﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/7971. számú
törvényjavaslat
a Polgári Törvénykönyvről
Előadó: Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
Budapest, 2012. július
2012. ÉVI ... TÖRVÉNY
A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL
ELSŐ KÖNYV
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1:1. § [A törvény hatálya]
E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek
alapvető vagyoni és személyi viszonyait.
1:2. § [Értelmezési alapelv]
(1)	E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell
értelmezni.
(2)	A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell
értelmezni.
1:3. § [A jóhiszeműség és tisztesség elve]
(1)	A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.
(2)	A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása
szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.
1:4. § [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság]
(1)	Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell
eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(2)	Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
(3)	A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.
1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma]
(1)	A törvény tiltja a joggal való visszaélést.
(2)	Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában
áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő
magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az
érdeksérelem másképpen nem hárítható el.
1:6. § [Bírói út]
Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik -
bírói útra tartozik.
2
MÁSODIK KÖNYV
AZ EMBER MINT JOGALANY
Első Rész
A JOGKÉPESSÉG
I.	Cím
A jogképesség kezdete és megszűnése
2:1. § [A jogképesség]
(1)	Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.
(2)	A jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.
2:2. § [A jogképesség kezdete]
(1)	A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.
(2)	A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell
tekinteni; bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt.
A születés napja a határidőbe beleszámít.
2:3. § [A magzat gyámja]
(1)	A gyámhatóság - kérelemre vagy hivatalból - gyámot rendel a magzat részére, ha ez
a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges.
(2)	Gyám rendelését a magzat szülője, nagyszülője, az ügyész és a jegyző kérheti.
2:4. § [A jogképesség megszűnése]
A jogképesség a halállal szűnik meg.
II.	Cím
A holtnak nyilvánítás
2:5. § [A holtnak nyilvánítás]
(1)	Az eltűnt személyt a bíróság kérelemre holtnak nyilvánítja, ha eltűnésétől öt év eltelt
anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismert volna.
(2)	A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.
(3)	A holtnak nyilvánítást az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a
gyámhatóság és az kérheti, akinek az eltűnt holtnak nyilvánítása jogi érdekét érinti.
2:6. § [A halál időpontjának meghatározása]
(1)	A bíróság a halál időpontját a körülmények mérlegelése alapján határozza meg.
(2)	Ha a körülmények mérlegelése nem vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést
követő hónap tizenötödik napja.
2:7. § [Változás a holtnak nyilvánítás alapjául vett körülményekben]
(1)	Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett
időpontnál korábbi vagy későbbi időpontban tűnt el, de a holtnak nyilvánítás feltételei
egyébként fennállnak, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot módosítja. A
jogkövetkezmények a módosított határozat szerint alakulnak.
3
(2)	Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett
időpontnál később tűnt el, és ezért a holtnak nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, a
bíróság a holtnak nyilvánító határozatot hatályon kívül helyezi, és az annak alapján
beállott jogkövetkezmények semmisek.
(3)	A holtnak nyilvánító határozat módosítását és hatályon kívül helyezését ugyanazok
kérhetik, mint a holtnak nyilvánítást.
(4)	Ha a holtnak nyilvánított előkerül, a holtnak nyilvánító határozat hatálytalan, és az
annak alapján beállott jogkövetkezmények semmisek.
Második Rész
A CSELEKVŐKÉPESSÉG
III.	Cím
A cselekvőképesség általános szabályai
2:8. § [A cselekvőképesség]
(1)	Minden ember cselekvőképes, akinek cselekvőképességét e törvény vagy a bíróság
gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza.
(2)	Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.
(3)	A cselekvőképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.
2:9. § [A cselekvőképtelen állapot]
(1)	Semmis annak a személynek a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor
olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen
hiányzik.
(2)	A cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat - a végintézkedés kivételével - a
cselekvőképtelenség miatt nem semmis, ha tartalmából és megtételének körülményeiből
arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén
is indokolt lett volna.
IV.	Cím
A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség
2:10. § [A kiskorúság]
(1)	Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a
házasságkötéssel nagykorúvá válik.
(2)	Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt
szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja, a
házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik.
(3)	A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti.
2:11. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú]
Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte.
2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata]
(1)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges.
4
Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt függő
jognyilatkozatainak érvényességéről.
(2)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése
nélkül
a)	tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;
b)	megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó
kisebb jelentőségű szerződéseket;
c)	rendelkezhet munkával szerzett jövedelmével, annak erejéig kötelezettséget vállalhat;
d)	köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez; és
e)	ajándékozhat a szokásos mértékben.
(3)	A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak ígért vagy adott
ingyenes juttatást a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság a
törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, a határozat a törvényes
képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.
(4)	A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet
jognyilatkozatot, kivéve azokat, amelyeknél jogszabály a korlátozottan cselekvőképes
kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, vagy amelyek a korlátozottan cselekvőképes
kiskorú jövedelmére vonatkoznak. A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és
vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőképességű
kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.
2:13. § [A cselekvőképtelen kiskorú]
Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.
2:14. § [A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata]
(1)	A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes
képviselője jár el.
(2)	A cselekvőképtelenség miatt nem semmis a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és
teljesített csekély jelentőségű szerződés, amelynek megkötése a mindennapi életben
tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel.
(3)	A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata
megtétele során az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét
-	korának és érettségének megfelelően - figyelembe kell vennie.
2:15. § [A gyámhatóság jóváhagyása a kiskorú törvényes képviselőjének
jognyilatkozatához]
(1)	A kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozata a gyámhatóság jóváhagyásával
érvényes
a)	a kiskorút megillető tartásról történő lemondás;
b)	a kiskorút öröklési jogviszony alapján megillető jogra vagy őt terhelő kötelezettségre
vonatkozó jognyilatkozat és a külön is visszautasítható vagyontárgyak öröklésének
visszautasítása;
c)	a kiskorú nem tehermentes ingatlanszerzése, ingatlana tulajdonjogának átruházása
vagy megterhelése;
d)	a kiskorú gyámhatóságnak átadott vagyonáról való rendelkezés; vagy
e)	a kiskorú jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyáról
való rendelkezés
esetén.
5
(2)	Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a kiskorú ingatlanvagyonának
megterhelésére az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg, az ingyenes
juttatást nyújtó személy javára történő haszonélvezet alapításával kerül sor.
(3)	Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a jognyilatkozat érvényességét
bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták.
2:16. § [A kiskorú ellenérték nélküli kötelezettségvállalása]
Semmis a kiskorú törvényes képviselőjének olyan jognyilatkozata, amellyel - a kiskorú
vagyona terhére - ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül
kötelezettséget vállal vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond. Ezt a
rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a törvényes képviselőnek a korlátozottan
cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatához való hozzájárulására is.
2:17. § [A kiskorú jognyilatkozatának relatív semmissége]
A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképességen vagy cselekvőképtelenségen
alapuló semmisségre annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége
korlátozott vagy hiányzik.
2:18. § [A kiskorú cselekvőképességének teljes korlátozása gondnokság alá
helyezéssel]
(1)	A bíróság a kiskorút a tizenhetedik életévének betöltése után a nagykorúakra
irányadó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó
gondnokság alá helyezheti.
(2)	A gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti.
(3)	Ha a bíróság kiskorút helyez a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság
alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már az ítélet
jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik.
V.	Cím
A nagykorú cselekvőképességének korlátozása
2:19. § [A cselekvőképesség részleges korlátozása]
(1)	Cselekvőképességében részlegesen korlátozott az a nagykorú, akit a bíróság ilyen
hatállyal gondnokság alá helyezett.
(2)	A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút
helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara
következtében - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és
emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel -
meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt.
(3)	A cselekvőképességet részlegesen korlátozó ítéletben a bíróságnak meg kell
határoznia azokat a személyi, illetve vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekben a
cselekvőképességet korlátozza.
(4)	A cselekvőképesség részlegesen sem korlátozható, ha az érintett személy jogainak
védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon biztosítható.
(5)	A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy minden olyan ügyben
önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, amely nem tartozik abba az ügycsoportba,
amelyben cselekvőképességét a bíróság korlátozta.
6
2:20. § [A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy jognyilatkozata]
(1)	A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személynek a bíróság ítéletében
meghatározott ügycsoportokra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez
gondnokának hozzájárulása szükséges. Ha a cselekvőképességében részlegesen
korlátozott személy cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak
érvényességéről.
(2)	A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy és gondnoka közötti
vitában a gyámhatóság dönt.
(3)	A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy a bíróság ítéletében
meghatározott ügycsoportok tekintetében a gondnoka hozzájárulása nélkül
a)	tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;
b)	megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó
kisebb jelentőségű szerződéseket;
c)	rendelkezhet jövedelme bíróság által meghatározott hányadával; annak erejéig
kötelezettséget is vállalhat;
d)	köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez; és
e)	ajándékozhat a szokásos mértékben.
(4)	Ha a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy érdekeinek védelme,
károsodástól való megóvása azonnali intézkedést igényel, a gondnok a hozzájárulását
igénylő ügyekben önállóan eljárhat, az érintett személy helyett jognyilatkozatot tehet.
Erről a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személyt és a gyámhatóságot
késedelem nélkül tájékoztatnia kell.
2:21. § [A cselekvőképesség teljes korlátozása]
(1)	Cselekvőképtelen az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet teljesen
korlátozó gondnokság alá helyezett.
(2)	A bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút
helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara
következtében - tartósan, teljes körűen hiányzik, és emiatt - egyéni körülményeire,
valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - gondnokság alá helyezése
indokolt.
(3)	A bíróság a cselekvőképességet abban az esetben korlátozhatja teljesen, ha az
érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő módon vagy a
cselekvőképesség részleges korlátozásával nem biztosítható.
2:22. § [A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata]
(1)	A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el.
(2)	A cselekvőképtelenség miatt nem semmis a cselekvőképtelen nagykorú által kötött
és teljesített csekély jelentőségű szerződés, amelynek megkötése a mindennapi életben
tömegesen fordul elő és különösebb megfontolást nem igényel.
(3)	A gondnoknak a véleménynyilvánításra képes cselekvőképtelen nagykorú
kívánságát az őt érintő jognyilatkozata megtétele előtt meg kell hallgatnia és lehetőség
szerint figyelembe kell vennie.
2:23. § [A gyámhatóság jóváhagyásának szükségessége]
(1)	A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy és gondnoka
jognyilatkozatának, továbbá a cselekvőképtelen nagykorú gondnoka jognyilatkozatának
érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a
cselekvőképességében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú
a)	tartására;
7
b)	öröklési jogviszony alapján őt megillető jogára vagy terhelő kötelezettségére;
c)	nem tehermentes ingatlanszerzésére, ingatlana tulajdonjogának átruházására vagy
bármely módon történő megterhelésére;
d)	gyámhatóságnak átadott vagyonára; vagy
e)	a gondnokot kirendelő határozatban megállapított összeget meghaladó értékű
vagyontárgyára
vonatkozik.
(2)	A cselekvőképességében a vagyoni ügyeit érintően korlátozott személy és a
gondnoka közös kérelmére a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat az
érintett személy vagyona terhére
a)	az érintett személy leszármazója önálló háztartásának alapításához, fenntartásához
vagy más fontos célja eléréséhez, ha a támogatás mértéke a leszármazó - a hozzájárulás
időpontjában fennálló állapot és érték szerinti - törvényes örökrészének felét nem
haladja meg; vagy
b)	ingyenes juttatáshoz, jogokról ellenérték nélküli lemondáshoz vagy közcélra történő
felajánláshoz, ha a jogügylet az érintett személy megélhetését nem veszélyezteti.
(3)	A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat a cselekvőképtelen
nagykorú gondnoka kérelmére az érintett személy leszármazója önálló háztartásának
alapításához, fenntartásához vagy más fontos célja eléréséhez az érintett személy
vagyona terhére, ha a támogatás mértéke a leszármazó - a hozzájárulás időpontjában
fennálló állapot és érték szerinti - törvényes örökrészének felét nem haladja meg.
(4)	Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a cselekvőképességében
részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú ingatlantulajdonának
megterhelésére az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg, az ingyenes
juttatást nyújtó személy javára történő haszonélvezet alapításával kerül sor.
(5)	Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a jognyilatkozat érvényességét
bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták.
2:24. § [A cselekvőképességében részlegesen korlátozott és a cselekvőképtelen
nagykorú jognyilatkozatának relatív semmissége]
A cselekvőképesség részleges korlátozásán és a cselekvőképtelenségen alapuló
semmisségre annak érdekében lehet hivatkozni, aki a cselekvőképességében részlegesen
korlátozott vagy cselekvőképtelen.
VI.	Cím
A gondnokság alá helyezési eljárást megelőző intézkedések
2:25. § [A zárlat elrendelése és a zárgondnokrendelés]
Ha cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés látszik indokoltnak, és az
érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a
vagyonra vagy annak egy részére zárlatot rendel el, és ezzel egyidejűleg zárgondnokot
rendel ki. A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
2:26. § [Az ideiglenes gondnokrendelés]
(1)	Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság ideiglenes gondnokot rendelhet
annak a nagykorúnak, akinek a cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezése
látszik indokoltnak, és személyének vagy vagyonának védelme zárlat elrendelésével
vagy más módon nem lehetséges. Az ideiglenes gondnokot kirendelő határozat ellen
nincs helye fellebbezésnek.
8
(2)	A gyámhatóság az ideiglenes gondnokot kirendelő határozatában megjelöli, hogy az
ideiglenes gondnok mely ügyekben vagy ügycsoportokban jogosult jognyilatkozatot
tenni.
(3)	Az ideiglenes gondnok tevékenységére egyebekben a gondnokra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
2:27. § [A zárlatra és az ideiglenes gondnokrendelésre vonatkozó közös szabályok]
(1)	A gyámhatóságnak a zárlat elrendelését vagy az ideiglenes gondnokrendelést követő
nyolc napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania. A bíróságnak
legkésőbb a keresetindítástól számított harminc napon belül a zárlatot vagy az
ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia.
(2)	A zárlat megszüntetéséről és a zárgondnok vagy az ideiglenes gondnok
felmentéséről legkésőbb a gondnokot kirendelő határozatban rendelkezni kell.
VII.	Cím
A gondnokság alá helyezés
2:28. § [A gondnokság alá helyezés kezdeményezése]
(1)	A gondnokság alá helyezést a bíróságtól
a)	a nagykorú együtt élő házastársa, élettársa vagy bejegyzett élettársa, egyenesági
rokona, testvére;
b)	a kiskorú törvényes képviselője;
c)	a gyámhatóság; és
d)	az ügyész
kérheti.
(2)	Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a
gondnokság alá helyezési eljárást meg kell indítania, ha ezt az (1) bekezdés a) és b)
pontjában meghatározott személyek a gyámhatóságnak a keresetindítás
szükségességéről való tájékoztatását követő hatvan napon belül nem teszik meg.
2:29. § [A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata]
(1)	A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását elrendelő, azt fenntartó vagy
módosító ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező
felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, amely
a)	a cselekvőképesség részleges korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet
jogerőre emelkedésétől számított öt év;
b)	a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet
jogerőre emelkedésétől számított tíz év.
(2)	A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak hivatalból kell megindítania. A kereseti
kérelem a cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá
helyezés megszüntetésére, annak hatályában való fenntartására, a cselekvőképességet
részlegesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságra
változtatására, a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet
részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezésre történő módosítására, vagy
cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság esetén a korlátozással érintett
ügycsoportok módosítására irányulhat.
9
2:30. § [A gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy módosítása]
(1)	A cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének
oka már nem áll fenn.
(2)	A gondnokság alá helyezés megszüntetését a bíróságtól
a)	a gondnokolt;
b)	a gondnokolt együtt élő házastársa, élettársa vagy bejegyzett élettársa, egyenesági
rokona, testvére;
c)	a gondnok;
d)	a gyámhatóság; vagy
e)	az ügyész
kérheti.
(3)	A (2) bekezdésben felsoroltak a gondnokság alá helyezés módosítását is kérhetik.
Ennek keretében kérhetik a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság
cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságra változtatását, a cselekvőképességet
teljesen korlátozó gondnokság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság
alá helyezésre történő módosítását, vagy a cselekvőképességet részlegesen korlátozó
gondnokság esetén a gondnokolt által önállóan nem gyakorolható ügycsoportok
módosítását.
(4)	A gondnokság alá helyezés megszüntetésére vagy módosítására irányuló per
megindításának a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatának időpontját
megelőzően is helye van.
VIII.	Cím
A gondnokrendelés; a gondnok jogai és kötelezettségei
2:31. § [A gondnokrendelés]
(1)	A bíróság által gondnokság alá helyezett személy részére a gondnokot a
gyámhatóság rendeli ki. Gondnok lehet minden cselekvőképes személy, aki a gondnoki
tisztséget vállalja.
(2)	Nem lehet gondnokul rendelni azt,
a)	akit a gondnokság alá helyezett személy előzetes jognyilatkozatában kizárt a
gondnokul jelölhető személyek közül vagy akinek személye ellen egyéb módon
kifejezetten tiltakozik; vagy
b)	akinek gondnokul rendelése a gondnokság alá helyezett személy érdekeivel
ellentétes.
(3)	Gondnokul - ha ez az érdekeivel kifejezetten nem ellentétes - a gondnokság alá
helyezett személy által az előzetes jognyilatkozatában megjelölt vagy a gondnok
kirendelése iránti eljárásban az érintett által megnevezett személyt kell kirendelni. Ha ez
nem lehetséges, elsősorban a gondnokság alá helyezett személlyel együtt élő
házastársat, élettársat vagy bejegyzett élettársat kell gondnokul kirendelni. Ha az
érintettnek nincs ilyen hozzátartozója, vagy a házastárs, az élettárs vagy bejegyzett
élettárs kirendelése veszélyeztetné a gondnokság alá helyezett személy érdekeit, a
gyámhatóság gondnokul olyan személyt rendel ki, aki a gondnokság ellátására az összes
körülmény figyelembevételével alkalmas.
(4)	A gondnok rendelésénél az arra alkalmas személyek közül előnyben kell részesíteni
a szülőket vagy a szülők által a haláluk esetére közokiratban vagy végrendeletben
10
megnevezett személyt, ilyenek hiányában azokat a hozzátartozókat, akik szükség esetén
a személyes gondoskodást is el tudják látni.
(5)	Ha a gondnok a (3)-(4) bekezdésben foglaltak alapján nem rendelhető ki, a
gondnokság alá helyezett személy számára hivatásos gondnokot kell rendelni. Hivatásos
gondnok az a büntetlen előéletű személy lehet, aki a hivatásos gondnokra vonatkozó
képesítési előírásoknak megfelel. Hivatásos gondnokul mentális zavarban szenvedő
személyekkel foglalkozó jogi személy is kirendelhető; a jogi személy köteles megjelölni
azt a személyt, aki a gondnoki teendőket személyében ellátja. A kijelölt személynek
meg kell felelnie a hivatásos gondnokra vonatkozó képesítési előírásoknak.
2:32. § [Többes és helyettes gondnokrendelés]
(1)	A gondnokság alá helyezett személy részére kivételesen több gondnok is rendelhető.
Többes gondnokrendelésre kerülhet sor, ha
a)	a gondnokság alá helyezett személy mindkét szülője vagy két közeli hozzátartozója
vállalja a gondnokságot; vagy
b)	a gondnokság alá helyezett személy vagyonának vagy vagyona meghatározott
részének kezelése vagy egyes más ügyeinek intézése külön szakértelmet igényel.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a gyámhatóság a gondnokok közös
kérelmére meghatározza a feladatkörük megosztását. Ennek hiányában a gondnokok
jogköre azonos; együttesen és önállóan is eljárhatnak.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a gyámhatóság meghatározza a
gondnokok feladatkörének megosztását.
(4)	A távollevő vagy más okból akadályozott gondnok mellé a gyámhatóság a
gondnokolt részére szükség szerint helyettes gondnokot is rendelhet. A helyettes
gondnok az azonnali intézkedést igénylő ügyekben járhat el.
2:33. § [A gondnoki tisztség megszűnése]
(1)	A gyámhatóság a gondnokot a tisztségéből felmenti, ha
a)	a gondnokság alá helyezést a bíróság megszüntette;
b)	a gondnokolt meghalt;
c)	a gondnok fontos okból a felmentését kéri; vagy
d)	utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a gondnok kirendelésének akadályát
jelentette volna.
(2)	A gyámhatóság a gondnokot a tisztségéből elmozdítja, ha a gondnok
a)	a kötelezettségét nem teljesíti;
b)	nem az előzetes jognyilatkozatban foglaltak szerint jár el; vagy
c)	egyéb olyan cselekményt követ el, amellyel a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy
veszélyezteti.
(3)	Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság a gondnokot az elmozdítást
megelőzően a tisztségéből felfüggeszti.
2:34. § [A gondnok tevékenysége]
(1)	A gondnok a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén vagy azon ügycsoportok
tekintetében, amelyekben a bíróság a cselekvőképességet részlegesen korlátozta, a
gondnokolt törvényes képviselője.
(2)	A gondnok a gondnokolt vagyonának kezelésére akkor jogosult, ha a bíróság az
érintett személy cselekvőképességét teljesen vagy a jövedelméről vagy a vagyonáról
való rendelkezésben korlátozta.
(3)	A gondnok indokolt esetben - vállalása szerint - a gondnokolt gondozását is ellátja.
11
(4)	Ha a gondnokolt előzetes jognyilatkozatában meghatározta, hogy a
cselekvőképességének korlátozása esetén a gondnoka egyes személyes és vagyoni
ügyeiben miként járjon el, a gondnoknak a feladatait ennek figyelembevételével kell
ellátnia.
(5)	Ha a gondnok a jogkörét túllépve jár el, jognyilatkozata harmadik személlyel
szemben hatályos, de köteles a gondnokoltnak okozott kárt a szerződésen kívül okozott
károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni.
2:35. § [A gondnok vagyonkezelése]
(1)	A gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt érdekeit kell szolgálnia.
(2)	A cselekvőképesség teljes vagy a vagyoni ügyekre vonatkozó részleges korlátozása
esetén a gondnok a gyámhatóság felhívására köteles a gondnokolt vagyontárgyait a
gyámhatóságnak átadni, ha azokat a folyó kiadásokra nem kell készen tartania. A
gyámhatóságnak átadott vagyonnal való rendelkezéshez a gyámhatóság jóváhagyása
szükséges.
2:36. § [A gondnok tevékenységének felügyelete]
(1)	A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyeli.
(2)	A gondnok a működéséről és a gondnokolt állapotáról a gyámhatóság felhívására
bármikor, egyébként az éves számadással együtt köteles beszámolni a gyámhatóságnak.
(3)	A gondnokolt jogosult a gondnok működéséről és a gondnokolt vagyonáról vezetett
nyilvántartásokba betekinteni, és azokról másolatot készíteni.
2:37. § [Számadás a gondnok vagyonkezeléséről]
(1)	A gondnok a vagyon kezeléséről évente köteles számadást készíteni a
gyámhatóságnak. Ha a gondnok a gondnokolt közeli hozzátartozója, a gyámhatóság a
rendes számadási kötelezettség alól felmentést adhat, és egyszerűsített számadást
engedélyezhet.
(2)	A hivatásos gondnok kivételével nem köteles a gondnok rendes vagy egyszerűsített
éves számadásra, ha a gondnokoltnak nincs vagyona, és jövedelme nem haladja meg a
jogszabályban meghatározott mértéket.
(3)	A gyámhatóság a gondnokot indokolt esetben eseti számadásra kötelezheti. Eseti
számadás előírásának a gondnokolt kérésére is helye lehet.
(4)	A gondnok a tisztségének megszűnését követő tizenöt napon belül köteles a
gyámhatóságnak az általa kezelt vagyonról végszámadást előterjeszteni. Ha a gondnoki
tisztség azért szűnik meg, mert a bíróság a gondnokság alá helyezést vagy a vagyoni
ügyek tekintetében a cselekvőképesség korlátozását megszüntette, a gondnok annak
tartozik végszámadással, aki a továbbiakban a vagyon felett rendelkezni jogosult.
(5)	A gondnokkal szemben számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a
gondnokot a vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt
évülnek el. Ha a követelés alapjául szolgáló ok később jutott az érdekelt tudomására, a
határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani, ha a követelés még nem évült el.
IX.	Cím
A cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal
2:38. § [A támogató kirendelése]
(1)	A gyámhatóság az egyes ügyei intézésében, döntései meghozatalában belátási
képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú számára,
12
annak kérelmére - cselekvőképessége korlátozásának elkerülése érdekében - támogató
kirendeléséről határoz.
(2)	Ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezési perben a bíróság úgy ítéli
meg, hogy a cselekvőképesség részleges korlátozása sem indokolt, de az érintett
személy meghatározott ügyei intézésében belátási képességének kisebb mértékű
csökkenése miatt segítségre szorul, a gondnokság alá helyezés iránti keresetet elutasítja,
és határozatát közli a gyámhatósággal. A támogatót a bíróság határozata alapján az
érintettel egyetértésben a gyámhatóság rendeli ki.
(3)	A támogató kirendelése a nagykorú cselekvőképességét nem érinti.
X.	Cím
Rendelkezés a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére
2:39. § [Az előzetes jognyilatkozat]
(1)	Nagykorú cselekvőképes személy cselekvőképességének jövőbeli részleges vagy
teljes korlátozása esetére közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy
gyámhatóság előtt személyesen előzetes jognyilatkozatot tehet.
(2)	A nyilatkozatot tevő személy az előzetes jognyilatkozatban
a)	megnevezheti azt az egy vagy több személyt, akit gondnokául rendelni javasol;
b)	kizárhat egy vagy több személyt a gondnokok köréből; és
c)	meghatározhatja, hogy egyes személyes és vagyoni ügyeiben a gondnok milyen
módon járjon el.
(3)	Az előzetes jognyilatkozatot be kell jegyezni az előzetes jognyilatkozatok
nyilvántartásába. Az előzetes jognyilatkozat nyilvántartásba való bejegyzésének
elmaradása az előzetes jognyilatkozat érvényességét nem érinti.
(4)	Az előzetes jognyilatkozat megtételére vonatkozó rendelkezéseket a jognyilatkozat
módosítására és visszavonására megfelelően alkalmazni kell. A visszavont előzetes
jognyilatkozatot a nyilvántartásból törölni kell.
2:40. § [Az előzetes jognyilatkozat hatályossá válása]
(1)	A bíróság a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyező határozatában
elrendeli az előzetes jognyilatkozat alkalmazását, kivéve, ha
a)	az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítése a gondnokság alá helyezett személy
érdekeivel kifejezetten ellentétes; vagy
b)	a nagykorú személy által gondnokként megnevezett személy az előzetes
jognyilatkozatban foglaltak teljesítését nem vállalja, vagy vele szemben jogszabályban
meghatározott kizáró ok áll fenn.
(2)	Ha az előzetes jognyilatkozat több rendelkezése közül valamelyik nem
alkalmazható, ez a többi rendelkezés alkalmazását nem érinti.
(3)	A gyámhatóság a gondnok kirendelése és tevékenységének meghatározása során az
előzetes jognyilatkozatban foglaltak figyelembevételével jár el.
2:41. § [Az előzetes jognyilatkozat felülvizsgálata]
Ha a körülmények az előzetes jognyilatkozatot tevő személy cselekvőképességének
korlátozását követően úgy változtak meg, hogy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak
teljesítése a gondnokolt érdekével ellentétes lenne, a bíróságtól a rendelkezés
alkalmazásának mellőzését a gondnokolt, a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész
kérheti.
13
Harmadik Rész
Személyiségi jogok
XI.	Cím
Általános szabályok és egyes személyiségi jogok
2:42. § [A személyiségi jogok általános védelme]
(1)	Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között
személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.
(2)	Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles
tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.
(3)	Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.
2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]
A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen
a)	az élet, a testi épség és az egészség megsértése;
b)	a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;
c)	a személy hátrányos megkülönböztetése;
d)	a becsület és a jóhírnév megsértése;
e)	a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;
f)	a névviseléshez való jog megsértése;
g)	a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.
2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme]
Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme a közügyek szabad vitatását biztosító
alapjogokat szükségtelenül nem korlátozhatja.
2:45. § [A becsülethez és jóhírnévhez való jog]
(1)	A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének
hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó
véleménynyilvánítás.
(2)	A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e
személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet
fel.
2:46. § [A magántitokhoz való jog]
(1)	A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok, az
elektronikus hírközlési titok és az üzleti titok oltalmára.
(2)	A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése
és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.
2:47. § [Az üzleti titokhoz való jog. Know-how (védett ismeret)]
(1)	Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az
érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető
olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek
illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy
nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené
vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen
rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli.
14
(2)	Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon
rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret,
tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a
jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással
vagy hozzák nyilvánosságra. E védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a
védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez
a)	a jogosulttól független fejlesztéssel vagy
b)	jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és
elemzése útján
jutott hozzá.
(3)	Az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot
vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és
ellenérték fejében szerezte meg.
2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]
(1)	Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy
hozzájárulása szükséges.
(2)	Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített
felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült
felvétel esetén.
2:49. § [Névviseléshez való jog]
(1)	Irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet
felvett névvel is lehet folytatni, ha ez nem jár mások lényeges jogi érdekének
sérelmével.
(2)	Ha az irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó
tevékenységet folytató személy neve összetéveszthető a már korábban is hasonló
tevékenységet folytató személy nevével, az érintett személy kérelmére a név - e
tevékenység gyakorlása során - megkülönböztető toldással vagy elhagyással
használható.
2:50. § [Kegyeleti jog]
(1)	Meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó
vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.
(2)	A kegyeleti jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármelyik örökös kérheti.
Több örökös esetén az elvont vagyoni előny az örökösöket a hagyatékból való
részesedésük arányában illeti meg.
XII.	Cím
A személyiségi jogok megsértésének szankciói
2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók]
(1)	Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján - az elévülési időn
belül - az eset körülményeihez képest követelheti
a)	a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b)	a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c)	azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén
megfelelő nyilvánosságot;
15
d)	a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a
jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való
megfosztását;
e)	azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át
javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.
(2)	Ha közigazgatási jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, az (1)
bekezdésben foglalt szankciókat a közhatalmi jogkört gyakorló jogi személlyel szemben
kell érvényesíteni. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a szankciókat
azzal a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szervvel szemben kell
érvényesíteni, amelynek keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.
(3)	Ha bírósági vagy ügyészségi jogkörben eljáró személy sért személyiségi jogot, az
(1)	bekezdésben foglalt szankciókat bírósági jogkörben eljárt személy esetén a
bírósággal, ügyészségi jogkörben eljárt személy esetén a Legfőbb Ügyészséggel
szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, az igényt az eljárt
bíróság illetékességi területén működő jogi személyiséggel rendelkező bírósággal
szemben kell érvényesíteni.
2:52. § [Sérelemdíj]
(1)	Akit személyiségi jogában megsértenek sérelemdíjat követelhet az őt ért nem
vagyoni sérelemért.
(2)	A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles
személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell
alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultság megállapításához a jogsértés
tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
(3)	A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés
súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt
hatására - tekintettel állapítja meg. A sérelemdíjat a bíróság egy összegben határozza
meg.
(4)	A sérelemdíj iránti igény nem ruházható át és nem örökölhető.
2:53. § [Kártérítési felelősség]
Aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott
károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.
2:54. § [A személyiségi jogok érvényesítése]
(1)	A személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni.
(2)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen
korlátozott személy a személyiségi jogai védelmében önállóan felléphet. A
cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel.
(3)	Az ismeretlen helyen távollévő személyiségi jogának védelmében a hozzátartozója
vagy gondnoka léphet fel.
(4)	Ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, az ügyész is indíthat
keresetet, és érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit. Az ügyész
keresete alapján a jogsértéssel elért vagyoni előnyt közérdekű célra kell átengedni.
16
Negyedik Rész
Szerzői jog és iparjogvédelem
2:55. § [Kisegítő alkalmazás]
E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői
jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak.
17
HARMADIK KÖNYV
A JOGI SZEMÉLY
Első Rész
A JOGI SZEMÉLY ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
I.	Cím
Általános rendelkezések
3:1. § [A jogi személy jogképessége]
(1)	A jogi személy jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.
(2)	A jogi személy jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely
jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet.
(3)	A jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert
illetheti meg.
(4)	A jogi személy törvényben meghatározott típusban, törvény által nem tiltott
tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható és működtethető; az e
rendelkezésbe ütköző létesítő okirat semmis.
(5)	A jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített
vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell
rendelkeznie.
3:2. § [Helytállás a jogi személy tartozásaiért]
(1)	A jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni; a jogi személy
tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek.
(2)	Ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a
jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések
maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító köteles helytállni.
(3)	Ha a jogi személy tagja vagy alapítója által szolgáltatott vagyon nyilvánvalóan nem
elegendő a jogi személy működésének biztonságos megkezdéséhez, és emiatt a jogi
személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak
fenn, e tartozásokért az alapítói jogok gyakorlója, tagsággal rendelkező jogi személy
esetén a tagok egyetemlegesen kötelesek helytállni.
3:3. § [A jogi személyek általános szabályainak alkalmazása]
(1)	A jogi személy általános szabályait kell alkalmazni, ha e törvény az egyes jogi
személy típusokkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik.
(2)	A jogi személy általános szabályait megfelelően alkalmazni kell az e törvényben
nem szabályozott típusú jogi személyre.
(3)	Ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház
fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
18
II.	Cím
A jogi személy létesítése
I.	Fejezet
A létesítés szabadsága
3:4. § [A jogi személy létrehozásának szabadsága]
(1)	A jogi személy létrehozásáról a személyek szerződésben, alapító okiratban vagy
alapszabályban (a továbbiakban együtt: létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek, a jogi
személy szervezetét és működési szabályait maguk állapíthatják meg.
(2)	A jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő
viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a
létesítő okiratban - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - eltérhetnek e törvénynek a
jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.
(3)	A jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el az e törvényben foglaltaktól,
ha
a)	az eltérést e törvény tiltja; vagy
b)	az eltérés a jogi személy hitelezőinek vagy munkavállalóinak jogait nyilvánvalóan
sérti, a tagok kisebbségének jogszabályban biztosított jogait súlyosan csorbítja, vagy a
jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.
(4)	A jogi személy a jogi személy típusnak megfelelő létesítő okiratán alapuló bírósági
nyilvántartásba vétellel jön létre. A jogi személy nyilvántartásba való bejegyzését a
nyilvántartó bíróság jogszabályban meghatározott okból tagadhatja meg.
(5)	A jogi személy határozott vagy határozatlan időre jöhet létre. Ha a létesítő okirat a
jogi személy fennállásának időtartamáról nem rendelkezik, a jogi személy határozatlan
időre jön létre.
II.	Fejezet
A létesítő okirat
3:5. § [A létesítő okirat tartalma]
A jogi személy létesítő okiratában a jogi személy létesítésére irányuló akarat kifejezésén
túl meg kell határozni
a)	a jogi személy nevét;
b)	a jogi személy székhelyét;
c)	a jogi személy célját vagy fő tevékenységét;
d)	a jogi személyt létesítő személy vagy személyek nevét, valamint azok lakóhelyét
vagy székhelyét;
e)	a jogi személy részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat, azok értékét, továbbá a
vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét; és
f)	a jogi személy első vezető tisztségviselőjét.
3:6. § [A jogi személy neve]
(1)	A jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban
nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen
összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy
19
összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként
nyújtotta be.
(2)	A jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy
típusára vagy formájára vonatkozó elnevezést a jogi személy nevében fel kell tüntetni.
(3)	A jogi személy nevében a jogi személy típusát, ha a név a jogi személy
tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar
helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni.
3:7. § [A jogi személy székhelye]
A jogi személy székhelye a jogi személy bejegyzett irodája, ahol a jogi személynek
biztosítania kell a részére címzett jognyilatkozatok fogadását és a jogi személy
jogszabályban meghatározott iratainak elérhetőségét.
3:8. § [A jogi személy tevékenysége]
A jogi személy minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet jogszabály nem tilt
vagy nem korlátoz.
3:9. § [A vagyoni hozzájárulás kötelezettsége]
(1)	A jogi személy alapítója vagy tagja a jogi személy alapításakor vagy a tagsági jogok
keletkezésének más eseteiben köteles a jogi személy részére vagyoni hozzájárulást
teljesíteni. A jogi személy részére teljesített vagyoni hozzájárulást vagy annak értékét
nem lehet visszakövetelni.
(2)	Ha a jogi személy alapítója vagy tagja nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni,
a jogi személy tartozásaiért a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az
alapítói jogok gyakorlója köteles helytállni. Ha a helytállási kötelezettség több személyt
terhel, kötelezettségük egyetemleges.
3:10. § [A vagyoni hozzájárulás tárgya és mértéke]
(1)	Az alapító vagy a tag által a jogi személy rendelkezésére bocsátott vagyon pénzből
és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból állhat.
(2)	Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként az alapító vagy a tag dolog tulajdonjogát
vagy vagyoni értékű jogot ruházhat át a jogi személyre.
(3)	Ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás átruházáskor fennálló értéke nem éri el a
létesítő okiratban megjelölt értéket, a különbözet megfizetését a jogi személy az
átruházástól számított öt éven belül követelheti a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást
szolgáltató személytől.
III.	Fejezet
A jogi személyek nyilvántartása
3:11. § [A nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása]
(1)	A létesítendő jogi személy nyilvántartásba való bejegyzése iránti kérelmének
benyújtására a jogi személy képviseletére kijelölt személy köteles.
(2)	A kérelem benyújtásának elmulasztásából vagy késedelméből, valamint a hiányos
vagy hibás bejelentésből eredő károkért a képviselő az alapítókkal szemben a
szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.
3:12. § [A jogi személyek nyilvántartásának alapelvei]
(1)	A nyilvántartásba jogot, tényt vagy adatot bejegyezni jogszabályban meghatározott
okirat vagy bírósági, hatósági határozat alapján lehet.
20
(2)	A nyilvántartás közhiteles: vélelmezni kell, hogy a nyilvántartott jogok, tények és
adatok (a továbbiakban együtt: nyilvántartott adatok) fennállnak és valósak. Senki sem
hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott. A jogi személy jóhiszemű
személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett
nyilvántartott adat nem felel meg a valóságnak. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni
kell annak jóhiszeműségét, aki a nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
(3)	A nyilvántartásba bárki betekinthet, a nyilvántartott adatról feljegyzést készíthet,
valamint hiteles másolatot vagy kivonatot kérhet.
IV.	Fejezet
A jogi személy létesítésének érvénytelensége
3:13. § [A jogi személy létesítésének érvénytelensége]
(1)	A jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére a jogi személynek a
nyilvántartásba való bejegyzését elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig a
szerződések érvénytelenségének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A jogi személynek a nyilvántartásba való jogerős bejegyzését követően a jogi
személy létesítő okiratának érvénytelenségére nem lehet hivatkozni a nyilvántartásból
való törlés érdekében. Ha a létesítő okirat valamely rendelkezése jogszabályba ütközik,
a törvényes működés biztosítására szolgáló eszközöket igénybe lehet venni.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit a létesítő okirat módosítása esetén
megfelelően alkalmazni kell.
III.	Cím
A jogi személy szervezete és képviselete
V.	Fejezet
A jogi személy tagjainak vagy alapítóinak döntéshozatala
3:14. § [A döntéshozó szerv]
(1)	A tagok vagy az alapítók az e törvény vagy a létesítő okirat alapján őket megillető
döntési jogköröket a tagok összességéből vagy a tagok által maguk közül választott
küldöttekből álló testületben (a továbbiakban: küldöttgyűlés), vagy az alapítói jogokat
gyakorló személyek összességéből álló testületben gyakorolják.
(2)	A döntéshozó szerv a döntéseit ülés tartásával hozza.
3:15. § [A döntéshozó szerv ülésének összehívása]
(1)	A döntéshozó szerv ülését a vezető tisztségviselő meghívó küldésével vagy
közzétételével hívja össze.
(2)	A meghívónak tartalmaznia kell
a)	a jogi személy nevét és székhelyét;
b)	az ülés idejének és helyszínének megjelölését;
c)	az ülés napirendjét.
(3)	A napirendet a meghívóban olyan részletességgel kell feltüntetni, hogy a szavazásra
jogosultak a tárgyalni kívánt témakörökben álláspontjukat kialakíthassák.
(4)	A döntéshozó szerv az ülését a jogi személy székhelyén tartja.
21
(5)	Ha a döntéshozó szerv ülését nem szabályszerűen hívták össze, az ülést akkor lehet
megtartani, ha az ülésen valamennyi részvételre jogosult jelen van, és egyhangúlag
hozzájárul az ülés megtartásához.
(6)	A döntéshozó szerv ülésén a szabályszerűen közölt napirenden szereplő kérdésben
hozható határozat, kivéve, ha valamennyi részvételre jogosult jelen van és a napirenden
nem szereplő kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul.
3:16. § [Határozatképesség]
(1)	A döntéshozó szerv ülése akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több
mint felét képviselő szavazásra jogosult részt vesz. A határozatképességet minden
határozathozatalnál vizsgálni kell.
(2)	Ha egy tag vagy alapító valamely ügyben nem szavazhat, őt az adott határozat
meghozatalánál a határozatképesség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
3:17. § [Határozathozatal]
(1)	A tagok vagy az alapítók a döntéshozó szerv ülésén szavazással hozzák meg
határozataikat.
(2)	A határozat meghozatalakor nem szavazhat az,
a)	akit a határozat kötelezettség vagy felelősség alól mentesít vagy a jogi személy
terhére másfajta előnyben részesít;
b)	akivel a határozat szerint szerződést kell kötni;
c)	aki ellen a határozat alapján pert kell indítani;
d)	akinek olyan hozzátartozója érdekelt a döntésben, aki a jogi személynek nem tagja
vagy alapítója;
e)	aki a döntésben érdekelt más szervezettel többségi befolyáson alapuló kapcsolatban
áll; vagy
f)	aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben.
(3)	A tagok vagy az alapítók határozatukat a határozatképesség megállapításánál
figyelembe vett szavazatok többségével hozzák meg.
VI.	Fejezet
A jogi személy ügyvezetése
3:18. § [Az ügyvezetés fogalma és a vezető tisztségviselői megbízatás keletkezése]
(1)	A jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek
nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő
vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult.
(2)	A vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenységét a jogi személy érdekének
megfelelően köteles ellátni.
(3)	A jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell
kijelölni, a jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy
tagjai, tagság nélküli jogi személyek esetén a jogi személy alapítói választják meg,
nevezik ki vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt
vagy megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre.
3:19. § [A vezető tisztségviselővel szembeni követelmények és kizáró okok]
(1)	Vezető tisztségviselő az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét a
tevékenysége ellátásához szükséges körben nem korlátozták.
22
(2)	Ha a vezető tisztségviselő jogi személy, a jogi személy köteles kijelölni azt a
természetes személyt, aki a vezető tisztségviselői feladatokat nevében ellátja. A vezető
tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat a kijelölt személyre is alkalmazni kell.
(3)	A vezető tisztségviselő ügyvezetési feladatait személyesen köteles ellátni.
(4)	Nem lehet vezető tisztségviselő az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen
szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos
következmények alól nem mentesült.
(5)	Nem lehet vezető tisztségviselő az, akit e foglalkozástól jogerősen eltiltottak. Akit
valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az eltiltás hatálya alatt az
ítéletben megjelölt tevékenységet folytató jogi személy vezető tisztségviselője nem
lehet.
(6)	Az eltiltást kimondó határozatban megszabott időtartamig nem lehet vezető
tisztségviselő az, akit eltiltottak a vezető tisztségviselői tevékenységtől.
3:20. § [Titoktartási és felvilágosítási kötelezettség]
(1)	A vezető tisztségviselő a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személy esetén a
jogi személy alapítói részére köteles a jogi személyre vonatkozóan felvilágosítást adni,
és számukra a jogi személyre vonatkozó iratokba és nyilvántartásokba betekintést
biztosítani. A felvilágosítást és az iratbetekintést a vezető tisztségviselő a jogosult által
tett írásbeli titoktartási nyilatkozat tételéhez kötheti.
(2)	A vezető tisztségviselő megtagadhatja a felvilágosítást és az iratokba való
betekintést, ha ez a jogi személy üzleti titkát sértené, ha a felvilágosítást kérő a jogát
visszaélésszerűen gyakorolja, vagy felhívás ellenére nem tesz titoktartási nyilatkozatot.
Ha a felvilágosítást kérő a felvilágosítás megtagadását indokolatlannak tartja, a
nyilvántartó bíróságtól kérheti a jogi személy kötelezését a felvilágosítás megadására.
3:21. § [A vezető tisztségviselő felelőssége]
A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott
károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi
személlyel szemben.
3:22. § [A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnése]
(1)	Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás
a)	határozott idejű megbízatás esetén a megbízás időtartamának lejártával;
b)	megszüntető feltételhez kötött megbízatás esetén a feltétel bekövetkezésével;
c)	visszahívással;
d)	lemondással;
e)	a vezető tisztségviselő halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével;
f)	a vezető tisztségviselő cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges
körben történő korlátozásával;
g)	a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok
bekövetkeztével.
(2)	A jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személy esetén a jogi személy alapítói a
vezető tisztségviselőt bármikor, indokolás nélkül visszahívhatják.
(3)	A vezető tisztségviselő megbízatásáról a jogi személyhez címzett, a jogi személy
másik vezető tisztségviselőjéhez vagy döntéshozó szervéhez intézett nyilatkozattal
bármikor lemondhat.
(4)	Ha a jogi személy működőképessége ezt megkívánja, a lemondás az új vezető
tisztségviselő kijelölésével vagy megválasztásával, ennek hiányában legkésőbb a
bejelentéstől számított hatvanadik napon válik hatályossá.
23
VII.	Fejezet
A jogi személy tulajdonosi ellenőrzése
3:23. § [A felügyelőbizottság létrehozása és tagsága]
(1)	A tagok vagy az alapítók a létesítő okiratban három tagból álló felügyelőbizottság
létrehozását rendelhetik el azzal a feladattal, hogy az ügyvezetést a jogi személy
érdekeinek megóvása céljából ellenőrizze.
(2)	A felügyelőbizottság tagja az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét
a tevékenysége ellátásához szükséges körben nem korlátozták. Nem lehet a
felügyelőbizottság tagja, akivel szemben a vezető tisztségviselőkre vonatkozó kizáró ok
áll fenn, továbbá aki vagy akinek a hozzátartozója a jogi személy vezető
tisztségviselője.
(3)	A felügyelőbizottság tagjai a felügyelőbizottság munkájában személyesen kötelesek
részt venni. A felügyelőbizottság tagjai a jogi személy ügyvezetésétől függetlenek,
tevékenységük során nem utasíthatóak.
(4)	Az első felügyelőbizottság tagjait a létesítő okiratban kell kijelölni, ezt követően a
döntéshozó szerv választja a felügyelőbizottsági tagokat. A felügyelőbizottsági tagsági
jogviszony az elfogadással jön létre.
(5)	A felügyelőbizottsági tagság megszűnésére a vezető tisztségviselői megbízatás
megszűnésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a felügyelőbizottsági
tag lemondó nyilatkozatát a jogi személy vezető tisztségviselőjéhez intézi.
3:24. § [A felügyelőbizottság működése]
(1)	A felügyelőbizottság köteles a tagok vagy az alapítók döntéshozó szerve elé kerülő
előterjesztéseket megvizsgálni, és ezekkel kapcsolatos álláspontját a döntéshozó szerv
ülésén ismertetni.
(2)	A felügyelőbizottság a jogi személy irataiba, számviteli nyilvántartásaiba, könyveibe
betekinthet, a vezető tisztségviselőktől és a jogi személy munkavállalóitól
felvilágosítást kérhet, a jogi személy fizetési számláját, pénztárát, értékpapír- és
áruállományát, valamint szerződéseit megvizsgálhatja és szakértővel
megvizsgáltathatja.
3:25. § [A felügyelőbizottság tagjainak felelőssége]
A felügyelőbizottsági tagok az ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával vagy nem
megfelelő teljesítésével a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel
okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben.
VIII.	Fejezet
A jogi személy képviselete
3:26. § [A jogi személy törvényes képviselete]
(1)	A jogi személy törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő látja el.
(2)	A vezető tisztségviselő képviseleti jogát önállóan gyakorolja.
(3)	A vezető tisztségviselő köteles a jogi személy jogszabályban előírt adatait a
nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
24
3:27. § [Szervezeti képviselet]
(1)	Ha a jogi személy létesítő okirata vagy szervezetére és működésére vonatkozó belső
szabályzata a jogi személy szervezetén belül képviseleti joggal járó tisztséget határoz
meg, e tisztség betöltője a jogi személy önálló képviselője.
(2)	A jogi személy önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységének
vezetője az egység rendeltetésszerű működéséhez szükséges körben a jogi személy
önálló képviselője.
(3)	Az ügyvezetés az ügyek meghatározott csoportjára nézve a jogi személy
munkavállalóit írásbeli nyilatkozattal a jogi személy képviseletének jogával ruházhatja
fel; a képviseleti jogot a munkavállaló az ügyvezetés írásbeli nyilatkozatában
meghatározott, képviseleti joggal rendelkező más személlyel együttesen gyakorolhatja.
3:28. § [A képviseleti jog korlátozása]
A jogi személynek a jogi személyek nyilvántartásába bejegyzett képviselője képviseleti
jogának korlátozása és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik
személyekkel szemben nem hatályos, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról
vagy a feltétel bekövetkeztének vagy a jóváhagyásnak a szükségességéről és annak
hiányáról tudott vagy tudnia kellett volna.
IX.	Fejezet
A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága
3:29. § [A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága]
(1)	Ha e törvény lehetővé teszi, a létesítő okirat rendelkezhet a jogi személy egyes
szervezeti egységeinek jogi személlyé nyilvánításáról, feltéve, hogy a szervezeti egység
az alapítóktól és a jogi személytől elkülöníthető szervezettel és vagyonnal rendelkezik.
(2)	A jogi személy szervezeti egységre a jogi személy általános szabályait megfelelően
alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a jogi személy szervezeti egység elkülönített
vagyonából ki nem elégíthető hitelezői igényekért a jogi személy a szervezeti egység
jogi személyiségének fennállása alatt és ezt követően is köteles helytállni.
3:30. § [A szervezeti egység jogalanyiságának megszűnésével kapcsolatos
rendelkezések]
(1)	A szervezeti egység jogi személyiségének megszűnése esetén jogai és
kötelezettségei a jogi személyre szállnak át.
(2)	Ha a jogi személy a szervezeti egység jogi személyiségének megszűnéséről döntött,
e döntést köteles közzétenni. Azok a hitelezők, akiknek le nem járt követelései a döntés
közzététele előtt keletkeztek, a közzétételtől számított harminc napos jogvesztő
határidőn belül a jogi személytől megfelelő biztosítékot követelhetnek, ha a szervezeti
egység jogi személyiségének megszűnése követeléseik kielégítését veszélyezteti. A
szervezeti egység törlésére akkor kerülhet sor, ha a jogi személy a jogosult kérésére
megfelelő biztosítékot ad.
(3)	Ha a jogi személy megszüntetésére irányuló eljárás lefolytatását rendelik el, a jogi
személy szervezeti egységének jogi személyisége megszűnik.
25
IV. Cím
A jogi személy törvényes működésének biztosítékai
X.	Fejezet
A jogi személy törvényességi felügyelete
3:31. § [A jogi személy törvényességi felügyelete]
(1)	A jogi személyek feletti általános törvényességi felügyeletet a jogi személyt
nyilvántartó bíróság látja el. A törvényességi felügyeleti jogkör nem terjed ki olyan
ügyekre, amelyekben más bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. A
törvényességi felügyelet nem irányulhat a jogi személy döntéseinek gazdaságossági,
célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára.
(2)	Ha a törvényes működés helyreállítása érdekében tett intézkedések nem vezetnek
eredményre, a nyilvántartó bíróság megszünteti a jogi személyt.
XI.	Fejezet
A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata
3:32. § [A felülvizsgálat oka és a kezdeményezésre jogosultak]
A jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a
jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a
tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül
helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
3:33. [A határozat hatályon kívül helyezése iránti kereset]
(1)	A határozat hatályon kívül helyezése iránt attól az időponttól számított harminc
napon belül lehet keresetet indítani a jogi személy ellen, amikor a jogosult a határozatról
tudomást szerzett vagy a határozatról tudomást szerezhetett volna. A határozat
meghozatalától számított egyéves, jogvesztő határidő elteltével per nem indítható.
(2)	Nem jogosult perindításra az, aki a határozat meghozatalához szavazatával
hozzájárult, kivéve, ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt szavazott
a határozat mellett.
(3)	Ha a határozatot a jogi személy vezető tisztségviselője támadja meg, és a jogi
személynek nincs más olyan vezető tisztségviselője, aki a jogi személy képviseletét
elláthatná, a perben a jogi személyt a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági
tag képviseli. Ha a jogi személynek nincs felügyelőbizottsága, vagy a
felügyelőbizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság a jogi személy
perbeli képviseletére ügygondnokot rendel ki.
(4)	A határozat hatályon kívül helyezése iránti per megindításának a határozat
végrehajtására halasztó hatálya nincs. A bíróság indokolt esetben a felperes kérelmére a
határozat végrehajtását felfüggesztheti. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs
helye fellebbezésnek.
3:34. § [A határozat hatályon kívül helyezése]
(1)	Ha a bíróság megállapítja, hogy a határozat jogszabályt sért vagy a létesítő okiratba
ütközik, a határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új határozat
meghozatalát rendeli el.
26
(2)	A határozat hatályon kívül helyezését kimondó bírósági ítélet hatálya a határozat
felülvizsgálatának kezdeményezésére jogosult, de perben nem álló más személyekre is
kiterjed.
(3)	Ha a jogszabálysértés vagy a létesítő okiratba ütközés nem jelentős és nem
veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, a bíróság a jogsértés tényét állapítja
meg.
XII.	Fejezet
Állandó könyvvizsgáló
3:35. § [Állandó könyvvizsgáló]
(1)	Ha a jogi személy a könyvvizsgálat ellátására állandó könyvvizsgálót vesz igénybe,
az állandó könyvvizsgáló feladatai ellátása érdekében betekinthet a jogi személy
irataiba, számviteli nyilvántartásaiba, könyveibe, a vezető tisztségviselőktől, a
felügyelőbizottság tagjaitól és a jogi személy munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a
jogi személy fizetési számláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, valamint
szerződéseit megvizsgálhatja.
(2)	Ha az állandó könyvvizsgáló a jogi személy vagyonának olyan változását észleli,
amely veszélyezteti a jogi személlyel szembeni követelések kielégítését, vagy ha olyan
körülményt észlel, amely a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok e
minőségükben kifejtett tevékenységükért való felelősségét vonja maga után, késedelem
nélkül köteles az ügyvezetésnél kezdeményezni a tagok - tagság nélküli jogi személyek
esetén az alapítói jogkör gyakorlójának - döntéshozatalához szükséges intézkedések
megtételét. Ha a kezdeményezés nem vezet eredményre, a könyvvizsgáló köteles a
feltárt körülményekről a jogi személy törvényességi felügyeletét ellátó nyilvántartó
bíróságot értesíteni.
V.	Cím
A jogi személy átalakulása, egyesülése, szétválása és jogutód nélküli megszűnése
XIII.	Fejezet
Átalakulás, egyesülés, szétválás
3:36. § [Átalakulás]
(1)	Jogi személy más típusú jogi személlyé történő átalakulása esetén az átalakuló jogi
személy megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre
mint általános jogutódra szállnak át.
(2)	Átalakulás esetén a jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat megfelelően
alkalmazni kell.
3:37. § [Korlátozások]
Nem alakulhat át a jogi személy, ha
a)	jogutód nélküli megszűnése iránti eljárás vagy csődeljárás alatt áll;
b)	vele szemben jogi személy elleni büntetőjogi intézkedés iránti eljárás van
folyamatban, vagy j ogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés
hatálya alatt áll; vagy
27
c)	a tagok vagy az alapítók a létesítő okirat szerinti vagyoni hozzájárulásukat nem
teljesítették.
3:38. § [Döntés az átalakulás kezdeményezéséről]
(1)	A jogi személy átalakulásának kezdeményezéséről - az átalakulás módjának és a
jogutód jogi személynek a meghatározásával - a jogi személy tagjai, illetve alapítói
döntenek.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti döntést követően a jogi személy ügyvezetése köteles az
átalakulási vagyonmérleg-tervezetet is tartalmazó átalakulási tervet készíteni és azt a
tagokkal, illetve alapítókkal közölni.
3:39. § [Az átalakulásban részt nem vevő tagok]
(1)	A tagsággal rendelkező jogi személy tagjai az átalakulási terv közlésétől számított
harminc napon belül nyilatkozhatnak arról, hogy nem kívánnak az átalakulással
létrejövő jogi személy tagjaivá válni.
(2)	Az (1) bekezdés szerint jognyilatkozatot tett tagok tagsági jogviszonya az átalakulás
időpontjában megszűnik, és az átalakuló jogi személy vagyonából olyan hányadra
jogosultak, amelyet a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén igényelhetnének.
(3)	Az átalakulási tervet a tagok (1) bekezdés szerinti nyilatkozata alapján szükség
szerint módosítani kell.
3:40. § [Az átalakulás befejezése]
(1)	Az átalakulásról a tagok vagy alapítók az átalakulási terv elfogadásával határoznak;
e határozatot a döntéshozó szerv legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozza meg.
(2)	Az elfogadott átalakulási tervet az átalakulásról hozott döntéssel együtt közzé kell
tenni. Azok a hitelezők, akiknek le nem járt követelései a közzététel előtt keletkeztek, a
közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül az átalakuló jogi
személytől megfelelő biztosítékot követelhetnek, ha az átalakulás követeléseik
kielégítését veszélyezteti.
(3)	Az átalakulással létrejövő jogi személy nyilvántartásba vételével egyidejűleg az
átalakulással megszűnő jogi személyt törölni kell a nyilvántartásból. A létrejövő jogi
személy nyilvántartásba vételéig az átalakuló jogi személy a bejegyzett jogi személy
típusban folytatja tevékenységét.
(4)	Ha a nyilvántartó bíróság az átalakulás bejegyzését elutasítja, a jogi személy korábbi
formájában működik tovább.
3:41. § [Egyesülés]
(1)	A jogi személy más jogi személyekkel összeolvadás vagy beolvadás útján
egyesülhet. Összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi
személy jön létre általános jogutódlás mellett. Beolvadásnál a beolvadó jogi személy
szűnik meg, általános jogutódja az egyesülésben részt vevő másik jogi személy.
(2)	Ha az egyesülésben részt vevő jogi személyek mindegyike határoz az egyesülés
kezdeményezéséről, az ügyvezetéseik kötelesek az átalakulási tervnek megfelelő
tartalommal közös egyesülési tervet készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi
részt vevő jogi személy vagyonmérleg-tervezetét, valamint az egyesüléssel létrejövő
jogi személy nyitó vagyonmérleg-tervezetét.
(3)	Az egyesülésben részt vevő jogi személyek az egyesülési terv elfogadásáról külön-
külön döntenek. Az egyesülési tervet akkor kell elfogadottnak tekinteni, ha azt az
egyesülésben részt vevő valamennyi jogi személy elfogadta.
28
3:42. § [Szétválás]
(1)	A jogi személy különválás vagy kiválás útján több jogi személlyé szétválhat.
Különválás esetén a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több
jogi személyre mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a jogi személy fennmarad, és
vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre mint jogutódra száll át.
(2)	A jogi személy kiválással vagy különválással úgy is szétválhat, hogy
a)	a kiváló tag a jogi személy vagyonának egy részével már működő jogi személyhez
mint jogutódhoz csatlakozik (beolvadásos kiválás);
b)	a különváló tagok a jogi személy vagyonának rájuk eső részével különböző, már
működő jogi személyekhez mint jogutódokhoz csatlakoznak (beolvadásos különválás).
(3)	Beolvadásos kiválás és beolvadásos különválás esetén a döntéshozó szerv
szétválásról szóló döntéséhez annak a jogi személynek a hozzájárulása is szükséges,
amelybe a kiváló vagy különváló tagok beolvadnak.
3:43. § [A szétváló jogi személy jogai és kötelezettségei]
(1)	A szétváló jogi személy jogutódjai - ideértve kiválás esetén a megmaradó jogi
személyt is - a szétváló jogi személynek a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért a
szétválási terv rendelkezései szerint kötelesek helytállni. Ha az adott kötelezettséget a
szétválási tervben nevesített jogutód nem teljesíti, azért valamennyi jogutód
egyetemlegesen köteles helytállni.
(2)	Ha egy kötelezettségről a szétválási tervben nem rendelkeznek, azért a jogutódok
egyetemlegesen kötelesek helytállni.
(3)	A szétváló jogi személy vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a
szétválás után az a jogutód jogosult, amelynek az adott jogot a szétválási terv juttatta.
Ha valamely jogról a szétválási tervben nem rendelkeztek, az a jogutódokat a
vagyonmegosztás arányában illeti meg.
3:44. § [Az átalakulás szabályainak alkalmazása]
A jogi személy egyesülésére és szétválására az átalakulásra vonatkozó szabályokat
megfelelően alkalmazni kell.
XIV.	Fejezet
A jogi személy jogutód nélküli megszűnése
3:45. § [Jogi személy jogutód nélküli megszűnése]
(1)	A jogi személy jogutód nélkül megszűnik, ha
a)	határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt;
b)	megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel
bekövetkezett;
c)	a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; vagy
d)	az arra jogosult szerv megszünteti
feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására
irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a
nyilvántartásból törli.
(2)	A jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után fennmaradt
vagyona a jogi személy tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok
gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők vagy jogelődjük a jogi
személy javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek.
29
(3)	A jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból
való részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem
elégített tartozásaiért.
Második Rész
Egyesület
VI.	Cím
Az egyesület fogalma, létesítése, tagsága
3:46. § [Az egyesület fogalma]
(1)	Az egyesület a tagok közös, tartós, alapszabályban meghatározott céljának
folyamatos megvalósítására létesített, nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy.
(2)	Egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység céljára.
(3)	Az egyesület az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági
tevékenység végzésére jogosult.
(4)	Az egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja, vagyonát nem oszthatja
fel tagjai között, és a tagok részére nyereséget nem juttathat.
3:47. § [Létesítés]
Az egyesület létrehozásához alapszabály elfogadása, az alapszabály elfogadásához
legalább tíz személy egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges.
3:48. § [Az egyesületi tag jogállása]
(1)	Az egyesület tagja jogosult az egyesület tevékenységében részt venni.
(2)	Az egyesület tagjait egyenlő jogok illetik meg és egyenlő kötelezettségek terhelik,
kivéve, ha az alapszabály különleges jogállású tagságot határoz meg.
(3)	A tag tagsági jogait személyesen gyakorolhatja. A tag tagsági jogait akkor
gyakorolhatja képviselőn keresztül, ha azt az alapszabály lehetővé teszi. A tagsági jogok
forgalomképtelenek és nem örökölhetők.
3:49. § [A tagok kötelezettsége]
(1)	Az egyesület tagja köteles az alapszabályban meghatározott tagi kötelezettségek
teljesítésére.
(2)	Az egyesület tagja nem veszélyeztetheti az egyesület céljának megvalósítását és az
egyesület tevékenységét.
3:50. § [A tagsági jogviszony keletkezése]
(1)	Az egyesületi tagság az alapításkor az egyesület nyilvántartásba vételével, az
alapítást követően a belépési kérelemnek a közgyűlés általi elfogadásával keletkezik.
(2)	A tagok személyére vonatkozó adatok nem nyilvánosak.
3:51. § [A tagsági jogviszony megszűnése]
(1)	A tagsági jogviszony megszűnik
a)	a tag kilépésével;
b)	a tagsági jogviszony egyesület általi felmondásával;
c)	a tag kizárásával;
d)	a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével.
30
(2)	A tag tagsági jogviszonyát az egyesület képviselőjéhez intézett írásbeli
nyilatkozattal bármikor, indokolás nélkül megszüntetheti.
3:52. § [A tagsági jogviszony felmondása]
(1)	Ha az alapszabály a tagságot feltételekhez köti, és a tag nem felel meg ezeknek a
feltételeknek, az egyesület a tagsági jogviszonyt harminc napos határidővel írásban
felmondhatja.
(2)	A felmondásról az egyesület közgyűlése dönt.
3:53. § [A tag kizárása]
(1)	A tagnak jogszabályt, az egyesület alapszabályát vagy közgyűlési határozatát
súlyosan vagy ismételten sértő magatartása esetén a közgyűlés - bármely egyesületi tag
vagy egyesületi szerv kezdeményezésére - a taggal szemben kizárási eljárást folytathat
le, ha az alapszabály a tisztességes eljárást biztosító szabályokat meghatározta.
(2)	A tag kizárását kimondó határozatot írásba kell foglalni és indokolással kell ellátni;
az indokolásnak tartalmaznia kell a kizárás alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat,
továbbá a jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatást. A kizáró határozatot a taggal
közölni kell.
(3)	Az alapszabály a kizáró határozat ellen fellebbezési lehetőséget biztosíthat, ebben az
esetben az alapszabályban rendelkezni kell a fellebbezési eljárásról és a fellebbezést
elbíráló egyesületi szervről.
VII.	Cím
Az egyesület alapszabálya és szer-vei
3:54. § [Az alapszabály tartalmi elemei és értelmezése]
(1)	A jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein túl az
egyesület alapszabályában meg kell határozni
a)	a tag jogait és kötelezettségeit;
b)	az egyesület szerveit és azok hatáskörét, továbbá a tagokra, a vezető tisztségviselőkre
és a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokat;
c)	a jogszabályt, az alapszabályt vagy az egyesületi határozatot sértő vagy az egyesület
céljával összeegyezhetetlen tagi magatartás esetén alkalmazható jogkövetkezményeket
és a taggal szembeni eljárás szabályait vagy mindezeknek a mellőzését;
d)	a közgyűlés összehívásának és lebonyolításának, a közgyűlés helye
meghatározásának, a közgyűlési meghívó tartalmának, a napirendnek, a közgyűlés
tisztségviselőinek, a levezető elnöknek, a szavazatszámlálók megválasztásának, a
határozatképességnek, a szavazásnak, a jegyzőkönyvvezetésnek, valamint a határozatok
kihirdetésének szabályait; és
e)	a szavazati jog gyakorlásának feltételeit.
(2)	Az alapszabályt az egyesület céljának figyelembe vételével kell értelmezni.
3:55. § [Közgyűlés, küldöttgyűlés]
(1)	Az egyesület döntéshozó szerve a közgyűlés.
(2)	A tag jogosult a közgyűlésen részt venni, szavazati jogát gyakorolni, a közgyűlés
rendjének megfelelően felszólalni, kérdéseket feltenni, javaslatokat és észrevételeket
tenni.
31
(3)	Ha az alapszabály küldöttgyűlés működését írja elő, meg kell határoznia a küldöttek
választásának módját. A küldöttgyűlésre egyebekben a közgyűlés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
3:56. § [A közgyűlés ülésezése]
(1)	A közgyűlés évente legalább egy alkalommal ülésezik.
(2)	A közgyűlés nem nyilvános; azon a tagokon és az ügyvezetésen kívül a közgyűlés
összehívására jogosult által meghívottak és az alapszabály vagy a közgyűlés határozata
alapján tanácskozási joggal rendelkező személyek vehetnek részt.
3:57. § [A közgyűlés hatásköre]
A közgyűlés hatáskörébe tartozik
a)	az alapszabály módosítása;
b)	az egyesület megszűnésének, egyesülésének és szétválásának elhatározása;
c)	a vezető tisztségviselő megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása;
d)	az éves költségvetés elfogadása;
e)	az éves beszámoló - ezen belül az ügyvezető szervnek az egyesület vagyoni
helyzetéről szóló jelentésének - elfogadása;
f)	a vezető tisztségviselő feletti munkáltatói jogok gyakorlása, ha a vezető tisztségviselő
az egyesülettel munkaviszonyban áll;
g)	az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet az egyesület saját tagjával,
vezető tisztségviselőjével, a felügyelőbizottság tagjával vagy ezek hozzátartozójával
köt;
h)	a jelenlegi és korábbi egyesületi tagok, a vezető tisztségviselők és a
felügyelőbizottsági tagok vagy más egyesületi szervek tagjai elleni kártérítési igények
érvényesítéséről való döntés;
i)	a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, visszahívásuk és díjazásuk
megállapítása;
j) a választott könyvvizsgáló megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása;
és
k) a végelszámoló kijelölése.
3:58. § [A napirend kiegészítése]
(1)	A közgyűlési meghívó kézbesítésétől vagy közzétételétől számított, az
alapszabályban meghatározott időn belül a tagok és az egyesület szervei a közgyűlést
összehívó szervtől vagy személytől a napirend kiegészítését kérhetik, a kiegészítés
indokolásával.
(2)	A napirend kiegészítésének tárgyában a közgyűlést összehívó szerv vagy személy
jogosult dönteni. Ha a napirend kiegészítése iránti kérelemről a közgyűlést összehívó
szerv vagy személy nem dönt vagy azt elutasítja, a közgyűlés a napirend elfogadásáról
szóló határozat meghozatalát megelőzően külön dönt a napirend kiegészítésének
tárgyában.
3:59. § [Határozathozatal]
(1)	Az egyesület alapszabályának módosításához a jelen lévő tagok háromnegyedes
szótöbbséggel hozott határozata szükséges.
(2)	Az egyesület céljának módosításához és az egyesület megszűnéséről szóló
közgyűlési döntéshez a szavazati joggal rendelkező tagok háromnegyedes
szótöbbséggel hozott határozata szükséges.
32
3:60. § [Az ügyvezetés ellátása]
Az egyesület ügyvezetését az egyesület ügyvezetője vagy az elnökség látja el. Az
egyesület vezető tisztségviselői az ügyvezető vagy az elnökség tagjai.
3:61. § [Elnökség]
(1)	Az elnökség három tagból áll. Az elnökség az elnökét maga választja tagjai közül.
(2)	Az elnökség tagjai kötelesek a közgyűlésen részt venni, a közgyűlésen az
egyesülettel kapcsolatos kérdésekre válaszolni, az egyesület tevékenységéről és
gazdasági helyzetéről beszámolni.
3:62. § [A vezető tisztségviselői megbízatás]
(1)	Ha az alapszabályban vagy a választás során a vezető tisztségviselői megbízás
időtartamáról a tagok nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselő megbízatása két évre
szól.
(2)	Az öt évnél hosszabb időre szóló vezető tisztségviselői megbízás az öt évet
meghaladó részében semmis.
(3)	A vezető tisztségviselőket az egyesület tagjai közül kell választani, az alapszabály
felhatalmazása alapján a vezető tisztségviselők legfeljebb egyharmada választható az
egyesület tagjain kívüli személyekből.
3:63. § [Az ügyvezetés feladatai]
Az ügyvezetés feladatkörébe tartozik
a)	az egyesület napi ügyeinek vitele, az ügyvezetés hatáskörébe tartozó ügyekben a
döntések meghozatala;
b)	a beszámolók előkészítése és azoknak a közgyűlés elé terjesztése;
c)	az éves költségvetés elkészítése és annak a közgyűlés elé terjesztése;
d)	az egyesületi vagyon kezelése, a vagyon felhasználására és befektetésére vonatkozó,
a közgyűlés hatáskörébe nem tartozó döntések meghozatala és végrehajtása;
e)	az egyesület jogszabály és az alapszabály szerinti szervei megalakításának és a
tisztségviselők megválasztatásának előkészítése;
f)	a közgyűlés összehívása, a tagság és az egyesület szerveinek értesítése;
g)	az ügyvezető szerv által összehívott közgyűlés napirendi pontjainak meghatározása;
h)	részvétel a közgyűlésen és válaszadás az egyesülettel kapcsolatos kérdésekre;
i)	a tagság nyilvántartása;
j) az egyesület határozatainak, szervezeti okiratainak és egyéb könyveinek vezetése;
k) az egyesület működésével kapcsolatos iratok megőrzése;
l) az egyesületet érintő megszűnési ok fennállásának mindenkori vizsgálata és annak
bekövetkezte esetén az e törvényben előírt intézkedések megtétele; és
m) az alapszabály felhatalmazása alapján a tag felvételéről való döntés.
3:64. § [A közgyűlés összehívása]
(1)	Az ügyvezető szerv köteles a közgyűlést összehívni a szükséges intézkedések
megtétele céljából, ha
a)	az egyesület vagyona az esedékes tartozásokat nem fedezi;
b)	az egyesület előreláthatólag nem lesz képes a tartozásokat esedékességkor teljesíteni;
vagy
c)	az egyesület céljainak elérése veszélybe került.
(2)	Az (1) bekezdés alapján összehívott közgyűlésen a tagok kötelesek az összehívásra
okot adó körülmény megszüntetése érdekében intézkedést tenni vagy az egyesület
megszüntetéséről dönteni.
33
3:65. § [A felügyelőbizottság létrehozásának kötelező esetei]
(1)	Kötelező felügyelőbizottságot létrehozni, ha a tagok több mint fele nem természetes
személy, vagy ha a tagság létszáma a száz főt meghaladja.
(2)	A felügyelőbizottság feladata az egyesületi szervek, valamint a jogszabályok, az
alapszabály és az egyesületi határozatok végrehajtásának, betartásának ellenőrzése.
VIII.	Cím
Az egyesület megszűnése
3:66. § [Jogutódlással történő megszűnés]
Egyesület csak egyesülettel egyesülhet és csak egyesületekre válhat szét.
3:67. § [A jogutód nélküli megszűnés okai]
A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl az egyesület
jogutód nélkül megszűnik, ha
a)	az egyesület megvalósította célját vagy az egyesület céljának megvalósítása
lehetetlenné vált, és új célt nem határoztak meg; vagy
b)	az egyesület tagjainak száma hat hónapon keresztül nem éri el a tíz főt.
3:68. § [Rendelkezés a fennmaradó vagyonról]
(1)	Az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők követeléseinek
kiegyenlítése után fennmaradó vagyont az alapszabályban meghatározott - ennek
hiányában a nyilvántartó bíróság által kijelölt -, az egyesület céljával megegyező vagy
hasonló cél megvalósítására létrejött közhasznú szervezetnek kell átadni.
(2)	A fennmaradó vagyon sorsáról a nyilvántartó bíróság a törlést kimondó
határozatában rendelkezik, a vagyonátruházás teljesítésére szükség esetén
ügygondnokot rendel ki. A vagyon feletti rendelkezési jog az egyesület törlésével száll
át az új j ogosultra.
3:69. § [A vezető tisztségviselők felelőssége jogutód nélküli megszűnés esetén]
(1)	Az egyesület jogutód nélküli megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szemben e
minőségükben az egyesületnek okozott károk miatti kártérítési igényt - a jogerős
bírósági törléstől számított egy éven belül - az egyesület törlésének időpontjában
tagsági jogviszonyban álló tag vagy az érvényesítheti, akinek a részére a megszűnéskor
fennmaradó egyesületi vagyont át kellett adni, vagy ha lett volna vagyon, át kellett
volna adni.
(2)	Az egyesület megszűnését megelőző két évben a vezető tisztségviselők az egyesület
megszűnésétől számított két évig egyetemlegesen kötelesek helytállni az egyesület
hitelezőivel szemben mindazon tartozásokért, amelyeket az egyesület vagyona vagy a
vagyoni hozzájárulást nem szolgáltató egyesületi tagoknak a jogi személy általános
szabályai szerinti helytállási kötelezettsége nem fedezett.
3:70. § [Választottbírósági eljárás kikötése]
Az egyesület alapszabálya vagy a jogvitában érintett személyek megállapodása a tagsági
jogviszonyból, továbbá az egyesületi szervek és a tagok egymás közti jogviszonyából
eredő jogvitákra állandó vagy eseti választottbíróság eljárását kötheti ki.
34
Harmadik Rész
Gazdasági társaság
IX.	Cím
A gazdasági társaságok közös szabályai
XV.	Fejezet
Általános rendelkezések
3:71. § [A gazdasági társaság fogalma]
(1)	A gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok
vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások,
amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen
viselik.
(2)	A társaság nyeresége a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a
veszteséget is ilyen arányban kell viselniük. A társaság a tag részére tárgyévi adózott
eredménye, illetve szabad eredménytartaléka terhére teljesíthet kifizetést vagy más
vagyoni szolgáltatást. Semmis a társasági szerződés azon rendelkezése, amely valamely
tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizár.
(3)	A tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, nem fejthet ki
olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyezteti.
3:72. § [Formakényszer]
(1)	Gazdasági társaság közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű
társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható.
(2)	A gazdasági társaság nevében a gazdasági társaság formájára vonatkozó elnevezést
kell feltüntetni.
3:73. § [A társaság tagjai]
(1)	Természetes személy egyidejűleg egy gazdasági társaságban lehet a társaság
korlátlanul felelős tagja. Kiskorú személy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja
nem lehet.
(2)	Közkereseti társaság, betéti társaság és egyéni cég nem lehet gazdasági társaság
korlátlanul felelős tagja.
(3)	A részvénytársaság tagjai a részvényesek. A részvénytársaság kivételével tagsági
jogokról nem lehet értékpapírt kibocsátani.
3:74. § [Jognyilatkozatok megtételének módja és ideje]
(1)	A társasággal kapcsolatos jognyilatkozatot írásban lehet megtenni. Ezt a
rendelkezést alkalmazni kell a társaság határozatára, valamint jognyilatkozatnak és
határozatnak a címzettel való közlésére.
(2)	A társasággal kapcsolatos jognyilatkozat akkor tehető meg vagy közölhető
elektronikus hírközlő eszközök útján, ha ezt a társaság létesítő okirata lehetővé teszi, és
meghatározza ennek feltételeit és módját.
(3)	Ha a gazdasági társasággal kapcsolatos jognyilatkozat megtétele vagy cselekmény
elvégzése kötelező, e kötelezettséget késedelem nélkül kell teljesíteni.
35
(4)	Ha az írásbeli jognyilatkozatot postán küldik el, azt az ellenkező bizonyításáig a
tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetén a feladástól
számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.
3:75. § [A választottbírósági út igénybevétele]
(1)	Társasági jogi jogvitára a létesítő okiratban vagy a jogvitában érintett személyek
megállapodásában választottbírósági eljárás köthető ki.
(2)	Társasági jogi jogvitának minősül
a)	a gazdasági társaság és a tagja vagy volt tagja közti, a társasági jogviszonyból eredő
jogvita, ide értve a társasági szervek által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának
kezdeményezését;
b)	a tagok társasági jogviszonyával kapcsolatos, egymással szemben keletkezett
jogvitája; és
c)	a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a
vezető tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita.
3:76. § [A gazdasági társaságok közös szabályainak alkalmazása]
A gazdasági társaságok közös szabályait kell alkalmazni, ha e törvény az egyes
gazdasági társasági formákkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik.
XVI.	Fejezet
A gazdasági társaság alapítása
3:77. § [A gazdasági társaság létesítő okirata]
A gazdasági társaság létesítő okirata - a részvénytársaság és az egyszemélyes korlátolt
felelősségű társaság kivételével - a társasági szerződés. A részvénytársaság létesítő
okirata az alapszabály, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságé az alapító okirat.
3:78. § [A létesítő okirat alaki követelményei]
(1)	A létesítő okiratot valamennyi alapító tagnak alá kell írnia. A tag helyett a társasági
szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt
meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja.
(2)	A létesítő okiratot közjegyzői okiratba vagy ügyvéd, illetve valamelyik alapító
jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
3:79. § [A társaság tevékenységének helye]
(1)	Ha a társaság székhelye nem azonos a társaság központi ügyintézésének helyével, a
létesítő okiratban a központi ügyintézés helyét is meg kell jelölni.
(2)	A létesítő okiratban a társaság telephelyét és fióktelepét fel kell tüntetni, ha annak a
nyilvántartásba való bejegyzését a társaság kéri.
3:80. § [A társaság tevékenységi körével kapcsolatos rendelkezések]
(1)	Ha jogszabály valamely gazdasági tevékenység gyakorlását hatósági engedélyhez
köti, a társaság e tevékenységet a jogerős hatósági engedély alapján kezdheti meg.
(2)	Jogszabály által képesítéshez kötött tevékenységet a gazdasági társaság akkor
végezhet, ha az e tevékenységben személyes közreműködést vállaló tagja, vagy a
társasággal munkavégzésre irányuló polgári jogi vagy munkajogi jogviszonyban álló
legalább egy személy a képesítési követelménynek megfelel.
36
3:81. § [A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása]
(1)	Ha a tag a létesítő okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását az előírt időpontig nem
szolgáltatja, az ügyvezetés harmincnapos határidő tűzésével és a jogkövetkezmények
feltüntetésével felszólítja a tagot a teljesítésre.
(2)	A harmincnapos határidő eredménytelen elteltével a vagyoni hozzájárulását nem
teljesítő tag tagsági jogviszonya a határidő lejáratát követő nappal megszűnik. A tagsági
jogviszony megszűnését az ügyvezetésnek a volt taggal közölnie kell. A vagyoni
hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a gazdasági társaságnak okozott kárért a volt
tag a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.
(3)	Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a vagyoni hozzájárulás
teljesítésének elmulasztása esetére az e törvényben meghatározottnál a tagra nézve
enyhébb következményeket ír elő.
3:82. § [Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás]
(1)	Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós
elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. A tag munkavégzésre, személyes
közreműködésre vagy szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem lehet nem
pénzbeli vagyoni hozzájárulás.
(2)	Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli vagyoni hozzájárulását tudomásuk
ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, az ebből eredő
károkért a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljesítővel egyetemlegesen felelnek a
társasággal szemben a szerződésszegéssel okozott felelősség szabályai szerint.
(3)	A létesítő okiratnak az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályokkal ellentétes
rendelkezése semmis.
3:83. § [A társaság alapításának bírósági bejelentése]
(1)	Gazdasági társaság alapítását a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy
ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésétől számított harminc napon belül be kell
jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.
(2)	Ha a gazdasági társaság alapítása hatósági engedélyhez kötött, a bejelentést a
jogerős engedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni.
3:84. § [Előtársaság]
(1)	A gazdasági társaság a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi
vagy jogtanácsosi ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozni kívánt társaság
előtársaságaként működhet. Üzletszerű gazdasági tevékenységet az előtársaság a
nyilvántartásbavételi kérelem benyújtását követően folytathat. Az előtársasági jelleget a
társaság iratain és jognyilatkozatain fel kell tüntetni; ennek hiányában az előtársaság
által tett jognyilatkozat - ha a nyilvántartó bíróság a társaságot nem jegyzi be - az
alapítók által együttesen tett jognyilatkozatnak minősül.
(2)	Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a)	a tagok személyében kizárólag jogszabályon alapuló változás következhet be;
b)	a létesítő okirat módosítására - a nyilvántartó bíróság, valamint a hatósági engedély
kiadására jogosult szerv felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;
c)	az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, és abban tagként nem vehet részt;
d)	nem kezdeményezhető tag kizárására irányuló per; és
e)	nem határozható el átalakulás, egyesülés, szétválás, valamint jogutód nélküli
megszűnés.
37
(3)	Ha a gazdasági társaságot a bíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz
megszűnik, és az előtársaságként kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek
minősülnek.
(4)	Ha a gazdasági társaság nyilvántartásba vételét jogerősen elutasítják, az erről való
tudomásszerzés után az előtársaság a működését késedelem nélkül köteles
megszüntetni. E kötelezettség megszegésével okozott károkért az előtársaság vezető
tisztségviselői a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint
felelnek.
(5)	Az előtársaság működésének (4) bekezdés szerinti megszűnése esetén a
megszűnésig vállalt kötelezettségeket a létrehozni kívánt társaság rendelkezésére
bocsátott vagyonból kell teljesíteni. Az ebből ki nem egyenlíthető követelésekért az
alapítók harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni.
(6)	A (4)-(5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is,
ha a társaság a nyilvántartásbavételi kérelmet visszavonja.
XVII.	Fejezet
A létesítő okirat módosítása
3:85. § [A létesítő okirat módosításának esetei]
(1)	A létesítő okirat módosításáról - ha az nem szerződéssel történik - a társaság
legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt.
(2)	A társaság cégnevének, székhelyének, telephelyeinek, fióktelepeinek, és a társaság -
főtevékenységnek nem minősülő - tevékenységi körének megváltoztatásáról a legfőbb
szerv egyszerű szótöbbséggel hoz határozatot.
(3)	Valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség, ha a módosítás egyes tagok
jogait hátrányosan érintené, vagy helyzetét terhesebbé tenné. Az e kérdésben való
szavazásnál azok a tagok is szavazhatnak, akik egyébként szavazati joggal nem
rendelkeznek.
(4)	A létesítő okirat módosítására egyebekben a társaság alapítására vonatkozó
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a módosítást tartalmazó
okiratot a tagoknak nem kell aláírniuk, és azt a társaság jogtanácsosa is ellenjegyezheti.
XVIII.	Fejezet
Kisebbségvédelem
3:86. § [A legfőbb szerv összehívásának kezdeményezése]
(1)	A gazdasági társaság azon tagja vagy tagjai, akik együttesen a szavazati jogok
legalább öt százalékával rendelkeznek, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik
a társaság legfőbb szerve ülésének összehívását vagy a legfőbb szerv ülés tartása nélküli
döntéshozatalát. Ha az ügyvezetés a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon
belül nem intézkedik a legfőbb szerv ülésének a lehető legkorábbi időpontra történő
összehívása érdekében, illetve nem kezdeményezi az ülés tartása nélküli döntéshozatalt,
az ülést az indítványozók kérelmére a nyilvántartó bíróság hívja össze, vagy a
nyilvántartó bíróság felhatalmazza az indítványozókat az ülés összehívására.
(2)	A legfőbb szerv ülésének várható költségeit az indítványozók kötelesek
megelőlegezni. A gazdasági társaság legfőbb szerve a kisebbség kérelmére összehívott
38
ülésen dönt arról, hogy a rendkívüli üléssel kapcsolatos költségeket az indítványozók
vagy a társaság viseli-e.
3:87. § [Egyedi könyvvizsgálat kezdeményezése]
(1)	Ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az
indítványt, amely szerint az utolsó beszámolót, illetve az utolsó két évben az ügyvezetés
tevékenységével kapcsolatos valamely gazdasági eseményt vagy
kötelezettségvállalást ezzel külön megbízandó könyvvizsgáló vizsgálja meg, ezt a
vizsgálatot a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező tagnak vagy tagoknak
a legfőbb szerv ülésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül benyújtott
kérelmére a nyilvántartó bíróság a társaság költségére köteles elrendelni és a
könyvvizsgálót kijelölni.
(2)	A kérelem teljesítését a nyilvántartó bíróság megtagadja, ha megállapítja, hogy a
kisebbségi jogokkal a kérelmet előterjesztő tagok visszaélnek.
(3)	A vizsgálattal a társaság könyvvizsgálója nem bízható meg.
(4)	A vizsgálat költségeit a társaság előlegezi és viseli. A társaság a költségeket abban
az esetben háríthatja át a tagra, ha az a vizsgálatot nyilvánvalóan alaptalanul
kezdeményezte.
3:88. § [Igényérvényesítés kezdeményezése]
Ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az
indítványt, hogy a társaságnak valamely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági
tag, továbbá a könyvvizsgáló ellen támasztható követelését érvényesítsék, a követelést a
szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok a legfőbb szerv ülésétől számított
harminc napos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság képviseletében a társaság
javára maguk is érvényesíthetik.
3:89. § [Az eltérő szabályozás tilalma]
Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a jelen fejezet rendelkezéseitől a
kisebbség hátrányára tér el.
XIX.	Fejezet
A tag kizárása
3:90. § [A tag kizárásának feltételei és a kizárás joghatása]
(1)	A gazdasági társaság tagja a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján
bírósági határozattal a társaságból kizárható, ha a társaságban való maradása a társaság
céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné.
(2)	Kizárási per kétszemélyes társaságnál nem indítható. Nem zárható ki a társaságból a
nyilvánosan működő részvénytársaság részvényese, valamint az a tag, aki a legfőbb
szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik.
(3)	Kizárás esetén a tag tagsági jogviszonya megszűnik.
3:91. § [A tag kizárására irányuló eljárás]
(1)	A tag kizárása iránti kereset megindításához a társaság legfőbb szervének az összes
tag legalább háromnegyedes szótöbbségével meghozott, a kizárás okát megjelölő
határozata szükséges. Az érintett tag ebben a kérdésben nem szavazhat.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti határozaton alapuló keresetet a legfőbb szerv határozatának
meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül kell megindítani.
39
(3)	A bíróság az érintett tag tagsági jogait - kérelemre - a bíróság jogerős döntéséig
felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna.
A felfüggesztés a tag nyereségre vonatkozó igényét nem érinti.
(4)	A felfüggesztés ideje alatt keletkezett kötelezettség a felfüggesztés hatálya alatt álló
tagot a tagok egymás közötti viszonyában akkor sem terheli, ha a társaság tartozásaiért
harmadik személlyel szemben köteles helytállni.
(5)	A tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a létesítő okirat nem módosítható,
más tag kizárása nem kezdeményezhető és nem hozható döntés a társaság
átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.
XX.	Fejezet
A gazdasági társaság szervezete
1.	A gazdasági társaság legfőbb szerve
3:92. § [A legfőbb szerv feladat- és hatásköre]
(1)	A gazdasági társaság tagjainak döntéshozó szerve a legfőbb szerv.
(2)	A gazdasági társaság legfőbb szervének feladata a társaság alapvető üzleti és
személyi kérdéseiben való döntéshozatal. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a
számviteli törvény szerinti beszámoló (a továbbiakban: beszámoló) jóváhagyása és a
nyereség felosztásáról való döntés.
(3)	A gazdasági társaság legfőbb szerve dönt a taggal, a vezető tisztségviselővel, a
felügyelőbizottsági taggal és a társasági könyvvizsgálóval szembeni kártérítési igény
érvényesítéséről.
(4)	Egyszemélyes társaságnál a legfőbb szerv hatáskörét az alapító vagy az egyedüli tag
gyakorolja. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az alapító vagy az
egyedüli tag írásban határoz és a döntés az ügyvezetéssel való közléssel válik
hatályossá.
3:93. § [Részvétel a legfőbb szerv döntéshozatalában]
(1)	A gazdasági társaság minden tagja jogosult személyesen vagy képviselő útján a
legfőbb szerv tevékenységében részt venni. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, egy
tag egy képviselőt bízhat meg, egy képviselő több tagot is képviselhet. A képviseletre
szóló meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell
foglalni.
(2)	A társaság legfőbb szervében gyakorolható szavazati jog mértéke a tag vagyoni
hozzájárulásához igazodik.
3:94. § [A legfőbb szerv ülése]
(1)	A legfőbb szerv ülése nem nyilvános. A legfőbb szerv ülésén a társaság vezető
tisztségviselői és a felügyelőbizottság tagjai tanácskozási joggal részt vehetnek.
(2)	A tag a legfőbb szerv ülésén tagsági jogait személyes részvétel helyett elektronikus
hírközlő eszközök igénybevételével akkor gyakorolhatja, ha a létesítő okirat az igénybe
vehető elektronikus hírközlő eszközöket, valamint azok alkalmazásának feltételeit és
módját úgy határozza meg, hogy a tagok azonosítása, és a tagok közötti kölcsönös és
korlátozásmentes kommunikáció biztosított legyen.
(3)	A nem szabályosan összehívott vagy megtartott ülésen elfogadott és ebből az okból
érvénytelen határozat az elfogadásának időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé
40
válik, ha a határozatot az ülés napjától számított harminc napon belül valamennyi tag
egyhangúlag érvényesnek ismeri el.
3:95. § [Határozathozatal ülés tartása nélkül]
(1)	Ha a létesítő okirat a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé teszi, az ilyen
határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok részére történő
megküldésével kezdeményezi. A tagok számára a tervezet kézhezvételétől számított
legalább nyolcnapos határidőt kell biztosítani arra, hogy szavazatukat megküldjék az
ügyvezetés részére.
(2)	Az ülés tartása nélküli döntéshozatal során e törvénynek a határozatképességre és
szavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot megküldenek
az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag jelenléte a
határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén.
(3)	Ha bármely tag az ülés megtartását kívánja, a legfőbb szerv ülését az ügyvezetésnek
össze kell hívnia.
(4)	A szavazásra megszabott határidő utolsó napját követő három napon belül - ha
valamennyi tag szavazata ezt megelőzően érkezik meg, akkor az utolsó szavazat
beérkezésének napjától számított három napon belül - az ügyvezetés megállapítja a
szavazás eredményét, és azt további három napon belül közli a tagokkal. A
határozathozatal napja a szavazási határidő utolsó napja, ha valamennyi szavazat
korábban beérkezik, akkor az utolsó szavazat beérkezésének napja.
2.	Ügyvezetés és képviselet
3:96. § [A vezető tisztségviselő önállósága]
(1)	A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása
szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.
(2)	A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek
elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a társasági
szerződésnek és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve. A vezető
tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem
vonhatja el.
(3)	Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást
adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani.
3:97. § [Cégvezető]
(1)	A társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében
egy vagy több cégvezetőt nevezhet ki. A cégvezető feladatait munkaviszonyban látja el.
A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján
irányítja a társaság folyamatos működését.
(2)	A cégvezetőre a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos kizáró és összeférhetetlenségi
okokat megfelelően alkalmazni kell.
(3)	Az általános hatáskörű cégvezető mellett a gazdasági társaság legfőbb szerve vagy
felhatalmazása alapján az ügyvezetés a társaság telephelyein és fióktelepein
tevékenykedő korlátozott hatáskörű cégvezetőket is kinevezhet.
3:98. § [A vezető tisztségviselői megbízatás időtartama]
A vezető tisztségviselői megbízatás öt évre - ha a társaság ennél rövidebb időtartamra
jött létre, erre az időtartamra - szól.
41
3:99. § [A vezető tisztségviselővel szembeni kizáró okok]
(1)	A jogi személy vezető tisztségviselőjével szembeni kizáró okokon túl nem lehet
gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki
a)	ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárásban törölt gazdasági
társaságnál, az annak törlését megelőző naptári évben vezető tisztségviselő volt; vagy
b)	felszámolással megszűnt gazdasági társaság olyan tagja vagy vezető tisztségviselője
volt, akinek felelősségét a ki nem elégített hitelezői tartozásokért megállapították, és
helytállási kötelezettségének nem tett eleget.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti tilalom az (1) bekezdés a) pontja esetén a gazdasági
társaság törlésétől számított három évig, az (1) bekezdés b) pontja esetén a gazdasági
társaság törlésétől számított öt évig tart.
3:100. § [Összeférhetetlenség]
(1)	A vezető tisztségviselő - a nyilvánosan működő részvénytársaság részvénye
kivételével - nem szerezhet társasági részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő
olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan gazdasági
tevékenységet folytat, mint az a társaság, amelyben vezető tisztségviselő. Ha a vezető
tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség elfogadásától
számított tizenöt napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a társaságokat, ahol már
vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag.
(2)	A vezető tisztségviselő és hozzátartozója - a mindennapi élet szokásos ügyletei
kivételével - nem köthet saját nevében vagy saját javára a gazdasági társaság
főtevékenysége körébe tartozó szerződéseket.
3:101. § [A társaság képviselete. Cégjegyzés]
(1)	A gazdasági társaságot vezető tisztségviselői és képviseletre feljogosított
munkavállalói írásban cégjegyzés útján képviselik.
(2)	Az ügyvezetés a cégvezető számára általános képviseleti jogot biztosíthat.
(3)	A cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló képviseleti jogát érvényesen
nem ruházhatja át másra.
3:102. § [A vezető tisztségviselő társasággal szembeni kártérítési felelőssége]
(1)	Ha a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselő kérésére a beszámoló
elfogadásával egyidejűleg az előző üzleti évben kifejtett ügyvezetési tevékenység
megfelelőségét megállapító felmentvényt ad, a társaság a vezető tisztségviselő ellen
akkor léphet fel az ügyvezetési kötelezettségek megsértésére alapozott kártérítési
igénnyel, ha a felmentvény megadásának alapjául szolgáló tények vagy adatok
valótlanok vagy hiányosak voltak.
(2)	Ha a vezető tisztségviselői jogviszony két egymást követő, beszámolóval foglalkozó
ülés között megszűnik, a vezető tisztségviselő kérheti, hogy a legfőbb szerv következő
ülésén döntsön a felmentvény kiadásáról.
(3)	A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése után a társaság vezető
tisztségviselőivel szembeni kártérítési igényt - a társaság nyilvántartásból való
törlésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a törlés időpontjában tagsági
jogviszonyban állók érvényesíthetik. A tag a kártérítési igényt a társaság megszűnésekor
felosztott vagyonból őt megillető rész arányában érvényesítheti.
3:103. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége]
Ha a gazdasági társaság felszámolásra kerül, és a tagok helytállási kötelezettségén
alapuló igényérvényesítés ellenére kielégítetlen hitelezői igények maradtak fenn, a
42
hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság
vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség
szabályai szerint, ha bizonyítják, hogy a vezető tisztségviselő a társaság
fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket felróhatóan
nem vette figyelembe.
3.	Felügyelőbizottság
3:104. § [A felügyelőbizottság létrehozásának kötelező esete]
Kötelező felügyelőbizottság létrehozása, ha a társaság teljes munkaidőben
foglalkoztatott munkavállalóinak száma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja, és az
üzemi tanács nem mondott le a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételről.
3:105. § [A felügyelőbizottság jogköre]
(1)	Ha a felügyelőbizottság ellenőrző tevékenységéhez szakértőket kíván igénybe venni,
a felügyelőbizottság erre irányuló kérelmét az ügyvezetés köteles teljesíteni.
(2)	Ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, a beszámolóról a társaság legfőbb
szerve a felügyelőbizottság írásbeli jelentésének birtokában dönthet.
(3)	Ha a felügyelőbizottság szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba vagy a
létesítő okiratba ütközik, ellentétes a társaság legfőbb szerve határozataival vagy
egyébként sérti a gazdasági társaság érdekeit, a felügyelőbizottság jogosult összehívni a
társaság legfőbb szervének ülését e kérdés megtárgyalása és a szükséges határozatok
meghozatala érdekében.
(4)	Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely az (1)-(3) bekezdésben foglalt
szabályoktól eltér.
3:106. § [A felügyelőbizottsági tagság]
(1)	A felügyelőbizottság három tagból áll. Ha a társaságnál kötelező felügyelőbizottság
létrehozása vagy ügydöntő felügyelőbizottság működik, semmis a létesítő okirat azon
rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelőbizottság felállítását írja elő. A
felügyelőbizottság testületként működik; az egyes ellenőrzési feladatok elvégzésével
bármely tagját megbízhatja, és az ellenőrzési feladatokat megoszthatja tagjai között.
(2)	A felügyelőbizottsági tag megbízatása öt évre - ha a társaság ennél rövidebb
időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól.
(3)	A felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyra a megbízási szerződés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	A felügyelőbizottságnak - a munkavállalói részvétel szabályain alapuló tagságtól
eltekintve - nem lehet tagja a társaság munkavállalója.
3:107. § [A felügyelőbizottság működése]
(1)	A felügyelőbizottság saját tagjai közül választ elnököt.
(2)	A felügyelőbizottság ülése akkor határozatképes, ha tagjai legalább kétharmada, de
legalább három fő az ülésen jelen van. A felügyelőbizottság határozatait a jelenlévők
szótöbbségével hozza.
(3)	A felügyelőbizottság ügyrendjét maga állapítja meg, és azt a gazdasági társaság
legfőbb szerve hagyja jóvá.
(4)	Ha a felügyelőbizottság tagjainak száma a létesítő okiratban megállapított szám alá
csökken, az ügyvezetés a felügyelőbizottság rendeltetésszerű működésének
helyreállítása érdekében köteles összehívni a legfőbb szerv ülését, vagy ülés tartása
nélküli határozathozatalt kezdeményezni.
43
3:108. § [Ügydöntő felügyelőbizottság]
(1)	Ha a létesítő okirat a legfőbb szerv vagy az ügyvezetés hatáskörébe tartozó egyes
döntések meghozatalát vagy azok jóváhagyását a felügyelőbizottság hatáskörébe utalja,
a felügyelőbizottság tagjai az e hatáskörükben kifejtett tevékenységgel a társaságnak
okozott károkat a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint
kötelesek megtéríteni.
(2)	Ha a létesítő okirat az ügyvezetés hatáskörébe tartozó egyes döntések meghozatalát
a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához köti, és a felügyelőbizottság az
ügyvezetés határozati javaslatát nem hagyja jóvá, de az ügyvezetés a javaslatot
fenntartja, az ügyvezetés jogosult a társaság legfőbb szervének döntését kérni. Ha a
felügyelőbizottság jóváhagyta az ügyvezetés javaslatát, a határozatból eredő károkért az
azt megszavazó vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok a társasággal
szemben egyetemlegesen felelnek a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség
szabályai szerint.
(3)	A felügyelőbizottság tagjaira - ügydöntő tevékenységük tekintetében - megfelelően
alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek az adott kérdésben az e törvény
alapján döntésre jogosult személyekre vonatkoznak.
3:109. § [Munkavállalói részvétel feltételei]
(1)	Ha a gazdasági társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak
létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja, a felügyelőbizottság egyharmada a
munkavállalói küldöttekből áll.
(2)	Ha a munkavállalói küldöttek jogosultak a felügyelőbizottságban részt venni, a
létesítő okirat a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételt legfeljebb öt évre,
az üzemi tanács hozzájárulásával zárhatja ki. A létesítő okirat ettől eltérő rendelkezése
semmis.
(3)	A munkavállalói küldötteket először akkor kell megválasztani, amikor a társaság
legfőbb szerve annak az üzleti évnek beszámolóját tárgyalja, amelyben az éves átlagos
munkavállalói létszám elérte a kétszáz főt.
(4)	Jogutódlással létrejött társaság esetén annak nyilvántartásba vételétől kell biztosítani
a felügyelőbizottságban a munkavállalói részvételt, ha a társaság munkavállalóinak
létszáma a kétszáz főt meghaladja, és a munkavállalói részvétel feltételei a jogelőd
társaságnál - több jogelőd társaság esetén a társaságok egyikénél - fennálltak.
3:110. § [A munkavállalói küldöttek megválasztása és visszahívása]
(1)	A munkavállalói küldötteket az üzemi tanács jelöli a munkavállalók sorából a
gazdasági társaságnál működő szakszervezetek véleményének figyelembevételével. A
munkavállalói küldött munkaviszonyának megszűnésével felügyelőbizottsági tagsága is
megszűnik.
(2)	Az üzemi tanács által jelölt személyeket a társaság legfőbb szerve köteles a jelölést
követő ülésén a felügyelőbizottság tagjává választani, kivéve, ha a jelölttel szemben
kizáró ok áll fenn. A jelölés elmaradása - ha a működés egyéb törvényes feltételei
fennállnak - a felügyelőbizottság működését nem akadályozza. Ez esetben a
munkavállalói küldöttek helyét nem lehet betölteni, de legalább három
felügyelőbizottsági tagot ilyenkor is választania kell a legfőbb szervnek.
(3)	A munkavállalói küldöttet a társaság legfőbb szerve az üzemi tanács javaslatára
hívja vissza.
44
(4)	Ha a társaság beszámolójának elfogadásakor megállapításra kerül, hogy a
munkavállalói létszám az előző üzleti évben kétszáz fő alá csökkent, megszűnik a
munkavállalói küldöttek felügyelőbizottságban való részvételi joga.
3:111. § [A munkavállalói küldöttek jogai és kötelezettségei]
(1)	A munkavállalói küldöttet a felügyelőbizottság többi tagjával azonos jogok és
kötelezettségek illetik meg. Ha a munkavállalói küldöttek egységes véleménye a
felügyelőbizottság többségének álláspontjától eltér, a munkavállalók kisebbségi
véleményét a társaság legfőbb szervének legközelebbi ülésén ismertetni kell.
(2)	A munkavállalói küldött tájékoztatni köteles a munkavállalókat a felügyelőbizottság
tevékenységéről.
3:112. § [Az eltérő szabályozás tilalma]
Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a munkavállalói részvétel szabályait
az e törvényben előírt szabályokhoz képest a munkavállalókra nézve hátrányosabban
határozza meg.
3:113. § [A munkavállalói részvétel nem kötelező esete]
Ha a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételt a létesítő okirat írja elő, arra
az e törvény munkavállalói részvételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni
kell.
4.	Állandó könyvvizsgáló
3:114. § [Az állandó könyvvizsgáló feladata]
(1)	A legfőbb szerv által választott állandó könyvvizsgáló feladata, hogy a
könyvvizsgálatot szabályszerűen elvégezze, és ennek alapján független könyvvizsgálói
jelentésben foglaljon állást arról, hogy a gazdasági társaság beszámolója megfelel-e a
jogszabályoknak és megbízható, valós képet ad-e a társaság vagyoni, pénzügyi és
jövedelmi helyzetéről, működésének gazdasági eredményeiről.
(2)	Az állandó könyvvizsgáló a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni
könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég lehet. Ha könyvvizsgáló cég látja el a
könyvvizsgálói feladatokat, ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot
személyében végzi.
(3)	Nem lehet állandó könyvvizsgáló a gazdasági társaság tagja, vezető tisztségviselője,
felügyelőbizottsági tagja és e személyek hozzátartozója. Nem lehet állandó
könyvvizsgáló a társaság munkavállalója e jogviszonya fennállása idején, és annak
megszűnése után három évig.
3:115. § [Az állandó könyvvizsgálói megbízatás keletkezése és időtartama]
(1)	Az első állandó könyvvizsgálót a létesítő okiratban kell kijelölni, ezt követően a
könyvvizsgálót a társaság legfőbb szerve választja. A könyvvizsgálóval a megbízási
szerződést - a legfőbb szerv által meghatározott feltételekkel és díjazás mellett - az
ügyvezetés a kijelölést vagy választást követő kilencven napon belül köti meg. Ha a
szerződés megkötésére e határidőn belül nem kerül sor, a legfőbb szerv köteles új
könyvvizsgálót választani.
(2)	Az állandó könyvvizsgálót határozott időre, legfeljebb öt évre lehet megválasztani.
Az állandó könyvvizsgáló megbízásának időtartama nem lehet rövidebb, mint a legfőbb
szerv által történt megválasztásától a következő beszámolót elfogadó ülésig terjedő
időszak.
45
(3)	Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely a (2) bekezdésben foglalt
szabályoktól eltér.
3:116. § [Az állandó könyvvizsgálói feladatok teljesítése]
(1)	Az állandó könyvvizsgáló nem nyújthat a gazdasági társaság részére olyan
szolgáltatást és nem alakíthat ki olyan együttműködést az ügyvezetéssel, amely
könyvvizsgálói feladatának független és tárgyilagos ellátását veszélyezteti.
(2)	Az állandó könyvvizsgálót a társaság legfőbb szervének a társaság beszámolóját
tárgyaló ülésére meg kell hívni. A könyvvizsgáló ezen az ülésen köteles részt venni, de
távolmaradása az ülés megtartását nem akadályozza.
(3)	Ha a gazdasági társaságnál felügyelőbizottság működik, a könyvvizsgáló a
felügyelőbizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehet, a felügyelőbizottság felhívása
esetén a könyvvizsgáló a felügyelőbizottság ülésén köteles részt venni. A
felügyelőbizottság köteles napirendre tűzni a könyvvizsgáló által megtárgyalásra
javasolt ügyeket.
5.	Egyéb társasági szervek
3:117. § [Egyéb társasági szervek]
Ha a társasági szerződés vagy annak felhatalmazása alapján a társaság legfőbb szerve az
e törvényben meghatározott szerveken és tisztségviselőkön túl más szervek működését
írja elő, az előírás az e törvény által meghatározott szervek és tisztségviselők hatáskörét,
valamint felelősségét nem érinti.
XXI.	Fejezet
A gazdasági társaság átalakulása és egyesülése
3:118. § [Az átalakulás esetei és feltételei]
(1)	Gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé
és szövetkezetté alakulhat át.
(2)	Ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott
társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év
beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke
biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a
gazdasági társaság köteles elhatározni olyan gazdasági társasággá történő átalakulását,
amelynél e törvény a jegyzett tőke legkisebb mértékét nem határozza meg vagy olyan
mértékű jegyzett tőkét állapít meg, amelyet a társaság saját tőkéje meghalad. Átalakulás
helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést, valamint a más társasággal
való egyesülést is választhatja.
3:119. § [Az átalakulás befejezése]
(1)	Az átalakulás befejezése előtt meg kell határozni a jogutód gazdasági társaság tagjait
a tervezett jegyzett tőkéből megillető hányadot, a jogutód társaságban tagként részt
venni nem kívánókat megillető vagyonhányadot és ennek kiadási módját.
(2)	Az átalakulás során a társaságtól megválókat megillető vagyonhányadot a jogutód
gazdasági társaság nyilvántartásba vételét követő hatvan napon belül kell kiadni, kivéve,
ha a jogutód társaságnak az érintettekkel kötött megállapodása eltérően rendelkezik.
46
3:120. § [Az átalakulással kapcsolatos felelősségi szabályok]
(1)	Az átalakulás során a társaságtól megváló tag a társaság jogutód nélküli megszűnése
esetén irányadó szabályok szerint köteles helytállni az átalakuló gazdasági társaságnak
az átalakulással létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért.
(2)	Ha egy korlátlanul felelős tag az átalakulás következtében korlátozottan felelős
taggá válik, a jogutód bejegyzésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül - és az
átalakulással létrejövő jogi személy más, korlátlanul felelős tagjaival egyetemlegesen -
köteles helytállni a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért.
3:121. § [A gazdasági társaságok egyesülése]
Gazdasági társaság más gazdasági társasággal, valamint szövetkezettel és egyesüléssel
egyesülhet.
XXII.	Fejezet
A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése
3:122. § [Tagi helytállási kötelezettség jogutód nélküli megszűnés esetén]
(1)	Gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot
terhelő kötelezettségből származó követelés a társaság nyilvántartásból való törlésétől
számított ötéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető a társaság volt tagjaival
szemben.
(2)	Ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása
alatt korlátlan volt, helytállási kötelezettsége a megszűnt társaság kötelezettségeiért
korlátlan és a többi korlátlan helytállásra köteles taggal egyetemleges. A tagok egymás
közti viszonyukban a tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük
arányában viselik.
(3)	Ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása
alatt korlátozott volt, a társaság megszűnése után a tag helytállási kötelezettsége a
társaság megszűnésekor a felosztott vagyonból rá eső rész erejéig áll fenn.
X.	Cím
A közkereseti társaság
3:123. § [A közkereseti társaság fogalma]
Közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság
tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára
a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és a társaságnak a társasági vagyon
által nem fedezett kötelezettségeiért korlátlanul és egyetemlegesen helytállnak.
3:124. § [A tagok helytállása a társaság kötelezettségeiért]
(1)	A közkereseti társaság tagjai egyetemlegesen kötelesek helytállni a társaságnak a
társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért.
(2)	A társaság tagjaival szemben az (1) bekezdés szerinti helytállási kötelezettségük
alapján perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás.
(3)	A tagok a társasággal együtt is perelhetők. A bíróság a tagokkal szemben hozott
marasztaló ítélet végrehajtását akkor rendelheti el, ha a társasággal szemben a követelés
végrehajtása eredménytelen volt.
47
(4)	A társaságba belépő tag a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a
többi taggal azonos módon köteles helytállni. A tagok ezzel ellentétes megállapodása
harmadik személyekkel szemben nem hatályos.
3:125. § [A tag hitelezőjét megillető felmondás joga]
A tag hitelezője a társaság vagyonából nem elégítheti ki a követelését. A hitelező
követelésének fedezetéül az a vagyonhányad szolgál, amely a tagot a tagsági
jogviszonya megszűnése esetére megilleti. Ha a hitelező e vagyonhányadra végrehajtást
vezet, a tagot megillető felmondás jogát gyakorolhatja, és ennek eredményeként a
tagnak kiadandó vagyonhányadból elégítheti ki a követelését.
3:126. § [A társasági részesedés megszerzése házastársi vagyonközösség alapján]
A társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz, hogy a tag házastársa házastársi
vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a társaság tagjává
váljon. E rendelkezést a tag bejegyzett élettársa tekintetében is megfelelően alkalmazni
kell.
3:127. § [A tagok gyűlésének hatásköre]
(1)	A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése.
(2)	A tagok gyűlése határoz a társaság mindazon ügyében, amelyet e törvény vagy a
társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal.
(3)	A tagok gyűlése háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely
kérdés eldöntését a saját hatáskörébe vonhatja.
(4)	A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül is
határozhatnak.
3:128. § [A tagok gyűlése határozathozatalának szabályai]
(1)	A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. Semmis
a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely a tagot szavazati jogától megfosztja.
(2)	A tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel
hozza meg a határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis.
(3)	A határozathozatal szótöbbséggel történik.
(4)	Legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell a vezető
tisztségviselők visszahívásához. Valamennyi tag szavazatával egyhangúlag meghozott
határozat kell a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának,
egyesülésének, szétválásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.
(5)	A társasági szerződés módosítását valamennyi tagnak alá kell írnia.
3:129. § [Ügyvezetés, képviselet]
(1)	A közkereseti társaság ügyvezetését a tagok közül kijelölt vagy megválasztott egy
vagy több ügyvezető látja el. Kijelölés vagy választás hiányában valamennyi tag
ügyvezető.
(2)	Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely ügyvezetővé olyan
személyt jelöl ki, aki nem tagja a társaságnak, vagy lehetővé teszi ilyen személy
ügyvezetővé választását.
3:130. § [Az ügyvezetők eljárása]
(1)	Az ügyvezetők mindegyike önállóan járhat el. Az ügyvezető a másik ügyvezető
tervezett vagy már megtett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tagok
gyűlése jogosult az intézkedés felülbírálására. A tervezett intézkedés - a halaszthatatlan
intézkedés kivételével - mindaddig nem tehető meg, amíg arról a tagok gyűlése nem
határoz.
48
(2)	Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy több ügyvezető együttesen jár el, és
az ügyvezetők között nincs egyetértés, bármelyikük jogosult az adott kérdésben a tagok
gyűlésének a döntését kérni. A halaszthatatlan intézkedéseket az ügyvezetők önállóan is
megtehetik. Az ilyen intézkedésről a többi ügyvezetőt késedelem nélkül tájékoztatni
kell.
3:131. § [A tagsági jogviszony megszűnésének esetei]
A gazdasági társaságok közös szabályai között meghatározott eseteken túl megszűnik a
tagsági jogviszony
a)	a tagok közös megegyezésével;
b)	a tag felmondásával;
c)	a társasági részesedés átruházásával;
d)	a tag halálával vagy megszűnésével; vagy
e)	a taggal szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével.
3:132. § [A tagsági jogviszony felmondása]
(1)	A tag a tagsági jogviszonyát három hónapos felmondási idővel írásban
felmondhatja. Határozatlan időre létesített társaság esetén e jog kizárása vagy
korlátozása semmis.
(2)	A tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével
azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság másik tagja a társasági szerződést
súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további
együttműködést, vagy a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti.
(3)	A felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a társaság a felmondás
hatályossá válásától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert a tag
ellen.
3:133. § [A társasági részesedés átruházása]
A tag a tagsági jogviszonyon alapuló jogokból és kötelezettségekből álló társasági
részesedését vagy annak egy hányadát a társaság más tagjára vagy harmadik személyre
átruházhatja. Az átruházó szerződést írásba kell foglalni. Az átruházó szerződés akkor
válik hatályossá, ha a társaság a társasági szerződést az átruházásnak megfelelően
módosítja.
3:134. § [A tag halála vagy megszűnése]
A meghalt tag örököse, illetve a megszűnt tag jogutódja a társaság többi tagjával való
megegyezés alapján a társaságba tagként beléphet. A taggá váló örökös, illetve jogutód
nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni.
3:135. § [Elszámolás a tagsági jogviszony megszűnése esetén]
(1)	A tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt taggal, örökösével vagy jogutódjával
a társaság köteles elszámolni, kivéve, ha a társasági részesedés átruházására került sor,
vagy ha a tag örököse, illetve jogutódja a társaságba tagként belépett.
(2)	Az elszámolás során meg kell állapítani, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének
időpontjában milyen forgalmi értéket képviselt a társaság vagyona, és abból a tag
vagyoni hozzájárulásával arányos részt kell pénzben kifizetni a volt tagnak vagy
örökösének, illetve jogutódjának a tagsági viszony megszűnésétől számított három
hónapon belül.
(3)	Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely az elszámolási
kötelezettséget kizárja, korlátozza vagy annak szabályait a tagra nézve az e törvényben
meghatározottaknál kedvezőtlenebbül állapítja meg.
49
3:136. § [A társasági tartozásokért való felelősség a tagsági jogviszony megszűnése
esetén]
(1)	A társaság volt tagja és a megszűnt tagnak a társaságba be nem lépett jogutódja a
tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy
köteles helytállni a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett társasági
tartozásokért, mint a tag a tagsági jogviszonya fennállása alatt.
(2)	A meghalt tagnak a társaságba be nem lépett örököse a tag halálától számított ötéves
jogvesztő határidőn belül a hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályai szerint
köteles helytállni a tag halála előtt keletkezett társasági tartozásokért.
3:137. § [A társaság jogutód nélküli megszűnése]
(1)	A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a közkereseti
társaság jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma egy főre
csökken, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem
jelenti be a nyilvántartó bíróságnál újabb tagnak a társaságba való belépését.
(2)	Az új tag belépéséig vagy a végelszámoló kirendeléséig az egyedüli tag jogosult
dönteni a tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben, és őt kell a társaság vezető
tisztségviselőjének tekinteni, feltéve, hogy megfelel a vezető tisztségviselőkre
vonatkozó törvényi előírásoknak. Ha a társaságnak nem maradt ilyen tagja, a társaság
részére a nyilvántartó bíróság felügyelőbiztost rendel ki.
3:138. § [A közkereseti társaság és a betéti társaság közötti átalakulás]
(1)	A közkereseti társaság betéti társasággá és a betéti társaság közkereseti társasággá a
gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó szabályok alkalmazása nélkül, társasági
szerződése módosításával alakulhat át.
(2)	A társaság betéti társasággá való átalakulása során kültaggá váló tag az átalakulástól
számított ötéves jogvesztő határidőn belül korlátlanul köteles helytállni a társaságnak az
átalakulás előtt keletkezett tartozásaiért.
(3)	A társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában részt
venni nem kívánó tagokkal a tagsági viszony megszűnése esetén irányadó szabályok
megfelelő alkalmazásával kell elszámolni.
XI.	Cím
A betéti társaság
3:139. § [A betéti társaság fogalma]
A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai
arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a
társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag (a
továbbiakban: beltag) vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett
kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy
másik tag (a továbbiakban: kültag) a társasági kötelezettségekért - ha e törvény eltérően
nem rendelkezik - nem tartozik helytállási kötelezettséggel.
3:140. § [A betéti társaságra alkalmazandó szabályok]
A betéti társaságra - az e címben foglalt eltérésekkel - a közkereseti társaságra
vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
50
3:141. § [Ügyvezetés]
A kültag - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem lehet a társaság vezető
tisztségviselője.
3:142. § [A tagi felelősség változása]
Ha a társaság beltagja kültaggá válik, a kültaggá válástól számított ötéves jogvesztő
határidőn belül a beltagra vonatkozó rendelkezések szerint felel a módosítást
megelőzően keletkezett társasági tartozásokért.
3:143. § [A társaság jogutód nélküli megszűnése]
(1)	A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a betéti társaság
jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha valamennyi beltag vagy valamennyi
kültag tagsági jogviszonya megszűnik, és az ettől számított hat hónapos jogvesztő
határidőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnak, hogy a társasági
szerződés megfelelő módosításával helyreállította a betéti társaságként való működés
feltételeit, vagy azt, hogy a betéti társaságot közkereseti társasággá alakította át.
(2)	Ha a beltagok vagy kültagok hiánya vagy a társasági tagok számának egy főre
csökkenése következtében a társaságnak nem maradt vezető tisztségviselője, a társasági
szerződés módosításáig vagy a végelszámoló kirendeléséig az a tag minősül vezető
tisztségviselőnek, aki megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó törvényi
előírásoknak. Ebben az esetben a társaság vezető tisztségviselője kültag is lehet. Ha a
társaságnak nem maradt ilyen tagja, a társaság részére a nyilvántartó bíróság
felügyelőbiztost rendel ki.
XII.	Cím
A korlátolt felelősségű társaság
3:144. § [A korlátolt felelősségű társaság fogalma]
A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott
összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a
társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben
megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért
-	ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a tag nem köteles helytállni.
XXIII.	Fejezet
A társaság alapítása
3:145. § [A nyilvános felhívás tilalma]
Nem lehet a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.
3:146. § [A törzstőke és a törzsbetét fogalma és mértéke]
(1)	A törzsbetét a tag vagyoni hozzájárulása. A tagok törzsbetétei különböző mértékűek
lehetnek; az egyes törzsbetétek mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál.
(2)	Minden tagnak egy törzsbetéte lehet.
(3)	Ha egy törzsbetét szolgáltatására több személy közösen vállal kötelezettséget, a
kötelezettséget vállaló személyeket a törzsbetét szolgáltatásának kötelezettsége
egyetemlegesen terheli.
(4)	A törzsbetétek összege a törzstőke, amely nem lehet kevesebb hárommillió forintnál.
51
3:147. § [A pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatása]
(1)	Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem
benyújtásáig valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles befizetni,
vagy a társasági szerződés a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig be nem fizetett
pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a társaság nyilvántartásba vételétől
számított egy évnél hosszabb határidőt állapít meg, a társaság mindaddig nem fizethet
osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés
szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni
hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a tagok a még nem teljesített pénzbeli
vagyoni hozzájárulásuk összegének erejéig kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért.
3:148. § [A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítése]
(1)	Ha alapításkor a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értéke eléri vagy meghaladja a
törzstőke felét, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a nyilvántartásbavételi kérelem
benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
(2)	Ha a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a társaság alapításakor nem bocsátották
teljes egészében a társaság rendelkezésére, a fennmaradó nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulást a társasági szerződésben meghatározott időpontig kell szolgáltatni. A
társasági szerződésnek a nyilvántartásba vételtől számított három évnél hosszabb
határidőt megállapító rendelkezése - a három évet meghaladó részében - semmis.
XXIV.	Fejezet
Az üzletrész
3:149. § [Az üzletrész fogalma]
(1)	Az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége.
Az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik.
(2)	Az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez
azonos tagsági jogok fűződnek.
3:150. § [Közös tulajdon az üzletrészen]
(1)	Egy üzletrésznek több jogosultja is lehet. Ezek a személyek a társasággal szemben
egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot
terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni. A közös képviselőt a
jogosultak maguk közül választják meg a tulajdoni hányaduk szerinti szavazati jog
gyakorlásával.
(2)	A közös képviselőnek a jogosultak személyében és tulajdoni hányadában beállt
valamennyi változást be kell jelentenie a társaságnak. A képviselő személyének
megváltozását az új közös képviselőnek kell bejelentenie.
3:151. § [Az üzletrész tagok közötti átruházása]
(1)	Az üzletrész a társaság tagjai között szabadon átruházható.
(2)	Ha a tagok a társasági szerződésben egymás javára az üzletrész pénzszolgáltatás
ellenében történő átruházása esetére az üzletrész másokat megelőző megszerzésére
irányuló jogot biztosítanak, arra az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket
megfelelően alkalmazni kell. E jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított
mértéke szerint, arányosan illeti meg.
52
3:152. § [Az üzletrész kívülálló személyre történő átruházása]
(1)	Az üzletrészt kívülálló személyre akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes
mértékben szolgáltatta, kivéve, ha az átruházásra azért kerül sor, mert a vagyoni
hozzájárulás, illetve a pótbefizetés teljesítésének elmulasztása vagy kizárás miatt a tag
tagsági viszonya megszűnt.
(2)	A pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt üzletrész megszerzésére a többi tag, a
társaság vagy a társaság által kijelölt személy - ebben a sorrendben - az elővásárlási
jogra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával másokat megelőzően jogosult.
E jog átruházása semmis. Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog a
tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg.
(3)	Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jognak a társaság általi
gyakorlásáról és e jog gyakorlására harmadik személy kijelöléséről a társaság
taggyűlése dönt.
(4)	Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog megsértésével kötött
szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a szerződéskötéstől számított egyéves
jogvesztő határidőn belül lehet pert indítani.
(5)	Ha a tag az ajánlat közlésétől számított tizenöt napon belül, a társaság vagy a
társaság által kijelölt személy az ajánlat közlésétől számított harminc napon belül nem
nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy jogával nem kívánt élni.
(6)	Ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a
társaság beleegyezéséhez köti, a beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt. Ha a
társaság az átruházási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül nem
nyilatkozik, a beleegyezést megadottnak kell tekinteni. Semmis a társasági szerződés
azon rendelkezése, amely ennél hosszabb határidőt biztosít.
(7)	A társasági szerződésben az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében, kívülálló
személyre történő átruházása érvényesen nem zárható ki.
(8)	A (2)-(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az üzletrész
végrehajtási eljárás keretében történő értékesítése esetén.
3:153. § [Az üzletrész átruházásának közös szabályai]
(1)	Az üzletrész átruházását írásba kell foglalni. Az üzletrész átruházása a társasági
szerződés módosítását nem igényli.
(2)	A jogosultak személyének megváltozását és annak időpontját a tagjegyzékbe való
bejegyzés céljából az üzletrész megszerzője a szerzéstől számított nyolc napon belül
köteles bejelenteni a társaságnak. A bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratban kell megtenni, és mellékelni kell hozzá az üzletrész átruházási
szerződést. A bejelentésben nyilatkozni kell a megszerzés tényén kívül arról is, hogy az
üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek
ismeri el.
3:154. § [Az üzletrész átruházásának joghatásai]
(1)	Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és
kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át.
(2)	Az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozás a társasággal szemben
annak bejelentéstől hatályos; az üzletrész új jogosultját a társasággal szemben a
nyilvántartásba vételtől függetlenül a bejelentéstől illetik meg a tagsági jogviszonyból
eredő jogosultságok, és terhelik a tagsággal járó kötelezettségek.
53
3:155. § [Az üzletrész öröklése és átszállása a jogutódra]
(1)	A tag halála esetén örököse, a jogi személy tag átalakulása, egyesülése, szétválása
vagy jogszabály alapján az üzletrésze tekintetében bekövetkezett jogutódlása esetén a
jogutód - az örökösi minőség vagy a jogutódlás igazolása mellett - kérheti az
ügyvezetőtől a tagjegyzékbe való bejegyzését.
(2)	Az ügyvezető megtagadhatja az örökös vagy a jogutód bejegyzését, ha a társasági
szerződés által erre feljogosított személyek a társasági szerződésben meghatározott
feltételek szerint az üzletrész magukhoz váltásáról az örökös vagy a jogutód bejegyzési
kérelmének hatályossá válásától számított harminc napos, jogvesztő határidőn belül
nyilatkoznak, és az üzletrész forgalmi értékét az örökösnek vagy a jogutódnak kifizetik.
Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely harminc napnál hosszabb
határidőt állapít meg.
3:156. § [Jogi személy tag jogutód nélküli megszűnésének hatása az üzletrészre]
Ha a jogi személy tag jogutód nélkül úgy szűnik meg, hogy üzletrészének sem a törlését
megelőző, sem az üzletrészre kiterjedően lefolytatott vagyonrendezési eljárás alapján
nincs új jogosultja, a társaság az üzletrész bevonásáról vagy az üzletrész tagok közötti -
törzsbetéteik arányában történő - felosztásáról köteles dönteni.
3:157. § [Üzletrész a házastársi vagyonban]
(1)	Ha a tag az üzletrészét házastársi közös vagyonból szerezte, a bíróság a házassági
vagyonjogi perben a nem tag házastárs kérelmére, e törvény és a társasági szerződés
üzletrész átruházásra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával juttathat
társasági üzletrészt vagy üzletrészhányadot; ebben az esetben az üzletrész másokat
megelőző megszerzésére irányuló jog, valamint a törzsbetét teljes mértékben történő
szolgáltatására vonatkozó feltétel nem érvényesül.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha
a házastársi közös vagyon megosztásáról a házastársak az üzletrész vonatkozásában
megállapodtak.
(3)	E § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell bejegyzett élettársi kapcsolat esetén
is.
3:158. § [Az üzletrész felosztása]
(1)	Az üzletrész
a)	átruházás;
b)	a jogi személy tag szétválása folytán az üzletrésze tekintetében bekövetkezett
jogutódlás;
c)	öröklés;
d)	a házastársi vagy bejegyzett élettársi közös vagyon megosztása;
e)	új jogosult hiányában a tag jogutód nélküli megszűnése
esetén osztható fel.
(2)	Az üzletrész felosztásához a taggyűlés hozzájárulása szükséges.
(3)	A társasági szerződésnek az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályoktól eltérő
rendelkezése semmis.
3:159. § [A saját üzletrész megszerzésének feltételei]
(1)	A korlátolt felelősségű társaság saját üzletrészét átruházással a taggyűlés határozata
alapján szerezheti meg.
(2)	A társaság a saját üzletrészét ellenérték fejében a törzstőkén felüli vagyona terhére
szerezheti meg. A társaság saját üzletrészét nem szerezheti meg ellenérték fejében, ha
54
osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrészért nyújtandó ellenérték
fedezetének megállapításával összefüggésben a beszámolóban és a közbenső mérlegben
foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.
(3)	A társaság azokat az üzletrészeket szerezheti meg, amelyek esetén a törzsbetétet
teljes mértékben szolgáltatták.
(4)	A társaság saját üzletrészeinek alapjául szolgáló törzsbetétek összege nem haladhatja
meg a törzstőke ötven százalékát.
3:160. § [A saját üzletrész alapján gyakorolható jogok]
(1)	A társaság saját üzletrésze alapján tagsági jogokat nem gyakorolhat, ezen üzletrészt
a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.
(2)	A társaságot a saját üzletrész után osztalék nem illeti meg. A saját üzletrészre eső
osztalékot az osztalékra jogosult tagok között törzsbetéteik arányában kell felosztani.
(3)	A társaság által ellenérték fejében megszerzett üzletrészt a vásárlástól számított egy
éven belül a társaság köteles elidegeníteni, a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés
nélkül átadni vagy a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.
3:161. § [Az üzletrész bevonása]
(1)	Az üzletrész bevonása a legfőbb szerv döntése, amelynek következtében az
üzletrészben foglalt tagsági jogok és kötelezettségek összessége, és az üzletrész
jogosultjának tagsági viszonya megszűnik.
(2)	Üzletrész bevonása esetén az üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével a
törzstőkét le kell szállítani.
3:162. § [Az üzletrész értékesítése]
(1)	Ha a tagot a bíróság kizárja a társaságból, vagy a tag tagsági viszonya a vagyoni
hozzájárulás vagy a pótbefizetés teljesítésének elmaradása miatt szűnt meg, a volt tag
üzletrészét értékesíteni kell.
(2)	Az értékesítés feltételeiről és módjáról a volt tagnak és a társaságnak a tagsági
viszony megszűnésétől számított tizenöt napon belül kell megállapodnia. A
megállapodásban meg kell határozni az értékesítés határidejét, ami nem lehet hosszabb
három hónapnál, továbbá a minimális eladási árat, amelynek el kell érnie a volt tag által
nem teljesített vagyoni hozzájárulás vagy pótbefizetés összegét. Ha a határidőn belül
nem jön létre megállapodás, vagy a megállapodás szerinti határidőben nem történik meg
az értékesítés, az üzletrészt a társaság a megállapodásra vagy az értékesítésre nyitva álló
határidő lejártát követő negyvenöt napon belül nyilvános árverésen köteles értékesíteni.
(3)	A társaság jogosult az értékesítés lebonyolítása érdekében az értékesítéshez
szükséges intézkedések és nyilatkozatok megtételére.
3:163. § [Az árverés meghirdetése]
(1)	Ha az üzletrész értékesítésére árverés útján kerül sor, a társaság az árverés napját
legalább nyolc nappal megelőzően köteles az árverésről hirdetményt közzétenni a
Cégközlönyben.
(2)	A hirdetménynek tartalmaznia kell
a)	a társaság nevét és székhelyét;
b)	az árverés helyét és idejét;
c)	az értékesítendő üzletrész lényeges adatait;
d)	a kikiáltási árat; és
e)	a vételár megfizetésének határidejét és módját.
55
(3)	A kikiáltási ár nem lehet alacsonyabb, mint a társaságnak a volt taggal szemben a
törzsbetét vagy pótbefizetés teljesítésének elmulasztása miatti követelése.
3:164. § [Az árverés lebonyolítása]
(1)	Az árverést közjegyző jelenlétében kell lebonyolítani, aki az árverésről készült
jegyzőkönyvet közokiratba foglalja.
(2)	Az árverésen a volt tagon kívül bárki tehet ajánlatot az üzletrész megvásárlására. Az
ajánlat szerinti vételárnak a kikiáltási árat el kell érnie. A legmagasabb árajánlatot tevő
személy ajánlati kötöttsége addig tart, amíg - az üzletrészre vonatkozó elővásárlási
jogokra is tekintettel - az elfogadást rendes körülmények között várhatta.
