﻿A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA
Érkezett: 2011 NOV 1 9.
T/5002. számú
törvényjavaslat
a közszolgálati tisztviselőkről
Előadó: Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és
igazságügyi miniszter
Budapest, 2011. november
2011. évi.... törvény
a közszolgálati tisztviselőkről
Az erős, de az indokoltnál nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan
alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam olyan közszolgálatra
alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos,
demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel
rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.
Célunk ezért, hogy előmozdítsuk az erős nemzettudatra épülő és értékelvű közszolgálati
tisztviselői hivatás megteremtését, s kiszámítható életpályát nyújtsunk, amelynek szabályai
segítik a tisztviselőket a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában.
Ennek érdekében Magyarország Alaptörvénye 17. cikk (5) bekezdésében foglaltak alapján az
Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I.	fejezet
Bevezető rendelkezések
Hatály, értelmező rendelkezések
1.	§ E törvény hatálya
a)	a Miniszterelnökség, a minisztérium, a kormányhivatal, a központi hivatal (a továbbiakban:
központi államigazgatási szerv),
b)	a kormányhivatal és a központi hivatal területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi
kormányhivatal, valamint területi szerve, továbbá a megyei intézményfenntartó központ,
c)	a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a hivatásos katasztrófavédelemi szerv központi és
területi szervei
(a továbbiakban a)~c) pont együtt: államigazgatási szerv) kormánytisztviselőjének és
kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára, továbbá
d)	a minisztérium közigazgatási államtitkárának és helyettes államtitkárának, és a
Miniszterelnökség helyettes államtitkárának (a továbbiakban: szakmai vezető) kormányzati
szolgálati jogviszonyára, valamint
e)	a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása,
közterület-felügyelete, a körjegyzőség (a továbbiakban: képviselő-testület hivatala)
köztisztviselőjének és közszolgálati ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára
terjed ki.
2.	§ Törvény eltérő rendelkezése hiányában a Köztársasági Elnök Hivatala, az Országgyűlés
Hivatala, az Alkotmánybíróság Hivatala, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság
Hatóság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Állami Számvevőszék, a Nemzeti
Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala, a Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek
Állami Felügyelete, a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, a Magyar Művészeti
Akadémia Titkársága és a Közbeszerzési Hatóság köztisztviselőjének és közszolgálati
ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
1
3.	§ (1) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíróra,
illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, a kormánytisztviselőkre vonatkozó
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A 45. § hatálya kiteljed azon magyar állampolgárokra is, akik pályázati eljárásban vesznek
részt, illetve felvételüket kérik a toborzási adatbázisba.
(3)	A 72. § hatálya kiteljed azon munkáltatókra és a velük munkaviszonyban álló
munkavállalókra, amelyek esetében a munkaviszony létesítésre a 72. § alapján kerül sor,
továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és a
közalkalmazottra, amelyek esetében a közalkalmazotti jogviszony létesítésére a 72. § alapján
kerül sor.
(4)	A 230. § hatálya kiterjed a polgármesterre, valamint a helyi önkormányzati képviselőre.
(5)	A 80. § (2) bekezdésének hatálya - az ott meghatározottak szerint - kiteljed a Nemzeti
Közszolgálati Egyetemre.
(6)	Az e törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékét a Kormány teszi közzé.
(7)	A 258. § hatálya kiterjed a közigazgatási szervnél kormánytisztviselőnek,
köztisztviselőnek, kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelőnek nem minősülő
munkavállaló munkaviszonyára.
4.	§ E törvény hatálya nem teljed ki
a)	törvény eltérő rendelkezésének hiányában a Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és
a fegyveres biztonsági őrség szerveire;
b)	jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó
közszolgáltatások ellátására - polgármesteri hivatalban - foglalkoztatottakra;
c)	a közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottra, valamint az egyszerűsített foglalkoztatás
céljára létesített munkaviszonyban foglalkoztatottra, illetve alkalmi munkára irányuló
egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalóra.
5.	§ A köztársasági elnöknek az e törvénnyel a hatáskörébe utalt döntéséhez ellenjegyzés nem
szükséges.
6.	§ E törvény alkalmazásában
1.	alapvető munkáltatói jog: a kinevezés, jogviszony megszüntetés, áthelyezés, fegyelmi és
kártérítési eljárás megindítása, fegyelmi büntetés, kártérítés, összeférhetetlenség
megállapítása, kinevezés tartalmának módosítása;
2.	beosztás szerinti heti munkaidő: a hétre elrendelt rendes munkaidő;
3.	beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő;
4.	egyéb jogviszony: különösen a munkaviszony, állami vezetői szolgálati jogviszony,
fennálló kormányzati szolgálati jogviszony esetén közszolgálati jogviszony (fennálló
közszolgálati jogviszony esetében kormányzati szolgálati jogviszony), közalkalmazotti
jogviszony, bírósági szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati, illetve munkaviszony,
ügyészségi, hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszony, ösztöndíjas foglalkoztatási
jogviszony, bedolgozói munkaviszony, a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló
szövetkezeti tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási
szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi
2
társasági vagy egyéni cég tagjaként végzett tevékenység, az ügyvédi és az egyéni vállalkozói
tevékenység, valamint a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi
oltalom alá eső szellemi tevékenység végzésére irányuló jogviszony és a közérdekű önkéntes
tevékenység végzésére irányuló tevékenység;
5.	éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés;
6.	éjszakai munkát végző közszolgálati tisztviselő', aki várhatóan az éves munkaidejének
legalább egynegyedében éjszakai munkát végez;
7.	előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a közszolgálati
tisztviselő munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül
köteles elvégezni;
8.	hét', a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli
százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő
kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik;
9.	heti pihenő-, vagy munkaszüneti nap: a munkanap fogalma megfelelően irányadó a heti
pihenő-, vagy a munkaszüneti nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a hét óra és
huszonkét óra közötti időtartamot heti pihenő-, vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni;
10.	hozzátartozó’, az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbefogadó, mostoha- és
a nevelőszülő; az örökbefogadott, mostoha- és a nevelt gyermek; a testvér; a házastárs, az
élettárs, a bejegyzett élettárs, a jegyes; a házastársnak, a bejegyzett élettársnak egyeneságbeli
rokona, testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa;
11.	kompetencia-vizsgálat', a pályázóval szemben a különböző munkakörökre előírt
követelmények és a pályázó tényleges készségeinek és képességeinek összevetése,
munkaalkalmasságának felmérése, amely során személyes interjú, alkalmassági teszt, értékelő
központ alkalmazható;
12.	kormánytisztviselő, köztisztviselő: az 1. és 2. §-ban felsorolt szervek (a továbbiakban
együtt: közigazgatási szerv) feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti
a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve -
felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, kivéve, ha ezt a tevékenységet az 1. § c)
pontja szerinti fegyveres szervnél más jogviszonyban álló személy végzi;
13.	kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelő: az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi,
irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot
lát el, kivéve, ha ezt a tevékenységet az 1. § c) pontja szerinti fegyveres szervnél
közalkalmazotti jogviszonyban álló személy végzi;
14.	körzetközponti jegyző: az a jegyző, aki a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál
törvény vagy kormányrendelet alapján más településekre is kiterjedő illetékességgel
államigazgatási hatáskört gyakorol;
15.	közigazgatási gyakorlatnak kell tekinteni a közigazgatási szervnél, illetve annak jogelőd
szervénél közszolgálati jogviszonyban, államigazgatási munkaviszonyban töltött időt tekintet
nélkül arra, hogy a jogviszony folyamatosan fennállt-e vagy sem; továbbá a fegyveres szervek
hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálya
alá tartozó szervnél szerezett gyakorlatot is;
16.	közigazgatási szerv', az 1. és 2. §-ban felsorolt szerv;
17.	közigazgatási szervnél képviselettel rendelkező szakszervezet', az a szakszervezet, amelyik
alapszabálya szerint a közigazgatási szervnél képviseletére jogosult szervet működtet, illetve
tisztségviselővel rendelkezik;
18.	közszolgálati szabályzat: a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője által - a
jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény alkalmazása szempontjából közjogi
szervezetszabályozó eszközként - az e törvényben meghatározott kérdésekben, valamint a
hivatali szerv vezetőjének általános munkáltatói szabályozási hatáskörbe tartozó kérdésekben
kiadott normatív utasítás;
3
19.	közszolgálati tisztviselő: a kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, köztisztviselő,
közszolgálati ügykezelő;
20.	különösen jelentős mértékű: az ötszázmillió forintot meghaladó;
21.	Magyar Kormánytisztviselői Kar tagozata: a központi és a területi államigazgatásban
foglalkoztatott kormánytisztviselőknek a Magyar Kormánytisztviselői Kar alapszabályában
meghatározott résztestületei;
22.	Magyar Kormánytisztviselői Kar: szakmai érdekképviseleti szerv, a kormánytisztviselők
önkormányzattal rendelkező szakmai, érdekképviseleti köztestülete;
23.	munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a
munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartama. Nem munkaidő a
közszolgálati tisztviselő lakó-, vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére,
valamint a munkavégzés helyéről a lakó-, vagy tartózkodási helyére történő utazás
időtartama;
24.	a munkáltató tevékenysége idényjellegű, ha a munkáltató tevékenysége munkaszervezéstől
függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik;
25.	a munkáltató tevékenysége több műszakos, ha a munkáltató tevékenységének időtartama
hetente eléri a nyolcvan órát;
26.	munkanap: a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli
huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete
és befejezése nem azonos naptári napra esik;
27.	napi munkaidő: a felek vagy a törvény által meghatározott teljes napi munkaidő vagy
részmunkaidő;
28.	pályakezdő kormánytisztviselő, köztisztviselő: az, aki a besorolása alapjául szolgáló iskolai
végzettségének megszerzését követően egy éven belül első foglalkoztatási jogviszonyként
kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszonyt létesít;
29.	pártfogó felügyelő: aki pártfogó felügyelői véleményt, környezettanulmányt készít,
büntetőügyben közvetítői eljárást folytat le, szervezi és ellenőrzi a közérdekű munka
végrehajtását, az egyéni pártfogó felügyelői terv szerint végrehajtja a pártfogó felügyeletet,
pártfogói tevékenységet lát el a büntetés-végrehajtási intézetben, végzi az utógondozást,
valamint ellátja a jogszabályban meghatározott más feladatait;
30.	szakmai vezető: a minisztériumban kinevezett közigazgatási államtitkár, valamint
helyettes államtitkár, továbbá a Miniszterelnökségen kinevezett helyettes államtitkár;
31.	szakszervezet: munkavállalói érdekképviseleti szerv. A közszolgálati tisztviselők minden
olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a közszolgálati tisztviselők kormányzati
szolgálati, illetve közszolgálati jogviszonyával kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és
megvédése;
32.	személyügyi központ: e törvény szerinti kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat
ellátó szerv;
33.	további jogviszony: a fennálló kormányzati szolgálati jogviszony (közszolgálati
jogviszony esetében a fennálló közszolgálati jogviszony) melletti másik kormányzati
szolgálati jogviszony (közszolgálati jogviszony esetében másik közszolgálati jogviszony),
valamint az egyéb jogviszony;
34.	üres álláshely: a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott főbb munkaügyi statisztikai
fogalmakról szóló közleményben meghatározottak.
7.	§ (1) E törvény alkalmazásában a kormánytisztviselő, köztisztviselő nyugdíjasnak minősül,
ha
a)	az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati
idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
b)	az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
4
c)	az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által
folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján megállapított öregségi
nyugdíj segélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi,
felekezeti nyugdíjban, öregségi járadékban vagy növelt összegű öregségi járadékban részesül,
vagy
d)	a 63. § (2) bekezdés f) pontja alapján a felmentését kéri.
(2)	A kormánytisztviselő, köztisztviselő akkor részesül az (1) bekezdés b) vagy c) pontja
szerinti ellátásban, ha az ellátást jogerősen megállapították.
(3)	A kormánytisztviselő, köztisztviselő köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés
hatálya alá esik.
(4)	A 60. § (1) bekezdés j) pontja és 63. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazása szempontjából a
köztisztviselő öregségi nyugdíjra az (1) bekezdés a)~c) pontokban szabályozott esetben
jogosult.
8.	§ (1) A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének
gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag
kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszony létesíthető.
(2)	Megbízási, vállalkozási, illetve munkaszerződés nem köthető olyan feladat elvégzésére,
amelyre csak kormánytisztviselői, köztisztviselői kinevezés adható.
(3)	Az (1) bekezdésben nem szereplő feladat ellátására megbízási, illetve vállalkozási
szerződés abban az esetben köthető, ha
a)	a szolgáltatás - vállalkozás esetében az eredmény - tárgya jogügyletileg korlátozott, és
a szerződésben előre pontosan meghatározható, és
b)	a feladat jellege lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervet, mint megrendelőt, illetve
megbízót kizárólag korrekciós jellegű, az érdekközvetítést szolgáló utasítási jog illesse meg,
és
c)	a feladat a megbízott, vállalkozó saját anyagainak, illetve eszközeinek felhasználásával
teljesíthető, és
d)	a feladat teljesítésének helye nem szükséges, hogy a közigazgatási szerv székhelyén,
telephelyén legyen, azt a megbízott, illetve a vállalkozó maga választhatja meg, illetve az a
feladat ellátásához igazítható.
(4)	A közigazgatási szervnél a tárgyévben a megbízással, vállalkozással, illetve
munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek aránya együttesen nem haladhatja meg az
engedélyezett létszám tíz százalékát. E mérték alól a közigazgatásért és igazságügyért felelős
miniszter indokolt esetben mentesítést adhat.
(5)	A közszolgálati tisztviselő besorolásánál (116. §) különösen a munkaviszonyban, állami
vezetői szolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti
jogviszonyban, bírósági szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati, illetve
munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszonyban, ösztöndíjas
foglalkoztatási jogviszonyban, a 47. §-ban meghatározott ösztöndíjas jogviszonyban,
bedolgozói munkaviszonyban, a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló szövetkezeti
tagsági viszonyban, a szakcsoporti tagsági viszonyban, a vállalkozási és megbízási
szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi
5
társasági vagy egyéni cég tagjaként végzett tevékenységre irányuló jogviszonyban, továbbá az
ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenységre irányuló jogviszonyban töltött időt kell alapul
venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot
meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A sor- és tartalékos katonai, valamint a
polgári szolgálat, a tizennégy éven aluli gyermek ápolására, gondozására, illetve a tartós
külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes
időtartamát figyelembe kell venni.
(6)	Az (5) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően
munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból - tekintet nélkül
arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e, vagy ilyen
jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség - hat hónapot be kell
számítani.
(7)	Az országgyűlési, az európai parlamenti, az önkormányzati képviselői és a polgármesteri
megbízatás időtartamát - ha e megbízatás megszűnését követően a köztisztviselő ismételten
közszolgálati jogviszonyt, illetve a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyt
létesít - a közszolgálati, illetve kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek kell
tekinteni.
(8)	A közszolgálati tisztviselő besorolásánál (116. §) az önkéntes tartalékos tényleges katonai
szolgálatteljesítés idejét kétszeres időtartammal kell figyelembe venni.
II.	fejezet
Közös szabályok
Általános magatartási követelmények
9.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszonyban és a közszolgálati jogviszonyban (a
továbbiakban együtt: közszolgálat) a köz szolgálatának elsődlegessége alapján és a jó
közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával kell eljárni.
(2)	A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség
elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni és nem lehet olyan
magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.
(3)	Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról,
körülményről, vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a közszolgálat létesítése, valamint
az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése
szempontjából lényeges.
(4)	E törvény rendelkezéseitől csak abban az esetben lehet eltérni, ha azt a törvény
kifejezetten megengedi.
10.	§ (1) Tilos a rendeltetésellenes joggyakorlás. E törvény alkalmazásában rendeltetésellenes
a j°g gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására,
érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának
elfojtására irányul, vagy ehhez vezet.
6
(2)	A közszolgálati tisztviselő a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely -
különösen munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján -
közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött
beosztás tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének, a jó közigazgatásba vetett társadalmi
bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére.
(3)	A közszolgálati tisztviselő köteles megtartani a minősített adatot. Ezen túlmenően
illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást olyan tényekről, amelyek
tevékenysége során jutottak tudomására és kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv,
munkatársa vagy az állampolgár számára hátrányos, vagy jogellenesen előnyös
következményekkel járna.
A személyhez fűződő jogok védelme
11.	§ (1) Az e törvény hatálya alá tartozók személyhez fűződő jogait tiszteletben kell tartani.
(2)	A közszolgálati tisztviselő személyhez fűződő joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a
közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél
elérésével arányos. A személyhez fűződő jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható
tartamáról a közszolgálati tisztviselőt előzetesen tájékoztatni kell.
(3)	A közszolgálati tisztviselő a személyhez fűződő jogáról általános jelleggel előre nem
mondhat le. A közszolgálati tisztviselő személyhez fűződő jogáról rendelkező
jognyilatkozatot érvényesen csak írásban tehet.
12.	§ (1) A közszolgálati tisztviselőtől csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adat közlése
kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely
személyhez fűződő jogait nem sérti, és a közszolgálat létesítése, teljesítése vagy megszűnése
szempontjából lényeges.
(2)	A munkáltató a közszolgálati tisztviselőt csak a közszolgálattal összefüggő magatartása
körében ellenőrizheti. A munkáltató ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök,
módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A közszolgálati tisztviselő
magánélete nem ellenőrizhető.
(3)	A munkáltató előzetesen tájékoztatja a közszolgálati tisztviselőt azoknak a technikai
eszközöknek az alkalmazásáról, amelyek a közszolgálati tisztviselő ellenőrzésére szolgálnak.
Az egyenlő bánásmód követelménye
13.	§ (1) A közszolgálattal, így különösen az illetménnyel kapcsolatban az egyenlő bánásmód
követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más
közszolgálati tisztviselő jogának megsértésével, vagy csorbításával.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában illetménynek minősül minden, a közszolgálat alapján
közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
(3)	A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét,
minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy
7
szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell
figyelembe venni.
A jognyilatkozatok
Az egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat
14.	§ (1) Egyoldalú jognyilatkozatból csak törvényben és közszolgálati szabályzatban
meghatározott esetben származhatnak jogok vagy kötelezettségek.
(2)	Az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, és - e törvény
eltérő rendelkezésének hiányában - csak a címzett hozzájárulásával módosítható, vagy
vonható vissza.
(3)	A jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni.
(4)	Az egyoldalú jognyilatkozatra a megállapodásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni. A megállapodás teljesítése során tett, jognyilatkozatnak nem minősülő
nyilatkozat, továbbá a munka irányításával összefüggő munkáltatói jognyilatkozat
tekintetében a 17-22. §-okban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A tájékoztatás
15.	§ (1) Amennyiben e törvény valamely fél számára tájékoztatási kötelezettséget ír elő, a
tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon
közzéteszik.
(2)	A tájékoztatást olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog
gyakorlását és kötelezettség teljesítését.
A feltétel
16.	§ (1) A felek a megállapodás létrejöttét, módosítását vagy megszűnését jövőbeli,
bizonytalan eseménytől (feltétel) is függővé tehetik. Nem köthető ki olyan feltétel, amelynek
alapján a közszolgálat a közszolgálati tisztviselő hátrányára módosulna, vagy a közszolgálat
megszűnését eredményezné.
(2)	Az ellentmondó, lehetetlen vagy értelmezhetetlen feltétel érvénytelen. A megállapodást
ilyen esetben úgy kell elbírálni, mintha a felek az adott feltételt nem kötötték volna ki.
(3)	A felek, amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, kötelesek tartózkodni minden olyan
magatartástól, amely a másik fél feltételhez kötött jogát csorbítaná. A feltétel bekövetkezésére
vagy meghiúsulására nem hivatkozhat a fél, ha azt vétkesen maga okozta.
A jognyilatkozatok megtételének módja
A képviselet
17.	§ A munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója
jogosult.
8
18.	§ (1) A közszolgálati tisztviselő a kinevezés elfogadásával, a megállapodás megkötésével,
módosításával, a közszolgálat megszüntetésével és a munkavégzéssel összefüggő
jognyilatkozatát csak személyesen teheti meg.
(2)	A közszolgálati tisztviselő az egyéb jognyilatkozatot meghatalmazott képviselője útján is
megteheti, az erre irányuló meghatalmazást írásba kell foglalni. A meghatalmazás
visszavonásig, vagy határozott időre szóló meghatalmazás esetén a határozott idő elteltéig
érvényes. A meghatalmazás visszavonása jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor
hatályos, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról érvényesen nem lehet lemondani.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott meghatalmazás hiányában is eljárhat a közszolgálati
tisztviselő képviseletében hozzátartozója, amennyiben a jognyilatkozat megtételében a
közszolgálati tisztviselő akadályozva van. Vita esetén az akadályoztatás tényét igazolnia kell.
(4)	A munkáltatónak a közszolgálati tisztviselő személyesen tett jognyilatkozatát kell
figyelembe vennie, ha a közszolgálati tisztviselő és az (2)-(3) bekezdésben említett képviselő
jognyilatkozatai eltérnek.
(5)	A közszolgálati tisztviselő - kivéve, ha a képviselet tartalma egyértelműen korlátozott -
nem hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el.
Az alaki kötöttség
19.	§ (1) A közszolgálatot érintő minden lényeges megállapodást és jognyilatkozatot írásba
kell foglalni. A közszolgálati tisztviselő kérésére a munkáltatónak a jognyilatkozatát akkor is
írásba kell foglalnia, ha az egyébként nem kötelező.
(2)	A megállapodást, ha írásba kellett foglalni, módosítani vagy megszüntetni csak írásban
lehet.
(3)	Az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a
jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment, és ez nem jár a közérdek
sérelmével.
(4)	A munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles
írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról - és ha az elévülési időnél
rövidebb -, annak határidejéről a közszolgálati tisztviselőt ki kell oktatni. A határidőről való
kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető.
20.	§ (1) A munkáltató köteles a megállapodás írásba foglalásáról gondoskodni és ennek egy
példányát a közszolgálati tisztviselőnek átadni.
(2)	A megállapodásban meg kell jelölni a felek nevét, továbbá a megállapodás teljesítése
szempontjából lényeges adatait.
(3)	A kinevezés és annak elfogadása, a kinevezés módosítása, a közszolgálat
megszüntetésével kapcsolatos jognyilatkozat, a fegyelmi, kártérítési ügyben hozott határozat,
az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló felszólítás és a fizetési felszólítás kivételével
9
írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot, ha annak közlése a jognyilatkozatban foglalt
információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat
megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban (a
továbbiakban: elektronikus dokumentum) kerül sor.
A jognyilatkozat közlése
21.	§ (1) Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az
átvételre jogosult más személynek átadják, illetve az elektronikus dokumentum részükre
hozzáférhetővé válik. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más
személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza.
(2)	Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az
átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát a
közszolgálatból eredő kötelezettsége teljesítésével összefüggésben megismerje.
(3)	Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály
szerint tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített jognyilatkozatot,
a)	ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy a küldemény átvételét megtagadta,
vagy a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy
elköltözése miatt meghiúsult, a kézbesítés megkísérlésének napján,
b)	egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének
napját követő ötödik munkanapon
kézbesítettnek kell tekinteni.
(4)	Az olyan jognyilatkozattal kapcsolatban, amely tekintetében e törvény alapján bírósági
eljárásnak van helye, a (3) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt az
eljárás kezdeményezésével egyidejűleg, a kézbesítési vélelem beálltáról való
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a vélelem beálltától számított hat
hónapon belül terjeszthető elő kérelem a bíróságnál. A kézbesítési vélelem megdöntésére
egyebekben a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni. A vélelem megdöntése esetén a bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt
megtartottnak kell tekinteni.
(5)	Vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés
szabályszerűen megtörtént.
A határidő és az időtartam számítása
22.	§ (1) A határidő számítására a (2)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha
jogszabály vagy a felek megállapodása valamely jognyilatkozat megtételére vagy egyéb
magatartás tanúsítására határidőt ír elő.
(2)	Napon - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - naptári napot kell érteni.
(3)	A határidő számítása a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő
napon kezdődik.
(4)	A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő
napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap,
10
amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a
hónap utolsó napja.
(5)	A határidő az utolsó napjának végén jár le. A határidő az általános munkarend szerinti
következő munkanap végén jár le, ha az utolsó nap az általános munkarend szerint heti
pihenőnap vagy munkaszüneti nap.
(6)	A határidőt - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - akkor kell megtartottnak
tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közük, vagy ezen időpontig az egyéb
magatartás tanúsítása megtörténik.
(7)	A határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt
kifejezetten megengedi.
(8)	A jognyilatkozatot, egyéb magatartást késedelem nélkül, szükség esetén az egyébként nem
a kötelezett által viselendő költségek megelőlegezésével kell megtenni vagy tanúsítani, ha
jogszabály a jognyilatkozat megtételére vagy az egyéb magatartás tanúsítására haladéktalanul
kötelezi a felet.
(9)	A jogszabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott, határidőnek nem
minősülő időtartam számítására a (4)-(8) bekezdés nem alkalmazható, az ilyen időtartam
számításánál a naptár az irányadó.
Az érvénytelenség
A semmisség
23.	§ (1) Semmis az a megállapodás, amely jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütközik, valamint
amely jogszabály megkerülésével jött létre.
(2)	A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett
megállapodás alapján kell megítélni.
(3)	A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító
jogszabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül
hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.
A megtámadhatóság
24.	§ (1) A megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy
körülményben tévedett, feltéve, hogy a tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette,
vagy, ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Jogi kérdésben való tévedés címén
a megállapodást akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt és a munkakörében
eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve
nyilvánvalóan téves tájékoztatást.
(2)	Megtámadható a megállapodás akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes
fenyegetéssel vagy kényszerítéssel vették rá.
11
(3)	A megállapodást az támadhatja meg, akit a jognyilatkozat megtételére jogellenes
fenyegetéssel, kényszerítéssel vettek rá, vagy az, aki tévedésben, téves feltevésben volt.
(4)	A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés felismerésétől, vagy jogellenes
fenyegetés, kényszerítés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási
határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a
megtámadás joga nem gyakorolható.
(5)	A megtámadásra irányuló jognyilatkozatot a (4) bekezdésben meghatározott határidőn
belül írásban kell a másik féllel közölni.
(6)	A sikeresen megtámadott megállapodás érvénytelen.
Az érvénytelenség jogkövetkezménye
25.	§ (1) Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és
kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának
fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve,
hogy az érvénytelenség okát a felek a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem hárítják
el.
(2)	A munkáltató köteles a közszolgálati tisztviselőnek annyi időre járó illetményt megfizetni,
amennyi a munkáltató részéről történő felmentés esetén járna, továbbá megfelelően
alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült
okból érvénytelen, és azt az (1) bekezdés alapján meg kell szüntetni.
(3)	Ha a megállapodás valamely része érvénytelen, helyette a jogszabályt kell alkalmazni,
kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
(4)	Az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén e jognyilatkozatból jogok és
kötelezettségek nem származnak.
(5)	A közszolgálat megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén - a
munkáltató saját jognyilatkozatának sikeres megtámadását kivéve - a 193-194. §-ban foglalt
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(6)	A megállapodás érvénytelenségéből származó kár megtérítésére az e törvény szerinti
kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.
MÁSODIK RÉSZ
III.	fejezet
Közszolgálati személyzeti igazgatás
A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter
26.	§ (1) A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter felel a Kormány
közigazgatási személyzeti politikájának érvényesítésért. E feladatkörében
a)	összehangolja, koordinálja a közigazgatás szervek személyzeti tevékenységét,
12
b)	kidolgozza a közigazgatási személyzetpolitika irányait és elveit és gondoskodik azok
megvalósításáról.
(2)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter módszertani koordinációs
feladatkörében támogatást nyújt a közszolgálatra vonatkozó szabályozás egységes
alkalmazásának elősegítésére, a feladatok végrehajtásának összehangolására.
(3)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter statisztikai célú adatgyűjtést
végezhet, adatszolgáltatást kérhet a közigazgatási szervtől a kormányzati személyzetpolitika
összehangolásának biztosítása érdekében.
(4)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter ellenőrzi - a Kormány általános
hatáskörű területi államigazgatási szerve közreműködésével - a kormányzati szolgálati és a
közszolgálati jogviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtását.
(5)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter felel az egységes alapokon
megvalósuló személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszer
működéséért a minisztériumokban és a Miniszterelnökségen.
(6)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter kezeli a tartalékállományt.
(7)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter képviseli a Kormányt a
Köztisztviselői Érdekegyeztetői Fórumban.
(8)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatot tesz a
Kormánytisztviselői Döntőbizottság elnökének és helyettesének, valamint tagjainak
kinevezésére.
(9)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter dönt az 55. §-ban meghatározott
kormányzati kirendelés elrendeléséről.
(10)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter irányítja a kormányzati
szolgálati, illetve közszolgálati jogviszonyban állók képzését, továbbképzését, átképzését,
ellátja a közigazgatási vezető-képzéssel kapcsolatos feladatokat.
(11)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter látja el az e törvényben a
közszolgálati ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat.
A kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv.
27.	§ A kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv (a továbbiakban:
személyügyi központ) ellátja a 45. §-ban meghatározott pályázati eljárással kapcsolatos
feladatokat, valamint kezeli a toborzási adatbázist.
IV.	fejezet
A Magyar Kormánytisztviselői Kar
A Magyar Kormánytisztviselői Kar jogállása, feladata és hatásköre
13
28.	§ E fejezet alkalmazásában miniszter a közigazgatási minőségpolitikáért és
személyzetpolitikáért felelős miniszter.
29.	§ (1) A Magyar Kormánytisztviselői Kar (a továbbiakban: MKK) a kormánytisztviselők
önkormányzattal rendelkező, közigazgatási szakmai, érdekképviseleti köztestülete.
(2)	Az MKK kötelező tagsági viszony alapján működik.
(3)	Az MKK a feladatait az országos, valamint a fővárosban és a megyékben (a továbbiakban:
területi szint) működő szervezete útján látja el.
(4)	Az MKK tagjai e törvényben és az MKK Alapszabályában (a továbbiakban: Alapszabály)
meghatározott módon és feltételek szerint tagozatokat alakíthatnak, amelyek ellátják az
Alapszabályban, illetve a 30. §-ban meghatározott szervezet által átruházott feladatokat.
(5)	Az MKK jogi személy.
(6)	Az MKK
a)	ellátja a kormánytisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben az
érdekképviseletet;
b)	védi a Kormánytisztviselői Kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit, valamint a
kormánytisztviselő jogait;
c)	megalkotja a hivatásetikai részletszabályokat, kialakítja az e törvényben meghatározott
keretek között az etikai eljárás rendszerét, valamint lefolytatja az etikai eljárásokat;
d)	konzultációs joggal közreműködik a kormánytisztviselők foglalkoztatását és
hivatásgyakorlásának feltételeit befolyásoló, a kormánytisztviselő számára előírt szakmai
vizsgákkal kapcsolatos, valamint az MKK-t érintő jogszabályok megalkotásában;
e)	véleményét ki kell kérni
ea)	a kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben,
eb)	a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a kormányzati szolgálati
jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, valamint
ec)	az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben;
j) kezdeményezheti a Kormánynál a kormánytisztviselők élet-és munkakörülményeit,
valamint foglalkoztatási feltételeit és a hivatás gyakorlását érintő jogszabályok megalkotását,
illetve módosítását;
g)	a feladat- és hatáskörét érintő bármely kérdésben felterjesztési jogot gyakorol;
h)	kezdeményezheti a miniszternél a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos
jogszabálysértő gyakorlat megváltoztatását;
i)	megalkotja működési szabályait;
j) tagjairól és szerveiről nyilvántartást vezet; .
k) a kiváló munka elismeréseként díjakat alapíthat és adományozhat;
l) a Kormánynál, a miniszternél, illetve az illetékes szerv vezetőjénél kezdeményezheti
kitüntetés vagy más elismerés adományozását;
m) szakmai konferenciákat, tudományos tanácskozásokat, felkészítő továbbképzéseket
szervezhet;
n) pályázatokat írhat ki és bírálhat el, illetve kiadványokat jelentethet meg a közigazgatás
fejlesztésére, gyakorlatának egységesítésére, a közigazgatási példaadó munkamódszerek
megismertetésére, hagyományainak ápolására;
o)	a kormányzati szolgálati jogviszony tekintetében meghatalmazás alapján képviseli tagját a
bíróság vagy más hatóság előtti eljárásban;
14
p) tagjai számára jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyú jthat;
q) megfigyelőként részt vesz a kormánytisztviselők vizsgáztatásában és továbbképzésében,
indokolt esetben törvényességi és egyéb intézkedést kezdeményez;
r) tagot delegál az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság és a Közigazgatási Továbbképzési
Kollégium elnökségébe;
s) megalkotja éves költségvetését, elfogadja az éves költségvetés végrehajtásáról szóló a
számviteli törvény szerinti beszámolót;
t) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény vagy kormányrendelet határoz meg.
(7)	A fővárosi, megyei illetékességű államigazgatási szerv vezetője köteles kikérni a területi
szinten működő MKK véleményét a kormánytisztviselők munkavégzésére, munka- és
pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a munkáltató hatáskörébe utalt
szabályozásról. A területi szinten működő MKK jogosult véleményezni a kormánytisztviselők
csoportját érintő fővárosi, megyei illetékességű államigazgatási szerv által hozott munkáltatói
intézkedést vagy annak tervezetét, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.
Az MKK szervezete, működése
30.	§ Az MKK szervezete képviseleti, ügyintézői testületekből, valamint tisztségviselőkből és
ügyintézői szervből áll.
31.	§ (1) Az MKK legfőbb képviseleti, döntéshozó szerve az Országos Közgyűlés.
(2)	Az Országos Közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal össze kell
hívni. Az Országos Közgyűlés kötelező összehívásának más eseteit, továbbá a működés
rendjét az Alapszabály állapítja meg.
(3)	Az Országos Közgyűlés feladata:
a)	megválasztja saját tagjai közül az Elnökét, alelnökeit, a Főtitkárt, az Országos Pénzügyi
Ellenőrző Bizottság, valamint az Országos Etikai Bizottság elnökét és tagjait;
b)	megalkotja az Alapszabályt és a Választási Szabályzatot;
c)	gyakorolja az MKK-nak az e törvényben, valamint az Alapszabályban meghatározott
feladat- és hatásköreit.
(4)	Az Országos Közgyűlés feladat- és hatásköreinek gyakorlását - ha e törvény, vagy az
Alapszabály nem rendelkezik másképp - átruházhatja az MKK országos és területi szerveire
és tisztségviselőire.
(5)	A miniszter az Országos Közgyűlés ülésein tanácskozási joggal vesz részt.
(6)	Az MKK legfőbb ügyintézői testülete az Országos Elnökség (a továbbiakban: Elnökség).
(7)	Az Elnökség tagjai:
a)	az Elnök, az alelnökök;
b)	a Főtitkár;
c)	az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke;
d)	az Országos Etikai Bizottság elnöke.
15
(8)	Az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság (a továbbiakban: Pénzügyi Ellenőrző
Bizottság) öt tagból áll. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjait, elnökét az Országos
Közgyűlés választja meg.
(9)	Az Országos Etikai Bizottság (a továbbiakban: Etikai Bizottság) tagjait és elnökét az
Országos Közgyűlés választja meg. Az Etikai Bizottság tagjainak számát az Alapszabály
határozza meg. Az Etikai Bizottság az Alapszabályban meghatározott módon háromtagú
tanácsban jár el. Feladata a másodfokú etikai eljárás lefolytatása. A másodfokú határozat a
közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint bíróság előtt megtámadható.
(10)	Az Elnök az MKK képviseletét önállóan gyakorolja, jogkörét az Alapszabályban
meghatározott módon átruházhatja. Az Elnök munkáját az Országos Közgyűlés által
megválasztott legfeljebb öt alelnök segíti.
(11)	A Főtitkár vezeti az MKK Országos Irodáját, valamint ellátja az Alapszabályban
meghatározott feladatokat.
(12)	Az Elnökség, az Elnökség tagjainak, valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság és az
Etikai Bizottság feladat- és hatáskörét, annak átruházási módját, működésük rendjét és
választásuk részletes szabályait az Alapszabály határozza meg.
(13)	A területi szinten a Területi Közgyűlés által megválasztott Területi Elnökséget és Területi
Etikai Bizottságot kell alakítani. A Területi Elnökség elnökből, alelnökből, és a Területi Etikai
Bizottság elnökéből áll. A Területi Elnökség, a Területi Elnökség tagjainak, valamint a
Területi Etikai Bizottság feladat- és hatáskörét, és annak átruházási módját, működésük
rendjét az Alapszabály határozza meg.
(14)	A Területi Etikai Bizottság az Alapszabályban meghatározott tagból álló
Becsületbíróságként jár el, melynek feladata az első fokú etikai eljárás lefolytatása. Etikai
vétség gyanúja esetén az MKK a tagja ellen etikai eljárást folytat le. Amennyiben az etikai
vétség gyanúját megalapozó bejelentés kivizsgálásához olyan adatokra, információkra van
szükség, amelyek kizárólag a munkáltató számára hozzáférhetőek, felkéri a munkáltatót -
utólagos tájékoztatási kötelezettség mellett - a bejelentés kivizsgálására. A kivizsgálás
eredményétől függően dönt az etikai eljárás megindításáról. Nem kell az eljárást megindítani,
ha a bejelentés nyilvánvalóan megalapozatlan vagy az a kormánytisztviselő munkájának
ellehetetlenítésére irányul.
(15)	Az etikai vétséget elkövető MKK taggal szemben kiszabható büntetés a figyelmeztetés
vagy a megrovás. Ha az etikai eljárás során fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja merül fel,
az eljáró szerv erről köteles értesíteni az eljárás alá vont kormánytisztviselő munkáltatóját.
(16)	Etikai vétséget követ el az, aki az e törvény 83. §-a, a Kormánytisztviselői Hivatásetikai
Kódex, valamint az Alapszabály és az Etikai Eljárási Szabályzat rendelkezéseit megszegi. Az
etikai eljárásról e törvény, valamint az Etikai Eljárási Szabályzat rendelkezik.
Az MKK Országos Közgyűlésének és Területi tisztségviselők és bizottságok megválasztása
32.	§ (1) Az Országos Közgyűlés tagjait, a Területi Elnökséget, a Területi Etikai Bizottságot
és elnökét egyidőben, két külön jelölőlista alapján öt évre, titkos szavazással a Választási
Szabályzat szerint választják meg. Nem lehet az Országos Közgyűlés és a Területi Közgyűlés
16
tagja az a kormánytisztviselő, aki a választás kitűzésének időpontjában fegyelmi büntetés
hatálya alatt áll. Az Országos Közgyűlés és a Területi Közgyűlés tagja ellen indított fegyelmi
eljárás alatt a tagsági jogviszony szünetel.
(2) Az Országos Közgyűlés nyolcvan tagból, a Területi Közgyűlés a területi szinten
foglalkoztatott valamennyi kormánytisztviselőből áll.
Tagsági viszony
33.	§ (1) Az MKK tagja az a magyar állampolgár, aki államigazgatási szervnél
kormánytisztviselői kinevezést kapott.
(2)	A munkáltató írásban tájékoztatja az Országos Irodát a kormányzati szolgálati jogviszony
létesítéséről. Az Országos Iroda az MKK tagját nyilvántartásba veszi. Az Országos Iroda az
MKK tagságról igazolást állít ki.
(3)	Megszűnik a MKK tagsági viszonya annak, akinek a kormányzati szolgálati jogviszonya
megszűnt.
(4)	Az MKK tag kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnéséről a munkáltató köteles
tizenöt napon belül írásban tájékoztatni az Országos Irodát.
(5)	Az MKK tag a nyilvántartásba vétel, annak elmulasztása, illetve a nyilvántartásból való
törlés ellen az Elnökséghez benyújtandó fellebbezéssel élhet. A nyilvántartással kapcsolatos
döntésekkel, illetve mulasztással szembeni jogorvoslatra és döntés-felülvizsgálatra a
közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(6)	Az MKK tagság nem zár ki más kamarai tagsági viszonyt.
(7)	Az MKK tagjának joga, hogy
a)	az Alapszabályban meghatározottak szerint az Országos Közgyűlés tagjának,
tisztségviselőjének, valamint a Területi Közgyűlés tisztségviselőjének megválasszák;
b)	részt vegyen az MKK rendezvényein, valamint a tagozat munkájában;
c)	igénybe vegye az MKK tagjai részére nyújtott szolgáltatásokat.
(8)	Az MKK tagjának kötelezettsége, hogy megtartsa az MKK működésére vonatkozó
szabályokat.
Az MKK tisztségviselőire, ügyintézői testületeinek nem tisztségviselő tagjaira vonatkozó közös
szabályok
34.	§ (1) Az MKK tisztségviselője legalább öt éves közigazgatási gyakorlattal rendelkező
kormánytisztviselő lehet. Az MKK tagja azonos tisztségre legfeljebb két egymást követő
alkalommal választható meg.
(2)	A tisztségviselő megbízatása megszűnik:
a)	az MKK tagsági jogviszony megszűnésével;
b)	lemondással;
c)	összeférhetetlenség kimondásával;
17
d)	a megválasztásakor meghatározott időtartam lejártával;
e)	az Alapszabályban meghatározott más okból.
(3)	Az MKK tisztségviselője, az ügyintézői testületek nem tisztségviselő tagja nem lehet:
a)	politikai párt tagja;
b)	a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról szóló törvény szerinti állami vezető, valamint a hivatali szerv vezetője;
c)	más kamara tagja.
(4)	Az Országos és a Területi Elnökség, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság és az
Országos és a Területi Etikai Bizottság tagjai nem lehetnek egymás hozzátartozói.
Ugyanabban a testületben nem lehetnek tagok, akik kormánytisztviselői munkakörükben
egymás alá-fölérendeltjei.
(5)	A (3) és (4) bekezdésben megjelölt összeférhetetlenségi okot a kormánytisztviselő a
megválasztásakor - illetve annak későbbi keletkezésekor, az ok bekövetkezésétől számított
tizenöt napon belül - köteles bejelenteni és azt megválasztásától - illetve a bejelentéstől -
számított tizenöt napon belül megszüntetni. A megszüntetésről az érintett a választására
jogosult testületet haladéktalanul tájékoztatja. Amennyiben az összeférhetetlenséget nem
szünteti meg, az ellátott tisztség, az ügyintézői testületi tagság megszűnik.
(6)	Az Alapszabály az összeférhetetlenség más eseteit is megállapíthatja.
Az MKK és az állami szervek kapcsolata
35.	§ (1) Az MKK a feladat- és hatáskörét érintő bármely kérdésben az adott kérdésben
hatáskörrel rendelkező állami szerv vezetőjéhez fordulhat, és
a)	tájékoztatást, adatot, szakmai és jogértelmezési kérdésben állásfoglalást (a továbbiakban
együtt: tájékoztatás) kérhet;
b)	javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti;
c)	az általa irányított szerv működésével, illetőleg az általa kibocsátott jogszabállyal, közjogi
szervezetszabályozó eszközzel és egyéb döntésével kapcsolatban véleményt nyilváníthat,
kezdeményezheti annak megváltoztatását vagy visszavonását.
(2)	A megkeresett szerv a megkeresésre harminc napon belül köteles érdemben válaszolni. Ha
a tájékoztatás, illetőleg a válaszadás vagy az intézkedés nem a megkeresett szerv hatáskörébe
tartozik, az köteles a megkeresést nyolc napon belül áttenni a hatáskörrel rendelkező
szervhez, és erről a jog gyakorlóját egyidejűleg tájékoztatni.
(3)	Az MKK felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja. A törvényességi
felügyelet nem teljed ki az olyan ügyekre, amelyekben munkaügyi vitának, illetőleg
egyébként bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye.
(4)	A törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészség ellenőrzi, hogy az MKK
a)	Alapszabálya és más önkormányzati szabályzatai, illetve azok módosításai megfelelnek-e a
jogszabályoknak;
b)	működése, határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az Alapszabályt vagy az egyéb
önkormányzati szabályzatokat.
18
(5)	Ha az MKK működésének törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyészség
törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva keresettel bírósághoz fordulhat. A bíróság
a)	megsemmisíti az MKK törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat
meghozatalát rendeli el;
b)	a működés törvényességének helyreállítása érdekében összehívja az Országos Közgyűlést
és a Területi Közgyűlést;
c)	ismételt vagy súlyos törvénysértés esetén az MKK egyes szerveinek működését
felfüggeszti.
(6)	Az ügyészég és a bíróság a (5) bekezdés szerinti jogsértés megállapításával és
intézkedések megtételével egyidejűleg értesíti a minisztert.
HARMADIK RÉSZ
A kormányzati szolgálati jogviszonyban állók
V.	fejezet
A kormánytisztviselők
A kormányzati szolgálati jogviszony alanyai, jellege
36.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony az állam, valamint az állam nevében
foglalkoztatott kormánytisztviselő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített
különleges jogviszony, amely alapján a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó
kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik
és jogosultságok illetik meg.
