﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/6577. számú
törvényjavaslat
a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
Előadó: dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi miniszter
Budapest, 2012. március
1
2012. évi... törvény
a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények
módosításáról
1.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosítása
1.	§
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. §-a a
következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Az emberkereskedelem, illetve a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében a
büntethetőség elévülése - ha a bűncselekmény elkövetésekor a sértett, az üzletszerű kéjelgést
bordélyházban folytató személy vagy az üzletszerű kéjelgést folytató kitartó a tizennyolcadik
életévét még nem töltötte be - legalább a sértett, az üzletszerű kéjelgést bordélyházban folytató
személy vagy az üzletszerű kéjelgést folytató kitartó tizennyolcadik életévének betöltését követő Öt
év, ha az elévülés az (1) bekezdés alapján ennél hamarabb következett volna be.”
2.	§
A Btk. 114. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven
napi tétel, az egy napi tétel összegét legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintban kell
meghatározni.”
3.	§
A Btk. 166. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy
akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.”
4.	§
A Btk. 168. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„168. § (1) Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az
öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntettet követ el, és öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)	Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött
személyt bír rá öngyilkosságra, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot
megkísérlik vagy elkövetik, bűntettet követ el és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
5.	§
2
A Btk. 195. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„195. § (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából
folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi
fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
6.	§
A Btk. 197. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha]
»b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve az
elkövető az erőszakos közösülést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási
viszonyával visszaélve követi el,”
7.	§
A Btk. 198. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha]
,,b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve az
elkövető a fajtalanságot a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával
visszaélve követi el,”
8.	§
A Btk. 201. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A büntetés
a)	két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben,
b)	egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben
meghatározott bűncselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete,
gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a bűncselekményt a sértettel kapcsolatban
fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el.”
9.	§
A Btk. 202. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A büntetés
a)	két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben,
b)	egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben
meghatározott bűncselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete,
gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a bűncselekményt a sértettel kapcsolatban
fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el.”
3
2. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
10.	§
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 86. §-a a következő (3a)
bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A 85. § (3) bekezdésében meghatározott figyelmeztetéseket a tizennyolcadik életévét meg
nem haladott tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni.”
11.	§
A Be. 117. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A (2) és (4) bekezdésben meghatározott figyelmeztetéseket a fiatalkorú terhelt korára,
érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni.”
3.	A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
12.	§
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 5. § (2) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy
részéről kizárhatja, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más
titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében,
kiskorú védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél
személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt
esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak
zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója
életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.”
13.	§
A Pp. 34. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az örökbefogadás felbontására irányuló pert a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási
helye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani.”
14.	§
A Pp. 44. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) A bíróság rendszerint csak a saját területén vagy a székhelyén teljesítendő bírói
cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül, és más bíróság területén csak akkor járhat el, ha ez a
területének határán foganatosítandó cselekmény befejezése végett szükséges, továbbá, ha a
cselekmény közvetlen foganatosítását a sürgősség, kiskorú érdeke vagy más fontos érdek indokolja.
4
Egyébként a bíróság a területén vagy székhelyén kívül teljesítendő bírói cselekményeket
megkeresés útján foganatosítja.”
15.	§
A Pp. a 65. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:
,yA kiskorú gyermek mint érdekelt
65/A. § (1) Ha a bíróság a perben a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV.
törvény (a továbbiakban: Csjt.) 74. §-a alapján a felek kiskorú gyermekének mint érdekeltnek a
meghallgatásáról döntött, indokolt esetben egyidejűleg a kiskorú részére ügygondnokot rendel. A
bíróság úgy is határozhat, hogy a kiskorút a felek és a felek képviselői távol létében hallgatja meg.
(2)	A bíróság a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút a törvényes képviselője útján idézi
meg azzal a felhívással, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét betöltött
kiskorú idézéséről akkor is külön értesíti a bíróság a törvényes képviselőt, ha őt is idézte a
tárgyalásra.
65/B. § (1) A kiskorú meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek számára érthető módon
kell megtörténnie. A meghallgatás kezdetén a kiskorútól - a korától és érettségétől függően - meg
kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, majd tájékoztatni kell arról,
hogy a meghallgatás során a valóságnak megfelelő előadásokat kell tenni és arról, hogy a
nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre a válaszadást megtagadhatja. Ha a bíróság a kiskorú
részére ügygondnokot rendelt, tájékoztatást ad a kiskorúnak az ügygondnok eljárásban betöltött
szerepéről, jogairól kötelezettségeiről. A tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket a kiskorú korára és
érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni.