(3)	A legmagasabb árajánlat alapján a társaság tagjai, a társaság és a társaság által
kijelölt harmadik személy az üzletrész kívülálló személyre történő átruházására
vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával az üzletrész másokat megelőző
megszerzésére vonatkozó jogot gyakorolhatnak. Ha a jogosultak nem élnek e jogukkal,
az árverésen tett legmagasabb árajánlatot kell elfogadni.
(4)	Az üzletrész árverésen való értékesítése esetén a vevő a vételárat a társaságnak fizeti
meg és a volt taggal a társaság számol el.
3:165. § [Az értékesítésből befolyt vételár elszámolása]
(1)	A vételárból a társaság igényt tarthat a volt tag által nem teljesített vagyoni
hozzájárulás vagy pótbefizetés összegére. Ha a vételár ezt az összeget meghaladja, a
többletből a társaság az értékesítés költségeinek megfelelő összegre jogosult; a vételár
ezt meghaladó része a volt tagot illeti meg.
(2)	Ha a befolyt vételár - az (1) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével - az
értékesítés költségeire nem nyújt fedezetet, a vételárból meg nem térülő költségeket a
volt tag köteles a társaság részére megtéríteni.
3:166. § [Sikertelen árverés]
(1)	Ha az árverésen senki nem tett legalább a kikiáltási árnak megfelelő ajánlatot, az
árverést meghiúsultnak kell tekinteni.
(2)	A tag kizárásának vagy tagsági viszonya megszűnésének időpontjától számított hat
hónapon belül az üzletrészt tetszőleges alkalommal ismételten árverésre lehet bocsátani.
(3)	Bármelyik sikertelen árverést követő harminc napon belül a társaság az üzletrészt
bevonhatja.
(4)	Ha a tag kizárásának vagy tagsági viszonya megszűnésének időpontjától számított
hat hónapon belül a volt tag üzletrészét nem értékesítették, a társaság köteles bevonni az
üzletrészt. Az üzletrész bevonása esetén a volt tag a társaság saját tőkéjéből ráeső részre
az üzletrész értékesítéséből befolyt vételár elszámolására irányadó szabályok szerint
tarthat igényt.
XXV.	Fejezet
Mellékszolgáltatás és pótbefizetés
3:167. § [A mellékszolgáltatás]
(1)	Ha a tag erre irányuló külön jogviszony hiányában személyesen közreműködik a
társaság tevékenységében, ezzel összefüggésben ellenszolgáltatást a társasági szerződés
rendelkezései szerint igényelhet. A társaság a taggal szemben a személyes
közreműködés elmulasztására tekintettel akkor érvényesíthet igényt, ha ezt a társasági
szerződés lehetővé teszi.
56
(2)	Az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, kivéve, ha
azt az üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja.
3:168. § [A pótbefizetés]
(1)	Ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek
fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára, meg kell határozni azt
a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés
elrendelhetőségének gyakoriságát.
(2)	A pótbefizetés teljesítésének módját, ütemezését és teljesítésének határidejét a
pótbefizetés elrendeléséről szóló taggyűlési határozatban kell meghatározni. A
pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli. A pótbefizetés a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulásokkal szemben érvényesülő követelményeknek megfelelő nem
pénzbeli szolgáltatás útján is teljesíthető.
(3)	A pótbefizetési kötelezettséget a törzsbetétek arányában kell meghatározni és
teljesíteni.
(4)	A pótbefizetés késedelmes teljesítése vagy teljesítésének elmulasztása esetén a tag
vagyoni hozzájárulásának nemteljesítésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni.
(5)	A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a visszafizetés időpontjában
a tagjegyzékben szereplő tagok részére vissza kell fizetni. A visszafizetésre a
törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. A saját üzletrészre jutó pótbefizetést nem
kell visszafizetni.
XXVI.	Fejezet
A társaság által teljesített kifizetések
3:169. § [A tag javára történő kifizetések]
(1)	A társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel
kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben
és - a törzstőke leszállításának esetét kivéve - a tárgyévi adózott eredményből, illetve a
szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem
kerülhet sor kifizetésre, ha a társaság helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés
következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét, továbbá, ha a kifizetés veszélyeztetné
a társaság fizetőképességét.
(2)	A pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás egyaránt kifizetésnek minősül.
(3)	Azokat a kifizetéseket, amelyeket az (1) bekezdés rendelkezései ellenére
teljesítettek, a társaság részére vissza kell fizetni.
(4)	Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is,
ha a tag nem a tagsági jogviszonyára tekintettel részesül kifizetésben.
3:170. § [Az osztalék]
(1)	A tagot a társaságnak a tag javára történő kifizetések céljából felosztható és a
taggyűlés által felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott
összeg (a továbbiakban: osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az
osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a
tagsági jogok gyakorlására jogosult. A tag osztalékra a már teljesített vagyoni
hozzájárulása arányában jogosult.
(2)	A taggyűlés az osztalékfizetésről a beszámoló elfogadásával egyidejűleg határoz.
57
3:171. § [Az osztalékelőleg]
(1)	A taggyűlés két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban
osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha
a)	közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék
fizetéséhez szükséges fedezettel;
b)	a kifizetés nem haladja meg az utolsó beszámoló szerinti üzleti év könyveinek
lezárása óta keletkezett eredménynek a megállapított, illetve a szabad
eredménytartalékkal kiegészített összegét; és
c)	a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken a törzstőke
összege alá.
(2)	Osztalékelőleg fizetésére az ügyvezető tesz javaslatot. Ha a társaságnál
felügyelőbizottság működik, az ügyvezető javaslatához a felügyelőbizottság
jóváhagyása szükséges.
(3)	Ha az osztalékelőleg kifizetését követően elkészülő éves beszámolóból az állapítható
meg, hogy osztalékfizetésre nincs lehetőség, az osztalékelőleget a tagok kötelesek
visszafizetni.
3:172. § [Az eltérő szabályozás tilalma]
Semmis a társasági szerződés olyan kikötése, amely a társaság által teljesített
kifizetésekre az e fejezetben foglaltaknál a tagokra nézve kedvezőbb szabályokat állapít
meg.
XXVII.	fejezet
A társaság szervezete
3:173. § [A taggyűlés]
(1)	A korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve a taggyűlés.
(2)	A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés megkötésének
jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, felügyelőbizottsági
tagjával, választott társasági könyvvizsgálójával vagy azok közeli hozzátartozójával köt.
3:174. § [A taggyűlés kötelező összehívása]
(1)	Az ügyvezető késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés
tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele
céljából, ha tudomására jut, hogy
a)	a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent;
b)	a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá
csökkent;
c)	a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy
d)	ha vagyona tartozásait nem fedezi.
(2)	Az (1) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell pótbefizetés
előírásáról, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosításáról vagy a
törzstőke leszállításáról; mindezek hiányában a társaság más társasággá történő
átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell
elhatározni. A taggyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon belül végre kell
hajtani.
(3)	Ha a taggyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívására okot adó,
az (1) bekezdés a) pontja szerinti körülmény változatlanul fennáll, a törzstőkét le kell
szállítani.
58
3:175. § [A napirend]
(1)	A taggyűlésre a tagokat a napirend közlésével kell meghívni. A meghívók elküldése
és a taggyűlés napja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. A társasági szerződés
három napnál rövidebb időtartamot érvényesen nem határozhat meg.
(2)	Ha a tag a napirend kiegészítésére a napirend részletezettségére vonatkozó
szabályoknak megfelelő javaslatot tesz, az általa megjelölt kérdést napirendre tűzöttnek
kell tekinteni, ha javaslatát a taggyűlés előtt legalább három nappal közli a tagokkal és
az ügyvezetővel.
3:176. § [A megismételt taggyűlés]
(1)	Ha a taggyűlés nem volt határozatképes, és a taggyűlést ismételten összehívják az
eredeti időpontot legalább három és legfeljebb tizenöt nappal követő időpontra, a
megismételt taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a jelenlevők által
képviselt szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes.
(2)	A határozatképtelenség miatt megismételt taggyűlés összehívása az eredeti
taggyűlés meghívójában megjelölt feltételekkel történhet.
3:177. § [Elektronikus hírközlő eszközök alkalmazása a taggyűlésen]
Az elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével tartott taggyűlésen elhangzottakat és a
meghozott határozatokat úgy kell rögzíteni, hogy azok utóbb is ellenőrizhetőek
legyenek. Ha a taggyűlésen hozott határozatot be kell nyújtani a nyilvántartó
bírósághoz, jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ügyvezető aláírásával hitelesít.
3:178. § [A taggyűlési jegyzőkönyv]
(1)	Az ügyvezető köteles gondoskodni arról, hogy a taggyűlésről - az elektronikus
hírközlő eszközök alkalmazásával megtartott taggyűlés kivételével - jegyzőkönyv
készüljön. A jegyzőkönyv tartalmazza a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és az
általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb
eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat, valamint az azokra leadott szavazatok
és ellenszavazatok számát, valamint a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt
nem vevőket.
(2)	A jegyzőkönyvet az ügyvezető és egy - a taggyűlésen jelenlevő, hitelesítőnek
megválasztott - tag írja alá.
3:179. § [A határozatok könyve]
Az ügyvezető köteles a tagok által hozott határozatokat a határozatok könyvében
nyilvántartani. A tagok által meghozott határozatokat meghozataluk után késedelem
nélkül be kell vezetni a határozatok könyvébe.
3:180. § [A tagok iratbetekintési joga]
(1)	A taggyűlési jegyzőkönyvbe, továbbá az elektronikus hírközlő eszköz
alkalmazásával megtartott taggyűlésről készült felvételekbe, valamint a határozatok
könyvébe bármelyik tag betekinthet és az azokban foglaltakról másolatot kérhet. A
társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis.
(2)	Az írásos formában kiadott másolatot az ügyvezető aláírásával hitelesíti.
3:181. § [A társaság ügyvezetése]
(1)	A társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el.
(2)	Ha a társaságnak több ügyvezetője van, az ügyvezetők önállóan jogosultak az
ügyvezetés körében eljárni, azzal, hogy bármelyikük a másik ügyvezető tervezett vagy
már megtett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tiltakozást a taggyűlés
bírálja el, a taggyűlés döntéséig a tervezett intézkedés nem hajtható végre.
59
(3)	Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy valamennyi tag jogosult az
ügyintézésre és képviseletre, ügyvezetőnek azokat a tagokat kell tekinteni, akik
megfelelnek a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezéseknek.
(4)	Ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, a taggyűlés összehívására vagy a
taggyűlés tartása nélküli döntéshozatal kezdeményezésére bármelyik tag jogosult. Ha
erre a változás bekövetkeztétől számított harminc napon belül nem került sor, a
taggyűlést bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a nyilvántartó bíróság hívja össze
vagy a taggyűlés összehívására az ezt kezdeményező tagot jogosítja fel.
3:182. § [A tagjegyzék]
(1)	Az ügyvezető a társaság tagjairól tagjegyzéket vezet.
(2)	A tagjegyzékben fel kell tüntetni
a)	valamennyi tag nevét, lakóhelyét vagy székhelyét és törzsbetétét;
b)	a közös tulajdonban lévő üzletrész esetén az egyes jogosultak és a közös képviselő
nevét, lakóhelyét, illetve székhelyét, valamint a közös törzsbetét mértékét;
c)	a törzstőke mértékét;
d)	a társasági szerződésnek a pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint az
üzletrész átruházásának korlátozására vagy kizárására vonatkozó esetleges
rendelkezéseit.
(3)	A tagjegyzék adataiban bekövetkező változásokat az ügyvezetőnek kell átvezetnie a
tagjegyzéken és a módosított tagjegyzéket be kell nyújtania a nyilvántartó bírósághoz is.
XXVIII.	Fejezet
A törzstőke felemelése és leszállítása
3:183. § [A törzstőke új törzsbetétek teljesítésével történő felemelésének
elhatározása]
(1)	Ha valamennyi tag teljes egészében szolgáltatta a törzsbetétjét, a tagok legalább
háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatukkal elhatározhatják a törzstőke
újabb vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával történő felemelését.
(2)	A határozatnak tartalmaznia kell
a)	a törzstőkeemelés mértékét;
b)	annak meghatározását, hogy milyen összetételű és értékű vagyoni hozzájárulásokkal
kell teljesíteni a törzstőkeemelést;
c)	nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás esetén ennek tárgyát és értékét, továbbá azt, hogy
ennek teljesítésére mely személy jogosult;
d)	azoknak a személyeknek a megjelölését, akik a pénzbeli hozzájárulások teljesítésére
jogosultak abban az esetben, ha az elsőbbségi joggal rendelkezők nem vállalják a
pénzbeli hozzájárulások teljes összegének szolgáltatását, továbbá a kijelölt
személyeknek a törzstőke-emelésben való részvételi arányát; és
e)	a vagyoni hozzájárulások teljesítési idejét.
(3)	A törzstőke vagyoni hozzájárulások teljesítésével való emelése során a vagyoni
hozzájárulások teljesítésének módjára, esedékességére, a késedelem
jogkövetkezményeire, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelésére és az annak
értékéért viselt felelősségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
60
3:184. § [A vagyoni hozzájárulások teljesítése és az elsőbbségi jog gyakorlása]
(1)	Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőkeemelés esetén a
tagoknak a tőkeemelés elhatározásától számított tizenöt napon belül elsőbbségi joguk
van arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek.
(2)	Ha a tag nem él a megadott határidőn belül elsőbbségi jogával, helyette további
tizenöt napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot. Ha a tagok nem éltek
elsőbbségi jogukkal, a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak a tőkeemelés során
vagyoni hozzájárulás szolgáltatására.
(3)	Az elsőbbségi jog gyakorlására a tagok törzsbetéteik arányában jogosultak.
3:185. § [A törzstőke-emelés átvezetése a társasági szerződésben]
(1)	Ha a tőkeemelésről szóló határozatban meghatározott mértékű és összetételű
vagyoni hozzájárulás szolgáltatására vonatkozó kötelezettségvállalásokat tettek az erre
jogosultak, akkor a társaság köteles társasági szerződését a felemelt törzstőkének
megfelelően módosítani. Ha ezzel a tagok elsőbbségi joga nem sérül, egy taggyűlésen is
lehet dönteni a törzstőke felemeléséről és a társasági szerződés módosításáról.
(2)	A tőkeemelésben résztvevő új tagoknak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratban kell nyilatkozniuk arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit
magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
3:186. § [A törzstőke felemelése törzstőkén felüli vagyonból]
(1)	A társaság a tagok legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatával
a törzstőkét a törzstőkén felüli vagyonából akkor emelheti fel, ha a felemelt törzstőke
nem haladja meg a társaság saját tőkéjét, és a társaság előző üzleti évre vonatkozó
beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi közbenső mérlege szerint a társaság
rendelkezik olyan törzstőkén felüli vagyonnal, amely törzstőke-emelésre fordítható. A
törzstőke felemelésének fedezetét a társaság hat hónapnál nem régebbi fordulónappal
készült beszámolója vagy közbenső mérlege alapján kell igazolni.
(2)	A törzstőkén felüli vagyonból történt törzstőkeemelés a tagok törzsbetéteit a korábbi
törzsbetétek arányában növeli.
3:187. § [A törzstőke leszállításáról szóló határozat]
(1)	A társaság tőkekivonás, veszteségrendezés vagy a saját tőke más elmeinek növelése
céljából, a tagok háromnegyedes többséggel meghozott határozatával elhatározhatja a
törzstőke leszállítását. A törzstőke kötelező leszállítása esetén a határozatot a társaság
taggyűlése az e törvényben meghatározott ok bekövetkeztéről való tudomásszerzéstől
számított harminc napon belül köteles meghozni.
(2)	A határozatban meg kell határozni
a)	a leszállított törzstőke nagyságát;
b)	a tagok törzsbetéteinek a törzstőke-leszállítás utáni mértékét; és
c)	a törzstőke-leszállítás indokát.
(3)	A törzstőke-leszállítás összege az egyes tagok törzsbetéteit törzsbetéteik arányában
csökkenti.
(4)	A társaság akkor határozhat a törzstőkének az e törvényben meghatározott minimális
összege alá történő leszállításáról, ha a törzstőke leszállításával egyidejűleg elhatározott
törzstőke-emelés megtörténik, és így a törzstőke legalább a törzstőkének az e
törvényben meghatározott minimális összegét eléri.
61
3:188. § [A törzstőke leszállításáról hozott határozat közzététele]
(1)	Az ügyvezető a törzstőke leszállításáról szóló határozat meghozatalát követő
harminc napon belül köteles azt a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni és intézkedni a
törzstőke leszállításáról hozott döntésnek a Cégközlönyben két alkalommal történő
hirdetményi közzétételéről. A két közzététel között legalább harminc napnak kell
eltelnie.
(2)	A hirdetménynek tartalmaznia kell a törzstőke leszállításáról szóló döntés tartalmát,
valamint - ha a társaság hitelezőinek biztosíték iránti igényük lehet - a társaság
hitelezőinek szóló, a hitelezők biztosíték iránti igényének bejelentésére vonatkozó
felhívást.
(3)	A társaság az ismert hitelezőknek a hirdetmény első közzétételével egyidejűleg
közvetlenül is köteles a hirdetménnyel azonos tartalmú értesítést küldeni.
3:189. § [Biztosíték a hitelezők számára]
(1)	A társasággal szemben a törzstőke leszállításáról szóló hirdetmény első közzétételét
megelőzően keletkezett követelés jogosultja megfelelő biztosítékot igényelhet a
társaságtól, kivéve, ha
a)	már rendelkezik a törzstőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos
biztosítékkal;
b)	a társaság törzstőke-leszállítás utáni pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a
biztosítékadás indokolatlan;
c)	a törzstőke leszállítására a társaság törzstőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő
átcsoportosítás céljából kerül sor, és a törzstőke-leszállításról hozott határozatot
megelőző öt évben a társaság nem hajtott végre tartalékképzési céllal törzstőke-
leszállítást; vagy
d)	a törzstőke leszállítása kötelező.
(2)	Az (1) bekezdés c) pont szerinti esetben a törzstőke terhére képzett tartalék nem
haladhatja meg a társaság törzstőkéjének tíz százalékát. Az így képzett lekötött tartalék
a társasági veszteségek csökkentésére vagy utóbb a társaság törzstőkéjének a
felemelésére fordítható, tilos abból a tagok javára kifizetést teljesíteni.
(3)	A társaság hitelezői a törzstőke leszállításáról szóló hirdetmény második
közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jelenthetik be, ha a
társaság törzstőkéjének leszállításával összefüggésben megfelelő biztosítékra tartanak
igényt.
(4)	A társaság a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon
belül köteles megfelelő biztosítékot nyújtani vagy a kérelem elutasításáról szóló,
indokolással ellátott határozatot a hitelezőnek megküldeni. Az elutasító vagy nem
megfelelő biztosíték nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálatát az érintett hitelező a
határozat kézhezvételétől számított nyolc napos jogvesztő határidőn belül a nyilvántartó
bíróságtól kérheti.
(5)	A törzstőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a nyilvántartásba, amíg az
arra jogosult hitelező nem kap megfelelő biztosítékot, vagy a hitelező kérelmét elutasító
bírósági határozat jogerőre nem emelkedett.
3:190. § [A törzstőke leszállításának meghiúsulása]
(1)	Meghiúsul a törzstőke leszállítása, ha a társaság az erre előírt határidőn belül nem
nyújt megfelelő biztosítékot az erre jogosult hitelezőknek. A törzstőke leszállításának
meghiúsulását a nyilvántartó bíróságnak be kell jelenteni.
62
(2)	Ha a törzstőke kötelező leszállítását nem lehet végrehajtani, és a meghiúsulástól
számított harminc napon belül a társaság a kötelező tőkeleszállítás okát nem szünteti
meg, a társaság köteles határozni a más társasági formába történő átalakulásról,
egyesülésről, szétválásról vagy jogutód nélküli megszűnésről.
3:191. § [A társasági szerződés módosítása és a törzstőke leszállításának
bejegyzése]
(1)	A társaság akkor dönthet a társasági szerződésnek a leszállított törzstőkének
megfelelő módosításáról, ha a hitelezői igények bejelentésére szabott határidő alatt nem
jelentettek be hitelezői igényt, vagy a társaság a hitelezők megfelelő biztosíték nyújtása
iránti igényének eleget tett. A társasági szerződést a törzstőke leszállításáról szóló
határozattal akkor lehet módosítani, ha az arra jogosult hitelezők megfelelő biztosíték
iránti igényét a társaság kielégíti.
(2)	A törzstőke leszállításának a bejegyzésére akkor kerülhet sor, ha a társaság igazolja,
hogy a hitelezők felhívása megtörtént, és az erre jogosult hitelezők megfelelő
biztosítékot kaptak.
(3)	A törzstőke leszállításának eredményeként a tagok részére kifizetést teljesíteni a
törzstőke leszállításának bejegyzését követően lehet.
XXIX.	Fejezet
A társaság jogutód nélküli megszűnése
3:192. § [A vagyon felosztása]
(1)	A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után
fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további
részt a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között.
(2)	Ha a megszűnő társaság tulajdonában saját üzletrész volt, az arra eső
vagyonhányadot a többi tag között kell felosztani törzsbetéteik arányában.
(3)	Ha a végelszámolás megindításakor vagy a felszámolás elrendelésekor a társaság
törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló és a felszámoló
jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal
esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság
tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van.
XXX.	Fejezet
Az egyszemélyes társaság
3:193. § [Az egyszemélyes társaság létrejötte]
(1)	Ha egy személy alapít korlátolt felelősségű társaságot, az alapító köteles a nem
pénzbeli vagyoni hozzájárulást a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig teljes
egészében a társaság rendelkezésére bocsátani. Az alapító okirat ezzel ellentétes
rendelkezése semmis.
(2)	Egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes társaság valamennyi
üzletrészét ugyanaz a tag szerzi meg. A társaság egyszemélyessé válásától kezdődően az
egyszemélyes társaságra vonatkozó szabályok szerint működik, de társasági szerződés
helyett akkor kell alapító okiratot készíteni, ha az egyszemélyessé válástól számított egy
éven belül nem jelent be újabb tagot.
63
(3)	Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagjainak felelősségére a minősített
többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
3:194. § [Egyszemélyes társaság működése]
(1)	Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződést közokiratba vagy teljes
bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
(2)	Egyszemélyes társaság a saját üzletrészét nem szerezheti meg.
(3)	Ha az egyszemélyes társaság az üzletrész felosztása vagy a törzstőke felemelése
folytán új tagokkal egészül ki és így többszemélyes társasággá válik, a tagok kötelesek
az alapító okiratot társasági szerződésre módosítani.
XIII.	Cím
Részvénytársaság
XXXI.	Fejezet
Általános rendelkezések
3:195. § [A részvénytársaság fogalma]
A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és
névértékű részvényből álló alaptőkével működik, és a részvényes kötelezettsége a
részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének
szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - nem köteles helytállni.
3:196. § [A részvénytársaság működési formája]
(1)	Az a részvénytársaság, amelynek részvényeit tőzsdére bevezették, nyilvánosan
működő részvénytársaságnak minősül, és cégnevében köteles a „nyilvánosan működő
részvénytársaság” megjelölést vagy az „Nyrt.” rövidítést feltüntetni.
(2)	Az a részvénytársaság, amelynek részvényei nincsenek bevezetve tőzsdére,
zártkörűen működő részvénytársaságnak minősül, és cégnevében köteles a „zártkörűen
működő részvénytársaság” megjelölést vagy a „Zrt.” rövidítést feltüntetni.
(3)	A működési forma megváltoztatásához a közgyűlés háromnegyedes szótöbbséggel
hozott határozatára van szükség; e határozat a zártkörűen működő részvénytársaság
nyilvánosan működő részvénytársasággá alakulása esetén a részvénytársaság
részvényeinek tőzsdére történő bevezetésével, nyilvánosan működő részvénytársaság
zártkörűen működő részvénytársasággá alakulása esetén a részvények tőzsdéről történő
kivezetésével válik hatályossá.
3:197. § [Alaptőke]
(1)	Az összes részvény névértékének összege a részvénytársaság alaptőkéje.
(2)	A zártkörűen működő részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb ötmillió
forintnál. A nyilvánosan működő részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb
húszmillió forintnál.
(3)	A pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke
harminc százalékánál.
(4)	A részvény névértéken alul történő kibocsátása semmis. A névértéken aluli
kibocsátásból eredő károkért harmadik személyekkel szemben a részvénytársaság
nyilvántartásba való bejegyzését megelőzően történt kibocsátás esetén az alapítókat, a
64
nyilvántartásba való bejegyzést követően történt kibocsátás esetén a társaságot terheli
felelősség a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint. Több
alapítót a felelősség egyetemlegesen terheli.
(5)	A részvény névértéke meghatározható az alaptőke mindenkori összegének
hányadában (hányadrészvény). Ilyen esetben a részvényen a részvény által
megtestesített hányadot kell feltüntetni, és az alaptőke összegét a részvényen nem kell
megadni.
XXXII.	Fejezet
A részvény
1.	Általános szabályok, a részvény előállítási módja
3:198. § [A részvény]
(1)	A részvény a kibocsátó részvénytársaságban gyakorolható tagsági jogokat
megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír.
(2)	Ha a részvénynek több tulajdonosa van, a részvénytársasággal szemben egy
részvényesnek számítanak; jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a
részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni.
3:199. § [A részvény előállítási módja]
(1)	A zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyomdai úton vagy
dematerializált formában állíthatók elő; a nyomdai úton előállított részvény
dematerializált részvénnyé, a dematerializált részvény nyomdai úton előállított
részvénnyé alakítható át.
(2)	Nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei dematerializált formában
állíthatók elő.
3:200. § [A nyomdai úton előállított és a dematerializált részvény fogalma]
(1)	Nyomdai úton előállított részvény az erre feljogosított nyomda által előállított
okirat, amely tartalmazza legalább
a)	a kibocsátó részvénytársaság cégnevét és székhelyét;
b)	a részvény sorszámát, sorozatát és névértékét;
c)	az első részvényes nevét;
d)	a kibocsátás alapjául szolgáló alapszabály, illetve alapszabály-módosítás keltét;
e)	az alaptőke nagyságát vagy a részvény által megtestesített alaptőkehányadot, és a
kibocsátott részvények számát;
f)	a kibocsátó részvénytársaság képviselőinek a cégjegyzés szabályai szerinti aláírását;
és
g)	az értékpapír kódját.
(2)	A nyomdai úton előállított részvény szükség szerint tartalmazza
a)	a részvényfajtához, részvényosztályhoz, illetve részvénysorozathoz fűződő, az
alapszabályban meghatározott jogokat;
b)	a szavazati jog esetleges korlátozását;
c)	a részvény átruházásának korlátozása vagy annak a részvénytársaság
beleegyezéséhez kötése esetén a korlátozás tartalmát, vagy a részvénytársaság
beleegyezési jogát.
65
(3)	A dematerializált részvény olyan dematerializált értékpapír, amely a nyomdai úton
előállított részvény tartalmi elemeit foglalja magában azzal az eltéréssel, hogy
a)	a részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait az értékpapír-
számlavezető által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza,
b)	nincs sorszáma; és
c)	nem tartalmazza a kibocsátó részvénytársaság képviselőinek aláírását.
(4)	Ha a részvényben rögzített adatok megváltoznak, a társaság köteles a változással
érintett nyomdai úton előállított részvényeket - az alaptőke felemelésénél megállapított
szabályok megfelelő alkalmazásával - kicserélni vagy felülbélyegezni, dematerializált
részvény esetén annak tartalmát módosítani.
3:201. § [A részvény kiadásának és jóváírásának feltételei]
(1)	A részvényes a részvénytársaságnak a nyilvántartásba történő bejegyzése és az
alaptőke vagy - ha a részvények névértéke és kibocsátási értéke eltérő - a részvények
kibocsátási értékének teljes befizetése után igényelheti a neki járó nyomdai úton
előállított részvény kiadását vagy a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő
jóváírását.
(2)	A részvénytársaság az (1) bekezdésben foglaltak teljesülését követő harminc napon
belül akkor is köteles intézkedni a részvények haladéktalan előállításáról, ha ilyen
részvényesi igény nem merült fel.
(3)	Semmis az a részvény, amelyet a részvénytársaságnak a nyilvántartásba történő
bejegyzése és az alaptőke vagy a részvények kibocsátási értékének teljes befizetése előtt
állítanak ki.
3:202. § [Összevont címletű részvény]
(1)	Ha részvények nyomdai úton történő előállítása esetén több, azonos sorozatba
tartozó részvényt - az alapszabály rendelkezése alapján vagy a részvényes kérésére -
egy részvényokiratba foglalva állítanak elő, az összevont címletű részvénybe foglalt
részvényekhez kapcsolódó jogok a részvényeket önállóan megilletik.
(2)	A részvényes kérésére az összevont címletű részvényt kisebb címletű összevont
részvényekre, illetve az alapszabályban az adott részvénysorozatra meghatározott
névértékű részvényekre kell bontani, ha az átalakítás költségeit a részvényes megtéríti.
3:203. § [A részvény forgalomba hozatala]
(1)	A részvények forgalomba hozatala zártkörűen vagy nyilvánosan történhet.
(2)	Zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyilvánosan nem hozhatók
forgalomba.
3:204. § [A részvényátruházás korlátozása]
(1)	Ha a részvénytársaság a részvény átruházását az alapszabályban korlátozza vagy az
átruházást a társaság beleegyezéséhez köti, e korlátozások harmadik személyekkel
szemben akkor hatályosak, ha a korlátozás és annak tartalma a részvényből,
dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik.
(2)	Ha a részvényre szerződéssel elővásárlási jogot, visszavásárlási jogot, eladási vagy
vételi jogot kötöttek ki, az a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel
szemben akkor hatályos, ha az a részvényből, dematerializált részvény esetén az
értékpapírszámla adataiból kitűnik.
3:205. § [Részvényátruházás a társaság beleegyezésével]
(1)	Ha a társaság alapszabálya a részvények átruházásához a részvénytársaság
beleegyezését írja elő, az alapszabályban meg kell határozni azokat az okokat is,
66
amelyek a beleegyezés megtagadásához vezethetnek. A beleegyezésről való döntés az
igazgatóság hatáskörébe tartozik.
(2)	Ha az igazgatóság a részvényre vonatkozó átruházási szándék bejelentésétől
számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezés megadottnak tekintendő.
3:206. § [Részvény jogosultjának megállapítása]
(1)	Nyomdai úton előállított részvény tulajdonjogának nem átruházás jogcímén történő
átszállása esetén az új részvényes kérésére az igazgatóság a tulajdonosváltozást a
tulajdonszerzést igazoló okiratok alapján a részvény hátoldalán vagy toldatán - a
tulajdonosváltozást igazoló okirat megjelölése mellett - átvezeti. A tulajdonosváltozás
igazgatóság általi átvezetése a forgatmányi láncolat részét képezi.
(2)	Dematerializált részvény nem átruházás jogcímén történő megszerzése esetén a
korábbi részvényes értékpapírszámlájának megterhelését és a megszerzendő
részvényeknek az új részvényes értékpapírszámláján való jóváírását az értékpapír-
számlavezető az új részvényes kérelmére, a tulajdonszerzést igazoló okirat alapján
hajtja végre.
2.	Saját részvény
3:207. § [Saját részvény]
(1)	A részvénytársaság az alaptőke huszonöt százalékát meg nem haladó mértékben
megszerezheti az általa kibocsátott részvényeket. A saját részvények mértékének
megállapításánál a részvénytársaság tulajdonaként kell figyelembe venni a
részvénytársaság közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló jogi személyek
tulajdonában álló részvényeket is, a befolyás mértékének megfelelő arányban. A
részvénytársaság tulajdonában álló részvényként kell figyelembe venni azokat a
részvényeket is, amelyeket tulajdonosuk a részvénytársaság javára szerzett meg vagy
tart magánál.
(2)	A részvénytársaság az alapítás vagy az alaptőke felemelése során nem szerezheti
meg saját részvényeit.
(3)	Tilos azoknak a részvényeknek saját részvényként történő megszerzése, amelyek
névértékének, illetve kibocsátási értékének teljes befizetése vagy rendelkezésre
bocsátása nem történt meg.
(4)	A részvénytársaság saját részvényeit ellenérték fejében akkor szerezheti meg, ha az
osztalékfizetés feltételei fennállnak. A saját részvények ellenértékét a társaság az
osztalékként kifizethető vagyon terhére fizetheti ki.
3:208. § [Döntéshozatal a saját részvény megszerzéséről]
(1)	A saját részvény megszerzésének feltétele, hogy a közgyűlés - a megszerezhető
részvények fajtájának, osztályának, számának, névértékének, visszterhes megszerzés
esetén az ellenérték legmagasabb összegének meghatározása mellett - előzetesen
felhatalmazza az igazgatóságot a saját részvény megszerzésére. A felhatalmazás
tizennyolc hónapos időtartamra szól.
(2)	Nincs szükség a közgyűlés által adott előzetes felhatalmazásra, ha a részvények
megszerzésére a részvénytársaságot közvetlenül fenyegető súlyos károsodás elkerülése
érdekében kerül sor. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a nyilvánosan működő
részvénytársaság részvényeinek felvásárlására irányuló nyilvános vételi ajánlattétel
esetén.
67
(3)	Nincs szükség a saját részvények megszerzéséhez a közgyűlés által adott előzetes
felhatalmazásra, ha a részvénytársaság a részvényeket a részvénytársaságot megillető
követelés kiegyenlítését célzó bírósági eljárás keretében vagy átalakulás során szerzi
meg.
(4)	Az igazgatóság a soron következő közgyűlésen köteles tájékoztatást adni a saját
részvények megszerzésének indokáról, a megszerzett részvények számáról,
össznévértékéről, valamint e részvényeknek a részvénytársaság alaptőkéjéhez
viszonyított arányáról és a kifizetett ellenértékről.
3:209. § [A jogsértéssel megszerzett saját részvény]
Ha a részvénytársaság saját részvényének megszerzése során jogszabályba ütköző
módon járt el, köteles az így szerzett saját részvényt, vagy ha ezek mennyisége nem
állapítható meg, akkor valamennyi saját részvényét a megszerzéstől számított egy éven
belül az alaptőke leszállításával bevonni.
3:210. § [Részvényesi jogok gyakorlása saját részvénnyel]
(1)	A részvénytársaság a saját részvénnyel részvényesi jogokat nem gyakorolhat.
(2)	A közgyűlés határozatképességének megállapításánál, valamint a jegyzési
(átvételi) elsőbbségi jog gyakorlásánál a saját részvényt figyelmen kívül kell hagyni.
(3)	A saját részvényre eső osztalékot az osztalékra jogosult részvényeseket megillető
részesedésként kell - részvényeik névértékének arányában - számításba venni.
3:211. § [Az eltérő szabályozás tilalma]
Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a saját részvény megszerzésének
feltételeire vagy a saját részvénnyel gyakorolható jogokra vonatkozóan az e törvényben
meghatározott szabályoknál a társaságra nézve enyhébb követelményeket ír elő.
3. Pénzügyi segítség részvényszerzéshez
3:212. § [Pénzügyi segítségnyújtás korlátozása]
Nyilvánosan működő részvénytársaság az általa kibocsátott részvények megszerzéséhez
csak piaci feltételek mellett, osztalékfizetésre felhasználható vagyona terhére nyújthat
harmadik személynek pénzügyi segítséget feltéve, hogy ehhez az igazgatóság
előterjesztése alapján a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott
határozatával hozzájárult.
4.	Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok
3:213. § [Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok]
(1)	A részvénytársaság által kibocsátható részvényfajták:
a)	törzsrészvény;
b)	elsőbbségi részvény;
c)	dolgozói részvény;
d)	kamatozó részvény;
e)	visszaváltható részvény.
(2)	Az elsőbbségi részvényfajtán belül a részvények az elsőbbséggel érintett részvényesi
jogok szerint különböző részvényosztályokba tartozhatnak, egy részvényosztályon belül
eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények kerülhetnek
kibocsátásra.
68
(3)	Egy részvényfajtán vagy részvényosztályon belül több részvénysorozat bocsátható
ki.
3:214. § [Törzsrészvény]
(1)	Törzsrészvény az olyan részvény, amely nem tartozik az elsőbbségi, a dolgozói, a
kamatozó, a visszaváltható vagy az alapszabályban nevesített egyéb részvényfajtába.
(2)	A részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények össznévértékének mindenkor
meg kell haladnia a részvénytársaság alaptőkéjének a felét.
3:215. § [Elsőbbségi részvény]
(1)	A részvénytársaság alapszabálya az erre vonatkozó feltételek meghatározásával
rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amely más részvényfajtával szemben a
részvényesnek meghatározott előnyt biztosít.
(2)	Az alapszabály az elsőbbségi részvényfajtán belül
a)	osztalékelsőbbséget;
b)	a részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a felosztásra kerülő
vagyonból történő részesedés elsőbbségét;
c)	a szavazati joggal összefüggő elsőbbséget;
d)	vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbséget;
e)	elővásárlási jogot; valamint
f)	az a)-e) pontok szerinti elsőbbségi jogosultságok közül egyidejűleg többet is
biztosító részvényosztályokat határozhat meg.
(3)	Az alapszabály a feltételek meghatározása mellett rendelkezhet olyan elsőbbségi
részvényosztályba tartozó részvénysorozat kibocsátásáról, amelynek részvényeit a
részvényes kérésére a társaság más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre
vagy törzsrészvényre köteles átcserélni, vagy amelynek részvényeit a részvénytársaság
saját döntése alapján cserélheti át más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre
vagy törzsrészvényre.
3:216. § [Osztalékelsőbbségi részvény]
(1)	Az osztalékelsőbbséget biztosító részvény a részvényesek között felosztható adózott
eredményből a más részvényfajtába és részvényosztályba tartozó részvényeknél
kedvezőbb mértékben jogosít osztalékra.
(2)	Ha az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot az alapszabály
korlátozza vagy kizárja, és a részvénytársaság valamely üzleti évben nem fizet
osztalékot az osztalékelsőbbségi részvényeseknek, vagy a kifizetett osztalék nem éri el
az osztalékelsőbbségi részvény alapján járó osztalék mértékét, az osztalékelsőbbségi
részvény alapján a szavazati jog a következő üzleti évre vonatkozó éves beszámoló
elfogadásáig korlátozás nélkül gyakorolható.
3:217. § [Szavazatelsőbbségi részvény]
(1)	A szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvény alapján a részvényes az
alapszabályban meghatározott mértékű többszörös szavazati jogot gyakorolhat.
Nyilvánosan működő részvénytársaságnál az egy részvényhez kapcsolódó szavazati jog
nem haladhatja meg a részvény névértékéhez igazodó szavazati jog tízszeresét; az
alapszabály ettől eltérő rendelkezése semmis.
(2)	Vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény alapján az ilyen részvénnyel
rendelkező jelenlévő részvényesek egyszerű többségének igenlő szavazata mellett - ha a
szavazatelsőbbséget biztosító részvényből egy részvény került kibocsátásra, az e
69
részvénnyel rendelkező részvényes igenlő szavazatával - hozható meg a közgyűlési
határozat.
3:218. § [Vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó
elsőbbségi részvény]
(1)	A vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény alapján a
részvényesek az alapszabályban meghatározott módon és eljárási rendben jogosultak az
igazgatóság egy vagy több tagjának a kijelölésére, akik a kijelölés elfogadásával az
igazgatóság tagjává válnak.
(2)	Ha az elsőbbségi részvényesek az alapszabályban előírt eljárási rendben és az ott
meghatározott határidőn belül nem jelölik ki a vezető tisztségviselőt, a vezető
tisztségviselő megválasztásának joga az erre egyébként jogosult társasági szervet illeti
meg az általános szabályok szerint.
(3)	Az elsőbbségi részvényesek jogosultak az általuk kijelölt igazgatósági tag
visszahívására. Az alapszabályban meghatározott feltételek bekövetkezte esetén az
elsőbbségi részvényesek kötelesek az általuk kijelölt igazgatósági tag visszahívására. Ha
e kötelezettségüknek az alapszabályban meghatározott határidőn belül nem tesznek
eleget, a visszahívás joga a vezető tisztségviselők visszahívására egyébként jogosult
társasági szervet illeti meg. A visszahívott vezető tisztségviselő helyett ilyen esetben is
az elsőbbségi részvényesek jelölhetnek ki új vezető tisztségviselőt.
(4)	Vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény nem bocsátható ki,
ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja.
(5)	A felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény alapján a
felügyelőbizottsági tag kijelölésére, illetve visszahívására az (1)-(3) bekezdésben foglalt
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(6)	Nyilvánosan működő részvénytársaság nem bocsáthat ki vezető tisztségviselő,
illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvényt.
3:219. § [Elővásárlási jogot biztosító részvény]
(1)	A zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya rendelkezhet olyan
részvényosztály kibocsátásáról, amelynek alapján a részvényest a részvénytársaság által
kibocsátott, adásvétel útján átruházni kívánt részvényekre elővásárlási jog illeti meg.
(2)	Ha a részvényes az átruházási szándék és a kapott vételi ajánlat feltételeinek
közlésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy
elővásárlási jogával nem kíván élni.
3:220. § [Nyilvánosan működő részvénytársaság elsőbbségi részvényei]
Ha a zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan működő részvénytársasággá
kíván alakulni, a vezető tisztségviselő, vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére
vonatkozó, illetve az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényeit, valamint az
olyan elsőbbségi részvényeit, amelyek osztalékelsőbbségre, illetve likvidációs
hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságon kívül együttesen egyéb
elsőbbségi jogokat testesítenek meg, a tőzsdei bevezetést megelőzően át kell alakítani a
nyilvánosan működő részvénytársaságok által is kibocsátható elsőbbségi részvénnyé
vagy törzsrészvénnyé.
3:221. § [Dolgozói részvény kibocsátása]
(1)	Dolgozói részvény a részvénytársaságnál teljes, illetve részmunkaidőben
foglalkoztatott munkavállalók számára - ingyenesen vagy a részvény névértékénél
alacsonyabb, kedvezményes áron - bocsátható ki.
70
(2)	Ha az alapszabály a dolgozói részvényhez osztalékelsőbbségi jogot kapcsol, e jog az
osztalékelsőbbséget biztosító részvényosztályba tartozó részvényekkel rendelkező
részvényeseket követően gyakorolható.
(3)	A dolgozói részvényt a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg,
legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékáig lehet forgalomba hozni.
3:222. § [A dolgozói részvény átruházása és öröklése]
(1)	A dolgozói részvény érvényesen a részvénytársaság munkavállalóira és azokra
ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt
korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja.
(2)	Ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnik, és emiatt dolgozói részvény
megszerzésére már nem jogosult, dolgozói részvényeit a munkaviszonya megszűnésétől
számított hat hónap elteltét követő első közgyűlésig átruházhatja.
(3)	A dolgozói részvény tulajdonosának halála esetén az örökös
a)	ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától;
b)	hagyatéki eljárás esetén a hagyaték teljes hatályú átadásáról rendelkező
hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése napjától;
c)	öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedése napjától
számított hat hónap elteltét követő első közgyűlésig ruházhatja át a dolgozói részvényt.
(4)	Ha a volt munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak szerint, illetve az örökös a
számára biztosított határidő alatt a dolgozói részvényt nem ruházta át, a
részvénytársaság a határidőt lezáró közgyűlésen határozhat a dolgozói részvény
bevonásáról vagy arról, hogy a dolgozói részvényt más részvényfajtává átalakítva
értékesíti. Ebben az esetben a volt munkavállalót, illetve örökösét a részvény névértéke
illeti meg, amelyet a részvény bevonásától vagy átruházásától számított harminc napon
belül kell kifizetni.
3:223. § [Kamatozó részvény]
(1)	Az alapszabály az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben rendelkezhet
előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény kibocsátásáról.
(2)	A kamatozó részvény tulajdonosát a részvényhez fűződő egyéb jogokon felül a
részvény névértéke után a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad
eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből az alapszabályban
meghatározott módon számított kamat illeti meg. Nem fizethető a részvényesnek kamat,
ha ennek következtében a részvénytársaság saját tőkéje nem érné el a részvénytársaság
alaptőkéjét.
3:224. § [Visszaváltható részvény]
(1)	Az alapszabály az alaptőke húsz százalékát meg nem haladó mértékben rendelkezhet
olyan részvény kibocsátásáról, amely alapján a részvényre vonatkozóan
a)	a részvénytársaságot vételi jog;
b)	a részvényest eladási jog; vagy
c)	a részvénytársaságot vételi jog és a részvényest eladási jog
illeti meg.
(2)	A részvénytársaság olyan részvény vonatkozásában élhet vételi jogával vagy
teljesítheti a részvényes eladási jogából fakadó kötelezettségeit, amelyekre vonatkozóan
a részvényes a teljes névértéket, illetve kibocsátási értéket megfizette, és a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta.
(3)	A részvénytársaság nem gyakorolhatja a vételi jogból fakadó jogait és nem
teljesítheti az eladási jogból fakadó kötelezettségeit, ha a részvénytársaság osztalék
71
fizetéséről sem határozhatna. A vételi, illetve eladási jog gyakorlásához a szükséges
fedezet megállapításával összefüggésben a beszámolóban, illetve a közbenső mérlegben
foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.
(4)	A társaság a visszaváltott részvényeket az alaptőke kötelező leszállításának
szabályai szerint bevonja.
3:225. § [Egyéb részvényfajták]
A részvénytársaság az e törvényben meghatározottakon kívül más részvényfajta vagy
részvényosztály kibocsátását akkor határozhatja el, ha az alapszabályban meghatározza
a kibocsátandó részvények által megtestesített tagsági jogok tartalmát és mértékét.
5.	Részvényutalvány, ideiglenes részvény
3:226. § [Részvényutalvány]
A részvénytársaság alapításának, illetve az alaptőke felemelésének a nyilvántartásba
való bejegyzése előtt a vagyoni hozzájárulást teljesítő személy kérésére a társaság olyan
okiratot állít ki, amely tartalmazza a jogosult nevét, valamint a teljesített vagyoni
hozzájárulás összegét, és az ellenkező bizonyításáig igazolja az okiratban meghatározott
személynek a részvénytársasággal szemben fennálló jogait és kötelességeit.
3:227. § [Az ideiglenes részvény fogalma]
(1)	A részvénytársaság alapításának, illetve az alaptőke felemelésének a nyilvántartó
bíróság által történő bejegyzését követően az alaptőke, a felemelt alaptőke, illetve a
részvények kibocsátási értékének teljes befizetéséig terjedő időszakra a részvényes által
átvenni vállalt vagy az általa jegyzett részvényre teljesített vagyoni hozzájárulás
összegéről ideiglenes részvényt kell előállítani. Semmis az az ideiglenes részvény,
amelyet a részvénytársaság nyilvántartásba vételét megelőzően vagy a ténylegesen
teljesített vagyoni hozzájárulást meghaladó értékben állítanak ki.
(2)	Az ideiglenes részvény értékpapír, amelyre a részvényre vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni, azzal, hogy az ideiglenes részvény átruházása a társasággal szemben az
ideiglenes részvény tulajdonosának a részvénykönyvbe történő bejegyzésével válik
hatályossá.
3:228. § [Az ideiglenes részvény előállítása és tartalma]
(1)	Az ideiglenes részvény az alapszabály rendelkezésének megfelelően nyomdai úton
vagy dematerializált formában egyaránt előállítható függetlenül attól, hogy a részvény
milyen formában kerül előállításra.
(2)	Ha az ideiglenes részvény dematerializált formában kerül előállításra, a részvényes
értékpapírszámláján akkor lehet az ideiglenes részvényt jóváírni, amikor a részvényes
az alapszabálynak megfelelően teljesíti vagyoni hozzájárulását vagy annak első
részletét.
(3)	A nyomdai úton előállított ideiglenes részvényen vagy dematerializált ideiglenes
részvény esetén az értékpapírszámlán fel kell tüntetni a részvényes által az ideiglenes
részvény kibocsátásáig befizetett összeget. Az ideiglenes részvény kibocsátását
követően a részvényes által teljesített további vagyoni hozzájárulás összegét a
részvényes kérésére az ideiglenes részvényen fel kell tüntetni, vagy az ideiglenes
részvény érvénytelenné nyilvánításával egyidejűleg új ideiglenes részvényt kell
kibocsátani.
72
3:229. § [Az ideiglenes részvény alapján gyakorolható jogok]
(1)	Az ideiglenes részvénnyel a részvényes részvényesi jogait az általa már teljesített
vagyoni hozzájárulás mértékével arányosan gyakorolja. Elsőbbségi részvény esetén nem
illeti meg elsőbbségi jog a részvényest mindaddig, amíg teljes vagyoni hozzájárulását
nem teljesíti. Ilyen esetben az elsőbbségi részvényes a törzsrészvények tulajdonosait
megillető részvényesi jogok gyakorlására jogosult.
(2)	Ha a részvényes az ideiglenes részvényt másra átruházza, a részvénytársasággal
szemben az általa átvenni vállalt vagy jegyzett részvényekre teljesítendő vagyoni
hozzájárulásából eredő tartozásáért készfizető kezesként felel. Az ideiglenes részvény
többszöri átruházása esetén a készfizető kezesi felelősség valamennyi volt részvényest
egyetemlegesen terheli.
(3)	A részvények előállításakor az igazgatóság határidő kitűzésével felszólítja a
részvényeseket a nyomdai úton előállított ideiglenes részvényeik benyújtására és a
nyomdai úton előállított részvények átvételére. A határidőben be nem nyújtott
ideiglenes részvényeket a társaság az igazgatóság határozatával érvénytelennek
nyilvánítja. A nyomdai úton előállított részvények kiadására és a dematerializált
részvényeknek a részvényes értékpapírszámláján való jóváírására az ideiglenes részvény
benyújtása vagy az ideiglenes részvény érvénytelenné nyilvánítása után kerülhet sor.
(4)	Dematerializált formában előállított ideiglenes részvények esetén a részvények
előállításakor az ügyvezetés köteles eljárni az ideiglenes részvényeknek a központi
értékpapírszámláról és az értékpapírszámlákról történő törlése érdekében.
6.	Részvénykönyv
3:230. § [A részvénykönyv fogalma]
(1)	A részvénytársaság a részvényesekről - ideértve az ideiglenes részvények
tulajdonosait is - részvénykönyvet vezet, amelyben nyilvántartja a részvényes - közös
tulajdonban álló részvény esetén a közös képviselő - nevét, lakóhelyét vagy székhelyét,
részvénysorozatonként a részvényes részvényeinek vagy ideiglenes részvényeinek
darabszámát, tulajdoni részesedésének mértékét.
(2)	Ha a kibocsátott részvényben rögzített olyan adat változik meg, amelyet a
részvénykönyvben is nyilvántartanak, a részvénykönyv adatait az ügyvezetés módosítja.
(3)	A részvénykönyvet a részvénytársaság igazgatósága vezeti. Az igazgatóság a
részvénykönyv vezetésére megbízást adhat; nyilvánosan működő részvénytársaság
esetén a megbízás tényét és a megbízott személyi adatait a Cégközlönyben közzé kell
tenni.
3:231. § [A részvénykönyvi bejegyzés és törlés, valamint ezek joghatásai]
(1)	A részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait akkor gyakorolhatja,
ha őt a részvénykönyvbe bejegyezték. A részvénykönyvbe történő bejegyzés elmaradása
a részvényesnek a részvény feletti tulajdonjogát nem érinti.
(2)	Az alakilag igazolt részvényest a részvénykönyv vezetőjénél előterjesztett kérelmére
be kell jegyezni a részvénykönyvbe. A bejegyzett részvényest kérelme alapján törölni
kell a részvénykönyvből.
(3)	A részvénykönyv vezetője akkor tagadhatja meg az alakilag igazolt részvényes
bejegyzési kérelmének teljesítését, ha a részvényes a részvényét jogszabálynak vagy az
alapszabálynak a részvény átruházására vonatkozó szabályait sértő módon szerezte meg.
(4)	A részvénykönyvből törölt adatoknak megállapíthatónak kell maradniuk.
73
(5)	A részvénykönyv vezetése során hozott határozatok társasági határozatoknak
minősülnek.
3:232. § [A részvénykönyvi adatok nyilvánossága]
(1)	A részvénykönyvbe bárki betekinthet. A betekintés lehetőségét a részvénytársaság
vagy a részvénykönyv vezetésével megbízott személy a székhelyén munkaidőben
folyamatosan biztosítani köteles.
(2)	Akire vonatkozóan a részvénykönyv fennálló vagy törölt adatot tartalmaz, a
részvénykönyv rá vonatkozó részéről a részvénykönyv vezetőjétől másolatot igényelhet.
A másolatot öt napon belül, ingyenesen kell kiadni a jogosultnak.
3:233. § [A tulajdonosi megfeleltetés átvezetése a részvénykönyvben]
A nyilvánosan működő részvénytársaságnál a társaság kezdeményezésére történő
tulajdonosi megfeleltetés esetén a részvénykönyv vezetője a részvénykönyvben
szereplő, a tulajdonosi megfeleltetés időpontjában hatályos valamennyi adatot törli, és
ezzel egyidejűleg a tulajdonosi megfeleltetés eredményének megfelelő adatokat a
részvénykönyvbe bejegyzi.
XXXIII.	Fejezet
A részvénytársaság alapítása
3:234. § [Az alapítás zártkörűsége]
Tilos a részvénytársaság alapítása során a részvénytársaság részvényeseit és alaptőkéjét
nyilvános felhívás útján gyűjteni.
3:235. § [Az alapszabály tartalma]
(1)	Az alapszabálynak - az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl - tartalmaznia
kell
a)	az alapítók nyilatkozatát az összes részvény átvételére vonatkozó
kötelezettségvállalásról és a részvényeknek az alapítók közötti megoszlásáról;
b)	az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, illetve kibocsátási
értékét, valamint a részvények előállításának módját;
c)	a közgyűlés összehívásának módját, a szavazati jog gyakorlásának feltételét és
módját; és
d)	az első könyvvizsgáló személyét.
(2)	Az alapítók érvényesen az alapszabályban rendelkezhetnek:
a)	a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tárgyáról, értékéről, szolgáltatásának
időpontjáról, az ellenében adandó részvények számáról, névértékéről, a hozzájárulást
szolgáltató személyről, ideértve nevét, lakóhelyét illetve székhelyét, továbbá a nem
pénzbeli vagyoni hozzájárulásnak az alapszabály szerinti értékét előzetesen
felülvizsgáló könyvvizsgáló vagy szakértő személyéről, ideértve nevét, székhelyét,
illetve lakóhelyét;
b)	az egyes részvényfajtákhoz, részvényosztályokhoz, illetve részvénysorozatokhoz
kapcsolódó jogokról és a részvényekhez fűződő egyes jogok esetleges korlátozásáról; a
részvények más részvényfajtába, részvényosztályba, illetve részvénysorozatba tartozó
részvényre történő átalakításának szabályairól; valamint az egyes részvényfajtához,
illetve részvényosztályhoz tartozó részvények számáról, névértékéről, illetve kibocsátási
értékéről részvénysorozatonként;
74
c)	az átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvények sorozatáról, számáról,
névértékéről és a kötvényekre vonatkozó szabályokról;
d)	a részvények átruházásának korlátozásáról vagy annak a részvénytársaság
beleegyezéséhez kötéséről;
e)	a részvények kötelező bevonásával kapcsolatban szükséges rendelkezésekről;
f)	az igazgatóság felhatalmazásáról - a visszaváltható részvényhez kapcsolódó jogok
gyakorlásával, a saját részvény megszerzésével, osztalékelőleg fizetésével, valamint az
alaptőkének az alaptőkén felüli vagyon terhére történő felemelésével kapcsolatban -
közbenső mérleg elfogadására.
3:236. § [Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás]
(1)	Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatása esetén az alapszabályhoz
mellékelni kell könyvvizsgáló vagy az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges
szakértelemmel rendelkező szakértő jelentését, amely tartalmazza a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulás értékelését. A könyvvizsgálónak vagy szakértőnek a jelentésben
nyilatkoznia kell arról, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásnak az alapítók által
előzetesen megállapított értéke egyensúlyban van-e az ellenében adandó részvények
számával, névértékével.
(2)	Nincs szükség könyvvizsgálói vagy szakértői jelentésre, ha a nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulást nyújtó részvényes a szolgáltatás időpontjához képest három hónapnál nem
régebbi, könyvvizsgáló által ellenőrzött beszámolóval rendelkezik, amely a hozzájárulás
tárgyát képező vagyontárgy értékét tartalmazza, vagy ha a nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulás olyan vagyontárgyakból áll, amelyeknek tőzsdén jegyzett ára van.
3:237. § [A nyilvántartásba vétel feltételei]
(1)	A részvénytársaság nyilvántartásba vételére azt követően kerülhet sor, ha a
nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig
a)	a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapszabályban átvenni vállalt
részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább huszonöt százalékát
befizették; és
b)	a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást - kivéve, ha a nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el - a részvénytársaság
rendelkezésére bocsátották.
(2)	A részvényes legkésőbb a részvénytársaság nyilvántartásba vételétől számított egy
éven belül köteles a részvények teljes névértékét, illetve kibocsátási értékét a
részvénytársaság részére befizetni és a nyilvántartásba vételtől számított három éven
belül köteles a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljes egészében a részvénytársaság
rendelkezésére bocsátani.
(3)	Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a vagyoni hozzájárulásokkal
kapcsolatban az e §-ban meghatározottnál későbbi teljesítési határidőt ír elő.
XXXIV.	Fejezet
Részvényesi jogok és kötelezettségek
3:238. § [A részvényesek egyenlősége]
Tilos a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggésben az azonos részvénysorozatba
tartozó részvényekkel rendelkező részvényesek közötti hátrányos különbségtétel.
75
3:239. § [A részvényesi minőség igazolása]
(1)	A részvényes a részvényesi jogok gyakorlására a társasággal szemben a részvény
vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás alapján, a részvénykönyvbe történő bejegyzést
követően jogosult.
(2)	Értékpapírletétbe helyezett, nyomdai úton előállított részvény esetén az
értékpapírletét-kezelő köteles a részvényes kérésére a részvényről letéti igazolást
kiállítani.
(3)	Dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla-vezető köteles a részvényes
kérésére a részvényről tulajdonosi igazolást kiállítani.
(4)	A letéti és a tulajdonosi igazolásnak tartalmaznia kell a részvénytársaság cégnevét, a
részvényfajtát, a részvény darabszámát, az értékpapír letéti számla vagy
értékpapírszámla vezetőjének cégnevét és cégszerű aláírását, a részvényes nevét,
valamint lakóhelyét vagy székhelyét. A közgyűlésen való részvételi jog gyakorlásához
kiállított letéti és tulajdonosi igazolás a közgyűlés vagy a megismételt közgyűlés
napjáig érvényes.
(5)	A tulajdonosi igazolás kiállítását követően az értékpapírszámla-vezető az
értékpapírszámlán a részvényre vonatkozó változást a tulajdonosi igazolás egyidejű
visszavonása mellett vezethet át. A letéti igazolást az értékpapírletét-kezelőnek vissza
kell vonnia, ha annak kiállítását követően a részvényt a tulajdonos vagy képviselője
rendelkezésére bocsátja.
(6)	A nyilvánosan működő részvénytársaságnál a részvényesi jogok gyakorlásához
nincs szükség tulajdonosi igazolásra, ha a jogosultság megállapítására tulajdonosi
megfeleltetés útján kerül sor.
3:240. § [A részvényes képviselete]
(1)	A részvényes részvényesi jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Nem láthatja el a
részvényes képviseletét a vezető tisztségviselő, a felügyelőbizottsági tag és a
könyvvizsgáló.
(2)	Ha a részvényest több képviselő képviseli, és ezek egymástól eltérően szavaznak
vagy nyilatkoznak, valamennyiük által leadott szavazat, illetve megtett nyilatkozat
semmis.
3:241. § [A részvényesi meghatalmazott]
A részvényes jogainak a társasággal szemben való gyakorlására részvényesi
meghatalmazottat bízhat meg, aki a részvénytársasággal szemben a részvénykönyvbe
való bejegyzést követően a részvényesi jogokat saját nevében, a részvényes javára
gyakorolja.
3:242. § [Közgyűlésen való részvétel joga]
A részvényes jogosult a közgyűlésen részt venni, felvilágosítást kérni, valamint
észrevételt és indítványt tenni, szavazati joggal rendelkező részvény birtokában
szavazni.
3:243. § [Tájékoztatáshoz való jog]
(1)	A közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden
részvényesnek a napirendi pont tárgyalásához a szükséges tájékoztatást megadni, úgy,
hogy a részvényes - a közgyűlés napja előtt legalább nyolc nappal benyújtott írásbeli
kérelmére - a szükséges felvilágosítást legkésőbb a közgyűlés napja előtt három nappal
megkapja.
76
(2)	Az igazgatóság a beszámolónak és az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság
jelentésének lényeges adatait a közgyűlést megelőzően legalább tizenöt nappal köteles a
részvényesek tudomására hozni.
(3)	Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a részvényesek tájékoztatáshoz
való jogát korlátozza vagy kizárja.
3:244. § [Napirend kiegészítésére való jog]
(1)	Ha a zártkörűen működő részvénytársaságban együttesen a szavazatok legalább öt
százalékával rendelkező részvényesek a napirend kiegészítésére - a napirend
részletezettségére vonatkozó szabályoknak megfelelő - javaslatot tesznek, a megjelölt
kérdést napirendre tűzöttnek kell tekinteni, ha a javaslatot a közgyűlési meghívó
kézhezvételétől számított nyolc napon belül közlik a tagokkal és az igazgatósággal.
(2)	Ha a nyilvánosan működő részvénytársaságban együttesen a szavazatok legalább
egy százalékával rendelkező részvényesek a napirend kiegészítésére vonatkozó - a
napirend részletezettségére vonatkozó szabályoknak megfelelő - javaslatukat a
közgyűlés összehívásáról szóló hirdetmény megjelenésétől számított nyolc napon belül
közlik az igazgatósággal, az igazgatóság a kiegészített napirendről a javaslat vele való
közlését követően hirdetményt tesz közzé. A hirdetményben megjelölt kérdést
napirendre tűzöttnek kell tekinteni.
(3)	A nyilvánosan működő részvénytársaságban a kisebbségi jogok gyakorlására
együttesen a szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesek jogosultak.
(4)	Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a napirend kiegészítését az e
törvényben meghatározottnál nagyobb arányú szavazati joghoz köti vagy amely e jog
gyakorlására az e törvényben meghatározottnál rövidebb határidőt szab.
3:245. § [Szavazáshoz való jog]
(1)	A részvény a névértékével arányos mértékű szavazati jogot biztosít. Semmis az
alapszabály olyan rendelkezése, amely az e törvényben meghatározott eseteken kívül
egyes részvényekhez többletszavazati jogot fűz.
(2)	Nem gyakorolhatja szavazati jogát a részvényes, amíg esedékes vagyoni
hozzájárulását nem teljesítette.
3:246. § [Részvényesek részére történő kifizetés feltételei]
(1)	A részvénytársaság saját tőkéjéből a részvényes javára, annak tagsági jogviszonyára
figyelemmel kifizetést a részvénytársaság fennállása során az e törvényben
meghatározott esetekben és - az alaptőke leszállításának esetét kivéve - a tárgyévi
adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott
eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a részvénytársaság saját tőkéje
nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét,
továbbá ha a kifizetés veszélyeztetné a társaság fizetőképességét.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában kifizetésnek minősül minden pénzbeli és nem
pénzbeli vagyoni juttatás, kivéve az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott dolgozói
részvény, valamint az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításával felemelt
alaptőkéből ellenérték nélkül juttatott részvény juttatása.
(3)	Kamatozó részvény kivételével a részvénytársaság kamatot a részvény után nem
fizethet.
(4)	A zártkörűen működő részvénytársaságnak együttesen a szavazatok legalább öt
százalékával rendelkező részvényesei, a nyilvánosan működő részvénytársaságnak
együttesen a szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesei, valamint a
részvénytársaság azon hitelezői, akiknek a kifizetés időpontjában még nem esedékes
77
követelése eléri az alaptőke tíz százalékát, a kifizetésről szóló döntés meghozatalától a
kifizetéstől számított egyéves jogvesztő határidő lejártáig a költségek
megelőlegezésével egyidejűleg kérhetik a nyilvántartó bíróságtól könyvvizsgáló
kirendelését a kifizetés jogszerűségének megvizsgálása céljából.
(5)	Azokat a kifizetéseket, amelyeket az (1) bekezdés rendelkezései ellenére
teljesítettek, a részvénytársaság felszólítására a társaság részére vissza kell fizetni.
(6)	E § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a részvényes javára nem tagsági
viszonyon alapuló kifizetésekre is, ha azok összeegyeztethetetlenek a felelős társasági
gazdálkodás követelményeivel.
3:247. § [Osztalék]
(1)	A részvénytársaságnak a felosztható és a közgyűlés által felosztani rendelt
eredményéből a részvényest részvénye névértékével arányos osztalék illeti meg.
Osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés
időpontjában a részvénykönyvben szerepel. Az osztalék akkor teljesíthető nem pénzbeli
juttatás formájában, ha erre az alapszabály lehetőséget ad. A részvényes az osztalékra a
már teljesített vagyoni hozzájárulása alapján jogosult.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazására az alapszabályban az egyes
részvényosztályokra meghatározott jogok figyelembevételével kerülhet sor.
3:248. § [Osztalékelőleg]
(1)	A közgyűlés vagy az alapszabály felhatalmazása alapján az igazgatóság két, egymást
követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat,
ha
a)	a közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék
fizetéséhez szükséges fedezettel;
b)	a kifizetés nem haladja meg az utolsó beszámoló szerinti üzleti év könyveinek
lezárása óta keletkezett eredménynek a megállapított, illetve a szabad
eredménytartalékkal kiegészített összegét; és
c)	a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken az alaptőke
összege alá.
(2)	Osztalékelőleg fizetéséről az igazgatóság javaslata alapján lehet határozni. Ha a
társaságnál felügyelőbizottság működik, az igazgatóság javaslatához a
felügyelőbizottság jóváhagyása szükséges.
(3)	Ha az osztalékelőleg kifizetését követően elkészülő éves beszámolóból az állapítható
meg, hogy osztalékfizetésre nincs lehetőség, az osztalékelőleget a részvényesek a
társaság felhívására kötelesek visszafizetni.
3:249. § [Az eltérő szabályozás tilalma]
Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a társaság által teljesített
kifizetésekre az e fejezetben foglaltaknál a részvényesekre nézve kedvezőbb
szabályokat állapít meg.
3:250. § [A részvényes kötelezettségei]
(1)	A részvényes köteles az általa átvett, illetve jegyzett részvények névértékének,
illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást
a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. A részvényes e kötelezettségek alól - az
alaptőke leszállítás esetét kivéve - érvényesen nem mentesíthető.
(2)	A részvényes az alapszabályban meghatározott határidőn belül a részvény
névértékének, illetve kibocsátási értékének befizetésére akkor köteles, amikor az
78
igazgatóság az alapszabályban meghatározott feltételek szerint erre felszólítja. A
részvényes fizetési kötelezettségének a felszólítást megelőzően is eleget tehet.
(3)	Ha a részvényes részvényesi jogviszonya a vállalt vagyoni hozzájárulás határidőben
való teljesítésének elmulasztása miatt szűnt meg, és a részvényes által átvenni vállalt,
illetve jegyzett részvényekre jutó vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét
más személy nem vállalja át, az alaptőkét a volt részvényes által vállalt vagyoni
hozzájárulás mértékével le kell szállítani.
(4)	A késedelembe esett részvényest az általa teljesített vagyoni hozzájárulás értéke az
alaptőke leszállítását követően, illetve akkor illeti meg, amikor a helyébe lépő
részvényes vagyoni hozzájárulását a részvénytársasággal szemben teljesíti.
XXXV.	Fejezet
A részvénytársaság szervezete
1.	A közgyűlés
3:251. § [A közgyűlés]
(1)	A részvénytársaság legfőbb szerve a közgyűlés.
(2)	Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe
tartozik a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású
munkavállalók hosszú távú díjazása és ösztönzési rendszere irányelveinek
meghatározása.
(3)	Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlés hatáskörébe tartozó
kérdésekről nem lehet közgyűlés tartása nélkül határozatot hozni.
3:252. § [A közgyűlés összehívásának általános szabályai]
(1)	A közgyűlést az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente
egyszer össze kell hívni az éves beszámoló, valamint a nyereségfelosztás megtárgyalása
és az e kérdésekben való döntéshozatal végett. Az igazgatóság bármikor jogosult
rendkívüli közgyűlést összehívni.
(2)	A közgyűlésre szóló meghívó az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl
tartalmazza
a)	a közgyűlés megtartásának módját;
b)	a szavazati jog gyakorlásához az alapszabályban előírt feltételeket;
c)	a közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlés helyét és idejét.
3:253. § [A közgyűlés kötelező összehívásának esetei]
(1)	Az igazgatóság köteles nyolc napon belül - a felügyelőbizottság egyidejű értesítése
mellett - a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyűlést összehívni vagy
közgyűlés tartása nélkül történő határozathozatalt kezdeményezni, ha bármely tagjának
tudomására jut, hogy
a)	a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára
csökkent;
b)	a részvénytársaság saját tőkéje az alaptőke törvényben meghatározott minimális
összege alá csökkent;
c)	a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy
d)	a részvénytársaság vagyona a tartozásait nem fedezi.
79
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a részvényesek kötelesek a
közgyűlésen vagy közgyűlés tartása nélkül olyan határozatot hozni, amely alkalmas az
(1)	bekezdésben megjelölt okok megszüntetésére; vagy dönteniük kell a társaságnak
más társasággá történő átalakulásáról, egyesüléséről vagy szétválásáról; ezek hiányában
a társaság megszüntetéséről. A közgyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon
belül végre kell hajtani.
(3)	Ha a közgyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívására okot adó,
az (1) bekezdés a) pontja szerinti körülmény változatlanul fennáll, az alaptőkét le kell
szállítani.
3:254. § [A közgyűlés összehívásának speciális szabályai zártkörűen működő
részvénytársaságnál]
(1)	Zártkörűen működő részvénytársaság esetén a közgyűlést annak kezdő napját
legalább tizenöt nappal megelőzően, a részvényeseknek küldött meghívó útján kell
összehívni.
(2)	Azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlésre szóló meghívót
elektronikus úton kell megküldeni.
3:255. § [A közgyűlés összehívásának speciális szabályai nyilvánosan működő
részvénytársaságoknál]
(1)	Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a közgyűlésre szóló meghívót a
közgyűlés kezdő napját legalább harminc nappal megelőzően, a társaság honlapján kell
közzétenni.
(2)	Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeire tett nyilvános vételi
ajánlattal kapcsolatos részvényesi állásfoglalás miatt vagy az eredményes nyilvános
vételi ajánlattételi eljárást követően a befolyásszerző kezdeményezésére rendkívüli
közgyűlés összehívására kerül sor, a közgyűlést annak kezdőnapját legalább tizenöt
nappal megelőzően kell összehívni.
(3)	A nyilvánosan működő részvénytársaság a napirenden szereplő ügyekkel
kapcsolatos előterjesztéseket és az azokra vonatkozó felügyelőbizottsági jelentéseket,
valamint a határozati javaslatokat a társaság honlapján, a közgyűlést megelőzően
legalább huszonegy nappal nyilvánosságra hozza. Azoknak a részvényeseknek, akik ezt
kívánják, a közzéteendő közgyűlési anyagokat a közgyűlési anyagok nyilvánosságra
hozatalával egyidőben elektronikus úton is meg kell küldeni.
3:256. § [Részvétel a közgyűlésen]
(1)	A zártkörűen működő részvénytársaság közgyűlésén az a részvényes, illetve
részvényesi meghatalmazott vehet részt, akit a közgyűlés megkezdéséig a
részvénykönyvbe bejegyeztek. Ha az alapszabály rendelkezik arról az időpontról,
ameddig a fenti bejegyzésre sor kerülhet, ezt az időpontot nem lehet a közgyűlés kezdő
napját megelőző második munkanapnál korábban meghatározni; semmis az alapszabály
ettől eltérő rendelkezése.
(2)	Nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésén az a részvényes, illetve
részvényesi meghatalmazott vehet részt, akit legkésőbb a közgyűlés kezdő napját
megelőző második munkanapon bejegyeztek a részvénykönyvbe. Az alapszabály ettől
eltérő rendelkezése semmis.
(3)	A közgyűlésen a részvényesi jogok gyakorlására az a személy jogosult, akinek nevét
-	lezárásának időpontjában - a részvénykönyv tartalmazza. A részvénynek a közgyűlés
kezdő napját megelőző átruházása nem érinti a részvénykönyvbe bejegyzett személynek
80
azt a jogát, hogy a közgyűlésen részt vegyen és az őt mint részvényest megillető jogokat
gyakorolja.
3:257. § [Jelenléti ív]
(1)	A közgyűlésen megjelent részvényesekről jelenléti ívet kell készíteni, amelyen fel
kell tüntetni a részvényes, illetve képviselője nevét és lakóhelyét vagy székhelyét,
részvényei számát és az őt megillető szavazatok számát, valamint a közgyűlés
időtartama alatt a jelenlévők személyében bekövetkezett változásokat.
(2)	A jelenléti ívet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyvvezető aláírásával hitelesíti.
3:258. § [Határozatképesség]
(1)	Ha a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden
szereplő ügyekben a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A nem
határozatképes és a megismételt közgyűlés között legalább három napnak, nyilvánosan
működő részvénytársaság esetén legalább tíz napnak kell eltelnie, de ez az időtartam
nem lehet hosszabb, mint huszonegy nap.
(2)	A közgyűlés egy alkalommal, legfeljebb harminc napra felfüggesztheti ülését.
(3)	A felfüggesztett ülés folytatásaként megtartott közgyűlésen a határozatképességet
ugyanúgy kell vizsgálni, mint a közgyűlés megkezdésekor. Nyilvánosan működő
részvénytársaságok esetén az alapszabály ettől eltérő rendelkezése semmis.
(4)	A felfüggesztett ülés folytatásaként megtartott közgyűlés esetén a közgyűlés
összehívására és a közgyűlés tisztségviselőinek megválasztására vonatkozó szabályokat
nem kell alkalmazni.
3:259. § [A határozathoz szükséges többség]
(1)	A közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel határozhat az alapszabály
módosításáról, a társaság működési formájának megváltoztatásáról, a társaság
átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, jogutód nélküli megszűnéséről, valamint az
alaptőke leszállításáról.
(2)	Ha az alapszabály módosítására az alaptőke felemeléséről vagy leszállításáról hozott
közgyűlési határozat végrehajtásával összefüggésben, az alaptőke nagyságának
meghatározása céljából kerül sor, a közgyűlésnek az alapszabály módosítására
vonatkozó jóváhagyó határozata az alaptőke felemelésével vagy leszállításával
összefüggő közgyűlési határozat elfogadásával megadottnak tekintendő.
3:260. § [Közgyűlési határozathoz való hozzájárulás]
(1)	A közgyűlés olyan határozata, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot
hátrányosan módosít, akkor hozható meg, ha ahhoz az érintett részvénysorozatok
részvényesei az alapszabályban meghatározott módon külön is hozzájárulnak. Ennek
során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására
vonatkozó rendelkezések - ide nem értve a saját részvényhez kapcsolódó szavazati jog
gyakorlásának tilalmát - nem alkalmazhatók.
(2)	Semmis a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának az (1)
bekezdésben foglalt szabálytól eltérő rendelkezése.
3:261. § [Jegyzőkönyv]
(1)	A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza
a)	a részvénytársaság cégnevét és székhelyét;
b)	a közgyűlés megtartásának módját, helyét és idejét;
c)	a közgyűlés levezető elnökének, a jegyzőkönyvvezetőnek, a jegyzőkönyv
hitelesítőjének és a szavazatszámlálóknak a nevét;
81
d)	a közgyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, az elhangzott indítványokat;
e)	a határozati javaslatokat, az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát,
valamint a szavazástól tartózkodók számát.
(2)	A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető és a közgyűlés levezető elnöke írja alá, és
egy erre megválasztott, jelen lévő részvényes hitelesíti.
(3)	A részvénytársaság igazgatósága köteles a közgyűlési jegyzőkönyvet, valamint a
jelenléti ívet saját dokumentumai között elhelyezni és megőrizni.
(4)	A nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatósága a közgyűlési jegyzőkönyvet
és a jelenléti ívet a közgyűlés befejezését követő harminc napon belül köteles a
nyilvántartó bíróságnak benyújtani.
(5)	Bármely részvényes a közgyűlési jegyzőkönyv másolatának vagy a jegyzőkönyv egy
részét tartalmazó kivonatának a kiadását kérheti az igazgatóságtól.
3:262. § [Határozatok nyilvánosságra hozatala]
A nyilvánosan működő részvénytársaság a közgyűlésen hozott határozatokat köteles
nyilvánosságra hozni.
3:263. § [Konferencia-közgyűlés feltételei]
(1)	Ha az alapszabály lehetővé teszi, hogy a részvényesek személyes megjelenés helyett
elektronikus hírközlő eszköz igénybe vételével vegyenek részt a közgyűlésen, a
részvényesek szabadon döntenek saját részvételük módjáról. Azoknak a
részvényeseknek, akik a közgyűlésen történő megjelenéssel vesznek részt, e
szándékukat legalább öt nappal a közgyűlés napja előtt be kell jelenteniük a
részvénytársaságnak. Azokat a részvényeseket, akik e szándékukról a
részvénytársaságot határidőben nem tájékoztatják, úgy kell tekinteni, mint akik a
közgyűlésen elektronikus hírközlő eszköz igénybe vételével vesznek részt.
(2)	Az elektronikus hírközlő eszköz igénybe vételével összefüggésben a
részvénytársaságnál felmerülő költségeket a részvénytársaság viseli, azok a
részvényesekre nem háríthatók át.
(3)	Nem tartható konferencia-közgyűlés, ha az ellen a szavazatok legalább öt
százalékával együttesen rendelkező részvényesek a közgyűlési meghívó kézhezvételétől
vagy a hirdetmény közzétételétől számított öt napon belül - az ok megjelölésével -
írásban tiltakoznak, és egyben kérik a közgyűlés hagyományos módon történő
megtartását.
3:264. § [Konferencia-közgyűlés lebonyolítása]
(1)	A konferencia-közgyűlés megnyitása előtt a közgyűlésen közvetlen személyes
jelenléttel részt venni kívánó részvényesek részvényesi jogosultságát a részvénykönyv
adatai alapján ellenőrizni kell. Alapszabályban vagy annak felhatalmazása alapján
közgyűlési határozatban kell rendelkezni arról, hogy a közgyűlésen telekommunikációs
kapcsolat útján részt vevő részvényesek személyazonossága miként ellenőrizendő,
rendelkezni kell továbbá a szavazás módjáról és eredményének hiteles megállapításáról,
a közgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról, valamint a részvényest megillető
felszólalási és javaslattételi jog gyakorlásának feltételeiről.
(2)	A konferencia-közgyűlésen elhangzottakat és a hozott határozatokat hiteles módon
úgy kell rögzíteni, hogy azok utóbb is ellenőrizhetőek legyenek. Ha a közgyűlésen
elhangzottakról felvétel készült, a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet
az igazgatóság hitelesít.
82
2. Az ügyvezetés
3:265. § [Az igazgatóság összetétele, eljárása]
(1)	A részvénytársaság ügyvezetését az igazgatóság látja el. Az igazgatóság három
természetes személy tagból áll. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely
háromnál kevesebb tagú igazgatóság felállítását írja elő.
(2)	Az igazgatóság elnökét maga választja tagjai közül.
(3)	Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja.
3:266. § [Igazgatóság jogait gyakorló vezérigazgató]
Zártkörűen működő részvénytársaság alapszabályának rendelkezése esetén az
igazgatóság jogait vezető tisztségviselőként vezérigazgató gyakorolja.
3:267. § [Jelentés előterjesztése]
(1)	Az igazgatóság az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról
az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer a
közgyűlés, ha a részvénytársaságnál felügyelőbizottság működik, háromhavonta a
felügyelőbizottság részére jelentést készít.
(2)	Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely az igazgatóság jelentés
előterjesztésére irányuló kötelezettségét kizárja vagy korlátozza.
3:268. § [Nyilvánosan működő részvénytársaságok egységes irányítási
rendszerben]
(1)	Nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának rendelkezése esetén
igazgatóság és felügyelőbizottság helyett egységes irányítási rendszert megvalósító
igazgatótanács működhet. Az igazgatótanács látja el az igazgatóság és a
felügyelőbizottság törvényben meghatározott feladatait.
(2)	E törvénynek az igazgatóságra vonatkozó szabályait az igazgatótanácsra
megfelelően alkalmazni kell.
3:269. § [Az igazgatótanács összetétele]
(1)	Az igazgatótanács öt természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai
közül. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely ötnél kevesebb tagú
igazgatótanács felállítását írja elő.
(2)	Az igazgatótanács tagjai többségének - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel -
független személynek kell lennie. Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a
független tagok arányát alacsonyabban határozza meg.
(3)	Ha a részvénytársaság elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság, az
igazgatótanács tagjai többségének függetlenségére vonatkozó előírást nem kell
alkalmazni.
3:270. § [Az igazgatótanács tagjainak függetlensége]
(1)	Függetlennek minősül az igazgatótanács tagja, ha a részvénytársasággal az
igazgatótanácsi tagságán és a társaság szokásos tevékenységébe tartozó, az
igazgatótanácsi tag szükségleteit kielégítő ügyleten alapuló jogviszonyon kívül más
jogviszonyban nem áll.
(2)	Nem minősül függetlennek az igazgatótanács tagja, ha
a)	a részvénytársaság munkavállalója vagy volt munkavállalója, e jogviszonyának
megszűnésétől számított öt évig;
b)	a részvénytársaság vagy vezető tisztségviselői számára és javára ellenérték fejében
szakértői vagy más megbízási jogviszony alapján tevékenységet folytat;
83
c)	a részvénytársaság olyan részvényese, aki közvetve vagy közvetlenül a leadható
szavazatok legalább harminc százalékát birtokolja vagy ilyen személynek közeli
hozzátartozója vagy élettársa;
d)	közeli hozzátartozója vagy élettársa a részvénytársaság nem független vezető
tisztségviselőjének vagy vezető állású munkavállalójának;
e)	a részvénytársaság eredményes működése esetén igazgatótanácsi tagsága alapján
vagyoni juttatásra jogosult, vagy az igazgatótanácsi tagságért járó díjon kívül bármilyen
javadalmazásban részesül a részvénytársaságtól, illetve a részvénytársasághoz kapcsolt
vállalkozástól;
f)	az igazgatótanács nem független tagjával egy másik gazdasági társaságban olyan
jogviszonyban áll, amely alapján a nem független tagnak irányítási, ellenőrzési joga
van;
g)	a részvénytársaság könyvvizsgálója vagy a könyvvizsgáló társaság tagja, illetve
alkalmazottja e jogviszony megszűnésétől számított három évig;
h)	vezető tisztségviselő vagy vezető állású munkavállaló egy olyan gazdasági
társaságban, amelynek független igazgatótanácsi tagja egyben a nyilvánosan működő
részvénytársaság vezető tisztségviselője.
(3)	Érvénytelen az alapszabály olyan rendelkezése, amely a függetlenség
követelményeit az (1)-(2) bekezdésben meghatározottaknál enyhébben határozza meg.
3:271. § [Munkavállalói részvétel az igazgatótanácsban]
(1)	Ha a nyilvánosan működő részvénytársaságnál igazgatótanács működik, az
igazgatótanácsnak és az üzemi tanácsnak kell megállapodnia a munkavállalói
részvételből eredő jogok gyakorlásának módjáról.
(2)	Az (1) bekezdés alapján létrejött megállapodásra a szerződések általános szabályait
kell megfelelően alkalmazni.
3:272. § [Felelős társaságirányítási jelentés]
(1)	A nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatósága köteles az éves rendes
közgyűlés elé terjeszteni a részvénytársaság társaságirányítási gyakorlatát bemutató, az
adott tőzsde szereplői számára előírt módon elkészített jelentést.
(2)	A jelentés elfogadásáról a közgyűlés dönt. A közgyűlés határozatát és az elfogadott
jelentést a részvénytársaság honlapján közzé kell tenni.
(3)	Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely e § rendelkezéseitől eltér.
3.	Felügyelőbizottság, auditbizottság, könyvvizsgáló
3:273. § [A részvénytársaság felügyelőbizottsága]
(1)	Nyilvánosan működő részvénytársaságnál - a gazdasági társaságok közös
szabályaiban meghatározott eseteken kívül - felügyelőbizottság választása akkor is
kötelező, ha a társaság nem egységes irányítási rendszerben működik.
(2)	Nyilvánosan működő részvénytársaságnál ügydöntő felügyelőbizottság nem
működhet.
(3)	Zártkörűen működő részvénytársaságnál, ha a szavazati jogok legalább öt
százalékával együttesen rendelkező részvényesek ezt kérik, a felügyelőbizottságot létre
kell hozni.
(4)	Az alapszabály e §-ba ütköző rendelkezése semmis.
84
3:274. § [Auditbizottság]
(1)	Nyilvánosan működő részvénytársaságnál kötelező auditbizottság létrehozása, amely
a felügyelőbizottságot, illetve az igazgatótanácsot a pénzügyi beszámolórendszer
ellenőrzésében, a könyvvizsgáló kiválasztásában és a könyvvizsgálóval való
együttműködésben segíti.
(2)	Az auditbizottságot a közgyűlés a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács
független tagjai közül választja.
(3)	Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely az (1) és a (2) bekezdésben foglalt
szabályoktól eltér.
(4)	Az auditbizottság három tagból áll. Semmis az alapszabály azon rendelkezése,
amely háromnál kevesebb tagú auditbizottság felállítását írja elő.
3:275. § [Könyvvizsgáló]
Részvénytársaságnál állandó könyvvizsgáló működik; nyilvánosan működő
részvénytársaság alapszabályának ettől eltérő rendelkezése semmis.
XXXVI.	Fejezet
Az alaptőke felemelése
1. Az alaptőke felemelésének közös szabályai
3:276. § [Alaptőke-emelésről szóló határozat]
(1)	A részvénytársaság alaptőkéjének felemeléséről a közgyűlés határoz. Különböző
alaptőke-emelési módok szerinti alaptőke-emelés egyidejűleg is elhatározható.
(2)	Az alaptőke felemelését elhatározó közgyűlési határozat érvényességének feltétele,
hogy a tőkeemeléssel - az alapszabályban foglaltak szerint - érintettnek minősülő
részvényfajta, illetve részvényosztály részvényesei az alapszabályban meghatározott
módon az alaptőke felemeléséhez külön hozzájáruljanak. Ennek során a részvényhez
fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések -
ide nem értve a saját részvényhez kapcsolódó szavazati jog gyakorlásának tilalmát -
nem alkalmazhatók.
(3)	Semmis a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának a (2) bekezdésbe
ütköző rendelkezése.
3:277. § [Az igazgatóság felhatalmazása alaptőke-emelésre]
(1)	A részvénytársaság közgyűlése felhatalmazhatja az igazgatóságot az alaptőke
felemelésére. A felhatalmazásban meg kell határozni a legmagasabb összeget, amelyre
az igazgatóság a részvénytársaság alaptőkéjét felemelheti, és azt a legfeljebb ötéves
időtartamot, amely alatt az alaptőke-emelésre sor kerülhet.
(2)	Az igazgatóságnak az alaptőke felemelésére történő felhatalmazása esetén az
igazgatóság dönt az alaptőke felemelésével kapcsolatos, e törvény vagy az alapszabály
szerint egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekről is.
2.	Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával
3:278. § [Az alaptőke-emelés előfeltétele]
A részvénytársaság alaptőkéjét új részvények forgalomba hozatalával akkor emelheti
fel, ha korábban forgalomba hozott valamennyi részvényének névértékét, illetve
85
kibocsátási értékét befizették, és a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást maradéktalanul a
részvénytársaság rendelkezésére bocsátották.
3:279. § [A közgyűlési határozat]
(1)	Az alaptőkének új részvények forgalomba hozatalával történő felemeléséről szóló
közgyűlési határozatban meg kell határozni
a)	az alaptőke-emelés módját;
b)	az alaptőke-emelés összegét vagy legkisebb tervezett összegét;
c)	az alaptőke-emeléshez kapcsolódó alapszabály módosítás tervezetét, ezen belül a
kibocsátandó új részvények számát, sorozatát, illetve a sorozatba tartozó részvények
fajtájához, részvényosztályához, részvénysorozatához kapcsolódó jogokat, a részvények
előállításának módját, névértékét, illetve kibocsátási értékét, és a részvények névértéke
vagy kibocsátási értéke befizetésének feltételeit;
d)	a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tárgyát, értékét, az ellenében adandó
részvények számát és egyéb jellemzőit, a hozzájárulást szolgáltató nevét (cégét),
lakóhelyét, székhelyét és az előzetes értékelést végző könyvvizsgáló nevét, székhelyét
(lakóhelyét), a szolgáltatás időpontját;
e)	a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló
időtartamot vagy jegyzési határidőt.
(2)	Az új részvények zártkörű forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelést
elrendelő közgyűlési határozatban meg kell jelölni azokat a személyeket, akiket a
közgyűlés feljogosít a részvények átvételére azzal a feltétellel, hogy az arra jogosultak
jegyzési elsőbbségükkel nem élnek. A közgyűlési határozatban meg kell jelölni az egyes
személyek által átvehető részvények számát.
(3)	A részvények átvételére olyan személy jelölhető ki, aki a részvények átvételére és
azok ellenértékének szolgáltatására vonatkozó előzetes kötelezettségvállalási
nyilatkozatot tett. A részvénytársaság a kötelezettségvállaló nyilatkozatban foglaltaktól
nem térhet el.
(4)	A vagyoni hozzájárulások teljesítésének módjára, esedékességére, a késedelem
jogkövetkezményeire, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékelésére és az annak
értékéért viselt felelősségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
3:280. § [Elsőbbségi jog gyakorlása]
(1)	A közgyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint jogosult jegyzési
jogot biztosító kötvények kibocsátásáról határozni, amelyek az alaptőke új részvények
forgalomba hozatalával történő felemelése esetén a részvények átvételére, illetve
jegyzésére vonatkozó elsőbbséget biztosítanak a kötvény jogosultjának.
(2)	Az alaptőke pénzbeli hozzájárulás ellenében történő felemelése esetén a
részvényesek, valamint az átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvények
tulajdonosai a részvények átvételére elsőbbségi joggal rendelkeznek. Az elsőbbségi jog
gyakorlására jogosultak sorrendjét és az elsőbbségi jog gyakorlására rendelkezésre álló
időtartamot az alapszabályban kell szabályozni.
(3)	Az elsőbbségi jog gyakorlására a részvénytársaság legalább tizenöt napos határidőt
köteles biztosítani.
(4)	A részvénytársaság köteles az alapszabályban meghatározott módon tájékoztatni a
részvényeseket, továbbá az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvények
tulajdonosait a megszerezhető részvények névértékéről, illetve kibocsátási értékéről, a
jog érvényesítésére nyitva álló időszak kezdő és záró napjáról és a jog gyakorlásának
módjáról.
86
3:281. § [Alapszabály módosítás]
(1)	Ha az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlés az alapszabályt az alaptőke emeléssel
összefüggésben - a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalások, illetve a
részvényjegyzés eredményétől függően - a nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló
határidő lejártának, illetve a jegyzés lezárásának napján beálló hatállyal módosítja, az
alaptőke emeléssel kapcsolatban újabb közgyűlés tartására nincs szükség.
(2)	Ha feltételes alapszabály módosításra nem került sor, vagy az alaptőke-emelés során
olyan kérdésben kell a közgyűlésnek határoznia, amelyre vonatkozóan a feltételes
alapszabály-módosítás nem vagy nem megfelelő rendelkezést tartalmaz, az alapszabály
módosításáról a közgyűlésnek a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat
megtételére rendelkezésre álló határidő leteltét vagy a jegyzés eredményes lezárását
követő hatvan napon belül kell határoznia.
(3)	Az alaptőke felemelésével forgalomba hozott új részvény első ízben az alaptőke-
emelés bejegyzésének üzleti éve után járó osztalékra jogosít.
3:282. § [Alaptőke-emelés meghiúsulása]
(1)	Az alaptőke-emelés meghiúsul, ha az alaptőke-emelés tervezett összegének, illetve
legkisebb összegének megfelelő névértékű, illetve kibocsátási értékű részvények
átvételére az arra jogosultak nem vállaltak kötelezettséget, illetve a részvényeket nem
jegyezték le.
(2)	Az alaptőke-emelés meghiúsulását a részvény átvételére vonatkozó
kötelezettségvállalás teljesítésére előírt határidő (a továbbiakban: jegyzési határidő)
lejártát követő harminc napon belül be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.
3.	Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére
3:283. § [Az alaptőke-emelés előfeltételei]
A részvénytársaság alaptőkéjét alaptőkén felüli vagyonával vagy annak egy részével
felemelheti, ha az előző üzleti évre vonatkozó beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi
közbenső mérlege szerint a társaság rendelkezik olyan alaptőkén felüli vagyonnal,
amely alaptőke-emelésre fordítható, és a részvénytársaság alaptőkéje a tőkeemelést
követően sem haladja meg a helyesbített saját tőke összegét. Az alaptőkén felüli vagyon
mértékét a beszámoló vagy közbenső mérleg a mérleg fordulónapját követő hat
hónapon belül igazolja.
3:284. § [Az alaptőke-emelés végrehajtása]
(1)	Az alaptőke-emelésről szóló közgyűlési határozatban módosítani kell az
alapszabályt, és meg kell határozni, hogy az alaptőke-emelés végrehajtása új részvények
előállításával, a részvények felülbélyegzésével vagy kicserélésével történik.
(2)	A felemelt alaptőkét megtestesítő részvények a részvénytársaság részvényeseit
ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg.
4.	Alaptőke-emelés dolgozói részvények forgalomba hozatalával
3:285. § [A dolgozói részvény kibocsátásának szabályai]
(1)	Dolgozói részvény kibocsátása esetén a részvénytársaság által fedezendő
ellenértéket a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonából kell fedezni.
87
(2)	A dolgozói részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemelésre az új
részvények zártkörű fogalomba hozatalával kapcsolatos, illetve az alaptőkén felüli
vagyon terhére történő tőkeemelés szabályait megfelelően alkalmazni kell.
5.	Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvények részvénnyé alakításával
3:286. § [Feltételes alaptőke-emelés]
(1)	A részvénytársaság feltételes alaptőke-emelést határozhat el átváltoztatható
kötvények forgalomba hozatalával.
(2)	A forgalomba hozott átváltoztatható kötvények névértékének összege nem
haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének felét.
(3)	Az átváltoztatható kötvényt az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a
kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani.
(4)	A feltételes alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozatban meg kell határozni
a)	azt, hogy a kötvény kibocsátása zártkörűen vagy nyilvánosan történik;
b)	a kibocsátandó kötvények számát, névértékét, illetve kibocsátási értékét, a kötvények
sorozatát, a jegyzés helyét és idejét;
c)	a kötvények részvénnyé történő átalakításának feltételeit, időpontját;
d)	a kötvény futamidejét, a kamat vagy egyéb hozam megfizetésének feltételeit;
e)	kötvény zártkörű kibocsátása esetén a kötvények átvételére jogosult személyeket és
az általuk jegyezhető kötvények számát, névértékét, kibocsátási értékét és sorozatát.
3:287. § [A kötvénykibocsátás következményei]
(1)	Eredményes kötvénykibocsátás esetén a közgyűlés köteles a kötvényjegyzésre
rendelkezésre állt határidő lejártát követő hatvan napon belül módosítani az
alapszabályt.
(2)	Ha a kötvényjegyzés eredménytelen volt, az igazgatóság köteles a kötvényjegyzés
lezárásától számított harminc napon belül e tényt a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
3:288. § [Kötvény helyett részvény igénylése]
(1)	A kötvénytulajdonosok a kötvény futamidején belül, a közgyűlés által meghatározott
időtartam alatt írásban - nyomdai úton előállított kötvények esetén a kötvényeknek az
igazgatóság részére történő benyújtásával - kötvényeik helyébe részvényt
igényelhetnek. Ha a kötvényeket a részvények névértékénél, illetve kibocsátási
értékénél alacsonyabb összeggel bocsátották ki, a kötvénytulajdonos a bejelentéssel
egyidejűleg köteles a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti
különbözetet a részvénytársaságnak megfizetni. A nyilatkozat megtételével a
kötvénytulajdonos jogosulttá válik részvényutalványra.
(2)	Az átváltoztatható kötvényt kibocsátó közgyűlési határozatban foglaltaknak
megfelelően az (1) bekezdés szerinti bejelentés megtételére rendelkezésre álló időtartam
lejártát követő első közgyűlésen vagy a közgyűlési határozatban meghatározott
időpontban kell az alaptőke felemeléséről dönteni, és ennek megfelelően a
részvénytársaság alapszabályát módosítani.
6.	A felemelt alaptőkének megfelelő részvények előállítása
3:289. § [Alaptőke-emelés nyomdai úton előállított részvényekkel]
(1)	Nyomdai úton előállított részvények esetén, az alaptőke-emelés bejegyzését követő
hatvan napon belül az igazgatóságnak az alapszabályban meghatározott módon, erre
88
vonatkozó felhívásban kell tájékoztatnia a részvényeseket - a tőkeemelés
végrehajtásának módjától függően - a felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvények
átvételének és az új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvények átadásának helyéről és
kezdő időpontjáról.
(2)	A részvények részvénytársaságnak történő átadására legalább harminc napot kell
biztosítani. A kicserélésre átadott részvényeket az igazgatóság, az értékpapírokra
vonatkozó rendelkezések szerint eljárva, a határidő leteltét követően érvényteleníti.
(3)	Ha a részvényes a felülbélyegzendő vagy kicserélendő részvényeket a felhívásban
megjelölt határidőn belül az igazgatóságnak nem adja át, az igazgatóság a részvényeket
érvénytelenné nyilvánítja. A részvények érvénytelenítéséről szóló határozatot a
Cégközlönyben közzé kell tenni. Az érvénytelenné nyilvánított részvényekkel
részvényesi jogok a határozat keltétől kezdve nem gyakorolhatók.
(4)	Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett a részvénytársaság új részvényeket
állít elő, amelyek az érvénytelenné nyilvánított részvények tulajdonosait illetik.
(5)	Az alaptőke-emelés lebonyolításával összefüggésben a részvénytársaság birtokában
lévő részvények nem minősülnek saját részvénynek, azokkal a részvénytársaság
részvényesi jogokat nem gyakorolhat.
(6)	A részvényesnek az e § alapján kiállított, új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvény
kiadására vonatkozó igénye nem évül el.
3:290. § [Alaptőke-emelés dematerializált részvényekkel]
Dematerializált részvények esetén az igazgatóság az alaptőke-emelés bejegyzését
követő tizenöt napon belül értesíti a központi értéktárat és a részvényes
értékpapírszámla-vezetőjét az alaptőke-emelés következtében a részvényes
részvénytulajdonában beállt változásról.
XXXVII.	Fejezet
Az alaptőke leszállítása
3:291. § [Az alaptőke-leszállítás esetei és korlátja]
(1)	A részvénytársaság az alaptőkét leszállíthatja; az e törvényben meghatározott
esetekben az alaptőke leszállítása kötelező.
(2)	A társaság alaptőkéje nem szállítható le - a (3) bekezdésben szabályozott esetet
kivéve - az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá.
(3)	A társaság akkor határozhat az alaptőkének az e törvényben meghatározott
minimális összege alá történő leszállításáról, ha az alaptőke leszállításával egyidejűleg
elhatározott alaptőke-emelés megtörténik, és így az alaptőke legalább az alaptőkének az
e törvényben meghatározott minimális összegét eléri.
3:292. § [A közgyűlési határozat]
(1)	Az alaptőke leszállításáról a közgyűlés dönt. Mellőzhető az alaptőke leszállításánál a
közgyűlési határozathozatal, ha a részvénytársaság alapszabálya meghatározott
feltételek bekövetkeztének esetére a részvények bevonását és az alaptőke leszállítását az
érintett részvénysorozatba tartozó részvények kibocsátását megelőzően előírta.
(2)	Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlést összehívó meghívónak az általánosan
kötelező tartalmi elemeken kívül tartalmaznia kell az alaptőke leszállítás mértékére,
okára és végrehajtásának módjára vonatkozó tájékoztatást, továbbá, ha erre sor kerül, az
alaptőke feltételes leszállításának tényét.
(3)	Az alaptőke leszállításáról szóló közgyűlési határozatban meg kell jelölni:
89
a)	azt, hogy az alaptőke leszállítása tőkekivonás vagy veszteségrendezés érdekében
vagy a részvénytársaság saját tőkéje más elemének növelése céljából történik;
b)	azt az összeget, amellyel az alaptőke csökken, valamint az alaptőke-leszállítással
érintett részvényeket; és
c)	az alaptőke-leszállítás végrehajtásának módját.
(4)	Az alaptőke leszállításáról szóló döntés meghozatalával egyidejűleg rendelkezni kell
az alapszabálynak a tőkeleszállítás miatt szükségessé váló módosításáról is. Ez a
közgyűlési határozat az alaptőke-leszállítás feltételeinek teljesülése esetén válik
hatályossá. Ha az alaptőke-leszállításhoz nem szükséges közgyűlési határozat, az
alapszabálynak az alaptőke csökkenése miatt szükségessé váló módosítása az
igazgatóság hatáskörébe tartozik.
(5)	Az alaptőke leszállítását elhatározó közgyűlési határozat érvényességéhez az is
szükséges, hogy az alaptőke-leszállítással - az alapszabályban foglaltak szerint -
érintettnek minősülő részvényfajta vagy részvényosztály részvényesei az
alapszabályban meghatározott módon a döntéshez külön hozzájáruljanak. Ennek során a
részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó
rendelkezések - ide nem értve a saját részvényhez kapcsolódó szavazati jog
gyakorlásának tilalmát - nem alkalmazhatók.
(6)	Az alaptőke tőkekivonással történő leszállításakor a részvényeseket megillető összeg
megállapítása során számításba kell venni - az alaptőke csökkenése arányában - az
alaptőkén felüli vagyon összegét is. Ha a saját tőke kevesebb, mint az alaptőke összege,
az alaptőke tőkekivonással történő leszállítása előtt először a veszteség rendezése miatti
alaptőke-leszállításról kell dönteni.
3:293. § [Az alaptőke-leszállítás módja]
(1)	Az alaptőke leszállítása esetén elsőként a részvénytársaság tulajdonában álló saját
részvényeket kell bevonni.
(2)	Az alaptőke leszállításának végrehajtására a részvények darabszámának vagy
névértékének csökkentésével, illetve a két módszer együttes alkalmazásával kerülhet
sor.
3:294. § [Kötelező alaptőke-leszállítás]
(1)	Ha az alaptőke leszállítása e törvény szerint kötelező, az alaptőke leszállításáról a
társaság közgyűlése a kötelezettséget keletkeztető körülmény bekövetkeztét követő
hatvan napon belül köteles dönteni.
(2)	Ha az alaptőkét az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá kellene
leszállítani, és a részvényesek az alaptőke pótlásáról a kötelezettséget keletkeztető
körülmény bekövetkeztét követő három hónapon belül nem gondoskodnak, a
részvénytársaság közgyűlése köteles a részvénytársaság más társasági formába történő
átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszűnését kell elhatározni.
3:295. § [Az alaptőke-leszállítás közzététele]
(1)	Az igazgatóság az alaptőke leszállításáról szóló határozat meghozatalát követő
harminc napon belül köteles intézkedni a határozatnak a Cégközlönyben, két
alkalommal történő hirdetményi közzétételéről. A két közzététel között legalább
harminc napnak kell eltelnie.
(2)	A hirdetménynek tartalmaznia kell az alaptőke leszállításáról szóló döntés tartalmát,
valamint - ha a társaság hitelezőinek biztosíték iránti igényük lehet - a társaság
hitelezőinek szóló, a hitelezők biztosíték iránti igényének bejelentésére vonatkozó
felhívást.
90
(3)	Az ismert hitelezőknek a társaság a hirdetmény első közzétételével egyidejűleg
közvetlenül is köteles a hirdetménnyel azonos tartalmú értesítést küldeni.
3:296. § [Biztosíték a hitelezők számára]
(1)	A társasággal szemben az alaptőke leszállításáról szóló hirdetmény első közzétételét
megelőzően keletkezett követelés jogosultja megfelelő biztosítékot igényelhet a
társaságtól, kivéve, ha
a)	már rendelkezik az alaptőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos
biztosítékkal;
b)	a részvénytársaság alaptőke-leszállítás utáni pénzügyi, vagyoni helyzetére
figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan;
c)	az alaptőke leszállítására a részvénytársaság alaptőkéjén felüli lekötött tartalék javára
történő átcsoportosítás céljából kerül sor, és az alaptőke-leszállításról hozott határozatot
megelőző öt évben a társaság nem hajtott végre tartalékképzési céllal alaptőke-
leszállítást; vagy
d)	az alaptőke leszállítása kötelező.
(2)	Az (1) bekezdés c) pont szerinti esetben az alaptőke terhére képzett tartalék nem
haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének tíz százalékát. Az így képzett lekötött
tartalék a társasági veszteségek csökkentésére vagy utóbb a részvénytársaság
alaptőkéjének a felemelésére fordítható, tilos abból a részvényesek javára kifizetést
teljesíteni.
(3)	A társaság hitelezői az alaptőke leszállításáról szóló hirdetmény második
közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jelenthetik be, ha a
részvénytársaság alaptőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak
igényt.
(4)	A társaság a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon
belül köteles megfelelő biztosítékot nyújtani vagy a kérelem elutasításáról szóló,
indokolással ellátott határozatot a hitelezőnek megküldeni. Az elutasító vagy nem
megfelelő biztosíték nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálatát az érintett hitelező a
határozat kézhezvételétől számított nyolc napos jogvesztő határidőn belül a nyilvántartó
bíróságtól kérheti.
(5)	Az alaptőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a nyilvántartásba, amíg az
arra jogosult hitelező nem kap megfelelő biztosítékot, vagy a hitelező kérelmét elutasító
bírósági határozat jogerőre nem emelkedett.
3:297. § [Az alaptőke-leszállítás meghiúsulása]
(1)	Az alaptőke leszállításának meghiúsulását az igazgatóság köteles a nyilvántartó
bíróságnak harminc napon belül bejelenteni.
(2)	Ha az alaptőke kötelező leszállítása meghiúsult és a meghiúsulástól számított
kilencven napon belül a részvénytársaság a kötelező tőkeleszállítás okait nem szünteti
meg, a részvénytársaság köteles más társasági formába történő átalakulásról,
egyesülésről, szétválásról vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni.
3:298. § [Alaptőke-leszállítás nyomdai úton előállított részvények esetén]
(1)	Nyomdai úton előállított részvények esetén a részvények darabszámát részvények
bevonásával lehet csökkenteni, míg a névérték csökkentésére a korábban kibocsátott
részvények alacsonyabb névértékű új részvényekre történő kicserélésével vagy a
korábban kibocsátott részvényeken feltüntetett névérték felülbélyegzéssel történő
megváltoztatásával kerülhet sor.
91
(2)	Az alaptőke leszállításának bejegyzését követő hatvan napon belül az
igazgatóságnak az alapszabályban meghatározott módon, erre vonatkozó felhívásban
kell tájékoztatnia a részvényeseket a bevonásra kerülő, felülbélyegzendő, illetve
kicserélendő részvények átvételének helyéről, kezdő és záró időpontjáról, továbbá a
csere céljára előállított új vagy a felülbélyegzett részvények átadásának helyéről és
kezdő időpontjáról. A részvények átadására legalább harminc napot kell biztosítani. A
bevonás miatt vagy kicserélésre átadott részvényeket az igazgatóság az értékpapírokra
vonatkozó rendelkezések szerint eljárva, a záró időpontot követően megsemmisíti.
(3)	Ha a részvényes a bevonandó, felülbélyegzendő vagy kicserélendő részvényeket a
felhívásban megjelölt időtartamon belül az igazgatóságnak nem adja át, az igazgatóság
az érintett részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. A részvények érvénytelenítéséről
szóló határozatot a Cégközlönyben közzé kell tenni. Az érvénytelenné nyilvánított
részvényekkel részvényesi jogok a határozat keltétől kezdve nem gyakorolhatók.
(4)	Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett - a bevont részvények kivételével
-	a részvénytársaság új részvényeket állít elő, amelyek az érvénytelenné nyilvánított
részvények tulajdonosait illetik.
(5)	Az alaptőke leszállításának lebonyolításával összefüggésben a részvénytársaság
birtokában lévő részvények nem minősülnek saját részvénynek, azokkal a
részvénytársaság részvényesi jogokat nem gyakorolhat.
(6)	A részvényesnek az e § alapján kiállított, új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvény
kiadására vonatkozó igénye nem évül el.
3:299. § [Alaptőke-leszállítás dematerializált részvények esetén]
Dematerializált részvények esetén az igazgatóság az alaptőke leszállításának
bejegyzését követő tizenöt napon belül értesíti a központi értéktárat és a részvényes
értékpapírszámla-vezetőjét az alaptőke leszállítása következtében a részvényes
részvénytulajdonában beállt változásról.
3:300. § [Kifizetés a részvényesek részére]
A részvényesnek az alaptőke-leszállítás nyilvántartásba történő bejegyzése után szabad
kifizetést teljesíteni vagy a részvényre vonatkozó, még be nem fizetett pénzbeli, illetve
még nem szolgáltatott nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítését elengedni.
XXXVIII.	Fejezet
A részvénytársaságok átalakulására, egyesülésére és szétválására vonatkozó külön
szabályok
3:301. § [Átalakulás]
(1)	Ha részvénytársaság más gazdasági társasággá alakul át, a részvények - az
átalakulással létrejövő gazdasági társaság nyilvántartásba vételével - érvénytelenné
válnak.
(2)	A bejegyző végzés kézhezvételétől számított harminc napon belül a jogutód
gazdasági társaság vezető tisztségviselői intézkednek az érvénytelenné vált, nyomdai
úton előállított részvényeknek a társasághoz történő benyújtása, illetve a dematerializált
részvényeknek a központi értékpapírszámláról, illetve az értékpapír-számlákról való
kivezetése érdekében. A benyújtott nyomdai úton előállított részvényeket a társaság
megsemmisíti. Ezekre az intézkedésekre az alaptőke-leszállítás végrehajtására
vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.
92
3:302. § [Egyesülés]
(1)	Részvénytársaságok egyesülése esetén az egyesülési szerződésben meg kell
határozni:
a)	az egyesülő részvénytársaságok részvényeinek cserearányát és a beolvadó
részvénytársaság részvényesei számára az alaptőkén felüli vagyon terhére juttatható
kiegészítő készpénzfizetés mértékét, amely nem lehet több mint a részvényesek számára
a vagyonhányaduk alapján juttatott részvények névértékének tíz százaléka;
b)	az átvevő társaság részvényeinek az egyesülés lebonyolításával összefüggésben
szükséges átruházására vonatkozó szabályokat;
c)	azt az időpontot, amelytől fogva a részvények az adózott eredményből való
részesedésre jogosítanak;
d)	azokat a jogokat, amelyeket a jogutód társaság a különleges jogokkal felruházott
részvényeseknek vagy más értékpapír-tulajdonosoknak biztosít, illetve az ezekkel
kapcsolatos intézkedési javaslatokat;
e)	azokat az esetleges előnyöket, amelyeket az egyesülő részvénytársaságok az
igazgatóságnak, a vezető állású munkavállalóknak, és a felügyelőbizottság tagjainak
nyújtanak.
(2)	Az egyesülő részvénytársaságok vezető tisztségviselői az egyesülési szerződés
elkészítésével egyidejűleg írásbeli beszámolót készítenek, amelyben a jogi és a
gazdasági szempontok ismertetésével megindokolják az egyesülés szükségességét,
valamint a részvények cserearányát. A részvényesek számára megismerhető iratokról a
részvényes kérésére, a részvénytársaság költségére teljes vagy kivonatos másolatot kell
készíteni.
(3)	A vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrző könyvvizsgálónak nyilatkoznia kell, hogy az
(1)	bekezdés a) pontjában meghatározott cserearányt a részvénytársaság milyen
módszerekkel határozta meg, ezek a módszerek külön-külön milyen értéket
eredményeztek, és hogy álláspontja szerint a cserearány megfelelő-e. Ha az értékelésnek
különös nehézségei voltak, ezeket is ismertetni kell.
(4)	A (3) bekezdésben foglaltak szerint eljáró könyvvizsgálónak jelentésében
nyilatkoznia kell az egyesülési szerződés tervezetében és a vezető tisztségviselők
írásbeli beszámolójában foglaltak megalapozottságáról. A jelentésnek tartalmaznia kell
az arra vonatkozó állásfoglalást is, hogy a tervezett egyesülés veszélyezteti-e a
részvénytársaságokkal szembeni hitelezői követeléseknek a kielégítését.
(5)	Az átváltoztatható kötvény esetén az egyesüléssel létrejövő részvénytársaságnak a
kötvénytulajdonos számára olyan jogosultságokat kell biztosítania, amelyek legalább
egyenértékűek azokkal a jogosultságokkal, amelyekkel a jogelőd gazdasági társaságban
rendelkeztek, kivéve, ha a kötvénytulajdonosok mindegyike hozzájárul jogosultsága
csökkenéséhez. A tulajdonos az egyesülő társaságok által kibocsátott átváltoztatható
vagy jegyzési jogot biztosító kötvény visszavásárlását is igényelheti a jogutód
részvénytársaságtól. Az e bekezdésben foglalt szabályokat nem kell alkalmazni, ha az
értékpapír kibocsátásakor előre meghatározták a kötvénytulajdonosok helyzetét egy
esetleges egyesülés esetére.
3:303. § [Egyesülési közgyűlések]
(1)	Az egyesüléssel érintett részvénytársaságok harminc nappal az egyesülési szerződés
elfogadásáról döntő közgyűlés napja előtt kötelesek az egyesülési szerződés tervezetét,
az egyesülő részvénytársaságok vezető tisztségviselői által készített írásbeli beszámolót,
valamint a könyvvizsgálónak, az egyesülési szerződés tervezetére és az írásbeli
93
beszámolóra vonatkozó álláspontját tartalmazó jelentést benyújtani az egyesülő
részvénytársaságok nyilvántartását vezető bírósághoz.
(2)	Az egyesülésről döntő második közgyűlést megelőző harminc nappal az
egyesüléssel érintett részvénytársaságok minden részvényesének jogában áll, hogy
megismerje a közgyűlési döntéshez készített iratokon kívül az egyesülő társaságok
utolsó három évre vonatkozó beszámolóinak tartalmát is.
(3)	Ha több részvényfajta, illetve részvényosztály létezik, az egyesülést kimondó
határozat meghozatala során a közgyűlési határozathoz való hozzájárulásra vonatkozó
rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(4)	Az egyesüléssel érintett részvénytársaságok hitelezői - az alaptőke-leszállításra
vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával - megfelelő biztosítékot
igényelhetnek, ha igazolják, hogy az egyesülés veszélyezteti követeléseik kielégítésének
alapját, feltéve, hogy az egyesüléssel érintett részvénytársaságok korábban nem
nyújtottak számukra megfelelő biztosítékot.
3:304. § [A részvénytársaság szétválása]
(1)	Nyilvánosan működő részvénytársaság nem válhat szét.
(2)	Zártkörűen működő részvénytársaság szétválása esetén a szétválási szerződésben
meg kell határozni:
a)	a szétváló részvénytársaságok részvényeinek cserearányát és a részvényesek számára
az alaptőkén felüli vagyon terhére juttatható kiegészítő készpénzfizetés mértékét, amely
nem lehet több a részvényesek számára a vagyoni hányaduk alapján juttatott részvények
névértékének tíz százalékánál;
b)	azokat az esetleges előnyöket, amelyeket a szétváló részvénytársaságok a vezető
tisztségviselőknek, illetve a felügyelőbizottság tagjainak nyújtanak.
(3)	Részvénytársaság szétválása esetén az igazgatóság köteles tájékoztatni a közgyűlést
arról, ha a szétválási szerződés tervezetének elkészítése és közgyűlési elfogadásának
időpontja között a társaság vagyonában jelentős változás állt be.
XXXIX.	Fejezet
A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése
3:305. § [A megszűnés következményei]
(1)	Ha a részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvényt bocsátott
ki, a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon felosztásakor az elsőbbségi
részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.
(2)	Ha a végelszámolás megindításának, illetve a felszámolás elrendelésének
időpontjáig a részvénytársaság alaptőkéje nem került teljes egészében befizetésre, a
végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített pénzbeli és nem
pénzbeli vagyoni hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni
és azok teljesítését a részvényesektől követelni, ha arra a részvénytársaság tartozásainak
kiegyenlítése érdekében van szükség.
94
XL. Fejezet
Az egyszemélyes részvénytársaság
3:306. § [Egyszemélyes részvénytársaság eltérő szabályai]
(1)	Ha a részvénytársaság úgy jön létre, hogy alapszabályában egy személy vállal
kötelezettséget a társaság valamennyi részvényének átvételére, az alapító köteles nem
pénzbeli vagyoni hozzájárulását a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig teljes
egészében a társaság rendelkezésére bocsátani. Az alapszabály ezzel ellentétes
rendelkezése semmis.
(2)	Egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes részvénytársaság
valamennyi részvényét egy személy szerzi meg.
(3)	Egyszemélyes részvénytársaság saját részvényt nem szerezhet.
(4)	Az egyszemélyes részvénytársaság és annak részvényese közötti szerződést írásba
kell foglalni.
(5)	Az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére a minősített
többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
XIV.	Cím
Befolyásszerzés
3:307. § [A minősített többséggel rendelkező tag többletkötelezettségei]
(1)	Ha korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság tagja -
közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik,
ezen minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt
bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
(2)	A minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvan napos
jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel
rendelkező tag társasági részesedését vegye meg. Vételi kötelezettségének a minősített
többséggel rendelkező tag a kérelem benyújtásakor fennálló piaci értéken, de legalább a
társaság saját tőkéjéből a felajánlott részesedésre jutó résznek megfelelő értéken köteles
eleget tenni.
(3)	Ha a társaság felszámolási eljárás következtében jogutód nélkül megszűnik, a ki
nem elégített követelésekért a hitelezőnek a társaság nyilvántartásból való törlésétől
számított egyéves jogvesztő határidőn belül megindított keresete alapján a minősített
többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, ha a hitelező bizonyítja, hogy a
felszámolásra a minősített többséggel rendelkező tag hátrányos üzletpolitikája miatt
került sor.
95
Negyedik Rész
Szövetkezet
XV.	Cím
Általános rendelkezések
3:308. § [A szövetkezet fogalma és főbb tevékenységei]
(1)	A szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott
tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi
szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy, amelynél a tag
kötelezettsége a szövetkezettel szemben vagyoni hozzájárulásának szolgáltatására és az
alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki. A szövetkezet
kötelezettségeiért a tag nem köteles helytállni.
(2)	A szövetkezet tevékenysége értékesítésre, beszerzésre, termelésre és szolgáltatásra
irányulhat.
3:309. § [A szövetkezet tagságával kapcsolatos általános rendelkezések]
(1)	A szövetkezet nem természetes személy tagjainak száma nem haladhatja meg a
taglétszám húsz százalékát; a szövetkezetnek a szövetkezeti formában működő jogi
személy tagjait a nem természetes személy tagok számítása során figyelmen kívül kell
hagyni.
(2)	A szövetkezet személyes közreműködést nem vállaló tagjainak száma nem
haladhatja meg a taglétszám negyedét.
(3)	A szövetkezet egyes tagjainak vagyoni hozzájárulása nem haladhatja meg a tőke
tizenöt százalékát; a nem természetes személy tagok vagyoni hozzájárulásának összege
nem haladhatja meg a tőke harmadát.
(4)	Nem lehet a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.
3:310. § [A szövetkezet működésével kapcsolatos általános rendelkezések]
(1)	Ha valamely tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, a
szövetkezet e tevékenységét az engedély birtokában kezdheti meg, illetve végezheti.
(2)	Képesítéshez kötött tevékenységet szövetkezet akkor folytathat, ha e
tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a
szövetkezettel kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a szövetkezet javára
tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályban foglalt
képesítési követelményeknek megfelel.
3:311. § [A jognyilatkozatok megtétele]
(1)	A szövetkezettel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásban kell megtenni . Ezt a
rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a szövetkezet határozatára, valamint a
jognyilatkozat és a határozat címzettel való közlésére.
(2)	Ha a szövetkezettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele vagy cselekmény
elvégzése kötelező, e kötelezettséget késedelem nélkül kell teljesíteni.
(3)	A szövetkezettel kapcsolatos jognyilatkozat akkor tehető meg vagy közölhető
elektronikus hírközlő eszközök útján, ha ezt az alapszabály lehetővé teszi, és
meghatározza ennek feltételeit és módját.
96
3:312. § [A szövetkezet nyilvántartásba vétele]
(1)	A szövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül
be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak.
(2)	A szövetkezetre a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtását követően a jogerős
nyilvántartásba vételig az előtársaságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni.
(3)	Ha a szövetkezet nyilvántartásbavételi kérelmét jogerősen elutasítják, a szövetkezet
köteles tevékenységét megszüntetni. A tagok a szövetkezet nevében vállalt
kötelezettségekért a jogi személy jogutód nélküli megszűnésére irányadó szabályok
szerint kötelesek helytállni.
3:313. § [A választottbírósági út igénybevétele]
(1)	Szövetkezeti jogvitára az alapszabályban vagy a jogvitában érintett személyek
megállapodásában választottbírósági eljárás köthető ki.
(2)	Szövetkezeti jogvitának minősül
a)	a szövetkezet és a tagja vagy volt tagja közti, a szövetkezeti tagsági jogviszonyból
eredő jogvita, ideértve a szövetkezeti szervek által hozott határozatok bírósági
felülvizsgálatának kezdeményezését;
b)	a tagok egymás közötti jogviszonyában az alapszabállyal kapcsolatban vagy a
szövetkezet működésével összefüggésben keletkezett jogvita; és
c)	a szövetkezet és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a vezető
tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita.
3:314. § [A szövetkezet létesítő okirata]
(1)	A szövetkezet létesítő okirata az alapszabály. Az alapszabály elfogadásához
legalább hét személy egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges.
(2)	Az elfogadott alapszabályt minden alapító tagnak alá kell írnia. Az alapszabályt a
tag helyett közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt
meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja.
(3)	Az alapszabályt és annak módosítását közjegyzői okiratba, ügyvéd vagy valamelyik
alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ezt a szabályt kell
alkalmazni a jegyzőkönyvbe foglalt alapszabály-módosítás esetén is.
(4)	A jogi személy létesítő okiratának általánosan kötelező tartalmi elemein túl a
szövetkezet alapszabályában meg kell határozni
a)	a tag vagyoni hozzájárulásának mértékét;
b)	a tag személyes közreműködésének lehetséges módjait;
c)	a szövetkezet és a tag gazdasági együttműködésének meghatározását;
d)	a közösségi alapra vonatkozó szabályokat;
e)	a természetes személy tagok, valamint hozzátartozóik számára nyújtandó
szolgáltatások formáit, odaítélésének feltételeit, eljárási rendjét;
f)	a szövetkezet szerveit és azok hatáskörét;
g)	a tagokra és tisztségviselőkre vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi okokat; és
h)	a közgyűlés összehívásának módját, a szavazati jog gyakorlásának feltételeit és
módj át.
3:315. § [A tagok vagyoni hozzájárulása]
(1)	Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós
elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. A tag munkavégzésre, személyes
közreműködésre vagy szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulásként nem vehető figyelembe.
97
(2)	Minden tag köteles a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig a pénzbeli vagyoni
hozzájárulásának legalább harminc százalékát, valamint a nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásának egészét szolgáltatni. A szövetkezet működésében személyes
közreműködést nem vállaló tag a vagyoni hozzájárulásának egészét köteles a
nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig szolgáltatni.
(3)	A nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig nem szolgáltatott pénzbeli vagyoni
hozzájárulásokat a tag a szövetkezet bejegyezésétől számított egy éven belül köteles
szolgáltatni.
3:316. § [A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása]
(1)	Ha a tag az alapszabályban vagy a tagfelvételi kérelemben vállalt vagyoni
hozzájárulását az előírt időpontig nem szolgáltatja, az ügyvezetés harmincnapos
határidő tűzésével és a jogkövetkezmények feltüntetésével felszólítja a tagot a
teljesítésre.
(2)	A harmincnapos határidő eredménytelen elteltével a vagyoni hozzájárulását nem
teljesítő tag tagsági jogviszonya a határidő lejáratát követő nappal megszűnik. A tagsági
jogviszony megszűnését az ügyvezetésnek a volt taggal közölnie kell. A vagyoni
hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a szövetkezetnek okozott kárért a volt tag a
szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.
(3)	Semmis az alapszabály olyan rendelkezése, amely a vagyoni hozzájárulás
teljesítésének elmulasztása esetére az e törvényben meghatározottnál a tagra nézve
enyhébb következményeket ír elő.
3:317. § [Közösségi alap]
(1)	A közgyűlés által a tagoknak és a hozzátartozóiknak nyújtott juttatások fedezése
céljából közösségi alapba helyezett szövetkezeti vagyon nem osztható fel a tagok
között.
(2)	A szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélküli
megszűnése esetén - a hitelezőkkel való elszámolást követően - a közösségi alapot az
alapszabály rendelkezése szerinti szervezet részére kell átadni.
(3)	A közösségi alap terhére nyújtott szolgáltatás a nyereségből való részesedésként és a
tagsági viszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolás során nem vehető figyelembe.
XVI.	Cím
A szövetkezet szervezete
XLI. Fejezet
A közgyűlés
3:318. § [A közgyűlés hatásköre]
(1)	A szövetkezet tagjainak döntéshozó szerve a tagok összességéből álló közgyűlés.
(2)	A közgyűlés hatáskörébe tartozik
a)	az alapszabály módosítása;
b)	az ügyvezetés tagjainak, valamint a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása,
visszahívása, díjazásának megállapítása;
c)	a könyvvizsgáló megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;
d)	a szövetkezeti vagyon egy részének közösségi alappá történő minősítése, valamint a
közösségi alap felhasználásának főbb elveiről szóló döntés meghozatala;
98
e)	a beszámoló elfogadása és az adózott eredmény felhasználásáról szóló döntés
meghozatala;
f)	a szövetkezet egyesüléséről, szétválásáról, gazdasági társasággá történő
átalakulásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről szóló döntés meghozatala;
g)	a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról, valamint csődegyezség jóváhagyásáról
szóló döntés meghozatala;
h)	a szövetkezet felszámolásának kezdeményezéséről, valamint a felszámolási eljárás
során kötött egyezség jóváhagyásáról szóló döntés meghozatala;
i)	a pótbefizetés elrendelése.
3:319. § [A közgyűlés összehívása és napirendje]
(1)	A közgyűlést évente legalább egyszer össze kell hívni.
(2)	A közgyűlési meghívó az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl tartalmazza
a)	küldöttgyűlés vagy részközgyűlések tartása esetén az erre a körülményre történő
utalást; és
b)	határozatképtelenség esetére a megismételt közgyűlés időpontját, helyét és az eltérő
határozatképességi szabályokra vonatkozó figyelemfelhívást.
(3)	A közgyűlés napirendjére tűzött ügyekre vonatkozóan az igazgatóság a tagnak -
kérelmére - köteles felvilágosítást adni.
(4)	A tagok legalább tíz százalékának írásbeli indítványára bármely ügyet napirendre
kell tűzni. Az indítványt legkésőbb a közgyűlés megtartását nyolc nappal megelőzően
kell benyújtani az igazgatóságnak. Az így kiegészített napirendet a tagoknak a
közgyűlés időpontját legalább három nappal megelőzően meg kell küldeni.
3:320. § [A tag jogai a közgyűlésen]
(1)	A tag jogosult a közgyűlés napirendjére felvett ügyekkel összefüggésben indítványt
tenni és az ügyekről szavazni. A közgyűlésen a vagyoni hozzájárulások arányától
függetlenül minden tagnak egy szavazata van.
(2)	Nem gyakorolhatja szavazati jogát az a tag, aki az alapszabályban előírt, esedékes
vagyoni hozzájárulását nem teljesítette.
(3)	A tag képviselő útján is gyakorolhatja tagsági jogait. Nem lehet képviselő az
igazgatóság és a felügyelőbizottság elnöke vagy tagja, továbbá a könyvvizsgáló. A
meghatalmazást közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolni. A
képviselő a közgyűlésen több tag képviseletére is jogosult, de az egy képviselő által
képviselt tagok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagok tíz százalékát.
3:321. § [Határozatképesség, döntéshozatal]
(1)	Ha a közgyűlés határozatképtelen, a nyolc napon belüli időpontra, azonos
napirenddel összehívott újabb közgyűlés a megjelent tagok számára tekintet nélkül
határozatképes.
(2)	Az alapszabály módosításához a jelenlévők kétharmadának és valamennyi tag
felének a szavazata szükséges.
(3)	A szövetkezet egyesülésének, szétválásának, gazdasági társassággá történő
átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározásához az összes tag
kétharmadának szavazata szükséges.
(4)	A közgyűlés a határozatokat nyílt szavazással hozza meg; a vezető tisztségviselők és
a felügyelőbizottság tagjai megválasztásáról és visszahívásáról titkos szavazással dönt.
99
3:322. § [Megismételt, elnapolt közgyűlés]
(1)	A megismételt közgyűlés az eredeti napirendre felvett kérdésekben hozhat
határozatot.
(2)	Ha a közgyűlési meghívó vagy hirdetmény ezt tartalmazza, a közgyűlés határozhat
arról, hogy a napirendre vett kérdésben a közgyűlést későbbi időpontban folytatja. Az
így megtartott közgyűlésen más kérdés nem vehető napirendre.
3:323. § [Jegyzőkönyv]
(1)	Az ügyvezetés köteles gondoskodni arról, hogy a közgyűlésről jegyzőkönyv
készüljön. A jegyzőkönyv tartalmazza a közgyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket,
továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a
határozatokat, valamint az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, a
szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket.
(2)	A jegyzőkönyv mellékletét képezi a jelenléti ív, valamint a képviseleti
meghatalmazásokat tartalmazó okiratok.
(3)	A jegyzőkönyvet a levezető elnök, a jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyvet
hitelesítő két szövetkezeti tag írja alá.
(4)	Bármely tag betekinthet a közgyűlés jegyzőkönyvébe és saját költségére kérheti az
igazgatóságtól a jegyzőkönyv kivonatának vagy másolatának a kiadását.
3:324. § [A részközgyűlés]
(1)	Ha az alapszabály közgyűlés megtartása helyett részközgyűlések tartását írja elő, a
részközgyűlési körzeteket, valamint a részközgyűlések megtartásának helyét az
alapszabályban kell megállapítani.
(2)	A részközgyűléseket azonos napirenddel kell megtartani; a közgyűlés döntéseit a
részközgyűléseken leadott szavazatok összesítésével az igazgatóság állapítja meg.
(3)	A részközgyűlések által meghozott határozatokat a tagokkal az összesítést követő
tizenöt napon belül közölni kell.
(4)	A részközgyűlésre egyebekben a közgyűlésre vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
3:325. § [A küldöttgyűlés]
(1)	Ha az alapszabály küldöttgyűlés működését írja elő, a küldötteknek a taglétszámhoz
viszonyított arányát, megválasztásuk módját és megbízatásuk időtartamát az
alapszabályban kell megállapítani.
(2)	Részközgyűlések rendszeresítése esetén a küldöttgyűlés küldötteit
részközgyűlésenként kell megválasztani.
(3)	A küldöttgyűlésen tanácskozási joggal a szövetkezet bármely nem küldött tagja részt
vehet.
(4)	A küldöttgyűlés hatáskörére és eljárására egyebekben a közgyűlésre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a küldöttgyűlés és a megismételt
küldöttgyűlés határozatképességhez legalább a küldöttek kétharmadának a jelenléte
szükséges.
100
XLII. Fejezet
A szövetkezet ügyvezetése
3:326. § [Az igazgatóság]
(1)	A szövetkezet ügyvezetését háromtagú igazgatóság látja el. Semmis az alapszabály
azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú igazgatóság felállását teszi lehetővé.
(2)	Az igazgatóság elnökét és tagjait a közgyűlés öt évre, ha a szövetkezet ennél
rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra választja.
3:327. § [Az igazgatóság működése]
(1)	Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja.
(2)	Az igazgatóság határozatképes, ha legalább a tagok kétharmada jelen van.
Határozatait a jelenlévő tagok egyszerű többségével hozza meg. Az igazgatóság üléseit
az elnök vagy az általa megbízott igazgatósági tag hívja össze. Az igazgatóság
ügyrendjét maga állapítja meg.
(3)	Az igazgatóság hatáskörébe tartozik a döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket
jogszabály vagy az alapszabály nem utal a közgyűlés vagy a felügyelőbizottság
hatáskörébe.
(4)	Az igazgatóság gondoskodik a közgyűlés összehívásáról, valamint a közgyűlési
döntések előkészítéséről és végrehajtásáról.
(5)	Az igazgatóság köteles a tevékenységéről, a szövetkezet vagyoni helyzetéről,
üzletpolitikájáról legalább évente egy alkalommal a közgyűlésnek és három havonként a
felügyelőbizottságnak beszámolni.
3:328. § [Ügyvezető elnök]
Ötven főnél kisebb taglétszámú szövetkezetben az alapszabály igazgatóság helyett
ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresíthet, aki az igazgatóság hatáskörében jár el.
3:329. § [A szövetkezet vezető tisztségviselői; kizáró és összeférhetetlenségi okok]
(1)	A szövetkezet vezető tisztségviselői az igazgatóság elnöke és tagjai vagy az
ügyvezető elnök.
