint a lakosság és a vállalkozási szféra hatalmas adósságállománya
okán - nagyságrendileg megnőtt a végrehajtási ügyek száma. Ezzel együtt viszont a behajtási
hatékonyság és az állami kényszerintézkedések foganatosításával szembeni közbizalom csökkent, s
különösen sújtották ezek a körülmények - a kilakoltatási moratórium és az általános ingatlanpiaci
válság által is tovább nehezítetten - az ingatlanok végrehajtási kényszerértékesítését, melyek
átláthatóságához, eredményességéhez, a visszaélések megelőzéséhez kiemelt jogalkotói érdek
fűződik.
A gyors és hatékony követelés-érvényesítés több területen is kiemelkedő jelentőséggel bír. A
vállalkozások esetében a versenyképességet növeli, a körbetartozások és késedelmes fizetések
okozta problémákat enyhíti a kintlévőségek hatékonyabb beszedése. A lakossági szférában
elsősorban a hitelállomány, közüzemi tartozás-állomány kezelése szempontjából van jelentősége
egy hatékonyabb árverési piacnak, az adósságcsapdából való kiszállás egyik akadályozója ugyanis
az, ha az adósság fedezetét képező vagyontárgy értékesíthetetlen. Elsőrendű szempont az, hogy a
állami, közhatalmi követelés-érvényesítésnek valós és működő alternatívát kell képeznie az
önhatalommal, tisztességtelen eszközökkel operáló szürke vagy fekete zónával szemben: az adósok
kiszolgáltatottságát növeli az, ha a hitelezőik ilyen eszközökhöz nyúlnak a követelések
érvényesítése érdekében.
A vállalkozások terheit közvetve a magas államadósság és banki kamatszint hátrányosan
befolyásolja, továbbá a helyzetet súlyosbítja a körbetartozások egyre növekvő állománya és a
késedelmes fizetések elszaporodása is. A Széli Kálmán Akcióterv ezért azt fogalmazta meg, hogy
ennek enyhítésére csökkenteni kell az államadósságot és strukturális reformokat kell bevezetni;
ezen intézkedések pedig csökkenthetik a vállalkozások hitelezésének költségét és megélénkíthetik a
50
beruházásokat. E folyamathoz járul hozzá a végrehajtási és felszámolási eljárások gyorsításából,
hatékonyságának növeléséből eredő megtakarítás: vagyis az, hogy az erre szolgáló jogszabály-
módosítások eredményeként a vállalkozások és más hitelezők gyorsabban és biztosabban juthatnak
az adóssal szemben fennálló követelésükhöz. A gyorsabb és költséghatékonyabb követelés-behajtás
ugyanakkor a vállalkozási szférán kívül, az érintett jogalanyok teljes körében számos pozitív
hatással jár: nő az önkéntes teljesítésre való hajlandóság, a felek ésszerűbben és tisztességesebben
tervezik a szerződésszerű teljesítést akadályozó helyzetek kezelését, a felek gyorsabban lezáruló
eljárásokkal számolhatnak, melyek során nagyobb mértékben történhet meg a követelés teljesítése.
A pénzügyi-gazdasági válság következményeinek enyhítése érdekében az elmúlt években számos
olyan jogszabály született, amely beavatkozott a követelés-érvényesítés, s ennek részeként a
végrehajtási eljárással történő behajtás rendszerébe is. A válságkezelésen túl azonban egyértelműen
az a hosszú távú cél, hogy a jogszabályok gyors, költségkímélő, átlátható és hatékony követelés-
behajtást tegyenek lehetővé, s garantálják a végrehajtást végző bíróságok, bírósági végrehajtók és
egyéb közreműködő hatóságok minőségi munkáját. A bírósági végrehajtási eljárás célja az, hogy a
pénzkövetelések behajtásra kerüljenek, illetve a bírósági határozatokban foglalt egyéb
kötelezettségek teljesítése is megtörténjen, ha arra önkéntes jogkövetéssel nem kerül sor. Az
eljárásban érintett összes szereplőnek - tehát a végrehajtást kérőknek és az adósoknak, valamint az
eljárásokban közreműködő hatóságoknak - is az áll érdekében, hogy a végrehajtási eljárások minél
ésszerűbb keretek között, költséghatékonyan és eredményesen folyjanak le; ehhez a Javaslat számos
rendelkezésével hozzájárul. így a végrehajtást kérők követelései nagyobb mértékben térülhetnek
meg, az adósok pedig nagyobb mértékben tudnak mentesülni tartozásaik alól.
A változások közül kiemelendő az ingóságok és ingatlanok árverésére vonatkozó szabályozás
továbbfejlesztése annak érdekében, hogy az árverések átláthatóan, visszaélések nélkül
bonyolódjanak, s ha más lehetőség valóban nincs a követelés behajtására, akkor legalább egy
magasabb árverési vételár elérésével lehessen eredményesebb a végrehajtás. Nem az adósok
vagyonvesztése ugyanis az eljárás elsőrendű célja, hanem az eljárás mielőbbi eredményes lezárása.
A Javaslat szélesebb körben teszi kötelezővé az ingóságok elektronikus árverését, ingatlanok
esetében pedig kizárólagosan elektronikus árverésre kerül majd sor. A vevők szélesebb körű
tájékoztatása érdekében bővül az értékesítésre kerülő vagyontárgyakról közzéteendő adatok köre, a
Javaslat továbbá fellép az árverésekkel kapcsolatos visszaélésszerű magatartásokkal szemben és
lerövidíti az eljárások végleges lezárását késleltető jogorvoslati eljárásokat.
A Javaslat néhány kapcsolódó területen is bevezet eljárást gyorsító, az igazságszolgáltatáshoz
kapcsolódó tevékenységek végzését javító rendelkezéseket.
51
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat az alapos kifogás esetére speciális vagyoni szankciót állapít meg a szabályt sértő
végrehajtó terhére. Ez fő szabály szerint a végrehajtás során befolyt összegek szabályai szerint
kezelendő, ha ugyanakkor az már sem a költségekre, sem a követelésre nem számolható el, annak a
bírság szabályai szerint megfizetését írja elő a Javaslat. Ennek elmulasztása esetére rendelkezik a
Javaslat az összeg behajtásának elrendelésére szolgáló bírósági értesítés kiállításáról a Vht. 10. § e)
pontjának kiegészítésével.
A 2. §-hoz
Az eljárások gyorsítása és a kiszámítható jogalkalmazás érdekében elkerülhetetlen az, hogy a
jogszabályok konkrét időkorlátok közé szorítsák azoknak a kérelmeknek az elintézését, amelyek jól
körülhatárolható, viszonylag egyszerű megítélésű és nagyrészt iratokból megállapítható kérdésekre
vonatkoznak. Ezek a feltételek a végrehajtási kérelmekkel kapcsolatban fennállnak, hiszen
nagyrészt a végrehajtás feltételeiről kell dönteni, amelyek az alapügy irataiból megállapíthatók,
illetve azt kell megvizsgálni, hogy a végrehajtást kérő megfelelően töltötte-e ki a kérelem-
nyomtatványt. Erre tekintettel a Javaslat 15 napot ír elő a végrehajtási kérelem vizsgálatára, majd
annak tárgyában a döntéshozatalra is.
A 3. §-hoz
A Javaslat az egy összegben előre vállalt tartásdíjak esetében differenciáltan határozza meg a
tartásdíj kielégítési elsőbbségét. Ennek technikai megvalósíthatóságához szükséges, hogy a
végrehajtó a felosztás időpontjára ki tudja számítani azt az Összeget, amely a követelés lejártától a
felosztásig eltelt időre jut; ehhez egyösszegű tartás esetén azt az időszakot kell pontosan ismerni,
amelyre nézve történt a tartási kötelezettség teljesítésének vállalása. Ennek érdekében a Javaslat
kiegészíti a tartásdíj végrehajtása elrendelésének szabályait is azzal, hogy az egyösszegű tartásdíj
esetében is meg kell állapítani a végrehajtás elrendelésekor, hogy milyen időszakot fed le az
egyösszegű tartás; így végezhető el a követelés megbontása az előnyösen, illetve az „egyéb”
követelések között kielégítendő követelés-részre.
A 4. §-hoz
A Javaslat az értelmezési problémák elkerülése, a pontos hivatkozások szerepeltetése érdekében
fogalmazza újra Vht. 31/E. § (1) bekezdését. Kimondja emellett - a Polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. §-ának alkalmazásán túlmenően - azt is, hogy a Pp.
25.	§-ából a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabály esetében irányadó szabálynak megfelelően
kell a zálogtárgyból való kielégítésre vonatkozó végrehajtást kezelni a díjalap számítása
szempontjából. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a végrehajtási díj viselésének fő szabálya - az,
hogy azt az adós viseli - akkor irányadó, ha a végrehajtást elrendelik, minden más esetben az a
végrehajtást kérő terhére esik.
A gyakorlatban értelmezési kérdésként merült fel az, hogy egyetemleges adósok végrehajtási
ügyeiben a közjegyzőnek fizetendő végrehajtás elrendelési díjat egyszeresen vagy adósonként
számítva többszörösen kell megfizetni, ha a végrehajtást kérő egyidejűleg kéri az adósokkal
52
szemben a végrehajtható okirat kiállítását. Az értelmezési probléma abból adódott, hogy bár
ugyanazon követelés végrehajtásáról van szó a kérdéses esetben, mindemellett az egyes adósok
ügyeiben - szükségszerűen — önálló végrehajtási eljárások indulnak, külön-külön végrehajtható
okiratok kiállítására kerül sor, a végrehajtás elrendelése tekintetében adósonként vizsgálja meg a
végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtás feltételeit és adósonként történik meg az
egyes eljárási cselekmények lefolytatása, az iratok kezelése is. A jogértelmezési kérdést a Javaslat
annak figyelembe vételével oldja meg, hogy fő szabály szerint a követeléshez igazodjon a
végrehajtás elrendeléséért járó díj, viszont tükrözze azt is, hogy ez esetben a végrehajtást kérő nem
csak egy, hanem több adós vonatkozásában is kér kényszerintézkedést (növelve ezzel a követelése
megtérülésének sikerességét), és ennek eredményeként az igazságszolgáltató hatóságok munkáját is
szükségszerüen megnöveli. A Javaslat az eljárások költségeinek - mind a végrehajtást kérőknél,
mind az adósoknál történő - csökkentése és az egyértelmű joggyakorlat biztosítása érdekében úgy
rendelkezik, hogy az általános mértékű végrehajtás elrendelési díjat egyetemleges ügyekben
egyszeresen kell megfizetni, s - mivel adósonként külön végrehajtható okiratok kiállítására kerül
sor, ügyvitelileg külön végrehajtási eljárások indulnak, mellyel kapcsolatban az adminisztratív
költségek is külön-külön jelentkeznek - minden további adósonként az ügyérték nélkül számítandó
minimum-díjat kell a végrehajtást kérőnek megfizetni. A végrehajtás valamennyi adóssal szemben
megindul, s a végrehajtást kérő döntésétől függ, hogy melyik kérelem esetén fizeti meg a teljes, és
melyik esetén a minimum-díjat, ezért a Javaslat az összes végrehajtási díj egyenlő arányban történő
behajtását írja elő az adósoktól.
Csökkentett végrehajtási díjat állapít meg a Javaslat arra az esetre, ha a végrehajtást kérő a kérelmét
még a végrehajtás elrendelése vagy az elrendelés tárgyában hozott más érdemi határozat (pl.
végrehajtás megtagadásáról szóló határozat) meghozatala előtt visszavonja. A Javaslat erre az esetre
a kérelem intézésének munkaigényessége alapján differenciálja a megfizetendő díjat: ha a kérelem
tárgyában közbenső határozathozatalra (például hiánypótlás, áttétel) nem került sor, akkor az
általános díjtétel 10%-át, a közbenső határozat-hozatalokkal terhelt ügyekben pedig 50 %-át kell
megfizetni. A minimális, az eljárás adminisztratív költségeinek fedezésére szolgáló összegű díjat
valamennyi esetben meg kell fizetni, hiszen a kérelem iktatásával, nyilvántartásával, az adatok
kezelésével, az irattározással kapcsolatos költségekre a befizetett díjnak fedezetet kell nyújtania.
Az 5. §-hoz
A Vht-ban foglalt illetékességi szabályokat a Javaslat kiegészíti egy speciális illetékességi okkal
annak érdekében, hogy az ügyek összefüggésére, az ebből adódó adminisztrációs többletterhek -
folyamatos kapcsolattartás, a behajtott összegek figyelemmel kísérése ez egyes ügyekben -
elkerülésére, a költségek csökkentésének érdekében a végrehajtást kérő rendelkezhessen úgy, hogy
egy végrehajtó végezhesse az összes egyetemleges adóstárs elleni végrehajtás foganatosítását.
A 6. §-hoz
A végrehajtási iratok kézbesítésének költsége hatalmas járulékos költséget és adminisztratív terhet
jelent a végrehajtás során, mind a végrehajtókra, mind a végrehajtási eljárás egyéb résztvevőire,
melyet a Javaslat - a költségek csökkentése és az eljárások gyorsítása, ügyfélbarát ügyintézés
érdekében — az elektronikus ügyintézés kiteljesztésével kíván csökkenteni. Az elektronikus
ügyintézés alapfeltételét jelenti a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (kamara) által - a
különböző végrehajtói szolgáltatásokat támogató egyéb informatikai alkalmazásokhoz hasonlóan -
működtetett elektronikus kézbesítési rendszerre vonatkozó garanciális rendelkezések törvényi
szabályozása. E körben a Javaslat meghatározza a kézbesítési rendszer alapvető jellemzőit, az azon
keresztül végezhető munkafolyamatokat, az azzal összefüggésben kezelt adatok kezelőit.
53
A Javaslat garanciális feltételként mondja ki, hogy a kézbesítési rendszer titkosítással biztosítja az
azon keresztül kézbesített iratok ügyfél-szintű nyilvánosságát, amelyeket így a rendszert üzemeltető
kamara sem ismerhet meg, noha őrzi a rendszerében rögzített és keletkezett iratokat, azok adatait. A
Javaslat a rendszer biztonságának alapjait továbbépítve kimondja, hogy a rendszerben a
felhasználók számára fenntartott műveletek elvégzését a felhasználók azonosítását követően teszi
lehetővé, és naplózza. A Javaslat kimondja, hogy az adatok rendszerben történő rögzítését követően
meghatározott idő elteltével a kézbesítési rendszerben kezelt adatokat törölni kell; a kézbesítési
rendszerben rögzített adatokat és a kézbesítési rendszer útján előállított elektronikus okiratokat
archiválni nem kell.
A kézbesítési rendszer egyik legfontosabb feladata az egy ügyben, azonos rendeltetésű végrehajtói
intézkedésekkel megkeresett címzettek széles köre miatt rendkívül nagy számú papír alapú
iratforgalmat generáló megkeresések elektronikus megkeresésekkel történő kiváltása, amelynek
törvényi alapjait a Javaslat szintén megteremti, külön szabályozva a gyors, gördülékeny ügyintézést
lehetővé tevő automatizált kijavítás lehetőségét. Ennek az első alkalmazási területe a végrehajtók
pénzügyi intézményekhez intézett megkereséseit („bankszámla-kutatás”), majd az arra adott
válaszokat tartalmazó adatok automatizált feldolgozása és rendszerezett továbbítása, mellyel milliós
nagyságrendű postai iratforgalom takarítható meg.
A kézbesítési rendszer rendeltetésszerű használatának garanciáját jelenti az egyes felhasználói
tevékenységek naplózása, amelyre vonatkozóan a Javaslat az alapvető rendelkezéseket
meghatározta, így a naplóban rögzítendő tények körét, a napló adatainak őrzési idejét, és a napló
adataiból tájékoztatás adását. A Javaslat továbbá a kézbesítési rendszer folyamatos elérhetőségét,
annak megszakadásáról a tájékoztatási kötelezettséget írja elő, majd a határidő-számítás
vonatkozásában tesz kiegészítő rendelkezést akként, hogy a törvény által meghatározott határidőbe
nem számít bele az a nap, amely során legalább négy órán át fennálló, a kézbesítési rendszerben
felmerült üzemzavar akadályozta a kézbesítési rendszer működését, illetve meghatározza azt, hogy
mit kell üzemzavarnak tekinteni.
A Javaslat - főszabály szerint - a kézbesítési rendszerhez történő önkéntes csatlakozást teszi
lehetővé a fél, a végrehajtási eljárás egyéb résztvevője, a bíróság, a megkeresett hatóság, személy
vagy szervezet számára. Tekintettel a felhasználói szabályzatban a felhasználókra nézve jelentkező
jogkövetkezményekre, továbbá a kézbesítési vélelem beálltára vonatkozó rendelkezésekre, a
Javaslat kifejezett, írásos elfogadáshoz köti a felhasználási szabályzat elfogadását, amelyet
megelőzően elvárja, hogy a nyilatkozatot tevő személyt végrehajtó azonosítsa. A Javaslat rögzíti,
hogy a felhasználási szabályzat elfogadásával a felhasználó és a végrehajtó közötti kapcsolattartás a
kézbesítési rendszeren keresztül valósul meg.
A Javaslat az önkéntes alapú végrehajtási e-ügyintézés alkalmazási körének kiszélesítése érdekében
a végrehajtót kötelezi arra, hogy a féllel, a végrehajtási eljárás egyéb résztvevőjével, bírósággal,
megkeresett hatósággal, személlyel vagy szervezettel közölje az első kapcsolatfelvétel alkalmával,
hogy az elektronikus kapcsolattartás lehetősége fennáll, illetve tájékoztassa őket a részletesebb
tájékoztatás elérhetőségének helyéről. A Javaslat a kézbesítési rendszert a törvényben, a
felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben és a kamara által kiadott és a miniszter által
jóváhagyott felhasználási szabályzatban szabályozza. A Javaslat lehetőséget biztosít az elektronikus
kapcsolattartás kizárólagossága alóli mentesítésre, amennyiben azt kivételes körülmények miatt a
felhasználó kéri, továbbá a Javaslat a kézbesítési rendszer működtetésére, a felhasználási
szabályzatra vonatkozó további rendelkezések megalkotását miniszteri hatáskörbe utalja.
54
A Javaslat kimondja, hogy amennyiben az elektronikus kapcsolattartásra a felhasználó köteles, a
kézbesítésre a kézbesítési rendszeren keresztül, a felhasználási szabályzat szerint kerül sor. A
Javaslat továbbá kezeli azt a helyzetet, amikor a végrehajtó köteles egy iratot elektronikusan
kézbesíteni, de az papír alapon áll rendelkezésre, illetve azt a helyzetet, amikor a végrehajtónak
papír alapon kell kézbesítenie, miközben az irat csak elektronikusan áll rendelkezésre. Rendezi a
Javaslat a kézbesítés költségeit is, amellyel kapcsolatban a felhasználók számára kedvezően
kimondja, hogy azok a kézbesítési rendszer üzemeltetési költségeinek részét képezik, és ezért
azokat a kamara viseli, a végrehajtási költségek körében ezért készkiadásként nem kerül
felszámításra a végrehajtó részéről elektronikus kézbesítési költség.
A legnagyobb végrehajtási ügyforgalmat generáló gazdálkodó szervezetek és közmüszolgáltatók
már igényelték az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének biztosítását. Erre figyelemmel
kezdődtek meg az előkészítő egyeztetések azzal a céllal, hogy felmérhető legyen az, hogy az iratok
elektronikus továbbításán kívül milyen további szolgáltatásokra van igény a végrehajtást kérői
oldalról. Az automatikus feldolgozásra alkalmas beadványokat tartalmazó dokumentumok
kialakítása mellett másik fontos alkalmazási területe lehet a rendszernek az, hogy a végrehajtó
irodájával történő személyes kapcsolatfelvétel, az ügy irataiba a helyszínen történő betekintés
költségeit takaríthatják meg az érintettek akkor, ha a kézbesítési rendszeren keresztül kapnak
rendszeresen tájékoztatást az ügy állásáról, a megtett intézkedésekről. A sémák adattartalmára
vonatkozó egyeztetések jelenleg is folyamatban vannak, azok befejezését követően tekintheti majd
át a jogalkotó azt, hogy a sémák alkalmazását hogyan építi be a kézbesítési rendszer szolgáltatásai
közé.
Az elektronikus kapcsolattartás már önkéntes jelleggel működik, hiszen az elmúlt években
lefolytatott előzetes egyeztetések során a Bankszövetség, illetve számos számlavezető és
betétgyűjtő is hangot adott az elektronikus kapcsolattartás szabályainak bevezetése iránti
elkötelezettségüknek; a Javaslat ennek garanciális szabályait rögzíti annak érdekében, hogy ott, ahol
célszerű az elektronikus kapcsolattartás, illetve megtámogatható automatizált adatfeldolgozással is,
ott a kommunikáció e csatornába terelődhessen át. A végrehajtók és a pénzforgalmi szolgáltatók
elektronikus kapcsolattartása ugyanakkor nem szimplán iratok elektronikus úton történő
továbbítását jelenti, hanem olyan formában történik az adattovábbítás, hogy arra mindkét oldalon
ráépülnek további automatizmusok: a banki oldalról a megkeresés teljesítéséhez szükséges adatok
beazonosítása, végrehajtói oldalról pedig az ügy-nyilvántartásban már rögzített adatok automatikus
felhasználása a végrehajtói megkeresések összeállításához. Az elektronikus kapcsolattartás egyik
fontos előfeltételét jelentő informatikai rendszer felállítását a kamara már elvégezte, annak
üzemeltetése gazdasági, technikai, humán-erőforrásbeli feltételeit előteremtette, ugyanígy az önálló
bírósági végrehajtói irodák is felkészültek a rendszer kötelező jelleggel történő alkalmazására, így
annak bevezetése és működtetése a központi költségvetés számára nem jelent többletterhet,
költségvetési kiadást. Ugyanez a másik felhasználói oldalról - a bankok és takarékszövetkezetek -
oldaláról is megtörtént, illetve folyamatban van. A bankok közül már tizenhat - köztük az országos
hálózattal rendelkező, legnagyobb bankok - illetve huszonhárom takarékszövetkezet tett
nyilatkozatot a rendszer kialakítása során a csatlakozásra, és köztük számosán ki is fejlesztették az
automatizált válaszadást lehetővé tévő informatikai alkalmazásokat.
