﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/7233. számú
törvényjavaslat
a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról, valamint
i ••	r	i	1 ••	pi«	ff	r i	Ft r ' ^ 1
egyes törvények ezzel összefüggő módosításáról
Előadó: Németh Lászlóné
nemzeti fejlesztési miniszter
Budapest, 2012. május
2012. évi ... törvény
a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról, valamint egyes
törvények ezzel összefüggő módosításáról
1.	A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosítása
1.	§
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 17. § (2) bekezdése
a következő e) ponttal egészül ki:
[Az úszólétesítmény hajózásra alkalmas, ha a (3) bekezdésben foglaltak szerint üzemképes,
továbbá rendelkezik]
„e) gazdasági célú tengeri hajózási tevékenységet folytató, 300 vagy ennél nagyobb bruttó
tonnatartalmú hajó esetén biztosítási fedezet meglétéről szóló igazolással (a továbbiakban:
biztosítási igazolás).”
2.	§
A Vkt. a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § Amennyiben a biztosítási igazolás hiánya miatt a hajózási hatóság a külföldi
lobogójú hajó üzemeltetésének korlátozásáról vagy megtiltásáról dönt, köteles erről az
Európai Bizottságot, a többi EGT-államot és a hajó lobogója szerint illetékes állam hatóságát
értesíteni.”
3.	§
A Vkt. „Felelősségbiztosítás” alcíme a következő 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § (1) A magyar lajstromba bejegyzett, valamint a Magyarország területi vizeire érkező
külföldi lobogójú, gazdasági célú tengeri hajózási tevékenységet folytató, 300 vagy ennél
nagyobb bruttó tonnatartalmú hajó a víziközlekedésben csak abban az esetben vehet részt, ha
az üzemben tartó a szerződésen kívüli kárra az adott hajóra vonatkozóan érvényes biztosítási
igazolással rendelkezik.
(2)	Az üzemben tartó a Londonban, 1976. november 19-én kelt, a tengeri követelésekkel
összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény és a Londonban, 1996. május
2-án kelt, az egyezmény módosításáról szóló 1996. évi jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
törvényben meghatározott legnagyobb összegre köteles biztosítást kötni.
(3)	A magyar jogszabály által kihirdetett, polgári jogi felelősségre vonatkozó nemzetközi
egyezményben és az Európai Unió baleseti felelősségre vonatkozó kötelező erejű jogi
aktusában létrehozott rendszereknek való megfelelés nem mentesíti az üzemben tartót az e
törvényben és a tengeri hajók kötelező biztosításáról szóló kormányrendeletben foglalt
biztosítási kötelezettségek teljesítése alól.”
1
4.	§
A Vkt. 51. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A hajózási hatóság és a rendőrség vízirendészeti szerve jogosult ellenőrizni, hogy a
Magyarország területén engedélykötelesnek minősített hajózási tevékenységet végző
úszólétesítmény a tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkezik-e. Amennyiben az
engedélyköteles tevékenységet végző úszólétesítmény a tevékenység végzésére jogosító
engedéllyel nem rendelkezik, a rendőrség vízirendészeti szerve haladéktalanul értesíti a
hajózási hatóságot.”
5.	§
A Vkt. 54. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Amennyiben az országba belépni vagy az országból kilépni kívánó úszólétesítmény az
árufuvarozásra és személyszállításra jogosító engedéllyel nem rendelkezik, a határvámhivatal
haladéktalanul értesíti a hajózási hatóságot, és az árufuvarozásra, vagy személyszállításra
jogosító engedély megszerzéséig az úszólétesítmény, a személyzet, továbbá az
úszólétesítményen lévő áru be- és kiléptetését megtagadja.”
