﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/5947. számú
törvényjavaslat
a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény kihirdetéséről
Előadó:
Dr. Martonyi János
külügyminiszter
Budapest, 2012. február
2012. évi ... törvény
a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„Convention on Cluster Munitions
The States Parties to this Convention,
Deeply concerned that civilian populations and individual civilians continue to bear the brunt of armed
conflict,
Determined to put an end for all time to the suffering and casualties caused by cluster munitions at the time
of their use, when they fail to function as intended or when they are abandoned,
Concerned that cluster munition remnants kill or maim civilians, including women and children, obstruct
economic and social development, including through the loss of livelihood, impede post-conflict
rehabilitation and reconstruction, delay or prevent the return of refugees and internally displaced persons,
can negatively impact on national and international peace-building and humanitarian assistance efforts, and
have other severe consequences that can persist for many years after use,
Deeply concerned also at the dangers presented by the large national stockpiles of cluster munitions retained
for operational use and determined to ensure their rapid destruction,
Believing it necessary to contribute effectively in an efficient, coordinated manner to resolving the challenge
of removing cluster munition remnants located throughout the world, and to ensure their destruction,
Determined also to ensure the full realisation of the rights of all cluster munition victims and recognising
their inherent dignity,
Resolved to do their utmost in providing assistance to cluster munition victims, including medical care,
rehabilitation and psychological support, as well as providing for their social and economic inclusion,
Recognising the need to provide age- and gender-sensitive assistance to cluster munition victims and to
address the special needs of vulnerable groups,
1
Bearing in mind the Convention on the Rights of Persons with Disabilities which, inter alia, requires that
States Parties to that Convention undertake to ensure and promote the full realisation of all human rights and
fundamental freedoms of all persons with disabilities without discrimination of any kind on the basis of
disability,
Mindful of the need to coordinate adequately efforts undertaken in various fora to address the rights and
needs of victims of various types of weapons, and resolved to avoid discrimination among victims of various
types of weapons,
Reaffirming that in cases not covered by this Convention or by other international agreements, civilians and
combatants remain under the protection and authority of the principles of international law, derived from
established custom, from the principles of humanity and from the dictates of public conscience,
Resolved also that armed groups distinct from the armed forces of a State shall not, under any circumstances,
be permitted to engage in any activity prohibited to a State Party to this Convention,
Welcoming the very broad international support for the international norm prohibiting anti-personnel mines,
enshrined in the 1997 Convention on the Prohibition of the Use, Stockpiling, Production and Transfer of
Anti-Personnel Mines and on Their Destruction,
Welcoming also the adoption of the Protocol on Explosive Remnants of War, annexed to the Convention on
Prohibitions or Restrictions on the Use of Certain Conventional Weapons Which May be Deemed to be
Excessively Injurious or to Have Indiscriminate Effects, and its entry into force on 12 November 2006, and
wishing to enhance the protection of civilians from the effects of cluster munition remnants in post-conflict
environments,
Bearing in mind also United Nations Security Council Resolution 1325 on women, peace and security and
United Nations Security Council Resolution 1612 on children in armed conflict,
Welcoming further the steps taken nationally, regionally and globally in recent years aimed at prohibiting,
restricting or suspending the use, stockpiling, production and transfer of cluster munitions,
Stressing the role of public conscience in furthering the principles of humanity as evidenced by the global
call for an end to civilian suffering caused by cluster munitions and recognising the efforts to that end
undertaken by the United Nations, the International Committee of the Red Cross, the Cluster Munition
Coalition and numerous other non-governmental organisations around the world,
Reaffirming the Declaration of the Oslo Conference on Cluster Munitions, by which, inter alia, States
recognised the grave consequences caused by the use of cluster munitions and committed themselves to
conclude by 2008 a legally binding instrument that would prohibit the use, production, transfer and
stockpiling of cluster munitions that cause unacceptable harm to civilians, and would establish a framework
for cooperation and assistance that ensures adequate provision of care and rehabilitation for victims,
clearance of contaminated areas, risk reduction education and destruction of stockpiles,
Emphasising the desirability of attracting the adherence of all States to this Convention, and determined to
work strenuously towards the promotion of its universalisation and its full implementation,
Basing themselves on the principles and rules of international humanitarian law, in particular the principle
that the right of parties to an armed conflict to choose methods or means of warfare is not unlimited, and the
rules that the parties to a conflict shall at all times distinguish between the civilian population and
2
combatants and between civilian objects and military objectives and accordingly direct their operations
against military objectives only, that in the conduct of military operations constant care shall be taken to
spare the civilian population, civilians and civilian objects and that the civilian population and individual
civilians enjoy general protection against dangers arising from military operations,
HAVE AGREED as follows:
Article 1
General obligations and scope of application
1.	Each State Party undertakes never under any circumstances to:
(a)	Use cluster munitions;
(b)	Develop, produce, otherwise acquire, stockpile, retain or transfer to anyone, directly or indirectly, cluster
munitions;
(c)	Assist, encourage or induce anyone to engage in any activity prohibited to a State Party under this
Convention.
2.	Paragraph 1 of this Article applies, mutatis mutandis, to explosive bomblets that are specifically designed
to be dispersed or released from dispensers affixed to aircraft.
3.	This Convention does not apply to mines.
Article 2
Definitions
For the purposes of this Convention:
1.	“Cluster munition victims” means all persons who have been killed or suffered physical or
psychological injury, economic loss, social marginalisation or substantial impairment of the realisation of
their rights caused by the use of cluster munitions. They include those persons directly impacted by cluster
munitions as well as their affected families and communities;
2.	“Cluster munition” means a conventional munition that is designed to disperse or release explosive
submunitions each weighing less than 20 kilograms, and includes those explosive submunitions. It does not
mean the following:
(a)	A munition or submunition designed to dispense flares, smoke, pyrotechnics or chaff; or a munition
designed exclusively for an air defence role;
3
(b)	A munition or submunition designed to produce electrical or electronic effects;
(c)	A munition that, in order to avoid indiscriminate area effects and the risks posed by unexploded
submunitions, has all of the following characteristics:
(i)	Each munition contains fewer than ten explosive submunitions;
(ii)	Each explosive submunition weighs more than four kilograms;
(iii)	Each explosive submunition is designed to detect and engage a single target object;
(iv)	Each explosive submunition is equipped with an electronic selfdestruction mechanism;
(v)	Each explosive submunition is equipped with an electronic selfdeactivating feature;
3.	“Explosive submunition” means a conventional munition that in order to perform its task is dispersed or
released by a cluster munition and is designed to function by detonating an explosive charge prior to, on or
after impact;
4.	“Failed cluster munition” means a cluster munition that has been fired, dropped, launched, projected or
otherwise delivered and which should have dispersed or released its explosive submunitions but failed to do
so;
5.	“Unexploded submunition” means an explosive submunition that has been dispersed or released by, or
otherwise separated from, a cluster munition and has failed to explode as intended;
6.	“Abandoned cluster munitions” means cluster munitions or explosive submunitions that have not been
used and that have been left behind or dumped, and that are no longer under the control of the party that left
them behind or dumped them. They may or may not have been prepared for use;
7.	“Cluster munition remnants” means failed cluster munitions, abandoned cluster munitions, unexploded
submunitions and unexploded bomblets;
8.	“Transfer” involves, in addition to the physical movement of cluster munitions into or from national
territory, the transfer of title to and control over cluster munitions, but does not involve the transfer of
territory containing cluster munition remnants;
9.	“Self-destruction mechanism” means an incorporated automatically-functioning mechanism which is in
addition to the primary initiating mechanism of the munition and which secures the destruction of the
munition into which it is incorporated;
10.	“Self-deactivating” means automatically rendering a munition inoperable by means of the irreversible
exhaustion of a component, for example a battery, that is essential to the operation of the munition;
11.	“Cluster munition contaminated area” means an area known or suspected to contain cluster munition
remnants;
12.	“Mine” means a munition designed to be placed under, on or near the ground or other surface area and to
be exploded by the presence, proximity or contact of a person or a vehicle;
4
13.	“Explosive bomblet” means a conventional munition, weighing less than 20 kilograms, which is not
self-propelled and which, in order to perform its task, is dispersed or released by a dispenser, and is designed
to function by detonating an explosive charge prior to, on or after impact;
14.	“Dispenser” means a container that is designed to disperse or release explosive bomblets and which is
affixed to an aircraft at the time of dispersal or release;
15.	“Unexploded bomblet” means an explosive bomblet that has been dispersed, released or otherwise
separated from a dispenser and has failed to explode as intended.
Article 3
Storage and stockpile destruction
1.	Each State Party shall, in accordance with national regulations, separate all cluster munitions under its
jurisdiction and control from munitions retained for operational use and mark them for the purpose of
destruction.
2.	Each State Party undertakes to destroy or ensure the destruction of all cluster munitions referred to in
paragraph 1 of this Article as soon as possible but not later than eight years after the entry into force of this
Convention for that State Party. Each State Party undertakes to ensure that destruction methods comply with
applicable international standards for protecting public health and the environment.
3.	If a State Party believes that it will be unable to destroy or ensure the destruction of all cluster munitions
referred to in paragraph 1 of this Article within eight years of entry into force of this Convention for that
State Party it may submit a request to a Meeting of States Parties or a Review Conference for an extension of
the deadline for completing the destruction of such cluster munitions by a period of up to four years. A State
Party may, in exceptional circumstances, request additional extensions of up to four years. The requested
extensions shall not exceed the number of years strictly necessary for that State Party to complete its
obligations under paragraph 2 of this Article.
4.	Each request for an extension shall set out:
(a)	The duration of the proposed extension;
(b)	A detailed explanation of the proposed extension, including the financial and technical means available to
or required by the State Party for the destruction of all cluster munitions referred to in paragraph 1 of this
Article and, where applicable, the exceptional circumstances justifying it;
(c)	A plan for how and when stockpile destruction will be completed;
(d)	The quantity and type of cluster munitions and explosive submunitions held at the entry into force of this
Convention for that State Party and any additional cluster munitions or explosive submunitions discovered
after such entry into force;
(e)	The quantity and type of cluster munitions and explosive submunitions destroyed during the period
referred to in paragraph 2 of this Article; and
5
(f)	The quantity and type of cluster munitions and explosive submunitions remaining to be destroyed during
the proposed extension and the annual destruction rate expected to be achieved.
5.	The Meeting of States Parties or the Review Conference shall, taking into consideration the factors
referred to in paragraph 4 of this Article, assess the request and decide by a majority of votes of States
Parties present and voting whether to grant the request for an extension. The States Parties may decide to
grant a shorter extension than that requested and may propose benchmarks for the extension, as appropriate.
A request for an extension shall be submitted a minimum of nine months prior to the Meeting of States
Parties or the Review Conference at which it is to be considered.
6.	Notwithstanding the provisions of Article 1 of this Convention, the retention or acquisition of a limited
number of cluster munitions and explosive submunitions for the development of and training in cluster
munition and explosive submunition detection, clearance or destruction techniques, or for the development
of cluster munition counter-measures, is permitted. The amount of explosive submunitions retained or
acquired shall not exceed the minimum number absolutely necessary for these purposes.
7.	Notwithstanding the provisions of Article 1 of this Convention, the transfer of cluster munitions to another
State Party for the purpose of destruction, as well as for the purposes described in paragraph 6 of this Article,
is permitted.
8.	States Parties retaining, acquiring or transferring cluster munitions or explosive submunitions for the
purposes described in paragraphs 6 and 7 of this Article shall submit a detailed report on the planned and
actual use of these cluster munitions and explosive submunitions and their type, quantity and lot numbers. If
cluster munitions or explosive submunitions are transferred to another State Party for these purposes, the
report shall include reference to the receiving party. Such a report shall be prepared for each year during
which a State Party retained, acquired or transferred cluster munitions or explosive submunitions and shall
be submitted to the Secretary-General of the United Nations no later than 30 April of the following year.
Article 4
Clearance and destruction of cluster munition remnants and risk reduction education
1.	Each State Party undertakes to clear and destroy, or ensure the clearance and destruction of, cluster
munition remnants located in cluster munition contaminated areas under its jurisdiction or control, as
follows:
(a)	Where cluster munition remnants are located in areas under its jurisdiction or control at the date of entry
into force of this Convention for that State Party, such clearance and destruction shall be completed as soon
as possible but not later than ten years from that date;
(b)	Where, after entry into force of this Convention for that State Party, cluster munitions have become
cluster munition remnants located in areas under its jurisdiction or control, such clearance and destruction
must be completed as soon as possible but not later than ten years after the end of the active hostilities during
which such cluster munitions became cluster munition remnants; and
6
(c)	Upon fulfilling either of its obligations set out in sub-paragraphs (a) and (b) of this paragraph, that State
Party shall make a declaration of compliance to the next Meeting of States Parties.