(2)	A szövetkezet vezető tisztségviselője a szövetkezet tagja lehet. A szövetkezet jogi
személy tagja az ügyvezetést az általa kijelölt természetes személy útján látja el.
(3)	A jogi személy vezető tisztségviselőjével szembeni kizáró okokon túl nem lehet
szövetkezet vezető tisztségviselője az a személy,
a)	aki ismeretlen székhelyű cég megszüntetése folytán törölt szövetkezetnél vagy
gazdasági társaságnál, az annak törlését megelőző két évben vezető tisztségviselő volt, a
törléstől számított három évig;
b)	aki felszámolással megszűnt szövetkezet vagy gazdasági társaság vezető
tisztségviselője vagy olyan tagja volt, akinek felelősségét a ki nem elégített hitelezői
tartozásokért megállapították, és helytállási kötelezettségének nem tett eleget, a törléstől
számított öt évig;
c)	akinek közeli hozzátartozója vagy élettársa a szövetkezet vezető tisztségviselője vagy
felügyelőbizottsági tagja.
(4)	A szövetkezet vezető tisztségviselője - a nyilvánosan működő részvénytársaság
részvénye kivételével - nem szerezhet részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő
olyan szövetkezetben és gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan
gazdasági tevékenységet folytat, mint az a szövetkezet, amelyben vezető tisztségviselő.
Ha a vezető tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség
101
elfogadásától számított tizenöt napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a
szövetkezeteket és gazdasági társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy
felügyelőbizottsági tag.
(5)	A vezető tisztségviselő és hozzátartozója - a mindennapi élet szokásos ügyletei
kivételével - nem köthet saját nevében vagy saját javára a szövetkezet főtevékenysége
körébe tartozó szerződéseket.
(6)	Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok megsértésével a szövetkezetnek
okozott kár megtérítésére vonatkozó igényt a szövetkezet a kár bekövetkeztétől
számított egy éven belül érvényesítheti a vezető tisztségviselővel szemben.
3:330. § [A vezető tisztségviselő eljárása]
(1)	A vezető tisztségviselő a szövetkezet ügyvezetését a szövetkezet érdekeinek
elsődlegessége alapján, önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, az
alapszabálynak és a közgyűlés határozatainak van alávetve. A vezető tisztségviselőt a
szövetkezet tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a közgyűlés nem vonhatja el.
(2)	A szövetkezet jogutód nélküli megszűnése után a szövetkezet vezető
tisztségviselőivel szemben e minőségükben a szövetkezetnek okozott károk miatti
kártérítési igényt - a szövetkezet nyilvántartásból való törlésétől számított egyéves
jogvesztő határidőn belül - a törlés időpontjában tagsági jogviszonnyal állók
érvényesíthetik. A tag a kártérítési igényt a szövetkezet megszűnésekor felosztott
vagyonból őt megillető rész arányában érvényesítheti.
3:331. § [A vezető tisztségviselői megbízás megszűnése]
A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnésének a jogi személyek általános
szabályai között meghatározott okain túl megszűnik a szövetkezet vezető
tisztségviselőjének megbízatása a tagsági jogviszony megszűnésével is.
XLIII. Fejezet
Felügyelőbizottság
3:332. § [A felügyelőbizottság]
(1)	A szövetkezet felügyelőbizottsága három tagú. Semmis az alapszabály azon
rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelőbizottság létrehozását teszi
lehetővé.
(2)	A felügyelőbizottsági tag megbízatása öt évre - ha a szövetkezet ennél rövidebb
időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól.
(3)	A felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyra a megbízási szerződés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
3:333. § [A felügyelőbizottság működése]
(1)	A felügyelőbizottság határozatképes, ha legalább a tagok kétharmada jelen van. A
felügyelőbizottság határozatait a jelenlévők egyszerű szótöbbségével hozza meg.
(2)	A felügyelőbizottság üléseit az elnök hívja össze.
(3)	A felügyelőbizottság az ügyrendjét maga állapítja meg.
(4)	A felügyelőbizottság a tevékenységéről legalább évente egyszer beszámol a
közgyűlésnek.
102
XLIV. Fejezet
A könyvvizsgáló
3:334. § [A könyvvizsgáló feladata]
(1)	A könyvvizsgáló feladata, hogy a könyvvizsgálatot szabályszerűen elvégezze, és
ennek alapján független könyvvizsgálói jelentésben foglaljon állást arról, hogy a
szövetkezet beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, és megbízható, valós képet ad-e
a szövetkezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, működésének gazdasági
eredményeiről.
(2)	A szövetkezet könyvvizsgálója a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni
könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló szervezet lehet. Ha szervezet látja el a
könyvvizsgálói feladatokat, ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot
személyében végzi.
(3)	Nem lehet a szövetkezet könyvvizsgálója a szövetkezet tagja, vezető
tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és e személyek hozzátartozója. Nem lehet a
szövetkezet könyvvizsgálója a szövetkezet munkavállalója e jogviszonya fennállása
idején, és annak megszűnése után három évig.
3:335. § [A könyvvizsgálói megbízatás keletkezése és időtartama]
(1)	A szövetkezet első könyvvizsgálóját az alapszabályban kell kijelölni, ezt követően a
könyvvizsgálót a közgyűlés választja. A könyvvizsgálóval a megbízási szerződést - a
közgyűlés által meghatározott feltételekkel és díjazás mellett - az ügyvezetés a
kijelölést vagy a választást követő kilencven napon belül köti meg. Ha a szerződés
megkötésére e határidőn belül nem kerül sor, a közgyűlés köteles új könyvvizsgálót
választani.
(2)	A könyvvizsgáló megbízatása öt évre - ha a szövetkezet ennél rövidebb időtartamra
jött létre, erre az időtartamra - szól. A könyvvizsgáló megbízásának időtartama nem
lehet rövidebb, mint a közgyűlés által történt megválasztásától a következő beszámolót
elfogadó közgyűlési ülésig terjedő időszak; az alapszabály ettől eltérő rendelkezése
semmis.
3:336. § [A könyvvizsgálói feladatok teljesítése]
(1)	A könyvvizsgáló nem nyújthat a szövetkezet részére olyan szolgáltatást, és nem
alakíthat ki olyan együttműködést az ügyvezetéssel, amely könyvvizsgálói feladatának
független és tárgyilagos ellátását veszélyezteti.
(2)	A könyvvizsgáló köteles a szövetkezet magántitkát megőrizni.
(3)	A könyvvizsgálót a közgyűlésnek a szövetkezet beszámolóját tárgyaló ülésére meg
kell hívni. A könyvvizsgáló ezen az ülésen köteles részt venni, de távolmaradása az ülés
megtartását nem akadályozza. A közgyűlés a beszámolóról a könyvvizsgáló
véleményének meghallgatása nélkül nem hozhat döntést.
(4)	Ha a szövetkezetnél felügyelőbizottság működik, a könyvvizsgáló a
felügyelőbizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehet, a felügyelőbizottság felhívása
esetén a könyvvizsgáló a felügyelőbizottság ülésén köteles részt venni. A
felügyelőbizottság köteles napirendre tűzni a könyvvizsgáló által megtárgyalásra
javasolt ügyeket.
103
XVII. Cím
A szövetkezeti tagsági jogviszony
3:337. § [A tagsági jogviszony létrejötte]
(1)	A szövetkezeti tagsági jogviszony a szövetkezet alapításakor vagy kérelem alapján,
tagfelvétellel keletkezik.
(2)	A tagfelvételi kérelemben a tagságra jelentkező személynek nyilatkoznia kell a
szövetkezet alapszabályában foglaltak elfogadásáról és a vállalt vagyoni
hozzájárulásról. Személyes közreműködés vállalása esetén a tagfelvételi kérelemben
annak tartalmát is meg kell határozni.
(3)	A vagyoni hozzájárulás teljesítésére a szövetkezet alapításának esetére
meghatározott szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem
benyújtása és a bejegyzés alatt a tagfelvétel időpontját kell érteni.
(4)	A szövetkezetbe tagként belépni kívánó személy nem köteles vagyoni hozzájárulás
teljesítésére annyiban, amennyiben a szövetkezetből kilépni szándékozó tag a
szövetkezet vagyonából őt - a tagsági jogviszonya megszűnésére tekintettel - megillető
hányad kiadását a belépni kívánó személlyel való megegyezés alapján nem igényli.
Ebben az esetben a szövetkezetbe belépő tag a tagsági jogviszonyból fakadó vagyoni
jogok és kötelezettségek tekintetében a kilépő tag helyébe lép.
3:338. § [Tagnyilvántartás]
A szövetkezet a tagokról nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a tag nevét és lakcímét
vagy - nem természetes személy tag esetén - székhelyét, a tag által teljesített vagyoni
hozzájárulás összegét, valamint a tagsági jogviszony keletkezésének és megszűnésének
időpontját.
3:339. § [A tag alapvető jogai]
(1)	A szövetkezet működésének irányítása és ellenőrzése során a tagokat az általuk
szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mértékére tekintet nélkül, azonos jogok illetik meg.
(2)	A szövetkezet nyereségét a tagok között fel lehet osztani. A szövetkezet
nyereségének a felét a tagok között személyes közreműködésük arányában kell
felosztani; semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely a nyereség személyes
közreműködés arányában felosztandó részét a nyereség felénél kisebb mértékben
határozza meg.
3:340. § [Pótbefizetés]
(1)	Ha az alapszabály feljogosítja a közgyűlést arra, hogy a szövetkezet veszteségének
fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő, a tagok vagyoni hozzájárulásuk
arányában, évente legfeljebb egy alkalommal kötelezhetők pótbefizetésre, azzal, hogy a
pótbefizetés mértéke alkalmanként nem haladhatja meg a tag vagyoni hozzájárulásának
harminc százalékát.
(2)	A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagok részére vissza kell
fizetni; a visszafizetésre a vállalt vagyoni hozzájárulás szolgáltatása után kerülhet sor.
(3)	A pótbefizetés elmulasztására a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztására
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni
3:341. § [A tagsági jogviszony megszűnése]
A tagsági jogviszony megszűnik, ha
a)	a tag a szövetkezetből kilép;
104
b)	a tag a vagyoni hozzájárulását vagy pótbefizetési kötelezettségét - az alapszabályban,
illetve közgyűlési határozatban meghatározott időpontig - nem teljesítette;
c)	a tag meghal vagy megszűnik;
d)	a szövetkezet a tagot kizárja;
e)	a szövetkezet átalakulással vagy jogutód nélkül megszűnik.
3:342. § [A tag kilépése]
A kilépési szándékot az igazgatóságnak írásban kell bejelenteni. A kilépési szándék
bejelentése és a tagsági viszony megszűnése között három hónapnak kell eltelnie; a
három hónapnál hosszabb időtartamot előíró alapszabályi rendelkezés a három hónapot
meghaladó részében semmis.
3:343. § [A tag kizárása]
(1)	A szövetkezet tagja - a szövetkezetnek az érintett tag ellen indított keresete alapján
-	bírósági határozattal a szövetkezetből kizárható, ha a szövetkezetben való maradása a
szövetkezet céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. Kizárás esetén a tag
tagsági jogviszonya megszűnik.
(2)	A tag kizárása iránti kereset megindításához a közgyűlés az összes tag legalább
kétharmados szótöbbségével meghozott határozata szükséges. Az érintett tag ebben a
kérdésben nem szavazhat.
(3)	A kizárás okait megjelölő keresetet a közgyűlés határozatának meghozatalától
számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül kell megindítani.
(4)	A bíróság az érintett tag tagsági jogait - kérelemre - a bíróság jogerős döntéséig
felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a szövetkezet súlyos érdeksérelmével
járna. A felfüggesztés a tag nyereségre vonatkozó igényét nem érinti.
(5)	A tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt az alapszabály nem módosítható,
más tag kizárása nem kezdeményezhető, és nem hozható döntés a szövetkezet
átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.
3:344. § [Elszámolás a tagsági jogviszony megszűnésekor]
(1)	A tagsági jogviszony megszűnése esetén a tagot vagy jogutódját a szövetkezet
vagyonából olyan összeg illeti meg, amelyre a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése
esetén lenne jogosult.
(2)	A tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt tag által - nem pénzbeli vagyoni
hozzájárulásként - a szövetkezet használatába adott vagyontárgyat kérelemre a volt tag
részére vagy - a tag halála esetén - tagsági viszonyt nem létesítő jogutódja részére ki
kell adni, ha a használatba adott vagyontárgy még a szövetkezet rendelkezésére áll. A
kiadásra az (1) bekezdés szerinti elszámolással egyidejűleg kerül sor. Ha a használatba
adott vagyontárgy elhasználódás folytán már nincs a szövetkezet birtokában, a
szövetkezet ellenérték fizetésére nem köteles. A vagyontárgynak a tagsági jogviszony
megszűnése utáni használata esetén a kiadásig terjedő időre a volt tag, illetve halála
esetén tagsági jogviszonyt nem létesítő jogutódja részére díjat kell fizetni.
XVIII.	Cím
Kisebbségvédelem
3:345. § [A közgyűlés összehívásának kezdeményezése]
(1)	A szövetkezet azon tagja vagy tagjai, akik együttesen a szavazati jogok legalább öt
százalékával rendelkeznek, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik a közgyűlés
105
összehívását. Ha az ügyvezetés a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül
nem intézkedik a közgyűlés lehető legkorábbi időpontra történő összehívása érdekében,
úgy a közgyűlést az indítványozók kérelmére a nyilvántartó bíróság hívja össze, vagy a
nyilvántartó bíróság felhatalmazza az indítványozókat a közgyűlés összehívására.
(2)	A közgyűlés várható költségeit az indítványozók kötelesek megelőlegezni. A
közgyűlés a kisebbség kérelmére összehívott ülésen dönt arról, hogy a rendkívüli
üléssel kapcsolatos költségeket az indítványozók vagy a szövetkezet viseli-e.
3:346. § [Egyedi könyvvizsgálat kezdeményezése]
(1)	Ha a közgyűlés elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt,
amely szerint az utolsó beszámolót, illetve az utolsó két évben az ügyvezetés
tevékenységével kapcsolatos valamely gazdasági eseményt vagy
kötelezettségvállalást ezzel külön megbízandó könyvvizsgáló vizsgálja meg. Ezt a
vizsgálatot a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező tagnak vagy tagoknak
a közgyűléstől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül benyújtott kérelmére a
nyilvántartó bíróság a szövetkezet költségére köteles elrendelni és a könyvvizsgálót
kijelölni.
(2)	A kérelem teljesítését a nyilvántartó bíróság megtagadja, ha megállapítja, hogy a
kisebbségi jogukkal a kérelmet előterjesztő tagok visszaélnek.
(3)	A vizsgálattal a szövetkezet könyvvizsgálója nem bízható meg.
(4)	A vizsgálat költségeit a szövetkezet előlegezi és viseli. A szövetkezet a költségeket
abban az esetben háríthatja át a tagra, ha az a vizsgálatot nyilvánvalóan alaptalanul
kezdeményezte.
3:347. § [Igényérvényesítés kezdeményezése]
Ha a közgyűlés elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, hogy
a szövetkezetnek valamely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, továbbá a
könyvvizsgáló ellen támasztható követelését érvényesítsék, a követelést a szavazati
jogok öt százalékával rendelkező tagok a közgyűléstől számított harminc napos
jogvesztő határidőn belül a szövetkezet képviseletében a szövetkezet javára maguk is
érvényesíthetik.
3:348. § [Az eltérő szabályozás tilalma]
Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely e cím rendelkezéseitől a kisebbség
hátrányára tér el.
XIX.	Cím
A szövetkezet átalakulása, egyesülése és szétválása
3:349. § [A szövetkezet átalakulása, egyesülése és szétválása]
(1)	Az átalakulást, egyesülést és szétválást a tagok legalább tíz százaléka vagy az
igazgatóság kezdeményezheti.
(2)	Az átalakulás során a szövetkezettől megváló tag a tagsági jogviszony
megszűnésekor őt megillető járandóság erejéig öt évig köteles helytállni az átalakuló
szövetkezetnek a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett és a létrejövő jogi
személy által nem teljesített kötelezettségeiért.
(3)	A szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat át.
(4)	A szövetkezet átalakulásával létrejövő részvénytársaság zártkörűen alapítható.
106
.XX. Cím
A szövetkezet megszűnése
3:350. § [A szövetkezet megszűnése]
A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a szövetkezet
jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma hét fő alá csökken, és
az ettől számított hathónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be megfelelő
számú új tagot a nyilvántartó bíróságnál.
Ötödik Rész
Egyesülés
3:351. § [Az egyesülés fogalma]
(1)	Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és
gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére
alapított, jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját
nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok egyetemlegesen
kötelesek helytállni.
(2)	Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és
közös gazdálkodási tevékenységet (kiegészítő gazdálkodási tevékenység) is végezhet.
(3)	Az egyesülésre a gazdasági társaságok közös szabályait - az e Részben foglalt
eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell.
3:352. § [Az egyesülés társasági szerződése]
(1)	Az egyesülés társasági szerződésében - a létesítő okirat általánosan kötelező tartalmi
elemein kívül - meg kell határozni
a)	a tagok gazdálkodásának előmozdítására, illetve összehangolására irányuló, valamint
az ezzel kapcsolatos szakmai érdekképviseleti feladatokat;
b)	a működési költség viselésének tagok közötti megoszlását, az egyes tagokra eső
befizetések összegét és az elszámolás módját;
c)	a tag kilépése esetén az őt megillető vagyoni hányad kiadásának feltételeit;
d)	az egyesülés megszűnését követően fennmaradó vagyon felosztásának rendjét.
(2)	Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés
a)	a kiegészítő gazdálkodási tevékenységről;
b)	a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges társasági vagyon mértékéről;
c)	a kiegészítő gazdálkodási tevékenység keretében az egyes tagokat megillető szavazati
jog mértékéről, gyakorlásának módjáról;
d)	a kiegészítő gazdálkodási tevékenység bevételeinek, költségeinek, ráfordításainak
elkülönített nyilvántartásáról, valamint az ez alapján megállapított adózott eredményből
való részesedés szabályairól;
e)	az egyes tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatások (a továbbiakban:
mellékszolgáltatás) feltételeiről.
3:353. § [A társaság és tagjai közötti vagyoni viszonyok]
(1)	A tagok ellenszolgáltatás nélkül jogosultak az egyesülés által nyújtott szolgáltatások
igénybevételére; a más részére végzett gazdálkodási tevékenység adózott eredményéből
részesülnek.
(2)	A mellékszolgáltatásért a tagokat külön díjazás illetheti meg.
107
(3)	A gazdálkodási tevékenység során keletkezett adózott eredmény felosztása a
vagyoni hozzájárulás arányában történik; egyébként a nyereség a tagok között egyenlő
arányban oszlik meg.
3:354. § [Taggyűlés]
(1)	Az egyesülés tagjainak döntéshozó szerve a taggyűlés. A taggyűlésen a tag
képviselője nem lehet az igazgató, a felügyelőbizottság tagja és a könyvvizsgáló.
(2)	A taggyűlés szükség szerint, de évente legalább egyszer tart ülést.
(3)	A taggyűlés akkor határozatképes, ha a szavazatok legalább háromnegyed részét
képviselő tagok jelen vannak.
3:355. § [A taggyűlés hatásköre és a döntéshozatal szabályai]
(1)	A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik
a)	az egyesülés belső szervezetének irányítási és ellenőrzési rendjének kialakítása;
b)	az összehangoló és az érdekképviseleti, valamint a kiegészítő gazdálkodási
tevékenység stratégiájának meghatározása;
c)	az egyesülés beszámolójának elfogadása;
d)	döntés a kiegészítő gazdálkodási tevékenységből származó adózott eredmény
felhasználásáról;
e)	olyan határozat hozatala, amely a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó
feladatot határoz meg;
f)	az egyesülés jogutód nélküli megszűnésének átalakulásának, egyesülésének,
szétválásának elhatározása;
g)	az egyesüléshez való csatlakozás elfogadása, illetve a csatlakozó tag felelőssége
korlátázásának elfogadása;
h)	az igazgató megválasztása és visszahívása, valamint az igazgatóval kapcsolatos
munkáltatói jogok gyakorlása;
i)	ha az egyesülésnél felügyelői bizottság működik, annak megválasztása, tagjainak
visszahívása és díjazásuk megállapítása;
j) ha az egyesülésnél könyvvizsgáló működik, annak kijelölése, a megbízás
visszavonása és a díjazás megállapítása;
k) a társasági szerződés módosítása;
l) a tag kizárásának kezdeményezése;
m) döntés olyan szerződés megkötéséről vagy módosításáról, amelynek értéke a
társasági szerződésben meghatározott mértéket meghaladja, továbbá amit az egyesülés -
a szokásos tevékenységén kívül - a saját tagjával köt;
n) döntés minden olyan kérdésben, amelyet e törvény vagy a társasági szerződés a
taggyűlés hatáskörébe utal.
(2)	Az összehangoló és az érdekképviseleti tevékenység körében minden tagnak egy
szavazata van. A társasági szerződés azonban egyes tagok javára többletszavazati jogot
állapíthat meg, azzal a korlátozással, hogy egyetlen tag sem juthat egyedül ötven
százalékot meghaladó szótöbbséghez.
(3)	A kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében, valamint az (1) bekezdés f)-g) és l)-
m) pontjaiban felsorolt ügyekben a szavazati jog mértékét a vagyoni hozzájárulás
arányában, ennek hiányában egyenlő mértékben kell megállapítani.
(4)	A tagok egyhangúlag határoznak
a)	az egyesülés tevékenységének;
b)	az egyes tagok szavazati arányának;
c)	a határozathozatal feltételeinek
108
megváltoztatásáról.
(5)	Legalább háromnegyedes szótöbbség szükséges az egyesülés jogutód nélküli
megszűnésének, átalakulásának, egyesülésének, szétválásának elhatározásához, továbbá
az új tag csatlakozásának elfogadásához, a tag kizárásának kezdeményezéséhez,
valamint a társasági szerződés más okból történő módosításához, ha a módosítás nem
esik a (3) bekezdés hatálya alá.
(6)	A taggyűlés a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó kötelezettségének
megállapítására irányuló határozatának meghozatalához legalább háromnegyedes
szótöbbség kell. Ilyen határozat az érintett tag hozzájárulásával hozható.
3:356. § [Az egyesülés ügyvezetése és képviselete]
(1)	Az egyesülés ügyvezetését és képviseletét - a taggyűlés határozatainak keretei
között - az igazgató látja el.
(2)	A társasági szerződésben az ügyvezetésre három tagból álló igazgatóságot is létre
lehet hozni. Ez esetben az igazgatóság tagjai minősülnek igazgatónak. Az igazgatóság
tagjainak megválasztásáról, megbízatásuk időtartamairól, díjazásukról és esetleges
visszahívásukról, valamint az igazgatóság ügyrendjének jóváhagyásáról a taggyűlés
dönt.
3:357. § [Csatlakozás]
(1)	A társasági szerződésben foglalt feltételek szerint az egyesülésbe bárki beléphet.
(2)	A csatlakozás elfogadásáról a taggyűlés határoz, egyúttal megállapíthatja a
csatlakozás időpontját, az azzal járó kötelezettségek esedékességét, valamint a
kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében a csatlakozó tag szavazati jogának
mértékét.
(3)	A csatlakozó tag helytáll az egyesülésnek a csatlakozás előtt keletkezett
tartozásaiért, kivéve, ha a helytállás alól a csatlakozást elfogadó határozat előzetesen
mentesíti.
(4)	A csatlakozás tényét, időpontját és a helytállás alóli esetleges mentesítést be kell
jegyezni a nyilvántartásba; a mentesítés harmadik személlyel szemben a bejegyzéstől
kezdődően hatályos.
3:358. § [A tagsági jogviszony megszűnése]
(1)	Megszűnik a tagsági viszony
a)	ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulást felhívás
ellenére nem teljesítette, a felhívásban meghatározott - tizenöt napnál nem rövidebb -
időpontban;
b)	a tag kilépésével;
c)	a tag kizárásával;
d)	a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével;
e)	ha annak fenntartása jogszabályba ütközik;
f)	a tagsági jog átruházásával.
(2)	A tagsági jog átruházására a csatlakozás szabályait megfelelően alkalmazni kell.
(3)	A tag az egyesülésből az év végén kiléphet. A kilépésre vonatkozó szándékot
legalább három hónappal az év vége előtt be kell jelenteni.
3:359. § [A kilépő taggal való elszámolási szabályok]
(1)	A kilépő taggal a kilépés időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A
taggyűlés határozza meg, hogy az egyesülés a kilépő tag vagyonhányadát mikor és
milyen részletekben adja ki. A kiadás időpontját úgy kell meghatározni, hogy az ne
109
veszélyeztesse az egyesülés további működését, de a vagyon kiadása befejeződjék egy
éven belül.
(2)	Ha a kiadás nem a kilépéskor történik, a kilépett tag részére a még ki nem adott
vagyonhányad után - az adózott eredmény felosztása esetén - arányos értékű részesedés
jár.
(3)	A tag megszűnése vagy halála esetén a tag jogutódjával vagy örökösével való
elszámolásra az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ha
azonban a jogutód vagy az örökös folytatni kívánja a tag tevékenységét, a taggyűlés
hozzájárulásával az egyesülés tagjává válhat. Ebben az esetben a jogelőd tagsági
jogviszonyának megszűnése előtti tartozásokért a tagsági jogviszonyt folytató felel.
3:360. § [Vagyonmegosztás az egyesülés megszűnése esetén]
Az egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után
fennmaradó vagyont egyenlő arányban; ha vagyoni hozzájárulást teljesítettek, a tagok
vagyoni hozzájárulása arányában kell felosztani.
Hatodik Rész
VÁLLALATCSOPORT
3:361. § [Az elismert vállalatcsoport fogalma]
(1)	Elismert vállalatcsoport az összevont, konszolidált éves beszámoló készítésére
kötelezett, legalább egy uralkodó tag és legalább három, az uralkodó tag által ellenőrzött
tag által kötött uralmi szerződésben meghatározott, egységes üzletpolitikán alapuló
együttműködés.
(2)	A vállalatcsoportban tagként részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság,
egyesülés és szövetkezet vehet részt.
(3)	Ha a vállalatcsoportban uralkodó tagként több jogi személy közösen vesz részt, az
egymással kötött szerződésük határozza meg, hogy melyikük gyakorolja az uralmi
szerződésben megállapított, az uralkodó tagot megillető jogokat.
3:362. § [Az uralmi szerződés]
(1)	Az uralmi szerződés határozza meg a vállalatcsoport egészének egységes
üzletpolitikáját.
(2)	Az uralmi szerződésnek tartalmaznia kell
a)	az uralkodó tag és az ellenőrzött tagok cégnevét, székhelyét;
b)	a vállalatcsoporton belüli együttműködés módját és lényegesebb tartalmi elemeit;
c)	azt, hogy a vállalatcsoport határozott vagy határozatlan időre jön-e létre.
(3)	Az uralmi szerződésben a vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött tagok önállóságának
korlátozására az egységes üzleti cél megvalósításához szükséges módon és mértékben
kerülhet sor. Az uralmi szerződésben gondoskodni kell az ellenőrzött tagok tagjai és
hitelezői jogainak védelméről is.
(4)	Az uralmi szerződésre a szerződések általános szabályait megfelelően alkalmazni
kell.
3:363. § [A vállalatcsoport létrejöttének előkészítése]
(1)	Az uralmi szerződés tervezetét a résztvevők legfőbb szervének felhatalmazása
alapján az uralkodó tag és az ellenőrzött tagok ügyvezetése készíti el. A vállalatcsoport
létrehozásának előkészítéséről a csoportban résztvevő tagoknál működő munkavállalói
érdekképviseleteket megfelelően tájékoztatni kell.
110
(2)	Az uralmi szerződés jóváhagyásáról a vállalatcsoportban résztvevő tagok legfőbb
szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt.
(3)	Az uralkodó tag - az uralmi szerződést jóváhagyó utolsó döntésről való
tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül - köteles két alkalommal, legalább
harminc napos időközzel tájékoztató közleményt közzétenni a Cégközlönyben a
vállalatcsoport megalakulásáról.
(4)	A közleménynek tartalmaznia kell
a)	az uralmi szerződés megtekintésének lehetséges helyét; és
b)	az ellenőrzött tagok hitelezőinek és részvényeseinek szóló felhívást.
(5)	Az uralkodó tag ügyvezetésének az utolsó jóváhagyásról való tudomásszerzésétől
számított hatvan napon belül be kell nyújtania a vállalatcsoport bejegyzésére vonatkozó
kérelemét.
3:364. § [Az ellenőrzött társaságok tagjainak és hitelezőinek jogosultságai]
(1)	A vállalatcsoportba ellenőrzött tagként belépő jogi személyek tagjai a vállalatcsoport
megalakulásáról szóló közlemény második közzétételét követő harmincnapos jogvesztő
határidőn belül kérhetik, hogy az uralkodó tag társasági részesedésüket a közlemény
közzétételekor fennálló piaci értéken vásárolja meg.
(2)	Azok a hitelezők, akiknek a vállalatcsoportban részt vevő ellenőrzött taggal szemben
a közlemény első közzétételének időpontjában le nem járt követelésük van, a második
közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül igényelhetik, hogy az
ellenőrzött tag nyújtson részükre megfelelő biztosítékot. Nem jogosult biztosítékra az a
hitelező, akinek követelése jogszabály vagy szerződés alapján már megfelelően
biztosítva van, vagy ha az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetére, illetve az uralmi
szerződés tartalmára tekintettel a biztosítékadás indokolatlan.
(3)	A vállalatcsoport bejegyzésére akkor kerülhet sor, ha az ellenőrzött társaságok
tagjainak és hitelezőinek jogai alapján érvényesített igények kielégítésre kerültek, vagy
az ezzel kapcsolatos jogvitában a bíróság jogerősen megállapította, hogy a tagok vagy
hitelezők igénye nem megalapozott.
3:365. § [A vállalatcsoport bejegyzésének joghatása]
A nyilvántartásba való bejegyzést követően a vállalatcsoportra és a vállalatcsoport
tagjaira nem alkalmazhatók a minősített többséggel rendelkező tagokra vonatkozó
rendelkezések.
3:366. § [Egyszemélyes társaság a vállalatcsoportban]
Ha a vállalatcsoport ellenőrzött tagjában az uralkodó tag egyedül rendelkezik társasági
részesedéssel, uralmi szerződést nem kell kötni, hanem az uralmi szerződés kötelező
tartalmi elemeiről az uralkodó tag és az ellenőrzött tag létesítő okiratában kell
rendelkezni.
3:367. § [Az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszony]
(1)	Az uralkodó tag ügyvezetése az uralmi szerződésben meghatározottak szerint az
ellenőrzött tag ügyvezetését utasíthatja és az ellenőrzött tag működésére kötelező
határozatokat hozhat. Ha az uralkodó tag eljárása megfelel az uralmi szerződésnek, nem
alkalmazhatók az ellenőrzött tagnál e törvénynek a legfőbb szerv kizárólagos
hatáskörére és az ügyvezetés önállóságára vonatkozó rendelkezései.
(2)	Ha az uralmi szerződés előírja, hogy az ellenőrzött tag vezető tisztségviselőinek és
felügyelőbizottsági tagjainak választására, visszahívására és díjazásuk megállapítására
111
az uralkodó tag jogosult, az ellenőrzött társaság cégvezetőjévé az uralkodó tag
munkavállalója is kinevezhető.
(3)	Az uralkodó tag vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja az ellenőrzött
társaságnál is elláthat vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsági feladatot.
(4)	Az ellenőrzött tag vezető tisztségviselője az ellenőrzött társaság ügyvezetését az
uralmi szerződésnek megfelelően, az uralkodó tag irányítása alatt, a vállalatcsoport
egésze üzletpolitikájának elsődlegessége alapján köteles ellátni. Mentesül a vezető
tisztségviselőket a társasággal szemben terhelő felelősség alól, ha tevékenysége
megfelel a jogszabályoknak és az uralmi szerződésnek.
3:368. § [Beszámolási kötelezettség]
(1)	Mind az uralkodó, mind az ellenőrzött tag ügyvezetése az uralmi szerződésben
meghatározott időközönként, de legalább évente egyszer köteles beszámolni legfőbb
szervének az uralmi szerződésben foglaltak teljesítéséről.
(2)	Az ellenőrzött tagok azon hitelezői, akiknek követelése eléri az ellenőrzött tag
jegyzett tőkéjének tíz százalékát, kérhetik, hogy az uralkodó tag ügyvezetése adjon
részükre tájékoztatást az uralmi szerződés végrehajtásáról, illetve az ellenőrzött tag
gazdasági helyzetéről. Ha a kérelemnek az uralkodó tag ügyvezetése nem tesz eleget,
vagy a tájékoztatás nem megfelelő, a hitelezők kérhetik a nyilvántartó bíróságtól annak
megállapítását, hogy az uralkodó tag megsérti az uralmi szerződésben foglaltakat.
3:369. § [Kisebbségvédelmi biztosíték]
Bármelyik ellenőrzött tagnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai
kezdeményezhetik az uralkodó tag legfőbb szervének összehívását, ha az uralmi
szerződés lényeges vagy ismételt megsértését észlelik. Ha az uralkodó tag ügyvezetése a
kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a legfőbb szerv ülésének
legkésőbb harminc napon belüli összehívásáról nem gondoskodik, az indítványtevők
kérelmére az ülést a nyilvántartó bíróság hívja össze, vagy az ülés összehívására az
indítványtevőket jogosítja fel megfelelő határidő tűzésével. Az ülés költségeinek
megelőlegezéséről az uralkodó tag köteles gondoskodni, de ha a kérelem alaptalannak
bizonyult, a költségek az indítványtevőket terhelik.
3:370. § [Munkavállalói részvétel]
(1)	Ha a nyilvántartásba bejegyzett vállalatcsoport legalább három ellenőrzött tagjában
kötelező a munkavállalói részvétel a felügyelőbizottságban, az uralkodó társaság
legfőbb szerve az érintett üzemi tanácsok erre irányuló kérelme alapján lehetővé teheti,
hogy az ellenőrzött tagok felügyelőbizottsága helyett az uralkodó társaság
felügyelőbizottságában vegyenek részt munkavállalói küldöttek. Ez esetben az uralkodó
tag társasági szerződésében - ha eddig az adott tagnál ilyen nem működött - a
felügyelőbizottság létrehozásáról rendelkezni kell. A munkavállalói küldöttek jelölési
módját ez esetben az uralkodó tag ügyvezetése és az érintett ellenőrzött tagok üzemi
tanácsai között létrejött megállapodásban kell szabályozni.
(2)	Az (1) bekezdés alapján létrejött megállapodásra a szerződések általános szabályait
kell megfelelően alkalmazni.
3:371. § [Az uralkodó tag felelőssége]
Ha a vállalatcsoport valamely ellenőrzött tagját felszámolják, az uralkodó tag a ki nem
elégített hitelezők követeléseiért helytállni tartozik. Mentesül a helytállás alól, ha
bizonyítja, hogy az ellenőrzött tag fizetésképtelensége nem a vállalatcsoport egységes
üzletpolitikája következtében állt be.
112
3:372. § [A nyilvántartó bíróság intézkedései]
Az uralmi szerződésben foglaltak lényeges vagy ismételt megszegése esetén a
nyilvántartó bíróság bármely jogilag érdekelt indítványára
a)	felhívja az uralkodó tagot az uralmi szerződés szerinti működésre;
b)	törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz; vagy
c)	feloszlatja a vállalatcsoportot.
3:373. § [A vállalatcsoport megszűnése]
(1)	A vállalatcsoport megszűnik, ha
a)	az uralmi szerződésben meghatározott idő eltelt, illetve megszűnési feltétel
bekövetkezett;
b)	az uralkodó tag legfőbb szerve az összes tagja legalább háromnegyedes többségével
így határoz;
c)	ha az uralkodó tag már nem készít összevont, konszolidált éves beszámolót; vagy
d)	ha a nyilvántartó bíróság a vállalatcsoportot feloszlatja.
(2)	Az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti esetekben a nyilvántartó bíróság az uralkodó
tag bejelentése alapján törli a nyilvántartásból a vállalatcsoportra vonatkozó
bejegyzéseket. A bejelentést a körülmény közzétételétől számított harminc napon belül
kell megtenni.
(3)	Az uralkodó tag az elismert vállalatcsoportként való működés idején vállalt
kötelezettségeinek teljesítéséért a vállalatcsoport megszűnését követően is helytállni
tartozik.
3:374. § [Tényleges vállalatcsoport]
(1)	Ha az uralmi szerződés megkötésének a feltételei legalább három éven keresztül
megszakítás nélkül fennállnak, bármely jogilag érdekelt kérelmére a bíróság kötelezheti
a tényleges uralkodó tagot, illetve az ellenőrzött tagokat az uralmi szerződés
megkötésére és a vállalatcsoport bírósági nyilvántartásba vételének kezdeményezésére.
(2)	Legalább három éves megszakítás nélküli tényleges vállalatcsoportként való
működés esetén a bíróság a jogilag érdekelt kérelmére az uralkodó tag és az ellenőrzött
tag viszonyában az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszonyra
vonatkozó rendelkezéseket uralmi szerződés és vállalatcsoportként való nyilvántartásba
vétel hiányában is alkalmazhatja.
Hetedik Rész
Alapítvány
XXI.	Cím
Az alapítvány fogalma, létesítése, vagyona
3:375. § [Az alapítvány fogalma]
Az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos
megvalósítására létrehozott jogi személy. Az alapító az alapító okiratban meghatározza
az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét.
3:376. § [Az alapítvány tevékenységének korlátai]
(1)	Alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására.
113
(2)	Az alapítvány az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági
tevékenység végzésére jogosult.
(3)	Alapítvány nem lehet korlátlan felelősségű tagja más jogalanynak, nem létesíthet
alapítványt, nem csatlakozhat alapítványhoz és nem juttathat vagyont más alapítvány
részére.
(4)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, alapítvány nem hozható létre az alapító, a
csatlakozó, az alapítványi tisztségviselő, az alapítványi szervek tagja, valamint ezek
hozzátartozói érdekében. Nem sérti e rendelkezést az alapítvány tisztségviselőinek
szerződés szerint járó díjazása.
3:377. § [Alapítvány létesítése több alapító által]
(1)	Több személy együttesen is létesíthet alapítványt.
(2)	Ha több alapító létesít alapítványt, az alapítói jogokat az alapítók együttesen
gyakorolják.
3:378. § [Az alapításra vonatkozó jognyilatkozat visszavonása]
Az alapító a nyilvántartásba történő bejegyzés jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza az
alapításra vonatkozó jognyilatkozatát.
3:379. § [A vagyoni juttatás teljesítése]
(1)	Az alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító
okiratban vállalt vagyoni juttatást teljesíteni.
(2)	Az alapítónak legalább az alapítvány működésének megkezdéséhez szükséges
vagyont a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig át kell ruháznia az alapítványra.
(3)	Az alapítónak a teljes juttatott vagyont legkésőbb az alapítvány nyilvántartásba
vételétől számított egy éven belül kell átruháznia az alapítványra.
(4)	Ha az alapító az alapító okiratban meghatározott határidőn belül a teljes juttatott
vagyont nem ruházza át az alapítványra, a kuratórium az alapítót megfelelő határidő
tűzésével felszólítja kötelezettségének teljesítésére. A határidő eredménytelen elteltét
követően a nyilvántartó bíróság - a kuratórium bejelentése alapján - az alapítói jogok
gyakorlását felfüggeszti. A felfüggesztés időtartama alatt az alapítói jogokat a
nyilvántartó bíróság gyakorolja.
(5)	Az alapítói jogok felfüggesztése nem mentesíti az alapítót az alapító okiratban
vállalt kötelezettségei alól.
3:380. § [Csatlakozás az alapítványhoz]
(1)	Nyilvántartásba vett alapítványhoz csatlakozni vagyoni juttatás teljesítésével, az
alapító okiratban meghatározott feltételekkel lehet.
(2)	Ha a csatlakozó az alapító okirat alapján alapítói jogok gyakorlására jogosult, a
csatlakozást követően az alapítói jogokat az azok gyakorlására jogosult más
személyekkel együttesen gyakorolhatja.
3:381. § [Az alapítvány vagyonának kezelése, védelme]
(1)	Az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott
módon kell kezelni és felhasználni.
(2)	Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatja el és
nem követelheti vissza; az alapító okirat ettől eltérő rendelkezése semmis. Ezt a
rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az alapító és a csatlakozó jogutódjára is.
3:382. § [A kedvezményezett]
Az alapítvány vagyona terhére az alapítvány céljának megvalósításával összefüggésben
annak a személynek juttatható vagyoni szolgáltatás, akit az alapító okirat vagy - az
114
alapító okirat rendelkezése hiányában - az erre jogosult alapítványi szerv
kedvezményezettként megjelöl.
3:383. § [Az alapító és hozzátartozója mint kedvezményezett]
(1)	Az alapító és a csatlakozó abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje,
ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak
gondozása.
(2)	Az alapító és a csatlakozó hozzátartozója abban az esetben lehet az alapítvány
kedvezményezettje, ha az alapítvány célja a hozzátartozó tudományos, irodalmi vagy
művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása,
egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy
egyéb módon történő támogatása.
3:384. § [A kedvezményezett alapítvánnyal szemben támasztható igényei]
A kedvezményezettként megjelölt személy nem támaszthat igényt az alapítvánnyal
szemben, kivéve, ha
a)	az alapító okirat a kedvezményezett személyt, a neki járó szolgáltatást és a teljesítés
időpontját a teljesítéshez szükséges módon meghatározza; vagy
b)	a kuratórium a kedvezményezett részére szóló juttatásról döntött, döntését a
kedvezményezettel közölte, és a jogosult a juttatás feltételeit elfogadta.
XXII.	Cím
Az alapítvány létesítése végintézkedéssel
3:385. § [Alapítvány létesítése végintézkedéssel]
(1)	Alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető. Ilyen
esetben a végintézkedésnek tartalmaznia kell az alapító okirat tartalmi elemeit.
(2)	Írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány esetén az
alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a kuratórium tagjának kijelölt személy köteles
eljárni. Ha a nyilvántartásba vétel iránt egyik kuratóriumi tagnak kijelölt személy sem
intézkedik, a nyilvántartó bíróság által kijelölt ügygondnok jár el.
(3)	A végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány a nyilvántartásba
vétellel az alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.
(4)	Az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében eljáró személy jogosult a vagyon
érdekében eljárni és köteles annak megóvása érdekében a szükséges intézkedéseket
megtenni.
3:386. § [Alapítvány létesítése meghagyással]
(1)	Alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti. A meghagyásban
meg kell határozni a létesítendő alapítvány célját és vagyonát, valamint ki kell jelölni
azt a személyt, aki az alapítvány létrehozását követelheti.
(2)	Ha a meghagyást annak kötelezettje felszólítás ellenére nem teljesíti, az alapítvány
létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróságtól kérheti az alapítvány alapító
okiratának ítélettel történő pótlását és az örökös vagy a hagyományos kötelezését az
alapítványi vagyon szolgáltatására. Az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult
személy a bíróság határozata alapján kérheti a nyilvántartó bíróságtól az alapítvány
nyilvántartásba vételét.
115
3:387. § [A végintézkedéssel létesített alapítvány meghiúsulása]
(1)	Ha végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett közérdekű célú alapítvány nem
jön létre, az örökhagyó juttatása közérdekű meghagyásnak minősül, és az alapítványnak
szánt vagyont a meghiúsult alapítvány céljának megvalósítása érdekében kell kezelni.
(2)	Ha végrendeletben vagy öröklési szerződésben nem közérdekű célra tett alapítvány
nem jön létre, az így érintett vagyon a hagyaték részét képezi.
XXIII.	Cím
Az alapító okirat
3:388. § [Az alapító okirat tartalmi elemei]
(1)	A jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein kívül az
alapítvány alapító okiratában meg kell határozni
a)	az alapítvány határozott vagy határozatlan időre történő létesítését, határozott időre
történő létesítésnél a határozott időtartamot;
b)	az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának szabályait;
c)	a kuratóriumi tagság keletkezésére és megszűnésére vonatkozó szabályokat, a
kuratóriumi tagság határozott vagy határozatlan időre szóló voltát, határozott idejű
kuratóriumi tagság esetén a határozott időtartamot, továbbá a kuratórium tagjaira
vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokat; és
d)	a kuratóriumi tagsági díjazás megállapításának szabályait.
(2)	Az alapító okirat szükség szerint rendelkezik
a)	az alapító jogainak meghatározott alapítványi szerv hatáskörébe utalásáról;
b)	az alapítói jogok átruházásának szabályairól;
c)	az alapítványhoz való csatlakozásnak vagyoni juttatás fejében történő
megengedéséről, annak feltételeiről és a csatlakozót megillető alapítói vagy egyéb
jogokról;
d)	gazdasági tevékenység folytatásáról és ennek kereteiről;
e)	az alapítványi szervek hatásköréről és eljárási szabályairól;
f)	az alapítók gyűlésének létesítéséről és e gyűlés működési szabályairól;
g)	az e törvényben nem nevesített alapítványi szervek létesítéséről, eljárási szabályainak
meghatározásáról, tagjainak kinevezéséről, visszahívásáról és javadalmazásáról;
h)	az alapítvány képviseletének részletes szabályairól, ideértve az alapítvány
munkavállalóival szemben a munkáltatói jogok gyakorlójának a meghatározását;
i)	a kedvezményezettek körének meghatározásáról, illetve a kedvezményezett
személyek megjelöléséről, továbbá a kedvezményezetteket megillető szolgáltatásról és
jogokról;
j) az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére az alapítvány fennmaradó vagyona
jogosultjának megnevezésről.
3:389. § [Az alapító okirat értelmezése]
Az alapító okiratot az alapító akarata szerint kell értelmezni, úgy, hogy az alapítvány
célja megvalósuljon.
3:390. § [Az alapító okirat módosítása]
(1)	Semmis az alapító okiratban az alapítvány céljának módosítása, kivéve, ha az
alapítvány a célját megvalósította, vagy a cél elérése lehetetlenné vált, és az új cél
megvalósítására az alapítvány elegendő vagyonnal rendelkezik.
116
(2)	Semmis az alapító okirat olyan módosítása, amely az alapítvány vagyonának
csökkentésére irányul, vagy - amennyiben az alapítványhoz csatlakozás történt - az
alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére kijelölt kedvezményezett személyét
megváltoztatja.
XXIV.	Cím
Az alapítói jogok gyakorlása
3:391. § [Az alapítói jogok gyakorlása az alapító kiesése esetén]
(1)	Ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból kifolyólag az
alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító
okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában a kuratórium
gyakorolja.
(2)	Ha az alapítvány alapítói jogait nem az alapító gyakorolja, e törvénynek az alapítóra
vonatkozó rendelkezéseit az alapítói jogok gyakorlójára kell alkalmazni.
(3)	Ha az alapítvány valamely szerve jogosult az alapítói jogok gyakorlására, a
feljogosított alapítványi szerv saját tagjaival és vezetőjével, valamint a szerv
ellenőrzésére szolgáló személyekkel kapcsolatos alapítói jogokat nem gyakorolhat.
(4)	Ha nincs az alapítói jogok gyakorlására az (1)-(3) bekezdés alapján jogosult személy
vagy szerv, az alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja.
3:392. § [Az alapítók gyűlése]
(1)	Ha több személy együttesen úgy létesít alapítványt, hogy az alapítói jogokat
testületben látják el, az alapítók gyűlésére az alapító okiratban nem rendezett
kérdésekben az egyesület közgyűlésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
(2)	Az alapítói jogoknak az alapítók gyűlése általi gyakorlása során figyelmen kívül kell
hagyni azt az alapítót, aki ismeretlen helyen tartózkodik és alapítói jogai gyakorlásának
az erre irányuló felhívás hirdetményi kézbesítése alapján sem tesz eleget.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha
az alapítói jogokat az alapítvány kijelölt szerve testületként gyakorolja.
3:393. § [Az alapítói jogok és kötelezettségek átruházása]
Az alapítói jogokat és kötelezettségeket az alapító átruházhatja, ha az alapító okiratban
vállalt vagyoni hozzájárulását teljesítette.
XXV.	Cím
Az alapítvány szervei
3:394. § [A kuratórium]
(1)	A kuratórium az alapítvány ügyvezető szerve. A kuratórium tagjai az alapítvány
vezető tisztségviselői.
(2)	A kuratórium legalább három természetes személyből áll, akik közül legalább
kettőnek állandó belföldi lakóhellyel kell rendelkeznie.
(3)	Az alapítvány kedvezményezettje és annak közeli hozzátartozója nem lehet a
kuratórium tagja.
(4)	Az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban.
117
(5)	Az alapító az alapítvány egyszemélyes ügyvezető szervéül kurátort nevezhet. A
kurátorra a kuratóriumra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
3:395. § [A kuratóriumi tagsággal kapcsolatos előírások]
(1)	A kuratóriumi tagokat határozott vagy határozatlan időre lehet kijelölni vagy
megválasztani.
(2)	A kuratórium tagját megbízatásának lejárta előtt az alapítványi cél megvalósításának
közvetlen veszélyeztetése esetén az alapítói jogok gyakorlója hívhatja vissza.
3:396. § [A kuratórium működése]
(1)	Ha az alapító nem tartja fenn magának a kuratórium elnöke kijelölésének jogát és
nem ruházta át ezt a jogot más, alapítványi tisztséget betöltő személyre vagy más
alapítványi szervre, a kuratórium tagjai maguk közül választanak elnököt.
(2)	A kuratórium évente legalább egyszer ülést tart, amelyet az elnök hív össze.
(3)	Bármely kuratóriumi tag kérheti kuratóriumi ülés összehívását a cél és az ok
megjelölésével. Ilyen kérelem esetén a kuratórium elnöke köteles a kérelem
beérkezésétől számított nyolc napon belül intézkedni az ülés összehívásáról. Ha ennek a
kötelezettségének a kuratórium elnöke nem tesz eleget, a kuratórium ülését a kérelmet
előterjesztő tag is összehívhatja.
3:397. § [A felügyelőbizottság]
(1)	Ha az alapítványnál felügyelőbizottság működik, a tevékenységét az alapító részére
végzi, tevékenységéről évente az alapítói jogok gyakorlójának számol be.
(2)	A felügyelőbizottság tagjaira a kuratórium tagjaira vonatkozó kizáró és
összeférhetetlenségi szabályokat alkalmazni kell.
3:398. § [Egyéb alapítványi szervek]
Az alapítványnál létesített egyéb alapítványi szervek nem csorbíthatják a kuratórium, a
felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló jogait.
XXVI.	Cím
Az alapítvány átalakulása és megszűnése
3:399. § [Az alapítvány átalakulása]
(1)	Alapítvány csak alapítvánnyal egyesülhet és csak alapítványokra válhat szét.
(2)	Az alapítvány más alapítvánnyal történő egyesüléséről vagy az alapítvány
szétválásáról az alapító akkor hozhat döntést, ha az alapító okiratban meghatározott
vagyon juttatását teljesítette.
(3)	Az egyesülés vagy a szétválás nem járhat az alapítványi vagyon csorbításával és az
alapítványi cél veszélyeztetésével.
3:400. § [Az alapítvány megszűnése]
(1)	Az alapítvány megszűnik, ha
a)	az alapítvány a célját megvalósította, és az alapító új célt nem határozott meg;
b)	az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált, és a cél módosítására vagy
más alapítvánnyal való egyesülésre nincs mód; vagy
c)	az alapítvány három éven át a célja megvalósítása érdekében nem folytat
tevékenységet.
(2)	Az alapító nem szüntetheti meg az alapítványt.
118
(3)	Ha valamelyik megszűnési ok bekövetkezik, a kuratórium értesíti az alapítói jogokat
gyakorló személyt vagy szervet a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és a
megszűnési ok bekövetkeztét közli a felügyelőbizottsággal és a könyvvizsgálóval is.
(4)	Ha az alapítói jogokat gyakorló személy vagy szerv a megszűnési ok alapján
harminc napon belül érdemi intézkedést nem hoz, a kuratórium ezt követően köteles a
nyilvántartó bírósághoz bejelenteni a megszűnési okot. A bejelentési kötelezettség
késedelmes voltából vagy elmulasztásából eredő károkért az alapítvánnyal és harmadik
személyekkel szemben a kuratórium tagjai egyetemlegesen felelnek.
(5)	A jogutód nélkül megszűnő alapítványnak a hitelezői igények kielégítése után
megmaradó vagyonáról a törlését elrendelő határozatban kell rendelkezni.
3:401. § [A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyona]
(1)	Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után
megmaradó vagyon az alapító okiratban megjelölt személyt illeti, azzal, hogy az
alapítót, a csatlakozót és az egyéb adományozót, továbbá ezek hozzátartozóit megillető
vagyon nem haladhatja meg az alapító, a csatlakozó és az egyéb adományozó által az
alapítványnak juttatott vagyont.
(2)	Az alapító az általa juttatott vagyonról az alapítvány jogutód nélküli megszűnésekor
az alapítvány céljával azonos vagy hasonló célú alapítvány vagy egyesület számára
rendelkezhet, ha az alapító okirat ilyen esetre a vagyonról nem rendelkezik vagy a
rendelkezés teljesítése lehetetlen.
(3)	A vagyon a nyilvántartó bíróság által kijelölt alapítványt illeti, ha az alapító nem
rendelkezik a megszűnő alapítvány vagyonáról, vagy ha az alapító által megjelölt
személy a vagyont nem fogadja el vagy azt nem szerezheti meg.
(4)	A nyilvántartó bíróság a vagyont - a kuratórium és a felügyelőbizottság
véleményének figyelembe vételével - az alapítvány céljával azonos célú, ilyen
hiányában hasonló célú alapítványnak juttatja. A juttatás elfogadásáról az alapítványnak
döntenie kell.
Nyolcadik Rész
Az állam részvétele a polgári jogi jogviszonyokban
3:402. § [Az állam jogalanyisága]
(1)	Az állam a polgári jogi jogviszonyokban jogi személyként vesz részt.
(2)	Az államot a polgári jogi jogviszonyokban az állami vagyonért felelős miniszter
képviseli.
3:403. § [Helytállás az állami kötelezettségekért]
Az államot és az államháztartás részét képező jogi személyt a polgári jogi jogviszonyból
fakadó kötelezettsége költségvetési fedezet hiányában is terheli.
119
NEGYEDIK KÖNYV
CSALÁDJOG
Első Rész
Alapelvek
4:1. § [A házasság és a család védelme]
(1)	A törvény védi a házasságot és a családot.
(2)	E törvény alkalmazása során a családi és az egyéni érdek összhangját biztosítva kell
eljárni.
4:2. § [A gyermek érdekének védelme]
(1)	A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben
részesülnek.
(2)	A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.
(3)	Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára,
hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait
megtarthassa.
(4)	A gyermeknek a saját családjában, illetve a családi környezetben nevelkedéséhez és
a korábbi családi kapcsolatai fenntartásához fűződő jogát törvényben meghatározott
esetben, kivételesen és a gyermek érdekében lehet korlátozni.
4:3. § [A házastársak egyenjogúságának elve]
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik
egyenlők.
4:4. § [A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]
A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél
védelmét figyelembe véve kell rendezni.
Második Rész
A HÁZASSÁG
I.	Cím
A házasságkötés
4:5. § [A házasság létrejötte]
(1)	Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlévő férfi és nő az anyakönyvvezető
előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat feltételhez
vagy határidőhöz nem köthető.
(2)	A kijelentés kölcsönös megtörténte után az anyakönyvvezető a házasság létrejöttét
megállapítja és a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvbe bejegyzi.
(3)	A házasság az (1) bekezdésben foglalt feltételek hiányában nem jön létre. A
nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.
4:6. § [Házasság létezésének vagy nem létezésének megállapítása]
(1)	Ha a házasság létezése vagy nemlétezése közigazgatási hatósági eljárásban nem
tisztázható, a házasság létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt bármelyik
120
házastárs, az ügyész vagy az jogosult pert indítani, akinek a megállapításhoz jogi érdeke
fűződik.
(2)	A pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek vagy a per
megindítására jogosult más személynek mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a
fél, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt
ügygondnok ellen kell indítani.
(3)	A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet mindenkivel szemben
hatályos.
4:7. § [A házasságkötést megelőző eljárás]
(1)	A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell
jelenteniük, hogy házasságuknak nincs jogi akadálya, és igazolniuk kell, hogy
házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.
(2)	A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetén a
házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes jogi feltételének igazolását pótolja.
4:8. § [A házasságkötés alaki szabályai]
(1)	A házasságkötés két tanú jelenlétében nyilvánosan, az önkormányzat hivatali
helyiségében történik.
(2)	A házasulók kérelmére a házasság a nyilvánosság mellőzésével, illetve - a jegyző
engedélye alapján - a hivatalos helyiségen kívül más, erre megfelelő helyen is
megköthető.
II.	Cím
A házasság érvénytelensége
I.	Fejezet
A házasság érvénytelenségének okai
4:9. § [A házasságkötési korhatár]
(1)	Érvénytelen a kiskorú házassága, ha azt a gyámhatóság előzetes engedélye nélkül
kötötte.
(2)	A gyámhatóság a tizenhatodik életévét betöltött korlátozottan cselekvőképes
kiskorúnak a házasságkötésre jogszabályban meghatározott esetben engedélyt adhat.
(3)	Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő vagy gyám
meghallgatása után határoz. Nincs szükség annak a szülőnek a meghallgatására, aki a
szülői felügyeleti jogát a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben sem
gyakorolhatja, ismeretlen helyen tartózkodik vagy meghallgatása más elháríthatatlan
akadályba ütközik.
(4)	A gyámhatóság engedélye nélkül vagy a tizenhatodik életév betöltése előtt kötött
házasság a házastárs nagykorúságának elérését követő hat hónap elteltével a
megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a
fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a
bíróság a más jogosult által korábban ebből az okból megindított pert megszünteti.
4:10. § [Gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen személy házassága]
(1)	Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselekvőképességet
teljesen korlátozó gondnokság alatt állt.
121
(2)	A gondnokság alá helyezett házassága a gondnokság alá helyezés megszüntetését
követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé
válik, ha az a házastárs, akinek személyében az érvénytelenség oka megvalósult, a
fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a
bíróság a más jogosult által korábban ebből az okból megindított pert megszünteti.
4:11. § [Cselekvőképtelen állapotban kötött házasság]
(1)	Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselekvőképtelen
állapotban volt.
(2)	A házasság a házastárs cselekvőképességének visszanyerésétől számított hat hónap
elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az a
házastárs, akinek személyében az érvénytelenségi ok megvalósult, a fennálló házasságot
e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg.
4:12. § [Rokoni, hozzátartozói kapcsolat]
(1)	Érvénytelen
a)	az egyenes ági rokonok házassága;
b)	a testvérek egymással kötött házassága;
c)	a testvérnek testvére vérszerinti leszármazójával kötött házassága; és
d)	az örökbefogadónak az örökbefogadottal az örökbefogadás fennállása alatt kötött
házassága.
(2)	A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága nem érvénytelen,
ha a jegyző e házassági akadály alól a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása
alatt felmentést ad. Felmentés akkor adható, ha a házassággal létrejövő kapcsolat a
születendő gyermekek egészségét nem veszélyezteti.
4:13. § [Korábbi házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása]
(1)	Érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága vagy
bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll.
(2)	Az újabb házasság a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat
megszűnésének időpontjától érvényessé válik. Ha a bíróság a korábbi házasság vagy
bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenségét állapította meg, az újabb házasság a
megkötésének időpontjára visszamenőleg válik érvényessé.
II.	Fejezet
A házasság érvénytelenségének megállapítása
4:14. § [A házasság érvénytelenítése]
(1)	A házasságot akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha érvénytelenségét a bíróság az
erre irányuló perben (a továbbiakban: érvénytelenítési per) megállapította.
(2)	A házasság érvénytelenségét megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.
(3)	Az érvénytelen házassághoz az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények
fűződnek.
4:15. § [Érvénytelenítési per indításának jogosultsága]
(1)	Az érvénytelenítési pert a házasság fennállása alatt és a házasság megszűnése után is
meg lehet indítani.
(2)	Érvénytelenítési per indítására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - bármelyik
házastárs, az ügyész vagy az jogosult, akinek a házasság érvénytelenségének
megállapításához jogi érdeke fűződik.
122
(3)	Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármelyik másik
jogosult beléphet.
4:16. § [A perindítási jogosultság korlátozása]
(1)	A nagykorúság elérése után a házasságkötési engedély hiányában a kiskorúság miatt
és a gondnokság megszüntetése után a gondnokság alatt állás miatt az a házastárs
jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek személyében az érvénytelenség oka
megvalósult. A pert a jogosult a nagykorúság elérésétől, illetve a gondnokság
megszüntetésétől számított hat hónapon belül indíthatja meg.
(2)	A házasságkötéskor fennállt cselekvőképtelen állapot miatt az a házastárs jogosult
érvénytelenítési per indítására, aki a házasságkötéskor cselekvőképtelen állapotban volt.
A pert a cselekvőképtelen állapot megszűnése után hat hónapon belül lehet megindítani
attól a naptól kezdődően, amikor a házastárs a cselekvőképességét visszanyerte. Ha a
házastárs a cselekvőképességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától
számított hat hónapon belül a házasság érvénytelenségének megállapítása iránt az
ügyész indíthat pert.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben megjelölt határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
(4)	Ha az (1)-(2) bekezdések szerint a perindításra kizárólagosan jogosult házastárs
meghal, az általa megindított perben helyébe bárki beléphet, aki érvénytelenítési per
indítására jogosult.
4:17. § [A perindítási jog személyes gyakorlása]
(1)	A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell
megindítania.
(2)	Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert az a házastárs, aki
cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen korlátozott.
(3)	Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával
törvényes képviselője indíthatja meg.
4:18. § [Az érvénytelenítési per alperesei]
Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek és a per
megindítására jogosult más személynek mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a
fél, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt
ügygondnok ellen kell indítani.
4:19. § [A házasság érvényességének megállapítása]
A házasság érvényességének megállapítása iránti perre a házasság érvénytelenségének
megállapítása iránti perre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
III.	Cím
A házasság megszűnése
4:20. § [A házasság megszűnésének esetei]
(1)	A házasság megszűnik
a)	az egyik házastárs halálával;
b)	bírósági felbontással.
(2)	A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek
kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés, a halál tényét
megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb
123
házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik
házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.
(3)	A házasság megszűnése időpontjának az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés
esetén azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés vagy a bírósági
határozat a halál napjaként feltüntet. A házasság az (1) bekezdés b) pontja esetén a
házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
4:21. § [A házasság felbontása]
(1)	A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és
helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása
állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség
megszűnt, és annak helyreállítására - az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat,
illetve a különélés időtartama alapján - nincs kilátás.
(2)	A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül
bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes
megegyezésük alapján közösen kérik.
(3)	A házasságnak a (2) bekezdés szerinti felbontására akkor van lehetőség, ha a
házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő
szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás
használata, valamint - ez iránti igény esetén - a házastársi tartás kérdésében
megegyeztek, és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.
(4)	Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcsolattartás
kérdésében nem kell megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell
határozniuk.
(5)	A házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni.
(6)	A szülői felügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásnak
és a gyermek tartásának rendezése során a gyermek érdekének kell elsődlegesen
érvényesülnie.
4:22. § [Közvetítői eljárás]
A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt - saját
elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére - kapcsolatuk, illetve a házasság
felbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében
közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött
megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják.
4:23. § [A házasság felbontása iránti per megindítása; a bontás hatálya]
(1)	A házasság felbontása iránt a pert a házastársnak a másik házastárs ellen,
személyesen kell megindítania.
(2)	Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert az a házastárs is, aki
cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen korlátozott.
(3)	Ha a házastárs cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával
törvényes képviselője indíthatja meg.
(4)	A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.
124
IV. Cím
A házastársak személyi viszonyai
III.	Fejezet
Általános rendelkezések
4:24. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség]
(1)	A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak; kötelesek közös céljaik érdekében
együttműködni és egymást támogatni.
(2)	A támogatási kötelezettség törvényben meghatározott esetben a házasság felbontását
követően is fennáll.
4:25. § [Közös és önálló döntési jog]
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben
önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek. Döntéseik során figyelembe kell
venniük gyermekük és egymás érdekeit is.
4:26. § [A lakóhely megválasztása]
A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértésben választják meg.
IV.	Fejezet
A házastársak névviselése
4:27. § [Névviselés a házasságban]
(1)	A feleség a házasságkötés után, választása szerint viseli
a)	a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét;
b)	a férje teljes nevét a házasságra utaló toldással, amelyhez hozzákapcsolhatja a
házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét;
c)	a férje családi nevét a házasságra utaló toldással és ehhez a házasságkötés előtt
közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolja; vagy
d)	a férje családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.
(2)	A férj a házasságkötés után, választása szerint viseli
a)	a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét; vagy
b)	a felesége családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.
(3)	A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként kettőjük családi
nevét is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét. Az összekapcsolt házassági név
családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet.
(4)	Az (1) bekezdés b)-d) pontjában, a (2) bekezdés b) pontjában, valamint a (3)
bekezdésben meghatározott esetben a házastársak közös házassági nevet viselnek.
(5)	A (3) bekezdésben foglalt kivétellel csak az egyik házasuló veheti fel házassági
névként a másik családi nevét.
(6)	A házasulók az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről megegyezhetnek.
Megegyezés hiányában a házastársak a házasságkötést megelőzően viselt nevet viselik
tovább, kivéve, ha a feleség az (1) bekezdés b) vagy c) pontjában foglalt házassági nevet
viseli.
125
4:28. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása
után]
(1)	A házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után a volt
házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől
valamelyikük el kíván térni, a házasság felbontása vagy érvénytelenségének
megállapítása után az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ebben az esetben sem viselheti
a volt feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása
alatt nem viselte.
(2)	A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást
tartalmazó névviselésétől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen
szabadságvesztésre ítélték.
(3)	Újabb házasságkötés esetén a feleség, illetve a férj a korábbi házasság alatt viselt
közös házassági nevet tovább viselheti, azzal az eltéréssel, hogy a feleség a volt férje
nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti, és ez a joga akkor sem éled fel, ha
újabb házassága megszűnt.
V.	Cím
A házastársi tartás
4:29. § [A tartásra való jogosultság]
(1)	A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása
esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes
eltartani.
(2)	Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését
követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben
követelhet.
(3)	Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a
házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén az
életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás. A bíróság különös
méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti.
4:30. § [A tartásra való érdemtelenség]
(1)	Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:
a)	akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a
házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy
b)	aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának
vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
(2)	Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs vagy volt házastárs
magatartását figyelembe kell venni.
4:31. § [A tartási képesség]
Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy
gyermekének tartását veszélyeztetné.
4:32. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő szolgáltatásáról]
A házastársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban
megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles házastárs tartási kötelezettségének
megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az
126
esetben a juttatásban részesített házastárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem
léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válna.
4:33. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a
tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a
tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni,
azzal, hogy a házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb
házasságot köt vagy élettársi kapcsolatot létesít.
VI.	Cím
Házassági vagyonjog
V.	Fejezet
Általános rendelkezések
4:34. § [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]
(1)	A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági
életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.
(2)	Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között
a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes
vagyonjogi rendszer) áll fenn.
4:35. § [A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya]
(1)	A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha
a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság
megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.
(2)	Az életközösség átmeneti megszakadása a törvényes vagy a szerződésben kikötött
vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között
vagyonmegosztásra került sor.
4:36. § [Az érvénytelen házasság vagyonjogi hatásai]
(1)	Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mindkét házastárs jóhiszemű volt, a
házasság vagyonjogi joghatása - a közös lakás használatát beleértve - azonos az
érvényes házasság vagyonjogi joghatásával. Ebben az esetben a házasság érvénytelenné
nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs oly módon
érvényesítheti, mintha a házasságot az érvénytelenség megállapításának időpontjában a
bíróság felbontotta volna, vagy - ha az érvénytelenség megállapítására egyikük halála
után kerül sor - a házasság ennek a házastársnak a halálával szűnt volna meg.
(2)	Ha az érvénytelen házasság megkötésekor az egyik házastárs volt jóhiszemű, az (1)
bekezdés rendelkezéseit a jóhiszemű házastárs kérelmére lehet alkalmazni.
(3)	A jóhiszemű házastárs (1) bekezdés szerinti vagyonjogi követeléseit örököse is
érvényesítheti.
(4)	A házasság érvénytelensége nem érinti a házastársak vagy bármelyikük által
jóhiszemű harmadik személlyel kötött szerződés hatályát.
127
VI.	Fejezet
A házastársi vagyonközösség
1.	A házastársi közös vagyon és a különvagyon
4:37. § [A házastársi közös vagyon]
(1)	Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a
vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy
külön szereznek.
(2)	A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik a bármelyik házastárs által a
vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat.
(3)	A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.
(4)	Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások,
amelyek különvagyonnak minősülnek.
4:38. § [A házastárs különvagyona]
(1)	A házastárs különvagyonához tartozik
a)	a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy;
b)	a házastársi vagyonközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott
vagyontárgy és részére nyújtott ingyenes juttatás;
c)	a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a
vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat;
d)	a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
e)	a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy; továbbá
f)	a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték.
(2)	A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a
kezelési, fenntartási költségek és a terhek levonása után fennmarad, közös vagyon.
(3)	Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt
szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, öt évi
házassági életközösség után közös vagyonná válik.
4:39. § [A különvagyon terhei és tartozásai]
(1)	A házastárs különvagyonát terheli a törvényen alapuló tartás kivételével az a
tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul.
(2)	A különvagyonhoz tartozik a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön
adósságnak minősülő tartozás kamata.
(3)	A különvagyonhoz tartozik az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan
tartozás,
a)	amely a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával jár együtt, kivéve a
különvagyon hasznának megszerzésével és a házastársak által közösen használt vagy
hasznosított vagyontárgy fenntartásával összefüggő kiadást;
b)	amely a házastársnak különvagyonára vonatkozó rendelkezéséből eredő
kötelezettségen alapul;
c)	amelyet a házastárs a közös vagyon terhére a másik házastárs egyetértése nélkül
ingyenesen vállalt; és
d)	amelyet a házastárs jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával
okozott, ha a tartozás a másik házastárs gazdagodását meghaladja.
128
(4)	A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelősségét harmadik
személlyel szemben.
4:40. § [A közös vagyonhoz tartozás vélelme]
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a vagyonközösség fennállása alatt a
házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok a
közös vagyonhoz tartoznak.
(2)	A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs
különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a
teljesítés a közös vagyonból történt.
4:41. § [A házastársak közötti egyes szerződések]
(1)	A házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere,
ajándékozási és kölcsönszerződése és a házastársak közötti tartozáselismerés akkor
érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a
rendelkezés nem vonatkozik ingók szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék
átadása megtörtént.
(2)	Ha a házastársak szerződése valamely vagyontárgynak, tehernek vagy tartozásnak a
közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását érinti, vagy e vagyonok arányát
módosítja, a szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik
személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés alapján a közös
vagy a különvagyonhoz tartozik.
2.	A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése
4:42. § [A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése]
(1)	A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően
bármelyik házastárs használhatja. Ezt a jogot egyik házastárs sem gyakorolhatja a másik
házastárs jogai és jogi érdekei sérelmére.
(2)	A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a házastársak közösen jogosultak
kezelni. Bármelyik házastárs igényelheti, hogy a másik házastárs járuljon hozzá
azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy megóvásához
vagy fenntartásához szükségesek. Az állag megóvására vonatkozó halaszthatatlan
intézkedéseket a házastárs a másik házastárs hozzájárulása nélkül is megteheti, de
köteles erről házastársát késedelem nélkül értesíteni.
(3)	Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a
vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére - ha e törvény eltérően
nem rendelkezik - a közös tulajdon szabályait kell alkalmazni.
4:43. § [A foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú vagyon használata
és kezelése]
(1)	A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása
vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak
használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást
gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, feltéve hogy a másik házastárs a
jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik
házastárs tud vagy tudnia kell a foglalkozás gyakorlásáról vagy a vállalkozói
tevékenység folytatásáról, és azt nem kifogásolja.
(2)	Ha a házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja vagy
részvényese, tagsági vagy részvényesi jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül
129
gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös
vagyonból biztosították; az egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság
működésének eredményességéről házastársát rendszeresen tájékoztatnia kell.
(3)	A házastársnak az (1)-(2) bekezdésben meghatározott használat és kezelés és a
tagsági vagy részvényesi jogok gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelően
figyelembe kell vennie. A kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a házastárs - a
szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint - felel.
4:44. § [Költségek és kiadások viselése]
(1)	A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket,
a közös háztartás költségeit, a házastársak és a közös gyermek megélhetéséhez és
felneveléséhez szükséges kiadásokat elsősorban a közös vagyonból kell fedezni.
(2)	Ha a közös vagyon az (1) bekezdésben megjelölt költségeket és kiadásokat nem
fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonukból, azok arányában kötelesek
hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a költségek
kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.
3.	Rendelkezés a közös vagyonnal
4:45. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a vagyonközösség fennállása alatt]
(1)	A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó
rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek.
(2)	Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a
másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.
4:46. § [A házastárs hozzájárulásának vélelme]
(1)	A házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött
visszterhes szerződését - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik házastárs
hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő
harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a
szerződéshez nem járult hozzá.
(2)	Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése,
foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötötte, a
másik házastárs akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő
harmadik személynél a szerződés ellen, annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott.
4:47. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a házastársi vagyonközösség megszűnése és
a közös vagyon megosztása közötti időben]
(1)	A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő
időben a közös vagyonnal való rendelkezés tekintetében a közös vagyonnal a
vagyonközösség alatt történő rendelkezésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik
házastárs hozzájárulása nélkül is
a)	rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége
körében használt, illetve ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal;
b)	rendelkezhet azokkal az ingó dolgokkal, amelyek a vagyonközösség megszűnését
követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába;
c)	vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvását,
fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szolgálják; és
130
d)	teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tartozás a közös
vagyon számára nem válhat terhesebbé.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a közös vagyon megosztásakor
fennálló megtérítési kötelezettséget.
4:48. § [A közös lakásra és a társasági vagyoni hozzájárulásra vonatkozó külön
szabályok]
A házastárs a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a közös vagyon
megosztásáig terjedő időben a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a
házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló
ingatlannal, és nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként egyéni
cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére. A másik házastárs
hozzájárulását ezekben az esetekben nem lehet vélelmezni.
4. A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség
4:49. § [Harmadik személyekkel szembeni felelősség szerződés esetén]
(1)	A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött
szerződésből eredő tartozásért a különvagyonával és a közös vagyon ráeső részével
felel.
(2)	A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége a házastársa által a
hozzájárulásával kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból
a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn.
4:50. § [A házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés joghatásai]
Ha a házastárs a másik házastársnak a közös vagyonra kötött szerződéséhez nem járult
hozzá, és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a szerződésből
eredő kötelezettségért nem felel. A hozzájárulása nélkül kötött szerződés vele szemben
hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes
előny származott. Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a
rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell.
4:51. § [Harmadik személlyel szembeni helytállás jogalap nélküli gazdagodás
alapján]
Aki házastársának szerződése vagy más kötelemkeletkeztető magatartása folytán
gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért egyébként nem felel.
4:52. § [A szerződést kötő házastárs felelőssége házastársával szemben]
Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles
házastársának az ebből eredő kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség
szabályai szerint megtéríteni, azzal, hogy a felelősség alól akkor mentesül, ha
bizonyítja, hogy a szerződés megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető
akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg.
5.	A vagyonközösség megszűnése
4:53. § [A vagyonközösség megszűnése]
A vagyonközösség megszűnik, ha
131
a)	a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve
kizárják;
b)	a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti; vagy
c)	a házassági életközösség megszűnik.
4:54. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetése]
(1)	A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági
életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül
különösen, ha
a)	a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött
szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan mértékű adósságot halmozott
fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti;
b)	az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató másik házastárssal szemben végrehajtási
eljárás vagy azzal az egyéni céggel, szövetkezettel, gazdasági társasággal szemben,
amelynek a másik házastárs korlátlanul felelős tagja, végrehajtási eljárás vagy
felszámolási eljárás indult, és az eljárás a házastársi közös vagyonból őt megillető
részesedést veszélyeztetheti; vagy
c)	a másik házastársat cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyeiben részlegesen
korlátozó gondnokság alá helyezték, és gondnokául nem a házastársát rendelték ki.
(2)	A vagyonközösség - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a megszüntetését
kimondó határozat jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napján szűnik meg.
4:55. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetésének jogkövetkezményei]
Ha a bíróság a vagyonközösséget megszünteti, a házastársak vagyoni viszonyaira az
életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai az
irányadók.
4:56. § [A vagyonközösség bírósági helyreállítása]
Ha az ok, amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette, már nem áll
fenn, a bíróság az életközösség fennállása alatt - a házastársak közös kérelmére - a
vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja.
6.	A házastársi közös vagyon megosztása
4:57. § [A közös vagyon megosztása]
(1)	A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös
vagyon megosztását. Ha a házasság a házastárs halálával szűnt meg, ez a jog az örököst
is megilleti.
(2)	Ha a házastársak a házastársi közös vagyont szerződéssel osztják meg, a szerződés
akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba
foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyonhoz tartozó ingók
megosztására, ha a megosztást végrehajtották.
(3)	Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása
tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó
valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt
igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.
4:58. § [A közös vagyoni igények egységes és méltányos rendezése]
A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni.
132
4:59. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények]
(1)	A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a
különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra és az egyik házastárs
különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik
vagyonból teljesített tartozások megtérítését. A megtérítési igények elszámolására a
vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően
alkalmazni kell.
(2)	A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének
kivételesen van helye.
(3)	Nincs helye megtérítésnek, ha arról a házastárs lemondott. A lemondás nincs
alakszerűséghez kötve, de ezt annak a házastársnak kell bizonyítania, aki a lemondásra
hivatkozik.
(4)	Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás ellenében a
megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni
hányadra is igényt tarthat.
(5)	A hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a
vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek
különvagyona sincs.
4:60. § [A közös vagyoni hányad értéke és kiadása]
(1)	A közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség
megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség
megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett
értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának az
eredménye.
(2)	A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös
tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy természetbeni
megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi.
(3)	A vagyonközösségben lévő jogok és követelések megosztására a (2) bekezdésben
foglalt szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
4:61. § [A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása]
(1)	Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak
melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező
nyilatkozatát veszi figyelembe.
(2)	Az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói
tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az adott
foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozói tevékenységet folytató házastársat illetik
meg.
(3)	Ha az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja vagy részvényese, amelyben e
házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik
házastársnak - kérelmére - a társasági tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok
szerint akkor juttathat a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a
házastársi közös vagyonból a közös vagyoni hányad kiadására vonatkozó szabályok és
az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével más módon nem adható ki.
(4)	Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a
házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett. A tartozások
megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos.
133
4:62. § [A különvagyon kiadása]
A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni,
kivéve, ha az a vagyonok vegyülése folytán nem lehetséges vagy a szétválasztás a közös
vagyon vagy a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.
VII.	Fejezet
A házassági vagyonjogi szerződés
1.	Általános rendelkezések
4:63. § [A házassági vagyonjogi szerződés tartalma]
(1)	Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk
határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség
helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a
vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell.
(2)	A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei
tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a
törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e
törvény nem tiltja.
4:64. § [A házassági vagyonjogi szerződés megkötésének feltételei]
(1)	Házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak személyesen
köthetnek.
(2)	A házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása
szükséges, ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem töltötte be vagy
cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott.
4:65. § [A házassági vagyonjogi szerződés alakja és nyilvántartása]
(1)	A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2)	A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a
házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a
házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak
tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
4:66. § [A házassági vagyonjogi szerződés módosítása és megszüntetése]
(1)	A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják
és megszüntethetik.
(2)	A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó
érvényességi és hatályossági szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
4:67. § [Harmadik személyek védelme]
(1)	A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú
rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés
megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg.
(2)	A házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös
vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben
kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor
134
hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a
szerződés rendelkezése szerint a közös- vagy a különvagyonhoz tartozik.
4:68. § [Rendelkezés halál esetére]
Ha a házastársak vagyonjogi szerződésben vagyonukról haláluk esetére rendelkeznek, e
rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.
2.	Közszerzeményi rendszer
4:69. § [A közszerzeményi rendszer]
(1)	Ha a házasulók vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben
közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életközösség
fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés
szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs
követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban
közszerzemény.
(2)	Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség
megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és
a különvagyonának a levonása után fennmarad.
(3)	A házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő
vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény.
(4)	A törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezései alapján
kell megállapítani azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell
különvagyonként figyelembe venni. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő
különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség
alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára
fordítottak; a hiányzó különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés
esetén van helye.
4:70. § [A házastárs közszerzeményi részesedésének védelme]
(1)	A házastárs az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerzeményből rá eső
rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását vagy a vagyonjogi
szerződés megszüntetését akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött
szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek
minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja.
(2)	A közszerzeménynek az (1) bekezdés szerinti biztosítása nem sértheti annak a
harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik
házastárssal szemben.
(3)	Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása
elől felhívás ellenére elzárkózik vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz
fordulhat.
(4)	A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1) bekezdésben
foglalt okból megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést
rendelhet el.
4:71. § [A közszerzemény megosztása]
(1)	A közszerzemény megosztását az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból
a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó
rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni. A házastárs nem tarthat igényt
a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához
135
szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére
akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett.
(2)	A házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.
3. Vagyonelkülönítési rendszer
4:72. § [A vagyonelkülönítési rendszer]
Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyonközösséget a
jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és
tartozások tekintetében kizárták, a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás
vonatkozik, közöttük a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni.
4:73. § [A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költségek és kiadások
viselése]
(1)	Ha a házasulók vagy a házastársak között szerződés vagy a bíróság határozata
alapján vagyonelkülönítés jön létre, a házassági életközösség fennállása alatt a
vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és
tartozásukért önállóan felelnek.
(2)	A házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs
hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke
megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha
vagyonelkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól
bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A háztartásban és a
gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.
4.	A szerződés megszűnése
4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]
(1)	A házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt a felek
felbonthatják vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség fennállása alatt
a felek a szerződést a jövőre nézve szüntethetik meg.
(2)	A házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha
a)	a bíróság az e törvényben meghatározott esetben megszünteti; vagy
b)	megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha arra valamelyik házastárs halála
folytán kerül sor, és a szerződés a házastársak közös végrendeleteként hatályosulhat.
(3)	Ha a szerződés a felek közös megegyezése vagy egyiküknek a szerződésben
biztosított felmondási joga folytán szűnik meg, a megszűnés időpontjától az
életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi
vagyonközösség szabályait kell alkalmazni.
(4)	A szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időponttól hatályos,
amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik személy a szerződés
megszűnéséről tudomást szerez.
4:75. § [Elszámolás, vagyonmegosztás]
A szerződés megszűnése esetén a házastárs igényelheti a szerződésben kikötött
vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását.
136
VIII.	Fejezet
A házastársi közös lakás használatának rendezése
4:76. § [A házastársi közös lakás]
(1)	Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy
mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak.
(2)	A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban
kell biztosítani.
(3)	E fejezet alkalmazásában lakáshasználatra jogosult a lakásra kizárólagos jogcímmel
rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is.
4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátai]
(1)	A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az életközösség
fennállása alatt, és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastárs a
házastársával együttesen vagy házastársa hozzájárulásával rendelkezhet. A hozzájárulást
vélelmezni nem lehet.
(2)	A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem
szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs
jogcíme folytán használja.
(3)	A házastárs az életközösség fennállása alatt, és annak megszűnésétől a
lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt lakással sem
rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon, amely házastársának vagy a
lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené.
4:78. § [A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése]
(1)	A házasulók vagy a házastársak a házastársi közös lakás használatát a házasság
felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel
rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2)	A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe lépett közös
lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés így rendelkezik.
(3)	A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben is
rendelkezhetnek.
4:79. § [A gyermek lakáshasználati jogának figyelembe vétele]
(1)	Ha a használatot előzetesen rendező szerződésben a felek megállapodnak abban,
hogy a lakáshasználatra jogosult gyermekeik további lakhatását a házasság felbontása
vagy az életközösség megszűnése esetére milyen módon biztosítják, a szerződés az
annak megkötését követően született gyermekükre is kiterjed.
(2)	Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartalmaz, vagy a
rendelkezés a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő
jogát súlyosan sérti, a bíróság a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése
esetén a gyermek érdekében a házastársi közös lakás használatát a szerződésben
foglaltaktól eltérően rendezheti.
4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]
(1)	Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak a házastársi
közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.
(2)	A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után
kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség
137
megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról - bármelyik házastárs
kérelmére - a bíróság dönt.
(3)	Ha valamelyik házastárs - házassági bontóperben vagy a házastársi közös vagyon
megosztása iránti perben - a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, a
bíróság a házastársi közös lakás használatát a közös tulajdon megszüntetésével együtt
rendezi.
(4)	A lakáshasználatra jogosult gyermek lakáshasználati jogát - életkörülményeinek
megfelelően - a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha megfelelő lakhatása
máshol megoldott.
4:81. § [A közös jogcímen lakott lakás használatának megosztása és a megosztás
mellőzése]
(1)	Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg, a bíróság
közöttük a lakás használatát megosztja, ha ez a lakás adottságai alapján lehetséges. A
lakás használata akkor is megosztható, ha a lakás kisebb átalakítással az osztott
használatra alkalmassá tehető, feltéve, hogy egyik vagy mindkét házastárs az
átalakításra vonatkozó jogosultságát, az átalakítás műszaki előfeltételeit igazolja, és az
átalakítás költségeinek megelőlegezését vállalja. Vita esetén az átalakítás költségeinek
viseléséről a bíróság dönt.
(2)	A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatározott lakószobáit
és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen használják. A lakáshasználat
megosztása a házastársak harmadik személlyel szemben fennálló jogait és
kötelezettségeit nem érinti.
(3)	A bíróság a lakás használatának megosztását - a felek körülményeinek
mérlegelésével - mellőzheti, ha
a)	a házastársaknak vagy egyiküknek ugyanabban a helységben más beköltözhető
lakása van, vagy ez a lakás egyoldalú nyilatkozattal beköltözhetővé tehető; vagy
b)	az egyik házastárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött és -
ha a szülői felügyeletet ő gyakorolja - a kiskorú gyermek lakáshasználati jogát
megfelelően biztosította.
(4)	Nem osztható meg az adottságainál fogva arra alkalmas lakás használata, ha az
egyik házastárs olyan felróható magatartást tanúsít, amely miatt a közös használat a
másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna.
4:82. § [Az egyik házastárs használati jogának megszüntetése]
(1)	Ha a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának megosztására
nem kerül sor, a bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát
megszünteti és őt - az egyik házastársnak a lakásból önként és a visszatérés szándéka
nélküli elköltözése esetét kivéve - a lakás elhagyására kötelezi.
(2)	A bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát
megszüntetheti és őt a lakás elhagyására kötelezheti akkor is, ha a lakás egyébként
alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére a másik házastárs megfelelő
cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat rendezésének ez a módja a lakáshasználatra
jogosult kiskorú gyermek érdekeit nem sérti.
4:83. § [Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatának
rendezése]
(1)	Ha a házastársi közös lakást a házastársak egyikük jogcíme alapján használják, a
házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat
jogosítja fel a lakás további használatára.
138
(2)	A bíróság az adottságainál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát akkor
rendelheti el, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermekek legalább egyike feletti
szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította, vagy a lakás
elhagyása a másik házastársra nézve - a házasság időtartama és e házastárs körülményei
alapján - súlyosan méltánytalan lenne.
(3)	Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs kizárólagos
tulajdonában vagy haszonélvezetében álló lakás kizárólagos használatára is
feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti
jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem
biztosítható. Ebben az esetben a házastársat a bérlő jogállása illeti meg, azzal, hogy
lakáshasználati joga rendes felmondással megfelelő cserelakás felajánlásával
szüntethető meg.
(4)	A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos lakáshasználatot
meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.
4:84. § [A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése]
(1)	Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására
köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt.
(2)	Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,
a)	aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta; vagy
b)	akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy feltétel
bekövetkeztéig vonta meg.
(3)	A térítés összegének megállapításánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét
annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői
felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban biztosítja.
(4)	A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha
a)	a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására, és
az egyidejű teljesítés a bent maradó házastárs és a kiskorú gyermek érdekét súlyosan
sértené; vagy
b)	a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosztása iránti
perben kerül sor, és a használati jog vagyoni értékét a bíróság a vagyonmegosztás során
számolja el.
(5)	A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részére megfelelő
cserelakást ajánlhat fel.
4:85. § [A lakáshasználat újrarendezése]
(1)	Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos vagy
haszonélvező házastársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik házastárs kérheti a
lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló
körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan
fenntartása lényeges jogi érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt házastársnak azt a jogát, hogy a
használat megosztását követően a volt házastársa bérlőtársi jogviszonyának
megszüntetését e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.
139
Harmadik Rész
Az ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT
VII.	Cím
Az élettársi kapcsolat létrejötte és családjogi hatásai
4:86. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]
(1)	Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés vagy bejegyzett élettársi
kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a
továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll
fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi
kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri
kapcsolatban.
(2)	Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az
életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot
kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.
4:87. § [Az élettársi kapcsolat nyilvántartása]
(1)	Két nem cselekvőképtelen nagykorú személy közösen nyilatkozhat a közjegyző előtt
élettársi kapcsolatuk tényének fennállásáról, és kérhetik nyilatkozatuk nyilvántartásba
vételét.
(2)	Az élettársi nyilatkozatok nyilvántartása az ellenkező bizonyításáig közhitelesen
tanúsítja az élettársi kapcsolat fennállását, annak időtartamát és megszűnését.
4:88. § [Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai]
(1)	Az élettársak jogai és kötelezettségei egyenlők. Kapcsolatuk fennállása alatt
kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.
(2)	Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően az e törvényben meghatározott
esetekben volt élettársától tartásra, a volt élettársával közösen használt lakás
használatának és vagyoni viszonyaiknak a rendezésére tarthat igényt.
VIII.	Cím
Az élettársi tartás
4:89. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]
(1)	Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát
önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy
a)	az életközösség legalább tíz évig fennállt; vagy
b)	az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek
született.
(2)	A bíróság kivételesen indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában
meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a
tartási kötelezettséget.
(3)	Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után
válik rászorulttá, volt élettársától tartást különös méltánylást érdemlő esetben
követelhet.
140
4:90. § [A tartásra való érdemtelenség]
(1)	Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,
a)	akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hozzá alapvetően
az élettársi kapcsolat megszűnéséhez;
b)	aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő
hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
(2)	Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs
magatartását is.
4:91. § [A tartási képesség]
Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy
gyermekének tartását veszélyeztetné.
4:92. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő teljesítéséről]
Az élettársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban
megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles élettárs tartási kötelezettségének
meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az
esetben a juttatásban részesített élettárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet
fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válik.
4:93. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között]
A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban
jogosult.
4:94. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a
tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a
tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni,
azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb
élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.
IX.	Cím
Az élettársak vagyoni viszonyai
4:95. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]
(1)	Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére
szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2)	A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek,
amely -szerződés vagy e törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet.
(3)	A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az
élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak
bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról
tudott vagy tudnia kellett.
(4)	Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi
szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
4:96. § [Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]
(1)	Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az
együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik
141
élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat
megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak
esetén különvagyonnak minősül.
(2)	Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában,
elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben
valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való
közreműködésnek minősül.
(3)	Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek
kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt
jelentene.
(4)	Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a
vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
X.	Cím
Az élettársak lakáshasználatának rendezése
4:97. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]
(1)	Az élettársak az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a
közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére
előzetesen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy
ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2)	A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése esetén a gyermek lakáshasználati
jogának figyelembe vételére a házastársi közös lakás használatára vonatkozó
rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(3)	Az élettársak az életközösség megszűnése után is megállapodhatnak az élettársi
közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.
4:98. § [A lakáshasználat bírói rendezése]
A közösen használt lakásnak az életközösség megszűnését követő további használatát
előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb
megállapodás hiányában az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs kérheti a
bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését.
4:99. § [Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]
(1)	Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról a bíróság a
házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó
rendelkezések megfelelő alkalmazásával dönt.
(2)	A bíróság a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz
fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az
élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt.
4:100. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján
lakott lakás használatára]
(1)	Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat - kérelmére -
feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás
további használatára, ha
a)	az életközösség legalább tíz évig fennállt; vagy
142
b)	az életközösség legalább egy évig fennállt, és az élettársak kapcsolatából származó
kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.
(2)	A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra
alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.
(3)	Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos
tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is
feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermekek legalább egyike
feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú
gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.
(4)	A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos használatot
meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.
(5)	A kizárólagos használatra feljogosított volt élettársat a bérlő jogállása illeti meg,
azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással megfelelő cserelakás felajánlása
esetén szüntethető meg.
(6)	Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás
osztott vagy kizárólagos használatára az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy
egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van.
4:101. § [A lakáshasználat újrarendezése]
(1)	Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos vagy
haszonélvező élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt élettárs kérheti a
lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló
körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan
fenntartása lényeges jogi érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát, hogy a
használat megosztását követően volt élettársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését
e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.
Negyedik Rész
A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT
4:102. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejötte]
(1)	Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt az
együttesen jelen lévő két tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy
személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kívánnak
létesíteni.
(2)	Tizennyolcadik életévét be nem töltött személy bejegyzett élettársi kapcsolatot a
gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet.
4:103. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat családjogi hatásai]
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasság
érvénytelenségére, megszűnésére, a házastársak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó
szabályokat megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a bejegyzett élettársi
kapcsolatot közös kérelem alapján a közjegyző is megszüntetheti.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően
a)	a bejegyzett élettársak névviselésére a házastársak névviselésére vonatkozó
rendelkezések nem alkalmazhatók;
b)	a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet sem a kapcsolat fennállásának ténye,
sem reprodukciós eljárásban való részvétel alapján nem keletkeztet; és
143
c)	a bejegyzett élettársakra a házastársak által történő közös örökbefogadásra vagy az
egyik házastárs által a másik házastárs gyermekének örökbefogadására vonatkozó
rendelkezések nem alkalmazhatók.
(3)	Bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a bejegyzett élettárs a volt férje nevét
a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a
bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt. Ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett
élettársi kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként volt férje nevét vagy
családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem módosítja
másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének viselésére jogosult.
4:104. § [A bejegyzett élettársi kapcsolat részletes szabályai]
A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének és megszűnésének részletes szabályairól
törvény rendelkezik.
ÖTÖDIK RÉSZ
A ROKONSÁG
XI.	Cím
A rokoni kapcsolat
4:105. § [A rokoni kapcsolat]
(1)	Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.
(2)	Oldalágon rokonok azok a nem egyenesági rokonok, akiknek legalább egy közös
felmenő rokonuk van.
4:106. § [A rokoni kapcsolatok alapjai]
(1)	A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy
örökbefogadással jön létre.
(2)	A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával
is rokoni kapcsolatba kerül.
XII.	Cím
A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat
IX.	Fejezet
Az apai jogállás keletkezése
4:107. § [Apai jogállást keletkeztető tények]
Apai jogállást
a)	házassági kötelék;
b)	élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás (a továbbiakban:
reprodukciós eljárás);
c)	apai elismerő nyilatkozat; vagy
d)	bírósági határozat keletkeztet.
144
4:108. § [Házassági köteléken alapuló vélelem]
(1)	A gyermek apjának - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - azt a férfit kell
tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek
születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állt. A
házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.
(2)	A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított
száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap
hozzászámításával. Bizonyítani lehet, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett
fogamzási idő előtt vagy után történt.
(3)	Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb
házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell
tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap
nem telt el. Ha ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.
4:109. § [Reprodukciós eljáráson alapuló vélelem]
(1)	Ha az apaság az anya házassági kötelékén alapuló vélelem alapján nem állapítható
meg, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával - élettársi kapcsolatuk
fennállása alatt - reprodukciós eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós
eljárás következménye.
(2)	Az anyának az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatását követően a gyermek
születéséig terjedő időszakban más férfival létrejött házassága a férj vonatkozásában
apasági vélelmet nem keletkeztet.
(3)	Az anya élettársát kell az (1) bekezdésben foglaltak szerint a gyermek apjának
tekinteni akkor is, ha az anya korábbi házasságának megszűnésétől a reprodukciós
eljárásból származó gyermek megszületéséig a vélelmezett fogamzási idő nem telt el.
4:110. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem]
(1)	Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak
egy része alatt nem állott házassági kötelékben, és apasági vélelmet keletkeztető
reprodukciós eljárásban sem vett részt, vagy ha az apaság vélelme megdőlt, a gyermek
apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő
nyilatkozattal a magáénak ismerte el.
(2)	Apai elismerő nyilatkozatot a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb férfi tehet.
(3)	Apai elismerő nyilatkozat a gyermek fogamzási idejének kezdetétől tehető. Ha az
apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt kerül sor, a nyilatkozat a
gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá.
(4)	Az apai elismerő nyilatkozatot személyesen lehet megtenni. A korlátozottan
cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás megállapításával
összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy apai elismerő
nyilatkozata akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes
képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja
meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja.
(5)	Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú
gyermek törvényes képviselőjének és - ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte
-	a gyermeknek a hozzájárulása. Ha az anya a gyermek törvényes képviselője, a
hozzájárulást e minőségében is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között
érdekellentét áll fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes
képviseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya vagy a gyermek nem él vagy
nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adj a meg.
145
(6)	Ha az apai elismerő nyilatkozat megtételekor más férfi apaságának megállapítása
iránt per van folyamatban, az apai elismerő nyilatkozat - az (5) bekezdésben
meghatározott hozzájáruló nyilatkozatok megléte esetén is - akkor válik teljes
hatályúvá, ha a per jogerős befejezésére az apaság megállapítása nélkül kerül sor.
(7)	Ha a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére nagykorú gyermek
esetében kerül sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vérszerinti apa családi nevét kívánja-
e a továbbiakban viselni vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább. Nyilatkozat
hiányában a gyermek nevét az apaság vélelme nem érinti.
4:111. § [A teljes hatályú elismerés alaki feltételei és hatálya]
(1)	Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, a
gyámhatóságnál vagy a külképviseleti hatóságnál jegyzőkönyvbe kell venni vagy
közjegyzői okiratba kell foglalni. A jegyzőkönyv vagy az okirat aláírását követően az
apai elismerő nyilatkozat nem vonható vissza.
(2)	A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat mindenkivel szemben hatályos.
4:112. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem]
(1)	Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke, sem reprodukciós eljárás, sem
teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton
lehet megállapítani.
(2)	A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási
időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján
alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.
(3)	Ha az apaság bírósági megállapítására nagykorú gyermek esetén került sor, a
gyermek nyilatkozhat, hogy a vérszerinti apa családi nevét kívánja-e viselni vagy az
addig viselt családi nevét viseli-e tovább. Nyilatkozat hiányában a gyermek nevét az
apaság vélelme nem érinti.
(4)	Az apaságot megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.
(5)	Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírói
úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához
ivarsejtet vagy embriót adományozott.
4:113. § [Az apaság megállapítása iránti per indítására jogosultak]
(1)	Az apaság bírósági megállapítását az anya, a gyermek, a gyermek halála után
leszármazója és az apa kérheti.
(2)	A kiskorú gyermek a perben a gyámhatóság hozzájárulásával az anya pertársaként
vehet részt.
(3)	Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a
férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
4:114. § [A perindítás személyessége]
(1)	Az apaság megállapítása iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
(2)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében a származás
megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott
személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes
képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem
adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
(3)	Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával
törvényes képviselője indíthatja meg.
(4)	Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.
146
4:115. § [Az apaság megállapítása iránti per alperesei]
(1)	Az apaság megállapítása iránti pert az apa ellen, az apának a gyermek ellen kell
megindítania.
(2)	Ha az anya által indított perben a gyermek nem az anya pertársa, a pert az anyának a
gyermek ellen is meg kell indítania. Ebben az esetben a gyermek képviseletére a
gyámhatóság eseti gyámot rendel.
(3)	Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, nem él vagy ismeretlen
helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.
X.	Fejezet
Az apaság vélelmének megtámadása
4:116. § [Az apasági vélelem megtámadásának okai]
(1)	Az apaság vélelmét azon az alapon lehet megtámadni, hogy az, akit a vélelem
alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem
érintkezett vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle
származik.
(2)	Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, a vélelmet
azon az alapon is meg lehet támadni, hogy
a)	a nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya;
b)	az apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés
hatása alatt tették meg; vagy
c)	az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették.
(3)	Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélelme akkor
támadható meg, ha az anya férje vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.
4:117. § [Az apasági vélelem megtámadásának kizártsága]
Nem lehet az apaság vélelmét megtámadni, ha
a)	a származás reprodukciós eljárás következménye, kivéve, ha az anya férje vagy
élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá; vagy
b)	az apaságot bíróság állapította meg.
4:118. § [Az apasági vélelem megtámadására jogosultak]
(1)	Az apaság vélelmének megtámadására a vélelmezett apa, az anya, a gyermek, a
gyermek halála után leszármazója jogosult.
(2)	Az apaság vélelmét azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tévedés,
megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tették meg, csak a vélelmezett apa
támadhatja meg.
(3)	Az anya a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat
pert.
(4)	Az anya volt férje akkor jogosult az apaság vélelmének megtámadására, ha a
vélelem alapján az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek a
megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni.
(5)	Azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése
céljából tették, az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apai elismerő nyilatkozat
megtámadására.
4:119. § [A perindítás személyessége]
(1)	A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
147
(2)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás
megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott
személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes
képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem
adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
(3)	Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a
törvényes képviselő indíthatja meg.
(4)	Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.
4:120. § [A megtámadási határidők]
(1)	Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a
gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg. A
többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg
az apaság vélelmét.
(2)	Ha a vélelmezett apa a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tévedés,
megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tette meg, a vélelem megdöntése
iránt a tévedés, megtévesztés felismerésétől, jogellenes fenyegetés esetén a
kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül indíthat pert.
(3)	Ha az (1)-(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek a nagykorúvá válásáig nem
került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek önállóan jogosult a perindításra.
(4)	Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a rá megállapított határidő
kezdete után szerzett tudomást, a tudomásszerzéstől számított egy év alatt támadhatja
meg az apaság vélelmét.
4:121. § [Az apasági vélelem megdöntése iránti per alperesei; az ítélet hatálya]
(1)	Az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetet a gyermeknek és az anyának az
apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyermek és az apa ellen kell
megindítania. A keresetet - a gyermek által indított kereset kivételével - az anya ellen is
meg kell indítani, kivéve, ha ez halála folytán nem lehetséges.
(2)	Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi
házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az
anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.
(3)	Ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, nem él vagy ismeretlen
helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.
(4)	Az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos.
4:122. § [Névviselés és kapcsolattartás az apasági vélelem megdöntése után]
(1)	Ha a bíróság az apasági vélelem megdöntése iránti keresetnek helyt ad, indokolt
esetben, kérelemre
a)	a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére; és
b)	azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában a sajátjaként
nevelte, feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti családi nevet a gyermek tovább viselheti akkor is,
ha az apai jogállást már más tölti be.
4:123. § [Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban]
(1)	Nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, ha az apaság
vélelme az anya házassága alapján áll fenn, a házastársak életközössége legalább
háromszáz napja megszűnt, és az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a
gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.
148
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság nemperes eljárásban a
vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal
magáénak elismerni kívánó férfi közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem
az anya férje vagy volt férje az apja. Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban teljes
hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt eljárás megindítására az apaság vélelmének megdöntésére
irányuló per megindítására vonatkozó határidőket nem lehet alkalmazni.
XI.	Fejezet
Az anyai jogállás
4:124. § [Az anyai jogállás]
(1)	A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.
(2)	Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak bírósági
megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a
jog a leszármazóját illeti meg.
(3)	Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek
anyja.
(4)	Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a nő,
aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
4:125. § [Negatív megállapítási per]
A gyermek, a gyermek halála után leszármazója vagy a vér szerinti anya kérheti annak
bírósági megállapítását, hogy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy nem
az a nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve, hogy az anyaságra vonatkozó téves
bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható.
4:126. § [A perindítás személyessége]
(1)	Az anyasági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
(2)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás
megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott
személy a pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes
képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem
adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
(3)	Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával a
törvényes képviselője indíthatja meg.
4:127. § [Az anyasági per alperesei és az anyai jogállás változásának joghatása]
(1)	A pert a gyermeknek vagy leszármazójának az anya vagy a születési anyakönyvbe
anyaként bejegyzett személy ellen, az anyának a gyermek vagy a születési anyakönyvbe
anyaként bejegyzett személy ellen kell megindítania.
(2)	Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság
bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás
lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
(3)	Ha az anyaság bírósági megállapítása iránti perben az anyai jogállás változása a nő
házassága folytán az apaság vélelmére kihat, a pert a férj ellen is meg kell indítani, akit
házassági köteléken alapuló vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni.
(4)	Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani nem él, a pert a bíróság által
kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
149
(5)	Az anyai jogállás változása esetén a nagykorú gyermek nyilatkozhat, hogy a
vérszerinti anyja családi nevét kívánja-e viselni vagy az addig viselt családi nevét viseli
tovább. A bíróság indokolt esetben kérelemre a gyermeket feljogosíthatja családi
nevének további viselésére.
(6)	Az anyasági perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.
XIII.	Cím
Az örökbefogadás
XII.	Fejezet
Az örökbefogadás célja és feltételei
4:128. § [Az örökbefogadás célja]
(1)	Az örökbefogadás az örökbefogadó, annak rokonai és az örökbefogadott gyermek
között rokoni kapcsolatot létesít az örökbefogadott gyermek családban történő
nevelkedése érdekében.
(2)	Örökbefogadni kiskorú gyermeket lehet.
4:129. § [Az örökbefogadás általános feltételei]
(1)	Az örökbefogadáshoz az örökbefogadni szándékozó személynek, a gyermek
törvényes képviselőjének egyező kérelme és a gyermek szüleinek, valamint a
házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szükséges.
(2)	A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú a
beleegyezésével fogadható örökbe. A tizennegyedik életévét be nem töltött, de
ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét örökbefogadására vonatkozóan
megfelelő súllyal figyelembe kell venni.
(3)	Az örökbefogadás során törekedni kell a gyermek nevelésében kívánatos
folyamatosságra, különös tekintettel a gyermek családi kapcsolataira, nemzetiségére,
vallására, anyanyelvére és kulturális gyökereire.
(4)	Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.
(5)	A gyámhatóság az örökbefogadást az e törvényben meghatározott feltételek megléte
esetén is akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. A kiskorú gyermek
érdekében a gyámhatóság elsősorban a házasságban élő örökbefogadók általi
örökbefogadást engedélyezi.
4:130. § [Az örökbefogadó személye]
(1)	Örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet, aki
a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negyvenöt évvel idősebb, és
személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. Rokoni vagy
házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni.
(2)	Közös gyermekként történő örökbefogadás esetén az (1) bekezdésben meghatározott
életkornak és korkülönbségnek az egyik örökbefogadó tekintetében kell fennállnia. Ha
testvéreket fogadnak örökbe, az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni.
(3)	Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől
való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll, és az, akinek gyermeke
átmeneti vagy tartós nevelésben van.
150
4:131. § [Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása]
(1)	Az örökbefogadásra való alkalmasságot - jogszabályban meghatározott előzetes
eljárás és felkészítés lefolytatását követően - a gyámhatóság állapítja meg.
(2)	A rokonok, a szülő házastársa, a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább egy
éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő örökbe fogadni szándékozó személy és
nemzetközi örökbefogadás esetén az örökbe fogadni szándékozó személy alkalmasságát
a gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során állapítja meg. Ezt a
szabályt kell alkalmazni azon személy alkalmasságának megállapítására is, aki a
gyámhatóság határozata alapján nála elhelyezett gyermeket ellenszolgáltatás ellenében
saját háztartásában neveli (a továbbiakban: gyermekvédelmi nevelőszülő).
4:132. § [Az örökbefogadható gyermek]
(1)	Örökbefogadni - a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadása kivételével -
olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően
nevelni nem képesek.
(2)	Az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadás fennállása alatt az örökbefogadó
házastársa fogadhatja örökbe, az örökbefogadó halála után más személy is. Ha az
örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó halála után fogadják örökbe, a korábbi
örökbefogadás megszűnik.
4:133. § [Az örökbefogadhatónak nyilvánítás]
(1)	A gyámhatóság az átmeneti nevelésbe vett gyermeket legfeljebb két évre
örökbefogadhatónak nyilvánítja, ha a szülő önhibájából
a)	gyermekével egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot vagy fél éven át semmilyen
formában nem tart kapcsolatot, illetve életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt
az átmeneti nevelés nem szüntethető meg; vagy
b)	lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helyének hátrahagyása nélkül
megváltoztatja, és az annak felderítésére irányuló intézkedések hat hónapon belül nem
vezetnek eredményre.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott határidő indokolt esetben legfeljebb két évvel
meghosszabbítható.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén az örökbefogadhatóvá nyilvánítás
jogkövetkezményére a szülőt az átmeneti nevelést elrendelő határozatban figyelmeztetni
kell.
(4)	A gyámhatóság a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadhatónak
nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát szünetelteti.
(5)	Ha a kiskorú örökbefogadására nem került sor, és utóbb a gyámhatóság az átmeneti
nevelést megszünteti, az örökbefogadhatónak nyilvánító határozat hatályát veszti.
4:134. § [Szülői hozzájárulás a nyílt örökbefogadáshoz]
(1)	Nyílt az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő meghatározott, általa ismert
örökbefogadó tekintetében járul hozzá az örökbefogadáshoz.
(2)	A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétőlszámított hat héten belül -
a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója által történő nevelése
érdekében - visszavonhatja. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell.
(3)	Az örökbefogadáshoz történt hozzájárulás esetén a szülő felügyeleti joga a a
gyermek hathetes életkorának betöltésével megszűnik. A szülői felügyelet megszűnését
a gyámhatóság állapítja meg.
151
(4)	Nyílt örökbefogadás - a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás
kivételével - szülői hozzájárulás esetén is a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy
örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével jöhet létre.
4:135. § [Szülői hozzájárulás a titkos örökbefogadáshoz]
(1)	Titkos az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke
örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri,
vagy ha a szülő hozzájárulására e törvény szerint nincs szükség. A hozzájáruló
nyilatkozatot a gyermek születése előtt is meg lehet tenni.
(2)	A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított hat héten belül
-	a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója által történő nevelése
érdekében - visszavonhatja. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell.
(3)	Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte vagy egészségileg károsodott, a
hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
(4)	A (2) bekezdésben meghatározott esetben a szülő felügyeleti joga a gyermek
hathetes életkorának betöltésével szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a
gyámhatóság állapítja meg.
(5)	Titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról nem kap értesítést és az
örökbefogadásról hozott határozat ellen jogorvoslattal nem élhet.
(6)	Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő egymás
természetes személyazonosító adatairól nem kap tájékoztatást.
4:136. § [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül]
(1)	Nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására,
a)	aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll;
b)	akinek átmeneti nevelésbe vett gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak
nyilvánította;
c)	aki nem kiskorúság miatt cselekvőképtelen;
d)	akinek személye ismeretlen vagy aki ismeretlen helyen tartózkodik, és a felkutatására
tett intézkedések nem vezettek eredményre; vagy
e)	aki gyermekét annak érdekében, hogy más nevelje fel - személyazonosságának
feltárása nélkül - egészségügyi intézmény által arra kijelölt helyen hagyja és hat héten
belül a gyermekért nem jelentkezik.
(2)	Nincs szükség az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának hozzájárulására,
ha
a)	a házastárs cselekvőképtelen vagy ismeretlen helyen tartózkodik; vagy
b)	a házastársak között az életközösség megszűnt.
4:137. § [Örökbefogadás előtti gondozás]
(1)	Az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését és az érdekeltek hozzájárulását
követően az örökbe fogadni szándékozó személynek a gyermeket legalább egy hónapig
a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefogadás a gondozási idő eredményes
eltelte után engedélyezhető.
(2)	Az örökbefogadás az (1) bekezdés szerinti gondozási idő mellőzésével
engedélyezhető, ha
a)	az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak;
b)	az örökbefogadó a vér szerinti szülő hozzájárulásával a gyermeket már legalább egy
éve saját háztartásában gondozza; vagy
c)	a nevelésbe vett gyermeket a gyermekvédelmi nevelőszülője fogadja örökbe, aki a
gyermek gondozásáról és neveléséről legalább egy éve gondoskodik.
152
4:138. § [Nemzetközi örökbefogadás]
(1)	Nemzetközi örökbefogadásnak minősül, ha az örökbefogadás következtében a
gyermek végleges jelleggel más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó
állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e.
(2)	A gyermek külföldre történő örökbeadása - a rokonok és a szülő házastársa által
történő örökbefogadás kivételével - örökbefogadhatóvá nyilvánított, átmeneti nevelésbe
vett vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetén engedélyezhető, feltéve, hogy a
gyermeket a tartós nevelésbe vételt vagy az örökbefogadhatóvá nyilvánítást követően
belföldön azért nem fogadták örökbe, mert az örökbefogadása érdekében tett
intézkedések nem vezettek eredményre.
4:139. § [A haszonszerzés tilalma]
Az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha az örökbefogadás a felek vagy az
örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervezetek részére indokolt
költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár.
4:140. § [Az örökbefogadás létrejötte és utánkövetése]
(1)	Az örökbefogadás az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésével
lép hatályba. Ha az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás
engedélyezése esetén annak joghatásai az örökbefogadó halálával beállnak.
(2)	Az örökbefogadást követően a gyermek helyzetét, életkörülményeinek alakulását
jogszabályban meghatározott szervezet vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat az
örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított legfeljebb öt
évig figyelemmel kíséri és segíti.
XIII.	Fejezet
Az örökbefogadás joghatásai
4:141. § [Gyermeki jogállás az örökbefogadó családjában; közös gyermekké
fogadás]
(1)	Az örökbefogadott az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az örökbefogadó
gyermekének jogállásába lép.
(2)	A házastársak közös gyermekének kell tekinteni azt, akit mindkét házastárs
együttesen vagy külön örökbefogadott. Közös gyermekké fogadás az is, ha az egyik
házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe.
(3)	Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszármazóira.
4:142. § [Joghatás a leszármazásból eredő jogokra és kötelezettségekre]
(1)	Az örökbefogadás folytán a leszármazáson alapuló rokonságból származó szülői
felügyeleti és rokontartási jogok és kötelezettségek megszűnnek, kivéve, ha az egyik
házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta örökbe.
(2)	Ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe, és az a házasság,
amelyből a gyermek származik, a házastárs halála folytán szűnt meg, a meghalt
házastárs rokonainak kapcsolattartási jogát az örökbefogadás nem érinti.
(3)	Ha mindkét szülő halála folytán a gyermeket az egyik szülő rokona fogadja örökbe,
a másik szülő rokonainak kapcsolattartási jogát az örökbefogadás nem érinti.
(4)	Kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság nyílt örökbefogadás esetén azt a vér
szerinti szülőt is feljogosíthatja a kapcsolattartásra, aki hozzájárult gyermekének a
másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához.
153
4:143. § [Az örökbefogadott neve]
(1)	Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó születési vagy házasságkötéssel
szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az örökbefogadó a házastársa teljes nevét vagy
családi nevét a házasságkötésre utaló toldással viseli. Ha az örökbefogadó házassági
neveként a házasságra utaló toldás nélkül házastársa, volt házastársa nevét vagy kettőjük
összekapcsolt családi nevét viseli, az örökbefogadott új családi neve - az örökbefogadó
választása szerint - a házastárs, volt házastárs családi neve, az összekapcsolt családi név
vagy az örökbefogadó születési neve. Ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott
több gyermek azonos családi nevet viselhet.
(2)	Közös gyermekké fogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadás iránti
kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az örökbefogadott melyik örökbefogadó
családi nevét viselje. Az örökbefogadók megállapodása alapján az örökbefogadott az
örökbefogadók családi nevét együtt viselheti abban az esetben is, ha az örökbefogadók a
családi nevüket nem kapcsolták össze. Ha a házastársak a gyermeket nem együtt
fogadták örökbe, megegyezésük hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi
nevét viseli.
(3)	A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa
addigi családi nevét.
(4)	A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott
utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.
(5)	Az örökbefogadott családi nevét és utónevét az örökbefogadás engedélyezésével
egyidejűleg kell megállapítani.
4:144. § [Örökbefogadott gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő joga]
(1)	Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt
örökbefogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére, és - ha a tizennegyedik
életévét betöltötte - vér szerinti szülőjének, testvérének természetes személyazonosító
adatairól is. A tizennegyedik életévét betöltött gyermek a kérelmet törvényes
képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti. Erről az örökbefogadási eljárás során
a feleket tájékoztatni kell.
(2)	A felvilágosítás megadásához a vér szerinti szülő és a testvér meghallgatása
szükséges. Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadót vagy más törvényes
képviselőt is meg kell hallgatni. A kiskorú testvér meghallgatásához törvényes
képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges. Ha a vér szerinti szülő vagy testvér
cselekvőképtelen, törvényes képviselőjének meghallgatása is szükséges.
(3)	Nincs szükség a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes
képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy meghallgatása
elháríthatatlan akadályba ütközik.
(4)	A vér szerinti szülő, a testvér természetes személyazonosító adatai az
örökbefogadottal nem közölhetők, ha
a)	a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő
meghallgatása ismeretlen helyen való távollét vagy elháríthatatlan akadály miatt nem
volt lehetséges;
b)	a vér szerinti szülő, a testvér úgy nyilatkozik, hogy a természetes személyazonosító
adatai nem közölhetők; vagy
c)	a kiskorú gyermek érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér szerinti szülő
felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával
gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette
vagy veszélyeztette.
154
(5)	Ha a vérszerinti szülő az (1) bekezdés szerinti kérelem előterjesztésének
időpontjában már nem él, természetes személyazonosító adatai az örökbefogadott
gyermekkel közölhetők, kivéve, ha korábbi eljárás során már úgy nyilatkozott, hogy
adatai közléséhez nem járul hozzá.
4:145. § [Tájékoztatás a vér szerinti szülő egészségügyi adatairól]
A gyámhatóság
a)	a tizennegyedik életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes
képviselője;
b)	a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek illetve törvényes
képviselője; vagy
c)	a nagykorú örökbefogadott
kérelmére - a vér szerinti szülőre vonatkozó természetes személyazonosító adatok
közlése nélkül - tájékoztatást ad az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentős, a
vér szerinti szülőre vonatkozó egészségügyi adatokról. A tizennegyedik életévét
betöltött örökbefogadott gyermek által kérelmezett adatokról a törvényes képviselőt is
tájékoztatni kell.
XIV.	Fejezet
Az örökbefogadás hatálytalanná válása és felbontása
4:146. § [Az örökbefogadás hatálytalanná válása]
(1)	Az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbefogadottat
teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekének ismeri el, vagy ha az
örökbefogadót jogerős bírósági ítélet következtében az örökbefogadott apjának vagy
anyjának kell tekinteni.
(2)	Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, ezt úgy kell tekinteni, mintha az
örökbefogadásra nem került volna sor.
4:147. § [Az örökbefogadás felbontása kölcsönös kérelemre]
(1)	Az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság felbonthatja.
(2)	Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás csak a kiskorú érdekében
bontható fel. Az eljárás során a gyámhatóság - elháríthatatlan akadály kivételével - az
örökbefogadott vér szerinti szüleit is meghallgatja.
(3)	Az örökbefogadás a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ha
bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - a felbontás
engedélyezése esetén - a kérelem beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek
meg.
(4)	A felbontás kihat az örökbefogadóra, az örökbefogadó rokonaira, az
örökbefogadottra és az örökbefogadott leszármazóira.
4:148. § [Az örökbefogadás felbontása egyoldalú kérelemre]
(1)	Az örökbefogadást a bíróság felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az
örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a
másik fél számára elviselhetetlenné vált. Ha az örökbefogadott kiskorú, az
örökbefogadás az örökbefogadó kérelmére kivételesen indokolt esetben bontható fel.
(2)	Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet
bontani, hogy az örökbefogadott leszármazáson alapuló családi jogállását visszanyerje.
155
(3)	Az örökbefogadás bírósági felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú
örökbefogadott érdekében az örökbefogadás bírósági felbontása iránt a gyámhatóság is
indíthat pert. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani nem él, a pert a bíróság
által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ha az örökbefogadó az eljárás során
meghal, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnokkal szemben kell folytatni.
(4)	Ha több örökbefogadó közül a keresetindításkor az egyik örökbefogadó él, az
örökbefogadás felbontását az élő örökbefogadó a meghalt örökbefogadó
vonatkozásában is kérheti. Erre bármelyik örökbefogadóval szemben tanúsított
magatartás okot adhat.
(5)	Kiskorú örökbefogadott esetén a bíróság a vér szerinti szülőket is meghallgatja,
kivéve, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik.
4:149. § [Az örökbefogadást felbontó ítélet hatálya]
(1)	Az örökbefogadás az azt felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
Ha bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - az
örökbefogadás felbontása esetén - a kereset megindításának napjára visszamenő
hatállyal szűnnek meg.
(2)	Az örökbefogadást felbontó ítélet kihat az örökbefogadóra, az örökbefogadó
rokonaira, az örökbefogadottra és az örökbefogadott leszármazóira.
(3)	Az örökbefogadást felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.
4:150. § [Az örökbefogadást felbontó határozat hatálya több örökbefogadó esetén]
Ha az örökbefogadást az egyik örökbefogadó tekintetében bontották fel - a
gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - az örökbefogadás az ő és
az ő rokonai vonatkozásában szűnik meg.
4:151. § [Névviselés az örökbefogadás felbontása esetén]
Az örökbefogadás felbontása után az örökbefogadott és leszármazói az
örökbefogadással felvett családi nevet nem viselhetik. A gyámhatóság vagy a bíróság
indokolt esetben kérelemre feljogosíthatja az érintetteket az örökbefogadással felvett
családi név további viselésére.
4:152. § [A meghalt örökbefogadó után megszerzett jogok védelme]
Az örökbefogadás megszűnése nem érinti a gyámhatósági eljárás vagy a per
megindítása előtt meghalt örökbefogadó után megszerzett jogokat. A már átszállt
örökséget ebben az esetben visszakövetelni nem lehet.
4:153. § [Az örökbefogadás megszűnésének joghatása a leszármazáson alapuló
rokonságra]
Az örökbefogadás felbontásával felélednek a leszármazáson alapuló rokonságból
származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadással megszűntek, de a
szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek nem állnak helyre.
XV.	Fejezet
Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok
4:154. § [Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok]
(1)	Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat a (2)-(3) bekezdésben foglalt
kivétellel személyesen lehet megtenni. Személyesen, törvényes képviselője
156
hozzájárulása nélkül teheti meg a jognyilatkozatát a korlátozottan cselekvőképes
kiskorú is.
(2)	A cselekvőképességében a családjogi jognyilatkozatok tekintetében részlegesen
korlátozott személynek az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatához törvényes
képviselőjének hozzájárulása szükséges.
(3)	A cselekvőképtelen személy helyett az örökbefogadással kapcsolatos
jognyilatkozatokat törvényes képviselője teheti meg, a tizennegyedik életévét be nem
töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorút a gyámhatóságnak meg kell
hallgatnia.
(4)	Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatban az örökbefogadó nem járhat el az
örökbefogadott törvényes képviselőjeként. Ebben az esetben a kiskorú örökbefogadott
részére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.
XIV.	Cím
A szülői felügyelet
XVI.	Fejezet
A szülői felügyelet általános szabályai
4:155. § [A kiskorú jogállása; a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek]
(1)	A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll.
(2)	A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának,
nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes
képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való
kizárásnak a jogát foglalja magában.
4:156. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei]
(1)	A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.
(2)	A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei
egyenlők.
4:157. § [A gyermek bevonása a döntésekbe]
A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk
kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során
véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen
dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel -
megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.
4:158. § [A szülői felügyelet korlátozásának kivételessége]
A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvényben
meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy
vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.
157
XVII.	Fejezet
A szülői felügyelet tartalma
1. A gyermek nevének meghatározása
4:159. § [A gyermek nevének meghatározása]
(1)	A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának születési
vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. Ha a szülők nem kötöttek
házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött házassága folytán
viselt nevét, ha azt az anya a házasságra utaló toldással viseli. A gyermek családi
névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a
házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek
házasságot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.
(2)	A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös
gyermekének kizárólag azonos családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság
fennállása alatt családi nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő házastársak
gyermeke a szülők közös házassági nevét viselheti. Ha a szülők egyike viseli házassági
névként kettőjük összekapcsolt családi nevét, a gyermek - a szülők megállapodása
alapján - a másik szülő házasságra utaló toldást nem tartalmazó nevét vagy a szülők
összekapcsolt családi nevét viseli.
(3)	Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja
születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az anya a férje
teljes nevét vagy családi nevét a házasságra utaló toldással viseli.
(4)	Az anya a gyámhatóságnál kezdeményezheti, hogy a születési anyakönyvbe kiskorú
gyermeke apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az anya a képzelt személy apaként
való bejegyzésére irányuló eljárás során dönthet arról, hogy a gyermek a továbbiakban a
képzelt apa családi nevét viseli. Erre vonatkozó nyilatkozata hiányában a gyermek az
anya családi nevét viseli tovább.
(5)	Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek a
nagykorúvá válását követően kérheti, hogy a születési anyakönyvbe - ha arra korábban
nem került sor - apjaként képzelt személyt jegyezzenek be, és kezdeményezheti a
korábban bejegyezett képzelt apa nevének törlését is. Ebben az esetben arról is
nyilatkozhat, hogy a továbbiakban viselni kívánja-e a képzelt apa családi nevét.
(6)	A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.
4:160. § [Gyámhatósági névmegállapítás]
(1)	A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha
a)	a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők a gyermek családi és utónevének
meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhatóság felhívásától számítva
harminc napon belül nem jelentik be; vagy
b)	a gyermek mindkét szülője ismeretlen.
(2)	A gyámhatóság állapítja meg a gyermek utónevét, ha a szülői felügyeleti jogot az
aszülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámhatóság felhívása ellenére a
gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem
határozza meg.
158
2. A gyermek gondozása és nevelése
4:161. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének
meghatározása]
(1)	A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek
megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.
(2)	A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biztosítani. A
gyermek lakóhelye - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a
szülei lakása akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.
(3)	A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket
jogtalanul tartja magánál.
(4)	A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét vagy a szülők által
kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők beleegyezése
nélkül elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. A szülők lakóhelyének vagy a
szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyása önmagában a szülői felügyeletet - a
személyes gondozás és nevelés kivételével - nem érinti.
(5)	A gyermek huzamos időn át - így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más
hasonló célból - önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével
tartózkodhat külföldön.
(6)	A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre vonatkozó szülői
engedély szükséges.
4:162. § [A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása]
(1)	A szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját megválasztani.
(2)	A gyermek képességei figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik
el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön.
(3)	Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával,
iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő
vitában a gyámhatóság dönt.
4:163. § [A gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy részvétele a
gyermek gondozásában és nevelésében]
A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában - a
felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával - részt vehet az a személy, akinek saját
vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek huzamos időn át nevelkedik.
3.	A gyermek vagyonának kezelése
4:164. § [A gyermek vagyonának kezelői]
(1)	A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermekük
minden olyan vagyonát kezeljék, amely e törvény szerint nincs kivéve a kezelésük alól.
(2)	Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem kezelhetik, a
gyámhatóság - a vagyont juttató személy javaslatának figyelembe vételével - a vagyon
kezelésére gyámot rendel ki (a továbbiakban: vagyonkezelő gyám). Ha a vagyont juttató
harmadik személy a vagyon kezeléséből az egyik szülőt zárta ki, a vagyont a
vagyonkezelésre egyébként jogosult másik szülő kezeli.
159
4:165. § [A szülő egyedüli vagyonkezelői joga]
(1)	A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők kölcsönösen vagy külön-külön
meghatalmazást adhatnak egymásnak arra vonatkozóan, hogy a gyermek vagyonát az
egyik szülő a másik helyett kezelje. A meghatalmazás akkor érvényes, ha közokiratba
vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2)	A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű vagyonjogi szerződések
megkötésénél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a másik
szülő meghatalmazottjaként is eljár.
(3)	Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság a szülői felügyeletet közösen
gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője.
4:166. § [A gyermek vagyonának és jövedelmének felhasználása]
(1)	A szülők a gyermek vagyonából eredő jövedelemnek azt a részét, amely a vagyon
terheinek kifizetése után fennmarad, a gyermek indokolt szükségleteire kötelesek
fordítani.
(2)	A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyonának állagát e
törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései szerint vehetik igénybe.
(3)	Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel rendelkezik, a
szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.
4:167. § [A szülő felelőssége a vagyonkezelésért]
(1)	A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül
kezelik.
(2)	A szülők gyermekük vagyonának kezelése során a rendes vagyonkezelés szabályai
szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben. Ha e
kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik, az ezzel
okozott kárt a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséért való felelősség szabályai
szerint kötelesek megtéríteni.
4:168. § [A szülők vagyonkezelői jogának korlátozása]
Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében
kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, a gyámhatóság
indokolt esetben
a)	elrendelheti a gyermek pénzének és értéktárgyainak a gyámhatóság részére történő
átadását, ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell;
b)	a szülőket biztosítékadásra kötelezheti;
c)	a vagyonkezelést rendszeres felügyelete alá vonhatja;
d)	kötelezheti a szülőket, hogy a vagyonkezelésről úgy adjanak számot, mint a gyám;
illetve
e)	a szülőktől a vagyonkezelés és a vagyoni ügyekben való képviselet jogát egyes
vagyoni ügyekre vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve korlátozhatja vagy
megvonhatja.
4:169. § [A gyermek vagyonának kiadása]
Ha a szülők vagyonkezelői joga megszűnik, kötelesek gyermekük vagyonát kiadni a
nagykorú gyermeknek vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.
160
4. A gyermek törvényes képviselete
4:170. § [A gyermek törvényes képviselete]
(1)	A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermeküket
személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék.
(2)	A vagyonkezelői joggal nem rendelkező szülő a gyermek vagyoni ügyeiben
törvényes képviselőként nem járhat el.
4:171. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága a jognyilatkozat személyessége
miatt]
A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira,
amelyeket jogszabály szerint kizárólag személyesen lehet megtenni.
4:172. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága érdekellentét miatt]
(1)	A szülő - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem képviselheti a gyermekét
olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy az ő
törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű fél.
(2)	Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény vagy a
gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat
el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.
(3)	Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt, bármely hatóság kérheti, és annak
hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles a
gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a (2) bekezdésben megjelölt okból az
ügyben nem járhat el.
(4)	Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám.
XVIII.	Fejezet
A szülői felügyelet gyakorlása
1.	A szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról
4:173. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]
(1)	A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság
eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.
(2)	A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell
gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.
(3)	Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő
késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan
dönthet.
4:174. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok megosztásáról és a
közös szülői felügyeletről]
(1)	A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket
egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet
az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek
hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.
(2)	A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös
kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői
161
felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet (1)
bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja vagy arról ítélettel
határoz.
4:175. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő vitában]
Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak
megállapodni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével - a
gyámhatóság dönt.
2.	A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése
4:176. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]
(1)	A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek
érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő
gyakorolja.
(2)	A bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi
fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.
4:177. § [A különélő szülő feljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok gyakorlására]
(1)	Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a
gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő
lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.
(2)	A bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gondozásával,
nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a
gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges
gyakorlására. Ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely
lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.
4:178. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]
(1)	Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek érdekét
veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a
nála történő elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben ezt a személyt gyámul kell
kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket elsősorban olyan
személynél helyezi el, aki a gyermek gondozásában, nevelésében, a gyermek érdekeinek
megfelelően már korábban részt vett.
4:179. § [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének
megváltoztatása]
(1)	A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél történő
elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények,
amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen
módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem
hivatkozhat a körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a
változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket
jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.
(2)	Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak
együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére
megszünteti.
162
4:180. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik
személynél történő elhelyezése iránti per]
(1)	A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok
gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és
az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert.
(2)	A pert - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a szülőnek a másik szülő ellen, a
gyámhatóságnak mindkét szülő ellen meg kell indítania.
(3)	A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a
személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.
(4)	A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét
szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri,
közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a
tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés
egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.
4:181. § [Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben]
A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő
gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a
különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői eljárást vegyenek
igénybe.
3.	A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei
4:182. § [A szülők együttműködési kötelezettsége]
A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek
kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben
tartva - együtt kell működniük.
4:183. § [A gyermekkel együttélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]
A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról,
tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a
különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell
adnia.