(2)	A kiskorút az elnök hallgatja meg. A felek a meghallgatást megelőzően indítványozhatnak
kérdéseket akkor is, ha a kiskorú meghallgatására a felek távollétében kerül sor. Az ügygondnok a
kiskorú meghallgatása során kérdéseket indítványozhat. Az elnök engedélyezheti, hogy az
ügygondnok a kiskorúhoz közvetlenül is intézhessen kérdést. Az indítványozott vagy a kiskorúhoz
közvetlenül intézett kérdések megengedhetősége felől az elnök határoz.
(3)	A meghallgatás végén, még a kiskorú jelenlétében a jegyzőkönyvbe vett vallomást fel kell
olvasni vagy, ha a jegyzőkönyv hangfelvétel útján készül, azt a kiskorú jelenlétében kell
hangszalagra rögzíteni. Ennek megtörténtét vagy mellőzését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A
felolvasáskor, illetve a rögzítéskor a kiskorú az általa elmondottakat kiigazíthatja vagy
kiegészítheti. A jegyzőkönyv - az elnök engedélyével - az ügygondnok vagy ha a meghallgatás a
felek jelenlétében történik, a felek észrevételei alapján is kiegészíthető és módosítható. Az
ügygondnok, illetve a felek erre vonatkozó kérelmét - annak elutasítása esetén - a jegyzőkönyvben
fel kell tüntetni.
(4)	Ha a kiskorú meghallgatására a felek távollétében kerül sor, az elnök a felekkel ismerteti a
meghallgatásról készült jegyzőkönyvet.”
16.	§
A Pp. 96. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
5
„(2) Az idézésben figyelmeztetni kell a címzettet a meg nem jelenés következményeire, és őt
perbeli állásához képest a megfelelő tájékoztatással egyébként is el kell látni. A kiskorú idézésében
a figyelmeztetést és a tájékoztatást a korára, érettségére figyelemmel, számára érthető szövegezéssel
és módon kell közölni. A meghatalmazottat abban az esetben is meg kell idézni, ha a bíróság a felet
vagy annak törvényes képviselőjét személyes megjelenésre idézi.”
17.	§
A Pp. 120. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„120. § E törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer - a
kiskorúval szemben kiszabott pénzbírság legmagasabb összege háromszázezer - forint azzal, hogy
az nem haladhatja meg a pertárgy értékét. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni
nem lehet. A pénzbírság behajtására és hovafordítására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni,
amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.”
18.	§
A Pp. 126. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A bíróság a 141. § (la) bekezdése szerinti személyes meghallgatásra a tizennegyedik életévét
be nem töltött kiskorú felet a törvényes képviselője útján idézi meg azzal a felhívással, hogy a
megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú fél idézéséről akkor is
külön értesíti a bíróság a törvényes képviselőt, ha őt is idézte a tárgyalásra.”
19.	§
A Pp. 141. §-a a következő (la)-(lc) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező tizennegyedik életévét betöltött kiskorú felet,
továbbá a tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú felet a
bíróság szükség esetén - kizárólag ténykérdésekre vonatkozóan - meghallgathatja.
(lb) Az (la) bekezdés szerinti meghallgatás előtt a kiskorú felet a 8. § (2) bekezdésben és az (le)
bekezdésben foglaltakról a korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon tájékoztatja.
(le) Az (la) bekezdés szerinti meghallgatáskor a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú fél
esetében a 8. § (3) bekezdése alkalmazásának, a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú fél
esetében a 8. § (3) bekezdés c) pontja alkalmazásának nincs helye.”
20.	§
A Pp. 167. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt
tényeket és be kell jelentenie a tanúk nevét és idézhető címét. Ha a megidézni kért tanú kiskorú, a
félnek be kell jelentenie a tanú életkorát, törvényes képviselője nevét és idézhető címét is.”
21. §
6
A Pp. a következő 167/A. §-sal egészül ki:
„167/A. § (1) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni,
ha a vallomásától várható bizonyíték másként nem pótolható.
(2)	A kiskorú tanú kihallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet. A kihallgatáskor a
figyelmeztetéseket és tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára
érthető módon kell közölni. A kihallgatásnak megfelelő légkörben, a kiskorú számára érthető
módon kell megtörténnie.
(3)	A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú kihallgatása esetén a hamis tanúzás
következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell, helyette az igazmondás követelményéről kell
tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. A
tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanú esetében a személyi adatainak zártan kezeléséről,
valamint a vallomástétel megtagadásáról a nyilatkozatot a törvényes képviselője teszi meg, valamint
a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot a törvényes képviselő gyakorolja.
(4)	Ha a kiskorú tanú és a törvényes képviselője között érdekellentét van, a bíróság megkeresésére a
gyámhatóság által kirendelt eseti gondnok gyakorolja a (2) és (3) bekezdésben meghatározott
jogokat.”
