﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/7767.számú
törvényjavaslat
az Európa Tanácsnak a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, Faróban,
2005. év október 27. napján elfogadott keretegyezményének kihirdetéséről
Előadó:
Balog Zoltán
emberi erőforrások minisztere
Budapest, 2012. június
2012. évi ... törvény
az Európa Tanácsnak a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, Faróban, 2005. év
október 27. napján elfogadott keretegyezményének kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európa Tanácsnak a kulturális
örökség társadalmi értékéről szóló, Faróban, 2005. év október 27. napján elfogadott
keretegyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása
a következő:
„Council of Europe Framework Convention on the Value of Cultural Heritage for
Society
Preamble
The member States of the Council of Europe, Signatories hereto,
Considering that one of the aims of the Council of Europe is to achieve greater unity
between its members for the purpose of safeguarding and fostering the ideals and principles,
founded upon respect for human rights, democracy and the rule of law, which are their
common heritage;
Recognising the need to put people and human values at the centre of an enlarged and cross-
disciplinary concept of cultural heritage;
Emphasising the value and potential of cultural heritage wisely used as a resource for
sustainable development and quality of life in a constantly evolving society;
Recognising that every person has a right to engage with the cultural heritage of their choice,
while respecting the rights and freedoms of others, as an aspect of the right freely to
participate in cultural life enshrined in the United Nations Universal Declaration of Human
Rights (1948) and guaranteed by the International Covenant on Economic, Social and
Cultural Rights (1966);
Convinced of the need to involve everyone in society in the ongoing process of defining and
managing cultural heritage;
Convinced of the soundness of the principle of heritage policies and educational initiatives
which treat all cultural heritages equitably and so promote dialogue among cultures and
religions;
Referring to the various instruments of the Council of Europe, in particular the European
Cultural Convention (1954), the Convention for the Protection of the Architectural Heritage
of Europe (1985), the European Convention on the Protection of the Archaeological Heritage
(1992, revised) and the European Landscape Convention (2000);
2
Convinced of the importance of creating a pan-European framework for co-operation in the
dynamic process of putting these principles into effect;
Have agreed as follows:
Section I - Aims, definitions and principles
Article 1 - Aims of the Convention
The Parties to this Convention agree to:
a recognise that rights relating to cultural heritage are inherent in the right to participate
in cultural life, as defined in the Universal Declaration of Human Rights;
b recognise individual and collective responsibility towards cultural heritage;
c emphasise that the conservation of cultural heritage and its sustainable use have
human development and quality of life as their goal;
d take the necessary steps to apply the provisions of this Convention concerning:
-	the role of cultural heritage in the construction of a peaceful and democratic
society, and in the processes of sustainable development and the promotion of
cultural diversity;
-	greater synergy of competencies among all the public, institutional and private
actors concerned.
Article 2 - Definitions
For the purposes of this Convention,
a cultural heritage is a group of resources inherited from the past which people identify,
independently of ownership, as a reflection and expression of their constantly evolving
values, beliefs, knowledge and traditions. It includes all aspects of the environment
resulting from the interaction between people and places through time;
b a heritage community consists of people who value specific aspects of cultural
heritage which they wish, within the framework of public action, to sustain and
transmit to future generations.
Article 3 - The common heritage of Europe
The Parties agree to promote an understanding of the common heritage of Europe,
which consists of:
a all forms of cultural heritage in Europe which together constitute a shared source of
remembrance, understanding, identity, cohesion and creativity, and
3
b the ideals, principles and values, derived from the experience gained through progress
and past conflicts, which foster the development of a peaceful and stable society,
founded on respect for human rights, democracy and the rule of law.
Article 4 - Rights and responsibilities relating to cultural heritage
The Parties recognise that:
a everyone, alone or collectively, has the right to benefit from the cultural heritage and
to contribute towards its enrichment;
b everyone, alone or collectively, has the responsibility to respect the cultural heritage of
others as much as their own heritage, and consequently the common heritage of
Europe;
c exercise of the right to cultural heritage may be subject only to those restrictions which
are necessary in a democratic society for the protection of the public interest and the
rights and freedoms of others.
Article 5 - Cultural heritage law and policies
The Parties undertake to:
a recognise the public interest associated with elements of the cultural heritage in
accordance with their importance to society;
b enhance the value of the cultural heritage through its identification, study,
interpretation, protection, conservation and presentation;
c ensure, in the specific context of each Party, that legislative provisions exist for
exercising the right to cultural heritage as defined in Article 4;
d foster an economic and social climate which supports participation in cultural heritage
activities;
e promote cultural heritage protection as a central factor in the mutually supporting
objectives of sustainable development, cultural diversity and contemporary creativity;
f recognise the value of cultural heritage situated on territories under their jurisdiction,
regardless of its origin;
g formulate integrated strategies to facilitate the implementation of the provisions of this
Convention.
Article 6 - Effects of the Convention
No provision of this Convention shall be interpreted so as to:
a limit or undermine the human rights and fundamental freedoms which may be
safeguarded by international instruments, in particular, the Universal Declaration of
4
Human Rights and the Convention for the Protection of Human Rights and
Fundamental Freedoms;
b affect more favourable provisions concerning cultural heritage and environment
contained in other national or international legal instruments;
c create enforceable rights.
Section II - Contribution of cultural heritage to society and human development
Article 7 - Cultural heritage and dialogue
The Parties undertake, through the public authorities and other competent bodies, to:
a encourage reflection on the ethics and methods of presentation of the cultural heritage,
as well as respect for diversity of interpretations;
b establish processes for conciliation to deal equitably with situations where
contradictory values are placed on the same cultural heritage by different
communities;
c develop knowledge of cultural heritage as a resource to facilitate peaceful co-existence
by promoting trust and mutual understanding with a view to resolution and prevention
of conflicts;
d integrate these approaches into all aspects of lifelong education and training .
Article 8 - Environment, heritage and quality of life
The Parties undertake to utilise all heritage aspects of the cultural environment to:
a enrich the processes of economic, political, social and cultural development and land-
use planning, resorting to cultural heritage impact assessments and adopting mitigation
strategies where necessary;
b promote an integrated approach to policies concerning cultural, biological, geological
and landscape diversity to achieve a balance between these elements;
c reinforce social cohesion by fostering a sense of shared responsibility towards the
places in which people live;
d promote the objective of quality in contemporary additions to the environment without
endangering its cultural values.