6.	§
A Vkt. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) A jogszabályban előírt
a)	lajstromozásra, osztályozásra, biztosításra,
b)	képesítésre,
c)	vízi út és hajóút használatára, hajóút felszabadítására,
d)	adatszolgáltatásra, tájékoztatásra, bejelentésre,
e)	úszólétesítmény szükséghelyzetben való igénybevételére, hajózási tevékenység
korlátozására,
f)	úszólétesítmény megfelelőségére és üzemben tartására,
g)	hajózási létesítmény létesítésére és üzemben tartására,
h)	víziközlekedés forgalmának irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló jelek létesítésére,
üzemeltetésére és megszüntetésére,
i)	hajózási tevékenység végzésére,
j) belvízi utakon közlekedési korlátozás alá eső területen üzemeltetett belsőégésű motorral
hajtott kishajó, csónak és motoros vízi sporteszköz használatára,
k) úszólétesítmény rendeltetésszerű üzemeltetéséhez előírt személyzet létszámára és
képesítésére
vonatkozó rendelkezések megsértőit a hajózási hatóság - a hajózási bírság mértékéről és
kivetésének szabályairól szóló kormányrendeletben előírtak szerint - bírság megfizetésére
kötelezheti.
(2)	A bírság összege legfeljebb 1 000 000 forint.
(3)	A hajózási hatóság a hajózási bírság összegét a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben meghatározott mérlegelési szempontok
alapján állapítja meg, figyelembe véve
a)	a jogsértés víziközlekedés biztonságára gyakorolt hatását,
b)	a jogsértő vagyoni helyzetét, jövedelmi viszonyait,
2
c)	a jogsértő magatartás felróhatóságát, valamint a jogsértő személy korábbi jogsértő
magatartását,
d)	a jogsértő magatartás emberi életet és testi épséget veszélyeztető jellegét.
(4)	A hajózási bírság ugyanazon cselekményért ismételten is kiszabható, ha a kötelezett a
jogsértő tevékenységgel nem hagy fel, vagy a jogsértő állapotot nem szünteti meg.
(5)	Nincs helye a hajózási bírság kiszabásának, ha a jogsértő cselekmény elkövetése óta két év
eltelt.”
7.	§
(1)	A Vkt. 87. § 32. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„32. révhajó, révcsónak: csak személyeket szállító komp;”
(2)	A Vkt. 87. §-a a következő 49., 50. és 51. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„49. biztosítás: a hatóságtól biztosítási tevékenységre engedélyt kapott biztosítóval
kötelezettségvállalás alapján megkötött önrészes vagy önrész nélküli biztosítás, amely
magában foglalja a kölcsönös biztosító klubok nemzetközi csoportjának tagja által kínált
biztosítás-típust, továbbá más egyenértékű biztosítási formákat - ideértve az igazolt
önbiztosítást is -, és a hasonló fedezeti feltételeket nyújtó pénzügyi biztosítékokat;
50.	magyar jogszabály által kihirdetett, polgári jogi felelősségre vonatkozó nemzetközi
egyezmény: az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére szolgáló nemzetközi alap
létrehozataláról szóló 1992. évi egyezmény és az olajszennyezéssel okozott károk
megtérítésére szolgáló nemzetközi alap létrehozataláról szóló 1992. évi egyezményhez
elfogadott 2003. évi jegyzőkönyv, valamint az olajszennyezéssel okozott károkkal
kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. évi egyezmény kihirdetéséről szóló 2007.
évi IX. törvény, a Londonban, 2001. március 23-án kelt, a bunkerolaj-szennyezéssel okozott
károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezmény
kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXV. törvény; a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a
veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről
szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 2008. évi XXIII. törvény;
51.	Európai Unió baleseti biztosításra vonatkozó kötelező erejű jogi aktusa: a tengeri
utasszállítók baleseti felelősségéről szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK európai parlamenti
és tanácsi rendelet.”
8.	§
(1)	A Vkt. 88. § (1) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány)
„o) a hajózási bírság mértékének és kivetése szabályainak”
(rendeletben történő megállapítására.)
