﻿Magyarország Kormánya
T/7022. számú
törvényjavaslat
a médiaszolgáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggő egyes törvények
módosításáról
Előadó: dr. Navracsics
Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
Budapest, 2012. május
2012. évi... törvény
a médiaszolgáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggő egyes törvények
módosításáról
1.	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
1.8
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. § (1)
bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
(A tanúvallomást megtagadhatja:)
,jf) a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a
médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét
felfedné, az azzal kapcsolatos kérdésben.”
(2)	A Pp. 170. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) Az (1) bekezdés f) pontjában foglalt mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony
megszűnése után is fennmarad.”
2.§
A Pp. a következő 396/A. §-sal egészül ki:
„396/A. § E törvény alkalmazásában médiatartalom-szolgáltató a sajtószabadságról és a
médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató
3.§
A Pp. 170. § (5) bekezdésében az „a) és c)-e) pontja” szövegrész helyébe az „a) és c)-f)
pontja” szöveg lép.
2.	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
4.§
(1)	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 82. § (1)
bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(A tanúvallomást megtagadhatja)
nd) a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a
médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét
felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben, kivéve, ha a bíróság az információt átadó személy
kilétének felfedésére kötelezte.”
2
(2)	A Be. 82. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A bíróság akkor kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt a
számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó
személy kilétének felfedésére, ha három évig terjedő vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az
információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, és az ettől várható bizonyíték
mással nem pótolható.”
5-§
A Be. 83. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A tanúnak a 82. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt mentessége az annak alapjául
szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.”
6.§
A Be. 152. § (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A (3) és (4) bekezdés szerinti korlátozás nem érvényesül\ ha]
»d) a tanúvallomás megtagadásra a 82. § (1) bekezdés d) pontja alapján jogosult személyt a
számára információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte a bíróság a 82. § (6)
bekezdése alapján.”
7.§
A Be. 207. § (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
(A nyomozási bíró dönt)
,J) a vádirat benyújtása előtt az ügyész indítványára a 82. § (1) bekezdés d) pontja alapján a
tanúvallomást megtagadó személynek a számára információt átadó személy kilétének
felfedésére kötelezéséről a 82. § (6) bekezdése szerint.”
8.§
A Be. 215. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A tanúvallomást a 82. § (1) bekezdés d) pontja alapján megtagadó személynek a
számára információt átadó személy kilétének felfedésére a 82. § (6) bekezdése alapján történt
kötelezése ellen bejelentett fellebbezés halasztó hatályú.”
A Be. 293. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A tanúvallomást a 82. § (1) bekezdés d) pontja alapján megtagadó személynek a számára
információt átadó személy kilétének felfedésére a 82. § (6) bekezdése alapján történt
kötelezése ellen bejelentett fellebbezés halasztó hatályú”
3
10. §
A Be. 601. §-a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) E törvény alkalmazásában médiatartalom-szolgáltató a sajtószabadságról és a
médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató.”
3.	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény módosítása
11. §
(1)	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 50/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem
köteles a dolog átadására az, aki tanúként nem hallgatható meg, valamint az, aki az 53. § (4)
bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadhatja, ha a számára információt átadó
személy kilétét a dolog átadásával felfedné.”
(2)	A Két. 50/A. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Az 53. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomás megtagadására jogosult
személynek a dolog átadása alóli mentessége az annak alapjául szolgáló jogviszony
megszűnése után is fennmarad.”
(3)	A Két. 50/A. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A lefoglalást elrendelő, valamint a lefoglalás megszüntetése iránti kérelmet elutasító
végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek a végzés végrehajtására nincs
halasztó hatálya, kivéve, ha a lefoglalás elrendelésére az 53. § (4) bekezdés c) pontjára
hivatkozás ellenére került sor.”
12. §
(1)	A Két. 51. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást hivatalból folytatott
eljárásban az ügyfél, illetve kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél akkor
tagadhatja meg, ha
a)	nem kapott felmentést a minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól,
b)	nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
vagy
c)	az ügyfél, illetve az ellenérdekű ügyfél médiatartalom-szolgáltató, vagy vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, és
nyilatkozatával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben
információt átadó személy kilétét felfedné.
(2)	A Két. 51. §-a a következő (4a) és (4b) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A (4) bekezdés c) pontjában foglalt mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony
megszűnése után is fennmarad.
4
(4b) Az ügyfelet vagy az ellenérdekű ügyfelet a (4) bekezdés c) pontjára hivatkozása ellenére
adatszolgáltatásra kötelező végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.”
13.	§
(1)	A Két. 53. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A tanúvallomás megtagadható, ha
a)	a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója,
b)	a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével
vádolná, vagy
c)	a tanú médiatartalom-szol gáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, és a tanúvallomásával a számára a
médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét
felfedné.”
(2)	A Két. 53. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A (4) bekezdés c) pontjában foglalt mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony
megszűnése után is fennmarad.”
14.	§
A Két. 511 A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a szemletárgy birtokosa médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, nem kötelezhető a szemletárgy
felmutatására, ha ezzel a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel
összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné. Ez a mentesség az annak alapjául
szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.”
15.	§
A Két. 172. §-a a következő o) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„o) médiatartalom-szolgáltató: a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól
szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató.”