Article 9 - Sustainable use of the cultural heritage
To sustain the cultural heritage, the Parties undertake to:
a promote respect for the integrity of the cultural heritage by ensuring that decisions
about change include an understanding of the cultural values involved;
5
b define and promote principles for sustainable management, and to encourage
maintenance;
c ensure that all general technical regulations take account of the specific conservation
requirements of cultural heritage;
d promote the use of materials, techniques and skills based on tradition, and explore
their potential for contemporary applications;
e promote high-quality work through systems of professional qualifications and
accreditation for individuals, businesses and institutions.
Article 10 - Cultural heritage and economic activity
In order to make full use of the potential of the cultural heritage as a factor in
sustainable economic development, the Parties undertake to:
a raise awareness and utilise the economic potential of the cultural heritage;
b take into account the specific character and interests of the cultural heritage when
devising economic policies; and
c ensure that these policies respect the integrity of the cultural heritage without
compromising its inherent values.
Section III - Shared responsibility for cultural heritage and public participation
Article 11 - The organisation of public responsibilities for cultural heritage
In the management of the cultural heritage, the Parties undertake to:
a promote an integrated and well-informed approach by public authorities in all sectors
and at all levels;
b develop the legal, financial and professional frameworks which make possible joint
action by public authorities, experts, owners, investors, businesses, non-governmental
organisations and civil society;
c develop innovative ways for public authorities to co-operate with other actors;
d respect and encourage voluntary initiatives which complement the roles of public
authorities;
e encourage non-governmental organisations concerned with heritage conservation to
act in the public interest.
Article 12 - Access to cultural heritage and democratic participation
The Parties undertake to:
6
a encourage everyone to participate in:
-	the process of identification, study, interpretation, protection, conservation and
presentation of the cultural heritage;
-	public reflection and debate on the opportunities and challenges which the
cultural heritage represents;
b take into consideration the value attached by each heritage community to the cultural
heritage with which it identifies;
c recognise the role of voluntary organisations both as partners in activities and as
constructive critics of cultural heritage policies;
d take steps to improve access to the heritage, especially among young people and the
disadvantaged, in order to raise awareness about its value, the need to maintain and
preserve it, and the benefits which may be derived from it.
Article 13 - Cultural heritage and knowledge
The Parties undertake to:
a facilitate the inclusion of the cultural heritage dimension at all levels of education, not
necessarily as a subject of study in its own right, but as a fertile source for studies in
other subjects;
b strengthen the link between cultural heritage education and vocational training;
c encourage interdisciplinary research on cultural heritage, heritage communities, the
environment and their inter-relationship;
d encourage continuous professional training and the exchange of knowledge and skills,
both within and outside the educational system.
Article 14 - Cultural heritage and the information society
The Parties undertake to develop the use of digital technology to enhance access to
cultural heritage and the benefits which derive from it, by:
a encouraging initiatives which promote the quality of contents and endeavour to secure
diversity of languages and cultures in the information society;
b supporting internationally compatible standards for the study, conservation,
enhancement and security of cultural heritage, whilst combating illicit trafficking in
cultural property;
c seeking to resolve obstacles to access to information relating to cultural heritage,
particularly for educational purposes, whilst protecting intellectual property rights;
7
d recognising that the creation of digital contents related to the heritage should not
prejudice the conservation of the existing heritage.
Section IV - Monitoring and co-operation
Article 15 - Undertakings of the Parties
The Parties undertake to:
a develop, through the Council of Europe, a monitoring function covering legislations,
policies and practices concerning cultural heritage, consistent with the principles
established by this Convention;
b maintain, develop and contribute data to a shared information system, accessible to the
public, which facilitates assessment of how each Party fulfils its commitments under
this Convention.
Article 16 - Monitoring mechanism
a The Committee of Ministers, pursuant to Article 17 of the Statute of the Council of
Europe, shall nominate an appropriate committee or specify an existing committee to
monitor the application of the Convention, which will be authorised to make rules for
the conduct of its business;
b The nominated committee shall:
-	establish rules of procedure as necessary;
-	manage the shared information system referred to in Article 15, maintaining an
overview of the means by which each commitment under this Convention is
met;
-	at the request of one or more Parties, give an advisory opinion on any question
relating to the interpretation of the Convention, taking into consideration all
Council of Europe legal instruments;
-	on the initiative of one or more Parties, undertake an evaluation of any aspect
of their implementation of the Convention;
-	foster the trans-sectoral application of this Convention by collaborating with
other committees and participating in other initiatives of the Council of Europe;
-	report to the Committee of Ministers on its activities.
The committee may involve experts and observers in its work.
Article 17 - Co-operation in follow-up activities
8
The Parties undertake to co-operate with each other and through the Council of Europe
in pursuing the aims and principles of this Convention, and especially in promoting
recognition of the common heritage of Europe, by:
a putting in place collaborative strategies to address priorities identified through the
monitoring process;
b fostering multilateral and transfrontier activities, and developing networks for regional
co-operation in order to implement these strategies;
c exchanging, developing, codifying and assuring the dissemination of good practices;
d informing the public about the aims and implementation of this Convention.
Any Parties may, by mutual agreement, make financial arrangements to facilitate
international co-operation.
Section V - Final clauses
Article 18 - Signature and entry into force
a This Convention shall be open for signature by the member States of the Council of
Europe.
b It shall be subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification,
acceptance or approval shall be deposited with the Secretary General of the Council of
Europe.
c This Convention shall enter into force on the first day of the month following the
expiration of a period of three months after the date on which ten member States of the
Council of Europe have expressed their consent to be bound by the Convention in
accordance with the provisions of the preceding paragraph.
d In respect of any signatory State which subsequently expresses its consent to be bound
by it, this Convention shall enter into force on the first day of the month following the
expiration of a period of three months after the date of deposit of the instrument of
ratification, acceptance or approval.
Article 19 - Accession
a After the entry into force of this Convention, the Committee of Ministers of the
Council of Europe may invite any State not a member of the Council of Europe, and
the European Community, to accede to the Convention by a decision taken by the
majority provided for in Article 20.d of the Statute of the Council of Europe and by the
unanimous vote of the representatives of the Contracting States entitled to sit on the
Committee of Ministers.
b In respect of any acceding State, or the European Community in the event of its
accession, this Convention shall enter into force on the first day of the month
9
following the expiration of a period of three months after the date of deposit of the
instrument of accession with the Secretary General of the Council of Europe.
Article 20 - Territorial application
a Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of
ratification, acceptance, approval or accession, specify the territory or territories to
which this Convention shall apply.
b Any State may, at any later date, by a declaration addressed to the Secretary General
of the Council of Europe, extend the application of this Convention to any other
territory specified in the declaration. In respect of such territory, the Convention shall
enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of
three months after the date of receipt of such declaration by the Secretary General.
c Any declaration made under the two preceding paragraphs may, in respect of any
territory specified in such declaration, be withdrawn by a notification addressed to the
Secretary General. The withdrawal shall become effective on the first day of the
month following the expiration of a period of six months after the date of receipt of
such notification by the Secretary General.