4:184. § [Közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok]
(1)	A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen
gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a
bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő
szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.
(2)	A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének
meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási
helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási
helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának
megválasztása.
(3)	Ha a különélő szülők egyes, a (2) bekezdésben meghatározott, közösen gyakorolt
felügyeleti jogosítványok tekintetében nem tudnak megegyezni, erről a gyámhatóság
dönt.
163
4:185. § [A különélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]
Ha a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával,
nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, a vagyonkezelés és a gyermek
vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására, a szülői felügyeletet e
tekintetben a különélő szülő gyakorolja. A különélő szülő tevékenységéről a szülői
felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájékoztatni köteles.
4:186. § [Közvetítés a gyámhatósági eljárásban]
A gyámhatóság, kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői felügyeletet
gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés
kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása - ideértve a különélő szülő és a
gyermek közötti kapcsolattartást -érdekében a szülők számára közvetítői eljárás
igénybevételét rendelheti el.
4.	A kapcsolattartás
4:187. § [A kapcsolattartás joga]
(1)	A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot
tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan
kapcsolattartást biztosítani.
(2)	A gyermekétől különélő szülő - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem
rendelkezik - jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.
(3)	A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti
joga szünetel, kivéve, ha a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő
hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat
hatálya alatt áll.
(4)	Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani
a gyermekkel való kapcsolattartásra,
a)	akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette;
b)	aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő
örökbefogadásához; vagy
c)	akinek szülői felügyeleti joga a gyermek ismeretlen személy által történő
örökbefogadásához adott hozzájárulásával vagy azért szűnt meg, mert a szülő a
gyermeket - annak érdekében, hogy más nevelje fel, személyazonosságának feltárása
nélkül - egészségügyi intézményben, arra kijelölt helyen hagyja, a gyermekért hat héten
belül nem jelentkezik, és a gyermek örökbefogadására nem került sor.
(5)	A (4) bekezdés szerinti esetben a szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartásra való
feljogosításáról a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket tartós
nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt.
4:188. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók]
(1)	A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és - ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy
a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából
nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartási jogát nem érinti az, ha
az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek szülőjének
halála folytán szűnt meg, és a házastárs a másik házastárs korábbi házasságából
származó gyermekét fogadja örökbe.
164
(3)	A kapcsolattartásra - ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában
nevelkedett - kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is,
akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.
4:189. § [A kapcsolattartási jog tartalma]
(1)	A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a
gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott
időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási
szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a
kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására.
(2)	A kapcsolattartás joga - ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében
eltérően nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt keretek között kiterjed a gyermek
meghatározott időtartamú külföldre vitelére is.
(3)	A gyermek elvitelével felmerülő kiadások - ha a bíróság vagy a gyámhatóság
eltérően nem rendelkezik - a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.
4:190. § [A kapcsolattartás rendezése]
(1)	A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a
szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a kapcsolattartásról - kérelemre
vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt. Ha házassági vagy a szülői
felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők
megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az
ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.
(2)	A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi
állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az
ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételével
rendelkezik.
(3)	A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás
gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, arról, hogy felügyelt
kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről,
idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési
kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.
(4)	Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását
a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül a bíróságtól lehet kérni.
4:191. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pótlása]
(1)	A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek
tájékoztatni egymást.
(2)	A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi
megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.
4:192. § [Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért, szabályainak
megszegéséért]
(1)	Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett személy a kapcsolattartást kellő
indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a
másik félnek megtéríteni.
(2)	A gyámhatóság kérelemre kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó,
a kapcsolattartás szabályait megszegő felet a kapcsolattartás akadályozása, szabályainak
megszegése folytán keletkezett igazolt költségek viselésére.
165
4:193. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]
A gyámhatóság vagy - házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben - a
bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult
személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.
4:194. § [A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása]
A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.
XIX.	Fejezet
A szülői felügyeleti jog szünetelése és megszűnése
1. A szülői felügyeleti jog szünetelése
4:195. § [A szülői felügyeleti jog szünetelése]
(1)	Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha
a)	a szülő cselekvőképtelen;
b)	a kiskorú szülő korlátozottan cselekvőképes, kivéve a tizenhatodik életévét betöltött
kiskorú szülő gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét;
c)	a szülő cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében
részlegesen korlátozott;
d)	a szülő ismeretlen helyen távol van vagy ténylegesen akadályozva van a szülői
felügyelet ellátásában;
e)	a gyámhatóság a gyermek családba fogadásához hozzájárult;
f)	a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke örökbefogadásához járult hozzá;
g)	a gyermeket a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette;
h)	a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el; vagy
i)	a szülő a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója
sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll.
(2)	Az életközösség fennállása alatt szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek,
aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott másik szülővel.
(3)	A szülői felügyelet megszüntetése vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per
jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, akinek a
gyermekét a gyámhatóság ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más
személynél vagy intézményben helyezte el.
2.	A családbafogadás
4:196. § [A családbafogadás]
(1)	A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők vagy a szülői felügyeletet gyakorló
szülő kérelmére - a különélő másik szülő meghallgatásával - a gyámhatóság
hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte vagy más
családi ok miatt a gyermeket más, általa megnevezett család átmenetileg befogadja,
gondozza és nevelje, feltéve, hogy a családbafogadás a gyermek érdekében áll.
(2)	A gyámhatóság a családbafogadáshoz akkor járul hozzá, ha a családba fogadó szülő
személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére, a
gyámság ellátására, és e feladatok ellátását maga is vállalja.
(3)	A családba fogadó szülőt vagy szülőket a gyámhatóság gyámul rendeli.
166
4:197. § [A szülő jogai és kötelezettségei családbafogadás esetén]
(1)	A családbafogadás ideje alatt a szülő szülői felügyeleti joga szünetel.
(2)	A szülőt megilleti a kapcsolattartás joga és a gyermek sorsát érintő lényeges
kérdésekben való együttes döntési jog.
(3)	Különösen indokolt esetben a gyámhatóság a szülőt feljogosíthatja a vagyonkezelés
és a gyermek vagyoni ügyében a törvényes képviselet jogával.
(4)	A családbafogadás a szülő tartási kötelezettségét nem érinti.
4:198. § [A családbafogadás felülvizsgálata]
(1)	A családbafogadás feltételeinek fennállását a gyámhatóság évente felülvizsgálja.
(2)	A családbafogadást a gyámhatóság megszünteti, ha azt a szülő vagy a családba
fogadó szülő kéri, vagy ha annak fenntartása a gyermek fejlődését veszélyezteti.
3.	A szülői felügyeleti jog megszűnése, megszüntetése és visszaállítása
4:199. § [A szülői felügyeleti jog megszűnése]
(1)	Megszűnik a szülői felügyeleti jog
a)	a gyermek nagykorúvá válásával;
b)	a gyermek örökbefogadásával, kivéve, ha a gyermeket a szülő házastársa fogadja
örökbe;
c)	a szülőnek a gyermek örökbefogadásához adott hozzájárulásával, vagy ha a gyermek
örökbefogadásához a szülő a gyermek hathetes korát megelőzően járult hozzá, a
gyermek hathetes korának elérésekor, kivéve, ha a szülő a hozzájáruló nyilatkozatot
visszavonta; vagy
d)	ha a szülő a gyermeket annak érdekében, hogy más nevelje fel -
személyazonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézmény arra kijelölt helyén
hagyja, és a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik.
(2)	Ha a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, az egyik szülő halála esetén a
szülői felügyelet a túlélő szülőt illeti meg.
(3)	Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjogosítványait
egyedül gyakorolta, a felügyelet a túlélő szülőt illeti meg, feltéve, hogy nem áll a szülői
felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt.
(4)	Ha a szülői felügyeleti jog a (3) bekezdés alapján a túlélő szülőt illeti meg, a
gyámhatóság felhívja őt a szülői felügyeleti jogok gyakorlására. Nem hívható fel a
szülői felügyeleti jogok gyakorlására a túlélő szülő, ha szülői felügyeleti joga
cselekvőképtelensége, kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképessége,
cselekvőképességének a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében való részleges
korlátozottsága, ismeretlen helyen való tartózkodása vagy a szülői felügyelet ellátásában
való tényleges akadályoztatottsága miatt szünetel, vagy ha az a gyermek érdekével
nyilvánvalóan ellentétben áll.
4:200. § [A szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése]
(1)	A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha
a)	a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy
erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti; vagy
b)	a gyermeket más személynél helyezték el vagy átmeneti nevelésbe vették, és a szülő
a gyermek elhelyezésére vagy az átmeneti nevelésbe vételre okot adó magatartásán,
életvitelén, körülményein önhibájából nem változtat.
167
(2)	Ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos
bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a szülői felügyeletet a szülő
valamennyi gyermeke tekintetében megszüntetheti. A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a
megszüntető határozat hatálya kihat a később született gyermekre is.
(3)	Aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat
örökbe, nem viselhet gyámságot, gyermek nála nem helyezhető el és - a bíróság vagy a
gyámhatóság eltérő rendelkezésének hiányában - nincs joga arra, hogy gyermekével
kapcsolatot tartson.
4:201. § [A szülői felügyeleti jog bírósági visszaállítása]
A bíróság a jövőre nézve visszaállítja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely miatt azt
megszüntették, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre
alapul szolgálna.
4:202. § [A szülői felügyeleti jog megszüntetése és visszaállítása iránti per
indítására jogosultak és a per alperesei]
(1)	A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt bármelyik
szülő indíthat pert. Mindkét esetben perindításra jogosult a gyermek, a gyámhatóság és
az ügyész is.
(2)	A szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása iránt a korlátozottan
cselekvőképes kiskorú személy és a cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok
gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott szülő a pert - törvényes képviselője
hozzájárulásával - személyesen indíthatja meg. A cselekvőképtelen szülő és gyermek
nevében a pert a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg.
(3)	A szülői felügyelet megszüntetése iránt a pert az ellen a szülő ellen kell megindítani,
akinek szülői felügyeletét meg kívánják szüntetni. A szülői felügyelet visszaállítása
iránt az ellen kell pert indítani, akinek keresete folytán a bíróság a szülői felügyeletet
megszüntette; ha a szülői felügyelet visszaállítását ő kéri, a pert a másik szülő ellen kell
megindítani. Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a pert a
bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
(4)	A szülői felügyelet megszüntetése és az annak visszaállítása iránt indított perben
hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.
XV.	Cím
A rokontartás
XX.	Fejezet
A rokontartás közös szabályai
4:203. § [A rokontartásra való jogosultság]
(1)	Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes
eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa
nincs.
(2)	Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő
hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan
életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a
kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is - nem várható el.
168
(3)	Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek a
vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő
érdemtelenségére.
4:204. § [A tartási képesség]
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját
szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását
veszélyeztetné.
4:205. § [A tartásra kötelezettek köre és a tartási kötelezettség sorrendje]
(1)	A tartási kötelezettség - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az egyenesági
rokonokat terheli egymással szemben.
(2)	Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a
gyermeknek a szülőjével szemben.
(3)	Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, eltartása
távolabbi felmenőire hárul.
(4)	Ha a tartásra jogosult szülőnek nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt
eltartani.
(5)	A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási
kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi.
(6)	A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra
hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében
közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.
4:206. § [A testvértartás]
Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenes ági rokona nincs, nagykorú testvére
köteles eltartani feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló
egyenes ági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.
4:207. § [A mostohagyermek tartása]
(1)	A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan,
tartásra szoruló kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mostohagyermek), akit házastársa
az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.
(2)	A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíjfizetési
kötelezettségét.
4:208. § [A mostohaszülő és a nevelőszülő tartása]
(1)	A mostohagyermek a tartásra szoruló mostohaszülőjét akkor köteles eltartani, ha a
mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a nevelt gyermek azt a
személyt, aki róla saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül
gondoskodott, és nem vérszerinti-, örökbefogadó- vagy mostohaszülője (a
továbbiakban: nevelőszülő).
4:209. § [A tartásra jogosultság sorrendje a vér szerinti és a tényleges családi
kapcsolatokban]
Tartásra jogosult
a)	a vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egysorban; illetve
b)	a vér szerinti szülő és - ha a jogi feltételek egyébként fennállnak - a mostohaszülő és
a nevelőszülő egysorban.
169
4:210. § [A tartási kötelezettség megoszlása]
(1)	Több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi,
vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.
(2)	Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban
álló kötelezettekre, ilyen személyek hiányában a sorban utánuk következő
kötelezettekre hárul.
(3)	Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen
gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség
megállapításánál figyelembe kell venni.
4:211. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]
(1)	Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a
jogosultság sorrendjében
a)	a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;
b)	a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;
c)	a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egysorban - a szülőt;
d)	a szülők - egymással egysorban - a többi rokont; és
e)	a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi
rokon a távolabbit megelőzi.
4:212. § [Eltérés a sorrendtől]
A bíróság kérelemre, indokolt esetben a tartásra való jogosultság és a tartási
kötelezettség sorrendjétől eltérhet.
4:213. § [A tartás mértékének és módjának meghatározása]
A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett
megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági
megállapítását kérheti.
4:214. § [A tartás mértéke]
(1)	A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett
teljesítőképessége alapján állapítja meg.
(2)	A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének indokolt költségeit kell
figyelembe venni.
(3)	A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás
költségeinek viselésére is kiterjed.
(4)	Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló
rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire, továbbá az
azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.
(5)	Ha a jogosult a tartásra részben szorul rá, tartás-kiegészítés illeti meg. Ha a jogosult
rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles rokonai nem képesek az indokolt
szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani, a sorban következő kötelezettektől kérhet
tartás-kiegészítést.
(6)	A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem
haladhatja meg.
4:215. § [A tartás módja]
(1)	A tartást a kötelezett - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - elsősorban pénzben
szolgáltatja (a továbbiakban: tartásdíj).
170
(2)	Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is
elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt, és az ellen a másik fél nem
tiltakozik.
(3)	A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.
4:216. § [A tartásdíj megállapítása]
A tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. A bíróság ítéletében úgy
rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi
Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével -
külön intézkedés nélkül - módosul.
4:217. § [Tartással kapcsolatos per]
(1)	A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás
iránt a szülő érdekében - egyetértésével - a járási hivatal is indíthat pert.
(2)	Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik vagy őt
gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán pert indíthat.
(3)	Tartási követelést hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet
visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok
miatt késlekedett. Három évnél régebbi időre tartási követelést nem lehet bírósági úton
érvényesíteni.
4:218. § [A tartás időtartama]
(1)	A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.
(2)	A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is
megállapítható, ha feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meghatározott idő elteltével
vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.
4:219. § [A tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának módosítása]
(1)	Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás megállapításának
alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás
változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének
vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a
megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények
megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett vagy
akinek a körülmények megváltozása felróható.
(2)	A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat -
kérelmére - köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának
összegéről.
4:220. § [A tartási kötelezettség megszüntetése]
(1)	Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles - a kötelezett
egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való
rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért a
szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint felel. A
bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül
szünteti meg.
(2)	A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán
a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek nem állnak fenn, vagy a jogosult
elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.
171
4:221. § [A tartáshoz való jog és a tartási kötelezettség megszűnése]
(1)	A tartáshoz való jog megszűnik a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy
a feltétel bekövetkeztével.
(2)	A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig
esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj - az örökhagyó tartozásaiért fennálló
felelősség szabályai szerint - átszáll az örökösre.
XXI.	Fejezet
A kiskorú gyermek tartása
4:222. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a
rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni
4:223. § [A rászorultság vélelme]
A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek
nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig -
érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat.
4:224. § [A szülő tartási kötelezettsége]
(1)	A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is
köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gyermek indokolt szükségleteit
munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek
tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.
(2)	Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság
engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának
állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegyék.
4:225. § [A gyermektartás módja]
(1)	A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban
pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).
(2)	A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő
háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.
4:226. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]
(1)	A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a
szülők megállapodása irányadó.
(2)	A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási
kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz
eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot,
amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli
egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.
(3)	A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat,
ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében
vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.
4:227. § [A gyermektartásdíj bírósági megállapítása]
(1)	A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.
(2)	A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni:
a)	a gyermek indokolt szükségleteit;
172
b)	mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
c)	a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és
azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;
d)	a gyermek saját jövedelmét; és
e)	a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi,
családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
(3)	A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi
ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek
érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő
előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét
is köteles megtéríteni.
(4)	A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének
tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem
megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi
összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.
XXII. Fejezet
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása
4:228. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok
alkalmazása]
A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek
tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
4:229. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]
(1)	A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül
is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása
érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem
nélkül tájékoztatnia kell.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő
szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú
végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú
szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok
folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.
(3)	A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha
a)	a gyermek a tartásra érdemtelen;
b)	a gyermek tanulmányi- és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem
tesz eleget; vagy
c)	ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását
veszélyeztetné.
(4)	A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő
indok nélkül nem tart kapcsolatot.
(5)	A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására
rendkívül indokolt esetben kötelezhető.
4:230. § [A tartásdíj mértéke]
A tartásdíj mértékének megállapításánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit,
saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által
173
biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell
figyelembe venni.
4:231. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]
A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj
fizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének
fennállásáról vagy megszűnéséről.
Hatodik rész
A GYÁMSÁG
XVI.	Cím
A gyámrendelés
4:232. § [Gyámság alatt álló kiskorú]
Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik.
4:233. § [A gyám feladatköre]
A gyám - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a gyámsága alatt álló gyermek
gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője.
4:234. § [A gyámrendelés szükségessének bejelentése]
(1)	A kiskorú gyermek közeli hozzátartozója és az a személy, akinek a gondozásában a
gyermek él, köteles a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a kiskorú
részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy más hatóság is köteles értesíteni a
gyámhatóságot, ha hivatalos eljárása során tudomást szerez arról, hogy valamely
kiskorú részére gyámot kell rendelni. A gyámrendelés szükségességét bárki bejelentheti.
(2)	A gyámot a gyámhatóság hivatalból rendeli ki.
4:235. § [Nevezett gyám]
(1)	A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő
közokiratban vagy végintézkedésben gyámul megnevezett. Ha a szülői felügyeletre
egyaránt jogosult szülők eltérő gyámot neveztek meg, a gyermek érdekét mérlegelve a
gyámhatóság határoz arról, hogy a gyámságot melyikük lássa el.
(2)	A nevezett gyámot akkor lehet mellőzni, ha
a)	a gyámságot nem vállalja;
b)	e törvény szerint gyámságot nem viselhet;
c)	a gyámság gyakorlásában akadályozva van; vagy
d)	kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné.
4:236. § [Rendelt gyám]
(1)	Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas
közeli hozzátartozót rendel gyámul. Ha ilyen hozzátartozó nincs, a gyámhatóság más
hozzátartozót vagy arra alkalmas személyt rendel gyámul, elsősorban azok közül, akik a
gyermek gondozásában, nevelésében már korábban részt vállaltak.
(2)	A gyámhatóság - a gyermekvédelmi gyámság kivételével - rendszerint minden
kiskorú részére külön gyámot rendel. Azonos helyen nevelkedő testvérek részére
gyámul ugyanazt a személyt kell kirendelni, ha az a kiskorúak érdekével nem ellentétes.
174
4:237. § [Az ítélőképes gyermek véleményének figyelembe vétele]
A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleményét -
korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venni. Nem rendelhető
a tizennegyedik életévét betöltött gyermek gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos
okból, kifejezetten tiltakozik.
4:238. § [Kötelező gyámrendelés]
A gyermek gyámjául kell rendelni azt a személyt,
a)	akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte;
b)	akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte; vagy
c)	aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta.
4:239. § [Gyermekvédelmi gyámság]
(1)	Gyermekvédelmi gyámság alá tartozik az a gyermek, akit
a)	átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek; vagy
b)	ideiglenes hatállyal gyermekvédelmi nevelőszülőknél, gyermekotthonban vagy más
bentlakásos intézményben helyeztek el, és szülője ellen a szülői felügyelet
megszüntetése iránti per indult.
(2)	Gyermekvédelmi gyámság esetén a gyámságot vállaló és arra alkalmas
gyermekvédelmi nevelőszülő rendelhető gyámul. A gyermek gyámjául kell rendelni
annak a gyermekotthonnak a vezetőjét, ahol a gyámhatóság a gyermeket elhelyezte.
(3)	A gyámhatóság gyermekvédelmi gyámul hivatásos gyámot rendel ki, ha
a)	az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket fogyatékosok vagy pszichiátriai
betegek otthonában helyezte el;
b)	a gyermekvédelmi nevelőszülő a gyámságot nem vállalja; vagy
c)	a szülő hozzájárult gyermeke titkos örökbefogadásához, és a gyámhatóság a
gyermeket ideiglenesen a leendő örökbefogadó szülőnél helyezte el.
4:240. § [Többes gyámrendelés]
(1)	A gyermek részére kivételesen több gyám is rendelhető. Többes gyámrendelésre
akkor kerülhet sor, ha
a)	a gyermeket saját háztartásukban nevelő házastársak közösen vállalják a gyámságot;
b)	a gyámság alá tartozó kiskorú két közeli hozzátartozója vállalja együttesen a
gyámságot; vagy
c)	a gyermek vagyonának kezelése és egyes más ügyeinek intézése különös
szakértelmet igényel.
(2)	A (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a gyámhatóságnak meg kell
határoznia a gyámok feladatkörének pontos megosztását.
(3)	Ha a gyám jogkörét túllépve jár el, jognyilatkozata harmadik személlyel szemben
hatályos, de köteles a gyámsága alatt állónak a jognyilatkozattal okozott teljes kárát
megtéríteni.
4:241. § [A gyámság viselésének feltételei]
(1)	Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben e törvényben meghatározott
kizáró ok nem áll fenn, és személyében, körülményeiben alkalmas a gyámság ellátására.
(2)	Gyámul - a nevelőotthon vezetője és a hivatásos gyám kivételével - az rendelhető,
aki a gyámi tisztséget vállalja.
4:242. § [Kizárás a gyámság viseléséből]
(1)	Nem rendelhető gyámul az a személy,
a)	aki cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll;
175
b)	aki szülői felügyeletet megszüntető vagy közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya
alatt áll;
c)	akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhatóság átmeneti
nevelésbe vette;
d)	akinek a gyermekét tartós nevelésbe vették;
e)	akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították; vagy
f)	akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban vagy
végrendeletben kizárt.
(2)	Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyámságból, akit a
másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a
gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön.
XVII.	Cím
A gyámság gyakorlása
4:243. § [A gyámság gyakorlása]
(1)	A gyám a gyermek érdekeinek megfelelően köteles a tevékenységét gyakorolni. A
gyámnak a tevékenysége során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő
kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt
nyilváníthasson.
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira
és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a gyám
jogaira és kötelezettségeire.
4:244. § [A gyám jogkörének korlátai]
(1)	A gyám nem jogosult a gyermek nevének meghatározására vagy megváltoztatására,
és nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.
(2)	A gyám jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása
szükséges, ha az a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra
vonatkozik.
(3)	A gyermekvédelmi gyám a gyermek gondozási helyét a gyámhatóság
jóváhagyásával változtathatja meg.
(4)	Ha a gyermekvédelmi gyám hivatásos gyám, a gyermek gondozásával és
nevelésével kapcsolatos feladatokat a gyermekvédelmi nevelőszülő, a gyermekotthon
vagy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona látja el.
4:245. § [A gyám vagyonkezeléssel kapcsolatos jogai és kötelezettségei]
(1)	A gyám köteles a gyermek pénzét és értéktárgyait - ha azokat a rendes
vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell - a gyámhatóságnak átadni.
(2)	Ha a gyermekvédelmi gyámságot gyermekvédelmi nevelőszülő látja el, a gyermek
vagyonát akkor kezelheti és a gyermeket vagyoni ügyeiben akkor képviselheti, ha arra a
gyámhatóság - kérésére - feljogosítja. A gyámhatóság vagyonkezelésre vonatkozó
felhatalmazása a vagyon egészére vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára
vonatkozhat. Felhatalmazás hiányában a vagyonkezelésről az erre rendelt gyám
gondoskodik.
(3)	A gyermekvédelmi nevelőszülő a (2) bekezdésben előírt felhatalmazás nélkül is
megkötheti a gyermek képviseletében a mindennapi élet szokásos szükségleteinek
fedezése körébe tartozó szerződéseket.
176
4:246. § [Gyámhatósági felügyelet a gyám működése felett]
(1)	A gyám a tevékenységét a gyámhatóság rendszeres felügyelete - gyermekvédelmi
gyámság esetén az irányítása - alatt látja el. Tevékenységéről bármikor köteles
felvilágosítást adni a gyámhatóságnak.
(2)	A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, és intézkedéseit a gyermek
érdekében - hivatalból, a gyámság alatt álló gyermek vagy közeli hozzátartozója
kérelmére - meg is változtathatja. E tekintetben közeli hozzátartozónak minősül a szülő
akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel.
(3)	A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskorú fontosabb ügyeiben határozathozatal
előtt köteles meghallgatni a gyámot, az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú
gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzátartozóit.
4:247. § [A gyám költségeinek és kiadásainak megtérítése]
(1)	A gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - a gyám részére kell folyósítani.
(2)	A gyám a gyermek jövedelmét a gyermek szükséges tartására igénybe veheti. Ha a
gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a
gyám a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott
részletekben - igénybe vegye.
(3)	A gyám a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költségeinek
megtérítését a gyermek jövedelméből igényelheti. Megfelelő jövedelem hiányában a
kiadások, költségek megtérítéséről a gyámhatóság gondoskodik.
4:248. § [A gyám számadási kötelezettsége]
(1)	A gyám a vagyonkezelésről - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - évenként
köteles a gyámhatóságnak számot adni.
(2)	Ha a gyámság alatt álló jövedelme nem haladja meg a jogszabályban meghatározott
mértéket, a gyám számára - a gyermekvédelmi gyám kivételével - a gyámhatóság
egyszerűsített számadást engedélyezhet. Ha a gyámságot közeli hozzátartozó látja el, a
gyám az egyszerűsített számadási kötelezettség alól is mentesíthető.
(3)	A gyámhatóság a gyámot az (1)-(2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül
indokolt esetben - hivatalból, a korlátozottan cselekvőképes gyámság alatt álló vagy
hozzátartozója kérelmére - eseti számadásra kötelezheti.
XVIII.	Cím
A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése
4:249. § [A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése]
(1)	A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügyelet alá kerül
vagy nagykorúságát eléri.
(2)	A gyám tisztsége megszűnik
a)	a gyámság megszűnésével;
b)	a gyám halálával;
c)	a gyám felmentésével; vagy
d)	a gyám elmozdításával.
4:250. § [A gyám felmentése]
(1)	A gyámhatóság a gyámot felmenti, ha
a)	a gyám fontos okból felmentését kéri;
177
b)	a gyám alkalmatlannak bizonyul a gyámi tisztségre; vagy
c)	a kirendelést követően szerez a gyámhatóság tudomást olyan akadályról, vagy utólag
keletkezik olyan akadály, amely miatt a gyám gyámságot nem viselhet.
(2)	A gyermekvédelmi gyámot a gyámhatóság akkor is felmenti, ha
a)	a gyermek gondozási helyét megváltoztatja; vagy
b)	a gyermekotthon vezetőjének vezetői beosztása megszűnt.
(3)	A gyámhatóság kivételesen felmentheti a gyámot, ha a gyermek érdekében más
személy gyámként való kirendelése indokolt.
4:251. § [A gyám elmozdítása]
(1)	A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét
elhanyagolja vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámsága alatt álló gyermek
érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti vagy amely miatt a feladat ellátására
méltatlanná válik.
(2)	Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot el kell mozdítani, és a késedelem
veszéllyel járhat, a gyámhatóság a gyámot tisztségéből azonnali hatállyal felfüggeszti.
4:252. § [A gyám kötelezettségei a gyámi tisztség megszűnésekor]
(1)	A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről
jelentést, az általa kezelt vagyonról végszámadást előterjeszteni.
(2)	A gyám ellen számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a gyámot a
vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt évülnek el. Ha a
követelés alapjául szolgáló ok később jutott az érdekelt tudomására, a határidőt a
tudomásszerzéstől kell számítani, feltéve, hogy a követelés a rendes elévülés szabályai
szerint még nem évült el.
4:253. § [A gyám kártérítési felelőssége]
A gyám a gyámsága alatt álló gyermeknek a vagyonkezelés során okozott kárért a
szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint felel.
178
ÖTÖDIK KÖNYV
DOLOGI JOG
Első Rész
A BIRTOK
I. Cím
A birtok és a birtokvédelem
I.	Fejezet
A birtok. A birtok megszerzése és elvesztése
5:1. § [Birtokos]
(1)	Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító
jogviszony alapján hatalmában tartja.
(2)	Olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján
tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől
a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).
(3)	Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges
hatalmába került.
5:2. § [A birtok megszerzése]
A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.
5:3. § [Birtokátruházás]
(1)	A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló
megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. A birtokátruházásra a szerződés
létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló
megállapodásával megvalósul, ha
a)	a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja; vagy
b)	az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.
(3)	A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével
megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.
(4)	Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása
iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a
birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.
5:4. § [A birtok elvesztése]
(1)	A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával
véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.
(2)	A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában
időlegesen akadályoztatva van.
(3)	A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a
hagyaték megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az
179
örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd
birtokláshoz való jogcíme határozza meg.
ii. Fejezet
A birtokvédelem
5:5. § [A birtokost megillető birtokvédelem]
(1)	A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy
birtoklásában jogalap nélkül háborítják (a továbbiakban: tilos önhatalom).
(2)	A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével,
akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.
(3)	Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.
(4)	Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és
bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.
(5)	A közös birtokosok egymással szemben a jogcímük szerint jogosultak
birtokvédelemre.
5:6. § [Önhatalom]
(1)	A tilos önhatalom ellen a birtokos - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben -
önhatalommal is felléphet.
(2)	Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha
a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet
meghiúsítaná.
5:7. § [Birtokper]
(1)	Tilos önhatalom esetén a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a
zavarás megszüntetését kérheti a bíróságtól.
(2)	A bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban
megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
5:8. § [Birtokvédelem a tényleges birtoklási helyzet alapján]
(1)	A birtokos egy éven belül a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot
helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
(2)	A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a
birtoksértő magatartástól eltiltja; kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet
kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A
jegyző - kérelemre -jogosult a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is határozni.
(3)	A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél,
aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat
kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított
perben kérheti a határozat megváltoztatását.
(4)	A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a meghozatalától számított
három napon belül végre kell hajtani. A keresetindításnak a jegyző által hozott határozat
végrehajtására nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a jegyző a hasznok, károk és költségek
kérdésében is határozatot hozott, és az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás
kérdésében pert indított.
(5)	A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat
végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat
megváltoztatása várható.
180
II. Cím
Jogalap nélküli birtoklás
5:9. § [A jogalap nélküli birtokos helyzete és kiadási kötelezettsége]
(1)	Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak
kiadni.
(2)	A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással
kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog
kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos
úton szerezte meg.
(3)	A jogalap nélküli birtokos jogállására, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a
megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók.
5:10. § [A jogalap nélküli birtokos megtérítési igénye és elviteli joga]
(1)	A jogalap nélküli birtokos követelheti a dologra fordított szükséges költségei
megtérítését - a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével
-	és elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat.
(2)	A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos
költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén a jogalap nélküli
gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.
(3)	A jogalap nélküli birtokos az elvitel jogát az állag sérelme nélkül gyakorolhatja.
5:11. § [A dolog hasznainak kiadása és a jogalap nélküli birtokos felelőssége]
(1)	A jogalap nélküli birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait,
kivéve, ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt.
(2)	A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a
jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik, az elfogyasztott vagy beszedni
elmulasztott hasznok értékének megtérítésére nem köteles, és a dologban bekövetkezett
károkért nem felelős. A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos a dolog visszakövetelése
ellenére sem köteles azoknak az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok
értékének megfizetésére, amelyeket vélt jogának megfelelően a visszakövetelésig
beszedett vagy beszedhetett volna, és nem felel azokért a károkért sem, amelyek a
dologban vélt jogának gyakorlása következtében keletkeztek.
(3)	A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak
az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá a szerződésen
kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a dologban
bekövetkezett mindazon károkat, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.
5:12. § [A jogalap nélküli birtokos joga a dolog értékesítésére és felhasználására]
(1)	Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak
máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna,
a jogalap nélküli birtokos a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.
(2)	A gyorsan romló vagy az olyan a dolgot, amelynél a késedelem jelentős
értékveszteséggel járna - ha lehetséges - értékesíteni kell vagy fel kell használni.
(3)	Az értékesítésből befolyt összeg vagy a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat
illeti meg.
(4)	A jogalap nélküli birtokos helyzetére egyebekben a jogalap nélküli gazdagodás
szabályait kell alkalmazni.
181
Második Rész
A TULAJDONJOG
III. Cím
A tulajdonjog általános szabályai
III.	Fejezet
A tulajdonjog általában
5:13. § [A tulajdonjog]
(1)	A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott
korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.
(2)	A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok
szedésének és a rendelkezés joga.
(3)	A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására.
IV.	Fejezet
A tulajdonjog tárgyai
5:14. § [A dolog]
(1)	A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet.
(2)	A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az
értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
(3)	A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő
eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.
5:15. § [Alkotórész]
A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy
az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással
értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
5:16. § [Tartozék]
A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog
rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt
elősegíti.
5:17. § [Az ingatlanon fennálló tulajdonjog terjedelme]
(1)	Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az
ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terj ed.
(2)	Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld méhének kincseire és a természeti
erőforrásokra nem terjed ki.
5:18. § [Az épület és a föld tulajdonjoga]
(1)	Az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak
meg - a földtulajdonost illeti meg.
(2)	Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet
önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba.
182
5:19. § [A földhasználat szerződéses szabályozásának lehetősége a föld és az épület
tulajdonosa között]
(1)	Ha a földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület létesítésével és a föld
használatával kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket szerződésben szabályozzák, e
szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha azt az ingatlan-
nyilvántartásba feljegyezték.
(2)	A földtulajdonos és az épület tulajdonosa megállapodhatnak abban, hogy az épület
tulajdonosa az épületet a földtulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti
meg. Az épület tulajdonosa a föld tulajdonosától a hozzájárulás megadását követelheti,
ha az elidegenítés vagy a terhelés az épület tulajdonosát terhelő kötelezettségek
teljesítését vagy az épület létesítésének a szerződésben rögzített célját nem
veszélyezteti.
5:20. § [Elővásárlási jog az épület és a föld elváló tulajdona esetén]
Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga elválik, a földtulajdonost az épületre, az
épület tulajdonosát a földre elővásárlási jog illeti meg.
IV.	Cím
A tulajdonjog tartalma és védelme
V.	Fejezet
A birtokláshoz való jog
5:21. § [A birtoklás joga]
A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem.
VI.	Fejezet
A használat és a hasznok szedésének joga
1.	Általános szabályok
5:22. § [Használat, hasznok szedése, terhek viselése és veszélyviselés]
A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dolog hasznait szedni; viseli a dologgal
járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet
kötelezni.
5:23. § [A dolog használatának általános magánjogi korlátja]
A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól,
amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel
jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
2.	Egyes szomszédjogok
5:24. § [A földtámasz joga]
A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól
anélkül, hogy más megfelelő rögzítésről ne gondoskodnék.
183
5:25. § [A szomszédos telek igénybevétele]
(1)	Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak
gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más fontos
okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést
megengedni.
(2)	A tulajdonos a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja, ha ez a földjén
való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez
szükséges.
3.	A használat különös esetei
5:26. § [A szükséghelyzet]
(1)	Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el
nem hárítható veszély esetén a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély
megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják vagy
abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetén ez a kötelezettség a
tulajdonost akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben
meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.
(2)	A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól, aki a veszély
megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott
károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.
(3)	Ha több személy életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes
veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, ha e tárgyak
feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik;
ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség
megosztására is.
5:27. § [A közérdekű használat]
(1)	Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre jogszabályban feljogosított
személyek - a feladataik ellátásához szükséges mértékben - az ingatlant időlegesen
használják, arra használati jogot szerezzenek vagy az azon fennálló tulajdonjogot
egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás
mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.
(2)	Ha a korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát lehetetlenné teszi vagy
jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.
4.	Túlépítés
5:28. § [A jóhiszemű túlépítés]
(1)	Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd
követelheti, hogy a túlépítő
a)	a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon
kártalanítást;
b)	a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható; vagy
c)	az egész földet vásárolja meg.
(2)	A szomszéd az egész földjének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha
a)	a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik; vagy
184
b)	a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés
következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.
(3)	A bíróság a szomszéd által választott jogkövetkezmény helyett az (1) bekezdésben
meghatározott más jogkövetkezményt alkalmazhat. Nem alkalmazhat a bíróság olyan
jogkövetkezményt, amelynek alkalmazása ellen mindkét fél tiltakozik.
5:29. § [A rosszhiszemű túlépítés]
(1)	Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben
tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna
aránytalan károsodást, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő
a)	az épületet bontsa le; vagy
b)	a saját földjét és az épületet - a föld és az épület értékének megtérítése ellenében -
bocsássa tulajdonába.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak mellett a szomszédot - választása szerint - megilletik
a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó szabályokban foglaltak szerinti jogok.
(3)	A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik. A
túl építőt megilleti a beépített anyag elvitelének joga.
VII.	Fejezet
A rendelkezési jog
1.	A rendelkezési jog általános szabályai
5:30. § [A rendelkezési jog tartalma]
(1)	A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai
szedésének jogát másnak átengedje, azt biztosítékul adja vagy más módon megterhelje,
továbbá hogy a tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon.
(2)	Ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet.
2.	Az elidegenítési és terhelési tilalom
5:31. § [Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása]
(1)	Tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében a tulajdonos harmadik
személlyel szemben hatályosan a tulajdonjog tárgyára elidegenítési és terhelési tilalmat
vagy elidegenítési tilalmat alapíthat. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban azt a
jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál.
(2)	Az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal
biztosított jog megszűnésével megszűnik.
5:32. § [Az elidegenítési és terhelési tilalom hatása]
(1)	Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult
hozzájárulása szükséges. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés
hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési
tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a
rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik.
(2)	Az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az
elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza.
185
(3)	Az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően
alkalmazni kell, ha a dolgon csak elidegenítési tilalom áll fenn, vagy ha a rendelkezés
jogát a tilalom más módon korlátozza.
5:33. § [Elidegenítési és terhelési tilalom jogszabály vagy bírósági határozat
alapján]
A jogszabályban vagy bírósági határozattal meghatározott személyek javára
megállapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és
terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
5:34. § [Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés ingatlan-
nyilvántartási bejegyezhetősége]
Ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály vagy bírósági határozat alapján
ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom
esetén a tulajdonjog változása vagy az ingatlan megterhelése az elidegenítési és
terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az
ingatl an-nyilvántartásba.
VIII.	Fejezet
A tulajdonjog védelme
5:35. § [A tulajdoni igények elévülésének kizártsága]
A tulajdoni igények nem évülnek el.
5:36. § [A tulajdonjog védelme]
(1)	A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését és a
jogalap nélküli birtokostól a dolog kiadását.
(2)	Ha az albirtokos a dolog birtokát jogosulatlanul engedte át harmadik személynek, a
tulajdonos a harmadik személytől az albirtokos nevében követelheti, hogy a dolgot az
albirtokosnak adja vissza. Ha az albirtokos a dolog átvételét megtagadja, a tulajdonos a
dolog kiadását saját részére követelheti.
(3)	Olyan tulajdonos dolog kiadása iránti igényével szemben, aki a dolog tulajdonjogát
tényleges átadás nélkül, a dolog kiadása iránti követelés átengedése útján szerezte meg,
a dolog birtokosát mindazok a kifogások megilletik, amelyek a dolog kiadása iránti
követelést átruházó tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló követelésével szemben is
megillették volna.
(4)	A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy
elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának
gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.
5:37. § [Ingatlan-nyilvántartási igény]
Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt
tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.
186
V. Cím
A tulajdonjog megszerzése
IX.	Fejezet
Tulajdonszerzés átruházással
5:38. § [Az átruházás]
(1)	Ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra
irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása
szükséges.
(2)	Ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló
szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
5:39. § [Nem tulajdonostól való tulajdonszerzés]
(1)	Átruházással a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
(2)	A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az
átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.
(3)	Kereskedelmi forgalomban való szerzésnek minősül az, ha a vevő olyan eladótól
vásárol, aki az adásvételi szerződést jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági
tevékenysége körében, saját nevében köti meg.
(4)	A tulajdonjognak a (2) bekezdés szerinti megszerzésével megszűnnek a harmadik
személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és
amelyek fennállása tekintetében a tulajdonjogot megszerző fél jóhiszemű volt.
5:40. § [Tulajdonszerzés pénzen és értékpapíron]
Akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt
ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.
X.	Fejezet
Tulajdonszerzés hatósági határozattal és hatósági árverés útján
5:41. § [Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján]
(1)	Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg,
tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos.
(2)	A tulajdonjogot hatósági határozattal megszerző jogosult - ha a hatósági határozat
eltérően nem rendelkezik - ingó dolog esetén a dolog birtokának átruházásával, ingatlan
esetén tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.
(3)	Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a
hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-
nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.
(4)	A dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való
megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a
hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt
jóhiszemű.
187
5:42. § [Az állam kártalanítás nélküli tulajdonszerzése hatósági határozattal]
(1)	Ha az állam jogszabály erejénél fogva, valamint bírósági vagy más hatósági
határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot, a dolog értékének erejéig felel a
volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor - jogszabály, bírósági és más hatósági határozat
vagy visszterhes szerződés alapján - jóhiszemű személlyel szemben fennálló
kötelezettségéért. Az állam felelőssége akkor áll fenn, ha a jogosult a volt tulajdonos
vagyonára végrehajtást vezetett, és a végrehajtás során a követelés nem nyert
kielégítést.
(2)	Az állam tulajdonszerzése nem érinti a jóhiszemű harmadik személy javára az
ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett jogokat.
XI.	Fejezet
A kisajátítás
5:43. § [Kisajátítás]
(1)	Kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és
feltétlen kártalanítás ellenében szerezhető meg.
(2)	A kártalanítás nyújtására az köteles, aki a kisajátítás alapján a tulajdont megszerzi.
XII.	Fejezet
Az elbirtoklás
5:44. § [Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása]
(1)	Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén
tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja.
(2)	Ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek a harmadik személynek a
dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt
keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az
elbirtokló a harmadik személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű.
(3)	Elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való
tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak.
(4)	Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok szerint birtokolható el a dolog
tulajdoni hányada is.
5:45. § [A jogcímes elbirtoklás]
Az elbirtoklás öt év elteltével következik be, ha a birtokos a dolog birtokát a
tulajdonostól olyan szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdon átruházását
követelhetné, ha a szerződés az érvényességéhez megkívánt alakszerűségi
követelményeknek megfelel, és a birtokos a maga részéről az ellenszolgáltatást
teljesítette.
5:46. § [Jogutódlás az elbirtoklásban]
Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely
jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.
5:47. § [Az elbirtoklás kizártsága]
(1)	Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog
birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.
188
(2)	Ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján nem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás
feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható meg.
5:48. § [Az elbirtoklási idő nyugvása]
Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait
gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem
következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél
kevesebb volna hátra.
5:49. § [Az elbirtoklás megszakadása]
(1)	Az elbirtoklás megszakad, ha
a)	a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton érvényesíti;
b)	a tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja; vagy
c)	a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza,
vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja
vissza.
(2)	Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető
figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból
kezdődik.
XIII.	Fejezet
Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton
5:50. § [Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton]
(1)	Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a
szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte
meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog,
amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik
tulajdonossá.
(2)	Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat
tulajdonba vételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna,
eltérő megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a
termékek, a termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és
máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint nyújtson megtérítést.
(3)	A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a
dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással
tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán.
XIV.	Fejezet
A növedék
5:51. § [Tulajdonszerzés a növedéken]
A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb
váltak a föld alkotórészévé, kivéve, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.
189
XV.	Fejezet
Tulajdonszerzés gazdátlan javakon
5:52. § [Tulajdonszerzés gazdátlan javakon]
(1)	Gazdátlan ingó dolog tulajdonjogát megszerzi, aki a dolgot tulajdonszerzés
szándékával birtokba veszi.
(2)	Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona vagy
amelynek birtoklásával a tulajdonos a tulajdonról való lemondás szándékával
felhagyott.
XVi. Fejezet
A vadak és a halak tulajdonjogának megszerzése
5:53. § [Tulajdonszerzés vadakon és halakon]
(1)	A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más
hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak.
(2)	A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak
a tulajdonába kerül, akinek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt,
feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában
a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, akinek
területéről a vad kiváltott, ha az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt
vadászni.
(3)	A kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát a halászati jog gyakorlására
jogosult szerzi meg.
XVII.	Fejezet
A találás
5:54. § [Tulajdonszerzés találással]
(1)	Ha valaki feltehetően más tulajdonában álló, elveszett dolgot talál és azt birtokba
veszi, megszerzi annak tulajdonjogát, ha arra igényt tart feltéve, hogy
a)	megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa; és
b)	a dolog tulajdonosa vagy az átvételre jogosult más személy a találástól számított egy
éven belül, élő állat esetén három hónapon belül, a dologért nem jelentkezik.
(2)	Ha a dolgot többen találják meg, a találótársakat a találó jogai együttesen, egymás
között egyenlő arányban illetik meg és kötelességei egyetemlegesen terhelik. Találótárs
az is, aki a dolgot elsőként felfedezte és annak birtokbavételére törekedett, de végül más
vette azt előbb birtokba.
5:55. § [A találó kötelezettsége]
(1)	A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc napon belül a dolog
elvesztőjének, tulajdonosának, a dolog átvételre jogosult más személynek vagy a találás
helye szerint illetékes jegyzőnek átadni.
(2)	A jegyzőnek való átadáskor a találó nyilatkozni köteles arra nézve, hogy igényt tart-
e a dolog tulajdonjogára. A találó igénybejelentéséről a jegyző igazolást ad.
190
5:56. § [A jegyző eljárása]
(1)	Ha az átadott dolog átvételére jogosult személye megállapítható, a jegyző a dolgot
késedelem nélkül átadja a jogosultnak.
(2)	Ha az átvételre jogosult személye nem állapítható meg, a jegyző a dolgot az
átadástól számított három hónapon át megőrzi. Ha ez idő alatt a jogosult nem
jelentkezik, a dolgot - ha ennek tulajdonjogára az átadáskor igényt tartott - a találónak
ki kell adni.
5:57. § [A találó jogainak korlátai és a dolgot terhelő jogok sorsa]
(1)	A találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, azonban azt
nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és használatát másnak nem engedheti át.
(2)	A jogosult tulajdonszerzésével a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai
megszűnnek.
5:58. § [A talált dolog értékesítése]
(1)	Ha a jogosult a dologért az átadástól számított három hónap alatt nem jelentkezett,
és a találó az átadáskor nem tartott igényt a dolog tulajdonjogára, a jegyző a talált dolgot
értékesíti.
(2)	A talált dolgok értékesítésére a közigazgatási végrehajtás keretében lefoglalt
vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
5:59. § [Közönség számára nyitva álló helyen talált dolog]
(1)	A közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú
közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgot a találó köteles az
üzemeltető alkalmazottjának késedelem nélkül átadni. Az ilyen dolog tulajdonjogára a
találó nem tarthat igényt.
(2)	Ha a talált dolog átvételére jogosult személye megállapítható, az üzemeltető őt
értesíti és jelentkezése esetén részére a dolgot késedelem nélkül átadja.
(3)	Ha az átvételére jogosult személye nem állapítható meg, az üzemeltető a dolgot az
átadástól számított három hónapon át megőrzi, vagy - ha a megőrzésre lehetősége nincs
-	azt az átadástól számított nyolc napon belül a jegyzőnek átadja.
(4)	Ha a jogosult a dologért három hónap alatt nem jelentkezik, az üzemeltető vagy a
jegyző azt értékesíti.
5:60. § [A nem eltartható vagy nem megőrizhető dolog esetén követendő eljárás]
Ha a talált dolog nem tartható el vagy nem őrizhető meg, a jegyző, a hivatal vagy a
vállalat az értékesítéséről késedelem nélkül gondoskodik.
5:61. § [A tulajdonos jogai]
Ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés
után történő jelentkezés esetén a befolyt összeget ki kell neki fizetni. Elveszti a jogosult
a dolog tulajdonjogára vagy az értékesítés során befolyt összegre vonatkozó igényét, ha
a találástól számított egy éven belül nem jelentkezik.
5:62. § [Találódíj]
(1)	Ha a talált dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a
találó méltányos összegű találódíjra jogosult, ha mindent megtett annak érdekében,
hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa. A találódíj a találótársakat egyenlő arányban
illeti meg.
(2)	A találó a talált dolog kiadását költségkövetelésének és találódíjának kielégítéséig
megtagadhatja.
191
(3)	A találót ezek a jogok akkor is megilletik, ha a talált dolgot a hatóságnak adta át. A
hatóság a dolgot vagy az értékesítéséből befolyt vételárat a találó hozzájárulásával
adhatja ki az átvételre jogosultnak, kivéve, ha az átvételre jogosult a dolog értékét a
hatóságnál letétbe helyezi. A letétbe helyezett összeg a letett dolog helyébe lép.
5:63. § [A tulajdonjog és az értékesítés során befolyt vételár sorsa, ha a jogosult
nem jelentkezik]
Ha a talált dolog tulajdonosa, elvesztője vagy az átvételre jogosult más személy az
egyéves, élő állat esetén három hónapos határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a
találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog vagy a dolog értékesítéséből befolyt
vételár az államot illeti.
5:64. § [Kincstalálás]
(1)	Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek vagy
amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.
(2)	Ha az állam a dologra nem tart igényt, annak tulajdonát a találó szerzi meg;
ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.
(3)	Ha az (1) bekezdésben megjelölt talált tárgy a védett kulturális javak körébe tartozik,
annak tulajdonjoga az államot illeti meg.
XVIII.	Fejezet
A feldolgozás, az átalakítás, az egyesülés, a vegyülés,
a hozzáépítés, az átépítés, a beépítés és a ráépítés
5:65. § [Feldolgozás és átalakítás]
(1)	Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen
új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét
megtéríteni vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát
átengedni.
(2)	Ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított dolog értékét lényegesen
meghaladja, a dolog tulajdonosa a dolog értékének megtérítését követelheti.
(3)	Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga az anyag
tulajdonosát illeti.
(4)	Ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását
köteles megtéríteni.
(5)	Ha az új dolog tulajdonjogát a feldolgozó szerzi meg, harmadik személynek a dolgot
terhelő joga megszűnik. Ha az új dolog tulajdona az anyag tulajdonosáé, az anyagot
terhelő jog az új dolgot is terheli.
5:66. § [Egyesülés és vegyülés]
(1)	Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak
aránytalan károsodás, aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet
szétválasztani, közös tulajdon keletkezik.
(2)	Ha az egyesült vagy vegyült dolgok valamelyikét az egyesülés vagy vegyítés folytán
keletkező új dolog többi eleméhez képest - értékénél, minőségénél és gazdasági céljánál
vagy egyéb oknál fogva - főalkotórésznek kell tekinteni, ennek tulajdonosa választhat,
hogy az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolgot a többi tulajdonos kártalanítása
ellenében tulajdonába veszi vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi.
192
(3)	A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen
maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás
megtérítését követelheti.
(4)	Ha az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolog e törvény szabályai szerint
közös tulajdonba kerül, harmadik személyeknek az egyesített vagy vegyített külön
dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokat terhelik. Ha az
egyik dolgot jog terheli, és az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dolog a másik
dolog tulajdonosáé lesz, a dolgot terhelő jog, ha e törvény eltérően nem rendelkezik,
megszűnik. A dolgot terhelő jog az egyesítéssel vagy vegyítéssel keletkezett dologra
száll át, ha ez a terhelt dolog tulajdonosáé lesz.
5:67. § [A feldolgozott, átalakított, egyesült vagy összevegyült dolog értékesítése]
(1)	Ha a feldolgozott, az átalakított, az egyesült vagy az összevegyült dolog
tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak
között a tulajdoni hányad arányában fel kell osztani.
(2)	Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a
vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó
összeg illeti meg.
5:68. § [Hozzáépítés]
(1)	Ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít,
és ezzel az ingatlan értékét jelentősen növeli, az építő és az épület tulajdonosa eltérő
megállapodásának hiányában közös tulajdon keletkezik (a továbbiakban: hozzáépítés).
Az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének
a hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell
megállapítani.
(2)	A hozzáépítésnek nem minősülő építési munka ellenértéke a jogalap nélküli
gazdagodás szabályai szerint követelhető.
(3)	A rosszhiszemű hozzáépítésre a rosszhiszemű ráépítés szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
5:69. § [Beépítés]
(1)	Ha valaki idegen anyagnak a felhasználásával úgy építkezik, hogy a felhasznált
anyag a telek alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - ha az anyag és a telek
tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a telek tulajdonosáé lesz.
(2)	Ha valaki idegen anyagot úgy épít be, hogy a felhasznált anyag az épület
alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - ha az anyag és az épület tulajdonosa
eltérően nem állapodnak meg - az épület tulajdonosáé lesz.
5:70. § [Ráépítés]
(1)	Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít, az
épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a
ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a
földnek vagy - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.
(2)	A ráépítő szerzi meg a földnek vagy a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az
épület értéke a földnek vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja.
A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő az épület
tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földre használati jog illeti meg.
193
5:71. § [Rosszhiszemű ráépítés]
(1)	A rosszhiszemű ráépítésre, továbbá arra az esetre, amelyben a földtulajdonos a
ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot
helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a túlépítés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
(2)	Rosszhiszemű a ráépítő, ha az építkezés megkezdése előtt tudta vagy a körülmények
alapján tudnia kellett volna, hogy az építés a tulajdonos tulajdonjogát sérti.
5:72. § [A közös tulajdonra vonatkozó szabályok]
E fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a tulajdonostárs
a közös tulajdonban lévő dolgot dolgozza fel vagy alakítja át, a közös tulajdonban lévő
épületet bővíti, építi át, vagy ahhoz hozzáépít, illetve ha a közös tulajdonban lévő
ingatlanra a tulajdonostárs épít rá.
VI.	Cím
Közös tulajdon és társasház
XIX.	Fejezet
A közös tulajdon
5:73. § [A közös tulajdon fogalma]
(1)	A dolgon fennálló tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt is
megillethet.
(2)	Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő.
5:74. § [A tulajdonostársak joga a birtoklásra és használatra]
A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot
azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz
fűződő lényeges jogi érdekeinek sérelmére.
5:75. § [A közös tulajdon hasznainak szedése, költségviselés és veszélyviselés]
A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen
arányban terhelik őket a dologgal kapcsolatos kiadások, a közös tulajdoni viszonyból
eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.
5:76. § [A közös tulajdon állagának megóvása]
Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik
tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik
tulajdonostárs köteles viselni. Ilyen kiadások előtt a tulajdonostársakat lehetőség szerint
értesíteni kell.
5:77. § [Több dologból létrejövő közös tulajdon anyagain fennálló jogok sorsa]
Ha közös tulajdon több dologból jön létre, harmadik személyeknek a közös tulajdon
keletkezése előtt a dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni
hányadokat terhelik.
5:78. § [Határozathozatal]
(1)	A tulajdonostársak - ha eltérően nem rendelkeznek - szótöbbséggel határoznak a
közös tulajdont érintő kérdésekben. Minden tulajdonostársat tulajdoni hányada
arányában illeti meg szavazati jog.
194
(2)	A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges
a)	a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz;
b)	az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez
vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.
5:79. § [A szótöbbséggel hozott határozat bíróság előtti megtámadása]
(1)	Ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti vagy a kisebbség jogi érdekeinek
lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja. A
megtámadásnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; a bíróság a
végrehajtást szükség esetén felfüggesztheti.
(2)	Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a tulajdonostársak között vitás, hogy a
tervezett munkálat feltétlenül szükséges-e az állag megóvásához és fenntartásához.
(3)	Határozat hiányában a birtoklást, a használatot vagy a hasznosítás módját a bíróság
bármelyik tulajdonostárs kérelmére a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonostársak
jogainak és a dologhoz fűződő jogi érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás
követelményeinek megfelelően szabályozhatja.
5:80. § [Rendelkezési jog a saját tulajdoni hányaddal]
Saját tulajdoni hányadával a tulajdonostárs jogosult rendelkezni.
5:81. § [Elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog]
(1)	A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel
szemben elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog illeti meg.
(2)	Ha az eladó számára nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson
kívüli résztulajdonosai is vannak, részéről az ajánlat közlésének kötelezettsége azokkal
szemben is az általános szabályok szerint áll fenn. Ingatlan-nyilvántartáson kívüli
résztulajdonosok esetén a közlési kötelezettség elmulasztásából folyó
jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azzal a jogot szerzővel szemben, aki a
szerződés megkötésénél jóhiszeműen járt el.
(3)	A tulajdonostársak az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jogot az érintett
tulajdoni hányadra tulajdoni hányaduk arányában gyakorolhatják. Ha közöttük
megegyezés nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki - akár másik
tulajdonostárssal közösen - az érintett tulajdoni hányadra az ajánlatot magáévá teszi, az
elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jog egyedül őt vagy őket illeti meg. Ha
több ilyen - egyedül fellépő - tulajdonostárs van, közülük a tulajdonos választ; az
elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jog a választott tulajdonostársat illeti meg.
(4)	A külön jogszabályban biztosított elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostársat e
törvény alapján megillető elővásárlási jogot.
(5)	A tulajdonostárs az elővásárlási jogot végrehajtási árverés esetén is gyakorolhatja.
5:82. § [A közös tulajdon védelme]
A közös tulajdon védelmében bármelyik tulajdonostárs önállóan is felléphet.
5:83. § [A közös tulajdon megszüntetése iránti igény]
(1)	A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról
való lemondás semmis.
(2)	A közös tulajdon megszüntetését a bíróság nem rendelheti el, ha a közös tulajdon
megszüntetése alkalmatlan időre esik.
5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése]
(1)	A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A közös
tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire
195
tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több
tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs
beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az
abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a benne lakó méltányos
érdekeit.
(2)	Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természetbeni
megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot,
a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között
megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel
szemben az értékesítés során is megilleti.
(3)	A közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a megfelelő
ellenértéket, az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróságnak
ítéletében kell megállapítania. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a
végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a bíróság nem változtathatja meg.
(4)	Ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az egyik
tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi vagy - ha az
ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti -
részére a tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít. A használati jog
értékcsökkentő hatását az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie mind a
magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztási
arányának a meghatározásánál. A használati jog bíróság által meghatározott és törvény
által biztosított terjedelmének jelentős túllépése esetén a bíróság a tulajdonos kérelmére
a használati jogot megszünteti.
(5)	Az ingatlanon fennálló közös tulajdon - ha a társasház létesítésének feltételei
egyébként fennállnak - az ingatlan társasházzá alakításával is megszüntethető. Ha a
közös tulajdont társasházzá alakítással a bíróság szünteti meg, a társasház alapító
okiratát a bíróság ítélete pótolja.
(6)	A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját,
amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.
XX.	Fejezet
A társasház
5:85. § [A társasház]
(1)	Társasház jön létre, ha az ingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag
megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy
legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak
külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész,
épületberendezés, helyiség, illetve lakás viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába
kerül.
(2)	Ha a földrészlet, amelyen az épület áll, nem tartozik a közös tulajdonba, arra a
tulajdonostársakat földhasználati jog illeti meg.
(3)	A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész tulajdoni hányada a külön tulajdonba
tartozó lakással és nem lakás céljára szolgáló helyiséggel együtt önálló ingatlan.
(4)	A közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni
hányad és a lakásra, illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó
tulajdonjog egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg.
196
(5) A társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Harmadik rész
A KORLÁTOLT DOLOGI JOGOK
VII.	Cím
A zálogjog
XXi. Fejezet
A zálogjog létrejötte
5:86. § [A zálogjog]
Zálogjoga alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló
vagyontárgyból (a továbbiakban: zálogtárgy) más követeléseket megelőző sorrendben
kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (a továbbiakban: személyes
kötelezett) nem teljesít.
5:87. § [A zálogjog létrejötte]
A zálogjog létrejön, ha
a)	a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítja a zálogjogot; és
b)	a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött.
5:88. § [A zálogjog alapítása]
Zálogjog megalapításához zálogszerződés és erre tekintettel
a)	a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálogjog); vagy
b)	a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása (kézizálogjog)
szükséges.
5:89. § [A zálogszerződés]
(1)	A zálogszerződésben a zálogkötelezett és a zálogjogosult zálogjognak meghatározott
zálogtárgyon meghatározott követelés biztosítása céljából való alapításában állapodnak
meg.
(2)	A zálogszerződés alapján a zálogkötelezett köteles
a)	kézizálogjog esetén a zálogjogosult részére átruházni a zálogtárgy birtokát vagy az a
feletti hatalmat;
b)	jelzálogjog esetén megadni a zálogjog bejegyzéséhez szükséges hozzájárulást; illetve
c)	a zálogjogosult választása szerint, az elzálogosított követelés kötelezettjét írásban
értesíteni a zálogjog megalapításáról, vagy az erről szóló nyilatkozatot a zálogjogosult
részére kiadni.
(3)	A zálogszerződés létrejöttéhez a zálogtárgy és a biztosított követelés meghatározása
szükséges.
(4)	A zálogtárgy fajta és mennyiség szerint vagy más, a zálogtárgy azonosítására
alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan
vagyontárgyat is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem
illeti meg a rendelkezési jog.
(5)	A zálogjoggal biztosított követelés az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra
utalással, az összeg meghatározásával vagy más, a biztosított követelés azonosítására
197
alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan
követelést is, amely még nem jött létre.
(6)	A zálogszerződést írásba kell foglalni.
5:90. § [Fogyasztói zálogszerződés]
Ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett
üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe nem tartozó célra használatos,
továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett üzleti tevékenysége vagy
önálló foglalkozása körébe tartozó jogviszonyból fakad, a zálogszerződésre vonatkozó
rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy
vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult
által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg;
b)	a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell az összeg megjelölését.
5:91. § [A zálogszerződés felek közötti hatálya]
A zálogszerződés alapján a feleket egymással szemben a zálogjog megalapítása
hiányában is megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek,
amelyeket e törvény a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára megállapít.
5:92. § [Törvényes zálogjog]
A zálogszerződést pótolja a jogszabály olyan rendelkezése, amely alapján valamely
követelés jogosultját zálogjog illet meg.
5:93. § [A jelzálogjog bejegyzése]
(1)	A jelzálogjogot
a)	ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba;
b)	ingó dolog, valamint jog és követelés esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
kell bejegyezni.
(2)	Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (a
továbbiakban: lajstrom) tanúsítja, a jelzálogjog megalapításához a megfelelő lajstromba
való bejegyzés szükséges.
(3)	Az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromba való bejegyzésre a zálogszerződés vagy
a zálogkötelezett bejegyzési engedélye alapján kerülhet sor, ha
a)	a zálogszerződés vagy a bejegyzési engedély egyedileg meghatározza a zálogtárgyat;
és
b)	a zálogkötelezett a dolognak vagy jognak az ingatlan-nyilvántartás vagy lajstrom
szerinti tulajdonosa vagy jogosultja.
(4)	A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre egyedileg vagy körülírással
meghatározott zálogtárgy tekintetében kerülhet sor. A bejegyzésnek nem akadálya, ha a
bejegyezni kívánt zálogtárgy a bejegyzés időpontjában nem létezik, vagy azon a
zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog.
5:94. § [A birtokátruházás kézizálogjog esetén]
(1)	A birtokátruházást pótolja, ha a dolgot a zálogjogosult és a zálogkötelezett közös
birtokban tartja, vagy részükre harmadik személy mint zálogtartó őrzi.
(2)	Ha a dolog harmadik személy albirtokos birtokában van, és a birtok átruházása a
dolog kiadása iránti igénynek az átruházásával történik, a kézizálogjog megalapításához
az is szükséges, hogy a tulajdonos az albirtokost az elzálogosításról értesítse.
198
(3)	Nem jön létre a kézizálogjog, ha a birtokátruházás a tulajdonos és a zálogjogosult
erre irányuló megállapodásával megy végbe oly módon, hogy a tulajdonos
albirtokosként továbbra is a dolog birtokában marad.
5:95. § [Az óvadék alapítása]
(1)	Óvadék
a)	pénzen és értékpapíron kézizálogjogként;
b)	dematerializált értékpapíron kézizálogjogként vagy a (2) bekezdésben meghatározott
módokon;
c)	fizetésiszámla-követelésen a (2) bekezdésben meghatározott módokon;
d)	jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgyon a (4) bekezdésben meghatározott
módon
alapítható.
(2)	Dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen óvadék alapítása
történhet
a)	a számlatulajdonos, a számlavezető és a zálogjogosult közötti írásbeli
megállapodással, amely szerint a számlavezető a számlatulajdonos rendelkezéseit a
zálogjogosult jóváhagyásával, a zálogjogosult rendelkezéseit a számlatulajdonos
jóváhagyása nélkül is teljesíti; vagy
b)	a számlavezető javára önmagában a számlatulajdonos és a számlavezető közötti
zálogszerződéssel.
(3)	A számlavezető a (2) bekezdésben foglaltak szerint fennálló zálogjogot valamennyi
számlakivonaton és egyéb egyenleg közlő iraton köteles feltüntetni.
(4)	Ha az óvadék tárgya jogszabályban meghatározott vagyontárgy, az óvadék
alapításához az szükséges, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a
kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerüljön, vagy a kötelezett korlátlan
rendelkezése alól egyébként kikerüljön.
5:96. § [Zálogjogosulti bizományos]
(1)	A zálogjogosult vagy több zálogjogosult együttesen a zálogszerződésben vagy
egyébként írásban zálogjogosulti bizományost jelölhet ki. A kijelölést írásba kell
foglalni.
(2)	A zálogjogosulti bizományos kijelölése harmadik személyekkel szemben attól az
időponttól hatályos, amikor a bizományos személyét - zálogjogosulti bizományosi
minősége feltüntetésével - az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a
hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzik.
(3)	A zálogjogosult kérheti, hogy az ingatlan-nyilvántartás, a lajstrom vagy a
hitelbiztosítéki nyilvántartás zálogjogosultként feltüntesse. A zálogjogosulti
bizományos kijelölésének visszavonása harmadik személyekkel szemben attól az
időponttól hatályos, amikor a zálogjogosultat az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba
vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzik.
(4)	Zálogjogosulti bizományos bejegyzése esetén az ingatlan-nyilvántartás, a lajstrom és
a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem tartalmazza azoknak a zálogjogosultaknak a nevét,
akinek javára a zálogjogosulti bizományos eljár.
(5)	Az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
bejegyzett zálogjogosulti bizományost a zálogjogosult jogai illetik és kötelezettségei
terhelik, e körben a zálogjogosulti bizományos a saját nevében, a zálogjogosult javára
jár el.
199
(6)	A zálogjogosult a zálogjogból fakadó jogokat a zálogjogosulti bizományos
bejegyzésének tartama alatt nem gyakorolhatja, azonban a zálogjogosulti bizományos
magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.
(7)	A zálogjoggal biztosított követelés átruházása a zálogjogosulti bizományos jogait és
kötelezettségeit nem érinti.
(8)	A zálogjogosulti bizományos köteles saját vagyonától elkülönítve tartani és kezelni
mindazt, ami a zálogjog érvényesítése alapján vagy egyébként a zálogjoggal
kapcsolatban hozzá befolyt vagy a birtokába került. A zálogjogosulti bizományos
hitelezői nem támaszthatnak igényt
a)	a zálogkötelezettel szemben fennálló és a zálogjogosultat illető követelésekre;
b)	a zálogjogosulti bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt
pénzösszegekre, amelyekről megállapítható, hogy a zálogjogosultat illetik.
XXII.	Fejezet
A zálogjoggal biztosított követelés
5:97. § [A zálogjoggal biztosítható követelés]
(1)	Zálogjog egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes,
meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés biztosítására alapítható.
(2)	Ha a zálogjogot nem pénzkövetelés biztosítására alapították, a zálogjog a követelés
nemteljesítéséből eredő kártérítési igényt vagy egyéb pénzkövetelést biztosítja.
(3)	Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés biztosítására zálogjog nem
alapítható.
5:98. § [A zálogtárggyal való helytállás terjedelme]
(1)	A zálogtárggyal való helytállás terjedelme annak a követelésnek a mindenkori
terjedelméhez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál.
(2)	A zálogtárggyal való helytállás kiterjed a zálogjoggal biztosított követelés
kamataira, a követelés és a zálogjog érvényesítésének szükséges költségeire és a
zálogtárgyra fordított szükséges költségekre.
(3)	Ha a felek meghatározták azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult
kielégítést kereshet a zálogtárgyból, a zálogjog a követelést és járulékait annyiban
biztosítja, amennyiben azok a keretösszeget nem haladják meg.
5:99. § [A biztosított követelés átruházása]
(1)	A biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való átszállásával a
zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára. A követelés átruházója köteles a
zálogtárgyat vagy a jelzálogjog átszállásának a bejegyzéséhez szükséges engedélyt az új
zálogjogosult részére kiadni.
(2)	A biztosított követelés egy részének átruházása esetén a régi és az új zálogjogosultat
azonos ranghelyen, a követeléseik arányában illeti meg a zálogjog.
(3)	A zálogjogot a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.
5:100. § [A különvált zálogjog]
(1)	A jelzálogjog jogosultja - szerződéssel, tartozásának biztosítékául - a biztosított
követelés nélkül is átruházhatja a zálogjogot (a továbbiakban: különvált zálogjog) a vele
szembeni követelés jogosultjára. A különvált zálogjog alapján a zálogjogosult jogai a
zálogjog megszerzőjét (a továbbiakban: a különvált zálogjog jogosultja) illetik.
200
(2)	A zálogjog átruházására szolgáló szerződésben meg kell határozni azt a követelést,
amelyet a különvált zálogjog biztosít. A szerződést írásba kell foglalni.
(3)	A zálogjog átruházása harmadik személyekkel szemben attól az időponttól hatályos,
amikor a különvált zálogjog jogosultját az ingatlan-nyilvántartásba, más lajstromba,
illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezték, vagy amikor a harmadik személy,
az engedményezésről való értesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával, értesítést
kapott a zálogjog átruházásáról.
(4)	A különvált zálogjog jogosultja a zálogjogból folyó jogait úgy köteles gyakorolni,
hogy ne veszélyeztesse az eredeti biztosított követelés megtérülését.
(5)	A különvált zálogjoggal biztosított követelés megszűnésével a különvált zálogjog
visszaszáll az eredeti zálogjogosultra. A különvált zálogjog jogosultja a biztosított
követelés megszűnését megelőzően visszaruházhatja a zálogjogot az eredeti
zálogjogosultra. A különvált zálogjogot egyébként csak a különvált zálogjoggal
biztosított követeléssel együtt lehet átruházni.
XXIII.	Fejezet
A zálogjog tárgya
5:101. § [A zálogtárgyak]
(1)	Zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet.
(2)	Kézizálogjog tárgya ingó dolog lehet.
(3)	Közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni
hányada, több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányada, továbbá
osztható követelés meghatározott része kivételével dolog vagy jog egy részén nem lehet
zálogjogot alapítani.
5:102. § [A körülírással meghatározott zálogtárgy]
Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták
meg, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok,
követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír.
5:103. § [A zálogtárgy alkotórészei, tartozékai és hasznai]
(1)	A zálogjog a dolgot mindenkori alkotórészeivel együtt terheli. A zálogjog kétség
esetén kiterjed a dolog mindenkori tartozékaira is.
(2)	A zálogjog kiterjed a dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy
egyéb hasznaira.
(3)	A zálogjog nem terjed ki a kielégítési jog megnyílása előtt az ingatlantól elvált
alkotórészre, tartozékra és haszonra, ha
a)	az a rendes gazdálkodás szabályai szerint vált el az ingatlantól; vagy
b)	annak tulajdonjogát átruházták és azt az ingatlanról elvitték.
5:104. § [A zálogtárgy helyébe lépő dolog vagy más érték]
(1)	A zálogtárgy értékcsökkenése vagy elpusztulása esetén járó biztosítási összeg,
kártérítés vagy más érték, illetve az ezekre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe
lép vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál.
(2)	A zálogtárgy kisajátításáért kapott kártalanítás vagy az erre vonatkozó követelés a
zálogtárgy helyébe lép.
(3)	Ha a zálogjogosult károsodás elhárítása érdekében értékesíti a zálogtárgyat, a befolyt
vételár a zálogtárgy helyébe lép.
201
(4)	Ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat feldolgozza, átalakítja, más vagyontárgyakkal
egyesíti vagy vegyíti, a feldolgozással, átalakítással, egyesítéssel vagy vegyítéssel
keletkezett új dolog az eredeti zálogtárgy helyébe lép.
(5)	Ha a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett az eredeti zálogtárgy helyett
megfelelő új zálogtárgyat vagy a zálogtárgy értékének csökkenése esetén kiegészítő
zálogtárgyat adott, az új zálogtárgy az eredeti helyébe vagy mellé lép.
(6)	Az elzálogosított követelés teljesítéseként szolgáltatott, illetve az elzálogosított
követelést biztosító zálogjog, kezesség vagy más biztosíték alapján befolyt pénz vagy
más vagyontárgy az eredeti zálogtárgy helyébe lép.
(7)	A különvált zálogjog érvényesítése eredményeként a különvált zálogjog
jogosultjához befolyt pénzösszegen vagy más vagyontárgyon a zálogjog átruházására
okot adó követelést biztosító kézizálogjog keletkezik.
5:105. § [Zálogjog több zálogtárgyon]
(1)	Ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több zálogtárgyat terhel, a
megfelelő nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy a jelzálogjog egyetemleges. Nem kell
az egyetemlegességre külön utalni, ha valamennyi zálogtárgy tekintetében ugyanaz a
zálogkötelezett, és a zálogjog a hitelbiztosítéki nyilvántartásba van bejegyezve.
(2)	Egyetemleges zálogjog esetén minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására
szolgál. A zálogjogosult határozhatja meg a zálogjog érvényesítésének sorrendjét,
azonban a kielégítési jog csupán annyi zálogtárgyra terjed ki, amennyi a biztosított
követelés kielégítéséhez szükséges.
XXiV. Fejezet
A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt
5:106. § [A kézizálogjog tárgyának birtoklása, használata és hasznosítása]
(1)	A zálogjogosult jogosult a kézizálogjog tárgyát birtokában tartani és köteles a
zálogtárgyat épségben megőrizni.
(2)	A feleknek a zálogtárgy birtoklásával, használatával és hasznosításával kapcsolatos
jogaira és kötelezettségeire a letét szabályai az irányadóak, azzal, hogy a zálogkötelezett
a zálogjog fennállása alatt nem jogosult a zálogtárgyat visszakövetelni.
5:107. § [A kézizálogfedezet védelme]
(1)	A zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett jogosult ellenőrizni a zálogtárgy
állagát és használatát.
(2)	Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, és a
zálogkötelezett - a zálogjogosult megfelelő határidőt tartalmazó felszólítása ellenére - a
zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat vagy az
értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot, a zálogjogosult a
zálogtárgyat értékesítheti. A zálogjogosult felszólítás és határidőtűzés nélkül jogosult a
zálogtárgyat értékesíteni, ha a felszólítás elháríthatatlan akadályba ütközik vagy a
zálogkötelezett intézkedésének bevárása a zálogtárgy további jelentős
értékcsökkenésével járna.
(3)	Ha a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett más megfelelő vagyontárgyat ajánl
fel, és ez a kielégítési jogot nem veszélyezteti, a zálogjogosult köteles a zálogtárgyat
visszaadni.
(4)	Az óvadék tárgya és egyéb nyilvános információ alapján egyértelműen
meghatározható értékkel rendelkező osztható zálogtárgy vagy a biztosított követelés
202
értékének változása esetén a zálogkötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a
zálogjogosult a túlzott biztosíték zálogkötelezett részére való arányos kiadására köteles.
(5)	A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést
vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés
kielégítését nem veszélyezteti.
5:108. § [A jelzálogjog tárgyának birtoklása, használata és hasznosítása]
(1)	A zálogkötelezett jogosult a jelzálogjog tárgyát birtokában tartani,
rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles a zálogtárgyat épségben
megőrizni.
(2)	A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog kötelezettje a rendes
gazdálkodás körében jogosult a körülírással meghatározott zálogtárgyat feldolgozni,
átalakítani és elidegeníteni.
5:109. § [A jelzálogfedezet védelme]
(1)	A zálogjogosult a zálogtárgy állagát és használatát ellenőrizheti.
(2)	Ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a
zálogjogosult gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet megillető
jogokat.
(3)	Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, és a
zálogkötelezett - a zálogjogosult megfelelő határidőt tartalmazó felszólítása ellenére - a
zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat vagy az
értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot, a zálogjogosult a
zálogtárgyat értékesítheti.
(4)	A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést
vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés
kielégítését nem veszélyezteti.
5:110. § [Az elzálogosított követelés mint zálogfedezet védelme]
(1)	Az elzálogosított követelés kötelezettjének a zálogjog megalapításáról való - az
elzálogosított követelés és a zálogjogosult megjelölését tartalmazó - írásbeli értesítését
követően a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a zálogkötelezett és az elzálogosított
követelés kötelezettje közötti szerződés módosítása. A kötelezett a zálogjogosulttal
szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja
be, amelyek a zálogkötelezettel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon
keletkeztek.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a fizetésiszámla-követelést terhelő
jelzálogjog megalapításáról való értesítés nem érinti a számlavezető banknak a
számlatulajdonossal szemben a számla- illetve betétszerződés alapján fennálló jogait és
kötelezettségeit.
5:111. § [Az elzálogosított követelés kötelezettjének jogai és kötelezettségei]
(1)	Az elzálogosított követelés kötelezettje mindaddig a zálogkötelezett részére köteles
teljesíteni, amíg olyan teljesítési utasítást nem kap, amely meghatározza a zálogjogosult
személyét, székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, szokásos tartózkodási
helyét vagy számlaszámát. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak
megfelelően teljesíthet.
(2)	A teljesítési utasítás akkor váltja ki az (1) bekezdés szerinti joghatást, ha az utasítás
az elzálogosításról szóló értesítésbe van foglalva vagy a zálogkötelezettől származik,
vagy ha a zálogjogosult a zálogszerződéssel vagy más hitelt érdemlő módon igazolja a
203
követelés elzálogosítását. Ha az elzálogosításról szóló értesítés megjelölte a
zálogjogosultat, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag a
zálogjogosult adhat.
(3)	A zálogjogosult a kielégítési jog megnyílása után küldhet teljesítési utasítást.
(4)	Ha a kötelezett az elzálogosításról szóló értesítést követően teljesítési utasítás
hiányában a zálogkötelezett részére teljesít, a zálogkötelezett köteles a szolgáltatás
teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni és a
zálogjogosult részére késedelem nélkül kiadni.
(5)	A zálogkötelezett a zálogjogosult kérésére köteles az elzálogosított követelés
érvényesítéséhez szükséges okiratokat átadni. Ha az elzálogosított követelés
esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől
függ, a zálogjogosult megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség
bekövetkezéséhez szükséges feltételt.
XXV.	Fejezet
A hitelbiztosítéki nyilvántartás
5:112. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartás alapelvei]
(1)	A hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan
tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított
jelzálogjogokat, valamint az e törvényben meghatározott egyéb biztosítéki jogokat.
(2)	A hitelbiztosítéki nyilvántartás nyilvános, tartalmát az interneten bárki ingyen,
személyazonosítás nélkül megtekintheti.
5:113. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartás tartalmát meghatározó nyilatkozatok]
(1)	A hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre, a bejegyzés módosítására és
törlésére a zálogjogosultnak, illetve a zálogkötelezettnek jogszabályban meghatározott,
elektronikus formanyomtatvány kitöltése útján, a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes
honlapján tett nyilatkozata alapján, a nyilatkozat tartalmi vizsgálata nélkül kerül sor.
(2)	A zálogjogosult által tett nyilatkozatról a zálogkötelezett, a zálogkötelezett által tett
nyilatkozatról a zálogjogosult a nyilatkozattételt követően késedelem nélkül,
elektronikus úton értesítést kap.
(3)	Nyilatkozatok megtételére a hitelbiztosítéki nyilvántartás felhasználóiként
nyilvántartásba vett személyek jogosultak.
(4)	A nyilatkozatok megtétele során az a természetes személy jogosult a felhasználóként
nyilvántartásba vett jogi személy vagy egyéb szervezet nevében eljárni, akit a szervezet
a nyilvántartásba vételkor vagy azt követően a nevében eljárni jogosult személyként
megjelölt.
(5)	A nyilatkozatok megtételére a saját vagy más nevében eljáró személy elektronikus
személyazonosítását követően kerülhet sor.
5:114. § [A zálogjog bejegyzése]
(1)	Zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult vagy a zálogkötelezett
tehet.
(2)	Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, a nyilatkozat
alapján a zálogjog bejegyzésére akkor kerül sor, ha a bejegyzéshez a zálogkötelezett
elektronikus formában a hitelbiztosítéki nyilvántartás internetes honlapján tett
nyilatkozatával hozzájárult.
204
(3)	Ha a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, a zálogjog
bejegyzésére a nyilatkozat alapján kerül sor.
5:115. § [A zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozat tartalma]
(1)	A zálogjog bejegyzésére olyan nyilatkozat alapján kerül sor, amely tartalmazza
a)	a zálogkötelezett nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait;
b)	a zálogjogosult nevét és külön jogszabályban meghatározott adatait;
c)	a jogi személy vagy egyéb szervezet nevében eljáró természetes személy nevét és
külön jogszabályban meghatározott adatait; és
d)	a zálogtárgy egyedileg vagy körülírással való meghatározását.
(2)	A zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozat tartalmazhatja azt az összeget is,
amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.
5:116. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartás tartalma]
A hitelbiztosítéki nyilvántartás minden bejegyzett zálogjog vonatkozásában tartalmazza
a)	a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatban foglaltakat;
b)	a zálogjog bejegyzésének időpontját; és
c)	a bejegyzés sorszámát.
5:117. § [A zálogjog törlése]
(1)	Zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult és a zálogkötelezett is
tehet.
(2)	Ha a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, a zálogjog
törlésére a nyilatkozat alapján kerül sor.
(3)	Ha a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, a nyilatkozat
alapján a zálogjog törlésére akkor kerül sor, ha a zálogjogosult
a)	a zálogjog törléséhez hozzájárult; vagy
b)	a zálogkötelezettnek a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatától számított harminc
napon belül nem tett a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot.
(4)	A zálogjogosult köteles a zálogjog törléséhez hozzájárulni, illetve nem jogosult a
bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot tenni, ha nem áll fenn zálogjoggal
biztosított követelése vagy olyan jogviszony, amelynek alapján a jövőben zálogjoggal
biztosított követelése keletkezhet.
XXVI.	Fejezet
A zálogjogok rangsora
5:118. § [A zálogjog megalapításához kötődő rangsor elve]
Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog a zálogjogosultakat a
zálogjogok alapításának a sorrendjében illeti meg.
5:119. § [A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott
tárgyon fennálló zálogjog ranghelye]
A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott vagyontárgyon -
hacsak azt egyéb zálogjogok nem terhelik - a zálogjog az eredeti zálogtárgyon alapított
zálogjog ranghelye szerint áll fenn.
205
5:120. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyainak
változása]
Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya több, körülírással
meghatározott vagyontárgy, az egyes dolgok, jogok és követelések változása a zálogjog
ranghelyét nem érinti.
5:121. § [A rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog]
A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya felett a rendelkezési jog
korábbi jogosultja által alapított zálogjog megelőzi azt a jelzálogjogot, amelyet e
zálogjogot megelőzően alapítottak, de - a rendelkezési jog hiányában - csak ezt
követően jött létre.
5:122. § [A zálogtárgy megszerzését biztosító zálogjog elsőbbsége]
Az eladónak az ingó zálogtárgy vételára iránti vagy a hitelezőnek az ingó zálogtárgy
tulajdonjoga megszerzéséhez nyújtott kölcsön visszafizetése iránti követelését biztosító
jelzálogjog megelőzi a vevő vagy az adós által korábban alapított jelzálogjogokat, ha a
zálogtárgy átruházása előtt
a)	a zálogjogot bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba; és
b)	a zálogjogosult írásban értesíti a zálogjog megalapításáról azokat a korábbi
zálogjogosultakat, akiknek a jelzálogjoga, a zálogkötelezett tulajdonába kerülése esetén,
kiterjed az új zálogtárgyra.
5:123. § [Óvadék és jelzálogjog közötti rangsor]
Ha ugyanazt a zálogtárgyat óvadék és jelzálogjog is terheli, az óvadék jogosultját
kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben.
5:124. § [Ranghely-szerződés]
(1)	A zálogjogosultak harmadik személyek jogainak sérelme nélkül megállapodhatnak a
ranghely módosításában.
(2)	A ranghely-módosítás a zálogkötelezettel szemben akkor hatályos, ha a megfelelő
nyilvántartásba bejegyezték.
5:125. § [A zálogjog ranghelyének előzetes biztosítása]
(1)	A tulajdonos a megfelelő nyilvántartásba - meghatározott személy javára vagy a
jogosult megjelölése nélkül - feljegyeztetheti, hogy valamely vagyontárgyat
zálogjoggal kíván megterhelni.
(2)	A feljegyzés iránti kérelemben meg kell határozni azt az összeget, amelynek erejéig
a tulajdonos zálogjogot kíván alapítani.
(3)	Ha a zálogjog bejegyzését a feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a
bejegyzett zálogjog a feljegyzés ranghelyéhez igazodó ranghelyet kap.
5:126. § [Rendelkezés a megszűnt zálogjog ranghelyével]
(1)	Ha a jelzálogjog egészben vagy részben megszűnik, a tulajdonos az eddigi zálogjog
törlésével egyidejűleg a zálogjog ranghelyén a korábbi vagy új jogosult javára, az
eddiginél nem magasabb összeg erejéig új zálogjogot alapíthat.
(2)	Ha a követelés részben szűnt meg, és a törölt zálogjog ranghelyén a tulajdonos vagy
a jogosult új zálogjogot alapít, ezt a fennmaradó zálogjog a rangsorban megelőzi.
(3)	A tulajdonos a jelzálogjog törlése alkalmával azt is feljegyeztetheti, hogy a törölt
bejegyzés ranghelyét fenntartja a törölt zálogjognál nem terhesebb új zálogjog
bejegyzésének céljára. A ranghely-fenntartás a korábbi zálogjog törlésétől számított egy
év elteltével hatályát veszíti. A ranghely-fenntartás tulajdonosváltozás esetén az új
tulajdonos javára szolgál.
206
(4)	A tulajdonos a ranghellyel való rendelkezés jogáról harmadik személy vagy a
lemondással érintett ranghelyet követő ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben
mondhat le.
XXVII.	Fejezet
A zálogjog érvényesítése
1. A kielégítési jog gyakorlásának általános szabályai
5:127. § [A kielégítési jog]
(1)	A zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé
válásakor, a teljesítés elmulasztása esetén nyílik meg.
(2)	A különvált zálogjog esetében a zálogjog átruházásával biztosított követelés
esedékessé válása és teljesítésének elmulasztása nem eredményezi a kielégítési jog
megnyílását. Ha azonban az eredeti biztosított követelésre tekintettel a különvált
zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílt, a zálogjog érvényesítésének nem akadálya
az, hogy a zálogjog átruházásával biztosított követelés még nem vált esedékessé. A
különvált zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílta esetén a különvált zálogjog
jogosultja köteles kielégítési jogát gyakorolni vagy a zálogjogot visszaruházni az eredeti
zálogjogosultra.
(3)	A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás
útján vagy bírósági végrehajtáson kívül történhet.
(4)	A fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog érvényesítése bírósági határozat
alapján, végrehajtás útján történhet.
2.	A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének közös szabályai
5:128. § [A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlásának módjai]
(1)	A kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlása a zálogjogosult választása
szerint
a)	a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése;
b)	a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése; vagy
c)	az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése
útján történik.
(2)	Ha a zálogtárgy jog vagy követelés, a zálogtárgy tulajdonjogán a jogot vagy
követelést, a zálogtárgy tulajdonosán a jogosultat kell érteni.
(3)	A zálogjogosult a kielégítési jog érvényesítésének választott módjáról másikra térhet
át.
5:129. § [A kielégítési jog gyakorlása fogyasztói zálogszerződés esetén]
Fogyasztói zálogszerződés esetén a zálogjogosult
a)	csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat, kivéve, ha a felek a kielégítési jog
megnyílása után írásban eltérő értékesítési módban állapodtak meg; és
b)	nem szerezheti meg - az óvadék kivételével - a kielégítés fejében a zálogtárgy
tulajdonjogát.
207
5:130. § [A zálogjog érvényesítésének átvételéhez való jog]
(1)	A zálogjog érvényesítését megkezdő zálogjogosultat megelőző ranghelyű
zálogjogosult a zálogjogot érvényesítő zálogjogosultnak címzett írásbeli nyilatkozattal
átveheti a zálogjog érvényesítését, ha megtéríti az érvényesítést megkezdő zálogjogosult
felmerült költségeit.
(2)	A zálogjogot érvényesítő zálogjogosult, ha az érvényesítés átvételére irányuló
nyilatkozatot kap, köteles az addig megtett lépésekről és a már felmerült költségekről
megfelelő tájékoztatást adni az elsőbbségi zálogjogosult részére.
5:131. § [A kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztése vagy korlátozása]
Ha a zálogjogosult a kielégítési jogának gyakorlása során az e törvényben
meghatározott kötelezettségeit megszegi, a zálogkötelezett, a személyes kötelezett vagy
bármely más személy, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, kérheti a bíróságtól a
kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztését vagy a zálogjogosult kötelezését a
kielégítési jognak a bíróság által meghatározott feltételek szerinti gyakorlására.
3.	A zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése
5:132. § [A zálogtárgy birtoklásához való jog]
(1)	A zálogjogosult a kielégítési jog megnyílása után jogosult a zálogtárgyat birtokba
venni és ennek érdekében felszólítani a zálogkötelezettet, hogy a zálogtárgyat a
felszólításban meghatározott megfelelő időn belül bocsássa a birtokába.
(2)	A birtokba bocsátás teljesítésére ingó zálogtárgy esetén legalább tíz napos, ingatlan
zálogtárgy esetén legalább húsz napos határidőt kell szabni. A lakóingatlan kiürített
állapotban való birtokba bocsátásának teljesítésére legalább három hónapos határidőt
kell szabni.
(3)	A zálogkötelezett - a kielégítési jog megnyílása után a zálogjogosult felszólítására, a
felszólításban meghatározott határidőn belül - köteles az értékesítés céljából a
zálogjogosult számára kiadni a birtokában lévő zálogtárgyat, lehetővé tenni a zálogtárgy
birtokba vételét, és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a zálogjogosultat e
jogának gyakorlásában akadályozná.
(4)	A birtokba bocsátás elmaradása nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének.
5:133. § [Az előzetes értesítés]
(1)	A zálogjogosult köteles a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó szándékáról írásban
értesíteni
a)	a zálogkötelezettet, a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért
felelősséget vállalt személyeket;
b)	a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait;
c)	lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a
lajstromba bejegyzett joguk van; és
d)	azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a
zálogjogosult által adott értesítést megelőző tízedik napig írásban értesítették.
(2)	Az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább tíz napnak, fogyasztói
zálogszerződés esetén legalább harminc napnak kell eltelnie.
(3)	Az előzetes értesítésben meg kell jelölni
a)	a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet;
b)	az értékesíteni kívánt zálogtárgyat;
c)	az érvényesített követelés összegét és járulékait;
208
d)	a kielégítési jog megnyílásának okát és időpontját;
e)	az értékesítés tervezett módját;
f)	a nyilvános értékesítés helyét és idejét, egyéb módon történő értékesítés esetén azt az
időpontot, amely után az értékesítésre sor kerül.
(4)	A zálogjogosult előzetes értesítés nélkül jogosult a zálogtárgy értékesítésére, ha a
zálogtárgy
a)	gyorsan romló vagy egyéb olyan dolog, amelynek értéke a késedelem hatására
jelentősen csökkenne; vagy
b)	olyan dolog vagy jog, amellyel tőzsdén kereskednek.
5:134. § [A kereskedelmi ésszerűség követelménye]
(1)	A zálogjogosult a zálogtárgy értékesítése során a kereskedelmi ésszerűség
követelményei szerint, a zálogkötelezett, illetve a személyes kötelezett érdekeit is
figyelembe véve köteles eljárni.
(2)	Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a zálogtárgy értékesítése a
kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre
a)	tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron; vagy
b)	a zálogtárgy kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon
szokásos módon kerül sor.
5:135. § [Az értékesítés]
(1)	A zálogjogosult - a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva - jogosult a
zálogtárgy tulajdonjogának átruházására.
(2)	Az értékesítés történhet
a)	a zálogtárgy eredeti állapotában vagy kereskedelmi szempontból ésszerű
feldolgozása, illetve átalakítása után;
b)	magánúton vagy nyilvánosan.
(3)	Ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, azok értékesítése történhet együtt vagy
külön-külön.
(4)	A zálogjogosult az általa értékesített zálogtárgy tulajdonjogát nyilvános értékesítés
esetén vagy akkor szerezheti meg, ha a zálogtárggyal tőzsdén kereskednek.
5:136. § [Elszámolás, az értékesítés bevételének felosztása]
(1)	A zálogjogosult az értékesítést követően késedelem nélkül köteles írásbeli
elszámolást készíteni, amelyben meg kell jelölnie
a)	az értékesített zálogtárgyat;
b)	a befolyt vételárat;
c)	a zálogtárgy zálogjogosult által beszedett hasznait;
d)	a zálogtárgy őrzésével, fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és
értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket; és
e)	ha tudomása van róla, a zálogtárgyat terhelő zálogjogok rangsorát és a zálogjogok
által biztosított követelések összegét.
(2)	A zálogjogosult köteles az elszámolást megküldeni a zálogkötelezettnek és az
előzetes értesítésre jogosult személyeknek.
(3)	A zálogjogosult késedelem nélkül köteles a befolyt vételárnak a beszedett
hasznokkal növelt és a zálogtárgy őrzésével, állagának fenntartásával, feldolgozásával,
átalakításával és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségekkel csökkentett
összegét - a zálogjogok rangsora és a zálogjoggal biztosított követelések mértéke
szerint - felosztani a zálogtárgyat terhelő zálogjogok jogosultjai között, és a fennmaradó
összeget a zálogkötelezettnek kiadni.
209
4.	A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése
5:137. § [A zálogtárgy zálogjogosult általi megszerzésének tilos esete]
Semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga
megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.
5:138. § [A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése a
kielégítési jog megnyílását követően]
(1)	A zálogjogosult a kielégítési jogának megnyílását követően írásban felajánlhatja a
zálogkötelezettnek, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát elfogadja a biztosított követelés
teljes vagy részleges kielégítése fejében.
(2)	Az ajánlatnak meg kell jelölnie
a)	a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet;
b)	a zálogtárgyat, amelyre az ajánlat vonatkozik;
c)	a zálogjoggal biztosított, fennálló követelés összegét;
d)	a kielégítési jog megnyílásának okát és időpontját; és
e)	azt, hogy a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzése a biztosított követelés milyen
mértékű kielégítését eredményezné, illetve azt az összeget, amelyet a zálogjogosult - a
tulajdonjog megszerzése fejében, a biztosított követelés elszámolásán felül - fizetne a
zálogkötelezett részére.
(3)	A zálogjogosult az ajánlatról - annak megküldésével - köteles értesíteni a
zálogkötelezetten kívül
a)	a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt
személyeket;
b)	a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait;
c)	lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a
lajstromba bejegyezett joguk van; és
d)	azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a
zálogjogosult által adott értesítést megelőző tízedik napig írásban értesítették.
(4)	Az értesítésre jogosult személyek kifogást emelhetnek a zálogjogosult ajánlata ellen,
ha az veszélyezteti biztosított követelésük kielégítését.
(5)	Ha a zálogkötelezett írásban elfogadja a zálogjogosult ajánlatát annak kézhezvételét
követő húsz napon belül, és a (3) bekezdésben meghatározott személyek nem emelnek
írásban kifogást az ajánlat ellen az annak kézhezvételét követő húsz napon belül, a
zálogjogosult és a zálogkötelezett között adásvételi szerződés jön létre, amelynek
alapján a zálogkötelezett köteles a zálogtárgy birtokát átruházni, illetve a tulajdonjog
bejegyzéséhez az engedélyt kiadni. A tulajdonjog átszállásával a zálogjoggal biztosított
követelés - az ajánlat tartalmának megfelelően - részben vagy egészben megszűnik.
5:139. § [A közvetlen kielégítés joga]
(1)	Óvadék esetén, ha annak tárgya pénz, fizetésiszámla-követelés, illetve tőzsdei vagy
egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír, a zálogjogosult a
kielégítési joga megnyílásakor a zálogkötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal - a
biztosított követelés összege erejéig - a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezheti, illetve
ha már korábban megszerezte, megszüntetheti azt a kötelezettségét, hogy a kapott
óvadékkal egyező fajtájú és mennyiségű vagyontárgyat ruházzon át a zálogkötelezettre.
(2)	A zálogjogosult a közvetlen kielégítési jog gyakorlását követően késedelem nélkül
köteles a zálogkötelezettel írásban elszámolni és a biztosított követelést meghaladó
fedezetet a zálogkötelezett részére kiadni. Az elszámolás során a pénzt és a
210
fizetésiszámla-követelést annak névértékén, az értékpapírt nyilvános forgalmi értékén
kell figyelembe venni.
(3)	Ezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a zálogjog tárgyát
tulajdonjogot megtestesítő értékpapír alkotja, és a tulajdonjog tárgyát olyan dolog
képezi, amely tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkezik.
5.	Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése
5:140. § [Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése]
Ha a jelzálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a követelés
kötelezettje számára, és a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult
helyett a követelés kötelezettjével szemben érvényesítheti is a követelést. Ezt a szabályt
megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a jelzálogjog tárgya jog.
5:141. § [Alzálogjog]
Ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelés zálogjoggal vagy kezességgel van biztosítva,
a zálogjogosult a követelés eredeti jogosultjának a zálogjogból vagy kezességből fakadó
jogait is gyakorolhatja. Ha a követelést kézizálogjog biztosítja, a követelés jogosultja a
zálogjogosult kérésére köteles a zálogtárgy birtokát részére átruházni.
5:142. § [Követelést megtestesítő értékpapírok]
Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítésére és az aljelzálogra vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a zálogjog tárgyát követelést
megtestesítő értékpapír alkotja.
XXVIII.	Fejezet
A zálogjog megszűnése
5:143. § [A zálogjog megszűnése]
(1)	A zálogjog megszűnik, ha
a)	a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és a zálogtárgyat visszaadja a
zálogkötelezettnek vagy ha a jelzálogjogot törlik a megfelelő nyilvántartásból;
b)	a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul, a zálogjog tárgyául szolgáló követelés
vagy jog megszűnik anélkül, hogy más vagyontárgy lépne a helyébe;
c)	a kézizálogjog jogosultja elveszíti a zálogtárgy birtokát, kivéve, ha késedelem nélkül
birtokvédelmi eljárást vagy birtokpert indított;
d)	a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely alapján a
jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik;
e)	a zálogjoggal biztosított követelés elévül;
f)	a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti vagy a
zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi.
(2)	A zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a
követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt
megillető megtérítési követelés biztosítására.
(3)	A zálogjog fennmarad a zálogjoggal biztosított követelés biztosítékául, ha ugyanaz a
személy lesz a zálogkötelezett és a zálogjogosult.
(4)	Az előző bekezdésekben meghatározott esetekben a zálogjog akkor is megszűnik, ha
korábban annak átruházására került sor.
211
5:144. § [A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes
tulajdonszerzés]
A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző hitelbiztosítéki
nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést
szerez.
5:145. § [A zálogjogosult kötelezettsége a zálogjog megszűntekor]
(1)	Ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnt vagy elévült, és nem áll fenn olyan
jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, a
zálogjogosult köteles késedelem nélkül
a)	a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni;
b)	a zálogjog törléséhez hozzájárulni; és
c)	a zálogkötelezett számlavezetőjét vagy azt a harmadik személyt, aki mint zálogtartó a
zálogtárgy birtokában van vagy akinek a számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára
jóváírták, a zálogjog megszűntéről írásban értesíteni.
(2)	A harmadik személy, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában van vagy akinek a
számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjog megszűntéről való
írásbeli értesítés kézhezvételét követően késedelem nélkül köteles a zálogtárgyat a
zálogkötelezettnek visszaadni vagy a számláján jóváírt zálogtárgynak a zálogkötelezett
számláján való jóváírásáról rendelkezni.
(3)	A különvált zálogjog jogosultja köteles a zálogjog megszűnésekor és az eredeti
zálogjogosultra való visszaszállásakor az eredeti zálogjogosulttal elszámolni.
VIII.	Cím
A használati jogok
XXIX.	Fejezet
A földhasználat
5:146. § [Földhasználati jog a föld és az épület szétváló tulajdonjoga esetén]
(1)	Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga nem ugyanazt a személyt illeti meg, az
épület tulajdonosát az épület fennállásáig az épület rendeltetésszerű használatához
szükséges mértékben a földre földhasználati jog illeti meg.
(2)	Földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa az épület használathoz szükséges
mértékben jogosult a föld használatára és hasznai szedésére, valamint a használat
arányában köteles viselni a föld fenntartásával járó terheket.
XXX.	Fejezet
A haszonélvezet
5:147. § [A szerződésen alapuló haszonélvezet keletkezése]
(1)	Haszonélvezeti jog létrejöttéhez az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen
felül a dolog birtokának átruházása; az ingatlanon vagy ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett jogon alapított haszonélvezeti jog esetén a haszonélvezeti jog ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
212
(2)	Ha az ingatlanon vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon jogszabálynál
fogva keletkezik haszonélvezet, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be
kell jegyezni; ha ez elmarad, a haszonélvezeti jog a dolognak rosszhiszemű vagy
ingyenes megszerzőjével szemben érvényesíthető.
(3)	A haszonélvezeti jog nem terjed ki arra, amivel a haszonélvezeti jog tárgya a
haszonélvezet keletkezését követően gyarapszik, kivéve, ha a gyarapodás a
haszonélvezet tárgyának a rendes gazdálkodás körében való hasznosításából származik.
5:148. § [A haszonélvezeti jog tartalma]
(1)	Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot
birtokában tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti.
(2)	Ha a haszonélvezeti jog egyidejűleg több haszonélvezőt illet meg, a birtoklás, a
használat és a hasznok szedésének jogára a közös tulajdon szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
(3)	A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra
tekintet nélkül fennmarad.
(4)	A természetes személyt megillető haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb
a jogosult haláláig állhat fenn.
(5)	Jogi személy javára haszonélvezeti jog korlátozott időre, de legfeljebb ötven évre
engedhető; a határozatlan időre alapított haszonélvezeti jog ötven évig áll fenn.
5:149. § [A haszonélvezet gyakorlásának átengedése]
(1)	A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de a birtoklás, a használat
és a hasznok szedése jogának gyakorlását átengedheti.
(2)	Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását a haszonélvező akkor engedheti
át, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára, hasznosítására
vagy a dolog hasznainak szedésére nem tart igényt.
5:150. § [A haszonélvező jogai és kötelezettségei a haszonélvezet fennállása alatt]
(1)	A haszonélvező jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint
köteles eljárni.
(2)	A haszonélvező a tulajdonos hozzájárulása nélkül a haszonélvezet tárgyát képező
dolog gazdasági rendeltetését annyiban változtathatja meg, illetve a dolgot annyiban
alakíthatja át vagy változtathatja meg lényegesen, amennyiben a dolog gazdasági
rendeltetésének fenntartása vagy eredeti formájában való hagyása a rendes gazdálkodás
követelményeivel ellentétes.
(3)	A haszonélvező viseli - a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével - a
dologgal kapcsolatos terheket. A haszonélvezőt terhelik a dolog használatával
kapcsolatos kötelezettségek.
(4)	A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott
kárról értesíteni - ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet
gyakorlásában akadályozza -, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély
elhárításához vagy a kár következményeinek megszüntetéséhez a szükséges
intézkedéseket megtegye.
5:151. § [A költségek viselése]
(1)	A haszonélvező a javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégezheti, ha
felszólítására a tulajdonos azokat nem végzi el.
(2)	A haszonélvezet megszűnésekor a haszonélvező a tulajdonostól a saját költségén
elvégzett rendkívüli felújítási, javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében a
213
dologban beállott értéknövekedés megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint követelheti.
5:152. § [A rendhagyó haszonélvezet]
(1)	A haszonélvező a haszonélvezet keletkezésekor meglevő, természetüknél fogva
elhasználható dolgokkal, gazdasági felszereléssel és állatállománnyal, árukészlettel és
pénzzel a rendes gazdálkodás szabályai szerint indokolt mértékben rendelkezhet. A
haszonélvezet megszűnésekor köteles ezeket pótolni; ha ez nem lehetséges, értéküket
megtéríteni.
(2)	Ha a haszonélvezettel terhelt és értékesített vagy elhasznált dolog volt
tulajdonosának a pótlás vagy az értékmegtérítés iránti követelése veszélyeztetve van, a
tulajdonos megfelelő biztosítékot követelhet.
5:153. § [A tulajdonos jogai a haszonélvezet fennállása alatt]
(1)	A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni.
(2)	Ha a haszonélvező a dolgot nem rendeltetésének megfelelő módon használja vagy
rongálja, illetve rendeltetését meg nem engedett módon megváltoztatja, továbbá ha a
dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, a
tulajdonos megfelelő biztosítékot követelhet, ha tiltakozása nem vezetett eredményre.
(3)	Ha a haszonélvező nem ad megfelelő biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a
haszonélvezeti jog gyakorlását biztosíték adásáig felfüggesztheti.
(4)	A tulajdonost ezek a jogok azzal szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a
haszonélvezetből fakadó jogok gyakorlását átengedte. Ebben az esetben a megfelelő
biztosíték elmaradása esetén a bíróság a harmadik személyt a haszonélvező által a
részére átengedett jog gyakorlásától eltiltja.
(5)	A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a
hasznok szedésének jogát annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e
jogokkal nem él.
5:154. § [A haszonélvezet tárgyának elpusztulása]
(1)	Ha a dolog vagy annak jelentős része elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt
helyreállítani.
(2)	Ha a tulajdonos a dolgot helyreállítja, a haszonélvezeti jog feléled, de a tulajdonos
kérheti annak a helyreállításra fordított összeggel arányos korlátozását.
(3)	Ha a tulajdonos a dolgot nem állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik. Ha a
haszonélvezet tárgya helyébe más dolog vagy követelés lép, a haszonélvezet erre terjed
ki. Ha a dolog helyébe pénzösszeg vagy követelés lépett, a tulajdonos és a haszonélvező
is követelheti ennek az összegnek a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítását, ha
ez a rendes gazdálkodás követelményeinek megfelel.
(4)	A tulajdonos a helyreállítást vagy a pótlást maga elvégezheti vagy a megtérítési
összeget erre a célra a haszonélvezőnek átengedheti.
5:155. § [A haszonélvezet megszűnése]
(1)	A haszonélvezet megszűnik a határozott időtartam lejártával, a jogosult halálával
vagy jogutód nélküli megszűnésével, továbbá ha a haszonélvező szerzi meg a dolog
tulajdonjogát.
(2)	A haszonélvezetnek jogügylettel való megszüntetéséhez a haszonélvező lemondó
nyilatkozata; ingatlanon, illetve ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles
nyilvántartásba bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetén a haszonélvezeti jognak
a nyilvántartásból való törlése is szükséges.
214
(3)	A lemondó nyilatkozatot dolog haszonélvezete esetén a tulajdonoshoz, jog
haszonélvezete esetén a haszonélvezet tárgyát képező jog jogosultjához vagy a jog
megalapítójához kell intézni.
(4)	Ingatlanon, illetve ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba
bejegyzett jogon fennálló haszonélvezet esetén a lemondó nyilatkozatot írásban kell
megtenni.
5:156. § [A haszonélvező kötelezettségei a haszonélvezet megszűnése esetén]
(1)	A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni. A
haszonélvező a dologban bekövetkezett károkért a szerződésen kívül okozott károkért
való felelősség szabályai szerint felel. A rendeltetésszerű használattal járó
értékcsökkenést a haszonélvező nem köteles megtéríteni.
(2)	A haszonélvezeti jog megsértéséből eredő igényekre a tulajdonjog védelmére
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
XXXI.	Fejezet
A jog és követelés haszonélvezetére vonatkozó különös szabályok
5:157. § [Haszonélvezet jogokon]
(1)	A hasznot hajtó jog és követelés haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Haszonélvezettel terhelt jogot vagy követelést a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal a
haszonélvező hozzájárulásával lehet szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező
hátrányára megváltoztatni.
5:158. § [A jog haszonélvezőjének jogállása]
Ha a haszonélvezetnek olyan jog a tárgya, amelynél fogva valaminek a szolgáltatását
lehet követelni, a haszonélvező és a szolgáltatásra kötelezett közötti jogviszonyra
megfelelően irányadók azok a szabályok, amelyek a jog átruházásának esetén a jog
megszerzője és a kötelezett közötti jogviszonyra vonatkoznak.
5:159. § [Haszonélvezet követelésen]
(1)	Követelés haszonélvezője jogosult a követelést érvényesíteni, és ha az
esedékességhez a hitelező felmondása szükséges, a hitelezőt megillető felmondási jogot
gyakorolni. Ha a követelést a haszonélvező hajtja be, a követelés érvényesítéséért a
jogosulttal szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai
szerint felel. A haszonélvezőnek a követelésre vonatkozó más rendelkezése semmis.
(2)	Az adós teljesítésével a szolgáltatás tárgyát a követelés jogosultja szerzi meg, azzal,
hogy azon a haszonélvező a teljesítéssel egyidejűleg haszonélvezetet szerez.
XXXII.	Fejezet
A használat
5:160. § [A használat]
(1)	A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő
családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti.
Jogi személy a használat jogánál fogva a dolgot a létesítő okiratában meghatározott
215
céljával és tevékenységével összhangban használhatja és szedheti annak hasznait. A
használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át.
(2)	A használatra egyebekben a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.
IX.	Cím
Szolgalom és közérdekű használat
XXXiii. Fejezet
A telki szolgalom
5:161. § [A telki szolgalom fogalma]
(1)	Telki szolgalom alapján az ingatlan mindenkori birtokosa átjárás, vízellátás,
vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása
céljára vagy az ingatlan mindenkori birtokosa számára előnyös más hasonló célra más
ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a másik
ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól
tartózkodjék.
(2)	Ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek
tűrni, hogy az ingatlan mindenkori birtokosa földjeiken átjárjon.
5:162. § [A telki szolgalom létrejötte szerződéssel és elbirtoklással]
(1)	A telki szolgalom szerződéssel való létesítésére az ingatlan haszonélvezetének
alapítására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Telki szolgalmat az ingatlan tulajdonosa egyoldalú nyilatkozattal a saját javára is
alapíthat.
(3)	Elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik
ingatlan használata ellen annak birtokosa tizenöt éven át nem tiltakozik. Szívességből
vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.
(4)	A telki szolgalom nem lehet önállóan forgalom tárgya.
5:163. § [A telki szolgalom gyakorlása]
(1)	A szolgalom gyakorlása nem vezethet mások, különösen a szolgalommal terhelt
dolog használója jogainak szükségtelen sérelméhez.
(2)	Ha a telki szolgalom gyakorlása valamely berendezés vagy felszerelés használatával
jár, a fenntartás költségei a szolgalom jogosultját és kötelezettjét - eltérő megállapodás
hiányában - olyan arányban terhelik, amilyen arányban a berendezést vagy felszerelést
használj ák.
5:164. § [A telki szolgalom megszűnése]
(1)	A bíróság a telki szolgalmat megszüntetheti, korlátozhatja vagy gyakorlását
felfüggesztheti, ha az az ingatlan mindenkori birtokosa ingatlanának rendeltetésszerű
használatához már nem szükséges.
(2)	A szolgalom megszűnik, ha a jogosult - bár ez módjában állt - tizenöt éven át nem
gyakorolta vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák.
(3)	A telki szolgalom jogügylettel való megszüntetéséhez az uralkodó telek
tulajdonosának a szolgáló telek tulajdonosához intézett írásbeli lemondó nyilatkozata és
a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásból való törlése szükséges.
216
XXXIV. Fejezet
Közérdekű használat
5:165. § [A közérdekű használati jog]
(1)	Ingatlanra közérdekből, a jogszabályban feljogosított személyek javára -
közigazgatási hatóság határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet
alapítani. A használati jog alapításáért a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás
jár.
(2)	A használati jog alapításából eredő károkat a kisajátítási kártalanításra vonatkozó
szabályok szerint kell megtéríteni.
Negyedik Rész
Az ingatlan-nyilvántartás
X.	Cím
Az ingatlan-nyilvántartás és annak elvei
5:166. § [Az ingatlan-nyilvántartás]
Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokra vonatkozó jogok, valamint jogi szempontból
jelentős tények nyilvános és közhiteles nyilvántartása. Az ingatlan-nyilvántartás
tartalmazza az ingatlanoknak és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személyeknek a
jogszabályban meghatározott adatait.
5:167. § [Az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága]
(1)	Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános.
(2)	Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap, illetve térkép tartalmát - a különös védelem
alá tartozó személyes adatok kivételével - bárki megismerheti, arról feljegyzést
készíthet, továbbá hiteles másolat vagy tanúsítvány kiadását kérheti.
(3)	Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, feljegyzés és a széljegyzett ingatlan-
nyilvántartási igény alapjául szolgáló okiratok tartalma - a hozzájárulás és az igazolt
igény keretei között - akkor ismerhető meg, ha a kérelmező igazolja, hogy a
megismeréshez az okirat tartalma által érintett jogosultak és kötelezettek hozzájárultak,
vagy hogy az okirat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy
hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
(4)	Az ingatlan természetben meghatározott részére bejegyzett jogok, tények és
átvezetett adatok alapjául szolgáló okiratnak az érintett természetbeni rész
meghatározására vonatkozó tartalma korlátozás nélkül megismerhető akkor is, ha a
tulajdoni lapon lévő bejegyzés nem hivatkozik arra, hogy a természetbeni rész
meghatározását az okirat tartalmazza.
5:168. § [Az okirati elv]
Az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, feljegyzésére és
adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági vagy hatósági
határozat alapján kerülhet sor.
217
5:169. § [A bejegyzési elv]
(1)	Törvényben meghatározott egyes jogok keletkezéséhez, módosulásához és
megszűnéséhez azoknak az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzése is
szükséges. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok a tulajdoni lapra történő
bejegyzéssel keletkeznek. Az ingatlan-nyilvántartásba azokat a jogokat lehet
bejegyezni, amelyek bejegyezését jogszabály lehetővé teszi.
(2)	Az érvényes jogátruházásról kiállított okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az
átruházáson alapuló tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelői jogot,
földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot és a használat jogát, telki szolgalmi jogot és
jelzálogjogot.
(3)	Törvényben meghatározott egyes jogilag jelentős tények feljegyzésének, illetve
jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása a hozzájuk fűződő
joghatást nem érinti.
(4)	Törvényben meghatározott egyes jogok bejegyzésének és jogilag jelentős tények
feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat a jóhiszemű harmadik jogszerzővel
szemben nem érvényesítheti.
(5)	Törvényben meghatározott egyes jogok és jogilag jelentős tények bejegyzése a
későbbi jogszerzők szerzését korlátozza vagy feltételessé teszi.
5:170. § [A rangsor elve]
Az ingatlanra bejegyzett jogok ingatlan-nyilvántartási sorrendjét (a továbbiakban:
rangsor) a bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontok határozzák meg.
5:171. § [Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége]
Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen
tanúsítja.
XI.	Cím
Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége
5:172. § [Az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség tartalma]
(1)	Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, vagy ha valamely tényt
oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók az ingatlan-nyilvántartásban
széljegyzett kérelmek kapcsán a folyamatban lévő eljárás tényére és tárgyára is.
5:173. § [Az ingatlan-nyilvántartásban bízva jogot szerző jóhiszeműsége]
(1)	A jóhiszemű jogszerzésre hivatkozó fél jóhiszeműségének megítélése során a
jóhiszeműség fennállását a jogszerzésre alapított kérelmének az ingatlan-nyilvántartásba
való bejegyzés céljából való benyújtása szerinti időpontban kell vizsgálni. Ha a
jogváltozásra irányuló megállapodás a bejegyzés hatályossá válásának időpontja után
jött létre, a jóhiszeműség megítélése során a megállapodás létrejöttének időpontja az
irányadó.
(2)	Nem tekinthető jóhiszeműnek az a jogot szerző vagy a jóhiszeműség védelme alá
eső egyéb cselekményt végző személy, aki jogának szerzésekor vagy a cselekmény
véghezvitelének időpontjában az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségéről
vagy az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként bejegyzett személy jogának
korlátozottságáról tudott vagy akinek arról tudnia kellett.
218
(3)	Nem hivatkozhat a jogszerző a jóhiszeműségére olyan jogosulttal szemben, aki saját
jogszerzését olyan bejegyzés vagy feljegyzés tárgyát képező jogra vagy tényre alapítja,
amelynek ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése vagy feljegyzése iránti eljárás
megindítását a jóhiszeműség megítélése során irányadó időpontban az ingatlan-
nyilvántartásban széljegy formájában már feltüntették, ha a bejegyzés vagy feljegyzés
iránti kérelem alapján a bejegyzésre vagy feljegyzésre sor kerül.
5:174. § [Az ingatlan-nyilvántartás teljessége]
(1)	Az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett jog vagy feljegyzett tény fennáll, és az az ingatlan-nyilvántartás szerinti
jogosultat illeti meg.
(2)	Az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az ingatlan-nyilvántartásból
törölt jog vagy tény nem áll fenn.
5:175. § [Jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzők védelme]
(1)	A jóhiszemű és ellenérték fejében szerző javára az ingatlan-nyilvántartás tartalmát
akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valódi anyagi jogi jogállapottól
eltér. Ennek alapján a szerző az e törvény szerinti védelemben részesül.
(2)	A jóhiszemű szerző az (1) bekezdésben foglalt védelemre nem hivatkozhat azzal
szemben, aki ellene az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránt vagy az ingatlan-
nyilvántartásban széljegyzett bejegyzési igény alapjául szolgáló jogügylet
érvénytelenségének vagy ezen igény elévülésének megállapítása iránt pert indít.
Ugyanez irányadó arra az esetre is, ha az ingatlan-nyilvántartásba a kérelem benyújtása
előtt a törlési vagy kiigazítási pert feljegyezték.
5:176. § [Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző jogállása]
(1)	Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot vagy feljegyezhető tényre irányuló
jogosultságot szerző személy nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző,
jóhiszemű szerzővel szemben.
(2)	Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogot és fel nem jegyzett tényt a
jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző, valamint bejegyzési igénnyel rangsorban
előbb álló, jóhiszemű jogszerzővel szemben nem lehet érvényesíteni. A jóhiszemű
szerző jogvédelme az ingatlan-nyilvántartási állapot függő jogi helyzetére utaló tény
feljegyzése esetére nem terjed ki.
5:177. § [Az ingatlan-nyilvántartási hatályának kiterjesztése]
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hatályára, továbbá a jóhiszemű és ellenérték
fejében szerzők védelmére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra az
esetre, ha az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog alapján az ingatlan-nyilvántartásban
jogosultként megjelölt részére szolgáltatást teljesítenek.
5:178. § [Az ingatlan-nyilvántartási adatok irányadó jellege]
(1)	Ingatlannal kapcsolatos hatósági eljárásokban az ingatlan-nyilvántartásban
feltüntetett adatokat, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat
kell irányadónak tekinteni.
(2)	Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli,
aki az adatok helyességét vitatj a.
(3)	Ha az ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett, valamint az ingatlan-
nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján számított, jogszabály szerint
meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó.
219
XII. Cím
Bejegyzés, feljegyzés. Rangsor és ranghely
5:179. § [A bejegyzés]
(1)	A bejegyzéssel a jog megszerzése, változása vagy megszűnése, továbbá a jog
érvényesíthetősége - a jogváltozás egyéb feltételeinek megléte esetén - közvetlenül áll
be.
(2)	Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez jogváltozásra irányuló jogcím és a
jogváltozással érintett, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult bejegyzési
engedélye; a jog törléséhez a jogosult törlési engedélye szükséges. A bejegyzési és a
törlési engedélyre a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
(3)	A bejegyzés alapjául bírósági ítélet vagy hatósági határozat is szolgálhat.
(4)	A bejegyzés az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem benyújtásának időpontjára
visszamenőleges hatályú.
(5)	Ha az ingatlan tulajdonának megszerzéséhez vagy az ingatlant terhelő jog
alapításához, átruházásához vagy megterheléséhez ingatlan-nyilvántartási bejegyzés
szükséges, a jogváltozás az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, a bejegyzés
tartalmának megfelelően jön létre.
(6)	Ha az ingatlan tulajdonának vagy az ingatlant terhelő jognak a megszüntetéséhez
ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges, a jog a törlésének ingatlan-nyilvántartási
bejegyzésével, a bejegyzésnek megfelelően szűnik meg.
(7)	Ha a bejegyzés folytán az ingatlant terhelő jogok és a tulajdonjog jogosultja azonos
személy, az ingatlant terhelő jogok a rangsorban hátrább álló jogosultak irányában
fennmaradnak.
5:180. § [A feljegyzés]
(1)	A feljegyzés az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat érintő egyes tények
ingatlan-nyilvántartási feltüntetése.
(2)	Az ingatlan-nyilvántartásban törvényben meghatározott tények feljegyzésének van
helye.
(3)	A feljegyzés az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem benyújtásának időpontjára
visszamenőleges hatályú.
5:181. § [A rangsor és a ranghely]
(1)	Ranghelyet olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez a bejegyzés alapjául
szolgáló okiratot is mellékelték.
(2)	Azok a jogok, amelyek bejegyzésének hatálya ugyanazon időpontban kezdődik,
azonos ranghelyen állnak.
(3)	Az azonos napon érkezett kérelmek bejegyzésének sorrendjét, a bejegyzések és a
feljegyzések hatályosulásának ranghelyét a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok
keltezésének, kiállításának vagy - ha az okirat alapján való bejegyzéshez ellenjegyzés
szükséges - ellenjegyzésének időpontja határozza meg.
(4)	A bejegyzések rangsora valamennyi érdekelt hozzájárulásával megváltoztatható. A
rangsor megváltoztatásához a ranghely megváltoztatása tényének ingatlan-
nyilvántartásban való feljegyzése szükséges.
(5)	A bejegyzések ranghelyével való rendelkezés nem járhat harmadik személy - a
ranghely módosításának időpontjában bejegyzett - jogának sérelmével.
220
(6)	A rangsor megváltoztatása folytán előrelépett jog az előrelépéssel szerzett
ranghelyét megtartja akkor is, ha a hátralépett jog megszűnik, vagy ha a hátralépett
jelzáloggal biztosított követelés elévül.
5:182. § [A jog tartalmának megváltozása]
Az ingatlant terhelő jog tartalmának megváltoztatására az ingatlant terhelő jog
keletkezésének és megszűnésének a szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XIII.	Cím
Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése; a törlési és a kiigazítási kereset; jogvédelmi
hatás
5:183. § [Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése]
(1)	Ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló
okirathoz képest helytelen, az ingatlan-nyilvántartás helyesbítésének van helye.
(2)	A helyesbítés a helytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés
törlésével vagy az ingatlan-nyilvántartás tartalmának kiigazításával történik.
5:184. § [Bejegyzés törlése]
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésének a bejegyzés vagy
feljegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége vagy a bejegyzés utólagos
helytelenné válása miatt van helye.
5:185. § [A törlési és kiigazítási igény]
(1)	A jogosultat megillető törlési vagy kiigazítási igény az ingatlan tulajdonjogát vagy
az ingatlanra vonatkozó valamely jogot közvetlenül szerzővel szemben nem évül el.
(2)	Azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült
kötelezettség alól, az érvénytelen bejegyzés törlése iránti pert addig lehet megindítani,
amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának
helye van.
5:186. § [Bejegyeztetési kötelezettség]
Ha az ingatlan-nyilvántartás kiigazításának feltétele az, hogy más jogát előbb
bejegyezzék, a jogosult ettől a személytől követelheti, hogy jogát az ingatlan-
nyilvántartásba jegyeztesse be.
5:187. § [A bejegyzés kijavítása]
(1)	A bejegyzésben vagy feljegyzésben történt hibás névírást, szám- vagy számítási
hibát, más hasonló elírást és helytelen megjelölést az ingatlan-nyilvántartást vezető
hatóság saját hatáskörében kijavítja. Az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság kiegészíti
a határozatát, ha az a bejegyzés vagy feljegyzés iránti kérelem és az annak alapjául
szolgáló okirat valamely részéről nem rendelkezett, továbbá ha a bejegyzés vagy
feljegyzés az okiratban és a kérelemben foglaltakhoz képest hiányos.
(2)	Ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben
harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás vagy a
kiegészítés az ő jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy
kiegészítésnek akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul.
221
5:188. § [Az ingatlan-nyilvántartás jogvédelmi hatása]
Az anyagi jog szerinti jogosult vagy a bejegyzés törlése esetén jogosulttá váló személy a
jogsértő vagy utólag helytelenné vált bejegyzés alapján, a bejegyzés teljességében és
helyességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző harmadik
személlyel szemben a törlési keresetet az anyagi jog szerinti jogosult esetén az
eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozat kézbesítéstől számított hat hónap
alatt, a bejegyzés törlése esetén jogosulttá váló személy esetén pedig az utólag
helytelenné vált bejegyzés alapján történt jogszerzés bejegyzéséről szóló határozat
kézbesítésétől számított hat hónap alatt indíthatja meg, ha a határozatot a részére
kézbesítették. Ha kézbesítés nem történt, a törlési keresetet a bejegyzés hatályossá
válásától számított hároméves határidő alatt lehet megindítani. E határidők elmulasztása
jogvesztéssel jár.
222
HATODIK KÖNYV
KÖTELMI JOG
Első rész
A KÖTELMEK KÖZÖS SZABÁLYAI
I. Cím
Általános rendelkezések
I.	Fejezet
A kötelem
6:1. § [A kötelem]
(1)	A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás
teljesítésének követelésére.
(2)	A kötelem valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való
tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.
(3)	A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a
felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.
6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények]
(1)	Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi
vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli
gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.
(2)	Egyoldalú jognyilatkozatból jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik
kötelem.
(3)	Kötelem jogszabályból, bírósági vagy hatósági határozatból akkor keletkezik, ha a
jogszabály, a bírósági vagy a hatósági határozat így rendelkezik, és a kötelezettet, a
jogosultat és a szolgáltatást meghatározza. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a
szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:3. § [A kötelem megszűnése]
A kötelem megszűnik
a)	a szolgáltatás teljesítésével;
b)	abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha e törvény
eltérően nem rendelkezik;
c)	a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége
személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult;
d)	a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak
jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani;
e)	a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával;
f)	jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.
223
ii. Fejezet
A jognyilatkozat
6:4. § [A jognyilatkozat]
(1)	A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat.
(2)	Jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással tehető.
(3)	Ha a fél jognyilatkozatát ráutaló magatartással fejezi ki, a jognyilatkozat
megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül.
(4)	A hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás a felek kifejezett
rendelkezése alapján minősül jognyilatkozatnak.
6:5. § [A jognyilatkozat hatályosulása]
(1)	A jelenlevők között tett jognyilatkozat nyomban hatályossá válik. Jelenlévők között
tett a jognyilatkozat abban az esetben, ha a jognyilatkozat tartalmáról a címzett annak
megtételével egyidejűleg tudomást szerez.
(2)	A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik
hatályossá.
(3)	A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett tudomásszerzésével válik
hatályossá.
(4)	A nem címzett jognyilatkozat megtételével válik hatályossá.
6:6. § [Alakisághoz kötött jognyilatkozat]
(1)	Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot
rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes.
(2)	Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat
módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat
alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban
érvényes.
6:7. § [Írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat]
(1)	Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a
lényeges tartalmát írásba foglalták.
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba
foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta.
(3)	Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a
jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő
személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában
kerül sor.
(4)	Írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata abban az esetben
érvényes, ha azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza,
amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti,
vagy amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a
nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével vagy az
okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte
el. Az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet,
amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat
érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak
tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.
224
6:8. § [A jognyilatkozat értelmezése]
(1)	A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a
nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan
elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
(2)	A nem címzett jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a
nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan
elfogadott jelentése szerint érteni kell.
(3)	Jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Ha valaki
jogáról lemond vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.
6:9. § [A szerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]
A jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha e törvény
eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
6:10. § [A jognyilatkozatra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása]
A jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a
nem kötelmi jogi jognyilatkozatokra megfelelően alkalmazni kell.
III.	Fejezet
A képviselet
1.	A képviselet általános szabályai
6:11. § [Képviselet]
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot
tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és
kötelezi.
(2)	A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton
vagy meghatalmazáson alapulhat.
6:12. § [A képviseleti jog korlátozása]
A képviselő jogkörének korlátozása jóhiszemű harmadik személlyel szemben
hatálytalan, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
6:13. § [Álképviselet]
(1)	Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében
jognyilatkozatot tesz, nyilatkozata a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást.
(2)	Ha a képviselt a nevében tett jognyilatkozatot nem hagyja jóvá, a jóhiszemű
álképviselő a harmadik személynek a jognyilatkozat megtételéből eredő kárát, a
rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a teljes kárát köteles megtéríteni.
2.	Ügyleti képviselet
6:14. § [Meghatalmazás]
(1)	A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. A
meghatalmazást a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a
személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot
jogosult tenni.
225
(2)	A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a
meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír.
(3)	A meghatalmazás visszavonásig érvényes.
(4)	A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás
semmis. A meghatalmazás korlátozása és visszavonása harmadik személy irányában
akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett.
(5)	Meghatalmazás alapján cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes vagy
cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet.
6:15. § [Általános meghatalmazás]
Ügyek egyedileg meg nem határozott körére adott meghatalmazás akkor érvényes, ha
teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták. A határozatlan vagy öt
évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti.
6:16. § [A képviselet terjedelme]
A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok
megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek.
6:17. § [Érdekellentét]
(1)	Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett
jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja.
(2)	Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak
képviselője.
(3)	A képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor
az érdekellentétről tudott.
3.	A képviselet egyes sajátos esetei
6:18. § [Vélelmezett és látszaton alapuló képviselet]
(1)	Üzlethelyiségben vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben
képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről okkal feltételezhető, hogy az ott
szokásos jognyilatkozatok megtételére jogosult. A képviselő jogkörének korlátozása
harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a harmadik személy a
korlátozásról tudott.
(2)	Képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy
magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt
személy nevében jognyilatkozatot tenni.
6:19. § [Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete]
(1)	A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek
vitelében akadályoznak. A gondnokrendelést bármely érdekelt és bármely hatóság
kérheti, és annak hivatalból is helye van.
(2)	A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.
(3)	A gondnok kezeli a gondnokolt vagyonát. A távollevő gondnoka - a gyámhatóság
előzetes hozzájárulásával - minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt
személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a
gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges, erről azonban a gyámhatóságnak késedelem
nélkül be kell számolni.
226
6:20. § [Eseti gondnokság és eseti gyámság]
(1)	A gyámhatóság eseti gondnokot rendel, ha a gondnok jogszabály vagy a
gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem
járhat el.
(2)	Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,
a)	ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében
részlegesen korlátozott nagykorú személynek nincs törvényes képviselője vagy annak
személye nem állapítható meg; továbbá
b)	ha az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy
jogainak megóvása érdekében szükséges.
(3)	Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gondnok.
(4)	A gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti
gondnokot rendeltek.
(5)	A gyámhatóság az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben eseti gyámot
rendel, ha kiskorú személy képviseletéről kell gondoskodni. Az eseti gyámra az eseti
gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
IV.	Fejezet
Az elévülés
6:21. § [Az időmúlás joghatása]
Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő
eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő
nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
6:22. § [Elévülés]
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el.
(2)	Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.
(3)	Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.
(4)	Az elévülést kizáró megállapodás semmis.
6:23. § [Az elévülés joghatásai]
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem
lehet érvényesíteni.
(2)	Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét
nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére
tekintettel visszakövetelni nem lehet.
(3)	A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A
főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem
érinti.
(4)	Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe
venni.
6:24. § [Az elévülés nyugvása]
(1)	Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés
nyugszik.
(2)	Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves
vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés
227
akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves
vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs
helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél
rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.
6:25. § [Az elévülés megszakítása]
(1)	Az elévülést megszakítja
a)	a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b)	a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c)	a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése vagy csődeljárásban történő
bejelentése.
(2)	Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős
befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
(3)	Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az
elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények
szakítják meg.
V.	Fejezet
Tartozáselismerés. Egyezség
6:26. § [Tartozáselismerés]
Ha a kötelezett a tartozását elismeri, a tartozás jogcíme nem változik meg, de a
tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő
jognyilatkozat megtételének időpontjában nem állt fenn, bírósági úton nem
érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult.