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszony alapján a kormánytisztviselő az MKK tagjává válik.
A munkáltatói jogkör gyakorlása
37.	§ (1) A kormánytisztviselők felett a munkáltatói jogokat - törvény vagy a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter rendeletének eltérő rendelkezése
hiányában - az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, vagy testület
gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása állami
vezetőre vagy vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre írásban átruházható. Az
átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.
(2)	Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetőjén a minisztériumok esetében a
közigazgatási államtitkárt kell érteni.
(3)	Ha a kormánytisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a
felmentést és az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását
és a fegyelmi büntetés kiszabását - kivéve a 156. § (2) bekezdését - a testület nem ruházhatja
át.
(4)	Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta,
eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot hat hónapon belül
írásban jóváhagyta. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a
kormánytisztviselő a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára.
19
(5)	A munkáltató akkor hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, ha a
kormánytisztviselő a körülményekből nem következtethetett alappal az eljáró jogosultságára.
(6)	A Miniszterelnökséget vezető államtitkár gyakorolja a munkáltatói jogokat a
Miniszterelnökség állományába tartozó kormánytisztviselők felett.
(7)	Ahol e törvény „munkáltatót” említ, azon „államigazgatási szervet”, ahol „munkáltatói
jogkör gyakorlóját” említ, azon „hivatali szervezet vezetőjét” kell érteni.
A kormányzati szolgálati jogviszony létesítése
A kinevezés időtartama
38.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre.
Eltérő rendelkezés hiányában a kormányzati szolgálati jogviszony határozatlan időre és teljes
munkaidőre jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. Az írásba
foglalás elmulasztása miatt a kinevezés érvénytelenségére csak a kormánytisztviselő - a
munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.
(2)	Kormányzati szolgálati jogviszony - ha törvény eltérően nem rendelkezik - tartósan
távollevő kormánytisztviselő helyettesítése céljából vagy esetenként szükségessé váló feladat
elvégzésére, illetve tartós külszolgálat ellátására létesíthető határozott időre.
(3)	A határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony időtartamát naptárilag vagy más
alkalmas módon - így különösen meghatározott munka elvégzéséhez, feladat ellátásához vagy
esemény bekövetkeztéhez kötődően - kell meghatározni. A kormányzati szolgálati jogviszony
megszűnésének időpontja nem függhet kizárólag az államigazgatási szerv, illetve a
kormánytisztviselő akaratától, ha a felek a kormányzati szolgálati jogviszony időtartamát nem
naptárilag határozták meg. Ez utóbbi esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatja a
kormánytisztviselőt a kormányzati szolgálati jogviszony várható időtartamáról.
(4)	A kormányzati szolgálati jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott
időre történő kinevezés nem felel meg az (2) bekezdésben foglaltaknak.
(5)	A határozott időre kinevezett kormánytisztviselőt a 116. § szerint be kell sorolni,
illetményét a 131-142. §-ok alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés időtartama az egy évet
nem haladja meg, a kormánytisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit nem kell
alkalmazni.
A kinevezés feltételei
39.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony
a)	büntetlen előéletű,
b)	cselekvőképes,
c)	legalább középiskolai végzettséggel rendelkező
magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakon túl pártfogó felügyelőnek nem lehet kinevezni továbbá
azt, aki
a)	büntetlen előéletű, de a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősségét
jogerős ítéletben megállapította,
20
aa)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó
szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkét évig,
ab)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet el nem érő végrehajtandó
szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,
ac)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett
szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
ad)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetén a
mentesítés beálltától számított öt évig,
ae)	szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett pénzbüntetés
esetén a mentesítés beálltától számított három évig,
aj) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén
a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
ag)	gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett
szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,
ah)	gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka esetén a mentesítés beálltától
számított három évig,
b)	akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést
megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított három évig,
c)	akivel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmazott, a próbaidő, annak
meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidő elteltétől számított három évig, vagy
d)	akivel szemben büntetőeljárás - ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló
vádindítványa alapján indult eljárást - van folyamatban, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig,
e)	aki a kormányzati szolgálati jogviszony alapján végzett tevékenység folytatását kizáró
foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll.
(3)	Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre kormányzati szolgálati
jogviszony csak azzal létesíthető, illetve tartható fenn, aki a munkakörre előírt, az állami élet
és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A
kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személynek írásban nyilatkoznia
kell arról, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel, és hozzájárul ahhoz, hogy ezt az
illetékes nemzetbiztonsági szolgálat ellenőrizze. Az ellenőrzéshez való hozzájáruláshoz a
külön törvényben meghatározott hozzátartozó nyilatkozatát is csatolni kell. Ha az érintett úgy
nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek nem
kívánja magát alávetni, vele fontos és bizalmas munkakörre kormányzati szolgálati
jogviszony nem létesíthető.
(4)	Ha a kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy, illetve a
kormánytisztviselő nem felel meg az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez
szükséges, valamint - amennyiben szükséges - a nemzetközi kötelezettségvállalásokból
fakadó biztonsági feltételeknek, az államigazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszonyt
létesíteni szándékozó személy, illetve a kormánytisztviselő részére más, fontos és bizalmas
munkakörnek nem minősülő munkakört ajánlhat fel. Felajánlható munkakör hiányában, vagy
ha a kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy, illetve a
kormánytisztviselő a felajánlott munkakört nem fogadja el, kormányzati szolgálati jogviszony
nem létesíthető, illetve a kormányzati szolgálati jogviszonyt azonnali hatállyal meg kell
szüntetni. A kormányzati szolgálati jogviszonynak ezen okból történő megszüntetése esetén a
kormánytisztviselőt felmentési idő és végkielégítés nem illeti meg. A megszüntetés okát és
jogkövetkezményeit közölni kell a kormánytisztviselővel.
21
(5)	Ha a rendőrségről szóló törvény az e törvényben meghatározott munkavégzési szabályra
külön ellenőrzési lehetőséget teremt az államigazgatási szerv kormánytisztviselői
tekintetében, a kormányzati szolgálati jogviszony létesítésének és fenntartásának feltétele az
ellenőrzéshez való hozzájárulás.
(6)	Jogszabály - vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója
-	a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően
meghatározott iskolai végzettséghez és szakképzettséghez, szakképesítéshez, munkaköri
követelményhez, illetve gyakorlati idő letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai
alkalmassághoz, továbbá képességhez kötheti.
(7)	Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól - a41. § (1) bekezdés a) pontja
kivételével - felmentés nem adható.
40.	§ (1) Ha a központi államigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai
végzettségű pályakezdő kormánytisztviselőt kíván alkalmazni, a kormányzati szolgálati
jogviszony létesítéséhez a 39. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeken túlmenően a
kormánytisztviselőnek angol, francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával
kell rendelkeznie. Ha a központi államigazgatási szervnél betöltendő munkakör ellátásához az
előbbiekben felsoroltakon kívül más idegen nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvből
meglévő, államilag elismert nyelvvizsgát az angol, francia vagy német nyelvből meglévő
nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételnek kell tekinteni.
(2)	Központi államigazgatási szerv alaptevékenysége keretében - ide nem értve a funkcionális
tevékenységet - középiskolai végzettségű kormánytisztviselőt nem alkalmazhat. Az
államigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények
szempontjából az minősül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a
miniszter, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, kormányhivatal vagy központi hivatal
vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg.
41.	§ (1) A hivatásos szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állók a
tartalékállomány (73. §) útján kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíthetnek
a)	a munkakör betöltéséhez előírt képesítési feltétel hiányában is, ha a képesítés
megszerzésére irányuló tanulmányaikat legkésőbb a kormányzati szolgálati jogviszony
létesítésére vonatkozó kinevezésükkel egyidejűleg megkezdik és vállalják, hogy azokat két
éven belül befejezik,
b)	próbaidő kikötése nélkül.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott két éves határidőbe nem számít be a harminc
napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a keresőképtelenség, továbbá a harminc napot
meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.
(3)	Ha a kormánytisztviselő az (1) bekezdés a) pontja szerinti képesítést határidőn belül nem
szerzi meg, kormányzati szolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.
42.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy a kinevezést
megelőzően hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű.
22
(2)	A pártfogó felügyelőként kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó
személy az (1) bekezdésben foglaltakon túl hatósági bizonyítvánnyal azt is igazolja, hogy a
39.	§ (2) bekezdésében foglalt kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben.
(3)	A munkáltatói jogkör gyakorlója felhívására a kormányzati szolgálati jogviszonyt
létesíteni szándékozó személy hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy nem áll olyan
foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, amely a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését nem
teszi lehetővé.
(4)	Indokolt esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban felszólíthatja a
kormánytisztviselőt, hogy a felhívástól számított tizenöt munkanapon belül - ha e határidőn
belül menthető ok miatt nem lehetséges, annak megszűnését követően haladéktalanul -
hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy
a)	büntetlen előéletű, illetve
b)	nem áll a munkakörének megfelelő vagy a munkakörének részét képező foglalkozástól
eltiltás hatálya alatt, továbbá
c)	az a) pontban foglaltakon túlmenően, pártfogó felügyelő esetén, hogy a 39. § (2)
bekezdésében foglalt kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben.
(5)	Ha a kormánytisztviselő igazolja, hogy
a)	büntetlen előéletű, illetve
b)	nem áll a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott foglalkozástól eltiltás hatálya alatt,
továbbá
c)	a pártfogó felügyelő azt is igazolja, hogy a 39. § (2) bekezdésében foglalt kizáró feltételek
nem állnak fenn vele szemben
az államigazgatási szerv a bűnügyi nyilvántartó szerv által az igazolás céljából kiállított
hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat a
kormánytisztviselő részére megtéríti.
(6)	Az államigazgatási szerv a foglalkoztatást kizáró és az (l)-(3) bekezdés alapján
vizsgálandó ok fennállásának megállapítása céljából kezeli
a)	a kormánytisztviselőként kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó
személy,
b)	a kormánytisztviselő
azon személyes adatait, amelyeket a bűnügyi nyilvántartó szerv által a kizáró ok
fennállásának megállapítása céljából kiállított hatósági bizonyítvány tartalmaz.
(7)	Az (l)-(5) bekezdésben foglaltak alapján megismert személyes adatokat az
államigazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről meghozott döntés
időpontjáig vagy - kormányzati szolgálati jogviszony létesítése és fennállása esetén - a
kormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséig (megszüntetéséig) kezeli.
(8)	Az államigazgatási szerv a kormányzati szolgálati jogviszonyt a 25. § (1) bekezdése
alapján azonnali hatállyal megszünteti, és az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazza,
a)	ha a kormánytisztviselő a (4) bekezdésben foglalt kötelezettségének ismételt szabályszerű
felhívásra sem tesz eleget, és nem bizonyítja, hogy a kötelezettség elmulasztása menthető ok
következménye,
b)	ha a foglalkoztatást kizáró és az (l)-(3) bekezdés alapján vizsgálandó ok fennállását a
munkáltatói jogkör gyakorlója a bűnügyi nyilvántartó szerv által az igazolás céljából kiállított
hatósági bizonyítvány tartalma alapján megállapítja, vagy az egyéb módon a tudomására jut.
23
(9)	A kormányzati szolgálati jogviszonynak a (8) bekezdésben meghatározott okból történő
megszüntetése esetén a kormánytisztviselőt felmentési idő és végkielégítés nem illeti meg. A
megszüntetés okát és jogkövetkezményeit közölni kell a kormánytisztviselővel.
A kinevezéssel kapcsolatos egyéb rendelkezések
43.	§ (1) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell
a)	a kormánytisztviselő besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és
fizetési fokozatot,
b)	illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét,
c)	a munkakörét és meghatározott feladatkörét,
d)	a munkavégzés helyét,
e)	az előmenetelhez előírt kötelezettségeket, valamint
f)	a kormányzati szolgálati jogviszony kezdetének napját.
(2)	Ha a kinevezési okmány nem tartalmaz az (1) bekezdés f) pontjában foglalt napra
vonatkozóan rendelkezést, a jogviszony kezdete a kinevezés elfogadását követő nap.
(3)	A kinevezési okmány a kormányzati szolgálati jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is
rendelkezhet.
(4)	A kinevezési okmányhoz csatolni kell a kormánytisztviselő munkaköri leírását.
(5)	A kormánytisztviselő és a munkáltató a kinevezés elfogadása és a kormányzati szolgálati
jogviszony kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely
a kormányzati szolgálati jogviszony létrejöttét meghiúsítaná.
(6)	Ha a kinevezés érvénytelenségét a munkába lépés előtt állapítják meg, akkor az
érvénytelenséget előidéző ok megszüntetéséig a kormánytisztviselő nem állítható munkába.
Ha az érvénytelenség oka a munka megkezdése után jut a kinevezési jogkört gyakorló
tudomására, a kormánytisztviselőt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell
tiltani.
Eskü
44.	§ (1) A kormánytisztviselőnek kinevezésekor esküt kell tennie.
(2)	Az eskü szövege a következő:
„Én, .............................................. becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy
Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal
is megtartatom; tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.”
(Az eskütevő meggyőződése szerint:)
„Isten engem úgy segéljen!”
(3)	Az eskütételt az államigazgatási szerv köteles a kormánytisztviselői kinevezés előtt
megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak előtt kerülhet
sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban megerősíteni.
24
(4)	Az eskütétel elmaradása érvénytelenségi ok. Eskütétel hiányában a kormánytisztviselő
nem állítható szolgálatba, erre bárki hivatkozhat.
Kiválasztási eljárás
45.	§ (1) Jogszabály vagy az államigazgatási szerv döntése alapján a kinevezés meghívásos
vagy pályázati eljárás alapján történhet. Pályázati eljárás esetén kinevezést adni csak olyan
személynek lehet, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt.
(2)	A személyügyi központ toborzási adatbázist működtet a kiválasztás, a lehetséges pályázók
tájékoztatásának elősegítésére. A toborzási adatbázisba az a magyar állampolgár kérheti
felvételét, aki büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középiskolai végzettséggel
rendelkezik. A 4. melléklet határozza meg azokat az adatokat, amelyeket a toborzási
adatbázisba felvételét kérő személynek kötelezően kell, illetve választhatóan lehet megadnia.
(3)	Az államigazgatási szerv vezetője a betöltetlen álláshely betöltése céljából a toborzási
adatbázisban nyilvántartott személyek egyéni azonosításra alkalmas módon nyilvántartott
adataihoz közvetlenül hozzáférhet.
46.	§ (1) A kinevezésben - a 41. § (1) bekezdésében meghatározott eset, valamint a (4)
bekezdés kivételével - a kormányzati szolgálati jogviszony létesítésekor legalább három, de
legfeljebb hat hónapig terjedő próbaidőt kell kikötni.
(2)	A próbaidő nem hosszabbítható meg. A próbaidő tartamát a pályakezdőnél a gyakornoki
időbe be kell számítani.
(3)	A próbaidő alatt a kormányzati szolgálati jogviszonyt bármelyik fél indokolás nélkül
azonnali hatállyal megszüntetheti.
(4)	A három hónapnál rövidebb idejű kinevezés esetén a felek megállapodhatnak a próbaidő
kikötéséről azzal, hogy a próbaidő legfeljebb a határozott idejű kinevezés időtartamának a fele
lehet.
Ösztöndíj
47.	§ (1) A Kormány a közigazgatási szakmai gyakorlat támogatására ösztöndíjat alapíthat.
(2)	Az ösztöndíjat elnyert személy (a továbbiakban: ösztöndíjas) az államigazgatási szervvel
(e § alkalmazásában a továbbiakban: befogadó intézmény) ösztöndíjas jogviszonyban áll.
(3)	Az ösztöndíjas jogviszony beszámít
a)	a kormánytisztviselő besorolásánál a kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött
időtartamba (116. §),
b)	a jubileumi jutalomhoz szükséges időtartamba (150. §),
c)	a közigazgatási szakvizsgához szükséges gyakorlati időbe [118. § (8) bekezdése], valamint
d)	a 8. § (5) bekezdése szerinti közigazgatási gyakorlatba.
(4)	Az ösztöndíjassal elsőként kormányzati szolgálati jogviszonyt létesítő államigazgatási
szerv próbaidőt nem köthet ki.
25
A kinevezés módosítása
48.	§ (1) A kinevezés tartalmát módosítani csak az államigazgatási szerv és a
kormánytisztviselő közös megegyezésével lehet. A kinevezés tartalmának módosítására a
kinevezésre és annak elfogadására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése
a)	a fizetési fokozatban történő előrelépése, illetményének e törvény szerinti
megállapításakor,
b)	a kormánytisztviselő előmeneteléhez előírt vizsga kötelezettség e törvény szerinti
megállapításakor,
c)	a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatásakor,
d)	ha a munkakör megváltoztatása indokolja a kinevezés módosítását, valamint
e)	az e törvényben meghatározott esetekben.
(3)	A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben
módosíthatja a munkáltató a kormánytisztviselő belegyezése nélkül, ha az új munkahely és a
lakóhely között — tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta a
két órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a másfél órát nem
haladja meg.
(4)	A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben
módosíthatja a munkáltató a kormánytisztviselő belegyezése nélkül, ha az új munkakör
megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy
szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
(5)	A (2) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben
módosíthatja a munkáltató a kormánytisztviselő belegyezése nélkül, ha a kormánytisztviselőre
nézve - különösen beosztására, besorolására, egészségi állapotára vagy családi körülményeire
tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár.
(6)	A vezetőre az (5) bekezdés nem alkalmazandó.
(7)	A (2) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott okból történő kinevezés-módosítás annak
közlésével hatályosul. A kormánytisztviselőt a (2) bekezdés c) - d) pontjában meghatározott
okból történő kinevezés-módosítástól számított öt munkanapon belül írásban benyújtott
kérelmére a 63. § (2) bekezdés d) pontja alapján - a nyilatkozattétel időpontjától kezdődően -
fel kell menteni. A kormánytisztviselő felmentése esetén a kinevezés-módosítást megelőzően
betöltött korábbi munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre
járó illetmény, a végkielégítés összegének, valamint az egyéb kifizetések összegének
meghatározásakor.
49.	§ (1) A nőt várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig az állapotának
egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni vagy meglévő
munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani, ha munkaköri
alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján a munkakörében nem
foglalkoztatható.
26
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kormánytisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól
mentesíteni kell, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása a munkáltatónál nem
lehetséges.
(3)	A kormánytisztviselő a felajánlott munkakörnek megfelelő illetményre jogosult, ami a
korábbi munkaköre szerinti illetménynél kevesebb nem lehet. A munkavégzés alóli felmentés
idejére illetménye illeti meg, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja
el.
Kötelező részmunkaidő kikötése
50.	§ (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott kormánytisztviselő írásbeli kérelmére a
munkáltató köteles a kinevezésben heti húsz órás részmunkaidőt kikötni, ha a
kormánytisztviselő a kérelem benyújtásakor a 111. §-ban foglalt fizetés nélküli szabadságot
vesz igénybe.
(2)	A munkáltató a kormánytisztviselőnek a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó
kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb
munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem
megtagadását.
(3)	A részmunkaidő kikötése
a)	a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b)	ha a kormánytisztviselőnek betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály
esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül ki kell adni rendes
szabadságát, a szabadság leteltét követő naptól hatályos. A b) pontban foglaltak alkalmazása
esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás
esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő harminc napon
belül meg kell kezdeni.
(4)	A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének
megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben a
kormánytisztviselő köteles tájékoztatni a munkáltatót
a)	a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke harmadik életéve
betöltésének időpontjáról, továbbá
b)	ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a munkaidő-beosztásra vonatkozó
javaslatáról.
(5)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató a
kormánytisztviselőt
a)	a kérelem szerinti időpontig, de
b)	legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a kormánytisztviselő munkaidejét a kérelem benyújtása
előtti mérték szerint kell megállapítani.
(6)	Az (l)-(5) bekezdés nem alkalmazható a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő
tekintetében.
27
Kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás
Közös szabályok
51.	§ (1) A kormánytisztviselő átirányítással, kirendeléssel - ideértve a kormányzati érdekből
történő kirendelést - és kiküldetéssel ideiglenesen a kinevezéstől eltérően is foglalkoztatható.
(2)	A kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás elrendelése a kormánytisztviselőre nézve -
különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel -
aránytalan sérelemmel nem járhat. Átirányítás, kirendelés - ideértve a kormányzati érdekből
történő kirendelést - abban az esetben rendelhető el, ha a másik munkakörbe tartozó feladat
ellátása megfelel a kormánytisztviselő végzettségének, szakképzettségének vagy
szakképesítésének.
(3)	A kormánytisztviselőt legkésőbb tíz munkanappal - átirányítás esetén három
munkanappal - korábban írásban kell tájékoztatni a kinevezéstől eltérő ideiglenes
foglalkoztatás - ide nem értve a kiküldetés - elrendeléséről, valamint annak várható
időtartamáról.
(4)	Az átirányítás, kirendelés, kiküldetés alapján történő munkavégzés időtartama külön-külön
nem haladhatja meg - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a kormánytisztviselő eltérő
megállapodása hiányában - naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha az átirányítás,
kirendelés, kiküldetés időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy
munkanapként kell számításba venni.
(5)	Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés, valamint a kiküldetés időtartamát össze
kell számítani, és ezek együttes időtartama - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a
kormánytisztviselő eltérő megállapodása hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja
meg.
(6)	Nem rendelhető ki - ideértve a kormányzati érdekből történő kirendelést -, kiküldetés
keretében - beleegyezése nélkül - nem kötelezhető más helységben történő munkavégzésre
a)	a kormánytisztviselő várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
b)	kiskorú gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő,
c)	tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó kormánytisztviselő.
(7)	Ha az (6) bekezdésben meghatározott okok bármelyike a kinevezéstől eltérő ideiglenes
foglalkoztatás ideje alatt következik be, akkor
a)	a tudomásszerzést követően haladéktalanul meg kell szüntetni a kirendelést - ideértve a
kormányzati érdekből történő kirendelést - ,	.
b)	a kormánytisztviselő erre irányuló kérelmére kell megszüntetni a kiküldetést.
Átirányítás
52.	§ (1) Nem minősül a kinevezés módosításának, ha a kormánytisztviselő - az
államigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból, ideiglenesen
-	a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett,
vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás).
28
(2)	Ha a kormánytisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó
munkát végez, s az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás
(helyettesítési díj) is megilleti.
(3)	A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesítő kormánytisztviselő illetményének
25-50 %-áig terjedhet. A helyettesítési díj mértékét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.
A helyettesítési díj a helyettesítés első napjától jár.
(4)	A kormánytisztviselő akkor is jogosult a helyettesítési díjra, ha tartósan távol lévő
kormánytisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészben többletfeladatként betöltetlen
munkakört lát el.
(5)	Nem jár helyettesítési díj, ha
a)	a helyettesítés a kormánytisztviselő munkaköri kötelezettsége,
b)	a helyettesítés rendes szabadság miatt szükséges.
(6)	A (5) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalom nem vonatkozik arra az esetre, amikor
a helyettesítésre azért van szükség, mert a helyettesítésre okot adó munkakör nincs betöltve,
feltéve, ha a helyettesítés időtartama a harminc napot meghaladja.
Kirendelés
53.	§ (1) A kormánytisztviselő az államigazgatási szervek között létrejött megállapodás
alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés).
(2)	Az 51. § (4) bekezdésétől eltérően a más helységbe történő kirendelés esetén a kirendelés
időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a huszonkét munkanapot.
(3)	A kirendelés a kormányzati szolgálati jogviszonyt nem érinti. A kirendelés időtartama
alatt a kormánytisztviselő a kirendelés időpontjában érvényes illetményére jogosult, de ha a
kirendelés helye szerinti államigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult,
akkor illetményét ennek megfelelően kell megállapítani. Hasonlóan kell eljárni a külön és
egyéb juttatások tekintetében is. A kormánytisztviselő illetményét, külön és egyéb juttatását,
az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket - az érintett államigazgatási
szervek eltérő megállapodása hiányában - az az államigazgatási szerv viseli, ahova a
kormánytisztviselőt kirendelték.
(4)	Az alapvető munkáltatói jogok kivételével a kirendelt kormánytisztviselő felett a
munkáltatói jogokat azon államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja,
amelyhez a kormánytisztviselőt kirendelték.	.
(5)	A kormánytisztviselő az (l)-(4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a
közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó
munkáltatóhoz is kirendelhető.
Kiküldetés
54.	§ (1) Az államigazgatási szerv a szokásos munkavégzési hely szerinti településen kívüli
munkavégzésre kötelezheti a kormánytisztviselőt (kiküldetés). Ennek feltétele, hogy a
kormánytisztviselő a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltató irányítása és utasítása alapján
végezze a munkát.
29
(2)	Nem minősül kiküldetésnek, ha a kormánytisztviselő a munkáját - a munka természetéből
eredően - szokásosan az államigazgatási szerv székhelyén kívül végzi, valamint, ha olyan
településen végzi, amely az államigazgatási szerv szervezetszerű működéséhez tartozik.
(3)	A kiküldetésben lévő kormánytisztviselőnek az élelmezésével kapcsolatos többletköltségei
fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés (napidíj) jár.
(4)	A napidíj mértéke a költségvetési törvényben meghatározott illetményalap egy
munkanapra eső összegének 25%-a. A napidíj átalányként is elszámolható, ha a
kormánytisztviselő havonta, rendszeresen kiküldetésben végez munkát. Az átalányt a napidíj
és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni.
(5)	A napidíj kiszámításánál havonta huszonegy munkanapot lehet figyelembe venni és annak
összegét tíz forintra felkerekítve kell megállapítani. Nem számolható el napidíj, ha a
kiküldetésben töltött idő a négy órát nem éri el. A napidíj fele számolható el, ha a
kiküldetésben töltött idő a nyolc órát nem éri el.
(6)	Kiküldetés esetén a napidíjon túlmenően a munkáltató köteles a kormánytisztviselő
számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeit.
Kormányzati érdekből történő kirendelés
55.	§ (1) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter
döntése alapján - az érintett hivatali szervezet vezetője véleményének kikérését követően -
kormányzati érdekből a központi államigazgatási szerv kormánytisztviselője határozott időre
kirendelhető másik központi államigazgatási szervhez.
(2)	A kormányzati érdekből történő kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A
kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A
kirendelés lejártát követően a kormánytisztviselőt a kinevezése szerinti központi
államigazgatási szerv köteles eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatni.
(3)	Jelen §-ban nem szabályozott kérdésekben a kirendelésre vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
Határozott idejű áthelyezés
56.	§ (1) Az államigazgatási szerv, a kormánytisztviselő és egy másik államigazgatási szerv
megállapodhat a kormánytisztviselőnek a másik államigazgatási szervhez történő határozott
idejű áthelyezésében. A kormánytisztviselő határozott idejű áthelyezésekor a kinevezést az
áthelyezés idejére közös megegyezéssel módosítani kell. A határozott idő elteltével a
kormánytisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni ahhoz
az államigazgatási szervhez, ahonnan áthelyezték (a továbbiakban: áthelyező államigazgatási
szerv).
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából államigazgatási szervnek kell tekinteni az e
törvény 1-2. §-aiban meghatározott szerveket.
30
(3)	A határozott idejű áthelyezésre megfelelően kell alkalmazni az 53. § (3) bekezdésében
foglaltakat.
Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban
történő szakértői részvétel, Európai Unió Intézményeiben foglalkoztatott nemzeti
szakértő
57.	§ (1) Az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő megállapodhat abban, hogy a
kormánytisztviselő határozott ideig az Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által
finanszírozott fejlesztési programok keretében szakértői tevékenységet lát el. A
kormánytisztviselő és a fejlesztési programok végrehajtásáért felelős szerv között a szakértői
tevékenység gyakorlásával kapcsolatban kötött megállapodás nem hoz létre e törvény szerinti
további jogviszonyt.
(2)	A nemzeti szakértőként történő foglalkoztatásról valamely európai uniós intézmény és a
küldő államigazgatási szerv közötti megállapodás rendelkezik. A kormánytisztviselő
kormányzati szolgálati jogviszonya a küldő államigazgatási szervnél a nemzeti szakértőként
történő foglalkoztatás ideje alatt folyamatosan fennáll.
(3)	A kormánytisztviselő kinevezését az (1)—(2) bekezdésekben foglalt tevékenység
ellátásának időtartamára közös megegyezéssel módosítani kell. A határozott idő elteltével a
kormánytisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a
szakértői tevékenységet megelőzően általa betöltött beosztásba.
(4)	Az (l)-(2) bekezdésekben foglalt tevékenység ellátásának ideje alatt a kormánytisztviselő
kormányzati szolgálati jogviszonya - a 63. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - nem
szüntethető meg felmentéssel.
(5)	Az (1) bekezdés szerinti programban rövidtávú szakértőként részt vevő
kormánytisztviselőre az 54. §-t kell alkalmazni azzal, hogy az őt megillető díjazásra a
Kormány rendeletben eltérő szabályokat állapíthat meg.
A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás
58.	§ (1) Nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése, ha - a kormányzati szolgálati
jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása
nélkül - a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás indokolja
a kinevezés módosítását.
(2)	Jogutódlás esetén az annak időpontjában fennálló jogviszonyból származó jogok és
kötelességek a jogutódlás időpontjában a jogelődről (átadó) a jogutód (átvevő) munkáltatóra
szállnak át.
(3)	Az átadó munkáltató az átszállást megelőzően köteles tájékoztatni az átvevő munkáltatót
az átszállással érintett jogviszonyokból, valamint a tanulmányi szerződésekből származó
jogokról és kötelezettségekről. A tájékoztatás elmaradása az átvevő munkáltatóval szemben e
jogviszonyokból származó igények érvényesítését nem érinti.
31
(4)	Az átvevő munkáltató az átszállást követő harminc napon belül a munkáltató azonosító
adatainak közlésével köteles írásban tájékoztatni a kormánytisztviselőt a munkáltató
személyében bekövetkezett változásról.
Végleges áthelyezés
59.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony megszüntethető végleges áthelyezéssel
közigazgatási szervekhez.
(2)	A közigazgatási szerv, a kormánytisztviselő és egy másik közigazgatási szerv
megállapodhat a kormánytisztviselőnek a másik közigazgatási szervhez történő végleges
áthelyezésében. Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást
nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja
közötti időtartam a két hónapot meghaladja.
(3)	Végleges áthelyezéskor a kormánytisztviselő az áthelyezést kezdeményező szervnél új
kinevezést kap.
(4)	Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolást, valamint a kormánytisztviselő
illetményét és egyéb járandóságait ki kell adni.
(5)	Végleges áthelyezés esetén a kormánytisztviselő jogviszonyát folyamatosnak kell
tekinteni.
A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése
A megszűnés
60.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnik:
a)	a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával,
b)	a kormánytisztviselő halálával,
c)	e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben,
d)	az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíró, illetve
ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével,
e)	a 70. életév betöltésével,
J) a prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási
állományba helyezés esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint,
g)	az államigazgatási szervjogutód nélküli megszűnésével,
h)	a kormánytisztviselő politikai vezetővé történő megválasztásával, illetve kinevezésével,
i)	a hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel,	.
j) ha a kormánytisztviselő a társadalombiztosítási szabályok alapján az öregségi
nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt
megszerezte, kivéve, ha a kormánytisztviselő kérelmére és hivatali érdek alapján a munkáltató
a jogviszonyt fenntartja.
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszony megszüntethető:
a)	a felek közös megegyezésével,
b)	áthelyezéssel a közigazgatási szervek között, illetve a közalkalmazotti vagy hivatásos
szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez,
c)	lemondással,
32
d)	felmentéssel,
e)	azonnali hatállyal a próbaidő alatt.
(3)	Ha a kormányzati szolgálati jogviszony az (1) bekezdés g) pontjában foglaltak alapján
szűnik meg, a kormánytisztviselő részére annak megfelelő összeget kell kifizetni, amely
felmentése esetén a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetményének
felel meg, kivéve, ha felmentés esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a
kormánytisztviselő illetményre nem lenne jogosult.
(4)	Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott életkori korlát alól a miniszterelnök
felmentést adhat, ha a kormánytisztviselői kinevezés a külszolgálathoz kapcsolódó képviselet-
vezetői megbízáshoz szükséges.
(5)	A 38. § (2) bekezdés alapján létrejött tartós külszolgálat hatvan napos hatállyal
megszüntethető.
(6)	A kormánytisztviselő köteles bemutatni a munkáltatónak az (1) bekezdés j) pontjában
meghatározott feltétel megállapításához szükséges, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv külön
jogszabály szerinti határozatát.
61.	§ (1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.
(2)	A kormánytisztviselő lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb időben is
megállapodhatnak. Határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony esetén a lemondási idő
nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.
62.	§ Ha a határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselő
a)	állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél,
b)	az Európai Unió szerveinél
jogviszonyt létesít, kormányzati szolgálati jogviszonya az a) vagy b) pont szerinti jogviszony
kezdete előtti napon megszűnik. A megszűnés időpontját a felek ettől eltérően is
meghatározhatj ák.
A megszüntetés
63.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha
a)	az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, az
államigazgatási szerv vezetője döntése alapján az államigazgatási szerv hivatali szervezetében
létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a kormánytisztviselő munkaköre megszűnik;
b)	megszűnt az államigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a
kormánytisztviselőt foglalkoztatták;
c)	átszervezés következtében munkaköre megszűnik;
d)	a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül (kivéve, ha a jogviszony a 60. § (1) bekezdés j)
pontja alapján megszűnt).
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha
a)	a kormánytisztviselő hivatalára méltatlan;
b)	a kormánytisztviselő munkavégzése nem megfelelő;
c)	a kormánytisztviselő egészségügyi okból feladatai ellátására alkalmatlan;
33
d)	az 48. § (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott kinevezés-módosítás esetén a
kormánytisztviselő azt kérelmezi;
e)	a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti;
f)	a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdés
a)	pontjában foglalt feltételt a felmentési idő leteltekor teljesítő kormánytisztviselő kérelmezi.
(3)	A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának
világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós
és okszerű.
(4)	A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott egészségügyi okból bekövetkező
alkalmatlanság esetén a kormánytisztviselő akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben a
képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakör
nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a kormánytisztviselő nem járul
hozzá.
(5)	Ha az államigazgatási szerv jogutód nélkül szűnik meg, akkor a kormányzati szolgálati
jogviszony megszűnésével, valamint a 74. §-ban meghatározott feladatokkal kapcsolatos
munkáltatói intézkedéseket - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási
szerv felügyeleti szerve hozza meg.
(6)	A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a)
bekezdés a) pontjában foglalt feltétel megállapításához szükséges jogosultsági időt a
nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv külön jogszabály szerinti határozatával kell igazolni.
(7)	A munkáltató a határozatlan időtartamú jogviszony felmentéssel történő megszüntetését
nem köteles indokolni, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül.
64.	§ (1) Hivatalára az a kormánytisztviselő méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít - akár a
hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül -, amely
alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét,
illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem
várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa.
(2)	A méltatlanság címén való felmentés közlése előtt lehetőséget kell adni a
kormánytisztviselőnek a felmentés indokainak megismerésére és az azokkal szembeni
védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem
várható el.
(3)	A méltatlanság jogcímén történő felmentés jogát az ennek alapjául szolgáló okról való
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől
számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet
gyakorolni. Ha a méltatlanság jogcímén történő felmentés jogát testület jogosult gyakorolni, a
tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a felmentés okáról a testületet - mint a
munkáltatói jogkört gyakorló szervet - tájékoztatják. A hivatalára méltatlanná vált
kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentési idő nélkül (azonnali
hatállyal) kell megszüntetni.
(4)	A sérelmezett munkáltatói intézkedés végrehajtására a közszolgálati panasz benyújtásának
nincs halasztó hatálya.
34
65.	§ (1) A 63. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt felmentésre akkor kerülhet sor, ha
a)	a minősítés alapján a kormánytisztviselő munkaköri feladatainak ellátása nem megfelelő
színvonalú, és
b)	az államigazgatási szervnél nincs másik, a kormánytisztviselő minősítésében foglaltak
alapján megfelelő felajánlható munkakör, vagy a kormánytisztviselő a munkáltató által (2)
bekezdésben foglaltak szerint felajánlott munkakört nem fogadta el.
(2)	A kormánytisztviselő számára a felmentését megelőzően az államigazgatási szervnél -
feltéve, ha ilyennel rendelkezik - másik megfelelő kormánytisztviselői munkakört kell
felajánlani. A kormánytisztviselő a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a
felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. A nyilatkozat hiányát a
munkakör elutasításának kell tekinteni, kivéve, ha a késedelem a kormánytisztviselő
önhibáján kívül eső okból következett be. A kormánytisztviselő elfogadó nyilatkozata esetén
őt az új munkakörének megfelelően kell besorolni és besorolásának megfelelő illetményre
jogosult.
(3)	Nem lehet megfelelőnek tekinteni azt a munkakört, amelynek ellátásához a minősítés
során nem megfelelőnek minősített szakmai követelmény szükséges.
(4)	Ha a kormánytisztviselő a felajánlott állást elutasítja, vagy ha az államigazgatási szervnél
a (2) bekezdésben meghatározott munkakör nincs, akkor a kormánytisztviselőt a 63. § (2)
bekezdés b) pontja alapján fel kell menteni.
(5)	A kormánytisztviselő a minősítés tartalmának, illetve a felajánlott munkakör
megfelelőségének vizsgálata iránt a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat. A
Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával szemben kizárólag jogi tények vizsgálata
tekintetében, jogszabálysértésre hivatkozással - hibás vagy valótlan ténymegállapításának
megsemmisítése iránt - a kormánytisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet a
bíróságnál.
66.	§ (1) Bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a 76. § (2) bekezdésében
meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget.
(2)	A bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve
munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.
67.	§ (1) Az államigazgatási szerv legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tájékoztatja az
állami foglalkoztatási szervet a felmentéssel érintett kormánytisztviselők személyes adatairól,
utolsó munkaköréről, szakképzettségéről és illetményéről. A tájékoztatási kötelezettség - ha
jogszabály eltérően nem rendelkezik - a jogutód nélkül megszűnő államigazgatási szerv
felügyeleti szervét terheli.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettség feltétele, hogy a felmentésre a 63. §
(1)	bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott okból kerüljön sor és a felmentéssel érintett
kormánytisztviselők létszáma harminc napon belül
a)	húsz főnél kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább öt fő;
b)	húsznál több száznál kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább tíz fő;
c)	száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén
legalább a kormánytisztviselők 10%-a;
d)	háromszáz vagy annál több kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább harminc fő.
35
Az a)-d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a
kormánytisztviselői jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell
számítani.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az MKK véleményét ki kell kérni a
jogviszony megszüntetés megkezdését megelőzően.
68.	§ (1) A felmentési idő két hónap.
(2)	A felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. A felmentési idő
legkorábban a felmentés közlését követő napon kezdődhet.
(3)	Határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetése esetén a felmentési idő
nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormányzati szolgálati jogviszony a kinevezés
értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.
(4)	A kormánytisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési
kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra illetményre jogosult. A 85. § (2) és (3)
bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési
kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselővel szemben. A munkavégzés alól a
kormánytisztviselőt a kívánságának megfelelően - legfeljebb két részletben - kell
mentesíteni.
(5)	A kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó
illetményre havonta egyenlő részletekben jogosult.
(6)	A kifizetett illetményt visszakövetelni nem lehet, ha a kormánytisztviselőt a munkavégzés
alól végleg mentesítették és az illetmény fizetését kizáró körülmény a kormánytisztviselőnek
a munkavégzés alóli mentésítése után következett be.
A végkielégítés
69.	§ (1) A kormánytisztviselőt - a (9) bekezdésben foglalt kivétellel - végkielégítés illeti
meg, ha kormányzati szolgálati jogviszonya felmentés vagy az államigazgatási szerv jogutód
nélküli megszűnése következtében szűnik meg.
(2)	A végkielégítés összege, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyban
töltött ideje legalább
a)	három év: egyhavi,
b)	öt év: kéthavi,
c)	nyolc év: háromhavi,
d)	tíz év: négyhavi,
e)	tizenhárom év: öthavi,
f)	tizenhat év: hathavi,
g)	húsz év: nyolchavi
-	a felmentési idő kezdetekor vagy az államigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésekor
irányadó - illetményének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény
összegével emelkedik, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya az
öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem
illeti meg az emelt összegű végkielégítés a kormánytisztviselőt, ha valamelyik jogcímen
36
korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel
kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.
(3)	A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a kormányzati szolgálati jogviszonyt
megszüntető államigazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időt
lehet figyelembe venni.
(4)	A 38. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített kormányzati szolgálati jogviszony
felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a
kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.
(5)	A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából kormányzati szolgálati jogviszonyban
töltött időnek minősül
a)	a jogelőd munkáltatónál - ide értve jogviszonyváltás esetén az átadó munkáltatónál -,
b)	áthelyezés esetén a költségvetési szervnél kormányzati szolgálati, közszolgálati,
közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig
bármely munkáltatónál munkaviszonyban,
c)	a 204. § (5) bekezdése szerint folyamatosnak tekintendő kormányzati szolgálati jogviszony
esetében a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban,
d)	átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározottak kivételével a végkielégítésre való jogosultság
feltétele, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony folyamatosan fennálljon a jogviszony
megszüntetéséig.
(7)	A végkielégítés összegének a felére jogosult a kormánytisztviselő, ha felmentésére azért
került sor, mert a 63. § (4) bekezdése szerinti áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a
hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha
a)	a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál,
b)	a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező
munkaidővel együttjáró munkakört ajánlanak fel,
c)	a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel,
d)	az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és
visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő
kormánytisztviselő esetében a másfél órát meghaladja.
Az a) pont alkalmazása szempontjából akkor is a kormánytisztviselő besorolása szerinti
illetményt kell figyelembe venni, ha besorolása szerinti illetményénél magasabb illetményben,
címadományozásban részesült, főtanácsadói, tanácsadói munkakört töltött be.
(8)	A végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.
(9)	Végkielégítésre nem jogosult a kormánytisztviselő, ha
a)	a felmentés a gyakornoki idő alatt történt;
b)	legkésőbb a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak
minősül;
c)	felmentésére a 63. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott okból került sor;
d)	kormányzati szolgálati jogviszonya a 72. § szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 72. §
szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít;
e)	méltatlanság címén mentették fel.
37
(10)	Ha a kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt
bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló
bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít,
a)	ezt a tényt korábbi munkáltatójának haladéktalanul köteles írásban bejelenteni,
b)	a felmentési időből hátralevő idő tekintetében illetményre nem jogosult,
c)	végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló
időszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre
jogosító idejét is számításba kell venni.
Felmentési védelem
70.	§ (1) A munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt
a)	a várandósság,
b)	a szülési szabadság,
c)	a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság [111. §, 113. § (1)
bekezdés], illetve - a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is - a gyermek
hároméves koráig terjedő,
d)	a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
e)	a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint
f)	a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de
legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap
időtartama alatt.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti védelem alkalmazása szempontjából a felmentés közlésének
időpontja az irányadó.
(3)	Az (1) bekezdés a) és f) pontjában meghatározott körülményre a kormánytisztviselő csak
akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót a felmentés közlését megelőzően tájékoztatta.
(4)	Az (1) bekezdés c) pontja szerinti védelem a fizetés nélküli szabadság igénybevétele
nélkül azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés nélküli szabadságot utoljára igénybe vette.
(5)	Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott védelem az anyát illeti meg, ha a fizetés
nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi.
71.	§ (1) A munkáltató általi felmentés esetén a felmentési idő legkorábban az alábbiakban
meghatározott időtartam lejártát követő napon kezdődik:
a)	betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy
év,
b)	a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő
jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak
minősül.
A jogviszony váltás
72.	§ (1) A munkáltató személyében a jogszabály rendelkezése folytán bekövetkező olyan
változás esetén, ha a munkáltató egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem
anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) az e törvény
hatálya alól egy, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó
38
munkáltatóhoz kerül, a munkáltató érintett szervezete, illetve tevékenysége keretében
foglalkoztatott kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya - a (3), (4) és a (9)
bekezdésben foglalt kivétellel - a jogállásváltozás időpontjában közalkalmazotti jogviszonnyá
alakul át.
(2)	A jogviszony átalakulásáról az érintetteket az átvevő munkáltató az átalakulást követő
harminc napon belül tájékoztatja.
(3)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem alakul át a kormánytisztviselő jogviszonya,
ha az átvevő munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény rendelkezései alapján
nem létesíthet közalkalmazotti jogviszonyt az átadással érintett kormánytisztviselővel, ebben
az esetben a kormányzati szolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva az átadás
időpontjában megszűnik. A jogviszony megszűnéséről a kormánytisztviselőt az átadás
napjával írásban értesíteni kell. A jogviszony megszűnése esetén a kormánytisztviselő
számára a 69. § alkalmazásával megállapított végkielégítést kell megfizetni.