4.	A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV.
törvény módosítása
16.	§
A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény
(a továbbiakban: Smtv.) 2. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) E törvény hatálya - a 13. §, a 14. § (1) bekezdése, a 19. § (1), (2) és (4) bekezdése,
valamint a 20. § (8) bekezdésének második mondata és (9) bekezdése kivételével - kiterjed a
Magyarország területén letelepedett médiatartalom-szolgáltató által kiadott sajtótermékre is.
5
17.	§
Az Smtv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) A médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy törvényben meghatározottak
szerint jogosult a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben
információt átadó személy (a továbbiakban: információforrás) kilétét a bírósági és hatósági
eljárások során titokban tartani, továbbá bármely, az információforrás azonosítására
esetlegesen alkalmas dokumentum, irat, tárgy vagy adathordozó átadását megtagadni.
(2) A bíróság - bűncselekmény elkövetésének felderítése érdekében - törvényben
meghatározott, kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére, valamint az
információforrás azonosítására esetlegesen alkalmas dokumentum, irat, tárgy vagy
adathordozó átadására kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt.”
18.	§
Az Smtv. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) A médiaszolgáltatónak az általa közzétett médiatartalomban tiszteletben kell
tartania az emberi méltóságot.
(2)	Tilos az elhunytak, valamint a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek
médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása.”
19.	§
Az Smtv. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) Tilos visszaélni a médiatartalom-szolgáltatónak adott, nyilvános közlésre szánt
nyilatkozat közzétételébe vagy a médiatartalomban való szereplésbe történt beleegyezéssel.
(2)	A médiatartalom-szolgáltató köteles a nyilvános közlés céljából készített nyilatkozatot a
nyilatkozatot adó vagy a médiatartalomban szereplő személynek - annak kérésére - a
közzétételt megelőzően megmutatni; az nem közölhető, ha a közzétételhez az érintett azért
nem járul hozzá, mert azt a médiatartalom-szolgáltató érdemben megváltoztatta vagy
eltorzította, és ez a nyilatkozatot adó vagy a médiatartalomban szereplő számára sérelmes. A
hozzájárulás visszavonása ellenére történt, jó hírnévre vagy becsületre sérelmes közlés esetén
a vonatkozó polgári jogi és büntetőjogi szabályokat kell alkalmazni.
(3)	A médiatartalom-szolgáltató nem köthet médiatartalomban szereplő személlyel olyan
megállapodást, amely a megállapodás tárgykörén belül korlátozza a médiatartalomban
szereplő személynek a jó hírnevéhez, becsületéhez vagy magánéletéhez fűződő jogainak
érvényesíthetőségét, illetve a nyilatkozat vagy szereplés visszavonásához fűződő, (1) és (2)
bekezdés szerinti jogait. Az ilyen szerződéses kikötés semmis”
20.	§
Az Smtv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § A médiatartalom nem sértheti az alkotmányos rendet.”
6
21. §
Az Smtv. 19. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Médiatartalomban tilos kiskorú személy olyan bemutatása, amely életkorának megfelelő
lelki vagy fizikai fejlődését nagymértékben veszélyeztetheti.”
22. §
Hatályát veszti az Smtv. 18. §-a.
5.	A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV.
törvény módosítása
23.	§
A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a
továbbiakban: Mttv.) NEGYEDIK RÉSZ III, Fejezete helyébe a következő rendelkezés lép:
„III. Fejezet
A MÉDIA- ÉS HÍRKÖZLÉSI BIZTOS
Általános szabályok
139.	§ (1) A Hatóság részeként Média- és Hírközlési Biztos (a továbbiakban: Biztos)
működik. A Biztos az elektronikus hírközlési szolgáltatást, illetve médiaszolgáltatást igénybe
vevő felhasználókat, előfizetőket, nézőket, hallgatókat, fogyasztókat, illetve a sajtótermékek
olvasóit megillető, elektronikus hírközléssel és a médiaszolgáltatásokkal, sajtótermékekkel
kapcsolatos méltánylást érdemlő érdekek érvényesülésének elősegítésében működik közre. A
Biztos eljár az e törvényben meghatározott ügyekben.
(2)	A Biztost az Elnök nevezi ki és menti fel, valamint gyakorolja felette a munkáltatói
jogokat. A Biztos főosztályvezetői besorolású köztisztviselő. A Biztos e fejezet szerinti
feladatai ellátása körében nem utasítható.
(3)	A Biztosra megfelelően alkalmazni kell a 111. § (4) bekezdésében foglaltakat.
(4)	A Biztost a feladatai ellátásában az általa vezetett Média- és Hírközlési Biztos Hivatala (a
továbbiakban: Biztos hivatala) segíti, a Biztos hivatalának köztisztviselőit az Elnök nevezi ki
és menti fel, a Biztos gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat.
(5)	A Biztos hivatalának működését, szervezeti felépítését, belső és külső kapcsolatrendszerét
a Hatóság Szervezeti és Működési Szabályzata és a Biztos hivatalának ügyrendje határozza
meg. A Biztos hivatalának ügyrendjét a Biztos készíti elő és az Elnök hagyja jóvá.