6:27. § [Egyezség]
(1)	A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel úgy is
rendezhetik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan
enged követeléséből.
(2)	Az egyezség érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó
tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.
II.	Cím
Többalanyú kötelmek
VI.	Fejezet
Több kötelezett a kötelemben
6:28. § [Osztott kötelezettség]
(1)	Ha többen tartoznak egy osztható szolgáltatással - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - a jogosult minden kötelezettől a ráeső részt követelheti. Kétség esetén a
kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek.
(2)	Osztható a szolgáltatás, ha önállóan használható részekre bontható, kivéve, ha a
megosztás a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.
228
6:29. § [Egyetemleges kötelezettség]
(1)	Ha többen tartoznak egy nem osztható szolgáltatással, a teljesítés bármelyik
kötelezettől követelhető. Egyetemleges a kötelezettség abban az esetben is, ha többen
úgy tartoznak egy osztható szolgáltatással, hogy a jogosult bármelyik kötelezettől
követelheti a teljesítést.
(2)	Egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással
tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a
többiek kötelezettsége is megszűnik. A kötelezettek egymás szerződésszegéséért is
felelnek.
(3)	A kötelezett a jogosult követelésével szemben a többi kötelezettet megillető, a
jogosult kielégítésével kapcsolatos kifogásra is hivatkozhat, a többi kötelezett
követelését azonban nem számíthatja be.
(4)	A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára
beáll.
(5)	A követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi
kötelezettre.
6:30. § [Az egyetemleges kötelezettek egymás közti viszonya]
(1)	Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a
kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha a kötelezett kötelezettségét
meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a többi kötelezettől a követelésnek őket
terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti.
(2)	A kötelezett nem hivatkozhat a többi kötelezettel szemben olyan kedvezményre,
amelyben a jogosulttól részesült.
(3)	Az a kötelezett, akivel szemben a jogosult követelése elévült, az elévülésre a többi
kötelezettel szemben is hivatkozhat.
(4)	Ha a jogosultnak teljesítő kötelezett a többi kötelezettől megtérítést követelhet, rá a
jogosultat megillető és a többi kötelezett teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok
átszállnak.
VII.	Fejezet
Több jogosult a kötelemben
6:31. § [Több jogosult osztható szolgáltatás esetén]
Ha egy osztható szolgáltatást többen követelhetnek, minden jogosult az őt megillető
részt követelheti. Kétség esetén a jogosultak egyenlő mértékű szolgáltatás követelésére
jogosultak.
6:32. § [Jogosulti együttesség]
Ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell
teljesíteni.
6:33. § [A jogosultak egyetemlegessége]
(1)	Ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást
követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden
jogosulttal szemben megszűnik, ha bármelyik jogosult kielégítést kap.
(2)	A jogosultak bármelyikének késedelme vagy az olyan jognyilatkozat, amely a
követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség teljesítésének feltétele, mindegyik
jogosultra kihat.
229
(3)	A követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei
valamennyiükkel szemben be nem következtek.
(4)	Ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a
kötelezett - anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezzel mentesülne - a
többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést.
(5)	A jogosultakat - ha jogviszonyukból más nem következik - a követelés egymás
között egyenlő arányban illeti meg.
III.	Cím
A kötelem teljesítése
VIII.	Fejezet
Általános rendelkezések
6:34. § [A teljesítés általános szabálya]
A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni.
6:35. § [A teljesítés ideje]
(1)	A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése
esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a
szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset
körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.
(2)	Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást
ebben az időpontban kell teljesíteni.
(3)	Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a
kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.
6:36. § [Idő előtti teljesítés]
(1)	A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha az
lényeges jogi érdekét nem sérti, és a kötelezett az ezzel járó többletköltséget viseli.
(2)	A teljesítési idő előtti teljesítés elfogadása nem érinti a másik fél szolgáltatása
teljesítésének esedékességét.
6:37. § [A teljesítés helye]
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szolgáltatás teljesítésének helye a
kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában
székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos
tartózkodási helye.
(2)	Ha a kötelezettnek több telephelye van, a teljesítés helyének azt a telephelyet kell
tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll.
(3)	Ha a kötelem keletkezését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről a
kötelezett a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely,
természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely. A teljesítés
helyének megváltozásából eredő többletköltséget a kötelezett előlegezi és viseli.
6:38. § [A teljesítés elismerése]
(1)	A jogosult a kötelezett kérelmére köteles a teljesítés tényének írásbeli elismerésére
vagy a kötelezvény visszaadására.
230
(2)	Azt, aki felmutatja a jogosult írásba foglalt elismerő nyilatkozatát, a teljesítés
elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, kivéve, ha a körülményekből
nyilvánvaló, hogy a teljesítés elfogadására nem jogosult.
6:39. § [A teljesítési költségek viselése]
A teljesítéssel járó költségek a kötelezettet terhelik.
6:40. § [Fajlagos szolgáltatás elosztása]
(1)	Ha valaki fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgokat ugyanannak a
személynek különböző helyekre köteles küldeni, de az egész mennyiséget nem tudja
szolgáltatni, a jogosult rendelkezése szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget
elosztani.
(2)	Ha a jogosult felszólítás ellenére nem rendelkezik, a kötelezett az egyes helyekre
járó mennyiséget arányosan köteles csökkenteni.
6:41. § [Elszámolás több tartozás esetén]
(1)	Ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több egynemű szolgáltatás terheli, és a
felajánlott teljesítés nem fedezi valamennyi tartozását, a kötelezett a teljesítés
időpontjában megjelölheti, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni.
(2)	Ha a kötelezett a tartozások elszámolásának rendjéről nem rendelkezett, és
egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, a másik fél jogosult eldönteni, hogy az
esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést melyik tartozásra számolja el. A
jogosult döntéséről a kötelezettet megfelelő határidőn belül értesíteni köteles.
(3)	Ha egyik fél sem rendelkezett, vagy a jogosult döntéséről a kötelezettet nem
értesítette, a teljesítést a régebben lejárt, azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított,
egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb tartozásra kell
elszámolni.
(4)	Ha a teljesítés a (3) bekezdés alapján nem számolható el, azt valamennyi tartozásra
arányosan kell elszámolni.
IX.	Fejezet
A pénztartozás teljesítése
6:42. § [Fizetés]
(1)	Pénztartozást pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása, vagy a
jogosult fizetési számlájára való befizetés vagy átutalás útján lehet teljesíteni.
(2)	A pénztartozás készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb
esetben abban az időpontban válik teljesítetté, amikor a pénzt a jogosult fizetési
számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia.
(3)	Ezeket a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni minden egyéb, pénz átadására
irányuló kötelezettség teljesítésére is.
6:43. § [Pénztartozás idő előtti teljesítése]
A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni.
6:44. § [Pénztartozás teljesítésének helye]
(1)	A pénztartozás teljesítésének helye készpénzfizetés esetén a jogosultnak a kötelem
keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes
személy esetén a jogosult lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye. Ha a
pénztartozást a kötelezett nem készpénzfizetéssel teljesíti, a pénztartozás teljesítésének
231
helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját
vezető bank telephelye, ennek hiányában székhelye. Ha a kötelem keletkezésének
időpontjában a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezettet a teljesítési hely
tekintetében választási jog illeti meg.
(2)	Ha a jogosultnak több telephelye van, a teljesítés helyének azt a telephelyet kell
tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll.
(3)	Ha a készpénztartozás keletkezését követően a teljesítési hely megváltozik, és erről a
jogosult a kötelezettet értesíti, a teljesítés helye az új telephely vagy székhely,
természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely.
(4)	A teljesítés helyének megváltozásából eredő többletköltséget a jogosult előlegezi és
viseli.
6:45. § [Pénztartozás teljesítésének módja]
(1)	A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell
megfizetni.
(2)	A más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank
által a teljesítés idején meghatározott árfolyam - ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam -
alapján kell átszámítani. Ha a pénztartozás külföldi pénznemben teljesítendő, és a
teljesítés idején a tartozás a külföldi pénznemben nem teljesíthető, a pénztartozást az (1)
bekezdésben foglaltak szerint kell teljesíteni.
6:46. § [Elszámolás több tartozás esetén]
Ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem
elegendő, azt - ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem
ismerhető fel - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell
elszámolni.
6:47. § [Kamat]
(1)	Pénztartozás után - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - kamat jár.
(2)	A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal.
(3)	Ha a pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, a kamat mértéke az adott
pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a
pénzpiaci kamat.
(4)	A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó
az adott naptári félév teljes idejére.
6:48. § [Késedelmi kamat]
(1)	Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a
késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal - ha a
pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó
jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal -
megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás
egyébként kamatmentes volt.
(2)	Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jár, a kötelezett a
késedelembe esés időpontjától az (1) bekezdésben meghatározott kamaton felül a
késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - ha a
pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó
jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat -
egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összesen legalább az (1) bekezdésben
meghatározott kamatot köteles fizetni.
232
(3)	A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes
jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(4)	A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
X.	Fejezet
Beszámítás
6:49. § [Pénzkövetelések beszámítása]
(1)	A kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló
lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába
beszámítja.
(2)	A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
6:50. § [Pénzkövetelések beszámításának korlátai]
(1)	Az elévült pénzkövetelést is be lehet számítani, ha a beszámítani kívánt
pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékességé válásának időpontjában még nem
következett be.
(2)	Végrehajtható okirattal vagy egyezséggel megállapított, továbbá közokiratba foglalt
pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.
(3)	Végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben olyan pénztartozást lehet
beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered.
6:51. § [A beszámítás kizártsága]
(1)	Beszámításnak nincs helye
a)	tartásdíj - és járadékköveteléssel szemben, a túlfizetés esetét kivéve; és
b)	a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló pénzköveteléssel szemben.
(2)	A bírósági eljárásban nem érvényesíthető pénzkövetelés beszámításának nincs helye.
6:52. § [A beszámítás szabályainak alkalmazása nem pénzkövetelés esetén]
A beszámítás szabályait megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezett a
jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz
intézett jognyilatkozattal a tartozásába beszámítja.
XI.	Fejezet
A teljesítés sajátos esetei
1.	Bírósági és közjegyzői letét
6:53. § [Bírósági letét útján való teljesítés]
(1)	A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló
kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha
a)	a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja
megállapítani;
b)	a jogosult a teljesítés helyén nem található;
c)	a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el; vagy
d)	a jogosultak jogosulti együttesség esetén nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett
valamennyiük kezéhez teljesítsen.
233
(2) A letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
6:54. § [Visszakövetelés és elévülés]
(1)	A kötelezett a letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a jogosult a letétbe
helyezésről a bíróságtól értesítést nem kapott.
(2)	A jogosult a letét kiadását a letétbe helyezésről szóló értesítés kézhezvételétől
számított ötéves elévülési időn belül követelheti.
(3)	Ha a jogosultnak a letét kiadására irányuló joga elévült, a kötelezett követelheti a
letét visszaadását.
6:55. § [A letét kiadása]
(1)	A bíróság a letétet a jogosultnak adhatja ki.
(2)	Ha a letétbe helyezésre amiatt került sor, mert a jogosult személye bizonytalan, a
letétet a jogosult személyét megállapító jogerős határozat alapján lehet kiadni.
(3)	A bíróság a letétet jogosulti együttesség esetén a jogosultak közös kérelmére vagy a
jogosult személyét megállapító jogerős ítélet alapján adhatja ki.
(4)	A kötelezett a letétbe helyezés alkalmával kikötheti, hogy a letétet a jogosultnak az
őt terhelő szolgáltatás teljesítésének igazolása ellenében adják ki.
6:56. § [Közjegyzői letét]
(1)	A bírósági letét útján való teljesítés feltételeinek megvalósulása esetén a kötelezett
kötelezettségét közjegyzőnél történő letétbe helyezés útján is teljesítheti.
(2)	A közjegyzőnél történő letétre a bírósági letétre vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
2.	Harmadik személy részéről történő teljesítés
6:57. § [Harmadik személy részéről történő teljesítés]
(1)	A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha
ehhez a kötelezett hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve és nem igényel
olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A
kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke
fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta,
vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni.
(2)	Ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a
harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben.
(3)	Ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik
a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést
biztosítják. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére
zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor.
234
Második Rész
A SZERZŐDÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
IV.	Cím
A szerződés. A szerződési jog alap elvei
6:58. § [A szerződés]
A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség
keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
6:59. § [Szerződési szabadság]
(1)	A felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik
szerződő felet.
(2)	A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek
jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e
törvény az eltérést nem tiltja.
6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom]
(1)	Ha jogszabály a szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a
szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre.
(2)	Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát
megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi
érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől
elállhat.
6:61. § [Visszterhesség vélelme]
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más
nem következik - ellenszolgáltatás jár.
6:62. § [Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség]
(1)	A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél és
fennállása során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges
körülményekről.
(2)	A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal,
tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból
vagy más forrásból ismernie kellett.
(3)	Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét
megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott
károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
(4)	A szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem
terheli.
(5)	Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét
a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát
a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint
megtéríteni.
235
V. Cím
A szerződés megkötése és értelmezése
XII.	Fejezet
A szerződés létrejötte
6:63. § [A szerződés létrejötte és tartalma]
(1)	A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
(2)	A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek
minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített
kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél
egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában
a szerződést nem kívánja megkötni.
(3)	Ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg
egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek
megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni.
(4)	Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez.
(5)	A szerződés tartalmává válik minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek
korábbi üzleti kapcsolatukban megegyeztek, és minden gyakorlat, amelyet egymás
között kialakítottak. A szerződés tartalmává válik továbbá minden, az adott üzletágban a
hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott
szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között - korábbi kapcsolatukra is
figyelemmel - indokolatlan volna.
6:64. § [Ajánlati kötöttség]
(1)	Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges
kérdésekre kiterjedő jognyilatkozatot tesz, nyilatkozatához kötve marad. Az ajánlattevő
kötöttségének idejét meghatározhatja.
(2)	Az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét.
6:65. § [Az ajánlati kötöttség megszűnése]
(1)	Ha az ajánlattevő kötöttségének idejét nem határozza meg, az ajánlati kötöttség
megszűnik
a)	jelenlevők között tett ajánlat esetén, ha a másik fél az ajánlatot késedelem nélkül el
nem fogadja;
b)	távollevők között tett ajánlat esetén annak az időnek az elteltével, amelyen belül az
ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének
módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta;
c)	a másik fél általi visszautasítással.
(2)	Megszűnik az ajánlati kötöttség, ha az ajánlattevő ajánlatát a másik fél elfogadó
jognyilatkozatának elküldését megelőzően a másik félhez intézett jognyilatkozatával
visszavonja.
(3)	Az írásbeli ajánlat érvényesen írásban vonható vissza.
(4)	A hatályossá vált ajánlat nem vonható vissza, ha az ajánlat tartalmazza, hogy
visszavonhatatlan vagy az ajánlat az elfogadásra határidőt állapít meg.
6:66. § [Az ajánlat elfogadása]
Az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni.
236
6:67. § [Új ajánlat, módosított elfogadás]
(1)	Az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell
tekinteni.
(2)	Az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is,
ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt
tartalmaz. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé
válnak, kivéve, ha
a)	az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre
korlátozta; vagy
b)	az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel
szemben.
(3)	Ha a szerződést nem írásban kötötték meg, és azt az egyik fél a szerződéskötést
követően késedelem nélkül lényegesnek nem minősülő feltételekkel kiegészítve vagy
módosítva írásba foglalja, és megküldi a másik félnek, e feltételek a szerződés
tartalmává válnak, ha a másik fél azok ellen késedelem nélkül nem tiltakozik.
6:68. § [Késedelmes elfogadás]
(1)	Késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre.
(2)	Az elfogadó jognyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az
ajánlattevő erről késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet.
(3)	Az időben elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat
esetén létrejön a szerződés, ha a jognyilatkozatot olyan módon tették, hogy rendes
körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az
ajánlattevőhöz, kivéve, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet
arról, hogy jognyilatkozata késve érkezett, és ezért azt nem tekinti hatályosnak. A
szerződés ebben az esetben akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat rendes
körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz.
6:69. § [A szerződés létrejöttének időpontja és helye]
(1)	A szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik.
(2)	Ha az ajánlat megtételére és az elfogadásra ugyanazon a helyen kerül sor, a
szerződéskötés helye a jognyilatkozatok megtételének helye. A szerződéskötés helye
egyebekben az ajánlattevő székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek
hiányában szokásos tartózkodási helye.
6:70. § [Írásbeli alakhoz kötött szerződés]
(1)	Írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot
érvényesen írásban lehet tenni.
(2)	A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha nem ugyanaz az okirat
tartalmazza valamennyi fél jognyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba
foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és egybehangzó
akaratnyilvánítását.
(3)	A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha a több példányban kiállított
okiratok közül mindegyik fél a másik félnek szánt példányt írja alá.
237
XIII. Fejezet
Szerződéskötési kötelezettség
6:71. § [Szerződéskötési kötelezettség jogszabály alapján]
(1)	Ha jogszabály szerződéskötési kötelezettséget ír elő, és a felek a szerződést nem
kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát megállapíthatja.
(2)	A jogosult a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével
ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. A kötelezettnek a
felhívás hatályossá válásától számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.
(3)	Ha az ajánlattételi felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat
vagy okiratokat, a kötelezett a felhívás hatályossá válásától számított tizenöt napon
belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok
pótlásától kezdődik.
(4)	A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a
szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy
felmondásnak lenne helye.
6:72. § [Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve]
Azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul
elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a
szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség
szabályainak alkalmazásával hozza létre.
6:73. § [Előszerződés]
(1)	Ha a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással szerződést
kötnek, és megállapítják e szerződés lényeges feltételeit, a bíróság e feltételek szerint a
szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja.
(2)	Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződésre az
annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadóak.
(3)	A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy
a)	az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az
előszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené;
b)	a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének
időpontjában nem volt előrelátható;
c)	a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
d)	a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
XIV.	Fejezet
Szerződéskötés versenyeztetési eljárás során
6:74. § [Felhívás ajánlattételre versenyeztetési eljárásban]
(1)	Ha a fél olyan ajánlati felhívást tesz, amelyben több személytől kéri ajánlat
benyújtását, azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak
megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést, a
felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli.
(2)	A felhívást tevő fél a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot
benyújtó ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha a
felhívásban ezt a jogot kikötötte.
238
(3)	A felhívást tevő fél a felhívásban megjelölt határidő lejártáig felhívását
visszavonhatja.
6:75. § [Ajánlati kötöttség versenyeztetési eljárásban]
(1)	Az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik. Az
ajánlattevő ajánlatát e határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja.
(2)	Az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő
harminc napig marad kötve ajánlatához.
(3)	Ha az ajánlattevő az ajánlattétel során biztosítékot adott, és ajánlatát az ajánlati
kötöttség ideje alatt visszavonja, a letett biztosítékot elveszti; egyébként a biztosíték a
versenyeztetés lezárása után visszajár.
6:76. § [Árra vonatkozó versenyeztetési eljárás]
(1)	Ha a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik és
az ajánlattevők egymás ajánlatát ismerve tesznek ajánlatot, a szerződés a nyertes
kihirdetésével az elért áron létrejön.
(2)	Az ajánlat hatálya megszűnik, ha más ajánlattevő kedvezőbb árat ajánl, vagy ha a
versenyeztetési eljárás nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be.
XV.	Fejezet
Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel
6:77. § [Általános szerződési feltétel]
(1)	Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az
alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél
közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak
meg.
(2)	Az általános szerződési feltételt alkalmazó felet terheli annak bizonyítása, hogy a
szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.
6:78. § [Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása]
(1)	Az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója
lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően
megismerje, és ha azt a másik fél elfogadta.
(2)	Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely
lényegesen eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha
megfelel a felek között kialakult gyakorlatnak. Külön tájékoztatni kell a másik felet
arról az általános szerződési feltételről is, amely eltér a felek között korábban
alkalmazott feltételtől.
(3)	A (2) bekezdésben leírt feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél a
külön tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta.
6:79. § [Fogyasztóval szembeni többletkövetelés szerződéses tartalommá válása]
Az a feltétel, amely a vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó
ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a szerződés
részévé, ha azt a fogyasztó - külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.
6:80. § [Szerződési feltételek ütközése]
Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi
válik a szerződés részévé.
239
6:81. § [Általános szerződési feltételek ütközése]
(1)	Ha az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél saját
általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános szerződési feltételek
egymással nem ellentétesek, mindkét fél általános szerződési feltételei a szerződés
részévé válnak.
(2)	Ha az általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben eltérnek egymástól, a
szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek
válnak a szerződés részévé.
(3)	Ha az általános szerződési feltételek között a szerződés lényeges kérdésében van
eltérés, a szerződés nem jön létre.
XVI.	Fejezet
Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai
6:82. § [Tájékoztatás elektronikus úton történő szerződéskötés esetén]
(1)	Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén az elektronikus utat biztosító fél
köteles a szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően a
másik felet tájékoztatni
a)	a szerződéskötés technikai lépéseiről;
b)	arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, az
elektronikus utat biztosító fél rögzíti-e a szerződést, továbbá, hogy a szerződés utóbb
hozzáférhető lesz-e;
c)	azokról az eszközökről, amelyek az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő
hibák azonosítását és kijavítását a szerződési jognyilatkozat megtételét megelőzően
biztosítják;
d)	a szerződés nyelvéről; és
e)	ha ilyen létezik, arról a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási kódexről
és annak elektronikus hozzáférhetőségéről, amelyet az elektronikus utat biztosító fél
magára nézve kötelezőnek ismer el.
(2)	Az elektronikus utat biztosító fél köteles az általános szerződési feltételeit olyan
módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi a másik fél számára, hogy tárolja és
előhívja azokat.
6:83. § [Az adatbeviteli hibák javítása]
(1)	Az elektronikus utat biztosító fél köteles megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy a
másik fél az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő hibákat szerződési
jognyilatkozatának megtételét megelőzően kijavíthassa. Ha az elektronikus utat
biztosító fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél szerződési jognyilatkozatát
megtámadhatja.
6:84. § [Elektronikus szerződési jognyilatkozat és annak visszaigazolása]
(1)	Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az
a másik fél számára hozzáférhetővé válik.
(2)	Az elektronikus utat biztosító fél köteles a másik fél szerződési jognyilatkozatának
megérkezését elektronikus úton késedelem nélkül visszaigazolni. A fél mentesül az
ajánlati kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás a
másik félhez nem érkezik meg késedelem nélkül.
240
6:85. § [Az elektronikus szerződéskötési szabályok hatálya és kógenciája]
(1)	E fejezet rendelkezéseit - az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat
hatályossá válására vonatkozó rendelkezés kivételével - elektronikus levelezés vagy
azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződés esetén nem kell
alkalmazni.
(2)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéskötés esetén az e fejezet rendelkezéseitől
eltérő megállapodás semmis.
XVII.	Fejezet
A szerződés értelmezése
6:86. § [A szerződés értelmezése]
(1)	Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével
összhangban kell értelmezni.
(2)	Ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg
nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó
rendelkezések és az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható
meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb
értelmezést kell elfogadni. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén ezt a
szabályt kell alkalmazni a szerződés bármely feltételének értelmezésére.
(3)	A (2) bekezdés nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indult eljárásban.
6:87. § [Teljességi záradék]
(1)	Ha az írásbeli szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint az a felek közötti
megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza, az írásbeli szerződésbe nem foglalt
korábbi megállapodások hatályukat vesztik.
(2)	A felek korábbi jognyilatkozatai a szerződés értelmezésénél figyelembe vehetők.
VI.	Cím
Az érvénytelenség
XVIII.	Fejezet
Semmisség és megtámadhatóság
6:88. § [Semmisség]
(1)	A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen. A semmisség
megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság
hivatalból észleli.
(2)	Ha a semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi
érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellentétes.
(3)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szerződés semmisségére az hivatkozhat és
a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez
jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít.
(4)	Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és uzsorás szerződés esetén
az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása és a semmisség
jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.
241
6:89. § [Megtámadás]
(1)	A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében
megkötésének időpontjától érvénytelenné válik.
(2)	Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz
jogi érdeke fűződik.
(3)	A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a
másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel
gyakorolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat
bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg,
és a megtámadás eredménytelen volt.
(4)	A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján
megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.
(5)	A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási ok
ismeretében, a megtámadási határidő megnyílása után a szerződési akaratát megerősíti,
vagy a megtámadás jogáról lemond.
1.	A szerződési akarat hibája
6:90. § [Tévedés]
(1)	Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében
tévedésben volt, a szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél
okozta vagy felismerhette. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak
ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.
(2)	Ha a felek a szerződéskötéskor lényeges kérdésben ugyanabban a téves feltevésben
voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.
(3)	Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés
kockázatát vállalta.
6:91. § [Megtévesztés és jogellenes fenyegetés]
(1)	Akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, a
megtévesztés hatására tett szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.
(2)	Akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a
szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a
megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a
másik fél tudott vagy tudnia kellett.
6:92. § [Titkos fenntartás, színlelt szerződés]
(1)	A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti.
(2)	A színlelt szerződés semmis; ha az más szerződést leplez, a felek jogait és
kötelezettségeit a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
6:93. § [Akarathiba ingyenes szerződés esetén]
Ingyenes szerződés esetén tévedés, téves feltevés vagy harmadik személy részéről
történő jogellenes fenyegetés vagy megtévesztés címén a szerződést akkor is meg lehet
támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.
242
2. A szerződési jognyilatkozat hibája
6:94. § [A szerződés alaki hibájának orvoslása]
(1)	Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített
rész erejéig érvényessé válik. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására
irányul, a teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja.
(2)	A szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése
vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező
akaratából létrejött. Ha jogszabály közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására
irányul, a szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása,
megszüntetése vagy felbontása abban az esetben is semmis, ha az annak megfelelő
tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
3.	A célzott joghatás hibája
6:95. § [Tilos szerződés]
Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály
megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön
kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.
6:96. § [Jóerkölcsbe ütköző szerződés]
Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
6:97. § [Uzsorás szerződés]
Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával
feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis.
6:98. § [Feltűnő értékaránytalanság]
(1)	Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az
ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően
nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Nem
támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy
annak kockázatát vállalta.
(2)	A felek az (1) bekezdésben megállapított megtámadási jogot - fogyasztó és
vállalkozás közötti szerződés kivételével - a szerződésben kizárhatják.
6:99. § [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége]
Semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben
meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása
céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.
6:100. § [Fogyasztói jogot csorbító feltétel]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e törvénynek
a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér.
6:101. § [Fogyasztó joglemondó nyilatkozata]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztónak a jogszabályban
megállapított jogáról lemondó jognyilatkozata.
243
6:102. § [Tisztességtelen általános szerződési feltétel]
(1)	Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő
jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének
megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával
szerződő fél hátrányára állapítja meg.
(2)	Az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni
kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés
megkötésére vezetett, a kikötött szolgáltatás rendeltetését, továbbá az érintett feltételnek
a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.
(3)	A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem
alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás
arányát meghatározó szerződési feltételekre, ha azok világosak és érthetőek.
(4)	Nem minősül tisztességtelennek az általános szerződési feltétel, ha azt jogszabály
állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.
(5)	Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé vált tisztességtelen
szerződési feltételt a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.
6:103. § [Tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztói szerződésben]
(1)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési
feltételre vonatkozó rendelkezéseket - az e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a
vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre
is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg
megtárgyalták.
(2)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a
vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel
tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.
(3)	A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési
feltétel semmis. A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
6:104. § [Egyes tisztességtelen kikötések fogyasztói szerződésben]
(1)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen
az a kikötés, amely
a)	a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja;
b)	kizárólagosan a vállalkozást jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése
szerződésszerű-e;
c)	a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem teljesíti a
szerződést;
d)	lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt
felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult;
e)	kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már teljesített,
ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve azt az esetet, amikor a szerződés
megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor;
f)	kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy szerződéses
kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg;
g)	lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása
nélkül átvállalja;
h)	kizárja vagy korlátozza a vállalkozásnak az általa igénybe vett közreműködőért való
felelősségét;
244
i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő
igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha - anélkül, hogy azt jogszabály előírná -
kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti
bizonyítási lehetőségeit vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi
rendelkezések szerint a másik félnek kell viselnie;
j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.
(2)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az ellenkező bizonyításáig
tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a kikötést, amely
a)	a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének vagy
elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő
indokolatlanul rövid;
b)	a fogyasztó nyilatkozatának megtételére indokolatlan alaki követelményeket támaszt;
c)	meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként nem
nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő indokolatlanul
rövid;
d)	lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben
meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben
megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy
a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal
módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal
elállni, vagy azt felmondani;
e)	lehetővé teszi, hogy a vállalkozás egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerződésben
meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen;
f)	a vállalkozás teljesítését olyan feltételtől teszi függővé, amelynek bekövetkezte
kizárólag a vállalkozás akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerződéstől
elállni, vagy azt felmondani;
g)	a vállalkozásnak pénztartozás teljesítésére negyvenöt napnál hosszabb határidőt
biztosít vagy egyébként nem megfelelően meghatározott határidőt ír elő szolgáltatása
teljesítésére, valamint a fogyasztó szerződési nyilatkozatainak elfogadására;
h)	kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás
szerződésszegése esetén;
i)	kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerződés szerint általa kifizetett összeg,
ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít, amennyiben hasonló
kikötés a vállalkozást nem terheli;
j) a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem
teljesít vagy nem szerződésszerűen teljesít.
6:105. § [Tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű
kereset]
(1)	A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános
szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat
a)	az ügyész;
b)	a miniszter, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal
vezetője;
c)	a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője,
d)	a gazdasági és szakmai kamara vagy érdekképviseleti szervezet; és
e)	az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó
egyesület, és az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján a
fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet.
245
(2)	Közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel
érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal
állapítja meg, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére
gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó
közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság
dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos
meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét
alátámasztó érveket. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a
szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.
(3)	Közérdekű keresetben kérhető az olyan általános szerződési feltétel
tisztességtelenségének megállapítása is, amelyet fogyasztókkal történő
szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor
is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a
sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a
nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.
(4)	A (3) bekezdés szerinti per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő
szerződéskötés céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános
szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. Ha a bíróság megállapítja a
sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja az általános
szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlót az alkalmazásra ajánlástól.
(5)	A (2) bekezdés közzétételre vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell abban
az esetben is, ha a bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési
feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési
feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére
gondoskodnia.
6:106. § [Vállalkozások közötti tisztességtelen szerződési feltétellel kapcsolatos
közérdekű kereset]
(1)	Vállalkozások közötti szerződés részévé váló, a késedelmi kamat mértékét,
esedékességét vagy a követelés behajtásával kapcsolatos költségeket a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult
hátrányára megállapító általános szerződési feltételt a vállalkozások érdekeinek
képviseletét ellátó szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt. A megtámadás
alapossága esetén a bíróság a szerződési feltétel érvénytelenségét - a feltétel
alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal - megállapítja. Az
érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a
megtámadásig már teljesítettek.
(2)	A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet kérheti az (1) bekezdés
szerinti olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását,
amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan
megismerhetővé, abban az esetben is, ha az érintett feltétel még nem került
alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének
megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdés szerinti eljárásban a bíróság az igény érvényesítőjének
kérelmére elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója,
illetve alkalmazásra ajánlója saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel
tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A
közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek
246
tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását,
tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket.
(4)	A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet az (1)-(3) bekezdés
megfelelő alkalmazásával kérheti az olyan általános szerződési feltétel
érvénytelenségének megállapítását, amely vállalkozások közötti szerződésben kizárja a
késedelmi kamatfizetési kötelezettséget.
6:107. § [Lehetetlen szolgáltatás. Érthetetlen, ellentmondó kikötés]
(1)	A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A szolgáltatás nem lehetetlen
azért, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás
tárgyával.
(2)	Az érthetetlen kikötés vagy az egymásnak ellentmondó kikötések semmisek.
XIX.	Fejezet
Az érvénytelenség jogkövetkezményei
6:108. § [Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása]
(1)	Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni
nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló
kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között - alkalmazza.
(2)	A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti,
hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné.
(3)	A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a fél kérelmétől eltérő módon is
megállapíthatja; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél
tiltakozik.
6:109. § [A kárveszély átszállása]
Az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre
száll át.
6:110. § [Bírósági érvényessé nyilvánítás visszamenő hatállyal]
(1)	Az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének időpontjára
visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja, ha
a)	az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával
kiküszöbölhető; vagy
b)	az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.
(2)	Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek úgy
kötelesek egymásnak teljesíteni, és az érvényessé nyilvánítást követő
szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett
volna.
6:111. § [A szerződés érvényessé válása a felek akaratából]
(1)	A szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha
az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való
megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik.
(2)	Az érvénytelen szerződés érvényessé válása esetén a szerződő felek úgy kötelesek
egymásnak teljesíteni és az érvényessé válást követő szerződésszegésért úgy felelnek,
mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.
247
(3)	Ha a felek az érvénytelenségi okot utólag kiküszöbölik, és abban állapodnak meg,
hogy a szerződés a jövőre nézve válik érvényessé, az addigi teljesítéseket az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kell rendezni.
6:112. § [Eredeti állapot helyreállítása]
(1)	Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás
természetbeni visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott
szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől
függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet.
(2)	Az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti
értékegyensúlyának fenntartásáról.
6:113. § [Az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése]
(1)	Ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, és a szerződéskötés előtt fennállt
helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás
nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ezt a
jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot
helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.
(2)	A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeni
megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a neki teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan
okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha a fél a szolgáltatás ellenértékét
megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített
szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre
vezethető vissza, amelyért a másik fél felelős.
(3)	Uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a
visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is
súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél a kapott szolgáltatásból az aránytalan
előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.
6:114. § [Részleges érvénytelenség]
Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség
jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni. A szerződés részbeni
érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt
az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.
6:115. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén]
(1)	A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok
kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a
maga szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a
hasznokat vagy a kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a
másik félnek megtéríteni.
(2)	Az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott károkat a
szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell
megtéríteni. Ha a szerződés érvénytelenségét okozó fél magatartását kimenti, a másik
félnek a szerződéskötésből eredő kárát köteles megtéríteni.
(3)	Az érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízó harmadik személy a
szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti attól a szerződő féltől,
akinek a magatartása az érvénytelenséget okozta. A kártérítési kötelezettség a szerződő
feleket egyenlő arányban terheli, ha az érvénytelenséget együtt okozták.
248
(4)	Az a szerződő fél, aki a jóhiszemű harmadik személlyel szemben felróhatóan járt el,
teljes kártérítéssel tartozik, függetlenül attól, hogy kinek a magatartása okozta az
érvénytelenséget.
VII.	Cím
A szerződés hatálya. Hatálytalanság
6:116. § [Feltétel és időhatározás]
(1)	Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették
függővé, a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be.
(2)	Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeli eseménytől
tették függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatályát veszti.
(3)	A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha
a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.
6:117. § [Függőben lévő feltétel]
(1)	Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a
másik fél jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy
meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett
jogát nem érinti.
(2)	A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt
felróhatóan maga idézte elő.
6:118. § [Beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés]
(1)	Ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy
hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a
szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.
(2)	A beleegyezésről vagy jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, valamint a
nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a
függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni.
(3)	A szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a
hatóság a jóváhagyást nem adja meg vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel
közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.
6:119. § [A hatálytalan szerződés joghatása]
(1)	Ha a szerződés hatálya nem állt be, vagy a szerződés hatályát vesztette - ide értve
azt az esetet is, ha a szerződéshez a harmadik személy beleegyezése vagy a hatóság
jóváhagyása hiányzik, vagy azt megtagadták - a szerződés teljesítése nem követelhető.
(2)	A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés
jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.
6:120. § [Fedezetelvonó szerződés]
(1)	Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben
vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél
rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
(2)	Ha valaki a fedezetelvonó szerződést hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel
köti, amelyben többségi befolyással rendelkezik, továbbá ha jogi személy a tagjával
vagy vezető tisztségviselőjével vagy annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a
rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a
rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása
249
alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha
közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.
(3)	A harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való
kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles.
(4)	Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat
rosszhiszeműen átruházta vagy attól rosszhiszeműen elesett, a harmadik személlyel
szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig helytállni köteles.
(5)	A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a
szerződési jognyilatkozatot tevő személynél jelentkezik.
VIII.	Cím
Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés
6:121. § [Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés]
(1)	Bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni
a)	a játékból vagy fogadásból eredő követelést, kivéve, ha a játékot vagy fogadást
hatósági engedély alapján bonyolítják le;
b)	a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelést;
c)	azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény
kifejezetten kizárja;
d)	az a)-c) pontokban meghatározott követeléseket biztosító vagy megerősítő
szerződésből vagy kikötésből eredő követelést.
(2)	Azt a tényt, hogy a követelés az (1) bekezdésben felsorolt okból bírósági eljárásban
nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni.
(3)	A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését nem lehet
visszakövetelni.
IX.	Cím
A szerződés teljesítése
XX.	Fejezet
Általános rendelkezések
6:122. § [A kárveszély átszállása]
A teljesítéssel a kárveszély - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik félre száll
át.
6:123. § [A szolgáltatás minősége]
(1)	A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése
szerinti célra, így
a)	alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a
szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta;
b)	alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos rendeltetésű
szolgáltatásokat rendszerint használnak;
c)	rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely
azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat,
250
figyelembe véve a kötelezettnek vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás
tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét
tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését;
d)	rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a
jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és
e)	meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek.
(2)	A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a (2) bekezdés c) pontjában említett
nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy
a)	a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie;
b)	a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon
helyesbítették; vagy
c)	a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.
(3)	Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szolgáltatás előállítójának minősül a
gyártó, a szolgáltatás importálója és forgalmazója, valamint az a személy is, aki a
dolgon nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését feltünteti.
(4)	A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a
minőségi előírásokat is figyelembe kell venni.
(5)	Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét
nem határozták meg, a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell
teljesítenie.
6:124. § [Dokumentáció átadása]
A kötelezett köteles a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és
egyéb dokumentumokat.
6:125. § [Többletszolgáltatás]
Ha a kötelezett a szerződésben előírtnál nagyobb mennyiség szolgáltatását ajánlja fel, a
többletszolgáltatást a jogosult visszautasíthatja. Ha a jogosult a többletszolgáltatást
elfogadja, a többletteljesítéssel arányosan növelt ellenszolgáltatást köteles teljesíteni a
szerződésben kikötött ellenérték teljesítésére vonatkozó szabályoknak megfelelő időben
és módon.
6:126. § [Akadályközlési kötelezettség]
(1)	A felek kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely
kötelezettség teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a
másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett.
(2)	Az akadályközlési kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a mulasztó fél a
szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős.
6:127. § [A szolgáltatás megvizsgálásának kötelezettsége]
(1)	A jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás
minősége és mennyisége megfelelő-e.
(2)	A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a
minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik.
(3)	A szolgáltatás minőségének és mennyiségének megvizsgálásával járó költségek a
jogosultat terhelik.
6:128. § [Egyidejű teljesítés]
A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált
szolgáltatásának teljesítését, ha saját szolgáltatása egyidejű teljesítését felajánlja.
251
6:129. § [Közreműködő igénybevétele]
(1)	A felek kötelezettségük teljesítéséhez vagy joguk gyakorlásához más személy
közreműködését vehetik igénybe.
(2)	Ha a kötelezett a szolgáltatás jellege, jogszabály rendelkezése vagy a felek
megállapodása szerint személyesen köteles eljárni, más személy közreműködését akkor
veheti igénybe, ha a jogosultnak károsodástól való megóvása érdekében szükséges.
6:130. § [Pénztartozás teljesítésének ideje]
(1)	Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a
pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől
számított harminc napon belül kell teljesíteni.
(2)	A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a
pénztartozást, ha
a)	a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult
teljesítését megelőzte;
b)	nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája
kézhezvételének időpontja; vagy
c)	a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell
fizetési kötelezettségét.
(3)	Az e § rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének
megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési
feltételt a jogosult megtámadhatja.
6:131. § [Pénztartozás idő előtti teljesítése fogyasztói szerződés esetén]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a pénztartozás idő előtti
teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből
közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró.
6:132. § [A kikötött kamat mérséklése]
A túlzott mértékű kamatot a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
6:133. § [Költség]
Az ellenszolgáltatás magában foglalja a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó
költségeket.
XXI.	Fejezet
A teljesítés különös esetei
6:134. § [Teljesítés vagylagos szolgáltatás esetén]
(1)	Ha a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel teljesíthető, a választás joga
a kötelezettet illeti.
(2)	Ha a jogosultat illeti meg a választás joga, és a választással késedelembe esik, a
választás joga a kötelezettre száll át.
6:135. § [Teljesítés osztható szolgáltatás esetén]
Osztható szolgáltatás esetén a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni.
6:136. § [Harmadik személy javára szóló szerződés teljesítése]
(1)	Ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést,
a harmadik személy akkor követelheti közvetlenül a szolgáltatás teljesítését, ha
a)	ezt a jogát a felek kifejezetten kikötötték; vagy
252
b)	ez a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből egyértelműen következik.
(2)	A harmadik személy a javára kikötött szolgáltatás teljesítését attól kezdve
követelheti, hogy őt valamelyik fél értesíti arról, hogy a javára szóló szerződést
kötöttek. Ha a harmadik személy a szolgáltatás teljesítésének követeléséről lemond, a
szolgáltatást a javára szerződött fél követelheti.
(3)	A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is
érvényesítheti.
X.	Cím
A szerződésszegés
XXII.	Fejezet
A szerződésszegés általános szabályai
6:137. § [Szerződésszegés]
A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének
elmaradása.
6:138. § [A teljesítés követeléséhez való jog]
Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének
követelésére.
6:139. § [Visszatartási jog]
(1)	Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének
teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja.
(2)	A teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha megfelelő határidőt
szabott, és ez alatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a teljesítésre
megfelelő biztosítékot nem nyúj tott.
(3)	Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a teljesítés visszatartására jogosult,
egyebekben a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók.
6:140. § [Elállás, felmondás]
(1)	Ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő
érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt
helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, azonnali hatállyal felmondhatja azt, ha e
törvény eltérően nem rendelkezik.
(2)	A kötelezett nem követelheti az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás
ellenértékének pénzbeni megtérítését, ha a jogosult bizonyítja, hogy a számára teljesített
szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a kötelezett felelős. Ha a
jogosult a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha
ő a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek
oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a kötelezett felelős.
6:141. § [Fedezeti szerződés]
A jogosult - elállása vagy azonnali hatályú felmondása esetén - a szerződéssel elérni
kívánt cél megvalósítására alkalmas szerződést köthet, és - a kártérítés szabályai szerint
- követelheti a kötelezettől a szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött
ellenértékek közötti különbség, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő
költségek megtérítését.
253
6:142. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]
Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén
kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem
volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
6:143. § [A kártérítés mértéke]
(1)	Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt.
(2)	A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb
károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen
mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges
következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.
(3)	Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.
6:144. § [A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak
kiegészítő alkalmazása]
(1)	A károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a
közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség
szabályait kell alkalmazni.
(2)	A kár fogalmára és a kártérítés módjára - az e fejezetben nem szabályozott
kérdésekben - a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból való
mérséklésének nincs helye.
6:145. § [Párhuzamos kártérítési igények kizárása]
A jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel
okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett
szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza.
6:146. § [Felelősség a teljesítés során okozott károkért]
A jogosult a vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett által okozott kár
megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint
követelheti.
6:147. § [Kártérítési felelősség ingyenes szerződéseknél]
(1)	Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a szolgáltatás tárgyában
bekövetkezett kárért akkor felel, ha a jogosult bizonyítja, hogy a kötelezett a kárt
szándékos szerződésszegéssel okozta, vagy elmulasztotta a tájékoztatást a szolgáltatás
olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert.
(2)	Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, köteles a jogosult vagyonában a
szolgáltatással okozott kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
magatartása nem volt felróható.
6:148. § [A közreműködőért való felelősség]
(1)	Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy
közreműködését veszi igénybe, az igénybevett személy magatartásáért úgy felel, mintha
maga járt volna el.
(2)	Ha a kötelezettnek más személy igénybevételére nem volt joga, felelős mindazokért
a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.
(3)	A kötelezett a közreműködővel szemben - annak szerződésszegése miatt -
mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a jogosulttal szemben helytállni tartozik.
254
6:149. § [Részleges szerződésszegés]
Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés
jogkövetkezményei erre a részre következnek be, kivéve, ha a jogkövetkezmények
részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sértené.
6:150. § [Közbenső szerződésszegés]
(1)	A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket
vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből
eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse.
(2)	Az egyik felet terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél
olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy
nyilatkozat elmulasztása megakadályozza.
6:151. § [Előzetes szerződésszegés]
(1)	Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a
szolgáltatását az esedékességkor nem tudja teljesíteni, és a teljesítés emiatt a
jogosultnak már nem áll érdekében, a jogosult gyakorolhatja a késedelemből eredő
jogokat.
(2)	Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a teljesítés hibás lesz,
a jogosult a hiba kijavítására vagy kicserélésre tűzött határidő eredménytelen eltelte
után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat.
6:152. § [A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása és kizárása]
A szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget
megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési
kikötés semmis.
XXIII.	Fejezet
Késedelem
1.	A kötelezett késedelme
6:153. § [A kötelezett késedelme]
A kötelezett késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti.
6:154. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei]
(1)	Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult követelheti a teljesítést, vagy ha a
késedelem következtében a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a
szerződéstől.
(2)	A jogosult elállásához nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének
bizonyítására, ha
a)	a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető
rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna
teljesíteni; vagy
b)	a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött, és a póthatáridő
eredménytelenül telt el.
(3)	A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késelemből eredő, pénztartozás
esetén a késedelmi kamatot meghaladó kárát, kivéve, ha a késedelmét kimenti.
255
6:155. § [Fizetési késedelem vállalkozások közötti szerződésben]
(1)	Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel
érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - ha a pénztartozást
idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által
meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - nyolc százalékponttal
növelt értéke. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján
érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(2)	Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett késedelembe esik, köteles a
kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló
irányelvet átültető jogszabályban meghatározott összeget a jogosult számára megfizetni.
E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól. Az
e rendelkezésektől eltérő kikötés semmis.
(3)	Vállalkozások közötti szerződés esetén az e §-tól a jóhiszeműség és tisztesség
követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára
eltérő szerződési feltételt a jogosult megtámadhatja.
(4)	Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamatot kizáró szerződési
feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles.
2.	A jogosult átvételi késedelme
6:156. § [Átvételi késedelem]
(1)	A jogosult késedelembe esik, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el.
(2)	A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
(3)	Átvételi késedelem esetén a kötelezett a dolog őrzésére a megbízás nélküli ügyvitel
szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át.
(4)	Ha a felek a szolgáltatást fajta és mennyiség szerint határozták meg, a (3) bekezdés
rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték
vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették.
XXIV.	Fejezet
Hibás teljesítés
1.	A hibás teljesítés általános szabályai
6:157. § [Hibás teljesítés]
(1)	A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg
a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Nem
teljesít hibásan a kötelezett, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte,
vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.
(2)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e
fejezetnek a kellékszavatosságra és a jogszavatosságra vonatkozó rendelkezéseitől a
fogyasztó hátrányára tér el.
6:158. § [Hibás teljesítési vélelem]
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni
kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a
256
teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba
jellegével összeegyeztethetetlen.
2.	Kellékszavatosság
6:159. § [Kellékszavatossági jogok]
(1)	Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a
kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik.
(2)	Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint
a)	kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott kellékszavatossági jog
teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény
teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe
véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a
kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet; vagy
b)	az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti, a hibát a kötelezett költségére
maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, vagy a szerződéstől elállhat, ha a
kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének a (4) bekezdés
szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy
kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
(3)	Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.
(4)	A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható
rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell
elvégezni.
6:160. § [Áttérés más kellékszavatossági jogra]
A jogosult a választott kellékszavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel
okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett
adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.
6:161. § [Eltérés a jogosult által megjelölt kellékszavatossági jogtól]
A bíróság a jogosult kérelméhez nincs kötve, de nem kötelezhet olyan
kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
6:162. § [A hiba közlése]
(1)	A jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel
közölni.
(2)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két
hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni.
(3)	A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.
6:163. § [A kellékszavatossági igény elévülése]
(1)	A jogosult kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt
évül el.
(2)	Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági
igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el. Ha a fogyasztó és a
vállalkozás közötti szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is
megállapodhatnak; egy évnél rövidebb elévülési határidő ebben az esetben sem köthető
ki érvényesen.
(3)	Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a kellékszavatossági igény a
teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el.
257
(4)	Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a
jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni.
(5)	A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett részére a kellékszavatossági
igény elévülése újból kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a
kijavítás következményeként új hiba keletkezik.
6:164. § [A szavatossági jogok érvényesítése kifogásként]
A jogosult kellékszavatossági jogait az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel
szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kellékszavatossági igény elévült.
6:165. § [Az érvényesített szavatossági igény terjedelme]
(1)	A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben
érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt hibát előidézte.
(2)	Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából -
elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire
nem minősül érvényesítettnek.
6:166. § [Költségviselés]
(1)	A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet
terhelik.
(2)	Ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség
elmulasztása is közrehatott, a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült
költségeket közrehatása arányában a jogosult köteles viselni, ha a dolog karbantartására
vonatkozó ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett e tekintetben tájékoztatási
kötelezettségének eleget tett.
6:167. § [A kötelezett gazdagodási igénye]
(1)	Ha a dolog kicserélésére az elévülés nyugvása miatt a kellékszavatossági határidő
jelentős részének eltelte után kerül sor, és ez a jogosult számára számottevő
értéknövekedést eredményez, a kötelezett a gazdagodás megtérítésére tarthat igényt.
Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben e rendelkezést nem lehet alkalmazni.
(2)	Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az
értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.
3.	Termékszavatosság
6:168. § [Termékszavatossági igény]
(1)	Vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (ezen alcím alkalmazásában:
termék) hibája esetén a fogyasztó követelheti a gyártótól, hogy a termék hibáját javítsa
ki, vagy - ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme
nélkül nem lehetséges - a terméket cserélje ki. A termék akkor hibás, ha nem felel meg
a terméknek a gyártó által történt forgalomba hozatalakor hatályos minőségi
követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő
tulajdonságokkal.
(2)	Ezen alcím alkalmazásában gyártónak minősül a termék előállítója és forgalmazója.
(3)	A gyártó mentesül a termékszavatossági kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy
a)	a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy
forgalmazta;
b)	a termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika
állása szerint nem volt felismerhető; vagy
258
c)	a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.
(4)	Csere esetén a kicserélt termékre, kijavítás esetén a termék kijavítással érintett
részére vonatkozó kellékszavatossági kötelezettség a gyártót terheli.
6:169. § [Közlési és igényérvényesítési határidők]
(1)	A fogyasztó a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a gyártóval
közölni. A hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem
nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a fogyasztó felelős.
(2)	A gyártót a termékszavatosság az adott termék általa történő forgalomba hozatalától
számított két évig terheli. E határidő eltelte jogvesztéssel jár.
6:170. § [Termékszavatosság tulajdonosváltozás esetén]
A termékszavatossági jogokat a termék tulajdonjogának átruházása esetén az új
tulajdonos érvényesítheti a gyártóval szemben.
4.	Jótállás
6:171. § [Jótállás]
(1)	Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra
köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy
jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a
jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
(2)	A jótállás a jogosultnak jogszabályból eredő jogait nem érinti.
6:172. § [Jótállási jogosultság tulajdonosváltozás esetén]
A jótállásból eredő jogokat a dolog tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos
érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben.
6:173. § [A jótállási igény érvényesítése]
(1)	A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett
kötelezettségének a jogosult felhívására - megfelelő határidőben - nem tesz eleget, a
jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül
akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. E határidő
elmulasztása jogvesztéssel jár.
(2)	A jótállási igény érvényesítésére egyebekben a kellékszavatossági jogok
gyakorlására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
5.	Kártérítési igény
6:174. § [Kártérítés kellékhibás teljesítés esetén]
(1)	A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítésből eredő kárát,
kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti.
(2)	A hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk megtérítését a
jogosult akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a
kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud
eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke
megszűnt. E kártérítési igény a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott
határidőn belül évül el. A jogosult kártérítési igényét az ugyanabból a szerződésből
eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kártérítési igény
elévült.
259
6.	Jogszavatosság
6:175. § [Jogszavatosság a jogszerzés akadálya miatt]
(1)	Ha tulajdonjog, jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség
esetén a tulajdonjog, más jog vagy követelés megszerzését harmadik személy joga
akadályozza, a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra,
hogy az akadályt hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. A határidő
eredménytelen eltelte után a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.
(2)	Ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles
megtéríteni.
6:176. § [Jogszavatosság a jogszerzés korlátozott volta miatt]
(1)	Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló
kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog gyakorlását vagy a követelés megszerzését
harmadik személy joga korlátozza vagy értékét csökkenti, a jogosult megfelelő határidő
tűzésével tehermentesítést követelhet.
(2)	A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a tehermentesítést a kötelezett
költségére elvégezheti.
(3)	Ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a
szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az
ellenérték megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a jogosultat akkor is
megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a
jogosult nem kívánja a dolog tehermentesítését.
(4)	Ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles
megtéríteni.
(5)	Nem illetik meg ezek a jogok a jogosultat, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy
tudnia kellett, hogy korlátozástól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést nem
szerezhet, kivéve, ha a kötelezett a tulajdonjog, más jog vagy követelés
korlátozásmentességéért kifejezetten szavatosságot vállalt.
7. A hibás teljesítés különös szabályai
6:177. § [Hibás teljesítés eredmény létrehozására irányuló szerződéseknél]
(1)	Ha a kötelezett valamely dolog vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására
vállal kötelezettséget, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat megfelelően
alkalmazni kell, azzal, hogy
a)	a kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli
teljesítését kell érteni; és
b)	a kijavítás vagy a szolgáltatás részben vagy egészben való újbóli teljesítése - a
jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével - a munkával
elérhető eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is
megvalósulhat; az ebből eredő többletköltségek a kötelezettet terhelik.
(2)	A kötelezett mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult
által adott
a)	anyag alkalmatlanságára vagy hibájára;
b)	adat hiányosságára vagy hibájára; vagy
c)	utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére
vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette.
260
6:178. § [Hibás teljesítés használatra vagy hasznosításra irányuló szerződéseknél]
(1)	Ha a jogosult más dolgának vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak
időleges használatára, felhasználására vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a
szerződés teljes tartama alatt a kellékszavatosság szabályainak megfelelő
alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog vagy az oltalom tárgya a
szerződésszerű használatra, felhasználásra vagy hasznosításra alkalmas.
(2)	Ha a jogosult más dolgának vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak
időleges használatára, felhasználására vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a
szerződés teljes tartama alatt a jogszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával
köteles helytállni azért, hogy a dolognak vagy az oltalom tárgyának szerződésszerű
használatát, felhasználását vagy hasznosítását harmadik személy joga nem akadályozza
és nem korlátozza.
XXV.	Fejezet
A szerződésszegés egyéb esetei
1.	A teljesítés lehetetlenné válása
6:179. § [A teljesítés lehetetlenné válása]
(1)	A szerződés nem érvénytelen azért, mert a szolgáltatás teljesítése a szerződés
megkötésekor lehetetlen, vagy a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a
szolgáltatás tárgyával.
(2)	Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik.
(3)	A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről
a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles
megtéríteni.
6:180. § [Felelősség a lehetetlenné válásért]
(1)	Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés
megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg
kell téríteni. Ha a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a
másik fél nem teljesítette, a pénzbeni szolgáltatás visszajár.
(2)	Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a
szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott
kárának megtérítését követelheti.
(3)	Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a
felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik
egymástól.
6:181. § [Vagylagos szolgáltatás lehetetlenné válása]
(1)	Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a
szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik.
(2)	Ha a szolgáltatás lehetetlenné válásáért a választásra nem jogosult fél a felelős, a
másik fél választása szerint a lehetséges szolgáltatást kell teljesíteni vagy a szolgáltatás
lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
6:182. § [A lehetetlenné vált dologszolgáltatás maradványa]
Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa vagy a dolog egy
része a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő
261
értéket kapott vagy igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az
ellenszolgáltatás arányos része ellenében.
2.	A teljesítés megtagadása
6:183. § [A teljesítés megtagadása]
Ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választása szerint
a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell
alkalmazni.
3.	Jognyilatkozat tételének elmulasztása
6:184. § [Jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása]
Ha a fél a szerződés alapján jognyilatkozat tételére köteles, és ezt a kötelezettségét nem
teljesíti, a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.
XI.	Cím
A szerződés megerősítése és módosítása
XXVI.	Fejezet
A szerződés megerősítése
1.	A foglaló
6:185. § [Foglaló]
(1)	A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a
kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és ez a rendeltetés a szerződésből
egyértelműen kitűnik.
(2)	Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés
teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél
felelős, a foglaló visszajár.
(3)	A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót
kétszeresen köteles visszatéríteni.
(4)	A foglaló elvesztése vagy kétszeres visszatérítése a szerződésszegés
következményei alól nem mentesít. A kötbér és a kártérítés összege a foglaló összegével
csökken.
(5)	A túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
2.	A kötbér
6:186. § [Kötbér]
(1)	A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból,
amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha
szerződésszegését kimenti.
(2)	Kötbér érvényesen írásban köthető ki.
262
(3)	A jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett
szerződésszegéséből kára származott-e.
(4)	A pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat
szabályait kell alkalmazni.
6:187. § [Kötbér és egyéb szerződésszegési igények]
(1)	A teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését
kizárja. A késedelem esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítési
kötelezettség alól.
(2)	A jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági
igényt.
(3)	A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát.
(4)	A jogosult a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti,
ha kötbérigényét nem érvényesítette.
6:188. § [A kötbér mérséklése]
A túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
6:189. § [Kötbérigény kamata]
Kötbér után kamat kikötése semmis. Az esedékessé vált kötbér után a kötelezett
késedelmi kamatot köteles fizetni.
3.	A jogvesztés kikötése
6:190. § [Jogvesztés kikötése]
(1)	A felek érvényesen írásban köthetik ki, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít
valamely jogot, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné.
(2)	Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt
mérsékelheti.
XXVII.	Fejezet
A szerződés módosítása
6:191. § [A szerződés felek általi módosítása]
(1)	A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy
megváltoztathatj ák kötelezettségvállalásuk j ogcímét.
(2)	A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség
biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes
helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé.
(3)	A szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell
megfelelően alkalmazni.
(4)	A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a
szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.
6:192. § [Bírósági szerződésmódosítás]
(1)	Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós
jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a
szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
263
a)	a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában
nem volt előrelátható;
b)	a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
c)	a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
(2)	A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a
szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától
kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél
lényeges jogi érdeke se sérüljön.
XII.	Cím
Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás
XXVIII.	Fejezet
Engedményezés
6:193. § [Engedményezés]
(1)	A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át.
(2)	A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés
vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az
engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az
engedményező helyébe lép.
(3)	Az engedményezéssel az engedményezőre szállnak át a követelést biztosító
zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.
6:194. § [Az engedményezhető követelések]
(1)	A követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a
jogviszony, amelyből a követelés fakad.
(2)	Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím az összeg és az esedékesség
megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés
időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az
engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi.
(3)	Semmis a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezése.
6:195. § [Engedményezést kizáró kikötés]
(1)	Harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró
kikötés.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti az engedményező felelősségét az
engedményezést kizáró kikötés megszegéséért. Semmis a szerződés azon kikötése,
amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési
kötelezettséget ír elő.
6:196. § [Tájékoztatás és az okiratok kiállítása és átadása]
(1)	Az engedményező köteles az engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges
tájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító
okiratokat az engedményesnek átadni.
(2)	Az engedményező köteles az engedményes választásának megfelelően a kötelezettet
az engedményezésről az engedményezés tényét és az engedményezett követelést
264
megjelölve írásban értesíteni vagy az engedményes személyét is meghatározó
engedményezési okiratot az engedményesnek átadni.
6:197. § [Értesítés az engedményezésről]
(1)	A kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a
kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása. A kötelezett az
engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az
ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az
értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.
(2)	Az engedményezésről szóló értesítés az (1) bekezdés szerinti joghatást akkor váltja
ki, ha az engedményezőtől származik, vagy az engedményes az engedményezési
okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja az engedményezés megtörténtét.
6:198. § [Teljesítési utasítás]
(1)	A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap
olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes
telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, ennek
hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát meghatározza. Ezt követően
a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.
(2)	A teljesítési utasítás akkor váltja ki az (1) bekezdés szerinti joghatást, ha az utasítás
az engedményezőtől származik, vagy az engedményes engedményezési okirattal vagy
más hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a követelést rá engedményezték. Ha az
értesítés megjelölte az engedményest, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást,
teljesítési utasítást kizárólag az engedményes adhat.
(3)	Ha a kötelezett az engedményezésről szóló értesítést követően, teljesítési utasítás
hiányában az engedményező részére teljesít, az engedményező köteles a szolgáltatás
teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni, és az
engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői az ilyen
vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
6:199. § [Többszöri és utólagos engedményezés]
(1)	Ha az engedményező azonos követelést többször engedményez, a kötelezett akkor
szabadul, ha az elsőként kapott teljesítési utasításnak megfelelően teljesít.
(2)	Ha az engedményes a követelést továbbengedményezi, a kötelezett akkor szabadul,
ha az utolsó teljesítési utasításnak megfelelően teljesít.
6:200. § [A kötelezett költségeinek megtérítése]
A kötelezett engedményezéssel okozott költségeinek a megtérítésére az engedményező
és az engedményes egyetemlegesen kötelesek.
6:201. § [Követelés átszállása jogszabály, bírósági vagy hatósági rendelkezés
alapján]
Ha a követelés jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat folytán száll át másra, az
engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az
engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés
írja elő.
265
XXIX.	Fejezet
Jogátruházás
6:202. § [Jogátruházás]
(1)	A jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét
kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik.
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik a jog átruházással való megszerzéséhez az
átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges. A
jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az
átruházó helyébe lép.
(3)	A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
(4)	Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az
engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a
nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
(5)	Jogok átruházása esetén a kötelezett értesítésére vonatkozó rendelkezések nem
alkalmazhatók.
XXX.	Fejezet
T artozásátvállalás
6:203. § [Tartozásátvállalás]
(1)	Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (e fejezet
alkalmazásában: átvállaló) abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben
fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól
követelheti.
(2)	Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal
szemben a szerződés alapján megillették.
(3)	A tartozásátvállalással a követelés biztosítékai megszűnnek. Fennmarad a biztosíték,
ha annak kötelezettje a tartozásátvállaláshoz hozzájárul.
6:204. § [Jogosulti jognyilatkozat előzetes megtétele]
(1)	A jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen is
megteheti. Ebben az esetben a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik
hatályossá.
(2)	A jogosult jognyilatkozata megtételekor fenntarthatja a jogot annak visszavonására.
6:205. § [Teljesítésátvállalás]
Ha harmadik személy megállapodik a kötelezettel a kötelezett tartozásának
átvállalásáról, a harmadik személy köteles lesz a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a
kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A jogosult nem
követelheti a tartozást a harmadik személytől.
6:206. § [Tartozáselvállalás]
Ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön
létre. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik,
amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozás
266
elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló
egyéb követelését.
6:207. § [Tartozás átszállása jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]
Ha a tartozás jogszabály, bíróság vagy hatóság határozata folytán száll át másra, a
tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XXXI.	Fejezet
Szerződésátruházás
6:208. § [A szerződésátruházás joghatásai]
(1)	A szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél
megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő
kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról.
(2)	A szerződésbe belépő felet megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon
kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel
szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződésbe belépő fél nem
j ogosult beszámítani a szerződésből kilépő félnek a szerződésben maradó féllel szemben
fennálló egyéb követelését. A szerződésben maradó fél nem jogosult beszámítani a
szerződésből kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését.
(3)	A szerződésátruházással a szerződést biztosító mellékötelezettségek megszűnnek. A
zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön
létre.
6:209. § [Előzetes hozzájárulás a szerződésátruházáshoz]
(1)	Ha a szerződésben maradó fél a szerződésátruházáshoz szükséges jognyilatkozatát
előzetesen megteszi, a szerződésátruházás a szerződésben maradó fél értesítésével válik
hatályossá.
(2)	A szerződésben maradó fél a jognyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot annak
visszavonására.
6:210. § [Az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazása]
A szerződésátruházásra egyebekben a követelések és a jogok tekintetében az
engedményezés, a kötelezettségek tekintetében a tartozásátvállalás szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
6:211. § [Szerződésátruházás jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]
Ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály,
bíróság vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, a szerződésátruházás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XIII.	Cím
A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal
6:212. § [Megszüntetés a felek megállapodásával]
(1)	A felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik, vagy a
szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják.
(2)	A szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak,
és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni.
267
(3)	A szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ha az
eredeti állapot természetben nem állítható helyre, a szerződés felbontásának nincs helye.
6:213. § [Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal]
(1)	Aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a
másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés
felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés
felbontásának a szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy elállásra a fél akkor jogosult, ha
az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.
(2)	Ha a felek az elállás jogát meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében
kikötötték, a túlzott mértékű bánatpénz összegét a bíróság a kötelezett kérelmére
mérsékelheti.
(3)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan
időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél
felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.
6:214. § [Bíróság általi megszüntetés]
E rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni a szerződés bíróság által történő
megszüntetésére.
Harmadik Rész
Egyes szerződések
XIV.	Cím
A tulajdonátruházó szerződések
XXXII.	Fejezet
Az adásvételi szerződés általános szabályai
6:215. § [Adásvételi szerződés]
(1)	Adásvételi szerződés alapján az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a
vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles.
(2)	Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül
köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi
szerződést írásba kell foglalni.
(3)	A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a
szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó
kötelezettség fakad.
6:216. § [Tulajdonjog-fenntartás]
(1)	Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntarthatja.
(2)	A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni.
(3)	Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-
fenntartás tényének és a vevő személyének a feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyeztetni.
(4)	Az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-
fenntartás tényének és a vevő személyének a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy ha az
268
ingó dolog tulajdonjogát közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog
elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba
bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában
a)	a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó
dolog tulajdonjogát; és
b)	a vevő által az ingó dolgon harmadik személy javára alapított zálogjog a vevő
rendelkezési joga hiányában is létrejön.
6:217. § [Hasznok szedése és veszélyviselés ingatlan adásvétele esetén]
Ha az eladó az adásvétel tárgyát képező ingatlan birtokát a vevő tulajdonjogának az
ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, a vevő a
birtokátruházás napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és a dologban
beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
6:218. § [Költségek]
(1)	Az eladó viseli a birtokátruházással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett
állapot rendezésével kapcsolatos költségeket.
(2)	A dolog átvételének és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.
6:219. § [Kárveszély átszállása fogyasztói adásvétel esetén]
Ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, és az eladó vállalja a dolog vevőhöz
történő eljuttatását, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a vevő vagy az általa
kijelölt harmadik személy birtokba veszi a dolgot. A kárveszély a fuvarozónak történő
átadáskor átszáll a vevőre, ha a fuvarozót a vevő bízta meg, feltéve, hogy a fuvarozót
nem az eladó ajánlotta.
6:220. § [Az eladó késedelmének jogkövetkezményei fogyasztói adásvétel esetén]
(1)	Ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, a felek eltérő megállapodásának
hiányában, az eladó a szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb
harminc napon belül köteles a vevő rendelkezésére bocsátani a dolgot.
(2)	Az eladó késedelme esetén a vevő jogosult póthatáridőt tűzni. Ha az eladó a
póthatáridőn belül nem teljesít, a vevő jogosult a szerződéstől elállni.
(3)	A vevő póthatáridő tűzése nélkül, azonnali hatállyal jogosult a szerződéstől elállni,
ha
a)	az eladó a szerződés teljesítését megtagadta; vagy
b)	a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető
rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna
teljesíteni.
XXXIII.	Fejezet
Az adásvétel különös nemei
6:221. § [Elővásárlási jog]
(1)	Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot alapít,
és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az
elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt
megelőzve jogosult a dolog megvételére.
269
(2)	Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra
elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében
gyakorolhatják elővásárlási jogukat.
6:222. § [A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal]
(1)	Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván
fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az
elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése
a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy
számottevő késedelemmel járna.
(2)	Az ajánlat közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül. Az ajánlati
kötöttségre a távollevők között tett ajánlatra vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a tulajdonos ajánlati kötöttségének idejét a szerződés általános
szabályai szerintinél rövidebb időtartamban nem határozhatja meg.
(3)	Ha a jogosult az ajánlati kötöttség ideje alatt nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a
tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy ajánlatának megfelelően vagy
annál az eladó számára kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.
(4)	Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlatot
elfogadja, a szerződés közöttük jön létre.
(5)	Ha ugyanazon dologra nézve több személyt azonos rangsorban illet meg elővásárlási
jog, és közülük többen tesznek elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos késedelem nélkül
köteles erről a jogosultakat tájékoztatni, akik a tájékoztatás hatályossá válásától
számított nyolc napon belül elfogadó nyilatkozatukat visszavonhatják. E határidő
leteltekor az adásvételi szerződés a hatályos elfogadó nyilatkozatot tett jogosultakkal
jön létre. Az elfogadó nyilatkozatot tett jogosultak egymás közötti érdekeltségük
arányában szereznek közös tulajdont. Ha az elfogadó nyilatkozatot tett jogosultak
érdekeltségének aránya nem állapítható meg, a jogosultak egyenlő arányban szereznek
tulajdoni hányadot a dolgon.
6:223. § [Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága]
(1)	Ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt
szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben
hatálytalan.
(2)	A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötésről való
tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az
igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz, és igazolja
teljesítőképességét. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötéstől
számított három év elteltével nem érvényesítheti.
6:224. § [Visszavásárlási jog]
(1)	Ha az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felek megállapodnak abban,
hogy a vevő visszavásárlási jogot enged a megvett dologra, az eladó a vevőhöz intézett
nyilatkozatával a dolgot megveheti.
(2)	A visszavásárlási árat a felek a visszavásárlási jog létesítéséről szóló
megállapodásukban határozzák meg. Ennek elmulasztása esetén a jogosult a
visszavásárlás jogát a dolognak a visszavásárlási jog gyakorlásakor képviselt forgalmi
értékével azonos vételáron gyakorolhatja.
270
6:225. § [Vételi és eladási jog]
(1)	Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel vételi jogot alapít, a
jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal
megvásárolhatj a.
(2)	Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel eladási jogot szerez, a
dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal eladhatja az
eladási jog kötelezettjének.
6:226. § [Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös
szabályai]
(1)	Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog alapítására vonatkozó
szerződést írásba kell foglalni.
(2)	Ha az ingatlanra szerződéssel létesített elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az
eladási jogot az ingatlan-nyilvántartásba, továbbá a közhiteles nyilvántartásban
nyilvántartott ingóságra szerződéssel létesített elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és
az eladási jogot a közhiteles nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben
hatályos, aki a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szerez.
(3)	Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogra vonatkozó
rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az
eladási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási, a visszavásárlási, a
vételi és az eladási jog a szerződéses elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási
jogot megelőzi.
(4)	A visszavásárlási, a vételi és az eladási jog kötelezettje köteles tartózkodni minden
olyan magatartástól, amely a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog gyakorlását
meghiúsítaná vagy korlátozná.
(5)	Megszűnik a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog, ha a dolog a kötelezettnek fel
nem róható okból megsemmisül.
6:227. § [Részletvétel]
(1)	Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő a vételárat meghatározott
időpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolog birtokát a vételár teljes
kiegyenlítése előtt a vevőre átruházzák, az eladó - választása szerint - az elállás vagy a
részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát gyakorolhatja akkor, ha a vevő a
részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet
megfizetésének első ízben való elmulasztása esetén akkor élhet, ha a vevőt erről
előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett.
(2)	Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles a szerződés alapján birtokában volt
dolog után használati díjat fizetni, és megtéríteni azt a kárt, amely a dolog
rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja.
6:228. § [Megtekintésre vétel]
(1)	Ha a vevő az adásvételi szerződést a szerződés tárgyát képező dolog megtekintése
nélkül köti meg, de a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a dolog megtekintése
után nyilatkozhat a szerződés hatályba lépéséről, akkor az eladó köteles lehetővé tenni a
dolog megtekintését. Ebben az esetben a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ.
A vevő a nyilatkozatát nem köteles indokolni.
(2)	Ha az eladó lehetővé tette a dolog megtekintését, megfelelő határidőt tűzhet a vevő
nyilatkozatának megtételére. Ha a vevő a szerződésben kikötött vagy az eladó által a
nyilatkozattételre kitűzött határidőt elmulasztja, a szerződés nem lép hatályba.
271
(3)	Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát megtekintéskor
felismerte vagy fel kellett volna ismernie.
6:229. § [Próbára vétel]
(1)	Ha a felek az adásvételi szerződésben kikötik, hogy az adásvétel tárgyát képező
dolog kipróbálása alapján a vevő meghatározott időn belül nyilatkozhat a szerződés
hatályáról, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem
köteles indokolni.
(2)	Ha a vevő a dolog kipróbálására általában szükséges vagy az eladó által megszabott
megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés hatályban marad.
(3)	Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát a kipróbálás ideje
alatt felismerte vagy fel kellett volna ismernie.
6:230. § [Minta szerinti vétel]
(1)	Ha a felek a szerződés tárgyát képező dolog valamely tulajdonságát mintára
hivatkozással határozzák meg, az eladó köteles a minta hivatkozott tulajdonságának
megfelelő dolgot szolgáltatni.
(2)	Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatol, ha e hiba a mintában
is megvolt.
(3)	Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a minta
milyen tulajdonságokkal rendelkezett.
XXXIV.	Fejezet
Az adásvételi szerződés altípusai
6:231. § [Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele]
(1)	Ha az eladó fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására
vállal kötelezettséget, és a felek rögzítik annak a mennyiségi eltérésnek a mértékét,
amennyivel az eladó a szerződésben kikötött mennyiségnél többet vagy kevesebbet
szolgáltathat, a vevő a ténylegesen szolgáltatott mennyiségnek megfelelő vételárat
köteles megfizetni.
(2)	Ha az eladó a mennyiségi eltérés által lehetővé tett legkisebb mennyiségnél kisebb
mennyiséget szolgáltat, a szerződésszegése következményeit a szerződésben kikötött
mennyiség figyelembe vételével kell alkalmazni.
(3)	Ha az eladó fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására
vállal kötelezettséget, a vevő az eladó teljesítésének felajánlásáig indokolás nélkül
elállhat a szerződéstől; ha az eladó a szerződést részletekben köteles teljesíteni, és a
szolgáltatás egy részének teljesítését már felajánlotta, akkor a vevő a teljesítésre még fel
nem ajánlott szolgáltatásokra vonatkozóan a szerződést felmondhatja. Az elállási vagy
felmondási jog gyakorlásával az eladónak okozott kárért a vevő kártalanítási
kötelezettséggel tartozik.
6:232. § [Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi
szerződés]
(1)	Ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény,
termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására
vállal kötelezettséget, jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal
kevesebbet teljesíteni.
272
(2)	Az (1) bekezdés szerinti szerződést az eladó jogosult a kikötött teljesítési idő előtt is
teljesíteni, feltéve, hogy a vevőt a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges
felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti.
6:233. § [A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására
kötött adásvételi szerződés]
Ha az eladó az adásvételi szerződésben maga termelte mezőgazdasági termény, termék,
saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi időpontban történő szolgáltatására vállal
kötelezettséget, és a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a teljesítést elősegítő
szolgáltatást nyújt, továbbá ehhez kapcsolódó tájékoztatás ad az eladónak, akkor az
eladó köteles ezt a szolgáltatást a tájékoztatásnak megfelelően igénybe venni. Az eladó
a vevő teljesítést elősegítő szolgáltatásainak szerződés szerinti ellenértékét akkor is
köteles megfizetni, és a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem
fedezett részét akkor is köteles visszafizetni, ha erre a termelés eredménye nem biztosít
fedezetet.
XXXV.	Fejezet
A csereszerződés
6:234. § [Csereszerződés]
Ha a felek dolgok tulajdonjogának, más jogoknak vagy követeléseknek kölcsönös
átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel szabályait kell megfelelően
alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és vevő a másik
fél szolgáltatása tekintetében.
XXXVI.	Fejezet
Az ajándékozási szerződés
6:235. § [Ajándékozási szerződés]
(1)	Ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó dolog tulajdonjogának ingyenes
átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére köteles.
(2)	Ha az ajándékozási szerződés tárgya ingatlan, az ajándékozó a tulajdonjog
átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya
ingatlan, az ajándékozási szerződést írásba kell foglalni.
(3)	A dolog ajándékozására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni jog
vagy követelés ingyenes átruházására történő kötelezettségvállalás esetén.
6:236. § [A teljesítés megtagadása]
A szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés
megkötése után saját körülményeiben vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyában
olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el.
6:237. § [Ajándék visszakövetelése]
(1)	A meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, ha arra a szerződéskötés után
bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék
visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A megajándékozott
nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy
természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.
273
(2)	Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy
közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó
visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.
(3)	Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe
lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan
feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen
meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
(4)	Visszakövetelésnek nincs helye, ha az ajándék vagy a helyébe lépett érték a
jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet
megbocsátotta; megbocsátásnak, illetve a visszakövetelésről való lemondásnak számít,
ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb idő nélkül nem követeli
vissza.
(5)	A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.
XV.	Cím
A vállalkozási típusú szerződések
XXXVII.	Fejezet
Vállalkozási szerződés
1.	A vállalkozási szerződés általános szabályai
6:238. § [Vállalkozási szerződés]
Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a
továbbiakban: mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj
megfizetésére köteles.
6:239. § [A tevékenység megszervezése]
(1)	A tevékenység végzésének feltételeit a vállalkozó úgy köteles megszervezni, hogy
biztosítsa a tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő
befejezését.
(2)	Ha a mű előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles
beszerezni.
6:240. § [A megrendelő utasítási joga]
(1)	A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet
ki a tevékenység megszervezésére, és nem teheti a teljesítést terhesebbé.
(2)	Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt
erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a
vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a
megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás
teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez
vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
6:241. § [A tevékenység végzésének helye]
(1)	Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen kell végezni, a
megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó
rendelkezésére bocsátani.
274
(2)	A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a
munkaterület a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet
a vállalkozó felszólítása ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és
kártérítést követelhet.
(3)	Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a tevékenység végzésére kijelölt helyet a
vállalkozó teszi a tevékenység végzésére alkalmassá, annak költségeit a megrendelő
viseli.
6:242. § [A megrendelő ellenőrzési joga]
(1)	A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor
ellenőrizheti.
(2)	A vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy
a megrendelő a vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.
6:243. § [A munkavégzés összehangolása]
Ha ugyanazon a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó
tevékenykedik, a munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének feltételeit a
megrendelő köteles megteremteni.
6:244. § [Többletmunka. Pótmunka]
(1)	A vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a
vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is,
amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet
meg (többletmunka).
(2)	A vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt
szükségessé váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul
terhesebbé (pótmunka).
6:245. § [A vállalkozói díj]
(1)	Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a
pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem
jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával
kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában
nem volt előrelátható.
(2)	Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az
elvégzett munka ellenértékére jogosult.
(3)	A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes.
6:246. § [Törvényes zálogjog]
A vállalkozót a vállalkozói díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a
megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés
következtében birtokába kerültek.
6:247. § [A szolgáltatás átadás-átvétele]
(1)	A vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni, amelynek
során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek a
teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek.
(2)	Határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési
határidőn belül megkezdődik.
(3)	Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek
kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.
275
(4)	Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a
tényleges birtokbavétel alapján állnak be.
(5)	Ha a szerződés teljesítéséhez a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására
köteles, a dolog a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével kerül a megrendelő
tulajdonába.
6:248. § [A szerződés lehetetlenülése]
(1)	Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és
a)	a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat
igényt;
b)	a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj
megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a
lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult
időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna;
c)	a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a
vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.
(2)	Lehetetlenülés esetén a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de
be nem fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:249. § [Elállás, felmondás]
(1)	A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor
elállhat, ezt követően a teljesítésig a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.
(2)	A megrendelő elállása vagy felmondása esetén köteles a vállalkozónak a díj arányos
részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a
kártalanítás a vállalkozói díjat nem haladhatja meg.
6:250. § [Ingyenes vállalkozási szerződés]
(1)	E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan vállalkozási
szerződésre, amely alapján a megrendelő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.
(2)	Ha a vállalkozó a szolgáltatás nyújtását ingyenesen vállalja, a megrendelő köteles a
vállalkozó költségeit megtéríteni.
2.	A tervezési szerződés
6:251. § [A tervezési szerződés]
(1)	Tervezési szerződés alapján a vállalkozó tervező munka elvégzésére és a
tervdokumentáció átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.
(2)	A tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű
megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a
felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.
(3)	A terv hibája miatt mindaddig érvényesíthetőek a jogok, amíg a terv alapján
kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok
gyakorolhatók.
(4)	A tervező jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan
joga, amely a terv felhasználását akadályozza vagy korlátozza.
276
3. A kivitelezési szerződés
6:252. § [A kivitelezési szerződés]
(1)	Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az
előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.
(2)	A munka elvégzéséhez szükséges tervdokumentáció elkészítése és a hatósági
engedélyek beszerzése a megrendelő kötelezettsége.
(3)	A kivitelező köteles a megrendelő által átadott tervdokumentációt a szerződés
megkötése előtt megvizsgálni és a megrendelőt a terv felismerhető hibáira,
hiányosságaira figyelmeztetni. Ha a terv valamely hibája vagy hiányossága a kivitelezés
folyamatában válik felismerhetővé, a kivitelező késedelem nélkül köteles erről a
megrendelőt tájékoztatni.
4.	A kutatási szerződés
6:253. § [Kutatási szerződés]
(1)	Kutatási szerződés alapján a kutató kutatómunkával elérhető eredmény
megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.
(2)	A kutató közreműködőt a megrendelő hozzájárulása esetén vehet igénybe. Nincs
szükség hozzájárulásra, ha a közreműködő igénybevétele a kutatás jellegével együtt jár.
(3)	Ha az eredmény szerzői jogi védelemben részesül vagy iparjogvédelmi oltalomban
részesíthető, a kutató a védelemből eredő vagyoni jogokat köteles a megrendelőre
átruházni. Ha a vagyoni jog átruházását jogszabály kizárja, a kutató a megengedett
legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére köteles.
(4)	Kutatási szerződésben a jogszavatosság kizárása vagy korlátozása semmis.
(5)	A szerződéssel összefüggő üzleti titok jogosultja a megrendelő. A kutatómunka
alapján elkészített szellemi alkotás nyilvánosságra hozatalához a megrendelő előzetes
hozzájárulása szükséges.
(6)	Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a díj a kutatás eredménytelen befejezése
esetén is jár, a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell
alkalmazni.
5.	Az utazási szerződés
6:254. § [Utazási szerződés]
(1)	Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való
tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a
megrendelő a szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles.
(2)	A szerződést írásba kell foglalni; semmis a szerződés olyan kikötése, amelyet nem
foglaltak írásba.
(3)	A megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és
kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben
foglalt feltételeknek megfelel.
(4)	A jogok és kötelezettségek átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért és
az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik
személy egyetemlegesen állnak helyt.
277
(5)	Semmis a szerződés olyan kikötése, amely ezen § rendelkezéseitől a megrendelő
hátrányára eltér.
6.	A mezőgazdasági vállalkozási szerződés
6:255. § [Mezőgazdasági vállalkozási szerződés]
(1)	Mezőgazdasági vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő
tulajdonában álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló
területen való megtermelésére, a megrendelő díj fizetésére köteles.
(2)	A vállalkozó a szerződésnek az állat vagy a termény betegsége miatti lehetetlenné
válásáért nem felelős, ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok
idézte elő. Ebben az esetben a vállalkozót arányos díj illeti meg.
(3)	A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését
a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem
fedezhetők.
7.	A közszolgáltatási szerződés
6:256. § [Közszolgáltatási szerződés]
(1)	Közszolgáltatási szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű
szolgáltatás nyújtására, a felhasználó díj fizetésére köteles.
(2)	A szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli.
(3)	A felhasználó a díjat havonta, utólag köteles megfizetni.
XXXVIII.	Fejezet
A fuvarozási szerződés
6:257. § [Fuvarozási szerződés]
Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyére történő
továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására, a feladó díj fizetésére köteles.
6:258. § [A fuvarlevél]
(1)	A fuvarozó a feladó utasítása esetén köteles
a)	fuvarlevelet kiállítani és abból egy példányt a feladónak átadni; vagy
b)	a küldemény átvételéről elismervényt adni.
(2)	A fuvarozó által kiállított fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a
fuvarozási szerződés létrejöttét, a küldemény átvételét, valamint - a fuvarozó által a
fuvarlevélbe tett fenntartás hiányában - azt, hogy a küldemény és csomagolása az
átvételkor külsőleg jó állapotban volt, és hogy a küldemények száma a fuvarlevélben
közölttel megegyezik, ha a fuvarlevelet a feladó és a fuvarozó is aláírta, és a fuvarlevél
tartalmazza
a)	a küldemény átvételének helyét és időpontját;
b)	a feladó, a címzett és a fuvarozó nevét és címét;
c)	a kiszolgáltatás helyét;
d)	a küldemény megnevezését, csomagolási módját, veszélyességének az adott
fuvarozási ág szerinti megjelölését, darabszámát, jelét, számát, tömegét vagy más
módon kifejezett mennyiségét.
278
(3)	A fuvarozó által tett fenntartásnak minősül az is, ha a fuvarozó az ok megjelölésével
azt jegyzi fel a fuvarlevélre, hogy a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott adatok
ellenőrzése önhibáján kívül nem volt lehetséges.
6:259. § [Csomagolás; okmányok]
(1)	A feladó köteles
a)	a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás a küldeményt megóvja, és az
mások személyét és vagyonát ne veszélyeztesse;
b)	a küldemény fuvarozás során történő kezeléséhez szükséges információkat a
csomagoláson, ennek hiányában a küldeményen feltüntetni; és
c)	a fuvarozónak a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat
átadni.
(2)	Ha nyilvánvaló, hogy a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges
információ nem megfelelő, vagy a feladó a küldemény továbbításához és kezeléséhez
szükséges okiratokat nem adja át, a fuvarozó a küldemény átvételét megtagadhatja. Ha a
feladó a hiányosságot késedelem nélkül nem pótolja, a fuvarozó elállhat a szerződéstől.
(3)	Ha a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ hiányossága
a küldemény átvételét követően válik nyilvánvalóvá, a fuvarozó köteles erről a
körülményről a feladót késedelem nélkül tájékoztatni. A feladó továbbításra adott
kifejezett utasítása hiányában a fuvarozó a küldemény továbbítására nem köteles. Ha a
feladó a küldemény továbbítására ad utasítást, a fuvarozó megfelelő biztosítékot kérhet
arra az esetre, ha a csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ
hiányosságából fakadóan kára keletkezik, vagy más személlyel szembeni felelőssége
merülhet fel. Ha a feladó nem ad utasítást vagy megfelelő biztosítékot, a fuvarozó a
szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.
(4)	A fuvarozó köteles az átadott okiratokat a feladó utasításai szerint felhasználni. Ha a
fuvarozó az okiratok utasításoktól eltérő felhasználásával a feladónak kárt okoz,
kártérítési felelősségének mértéke nem haladhatja meg a küldemény elveszése esetén
fizetendő összeget.
6:260. § [Veszélyes áru fuvarozása]
Ha a küldemény veszélyes áru, a feladó köteles közölni a fuvarozóval az áru
veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését és a veszély elkerüléséhez
szükséges információkat. Ennek hiányában a fuvarozó az áru átvételét megtagadhatja.
6:261. § [A fuvareszköz kiállítása és a küldemény berakása]
(1)	A fuvarozó köteles a fuvareszközt a szerződésben meghatározott időben és helyen,
fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és a fuvarozást késedelem nélkül
megkezdeni.
(2)	A küldemény berakására a feladó köteles. Ha a küldeményt a címzett nem rakja ki, a
fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti.
(3)	A berakás és a kirakás körében a fuvarozót a küldemény elhelyezése tekintetében
utasítási jog illeti meg.
6:262. § [A feladó elállási joga a fuvarozás megkezdése előtt]
A feladó a szerződéstől a fuvarozás megkezdése előtt állhat el.
6:263. § [Fuvarozási akadály]
Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles késedelem nélkül értesíteni a
feladót és szükség esetén utasítást kérni.
279
6:264. § [Rendelkezési jog]
(1)	A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig vagy amíg a címzett a küldeménnyel nem
rendelkezett, megilleti a küldeménnyel való rendelkezési jog.
(2)	A fuvarozó a feladó fuvarozás megkezdését követően tett rendelkezésének
teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti, ha az a fuvarozás teljesítését
terhesebbé tenné. Ha a feladó nem ad megfelelő biztosítékot, a fuvarozó a kereskedelmi
ésszerűség követelményei szerint, a feladó és a címzett érdekeit is figyelembe véve
köteles eljárni. A fuvarozó ennek keretében a küldemény értékesítésére is jogosult.
(3)	Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a küldemény értékesítése a
kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre
a)	tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron; vagy
b)	a küldemény kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon
szokásos módon kerül sor.
(4)	Ha a fuvarozó a küldeményt értékesíti vagy felhasználja, köteles erről a feladót
értesíteni.
(5)	A (2)-(4) bekezdést megfelelően alkalmazni kell, ha a fuvarozó a fuvarozás
megkezdését követően a fuvarozás teljesítéséhez utasítást kér, és a feladó megfelelő
időn belül nem ad utasítást, vagy a fuvarozó az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték
adásához köti, és a feladó ennek nem tesz eleget.
6:265. § [Értesítés a küldemény megérkezéséről]
(1)	A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a címzettet késedelem nélkül köteles
értesíteni. Az értesítés megérkezését követően a küldeménnyel a címzett jogosult
rendelkezni.
(2)	A címzettnek az (1) bekezdés szerinti értesítés megérkezését megelőzően tett
utasítását a fuvarozó annyiban veheti figyelembe, amennyiben az nem ellentétes a
feladó utasításaival. A fuvarozó a címzett által adott utasítás teljesítését megfelelő
biztosíték adásához kötheti, ha annak teljesítése a fuvarozó kötelezettségét terhesebbé
tenné. A fuvarozó megtagadhatja a címzett utasításának teljesítését, ha a címzett nem ad
megfelelő biztosítékot.
6:266. § [Fuvardíj]
(1)	Ha a díjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani, az ellenkező
bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és megfelelőnek kell tekinteni
akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az adatok
ellenőrzésére nem volt módja.
(2)	A küldemény teljes vagy részleges elveszése és megsemmisülése esetén a fuvarozó
fuvardíjra vagy annak arányos részére nem tarthat igényt.
6:267. § [Törvényes zálogjog]
A fuvarozót a fuvardíj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg azokon a
dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek vagy amelyekkel
okmányok útján rendelkezik. A zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló,
más fuvarozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja.
6:268. § [A fuvarozó kártérítési felelőssége]
(1)	A fuvarozó mentesül a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásáig terjedő idő alatt a
küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy
megsérüléséből keletkezett károkért való felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
280
a)	a kár bekövetkezte a küldemény természetes tulajdonságára, a nem a fuvarozó által
végzett csomagolásra, a csomagolás hiányára, a csomagolás kívülről észre nem vehető
hiányosságára vezethető vissza; vagy
b)	a kár annak következtében állt elő, hogy a feladó vagy a címzett felróhatóan járt el.
(2)	A küldemény elveszettnek minősül, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától
számított harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ha a küldemény a kártérítés
megfizetése után megkerül, a fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé
tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni.
(3)	Ha a feladó külföldi, a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet
magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési
összeg.
(4)	Ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja, az
egyes fuvarozási módok tekintetében tevékenységére az adott fuvarozási ág szabályait
kell alkalmazni. Ha nem állapítható meg, hogy a kár melyik fuvarozási mód során
következett be, a fuvarozó felelősségére e fejezet rendelkezései irányadóak.
6:269. § [A feladó felelőssége]
A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért, amely a nem megfelelő vagy
hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok
hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.
6:270. § [Az igények bejelentése és elévülése]
A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények - a szándékosan vagy súlyos
gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő
időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja vagy az az
időpont, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni. Ezeket a
rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a fuvarozó a küldeményt több
fuvarozási mód igénybevételével továbbítja.
6:271. § [A vállalkozás szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fuvarozási szerződésre a vállalkozási
szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XVI.	Cím
A megbízási típusú szerződések
XXXIX.	Fejezet
A megbízási szerződés
6:272. § [Megbízási szerződés]
Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a
megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.
6:273. § [Utasítás]
(1)	A megbízott köteles a megbízó utasításait követni.
(2)	A megbízott a megbízó utasításától akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke
feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben
a megbízót késedelem nélkül értesíteni kell.
281
(3)	Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt
erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a
megbízott a szerződéstől elállhat, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a
megbízó kockázatára elláthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy
veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
(4)	A megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült
költségeket. A megbízott az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti.
Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a megbízott az utasítás teljesítését
megtagadhatja.
6:274. § [Képviseleti jog]
Ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges,
a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja.
6:275. § [Tájékoztatási kötelezettség]
(1)	A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról kívánságára,
szükség esetén e nélkül is tájékoztatni. A megbízott köteles a megbízót tájékoztatni, ha
közreműködő igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az
utasítások módosítását teszik indokolttá.
(2)	A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről késedelem nélkül
értesíteni.
6:276. § [Megbízási díj]
(1)	A megbízott megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre,
kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott
felróhatóan járt el.
(2)	A megbízási díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás
teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a megbízási díjnak tevékenységével arányos
részét követelheti.
(3)	A megbízott a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségek előlegezésére
köteles.
6:277. § [Törvényes zálogjog]
A megbízottat a megbízási díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a
megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek
birtokába.
6:278. § [Felmondás]
(1)	A szerződést bármelyik fél felmondhatja.
(2)	A megbízó felmondása esetén a megbízó köteles megtéríteni a megbízottnak a
felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízott szerződésszegése miatt
került sor.
(3)	Ha a szerződést a megbízott alkalmatlan időben mondta fel, köteles megtéríteni a
megbízónak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízó
szerződésszegése miatt került sor.
(4)	A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis. Tartós megbízási
jogviszony esetén a felek megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában, és
kiköthetik azt is, hogy meghatározott idő előtt a rendes felmondás joga nem
gyakorolható.
282
6:279. § [Elszámolás]
A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles a megbízónak mindazt kiadni, amihez a
megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve, amit abból a
megbízás folytán jogosan felhasznált.
6:280. § [Ingyenes megbízási szerződés]
(1)	E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan megbízási
szerződésre, amely alapján a megbízó ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.
(2)	Ha a megbízott a feladat ellátását ingyenesen vállalja, a megbízó köteles a megbízott
költségeit megtéríteni.
XL. Fejezet
A bizományi szerződés
6:281. § [Bizományi szerződés]
(1)	Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a saját nevében ingó
dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó a díj megfizetésére köteles.
(2)	E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan bizományi
szerződésre, amely alapján a bizományos más szerződés kötésére vállal kötelezettséget.
(3)	Semmis a bizományi szerződés, ha annak alapján a bizományos ingatlan
tulajdonjogának a megszerzésére köteles.
6:282. § [A bizományos jogállása]
(1)	A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal
szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi.
(2)	A bizományos akkor áll helyt mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért,
amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik, ha ezt kifejezetten elvállalta.
(3)	A bizományos hitelezői nem támaszthatnak igényt
a)	a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;
b)	vételi bizomány esetén a bizományos által megvett dolgokra;
c)	a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzösszegekre,
amelyekről megállapítható, hogy a megbízót illetik.
6:283. § [Tulajdonszerzés]
(1)	Vételi bizomány esetén a bizományos a szerződés teljesítése során megszerzett ingó
dolog tulajdonjogát az elszámolás során ruházza át a megbízóra.
(2)	Eladási bizomány esetén a bizományos jogosult a megbízó tulajdonjogában álló ingó
dolog tulajdonjogának az átruházására.
6:284. § [Bizományi díj]
A bizományosnak díj akkor jár, ha az adásvételi szerződést megkötötték, vagy ha a
szerződés megkötésére a megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor.
6:285. § [Belépési jog]
(1)	A bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti, ha a dolog
forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható.
(2)	A bizományos belépése esetén is köteles a szerződést a megbízóra legkedvezőbb
feltételek mellett megkötni.
(3)	A bizományos az elszámolás keretében köteles a megbízót tájékoztatni, ha az
adásvételi szerződést a megbízóval maga kötötte meg.
283
(4)	A bizományos díjigényét nem érinti, ha a szerződést a megbízóval maga köti meg.
Egyebekben a bizományos belépése esetén a megbízó és a bizományos jogviszonyára az
adásvételi szerződés szabályait kell alkalmazni.
6:286. § [Eltérés a bizományi szerződés feltételeitől]
(1)	Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi
szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő
előny a megbízót illeti.
(2)	Ha a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a
megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adásvételi
szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól
óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.
(3)	Ha a bizományos a bizományi szerződésben kikötött feltételektől lényegesen eltér,
köteles az eltérésről a megbízót értesíteni. A megbízó az értesítést követően késedelem
nélkül jogosult az adásvételi szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos a
szerződésben meghatározott árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet
megtéríti.
6:287. § [A megbízás szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a bizományi szerződésre a megbízási
szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XLI. Fejezet
A közvetítői szerződés
1.	Általános szabályok
6:288. § [Közvetítői szerződés]
Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik személy között
szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a megbízó díj
fizetésére köteles.
6:289. § [A közvetítő képviseleti jogának terjedelme]
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a közvetítő megbízója nevében az általa
közvetített szerződés megkötésére és az annak alapján történő teljesítés elfogadására
nem jogosult.
6:290. § [Tájékoztatási kötelezettség]
A közvetítő köteles a megbízót tájékoztatni, ha harmadik személy javára közvetítői
tevékenységet végez.
6:291. § [A közvetítő díjazása]
(1)	A díj a közvetített szerződés megkötésének időpontjában válik esedékessé.
(2)	A díj a közvetítőt abban az esetben is megilleti, ha a közvetített szerződést a felek a
közvetítői szerződés megszűnését követően kötik meg.
6:292. § [A megbízás szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a közvetítői szerződésre a megbízási
szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
284
2. A tartós közvetítői szerződés
6:293. § [Különös szabályok önállóan eljáró közvetítő esetén]
(1)	Közvetítői szerződés alapján a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan
eljárva megbízójának harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve
a megbízó nevében történő megkötésére, a megbízó díj fizetésére köteles.
(2)	Önállóan jár el az a személy, aki az (1) bekezdés szerinti tevékenységet nem
munkaviszony, vezető tisztségviselői jogviszony vagy más olyan jogszabályon, bírósági
vagy hatósági rendelkezésen alapuló jogviszony keretében végzi, amely őt valamely
jogi személy képviseletére feljogosítja.
(3)	E fejezet alkalmazásában tartós a jogviszony, ha a közvetítő
a)	több szerződés megkötésének közvetítésre; vagy
b)	egy szerződés megkötésének közvetítésére és a jogviszony fenntartására, illetve
megújítására köteles.
(4)	Ha a szerződést írásba foglalták, az egyik fél kérelmére a másik fél köteles átadni a
szerződés és annak módosításának másolatát; e rendelkezéstől való eltérés és e jogról
való lemondás semmis.
6:294. § [A közvetítő képviseleti jogának terjedelme]
Ha a közvetítő az általa közvetített szerződés megkötésére jogosult, a képviseleti joga
minden olyan jognyilatkozat megtételére kiterjed, amely a közvetített szerződések
teljesítésével rendszerint együtt jár. Ez a jog nem foglalja magában a már megkötött
szerződések módosításához, a pénz átvételéhez és a fizetési határidő megállapításához
való jogot.
6:295. § [A megbízó kötelezettségei]
(1)	A megbízó saját költségére köteles a közvetítőnek mindazt a tájékoztatást és
segítséget megadni, amely kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. E körben köteles
különösen a szerződés tárgyára vonatkozó iratot a közvetítő rendelkezésére bocsátani.
(2)	A megbízó köteles a közvetítőt késedelem nélkül értesíteni, ha lényegesen kisebb
mennyiségben képes vagy kíván szerződést kötni annál, mint amire a közvetítő
számíthatott.
(3)	A megbízó köteles a közvetítőt késedelem nélkül értesíteni a közvetítő által
közvetített szerződés elfogadásáról vagy elutasításáról, és a megkötött szerződés
teljesítésének elmaradásáról.
(4)	A feleknek az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitől való eltérése semmis.
6:296. § [A szerződés időtartama]
A határozott időre kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át, ha a határozott
idő lejárta után a szerződéses szolgáltatások teljesítését a felek továbbra is folytatják.
6:297. § [A szerződés felmondása]
(1)	A határozatlan időtartamra kötött közvetítői szerződést bármelyik fél a naptári hónap
utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a
szerződés második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három
hónap. Ennél rövidebb felmondási idő kikötése semmis.
(2)	Ha a felek az (1) bekezdésben foglaltaknál hosszabb felmondási időben állapodnak
meg, a megbízóra irányadó felmondási idő nem lehet rövidebb, mint a közvetítőre
irányadó felmondási idő. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.
285
(3)	Ha a határozott időtartamra kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át, a
felmondási idő számítása szempontjából a szerződés teljes időtartamát figyelembe kell
venni.
6:298. § [A közvetítő kártalanítása]
(1)	A közvetítői szerződés megszűnése esetén a közvetítőnek a megbízótól kártalanítás
jár, ha a kártalanítás a szerződéssel összefüggő valamennyi körülményre tekintettel
méltányos, figyelemmel arra, hogy a közvetítő a szerződés megszűnése következtében
elveszíti az olyan jutalékhoz való jogát, amely őt a szerződés fennmaradása esetén az
adott üzletfelekkel kötött, vagy jövőben kötendő üzletek után megilletné, feltéve, hogy
a)	a közvetítő a megbízónak üzleti kapcsolatok kialakításával új ügyfeleket szerzett,
vagy meglévő üzleti kapcsolatokat - legalább egy új ügyfél megnyerésének megfelelő
mértékben - bővített, ha az üzleti kapcsolatokból a megbízó a szerződés megszűnése
után is jelentős előnyre tesz szert; vagy
b)	a tartós jogviszony létrehozására irányuló megbízást teljesítette, de a közvetítői
szerződés megszűnése következtében folytatólagos díjazástól esik el.
(2)	A kártalanítás összege nem haladhatja meg a közvetítő által a szerződés
megszűnését megelőző öt évben kapott díjazás átlagából számított egyévi összeget, öt
évnél rövidebb közvetítői szerződés esetén a szerződés időtartama alatt kapott díj
átlagából számított egyévi összeget.
(3)	A kártalanítási igény egyéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető.
(4)	A kártalanítás nem érinti a közvetítőt megillető kártérítési igényt és a közvetítőnek a
szerződés megszűnését követő gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó
megállapodásért járó díjigényt.
6:299. § [A kártalanítás kizártsága]
Nem jár kártalanítás a közvetítőnek, ha
a)	a szerződést a közvetítő mondta fel, kivéve, ha azt a megbízó ellenőrzési körében
beállt olyan körülmény alapozta meg, vagy a közvetítő olyan életkora vagy egészségi
állapota indokolta, amelynek folytán a közvetítőtől a tevékenységének folytatása már
nem volt elvárható; vagy
b)	ha a megbízóval kötött szerződés alapján a közvetítő a szerződésben meghatározott
jogait és kötelezettségeit másra ruházza.
6:300. § [A kártalanítási szabályok eltérést nem engedő jellege a közvetítő javára]
Semmis a feleknek a szerződés megszűnése előtt kötött olyan megállapodása, amely a
közvetítő kártalanítására vonatkozó rendelkezésektől a közvetítő hátrányára eltér.
6:301. § [A szerződés megszűnését követő versenykorlátozás]
(1)	A szerződés megszűnését követően a közvetítőt a gazdasági tevékenysége
gyakorlásában korlátozó megállapodást írásba kell foglalni.
(2)	A közvetítőt gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodás
legfeljebb a szerződés megszűnésétől számított két évre köthető ki; a két évet
meghaladó korlátozó kikötés semmis.
(3)	Semmis a közvetítőt gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodás
annyiban, amennyiben eltér a közvetítői szerződésben meghatározott földrajzi területtől,
ügyfélkörtől és árufajtától.
286
XLII. Fejezet
A szállítmányozási szerződés
6:302. § [Szállítmányozási szerződés]
Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó a saját nevében a megbízó javára
küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok
megtételére, a megbízó díj fizetésére köteles.
6:303. § [Igényérvényesítés]
A szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más, a szállítmányozó által
igénybevett közreműködőkkel szemben, a megbízó utasítása esetén a megbízó
költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. A szállítmányozó utasítás nélkül is
köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni.
6:304. § [Önszerződés]
A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja.
6:305. § [Jutalék]
A szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék,
amelyet a továbbított küldemények után a fuvarozó neki juttat.
6:306. § [Elévülés]
A szállítmányozási szerződésből fakadó igények - a szándékosan vagy súlyos
gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt évülnek el.
6:307. § [A szállítmányozó felelőssége]
(1)	A szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket
kell alkalmazni, ha
a)	a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel
továbbíttatta, és a kár ezen okból keletkezett;
b)	a birtokában levő küldemény elvész vagy károsodik.
(2)	Ha a megbízó külföldi, a szállítmányozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet
magasabb, mint a megbízó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési
összeg.
6:308. § [A megbízó felelőssége]
(1)	A megbízó felel azért a kárért, amely az utasításból, a küldemény elégtelen
csomagolásából, jelöléséből vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk
hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származik.
(2)	Harmadik személy követelésének veszélye esetén a szállítmányozó megfelelő
biztosítékot követelhet a megbízótól. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a
szállítmányozó a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.
6:309. § [A bizomány és a fuvarozás szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a szállítmányozó és a megbízó
jogviszonyára a bizományi szerződés, a küldeménnyel kapcsolatos tájékoztatási
kötelezettségre, a küldemény kezelésére, megóvására, továbbítására, a szállítmányozót
megillető zálogjogra, továbbá a fuvarozási szerződésből fakadó követelések elévülésére
a fuvarozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
287
XLIII. Fejezet
A bizalmi vagyonkezelési szerződés
6:310. § [Bizalmi vagyonkezelési szerződés]
(1)	Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által
tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt
vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő
díj fizetésére köteles.
(2)	A szerződést írásba kell foglalni.
6:311. § [A kedvezményezett meghatározása]
(1)	A vagyonrendelő határozza meg a kedvezményezettet és a kedvezményezetti
jogosultság keletkezésének és megszűnésének feltételeit. A kedvezményezett a
kedvezményezettek körére való utalással is meghatározható.
(2)	A vagyonrendelő rendelkezhet úgy, hogy meghatározott körülmények
bekövetkezése esetén vagy meghatározott idő elteltével a kezelt vagyon részben vagy
egészben rá, jogutódaira vagy meghatározott harmadik személyre száll.
(3)	Ha a szerződés feljogosítja a vagyonkezelőt a kedvezményezett személyének
kijelölésére, a vagyonkezelő jogosult a kedvezményezett részesedésének
meghatározására.
(4)	A vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis.
6:312. § [A vagyonelkülönítés]
(1)	A kezelt vagyon a vagyonkezelő saját vagyonától és az általa kezelt egyéb
vagyonoktól elkülönült vagyont képez, amelyet a vagyonkezelő köteles külön
nyilvántartani. A felek ettől eltérő rendelkezése semmis.
(2)	A vagyonkezelő által a saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól
elkülönülten, kezelt vagyonként nyilvántartott vagyontárgyakat az ellenkező
bizonyításáig a kezelt vagyon körébe tartozónak kell tekinteni.
(3)	A kezelt vagyon részét képezik a kezelt vagyontárgy helyébe lépő vagyontárgy,
biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, továbbá mindezek hasznai, akkor is, ha
nem szerepelnek a nyilvántartásban.
(4)	A vagyonkezelő által a kezelt vagyon részeként nyilvántartásba nem vett
vagyontárgyakat az ellenkező bizonyításáig a vagyonkezelő saját személyes vagyonába
tartozónak kell tekinteni.
6:313. § [A kezelt vagyon védettsége]
(1)	A kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa,
továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői nem
támaszthatnak igényt. A kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának.
(2)	A vagyonkezelő házastársával, bejegyzett élettársával, élettársával, továbbá
személyes hitelezőivel és az általa kezelt más vagyonok hitelezőivel szemben a
kedvezményezett és a vagyonrendelő is felléphetnek, kérve a kezelt vagyon
elkülönítését.
6:314. § [A kedvezményezett és hitelezőinek igénye]
(1)	A kedvezményezett a szerződés szerint igényelheti a vagyonkezelőtől a kezelt
vagyon és annak hasznai kiadását.
288
(2)	A kedvezményezett hitelezői attól kezdve támaszthatnak igényt a kedvezményezett
vagyontárgyaira, amikor e vagyontárgyaknak vagy azok hasznainak a kedvezményezett
részére való kiadása esedékessé vált.
6:315. § [Ellenőrzési jog]
A vagyonrendelő és a kedvezményezett ellenőrizheti a vagyonkezelőnek a
vagyonkezelés körébe eső tevékenységét. Az ellenőrzéssel járó költségek a
vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet terhelik.
6:316. § [Utasítási jog hiánya]
A vagyonkezelőt a vagyonrendelő és a kedvezményezett nem utasíthatja; az e tilalomba
ütköző utasítás semmis.
6:317. § [A vagyonkezelővel szembeni fokozott követelmény]
(1)	A vagyonkezelő a jogviszony bizalmi jellegéből fakadó fokozott követelményeknek
megfelelően, a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembe vétele mellett
köteles eljárni.
(2)	A vagyonkezelő a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles a kezelt
vagyont az előre láthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni.
6:318. § [A vagyonkezelő rendelkezési joga]
(1)	A vagyon kezelése magában foglalja a vagyonkezelőre átruházott tulajdonjogból,
más jogokból és követelésekből fakadó jogosultságok gyakorlását és az azokból fakadó
kötelezettségek teljesítését.
(2)	A vagyonkezelő a szerződésben foglalt feltételek szerint és korlátok között
rendelkezhet a kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyakkal.
(3)	Ha a vagyonkezelő a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségét megsérti és
jogosulatlanul ruház át harmadik személyre a kezelt vagyonhoz tartozó vagyontárgyat, a
vagyonrendelő és a kedvezményezett jogosult azt a kezelt vagyon számára
visszakövetelni, ha a harmadik személy nem volt jóhiszemű vagy nem visszterhesen
szerzett. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a kezelt vagyontárgy jogosulatlan
megterhelése esetén.
6:319. § [Titoktartási kötelezettség]
(1)	A vagyonkezelő köteles titokban tartani minden olyan tényt, tájékoztatást és egyéb
adatot, amelyről vagyonkezelői megbízatása keretében vagy annak kapcsán szerzett
tudomást. E kötelezettsége független a vagyonkezelői jogviszony létrejöttétől, és
fennmarad a bizalmi vagyonkezelési megbízatás megszűnése után is.
(2)	A titoktartási kötelezettség alól a vagyonrendelő és jogutódja felmentést adhat.
6:320. § [Tájékoztatási és számadási kötelezettség]
(1)	A vagyonkezelő a vagyonrendelő vagy a kedvezményezett kérésére köteles
tájékoztatást adni a kezelt vagyonról. A tájékoztatásnak ki kell terjednie különösen a
kezelt vagyon tényleges és várható gyarapodására, a kezelt vagyonba tartozó vagyoni
elemekre, azok értékére, továbbá a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekre.
(2)	A vagyonkezelő kérésre köteles a vagyonkezelésről számot adni, és a kezelt
vagyonnal a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett felé elszámolni.
(3)	A tájékoztatási és a számadási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a
vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet terhelik.
289
6:321. § [A vagyonkezelő felelőssége a vagyonrendelővel és a kedvezményezettel
szemben]
(1)	A vagyonkezelő kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való
kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel a vagyonrendelővel, illetve a
kedvezményezettel szemben.
(2)	Ha a vagyonkezelő feladatát ellenszolgáltatás nélkül látja el, felelősségére az
ingyenes szerződések megszegéséért való kártérítési felelősség szabályait kell
alkalmazni.
(3)	A vagyonrendelő és a kedvezményezett követelheti annak a vagyoni előnynek a
kezelt vagyon részeként való kezelését, amelyhez a vagyonkezelő a vagyonkezelésből
fakadó kötelezettségeinek megsértésével jut.
6:322. § [A vagyonkezelő költség- és díjigénye]
(1)	Ha a vagyonkezelő feladatát ingyenesen látja el, a vagyonkezeléssel járó szokásos
költségei megtérítését is igényelheti.
(2)	A vagyonkezelő a díjának és indokolt költségeinek megfizetésére vonatkozó,
továbbá a vagyonkezelési jogviszonyból fakadó egyéb követelését a kezelt vagyonból
közvetlenül kielégítheti.
6:323. § [A vagyonkezelő felelőssége harmadik személyekkel szemben a vállalt
kötelezettségekért]
(1)	A vagyonkezelő a kezelt vagyonnal felel a vállalt kötelezettségek teljesítéséért.
(2)	A vagyonkezelő saját vagyonával korlátlanul felel a kezelt vagyon terhére vállalt
kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem
elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett hogy tudja, hogy a
vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein.
6:324. § [Több vagyonkezelő]
(1)	Ha a vagyonrendelő több vagyonkezelőt jelöl ki, a vagyonkezelők együttesen járnak
el és közösen döntenek.
(2)	Ha a vagyonkezelőknek kötelezettségvállalásaikért saját vagyonukkal is helyt kell
állniuk, közös döntéseikért harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen felelnek.
(3)	A bizalmi vagyonkezelésből fakadó kötelezettségek megsértéséért több
vagyonkezelő a vagyonrendelővel és a kedvezményezettel szemben egyetemlegesen
felel.
6:325. § [Változás a felek személyében]
(1)	A vagyonrendelő a vagyonkezelőt a megbízatásból másik vagyonkezelő egyidejű
kijelölése mellett bármikor visszahívhatja.
(2)	Ha a vagyonrendelő meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, és a kezelt vagyonnak
nincs másik vagyonrendelője, a vagyonkezelőt a megbízatásból a kedvezményezett
kérelmére - a bíróság másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett visszahívhatja,
illeti ha a vagyonkezelő súlyosan megszegte a szerződést.
(3)	Több kedvezményezett ezt a jogot együttesen gyakorolhatja, azzal, hogy
bármelyikük kérelmére a bíróság határoz a vagyonkezelői megbízatás megszűnéséről és
új vagyonkezelő kijelöléséről. A bíróság nem jelölheti ki vagyonkezelőnek azt a
személyt, aki ellen valamennyi kedvezményezett tiltakozik.
6:326. § [A bizalmi vagyonkezelés megszűnése]
(1)	A bizalmi vagyonkezelés megszűnik, ha
a)	a kezelt vagyon elfogy;
290
b)	a vagyonkezelő a vagyonkezelést felmondja, a felmondást követő három hónap
elteltével;
c)	a kezelt vagyonnak három hónapot meghaladó ideig nincs vagyonkezelője;
d)	a vagyonrendelő volt az egyetlen kedvezményezett, az ő halála esetén.
(2)	A vagyonkezelő a felmondásnál is a kedvezményezett érdekeinek elsődleges
figyelembe vétele mellett köteles eljárni.
(3)	A határozatlan időtartamra vagy az ötven évnél hosszabb határozott időtartamra
létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszony ötven év elteltével megszűnik. Az ettől
eltérő kikötés semmis.
(4)	A bizalmi vagyonkezelés nem szűnik meg azzal, hogy a vagyonrendelő a
vagyonkezelő jogutódjává válik.
(5)	A bizalmi vagyonkezelés nem szűnik meg a vagyonrendelő, a vagyonkezelő vagy a
kedvezményezett halálával vagy megszűnésével.
6:327. § [Elszámolási kötelezettség]
(1)	A bizalmi vagyonkezelés megszűnése esetén a vagyonkezelőt a kezelt vagyonnal
kapcsolatos elszámolási és tájékoztatási kötelezettség továbbra is a bizalmi
vagyonkezelés fennállása alatti tartalommal terheli.
(2)	Ha a bizalmi vagyonkezelés megszűnése a kezelt vagyont veszélyezteti, a
vagyonkezelő az elszámolásig köteles megtenni a bizalmi vagyonkezelés tartalma
szerint szükséges intézkedéseket.
6:328. § [A kezelt vagyon kiadása]
(1)	A vagyonkezelő a vagyonkezelői megbízatásának megszűnésével köteles a kezelt
vagyont a vagyonrendelő által kijelölt további vagy új vagyonkezelőnek, ilyen
hiányában a vagyonrendelőnek kiadni.
(2)	Ha a vagyonkezelő jogutód nélkül szűnik meg, a kezelt vagyon a vagyonkezelő
megszűnésével átszáll a vagyonrendelő által kijelölt további vagy új vagyonkezelőre,
ilyen hiányában a vagyonkezelő megszűnésével visszaszáll a vagyonrendelőre.
(3)	A kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek a kezelt vagyon részeként
háramlanak a további vagy új vagyonkezelőre, ilyen hiányában a vagyonrendelőre.
(4)	Több vagyonrendelő esetén a vagyonrendelők a kezelt vagyonhoz való hozzájárulás
arányában válnak a visszaháramlott vagyon jogosultjává, és ugyanilyen arányban
terhelik őket a kezelt vagyon részeként visszaháramlott kötelezettségek; a kezelt vagyon
hitelezőivel szemben helytállási kötelezettségük egyetemleges.
(5)	Ha a vagyon kiadásáról a szerződés a vagyonkezelői tisztségben való jogutódlás
formájában rendelkezik, a jogoknak és kötelezettségeknek a jogutód vagyonkezelőre
való átszállására az (1)-(4) bekezdésben foglalt szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
6:329. § [Bizalmi vagyonkezelés létesítése egyoldalú jogügylettel]
(1)	Ha a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye megegyezik, a bizalmi
vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú
nyilatkozatával jön létre.
(2)	Végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a
vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott
tartalommal elfogadja.
(3)	Az egyoldalú jogügylettel létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra a
bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
291
6:330. § [A megbízás szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a bizalmi vagyonkezelésre a megbízási
szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XVII.	Cím
A használati szerződések
XLIV. Fejezet
A bérleti szerződés
1.	Általános szabályok
6:331. § [Bérleti szerződés]
(1)	Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának
átengedésére, a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles.
(2)	A jogok időleges gyakorlásának más személy részére történő átengedésére a
dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:332. § [A bérbeadó szavatossága]
(1)	A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt
szerződésszerű használatra alkalmas, és megfelel a szerződés előírásainak. Erre a
szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti
meg, kicserélést pedig nem követelhet.
(2)	A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra
vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy
megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal
felmondhatja.
(3)	Ha lakás vagy emberi tartózkodás céljára szolgáló más helyiség olyan állapotban
van, hogy használata az egészséget veszélyezteti, a bérlő a szerződést azonnali hatállyal
felmondhatja akkor is, ha erről a tényről a szerződés megkötésekor vagy a dolog
birtokba vételének időpontjában tudott vagy tudnia kellett. Erről a jogról a bérlő
érvényesen nem mondhat le.
6:333. § [A dolog használata]
(1)	A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja.
(2)	A bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül jogosult ellenőrizni a használatot.
(3)	Ha a bérlő a bérbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a
szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot, a bérbeadó azonnali hatállyal
felmondhatja a szerződést.
(4)	Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul alakította át, a bérbeadó felhívására köteles az
eredeti állapotot helyreállítani.
6:334. § [A használat átengedése harmadik személy részére]
(1)	A bérelt dolgot a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával jogosult albérletbe vagy
harmadik személy használatába adni.
292
(2)	Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulásával adta albérletbe vagy más
használatába, az albérlő és a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga
használta volna.
(3)	Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulása nélkül adja albérletbe vagy engedi át
másnak használatra, azokért a károkért is felel, amelyek e nélkül nem következtek volna
be.
6:335. § [Költségviselés]
(1)	A dolog fenntartásával járó kisebb költségeket a bérlő, a többi költséget és a
dologgal kapcsolatos terheket a bérbeadó viseli.
(2)	A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a dolgot károsodás veszélye fenyegeti vagy
a bérbeadót terhelő munkálatok elvégzésének szükségessége merül fel.
(3)	A bérbeadó jogosult arra, hogy az őt terhelő munkákat elvégezze, és a dolgot
fenyegető károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye.
(4)	A bérlő a bérbeadót terhelő munkálatokat a bérbeadó helyett és költségére
elvégezheti, ha azokat a bérbeadó nem végzi el.
6:336. § [A bérleti díj]
(1)	A bérlő a bérleti díjat havonta előre köteles megfizetni. Ha a bérleti szerződés egy
hónapnál rövidebb időre jön létre, a bérleti díj a szerződés megkötésekor esedékes.
(2)	Arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot a saját érdekkörén kívül felmerült okból
nem használhatja, bérleti díj nem jár.
(3)	A bérleti díj vagy a bérlőt terhelő költségek és terhek megfizetésének elmulasztása
esetén a bérbeadó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a bérlőt
megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a fizetésre
felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.
6:337. § [Törvényes zálogjog]
(1)	Ingatlan bérbeadóját zálogjog illeti a bérleti díj és a költségek erejéig a bérlőnek a
bérlemény területén levő vagyontárgyain.
(2)	A bérbeadó mindaddig, amíg zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal
terhelt vagyontárgyak elszállítását.
(3)	Ha a bérlő kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó
a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak
elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát
bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.
(4)	Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és
más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő
költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.
6:338. § [A határozott idejű bérlet megszűnése és a dolog elpusztulása]
(1)	Ha a határozott időre kötött bérleti szerződésben megállapított idő eltelte után a
bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó a szerződésben megállapított idő
elteltétől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül nem tiltakozik, a határozott
időre kötött szerződés határozatlan időtartamúvá alakul át.
(2)	Megszűnik a szerződés, ha a dolog elpusztul.
6:339. § [A bérleti jogviszony megszüntetése rendes felmondással]
(1)	A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél rendes felmondással
felmondhatja
a)	napi bérleti díj kikötése esetén bármikor, egyik napról a másikra;
293
b)	heti bérleti díj kikötése esetén a hét végére, legkésőbb a hét első napján;
c)	havi bérleti díj kikötése esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik
napjáig;
d)	hosszabb időszakra kikötött bérleti díj esetén a szerződésben meghatározott időszak
végére, legkésőbb az azt megelőző harmincadik napig;
e)	a törvényes felmondási idő betartásával idő előtt gyakorolható felmondási jog esetén
a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig.
(2)	Ha a felmondás nem az (1) bekezdésben meghatározott határidő betartásával
történik, a bérleti jogviszonyt a felmondás közlését követő bérleti időszak végére
felmondottnak kell tekinteni.
(3)	A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérleti szerződést harminc napon belül
rendes felmondással felmondhatják. A felmondási időt
a)	ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától;
b)	hagyatéki eljárás esetén a teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre
emelkedésének napjától;
c)	öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjától
kell számítani.
6:340. § [A bérelt dolog átruházása]
(1)	A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt a bérlő
szükségtelen háborítása nélkül megtekinthesse.
(2)	Ha a bérbeadó a bérleti szerződés megkötését követően a bérbe adott dolog
tulajdonjogát átruházza, a tulajdonos személyében bekövetkezett változással a bérleti
szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében az új tulajdonos lép a
bérbeadó helyébe. A bérbeadó és az új tulajdonos a bérlővel szemben egyetemlegesen
kötelesek helytállni a bérbeadót a bérleti szerződés alapján terhelő kötelezettségek
teljesítéséért.
(3)	A bérbe adott dolog új tulajdonosa a határozott időre kötött bérletet felmondhatja, ha
őt a bérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében
megtévesztette.
6:341. § [A felek jogai és kötelezettségei bérlet megszűnésének kapcsán]
(1)	A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe
kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.
(2)	A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a
bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek
kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja.
(3)	Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, a visszatartás idejére a szerződés
alapján kikötött bérleti díjat köteles megfizetni, ezt meghaladóan pedig minden olyan
kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be.
(4)	A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének
sérelme nélkül leszerelheti.
2.	A lakásbérleti szerződés
6:342. § [Lakásbérleti szerződés]
Ha a szerződés tárgya lakás céljára szolgáló ingatlan, a bérleti szerződésre vonatkozó
rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
294
6:343. § [A bérleti díj biztosítéka]
Ha a felek megállapodása alapján a bérlő a bérleti szerződésből fakadó
kötelezettségeinek biztosítékául a bérbeadó részére meghatározott pénzösszeget köteles
fizetni, és ez az összeg meghaladja a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű
biztosítékot a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti.
6:344. § [A bérbeadó karbantartási kötelezettsége]
A bérbeadó a karbantartási kötelezettségét
a)	életveszélyt okozó, az épület állagát veszélyeztető, továbbá a lakás vagy a
szomszédos lakás rendeltetésszerű használatát lényegesen akadályozó hibák esetén
késedelem nélkül;
b)	egyéb esetben az épület karbantartásával vagy felújításával egyidejűleg
köteles teljesíteni.
6:345. § [A bérlő elviteli joga]
(1)	A bérlő nem gyakorolhatja az elviteli jogát, ha a bérbeadó az elviteli jog megváltása
fejében megfelelő kártalanítást ajánl fel, és az a bérlő lényeges jogi érdekét nem sérti.
(2)	A bérlőt megillető elviteli jogot a felek a szerződésben az ezzel járó hátrány
megfelelő kiegyenlítése mellett zárhatják ki vagy korlátozhatják. Ezt a szabályt kell
alkalmazni a megtérítési igény kizárására vagy korlátozására is.
6:346. § [A bérlő tűrési kötelezettsége]
(1)	A bérlő köteles tűrni, hogy a bérbeadó a lakás állagának megóvásához szükséges
munkálatokat elvégezze.
(2)	A lakás korszerűsítéséhez szükséges munkálatok elvégzésének tűrésére a bérlő nem
köteles, kivéve, ha azok - az elvégzendő munkára, az építészeti következményekre és a
bérlő várható kiadásaira tekintettel - a lakás használatát jelentősen nem korlátozzák.
(3)	A bérbeadó a bérlőt a (2) bekezdés szerinti munkálatok megkezdése előtt megfelelő
időben köteles a tervezett munkálatokról és azok várható időtartamáról írásban
tájékoztatni. A bérlő a bérleti szerződést az értesítés kézhezvételét követő hónap utolsó
napjáig rendkívüli felmondással felmondhatja.
6:347. § [Rendes felmondás]
(1)	A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél a hónap tizenötödik napjáig a
következő hónap végére mondhatja fel.
(2)	Ha a felmondás nem az (1) bekezdésben meghatározott határidő betartásával
történik, a bérleti jogviszonyt - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - a felmondás
közlését követő második hónap végére felmondottnak kell tekinteni.
6:348. § [Rendkívüli felmondás]
(1)	A lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó a bérlő előzetes felszólítását követően,
legalább tizenöt napos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára
felmondhatja, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a
szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást
tanúsít; vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen
használj a.
(2)	A felmondást nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt
magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni.
A felmondást a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kell közölni.
295
XLV. Fejezet
A haszonbérleti szerződés
6:349. § [Haszonbérleti szerződés]
(1)	Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő hasznot hajtó dolog időleges
használatára vagy hasznot hajtó jog gyakorlására és hasznainak szedésére jogosult, és
köteles ennek fejében haszonbért fizetni.
(2)	A haszonbérleti szerződést írásba kell foglalni.
6:350. § [A rendes gazdálkodás követelményeinek érvényesítése]
(1)	A haszonbérlő a dolog hasznainak szedésére a rendes gazdálkodás szabályainak
megfelelően jogosult.
(2)	Termőföld haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni,
és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon.
6:351. § [Költségviselési szabályok]
(1)	A haszonbérlet tárgyát képező dolog fenntartásához szükséges felújítás és javítás,
továbbá a dologgal kapcsolatos terhek viselése a haszonbérlőt terheli.
(2)	A rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbeadót terheli.
6:352. § [A haszonbér megfizetése]
(1)	A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni.
(2)	A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény
miatt az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést
vagy haszonbér-elengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés
betakarítása előtt a haszonbérbeadóval közölni.
(3)	A mérsékelt vagy elengedett haszonbér utólag nem követelhető.
6:353. § [A haszonbérbeadó zálogjoga]
(1)	A haszonbérbeadót a hátralékos haszonbér erejéig a dolog hasznain és a
haszonbérlőnek a haszonbérelt területen levő dolgain zálogjog illeti meg.
(2)	A haszonbérbeadót az (1) bekezdésben foglaltak szerint megillető zálogjogra az
ingatlan bérbeadóját megillető zálogjog szabályait kell alkalmazni.
6:354. § [A haszonbérlet felmondása]
(1)	A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződést hat hónapos
felmondással a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog vagy jog
haszonbérlete esetén a felmondási időre a bérleti szerződés felmondására vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
(2)	A haszonbérbeadó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet akkor is, ha a
haszonbérlő felhívás ellenére sem műveli meg a termőföldet, vagy olyan gazdálkodást
folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a termőföld
termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést.
(3)	A haszonbérlő örökösei a mezőgazdasági haszonbérletet harminc napon belül a
gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha az örökhagyó a gazdasági év végét
megelőző hat hónapon belül halt meg. A felmondási időt
a)	ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától;
b)	hagyatéki eljárás esetén a teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre
emelkedésének napjától;
c)	öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjától
296
kell számítani.
6:355. § [Dolog visszaadása mezőgazdasági haszonbérlet esetén]
A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a termőföldet és a többi haszonbérelt
dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést folytatni lehessen.
6:356. § [A bérlet szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a haszonbérletre a bérleti szerződés
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
XLVI. Fejezet
A haszonkölcsön-szerződés
6:357. § [Haszonkölcsön-szerződés]
(1)	Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó meghatározott dolog időleges
használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő a dolog átvételére köteles.
(2)	A szerződés teljesítését a kölcsönadó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés
megkötése után a saját vagy a kölcsönvevő körülményeiben vagy a kölcsönvevőhöz
fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle
nem várható el. Megtagadhatja a kölcsönadó a szerződés teljesítését akkor is, ha a
szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali
hatályú felmondásnak van helye.
6:358. § [A haszonkölcsönbe adott dolog használata, hasznainak szedése]
(1)	A kölcsönvevő a dolgot rendeltetésének megfelelően használhatja. Felelős minden
olyan kárért, amely a nem rendeltetésszerű vagy a nem szerződésszerű használat
következménye.
(2)	A kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó engedélye nélkül harmadik személy
használatába nem adhatja. E rendelkezés megszegése esetén azokért a károkért is
felelős, amelyek e nélkül nem következtek volna be.
(3)	A dolog haszna a kölcsönadót illeti.
(4)	A kölcsönvevőt terhelik a dolog fenntartásának költségei, a dologra fordított egyéb
költségeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti.
6:359. § [A haszonkölcsön megszűnte]
(1)	A haszonkölcsön megszűnik
a)	a dolog visszaadásával;
b)	a kölcsönvevő halálával.
(2)	A határozatlan időre kötött haszonkölcsön-szerződést a kölcsönadó tizenöt napra
felmondhatja. A kölcsönadó halála esetén örököse a felmondás jogát akkor is
gyakorolhatja, ha felmondásnak egyébként nem volna helye.
(3)	A kölcsönvevő a dolog visszaadását bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog
visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg.
(4)	A kölcsönadó azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, ha
a)	a haszonkölcsön meghatározott célja lehetetlenné vált;
b)	a kölcsönvevő a dolgot rongálja, nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen
használja, engedély nélkül harmadik személy használatába adja, vagy egyébként fennáll
a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni;
c)	a felek között a viszony a kölcsönvevő magatartása következtében megromlott;
297
d)	a szerződéskötéskor nem ismert oknál fogva a kölcsönadónak szüksége van a
dologra.
XVIII.	Cím
Letéti szerződések
XLVII. Fejezet
A letéti szerződés közös szabályai
6:360. § [Letéti szerződés]
Letéti szerződés alapján a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog
megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díj
fizetésére köteles.
6:361. § [A letett dolog használata, másra bízása, hasznainak szedése, kezelése]
(1)	A letéteményes köteles a letett dolgot saját vagyonától elkülönítve őrizni és
nyilvántartani.
(2)	A letéteményes köteles a letett dolgot kezelni, ha a letett dolog természete azt
szükségessé teszi. A letett dolog kezelésére a megbízás szabályait kell alkalmazni.