2.	In fulfilling its obligations under paragraph 1 of this Article, each State Party shall take the following
measures as soon as possible, taking into consideration the provisions of Article 6 of this Convention
regarding international cooperation and assistance:
(a)	Survey, assess and record the threat posed by cluster munition remnants, making every effort to identify
all cluster munition contaminated areas under its jurisdiction or control;
(b)	Assess and prioritise needs in terms of marking, protection of civilians, clearance and destruction, and
take steps to mobilise resources and develop a national plan to carry out these activities, building, where
appropriate, upon existing structures, experiences and methodologies;
(c)	Take all feasible steps to ensure that all cluster munition contaminated areas under its jurisdiction or
control are perimeter-marked, monitored and protected by fencing or other means to ensure the effective
exclusion of civilians. Warning signs based on methods of marking readily recognisable by the affected
community should be utilised in the marking of suspected hazardous areas. Signs and other hazardous area
boundary markers should, as far as possible, be visible, legible, durable and resistant to environmental effects
and should clearly identify which side of the marked boundary is considered to be within the cluster
munition contaminated areas and which side is considered to be safe;
(d)	Clear and destroy all cluster munition remnants located in areas under its jurisdiction or control; and
(e)	Conduct risk reduction education to ensure awareness among civilians living in or around cluster
munition contaminated areas of the risks posed by such remnants.
3.	In conducting the activities referred to in paragraph 2 of this Article, each State Party shall take into
account international standards, including the International Mine Action Standards (IMAS).
4.	This paragraph shall apply in cases in which cluster munitions have been used or abandoned by one State
Party prior to entry into force of this Convention for that State Party and have become cluster munition
remnants that are located in areas under the jurisdiction or control of another State Party at the time of entry
into force of this Convention for the latter.
(a)	In such cases, upon entry into force of this Convention for both States Parties, the former State Party is
strongly encouraged to provide, inter alia, technical, financial, material or human resources assistance to the
latter State Party, either bilaterally or through a mutually agreed third party, including through the United
Nations system or other relevant organisations, to facilitate the marking, clearance and destruction of such
cluster munition remnants.
(b)	Such assistance shall include, where available, information on types and quantities of the cluster
munitions used, precise locations of cluster munition strikes and areas in which cluster munition remnants
are known to be located.
5.	If a State Party believes that it will be unable to clear and destroy or ensure the clearance and destruction
of all cluster munition remnants referred to in paragraph 1 of this Article within ten years of the entry into
force of this Convention for that State Party, it may submit a request to a Meeting of States Parties or a
Review Conference for an extension of the deadline for completing the clearance and destruction of such
cluster munition remnants by a period of up to five years. The requested extension shall not exceed the
7
number of years strictly necessary for that State Party to complete its obligations under paragraph 1 of this
Article.
6.	A request for an extension shall be submitted to a Meeting of States Parties or a Review Conference prior
to the expiry of the time period referred to in paragraph 1 of this Article for that State Party. Each request
shall be submitted a minimum of nine months prior to the Meeting of States Parties or Review Conference at
which it is to be considered. Each request shall set out:
(a)	The duration of the proposed extension;
(b)	A detailed explanation of the reasons for the proposed extension, including the financial and technical
means available to and required by the State Party for the clearance and destruction of all cluster munition
remnants during the proposed extension;
(c)	The preparation of future work and the status of work already conducted under national clearance and
demining programmes during the initial ten year period referred to in paragraph 1 of this Article and any
subsequent extensions;
(d)	The total area containing cluster munition remnants at the time of entry into force of this Convention for
that State Party and any additional areas containing cluster munition remnants discovered after such entry
into force;
(e)	The total area containing cluster munition remnants cleared since entry into force of this Convention;
(f)	The total area containing cluster munition remnants remaining to be cleared during the proposed
extension;
(g)	The circumstances that have impeded the ability of the State Party to destroy all cluster munition
remnants located in areas under its jurisdiction or control during the initial ten year period referred to in
paragraph 1 of this Article, and those that may impede this ability during the proposed extension;
(h)	The humanitarian, social, economic and environmental implications of the proposed extension; and
(i)	Any other information relevant to the request for the proposed extension.
7.	The Meeting of States Parties or the Review Conference shall, taking into consideration the factors
referred to in paragraph 6 of this Article, including, inter alia, the quantities of cluster munition remnants
reported, assess the request and decide by a majority of votes of States Parties present and voting whether to
grant the request for an extension. The States Parties may decide to grant a shorter extension than that
requested and may propose benchmarks for the extension, as appropriate.
8.	Such an extension may be renewed by a period of up to five years upon the submission of a new request,
in accordance with paragraphs 5, 6 and 7 of this Article. In requesting a further extension a State Party shall
submit relevant additional information on what has been undertaken during the previous extension granted
pursuant to this Article.
Article 5
Victim assistance
8
1.	Each State Party with respect to cluster munition victims in areas under its jurisdiction or control shall, in
accordance with applicable international humanitarian and human rights law, adequately provide age- and
gender-sensitive assistance, including medical care, rehabilitation and psychological support, as well as
provide for their social and economic inclusion. Each State Party shall make every effort to collect reliable
relevant data with respect to cluster munition victims.
2.	In fulfilling its obligations under paragraph 1 of this Article each State Party shall:
(a)	Assess the needs of cluster munition victims;
(b)	Develop, implement and enforce any necessary national laws and policies;
(c)	Develop a national plan and budget, including timeframes to carry out these activities, with a view to
incorporating them within the existing national disability, development and human rights frameworks and
mechanisms, while respecting the specific role and contribution of relevant actors;
(d)	Take steps to mobilise national and international resources;
(e)	Not discriminate against or among cluster munition victims, or between cluster munition victims and
those who have suffered injuries or disabilities from other causes; differences in treatment should be based
only on medical, rehabilitative, psychological or socio-economic needs;
(f)	Closely consult with and actively involve cluster munition victims and their representative organisations;
(g)	Designate a focal point within the government for coordination of matters relating to the implementation
of this Article; and
(h)	Strive to incorporate relevant guidelines and good practices including in the areas of medical care,
rehabilitation and psychological support, as well as social and economic inclusion.
Article 6
International cooperation and assistance
1.	In fulfilling its obligations under this Convention each State Party has the right to seek and receive
assistance.
2.	Each State Party in a position to do so shall provide technical, material and financial assistance to States
Parties affected by cluster munitions, aimed at the implementation of the obligations of this Convention.
Such assistance may be provided, inter alia, through the United Nations system, international, regional or
national organisations or institutions, non-governmental organisations or institutions, or on a bilateral basis.
3.	Each State Party undertakes to facilitate and shall have the right to participate in the fullest possible
exchange of equipment and scientific and technological information concerning the implementation of this
Convention. The States Parties shall not impose undue restrictions on the provision and receipt of clearance
and other such equipment and related technological information for humanitarian purposes.
9
4.	In addition to any obligations it may have pursuant to paragraph 4 of Article 4 of this Convention, each
State Party in a position to do so shall provide assistance for clearance and destruction of cluster munition
remnants and information concerning various means and technologies related to clearance of cluster
munitions, as well as lists of experts, expert agencies or national points of contact on clearance and
destruction of cluster munition remnants and related activities.
5.	Each State Party in a position to do so shall provide assistance for the destruction of stockpiled cluster
munitions, and shall also provide assistance to identify, assess and prioritise needs and practical measures in
terms of marking, risk reduction education, protection of civilians and clearance and destruction as provided
in Article 4 of this Convention.
6.	Where, after entry into force of this Convention, cluster munitions have become cluster munition remnants
located in areas under the jurisdiction or control of a State Party, each State Party in a position to do so shall
urgently provide emergency assistance to the affected State Party.
7.	Each State Party in a position to do so shall provide assistance for the implementation of the obligations
referred to in Article 5 of this Convention to adequately provide age- and gender-sensitive assistance,
including medical care, rehabilitation and psychological support, as well as provide for social and economic
inclusion of cluster munition victims. Such assistance may be provided, inter alia, through the United
Nations system, international, regional or national organisations or institutions, the International Committee
of the Red Cross, national Red Cross and Red Crescent Societies and their International Federation, non-
governmental organisations or on a bilateral basis.
8.	Each State Party in a position to do so shall provide assistance to contribute to the economic and social
recovery needed as a result of cluster munition use in affected States Parties.
9.	Each State Party in a position to do so may contribute to relevant trust funds in order to facilitate the
provision of assistance under this Article.
10.	Each State Party that seeks and receives assistance shall take all appropriate measures in order to
facilitate the timely and effective implementation of this Convention, including facilitation of the entry and
exit of personnel, materiel and equipment, in a manner consistent with national laws and regulations, taking
into consideration international best practices.
11.	Each State Party may, with the purpose of developing a national action plan, request the United Nations
system, regional organisations, other States Parties or other competent intergovernmental or non-
governmental institutions to assist its authorities to determine, inter alia:
(a)	The nature and extent of cluster munition remnants located in areas under its jurisdiction or control;
(b)	The financial, technological and human resources required for the implementation of the plan;
(c)	The time estimated as necessary to clear and destroy all cluster munition remnants located in areas under
its jurisdiction or control;
(d)	Risk reduction education programmes and awareness activities to reduce the incidence of injuries or
deaths caused by cluster munition remnants;
(e)	Assistance to cluster munition victims; and
10
(f)	The coordination relationship between the government of the State Party concerned and the relevant
governmental, intergovernmental or non-governmental entities that will work in the implementation of the
plan.
12.	States Parties giving and receiving assistance under the provisions of this Article shall cooperate with a
view to ensuring the full and prompt implementation of agreed assistance programmes.
Article 7
Transparency measures
1.	Each State Party shall report to the Secretary-General of the United Nations as soon as practicable, and in
any event not later than 180 days after the entry into force of this Convention for that State Party, on:
(a)	The national implementation measures referred to in Article 9 of this Convention;
(b)	The total of all cluster munitions, including explosive submunitions, referred to in paragraph 1 of Article
3 of this Convention, to include a breakdown of their type, quantity and, if possible, lot numbers of each
type;
(c)	The technical characteristics of each type of cluster munition produced by that State Party prior to entry
into force of this Convention for it, to the extent known, and those currently owned or possessed by it,
giving, where reasonably possible, such categories of information as may facilitate identification and
clearance of cluster munitions; at a minimum, this information shall include the dimensions, fusing,
explosive content, metallic content, colour photographs and other information that may facilitate the
clearance of cluster munition remnants;
(d)	The status and progress of programmes for the conversion or decommissioning of production facilities
for cluster munitions;
(e)	The status and progress of programmes for the destruction, in accordance with Article 3 of this
Convention, of cluster munitions, including explosive submunitions, with details of the methods that will be
used in destruction, the location of all destruction sites and the applicable safety and environmental standards
to be observed;
(f)	The types and quantities of cluster munitions, including explosive submunitions, destroyed in accordance
with Article 3 of this Convention, including details of the methods of destruction used, the location of the
destruction sites and the applicable safety and environmental standards observed;
(g)	Stockpiles of cluster munitions, including explosive submunitions, discovered after reported completion
of the programme referred to in sub-paragraph (e) of this paragraph, and plans for their destruction in
accordance with Article 3 of this Convention;
(h)	To the extent possible, the size and location of all cluster munition contaminated areas under its
jurisdiction or control, to include as much detail as possible regarding the type and quantity of each type of
cluster munition remnant in each such area and when they were used;
11
(i)	The status and progress of programmes for the clearance and destruction of all types and quantities of
cluster munition remnants cleared and destroyed in accordance with Article 4 of this Convention, to include
the size and location of the cluster munition contaminated area cleared and a breakdown of the quantity of
each type of cluster munition remnant cleared and destroyed;
(j) The measures taken to provide risk reduction education and, in particular, an immediate and effective
warning to civilians living in cluster munition contaminated areas under its jurisdiction or control;
(k) The status and progress of implementation of its obligations under Article 5 of this Convention to
adequately provide age- and gender sensitive assistance, including medical care, rehabilitation and
psychological support, as well as provide for social and economic inclusion of cluster munition victims and
to collect reliable relevant data with respect to cluster munition victims;
(l) The name and contact details of the institutions mandated to provide information and to carry out the
measures described in this paragraph;
(m) The amount of national resources, including financial, material or in kind, allocated to the
implementation of Articles 3, 4 and 5 of this Convention; and
(n) The amounts, types and destinations of international cooperation and assistance provided under Article 6
of this Convention.
2.	The information provided in accordance with paragraph 1 of this Article shall be updated by the States
Parties annually, covering the previous calendar year, and reported to the Secretary-General of the United
Nations not later than 30 April of each year.