22. §
A Pp. 168. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanút törvényes képviselője útján idézi a
bíróság azzal a felhívással, hogy a tanú megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét
betöltött kiskorú tanú idézéséről a bíróság a törvényes képviselőjét értesíti.”
23.	§
(1)	A Pp. 185. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorúval szemben az (1) bekezdésben meghatározott
kényszerítő eszközök nem alkalmazhatók. Ha a tanúként idézett tizennegyedik életévét be nem
töltött kiskorú szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg vagy engedély nélkül eltávozott, és a
törvényes képviselője nem igazolja, hogy vétlen a kiskorú meg nem jelenésében, illetve
eltávozásában, a törvényes képviselő pénzbírsággal sújtható és az okozott költség megtérítésére
kötelezhető.”
(2)	A Pp. 185. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozat ellen, továbbá az olyan határozat ellen, amely
az (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozat hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelmet
elutasítja, a tanú, illetve a szakértő fellebbezéssel élhet. Az (la) bekezdés alapján hozott határozat
ellen a törvényes képviselő fellebbezéssel élhet.”
24.	§
A Pp. 285. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
7
„(5) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben, illetve, ha a felek a házasság felbontását a Csjt.
18.	§-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérték, vagy a feleknek nincsen közös kiskorú gyermeke,
a pert már az első tárgyaláson érdemben kell tárgyalni.”
25.	§
A Pp. a 294. §-t követően a következő 294/A. §-sal egészül ki:
„294/A. § Az apaság és a származás megállapítása iránti egyéb pert a kiskorú gyermek lakóhelye
vagy tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani.”
26.	§
A Pp. 302. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti pert a kiskorú gyermek lakóhelye vagy
tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani.”
4.	Záró rendelkezések
27.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
harmincadik napon lép hatályba.
(2)	A 16. § az e törvény kihirdetését követő hatvanadik napon lép hatályba.
28.	§
Hatályát veszti a Pp. 279. § (4) bekezdése.
29. §
E törvény
a)	1. §-a és 6-9. §-ai a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a
gyermekpomográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB kerethatározat felváltásáról szóló,
2011.	december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelveknek,
b)	1. §-a az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok
védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i
2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
INDOKOLÁS
a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes
törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az utóbbi időben számos nemzetközi jogi dokumentum született, amely arra vonatkozóan
ad iránymutatást az államok kormányainak, hogy hogyan tudnák gyermekbaráttá formálni
igazságszolgáltatásukat. A törvényjavaslat a polgári és büntető anyagi és eljárásjog területéről
foglalja Össze azokat a módosítási lehetőségeket, melyek előmozdíthatják a fenti cél megvalósítását.
A büntető anyagi jog területén a tervezett módosítások folytán változnának az elévülési
szabályok, eszerint bizonyos bűncselekmények sértettjének a nagykorúvá válástól még öt évig lesz
lehetősége az eljárás megindítására irányuló jognyilatkozatok megtételére. A pénzbüntetés
szabályai könnyebben alkalmazhatók lesznek fiatalkorúval szemben, módosulnak továbbá az
emberölésre és az öngyilkosságban közreműködésre vonatkozó szabályok is, a nemi erkölcs elleni
bűncselekmények körében módosításra kerül az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak és
a megrontás tényállása, a kiskorú veszélyeztetése tényállási elemei közé a módosítás beiktatja a
kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetését is. A büntető eljárásjog módosítása révén további
garanciák épülnek be a fiatalkorú terhelt és kiskorú tanú meghallgatásával kapcsolatban.
A polgári eljárásjog szabályai közül módosulnak a zárt tárgyalás elrendelésének feltételei
valamint az illetékességi szabályok. Új elemként kerülnek be a kiskorú fél és tanú
meghallgatásának, illetve kihallgatásának szabályai, továbbá kiegészülnek a kiskorú érdekeltkénti
meghallgatásának rendelkezései.
9
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az J. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja az elévülési szabályokat. Az európai uniós jogharmonizációs
szempontokra és nemzetközi dokumentumokra figyelemmel az emberkereskedelem, illetve a nemi
erkölcs elleni bűncselekmények vonatkozásában az elévülési időt az általánostól eltérően kell
meghatározni azért, hogy a sértettnek a tizennyolcadik életévének betöltése után is legyen
lehetősége feljelentés megtételére vagy magánindítvány benyújtására, amennyiben azt korábban az
arra jogosult nem tette meg. A módosítást követően a bűncselekmény sértettjének a nagykorúvá
válástól még öt évig lesz lehetősége a fenti jognyilatkozatok megtételére.
Problémát okoz, hogy a nemi erkölcs elleni fejezetben elhelyezkedő kitartottság és
üzletszerű kéjelgés elősegítése bűncselekményeknek nincsen sértettje, így az új elévülési szabály
fényében nehéz lenne megállapítani, hogy kinek az életkorához kell mérni a speciális elévülési időt.