A 7. §-hoz
A végrehajtási eljárások gyorsítása érdekében szükséges, hogy a végrehajtás foganatosításának
megkezdését jelentő első végrehajtási cselekmény - a végrehajtható okirat átadása (végrehajtást
kérő kérelmére postai kézbesítése) - elvégezésére mielőbb, belátható időn belől sor kerüljön, ezért a
55
Javaslat erre 15 napos határidőt ad. A határidő a végrehajtási költségek megelőlegezésétől, illetve
az átadáshoz, kézbesítéshez szükséges adatok beszerzésének időpontjától veszi kezdetét.
A 8. §-hoz
A Javaslat a kézbesítés szabályai közé is beilleszti az elektronikus kézbesítési rendszer
létrehozásával szükségessé váló módosításokat. A Javaslat a végrehajtó számára kötelezően előírja
a végrehajtás foganatosítása során keletkezett iratoknak a kézbesítési rendszer igénybevételével
elektronikus úton történő kézbesítését, ha a kézbesítési rendszer használata kötelező. Meghatározza
továbbá garanciális jelentőséggel a kézbesítési rendszer alapvető működési-eljárási mozzanatait, így
az irat feladása, illetve átvétele tényéről elektronikus tértivevények automatizáltan, a jogszabályban
meghatározott tartalommal való kiállítását és megküldését. A kamara feladatává, kötelezettségévé
teszi a kézbesítési rendszer működtetése során az iratok, tértivevények valamint utóbbiak meta-
adatainak elkülönített elhelyezésére szolgáló tárhely fenntartását, amely biztosítja a felhasználók
számára a kézbesítési rendszerben rögzített iratok és értesítések megismerésének lehetőségét.
Meghatározza az elektronikus irat átvételének napját, illetve kézbesítési vélelmet állapít meg. A
Javaslat utóbbi alól - tekintettel arra, hogy a kézbesítési rendszer jelen állapotában elsősorban a
professzionális felhasználó végrehajtást kérők igényeit igyekszik kielégíteni - nem biztosít
kimentési lehetőséget, azzal számolva, hogy ilyen felhasználók biztosítják az általuk megadott
kapcsolattartási cím - amelyre az elektronikus tértivevények érkeznek - folyamatos figyelemmel
kísérését.
A 9. §~hoz
A bírósági végrehajtó feladata a végrehajtási cselekmények elvégzése, mely nemcsak írásbeli
intézkedéseket jelent, hanem helyszíni eljárást, annak során fizikai ráhatást is jelentő
cselekményeket: ingatlan felnyitása, ingatlanba belépés, adós vagyontárgyainak és iratainak
megvizsgálása. Az eljárások során a végrehajtók nemcsak a hatósági munkát tiszteletben tartó,
hanem gyakran azzal ellenszegülő magtartással is szembesülnek, amely esetben a rendőrség
közreműködése elengedhetetlen, a rendőrség feladata a végrehajtó jelzése alapján a helyszín
biztosítása, az ellenszegülést megvalósító magtartás - fizikai kényszerrel, személy elleni
kényszerintézkedésekkel történő - megszüntetése, A Javaslat részletesebben határozza meg a
végrehajtói intézkedéssel szembeni ellenszegülés fogalmát annak érdekében, hogy a rendőrség
eljáró tagjai számára is egyértelművé váljon, hogy az intézkedési kötelezettség mikor áll be, és
ezáltal gyorsabban megszüntethető legyen az ellenszegülés. A Javaslat nyilvánvalóvá teszi, hogy
nem az esetlegesen már a helyszínre kiérkező rendőrség, hanem az eljáró végrehajtó intézkedésével
szembeni ellenszegülés alapozza meg a közreműködő rendőr intézkedési kötelezettségét. Az
ellenszegülés kétféleképpen nyilvánulhat meg: egyrészt tényleges fizikai erőkifejtéssel a végrehajtó
által végzett cselekmények megakadályozására, akár személy elleni erőszakos cselekmény
kifejtésével is (aktív ellenállás), másrészt olyan passzív magtartással, amely valamely végrehajtói
cselekmény elvégzésének akadályát képezi, még az ennek abbahagyására történő utasítás ellenére
i). A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy a rendőrségi közreműködés a végrehajtói intézkedés
elvégzésének befejezéséig tart, garantálva azt, hogy később sem akadályozzák meg az intézkedés
elvégzését.
Az ellenszegülés nemcsak elhúzza a végrehajtást, hanem többletköltségeket is okoz, ennek
ellentételezésére, valamint a jogszabálysértő magatartással szembeni visszatartó erő fokozása
érdekében a Javaslat előírja, hogy az ellenszegülés megszüntetése érdekében közreműködő
rendőrséget költségtérítés illeti meg a felmerült többletköltségei ellentételezésére. E költségtérítés
végrehajtási költségnek minősül és viselésére az adós köteles. A rendőrségi közreműködés költsége
lényegében ugyanolyan, az eljárás során felmerült készkiadás, mint amely egyébként keletkezik a
56
különböző kényszercselekmények következtében. A Javaslat ezért általános jelleggel végrehajtási
költséggé minősíti az ellenszegülés megszüntetése és a gyermek előállítása érdekében történő
rendőrségi közreműködés költségtérítését, melynél fogva a végrehajtási költség viselésének és
behajtásának szabályai is alkalmazandóvá válnak ezen esetekben is. A költségtérítés
megállapításához szükséges rendőri igazolás kiállítását, a költség megállapítását és arról a felek
tájékoztatását is szabályozza a Javaslat.
A 10. §-hoz
A végrehajtási jog alapelve az, hogy az eljárás kezdetén lehetőséget kell adni az önkéntes
teljesítésre, és csak ennek eredménytelensége esetén kezdhető meg a végrehajtás foganatosítása. Ez
a végrehajtható okirat kézbesítésével és ennek során adott az adóshoz intézett felhívással valósul
meg. Az eljárások gyorsítása, a behajtási hatékonyság növelése és a vagyon végrehajtás alóli
elvonásának megelőzése érdekében a jogalkotó néhány helyen már áttörte ezt az alapelvet (cégek
pénzforgalmi számláinak terhelése, ingatlanok foglalása); a Javaslat tovább bővíti ezt a végrehajtás
foganatosításához szükséges adatok beszerzésével, amely ugyancsak olyan eljárási cselekmény,
amely elvégezhető a végrehajtható okirat kézbesítése előtt vagy azzal párhuzamosan. Az adós
számára ez olyan érdeksérelmet nem okoz (vagyoni jogait például nem korlátozza), amely ne állna
arányban azzal, amilyen alapvető érdek fűződik a soron következő eljárási cselekmények
lefolytatásához szükséges előkészítő végrehajtási cselekmények mielőbbi elvégzéséhez, az
eljárások gyorsításához.
All. §-hoz
A végrehajtás felfüggesztésének szabályozását több vonatkozásban is pontosítja a Javaslat annak
érdekében, hogy a végrehajtás felfüggesztése csak a legszükségesebb mértékben akassza meg a
végrehajtási eljárást. A felfüggesztés - a per elbírálásának felfüggesztéséhez hasonlóan - az eljárás
ideiglenes megakasztását jelenti, annak tartama alatt eljárási cselekmények nem tehetők. A
felfüggesztés néhány esetben a hatályos szabályok szerint sem terjed ki valamennyi végrehajtási
cselekményre (pl. igényper, zálogjogosult bekapcsolódása vagy a különböző EK rendeletek alapján
történő felfüggesztés esetében), ezen túlmenően is szükséges azonban főszabályként is rögzíteni azt,
hogy a felfüggesztés vagy teljes vagy részleges hatályú; azon végrehajtási cselekmények
meghatározása pedig, amelyekre kiterjed a végrehajtás felfüggesztése, a felfüggesztés tárgyában
döntő bíróság feladata. E döntés során azt kell figyelembe vennie a bíróságnak, hogy mi a
felfüggesztés oka, és milyen eljárási cselekmények további végzése az, amely a felfüggesztés célját
ellehetetlenítené. Ebből a szempontból nyilvánvalóan más elbírálás alá eshet például az, ha a
felfüggesztés oka egy meghatározott végrehajtói cselekmény megsemmisítésére irányuló kifogás,
vagy ha az adós a Vht. 48. § (3) bekezdése alapján kéri a felfüggesztést egy súlyos betegség vagy
természeti katasztrófa okán. A gyakorlatban kérdésessé vált az is, hogy a Pp. 155. §-a - amely
meghatározza a per felfüggesztésének tartalmát - miként alkalmazható a végrehajtási eljárásban. A
határidők megszakadásával, az eljárási cselekmények hatálytalanságával kapcsolatos rendelkezések
(Pp. 155. §) természetesen érvényesülnek a végrehajtási eljárásban is, de ezek — az intézmény
rendeltetetéséből adódóan - a végrehajtói cselekményekre vonatkoznak, vagy azok egy részére,
illetve a felek ezekkel összefüggő cselekményeire. Ebből következik a Vht. 50. § (1) bekezdésének
a másik irányú kiegészítése: az, hogy a felfüggesztés ellenére is le kell folytatni a végrehajtás
foganatosítása során szükségessé váló bírósági eljárásokat: így például ha a felfüggesztés előtt már
előterjesztettek egy végrehajtási kifogást, vagy döntés szükséges a végrehajtás megszüntetéséről,
ezeket a felfüggesztés nem akaszthatja meg.
57
A 12. §-hoz
Az adós munkabérének és egyéb járandóságának (munkabér, illetmény, munkadíj, a
munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és
közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló
járandóság, a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazás, juttatás)
végrehajtás alá vonása letiltással történik, ennek szabályait tartalmazza a Vht. IV. fejezete.
Rendelkezik e körben a Vht. arról is, hogy az adós munkabére milyen mértékben tiltható le, illetve
mely juttatások mentesek a végrehajtás alól. A gyakorlatban kérdésként merült fel az, hogy ha az
adós említett jogcímen kapott összegei már Összeolvadtak más vagyonával, akkor érvényesülnek-e a
letiltás korlátai. Értelemszerűen nem érvényesülhetnek a letiltási korlátozások, ha nem a
munkáltatótól, járandóságot folyósító szervtől letiltással, hanem az adós más vagyontárgyára
vezetett végrehajtással (pl. pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre történő végrehajtással)
történik a követelés behajtása. A mentesség szabályait a Vht. ugyanis a különféle vagyontárgyakra
vezetett végrehajtás szabályainál ez egyes fejezetekben elkülönülten, az adott vagyontárgyakra és
kezelésükre tekintettel speciálisan rendezi (pl. számlapénzek, ingóságok, ingatlanok mentessége);
ezt teszi egyértelművé a Javaslat akkor, amikor a törvényszöveg kiegészítésével a Vht. 74. §-ában
foglalt mentességi szabályokat - igazodva a jogalkotói célhoz - egyértelműen letiltási
mentességként fogalmazza meg. Az adós fizetési számlájára vezetett végrehajtás során a Vht. V.
fejezetében foglalt mentességi szabályok testesítik meg azt a jogalkotói célt, hogy az adós
létfenntartásához szükséges minimális összegek a végrehajtás foganatosítása ellenére is az adós
rendelkezése alatt maradjanak (Vht. 79/A. § - az ebben foglalt mentességi szabályok érvényesülnek
akkor, ha az adós munkabére vagy egyéb járandósága is a számlájára kerül befizetésre vagy
átutalásra), ezen túlmenően technikailag sem lehetséges a számlapénzek (a számla egyenlege)
esetében annak vizsgálata, hogy az egyenleg milyen jogcímen az adóshoz került összegekből
tevődik össze és milyen arányban.
A Javaslat a különböző szociális ellátásokra vonatkozó jogszabályok módosulására, a juttatások
elnevezésének módosítására figyelemmel átvezeti a változásokat a letiltás alól mentes juttatások
felsorolásában: a Vht. 74. § c) pontjában az anyasági segély helyett az anyaságot támogatás, g)
pontjában pedig a nevelőszülők részére folyósításra kerülő gondozási díj helyett a nevelési díjat
építi be a szövegbe. A korábbi anyasági segély céljával megegyező támogatást, az anyasági
támogatást a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szabályozza; ezért a
Javaslat átvezeti a Vht. 74. c) pontjában a támogatás elnevezéséből adód változást (amelyet a Vht.
69. §-a egyébként - amely a jogalap nélkül felvett juttatás egyéb családtámogatási ellátásokból
történő levonásáról rendelkezik - már pontosan tartalmazza). A gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) a családjából
kiemelt gyermekek tekintetében a korábbi „államilag gondozás” terminológia helyett a
„gyermekvédelmi gondoskodás” kifejezést használja. A gyermekvédelmi gondoskodás keretében a
nevelőszülő a Gyvt. 55. § (1) bekezdése alapján teljes körű ellátást nyújt az ideiglenes hatállyal
elhelyezett, az átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermeknek. A nevelőszülő a gyermek ellátására a
Gyvt. 56. §-a értelmében nevelési díjat és külön ellátmányt kap, valamint a családok támogatásáról
szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja és 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján
a nála elhelyezett gyermek után családi pótlékra jogosult. Ezen támogatásokat a nevelőszülő köteles
kizárólag a gyermek megfelelő ellátására fordítani, azok nem tartoznak a saját vagyona, jövedelme
körébe, így - hasonlóan a korábbi gondozási díjhoz - indokolt, hogy mentesüljenek az ellene
folytatott végrehajtás során kiadott letiltás alól. A Gyvt. és a Vht. fogalomhasználatának
egységesítése, a jogalkalmazás könnyítése érdekében szükséges a terminológiai pontosítás a Vht-
ban.
58
A 13. §-hoz
A letiltások végrehajtása a gyakorlatban sok esetben kifejezetten kis összegek havonként utalását
jelenti, melynek adminisztratív és pénzügyi terheit enyhíti a Javaslat azzal, hogy a négyszáz forintot
el nem érő követelés-rész kifejezésére halasztást ad a munkáltatónak mindaddig, amíg a kifizetendő
összegek együttesen ezt az összeghatárt el nem érik.
A 14. §-hoz
A Javaslat reagál arra a jogalkalmazási problémára, hogy a finanszírozott egészségügyi szolgáltatók
elkülönített számlán kezelt, kizárólag a finanszírozott tevékenységre fordítható pénzeszközeiből a
végrehajtás során olyan követelések is behajtásra kerülnek, amelyek a finanszírozott tevékenységgel
nincsenek összefüggésben. A Javaslat a finanszírozás keretében kiutalt összegek célhoz kötött
felhasználása érdekében a Vht. 79/D. §-ának kiegészítésével kimondja, hogy az egészségügyi
szolgáltatót megillető, az Egészségbiztosítási Alapból az egészségügyi szolgáltatás finanszírozására
folyósított, és e célra a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján elkülönítetten
kezelt pénzösszeg csak a finanszírozási szerződésben foglalt feladatok ellátásából eredő követelések
fejében vonható végrehajtás alá.
A 15. §-hoz
Az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegére vezetett végrehajtás korlátait a Vht. határozza
meg: ez lehet például a mentesség vagy más követelés fedezeteként történő elkülönítés is. Emellett
rendezik a törvények a párhuzamosan alkalmazott végrehajtási intézkedések egymáshoz való
viszonyát is: a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2009. évi LXXXV. törvény értelmében az
átvétel sorrendjében történik a teljesítésük. Felmerült a gyakorlatban kérdésként, hogy azokban az
esetekben, amikor úgy korlátozzák az adós rendelkezési jogát, hogy továbbra is az adós számláján
kezelik az összeget (pl. átutalási végzés alapján történő visszatartás a végzés jogerőre emelkedéséig,
vagy biztosítási intézkedés alapján történő zárolás), úgy miként teljesíthetők az átutalási végzések
és hatósági átutalási megbízások alapján a terhelések. A Javaslat - összhangban az egyes
végrehajtási intézkedések céljával és hatályával - rögzíti, hogy ezek nem képezik akadályát a
bírósági, hatósági intézkedések alapján történő átutalásoknak (kielégítési végrehajtások során a
végrehajtást kérők részére történő kifizetéseknek), illetve nem tekinthetők a Vht. 79/D. §-a szerinti,
más követelés céljára elkülönített összegeknek sem.
A 16. §-hoz
A végrehajtótól a pénzforgalmi szolgáltatók felé intézett - éves szinten milliós nagyságrendet elérő
-	megkeresések és az azokra adott tájékoztatások papíron, postai levélben történő kézbesítésének
komoly hátrányát jelenti, hogy rendkívül nagy számú, papír alapú, emberi közreműködés melletti,
manuális intézkedést (nyomtatást, postázást, iktatást, feldolgozást, stb.), illetve papír felhasználást
igényel. Eközben a végrehajtás eredményessége szempontjából a megkeresések, és a válaszlevelek
többsége azért „nem hoz eredményt” a végrehajtásba, mert a megkeresettnél nincs nyilvántartva az
adós vagyonába tartozó követelés, pénzösszeg. A Javaslat ezeket a hátrányokat kívánja
kiküszöbölni azzal, hogy az önálló bírósági végrehajtók és a bankok, szövetkezeti hitelintézetek
között kötelezővé teszi az elektronikus kapcsolattartás szabályainak alkalmazását, éspedig olyan
módon, amely a címzettek csoportjainak kezelésére is alkalmas. így a Javaslat lehetővé teszi, hogy
a végrehajtók a megkereséseik alapjául szolgáló adatokat az elektronikus kapcsolattartás szabályai
szerint küldjék meg a pénzforgalmi szolgáltatók felé, akik a megkeresésekre szintén az elektronikus
kapcsolattartás szabályai szerint válaszolnak. Az ügyintézés automatizálásával immár ténylegesen is
rendelkezésre állnak az országos bankszámla-kutatás technikai feltételei, mégpedig úgy, hogy nem
59
történik egy újabb, központi nyilvántartás létrehozása, nem kell annak érdekében költségvetési
forrásokat felhasználni. Ehelyett közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltatók nyilvántartásaiból -
végrehajtói oldalról egy egyszerű felhasználói művelettel, nem pedig levelek százainak
postázásával, fogadásával, feldolgozásával - nyerhetők ki a végrehajtáshoz szükséges adatok. Ez a
módszer továbbá a pénzügyi intézmények számára is biztosítja annak a lehetőségét, hogy saját
technikai feltételeikhez igazodó módon és technológiával - tehát a leginkább költségkímélő módon
-	fejlesszenek ki adatszolgáltatást automatizáló informatikai alkalmazásokat, ahogyan ez már a
gyakorlatban számos intézménynél egyébként meg is valósult vagy folyamatban van.
A 17-18. §-hoz
A bíróság intézkedése az átutalási végzés kiadásával a végrehajtandó követelés behajtására irányul,
az ugyanakkor csak az érintett fizetési számla egyenlegének tényleges ismeretében állapítható meg,
hogy ebből a pénzügyi intézmény mekkora összeget tud teljesíteni (végrehajtás alá vonni) a
mentesség szabályaira figyelemmel. A Javaslat gyakorlatban tapasztalt jogalkalmazási problémát
orvosol azzal, hogy a törvényalkotó eredeti szándékára és a pénzforgalom tényleges működésére
figyelemmel egyértelművé teszi azt, hogy nem a bíróság által kibocsátott átutalási végzésben kell a
mentesnek nem minősülő, ténylegesen átutalható összeget megjelölni; ez értelemszerűen nem is
lehetséges. A ténylegesen végrehajtás alá vonható és így átutalható összeg ugyanis csak a végzés
teljesítésekor - a pénzforgalmi szolgáltató által, a követelt összeg és a számlaegyenleg Összegének
összevetésével - állapítható meg; erre áll fenn a pénzforgalmi szolgáltató átutalási kötelezettsége,
az átutalási végzésnek viszont ehelyett a végrehajtandó követelés összegét kell megjelölnie.
A Javaslat gyorsítja az átutalási végzéssel történő behajtást. Az átutalási végzés eredetileg az
azonnali beszedési megbízással be nem szedhető számlapénzek behajtásának kiegészítő eszköze
volt, 2009. november 1-jétől azonban a többi végrehajtható okirattal azonos rendeltetésű
jogintézménnyé vált - értelemszerűen a szükséges eltérésekkel, A végzés gyors és költségkímélő
behajtást tesz lehetővé abban az esetben, ha a végrehajtható vagyon ismert, azt kutatni nem kell, és
a végrehajtást kérő csak erre kívánja az állami kényszerítő erőt igénybe venni. Az intézmény ezen
jellemzőiből adódó következményeket vonja le a Javaslat a szükséges pontosításokkal. így például
a kérelemben konkrétan megjelölt fizetési számlára bocsátható ki a végzés, egyik pénzforgalmi
szolgáltatónál megkísérelt behajtás sikertelensége esetén pedig újabb kísérlet tehető másik
pénzforgalmi szolgáltatónál újabb végzés kibocsátásával. Rendezi a Javaslat a kérelemben
megjelölt több számla esetén követendő eljárást is. Ha ezek ugyanannál a pénzforgalmi
szolgáltatónál vezetett számlák, akkor a kérelem kezelése nem jelent gondot, mivel a Vht. 79/B. §-a
alapján a pénzforgalmi szolgáltatónak a végzésben foglaltakat összevontan, a nála vezetett összes
számlára kell teljesítenie. Ha különböző szolgáltatóknál vezetett számlákról van szó, akkor a
fizetési számlák kérelemben való feltüntetése egyben sorrendiségre vonatkozó kérelmet is jelent: az
elsőként feltüntetett számlára történik a végzés kibocsátása, további számlákra pedig akként lehet
folytatni az eljárást, ahogyan azt a behajtás sikertelensége esetére szabályozza a törvény [Vht. 81. §
(4)	és (5) bekezdés].