3.	The Secretary-General of the United Nations shall transmit all such reports received to the States Parties.
Article 8
Facilitation and clarification of compliance
1.	The States Parties agree to consult and cooperate with each other regarding the implementation of the
provisions of this Convention and to work together in a spirit of cooperation to facilitate compliance by
States Parties with their obligations under this Convention.
2.	If one or more States Parties wish to clarify and seek to resolve questions relating to a matter of
compliance with the provisions of this Convention by another State Party, it may submit, through the
Secretary-General of the United Nations, a Request for Clarification of that matter to that State Party. Such a
request shall be accompanied by all appropriate information. Each State Party shall refrain from unfounded
Requests for Clarification, care being taken to avoid abuse. A State Party that receives a Request for
Clarification shall provide, through the Secretary-General of the United Nations, within 28 days to the
requesting State Party all information that would assist in clarifying the matter.
3.	If the requesting State Party does not receive a response through the Secretary-General of the United
Nations within that time period, or deems the response to the Request for Clarification to be unsatisfactory, it
may submit the matter through the Secretary-General of the United Nations to the next Meeting of States
12
Parties. The Secretary-General of the United Nations shall transmit the submission, accompanied by all
appropriate information pertaining to the Request for Clarification, to all States Parties. All such information
shall be presented to the requested State Party which shall have the right to respond.
4.	Pending the convening of any Meeting of States Parties, any of the States Parties concerned may request
the Secretary-General of the United Nations to exercise his or her good offices to facilitate the clarification
requested.
5.	Where a matter has been submitted to it pursuant to paragraph 3 of this Article, the Meeting of States
Parties shall first determine whether to consider that matter further, taking into account all information
submitted by the States Parties concerned. If it does so determine, the Meeting of States Parties may suggest
to the States Parties concerned ways and means further to clarify or resolve the matter under consideration,
including the initiation of appropriate procedures in conformity with international law. In circumstances
where the issue at hand is determined to be due to circumstances beyond the control of the requested State
Party, the Meeting of States Parties may recommend appropriate measures, including the use of cooperative
measures referred to in Article 6 of this Convention.
6.	In addition to the procedures provided for in paragraphs 2 to 5 of this Article, the Meeting of States Parties
may decide to adopt such other general procedures or specific mechanisms for clarification of compliance,
including facts, and resolution of instances of non-compliance with the provisions of this Convention as it
deems appropriate.
Article 9
National implementation measures
Each State Party shall take all appropriate legal, administrative and other measures to implement this
Convention, including the imposition of penal sanctions to prevent and suppress any activity prohibited to a
State Party under this Convention undertaken by persons or on territory under its jurisdiction or control.
Article 10
Settlement of disputes
1.	When a dispute arises between two or more States Parties relating to the interpretation or application of
this Convention, the States Parties concerned shall consult together with a view to the expeditious settlement
of the dispute by negotiation or by other peaceful means of their choice, including recourse to the Meeting of
States Parties and referral to the International Court of Justice in conformity with the Statute of the Court.
2.	The Meeting of States Parties may contribute to the settlement of the dispute by whatever means it deems
appropriate, including offering its good offices, calling upon the States Parties concerned to start the
settlement procedure of their choice and recommending a time-limit for any agreed procedure.
13
Article 11
Meetings of States Parties
1.	The States Parties shall meet regularly in order to consider and, where necessary, take decisions in respect
of any matter with regard to the application or implementation of this Convention, including:
(a)	The operation and status of this Convention;
(b)	Matters arising from the reports submitted under the provisions of this Convention;
(c)	International cooperation and assistance in accordance with Article 6 of this Convention;
(d)	The development of technologies to clear cluster munition remnants;
(e)	Submissions of States Parties under Articles 8 and 10 of this Convention; and
(f)	Submissions of States Parties as provided for in Articles 3 and 4 of this Convention.
2.	The first Meeting of States Parties shall be convened by the Secretary-General of the United Nations
within one year of entry into force of this Convention. The subsequent meetings shall be convened by the
Secretary-General of the United Nations annually until the first Review Conference.
3.	States not party to this Convention, as well as the United Nations, other relevant international
organisations or institutions, regional organisations, the International Committee of the Red Cross, the
International Federation of Red Cross and Red Crescent Societies and relevant non-governmental
organisations may be invited to attend these meetings as observers in accordance with the agreed rules of
procedure.
Article 12
Review Conferences
1.	A Review Conference shall be convened by the Secretary-General of the United Nations five years after
the entry into force of this Convention. Further Review Conferences shall be convened by the Secretary-
General of the United Nations if so requested by one or more States Parties, provided that the interval
between Review Conferences shall in no case be less than five years. All States Parties to this Convention
shall be invited to each Review Conference.
2.	The purpose of the Review Conference shall be:
(a)	To review the operation and status of this Convention;
(b)	To consider the need for and the interval between further Meetings of States Parties referred to in
paragraph 2 of Article 11 of this Convention; and
14
(c) To take decisions on submissions of States Parties as provided for in Articles 3 and 4 of this Convention.
3.	States not party to this Convention, as well as the United Nations, other relevant international
organisations or institutions, regional organisations, the International Committee of the Red Cross, the
International Federation of Red Cross and Red Crescent Societies and relevant non-governmental
organisations may be invited to attend each Review Conference as observers in accordance with the agreed
rules of procedure.
Article 13
Amendments
1.	At any time after its entry into force any State Party may propose amendments to this Convention. Any
proposal for an amendment shall be communicated to the Secretary-General of the United Nations, who shall
circulate it to all States Parties and shall seek their views on whether an Amendment Conference should be
convened to consider the proposal. If a majority of the States Parties notify the Secretary-General of the
United Nations no later than 90 days after its circulation that they support further consideration of the
proposal, the Secretary-General of the United Nations shall convene an Amendment Conference to which all
States Parties shall be invited.
2.	States not party to this Convention, as well as the United Nations, other relevant international
organisations or institutions, regional organisations, the International Committee of the Red Cross, the
International Federation of Red Cross and Red Crescent Societies and relevant non-governmental
organisations may be invited to attend each Amendment Conference as observers in accordance with the
agreed rules of procedure.
3.	The Amendment Conference shall be held immediately following a Meeting of States Parties or a Review
Conference unless a majority of the States Parties request that it be held earlier.
4.	Any amendment to this Convention shall be adopted by a majority of two thirds of the States Parties
present and voting at the Amendment Conference. The Depositary shall communicate any amendment so
adopted to all States.
5.	An amendment to this Convention shall enter into force for States Parties that have accepted the
amendment on the date of deposit of acceptances by a majority of the States which were Parties at the date of
adoption of the amendment. Thereafter it shall enter into force for any remaining State Party on the date of
deposit of its instrument of acceptance.
Article 14
Costs and administrative tasks
15
1.	The costs of the Meetings of States Parties, the Review Conferences and the Amendment Conferences
shall be borne by the States Parties and States not party to this Convention participating therein, in
accordance with the United Nations scale of assessment adjusted appropriately.
2.	The costs incurred by the Secretary-General of the United Nations under Articles 7 and 8 of this
Convention shall be borne by the States Parties in accordance with the United Nations scale of assessment
adjusted appropriately.
3.	The performance by the Secretary-General of the United Nations of administrative tasks assigned to him
or her under this Convention is subject to an appropriate United Nations mandate.
Article 15
Signature
This Convention, done at Dublin on 30 May 2008, shall be open for signature at Oslo by all States on 3
December 2008 and thereafter at United Nations Headquarters in New York until its entry into force.
Article 16
Ratification, acceptance, approval or accession
1.	This Convention is subject to ratification, acceptance or approval by the Signatories.
2.	It shall be open for accession by any State that has not signed the Convention.
3.	The instruments of ratification, acceptance, approval or accession shall be deposited with the Depositary.
Article 17
Entry into force
1.	This Convention shall enter into force on the first day of the sixth month after the month in which the
thirtieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession has been deposited.
2.	For any State that deposits its instrument of ratification, acceptance, approval or accession after the date of
the deposit of the thirtieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession, this Convention shall
enter into force on the first day of the sixth month after the date on which that State has deposited its
instrument of ratification, acceptance, approval or accession.
Article 18
16
Provisional application
Any State may, at the time of its ratification, acceptance, approval or accession, declare that it will apply
provisionally Article 1 of this Convention pending its entry into force for that State.
Article 19
Reservations
The Articles of this Convention shall not be subject to reservations.
Article 20
Duration and withdrawal
1.	This Convention shall be of unlimited duration.
2.	Each State Party shall, in exercising its national sovereignty, have the right to withdraw from this
Convention. It shall give notice of such withdrawal to all other States Parties, to the Depositary and to the
United Nations Security Council. Such instrument of withdrawal shall include a full explanation of the
reasons motivating withdrawal.
3.	Such withdrawal shall only take effect six months after the receipt of the instrument of withdrawal by the
Depositary. If, however, on the expiry of that six month period, the withdrawing State Party is engaged in an
armed conflict, the withdrawal shall not take effect before the end of the armed conflict.
Article 21
Relations with States not party to this Convention
1.	Each State Party shall encourage States not party to this Convention to ratify, accept, approve or accede to
this Convention, with the goal of attracting the adherence of all States to this Convention.
2.	Each State Party shall notify the governments of all States not party to this Convention, referred to in
paragraph 3 of this Article, of its obligations under this Convention, shall promote the norms it establishes
and shall make its best efforts to discourage States not party to this Convention from using cluster munitions.
17
3.	Notwithstanding the provisions of Article 1 of this Convention and in accordance with international law,
States Parties, their military personnel or nationals, may engage in military cooperation and operations with
States not party to this Convention that might engage in activities prohibited to a State Party.
4.	Nothing in paragraph 3 of this Article shall authorise a State Party:
(a)	To develop, produce or otherwise acquire cluster munitions;
(b)	To itself stockpile or transfer cluster munitions;
(c)	To itself use cluster munitions; or
(d)	To expressly request the use of cluster munitions in cases where the choice of munitions used is within its
exclusive control.
Article 22
Depositary
The Secretary-General of the United Nations is hereby designated as the Depositary of this Convention.
Article 23
Authentic texts
The Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts of this Convention shall be equally
authentic.
18
A Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény
Az Egyezmény Részes Államai,
Mélységesen aggódva, hogy továbbra is a polgári lakosság és az egyes polgári személyek viselik a fegyveres
konfliktusok terhét,
Elhatározva, hogy mindörökre véget vetnek a kazettás lőszerek használatakor, az eredeti szándék ellenére fel
nem robbant vagy hátrahagyott lőszerek által okozott szenvedésnek és sérüléseknek,
Aggodalommal figyelve, hogy a kazettás lőszer-maradványok polgári lakosok, köztük nők és gyermekek
halálát vagy megcsonkítását okozzák, akadályozzák a gazdasági és a társadalmi fejlődést, ideértve a
megélhetés elvesztését is, gátolják a konfliktusok utáni rehabilitációt és újjáépítést, késleltetik vagy
megakadályozzák a menekültek vagy az országon belül otthonaikból elűzött személyek visszatelepülését,
kedvezőtlen hatással lehetnek a nemzeti és a nemzetközi békeépítésre és a humanitárius segítségnyújtásra,
valamint olyan egyéb súlyos következményeket vonnak maguk után, amelyek az ilyen lőszerek használata
után még évekig fennállhatnak,
Mélységes aggodalommal azon veszélyek miatt, amelyeket a hadműveleti célra nagy mennyiségben
felhalmozott nemzeti kazettás lőszer készletek jelentenek, és elhatározva azok mielőbbi megsemmisítését,
Szükségesnek tartva azt, hogy hatékonyan és koordináltan járuljanak hozzá annak a kihívásnak a
megoldásához, amelyet a világon található kazettás lőszer-maradványok összegyűjtése és megsemmisítése
jelent,
Elhatározva továbbá, hogy teljes mértékben biztosítják a kazettás lőszerek minden áldozatának jogait, és
elismerve az emberi méltósághoz való elidegeníthetetlen jogukat,
Eltökélve arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a kazettás lőszerek áldozatainak adott
segítségnyújtás terén, beleértve az egészségügyi kezelést, a rehabilitációt és a pszichológiai támogatást,
valamint társadalmi és gazdasági beilleszkedésük elősegítését,
Felismerve annak szükségességét, hogy a kazettás lőszerek áldozatai életkoruknak és nemüknek megfelelő
segítségre szorulnak, valamint, hogy foglalkozni kell a veszélyeztetett csoportok különleges igényeivel,
Figyelembe véve az Egyezményt a fogyatékossággal élő személyek jogairól, amely - egyebek között -
megköveteli, hogy az említett Egyezmény részes államai vállalják annak biztosítását és elősegítését, hogy
minden fogyatékkal élő személy emberi jogai és alapvető szabadságjogai teljes mértékben érvényesüljenek
bármiféle, a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül,
Tudatában annak, hogy a különböző típusú fegyverek áldozatául esett személyek jogainak és
szükségleteinek kielégítésére különböző fórumokon elhatározott erőfeszítéseket megfelelő módon össze kell
hangolni, valamint elszánva a különböző típusú fegyverek áldozatai közötti hátrányos megkülönböztetés
elkerülésére,
Újra megerősítve, hogy az ezen Egyezmény és egyéb nemzetközi megállapodások által nem szabályozott
esetekben a polgári lakosság és a harcoló felek továbbra is a nemzetközi jog alapelveinek védelme és hatálya
19
alatt állnak, amely elvek a szokásjogból, az emberiesség alapelveiből származnak, vagy a társadalmi
igazságérzet diktálja azokat,
Eltökélve továbbá, hogy a nem állami fegyveres csoportok számára sem engedélyezett semmilyen
körülmények között olyan tevékenység, amely a jelen Egyezmény alapján a Részes államok számára tilalom
alá esik,
Üdvözölve azt a széleskörű nemzetközi támogatást, amely a gyalogsági aknák tilalmáról szóló nemzetközi
normát övezi, és amely az 1997-es, a Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és
átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről szóló Egyezményben ölt testet,
Üdvözölve továbbá a mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes
hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról szóló egyezményhez csatolt, a
háborúból visszamaradt robbanószerkezetekről szóló jegyzőkönyv elfogadását, valamint annak 2006.