(4)	A (3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, ha az átadással érintett
kormánytisztviselővel szemben a közalkalmazottakra vonatkozó szabályozás alapján
összeférhetetlenség áll fenn, kivéve, ha az összeférhetetlenséget kiváltó ok megszüntethető, és
ennek érdekében a kormánytisztviselő a jogviszony átalakulását megelőzően intézkedik, és
ezt igazolja.
(5)	A jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá történő átalakulását követő negyvenöt napon
belül a kormánytisztviselőt a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint be
kell sorolni, és illetményét meg kell állapítani.
(6)	Határozatlan időtartamú kormányzati szolgálati jogviszony - eltérő törvényi rendelkezés
hiányában - határozatlan időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át. Teljes
munkaidőben történő foglalkoztatás esetén a jogviszony teljes munkaidős közalkalmazotti
jogviszonnyá alakul át.
(7)	Az átalakult jogviszony esetén a kormánytisztviselőnek az átalakulással érintett e törvény
hatálya alá tartozó munkáltatónál kormányzati szolgálati jogviszonyként elismert idejét úgy
kell tekinteni, mintha azt az átvevő munkáltatónál töltötte volna el.
(8)	A kormányzati szolgálati jogviszonyban álló vezető jogviszonyának átalakulását követően
-	a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály figyelembe vételével - kell a vezetői
munkakör szintjét és megnevezését megállapítani.
(9)	Ha a jogviszony átalakulása időpontjában munkaügyi per fegyelmi felelősségre vonás
tekintetében folyik, a kereset elbírálásánál
a)	a fegyelmi elbocsátás szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő
jogviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá,
b)	a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő
jogviszonya munkajogviszonnyá,
c)	a hivatalvesztés fegyelmi büntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a
kormánytisztviselő jogviszonya közszolgálati jogviszonnyá
alakul át.
39
(10)	E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő jogviszonya
közszolgálati vagy munkajogviszonnyá alakul át.
A tartalékállomány
73.	§ (1) Ha az államigazgatási szervnél alkalmazott kormánytisztviselőt kormányzati
szolgálati jogviszonyából a 63. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott okból, vagy a
63.	§ (2) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott okból mentik fel vagy a 60. § (1) bekezdés
g)	pontja alapján szűnik meg a jogviszonya, akkor a felmentési idejére, illetve a felmentési
idővel azonos időtartamra tartalékállományba kell helyezni, abból a célból, hogy számára
másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő állást ajánljanak fel.
Ha a kormánytisztviselőt kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés
felére jogosult, kivéve, ha munkaviszony létesítése miatt kéri a törlését. A kormányzati
szolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállományba helyezés is megszűnik.
(2)	A hivatásos szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állók tartalékállományba
helyezésének szabályait külön törvény állapítja meg. A 3. melléklet szerinti adatokat a külön
jogszabályban kijelölt személyügyi szerv adja át a közigazgatási minőségpolitikáért és
személyzetpolitikáért felelős miniszternek.
(3)	A hivatali szervezet vezetője a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter részére - a Kormány által meghatározott módon - bejelenti az üres
álláshelyet a megüresedést követő nyolc napon belül.
(4)	Ha a munkáltató tartalékállományba helyezett kormánytisztviselőt nevez ki, akkor külön
törvény járulékcsökkentési kedvezményt írhat elő. A kedvezmény összegét a munkáltató
személyi juttatásokra használhatja fel.
Eljárás a jogviszony megszűnés, megszüntetés esetén
74.	§ (1) A kormánytisztviselő jogviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét
az előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakör-átadás és az
elszámolás feltételeit a munkáltató köteles biztosítani.
(2)	A jogviszony megszüntetésekor, illetve megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon,
de legkésőbb harminc napon belül, a kormánytisztviselő részére ki kell fizetni a munkabérét,
egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb
jogszabályokban előírt igazolásokat.
.	Kormányzati szolgálati jogviszony tartalma.
Jogok és kötelezettségek
Az államigazgatási szerv kötelezettségei
75.	§ (1) Az államigazgatási szerv köteles
a)	a kormánytisztviselőt a kinevezésében foglaltak és a jogszabályok, illetve a közszolgálati
szabályzat szerint foglalkoztatni, részére az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit
biztosítani,
b)	a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani,
c)	a kormánytisztviselő e törvény szerinti előmenetelének feltételeit biztosítani,
40
d)	a kormánytisztviselő feladatait és a munkakör betöltésével kapcsolatos követelményeket
(végzettség, szakképzettség, szakképesítés, tapasztalat, képességek) munkaköri leírásban
rögzíteni,
e)	a munkaköri feladatok ellátását úgy megszervezni, hogy a kormánytisztviselő a
kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni
tudja,
J) a munkaköri feladatok elvégzéséhez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni,
g)	a kormánytisztviselő munkakörével kapcsolatos képzést és továbbképzést elősegíteni,
h)	a kormánytisztviselőnek az e törvényben meghatározott illetményt és egyéb járandóságait
megfizetni,
i)	a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek
teljesítése során indokoltan felmerült költségeit megtéríteni,
j) a kormánytisztviselővel szembeni teljesítménykövetelményt megállapítani, teljesítményét
értékelni és minősítését elvégezni,
k) biztosítani annak lehetőségét, hogy a kormánytisztviselő érdekképviseleti tevékenységével
kapcsolatos jogait gyakorolhassa.
(2)	A kormánytisztviselőt csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, vagy
fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.
(3)	A fogyatékossággal élő kormánytisztviselő foglalkoztatása során a munkáltatónak
gondoskodnia kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról.
(4)	A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
követelményeit. A munkába lépést megelőzően és a kormányzati szolgálati jogviszony
fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a kormánytisztviselő
munkaköri alkalmassági vizsgálatát.
(5)	Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője köteles az e törvényben
meghatározott kérdésekben, valamint az általános munkáltatói szabályozási hatáskörébe
tartozó kérdésekben közszolgálati szabályzatot kiadni.
Kormánytisztviselő kötelezettségei
76.	§ (1) A kormánytisztviselő köteles
a)	feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak, a hivatásetikai elveknek és a vezetői
döntéseknek megfelelően, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul
és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint ellátni,
b)	az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni,
c)	munkaideje alatt - munkavégzés céljából, munkára képes állapotban - a munkáltató
rendelkezésére állni,
d)	vezetőkkel és munkatársakkal együttműködni,
e)	munkáját személyesen ellátni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más
egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy
helytelen megítélését ne idézze elő.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl a kormánytisztviselő vezetői iránti szakmai
lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által
meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való
41
alkotó együttműködést, a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó
feladatvégzést.
77.	§ Az államigazgatási szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban állók tekintetében -
ha a rendőrségről szóló törvény előírja - a rendőrségről szóló törvény szerinti belső
bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv ellenőrizheti, hogy az államigazgatási
szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban álló kormánytisztviselő eleget tesz-e az e
törvényben meghatározott hivatali kötelezettségének.
78.	§ (1) A kormánytisztviselő köteles felettese utasítását végrehajtani.
(2)	A kormánytisztviselő köteles felettese utasításának végrehajtását megtagadni, ha annak
teljesítésével:
a)	bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg;
b)	más személy életét, testi épségét vagy egészségét, illetőleg a környezetét közvetlenül és
súlyosan veszélyeztetné.
(3)	A kormánytisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése
a)	az életét, egészségét vagy testi épségét, közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy
b)	jogszabályba, a munkáltató által kiadott normatív utasításba ütközne.
(4)	A kormánytisztviselő köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, és egyben kérheti az
utasítás írásba foglalását, ha az, vagy annak végrehajtása jogszabályba vagy a munkáltató által
kiadott normatív utasításba ütközne, vagy teljesítése kárt idézhet elő és a kormánytisztviselő a
következményekkel számolhat, vagy az utasítás az érintettek jogos érdekeit sérti. Az utasítást
adó felettes az utasítás írásba foglalását nem tagadhatja meg. A kormánytisztviselőt az írásba
foglalásra irányuló kérelme miatt hátrány nem érheti.
(5)	Ha az utasítást adó a kormánytisztviselőnek nem közvetlen felettese, akkor a közvetlen
felettes útján kell az írásba foglalást kérni.
(6)	A kormánytisztviselő, ha felettese döntésével, illetve utasításával nem ért egyet, jogosult
különvéleményét írásba foglalni. Emiatt hátrány nem érheti.
(7)	Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel a kormánytisztviselőt az alól, hogy
munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.
(8)	Ha a kormánytisztviselő az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében
nem végez munkát, a kieső időre illetményre jogosult.
(9)	A kormánytisztviselő a munkáltató utasításától akkor térhet el, ha ezt a munkáltató
károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód.
Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell.
79.	§ A kormánytisztviselő mentesül a rendelkezésre állási, illetőleg munkavégzési
kötelezettségének teljesítése alól
a)	keresőképtelensége időtartamára,
b)	a külön jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi
intézményben történő kezelés időtartamára,
c)	kötelező orvosi vizsgálata időtartamára,
42
d)	a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,
e)	a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermek esetén
naponta kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermek esetén
naponta két órára,
f)	hozzátartozója halálakor két munkanapra,
g)	a 80. § (1) bekezdése szerinti továbbképzésben, valamint a 81. §-ban foglaltak szerint a
képzésben való részvételhez szükséges időre,
h)	önkéntes, illetőleg létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása időtartamára,
i)	bíróság vagy hatóság felhívására vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges,
j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt
távoliét időtartamára, továbbá
k) közszolgálati szabályzatban meghatározott időtartamra.
Kormánytisztviselő képzése, továbbképzése
80.	§ (1) A kormánytisztviselő jogosult az előmenetelhez, és köteles a központilag vagy az
államigazgatási szerv által előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben - ideértve a
közigazgatási vezetőképzést is - (a továbbiakban együtt: továbbképzés) részt venni.
(2)	A továbbképzést - kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik - a Nemzeti Közszolgálati
Egyetem biztosítja.
(3)	A kormánytisztviselőnek előírt továbbképzés és az ezzel összefüggő beszámolási vagy
vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét az államigazgatási
szerv köteles megtéríteni.
(4)	A továbbképzés költségeit a kormánytisztviselő köteles megtéríteni az államigazgatási
szervnek, ha neki felróható okból a továbbképzést elmulasztja, illetve az előírt
követelményeket nem teljesíti, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel, méltatlanság
jogcímén alapuló felmentéssel szűnt meg a kormányzati szolgálati jogviszonya, valamint arra
figyelemmel szüntették meg kormányzati szolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel, hogy
a fontos és bizalmas munkakörbe történő áthelyezéséhez nem járult hozzá. Ha a
kormánytisztviselő a továbbképzést a munkáltatónak felróható okból mulasztja el, illetve nem
teljesíti, akkor a továbbképzés költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Nincs megtérítési
kötelezettsége a kormánytisztviselőnek az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés
költségei esetében, kivéve az idegen nyelvi képzést, valamint a külföldi képzést,
továbbképzést.
81.	§ (1) Ha a kormánytisztviselő képzésben - ide nem értve a 80. § (1) bekezdése szerinti
továbbképzést - vesz részt és ez érinti a munkaidejét, köteles ezt engedélyeztetni a
munkáltatójával. A munkáltató engedélye alapján a kormánytisztviselő mentesül a
tanulmányok folytatásához szükséges időre a munkavégzési kötelezettsége alól, amelynek
időtartamára a kormánytisztviselő illetményre jogosult. A kormánytisztviselő - tanulmányi
szerződés vagy közszolgálati szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - köteles ledolgozni a
tanulmányi célú mentesítés időtartamát.
(2)	A mentesítés mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező
iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja
meg.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a
kormánytisztviselőnek több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként - a vizsga
napját is beszámítva négy munkanapra köteles a kormánytisztviselőt mentesíteni a
munkavégzési kötelezettsége alól. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott
számonkérés minősül.
(4)	A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz
munkanapra köteles a kormánytisztviselőt mentesíteni a munkavégzési kötelezettsége alól.
(5)	A munkáltató a kormánytisztviselő kérésének megfelelően köteles a (3)-(4) bekezdés
szerint mentesíteni a kormánytisztviselőt munkavégzési kötelezettsége alól.
Tanulmányi szerződés
82.	§ (1) A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt
támogatást nyújt, a kormánytisztviselő pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás
szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével
arányos időn - de legfeljebb öt éven - keresztül kormányzati szolgálati jogviszonyát
lemondással nem szünteti meg. A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni.
(2)	Nem köthető tanulmányi szerződés
a)	jogszabály vagy közszolgálati szabályzat alapján járó kedvezmények biztosítására,
továbbá,
b)	ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a kormánytisztviselőt.
(3)	Tanulmányi szerződést csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével
köthet a kormánytisztviselő más államigazgatási szervvel, illetőleg más munkáltatóval.
(4)	A tanulmányi szerződésben meg kell határozni a munkáltatót terhelő támogatás formáját
és mértékét, továbbá - a támogatás mértékével arányosan - a kormánytisztviselő által a
munkáltatónál kötelezően kormányzati szolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamát, amely
öt évnél hosszabb nem lehet.
(5)	A munkáltatónál kormányzati szolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamába - a
tanulmányi szerződés ellenkező kikötése hiányában - nem számít be a kormányzati szolgálati
jogviszony szünetelésének az az esete, amelyre a kormánytisztviselőt szabadság nem illeti
meg.
(6)	A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a tanulmányi szerződésből
származó jogok és kötelezettségek az átvevő munkáltatóra átszállnak. ,
(7)	Amennyiben a munkáltató a támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges
szerződésszegést követ el, a kormánytisztviselő mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei
alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges kárát érvényesítheti.
(8)	Ha a támogatásban részesülő kormánytisztviselő tanulmányait nem megfelelő
eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába,
illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést
követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg
megtérítését.
44
(9)	Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy
részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.
(10)	A tanulmányi szerződést mindkét fél felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges
változás következett be, amely a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettség teljesítését
lehetetlenné tenné, vagy annak teljesítése aránytalan sérelemmel járna.
A kormánytisztviselői hivatás etikai alapelvei
83.	§ (1) A kormánytisztviselőre vonatkozó hivatásetikai alapelvek különösen a hűség és
elkötelezettség, a nemzeti érdekek előnyben részesítése, az igazságos és méltányos
jogszolgáltatás, a méltóság és tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a
felelősségtudat és szakszerűség, az együttműködés, az intézkedések megtételére irányuló
arányosság és a védelem.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt hivatásetikai alapelveken túlmenően a vezetőkkel szemben
további etikai alapelvek különösen a példamutatás, a szakmai szempontok érvényesítése és a
számonkérési kötelezettség.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott hivatásetikai elvek megsértése esetén az MKK
etikai eljárás lefolytatására jogosult.
(4)	Az etikai eljárás eredménye alapján az MKK fegyelmi eljárást kezdeményezhet a
kormánytisztviselő munkáltatójánál.
Együttalkalmazási tilalom, összeférhetetlenség
84.	§ (1) Nem létesíthető kormánytisztviselői jogviszony, ha a kormánytisztviselő ezáltal
hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.
(2) A külszolgálati hálózat felügyeletét ellátó miniszter - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól - különösen indokolt esetben -
felmentést adhat.
85.	§ (1) Kormánytisztviselő nem lehet helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati
képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó államigazgatási szerv
illetékességi területén működik.
(2)	A kormánytisztviselő további jogviszonyt - tudományos, oktatói, művészeti, lektori,
szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység (a továbbiakban együtt:
gyakorolható tevékenység), továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység kivételével - csak a
munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet. A gyakorolható
tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt, valamint a közérdekű önkéntes tevékenység
végzésére irányuló jogviszonyt, annak létesítését megelőzően a munkáltatói jogkör
gyakorlójának írásban be kell jelenteni, ha e jogviszony keretében végzett tevékenység a
kormánytisztviselő munkaköri feladataival közvetlenül összefügg.
(3)	A kormánytisztviselő a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a gyakorolható tevékenység,
továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt kizárólag a
45
munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye alapján létesíthet, ha a munkavégzés
időtartama részben azonos a kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidejével.
(4)	A kormánytisztviselő
a)	nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához
méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné;
b)	pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, az
európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt
kivéve - közszereplést nem vállalhat;
c)	nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, illetve felügyelő bizottsági tag,
kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy
tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító
részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett
befolyás mértéke - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján
számítva - legalább ötven százalék.
(5)	Nem keletkeztet összeférhetetlenséget az olyan állami befolyás gyakorlása következtében
gazdasági társaságban, vagy más szervezetben keletkező vezető tisztségviselői, illetve
felügyelő bizottsági, audit bizottsági tagság, melynek alapja az államháztartás, illetve a
pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítése érdekében hozott állami intézkedés,
különös tekintettel az állami tőkeemelésre, kölcsönnyújtásra, kezesség-, illetve
garanciavállalásra.
86.	§ (1) A kormánytisztviselő köteles haladéktalanul írásban bejelenteni, ha vele szemben
törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merül fel, illetve ha kormánytisztviselői
jogviszonyának fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe kerül. A munkáltatói jogkör
gyakorlója köteles haladéktalanul írásban felszólítani a kormánytisztviselőt az
összeférhetetlenség megszüntetésére. Amennyiben a kormánytisztviselő az
összeférhetetlenséget a felszólítás kézbesítésétől számított harminc napon belül nem szünteti
meg, kormánytisztviselői jogviszonya megszűnik.
(2)	Ha a 84. § (1) bekezdése szerinti összeférhetetlenség a kormánytisztviselői jogviszony
fennállása alatt keletkezik, akkor az érintettek megegyezése hiányában a munkáltatói jogkör
gyakorlója dönti el, hogy melyik kormánytisztviselőnek szűnik meg a kormánytisztviselői
jogviszonya.
87.	§ (1) A vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő a gyakorolható tevékenység
végzésére irányuló jogviszony kivételével további jogviszonyt nem létesíthet.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő a
munkáltatói jogkör gyakorlójának az előzetes engedélye alapján
a)	viselhet egyesületben, érdekképviseleti szervezetben, valamint szövetkezetben tisztséget,
b)	folytathat közérdekű önkéntes tevékenységet,
c)	lehet alapítvány, közalapítvány kezelő szervezetének tagja, illetve elnöke.
(3)	Vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő összeférhetetlenségére az (1) és (2)
bekezdésben meghatározottakon túlmenően egyebekben a kormánytisztviselőre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
A vagyongyarapodás vizsgálata
46
88.	§ A munkáltatói jogkör gyakorlója az állami adóhatóságnál a közélet tisztasága
szempontjából jelentős érzékenységgel rendelkező munkakörben foglalkoztatott
kormánytisztviselő és vele egy háztartásban élő hozzátartozója vagyongyarapodásának az
adózás rendjéről szóló törvény szerinti vizsgálatát a kormánytisztviselői jogviszony fennállása
alatt ötévente, megszűnése esetén haladéktalanul kezdeményezi.
A munka- és pihenőidő
A napi munkaidő és az általános munkarend, a munkaidő-keret
89.	§ (1) A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő). A heti
munkaidő heti negyven óra, hétfőtől csütörtökig 8.00-16.30 óráig, pénteken 8.00-14.00 óráig
tart (általános munkarend).
(2) A kinevezés az (1) bekezdésben foglalt, az adott munkakörre irányadó teljes napi
munkaidőnél rövidebb napi munkaidőt is megállapíthat, ebben az esetben az egyébként járó
illetményt arányosan csökkenteni kell (részmunkaidő).
90.	§ (1) A munkáltató a kormánytisztviselő által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben
is meghatározhatja.
(2)	A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidő-keret tartama, a napi munkaidő
és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános
munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.
(3)	A munkaidő (2) bekezdés szerinti meghatározásakor a távoliét tartamát figyelmen kívül
kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével
kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távoliét tartamát a napi munkaidő
mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.
(4)	A munkaidő-keret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell
tenni.
(5)	A munkaidő-keret tartama - a 89. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott időtartam
figyelembevételével - legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.
A munkaidő-beosztás szabályai
91.	§ (1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltatói jogkör gyakorlója
állapítja meg.
(2)	A kormánytisztviselőre a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás eseteiben (51-55. §) a
munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó.
(3)	A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére,
valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.
(4)	A kormánytisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az általános
munkarendtől eltérően is megállapíthatja.
47
92.	§ (1) A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaideje - a részmunkaidőt kivéve -
négy óránál rövidebb nem lehet.
(2)	A kormánytisztviselő beosztás szerinti
a)	napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
b)	heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra
lehet.
(3)	A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi, vagy heti munkaideje a (2) bekezdésben
meghatározott időtartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete
a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.
(4)	A kormánytisztviselő beosztás szerinti
a)	napi munkaidejébe a 96. § (2) bekezdés a) pontjában,
b)	heti munkaidejébe a 96. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjában
meghatározott rendkívüli munkaidő időtartamát is be kell számítani.
(5)	A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaidejébe az ügyelet, valamint a készenlét
teljes tartamát be kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető.
(6)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a (2) bekezdés b) pontjában foglalt
rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő
tartamát átlagban kell figyelembe venni.
(7)	A 93. § (6) bekezdésében meghatározott rendelet szerinti munkarendet alkalmazó
munkáltatónál - munkaidő-keret hiányában - a szombaton történő munkavégzéssel érintett
naptári héten a (2) bekezdés b) pontja, valamint a 95. § (4) bekezdése nem irányadó.
(8)	A munkáltató - a felek megállapodása alapján - a napi munkaidőt legfeljebb két
részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között
legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.
Munkaszüneti nap
93.	§ (1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő,
augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.
(2)	A Közszolgálati Tisztviselők Napja július 1-je, amely az (1) bekezdésben foglaltakon túl
szintén munkaszüneti nap.
(3)	Munkaszüneti napra rendes munkaidő
a)	a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, vagy munkakörben,
b)	az idényjellegű,
c)	társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a
szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén,
d)	külföldön történő munkavégzés során
foglalkoztatott kormánytisztviselő számára osztható be.
(4)	A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése
folytán működőnek, ha
48
a)	a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben
kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
b)	baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető
veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.
(5)	A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a
munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.
(6)	A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évenként kiadott, az általános
munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok
miatti változtatását szabályozó rendelet hatálya kiterjed a kormánytisztviselőkre.
A munkaközi szünet és a pihenőidő
94.	§ (1) Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a kormánytisztviselő részére a
munkaidőn belül - a munkavégzés megszakításával - napi harminc perc, valamint minden
további három óra munkavégzés után a kormánytisztviselő részére legalább húsz perc
munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a beosztás szerinti napi munkaidőbe a 96. § (2) bekezdés
a)	pontja szerinti rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
95.	§ (1) A kormánytisztviselő részére a napi munkájának befejezése és a következő napi
munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell
biztosítani.
(2)	A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább tíz óra.
(3)	A kormánytisztviselőt a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg
pihenőidő.
(4)	A kormánytisztviselőt hetenként két egymást követő pihenőnap illeti meg, ezek közül az
egyiknek vasárnapra kell esnie (heti pihenőnap).
A rendkívüli munkaidő
96.	§ (1) Rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is
köteles munkahelyén munkát végezni.
(2)	Rendkívüli munkaidő	.
a)	a munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő,
b)	a munkaidő-kereten felüli munkaidő,
c)	az ügyelet tartama, továbbá
d)	a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés
befejezéséig - ha a kormánytisztviselőnek több helyen kell munkát végeznie, az első
munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés
befejezéséig - terjedő időtartam.
(3)	Nem minősül rendkívüli munkaidőnek, ha a kormánytisztviselő az engedélyezett távoliét
idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.
49
(4)	A rendkívüli munkaidőt a kormánytisztviselő kérése esetén írásban kell elrendelni. Az
ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a hivatali
szervezet vezetője állapítja meg.
(5)	Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az
egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása
érdekében.
(6)	Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő
a)	a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható kormánytisztviselő számára, vagy
b)	az (5) bekezdésben meghatározott esetben
rendelhető el.
(7)	A rendkívüli munkaidő elrendelése nem veszélyeztetheti a kormánytisztviselő testi
épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire
tekintettel aránytalan terhet.
(8)	Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kettőszáz óra rendkívüli munkaidő
rendelhető el.
(9)	A (8) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha
a)	a kormányzati szolgálati jogviszony évközben kezdődött,
b)	határozott időre, illetve
c)	részmunkaidőre jött létre.
Ügyelet és készenlét
97.	§ (1) Rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is
köteles meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre rendelkezésre állni.
(2)	Négy órát meghaladó időtartamú rendelkezésre állás
a)	a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása, továbbá
b)	baleset, elemi csapás, súlyos kár, valamint az egészséget vagy a környezetet fenyegető
veszély megelőzése, illetve elhárítása
érdekében rendelhető el.
(3)	A kormánytisztviselő a rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát
megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni.
(4)	A munkáltató a kormánytisztviselő számára meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét
(ügyelet), egyébként a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg oly módon,
hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon (készenlét).
(5)	A rendelkezésre állás elrendelésére a 96. § (4) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően
alkalmazni kell.
(6)	A rendelkezésre állás időtartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni
kell. Ettől a munkáltató - különösen indokolt esetben - eltérhet. Az eltérés során az
egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni.
50
(7)	Az ügyelet időtartama - a 92. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően - nem
haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott
rendes, illetőleg elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
(8)	A készenlét havi időtartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet
munkaidő-keret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.
(9)	Készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) időtartama alatt csak a kormánytisztviselő
hozzájárulásával rendelhető el, ha az elrendelést megelőző százhatvannyolc órás időszakban a
kormánytisztviselő a heti pihenőnapján készenlétet teljesített.
A rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes
munkaidőben történő munkavégzés ellenértéke
98.	§ (1) A kormánytisztviselőt rendkívüli munkaidő teljesítése esetén annak időtartamával
azonos mértékű szabadidő illeti meg.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően a kormánytisztviselőnek
a)	a heti pihenőnapon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a munkaidő időtartama
kétszeresének,
b)	a munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a munkaidő
időtartama háromszorosának megfelelő mértékű szabadidő jár.
(3)	A kormánytisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb
annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a
kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2)
bekezdés szerinti szabadidő jár.
(4)	A rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi
huszonöt munkanap szabadidő átalány állapítható meg.
(5)	A vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli
munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat
megállapítja.
(6)	Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett
kormánytisztviselőt a teljesített munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű
szabadidő illeti meg.
(7)	A szabadidőt a rendkívüli munkaidő, illetve a (6) bekezdés szerinti munkaidő teljesítését
követően legkésőbb harminc napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani.
A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó
arányos összege.
Az egyes kormánytisztviselői csoportokra vonatkozó különös rendelkezések
99.	§ (1) A munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat a (2)-(4) bekezdésben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni
a)	a várandósság megállapításától a gyermek hároméves koráig,
b)	a gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő esetén gyermeke hároméves koráig, vagy
51
c)	a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben
a)	egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a kormánytisztviselő hozzájárulása esetén
alkalmazható,
b)	a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be,
c)	rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető el.
(3)	Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott kormánytisztviselő számára éjszakai
munka nem rendelhető el.
(4)	Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a kormánytisztviselő beosztás szerinti
napi munkaideje éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.
(5)	A gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő számára - gyermeke egyéves korától
négyéves koráig - rendkívüli munkaidő vagy készenlét - a 96. § (5) bekezdésében foglaltakat
kivéve - csak hozzájárulásával rendelhető el.
A szabadság
100.	§ (1) A kormánytisztviselőnek a munkában töltött idő alapján minden naptári évben
szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakon túl szabadság jár
a)	a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b)	a keresőképtelenséget okozó betegség,
c)	a szülési szabadság,
d)	a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság [111. §, 113. § (1)
bekezdése] első hat hónapjának,
e)	a hozzátartozó ápolása miatt kapott harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli
szabadság,
f)	a külön jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi
intézményben történő kezelés,
g)	az önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának időtartamára,
h)	a bíróság vagy hatóság felhívására vagy az eljárásban való személyes részvételhez
szükséges időtartamra,
i)	a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt
távoliét időtartamára, valamint
j) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a kormánytisztviselő illetményre
jogosult.	.
Alap- és pótszabadság
101.	§ (1) A kormánytisztviselőt évi huszonöt munkanap alapszabadság illeti meg.
(2)	A kormánytisztviselőnek az alapszabadságon felül besorolásától függően pótszabadság
jár.
(3)	A felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente
a)	fogalmazó besorolásnál	három munkanap,
52
h)	tanácsos besorolásnál	öt munkanap,
c)	vezető-tanácsos besorolásnál	hét munkanap,
d)	főtanácsos besorolásnál	kilenc munkanap,
e)	vezető-főtanácsos besorolásnál	tizenegy munkanap.
(4)	A középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente
a)	előadó besorolásnál	öt munkanap,
b)	főelőadó besorolásnál	nyolc munkanap,
c)	főmunkatárs besorolásnál	tíz munkanap.
(5)	A vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőt a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság
helyett vezetői pótszabadság illeti meg, amelynek mértéke évente
a)	osztályvezetőnél	tizenegy munkanap,
b)	főosztályvezető-	tizenkét munkanap,
helyettesnél
c)	főosztályvezetőnél	tizenhárom munkanap.
(6)	Ha a föld alatt állandó jelleggel, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen
dolgozó kormánytisztviselő naponta legalább három órán keresztül tevékenységét ionizáló
sugárzásnak kitett munkakörülmények között végzi, évenként öt munkanap pótszabadságra
jogosult. Ha a kormánytisztviselő ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz
munkanap pótszabadság illeti meg.
(7)	A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül a (6)
bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a kormánytisztviselőt is, akit
rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az
egyik egészségi ártalom sugárártalom.
102.	§ (1) A kormánytisztviselőnek a tizenhat évesnél fiatalabb
a)	egy gyermeke után kettő,
b)	két gyermeke után négy,
c)	kettőnél több gyermeke után összesen hét
munkanap pótszabadság jár.
(2)	A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének
évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik
életévét betölti.
(3)	Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap
végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének
megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha gyermek halva születik, vagy
meghal.
(4)	A kormánytisztviselőnek, ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos
mértékű egészségkárosodását megállapította, évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A szabadság kiadása
103.	§ (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója - a kormánytisztviselő igényének megismerése
után - a tárgyévben február végéig köteles éves szabadságolási tervet (a továbbiakban:
53
szabadságolási terv) készíteni a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a
kormánytisztviselőt tájékoztatja.
(2)	A szabadság kiadásának időpontját - a kormánytisztviselő előzetes meghallgatása után - a
szabadságolási terv alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.
(3)	A szabadságot kettőnél több részletben csak a kormánytisztviselő kérésére lehet kiadni.
(4)	A kormánytisztviselő kérelmére az alapszabadság kettőötödét - a kormányzati szolgálati
jogviszony első három hónapját kivéve - a szabadságolási tervtől eltérően a
kormánytisztviselő által kért időpontban kell kiadni. A kormánytisztviselőnek erre vonatkozó
igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.
(5)	A szabadságolási tervben foglaltaktól csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni és
ebben az esetben a kormánytisztviselő - kivéve, ha az eltérésre a kormánytisztviselő
kérelmére került sor - jogosult az ezzel összefüggésben felmerülő kára, költségei
megtérítésére.
(6)	A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő már megkezdett szabadságát
kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási
helyről a munkahelyre, illetve a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a
szabadságba nem számít be. A kormánytisztviselőnek a megszakítással összefüggésben
felmerült kárát, illetve költségeit az államigazgatási szerv köteles megtéríteni.
104.	§ (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
(2)	A munkáltatói jogkör gyakorlója
a)	szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos
szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig,
b)	a kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén
az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül
adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.
(3)	A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgálati érdeknek minősül különösen
a)	ha a szabadság kiadása miatt nem biztosítható a szervezet alapfeladatainak folyamatos
működése, vagy
b)	az előre nem tervezhető, rendkívüli feladatok határidőre történő ellátása.
(4)	A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott kivételesen fontos szolgálati érdeknek minősül
az államigazgatási szerv működési körében fellépő veszélyhelyzet (baleset, elemi csapás,
súlyos kár).
(5)	A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a
kormánytisztviselő tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A
tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez
hozzászámítja.
(6)	A 192. §-ban foglaltaktól eltérően
a)	a szabadság kiadására vonatkozó kormánytisztviselői igény a kormányzati szolgálati
jogviszony fennállása alatt nem évül el;
54
b)	a szabadság megváltásával kapcsolatos kormánytisztviselői igény elévülése a kormányzati
szolgálati jogviszony megszűnésének napján kezdődik.
(7)	Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az
esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja
meg az öt munkanapot.
105.	§ (1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat
kell figyelembe venni.
(2)	A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása
tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a kormánytisztviselő két
pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
(3)	Annak a kormánytisztviselőnek, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két
pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre)
mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
106.	§ (1) A kormánytisztviselő részére, ha a kormányzati szolgálati jogviszonya év közben
kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár.
(2)	A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
(3)	Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a kormánytisztviselő
számára a szabadság arányos része jár.
107.	§ (1) A szabadságot - a (2) bekezdést kivéve - megváltani nem lehet.
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos
szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A gyermek ápolása, illetve gondozása céljára
kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően, ha a kormánytisztviselő a gyermek
ápolása, gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot
nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani.
(3)	Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnéséig több
szabadságot vett igénybe annál, mint ami az államigazgatási szervnél töltött időre megilletné,
a különbözetre kifizetett illetményt köteles visszafizetni.
(4)	Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a kormányzati szolgálati jogviszony a
kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősülése miatt, vagy halála, illetve az államigazgatási
szervjogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.
(5)	Ha a kormánytisztviselő az esedékesség évében a részére járó szabadságnál több
szabadságban részesült, a kormánytisztviselő a következő évben arányosan kevesebb
szabadságra jogosult.
Az igazgatási szünet
108.	§ A Kormány a központi államigazgatási szervekre, azok területi és helyi szerveire nézve
igazgatási területenként az adott évre rendeletben megállapíthatja azt az időszakot (igazgatási
55
szünet), amely alatt a rendes szabadságot ki kell adni. Az államigazgatási szerv hivatali
szervezetének vezetője, a Kormány által megállapított igazgatási szünet időtartamán belül, az
egyes szervezeti egységek esetében eltérő időszakban, illetve időtartamban határozhatja meg a
szabadság kiadását, illetve kivételét. Az ilyen módon kiadott, illetve kivett szabadság nem
haladhatja meg a kormánytisztviselő tárgyévre megállapított alapszabadságának a
háromötödét.
Betegszabadság
109.	§ (1) A munkáltató a kormánytisztviselő számára a betegség miatti keresőképtelenség
időtartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási
szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a
várandósság miatti keresőképtelenség időtartamára.
(3)	Évközben kezdődő kormányzati szolgálati jogviszony esetén a kormánytisztviselő a
betegszabadság arányos részére jogosult.
(4)	A betegszabadság kiadásánál a 105. §-ban foglalt rendelkezéseket kell azzal az eltéréssel
alkalmazni, ha a kormánytisztviselő a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési
kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.
(5)	A betegszabadság tekintetében a 106. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
Szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság
110.	§ (1) Az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult.
(2)	A szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal
nevelésbe vette.
(3)	A szülési szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy legfeljebb
négy hét a szülés várható időpontja elé essen.
(4)	A szülési szabadság igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására
fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből
történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5)	A szülési szabadság időtartamát, a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot
kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni.
111.	§ A kormánytisztviselő a gyermeke harmadik életéve betöltéséig - a gyermek gondozása
céljából - fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a kormánytisztviselő kérésének
megfelelő időpontban kell kiadni.
112.	§ (1) A 110-111. §-ban meghatározott szabadság megszűnik
a)	a gyermek halva születése esetén,
b)	ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon,
56
c)	ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték,
átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos
szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a szabadság időtartama - a szülést követően - hat
hétnél rövidebb nem lehet.
113.	§ (1) A kormánytisztviselőnek gyermeke személyes gondozása érdekében - a 111. §-ban
foglaltakon túl - fizetés nélküli szabadság jár
a)	a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama
alatt,
b)	a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén.
(2)	A kormánytisztviselőnek hozzátartozója tartós - előreláthatólag harminc napot meghaladó
- személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli
szabadság jár. A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy
kezelőorvosa igazolja.
(3)	A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság jár az önkéntes tartalékos katonai
szolgálatra történő behívás időtartamára.
(4)	A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság jár a külszolgálat időtartamára, ha
házastársa külszolgálatot teljesít.
114.	§ (1) A kormánytisztviselő a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt
nappal korábban köteles írásban bejelenteni.
(2)	A fizetés nélküli szabadság a kormánytisztviselő által megjelölt időpontban, de
legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított
harmincadik napon szűnik meg.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés határidőre vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 113. §
(1)	bekezdés b) pontja és a 113. § (3) bekezdése szerinti fizetés nélküli szabadságra.
A munka- és pihenőidő nyilvántartása
115.	§ (1) A munkáltató köteles nyilvántartani
a)	a rendes és rendkívüli munkaidő,
b)	a készenlét,
c)	a szabadság, valamint
d)	az egyéb munkaidő-kedvezmények
időtartamát.
(2)	A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és
rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően -
az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás
naprakész feltüntetésével is vezethető.
57
Az előmenetel
116.	§ A kormánytisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a
119.	§-ban foglaltak kivételével - iskolai végzettségének és a kormányzati szolgálati
jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni.
117.	§ (1) A pályakezdő kormánytisztviselő - a 120. § (2) és (3) bekezdései kivételével -
gyakornoki besorolást kap.
(2)	A felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő
a)	egy év gyakornoki besorolásban töltött idő után fogalmazó,
b)	három év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után tanácsos,
c)	nyolc év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-tanácsos,
d)	tizenhat év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után főtanácsos,
e)	huszonöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-főtanácsos
besorolást kap.
(3)	A középiskolai végzettségű kormánytisztviselő
a)	két év gyakornoki besorolásban töltött idő után előadó,
b)	tizenkét év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után főelőadó,
c)	harmincegy év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után főmunkatárs
besorolást kap.
118.	§ (1) A kormánytisztviselőt - a 117. §-ban meghatározott kormányzati szolgálati
jogviszonyban töltött idő megszerzését követően - magasabb besorolási fokozatba kell
sorolni, ha
a)	a feladatainak ellátására - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt
év kivételével - legmagasabb fokozatú minősítést kap, és
b)	a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételeket, vagy
c)	az államigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételeket teljesítette.
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő 117. § szerinti számításánál a
munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó
időtartamot - kivéve a tartalékos katonai, polgári szolgálat idejét, a tizennégy éven aluli
gyermek ápolásának, gondozásának céljából, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó
házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát - figyelmen kívül kell
hagyni.
(3)	A kormánytisztviselőnek fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához
két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Közigazgatási alapvizsgát - ha
jogszabály előírja - nem kormányzati szolgálati jogviszonyban álló is tehet.
(4)	A közigazgatási alapvizsga letételére előírt határidőbe nem számít be a harminc napot
meghaladó fizetés nélküli szabadság, a keresőképtelenség, továbbá a harminc napot
meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.
(5)	Ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a (3) bekezdésben előírt határidőt követő hat
hónapon belül nem teszi le, kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik.
(6)	A Kormány rendeletben állapítja meg a közigazgatási alapvizsga alóli mentesítés eseteit.
58
(7)	A pályakezdőként kinevezett kormánytisztviselőnek a tanácsos besorolási fokozatba
soroláshoz közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a
kormánytisztviselő nem sorolható a tanácsos besorolási fokozatba.
(8)	Közigazgatási szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt kormánytisztviselő tehet, aki
közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült és közigazgatási szervnél szerzett
legalább kétéves gyakorlattal rendelkezik. A vezető kormánytisztviselő közigazgatási szervnél
szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.
(9)	E törvény alkalmazásában közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga,
valamint az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság (a továbbiakban: OKV) elnöksége által
teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat és az annak alapján
adott mentesítés. Az OKV elnöksége részben is közigazgatási jellegűnek minősítheti a
kormánytisztviselő tudományos fokozatát, ebben az esetben a kormánytisztviselő a
közigazgatási szakvizsgának abból a részéből tesz vizsgát, amelyre a mentesítés nem
vonatkozik.
(10)	Közigazgatási szakvizsgát - ha jogszabály előírja - nem kormányzati szolgálati
jogviszonyban álló is tehet, feltéve, ha közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült.
(11)	Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltételek a kormánytisztviselő feladatának
ellátásához nélkülözhetetlen ismeretek - képzés, továbbképzés, átképzés formájában történő -
megszerzésére irányulhatnak.
(12)	Az OKV elnöke különösen indokolt esetben engedélyezheti a közigazgatási szakvizsga
teljesítését közigazgatási szervnél szerzett kétéves gyakorlat hiányában is.
119.	§ A kormánytisztviselő az I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a
feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett.
120.	§ (1) Ha a kormánytisztviselő a 118. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott
feltételeket a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő lejárta előtt teljesítette, a
magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába kell sorolni. Ha a vezető-
főtanácsos, illetve a főmunkatárs besorolási fokozatba sorolt kormánytisztviselő legmagasabb
fokozatú minősítést kap, eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható.
(2)	Azt a kormánytisztviselőt, aki mentesül a közigazgatási alapvizsga alól, a fogalmazó
besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni, akkor is, ha kormányzati szolgálati
jogviszonyban töltött ideje az e besorolási fokozathoz előírt időtartamot nem éri el.
(3)	. Azt a pályakezdő kormánytisztviselőt, aki bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak
megfelelő minősítéssel szerezte meg, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába,
illetve előadó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott besorolás esetén a kormánytisztviselő mindaddig
nem léphet magasabb besorolási fokozatba, ameddig a kormányzati szolgálati jogviszonyban
töltött ideje, illetve a munkáltatói intézkedés alapján arra jogosultságot nem szerez.
121.	§ (1) Ha a kormánytisztviselő legalacsonyabb fokozatú minősítést kap, a következő
besorolási fokozathoz előírt várakozási ideje legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.
59
(2)	Ha a 118. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjaiban meghatározott feltételeket a
kormánytisztviselő nem teljesíti az előírt határidőre, magasabb besorolási fokozatba
sorolásánál nem vehető figyelembe az előírt határidőtől a feltétel teljesítéséig eltelt időtartam.
122.	§ (1) A nem pályakezdő kormánytisztviselőt kinevezésekor, áthelyezésekor a 116. §
rendelkezésének megfelelően kell besorolni.
(2)	Az (1) bekezdés szerint kinevezett, áthelyezett kormánytisztviselő a közigazgatási
alapvizsgát a 118. § (3) bekezdésében meghatározott idő alatt köteles teljesíteni; ha e
kötelezettségének nem tesz eleget, kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik.
(3)	Ha a nem pályakezdő kormánytisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor, átsorolásakor
nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a közigazgatási szakvizsgát
kinevezésének, áthelyezésének, átsorolásának időpontjától számított három éven belül köteles
letenni. A határidő számítására a 118. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően a
kormánytisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható a közigazgatási
szakvizsga teljesítéséig. A közigazgatási szakvizsga teljesítése után a 116. § rendelkezésének
megfelelően kell besorolni és illetményét megállapítani.
(5)	A kormánytisztviselő az (l)-(3) bekezdésben, a 117. §-ban meghatározott esetekben - a
120.	§ (1) bekezdés esetét kivéve - a kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött ideje
alapján jogosult az előmenetelre.
(6)	Ha az (1) bekezdés szerint kinevezett, áthelyezett kormánytisztviselő gyakornoki vagy
fogalmazói besorolású és kinevezésekor, áthelyezésekor nem rendelkezik közigazgatási
szakvizsgával, akkor a (3) bekezdés szerint köteles közigazgatási szakvizsgát tenni,
előmenetelére a (4) és (5) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.
(7)	Ha a 38. § (2) bekezdése alapján határozott időre létesített kormányzati szolgálati
jogviszony időtartama az egy évet meghaladja, a kormánytisztviselő előmenetelére e törvény
rendelkezéseit alkalmazni kell. Ha a kormánytisztviselő ismételten határozott idejű
kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, az egyéves határidő számítása szempontjából a
határozott idejű jogviszonyok időtartamát össze kell számítani.
123.	§ A Miniszterelnökség és a minisztériumok kivételével a központi államigazgatási
szervek esetében jogszabály a kormánytisztviselő tevékenységének jellegére utaló - a
besorolási fokozatot nem érintő - munkaköri megnevezést állapíthat meg.
124.	§ (1) A pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint
kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő kormánytisztviselő vagy
kormányzati ügykezelő a kinevezéstől számított két éven belül az igazságszolgáltatási
ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát tesz. A külön jogszabály meghatározott iskolai
végzettségű kormánytisztviselő részére a vizsga alól részben vagy egészben felmentést adhat.
(2)	A munkáltató a munkakörre előírt ügyviteli vizsga megszerzésének feltétele alól
kivételesen indokolt esetben - legfeljebb 3 évre - halasztást engedélyezhet.
60
A címek
125.	§ (1) A Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnökségi
főtanácsadói, miniszterelnökségi tanácsadói, a kormányzati tevékenység összehangolásáért
felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter kormány-főtanácsadói és
kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben a miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri
tanácsadói (a továbbiakban együtt: főtanácsadó, tanácsadó) munkaköröket létesíthet.