Erre tekintettel, ezen bűncselekmények esetében a mást kitartó üzletszerű kéjelgést folytató személy
illetve a bordélyházban foglalkoztatott, a bűncselekmény elkövetésekor még kiskorú személy
életkorát kell figyelembe venni. A gyermekprostitúció egyre növekvő arányára tekintettel szükséges
ez a módosítás, annak érdekében, hogy a már felnőtt egykori prostituált is felléphessen azokkal
szemben, akik kihasználták a helyzetét.
A 2. §~hoz
Pénzbüntetés esetén a bíróság a bűncselekmény elkövetőjét kívánja vagyoni hátránnyal
sújtani, ebből következően e büntetést akkor lehet kiszabni, ha a vagyoni joghátrány a fiatalkorút, és
nem másokat (elsősorban hozzátartozóit) érinti. Ennek megfelelően fiatalkorúval szemben a
pénzbüntetés alkalmazásának további vagylagos feltételei is vannak, nevezetesen:
-	önálló kereset (állandó munkaviszonyból vagy olyan folyamatos alkalmi munkából
származó rendszeres pénzbeli juttatás, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalkorú saját forrásból
legyen képes a büntetés kifizetésére),
-	önálló jövedelem (pl. ösztöndíj, jogügyletből származó rendszeres bevétel, de általában nem
vonhatók e körbe a fiatalkorút vagy a gondozóját megillető szociális juttatások), vagy
-	megfelelő vagyon (olyan ingó vagy ingatlan tárgy, ami kizárólag a fiatalkorú tulajdonában
áll, értéket képvisel és végrehajtás alá vonható).
Annak érdekében, hogy ez a büntetés a fiatalkorúakkal szemben szélesebb körben
alkalmazható legyen, indokolt vonatkozásukban az általános szabályokhoz képest alacsonyabban
meghatározni a pénzbüntetés napi tételei számának minimumát, valamint az egy napi tétel
legalacsonyabb és legmagasabb összegének csökkentése is szükséges. Ezzel a pénzbüntetés
mértékére vonatkozó rendelkezések a szabadságvesztés tartamához hasonlóan kedvezőbbek
lennének a fiatalkorúakra nézve a felnőttekre vonatkozó általános szabályokhoz képest.
A 3-4. §-hoz
10
A nemzetközi egyezmények szerint „gyermeknek” minősülnek a tizennyolcadik életévüket
be nem töltött személyek. E személyi kör fokozottabb védelmének biztosítását jelenti az
öngyilkosságban közreműködésre vonatkozó szabályozás módosítása.
Egyrészt javasolt az emberölés tényállását egy új bekezdéssel bővíteni. Az új szabály az
eddigi következetes jogalkalmazói gyakorlatot emelné törvényi szintre, ezzel megoldana a kérdéssel
kapcsolatban létező anomáliát. Ugyanis a bírói gyakorlat eddig a hivatkozott speciális passzív
alanyok esetében a rábírással elkövetett öngyilkosságban közreműködést emberölésnek minősítette.
A módosítás szerint emberölés tetteseként felel, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy
akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosság elkövetésére rábír. A megvalósulás feltétele,
hogy az öngyilkosságot elkövessék. Erre a feltételre azért van szükség, mert a halálos eredménnyel
válik befejezetté a bűncselekmény, mivel az emberölés kísérlete büntetendő, így a megkísérlési
fordulatra nincsen szükség. A rendelkezés a törvény belső dogmatikai összhangját is hivatott
megteremteni.
Akaratnyilvánításra képtelen az a személy, akinek akár állandó jelleggel, akár alkalmilag
nincs jogi értelemben figyelembe vehető akarata, vagy aki az akaratát nem képes kifejezésre
juttatni. Ide tartoznak az öntudatlan állapot különböző formái (ájulás, hipnotikus állapot,
kábítószeres befolyásoltság), továbbá ide sorolhatóak a kóros elmeállapotúak.
Másrészt indokolt az öngyilkosságban közreműködés tényállását is új minősített esettel
kiegészíteni. Eszerint súlyosabban lesz büntethető az a tizennyolcadik életévét betöltött személy,
aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt öngyilkosság elkövetésére rábír, vagy ahhoz
segítséget nyújt. Itt viszont feltételül kell szabni, hogy az öngyilkosságot elkövessék vagy legalább
megkíséreljék.
Az 5. §-hoz
A gyermekeknek joga van ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Több
gyermekvédelmi szervezet, jogalkalmazó szerint a kiskorú veszélyeztetésének hatályos tényállása
nem nyújt kellő védelmet a kiskorúnak a vele közös háztartásban élő, nevelésére, gondozására
köteles személyek megfélemlítése, megalázása, stb. ellen. Erre tekintettel iktatja be a javaslat a
bűncselekmény tényállási elemei közé a kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetését is.