november 12-én történt hatálybalépését, fokozni kívánva továbbá a konfliktus utáni környezetben élő civil
lakosságnak a kazettás lőszer-maradványoktól való védelmét,
Tudatában az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról
hozott 1325-ös számú határozatának, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának a
gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló 1612-es számú határozatának,
Üdvözölve továbbá azokat az utóbbi években tett nemzeti, regionális és globális lépéseket, amelyek a
kazettás lőszerek betiltására, korlátozására vagy használatának felfüggesztésére, felhalmozásának,
gyártásának és továbbadásának tiltására irányulnak,
Kiemelve a társadalmi igazságérzet szerepét az emberiesség elveinek érvényesítésében, amint azt a kazettás
lőszerek által a polgári lakosságnak okozott szenvedések megszüntetésére felszólító nemzetközi kiáltvány
tanúsítja, és elismerve az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, a Kazettás
Lőszer Koalíció, valamint számos más, a világon tevékenykedő nem kormányzati szervezet ez irányban
kifejtett erőfeszítéseit,
Megerősítve a kazettás lőszerekkel foglalkozó oslói konferencia nyilatkozatát, amely szerint, egyebek között,
az Államok felismerték a kazettás lőszerek használatának súlyos következményeit, és elkötelezték magukat,
hogy 2008-ra egy olyan jogilag kötelező érvényű dokumentumot alkotnak meg, amely betiltja a polgári
lakosságnak elfogadhatatlan mérvű sérüléseket okozó kazettás lőszerek használatát, gyártását, átadását és
felhalmozását, és olyan együttműködési és segítségnyújtási keretet hoz létre, amely az áldozatok számára
megfelelő gondoskodást és rehabilitációt biztosít, valamint biztosítja a robbanótöltetekkel szennyezett
területek mentesítését, a kockázatcsökkentéssel kapcsolatos képzést és a felhalmozott készletek
megsemmisítését,
Hangsúlyozva a kívánatos voltát annak, hogy minden Állam tartsa magát az Egyezményhez, és elhatározva,
hogy komoly erőfeszítéseket tesznek az Egyezmény egyetemessé tételének és teljes végrehajtásának
elősegítésére,
Kiindulva a nemzetközi humanitárius jog alapelveiből és szabályaiból, különös tekintettel arra az elvre, hogy
a fegyveres konfliktusban részt vevő feleknek a hadviselés módszereinek vagy eszközeinek
megválasztásához való joga nem korlátlan, valamint abból az elvből, hogy a konfliktusban részt vevő felek
mindenkor kötelesek különbséget tenni a polgári lakosság és a harcoló egységek, valamint a polgári
létesítmények és a katonai célpontok között, s ennek megfelelően katonai műveleteket csak katonai
20
célpontok ellen folytathatnak, a katonai műveletek során pedig mindenkor különös figyelmet kell fordítani a
polgári lakosság, az egyes polgárok és a polgári létesítmények megkímélésére, illetve arra, hogy a katonai
műveletek során a polgári lakosságot és az egyes polgárokat a keletkező veszélyektől megkíméljék,
A következőkben ÁLLAPODTAK MEG:
1.	Cikk
Általános kötelezettségek és hatály
1.	Minden Részes Állam kötelezi magát arra, hogy soha, semmilyen körülmények között
(a)	nem használ kazettás lőszert;
(b)	nem fejleszt ki, nem állít elő, nem szerez be más módon, nem raktároz, nem tart meg, és
nem ad át senkinek, sem közvetlenül sem közvetve, kazettás lőszert;
(c)	nem segít, nem bátorít, illetve nem ösztönöz senkit arra, hogy bármilyen, ezen Egyezmény
által a Részes Államok számára tiltott tevékenységet folytasson.
2.	Ezen Cikk 1. bekezdése, mutatis mutandis, vonatkozik olyan kisméretű ejtőlőszerekre, amelyeket
kifejezetten arra terveztek, hogy azokat légijárművekre szerelt szórókonténerekből ledobják vagy kioldják.
3.	Ez az Egyezmény nem vonatkozik az aknákra.
2.	Cikk
Meghatározások
Ezen Egyezmény alkalmazásában:
1.	A „Kazettás lőszer áldozatai” utal minden olyan személyre, aki meghalt, fizikai vagy lelki sérülést,
gazdasági veszteséget, társadalmi marginalizálódást vagy jogai érvényesülésének lényeges károsodását
szenvedte el kazettás lőszerek alkalmazása következtében. Ide értendők maguk a személyek, akik
közvetlenül megsérültek a kazettás lőszerek használata során, valamint az érintettek családja és közösségeik
is;
2.	A „Kazettás lőszer” olyan hagyományos lőszert jelent, amelyet arra terveztek, hogy 20 kg-nál kisebb
tömegű robbanó altölteteket szórjon szét vagy bocsásson ki, s amely magában foglalja ezen altölteteket. Nem
jelenti a következőket:
21
(a)	Olyan lőszert vagy altölteteket, amelyeket arra terveztek, hogy fényt, füstöt bocsássanak ki,
pirotechnikai eszközt, vagy lokátor-zavaró szalagokat szórjanak szét; illetve nem jelent olyan
lőszert, amelyet kifejezetten légvédelmi célra terveztek;
(b)	Olyan lőszert vagy altölteteket, amelyeket elektromos vagy elektronikus hatás elérésére
terveztek;
(c)	Olyan lőszert, amely a megkülönböztetés nélküli területi hatás, valamint a fel nem robbant
altöltetek okozta kockázat elkerülése érdekében rendelkezik az összes alábbi jellemzővel:
(i)	Minden lőszer tíznél kevesebb robbanó altöltetet tartalmaz;
(ii)	Minden robbanó altöltet négy kilogrammnál nehezebb;
(iii)	Minden robbanó altöltetet úgy terveztek, hogy egyedi céltárgyat azonosítson és
semmisítsen meg;
(iv)	Minden robbanó altöltet elektronikus önmegsemmisítővel van felszerelve;
(v)	Minden robbanó altöltet elektronikus önhatástalanító eszközzel van felszerelve;
3.	„Robbanó altöltet” olyan hagyományos lőszert jelent, amelyet rendeltetésének megfelelően kazettás
lőszerből szórnak szét, vagy oldanak ki, és úgy tervezték, hogy becsapódás előtt, becsapódáskor, vagy a
becsapódást követően felrobbanjon;
4.	„Hibás kazettás lőszer” olyan kazettás lőszert jelent, amelyet kilőttek, ledobtak, elindítottak, vagy egyéb
módon célba juttattak, és amelynek szét kellett volna szórnia, vagy ki kellett volna bocsátania robbanó
altölteteket, de ez nem következett be;
5.	„Fel nem robbant altöltet” olyan robbanó altöltetet jelent, amelyet kazettás lőszer szórt szét vagy
bocsátott ki, vagy attól egyéb módon vált el, és az eredetileg szándékolt módon nem robbant fel;
6.	„Elhagyott kazettás lőszer” olyan kazettás lőszert, vagy robbanó altöltetet jelent, amelyet nem
használtak, és amelyet hátrahagytak vagy eldobtak, és amely felett az azokat hátrahagyó vagy azokat eldobó
fél már nem gyakorol ellenőrzést. Ezeket vagy előkészítették használatra, vagy nem;
7.	„Kazettás lőszer-maradványok” meghibásodott kazettás lőszereket, elhagyott kazettás lőszereket, fel
nem robbant altölteteket és fel nem robbant kisméretű ejtő lőszereket jelentenek;
8.	„Átadás” a kazettás lőszernek az adott ország területére, vagy onnan kifelé irányuló fizikai mozgásán túl
a kazettás lőszerek tulajdonjogának átruházását és a felette gyakorolt ellenőrzés átadását is jelenti, de nem
jelenti a kazettás lőszer-maradványokkal szennyezett terület átadását;
9.	„Önmegsemmisítő szerkezet” olyan beépített automatikusan működő szerkezeti egységet jelent, amelyet
a lőszer elsődleges gyújtószerkezete mellé építettek be és biztosítja ezen lőszer megsemmisítését,
10.	„Önhatástalanítás” egy adott lőszer automatikusan történő üzemképtelenné tételét jelenti, oly módon,
hogy egy, a lőszer működéséhez létfontosságú részegység, pl. az áramellátó egység, visszafordíthatatlanul
lemerül;
11.	„Kazettás lőszer-maradványokkal szennyezett terület” az olyan terület, ahol tudottan, vagy
22
gyaníthatóan kazettás lőszer-maradványok találhatók;
12.	„Akna” olyan harci eszközt jelent, amely telepíthető a földfelszín alá, a földfelszínre, vagy más felület
közelébe és az a funkciója, hogy felrobbanjon emberek vagy járművek jelenlététől, közelségétől, vagy a
velük való érintkezéstől;
13.	„Kisméretű Ejtőlőszer” olyan hagyományos, 20 kg-nál kisebb súlyú lőszert jelent, amely nem
rendelkezik hajtóművel, és amelyet feladatának elvégzéséhez egy szórókonténer terít szét, vagy bocsát ki, és
úgy tervezték, hogy becsapódás előtt, becsapódáskor, vagy a becsapódást követően felrobbanjon;
14.	„Szórókonténer” olyan tárolóegységet jelent, amelyet arra terveztek, hogy kisméretű ejtőlőszereket
szórjon szét vagy bocsásson ki, és amely a szétszórás vagy kibocsátás idején légijárműhöz van rögzítve;
15.	„Fel nem robbant kisméretű ejtőlőszer” olyan ejtőlőszert jelent, amelyet szétszórtak, kibocsátottak,
vagy egyéb módon választottak el a szórókonténertől, és amely az eredeti szándék ellenére nem robbant fel.
3.	Cikk
Tárolás és a készlet megsemmisítése
1.	Minden Részes Állam köteles, nemzeti előírásainak megfelelően, az összes joghatósága és
ellenőrzése alá eső kazettás lőszert elkülöníteni a hadműveleti felhasználásra szánt lőszertől, és
köteles azokat a szándékolt megsemmisítésre utaló jelzéssel ellátni.
2.	Minden Részes Állam vállalja, hogy ezen Cikk 1. bekezdésében hivatkozott összes kazettás lőszert a
lehető legkorábbi időpontban, de legkésőbb ezen Egyezménynek az adott Részes Állam számára
történő hatálybalépésétől számított nyolc éven belül megsemmisíti vagy biztosítja
megsemmisítésüket. Minden Részes Állam vállalja annak biztosítását, hogy a megsemmisítés
módszerei megfelelnek a vonatkozó nemzetközi közegészségügyi és környezetvédelmi normáknak.
3.	Ha egy Részes Állam úgy véli, hogy nem lesz képes megsemmisíteni kazettás lőszer készletét, vagy
a kazettás lőszerek megsemmisítésre adott határidőt tartani a jelen Cikk 1. bekezdésében hivatkozott
hatálybalépést követő nyolc éven belül, kérést terjeszthet elő a Részes Államok ülése, vagy a soros
Felülvizsgálati Konferencia elé az ezen lőszerek megsemmisítésének befejezésére vonatkozó
határidő maximum négy évvel történő meghosszabbítására. Rendkívüli körülmények esetén egy
Részes Állam további négy évig terjedő hosszabbítást kérhet. A javasolt határidő-hosszabbítások
nem haladhatják meg az adott Részes Állam ezen Cikk 2. bekezdése szerinti kötelezettség-
teljesítéséhez ténylegesen szükséges évek számát.