3
(2)	A Vkt. 88. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a miniszter
1.	a hajózási tevékenység folytatása feltételeinek és engedélyezése rendjének,
2.	az úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeinek, az
üzemképesség vizsgálatának és tanúsításának, továbbá az úszólétesítmények felügyelete
rendjének,
3.	az úszólétesítményen a szolgálat rendjének, a személyzet szolgálattal összefüggő
jogainak és kötelezettségeinek (rendtartásnak),
4.	az úszólétesítmény üzemeltetésével összefüggő - a törvényben nem említett - okmányok
fajtáinak, továbbá az okmányok vezetése szabályainak,
5.	a hajós és tengerész szolgálati könyvek kiadása feltételeinek, vezetése és használata
szabályainak,
6.	a folyami információs szolgáltatások szakmai és működtetési szabályainak,
7.	az úszólétesítmények és szállítótartályok felügyeletének,
8.	a hajózásra alkalmas vagy hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges
felszíni vizek vízi úttá nyilvánításának,
9.	a tengeri és a belvízi hajók köbözése szabályainak,
10.	a víziközlekedés forgalmának irányítására, és a hajóút kitűzésére szolgáló jelek
létesítése, üzemeltetése és megszüntetése szabályainak,
11.	a kikötő - ideértve a kikötőhelyet és a veszteglőhelyet is -, továbbá a komp- és
révátkelőhelyek létesítése, üzemben tartása, megszüntetése feltételeinek, továbbá használata
általános rendjének,
12.	a hajózással kapcsolatos egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeinek,
13.	a hajózási rangjelzések használatára vonatkozó szabályoknak,
14.	a révkalauzi tevékenység ellátása részletes feltételeinek,
15.	a veszélyes áruk tengeri és belvízi fuvarozásának,
16.	a víziközlekedés rendjének,
17.	a havaria vizsgálata rendjének a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszterrel
egyetértésben,
18.	a hajózási egészségi alkalmasság feltételeinek és vizsgálati rendjének az egészségügyért
felelős miniszter egyetértésével kiadott,
19.	a hajózási képesítések megszerzése feltételeinek és rendjének, valamint a kiadandó
okmányok (bizonyítványok) formai és tartalmi követelményeinek az oktatási, valamint a
rádiószolgálatok állomáskezelőire vonatkozó követelmények meghatározása tekintetében az
elektronikus hírközlésért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott,
20.	a hajózási hatósági eljárások díjainak, valamint e díjaknak az eljáró hatóság, illetve a
felügyeleti és irányítási feladatot ellátó szervezetek közötti megosztása szabályainak, továbbá
a hajózási képesítő vizsgák díjainak az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben
kiadott,
21.	az utasnyilvántartás vezetése részletes szabályainak,
22.	a Belvízi Hajózási Alapprogram működtetése részletes szabályainak,
23.	a rajnai hajózásban való részvételi jogosultságot igazoló okmány kiadása részletes
szabályainak,
24.	a víziút más nyomvonalas létesítmény által történő megközelítése, keresztezése
részletes szabályainak az elektronikus hírközlésért felelős miniszterrel, az energiapolitikáért
felelős miniszterrel, a vízgazdálkodásért felelős miniszterrel, valamint az építésügyért felelős
miniszterrel egyetértésben kiadott,
25.	az úszólétesítményeken történő elsősegélynyújtás, valamint az egyes
úszólétesítményeken az orvosi szolgálat rendszeresítése szabályainak és az ezekhez szükséges
4
személyi és tárgyi feltételek biztosításának az egészségügyért felelős miniszterrel
egyetértésben kiadott
rendeletben történő megállapítására.”
9.	§
A Vkt. 90. §-a a következő i) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„i) a hajótulajdonosok tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításáról szóló, 2009.
április 23-i 2009/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tengeri hajók kötelező
biztosításáról szóló kormányrendelettel együtt.”
10.	§
(1)	A Vkt. „Felelősségbiztosítás” alcím megjelölése helyébe „A biztosítás” megjelölés lép.
(2)	Hatályát veszti
a)	a Vkt. 2. § (2) bekezdés f) pontja,
b)	a Vkt. 59. §-a, 60/B. § (3) bekezdése és 88. § (6) bekezdése.
2.	A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események
szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény módosítása
11.	§
A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai
vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kbvt.) 20/A. §-a a
következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott jogsértő magatartások elkövetésekor víziközlekedési
esemény és víziközlekedési baleset esetén természetes személlyel szemben legfeljebb 50 000
forintig, jogi személlyel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel szemben
legfeljebb 200 000 forintig terjedő bírság szabható ki.”
12.	§
A Kbvt. 21. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) E törvénynek a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról, valamint
egyes törvények ezzel összefüggő módosításáról szóló 2012. évi ... törvénnyel (a
továbbiakban: módosító törvény) megállapított 20/A. § (1a) bekezdésében foglaltakat a
módosító törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő és a megismételt eljárásokban is
alkalmazni kell.”