A bűncselekmény elkövetési magatartása a súlyos kötelességszegés, következménye a
kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődésének veszélyeztetése. Az adott ügy összes
körülményének figyelembe vételével, a sértett kiskorú személyiségét, életkorát, stb. elemezve kell
elbírálni, hogy a vészéiyeztetési deliktum megvalósult-e.
A 6-9. §-hoz
A nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében módosításra kerül az erőszakos közösülés,
a szemérem elleni erőszak és a megrontás tényállása.
A nemzetközi elvárásoknak megfelelően a törvényjavaslat az erőszakos közösülés, a
szemérem elleni erőszak és a megrontás minősített eseteit is módosítja. A vonatkozó nemzetközi
dokumentumok (2004/68/IB kerethatározat, a 2011/93/EU irányelv, a CAHVIO, valamint a PCES
Egyezmény) szerint az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása,
gyógykezelése alatt álló sértettek mellett a sértettel kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási
viszonnyal való visszaéléssel elkövetett cselekményeket is szükséges súlyosabban büntetni, ezért
indokolt ezek átvétele. A tényállás szempontjából a „visszaélés” a kulcsfogalom, mert csak akkor
11
merülhet fel büntetőjogi fenyegetettség, ha az elkövető visszaél a „hatalmi”, befolyási helyzetével a
szexuális cselekmény érdekében.
A 10-11. §-hoz
A Gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény 12. cikke szerint az Egyezményben
részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy
minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét,
figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Ebből a célból lehetőséget kell
adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben
érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban
foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
Ennek megfelelően a tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú és a fiatalkorú terhelt
kihallgatásánál figyelemmel kell lenni értelmi szintjükre és a hatóság eljáró tagjának ezen
körülményre tekintettel kell a vallomás előtti figyelmeztetéseket ismertetni.
A 12. §-hoz
A zárt tárgyalás tartása elrendelésének feltételei kibővítésre kerülnek azzal, hogy a bíróság a
kiskorú védelmében is kizárhatja a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről. A
bíróság a nyilvánosság kizárásáról ebben az esetben is hivatalból dönt.
A 13. §-hoz
Egyes családjogi perekben, így amikor a gyermek rendelkezik keresetindítási joggal,
továbbá amikor a gyermek érdekében kerül sor a per megindítására, vagylagos illetékességi
szabályok kerülnek megalkotásra a gyermek érdekeinek erőteljesebb érvényesítése érdekében. Az
egyéb illetékességi okok között szerepel, hogy az örökbefogadás felbontására irányuló per a
gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes bíróságnál is megindítható. Ezt
indokolja, hogy az ilyen perekben rendszerint a gyermek személyes meghallgatására is sor kerül, és
ezzel a szabályozással megoldható, hogy ez a gyermek lakóhelyéhez, illetve tartózkodási helyéhez
legközelebbi bíróságon történjen meg, vagyis maga a perbíróság foganatosítsa a meghallgatást, és
ne egy megkeresett bíróság. A családjogi bírák tapasztalatait is figyelembe véve megállapítható,
hogy a bíró személyes benyomás alapján megalapozottabb ítéletet tud hozni, mintha csupán a
meghallgatást lefolytató megkeresett bíróság által továbbított jegyzőkönyv alapján kellene döntenie.
A 14. §-hoz
A kiskorú gyermek érdeke olyan fontos érdeknek minősül, ami indokolttá teszi, hogy a
perbíróság más bíróság területén is eljárhasson, és ott közvetlenül foganatosítson egyes eljárási
cselekményeket. A Pp. eddig is biztosította annak lehetőségét, hogy a perbíróság illetékességi
területén belül indokolt esetben a kiskorú lakhelyén, azaz otthonában folytassa le az egyes eljárási
cselekményeket. A Pp. 44. § (1) bekezdésének a kiegészítése lehetővé teszi, hogy a kiskorú
gyermek érdekében - amennyiben ezt a bíróság szükségesnek tartja - erre a perbíróság illetékességi
területén kívül is sor kerülhessen. Hiszen a fent kifejtettek értelmében a gyermek jogai
érvényesülését jobban szolgálja az, ha a perbíróság folytatja le az őt érintő perben az egyes eljárási
cselekményeket, mint egy megkeresett bíróság, és kétségtelen, hogy a gyermek számára a
legideálisabb légkör saját otthonában áll rendelkezésre. A módosítás ezen eljárás lehetőségét teremti
12
meg azzal, hogy természetesen az ügy összes körülménye alapján a bíróság dönt arról, hogy
indokolt-e alkalmazni.