(3)	A letéteményes a letett dolgot nem használhatja, nem hasznosíthatja, más személy
birtokába vagy őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ez a letevőnek károsodástól való
megóvása érdekében szükséges. E tilalom megszegése esetén felelős minden kárért,
amely e nélkül nem következett volna be.
(4)	A letéteményes köteles a letett dolog hasznait beszedni, ha a dolog természeténél
fogva hasznot hajt. A letéteményes a beszedett hasznokkal köteles a letevőnek
elszámolni. A beszedett hasznokat a letéteményes jogosult a költségei fedezésére
fordítani, az ezt meghaladó hasznokat a letéteményes köteles a letevőnek kiadni.
6:362. § [A dolog átvételének megtagadása]
A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be,
amelyeknél fogva határozott idejű letéti szerződés esetén a szerződés felmondására
lenne jogosult.
6:363. § [Törvényes zálogjog]
A letéteményest díja és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a
vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.
6:364. § [A letét megszűnése]
(1)	A letevő jogosult a letett dolgot bármikor visszakövetelni.
(2)	Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a letéteményes a letett dolgot a
szerződésben meghatározott feltételek bekövetkezése vagy a szerződés megszűnése
esetén a szerződésben meghatározott harmadik személy részére köteles kiadni, a letevő
a letett dolgot a szerződésben meghatározott személy hozzájárulásával követelheti
vissza.
(3)	A határozatlan idejű letéti szerződést a letéteményes tizenöt napi felmondással
felmondhatja.
(4)	A határozott idejű letéti szerződést a letéteményes akkor mondhatja fel, ha a dolog
biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el,
298
és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a
dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik.
(5)	Ha a letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő a díj
arányos részét köteles megfizetni.
(6)	A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett.
Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a megbízás nélküli ügyvitel szabályait
kell alkalmazni.
6:365. § [Ingyenes letét]
(1)	E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan letéti szerződésre,
amely alapján a letevő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.
(2)	A szükséges költségek megtérítését a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét
egyébként ingyenes.
(3)	Ingyenes letét esetén a letéteményes a szerződésen kívüli károkozásért való
felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amelyet a letevő a letett dolog elveszése,
elpusztulása vagy megrongálódása folytán szenved.
XLVIII. Fejezet
A gyűjtő és a rendhagyó letéti szerződés
6:366. § [Gyűjtő letéti szerződés]
(1)	A letéteményes jogosult több letevő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető
dolgát együtt őrizni, anélkül, hogy azokat letevők szerint elkülönítené vagy egyedileg
megkülönböztetné. Ebben az esetben a letevőknek közös tulajdonjoga keletkezik a
letétben lévő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgokon, és a letét
megszűnésekor a letéteményes a letevő tulajdoni hányadának megfelelő mennyiségű, a
letett dologgal azonos fajtájú és minőségű dolog kiadására köteles.
(2)	A tulajdoni hányad szerinti mennyiség kiadásához a többi tulajdonostárs
beleegyezése nem szükséges.
(3)	A gyűjtő letétben lévő értékpapírokról a letéteményes minden letevő számára külön
értékpapír letéti számlát köteles vezetni. A gyűjtő letétben lévő értékpapír átruházására
és megterhelésére a dematerializált értékpapír átruházására és megterhelésére vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A gyűjtő letétben lévő értékpapírt a
letéteményes a letevő hozzájárulása nélkül is alletétbe adhatja a letéti szolgáltatás
nyújtására jogosult befektetési szolgáltatónak vagy elszámolóháznak.
6:367. § [Rendhagyó letéti szerződés]
Ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog és a felek abban állapodnak meg,
hogy a letét tárgyának tulajdonjoga a letéteményesre száll át, vagy a letéteményes a
letett dolgot elhasználhatja, a letéteményes a letét lejáratakor ugyanolyan fajtájú és
minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles a letevőnek visszaadni.
XLIX. Fejezet
A szállodai letéti szerződés
6:368. § [Szállodai letéti szerződés]
(1)	A szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn,
amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a
299
szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit
dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. A szálloda felelőssége alapján a kártérítés
mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese. A felelősség ezt meghaladó
mértékű korlátozása vagy kizárása semmis.
(2)	Az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége
akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt
megtagadta. Az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan.
6:369. § [A szálloda zálogjoga]
A szállodát mint letéteményest megillető zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait
kell megfelelően alkalmazni.
6:370. § [A nyilvánosság számára nyitva álló intézmények felelőssége]
A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és a nyilvánosság számára nyitva álló hasonló
intézmények, továbbá a ruhatár felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a
következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	felelősségük az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ezen intézményekbe
rendszerint magukkal szoktak vinni;
b)	ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az
intézmény az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.
XIX.	Cím
Forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződés
L. Fejezet
A forgalmazási szerződés
6:371. § [Forgalmazási szerződés]
Forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (e fejezet
alkalmazásában: termék) a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó a
terméknek a szállítótól történő megvételére és annak saját nevében és saját javára
történő eladására köteles.
6:372. § [A jóhírnév megóvása]
(1)	A felek kötelesek a termék jó hírnevét megóvni.
(2)	A szállító köteles tájékoztatni a forgalmazót a termékre vonatkozó reklámokról, és
köteles díj ellenében a dolog forgalmazásához szükséges reklámokat a forgalmazónak
átadni.
6:373. § [Utasítás és ellenőrzés]
(1)	A szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg.
(2)	Ha a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles
őt figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a
forgalmazó köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a
szállító felel. A forgalmazó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy
veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
(3)	A szállító jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését
ellenőrizni.
300
6:374. § [Megfelelő alkalmazás szolgáltatások esetén]
E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell szolgáltatások nyújtása esetén.
LI. Fejezet
A franchise (jogbérleti) szerződés
6:375. § [Franchise (jogbérleti) szerződés]
(1)	Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői- és iparjogvédelmi jogok által
védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási,
hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek,
illetve szolgáltatásoknak a szerzői- és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi
tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy
használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles.
(2)	Az értékesítés során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el.
6:376. § [Szerzői és iparjogvédelmi jogok és védett ismeret biztosítása]
(1)	A jogbérletbe adó a szerződés hatálya alatt köteles biztosítani a jogbérletbe vevő
számára a franchise működtetéséhez szükséges felhasználási, hasznosítási és használati
jogok folyamatos és zavartalan gyakorlását.
(2)	A jogbérletbe vevő köteles a rendelkezésére bocsátott ismeretet megóvni.
6:377. § [Ellátási kötelezettség]
Ha a jogbérletbe vevő az értékesítendő terméket vagy a termék előállításához szükséges
alapanyagot a jogbérletbe adótól vagy a jogbérletbe adó által meghatározott személytől
köteles beszerezni, és a jogbérletbe adó a jogbérletbe vevő megrendelését nem teljesíti,
a jogbérletbe vevő jogosult a terméket vagy az alapanyagot máshonnan beszerezni.
6:378. § [A jóhírnév megóvása]
A jogbérletbe vevő köteles a jogbérletbe adó által a szerződés szerinti szerzői- és
iparjogvédelmi jogokkal, valamint védett ismeretekkel összefüggően adott
felhasználási, hasznosítási és használati engedélyekkel létrehozott hálózat és az
értékesített termékek és szolgáltatások jó hírnevét megóvni.
6:379. § [Utasítás és ellenőrzés]
(1)	A jogbérletbe adót a termék és a szolgáltatás értékesítésével, valamint a hálózat és
az értékesített dolog jó hírnevének megóvásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg.
(2)	Ha a jogbérletbe adó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a jogbérletbe
vevő köteles őt figyelmeztetni. Ha a jogbérletbe adó a figyelmeztetés ellenére fenntartja
az utasítását, a jogbérletbe vevő köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből
eredő kárért a jogbérletbe adó felel. A jogbérletbe vevő köteles megtagadni az utasítás
teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez
vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
(3)	A jogbérletbe adó jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését
ellenőrizni.
6:380. § [A szerződés megszűnése]
(1)	A határozatlan időtartamra kötött szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó
napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés
második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap.
301
(2)	A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői- és iparjogvédelmi
jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati
jogosultsága megszűnik.
XX.	Cím
Hitel- és számlaszerződések
LII. Fejezet
A hitelszerződés
6:381. § [Hitelszerződés]
(1)	Hitelszerződés alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a
rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés,
bankgarancia-szerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés
megkötésére, az adós díj fizetésére köteles.
(2)	A hitelező a hitelműveletre vonatkozó szerződés megkötésére az adós felhívására, a
hitelszerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén köteles. Az adós a
hitelszerződésben meghatározott rendelkezésre tartási idő alatt jogosult a hitelezőhöz
szerződéskötésre szóló felhívást intézni.
(3)	Az adós a hitelszerződést bármikor felmondhatja.
(4)	A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, ha
a)	az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás
ellenére nem ad megfelelő biztosítékot;
b)	az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát
befolyásolta; vagy
c)	az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyeztetné a hitelszerződés
alapján megkötött szerződés teljesítését.
(5)	A hitelező jogosult a hitelszerződést azonnali hatállyal az adós megfelelő biztosíték
adására történő felszólítása nélkül felmondani, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő
biztosíték nyújtására nem képes.
(6)	A hitelszerződés felmondása a hitelszerződés alapján megkötött szerződést nem
szünteti meg.
LIII. Fejezet
A kölcsönszerződés
6:382. § [Kölcsönszerződés]
Kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a
pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére
és kamat fizetésére köteles.
6:383. § [A kölcsön kifizetésének megtagadása]
A hitelező a kölcsönösszeg kifizetését megtagadhatja, ha a szerződés megkötése után az
adós körülményeiben vagy a biztosíték értékében vagy érvényesíthetőségében olyan
lényeges változás állt be, amely miatt a szerződés teljesítése többé nem elvárható, és az
adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot.
302
6:384. § [A kölcsönösszeg igénybevételének elmaradása]
(1)	Az adós a kölcsönösszeg igénybevételére nem köteles.
(2)	Ha az adós nem veszi igénybe a kölcsönt, köteles megtéríteni a hitelezőnek a
szerződés megkötésével kapcsolatban felmerült költségeit.
6:385. § [A kölcsön rendelkezésre tartása]
(1)	Ha a szerződés szerint a kölcsönösszeg megfizetésére a szerződéskötést követő
meghatározott időn belül vagy meghatározott feltételek teljesítése esetén kerül sor, a
hitelező köteles a kölcsön összegét a szerződésben meghatározott idő elteltéig vagy
feltétel bekövetkeztéig az adós rendelkezésére tartani.
(2)	Az adós köteles a hitelezőnek a rendelkezésre tartott kölcsönösszeg után, a
kölcsönösszeg rendelkezésre tartásának időtartamára díjat fizetni, ha a kölcsönösszeget
vagy annak egy részét nem vagy nem a szerződéskötéssel egyidejűleg veszi igénybe.
6:386. § [A kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondása]
(1)	A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönszerződést, ha
a)	az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás
ellenére nem ad megfelelő biztosítékot;
b)	a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra való fordítása lehetetlen, vagy az
adós a kölcsönösszeget nem erre a célra használja fel;
c)	az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát
befolyásolta;
d)	az adós a fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával
vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza;
e)	az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön
visszafizetésének lehetőségét;
f)	a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke vagy érvényesíthetősége jelentősen csökkent, és
azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki; vagy
g)	az adós a kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésével
késedelembe esik, és mulasztását felszólításra sem pótolja.
(2)	A hitelező jogosult a kölcsönszerződést azonnali hatállyal az adós megfelelő
biztosíték adására történő felszólítása nélkül felmondani, ha nyilvánvaló, hogy az adós
megfelelő biztosíték nyújtására nem képes.
6:387. § [Szívességi kölcsön]
Az adós nem köteles kamat és egyéb díj fizetésére, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték,
vagy ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez következik. Ebben az
esetben a kölcsönszerződés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a)	a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változás miatt is
megtagadhatja a kölcsönösszeg kifizetését és visszakövetelheti a már kifizetett
kölcsönösszeget;
b)	az adós nem köteles a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásáért díjat fizetni.
6:388. § [A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]
(1)	A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a hitelező
nem pénzt fizet, hanem más helyettesíthető dolgot az adós tulajdonába ad úgy, hogy az
adós a szerződésben meghatározott későbbi időpontban ugyanolyan fajtájú, minőségű és
mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adására köteles. Ebben az esetben kamaton
a kölcsönadott dolog átadáskori piaci értékének alapulvételével, a kamatszámítás
szabályai szerint kiszámított díjat kell érteni.
303
(2)	A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben,
amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó
pénzszolgáltatást, vagy az ellenérték megfizetése megelőzi a főszolgáltatás teljesítését.
LIV. Fejezet
A betétszerződés
6:389. § [Betétszerződés]
(1)	Betétszerződés alapján a betétes jogosult a bank számára meghatározott
pénzösszeget fizetni, a bank köteles a betétes által felajánlott pénzösszeget elfogadni,
ugyanakkora pénzösszeget későbbi időpontban visszafizetni, valamint kamatot fizetni.
(2)	Határozott időre szóló betét esetén a bank a betét összegét lejáratkor vagy a betétes
rendelkezése szerint köteles visszafizetni.
(3)	A betétes a betét összegének visszafizetését a szerződésben meghatározott idő lejárta
előtt is jogosult kérni. A betétes felszólítása hiányában a bank a szerződésben
meghatározott idő lejárta előtt nem jogosult a betét összegének visszafizetésére.
(4)	A lejáratkor fel nem vett betétösszeg átalakul határozatlan idejű betétté.
(5)	Határozatlan időtartamú betét esetén a bank a betét összegét a betétes rendelkezése
szerint, késedelem nélkül köteles visszafizetni.
LV. Fejezet
A folyószámla-szerződés
6:390. § [Folyószámla-szerződés]
Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó,
beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására
kötelesek.
6:391. § [A folyószámla egyenlegének megállapítása]
(1)	A folyószámla egyenlegét évente meg kell állapítani.
(2)	Az egyenleget a folyószámlát vezető fél annak levezetésével együtt írásban közli a
másik féllel. A másik fél az egyenleget és az annak alapjául szolgáló követeléseket és
tartozásokat az írásbeli közléstől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül
írásban kifogásolhatja.
(3)	A folyószámlán szereplő egyes követelések megszűnnek, és helyükbe a
folyószámla-egyenleg lép
a)	kifogás hiányában;
b)	ha a kifogásolt tételekben a felek megegyeztek; vagy
c)	ha a kifogás tárgyában a bíróság határozatot hozott.
6:392. § [A folyószámla egyenlegéhez kapcsolódó joghatások]
(1)	A folyószámla egyenlegének megállapítását követően a felek a folyószámlán lévő
egyes követeléseikkel nem, csak a folyószámla egyenlegével rendelkezhetnek.
(2)	A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelések elévülése az egyenleg
megállapításáig nyugszik. Az egyenleg az általános szabályok szerint évül el.
(3)	Végrehajtás alá a folyószámlának a végrehajtáskor fennálló egyenlege vonható. A
végrehajtás megkezdését követően a folyószámlára olyan egyenleget csökkentő
követelés vehető fel, amelynek jogalapja már a végrehajtást megelőzően keletkezett.
304
(4)	A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelés biztosítéka a számla
egyenlegét biztosítja.
LVI. Fejezet
A fizetésiszámla-szerződés
6:393. § [Fizetésiszámla-szerződés]
Fizetésiszámla-szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára,
pénzforgalmának lebonyolítása érdekében folyószámla (a továbbiakban: fizetési
számla) nyitására és vezetésére, a számlatulajdonos díj fizetésére köteles.
6:394. § [A számlavezető kötelezettségei]
(1)	A számlavezető köteles a számlatulajdonosnak a fizetés kedvezményezettjét és
összegét egyértelműen meghatározó, szabályszerű fizetési és beszedési megbízásait
befogadni. A fizetési megbízás befogadása megtagadható, ha a számlatulajdonos nem
bocsátja rendelkezésre a teljesítéshez szükséges fedezetet.
(2)	A számlavezető köteles a számlatulajdonostól vagy a számlatulajdonos javára
érkező fizetéseket a számlatulajdonos nevében elfogadni, és látra szóló betétként
kezelni.
(3)	A számlavezető által a számlatulajdonos számlakövetelése terhére teljesített
fizetések csökkentik, a számlatulajdonos javára beszedett, valamint az egyébként a
számlatulajdonos javára érkezett fizetések növelik a fizetési számla egyenlegét.
(4)	A számlavezető köteles számlakivonat útján a számlatulajdonost havonta értesíteni a
fizetési számla javára és terhére írt összegekről, valamint a fizetési számla egyenlegéről.
A számlakivonathoz nem fűződnek a folyószámla egyenleghez kapcsolódó joghatások.
6:395. § [A fizetési számla feletti rendelkezés]
(1)	A fizetési számla egyenlege felett a számlatulajdonos, illetve az általa
meghatalmazott és a számlavezető részére bejelentett személyek jogosultak rendelkezni.
Ha a fizetési számlának több számlatulajdonosa van, a fizetési számla felett a
számlatulajdonosok közösen jogosultak rendelkezni.
(2)	A számlavezető a fizetési számlán történt téves jóváírás helyesbítése és a
számlavezetés körében a számlatulajdonossal szemben keletkezett esedékes követelése
érvényesítése céljából jogosult a fizetési számlát megterhelni.
6:396. § [Törvényes zálogjog]
A számlavezetőt a számlavezetési szolgáltatással összefüggésben keletkezett
követelései biztosítékául zálogjog illeti meg a számlatulajdonos számlakövetelése felett.
Ennek alapján a számlavezető jogosult a számlavezetéssel összefüggésben keletkezett
követelései összegével csökkenteni a fizetési számla egyenlegét. A zálogjog a
fizetésiszámla-szerződés megkötésével, a zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
való bejegyzése nélkül létrejön.
6:397. § [A fizetésiszámla-szerződés szabályainak kiterjesztése]
A fizetésiszámla-szerződésre vonatkozó szabályokat az értékpapírszámlára és az
értékpapír letéti számlára azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ezekben az esetekben
a számlán értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra.
305
6:398. § [A folyószámla szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fizetésiszámla-szerződésre a folyószámla-
szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
LVII. Fejezet
A fizetési megbízási szerződés
6:399. § [Fizetési megbízási szerződés]
Fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a
megbízó utasítása szerint, a kedvezményezett részére történő fizetésére, a megbízó díj
fizetésére köteles.
6:400. § [A fizetési megbízás teljesítésének megtagadása]
A megbízott a fizetési megbízás teljesítését mindaddig megtagadhatja, ameddig a
megbízó nem nyújt a fizetési megbízás teljesítésére fedezetet.
6:401. § [Díjkövetelés]
A megbízott abban az esetben jogosult díjra, ha a pénzösszeget
a)	a kedvezményezettnek átadta;
b)	a kedvezményezett számláján jóváírta; vagy
c)	a kedvezményezett számlavezető bankjának rendelkezésére bocsátotta.
6:402. § [Felmondás]
A megbízó a szerződést addig az időpontig jogosult felmondani, ameddig a megbízott a
megbízás teljesítését meg nem kezdte.
6:403. § [A megbízási szerződés szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a fizetési megbízásra a megbízási szerződés
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
LVIII. Fejezet
A faktoring szerződés
6:404. § [Faktoring szerződés]
Faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós
harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha
az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott
összeg visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.
6:405. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség]
A faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki
nyilvántartásba bejegyezni. Nyilvántartásba vétel hiányában a követelés az
engedményezés ellenére nem száll át a faktorra, és a faktort a követelésen olyan jogok
illetik meg, mint azt a zálogjogosultat, akinek a követelésén alapított zálogjogát nem
jegyezték be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba.
6:406. § [A szerződés azonnali hatályú felmondása]
(1)	A faktor jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha
a)	az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó
vizsgálatot akadályozza;
306
b)	az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló
magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését;
c)	az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy
az veszélyezteti a követelés teljesítését;
d)	az engedményezett követelés esedékességekor a követelés kötelezettje nem teljesít.
(2)	A szerződés felmondása esetén a faktor köteles a követelést visszaengedményezni az
adósra, az adós pedig köteles a faktor által fizetett összeget és kamatot megfizetni a
faktornak.
(3)	Több követelés átruházása esetén a faktor jogosult egyes követelések tekintetében
felmondani a szerződést.
6:407. § [A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]
A szerződésre egyebekben a kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg
igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
LIX. Fejezet
A pénzügyi lízingszerződés
6:408. § [Pénzügyi lízingszerződés]
Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a
továbbiakban: lízingtárgy) használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére
és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy
gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a
használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy
ellenérték nélkül vagy a szerződéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron
történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy
meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
6:409. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség]
(1)	Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a
lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingszerződés megkötésekor a dolog a lízingbeadó
tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásig kell, hogy sor kerüljön.
(2)	Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és
a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Ha az ingó dolog
tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a
dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó
köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba
bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és
ellenérték fejében szerző harmadik személy
a)	átruházással megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, illetve a jogot; és
b)	a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó
dolgon, illetve a jogon javára alapított zálogjogot.
6:410. § [Szavatossági igények]
(1)	A lízingbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan
joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát
megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel
307
kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal
felmondhatja.
(2)	A lízingtárgy hibája miatt a lízingbeadót kellékszavatosság akkor terheli, ha
közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló
szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül
lemondott. Ebben az esetben a kellékszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a lízingbevevőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga
illeti meg és a lízingbevevő a lízingtárgy kicserélését nem követelheti.
(3)	A (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével a lízingtárgy hibája esetén a
kellékszavatosság kötelezettjével szemben
a)	a kijavításra és a kicserélésre irányuló igényt a lízingbevevő a lízingbeadó
képviselőjeként köteles érvényesíteni;
b)	az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.
(4)	A lízingbevevő köteles értesíteni a lízingbeadót, ha a kellékszavatosság kötelezettje
a kijavításra vagy kicserélésre vonatkozó kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy ha a
hiba miatt árleszállításnak vagy elállásnak van helye.
6:411. § [Hasznok, terhek, költségek, kárveszély. Használat]
(1)	A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a
lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt,
amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.
(2)	A lízingtárgy használatára és átruházására a bérleti szerződés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
6:412. § [A használat és a jogszerzés átengedése harmadik személynek]
(1)	A lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó
hozzájárulásával jogosult.
(2)	Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélyével más használatába adta,
a használó magatartásáért mint sajátjáért felel.
(3)	Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak
használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be.
(4)	Ha a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a
megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre
átruházni.
6:413. § [Lízingdíj]
(1)	A lízingbevevő a díjat a szerződésben meghatározott időszakonként előre köteles
megfizetni.
(2)	Arra az időre, amely alatt a lízingbevevő a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül
felmerült okból nem használhatja, lízingdíj nem jár.
6:414. § [A szerződés felmondása]
(1)	A lízingbeadó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a lízingbevevő
a)	a fizetőképességére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;
b)	vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló
magatartása veszélyezteti kötelezettségének a teljesítését;
c)	a lízingbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek
egyébként nem megfelelő használatot;
d)	szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségének felhívás ellenére
nem tesz eleget;
308
e)	a lízingbevevő az őt terhelő lízingdíjat, költséget vagy terhet felhívás ellenére nem
fizeti meg.
(2)	Ha a lízingszerződést a lízingbeadó felmondja, a lízingbeadó köteles a
lízingbevevővel a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint elszámolni.
(3)	A lízingbevevő jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a lízingbeadó
szavatossági elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás
ellenére nem tesz eleget.
(4)	Ha a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy tulajdonjogának, vagy ha a lízingtárgy jog,
a jognak a megszerzésére, e jogát harmadik személyre a lízingbeadó hozzájárulása
nélkül jogosult átruházni.
XXI.	Cím
Biztosítéki szerződések
LX. Fejezet
A kezességi szerződés
6:415. § [Kezességi szerződés]
(1)	Kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha
a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.
(2)	Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes,
meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető
értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható.
(3)	A szerződést írásba kell foglalni.
6:416. § [A kezesség járulékossága]
(1)	A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet
vállalt. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt,
kiterjed azonban a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség
elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre is.
(2)	A kezes a jogosulttal szemben érvényesítheti az őt saját személyében megillető
kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a
jogosulttal szemben. A kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos a
kötelezettnek a kifogásról lemondó jognyilatkozata.
(3)	A kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett
ellenköveteléseit, és érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt vagy a
kötelezettet megilletik.
(4)	Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést
bírósági úton nem lehet érvényesíteni.
(5)	A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes
kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban
kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség
megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatás elmaradása
esetén a kezes szabadul a kötelemből. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a
kötelezett tartozásának a teljesítésére. Teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a
csődeljárásban a jogosult helyébe lép.
309
(6)	A kezes a kötelezett ellen folytatott per és végrehajtás költségeiért akkor felel, ha a
keresetindítás előtt a jogosult a teljesítésre eredménytelenül szólította fel.
6:417. § [A jogosultat terhelő tájékoztatási kötelezettség]
(1)	A jogosult köteles késedelem nélkül tájékoztatni a kezest a kötelezett teljesítésének
elmaradásáról, a biztosított kötelezettség teljesítési határidejének változásáról és a
kötelezett helyzetében beálló minden olyan változásról, amely a kezes kötelezettel
szembeni megtérítési igényét hátrányosan befolyásolhatja. A tájékoztatásnak ki kell
terjednie a biztosított kötelezettségnek a tájékoztatás időpontjában fennálló mértékére.
(2)	Ha a kezesség a kötelezettnek egy vagy több meghatározott jogviszony alapján
fennálló valamennyi kötelezettségét vagy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló
valamennyi kötelezettségét biztosítja, a jogosult arról is köteles késedelem nélkül
tájékoztatni a kezest, ha a biztosított kötelezettség mértéke a kezesség elvállalásakor
számított vagy az utolsó tájékoztatáskor fennálló mértékéhez képest húsz százalékkal
nőtt.
6:418. § [A sortartás kifogása]
A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy a
követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül
nem vezetett eredményre. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem
gátolja.
6:419. § [Készfizető kezesség]
A kezest nem illeti meg a sortartás kifogása, ha
a)	a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos
tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében
lényegesen megnehezült;
b)	a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást
vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést;
vagy
c)	a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott, vagy ellene felszámolás indult.
6:420. § [Kártalanító kezesség]
Ha a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállalt
felelősséget, a jogosult akkor követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését,
ha végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem
nyert kielégítést.
6:421. § [A kezes teljesítése]
(1)	A kezes abban az esetben köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre.
(2)	A kezes köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás
kézhezvételéről, és tájékoztatást kérni a kezességgel biztosított kötelezettség mértékéről,
valamint a kötelezettet a jogosulttal szemben megillető kifogásokról és követelésekről.
(3)	A kezes késedelem nélkül köteles
a)	a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet késedelem nélkül
értesíteni; vagy
b)	a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve -
a kötelezettet és a jogosultat késedelem nélkül értesíteni.
(4)	A kezes teljesítését követően a jogosult köteles késedelem nélkül átadni a kezesnek
minden olyan okiratot és megadni azt a tájékoztatást, amely a kezes kötelezettel
szembeni igényérvényesítéséhez szükséges.
310
6:422. § [Az alkezes teljesítése]
Ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy kielégíti a jogosult követelését,
a követelés erejéig mindazon jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes
érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti.
6:423. § [A határozott időre vállalt kezesség]
Határozott időre vállalt készfizető kezesség esetén a határozott idő letelte után a kezes
szabadul a kötelezettség alól.
6:424. § [A határozatlan időre vállalt kezesség felmondása]
Ha a határozatlan időre vállalt kezesség a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló
vagy a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségét biztosítja, a kezes három hónapos
felmondási idővel megszüntetheti a kezességi szerződést.
6:425. § [A kezes szabadulása a kötelemből]
Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő
hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása
jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a követelést biztosító
jog alapján kielégítést kaphatott volna.
6:426. § [Több kezes]
(1)	Ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet, a kezesek
egyetemlegesen állnak helyt a jogosulttal szemben.
(2)	Ha több kezes egymásra tekintet nélkül vállal kezességet, egymás közötti
viszonyukban a kötelezettség abban a sorrendben terheli őket, amilyen sorrendben
elvállalták a kezességet. Az a kezes, aki a jogosulttal szemben a sortartás kifogásával
élhetett, e kifogással a jogosult követelését kielégítő kezessel szemben is élhet.
(3)	Ha a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, egymás közötti
viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni.
6:427. § [Azonos követelést biztosító kezesség és zálogjog]
Ha ugyanazt a kötelezettséget kezesség és a kötelezettől eltérő személy által alapított
zálogjog is biztosítja, a kezes és a zálogkötelezett helytállására és egymás közötti
viszonyukra a több kezesre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
6:428. § [A jogszabály alapján fennálló kezesség]
A jogszabály alapján fennálló kezességre a kezességi szerződés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
6:429. § [Fogyasztó által vállalt kezesség]
(1)	Fogyasztó által vállalt kezesség esetén a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi
szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni
a)	a kezes jogairól és kötelezettségeiről; és
b)	a kötelezett helyzetéből vagy a kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt
ismert különleges kockázatokról.
(2)	Ha a jogosult nem tesz eleget az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének, a kezes
határidő nélkül jogosult a szerződéstől elállni.
(3)	Ha a fogyasztó a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi
kötelezettségéért, vagy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi
kötelezettségéért vállalt kezességet, a kezesség akkor érvényes, ha a szerződésben
meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult
tartozásáért.
311
(4)	Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult köteles a kezest késedelem nélkül
értesíteni, ennek elmulasztása esetén a kezes nem felel a késedelemből eredő kárért és
késedelmi kamatért.
(5)	A fogyasztói kezességi szerződés szabályait nem lehet alkalmazni, ha a kezes a jogi
személy kötelezett vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja.
LXI. Fejezet
A garanciaszerződés
6:430. § [Garanciaszerződés]
(1)	A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan
kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén
köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni.
(2)	A szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni.
6:431. § [A járulékosság hiánya]
(1)	A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a
kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a
kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.
(2)	A garanciavállaló nyilatkozatban foglalt, a biztosított kötelezettségre történő,
általános jellegű utalás nem érinti a garantőr kötelezettségének a biztosított
kötelezettségtől való függetlenségét.
6:432. § [A lehívási jog személyhez kötöttsége]
A jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása
nélkül, de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni
köteles.
6:433. § [Jogutódlás a jogosult személyében]
A garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára.
6:434. § [A garantőr teljesítése]
(1)	A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a
jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket
pontosan betartva szólította fel a fizetésre.
(2)	A garantőr köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás
kézhezvételéről.
(3)	A garantőr érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal
szemben saját személyében megilletik.
(4)	A garantőr késedelem nélkül köteles
a)	a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni; vagy
b)	a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve -
a kötelezettet és a jogosultat értesíteni.
6:435. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás]
(1)	Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan
visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles
fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti.
(2)	A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen,
ha
312
a)	a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított;
b)	a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt,
vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg;
c)	a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a
teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy
d)	bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét,
amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.
6:436. § [A határozatlan időre vállalt garancia felmondása]
A garantőr a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltét követően legalább
három hónapos felmondási idővel megszüntetheti.
6:437. § [Fogyasztó által vállalt garancia]
Ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként
érvényes.
XXII.	Cím
Biztosítási szerződések
LXII. Fejezet
Közös szabályok
6:438. § [Biztosítási szerződés]
(1)	Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott
kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező
biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást
teljesíteni; a biztosítóval szerződő fél díj fizetésére köteles.
(2)	A biztosító szolgáltatása a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon
és mértékben történő megtérítésében, a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás
teljesítésében (a továbbiakban: kárbiztosítás) vagy a szerződésben meghatározott összeg
megfizetésében (a továbbiakban: összegbiztosítás) áll.
6:439. § [A biztosítási érdek]
Biztosítási szerződést az köthet, aki valamely vagyoni vagy személyhez fűződő
jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében; életkor elérésére, születésre
vagy házasságkötésre szóló életbiztosítás esetén a biztosítási esemény
bekövetkezésében érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg.
Az e rendelkezés ellenére kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés
semmis.
6:440. § [Együttbiztosítás]
(1)	Abban az esetben, ha - előre rögzített arányok szerint - a biztosítási kockázatokat
több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a
szerződésben az együttbiztosításban résztvevő valamennyi biztosítót és
kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni. Együttbiztosítás esetén a biztosítók
szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed.
(2)	Semmis az együttbiztosítási szerződés, ha nem határozza meg az együttbiztosításban
résztvevő biztosítók kockázatvállalásának mértékét.
313
(3)	A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető
biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő
fél - választása szerint - bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet vagy tehet
jognyilatkozatot.
6:441. § [Csoportos biztosítás]
(1)	Csoportos biztosítás esetén a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez
való tartozásuk, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb
kapcsolat alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a
csoportra tekintettel kerül sor. Ha a szerződésben a biztosított személyeket kizárólag
valamely csoporthoz tartozásuk alapján határozták meg, azokat a személyeket kell
biztosítottnak tekinteni, akik a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában a
csoporthoz tartoztak. Biztosított lehet a csoport tagjának hozzátartozója is.
(2)	A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézett
nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat
tájékoztatni.
(3)	A szerződés korlátozhatja vagy kizárhatja a biztosított belépését a szerződésbe.
(4)	Ha a szerződés úgy rendelkezik, a biztosítási fedezetet a biztosított és a szerződő fél
között fennálló jogviszony megszűnése nem érinti.
6:442. § [A szerződés megkötése]
(1)	Ha a szerződést nem írásban kötötték meg, a biztosító köteles a biztosítási fedezetet
igazoló dokumentumot kiállítani.
(2)	Ha a fedezetet igazoló dokumentum a szerződő fél ajánlatától eltér, és az eltérést a
szerződő fél a dokumentum kézhezvételét követően késedelem nélkül nem kifogásolja,
a szerződés a fedezetet igazoló dokumentum szerinti tartalommal jön létre. Ez a
rendelkezés lényeges eltérésekre akkor alkalmazható, ha a biztosító az eltérésre a
szerződő fél figyelmét a fedezetet igazoló dokumentum átadásakor írásban felhívta. Ha
a felhívás elmarad, a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.
(3)	Az ajánlattevő ajánlatához annak megtételétől számított tizenöt napig, ha az ajánlat
elbírálásához egészségügyi kockázatfelmérésre van szükség, hatvan napig van kötve.
6:443. § [A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben]
(1)	Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra
annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához
egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve,
hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás
birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően
tették.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződés - az ajánlat szerinti tartalommal - az
ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a
kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre.
(3)	Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a
biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati
lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a
kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a
kockázat egyedi elbírálása szükséges.
(4)	Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés lényeges kérdésben
eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől
számított tizenöt napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési
314
feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el
vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító
javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra
írásban felmondhatja.
6:444. § [A biztosító kockázatviselésének kezdete]
(1)	A biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban,
ilyen hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik.
(2)	A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a biztosító a külön meghatározott
biztosítási kockázatot már olyan időponttól kezdődően viseli, amikor a felek között a
szerződés még nem jött létre (a továbbiakban: előzetes fedezetvállalás).
(3)	Az előzetes fedezetvállalás a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat
visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.
(4)	Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes
fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén
a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás
előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat köteles
megfizetni.
6:445. § [A biztosítási kockázat jelentős növekedése]
(1)	Ha a biztosító a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges
körülményekről vagy azok változásáról, és ezek a körülmények a biztosítási kockázat
jelentős növekedését eredményezik, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül
javaslatot tehet a szerződés módosítására, vagy a szerződést harminc napra írásban
felmondhatja.
(2)	Ha a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra annak
kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító
javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, ha a biztosító erre a
következményre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta.
(3)	Ha a szerződés egyidejűleg több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a
biztosítási kockázat jelentős megnövekedése ezek közül csak egyesekkel
összefüggésben merül fel, a biztosító az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jogait a
többi vagyontárgy vagy személy vonatkozásában nem gyakorolhatja.
6:446. § [A díjfizetési kötelezettség]
(1)	A biztosítás első díjrészlete a felek által meghatározott időpontban, ennek hiányában
a szerződés létrejöttekor esedékes; a folytatólagos díj pedig annak az időszaknak az első
napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik. Az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor
kell megfizetni.
(2)	A biztosítási időszak egy év.
6:447. § [Díjfizetési kötelezettség a szerződés megszűnése esetén]
(1)	Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, és a szerződés megszűnik, a biztosító az
egész biztosítási időszakra járó díj megfizetését követelheti.
(2)	A szerződés megszűnésének egyéb eseteiben a biztosító az addig a napig járó díj
megfizetését követelheti, amikor kockázatviselése véget ért. Ha az időarányos díjnál
több díjat fizettek be, a biztosító a díjtöbbletet köteles visszatéríteni.
6:448. § [A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei]
(1)	Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító - a következményekre
történő figyelmeztetés mellett - a szerződő felet a felszólítás elküldésétől számított
315
harminc napos póthatáridő tűzésével a teljesítésre írásban felhívja. A póthatáridő
eredménytelen elteltével a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal
megszűnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést késedelem nélkül bírósági úton
érvényesíti.
(2)	Abban az esetben, ha a szerződés az (1) bekezdésben írt módon, a folytatólagos díj
meg nem fizetése következtében szűnt meg, a szerződő fél a megszűnés napjától
számított százhúsz napon belül írásban kérheti a biztosítót a kockázatviselés
helyreállítására. A biztosító a biztosítási fedezetet a megszűnt szerződés feltételei
szerint helyreállíthatja, feltéve, hogy a korábban esedékessé vált biztosítási díjat
megfizetik.
6:449. § [A szerződő fél tájékoztatási kötelezettsége]
Ha a szerződést nem a biztosított köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig vagy a
biztosított belépéséig a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben
bekövetkezett változásokról a biztosítottat köteles tájékoztatni.
6:450. § [Belépés a szerződésbe]
(1)	Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli
nyilatkozattal a szerződésbe beléphet; a belépéshez a biztosító hozzájárulása nem
szükséges. A belépéssel a szerződő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek
összessége a biztosítottra száll át.
(2)	Ha a biztosított belép a szerződésbe, a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért
a biztosított a szerződő féllel egyetemlegesen felelős. A szerződésbe belépő biztosított
köteles a szerződő félnek a szerződésre fordított költségeit - ideértve a biztosítási díjat
is - megtéríteni.
6:451. § [Közlési és változásbejelentési kötelezettség]
(1)	A szerződő fél köteles a szerződéskötéskor a biztosítás elvállalása szempontjából
lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyet ismert vagy ismernie
kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal
a szerződő fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul
hagyása önmagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.
(2)	A szerződő fél köteles a lényeges körülmények változását a biztosítónak írásban
bejelenteni.
(3)	A közlésre vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetén a
biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve, ha a szerződő fél bizonyítja, hogy az
elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte,
vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.
(4)	Ha a szerződés több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a közlési vagy
változásbejelentési kötelezettség megsértése ezek közül csak egyesekkel
összefüggésben merül fel, a biztosító a közlésre vagy a változás bejelentésére irányuló
kötelezettség megsértésére a többi vagyontárgy vagy személy esetén nem hivatkozhat.
(5)	A közlésre és változás bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a
szerződő felet és a biztosítottat; egyikük sem hivatkozhat olyan körülményre, amelyet
bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre
vagy bejelentésre köteles lett volna.
316
6:452. § [A biztosítási esemény bekövetkezésére vonatkozó bejelentési
kötelezettség]
A biztosító kötelezettsége nem áll be, ha a szerződő fél, illetve a biztosított a biztosítási
esemény bekövetkezését a szerződésben megállapított határidőben a biztosítónak nem
jelenti be, a szükséges felvilágosítást nem adja meg, vagy a felvilágosítások tartalmának
ellenőrzését nem teszi lehetővé, és emiatt a biztosító kötelezettsége szempontjából
lényeges körülmény kideríthetetlenné válik.
6:453. § [A szerződés lehetetlenülése; érdekmúlás]
(1)	Ha a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt a biztosítási esemény
bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált vagy a biztosítási érdek megszűnt, a
szerződés vagy annak megfelelő része megszűnik.
(2)	Ha a biztosító kockázatviselésének tartama alatt a biztosítási esemény bekövetkezése
lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés vagy annak megfelelő
része megszűnik.
(3)	A biztosítási érdek megszűnéséhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók,
ha az érdekmúlás kizárólag a biztosított vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának
következménye, és a vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos
birtokában volt. Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási fedezet is átszáll,
és a tulajdonjog átszállása időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és új
tulajdonos egyetemlegesen felelős. A szerződést bármelyik fél a tulajdonjog
átszállásáról való tudomásszerzést követő harminc napon belül írásban, harminc napos
határidővel felmondhatja.
6:454. § [A fogyasztói biztosítási szerződés egyoldalúan kógens szabályai]
Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a
kedvezményezett javára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely
a)	a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre;
b)	a biztosítási kockázat jelentős növekedésére;
c)	a díjfizetés elmaradásának következményeire;
d)	a fedezetfeltöltésre;
e)	a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre;
f)	a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének
bejelentésére vonatkozó kötelezettségre;
g)	a biztosított és a károsult egyezségére;
h)	a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre;
i)	a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére;
j) a törvényi engedményre
vonatkozik.
6:455. § [A fogyasztói összegbiztosítások és az egészségbiztosítási szerződés
egyoldalúan kógens szabályozása]
Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a
kedvezményezett javára térhet el az összeg- és egészségbiztosítás eltérést nem engedő
rendelkezésektől.
6:456. § [A biztosítási szerződési szabályok hatályának kiterjesztése]
E Cím rendelkezéseit az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is
alkalmazni kell.
317
LXIII. Fejezet
A kárbiztosítási szerződések
1.	Közös szabályok
6:457. § [A túlbiztosítás tilalma]
(1)	A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét. A
biztosított érdek értékét meghaladó részben a biztosítási összegre vonatkozó
megállapodás semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani. E rendelkezés ellenére is
lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá
helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig.
(2)	A biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító szolgáltatási kötelezettségének
felső határa a biztosítási összeg.
6:458. § [Többszörös biztosítás]
(1)	Ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított
jogosult igényét ezek közül egyhez vagy többhöz benyújtani.
(2)	A biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló
dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig
köteles fizetést teljesíteni, fenntartva azt a jogát, hogy a többi biztosítóval szemben
arányos megtérítési igényt érvényesíthet.
(3)	A biztosítók a (2) bekezdésben írt megtérítési igény alapján a kifizetett kárt egymás
között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel arányosan viselik, amelyeknek
megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában külön-külön felelnének.
6:459. § [Alulbiztosítás]
Ha a biztosítási összeg a biztosított érdek értékénél kisebb, a biztosító a kárt a biztosítási
összegnek a vagyontárgy értékéhez viszonyított arányában köteles megtéríteni.
6:460. § [Fedezetfeltöltés]
(1)	Az adott biztosítási időszakra vonatkozó biztosítási összeg az ugyanazon biztosítási
időszakban bekövetkezett biztosítási esemény miatt kifizetett összeggel csökken,
kivéve, ha a szerződő fél a díjat megfelelően kiegészíti.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezményt a biztosító abban az esetben
alkalmazhatja, ha arra legkésőbb a szolgáltatás teljesítésével egyidejűleg írásban
felhívta a szerződő fél figyelmét, és a fedezetfeltöltés díját közölte.
(3)	Ha a szerződő fél a fedezetfeltöltés jogával nem él, a szerződés a kifizetett összeggel
csökkentett biztosítási összeg mellett marad hatályban a folyó biztosítási időszakra.
6:461. § [A biztosító teljesítése]
Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szerződésben a teljesítés
előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles
szolgáltatását teljesíteni.
6:462. § [Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség]
(1)	A szerződő fél és a biztosított a kár megelőzése érdekében az adott helyzetben
általában elvárható magatartást köteles tanúsítani. Ezt az elvárhatósági követelményt
kell támasztani abban az esetben is, ha a szerződés szabályozza a szerződő fél és a
biztosított kármegelőzési teendőit, előírja a kár megelőzését vagy enyhítését célzó
eszközöket, eljárásokat, szakképzettségi követelményeket.
318
(2)	A szerződő fél és a biztosított a biztosító előírásai és a káresemény
bekövetkezésekor adott utasításai szerint, ezek hiányában az adott helyzetben általában
elvárható magatartás követelménye szerint köteles a kárt enyhíteni.
(3)	A kárenyhítés szükséges költségei a biztosítási összeg keretei között akkor is a
biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.
(4)	Alulbiztosítás esetén a biztosító a kárenyhítés költségeit a biztosítási összeg és a
vagyontárgy értékének arányában köteles megtéríteni.
6:463. § [Mentesülés a szolgáltatási kötelezettség alól]
(1)	A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt
jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással
a)	a szerződő fél vagy a biztosított;
b)	a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, üzletvezetésre jogosult tagjuk vagy
az általános szerződési feltételben meghatározott munkakört betöltő alkalmazottjuk,
tagjuk vagy megbízottjuk; vagy
c)	a biztosított jogi személynek az általános szerződési feltételben meghatározott vezető
beosztású tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére jogosított tagja,
munkavállalója vagy megbízottja okozta.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a kármegelőzési és a kárenyhítési
kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.
6:464. § [Állapotmegőrzési kötelezettség]
(1)	A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotán a
biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat,
amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges.
(2)	Nem áll be a biztosító szolgáltatási kötelezettsége, ha a megengedettnél nagyobb
mértékű változtatás következtében a biztosító szolgáltatási kötelezettségének elbírálása
szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak.
6:465. § [Rendes felmondás]
(1)	A határozatlan időre kötött szerződést a felek írásban, a biztosítási időszak végére,
harminc napos felmondási idővel felmondhatják.
(2)	A felmondási jog legfeljebb három évre zárható ki. A felmondási jog három évnél
hosszabb időre történő kizárása a három évet meghaladó részében semmis.
(3)	Ha a szerződés három évnél hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az
a megállapított időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a
szerződést bármelyik fél felmondhatja.
(4)	A szerződő fél felmondása esetén a biztosító követelheti annak a díjengedménynek a
megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb tartamára tekintettel nyújtott (a
továbbiakban: tartamengedmény).
6:466. § [Részleges díjfizetés]
(1)	Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg, és a biztosító - a díjfizetési
kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával -
eredménytelenül hívta fel a szerződő felet a befizetés kiegészítésére, a szerződés
változatlan biztosítási összeggel, a befizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn.
(2)	Ha a szerződés a díj nemfizetése miatt megszűnik, a biztosító követelheti a
tartamengedmény időarányos részének megfizetését.
319
6:467. § [Törvényi engedmény]
(1)	Amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a
biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve ha ez a biztosítottal
közös háztartásban élő hozzátartozó.
(2)	Ha a biztosítóra a kártérítési igény részben száll át, és a biztosító a kárért felelős
személy ellen keresetet indít, erről köteles a biztosítottat tájékoztatni, és a biztosított
kérésére köteles az ő igényét is érvényesíteni. A biztosított igényének érvényesítését a
biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé. A megtérült összegből elsőként a
biztosított követelését kell kielégíteni.
6:468. § [A biztosított vagyontárgy megkerülése]
Ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben
a biztosító által teljesített szolgáltatást köteles visszatéríteni.
2.	A felelősségbiztosítási szerződés
6:469. § [Felelősségbiztosítási szerződés]
(1)	Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a
szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése
alól, amelyért jogszabály szerint felelős.
(2)	A biztosítás kiterjed az eljárási költségekre, ha e költségek a biztosító útmutatásai
alapján vagy előzetes jóváhagyásával merültek fel. A biztosított kérésére a biztosítónak
a költségeket meg kell előlegeznie.
(3)	A biztosítónak a károkozó biztosított jogi képviseleti költségeit és a kamatokat
akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget
meghaladják.
6:470. § [A biztosítási esemény bejelentése]
A biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül - a bejelentési kötelezettség
megszegése esetére megállapított jogkövetkezmények mellett - köteles a biztosítónak
írásban bejelenteni, ha vele szemben a szerződésben meghatározott tevékenységével
kapcsolatban kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely
ilyen kárigényre adhat alapot. A biztosítási esemény bejelentésére legalább harminc
napos bejelentési határidőt kell biztosítani.
6:471. § [A biztosító szolgáltatása]
(1)	A biztosító szolgáltatását a károsultnak teljesítheti. A biztosított akkor követelheti,
hogy a biztosító neki teljesítsen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki.
(2)	Ha a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét
vagy összegszerű helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul
vitatja, a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni. Az alaptalan tagadás
többletköltségei a biztosítottat terhelik; ha azokat a biztosító viselte, a biztosított azokat
neki visszafizetni tartozik.
6:472. § [A károsult igényének érvényesítése]
(1)	A károsult - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - nem érvényesítheti
kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben.
(2)	Ez a szabály nem akadályozza meg, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak
bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási
fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e.
320
6:473. § [A biztosított általi elismerés, teljesítés és egyezség hatálya a biztosítóval
szemben]
(1)	A károsult kártérítési igényének a biztosított által történt elismerése, teljesítése és az
azzal kapcsolatos egyezsége a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha ahhoz a biztosító
előzetesen hozzájárult vagy azt utólag tudomásul vette.
(2)	Nem hivatkozhat a biztosító arra, hogy a károsult követelésének a biztosított által
történt elismerése, teljesítése vagy az azzal kapcsolatos egyezsége vele szemben
hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott.
(3)	A biztosított bírósági marasztalása a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha a
biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott vagy ezekről
lemondott.
LXIV. Fejezet
Az összegbiztosítások
1.	Közös szabályok
6:474. § [A biztosítási érdek]
Összegbiztosítás esetén a szerződés létrejöttéhez és módosításához a biztosított írásbeli
hozzájárulása szükséges, ha a szerződést nem ő köti meg. A biztosított hozzájárulása
nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része
semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat vagy örökösét kell tekinteni,
aki - a csoportos biztosítás esetén kivéve - a szerződő félnek köteles megtéríteni a
kifizetett biztosítási díjakat és a szerződésre fordított költségeket.
6:475. § [Többszörös biztosítás]
A felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több biztosítást is
érvényesen köthetnek, és halmozhatják a biztosítói szolgáltatásokat.
2.	Az életbiztosítási szerződés
6:476. § [Életbiztosítás]
Életbiztosítási szerződés alapján a biztosító a természetes személy biztosított halála,
meghatározott életkor vagy időpont elérése vagy más esemény bekövetkezése esetére a
szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó
vagy meghatározott időszakra történő folyósítására vállal kötelezettséget. Az
életbiztosítás lehet különösen:
a)	kockázati életbiztosítás, amelynek sem lejárati szolgáltatása, sem visszavásárlási
értéke nincs; vagy
b)	kockázati életbiztosításnak nem minősülő életbiztosítás, ide értve a befektetési
egységekhez kötött életbiztosítást is, ahol a befektetési kockázatot a szerződés szerint a
szerződő fél maga viseli.
6:477. § [A kedvezményezett]
(1)	Kedvezményezett
a)	a szerződésben megnevezett személy;
b)	a bemutatóra szóló kötvény birtokosa;
321
c)	ilyen személyek hiányában, vagy ha a kedvezményezett megnevezése nem volt
érvényes a biztosítási esemény időpontjában, a biztosított vagy örököse.
(2)	A szerződő fél a kedvezményezettet a biztosítóhoz címzett és a biztosítónak
eljuttatott írásbeli nyilatkozattal jelölheti ki, és a biztosítási esemény bekövetkezéséig
bármikor ugyanilyen formában a kijelölését visszavonhatja vagy a kijelölt
kedvezményezett helyett más kedvezményezettet nevezhet meg. Ha nem a biztosított a
szerződő fél, mindezekhez a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Abban az
esetben, ha bemutatóra szóló kötvényt állítottak ki, a kedvezményezett későbbi
kijelölése akkor lép hatályba, ha a kötvényt megsemmisítették és új kötvényt állítottak
ki.
(3)	Ha a szerződő fél a biztosítotthoz vagy a kedvezményezetthez intézett írásbeli
nyilatkozattal kötelezettséget vállal arra, hogy a kedvezményezett kijelölését
folyamatosan hatályban tartja, a kedvezményezett kijelölését nem lehet visszavonni
vagy megváltoztatni azon személy hozzájárulása nélkül, akinek részére a
kötelezettségvállalást tették. A szerződő fél nyilatkozatáról a biztosítót tájékoztatni kell.
(4)	A kedvezményezett kijelölése hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztosítási
esemény bekövetkezte előtt meghal vagy jogutód nélkül megszűnik.
6:478. § [A szerződéskötés különös szabályai]
(1)	Ha a biztosított kiskorú, és a szerződést nem a törvényes képviseletet gyakorló
szülője köti meg, a szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
A gyámhatóság jóváhagyásával érvényes a szerződés akkor is, ha a biztosított a
cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott
vagy cselekvőképtelen nagykorú személy.
(2)	A biztosított a szerződés megkötéséhez adott hozzájárulását írásban bármikor
visszavonhatja. Csoportos életbiztosítási szerződés ettől eltérően rendelkezhet. A
visszavonás következtében a szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik, kivéve,
ha a biztosított a szerződésbe belép.
6:479. § [Várakozási idő]
A felek a szerződésben kiköthetik, hogy a biztosító valamely biztosítási esemény
kockázatát csak a szerződés létrejöttét követő későbbi időponttól vállalja, vagy - ha a
biztosítási esemény a kikötött várakozási időn belül következik be - jogosult a
szolgáltatást csökkenteni. A várakozási idő legfeljebb hat hónap lehet; a kikötött
várakozási idő ezt meghaladó része semmis.
6:480. § [A díjfizetés elmulasztásának következménye]
(1)	A teljes biztosítási időszakra járó díjat a biztosító az első évben bírósági úton
érvényesítheti; ezt követően csak akkor élhet e jogával, ha abban az évben a szerződő
fél a díjfizetést már megkezdte vagy a díjfizetés halasztásában állapodtak meg.
(2)	A díjfizetés elmulasztása esetén a kockázati életbiztosításnak nem minősülő
életbiztosítási szerződés megfelelően csökkentett biztosítási összeggel marad fenn (a
továbbiakban: díjmentes leszállítás). A szerződő fél e jogkövetkezmény helyett
választhatja a szerződés rendes felmondását.
(3)	Nem lehet díjmentesíteni a szerződést, ha visszavásárlási összeg a díjmentes
leszállítás időpontjában még nem keletkezett. Ebben az esetben a szerződés szolgáltatási
összeg hiányában megszűnik.
322
6:481. § [A közlési és változásbejelentési kötelezettség megszegésének
következménye]
(1)	Ha a biztosító a szerződéskötést követően szerez tudomást a szerződéskötéskor már
fennállt lényeges körülményről, az ebből eredő jogokat a szerződés fennállásának az
első öt évében gyakorolhatja.
(2)	A közlési kötelezettség megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezettsége, ha a
szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit a szerződésben meghatározott lényeges
körülmények változására vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértésének
következményeire is megfelelően alkalmazni kell. A biztosító ezzel kapcsolatos
jogainak gyakorlására nyitva álló öt éves időszak a változásbejelentési határidő leteltét
követő napon kezdődik.
6:482. § [Rendes felmondás]
(1)	A szerződő fél - ha az első évi biztosítási díjat befizették - az életbiztosítási
szerződést írásban, harminc napos felmondási idő mellett, a biztosítási időszak utolsó
napjára felmondhatja.
(2)	Az életbiztosítási szerződést - a biztosítási kockázat jelentős növekedésének esetét
kivéve - a biztosító nem mondhatja fel.
6:483. § [Maradékjog]
(1)	Ha az életbiztosítási szerződés bármely okból a biztosítási összeg kifizetése nélkül
szűnik meg, a biztosító köteles a szerződésben meghatározott visszavásárlási összeget
kifizetni.
(2)	A biztosító mentesül a biztosítási összeg kifizetése alól, ha a biztosított a
kedvezményezett szándékos magatartása következtében vesztette életét; a
visszavásárlási összeg ebben az esetben az örökösöket illeti meg, és a kedvezményezett
abból nem részesülhet.
(3)	A szerződés a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, és a biztosító a
visszavásárlási összeget köteles visszatéríteni, ha a biztosított szándékosan elkövetett
súlyos bűncselekménye folytán, azzal összefüggésben vagy a szerződéskötéstől
számított két éven belül elkövetett öngyilkossága következtében halt meg.
3.	A balesetbiztosítási szerződés
6:484. § [Balesetbiztosítás]
Balesetbiztosítási szerződés alapján a biztosító különösen a biztosított baleset miatt
bekövetkező halála, egészségkárosodása vagy rokkantsága esetére a szerződésben
meghatározott biztosítási összeg vagy járadék fizetésére, vagy a szerződésben
meghatározott egyéb szolgáltatásra vállal kötelezettséget.
6:485. § [Alkalmazandó szabályok]
(1)	A balesetbiztosításra az életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell
alkalmazni:
a)	a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása;
b)	a kedvezményezett kijelölése és jogai; és
c)	a biztosító mentesülése, ha a biztosított halálát a biztosítási összegre jogosult okozta.
(2)	A felek a felmondási jog korlátozásában nem állapodhatnak meg.
(3)	A balesetbiztosításra egyebekben a kárbiztosítás szabályait kell alkalmazni a
következő eltérésekkel:
323
a)	a biztosító a balesetért felelős személlyel szemben a törvényi engedmény alapján
igényt nem támaszthat;
b)	nem terheli a biztosítottat állapotmegőrzési kötelezettség a biztosítási esemény
bekövetkezése esetén.
LXV. Fejezet
Az egészségbiztosítási szerződés
6:486. § [Egészségbiztosítási szerződés]
Egészségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a
szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget. A
biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott egészségügyi
szolgáltatások egészséges személy általi igénybe vételekor felmerülő költségek
megtérítésére is.
6:487. § [Alkalmazandó szabályok]
(1)	Az egészségbiztosításra az életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell
alkalmazni:
a)	csoportos biztosítás;
b)	a biztosított részéről szükséges hozzájárulás, ha nem a biztosított a szerződő fél;
c)	a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása; és
d)	a biztosító kötelezettségeinek beállása a közlési kötelezettség megsértése esetén.
(2)	Ha az egészségbiztosítást kárbiztosításként kötötték, a kárbiztosításra vonatkozó
rendelkezéseket a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a kárenyhítési kötelezettség szabályainak alkalmazása során nem tekinthető a
biztosító mentesülését eredményező oknak, ha a biztosított az őt törvény alapján
megillető rendelkezési joggal élve az orvosi beavatkozáshoz nem járul hozzá; és
b)	nem terheli a biztosítottat állapotmegőrzési kötelezettség a biztosítási esemény
bekövetkezése esetén.
6:488. § [Várakozási idő]
(1)	Ápolási szolgáltatásra irányuló biztosítás esetén, illetve akkor, ha a biztosítandó
személy valamely tartós betegsége a szerződéskötéskor mindkét fél által ismert volt, az
említett betegségre vonatkozóan a felek az egészségbiztosítási szerződésben legfeljebb
hároméves várakozási időt köthetnek ki.
(2)	A várakozási időbe beszámít az az időtartam, amelynek során a biztosított az
egészségbiztosítás megkötését megelőzően - legfeljebb hatvan napon belül - megszűnt
korábbi egészségbiztosítási szerződés alapján folyamatosan jogosult volt
egészségbiztosítási szolgáltatásra.
6:489. § [Felmondás egészségbiztosítás esetén]
(1)	Nem tekinthető a biztosítási kockázat jelentős növekedésének a biztosított életkora
előrehaladásából származó természetes egészségromlás lehetősége.
(2)	Az egészségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg.
324
XXIII. Cím
Tartási és életjáradéki szerződés
LXVI. Fejezet
A tartási szerződés
6:490. § [Tartási szerződés]
(1)	Tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és
szükségleteinek megfelelő ellátására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.
(2)	A tartási szerződést írásba kell foglalni.
6:491. § [A tartásra kötelezett kötelezettsége]
A tartásra kötelezett kötelezettsége kiterjed a tartásra jogosult lakhatásának
biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén
ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére.
6:492. § [A szerződés megszűnése]
(1)	A szerződés megszűnik a tartásra jogosult halálával.
(2)	Több jogosult javára szóló szerződés esetén az egyik jogosult halála után - ha a
körülményekből más nem következik - a túlélő jogosult változatlanul követelheti az
oszthatatlan szolgáltatásokat, ide értve a megszokott életvitel folytatásához szükséges
szolgáltatásokat, és arányosan tarthat igényt az osztható szolgáltatásokra.
(3)	A tartásra kötelezett halála esetén a tartási kötelezettség az örökhagyó tartozásaiért
való felelősség szabályai szerint annyiban száll át a tartásra kötelezett örökösére,
amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.
6:493. § [Tartás ellenében ingatlan tulajdonjogának átruházása]
(1)	Ha a tartási kötelezettség ellenében a tartásra kötelezettre ingatlan tulajdonjogát
ruházzák át, és a tartásra jogosult felhívására a tartásra kötelezett az őt terhelő
kötelezettség biztosítására megfelelő biztosítékot nem ad, a tartásra jogosult kérelmére
az ingatlan-nyilvántartásba az átruházott ingatlan terheként tartási jogot kell bejegyezni.
(2)	A tartásra kötelezett szerződésszegése esetén a tartásra jogosult a tartásra kötelezett
által adott biztosítékból vagy tartási jog bejegyzése esetén az ingatlanból kielégítést
kereshet.
6:494. § [A tartási szerződés módosítása és megszüntetése]
(1)	A bíróság a tartási szerződést bármelyik fél kérelmére - mindkét fél érdekeinek
figyelembevételével - módosíthatja, ha a szerződés változatlan tartalommal történő
fenntartása - különösen a felek megromlott viszonyára tekintettel - indokolatlan.
(2)	Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás
lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az
említett körülmények megszűntéig tartó módosítását életjáradéki szerződéssé. A
szerződés módosítása esetén a bíróság az ítéletben meghatározza a tartásra kötelezettet
terhelő szolgáltatást.
(3)	Ha a szerződés célja módosításával nem valósítható meg, bármelyik fél kérheti a
bíróságtól a szerződés megszüntetését.
(4)	A bíróság a felek kérelméhez nincs kötve, de nem alkalmazhat olyan
jogkövetkezményt, amely ellen mindkét fél tiltakozik.
325
6:495. § [Ingyenes tartási szerződés]
(1)	E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan tartási szerződésre,
amely alapján a tartásra jogosult ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.
(2)	Ha a körülményekből más nem következik, a közeli hozzátartozók között létrejött
tartási szerződésből folyó kötelezettségek teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár.
(3)	Az ingyenes tartási szerződés a tartásra kötelezett halálával megszűnik.
(4)	Ha a szerződés teljesítése vagy életjáradéki szerződéssé módosítása a szerződéskötés
után megváltozott vagyoni körülményeinél fogva a tartásra kötelezettre nézve
túlságosan nagy megterheléssel járna, a tartásra kötelezett kérheti a bíróságtól a
szerződés megszüntetését.
(5)	Az ingyenes tartás esetén a tartási kötelezettség teljesítésének megtagadására és az
eltartó felelősségére az ajándékozási szerződés szabályait megfelelően alkalmazni kell.
LXVII. Fejezet
Az életjáradéki szerződés
6:496. § [Életjáradéki szerződés]
(1)	Életjáradéki szerződés alapján a járadékadásra kötelezett a járadékszolgáltatásra
jogosult javára, annak haláláig, meghatározott pénzösszeg vagy más helyettesíthető
dolog időszakonként visszatérő szolgáltatására, a járadékszolgáltatásra jogosult
ellenérték teljesítésére köteles.
(2)	Az életjáradékot havonta előre kell teljesíteni. A járadékszolgáltatásra jogosult a hat
hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékot bírósági úton
nem követelheti.
(3)	Az életjáradéki szerződésre egyebekben a tartási szerződés szabályait kell
alkalmazni.
XXIV.	Cím
A polgári jogi társasági szerződés
6:497. § [Polgári jogi társasági szerződés]
Polgári jogi társasági szerződéssel a felek (a továbbiakban: tagok) arra vállalnak
kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a közös cél
megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és tevékenységük
kockázatát közösen viselik.
6:498. § [Vagyoni hozzájárulás]
(1)	A tagok fejenként egyenlő mértékben teljesítenek vagyoni hozzájárulást.
(2)	A vagyoni hozzájárulás tárgya lehet pénz, vagyoni értékkel rendelkező dolog,
vagyoni értékű jog vagy bármilyen egyéb szolgáltatás, így különösen személyes
munkavégzés.
(3)	A nem pénzben nyújtott hozzájárulásokat a tagok maguk értékelik, és ennek alapján
megállapítják a hozzájárulások egymáshoz viszonyított arányát.
6:499. § [A hozzájárulás módja]
(1)	A hozzájárulásként adott el nem használható dolgok közös használatba, az
elhasználható dolgok közös tulajdonba kerülnek.
326
(2)	A közös tulajdonba került dolog tulajdoni hányadával a tag önállóan nem
rendelkezhet.
6:500. § [Igényérvényesítés a taggal szemben]
(1)	Ha valamelyik tag nem szolgáltatja a szerződésben vállalt hozzájárulást, bármelyik
tag követelheti tőle a szerződésszerű teljesítést. A tagok ezen jogát érvényesen nem
lehet kizárni.
(2)	Ha valamelyik tag olyan magatartást tanúsít, amely veszélyezteti a közös
tevékenység sikerét vagy a szerződéses célt, bármelyik tag követelheti az ettől való
tartózkodást.
6:501. § [Nyereség és veszteség, tartozások]
(1)	A közös tevékenység nyeresége és vesztesége a tagok közt hozzájárulásuk
arányában oszlik meg.
(2)	Tilos az olyan megállapodás, amely valamely tagot a veszteség viselése alól
mentesít, vagy a nyereségben való részesedésből kizár.
(3)	Ha a tagok harmadik személlyel kötött szerződésük alapján a veszteség viselésének
arányától eltérően kötelesek helytállni, a szerződésben meghatározottak szerint el kell
számolniuk egymással.
6:502. § [Ügyvitel]
(1)	Az ügyek vitelére a tagok együttesen jogosultak.
(2)	A tagok úgy is rendelkezhetnek, hogy az ügyek vitelére meghatározott tagot vagy
tagokat jogosítanak fel; ilyenkor a kifejezetten fel nem jogosított tagok nem jogosultak
az ügyek vitelére.
(3)	Ha több tag együttesen jogosult ügyvitelre, az ügyvitelre jogosult tagok az ügyviteli
döntéseket egyhangúlag hozzák meg.
(4)	Az ügyek vitelére a társaságon kívül álló személy nem jogosítható fel. Az ügyvitel
személyesen látható el. Az e rendelkezésekkel ellentétes szerződési kikötés semmis.
6:503. § [Ellentmondás]
Az önálló ügyviteli jogkörrel rendelkező tag ügyviteli intézkedése ellen bármelyik tag,
az együttes ügyviteli jogkörben eldöntött ügyviteli intézkedés ellen az ügyvitelből kizárt
bármelyik tag ellentmondással élhet. Az ellentmondásról a tagok együttesen döntenek.
A tervezett intézkedés a tagok döntésének meghozataláig nem hajtható végre. Az
ellentmondás joga érvényesen nem zárható ki.
6:504. § [Az ügyviteli jog megszűnése]
(1)	Ha az ügyeket nem az összes tag együttesen viszi, az ügyvitelre feljogosított tagtól
az ügyvitel jogát a többi tag egyhangú döntéssel megvonhatja; ilyenkor az ügyek
további vitelének módjáról a tagok döntenek. Ezen jog kizárása vagy korlátozása
semmis.
(2)	A szerződés által az ügyvitel jogával felruházott tag erről a jogáról lemondhat. A
lemondás nem eshet alkalmatlan időre.
(3)	Ha nem marad ügyvitelre jogosított tag, az ügyvitel joga valamennyi tagot megilleti.
6:505. § [Képviselet]
A tagok a szerződésben feljogosíthatják valamelyik tagot a többi tag harmadik
személyekkel szembeni képviseletére.
327
6:506. § [A tagok egymás közötti viszonya]
Minden tag jogosult az ügyek menetét megismerni, így különösen az ezekkel
kapcsolatos iratokba, könyvekbe betekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása
semmis.
6:507. § [A tag hitelezője]
(1)	A tag hitelezője a szerződés megszűnése esetén a tagot megillető elszámolási
hányadra tarthat igényt.
(2)	Ha a hitelező e hányadra végrehajtást vezet, a tagot megillető rendes felmondás
jogát gyakorolhatja, de ebben az esetben sem követelheti a tagnak járó hányad
természetben való kiadását.
(3)	Ha a szerződést határozott időre kötötték, a tag hitelezőjét felmondási jog illeti meg
három hónapos felmondási idővel, feltéve, hogy a határozott időtartamból egy évnél
hosszabb idő van hátra.
6:508. § [Rendes felmondás]
(1)	A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik tag három hónapos felmondási
idővel felmondhatja. A felmondási jogot nem lehet érvényesen kizárni.
(2)	Aki alkalmatlan időben gyakorolja felmondási jogát, köteles az ebből eredő károkat
megtéríteni, feltéve, hogy az időpont alkalmatlanságára a többi tag figyelmeztette, és
felmondását a figyelmeztetés ellenére fenntartotta.
6:509. § [Rendkívüli felmondás]
(1)	A szerződés fontos okból rendkívüli felmondással, azonnali hatállyal is
megszüntethető. Ezen jog kizárása semmis.
(2)	Fontos oknak minősül különösen, ha valamely tag a szerződésből eredő lényeges
kötelezettségét felróhatóan megszegi.
6:510. § [A tag halála vagy megszűnése]
(1)	A szerződés megszűnik bármelyik tag halála vagy megszűnése esetén.
(2)	A megmaradt tagok egyhangúlag dönthetnek úgy, hogy a szerződést a meghalt vagy
megszűnt tag nélkül hatályban tartják.
(3)	Ha a meghalt vagy megszűnt tag jogutódja kérelmezi, és ehhez a megmaradt tagok
hozzájárulnak, a szerződésben a jogutód a jogelőd helyébe lép.
6:511. § [Kizárás]
(1)	A szerződés rendelkezhet úgy, hogy valamely tagot a többi tag egyhangú döntésével
a társaságból kizár, ha a kizárandó tag érdekkörében felmerülő okból valamely másik
tagot rendkívüli felmondási jog illetne meg.
(2)	A kizárt taggal el kell számolni.
(3)	A kizárt tag a közös vagyonba tartozó vagyontárgyak kiadását természetben nem
követelheti. A többi tag azonban választása szerint kiadhatja természetben a követelt
vagyontárgyat vagy annak értékét.
6:512. § [Elszámolás]
(1)	A szerződés megszűnése után a tagok között elszámolásnak van helye. Semmis az
olyan megállapodás, amely az elszámolást előre kizárja.
(2)	Az elszámolás során a közös vagyont a tagok között hozzájárulásuk arányában kell
felosztani.
(3)	A közös használatba adott dolgokat vissza kell szolgáltatni a tulajdonosnak.
328
Negyedik Rész
Felelősség szerződésen kívül okozott kárért
XXV.	Cím
A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai
6:513. § [A károkozás általános tilalma]
A törvény tiltja a jogellenes károkozást.
6:514. § [A felelősség általános szabálya]
Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a
károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
6:515. § [Jogellenesség]
Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt
a)	a károsult beleegyezésével okozta;
b)	a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása
érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl;
c)	szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy
d)	jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy
jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.
6:516. § [Előreláthatóság]
Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a
károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.
6:517. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]
(1)	A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.
(2)	A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni
a)	a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;
b)	az elmaradt vagyoni előnyt; és
c)	a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
(3)	A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni
előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt.
(4)	A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés
mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
6:518. § [A károsodás veszélye]
Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki a veszélyt
előidézte, az eset körülményeihez képest
a)	tiltsa el a veszélyeztető magatartástól;
b)	kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére;
c)	kötelezze megfelelő biztosíték adására.
6:519. § [Többek közös károkozása]
(1)	Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.
(2)	A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, ha a károsult a kár
bekövetkeztében maga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő
körülmények fennállása miatt indokolt. Az egyetemleges felelősség megállapításának
mellőzése esetén a bíróság a károkozókat magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez
329
nem megállapítható, közrehatásuk arányában marasztalja. Ha a közrehatás arányát sem
lehet megállapítani, a bíróság a károkozókat egyenlő arányban marasztalja.
(3)	A károkozók a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem
megállapítható, közrehatásuk arányában viselik. Ha a közrehatás arányát sem lehet
megállapítani, a kárt a károkozók egymás között egyenlő arányban viselik.
(4)	A többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a
kárt több, egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte
volna, vagy nem állapítható meg, hogy a kárt melyik magatartás okozta.
6:520. § [Károsulti közrehatás]
(1)	A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Az e
kötelezettségek felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles
megtéríteni.
(2)	A károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez
nem megállapítható, közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás arányát
sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell
megosztani.
(3)	A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
6:521. § [A károkozásért való felelősség korlátozása és kizárása]
A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget
megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés
semmis.
6:522. § [A kártérítés módja]
(1)	A károkozó a kárt pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár
természetben való megtérítését indokolják.
(2)	A jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésére a bíróság időszakonként
visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is megállapíthat.
(3)	A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a károsult kérelméhez;
a kártérítésnek azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.
6:523. § [A jövedelempótló járadék]
(1)	Akinek munkaképessége a károkozás folytán csökkent, akkor követelhet
jövedelempótló járadékot, ha a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak
jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el.
(2)	A jövedelempótló járadékot a munkaképesség-csökkenés és a bekövetkezett
jövedelemkiesés mértékének együttes vizsgálata alapján kell megállapítani.
(3)	A károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző egy évben elért havi
átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha a károsodást megelőző egy
évben a jövedelemben tartós változás következett be, a változás utáni jövedelem átlagát
kell figyelembe venni.
(4)	Ha a jövedelemkiesés a (3) bekezdés alapján nem állapítható meg, az azonos vagy
hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni.
(5)	A jövedelemkiesés megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást
is, amelynek bekövetkezésével számolni lehet.
(6)	A jövedelemkiesés megállapításánál nem vehető figyelembe az a jövedelem,
amelyet a károsult munkaképességének csökkenése ellenére rendkívüli
munkateljesítménnyel ér el.
330
6:524. § [A tartást pótló járadék]
(1)	Tartást pótló járadék megállapításának van helye a károkozás folytán meghalt
személlyel szemben tartásra jogosult részére. A károkozó a tartást pótló járadék
fizetésére abban az esetben is köteles, ha magatartásának e következménye nem volt
előrelátható.
(2)	A károkozó a tartást pótló járadék fizetésére akkor is köteles, ha a meghalt személy
tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy a
járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.
(3)	A tartást pótló járadék mértékének megállapításánál a kiesett tartást és a járadékot
igénylő jövedelmét kell figyelembe venni.
(4)	A járadék mértékének megállapításánál értékelni kell, ha a járadékot igénylő neki
felróható okból nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel, továbbá, hogy érvényesíthet-
e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a meghalt személlyel egy sorban
voltak kötelesek.
(5)	A járadék számítására egyebekben a jövedelempótló járadék számítására vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
6:525. § [A járadék megváltoztatása vagy megszüntetése]
A járadék megállapításánál figyelembe vett körülmények megváltozása esetén
bármelyik fél kérheti a járadék mértékének és a járadékfizetés időtartamának
megváltoztatását vagy a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését.
6:526. § [Az általános kártérítés]
Ha a kár mértéke nem állapítható meg, a károkozásért felelős személy olyan összegű
kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult kárának a kiegyenlítésére alkalmas.
6:527. § [A kártérítés esedékessége]
A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.
6:528. § [Elévülés]
(1)	A kártérítésre az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig,
amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
(2)	A járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére egységesen akkor
kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik.
6:529. § [Az életviszonyok változásának figyelembevétele a kár mértékének
meghatározásánál]
(1)	Ha a károkozás és az ítélethozatal között az időmúlásra vagy egyéb körülményre
tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a bíróság az okozott
kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerint határozhatja
meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték
megállapításának időpontjától kezdődően köteles.
(2)	Ha a károsult kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan késlekedik, az ár- és
értékviszonyok változásának kockázatát maga viseli.
331
XXVI. Cím
A felelősség egyes esetei
LXVIII. Fejezet
Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért
6:530. § [A veszélyes üzemi felelősség]
(1)	Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt
megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan
ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
(2)	A veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel az is, aki az emberi környezetet
veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.
6:531. § [Az üzembentartó]
(1)	A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az minősül, akinek érdekében a
veszélyes üzem működik.
(2)	Ha a veszélyes üzemnek több üzembentartója van, őket közös károkozónak kell
tekinteni.
6:532. § [A károsulti közrehatás szabályai]
(1)	Az üzembentartónak nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a
károsult felróható magatartásából származott. A kármegosztásnál a tevékenység
fokozottan veszélyes jellegét az üzembentartó terhére figyelembe kell venni.
(2)	Ha vétőképtelen személy elhárítható magatartásával a károkozásban közrehatott, az
üzembentartót a vétőképtelen károsulttal szemben teljes felelősség terheli. Az
üzembentartó a vétőképtelen személy gondozójával szemben az (1) bekezdés megfelelő
alkalmazásával megtérítési igényt érvényesíthet.
6:533. § [Elévülés]
A veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési követelés három év alatt évül el.
6:534. § [Veszélyes üzemek találkozása és az üzembentartók egymás közötti
viszonya közös károkozásnál]
(1)	Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk
arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a
tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó
magatartásának felróhatósága alapján köteles.
(2)	Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, a kárt az köteles megtéríteni, akinek
fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető
rendellenesség merült fel.
(3)	Ha az egymásnak okozott kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége
körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség
egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga
viseli.
(4)	E § rendelkezéseit kell alkalmazni az üzembentartók egymás közötti viszonyában
abban az esetben is, ha több veszélyes üzem közösen okoz kárt, azzal, hogy felróhatóság
és rendellenesség hiányában a kárt egyenlő arányban viselik.
332
LXIX. Fejezet
Felelősség más személy által okozott kárért
6:535. § [Felelősség az alkalmazott és a jogi személy tagja károkozásáért]
(1)	Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben
harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.
(2)	Ha a jogi személy tagja tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek
kárt okoz, a károsulttal szemben a jogi személy a felelős.
(3)	Az alkalmazott és a tag egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi
személlyel, ha a kárt szándékosan okozta.
6:536. § [Felelősség a vezető tisztségviselő károkozásáért]
Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik
személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel
egyetemlegesen felel.
6:537. § [Felelősség a megbízott károkozásáért]
(1)	Ha a megbízott e minőségében harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal
szemben a megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelős. Mentesül a megbízó a
felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal való
ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli.
(2)	Állandó jellegű megbízási viszony esetén a károsult kárigényét az alkalmazott
károkozásáért való felelősség szabályai szerint is érvényesítheti.
6:538. § [Felelősség más szerződés kötelezettjének károkozásáért]
Más szerződés jogosultja felelősséggel tartozik a vele szerződési viszonyban álló
kötelezett által a szerződés teljesítése körében harmadik személynek okozott kárért
mindaddig, amíg a károsult számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi.
LXX. Fejezet
Felelősség vétőképtelen személy károkozásáért
6:539. § [Felelősség vétőképtelen által okozott kárért]
(1)	Akinek belátási képessége oly mértékben korlátozott, hogy a károkozással
kapcsolatos magatartása következményeit nem képes felmérni, nem felel az általa
okozott kárért.
(2)	A vétőképtelen helyett az felel, aki jogszabály alapján a vétőképtelen gondozójának
minősül. Gondozó az is, aki a vétőképtelen személy felügyeletét a károkozáskor ellátta.
(3)	Mentesül a gondozó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a nevelés és a felügyelet
ellátásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
(4)	Több gondozó felelősségére a többek közös károkozására vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni.
6:540. § [Kártérítés méltányosság alapján]
Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet
megállapítani, kivételesen a vétőképtelen károkozót is kötelezni lehet a kár részben
vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek vagyoni
viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik.
333
6:541. § [Önhiba]
A vétőképtelen károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem
hivatkozhat, ha ezt az állapotát felróhatóan maga idézte elő.
6:542. § [Felelősség vétőképes kiskorú károkozásáért]
Ha a kárt olyan vétőképes kiskorú okozta, akinek van felügyeletre köteles gondozója, és
a károsult bizonyítja, hogy a gondozó kötelességét felróhatóan megszegte, a gondozó az
okozott kárért a károkozóval egyetemlegesen felelős.
LXXI. Fejezet
Felelősség közhatalom gyakorlásával okozott kárért
6:543. § [Felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért]
(1)	Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a
kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes
jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti
eljárásban nem volt elhárítható.
(2)	Közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy
tartozik felelősséggel. Ha a közhatalmi jogkör gyakorlója nem jogi személy, a kárért az
a jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek
keretében az eljárt közigazgatási szerv működik.
6:544. § [Felelősség bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben
okozott kárért]
(1)	A bírósági és az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre a
közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően
alkalmazni, azzal, hogy a kárigényt bírósági jogkörben okozott kár esetén a bírósággal,
ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell
érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, a kárigényt az eljárt bíróság
illetékességi területén működő jogi személyiséggel rendelkező bírósággal szemben kell
érvényesíteni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.
(2)	A közjegyzői és a végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a
közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően
alkalmazni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.
LXXII. Fejezet
A termékfelelősség
6:545. § [Felelősség a termékkárért]
A termékkárért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik.
6:546. § [A termék]
Termék minden ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált.
6:547. § [A termékkár]
Termékkár
a)	valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása
miatt bekövetkezett kár; és
334
b)	a hibás termék által más dolgokban okozott, a kár bekövetkeztekor ötszáz eurónak a
Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszegénél nagyobb
összegű kár, ha a károsodott dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy
magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.
6:548. § [A gyártó]
(1)	E fejezet alkalmazásában gyártó a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója,
valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető
jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel.
(2)	Import termék esetén a terméket gazdasági tevékenysége keretében az Európai
Gazdasági Térség területére behozó személyt is gyártónak kell tekinteni. Ez a szabály
nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető visszkereseti igényét.
(3)	Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját
gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót,
akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. Ezt a szabályt import
termék esetén akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a termék gyártója feltüntetésre
került, de az importálója nem állapítható meg.
(4)	A forgalmazó ezt a nyilatkozatát a károsult írásbeli felhívásától számított harminc
napon belül teheti meg.
6:549. § [A termék hibája]
(1)	A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható,
figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a
termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a
tudomány és a technika állására.
(2)	A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb
biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba.
(3)	A termék hibáját a károsultnak kell bizonyítania.
6:550. § [Mentesülés a felelősség alól]
(1)	A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a)	a terméket nem hozta forgalomba;
b)	terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű
gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta;
c)	a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba
oka később keletkezett;
d)	a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a
technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy
e)	a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.
(2)	Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja,
hogy
a)	a hibát a végtermék szerkezete, illetve összetétele okozta; vagy
b)	a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.
(3)	A gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó az (1)
bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól.
6:551. § [Harmadik személy közrehatása]
A gyártó nem mentesül a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a kár bekövetkeztében
harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a
harmadik személlyel szemben érvényesíthető igényét.
335
6:552. § [A felelősség korlátozása és kizárása]
A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.
6:553. § [Igényérvényesítési határidő]
(1)	A károsult kártérítési igényét hároméves határidő alatt érvényesítheti.
(2)	Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy tudomást
szerezhetett volna a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről.
(3)	A gyártót az e fejezetben meghatározott felelőssége az adott termék általa történő
forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli. E határidő elmulasztása jogvesztéssel
jár.
6:554. § [Vegyes rendelkezések]
(1)	E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során különös méltánylást érdemlő
körülmények fennállása esetén sincs mód a kártérítés mértékének a teljes kárnál
alacsonyabb összegben történő meghatározására.
(2)	E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatóak az atomenergiáról szóló törvényben
meghatározott károkra, továbbá az olyan nukleáris balesetek által okozott károkra,
amelyeket a Magyar Köztársaság által ratifikált nemzetközi egyezmények rendeznek.
LXXIII. Fejezet
Felelősség az épületkárokért
6:555. § [Az épület tulajdonosának felelőssége]
(1)	Épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak
okozott kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre
és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy
karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni az épületen elhelyezett tárgyak
leesésével okozott kárért való felelősségre azzal az eltéréssel, hogy a károsulttal
szemben azt, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték, az épület tulajdonosával
egyetemleges felelősség terheli.
(3)	Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a
kár megtérítését követelhesse.
6:556. § [Felelősség tárgyak kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott
kárért]
(1)	Valamely tárgy lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy
kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás vagy helyiség bérlője vagy
egyéb jogcímen használója felelős.
(2)	Kezesként felel a bérlő vagy a használó, ha a károkozót megnevezi. Mentesül a
felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a
helyiségben.
(3)	Valamely tárgy az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való
kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület
tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.
(4)	Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért
egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse.
336
LXXIV. Fejezet
Felelősség az állatok károkozásáért
6:557. § [Az állattartás körében okozott kár]
(1)	Aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy
az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
(2)	Veszélyes állat tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel.
6:558. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]
(1)	A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik
felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem
vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a
vadászterületéről a vad kiváltott.
(2)	A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt
ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
(3)	A kártérítési követelés három év alatt évül el.
XXVII.	Cím
Kártalanítás jogszerű károkozásokért
6:559. § [A kártalanítás]
Ha jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget ír elő, a
kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
Ötödik Rész
Az értékpapír
XXVIII.	Cím
Általános szabályok
6:560. § [Az értékpapír fogalma]
(1)	Ha valaki írásban - ide nem értve az elektronikus okiratot - vagy elektronikus
formában rögzített és értékpapírszámlán nyilvántartott (dematerializált) módon
egyoldalúan kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy a nyilatkozatában megjelölt
más személy a nyilatkozatban rögzített jog gyakorlását a nyilatkozatban meghatározott
feltételek szerint az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy
részére biztosítja, vagy az okiratban, illetve az elektronikus úton rögzített nyilatkozat
szerinti szolgáltatást az okirat vagy az értékpapírszámla által jogosultként igazolt
személy részére teljesíti, az okirat, illetve a nyilatkozatot rögzítő elektronikus jelsorozat
értékpapírnak minősül.
(2)	Aki a kötelezettségvállalását tartalmazó értékpapírt a kötelezettség vállalásának
céljával más birtokába adja, vagy intézkedik annak érdekében, hogy a dematerializált
értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön, az értékpapír
tartalma szerint válik kötelezetté az értékpapír által jogosultként igazolt személlyel
szemben.
337
(3)	Az értékpapírban rögzített jog gyakorlása vagy követelés érvényesítése, továbbá a
jog vagy követelés bizonyítása, illetve átruházása kizárólag az értékpapír által
lehetséges.
(4)	Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit,
kizárólag az ezeknek megfelelő okiratot vagy számítógépes jelet lehet az adott
értékpapírfajtába tartozó értékpapírnak tekinteni.
(5)	Jogszabály által nem szabályozott értékpapírfajta estében az okirat vagy
számítógépes jel akkor minősül értékpapírnak, ha a kibocsátója az értékpapírban
legalább az alábbi tartalmi elemeket feltünteti:
a)	a kibocsátó nevét és címét;
b)	azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;
c)	az értékpapír által megtestesített jogosultságot;
d)	sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat
értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát;
e)	a kibocsátás helyét és időpontját;
f)	okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.
(6)	Az értékpapír átruházható. A kibocsátó az értékpapír átruházását - a tilalomnak az
értékpapírban való feltüntetésével - megtilthatja.
6:561. § [Kifogáskorlátozás]
Az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír vagy az
értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokon kívül nem hivatkozhat olyan
kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes
viszonyán alapulnak.
6:562. § [Az eltérő szabályozás lehetősége]
Jogszabály az értékpapírokra nemzetközi egyezmény alapján az e részben foglalt
rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg.
XXIX.	Cím
Az okirati formában előállított értékpapírok
6:563. § [Az okirati formában előállított értékpapír kibocsátásának hibája]
Az okirati formában előállított értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű
jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban rögzített kötelezettségek, ha az
értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba.
6:564. § [Az okirati formában előállított értékpapírok átruházásának módja]
(1)	Az olyan okirati formában előállított értékpapír, amely nem tartalmazza a jogosult
megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír tartalma szerint a kötelezett
nemcsak a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles
teljesíteni (a továbbiakban: bemutatóra szóló értékpapír), az átruházásra irányuló
jogcímen alapuló birtokátruházással ruházható át.
(2)	Az olyan okirati formában előállított értékpapír átruházásához, amely tartalmazza a
jogosult megnevezését, és nem tartalmaz olyan kikötést, amely szerint a kötelezett az
értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (a továbbiakban: névre szóló
értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházáson kívül teljes
vagy üres forgatmány szükséges.
338
(3)	A teljes forgatmány a névre szóló értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (a
továbbiakban: toldatra) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely
kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az
értékpapírt átruházzák.
(4)	Az üres forgatmány az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó
által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de
nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák.
Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a toldaton
szereplő aláírása is.
(5)	Az okirati formában előállított értékpapír üres forgatmánnyal való átruházása esetén
az értékpapír birtokosa
a)	az üres forgatmányt kitöltheti a saját vagy más személy nevére;
b)	az értékpapírt átruházhatja üres vagy teljes forgatmánnyal;
c)	az értékpapír birtokát harmadik személyre átruházhatja anélkül, hogy az üres
forgatmányt kitöltené és az értékpapírt újabb forgatmánnyal látná el.
(6)	Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló értékpapírba felvett
írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (a
továbbiakban: negatív rendeleti záradék), az értékpapír az engedményezés hatályával
ruházható át.
6:565. § [Az okirati formában előállított értékpapír átruházásának joghatása]
A bemutatóra szóló és a negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló
értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok és követelések átszállnak az
értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal
rendelkezett.
6:566. § [Az okirati formában előállított értékpapírok alaki legitimációs hatása]
(1)	A bemutatóra szóló értékpapír esetén az értékpapír birtokosát kell az értékpapírban
rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni.
(2)	Névre szóló értékpapír esetén az értékpapírnak azt a birtokosát kell az értékpapírban
rögzített jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére jogosult személynek tekinteni,
akit az értékpapír szövege jogosultként megjelöl, vagy akit a forgatmányok
megszakítatlan láncolata jogosultként igazol. Ha az utolsó forgatmány üres, az
értékpapír birtokosát kell jogosultnak tekinteni, feltéve, hogy a forgatmányok láncolata
megszakítatlan. Ha valamely üres forgatmányra újabb forgatmány következik, az utóbbi
aláíróját úgy kell tekinteni, mint aki az értékpapírt üres forgatmány útján szerezte meg.
(3)	A jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek az értékpapírból eredő
jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más
tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan
volt.
(4)	Ha a névre szóló értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik
meg, az új jogosult a jogszerzését igazolni köteles. A nem átruházás útján való
jogszerzést követően az értékpapírra vezetett forgatmányok megszakítatlan láncolata az
értékpapír birtokosát a nem átruházás útján való jogszerzés igazolásától függően
igazolja jogosultként. Ha jogszabály meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás
útján való igazolt jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való feltüntetésére, az ilyen
bejegyzés biztosítja a forgatmányi láncolat megszakítatlanságát, és a jogszerzés hiánya,
érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű
harmadik személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja.
339
6:567. § [Az okirati formában előállított értékpapírok megsemmisítése]
(1)	Ha az okirati formában előállított értékpapír elvész, fizikailag megsemmisül, vagy
oly mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, erre irányuló eljárás
eredményeként az értékpapír megsemmisítésére kerülhet sor.
(2)	Az értékpapír megsemmisítése esetén a megsemmisített értékpapírhoz nem
fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra
irányadó általános szabályok szerint lehet érvényesíteni.
XXX.	Cím
A dematerializált értékpapír
6:568. § [A dematerializált értékpapír előállítása]
(1)	Dematerializált értékpapírként sorozatban kibocsátott értékpapírt lehet előállítani.
(2)	A dematerializált értékpapírt a központi értéktár a kibocsátó megbízása alapján
megnyitott központi értékpapírszámlákon tartja nyilván.
(3)	A központi értékpapírszámlákat a központi értéktár értékpapír-sorozatonként,
azoknak az értékpapír-számlavezetőknek a nevén vezeti, akik az adott értékpapír-
sorozatba tartozó értékpapírokra vonatkozó értékpapírszámlát vezetnek. A központi
értékpapírszámlán az értékpapír-számlavezető által nyilvántartott, azonos sorozatba
tartozó dematerializált értékpapírok mindenkori darabszámát kell nyilvántartani.
(4)	A központi értékpapírszámlák megnyitásához a kibocsátónak a központi értéktárnál
letétbe helyezett, értékpapírnak nem minősülő okiratban kell közölnie a központi
értéktárral
a)	a kibocsátásról szóló döntés tartalmát és a döntés meghozatalának időpontját;
b)	a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok jogszabály
által meghatározott tartalmi kellékeit, ha pedig jogszabály a kötelező tartalmi elemeket
nem határozza meg, akkor a dematerializált értékpírban rögzítendő tartalmi elemeket;
c)	a kibocsátandó értékpapír-sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok darabszámát
és - ha ilyennel rendelkezik - névértékét;
d)	azoknak az értékpapírszámla-vezetőknek a megjelölését, akik a kibocsátandó
értékpapír-sorozatba tartozó értékpapírokat az értékpapírok jogosultjainak
értékpapírszámláin nyilván fogják tartani;
e)	az egyes értékpapír-számlavezetők által nyilvántartandó értékpapírok darabszámát.
(5)	Ha a dematerializált értékpapírként kibocsátott értékpapír-sorozatba tartozó újabb
dematerializált értékpapírok kibocsátására kerül sor, vagy a központi értéktárnál letétbe
helyezett okirat tartalmában más változás áll be, a kibocsátónak a (3) bekezdésben
meghatározott tartalommal újabb okiratot kell benyújtania a központi értéktárhoz. Az
újabb okirat benyújtásával a dematerializált értékpapír előállításának alapjául szolgáló
korábbi okirat érvényét veszti.
6:569. § [Értékpapírok dematerializált értékpapírrá alakítása]
(1)	Ha a kibocsátó a nyomdai úton előállított értékpapír dematerializált értékpapírrá
történő átalakítását határozza el, hirdetményben köteles felhívni az értékpapírok
jogosultjait az okirati formában előállított értékpapíroknak a kibocsátónál való
benyújtására, és annak közlésére, hogy melyik értékpapír-számlevezetőnél nyitott,
milyen számú értékpapírszámlán kívánják nyilvántartatni a dematerializált értékpapírt.
A hirdetményben tájékoztatást kell adni arról, hogy a be nem nyújtott, tagsági jogot
megtestesítő értékpapírok milyen módon kerülnek értékesítésre, illetve bevonásra.
340
(2)	A felhívásban meg kell jelölni azt a - hatvan napnál nem rövidebb - időtartamot,
ameddig az értékpapírok jogosultjai értékpapírjaikat benyújthatják.
(3)	A kibocsátó a benyújtásra előírt határidő leteltét vagy valamennyi átalakítandó
értékpapír benyújtását követő első munkanapon készíti el és nyújtja be a központi
értéktárnak a dematerializált értékpapír előállításához szükséges okiratot. Ennek alapján
a központi értéktár megnyitja a központi értékpapírszámlát, és azon a nyomdai úton
előállított értékpapírokkal azonos darabszámú és tartalmú dematerializált értékpapírt ír
jóvá. Ezzel egyidejűleg az okirati formában előállított értékpapírok érvénytelenné
válnak.
6:570. § [Az átalakításra be nem nyújtott értékpapírokra vonatkozó szabályok]
(1)	A nyomdai úton előállított értékpapír jogosultja által az előző §-nak megfelelően be
nem nyújtott értékpapírok helyett előállított dematerializált értékpapírokat a központi
értéktár a kibocsátó részére vezetett központi értékpapírszámlán írja jóvá. Ezen a
központi értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokkal kapcsolatban a kibocsátó az e
§-ban meghatározottak szerint rendelkezhet.
(2)	A szabályszerűen be nem nyújtott értékpapírok helyett előállított dematerializált
értékpapírok lejárta esetén a kibocsátó a dematerializált értékpapírok pénzbeli
ellenértékét köteles a jogosult javára letétbe helyezni.
(3)	A kibocsátó a szabályszerűen be nem nyújtott, tagsági viszonyt megtestesítő
értékpapírokat a hirdetményben megjelölt feltételek szerint értékesítheti vagy
bevonhatja. Az értékesítésből befolyó ellenértéket, illetve az értékpapír bevonása esetén
a jogosultnak fizetendő pénzösszeget a kibocsátó köteles a jogosult javára
hitelintézetnél letétbe helyezni.
(4)	Az okirati formában előállított értékpapír azon jogosultja, aki elmulasztotta az
értékpapírját szabályszerűen benyújtani, a késedelemből eredően a kibocsátónál
felmerült költségek megtérítése mellett kérheti a dematerializált értékpapír jóváírását az
értékpapírszámláján, illetve a javára letétbe helyezett pénzösszeg kiadását.
6:571. § [Az értékpapírszámla]
(1)	Az értékpapírszámla a dematerializált értékpapíroknak és azok jogosultjainak
nyilvántartására szolgáló elektronikus számla, amelyet az értékpapírszámla vezetésére
feljogosított szervezet a dematerializált értékpapír jogosultjával kötött szerződés alapján
nyit meg.
(2)	Az értékpapír-számlavezető az értékpapírszámla vezetésére vonatkozó szerződés
megkötésekor rögzíti a számla jogosultjának azonosításához szükséges adatokat.
(3)	A központi értékpapírszámla megnyitásáról a központi értéktár értesíti azokat az
értékpapír-számlavezetőket, akiknek a nevén a dematerializált értékpapírok a központi
értékpapírszámlán nyilvántartásba kerültek. Az értékpapír-számlavezetők az értesítés
alapján, az értesítésben meghatározott időponttal kezdődően írhatják jóvá a
dematerializált értékpapír jogosultjának értékpapírszámláján a dematerializált
értékpapírt.
6:572. § [A dematerializált értékpapírok átruházása]
(1)	A dematerializált értékpapír átruházásához az átruházásra irányuló szerződés vagy
más jogcím, valamint az átruházó értékpapírszámlájának megterhelése és az új jogosult
értékpapírszámláján a dematerializált értékpapír jóváírása szükséges.
(2)	Ha a dematerializált értékpapír új jogosultjának értékpapírszámláját nem az átruházó
számlavezetője vezeti, akkor az átruházó számlavezetője az értékpapírszámla
megterhelésével egyidejűleg köteles közölni a központi értéktárral, hogy melyik
341
értékpapír-számlavezető által vezetett értékpapírszámlán kell jóváírni az átruházásra
kerülő dematerializált értékpapírt. A központi értéktár az átruházó számlavezetőjének
központi értékpapírszámláját az átruházandó mennyiséggel megterheli és az új jogosult
értékpapírszámláját vezető számlavezető központi értékpapírszámláján az átruházandó
mennyiséget jóváírja. A jóváírásról a központi értéktár értesíti az új jogosult
számlavezetőjét, aki ezt követően az új jogosult értékpapírszámláján az átruházandó
dematerializált értékpapírt jóváírja.
(3)	A dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírban rögzített jogok
átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen
jogokkal rendelkezett.
6:573. § [A dematerializált értékpapír alaki legitimációs hatása]
(1)	A dematerializált értékpapír jogosultjának annak az értékpapírszámlának a
jogosultját kell tekinteni, amelyiken a dematerializált értékpapírt nyilvántartják.
(2)	A dematerializált értékpapír jogosultja jogosultságát az értékpapírszámla vezetője
által kiállított számlakivonattal vagy jogosulti igazolással igazolhatja a számlakivonat
vagy a jogosulti igazolás kiállításának időpontjában. A számlakivonat és a jogosulti
igazolás nem minősül értékpapírnak. A számla adatainak és a számláról kiállított okirat
tartalmának eltérése esetén a számla adatait kell valósnak tekinteni.
(3)	A jogosultnak tekintendő jóhiszemű személynek a dematerializált értékpapírból
eredő jogosultságát nem érinti, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más
tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan
volt.
(4)	Ha a dematerializált értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik
meg, az új jogosult a jogszerzés igazolása mellett kérheti, hogy a dematerializált
értékpapírt az értékpapírszámláján írják jóvá. A korábbi jogosult számlájának
megterhelését és a dematerializált értékpapírnak az új jogosult számláján való jóváírását
a dematerializált értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok megfelelő
alkalmazásával kell végrehajtani.
Hatodik Rész
Egyéb kötelemkeletkeztető tények
XXXI.	Cím
A jogalap nélküli gazdagodás
6:574. § [Jogalap nélküli gazdagodás]
(1)	Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt
visszatéríteni.
(2)	Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett,
kivéve, ha
a)	rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy
b)	a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.
6:575. § [Az érték megtérítése]
Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell
megtéríteni.
342
6:576. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése]
Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást jogalap nélküli gazdagodás
jogcímén visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha a juttatást bűncselekmény útján
szerezték meg.
6:577. § [Közös gazdagodók]
A jogalap nélkül közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás
visszatérítéséért.
XXXII.	Cím
A megbízás nélküli ügyvitel
6:578. § [Megbízás nélküli ügyvitel]
Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy
egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és
feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.
6:579. § [A beavatkozás helyénvalósága]
(1)	A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak
tekinteni, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen, ha a
beavatkozás őt károsodástól óvja meg.
(2)	Életveszély elhárítása érdekében az életveszélybe került személy, széles körben
fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más
rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése érdekében a tartásra
köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.
6:580. § [Megbízás nélküli ügyvivő]
(1)	A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott,
beavatkozásáról késedelem nélkül értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei
terhelik.
(2)	Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai
illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
(3)	Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem
követelhet, költségeinek megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint
követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett
volna be.
(4)	A megbízás nélküli ügyvivőt a hozzá került idegen vagyontárggyal kapcsolatban
terhelő elkülönítési, őrzési, elszámolási és kiadási kötelezettségre a bizalmi
vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:581. § [Idegen ügy sajátként való ellátása]
Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a
megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat
érvényesítik, az eljáró személy költségeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint
jogosult beszámítani.
343
XXXIII. Cím
Az utaló magatartás
6:582. § [Utaló magatartás]
A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek
szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra
indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
XXXIV.	Cím
A díjkitűzés
6:583. § [Díjkitűzés]
(1)	Ha valaki meghatározott teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan
díjat ígér, a díjat köteles kiszolgáltatni annak, aki a teljesítményt vagy eredményt
először létrehozza. E kötelezettség akkor is terheli, ha a teljesítményt vagy eredményt a
díjkitűzésre tekintet nélkül hozták létre.
(2)	Ha a teljesítményt vagy az eredményt többen együttesen hozták létre, a díjat
közöttük közreműködésük arányában kell megosztani. Ha a közreműködés arányát nem
lehet megállapítani, vagy többen, egymástól függetlenül hozták létre a teljesítményt
vagy az eredményt, a díjat egyenlő arányban kell megosztani.
(3)	A díjkitűzés visszavonása akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát
kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás legalább ugyanolyan nyilvánosan történt, mint
a díjkitűzés. A díjkitűzés visszavonása a teljesítmény vagy az eredmény létrehozójával
szemben hatálytalan, ha a visszavonásra a teljesítmény vagy az eredmény
megvalósulását követően kerül sor.
XXXV.	Cím
A kötelezettségvállalás közérdekű célra
6:584. § [Kötelezettségvállalás közérdekű célra]
Ha valaki kötelezettséget vállal arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra
ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít, megállapíthatja azokat a feltételeket, amelyek
szerint a szolgáltatást a meghatározott célra kell fordítani, és kijelölheti azt a személ yt,
akinek javára a szolgáltatást fordítani kell.
6:585. § [Szerv kijelölése]
(1)	Ha a kötelezett nem jelölte ki azt a szervet, amely a szolgáltatást a meghatározott
célra fordítja, annak kijelöléséről az ügyész keresete alapján a bíróság határoz.
(2)	Ha a kijelölt szerv a szolgáltatást nem fordítja a meghatározott célra, az ebből eredő
igények érvényesítésére az ügyész is jogosult.
6:586. § [Visszavonás]
(1)	Az egyszeri szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást érvényesen a teljesítés
előtt lehet visszavonni, ha a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben
olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettségvállalás teljesítése többé el nem
várható.
344
(2)	A határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a
kötelezett bármikor visszavonhatja.
(3)	A kötelezettségvállalás visszavonása esetén a már teljesített szolgáltatás
visszakövetelésének nincs helye.
6:587. § [A kötelezettség megszűnése]
(1)	A kötelezettség megszűnik
a)	a kötelezett halálával;
b)	a kötelezettségvállalás céljának megvalósulásával; vagy
c)	a kötelezettségvállalás céljának lehetetlenné válásával.
(2)	Ha a kötelezettség a cél megvalósulása vagy lehetetlenné válása miatt szűnt meg, a
fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.
345
HETEDIK KÖNYV
ÖRÖKLÉSI JOG
Első Rész
Általános szabályok
I.	Cím
Öröklés
7:1. § [Öröklés]
Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre.
7:2. § [Öröklési igény]
Az öröklési igény nem évül el.
7:3. § [Az öröklés jogcímei]
(1)	Örökölni végintézkedés alapján vagy törvény szerint lehet.
(2)	Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg.
II.	Cím
Kiesés az öröklésből
7:4. § [Kiesés az öröklésből]
(1)	Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más
hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés
tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.
(2)	Kiesik az öröklésből az is,
a)	aki az öröklésre érdemtelen;
b)	akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
c)	aki lemondott az öröklésről;
d)	aki az örökséget visszautasította.
7:5. § [Kiesés a haszonélvezeti és a használati jogból, a kötelesrészből, továbbá a
hagyományból és a meghagyásból]
Az öröklésből való kiesésre vonatkozó szabályokat a haszonélvezeti jog és a használati
jog öröklésére, a kötelesrészre, a hagyományra és a meghagyásra megfelelően
alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás
kedvezményezettjének kiesése - ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt - a
hagyománnyal vagy meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.
7:6. § [Érdemtelenség]
(1)	Érdemtelen az öröklésre,
a)	aki az örökhagyó életére tört;
b)	aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását
megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét
megkísérelte;
346
c)	aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre
jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.
(2)	Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást
-	bárki ellen irányult - az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.
(3)	Az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga
örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől
mentesülne.
(4)	Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként
a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői
vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
7:7. § [Lemondás az öröklésről]
(1)	Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben -
egészben vagy részben - lemondhat az öröklésről.
(2)	A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt a végrendelet
megtámadására irányadó szabályok szerint lehet megtámadni.
7:8. § [A lemondás személyi hatása]
(1)	A lemondás a lemondó leszármazóira nem hat ki, kivéve, ha a megállapodás így
szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt.
(2)	A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának
hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az
örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a
többi leszármazó javára szolgál.
7:9. § [A lemondás terjedelme]
(1)	Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a
kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás nem jelent
lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
(2)	A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed a hagyatéknak arra
a részére is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik.
(3)	A lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed arra a vagyonra is,
amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha olyan rendkívüli
vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot
feltehetően nem tették volna meg.
Második Rész
VÉGINTÉZKEDÉSEN ALAPULÓ ÖRÖKLÉS
III.	Cím
A végrendelet fajtái, érvényességi feltételei, értelmezése
7:10. § [Végintézkedési szabadság]
Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel
szabadon rendelkezhet.
7:11. § [A végrendelkezés személyes jellege]
Végrendelkezni személyesen lehet.
347
7:12. § [Végrendelet]
Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó
halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól
származónak mutatkozzék.
7:13. § [A végrendelet fajtái]
Végrendelkezni közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet; szóbeli
végrendelkezésnek az e törvényben meghatározott esetben van helye.
7:14. § [Közvégrendelet]
(1)	Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni. A közvégrendelet alaki érvényességére
a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2)	Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a
végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának, élettársának vagy bejegyzett
élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka.
(3)	Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy,
valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.
(4)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni
jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag
közvégrendeletet tehet. A végrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő
hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
(5)	Aki vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban
van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet.
7:15. § [Írásbeli magánvégrendelet]
Írásbeli magánvégrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a
végrendelkező ért, és amelyen sajátkezűleg írt végrendelet esetén írni, más által írt
végrendelet esetén olvasni tud.
7:16. § [Sajátkezűleg és más által írt végrendelet]
(1)	Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással
írathatja.
(2)	A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik.
(3)	Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással
készült magánvégrendelet érvénytelen.
7:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei]
(1)	Az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha készítésének ideje az
okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt
a)	sajátkezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;
b)	más által írt végrendelet esetén két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már
aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a
végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy
c)	a sajátkezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt
iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezi.
(2)	A több különálló lapból álló sajátkezűleg írt írásbeli magánvégrendelet akkor
érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el.
(3)	A több különálló lapból álló más által írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes,
ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a
végrendelkező és mindkét tanú aláírta.
348
7:18. § [Írásbeli magánvégrendelet tanúja]
(1)	Írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet olyan személy, aki
a)	a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes;
b)	kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú vagy cselekvőképességében részlegesen úgy
korlátozott, hogy az kizárja tanúkénti közreműködését;
c)	írástudatlan.
(2)	Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a
végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött
közre.
7:19. § [Tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás]
(1)	Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy
vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek
ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta.
(2)	A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a
végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt.
(3)	Közreműködőnek minősül a végrendelet megfogalmazója, szerkesztője, leírója és
minden olyan személy, akinek tevékenysége a végrendelet tartalmának érdemi
befolyásolására nyújt lehetőséget.
(4)	Jogi személynek rendelt juttatás esetén a tanúra és a közreműködőre vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a jogi személy tagja, vezető
tisztségviselője, képviselője, felügyelőbizottsági tagja vagy munkavállalója vett részt a
végrendelet megalkotásában.
7:20. § [A szóbeli végrendelet kivételessége]
Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van,
amely írásbeli végrendeletet tételét nem teszi lehetővé.
7:21. § [A szóbeli végrendelet érvényességi feltételei]
A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében
a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban előadja, és
egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
7:22. § [Szóbeli végrendelet tanúja]
A szóbeli végrendeletre megfelelően alkalmazni kell az írásbeli magánvégrendelet
tanújának személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére
tekintettel megállapított korlátozásokat, azzal az eltéréssel, hogy a tanú írni tudása a
szóbeli végrendelet érvényességének nem feltétele.
7:23. § [Közös végrendelet]
(1)	Két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt
végrendelkezése érvénytelen.
(2)	Házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba
foglalt írásbeli végrendelete érvényes, ha
a)	sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig
maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt
nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és
nyilatkozatát aláírja;
b)	más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes
jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk
349
együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja;
vagy
c)	a házastársak közvégrendeletet tettek.
(3)	A több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet akkor érvényes, ha
minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a
végrendelkezők és mindkét tanú aláírta. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor
érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a
másik végrendelkező aláírta.
(4)	A (2) és a (3) bekezdésben foglalt szabályokat a bejegyzett élettársak közös
végrendeletére is megfelelően alkalmazni kell.
7:24. § [A végrendelet értelmezése]
A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy
kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson. Ez a
szabály nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához.
IV.	Cím
A végrendelet tartalma
7:25. § [Örökösnevezés]
(1)	Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.
(2)	Örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy
részét juttatja.
(3)	Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének
jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az
örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is
osztoznia kell.
(4)	Az alapító által halála esetére rendelt alapítvány - nyilvántartásba való bejegyzése
esetén - úgy szerzi meg az alapító által a hagyatékból részére juttatott vagyont, mintha
az öröklés megnyílásakor létezett volna.
7:26. § [Az örökrész meghatározása]
Ha az örökhagyó a hagyatékra, annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több
örököst nevezett és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő
arányban örökölnek.
7:27. § [Helyettes örökös nevezése]
(1)	Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, más személyt
nevezhet örökössé.
(2)	Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére
leszármazóját - ha a végrendelet eltérően nem rendelkezik - helyettes örökösnek kell
tekinteni, amennyiben a leszármazó a törvényes öröklés rendje szerint a kiesett nevezett
örököst helyettesítené.
7:28. § [Utóörökös nevezése]
(1)	Érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az
örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az
addigi örököst más személy váltja fel.
(2)	Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettes örökös
nevezéseként érvényesül, ha annak feltételei fennállnak.
350
(3)	Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett
házastársa halála esetére a házastársra háramlott hagyatékra. Utóörökös nevezése a
házastárs visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb
értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti. Ezeket a szabályokat a
bejegyzett élettárs utáni utóöröklésre is megfelelően alkalmazni kell.
(4)	Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett
leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó a hagyaték
megnyílásakor nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és meghal anélkül, hogy
ezt a képességét megszerezte volna. Utóörökös nevezése az elsősorban örökösnek
nevezett leszármazónak a cselekvőképességi szabályok korlátai közötti rendelkezési
jogát nem érinti.
7:29. § [Kizárás az öröklésből]
(1)	Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek
örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a
törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.
(2)	A kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből a kötelesrészre jogosult kizárható.
7:30. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték]
Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész
tekintetében törvényes öröklésnek van helye, ha e törvény eltérően nem rendelkezik,
vagy a végrendeletből más nem következik.
7:31. § [Hagyományrendelés]
(1)	Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott
személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi
hagyomány).
(2)	Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a
hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).
(3)	Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni,
aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.
7:32. § [Utóhagyomány rendelése]
(1)	Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban
valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.
(2)	Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az
előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem
nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
7:33. § [Meghagyás]
(1)	Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel terheli,
amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a meghagyás teljesítését - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban
részesülő többi személy követelheti. Közérdekű meghagyás teljesítését az illetékes
közigazgatási hatóság is követelheti.
(2)	Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.
(3)	Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta
kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint
kiadni köteles, amennyiben a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki
felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a
351
hagyatékban részesülő többi személy követelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a
meghagyás teljesítésére kell fordítani.
(4)	Kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a
rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.
7:34. § [A végrendeleti öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a
meghagyásra]
A hagyományra és a meghagyásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a
végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
7:35. § [Növedékjog]
(1)	Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére,
hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki,
hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi
örökös részesedése arányosan növekszik.
(2)	Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a
növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló
többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs
helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.
(3)	A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst az ugyanazon tárgyra nevezett
másik örökös kiesése következtében és erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.
7:36. § [Növedékjog hagyományon és meghagyáson]
Az ugyanarra a vagyontárgyra vagy ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett
hagyományosokat és a több személy javára szóló meghagyás jogosultjait ugyanolyan
feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra
nevezett örökösöket.
V.	Cím
A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága
7:37. § [A végrendelet megtámadása]
(1)	A végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát megtámadó nyilatkozat alapján
lehet megállapítani. A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség
vagy a hatálytalanság okát.
(2)	Megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság
megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől
vagy más tehertől mentesülne.
(3)	A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanságát a megtámadásban
érvényesített okból és a megtámadó személy javára lehet megállapítani.
(4)	A megtámadás joga az öröklés megnyílásától számított öt év alatt elévül.
(5)	A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult e jogáról az öröklés
megnyílása után lemond. Lemondásnak kell tekinteni azt a jognyilatkozatot, amelyben a
megtámadásra jogosult a végrendeletet érvényesnek, illetve hatályosnak ismeri el.
7:38. § [Végrendeleti rendelkezések érvénytelensége]
(1)	A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, az érthetetlen, lehetetlen és ellentmondó
feltétel érvénytelen. A feltétel érvénytelensége a végrendeleti rendelkezés érvényességét
nem érinti, kivéve, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel
nélkül nem tette volna meg.
352
(2)	A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelen, a
jogellenes bontó feltételt figyelmen kívül kell hagyni.
7:39. § [Gondnokság alatt álló személy végrendeletének érvényessége]
A gondnokság alatt álló személy végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés
oka a végrendelkezés idején már megszűnt.
7:40. § [Az örökhagyó akarati hibája]
(1)	Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés, ha
a)	az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot
egyáltalán nem akart tenni;
b)	az örökhagyót annak megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely utóbb
meghiúsult várakozás indította;
c)	az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá
az intézkedésre;
feltéve, hogy az örökhagyó a rendelkezést egyébként nem tette volna meg.
(2)	Az érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a
végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.
7:41. § [A végrendelet visszavonása]
(1)	A végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik. A visszavonásra - ha e törvény
eltérően nem rendelkezik - a végrendelet tételére vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
(2)	Ha az örökhagyó újabb írásbeli végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet
visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet
rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései - ha az örökhagyó eltérő akarata nem
állapítható meg - hatályban maradnak.
7:42. § [Az írásbeli végrendelet megsemmisítése és megsemmisülése]
(1)	Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezési képességgel
rendelkező örökhagyó vagy az ő beleegyezésével más megsemmisíti. Ha az írásbeli
magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező
bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.
(2)	A közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet nem veszti hatályát amiatt, hogy a
végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból
megsemmisül vagy nem található meg, kivéve, ha az örökhagyó a megsemmisülésbe
belenyugodott.
7:43. § [A közös végrendelet hatálytalansága és visszavonása]
(1)	A házastársak közös végrendelete hatálytalanná válik, ha a végrendelet megtétele
után közöttük az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott
helyre.
(2)	A közös végrendelet hatálytalanná válik, ha megtétele után a végrendelkezőknek
vagy egyiküknek gyermeke születik, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik.
Ugyanez a hatása az örökbefogadásnak.
(3)	Semmis a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha azt a
végrendelet kizárta, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor.
(4)	Ha valamelyik házastárs érvényesen vonja vissza egyoldalúan a közös végrendeletbe
foglalt rendelkezését, a másik házastárs végrendelete hatályos marad, kivéve, ha a
végrendeletből megállapítható, hogy egyik fél sem tette volna meg rendelkezését a
másiké nélkül.
353
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglalt szabályokat a bejegyzett élettársak közös
végrendeletére is megfelelően alkalmazni kell.
7:44. § [A közjegyzőnél letett végrendelet visszavétele]
A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező
visszaveszi.
7:45. § [Szóbeli végrendelet hatálytalansága]
A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés
feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át
nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet.
7:46. § [Házastárs, élettárs és bejegyzett élettárs javára tett végrendelet
hatálytalansága]
A házastárs, az élettárs vagy a bejegyzett élettárs javára az életközösség fennállása alatt
tett végrendelet hatálytalan, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem áll fenn,
és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt
kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban részesíteni házastársát, élettársát vagy
bejegyzett élettársát.
7:47. § [A végrendelet részleges érvénytelensége és részleges hatálytalansága]
Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a
többi rendelkezés érvényes vagy hatályos marad, feltéve, hogy az örökhagyó eltérően
nem rendelkezik, és a végrendelet részleges fennmaradása feltehető akaratával nem
ellentétes.
VI.	Cím
Öröklési szerződés
7:48. § [Öröklési szerződés]
(1)	Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a
szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve
gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott
vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a
tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére.
(2)	Ha az örökhagyóval szerződő fél kötelezettsége a harmadik személlyel szemben
kiterjed az örökhagyó halála utáni időre, a hagyatéki eljárásban az ingatlan-hagyatékot a
harmadik személy javára fennálló tartási joggal terhelten kell átadni, és a tartási jogot a
hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba be
kell jegyezni.
(3)	Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet.
Az örökhagyóval szerződő félnek az öröklési szerződésbe foglalt végrendeleti
rendelkezése érvénytelen.
7:49. § [Az öröklési szerződés érvényességi követelményei]
(1)	Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó
szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésnek akkor is a más által
írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie, ha az valamelyik fél
saját kézírásával készült.
354
(2)	A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni
jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési
szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság
jóváhagyása szükséges.
7:50. § [Az örökség biztosítása]
(1)	A felek eltérő megállapodásának hiányában semmis az örökhagyónak élők között
vagy halála esetére az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyat elidegenítő vagy
megterhelő rendelkezése. Ez a rendelkezés harmadik jóhiszemű személy visszterhesen
szerzett jogát nem érinti.
(2)	A felek eltérő megállapodásának hiányában az örökhagyóval szerződő fél az
öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra az örökhagyó bejegyzési engedélye nélkül
jegyeztethet be elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba.
7:51. § [Házastársak közös öröklési szerződése]
(1)	Házastársak mint örökhagyók az életközösség fennállása alatt érvényesen köthetnek
ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződést.
(2)	A felek eltérő megállapodásának hiányában az örökhagyókkal szerződő fél által
örökölt lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon a túlélő
házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, ha ő azokat az örökhagyóval
közösen használta.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben foglalt szabályokat a bejegyzett élettársak közös öröklési
szerződésére is megfelelően alkalmazni kell.
7:52. § [Öröklési szerződés módosítása és megszüntetése]
(1)	Az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére a tartási és az életjáradéki
szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2)	A módosítás és a megszüntetés alaki követelményeire az öröklési szerződés
létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szerződés megszüntetése a
kötelező alaki érvényességi feltételek teljesítése nélkül érvényes, ha az ennek megfelelő
tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
VII.	Cím
Halál esetére szóló ajándékozás. Rendelkezés várt örökségről
7:53. § [Halál esetére szóló ajándékozás]
(1)	Ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót
túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződés alaki követelményei irányadók.
(2)	Halál esetére szóló ajándékozás olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet
esetén dologi hagyománynak minősülne.
7:54. § [Rendelkezés várt örökségről]
(1)	Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek
szerződést várt örökségük tárgyában.
(2)	A szerződést írásba kell foglalni.
355
Harmadik Rész
Törvényes öröklés
VIII.	Cím
A törvényes öröklés általános rendje
7:55. § [Leszármazók öröklése]
(1)	Törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke.
(2)	Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.
(3)	Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt
egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.
7:56. § [Osztályrabocsátási kötelezettség]
(1)	Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték
értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az
örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte,
vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás
kötelezettségével adta.
(2)	Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha
végrendelet alapján örökölnek a törvényes örökrészeknek megfelelő hányadot.
(3)	A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére
nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten
kikötötte.
7:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása]
(1)	A hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének
összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos
elosztása útján kell megállapítani az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell
vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket.
(2)	Az osztályra bocsátott érték megállapításánál az ingyenes adomány juttatáskori
értékét kell számításba venni. A bíróságtól a körülmények figyelembevételével vett más
érték megállapítását kérheti az az érdekelt, aki számára a juttatáskori értéken való
számításba vétel súlyosan méltánytalan.
(3)	Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, a leszármazó köteles a
kiesett személy által kapott ingyenes adományt osztályra bocsátani. Több
leszármazónak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított
örökrészéből a felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés
arányában kell levonni.
(4)	Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az
örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a
felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet
visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a
hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen
kívül hagyásával kell felosztani.
7:58. § [Házastárs öröklése leszármazó mellett]
(1)	Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti
356
a)	a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá
tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és
b)	egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.
(2)	A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem
igényelhető.
(3)	Osztályos egyezségben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra
kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható.
7:59. § [A házastárs megváltási igénye]
(1)	A házastárs - a jövőre nézve - bármikor kérheti a haszonélvezeti jog megváltását. A
haszonélvezeti jog megváltásának a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek
figyelembevételével kell történnie.
(2)	A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat - természetben vagy pénzben - egy
gyermekrész illeti meg.
7:60. § [Házastárs öröklése szülő mellett]
(1)	Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az
örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési
tárgyakat.
(2)	Az (1) bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli,
másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből
kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő
arányban.
7:61. § [Házastárs egyedüli öröklése]
Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül
örököl.
7:62. § [Házastárs kiesése a törvényes öröklésből]
(1)	Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak
között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az
életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
(2)	Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a
kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy
más tehertől mentesülne.
7:63. § [Élettárs öröklése]
(1)	Az örökhagyó élettársa az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó
berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jogot örököl, ha az
életközösség legalább tíz évig fennállt és az öröklés megnyílásakor is fennáll.
(2)	A használati jog nem korlátozható, és az élettárssal szemben megváltását sem lehet
kérni.
(3)	Az élettárs - a jövőre nézve - bármikor kérheti a használati jog megváltását. A
használati jog megváltásának az élettárs és az állagörökös méltányos érdekeinek
figyelembevételével kell történnie.
7:64. § [Bejegyzett élettárs öröklése]
Az örökhagyó bejegyzett élettársa törvény szerint úgy örököl, mint az örökhagyó
házastársa, és a törvényes öröklés házastársra vonatkozó szabályait megfelelően
alkalmazni kell az örökhagyó bejegyzett élettársára.
357
7:65. § [Szülő és a szülő leszármazójának öröklése]
(1)	Ha leszármazó és házastárs nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői
örökölnek fejenként egyenlő részben.
(2)	Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint
a gyermek helyén annak leszármazói.
(3)	Ha a kiesett szülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő
vagy annak leszármazói örökölnek.
7:66. § [Nagyszülő és a nagyszülő leszármazójának öröklése]
(1)	Ha leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet,
törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.
(2)	Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy,
mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói.
(3)	Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette
nagyszülőpárja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl.
(4)	Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem
örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli.
7:67. § [Dédszülő és a dédszülő leszármazójának öröklése]
(1)	Ha nagyszülő és nagyszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes
örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői.
(2)	Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint
a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói.
(3)	Ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette
dédszülőpárja, ha ő is kiesett, helyette leszármazója örököl.
(4)	Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem
örökölhet, az egész hagyatékot fejenként egyenlő részekben a többi dédszülőpár örökli.
(5)	A (4) bekezdés alapján öröklő valamelyik dédszülő kiesése esetén a (2) és a
(3)	bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni.
7:68. § [Távolabbi felmenők öröklése]
Ha dédszülő és dédszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök
fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.
IX Cím
Ági öröklés
7:69. § [Ági vagyon]
(1)	Ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik
felmenőjéről öröklés vagy ajándékozás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.
(2)	Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy
ajándékba kapott vagyontárgyra, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér
leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ajándékba kapta.
(3)	A vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki azt ezen a címen örökölné.
7:70. § [Ági örökösök]
(1)	A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak
az örökhagyóra. A kieső szülő helyén az ő leszármazói örökölnek a törvényes öröklés
általános szabályai szerint.
358
(2)	Ha mind az ági vagyontárgy öröklésére jogosult szülő, mind annak leszármazója
kiesett, a nagyszülő; ha ő is kiesett, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a
vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.
(3)	Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy
tekintet alá.
7:71. § [Házastárs haszonélvezeti joga ági vagyonon]
(1)	A házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.
(2)	Mind a házastárs, mind az ági örökös - a jövőre nézve - bármikor igényelheti a
haszonélvezeti jog megváltását. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá
tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása a
házastárssal szemben nem igényelhető.
(3)	Megváltás esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.
(4)	A haszonélvezeti jog megváltásának a haszonélvezeti örökös és az állagörökös
méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.
7:72. § [Az ági öröklésből kivont vagyon]
(1)	Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki a szokásos mértékű ajándék tárgyára.
(2)	Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra a vagyontárgyra, amely az örökhagyó
halálakor már nincs meg, de kiterjednek az ilyen vagyontárgy helyébe lépett vagy
értékén vásárolt vagyontárgyra.
(3)	Az örökhagyó házastársával szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési
tárgyakra ági öröklési igényt nem lehet támasztani.
7:73. § [Az ági örökség]
Az ági vagyontárgyat az örökös természetben örökli. Ha a természetben való öröklés
lehetetlen vagy célszerűtlen, a bíróság - bármelyik érintett fél kérelmére - az ági
vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el.
X.	Cím
Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok
7:74. § [Az örökbefogadott öröklése]
(1)	Az örökbefogadott - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó szülő és
annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl.
(2)	Az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti
rokonai után, ha az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona,
testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója által történt.
7:75. § [Öröklés az örökbefogadott után]
(1)	Az örökbefogadott után első sorban leszármazói és házastársa, leszármazó
hiányában házastársa és örökbe fogadó szülője, leszármazó és házastárs hiányában az
örökbefogadó szülő és annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint.
Az örökbefogadó szülő és annak rokonai akkor örökölnek, ha az örökbefogadás az
öröklés megnyílásáig fennállt.
(2)	Ha az örökbefogadott után az (1) bekezdésben meghatározott személyek nem
örökölnek, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai a törvényes
öröklés szabályai szerint, feltéve, hogy az örökbefogadás az örökbefogadott
egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más
leszármazója által történt.
359
XI.	Cím
Az állam öröklése
7:76. § [Az állam szükségképpeni törvényes öröklése]
(1)	Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.
(2)	Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti
meg.
Negyedik Rész
Kötelesrész
XII.	Cím
Jogosultság a kötelesrészre
7:77. § [Kötelesrészre jogosultak]
(1)	Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az
öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában
az lenne.
(2)	Az örökhagyó bejegyzett élettársa úgy jogosult kötelesrészre, mint az örökhagyó
házastársa. A kötelesrész házastársra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell
az örökhagyó bejegyzett élettársára.
7:78. § [A kötelesrészi igény elévülése]
A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.
7:79. § [Kitagadás]
Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott.
A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.
7:80. § [Kitagadási okok]
(1)	Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult
a)	az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
b)	az örökhagyó sérelmére - a rokoni kapcsolatra tekintettel súlyosnak minősülő -
bűncselekményt követett el;
c)	az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört
vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;
d)	az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan
megsértette;
e)	erkölcstelen életmódot folytat.
(2)	A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság
miatt is kitagadhatja.
(3)	A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja,
amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére adott alapot.
(4)	Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt
kitagadhatja.
(5)	Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a
helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői
360
vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
7:81. § [Megbocsátás]
(1)	Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás
érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt.
(2)	Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás
a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik.
7:82. § [A kötelesrész alapja]
(1)	A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között
bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke.
(2)	Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele
súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más
érték megállapítását.
(3)	A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat
nem lehet teherként figyelembe venni.
(4)	A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a
kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy
gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás,
életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a
nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés
megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.
7:83. § [A kötelesrész alapjából kivont adományok]
(1)	Nem tartozik a kötelesrész alapjához
a)	az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes
adomány értéke;
b)	az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre
jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott;
c)	a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke;
d)	a házastárs vagy az élettárs, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke;
e)	az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz
szükséges mértékben.
(2)	A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja
házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe
fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek
esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása.
(3)	Azt az ingyenes adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a
jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.
7:84. § [A kötelesrész mértéke]
(1)	Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak fele illeti meg, ami neki - a
kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna.
(2)	Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze
e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit
biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat.
(3)	A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő házastárs a kötelesrészét
igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.
361
XIII. Cím
A kötelesrész kielégítése
7:85. § [Betudás]
(1)	A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely
címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy
azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.
(2)	Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának
kötelesrészébe be kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő
és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való
részesedésének arányában köteles betudni.
(3)	Az örökhagyó a betudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. A betudás
elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.
7:86. § [Felelősség a kötelesrész kielégítéséért]
(1)	A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet
követelni:
a)	a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;
b)	a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát
megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet
nélkül felelnek.
(2)	Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza
meg.
(3)	Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.
7:87. § [A kötelesrészre jogosult és hozzátartozói korlátozott felelőssége]
(1)	Aki juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel.
A kötelesrészre jogosult a juttatásnak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét
meghaladja.
(2)	A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a
felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre
jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult
törvényes örökrészét. Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult
igényét a házastársával, leszármazójával vagy ennek házastársával szemben érvényesíti.
(3)	A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell
számításba venni.
7:88. § [A kötelesrész kiadása]
(1)	A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha a kötelesrész
kiadásánál a megmaradó vagyon az örökhagyó házastársának korlátozott
haszonélvezetét vagy az élettárs - szükségleteire korlátozott - használatát sem
biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet vagy a korlátozott
használatot biztosító részét a haszonélvezet vagy a használat megszűnése után kell
kiadni.
(2)	Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott
hátra vagyont, a korlátozás a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó úgy
is rendelkezhet, hogy a jogosult csak kötelesrészét kapja meg, kivéve, ha a korlátozást
vagy a terhelést a kötelesrész tekintetében is elfogadja.
362
(3)	A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti.
Természetben - a haszonélvezet kivételével - a kötelesrész abban az esetben
követelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított
akarata.
(4)	Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre
sérelmes, a bíróság az összes körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a
kötelesrésznek - egészben vagy részben - természetben való kiadását.
ÖTÖDIK RÉSZ
AZ ÖRÖKLÉS JOGHATÁSAI
XIV.	Cím
Az örökség megszerzése
7:89. § [Az öröklés megnyílása]
(1)	Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg.
(2)	Az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot vagy annak neki jutó részét vagy
meghatározott tárgyát - elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül -
megszerzi.
7:90. § [Haszonélvezeti vagy használati joggal terhelt hagyatéki tárgy kiadása]
Ha a vagyontárgyat az örökhagyó házastársát örökösként megillető haszonélvezeti jog
vagy az örökhagyó élettársát örökösként megillető használati jog terheli, a
vagyontárgyat a haszonélvezet vagy a használat megszűnése után kell kiadni.
7:91. § [Az örökség visszautasítása]
(1)	Az örökös az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasíthatja.
(2)	Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a
hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök
öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
(3)	Ha az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen
megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult.
(4)	A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett és a meg nem engedett
részleges visszautasítás érvénytelen.
7:92. § [Lemondás a visszautasítás jogáról]
(1)	Ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy
hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.
(2)	A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokba
vételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt, amelyből az örökösnek
az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az
is, ha az örökös a közjegyző által - bármely érdekelt kérelmére - kitűzött határidő alatt
nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.
7:93. § [A hagyomány és a meghagyás megszerzése]
Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra
megfelelően alkalmazni kell.