3.	A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosítása
5
13.	§
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
szóló 2012. évi II. törvény 226. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Aki
a)	a vízi közlekedés rendjére,
b)	a hajózási tevékenység végzésére - ide nem értve a jogszabály által engedélykötelesnek
minősített hajózási tevékenység szabályait -,
c)	a vízi rendezvényekre
vonatkozó szabályokat megszegi, szabálysértést követ el.”
4.	Záró rendelkezések
14.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2012. augusztus 1-jén lép hatályba.
(2)	A 6. §, 8. § (1) bekezdés, 10. § (2) bekezdés b) pontja és a 13. § 2012. szeptember 1-jén
lép hatályba.
(3)	E törvény 2012. szeptember 2-án hatályát veszti.
(4)	Ez a törvény a tengeri hajók kötelező biztosításáról szóló kormányrendelettel együtt a
hajótulajdonosok tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításáról szóló, 2009. április
23-i 2009/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
6
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) módosításának
indoka, hogy az EGT tagállamaként hazai joganyagunkba át kell ültetnünk a hajótulajdonosok
tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításáról szóló 2009. április 23-i 2009/20/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: 2009/20/EK irányelv).
A 2009/20/EK irányelv bevezetője szerint a tengeri kereskedelmi hajózás minőségének
javítása érdekében rá kell bírni a gazdasági szereplőket arra, hogy felelősségteljesebben
járjanak el. Ennek elemeként a tagállamok között Magyarország is alkalmazza a tengeri
biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló, 1976. évi
egyezmény 1996. évi jegyzőkönyvét. A biztosítással való rendelkezés kötelezettsége a
károsultak jobb védelmét teszi lehetővé, továbbá lehetőséget teremt a követelményeket nem
teljesítő hajók tengeri forgalomból történő kitiltására is. A 2009/20/EK irányelvnek való
megfelelés érdekében Magyarországnak a tengeri hajók kötelező biztosításáról
kormányrendeletet kell alkotnia. A Vkt. 88. § (1) bekezdése tartalmazza a felhatalmazó
rendelkezést a Kormány számára, de a törvényi szintű alapszabályok hiányában részletes
szabályok megalkotására sem kerülhet sor.
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint a Magyarország gazdasági
stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény bírságfizetési kötelezettség megállapítására
vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve módosul a törvény hajózási bírságra vonatkozó
XI. fejezete. A módosítás eredményeképpen a törvény általános tartalmú rendelkezéseket
tartalmaz, az egyes jogsértő magatartások során kiszabott bírságösszegeket az előkészítés alatt
álló kormányrendelet határozza meg. A Vkt. hatályon kívül helyezett 59. §-ában szabályozott
-	és a módosítással hatályon kívül helyezett - jogsértő magatartások és a bírságtételek is -
részletességük okán - a kormányrendeletben szerepelnek majd. A cél olyan módon
meghatározni a törvényi rendelkezéseket, hogy azokat általánosságuknál fogva ne kelljen
folyamatosan felülvizsgálni, következésképpen a törvényben csak a maximálisan kiszabható
bírságösszeg kerül meghatározásra.
7
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
Az általános indokolásban bemutatott jogharmonizációs kötelezettség teljesítése a biztosítási
igazolás bevezetésével valósul meg.
A 3. §-hoz
Az általános indokolásban vázolt cél eléréséhez szükséges a Vkt. biztosítási rendelkezéseit
további §-sal kiegészíteni. A 2009/20/EK irányelv alapján minden EGT-államnak meg kell
követelnie, hogy a lobogója alatt gazdasági célú tengeri hajózási tevékenységet folytató 300
vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajók biztosítással rendelkezzenek. A rendelkezések
vonatkoznak a Magyarország területi vizeire érkező külföldi lobogójú, a fentiekben említett
jellemzőkkel rendelkező tengeri hajókra is. Tekintettel arra, hogy a 2009/20/EK irányelv
„hajótulajdonos” fogalma a Vkt. 87. §-ában meghatározott „üzemben tartó” fogalomban
körülírtakkal egyezik meg, így a törvényben az utóbbi fogalom használata indokolt. A
törvényt módosító rendelkezések a gazdasági célú hajózási tevékenységet szabályozzák,
figyelembe véve a 2009/20/EK irányelv célját a kereskedelmi hajózás minőségének javítására.