(2)	A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére szóló kinevezés határozatlan időre szól.
A főtanácsadói vagy tanácsadói munkakörben foglalkoztatott kormánytisztviselő - tekintet
nélkül a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére - vezető-főtanácsosi vagy
főtanácsosi besorolást kap. A vezető-főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő
főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezető-helyettesi
illetményre jogosult.
(3)	Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési
szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni.
(4)	Főtanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki feladata ellátásához szükséges
egyetemi szintű végzettséggel és szakirányú szakképzettséggel, jogi vagy közigazgatási
szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű
mentesítéssel és legalább öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(5)	Tanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki felsőfokú iskolai végzettséggel
és feladata ellátásához szükséges szakirányú szakképzettséggel, jogi vagy közigazgatási
szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű
mentesítéssel és legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(6)	Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya megszűnésekor - a
hivatalvesztés fegyelmi büntetés kivételével - e törvény szerint nyugdíjasnak minősül, a
kormánytisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés „nyugalmazott”
jelzővel kiegészített használatára.
(7)	A munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú írásba foglalt döntésével a főtanácsadói,
tanácsadói munkakört betöltő kormánytisztviselőt az iskolai végzettségének,
szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő másik munkakörbe helyezheti át. Ekkor a
kormánytisztviselő alapilletményét e munkakörre megfelelően kell megállapítani.
126.	§ (1) A hivatali szervezet vezetője közigazgatási tanácsadói, illetve közigazgatási
főtanácsadói címet adományozhat a (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező
kormánytisztviselőnek. A két adományozható cím együttesen nem haladhatja meg az
államigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámának 20%-át.
(2)	Közigazgatási tanácsadói cím az I. besorolási osztályba tartozó, legalább ötéves szakmai
gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási
jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek
adományozható. A közigazgatási tanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok
szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult. Ha a
közigazgatási tanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az
magasabb, mint a címe alapján járó illetménye.
61
(3)	Közigazgatási főtanácsadói cím az I. besorolási osztályba tartozó, legalább tízéves
szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen
közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek
adományozható. A közigazgatási főtanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok
szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezetői illetményre jogosult. Ha a
közigazgatási főtanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az
magasabb, mint a címe alapján járó illetménye.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben foglalt szakmai gyakorlaton a 8. § (5) és (6) bekezdés szerinti
jogviszonyt, illetőleg megbízatást kell érteni.
(5)	A közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói címmel rendelkező
kormánytisztviselőt a cím adományozását követően a 130. §-ban meghatározottak szerint
minősíteni kell, és legalacsonyabb fokozatú minősítés esetén a címet vissza kell vonni, ebben
az esetben a kormánytisztviselő a besorolása szerinti illetményére jogosult.
(6)	A közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói cím tartós külszolgálatra való
kihelyezés esetén a munkáltató döntése alapján a kormánytisztviselő a besorolása szerinti
illetményre jogosult. A tartós külszolgálatra való kihelyezés megszűnését követően a
kormánytisztviselő - amennyiben ez számára kedvezőbb - a címe alapján fizetett illetményre
jogosult.
127.	§ (1) A hivatali szervezet vezetője szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói
címet adományozhat a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező
kormánytisztviselőnek. Az adományozható szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói
címek számát az államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatában kell
meghatározni. Az adományozható kétféle cím együttesen nem haladhatja meg az
államigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámának 20%-át.
(2)	Szakmai tanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, szakmai gyakorlattal és
közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített
tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek; szakmai főtanácsadói cím annak az
I. besorolási osztályba tartozó, szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával,
illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező
kormánytisztviselőnek adományozható, aki jogszabályban meghatározott minősítésű.
(3)	A szakmai tanácsadó, illetve szakmai főtanácsadó az államigazgatási szervre vonatkozó
szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi, illetve
főosztályvezetői illetményre jogosult. A szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címmel és
vezetői kinevezéssel rendelkező kormánytisztviselő a vezetői illetményre jogosult, ha az
magasabb, mint a címe alapján számított illetménye.
(4)	A szakmai (fő)tanácsadói címet jogszabályban meghatározott minősítés esetén vissza kell
vonni, ebben az esetben a kormánytisztviselő a címmel járó illetmény helyett a besorolás
szerinti illetményére jogosult.
128.	§ (1) A hivatali szervezet vezetője a tartósan kiemelkedő munkát végző felsőfokú iskolai
végzettségű, közigazgatási szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselőnek címzetes vezető-
tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes vezető-főtanácsosi, a középiskolai végzettségű
kormánytisztviselőnek címzetes főmunkatársi címet adományozhat.
62
(2)	Címzetes vezető-tanácsosi cím a legalább öt, címzetes főtanácsosi cím a legalább
tizenkettő, címzetes vezető-főtanácsosi cím a legalább húsz, címzetes főmunkatársi cím a
legalább tizennyolc év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkező
kormánytisztviselőnek adományozható.
(3)	A kormánytisztviselő a címzetes vezető-tanácsosi címmel a vezető-tanácsos besorolási
fokozat 7-es fizetési fokozatába, a címzetes főtanácsosi címmel a főtanácsos besorolási
fokozat 11 -es fizetési fokozatába, a címzetes vezető-főtanácsosi címmel a vezető-főtanácsos
besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába, a címzetes főmunkatársi címmel a főmunkatárs
besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába kerül. Ha a kormánytisztviselő a kormányzati
szolgálati jogviszonyban töltött idő alapján eléri a címmel járó besorolási, fizetési fokozatot,
akkor a cím megszűnik és a kormánytisztviselő további előmenetelére az általános szabályok
az irányadók.
(4)	Ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya nyugdíjazás miatt szűnik
meg, a besorolására, valamint a cím viselésére, vezetői beosztására utaló megnevezést
nyugdíjasként is viselheti.
A vezetők
129.	§ (1) A kormánytisztviselő - külön törvényben írtakon túlmenően - osztályvezetői,
főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői munkakör betöltésére is kinevezhető
államigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység
vezetésére. A főosztályvezető helyettesítésére - szervezeti egység vezetése nélkül - egy
főosztályvezető-helyettesi munkakör tölthető be.
(2)	Vezetői kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi vagy közigazgatási
szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság
elnökségének teljes körű mentesítésével rendelkező kormánytisztviselő kaphat.
(3)	A (2) bekezdéstől eltérően, ha a vezetői kinevezéskor a kormánytisztviselő nem
rendelkezik jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, azt a kinevezéstől számított két éven belül
le kell tennie. Ha szakvizsga-kötelezettségét e határidőn belül a kormánytisztviselő számára
felróható okból elmulasztja, kormányzati szolgálati jogviszonya e törvény erejénél fogva
megszűnik. A közigazgatási szakvizsga letételére nyitva álló határidőbe nem számít bele a
harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság vagy keresőképtelenség, továbbá a
harminc napot meghaladó kiküldetés időtartama.
(4)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól.
(5)	Vezetői kinevezés helyettesítés céljából határozott időre is adható. A helyettesítés céljából
adott határozott idejű vezetői kinevezés meghosszabbítható.
(6)	A tartós külszolgálat időtartamára - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - vezetői
kinevezés határozott időre is adható.
(7)	Ha a kinevezés módosítása következtében a vezető
a)	alacsonyabb vezetői munkakört tölt be, alapilletményét az új vezetői munkaköre szerint,
b)	nem vezetői munkakört tölt be, alapilletményét a 116. § megfelelő alkalmazásával, a
munkaköre betöltéséhez szükséges iskolai végzettségének, továbbá a 8. § (5)-(7) bekezdés
63
megfelelő alkalmazásával megállapított kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejének
megfelelő besorolása alapján
kell megállapítani.
(8)	Az (1) bekezdés szerinti vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre a 116-122. §
nem alkalmazható, ide nem értve a közigazgatási alap- és szakvizsgára vonatkozó
rendelkezéseket.
(9)	A vezetői kinevezéshez kormányrendelet egyéb feltételeket is megállapíthat.
Teljesítményértékelés, minősítés
130.	§ (1) A kormánytisztviselő munkateljesítményét előre meghatározott
teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében
eljárva írásban értékeli (teljesítményértékelés).
(2)	A teljesítményértékelésnek vannak kötelező és ajánlott elemei. A munka-magatartást
minden részértékeléskor értékelni kell.
(3)	Legalább négy teljesítményértékelés eredménye együttesen adja a kormánytisztviselő
minősítését. Minősíteni az első teljesítményértékeléstől számított egy évet követően kell.
(4)	A teljesítményértékelés alapján jutalom fizethető.
(5)	A minősítés alapján szakértői, illetve vezetői utánpótlás adatbázisba helyezhető a
kormánytisztviselő.
(6)	A teljesítményértékelés, minősítés tartalma hibás vagy valótlan ténymegállapításának,
személyiségi jogát sértő megállapításának megsemmisítése iránt a kormánytisztviselő
közszolgálati jogvitát kezdeményezhet.
(7)	A közigazgatásért és igazságügyért felelős miniszter a teljesítményértékelés
lefolytatásának elősegítése érdekében módszertani ajánlást ad ki.
(8)	A közigazgatásért és igazságügyért felelő miniszter - a helyi önkormányzatok tekintetében
a megyei, fővárosi kormányhivatalok útján - ellenőrzi a teljesítményértékelés, minősítésre
vonatkozó szabályok és módszertan betartását.
Díjazás, illetmény
131.	§ (1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya alapján havonta
illetményre jogosult. Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem
minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetmény-megállapításnak.
(2)	Az illetmény a 133. § (1) bekezdése szerint megállapított alapilletményből, valamint - az
e törvényben meghatározott feltételek esetén - illetménykiegészítésből és illetménypótlékból
áll.
(3)	Az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes összegének legalább a garantált
bérminimum összegét el kell érnie.
64
(4)	A garantált bérminimum összegét és hatályát a Kormány állapítja meg.
(5)	Havi illetmény esetén az egy órára járó illetmény meghatározása során a havi illetmény
összegét osztani kell
a)	általános teljes napi munkaidő esetén: 174 órával,
b)	általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén: 174 óra időarányos részével.
(6)	A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi
illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a
tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.
(7)	A felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselőt az I., a középiskolai végzettségű
kormánytisztviselőt a II. osztályba kell besorolni (a továbbiakban: besorolási osztály). A
besorolási osztály fizetési fokozatokból áll.
132.	§ Az illetményalap összegét évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg
úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.
133.	§ (1) Az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok
tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok
különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt.
(2)	A besorolási osztályokat és a fizetési fokozatokat e törvény 1. melléklete tartalmazza.
(3)	A hivatali szerv vezetője - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - át nem ruházható
hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év
minősítése, ennek hiányában teljesítményértékelése alapján - ide nem értve, ha a
kormánytisztviselő végleges áthelyezésére kerül sor - a tárgyévre vonatkozóan a
kormánytisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét - a hivatali
szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult - december 31-éig terjedő időszakra
legfeljebb 50%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja
meg. Az eltérítésről a hivatali szervezet vezetője minden év február 28-áig dönt. Az így
megállapított eltérítés mértéke - a (6) bekezdésben foglaltakon túl - a tárgyévben egy
alkalommal a megállapítástól számított hat hónapot követően a teljesítményértékelés alapján
módosítható, azzal a feltétellel, hogy a kormánytisztviselő korábban már megállapított
alapilletménye legfeljebb 20%-kal csökkenthető.
(4)	A főosztályvezető alapilletményének eltérítésére a (3) bekezdésben foglaltakat kell
alkalmazni azzal, hogy a főosztályvezető alapilletményét - minősítésüktől, ennek hiányában
teljesítményértékelésüktől függően - át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 50%-kal
megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg:
a)	költségvetési fejezetet irányító szervnél - ideértve a társadalombiztosítási költségvetési
szerveket is - a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben - törvény
eltérő rendelkezésének hiányában - a hivatali szervezet vezetője,
b)	egyéb esetben - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a szerv vezetője.
(5)	A (3) és (4) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni a minisztériumok,
Miniszterelnökség esetében, hogy az eltérítés maximum mértéke 30% lehet.
65
(6)	A (3) bekezdés szerint megállapított alapilletmény eltérítés a tárgyévben akkor
módosítható, ha a tárgyévben a kormánytisztviselő vezetői kinevezést kap, vagy azt tőle
visszavonják, illetve miniszterelnökségi főtanácsadói, miniszterelnökségi tanácsadói,
kormány-főtanácsadói, kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói
munkakörbe helyezik, vagy e munkakörét módosítják, illetve címadományozásra, vagy annak
visszavonására, vagy a 119. § szerinti átsorolásra kerül sor. A módosítás eredményeként az
alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint e törvény alapján az eltérítés nélkül meghatározott
összeg.
(7)	A kormánytisztviselő év közben történő végleges áthelyezése esetén - eltérő megállapodás
hiányában - a korábbi munkáltató által megállapított eltérítés mértékére jogosult az
áthelyezést kérő szervnél is.
(8)	A fővárosi és megyei kormányhivatal esetében a (3) bekezdést azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a szakigazgatási szerv kormánytisztviselője tekintetében az alapilletmény-
eltérítésre a szakigazgatási szerv vezetője tesz javaslatot. A szakigazgatási szerv vezetőjének
javaslata alapján az alapilletmény-eltérítésről a kormánymegbízott dönt.
(9)	Az illetmény-összetevők - ide nem értve az illetménypótlékokat - változása esetén, így
különösen az illetményalap emelkedése, a besorolási vagy fizetési fokozat változása során a
kormánytisztviselő illetményét újra meg kell állapítani.
134.	§ (1) A Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a Kormányzati Ellenőrzési
Hivatalnál, a költségvetési fejezetet irányító szerveknél - a Központi Statisztikai Hivatal
területi szervezeti egységei kivételével és ide nem értve a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt -, a
Magyar Államkincstár Központjában, valamint a Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságánál, a
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, a
Földmérési és Távérzékelési Intézetnél, az Európai Támogatásokat Auditáló
Főigazgatóságnál, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatánál, a
Nemzeti Nyomozó Irodánál, Nemzeti Külgazdasági Hivatalnál, továbbá jogszabály által
országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a
Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint - a belső igazgatási
szervei kivételével - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos
Egészségbiztosítási Pénztárnál, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az
illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az
alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az
alapilletményének 15%-a.
(2)	Az (1) bekezdésben nem említett központi államigazgatási szervnél, a rendőrség, a
büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem szervezeteinél, valamint a megyei, fővárosi
kormányhivatalnál, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság központi
igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű
kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű
kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.
(3)	A központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél,
valamint a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetés-végrehajtás, a megyei
intézményfenntartó központ és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei
illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai
66
végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai
végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.
(4)	A (3) bekezdésben felsorolt államigazgatási szerv, továbbá a megyei, fővárosi
kormányhivatalok helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi
illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű
kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.
135.	§ (1) A 134. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél - ide nem értve a szerv vezetőjét -
legfeljebb kettő, fővárosi illetékességű szervnél legfeljebb három, a 134. § (4) bekezdésében
felsorolt szervnél - ide nem értve a szerv vezetőjét - legfeljebb egy vezetői szint létesíthető.
Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a 134. § (3) bekezdésében
felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezető-
helyettesi vagy osztályvezetői, fővárosi illetékességű szervnél a szervezeti egység vezetője
főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, a 134. § (4)
bekezdésében felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője
osztályvezetői alapilletményre jogosult. A főváros területére kiterjedő illetékességgel
rendelkező, a 134. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője a 30%-os vezetői
illetménypótlékra jogosult.
(2)	Törvény felhatalmazása alapján a felügyeletet ellátó miniszter a 134. § (3) és (4)
bekezdésben felsorolt szerveknél az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően legfeljebb további
két vezetői szintet is megállapíthat. Az egyes vezetői szintek között a vezetői pótlék
tekintetében a legalacsonyabb vezetői szinthez képest 10%-os mértékű különbség állhat fenn.
Ha a fővárosi illetékességű államigazgatási szervnél a szerv vezetője vezetői beosztásának
szintje megegyezik a szervezeti egység vezetői beosztásának szintjével, a vezetői pótlék
tekintetében 10%-os mértékű különbség állhat fenn.
(3)	A 134. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél, amennyiben a szervezet legalább tízezer főt
foglalkoztat - ide nem értve a szerv vezetőjét - négy vezetői szint létesíthető. A szerv
vezetője - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - főosztályvezetői,
szervezeti egységének vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy
osztályvezetői alapilletményre jogosult. A szerv vezetője és helyettese a 30%-os vezetői
illetménypótlékra j ogosult.
136.	§ (1) Testület által vezetett szerv esetében a testület elnökének és tagjainak, valamint a
megyei, fővárosi kormányhivatal főigazgatójának és igazgatójának az illetményét a
munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg azzal, hogy az illetmény az illetményalap
huszonnyolcszorosát nem haladhatja meg.	.
(2)	A regionális államigazgatási szerv, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatal
szakigazgatási szerve
a)	vezetőjének illetményét az államigazgatási szervet közvetlenül irányító vagy felügyelő
miniszter, ennek hiányában a kinevezési jogkör gyakorlója - a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter egyetértésével - legfeljebb az
illetményalap 22-szeresében,
b)	vezető-helyettesének illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb az
illetményalap 17-szeresében,
67
a szervezet feladat- és hatásköreinek, létszámának, valamint az általa vezetett szervezeti
egységek számának figyelembevételével állapítja meg.
(3)	E §-ban meghatározott illetményre jogosultak esetében pótlék nem fizethető.
137.	§ (1) A vezetői illetménypótlék mértéke a 134. § (1) bekezdésében meghatározott
államigazgatási szervnél:
a)	főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a,
b)	főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,
c)	osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.
(2)	A 134. § (2) és (3) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél a vezetői
illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:
a)	főosztályvezető esetén az alapilletmény 25%-a,
b)	főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 15%-a,
c)	osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.
(3)	A 134. § (4) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél a vezetői
illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:
a)	főosztályvezető esetén az alapilletmény 20%-a,
b)	osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.
138.	§ Integrált ügyfélszolgálati pótlékra jogosult az a kormánytisztviselő, aki a fővárosi és
megyei kormányhivatalokon belül működő integrált ügyfélszolgálati irodán ügyfélszolgálati
feladatok ellátásával összefüggő munkakört tölt be. A pótlék mértéke az alapilletmény 20%-a.
139.	§ A vezető alapilletménye:
a)	főosztályvezető esetében az illetményalap 8-szorosa,
b)	főosztályvezető-helyettes esetében az illetményalap 7,5-szerese,
c)	osztályvezető esetében az illetményalap 7-szerese.
140.	§ (1) Az e törvényben meghatározottak alapján a kormánytisztviselő illetménypótlékra
jogosult.	■
(2)	Az illetménypótlék mértékét az illetményalap százalékában kell meghatározni.
(3)	Éjszakai pótlékra az jogosult, aki a munkaidő beosztása alapján 22.00 és 6.00 óra között
végez munkát. A pótlék mértéke óránként az illetményalap 0,14%-a. Abban az esetben, ha a
munkaidő-beosztás részben esik 22.00 és 6.00 óra közé, az éjszakai pótlék időarányosan jár.
(4)	Ha a kormánytisztviselő rendszeresen hivatali gépjárművet vezet és ezáltal külön
gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen, gépjármű-vezetési pótlékra jogosult. A pótlék
mértéke az illetményalap 13%-a.
(5)	A kormánytisztviselő illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésre munkaideje
nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészségének védelme
csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a
kormánytisztviselő számára fokozott megterhelést jelent. A pótlék mértéke az illetményalap
45%-a.
68
(6)	A (4) és (5) bekezdésben meghatározott illetménypótlékra jogosító munkaköröket a
hivatali szervezet vezetője állapítja meg.
141.	§ (1) Ha a kormánytisztviselő olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv
használata szükséges, idegennyelv-tudási pótlékra jogosult.
(2)	Az idegennyelv-tudást az államilag elismert nyelvvizsga eredményét igazoló
bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.
(3)	A képzés nyelve szempontjából államilag elismert nyelvvizsga nélkül is komplex
felsőfokú (Cl) nyelvvizsgának minősül a kormánytisztviselő külföldön szerzett felsőfokú
végzettsége és közigazgatási tárgyú szakképzettsége, vagy az azt kiegészítő szakosító
továbbképzési, illetve vezetőképzési végzettsége, ha a képzés időtartama az egy évet eléri
vagy meghaladja.
(4)	Az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör
gyakorlója állapítja meg.
(5)	A pótlék mértéke nyelvvizsgánként
a)	komplex felsőfokú (Cl) nyelvvizsga esetében az illetményalap 50%-a, a szóbeli vagy
írásbeli nyelvvizsga esetében 25-25%-a;
b)	komplex középfokú (B2) nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a, a szóbeli vagy
írásbeli nyelvvizsga esetében 15-15%-a.
(6)	A (4) és (5) bekezdéstől eltérően az angol, francia és német nyelvek tekintetében a pótlék
alanyi jogon jár, amelynek mértéke nyelvvizsgánként
a)	komplex felsőfokú (Cl) nyelvvizsga esetében az illetményalap 100%-a,
b)	komplex középfokú (B2) nyelvvizsga esetében az illetményalap 60%-a,
c)	komplex alapfokú (Bl) nyelvvizsga esetében az illetményalap 15%-a.
(7)	Ha a kormánytisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott idegen nyelvekből szóbeli vagy
írásbeli nyelvvizsgával rendelkezik, az (5) bekezdésben foglalt komplex nyelvvizsgára
meghatározott mérték szerint jogosult a nyelvpótlékra.
(8)	Ha a kormánytisztviselő ugyanazon idegen nyelvből azonos típusú, de különböző
fokozatú, illetve különböző típusú és különböző fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik, a
magasabb mértékű pótlékra jogosult.
(9)	Ha az államigazgatási szerv - kivéve a felsőfokú szaknyelvi vizsgát - tanulmányi
szerződés alapján pénzügyi támogatást nyújt a nyelvvizsga megszerzéséhez, a
kormánytisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott idegennyelv-tudási pótlékra mindaddig
nem jogosult, amíg a havonta fizetendő pótlék együttes összege nem éri el a tanulmányi
szerződés alapján kifizetett pénzügyi támogatás mértékét.
(10)	A 40. § (1) bekezdésében előírt idegennyelv-ismerethez kötött munkaköröket a
munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
142.	§ A hivatali szervezet vezetője a Kormány által meghatározott rendben képzettségi,
illetve munkaköri pótlékot állapíthat meg.
69
143.	§ (1) A kormánytisztviselőt az e törvény 131-142. §-a alapján megillető illetmény
kifizetése a kormánytisztviselő által választott fizetési számlára történő átutalással, fizetési
számla hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján
történik.
(2) Az illetmény fizetési számlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetmény-
kifizetés a kormánytisztviselő részére költségtöbbletet nem okozhat.
Díjazás munkavégzés hiányában
144.	§ (1) A kormánytisztviselőt, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud
munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) illetmény illeti meg.
(2)	A kormánytisztviselőt, ha a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól, a
kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.
(3)	A kormánytisztviselőt illetmény illeti meg
a)	a szabadság,
b)	79. § c)-g) és i) pontjaiban meghatározott esetekben,
c)	ha e törvény munkavégzés nélkül illetmény fizetését annak mértéke meghatározása nélkül
írja elő
d)	a munkaszüneti nap miatt kiesett időre.
(4)	Az illetmény 70%-a jár a betegszabadság tartamára.
Az illetmény védelme
145.	§ (1) Az illetményt - külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában - a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni.
(2) Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni
nem lehet.
Az illetmény kifizetésének szabályai
146.	§ (1) A kormánytisztviselő részére járó illetményt havonta utólag, egy alkalommal kell
elszámolni és kifizetni. Ha a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a
jogviszony végén kell elszámolni és kifizetni.
(2)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltató a kormánytisztviselő illetményét a .
131.	§ (5) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával számolja el és fizeti ki.
(3)	Az illetményt a tárgyhónapot követő ötödik napig ki kell fizetni.
(4)	Az illetmény bankszámlára utalással történő kifizetése esetén, a munkáltatónak úgy kell
eljárnia, hogy a kormánytisztviselő illetményével a bérfizetési napon rendelkezhessen.
(5)	Az illetményt a kormánytisztviselőnek kell kifizetni, kivéve, ha erre mást felhatalmaz,
illetőleg bírósági vagy más hatósági határozat ebben korlátozza.
70
(6)	Ha a jogviszony a kifizetés előtt megszűnt, az illetményt a munkáltató köteles az
esedékesség napján a kormánytisztviselő által megadott címre elküldeni. Az elküldés
költségei a munkáltatót terhelik.
(7)	Az illetményt, ha az illetményfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy
munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni.
147.	§ A késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett
naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű
kamatot kell fizetni.
Elszámolás
148.	§ A kormánytisztviselő részére illetményéről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az
elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a kormánytisztviselő a kiszámítás helyességét,
valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Az írásbeli
elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli munkavégzés jogcímén kifizetett díjazást is.
Illetményből való levonás
149.	§ (1) Az illetményből való levonásnak - a levonásmentes munkabérrészig - jogszabály,
végrehajtható határozat alapján van helye.
(2)	A munkáltató a követelését a kormánytisztviselő hozzájárulása alapján, illetve, ha az
előlegnyújtásból ered - a levonásmentes illetményrészig - az illetményből levonhatja.
(3)	Tilos az olyan illetménylevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő
személy javára szolgál annak fejében, hogy a kormánytisztviselő jogviszonyt létesítsen, vagy
azt megtartsa.
(4)	Egyebekben az illetményből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az
irányadók.
(5)	E rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is.
(6)	Az illetménnyel szemben beszámításnak nincs helye.
(7)	A jogalap nélkül kifizetett illetmény hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a
kormánytisztviselőnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő.
(8)	A munkáltató a kormánytisztviselő jogviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére
irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.
(9)	A kormánytisztviselő az illetményére vonatkozó igényéről - az egyezséget kivéve - előre
nem mondhat le.
(10)	A levonásmentes illetményrész nem engedményezhető.
Egyéb juttatások
71
150.	§ (1) A kormánytisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi kormányzati szolgálati
jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett
kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.
(2)	A jubileumi jutalom
a)	25 évi jogviszony esetén kéthavi,
b)	30 évi jogviszony esetén háromhavi,
c)	35 évi jogviszony esetén négyhavi,
d)	40 évi jogviszony esetén öthavi
illetménynek megfelelő összeg.
(3)	A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál
a)	az e törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a
továbbiakban: Ktv.), a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a
továbbiakban: Ktjv.) hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati és
kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött időt,
b)	a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött
időt,
c)	a hivatásos szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá
d)	a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban, valamint
e)	a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban,
j) az e törvény, a Ktv., Ktjv., illetőleg a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas
foglalkoztatási jogviszonyban,
g)	az állami vezetői szolgálati jogviszonyban
töltött időt kell figyelembe venni.
(4)	A kormánytisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási
jogviszonyban azt már megkapta.
151.	§ (1) A kormánytisztviselő cafetéria-juttatásként - választása szerint, az Önkéntes
Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényre is figyelemmel - a
személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 71. § (1) bekezdés a)-f) pontjában,
továbbá kormányrendeletben meghatározott juttatásokra, legfeljebb az ott meghatározott
mértékig és feltételekkel a Kormány által meghatározott rendben jogosult.
(2) Nem jogosult cafetéria-juttatásra a tartós külszolgálaton lévő, az 57. § (1) és (2) bekezdés
szerinti szakértői tevékenységet ellátó kormánytisztviselő, továbbá a kormánytisztviselő azon
időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre nem jogosult, feltéve, hogy a távoliét
időtartama meghaladja a harminc napot. A harminc napot meghaladó távoliét esetében a
kormánytisztviselőt a távoliét első napjától kezdve nem illeti meg a juttatás. A távollétek
időtartamát - a jogosultság szempontjából - nem lehet összeszámítani.
152.	§ (1) A kormánytisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő
szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen:
a)	lakhatási, lakásépítési és -vásárlási támogatás,
b)	albérleti díj hozzájárulás,
c)	családalapítási támogatás,
d)	szociális támogatás,
e)	illetményelőleg,
f)	tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, nyelvtanulási támogatás.
72
(2) Az (1) bekezdésben foglalt juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét,
valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.
153.	§ (1) Ha a kormánytisztviselő lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt
állami kamattámogatású kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki
értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam
készfizető kezességet vállal. A kormánytisztviselő az állami kezességvállalást - az erre az
állammal szerződésben kötelezettséget vállaló - hitelintézeten keresztül veheti igénybe.
(2)	Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglaltakon túl annál a
kormánytisztviselőnél vállalhat, aki:
a)	határozatlan időre létesített kormányzati szolgálati jogviszonyt,
b)	legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik,
c)	felmentési vagy lemondási idejét nem tölti,
d)	ellen nem folyik fegyelmi eljárás, vagy
e)	nem áll - a magánindítvány vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárás
kivételével - büntetőeljárás hatálya alatt, és
f)	az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek
kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs - az igénylés
időpontjában - állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem
kötelezett.
154.	§ (1) A kormánytisztviselő az adott közszolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve
feladatainak hosszabb időn át történő eredményes végzéséért a teljesítményértékelése alapján
a Kormány által meghatározottak szerint elismerésben, jutalomban részesíthető.
(2)	A hivatali szervezet vezetője - ide nem értve a helyettesítést - rendkívüli, célhoz köthető
feladatot állapíthat meg a kormánytisztviselő részére, amelynek teljesítése a munkakör
ellátásából adódó általános munkaterhét jelentősen meghaladja (a továbbiakban: célfeladat).
A hivatali szervezet vezetője a célfeladat eredményes végrehajtásáért - a kormánytisztviselő
illetményén felül, írásban, a célfeladat megállapításakor vagy teljesítésének igazolásakor -
céljuttatást határoz meg a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül.
Fegyelmi felelősség
155.	§ (1) Fegyelmi vétséget követ el a kormánytisztviselő, ha kormányzati szolgálati
jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi.
(2)	A fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselővel szemben kiszabható fegyelmi
büntetések:
a)	a megrovás;
b)	az előmeneteli rendszerben a várakozási idő meghosszabbítása;
c)	az előmeneteli rendszerben visszavetés egy fizetési fokozattal;
d)	az előmeneteli rendszerben visszavetés egy besorolási fokozattal;
e)	az e törvény szerinti címtől való megfosztás, vezetői munkakörből nem vezetői
munkakörbe helyezés;
f)	hivatalvesztés.
73
(3)	A (2) bekezdésben foglalt büntetések közül a juttatás csökkentése, megvonása - a
megrovás kivételével - a többi büntetéssel együtt is kiszabható.
(4)	A (2) bekezdés b) pontja szerinti meghosszabbítás időtartama legfeljebb 2 év lehet.
(5)	A kormánytisztviselő a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll
a)	a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott büntetésnél a várakozási idő
meghosszabbításának ideje alatt;
b)	a (2) bekezdés c), d) pontjában meghatározott büntetésnél a visszavetés időpontja szerinti
fokozat ismételt eléréséig;
c)	a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott büntetés végrehajtásától számított 2 évig;
d)	a (2) bekezdés f) pontjában meghatározott büntetésnél 3 évig.
Az időtartam elteltével a fegyelmi büntetést minden nyilvántartásból törölni kell.
(6)	A kormánytisztviselő a hatályos fegyelmi büntetéséről a kormányzati szolgálati
jogviszony tartama alatt köteles számot adni. Ha a kormányzati szolgálati jogviszony
hivatalvesztés miatt szűnt meg, a volt kormánytisztviselő államigazgatási szervnél három évig
nem alkalmazható.
156.	§ (1) Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén - ide nem értve a
méltatlanság, illetve a bizalomvesztés miatti felmentést, valamint a hivatásetikai elvek
megsértését - a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást - a (2) bekezdés esetét
kivéve - megindítani. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés
felfedezése óta három hónap, illetve a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.
(2)	A munkáltatói jogkör gyakorlója megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás
lefolytatása nélkül is kiszabhat, amennyiben a tényállás megítélése egyszerű és a
kötelezettségszegést a kormánytisztviselő elismeri.
(3)	Ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult és az anélkül
fejeződött be, hogy megállapították volna a kormánytisztviselő felelősségét, a három hónapos
határidőt az eljárás befejezéséről szóló jogerős határozat államigazgatási szerv részére történő
közlésétől, a hároméves határidőt az eljárásjogerős befejezésétől kell számítani.
(4)	Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén a határidőket a belföldre történő
visszaérkezéstől kell számítani.
157.	§ (1) A vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá
vont kormánytisztviselőt legfeljebb a fegyelmi határozat kihirdetéséig állásából
felfüggesztheti, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a kötelezettségszegés súlya és
jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja. A hivatalvesztés büntetéssel - az erről
szóló határozat jogerőre emelkedéséig - a felfüggesztés együtt jár.
(2)	Azonnal meg kell szüntetni a felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn.
(3)	A felfüggesztés idejére illetmény jár, ennek azonban 50%-át a felfüggesztés
megszüntetéséig vissza kell tartani. A teljes illetményt vissza kell tartani a hivatalvesztést
kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig.
74
(4)	A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni,
kivéve, ha a hivatalvesztést kimondó határozat vált jogerőssé.
158.	§ (1) Meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha
a)	annak tartama alatt a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnik;
b)	a fegyelmi eljárás megindítására az 156. § (1), (3) és (4) bekezdésekben meghatározott
határidő után kerül sor;
c)	a kormánytisztviselő a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, vagy annak elkövetése
nem bizonyítható;
d)	felelősségre vonást kizáró ok áll fenn.
(2)	A fegyelmi eljárás megszüntetéséről az (1) bekezdés a) pontja esetén a munkáltatói jogkör
gyakorlója, a b)-d) pontok esetében a fegyelmi tanács dönt.
159.	§ (1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig - a
hivatalvesztés büntetés kivételével - végrehajtani nem szabad. Ha azonban a
kormánytisztviselő a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte vagy a kereset jogerős
elbírálása előtt a kormányzati szolgálati jogviszonyát megszünteti, a határozat azonnal
végrehajthatóvá válik.
(2)	Ha a kormányzati szolgálati jogviszony a 155. § (2) bekezdés b)~d) pontjában
meghatározott, jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt vagy annak
végrehajtása közben megszűnik, a büntetést vagy annak hátralévő időtartamát államigazgatási
szervnél kell végrehajtani, feltéve, hogy a kormánytisztviselő a büntetés végrehajthatóságától
számított három éven belül ismételten kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít.
Kártérítési felelősség
Kormánytisztviselő kártérítési felelőssége
160.	§ (1) A kormánytisztviselő, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában
elvárható, a kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettség megszegésével okozott
kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét,
valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
(3)	A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a kormánytisztviselő négy havi illetményét, vagy
a tartósan külföldön foglalkoztatott kormánytisztviselő négy havi ellátmányát. Szándékos és
súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.
(4)	Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt
előre látható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból
származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(5)	A munkáltató vétkes magatartásának kell különösen tekinteni, ha a kár olyan utasítás
teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított kormánytisztviselő az
utasítást adó figyelmét - a 78. § (4) bekezdésében meghatározott módon - előzőleg felhívta.
75
161.	§ (1) A kormánytisztviselő vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a
visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett
hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
(2)	Mentesül a kormánytisztviselő a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt
elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem
biztosította.
(3)	A kormánytisztviselőt az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli,
ha a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján aláírásával igazoltan vette át. A dolog több
kormánytisztviselő részére megőrzés céljából történő átadásánál a jegyzéket vagy
elismervényt valamennyi átvevő kormánytisztviselőnek alá kell írnia. A kormánytisztviselő
meghatalmazhatja az átvevőt, hogy a dolgot helyette és nevében átvegye.
(4)	A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt a (3) bekezdés szerinti jegyzék vagy
elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy
tekintetében.
(5)	Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét,
illetve mértékét a munkáltató bizonyítja.
(6)	Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a
kormánytisztviselő mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, úgy járt el, ahogy az adott
helyzetben általában elvárható
162.	§ (1) Leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári
készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a
kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Azon anyagok körét, amelyek után
természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a
csökkenés és a veszteség alsó és felső határát a hivatali szervezet vezetője határozza meg. Egy
leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség
változó mértékben is megállapítható.
(2)	Az a kormánytisztviselő, akinek kinevezési okiratában rögzített munkaköri feladatai közé
tartozik a részére szabályszerűen átadott és átvett anyag, áru (leltári készlet) kezelése, a
keletkezett leltárhiányért vétkességére való tekintet nélkül felel.
(3)	A leltárhiány miatt való felelősséget csak abban az esetben lehet érvényesíteni, ha
a)	a kormánytisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség
megnevezését és mértékét;
b)	a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént;
c)	a leltárhiányt az államigazgatási szerv által meghatározott leltározási rend szerint
lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg.
(4)	Ha a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős kormánytisztviselő olyan
munkakörben, illetve olyan munkahelyen dolgozik, ahol az átvett leltári készletet állandóan
egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel.
(5)	A leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős, valamint a leltári készletet kezelő többi
kormánytisztviselő a leltárhiányért illetményük arányában felelnek.
76
(6)	Leltározásnál a kormánytisztviselő, illetve akadályoztatása esetén képviselője jelenlétének
feltételét biztosítani kell. Ha a kormánytisztviselő a képviseletéről nem gondoskodik, az
államigazgatási szerv e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles
kijelölni.
(7)	A kormánytisztviselő a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelvétel után a leltározással
kapcsolatban észrevételt tehet.
(8)	A leltárhiányért fennálló felelősség megállapítására a 165. §-ban foglaltak az irányadók
azzal az eltéréssel, hogy a felelősséget a leltárfelvétel befejezését követő hatvan napon belül
el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a
bíróság jogerős határozatának kézbesítését követő nappal kezdődik. A határidő eltelte után a
leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős kormánytisztviselőt kártérítésre nem lehet
kötelezni.
163.	§ (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük arányában, ha ez nem állapítható
meg, közrehatásuk arányában viselik. A kárt a kormánytisztviselők egyenlő arányban viselik,
ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát nem lehet megállapítani.
(2)	A megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén a kormánytisztviselők
illetményük arányában felelnek.
(3)	Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.
164.	§ A kár összegének meghatározásánál:
a)	a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költséget is - és a
kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;
b)	ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás
időpontjában érvényes fogyasztói árat kell - az avulásra is tekintettel - figyelembe venni.
165.	§ A kormánytisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására a kormányrendeletben
a fegyelmi eljárásra meghatározott szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az
eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
166.	§ A kormánytisztviselőt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján bíróság a
kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a károkozó cselekménnyel
összefüggő feladatvégrehajtás sürgősségét valamint egyéb sajátos körülményeit, a felek
vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a károkozás mértékét, a kártérítés teljesítésének
következményeit értékeli.
Államigazgatási szerv kártérítési felelőssége
167.	§ (1) A munkáltató a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyával
összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel.
(2)	Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül
eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
77
(3)	Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a kormánytisztviselő vétkes
magatartása idézett elő.
(4)	A kormánytisztviselő bizonyítja, hogy a károkozás a kormányzati szolgálati
jogviszonyával okozati összefüggésben következett be.
(5)	A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett
tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és
energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.
(6)	A kormánytisztviselő kirendelése, kormányzati érdekből történő kirendelése vagy
határozott idejű áthelyezése esetén a munkáltatók felelőssége egyetemleges.
168.	§ (1) A munkáltatót az 167. § szerint terheli a felelősség a kormánytisztviselő
munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.
(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését, vagy
a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok
csak a munkáltató engedélyével vihetők be. E szabályok megsértése esetén a munkáltató a
bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.
169.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszony körében az elmaradt jövedelem
megállapításánál az elmaradt illetményt és azon rendszeres juttatások pénzbeli értékét kell
figyelembe venni, amelyekre a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszony
alapján az illetményén felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését
megelőzően rendszeresen igénybe vette.
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán
elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet kell megtéríteni.
(3)	Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a kormánytisztviselő a sérelemből eredő jelentős
fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el, valamint a
kormánytisztviselőnek azt a kárát is, amely nem vagyoni kár.
(4)	Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak
munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.
(5)	A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés
megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján kell meghatározni.
(6)	A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Kárként a javítási
költséget kell figyelembe venni, ha a dologban okozott kár az értékcsökkenés nélkül
kijavítható
170.	§ (1) A munkáltató köteles megtéríteni a kormánytisztviselő hozzátartozójának a
károkozással összefüggésben felmerült kárát is.
(2)	Az eltartott hozzátartozó, ha a károkozással összefüggésben a kormánytisztviselő meghal,
az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet,
78
amely szükségletének - a tényleges, vagy az elvárhatóan elérhető illetményét, jövedelmét is
figyelembe véve - a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.
171.	§ A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni
a)	a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást;
b)	amit a kormánytisztviselő megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan
megkereshetett volna;
c)	amihez a kormánytisztviselő (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával
hozzájutott;
d)	amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
172.	§ (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell
megállapítani akkor, ha a kártérítés a kormánytisztviselő vagy vele szemben tartásra jogosult
hozzátartozója tartását vagy tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
(2)	A munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult
teljes anyagi kárpótlására alkalmas, ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem
számítható ki. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.
173.	§ (1) A károsult, a munkáltató, vagy felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén
a biztosító, ha a kártérítés megállapítása után a körülményekben lényeges változás következik
be, a megállapított kártérítés módosítását kérheti.
(2)	A kártérítés módosításának alapjául szolgáló illetmény-változás mértékének
meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató
szervezeti egységénél, a károsulttal azonos munkakört betöltő kormánytisztviselők
ténylegesen megvalósult átlagos, éves munkabér-változás mértéke az irányadó. Azonos
munkakört betöltő kormánytisztviselők hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti
egységnél megvalósult átlagos éves munkabér-változást kell figyelembe venni.
(3)	A (2) bekezdés szerinti szervezeti egység megszűnése esetén a kártérítés módosításánál a
munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltő kormánytisztviselők, ilyen
kormánytisztviselők hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves
illetmény-változás mértéke az irányadó.
(4)	A munkáltató és a biztosító a szükséghez képest a kormánytisztviselőtől, illetve
hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente
igazolást kérhet.
(5)	A munkáltató a károsultat tizenöt napon belül értesíti, ha a kártérítés mértékének
módosítását megalapozó illetmény-változást hajtott végre.
174.	§ A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül
köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A munkáltató a kárigény bejelentésére
tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ ad.
175.	§ (1) Az elévülés (192. §) szempontjából önállónak kell tekinteni
a)	az illetményt és a táppénz,
b)	az illetményt és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint
c)	az illetményt és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igényt.
79
Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb
elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények
esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
(2)	Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel
a)	a táppénz első fizetésének napjától,
b)	attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első
ízben vezetett jövedelem-kiesésben megmutatkozó károsodásra, végül
c)	a rokkantsági nyugdíj folyósításának időpontjától kezdődik.
(3)	Járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a
jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a munkáltató a 174. íj-
ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. Három évnél régebbi időre visszamenőleg
járadékigény nem érvényesíthető.
Adatkezelés
176.	§ (1) A munkáltató köteles a kormánytisztviselőt tájékoztatni személyes adatainak
kezeléséről. A munkáltató a kormánytisztviselőre vonatkozó tényt, adatot, véleményt
harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a kormánytisztviselő
hozzájárulásával közölhet.
(2)	A kormányzati szolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítése céljából a
munkáltató a kormánytisztviselő személyes adatait - az adatszolgáltatás céljának
megjelölésével, törvényben meghatározottak szerint - adatfeldolgozó számára átadhatja. Erről
a kormánytisztviselőt előzetesen tájékoztatni kell.
(3)	A kormánytisztviselőre vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai
célú felhasználásra - hozzájárulása nélkül, személyazonosításra alkalmatlan módon -
átadhatók.
177.	§ (1) Az államigazgatási szerv a kormánytisztviselőről az e törvény 2. mellékletében
meghatározott adatkörre kiterjedő nyilvántartást vezet (a továbbiakban: közszolgálati
alapnyilvántartás). A 2. mellékletben nem szereplő körben - törvény eltérő rendelkezésének
hiányában - adatszerzés nem végezhető, ilyen adatot nyilvántartani nem lehet.
(2)	A közszolgálati alapnyilvántartás célja a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó
jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatok kezelésének
biztosítása a kormányzati szolgálati jogviszony alanyai számára.
(3)	A közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az
adatkezelés jogszerűségéért, valamint a 178. § (1) bekezdésében, a 181. §-ban előírt
adatszolgáltatásokért - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a kormánytisztviselőt
alkalmazó államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője felelős.
(4)	Közszolgálati adatvédelmi szabályzatban (a továbbiakban: szabályzat) kell meghatározni
az iratok, az adatok kezelésének adatvédelmi, adatbiztonsági szabályait, így különösen a
kormánytisztviselő saját adataival történő rendelkezési joga biztosításának, a harmadik
személy részére történő adattovábbításnak, a betekintési jog gyakorlásának, valamint az
80
adatkezelésben részt vevő kormánytisztviselő felelősségének és az adatokhoz történő
hozzáférése terjedelmének szabályait.