(6)	A Biztos hivatalának költségvetését a Hatóság költségvetésén belül, elkülönítetten kell
megállapítani.
7
140.	§ (1) Valamely médiaszolgáltatás, sajtótermék, valamint elektronikus hírközlési
szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos olyan magatartás észlelése esetén, amely a
médiaigazgatásra vagy az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabály megsértésének nem
minősül, és nem tartozik a Médiatanács, az Elnök vagy a Hivatal hatáskörébe, de a
médiaszolgáltatást, a sajtóterméket, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatást igénybe
vevő felhasználók, előfizetők, fogyasztók, valamint nézők, olvasók vagy hallgatók
méltányolandó érdekének sérelmét okozza vagy okozhatja,
a)	az, akit érdeksérelem ért, vagy akinél érdeksérelem bekövetkezésének közvetlen veszélye
(e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: érdeksérelem) áll fenn, vagy
b)	a fogyasztói, előfizetői, felhasználói vagy nézői, hallgatói, olvasói érdekek képviseletét
ellátó egyesület
a Biztos hivatalánál panasszal élhet.
(2)	Az Elnökhöz, a Hivatalhoz, illetve a Médiatanácshoz érkezett olyan kérelmeket, illetve
bejelentéseket, amelyek tartalmuk szerint megfelelnek az (1) bekezdésben foglaltaknak, és
tartalmazzák a 141. § (5) bekezdés szerinti adatokat, az Elnök, a Hivatal, illetve a
Médiatanács nyolc napon belül átteszi a Biztoshoz, aki azt a továbbiakban hozzá érkezett
panaszként bírálja el. Erről a tényről, valamint az áttételről a kérelmezőt, illetve a bejelentőt
az áttétellel egyidejűleg értesíteni kell.
(3)	Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó panaszok esetén a Biztos a 142. §, a
médiaszolgáltatásokra, illetve a sajtótermékekre vonatkozó panaszok esetén a 142/A. § szerint
jár el.
A Biztos eljárására vonatkozó közös szabályok
141.	§ (1) A Biztos eljárása nem hatósági eljárás, hatósági hatáskört nem gyakorolhat. A 140.
§ (1) bekezdés szerinti panasz nem hatósági ügy. A Biztos csak az elektronikus hírközlési
szolgáltatásokra vonatkozó panaszok esetén alkalmazhat - a 142. §-ban meghatározott módon
-	hatósági eszközöket.
(2)	A Biztos eljárása csak panaszra indulhat. A Biztos a panaszt megvizsgálja, és ha a panasz
nyilvánvalóan alaptalan, vagy az abban szereplő érdeksérelem csekély jelentőségű, illetve a
panaszban foglalt ügy nem tartozik a Biztos hatáskörébe, erről a panaszost tizenöt napon belül
értesíti. A Biztos az értesítésben szükség szerint tájékoztatja a panaszost az elektronikus
hírközlésre vagy médiaigazgatásra vonatkozó szabályban, illetve előfizetői szerződésben
meghatározott jogairól és kötelezettségeiről, valamint a számára nyitva álló eljárásokról és
jogorvoslatokról.
(3)	Ha a Biztos a 142. § (4) bekezdése vagy a 142/A. § (1) bekezdése szerinti egyeztetési
eljárás során észleli, hogy a panasz alaptalan, vagy az abban szereplő érdeksérelem csekély
jelentőségű, illetve a panaszban foglalt ügy nem tartozik a Biztos hatáskörébe, az eljárást
megszünteti, és erről a panaszost, valamint az egyeztetési eljárásban részt vevőket tizenöt
napon belül értesíti. A Biztos az értesítésben szükség szerint tájékoztatja a panaszost az
elektronikus hírközlésre vagy médiaigazgatásra vonatkozó szabályban, illetve előfizetői
szerződésben meghatározott jogairól és kötelezettségeiről, valamint a számára nyitva álló
eljárásokról és jogorvoslatokról.
(4)	A panaszos kérheti természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését.
8
Ebben az esetben az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a Biztos kivonatot készít a
panaszról akként, hogy abból a panaszos kilétére vonatkozóan következtetés ne legyen
levonható. A Biztos harmadik személynek csak ezt a kivonatot adhatja át. A Biztos a panasz
kivizsgálása céljából, a kivizsgálásra irányuló eljárás befejezéséig kezeli a panaszosnak a
panasszal közvetlenül összefüggő azon személyes adatait, amelyek az eljárás során a Biztos
tudomására jutottak. Erre a tényre a panaszos figyelmét fel kell hívni.
(5)	A panaszban meg kell jelölni a panaszos nevét és lakcímét vagy levelezési címét, a Biztos
intézkedésére okot adó érdeksérelmet, és azt a tevékenységet vagy magatartást, amelynek
alapján az érdeksérelem valószínűsíthető, valamint a 140. § (1) bekezdésben foglalt egyéb
feltételek fennállását valószínűsítő, illetve igazoló körülményeket. Hiányos panasz esetén a
Biztos a panaszost az eljárás bármely szakaszában határidő megjelölésével hiánypótlásra
hívhatja fel. Ha a panaszos a felhívás ellenére a hiánypótlást nem vagy nem megfelelően
teljesítette, a beadvány nem tekinthető panasznak, ezért a Biztos nem jár el, illetve ha az
eljárás már megindult, az eljárását megszünteti, és erről a panaszost, valamint az egyeztetési
eljárásban részt vevőket tizenöt napon belül értesíti. A Biztos az értesítésben szükség szerint
tájékoztatja a panaszost az elektronikus hírközlésre vagy médiaigazgatásra vonatkozó
szabályban, illetve előfizetői szerződésben meghatározott jogairól és kötelezettségeiről,
valamint a számára nyitva álló eljárásokról és jogorvoslatokról.