Article 21 - Denunciation
a Any Party may, at any time, denounce this Convention by means of a notification
addressed to the Secretary General of the Council of Europe.
b Such denunciation shall become effective on the first day of the month following the
expiration of a period of six months after the date of receipt of the notification by the
Secretary General.
Article 22 - Amendments
a Any Party, and the committee mentioned in Article 16, may propose amendments to
this Convention.
b Any proposal for amendment shall be notified to the Secretary General of the Council
of Europe, who shall communicate it to the member States of the Council of Europe,
to the other Parties, and to any non-member State and the European Community
invited to accede to this Convention in accordance with the provisions of Article 19.
c The committee shall examine any amendment proposed and submit the text adopted
by a majority of three-quarters of the Parties’ representatives to the Committee of
Ministers for adoption. Following its adoption by the Committee of Ministers by the
majority provided for in Article 20.d of the Statute of the Council of Europe, and by
the unanimous vote of the States Parties entitled to hold seats in the Committee of
Ministers, the text shall be forwarded to the Parties for acceptance.
d Any amendment shall enter into force in respect of the Parties which have accepted it,
on the first day of the month following the expiry of a period of three months after the
date on which ten member States of the Council of Europe have informed the
10
Secretary General of their acceptance. In respect of any Party which subsequently
accepts it, such amendment shall enter into force on the first day of the month
following the expiry of a period of three months after the date on which the said Party
has informed the Secretary General of its acceptance.
Article 23 - Notifications
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the
Council of Europe, any State which has acceded or been invited to accede to this
Convention, and the European Community having acceded or been invited to accede,
of:
a any signature;
b the deposit of any instrument of ratification, acceptance, approval or accession;
c any date of entry into force of this Convention in accordance with the provisions of
Articles 18, 19 and 20;
d any amendment proposed to this Convention in accordance with the provisions of
Article 22, as well as its date of entry into force;
e any other act, declaration, notification or communication relating to this Convention.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this
Convention.
Done at Faro, this 27th day of October 2005, in English and in French, both texts being
equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Council of
Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified copies to
each member State of the Council of Europe and to any State or the European Community
invited to accede to it.”
„Az Európa Tanácsnak a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló keretegyezménye
Preambulum
Az Európa Tanács jelen Egyezményt aláíró tagállamai,
figyelembe véve, hogy az Európa Tanács egyik célja tagjai egységének erősítése azért, hogy
megőrizzék és megvalósítsák a közös örökségüket jelentő eszméket és elveket, amelyek az
emberi jogok, a demokrácia és a törvényesség tiszteletben tartásán alapulnak;
felismerve annak szükségességét, hogy az embereket és az emberi értékeket kell a kulturális
örökség szélesebb értelemben vett és több tudományt átfogó koncepciójának a
középpontjába állítani;
hangsúlyozva a bölcsen használt kulturális örökség értékét és a benne rejlő lehetőséget mint
erőforrást a fenntartható fejlődés és az életminősége számára egy folyamatosan fejlődő
társadalomban;
11
elismerve, hogy minden egyes személynek joga van a saját választása szerinti kulturális
örökséghez való kötődéshez, miközben tiszteletben tartja mások jogait és szabadságait, az
ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) rögzített kulturális életben való
szabad részvételi jog egy aspektusaként, és ahogyan azt a Gazdasági, Szociális és Kulturális
Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) garantálja;
abban a meggyőződésben, hogy szükséges a társadalom minden tagját bevonni a kulturális
örökség meghatározásának és kezelésének folyamatába;
meggyőződve a különböző kulturális örökségeket méltányosan kezelő, és így a kultúrák és
vallások közötti párbeszédet előmozdító örökségi politikák és oktatási kezdeményezések
elvének helyességéről;
hivatkozással az Európa Tanács különféle okmányaira, így különösen, az Európai Kulturális
Egyezményre (1954), az Európai Építészeti Örökség Védelméről szóló Egyezményre (1985),
a Régészeti Örökség Védelméről szóló Európai Egyezményre (1992, felülvizsgálva)
valamint az Európai Táj Egyezményre (2000);
meggyőződve továbbá összeurópai keret létrehozásának fontosságáról annak érdekében,
hogy együttműködhessenek ezeknek az elveknek egy dinamikus folyamatban való
megvalósítása során, a következőkben állapodtak meg:
I.	Fejezet - Célok, meghatározások és elvek
1.	Cikk - Az Egyezmény céljai
Az ezen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy:
a elismerik, hogy a kulturális örökséggel kapcsolatos jogok elválaszthatatlan részei az
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában meghatározott kulturális életben való
részvétel jogának;
b elismerik a kulturális örökség iránti egyéni és kollektív felelősséget;
c hangsúlyozzák, hogy a kulturális örökség megőrzésének és fenntartható használatának
célja az emberi fejlődés előmozdítása és az életminőség emelése;
d megteszik a szükséges lépéseket az ebben az Egyezményben foglaltak alkalmazása
érdekében:
-	a kulturális örökségnek a békés és demokratikus társadalom építésében, a
fenntartható fejlődés folyamataiban és a kulturális sokszínűség
előmozdításában játszott szerepét illetően; valamint
-	az érintett köz-, intézményi és magánszereplők nagyobb mérvű, az általuk
képviselt kompetenciák egymást erősítő együttműködését illetően.
2.	Cikk - Meghatározások
12
A jelen Egyezményben
a a kulturális örökség azon múltból örökölt értékhordozó források együttese, amelyeket
az emberek - függetlenül a tulajdonviszonyoktól - a saját állandóan fejlődő értékeik,
hiedelmeik, hitük, tudásuk és hagyományaik tükröződéseként és kifejeződéseként
határoznak meg, magában foglalja a környezet mindazon vonatkozásait is, amelyeket
az idők folyamán az ember és az egyes helyszínek közötti kölcsönhatás
eredményezett;
b egy örökségközösség azon személyek összessége, akik valamely kulturális örökség
bizonyos aspektusait értéknek tekintik és közösségi cselekvés keretében kívánják
fenntartani és a következő nemzedékeknek továbbadni.
3.	Cikk - Európa közös öröksége
A Felek egyetértenek abban, hogy elő kell segíteni Európa közös örökségének
megértését, amely örökség magában foglalja:
a a kulturális örökség minden Európában létező formáját, amelyek együttesen alkotják
az emlékezet, a megértés, az önazonosság, az összetartozás és a kreativitás közös
forrását, és
b mindazon elképzeléseket, elveket és értékeket, amelyeket a haladásból és a múltbeli
konfliktusokból leszűrt tapasztalatok eredményeztek, és amelyek elősegítik egy olyan
békés és stabil társadalom fejlődését, mely az emberi jogok, a demokrácia és a
törvényesség tiszteletben tartásán alapul.