(5)	Az államigazgatási szerv az államigazgatási szerv kormánytisztviselőinek jutalmazásáról,
cafetéria juttatásáról, és kormányrendeletben meghatározott egyéb juttatásairól a
közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter részére statisztikai
célból elektronikus úton adatot szolgáltat.
(6)	Az államigazgatási szerv közszolgálati alapnyilvántartási rendszere törvény
felhatalmazásának hiányában más adatrendszerrel nem kapcsolható össze.
178.	§ (1) A közszolgálati alapnyilvántartás alapadatairól és változásairól, továbbá az
államigazgatási szerv szervezeti adatairól évente a Kormány által rendeletben
meghatározottak szerint az államigazgatási szervek, valamint a személyügyi központ - a
minisztériumok és a Miniszterelnökség tekintetében - személyazonosításra alkalmatlan
módon adatszolgáltatást végeznek a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter részére.
(2)	A kormánytisztviselőknek, valamint az államigazgatási szervnél foglalkoztatott
munkavállalóknak létszám- és illetményadatait, kereseti adatait a központi létszám- és
bérgazdálkodási statisztikai információs rendszer a Kormány által meghatározott rendben
átadja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter részére
számára az (3) bekezdés b) pontjában előírtak, valamint az államigazgatási szerveknél
foglalkoztatott munkavállalók adatainak elemzése céljából.
(3)	Az (l)-(2) bekezdésben meghatározott statisztikai célú adatgyűjtés (a továbbiakban:
közszolgálati statisztikai adatgyűjtés) célja:
a)	a Kormány közszolgálati személyzetpolitikájának kialakításához és megvalósításához
szükséges, a kormánytisztviselői életpályával összefüggő adatok és elemzések biztosítása;
b)	a kormánytisztviselői életpálya előmeneteli és illetményrendszerének országos
működtetéséhez szükséges létszám- és illetményadatok elemzése az illetményalapra
vonatkozó országgyűlési döntést előkészítő illetékes kormányzati szervek, illetve
országgyűlési bizottságok részére;
c)	az európai integrációval összefüggő esetenkénti adatszolgáltatás biztosítása az illetékes
szervek számára;
d)	a Kormány által meghatározott körben a közvélemény tájékoztatása a kormánytisztviselői
életpályával összefüggő adatokról.
179.	§ Közérdekből nyilvános adatnak minősül
a)	a kormánytisztviselő neve,	.
b)	a kormánytisztviselő állampolgársága,
c)	a kormánytisztviselőt alkalmazó államigazgatási szerv neve,
d)	a c) pontban meghatározott szervnél a kormányzati szolgálati jogviszony kezdete,
e)	a kormánytisztviselő jelenlegi besorolása, besorolásának időpontja,
fi a kormánytisztviselő munkakörének megnevezése és a betöltés időtartama,
g)	a kormánytisztviselő vezetői kinevezésének és megszűnésének időpontja,
h)	címadományozás adatai,
i)	a kormánytisztviselő illetménye.
81
180.	§ (1) Az államigazgatási szervnél vezetett közszolgálati alapnyilvántartásba - eljárásában
indokolt mértékig - jogosult betekinteni, illetőleg abból adatokat átvenni:
a)	saját adataiba a kormánytisztviselő,
b)	a kormánytisztviselő felettese,
c)	a minősítést végző vezető,
d)	a törvényességi ellenőrzést végző,
e)	a fegyelmi eljárást lefolytató testület vagy személy,
f)	munkaügyi per kapcsán az eljáró bíróság,
g)	feladatkörükben eljárva a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a közszolgálati
jogviszonnyal összefüggésben indult büntetőeljárásban a nyomozó hatóság, az ügyész és a
bíróság,
h)	az ügyészi törvényességi feladatkörében eljárva az ügyész,
i)	a személyes adatok kezelésével összefüggésben a Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság elnöke,
j) a személyzeti, munkaügyi és illetmény-számfejtési feladatokat ellátó szerv e feladattal
megbízott munkatársa feladatkörén belül, e törvény 2. mellékletének I/A., I/B., II., IV., V.,
VII., VIII. és X. pontokban foglalt adatkörökből a kormánytisztviselő illetményének
számfejtése, illetve annak ellenőrzése céljából,
k) a közszolgálati statisztikai adatgyűjtéssel összefüggésben a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és a Kormány általános
hatáskörű területi államigazgatási szerve kormánytisztviselője feladatkörében,
l) a feladatai ellátásához szükséges mértékig adategyezés, adatösszevetés, adatkorrigálás
érdekében a minisztériumokra, illetve a Miniszterelnökségre vonatkozó adatok tekintetében a
személyügyi központ vezetője, valamint az általa meghatározott körben, az általa feljogosított,
személyügyi központnál alkalmazásban álló személy.
(2)	A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult a
minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak esetében a kormányzati
tevékenység összehangolásának biztosítása céljából az általuk vezetett közszolgálati
alapnyilvántartásba betekintetni.
(3)	A kormánytisztviselő jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a
jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni.
Az adatkezelő köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetve törölni.
(4)	Az államigazgatási szervek kormánytisztviselőinek képzésével, továbbképzésével,
vizsgáztatásával összefüggő nyilvántartást a személyügyi központ üzemelteti. A személyügyi
központ - az adatfelhasználás dokumentálásával - jogszabályban meghatározott feladatai
ellátása érdekében statisztikai adatfeldolgozást végezhet.
181.	§ A tartalékállományba helyezett kormánytisztviselőknek a 3. melléklet szerinti adatairól
az államigazgatási szerv folyamatos adatszolgáltatást végez a Kormány által meghatározott
rendben a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter részére.
182.	§ (1) A személyügyi központ nyilvántartja és kezeli a pályázati eljárással, a kompetencia
vizsgálattal, és a toborzási adatbázissal kapcsolatos adatokat. A pályázati eljárás lefolytatását
követően - függetlenül annak eredményességétől - a személyügyi központ a pályázati
eljárásokkal kapcsolatos adatokat egyéni azonosításra alkalmatlan módon statisztikai
adatgyűjtés céljából tárolhatja. A pályázati eljárással kapcsolatos adatokat a személyügyi
központ a pályázati eljárás lezárását követően törli a nyilvántartásából, kivéve, ha a pályázó
82
adatai további kezeléséhez hozzájárul, abból a célból, hogy a későbbi pályázati lehetőségekről
tájékoztatást kapjon, valamint bekerüljön a toborzási adatbázisba. A személyügyi központ a
versenyvizsgára vonatkozó adatokat, annak érvényessége lejártát követően törli a
nyilvántartásából.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott adatnyilvántartás és -kezelés a pályázó
a)	természetes személyazonosító adataira,
b)	önéletrajzára, motivációs levelére,
c)	a pályázati eljáráshoz és a kiválasztáshoz kapcsolódó egyéb adataira,
d)	a pályázati eljárás során használt kiválasztási módszerek eredményeire,
e)	kompetencia-vizsgálat eredményére,
f)	a 4. mellékletben meghatározott adatokra
teljed ki.
(3)	A személyügyi központ által vezetett nyilvántartás célja a kiválasztási eljárás segítése. A
személyügyi központ nyilvántartásában szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés
jogszerűségéért, az adatszolgáltatásért a személyügyi központ vezetője felelős.
(4)	A személyügyi központ által vezetett nyilvántartásból - jogszabályban meghatározott
módon - a (3) bekezdésben meghatározott célra a pályázatot kiíró közigazgatási szerv
számára személyazonosításra alkalmas módon, statisztikai célra csak személyazonosításra
alkalmatlan módon szolgáltatható adat.
(5)	A személyügyi központ által vezetett nyilvántartásba - eljárásában indokolt mértékig -
jogosult betekinteni, illetve a személyügyi központ hozzájárulásával abból adatokat átvenni:
a)	a személyügyi központ vezetője,
b)	meghatározott körben a személyügyi központ vezetője által feljogosított, személyügyi
központnál alkalmazásban álló személy,
c)	a személyügyi központ felügyeletét ellátó közigazgatási minőségpolitikáért és
személyzetpolitikáért felelős miniszter és az általa meghatározott körben, az általa
feljogosított kormánytisztviselő,
d)	saját adatai tekintetében az adatbázisban szereplő személy,
e)	a fegyelmi eljárást lefolytató testület vagy személy,
f)	munkaügyi per kapcsán az eljáró bíróság,
g)	feladatkörükben eljárva a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a közszolgálati
jogviszonnyal összefüggésben indult büntetőeljárásban a nyomozó hatóság, az ügyész és a
bíróság,
h)	az ügyészi törvényességi feladatkörében eljárva az ügyész.
(6)	A személyügyi központ által vezetett nyilvántartásból kormányrendeletben meghatározott
módon - személy azonosítására alkalmas adatokat nem tartalmazó - adatszolgáltatás
végezhető. A pályázatot kiíró közigazgatási szerv számára személy azonosítására alkalmas
adatokat tartalmazó adatszolgáltatás végezhető.
183.	§ (1) A Kormány által rendeletben kijelölt vizsgaszervező a közigazgatási és ügykezelői
alapvizsgával, valamint a közigazgatási szakvizsgával kapcsolatban a következő adatok körét
tartja nyilván, illetve kezeli
a)	a vizsgázó természetes személyazonosító adatait,
b)	a vizsgázó munkáltatójára vonatkozó adatait,
c)	a vizsgajegyzőkönyvben foglalt adatokat,
83
d)	vizsgabizonyítvány számát, keltét,
e)	a vizsga teljesítéséhez szükséges adatokat.
(2)	A továbbképzést szervező a továbbképzés lebonyolításával kapcsolatban a következő
adatok körét tartja nyilván, illetve kezeli
a)	a résztvevő természetes személyazonosító adatait,
b)	a résztvevő munkáltatójára vonatkozó adatait,
c)	a továbbképzés teljesítéséhez szükséges adatokat.
Személyi anyag
184.	§ (1) A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyával kapcsolatos iratok
közül a kormánytisztviselő öt évnél nem régebbi fényképét, a közszolgálati alapnyilvántartás
adatlapját, az önéletrajzot, a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítványt,
az esküokmányt, a kinevezést és annak módosítását, a főtisztviselői kinevezést, a vezetői
kinevezést, a címadományozást, a besorolásról, illetve a visszatartásról, valamint az
áthelyezésről rendelkező iratokat, a teljesítményértékelést, a minősítést, a kormányzati
szolgálati jogviszonyt megszüntető iratot, a hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó
határozatot, a közszolgálati igazolás másolatát együttesen kell tárolni (személyi anyag).
(2)	A személyi anyagba való betekintésre a 180. § (1) bekezdésben foglaltak jogosultak.
(3)	A kormánytisztviselő személyi anyagát az államigazgatási szerv fekteti fel, illetve kéri
meg, ha a kormánytisztviselő korábban kormányzati szolgálati jogviszonyban állt.
A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak jogviszonyával
összefüggő adatkezelés egyes szabályai, a közszolgálati nyilvántartás
185.	§ (1) A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottakra - törvény eltérő
rendelkezése hiányában - a 177. § (l)-(4) bekezdését, a 180. § (1) és (3) bekezdését
megfelelően alkalmazni kell.
(2)	A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartásának adatait
elektronikus formában a személyügyi központ tárolja. A személyügyi központ a nyilvántartás
adatain csak olyan adatkezelési műveleteket végezhet, amelyek a számítástechnikai rendszer
fenntartása, zavartalan működésének biztosítása és védelme érdekében szükségesek. A
minisztériumok és a Miniszterelnökség a személyügyi központ elektronikus nyilvántartásában
tárolt adatok esetében csak a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselő
adataiba tekinthet be. A személyügyi központ - az adatátvétel naplózásával - az elektronikus
nyilvántartásból felhasználhatja azokat az adatokat, amelyek törvényben meghatározott
feladatai ellátásához szükségesek.
(3)	A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartását, mint
adatfeldolgozó a személyügyi központ üzemelteti. A minisztériumok és a Miniszterelnökség a
személyügyi központ elektronikus nyilvántartásában tárolt adatok esetében csak a vele
kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselő adataiba tekinthet be. A
személyügyi központ - az adatfelhasználás dokumentálásával - jogszabályban meghatározott
feladatai ellátása érdekében statisztikai adatfeldolgozást végezhet. A minisztériumok és a
Miniszterelnökség állományába tartozó, illetve velük jogviszonyt létesítő
kormánytisztviselőtől nem követelhető meg olyan adat igazolása vagy okiratmásolat
84
szolgáltatása, amelyet a személyügyi központ által üzemeltetett közszolgálati
alapnyilvántartás tartalmaz.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott adatfeldolgozást a személyügyi központ az egységes
alapokon megvalósuló személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási
rendszer keretén belül látja el.
(5)	A minisztériumok és a Miniszterelnökség az e törvényben meghatározott
adatszolgáltatásokat a személyügyi központ útján teljesítik.
(6)	A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter - a
Kormány által meghatározott módon és adatkörben - jogszabályban meghatározott
feladatainak ellátása érdekében statisztikai lekérdezéseket végezhet a személyügyi
nyilvántartó rendszerben tárolt adatokból.
(7)	A személyügyi központban foglalkoztatottak közszolgálati alapnyilvántartására a
minisztériumra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
186.	§ (1) A személyügyi központ által vezetett minisztériumi, miniszterelnökségi
közszolgálati alapnyilvántartásból - kormányrendeletben meghatározott módon -
kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelés céljából, személyazonosításra
alkalmas módon a minisztériumok, illetve a Miniszterelnökség részére a vele
kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselők adatai tekintetében
adatszolgáltatás végezhető.
(2)	Az állami vezetők esetében a közszolgálati alapnyilvántartásban kell nyilvántartani a 2.
mellékletben meghatározott adatokon túl az állami vezetői igazolvány számát, az EÜ VIP
kártya számát, a diplomata útlevél számát, az állami vezetők és az államigazgatási szervek
kormánytisztviselői számára biztosított juttatásokról és azok feltételeiről szóló
kormányrendelet szerinti juttatások adatait is.
(3)	A tartós külszolgálatot teljesítő kormánytisztviselő esetében a 2. mellékletben
meghatározott adatokon túl a közszolgálati alapnyilvántartásban kell nyilvántartani a
külképviselet (állomáshely) megnevezését, a rangot (diplomáciai és konzuli), az ellátmányra,
ellátmánypótlékra vonatkozó adatokat is.
(4)	A szakmai vezetők és a kormánytisztviselők önéletrajzát a minisztériumok és a
Miniszterelnökség a 185. § (4) bekezdésében meghatározott rendszerben tartják nyilván és
kezelik. Az önéletrajz kötelezően tartalmazza a szakmai vezetők és a kormánytisztviselők e
törvényben meghatározott közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő adatai közül az 5.
mellékletben meghatározott adatköröket, valamint az önéletrajzhoz csatolandó, az
önéletrajzban foglaltakat igazoló mellékleteket, illetve tartalmazhat egyéb kiegészítő
információkra vonatkozó adatokat.
187.	§ (1) A minisztériumok, valamint a Miniszterelnökség az illetmény és egyéb juttatás,
valamint az ezekhez kapcsolódó adó-, társadalombiztosítási és egyéb, az államigazgatási
szervet terhelő fizetési kötelezettségek teljesítése céljából külön törvényben meghatározott
adatokat szolgáltatnak a kincstár részére. A kincstár számfejtett adatokat szolgáltat a
személyügyi központ útján - a díjazással kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek
teljesítése céljából - a minisztériumok és a Miniszterelnökség részére.
85
(2)	A honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériummal kormánytisztviselői
jogviszonyban állók esetében az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a Költségvetés
Gazdálkodási Információs Rendszer (a továbbiakban: KGIR) részére kell továbbítani, illetve a
KGIR biztosítja a személyügyi központ útján a számfejtett adatok átadását.
(3)	A minisztériumok és a Miniszterelnökség a működésükhöz szükséges gazdasági,
informatikai, műszaki és elhelyezési feltételek biztosítása céljából adatot szolgáltatnak a
kormánytisztviselő nevéről, neméről, születési idejéről, valamint szervezeti és munkaköri
adatokról a Szolgáltatási és Ellátás Alapadat Tár (a továbbiakban: szolgáltatási adattár)
rendszer részére. A szolgáltatási adattár a személyügyi központ útján adatokat szolgáltat a
minisztériumok és a Miniszterelnökség részére a kormánytisztviselő elhelyezésének adatairól,
valamint - a foglalkoztatás megszüntetésével kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek
teljesítése céljából - a kormánytisztviselő által használt eszközökről, igénybe vett
szolgáltatásokról.
188.	§ (1) Az állami vezető és a kormánytisztviselő 2. melléklet szerinti nyilvántartásban
kezelt adatai közül a (2) bekezdésben meghatározott személyes adatait a személyügyi központ
a Kormány által rendeletben meghatározott módon a kormánytisztviselői kártya kiállítása
céljából továbbítja a kártya kiállítását végző szerv részére.
(2)	A kormánytisztviselői kártya kiállítása céljából az állami vezető és kormánytisztviselő
a)	neve, születési neve,
b)	anyja neve,
c)	születési helye és ideje,
d)	személyazonosító igazolvány okmányazonosítója, valamint
e)	lakcíme
továbbítható.
(3)	A kormánytisztviselői kártya kiállítását végző szerv a kártya kiállításával összefüggésben
kezeli az állami vezető és a kormánytisztviselő (2) bekezdés szerinti személyes adatait,
fényképét, és a kiállításra kerülő kártya azonosítószámát, ezen adatokat adatellenőrzés
céljából továbbítja a személyügyi központ részére. A személyügyi központ a részére
továbbított adatokat a 185. § (4) bekezdésében meghatározott rendszerben nyilvántartja,
azokból a Kormány által rendeletben meghatározott módon adatokat szolgáltathat.
A közszolgálati ellenőrzés
189.	§ (1) A Kormány ellenőrzi - a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter és a Kormány általános. hatáskörű területi államigazgatási szerve
közreműködésével - a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó jogszabályok
végrehajtását. Ennek keretében a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter javaslatára évente meghatározhatja a vizsgálati tárgyköröket (célvizsgálat),
valamint a vizsgálat alá vont 1. §-ban meghatározott szerveket (a továbbiakban: vizsgált
szervek). A célvizsgálatot a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős
miniszter folytatja le, amelynek tapasztalatairól a Kormányt évente tájékoztatja.
(2)	A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult — a
cél- és témavizsgálatok keretében - a Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a
kormányhivataloknál és a központi hivataloknál:
86
a)	a munkáltatói intézkedést tartalmazó iratokba betekinteni,
b)	jogszabálysértés vagy célszerűtlen intézkedés esetén intézkedést kezdeményezni az
államigazgatási szerv vezetőjénél vagy - vita esetén - annak felettes szervénél,
c)	fegyelmi vagy kártérítési eljárást kezdeményezni.
(3)	A (2) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetekben az államigazgatási szerv vezetője
köteles a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter
megkeresését érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy annak mellőzése okáról a
közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős minisztert - a megkereséstől
számított harminc napon belül - tájékoztatni.
(4)	A (2) bekezdésbe nem tartozó vizsgált szervekkel kapcsolatos ellenőrzési jogkört a
közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter koordinálásával a
Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve gyakorolja.
Jogvita
190.	§ (1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó igényének
érvényesítése érdekében közszolgálati panaszával a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz
fordulhat. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság döntésével szemben a kormánytisztviselő a
bírósághoz fordulhat. A munkáltató a jogviszonyból vagy az e törvényből származó igényét
Kormánytisztviselői Döntőbizottság, illetve bíróság előtt érvényesítheti. Ha a
Kormánytisztviselői Döntőbizottság a jogszabályban előírt határidőn belül nem bírálja el a
panaszt, akkor a kormánytisztviselő, illetve a munkáltató közvetlenül a bírósághoz fordulhat
keresetével. Az érdekképviseleti szerv az e törvényből származó igényét bíróság előtt
érvényesítheti.
(2)	A közszolgálati panaszt a sérelmesnek tartott munkáltatói intézkedésről szóló irat
kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz
benyújtani
a)	a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésével;
b)	az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítással;
c)	a minősítés, a teljesítményértékelés megállapításaival;
d)	a fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozattal;
e)	a kinevezés egyoldalú módosításával;
f)	a fizetési felszólítással;
g)	a 137. §-ban foglalt vezetői pótlék csökkentésével
kapcsolatos ügyekben. Egyéb esetekben a kormánytisztviselő az igény érvényesítésére
vonatkozó elévülési időn belül fordulhat a bírósághoz.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározottakon kívüli egyéb tárgyú panasz benyújtása esetén a
Kormánytisztviselői Döntőbizottság a kormánytisztviselő, illetve a munkáltató kérésére
véleményt ad ki.
(4)	A jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás
megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától
számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen, ha a másik
fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.
87
(5)	A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a
kormánytisztviselő a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz, illetve a bírósághoz akkor
fordulhat, ha e törvény megengedi.
(6)	A panasz, illetve a keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell
tekinteni, ha a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz, illetve a bírósághoz intézett panaszt,
illetve keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a panasz,
illetve a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet. Az igény
hat hónap elteltével nem érvényesíthető.
(7)	A (2) bekezdés b)-f) pontjaiban foglalt esetekben a sérelmezett intézkedés a bíróság
jogerős döntéséig nem hajtható végre.
(8)	A közszolgálati panaszt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság annak kézhezvételétől
számított harminc napon belül indokolással ellátott határozatban bírálja el és döntését írásban
közli. Ezt a határidőt indokolt esetben a Kormánytisztviselői Döntőbizottság egy alkalommal
hatvan nappal meghosszabbíthatja.
(9)	A Kormánytisztviselői Döntőbizottság hatásköre az e törvény hatálya alá tartozó
államigazgatási szervnél keletkezett jogvitára terjed ki.
(10)	A közszolgálati panaszt három fős tanács bírálja el. Az ügy elbírálásában eljáró tanácsba
egy közszolgálati biztost a kormánytisztviselő, egy biztost a munkáltató javaslata alapján a
Kormánytisztviselői Döntőbizottság elnöke jelöl ki. A tanács elnökét a Kormánytisztviselői
Döntőbizottság elnöke jelöli ki. A tanács elnöke az lehet, aki egyetemi szintű végzettséggel és
jogász szakképzettséggel rendelkezik.
(11)	A tanács a határozatát többségi szavazással hozza.
(12)	A Kormánytisztviselői Döntőbizottság eljárása illeték- és költségmentes.
191.	§ (1) A Kormánytisztviselői Döntőbizottság elnökét és helyettesét, valamint tagjait
(közszolgálati biztosok) a közigazgatásért és igazságügyért felelős miniszter javaslatára a
miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre.
(2)	A Kormánytisztviselői Döntőbizottság tagja az lehet, aki
a)	legalább ötéves közigazgatási gyakorlattal, és
b)	felsőfokú iskolai végzettséggel, és
c)	közigazgatási vagy jogi szakvizsgával rendelkezik, és
d)	közszolgálati jog területén gyakorlatot szerzett..
(3)	Nem keletkeztet összeférhetetlenséget, ha a kormánytisztviselő, illetve a szakmai vezető a
Kormánytisztviselői Döntőbizottság tagja.
(4)	A közszolgálati panasz elbírálásában eljáró tanács tagjának összeférhetetlenségére a
fegyelmi eljárásban kormányrendelet által meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat
kell megfelelően alkalmazni.
(5)	A Kormánytisztviselői Döntőbizottság szervezetére, eljárására és tagjainak juttatásaira
vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
88
Elévülés
192.	§ (1) A kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el.
(2)	A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény öt év, ha a büntethetőség
elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.
(3)	Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell
figyelembe venni.
(4)	Az elévült igényt bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Az elévülés utáni teljesítést
elévülés címén visszakövetelni nem lehet.
(5)	Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály
megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már
eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
(6)	Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti
érvényesítése, a külön törvény szerinti közvetítő vagy békéltető igénybevételének
kezdeményezése, az igény megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a
kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az
elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik.
Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a
végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményei
193.	§ (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kormányzati
szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a kormánytisztviselő abban az esetben
kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha
a)	a megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, illetve felmentési
védelembe ütközik, vagy a munkáltató megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó
rendelkezéseket, vagy
b)	a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő, illetve a munkavédelmi
képviselőnek (munkavédelmi bizottság tagjainak) kormányzati szolgálati jogviszonyát a 201.
§ (1) bekezdésébe, vagy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 76. §-ának (3)
bekezdésébe ütköző módon szüntette meg, vagy
c)	a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén a hivatalvesztés
fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával, vagy
d)	a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, vagy
e)	a kormánytisztviselő a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre
irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
(2)	A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a kormánytisztviselő eredeti munkakörbe
történő visszahelyezését, feltéve, ha a kormánytisztviselő továbbfoglalkoztatása a
munkáltatótól nem várható el. Ilyennek minősül különösen, ha
a)	a kormánytisztviselő munkaköre megszűnt,
b)	a munkakörét betöltötték,
c)	a szervnél létszámcsökkentést hajtanak végre az ítélet jogerőssé válásakor,
d)	a szervnél nincs üres álláshely.
89
(3)	Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni a kormánytisztviselő elmaradt
illetményét (egyéb járandóságait), továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével
összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni az illetménynek (egyéb
járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő
gondosság mellett megtérülhetett volna. A kellő gondosság elmulasztásának különösen azt
kell tekinteni, ha a kormánytisztviselő az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt
a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében, nem köt álláskeresési
megállapodást, illetve az e szerv által felajánlott - a foglalkoztatás elősegítéséről szóló
jogszabályban foglalt feltételekre tekintettel - megfelelő munkahelyet elutasítja, továbbá
maga nem keres aktívan munkahelyet. A bíróság a kellő gondosság elmulasztásának az
elmaradt illetmény, egyéb járandóságok, illetve a kormánytisztviselői kár megtérítésével
kapcsolatos következményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján állapítja meg.
(4)	Ha a kormányzati szolgálati jogviszony (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes
megszüntetése esetén a kormánytisztviselő az eredeti munkakörébe való visszahelyezést nem
kéri vagy a bíróság mellőzi a kormánytisztviselő eredeti munkakörbe történő
visszahelyezését, a kormányzati szolgálati jogviszony a jogellenességet megállapító határozat
jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ekkor - a (3) bekezdésben foglaltakon felül a
bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak
következményei súlyának mérlegelésével - a kormánytisztviselő legalább két, legfeljebb
tizenkét havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
(5)	Ha a kormányzati szolgálati jogviszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették
meg jogellenesen, a kormányzati szolgálati jogviszony a megszüntetésről szóló jognyilatkozat
szerinti időpontban megszűnik, de a kormánytisztviselő részére - az eset összes
körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése
alapján - legalább két, legfeljebb harminchat havi illetményének megfelelő átalány-kártérítést
kell fizetni.
(6)	A bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelembe veszi, hogy a
kormánytisztviselő mennyiben tett eleget a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének
(kárenyhítés).
194.	§ (1) A kormánytisztviselő, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyát nem az e
törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a lemondási időre járó
illetményének megfelelő összeget megfizetni.
(2)	Ha a kormánytisztviselő a határozott időtartamú kormányzati szolgálati jogviszonyát
szünteti meg jogellenesen, az (1) bekezdésben meghatározottakat megfelelően kell
alkalmazni. Ha azonban a határozott időből még hátralévő időtartam rövidebb két hónapnál, a
munkáltató csak a hátralévő időre járó illetmény megfizetését követelheti.
(3)	A munkáltató jogosult az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó
kárának érvényesítésére is.
(4)	A munkáltató (l)-(3) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a
kormánytisztviselő által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok az irányadók.
Kormánytisztviselői érdekegyeztetés
90
Általános rendelkezések
195.	§ (1) A kormánytisztviselők szociális és gazdasági érdekeinek védelme, továbbá a
munkabéke fenntartása érdekében e törvény szabályozza a szakszervezet és az
államigazgatási szerv, illetve érdekképviseleti szervezeteik kapcsolatrendszerét. Ennek
keretében biztosítja a szervezkedés szabadságát, a kormánytisztviselők részvételét a
munkafeltételek alakításában, meghatározza a munkaügyi konfliktusok megelőzésére,
feloldására irányuló eljárást.
(2)	A kormánytisztviselőknek, illetve az államigazgatási szerveknek joga, hogy - törvényben
meghatározott feltételek szerint - gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme
érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdekképviseleti
szervezetet alakítsanak, illetve az általuk választott szervezetbe - kizárólag az adott szervezet
szabályaitól függően - belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak.
(3)	Az érdekképviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket létesíteni, illetve ilyenekhez
csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetségeket is.
(4)	A kormánytisztviselők jogosultak az államigazgatási szervnél szakszervezet létrehozására.
A szakszervezet az államigazgatási szervnél szerveket működtethet, ezek működésébe tagjait
bevonhatja.
(5)	Az államigazgatási szerv, illetve a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a
képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyéről.
196.	§ (1) E fejezet alkalmazásában tájékoztatás: a munkaügyi kapcsolatokkal, illetve a
kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő információ átadása, ennek megismerését,
megvizsgálását és az ezzel kapcsolatos vélemény kialakítását és képviseletét lehetővé tévő
módon.
(2)	Az államigazgatási szerv nem köteles tájékoztatást adni, ha ez olyan tény, információ,
megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a közszolgálat érdekeit, illetve
működését vagy az államigazgatási szerv jogos érdekeit, illetve működését veszélyeztetné.
(3)	A szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy olyan tényt, információt,
megoldást vagy adatot, amelyet az államigazgatási szerv jogos érdekei, illetve működése,
valamint a közszolgálat érdekei, illetve működése védelmében kifejezetten bizalmasan vagy
minősített adatként való kezelésre történő utalással hozott tudomására, semmilyen módon
nem hozhatja nyilvánosságra és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli
tevékenységben semmilyen módon nem használhatja fel.	.
(4)	A szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy a tevékenysége során tudomására
jutott információkat csak az államigazgatási szerv jogos érdekeinek, illetve működésének,
valamint a közszolgálat érdekeinek, illetve működésének veszélyeztetése, valamint a
személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.
(5)	Az e törvényben a szakszervezet számára biztosított jogok az államigazgatási szervnél
képviselettel rendelkező helyi szakszervezetet illetik meg.
91
197.	§ (1) Az államigazgatási szerv nem követelheti, hogy a kormánytisztviselő
szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzék.
(2)	A kormánytisztviselő alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy tagja-e valamely
szakszervezetnek, illetve megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát vagy vállalja-e az
államigazgatási szerv által megjelölt szakszervezetbe történő belépést.
(3)	Szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt tilos a
kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát megszüntetni vagy a
kormánytisztviselőt más módon megkülönböztetni.
(4)	Nem lehet jogosultságot vagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozástól vagy az
attól való távolmaradástól függővé tenni.
(5)	Az államigazgatási szerv szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére
történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.
Központi érdekegyeztetés
198.	§ (1) A közigazgatási szervek, valamint a közszolgálati tisztviselők érdekeinek
egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint a megfelelő megállapodások
kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek,
valamint a kormánytisztviselők és a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti
szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (a
továbbiakban: KÉF) működik.
(2)	A KÉF hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és
köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó
tárgykörök tartoznak.
(3)	A KÉF véleményét ki kell kérni a (2) bekezdés szerinti hatáskörébe tartozó ügyekkel
kapcsolatban az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás
kérdéseiben.
(4)	A KÉF tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult a (2) bekezdés szerinti
hatáskörébe tartozó egyéb ügyekkel kapcsolatban.
(5)	A KÉF szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és az érdekegyeztetésben
résztvevő felek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter látja el.
199.	§ A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben, a fegyveres
szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII.
törvényben, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak
jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényben szabályozott Országos Közszolgálati
Érdekegyeztető Tanács az e törvény hatálya alá tartozó közszolgálati tisztviselők
érdekegyeztető fóruma is.
Munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetés
92
200.	§ (1) A munkahelyi kormányzati szolgálati kérdések rendezésére a munkahelyi
kormánytisztviselői érdekegyeztetés szolgál. A munkahelyi kormánytisztviselői
érdekegyeztetésben az államigazgatási szerv vezetője és a szakszervezet választott
tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is
bevonhatnak.
(2)	Az államigazgatási szerv vezetője köteles kikérni a szakszervezet véleményét a
kormánytisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint
juttatásaira vonatkozó, a munkáltató hatáskörébe utalt szabályozásról.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltakon kívül a szakszervezet jogosult a kormánytisztviselők
csoportját érintő munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) vagy annak tervezetével kapcsolatos
véleményét az államigazgatási szervvel közölni, ezzel összefüggésben konzultációt
kezdeményezni.
(4)	A szakszervezet tájékoztatást kérhet az államigazgatási szervtől a kormánytisztviselők
kormányzati szolgálati jogviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel
kapcsolatban, így különösen tájékoztatást kérhet:
a)	a (2) bekezdésben felsorolt tárgykörökben készült tervezetek, statisztikai létszám- és
illetményadatok, számítások, elemzések és irányelvek megismerése érdekében,
b)	a kormányzati szolgálati jogszabályok végrehajtásáról,
c)	a helyi megállapodások betartásáról,
d)	legalább félévente a részmunkaidős és a határozott időre szóló foglalkoztatás helyzetének
alakulásáról.
(5)	A szakszervezet javaslatot tehet:
a)	az államigazgatási szerv részére a kormánytisztviselőket érintő intézkedésekre,
b)	a kormánytisztviselőket érintő helyi szabályozás egységes értelmezésére, valamint
c)	a kormánytisztviselőket érintő helyi szabályozási tárgykörökre.
(6)	A szakszervezet jogosult a kormánytisztviselőket a munkaügyi kapcsolatokkal vagy a
munkaviszonnyal összefüggő kérdésekben tájékoztatni.
(7)	Az államigazgatási szerv - a szakszervezettel egyeztetve - biztosítja annak lehetőségét,
hogy a szakszervezet a tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást az államigazgatási szervnél
közzétegye.
(8)	A szakszervezet joga, hogy a kormánytisztviselőket az államigazgatási szervvel vagy
ennek érdekképviseleti szervezetével szemben anyagi, szociális, valamint élet- és
munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje.
(9)	A szakszervezet jogosult a tagját - meghatalmazás alapján - gazdasági- és szociális
érdekeinek védelme céljából bíróság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselni.
201.	§ (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges az államigazgatási
szerv kormánytisztviselői közül legalább 10%-ának a tagságával - de legalább harminc fő
kormánytisztviselőnek a tagságával - rendelkező szakszervezetnél választott tisztséget betöltő
és a szakszervezet által megjelölt kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyának
az államigazgatási szerv által felmentéssel történő megszüntetéséhez (kivéve a 63. § (2)
93
bekezdés a) pontjában meghatározott felmentést), valamint az 51-55. §-ok szerinti
munkáltatói intézkedéshez.
(2)	A szakszervezet az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása során legfeljebb egy
kormánytisztviselőt jogosult megjelölni. Amennyiben az államigazgatási szervnek több
telephelye van, a szakszervezet telephelyenként jogosult legfeljebb egy kormánytisztviselőt
megjelölni.
(3)	A szakszervezet akkor jogosult az (1) bekezdés szerinti védelemre jogosult
kormánytisztviselő helyett másik kormánytisztviselőt megjelölni, ha a kormánytisztviselő
kormányzati szolgálati jogviszonya vagy tisztsége megszűnt.
(4)	A szakszervezet az (1) bekezdésben foglaltak szerinti munkáltatói intézkedéssel
kapcsolatos álláspontját az államigazgatási szerv írásbeli tájékoztatásának átvételétől
számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem
ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor
alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a szakszervezet érdekképviseleti
tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.
Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli az államigazgatási szervvel,
úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.
202.	§ (1) Feladata ellátása érdekében a 201. § (1) bekezdése szerint megjelölt
kormánytisztviselőt a beosztás szerinti havi munkaideje tíz százalékának megfelelő
munkaidő-kedvezmény illeti meg. Ezen túlmenően a konzultáció időtartamára mentesül a
munkavégzési kötelezettség alól. A munkaidő-kedvezmény igénybevételét legalább tíz nappal
korábban be kell jelenteni.
(2)	A munkaidő-kedvezmény tartamára illetmény jár. A munkaidő-kedvezményt megváltani
nem lehet.
(3)	A szakszervezet képviseletében eljáró, kormányzati szolgálati jogviszonyban nem álló
személy, ha a szakszervezetnek az államigazgatási szervvel kormányzati szolgálati
jogviszonyban álló tagja van, az államigazgatási szerv területére beléphet. A belépés és a
munkahelyen való tartózkodás során az államigazgatási szerv működési rendjére vonatkozó
szabályokat meg kell tartani.
Politikai tanácsadó, politikai főtanácsadó
203.	§ (1) A Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnökségi főtanácsadói és
miniszterelnökségi tanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói
munkakörré minősíthet a miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok
ellátására.
(2)	A kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter kormány-főtanácsadói és
kormánytanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré
minősíthet az általa vezetett minisztériumban a Kormány döntéseinek előkészítéséhez
közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.
94
(3)	A miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakört politikai
főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a miniszteri kabinetben a miniszter
tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.
(4)	Az államtitkár politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakört létesíthet az
államtitkári kabinetben, illetve - ennek hiányában - az államtitkári titkárságon az államtitkár
tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.
(5)	A (2)-(4) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg az
államigazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselők létszámának 8%-át. Az (l)-(3)
bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési
szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.
(6)	A kinevezés a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának
idejére szól.
(7)	Politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe az nevezhető ki, aki felsőfokú
iskolai végzettséggel és a 40. § (1) bekezdésben előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. A
politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint
közigazgatási alap- és szakvizsgát tehet. A vizsgák költségei a politikai főtanácsadót, politikai
tanácsadót terhelik, mely költségeket a közigazgatási szerv átvállalhatja.
(8)	Az (l)-(4) bekezdés szerinti feladat ellátására adott kinevezés - ideértve azt is, amikor a
politikai tanácsadói munkakört a kinevezés módosításával állapítják meg - csak politikai
főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakör betöltésére szólhat. A politikai főtanácsadó vagy
politikai tanácsadó kinevezése nem módosítható kormánytisztviselői vagy vezetői
munkakörre.
(9)	A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat
a)	az (1) bekezdés esetében a Miniszterelnökséget vezető államtitkár,
b)	a (2) bekezdés esetében a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter,
c)	a (3) bekezdés esetében a miniszter,
d)	a (4) bekezdés esetében az államtitkár
gyakorolja.
204.	§ (1) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó illetményét a munkáltatói jogkör
gyakorlója állapítja meg. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő
időszakra vonatkozó havi illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által
hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos
bruttó kereset tízszeresét.
(2)	A 101. § (1) bekezdése szerinti alapszabadságon felül a politikai főtanácsadó kilenc nap, a
politikai tanácsadó hét nap pótszabadságra jogosult évente.
(3)	Ha a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya a
Kormány, a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának megszűnése
következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a
politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan
fennállt.
95
(4)	A végkielégítés megfizetésére a jogviszony megszűnését követő harmincegyedik napon
kell intézkedni.
(5)	Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (3)
bekezdésében szabályozott módon történő megszűnését követő harminc napon belül újabb
politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem
jogosult, de a (3) bekezdés szerinti végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak
kell tekinteni.
(6)	Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a 203. § (6)
bekezdésében szabályozott módon történő megszűnését követő harminc napon belül újabb
kormánytisztviselői jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. A 69. §
(3)-(4) bekezdésének alkalmazása szempontjából a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói
jogviszonyban töltött idő kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időnek minősül.
(7)	A politikai főtanácsadóra, politikai tanácsadóra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a
45. §, 62. §, 116-130. §, 131. § (2) és (7) bekezdése, 132-142. §, valamint 150. § kivételével.
Kabinetfőnök
205.	§ (1) A miniszteri kabinetet és az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető
kabinetfőnökre a 203. § (6) és a 204. § (1) és (3)-(6) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	A miniszteri kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnök felett a munkáltatói
jogokat a miniszter, az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnök felett
az alapvető munkáltatói jogokat a miniszter, míg az egyéb munkáltató jogokat az államtitkár
gyakorolja.
(3)	A miniszteri kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnök gyakorolja a munkáltatói
jogokat a miniszteri kabinet állományába tartozó kormánytisztviselők, valamint a miniszter
titkárságát vezető osztályvezető felett. A vezetői kinevezés adása és visszavonása a miniszter
hatáskörébe tartozik.
(4)	Az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnök gyakorolja a
munkáltatói jogokat az államtitkári kabinet állományába tartozó kormánytisztviselők,
valamint az államtitkár titkárságát vezető osztályvezető felett. A vezetői kinevezés adása és
visszavonása az államtitkár hatáskörébe tartozik.
(5)	A miniszteri kabinetet és az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető
kabinetfőnökre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a 45. §, 62. §, 116-128. §, 130. §,
150.	§ kivételével.
VI.	fejezet
A kormányzati ügykezelők
206.	§ (1) A kormányzati ügykezelő kormányzati szolgálati jogviszonyára e törvény
kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel,
megfelelően kell alkalmazni.
96
(2)	Ahol e törvény „kormánytisztviselőt” említ azon e fejezet alkalmazásában „kormányzati
ügykezelőt” kell érteni.
(3)	A kormányzati ügykezelő kormányzati szolgálati jogviszonyában
a)	a pályázatra [45. § (1) bekezdése] vonatkozó rendelkezést,
b)	a tartalékállományra (73. §) vonatkozó rendelkezéseket,
c)	a szabadságra vonatkozó szabályok közül a 100. §-t és a 101. §-t,
d)	a kormánytisztviselők besorolására [116-117. §, 118. § (1) és (2) bekezdése, 119-124.§]
vonatkozó rendelkezéseket,
e)	a közigazgatási alapvizsgára, szakvizsgára [118. § (3)—(12) bekezdése] vonatkozó
rendelkezéseket,
f)	a címadományozásra, a tanácsadói, főtanácsadói munkakörökre (125-128. §) vonatkozó
rendelkezéseket,
g)	vezetői kinevezésre (129. §) vonatkozó rendelkezéseket,
h)	a teljesítményértékelésre, minősítésre (130. §) vonatkozó rendelkezéseket,
i)	az illetményre vonatkozó szabályok közül a 131. § (2) és (3) bekezdését és a (7) bekezdését,
a 132-142. §-t,
j) a kormánytisztviselői érdekegyeztetésre (195-202. §) vonatkozó rendelkezéseket,
k) a politikai tanácsadókra, főtanácsadókra, kabinetfőnökre (203-205. §) vonatkozó
rendelkezéseket
nem lehet alkalmazni.
(4)	A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően központi államigazgatási szervnél foglalkoztatott
kormányzati ügykezelőre a 142. § azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy részére
megállapítható munkaköri pótlék.
207.	§ (1) Kormányzati szolgálati jogviszony kormányzati ügykezelői munkakörre
a)	büntetlen előéletű,
b)	cselekvőképes, valamint
c)	legalább középszintű szakképesítéssel rendelkező
magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően kormányzati ügykezelői munkakörre kormányzati szolgálati
jogviszony - a jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas ügykezelői munkaköröket,
valamint az ügykezelői osztályvezetői kinevezés esetét kivéve -
a)	a külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személlyel,
valamint
b)	az Európai Szociális Kartárói szóló megállapodásban résztvevő államok állampolgárával
is létesíthető, ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel
rendelkezik.	.
(3)	Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól felmentés nem adható.
(4)	Ha a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a
kormányzati szolgálati jogviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra
létesíthető.
(5)	A 45. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a toborzási adatbázisba a
(2)	bekezdésben meghatározott állampolgársággal rendelkező személy is kérheti felvételét,
aki büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középszintű szakképesítéssel rendelkezik.
97
(6)	A kormányzati ügykezelő - a vezetői kinevezésre vonatkozó szabályok (129. §) megfelelő
alkalmazásával - kormányzati ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére osztályvezetői
munkakörre szóló kinevezést kaphat.
208.	§ (1) A kormányzati ügykezelő illetményét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg oly
módon, hogy az legalább elélje a garantált bérminimum összegét, de ne haladja meg az
illetményalap hatszorosát. Az illetmény megállapításakor arányosan figyelembe kell venni a
kormányzati ügykezelő szolgálati jogviszonyban töltött idejét. Az illetmény megállapításakor
figyelembe veendő egyéb szempontokat a közszolgálati szabályzatban kell rögzíteni.
(2)	A kormányzati ügykezelő osztályvezető illetményét az (1) bekezdés szerint kell
megállapítani azzal, hogy illetményének a vezetése alá tartozó kormányzati ügykezelők
illetményét meg kell haladnia.
209.	§ (1) A kormányzati ügykezelők alapszabadságának mértéke húsz munkanap.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott szabadság a kormányzati ügykezelő
a)	huszonötödik életévétől huszonegy;
b)	huszonnyolcadik életévétől huszonkettő;
c)	harmincegyedik életévétől huszonhárom;
d)	harmincharmadik életévétől huszonnégy;
e)	harmincötödik életévétől huszonöt;
f)	harminchetedik életévétől huszonhat;
g)	harminckilencedik életévétől huszonhét;
h)	negyvenegyedik életévétől huszonnyolc;
i)	negyvenharmadik életévétől huszonkilenc;
j) negyvenötödik életévétől harminc
munkanapra emelkedik.