Gyorsítja a Javaslat a behajtást azzal, hogy az előzetes jogvitát követő végrehajtások esetében [81. §
(1) bekezdés] nem kívánja meg a végzés jogerőre emelkedését a végzés teljesítéséhez - hasonlóan
ahhoz, ahogyan az a végrehajtási lap helyett hozott letiltó végzésnél is működik. A záradékolható
okiratok esetében hozott átutalási végzések esetében [81. § (2) bekezdés] is a letiltásokhoz hasonló
szabályozást hoz létre a Javaslat: az adós részére nyitva álló fellebbezési határidőre tekintettel 45
napig nem történik átutalás, csak az adós rendelkezési jogának korlátozása, ezt követően pedig a
fellebbezés tényleges előterjesztésétől függ az adós számlájának megterhelése. Ez a szabályozás
60
biztosítja az átutalási végzést vitató adós jogvédelmét, ám egyben arra is ösztönzi, hogy ha élni
kíván fellebbezési jogával, akkor azt - az eljárás késleltetésének megakadályozása érdekében -
haladéktalanul tegye meg.
A 19. §-hoz
A végrehajtó intézkedése a hatósági átutalási megbízás kiadásával a végrehajtandó követelés
behajtására irányul, az ugyanakkor csak az érintett fizetési számla egyenlegének tényleges
ismeretében állapítható meg, hogy ebből a pénzügyi intézmény mekkora összeget tud teljesíteni
(végrehajtás alá vonni) a mentesség szabályaira figyelemmel. A Javaslat gyakorlatban tapasztalt
jogalkalmazási problémát orvosol azzal, hogy a törvényalkotó eredeti szándékára és a pénzforgalom
tényleges működésére figyelemmel a törvényszövegben is egyértelművé teszi azt, hogy nem a
végrehajtó átutalási megbízásában kell a mentesnek nem minősülő, ténylegesen átutalható összeget
megjelölni; ez értelemszerűen nem is lehetséges. A ténylegesen végrehajtás alá vonható és így
átutalható összeg ugyanis csak az átutalási megbízás teljesítésekor - a pénzforgalmi szolgáltató
által, a követelt összeg és a számlaegyenleg összegének összevetésével - állapítható meg; erre áll
fenn a pénzforgalmi szolgáltató átutalási kötelezettsége.
A 20-21. §~hoz
A Javaslat a végrehajtási értékesítések hatékonyabbá tétele érdekében az árverés szabályait a
korábbi szabályokhoz képest lényegesen megváltoztatja. Ennek során tekintettel van arra, hogy a
követelés behajtásának egyik módja a lefoglalt vagyontárgy kényszerértékesítése: az árverés.
Kulcsfontosságú, hogy az árverés során a lehető legszélesebb vevőkör legyen elérhető, számukra az
árverésen való részvételhez szükséges minden információ rendelkezésre álljon, a valódi árversenyt
ne gátolja sem az eljárási rend, sem visszaélésszerű magatartások, sem az árverésre kerülő
vagyontárgyak lényeges tulajdonságai vonatkozásában rendelkezésre álló információ hiánya,
továbbá az árverés végleges lezárását elhúzódó jogorvoslati eljárások sem nehezítsék. A Javaslat
minden említett követelmény érvényesítése érdekében tartalmaz rendelkezéseket, valamint annak
végrehajtási rendeleti szintű kezelését előkészíti, és átfogóan módosítja az árverés szabályozását a
behajtási hatékonyság növelése, az adósok vagyonvédelme és a visszaélések megelőzése érdekében.
Ennek legfőbb eszköze az elektronikus árverési rendszer fejlesztése, mely a gyakorlati tapasztalatok
alapján a jelenleg ismert legalkalmasabb eszköz a nyilvánosság, az eljárás átláthatósága és az
árverseny biztosítására.
A Vht. árverési szabályai részben az ingóárverés, részben az elektronikus ingóárverés, részben
pedig az elektronikus és szóbeli licitálásból álló ingatlanárverés szabályaiból épültek fel; időnként
egymásra utalásokkal, máshol pedig egyes szabályok megismétlésével. A Javaslat ésszerűsíti és
áttekinthetőbbé teszi a szabályozást azzal, hogy nyilvánvalóvá teszi az árverésekre vonatkozó
szabályok egymásra épülő jellegét. Az alapvető szabályokat az ingóárverésnél ismerteti a törvény,
ehhez képest kap speciális szabályokat az elektronikus ingóárverés. Az ingatlanárverés teljes körű
elektronizálása pedig számos szabály ismételt kimondását szükségtelenné teszi, az
ingatlanárverésnek az elektronikus ingóárverési szabályok képezik az alapját és csak az ahhoz
képest is speciális rendelkezések kimondására kerül sor az ingatlanárverési cím alatt. A Javaslat e
körben számos, jelenleg az elektronikus ingóárverésnél ismertetett szabályt ültet át az ingóárverésre
vonatkozó szabályok közé, továbbá így jár el egyes, a jelenleg az elektronikus ingatlanárverésre
vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban is, amelyeket az elektronikus ingóárverési szabályok
között helyez el.
61
Mind a hagyományos, mind az elektronikus árverések ésszerű lefolytatásához szükséges az, hogy a
vételi ajánlatok érvényességét gyorsan és egyszerűen lehessen követni és csak a valóban komoly,
árversenyt ténylegesen biztosító ajánlatok kezelését írja elő a szabályozás. A Javaslat ezért az
ingatlanárverésnél bevezetett licitküszöb intézményét kiterjeszti a hagyományos és elektronikus
ingóráverésre is, és az árverezésre kerülő vagyontárgy becsértékétől függően a licitküszöb sávos
mértékű kerekítését vezeti be a hirdetmény tartalmának és a licitálási szabályoknak a
kiegészítésével.
Az ingók árverése során a Javaslat általános szabállyá teszi azt, hogy a közzétételhez fűződő
jogkövetkezmények az árverési hirdetménynek az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában való közzétételéhez kapcsolódnak, ezzel összefüggésben a Javaslat pontosítja az
elektronikus közzététel immár jogkövetkezménnyel bíró időtartamára vonatkozó rendelkezést is a
Vht. 122. § (4) bekezdésében. A papíralapú ügyintézés visszaszorítása, az eljárás egyszerűsítése
érdekében megszűnik a kamarai lapban való közzététel kötelezettsége is, hiszen a világhálón
történő hirdetményezés hatékonyságával nem áll arányban a papíralapú terjesztés költsége és
hatékonysága.
A 22. §-hoz
A Javaslat a végrehajtás alá vont vagyon értékesítésével összefüggő visszaélések megelőzése, a
kényszerértékesítés lefolytatásával szembeni közbizalom erősítése érdekében szigorítja az
árverezésből kizártak körére vonatkozó szabályozást. Az érintett személyi körben az árverezési
tilalom mellett az árverező képviseletében való eljárást is kizárt tevékenységként fogalmazza meg.
A végrehajtó és alkalmazottai, valamint a végrehajtói iroda esetében nemcsak az általuk lefolytatott
eljárásra szűkíti az árverésből való kizárást, hanem általánossá teszi (az „az ügyben eljáró”
fordulatot törli a Javaslat a szövegből és így valamennyi, hivatalban lévő végrehajtóra, működő
végrehajtói irodára vonatkozik a tiltás). Kiteljeszti az árverezési tilalmat a végrehajtói iroda tagjain
és alkalmazottain túl magára a végrehajtói irodára is, valamint az előző mondatban említett,
abszolút kizárási okkal érintett személyek többségi befolyásával működő egyéb szervezetekre is.
Indokolt kifejezetten rendelkezni arról az esetről is, amikor az érintett személy a Vht. 123. §-a
folytán ugyan kizárt lenne az árverésből, a Vht. másik szabálya azonban - általában az adott
vagyontárgyon fennálló jogosítványa, a tulajdon egyesítése vagy éppen a végrehajtandó követelése
megtérülése érdekében - kifejezetten biztosítja számára a dolog megszerzésének jogát. A vonatkozó
rendelkezések és jogpolitikai céljuk összevetésével el lehet jutni ahhoz az értelmezéshez, hogy az
utóbbi célok elsőbbsége áll fenn a kérdéses esetekben, a gyakorlati tapasztalatokra is figyelemmel
azonban szükséges a két szabályrendszer közti viszony egyértelmű rendezése. Ezekben az
esetekben értelemszerűen a speciális vagyonszerzési jogosultságok számára kell elsőbbséget
biztosítani, melyet a Javaslat a kizárási szabály alóli kivételt megfogalmazó 123. § (3) bekezdésével
teljesít. A rendelkezésnek egyébiránt éppen nem az ingóvégrehajtási fejezetben lehet nagyobb
jelentősége, hanem az ingatlan-végrehajtások során: itt fordul elő ugyanis tipikusan a tulajdonostárs
általi árverezés, vagy éppen a külön törvény szerinti kiemelt vagyonszerzési pozíció is, de a
szabályrendszer felépítése miatt a rendelkezés mégis az ingó végrehajtási fejezetben kerül
elhelyezésre.
Az árverezésből való kizárás szabályai az ingóráverésnél találhatók, azonban azok - a Vht. utaló
szabályai folytán - az elektronikus ingóárverés, valamint az ingatlanárverés során is érvényesülnek.
A Javaslat az árverési szabályok egymásra épülő rendszer jellegének kialakítása miatt a vételi
ajánlat visszavonásának tilalmát a valamennyi árverés általános háttérszabályaiként működő ingó
62
árverés szabályai közé helyezi át az elektronikus ingó árverésre vonatkozó szabályok [Vht. 132/F. §
(4)	bekezdés] közül.
A 23. §-hoz
A Javaslat rendezi a bírósági végrehajtásban gyakorolható elöjogosultságokkal kapcsolatban
felmerült, lényegében a polgári jogi - dogmatikailag helytelen - szóhasználatból adódó
jogalkalmazási problémákat az árverésen alkalmazható elővásárlási joggal összefüggésben. A
végrehajtási kényszerértékesítés során ugyanis nem az adásvétel tényállási elemét képező átruházás,
hanem az árverés önálló dologi jogcíme alapján száll át az árverezett dolog feletti tulajdonjog. Ezért
-	mivel a jogalkotói szándék arra irányul, hogy egyes jogalanyok az árverés során előjogosultsággal
rendelkezzenek - ezen előjogosultság dogmatikailag helyes elnevezését vezeti be a Javaslat
előárverezési jog kifejezéssel. A Javaslat az árverésen gyakorolható előjogosultság fogalmi körébe
azon előjogosultságokat csatornázza be, amelyeket törvény alapított az adott dolog
kényszerértékesítésére, ezzel párhuzamosan pedig rögzíti, hogy a bírósági végrehajtás során az
előárverezési jog alkalmazási körén kívül egyéb előjogosultság nem gyakorolható.
A Javaslat abból indul ki, hogy az árveréssel értékesített vagyontárgy legmagasabb árverési
vételárának kialakulása az adós vagyonvédelme és a hitelezői igények lehető legteljesebb
kielégítése érdekében elsődleges fontossággal bír a végrehajtási eljárás során, s ugyanilyen lényeges
az eljárás gyors és egyszerű lefolytatása is. A Javaslat ezért - azzal Összefüggésben, hogy
valamennyi hirdetmény közzétételre kerül a világhálón, s a közzétételi és licitálási időszak
kifejezetten hosszú - a hirdetményezést szánja valamennyi potenciális vevő (ideértve az
elárverezésre jogosult vevőt is) árverésről történő tájékoztatására, és új kézbesítési
kötelezettségeket nem vezet be. Természetesen, ha az előárverezésre jogosult olyan személy, akinek
a részére a törvény a hirdetmény általános szabályok szerinti kézbesítését is előírja, úgy az
előárverezésre jogosult az árverési hirdetmény kézbesítésével is tudomást szerezhet az árverésről. A
Javaslat az előárverezésre jogosultnak az árverésen - az árverezőre egyébként vonatkozó feltételek
teljesítése esetén - az árverező jogállását biztosítja és meghatározza azt, hogy jogosult miként
gyakorolhatja e jogosultságát: kimondja, hogy valamennyi árverési vételi ajánlat vonatkozásában az
árverés - annak esetleges meghosszabbítását követő - befejezéséig a legmagasabb, érvényes vételi
ajánlattal megegyező összegű vételi ajánlat tételével gyakorolhatja előárverezési jogát (emellett
természetesen a „normál” vételi ajánlat lehetősége is biztosított számára). Ezzel a megoldással a
törvényalkotó nem húzza el az árverés végleges lezárását, a többi árverező számára pedig
észlelhetővé teszi a licitnaplóban az előárverezési jog gyakorlását és így az árverseny folytatására is
lehetőséget ad.
A fentiek szerint az előárverezési jog intézményének megteremtése egyértelmű (a jogintézmény
tartalmából és rendeltetéséből adódó) elkülönítést valósít meg az elővásárlási jogtól, gyakorlásának
módja pedig - értelemszerűen - megegyezik a Vht-ban jelenleg szabályozott árverési elővásárlási
jog gyakorlásával; a Javaslat ezért az érintett törvényhelyeken egyaránt átvezeti a terminológiai
változást.
A 24-26. §-hoz
A Javaslat az árverési gyakorlat egységesítése érdekében és a licitküszöb általános bevezetésére
tekintettel kimondja, hogy a vételi ajánlat akkor érvényes, ha az legalább a licitküszöb összegével
meghaladja az előzőleg tett vételi ajánlatot.
63
A Javaslat egyértelműen meghatározza, hogy a fizetést elmulasztó árverezőt gyorsabb eljárási
keretek között a végrehajtást foganatosító bíróság végzésben, a végrehajtó megkeresésére kötelezi a
különbözet megtérítésére.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az árverési jegyzőkönyvet az árverési vevő is aláírásával látja
el.
A 27. §-hoz
A Javaslat a kényszerértékesítés sikerességének garanciáját jelentő, elektronikus ajánlattétellel
megvalósuló nyilvánosságot és átláthatóságot a lehető legszélesebb körben célozza biztosítani,
ennek érdekében jelentősen bővíti azon esetek körét, amikor az ingók elektronikus árverése
kötelező a hagyományos árverést felváltva. A hatályos szabályok alapján három együttes feltétele
van az elektronikus árverés tartásának: a végrehajtást kérő erre irányuló kérelme, az ingóság
minimális becsértéke (100 ezer Ft), és a szállítás, őrzés megoldottsága. A Javaslat értelmében a
végrehajtást kérő kérelme már csak akkor szükséges az elektronikus árveréshez, ha maga intézkedik
a 100 ezer Ft-ot elérő becsértékű ingóság őrzési, tárolási költségeinek előlegezése iránt, ha viszont
az ingóság tárolása egyébként biztosított, nem szükséges sem kérelem az e-árveréshez, sem pedig
becsérték-értékhatár elérés. Kötelező lesz továbbá az elektronikus árverés - a vagyontárgy
jellegénél fogva, amely az értékesítést követően fizikai átadást nem igényel - az üzletrész, illetve az
értékpapír árverési értékesítésére.
A 28. §-hoz
A Javaslat a kényszerértékesítés sikerességének előmozdítása, a kereslet fokozása, a leendő vevők
alaposabb tájékoztatása érdekében előírja, hogy az elektronikus árverési hirdetmények
nyilvántartásában a hirdetmény mellett közzé kell tenni az ingóságnak a rendelkezésre álló adatok
szerinti leírását és az egyes ingóságokról készült képfelvételt; így a leendő árverezők számára még
több információ áll rendelkezésre a licit megtételére vonatkozó döntésük meghozatalához.
A 29. §-hoz
Az árverezésből kizártak körére vonatkozó szigorító rendelkezésekhez kapcsolódik a Javaslat azon
rendelkezése, hogy a végrehajtók és alkalmazottaik, valamint a végrehajtói irodák általános
jelleggel kizárttá válnak a Javaslattal az árverezésből, s csak a 123. § (3) bekezdésben foglalt
kivétellel árverezhetnek. Az említett minőségről a regisztráció során - annak érdekében, hogy a
felhasználói név és jelszó licitáláshoz történő aktiválása során nagyobb eredményességgel lehessen
kiszűrni a kizárt személy elektronikus licitálását — nyilatkozni kell, az annak igazolására szolgáló
iratokat be kell mutatni, a regisztrálással az említett jogállást nyilván kell tartani, az abban
bekövetkezett változást pedig be kell jelenteni.
A 30. §-hoz
Az előárverezési jog intézményének bevezetése miatt cseréli fel a Javaslat az elővásárlási jog
szöveget előárverezési jog-ra a törvény megfelelő szövegrészeiben.
Az árverés rendszerének hatékonyabbá tétele miatt lehetővé vált az ingóságok minimálárára
vonatkozó szabályozás felülvizsgálata. A hatályos szabályok alapján vételi ajánlat hiányában a
kikiáltási ár egynegyedére lehet leszállítani a kikiáltási árat, ezt a Javaslat 35%-ra emeli meg. Az
elektronikus árverési rendszer működésének tapasztalatai is azt mutatják, hogy az elért vételárak
64
tendencia-szerűen elmozdultak az egynegyedes minimálártól, másrészt az ár emelése az adós
vagyonvesztési kockázatát is csökkenti. Az eljárás egyszerűsítése érdekében valamennyi ingóság
esetén, általános jelleggel vezeti be a Javaslat a 35%-os minimálárát. Ez nem tekinthető jelentős
növelésnek, nem veszélyeztetheti a végrehajtást kérők kielégítését, mert nem csökkentheti jelentős
mértékben az árverezők licitálási hajlandóságát, viszont kifejezésre juttatja azt a jogpolitikai
szándékot, hogy a végrehajtásnak nem célja a kényszerértékesítések lehetőségével visszaélők
nyereségének növelése a kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok kárára.
Az elektronikus licitálásra ingók esetében 30 nap biztosított, a gyakorlatban azonban - szűk körű
kivételtől eltekintve - lényegében az utolsó percekben zajlik licitálás. A Javaslat az e-árverések
hatékonyságának és átláthatóságának fokozása, az e-árverési rendszert terhelő kockázatok
csökkentése, továbbá annak érdekében, hogy a magasabb összegű licit megtételére - vagyis az
árversenyre - minél több lehetőség adódjon, rugalmasabbá teszi az árverések befejezésének
időpontjára vonatkozó szabályozást. A módosítás egyik eleme az, hogy a hirdetmény
közzétételének napjától számított 30. napnak nem a törvényben meghatározott órája lesz a befejezés
időpontja, hanem az az adott napon rugalmasan határozható meg (8 és 20 óra között) az
elektronikus árverési rendszer egyenletes terhelése, illetve a több árverésben is érdekelt vevők
zökkenőmentes joggyakorlása érdekében. Az árverés időtartama emellett immár nem feltétlenül
csak az előre rögzített befejezési időponttal érhet véget, hanem automatikusan meghosszabbodik az
utolsó vételi ajánlat megtételét követő ötödik perc végéig. A Javaslatban a meghosszabbodás
tartama arra tekintettel került öt percben (percekben) meghatározásra, mert az árverezők racionális
magatartása akként prognosztizálható, hogy az árverés záró időpontja előtti - egyébként kellően
hosszú - időben már nyomon követik a vételi ajánlatok alakulását, s így fel vannak készülve arra,
hogy milyen nagyságrendű licit tételével vennének részt az árversenyben. Ez a fajta rugalmas
lezárás az előárverezési jog gyakorlására is módot ad külön meghosszabbítás nélkül, hiszen minden
vételi ajánlat esetében van további ideje az előárverezési jog jogosultjának a vételi ajánlata
megtételére.
A közzétételről történő pontosabb tájékoztatás érdekében írja elő a Javaslat a Vht. 132/F. § (6)
bekezdésének módosításával, hogy nemcsak a hirdetmény elérhetőségének %-os adatát kell a
licitnapló lezárásakor közzétenni a lezárt licitnaplóban, hanem ha nem volt elérhető a szolgáltatás
keretében a hirdetmény a felhasználók számára, akkor ennek pontos időpontját is meg kell jeleníteni
a rendszerben az árverés befejezésekor.
A 31-32. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza az előárverezési jog gyakorlásának módját, e körben
nyilvánvalóvá teszi, hogy az árverés kényszerértékesítési jellegére tekintettel az előárverezési jog
jogosultjával szemben ún. aktív joggyakorlási követelményt támaszt a jogalkotó, azaz nem az
árverés lezárását követően, hanem annak során engedi meg ezen előjog gyakorlását.
Az árverési szabályok átstrukturálása — a már említettek szerint — azzal járt, hogy számos szabály
került át az általánosabban érvényesülő ingóárverési szabályok közé és így már újbóli tételes
kimondásuk nélkül, az utaló szabályok folytán alkalmazandóak az elektronikus ingóárverések vagy
ingatlanárverések során. Emellett számos olyan szabállyal is kiegészült az elektronikus
ingóárverések szabályozása, amely az eljárást ésszerűsíti, végleges és eredményes lezárását segíti.
A licitküszöb mellett ilyen a második árverésre vonatkozó egyes szabályok átemelése is: annak
tiltása, hogy a második árverésen a korábbi árverésen legmagasabb ajánlatot tevő, de a fizetést
elmulasztó árverező nem árverezhet, illetve annak előírása, hogy a korábbi vevő az általa
felajánlott, de meg nem fizetett és a második árverésen kialakult vételár különbözetét megtéríteni
65
köteles; e szankciókkal a visszaélésszerű licitálás megakadályozása a cél. A Javaslat emellett
egyértelműsíti azt is, hogy a fizetést elmulasztó árverező által történő különbözet-megtérítés
érdekében a végrehajtónak kell eljárnia: az ő feladata a különbözet megfizetésére történő felszólítás
és ennek eredménytelensége esetén az iratok beterjesztése a különbözet megtérítésére való
kötelezést kimondó bírósághoz.
A sikertelen második árverést követően mind az ingatlanok, mind az ingóságok esetében a
vagyontárgy végrehajtást kérők általi - követelésük fejében történő - átvételének lehet helye. Az
árverés sikertelenségéhez vagy a kereslet hiánya vezet (nem volt érvényes licit) vagy a legtöbbet
ajánló árverési vevő azon mulasztása, hogy a felajánlott vételárat utóbb nem fizeti meg. A
mulasztás egyik szankciója az előleg elvesztése, a másik pedig a második árverésen elért
alacsonyabb vételárral keletkező „kár” (a vételár-különbözet megtérítése). Figyelemmel arra, hogy
a második árverésen is bekövetkezhet ilyen mulasztás és a második árverést követő alacsonyabb
átvételi ár is a korábbi felajánlott vételárhoz képest bekövetkezett veszteségnek minősül, a Javaslat
a második árverésre is kiterjeszti a különbözet megtérítésének kötelezettségét (a törvény csak az
előleg elvesztését mondja ki, ezt nem). Kiegészül tehát a szabályozás - a visszaélésszerű és ezáltal
az eljárást elhúzó, jelentős többletköltségeket okozó licitálást szankcionáló - azon rendelkezéssel,
mely szerint az átvétel előzményét képező második árverésen felajánlott vételár és az átvételi ár
közötti különbözet megtérítése ugyanúgy kötelezettsége a fizetést elmulasztó árverési vevőnek,
mint az első árverésen hasonlóan mulasztó árverési vevőnek. Ezzel csökkenthető az esélye a
komolytalan (befolyó összeget nem eredményező) licitálásnak, mely szintén gátolja az eljárások
mielőbbi befejezését és indokolatlan költségeket okoz az átvételi eljárás lebonyolításával, másrészt
növeli azt az összeget, mely a követelés kielégítésére fordítható.