363
XV.	Cím
Az örökös jogállása
7:94. § [Az örököstársak jogállása]
(1)	Több örököst a hagyaték felosztása (a továbbiakban: hagyatéki osztály) előtt
közösen illeti meg a hagyatéki vagyon.
(2)	Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell
alkalmazni, azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi
örökös nevében és részére érvényesíthető, és az adós csak valamennyi örökös kezéhez
teljesíthet.
(3)	Az örököstársak közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály
módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti; a hagyatéki osztályra - ha a
végintézkedés eltérően nem rendelkezik - a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
7:95. § [Osztályos egyezség]
Az örökösök a hagyatékot - kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan - a hagyatéki
eljárásban kötött egyezséggel feloszthatják egymás között. Osztályos egyezség esetén a
hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni.
XVI.	Cím
Hagyatéki tartozások és kielégítésük
7:96. § [Hagyatéki tartozások]
(1)	Hagyatéki tartozások
a)	az örökhagyó illő eltemetésének költségei;
b)	a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (a
továbbiakban: hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei;
c)	az örökhagyó tartozásai;
d)	a kötelesrészen alapuló kötelezettségek;
e)	a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.
(2)	A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy a
tartozás - az öröklés megnyílása előtt vagy azt követően - az örökös mint hitelező
javára keletkezett.
7:97. § [A hagyatéki tartozások kielégítésének sorrendje]
(1)	A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a
kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat.
(2)	Abban a csoportban, amelyben valamennyi tartozás teljes kielégítésére nincs
lehetőség, kielégítésnek a követelések arányában van helye.
7:98. § [Felelősség a hagyatéki tartozásokért]
(1)	Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a
hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy
hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával
is felel.
(2)	Azokat a vagyontárgyakat, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá
azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint
364
az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait annyiban lehet az örökös felelőssége
megállapításánál figyelembe venni, amennyiben az örökös ezektől neki felróható okból
esett el.
(3)	Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját
vagyonával is felel.
(4)	A házastárs és a bejegyzett élettárs a haszonélvezetével terhelt vagyonból, az élettárs
a használatával terhelt vagyonból tűrni köteles a hitelezők követeléseinek kielégítését, a
hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével.
7:99. § [Az örököstársak felelőssége]
(1)	Az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt,
mind azt követően egyetemlegesen felelnek.
(2)	Az az örökös, akinek az örökhagyó a hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál
nem nagyobb értékű meghatározott vagyontárgyat juttatott, a hagyatéki hitelezők
követeléséért akkor felelős, ha a követelés a többi örököstárstól nem hajtható be.
7:100. § [Kielégítés az örökös által]
(1)	Az örökös a tartozásokat a kielégítés sorrendjének megtartása nélkül elégítheti ki
addig, amíg felteheti, hogy a hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi, ha
figyelmen kívül hagyja az örökhagyó által élők között ingyenesen vállalt, valamint a
hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségeket. Ellenkező esetben csak a
sorrend szerint nyújthat kielégítést.
(2)	Az a hitelező, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga van,
a biztosíték erejéig - a hagyatéki tartozások sorrendjében elfoglalt helyére tekintet
nélkül - teljes kielégítést kereshet.
(3)	Ha az örökös ezeket a szabályokat felróhatóan megszegi, az emiatt kielégítetlenül
maradt hitelezővel szemben egész vagyonával felel.
7:101. § [A hagyományos felelőssége]
(1)	A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli
gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, ha a hitelező az örököstől nem
szerezhetett kielégítést.
(2)	A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint
az örökös.
7:102. § [A hagyatéki hitelezők felhívása]
(1)	Ha okkal feltételezhető, hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös
kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére.
(2)	Az a hitelező, aki követelését a közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt
nem jelentette be, a jelentkezésig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a
csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. Ha a
hagyatéki osztály már megtörtént, az örököstársaktól az örökrészeikhez igazodó arányos
kielégítését igényelheti, kivéve mindkét esetben, ha az örökösnek a követelésről a
bejelentés nélkül is tudomása volt.
365
NYOLCADIK KÖNYV
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Első Rész
értelmező rendelkezések
8:1. § [Értelmező rendelkezések]
(1)	E törvény alkalmazásában
1.	közeli hozzátartozó: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az
örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a
nevelőszülő és a testvér;
2.	hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa
vagy bejegyzett élettársa, a házastárs vagy bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és
testvére, és a testvér házastársa vagy bejegyzett élettársa;
3.	fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül
eljáró természetes személy;
4.	vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró
személy;
5.	vagyontárgy: a dolog, a jog, a követelés;
6.	bank: a betétgyűjtésre és fizetési számla vezetésére jogosult személy.
(2)	E törvény alkalmazásában jogszabálynak minősül az Európai Unió általános hatályú
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa is.
(3)	E törvény alkalmazásában bírósági eljárásnak minősül a fizetési meghagyás is.
(4)	E törvény alkalmazásában testvérnek minősül a féltestvér is.
(5)	E törvény alkalmazásában tőzsdének minősül a székhely szerinti állam felügyeleti
hatóságának engedélyével rendelkező olyan piac is, amelyen értékpapírokkal
kereskednek.
8:2. § [Befolyás]
(1)	Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi
személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven
százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
(2)	A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó
befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a)jogosult	e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai
többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b)	a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött
megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy
a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt
a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkeznek.
(3)	A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2)
bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.
(4)	Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben
szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír.
A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada,
amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben
rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező ötven százalékot meghaladó mértékű
366
befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi
személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett
befolyásaként kell figyelembe venni.
(5)	A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati
jogát egybe kell számítani.
8:3. § [A határidők számítása]
(1)	A jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban
megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani.
(2)	A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le,
amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az
utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
(3)	Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon
jár le.
(4)	A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.
Második Rész
Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések
8:4. § [Hatálybalépés]
E törvény 2014. január 1-jén lép hatályba.
8:5. § [Átmeneti rendelkezések]
Az átmeneti rendelkezéseket törvény állapítja meg.
Harmadik Rész
Az Európai Unió jogának való megfelelés
8:6. § [Az Európai Unió jogának való megfelelés]
E törvény:
a)	a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának,
valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a
társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének
(2)	bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló 1976.
december 13-i 77/91/EGK tanácsi második irányelvnek;
b)	a részvénytársaságok alapításáról, valamint a tőkéjük fenntartásáról és módosításáról
szóló 77/91/EGK irányelv módosításáról szóló 1992. november 23-i 92/101/EGK
tanácsi irányelvnek;
c)	a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok
szétválásáról szóló 1982. december 17-i 82/891/EGK tanácsi irányelvnek;
d)	a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi
irányelvnek, valamint az azt módosító 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek;
e)	a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó
jogszabályainak összehangolásáról szóló 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi
irányelvnek;
f)	a szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi
irányelvnek;
367
g)	a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló
1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek;
h)	a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól
szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
i)	a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az
elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i
2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
j) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002. június 6-i
2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
k) a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelvnek;
l) a 77/91/EGK tanácsi irányelvnek a nyilvánosan működő részvénytársaságok
alapítása, valamint tőkéjük megtartása és átalakítása tekintetében történő módosításáról
szóló 2006. szeptember 6-i 2006/68/EK európai parlamenti és tanács irányelvnek;
m) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban szóló
2007. július 11-i 2007/36/EK európai parlament és a tanácsi irányelvnek;
n) az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a
tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a
Szerződés 48. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok
összehangolásáról szóló 2009. szeptember 16-i 2009/101/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvnek;
o) a társasági jog területén az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló
2009. szeptember 16-i 2009/102/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
p) a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK tanácsi irányelvnek és a 2005/56/EK
irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentéstételi és
dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló 2009.
szeptember 16-i 2009/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
q) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló
2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanács irányelvnek;
r) a részvénytársaságok egyesüléséről szóló 2011. április 5-i 2011/35/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek;
s) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv
és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló
2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.	AZ ÁTFOGÓ REFORM INDOKOLTSÁGA
A hatályos Ptk. (1959. évi IV. törvény) egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant
és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi
vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont. Érthető ezért,
hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi
változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett követnie. A polgári jognak
az áruviszony elvont kategóriájára szabott és ezért absztrakt normái - közismerten -
lényeges gazdasági és társadalmi változások túlélésére is képesek. A helyzet
szimbóluma lehet mégis az a tény, hogy a Ptk. több mint másfélszáz kisebb-nagyobb
módosításának négyötöde a rendszerváltozás utáni időszakra esik. A módosítások
mögött lejátszódott folyamatok olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek
a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és
egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását teszi szükségessé.
II.	A JAVASLAT TÁRSADALMI MODELLJE
A Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések és az azok
megvalósítására elfogadott alkotmányos garanciák a mai fejlett Európában,
mindenekelőtt az Európai Unióban tömörült államokban elfogadott társadalomképet,
vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést
kívánja szolgálni a Javaslat is. Abból indul ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy
szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit
kell megteremteni. A Javaslat elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit
fekteti le; ugyanakkor megfelelő jogi védelmet kíván nyújtani a személyeknek is: az
emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak és a szervezeti
jogalanyok személyhez fűződő jogainak is.
Magyarország - négy évtized diktatúrája és zsákutcába torkolló gazdasági-társadalmi
tévútja után - 1990-ben a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő
piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ezt a társadalomfejlődési irányt erősíti meg
az Alaptörvény is. Az új társadalmi modell a tulajdonosok magánautonómiájának
messzemenő elfogadását, mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és
védelmét követeli meg. Ez az elv áthatja a Javaslatot, a részletszabályokat (például a
tulajdonszerzés normáit) is. Mindehhez természetesen a magántulajdont terhelő
szociális kötöttségek járulnak. A magánautonómia másik alapvető következménye a
szerződési szabadság elvének elfogadása. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és
annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság
követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, és a piaci verseny szabadságának
feltételei között még lehetséges. A magánautonómia harmadik pillére az egyesülés és a
társulás szabadsága, amelynek követelményeit a Javaslat - a magánjogi szabályozások
bevált mintái nyomán - az egyesület és a társaságok intézményeivel kívánja szolgálni.
369
III. Hagyomány és újítás. Külföldi példák
1.	A Javaslat a létező, az élő jogból indul ki, és csak ott és annyiban kíván változtatni,
ahol és amennyiben az a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint
szükségesnek mutatkozik. Ezen elvi jelentőségű módszertani kiindulópontnak
megfelelően a Javaslat - ahol csak lehetséges - fenntartja a Ptk. szabályait, s azokat a
külön törvények rendelkezéseinek integrálásával és a felsőbírósági gyakorlatot normatív
formába öntésével egészíti ki. Kétség esetén a Javaslat tudatosan a létező jogot
választja, és újító alternatív megoldásokat sem fogad el akkor, ha azok a jogrendszerben
indokolatlan bizonytalanságot okoznának. Ezzel együtt a Javaslat tudatosan meg akarja
újítani a magyar polgári jog - sok vonatkozásban élét vesztett - eszköztárát. A
szocialista viszonyok között nagyon leegyszerűsödött magánjogi forgalom
szükségszerűen vonta maga után a jogdogmatikai megoldások árnyalatainak eltűnését, a
kontúrok elhalványulását. Évszázadok óta ismert és alkalmazott magánjogi fogalmak
éle csorbult ki, vált a nemegyszer igénytelen jogszolgáltatás áldozatává. A Javaslat
természetesen semmi esetre sem kívánja feleslegesen bonyolítani a magánjogi
szabályozást; azokban a kérdésekben hoz újításokat, amelyekre árnyaltabb dogmatikai
szemlélettel helyesebb válaszok adhatók.
2.	A Javaslat beépíti a Ptk. évtizedes felsőbírói gyakorlatának maradandó mondanivalót
hordozó, tételes jogi szabályozást kívánó, kodifikációra érett eredményeit. A Javaslat
figyelembe veszi, hogy polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja
az Európai Unió jogalkotása, ami közvetlenül érinti törvényhozásunkat, és - például a
fogyasztóvédelmi szerződési jogban vagy a társasági jogban - szervesen be kívánja
építeni a magánjogi uniós irányelvek maradandó magját. Tudatosan nem törekszik
ugyanakkor arra, hogy az uniós magánjog egész anyagát a kódexbe építse. Ennek oka
az, hogy az uniós irányelvek szabályozása túlságosan tagolt, kazuisztikus és sűrűn
változó jellegű, minden részletében nem alkalmas egy hosszú távra tervezett kodifikáció
célkitűzéseinek megvalósítására. Ezért a Javaslat inkább a kisebbik rosszat választja
azzal, hogy az irányelvek részletszabályait külön törvényekben hagyja.
3.	A Javaslat nem választ külföldi modellt, de bőségesen merít külföldi kodifikációs
példákból. A 20. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német
törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek pedig a svájci ZGB
is szolgáltatott mintákat. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait
többségükben a magyar magánjog már hasznosította. Az újabb nemzeti kódexek közül
minden bizonnyal a holland törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek) és a kanadai Québec
tagállam magánjogi kódexe tekinthető a legmodernebbnek. Ezek a kódexek több
szempontból (így mindenekelőtt a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv
szerkezete szempontjából) mintául is szolgálhattak a magyar reform számára, de a
kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként nem jöttek figyelembe.
4.	A nemzeti kódexeken kívül a Javaslat merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből
is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezmény, az UNIDROIT
Alapelvek (Principles of International Commercial Contracts, 2010), az Európai
Alapelvek (The Principles of European Contract Law, 1999, 2002) és az utóbbiból
kiindulva megalkotott európai modellszabályok (Draft Common Frame of Reference)
kínáltak megfontolásra érdemes, esetenként követhető példákat a szerződési jog
szabályozásánál. Ezek a színvonalas modelljavaslatok világszerte szakmai elismerést
vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra.
370
IV. Az új Polgári Törvénykönyv kódex-jellege és jelentősége
1.	Noha az Európai Unió jogegységesítési törekvései az elmúlt két évtizedben a
magánjog területét is elérték, és a nemzeti jogalkotásokat ma már számottevően
befolyásolják, úgy tűnik, hogy a magánjog egészét ma még csak nemzeti szinten lehet
kodifikálni. Ezt a megállapítást igazolja, hogy - bár az Európai Unió égisze alatt
jogtudósok közreműködésével rendkívül alapos és színvonalas átfogó kodifikációs
munkálatok folynak - Hollandián kívül Közép- és Kelet-Európa majd minden
országában új polgári törvénykönyvet alkottak, vagy ilyen célból intenzív tevékenységet
folytatnak.
2.	A Javaslat kódex-jellegű törvénymű előkészítésére született, és annak előnyeit a
Javaslat minél szélesebb körben érvényesüléshez akarja juttatni. Természetesen ez a
módszer sem lehet öncélú. A Javaslat ezért számol azzal, hogy a legsikerültebb
kodifikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok a törvénykönyvön kívül. Ezeknek
a normáknak a kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát kell, hogy képezze. A
külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét magával a
törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell. Ezért a leendő
kódex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük.
A Javaslat abból indul ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes
tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbefoglalt normák módszerbeli
homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége stb.
megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig
kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége
fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani
racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia
biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával.
Mindezeket figyelembe véve a Javaslat a családjog anyagát beépíti a törvénykönyvbe.
Az integrálás során ugyanakkor gondoskodik a családjogi viszonyok sajátosságainak
megfelelő kifejezésre juttatásáról. Ennek egyik jele az, hogy a Családjogi Könyv
sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelveket fogalmaz meg.
A Javaslat az egyedi munkaszerződések jogi rendezését a Munka Törvénykönyvében
hagyja, annak ellenére, hogy a munkaviszonyok speciális rendezésének a Ptk., s azon
belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátterét. A
munkaszerződés jogi szabályozásának azonban ma már annyi különleges vonása van,
hogy nehéz volna ezt a normarendszert egy polgári törvénykönyvbe integrálni. A
munkavállaló fogalmilag „gyengébb fél” jellege például megkülönböztető
sajátosságként jelentkezik a szabályozásnál, és - emiatt - az európai közösségi jogi
aktusok alakító hatása is sokkal intenzívebb, mint a magánjog egyéb területein.
A Javaslat a társasági anyagi jogi szabályok integrálása mellett döntött, és azokat az
egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések között, önálló Részben helyezi el. Ez a
megoldás logikusan következik abból a koncepciós kiindulópontból, hogy azokra a jogi
személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok
keretében bonyolódnak, a törvénykönyv adjon teljes körű szabályozást, mivel a
szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a kódex jellegéhez. A
gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új kódexbe építése több előnnyel jár:
bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, és normák ismétlése
válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak háttér-jogszabály jellege (amit most a
Gt. külön mond ki) evidenssé válik. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt
371
döntött annak idején a svájci, majd az olasz törvényhozó, legutóbb pedig a holland
jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Az
integráció előnyeihez képest kisebb súllyal esnek latba a szokásosan megfogalmazott
ellenérvek: a magánjogi és a közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok
szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb. Ugyancsak a jogi személyekről
szóló könyvben ad absztrakt keretszabályokat a Javaslat a szövetkezetre is,
megalapozva ezzel az ágazati szabályozást a főbb (termelő-, szolgáltató-, hitelintézeti
tevékenységet folytató) szövetkezeti típusokra.
Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát a Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan -
nem integrálja, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és
megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön
törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukba, de azokat -
jellegük különbözősége ellenére - nem volna szerencsés szétbontani. A Javaslat súlyt
helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének
magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak
a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét.
3.	A Javaslat abból indul ki, hogy a Polgári Törvénykönyv nem egy a törvények közül.
Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága,
szerteágazó volta önmagában is mutatja. A kódex hatása ugyanakkor jóval túlmutat a
közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi
normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az
adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a törvénykönyvet vagy
sem.
V. A KÓDEX BELSŐ SZERKEZETE ÉS NYELVE
1.	A Javaslat a kódexet könyvekre tagolja. A törvénykönyv tartalmi határainak
kiszélesítése mind mennyiségi, mind tartalmi okokból szükségessé teszi a szerkezeti
egységeknek ezt a bővítését. A könyveken belül a szerkezeti egységek (Rész, Cím,
Fejezet) számozása újból kezdődik. A §-ok számozása a könyvekben újból kezdődik, és
a könyvek sorszámára történő utalással egészül ki. A törvénykönyv élén - lényegét
tekintve a Ptk.-hoz hasonlóan - Bevezető rendelkezések foglalják össze a törvénykönyv
célját és alapelveit, a részletes szabályokat tartalmazó könyvek után pedig Záró
rendelkezések találhatók. A Javaslat szerint a kódex könyvei tehát a következők:
Első Könyv: Bevezető rendelkezések,
Második Könyv: Az ember mint jogalany
Harmadik Könyv: Jogi személyek,
Negyedik Könyv: Családjog,
Ötödik Könyv: Dologi jog,
Hatodik Könyv: Kötelmi jog,
Hetedik Könyv: Öröklési jog,
Nyolcadik Könyv: Záró rendelkezések.
2.	A Javaslat azt a célt tűzi maga elé, hogy egyértelműen fogalmazza meg a normákat,
amelyekből kétségek nélkül meg lehet állapítani a rendelkezés tartalmát. Ezt szolgálja
az a törekvés, hogy a szabályok nyelve - tömörsége, műnyelvi szakszerűsége mellett -
szabatos, világos és lehetőleg a nem szakember számára is érthető legyen. Ennek
érdekében a Javaslat - ahol lehet - az egyszerű kifejezést előnyben részesíti a szokatlan
372
vagy elvont megfogalmazással szemben. Természetesen ennek a törekvésnek határt
szab a magánjog sajátos terminológiája és fogalomkészlete.
A Javaslat - a Ptk.-hoz és a korábbi tervezetekhez hasonlóan - nem tartalmaz
tantételeket és fogalom-meghatározásokat, hanem a normaalkotást helyezi előtérbe az
elméleti konstrukciókkal szemben. . §. §Ugyanígy kerüli a kazuisztikát; e helyett - a
társadalmi és gazdasági változásokat jobban követni képes és ezért rugalmasabb -
kellően általánosító szabályokat alkot, anélkül, hogy generálklauzulák indokolatlanul
nagyszámú alkalmazásával a jogbizonytalanság veszélyét idézné fel. . §. §. §A Javaslat
csak ott alkalmaz utaló szabályokat, ahol ez a módszer rövidítéssel és szószerinti
ismétlés elkerülésével jár, és ezt az előnyt nem rontja le a rendelkezés homályossága
vagy kétértelműsége. Tudatosan kerüli a Javaslat az utalásoknál is azt a megoldást, hogy
egyszerűen a megfelelő §-ra történjék a hivatkozás. Egy ilyen megoldás (amint a német
BGB mutatja) nagyon megnehezíti a törvény kezelését. A Javaslat saját magát az „e
törvény” kifejezéssel illeti; más törvényekre - névelő nélkül - „törvény” elnevezéssel
utal.
373
ELSŐ KÖNYV
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1.	A Bevezető rendelkezések meghatározzák e törvény célját, szabályozási területét és
alapelveit. Ezek a normák megadják a törvény általános kereteit, áthatják a
részletszabályokat, megjelölik azok tárgyi és módszertani jellegzetességeit. A Bevezető
rendelkezések többsége alapelvi jellegű, de szerepelnek itt olyan konkrét normák is,
amelyeknek általános, az egész kódexre kiható jelentősége indokolja a kiemelt
elhelyezést. A Bevezető rendelkezések között megfogalmazott alapelvek tömören
kifejezik a törvény egészének eszmei alapját, szellemiségét, és közvetlen segítséget
adnak a jogalkalmazás számára.
A Javaslat elvi jellegű és jelentőségű kiindulópontnak tekinti, hogy a polgári jogi vitákat
elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni. Az
alapelvek ezért az ítélkezési gyakorlatban mindenekelőtt a konkrét normák
értelmezésénél jutnak szerephez, különösen akkor, ha az adott szabály a bíróság
számára kifejezetten mérlegelést enged. Kiemelten fontos az alapelvek szerepe a
törvénykönyv - hosszú távra szánt - szabályainak a változó viszonyokhoz történő
alkalmassá tételében. Az alapelvek ebben az értelemben a jogfejlesztő értelmezés
legjelentősebb eszközei.
A Javaslat a Bevezető rendelkezések között csak a törvénykönyv egészére vonatkozó
elveket jeleníti meg, és tudatosan csökkenti a törvénykönyv alapelveinek számát. A Ptk.
alapelvei közül a Javaslat nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás
követelményét. Abból indul ki, hogy a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad
gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig
rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik. Emellett a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének érvényesítése is megfelelő lehetőséget ad a rendeltetésszerű
joggyakorlás biztosítására. A Javaslat nem tekinti valamennyi magánjogi viszonyban
érvényesülő, általános követelménynek a kölcsönös együttműködés elvét; azt
elsősorban a szerződéses viszonyok körében elvárható elvként fogja fel, és ezért a
szerződések általános szabályainak élére helyezi. A szerződési jogon kívül (például a
társasház belső viszonyaiban, a közös szülői felügyelet gyakorlása körében stb.) a
Javaslat a konkrét normák megfelelő megfogalmazásával kívánja előmozdítani az
érintett jogalanyok együttműködési készségét. Nem mondja ki a Javaslat a tulajdon
védelmének elvét sem, mivel azt olyan alkotmányos alapelvnek tekinti, amelynek
érvényre juttatásáról az egész jogrendszer gondoskodik. A tulajdon védelmének a
polgári jogi viszonyokban a kódex konkrét normái segítségével kell érvényt szerezni, s
ezért az Alaptörvény mellett külön jogágazati alapelv megfogalmazása nem szükséges.
Hasonló okból nem mondja ki a Javaslat a személy védelmére vonatkozó elvet sem. Az
Alaptörvény a legmagasabb szinten deklarálja az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét. A Javaslat a tulajdon védelméhez
hasonlóan itt is abból indul ki, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott
követelménynek a polgári jogi viszonyokban történő megvalósulását nem az elvi tétel
megismétlésével, hanem konkrét normák, a személyiségi (illetve személyhez fűződő)
jogok védelmére vonatkozó szabályok segítségével kell biztosítani.
A Javaslat az egész törvényen végigható követelményként négy alapelvet fogalmaz
meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a
jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható
374
magatartás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel
külön elveket fogalmaz meg a Javaslat egyes könyvek élén; például a családjogi
viszonyok sajátosságaira tekintettel külön elvek is érvényesülnek a családjogi
szabályokat tartalmazó könyvben.
2.	A Bevezető rendelkezések között elhelyezett konkrét tényállásokra illő normák csak
általános jelentőségüknél fogva kapnak itt helyet, de a jogalkalmazásban játszott
konkrét szerepük nem különbözik a Javaslat további könyveiben elhelyezett normák
funkciójától. Ilyennek tekinthető a jogszabály által megkívánt jognyilatkozat
megtagadását szankcionáló szabály, ha az ilyen magatartás joggal való visszaélésként
értékelendő, és az általa okozott sérelem másként nem hárítható el. Ide sorolható a
felróható magatartásra előnyök szerzése végett történő hivatkozást tilalmazó (nemo
suam turpitudinem allegans auditur) és a korábbi magatartással szemben álló cselekedet
(venire contra factum proprium) figyelmen kívül hagyását előíró rendelkezés. Ezek a
normák - szemben az alapelvi jellegű bevezető rendelkezésekkel - önmagukban is
konkrét polgári jogi igények elbírálásának alapjául szolgálhatnak. Konkrét
rendelkezésnek tekinthető a polgári jogi alanyi jogok érvényesítésének bírósági útjára
vonatkozó szabály is. Kihagyja ugyanakkor a Javaslat a Bevezető rendelkezések közül
az utaló magatartás tényállását, és azt - lényegét megfelelően tükrözve és szerepének
valódi jelentőségét arányosan juttatva kifejezésre - a kötelmi jogi könyvben: a
kötelemfakasztó jogi tények között helyezi el.
3.	A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan fogalmazza meg e törvény célját. Ez a rendelkezés
elsősorban a jogalkalmazó szerveknek, mindenekelőtt a bíróságoknak ad iránymutatást,
de egyúttal a jogalanyok számára is kijelöli a polgári jogi jogvédelem határait. A
törvény céljának meghatározásából következik, hogy a polgári jogi viszonyok
alanyainak - meghatározott jellegű - vagyoni és személyhez fűződő jogai e törvény
védelme alatt állnak. A cél meghatározásából kitűnik, hogy a kódex a polgári jogi
viszonyok alanyainak teljes körét átfogja, azaz mind az ember, mind a jogi személyek
polgári jogi viszonyainak általános kódexe kíván lenni. A jogi személyeken kívül
jogképességgel rendelkező szervezeteknek számítanak például (korlátozott, relatív
jogképesség formájában) a társasházközösségek. A közjogi jogalanyokra (állami és
önkormányzati szervekre) jogi személyként történő elismerésük esetén alkalmazhatóak
a kódex szabályai.
A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan csak a polgári jogi szabályozásra alkalmas - zömükben
árujellegű vagyoni - viszonyokat vonja szabályozási körébe. Ezért a törvény céljának
meghatározásánál kiemeli a polgári jogi szabályozás legfőbb módszertani
jellegzetességét: a jogalanyok mellérendeltségét és egyenjogúságát. A szabályozásnak
ez az általános tulajdonsága megállapítható annak ellenére, hogy szociális
megfontolásokból: a gyengébb fél (mindenekelőtt a fogyasztó) különös védelmére
vonatkozó szabályokban nem érvényesül töretlenül ez a módszertani elv. A személyi
viszonyokra történő hivatkozás a törvény céljának meghatározásánál különösen
indokolttá vált a személyiségi jogok védelmének megnövekedett fontossága miatt, és
annak következtében, hogy a Javaslat a családjogi viszonyok szabályait is tartalmazza.
Ez utóbbi viszonyokban ugyanis - a vagyoni jelleg kétségtelen megléte és
megnövekedett jelentősége ellenére - változatlan fontosságuk van a személyi
vonásoknak.
4.	A Javaslat fenntartja a törvény rendelkezéseinek értelmezésére a Ptk.-ban
meghatározott elvi tételt, és ezzel tudatosan kerüli az értelmezési szempontok kimerítő
felsorolását. Az értelmezési alapelv szerepe elsősorban az, hogy a konkrét normák
375
alkalmazása ne kerülhessen összeütközésbe az Alaptörvénnyel és más alkotmányerejű
szabályokkal, és ne vezethessen a törvény egészének rendeltetésével ellentétes
eredményre.
A Javaslat a kódexnek a polgári jogi viszonyokban játszott általános jelentőségét és
kiemelkedő szerepét azzal is kifejezésre juttatja, hogy kimondja: az ilyen viszonyokat
rendező külön szabályokat e törvénykönyvvel összhangban kell értelmezni. Ez a tétel
biztosítja, hogy a polgári jogi viszonyokra külön jogszabályokban meghatározott
normák alkalmazása ne kerülhessen szembe e törvénykönyv céljával.
5.	A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak a jóhiszeműség és tisztesség követelményét
megfogalmazó alapelvi tételét, amely ma számos nemzeti kódexben és jogegységesítő
tervezetben is elismert magatartási mérce. Ez az alapelv etikai megalapozottságú
általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban
követendő eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelenti.
Fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő
magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és
cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja
meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia széleskörű elismerése és a
jóhiszeműség és tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a Javaslat
egyik alappillérét képezik.
A Javaslat a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközőnek tekinti, és a
generálklauzula sérelmének kiemelt példájaként külön szabályozza a venire contra
factum proprium ősi, igen sok mai magánjogban elfogadott tételét. Ez azt jelenti, hogy
nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi
magatartásával.
6.	A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak az adott helyzetben általában elvárható magatartás
(eljárás) megkövetelésére vonatkozó alapelvi tételét. A bírói gyakorlat viszonylag
szilárd alapokat alakított ki ezen elv alkalmazásához, és bizonyította, hogy az
elvárhatósági mérce tipizált követelménye rugalmas és árnyalt jogalkalmazást tesz
lehetővé. Az általános követelményszint megsértésének következményét (szankcióját)
mindig a konkrét norma állapítja meg.
Az „adott helyzetben általában elvárható” formulában megfogalmazott tipizált
követelményszintet a Javaslat a felelősségi tényállásokban a felróhatóság fogalmával
azonosítja. Felelősséget (rendszerint kártérítési felelősséget) - más feltételek
megvalósulása mellett - „az adott helyzetben általában elvárható” magatartás
követelményének megsértése (vagyis a magatartás felróhatósága) csak azokban az
esetekben von maga után, ha ezt e törvény kifejezetten előírja. A Javaslat ezt a
kimentési szintet tartja fenn - többek között és mindenekelőtt - a szerződésen kívüli
kártérítési felelősség általános kimentési klauzulájának megfogalmazásánál.
A Javaslat több más olyan konkrét szabályt tartalmaz, amelynek tartalmát szintén „az
adott helyzetben általában elvárható” magatartás követelménye tölti ki tartalommal. Így
kell felfogni például mindazokat a nyitott magánjogi normákat, amelyek „elvárható”
vagy „megfelelő” magatartást (eljárást) írnak elő, és más (rendszerint: szigorúbb)
követelményt nem támasztanak. Ugyancsak ez az általános követelményszint
érvényesül akkor is, ha a rosszhiszeműség körében a bíróság azt vizsgálja, hogy az illető
személynek „tudnia kellett”, hogy magatartásának (eljárásának) nincs jogos alapja.
A Ptk. bírói gyakorlatában bevált, ezért a Javaslat is a Bevezető rendelkezések között
mondja ki a nemo suam turpitudinem allegans auditur tételét. E szabály szerint saját
mulasztására, késedelmére, egyéb szerződésszegésére vagy más felróható magatartására
376
előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Fenntartja a Javaslat azt a rendelkezést
is, hogy az igényérvényesítő fél felróható magatartása nem zárja ki a másik fél felróható
magatartására történő hivatkozás lehetőségét. E szabály mindenekelőtt azzal a
következménnyel jár, hogy önhiba esetén is mód van a másik fél felróható magatartása
miatti igényérvényesítésre, legfeljebb az igény mértéke csökken az önhiba miatt.
7.	A Javaslat az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként - a
Ptk.-hoz hasonlóan - az egész törvénykönyvön végigható közös elvként fogalmazza
meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. A joggal
való visszaélés meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. A kontinentális
jogrendszerek mintájára (és a Ptk.-hoz hasonlóan) a Javaslat tudatosan vállalja ezt a
megoldást, tisztában van ugyanakkor azzal, hogy az egyes alanyi jogok és a velük
történő visszaélés módozatai jelentősen különböznek egymástól. Az alapvető
kiindulópont változatlan: a joggal való visszaélés kivételes jelenség az alanyi jogok
gyakorlásánál, az adott alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembehelyezkedő
módja valósítja meg a visszaélést.
Meghaladottnak tekinti a Javaslat a Ptk.-nak a joggal való visszaélés fogalmi határaira
vonatkozó tételes (részben példálózó) feltételeit, és maga nem is határoz meg ilyen
fogalmi jegyeket, hanem a bírói gyakorlatra bízza azok kimunkálását. Ugyanezért nem
kapcsolja kifejezetten össze a Javaslat a joggal való visszaélés tilalmát a
rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével. Az elmúlt másfél-két évtized ítélkezési
gyakorlata (szemben a korábbi judikatúrával) a kívánatos önmérsékletet mutatja a
joggal való visszaélés megállapításánál. A visszafogottság mindenképpen indokolt,
figyelemmel arra, hogy a polgári jogi szabályok elsősorban védik és támogatják az
alanyi jogok érvényesülését, és csak visszaélésszerű esetben gátolják meg azok
gyakorlásának konkrét módját. A bírói gyakorlat jórészt kidolgozta a visszaélésszerű
joggyakorlás tartalmi határait. Különösen fontos e korlátok szem előtt tartása arra
tekintettel, hogy a családjog szabályai is a törvénykönyvbe integrálódtak, és e
szabályokkal kapcsolatban a bírói gyakorlat eddig is - helyesen - tartózkodó volt a
joggal való visszaélés megállapításával kapcsolatban.
A jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak bírósági ítélettel történő pótlása
erőteljes beavatkozás a magánautonómia körébe. A Javaslat ezért csak végső
lehetőségként tartja fenn a bíróságnak ezt a jogát. A közérdek figyelembe vétele mai
viszonyaink között is szempont lehet a magánjogi jogalanyok egymás közötti
érdekhelyzetének megítélésénél, de e tekintetben különösen indokolt a kivételesség
hangsúlyozása. A piacgazdaság viszonyai között már az eddigi bírói gyakorlat is
tudatában volt a beavatkozási lehetőség kivételes voltának, és ezért gyökeresen
változtatott a korábbi - érdekmérlegelésre és méltányosságra épülő - felfogásán. A
Javaslat szabálya normatív formában is erősíteni kívánja a judikatúra újabb irányát. A
magánjogi jogviszonyok alanyainak közvetlen érdekmérlegelése nem fogadható el; a
konfliktus helyes megítélése a jogosult érdekhelyzetéből, azaz az alanyi jogból történő
kiindulást kívánja meg. Az alkalmazás kivételességét már az a tény is segíti, hogy
jelentősen csökkent azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek jognyilatkozat adását
kívánják meg. Indokolt esetben viszont változatlanul adekvát jogkövetkezménynek
tekinthető a joggal való visszaélés ilyen módon történő szankcionálása. Természetesen
vannak olyan helyzetek, amelyekben jognyilatkozat megtagadásának formájában a
joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Ez állapítható meg mindenekelőtt az illető
jogalany diszkrecionális jogkörébe tartozó jognyilatkozatok megtagadásával
kapcsolatban. A Javaslat szellemében is helyes, hogy a bírói gyakorlat kizártnak tekinti
377
a joggal való visszaélés lehetőségét például szerződéskötési- vagy szerződésmódosítási
nyilatkozat megtagadása esetén. Ugyanez állapítható meg például a családi jogállást
érintő (például örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges) szülői hozzájárulás
megtagadásával kapcsolatban.
8.	A Javaslat nem változtat a hatályos jogon: a polgári jogok érvényesítése elsősorban
bíróság előtt történik. A Javaslatban magában tett kivételek közül a birtokvédelem
szabályait és egyes családjogi viszonyok gyámhatósági védelmét kell említeni. Mellőzi
a Javaslat a választottbírósági eljárás alternatív alkalmazásának feltételeit meghatározó
szabályt. Elegendő, ha a választottbíráskodásról szóló törvény tartalmaz ilyen
rendelkezést.
378
MÁSODIK KÖNYV
AZ EMBER MINT JOGALANY
ELSŐ RÉSZ
A JOGKÉPESSÉG
I.	Cím
A jogképesség kezdete és megszűnése
A Javaslat lényegét tekintve változatlan tartalommal veszi át a Ptk.-nak a jogképesség
fogalmára, kezdetére és megszűnésére vonatkozó szabályait. A Javaslat a kódex egyes
könyvei közötti összhang és a fogalmi pontosság érdekében elfogadja és következetesen
érvényesíti azt az elvet, hogy a magyar jogban a kiskorúnak gyámja, a nagykorúnak
gondnoka van. Ezt a megfontolást szem előtt tartva a Javaslat gyám által biztosít
törvényes képviseletet a méhmagzat részére. A Javaslat érdemi változtatás nélkül emeli
át a Ptké. 7. § (2) bekezdését, amely a gyám rendelését indítványozni jogosult
személyeket sorolja fel.
II.	Cím
A holtnak nyilvánítás
A Javaslat átveszi a holtnak nyilvánítás Ptk.-beli szabályait.
Második Rész
A CSELEKVŐKÉPESSÉG
III.	Cím
A cselekvőképesség általános szabályai
A Javaslat a cselekvőképesség szabályozásánál - a hatályos joggal egyezően - abból az
elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség mindenkit megillet, akinek
cselekvőképességét a törvény vagy törvény alapján a bíróság gondnokság alá helyezést
elrendelő ítélete nem korlátozza. A cselekvőképesség meglétéhez fűződő jogi hatást a
Javaslat meghatározza: „Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más
jognyilatkozatot”. A cselekvőképesség tehát érvényes jognyilatkozatok tételére
vonatkozó képességet jelent. Tekintve, hogy a jognyilatkozatok többsége szerződési
nyilatkozat, a cselekvőképességet szerződőképességnek is szokták nevezni. A
Javaslatban részletesen továbbra is nem a cselekvőképesek, hanem a
cselekvőképességükben korlátozott és cselekvőképességgel nem rendelkező személyek
köréről kell rendelkezni.
A törvény az ember számára elidegeníthetetlen jogként biztosított cselekvőképesség
rendeltetésével, funkciójával összeegyeztethetetlen lenne a cselekvőképesség
korlátozására ezen belül kizárására irányuló szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat
379
megengedése. Az érintett ilyen tartalmú rendelkező cselekménye tehát akár szerződés,
akár egyoldalú jognyilatkozat formájában semmis.
Nem változnak a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozatra vonatkozó szabályok
sem. Ahogy a Ptk. szerint, úgy a Javaslatban is gondnokság alá helyezés nélkül is
cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási
képessége teljesen hiányzik. Ilyen személy lehet kiskorú és nagykorú is. A
cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat semmis. Ez alól kivételt jelent az az
eset, amikor a jognyilatkozat tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni,
hogy a jognyilatkozatot a fél teljes belátási képessége esetén is megtette volna.
Végintézkedés tekintetében nem érvényesül ez a kivétel.
IV.	Cím
A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvőképtelenség
1.	A Javaslat is különválasztja a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre és korlátozott
cselekvőképességre vonatkozó szabályokat a bírói ítélettel gondnokság alá helyezettekre
vonatkozó szabályozástól. Míg a kiskorúság miatt cselekvőképességükben érintettekre
vonatkozó rendelkezések alapvetően nem módosulnak, addig a nagykorú,
cselekvőképességükben érintett személyekre irányadó szabályozás több ponton
megváltozik. A kiskorúakra vonatkozó szabályozás az alábbiak szerint foglalható össze.
Nincs változás abban a tekintetben, hogy kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még
nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A Ptk. megoldásával egyezően
szabályozza a Javaslat a házasságkötés nagykorúságot eredményező hatását is. A
korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy általában csak törvényes képviselőjének
előzetes beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tehet érvényes jognyilatkozatot,
önállóan meghatározott szűk körben járhat el. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú
azon jognyilatkozatainak köre, amelyeket önállóan is megtehet, megegyezik a Ptk.-ban
foglaltakkal. A legtöbb jognyilatkozatot a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében
a törvényes képviselője maga is megteheti. E szabály alól változatlanul azok a
jognyilatkozatok képeznek kivételt, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan
cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg (például házasságkötés,
végrendelkezés - közvégrendelet formájában).
Életkora miatt cselekvőképtelen az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte be.
Ezt a korhatárt be nem töltött kiskorú a magyar jog szerint nem köthet szerződést és
nem tehet jognyilatkozatot. A tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek
cselekvőképtelenségének kimondását az életkori sajátosságokból eredő belátási
képesség éretlensége indokolja. Változatlan szabály, hogy a cselekvőképtelen kiskorú
jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselő jár el. Ugyanakkor a forgalom
biztonsága érdekében nem lehet semmisnek tekinteni azokat a csekély jelentőségű
szerződéseket, amelyeket a kiskorú megkötött, és amelyeket már teljesítettek is, ha a
szerződés a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem
igényel. E négy törvényi feltétel együttes megléte szükséges ahhoz, hogy a
cselekvőképtelen személy önálló jognyilatkozata érvényesnek minősüljön.
2.	A Javaslat a Ptk.-val egyezően biztosítani kívánja, hogy a cselekvőképtelen és a
korlátozottan cselekvőképes kiskorú - olyan mértékben, amennyire ezt belátási
képessége, ítélőképessége lehetővé teszi - részt vehessen a személyét és vagyonát érintő
kérdések meghozatalában. Ez összhangban áll a Gyermekek jogairól szóló New York-i
380
Egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény) 12. cikkében foglaltakkal, amely
szerint a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő
gyermek az őt érintő ügyekben szabadon kinyilváníthassa álláspontját, és véleményét -
figyelemmel korára és érettségi fokára - tekintetbe kell venni. Ennek megfelelően a
törvényes képviselőnek a kiskorút érintő jognyilatkozatok megtétele során figyelembe
kell vennie a kiskorú véleményét a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen
kiskorú esetében is akkor, ha ítélőképessége birtokában van, vagyis képes arra, hogy a
jogügylet lényegét, következményeit átlássa, véleményt formáljon, és véleményét
kifejezésre juttassa.
3.	Akár korlátozottan cselekvőképes, akár cselekvőképtelen kiskorúról van szó, a
törvény a gyámhatóság jóváhagyásához köti a nagyobb jelentőségű vagyoni ügyekben a
törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességét, függetlenül attól, hogy a
törvényes képviselő önálló jognyilatkozatáról vagy a korlátozottan cselekvőképes
kiskorú jognyilatkozatával kapcsolatos hozzájárulásról vagy jóváhagyásról van szó.
Változatlanul nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha azt bírósági vagy
közjegyzői eljárásban bírálják el.
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően határozza meg azon jognyilatkozatok
körét is, amelyet a kiskorú még a gyámhatóság hozzájárulásával sem tehet meg
érvényesen. Ilyen jognyilatkozat az, amellyel a kiskorú a szokásos mértéket
meghaladóan ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül
felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról megfelelő ellenérték nélkül lemond. A
szabályozás alapvető szempontja a Ptk.-hoz hasonlóan az, hogy a kiskorú vagyona
lehetőleg teljes körűen álljon rendelkezésre a gyermek nagykorúvá válásakor, amikor
már teljes cselekvőképességének birtokában dönthet vagyonának sorsáról. A gyermek
vagyonának és vagyona jövedelmének felhasználhatóságáról a szülői felügyelet körében
rendelkezik a Javaslat.
4.	A Javaslat a Ptk.-val egyezően rendelkezik a korlátozottan cselekvőképes és a
cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatainak relatív semmisségéről is: a semmisségre
csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy
hiányzik. Az ellenérdekű fél tehát nem kérheti a szerződés érvénytelenségének
megállapítását arra alapítva, hogy a vele szerződő fél korlátozottan cselekvőképes vagy
cselekvőképtelen volt. Ha a megkötött szerződés megfelel a korlátozottan
cselekvőképes vagy cselekvőképtelen érdekeinek, akkor érvényes és - ebből a
jogalapból kifolyólag - senki sem hivatkozhat az érvénytelenségére.
5.	A Ptk. szabályaihoz képest változás, hogy a Javaslat szerint a kiskorú személy
cselekvőképességének korlátozása bírói ítélettel csak tizenhetedik életévének betöltése
után lehetséges. A tizenhét éves korhatár előírása azért szükséges, hogy az érintett
személy kellően érett legyen ahhoz, hogy a cselekvőképességének korlátozásáról az
életkorából következő pszichés változásoktól függetlenül hozzon döntést a bíróság. A
bíróság a nagykorúakra irányadó szabályok alapján dönthet a kiskorú személy
cselekvőképességének teljes vagy részleges korlátozásáról. Teljes korlátozás esetén a
kiskorú már az ítélet jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik, de a
gondnokság hatálya csak nagykorúságának elérésekor áll be. Tekintettel arra, hogy a
kiskorú tizennyolc éves koráig szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, törvényes
képviseletére a szülő vagy a gyám jogosult, és csak tizennyolcadik életévének betöltését
követően válhat indokolttá gondnok kirendelése.
381
V. Cím
A nagykorú cselekvőképességének korlátozása
1.	A Javaslat több ponton indokoltnak tartja a nagykorúak cselekvőképességének
korlátozására vonatkozó hatályos, a Ptk.-ban meghatározott szabályok módosítását,
pontosítását. Figyelembe veszi ugyanakkor a Javaslat, hogy a hatályos gondnoksági
rendszer negatív tapasztalatainak gyökere nem elsősorban az anyagi jogszabályokban
keresendő. A gondnoksági rendszer anomáliáinak megszüntetése az anyagi jogi
rendelkezések mellett az eljárásjogi szabályok és a szociális tárgyú jogszabályok
módosítását is szükségessé teszi.
A Javaslat a nemzetközi egyezményekkel és alkotmányos követelményekkel
összhangban a szükségesség és arányosság elve alapján ad szabályokat a nagykorú
személyek cselekvőképességének korlátozására. A javasolt szabályozás az egyéni
életkörülményekhez igazodva segíti a csökkent belátási képességű személyt jogai
gyakorlásában. A Javaslat szerint a cselekvőképesség korlátozása kétféle lehet:
részleges korlátozás (ez mindig ügycsoportok szerinti korlátozást jelent) és teljes
korlátozás (ami - lényeges kivételekkel - a cselekvőképességet kizáró gondnokságnak
felel meg). Lényeges változás a Ptk. szerinti cselekvőképességi szabályokhoz képest,
hogy a Javaslat nem ad lehetőséget nagykorú személyek esetén a cselekvőképesség
általános korlátozására, a cselekvőképesség csak a bíróság által meghatározott
ügycsoportban korlátozható (részleges korlátozás). Fontos törvényi követelmény, hogy
a cselekvőképesség teljes korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy
jogainak védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elégséges.
2.	Az általános korlátozás lehetőségének megszüntetésével a Javaslat a célirányos
segítségnyújtásra helyezi a hangsúlyt. Így a bíróságnak a cselekvőképesség
ügycsoportonkénti korlátozásáról személyre szabottan, a gondnokság alá helyezendő
személy életkörülményeit vizsgálva kell döntenie. A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - még
példálózó jelleggel sem sorolja fel azokat az ügycsoportokat, amelyek vonatkozásában a
bíróság ítéletében a cselekvőképességet korlátozhatja. Így lehetővé teszi, hogy a
gyakorlat az egyéni körülményekhez jobban alkalmazkodjon.
A Javaslat a cselekvőképesség korlátozásának feltételeinél a Ptk.-ban szereplő „pszichés
állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség” kifejezések helyett - az
orvostudomány legújabb eredményeit figyelembe véve - a „mentális zavar” kifejezést
használja. Ez a fogalom teljes körűen írja le a pszichés elváltozásokat.
A gondnokság alá helyezésnél új feltétel az érintett „egyéni körülményeinek, családi,
társadalmi kapcsolatainak” vizsgálata; önmagában a belátási képesség csökkenése nem
elegendő ok tehát a cselekvőképesség korlátozására. A bíróságnak nemcsak azt kell
tehát vizsgálnia, hogy a személy önállóan képes-e saját ügyei megfelelő vitelére, hanem
azt is, hogy belátási képessége csökkenése esetén a környezete, családja elegendő
segítségnyújtási lehetőséget kínál-e arra, hogy ténylegesen el tudjon járni.
A bíróságnak a cselekvőképességet korlátozó határozatában az egyéni körülményeket
mérlegelve kell meghatároznia azt az ügycsoportot vagy ügycsoportokat, amelyre nézve
a korlátozás feltétlenül szükséges. A cselekvőképesség korlátozásának szükségességét
minden egyes ügycsoport esetén indokolni kell. Nem elfogadható a cselekvőképesség
korlátozását egy ügycsoport vonatkozásában csupán azzal az indokolni, hogy egy másik
ügycsoport tekintetében már bebizonyosodott, hogy az érintett személy nem képes
jognyilatkozatot tenni. A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan rendelkezik arról, hogy az
382
érintett személy minden olyan ügyben érvényes jognyilatkozatot tehet, amelyben a
cselekvőképességét nem korlátozták.
Lényeges garanciális elv a cselekvőképesség korlátozására irányadó szabályoknál, hogy
a Javaslat alapján nem korlátozható a személy cselekvőképessége, ha adott esetben
kevésbé korlátozó intézkedés is megfelelő védelmet nyújthat. A támogatott
döntéshozatal lehetőségét bevezető rendelkezés alapján mód van arra, hogy a bíróság a
belátási képesség kisebb mértékű csökkenése esetén a gondnokság alá helyezés iránti
keresetet elutasítsa, és javaslatot tegyen a gyámhatóságnak támogató kirendelésére,
feltéve, ha ezt az érintett személy is kívánja.
Nem változnak a gondnokság alatt álló jognyilatkozatának érvényességére vonatkozó
szabályok. Azokban az ügycsoportokban, amelyben a gondnokság alatt álló személy
cselekvőképességét korlátozták, a gondnokolt gondnoka hozzájárulásával tehet érvényes
jognyilatkozatot. Ha a jognyilatkozattal kapcsolatban a gondnokolt és a gondnok között
vita merül fel, a gyámhatóság döntése szükséges. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz
hasonlóan felsorolja azokat a jognyilatkozatokat, amelyeket a cselekvőképességében
részlegesen korlátozott nagykorú személy önállóan megtehet. A Javaslat továbbra is
csak kivételesen, azonnali intézkedést igénylő esetben, a gondnokolt védelmében teszi
lehetővé, hogy a gondnok a gondnokolt helyett eljárjon, illetve önállóan
jognyilatkozatot tegyen. A gondnok önálló eljárása esetén a gondnokoltat és a
gyámhatóságot is értesíteni kell.
3.	A Javaslat nem szünteti meg teljesen a hatályos szabályozás szerinti
cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés lehetőségét, de szigorítja annak
feltételeit. Maga az elnevezés is megváltozik, mivel a Javaslat a cselekvőképességet
kizáró gondnokság intézményét, annak negatív „kicsengése” miatt cselekvőképességet
teljesen korlátozó gondnokságnak nevezi el. A Javaslat célja, hogy a cselekvőképesség
teljes korlátozására - a Ptk.-ban szabályozottaknál szűkebb körben - csak végső esetben
kerüljön sor, ha körültekintő bírói mérlegelést követően megállapítást nyert, hogy az
érintett védelmében a részleges, ügycsoportonkénti korlátozás nem elégséges. A
szükségesség elve a teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés során is alapvető
szempont. A bíróságnak elsősorban arra kell törekednie, hogy a cselekvőképességet, ha
lehetséges, csak részlegesen, meghatározott ügycsoportban korlátozza. A teljesen
korlátozó gondnokság elrendelésére kivételesen, abban az esetben kerülhet sor, ha az
érintett személy gondnokával együtt sem képes jognyilatkozat tételre és feltétlenül
szükséges, hogy helyette valaki eljárjon. A gondnokság időszakos felülvizsgálatának
kötelezettsége is kiterjed kivétel nélkül minden esetre.
Az ítélkezési gyakorlatban az utóbbi években egyre több, a gondnokság alá helyezendő
személy egyéni körülményeit is figyelembevevő döntés született. A cselekvőképesség
korlátozásával kapcsolatos döntései kapcsán a Legfelsőbb Bíróság többször
hangsúlyozta, hogy az érintett személy károsodott egészségi állapota önmagában nem
elegendő a cselekvőképesség korlátozásához. A korlátozó döntés nem alapulhat
kizárólag az orvos-szakértő véleményén: „ez nem orvos-szakértői, hanem jogi kérdés,
amelyről a bizonyítási eljárás alapján kizárólag a bíróság dönthet” (EBH 2007. 1597). A
Javaslat a teljesen korlátozó gondnokság szabályainál is egyértelműen kifejezésre
juttatja, hogy a mentális funkciók zavara és ennek következtében a belátási képesség
hiánya önmagában nem eredményezheti a cselekvőképesség teljes kizárását. A
bíróságnak az érintett személy belátási képességén kívül egyéb egyéni körülményeket is
vizsgálnia kell.
383
Nem változnak a cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatára vonatkozó
szabályok. A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka
jár el, de a gondnok kötelessége a gondnokolt véleményének meghallgatása és lehetőség
szerinti figyelembevétele az őt érintő döntések során. A Ptk.-hoz hasonlóan fogalmazza
meg a Javaslat a relatív semmisség szabályát is.
A Javaslat érdemben nem változtat azon jognyilatkozatok körén sem, amelynek
érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. A korábbi szabályozással
megegyezően a tartós jellegű, illetve kiemelt jelentőségű - így például a gondnokolt
tartására, örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére
vonatkozó - jognyilatkozatok érvényessége továbbra is gyámhatósági jóváhagyáshoz
kötött. Annyi változik a hatályos rendelkezésekhez képest, hogy a Javaslat a gondnokolt
vagyonához igazítva a gyámhatóságra bízza annak az összegnek a meghatározását,
amelyet meghaladó értékű vagyontárgyról való rendelkezés gyámhatósági
jóváhagyáshoz kötött.
VI.	Cím
A gondnokság alá helyezési eljárást megelőző intézkedések
A Javaslat a gondnokság alá helyezést megelőzően lehetővé teszi a gyámhatóság
számára zárlat, illetve ideiglenes gondnok rendelését, érdemben fenntartva a Ptk.
szabályait. A zárlat elrendelésének egyik feltétele, hogy a perindításra jogosult
gyámhatóság szerint a gondnokság alá helyezés törvényi feltételei fennálljanak, másik
feltétel a sürgős beavatkozás szükségessége a gondnokság alá helyezendő személy
vagyonának védelme érdekében.
A Javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan fogalmazza meg, hogy a gyámhatóság
ideiglenes gondnokot is csak kivételesen, annak a nagykorú személynek rendelhet,
akinek cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezése tűnik indokoltnak. A
perindítás szükségességét a perindításra jogosult gyámhatóság pszichiáteri szakorvosi
véleményre alapíthatja. Az ideiglenes gondnokrendelés másik feltétele a gondokság alá
helyezendő személy - vagyoni, illetve személyi - érdekeinek védelmét kívánó olyan
helyzet, amelyben az érdekvédelem más módon (például zárlat elrendelésével) nem
lehetséges. További feltétele az ideiglenes gondnokrendelésnek, hogy az érdekvédelem
körében halasztást nem tűrő, azonnali intézkedésre legyen szükség.
A zárlat és az ideiglenes gondnokság alá helyezés elrendelésénél garanciális szabály,
hogy az csak a legszükségesebb ideig állhat fenn bírói kontroll nélkül. Ezért a Javaslat
kimondja, hogy a zárlat, illetve ideiglenes gondnok elrendelésére vonatkozó határozat
ellen nincs helye fellebbezésnek, mivel nyolc napon belül sort kell keríteni a
gyámhatósági döntések bírósági felülvizsgálatára, a bíróságnak pedig a lehető
legrövidebb időn belül döntenie kell a zárlat, illetve az ideiglenes gondnokság
fenntartásáról vagy megszüntetéséről.
VII.	Cím
A gondnokság alá helyezés
Lényegében változatlanok maradnak a gondnokság alá helyezésre, a gondnokság alá
helyezés megszüntetésére, illetve módosítására irányadó szabályok. A gondnokság alá
384
helyezést a Javaslat szerint a Ptk. 15. §-ában felsorolt személyeken túl kezdeményezheti
az érintett személy élettársa is, illetve kiskorú személy esetén törvényes képviselője.
Nagyon lényeges garanciális szabály, hogy a gondnokság alá helyezés nem határozatlan
időre szól, hanem a bíróságnak meg kell határoznia a kötelező felülvizsgálat időpontját.
A Javaslat - a hatályos szabályozástól eltérően - nem állapít meg kivételt a kötelező
felülvizsgálat kötelezettsége alól; a felülvizsgálat - a meghatározott időközönként -
részleges és teljes korlátozás esetén egyaránt kötelező. Ezt a szabályozást az indokolja,
hogy a gondnokolt személy állapota, körülményei az idő múlásával jelentősen
változhatnak, ami a kötelező felülvizsgálat hiányában méltánytalan helyzetet teremthet.
A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell hivatalból megindítania. A kötelező
felülvizsgálat természetesen nem jelenti azt, hogy a gondnokság megszüntetésére
irányuló per megindítására jogosult személyek - köztük maga a gondnokolt - bármikor
ne kérhetnék a gondnokság megszüntetését vagy módosítását.
VIII.	Cím
A gondnokrendelés; a gondnok jogai és kötelezettségei
1.	A gondnok személyének, tevékenységének alapvető jelentősége van a gondnokság
alá helyezett személyek szempontjából. A gondnok rendelésével, tevékenységével, a
tisztség megszüntetésével összefüggő alapvető garanciális jellegű szabályokat ezért a
Javaslat, a részletszabályokat pedig továbbra is külön jogszabály tartalmazza.
A Javaslat nem kíván változtatni azon a rendelkezésen, hogy gondnokká csak olyan
nagykorú, cselekvőképes személy rendelhető, aki a gondnoki tisztséget elvállalja. A
Javaslat a gondnokolt személy érdekeivel összhangban lévőnek tartja azt a Ptk. szerinti
szabályozást, amely a gyámhatóság számára a gondnokul rendelhető személyek
sorrendjét állapítja meg. A szabályozásban ezúttal is érvényesül a gondnokolt döntési
autonómiája. A Javaslat kimondja, hogy elsősorban a gondnokolt által még
cselekvőképes állapotában előzetes jognyilatkozatban megjelölt vagy a gondnokság alá
helyezés során megnevezett személyt kell gondnokul rendelni, ha ez a gondnokolt
érdekeivel nem ellentétes. Amennyiben a gondnokolt nem nyilatkozik, vagy
nyilatkozatát formai vagy más okból nem lehet figyelembe venni, a gyámhatóság a
gondnoki teendők ellátására alkalmas személyek közül rendel gondnokot.
Ha az említett személyi körből nem lehet gondnokot rendelni, akkor kerülhet sor
hivatásos gondnok rendelésére. A Javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy a mentálisan
sérült emberekkel foglalkozó civil szervezetek is ajánlhassanak tagjaik közül olyan
személyt, aki a hivatásos gondnoki teendőket ellátja. Tekintettel arra, hogy a gondnok
személyének kiválasztása kiemelkedő jelentőségű a gondnokolt számára, lényeges,
hogy abban az esetben, ha a gyámhatóság jogi személyt (civil szervezetet) rendel
gondnokul, a jogi személy köteles legyen megnevezni azt a természetes személyt, aki
felelős a gondnoki teendők ellátásáért.
A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan lehetőséget biztosít többes-, illetve helyettes
gondnokrendelésre is, átvéve az erre vonatkozó hatályos szabályozást. A Javaslat
pótolja azt a Ptk.-ból hiányzó rendelkezést, amely tisztázza, hogy többes
gondnokrendelés esetén hogyan oszlik meg a gondnokok feladatköre egymás között.
A Javaslat kisebb szerkezeti változtatással, de a Ptk. 19/C. §-ával lényegében azonos
tartalommal határozza meg, hogy mikor kell a gondnokot tisztségéből felmenteni.
Alapjaiban nem változnak a gondnok tevékenységére vonatkozó szabályok sem. A
385
gondnok azon ügycsoportok tekintetében képviseli a gondnokoltat, amelyekre a
gyámhatóság kirendelte. A gondnok nem kötelezhető a gondnokolt gondozására, a
gondnok azonban önként vállalhatja ezt. A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - kifejezetten
rendelkezik a gondnok felelősségéről arra az esetre, ha jogkörét túllépi. A Javaslat az
előzetes jognyilatkozat, mint új jogintézmény bevezetése kapcsán utal arra, hogy ha a
gondnokolt előzetes jognyilatkozatban a gondnok tevékenységéről rendelkezett és a
bíróság az előzetes jognyilatkozatot hatályba léptette, a gondnoknak az abban foglaltak
szerint kell eljárnia.
2.	A Javaslat a Ptk.-ban foglaltaknál részletesebben szabályozza a gondnok
tevékenységének felügyeletét és az általa adandó számadását. A gondnok tevékenysége
ellenőrzésének eszköze a Javaslat szerint is a beszámolási és a számadási kötelezettség.
A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyelete és ellenőrzése mellett végzi. A
gyámhatósági felügyelet annak vizsgálatára terjed ki, hogy a gondnok a vagyonkezelést
és a személyes gondozást megfelelően látja-e el. A vagyonkezelésnek két alapvető célt
kell szolgálnia. Egyrészt, hogy megóvja a gondnokság alá helyezett személy vagyonát
(annak teljes körét és állagát), másrészt pedig, hogy e vagyonból biztosítsa a gondnokolt
jólétét. A gondnoknak működéséről a gyámhatóság felhívására bármikor kötelessége
beszámolni. Eseti felhívás hiányában a gondnok évenként kell, hogy eleget tegyen e
kötelezettségének. Az éves vagy eseti beszámolóban a gondnoknak számot kell adnia a
megelőző beszámoló óta eltelt időszakban végzett tevékenységéről, és annak
tartalmaznia kell a gondnokolt állapotára vonatkozó megállapításokat is. Ez utóbbi
kötelezettség előírását az indokolja, hogy az erre vonatkozó beszámolóból a
gyámhatóság tudomást szerezhet a gondnokolt állapotában esetleg bekövetkezett
változásokról, és ennek folytán a gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy
módosítása iránti esetleges perindítás szükségességéről.
A gondokolt érdekében a Javaslat előírja, hogy a gyámhatóság, illetve a gondnok
engedélyezni, illetve tűrni köteles, hogy a gondnokolt a saját vagyonáról - a gondnok és
a gyámhatóság által - készített dokumentációkba betekinthessen, és ha igényli, azokról
másolatot is készíthessen.
A Javaslat főszabályként mondja ki, hogy a gondnok legalább évente köteles
számadásra. A törvényi szabályozás azonban differenciált a szerint, hogy ki tölti be a
gondnoki tisztséget, illetve, hogy milyen vagyona van a gondnokoltnak. Közeli
hozzátartozók esetében a Javaslat lehetőséget kíván adni a gyámhatóságnak arra, hogy
indokolt esetben a rendes számadás kötelezettsége alól felmentse őket, illetve részükre
egyszerűsített számadást engedélyezzen. Akár hozzátartozó, akár hivatásos gondnok
látja el a gondnoki teendőket, a gyámhatóság indokolt esetben, különösen, ha a
gondnokolt vagyonának veszélyeztetésére utaló körülményeket észlel, eseti - tehát
rendkívüli - számadást is előírhat. Ezt maga a gondnokolt vagy megbízottja is
kezdeményezheti. Erre vonatkozó megbízást adhat a gondnokolt még cselekvőképes
állapotban készített előzetes jognyilatkozatában.
IX.	Cím
A cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal
A Javaslat a döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára - a
nemzetközi jogi normákkal összhangban - a támogatott döntéshozatal lehetőségét is
biztosítja. A támogatott döntéshozatal, mint új jogintézmény bevezetésével egyéni
386
szükségleteken alapuló döntési segítség biztosítására kerül sor anélkül, hogy ez az
érintett személy cselekvőképességének korlátozásával járna. A támogatott döntéshozatal
során egy vagy több - a támogatottal bizalmi viszonyban álló - személy segíti az
ítélőképességében korlátozott személyt döntései meghozatalában. A támogatót a
gyámhatóság rendeli ki külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint. A
támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújthat
segítséget a döntések meghozatalában. A támogatott döntéshozatal részletszabályait a
Javaslat éppen azért nem tartalmazza, mert a támogató kirendelése nem érinti a
támogatott személy cselekvőképességét, a támogatott továbbra is teljesen cselekvőképes
marad és önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot.
X.	Cím
Rendelkezés a cselekvőképesség jövőbeli korlátozása esetére
Megjelenik a Javaslatban - a kihirdetett törvényből már ismert, de a hatályos
szabályozáshoz képest új jogintézményként - az előzetes jognyilatkozat intézménye. E
szerint minden cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének
esetleges korlátozása esetén ki legyen a gondnoka, illetve meghatározhatja, hogy
gondnoka személyes és vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el. A Javaslat
iránymutatást ad a nyilatkozat tartalmára. Különösen időskori mentális változások
esetére válhat a jövőben elterjedtté, hogy valaki még betegsége kezdeti stádiumában,
teljesen cselekvőképes állapotban rendelkezik arról, hogy ha cselekvőképessége
korlátozása válik szükségessé, kit nevezzenek részére gondnokul, illetve mi legyen a
vagyonával.
A Javaslat meghatározza az előzetes jognyilatkozat érvényességi és hatályossági
feltételeit. Érvényesen a nyilatkozat közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett
magánokiratban vagy gyámhatóság előtt személyesen tehető. A nyilatkozatot be kell
jegyezni - külön jogszabályba szabályozottak szerint - az előzetes jognyilatkozatok
országos nyilvántartásába. A bejegyzés nem konstitutív hatályú, a nyilvántartásba vétel
nem érvényességi feltétel. Tartalmi követelményeket nem támaszt a Javaslat az előzetes
jognyilatkozat érvényességéhez.
Az előzetes jognyilatkozat a végrendelethez hasonlóan bármikor visszavonható és
módosítható, de a visszavonó vagy módosító jognyilatkozat érvényességéhez az
szükséges, hogy ugyanolyan feltételek közt kerüljön rá sor, mint a jognyilatkozat
tételére. Ennek megfelelően közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban
vagy gyámhatóság előtt személyesen lehet megtenni a módosító jognyilatkozatot,
valamint a nyilvántartásban is jelezni kell a nyilatkozat megváltozását.
Az előzetes jognyilatkozat életbelépéséről a bíróság rendelkezik a cselekvőképességet
korlátozó határozatában. A gondnokság alá helyezésre irányuló eljárás során a
bíróságnak a nyilvántartás alapján tájékozódnia kell arról, hogy az érintett személy tett-e
előzetes jognyilatkozatot. Ha az előzetes jognyilatkozatban foglaltak a nyilatkozattevő
érdekeivel kifejezetten nem ellentétesek, és a nyilatkozatban megjelölt személy
alkalmas és vállalja a gondnokság ellátását, a bíróság az előzetes jognyilatkozatot
hatályba kell hogy léptesse. Fontos szabály, hogy a körülmények lényeges
megváltozása esetén, az előzetes nyilatkozat hatályosulását követően is mód van az
abban foglaltak felülvizsgálatára.
387
Harmadik Rész
Személyiségi jogok
XI.	Cím
Általános szabályok és egyes személyiségi jogok
1.	A Javaslat „személyhez fűződő jogok” helyett a kifejezőbb „személyiségi jogok”
elnevezést alkalmazza az ember - tág értelemben vett - magánszférájának védelmét
biztosítani hivatott jogok jelölésére. A Javaslat természetesen eleget tesz a jogi
személyek védelmi igényeinek is: a hatályos jog által biztosított tartalmi kereteket
fenntartva, a harmadik könyvben egy utaló szabállyal rendelkezik a jogi személyek
személyhez fűződő jogairól. A Javaslat két elemből felépítve fogalmazza meg a
személyiségi jogi generálklauzulát: egyik elemként a 19. század eleji magánjogi
kodifikációs tervezetekből ismert, pontos és gördülékeny, a személyiségi jogok lényegét
és rendeltetését kifejező általános szabályt fogad el; második elemként - lényegét
tekintve - megismétli a Ptk. indító szabályát. A két normatív elemből együttesen
képzett generálklauzula alapján bármely személyiségi jog - a nem nevesítettek is -
védelmet nyernek. A Javaslat a személyiség magánjogi védelmének középpontjába az
emberi méltósághoz való jogot helyezi; ezt tekinti minden nevesített és nem nevesített
személyiségi jog „anyajogának”. Feloldja ezzel a Ptk. megoldásából adódó
ellentmondást is, amelyben a legáltalánosabb fogalom, az emberi méltóság joga csak
egy példálózó felsorolásban említett nevesített személyiségi jogként jelent meg.
2.	A Javaslat a generálklauzula pozíciójának megerősítése és absztrakciós szintjének
megemelése mellett külön rendelkezéseket tartalmaz a jogalkalmazói gyakorlatban mára
már kikristályosodott személyiségi jogok védelméről. Ennek a megoldásnak a célja
éppen az, hogy továbbra is elsősorban e kategóriák mentén valósulhasson meg a
személyiségi jogok védelme. E jogok többsége besorolható a nevesített esetek
valamelyikébe, így azok a jövőben is hasznos segítséget nyújthatnak a bírói
jogalkalmazás számára.
A Javaslat az alkotmányos alapjogok és a polgári jog kapcsolata körül kialakult elméleti
vita kapcsán azt az álláspontot követi, hogy a polgári jogi személyiségvédelem köre
nem azonos az alapjogok katalógusával. Kétségtelen, hogy bizonyos alapjogok (például
az élethez, a testi épséghez, az egészséghez fűződő jogok) megsértése a személyiségi
jogok magánjogi védelme körében is szankcionálható, de ezeknél is eltérőek az
érvényesítésüket szolgáló jogi eszközök. Ennek megfelelően a Javaslat el kívánja
kerülni, hogy az alkotmányos szabadságok, a nemzetközi egyezményekbe foglalt
emberi jogok közül azokat is a magánjogi kódex tartalmazza, amelyeknek
érvényesülését az államnak közjogi eszközökkel kell biztosítania, s amelyeknek
védelmére a polgári jogi eszközök egyáltalán nem vagy csak kevéssé alkalmasak.
Évtizedes elmaradást pótol a Javaslat azzal, hogy a közéleti szereplők személyiségi
jogainak alacsonyabb védettségére vonatkozó - a bírói gyakorlat által már kidolgozott -
szabályt törvényi szintre emeli, a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok
érvényesülése érdekében.
3.	A Ptk. a személyiségi jogokat sértő magatartások példálózó felsorolásának élén említi
az „egyenlő bánásmód” követelményének megsértését. Ez a megfogalmazás - a
„hátrányos megkülönböztetés” tilalmát kimondó korábbi, már a Ptk. 1959-es
388
szövegében is szereplő (!) szabályt felváltva - a 2000/43/EK irányelv átültetése során az
egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvénnyel került a Ptk.-ba. A Javaslat visszatér a Ptk. eredeti terminológiájához. Ennek
két oka van. Az egyik megfontolás a magánjogi szabályozás lényegével függ össze. Az
„egyenlő bánásmód” terminus technikus a szó szoros értelmében nem más, mint a
„hátrányos megkülönböztetés” inverz fogalma. A polgári jogi szabályozás módszere
szempontjából azonban feltétlenül helyesebb a „hátrányos megkülönböztetés” kifejezés
alkalmazása. A személyiségi jogok védelme ugyanis - a dologi jog rendszeréhez,
valamint a szellemi alkotások és az egyéb szellemi javak védelméhez hasonlóan -
abszolút szerkezetű jogviszonyokon keresztül realizálódik. Az abszolút szerkezetű
polgári jogi jogviszonyokra pedig egyáltalán nem a pozitív természetű elvárások
megfogalmazása, hanem - normatív és normán kívüli követelmények érvényre
juttatásán keresztül - tartózkodási kötelezettség előírása a jellemző. Ennek a
jogviszony-felfogásnak tehát nem az „egyenlő bánásmód”, hanem a „hátrányos
megkülönböztetéstől” történő tartózkodás előírása felel meg. A másik ok az irányelv és
az átültető törvény sajátos „egyenlő bánásmód” fogalmával függ össze. Ez a fogalom a
hátrányos megkülönböztetés mellett a zaklatás, a jogellenes elkülönítést, a megtorlást és
az ezekre adott utasítást is az „egyenlő bánásmód” ernyője alá vonja. Ez már
önmagában is sajátos fogalomképzés, hiszen joggal vetődik fel: mitől és miért jelentik
az „egyenlő bánásmód” sérelmét az irányelvben és a törvényben felsorolt tényállások.
Ami pedig az ezekre a tényállásokra adandó magánjogi választ illeti, a személyiségi
jogok polgári jogi védelmének rendszerében ezek közül a fogalmi elemek közül a
„hátrányos megkülönböztetésen” kívül valamennyi „elkövetési magatartás” az egyéb
személyiségi jogsérelmek szankcionálásával minden további nélkül elérhető.
4.	A Javaslat - figyelemmel a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott
követelményekre is - új szabályként mondja ki a személyiségi jogok körében a
magánszféra tiszteletben tartásának kötelezettségét. A Polgári és Politikai Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikkének rendelkezése szerint senkit sem lehet
alávetni a magánéletével, családjával kapcsolatban önkényes beavatkozásnak. Az ilyen
beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére. A
magánéletbe való beavatkozás akkor is sérti a személyiségi jogot, ha önkényes,
indokolatlan és szükségtelen. Általában akkor kell önkényesnek tekinteni a
beavatkozást, ha az az érintett akaratával, szándékával kifejezetten ellentétes, illetve
arról az érintettnek nincs tudomása, és a beavatkozást gondosan mérlegelt egyéb
körülmények sem indokolják. Különösen ilyennek kell tekinteni a mások intim
szférájába való illetéktelen beavatkozást, ha az anyagi előnyszerzés érdekében történik.
Ugyancsak védi a magánszférát az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikke.
5.	A Javaslat nem tartalmazza a Ptk. 81. § (3)-(4) bekezdéseit, amelyek a 2003. évi
XXVI. törvény (ún. „üvegzseb” törvény) alapján kerültek a Ptk.-ba. E szabályok helye
az adatvédelemre vonatkozó rendelkezések között és a közérdekű adatok alap-
statútumában van.
XII.	Cím
A személyiségi jogok megsértésének szankciói
1.	A Javaslatban a személyiségi jogok megsértésekor alkalmazható jogkövetkezmények
köre néhány ponton eltér a hatályos jogtól. A szankciók köréből kimarad a „közérdekű
389
bírság” jogintézménye. A közérdekű bírság közhatalmi jellegű szankció, nem
egyeztethető össze a magánjog szellemével, s a bírói gyakorlat is egészen ritkán
alkalmazza.
Új megoldása a Javaslatnak, hogy az objektív szankciók körében lehetőséget biztosít a
sértett számára a jogsértőnél a jogsértéssel előállt vagyoni előny átengedésének
követelésére. A személyiségi jogok gyakorlása nem egyszer vagyoni javak forrása is
lehet, s ezért a jogsértéssel kapcsolatban bekövetkezett vagyoni eltolódás
kiküszöbölésére is szükség van. Ilyen esetben indokolt a gazdagodás elvonása is,
éspedig a sértett javára. Erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli
gazdagodás. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával a leginkább
érdekelt, a sérelmet szenvedett személy válik az igényérvényesítésre jogosulttá, ezáltal
biztosítva a szabályozás céljának megvalósulását, nevezetesen, hogy a jogsértéssel elért
vagyoni előnyt a jogsértő személy ne tarthassa meg.
2.	A Javaslat a személyiségi jogok új szankciójaként határozza meg a sérelemdíjat, és
egyúttal megszünteti a - mindmáig elméleti vitáktól kísért és jogalkalmazási
nehézségekkel terhelt - nem vagyoni kártérítést. A sérelemdíj a személyiségi jogok
megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben
magánjogi büntetése. Erre tekintettel a Javaslat a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban,
hanem a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók között helyezi
el. A Javaslat szerinti változás - az elméleti és dogmatikai tisztánlátás előmozdítása
mellett - hatékonyabb védelmet biztosít a személyiségi jogaiban sértett számára, mivel
a sérelemdíj megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett
hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania. Sérelemdíjat csak egy összegben
lehet megítélni, az igény nem ruházható át, és nem örökölhető.
Újdonság a Javaslatban az is, hogy amennyiben a jogsértés közérdeket is sért, a
személyiségi jogok megsértése miatt az ügyész és az alapvető jogok országgyűlési
biztosa is felléphet, és érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit.
Ebben az esetben a jogsértéssel elért és elvont vagyoni előnyt meghatározott közérdekű
célra kell átengedni.
Negyedik rész
Szerzői jog és iparjogvédelem
A Javaslat egy utaló szabállyal kapcsolja össze a magánjogi kódexet a szerzői jogi és az
iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozó külön törvényekkel.
390
HARMADIK KÖNYV
A JOGI SZEMÉLY
Első Rész
A JOGI SZEMÉLY ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
I. Cím
Általános rendelkezések
1.	A Javaslat a polgári jogi jogviszonyok alanyaiként ismeri el az ember mellett a jogi
személyeket. Bizonyos szervezetek vagy vagyontömegek jogi személyként való
elismerése annyit jelent, hogy polgári jogi jogviszonyokban jogok illethetik meg és
kötelezettségek terhelhetik őket. A Ptk. szabályozási tárgykörére tekintettel ezek a jogok
és kötelezettségek polgári jogi jogosultságok és kötelezettségek. Ha más jogág a polgári
jogban jogalanyként elismert jogi személyekre jogokat és kötelezettségeket akar
telepíteni, erről külön kell rendelkeznie.
Külön szabályozást igényel a személyhez fűződő jogok alkalmazhatóságának kérdése.
Személyisége csak az embernek van, ugyanakkor az ember személyhez fűződő jogai
közül több jogi személyekkel kapcsolatban is értelmezhető, és ezeknek a jogoknak a
gyakorlása a jogi személy számára is fontos lehet. Indokolt ezért kimondani, hogy ezek
a jogok jogi személy esetén is érvényesülnek. Alkalmazni kell továbbá jogi személy
esetén is a személyiségi jogok érvényesítésére, kikényszerítésére, a jogok megsértése
esetén alkalmazható szankciókra vonatkozó rendelkezéseket is.
2.	A Javaslat a jogi személyek abszolút jogképességének elvéből kiindulva nem kívánja
korlátozni, a jogi személy céljához kötni a jogi személyt megillető jogok és
kötelezettségek körét. A jogi személy jogképességének csak „természetes” korlátai
vannak: a természetüknél fogva csak az emberhez kapcsolható jogok a jogi személyt
nem illethetik meg, és az ilyen kötelezettségek nem terhelhetik őket. Az abszolút
jogképesség elismerése ugyanakkor ellentétes lehet a jogi személyek alapítóinak
érdekeivel, akik meghatározott célra kívánnak jogi személyt létrehozni, és nem
kívánják, hogy a jogi személy e cél által meghatározott körön kívüli jogviszonyokban
vegyen részt. A jogi személlyel mint önálló jogalannyal kapcsolatba kerülő jogalanyok
érdekeinek védelme, a forgalom biztonságának követelménye ugyanakkor szükségessé
teszi, hogy ne lehessen a külső viszonyokban kérdésessé tenni a jogi személy
jogképességét a belső viszonyok esetlegesen eltérő követelményei miatt.
3.	A Javaslat a jogi személyek jogalanyiságának általános elismerése mellett
típuskényszert fogalmaz meg, azaz jogi személyt csak törvényben meghatározott
típusban lehet létrehozni. Ennek garanciális jelentősége van. A jogi személyek önálló
jogalanyként jelennek meg a gazdasági forgalomban, szükséges tehát annak biztosítása,
hogy törvényi szabályozásban részesüljenek. Ezért nem engedhető meg a magánjogi
jogalanyoknak, hogy belátásuk szerint - akár típusba nem sorolható - jogalanyokat
hozzanak létre.
A típuskényszer előírása mellett is jelentősége van annak, hogy a Javaslat
megfogalmazza a jogi személy általános kritériumait. Ezek a kritériumok egységes
szempontokat adnak a jogi személy típusok kialakításához, illetve az egyes jogi személy
típusokra vonatkozó szabályok megalkotásához. A jogi személy kritériumaiként olyan
391
követelményeket ír elő a Javaslat, amelyek a jogi személynek a tagjaitól vagy alapítóitól
elkülönült, önálló megjelenését teszik lehetővé a vagyoni forgalomban. Ezt a célt
szolgálja az önálló név, székhely, vagyon, szervezet és helytállási kötelezettség
követelménye.
A jogi személy önálló helytállási kötelezettsége szorosan összefügg az elkülönült
vagyoni jogalanyisággal, vagyis azzal, hogy a jogi személy saját maga rendelkezik a
tagok, alapítók által rendelkezésére bocsátott vagy a tevékenysége során keletkezett
vagyonnal. Ez a vagyon adja a hátterét annak, hogy a jogi személy helytállási
kötelezettséggel is tartozhat az általa vállalt vagy vállalás nélkül is őt terhelő
tartozásokért. Az elkülönült, önálló helytállási kötelezettség azt is jelenti, hogy a tagok
vagy alapítók általában nem kötelesek helytállni a jogi személy tartozásaiért. Ezen
általános alapelv alól lehetnek kivételek. Egyrészt személyegyesítő jegyeket magukon
viselő jogi személy típusok esetén az adott típusra vonatkozó szabályok írhatják elő a
tagok helytállási kötelezettségét, de az általános szabályok között is szükséges az
alapelvszerű szabály kivételekkel történő korrekciója. E kivételes szabályok közül az
egyik arra az esetre vonatkozik, amikor a jogi személy tagja vagy alapítója a jogi
személy elkülönült jogalanyiságával, és ezzel összefüggésben a tag vagy az alapító
helytállási kötelezettségének hiányával visszaélésszerűen kívánna élni. A másik az
alultőkésítés esetét kívánja szankcionálni, vagyis azt, amikor a tagok vagy az alapító
olyan csekély tőkével alapítja meg a jogi személyt, hogy már önmagában ez a
körülmény kétségessé teszi, hogy a létrejött jogi személy meg tud-e felelni a vele
szemben keletkező hitelezői igényeknek. Arra természetesen nincs mód, hogy
előzetesen vizsgálja valamilyen hatóság, hogy a rendelkezésre bocsátott tőke elegendő
lehet-e, de ha utólag kiderül az alultőkésítés, akkor a tagok vagy alapítók helytállási
kötelezettségének helye lehet.
4.	A Javaslat az általános rendelkezések között foglalkozik a jogi személyek általános
szabályainak hatókörével. Lényegében három irányban határozza meg ezen általános
szabályok alkalmazási lehetőségét. Egyrészt a jelen törvényben szabályozott jogi
személy típusok, másrészt más törvények által rendszeresített jogi személy típusok
vonatkozásában, harmadrészt pedig olyan szervezetek esetén, amelyeket valamely
jogszabály polgári jogi jogalanyisággal ruház fel anélkül, hogy jogi személynek
minősítené azokat. Mindhárom irányban akkor kerülnek alkalmazásra a jogi személyek
általános szabályai, ha a speciális normák nem tartalmaznak eltérő rendelkezéseket.
A jogi személyek általános szabályai közé olyan általános érvényesülésre alkalmas
normák kerültek kiemelésre, amelyek a jogi személyek mindegyike vagy legalább
többsége esetén alkalmazásra kerülhetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az
általános részi szabályok minden egye jogi személynél minden esetben alkalmazandóak.
Az általános szabályok között kerültek elhelyezésre olyanok is, amelyek csak bizonyos
feltételek mellett kerülnek ugyan alkalmazásra, de e feltételek bekövetkezése esetén
mindegyik jogi személy típusnál vagy a jogi személy típusok többségénél azonos
tartalommal és azonos módon. Ezek a szabályozási szempontok lehetővé tették, hogy a
Javaslat a korábbi szabályozáshoz képest jelentősen növelje az általános részi szabályok
mennyiségét. A számszerű növekedés a kódex-szerű szabályozással is összefügg, hiszen
indokolatlan lenne, hogy azonos vagy azonos funkciójú szabályokat ismételjen meg a
törvény több különböző jogi személy típus esetén. Ugyanakkor azzal, hogy a kódex
tartalmazza több jogi személy típus szabályait is, az általános és különös részi szabályok
egy törvényben jelennek meg, és így együttes alkalmazásuk zökkenőmentessé válik.
392
II.	Cím
A jogi személy létesítése
I. Fejezet
A létesítés szabadsága
1.	A Javaslat változtat a Gt. szabályozási módszerbeli kiindulópontján: a kógens
alapállás helyett az eltérést engedő (diszpozitív) szabályozási kiindulópontot választja.
Az elvben valamennyi jogi személyre választott diszpozitív szabályozási módszernek
nyilvánvalóan elsősorban az egyesületek, a gazdasági társaságok és a szövetkezetek
tekintetében van eminens gyakorlati jelentősége. Általánosítva, valamennyi jogi
személy vonatkozásában alapelvként rögzíti a Javaslat, hogy a jogi személyek
létrehozása a polgári jogi jogalanyok magánautonómiája körébe tartozó döntés, amelyet
szabadon, az állam egyedi beavatkozása nélkül hozhatnak meg. Az állam a jogi
személyek alapításába az alapítás szabályainak normatív meghatározásával és a jogi
személyek nyilvántartásba vételével vesz részt; ezt az utóbbi - közérdekvédelmi
szempontból nélkülözhetetlen - mozzanatot sem használhatja fel egyedi beavatkozásra,
mert a jogi személyek nyilvántartásba vételét csak jogszabályban normatív módon
meghatározott okok alapján tagadhatja meg. Mindez annyit jelent, hogy az állam nem
mérlegelheti célszerűségi szempontok alapján, hogy megítélése szerint szükség van-e
egy adott jogi személyre, hanem a normatív feltételek teljesítése esetén a
nyilvántartásba vétellel biztosítania kell a jogi létezés lehetőségét. A jogi személy
létrejötte ugyanis két mozzanatból áll: az alapítóknak vagy tagoknak az alapításra
irányuló szándéka egy létesítő okiratban kell, hogy kifejezést nyerjen; ehhez járul
(második feltételként) az állami nyilvántartásba vétel.
A Javaslat a létesítés szabadságára vonatkozó szabályok között rendelkezik arról, hogy
a jogi személyek alapítói vagy tagjai nem csupán a jogi személy létesítésének tényéről
dönthetnek szabadon, hanem a jogi személyre vonatkozó szabályokat is szabadon
állapíthatják meg, és ennek keretében a jogszabályi rendelkezésektől is eltérhetnek. Az
eltérést engedő szabályozás nemcsak azt fejezi ki, hogy a jogi személyek létesítése és
működtetése is a magánjogi jogalanyok magánautonómiája körébe tartozó kérdés, de azt
is lehetővé teszi, hogy a jogi személyeket létrehozó személyek a lehető leginkább az
igényeiknek megfelelően alakíthassák ki a jogi személy működési szabályait.
2.	Természetes ugyanakkor, hogy a jogi normáktól való eltérés lehetősége nem lehet
korlátlan. Van a szabályozásnak olyan rétege, amely kívül esik az alapítók, illetve a
tagok autonómiáján, nem tartozik rendelkezési jogkörükbe. Nyilvánvaló, hogy ilyen
kérdésekre az eltérő szabályozás lehetősége nem terjed ki. Ilyen például az egyes jogi
személy típusok meghatározása vagy a jogi személyekkel kapcsolatos állami feladatok
rögzítése. E szabályoktól a felek nyilván nem térhetnek el. Ezen túlmenően is vannak
azonban olyan szabályai a jogi személyeknek, amelyek feltétlen érvényre juttatása
valamilyen szempontból elengedhetetlen. A Javaslat ezeknél a szabályoknál rendelkezik
az eltérés tilalmáról, és ilyen esetben a tilalom megszegése az eltérő rendelkezés
érvénytelenségét vonja maga után.
Valószínűleg maximális törvényhozói előrelátás mellett sem lehet az eltérés valamennyi
tilalmazott esetét megjelölni és minden feltétlen érvényesülést igénylő konkrét normát
393
megfogalmazni. Ezért a Javaslat általános szabályban adja meg azokat a szempontokat,
amelyek a jogszabálytól való eltérést egyedi tilalom nélkül is tiltottá teszik. Ilyen
szempont az, ha a jogi normától való eltérés a jogi személy létesítő okiratának
megalkotásában részt nem vevő személyek - ezen belül is a hitelezők és a jogi személy
munkavállalói - jogait vagy érdekeit sértené. A magánjogi megállapodások általában
nem járhatnak olyan eredménnyel, hogy harmadik, a megállapodásban részt nem vevő
személy szenvedjen hátrányt. Különösen indokolt e szempont érvényesítése a jogi
személyek esetében, ahol a jogi személlyel kapcsolatba kerülő kívülállók, például a
hitelezők érdekeit sértené a jogi személy alapítóinak, tagjainak a jogi normától eltérő
akaratnyilatkozata. A Javaslat védendő érdekként jelöli meg a kisebbség érdekeit is -
amely nyilván azoknál a jogi személyeknél értelmezhető, ahol a jogi személynek van
tagsága, és így létezhet kisebbség is. Elvileg ugyan e kisebbség részese az eltérés
lehetőségét magában hordozó megállapodásnak, éppen kisebbségi státusza miatt
azonban nincs abban a helyzetben, hogy saját érdekeit hatékonyan kikényszerítse. Ezért
indokolt, hogy a kisebbség védelmére szolgáló jogszabályi rendelkezésektől ne lehessen
érvényesen eltérni. Végül a Javaslat általánosságban tiltja az eltérést az olyan
normáktól, amelyek a jogi személyek törvényes működését hivatottak biztosítani.
Mindezen esetkörökben csak olyan szabályokra kell gondolni, amelyek esetében az
eltérés lehetősége egyáltalán felmerülhet, amelyek tehát elvileg az alapítók vagy tagok
rendelkezési jogába tartoznak.
3.	A kiindulópontjában és alapvetően eltérést engedő (diszpozitív) szabályozás az
alkalmazás kezdeti szakaszában felvethet jogértelmezési problémákat, amelyeket végső
soron majd a bírói gyakorlatnak kell megoldania. A Javaslat által választott szabályozási
módszer biztosítja ugyanakkor a kellően rugalmas, az adott jogi személy (gazdasági
társaság stb.) igényeinek leginkább megfelelő működési kereteket az alapítók, a tagok
számára. Megnyit ez a törvényhozói módszer egy sor olyan lehetőséget, amelyekkel a
kógens kiindulópontot választó eddigi szabályozás mellett az érdekeltek nem élhettek.
A jogalkotó ugyanis nem képes előre látni, hogy a sok ezer jogi személy sok százezer
döntési helyzetében hol szükséges és lehetséges biztosítani az eltérés lehetőségét, annak
irányát, mértékét. Ezért a kógens kiindulópontot választó normatív rendszer óhatatlanul
tömegesen elzárja az alapítók, a tagok autonóm döntési és cselekvési lehetőségét olyan
esetekben is, amikor arra semmi szükség sincs, amikor a tilalmat sem a törvényes
működési rend, sem a kisebbség védelme, sem a hitelezők és más harmadik személyek
érdeke nem indokolja. Az ekként feleslegesen felállított törvényi tiltások elől
menekülnek ki a felek az alapító ügyletből (tipikus esetben: a gazdasági társaságot
alapító szerződésből), és „rejtik el” valóságos akaratukat - adott esetben teljesen
indokolatlanul - mögöttes megállapodásokban: szindikátusi szerződésekben stb.
II.	Fejezet
A létesítő okirat
1.	A jogi személy létesítésére irányuló szándék kifejezése írásban, a létesítő okiratban
lehetséges. A létesítő okirat a létesítés módja, az alapításban résztvevők száma, illetve a
jogi személy típusa szerint különböző lehet, azonban a tartalmára nézve
megállapíthatóak általánosan alkalmazható normák. A Javaslat felsorolja ezeket az
általánosan kötelező tartalmi elemeket, és ezek közül többnek a részletes szabályait is itt
adja meg.
394
A jogi személy nevére vonatkozó szabályokat a Javaslat egységesen kívánja rendezni,
szakítva azzal a megoldással, amely szerint a szabályozás részben a Ptk.-ban, részben a
cégjogi szabályokban jelent meg, de egyes jogi személyeknél teljesen hiányzott. A jogi
személy nevének legfontosabb tulajdonságaként a megkülönböztető funkciót emeli ki a
Javaslat, és ezt teszi a név kiválasztásának fő kritériumává. Ha a név nem rendelkezik e
megkülönböztető funkcióval, akkor alkalmatlan arra, hogy a jogi személyt, mint önálló
jogalanyt elkülönítse tagjaitól, illetve más jogi személyektől. A névkizárólagosság
mellett megfogalmazza a Javaslat a névvalódiság és a névszabatosság követelményét is.
A jogi személy székhelyével kapcsolatban a Javaslat nem kívánja meg, hogy ott
végezze a jogi személy a tevékenységét, vagy akár csak ügyintézési tevékenység folyjon
ezen a helyen, hanem megelégszik azzal, hogy a székhely a jogi személy bejegyzett
irodája, ahol csupán jogszabályban meghatározott iratok elérhetőségét kell biztosítani,
illetve azt, hogy ezen a helyen a jogi személlyel kapcsolatba lehessen kerülni, a jogi
személy részére küldött küldemények átvétele biztosított legyen.
A létesítő okiratban meg kell határozni a jogi személy célját vagy fő tevékenységét. A
jogi személyek tevékenysége meglehetősen szerteágazó lehet, ezért a Javaslat nem
kívánja meghatározni e tevékenységek körét, csak azt kívánja egyértelművé tenni, hogy
minden olyan tevékenység szóba jöhet, amit jogszabály nem tilt, illetve nem korlátoz.
Ez a szabály kapcsolódik a jogi személy alapításának szabadságához is, hiszen az ilyen
tágan meghatározott tevékenység előfeltétele az alapítás szabadságának. Ugyanakkor a
jogi személy tevékenysége bizonyos típusú jogi személyek esetén jogszabályi
korlátozás alá eshet azért, mert egy-egy típus szabályai valamilyen tevékenységre
kerülhetnek kialakításra. Így például egyesület elsődlegesen üzletszerű gazdasági
tevékenység végzésére nem hozható létre, míg a gazdasági társaságok tipikusan ilyen
tevékenység végzésére jönnek létre.
2.	A létesítő okirat egyik legfontosabb kötelező eleme a jogi személy létesítéséhez az
alapító, illetve a tagok által biztosítandó vagyoni hozzájárulás meghatározása. A szabály
általánosságban kimondja, hogy mindenki, aki jogi személy alapításában részt vesz
vagy később olyan módon szerez tagsági jogokat, hogy nem már létező tagsági viszony
alanyává válik jogátszállás útján (pl. új részvények forgalomba hozatalával történő
alaptőke-emelés történik), köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni a jogi személy
részére. A vagyoni hozzájárulás kötelezettsége azon alapszik, hogy a magánjogi
jogalanyok, így a jogi személyek is a gazdasági forgalomban vesznek részt, aminek
előfeltétele, hogy rendelkezzenek vagyonnal. Egy jogi személy csak úgy tud eleget
tenni a vagyoni viszonyok keretei között vállalt kötelezettségeinek, ha rendelkezik saját
vagyonnal. A jogi személy alapítása során ez a vagyon csak az alapítóktól, illetve a
tagoktól származhat, ezért mondja ki rájuk a vagyoni hozzájárulás kötelezettségét a
Javaslat.
A vagyoni hozzájárulás sajátossága, hogy az végleges vagyonátengedést jelent: az, aki a
vagyoni hozzájárulást szolgáltatta, általában nem követelheti, hogy a jogi személy a
vagyoni hozzájárulást vagy annak értékét részére adja ki. Számol a Javaslat azzal a
lehetőséggel is, hogy egyes jogi személy típusoknál a speciális szabályok kivételesen
mellőzhetik a vagyoni hozzájárulás kötelezettségét. Annak érdekében, hogy ilyenkor is
legyen vagyoni fedezet a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvétele
mögött, a Javaslat a tagok, illetve alapítók helytállási kötelezettségét mondja ki az ilyen
esetekre. A helytállási kötelezettség kifejezés használatával a Javaslat arra kíván utalni,
hogy e kötelezettség alanya nem valamilyen elmarasztalható, felróható magatartás
szankciójaként köteles teljesíteni a jogi személy által nem teljesített tartozást, hanem
395
pusztán fedezetet kíván teremteni a Javaslat e kötelezettség előírásával. A minél
teljesebb fedezet megteremtésével függ össze az, hogy több személy esetén a helytállási
kötelezettség egyetemleges.
A Javaslat az általános szabályok között rendezi a vagyoni hozzájárulások fajtáira
vonatkozó szabályokat is, hiszen mindegyik jogi személy típusnál elképzelhető, hogy az
alapítók vagy tagok pénzzel, illetve nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással vesznek részt
a jogi személy vagyonának megteremtésében. Annak érdekében, hogy a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulás reális vagyont jelentsen, szükséges meghatározni azt is, hogy mi
lehet ilyen vagyoni hozzájárulás. A Javaslat általános szabályként dolog
tulajdonjogának, illetve vagyoni értékű jognak az átruházását teszi lehetővé.
A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások esetén kérdéses lehet e vagyoni hozzájárulás
értékének meghatározása. A Javaslat abból indul ki, hogy az értéket a létesítő okiratban
kell meghatározni, azonban, ha utóbb az derülne ki, hogy a ténylegesen szolgáltatott
érték elmarad a létesítő okiratban meghatározottól, akkor a nem pénzbeli hozzájárulást
szolgáltató tag vagy alapító köteles pénzben kiegészíteni a szolgáltatott értéket a létesítő
okiratban vállalt értékre. Az ezzel kapcsolatos igényt a jogi személy érvényesítheti a
nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves határidőn belül.
III.	Fejezet
A jogi személyek nyilvántartása
A Javaslat a jogi személyek létesítéséről szóló fejezetben egyértelművé teszi, hogy a
jogi személy az állam általi nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartás alapvető,
elvi jelentőségű anyagi jogi szabályainak meg kell jelenniük a kódexben, míg a
nyilvántartás vezetésének eljárási szabályainak a nyilvántartási jogszabályban van a
helyük. Az anyagi jogi szabályok sorában a Javaslat egyértelművé teszi, hogy kinek a
kötelessége a jogi személy nyilvántartásba vételének kezdeményezése. Erre egységesen
a jogi személy képviseletére kijelölt személyt kötelezi, amit azért tehet meg, mert a
létesítő okiratban meg kell jelölni a jogi személy első vezető tisztségviselőjét, aki a jogi
személy képviseletére is jogosult, tehát mindenképpen lesz a jogi személy nevében a
bejegyzési kérelem benyújtására jogosult személy. Abban az esetben, ha a bejegyzési
kérelem benyújtására kötelezett személy e kötelezettségének teljesítését elmulasztja,
ezzel megakadályozza a jogi személy létrejöttét, ami kívülállókkal szemben - éppen
azért, mert a jogi személy ilyen esetben nem jön létre - nem okoz problémát, viszont a
jogi személy alapítóival, tagjaival szemben felelősséget keletkeztet, hiszen a mulasztás
akadályozza e személyeknek a létesítő okiratban kifejtett akarata érvényesülését.
A Javaslat meghatározza a nyilvántartás működésének legfontosabb alapelveit: az
okirati elvet, a közhitelesség és nyilvánosság elvét. A közhitelességről szólva annak
deklarálásán túl annak tartalmát is igyekszik kibontani, amikor arról rendelkezik, hogy a
nyilvántartásba vett adatokat és tényeket fennállónak és valósnak kell tekinteni, illetve
ezeket mindenki által ismertként kell kezelni, és a jogi személy jóhiszemű személyekkel
szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett adat nem felel meg a
valóságnak.
A Javaslat nem tartalmaz rendelkezést a jogi személyek nyilvántartásának szervezeti
kereteire vonatkozóan, de azt a jogi személy létesítésének szabadságára vonatkozó
szabályok között egyértelművé teszi, hogy minden jogi személy nyilvántartását bíróság
vezeti.
396
IV. Fejezet
A jogi személy létesítésének érvénytelensége
Bár a jogi személyek az alapítók akaratnyilatkozata alapján jönnek létre, amely
akaratnyilatkozatokra - tágan értelmezve - alkalmazhatóak lennének a szerződés
érvénytelenségének szabályai, ezt a megoldást mégsem lehet minden megszorítás nélkül
alkalmazni. A jogi személy a közhiteles nyilvántartásba vétel után úgy jelenik meg a
nyilvánosság, a forgalom többi szereplője előtt, mint létező jogalany, amely az általa
vállalt kötelezettségek hordozója lehet. Ha az érvénytelenség következtében visszaható
hatállyal, az akaratnyilatkozat időpontjától megtagadnánk a joghatást a jogi személy
létesítő okiratától, akkor a gazdasági forgalom résztvevői viselnék annak kockázatát,
hogy a jogi személy a bejegyzés ellenére sem tekinthető létrejöttnek, nem minősül
jogalanynak. A Javaslat e helyzet elkerülése érdekében tartalmaz speciális szabályokat a
jogi személy létesítésének érvénytelenségével kapcsolatban. A szabályozás különbözik
a jogi személy nyilvántartásba vétele előtt, illetve az azt követő időben.
Addig, amíg nincs bejegyezve a jogi személy, a létesítő okirat érvénytelenségére a
szerződések érvénytelenségének szabályait lehet alkalmazni, tehát a megtámadási és
semmisségi okok egyaránt figyelembe vehetőek. Ha ebben az időszakban derül ki az,
hogy a létesítő okirat érvénytelen, ennek az a szükségszerű következménye, hogy
elmarad a jogi személy bejegyzése, és így létre sem jön a jogi személy. Ez nyilván nem
okoz a forgalom résztvevőinek elfogadhatatlan kockázatot, hiszen a bejegyzést
megelőzően nem számíthatnak arra, hogy egy szabályszerűen megalakult jogi
személlyel kerülnek kapcsolatba.
A nyilvántartásba vételt követően azonban változik a helyzet. Ilyenkor már nem
megengedhető az, hogy a korábban bejegyzett jogi személyt töröljék a nyilvántartásból
pusztán a létesítő okirat érvénytelenségére hivatkozással, és olyan helyzetet
teremtsenek, mintha a jogi személy létre sem jött volna. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy a jogsértő létesítő okirat hibája véglegesen orvoslást nyerne a bejegyzéssel. Ha
ugyanis a létesítő okiratba foglalt valamely rendelkezés jogszabályba ütközik, akkor a
törvényes működés kikényszerítésére rendelkezésre álló eszközöket lehet igénybe
venni, amelyek - törvényességi felügyeleti intézkedésen keresztül - elvezethetnek a jogi
személy megszűnéséhez is, de ez esetben a megszűnéshez a hitelezői igények
kielégítését szolgáló eljáráson keresztül jut el a jogi személy, vagyis nem csorbulnak a
kívülállók, elsősorban a hitelezők jogai.
A jogi személy nyilvántartásba vételéhez mint határvonalhoz igazodó eltérő szabályozás
a létesítő okirat módosítása esetén is alkalmazható. Addig, amíg a módosításon alapuló
változásokat nem jegyzik be a nyilvántartásba, a módosítást tartalmazó nyilatkozat
érvénytelenségére a szerződés érvénytelenségének szabályai alkalmazhatóak azzal,
hogy az érvénytelennek bizonyult módosítás nem jegyezhető be, a bejegyzés után
viszont a változásokat már nem lehet törölni a módosítás érvénytelenségére
hivatkozással, hanem csak a törvényes működés kikényszerítése - és ennek során, végső
eszközként a jogi személy jövőre nézve történő megszüntetése - jöhet számításba.
397
III. Cím
A jogi személy szervezete és képviselete
V.	Fejezet
A jogi személy tagjainak vagy alapítóinak döntéshozatala
1.	A jogi személy olyan szervezet vagy vagyontömeg, amely saját akaratképzésre,
illetve akaratnyilatkozat megtételére természetszerűleg nem képes, ezért szükséges
annak szabályozása, hogy ki, milyen szervezeti keretek között hozhat a jogi személynek
betudható döntést, illetve ki jogosult e döntéseket a külső jogviszonyokban
jognyilatkozatokká transzformálni, vagyis a jogi személyt képviselni.
A Javaslat a jogi személy döntéshozatali rendjében különbséget tesz a jogi személy
tagjainak, illetve tagság nélküli jogi személy esetén az alapítóknak a döntései, valamint
a jogi személy folyamatos működtetése, irányítása során szükséges ügyvezetési
döntések között.
Az általános szabályok között nem lehetséges a tagok vagy alapítók számára fenntartott
döntéshozatali jogköröket, kizárólagos hatásköröket meghatározni, mert ezek jogi
személy típusonként jelentősen változhatnak. Az azonban egyértelmű, hogy a tagok,
illetve az alapítók olyan stratégiai döntéseket hozhatnak meg, amelyek nem igénylik a
jogi személy ügyeiben való napi részvételt, hiszen a tagok vagy alapítók
döntéshozatalára hivatott testületek nem állandóan működő szervek, azokra operatív
irányítási jogköröket telepíteni indokolatlan lenne.
A tagok, alapítók döntéshozatala vagy a tagok, alapítók összességéből álló testületben,
vagy - ha a nagy létszám vagy más ok miatt egy ilyen testület nem lenne képes
hatékonyan működni - a tagok, alapítók által választott küldöttekből álló testületben
történik oly módon, hogy a döntéshozó testület ülést tart. Ez utóbbi szabálytól akár az
egyes jogi személyekre vonatkozó szabályok, akár a létesítő okirat eltérhet, vagyis
szabályozhat ülés tartása nélküli döntéshozatalt is.
2.	A döntéshozó szervtől akkor várható, hogy jól megalapozott döntéseket hozzon, ha a
résztvevőknek módjuk van az ülésen eldöntendő kérdésekhez kapcsolódó információkat
előzetesen beszerezni, azokat feldolgozni, és a döntésre felkészülni. Ehhez - az ülést
érintő technikai részleteken (időpont, helyszín) túl - ismerniük kell a napirendre kerülő
kérdéseket is. A Javaslat a gyakorlatban felmerült problémákra reflektálva normatív
módon határozza meg azt, hogy a napirendi pontokat milyen részletességgel kell a
döntésben résztvevőkkel ismertetni.
A jogi személyek rugalmas működésének biztosítása érdekében a nem szabályosan
összehívott ülést sem akarja a Javaslat teljes egészében megfosztani a döntéshozatal
lehetőségétől. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a fentebb említett szempontok
nem sérülnek, vagyis a döntésben való részvételre jogosultak egyike sem találja úgy,
hogy az összehívás módja akadályozná őt álláspontja megalapozott kialakításában, és
ezért hozzájárul az egyébként szabálytalanul összehívott ülés megtartásához és az ott
történő döntéshozatalhoz. Természetszerűleg az itt jelzett kivétel csak az ülés
megtartására vonatkozik, és a döntéseket az így megtartott ülésen is az általános
szabályok szerint hozhatják meg a résztvevők.
A Javaslat a tagok, illetve alapítók döntéshozó testületének ülését akkor tekinti
akaratképzésre alkalmas fórumnak, ha azon a döntésre jogosultak meghatározott
398
hányada részt vesz. A határozatképességet a leadható szavazatok többségének
gyakorlására jogosult tagok, illetve alapítók részvételéhez köti azzal, hogy ha valaki
nem gyakorolhatja szavazati jogát, akkor az ő szavazatait a határozatképesség
számításánál is figyelmen kívül kell hagyni. A többség képviselete határozatképessé
teszi az ülést, ahol azonban a határozatképesség megállapításakor figyelembe vett
szavazatok többségével lehet döntést hozni. Ebből az következik, hogy végső soron az
összes szavazathoz viszonyított kisebbség is hozhat döntést a jogi személy nevében, de
csak úgy, ha a részvétel lehetősége mindenki számára nyitott volt.
A Javaslat meghatároz néhány olyan esetet, amikor az egyébként szavazásra jogosult
személy nem gyakorolhatja szavazati jogát. Ezek olyan tényállások, amelyek mellett a
személyes érdekeltség miatt nem várható az, hogy a tag vagy alapító kizárólag a jogi
személy érdekei alapján alakítsa döntését, és ezért a szavazásban való részvétele
torzítaná a szavazás eredményét, az ilyen szavazatok nem lennének alkalmasak a jogi
személy akaratának megjelenítésére.
VI.	Fejezet
A jogi személy ügyvezetése
Az ügyvezetés a jogi személy ügyeiben való olyan döntések meghozatalát jelenti,
amelyek egyrészt nem tartoznak az alapítók vagy a tagok döntési jogkörébe, másrészt
viszont a jogi személy irányításával függenek össze. Egy jogi személy tevékenysége
során számtalan döntés születhet, de azokat nem lehet teljes mértékben az ügyvezetés
körébe sorolni, hiszen akkor az ügyvezetésre hivatott személyek nem lennének képesek
megfelelni feladatuknak, nem tudnák személyesen ellátni a rájuk rótt kötelezettségeket.
Annak eldöntése, hogy melyek az irányítás körbe tartozó döntések, különösen a
felelősségi kérdéseknél jutnak jelentőséghez. Olyan tevékenység elmulasztásáért vagy
hibájáért, amely nem sorolható az ügyvezetés körébe, nem vonhatók felelősségre az
ügyvezetésre hivatottak.
Az ügyvezetési döntések meghozatalára a jogi személy vezető tisztségviselői
jogosultak. Mivel ők nem szükségszerűen érintettek vagy érdekeltek a jogi személy
működésében, ezért szükséges annak kimondása, hogy ügyvezetési tevékenységük
során a vezető tisztségviselők a jogi személy érdekeinek megfelelően kötelesek eljárni.
E kötelezettségük megszegése a jogi személlyel szembeni kártérítési felelősséggel jár,
és mivel a vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti viszony a felek akaratán alapul
-	még ha a jogviszony létesítése nem is feltétlenül a klasszikus szerződéskötési
szabályok szerint történik -, a szerződésszegésért való felelősség szabályait kell
alkalmazni. Az itt szereplő felelősségi szabály csak a jogi személy és vezető
tisztségviselője közötti belső viszonyra vonatkozik. Ha a vezető tisztségviselő a jogi
személy ügyében eljárva harmadik személynek okoz kárt, ezt a kívülálló
vonatkozásában a jogi személy által okozott kárnak kell tekinteni, és ekként kell levonni
jogkövetkezményeit azzal, hogy a jogi személy utóbb igényelheti a vezető
tisztségviselőtől a harmadik személynek megtérített kár részére történő megtérítését,
amennyiben ennek a belső jogviszonyban megvannak a feltételei.
A Javaslat rendelkezik a vezető tisztségviselői megbízatás keletkezésének és
megszűnésének polgári jogi szabályairól. Mivel a vezető tisztségviselőknek
személyesen eljárva kell döntéseket hozniuk, illetve a jogi személyt képviselniük, a
Javaslat - a további közvetítések elkerülése érdekében - abból indul ki, hogy a vezető
399
tisztségviselőnek e feladatok ellátására alkalmas, természetes személynek kell lennie.
Ha egyes jogi személy típusoknál megengedett, hogy jogi személy legyen vezető
tisztségviselő, akkor is ki kell jelölni azt a természetes személyt, aki személyesen
eljárva a vezető tisztségviselők feladatait teljesíteni tudja.
A Javaslat a közérdek védelmében meghatároz olyan eseteket, amelyekben kizárt az,
hogy valaki vezető tisztségviselői pozíciót töltsön be. Ezek az esetkörök jelentős
részben a társasági jogi szabályozás általánosításával kerültek meghatározásra, mert
nemcsak gazdasági társaságoknál, hanem minden jogi személynél indokolt kizárni az
irányításból olyan személyeket, akik szabadságvesztés büntetés hatálya alatt állnak,
vagy akiket büntető ítéletben eltiltottak a vezető tisztségviselői foglalkozástól vagy
olyan tevékenységtől, amelyet a jogi személy végez.
Új eleme a szabályozásnak, hogy feltételezi: nemcsak büntető eljárásban lehet valakit
eltiltani a vezető tisztségviselői tevékenységtől, hanem más eljárás keretei között -
például felszámolási eljárás vagy e célból kidolgozandó speciális eljárás során - is. Ha
bevezetésre kerülnek ilyen eljárások, akkor az ezek során eltiltott személyek sem
tölthetnek be vezető tisztségviselői pozíciót.
Sajátos problémát okoz a jogi személy tevékenységében végső soron érdekelt tagok,
illetve alapítók és a jogi személyt irányító vezető tisztségviselők közötti információs
aszimmetria. A jogi személy ügyeiről a vezető tisztségviselők rendszeresen hozzájutnak
mindenféle információhoz, míg a tagok vagy alapítók - bár a legfontosabb, stratégiai
jelentőségű döntések az ő kezükben vannak, továbbá az ügyvezetés ellenőrzését is el
kell látniuk - nem szükségszerűen rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. Ezt az
aszimmetrikus helyzetet a Javaslat úgy kívánja áthidalni, hogy a vezető tisztségviselőket
kötelezi a tagok, illetve alapítók által kért információk kiadására. Ezzel párhuzamosan
érvényesül a vezető tisztségviselőknek a jogi személy titkai - elsősorban üzleti titkai -
megőrzésére vonatkozó kötelezettsége, amit úgy lehet összehangolni a tagok és alapítók
információs igényével, ha az információt csak az üzleti titkok sérelme nélkül, a
rendeltetésének megfelelő felhasználás céljára kell kiadni, egyéb esetekben pedig az
információszolgáltatás megtagadható. Bár a jogi személyre vonatkozó bizalmas
információkat a tagoknak és alapítóknak is titkosan kell kezelniük, annak elkerülése
érdekében, hogy utóbb vitás lehessen a kiszolgáltatott információ jellege, a vezető
tisztségviselők titoktartási nyilatkozat megtételéhez köthetik a tagok, illetve alapítók
információval való ellátását.
VII.	Fejezet
A jogi személy tulajdonosi ellenőrzése
A jogi személy ügyvezetését a jogi személy tagjai, illetve - tagság nélkül működő jogi
személy esetén - alapítói ellenőrizhetik abból a szempontból, hogy az ügyvezetés a jogi
személy érdekeinek megfelelően végzi-e irányító tevékenységét. Ezt az ellenőrzést a
tagok és alapítók elláthatják saját maguk, közvetlenül. Számolni kell azonban olyan
esetekkel is, amikor a tagok nagy száma, a jogi személy tevékenységében való
érdekeltség csekély hányada, az információk, ismeretek hiánya miatt a tagok és alapítók
nem lehetnek alkalmasak az ellenőrzés közvetlen gyakorlására. Ilyenkor mód van arra,
hogy a tulajdonosi ellenőrzés megvalósítására elkülönült szervet hozzanak létre. Mivel
az ilyen szerveknek minden jogi személynél alapvetően azonos a funkciója, a Javaslat a
jogi személy ilyen típusú szervére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre vonatkozó
400
szabályozás általános részében helyezte el. Ez nem azt jelenti, hogy minden jogi
személynél vagy akár csak a jogi személyek nagyobb hányadánál kötelező lenne a
tulajdonosi ellenőrzés ellátására külön szerv felállítása, csupán arról van szó, hogy ha
akár jogszabályi előírás folytán, akár az erre jogosultak döntése szerint szükség van
ilyen szervre, akkor az fő vonalait tekintve minden jogi személynél azonos szabályok
szerint működhet.
A Javaslat a tulajdonosi ellenőrzést végző szervet felügyelőbizottságként nevesíti, és azt
háromtagú testületként írja le, azonban az eltérést engedő szabályozásnak megfelelően
az ellenőrző szerv létszámát a felek alacsonyabban vagy magasabban is
meghatározhatj ák.
A felügyelőbizottság tagjaira - a felügyelőbizottsági tagokkal szembeni
követelményekre, a megbízatás keletkezésére és megszűnésére - a vezető
tisztségviselőkre vonatkozó szabályokhoz hasonló rendelkezések érvényesülnek azzal a
többlettel, hogy a felügyelőbizottsági tagok esetén biztosítani kell azt, hogy hatékonyan
ellássák ellenőrző funkciójukat. Ehhez pedig függetlenségre, mindenekelőtt az
ellenőrzöttektől való függetlenségre van szükség, hiszen függő helyzetben nem várható
el az, hogy feltárják az ellenőrzött tevékenység esetleges hibáit, hiányosságait.
A felügyelőbizottság tevékenységét illetően a Javaslat kiemeli, hogy a tagok vagy
alapítók döntéseinek előkészítése keretében a felügyelőbizottságnak meg kell vizsgálnia
a tagok vagy alapítók elé kerülő javaslatokat, előterjesztéseket, és azokkal kapcsolatos
álláspontjukat a döntésre jogosultakkal meg kell ismertetni. Ezen túlmenően azonban a
felügyelőbizottság bármilyen más területen is vizsgálódhat, és a Javaslat biztosítja az
ilyen vizsgálatokhoz szükséges jogosultságokat is a felügyelőbizottság tagjai számára.
Mivel a felügyelőbizottság tagjai mások - a tagok és alapítók - számára, mások
érdekében végeznek ellenőrzési tevékenységet, indokolt felelősségük kimondása, mert
ezen a módon ösztönzést lehet biztosítani számukra a megfelelő eljárásra, illetve
biztosítani lehet azt, hogy a felügyelőbizottságban végzett tevékenységük során hozott
döntéseik következményeit viselniük kelljen. A felelősség - mivel a felügyelőbizottsági
tagok tudatosan vállalt kötelezettségeinek megszegéséről van szó - a szerződésszegését
való felelősség szabályai szerint alakul.
Mivel a felügyelőbizottság nem ügydöntő, intézkedésre jogosult szerv, a
tevékenységével okozati összefüggésbe hozható károk kimutatása nehézségbe ütközhet,
hiszen akár megfelelően végzi tevékenységét, akár nem, a kárt okozó magatartást valaki
más, többnyire a vezető tisztségviselő követi el. Ugyanakkor minden olyan esetben, ha a
felügyelőbizottság megfelelő ellenőrző tevékenységével a károkozás elhárítható lett
volna, a felügyelőbizottsági tagok mulasztását is a bekövetkezett kár okaként lehet
felfogni, és akár a vezető tisztségviselőkkel való közös károkozás is megállapítható
lehet.
VIII.	Fejezet
A jogi személy képviselete
1.	Ahhoz, hogy egy jogi személy bekapcsolódhasson a vagyoni forgalomba, szüksége
van arra, hogy legyen olyan személy, aki képviselőként a nevében olyan nyilatkozatokat
tehet, amelyek joghatásai a jogi személynél jelentkeznek. Mivel ez az igény minden jogi
személynél felmerül, indokolt a képviselet kérdését az általános szabályok között
érinteni.
401
A képviseletnek két fajtáját különbözteti meg a Javaslat. Törvényes képviseletről van
szó akkor, ha a képviseleti jog minden külön, erre irányuló cselekmény, nyilatkozat
nélkül illet meg valakit. A jogi személyek törvényes képviselői a jogi személy vezető
tisztségviselői. Vagyis, aki vezető tisztségviselője egy jogi személynek, az a törvény
rendelkezésénél fogva jogosult e jogi személy képviseletére. Ha a jogi személynek több
vezető tisztségviselője van, ezek önállóan gyakorolhatják a képviseleti jogot, tehát
mindegyikük egyedül is tehet nyilatkozatot a jogi személy nevében.
A törvényes képviselők mellett lehetnek a jogi személy szervezetébe illeszkedő
pozíciókhoz kapcsolódó képviseleti joggal rendelkező képviselők. Ezeket a pozíciókat
már nem a törvény határozza meg, hanem rábízza a jogi személy létesítő okiratára vagy
belső szabályzatára a kérdés rendezését. Ha ezek a dokumentumok megjelölnek ilyen
pozíciót, akkor az ezt betöltő személy külön választás, kijelölés, felhatalmazás nélkül a
jogi személy képviselője. A Javaslat - a korábbi szabályozást fenntartva - képviseleti
joggal ruházza fel a jogi személy önálló jogalanynak nem minősülő szervezeti
egységének vezetőjét a szervezeti egység tevékenységéhez szükséges körben.
A jogi személy szervezetén belüli képviseleti jogról van szó akkor is, ha az ügyvezetés a
jogi személy munkavállalóit nem a jogi személy munkaszervezetében betöltött
pozíciójuk alapján, hanem személy szerint jogosítja fel képviseletre. Ez a képviseleti jog
nem lehet minden ügyre kiterjedő, hanem csak az ügyek meghatározott csoportjára
szólhat, és nem lehet önálló képviseleti jog, hanem meg kell határozni más képviselőt,
akivel együttesen gyakorolható.
A Javaslat nem szól a képviseletnek olyan fajtáiról, amelyek nem a jogi személy
sajátosságaihoz kapcsolódnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jogi személy esetében
kizárt lenne például meghatalmazáson alapuló képviseleti jog létesítése.
2.	A jogi személy működésének biztonsága szempontjából fontos lehet, hogy a
képviselő csak olyan nyilatkozatokat tegyen a jogi személy nevében, amelyek
megtételére a jogi személy belső szabályai feljogosítják. Ugyanakkor a jogi személlyel
kapcsolatba kerülő más jogalanyok szempontjából a belső szabályok, a belső viszonyok
vizsgálata rendkívül kockázatossá tenné a jogi személlyel való kapcsolatot. Ebben a
konfliktusban a Javaslat aszerint tesz különbséget, hogy a jogi személyek
nyilvántartásába bejegyzett képviselőről vagy nem ilyen képviselőről van szó. A
közhiteles nyilvántartásba bejegyzett képviselő esetén a jogi személy nem hivatkozhat
arra, hogy az ilyen képviselő valamely nyilatkozatot nem tehetett volna meg, hogy
képviseleti joga korlátozott lett volna, vagy nyilatkozatához a jogi személy valamely
szervének hozzájárulására lett volna szükség. Az ilyen képviselő esetén is lehet
korlátozásokat, feltételeket előírni a képviseleti jog gyakorlásához, de ezek harmadik
személyekkel szemben nem hatályosak, tehát a kívülállónak nem kell kutatnia,
vizsgálnia, hogy vannak-e ilyen korlátozások. Más a helyzet akkor, ha a kívülálló tudott
vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudnia kellett volna arról, hogy a képviselő
képviseleti joga korlátozott, feltételhez, jóváhagyáshoz kötött. Ilyenkor a korlátozás a
külső jogviszonyokban is hatályosul, és a jogi személy vitathatja saját képviselője
nyilatkozatának érvényességét.
Ha a jogi személy nevében a nyilvántartásba be nem jegyzett képviselő jár el, akkor a
vele kapcsolatba kerülő személyeknek minden esetben vizsgálniuk kell azt, hogy a
képviselőként fellépő személy rendelkezik-e képviseleti joggal, és e jog milyen
terjedelmű.
402
IX. Fejezet
A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága
Több jogi személy típusnál igény mutatkozik arra, hogy a jogi személy egyes szervezeti
egységeit (például földrajzi területenként szerveződő egységeit) jogi személlyé lehessen
nyilvánítani. A Javaslat ezt nem általános, minden jogi személyt megillető jogként
szabályozza, hanem csak azzal a feltétellel teszi ezt lehetővé, hogy az adott jogi személy
típusra vonatkozó törvényi szabályozás ezt megengedi. Ilyen megengedő szabályozás
mellett a jogi személy a létesítő okiratában rendelkezhet arról, hogy mely szervezeti
egységeit kívánja jogi személyként elismertetni. Ennek tartalmi feltétele, hogy a
szervezeti egység rendelkezzen a jogi személy alapítóitól és magától a jogi személytől is
elkülöníthető vagyonnal és szervezettel. Ilyennek hiányában a szervezeti egység nem
lenne megkülönböztethető magától a jogi személytől, és önálló jogalanyként való
működése sem lenne lehetséges.
Az önálló jogalanyként elismertetni kívánt szervezeti egységekre a jogi személyek
általános szabályait alkalmazni kell, ami többek között azt jelenti, hogy a jogi
személyek nyilvántartásába való bejegyzéssel jön létre az ilyen jogalany. Azt, hogy a
szervezeti egység nem önálló jogi személy típus, jelzi az a körülmény, hogy a szervezeti
egység elkülönült vagyonából ki nem elégíthető hitelezői követelésekért a jogi személy
köteles helytállni. Ezt erősíti az a szabály is, amely kimondja, hogy a szervezeti egység
megszűnése esetén a szervezeti egységet megillető jogok a jogi személyre szállnak át.
A szervezeti egység elkülönült vagyonára tekintettel a szervezeti egység hitelezői
számára hátrányos lehet az, ha a szervezeti egység jogalanyiságának megszűntével a
kötelezettségekért az egész jogi személy tartozik helytállni. Ilyen helyzet áll elő akkor,
ha egy jól gazdálkodó, szilárd anyagi háttérrel rendelkező, önálló jogalanyiságú
szervezeti egység jogalanyisága megszűnik, és kötelezettségeiért a gyenge anyagi
helyzetben lévő, fizetési nehézségekkel küszködő jogi személy lesz köteles helytállni.
Arra az esetre, ha ilyen változás a jogi személy döntése alapján következne be, a
Javaslat hitelezővédelmi intézkedéseket ír elő.
Konfliktust okozhat az, ha olyan jogi személy megszüntetésére irányuló eljárás
(felszámolás, végelszámolás) indul, amelynek van önálló jogalanyisággal rendelkező
szervezeti egysége. A szervezeti egység ugyanis a jogi személy nélkül nem létezhet,
ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy ilyen esetben a szervezeti egység jogalanyisága
megszűnik, és a szervezeti egység jogai és kötelezettségei is részévé válnak az egész
jogi személy megszüntetésére irányuló eljárásnak.
IV.	Cím
A jogi személy törvényes működésének biztosítékai
Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a jogi személyek a jogszabályok betartásával,
törvényesen működjenek. Ennek biztosítására különböző jogi eszközök állnak
rendelkezésre. A Javaslat ezek közül a jogi személyek szervezetéhez, működéséhez
kapcsolódóakat szabályozza.
403
X. Fejezet
A jogi személy törvényességi felügyelete
A jogi személyek működése feletti általános törvényességi felügyeletet a nyilvántartást
vezető bíróság látja el. Ez a megoldás szakít a jelenlegi helyzettel, amikor egyes jogi
személyek - ráadásul éppen a civil szférát alkotó egyesületek és alapítványok - felett az
ügyészség gyakorol törvényességi felügyeletet, míg más jogi személyek esetén a
nyilvántartó bíróságra hárul ez a feladat. A Javaslat álláspontja szerint a nyilvántartó
bíróság alkalmas a felügyelet ellátására minden jogi személy típus esetén.
A Javaslat meghatározza a törvényességi felügyelet tartalmát és terjedelmét, illetve
jelzi, hogy milyen intézkedésig mehet el a nyilvántartó bíróság törvényességi felügyeleti
jogkörében. A törvényességi felügyelet gyakorlásának részletes szabályait, valamint az
eljárási szabályokat külön törvénynek kell rendeznie.
XI.	Fejezet
A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata
Jelenleg több eltérő szabály is vonatkozik különböző jogi személyek határozatainak
bíróság előtti megtámadására. A Javaslat álláspontja szerint ezek a szabályok
egységesíthetők, és a jogi személyek általános szabályai között lehet rendezni azt, hogy
milyen feltételek szerint lehet jogi személyek határozatainak bírósági felülvizsgálatát
kérni. Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy ez az intézmény nem a társasági
döntéshozatal bírósági ítélettel való helyettesítését célozza, hanem kizárólag a
határozatok jogsértő volta esetén vehető igénybe. A jogsértés fogalmát abban az
értelemben tágan értelmezi a szabály, hogy a létesítő okiratba ütköző határozatot is
felülvizsgálhatónak tartja ugyanúgy, mint a jogszabállyal ellentétes határozatokat. E
körön kívül azonban a bíróság nem szólhat bele a társaság döntéseibe. Nem vizsgálhatja
felül azok célszerűségét, gazdaságosságát, nem mérlegelheti a döntéshozatalban
összeütköző érdekeket, csak azt ellenőrizheti, hogy a határozat nem jogsértő-e.
A határozat megtámadására irányuló eljárást a Javaslat a gazdasági társaságokra
vonatkozó hatályos szabályok alapján modellezi, azzal az eltéréssel, hogy a perindítás
szubjektív határidejének kezdő időpontjaként nem kizárólag a tudomásszerzést, hanem
azt az időpontot jelöli meg, amikor a kellő körültekintéssel eljáró jogosult tudomást
szerezhetett volna a határozatról, a jogvesztő határidőt pedig hosszabb időtartamban
határozza meg, hiszen a szigorúbban meghatározott szubjektív határidő amúgy is
akadálya az indokolatlanul késedelmes megtámadásnak, viszont olyan esetekben,
amikor a kellő körültekintéssel eljáró jogosultnak tudomására sem jut, hogy a jogi
személy határozatot hozott, nem helyénvaló a megtámadási jogot túlzottan rövid idő
elteltével megvonni.
A bíróság által hozható határozat továbbra sem terjedhet ki a jogi személy határozatának
bíróság általi megváltozatására, azonban arra szükség lehet, hogy a bíróság elrendelje a
jogi személy megfelelő szervének újabb határozathozatalát, ezért ezt a lehetőséget a
Javaslat megadja a bíróságnak.
A jogi személy határozatának megtámadása iránti perben hozott ítélet személyi hatályát
a Javaslat csak akkor terjeszti ki a perben nem álló más megtámadásra jogosultra, ha a
bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte. Bárkinek a kérelmére történt is ez, a
határozat nem hatályosulhat másokkal szemben sem: nem lehetséges az, hogy egy
404
határozat csak bizonyos relációkban fejtse ki hatását, míg más személyek
vonatkozásában nincs kötelező ereje. Nem indokolt azonban a személyi hatály
kiterjesztése akkor, ha a bíróság a felperes keresetét elutasítja. Az, hogy egy felperes
által felhozott okok alapján a bíróság nem találta jogsértőnek a jogi személy határozatát,
még nem jelenti azt, hogy egy másik okra hivatkozással ne lehetne elérni a hatályon
kívül helyezést.
Újdonság a Javaslat azon rendelkezése, hogy csekély mértékű jogsértés esetén, ha a
határozat jogsértő jellege nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, a
bíróság megteheti, hogy csak megállapítja a jogsértés megtörténtét, de mellőzi a
határozat hatályon kívül helyezését. Ez lehetővé teszi a rugalmasabb jogalkalmazást,
kevésbé avatkozik be a társaság ügyeibe, ugyanakkor mégis kifejezi a jogsértés miatti
rosszallást.
XII.	Fejezet
Állandó könyvvizsgáló
A Javaslat a törvényesség biztosítását szolgáló eszközként szabályozza a jogi személy
állandó könyvvizsgálóját. Könyvvizsgáló alkalmazását nem teszi általánosan
kötelezővé, a szabályozás arra az esetkörre vonatkozik csupán, amikor a jogi személy
más jogszabályban előírt könyvvizsgálói feladatok ellátására vagy esetleg jogszabályi
kötelezés nélkül is állandó jelleggel veszi igénybe könyvvizsgáló tevékenységét. Ilyen
esetben e könyvvizsgálónak széles körű ellenőrzési jogokat kell biztosítani feladata
hatékony megvalósítása érdekében. Ha ellenőrzése során a jogi személy vagyonának
jelentős csökkenését vagy a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok
felelősségét megalapozó körülményeket észlel, azt elsősorban a társasági döntéshozatal
keretében kell megkísérelni rendezni, ennek elmulasztása esetén viszont a
könyvvizsgáló kötelezettsége a törvényességi felügyeletet ellátó nyilvántartó bíróság
értesítése. Természetesen a könyvvizsgálói működés részletes szabályairól továbbra is
külön jogszabályok rendelkeznek.
V.	Cím
A jogi személy átalakulása, egyesülése, szétválása és jogutód nélküli megszűnése
XIII.	Fejezet
Átalakulás, egyesülés, szétválás
1.	A Javaslat az általános szabályok között rendezi a jogi személyek átalakulásának,
egyesülésének és szétválásának azokat a kérdéseit, amelyek minden jogi személy
típusnál azonos módon vetődnek fel. Ez nem jelenti azt, hogy a szabályozás
általánosságban megengedné minden jogi személy számára bármilyen irányban a
státuszváltozást. Arról, hogy egyes jogi személy típusok milyen más jogi személlyé
alakulhatnak át, illetve milyen jogi személyekkel vagy milyen jogi személyekké való
szétválásuk lehetséges, az adott típusra vonatkozó szabályoknak kell rendelkezniük.
Ennek megfelelően tehát az általános szabályok akkor kerülnek alkalmazásra, ha
valamely jogi személy - a rá vonatkozó szabályok figyelembe vételével - átalakulást,
egyesülést vagy szétválást határoz el.
405
A Javaslat az eddig használt terminológiától eltérően az átalakulást nem a típusváltás,
egyesülés és szétválás gyűjtőfogalmaként használja, hanem átalakulás alatt kizárólag a
jogi személy típusának megváltoztatását érti, amely úgy megy végbe, hogy az átalakuló
jogi személy megszűnik, és általános jogutódjaként létrejön egy új típusú jogi személy.