(3)	A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a kormányzati
ügykezelőt, amelyben a (2) bekezdésben meghatározott életkort betölti.
210.	§ (1) A kormányzati ügykezelőnek a kormányzati szolgálati jogviszony keletkezésétől
számított hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát kell tennie. Ha a kormányzati ügykezelő
az alapvizsgát az előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, kormányzati
ügykezelői jogviszonya megszűnik.
(2)	Nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági szakközépiskola
igazgatás ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetőleg közigazgatási alap- vagy
szakvizsgával rendelkezik.
211.	§ A kormányzati ügykezelő tevékenységét legalább ötévenként értékelni kell. Az
értékelés szempontjait - a 130. §-ban meghatározott minősítési szabályok alapulvételével - a
munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.
VII.	fejezet
Szakmai vezetők
Közös szabályok
98
212.	§ (1) A szakmai vezetők kormányzati szolgálati jogviszonyára e törvény
kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel,
megfelelően kell alkalmazni.
(2)	Ha a szakmai vezető kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik, jogosult a tisztségére
utaló megnevezést használni, feltéve, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya nem a
választójogának elvesztése, összeférhetetlenségének megállapítása vagy hivatalvesztés
fegyelmi büntetés miatt szűnt meg.
(3)	A szakmai vezető a jogalap nélkül felvett juttatást az erre irányuló felhívás kézhezvételétől
számított tizenöt napon belül köteles visszafizetni.
(4)	Ha a szakmai vezető kinevezéséről, felmentéséről vagy jogviszonya lemondás miatti
megszűnésének megállapításáról szóló okiratban a kormányzati szolgálati jogviszony
keletkezésének vagy megszűnésének időpontja naptári napként van meghatározva, a szakmai
vezető a megjelölt naptári nap kezdetén lép hivatalba, illetve jogviszonya a megjelölt naptári
nap végén szűnik meg.
213.	§ (1) A szakmai vezető összeférhetetlenségére a 87. §-ának a vezetői munkakört betöltő
kormánytisztviselőre vonatkozó rendelkezéseit a (2)-(4) bekezdésben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A szakmai vezető érdekképviseleti szervezetben tisztséget, szövetkezetben vezető
tisztséget nem viselhet, nem lehet továbbá alapítvány kezelő szervezetének tagja.
(3)	Nem keletkeztet összeférhetetlenséget, ha a szakmai vezető a Magyar Nemzeti Bank
felügyelő bizottságának tagja, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja, továbbá a
Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Birtokpolitikai Tanácsának elnöke, vagy tagja.
(4)	Ha az összeférhetetlenségi eljárás ideje alatt a szakmai vezető a vele szemben fennálló
összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni kell.
214.	§(1) A szakmai vezető végkielégítésre nem jogosult.
(2)	A szakmai vezetőt minden naptári évben negyven munkanap szabadság illeti meg. A
szabadság igénybevételét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős
miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárának előzetesen be kell
jelenteni.
(3)	A fegyelmi vétséget elkövető szakmai vezetővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a)	megrovás,
b)	hivatalvesztés.
(4)	A szakmai vezető kormányzati szolgálati jogviszonyára e törvény 37-38. §, 40. §, 45^-6.
§, 50. §, 53. §, 55. §, 57. §, 60-73. §, 116-130. §, 132-142. §, 203-205. §-ait nem kell
alkalmazni.
A közigazgatási államtitkár
99
215.	§ (1) Közigazgatási államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők
választásán szavazati joggal rendelkező személy kinevezhető, aki egyetemi szintű
végzettséggel és jogász, közgazdász vagy közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy
felsőfokú végzettséggel és a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú szakképzettséggel
rendelkezik.
(2)	A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését
követően tett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A miniszter
véleményét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter útján
terjeszti a miniszterelnök elé. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter a véleményre észrevételt tehet.
(3)	A közigazgatási államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a
kinevezésével hivatalba lép.
(4)	A közigazgatási államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja.
(5)	A kinevezett közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök előtt az Országgyűlés előtt
esküt tevő, vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt
vagy fogadalmat tesz.
216.	§ (1) A közigazgatási államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik:
a)	halálával,
b)	választójogának elvesztésével,
c)	összeférhetetlenségének megállapításával, vagy
d)	országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré vagy politikai vezetővé
történő megválasztásával, illetve kinevezésével.
(2)	A közigazgatási államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszüntethető:
a)	áthelyezéssel,
b)	lemondással,
c)	felmentéssel, vagy
d)	hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel.
217.	§ (1) A közigazgatási államtitkár a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett
írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat a jogviszonyáról. A nyilatkozatot a közigazgatási
államtitkár a miniszterhez juttatja el, aki azt haladéktalanul továbbítja a miniszterelnöknek.
(2)	Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő
a lemondásnak a miniszterelnökhöz történő eljuttatástól számított három hónap, ha e tisztsége
három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő
negyvenöt nap, amelynek időtartama alatt a közigazgatási államtitkár a munkavégzési
kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig
töltötte be, kormányzati szolgálati jogviszonya a lemondásnak a köztársasági elnök által
történő kézhezvételét követő tizenötödik napon szűnik meg.
218.	§ (1) A miniszterelnök a miniszter véleménye kikérését követően bármikor javaslatot
tehet a köztársasági elnöknek a közigazgatási államtitkár felmentésére. A felmentést nem kell
megindokolni.
100
(2)	A közigazgatási államtitkár számára felmentését megelőzően - kivéve, ha arra
nyugdíjjogosultság miatti kérelem alapján kerül sor - végzettségének és szakképzettségének,
szakképesítésének megfelelő vezetői munkakört kell felajánlani valamely központi
államigazgatási szervnél.
(3)	Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezetői munkakört elfogadja, át kell helyezni.
Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte az áthelyezésétől
számított hat hónapon át, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy
évig betöltötte, akkor három hónapon át megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye
különbségének összege, ha az előbbi magasabb volt.
(4)	Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezetői munkakört nem fogadja el és tisztségét
legalább három évig betöltötte hat hónapi, ha tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de
azt legalább egy évig betöltötte három hónapi felmentési idő illeti meg, amelynek időtartama
alatt a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy
évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott időtartamokhoz a közigazgatási államtitkári tisztséget
megelőzően folyamatosan betöltött állami vezetői tisztség időtartamát - a hatáskörgyakorlás
megszűnésétől az új tisztséggel összefüggésben a hivatalba lépésig terjedő, legfeljebb hat
hónapos, valamint a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésétől a hatáskörgyakorlás
megszűnéséig teijedő megszakítást a folyamatosság szempontjából nem számítva - hozzá kell
számítani.
(6)	Ha a közigazgatási államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc
napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben
összeférhetetlenségi ok merül fel, a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az
indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség
kérdésében.
(7)	Ha a közigazgatási államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya a 216. § (1) bekezdés
a)-b) vagy d) pontja, illetve (2) bekezdés a)-b) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a
miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök állapítja meg.
219.	§ (1) A közigazgatási államtitkár alapilletménye a kormánytisztviselői illetményalap
tizenkétszerese.
(2)	A közigazgatási államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az
alapilletmény 50%-a.
(3)	A közigazgatási államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.
(4)	A közigazgatási államtitkár alapilletményét a miniszter át nem ruházható hatáskörében
legfeljebb 30%-kal megemelheti.
(5)	A közigazgatási államtitkár jutalmazásáról a tevékenységét irányító miniszter és a
közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslata
alapján a miniszterelnök dönt.
101
(6)	A közigazgatási államtitkár részére a tevékenységét irányító miniszter és a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslata alapján a
miniszterelnök célprémiumot állapíthat meg.
A helyettes államtitkár
220.	§ (1) Helyettes államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők
választásán szavazati joggal rendelkező személy kinevezhető, aki egyetemi szintű
végzettséggel és jogász vagy közgazdász vagy közigazgatási menedzser szakképzettséggel,
vagy felsőfokú végzettséggel és a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú
szakképzettséggel rendelkezik.
(2)	A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök határozatlan időre nevezi
ki. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkárt a Miniszterelnökséget vezető
államtitkár javaslatára nevezi ki a miniszterelnök.
(3)	A miniszter javaslatát - a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter kivételével - a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára útján terjeszti a
miniszterelnök elé.
(4)	A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett
minisztérium közigazgatási államtitkára a javaslat megküldésétől számított tizenöt napon
belül kifogással élhet, és a javaslatot visszaküldheti a miniszternek, vagy továbbítja azt a
miniszterelnöknek.
(5)	A (3)-(4) bekezdés rendelkezéseit a Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkárra
nem kell alkalmazni.
(6)	A helyettes államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a
kinevezésével hivatalba lép.
(7)	A helyettes államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat a közigazgatási államtitkár
gyakorolja. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár felett a Miniszterelnökséget
vezető államtitkár gyakorolja a munkáltatói jogokat.
(8)	A kinevezett helyettes államtitkár a miniszterelnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő,
vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy
fogadalmat tesz.
221.	§ (1) A helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik:
a)	halálával,
b)	választójogának elvesztésével,
c)	összeférhetetlenségének megállapításával, vagy
d)	országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré, politikai vezetővé vagy
érdekképviseleti szervezet tisztségviselőjévé történő megválasztásával, illetve kinevezésével.
(2)	A helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszüntethető:
a)	áthelyezéssel,
b)	lemondással,
102
c)	felmentéssel, vagy
d)	hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel.
222.	§ (1) A helyettes államtitkár a miniszter útján a miniszterelnökhöz intézett írásbeli
nyilatkozatával bármikor lemondhat a jogviszonyáról. A Miniszterelnökségen működő
helyettes államtitkár a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján juttatja el lemondását a
miniszterelnökhöz.
(2) Ha a helyettes államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a
lemondásnak a miniszterhez, illetve a Miniszterelnökséget vezető államtitkárhoz történő
eljuttatástól számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt
legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, amelynek időtartama alatt a
helyettes államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a helyettes államtitkár
tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, kormányzati szolgálati jogviszonya
megszűnésének időpontja a lemondásnak a miniszterelnök által történő kézhezvételét követő
tizenötödik nap.
223.	§ (1) A miniszter bármikor javaslatot tehet a miniszterelnöknek a helyettes államtitkár
felmentésére. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár felmentésére a
Miniszterelnökséget vezető államtitkár tehet javaslatot. A felmentést nem kell megindokolni.
A helyettes államtitkár felmentésére egyebekben a 218. § (2)-(5) bekezdésének rendelkezéseit
kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy, ha a helyettes államtitkár tisztségét egy évnél
rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap.
(2)	Ha a helyettes államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc
napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben
összeférhetetlenségi ok merül fel, a miniszterelnök a miniszter javaslatára az indítvány
kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.
(3)	Ha a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya a 221. § (1) bekezdés a)-b)
vagy d) pontja, illetve (2) bekezdés a)-d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszter
előterjesztésére a miniszterelnök állapítja meg; a Miniszterelnökségen működő helyettes
államtitkár esetében az előterjesztést a Miniszterelnökséget vezető államtitkár teszi meg.
224.	§ (1) A helyettes államtitkár alapilletménye a kormánytisztviselői illetményalap
kilencszerese.
(2)	A helyettes államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény
50%-a.
(3)	A helyettes államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.
(4)	A helyettes államtitkár alapilletményét minisztériumban a miniszter, a
Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár át nem ruházható hatáskörében
legfeljebb 30%-kal megemelheti.
(5)	A helyettes államtitkár jutalmazásáról a közigazgatási államtitkár és a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium
közigazgatási államtitkárának együttes javaslata alapján a miniszter dönt. A
103
Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár jutalmazásáról a Miniszterelnökséget
vezető államtitkár dönt.
(6)	A helyettes államtitkár részére a közigazgatási államtitkár és a közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős minisztérium közigazgatási
államtitkárának együttes javaslata alapján a miniszter célprémiumot állapíthat meg. A
Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár részére a Miniszterelnökséget vezető
államtitkár célprémiumot állapíthat meg.
225.	§ (1) Helyettes államtitkár fegyelmi ügyében a kijelölt vizsgálóbiztos legalább helyettes
államtitkári tisztséget betöltő állami vezető, az érdemi határozatot hozó háromtagú fegyelmi
tanács elnöke a közigazgatási államtitkár, tagjai pedig - a miniszter által felkért - az eljárás
alá vonttal azonos tisztséget betöltő szakmai vezetők.
(2)	A hivatalvesztést a fegyelmi tanács javaslatára a miniszter vagy - a Miniszterelnökségen
működő helyettes államtitkár esetében - a miniszterelnök mondja ki.
(3)	A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát - amely együtt
jár a helyettes államtitkár állásából való felfüggesztéssel - a helyettes államtitkár részére
kézbesíteni kell. A helyettes államtitkár a javaslattal szemben bírósághoz fordulhat. A kereset
jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszter vagy - a Miniszterelnökségen
működő helyettes államtitkár esetében - a miniszterelnök elé.
(4)	A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár esetében az (1) bekezdést azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy az érdemi határozatot hozó háromtagú fegyelmi tanács elnöke
a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, tagjai pedig - a miniszterelnök által felkért - az
eljárás alá vonttal azonos tisztséget betöltő szakmai vezetők.
NEGYEDIK RÉSZ
KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓK
VIII.	fejezet
A köztisztviselők
226.	§ (1) A közszolgálati jogviszonyban e törvény kormánytisztviselőkre vonatkozó
rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel, megfelelően kell alkalmazni.
(2)	Ahol e törvény
a)	„államigazgatási szervet” említ, azon e fejezet alkalmazásában „közigazgatási szervet” kell
érteni,
b)	„kormánytisztviselőt” említ, azon e fejezet alkalmazásában „köztisztviselőt” kell érteni,
c)	„kormányzati szolgálati jogviszonyt” említ, azon e fejezet alkalmazásában „közszolgálati
jogviszonyt” kell érteni.
(3)	A közszolgálati jogviszonyban
aj a 8. § (4) bekezdésében meghatározott 10 %-os létszámkorlát,
b)	a Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó rendelkezések (28-35. §),
c)	a kormányzati érdekből történő kirendelés (55. §),
104
d)	a Kormánytisztviselői Döntőbizottságra vonatkozó rendelkezések (190-191. §)
nem alkalmazható(k).
(4)	A 142. § azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a közszolgálati jogviszonyban munkaköri
pótlék nem állapítható meg.
A munkáltatói jogkör gyakorlása
227.	§ (1) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik,
a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, illetve a képviselő-testület gyakorolja.
(2)	Az Alkotmánybíróság Hivatalának köztisztviselői felett a munkáltatói jogokat az
Alkotmánybíróság elnöke gyakorolja.
A közszolgálati jogviszony létesítése, besorolás
228.	§ A köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a 233. §-
ban foglaltak kivételével - iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött
idejének megfelelően kell besorolni.
Jogviszony megszüntetés
229.	§ (1) A 63. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően a közszolgálati jogviszony
felmentéssel akkor szüntethető meg, ha az Országgyűlés, illetve a helyi önkormányzati
képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében
létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására
nincs lehetőség.
(2)	Ha a közigazgatási szerv jogutód nélkül szűnik meg, akkor a közszolgálati jogviszony
megszüntetésével, valamint a 73. §-ban meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói
intézkedéseket - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a megszűnő közig'azgatási szerv
hozza meg.
(3)	A 72. § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni, ha a köztisztviselő jogviszonya
kormányzati szolgálati jogviszonnyá, közalkalmazotti jogviszonnyá, illetve munkaviszonnyá
alakul át.
A köztisztviselő képzése, továbbképzése
230.	§ A polgármester és a helyi önkormányzati képviselő jogosult részt venni a 80. § (1)
bekezdésében meghatározott képzéseken. Ezek költségét a helyi önkormányzat biztosítja. A
képzéshez szükséges költségek akkor biztosíthatóak, ha az nem veszélyezteti a köztisztviselői
továbbképzések pénzügyi feltételeit.
Hivatásetika, összeférhetetlenség
231.	§ (1) A 83. § azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a hivatásetikai alapelvek részletes
tartalmát, valamint az etikai eljárás szabályait a képviselő testület, illetve a 2. §-ban felsorolt
105
szervek vezetője állapítja meg. Az etikai vétséget elkövető köztisztviselővel szemben
kiszabható büntetés a figyelmeztetés vagy a megrovás.
(2) A községi önkormányzat képviselő-testülete - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a
84.	§ (1) bekezdésben foglalt tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat.
Munkaidő, igazgatási szünet
232.	§ (1) A képviselő-testület a heti munkaidő figyelembevételével a napi munkaidő
beosztását az általános munkarendtől [89. § (1) bekezdés] eltérően is megállapíthatja.
(2)	A rendkívüli munkaidőért járó szabadidőt az Országgyűlés Hivatalában száznyolcvan
napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani.
(3)	A képviselő-testület - a Kormány ajánlásának figyelembevételével - valamint a 2. §-ban
felsorolt szervek vezetője a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendelhet el. Az
ilyen módon kiadott rendes szabadság nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre
megállapított alapszabadságának a háromötödét.
Címek
233.	§ (1) A 2. §-ban felsorolt szerveknél főtanácsadói és tanácsadói cím létesíthető.
(2)	A főtanácsadói, tanácsadói cím határozatlan időre adományozható, nem minősül vezetői
kinevezésnek, és az külön indokolás nélkül bármikor visszavonható. A címről a köztisztviselő
indokolás nélkül bármikor lemondhat. A főtanácsadói vagy tanácsadói címmel rendelkező
köztisztviselő - tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére - vezető-
főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap. A vezető-főtanácsosi besorolású köztisztviselő
főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású köztisztviselő főosztályvezető-helyettesi
illetményre jogosult.
(3)	Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított címeket a szervezeti és működési
szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni.
(4)	Főtanácsadói cím annak a köztisztviselőnek adományozható, aki feladata ellátásához
szükséges egyetemi szintű végzettséggel és szakirányú szakképzettséggel, jogi vagy
közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes
körű mentesítéssel és legalább öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(5)	Tanácsadói cím annak a köztisztviselőnek adományozható, aki feladata ellátásához
szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel és szakirányú szakképzettséggel, jogi vagy
közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes
körű mentesítéssel és legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(6)	Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó közszolgálati jogviszonya nyugdíjazása miatt szűnik
meg, a köztisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés - „nyugalmazott”
jelzővel kiegészített - használatára.
(7)	A köztisztviselőt, ha a főtanácsadói, tanácsadói címét visszavonták vagy a címről
lemondott, újra be kell sorolni.
106
Díjazás
Illetménykiegészítés
234.	§ (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Nemzeti
Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, a Magyar Tudományos Akadémia
Titkárságánál, a Magyar Művészeti Akadémia Titkárságánál, a Közbeszerzési Hatóságnál és
az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál az illetménykiegészítés mértéke a
felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a,
középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.
(2)	Az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság
Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában, az Állami Számvevőszéknél, a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál
az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az
alapilletményének 80%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az
alapilletményének 35%-a.
(3)	A helyi önkormányzat rendeletben egységesen valamennyi felsőfokú iskolai végzettségű
köztisztviselőnek a tárgyévre illetménykiegészítést állapíthat meg, amelynek mértéke a
köztisztviselő alapilletményének
a)	a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városnál, illetve a körzetközponti feladatot
ellátó önkormányzatnál legfeljebb 40%-a,
b)	községi önkormányzatnál legfeljebb 20%-a,
c)	az a) és b) pontban nem szereplő önkormányzatnál legfeljebb 30%-a.
(4)	A helyi önkormányzat a (3) bekezdés szerint rendeletben illetménykiegészítést állapíthat
meg egységesen valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselőnek, amelynek mértéke
legfeljebb 20%.
(5)	A (3) és (4) bekezdésben meghatározott illetménykiegészítések egymástól függetlenül is
megállapíthatóak.
(6)	A fővárosi kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat illetménykiegészítésének
megállapítására a (3) bekezdés a) pontját, illetve a (4) bekezdést kell alkalmazni.
Személyi illetmény
235.	§ (1) A képviselő-testület hivatalánál minősítéssel, ennek hiányában
teljesítményértékeléssel alátámasztott, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek az e
törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő személyi
illetményt állapíthat meg - a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke
jóváhagyásával - a jegyző, illetve a főjegyző. A tárgyév március 1-jétől a következő év
február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi illetmény nem haladhatja meg a Központi
Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó
nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.
(2)	Szeméiyi illetmény megállapítása esetén pótlék nem fizethető.
Vezetők illetményére vonatkozó szabályok
107
236.	§ (1) Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója és főigazgató-
helyettese főosztályvezetői illetményre jogosult azzal, hogy a főigazgató alapilletménye az
illetményalap 11-szerese, a főigazgató-helyettesé 9,5-szerese, s egyéb juttatásaikat az
Országgyűlés elnöke állapítja meg.
(2)	Az Alkotmánybíróság Hivatalának vezetője, valamint az Országgyűlés Hivatalának
vezetői a közigazgatási államtitkárral, az Országgyűlés Hivatalának helyettes vezetői,
valamint az Alkotmánybíróság Hivatalának helyettes vezetője a helyettes államtitkárral
azonos illetményben, illetőleg juttatásban részesülnek.
(3)	A vezetői illetménypótlék mértéke a 234. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott
közigazgatási szervnél:
a)	főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a,
b)	főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,
c)	osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.
(4)	A 3000-nél kevesebb lakosú település kivételével - ide nem értve a 3000-nél kevesebb
lakosú várost - a helyi önkormányzat rendeletben vezetői illetménypótlékot állapíthat meg - a
jegyzőket, főjegyzőket kivéve [256. § (1) bekezdés] - egységesen valamennyi vezetőre
kiterjedően, amelynek mértéke:
a)	a 3000-10 000 lakosú település, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén a vezető
alapilletményének legfeljebb 10%-a,
b)	az a) pontban meghatározott település kivételével az osztályvezetői szintnek megfelelő
vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a, a főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő
vezető alapilletményének legfeljebb 15%-a.
A már megállapított vezetői illetménypótlék nem csökkenthető.
(5)	A helyi önkormányzatnál a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői kinevezésen túlmenően
a)	a 3000-nél kevesebb lakosú településen - ide nem értve a városokat - vezetői kinevezés
nem adható,
b)	a 3000-10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú városokban
osztályvezetői szintnek megfelelő vezetői kinevezés adható,
c)	10 000 feletti lakosú településen, valamint a körzetközponti feladatot ellátó
önkormányzatnál, megyei jogú városi önkormányzatnál, megyei önkormányzatnál, fővárosi
kerületi, fővárosi önkormányzatnál osztályvezetői és főosztályvezető-helyettesi szintnek
megfelelő vezetői kinevezésen túl további vezetői kinevezés is adható.
(6)	A (4) bekezdés a) pont és az (5) bekezdés alkalmazása során a költségvetési törvényben
meghatározott normatív támogatásoknál figyelembe vett lakosságszám az irányadó. A
lakosságszámtól függő illetményelemek változását a tárgyév január 1-jétől kell érvényesíteni.
(7)	A (6) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő illetménye csökkenhet is.
Egyéb juttatások
237.	§ Az önkormányzati képviselő-testület a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben
e törvény keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi
juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat.
108
Bírósági eljárás
238.	§ A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése
érdekében közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
Önkormányzati főtanácsadó, tanácsadó
239.	§ (1) A képviselő-testület - a községi önkormányzat kivételével - önkormányzati
főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói munkaköröket hozhat létre a képviselő-testület
hivatalában a képviselő-testület és bizottságai döntésének előkészítéséhez, illetve a
polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt:
polgármester) tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.
(2)	Az önkormányzati főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói kinevezés a polgármester, a
képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának idejére szól. Az
önkormányzati főtanácsadó, önkormányzati tanácsadó felett a munkáltatói jogokat a
polgármester gyakorolja.
(3)	Az önkormányzati főtanácsadókra, önkormányzati tanácsadókra a 203. § (5) bekezdése,
(7)	és (8) bekezdése, valamint a 204. § rendelkezései megfelelően alkalmazandóak.
IX.	fejezet
A közszolgálati ügykezelők
240.	§ (1) A közszolgálati ügykezelő közszolgálati jogviszonyában a köztisztviselőkre
vonatkozó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel,
megfelelően kell alkalmazni.
(2)	Ahol e törvény „köztisztviselőt” említ, azon e fejezet alkalmazásában „közszolgálati
ügykezelőt” kell érteni.
(3)	A közszolgálati ügykezelő közszolgálati jogviszonyában a 226. § (3) bekezdésében
foglaltakon túlmenően
a)	a pályázatra [45. § (1) bekezdése] vonatkozó rendelkezést,
b)	a tartalékállományra (73. §) vonatkozó rendelkezéseket,
c)	a szabadságra vonatkozó szabályok közül a 100. §-t és a 101. §-t,
d)	a kormánytisztviselők besorolására [116-117. §, 118. § (1) és (2) bekezdése, 119-124. §]
vonatkozó rendelkezéseket,
e)	a közigazgatási alapvizsgára, szakvizsgára [118. § (3)—(12) bekezdése] vonatkozó
rendelkezéseket,
f)	a címadományozásra, a tanácsadói, főtanácsadói munkakörökre (125-128. §) vonatkozó
rendelkezéseket,
g)	vezetői kinevezésre (129. §) vonatkozó rendelkezéseket,
h)	a teljesítményértékelésre, minősítésre (130. §) vonatkozó rendelkezéseket,
i)	az illetményre vonatkozó szabályok közül a 131. § (2) és (3) bekezdését és a (7) bekezdését,
a 132-142. §-t,
j) a kormánytisztviselői érdekegyeztetésre (195-202. §) vonatkozó rendelkezéseket,
k) a politikai tanácsadókra, főtanácsadókra, kabinetfőnökre (203-205. §) vonatkozó
rendelkezéseket
nem lehet alkalmazni.
109
241.	§ (1) Közszolgálati jogviszony közszolgálati ügykezelői munkakörre
a)	büntetlen előéletű,
b)	cselekvőképes, valamint
c)	legalább középszintű szakképesítéssel rendelkező
magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően közszolgálati ügykezelői munkakörre közszolgálati
jogviszony - a jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas ügykezelői munkaköröket,
valamint az ügykezelői osztályvezető esetét kivéve -
a)	a külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személlyel,
valamint
b)	az Európai Szociális Kartárói szóló megállapodásban résztvevő államok állampolgárával
is létesíthető, ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel
rendelkezik.
(3)	Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól felmentés nem adható.
(4)	Ha a közszolgálati jogviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a közszolgálati
jogviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra létesíthető.
(5)	A 45. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a toborzási adatbázisba a
(2) bekezdésben meghatározott állampolgársággal rendelkező személy is kérheti felvételét,
aki büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középszintű szakképesítéssel rendelkezik.
(6)	A közszolgálati ügykezelő - a vezetői kinevezésre vonatkozó szabályok (129. §)
megfelelő alkalmazásával - közszolgálati ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére
osztályvezetői kinevezést kaphat.
242.	§ (1) A közszolgálati ügykezelő illetményét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg
oly módon, hogy az legalább elérje a garantált bérminimum összegét, de ne haladja meg az
illetményalap hatszorosát. Az illetmény megállapításakor arányosan figyelembe kell venni a
közszolgálati ügykezelő közszolgálati jogviszonyban töltött idejét. Az illetmény
megállapításakor figyelembe veendő egyéb szempontokat a közszolgálati szabályzatban kell
rögzíteni.
(2) A közszolgálati ügykezelő osztályvezető illetményét az (1) bekezdés szerint kell
megállapítani azzal, hogy illetményének a vezetése alá tartozó közszolgálati ügykezelők
illetményét meg kell haladnia.
243.	§ (1) A közszolgálati ügykezelők alapszabadságának mértéke húsz munkanap.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott szabadság a közszolgálati ügykezelő
a)	huszonötödik életévétől huszonegy;
b)	huszonnyolcadik életévétől huszonkettő;
c)	harmincegyedik életévétől huszonhárom;
d)	harmincharmadik életévétől huszonnégy;
e)	harmincötödik életévétől huszonöt;
J) harminchetedik életévétől huszonhat;
g)	harminckilencedik életévétől huszonhét;
110
h)	negyvenegyedik életévétől huszonnyolc;
i)	negyvenharmadik életévétől huszonkilenc;
j) negyvenötödik életévétől harminc
munkanapra emelkedik.
(3)	A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a közszolgálati
ügykezelőt, amelyben a (2) bekezdésben meghatározott életkort betölti.
244.	§ (1) A közszolgálati ügykezelőnek a közszolgálati jogviszony keletkezésétől számított
hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát kell tennie. Ha a közszolgálati ügykezelő az
alapvizsgát az előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, közszolgálati
jogviszonya megszűnik.
(2) Nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági szakközépiskola
igazgatás ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetve közigazgatási alap- vagy szakvizsgával
rendelkezik.
245.	§ A közszolgálati ügykezelő tevékenységét legalább ötévenként értékelni kell. Az
értékelés szempontjait - a 130. §-ban meghatározott minősítési szabályok alapulvételével - a
munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.
X. fejezet
A jegyző
246.	§ (1) A jegyző közszolgálati jogviszonyában e törvény köztisztviselőkre vonatkozó
rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel, megfelelően kell alkalmazni.
(2) Ahol e törvény „köztisztviselőt” említ, azon e fejezet alkalmazásában Jegyzőt” kell
érteni.
Közszolgálati jogviszony létesítése
247.	§ (1) Jegyzővé, körjegyzővé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjévé, aljegyzővé (a
továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki
a)	igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel vagy okleveles
közigazgatási menedzser szakképesítéssel, és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve
-	jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az OKV elnöksége által a teljes körűen
közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel
rendelkezik, és
b)	legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.	.
(2)	A községi önkormányzati képviselő-testület a körjegyző és az ötezernél több lakosú
község jegyzője kivételével
a)	felmentést adhat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazgatásszervezői vagy állam- és
jogtudományi doktori képesítés vagy az okleveles közigazgatási menedzser szakképesítés alól
annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a
kinevezéstől számított két éven belül befejezi. A felmentés időtartamának eredménytelen
eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik. A képesítés alóli felmentés
esetén a (4) bekezdésben meghatározott határidőt a képesítés megszerzésétől kell számítani,
b)	az (1) bekezdés b) pontjában előírt gyakorlati időt csökkentheti vagy elengedheti.
111
(3)	Főjegyzővé - valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként - az nevezhető ki, aki
a)	állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles
közigazgatási menedzser szakképesítéssel és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve
-	jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az OKV elnöksége által a teljes körűen
közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel
rendelkezik, és
b)	közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
(4)	A képviselő-testület közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező pályázót is kinevezhet,
feltéve, hogy a kinevezéstől számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát,
vagy a szakvizsga alól az OKV elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek
minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidő eredménytelen
eltelte esetén a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik
meg. A határidőbe nem számíthatók be a 118. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.
(5)	A képviselő-testület legkésőbb a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonyának
megszűnését követő harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzői, főjegyzői állás
betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb
pályázatot kell kiírni.
Módosítás, kinevezéstől eltérő foglalkoztatás
248.	§ (1) Az 50. § (l)-(5) bekezdése nem alkalmazható a jegyző (ideértve a főjegyzőt,
körzetközponti jegyzőt is) tekintetében.
(2) Az 54. § alapján nem minősül kiküldetésnek, ha a körjegyző vagy az igazgatási, hatósági
társulás köztisztviselője a körjegyzőséghez, valamint a társuláshoz tartozó településen látja el
munkaköri feladatait.
Jogviszony megszűnés
249.	§ (1) Amennyiben a körjegyzőség megszűnik, illetve a körjegyzőségbe tartozó
önkormányzatok megváltoznak és e változás következtében a körjegyzői tisztségre új pályázat
kiírására kerül sor, vagy a polgármesteri hivatal megszűnik és az érintett önkormányzat
részvételével körjegyzőség alakul, illetve területszervezési intézkedés következtében
önkormányzat szűnik meg vagy jön létre, ez olyan átszervezésnek minősül, amely alapján a
jegyző közszolgálati jogviszonya felmentéssel a 63. § (1) bekezdés c) pontja alapján
szüntethető meg.
(2)	Ha a körjegyzőség megszűnésének időpontjában a körjegyző felmentési védelem alatt áll,
akkor a körjegyző jogviszonyának megszüntetéséről szóló intézkedést a megszűnt
körjegyzőséget alkotó önkormányzatok képviselő-testületei legkorábban a felmentési védelem
lejártát követő napon hozhatják meg.
Közigazgatási szakvizsga
250.	§ A 118. § (8) bekezdésétől eltérően a jegyző, főjegyző közigazgatási szervnél szerzett
gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.
Összeférhetetlenség
112
251.	§ (1) A községi önkormányzat képviselő-testülete - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - a 84. § (1) bekezdésében foglalt tilalom alól - különösen indokolt esetben -
felmentést adhat.
(2) Másik jegyző helyettesítése céljából - a képviselő-testületek megállapodása alapján - a
jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.
Pótszabadság
252.	§ Az aljegyzőt tizenegy, a jegyzőt tizenkettő és a főjegyzőt évente tizenhárom munkanap
pótszabadság illeti meg.
Címek
253.	§ (1) A miniszterelnök - a megyei, illetve a fővárosi kormányhivatal javaslatára -
határozatlan időre címzetes főjegyzői címet adományozhat az illetékességi területén tartósan
kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek - ide nem értve az aljegyzőt -, aki
a)	a cím adományozását megelőző tíz évben folyamatosan jegyzői, körzetközponti jegyző
esetében legalább öt éve körzetközponti jegyzői tisztséget tölt be,
b)	„kiválóan alkalmas” minősítésű.
A cím adományozására minden évben a Közszolgálati Tisztviselők Napja alkalmából kerül
sor.
(2)	A címzetes főjegyzői cím adományozását a képviselő-testület a megyei, illetve a fővárosi
kormányhivatal útján kezdeményezheti, amely a javaslatot köteles a saját és a jegyzői szakmai
érdekképviseleti szerv véleményével ellátva a közigazgatási személyzetpolitikáért felelős
miniszterhez felterjeszteni. Ha a cím adományozását a megyei, illetve a fővárosi
kormányhivatal kezdeményezi, ki kell kérnie a képviselő-testület, illetve a jegyzői szakmai
érdekképviseleti szerv véleményét. A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter a
beérkezett javaslatokról kikéri a helyi önkormányzatokért felelős miniszter véleményét. Ezt
követően a közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter terjeszti fel a
miniszterelnöknek a javaslatokat a címzetes főjegyzői cím adományozására.
(3)	Nem jogosult a jegyző, valamint a körzetközponti jegyző a címzetes főjegyzői címre, ha a
jegyzői közszolgálati jogviszonya - a (4) bekezdésben foglalt eseteket kivéve - megszűnt,
illetve körzetközponti jegyzői feladatokat már nem lát el.
(4)	A címzetes főjegyzői címet továbbra is használhatja az,
a)	akinek közszolgálati jogviszonya nyugállományba helyezése miatt szűnt meg;
b)	aki a cím adományozását követően jegyzői közszolgálati jogviszonyát megszünteti és az
azt követő munkanapon másik jegyzői közszolgálati jogviszonyt létesít.
(5)	A címzetes főjegyzői címet vissza kell vonni attól, aki az (1) bekezdés b) és c) pontjában
meghatározott feltétellel már nem rendelkezik, vagy akivel szemben jogerős fegyelmi
büntetést szabtak ki. Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel hiánya esetén a
képviselő-testület köteles haladéktalanul kezdeményezni a helyi önkormányzatok
törvényességi ellenőrzéséért felelős szerv útján a cím visszavonását. A képviselő-testület
kezdeményezheti a cím visszavonását attól is, aki etikai vétséget követett el. Az (1) bekezdés
113
c)	pontjában foglalt feltétel hiánya esetén a helyi önkormányzatok törvényességi
ellenőrzéséért felelős szerv kezdeményezi a cím visszavonását.
(6)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára a címet a
miniszterelnök vonja vissza.
(7)	A közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök
eltilthatja a cím viselésétől azt a nyugdíjas jegyzőt, aki a cím viselésére érdemtelenné vált.
(8)	A címre való jogosultság megszűnése, a cím visszavonása a már kifizetett
címadományozási juttatást nem érinti.
(9)	A címzetes főjegyzői cím adományozásának, megszűnésének és visszavonásának eljárási
szabályait a közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.
(10)	A címzetes főjegyző számára a költségvetési törvény címadományozási juttatást
állapíthat meg, amelynek fedezetét a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzatként
biztosítja. Abban az esetben, ha a költségvetési törvény címadományozási juttatást nem állapít
meg, akkor a helyi önkormányzat rendeletében saját költségvetése terhére megállapíthat ilyen
juttatást, azonban ennek összege nem haladhatja meg az illetményalap huszonnégyszeresét.
Díjazás
Illetmény eltérítés, személyi illetmény
254.	§ (1) A 133. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az
illetményeltérítésről a jegyző, főjegyző esetében a polgármester dönt.
(2)	A főjegyző, illetve a jegyző részére a polgármester - a teljesítményértékeléstől függően -
személyi illetmény megállapítására is jogosult. Személyi illetmény megállapítása esetén
pótlék nem fizethető.
Illetmény
255.	§ (1) A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:
a)	a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 6,25-szorosa,
b)	a 3000-10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,
c)	a 10 000-100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,
d)	a fővárosi kerület jegyzőjének, valamint a kistérségi társulás székhely településének
jegyzője az illetményalap 8,25-szorosa,
e)	a megyei jogú város jegyzőjének és a megyei főjegyzőnek az illetményalap 8,5-szerese,
j) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 8,75-szorosa.
(2)	A körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi)
jegyző illetményének az (1) bekezdés, 256. § (1) bekezdése szerinti megállapításánál a
körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett nagyközség
vagy város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.
114
(3)	Az aljegyző illetményét kinevezésekor a képviselő-testület, azt követően a jegyző az (1)
bekezdés alapján összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét
és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.
256.	§ (1) A jegyző, főjegyző vezetői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:
a)	a 3000-nél kevesebb lakosú településen az alapilletményének 10%-a,
b)	a 3000-10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén az
alapilletményének 20%-a,
c)	a 10 000-100 000 lakosú településen az alapilletményének 30%-a,
d)	a megyei jogú város, fővárosi kerület jegyzőjének, kistérségi társulás székhely
településének jegyzője és a megyei főjegyzőnek az alapilletményének 40%-a,
e)	a fővárosi főjegyző esetében az alapilletményének 50%-a.
(2)	A körjegyző a vezetői illetménypótlékon felül körjegyzői illetménypótlékra jogosult,
amelynek mértéke:
a)	két községből álló körjegyzőség esetén az alapilletményének 10%-a,
b)	három községből álló körjegyzőség esetén az alapilletményének 15%-a,
c)	négy vagy több községből álló körjegyzőség esetén az alapilletményének 25%-a.
(3)	A körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző a vezetői
illetménypótlékon felül körjegyzői feladat-illetménypótlékra jogosult, melynek mértéke:
a)	a székhelyén kívül egy község esetén az alapilletményének 5%-a,
b)	a székhelyén kívül két község esetén az alapilletményének 10%-a,
c)	a székhelyén kívül három vagy több község esetén az alapilletményének 20%-a.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott községek számának változását az illetményben a
bekövetkezett változástól kezdődően kell érvényesíteni.
(5)	Az (1) bekezdés a)-c) pontjának, valamint a 255. § (1) bekezdés a)-c) pontjainak
alkalmazása során a költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatásoknál
figyelembe vett lakosságszám az irányadó. A lakosságszámtól függő illetményelemek
változását a tárgyév január 1-jétől kell érvényesíteni.
(6)	A (4) és (5) bekezdés alkalmazása során a jegyző, főjegyző illetménye csökkenhet is.
Adatkezelés
257.	§ A 178. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott
meghatározottakért - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a képviselő-testület hivatala
esetén a jegyző, főjegyző felelős. .	.
ÖTÖDIK RÉSZ
A közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállaló
258.	§ (1) A közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra a Munka Törvénykönyve
(a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A munkaviszony büntetlen előéletű, cselekvőképes, a munkakör betöltésére külön
jogszabályban megállapított képesítési követelménynek, illetve biztonsági feltételeknek
115
megfelelő személlyel létesíthető. A munkavállaló írásbeli titoktartási nyilatkozatot tesz,
amelynek megtételéig nem állítható munkába.
(3)	A munkáltató működésével összefüggő okból történő felmondás esetén a munkavállaló a
munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó távolléti díjra havonta egyenlő
részletben jogosult, a végkielégítést pedig a felmondási idő utolsó napján kell kifizetni.
(4)	A munkavállaló, ha a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt költségvetési
szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló gazdálkodó
szervezettel teljes vagy részmunkaidős munkaviszonyt létesít,
a)	ezt a tényt munkáltatójának haladéktalanul köteles írásban bejelenteni,
b)	a felmondási időből hátralévő időre távolléti díjra nem jogosult,
c)	végkielégítésre nem jogosult, azonban az új jogviszonyában a végkielégítés alapjául
szolgáló időtartam számítása során a felmondással megszüntetett jogviszony alapján
végkielégítésre jogosító idejét is figyelembe kell venni.
(5)	A munkavállaló nem létesíthet munkaviszonyt azzal a helyi önkormányzattal, amelynek
képviselője.
(6)	A munkavállaló a tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra
vonatkozó havi munkabére nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett,
a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági átlagos havi bruttó munkabér
tízszeresét.
(7)	Az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló
munkaviszonyára az Mt. 94/A-H. §-a és a 100-101. §-a nem alkalmazható. Esetükben e
törvény 67. §-át és 193-194. §-át kell alkalmazni.
ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK
Felhatalmazó rendelkezések
259.	§ (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben
1.	megállapítsa
a)	a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő személyi iratokra, valamint a közigazgatási
szerveknél foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyával összefüggő személyi iratokra és
a munkaügyi nyilvántartásra, továbbá a 258. § (2) bekezdésében említett titoktartási
nyilatkozat szövegének megállapítására,
b)	a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv által, e törvény alapján
folytatott adatfeldolgozásra, vezetett nyilvántartásokra, adatkezelésre és adatszolgáltatásra,
c)	a közszolgálati nyilvántartásra,
d)	a tartalékállományba helyezésre,
e)	a kormánytisztviselői kártyára
vonatkozó részletes szabályokat;
2.	a Kormány által alapított ösztöndíjra vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;
3.	megállapítsa
a)	az Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programban
szakértőként résztvevő kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyára és
köztisztviselő közszolgálati jogviszonyára, sajátos jogállására,
116
b)	a nemzeti szakértőként az Európai Unió intézményeiben alkalmazott kormánytisztviselők
kormányzati szolgálati jogviszonyára, sajátos jogállására,
c)	a közszolgálati tisztviselők ideiglenes (három hónapot meg nem haladó) külföldi
kiküldetésére,
d)	a tartós külszolgálatot teljesítő kormánytisztviselők, köztisztviselők, ügykezelők tartós
külszolgálatra történő kihelyezésének és a tartós külszolgálat megszűnésének feltételeire,
rendjére, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő személyeket megillető juttatásokra és a
munkavégzés sajátos feltételeire
vonatkozó részletes szabályokat;
4.	a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő költségeinek
megtérítésére vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;
5.	a kormánytisztviselők teljesítményértékelésének, minősítésnek a rendjére, eljárásra és
szintjeire vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;
6.	megállapítsa
a)	a kormánytisztviselők részére járó cafetéria-juttatás, az állam által vállalt készfizető
kezesség, valamint az egyéb, a kormánytisztviselők részére adható juttatásokra,
b)	a központi államigazgatási szerveknél, azok területi és helyi szerveinél foglalkoztatott
kormánytisztviselők jutalmazására vonatkozó részletes szabályokat és a jutalmazással
összefüggő adatkezelésre és adatszolgáltatásra,
c)	a célfeladatra és a kutatási megállapodásra,
d)	a képzettségi és munkaköri pótlékra,
vonatkozó részletes szabályokat;
7.	a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv által lefolytatott pályáztatás
rendjére, annak szervezésére és lebonyolítására, a kompetencia-vizsgálatra és a toborzási
adatbázisra vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;
8.	címzetes főjegyzői címadományozási juttatás kifizetésére vonatkozó részletes szabályokat
megállapítsa;
9.	a Kormánytisztviselői Döntőbizottság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes
szabályokat megállapítsa;
10.	megállapítsa
a)	a munkaidő-keretre, az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra, a heti pihenőidőre,
b)	a távmunka-végzésre,
c)	a központi államigazgatási szervekre, azok területi és helyi szerveire nézve igazgatási
területenként az adott évre az igazgatási szünet időtartamára,
d)	egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében a munkaidőn belül az adott
tevékenységre fordítható leghosszabb időtartamára
vonatkozó részletes szabályokat;
11.	a fegyelmi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;
12.	megállapítsa
a)	a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséhez kapcsolódóan a kormánytisztviselőt
terhelő kötelezettségekre,
b)	a munkáltatót a kinevezéssel kapcsolatban és a kormányzati szolgálati jogviszony
fennállása alatt a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás megállapításával kapcsolatban
terhelő kötelezettségekre vonatkozó részletes szabályokat;
13.	a közélet tisztasága szempontjából jelentős érzékenységgel rendelkező munkaköröket
megállapítsa;
14.	a karrier-hidra vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;
15.	a pártfogó felügyelők jogállásával összefüggő részletes szabályokat megállapítsa;
16.	megállapítsa
117
a)	az e törvényben meghatározott feladatokkal összefüggésben a személyügyi központ
kijelölésére, valamint
b)	a személyügyi központ jogállására, feladat- és hatáskörére, adatkezelésére, valamint az
általa vezetett nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra
vonatkozó részletes szabályokat;
17.	megállapítsa
a)	a közigazgatási alap- és szakvizsgával, valamint az ügykezelői alapvizsgával
összefüggésben a vizsgaszervező kijelölésére,
b)	a közigazgatási alap- és szakvizsgára, az ügykezelői alapvizsgára, valamint e vizsgák alóli
mentesítésre,
c)	a továbbképzés minősítési és nyilvántartási rendjére, tervezésére, a képzésfejlesztés és
szolgáltatás feltételeire, a minőségirányítás rendjére, a továbbképzési kötelezettségre, a
továbbképzés pénzügyi és intézményi feltételeire vonatkozó részletes szabályokat.