A 15. §-hoz
A Pp. jelenleg a házassági perekre vonatkozó szabályok között rögzíti a kiskorú
érdekeltkénti meghallgatására vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Megállapítható, hogy a
vonatkozó szabályozás rendkívül szűkszavú. A témakör fontosságára és súlyára figyelemmel,
továbbá a jogalkalmazói jelzésekre tekintettel indokolt a kiskorú érdekeltkénti meghallgatására
irányadó előírások kiegészítése és a törvényen belül a jelenleginél megfelelőbb helyre történő
elhelyezése. A módosítás a kiskorú érdekeltkénti meghallgatására vonatkozó előírásokat a Pp.
felekre és más perbeli személyekre vonatkozó szabályai között helyezi el. A bíróság a kiskorút,
mint érdekeltet a Csjt. 74 §-ában foglalt perekben hallgatja meg, melyek a szülői felügyelettel, a
gyermek elhelyezésével vagy az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos perek.
A módosítás rendezi, hogy milyen módon kell a kiskorút idézni. A tizennegyedik életévét be
nem töltött kiskorú gyermeket a törvényes képviselője útján kell idézni azzal, hogy a kiskorú
megjelenéséről gondoskodjon. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú már közvetlenül idézhető,
de idézéséről akkor is külön értesíti a bíróság a törvényes képviselőt, ha őt is idézte a tárgyalásra.
A fentieket indokolja, hogy a fő szabály szerint a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú
korlátozottan cselekvőképes, a Ptk. 12/A. §-a értelmében törvényes képviselőjének közreműködése
nélkül is tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;
megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű
szerződéseket; rendelkezik munkával szerzett keresményével; keresménye erejéig erre
kötelezettséget vállalhat; és megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.
A kiskorú meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek számára érthető módon kell
megtörténnie. A kiskorú meghallgatatásánál fontos a gyermekkor értelmi és érzelmi sajátosságaira
megfelelően felkészült szakemberek részvétele, és a megfelelő kérdezési technikák alkalmazása. A
kiskorú gyermeket korára és érettségére figyelemmel megfelelő tájékoztatással kell ellátni, és az
erkölcsi nevelés, valamint a jogkövető magatartás tudatosítása érdekében kell felhívni a figyelmét
arra, hogy a valóságnak megfelelő előadásokat kell tennie. A kiskorú gyermeknek az érdekeltkénti
meghallgatás során jogában áll a nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre a válaszadást
megtagadni, azt indokolnia nem kell.
A meghallgatás során a felek nem intézhetnek közvetlenül kérdést a kiskorúhoz, pontosan
annak érdekében, hogy ne befolyásolhassák. Amennyiben ügygondnokot rendel a bíróság a kiskorú
számára, a bíróság engedélyezheti, hogy az ügygondnok közvetlenül is tegyen fel kérdést, hiszen
pontosan a kiskorú érdekeinek védelmében kerül sor a kirendelésére. A kiskorút az elnök hallgatja
meg. A meghallgatás során azokat a kérdéseket, amelyek a gyermeket a független
véleménynyilvánításban befolyásolnák, vagy érzelmileg megterhelnék az elnök - mérlegelést
követően - mellőzi.
A Pp.-be beiktatásra kerülő 65/B. § rögzíti a jegyzőkönyvezésre vonatkozó speciális
rendelkezéseket is. Előírásra kerül, hogy a kiskorú meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet fel kell
olvasni a meghallgatás végén, illetve a hangfelvételt a kiskorú jelenlétében kell rögzíteni annak
érdekében, hogy a kiskorú gyermek a vallomását kiigazíthassa vagy kiegészíthesse. A jegyzőkönyv
az elnök engedélyével az ügygondnok - mint gyermek érdekében eljáró személy - valamint a felek
13
észrevételei alapján is kiegészíthető, módosítható. Ha a felek a meghallgatáson nem vettek részt, a
jegyzőkönyvet ismertetni kell.
A 16. §-hoz
A Pp. idézésre vonatkozó szabályai kibővítésre kerülnek azzal az előírással, hogy
amennyiben a bíróság kiskorú gyermeket idéz, úgy az idézésnek nemcsak az általános tájékoztatást,
hanem a gyermekekre vonatkozó szabályokról egy speciális tájékoztatást is tartalmaznia kell. Ezt a
tájékoztatást elsősorban a gyermek korára illetve érettségére, valamint arra figyelemmel kell
megfogalmazni, hogy az eljárásban félként, tanúként vagy érdekeltként vesz-e részt.