A 33. §-hoz
A sikertelen árveréseket követően az ingóságokat a végrehajtást kérő veheti át, ha pedig erre nem
tart igényt, a foglalás alól feloldják és az adós újra rendelkezhet vele. Fontos érdek fűződik ahhoz,
hogy olyan esetekben, amikor még van valamilyen esély — egy akár alacsonyabb - vételár elérésére
is, ne az adós kapja vissza az ingóságot, hanem még ez a minimális vételár is növelhesse a
végrehajtás során befolyó összeget. A Javaslat ennek érdekében ad egy utolsó lehetőséget az
értékesítésre az elektronikus árveréssel eladni megkísérelt ingóságok esetében - annak leginkább
költségkímélő, elektronikus licitálással zajló formájában - az adósnak történő visszaadás előtt,
figyelemmel pedig arra, hogy két árverésen már nem mutatkozott kereslet az ingóságra
minimáláron sem, ezért nem szab minimális vételár-korlátot az értékesítéshez.
A 34. §-hoz
A Javaslat kifejezésre juttatja azt, hogy az árverések sikerességét nagyban növelheti a
kényszerértékesített ingatlannal kapcsolatos jogi kockázatok csökkentése is. Ennek érdekében az
árverési értékesítéssel meg nem szűnő földhasználati jog fennállásáról való tudomásszerzés céljából
a Javaslat előírja, hogy a végrehajtó hívja fel az ingatlanügyi hatóságot, hogy a lefoglalt ingatlant
érintően ne csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultak nevéről és lakóhelyéről
(székhelyéről) tájékoztassa, hanem a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználat
jogcíméről és időtartamáról is.
A 35. §-hoz
A Javaslat az ingatlan árveréséhez nemcsak a hatályos szabályok szerinti feltételek fennálltát
kívánja meg - tehát hogy a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása másképpen nem
66
lehetséges, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt
kézbesítésétől számított 45 nap eltelt - hanem azt is, hogy kérelmet terjesszen elő az árverés iránt a
végrehajtást kérő. Ez egyrészt kifejezésre juttatja azt, hogy bár az árverés az azt lefolytató hatóság
intézkedésére, de a végrehajtást kérő érdekében történik meg, másrészt garanciális jellegű
rendelkezés azzal összefüggésben, hogy e jogkorlátozással járó eljárási cselekmény megtétele ne
terjedjen túl a végrehajtási kérelmen.
A hatályos szabályok szerint a becsérték megállapításától számítva 3 hónapon belül kell közzétenni
az árverési hirdetményt, az árverés lebonyolítása ezzel kezdődik meg. Figyelemmel arra, hogy az
eljárások lefolytatását gyorsítani kell, e gyorsítást pedig nem célszerű a hirdetményezés és licitálás
60 napos időtartamának rovására megvalósítani, a Javaslat a Vht. 139. § (3) bekezdésének
módosításával az árverési hirdetmény közzétételére 3 hónap helyett 30 napot biztosít. A határidő
megállapítása arra tekintettel történik, hogy megszűnik a szóbeli ajánlattételi szakasz, s így már
nem szükséges annyi előkészítő cselekmény az árverés megrendezéséhez, másrészt viszont időt kell
biztosítani arra, hogy a becsérték közlését követően elvégzendő egyéb eljárási cselekményekre is
sor kerüljön.
A 36. §-hoz
A végrehajtási kifogás bármely végrehajtói intézkedés ellen irányulhat, ennek egyik tipikus esete a
becsérték megállapításával kapcsolatos kifogás, melynek tárgyában a bíróság az ingatlan forgalmi
értékének szakszerű megállapítása érdekében szakértő kirendelésével dönt. A Pp. alapján a kérelmet
előterjesztő fél köteles a kérelem elbírálásához szükséges bizonyítás költségeinek előlegezésére,
ugyancsak a szakértői költségek előlegezését írja elő - függetlenül a végrehajtási eljárásban is
érvényesülő költségkedvezményi szabályoktól - a szakértő igénybevételét indítványozó számára
Vht. 34. § (2) bekezdése; a bíróság a szakértői díj előrelátható összegének előzetes letétbe
helyezését is elrendeli. Abban az esetben, ha a kifogás célja a becsérték bíróság általi megállapítása,
a bíróság első intézkedéseinek egyike a szakértő kirendelése, mely a gyakorlati tapasztalatok
alapján a kifogások nagy hányadában azért nem hajtható végre, mert a kifogást előterjesztő fél nem
helyezi letétbe a szakértői díjelőleget. Ezek az ügyek teljesen feleslegesen terhelik a bíróságokat és
a végrehajtási eljárásban súlyos késedelmeket okoznak, hiszen a becsértékkel szembeni kifogás
előterjesztése az értékesítésnek akadályát képezi (csak a jogerős becsérték-megállapítást követően
lehet intézkedni az árverés kitűzése iránt). A Javaslat ezért előíija a becsérték-kifogást előterjesztő
fél számára egy jogszabályban - miniszter rendeletében - meghatározott szakértői díjelőleg-
összegnek a kifogás előterjesztésével egyidejűleg történő letétbe helyezését annak érdekében, hogy
minimálisra csökkenjen azon esetek száma, amikor a kifogás elbírálásának akadálya a szakértő
díjának megfizetéséhez szükséges Összeg rendelkezésre állása, illetve ennek érdekében - utóbb
teljesen feleslegesnek bizonyuló - hiánypótlásra lehetőség szerint ne kerüljön sor a kifogás
elbírálására irányuló eljárásban. A rendelkezés az érintettekre új terhet nem ró, hiszen az eljárás
későbbi szakaszában egyébként is kötelesek lennének az előleg bíróság felhívása alapján történő
letétbe helyezésére, ehelyett arról van szó, hogy a kötelezettség teljesítését egy olyan eljárási szakba
hozza előre, amely alkalmas arra, hogy ne kerüljön sor külön bírósági felhívásokra, hiánypótlásokra
a szakértő költségek fedezetének biztosításához.
A sikeres árverés egyik előfeltétele az ingatlan becsértékének reális — a (szabadpiaci) forgalmi
értéket és az árverésen történő vagyonszerzés sajátosságait leginkább tükröző — megállapítása,
melyre akkor van a legnagyobb esély, ha a becs érték-megállapítás és az értékesítés között nem telik
el ésszerűtlenül hosszú idő. A kisebb érték-változásokat az értékesítés rendje kezelni tudja, a
aktuális állapot, a kereslet-kínálati viszonyok szerint alakul a licitálás, ezért nem indokolt a költség-
és időigényes becsérték-megállapítás rövid időn belüli elvégzését előírni, vagy erre a felek - eljárás
67
elhúzására alkalmas - indítványtételi jogát biztosítani. A Javaslat ezért három évben határozza meg
azt az időszakot, mely alatt a becsérték-megállapításra sor kell kerülhet bármelyik fék kérelmére: a
becsértéket ez esetben újból - a soron következő árverés előkészítése körében - meg kell állapítani
az általános szabályok alkalmazásával.
37.	§-hoz
Az ingatlanok fő szabály szerint beköltözhető állapotban - az árverési vevő által birtokba vehető
módon kivételesen lakottan kerülnek árverezésre. Ez utóbbi estei a Vht. 141. §-ában taxatíve meg
vannak határozva és vagy a felek rendelkezésére vagy harmadik, érintett személy jogára
figyelemmel teszik lehetővé a kevesebb sikerrel és általában alacsonyabb forgalmi értékkel és
vételárral társuló lakott értékesítést. Ennek egyik esete az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan
értékesítése a nem adós tulajdonostárs bentlakása esetén. A Javaslat az ilyen közös tulajdonú
ingatlan-hányadok esetében is a beköltözhető értékesítést íija elő, ha az értékesítésre kerülő
tulajdoni hányad önállóan bírókba vehető ingatlan- vagy épületrész használatára jogosítja fel a
tulajdonost. A lakottan történő értékesítés eseteit érdemes a lehető legszűkebb esetkörre csökkenteni
annak érdekében, hogy valóban birtokba vehető, és így keresettebb, magasabb vételárú ingatlanok
árverésére kerüljön sor nagyobb arányban.
A 38. §-hoz
Az árverési szabályok átstrukturálása - a már említettek szerint - azzal járt, hogy számos szabály
került át az általánosabban érvényesülő ingóárverési szabályok közé és így már újbóli tételes
kimondásuk nélkül, az utaló szabályok folytán alkalmazandóak az elektronikus ingóárverések vagy
ingatlanárverések során. A Javaslat ezért megfogalmaz egy olyan utaló szabályt tartalmaz, amely
kimondja, hogy az ingatlan árverése során az elektronikus ingóárverés szabályait az ingatlan
árverést szabályozó alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A 39-40. §-hoz
A kizárólagosan elektronikus úton lebonyolított licit következtében az árverési hirdetmény
tartalmában is átvezeti a Javaslat a szükséges változásokat. Emellett az árverés időpontjára alapított
rendelkezéseket is felül kell vizsgálni: ez érinti a hirdetménynek nemcsak a tartalmát, de a
közzétételét is. A Javaslat - az ingatlanok sikeres értékesítéséhez, a minél szélesebb körű
nyilvánosság biztosításához fűződő kiemelt érdekek érvényesítése érdekében, eltérően az
elektronikus ingóárverési hirdetmények közzétételétől - meghagyja a papíralapú hirdetmények
bírósági, polgármesteri hivatali és földhivatali hirdetőtáblán való közzétételét, és a kifüggesztést az
árverés időtartamára - 60 nap - rendeli el (a hatályos szabályok szerint a közzététel időpontja és
időtartam a szóbeli licit időpontjához igazodik, mely a Javaslattal már értelmét veszti).
Ésszerűsíti a Javaslat a hirdetmények tartalmára vonatkozó rendelkezést azzal, hogy abban valóban
csak az adott ügyre vonatkozó adatok kerüljenek feltüntetésre, azok az általános tájékoztatások
pedig, amelyek az árverezőkre, árverésen való részvételre, az árverési ajánlatok megtételére, az
elektronikus licitre, a vételár kifizetésére, a második árverés tartására vonatkoznak, az elektronikus
árverési hirdetmények nyilvántartásában központilag kerüljenek közzétételre folyamatosan.
A 41. §-hoz
A Javaslat az elektronikus ingóárverés hirdetményéhez hasonlóan az ingatlanok esetében elrendeli
képek feltöltését a hirdetmény-nyilvántartásba.
68
Az elektronikus licitálásra ingatlanok esetében 60 nap biztosított, a gyakorlatban azonban
lényegében az utolsó percekben történik licitálás. A Javaslat az e-árverések hatékonyságának és
átláthatóságának fokozása, az e-árverési rendszert terhelő kockázatok csökkentése, továbbá annak
érdekében, hogy a magasabb összegű licit megtételére - vagyis az árversenyre - minél több
lehetőség adódjon, rugalmasabbá teszi az árverések befejezésének időpontjára vonatkozó
szabályozást. A módosítás egyik eleme az, hogy a hirdetmény közzétételének napjától számított 60.
napnak nem a törvényben meghatározott órája lesz a befejezés időpontja, hanem az az adott napon
rugalmasan határozható meg (8 és 20 óra között) az elektronikus árverési rendszer egyenletes
terhelése, illetve a több árverésben is érdekelt vevők zökkenőmentes joggyakorlása érdekében. Az
árverés időtartama emellett immár nem feltétlenül csak az előre rögzített befejezési időponttal érhet
véget, hanem automatikusan meghosszabbodik az utolsó vételi ajánlat megtételét követő ötödik
perc végéig. A Javaslatban a meghosszabbodás tartama arra tekintettel került meghatározásra, mert
az árverezők racionális magatartása akként prognosztizálható, hogy az árverés záró időpontja előtti
-	egyébként kellően hosszú - időben már nyomon követik a vételi ajánlatok alakulását, s így fel
vannak készülve arra, hogy milyen nagyságrendű licit tételével vennének részt az árversenyben. Ez
a fajta rugalmas lezárás az előárverezési jog gyakorlására is módot ad külön meghosszabbítás
nélkül, hiszen minden vételi ajánlat esetében van további ideje az előárverezési jog jogosultjának a
vételi ajánlata megtételére.
A 42-43. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a Javaslat kizárólagossá tette az ingatlan elektronikus árverését,
szükségtelenné vált a személyesen a végrehajtónál megjelenő árverezőkkel szembeni tájékoztatásra,
a teljes vételár megfizetésére vonatkozó szabályozás; valamint az elektronikus árverés
sajátosságainak megfelelően módosítani kellett az érvényes vételi ajánlattételre vonatkozó
szabályokat.
A 44. §-hoz
A Javaslat szövegpontosítást végez: a becsérték helyett az ingatlan kikiáltási árát rendeli az árverési
jegyzőkönyvben feltüntetni, valamint nem a becsérték leszállítására, hanem a legalacsonyabb
érvényes vételi ajánlatra vonatkozó szabályok jegyzőkönyvben való feltüntetésére kötelezi a
végrehajtót az árverési jegyzőkönyvben.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat kizárólagossá tette az ingatlan elektronikus árverését,
szükségtelenné vált a személyesen megjelenő árverezők között rendezett árverésről kép- és
hangfelvétel készítésére vonatkozó előírás. A Javaslat az árverési vevő megjelenési kötelezettségére
vonatkozó rendelkezéseket is átalakítja; az elektronikus ingatlan-árverésre vonatkozó külön
szabályok általánossá tételével, valamint a teljesítés előmozdítása érdekében a végrehajtó számára
előírja, hogy az árverési jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg adhat az árverési vevő részére
halasztást - a 149. § (2) bekezdése szerinti feltételekkel - a vételár megfizetésére.
A 45. §-hoz
A Javaslat visszafizetni rendeli az ingatlan árverési vételárának törvényben rögzített %-át az
ingatlanból önkéntesen kiköltöző adósnak annak ellentételezéseként, hogy jogkövető magatartást
tanúsít, másrészt jelentősen csökkenti a végrehajtási költségeket, lehetővé teszi az eljárás mielőbbi
befejezését. Az önkéntes kiköltözés nemcsak az eljárás költség- és időigénye szempontjából bír
jelentőséggel, hanem az ingatlan iránt mutatkozó keresletet is alapvetően befolyásolja. Az árverési
69
értékesítések sikerét ugyanis nagyban gátolja az, hogy a vevők nem látják garantáltnak az ésszerű
időben történő birtokba kerülésüket: azt a jogorvoslati eljárások lebonyolítása, a kiköltözési haladék
igénylése, illetve az esetleges kilakoltatás is késlelteti. Ennek bekövetkezését próbálja megelőzni a
Javaslat, amellett, hogy a kiköltözésre köteles adósoknak is segítséget kíván nyújtani.
A visszafizetendő összeg az ingatlan vételárhoz igazodik: az 5 millió forint alatti árverési vételár
esetén annak 1 %-ának, 5 millió forint és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 50 000
forint és az 5 millió forint feletti rész 0,5%-ának, 10 millió Ft és azt meghaladó összegű árverési
vételár esetén pedig 75 000 forint és az a 10 millió forint feletti rész 0,25%-ának megfelelő összeg.
Az ennek megfizetése után fennmaradó összegből lehet elszámolni az eljárási költségeket, valamint
a hitelezői követeléseket. Az összeg levonása - nagyságrendje okán - még nem akadályozza meg a
végrehajtást kérők igényérvényesítését, nem lehetetleníti el a behajtást, másik oldalról viszont
ösztönöz az önkéntes kiköltözésre, mely a vevők érdeklődését is fokozza, nem utolsósorban pedig
némi ellentételezést nyújt az adósnak a kiköltözéssel, az ingatlan rendelkezésre bocsátásával
kapcsolatos költségeire. A kifizetés feltétele az, hogy az adós jóhiszeműen eljárva,
kötelezettségének önkéntesen eleget téve, határidőben, az ingatlan tartozékaival együtt a vevő
rendelkezésére bocsássa az ingatlant. Ha ezt megtette, a végrehajtó az ő kérelmére intézkedik a
kifizetés iránt: a feltételeinek bekövetkezését jegyzőkönyvbe foglalja, azt a feleknek kézbesíti, majd
az esetleges vitás kérdések lezárását követően teljesíti a kifizetést.
A 46-47. §-hoz
A Javaslat pontosítja, az ingatlan-árverés megváltozott szabályaihoz igazítja az árverés
siketelemségét megállapító rendelkezést.
Az ingatlanok iránt érdeklődő vevők tájékoztatására az árverési hirdetmény világhálón történő
közzététele szolgál; a hirdetmények az árverés kitűzésétől kezdve az árverés befejezésétől számított
30.	napig érhetők el az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában. A sikertelen árverést
követően az újabb árverés (árverések) tartásáig nem ad tájékoztatást az elektronikus árverési
rendszer az eladásra szánt ingatlanokról, holott ezekben - az egyenként is több hónapig terjedő -
időszakokban is indokolt lenne a vevők érdeklődésére számot tartó adatok közzététele (az
ingatlanok tájékoztató jelleggel történő „vételre” meghirdetése). Annak érdekében, hogy a soron
következő árverések is nagyobb eredményt hozzanak, illetve akár egy árverésen kívüli eladásra is
nagyobb esély mutatkozzon, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az ingatlanok eladás szempontjából
releváns adatai az első és második árverés közötti időszakban is kerüljenek közzétételre az
elektronikus árverési rendszerben. Ezzel több potenciális vevő értesül a vételi lehetőségről, az adós
számára pedig - külön ráfordítás nélkül — lényegében egy meghirdetési felületet biztosít a rendszer.
Ez a közzététel tájékoztató jellegű, joghatással nem bír, a második árverés kitűzésével pedig a
rendszer automatikusan törli az így közzétett adatokat a rendszerből (illetve kerülnek át az ingatlan
adatai ismételten a licitálásra lehetőséget adó felületre). A második árverésre általában véve az első
árverésre vonatkozó szabályok alkalmazandók a Javaslat szerint.
A 48. §-hoz
A Javaslat az ingatlan átvételi eljárására határidők közé szorított, szabályozott eljárást ír elő, és több
végrehajtást kérő esetén elektronikus úton rendeli lebonyolítani azt az árversenyt, amely az átvételi
ár meghatározására irányul. Az ingatlan végrehajtást kérők általi átvételére akkor kerül sor, ha sem
az első, sem a második árverés nem vezetett eredményre, a jog ezért a végrehajtást kérők számára
biztosítja az ingatlan - követelésük fejében történő - átvételének lehetőségét. Több végrehajtást
kérő esetében az átvétel lehetősége alapvetően nem a követelésük jogcíméhez, hanem az általuk
70
felajánlott átvételi ár összegéhez igazodik annak érdekében, hogy nagyobb esély legyen arra, hogy
legalább egyikük követelése megtérüljön a bírósági végrehajtási eljárás eredményeként.
A Javaslat átvezeti az átvételi eljárás szabályozásán az időközbeni jogszabály-módosításokat, s a
szöveget a Vht. egyéb fogalom-rendszeréhez igazítja. A Vht, hatályos szövege nem tartalmaz
eljárási határidőket az átvételre, ezt a Javaslat több vonatkozásban is pótolja: 15 napos határidőt
szab arra, hogy a végrehajtó értesítse a végrehajtást kérőt az átvételre vonatkozó nyilatkozat
megtételének lehetőségéről, és az átvételi ajánlat megtételére is 15 napot ad. Több végrehajtást kérő
esetén az értesítés arra terjed ki, hogy elektronikus átvételi eljárás tartására kerül sor, melyet az
ingatlan-árverési szabályok alkalmazásával kell lebonyolítani és az egy 15 napos elektronikus
átvételi ajánlattételi lehetőséget jelent.
Az elektronikus átvételi eljárás biztosítja mind az érintett végrehajtást kérők, mind a felek,
érdekeltek számára garanciát jelentő nyilvánosságot, az adós vagyonvédelme érdekében a lehetőség
szerinti legmagasabb átvételi ár elérését, az átvételre jogosultak pedig a többi végrehajtást kérő
átvételi ajánlatának ismeretében tervezhetik meg az ingatlan átvételére vonatkozó döntésüket.
Figyelemmel arra, hogy az árverési licitekhez hasonló módon kerül sor az átvételi árajánlatok
versenyeztetésére is, amely kiküszöböli az egyenlő ajánlatok tételét, szükségtelen az átvételi
sorrend kettősségét fenntartani (azt, hogy elsősorban az átvételi ár, egyenlő ajánlatok esetében pedig
a követelések jogcíme dönti el az átvételi sorrendet), a törvény már egyértelműen csak az átvételi ár
összegéhez kötheti az átvétel elsőbbségét.