4.	A határidő meghosszabbítására irányuló kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:
(a)	a javasolt meghosszabbítás időtartamát;
(b)	a javasolt meghosszabbítás részletes magyarázatát, beleértve a Részes Állam számára az
ezen Cikk 1. bekezdésében hivatkozott összes kazettás lőszer megsemmisítéséhez rendelkezésre
23
álló, vagy kért pénzügyi és műszaki eszközöket, valamint - ahol alkalmazható - a kérést
alátámasztó kivételes körülményeket;
(c)	az arra vonatkozó tervet, hogy a készleteket hogyan és mikor semmisítik meg;
(d)	a Részes Államnak az ezen Egyezmény hatálybalépésekor birtokában lévő kazettás lőszerek
és altöltetek mennyiségét és típusát, valamint a hatálybalépés után a Részes Állam területén
talált további kazettás lőszerek és altöltetek mennyiségét és típusát;
(e)	az ezen Cikk 2. bekezdésében hivatkozott időszak alatt megsemmisített kazettás lőszerek és
robbanó altöltetek mennyiségét és típusát; és
(f)	a javasolt meghosszabbítási idő alatt megsemmisítésre fennmaradó kazettás lőszerek és
robbanó altöltetek mennyiségét és típusát, valamint a várható éves megsemmisítési keretet.
5.	A Részes Államok ülése, illetve a Felülvizsgálati Konferencia - ezen Cikk negyedik bekezdésében
foglalt tényezőket figyelembe véve - mérlegeli a kérelmet, és a jelen lévő és szavazó Részes
Államok szavazati többségével eldönti, helyt ad-e a hosszabbítás iránti kérelemnek. A Részes
Államok dönthetnek úgy, hogy a kértnél rövidebb idejű hosszabbítást engedélyeznek, és
referenciaértékeket javasolhatnak a hosszabbításhoz, ahol ez jelentőséggel bír. A hosszabbítás iránti
kérelmet minimum kilenc hónappal az azt tárgyaló Részes Államok ülése, vagy a Felülvizsgálati
Konferencia előtt kell benyújtani.
6.	Az ezen Egyezmény 1. Cikkének rendelkezései ellenére korlátozott számú kazettás lőszer és robbanó
altöltetek megtartása és beszerzése megengedett azzal a céllal, hogy a kazettás lőszerek és robbanó
altöltetek felderítését gyakorolják, a mentesítő, vagy megsemmisítő technikákat fejlesszék, oktatási
célokra vagy a kazettás lőszerek elleni intézkedési eljárások kidolgozásához használják. A megtartott
vagy beszerzett robbanó altöltetek mennyisége nem haladhatja meg azt a minimális mennyiséget,
amely mindenképpen szükséges ezen feladatokhoz.
7.	Az ezen Egyezmény 1. Cikkének rendelkezései ellenére nem tilos kazettás lőszerek másik Részes
Államnak történő átadása megsemmisítésre, valamint az ezen Cikk 6. bekezdésében felsorolt
célokra.
8.	Az ezen Cikk 6. és 7. bekezdésében leírt célokra kazettás lőszereket vagy robbanó altölteteket
megtartó, beszerző vagy azt átadó Részes Államok kötelesek az ezen kazettás lőszerek és robbanó
altöltetek tervezett és tényleges felhasználásáról, valamint azok típusáról, mennyiségéről és
sorozatszámáról részletes jelentést benyújtani. Ha kazettás lőszereket és robbanó altölteteket az
említett célokból egy másik Részes Államnak átadnak, a jelentésnek a fogadó félre vonatkozó utalást
is tartalmaznia kell. Minden olyan évben, amelynek folyamán valamely Részes Állam megtartott,
beszerzett, vagy átadott kazettás lőszereket vagy robbanó altölteteket, jelentést kell készíteni. A
jelentést az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának kell benyújtani legkésőbb a tárgyévet követő
év április 30-ig.
4. Cikk
24
Kazettás lőszer-mentesítés és -megsemmisítés, továbbá a kockázatcsökkentő felkészítés
1.	Minden Részes Állam vállalja, hogy a fennhatósága, vagy az ellenőrzése alatt álló kazettás lőszer-
maradványokkal szennyezett területeket mentesíti, a robbanószer-maradványokat megsemmisíti,
vagy biztosítja a mentesítést és a megsemmisítést az alábbiak szerint:
(a)	Amennyiben valamely Részes Állam fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló területen
kazettás lőszer-maradványok találhatók az ezen Egyezmény adott Részes Állam számára
történt hatálybalépésének időpontjában, a mentesítést és a megsemmisítést a lehető
legrövidebb időn belül - de az említett időponttól számítva legkésőbb tíz év múlva - el kell
végezni.
(b)	Ahol - az ezen Egyezménynek az adott Részes Állam számára történő hatálybalépése után -
a kazettás lőszerekből az állam fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló területen kazettás
lőszer-maradványok keletkeznek, az említett mentesítést és megsemmisítést a lehető
leghamarabb el kell végezni, de legkésőbb tíz évvel azon aktív ellenségeskedések lezárulta
után, amelyek során a kazettás lőszerekből kazettás lőszer-maradványok keletkeztek;
valamint
(c)	Akár ezen bekezdésnek az (a), akár a (b) albekezdésében foglalt kötelezettségeit teljesíti, az
adott Részes Állam teljesítési nyilatkozatot tesz a Részes Államok következő ülésén.
2.	Az ezen Cikk 1. bekezdése szerinti kötelezettségének teljesítése során minden Részes Állam, jelen
Egyezménynek a nemzetközi együttműködésre és segítségnyújtásra vonatkozó 6. Cikke
rendelkezéseinek figyelembevételével köteles a lehető leghamarabb megtenni a következő
intézkedéseket:
(a)	felmérni, megállapítani és nyilvántartásba venni a kazettás lőszer-maradványok miatt
keletkezett kockázatokat, minden erőfeszítést megtenni az összes, a fennhatósága, vagy
ellenőrzése alatt álló területen lévő, kazettás lőszer-maradványok által szennyezett terület
felderítésére;
(b)	felmérni és a megjelölés, a polgári lakosok védelme, a mentesítés és a megsemmisítés
alapján rangsorolni a szükségleteket, és lépéseket tenni a források mozgósítása érdekében,
valamint nemzeti intézkedési tervet kidolgozni ezen célok kivitelezésére, építve, ha ilyenek
rendelkezésre állnak, a meglévő struktúrákra, tapasztalatokra és módszerekre;
(c)	minden lehetséges lépést megtenni annak érdekében, hogy minden, a fennhatósága vagy az
ellenőrzése alatt álló területen lévő kazettás lőszer-maradványokkal szennyezett terület
határa legyen megjelölve, megfigyelve és kerítéssel vagy egyéb módon védve a polgári
lakosok hatékony távoltartása érdekében. A feltételezhetően veszélyes területek
megjelölésére használt jelzéseknek az érintett közösség számára könnyen felismerhető
jelölési módszereken kell alapulniuk. Amennyire lehetséges, e jelzéseknek, továbbá az
egyéb, a veszélyes terület határát jelölő jelzéseknek jól láthatónak, olvashatónak, tartósnak, a
környezeti hatásokkal szemben ellenállónak kell lennie, hogy egyértelműen beazonosítható
legyen, hogy a jelzett határvonal melyik oldala a kazettás lőszer-maradványok által
szennyezett terület, és melyik a biztonságos oldal;
25
(d)	mentesíteni és megsemmisíteni az összes, a fennhatósága vagy az ellenőrzése alatt álló
területen található kazettás lőszer-maradványt;
(e)	a kockázat csökkentése érdekében oktatást szervezni az ilyen maradványokból eredő
kockázatokról annak érdekében, hogy a kazettás lőszer-maradványokkal szennyezett
területen, vagy azok közelében lakók ezeknek a veszélyeknek tudatában legyenek.
3.	Az ezen Cikk 2. bekezdésében hivatkozott tevékenységek elvégzésekor minden Részes Állam
köteles figyelembe venni a nemzetközi normákat, beleértve az International Mine Action Standards-t
(IMAS).
4.	Ez a bekezdés olyan esetekben alkalmazandó, amikor a kazettás lőszert valamely Részes Állam az
Egyezmény hatálybalépése előtt használta vagy hagyta hátra, ami így olyan kazettás lőszer-
maradvánnyá vált, amely egy másik Részes Állam fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló területen
volt található abban az időpontban, amikor ezen Egyezmény az utóbb említett másik állam számára
hatályba lépett.
(a)	Ilyen esetekben, amikor ezen Egyezmény mindkét Részes Állam számára hatályba lép, az
elsőként említett Részes Államot erőteljesen felszólítják, hogy nyújtson, egyebek között,
műszaki, pénzügyi, anyagi és emberi erőforrás támogatást a másik Részes Államnak.
Továbbá, tegye ezt vagy a kétoldalú kapcsolatok keretében, vagy egy kölcsönösen elfogadott
harmadik félen keresztül, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerét, vagy
más releváns szervezeteket annak érdekében, hogy az ilyen kazettás lőszer-maradványok
megjelölését, mentesítését, vagy megsemmisítését segítsék.
(b)	Az ilyen segítségnek legyen része, ahol lehetséges, a felhasznált kazettás lőszer típusára és
mennyiségére, a kazettás lőszer bevetésének pontos helyére, valamint az olyan területekre
vonatkozó információ, ahol kazettás lőszer-maradványok találhatók.
5.	Ha egy Részes Állam úgy véli, hogy nem lesz képes az ezen Cikk 1. bekezdésében hivatkozott
összes kazettás lőszer-maradványt mentesíteni és megsemmisíteni, vagy ezt biztosítani az
Egyezménynek számára történt hatálybalépése utáni tíz éven belül, kérést terjeszthet elő a Részes
Államok ülése vagy a Felülvizsgálati Konferencia elé a kazettás lőszerek mentesítésére és
megsemmisítésére vonatkozó határidő legfeljebb öt évvel történő meghosszabbítására. A javasolt
hosszabbítás ideje nem lehet több, mint azon évek száma, amelyek szigorúan szükségesek az adott
Részes Államnak az ezen Cikk 1. bekezdése szerinti kötelezettsége teljesítéséhez.
6.	A határidő meghosszabbítása iránti kérelmet a Részes Államok üléséhez vagy a Felülvizsgálati
Konferenciához az előtt kell benyújtani, mielőtt az ezen Cikk 1. bekezdésében említett időszak az
adott Részes Államra vonatkozóan lejárna. Minden kérelmet minimum 9 hónappal az előtt kell
benyújtani, hogy az esedékes Részes Államok ülése vagy a Felülvizsgálati Konferencia azt
tárgyalná. Minden kérelemnek tartalmaznia kell:
(a)	a javasolt hosszabbítás időtartamát;
(b)	a javasolt hosszabbítás okaira vonatkozó részletes magyarázatot, beleértve a javasolt
hosszabbítás időszakába az összes kazettás lőszer-maradvány mentesítéséhez és
megsemmisítéséhez igényelt pénzügyi és műszaki eszközt;
26
(c)	a jövőbeni munka előkészítését, és az ezen Cikk 1. bekezdésében említett kezdeti tízéves
időszak alatt elvégzett nemzeti aknamentesítő programok helyzetét, valamint bármely
későbbi hosszabbításokat;
(d)	a kazettás lőszer-maradványokat tartalmazó teljes területet, amikor ezen Egyezmény az adott
Részes Államok számára hatályba lépett, illetve minden olyan területet, ahol a kazettás
lőszer-maradványokat a hatálybalépés után fedezték fel;
(e)	az ezen Egyezmény hatálybalépését követően kazettás lőszer-maradványoktól megtisztított
összes területet;
(f)	a javasolt hosszabbítás során a kazettás lőszer-maradványoktól megtisztításra váró összes
terület nagyságát;
(g)	azon körülményeket, amelyek akadályozták a Részes Államot abban, hogy megsemmisítse
az ezen Cikk 1. bekezdésében említett tíz éves kezdeti időszak során a fennhatósága vagy
ellenőrzése alatt álló területen az összes kazettás lőszer-maradványt, valamint azokat,
amelyek a javasolt hosszabbítás során akadályozni fogják az erre irányuló tevékenységét;
(h)	a javasolt hosszabbítás humanitárius, társadalmi, gazdasági és környezeti hatásait; valamint
(i)	minden egyéb, a javasolt hosszabbítással kapcsolatos lényeges információt.