4.	Cikk - A kulturális örökséghez kapcsolódó jogok és kötelezettségek
A Felek elismerik, hogy:
a mindenkinek, egymagában vagy közösségben, joga van a kulturális örökségből
részesülni és további gazdagításában részt venni;
b mindenki, egymagában vagy közösségben, ugyanolyan felelősséggel tartozik mások
kulturális örökségének tiszteletben tartásáért, mint a saját örökségét illetően és
mindebből következően Európa közös örökségét illetően;
c a kulturális örökséggel kapcsolatos jogok gyakorlása kizárólag olyan korlátozások
tárgya lehet, amelyek demokratikus társadalomban a közérdek és a mások jogainak és
szabadságának biztosítása okán elkerülhetetlenül szükségesek.
5.	Cikk - Kulturális örökségi jog és politikák
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
a elismerik a kulturális örökség elemeihez kapcsolódó közérdeket, azok társadalmi
fontosságával összhangban;
13
b növelik a kulturális örökség értékét annak számbavétele, tanulmányozása, értelmezése,
védelme, megőrzése és bemutatása révén;
c biztosítják, az egyes Felek sajátos kontextusainak megfelelően, hogy a kulturális
örökséghez való, a 4. Cikk szerinti jogok gyakorlásának létezzen jogi szabályozása;
d elősegítik a gazdasági és társadalmi környezetnek a kulturális örökségi
tevékenységekben való részvételt támogató alakulását;
e előmozdítják a kulturális örökség megóvását mint a fenntartható fejlődés, a kulturális
sokszínűség és a kortárs kreativitás egymást kölcsönösen támogató célkitűzéseinek
központi tényezőjét;
f elismerik a joghatóságuk alatt álló területen található kulturális örökség értékét,
függetlenül annak eredetétől;
g létrehoznak integrált stratégiákat a jelen Egyezményben foglalt rendelkezések
alkalmazásának elősegítésére.
6.	Cikk - Az Egyezmény hatálya
Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az:
a korlátozza, illetve ellehetetleníti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok
érvényesülését, amelyeket nemzetközi okmányok - így különösen az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről
szóló egyezmény - biztosítanak;
b hatással van más nemzetközi vagy nemzeti jogi eszközöknek a kulturális örökségre és
a környezetre vonatkozó kedvezőbb rendelkezéseire;
c közvetlenül alkalmazható jogosultságot hoz létre.
II.	Fejezet - A kulturális örökség hozzájárulása a társadalmi és az emberi fejlődéshez
7.	Cikk - Kulturális örökség és párbeszéd
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a közhatalmi intézményeken és más
illetékes testületeken keresztül:
a bátorítják a kulturális örökség bemutatása etikájának és módszertanának átgondolását,
csakúgy, mint az értelmezések sokszínűségének tiszteletét;
b békéltető eljárásokat hoznak létre olyan esetek méltányos és igazságos kezelésére,
amelyekben ugyanazon kulturális örökségi elemnek különböző közösségek egymásnak
ellentmondó értékeket tulajdonítanak;
c fejlesztik a kulturális örökségről szóló tudást, mint a bizalom és a kölcsönös megértés
által előmozdított, a konfliktusok megoldását és megelőzését szem előtt tartó békés
együttélés elősegítésének forrását;
14
d beépítik mindezeket a szempontokat az élethosszig tartó nevelés és képzés minden
vonatkozásába.
8.	Cikk - Környezet, örökség és életminőség
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a kulturális környezet minden örökségi
vonatkozását arra használják, hogy:
a gazdagítsák a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális fejlődés, a területfejlesztési
tervezés folyamatait, szükség szerint alkalmazva a kulturális örökségi
hatástanulmányok és a kárenyhítési stratégiák eszközét;
b előmozdítják a kulturális, biológiai, geológiai és tájképi sokszínűséggel kapcsolatos
politikák integrált szemléletű megközelítését, az ezen elemek közötti egyensúly
elérése érdekében;
c megerősítik a társadalmi összetartozást azáltal, hogy elősegítik a közös felelősségérzet
kibontakozását azon helyek iránt, ahol az emberek élnek;
d előmozdítják a minőség követelményét a környezet kortárs kiegészítéseiben anélkül,
hogy veszélyeztetnék a meglévő kulturális értékeket.
9.	Cikk - A kulturális örökség fenntartható használata
A kulturális örökség fenntartása érdekében a Felek kötelezettséget vállalnak arra,
hogy:
a előmozdítják a kulturális örökség sértetlenségének tiszteletben tartását azáltal, hogy
biztosítják, hogy bármilyen változtatásról szóló döntés magában foglalja az érintett
kulturális értékek megértését;
b meghatározzák a fenntartható kezelés elveit és szorgalmazzák azok alkalmazását,
valamint buzdítanak a folyamatos fenntartásra;
c biztosítják, hogy minden általánosan érvényes műszaki szabályozás során számolnak a
kulturális örökség megőrzésének sajátos követelményeivel;
d előmozdítják a hagyományos anyagok, technikák és gyakorlati megoldások
használatát és kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket a mai kor általi használat során
is;
e előmozdítják a magas színvonalú munkát egyének, vállalkozások és intézmények
szakmai minősítési és akkreditációs rendszerei útján.
10.	Cikk - Kulturális örökség és gazdasági tevékenység
A kulturális örökség mint a fenntartható gazdasági fejlődés tényezője nyújtotta
lehetőségek teljes körű kihasználása érdekében a Felek kötelezettséget vállalnak arra,
hogy:
15
a növelik a társadalmi tudatosságot, és felhasználják a kulturális örökségben rejlő
gazdasági lehetőségeket;
b tekintetbe veszik a kulturális örökség sajátos jellegét és érdekeit a gazdasági célzatú
politikák kialakításakor; és
c biztosítják azt, hogy ezek a politikák tiszteletben tartsák a kulturális örökség
integritását úgy, hogy annak benne rejlő értékei ne sérüljenek.