A Biztos eljárása elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó panaszok esetén
142.	§ (1) A Biztos a panasz útján tudomására jutott, a 140. § (1) bekezdésében meghatározott
érdeksérelem kivizsgálása érdekében bármely elektronikus hírközlési szolgáltatótól az
érdeksérelemmel összefüggő adat szolgáltatását kérheti, megfelelően alkalmazva a Két.
hatósági ellenőrzésre, valamint e törvénynek a tényállás tisztázására vonatkozó rendelkezései
szerinti egyéb eszközöket. Az érintett elektronikus hírközlési szolgáltató tizenöt napon belül
köteles a kért adatot, felvilágosítást, tájékoztatást, dokumentumot, iratot (a továbbiakban ezen
alcím alkalmazásában együtt: adatot) a Biztos számára szolgáltatni, abban az esetben is, ha az
adat üzleti titoknak minősül. A Biztos köteles a tudomására jutott üzleti titkot megtartani, azt
az adatközlő kérésére zárt iratként kezeli.
(2)	A Biztos köteles e § szerinti eljárását a 151. §-ban foglalt határidőben lefolytatni. E
határidőbe nem számít be
a)	a 141. § (5) bekezdés szerinti hiánypótlásra felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,
b)	az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatásra felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,
c)	a (3) bekezdés szerinti eljárás ideje,
d)	az (5) bekezdés szerinti nyilatkozattételre felhívástól a nyilatkozattételig teijedő idő.
(3)	Ha az érintett elektronikus hírközlési szolgáltató a kért adatot a Biztos számára
határidőben nem szolgáltatja, a Biztos a Hivatalhoz fordul. A Hivatal a Biztos
kezdeményezésére a Biztos által megjelölt, az érdeksérelemmel összefüggő adat
szolgáltatására kötelezi az érintett elektronikus hírközlési szolgáltatót az (1) bekezdésnek
megfelelően. Az adatszolgáltatásra megfelelő, legalább tizenöt napos határidőt kell előírni. A
155. § (5)-(7) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. A kötelezett elektronikus hírközlési
szolgáltató halasztó hatályú jogorvoslattal kérheti a végzés felülvizsgálatát a Fővárosi
Törvényszéktől. A Fővárosi Törvényszék nemperes eljárásban nyolc napon belül dönt,
végzése ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Amennyiben az elektronikus hírközlési
9
szolgáltató a kért adatokat az előírt határidőre nem, hiányosan vagy a valóságnak nem
megfelelően bocsátja a Hivatal rendelkezésére, a Hivatal a 156. §-ban meghatározott
jogkövetkezményeket alkalmazhatja. A Hivatal a beérkezett adatokat átadja a Biztosnak.
(4)	A Biztos eljárása során az érdeksérelemre vonatkozóan az elektronikus hírközlési
szolgáltatóval szóban vagy írásban egyeztetést folytat (e § alkalmazásában a továbbiakban:
egyeztetési eljárás). Az egyeztetési eljárásba a Biztos - ha ezt célravezetőnek ítéli, és a
panaszos ezt kéri - bevonja a panaszost, valamint - ha az ügy a fogyasztók jelentős számát
érinti - bevonhatja a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület képviselőjét.
(5)	Az egyeztetési eljárásban a Biztos az érdeksérelem leírását - legalább tizenöt napos
határidő megjelölésével - nyilatkozattételre megküldi az elektronikus hírközlési
szolgáltatónak.
(6)	Az elektronikus hírközlési szolgáltató írásban közölt nyilatkozata alapján - indokolt
esetben - a Biztos személyes egyeztetésre hívja az érintett elektronikus hírközlési szolgáltató
képviselőjét, illetve szükséges esetben a panaszost, valamint a fogyasztói érdekek képviseletét
ellátó egyesület képviselőjét.
(7)	Ha a Biztos és az elektronikus hírközlési szolgáltató között nem jön létre megegyezés az
érdeksérelem elhárítása érdekében, a Biztos az egyeztetési eljárás eredményét jelentésben
rögzíti, és a (9) bekezdésben foglaltaknak megfelelően jár el. Ha az egyeztetési eljárás
eredményre vezet, a megegyezést a Biztos és az érintett elektronikus hírközlési szolgáltató
megállapodásban rögzítik, amelyet a Biztos a panaszosnak megküld, illetve a megállapodást a
Biztos a honlapján közzéteszi. A megállapodásban a felek rögzítik az érdeksérelem
elhárításának módját.