7.	Figyelemmel az ezen Cikk 6. bekezdésében hivatkozott tényezőkre - beleértve, többek között, a
kazettás lőszer-maradványok mennyiségéről szóló jelentés bekérését is - a Részes Államok ülése
vagy a Felülvizsgálati Konferencia köteles mérlegelni a kérelmet, és a jelen lévő és szavazó Részes
Államok szavazati többségével eldönteni, helyt ad-e a hosszabbítás iránti kérelemnek. A Részes
Államok dönthetnek úgy, hogy a kértnél rövidebb idejű hosszabbítást engedélyeznek, és
referenciaértékeket javasolhatnak a hosszabbításhoz, ha arra szükség van.
8.	Az ilyen hosszabbítási igényt, ezen Cikk 5., 6. és 7. bekezdéseinek megfelelő, új kérvény
benyújtásával maximum újabb öt évre lehet megújítani. További hosszabbítás kérése esetén a Részes
Állam köteles további megfelelő információt szolgáltatni arról, hogy az ezen Cikk alapján nyújtott
előző hosszabbítás során milyen haladást ért el.
5.	Cikk
Áldozatok segítése
1.	Minden Részes Állam a fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló területen köteles a kazettás lőszerek
áldozatainak - az alkalmazandó nemzetközi humanitárius és emberi jogi szabályoknak megfelelően
- az egyén életkorának és nemének megfelelő segítséget nyújtani, beleértve az egészségügyi ellátást,
a rehabilitációt és a pszichológiai támogatást, továbbá gondoskodni a társadalmi és gazdasági
visszailleszkedésükről. A Részes Államok kötelesek minden erőfeszítést megtenni annak érdekében,
hogy megbízható adatokat gyűjtsenek a kazettás lőszerek áldozatairól.
27
2.	Az ezen Cikk 1. bekezdése szerinti kötelezettségei ellátásában minden Részes Állam köteles:
(a)	A kazettás lőszerek áldozatainak szükségleteit elbírálni;
(b)	Minden szükséges nemzeti jogszabályt és eljárást kidolgozni, megvalósítani és betartatni;
(c)	Nemzeti tervet és költségvetést kidolgozni, beleértve az ezen tevékenységek elvégzéséhez
szükséges időkereteket azzal, hogy ezeket beilleszti a meglévő, fogyatékossággal élő
személyekre vonatkozó fejlesztési és emberi jogi nemzeti keretekbe és mechanizmusokba,
miközben az érintettek konkrét szerepét és hozzájárulását tiszteletben tartja;
(d)	Lépéseket tenni a nemzeti és nemzetközi erőforrások mozgósítása érdekében;
(e)	Mindenféle megkülönböztetést mellőzni a kazettás lőszerek áldozataival szemben vagy az
áldozatok között, illetve a kazettás lőszerek áldozatai és az egyéb okokból sérülést vagy
rokkantságot elszenvedettek között; a kezelésben megjelenő különbségeket csak
egészségügyi, rehabilitációs, pszichológiai, vagy társadalmi-gazdasági okok indokolhatják;
(f)	Szorosan egyeztetni és együttműködni a kazettás lőszerek áldozataival és az őket képviselő
szervezetekkel;
(g)	A Kormányon belül kijelölni egy koordináló szervet az ezen Cikk végrehajtásához
kapcsolódó ügyek összehangolására;
(h)	Törekedni a megfelelő irányelvek és bevált eljárások felhasználására, ideértve az
egészségügyi ellátást, a rehabilitációt és a pszichológiai támogatást, valamint a társadalmi és
gazdasági visszailleszkedést.
6.	Cikk
Nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás
1.	Az ezen Egyezmény szerinti kötelezettségei teljesítésében minden Részes Állam jogosult arra, hogy
segítséget kérjen és kapjon.
2.	Minden Részes Állam - amelyik olyan helyzetben van - köteles műszaki, tárgyi és pénzügyi
segítséget nyújtani a kazettás lőszerek ügyében érintett Részes Államoknak, az ezen Egyezmény
hatálya alatti kötelezettségek végrehajtása érdekében. Ilyen segítség, többek között, nyújtható az
Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerén keresztül, nemzetközi, regionális, vagy nemzeti
szervezeteken vagy intézményeken, nem-kormányzati szervezeteken vagy intézményeken keresztül,
vagy kétoldalú alapon.
3.	Minden Részes Állam vállalja, hogy segíti a felszerelések és az ezen Egyezmény végrehajtására
vonatkozó tudományos és technológiai információk lehető legteljesebb, kölcsönös átadását, és
egyúttal joga van abban részt venni. A Részes Államok nem szabhatnak ésszerűtlen mértékű
28
korlátozásokat a mentesítő és más egyéb humanitárius célokat szolgáló berendezések és a
kapcsolódó technológiai információ átadása és elfogadása elé.
4.	Az ezen Egyezmény 4. Cikk 4. bekezdése szerinti esetleges kötelezettségeken túl minden Részes
Állam, amelyik helyzetéből adódóan ezt megteheti, köteles segítséget nyújtani a kazettás lőszer-
maradványok mentesítésében és megsemmisítésében, valamint köteles a kazettás lőszer-
maradványok mentesítésében használatos különböző eszközökkel és technológiákkal kapcsolatos
információkat biztosítani, valamint a kazettás lőszer-maradványok mentesítésében és
megsemmisítésében, továbbá a kapcsolódó tevékenységekben jártas szakemberekről,
szakhatóságokról vagy nemzeti kapcsolattartókról információt szolgáltatni.
5.	Minden olyan Részes Állam, amelyik azt megteheti, köteles segítséget nyújtani a felhalmozott
kazettás lőszerek megsemmisítéséhez, továbbá köteles segítséget nyújtani az ezen Egyezmény 4.
Cikke szerint a kazettás lőszerek megjelöléséhez, a velük kapcsolatos kockázat-elkerülési
oktatáshoz, a polgári lakosság védelméhez, valamint a fel nem robbant kazettás lőszer-maradványok
mentesítéséhez és megsemmisítéséhez.
6.	Ahol ezen Egyezmény hatálybalépésekor egy Részes Állam fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló
területen a kazettás lőszerek kazettás lőszer-maradvánnyá váltak, minden olyan Részes Állam,
amelyik megteheti, köteles azonnali segítséget nyújtani az érintett Részes Államnak.
7.	Minden olyan Részes Állam, amelyik megteheti, köteles az ezen Egyezmény 5. Cikkében
hivatkozott kötelezettségek végrehajtása érdekében segítséget nyújtani az életkornak és a nemi
hovatartozásnak megfelelő ellátás biztosítása érdekében, beleértve az egészségügyi ellátást, a
rehabilitációt és a pszichológiai támogatást, továbbá köteles gondoskodni a kazettás lőszerek
áldozatainak társadalmi és gazdasági visszailleszkedéséről. Ilyen segítség nyújtható, többek között,
az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerén, a nemzetközi, regionális vagy nemzeti
szervezeteken vagy intézményeken keresztül, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságán, a nemzeti
Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságokon és Nemzetközi Szövetségükön, nem-kormányzati
szervezeteken keresztül vagy kétoldalú kapcsolatok keretében.
8.	Minden olyan Részes Állam, amelyik teheti, köteles segítséget nyújtani és hozzájárulni a kazettás
lőszerek használata által érintett Részes Államokban a szükséges gazdasági és társadalmi
újjáépítéshez.
9.	Minden Részes Állam, amelyik megteheti, adományokkal hozzájárulhat a megfelelő speciális letéti
alapokhoz annak érdekében, hogy elősegítse az ezen Egyezmény szerinti segítségnyújtást.
10.	Minden olyan Részes Állam, amelyik segítséget kér és kap, köteles minden olyan intézkedést
megtenni, amellyel elősegíti ezen Egyezmény időbeni és hatékony végrehajtását, beleértve,
összhangban a nemzeti törvényekkel és szabályokkal, a személyek, anyagok és eszközök határon
történő be- és kiléptetésének segítését és figyelembe véve a legfejlettebb nemzetközi gyakorlatot.
11.	Nemzeti cselekvési terv elkészítése céljából minden Részes Állam kérheti az Egyesült Nemzetek
Szervezetét, a regionális szervezeteket, más Részes Államokat vagy egyéb illetékes kormányközi
vagy nem-kormányzati intézményeket, hogy segítsék hatóságait, egyebek között, a következők
meghatározásában:
(a)	A fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló területeken található kazettás lőszer-maradványok
29
fajtája és mennyisége;
(b)	A terv végrehajtásához szükséges pénzügyi, technológiai és humán erőforrások;
(c)	A fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló területeken található összes kazettás lőszer-
maradvány mentesítéséhez és megsemmisítéséhez szükséges idő felbecsülése;
(d)	A kazettás lőszer-maradványok által okozott sérülések csökkentését, vagy a halálesetek
elkerülését célzó kockázat csökkentő felvilágosító programok és oktatási tevékenységek;
(e)	Segítségnyújtás a kazettás lőszerek áldozatainak; és
(f)	Az érintett Részes Államok kormánya és a terv végrehajtásában részt vevő megfelelő
kormányzati, kormányközi vagy nem-kormányzati szervezetek közötti koordinációs
kapcsolat kialakítása.
12.	Az ezen Cikk rendelkezései szerint segítséget nyújtó és elfogadó Részes Államok kötelesek
együttműködni a megállapodásokban szereplő segítségnyújtási programok teljes és azonnali
végrehajtásában.
7.	Cikk
Átláthatósági intézkedések
1.	Minden Részes Állam a lehető legrövidebb időn belül köteles, de legkésőbb a jelen Egyezménynek
az adott Részes Állam számára történő hatálybalépésétől számított 180 napon belül, jelentést tenni
az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának:
(a)	Az ezen Egyezmény 9. Cikkében említett nemzeti végrehajtási intézkedésekről;
(b)	Az ezen Egyezmény 3. Cikkében hivatkozott összes kazettás lőszer darabszámáról, beleértve
az altölteteket is, típusokra, mennyiségre, s ha lehetséges az egyes típusok sorozatszámára
történő lebontásban;
(c)	Az adott Részes Állam által az ezen Egyezmény számára történt hatálybalépése előtt
gyártott, valamint a jelenleg tulajdonában lévő vagy általa birtokolt kazettás lőszertípusok
műszaki jellemzőiről, ha azok ismertek, ésszerű módon megadva az olyan típusú
információkat, amelyek a kazettás lőszerek azonosításában és mentesítésében segíthetnek.
Ezen információknak minimálisan tartalmazniuk kell a méreteket, a gyújtószerkezet leírását,
a robbanóanyag-tartalmat, a fémtartalmat, színes fényképeket, és minden egyéb információt,
amely segítheti a kazettás lőszer-maradványok mentesítését.
(d)	A kazettás lőszert gyártó létesítmények átalakítását vagy leszerelését célzó programok
állapotát és haladási ütemét;
30
(e)	A kazettás lőszerek, beleértve a robbanó altöltetek, ezen Egyezmény 3. Cikke alapján
történő megsemmisítésének állapotát és haladását, a megsemmisítés módjának részleteivel,
az összes megsemmisítő létesítmény helyszínének megjelölésével, valamint a betartandó
biztonsági és környezetvédelmi szabványok leírásával;
(f)	Az ezen Egyezmény 3. Cikkének megfelelően megsemmisített kazettás lőszerekről,
beleértve a robbanó altölteteket is, típusait és mennyiségét, beleértve az összes
megsemmisítő létesítmény helyét, valamint a kötelező biztonsági és környezetvédelmi
szabványok leírását;
(g)	Az ezen bekezdés (e) albekezdésében hivatkozott program bejelentett befejezése után talált
kazettás lőszer-készleteket, ideértve a robbanó altölteteket is, továbbá az ezen Egyezmény 3.