Az átvétel intézményének megújítása nemcsak az átlátható árverseny megteremtésével történik
meg, hanem az átvevő követelésének beszámítása tekintetében is. Az átvétel intézményének a célja
egyértelműen az, hogy az értékesíthetetlen ingatlanok esetében is biztosítson - legalább a hitelezők
egy részének - belátható időn belüli megtérülést, s mivel az értékesítés nem járt sikerrel, ezért
végső soron a követelés fejében történő tulajdonszerzést teszi lehetővé a törvény a kialakult
árajánlatok versenyével. Ez tehát nem jogcím-sorrend szerinti átvételt jelent, hanem csak és
kifejezetten az árversenyen alapuló átvételt, melynek eredménye magas összegű követelés esetén az
lehet, hogy az átvevő pénzfizetés nélkül jut tulajdonhoz, míg a többi hitelező egyáltalán nem kap
kielégítést - függetlenül attól, hogy jogcím alapján előnyösen lehetne kielégíteni a követelését. A
Javaslat a szabályozás eme szélsőségességén azzal enyhít, hogy az átvételi ár 50%-ának erejéig
számíthassa be a követelését a végrehajtást kérő, a beszámításra került összegen felüli átvételi ár-
részt pedig be kelljen fizetne, amely úgy kerül felosztásra, hogy az átvevő végrehajtást kérő legyen
az utolsó a kielégítési sorrendben. Az átvételi ár feléig terjedő összegű követeléssel rendelkező
hitelezők esetében ez nem jelent változást a jelenlegi helyzethez képest (ők továbbra is teljes
követelésüket beszámíthatják), a nagyobb összeget beszámítani kívánókat korlátozza csak a
jogszabály azzal, hogy az 50%-on felüli követelés-részre járó összeget nem beszámítják, hanem
felosztásra átadják és csak akkor részesülhetnek belőle, ha a többi hitelező kielégítése után marad
még részükre kifizethető összeg.
A 49-50. §-hoz
A Javaslat az első két sikertelen árverést és átvételi eljárást követő további árverésekre egy
gyökeresen új értékesítési modellt vezet be: az ingatlanra gyakorlatilag folyamatosan lehet licitálni,
nemcsak akkor, ha a végrehajtást kérő kérésére árverés kitűzésére kerülne sor.
Az első két árverés sikertelensége esetén lehet helye az ingatlan végrehajtást kérő általi átvételének,
amely sajnos még mindig nem jelent garanciát a sikeres értékesítésre: a gyakorlatban nem ritkán
fordul elő, hogy az értékesítési eljárást tovább kell lefolytatni. A Vht. hatályos 159. §-a és 160. §-a
71
értelmében ez a végrehajtást kérő által kitűzni kért újabb árveréssel, ennek eredménytelensége
esetén pedig vagy ismételt árveréssel vagy átvételi eljárással folytatódik, ezek sorozata pedig
ismételhető. Az eljárás - amellett, hogy valóban kevés eredménnyel kecsegtet, hiszen többszöri
alkalommal is eladhatatlannak minősült ingatlanról van szó - újabb és újabb kérelmek
előterjesztésével jár, valamint újabb árverés-kitűzésekkel. Ezt váltja fel a Javaslat egy ésszerűbb, az
elektronikus árverési rendszer által nyújtott lehetőségeket kihasználó értékesítési renddel. Eszerint a
sikertelen átvételt követően az ingatlan folyamatos árverezése iránti hirdetmény kerül közzétételre:
ez a hirdetmény minden olyan adatot tartalmaz, amely az árverezés esetén közzéteendő, kivéve az
árverés kezdő és befejező időpontját, továbbá az általános szabályok szerinti közzététellel
megegyezően az ingatlanról készült képfelvételt is fel kell tölteni az elektronikus árverési
rendszerbe. A folyamatos árverezés iránti hirdetmény alapján az érintett ingatlanra az általános
szabályok szerint lehet vételi ajánlatot tenni: a regisztrált árverező felhasználó az előleg befizetése,
felhasználói nevének és jelszavának aktiválása után a legalább a minimális összegű vételi ajánlatot
teszi meg az ingatlanra. A hirdetmény közzététele emellett még nem jelenti formálisan az árverés
kitűzését és megkezdését, csupán az első érvényes vételi ajánlat megtételéig tart az eljárás ezen
szakasza. Az általános szabályok szerint kitűzött árverés lefolytatására akkor „vált át” az eljárás, ha
vagy az említett első ajánlatot teszi meg egy árverező, vagy a végrehajtást kérő kéri az árverés
kitűzését. (Ez utóbbi lehetőséget a hatályos Vht. is biztosítja számára 6 hónap elteltével; ezt a
„türelmi időt” egyébként is lecsökkenti a Javaslat 3 hónapra.) Az előbbi esetben az árverési
hirdetmény internetes közzétételére automatizáltan kerül sor: az árverési rendszer ugyanis érzékeli a
közzétett vételi ajánlatot és annak időpontjára - valamint a hirdetmény eredeti tartalmára -
figyelemmel automatikusan tud generálni egy közzétehető árverési hirdetményt. Ez esetben az
árverés kezdő időpontja a vételi ajánlat megtételének időpontja, a befejező időpont pedig - az
általános szabályoktól eltérően - ettől számított 30. nap. A Javaslat a 30. naphoz képest egy kisegítő
szabállyal másik nap kijelölését is lehetővé teszi, ha a 30. nap nem munkanapra esik: ekkor a
következő munkanapra kell kijelölni a 8 és 20 óra közötti időpontra eső befejezési időpontot. Az
árverés közhírré tételével kapcsolatban a végrehajtónak természetesen a többi intézkedést is meg
kell tennie: a hirdetményt kézbesítenie kell a meghatározott címzetteknek, illetve intézkednie kell a
kifuggesztetése iránt. Ezzel az eljárás minden tekintetben a rendes menetébe tér vissza: a normál
licitálási felületre kerültek át az ingatlan adatai és a 30. nap meghatározott órájáig tartó elektronikus
licitálási időszak zajlik.
A fentieknél egyszerűbb a szabályozása a végrehajtást kérő által indítványozott árverés kitűzésének:
mivel itt a végrehajtónál előterjesztett kitűzési kérelem alapján indul az eljárás, a végrehajtó minden
tekintetben az általános szabályok szerint jár el: közzéteszi a hirdetményt és a szükséges egyéb
adatokat az árverési rendszerben, illetve intézkedik az egyéb értesítések kiadása iránt.
Az újabb árverés eredménytelensége esetén a követendő eljárás megegyezik azzal, mint amely az
újabb eljárás kiindulópontja is: az árverés sikertelenségének megállapításától számított 15 napon
belül közzé kell tenni a folyamatos árverezés iránti hirdetményt, s a soron következő árverés vagy a
kereslet függvényében, vagy 3 hónap elteltével a végrehajtást kérő indítványára indulhat meg. A
sorrendben negyedik árverést követően annyiban változik az eljárás, hogy - egyezően a hatályos
szabályozással - a továbbiakban, tehát az ötödik árveréstől kezdve lakóingatlan esetében is az 50%-
os kikiáltási ár leszállítási szabály érvényesül annak érdekében, hogy mutatkozzon kereslet az
ingatlanra. (Ezt egészíti ki a 3 évenkénti új becsérték-megállapítás szabálya, amely szintén sikeres
értékesítés előmozdítására kerül bevezetésre.)
A Javaslat alapján az értékesítendő ingatlanok releváns adatai folyamatosan elérhetők a világhálón,
a nyilvánosság - a potenciális vevőkör - számára nem függ attól a tájékozódás lehetősége, hogy két
szünetelés között éppen mikor kerül sor árverés kitűzésére. Emellett viszont csak a szükséges
72
mértékben terheli a folyamatot a Javaslat a hatósági közreműködéssel: az árverés végrehajtó általi
kitűzésére akkor kerül sor, ha azt a végrehajtást kérő igényli, vagy a keresletet jelző árajánlat
érkezik. Ha árverés tartását követően öt év eltelik anélkül, hogy akár ajánlat, akár kitűzés iránti
végrehajtást kérői indítvány érkezne, úgy a folyamatos árverezés iránti hirdetményt törölni kell az
elektronikus árverési rendszerből, ugyancsak így kell eljárni akkor is, ha az eljárás folyatására
egyéb okból nincs szükség már.
Az 51. §-hoz
Speciális szabályok vonatkoznak az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő
megszüntetésére: ez esetben a becsértéket a végrehajtás elrendelésekor a bíróság állapítja meg és azt
a bíróság módosíthatja az árverési hirdetmény közzétételéig. Erre az esetre sem indokolt kizárni a
becsérték három éven túli felülvizsgálatát, hiszen a forgalmi érték jelentős változása ez esetben is
akadályát képezheti a sikeres értékesítésnek. A Javaslat ezekben az ügyekben is előírja a becsérték
újbóli megállapítását; a bíróságok tehermentesítése érdekében erre már - hasonlóan az általános
szabályokhoz - a végrehajtó rendelkezik hatáskörrel.
Az 52. §-hoz
A behajtandó követelések kielégítése a jogcímük szerinti, a Vht. 165. §-ában meghatározott
sorrendben történik (kielégítési sorrend); ez tükrözi az egyes követelések mielőbbi - más
követeléseket megelőző - megtérüléséhez fűződő kiemelt társadalmi, gazdasági, szociális stb.
érdekeket. Az előnyösen rangsorolt (a nem „egyéb” jogcím-csoportba tartozó) követelések között
több olyan található, amely a feleken kívül harmadik személyek életviszonyait is közvetlenül érinti,
ilyen például az első helyen szereplő gyermektartásdíj, illetve a második helyen szereplő egyéb
tartásdíj. A tartásdíjak között további differenciálást végez a Javaslat az újraalkotott 165. § b)
pontjában: a privilegizált kielégítési - második - ranghellyel rendelkező egyéb tartásdíjak körét a
jogszabályon alapuló tartásdíjakra szűkíti, A módosítás célja az, hogy azon, „egyéb tartásdíjra”
jogosultak részesüljenek a továbbiakban a kielégítési sorrendben elfoglalt kedvezményezett sorrend
előnyeiből, akik vonatkozásában a jogalkotó már közérdekből, illetve különös méltánylást érdemlő
magánérdekből jogszabályban írta elő a tartásdíjra való jogosultságot. Ilyen például a
hozzátartozók, családtagok közötti tartási kötelezettség, vagy az eltartásra való kötelezettség akkor,
ha a kötelezett károkozó magtartásának következményeként nem képes a jogosult a saját vagy
hozzátartozója létfenntartásának biztosítására, emiatt szorul tartásra. így a Javaslat hatályba lépését
követően azon tartási jogviszonyokban, amelyekben a tartási kötelezettség kizárólag a felek polgári
jogi szerződésén alapul, anélkül, hogy a tartásra jogszabály a tartás kötelezettjét kötelezné, a tartásra
jogosult tartásdíj iránti igényét a jövőben „egyéb” jogcímű követelésként tudja a végrehajtási eljárás
során érvényesíteni.
A tartásdíjak kielégítési elsőbbségének jogpolitikai indoka az, hogy a tartásra jogosultak
mindennapi ellátásához szükséges minimális összegek akkor is rendelkezésre álljanak, ha a tartásra
kötelezett ellen más végrehajtást kérők is érvényesítenek követeléseket. Ezt tartja szem előtt a
szabályozás akkor is, amikor nemcsak a végrehajtás elrendelésekor lejárt, hanem a végrehajtás
foganatosítása során lejáró részletek tekintetében is lehetővé teszi a behajtást és a befolyó összegek
előnyös elszámolását. Némileg más megítélés alá esik az az eset, ha a tartásdíj-követel és nem annak
okán válik lejárttá, hogy már eltelt az az időszak, amely alatt az adós köteles lett volna a tartásdíj
fizetésével az eltartottról gondoskodni, hanem azért, mert - akár hosszabb időszakra előre - vállalta
egy összegben a tartásdíj-fizetést, és ezen összeg kifizetésére megállapított határidő járt le. A
követelés jogcíme ebben az esetben is tartásdíj, rendeltetése azonban eltér attól a követelésétől,
amely a már elmulasztott tartás pótlására szolgál. A Javaslat ezt a különbségtételt fogalmazza meg a
73
Vht. 165. § (2) bekezdésében, amikor úgy rendelkezik, hogy a jövőre vállalt egyösszegű tartásdíj
behajtása esetén a behajtásig eltelt időre jutó hányada a követelésnek az, amely megfeleltethető az
elmulasztott tartás miatt keletkezett igénynek. Ez minősülhet a kielégítési sorrend első helyén
szereplő tartásdíj-követelésnek; lényegében ez az, ami ténylegesen behajtható lenne, ha az általános
szabályok szerinti időszakonkénti teljesítést vállalta volna az adós, nem pedig az akár évtizedekre
előre történő elszámolást. Az ezen túlmenő összeg természetesen érvényesíthető a végrehajtás
során, csupán speciális szabályok nem vonatkoznak a kielégítésére. A rendelkezés emellett felhívja
a figyelmet arra is, hogy az adósoknak felelős magatartást kell tanúsítaniuk a tartásdíj-fizetés
tekintetében történő vállalásaik, jognyilatkozataik megtétele során: azt értelemszerűen csak a
tényleges vagyoni helyzetükre, eladósodottságukra figyelemmel tehetik meg; ezzel szolgálják a
tartásra jogosultak érdekeit. A Javaslat emellett védelmet nyújt olyan visszaélésszerű esetekkel
szemben is, amikor - az első helyi kielégítés előnyire alapozva - az adós kötelezettségvállalása
(akár perben megegyezéssel, akár peren kívül, közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozattal)
kifejezetten azzal a céllal történik, hogy a többi hitelező ne részesülhessen a vagyonából, illetve a
követelését biztosító zálogjog is megszűnjön a tehermentes szerzést jelentő árveréssel. A Javaslattal
beiktatott rendelkezés több szempont figyelembe vételén alapul. Alapvetően azon, hogy olyan
megoldást célszerű választania a jogalkotónak, amely biztosítja az eljárások gyorsaságát, megelőzi
az újabb pereket (így például nem a jognyilatkozatok utólagos megtámadásának eszközével küzd a
visszaélésszerű magatartások ellen), figyelemmel van a gyermekek, egyéb tartásra szorulók
érdekeinek védelmére, és nem utolsó sorban: nem bünteti a tartásdíj megállapodással történő
rendezését és az átlagnál magasabb összegben vállalt tartást sem.
Az 53, §-hoz
A Javaslat a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését követően történő
jogszerzéssel szemben támasztott követelményre figyelemmel [az nem sértheti a végrehajtást kérő
érdekeit, nem hiúsíthatja meg a végrehajtás célját - Vht. 138. § (6) bekezdés], valamint a két
jogintézmény rendeltetésére figyelemmel egyértelművé teszi azt, hogy a zálogjog kielégítési
sorrendben foglalt elsőbbsége a zálogjog bejegyzését megelőzően bejegyzett végrehajtási joggal
érintett követeléssel szemben nem áll fenn.
A kielégítési sorrend elsősorban a követelések jogcíme szerint rangsorol, a zálogjoggal biztosított
követelések pedig a zálogjog polgári jogi rendeltetésénél fogva önállóan illeszkednek be a
kielégítési sorrendbe, ha a felosztandó összeg a zálogtárgy vételára. Az ingatlannak egy követelés
behajtása érdekében történő lefoglalása (a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő
bejegyzése) speciális jogot biztosít a jog jogosultjának, a végrehajtást kérőnek: ha az árverezés
feltételei fennállnak, a követelése fejében az ingatlan elárverezhető, ő pedig a kielégítési sorrendnek
megfelelően jogosult a vételárból való részesedésre. A végrehajtási jog bejegyzése nem teremt
elidegenítési és terhelési tilalmat, tehát az ingatlanra további jogok is szerezhetőek, ezekkel
kapcsolatban azonban kimondja a Vht. már említett 138. § (6) bekezdése, hogy nem sérthetik a
végrehajtást kérő végrehajtási jogát. A végrehajtási jog bejegyzését követően bejegyzett zálogjog
érvényesítése ehhez képest speciális helyzetet teremt, mivel a zálogjoggal biztosított követelés a
Vht. 170. §-a alapján feltétlenül előnyös kielégítést élvez, tehát ténylegesen is veszélyeztetheti a
végrehajtási joggal érintett követelés kielégítését, miközben a zálogjogot szerző már tisztában
lehetet a bejegyzéskor is azzal, hogy az ingatlan tartozások fedezetét képezi (akárcsak ha egy
korábbi zálogjog-bejegyzést követően jegyeztet be zálogjogot). A Javaslat a Vht. 138. § (6)
bekezdése és 170. §-a közötti párhuzamosságot feloldja: kimondja, hogy a zálogjognak a Vht. 170.
§-ban foglalt elsőbbsége a bejegyzését követően bejegyzett végrehajtási jogokkal érintett
követelések tekintetében áll fenn.
74
A Javaslat emellett a Vht. szóhasználatát összhangba hozza az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997.
évi CXLI. törvényben használt jogi fogalmakkal, amely alapján a Javaslat már nem a jelzálogjogok
bejegyzésének sorrendjéről, hanem azok rangsoráról rendelkezik a kielégítés sorrendjével
összefüggésben.
Az 54-55. §-hoz
Gyermek átadására irányuló végrehajtási eljárások nem indulnak nagy számban, foganatosításuk
azonban rendkívüli nehézségekkel jár. A gyakorlat egyértelműen azt bizonyította, hogy szinte
kivétel nélkül a gyermekek sérülésével jár, az ő mentális, pszichikai, érzelmi fejlődésüket veti
vissza az eljárások elhúzódása, a hatóságok előli hosszú időre történő elrejtőzés (amely másik
oldalról sokszor kiemelt médiafigyelemmel is párosul), a szülők közötti ellentétek mélyülése, az
ilyen körülmények között lezajló rendőrségi átadás okozta sokk. Ezek a tényezők nemcsak az
eljárások lezárását gátolják, hanem a gyermek számára meg is nehezítik az új - sok esetben egyben
a korábbi - környezetbe való beilleszkedést. A Javaslat ezért a Vht. 180. §-ának módosításával
felgyorsítja a gyermekek átadására irányuló eljárásokat, s arra figyelemmel, hogy a gyermek
átadása kérdésében már bírósági döntés született korábban (tehát nem lehet vitás, hogy a gyermeket
át kell adni), az önkéntes teljesítés elmaradása esetére a rendőrség közreműködésével történő
átadást rendeli el. Erről a bíróság már a végrehajtható okirat kiállításakor dönt, a végrehajtónak
ezért külön nem kellene beterjeszteni az iratokat a bírósághoz a teljesítés elmaradása esetén, hanem
minden további nélkül lefolytathatná a helyszíni eljárást. Hasonló modellben történik több más
meghatározott cselekmény végrehajtása is; ezzel a bíróságok is mentesülnek a bírság kiszabására
irányuló, ám legtöbb esetben eredményre nem vezető, viszont további bírósági és végrehajtási
költségeket generáló eljárásoktól. A Javaslat a közreműködő gyámhatóság feladatát is
újrafogalmazza: törli a környezettanulmány készítésének kötelezettségét, ehelyett a kötelezett
önkéntes teljesítésre ösztönzésére, a gyermekre veszélyekkel, nehezen feldolgozható
megpróbáltatásokkal járó rendőrségi átadás elkerülésére való felhívásra koncentrál.
A gyermekek átadásának másik problémás kérdése a gyermekek és az átadásra kötelezett szülők
körözése, amely akkor lehet eredményes, ha a rendőrségnek rendelkezésére állnak hatékony
eszközei a gyermek megtalálása esetére is. A Javaslat ezért - amellett, hogy biztosítja a
rendőrségnek erre az esetre az előállítás jogát - a hatóságok között együttműködés biztosítása
érdekében előírja a végrehajtást foganatosító végrehajtó haladéktalan értesítését és a gyermek
megfelelő körülmények között történő elhelyezését az átadásig.
A gyermek átadására irányuló végrehajtási eljárások különösen problémásak nemzetközi
vonatkozású ügyekben. A gyermekek jogellenes Magyarországra hozatala miatt indult eljárásokban
alkalmazandó, a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló hágai
egyezmény (1986. évi 14. tvr.), valamint a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó
eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló
220J/2003/EK rendelet megköveteli a soron kívüli eljárást. A nemzetközi szerződés, illetve az EK
rendelet célja - a jogellenesen külföldre vitt gyermekek azonnali visszajuttatása jogszerű
tartózkodási helyükre - csak akkor valósítható meg, ha a soron kívüli bírósági eljárást gyors és
hatékony végrehajtás követi. Az időmúlás ugyanis utóbb orvosolhatatlan következményekkel járhat
a gyermek és a visszaadást kérelmező szülő kapcsolatára nézve; a köztük lévő kapcsolat
megszakadásán túl a gyermek bizonyos idő után akár még kommunikálni sem tud a kérelmező
szülővel, mert az általa beszélt nyelvet is elfelejtheti. Nemzetközi ügyekben a végrehajtást nehezíti
egyrészt, hogy a külföldön élő végrehajtást kérőnek a végrehajtás eredményességét előremozdító
aktív személyes közreműködésére aligha lehet számítani, ugyanakkor a kötelezettek részéről
fokozott ellenállás tapasztalható, hiszen a gyermeket egy másik országba kellene visszavinni
75
(visszaadni). Tekintettel a széles körben tapasztalható végrehajtási problémákra, a hágai
gyermekelviteli egyezményt kidolgozó Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet egy ,jó
gyakorlatról szóló útmutatót” (Good Practice Guide) dolgozott ki a jogellenesen külföldre vitt
gyermekek visszaadását elrendelő határozatok végrehajtásáról, amelyben különböző javaslatokat
tesz a végrehajtás hatékonyabbá tétele érdekében. Az útmutató többek között javasolja, hogy az
államok belső végrehajtási jogukban csökkentsék a kényszervégrehajtás foganatosításához
szükséges eljárásjogi lépések számát és zárják ki vagy szigorúan korlátozzák a végrehajtás során
hozott határozatokkal, intézkedésekkel kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeket. A magyarországi
tapasztalat is az, hogy ha a gyermek önkéntes visszaadására a jogerős határozat meghozatala után
sem kerül sor, a pénzbírság, mint végrehajtási mód alkalmazása nem vezet eredményre, viszont a
pénzbírságról szóló határozat és az ahhoz kapcsolódó fellebbezési lehetőség a végrehajtási eljárás
hónapokkal történő elhúzódását eredményezi; ilyen esetekben a gyermek átadásának tényleges
végrehajtására csak a rendőrség közreműködésével került sor. A Javaslat rendelkezései tehát
nemzetközi szinten is érzékelt problémákat kívánnak megoldani. Az Emberi Jogok Európai
Bírósága például több államot is elmarasztalt a gyermek visszaadása iránti eljárás elhúzódása és
ezzel kapcsolatban a külföldön élő kérelmező családi élethez való jogának megsértése miatt; a
Bíróság megállapította a jogsértést amiatt is, ha a gyermek visszavitelét elrendelő jogerős,
végrehajtható ítélet meghozatala és a rendőrség közreműködésével folytatott első végrehajtási
cselekmény között indokolatlanul hosszú idő telik el.