III.	Fejezet - A kulturális örökség iránti közös felelősség és a közösségi részvétel
11.	Cikk - A kulturális örökség iránti közösségi felelősség érvényesítésének
megszervezése
A kulturális örökség kezelése során a Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
a előmozdítják, hogy a közintézmények és hatóságok minden szakterületen és minden
szinten integrált szemlélettel rendelkezzenek, és jól tájékozottak legyenek;
b kifejlesztenek olyan jogi, pénzügyi és szakmai kereteket, amelyek lehetővé teszik a
közintézmények és hatóságok, a szakemberek, a tulajdonosok, a befektetők, a
vállalkozók, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom közös cselekvését;
c kifejlesztenek újszerű módozatokat a közintézmények, hatóságok és más szereplők
együttműködésére;
d tiszteletben tartják és bátorítják a hatóságok szerepét kiegészítő önkéntes
kezdeményezéseket;
e bátorítják az örökség megőrzésével foglalkozó nem kormányzati szervezeteket, hogy a
közérdek javára felléphessenek.
12.	Cikk - Hozzáférés a kulturális örökséghez és a demokratikus részvétel
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
a mindenkit arra bátorítanak, hogy vegyen részt:
-	a kulturális örökség azonosításában, tanulmányozásában, értelmezésében,
védelmében, megőrzésében és bemutatásában;
-	a kulturális örökség létéből fakadó lehetőségek és kihívások feletti közös
gondolkodásban és vitákban;
b figyelembe veszik a kulturális örökséggel azonosuló minden egyes örökségközösség
által annak az örökségnek tulajdonított értéket;
16
c elismerik az önkéntes alapon létrejött szervezetek szerepét, mind cselekvési
partnerként, mind építő szándékú kritikusként a kulturális örökségi politikák
megítélésében;
d lépéseket tesznek az örökséghez való hozzáférési lehetőségek fejlesztése érdekében,
különösen a fiatalok és a hátrányos helyzetűek körében abból a célból, hogy növeljék
az örökség értékéről, fenntartásának és védelmének szükségességéről, valamint a
belőle származó előnyökről való tájékozottságot.
13.	Cikk - Kulturális örökség és ismeretek
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
a elősegítik a kulturális örökségi dimenzió beépítését az oktatás minden szintjébe, nem
szükségszerűen önálló tantárgyként, hanem más tantárgyak számára gazdag forrásként
kezelve azt;
b erősítik a kapcsolatokat a kulturális örökséggel kapcsolatos oktatás és a szakmai
képzés között;
c bátorítják a kulturális örökségre, az örökségközösségekre, a környezetre és mindezek
kölcsönhatásaira vonatkozó interdiszciplináris kutatásokat;
d bátorítják a folyamatos szakmai továbbképzést, valamint az ismeretek és tapasztalatok
kicserélését, mind az oktatási rendszeren belül, mind pedig azon kívül.
14.	Cikk - Kulturális örökség és információs társadalom
A Felek kötelezettséget vállalnak a digitális technológia alkalmazásának fejlesztésére
annak érdekében, hogy növeljék a kulturális örökség hozzáférhetőségét és az
örökségből származó előnyöket oly módon, hogy:
a bátorítják azokat a kezdeményezéseket, amelyek növelik a tartalomszolgáltatás
minőségét, valamint törekednek a nyelvek és kultúrák sokszínűségének biztosítására
az információs társadalom keretei között;
b támogatják a nemzetközileg csereszabatos szabványok alkalmazását a kulturális
örökséget érintő tanulmányok, megőrzési tevékenység, továbbfejlesztés és biztonság
területein, ugyanakkor harcolva a kulturális javak illegális forgalma ellen;
c keresik a megoldásokat a kulturális örökségre vonatkozó információk
hozzáférhetőségét gátló akadályok leküzdésére, különös tekintettel az oktatási célokra,
ugyanakkor a szellemi tulajdonjogokat is védve;
d elismerik, hogy az örökséggel kapcsolatos digitális tartalmak létrehozása nem
szoríthatja háttérbe a meglévő örökség tényleges megőrzését.
IV.	Fejezet - Monitoring és együttműködés
15.	Cikk - A Felek vállalásai
17
A Felek vállalják, hogy:
a kialakítanak - az Európa Tanácson keresztül - egy olyan követő-figyelési rendszert,
amely lefedi a kulturális örökséget érintő jogalkotást, szakpolitikákat és gyakorlatokat,
a jelen Egyezményben rögzített elvekkel összhangban;
b fenntartanak, fejlesztenek és adatokat nyújtanak egy olyan, a nyilvánosság számára is
elérhető közös információs rendszer számára, mely lehetővé teszi annak felmérését,
hogy az egyes Felek miként teljesítik az ezen Egyezményben foglalt vállalásaikat.
16.	Cikk - Monitoring mechanizmus
a A Miniszteri Bizottság, követve az Európa Tanács Alapokmánya 17. Cikkében
rögzítetteket, köteles egy arra alkalmas bizottságot létrehozni vagy egy már meglévő
bizottságot kijelölni ezen Egyezmény végrehajtásának követő-figyelésére, amely
bizottság felhatalmazást kap a saját működési szabályzatának kidolgozására.
b A kijelölt bizottság:
-	szükség szerint létrehozza szervezeti és működési szabályzatát;
-	kezeli a 15. Cikk szerinti közös információs rendszert, biztosítva azon
eszközök áttekintését, amelyek az ezen Egyezményben elfogadott minden
egyes vállalásnak megfelelnek;
-	egy vagy több Fél kérésére, tanácsadás keretében véleményez minden, az
Egyezmény értelmezésével kapcsolatos kérdést - minden esetben tekintettel az
Európa Tanács teljes jogi szabályozására;
-	egy vagy több Fél kérésére értékeli az Egyezmény általuk történő
alkalmazásának bármely vonatkozását;
-	előmozdítja az Egyezmény ágazatok közti alkalmazását azzal, hogy
együttműködik más bizottságokkal, és részt vesz az Európa Tanács más
kezdeményezéseiben;
-	jelentést tesz tevékenységéről a Miniszteri Bizottságnak.
A bizottság szakértőket és megfigyelőket is bevonhat a munkájába.
17.	Cikk - Együttműködés az Egyezmény alkalmazását nyomon követő
tevékenységekben
A Felek kötelezettséget vállalnak az egymással és az Európa Tanácson keresztül való
együttműködésre a jelen Egyezmény céljainak és elveinek követése és különösen
Európa közös öröksége elismerésének előmozdítása érdekében azáltal, hogy:
a együttműködési stratégiákat hívnak életre a követő-figyelés folyamatában
meghatározott prioritások kezelésére;
18
b erősítik a multilaterális és a határon átnyúló tevékenységeket, valamint hálózatokat
hoznak létre a regionális együttműködés érdekében e stratégiák alkalmazására;
c kicserélik, fejlesztik, szabályokban rögzítik a jó példákat, és gondoskodnak azok
terjesztéséről;
d tájékoztatják a közvéleményt ezen Egyezmény céljairól és alkalmazásáról.