Cikkének alkalmazásával készült megsemmisítési terveket;
(h)	A lehetséges mértékig a fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló kazettás lőszerrel
szennyezett területek nagyságát és elhelyezkedését, a lehető legtöbb részlettel az összes
kazettás lőszer-maradvány típusáról és mennyiségéről, megfelelő területi bontásban, továbbá
használatuk idejét is megjelölve;
(i)	Az ezen Egyezmény 4. Cikkének megfelelően már mentesített és megsemmisített kazettás
lőszer-maradványok további mentesítési és megsemmisítési programjának állapotát és
haladását, a kazettás lőszerrel szennyezett terület mentesítési szükségleteinek mértékét és
elhelyezkedését, valamint a mentesített és megsemmisített kazettás lőszer-maradványok
mennyiségét és típus szerinti lebontását;
(j) A kockázatcsökkentéssel kapcsolatos képzés biztosítása érdekében tett intézkedéseket,
különösen a fennhatósága vagy ellenőrzése alatt álló kazettás lőszer-maradványokkal
szennyezett területeken élő polgári lakosság azonnali és hathatós figyelmeztetésére szolgáló
intézkedéseket;
(k) Az ezen Egyezmény 5. Cikke szerinti, az életkornak és a nemi hovatartozásnak megfelelő
ellátás biztosítására vonatkozó kötelezettsége végrehajtásának állapotát és előrehaladását,
beleértve az egészségügyi ellátást, a rehabilitációt és a pszichológiai támogatást, valamint a
gondoskodást a kazettás lőszerek áldozatainak társadalmi és gazdasági visszailleszkedéséről,
továbbá megbízható adatok gyűjtését a kazettás lőszerek áldozatairól;
(l)	Az információszolgáltatásra és az ezen bekezdésben leírt intézkedések megtételére jogosult
intézmények megnevezését és elérhetőségeit;
(m) Az ezen Egyezmény 3., 4. és 5. Cikkének végrehajtására elkülönített nemzeti erőforrások -
beleértve a pénzügyi, anyagi, vagy természetbeni erőforrásokat is - mennyiségét; és
(n) Az ezen Egyezmény 6. Cikke szerint létrejött nemzetközi együttműködés és a kapott
segítség mértékét, típusait és célterületeit.
2.	Az ezen Cikk 1. bekezdése szerint biztosított információt a Részes Államoknak évente kell
frissíteniük, az előző naptári évet lefedve, és a jelentést minden év április 30-ig kell megküldeni az
Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.
31
3.	Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára köteles az összes ilyen neki címzett jelentést a
Részes Államoknak továbbítani.
8.	Cikk
A kötelezettségteljesítés megkönnyítése és tisztázása
1.	A Részes Államok megállapodnak abban, hogy konzultációt folytatnak és együttműködnek a jelen
Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásában, és az együttműködés szándékával együtt
munkálkodnak azon, hogy megkönnyítsék a Részes Államok számára a jelen Egyezmény alapján
rájuk háruló kötelezettségek teljesítését.
2.	Ha egy vagy több Részes Állam a jelen Egyezmény rendelkezéseinek egy másik Részes Állam általi
betartásával kapcsolatos kérdéseket óhajt tisztázni és megoldani, az adott üggyel kapcsolatban az
Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárán keresztül kérdéssel fordulhat a szóban forgó Részes
Államhoz. Az ilyen kérelemhez csatolni kell az összes megfelelő információt. Minden Részes Állam
tartózkodik a megalapozatlan kérdések felvetésétől, ügyelve, hogy visszaélést ne követhessenek el.
Az a Részes Állam, amelyhez a kérdést intézték, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárán
keresztül 28 napon belül eljuttatja a kérdést benyújtó Részes Államhoz az összes olyan információt,
amely előmozdíthatja az adott kérdés tisztázását.
3.	Amennyiben a kérdést benyújtó Részes Állam nem kap választ az Egyesült Nemzetek Szervezete
főtitkárának közvetítésével a megadott időtartamon belül, illetve, ha a kérdésre kapott választ nem
tartja kielégítőnek, az ügyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárán keresztül a Részes
Államok soron következő ülése elé terjesztheti. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a
beadványt - a szóban forgó kérdéshez csatolt összes megfelelő információ kíséretében - továbbítja a
Részes Államoknak. Az összes ilyen információt átadják a kéréssel megkeresett Részes Államnak,
amelynek joga van válaszadásra.
4.	A Részes Államok soros ülésének összehívásáig az érintett Részes Államok bármelyike kérheti az
Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát, hogy járjon közben a felvetett kérdés tisztázásának
megkönnyítése érdekében.
5.	Amikor ezen Cikk 3. bekezdése szerint valamilyen ügyet előterjesztettek, a Részes Államok ülése
először azt köteles eldönteni, hogy az érintett Részes Államok által benyújtott összes információ
mérlegelése után kíván-e tovább foglalkozni az adott üggyel. Amennyiben a folytatásról születik
döntés, a Részes Államok ülése az érintett Részes Államoknak módszereket és eszközöket javasolhat
az adott ügy tisztázására vagy megoldására, beleértve a nemzetközi joggal összhangban lévő
megfelelő eljárások kezdeményezését. Olyan körülmények között, ahol a kérdés keletkezésének okát
a Részes Államon kívül álló körülmények határozzák meg, a Részes Államok ülése megfelelő
intézkedéseket javasolhat, beleértve az ezen Egyezmény 6. Cikkében hivatkozott együttműködés
alkalmazását.
6.	Az ezen Cikk 2-5. bekezdésében meghatározott intézkedéseken túl, a Részes Államok ülése dönthet
32
úgy, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek nem teljesítéséből fakadó esetek megoldására olyan más
általános eljárásokat, vagy konkrét mechanizmusokat fogad el, amilyeneket a megoldás érdekében
célszerűnek lát.
9.	Cikk
Nemzeti végrehajtási intézkedések
A Részes Államok meghoznak minden megfelelő jogi, igazgatási és egyéb intézkedést ezen Egyezmény
végrehajtása érdekében, beleértve a büntetőjogi intézkedések foganatosítását is, hogy megakadályozzanak és
elfojtsanak bármely, ezen Egyezmény által a Részes Államok számára tiltott tevékenységet a joghatóságuk
vagy az ellenőrzésük alatt álló személyek által vagy területen.
10.	Cikk
Viták rendezése
1.	Amikor az Egyezmény értelmezésében vagy alkalmazásában két vagy több Részes Állam között vita
keletkezik, az érintett Részes Államok kötelesek egymással konzultálni a vita tárgyalásos vagy
egyéb, általuk választott békés eszközzel történő gyors megoldása érdekében, beleértve a Részes
Államok üléséhez folyamodást és az ügynek a Nemzetközi Bíróság elé történő utalását a Bíróság
Alapszabályának megfelelően.
2.	A Részes Államok ülése bármilyen, általa megfelelőnek tekintett eszközzel hozzájárulhat a vita
rendezéséhez, beleértve közbenjárásának felajánlását, és az érintett Részes Államok felhívását arra,
hogy kezdjék meg az általuk választott rendezési eljárást, illetve a közösen elhatározott eljárás
esetében határidőt ajánlhat.
11.	Cikk
A Részes Államok találkozói
1.	A Részes Államok kötelesek rendszeres találkozókon részt venni, hogy megvizsgáljanak minden
olyan ügyet, amely ezen Egyezmény alkalmazását vagy végrehajtását illeti, és szükség esetén
33
döntéseket hozzanak, ideértve:
(a)	ezen Egyezmény működését és helyzetét;
(b)	a jelen Egyezmény rendelkezései értelmében benyújtott jelentésekből fakadó kérdéseket;
(c)	a 6. Cikkel összhangban folytatott nemzetközi együttműködést és segítségnyújtást;
(d)	a kazettás lőszer-maradványok mentesítéséhez szükséges technológiák fejlesztését;
(e)	a Részes Államoknak ezen Egyezmény 8. és 10. Cikke szerinti beadványait; és
(f)	a Részes Államok ezen Egyezmény 3. és 4. Cikkének rendelkezései szerinti beadványait.
2.	A Részes Államok első találkozóját az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára köteles
összehívni az ezen Egyezmény hatálybalépését követő egy éven belül. Az ezt követő üléseket az
Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára évente köteles összehívni egészen az első Felülvizsgálati
Konferencia időpontjáig.
3.	Ezen Egyezmény nem részes államai, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete, egyéb érintett
nemzetközi szervezetek vagy intézmények, regionális szervezetek, a Vöröskereszt Nemzetközi
Bizottsága, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságainak Nemzetközi Szövetsége és más
fontosabb nem-kormányzati szervezetek szintén meghívást kaphatnak, hogy az elfogadott ügyrendi
szabályokkal összhangban megfigyelőként jelen lehessenek.
12.	Cikk
Felülvizsgálati Konferenciák
1.	Öt évvel ezen Egyezmény hatálybalépése után az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára köteles
Felülvizsgálati Konferenciát összehívni. További Felülvizsgálati Konferenciát az Egyesült Nemzetek
Szervezetének főtitkára akkor köteles összehívni, ha azt a Részes Államok egyike vagy több Részes
Állam kéri azzal, hogy az egyes Felülvizsgálati Konferenciák között eltelt idő semmiképpen sem
lehet kevesebb, mint öt év. Ezen Egyezmény összes Részes Államát meg kell hívni minden
Felülvizsgálati Konferenciára.
2.	A Felülvizsgálati Konferenciák céljai a következők:
(a)	ezen Egyezmény működésének és helyzetének áttekintése;
(b)	annak mérlegelése, szükség van-e, és ha igen, milyen időközönként, a Részes Államok 11.
Cikk 2. bekezdésében említett további üléseire; és
(c)	a 3. és a 4. Cikkben foglaltaknak megfelelően, a Részes Államok beadványaival kapcsolatos
34
döntések meghozatala.
3.	Ezen Egyezmény nem Részes Államai, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete egyéb érintett
nemzetközi szervezetek vagy intézmények, regionális szervezetek, a Vöröskereszt Nemzetközi
Bizottsága, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságainak Nemzetközi Szövetsége és más
fontosabb nem-kormányzati szervezetek szintén kaphatnak meghívást, hogy az elfogadott ügyrendi
szabályokkal összhangban, megfigyelőként jelen lehessenek.
13.	Cikk
Módosítások
1.	Ezen Egyezmény hatálybalépését követően bármelyik Részes Állam bármikor javasolhatja az
Egyezmény módosítását. Minden módosítással kapcsolatos javaslatot az Egyesült Nemzetek
Szervezete főtitkárának kell eljuttatni, aki azt továbbítja a Részes Államoknak, az álláspontjuk
kinyilvánítását kérve arról, hogy összehívjanak-e Módosítási Konferenciát a javaslat megvitatására.
Ha a Részes Államok többsége legkésőbb 90 nappal a javaslat szétküldése után arról értesíti az
Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát, hogy támogatja a javaslat további megfontolását, az
Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára köteles összehívni a Módosítási Konferenciát, amelyre
minden Részes Államot meg kell hívni.
2.	Az ezen Egyezmény nem részes államai, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete, egyéb releváns
nemzetközi szervezetek vagy intézmények, regionális szervezetek, a Vöröskereszt Nemzetközi
Bizottsága, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságainak Nemzetközi Szövetsége és más érintett
nem-kormányzati szervezetek meghívást kaphatnak, hogy az elfogadott ügyrendi szabályokkal
összhangban megfigyelőként jelen lehessenek.
3.	A Módosítási Konferenciát közvetlenül a Részes Államok ülése vagy a Felülvizsgálati Konferencia
után kell összehívni, kivéve, ha a Részes Államok többsége azt kéri, hogy korábbi időpontban
rendezzék.
4.	Ezen Egyezmény minden módosítását a Módosítási Konferencián jelen lévő és szavazó Részes
Államok kétharmados többségének kell elfogadnia. A Letéteményes köteles minden, a fenti módon
elfogadott módosítást minden Államnak eljuttatni.
5.	Jelen Egyezmény valamely módosítása azt követően lép hatályba az Egyezmény valamennyi olyan
Részes Állama számára, mely elfogadja a szóban forgó módosítást, hogy a Részes Államok többsége
letétbe helyezte az elfogadásról szóló okiratot. Ezt követően minden további Részes Állam számára
abban az időpontban lép hatályba, amikor letétbe helyezi saját elfogadási okiratát.
14. Cikk
35
Költségek és adminisztratív feladatok
1.	A Részes Államok ülései, a Felülvizsgálati Konferenciák és a Módosítási Konferenciák költségeit -
az Egyesült Nemzetek Szervezete megfelelő arányos tagdíjskálája alapján - a Részes Államok és az
ezeken az üléseken részt vevő, de a jelen Egyezményben nem részes államok viselik.
2.	Az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának az ezen Egyezmény 7. és 8. Cikke szerint fölmerült
költségeit a Részes Államok viselik az Egyesült Nemzetek Szervezete megfelelő arányos
tagdíjskálája alapján.
3.	Az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának az ezen Egyezmény szerinti igazgatási feladatai
ellátásához az Egyesült Nemzetek Szervezetétől megfelelő mandátum szükséges.
15.	Cikk
Aláírás
Ezen, Dublinban, 2008. május 30-án készült Egyezmény minden Állam számára nyitva áll aláírásra Oslóban
2008. december 3-án, illetve azt követően az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i központjában
egészen a hatálybalépés időpontjáig.