A biztosítás hajónkénti és káreseményenkénti összege egyenlő a Londonban, 1976. november
19-én kelt, a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi
egyezmény és a Londonban, 1996. május 2-án kelt, az egyezmény módosításáról szóló 1996.
évi jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényben a felelősségkorlátozás tekintetében
megállapított vonatkozó legnagyobb összeggel.
A 2009/20/EK irányelv mellékletének átültetése érdekében szükséges figyelembe venni a
polgári jogi biztosítással kapcsolatosan magyar jogszabály által kihirdetett nemzetközi
egyezmények és az Európai Unió baleseti biztosításra vonatkozó kötelező erejű jogi
aktusainak rendelkezéseit, az azok által létrehozott rendszereket. A biztosítási kötelezettségek
teljesítése alól ugyanis a hajó üzemben tartóját nem mentesíti az, hogy az adott hajóra
vonatkozóan megfelel a fent említett rendszerek követelményeinek.
A biztosításról szóló igazolást a biztosítás nyújtója állítja ki. A hajózási hatóság a
biztosításkötési kötelezettség teljesítésének bizonyítékaként elfogadja azt az igazolást,
amelyet a biztosítás nyújtója a biztosított hajó részére kiállít, feltéve, ha a biztosítás nyújtója
nyilatkozata szerint a szerződés megfelel az adott biztosításra vonatkozó specifikus
rendelkezéseknek. Egyéb esetben a hatóság nem köteles elfogadni a biztosítás nyújtója által
kiállított igazolást a biztosított hajó üzemben tartójától a kötelező biztosítás igazolására, tehát
az üzemben tartó által kötött biztosítás nem elégíti ki a jogszabályi kötelezettséget.
Mindezekre tekintettel a megfelelő biztosítás megkötésének a kötelezettsége az üzemben
tartót terheli.
A 4-6. §-hoz
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint Magyarország gazdasági
stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény bírságfizetési kötelezettség megállapítására
vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve módosul a törvény hajózási bírságra vonatkozó
XI. fejezete. A módosítás eredményeképpen a törvény általános tartalmú rendelkezéseket
tartalmaz, az egyes jogsértő magatartások során kiszabott bírságösszegeket az előkészítés alatt
álló kormányrendelet határozza meg. A Vkt. hatályon kívül helyezett 59. §-ában szabályozott
8
-	és a módosítással hatályon kívül helyezett - jogsértő magatartások és a bírságtételek is -
részletességük okán - a kormányrendeletben szerepelnek majd. A cél olyan módon
meghatározni a törvényi rendelkezéseket, hogy azokat általánosságuknál fogva ne kelljen
folyamatosan felülvizsgálni, következésképpen a törvényben csak a maximálisan kiszabható
bírságösszeg kerül meghatározásra.
A 7. §-hoz
A 2009/20/EK irányelv a biztosítás fogalmára tág értelmezési lehetőséget kínál, ezért a Vkt.-
ban szükséges új fogalmat bevezetni az irányelv szerinti értelmezés biztosítása érdekében.
Mindezen felül az irányelv mellékletének átültetése a hazai jogba az irányelvben szereplő és a
magyar állam által kihirdetett nemzetközi egyezmények és a kötelező uniós normák
feltüntetését teszi szükségessé. Erre tekintettel az áttekinthetőséget segíti elő, ha az
előbbiekben említett szabályok a törvény 87. §-ában, az értelmező rendelkezések között
kerülnek felsorolásra.
A 8. §-hoz
A tételesen meghatározott bírságok a hajózási bírság mértékének és kivetése szabályairól
szóló kormányrendeletben kerülnek megállapításra, amelynek törvényi alapjait az erre
vonatkozó törvényi felhatalmazás beépítésével teremtjük meg. Ezen kívül törvényi
felhatalmazás szükséges az úszólétesítmények gyógyszerszekrénnyel való felszerelése és
egyes úszólétesítményeken az orvosi szolgálat rendszeresítése szabályainak miniszteri
rendeletben történő meghatározásához.