(8)	A megállapodás a felek olyan egybehangzó, önkéntes jognyilatkozata, amelyet a Biztos az
érintett elektronikus hírközlési szolgáltatóval oly módon köt meg, hogy ezáltal az adott
elektronikus hírközlési szolgáltatást igénybe vevő felhasználók, előfizetők, fogyasztók válnak
jogosulttá. A felhasználókra, előfizetőkre, fogyasztókra a megállapodásból eredően
kötelezettségek nem származhatnak. A megállapodásban foglaltak az érintett felhasználóknak,
előfizetőknek, fogyasztóknak az érintett elektronikus hírközlési szolgáltatóval fennálló
jogviszonya részét képezi - azt módosítja - oly módon, hogy a megállapodásban foglaltak
egyedi ügyben alkalmazhatóak, arra az érintett felhasználó, előfizető, fogyasztó egyedi
ügyben hivatkozhat, illetve a megállapodásban foglaltak megtartását a Hatóság hatósági
felügyelet keretében ellenőrizheti. Az e bekezdés szerinti megállapodást kötő elektronikus
hírközlési szolgáltatónak a fogyasztói érdekek hatékony érvényesítése érdekében mutatott
együttműködését a Hatóság az elektronikus hírközlési szolgáltatót érintő egyéb hatósági
ügyekben is figyelembe veszi.
(9)	A Biztos a sikeres egyeztetési eljárás eredményéről szükség szerint, illetve ha az
egyeztetési eljárás eredményeként nem jön létre megállapodás, minden esetben jelentést
készít, amelyet a panaszosnak, az érintett elektronikus hírközlési szolgáltatónak, valamint az
eljárásban részt vevő fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületnek megküld. A
jelentésben a Biztos az érdeksérelem körülményei mellett részletesen feltárja az elektronikus
hírközlési szolgáltatónak az érdeksérelem kezelésével kapcsolatos magatartását, különösen az
érdeksérelem kiküszöbölése és a fogyasztói jólét növelése érdekében tanúsított
együttműködési készségét. A Biztos a jelentését nyilvánosságra hozza, amennyiben az a
fogyasztók jelentős számát érinti vagy érintheti, illetve a jelentés alapján ajánlást vagy
tájékoztatót adhat ki a fogyasztók számára a további érdeksérelmek elkerülése érdekében. Az
érintett elektronikus hírközlési szolgáltató köteles a megtett intézkedésekről a Biztost
értesíteni a Biztos által meghatározott, legalább tizenöt napos határidőn belül, ha nem jött
létre megállapodás.
10
A Biztos eljárása a médiaszolgáltatásokra, illetve sajtótermékekre vonatkozó
panaszok esetén
142/A. § (1) A Biztos az eljárása során a 140. § (1) bekezdés szerinti érdeksérelemre
vonatkozóan a médiatartalom-szolgáltatók szakmai, érdek-képviseleti vagy önszabályozó
szervezeteivel (e § alkalmazásában a továbbiakban: szakmai szervezet) szóban vagy írásban
egyeztetést folytat (e § alkalmazásában a továbbiakban: egyeztetési eljárás).
(2)	Ha a panasz nem érinti a nézők, hallgatók, olvasók jelentős részét, a Biztos a panasz
tárgyában nem jár el.
(3)	A Biztos a médiatartalom-szolgáltatót köteles tájékoztatni a tevékenységét érintő
panaszról, valamint köteles biztosítani annak a lehetőségét, hogy a médiatartalom-szolgáltató
az álláspontját az egyeztetési eljárás minden szakaszában kifejthesse.
(4)	Az egyeztetési eljárásban a Biztos a nézők, hallgatók, olvasók jelentős részét érintő
érdeksérelem leírását határidő tűzésével észrevételezésre megküldi a szakmai szervezeteknek.
(5)	A Biztos az egyeztetési eljárás során a panasz orvoslása érdekében javaslatot dolgoz ki,
amelyet megküld a szakmai szervezeteknek. A Biztos a javaslatot a nézői, hallgatói, olvasói
érdekek képviseletében eljárva, ugyanakkor a szakmai szervezetek és az érintett
médiatartalom-szolgáltató észrevételeit figyelembe véve alakítja ki.
(6)	A szakmai szervezeteknek és az érintett médiatartalom-szolgáltatónak a javaslatra adott
válasza alapján, a Biztos indokolt esetben személyes egyeztetésre hívja fel a panaszost,
valamint az érintett szakmai szervezeteket és az érintett médiatartalom-szolgáltatót.
(7)	A Biztos az egyeztetési eljárás eredményéről jelentést készít, melyet a panaszosnak, az
érintett médiatartalom-szolgáltatónak, valamint az érintett szakmai szervezeteknek megküld.
A jelentésben a Biztos az érdeksérelem körülményei mellett részletesen feltárja a kidolgozott
javaslatokat, illetve a médiatartalom-szolgáltatónak, valamint a szakmai szervezetek arra adott
válaszát, észrevételeit. A Biztos a jelentését nem hozhatja nyilvánosságra.
(8)	A 142. § (2) bekezdése szerinti határidő e § alkalmazásában az (5) bekezdés szerinti
javaslat kidolgozása tekintetében irányadó. E határidőbe nem számít be
a)	a (4) bekezdés szerinti észrevételezés ideje,
b)	a szakvélemény elkészítésének ideje, ha az egyeztetési eljárás során szakértő bevonására
van szükség.