Kölcsönös megegyezés keretében a Felek bármelyike létrehozhat pénzügyi-
finanszírozási eszközöket a nemzetközi együttműködés elősegítésére.
V.	fejezet - Záró rendelkezések
18.	Cikk - Aláírás és hatálybalépés
a Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai számára.
b Az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyni. A
megerősítésről, elfogadásról vagy a jóváhagyásról szóló okiratokat letétbe kell
helyezni az Európa Tanács főtitkáránál.
c Az Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely egy három
hónapos időszakot követ azután, hogy az Európa Tanács tíz tagállama az előző
bekezdés rendelkezései szerint magára nézve kötelezőnek ismeri el az Egyezményt.
d Az olyan aláíró tagállam tekintetében, amely az Egyezmény hatálybalépése után
ismeri el magára nézve kötelezőnek az Egyezményt, az Egyezmény annak a hónapnak
az első napján lép hatályba, amely a megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okirat
letétbe helyezésének napja utáni három hónapos időszakot követi.
19.	Cikk - Csatlakozás
a Az Egyezmény hatálybalépése után az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Európa
Tanács Alapszabályának 20. Cikk d) pontja szerint hozott többségi határozattal és a
Miniszteri Bizottságban helyet foglaló Szerződő Államok képviselőinek egyhangú
határozatával meghívhat az Egyezményhez való csatlakozásra bármely olyan államot,
amely nem tagja az Európa Tanácsnak, valamint meghívhatja az Európai Közösséget.
b Bármely csatlakozó állam vagy csatlakozása esetén az Európai Közösség számára az
Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a csatlakozási
okiratnak az Európa Tanács főtitkáránál történő letétbe helyezésének napját követő
három hónapos időszak lejárta után következik.
20.	Cikk - Területi alkalmazás
a Bármely állam az aláíráskor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy
csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával meghatározhatja azt a területet vagy
azokat a területeket, ahol az Egyezményt alkalmazni fogja.
19
b Bármely állam az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozattal bármilyen
későbbi időpontban kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását az e nyilatkozatban
meghatározott bármely más területre. Az ilyen területet illetően az Egyezmény annak a
hónapnak az első napján lép hatályba, amely a főtitkárnak átadott ilyen nyilatkozat
napját követő három hónapos időszak lejárta után következik.
c Bármely, a fenti két bekezdés alapján tett nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott
bármely területet illetően visszavonható a főtitkárhoz intézett bejelentéssel. A
visszavonás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a főtitkárhoz intézett
bejelentés kézhezvételének napját követő három hónapos időszak lejárta után
következik.
21.	Cikk - Az Egyezmény felmondása
a Bármely Fél bármikor felmondhatja az Egyezményt az Európa Tanács főtitkárához
címzett bejelentéssel.
b Az ilyen felmondás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a főtitkárnak
benyújtott bejelentés kézhezvételének napja utáni három hónapos időszak lejártát
követi.
22.	Cikk - Módosítások
a Bármely Fél, valamint a 16. Cikkben említett bizottság javasolhatja a jelen Egyezmény
módosítását.
b Bármely módosítási javaslatot az Európa Tanács főtitkárához kell eljuttatni, aki azt
továbbítja az Európa Tanács tagállamainak, jelen Egyezmény Feleinek, valamint
bármely nem Európa Tanács tag európai országnak és az Európai Közösségnek,
amelyek a 19. Cikk alapján felhívást kaptak arra, hogy csatlakozzanak ezen
Egyezményhez.
c A bizottság megvizsgál minden egyes beterjesztett módosítási javaslatot, majd a Felek
képviselői háromnegyedének többsége által elfogadott szövegváltozatot elfogadásra
benyújtja a Miniszteri Bizottságnak. Miután a Miniszteri Bizottság az Európa Tanács
Alapszabálya 20. Cikk d) pontjában előírt többséggel és a Miniszteri Bizottságban
tanácskozási joggal rendelkező államok képviselőinek egyhangú határozatával
elfogadta a módosítási javaslatot, a szöveget elfogadásra a Felekhez továbbítják.
d A módosítások azon Felek számára lépnek hatályba, amelyek elfogadták azokat, annak
a hónapnak az első napján, amely három hónappal követi azt az időpontot, amikor tíz
Európa Tanács tag értesítette a főtitkárt azok elfogadásáról. Azon Felek tekintetében,
akik később fogadják el a módosításokat, e módosítások annak a hónapnak az első
napján lépnek életbe, amely három hónappal követi azt az időpontot, amikor e Felek
értesítették a főtitkárt a módosítások elfogadásáról.
23.	Cikk - Értesítések
20
Az Európa Tanács főtitkára tájékoztatja az Európa Tanács tagállamait, azon államokat,
amelyek csatlakoztak, vagy felhívást kaptak az Egyezményhez való csatlakozásra és a
csatlakozott, vagy csatlakozási felhívást kapott Európai Közösséget a következőkről:
a minden aláírásról;
b megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;
c az Egyezmény hatálybalépésére vonatkozó bármely időpontról a 18., 19. és 20. Cikk
szerint;
d az Egyezmény módosítására tett bármely javaslatról, a 22. Cikk alapján elfogadott
bármilyen módosításról, valamint arról, hogy az mikor lép hatályba;
e a jelen Egyezményre vonatkozó minden egyéb intézkedésről, nyilatkozatról,
értesítésről vagy közlésről.
Ennek hiteléül, a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Kelt Faróban, 2005. október 27-én; készült egyaránt hiteles angol és francia nyelvű
változatban, egy példányban, amelyet letétbe helyeznek az Európa Tanács Levéltárában. Az
Európa Tanács főtitkára hiteles másolatokat küld az Európa Tanács minden tagállamának,
más államoknak, illetve az Európai Közösségnek, amelyek felhívást kapnak az
Egyezményhez való csatlakozásra.”
4.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	A 2. és 3. § az Egyezmény 18. Cikk d) pontjában meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a 2. és 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős
miniszter - annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett
közleményével állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a kultúráért felelős miniszter
gondoskodik.
21
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kulturális örökségnek központi szerepe van a demokratikus társadalom kialakításában,
illetve a fenntartható fejlődésnek és a kulturális sokszínűség előmozdításának folyamatában.
Az Európa Tanács e gondolat mentén fogadta el Faróban, 2005. október 27-én a kulturális
örökség társadalmi értékéről szóló keretegyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), amely
2011. június 1-jén lépett hatályba.
Az Egyezmény e fenti célok mentén fogalmazza meg a tagállamok felé a szükséges
feladatokat és lépéseket annak érdekében, hogy elősegítse a kulturális örökség társadalmi-
gazdasági hasznosulását és az emberi életminőség javulását.