(2)	Az államigazgatási szerv a kormánytisztviselő önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári
tagságához egyéb juttatásként támogatást nyújthat. A központi költségvetés támogatásának
részletes szabályait a Kormány határozza meg.
(3)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy
a)	a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtási, áldozatsegítési és kárpótlási feladatokat ellátó
szervek dolgozóinak igazolványára vonatkozó szabályokat,
b)	a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint
kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő, kormánytisztviselő vagy
kormányzati ügykezelő ügyviteli vizsgájának szabályait
rendeletben állapítsa meg.
(4)	Felhatalmazást kap a külpolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben részletesen
szabályozza a tartós külszolgálatot teljesítő köztisztviselők külföldi munkavégzésének sajátos
szabályait, valamint alapellátmányuk kifizetésének szabályait.
(5)	Felhatalmazást kap a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős
miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	a személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszerrel
összefüggő részletes szabályokat,
b)	a kormánytisztviselői jogviszonnyal kapcsolatos munkáltatói jogkör gyakorlásával és
átruházásával összefüggő részletes szabályokat.
260.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2012. március 1-jén lép
hatályba.
(2)	E törvény 28-35. §-a, 130. §-a 2012. július 1-jén lép hatályba.
(3)	A Kormánytisztviselői Döntőbizottságra vonatkozó rendelkezéseket 2012. július 1-jétől
kell alkalmazni.
(4)	Az e törvényhez kapcsolódó módosító és átmeneti rendelkezésekről külön törvény
rendelkezik.
(5)	E törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Kttv.
118
Az Európai Unió jogi aktusainak való megfelelés
261.	§ E törvény az Európai Unió következő uniós jogi aktusainak való megfelelést szolgálja:
a)	az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelve (2003. november 4.) a munkaidő-
szervezés egyes szempontjairól,
b)	a Tanács 91/533/EGK irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval
szembeni, a szerződés, vagy a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről,
c)	a Tanács 1999/70/EK irányelve (1999. június 28.) az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a
határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keret-megállapodásról,
d)	a Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a
részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keret-megállapodásról,
e)	az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió
polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a
64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a
90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről, 24. cikk,
j) a Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME,
CEEP és ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keret-megállapodás
végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről.
119
1.	melléklet a 2011. évi... törvényhez
ILLETMÉNYRENDSZER
I. BESOROLÁSI OSZTÁLY (felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselők)
Besorolási fokozat megnevezése	Fizetési fokozat	Kormányzati szolgálati jogviszony időtartama (év)	Szorzószám
Gyakornok	1	0-1	3,1
Fogalmazó	2	1-2	3,2
	3	2-3	3,3
Tanácsos	4	3-4	3,5
	5	4-6	3,7
	6	6-8	3,9
Vezető-tanácsos	7	8-10	4,2
	8	10-12	. 4,4
	9	12-14	4,6
	10	14-16	4,8
Főtanácsos	11	16-19	5,1
	12	19-22	5,2
	13	22-25	5,3
V ezető-főtanácsos	14	25-29	5,6
	15	29-33	5,7
	16	33-37	5,8
	17	37 év felett	6,0
II. BESOROLÁSI OSZTÁ1	(középiskolai végzettségű kormánytisztviselők)		
Besorolási fokozat megnevezése	Fizetési fokozat	Kormányzati szolgálati jogviszony időtartama (év)	Szorzószám
Gyakornok	1	0-2	1,79
Előadó	2	2-4	1,9
	3	4-6	2,0
	4	6-8	2,2
	5	8-10	2,25
	6	10-12	2,3
Főelőadó	7	12-15	2,5
	8	15-18	2,6
	9	18-21	2,65
	10	21-24	2,7
	11	24-27	2,8
	12	27-29	2,85
	13	29-31	2,9
Főmunkatárs	14	31-33	3,3
	15	33-35	4,0
	16	35-37	4,2
	17	37 év felett	4,4
120
2. melléklet a 2011. évi... törvényhez
A KÖZSZOLGÁLATI ALAPNYILVÁNTARTÁS ADATKÖRE
A kormánytisztviselő
I/A.
1.	családi és utóneve (születési családi és utóneve), neme
2.	születési helye, ideje
3.	anyja születési családi és utóneve
4.	lakóhelye, lakáscíme, tartózkodási helye, telefonszáma
5.	családi állapota
6.	adóazonosító jele
7.	társadalombiztosítási azonosító jele
8.	fizetési számlaszáma
9.	email címe
10.	fényképe
11.	önéletrajza
I/B. eltartott gyermeke(i)
1.	családi és utóneve
2.	születési helye, ideje
3.	anyja születési családi és utóneve
4.	lakóhely, lakáscím, tartózkodási hely
5.	adóazonosító jele
6.	társadalombiztosítási azonosító jele
II.
1.	legmagasabb iskolai végzettsége (több végzettség esetén valamennyi)
2.	szakképzettsége(i)
3.	iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítése(i), valamint
meghatározott munkakör betöltésére jogosító okiratok adatai
4.	tudományos fokozata
5.	idegennyelv-ismerete
6.	képzésre, továbbképzésre, vezetőképzésre, átképzésre vonatkozó adatai
III.	A korábbi foglalkoztatásra vonatkozó adatok
1.	a munkahely megnevezése
2.	jogviszony típusának megnevezése
3.	beosztás
4.	besorolás
5.	munkakör
6.	jogviszony kezdő/befejező dátuma
7.	a megszűnés módja	.
IV.
1.	a kormányzati szolgálati jogviszony kezdete, a kiszámításánál figyelmen kívül hagyandó
időtartamok
2.	állampolgársága
3.	a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvány száma, kelte
4.	közigazgatási alapvizsga adatai
5.	közigazgatási szakvizsga adatai
6.	a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló
időtartamok
7.	esküokmány száma, kelte
121
8.	közigazgatási versenyvizsga adatai
9.	a munkaköri alkalmassági vizsgálat eredményének adatai
V.
1.	az alkalmazó államigazgatási szerv neve, székhelye, statisztikai számjele
2.	e szervnél a kormányzati szolgálati jogviszony kezdete
3.	kormánytisztviselő jelenlegi besorolása, besorolásának időpontja
4.	munkakör(ök) megnevezése és a betöltés időtartama, FEOR szám
5.	vezetői kinevezésének és megszűnésének adatai
6.	címadományozás, jutalmazás, kitüntetés adatai
7.	a minősítések időpontja
8.	hatályos fegyelmi büntetés
9.	pályázatának adatai
10.	kompetencia adatai
11.	próbaidejének adatai
VI.
1.	személyi juttatások nyilvántartása a központi létszám- és bérgazdálkodási statisztikai
információs rendszer figyelembevételével
VII.
1.	a kormánytisztviselő munkából való távollétének jogcíme és időtartama
2.	kormányzati kirendelésének adatai
VIII.
1.	a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének, valamint a végleges és határozott
idejű áthelyezés időpontja, módja, a végkielégítés adatai
2.	a felmentési időtartam adatai
IX.
1.	az összeférhetetlenséggel összefüggő adatai
X.
1.	az állami készfizető kezességvállalással összefüggő adatok (a hitelszerződést kötő
pénzintézet neve, címe; az állami kezességvállalással biztosított hitel nagysága; a hitel
lejártának időpontja).
122
3. melléklet a 2011. évi... törvényhez
A tartalékállományba helyezett közszolgálati jogviszonyban állók nyilvántartásának
adatköre
A kormánytisztviselő
I.
1.	családi és utóneve
2.	technikai azonosítója
3.	születési ideje
4.	lakcím adatai (lakóhelye, tartózkodási helye), telefonszáma
II.
1.	iskolai végzettsége (több végzettség esetén valamennyi)
2.	képző intézmény megnevezése (kar, szak megjelölésével)
3.	képzés időtartama, végzés időpontja
4.	szakképzettségei
5.	iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítései
6.	tudományos fokozata
7.	idegen nyelv ismerete (szintje, típusa)
8.	közigazgatási alapvizsga, közigazgatási szakvizsga és közigazgatási versenyvizsga
megszerzésének időpontja, oklevél száma
III.
1.	a jelenlegi munkáltató megnevezése, tevékenységi területe
2.	a korábbi közigazgatási jellegű munkáltató megnevezése, tevékenységi területe, valamint
az ott jogviszonyban töltött időtartamok
3.	szakmai tapasztalat
4.	beosztás
5.	besorolás
6.	feladatkör/munkakör megnevezése, célja
7.	feladatkörhöz/munkakörhöz tartozó főbb feladatok
8.	a megszűnés módja
IV.
1.	az alkalmazó közigazgatási szerv neve és címe
2.	a tartalékállományba helyezés időpontja
3.	a tartalékállományba helyezés időtartama
4.	kompetencia-vizsgálat adatai
V.
1.	kormányzati szolgálati jogviszonyának időtartama
2.	besorolási osztálya, fokozata	.
3.	fizetési fokozata
4.	illetménye
5.	adományozott címe.
123
4. melléklet a 2011. évi... törvényhez
A toborzási adatbázis adatköre
I.
1.	családi és utónév
2.	születési hely, idő
3.	lakcím, telefonszám, email cím
II.
1.	szakmai tapasztalat
2.	munkáltató megnevezése, tevékenységi területe
3.	betöltött feladatkör/munkakör
4.	időtartam
III.
1.	iskolai végzettség
2.	képző intézmény megnevezése (kar, szak megjelölésével)
3.	képzés időtartama, végzés időpontja
4.	idegen nyelv ismerete (szintje, típusa)
5.	közigazgatási versenyvizsga megszerzésének időpontja, oklevél száma, eredménye
6.	informatikai ismeretek
IV.
1.	területek, amelyekről pályázat kiírása esetén hírlevélben értesülni szeretne.
124
5. melléklet a 2011. évi... törvényhez
ÖNÉLETRAJZ
A személyügyi központ az egységes alapokon megvalósuló személyügyi nyilvántartás és
integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszer keretén belül tartja nyilván, illetve kezeli a
kormánytisztviselők és szakmai vezetők
a)	személyes adatait (neve, születési neve, anyja neve, neme, születési helye, családi állapota,
állampolgársága, állandó és ideiglenes lakcíme, telefonszáma, faxszáma, e-mail címe,
honlapja),
b)	betöltött beosztásra, munkakörre,
c)	szakmai tapasztalatra,
d)	végzettségre, képzettségre,
e)	készségekre, képességekre, kompetenciákra vonatkozó adatait.
125
INDOKOLÁS
A KÖZSZOLGÁLATI TISZTVISELŐKRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATHOZ
Általános indokolás
Modem közszolgálatunk törvényi alapjait a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvény fektette le. A tradicionális karrier-rendszert követendő mintának tekintő
törvény egységesen szabályozta a közigazgatási szerveknél (államigazgatási szervek és
önkormányzati hivatalok) foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonyát. A törvény gyakori,
sokszor egymással ellentétes irányú módosításai következtében jelentősen meggyengült a
közszolgálati rendszer belső koherenciája. Emellett a karrier-rendszer értékei is viszonylag
gyorsan erodálódásnak indultak, s ennek köszönhetően annak kiteljesedésére sem kerülhetett
sor.
Olyan közszolgálatra van szükség, amely nem terhet jelent az állampolgároknak, hanem
érdemi segítséget. Ennek érdekében megkezdődött az állam újraépítése, és ebben
kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának, valamint annak, hogy a
közigazgatás visszakapja a rangját.
A közszolgálat új alapokra helyezését szolgálta első lépésként a 2010. július 6-án hatályba
lépett, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény megalkotása, amely
számos ponton korrigálta a központi közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási
jogviszonyának rendszerét. A szabályozás sarokkövének tekintette, hogy a közszolgálat
lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségektől
mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú
aktusa, melynek során - jogszabály által részletesen kidolgozott feltételrendszer szerint -
kinevezi a jövendő köztisztviselőt, kormánytisztviselőt, megbízva bizonyos feladatkör,
munkakör vagy tisztség ellátásával. Emellett a törvény kiemelten kezelte egyfelől a
foglalkoztatás feltételeinek rugalmasabbá és takarékosabbá tételét, másfelől a felkészült
munkaerő megnyeréséhez szükséges eszközök biztosítását. A szabályozás hatálybalépésével
az államigazgatási szerveknél foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői
jogviszonnyá alakult át.
Napjainkra indokolttá vált az új közszolgálati életpálya modell és az arra építkező új
közszolgálati törvényi szabályozás megalkotása, mivel az jelentősen elősegítheti, hogy az
erős, de az indokolthoz képest nem nagyobb, a változásokhoz gyorsan és rugalmasan
alkalmazkodni képes - a nemzeti érdekeket előtérbe helyező - állam stabil közszolgálatra
alapuljon. Olyan közszolgálatra, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és
költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai
ismeretekkel rendelkeznek, a Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel
szolgálják.
Az Alaptörvény 17. cikk (5) bekezdése felhatalmazást ad az Országgyűlésnek a
kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotására. A Javaslat általános
célkitűzése - összhangban a magyar közigazgatás fejlesztését szolgáló Magyary Zoltán
Közigazgatás-fejlesztési Programban meghatározott, a magas szintű szakmai ismeretekkel
rendelkező tisztviselői kar kialakításával és az új közszolgálati életpálya-modellek
kialakításának víziójával - annak előmozdítása, hogy megerősödjön az erős nemzettudatra
épülő és értékekkel telített közszolgálati tisztviselői hivatás, s világos szabályokkal segítse a
126
közigazgatásban dolgozókat a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás
tanúsításában.
A Javaslat kiemelt célkitűzése az eddigi széttöredezett - belső koherenciáját nagyrészt
elvesztő - közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új Munka
Törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a
közszolgálati joganyagba. Az egységes szabályozáson belül azonban megmarad a
kormánytisztviselők és a köztisztviselők közötti szükséges differenciálás. A Javaslat
ugyanakkor szakít azzal a korábbi megoldással, amely a Munka Törvénykönyve közszolgálati
jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kifejezett utaló szabályok segítségével határozza meg.
A közszolgálati tisztviselőkre irányadó egységes szabályozás megköveteli, hogy a köz
szolgálata érdekében tevékenykedő tisztviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a
közszolgálat értékközpontúságával összhangban álló normaanyag rendelkezzen.
A Javaslat ugyanakkor figyelemmel van az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseire, s
miként Magyarország Alaptörvénye, a Javaslat is kiemelt figyelmet fordít a közösség erejének
és minden ember becsületének alapját képező munkára, amely a munkavégzéssel
szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően számos
többletkötelezettséget és speciális jogosultságot ír elő az életüket a köz szolgálatának szentelő
kormánytisztviselők és köztisztviselők számára. Ebből következik, hogy az új Munka
Törvénykönyve jogintézményeit csak annyiban veszi át, amennyiben az maradéktalanul
megfeleltethető a közszolgálattól megkövetelhető magasabb szintű elvárásoknak. A Javaslat
ezzel összhangban szabályozza a közszolgálatra irányadó általános magatartási szabályokat -
szem előtt tartva a köz szolgálatának elsődlegességét és a jó közigazgatásba vetett társadalmi
bizalom fenntartásának követelményét, valamint a személyiségi jogok védelmét -, továbbá a
közszolgálat alanyainak jogait és kötelességeit. Annak érdekében, hogy a közszolgálat a
változásokhoz gyorsan és rugalmasan legyen képes alkalmazkodni, a Javaslat részletesen
szabályozza a munkaidő és a pihenőidő jogintézményeit. A Javaslat ezen túlmenően az új
Munka Törvénykönyve megoldásaival összhangban, de egyben a közszolgálatra korábban is
jellemző sajátos szabályok megtartása mellett határozza meg a jogviszony megszűnés és a
megszüntetés rendszerét - ideértve a felmondási tilalmakat és a jogellenes megszüntetés
jogkövetkezményeit -, az illetményre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, valamint a
kártérítési felelősség szabályait.
A Javaslat figyelembe veszi a helyi önkormányzatokról szóló új törvénynek az
önkormányzatok által foglalkoztatott köztisztviselőket érintő szabályait is.
A Javaslat szerint a törvény személyi hatálya a közszolgálati tisztviselőkre terjed ki.
Közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a
közszolgálati jogviszonyban állók. Kormányzati szolgálati jogviszonyban a
kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, közszolgálati jogviszonyban pedig a
köztisztviselők és a közszolgálati ügykezelők állnak. A fizikai alkalmazottak továbbra is
munkaviszonyban állnak, esetükben az új törvény csak a speciális szabályokat tartalmazza.
A szakmai vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) és a jegyző jogállása is az
új törvényben kerül szabályozásra.
A Javaslat alapján moduláris rendszerű teljesítményértékelés kerül bevezetésre. A minősítés,
teljesítményértékelés, munkaértékelés egységesítésre kerül, megszűnnek a jelenlegi
127
különbségek. Jogszabály állapíthatja meg a kötelezően, illetve opcionálisan bevezetendő
elemeket.
A Javaslat lépést tesz a munkakör-alapú rendszerre való áttérés irányába. Ennek érdekében a
minisztériumokban bevezeti a munkaköri pótlékot.
A Javaslat az ügykezelők esetében megszünteti az illetménytáblát, s a munkáltató a garantált
bérminimum, illetve az illetményalap hatszorosa körüli mértékben meghatározott felső korlát
keretei között állapítja meg az illetmény összegét.
A Javaslat - a tartalékállomány továbbfejlesztésével, a kinevezési feltételek rugalmasabbá
tételével - elősegíti a hivatásos állományúak átlépését, illetve elhelyezkedését a
közigazgatásban.
A Javaslat megteremti a Magyar Kormánytisztviselői Kar létrehozásának, hivatásrenddé
szervezésének jogi alapjait. A kamara köztestületként jön létre, s a Javaslat meghatározza a
kamara közfeladatait, hatásköreit, valamint kötelezettségeit. A Javaslat tartalmazza a
kormánytisztviselői hivatásetikai alapelveket. Az alapelvek sérelme esetén a kamara etikai
eljárást folytat le.
A Javaslat a jelenleg két fórum keretében működő közszolgálati érdekegyeztetést átalakítja,
létrejön az egységes Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum.
128
Részletes indokolás
1-5. §-hoz
A Javaslat meghatározza a törvény szervi és személyi hatályát. A törvény szervi hatálya
egyrészt az államigazgatási szervekre, másrészt a helyi önkormányzat képviselő-testületének
hivatalaira teljed ki. A Javaslat tételesen felsorolja azokat a szerveket is, amelyek tekintetében
a rájuk vonatkozó törvényi szabályozás hiányában e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ugyancsak meghatározza a Javaslat azt a szervezeti és személyi kört, amelyekre nem teljed ki
a törvény hatálya.
A Javaslat szerint a törvény személyi hatálya kiterjed a kormánytisztviselők és a kormányzati
ügykezelők, valamint a köztisztviselők és közszolgálati ügykezelőkre, emellett a Javaslat
személyi hatálya alá tartozik a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár.
Ugyanakkor az előbb említettek körébe nem tartozó munkavállalók munkaviszonyára a
Munka Törvénykönyvének a rendelkezései irányadóak.
6-8. §-hoz
A Javaslat a törvényi rendelkezésekkel kapcsolatos jogalkalmazás segítése érdekében
értelmező rendelkezéseket állapít meg.
9-10. §-okhoz
A Javaslat általános magatartási követelményként előírja, hogy a közszolgálatban is a
közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartása kiemelt jelentőségű az eljárás során. A
joggyakorlás és a kötelezettség teljesítés a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően
történhet. Emellett követelmény a felek kölcsönös együttműködése, illetve a másik fél
jogainak, jogos érdekeinek szem előtt tartása. A felek kötelesek egymást tájékoztatni minden
olyan tényről, adatról, illetve azok változásairól, amelyek lényegesek a joggyakorlás
szempontjából. A jogokat csak rendeltetésszerűen lehet gyakorolni.
A Javaslat általános magatartási szabályokat állapít meg a közszolgálati tisztviselőre
vonatkozóan a munkaidőn kívüli időszakra is. További követelmény, hogy a közszolgálati
tisztviselő köteles megtartani a minősített adatokat.
11-12. §-okhoz
A Javaslat általános követelményként fogalmazza meg a közszolgálati tisztviselők
személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartását, egyben rögzíti e jogok korlátozhatóságának
feltételeit.
A Javaslat szerint a munkáltató csak olyan nyilatkozat megtételére vagy adat közlésére kérheti
a közszolgálati tisztviselőt, amely nem sérti annak személyhez fűződő jogait és lényegesnek
minősül a közszolgálat létesítése, teljesítése, illetve megszüntetése szempontjából.
A Javaslat szerint a munkáltató a tisztviselőt csak a közszolgálattal összefüggő magatartása
körében ellenőrizheti.
13.§-hoz
129
A Javaslat szerint a közszolgálatban is érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód
követelményének, különös tekintettel az illetményekre. Az esetleges sérelmek orvoslása nem
eredményezheti más tisztviselő jogának megsértését.
14-16. §-okhoz
A Javaslat rögzíti a jognyilatkozatokkal kapcsolatos alapelveket, különös tekintettel az
egyoldalú jognyilatkozatokra, a jogról való lemondó vagy abból engedő nyilatkozatokra,
valamint a tájékoztatási kötelezettségre. Törvény és közszolgálati szabályzat határozhatja csak
meg azokat az eseteket, amikor az egyoldalú jognyilatkozatból jog vagy kötelezettség
származhat. A Javaslat alapján nincs lehetőség a jogról lemondó, vagy abból engedő
nyilatkozat kiterjesztő értelmezésére.
A Javaslat szerint a nem meghatározott személynek szóló, általános tájékoztatást akkor is
közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. A
tájékoztatás rendeltetéséből, illetve a felek közötti együttműködés követelményéből
következik az is, hogy a tájékoztatást olyan időben és módon kell megtenni, amely lehetővé
teszi a tájékoztatás címzettje számára jogainak gyakorlását, valamint kötelezettségeinek
teljesítését.
A Javaslat a Ptk. vonatkozó szabályaival megegyezően lehetővé teszi felfüggesztő, illetve
bontó feltétel kikötését. Ugyanakkor nem köthető ki olyan feltétel, amelynek alapján a
közszolgálati jogviszony a tisztviselő hátrányára módosulna, vagy a feltétel a jogviszony
megszűnését eredményezné.
17-18. §-okhoz
A Javaslat a munkáltató képviseletében történő jognyilatkozat megtételére a munkáltatói
jogkör gyakorlóját jogosítja fel.
A Javaslat rögzíti azoknak a jognyilatkozatoknak a körét, amelyeket a tisztviselő kizárólag
személyesen tehet meg. Ugyanakkor meghatározott feltételekkel a tisztviselőnek lehetősége
van az egyéb jognyilatkozatok képviselő útján történő megtételére is.
19.§-hoz
A Javaslat minden, a közszolgálati jogviszonyt érintő lényeges megállapodás és
jognyilatkozat érvényességi feltételévé teszi az írásbeliséget. Emellett a tisztviselő kérésére az
egyébként írásbeliséghez nem kötött jognyilatkozatot is köteles a munkáltató írásba foglalni.
Érvénytelenek azok a jognyilatkozatok, amelyeket az alaki kötöttség megsértésével tettek.
20.	§-hoz
A törvényben meghatározott esetekben a munkáltató köteles írásba foglalni az egyoldalú
jognyilatkozatot. A Javaslat írásbeli jognyilatkozatnak minősíti az egyes munkáltatói
intézkedésekkel kapcsolatban keletkezett elektronikus dokumentumokat is.
21.	§-hoz
130
A Javaslat szerint közöltnek kell tekinteni az írásbeli jognyilatkozatot, ha azt a címzettnek
vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum
hozzáférhetővé válik részükre. Az átvétel megtagadása vagy szándékos megakadályozása a
jogosult, illetve más személy részéről nem befolyásolja a közlés hatályosulását.
Vita esetén a jognyilatkozatot tevő köteles azt bizonyítani, hogy a közlés szabályszerűen
megtörtént.
22.§-hoz
A Javaslat rögzíti a határidő számítással összefüggő legfontosabb szabályokat is. A határidő
számítását a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő naptól kell
számítani.
A határidő elmulasztása csak abban az esetben menthető ki, ha a határidőt megállapító
jogszabály kifejezetten megengedi azt.
A határidőnek nem minősülő időtartam (pl. próbaidő, felmentési idő, stb.) számításánál - a
kialakult bírói gyakorlattal egyezően - a naptár az irányadó. Ez a gyakorlatban azt jelenti,
hogy pl. egy meghatározott év január hó első napjával kezdődő három hónapos próbaidő
kikötése esetén a próbaidő március utolsó napján jár le.
23-24. §-okhoz
A Javaslat - az általános jogelvekből következően - semmisnek tekinti azt a megállapodást,
amely jogszabályba vagy a jó erkölcsbe ütközik. Ugyancsak semmis a megállapodás, ha azt a
jogszabály megkerülésével kötötték meg. Szintén semmis az a megállapodás, amely színlelt
megállapodásnak minősül.
A semmisség jogkövetkezménye főszabály szerint az érvénytelenség. Ez alól kivétel, ha a
semmisséghez munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. Az általános
joggyakorlathoz igazodóan a semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat,
ugyanakkor a semmisséget hivatalból is észlelheti a bíróság.
A semmisség mellett az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság. A Javaslat a
megtámadás alapjául szolgáló okokat kiteijeszti a jogellenes kényszerítés és a jogban való
tévedés esetére is.
A Javaslat rögzíti a megtámadásra nyitva álló határidőt is.
25. §-hoz
A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit a korábbi szabályokkal egyezően állapítja
meg. Főszabályként nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem a jogviszony jövőre szóló
felszámolását írja elő, amennyiben a felek az érvénytelenség okát nem hárítják el.
131
26-27. §-okhoz
A Javaslat részletesen szabályozza a közszolgálati személyzeti igazgatás intézmény és
feladatrendszerét. Kormányzati szinten a közigazgatási személyzetpolitikáért felelős miniszter
összehangolja és koordinálja a közigazgatási szervek személyzeti tevékenységét és kidolgozza
a közigazgatási személyzetpolitika irányait és elveit. A miniszter módszertani koordinációs
feladatkörében útmutató kiadására jogosult a közszolgálatra vonatkozó szabályozás
értelmezésének elősegítésére. Emellett statisztikai célú adatgyűjtést végezhet, illetve
adatszolgáltatást kérhet a közigazgatási szervektől. A közszolgálati ellenőrzéssel, a
közszolgálati nyilvántartással, valamint a tartalékállománnyal kapcsolatos feladatokat szintén
a miniszter jogosult ellátni. A miniszter felelős az egységes alapokon kialakított személyügyi
nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszer működéséért.
A Javaslat meghatározza a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv
feladatait is.
28-29. §-okhoz
A törvény rögzíti a Magyar Kormánytisztviselői Kar (a továbbiakban: MKK) jogi státuszát,
azt a kormánytisztviselők szakmai, érdekképviseleti köztestületeként határozza meg, továbbá
a feladatellátáshoz jogi személyiséggel ruházza fel. A szabályozás az MKK feladatainak és
hatásköreinek felsorolásával meghatározza azt a jogi keretet, amely behatárolja a kamara
érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenységének teijedelmét, önigazgatási feladatát, illetve
szakmai jellegű funkcióját. A törvény az általános belső feladatokon (a testületek,
tisztségviselők választása, a gazdálkodás, tagdíj meghatározása, a szabályzatok, és különösen
a hivatásetikai szabályok megalkotása és eljárás lefolytatása) mellett véleményezési,
felterjesztési, kifogásolási jogosítványt biztosít az MKK részére, valamint lehetővé teszi
résztestületek létrehozását is.
30.	§-hoz
Az MKK részére megállapított kötelezettségek, valamint jogosultságok gyakorlása, illetve
végrehajtása a képviseleti, ügyintéző testületek, valamint tisztségviselők és ügyintéző szerv
útján történik. A törvényben, illetve felhatalmazás alapján az Alapszabályban meghatározott
hatáskörük az ellátandó ügyek típusához igazodik. A feladatok ellátása országos és területi
szinten létrehozott szervezetek útján történik, e szakasz határozza meg feladatukat és
hatáskörüket.
31-32. §-okhoz
A törvény meghatározza a Közgyűlés tagjainak számát, tagság betöltésének feltételeit,
időtartamát. A Közgyűlés, a Területi tisztségviselők és bizottságok megválasztásának rendjét
az Alapszabály határozza meg.
33.	§-hoz
A törvény meghatározza az MKK taggá válás feltételeit, valamint a megszűnés okait. Az
MKK tag jogosultságai között megjelenik a tisztségviseléshez, a tagozat munkájában, a
rendezvényeken történő részvétel, valamint a kamarai szolgáltatások igénybevételének joga.
Az MKK tag kötelezettsége az MKK működére vonatkozó szabályzókban foglaltak betartása.
132
34.	§-hoz
A törvény valamennyi tisztségviselő, illetőleg ügyintézői testületek nem tisztviselő tagjait
érintően állapítja meg a választásra, megbízatás megszűnésére, összeférhetetlenségre
vonatkozó rendelkezéséket. A szabályozás továbbá, ki kívánja zárni az egymással ütköző
személyi, munkaügyi függőségi viszonyból, a hozzátartozói kapcsolatrendszerből, a politikai
érdek összeütközésekből adódó összeférhetetlenségeket.
35.	§-hoz
A tervezet rögzíti az MKK-t megillető felterjesztési jogot. A törvény az MKK állami
felügyelete körében az ügyészég részére biztosít jogosítványokat.
36.	§-hoz
A közszolgálati jogviszony jellegét és alanyait határozza meg a szakasz. A kötelező kamarai
tagság miatt a kormánytisztviselők a Magyar Kormánytisztviselői Kar tagjává válnak.
37.	§-hoz
A munkáltatói jogkör gyakorlását szabályozza a Javaslat ezen szakasza. A Javaslat az
érvénytelenség jogkövetkezményét rendeli arra az esetre, amelyben a munkáltató
képviseletében a jognyilatkozatot nem az arra jogosított személy (szerv, testület) tette. Ilyen
esetben lehetőséget ad arra, hogy a jog szerinti képviselő utólag jóváhagyja az álképviselő
jognyilatkozatát. E jóváhagyás hat hónapos időbeli korláthoz és írásbeliséghez van kötve Az
ennek megfelelő jóváhagyás az érvénytelenség okának orvoslását jelenti, tehát az eredetileg
érvénytelen jognyilatkozat ezzel érvényessé válik. Jóváhagyás hiányában is érvényes a
jognyilatkozat, ha a kormánytisztviselő a körülményekből alappal következtethetett az eljáró
jogosultságára.
38.§-hoz
A kormányzati szolgálati jogviszony - általános szabályként - határozatlan időre létesül;
kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, ha létesítésének általános és különös feltételei
adottak és kizáró oka nincs.
A Javaslat bizonyos esetekben lehetővé teszi a határozott idejű kinevezést: egyrészt a tartósan
távollevő kormánytisztviselő helyettesítése céljából, másrészt esetenként szükségessé váló
feladat elvégzésére, harmadrészt tartós külszolgálat ellátására.
A határozott idejű kinevezés egyéb, garanciális szabályairól rendelkezik még a szakasz. így
például - a hatályos kormánytisztviselői törvényben foglaltakhoz hasonlóan - előírja a
Javaslat, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a
határozott időre történő kinevezés nem felel meg a (2) bekezdésben foglalt, a határozott idő
kikötésére vonatkozó feltételeknek, vagyis, ha azt nem helyettesítés céljából, vagy
meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására, vagy külszolgálat ellátására
kötötték ki. A kormánytisztviselőnek e rendelkezésre alapozva lehetősége van a munkaügyi
bíróság előtt kérni, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony
a törvényi feltételek fennállásának hiányában határozatlan időtartamra jött létre. Ilyen esetben
valójában a törvény részleges érvénytelenségre vonatkozó szabályainak alkalmazásáról van
szó, a (4) bekezdés csupán e rendelkezést konkretizálja, illetve nevesíti. Ha ugyanis a
133
kinevezés valamely része érvénytelen, helyette a jogszabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a
felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
39-43. §-okhoz
A kinevezéshez szükséges részletes feltételeket (képesítés, büntetlen előélet) határozzák meg
a szakaszok. A pártfogó felügyelők esetén további plusz feltételeket követel meg a törvény a
kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséhez.
A Javaslat - a hatályos szabályokkal azonos módon - általános szabályként előírja, hogy a
kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy a kinevezést megelőzően
hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű. Előírja továbbá, hogy a
kormányzati szolgálati jogviszonyt létesíteni szándékozó személy a munkáltató felhívására
hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt is, hogy nem áll olyan foglalkozástól eltiltás hatálya
alatt, amely a kormányzati szolgálati jogviszony létesítését nem teszi lehetővé. A Javaslat azt
is lehetővé teszi, hogy az előbbi tények igazolására a munkáltató a kormányzati szolgálati
jogviszony fennállása alatt hívja fel a kormánytisztviselőt.
A Javaslat részletesen szabályozza, hogy az államigazgatási szerv a hatósági bizonyítványból
megismert személyes adatokat milyen célból és milyen időtartamban kezelheti. Az igazolás,
illetve az ellenőrzés eredményeként megismert személyes adatokat az államigazgatási szerv a
kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy -
kormányzati szolgálati jogviszony létesítése esetén - annak megszűnéséig, megszüntetéséig
kezelheti.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyt, mint
érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt köteles azonnali hatállyal
megszüntetni, ha a kizáró ok fennállását a munkáltató az igazolás céljából kiállított hatósági
bizonyítvány tartalma alapján megállapítja, vagy egyéb módon a tudomására jut.
A § az életpályák összehangolása érdekében tartalmaz rendelkezéseket a korábban hivatásos
szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó, kormányzati szolgálati
jogviszonyt létesítőkre vonatkozóan.
44.	§-hoz
A kormányzati szolgálati jogviszonyt létesítők esküt tesznek munkájuk közhatalmi,
közbizalmi jellege miatt.
A Javaslat szabályozza a kinevezéssel kapcsolatban felmerülő érvénytelenség
következményeit.
45.	§-hoz
A kiválasztás történhet meghívásos vagy pályázati eljárás alapján. A pályázati eljárás
részletes szabályait kormányrendelet határozza meg.
A toborzási adatbázis rendeltetését határozza meg a szakasz, amelynek adatait a törvény
melléklete tartalmazza.
46.	§-hoz
A Javaslat a hatályos szabályokkal azonos módon határozza meg a próbaidő szabályait. Új
szabály, hogy a Javaslat előír a próbaidő kikötése alól mentesülési eseteket is, valamint, hogy
134
a három hónapnál rövidebb idejű kinevezés esetén a felek megállapodhatnak a próbaidő
kikötéséről.
47.	§-hoz
A Kormány a közigazgatási szakmai gyakorlat támogatására ösztöndíjat alapíthat, az
ösztöndíjas jogállását határozza meg a szakasz. Ennek részletszabályait kormányrendelet
határozza meg.
48.	§-hoz
A kinevezést főszabály szerint csak az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös
megegyezésével lehet módosítani. Néhány esetben, és a kinevezés egyes tartalmi elemei
tekintetében a Javaslat kivételesen lehetővé teszi a kinevezés egyoldalú munkáltató általi
módosítását. A kinevezés egyoldalú módosítása azonban a kormánytisztviselőre - különösen
annak beosztására, besorolására, egészségi állapotára vagy családi körülményeire tekintettel -
nem lehet aránytalanul sérelmes, így a Javaslat tartalmazza azokat a garanciális szabályokat,
amelyek korlátozzák a munkáltató korlátlan módosítási jogát. A kormánytisztviselő
kérelmezheti felmentését, ha a számára a garanciálisán szabályok figyelembevételével
módosított új munkahely vagy új munkakör mégsem felelne meg. Ez esetben a
kormánytisztviselőt a (reá nézve valószínűsíthetően kedvezőbb) módosítás előtti munkaköre
szerinti illetménye alapján számított felmentési időre járó illetménye és végkielégítés illeti
meg.
49.	§-hoz
A Javaslat kötelezi a munkáltatót arra, hogy a nőt terhessége megállapításától gyermeke egy
éves koráig a számára állapotának egészségügyi szempontból megfelelő körülmények között
foglalkoztassa. Ez az adott esetben a kinevezés módosítására irányuló ajánlati kötelezettséget
is jelent. Amennyiben ilyen ajánlatot a munkáltató nem tesz, a kormánytisztviselőt a
munkavégzés alól mentesíteni kell, akit erre az időre illetménye illeti meg. Nem jár viszont az
illetmény abban az esetben, ha a felajánlott munkakört az érintett munkavállaló alapos ok
nélkül nem fogadja el.
50.§-hoz
A Javaslat a többi jogállási törvényez hasonlóan részletesen tartalmazza a kötelező
részmunkaidő kikötésének szabályait.
51.	§-hoz
A Javaslat nem tekinti a kinevezés módosításának, ha a munkáltató egyoldalú intézkedése
alapján ideiglenesen - akár hosszabb időtartamban is - a munkaszerződéstől eltérően történik
a kormánytisztviselő foglalkoztatása. A kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás egyes
formái a következők: átirányítás, kirendelés, kiküldetés, kormányzati érdekből történő
kirendelés. A Javaslat meghatározza azokat a közös garanciális szabályokat, amelyeket
valamennyi forma esetében a munkáltatónak meg kell tartani, így a munkáltató előzetes
értesítési kötelezettségét, a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás leghosszabb időtartamát,
továbbá azokat az eseteket, amelyekben a kormánytisztviselő személyes, illetve családi
körülményeire figyelemmel nem rendelhető el a kinevezéstől eltérő ideiglenes foglalkoztatás.
135
52. §-hoz
A Javaslat meghatározza az átirányítás fogalmát, illetve ehhez kapcsolódóan az átirányított
kormánytisztviselőt megillető külön díjazás szabályait.
53.	§-hoz
A Javaslat meghatározza a kirendelés fogalmát, és a kirendelt kormánytisztviselő díjazására, a
munkáltatói jogok gyakorlására, a kirendeléssel kapcsolatos költségek viselésre vonatkozó
speciális szabályokat.
54.	§-hoz
A Javaslat meghatározza a kiküldetés fogalmát, és a kiküldött kormánytisztviselőt megillető
külön díjazás legalapvetőbb szabályait.
55.	§-hoz
A Javaslat meghatározza a kormányzati kirendelés fogalmát, és annak speciális szabályait.
Egyebekben a kormányzati kirendelés keretében kiküldött kormánytisztviselőre a kirendelés
szabályait kell alkalmazni.
56.	§-hoz
A Javaslat meghatározza a határozott idejű áthelyezés szabályait, amely az áthelyező és az
átvevő közigazgatási szerv, valamint a kormánytisztviselő között háromoldalú
megállapodással jön létre. A kinevezés módosítására nincs szükség ez esetben, ugyanakkor a
megállapodás rendezi az áthelyezett kormánytisztviselő foglalkoztatásának feltételeit.
57.§-hoz
A Javaslat az Európai Unió vagy a nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési
programokban való szakértőként részt vevő kormánytisztviselő, valamint az Európai Unió
intézményeiben foglalkoztatott nemzeti szakértők jogállásának legalapvetőbb szabályait
tartalmazza. A szakértői részvétel időtartamára a kinevezést módosítani kell.
Kormányrendelet szabályozza, mikor tekinthető rövidtávúnak a szakértői tevékenység és a
szakértői tevékenység ellátásának többi részletes szabályait is. A rövid távú szakértőre
egyébként a kiküldetés szabályait rendeli alkalmazni a Javaslat azzal, hogy a díjazására a
Kormány eltérő szabályokat állapíthat meg.
58.§-hoz
A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlással összefüggésben a törvény
meghatározza, hogy mely esetben nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése a kinevezése
módosításához, valamint rendelkezik a jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek
átszállásáról, az átadó és átvevő munkáltató tájékoztatási és adatközlési kötelezettségéről.
59.	§-hoz
136
E szakasz meghatározza a közigazgatási szervhez történő végleges áthelyezés esetén a
közigazgatási szerv, a kormánytisztviselő és a másik közigazgatási szerv között létrejövő
megállapodás főbb tartalmát. Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a
hozzájárulást a törvényben meghatározott feltétel esetén tagadhatja meg.
Végleges áthelyezés esetén a kormánytisztviselő új kinevezést kap és a jogviszonyát
folyamatosnak kell tekinteni.
60-62. §-hoz
A törvény meghatározza a kormányzati jogviszony megszűnés esetköreit.
A kormányzati szolgálati jogviszonyáról a kormánytisztviselő egyoldalú nyilatkozatával
bármikor lemondhat. A lemondás érvényességéhez nem szükséges a munkáltató elfogadó
nyilatkozata. A lemondási nyilatkozatot írásba kell foglalni, indokolni azonban nem kell, de
abból világosan ki kell tűnni, hogy az érintett a jogviszonyáról lemond.
A törvény lehetővé teszi az uniós közigazgatási szervezetnél, illetve más nemzetközi
szervezetnél a jogviszony létesítést.
63-68. §-hoz
A törvény részletesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján felmentéssel
megszüntethető a kormányzati szolgálati jogviszony, valamint meghatározza az egyes okok
esetében azok bekövetkeztének feltételeit. A munkáltató a felmentést köteles megindokolni,
melyből a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A munkáltatót terheli a felmentés indoka
valódiságának és okszerűségének a bizonyítása.
A törvény meghatározza a felmentési idő tartamát és rendelkezik az azzal összefüggő egyéb
kérdésekről, így például munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint a mentesítés
idejére járó illetmény folyósításának szabályairól.
69. §-hoz
A tisztességes végelbánás elvét érvényesíti a törvény mikor kimondja, hogy a felmentési időre
járó díjazáson túl a - a törvényben meghatározott kivétellel - végkielégítést illeti meg a
kormánytisztviselőt, ha a jogviszony felmentéssel, vagy államigazgatási szervjogutód nélküli
megszűnése miatt szűnik meg. A végkielégítés célja, hogy a megfelelő anyagi biztonságot
teremtsen a kormánytisztviselő számára az új munkalehetőség keresésének időszakában.
A végkielégítés összege a kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időhöz igazodik. A
végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.
70-71. §-okhoz
A kormánytisztviselőt felmentési védelem illeti meg az e szakaszokban meghatározott
esetekben.
72. §-hoz
E szakasz a jogviszonyváltással kapcsolatos szabályokat tartalmazza, így meghatározza mely
esetben alakul át a munkáltató által foglalkoztatott kormánytisztviselőnek a
kormánytisztviselő jogviszonya, közalkalmazotti, illetve közszolgálati vagy
munkajogviszonnyá, továbbá rendelkezik az érintettnek, az átadó és átvevő munkáltatónak
jogairól és kötelezettségeiről.
137
73.§-hoz
A tartalékállomány célja, hogy elősegítse a kormánytisztviselő képzettségének, besorolásának
megfelelő állás keresését, ha a kormánytisztviselőt kormányzati szolgálati jogviszonyából a
törvényben meghatározott okból felmentik vagy a jogviszonya a törvényben rögzítettek
alapján megszűnik. Ha a kormánytisztviselőt kérésére a tartalékállományból törlik, a reá
irányadó végkielégítés felére jogosult. Ez alól kivétel, ha munkaviszony létesítése miatt kéri a
törlését a tartalékállományba helyezett. A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésével a
tartalékállományba helyezés is megszűnik.
A hivatásos szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állók tartalékállományba
helyezésének szabályait külön törvény állapítja meg.
74.§-hoz
E szakasz rendelkezéseket állapít meg a kormánytisztviselő jogviszonynak megszüntetése,
megszűnése esetére nézve, így meghatározza a munkakör átadás - átvétel, a munkáltatóval
történő elszámolás, valamint az illetmény és járandóság kifizetésének szabályait.