Az 56. §-hoz
A Javaslat a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított végrehajtások gyorsítása érdekében
több rendelkezéssel egészíti ki a Vht-t. Mérlegelési jogot biztosít a végrehajtást elrendelő bíróság
számára arra vonatkozóan, hogy mellékletként csatolja a végrehajtható okirathoz a végrehajtási
kérelem mellékleteként előterjesztett képfelvételt, amennyiben az a meghatározott cselekmény
végrehajtásához, az önkéntes teljesítés megállapításához vagy az eljárás tárgyának
beazonosításához segítséget nyújt, és a végrehajtható határozat meghozatalát megelőző eljárásban is
az ügyiratok részévé vált. A Javaslat megszünteti továbbá a Vht. 184/A. § (1) bekezdésében foglalt
különbségtételt: így a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság már nemcsak ingóság átadása
esetén köteles a kötelezettet azonnali teljesítésre felhívni, hanem a Vht. 184. § (1) bekezdés első
mondatában felsorolt valamennyi szellemi tulajdonjogokat ért sérelem orvoslása érdekében is, ha
végrehajtást elrendelő végzést hoz. Kiegészül a Vht. 184/A. §-a azokkal a szabályokkal, amelyek
ahhoz szükségesek, hogy a késedelem esetén a kötelezett által fizetendő pénzbírság már az
alapeljárásban behajthatóvá váljék az önkéntes teljesítés előmozdítása érdekében, hasonlóan a
rendbírság esetében érvényesülő szabályokhoz.
Az 57-58. §-hoz
A végrehajtási kifogás a jogszabálysértő eljárási cselekmények, illetve eljárási késedelmek okozta
jog- és érdeksérelmek orvoslására szolgáló bírósági jogorvoslati eljárás. Lefolytatásával
kapcsolatban a Vht. csupán néhány alapvető szabályt rögzít, ezek azonban - a gyakorlati
tapasztalatok szerint - nem elegendőek ahhoz, hogy gyors eljárást, egységes jogalkalmazást
tegyenek lehetővé, és a jogintézmény döntően ne az eljárások megakasztásának egyik eszköze
legyen. A Javaslat ezért a végrehajtási eljárások jelentős elhúzódását eredményező végrehajtási
jogorvoslat, a végrehajtási kifogás elbírálását a Vht. 217. és 217/A. §-ába iktatott több
rendelkezéssel is gyorsítja. A kifogás előterjesztésének objektív határideje a kifogásolt intézkedés
időpontjától számított 6 hónapról 3 hónapra csökken (ezzel párhuzamosan az ügyész is 3 hónapon
belül terjeszthet elő kifogást). A Javaslat 8 napos határidőt szab a bíróságnak a kifogás alapján
szükséges intézkedések megtételére (hiánypótlásra, érdemi vizsgálat nélküli elutasításra, áttételre), a
kifogás iratok alapján történő elbírálására rendelkezésre álló 60 napos határidőt pedig 45 napra
76
csökkenti. A kifogások gyorsabb és szakszerűbb elbírálását segítik elő azok a rendelkezések,
amelyek a kifogás előterjesztésének okait, és a kifogás tartalmát is pontosítják, részletezik. A
kifogás tárgya ennek megfelelően a végrehajtó azon intézkedése (mulasztása) lehet, amely az
eljárásra érdemi kihatással van, és amely a kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét
ténylegesen is sérti, a kifogásban pedig tételesen meg kell jelölni a kifogásolt végrehajtói
intézkedést és a kifogás okát. A kifogást továbbra is nemperes eljárásban, soron kívül bírálják el,
részben a becsatolt, illetve a végrehajtó által megküldött iratok alapján, szükség esetén pedig
emellett a felek meghallgatásával vagy egyéb bizonyítás felvételével.
Az 59. §-hoz
Kiemelt jogpolitikai érdek fűződik ahhoz, illetve fokozott a társadalmi elvárás azzal kapcsolatban,
hogy a végrehajtási kényszer szigorú és következetes alkalmazásával szemben az állam a lehető
leghatékonyabb eszközökkel biztosítsa az eljárások törvényességét, szakszerűségét,
kiszámíthatóságát, ez egységes jogalkalmazást, határozottan lépjen fel az eljárási késedelmekkel
szemben. A Javaslat ennek érdekében a Vht-ba a 217/B. § beiktatásával vagyoni szankciót fűz
ahhoz, ha a végrehajtási kifogás elbírálása eredményeképpen a bíróság megállapítja a végrehajtó
lényeges eljárási szabálysértését. Ez a vagyoni szankció tehát a kifogás elbírálásához kapcsolódik.
Ahhoz a bírósági eljáráshoz, amely a végrehajtói eljárás törvényességének vizsgálatára hivatott,
amelyben a kifogást előterjesztő felek (érdekeltek) is lehetőséget kapnak indítványaik
előterjesztésére, alátámasztására, és amelyben a bírósági végrehajtó is lehetőséget kap az
elbíráláshoz szükséges iratok, adatok szolgáltatására, az őt is érintő döntés alapjául szolgáló
körülmények igazolására. A Javaslat a vagyoni szankció alkalmazására nem hoz létre új eljárást, új
fórumrendszert, hanem a kifogás elbírálásához kapcsolódó járulékos kérdésként szabályozza; arról
-	a feltételek fennállása esetén - a végrehajtást foganatosító bíróságnak hivatalból kell döntenie. A
Javaslat két olyan esetet zár ki a szankció alkalmazásának köréből, amikor ugyan alapos a kifogás,
és a végrehajtó intézkedése emiatt nem hatály osulhat, de az alapvetően nem a végrehajtó
szakszerűtlen eljárására vezethető vissza. Az egyik eset a lényegében ingatlanforgalmi szakkérdést
jelentő becsérték-megállapítás, a másik pedig az, ha nem a végrehajtó érdekkörében merül fel a
végrehajtói intézkedés szabályszerűtlensége.
A Javaslat - összefüggésben azzal, hogy a végrehajtó a tevékenységéért jogszabályban foglalt
díjazásra jogosult - alapvetően e díjazásnak az eljárás bármely szakaszában mérhető eleméhez, a
munkadíjhoz viszonyítva határozza meg a végrehajtót terhelő Összeget: a munkadíj 20%-ában,
illetve ismétlődő jogsértés esetén 50%-ában határozza meg azt. A Javaslat általános célja a
végrehajtási eljárások gyorsítása, hatékonyságának növelése (magasabb behajtott összegek elérése),
a legtöbb rendelkezés e szempont elsődleges érvényesítésére szolgál. Ez irányadó a vagyoni
szankció eredményeként megfizetett összeg felhasználásánál is, amikor a Javaslat a végrehajtás
során befolyt összegként kezeli a végrehajtó által befizetett összeget (az vagy a követelésre vagy az
eljárás költségére fordítható. Figyelemmel arra, hogy a végrehajtás során befizetett vagy behajtott
összegből a végrehajtót díjigény illeti meg, ezért - az eljárás adminisztratív és pénzügyi terheinek
csökkentése érdekében - arra is lehetőséget ad a Javaslat, hogy a befizetési kötelezettségnek a
végrehajtó a díjigénye elszámolásakor tegyen eleget, az őt megillető összeg megfelelő mértékű
csökkentésével (erre tekintettel határozza meg a Javaslat a befizetés végső határidejét 60 napban).
Abban az esetben ugyanakkor, amikor mind a költségek, mind a követelés már behajtásra került, az
adósnak történő visszafizetés helyett - kiindulva az intézmény rendeltetéséből: szankció
(bírságolás) a jogsértés esetére - a szankció bírság jellegét kell érvényre juttatni. A Javaslat ezért
úgy rendelkezik, hogy a vagyoni szankció összege csak a végrehajtást kérők részére történő
kifizetésre fordítható, ezen túlmenően az az államot illeti, s mint általában az eljárásban kiszabott
bírság összegét, a bírósági gazdasági hivatal számlájára kell befizetni.
77
A 60. §-hoz
A kifogást elbíráló döntéssel szemben a Vht. hatályos szabályai is biztosítanak fellebbezési
lehetőséget a végrehajtónak a Vht. 218. § (2) bekezdésében az őt érintő kérdésekkel kapcsolatban,
ezt az esetkört kiegészíti a Javaslat a vagyoni szankció alkalmazásának esetével. Annak érdekében
továbbá, hogy az eljárást gyorsító, ésszerűsítő rendelkezések ne csak a kifogás első fokú
elbírálásakor, hanem az eljárás eredményeként hozott végzés elleni fellebbezés elbírálása során is
érvényesüljenek, a Javaslat erre az eljárásra is alkalmazni rendeli a kifogás elbírálására
megállapított szabályokat.
A 61. §'hoz
A kizárás intézményének célja az, hogy az ügy elbírálásában ne vehessen részt az, akitől annak
tárgyilagos elbírálása elfogultság vagy egyéb ok miatt nem várható; ez értelemszerűen a végrehajtó
által lefolytatott eljárásokban is érvényesítendő. A kizárás szabályait a Pp. rendezi; a kizárás
eseteire a Vht. 226. §-a visszautal, a kizárás esetén követendő eljárásra speciális szabályokat nem
ad, ezért a Vht. általános utaló szabálya folytán (Vht. 9. §) arra ugyancsak a Pp. irányadó. Mivel
azonban az önálló bírósági végrehajtók a bírósági szervezettől igazgatásilag elkülönülten
működnek, így problémakánt jelentkezik a gyakorlatban a Pp. igazgatási intézkedésekre vonatkozó
rendelkezéseinek alkalmazása; a Javaslat ennek érdekében a Vht. 226. §-ának kiegészítésével
egyértelműen rendelkezik arról, hogy ki és milyen eljárásban dönt a kizárásról és másik végrehajtó
kijelöléséről. A szabályozás rendező elve az, hogy ha a kizárás a Pp. szabályai szerint egyébként
igazgatási ügykörben kezelhető, úgy a végrehajtói szervezet napi igazgatási feladatait ellátó kamara,
ha pedig igazgatási ügykörben nem intézhető el, a bíróság hatáskörébe tartozik a kizárás, az új
végrehajtó kijelölése pedig - függetlenül attól, hogy ki döntött a kizárásról - valamennyi esetben
kamarai feladat. A kizárás akkor dönthető el igazgatási ügykörben, ha a végrehajtó a reá vonatkozó
kizárási okot maga jelentette be, vagy a fél által bejelentett kizárási indítvány alapján saját
mellőzéséhez maga is hozzájárult; a kizárásról és az eljáró végrehajtó kijelöléséről ez esetben a
kamara elnöke határozattal döntene. Ha a kamara is egyetért a kizárással, úgy az ügy igazgatási
úton befejezhető, ha azonban nem, úgy az eljárást - az iratok bíróságnak történő megküldését
követően - a bíróságnak kell folytatnia. A kizárás sajátos esete az, amikor az ilyen ügyeket
egyébként intéző kamarai elnökkel szemben merül fel kizárási ok: ilyen esetben az elnök helyett az
őt a Vht. 235/B. §-ának (5) bekezdése szerint helyettesítő kamarai tisztségviselő járhatna el. A
Javaslat értelmében az igazgatási ügykörben el nem intézhető (vitás) ügyekben a kizárásról a
végrehajtást foganatosító bíróság dönt: ha a kamara elnökének döntése szerint a bejelentés ellenére
a kizárási ok nem áll fenn vagy a végrehajtó az ellene bejelentett kizárási indítvány alapján a
kizáráshoz nem járult hozzá.
A kizárásról igazgatási ügykörben hozott döntés ellen az eljárás elhúzásának megakadályozása és
amiatt sem célszerű jogorvoslatot biztosítani, mivel az érintettek (végrehajtó, a bejelentést tevő fél,
kamara) között nincs vita a kizárás kérdésében, ha pedig a kizárásra nem a fél bejelentése alapján
kerül sor, úgy az új végrehajtó kijelölése sem érintheti hátrányosan a felek eljárási jogait, tehát ezen
okból sem indokolt a jogorvoslat biztosítása. Ugyancsak kizárható a fellebbezés a bíróság
bejelentésnek helyt adó végzése esetében, mivel az új végrehajtó kijelölése az eljárást érdemben
ugyancsak nem befolyásolja, a felek érdekei nem sérülnek. Más megítélés alá esik, ha a kizárást
megtagadja a bíróság; ilyen esetben a Pp. is ad lehetőséget jogorvoslatra az eljárást érdemben lezáró
határozat elleni fellebbezésben, s mivel a végrehajtási eljárásban ilyen, az ügyet érdemben lezáró
határozat nincs, s nem is célszerű későbbre halasztani a döntést, emiatt ez esetben érvényesülhetnek
a bírósági jogorvoslatok szabályai [Vht. 218. §-ának (1) bekezdése - fellebbezés a bíróság végzése
ellen]. A kijelöléssel szemben a Javaslat jogorvoslatot nem ad sem a feleknek, sem a kijelölt
végrehajtónak; ez összhangban áll azzal, hogy az - eredeti - ügyelosztás sem kifogásolható általuk,
78
a végrehajtónak pedig közreműködési kötelezettsége áll fenn a jogszabály alapján hozzá kerülő
ügyek ellátásért, továbbá az eljárás sem szenvedhet késedelmet a kizárás miatt. (Értelemszerűen, ha
a kijelölt végrehajtóval szemben kizárási ok áll fenn, úgy az ő személyét érintően is biztosítja a jog
az elfogulatlan ügyintézés érdekében való fellépés lehetőségét.)
A 62. §-hoz
A Javaslat a végrehajtás alá vont vagyon értékesítésével összefüggő visszaélések megelőzése, a
kényszerértékesítés lefolytatásával szembeni közbizalom erősítése érdekében szigorítja az
árverezésből kizártak körére vonatkozó szabályozást (Vht. 123. §) és ezt kiegészíti az
összeférhetetlenségi szabályok körében egy globálisabb vagyonszerzési tilalommal azzal a céllal,
hogy fel se merülhessen az, hogy olyan vagyonelemet szerez meg a végrehajtás foganatosításában
közvetlenül részt vevő személy, amely a végrehajtandó követelés kielégítésére lenne fordítható.
A 63, §-hoz
A Javaslat továbbfejleszti a végrehajtó kizárása esetén követendő eljárás szabályozását; ehhez
kapcsolódóan speciális kizárási okot fogalmaz meg az önálló bírósági végrehajtó-helyettes
eljárására, akit a végrehajtóval fennálló munkaviszonya miatt ugyancsak nem lehet pártatlannak
tekinteni a végrehajtó kizárása esetén.
A 64. §~hoz
A Javaslat az egyéb rendelkezésekhez kapcsolódóan alakítja át a kamarai feladatok felsorolását:
megjelenik benne a kizárással kapcsolatos feladatellátás, valamint az elektronikus hirdetményezés
és a végrehajtási iratok kézbesítési rendszerének működtetése.
A 65-66. §-hoz
A bírósági végrehajtási eljárás során kezelt (alapvetően a felek magánjogi viszonyával kapcsolatos)
adatok fő szabály szerint kizárólag a végrehajtás céljára használhatók fel és a felek, valamint az
eljárásban érdekeltek által ismerhetők meg. Ezen általános elvtől a jogalkotó által pontosan
körülhatárolt, személyiségi jogvédelmi garanciákkal védett körben lehet eltérni, ezen eltérés a
forgalombiztonság és a körbetartozások kialakulásának és a késedelmes fizetéseknek a megelőzése,
káros hatásainak enyhítése érdekében szükséges. Az adósokkal szembeni végrehajtási eljárások
adatait az eljáró bírósági végrehajtók kezelik, az eljárás leglényegesebb adataiból az ügyvitel
támogatása, valamint a végrehajtók feletti felügyelet, ellenőrzés elősegítése érdekében képeznek
ügy-nyilvántartást (ennek szabályait a végrehajtási ügyviteli rendeletek tartalmazzák). A Vht.
emellett egy központi nyilvántartás-vezetés kötelezettségét is tartalmazza az egyedi ügyekben
rendelkezésre álló adatokból: ez a Vht. 253/F. §-ban szabályozott, un. adós gazdálkodó szervezetek
kamarai nyilvántartása, melyből arra vonatkozóan nyerhető adat, hogy volt-e öt éven belül az adott
gazdálkodó szervezettel szemben behajthatatlanság okán befejeződött végrehajtási ügy.
A Javaslat - annak érdekében, hogy a szabályozás maradéktalanul megfeleljen az adatvédelmi
rendelkezéseknek, másrészt a végrehajtási ügyek nyilvántartásából (a jelenlegi, az adós gazdálkodó
szervezetekről vezetett nyilvántartásból nyerhető adatokhoz képest) több adat legyen megismerhető
hitelezővédelmi célokra - újraalkotja a végrehajtási ügyekről vezetett nyilvántartás szabályait. A
nyilvántartás vezetésének alapvető szabályai egységesen törvényi szintre kerülnek, s abból immár
nemcsak a gazdálkodó szervezetekre vonatkozóan kérhető adat, hanem az egyéb jogalany -
különösen természetes személy - adósok végrehajtási ügyeiről is. A nyilvántartás alapján kiállítható
tanúsítvány alapvetően három féle lehet. Az kérelemre igazolhatja — természetes személy esetében
79
csak saját kérelmére, míg gazdálkodó szervezetek esetében a cél és a jogi érdek megjelölése esetén
más személy kérelmére is kiadhatóan - a nyilvántartásban adósként nem szereplés tényét, valamint
azt is, hogy egy megjelölt időtartamban (pl. öt éven belül) nem tartalmaz a nyilvántartás a
jogalanyra nézve végrehajtási eljárást vagy behajthatatlanság miatt szünetelő végrehajtási eljárást,
továbbá általában a nyilvántartásban szereplő egyes adatokat.
A nyilvántartásban az adatok kezelésére a végrehajtási ügy befejezésétől számított 10 évig kerül
sor. Az időtartam, illetve az adattípusok meghatározása során - különösen a célhoz kötött
adatkezelés elvére tekintettel - több szempont került mérlegelésre: olyan időtartam és adattípusok
legyenek, amelyekre figyelemmel a nyilvántartás a fenti céloknak megfelelő, valamint reálisan
hasznosítható adatokat tud szolgáltatni az adós teljesítőképességéről, illetve esetlegesen visszatartó
erővel bírjon a nemzetgazdasági és Uniós szempontból is jelentős károkat okozó, késedelmes
fizetési gyakorlat visszaszorítására, valamint a bírósági határozatokban foglalt kötelezettségek
nem teljesítésével szemben.
A Javaslat hangsúlyos célját jelenti a hitelezővédelem egy magasabb szintjének biztosítása. így
például az adóssal szerződési viszonyba lépő jogalanyok, a különböző juttatásokat odaítélő szervek,
a közbeszerzések során az ajánlatkérők, illetve általában mind közszféra, mind a gazdasági szféra
szereplői számára lehetőséget biztosít arra, hogy szerződő partnereik számára a kiválasztás
feltételéül tudják szabni egy igazolás bemutatását arról, hogy a szerződő partnerrel (pályázóval,
jelölttel, kérelmezővel stb.) szemben végrehajtási eljárás nincs vagy meghatározott időn belül nem
volt folyamatban. Ennek jelentőségét az adja, hogy a tanúsítvány tartalma a leendő szerződő partner
(kinevezendő, támogatást elnyerő stb, személy) vonatkozásában kiemelten fontos adatot szolgáltat
arról, hogy szerződéses vagy jogszabályi kötelezettségeinek jövőbeni nemteljesítése esetén állnak-e
rendelkezésre vagyoni eszközök a kötelezettségvállalásai kikényszerítésére, korábbi működése
során fizetési kötelezettségének milyen fokú fegyelemmel tett eleget, szerződéses kötelezettségeit
általában tiszteli-e, betartja-e. A Javaslat, mindezért - a hitelezővédelmi érdekekre, a
körbetartozások és a késedelmes fizetések megelőzésére figyelemmel - a törvényben meghatározott
körben nyilvánosságot biztosít azon tényeknek, hogy a gazdálkodó szervezettel szemben
folyamatban van/volt végrehajtási eljárás, attól bírósági végrehajtás keretében nem hajtható be a
tartozás (tehát fizetésképtelen), illetve lehetővé teszi, hogy a természetes személyek is igazolást
kérjenek a fenti tényekről saját maguk vonatkozásában. A Javaslat kizárólag a kitűzött célokkal
szükséges és arányos mértékben kívánta korlátozni a természetes személyek információs
önrendelkezési jogát, ezért a személyes adatok körében az adatszolgáltatást kizárólag a jogosult
kérelme esetén teljesíti (a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak
bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a
bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvényben
szabályozott hatósági erkölcsi bizonyítvány kérelmezésének mintájára), szűk körű, törvényben
felhatalmazott állami szervek kivételével.
Fontos hangsúlyozni, hogy a pénzfizetési kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt
felmerülő nemzetgazdasági szintű nehézségeket nemcsak hazai jogalkotó ismerte fel, erre a
problémára már az Európai Unió is rámutatott és jogi instrumentumaiban nevesítette. Az Európai
Parlament és a Tanács a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni
fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv (2011. február 16.) preambulumának (30) bekezdése szerint az
irányelvben foglalt cél — a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni
fellépés - eléréséhez való hozzájárulásként a tagállamoknak elő kell segíteniük a bevált gyakorlatok
terjesztését, többek között például ösztönözniük kell az azonnal fizetők jegyzékének közzétételét.
Az irányelvben foglalt ezen cél szintén hatékonyan előmozdítható a végrehajtási ügyek
nyilvántartásának Javaslat által adatvédelmi garanciákkal történő megteremtésével.
80
A nyilvántartás adatainak megismerésére a Javaslat különböző hatóságokat és szervezeteket jogosít
fel a végrehajtási eljárási oldalról, azonban a nyilvántartásból részükre történő adat
továbbíthatóságához szükség van ezen hatóságok eljárását szabályozó törvényekben ezen személyes
adatok vonatkozásában az adatkérésre, kezelésre való felhatalmazás jogalkotói megadására is az
adatvédelmi törvénnyel összhangban. E törvényi felhatalmazások további jogalkotói mérlegelés
alapján hozott döntések alapján születhetnek meg.