A Biztos beszámolója
143.	§ A Biztos a lefolytatott eljárások tapasztalatairól, a javaslatok eredményességéről,
jelentéseiről, javaslatairól negyedévente beszámolót készít — az elektronikus hírközlési
szolgáltatókat érintő ügyek tekintetében — az Elnöknek és — a médiatartalom-szolgáltatókat
érintő ügyek tekintetében - a Médiatanácsnak. A Médiatanács részére készített beszámoló
csak a Biztos általános, az egyes médiatartalom-szolgáltatókra vonatkozó adatok nélküli
tapasztalatait tartalmazhatja.”
11
24. §
Az Mttv. 155. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„155. § (1) A tényállás tisztázása során a Hatóság a (2)-(10) bekezdésben foglalt eltérésekkel
a Két. tényállás tisztázására és hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazza.
(2)	A Hatóság a tényállás tisztázása érdekében jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék
kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos, akár üzleti titkot is magában foglaló adatot
tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról
másolatot, kivonatot készíteni.
(3)	A Hatóság a tényállás tisztázása érdekében
a)	az ügyfelet és
b)	az eljárás egyéb résztvevőit, valamint az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőinek a
megbízottait, alkalmazottait, illetve az ügyféllel és az eljárás egyéb résztvevőivel egyéb
jogviszonyban állókat, továbbá kivételesen indokolt esetben más személyt vagy szervezetet (e
§ alkalmazásában a továbbiakban együtt: az eljárás egyéb résztvevője)
-	e kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése esetében alkalmazható, a 156. §
szerinti jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett - nyilatkozattételre,
adatszolgáltatásra, illetve szóban vagy írásban adatoknak az általa meghatározott,
összehasonlításra alkalmas formátumban való szolgáltatására, továbbá egyéb felvilágosítás
adására (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: adatszolgáltatás) kötelezheti.
(4)	A (3) bekezdés szerinti végzés ellen az eljárás egyéb résztvevője, akit adatszolgáltatásra
köteleztek, a Fővárosi Törvényszékhez halasztó hatályú jogorvoslattal fordulhat, a bíróság az
ügyben nyolc napon belül nemperes eljárásban, soron kívül határoz. A Fővárosi Törvényszék
végzése ellen további jogorvoslatnak helye nincs,
(5)	A (2) és (3) bekezdés alkalmazása keretében
a)	az olyan irat, eszköz, dokumentum, amely az ügyfél és jogi képviselője közötti
kommunikáció során, illetve ilyen kommunikáció érdekében keletkezett vagy e
kommunikáció során elhangzottakat rögzíti, feltéve mindegyik esetben, hogy az említett jelleg
közvetlenül magából az iratból, eszközből, dokumentumból kitűnik, bizonyítékként nem
használható fel, nem vizsgálható meg, nem foglalható le, valamint szemle során annak
birtokosa annak felmutatására nem kötelezhető;
b)	a Hatóság nem kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban
vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt olyan adatszolgáltatásra,
valamint olyan irat, eszköz, dokumentum átadására, amellyel az a számára a médiatartalom-
szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése
után is fennmarad. Az (5) bekezdés a) pontjában foglalt tilalom alól az ügyfél felmentést
adhat.
(7)	A Hatóságnak az (5) bekezdésben foglalt mentességi okra hivatkozás ellenére
adatszolgáltatásra vagy irat, eszköz, dokumentum átadására, felmutatására kötelező végzése
ellen a kötelezett ügyfél vagy eljárást egyéb résztvevője a Fővárosi Törvényszékhez halasztó
hatályú jogorvoslattal fordulhat, a bíróság az ügyben nyolc napon belül nemperes eljárásban,
soron kívül határoz. A Fővárosi Törvényszék végzése ellen további jogorvoslatnak helye
nincs.
12
(8)	A tanú meghallgatható az ügyfél üzleti titkáról akkor is, ha nem kapott felmentést az
ügyféltől a titoktartás alól.
(9)	A Hatóság hatósági eljárásainak iratait, adatait, dokumentumait, illetve egyéb bizonyítási
eszközeit - kivételesen indokolt esetben - más eljárásaiban is felhasználhatja, amennyiben az
ügyfelek eljárási terheinek csökkentése vagy a megfelelő, illetve hatékony jogérvényesítés ezt
szükségessé teszi.
(10)	A médiaszolgáltatónak a műsorára vonatkozó hiteles dokumentációt - ideértve a teljes
médiaszolgáltatás kimenőjelének teljes rögzítését - a közzétételt, lekérhető médiaszolgáltatás
esetén az elérhetővé tétel utolsó napját követő hatvan napig meg kell őriznie. Hatósági
ellenőrzés érdekében a Hatóság - a megőrzésre előírt határidőn belül - kötelezheti a
médiaszolgáltatót a műsorára vonatkozó hiteles dokumentáció haladéktalan és térítésmentes
átadására. A médiaszolgáltatással kapcsolatosan megindított hatósági eljárás, illetve jogvita
esetén a médiaszolgáltatónak a dokumentációt az eljárás jogerős befejezését követő egy évig
kell megőriznie.”
25.	§
Az Mttv. 182. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Médiatanács hatósági hatásköreiben, a 132. §-sa! összhangban)
nc) felügyeli az Smtv. 14. §-ában, valamint 16-20. §-ában foglalt követelmények betartását,”
6.	Záró rendelkezések
26.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	Az 1-15. §, a 17. § és a 24. § a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.