Az Egyezmény abban a tekintetben jelent előrelépést, hogy kinyilvánítja a kulturális
örökséghez való egyéni és közösségi jogot, azt a kulturális jog mint egyetemes emberi jog
részeként értelmezve. Az Egyezmény célja, hogy a társadalom minden tagja részt vegyen az
örökség meghatározásában, kezelésében az ehhez szükséges jogok és kötelezettségek,
valamint a szükséges ismeretek és tudás biztosításával, megteremtve és fenntartva az egyének,
illetve a közösségek választása szerinti kulturális örökséghez való kötődését mások jogainak
tiszteletben tartásával. Meghatározza az „örökségközösség” fogalmát, mely független az
országhatároktól. Az Egyezmény a közös örökségért való egyéni és közösségi (állami)
felelősségvállalást a közös európai örökség előmozdításának szándékával fogalmazza meg.
Az Egyezmény továbbá kiemeli az örökség fenntartható gazdasági fejlődésben betöltött
szerepét, az örökségi ismeretek, vagyis az oktatás, illetve a digitális technológia
alkalmazásának jelentőségét, hangsúlyozva a kulturális örökség fizikai állapotában való
megőrzésének (integritás) primátusát. A hagyományos technológiák és mesterségek
alkalmazása, valamint a magas színvonalú szakmai képzések biztosítása is a fenntartható
használat egyik feltétele.
Az Egyezmény a fent megfogalmazott célok elérése érdekében szükséges lépések megtételét
várja el az aláíró tagállamoktól, továbbá cél, hogy az érintett köz-, intézményi- és
magánszereplők fokozott, egymást erősítő együttműködését mozdítsa elő.
A ratifikálással Magyarország kinyilvánítja, hogy nagy jelentőséget tulajdonít az
Egyezményben foglaltaknak, követendőnek tartja azokat, és mindent megtesz annak
érdekében, hogy a fenti célok elérését előmozdítsa. Emellett kinyilvánítja elkötelezettségét a
hazai nemzetiségek kulturális örökségének megőrzése és védelme mellett. Az Egyezmény
ratifikálói körének majdani bővítésével (szomszédos országok, amelyek még nem ratifikálták
az Egyezményt) pedig lehetősége nyílik arra, hogy a határon túli magyarság kulturális
örökségét hatékonyabban, az aláíró országokkal szorosan együttműködve őrizhesse meg.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1-2. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az Egyezmény olyan tárgykört - kulturális örökség - szabályoz,
amelyről törvény, nevezetesen a kulturális örökség védelméről szóló törvény rendelkezik, az
Egyezmény kötelező hatályának elismerésére vonatkozóan az Országgyűlés adhat
felhatalmazást. Az Országgyűlés e törvénnyel ad felhatalmazást az Egyezmény kötelező
hatályának elismerésére, valamint hirdeti azt ki.
a 3.§-hoz
22
A 3. § rögzíti az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét és annak hivatalos magyar
fordítását.
Az Európa Tanács célja az Egyezmény megalkotásával egy olyan jogi eszköz létrehozása
volt, amely - az Európa Tanács azon már létező normáitól eltérően, amelyek az örökség
elemeit kizárólag örökségi vagy tudományos értékeik révén tartották védelemre érdemesnek,
ezért elsősorban megőrzésük módjára szolgáltak iránymutatóként - a kulturális örökség és
általában a kultúra jelentőségét a gazdaság és társadalom fenntartható fejlődése, a
globalizáció, a kulturális identitás, valamint Európa minden egyes embere életminőségének
javításában betöltött szerepének viszonylatában határozza meg. Az Egyezmény alábbiakban
ismertetett ajánlásai teljesen új viszonyrendszerbe helyezik a kulturális örökség, a társadalom,
a közösség és az egyén kapcsolatát.
Az Egyezmény három fő pillérét a kulturális életben történő részvételhez való egyetemesen
elfogadott jogból egyenesen következő örökséghez való jog, az ebből adódó kötelezettségek
elve és az a tény alkotja, hogy a kulturális örökség megőrzése és fenntartható módon történő
használata egy demokratikusabb társadalom és magasabb életminőség megteremtését
szolgálj a.
Az Egyezmény kiemelt figyelmet fordít az örökség környezeti vonatkozásainak
hangsúlyozására, túllép a történelmi környezet fogalmán, kiemelve, hogy a táj az ember és
természet együttes hatása révén alakult ki. Ugyancsak fontos eleme az Egyezménynek, hogy a
közös örökség elvének hangsúlyozása mellett elismeri az örökségi elemekhez kapcsolódó
magántulajdon jogát, amely azonban a közérdek gyakorlásából fakadóan csak korlátozott
módon érvényesíthető. Az Egyezmény teljesen újító módon vezeti be az örökségközösség
fogalmát, amelyet nem mint egy már létező merev határok közé zárt csoportot definiál, hanem
úgy, mint egy olyan közösséget, amelynek tagjait az örökség értékelése és másokkal történő
megosztásának igénye kapcsol össze. A közösséghez való tartozásnak nem feltétele a közös
akciókban való részvétel, ezért bárki, fizikai képességeitől függetlenül, az örökségközösség
tagjának tudhatja magát.
Az Egyezmény főbb rendelkezései a következők:
Preambulum
A kulturális örökséget a társadalomban végbemenő változások tükrében szükséges
meghatározni, illetve az örökségelemeket a fenntartható fejlődés fontos elemeként kell
kezelni. Abból az alapvetésből kiindulva, hogy az örökség közös értéket képvisel, ezáltal
mindenkinek demokratikus joga az örökséghez való hozzáférés, az Egyezmény elsőként
vezeti be a kulturális örökséghez való jog fogalmát. A továbbiakban kiemeli a participáció
elvét, valamint a képzés és oktatás szerepét, amelynek révén az örökség jelentős mértékben
mozdíthatja elő az egyes emberek és a különböző kultúrák közti párbeszéd kialakulását,
egymás megértését és ezáltal a béke megteremtését.
1-3. Cikk
Az Egyezmény elsőként meghatározza a célkitűzéseit, így többek között a kulturális
örökséggel kapcsolatos jogoknak a kulturális életben való részvétel jogaként történő kifejezett
rögzítését, a kulturális örökség iránti egyéni és kollektív felelősség elismerését, valamint az
emberi fejlődés előmozdítását és az életminőség emelését a kulturális örökség megőrzése és
23
fenntartható használata révén. Ezt követően az Egyezmény meghatározza a kulturális örökség
és az örökségközösség fogalmát.