75.§-hoz
A Javaslat meghatározza az államigazgatási szerv alapvető kötelezettségeit. Az
államigazgatási szerv alapvető kötelezettsége a kormánytisztviselő kinevezésében foglaltak, a
jogszabályok, valamint a közszolgálati szabályzat szerinti foglalkoztatása, valamint az
illetmény megfizetése. Ezen fő kötelezettségekből, valamint az általános magatartási
követelményekből számos egyéb részkötelezettség származik. E körben ki kell emelni az
államigazgatási szerv azon kötelezettségét, melynek értelmében köteles a foglalkoztatás során
biztosítani az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit.
Részben a munkavédelemmel is összefüggő alapvető követelményeket határoz meg a (2) - (4)
bekezdés. A kormánytisztviselőt csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára,
vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A fogyatékossággal
élő kormánytisztviselő foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás
feltételeinek biztosításáról is.
Az államigazgatási szerv foglalkoztatási kötelezettségéből következik a munkavégzéshez
szükséges feltételek biztosításának követelménye. Az államigazgatási szervnek a
munkavégzéshez szükséges irányítás biztosítása nem csak joga, hanem kötelezettsége is, tehát
a munkaköri feladatok ellátását úgy kell megszerveznie, hogy a kormánytisztviselő a
kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni
tudja. A közszolgálat önállótlan munkavégzés, ebből következik, hogy az államigazgatási
szerv köteles a kormánytisztviselő számára a munkaköri feladatok elvégzéséhez szükséges
tájékoztatást és irányítást megadni. Ebből következik, hogy a kormánytisztviselő feladatait z
államigazgatási szervnek a munkaköri leírásban kell rögzítenie.
Az államigazgatási szerv irányítási kötelezettségéből levezethető az is, hogy mindazon
ismeretek megszerzése érdekében, amely(ek) a munkavégzés teljesítése szempontjából
lényeges(ek), köteles a kormánytisztviselő munkakörével kapcsolatos képzést és
továbbképzést elősegíteni. Az államigazgatási szerv közszolgálatból fakadó speciális
kötelezettsége a kormánytisztviselő Javaslat szerinti előmenetele feltételeinek biztosítása, a
kormánytisztviselővel szembeni teljesítménykövetelmény megállapítása, a teljesítményét
138
értékelése és a minősítés. Az államigazgatási szerv a korábbi szabályokkal összhangban
köteles a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszonyból származó
kötelezettségek teljesítése során indokoltan felmerült költségeit megtéríteni, és biztosítani
annak lehetőségét, hogy a kormánytisztviselő érdekképviseleti tevékenységével kapcsolatos
jogait gyakorolhassa.
76-77. §-okhoz
A kormánytisztviselő kötelezettségeit - az általános magatartási követelményeken túlmenően
-	a Javaslat általánosságban határozza meg, mellőzi az ebből eredő részkötelezettségek,
illetve a törvény más rendelkezései által megszabott kötelmek részletes felsorolását. E körben
viszont tételesen rögzít néhány alapvető kötelezettséget.
A kormánytisztviselő köteles feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak, a hivatásetikai
elveknek és a vezetői döntéseknek megfelelően, az általában elvárható szakértelemmel és
gondossággal, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint ellátni. A
Javaslat meghatározza továbbá a kormánytisztviselő rendelkezésre állási kötelezettségét és
annak feltételeit (köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a
munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató
rendelkezésére állni), valamint előírja a vezetőkkel és a munkatársakkal való együttműködési
kötelezettséget.
A Javaslat rendelkezik a személyes munkavégzési kötelezettségről, illetve tartalmazza a
munkavégzés minőségével kapcsolatos alapvető előírásokat. A kormánytisztviselő úgy
tartozik a munkáját ellátni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és köteles azt
úgy végezni, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja,
anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő. Mindez a kötelezettség nem
érinti a kormánytisztviselő azon kötelezettségét, hogy a munkája során a köz szolgálatának
elsődlegessége alapján és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem
előtt tartásával köteles eljárni. Természetes követelmény a vonatkozó szabályok, utasítások,
továbbá a kialakult szokások szerinti munkavégzés kötelezettsége, ebből következik, hogy a
kormánytisztviselő köteles az államigazgatási szerv által meghatározott képzésen is részt
vermi.
A közszolgálatból következő, korábban is hatályos előírás, hogy a kormánytisztviselő vezetői
iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni
különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel
és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő,
fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést.
A Javaslat a korábbi szabályozással összhangban kimondja, hogy a rendőrségről szóló
törvény előírása alapján az államigazgatási szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban
állók tekintetében a rendőrségről szóló törvény szerinti belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési
feladatokat ellátó szerv ellenőrizheti, hogy az államigazgatási szervvel kormányzati szolgálati
jogviszonyban álló kormánytisztviselő eleget tesz-e a Javaslatban meghatározott hivatali
kötelezettségének.
78. §-hoz
139
A Javaslat az utasítás teljesítésének megtagadására irányuló szabályokat alapvetően a korábbi
rendelkezésekkel egyezően állapítja meg. Annyiban bővíti az utasítás megtagadásának
kötelezettségét, hogy a környezet közvetlen és súlyos veszélyeztetése is a kormánytisztviselő
utasítás teljesítésének megtagadásának jogkövetkezményét vonja maga után.
79. §-hoz
A Javaslat lényegében a hatályos rendelkezésekkel egyezően határozza meg azokat az
eseteket, amelyekben a kormánytisztviselő mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési
kötelezettség alól. Az itt meghatározott esetek között indokolt elhelyezni a szoptatással
kapcsolatos távoliét lehetőségét biztosító rendelkezéseket is. A Javaslat jogszerűnek tekinti a
kormánytisztviselőnek különös méltánylást érdemlő személyi vagy családi ok miatti távollétét
is. Erre általában olyan előre nem látható esemény (például hozzátartozó balesete, váratlan
megbetegedése) miatt kerülhet sor, amely a kormánytisztviselő személyes jelenlétét,
intézkedését igényli.
80-81. §-okhoz
A Javaslat alapján a kormánytisztviselők képzésének, továbbképzésének központi
feladatainak ellátását a jövőben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztosítja. Emellett a
törvény megállapítja a tisztviselők képzéssel, továbbképzéssel kapcsolatos jogait és
kötelezettségeit.
A Javaslat szabályozza a képzéssel, továbbképzéssel összefüggő kötelezettségszegés
szankcióit is.
82.§-hoz
A Javaslat a hatályos Mt.-vel egyezően rendelkezik a tanulmányi szerződés fogalmáról,
annak alakiságáról és azzal egyezően jelöli meg azokat az eseteket, amelyekben kizárt a
tanulmányi szerződés kötése. A Javaslat változatlanul kimondja a tanulmányi szerződés
alapján nyújtott szolgáltatások arányosságának követelményét. A hatályos Mt. a
tanulmányi szerződés megszüntetésének lehetőségéről - a szerződésszegés esetétől
eltekintve - nem rendelkezik. Ezt a hiányt pótolja a (10) bekezdés, az e körben kialakult
bírói gyakorlattal egyező tartalommal. A tanulmányi szerződés felmondása írásban
érvényes.
83.§-hoz
A törvény ezen szakasza tartalmazza a kormánytisztviselői hivatás etikai alapelveit. Az
alapelvek különösen a hűség és elkötelezettség, a nemzeti érdek előnyben részesítése, az
igazságos és méltányos jogszolgáltatás, a méltóság és tisztesség, az előítéletektől való
mentesség, a pártatlanság, a felelősségtudat és szakszerűség, az együttműködés, az arányosság
és a védelem. A törvény a vezetőkkel szemben - az általános etikai elveken felül - fokozottabb
etikai elvárásokat fogalmaz meg. Ezek különösen a példamutatás, a szakmai szempontok
érvényesítése és a számonkérési kötelezettség. A törvény továbbá felhatalmazást ad az etikai
és a fegyelmi eljárás megindítására is.
84.	§-hoz
140
A hozzátartozók együttalkalmazásának tilalmáról rendelkezik ez a szakasz. Közérdekű
jelentősége miatt a közigazgatás működésének függetlensége és pártatlansága megőrzése
érdekében hozzátartozók nem állhatnak egymással irányítási, felügyeleti, ellenőrzési vagy
elszámolási kapcsolatban. A nem kívánatos személyi összefonódások veszélyeztethetik a
törvényesen működő, pártatlan közigazgatásba vetett állampolgári bizalmat.
Bizonyos igazgatási területeken az együttalkalmazás tilalma megnehezítené, adott esetben
megbénítaná a közigazgatás működését, ezért különösen indokolt esetben az együttalkalmazás
tilalma alól felmentés adható. E körbe sorolhatók például a külképviseleti intézmények
(nagykövetség, konzulátus, kulturális intézet). A különös indokoltság kapcsán elsősorban azt
kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv működése szempontjából az összeférhetetlenségi
szabály alkalmazása vagy az az alóli felmentés okoz-e nagyobb érdeksérelmet. Különös
indokoltság esetén is csak akkor adható felmentés, ha jogszabály másként nem rendelkezik. E
szabálynak főleg az utalványozás és gazdálkodás területén van jelentősége. Az
együttalkalmazási tilalom a kormányzati szolgálati jogviszony létesítésénél alkalmazási
tilalmat, fennálló jogviszony esetében pedig összeférhetetlenséget jelent.
85-88. §-okhoz
A hatalmi ágak elválasztásának elvéből fakadó fontos követelmény, hogy a
kormánytisztviselő ne kötődjék más hatalmi ághoz, szakmai függetlenségét pályája során
mindvégig megőrizze. Ennek megfelelően a kormánytisztviselő nem lehet helyi
önkormányzati, illetve kisebbségi képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó
közigazgatási szerv illetékességi területén működik.
Az államigazgatási szerv alapvető érdeke, hogy a kormánytisztviselő teljes munkaerejét,
tehetségét, teljes munkaidőben az általa ellátott munkaköri feladatainak folyamatos
(hivatásszerű) végrehajtására fordítsa. Ennek érdekében a Javaslat korlátozza a
kormánytisztviselő által létesíthető további jogviszonyok körét. A gyakorolható
tevékenységek köre a következő: tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői,
valamint jogi oltalom alá eső tevékenység. Ezeket a tevékenységeket mind a nem vezető
munkakört betöltő kormánytisztviselő, mind pedig a vezető munkakört betöltő szabadon
gyakorolhatja. Abban az esetben van mind a vezetőnek, mind a nem vezető munkakört betöltő
kormánytisztviselőnek bejelentési kötelezettsége a munkáltatói jogkör gyakorlója felé, ha a
tevékenység a kormánytisztviselő munkaköri feladataival közvetlenül összefügg. Abban az
esetben, ha a munkavégzés időtartama részben azonos a nem vezető munkakört betöltő
kormánytisztviselő, illetve vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő beosztás szerinti
munkaidejével, a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye szükséges ilyen
tevékenység végzésére irányuló jogviszony létesítéséhez.
A közérdekű önkéntes tevékenység részletszabályait a 2005. évi LXXXVIII. törvény
szabályozza. Közérdekű önkéntes tevékenységet a nem vezető kormánytisztviselő a
gyakorolható tevékenységre vonatkozó szabályok szerint végezhet. A vezetői munkakört
betöltő kormánytisztviselő ettől eltérően a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes
engedélye alapján folytathat közérdekű önkéntes tevékenységet.
A nem vezető munkakört betöltő kormánytisztviselő a fentieken túl további jogviszonyt csak
a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet. Vezetői munkakört
betöltő kormánytisztviselő a gyakorolható tevékenységeken kívül csak meghatározott
tevékenységeket és csak a munkáltatói jogkör gyakorolójának engedélyével végezhet.
A Javaslat további összeférhetetlenségi szabályokat is megállapít.
141
Ha az összeférhetetlenség bekövetkezik, akkor az összeférhetetlenségi okot a
kormánytisztviselő haladéktalanul köteles bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója
köteles felszólítani az összeférhetetlenség megszüntetésére. Ha a felszólítástól számított 30
napon belül a megszüntetésre nem kerül sor, a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati
jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. Felmentésre, végkielégítésre ilyen esetben
természetesen nem kerülhet sor.
A vagyongyarapodás vizsgálatának a szabályai megegyeznek a hatályos szabályokkal.
89-90. §-okhoz
A teljes napi, valamint a heti munkaidőt, valamint a közszférára irányadó általános
munkarendet (hétfőtől csütörtökig 8:00-16:30, pénteken 8:00-14:00-ig) a Javaslat a hatályos
szabályokkal azonos módon határozza meg.
A munkaidő-keret tartamát a Javaslat a vonatkozó EU Irányelvvel (2003/88/EK) összhangban
határozza meg.
91-92. §-okhoz
A munkaidő-beosztás részletes szabályait határozzák meg a szakaszok. A munkaidő-beosztás
joga a munkáltatói jogkör gyakorlóját illeti meg, akinek a munkaidőt az egészséges és
biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel kell
beosztani. A Javaslat meghatározza továbbá azokat az alapvető garanciális szabályokat,
amelyektől nem térhet el a munkáltató a munkaidő beosztása során (legrövidebb napi
munkaidő, leghosszabb napi munkaidő stb.). Jóllehet a Javaslat e jogintézménynél külön nem
szabályozza, de kétséget kizáróan e helyütt is érvényesülnie kell a felek általános magatartási
követelményeit meghatározó jogelveknek.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttéijogszabályként kezeli a Munka
Törvénykönyvét, míg eddig a munkaidő-beosztás részletes szabályai a Munka
Törvénykönyvében voltak rendezve, most e Javaslat tartalmazza a munkaidő-beosztásra
vonatkozó részletszabályokat.
93. §-hoz
A Javaslat a Munka Törvénykönyvével azonos módon határozza meg a munkaszüneti napok
körét, továbbá rendelkezik a Közszolgálati Tisztviselők Napjáról, amely a közszolgálati
tisztviselői munka értékének elismeréseképpen - egyezően a hatályos szabályokkal -
továbbra is munkaszüneti nap.
Munkaszüneti napokon csak olyan tevékenység keretében foglalkoztathatók rendes
munkaidőben a munkavállalók, amelyek végzése vagy közérdeket szolgál vagy a munkáltató
rendeltetésszerű működése szempontjából objektíve szükséges.
A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évente kiadott rendelet hatálya, amely a
munkaszüneti nap körüli munkarend átalakítására ad felhatalmazást, kiterjed a
kormánytisztviselőkre is.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka
Törvénykönyvét, míg eddig a munkaszüneti napra vonatkozó szabályok a Munka
Törvénykönyvében voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza a munkaszüneti napra
vonatkozó részletszabályokat.
94-95. §-okhoz
142
A Javaslat a hatályos szabályokkal egyező módon határozza meg a munkaközi szünet
szabályait, valamint meghatározza a napi pihenőidő és a heti pihenőnap szabályait.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka
Törvénykönyvét, míg eddig a nap pihenőidő és a heti pihenőnap a Munka Törvénykönyvében
voltak szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményekre vonatkozó
részletszabályokat.
96-97. §-okhoz
A rendkívüli munkaidő, valamint az ügyelet és a készenlét szabályait határozza meg a
Javaslat. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka
Törvénykönyvét, míg eddig e jogintézmények a Munka Törvénykönyvében voltak
szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményekre vonatkozó részletszabályokat.
98.	§-hoz
A rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes
munkaidőben történő munkavégzés ellenértékét határozza meg a Javaslat.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslat már nem háttérjogszabályként kezeli a Munka
Törvénykönyvét, míg eddig e jogintézmények a Munka Törvénykönyvében voltak
szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményekre vonatkozó részletszabályokat.
99.§-hoz
A védendő kormánytisztviselői csoportokra állapít meg szabályokat a Javaslat.
100-108. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a szabadságra jogosító időt, a hatályos szabályokkal egyező módon
határozza meg az alap- és pótszabadságokat, rendelkezik továbbá a szabadság kiadására és
megváltására vonatkozó szabályokról, valamint az igazgatási szünetről.
109. §-hoz
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérjogszabálya a Munka Törvénykönyve,
míg eddig a betegszabadság a Munka Törvénykönyvében volt szabályozva, most e Javaslat
tartalmazza az e jogintézményre vonatkozó részletszabályokat.
.	110-114. §-okhoz.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérjogszabálya a Munka Törvénykönyve,
míg eddig a fizetés nélküli szabadság szabályai - a külszolgálatra vonatkozó fizetés nélküli
szabadság kivételével - a Munka Törvénykönyvében volt szabályozva, most e Javaslat
tartalmazza az e jogintézményre vonatkozó részletszabályokat.
115.§-hoz
143
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak már nem háttérjogszabálya a Munka Törvénykönyve,
míg eddig a munkaidő-nyilvántartás szabályai a Munka Törvénykönyvében voltak
szabályozva, most e Javaslat tartalmazza az e jogintézményre vonatkozó részletszabályokat.
116-124. §-okhoz
A törvény érdemeken alapuló, szabályozott előmenetelt biztosít a kormánytisztviselő számára.
Főszabályként a kormánytisztviselő besorolása az iskolai végzettsége és a jogviszonyban
töltött ideje, valamint minősítése alapulvételével történik. A pályakezdő - iskolai
végzettségétől függően - egy vagy két évet gyakornokként tölt el. A felsőfokú iskolai
végzettségű kormánytisztviselőket az I-es besorolási osztályba, a középiskolai
végzettségűeket a Il-es besorolási osztályba kell sorolni. Az egyes besorolási osztályokhoz a
törvény melléklete szerinti fizetési fokozatok tartoznak. A besorolásra az iskolai végzettség,
valamint a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idő alapján kerül sor, amelynek
beszámítási módjáról szintén a törvény rendelkezik.
A közigazgatási alapvizsga és szakvizsga jogszabály által meghatározott előmeneteli, illetve
pályán maradási feltétel. A kormánytisztviselőnek a fogalmazó besorolásához egy éven belül,
előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Közigazgatási
szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt kormánytisztviselő tehet, aki közigazgatási
alapvizsgát tett vagy az alól mentesült, közigazgatási szervnél szerzett legalább két éves
gyakorlattal rendelkezik. A vezető kormánytisztviselő esetében nem szükséges a törvényben
meghatározott közigazgatási gyakorlat megléte. Az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság
elnöke szintén mentesítést adhat különösen indokolt esetben gyakorlat hiányában.
A törvény szerint a közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga, továbbá a
törvény az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége jogosítványaként határozza
meg tudományos fokozat esetén a további mentesítés, vagy részbeni mentesítés megadását.
Ha jogszabály előírja közigazgatási alapvizsgát, illetve szakvizsgát nem kormányzati
szolgálati jogviszonyban álló is tehet. Ez utóbbi esetben azonban feltétel a közigazgatási
alapvizsga megléte, illetve letétele alóli mentesülés. A közigazgatási alapvizsga mentesítés
eseteit kormányrendelet állapítja meg.
A pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint kárpótlási
hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő kormánytisztviselő vagy
kormányzati ügykezelő a kinevezéstől számított két éven belül az igazságszolgáltatási
ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát tesz.
125-128. §-okhoz
A törvény meghatározza a Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a
kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a
miniszter, a miniszteri kabinetben a miniszter által létesíthető tanácsadói munkaköröket,
valamint kinevezés ellátásának feltételeit.
A miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, kormány-főtanácsadói és
kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkaköröket a szervezeti
és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni.
A hivatali szervezet vezetője közigazgatási tanácsadói, illetve közigazgatási főtanácsadói,
szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címet adományozhat a törvényi feltételekkel
rendelkező kormánytisztviselőnek. A törvény meghatározza az adományozható címeknek az
államigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámához
viszonyított arányát. Szintén a hivatali szervezet vezetőjének jogosítványa, hogy a tartósan
kiemelkedő munkát végző felsőfokú iskolai végzettségű, közigazgatási szakvizsgával
144
rendelkező kormánytisztviselőnek címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes
vezető-főtanácsosi, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselőnek címzetes főmunkatársi
címet adományozzon.
129.	§-hoz
Ezen szakasz rögzíti a vezetői szinteket és vezetői munkakör betöltésének feltételeit. A
vezetői kinevezéshez kormányrendelet egyéb feltételeket is megállapíthat.
Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól, de
helyettesítés céljából határozott időre is adható. A helyettesítés céljából adott határozott idejű
vezetői kinevezés meghosszabbítható.
130.	§-hoz
A törvény meghatározza a teljesítményértékelés ismérvét, tartalmát, eljárását,
következményeit és a minősítéshez történő kapcsolódását.
A közigazgatásért és igazságügyért felelős miniszter a teljesítményértékelés lefolytatásának
elősegítése érdekében módszertani ajánlást ad ki és ellenőrzi - a helyi önkormányzatok
tekintetében a megyei, fővárosi kormányhivatalok útján - a teljesítményértékelés, minősítésre
vonatkozó szabályok és módszertan betartását.
131-144.§-okhoz
A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre
jogosult. Az illetmény a törvény szerint megállapított alapilletményből, valamint
illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll. Az alapilletmény és az illetménykiegészítés
együttes összegének legalább a Kormány által garantált bérminimum összegét el kell érnie.
Szintén a törvény ezen szakasza rögzíti az illetménykiegészítés, az illetménypótlék rendszerét
azaz a feltételét, a jogosultak körét, mértékét.
A törvény felsorolja azon okokat, mikor a kormánytisztviselőt munkavégzés hiányában is
díjazás illeti meg. A kormánytisztviselőt állásidő esetében és az e szakasz szerinti esetekben
illetmény, ha a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól, akkor a kiesett
munkaidőre - megállapodás szerinti - díjazás illeti meg.
145.§-hoz
A Javaslat az illetmény védelmére vonatkozó korábbi szabályokat lényeges változtatások
nélkül veszi át. Ennek megfelelően az illetményt - a külföldön történő munkavégzés vagy
jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - jogszerűen továbbra is csak magyar törvényes
pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz
helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni továbbra sem lehetséges, noha ez nem záija
ki az ilyen módon meghatározott illetményen felül juttatások biztosítását (ld. cafetéria-
juttatások).
146.	§-hoz
A kormánytisztviselő részére járó illetményt havonta utólag, egy alkalommal - a
tárgyhónapot követő ötödik napig - kell elszámolni és kifizetni, abban az esetben azonban, ha
a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a jogviszony végén kell
elszámolni és kifizetni. Fontos garanciális rendelkezés, hogy az illetmény bankszámlára
145
utalással történő kifizetése esetén a munkáltatónak úgy kell eljárnia, hogy a
kormánytisztviselő illetményével a bérfizetési napon már rendelkezhessen. Ha a jogviszony a
kifizetés előtt megszűnt, az illetményt a munkáltató köteles az esedékesség napján -a
munkáltató költségére - a kormánytisztviselő által megadott címre elküldeni. Ha az
illetményfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik,
legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni. Az illetményt általános szabály szerint
a kormánytisztviselőnek kell kifizetni. Ez alól csupán az jelenthet kivételt, ha a
kormánytisztviselő erre mást felhatalmaz, vagy ha ebben bírósági vagy más hatósági határozat
korlátozza.
147.§-hoz
A Javaslat továbbra is fenntartja az illetmény késedelmes kifizetése esetén a késedelmi kamat
fizetésére vonatkozó szabályt, és kimondja, hogy a késedelem idejére a késedelembe esés
időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes
jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.
148.§-hoz
A Javaslat továbbra is előírja, hogy a kormánytisztviselő részére az illetményéről részletes
írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a
kormánytisztviselő a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások
jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.
149.	§-hoz
A Javaslat a korábbi szabályozással lényegében azonos módon határozza meg az illetményből
való levonás szabályait, a jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésére vonatkozó
rendelkezéseket, a munkáltató kormánytisztviselő jogviszonnyal összefüggő tartozásainak
megtérítésére irányuló írásbeli felszólítás lehetőségét.
150.§-hoz
A Javaslat meghatározza a kormánytisztviselő jubileumi jutalomra való jogosultságának
feltételeit és a jubileumi jutalomra jogosító idő számításának szabályait.
151.	§-hoz
A Javaslat alapján a kormánytisztviselő a személyi jövedelemadóról szóló törvényben
meghatározott cafetéria-juttatásra, az ott meghatározott mértékig jogosult. A Javaslat
szabályozza, hogy a tisztviselő mikor nem jogosult cafetéria-juttatásra.
152-153. §-okhoz
A Javaslat meghatározza a tisztviselő részére adható egyéb szociális, jóléti, kulturális,
egészségügyi juttatások leggyakoribb formáit, ugyanakkor a munkáltatónak lehetősége van
más juttatások és támogatások megállapítására is.
A Javaslat alapján az állam készfizető kezességet vállal a törvényben meghatározott
feltételekkel a tisztviselők lakásépítése, vásárlása esetén.
146
154. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi a tisztviselő részére elismerés adását.
155-159. §-okhoz
A Javaslat a fegyelmi eljárás alapvető, garanciális szabályait határozza meg törvényi szinten.
A fegyelmi eljárás részletszabályai Kormányrendeletben kerülnek szabályozásra.
160.§-hoz
A Javaslat a kormánytisztviselő kártérítési felelősségének általános alakzataként fenntartja a
vétkességi felelősséget. Ennek megfelelően a kormánytisztviselő - általában -, ha nem úgy
járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, az általa a kormányzati szolgálati
jogviszonyából eredő kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan
magatartással a munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A munkáltatót terheli a
bizonyítási kötelezettség a kár, a kormánytisztviselői magatartás (kötelességszegés)
felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. A Javaslat e tekintetben nem
változtat a kárfelelősség hatályos szemléletén.
Különbség mutatkozik azonban a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozásban. A Javaslat
ugyan nem szünteti meg a kormánytisztviselő törvényben korlátozott kártérítési felelősségét
az enyhe gondatlansággal okozott károk körében, szándékos vagy súlyosan gondatlan
károkozás esetén azonban a teljes kár megtérítését írja elő. A Javaslat az enyhe
gondatlansággal okozott károk esetében kimondja, hogy a kártérítés mértéke nem haladhatja
meg a kormánytisztviselő 4 havi illetményét, vagy a tartósan külföldön foglalkoztatott
kormánytisztviselő 4 havi ellátmányát.
A kártérítés mértékének korlátozása az (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával is
megvalósulhat. Az (4) bekezdés az ún. előreláthatósági szabályt alkalmazza. A
kormánytisztviselő ugyanis csak azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a
károkozás idején számolhatott, azaz a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben
bekövetkezett (ezért általa általában előre nem látható, ún. következményi) károkat azonban
nem. E szemlélet mind a gondatlanul, mind a szándékosan okozott károk esetében érvényesül.
Ugyancsak kármegosztásra vezet a munkáltató vétkes közrehatása, valamint a munkáltatói
kárenyhítési kötelezettség teljesítésének felróható elmulasztása. A munkáltató vétkes
magatartásának kell különösen tekinteni, ha a kár olyan utasítás teljesítéséből keletkezett,
amelynek következményeire az utasított kormánytisztviselő az utasítást adó figyelmét - az
(5)	bekezdésében meghatározott módon - előzőleg felhívta.
161.§-hoz
A Javaslat lényegében változatlan tartalommal tartja fenn a kormánytisztviselő ún. megőrzési
felelősségének szabályait, ideértve e felelősségi alakzat jogalapi elemeit. Szükségtelennek
tartja ugyanakkor a Javaslat a felelősség alóli kimentési okok körében a munkáltatónak azt a
mulasztását szabályozni, amellyel nem biztosította a kormánytisztviselő számára az átadott
dolog őrzésének feltételeit. A kormánytisztviselő részéről a hiány oka ebben az esetben -
általában - elháríthatatlan is, amire a kormánytisztviselő a (2) bekezdés szerint hivatkozhat. A
147
megőrzési felelősségi szabályok - azonosan a korábbi szabályokkal - csak az őrzött dologban
bekövetkezett hiány esetére alkalmazandók. A dologban bekövetkezett egyéb károsodás
(rongálódás) esetében a kormánytisztviselői kárfelelősség vétkességi alapú a
kormánytisztviselő bizonyítási kötelezettsége mellett, eltérően a bizonyítási kötelezettségre
vonatkozó az általános szabálytól.
162.§-hoz
A Javaslat fenntartja a kormánytisztviselő leltárhiányért való felelősségének intézményét,
illetve a leltárhiány fogalmát - a leltáridőszak fogalmának meghatározásával együtt - a
hatályos rendelkezésekkel azonos módon határozza meg. A leltárhiányért való felelősség
változatlanul a kormánytisztviselő megőrzési (objektív) felelősségének az egyik sajátos esete,
amelynek lényeges feltételei változatlanok, illetve a felelősség érvényesítéséhez változatlanul
az szükséges, hogy a kormánytisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való
felelősség megnevezését és mértékét. A kormánytisztviselőt az eljárásban megillető jogokat,
valamint a leltárhiányért fennálló felelősség érvényesítésére irányadó szabályokat a Javaslat
változatlanul tartja fenn.
163.§-hoz
A Javaslat előírja, hogy több kormánytisztviselő általi együttes károkozás esetén a kárt a
vétkességük arányában, ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában viselik. A kárt a
kormánytisztviselők egyenlő arányban viselik, ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát nem
állapítható meg. A kormánytisztviselők egyetemleges kötelezésére csak szándékos károkozás
esetében van lehetőség. A megőrzési felelősség mellett a vétkességarányos felelősségi szabály
nem alkalmazható, ezért a Javaslat fenntartja a hatályos megoldást, ilyenkor a
kormánytisztviselők illetményük arányában felelnek. A Javaslat a kár összegének
meghatározásánál fenntartja a hatályos szabályozást.
164-165. §-okhoz
A kormánytisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására a korábbi szabályozással
azonos módon a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel,
hogy az eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
166.	§-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a kormánytisztviselőt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények
alapján bíróság a kártérítés alól részben mentesítheti; ennek során különösen a felek vagyoni
helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit, és a közigazgatásra
specialitásából eredő olyan körülményeket, mint a feladat-végrehajtás sürgősségét és egyéb
sajátos körülményeit kell értékelni.
167.	§-hoz
A Javaslat - figyelemmel a munkáltató jellegére és a közszolgálati jogviszony sajátosságaira,
valamint az ebből fakadó munkáltatót is terhelő többletkötelezettségekre - az államigazgatási
szerv (munkáltató) kártérítési felelősségének körében fenntartja a munkáltatói kárfelelősség
jogalapjára vonatkozó általános szabályt, az objektív - vétkességtől független - felelősséget,
és kimondja, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati
148
jogviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében
felel. A kormánytisztviselőnek kell bizonyítania, hogy a károkozás a kormányzati szolgálati
jogviszonyával okozati összefüggésben következett be, ugyanígy neki kell bizonyítania a
keletkezett kárt, illetve annak összegét is.
A mentesülést továbbra is a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési
körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása
okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a kormánytisztviselő vétkes
magatartása idézett elő.
A Javaslat rögzíti, hogy a kormánytisztviselő kirendelése, kormányzati érdekből történő
kirendelése vagy határozott idejű áthelyezése esetén a munkáltatók felelőssége egyetemleges.
Ebben az esetben a kormánytisztviselő másik munkáltató szervezeti rendjébe illeszkedve
teljesíti a jogviszonyából származó kötelességeit. Ez a körülmény alapozza meg a
munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősségét.
A Javaslat új szabályként lehetőséget biztosít arra, hogy bíróság a munkáltatót rendkívüli
méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítse. Ennek során
különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének
következményeit kell értékelni.
168.	§-hoz
A Javaslat az általános munkáltatói kárfelelősségi szabályt rendeli alkalmazni a
kormánytisztviselő munkahelyre bevitt dolgaiban keletkezett károk megtérítésére, fenntartva
azt a munkáltatói lehetőséget, hogy a kormánytisztviselőt az általa a munkahelyre bevitt
dolgok meghatározott helyen való elhelyezésére kötelezze, illetve bejelentési kötelezettséget
írjon elő. A kormánytisztviselő által a szokásos életvitel körében használt dolgok
munkahelyre való bevitelét a munkáltató nem tilthatja el. Ez a lehetőség csak olyan dolgok
tekintetében áll fenn, amelyek e körön kívül esnek. A munkába járáshoz vagy a
munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével vihetők be. A
munkáltató által előírt, a munkahelyre bevitt dolgokra vonatkozó korlátozó szabályok
kormánytisztviselő általi megszegése - munkáltatói bizonyítási kötelezettség mellett - azt
eredményezi, hogy a munkáltató csak a szándékosan okozott kárt köteles megtéríteni.
169-171. §-okhoz
A Javaslat e §-ai a kormánytisztviselőt megillető kártérítés összegének meghatározására
irányadó szabályokat tartalmazzák. A Javaslat e körben nem kíván változtatni a hatályos
szabályokon és az azok alapján kialakult bírói gyakorlaton. A 169. § (2) bekezdése elmaradt
(megtérítendő) jövedelemként a kormánytisztviselőnek azokat a jövedelmeit ismeri el,
amelyeket a kormánytisztviselő jogszerűen szerzett meg. Kizárja a Javaslat e jövedelmek
köréből azokat, amelyekhez a kormánytisztviselő a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok
megszegésével folytatott tevékenység révén jutott hozzá, ezzel is ösztönözve az
összeférhetetlenségi szabályok betartását.
172.§-hoz
Az (1) bekezdés a járadék formájú kártérítés lehetőségéről rendelkezik, amely rendszerint a
kormánytisztviselő egészségkárosodása, illetve ennek okán kieső jövedelme esetében jöhet
149
szóba, valamint a tartásra jogosult hozzátartozók kárai megtérítésének formájaként. A (2)
bekezdésben meghatározott tényállás lényegesen különbözik az (1) bekezdésétől abban, hogy
amíg az (1) bekezdés csak a kár megtérítésének formájára vonatkozik, addig a (2) bekezdés
azt az esetet szabályozza, hogy a kár pontos összegének meghatározására nincs mód. A
kártérítés ebben az esetben átalányszerű azzal, hogy annak formája is lehet járadék, de
egyösszegű átalány-kártérítés megállapítása is lehetséges.
173.	§-hoz
A kormánytisztviselői károk keletkezésének jellegzetes tényállása, hogy a kár a
kormánytisztviselő egészségkárosodása, munkavégző, illetve jövedelemszerző képességének
csökkenése révén keletkezik. A kormánytisztviselő lényeges körülményeinek (egészségi
állapotának, jövedelmi viszonyainak, stb.) változása az - elsősorban járadék formájában
megállapított - kártérítés összegét annak megállapítása után érintheti. Erre tekintettel a felek,
illetve a munkáltatói kár megtérítéséért helytálló biztosító is igényelheti a kártérítés
összegének módosítását.
A teljes kártérítés elvéből következik, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőnek azt a kárát
is köteles megtéríteni, amely elmaradt jövedelemként jelenik meg. Az elmaradt jövedelem
összege ugyanakkor mind a károsult, mind a károkozó körülményeiben bekövetkezett
változás esetében megváltozhat. Erre az esetre írja elő a Javaslat a felek kölcsönös
tájékoztatási kötelezettségét. A munkáltató számára a Javaslat az elmaradt jövedelem összegét
befolyásoló körülmény bekövetkezésétől számított 15 napon belüli - a kormánytisztviselői
felhívástól független - tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Noha gyakorlatilag ritkább a
kártérítés összegét befolyásoló illetmény-csökkenés, a Javaslat mégis általános jelleggel
illetmény-változást, nem pedig növekedést említ, utalva arra is, hogy a - tipikusan
járadékszerű - kártérítés összege csökkenhet is az időmúlással, illetve a körülmények
változásával, hiszen csökken az a jövedelem, amelyet a kormánytisztviselő a károsodás
hiányában (a jogviszony fennállása esetében) elérhetett volna.
174.§-hoz
A Javaslat fenntartja azt a szabályt, miszerint a munkáltató a károkozásról való
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye
előterjesztésére. A munkáltató a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül írásbeli, indokolt
választ ad.
175.	§-hoz
A Javaslat fenntartja az ún. szakaszos elévülési intézményét, amely a károkozáshoz
kapcsolódó relatíve önálló kormánytisztviselői igények elévülési idejének eltérő kezdő
időpontját állapítja meg. A rendelkezés tartalmilag azonos a hatályos szabályozással.
176-183. §-okhoz
E szakasz a kormánytisztviselő személyes adatainak kezelésével kapcsolatos rendelkezéseket
tartalmazza.
A munkáltató köteles a kormánytisztviselőt tájékoztatni személyes adatainak kezeléséről. A
munkáltató a kormánytisztviselőre vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel
csak törvényben meghatározott esetben vagy a kormánytisztviselő hozzájárulásával közölhet.
150
A kormánytisztviselőre vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú
felhasználásra - hozzájárulása nélkül, személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók.
A közszolgálati alapnyilvántartás az államigazgatási szerv által vezetett olyan regiszter, amely
a kormánytisztviselőről a törvény mellékletében meghatározott adatokat tartalmazza. A
közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés
jogszerűségéért, valamint az adat továbbításáért az államigazgatási szerv hivatali
szervezetének vezetője a felelős.
A törvény szabályozza a közszolgálati statisztikai adatgyűjtés szabályait.
A személyügyi központ üzemelteti az államigazgatási szervek kormánytisztviselőinek
képzésével, továbbképzésével, vizsgáztatásával összefüggő nyilvántartást, valamint
nyilvántartja és kezeli a pályázati eljárással és kompetenciavizsgálattal, toborzási adatbázissal
kapcsolatos adatokat is. A törvény rendezi a Kormány által rendeletben kijelölt
vizsgaszervező adatkezelési szabályait.
184. §-hoz
A törvény rögzíti a személyi anyag tartalmát, a betekintésre jogosultak körét. A
kormánytisztviselő személyi anyagát az államigazgatási szerv fekteti fel, illetve kéri meg, ha a
kormánytisztviselő korábban kormányzati szolgálati jogviszonyban állt.
185-188. §-okhoz
A Javaslat rendelkezik a minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak
jogviszonyával összefüggő adatkezelésről és adatszolgáltatásról.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a személyügyi központ kormánytisztviselői kártya kiállítása
érdekében a tisztviselő törvényben meghatározott személyes adatait továbbíthassa a kártya
kiállítására feljogosított szerv részére.
189. §-hoz
A törvény értelmében a Kormány, a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért
felelős miniszter, illetve a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervnek
közreműködésével ellenőrzi a közszolgálati jogszabályok végrehajtását. A közigazgatási
minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára évente
meghatározhatja a vizsgálati tárgyköröket, valamint a vizsgált szerveket. A vizsgálat
tapasztalatairól tájékoztató készül a Kormány számára, amely alapján meghozhatók a
szükséges intézkedések.
190-191. §-okhoz
A kormánytisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése végett
a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhatott. A törvény tételesen felsorolta azokat
az ügycsoportokat, amikor az igény érvényesítésére nyitva álló harminc napon belül a
kormánytisztviselő a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordulhat. Egyéb esetekben az
elévülési határidőn belül a kormánytisztviselő az igényét bíróság előtt érvényesítheti. A
munkáltató a jogviszonyból vagy a törvényből származó igényét a Kormánytisztviselői
Döntőbizottság, illetve bíróság előtt érvényesítheti.
A törvény szabályozza a közszolgálati panasszal kapcsolatos legfontosabb eljárási kérdéseket.
E szakasz rendelkezik továbbá a Kormánytisztviselői Döntőbizottság összetételéről, tagjai
kiválasztásának feltételeiről, a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokról. A
151
Kormánytisztviselői Döntőbizottság szervezetére és eljárására vonatkozó egyéb szabályokat a
Kormány rendeletben állapítja meg.
192.§-hoz
Ez a szakasz a kormányzati szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos elévülési szabályokat
tartalmazza.
193-194. §-okhoz
A munkáltatói jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeként a törvény nevesíti
azokat az eseteket, amikor a kormánytisztviselő kérheti az eredeti munkakörében történő
továbbfoglalkoztatását, valamint példálózó jelleggel felsorolja azon eseteket, amikor a bíróság
ezt munkáltatói kérelemre mellőzi. A törvény rendelkezik a kormánytisztviselő elmaradt
munkabérének, járandóságának, továbbá felmerült kárának megtérítéséről.
A kormánytisztviselő, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyát nem a törvényben előírtak
szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a lemondási időre járó illetményének
megfelelő összeget megfizetni. A munkáltató jogosult a törvényben meghatározott mértéket
meghaladó kárának érvényesítésére is.
195-197. §-okhoz
A Javaslat a kormánytisztviselői érdekegyeztetés általános, korábban a Munka
Törvénykönyve által szabályozott rendelkezéseit emeli be a közszolgálati jogszabályba, ezért
a Munka Törvénykönyvéhez hasonló - a közszolgálat specialitásaihoz igazított - szabályozást
tartalmaz.
198-199. §-okhoz
Központi szinten két fórumon zajlik majd a közszolgálati tisztviselői érdekegyeztetés.
Egyrészt az újonnan létrejövő Közszolgálati Érdekegyeztetői Fórumban, másrészt pedig a már
működő Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban, amely a közszolgálati
tisztviselőkön kívül más jogállási törvények hatálya alá tartozó foglalkoztatottak
érdekegyeztető fóruma is.
200-202. §-okhoz
A Javaslatnak a munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetésről rendelkező szabályai
(konzultáció, tájékoztatás, javaslattétel, képviselet, szakszervezeti tisztségviselők védelme,
munkaidő-kedvezmény) egyrészt , a hatályos szabályokon, valamint - figyelemmel arra, hogy
a Javaslatnak már nem háttérszabálya a Munka Törvénykönyve - a Munka Törvénykönyve
vonatkozó szabályainak az ötvözésén alapulnak.
203-204. §-okhoz
A Javaslat a jelenleg hatályos Ktv. szerint szabályokat tartalmazza eltérésekkel. A
Miniszterelnök, a miniszter, és az államtitkár tevékenységéhez, valamint a Kormány
döntéseihez kapcsolódó tevékenységre kizárólag politikai (fő)tanácsadói munkakörben adható
kinevezés. A politikai (fő)tanácsadó kinevezése éppen ezért nem is módosítható más
152
munkakörre. A politikai (fő)tanácsadó nem rendelkezik besorolással, így személyi illetmény
illeti meg és az őt megillető pótszabadságot is besorolástól függetlenül állapítja meg.
205.§-hoz
A miniszteri és az államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre vonatkozó
részletes szabályozza a Javaslat, részben a jelenleg a központi államigazgatási szervekről,
valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvényben
található - munkáltató jogok gyakorlására vonatkozó - miniszteri és az államtitkári kabinetet
vezető kabinetfőnökre vonatkozó speciális rendelkezések átvételével.
206-211. §-okhoz
A fejezet a kormányzati ügykezelőkre vonatkozó, a kormánytisztviselőkhöz képest eltérő
szabályokat tartalmazza.
212-214. §-okhoz
A Javaslat hatálya kiterjed a kormányzati szolgálati jogviszonyban álló szakmai vezetőkre (a
minisztérium közigazgatási államtitkárára és helyettes államtitkárára, valamint a
Miniszterelnökség helyettes államtitkárára). A szakmai vezetőre vonatkozó közös szabályok
körében szabályozza a Javaslat a szakmai vezetői tisztségre utaló elnevezés használatára, a
hivatalba lépés és a jogviszony megszűnésének napjára, az összeférhetetlenségre, a
szabadságra, a vele szemben kiszabható fegyelmi büntetésekre vonatkozó szabályokat.
215-219. §-okhoz
A közigazgatási államtitkára vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
220-225. §-okhoz
A helyettes államtitkára vonatkozó különös szabályokat tartalmazza.
226-239. §-okhoz
A fejezet az autonóm szerveknél foglalkoztatott közszolgálati jogviszonyban álló
köztisztviselők, valamint a képviselő-testület hivatala köztisztviselőinek a jogállására
vonatkozó, a kormánytisztviselőkre alkalmazandó szabályokhoz képest eltérő szabályokat
tartalmazza, figyelemmel e szervek magas fokú autonómiájára.
240-245. §-okhoz
A fejezet a közszolgálati ügykezelőkre vonatkozó, a köztisztviselőkhöz képest eltérő
szabályokat tartalmazza.
246-257. §-okhoz
A fejezet a jegyzőkre vonatkozó, a köztisztviselőkre vonatkozó szabályokhoz képest a
speciális szabályokat tartalmazza, sajátos jogállásukra tekintettel.
153
258. §-hoz
A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra (jellemzően fizikai alkalmazottak
tartoznak ebbe a körbe) vonatkozó szabályokat határozza meg a Javaslat. Jelenleg ezeket a
szabályokat a Munka Törvénykönyve határozza meg, de figyelemmel a Javaslat egységes
szabályozási törekvésére, meghatározza ezeket a szabályokat, míg az új Munka
Törvénykönyvéből kikerülnek ezek a szabályok.
259-261. §-okhoz
A Javaslat felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz a Kormány részére a törvényben
meghatározott jogintézményekhez kapcsolódó részletszabályok kidolgozására.
A Javaslat alapján az új törvényi szabályok 2012. március 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy a
törvényhez kapcsolódó módosító és átmeneti rendelkezéseket külön törvény állapítja meg. A
Magyar Kormánytisztviselői Karra vonatkozó szabályok 2012. július 1-jén lépnek hatályba.
154