(3)	E törvény a kihirdetését követő 16. napon hatályát veszti.
27. §
(1)	E törvény 4. alcíme az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.
(2)	E törvény 5. alcíme az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése és 23. cikke alapján
sarkalatosnak minősül.
13
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság a 165/2011. (XII. 20.) AB határozatában (a továbbiakban: AB
határozat) alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a sajtószabadságról és a
médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) és
a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a
továbbiakban: Mttv.) egyes rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság az Smtv. egyes
rendelkezései vonatkozásában aggályosnak találta, hogy a törvény tárgyi hatálya a
sajtótermékekre is kiterjed, valamint a törvénynek az információforrások védelmét feloldó
rendelkezését is kifogásolta. Az AB határozat alkotmányellenesnek találta továbbá az Mttv.
adatszolgáltatási eljárást megalapozó szakaszát és a Média- és Hírközlési Biztosra vonatkozó
rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is megállapított az
Smtv., az Mttv. és bizonyos vonatkozásban a jogrendszer egésze tekintetében. Az AB
határozat azokat az eljárási garanciákat hiányolta a jogrendből, amelyek a hatósági
eljárásokban lehetővé teszik az információforrások védelméhez fűződő jog gyakorlását,
valamint az Mttv. vonatkozásában az ügyvédi titok védelmével kapcsolatban is
alkotmányellenességet okozó szabályozási hiányosságot állapított meg.
A törvényjavaslat az AB határozatnak való megfelelést szolgálja. Ehhez szükséges az Smtv.,
az Mttv., valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:
Pp.), a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) és a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Ket.) módosítása.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-15. §-hoz
A Pp., a Be. és a Ket. módosítása az információforrások védelméhez fűződő jog processzuális
garanciáinak rögzítése érdekében szükséges. Mindhárom törvény a tanúvallomás
megtagadásának okaként rögzíti azt az esetet, ha a médiatartalom-szolgáltató, vagy a vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy a
tanúvallomásával felfedné a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel
összefüggésben információt átadó személy kilétét. Mivel az újságírói források védelmének
intézménye az újságíró és az információforrás közötti bizalmi viszonyt védi, így mindhárom
törvény rögzítené, hogy a mentességi ok az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése
után is fennmarad. A Ket. esetében az ügyfél kötelező adatszolgáltatási kötelezettsége, a
lefoglalás, valamint a szemletárgy felmutatása alóli mentesség okaként is megjelenik a fenti
eset.
A fenti szabály csak a büntetőeljárás keretében törhető át. Az AB határozatnak megfelelően
ebben az esetben is csak a bíróság, és csak a törvényben meghatározott súlyosabb
bűncselekmény - elkövetésének felderítése érdekében kötelezheti a tanúvallomás
megtagadására jogosultat az információforrás felfedésére, és kizárólag abban az esetben, ha a
14
bűncselekmény felderítése érdekében az információforrás ismerete nélkülözhetetlen, és az
ettől várható bizonyíték mással nem pótolható (szubszidiaritás követelménye).
A 16. és 18-22. §-hoz
Az AB határozat nem azt kifogásolta, hogy az Smtv. egészének tárgyi hatálya kiterjed a
sajtótermékekre, csupán a 14. § (1) bekezdésének, 15. §-ának, 16. §-a második fordulatának
és 18. §-ának a sajtótermékekre történő alkalmazhatóságát, és ezen keresztül a hatósági
kontroll lehetőségét tartotta aggályosnak, rögzítve, hogy jelentősebb állami beavatkozás
lehetséges az audiovizuális és rádiós médiaszolgáltatások területén, mint a sajtótermékek
tekintetében, az előbbiek hatása ugyanis sokkal erőteljesebb az emberi gondolkodásra. A
sajtótermékek tekintetében a kifogásolt követelmények megszegése esetén elegendő a polgári
jogi és a büntetőjogi védelem. Az Alkotmánybíróság azonban jogtechnikai szempontból csak
a sajtótermékeknek az egész törvény hatálya alóli kivételével tudta kezelni a helyzetet. Ebből
kiindulva a módosítás szabályozási koncepciója az, hogy a sajtótermékek visszakerülnek a
törvény tárgyi hatálya alá, és a törvényjavaslat a 14-18. § rendelkezéseinek módosításával
szünteti meg az alkotmányellenességet. Ebből kiindulva az emberi méltóság mint absztrakt
követelmény [14. § (1) bekezdése] és annak hatósági ellenőrzése csak a médiaszolgáltatások
területén marad fenn. A nyilatkozatot adó személy jogait rögzítő szakaszt (15. §) az eddigi
tapasztalatok alapján módosítja a törvényjavaslat, továbbá az Mttv. 5. alcímbeli módosításával
e rendelkezés kikerül a hatósági ellenőrzés alól, a javaslat tehát itt eljárásjogi oldalról kezeli a
problémát. Az emberi jogok (16. § második fordulata) és a magánélet védelmét (18. §)
megalapozó rendelkezések kikerülnek a törvényből, ezeket ugyanis a Nemzeti Média- és
Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) gyakorlatában eddig sem alkalmazta, továbbá
alkotmányjogi kötelezettség az audiovizuális és rádiós médiaszolgáltatások területén sincs e
közigazgatási jogi norma létezésére, a polgári jogi és büntetőjogi védelem ezeken a
területeken is elegendő.