16.	Cikk
Megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás
1.	Ezen Egyezmény aláírást követő megerősítése, elfogadása, illetve jóváhagyása szükséges.
2.	Az Egyezmény nyitva áll csatlakozásra azon Államok számára is, amelyek az Egyezmény
létrehozásában nem vettek részt.
3.	A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról, illetve csatlakozásról szóló okiratokat a
Letéteményesnél kell letétbe helyezni.
17. Cikk
36
Hatálybalépés
1.	Ez az Egyezmény a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról, illetve csatlakozásról szóló
harmincadik okirat letétbe helyezésének hónapjától számított hatodik hónap első napján lép
hatályba.
2.	Minden olyan Állam esetében, amely a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról, illetve
csatlakozásról szóló okiratát a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról, illetve csatlakozásról
szóló harmincadik okirat letétbe helyezésének időpontja után helyezi letétbe, ez az Egyezmény a
szóban forgó Állam megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról, illetve csatlakozásról szóló okirata
letétbe helyezésének időpontjától számított hatodik hónap első napján lép hatályba.
18.	Cikk
Ideiglenes alkalmazás
Az Egyezmény megerősítése, elfogadása, jóváhagyása, illetve az ahhoz történő csatlakozás időpontjában
bármely Állam nyilatkozatot tehet arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséig ideiglenes jelleggel
alkalmazni fogja az ezen Egyezmény 1. Cikkében foglaltakat.
19.	Cikk
Fenntartások
Az Egyezményhez fenntartás nem tehető.
20.	Cikk
Időbeli hatály és felmondás
1.	Ezen Egyezmény határozatlan időre szól.
2.	Minden Részes Állam - nemzeti szuverenitásával élve - jogosult ezen Egyezmény felmondására. A
37
felmondásról köteles előzetesen értesíteni a többi Részes Államot, a Letéteményest, valamint az
Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsát. A felmondásról szóló okiratnak tartalmaznia
kell a felmondás részletes indokolását.
3.	A felmondás csak a felmondásról szóló okiratnak a Letéteményes általi kézhezvételtől számított hat
hónap eltelte után lép hatályba. Ha azonban e hat hónapos időszak lejártakor a felmondó Részes
Állam fegyveres konfliktusban áll, a felmondás csak a fegyveres konfliktus befejezését követően lép
hatályba.
21.	Cikk
Az Egyezményben nem részes államokhoz fűződő kapcsolatok
1.	Minden Részes Állam köteles az Egyezmény nem részes államait arra ösztönözni, hogy erősítsék
meg, fogadják el, hagyják jóvá az Egyezményt, vagy csatlakozzanak hozzá, ezáltal ösztönözve
valamennyi államot az Egyezményben foglaltak betartására.
2.	Minden Részes Állam köteles az ezen Egyezményben részt nem vevő Államok kormányait az ezen
Cikk 3. bekezdésében hivatkozottak szerint tájékoztatni arról, hogy ezen Egyezmény szerint milyen
kötelezettségek hárulnak rá. A Részes Állam köteles továbbá annak normái érvényesítését
előmozdítani, és minden tőle telhetőt megtenni, hogy az Egyezményben nem Részes Államokat
eltántorítsa a kazettás lőszerek használatától.
3.	Nem érintve a jelen Egyezmény 1. Cikkében foglaltakat, valamint a nemzetközi joggal összhangban,
a Részes Államok, azok katonai állománya, vagy állampolgárai részt vehetnek katonai
együttműködésben vagy műveletekben a jelen Egyezményben részt nem vevő államokkal, amely
államok a Részes Államok számára tiltott tevékenységet fejthetnek ki.
4.	A jelen Cikk 3. bekezdése nem jogosít fel egy Részes Államot:
a.	a kazettás lőszerek fejlesztésére, gyártására, vagy egyéb módon történő beszerzésére;
b.	a kazettás lőszerek felhalmozására vagy továbbadására;
c.	a kazettás lőszerek használatára; vagy
d.	kifejezetten kazettás lőszerek használatát kérni olyan esetekben, amikor a lőszer kiválasztása
az adott Részes Állam kizárólagos ellenőrzése alatt áll.
22.	Cikk
Letéteményes
38
A jelen Egyezmény Letéteményese az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára.
23.	Cikk
Hiteles szövegek
A jelen Egyezmény arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövegei egyformán hitelesek.”
39
4.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	A 2-3. §, valamint az 5. § az Egyezmény 17. Cikk 2. bekezdésében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, a 2-3. §, valamint az 5. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős
miniszter - annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével
állapítja meg.
(4)	Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a külpolitikáért felelős miniszter, a
honvédelemért felelős miniszter, valamint az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
5.	§ A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 160/A. § (3) bekezdése a következő f) ponttal
egészül ki:
(Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásában nemzetközi szerződés által tiltott fegyvernek kell tekinteni:)
„f) a 2012. évi .... törvénnyel kihirdetett, a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény 2. Cikk 2. pontjában
meghatározott kazettás lőszert, valamint 2. Cikk 13. pontjában meghatározott kisméretű ejtőlőszert.”
40
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvény célja a Kazettás Lőszerekről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező
hatályának elismeréséhez szükséges felhatalmazás megszerzése és kihirdetése.
Az Egyezmény aláírásával, a hazai kazettás lőszer-készletek megsemmisítésével és az Egyezmény
ratifikálásával Magyarország ismét fontos és kézzelfogható bizonyítékát adja a leszerelés ügye
iránti szilárd elkötelezettségének. Ezzel nemcsak megvalósítja a nemzeti biztonsági stratégiában
foglalt célkitűzéseket, hanem hozzájárul a magyar külpolitika pozitív megítéléséhez is.
2008. május 30-án a Dublini Diplomáciai Konferencián résztvevő 107 állam, köztük hazánk is,
egyhangúan elfogadta a kazettás lőszerek betiltásáról rendelkező „Kazettás Lőszerekről szóló
Egyezmény” (Convention on Cluster Munitions) szövegét. Az Egyezményt 2008. december 3-án
Oslóban nyitották meg aláírásra. Ugyanezen a napon hazánk nevében a külügyminiszter aláírta az
Egyezményt.
Az elmúlt évtizedekben a kazettás lőszerek alkalmazása, illetve a lőszer-maradványok több ezer
halálesetet és súlyos sérülést okoztak. A régebben használt, ledobott, de fel nem robbant résztöltetek
a mai napig nagy veszélyt jelentenek a polgári lakosságnak a világ számos országában. Szomorú
adat, hogy az áldozatok és sérültek egyharmada gyermek, illetve a sérültek 60 %-a mindennapi
tevékenysége közben lesz áldozata a robbanótesteknek.
A 2008. május 30-án Dublinban véglegesített, majd a 2008. december 3-án Oslóban aláírt
egyezmény Részes Államai vállalják, hogy semmilyen körülmények között nem használnak
kazettás bombákat, továbbá nem gyártanak, nem tárolnak, nem értékesítenek, vagy adnak tovább
ilyen fegyvereket (1. Cikk). Vállalják továbbá, hogy meglévő kazettás lőszer készleteiket
megsemmisítik (4. Cikk) és kétoldalú, vagy többoldalú együttműködés keretében támogatást adnak
más államoknak ahhoz, hogy eleget tegyenek az egyezményben vállalt kötelezettségeiknek (6.
Cikk).
Az egyezményről szóló tárgyalások több, a leszerelés területén aktív nemzetközi civil szervezet és
több ország kisebb civil szervezetének együttes kezdeményezésére, 2007. februárban indultak
Oslóban, miután a norvég kormány felvállalta a civilek által képviselt mozgalom céljait és otthont
adott az első, kormányzati és nem kormányzati szakértők bevonásával folytatott tárgyalásoknak. Az
előkészítő tárgyalási folyamatban 107 ország, köztük Magyarország szakértői vettek részt. A bő egy
évvel később Dublinban elfogadott végleges szöveget a kazettás bombát használó 14 országból 7
írta alá, míg a 34, ilyen fegyverrendszert gyártó ország közül 17 képviselője csatlakozott a kazettás
fegyverek tilalmáról szóló nemzetközi egyezményhez. Különböző politikai és katonai
megfontolások miatt a nemzetközi közösség fontos tagjai, mint az Egyesült Államok, Kína és
Oroszország egyelőre nem írták alá az egyezményt.
Magyarország az egyezmény oslói aláírásával és az aláírást követő felszólalásában egyértelművé
tette, hogy az egyezményben foglalt célokat és korlátozásokat magára nézve kötelezőnek tartja már
a hazai kihirdetés formális megtörténtéig terjedő időszakban is. Ennek megfelelően kerülhetett sor a
41
hazánkban tárolt ilyen típusú fegyverek megsemmisítésének megkezdésére 2011 elején. 2011.
január 12-én Erdőkertesen, a kijelölt robbantási helyen került végrehajtásra a kazettás bombák
próbahatástalanítása és megsemmisítése. A Magyar Honvédség birtokában lévő szovjet gyártású
légibombák első csoportjának hivatalos megsemmisítését 2011. március 24-én, az erdőkertesi
gyakorlótéren, hazai és nemzetközi szakértők, az EBESZ és az ENSZ nemzetközi megfigyelői, a
Budapesten akkreditált katonai attasék, valamint a civil szervezetek képviselőinek jelenlétében
kezdte meg a Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred. A további 41 darab harckocsi és a 248 darab
élőerő elleni, régi szovjet bomba megsemmisítésére március és június között került sor.
Magyarország a birtokában lévő kazettás lőszerek és azok résztölteteinek önként vállalt, és a teljes
átláthatóság mellett végrehajtott megsemmisítésével maradéktalanul eleget tett a transzparencia és a
bizalomépítés elvárásainak, és ismét fontos bizonyítékát adta a béke és a leszerelés ügye melletti
elkötelezettségének.
42
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. és 2. §-hoz
Az Egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgykört érintő szabályokat tartalmaz. Erre,
valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. §-a (1)
bekezdésének a) pontjára és 9. §-ára figyelemmel, az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére
az Országgyűlés ad felhatalmazást és törvényben kerül kihirdetésre.
A 3. §-hoz
Az Egyezmény 1. és 2. Cikke tartalmazza az Egyezményben vállalt általános kötelezettségekre, az
egyezmény hatályára vonatkozó, valamint az abban használt fogalmakat meghatározó
rendelkezéseket. A 3. és a 4. Cikk a kazettás lőszerek tárolására, a készletek megsemmisítésére,
valamint a kazettás lőszer-mentesítésre és megsemmisítésre, továbbá a kockázatcsökkentő
felkészítésre vonatkozóan hoz rendelkezéseket. Az 5. Cikk az áldozatok segítésének kérdésével
foglalkozik, amelyet a 6. Cikkben a nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás témakörének
taglalása követ. A 7. Cikk foglalkozik az áttekinthetőségi intézkedések részletezésével. A 8. Cikk a
kötelezettségteljesítés megkönnyítésére és tisztázására vonatkozóan hoz rendelkezéseket. A 9. és a
10.	Cikk a nemzeti végrehajtási intézkedéseket és a viták rendezésének kérdéseit taglalja. A 11. és a
12.	Cikk az Egyezmény végrehajtásának intézményes kereteire, a Részes Államok találkozóira, és a
Felülvizsgálati Konferenciákra tér ki. A 13. és a 14. Cikk az Egyezmény módosításaira, valamint az
Egyezmény működtetésével kapcsolatos költségekre és adminisztratív feladatokra vonatkozóan
tartalmaz rendelkezéseket. A 15-től a 23-ig terjedő Cikkek tartalmazzák az Egyezmény aláírására,
megerősítésére, elfogadására, jóváhagyására, vagy a csatlakozásra, valamint a hatálybalépésre, az
ideiglenes alkalmazásra, a fenntartásokra, az Egyezmény időbeli hatályára és felmondására, az
Egyezményben nem részes államokhoz fűződő kapcsolatokra, a letéteményesre és a hiteles
szövegekre vonatkozó rendelkezéseket.
A 4. §-hoz
A 4. § határozza meg a kihirdető törvény hatálybalépésének napját, valamint rögzíti az Egyezmény
hatálybalépésével kapcsolatos, a 2005. évi L. törvényből eredő külügyminiszteri feladatokat.
Az 5. §-hoz
Az Egyezményhez csatlakozó országok kötelezik magukat arra, hogy az Egyezmény végrehajtása
érdekében meghozzák a megfelelő jogi, igazgatási és egyéb intézkedéseket, beleértve a büntetőjogi
intézkedések foganatosítását is annak érdekében, hogy megakadályozzanak minden, az Egyezmény
által a Részes Államok számára tiltott tevékenységet (9. Cikk). A Büntető Törvénykönyv
módosításával Magyarország ennek a kötelezettségnek tesz eleget.
43