A természetes személyek információs önrendelkezési joga így nem sérülhet, hiszen gazdasági
érdekeik mérlegelésével maguk dönthetnek arról, hogy egy verseny kiíráson, pályázaton,
közbeszerzésen - ahol a Javaslat szerint kibocsátható, bármelyik típusú tanúsítvány benyújtását
előírják - részt vesz-e vagy sem, és annak során ezen személyes adatait átadja vagy sem. Az érintett
természetes személy hozzájárulása hiányában ezen adatok a Javaslat rendelkezései szerint nem
adhatóak át, az adatkezelő jogszerű eljárása az adatkezelésre - különösen a naplózásra - vonatkozó
rendelkezések által biztosított.
A 67-73. §-hoz
A bírósági végrehajtási eljárások mellett a bírósági végrehajtói fegyelmi eljárások szabályozását is
tartalmazza a Vht., a Javaslat ezért a bírósági végrehajtói fegyelmi eljárásokat is gyorsítja a
fórumrendszer átalakításával, ésszerűsítésével. A fegyelmi felelősségre vonás a végrehajtói
szolgálat és a végrehajtói szervezet felügyeletének egyik alapvető eleme; a gyors és következetes
felelősségre vonás szükséges ahhoz, hogy a fegyelmi vétséget megvalósító eljárási szabálysértések,
illetve a végrehajtói szolgálattal szembeni közbizalmat aláásó egyéb magatartások
eredményesebben megelőzhetőek legyenek. A hatályos szabályok szerint a megyei bírósági
végrehajtók ügyeiben az igazságügyi alkalmazotti fegyelmi felelősségre vonási rendszer működik,
az önálló bírósági végrehajtói szervezet tekintetében pedig a Vht. szerinti bírósági végrehajtói
fegyelmi bíróságok járnak el a Vht. eljárási szabályai alapján. A Javaslat a bírósági fegyelmi
bíróságok átalakításának mintájára szervezi újra az utóbb említett végrehajtói fegyelmi bírósági
működést is. A hatályos szabályok szerint három megyei bíróság mellett három elsőfokú bíróság és
a Legfelsőbb Bíróság mellett egy másodfokú bíróság működik vegyes tanácsokkal (bíró-végrehajtó)
és végrehajtói vizsgálóbiztosokkal. A Javaslat három helyett csak egy elsőfokú bíróságot tart fenn
2012. március 1-jétől, az első és másodfokú bíróságokon pedig - már a törvény kihirdetését követő
8. nappal - úgy szervezi újjá a munkát, hogy az ítélkezés tisztán bírói tanácsokkal, és végrehajtói
vizsgálóbiztosi tárgyalás-előkészítéssel történik. Az első és másodfokú fegyelmi bírákat - a bírósági
szolgálati bíróságra történő kinevezéssel megegyezően - az Országos Bírói Tanács nevezi ki
egységesen a hivatásos bírák közül; a tekintetben nem tartalmaz megszorítást a törvényt, hogy mely
bíróság bírái közül. Ezzel együtt a vizsgálóbiztosok kamarai megválasztása is országossá válik: az
első és a másodfokú bíróságra kapnak kinevezést székhelyüktől függetlenül. Sem az ügyek száma,
sem a szervezet létszáma nem indokolja a három elsőfokú bíróság fenntartását, még a jóval
nagyobb bírósági szervezet esetében is azt a döntést hozta korábban a jogalkotó, hogy egy szolgálati
fórummal jobban biztosítható az ésszerű munkavégzés, az egységes és gyors ítélkezés, vagy éppen
az ítélkezésből való kizártság alapjául szolgáló esetek megelőzése. Az átalakítással azt is kifejezésre
juttatja a jogalkotó, hogy a bírósági végrehajtói fegyelmi felelősségre vonás a bírói fegyelmi
felelősségre vonáshoz, bírói szolgálati ügyekhez hasonló szabályozást, fórumrendszert igényel,
mivel az önálló bírósági végrehajtók is az igazságszolgáltatási szervezet részei a bírákéval
megegyező kötelmekkel, szakmai és fegyelmi felelősséggel. Mivel az Országos Bírói Tanács 2012.
március 1-jén jön létre, ezért az átalakításra két lépcsőben kerül sor: ezen időpontig a fegyelmi
bíróságok hivatásos bírákkal való feltöltése történik meg, majd a korábbi kinevezések hatályának
fenntartása mellett, 2012 márciusától kezdi meg az OBT a fegyelmi bírák kinevezését.
81
A 74. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseit fő szabály szerint a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell a lehető
legszélesebb körben. Az értékesítési szabályok tekintetében a folyamatban lévő ügyekben történő
alkalmazás azt feltételezi, hogy a már közzétett hirdetmények alapján még a hatályos szabályok
szerint történjen az árverés lebonyolítása, a már lefoglalt vagyontárgyak esetében pedig már az új
szabályok szerint történjen meg az árverés közhírré tétele és megrendezése, valamint a soron
következő eljárási cselekmények lefolytatása. A kifogás előterjesztéséről a felek már az eljárás
kezdetén, a végrehajtható okiratban tájékoztatást kapnak (a Vht. 19/A. §-a értelmében a
végrehajtható okiratban fel kell tüntetni a kifogás előterjesztéséről szóló tájékoztatást), így fel
tudnak készülni az új határidőkre, eljárási szabályokra. Folyamatban lévő ügyekben értelemszerűen
csak a törvény hatályba lépését követően megtett végrehajtói cselekmények miatt előterjesztett
kifogásra vonatkoznak az új szabályok, ezen esetekre előírja a Javaslat, hogy a soron következően
kézbesítendő végrehajtási iratot is el kell látni az új szabályokról történő tájékoztatással. A Javaslat
rögzíti a fegyelmi bíróságok átalakítása folytán szükséges átmeneti rendelkezéseket annak
érdekben, hogy mind a Javaslat kihirdetését követő 8. napon, mind a 2012. március 1-jén
folyamatban lévő fegyelmi eljárások lefolytatása sem szenvedjen késedelmet.
A 75. §-hoz
A Javaslat a kamarai nyilvántartások vezetésére vonatkozó Vht-beli felhatalmazást részletessé teszi,
a végrehajtási ügyek nyilvántartás tekintetében ugyanis - mivel szolgáltatásért járó díjról an szó -
az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeli szabályozni az ügy-nyilvántartás
adatairól szóló tanúsítvány kiállításáért járó díj összegét és megfizetésének részletszabályait.
A végrehajtási kérelmek időszerű elbírálásához kapcsolódik az, hogy a Javaslat pontosítja és
kiegészíti a végrehajtói ügyviteli szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést. Az
nemcsak a végrehajtói, hanem tágabb körben: a végrehajtási ügyviteli szabályok megalkotását is
magában foglalja, továbbá felhatalmazást ad a végrehajtási kérelem-nyomtatványok
adattartalmának meghatározására. Ez utóbbira gyakorlati igény mutatkozott (az nemcsak a
bíróságokat, hanem az ügyfelek joggyakorlását is érinti), másrészt fontos érdek fűződik ahhoz, hogy
megfelelő nyomtatvánnyal a kérelem minél gyorsabban feldolgozható legyen és a végrehajtás
foganatosítását is maximálisan segítse, alkalmas legyen továbbá a jövőben az elektronikus
adatfeldolgozásra (hasonlóan ahhoz, ahogyan a fizetési meghagyás alapján kiállított végrehajtási
lapok esetében történik).
A Javaslat előírja a becsérték-kifogást előterjesztő fél számára egy jogszabályban - miniszter
rendeletében - meghatározott szakértői díjelőleg-összegnek a kifogás előterjesztésével egyidejűleg
történő letétbe helyezését. A Javaslat a szakértői díjelőleg összegének meghatározására
felhatalmazást ad az igazságügyért felelős miniszternek rendelet kiadására - mivel a kifogás
előterjesztésekor még nem áll rendelkezésre adat a várható szakértői költségekről, ezért az
egyértelmű jogalkalmazás érdekében tételesen kell meghatározni a letétbe helyezendő összeget -
illetve az összeg megfizetésének módjáról szóló technikai szabályok megalkotását is rendeleti útra
utalja. Ugyancsak kiegészülnek a Vht. felhatalmazó rendelkezései a Javaslattal érintett elektronikus
rendszerek működtetésével kapcsolatos részletszabályok megalkotásáról szóló szabályokkal.
A 76. §-hoz
A rendelkezés szövegcserés módosító rendelkezéseket tartalmaz, melyek a Javaslat egyéb
szabályaihoz kapcsolódnak: végrehajtási ügyek nyilvántartásához, letiltás alóli mentesség
szabályaihoz, az ingóságok minimális árverési vételárának egynegyedről 35%-ra emeléséhez, az
82
előárverezési joghoz, a kifogási határidők változásához, a fegyelmi bíróságok átszervezéséhez.
A 77. §-hoz
A rendelkezés a Vht. egyes §-ait, bekezdéseit, illetve szövegrészeket hatályon kívül helyező
szabályokat tartalmaz.
Értelmezési kérdéseket vetett fel az, hogy míg a közjegyző az általa elrendelt végrehajtási eljárások
speciális szabályait megállapító Vht. 31/E. § alapján végrehajtási lapot és végrehajtási záradékot
állít ki, addig a végrehajtható okiratok Vht. 10. §-ban foglalt felsorolásában szerepel a közjegyző
letiltó és átutalási végzése is. A Javaslat egyértelművé teszi azt, hogy a Vht. 31/E. §-ában foglalt
speciális szabályok érvényesülnek a közjegyző eljárása során, és erre figyelemmel törli a Vht. 10. §-
ából az érintett szövegrészeket. A Vht. időközbeni változásait lekövetve válik szükségessé a Vht.
31/F. §-ának hatályon kívül helyezése is.
Az egyes árverési szabályok hatályon kívül helyezése arra figyelemmel történik, hogy a Javaslat
érelmében az ingatlan-végrehajtás háttérszabályai általános jelleggel az elektronikus ingóráverés
szabályai lesznek, illetve a szóbeli árverés megszüntetése miatt válnak feleslegessé egyes
rendelkezések.
A tájékozódó ügyfelek számára rendelkezésre álló információk körének szélesítése érdekében bővíti
a Javaslat a megtett licitek internetes közzétételére szolgáló elektronikus licitnapló adatait. Az
elektronikus árverési rendszer világhálón elérhető felülete két alapvető tárgykörben nyújt
információkat és szolgáltatásokat az érintetteknek és érdeklődőknek: egyrészt az értékesítésre
kerülő vagyontárgyakról szolgáltat adatokat, másrészt az elektronikus licit menete követhető
nyomon rajta a vételi ajánlatok összegének és a licitet tevő árverezők egyedi (a nyilvánosság
számára személyük beazonosításra nem alkalmas, tehát anonimitást biztosító) azonosítóinak
közzétételével. Ezen utóbbi a licitnapló, amely esetében a nyilvánosságnak két szintje van: az
utolsóként közzétett (tehát érvényes) licit adatai teljes körűen nyilvánosak, míg a licitálás teljes
menetét mutató ún. „teljes licitnapló” a rendszer árverezőként regisztrált felhasználói számára
érhető el. Bár jogi relevanciája a licitálás során csak a megelőző, érvényes licitnek van (ezt kell
legalább a licitküszöb összegével meghaladnia a következő licitnek), mégis biztosítja a Javaslat az
ún. teljes licitnapló nyilvánosságát minden betekintő részére a Vht. 132/F. § (8) bekezdéséből a
korlátozott megismerhetőséget előíró szöveg hatályon kívül helyezésével. Ezzel nemcsak az
aktuális licit, hanem a licitálás teljes folyamata nyomon követhető, mely ugyancsak adhat
többletinformációt a vevőjelölteknek, másrészt alkalmas felesleges kifogások megelőzésére is, ha az
ajánlatot tevő nem veszti szem elől ajánlatának rögzített adatait a rendszerben.
A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a zár alá vételt (bűnügyi zárlat) a bíróság rendeli el, míg a
Vht. erre utaló szövege a 202. § (1) bekezdésében még a korábban hatályos jogszabályok szerinti
egyéb hatóságra is utal; a Javaslat kiiktatja a szövegből a jogszabályi hátterét elvesztett utalást.
A végrehajtó intézkedésével szemben kétfokú bírósági jogorvoslatot (kifogás, kifogást elbíráló
végzés elleni fellebbezés) biztosít a Vht., amely - különös tekintettel arra is, hogy a Javaslattal jóval
részletesebb szabályozást kapott az elbírálása - messzemenőkig megfelel a jogorvoslathoz való
alkotmányos jog követelményének. Ezen túlmenően már csak kivételes jelleggel maradt fenn a
felülvizsgálat lehetősége - ingatlanárverés megsemmisítéséről szóló döntéssel szemben melyet a
Javaslat megszüntet. A kétfokú bírósági eljárás alkalmas a felek és egyéb érdekeltek jogsérelmének
orvoslására, másrészt az eljárások mielőbbi befejezéséhez alapvető érdek fűződik.
83
A 78-81. §-hoz
A fizetési meghagyásos eljárás bírósági szakaszát érintően felmerültek olyan gyakorlati problémák,
melyek jogalkotással orvosolhatóak. így például nehézséget jelent az, hogy a bíróság számára a Pp.
319. §-a és 388. §-a az ellentmondás folytán vagy egyéb okból perré alakult eljárásban a jogosult
által beadott iratok megérkezésétől számítja a tárgyalás kitűzési határidőket, míg előfordulhat az,
hogy a jogosult iratainak beérkezését követően történik meg a fizetési meghagyásos eljárás
közjegyzői aktanyomatának megküldése (mivel ahhoz a közjegyzőnek bizonyos eljárási
cselekményeket el kell végeznie, be kell várnia). A Javaslat az ellentmondás feloldása érdekében
egységesen az aktanyomat beérkezésétől rendeli a határidő számítását, ha az később történik meg,
mint a jogosult beadványának beérkezése. Törli továbbá a Javaslat a Pp. 319. § (1) bekezdéséből -
az eljárások egyszerűsítésének, a felesleges adminisztratív eljárási cselekmények kiiktatásának
céljával - azt a kötelezettséget, hogy a bíróság a feleknek a közjegyzői aktnyomatot is küldje meg.
Az aktanyomat megküldése a feleknek nem szükséges, mivel mind a felperes, mind az alperes a
fizetési meghagyásos iratokat ismeri, azok részükre az eljárás közjegyzői szakaszában megküldésre
kerültek.
A Javaslat célszerűségi okból módosítja a Pp-ben azt a különös szabályt, mely szerint a Vht. 10. §-a
szerinti különböző büntetések, pénzbírságok, vagyonelkobzás végrehajtása esetében nem a
végrehajtást kérő, hanem az igazságügyi miniszter ellen kell az igénypert megindítani. Ez ugyanis
nem tükrözi a bírósági szervezet közjogi helyzetét és ésszerűségi okokból sem szükséges
fenntartani. A miniszter helyett ezért a Javaslat az állam nevében a követelés jogosultjaként eljáró
szervre utal, mint alperesre: ez az esetek döntő többségében ez a bíróságot jelenti, néhány esetben -
például ingatlanra kimondott vagyonelkobzás - pedig az MNV Zrt-t. A bíróságok a jelenlegi
igényperekben is rendszeresen beavatkozóként részt vesznek, hiszen ők rendelkeznek releváns
információkkal az ügyekről, és az igényper végeredményét is elsősorban a végrehajtási eljárásban
érdekelt felek részére kell visszacsatolni, nem pedig az ügyben egyáltalán nem érdekelt
minisztériumhoz.
A 82. §-hoz
A végrehajtás elrendelése iránti eljárások (a bírósági és közjegyzői végrehajtás elrendelési eljárás)
között csak a lehető legszükségesebb eltéréseket indokolt fenntartani; ez irányadó a végrehajtás
elrendeléséért járó díjra és illetékre is. Ennek érdekében a Javaslat az illetékekről szóló 1990. évi
XCIII. törvény 42. §-ának kiegészítésével az egyetemleges adósok ügyeiben irányadó közjegyzői
díjfizetési szabályt a bírósági eljárási illetékre nézve is előírja; ügyvitelileg ugyanis a bírósági
eljárásban is jelentkeznek a több adóssal szemben elrendelt végrehajtások adminisztratív költségei,
s az illetéknek ugyanúgy rendeltetése az eljárási költségekhez történő hozzájárulás, mint a
végrehajtás elrendelési díjnak.
A 83-84. §-hoz
A gyermekek átadására irányuló végrehajtási eljárások kevéssé sikeres szakasza a gyermekek és az
átadásra kötelezett szülők körözése, amely — amellett, hogy természetesen hozzájárulhat a
végrehajtás sikeréhez az annak során történő adatgyűjtés is — akkor lehet eredményes, ha a
rendőrségnek rendelkezésére állnak hatékony eszközei a gyermek megtalálása esetére is. Erre nem
ad elégséges megoldást az, ha a jogszabályok csak a végrehajtást foganatosító végrehajtó értesítését
írják elő a rendőrség részére, hanem nyilvánvalóan biztosítani kell azt is, hogy a gyermek az átadás
céljára ténylegesen is rendelkezésre állhasson mindaddig, amíg a végrehajtó és a gyermek átvételére
jogosult személy (meghatalmazott, gyámhatóság) meg nem jelennek az átadás lebonyolítására. A
Javaslat ezért a rendőrségről szóló törvény előállításra vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítésével
84
lehetőséget ad a rendőrségnek a körözés alatt álló gyermek előállítására. Ehhez kapcsolódnak a
Javaslat azon egyéb rendelkezései is, amellyel előírják az ebben az esetben követendő eljárást: a
végrehajtó azonnali értesítését, szükség esetén pedig a gyermekotthonban történő elhelyezést. A
rendőrség ez esetben lényegében hasonló eljárást követ, mint általában akkor, amikor az eljárása
során hozzá kerülő, felügyelet nélkül maradó gyermekek esetében kell intézkednie.
A Javaslat - szintén más rendelkezéshez: a Vht. 45. §-ának módosításához kapcsolódva - a
rendőrségről szóló törvényt akként módosítja, hogy abban az elővezetési költség meghatározásához
hasonlóan felhatalmazást kapjon a belügyminiszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel
és az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a végrehajtási
eljárásban ellenszegülés esetén történő rendőri közreműködéssel kapcsolatban felmerült költségek
mértékét, valamint megtérítésének részletes szabályait.
A 85-87. §-hoz
A Javaslat kimondja a finanszírozott egészségügyi szolgáltatók elkülönített számlán kezelt,
kizárólag a finanszírozott tevékenységre fordítható pénzeszközeinek korlátozott végrehajthatóságát.
A célhoz kötött felhasználás további garanciájaként a Javaslat kiegészíti a kötelező
egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.). 31. § (1)
bekezdésének g) pontját, amellyel az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződés
kötelező tartalmi elemévé teszi a finanszírozásra kapott összegek elkülönített kezelésére szolgáló
számla számát. A Javaslat kiegészíti továbbá az Ebtv. 35. §-át egy új (la) bekezdéssel, amelyben
megteremti az egészségügyi szolgáltató nyilatkozattételi kötelezettségét a pénzügyi intézmény felé
arról, hogy az érintett számla egy elkülönítetten kezelt számla a finanszírozásra kapott összegek
kezelésére; a nyilatkozatot a finanszírozási szerződés megkötésével, illetve a számla megváltozása
esetén ennek bejelentésével egyidejűleg kell megtenni. E nyilatkozattételi kötelezettség a már
létrejött jogviszonyokban is érvényesül: a Javaslat - egy átmeneti rendelkezés beiktatásával - a
teljesítésének végső határidejét 2012. március 31. napjában állapítja meg a 2012. január 1-jén
hatályos finanszírozási szerződéssel rendelkező szolgáltatók esetében.
A 88-89. §-hoz
Az Art. 156. § (4) bekezdés módosítására a Vht. 156. § (5) bekezdés hatályon kívül helyezése okán
kerül sor. Az Art. 156. § (5) bekezdésében a Vht. azon rendelkezéseinek tételes meghatározására
kerül sor, amelyeket az ingóságok árverése során az adóvégrehajtó nem alkalmazhat. Ezen
felsorolás a Javaslat alapján kiegészül a Vht. 120. § c) pont második fordulatával, mivel az adó-
végrehajtásban a hagyományos árverésnél licitküszöb alkalmazására nem kerül sor, elektronikus
árverésnél pedig a licitküszöböt az Art. 156/A. § (7) bekezdése eltérően szabályozza.
Az Art. 156. § (6) bekezdésének a) pontja az ingatlanárverés során az adóvégrehajtásban nem
alkalmazható Vht. szabályok felsorolását tartalmazza. A Javaslattal megállapított Art.
rendelkezésből elhagyásra került a Vht. 146. §-ának (4) bekezdése, 147. § (1) bekezdésének
harmadik mondata, 147. § (2) bekezdésének második mondata, 147. §-a (5) bekezdésének harmadik
mondata, 149. § (1) bekezdésnek második mondata, 152. §-ának (4) bekezdése. Ennek oka, hogy a
Vht. módosítása kapcsán az érintett rendelkezések újrafogalmazása, illetőleg átszerkesztése miatt
felsorolásuk az Art-ben okafogyottá vált. Ugyanakkor a felsorolás kiegészül a Vht. 154/B. §-ával,
tekintettel arra, hogy az adó-végrehajtási eljárásokban leszűrt ingatlanértékesítésekkel kapcsolatos
tapasztalatok az adósok kiköltözési kötelezettségének határidőben történő teljesítése esetén
alkalmazható jutalmazás jogintézményének létjogosultságát nem támasztják alá. A felsorolás
kiegészül továbbá - átszerkesztési okok miatt — a Vht. 155. § (1) bekezdésének b) pontjával és —
mivel a kérdést az Art. jelenleg eltérően szabályozza - a 155. § (2) bekezdésével. A 158. § (2)
85
bekezdésének b) pontjával, illetőleg (3)-(8) bekezdéseivel történő kiegészítést az indokolja, hogy a
Vht. 158. §-ában szabályozott tényállás az adó-végrehajtásban kizárólag akkor fordulhat elő, ha a
végrehajtás megkeresésre (is) folyik, és a behajtást kérő olyan személy, aki a végrehajtás alá vont
ingatlan felett ilyen módon tulajdont szerezhet. Emiatt a Vht. 158. § (2) bekezdés b) pontja, továbbá
(3)-(8) bekezdéseiben megfogalmazott bonyolult elektronikus átvételi eljárás alkalmazása az adó-
végrehajtásban nem indokolt.