A kiskorú személyek védelmét szabályozó 19. §-t a javaslat új bekezdéssel egészíti ki,
megtiltva e személyek olyan bemutatását, amely életkoruknak megfelelő fizikai vagy lelki
fejlődésüket nagymértékben veszélyeztetheti.
A 17. §-hoz
A törvényjavaslat újraszabályozza az Smtv. 6 §-át, pontosítva ezzel az információforrások
védelmére vonatkozó rendelkezést. A javaslat az egyik oldalról a médiatartalom-szolgáltató,
valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló
személy számára lehetővé teszi, hogy a bírósági és hatósági eljárásokban titokban tartsa az
információforrás személyét. Ennek eljárási garanciáit az AB határozatnak megfelelően
azonban nem itt, hanem a fent ismertetett eljárási kódexekben szabályozza a törvényjavaslat.
Másik oldalról a javaslat lehetővé teszi, hogy bűncselekmény elkövetésének felderítése
érdekében, törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben a bíróság kötelezhesse a
személyt az információforrás felfedésére. Mivel itt az Smtv. kifejezetten utal a másik
törvényre (ami jelen esetben a Be.), ezért e rendelkezés önmagában nem ad alapot a
kötelezésre.
A törvényjavaslat ezzel, valamint az eljárási kódexek fenti módosításával biztosítja a
megfelelést az AB határozaton kívül az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2011.
január 25-én elfogadott 1950. számú ajánlásnak, valamint a Miniszteri Bizottság 2000-ben
elfogadott ajánlásának is.
15
A 23. §-hoz
Az Alkotmánybíróság megállapította a Média- és Hírközlési Biztosra (a továbbiakban:
Biztos) vonatkozó rendelkezések (Mttv. Negyedik rész III. fejezete) alkotmányellenességét,
arra hivatkozva, hogy a Biztos kvázi hatósági jogkörei a médiaszolgáltatások és a
sajtótermékek területén mély beavatkozást jelentenek a médiatartalom-szolgáltatók
tevékenységébe. Ez pedig a sajtószabadság szükségtelen korlátozásának minősül, mivel a
médiaigazgatásra vonatkozó szabályrendszert (így a Biztos eljárására okot adó
„méltányolandó érdeksérelmet” is) a Hatóság szervei is védeni tudják hatósági eljárásaikban.
A törvényjavaslat szerint a Biztos kvázi hatósági jogkörei csak az elektronikus hírközlési
szolgáltatások területén maradnának fenn, ahol azonban a sajtószabadság korlátozása nem
merül fel. A médiaszolgáltatások és a sajtótermékek tekintetében a Biztos e jogkörei
megszűnnek, csupán annyit tehet a panasz alapján, hogy egyeztetést kezdeményez a szakmai
szervezetekkel, és vizsgálata végén (nem nyilvános) jelentést készít. A jelentés nyilvánosságát
ugyanis az AB határozat a sajtószabadság korlátjaként értékelte. A Biztos a médiatartalom-
szolgáltató tevékenységét nem vizsgálhatja. Mivel tehát kvázi hatósági jogokat a Biztos a
továbbiakban nem gyakorol ezen a területen, ezért eljárása egyáltalán nem minősül a
sajtószabadság korlátozásának.
A 24. §-hoz
A törvényjavaslat újraszabályozza az Mttv. 155. §-át, eleget téve az AB határozatban
megfogalmazott követelményeknek. Az eljárási kódexekhez hasonlóan itt is rögzíti a javaslat,
hogy nem kötelezhető a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy az információforrás felfedésére.
Az AB határozat kifejezetten e szakasszal kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapított meg az ügyvédi titok védelmének hiányosságával
kapcsolatban is. A javaslat ezt az esetet is mentességi okként fogalmazza meg, az önálló,
halasztó hatályú jogorvoslat pedig mind az ügyfél, mind az eljárás egyéb résztvevője oldaláról
megjelenik, így a védelem teljessé válik.
A 25. §-hoz
Az Mttv. 182. § c) pontjának módosításával az Smtv. 15. §-a (nyilatkozatot adó személy
jogai) kikerül a hatósági felügyelet alól, ugyanis olyan terület ez, ahol teljes mértékben
elegendő a polgári jogi és büntetőjogi védelem. Az Smtv. 13. §-a (kiegyensúlyozottság
követelménye) az Mttv. 182. § u) pontjában és 184. § (1) bekezdés e) pontjában külön is
megjelenik, így a 182. § c) pontjában a továbbiakban nem kerül rögzítésre.
A 26. §-hoz
A szakasz hatálybaléptető rendelkezéseket, továbbá dereguláló rendelkezést tartalmaz. Az
újságírói forrásvédelemmel kapcsolatos rendelkezések a kihirdetést követő 15. napon lépnek
hatályba, hogy biztosított legyen az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatával összhangban a
jogbiztonság követelményének megfelelő idő e szabályok alkalmazására való felkészülésre.
A 27. §-hoz
A szakasz megjelöli az Alaptörvény alapján sarkalatosnak minősülő rendelkezéseket.
16