A 17. §-hoz
A félként meghallgatott vagy a tanúként kihallgatott tizennegyedik életévét betöltött
kiskorúval szemben a törvényben meghatározott okok fennállása esetén pénzbírságot szabhat ki a
bíróság, azonban a pénzbírság legmagasabb összegét indokolt az általánosan előírt legmagasabb
összegnél - ami ötszázezer forint - alacsonyabb összegben meghatározni. A kiskorúval szemben
kiszabható pénzbírság legmagasabb összege háromszázezer forintban kerül meghatározásra.
A 18. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező kiskorú fél idézésére
vonatkozó külön szabályozást nem tartalmaz a Pp., a módosítás rendelkezik erről, és a kiskorú
érdekeltként, illetve tanúkénti idézésével azonosan rögzíti a szabályokat.
A 19. §-hoz
A bíróság a kiskorú gyermeket félként személyesen is meghallgathatja. A kiskorú gyermekeknek
főszabály szerint nincs perbeli cselekvőképességük. Ez alól a szabály alól több kivételt ismerünk,
amikor a peres eljárásban korlátozottan cselekvőképes is teljes cselekvőképességgel rendelkezik, és
a perben saját maga eljárhat pl: a munkaviszonyból, tagsági viszonyból eredő perekben a
korlátozottan cselekvőképes kiskorú teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Ezekben az
esetekben nem jelen szabály alkalmazandó, mert a bíróság a tizennegyedik életévét betöltött
kiskorút félként idézi, aki a perben önállóan jár el. A Pp. 141. §-ának új rendelkezéseit abban az
esetben kell alkalmazni, amikor az a fő szabály érvényesül, amely szerint a kiskorú perbeli
cselekvőképességgel nem rendelkezik. Ilyenkor őt csak a tények tekintetében lehet meghallgatni.
Természetesen itt is érvényesül a Pp. 133. § (2) bekezdésében rögzített azon szabály, hogy a
meghallgatás nem terjedhet ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre, erre a tanács
elnöke ügyel, és az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott kiskorú befolyásolására alkalmas
kérdés feltevését, illetőleg az arra való feleletet megtiltja.
Fontos kiemelni, hogy a bíróság a tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége
birtokában lévő kiskorút is meghallgathatja ténykérdések tekintetében. Az ítélőképessége
birtokában lévő gyermek véleménye figyelembevételének követelményét az 1991. évi LIV.
törvénnyel kihirdetett Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt
Egyezmény vezette be. A gyermekek jogainak szabályozása és az ezzel összefüggő jogi garanciák
kapcsán a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló
1995. évi XXXI. törvény több ponton módosította a házasságról, családról és gyámságról szóló
1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) rendelkezéseit annak érdekében, hogy a gyermek,
mint autonóm személyiség aktívan részt vehessen a sorsát érintő lényeges kérdések eldöntésében.
14
Ennek megfelelően a Csjt. több rendelkezésébe és a Ptk. szövegébe is bekerült az „ítélőképessége
birtokában lévő gyermek véleménye” figyelembevételének követelménye az őt érintő döntések
során [pl: Csjt. 71. § (1) bekezdése, Ptk. 12/D §].
Az Egyezmény szövegével is összhangban a gyermek meghallgatásánál az
ítélőképességének lehet relevanciája, vagyis annak, hogy mennyiben tud korához képest a gyermek
értékelhetően nyilatkozni.
A Pp. 8. § (3) bekezdése a jóhiszemű pervitel kötelezettségére vonatkozó szabályok
megsértése esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket tartalmazza. A pénzbírság kiszabásának
szubjektív feltétele a fél részéről tanúsított felróhatóság (szándékosság), ill. a nagyfokú
gondatlanság. Értelemszerűen a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorúnál ez a felróhatósági
elem hiányzik, míg a tizennegyedik életévét betöltött kiskorúval szemben korlátozott
cselekvőképességére tekintettel már alkalmazhatóak egyes perbeli jogkövetkezmények. Azonban
mivel a bíróság őt is csak ténykérdésről hallgathatja meg ezért nincs helye a 8. § (3) bekezdés c)
pontja alkalmazásának.
A 20. §-hoz
A tanúbizonyítás indítványozásával összefüggésben ki kell emelni, hogy minden esetben
kötelező azt előzetesen bejelenteni a bíróságon. így az ügyben eljáró bíró megfelelően tudja
ütemezni a tárgyalást, másrészről elkerülhető az, hogy ugyanannak a ténynek a bizonyítására
feleslegesen nagyszámú tanút, vagy indokolatlanul kiskorút hallgasson meg. Fontos, hogy ha a
megidézni kért tanú kiskorú, akkor a félnek be kell jelentenie a kiskorú tanú életkorát is. Ugyanis
amikor a bíró a kiskorút tanúként megidézi, akkor a kora az az alapvető információ, ami minden
esetben rendelkezésére áll, ebből tud kiindulni, amikor az idézésben ellátja a kiskorú gyermeket a
tanúzásra vonatkozó megfelelő tájékoztatással.