Az európai közös örökség fogalmának bevezetésével az Egyezmény Európa kulturális
örökségének szélesebb társadalmi vonatkozásaira kívánja ráirányítani a figyelmet. Európa
közös örökségét az európai emberek közös emlékezetének forrásaként és erőforrásaként
szolgáló kulturális örökség és a történelem során kialakult, az európai társadalmak
működésének alapjául szolgáló társadalmi értékek egymástól elválaszthatatlan és egymást
kölcsönösen erősítő egysége alkotja. Ez képezi a kultúrák közti párbeszédről és a konfliktus-
megelőzésről szóló nyilatkozat alapját is. A társadalmi értékekkel kapcsolatos jelenlegi
konszenzus eléréséhez az Európa vészterhes történelme során szerzett tapasztalatok vezettek,
és ezekben gyökerezik az a felismerés is, hogy a kulturális örökség elemei csakis közös
felelősségvállalással őrizhetők meg. Az örökség európai szintű megközelítésének elsősorban
azoknak az örökségelemeknek az esetében van különös jelentősége, amelyek nehezen
illeszthetők be a jelenlegi politikai határok közé.
4-10. Cikk
Bár az Egyezmény kiemelten kezeli a kulturális örökséghez való hozzáférés jogát, és az ezek
gyakorlásához szükséges feltételek megteremtésére a csatlakozó államok részére
kötelezettséget is ír elő, ugyanakkor kiemeli, hogy ez a közösségi jog más jogok, így a
magántulajdonhoz való jog, illetve a nemzetközi és az örökség védelmére vonatkozó
kedvezőbb nemzeti jogi eszközök tiszteletben tartásával gyakorolható. A határokon túl
található magyar kulturális örökség megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű az
Egyezmény 5. Cikk f) pontjában foglalt ajánlás, miszerint a csatlakozó tagállamoknak
vállalniuk kell, hogy elismerik a területükön található kulturális örökségi elemek értékét,
függetlenül azok eredetétől. Ezt erősítik a 7. Cikkben foglaltak is, amelyek értelmében a
tagállamoknak bátorítaniuk kell az örökségértelmezés sokféleségének az érvényesülését, és
elő kell segíteniük az érdekellentétek megoldását azoknak az örökségi helyszíneknek az
esetében, amikor egy örökségi helyszín eltérő értéket képvisel a különböző közösségek
számára. A konfliktusok megelőzése, illetve kezelése szempontjából a kulturális örökség
megismerése a kölcsönös bizalom és megértés megteremtésének hatékony eszközéül
szolgálhat.
Az Egyezmény értelmezésében a környezet kulturális örökségi vonatkozásai a területi
kohézió és az életminőség elengedhetetlen feltételeit képezik, ezért az Egyezmény fontos
teendőket fogalmaz meg a kulturális környezet örökségi vonatkozásainak kihasználására, és
integrált megközelítést szorgalmaz a kulturális, biológiai, geológiai és táji elemek közti
egyensúly megteremtésére. Hangsúlyosan jeleníti meg azt az alapelvet, amely szerint ahhoz,
hogy a kulturális örökség valóban a gazdasági-társadalmi fejlődést gazdagítsa,
elengedhetetlen, hogy speciális szempontjai már a tervezési folyamatokba is
integrálódhassanak - nevesítve a kulturális örökségi hatástanulmányok révén.
A kulturális örökség fenntartható módon történő megőrzésének elengedhetetlen feltétele
integritásának, sértetlenségének tiszteletben tartása, amely azonban nem statikus megőrzést,
hanem az örökség identitását és eredetiségét biztosító értékek felismerésén és tiszteletben
tartásán alapuló megközelítést jelent.
A 9. Cikk a (természeti örökség védelméből és a környezetvédelemből ismert) fenntartható
használat elvének a kulturális örökségre történő kiterjesztése keretében szorgalmazza a
tervszerű kezelésre való áttérést, a kulturális örökség megőrzése sajátos követelményeinek
érvényesítését a tágabb szabályozási környezet kialakítása során, a hagyományos anyagok és
24
technikák alkalmazását, valamint a kulturális örökséggel foglalkozó egyének, vállalkozások
és intézmények szakmai akkreditációját - a meglévő és a hozzáadott/hozzáadandó kulturális
érték minőségének biztosítása érdekében.
Az Egyezmény 10. Cikke egyedülálló módon ráirányítja a figyelmet a kulturális örökségben
rejlő, a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából hasznosítható adottságokra, kiemelve
azt, hogy egy térség gazdasági fejlesztése és vonzerejének megteremtése szempontjából
elengedhetetlen ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása, ugyanakkor - éppen e fejlesztési
potenciál hosszú távú megőrzése érdekében - a gazdasági célú hasznosítás semmilyen módon
nem írhatja felül vagy veszélyeztetheti az örökségben rejlő immanens értékek hosszú távú
megőrzését.
11.	Cikk
A 11. Cikk a kulturális örökség iránti - előbbiekben deklarált - közösségi felelősség
érvényesítésének eszközrendszerét érinti. Ezen eszközrendszer egyrészt közhatalmi
természetű - a felelősségvállalás jogi, pénzügyi és szakmai kereteinek kialakítása csak így
lehetséges -, másfelől annak nélkülözhetetlen támogatói a nem kormányzati szereplők.
12-14. Cikk
A 12-14. Cikkek tárgyalják a kulturális örökség iránti széleskörű felelősségvállalást, a
demokratikus hozzáférést. Kötelezik az aláíró Feleket a kulturális örökség védelmében való
társadalmi participáció bátorítására, valamint arra, hogy ezt kiemelten a kulturális örökségről
szóló ismereteknek az oktatásba történő integrált beépítésével alapozzák meg. Felismerik a
digitális technológia alkalmazásának jelentőségét a kulturális örökség megismerhetővé és
hozzáférhetővé tétele terén, egyúttal felhívják a figyelmet arra is, hogy a kulturális örökséggel
kapcsolatos új digitális tartalmak létrehozása nem szoríthatja háttérbe az örökségi elemek
anyagi, fizikai valóságban történő megőrzését.
a 4. §-hoz
E § a törvény hatálybalépéséről rendelkezik. Az Egyezmény 18. Cikk d) pontja úgy
rendelkezik, hogy az olyan aláíró tagállam tekintetében, amely az Egyezmény hatálybalépése
után ismeri el magára nézve kötelezőnek az Egyezményt, az Egyezmény annak a hónapnak az
első napján lép hatályba, amely a megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okirat letétbe
helyezésének napja utáni három hónapos időszakot követi. Ennek pontos időpontját annak
ismertté válását követően a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben
haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. Az e törvény végrehajtásához
szükséges intézkedésekről a kultúráért felelős miniszter gondoskodik.
25