Az Art. 156/A. § (1) bekezdésében a Vht. azon rendelkezései kerültek felsorolásra, melyeknek az
adó-végrehajtásban az elektronikus árverés során történő alkalmazását, illetőleg az alkalmazás
tiltását fogalmazza meg az Art. A Vht. 154/B. §-a alkalmazásának kizárását az indokolja, hogy az
adó-végrehajtási eljárásokban leszűrt ingatlanértékesítésekkel kapcsolatos tapasztalatok az adósok
kiköltözési kötelezettségének határidőben történő teljesítése esetén alkalmazható jutalmazás
jogintézményének létjogosultságát nem támasztják alá. Továbbá elhagyásra kerül e rendelkezésből
a hatályát vesztő Vht. 146. § (1) bekezdése, valamint 147. § (5) bekezdése.
A Vht. 159. §-a a jövőben lehetővé teszi az elévülési időn belül az ingatlan folyamatos
árverezésének lehetőségét, mely jogintézmény bevezetése az adó-végrehajtásban nem indokolt. Az
adózás rendjéről szóló törvényben a Vht-től eltérő szabályozás során meghatározó szempont volt,
hogy az adóhatóság az elektronikus árverésre a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kialakult
és működő elektronikus árverési felülettel rendelkezik, továbbá az Art. az adótartozás elévülése
vonatkozásában a polgári jogi szabályokhoz képest alapvető eltéréseket tartalmaz.
A 90-103. §-hoz
A Javaslat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében
feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, a Tanács 2008/977/IB kerethatározat, valamint az
információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény
alapján meghatározza az igazságügyi szakértő adatkezelési irányelveit, pontosítja az adatok
kezelésének időtartamát és azzal kapcsolatos tájékoztatás lehetőségét. A jövőben a szakértő a
kirendelőtől kapott vagy a tevékenysége során keletkező adatokról szóló tájékoztatást
megtagadhatja, ha a kirendelő bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, továbbá az érintett
vagy mások jogainak erre utasítja.
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Szaktv.)
újraalkotott 12. §-a immár csak kifejezetten az adatkezelési előírásokat tartalmazza, ezért önálló §-
ban (12/C. §) kerül elhelyezésre a szakértői tevékenység szüneteléséről szóló, a hatályos 12. § (5)
bekezdésben szereplő rendelkezés.
A Szaktv. alapján igazságügyi szakértő az lehet, aki az egyes szakterületekre meghatározott, az
adott szakterületnek megfelelő képesítéssel rendelkezik. Az igazságügyi szakértői szakterületeket,
valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési feltételeket az igazságügyi szakértői szakterületekről,
valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM
rendelet (a továbbiakban: Iszr.) tartalmazza. Az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci
szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvének 10. cikke értelmében az egyes engedélyezési
eljárásoknak olyan feltételrendszereken kell alapulniuk, amelyek során a feltételek objektívek,
világosak, egyértelműek és átláthatóak, valamint biztosítják azt, hogy az eljáró hatóság az elbírálást
megkülönböztetés-mentesen, önkényes jogértelmezés nélkül folytassa le. A fentiek alapján az Iszr-
ben (és ezzel párhuzamosan valamennyi képesítési feltételen alapuló engedélyezési eljárásról szóló
jogszabályban) az egyes elfogadható képesítéseket világosan és egyértelműen kell meghatározni.
Ezért a vonatkozó végrehajtási rendeletben az egyes szakterületek esetében elfogadható felsőfokú
végzettségek (figyelemmel az előírt gyakorlati időre) a felsőoktatási alap- és mesterképzésről,
86
valamint a szakindítás eljárási rendjéről szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban:
felsőoktatási Korm. rendelet) és az e kormányrendelet által hatályon kívül helyezett, az egyes
alapképzési szakok képesítési követelményeiről szóló kormányrendeletek alapján kerültek
meghatározásra. Ugyanakkor egyes szakterületek esetében, azok kifejezett speciális szakismeretei
okán több alkalommal is, felvételi feltételként szakirányú továbbképzési szak került megjelölésre. A
felvételi eljárások során azonban folyamatos nehézséget okoz az egyes végzettségek és
szakképzettségek egyenértékűségének vizsgálata. A kimeneti szabályozás követelményét a
felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény határozta meg. Korábban az ágazatok eltérő módon,
jogszabályban vagy egyedi intézkedéssel rendelkeztek. A felsőoktatási kormányrendelet az alap- és
mesterképzési szakok esetében kizárólag az 1996. évtől hatályos kormányrendeletek után indult
képzések vonatkozásában mondja ki az egyenértékűséget. Az ezt megelőzően indult képzések
egyenértékűségére vonatkozólag a felsőoktatási kormányrendelet valamennyi ilyet is kimondó
kormányrendeletet hatályon kívül helyezett. A szakirányú továbbképzések előzményéről, a
szakosító továbbképzésekről 1987 előtt az ágazatok rendelkeztek jogszabályban vagy ügyiratban.
1987 után a felsőoktatási intézmények hatáskörébe került a szabályozás, az 1993. évi felsőoktatási
törvény alapján miniszteri rendelet szabályozta a képesítési követelményeket, majd 2006. március
1-je után ismét intézményi hatáskörbe került a szakirányú továbbképzések létesítése és indítása.
Külön nehézséget okoz továbbá az is, hogy az egyes szakirányú továbbképzési szakok tekintetében
a felsőoktatási rendszer többször átalakult: gyakorlatilag a szakirányú továbbképzési szakokat a
felsőoktatási intézmények szabadon, tartalmi vizsgálatok nélküli bejelentés mellett, külön
jogszabályi megjelenítés nélkül indíthatják. így viszont egyes szakterületek esetében mind az
elfogadható, mind az el nem fogadható szakirányú továbbképzési szakok listája általunk
ellenőrizhetetlen mértékben változhat: egyes képzések megszűnnek, átalakulnak, és már nevük
megváltozása miatt sem lesznek azonosak az Iszr-ben megjelöltekkel, annak ellenére, hogy esetleg
a képzési tartalmukban nem szűkülnek, hanem akár bővülnek. Mindezen képzések változásainak
kodifikációs szempontból való lekövetése igen nagy nehézséget állít a jogalkotás felé, ugyanakkor
az irányelv tiszteletben tartása csak úgy képzelhető el, ha vagy a továbbképzési szak, vagy pedig
azoknak egyenértékűsége világosan és egyértelműen megjelenik a jogszabályban.
A Javaslat a fentiekre tekintettel kiegészíti a Szaktv-t azzal, hogyha a mindenkori jogszabályok
alapján sem állapítható meg a különböző képzettségek egyenértékűsége, úgy egyedi vizsgálattal
történjen a képzéssel kapcsolatos adatok ebből a célból történő összevetése. így egyértelművé
válna, hogy a korábbi Korm. rendeletek által elismert egyenértékűségek - az igazságügyi szakértői
tevékenység engedélyezési eljárás szempontjából — továbbra is fennállnak, másrészről az
egyenértékűség vizsgálatára lehetőség nyílna a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (5) bekezdése szerint meghatározott szerv
véleményének kötelező beszerzésére és figyelembevételére. A bizottság jogi státusza szerint
szakértőnek minősül, tagjait az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság, a Magyar
Igazságügyi Szakértői Kamara és az oktatásért felelős miniszter jelöli ki. A Javaslathoz hasonló
szabályozást tartalmaz a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi
szakértői tevékenységről szóló 297/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet 7. § (3) bekezdés b) pontja, és a
településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői
jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 3. § (8) bekezdése.
A kirendelő hatóságok az utóbbi időben a szakértői díjat jelentős (fél-, egyéves) késedelemmel
fizették ki. Az igazságügyi szakértő, amennyiben ÁFA-körbe tartozik, úgy a számla benyújtását
követően 60 napon belül köteles az ÁFA-t megfizetni, egyúttal pedig a szakértői vizsgálathoz
szükséges költségeket folyamatosan megelőlegezni. A kirendelői tartozás olyan mértékűre nőtt,
amely már súlyosan veszélyezteti a szakértői intézmények és orvostani intézetek működését,
egyúttal a magánszakértők számára elviselhetetlen terhet okoz, akik egyre nagyobb létszámban
fejezik be tevékenységüket, mert a hatósági fizetési késedelem miatt a szakértői munka
87
veszteségessé vált. Az ítélkezés gyorsítása ilyen körülmények között nem lehetséges, sürgős
jogalkotói beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a szakértés ne lehetetlenüljön el teljesen. Fentiek
miatt - figyelemmel arra, hogy a kirendelő hatóságok a szakértéshez szükséges költségvetési
támogatást megkapják - szükséges biztosítani azt, hogy a szakértő költségeinek meghatározott
hányadát a hatóság a kirendeléssel egyidejűleg át is adja. A Javaslattal a Szaktv-be beiktatott
rendelkezés alapján, ha a szakértői kéri, a kirendelő hatóságok a szakértői díj költség részének 30%-
át (de legfeljebb 100.000,- Ft-ot) a kirendelést követően számla ellenében átadják. Amennyiben a
kirendelő a költségelőleget nem fizeti meg, úgy a szakértő (kiemelt ügyek kivételével) kérheti a
kirendelés alóli felmentését. Amennyiben a kirendelés alól a szakértőt a kirendelő felmenti, úgy
határozatában a költségelőleg visszafizetésére kötelezi, ezáltal - ha a szakértő nem fizeti vissza - a
végrehajtható okirat révén könnyebb az előleg visszakövetelése,
A Szaktv. 24, § a) pontja alapján az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő társaságot
törölni kell a névjegyzékből, ha a cégbíróság a cégjegyzékből törli. A cégnyilvánosságról, a bírósági
cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 57-58. §-ai alapján az átalakulással
érintett jogelőd cégeket a cégbíróság a cégjegyzékből törli. Fentiek alapján egy igazságügyi
szakértői névjegyzékben szereplő társaságot, amennyiben pl. társasági formát vált vagy más céggel
egyesül, a névjegyzékből törölni kell, majd - újabb kérelemre - lehet csak a névjegyzékbe felvenni.
E bonyolult eljárás helyett egyszerűbb ügyintézést tesz lehetővé a Javaslat. Amennyiben a jogelőd
társaság rendelkezett a tevékenység folytatásához szükséges hatósági engedéllyel, és a jogutód a
tevékenységet folytatni kívánja, emellett a hatósági engedély fenntartásához szükséges -
személyhez és/vagy technikai előírásokhoz kötött - feltételeknek megfelel, úgy felesleges
adminisztrációs és költségteher egy törlési majd felvételi eljárás lefolytatása, ehelyett egyszerűbben
át kell vezetni a névjegyzéken a személyi változást.
A hatályos szabályok szerint igazságügyi szakértői módszertani levelet csak a szakma teljes
egyetértése esetén lehet kiadni. Mivel ilyen egyetértés a legtöbb szakkérdésben nem valósulhatott
meg, indokolt, hogy a teljes egyetértés szabályai helyett a módszertani levélre javaslatot tevők
minősített többségének egyező véleménye legyen irányadó, A gyors és problémamentes
szakvéleményadáshoz sok területen nélkülözhetetlen a módszertani levél, ezért teszi lehetővé a
Javaslat annak egyszerűbb elfogadását.
Az igazságügyi szakértők egyedi megjelenítését, speciális képességeit jobban tükrözi, ha a
névjegyzékben önálló közlemény rovatot határozhatnak meg. A Szaktv, mellékletének Javaslattal
történő kiegészítésével a közlemény rovat kulcsszavas keresőként funkcionálhat, mindez pedig
jelentősen megkönnyítheti a kirendelő választását, így gyorsíthatja az eljárásokat.
A hatályos szabályok szerint szakkonzultáns csak névjegyzékben nem szereplő személy lehet. A
Javaslattal a Szaktv-be beiktatott rendelkezés alapján a jövőben a névjegyzékben szereplő
igazságügyi szakértő is bevonható szakkonzultánsként, ezáltal a szakértő könnyebben kérhetne
segítséget olyan ügyekben, ahol a szakterületén kívül eső kérdéseket is tisztázni kellene. A
szakkonzultáns igénybevétele abból a szempontból is célszerűbb lehet, hogy olcsóbb és gyorsabb,
mintha a hatóság társszakértőt rendelne ki.
A 104. §-hoz
Már a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény és egyéb kapcsolódó törvények
módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény megállapított az üzletrész elektronikus árverésére
speciális szabályokat, ideértve az elővásárlási jog - a Javaslat szóhasználatában: előárverezési jog -
gyakorlását is; ennek jelentősége a Javaslat rendelkezései folytán megnő, hiszen az üzletrészek
árverezési kizárólagosan elektronikus úton történik majd a jövőben. Nem hozta összhangba
88
ugyanakkor a törvény e rendelkezéseket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
rendelkezéseivel, mely az árverésen érvényesülő elővásárlási jog gyakorlása tekintetében is az
adásvételre vonatkozó szabályokra utalt csak vissza. A Javaslat ezt feloldva a gazdasági
társaságokról szóló törvény 124. §-ában szereplő, nem megfelelő utalást felcseréli a speciális
szabályokra - a bírósági végrehajtási eljárás szabályaira - történő utalással.
A 105. §-hoz
Az elektronikus árverést bevezető 2008. évi XXXIX. törvény átmeneti rendelkezései alapján az
elektronikus értékesítési szabályok alkalmazására csak a 2009. január 1 -ét követően lefoglalt
ingatlanok esetében kerül sor; a törvény hatályba lépése óta eltelt időszak tapasztalataira
figyelemmel ugyanakkor nem indokolt a korlátozás fenntartása; a rendelkezést hatályon kívül
helyezi a Javaslat.
A 106-114. §-hoz
A Javaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján felmerült jogalkalmazási kérdések megoldásának
elősegítése érdekében módosítja a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényt (a
továbbiakban: Fmhtv.)
Értelmezési kérdésként merült fel az, hogy a zálogkötelezettel szembeni igényérvényesítés
történhet-e a pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló fizetési meghagyásos eljárásban,
figyelemmel arra, hogy kifejezett kizáró szabály ezzel összefüggésben nincs az Fmhtv-ben. A
Javaslat ennek kizártságát - a kialakult bírósági gyakorlattal is megegyezően - az Fmhtv. 3. §-ának
kiegészítésével teszi egyértelművé. A Polgári Törvénykönyv szerint a zálogjog alapján a jogosult a
pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból
kereshet kielégítést más követeléseket megelőző sorrendben, ha a biztosított jogviszony kötelezettje
nem teljesít; a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek
biztosítására a zálogtárgy szolgál. A zálogkötelezettet ebből adódóan nem közvetlenül pénztartozás
terheli, hanem alapvetően a zálogtárgyból való kielégítés tűrésére köteles a biztosított követelés és
járulékai mértékéig, tehát kötelezettségének teljesítése jóval összetettebb, illetve más természetű,
mint egy pénzösszeg kifizetése; erre figyelemmel zárja ki a Javaslat a fizetési meghagyás vele
szemben történő kibocsátását.
Az Fmhtv. 24. §-a tartalmazza azon esetek felsorolását, amikor a fizetési meghagyás kibocsátása
iránti kérelem elutasításra kerül; ezen esetek között ugyanakkor olyanok is szerepelnek, amikor az
elutasítási ok a meghagyás kibocsátása után következik be [(2) és (4) bekezdés]. A Javaslat
egyértelművé teszi azt, hogy a kérelem elutasítása ezekben az esetekben azzal következménnyel jár,
hogy a már kibocsátott fizetési meghagyás hatályát veszti - hasonlóan ahhoz, ahogyan az az eljárás
megszüntetése esetén is történik.
A fizetési meghagyásos eljárás felgyorsításának alapfeltétele az ügyek döntő többségének
elektronikus útra terelése. A gyakorlatban ugyanakkor előfordult, gazdálkodó szervezetek, így a
jogi személyek, valamint a jogi képviselővel eljáró felek is előterjesztettek ellentmondást szóban
vagy írásbeli formában, holott az Fmhtv. előírja, hogy a beadványt a jogi képviselővel eljáró fél és a
jogi személy elektronikus úton köteles előterjeszteni. Mivel az Fmhtv. nem tartalmaz arra
vonatkozó rendelkezést, hogy a formai szempontból nem megfelelő hibás, hiányos ellentmondás
érdemi vizsgálat nélkül elutasítható lenne, a Javaslat kiegészíti az Fmhtv. 36. § (5) bekezdését erre
szolgáló elutasítási okkal.
89
A követelés fizetési meghagyással történő érvényesítése esetén az Fmhtv. szerinti díjat kell
megfizetni a kérelem előterjesztésekor, melynek alapja a meghagyásban feltüntetett követelés
értéke. A gyakorlatban vitás kérdésként merült fel az, hogy díj alapjának számításakor csak a
főkövetelést kell számításba venni vagy annak járulékait is, ideértve a kamatot is. A Javaslat az
Fmhtv. 44. § (1) bekezdésének kiegészítésével egyértelművé teszi azt, hogy a fizetési meghagyás
közjegyzői díjának számításakor csak a főkövetelés értékét kell számításba venni, a kamatokat még
akkor sem, ha az ügyleti kamat további, ugyancsak az alapügyben érvényesített kamatkövetelést
eredményez. A rendelkezés összhangba hozza a közjegyzői eljárási díjalap és a pertárgyérték
számítását az eljárási költségek csökkentése, az egyértelmű jogalkalmazás érdekében.
A bírósági határozatok végrehajtása, valamint a közjegyzői okiratok alapján történő végrehajtási
záradék kiállítása során általánosan - fő szabály szerint - érvényesülő illetékességi szabály az, hogy
az első fokon eljárt bíróság, az okiratot késztő közjegyző rendeli el a végrehajtást. Az alapüggyel
kapcsolatban legtöbb adattal, ismetettel rendelkező - és nem utolsósorban az iratok birtokában lévő
-	szervhez célszerű ugyanis a hatáskör telepítése, ez valósítja meg a legésszerűbb eljárásrendet. Ez
a fizetési meghagyások alapján történő elrendelés esetében is indokolt, a Javaslat ezért úgy
módosítja az Fmhtv. 52. § (2) bekezdésében az általános ügyelosztási rendre utaló szabályt, hogy a
csak ténylegesen alkalmazandó 9. § (3) bekezdésre utal és beépíti azt az illetékességi szabályt, hogy
a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző rendeli el a fizetési meghagyás alapján a végrehajtást.
Az Fmhtv. 52. § (2) bekezdése kiegészül továbbá az illetékességi szabályt kiegészítő
rendelkezéssel, amely azt a helyzetet rendezi, ha a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző nem
tud eljárni a végrehajtási kérelem tárgyában; ez esetben eljárásra történő kijelölés történik, akárcsak
a kizárás esetében.
A Javaslat a Vht. 31/E. §-ának módosításához hasonlóan rendelkezik a fizetési meghagyások
végrehajtásának elrendelése tekintetében is: speciálisan rendezi az egyetemleges adósok ügyeiben
irányadó díjfizetést. Ugyancsak a közjegyzői okiratok és végzések alapján történő végrehajtható
okirat kiállítás költségeinek szabályozásával hasonlóan rendelkezik a Javaslat a fizetési meghagyás
alapján elrendelt végrehajtások esetében is: differenciál a díj tekintetében akkor, ha a kérelmet
visszavonják.
A fizetési meghagyásos eljárásban érvényesülő gépi ügyelosztási szabályok a kizárásokhoz vezető
esetek megelőzése, a kizárás folytán szükségessé váló eljárások és időtartam-kiesés elkerülése
érdekében tartalmaznak egy olyan korrekciót az automatikus kiosztáshoz képest, hogy a közjegyző
által előre megadott és a rendszerben rögzített nevekkel megegyező nevű felek (képviselők) ügyei
esetében a kiosztás másik közjegyzőre történik, s ezen kérelem helyett egy másikat oszt ki számára
a rendszer. Értelemszerűen a megegyező vezetéknevek esetére kell ezt a korrekciót biztosítani, a
Javaslat ezért - az adatkezelés céljához történő igazítása érdekében - a közjegyzőt a hozzátartozók
vezetékneveinek megadására kötelezi az Fmhtv. 9. § (5) bekezdésének módosításával.
A Javaslat a fizetési meghagyásos eljárásban, annak alapján a végrehajtás elrendelési eljárásban a
díjfizetés módjára vonatkozó rendelkezések szövegezését a fizetési módok időközben történt
megváltozásához igazítja.
A 115. §-hoz
Az eljárások mielőbbi gyorsítása és egyszerűsítése, és az új szabályok alkalmazásához szükséges
felkészülési idő biztosítása érdekében a Javaslat rendelkezései négy ütemben lépnek hatályba. A
kihirdetést követő 8. napon lépnek hatályba a pontosító jellegű, illetve azonnal végrehajtható
rendelkezések, valamint a szakértői adatkezelésre vonatkozó új szabályok. 2012. március 1-jén
lépnek hatályba azok az eljárási rendelkezések, amelyek nem igényelnek hosszabb felkészülést. Az
90
intézményfejlesztést, informatikai fejlesztést, iratminták, nyomtatványok átdolgozását, komolyabb
ügyviteli átalakítást igénylő eljárási szabályok 2012. július 1-jén, a végrehajtási ügyek
nyilvántartására vonatkozó rendelkezések pedig 2012. szeptember 1-jén lépnek hatályba.
A 116. §-hoz
Az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése értelmében a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok
szervezetére, működésére vonatkozó részletes szabályokat, a titkosszolgálati eszközök és
módszerek alkalmazásának szabályait, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő
szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Erre figyelemmel a Javaslat megjelöli, hogy a
rendőrségről szóló törvényt módosító rendelkezései sarkalatosnak minősülnek.
A 117. §~hoz
A Javaslat az igazságügyi szakértői adatkezelés új szabályaira figyelemmel európai uniós
jogharmonizációs záradékot tartalmazó rendelkezést állapít meg.