A 21. §-hoz
A Pp. eddig nem tartalmazott kifejezett szabályokat a kiskorú tanú kihallgatására
vonatkozóan, ezért került beiktatásra a Pp. tanúzásra vonatkozó szabályaihoz a kiskorú gyermek
tanúként történő kihallgatása. A Pp. a tanúskodás feltételeként nem határoz meg életkort, amiből
következik, hogy tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú, azaz gyermekkorú is kihallgatható
tanúként. A Pp. ezen szakasza a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanúként való
kihallgatását kivételként szabályozza, ezzel is biztosítva azt, hogy a gyermeknek csak végső
esetben, akkor kelljen részt vennie az igazságszolgáltatásban ha azt fontos eljárási érdek indokolja.
A törvény rendelkezése szerint a kiskorú tanú kihallgatásánál a képviselője jelen lehet. A
kiskorú gyermek kihallgatásakor a figyelmeztetéseket és a tájékoztatásokat számára érhető módon
kell közölni. A kiskorú kihallgatásánál ezért kiemelten fontos a gyermekkor értelmi és érzelmi
sajátosságaira megfelelően felkészült szakemberek részvétele, és a megfelelő kérdezési technikák
alkalmazása.
A tizennegyedik életévét még be nem töltött gyermek tanúként való kihallgatása esetén a
hamis tanúzás törvényes következményeire történő figyelmeztetést értelemszerűen mellőzni kell,
helyette az igazmondás követelményéről kell a kiskorú gyermeket korára és érettségére
figyelemmel megfelelő tájékoztatással ellátni. A tizennegyedik életévét még be nem töltött kiskorú
helyett és nevében a törvényes képviselője gyakorolja az egyes eljárási cselekményeket, így
15
nyilatkozik a kiskorú személyi adatainak zártan kezeléséről, a vallomástétel megtagadásáról,
valamint gyakorolja a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot.
Előfordulhat, hogy a kiskorú tanú és törvényes képviselője között érdekellentét van,
ilyenkor a bíróság megkeresése alapján a gyámhatóság a kiskorú részére eseti gondnokot rendel ki,
aki ilyen esetben gyakorolja a törvényes képviselőt megillető jogokat. Megjegyzendő, hogy
ilyenkor a bíró mérlegelési jogkörében határozhat arról, hogy érdekellentét esetén a kiskorú
törvényes képviselője jelen lehet-e a gyermek meghallgatásánál vagy sem.
A 22. §-hoz
A módosítás kiskorú gyermek tanúként való idézésének részletes szabályait rögzíti,
hasonlóan az érdekeltkénti meghallgatásra történő idézés szabályaihoz.
A 23. §-hoz
A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorúnál természetesen nem alkalmazhatók a
tanúkkal szembeni kényszerítő eszközök, így nem lehet őket az okozott költségek megtérítésére
kötelezni, nem sújthatóak pénzbírsággal, és nem lehet elrendelni elővezetésüket sem. Ha azonban a
tanúként idézett tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú gyermek a tárgyaláson nem jelenik
meg vagy eltávozik, és a törvényes képviselője nem igazolja, hogy vétlen a kiskorú meg nem
jelenésében vagy eltávozásában, a törvényes képviselő pénzbírsággal sújtható, és a meg nem
jelenéssel okozott költség megtérítésére kötelezhető. Ez ellen a határozat ellen a törvényes
képviselő fellebbezéssel élhet.
A 24. §-hoz
A rendelkezés technikai módosítást tartalmaz.
A 25. és 26. §-hoz
Az apaság és a származás megállapítása iránti egyéb perek valamint a szülői felügyeleti jog
megszüntetése iránti per estében egy speciális illetékességi szabály kerül meghatározásra, melynek
értelmében ezek a perek a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes
bíróság előtt is megindíthatóak. Ez a vagylagos illetékességi szabály a kiskorú gyermek érdekét
szolgálja, hiszen ezekben a perekben a gyermek is rendelkezik keresetindítási joggal.
A 27. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés.
A törvényjavaslat 16. §-a eltérően a főszabálytól később lép hatályba, tekintettel arra, hogy a
bíróságoknak elegendő felkészülési időt kell biztosítani a kiskorú idézéséhez csatoltandó külön
tájékoztató nyomtatványok előkészítésére.
A 28. §-hoz
16
A Pp. 279. § (4) bekezdését hatályon kívül helyezi a módosítás, tekintettel arra, hogy a
kiskorú érdekeltként történő meghallgatásának szabályai a felek és más érdekeltekre vonatkozó
előírások között kerültek elhelyezésre.
A 29. §-hoz
A jogharmonizációs záradék felsorolja azokat az európai uniós jogi aktusokat, amelyeknek a
törvényjavaslat megfelel.