A 9. §-hoz
A Vkt. 90. §-ában foglalt jogharmonizációs záradékban szükséges feltüntetni a 2009/20/EK
irányelvet, mivel a törvényjavaslat egyes rendelkezései annak átültetésére irányulnak.
A 10. §-hoz
A §-ban szereplő hatályon kívül helyezés indoka egyrészt az, hogy a hajózás rendjének
meghatározásában a külgazdaságért és a Kárpát-medencei Gazdasági Övezet
gazdaságfejlesztéséért felelős miniszter nem vesz részt.
Másrészt figyelemmel arra, hogy a belvízi hajózási nemzetközi szerződések (magyar-német
belvízi hajózási egyezmény, magyar-holland belvízi hajózási egyezmény) az Európai Unióhoz
történő csatlakozás miatt már nem alkalmazandóak, az egyezményekre tekintettel
megállapított rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni.
A párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében, illetve a vízi közlekedési szakterület
határátkelő fenntartási és működtetési felelőssége hiányában szükséges a Vkt. 88. § (6)
bekezdés a) pontjában szereplő felhatalmazó rendelkezésének hatályon kívül helyezése. A
határátkelők fenntartására és működtetésére vonatkozóan az államhatárról szóló törvény, a
közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény, valamint a határátkelőhely és az ideiglenes
határátkelőhely megnyitásáról és működtetéséről, valamint a határátlépési pontról szóló
kormányrendelet tartalmaz rendelkezéseket közöttük határátkelőhely működtetés feltételeiről
szóló rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazást, ezért annak feltüntetése a Vkt.-ban
indokolatlan. A nemzeti fejlesztési miniszternek a Magyar Köztársaság minisztériumainak
felsorolásáról szóló törvényből és az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget
vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletből származóan nincs olyan
9
felhatalmazása, amelyre alapozottan a határátkelők működtetésével összefüggésben
költségvetési forrást igényelhetne a költségvetési fejezete számára. Minthogy nincs
felhatalmazása a gazdálkodáshoz szükséges pénzeszköz igénylésére, így a gazdálkodás és a
működtetés szabályainak megállapítását sem lehet a felelősségi körébe utalni.
Szükséges, hogy a 2009/20/EK irányelvben kiemelt fontossággal kezelt terület alapszabályai
törvényi szinten megállapításra kerüljenek, megkönnyítve ezzel a Kormánynak a részletes
jogszabály megalkotására vonatkozó feladatát.
A 11-12. §-hoz
A hajózási terület jövedelmezőségére és a hajózási vállalkozások méreteire tekintettel
indokolt korlátozni a víziközlekedési balesetek és víziközlekedési események szakmai
vizsgálata során kiszabható bírsághatárt. A javasolt maximálisan kiszabható bírságmérték
figyelemmel van a hajózási vállalkozások és az alkalmazottak anyagi terhelhetőségére,
valamint a víziközlekedésben más vonatkozásban kiszabható bírságösszegekre.
A 13. §-hoz
A hajózási tevékenység végzésre jogosító engedélyeket a hajózási hatóság adja ki és mivel az
engedélyköteles hajózási tevékenység végzése során történt szabálysértések nem kriminális
jellegű magatartást valósítanak meg, a kormány döntésével összhangban indokoltnak látszik,
hogy közigazgatási hatáskör alá kerüljön a szabálysértés elbírálása. Az ellenőrzésben a
rendőrség vízi rendészeti szerve a hajózási hatósággal együttműködve részt vesz és
amennyiben a szükséges engedély hiányzik, értesíteni köteles a hajózási hatóságot.
Mivel a vízi munkavégzés is engedélyköteles hajózási tevékenység, külön tényállásként
történő fenntartása nem indokolt. A 226. § (1) bekezdés d) pontjának hatályon kívül
helyezése pedig azért szükséges, mert a víziközlekedés igazgatását a hajózási hatóság végzi,
így a víziközlekedés igazgatására vonatkozó szabályok megsértése tényállás nem
értelmezhető.
A 14. §-hoz
Hatályba léptető és az uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgáló rendelkezések.
10