A legegyszerűbb esetben a jogutód jogi személynek ugyanazok a tagjai lesznek, mint a
jogelődnek, és a vagyona is megegyezik a jogelődével, ez azonban nem szükségszerű,
mert az átalakulás során mind a tagság, mind a vagyon változhat - akár negatív, akár
pozitív irányban.
Mivel az átalakulás minden esetben új jogi személy létrejöttét is jelenti, az átalakulásra
az alapítás szabályait is alkalmazni kell, mégpedig azon jogi személy alapítási
szabályait, amelyik típusba a jogutód társaság tartozik. Ha például a jogutód jogi
személyre vonatkozóan a jogszabályok előírják a jegyzett tőke minimális összegét,
akkor az átalakulás csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy a jogi személy rendelkezik
az előírt mértékű vagyonnal.
A Javaslat nem engedi meg az átalakulást olyan esetekben, amikor ezen az úton
valamilyen kötelezettség teljesítése, felelősség viselése alól mentesülnének a tagok, az
alapítók vagy a jogi személy, illetve, amikor a jogi személy helyzete egyébként
összeegyeztethetetlen lenne az átalakulással. Az átalakulás jogutódlással történő
megszűnést jelent, ezért a jogutód nélküli megszűnéshez vezető eljárások folyamatban
léte alatt átalakulásról nem lehet szó.
A Javaslat megadja az átalakulási folyamat legfontosabb szabályait, amelyek az egyes
jogi személyekre vonatkozóan további részletekkel egészülhetnek ki az adott jogi
személy típusra vonatkozó szabályozás során. Az átalakulás a jogi személy státuszát
érintő, alapvető kérdés, ezért ez a döntés nem tartozhat az ügyvezetési döntések körébe,
a döntést a tagok vagy alapítók hozhatják meg az átalakuló jogi személyre vonatkozó
szabályok szerint. A döntéshozatal két lépcsőben történik: először az átalakuló jogi
személy az átalakulás kezdeményezéséről határoz, és miután e döntés nyomán
tisztázódik az, hogy ki marad az átalakulással létrejövő jogi személy tagja, illetve
milyen vagyonnal, milyen feltételek szerint alakulhat meg a jogutód, lehet dönteni
magáról a tényleges átalakulásról. Az átalakulás részletes feltételeinek kidolgozása az
átalakuló jogi személy ügyvezetésének feladata. E feltételeket az ügyvezetés az
átalakulási tervben foglalja össze, és a tagok vagy alapítók az átalakulási terv
elfogadásával határozzák el az átalakulást.
A Javaslat elismeri a tagsággal rendelkező jogi személyek tagjainak azt a jogát, hogy
szabadon válasszák meg, milyen típusú jogi személy tagjai kívánnak lenni, és ezért
megadja számukra a döntési lehetőséget abban a kérdésben, hogy az átalakulással
létrejövő jogi személyben fenn akarják-e tartani a jogelőd jogi személyben fennálló
tagságukat. Ha a tag az átalakulás tervezett feltételeinek ismeretében nem kíván az
átalakulásban részt venni, akkor lehetősége van arra, hogy még olyan jogi személyek
esetén is megszüntesse a tagsági viszonyát, ahol erre egyébként nem lenne lehetősége.
A tagsági viszony megszűnésének időpontja az átalakulás nyilvántartásba vétele. Ha
valamilyen oknál fogva ez elmarad, akkor a tagsági viszony megszüntetésére sem
kerülhet sor az átalakulásra tekintettel. Ha valamelyik tag nem kíván az átalakulás
részese lenni, a jogi személy köteles a tagjával elszámolni, a tagsági részesedés értékét
részére kifizetni. Mivel a kifizetés a jogi személy vagyonából történik, ezért ez
megváltoztatja az átalakulás feltételeit, amit az átalakulási tervben is át kell vezetni, és a
kimaradó tagok figyelmen kívül hagyásával kell az új jogi személyt megalkotni.
406
A jogi személy átalakulása megváltoztathatja a jogi személy tartozásaiért fennálló
helytállási kötelezettségek rendszerét, illetve módosíthatja a jogi személy
rendelkezésére álló vagyont, ezért komolyan érintheti a jogi személy hitelezőinek
érdekeit. Erre figyelemmel épít be a Javaslat hitelezővédelmi intézkedéseket az
átalakulás folyamatába.
Az átalakulás szükségszerűen egy jogi személy megszűnését és egy új jogi személy
létrejöttét jelenti. Mindkét esemény a jogi személyek nyilvántartásába való
bejegyzéshez kötött. A két bejegyzés azonos időbeli hatállyal történik: a jogelőd jogi
személy akkor szűnik meg, amikor a jogutód létrejön. Sem átfedés a két jogi személy
működési idejében, sem pedig szünet a kettő között nem lehetséges.
2.	A gyakorlatban bármely jogi személy típusba tartozó jogi személy esetén felmerülhet
az igény arra, hogy más jogi személlyel egyesüljön. Ez kétféleképpen történhet: vagy
úgy, hogy az egyesülésben részt vevő valamelyik jogi személy megmarad, és ő lesz az
egyesülésben részt vevő másik vagy többi jogi személy jogutódja, vagy úgy, hogy a
résztvevők mindegyike megszűnik, és a jogutód egy újonnan létrejövő jogi személy. Az
első esetet nevezzük beolvadásnak, a másodikat összeolvadásnak. Ebben az értelemben
az egyesülés tehát olyan gyűjtőfogalom, amely e két alesetet foglalja magában. A
fogalom meghatározáson túl a Javaslat csak a döntéshozatali mechanizmust írja le,
amely szerint az egyesülésről az érintett jogi személyek mindegyikének támogató
döntést kell hoznia. Ezen túl azonban egy utaló szabály az átalakulás rendelkezéseinek
megfelelő alkalmazását is előírja, valójában tehát az egyesülésre vonatkozó általános
szabályok tágabb kört ölelnek fel.
3.	A Javaslat általános szabályban definiálja a szétválás fogalmát is, amely aszerint,
hogy a jogelőd társaság megmarad vagy megszűnik, az egyesüléshez hasonlóan kétféle
lehet. A fogalomalkotást az bonyolítja, hogy szétválás esetén a jogutódok nemcsak
újonnan létrejött jogi személyek lehetnek, hanem már létezők is. Szétválás tehát akár
úgy is történhet, hogy egyetlen jogi személy sem szűnik meg, és egy új sem jön létre.
Nyilvánvaló, hogy a beolvadásos szétválást nem lehet lebonyolítani annak a jogi
személynek a hozzájárulása nélkül, amelyikbe a beolvadás történik; ezt a Javaslat az
ilyen típusú szétválás előfeltételeként rögzíti.
Szétválás esetén speciális rendezést igényel a szétváló jogi személyt megillető jogok és
kötelezettségek sorsa. Míg egyesülésnél elegendő az általános jogutódlás kimondása,
addig a szétválás esetén a több jogutód léte komplikálja a helyzetet, mert több lehetőség
is kínálkozik a jogelődöt megillető jogok és kötelezettségek telepítésére. A Javaslat az
érintett felekre kívánja bízni a döntést ebben a kérdésben. A szétválási tervben lehet
meghatározni, hogy az egyes jogok és kötelezettségek melyik jogutódra szállnak át. A
szétválási tervből kimaradt kötelezettségek egyetemlegesen terhelik a jogutódokat, a
jogosultságok pedig a vagyonmegosztás arányában. Hitelezővédelmi okokból
egyetemleges a jogutódok helytállási kötelezettsége a jogelőd tartozásáért akkor is, ha a
szétválási tervben kijelölt jogutód a rá rótt kötelezettséget nem teljesítette. Kiválás
esetén a jogok és kötelezettségek megosztása során a megmaradó jogi személyt is
jogutódként kell számításba venni. A szétválás általános szabályai kiegészülnek az
átalakulás szabályaival, amelyek alkalmazását utaló szabály írja elő.
407
XIV.	Fejezet
A jogi személy jogutód nélküli megszűnése
A Javaslat meghatározza azokat az okokat, amelyek bekövetkezte esetén minden típusú
jogi személynél a jogi személy jogutód nélküli megszűnése következik be. Egyértelmű
a szabályozásból, hogy a megszűnés - a keletkezéshez hasonló elvek alapján - a
nyilvántartásból való törléssel következik be. A megszűnési ok bekövetkezte és a jogi
személynek a nyilvántartásból való törlése között rendszerint valamilyen eljárás zajlik,
amelynek célja a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárása, a jogi személy
tartozásainak kiegyenlítése, jogainak érvényesítése, és a hitelezők kielégítése után
fennmaradó vagyon felosztása.
A Javaslat szerint a jogutód nélkül megszűnt jogi személy hitelezőinek kielégítése után
megmaradó vagyon a jogi személy tagjait vagy alapítóit illeti olyan arányban, amilyen
arányban a jogi személy részére ők vagy jogelődjük vagyoni hozzájárulást teljesítettek.
Természetesen lehetnek olyan speciális jogi személy típusok, ahol ez a vagyonfelosztási
módszer nem alkalmazható. Ezeknél a típusra vonatkozó szabályok között kell az eltérő
rendelkezést kimondani.
A jogutód nélküli megszűnés esetén kérdés lehet, hogy hogyan alakul a megszűnt jogi
személy tartozásaiért való helytállási kötelezettség. Mivel a jogi személy a tagjaitól
elkülönült jogalany, amely saját maga, a saját vagyonával köteles helytállni a saját
tartozásaiért, a megszűnés esetén az egyetlen adós szűnik meg, tehát a tagok vagy
alapítók mögöttes felelősségének előírása nélkül nem marad olyan személy, akivel
szemben a hitelező az igényét érvényesíthetné. Más a helyzet azonban olyankor, ha a
jogi személy vagyonát a tagok vagy alapítók között felosztották, és csak később derül
ki, hogy mégis volt a jogi személynek kielégítetlen tartozása. Ilyen esetben a tagok vagy
alapítók olyan mértékig kötelesek helytállni ezért a tartozásért, amilyen mértékben
részesedtek a jogi személy felosztott vagyonából. E szabály szerint tehát legfeljebb azt
az összeget kell a hitelezői igényekre fordítani, amit a követelésnek a megszűnési
eljárásban való érvényesítése esetén is erre fordítottak volna.
Második Rész
Egyesület
Az egyesület a magánjogi autonómia egyik legfontosabb biztosítéka; szerepe és
jelentősége kiemelkedő a magántulajdonra épülő társadalmakban. Évtizedek nem
kielégítő szabályozását (az 1989. évi II. törvény közjogi szemléletű jogi rendjét és a Ptk.
néhány rendelkezését) követően a magánjogi egyesület valós és érdemi jogi rendezést
kap a Javaslatban. A - jogi személyekre vonatkozó általános szabályokkal együtt -
hetven paragrafus normái magánjogi szemléletű, kellően részletes szabályozást
jelentenek, és nagyobb jogbiztonságot garantálnak.
VI.	Cím
Az egyesület fogalma, létesítése, tagsága
1.	Az egyesület személyek szabad akaratából létrejövő olyan jogi személy, amely
tevékenységük koordinálásával valósítja meg a tagok közös célját. A hatályos
408
szabályozást annyiban módosítja a Javaslat, hogy az egyesület definíciójában nem
tekinti elengedhetetlen feltételnek az önkormányzatiságot. Számos egyesületi formánál
mára túlhaladottá vált ugyanis az a követelmény, hogy csak az egyesület tagjai közül
választható a jogi személy vezető tisztségviselője; ez ma már nem tekinthető olyan
jellemző tulajdonságnak, amelyet a törvényi meghatározásban külön ki kellene emelni.
A jogi személyiség elismeréséhez szükséges stabilitást elsősorban az egyesületi cél
megvalósításnak tartós volta és folyamatossága adja meg. Az egyesület létét és
működését a tagság jeleníti meg. Ezért fontos a tagság nyilvántartása. Az egyesület
tagság nem vagyoni tagság; kivételesnek tekinthető, hogy bizonyos egyesületek
(biztosítási vagy más vagyonkezelők) tevékenysége vagyonkezeléshez kapcsolódik. Az
egyesületi vagyon védelmét szolgálja, hogy az egyesület nem lehet korlátlan felelősségű
tagja más jogi személynek.
2.	A Javaslat követi közelmúltunk hagyományát, és nem az engedélyezési rendszer,
hanem a normatív rendszer alapján szabályozza a jogi személyként koncipiált egyesület
létrejöttét. Ez a szabályozás nem érinti a személyek azon jogát, hogy jogi személyiség
nélküli személyegyesüléseket hozzanak létre, és azokban fejtsenek ki tevékenységet. Az
egyesületi tagság a magánszféra része és magánügy; ezért annak nyilvánosságra
hozásáról az illető személy maga jogosult szabadon dönteni. Egyesületet legalább tíz
(természetes vagy jogi) személy - írásba foglalt jognyilatkozattal, az alapszabály
elfogadásával - hozhat létre. Az alapítás ügyletén alapuló jogi személy a bírósági
nyilvántartásba vétel konstitutív aktusával jön létre. Az egyesület létesítésére egyébként
a jogi személyek közös szabályait kell alkalmazni.
3.	A hatályos szabályozással szemben a Javaslat deklarálja az egyesületi tag jogait és
azt, hogy a tagokat egyenlő jogok illetik meg. Az egyes tagsági jogokat a Javaslat
tematikus szerkesztéssel nevesíti, például a közgyűlés kapcsán. A szabályozás
diszpozitív jellege megadja a tagoknak azt a szabadságot, hogy különleges jogállású
tagsági viszonyt létesíthessenek: tiszteletbeli tagságot, támogató tagságot stb.
hozhassanak létre. A tagsági jogokat a természetes személyek alapvetőn személyesen
gyakorolhatják, de az alapszabály lehetővé teheti a tagsági jogok képviselő útján történő
gyakorlását. Elvi jellegű magatartási szabály, hogy a tag az egyesület által képviselt
értékeket nem veszélyeztetheti. Ez az elvárás lojalitást követel meg a tagtól az egyesület
irányában. A Javaslat meghatározza az egyesületi tagsági viszony létrejöttének és
megszűnésének eseteit. Külön törvény egyéb megszűnési okokat is előírhat, például a
díjfizetés késedelme a tagsági viszony megszűnésével járhat. A tagsági viszony
megszűnési módjai között különbséget tesz a Javaslat a felmondás és kizárás között.
Felmondás alkalmazására akkor van mód, ha a tag az alapszabályi feltételeknek nem
felel meg, és emiatt az egyesület életében nem vehet részt. A tagsági viszony kizárás
útján történő megszűntetése viszont szankciós jellegű. A kizárás eseteit és feltételeit az
alapszabályban lehet (de nem kötelező) szabályozni, feltéve, hogy az alapszabály a
törvényben megkívánt garanciális eljárási rendelkezéseket is tartalmazza.
VII.	Cím
Az egyesület alapszabálya és szervei
1.	A Javaslat a jogi személy belső működésének kialakítását a magánjogi jogalanyok
rendelkezési körébe sorolja. Ebből következik, hogy a tagok az egyesület belső
szabályait az alapvető egyesületi tulajdonságok megtartásával jórészt szabadon
409
határozhatják meg. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályokon túlmenően az
egyesület a tagokra bízza az egyesület életét meghatározó alapszabályi rendelkezések
kidolgozását, lényegében csak azokat a szabályozási kérdéseket határozza meg,
amelyek körében az alapszabálynak tartalmaznia kell rendelkezéseket. Ilyen, az
alapszabályban rendezendő kérdés az egyesület szervezete és az egyes szervek
kapcsolata. A kötelezően szabályozandó kérdések közül kiemeljük még az
összeférhetetlenség esteinek meghatározását. Amint a tagsági viszonynál említettük,
nem kötelező eleme az alapszabálynak a tagi kizárás szabályozása. A tagok dönthetnek
úgy, hogy az adott egyesület nem kívánja a tagságnak ezt a megszüntetési módját
bevezetni; viszont ha szerepeltetik a kizárást az egyesület alapszabályában, akkor annak
garanciális rendelkezéseit is szabályozniuk kell. Az egyesület alapszabálya egyéb
kérdéseket is rendezhet.
2.	A Javaslat az egyesület legfőbb szervét közgyűlésnek, illetve küldöttgyűlésnek hívja;
meghatározza a legfontosabb hatásköröket, de ennek részleteit a felek autonóm
szabályozása körébe utalja. A törvényi szabályok rögzítik a közgyűlés hatáskörébe
tartozó kérdéseket, amelyek több új elemmel bővülnek a hatályos szabályzáshoz képest.
Az új szabályozás kimondja a közgyűlés magánjellegét, előírja, hogy azon kik és
milyen jogokkal vehetnek részt. A közgyűlés eljárási rendelkezései is újak, a részleteket
a tagoknak az alapszabályban kell meghatározniuk.
Az egyesület ügyvezetése - a tagok választása szerint - lehet egyszemélyi vagy
testületi, és tetszőlegesen alakítható ki az ügyvezetés alá tartozó végrehajtó-
adminisztráció szerv (titkárság vagy hasonló). A Javaslat ezt is az egyesületi tagságra
bízza. Meghatározza az ügyvezetés alapvető kötelezettségeit, ezzel jogbiztonságot
teremt az ügyvezetők felelősségét illetően is. Az ügyvezető felelős az egyesület napi
ügyintézéséért, az egyesület vagyonának kezeléséért, a vagyonvesztés esetében a
szükséges intézkedések megtételéért, a közgyűlés összehívásának a kötelezettségével a
tagok értesítéséért.
A Javaslat két esetben kötelezővé teszi felügyelőbizottság létesítését. Kötelező
felügyelőbizottságot létrehozni, ha a tagok több mint fele nem természetes személy.
Ennek oka az, hogy jogi személy egyesületi tagsága esetén a képviselt és a képviselők
közti lehetséges érdekellentétben gyakran a visszaélés veszélye rejlik. Száz főt
meghaladó tagság esetében is kötelező a felügyelőbizottság létesítése; ilyen nagy
létszámú tagság mellett a felügyelőbizottság elengedhetetlen az ügyvezetés hathatós és
folyamatos ellenőrzéséhez.
VIII.	Cím
Az egyesület megszűnése
A Javaslat lehetővé teszi, hogy egyesület más egyesülettel (egyesületekkel) egyesüljön
vagy szétváljon két vagy több egyesületre. Az új jogi személynek mindenképpen
egyesületnek kell lennie. A jogutódlással történő megszűnés az egyesület megújulását
jelenti.
Az egyesület élete elválaszthatatlan a céljától. Ezért az egyesületi cél elérése vagy
annak lehetetlenné válása okszerűen az egyesület megszűnéséhez vezet. A megszűnés
további oka lehet az, ha a tagok száma hat hónapon keresztül az előírt taglétszám-
minimum alatt marad. A megszűnési okok bármelyikének bekövetkezése esetén a
vezető tisztségviselőknek szükséges intézkedést meg kell tenniük.
410
Az egyesületnek a hitelezői igények kielégítése után megmaradó vagyona az eredeti célt
kell hogy szolgálja. Ezért a Javaslat az egyesület jogutód nélküli megszűnésének esetére
azonos vagy hasonló célú közhasznú szervezetnek rendeli juttatni a megmaradó
vagyont. A Javaslat meghatározott személyeknek anyagi jogi igényt és perbeli
legitimációt biztosít az egyesület vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési igény
érvényesítéséhez, ha ez utóbbiak magánjogilag felelősek az egyesület megszűnésért.
A Javaslat szerint az egyesületi jogvitákra a tagok választottbírósági eljárást köthetnek
ki. Ezúton a jogviták intézésének gyors, hatékony és nem nyilvános módja és ezzel
egyben az egyesületi autonómia erősítése válik lehetővé.
Harmadik Rész
Gazdasági társaság
A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően a Polgári Törvénykönyvbe integrálja a
gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozást. Ezt a megoldást az teszi lehetővé, hogy
a gazdasági társaságok alapvetően a magánautonómia viszonyaira épülve működnek,
nemcsak jogalanyiságuk, hanem a belső viszonyaik is - ideértve keletkezésüket,
működésüket és megszűnésüket is - egymás mellé rendelt, egyenjogú jogalanyok
vagyoni jellegű viszonyai, amelyek magánjogi módszerekkel szabályozhatók. Az elvi
lehetőségen túl a kódexben való szabályozás szükséges is, mert a magánjog átfogó
kódexéből nem hiányozhat egy széles kört felölelő jogi személy típus szabályozása.
Szabályozástechnikai értelemben e módszer segítségével a gazdasági társaságok
szabályozása közvetlenebb kapcsolatba kerül a jogi személyekre vonatkozó általános
szabályokkal, és ezzel kiküszöbölhetők az esetleges ellentmondások, illetve a felesleges
párhuzamosságok. De közelebb kerülnek így a gazdasági társasági jogi szabályok a
polgári jog egyéb olyan területeihez is: a dologi jogi, a kötelmi jogi, a házassági
vagyonjogi és az öröklési jogi szabályokhoz, amelyek számos ponton érintkeznek a
társasági joggal. Európa több mértékadó kodifikációja (a svájci, az olasz és a holland)
hosszú ideje hasznosítja az integrált szabályozás ezen előnyeit.
IX.	Cím
A gazdasági társaságok közös szabályai
A gazdasági társaságok szabályozása - a kódex-szerű szabályozás módszerét követve
úgy épül föl, hogy a IX. cím alatt az összes gazdasági társasági típusra általánosan
irányadó, közös szabályok találhatók, és az egyes típusoknál már csak az arra a típusra
vonatkozó speciális szabályok jelennek meg. Számításba kell venni azt is, hogy a
gazdasági társaságokra mint jogi személyekre vonatkoznak a jogi személyek általános
szabályai is, ezért tehát a gazdasági társaságok esetén legalább három szabályozási
szinten helyezkednek el a normák. Egy társaság esetén alkalmazni kell az adott társasági
típusra vonatkozó speciális szabályokat, és ezzel párhuzamosan a gazdasági társaságok
általános szabályait és a jogi személyek általános szabályait is. A több szintű
szabályozás alkalmazása tehát úgy történik, hogy csak akkor kell a magasabb szintű
szabályokhoz nyúlni, ha a specifikus szabályok nem tartalmaznak egy adott kérdésre
rendelkezést. Ha van a speciális szabályok között rendelkezés, akkor azt kell
alkalmazni, de ha az az ugyanerről a kérdésről rendelkező általános szabályokat csupán
kiegészíti, vagyis egyszerre is alkalmazható a két szabály, akkor az együttes
411
alkalmazásra kell, hogy sor kerüljön. Ha pedig a speciális szabály egy általános
szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz, akkor a speciális szabályt kell figyelembe
venni.
A gazdasági társaságok esetén tehát elsősorban annak a társasági típusnak a szabályait
kell alkalmazni, amelybe a társaság tartozik. Az itt nem rendezett kérdésekben a
gazdasági társaságok általános szabályai kerülnek alkalmazásra, de ugyanígy
alkalmazni kell a gazdasági társaságok általános szabályai közül azokat, amelyek ugyan
a speciális szabályok körében rendezett kérdésről szólnak, de nem ellentétesek azokkal
a szabályokkal. Ha valamely kérdést sem a társasági típusra vonatkozó, sem pedig a
gazdasági társaságok általános szabályai nem rendeznek, akkor a jogi személyek
általános szabályait kell alkalmazni egy gazdasági társaság esetén is.
XV.	Fejezet
Általános rendelkezések
A Javaslat - anélkül, hogy általános definíciós szabályt kívánna adni a gazdasági
társaságokra - meghatározza e társaságok legfontosabb jellemzőit, amit a közös
kockázatvállalás mellett folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységben lehet
összefoglalni. A gazdasági társaságok számára a rendszeres haszonszerzési vagy
vagyongyarapítási cél elengedhetetlen, hiszen fennmaradásuknak ez az alapja. Ez még
akkor is így van, ha a társaság tagjai valamilyen speciális megfontolásból úgy
gondolják, hogy az elért eredményt nem kívánják maguk elsajátítani, hanem a társaság
tevékenységének fejlesztésére fordítják. Ez nem változtat azon, hogy maga a társaság
üzletszerű tevékenységet végez, ellenkező esetben nem lesz képes folyamatosan
működni, vagy a tagok állandó anyagi hozzájárulására szorul, ami az önálló létezés
alapjait kérdőjelezné meg.
Ilyen megfontolásokból a Javaslat a korábbiaktól eltérően nem rendelkezik nonprofit
társaságokról. Ez nem jelenti azt, hogy az állam ne részesíthetné például pénzügyi
előnyökben azokat a társaságokat, amelyek a társadalom egésze számára hasznos, a
tagok egyéni érdekeit háttérbe szorító tevékenységet folytatnak, de ennek feltételeit nem
a magánjogi szabályozásnak kell a társasági típusok szabályozása körében rendeznie. A
társasági jogi szabályozás - mivel alapvetően eltérést engedő szabályokról van szó -
lehetővé teszi a tagok számára, hogy például a keletkező nyereség felhasználásáról úgy
rendelkezzenek, hogy az nem osztható fel a tagok között, hanem a társaság
tevékenységére kell fordítani, a pénzügyi szabályozás tehát ilyen vagy hasonló
feltételeket előírva ösztönözhet bizonyos tevékenységeket.
A tagok közös gazdasági kockázata alapvetően a társaság nyereségében, illetve a
veszteségben való részesedés formájában jelenik meg. Ennek meghatározó tényezője a
tagoknak a társaság vagyonához való hozzájárulási aránya. Már a jogi személyekre
vonatkozó általános szabályozás is abból indul ki, hogy a jogi személyek alapítói
kötelesek a jogi személy vagyonához hozzájárulni. Ezek a rendelkezések még nyitva
hagyják azonban azt a lehetőséget, hogy egyes jogi személy típusoknál eltekintsen a
szabályozás ettől a kötelezettségtől. A gazdasági társaságok esetében a tagok vagyoni
hozzájárulásának kötelezettsége kivétel nélküli, mivel a gazdasági társaságok a
gazdasági forgalomban való részvétel céljából jönnek létre. És ez induló vagyon nélkül
nem képzelhető el, az induló vagyont pedig a társaság tagjai bocsáthatják a társaság
rendelkezésére. Ennek megfelelően a vagyoni kockázatoknak a vagyoni
412
hozzájárulásokkal arányos megosztása általánosan követhető megoldás a gazdasági
társaságoknál. Mivel a nyereség, illetve a veszteség tagok közötti megosztása a társaság
belső ügyének tekinthető, amely a kívülállók érdekeit nem érinti, a felosztás törvényben
előírt módjától a tagok eltérhetnek. Az eltérés azonban nem mehet el odáig, hogy
valakit teljes egészében kirekesszenek a nyereségben való részesedésből, illetve
mentesítsenek a veszteség viselésének kötelezettsége alól.
A Javaslat a gazdasági társaságokra vonatkozó, alapelvszerű rendelkezésként mondja ki
a tagok egymással és a társasággal való együttműködési kötelezettségét. A gazdasági
társaság a környezetéhez való folyamatos alkalmazkodási kényszer alatt működik, és ez
folyamatos döntéshozatalt igényel a tagoktól is. A tagoknak a döntéshozatalban való
részvétele a különböző társasági típusokban eltérő intenzitású lehet, de jelen van a
leginkább vagyonegyesítő jellegű, a tagok személyétől leginkább eltávolodó
társaságoknál is. A tagok a társaság ügyeiben együttműködve, a társasággal szemben
lojálisan kötelesek eljárni, nem fejthetnek ki olyan magatartást, nem hozhatnak olyan
döntéseket, amellyel veszélyeztetnék a társaság céljainak elérését.
A gazdasági társaságok legáltalánosabb jellemzőinek normatív megfogalmazása mellett
sem lehet teljes mértékben a felekre bízni, hogy ezen általános keretek között maguk
határozzák meg az általuk létrehozandó társaság alapvető struktúráját. Jogszabálynak
kell kimondania azt, hogy milyen típusú szervezeteket fog jogi személyként elismerni
az állam, ezért a Javaslat fenntartja a jelenleg is érvényesülő típuskényszert a gazdasági
társaságok körében is. A típuskényszerből következik az, hogy a társasági formákat
meghatározó definíciós szabályok nem tekinthetők eltérést engedő szabálynak. A
létrehozandó gazdasági társaságokat minden esetben a törvényi definíciók alapján kell
minősíteni, és ha a definíció szempontjából lényeges elem hiányzik egy adott
társaságból, akkor nem lehet azt e társasági formába tartozónak tekinteni. Ha pedig egy
társaság egyetlen társasági forma kritériumainak sem felel meg, akkor az állam meg
fogja tagadni a nyilvántartásba vételét, és ezzel megakadályozza az ilyen társaság
létrejöttét.
A Javaslat a gazdasági társaságok általános szabályai között a gazdasági társasági
formákat csak felsorolja, az adott társasági forma tartalmi meghatározását pedig a
különös részi szabályok tartalmazzák. A felsorolás a gazdasági társaságokat a
jogalanyiság szempontjából egységesen kezeli, valamennyit jogi személynek tekinti.
Eltérően tehát az eddigi és a hatályos magyar szabályozástól a közkereseti társaság és a
betéti társaság is jogi személynek minősül. Tartalmilag e társaságok eddig is
megfeleltek a jogi személyekkel szemben támasztott követelményeknek: saját nevük
alatt szerezhetnek jogokat és kötelezettségeket, kötelezettségeikért saját vagyonukkal
állnak helyt - még ha a tagok vagy a tagok némelyike mögöttes felelősséggel tartozik
is; és bár tagjaik személyének a gazdasági társaságok közül itt volt a legnagyobb
jelentősége, a társaság szervezete mégsem kötődött a tagok személyéhez: a tagok
változása esetén is megőrizte a társaság saját elkülönült jogalanyiságát. E jellemzők
mellett a jogi személyiség megtagadása e társaságoktól legfeljebb a társaság
személyegyesítő jellegét hangsúlyozó gesztus lehetett - valódi tartalom nélkül.
Azt, hogy a formakényszerből eredően minden gazdasági társaságnak egyértelműen
besorolhatónak kell lennie valamelyik társasági formába, jelzi az a szabály is, amelyik
szerint a társasági formának a cégnévben is meg kell jelennie, már a társaság
elnevezésével is tájékoztatva a társasággal kapcsolatba kerülő személyeket arról, hogy
milyen típusú társasággal van dolguk.
413
A társaság tagjaira vonatkozó szabályozás abból, a jogi személyek általános szabályi
között elhelyezett rendelkezésből indul ki, amely szerint jogi személyeket a polgári jog
alanyai, vagyis a polgári jog számára személynek minősülő jogalanyok hozhatnak létre.
Ehhez képest csak olyan esetekről kell a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok
között szólni, amelyek eltérést jelentenek az általánosan megengedő szabályhoz képest.
Ezek a korlátozó szabályok lényegében megegyeznek a jelenlegi társasági jogi
szabályozásban megtalálható korlátozásokkal, és céljuk alapvetően a társasági
tartozásokért fennálló korlátlan tagi helytállási kötelezettségek halmozódásának
elkerülése, illetve a kiskorú személyek vagyonának megóvása a korlátlan helytállási
kötelezettségtől.
Speciális szabályozást igényel a részvénytársaságban fennálló tagság. A Javaslat a
korábbi szabályozáshoz hasonlóan csak ennél a társaságnál építi ki azokat a garanciákat,
amelyek a társasági tagsági viszony értékpapírba foglalásából eredő konfliktusok
kezeléséhez szükségesek. Ezért a többi társasági fajtánál nem engedi meg a tagsági
jogokról értékpapír kibocsátását. Ennek a tilalomnak az új értékpapírjogi szabályozásra
figyelemmel nagyobb jelentősége van, hiszen a Javaslat szerint egy értékpapír tartalmát
nem feltétlenül jogszabály határozza meg, hanem a kibocsátó viszonylagos
szabadsággal dönthetné el, hogy milyen jogosultságot kíván értékpapírba foglalni.
Társasági tagsági jogok esetén azonban ez a szabadság korlátozás alá esik: közkereseti
és betéti társaságban, valamint korlátolt felelősségű társaságban fennálló tagsági jogról
nem lehet értékpapírt kiállítani.
A gazdasági társaságok életében különös jelentősége van annak, hogy a
jognyilatkozatok - ideértve a társaság által hozott határozatokat is - rögzített, utólag is
ellenőrizhető formában jöjjenek létre. Ennek módjaként a Javaslat - minden olyan
esetre, amelyre vonatkozóan speciális szabályozás mást nem ír elő - az írásbeliséget
határozza meg. Az írásbeliség természetesen az elektronikus úton létrejövő okiratokat is
jelenti, azzal a korlátozással, hogy a mai viszonyok között még nem várható el minden
társaságtól, illetve társasági tagtól az okiratok elektronikus úton való kezelése. Ezért a
társasági viszonyokban az ilyen írásbeliség igénybevételének előfeltétele az, hogy erről
a tagok a létesítő okiratban megállapodjanak, és meghatározzák az elektronikus hírközlő
eszközök igénybevételének feltételeit is.
A társasági jogi szabályozás sok jognyilatkozat megtételére vagy cselekmény
elvégzésére határidőt szab. Olyan esetekben, amikor a jogszabály hallgat a határidőről,
ugyanakkor valaminek a megtételét kötelezően előírja, a cselekményt, illetve
jognyilatkozatot késedelem nélkül, vagyis az adott helyzetben általában elvárható
módon eljárva, a lehető leghamarabb kell elvégezni, illetve megtenni.
A Javaslat a társaságok működésének hatékonyságát szeretné szolgálni a postai
küldeményekre vonatkozó kézbesítési vélelemmel, amely biztosítja, hogy a kézbesítés
bizonytalanságainak kockázatát ne a társaságnak kelljen viselnie, és így a kézbesítés
során felmerülő esetleges problémák ne akadályozzák a társaság működését.
A Javaslat a gazdasági társaságok viszonyait az érintett felek magánautonómiájának
világába tartozó viszonyoknak tekinti, és ennek a megközelítésnek megfelelően széles
körben kívánja lehetővé tenni a társasági jogviszonyokból eredő jogviták
választottbíróság elé utalását. A speciális szabályozást az teszi szükségessé, hogy a
Javaslat a választottbíráskodásról szóló törvényben meghatározott kereteken túl is el
kívánja ismerni a választottbírósági út igénybevételének lehetőségét. A
választottbíróság kikötését egyaránt elfogadhatónak tartja a társaság létesítő okiratában
és a jogvitában érintett felek megállapodásában.
414
XVI.	Fejezet
A gazdasági társaság alapítása
1.	A gazdasági társaságok - a jogi személyekre vonatkozó általános szabályoknak
megfelelően - a létesítő okiratuk alapján történő nyilvántartásba vétellel jönnek létre. A
létesítő okirat általában társasági szerződés, azaz a tagoknak a társaság alapítására
irányuló egyező akaratát kifejező többoldalú ügylet. Egyszemélyes korlátolt felelősségű
társaság esetén az alapító ügylet nem többoldalú, vagyis nem felel meg a szerződés
kritériumainak, ezért azt alapító okiratnak nevezzük. Bár a részvénytársaságok létesítő
okirata - az egyszemélyes részvénytársaság kivételével - az alapítók konszenzusát
fejezi ki, a Javaslat megtartja a jelenleg is használt terminológiát, amely szerint a
részvénytársaságok alapszabály elfogadásával alapíthatóak. Mivel az alapszabály
kifejezés nem utal feltétlenül több személy nyilatkozatára, a Javaslat egyszemélyes
részvénytársaság esetén is alapszabálynak nevezi a létesítő okiratot.
A létesítő okirat az alapítók írásbeli nyilatkozata, amelyet az alapítóknak vagy
képviselőjüknek alá kell írniuk, és amelyet részben a jogszerűség biztosítása, részben a
hosszú távra létrejövő társasági viszonyok szakszerű szabályozása érdekében jogászi
közreműködéssel kell elkészíteni, aminek formai megjelenéseként a létesítő okiratot -
az eddigi szabályoknak megfelelően - közokiratba vagy ügyvéd, esetleg valamelyik
alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
A létesítő okirat tartalmára vonatkozóan a jogi személyek általános szabályait a jogi
személy tevékenységének helyével kapcsolatban egészíti ki a Javaslat, a hatályos
szabályozással egyezően akként rendelkezve, hogy ha a központi ügyintézés helye eltér
a székhelytől, akkor a központi ügyintézés helyét is fel kell tüntetni a létesítő okiratban,
illetve rögzíteni kell azoknak a telephelyeknek, fióktelepeknek a helyét is, amelyeknek a
nyilvántartásba való bejegyzését kérik.
A Javaslat a társaság által végzendő, hatósági engedélyhez, illetve képesítési
követelmények teljesítéséhez kötött tevékenységeiről a hatályos szabályokkal egyezően
rendelkezik.
2.	Alapvetően fenntartja a vagyoni hozzájárulások teljesítésének elmulasztásával
kapcsolatos szabályozást is, amelynek lényege, hogy e mulasztás a tagsági viszony
törvény erejénél fogva történő megszűnéséhez vezet. Két új rendelkezés azonban ebben
a körben is megjelenik. Egyrészt a késedelmes teljesítés miatti kártérítési felelősségről a
Javaslat kimondja, hogy az a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerinti
felelősséget jelent, amire a szerződésen kívüli és a szerződésszegésért való felelősség
szabályainak a jelenleginél határozottabb elkülönítése miatt volt szükség. A besorolást
egyértelművé teszi, hogy a tag az általa tudatosan, a társasági szerződésben vállalt
kötelezettségét megszegve okoz kárt a társaságnak. A másik új rendelkezés, amely a
vagyoni hozzájárulás nemteljesítésének a tagra nézve kedvezőbb szabályozását a
társasági szerződésben semmisnek mondja ki. Mivel a vagyoni hozzájárulási
kötelezettség, a társaság megfelelő induló vagyonnal való ellátása alapvetően a társasági
hitelezők érdekeit szolgáló elvárás, ezért a diszpozitivitást általánosan korlátozó
szabályból is levezethető lenne ez a következtetés, a Javaslat azonban szükségesnek
látta ezt kifejezett rendelkezéssel is egyértelművé tenni.
A gazdasági társaságok általános szabályai kiegészítik a jogi személyekre vonatkozó
általános rendelkezéseket a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások vonatkozásában.
Gazdasági társaságok esetében ugyanis - az Európai Unió tőkevédelmi társasági jogi
415
irányelvével is összhangban - az adós által elismert vagy jogerős bírósági ítélettel
megállapított követelést is apportálhatónak mondanak ki, ugyanakkor tiltják azt, hogy
személyes közreműködést számoljanak el nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként. Ez a
rendelkezés a gazdasági társaságok rugalmas tőkeegyesítő funkciójának megvalósítását
szolgálja úgy, hogy a tőke ne váljon fiktív, a társasági hitelezők által ténylegesen
igénybe nem vehető vagyonná.
Az apport értékelésével összefüggő kiegészítés az, amely nemcsak a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulást szolgáltató tag helytállási kötelezettségén túl azoknak a tagoknak
a felelősségét is előírja, akik annak ellenére, hogy tudomásuk volt a valós értékről,
közreműködtek az apport túlértékelésében. Ez a felelősség a közreműködő tagokat a
társasággal szemben terheli, de ezen keresztül a hitelezői érdekeket is szolgálja, hiszen a
társaságot ért kár megtérítésével gyarapszik a társaság vagyona, amellyel helytállni
tartozik hitelezőivel szemben. A felelősségi szabályok differenciálódása miatt szükséges
annak kimondása, hogy a szóban forgó felelősség a szerződésszegésért való felelősség
szabályai szerinti felelősséget jelent, hiszen itt is a tag megfontolt, tudatos
magatartásáról van szó.
Az apport mibenlétével, illetve az értékért való felelősséggel kapcsolatos szabályok
alapvetően a hitelezői érdekek védelmét szolgálják, ezért a Javaslat nem kívánja
megengedni, hogy ezektől a tagok egymás közötti megállapodásukkal eltérhessenek.
A Javaslat a gazdasági társaság alapításának bejelentésére és a nyilvántartásba vételi
kérelemről történő döntéshozatalig terjedő működésre vonatkozóan a hatályos
szabályozással lényegében megegyező szabályokat tartalmaz. Bár a bejegyzési eljárás
időtartamának csökkenésével az előtársaságként való működés létjogosultsága és
jelentősége is csökken, teljes egészében még nem vált mellőzhetővé, hiszen továbbra is
lehet olyan időbeli különbség a társaság létesítésének elhatározása és nyilvántartásba
vétele között, amely igényli ennek a szakasznak a jogi rendezését. Ugyanakkor a
Javaslat a korábbi jogértelmezési vitákra reflektálva egyértelművé kívánja tenni, hogy
az előtársaság nem egy önálló jogi személy típus, hanem a létesítendő társaság
nyilvántartásba való bejegyzésről való döntést megelőző létszakasza, amely bejegyzés
esetén a létrejött társaságban, azzal egységet alkotva folytatódik.
XVII.	Fejezet
A létesítő okirat módosítása
A létesítő okirat módosítására vonatkozó szabályozás alapvető dilemmája, hogy bár a
társaság létesítéséhez az alapítók akarategységére, konszenzusára van szükség, a
társaságnak a megváltozott körülményekhez való igazodása esetenként a létesítő okirat
módosítását is szükségessé teheti, és ha ezt az okirat megalkotásához hasonlóan minden
esetben konszenzushoz kötnénk, akkor adott esetben lehetetlenné tennénk a társaság
hatékony alkalmazkodását.
Ezt a konfliktust a szabályozás úgy kívánja feloldani, hogy - új elemként, a bírósági
gyakorlattal egyezően - megengedi, hogy a létesítő okirat a tagok megállapodásával,
akarategységével, tehát módosító szerződéssel a társasági döntéshozatal rendszerén
kívül is módosítható legyen. Ha azonban szerződésmódosító megállapodás nem jön
létre, akkor a társasági döntéshozatali rendben a legfőbb szerv határozatával lehet a
létesítő okiratot módosítani. Ez a legfőbb szervi határozat általában nem igényel
egyhangú szavazást, a kérdés kiemelt jelentőségére tekintettel azonban minősített
416
többséget ír elő a Javaslat. A minősített többségtől lefelé és fölfelé is van eltérés.
Egyhangú döntésre van szükség akkor, ha a tagokat megillető jogok megvonását vagy
újabb kötelezettség előírását, meglévő kötelezettség terhesebbé válását eredményezné a
módosítás. Ráadásul ilyenkor a szavazati joggal nem rendelkező tagok is szavazhatnak,
ellenkező esetben rájuk nézve hátrányos döntést lehetne meghozni a részvételük nélkül.
A létesítő okirat egyszerű többséggel való módosítása akkor lehetséges, ha a módosítás
csak technikai jellegű elemeket érint.
XVIII. Fejezet
Kisebbségvédelem
A Javaslat a hatályos szabályozással lényegében azonos körben biztosítja a gazdasági
társaságok általános szabályai között a kisebbséget megillető jogokat. A legfőbb szervi
ülés összehívásának kezdeményezésére irányuló jogot ugyanakkor kibővíti az ülés
tartása nélküli döntéshozatal kezdeményezésének lehetőségével, hiszen a kisebbség
érdeksérelmét azt jelentheti, ha nem születik döntés a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó
kérdésben. Az ülés tartása nélküli döntéshozatal széles körben való elismerése mellett
azonban nem feltétlenül indokolt, hogy a kisebbség csak ülés tartását kérhesse, és a
társaság kénytelen legyen legfőbb szervi ülést összehívni olyankor is, amikor egyébként
a kisebbség érdekét szolgáló döntés ülés tartása nélkül is meghozható.
Az egyedi könyvvizsgálat kérésére irányuló kisebbségi jogot a Javaslat korlátozza azzal
a rendelkezéssel, amely szerint a nyilvántartó bíróság megtagadhatja az ilyen vizsgálat
elrendelését akkor, ha a kisebbség az ezzel kapcsolatos kérelme joggal való visszaélést
jelentene. Ha a kisebbség kérelmének nyilvánvaló alaptalansága csak később, esetleg
éppen a vizsgálat eredményeként derül ki, akkor a költségeknek a kisebbségre való
áthárításával lehet ehhez következményt fűzni.
A társaságot megillető felelősségi alapú igények érvényesítésével kapcsolatos
kisebbségi joggal összefüggésben a Javaslat egyértelművé kívánja tenni azt, hogy a
kisebbség az igényt nem a saját javára, de még csak nem is a saját nevében
érvényesítheti, hanem a kisebbség az igény érvényesítése során a társaság
képviselőjeként, tehát a társaság nevében, a társaság javára, a társaság érdekében jár el.
A kisebbségvédelmi szabályoktól való eltérés nem abszolút tilalmazott, hanem csak az
olyan eltérés nem megengedett, amely a kisebbség jogait csorbítaná, érvényesülésüket a
törvényben meghatározott feltételeknél szigorúbb feltételekhez kötné. A kisebbség javát
szolgáló eltérés, például az, ha a létesítő okiratban a kisebbségi jogokat már a szavazati
jogok öt százalékánál kisebb mértékű kisebbségnek is biztosítják, megengedett.
XIX.	Fejezet
A tag kizárása
1.	A Javaslat a gazdasági társaság tagjának kizárásáról lényegében a hatályos
szabályozás fenntartásával rendelkezik. A kizárást továbbra is a társaság által indított
kereset alapján, bírósági (választottbírósági) határozattal történik akkor, ha a tagnak a
társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. A
kizárási okra vonatkozó szabály értelmezése továbbra is a bíróságok feladata, és mivel a
szabály ebben a vonatkozásban változatlan, az eddig kialakult bírósági gyakorlat
követhető marad.
417
Változtat a Javaslat a társaságból kizárható tagok körét illetően, amikor nem általában a
részvényes kizárását tiltja, hanem csak a nyilvánosan működő részvénytársaság
részvényesére vonatkozóan fogalmaz meg tilalmat. A zártkörűen működő
részvénytársaságban még sok esetben érvényesülnek olyan személyegyesítő jegyek,
amelyek indokolhatják azt, hogy a társaság számára veszélyt jelentő részvényest ki
lehessen zárni a társaságból. A Javaslat - a hatályos szabályozástól eltérően - a
kizárással kapcsolatos eljárásra vonatkozó, kifejezetten eljárásjogi tartalmú
rendelkezéseket mellőzte azzal, hogy a szükséges speciális eljárási rendelkezéseknek az
eljárásjogi jogszabályokban kell megjelenniük.
2.	A kizárás lebonyolításához kapcsolódó anyagi jogi szabályok keretében a Javaslat
speciális döntéshozatali eljárást ír elő, figyelemmel a kizárás jelentős jogkorlátozó
hatására. Ehhez tehát nem elegendő a legfőbb szerv határozatképes legfőbb szervi
ülésén leadható szavazatok minősített többsége, hanem az összes szavazathoz képest
kell meglennie a háromnegyedes többségnek. Az összes szavazatszámnál természetesen
a kizárandó tag szavazatát nem kell figyelembe venni, hiszen ő a szavazásban nem
vehet részt.
A kialakult bírósági gyakorlatot követő új jogszabályi rendelkezés egyértelművé teszi,
hogy a kizárás kezdeményezéséről szóló társasági határozatban meg kell határozni a
kizárás okát is. Ez a rendelkezés akkor nyeri el értelmét, ha az eljárási szabályok a
kizárási perre vonatkozóan tiltják azt, hogy a felperes társaság a per során a
határozatában és a kereseti kérelmében egyezően megjelölt kizárási okról más okra
térjen át.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a kizárási per megindítása önmagában nem érinti a
kizárandó tag tagsági jogait, azonban e jogok gyakorlása a bíróság határozatával
felfüggeszthető. Többlet az eddigi szabályozáshoz képest, hogy a norma utal arra, hogy
a bíróságnak milyen szempontokat kell figyelembe vennie a felfüggesztésről való
döntéskor. A tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztése csak akkor indokolt, ha a
tagsági jogok gyakorlása a társaság érdekeinek súlyos sérelmével járna. Vita esetén
tehát a társaságnak bizonyítania kell, hogy a jogszabályban meghatározott feltétel
megvalósult, és a tagsági jogok további gyakorlása súlyos érdeksérelmet okoz a
társaságnak.
3.	Változtat a Javaslat a tagsági jogok gyakorlása felfüggesztésének a tag helytállási
kötelezettségére gyakorolt hatásának szabályozásán. Kétségtelen, hogy azt a tagot, aki
nem vehetett részt bizonyos döntések meghozatalában, nem indokolt felelőssé tenni e
döntések következményeiért. A helytállás alóli teljes mentesítés ugyanakkor a társaság
hitelezőivel szemben vezet méltánytalan eredményre, mert nekik a társaság és a tagja
közötti, belső viszonyban fennálló vita következményeit kellene úgy viselniük, hogy
erről a vitáról, ennek állásáról, a tagsági jogok felfüggesztéséről adott esetben
tudomásuk sem lehet. Ezért helyesebb, ha a felfüggesztésnek csak a belső viszonyokban
tulajdonítunk jelentőséget. Ez azt jelenti, hogy a tag - ha egyébként olyan tagsági
viszonyban áll a társaságnál, amelynél fogva mögöttes helytállási kötelezettség terheli
őt - köteles helytállni a hitelezőkkel szemben a tagsági jogainak felfüggesztése idején
hozott döntésekből eredő tartozásokért is. Belső viszonyokban viszont mentesül, azaz
nem köteles részben sem megtéríteni az egyetemleges adóstársai által a hitelezőknek
kifizetett összegeket, ha pedig a hitelező tőle hajtotta be a követelését, akkor jogosult
azt teljes egészében visszaigényelni azoktól a tagoktól, akik a döntéshozatalban részt
vettek, és a hitelezőkkel szemben egyetemlegesen kötelesek voltak helytállni.
418
XX. Fejezet
A gazdasági társaság szervezete
A gazdasági társaságok szervezetére vonatkozó közös szabályozása abból indul ki, hogy
a gazdasági társaságoknak szükségszerűen működtetniük kell a tagok döntéshozatalára
hivatott szervet, amelyet - tekintettel arra, hogy ez hozza a társaság státuszát érintő és
stratégiai kérdéseit eldöntő határozatokat - a társaság legfőbb szervének tekintünk, és
emellett ugyancsak kikerülhetetlenül rendelkezniük kell az ügyvezetési feladatok
ellátására hivatott szervvel, amelyik a társaság irányítását végzi. Ezekre a kötelezően
megjelenő szervekre vonatkozóan az általános rendelkezések közös, minden társasági
típusnál érvényesülő szabályokat fogalmaznak meg.
Helye van azonban közös szabályoknak olyan társasági szervtípusok esetén is, amelyek
nem feltétlenül jelennek meg minden társasági formánál, esetleg létük pusztán a tagok
akaratán múlik, azonban ha működnek ilyenek, akkor igényelnek jogi szabályozást, és
van a jogi szabályozásnak olyan rétege, amely a társasági típustól függetlenül,
egységesen határozható meg. Ez indokolja, hogy szerepelnek a gazdasági társaságok
általános szabályai között a felügyelőbizottságra és az állandó könyvvizsgálóra
vonatkozó szabályok is - annak ellenére, hogy e társasági szervek létezése nem
szükségszerű minden egyes társaságnál, sőt a társaságok nagyobb része nem
rendelkezik ilyen szervekkel.
Végül a szervezetre vonatkozó általános szabályok lehetővé teszik azt is, hogy a
társaság a jogszabályokban nem nevesített társasági szervet is létrehozzon, és ezzel a
társaság szervezetét egyedi igényeihez igazítsa.
1.	A gazdasági társaság legfőbb szerve
1.	A gazdasági társaságok tagsággal rendelkező jogi személyek, ezért a jogi személyek
általános rendelkezései között a tagok vagy alapítók döntéshozatalára hivatott szervként
említett szerv a gazdasági társaságok esetében a tagokból álló legfőbb szerv.
A tagságra bízott döntések meghozatala az egyszemélyes társaságoknál nem igényli
speciális szerv működtetését, ezért itt a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben
az egyedüli tag jogosult dönteni a legfőbb szerv működésére vonatkozó szabályok
betartása nélkül. Döntése azonban csak akkor válik hatályossá, ha az a döntés
betartására és végrehajtására hivatott ügyvezetés számára írásbeli közlés formájában
megismerhetővé válik.
A legfőbb szerv működésével kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés e társasági szerv
hatásköre. A szabályozás úgy épül föl, hogy a legfőbb szerv hatáskörét határozza meg,
és minden más döntést, ami a társaság irányításának körébe tartozik, az ügyvezetés
hozhat meg, míg az irányítás körén kívül eső és a legfőbb szerv hatáskörébe sem tartozó
döntések a társaság munkaszervezetére telepíthetőek. Ez a szabályozási módszer
azonban nem jelenti azt, hogy a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdéseket akár az
általános szabályok között, akár az egyes társasági típusok vonatkozásában katalógus-
szerűen fel lehetne vagy fel kellene sorolni. Egyes társasági döntésekről rendelkezve a
törvény meghatározhatja, hogy az a döntés a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. Ilyen
rendelkezések mellett felesleges a jogszabályban egy olyan felsorolás, amely ezeket a
döntési hatásköröket gyűjti össze. A legfőbb szerv vonatkozásában a Javaslat csak olyan
döntésekről mondja ki az általános szabályok között, hogy azok a legfőbb szerv
419
hatáskörébe tartoznak, amely döntések más összefüggésben nem válnak szabályozás
tárgyává, és ezért máshol a hatásköri kérdés nem rendezett.
2.	A Javaslat szabályozza azt, hogy ki jogosult részt venni a legfőbb szerv ülésén
szavazati, illetve tanácskozási joggal. A tagok szavazati jogának mértékét minden
társaság esetén egységesen a vagyoni hozzájárulások arányához köti, azonban az
eltérést engedő szabályozási módszer miatt a létesítő okirat másképp is rendelkezhet.
Elismeri a Javaslat annak lehetőségét, hogy a tag vagy képviselője nem személyes
megjelenéssel vegyen részt a legfőbb szerv ülésén, hanem elektronikus hírközlő eszköz
igénybevételével kapcsolódjon be a legfőbb szerv munkájába. Ennek azonban
előfeltétele, hogy erről a létesítő okirat rendelkezzen, és az igénybe vett elektronikus
hírközlő eszköz a személyes részvétellel azonos értékű kommunikációt tegyen lehetővé.
A Javaslat fenntartja annak lehetőségét, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve a
hatáskörébe tartozó kérdésben ülés tartása nélkül döntsön, amennyiben ezt a létesítő
okirat megengedi. A szabályozás új elemeként meghatározza a döntéshozatalban részt
vevő tagoknak azt az arányát, amely az ilyen eljárás eredményességéhez szükséges.
Ezzel az ülés tartása nélküli döntéshozatalt közelíti az ülésen történő döntéshozatalhoz,
mert ha az ülés határozatképességéhez szükséges mennyiségű szavazatot leadtak, akkor
az ülés tartása nélküli határozathozatal eredményes volt, és a szavazás eredményét az
ülésen történt szavazásnak megfelelően lehet megállapítani. Ha tehát a döntéshozatali
szabályok szerint a határozatképes legfőbb szervi ülésen leadott szavazatok többségére
van szükség egy döntéshez, akkor az ülés tartása nélküli döntéshozatalban is elegendő a
leadott szavazatok többsége, feltéve, hogy leadtak annyi szavazatot, amennyi a
határozatképesség megállapításához szükséges lett volna ülés tartása esetén.
A Javaslat az ülés tartása nélküli döntéshozatalt olyan kivételes eljárásként kezeli,
amelyben bármelyik tag igényelheti az általános rend szerinti határozathozatalt, és e
célból a legfőbb szerv ülésének összehívását. Az ülés tartása nélküli döntéshozatal
eredményének megállapítására vonatkozó szabályok figyelembe veszik azt a
lehetőséget, hogy a szavazatok leadására megszabott határidő alatt beérkezhet minden
leadható szavazat, és ilyenkor nem szükséges a határidő kivárása, az eredmény már
korábban is megállapítható és közölhető.
A Javaslat a hatályos szabályozást fenntartva rendelkezik a nem szabályosan meghozott
legfőbb szervi határozat hibájának orvoslásáról, egyértelművé téve, hogy ilyen esetben a
határozatot meghozatalának időpontjától kezdve érvényesnek lehet tekinteni.
A Javaslat a hatályos szabályozást fenntartva rendelkezik a nem szabályosan meghozott
legfőbb szervi határozat hibájának orvoslásáról, egyértelművé téve, hogy ilyen esetben a
határozatot meghozatalának időpontjától kezdve érvényesnek lehet tekinteni.
2.	Ügyvezetés és képviselet
1.	A Javaslat a gazdasági társaságok ügyvezetését a vezető tisztségviselők önálló
tevékenységeként írja le, amely tevékenységért a vezető tisztségviselő a társasággal
szemben felelősséggel tartozik. A vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az,
hogy megbízási vagy munkajogviszonyban látja el feladatát. Kétségtelen, hogy a
munkajogviszony általában a munkáltató és a munkavállaló közötti alá-, fölérendeltségi
viszont feltételez, azonban a munkajogi szabályok alkalmazása se zárja ki azt, hogy egy
vezető nagy önállósággal és teljes felelősséggel lássa el a munkakörébe tartozó
feladatokat.
420
Természetesen a vezető tisztségviselő önállósága nem jelenti azt, hogy teljes mértékben
függetleníthetné magát a társaság tagjai által kifejezésre juttatott társasági akarattól: a
vezető tisztségviselő alá van rendelve nemcsak a jogszabályoknak, hanem a társaság
létesítő okiratában és legfőbb szervi határozataiban foglaltaknak. A legfőbb szerv
azonban csak a hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésével befolyásolhatja az
ügyvezetést; az ügyvezetés hatáskörébe tartozó ügyeket ad hoc módon nem vonhat el az
ügyvezetés hatásköréből. A tagok azonban nincsenek elzárva attól, hogy a legfőbb szerv
hatáskörét a létesítő okiratban bővítsék, és ezzel korlátozzák az ügyvezetés mozgásterét.
Mindezeken túl a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a tagok legfeljebb társasági akarattá
transzformált együttes döntésükkel határozhatják meg az ügyvezetés tevékenységét, a
tagok egyenként nem jogosultak a vezető tisztségviselőknek utasítást adni. Ez alól a
szabály aló az egyszemélyes társaság tagja kivétel, hiszen ott a tag akarata és a társasági
akarat közötti határvonal sokkal kevésbé éles.
A Javaslat a j ogi személyek általános szabályait kiegészíti a vezető tisztségviselőkkel
szemben támasztott követelményeket illetően, és e körben kizáró és összeférhetetlenségi
okokat határoz meg, amelyek indoka abban áll, hogy a gazdasági társaság a tagjai
javára, a tagjai érdekében végez gazdálkodó tevékenységet, ugyanakkor a társaság a
gazdasági életben való részvételével a közérdeket is érintő tevékenységet végez. A
közérdek védelme indokolja, hogy olyan személyek, akik egy gazdálkodó szervezet
irányítására alkalmatlannak bizonyultak, meghatározott ideig ne láthassanak el vezető
tisztségviselői megbízatást.
A Javaslat megtartja a vezető tisztségviselők részére adható felmentvény intézményét,
és azt a legfőbb szerv által az éves beszámoló elfogadásakor hozott, a vezető
tisztségviselő ügyvezetési tevékenységének megfelelőségét megállapító határozatként
definiálja, amelynek az a jogkövetkezménye, hogy a vezető tisztségviselővel szemben a
társaság csak akkor érvényesíthet felelősségi alapon igényt, ha azt tudja bizonyítani,
hogy a felmentvény alapjául szolgáló tények vagy adatok valótlanok vagy hiányosak
voltak. A gyakorlati igényekhez igazodva a Javaslat lehetővé teszi felmentvény
megadását két beszámoló közötti időben is akkor, ha a vezető tisztségviselő
megbízatása megszűnik. Ilyen esetben azért lehet szükség felmentvényre, hogy a
társaság és a tőle megváló vezető tisztségviselő a közöttük fennálló viszonyt a
véglegesség igényével le tudja zárni.
A Javaslat a jogalkalmazásban felmerülő problémák egyértelmű megoldása érdekében
némileg módosított formában szabályozza a vezető tisztségviselőket a társaság
hitelezőivel szemben terhelő felelősségét. Világossá teszi, hogy a vezető
tisztségviselőkkel szemben a hitelezők csak akkor léphetnek fel, ha a nemcsak a
társaság vagyonából, hanem a mögöttes helytállásra köteles tagokkal szemben is
megkísérelték követeléseik behajtását, és ennek ellenére maradtak a társaságnak ki nem
elégített tartozásai. A vezető tisztségviselő a hitelezőkkel nem áll szerződéses
kapcsolatban, ezért felelősségére a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell
alkalmazni. A felelősség alapja az, hogy a társaság fizetésképtelenségével fenyegető
helyzet beállta után a vezető tisztségviselő a hitelezői érdekeket felróható módon
figyelmen kívül hagyta. A Javaslat tehát nem kíván prioritásokat megfogalmazni, és
nem rendelkezik arról, hogy ilyen helyzetben az ügyvezetési tevékenységet a hitelezők
érdekeinek elsődlegessége alapján kellene ellátni, viszont azt elvárja, hogy a vezető
tisztségviselők ezeket az érdekeket kellő súllyal vegyék figyelembe tevékenységük
során.
421
2.	A gazdasági társaságok képviseletével kapcsolatban a Javaslat a jogi személyekre
vonatkozó rendelkezéseket kiegészítő szabályokat tartalmaz a cégjegyzés fogalmáról,
illetve a cégvezető képviseleti jogáról. A cégvezetőre vonatkozó szabályozás
lényegében megegyezik a hatályos rendelkezésekkel.
3.	Felügyelőbizottság
Gazdasági társaságok esetében felügyelőbizottság létesítése csak akkor kötelező, ha ezt
jogszabály előírja. A gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályok egy ilyen
esetkört ismernek, nevezetesen azt, ha a munkavállalóknak az ellenőrzési
tevékenységben való részvétele valósul meg a felügyelőbizottságon keresztül. Ennek az
a feltétele, hogy a dolgozói létszám éves átlagban meghaladja a kétszáz főt. Ilyen
esetben is az üzemi tanács lemondhat a részvétel jogáról, és ez esetben a dolgozói
részvétel megvalósítása érdekében nem kötelező a felügyelőbizottság létesítése. A
Javaslat a dolgozói részvételre való jogosultságról történő lemondást csak
meghatározott időre - legfeljebb öt évre - teszi lehetővé, de a lemondás feltételeit nem
határozza meg, azt a lemondásról döntő üzemi tanácsra bízza, amely ilyen módon
megfelelően tudja a dolgozók érdekeit védeni. Abban az esetben, ha nem történik
kifejezett lemondás a munkavállalók nevében a részvételről, de az üzemi tanács nem
jelöl dolgozókat, ez nem akadályozza a felügyelőbizottság szabályszerű megalakítását.
Egyébként a dolgozóknak a felügyelőbizottságban való részvételét a hatályos
szabályozáshoz hasonlóan rendezi a Javaslat azzal, hogy a kellően rugalmas
szabályozás érdekében csak a normáktól való olyan eltérést tiltja, amely a dolgozói
részvétel szabályait a munkavállalókra nézve a törvényben előírtnál hátrányosabban
állapítja meg.
A felügyelőbizottság létrehozatalának vannak a dolgozói részvételen kívül más kötelező
esetei is. Ezek azonban vagy más jogszabályokban szereplő előírásokon nyugszanak,
vagy egyes társasági típusokhoz kapcsolódnak, ezért az általános részben nem
szükséges a szabályozásuk.
A felügyelőbizottság összetételét illetően a szabályozás eltérést engedő szabállyal
állapítja meg a felügyelőbizottság létszámát, amiből az következik, hogy ténylegesen a
létszám háromnál kevesebb és több is lehet. A Javaslat nem tartja szükségesnek
maximális létszám meghatározását, hiszen a társaság mérete, tevékenysége, a tagoknak
a felügyelőbizottsággal kapcsolatos elvárásai mindenképpen meghatározzák azt az
optimumot, amelynek az átlépése már a társaság tagságának érdekeivel ellentétes. Mivel
pedig a felügyelőbizottsági tagok számáról a tagok döntenek, a saját érdekeik
figyelembe vétele és érvényesítése a tagokra bízható.
Bár a felügyelőbizottság esetén az is a társasági tagok jól felfogott érdeke, hogy annak
tagjaivá megfelelő szakértelemmel rendelkező személyeket válasszanak, mégsem
elvárható, hogy a felügyelőbizottság a társaságot érintő minden kérdésben szakértő
legyen, ezért indokolt lehet, hogy ellenőrzési tevékenységéhez külső szakértőt vegyen
igénybe. Ezzel kapcsolatban a Javaslat kezelni kívánja azt az ellentmondást, hogy a
felügyelőbizottságnak nincs joga rendelkezni a társaság anyagi eszközei fölött, így a
szakértő megbízásához, és nem utolsó sorban díjának kifizetéséhez sincs megfelelő
felhatalmazása. Erre tekintettel a felügyelőbizottság a szakértő kirendelését az
ügyvezetésnél kezdeményezheti, és az ügyvezetés köteles a felügyelőbizottság
kérésének eleget tenni.
422
Az ügydöntő felügyelőbizottság kapcsán a Javaslat kevesebb korlátot állít föl, mint a
hatályos szabályozás. Az általános szabályok között nem határozza meg, hogy mely
társasági típusoknál lehet ügydöntő jogkörrel felruházni a felügyelőbizottságot.
Ugyanakkor a nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozóan a
részvénytársaságokról szóló fejezet tartalmaz tiltó rendelkezést. Más társaságoknál
azonban működhet ügydöntő felügyelőbizottság. Nem kívánja továbbá a Javaslat
meghatározni azoknak a döntéseknek a körét sem, amelyek a felügyelőbizottságra
bízhatók; erről a létesítő okiratban kell rendelkezniük a tagoknak. Ilyen körülmények
között nem került nevesítésre a vezető tisztségviselők megválasztásának,
visszahívásának lehetősége sem lehetséges döntési jogkörként, azonban továbbra is
lehetőség lesz e döntések delegálására, hiszen a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó
kérdések is átadhatók a felügyelőbizottságnak, és ebbe a vezető tisztségviselőkkel
kapcsolatos döntések is beletartoznak.
4.	Állandó könyvvizsgáló
A Javaslat a jogi személyek általános szabályai között az állandó könyvvizsgálóról
rögzített szabályokat kiegészítve rendelkezik arról, hogy mi az állandó könyvvizsgáló
feladata egy gazdasági társaságnál. A feladat meghatározása nélkülözi a könyvvizsgálói
tevékenység részletes leírását, amire azért sincs szükség, mert erre speciális
jogszabályok vonatkoznak. Ugyanígy elegendő annak rögzítése, hogy az állandó
könyvvizsgálói feladatokat milyen személyi feltételekkel rendelkező személyek
láthatják el, és a könyvvizsgálói nyilvántartásba való bejegyzés előfeltételeinek
meghatározása megint csak speciális jogszabályokra tartozik.
Az viszont már a gazdasági társaságok sajátossága, hogy miként jön létre e
szervezeteknél az állandó könyvvizsgáló megbízatása. A probléma abból adódik, hogy a
döntést a tagoknak - a létesítő okiratban, vagy később legfőbb szervi határozatban - kell
meghozniuk, azonban ők nem jogosultak a könyvvizsgálóval a megbízási szerződést
megkötni, hiszen a társaság nevében nyilatkozattételre a vezető tisztségviselők
jogosultak. Erre tekintettel írja elő a Javaslat, hogy az állandó könyvvizsgálóval is az
ügyvezetés köti meg a szerződést, de köteles a tagok által kijelölt személlyel és a tagok
által meghatározott feltételek szerint szerződni. Mivel a szerződés megkötéséhez a
másik fél egyetértése is szükséges, számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy nem jön
létre konszenzus a társaság és a könyvvizsgáló között. Ezért kellett rendelkezni arról,
hogy mi történjen akkor, ha a könyvvizsgáló kijelölését vagy megválasztását követő
kilencven napon belül nem jön létre megállapodás. Ha a megegyezés elmaradásának
oka nem a könyvvizsgáló, hanem a társaság ügyvezetésének magatartása, akkor az
ügyvezetés a szerződés elmaradásáért felelősséggel tartozik.
A könyvvizsgáló függetlenségét, hatékony működését szolgálja az az eltérést nem
engedő szabály, amely a könyvvizsgáló megbízatásának időtartamát úgy határozza meg,
hogy abba legalább egy beszámoló vizsgálata beleessen. Az állandó könyvvizsgálónak a
társaság egyéb szerveivel fennálló kapcsolatát illetően a Javaslat azt a modellt állítja föl,
hogy a könyvvizsgálónak az ügyvezetéstől teljes mértékben függetlennek kell maradnia,
hiszen tevékenysége alapvetően az ügyvezetés tevékenységének az ellenőrzésére
irányul, a legfőbb szerv a beszámolóval kapcsolatban várhat információkat a
könyvvizsgálótól, akit ezért a beszámolót tárgyaló legfőbb szervi ülésre meg is kell
hívni. A legszorosabb a könyvvizsgáló kapcsolata a felügyelőbizottsággal, amelynek
ülésein rendszeresen részt vehet, sőt a felügyelőbizottság köteles a könyvvizsgáló által
423
javasolt kérdéseket napirendjére tűzni. A felügyelőbizottsággal való szorosabb
együttműködés indokát az adja, hogy mindkét szerv ellenőrzési feladatokat lát el a
társaságnál, ezért tevékenységük jelentős részben átfedésben van, még ha az általuk
végzett ellenőrzés célja és terjedelme el is tér.
5.	Egyéb társasági szervek
A társaság szervezetének a társaság egyedi sajátosságaihoz való igazítását teszi lehetővé
az, hogy a társaság a jogszabályban meghatározott szerveken kívül más társasági
szerveket is létrehozhat. Annak érdekében, hogy ez ne eredményezzen hatásköri, illetve
felelősségi problémákat, a Javaslat fenntartja a hatályos szabályozásban ismert
korlátozást, miszerint az ilyen társasági szervekre nem telepíthető olyan hatáskör, amely
a törvényben szabályozott szerveket illeti, és a törvényben nem nevesített szervek
felállítása nem befolyásolhatja a társaság felelősségi viszonyait sem.
Ilyen feltételek között leginkább döntés-előkészítő társasági szervek létesítése jöhet
szóba. Európai Uniós ajánlás is szól például a lehetséges vezető tisztségviselők
kiválasztását végző jelölő bizottság, vagy a vezető tisztségviselők díjazására javaslatot
tevő javadalmazási bizottság felállításának lehetőségéről.
XXI.	Fejezet
A gazdasági társaság átalakulása és egyesülése
A Javaslat a gazdasági társaságok átalakulását csak olyan irányban kívánja megengedni,
hogy az átalakulással létrejövő jogi személy is elsősorban gazdasági tevékenység
folytatására rendelt szervezet legyen. Gazdasági társaság tehát nem alakulhat át olyan
jogi személlyé, amely elsődlegesen gazdasági tevékenységet nem végezhet; így nem
alakítható át például egyesületté vagy alapítvánnyá.
A Javaslat előírja az átalakulás egy kötelező esetét is, amelynek célja a jegyzett tőke
védelme, vagyis az, hogy egy gazdasági társaság ne működhessen tartósan az adott
társasági típusra jogszabály által előírt kötelező tőkeminimumot el nem érő saját
tőkével, mert a társaság vagyonának ilyen mértékű tartós csökkenése a hitelezői
érdekeket veszélyezteti. A szabály ugyan a gazdasági társaságok általános rendelkezései
között került elhelyezésre, mégis csak az olyan típusú társaságokat érinti, ahol van
jogszabályban rögzített minimuma a jegyzett tőkének, azaz a korlátolt felelősségű
társaságnál és a részvénytársaságnál.
Foglalkozik a szabályozás azoknak a tagoknak a helyzetével, akik nem kívánnak az
átalakulásban részt venni, és ezért megszűnik a tagsági viszonyuk. Egyrészt rendezni
kellett azt, hogy részükre mikor kell kiadni a társasággal való elszámolás
eredményeként őket megillető vagyonrészt, másrészt pedig azt, hogy az átalakulással
megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségük hogyan alakul. Ez
utóbbi kérdéskörben a szabályozás úgy alakul, hogy elsősorban az átalakulással létrejött
jogi személynek mint jogutódnak kell helytállnia a jogelőd tartozásaiért, de a jogutód
által ki nem elégített követelésekért mögöttesen a társaságtól megvált tagot is helytállási
kötelezettség terheli a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályok
szerint.
Az átalakulás a gazdasági társaság által elhatározott státuszváltozás, amelynek a
társaság hitelezőire gyakorolt hátrányos hatását a lehető legkisebb mértékre kell
424
szorítani. Ezt a célt szolgálja az a rendelkezés, amely szerint olyan esetekben, amikor az
átalakulás eredményeként a társaság tartozásaiért helytállásra köteles tag olyan tagsági
viszonyba kerül, ahol ilyen kötelezettség a jogutódra vonatkozó szabályok szerint nem
terhelné - például egy közkereseti társaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át -, a
korlátlan helytállási kötelezettség ötéves határidőig fennmarad, ekként tehát a hitelezők
helyzete nem romlik ahhoz képest, amilyen helyzetet mérlegelni tudtak a hitelezés
időpontjában.
XXII.	Fejezet
A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése
A gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnésére vonatkozóan a gazdasági
társaságok általános szabályainak szintjén egyetlen kérdés vár rendezésre: a tagoknak a
megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettsége. Ez a helytállási
kötelezettség eltérő tartalommal terheli a tagokat attól függően, hogy mögöttes
felelősséget vállaltak-e a társasági kötelezettségekért vagy sem. A mögöttes felelősséget
a társaság jogutód nélküli megszűnése nyilván nem szünteti meg, sőt adott esetben
éppen a jogutód nélküli megszűnés során bizonyosodik be, hogy a társasági vagyon nem
fedezi a társaság kötelezettségeit, és ezért nyílik meg a tagok helytállási kötelezettsége.
Ha a társaság fennállása alatt a tagot nem terhelte helytállási kötelezettség a társasági
tartozásokért, akkor nyilván a társaság jogutód nélküli megszűnése sem keletkeztet
ilyen kötelezettséget. Ha azonban a társaság megszűnését követően az ismert hitelezői
igények kielégítése után fennmaradó vagyont felosztották a tagok között, akkor az utóbb
felmerülő hitelezői igényekért azoknak - a társasági tartozásokért egyébként nem
felelős - tagoknak is helyt kell állniuk, akik részesedtek a társasági vagyonból.
Helytállási kötelezettségük a részesedésük erejéig áll fenn, vagyis lényegében a
hitelezők részére azt a vagyont kell biztosítaniuk, amely társasági vagyonként is
helytállt volna a hitelezői igénnyel szemben.
X.	Cím
A közkereseti társaság
1.	A közkereseti társaságok szabályozását érintő legszembetűnőbb változás az, hogy a
Javaslat ezt a társasági formát is jogi személynek ismeri el. Ez a változás azonban nem
eredményez lényegi eltérést a korábbi szabályozáshoz képest. E társasági forma
megőrzi személyegyesítő jellegét, ami nemcsak a tagoknak a társasági
kötelezettségekért való mögöttes helytállási kötelezettségében, hanem a társaság
működési szabályaiban, a tagok döntéshozatali jogában és ügyvezetésében, továbbá a
tagsági viszony megszűnésének szabályaiban is megnyilvánul.
A közkereseti társaság definíciós szabálya lényegében ugyanazokat az elemeket foglalja
magában, mint a hatályos szabály, de több ponton pontosítja a szabályozást.
Egyértelművé teszi például, hogy bár a társasági szerződés alanyai a társaság tagjai, az
általuk vállalt vagyoni hozzájárulások jogosultja nem a többi tag, hanem a társasági
szerződéssel létrehozni kívánt társaság. Ezzel áll összhangban az, hogy a vagyoni
hozzájárulás teljesítésének elmulasztása esetén is a társaság léphet fel a taggal szemben.
A Javaslat a társaság tagjainak mögöttes felelőssége helyett tudatosan a tagok mögöttes
helytállási kötelezettségét említi. A tagoknak ez a kötelezettsége ugyanis nem
425
valamilyen hátrányos megítélés alá eső magatartásuk következménye, nem valamilyen
elmarasztalandó cselekményük szankciója, hanem a társaság gazdasági tevékenységéből
eredő kockázatoknak a hitelezők számára kedvező elosztását célozza. A hitelező
indokolt preferálást jelenti ugyanis, hogy arra az esetre, ha adósa, vagyis a társaság nem
tud teljesíteni, nem maga viseli a teljesítés elmaradásának kockázatát, hanem még
megnyílik számára a lehetőség, hogy követelését a tagokkal szemben érvényesítse
pusztán azon az alapon, hogy azok tagjai a társaságnak.
A tagok helytállási kötelezettségének szabályozása - néhány pontosítás mellett -
lényegében megegyezik a tagok mögöttes felelősségére vonatkozó hatályos
szabályozással. Említést érdemlő pontosítása a Javaslatnak az a rendelkezés, amely a
tag és a társaság együttes perlése esetén egyértelművé teszi azt, hogy a mögöttesség a
taggal szemben meghozott ítélet végrehajtásának elrendelésekor nyilvánulhat meg,
hiszen ennek feltétele lesz az, hogy a végrehajtás a társasággal szemben sikertelen
maradjon.
2.	A társaság szervezetét illetően a Javaslat fenntartja a hatályos szabályozásnak
megfelelő állapotot, amely szerint a legfőbb szerv a tagok gyűlése, amelyben minden
tag jogosult részt venni, de az ülés összehívásának, lebonyolításának nincsenek
részletesen kidolgozott speciális szabályai, erre vonatkozóan csak a jogi személyek és a
gazdasági társaságok általános szabályok érvényesülnek. A személyegyesítő jelleget
hangsúlyozza az a változatlanul hagyott szabály, amely szerint a tagok gyűlése a
döntéseit - a jelenlévők számától, illetve az általuk képviselt szavazatok számától
függetlenül - az összes szavazatszámhoz viszonyított többséggel, meghatározott
esetekben pedig ugyanígy számított egyhangúság mellett hozhatja meg. Ez a szabály
felülírja a legfőbb szerv határozatképességére vonatkozó általános szabályt is, hiszen a
tagok gyűlésében csak akkor van esély arra, hogy pozitív döntés szülessen egy
határozati javaslatról, ha a határozathozatalban legalább annyian vesznek részt, ahányan
biztosítani tudják a határozathoz szükséges szótöbbséget. Egyhangú határozat
meghozatalához pedig értelemszerűen valamennyi tag részvétele szükséges, egyébként
nincs esélye annak, hogy határozat szülessen.
3.	A Javaslat a közkereseti társaság személyegyesítő jellegének megőrzése érdekében
alapvető fontosságot tulajdonít annak, hogy az ügyvezetési tevékenységet csak tagok
láthatják el. Az erre vonatkozó szabálytól való eltérést ezért nem engedi meg. Ilyen
feltételek mellett az a terminológiai váltás, amely szerint a közkereseti társaságnál is
ügyvezetőnek nevezzük a vezető tisztségviselőt, és üzletvezetés helyett ügyvezetésről
beszélünk, csak az elnevezések egységesítését, egyszerűsítését szolgálja, de a tartalmat
nem kívánja érinteni.
4.	A tagsági viszony megszűnésének okai között a Javaslat egyértelművé kívánja tenni,
hogy a tagsági viszony megszűnéséhez vezet az, ha a tagsági viszony fennállása alatt
olyan ok áll elő, amely miatt a tag az adott pillanatban nem válhatna a társaság tagjává.
Az ilyen ok utólagos beállta esetén a tagsági viszony megszűnik.
A Javaslat biztosítja a rendes felmondás jogát a határozott, illetve a határozatlan időre
létrejött közkereseti társaságokban is. A két eset között mégis különbséget tesz, mert a
határozatlan időre létrejött társaságok esetén a rendes felmondás jogának kizárását vagy
korlátozását nem kívánja megengedni, hiszen ez lehetetlenné tenné, de legalábbis
jelentősen megnehezítené a tag számára, hogy kivonja tőkéjét a vállalkozásból.
A tagsági viszony megszűnése után a volt taggal, illetve jogutódjával a társaság köteles
elszámolni, kivéve, ha a volt tag vagyoni részesedésével más személy folytatja a tagsági
viszonyt, mert a részesedés átruházására került sor, illetve az örökös vagy jogutód
426
belépett a társaságba. Az elszámolás a társaság vagyonának forgalmi értékéből a tagra
jutó rész értékének megállapítását célozza. A vagyon ebben az esetben is az aktívumok
és passzívumok összességét jelenti. Az elszámolásnál természetesen figyelembe lehet
venni a számviteli nyilvántartások adatait is, amennyiben a felek egyetértenek abban,
hogy azok a valós forgalmi értékeket tükrözik. A Javaslat fenntartja a tagsági viszony
megszűnése esetén a volt tag vagy jogutódja által a társaság tartozásaiért fennálló
helytállási kötelezettségre vonatkozó szabályokat.
A társaság tagjai számának egy főre csökkenésére vonatkozó szabályozás tartalmilag
nem változik, a szabályozás technikája azonban más. Ezt az esetkört ugyanis a Javaslat
nem a gazdasági társaságok általános megszűnési okaként határozza meg, amely
szabály alól a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételt képez, hanem
a közkereseti társaság speciális jogutód nélküli megszűnési okaként jelenik meg, és a
szabályozás rendszere miatt a szabály alkalmazandó a betéti társaságoknál is.
A Javaslat fenntartja azt a megoldást, hogy a közkereseti és betéti társaság közötti
átalakulás a társasági szerződés módosításával, az átalakulásra vonatkozó szabályok
alkalmazása nélkül bonyolítható le, aminek az az oka hogy rendszerint kis méretű
társaságokról van szó, tehát az átalakulás nem hordoz jelentős anyagi kockázatot,
továbbá ezek a társaságok egyébként is jelentős mértékben azonos szabályok alapján
működnek. Az ilyen átalakulások esetén is rendezésre szorul az, hogy ha korábban
korlátlan mögöttes helytállási kötelezettséggel terhelt tag kültaggá válik, akkor hogyan
alakul a társaság tartozásaiért való helytállása. Az átalakulástól számított öt évig a
korábban keletkezett tartozásokért helytállási kötelezettségét fenn kell tartani, mert ez
biztosítja, hogy a hitelezők helyzete nem válik rosszabbá. Ugyancsak szabályozásra
szorul az ilyen átalakulások esetén is azoknak a tagoknak a helyzete, akik nem kívánnak
más társasági formában részt venni. Részükre is meg kell adni annak lehetőségét, hogy
megváljanak a társaságtól, és ilyen esetben velük a társaság köteles elszámolni, és
kiadni nekik a rájuk eső vagyonhányadot.
XI.	Cím
A betéti társaság
1.	A betéti társaság esetén is bekövetkezik az a változás, hogy a jogszabály jogi
személynek ismeri el ezt a társasági formát, ez azonban a társaság fogalmát, jellegadó
ismérveit és részletszabályait nem érinti. A betéti társaság továbbra is olyan
személyegyesítő társasági forma, amelyben a tagoknak a társaság tartozásaiért fennálló
helytállási kötelezettsége különböző: legalább egy tag, a beltag úgy köteles helytállni,
mint a közkereseti társaság tagja, és legalább egy tag, a kültag nem tartozik helytállási
kötelezettséggel. A betéti társaságra vonatkozó speciális szabályozás jelentős mértékben
ezzel a kettősséggel összefüggő kérdéseket rendezi, egyébként pedig e társaságokra is
alkalmazni kell a közkereseti társaságok szabályait.
A speciális szabályok foglalkoznak azzal, hogy modellszerűen a betéti társaság
ügyvezetését a beltag láthatja el, de diszpozitív szabályozásról lévén szó, a társasági
szerződés ügyvezetővé jelölhet kültagokat is. Olyan kényszerhelyzetben pedig, amikor a
társaságnak nem marad ügyvezetésre jogosult tagja, az ügyvezetésből egyébként kizárt
kültag is elláthatja az ügyvezetői feladatokat.
Ugyancsak a kétféle tagi minőség miatt kell rendezni azt a kérdést, hogy miként
kezeljük az olyan szerződésmódosítást, amelynek eredményeként korábban beltagi
427
pozícióban lévő tagból kültag lesz, és így megszűnne a társasági tartozásokért való
helytállási kötelezettsége. Ez a hitelezői érdekek védelme miatt csak úgy lehetséges, ha
a változástól számított öt évig a kültaggá vált korábbi beltag még helytállni tartozik a
korábban keletkezett társasági kötelezettségekért.
Végül szabályozást igényel az a helyzet, ha a társaságnak nem maradna beltagja vagy
kültagja. Mivel a kétféle tag léte a társaság nélkülözhetetlen ismérve, ezért bármelyik
tagi pozíció kiüresedése - ha a helyzet hathónapos átmeneti időszak alatt nem
orvosolható - a társaság jogutód nélküli megszűnéséhez vezet.
XII.	Cím
A korlátolt felelősségű társaság
A Javaslat a korlátolt felelősségű társaság fogalmán nem kívánt változtatni. A hatályos
szabályhoz képest mutatkozó szövegezésbeli eltérés a fogalmi és terminológiai egységet
kívánja szolgálni. Azoknál a társaságoknál, amelyeknél a tag köteles helytállni a
társasági tartozásokért, ez a kötelezettség nem felelősségi alapú, és ezt a jogszabály
szövege is tükrözi. Amikor a helytállási kötelezettség hiánya a társaság jellemzője,
ugyanígy nem lehet leszűkíteni ezt a felelősségen alapuló kötelezettségekre, hanem
indokolt az általánosabb: a helytállási kötelezettség kifejezés használata. Ezért a
Javaslat a korlátolt felelősségű társaság kapcsán is a tag helytállási kötelezettségének és
nem felelősségének hiányáról beszél.
XXIII.	Fejezet
A társaság alapítása
A társaság alapításával kapcsolatos szabályozás legfontosabb újdonsága, hogy a Javaslat
ismét hárommillió forintra kívánja emelni a törzstőke minimális összegét. A törzstőke-
minimum szabályozásának célja, hogy ezzel a hitelezői érdekeket védje, és visszatartsa
a tagok mögöttes helytállási kötelezettségét kizáró társasági formáktól azokat a
vállalkozásokat, amelyek tagjai nem képesek vagy nem hajlandóak elegendő induló
tőkét biztosítani a társaság számára. A jelenlegi szabályozásban előírt ötszázezer
forintos minimális törzstőke a kívánt hatást nem tudja biztosítani: a hitelezők számára
nem jelent elegendő biztosítékot, és nem képes a nem kellően megalapozott társaságok
létesítésének megakadályozására sem. Ha a vállalkozások piacra segítésének
szempontját a hitelezői érdekvédelmet is megelőző feladatnak tekintené a társasági jogi
szabályozás, akkor a törzstőke-minimum további leszállítása vagy éppen eltörlése lett
volna a megfelelő megoldás. A mai viszonyok között azonban fontosabbnak tűnik a
hitelezői érdekek reális védelmét szolgáló, a minimális törzstőkére vonatkozó
szabályozással kapcsolatos elvárásoknak jobban megfelelő mérték meghatározása.
A társaságok piacra lépését segíti elő viszont az az új rendelkezés, amely lehetővé teszi
a törzstőkének a társaság nyereségéből való feltöltését, vagyis azt, hogy a tagok ne saját
vagyonukból, hanem a társaság egyébként felosztható nyereségéből fedezzék a
törzstőke összegét. A társasági szerződésben ilyenkor is meg kell határozni a törzstőke
és a törzsbetétek összegét, de azt a tagoknak nem kell befizetniük a társaság részére,
hanem a társaság eredményes működése során megtermelt nyereségből lehet
megteremteni a fedezetet. A társasági szerződés ilyen rendelkezése esetén a társaság
megkezdheti működését úgy, hogy a törzstőkéje nincs fedezve vagyoni
428
hozzájárulásokkal, ami a hitelezői érdekeket jelentős mértékben veszélyezteti. Ezért a
Javaslat az ilyen esetekre két garanciális szabályt állapít meg. Egyrészt a társaság
mindaddig nem fizethet ki a tagjai részére osztalékot, amíg a megtermelt és a társaság
számára visszatartott nyereség nem fedezi a törzstőke teljes összegét. Ez hivatott
biztosítani azt, hogy a törzstőke feltöltése a lehető leghamarabb megtörténjen. Másrészt
mindaddig, amíg a visszatartott nyereség nem fedezi a törzstőkét, a tagokat nem illeti
meg a korlátozott tagi felelősség kedvezménye, vagyis ha ők maguk nem vállalták a
vagyoni hozzájárulás teljesítését a törvény által előírt határidőben, akkor mindaddig
személyesen is helyt kell állniuk a társaság tartozásaiért, ameddig a ki nem fizetett
nyereség nem fedezi a törzstőke összegét. Ilyen módon a társasági hitelezők helyzete
nem válik sokkal hátrányosabbá ahhoz képest, ha a tagok teljesítik vállalt
kötelezettségeiket, viszont nem tartoznak helytállni a társasági tartozásokért.
A tagok törzsbetéteit meghatározó szabályozásból a Javaslat elhagyja a tízezer forinttal
maradék nélküli oszthatóság követelményét, hiszen ehhez sem a hatályos szabályozás,
sem pedig a Javaslat szerint nem fűződik további következmény, ugyanakkor gondokat
okozhat például az üzletrészek felosztása során.
XXIV.	Fejezet
Az üzletrész
1.	A Javaslat újradefiniálja az üzletrész fogalmát. Kihagyja a társaság vagyonából való
részesedésre utalást, hiszen a társaság a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját
vagyonának kizárólagos jogosultja, a tagok általában a társaság megszűnésekor
részesedhetnek a társaság vagyonából. Beemeli az üzletrész fogalmába a tagot terhelő
kötelezettségeket is, amelyek viszonylag szűk körben, de mégis terhelhetik a tagokat, és
olyan szorosan kapcsolódhatnak az üzletrészhez, hogy az üzletrész átruházásával a
kötelezettség is átszállhat. Ilyen például a pótbefizetési kötelezettség, amely a társasági
szerződés rendelkezése alapján az üzletrész mindenkori jogosultját terheli. Végül a
Javaslat mellőzi a jogok megtestesítésére való utalást is, hiszen a korlátolt felelősségű
társaságban fennálló tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kiállítani, amelyben dologi
formában megtestesülhetne a tagsági jog.
E szempontokat is figyelembe véve az üzletrész a korlátolt felelősségű társaságban a
tagot megillető jogok és őt terhelő kötelezettségek együttesét jelenti. Jelentősége abban
áll, hogy az üzletrészről való rendelkezéssel a benne foglalt jogok és kötelezettségek
összességéről ehet rendelkezni. Az üzletrész által megteremtett egység nem bontható
fel: az üzletrészbe foglalt jogok egy része a többi jogosultság vagy kötelezettség nélkül
nem ruházható át, a jogosultságok nem oszthatók fel több jogosult között, legfeljebb
eszmei hányadok szerint.
Ha egy üzletrésznek több tulajdonosa van is, ők egymás közötti viszonyukban hányadok
szerint, nem pedig az üzletrészhez tartozó különböző jogok jogosultjaként
gyakorolhatják jogaikat, a társasággal szemben viszont egy tulajdonosnak számítanak,
amit a gyakorlatban úgy lehet megoldani, hogy nevükben közös képviselő jár el, a
kötelezettségek teljesítéséért pedig egyetemlegesen kötelesek helytállni. A Javaslat a
hatályos szabályozás pontosításával meghatározza, hogy a közös képviselő a
tulajdonostársak valamelyike lehet, akit a tulajdonostársak a részesedésük arányában
gyakorolt szavazati joguk alapján választanak.
429
2.	A Javaslat az üzletrész-átruházás szabályainak lényegén nem kíván változtatni.
Azokban az esetekben azonban, amelyekben több tagot egy sorban megillető
elővásárlási jogról rendelkezik, kimondja, hogy ennek az elővásárlási jognak a
gyakorlására a több személy arányosan jogosult. Az üzletrész-átruházás során
gyakorolható elővásárlási jog célja ugyanis - a nem kívánt új tag belépésének
megakadályozásán túl - éppen az, hogy a korábbi tagok megőrizhessék addigi
pozícióikat, amit az elővásárlási jog arányos gyakorlása biztosíthat.
A Javaslat a hatályos szabályozás tartalmával egyezően rendelkezik az üzletrész
átruházásának a társasági szerződésben történő korlátozásáról, illetve a társaság
beleegyezéséhez kötéséről. A szabályozásban mutatkozó különbség az eltérést engedő
szabályozási módszerből adódik, amelynek eredményeként nem szükséges felhatalmazó
rendelkezéseket beiktatni a törvénybe, elegendő az eltérés korlátainak meghatározása.
A Javaslat az üzletrész-átruházás lebonyolítását a hatályos szabályozással azonos
módon rendezi azzal a többlettel, hogy - a bírói gyakorlatban kidolgozott elvekhez
igazodva - egyértelművé teszi az átruházás különböző viszonylatokban történő
hatályosulásának időpontját.
A Javaslat az üzletrésznek a tag halála esetén történő átszállását az öröklési jogi
szabályokhoz igazodva, az ipso iure öröklési rend elveinek és a végintézkedésekre
vonatkozó szabályok betartásával kívánja szabályozni. Ebből az következik, hogy nem
adja meg a jogot a tagoknak arra, hogy a társasági szerződésben kizárják az üzletrész
öröklését, hanem arra ad lehetőséget, hogy a társasági szerződésben kijelöljenek olyan
személyeket, akik öröklés bekövetkezte esetén - a jogszabályban meghatározott
határidőn belül - az örököstől jogosultak megváltani az üzletrészt. Ugyanilyen módon
kezeli a szabályozás a jogi személy tag jogutódlással való megszűnését is.
A tag jogutód nélküli megszűnéséről a Javaslat a hatályos szabálytól eltérően csak
abban az esetben kíván rendelkezni, ha a volt tag megszüntetésére irányuló eljárásban
vagy vagyonrendezési eljárás keretében az üzletrésznek nem lett új jogosultja. Ha
tudniillik a korlátolt felelősségű társaság egy tagja felszámolás alá kerül, ez nem jelenti
azt, hogy az üzletrésze uratlanná válik, hiszen a felszámoló kötelezettsége az adós
vagyonának értékesítése. Ha pedig a felszámoló eladja az üzletrészt, akkor annak új
jogosultja lesz, bár a korábbi tag jogutód nélkül szűnik meg. Azok az esetek, amikor az
üzletrésznek van jogosultja, nem igényelnek speciális szabályozást.
Nem változtat a Javaslat az üzletrészeknek a társaság által történő megszerzésére és a
saját üzletrész alapján gyakorolható jogosultságokra vonatkozó szabályozás lényegén.
Az ilyen tranzakció során a hitelezők és a tagság, ezen belül is elsősorban a kisebbség
érdekeit kívánja védelemben részesíteni, és biztosítani akarja, hogy a saját üzletrész
megszerzése ne veszélyeztesse a társaság működőképességét. Ebben a körben fontos
rendelkezés, amely csak a törzstőkére vetített 50 %-ig engedi meg a saját üzletrészek
megszerzését, vagyis a társaság nem válhat saját maga többségi tulajdonosává, még
akkor sem, ha egyébként a megszerzett üzletrészekkel testületi tagsági jogokat nem
gyakorolhatna.
Az üzletrész bevonásával kapcsolatban a szabályozás egyértelművé teszi, hogy ez az
üzletrészhez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek megszűnését jelenti, és ezért
szükségszerűen a törzstőke leszállításával jár együtt.
A kizárt vagy a vagyoni hozzájárulás nemteljesítése miatt tagsági viszonyát elvesztett
tag üzletrészéről a Javaslat változatlanul úgy rendelkezik, hogy az ilyen üzletrészt
elsősorban értékesíteni kell. Az értékesítés módjában a tagnak kell megállapodnia a
társasággal, és csak ha nem jött létre ilyen megállapodás, akkor kell a nyilvános árverés
430
eszközéhez nyúlni. Ez a jelenlegi szabályozáshoz képest annyi hangsúlyeltolódást
jelent, hogy a Javaslat a felek megállapodását tekinti elsődlegesnek, míg a hatályos
szabályozás az árverési kötelezettség alóli kivételként kezeli az érintettek eltérő
megállapodását. az árverés lebonyolítására vonatkozó szabályokon a Javaslat nem
változtat.
XXV.	Fejezet
Mellékszolgáltatás és pótbefizetés
Az alapvetően eltérést engedő szabályozási módszer mellett a társasági szerződésben a
felek akár vagyoni jellegű kötelezettségeket is megállapíthatnak a tagok számára. E
kötelezettségekre a kötelezettségvállalás jellegének, tartalmának megfelelő szabályokat
kell alkalmazni. Speciális társasági jogi szabályozást az az eset igényel, ha a tag
kötelezettségvállalása a társaság tevékenységében való személyes közreműködésre
irányul, és e kötelezettség kizárólag a társasági szerződésen alapul. Ilyenkor a
személyes közreműködés díjazásáról, illetve a személyes közreműködési kötelezettség
elmulasztása miatt alkalmazható társasági jogi következményekről is a társasági
szerződésben kell rendelkezni, egyébként a tag díjazásra nem tarthat igényt, illetve nem
lehet vele szemben jogkövetkezményt alkalmazni.
A pótbefizetésre vonatkozó szabályokat a Javaslat alapvetően a hatályos szabályozással
azonosan határozza meg. A gyakorlatban felvetődött jogértelmezési kérdést old meg
annak kimondásával, hogy a pótbefizetés nemcsak pénzzel, hanem a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulással szemben támasztott követelményeknek megfelelő más
vagyontárggyal is teljesíthető, ennek azonban nyilvánvalóan előfeltétele, hogy a
társaság és a szolgáltatásra köteles tag között konszenzus legyen ebben a kérdésben.
XXVI.	Fejezet
A társaság által teljesített kifizetések
A korlátolt felelősségű társaság esetén a tagok a társasági kötelezettségekért nem
tartoznak helytállási kötelezettséggel, ezért a társaság hitelezőnek követeléseire
főszabályként kizárólag a társasági vagyon nyújt fedezetet. Erre tekintettel a társasági
jogi szabályozásnak korlátoznia kell azt, hogy a társasági vagyon milyen módon
csökkenthető a tagok javára történő kifizetésekkel. A korlátozás lényege - a hatályos
szabályozással azonos módon - az, hogy a tagoknak - a tőkekivonási célú törzstőke-
leszállítás esetét kivéve - csak az aktuális évi vagy a tartalékolt nyereség terhére
teljesíthető kifizetés, de ebből is csak akkor, ha a társaság saját tőkéje eléri a törzstőkét,
és ez az egyensúly a kifizetés eredményeként sem bomlana meg, illetve, ha a kifizetés
nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét. Bármelyik feltétel hiánya esetén a
társaság nem fizethet a tagjának sem társasági sem más jogviszony alapján, illetve a
feltételek hiányában teljesített kifizetést a tag köteles a társaságnak visszafizetni.
Az osztalék és osztalékelőleg fizetését a Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonló
módon szabályozza, de az osztalékelőleg kifizetésének nem teszi feltételévé azt, hogy a
tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését arra az esetre, ha a társaság nem
fizethetne osztalékot, hanem ezt a kötelezettséget maga a törvény mondja ki, és ezzel a
garanciális elemek fenntartása mellett egyszerűsíti a kifizetésről szóló döntéshozatalt.
Mivel a kifizetésre vonatkozó szabályozás alapvetően hitelezővédelmi célú, és ilyen
431
értelmű garanciális elemeket tartalmaz, a szabályoktól való eltérés nem elfogadható, azt
a Javaslat kifejezetten tiltja.
XXVII.	fejezet
A társaság szervezete
1.	A korlátolt felelősségű társaságnál szükségszerűen működik a taggyűlés mint a
társaság legfőbb szerve, és az ügyvezetés ellátására egy vagy több ügyvezetőt kell
kijelölni a társasági szerződésben vagy megválasztani a taggyűlésen. A többi társasági
szerv létrehozatala nem kötelező, illetve csak a törvényben előírt esetekben kell a
létesítésükről gondoskodni.
A legfőbb szerv hatásköréről a Javaslat nem kíván egy összefoglalt listát adni. A
hatáskörre vonatkozó szabályozás csak azokat a kérdéseket emeli ki, amelyekről más
összefüggésben nem mondja ki a törvény, hogy az a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe
tartozik.
A taggyűlés összehívásának kötelező eseteit a Javaslat a hatályos szabályozással
azonosan határozza meg, azonban figyelembe veszi azt a lehetőséget is, hogy a társaság
által meghozandó döntések nemcsak a taggyűlés ülésén fogadhatók el, hanem
lehetséges ezekről a kérdésekről ülés tartása nélkül is döntést hozni. Az ügyvezetés
tehát az okok beállta esetén eldöntheti, hogy összehívja-e a taggyűlést vagy a tagok ülés
tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezi. A lényeg, hogy olyan helyzetet kell
teremteni, amelyben a tagok meghozhatják a társaság vagyonvesztése miatt szükséges
döntéseiket.
A taggyűlés összehívása az általános szabályok szerint történik azzal a kiegészítéssel,
hogy a meghívót legkésőbb a tervezett ülés előtt tizenöt nappal el kell küldeni. Erre az
időre azért van szükség, hogy a tagok a meghívóban közölt napirenden szereplő
kérdések eldöntéséhez szükséges információkat beszerezhessék, feldolgozhassák,
döntésüket szükség szerint előkészítsék, illetve, hogy a taggyűlésen való részvételüket
megszervezzék.
A Javaslat a hatályos szabályozással egybehangzóan megadja a tagoknak a jogot arra,
hogy a napirendet kiegészíthessék. Ha az ügyvezetés összehívta a taggyűlést, bármelyik
tag újabb napirendi pontnak a napirendre vételét kezdeményezheti. Ha az újonnan
javasolt napirendet a javaslattevő tag az elvárt részletességgel meghatározta, és
legkésőbb az ülése előtt három nappal közölte a többi taggal és az ügyvezetéssel, a
napirend kiegészül a javasolt kérdéssel.
A taggyűlésen lezajlott események rögzítésére a jegyzőkönyv szolgál. Ha a taggyűlésen
a tagok elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vesznek részt, akkor nem
szükséges írásos formájú jegyzőkönyvet készíteni, ilyenkor is gondoskodni kell
azonban a meghozott határozatok olyan módon való rögzítéséről, amely a határozatokat
utóbb is ellenőrizhetővé teszi. A rögzítés az igénybe vett elektronikus hírközlő eszköz
természetéhez igazodó technikai módszerrel történhet. Ha az elektronikus hírközlő
eszköz igénybevételével megtartott taggyűlésen hozott határozatot a nyilvántartó
bírósághoz be kell nyújtani, akkor kivételesen mégis el kell készíteni a jegyzőkönyvet,
és a határozatot a jegyzőkönyvben rögzített formában lehet benyújtani.
A Javaslat újra bevezetni rendeli a határozatok könyvét, ami a társaság taggyűlése által
hozott határozatok nyilvántartására szolgál. A határozatok könyvét az ügyvezető vezeti,
432
az ő kötelezettsége, hogy a meghozott határozatokat haladéktalanul bevezesse a
határozatok könyvébe.
2.	Az ügyvezetést egy vagy több ügyvezető látja el. Az ügyvezetők nem feltétlenül
tagjai a társaságnak, de a társasági szerződés rendelkezhet úgy, hogy a társaság
mindenkori tagjai látják el az ügyvezetői feladatokat. Ez utóbbi esetben azokat a tagokat
kell vezető tisztségviselőnek tekinteni, akik megfelelnek az ilyen tisztséget ellátó
személyekkel szemben támasztott követelményeknek.
A Javaslat az ügyvezető feladataként nevesíti a tagjegyzék vezetésének kötelezettségét.
A tagjegyzékre vonatkozó szabályozás lényegében megegyezik a hatályos szabályokkal.
Ha a társaságnak több ügyvezetője van, ezek önállóan látják el az ügyvezetési
feladatokat, a társasági szerződés azonban eltérhet ettől, és együttes üzletvezetési jogot
köthet ki. A Javaslat bevezeti annak lehetőségét, hogy az önálló ügyvezetésre jogosult
ügyvezetők egymás intézkedési ellen tiltakozást jelentsenek be. A tiltakozásról a tagok
dönthetnek, és döntésük meghozataláig a tiltakozással érintett ügyvezetői intézkedés
nem hajtható végre. Ilyen módon a tiltakozás intézménye megfelelő eszköz lehet az
önálló ügyvezetési jogkörben eljáró ügyvezetők kezében arra, hogy a társaság egységes
irányítása biztosított legyen.
XXVIII.	Fejezet
A törzstőke felemelése és leszállítása
1.	A Javaslat a hatályos szabályozással egybehangzóan úgy rendelkezik, hogy a
törzstőkét kétféleképpen lehet felemelni: újabb vagyoni hozzájárulások befizetésével
vagy a társaság törzstőkén felüli vagyonának törzstőkévé alakításával. Mindkét esetben
a társaság legfőbb szervének háromnegyedes többséggel meghozott határozatán alapul a
tőkeemelés. Az ilyen módon megvalósuló törzstőke-emelés központi problémája, hogy
miként lehet a társaságban eredetileg fennálló tulajdoni arányokat, belső erőviszonyokat
fenntartani. Ezt a problémát a Javaslat a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan a tagok
részére az újabb vagyoni hozzájárulások teljesítésére adott elsőbbségi joggal oldja meg.
Mivel ezt az elsőbbségi jogot a tagok törzsbetéteik arányában gyakorolhatják, minden
tag elérheti azt, hogy ne csökkenjen a társaságban fennálló részesedésének aránya.
A törzstőként felüli vagyon törzstőkévé alakításának előfeltétele, hogy a társaságnak
legyen olyan törzstőkén felüli vagyona, amit törzstőke-emelésre tud fordítani. Az ilyen
módon megvalósuló tőkeemelés után is elvárás, hogy a társaság saját tőkéje ne
csökkenjen a törzstőke összege alá. A törzstőként felüli vagyon átalakításával történő
tőkeemelés a tagok közötti tulajdoni arányokat nem változtatja meg, hiszen a
tőkeemelést a tagoknál a korábbi törzsbetéteik arányában kell elszámolni.
2.	A törzstőke leszállítására vonatkozó szabályok alapvetően a hatályos szabályozást
követik. A tőkeleszállítás elsősorban a hitelezői érdekek védelmét teszi szükségessé,
hiszen csökken az az érték, amelyhez viszonyítva a társaság vagyonát védő intézmények
működésbe lépnek. Mivel a korlátolt felelősségű társaság tagjai nem tartoznak helytállni
a társasági kötelezettségekért, a társaság hitelezői csak a társaság vagyonából remélhetik
követeléseik kielégítését, és ezért védelemre szorulnak, ha a társasági vagyon
védelmének mértéke csökken.
A Javaslat a hitelezők érdekeinek megóvása érdekében a tőkeleszállítás közzétételét írja
elő, és feljogosítja a hitelezőket arra, hogy követelésiekre biztosítékot követeljenek,
kivéve azokat az eseteket, amikor a biztosítékra nincs szükség vagy nincs lehetőség.
433
Nincs lehetőség biztosítékot követelni akkor, ha a törvény kötelezően írja elő a
törzstőke leszállítását. Ha ilyenkor a hitelezőket megilletné a biztosíték követelésének
joga, akkor ez akadályát jelenthetné a kötelező tőkeleszállításnak, ami feloldhatatlan
konfliktust eredményezne.
XXIX.	Fejezet
A társaság jogutód nélküli megszűnése
A Javaslat a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozóan nem határoz meg speciális
megszűnési okokat. E társaságok az általános részben meghatározott okok miatt
szűnhetnek meg.
Ha a hitelezői igények kielégítése után maradt a tagok között felosztható vagyon, abból
elsősorban a még vissza nem térített pótbefizetéseket kell visszafizetni, hiszen ezek a
pótbefizetések már nem használhatók fel veszteség rendezésére, és erre nincs is
szükség, hiszen a hitelezői igények kielégítésre kerültek. A pótbefizetések visszatérítése
után megmaradó és felosztható vagyont a törzsbetétek arányában kell a tagok között
felosztani. Ez a szabály eltérést engedő norma, tehát a társasági szerződés a megszűnő
társaság hitelezőinek kielégítése után fennmaradó vagyonának felosztásáról eltérően is
rendelkezhet.
A Javaslat értelmében, ha olyankor indul meg a társaság végelszámolási vagy
felszámolási eljárása, amikor még nem kerültek teljes egészében szolgáltatásra a
vagyoni hozzájárulások, akkor a végelszámoló vagy felszámoló a társasági
szerződésben meghatározott teljesítési időtől függetlenül esedékessé teheti a társaságnak
a vagyoni hozzájárulásokra vonatkozó követelését, ha a vagyoni hozzájárulások hiányzó
összegére a hitelezői igények kielégítése érdekében szükség van. Mivel ez a szabály
világosan hitelezővédelmi intézkedést tartalmaz, a társasági szerződés ettől nem térhet
el.
XXX.	Fejezet
Az egyszemélyes társaság
A Javaslat az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozóan a hatályos
szabályokkal lényegében megegyező szabályozást ad azzal az eltéréssel, hogy az
egyszemélyes társaságra vonatkozó egyes rendelkezések (pl. a létesítő okirat
elnevezésére, a taggyűlés működésének kizártságára vonatkozó szabályok) nem e
fejezetben, hanem az általános részben vagy a korlátolt felelősségű társaság más
szabályai között nyertek elhelyezést, továbbá az alapítás során a pénzbetétek
szolgáltatására nem állapít meg speciális szabályt. Ez utóbbi eltérés vonatkozásában
nincs olyan ok, amely azt indokolná, hogy az egyszemélyes társaság javára
szolgáltatandó pénzbeli vagyoni hozzájárulásból az általános rendelkezések szerintinél
kisebb mértéket kelljen teljesíteni.
434
XIII. Cím
Részvénytársaság
XXXI.	Fejezet
Általános rendelkezések
XXXII.	Fejezet
A részvény
1.	Általános szabályok, a részvény előállítási módja
A Javaslat a részvény fogalmát és a részvény előállítási módját a hatályos szabályokkal
azonos módon szabályozza azzal a különbséggel, hogy a zártkörűen működő
részvénytársaság szabadon dönthet a részvény előállítási módjának megváltoztatásáról
bármely irányban, azaz a dematerializált részvény nyomdai úton való előállítását is
elhatározhatja. A részvény előállítás részletes szabályait a Javaslat nem tartalmazza,
erről az értékpapírok nyomdai úton, illetve dematerializált formában való előállítására
vonatkozó szabályok rendelkeznek.
Új szabály mondja ki, hogy ha a részvényben feltüntetett valamely adat megváltozik,
akkor ezt a már forgalomban lévő részvények esetén is meg kell jeleníteni a részvényen,
ellenkező esetben ugyanis a részvény megtévesztő adatokkal venne részt a forgalomban.
Nyomdai úton előállított részvényeknél ehhez a részvényeket ki kell cserélni vagy felül
kell bélyegezni az alaptőke-emelésnél szabályozott módon. Dematerializált
részvényeknél a dematerializált értékpapírokra vonatkozó szabályok szerint kell a
tartalmat megváltoztatni.
A Javaslat a hatályos szabályokhoz hasonlóan rendezi a részvények részvényes részére
történő kiadásának, illetve a részvényes értékpapír-számláján történő jóváírásának
feltételeit. Ehhez ugyanis a társaság cégbejegyzésén túl a részvény teljes ellenértékének
megfizetése szükséges.
A korábbiaknál részletesebben rendelkezik a Javaslat az összevont címletű részvényről,
amelynek előállítására akár a részvényes kérelme alapján is sor kerülhet, de ugyanígy a
részvényes kérelmére a korábban összevont címletű részvény szétbontására is
megtörténhet a költségek megtérítése mellett. Ezekben a kérdésekben a részvényesnek
azért lehet ilyen terjedelmű rendelkezési jogot biztosítani, mert a részvények akkor is
megőrzik önállóságukat, ha összevont címletű részvényként kerülnek előállításra. Az
ilyen előállítás tehát csupán technikai egyszerűsítést jelent, a részvényhez kapcsolódó
jogokat nem érinti.
A Javaslat rögzíti, hogy a részvények forgalomba hozatalára zártkörűen vagy
nyilvánosan kerülhet sor, a zártkörű, illetve nyilvános forgalomba hozatal fogalmát
azonban nem szabályozza, azt a tőkepiaci szabályozás tartalmazza. Azt azonban a
társasági jogi szabályozás körében kell kimondani, hogy a zártkörűen működő
részvénytársaság részvényeit nem lehet nyilvánosan forgalomba hozni. Ez azt jelenti,
hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság, vagyis egy olyan részvénytársaság,
amelynek a részvényei be vannak vezetve tőzsdére vagy más szabályozott piacra,
eldöntheti, hogy újabb részvényeit nyilvánosan vagy zártkörűen hozza-e forgalomba.
435
A szabályozás a részvény forgalmát korlátozó bármilyen kikötést harmadik
személyekkel szemben csak akkor tekint hatályosnak, ha a korlátozás magából a
részvény-okiratból vagy az értékpapír-számla adataiból kiderül. Ez az előírás egybevág
az általános értékpapírjogi szabályozás alapelveivel, amelyek szerint egy értékpapírból
eredő jogokkal szemben csak olyan kifogás hozható fel, amely magából az
értékpapírból kitűnik.
A Javaslat a jelenlegi szabályozásnál általánosabb megközelítésben foglalkozik azzal a
kérdéssel, hogy miként lehet a részvény alaki legitimációs hatását biztosítani olyan
esetekben, amikor a tulajdonszerzés nem a felek konszenzusán, nem átruházáson alapul,
hanem például öröklésen vagy végrehajtási árverésen. Nyomdai úton előállított
részvények esetén az igazgatóságot jogosítja föl arra, hogy a tulajdonszerzést igazoló
okirat alapján a tulajdonszerzést magára a részvény-okiratra rávezesse, míg
dematerializált részvényeknél a tulajdonosváltozást a számlavezetőknek kell
lebonyolítaniuk - ugyancsak a tulajdonszerzést igazoló okiratok alapján. Rendelkezik
arról is a Javaslat, hogy nyomdai úton előállított részvények esetén az igazgatóságnak a
részvényre vezetett feljegyzése a forgatmányi láncolat részeként kezelendő, azaz a
forgatmányi láncolat megszakítatlanná tehető ilyen módon, és ezzel biztosítható az alaki
legitimációs hatás.
2.	Saját részvény
A saját részvények megszerzésével kapcsolatos szabályozás ismét be kíván vezetni
mennyiségi korlátot a részvénytársaság által megszerezhető saját részvényekre, mert a
saját részvények korlátozás nélküli megszerzése esetén a társaság belső struktúrája oly
mértékben torzulhat, hogy ez a társaság működőképességét veszélyeztetheti. A huszonöt
százalékos határ kellő mozgásteret biztosít a társaság részére, de biztosítja azt, hogy a
társaság mindenkor a tagok érdekében, a tagok döntéseinek megfelelően működjön. A
Javaslat a saját részvények megszerzésének feltételeit a hatályos szabályozással azonos
módon rendezi. A jogszabálysértéssel megszerzett részvények esetén a kisebbség,
illetve a hitelezők védelme érdekében a részvényeket be kell vonni, vagyis a társaság
ezeket nem tarthatja meg.
Nem irányoz elő változást a Javaslat a megszerzett saját részvényekkel való részvényesi
joggyakorlás szabályozásában. A részvénytársaságot továbbra sem illetik meg
részvényesi jogok az ilyen részvények alapján. A Javaslat a saját részvényre vonatkozó
szabályokat olyan garanciális minimumnak tekinti, amelynél a társaságra nézve
kedvezőbb szabályozást nem vezethet be a társaság.
3.	Pénzügyi segítség részvényszerzéshez
Nyilvánosan működő részvénytársaság az általa kibocsátott részvények megszerzéséhez
csak piaci feltételek mellett, osztalékfizetésre felhasználható vagyona terhére nyújthat
harmadik személynek pénzügyi segítséget feltéve, hogy ehhez az igazgatóság
előterjesztése alapján a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott
határozatával hozzájárult.
A Javaslat az európai uniós normákkal összhangban rendelkezik arról, hogy a társaság
vagyonát milyen feltételek mellett lehet igénybe venni a társaság által kibocsátott
részvények harmadik személyek által történő megszerzésének pénzügyi támogatásához.
436
A jelenleg hatályos tiltó szabályhoz képest a Javaslat a hitelezők és a társasági
kisebbség érdekeit egyaránt védelemben részesítő feltételrendszert határoz meg.
4.	Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok
A Javaslat felsorol és szabályoz a részvény alapján gyakorolható jogok tekintetében
egymástól eltérő részvényfajtákat, ezt a szabályozást azonban nem lehet kimerítőnek
tekinteni: a társaság az alapszabályában más eltérő jogokat biztosító részvények
kibocsátását is lehetővé teheti. Ennek nyilván előfeltétele, hogy az alapszabály pontosan
meghatározza a sajátos részvényesi jogok mibenlétét. A Javaslat a hatályos
szabályozással azonos részvényfajtákat szabályozza, és a szabályozás lényege is
megegyezik a jelenlegi részvényfajták szabályaival.
Eltérést jelent az osztalékelsőbbségi részvények esetén, hogy a Javaslat mellőzi az
időbeli elsőbbség kikötésének lehetőségét, mert ez nem tipikus és nehezen
számszerűsíthető előnyt jelent a részvényesek számára. Ez azonban nem jelenti azt hogy
a részvénytársaság kellően kidolgozott módon ne kínálhatna ilyen elsőbbséget a
részvényesek számára. Ha az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati
jogot korlátozzák, a szavazati jog gyakorolható válik, amennyiben az elsőbbségi
osztalékot a társaság nem fizeti ki. A szavazati jog gyakorlásához nem kell megvárni a
következő évet, hanem a kifizetés elmaradása esetén a részvényeseknek feléled a
szavazati joga. A szabályozás arra is kiterjed, hogy a szavazati jog meddig
gyakorolható. A következő beszámoló azért alkalmas időbeli korlát, mert ha ott ismét
elmarad az elsőbbségi osztalék kifizetéséről való rendelkezés, akkor ismét megvalósul a
szavazati jog gyakorlásának feltétele, ha viszont a részvényesek megkapják a nekik járó
elsőbbségi osztalékot, akkor nincs tovább oka a szavazati jog gyakorlásának.
A szavazatelsőbbségi részvények esetén változást jelent, hogy a szavazattöbbszöröző
részvényhez fűződő többes szavazati jog mértékét csak a nyilvánosan működő
részvénytársaságban maximálja a Javaslat, annak érdekében, hogy a mértéktelen
szavazati jog biztosításával ne lehessen koncentrálni a társasági döntéshozatalt.
Zártkörűen működő részvénytársaságnál azonban ilyen korlátozásra nincs szükség, ha a
tagok megállapodnak, bármilyen mértékben többszörözhetik a szavazatelsőbbségi
részvényhez kapcsolódó szavazati jogot.
Mivel a Javaslat a nyilvánosan működő részvénytársaság részére nem teszi lehetővé a
vezető tisztségviselők vagy felügyelő bizottsági tagok kijelölésére irányuló elsőbbséget,
illetve elővásárlási jogot biztosító részvény kibocsátását, rendelkezni kell arról, hogy
mit történjen az ilyen részvényekkel a társaság részvényeinek tőzsdére vagy
szabályozott piacra való bevezetése esetén, vagyis a társaság nyilvánosan működő
társasággá alakulásakor. Ilyen esetben még a tőzsdei bevezetés előtt köteles a társaság e
részvényeket más részvényosztályba tartozó elsőbbségi részvénnyé vagy
törzsrészvénnyé átalakítani. Ugyanez a kötelezettség terheli a társaságot olyan
részvényekkel kapcsolatban is, amelyek a nyilvánosan működő részvénytársaságok
számára nem megengedett módon kumulálnak elsőbbségi jogokat.
A dolgozói részvényekkel kapcsolatban a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a
kedvezményes áron történő kibocsátás a részvény névértékénél alacsonyabb árat kell,
hogy jelentsen. A dolgozói részvény egyéb szabályait lényegében a jelenlegi
szabályozással azonosan határozza meg.
Ugyanígy nem kíván változtatni a Javaslat a kamatozó és a visszaváltható részvényre
vonatkozó szabályozás tartalmán sem.
437
5.	Részvényutalvány, ideiglenes részvény
A Javaslat a részvényutalvány és az ideiglenes részvény intézményét a hatályos
szabályozással azonos tartalommal szabályozza.
6.	Részvénykönyv
A részvénykönyvre vonatkozó szabályok nem tartalmaznak koncepcionális újdonságot.
A részvénykönyv a részvényesek nyilvántartására szolgáló lajstrom, amelyet vagy a
részvénytársaság igazgatósága vagy az általa megbízott más személy vezet. Azt, hogy a
részvénykönyv vezetése igényel-e speciális szakértelmet, dologi és személyi
feltételeket, és ehhez képest ki láthatja el ezt a feladatot megbízás alapján, nem a
Javaslat határozza meg, ezt a tőkepiaci szabályozásnak kell eldöntenie.
A részvénykönyvi bejegyzés joghatását a Javaslat a hatályos szabályozással egyezően
úgy határozza meg, hogy ez a társasággal szembeni részvényesi joggyakorlás
előfeltétele. A részvénykönyvi bejegyzés elmaradása tehát nem a részvényesnek a
részvény feletti tulajdonjogát érinti, hanem csak a részvény alapján a társasággal
szemben történő joggyakorlást akadályozza.
A részvénykönyvi bejegyzés, illetve törlés kérelmezésének szabályozásán a Javaslat
annyiban kíván változtatni, hogy megszünteti azt - a gyakorlatban csak nehezen vagy
egyáltalán nem érvényesülő - követelményt, hogy a dematerializált vagy
értékpapírletétben lévő részvények átruházása esetén a részvénykönyvi bejegyzést az
értékpapír- vagy letéti számla vezetője legyen köteles kérni.. Új elem a szabályozásban,
hogy elismeri a társaság, illetve a részvénykönyv-vezető jogát arra, hogy az alakilag
legitimált részvényes bejegyzési kérelmét elutasítsa. Erre akkor kerülhet sor, ha a
részvényt a tulajdonosa a részvény megszerzésére vonatkozó szabályok megsértésével
szerezte. Indokolatlan az, hogy a társaságot ilyenkor is a részvényes bejegyzésére
kötelezzük, és ennek folyományaként a társaságnak el kelljen viselnie azt, hogy a
jogszerűtlenül részvényt szerző részvényes gyakorolhatja a társasági jogait. Ezzel
szemben helyesebbnek látszik, ha ilyenkor a részvénykönyv vezetője megtagadja a
bejegyzési kérelem teljesítését, mely esetben a be nem jegyzett részvényes bíróságtól
kérheti a bejegyzést megtagadó határozat felülvizsgálatát.
Rendezi a Javaslat a dematerializált részvények esetén végezhető tulajdonosi
megfeleltetésnek a részvénykönyv tartalmára gyakorolt hatását is. A tőkepiaci normák
között szabályozott tulajdonosi megfeleltetés a társaság kérelmére is elvégezhető, és
ennek eredményeként a központi értékpapír számla vezetője azt közli a társasággal,
hogy egy adott időpontban kik azok a részvényesek, akiknek a javára bármelyik
értékpapír-számlavezető az adott társaság részvényét nyilvántartja, és akik nem tiltották
meg részvénykönyvi bejegyzésüket. Mivel a tulajdonosi megfeleltetés a részvényesi
kört teljes egészében feltérképezi, indokolt megoldás az, hogy ilyenkor a részvénykönyv
teljes korábbi tartalma törlésre kerül, és a tulajdonosi megfeleltetés eredménye válik a
részvénykönyv új tartalmává.
438
XXXIII. Fejezet
A részvénytársaság alapítása
A részvénytársaságot - szoros összefüggésben a társaság működési formájának
meghatározásával - csak zártkörűen lehet alapítani. A zártkörű alapítás jobban szolgálja
a befektetők biztonságát, mert a nyilvánosságot a társaság már csak akkor célozhatja
meg, ha tényleges gazdasági eredményekkel rendelkezik, és korábban zárt körben
kibocsátott részvényeinek szabályozott piacra való bevezetésére is sor került. Ezek a
feltételek alapításkor nyilvánvalóan nem teljesülhetnek, ezért a Javaslat a zártkörű
alapítást kívánja lehetővé tenni. Az alapítás zártkörűségének megfelelően a létesítő
okirat kötelező tartalmi eleme az alapítók nyilatkozata arról, hogy a részvénytársaság
által kibocsátandó részvényeket teljes egészében maguk veszik át. A szabályozás az
alapszabály további kötelező tartalmi elemeit is meghatározza, és rendelkezik olyan
tartalmi elemekről is, amelyek nem kötelezőek ugyan, de ha az alapítók az adott
kérdésről rendelkezni kívánnak, akkor azt érvényesen csak a létesítő okiratban tehetik
meg.
Az alapítók az alapszabály szükség szerint kötelező tartalmi elemként kötelezettséget
vállalhatnak nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítésére is. Ennek mibenlétére az
általános szabályok alkalmazandóak, értékelésére azonban speciális szabályok
vonatkoznak, ugyanis az apportot - főszabályként - könyvvizsgálóval vagy szakértővel
kell értékeltetni. Az értékelési kötelezettség alóli kivételt a Javaslat a hatályos
szabályokkal egyezően határozza meg. Továbbra sem kívánja a Javaslat szűken
meghatározni azoknak a szakértőknek a körét, akik nem pénzbeli hozzájárulás
értékelését végezhetik, annyi támpontot azonban kínál, hogy az tekinthető ilyen célra
alkalmas szakértőnek, aki az értékelendő vagyontárggyal kapcsolatos szakmai
ismeretekkel rendelkezik. Mivel a vagyoni hozzájárulások értékelése hitelezői érdekeket
is érint, a tagok e kötelezettség teljesítése alól nem mentesíthetők alapszabályi
rendelkezéssel sem.
A vagyoni hozzájárulások teljesítésének határidejét továbbra is a létesítő okiratban kell
meghatározni, de mivel a tagok felelőssége nélkül működő társaságok tartozásaiért
főszabályként csak a társasági vagyon áll helyt, a Javaslat kógens szabályokkal
meghatározza a teljesítés végső határidejét is. A szabályozás struktúrája a hatályos
szabályozás mintáját követi, azonban a nem pénzbeli hozzájárulások teljesítésének
határidejét a Javaslat - hitelezővédelmi okokból - rövidebb időtartamban határozza
meg.
XXXIV.	Fejezet
Részvényesi jogok és kötelezettségek
A Javaslat e fejezetben foglalja össze a részvényest megillető és máshol nem
szabályozott testületi és vagyoni jogosultságokat: a közgyűlésen való részvételhez, a
tájékoztatáshoz, a napirend kiegészítéséhez, a szavazáshoz vagy az osztalékoz való
jogot. A részvényesnek a társasági jogviszony alapján egyetlen kötelezettsége a vállalt
vagyoni hozzájárulás teljesítése, amely kötelezettség alól nem is mentesíthető. A
Javaslat a hatályos szabályokkal lényegében egyező módon rendezi a vagyoni
hozzájárulási kötelezettség teljesítésének feltételeit és a kötelezettség megszegésének
következményeit.
439
A részvényesi jogok gyakorlásához az szükséges, hogy valaki a részvény alakilag
igazolt jogosultja legyen, és bejegyezzék a részvénykönyvbe. Az alaki legitimáció az
általános értékpapírjogi szabályok szerint nyomdai úton előállított részvények esetén a
részvényokirathoz, dematerializált értékpapírok esetén pedig az értékpapír-számlához
kötődik. Mivel széles körben elterjedt a részvények letéti őrzési, illetve letéti kezelése,
és a társaságnak mint kötelezettnek a dematerializált értékpapírok nyilvántartására
szolgáló értékpapír-számlákhoz sincs hozzáférése, a Javaslat - fenntartva az eddigi
szabályozást - megengedi, hogy részvényesi jogokat az értékpapír-letétben lévő
részvényről kiállított letéti igazolással, illetve a dematerializált részvénytől kiállított
tulajdonosi igazolással lehessen gyakorolni.
A részvényes a részvényesi jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Érdekkonfliktus
miatt a képviseletből bizonyos személyek ki vannak zárva, mivel azonban ez a
konfliktus a képviselt és a képviselő közötti viszonyban áll fönn, a Javaslat nem tekinti
kizártnak azt, hogy a létesítő okirat ebben az összefüggésben eltérő szabályozást adjon.
Említést tesz a Javaslat a részvényesi meghatalmazott intézményéről is, amelynek
részletes szabályait a tőkepiaci szabályozás tartalmazza. A részvényesi meghatalmazott
és a képviselő közötti alapvető különbség továbbra is az, hogy a részvényesi
meghatalmazott nem a képviselt részvényes nevében, hanem saját nevében jár el, de
eljárásának a részvényes érdekében kell történnie.
Az osztalék kifizetésének az alaptőke védelmét szolgáló előfeltételei vannak, amelyek
azt a célt szolgálják, hogy a társaság saját tőkéje a tagok részére való kifizetéssel ne
csökkenhessen az alaptőke alá, és csak a társaság adott évi vagy tartalékolt nyeresége
legyen felosztható. Az osztalékelőleget illetően a Javaslat kimondja, hogy ha a osztalék
fizetésére az éves beszámoló adatai alapján nem kerülhet sor, akkor az
osztalékelőlegként felvett összeget a részvényesek kötelesek visszafizetni. E
visszafizetési kötelezettség tehát nem a részvényesek vállalásán múlik, hanem ezt
jogszabály írja elő.
Mivel a részvényesek részére történő kifizetés szabályozása hitelezővédelmi garanciákat
tartalmaz, azoktól nem lehet úgy eltérni, hogy a törvényben meghatározottnál enyhébb
feltételeket határozzanak meg. A Javaslat a részvényesek részére történő kifizetés
jogszerűségének vizsgálatára sajátos kisebbségi, illetve hitelezői jogot vezet be, amely a
vizsgálatból nyert információkkal akadályozhatja meg a jogszerűtlen kifizetést.
XXXV.	Fejezet
A részvénytársaság szervezete
A részvénytársaság, amely tipikusan nagy tőkével és sok taggal működik, a gazdasági
társaságok közül a legösszetettebb szervezetet működteti. A szervezet minimálisan a
közgyűlésből mint legfőbb szervből és az ügyvezetést ellátó testületből (kivételesen
egyetlen személyből) áll, de nyilvánosan működő részvénytársaságnál kötelező a
felügyelőbizottság létrehozatala, amennyiben nem egységes irányítási rendszert valósít
meg a társaság.
1. A közgyűlés
1.	A közgyűlésre vonatkozó szabályok úgy épülnek föl, hogy vannak minden működési
formára vonatkozó, ebben az értelemben általános szabályok, és külön meghatároz a
440
Javaslat a zártkörűen működő, illetve a nyilvánosan működő részvénytársaság
közgyűlésére vonatkozó speciális szabályokat is. Így például a nyilvánosan működő
részvénytársaság közgyűlésének sajátos hatásköreként került szabályozásra a vezető
tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, vezető állású munkavállalók hosszú távú
ösztönzési rendszerének meghatározása.
A közgyűlés összehívása azért történik a működési forma szerint eltérő módon, mert a
nyilvánosan működő részvénytársaság a nyilvánosság eszközeit igénybe véve
kommunikál a tagjaival, ami több bizonytalansági tényezőt rejt magában, és ezért
hosszabb időt is igényel az, hogy az információ nagy valószínűséggel eljusson a
részvényesekhez. A zártkörűen működő társaság esetén a tagokkal való közvetlen
érintkezés lehetősége az információk nagyobb biztonsággal való továbbítását
eredményezi, és ezért elegendő kevesebb időt hagyni erre. Vannak a közgyűlés
összehívásának kötelező esetei, amelyek - az éves rendes közgyűlés megtartásán túl - a
társaság jelentős vagyonvesztésével, és ezen keresztül a hitelezői érdekek veszélybe
kerülésével hozhatók összefüggésbe.
A közgyűlésen való részvétel olyan részvényesi jog, amelyet a részvénykönyvbe
bejegyzett részvényesek gyakorolhatnak. A Javaslat meghatározza, hogy mely
időpontban kell a részvénykönyvet a részvételi jogosultság megállapítása érdekében
lezárni; az ezen időpontot követő tulajdonosváltozások a részvétel jogát már nem
érintik. A társaság működőképességét hivatott szolgálni az a szabály, amely lehetővé
teszi meghatározott időkeretek között a határozatképtelen közgyűlés megismétlését
kedvezményes határozatképességi szabályozással.
2.	A Javaslat meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekről - az általános szabályoktól
eltérve - minősített többséggel kell határoznia a közgyűlésnek. Figyelemmel arra, hogy
a részvényesek nem homogén csoportot képeznek, és adott esetben a közgyűlés
határozata csak egy-egy részvénysorozathoz kapcsolódó jogokat érint, az ilyen esetekre
az érintett részvénysorozatba tartozó részvényeseknek külön hozzá kell járulniuk a
határozathoz, ellenkező esetben egy kisebbségben lévő részvénysorozat részvényesei
teljesen kiszolgáltatottak lennének a többség akaratának.
A Javaslat a közgyűlésről készült jegyzőkönyv sorsáról a társaság működési formája
szerint különbözőképpen rendelkezik. A nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a
közgyűlési jegyzőkönyv attól függetlenül benyújtandó a nyilvántartást vezető
bíróságnak, hogy az ott hozott határozatok a nyilvántartás tartalmát érintik-e, annak
alapján kérik-e a nyilvántartott adatok módosítását. Ezen felül a nyilvánosan működő
részvénytársaság a határozatait köteles nyilvánosságra is hozni. A zártkörűen működő
részvénytársaságnak ilyen kötelezettsége nincs, az ő esetükben az ügyvezetés köteles a
jegyzőkönyvet megőrizni, és annak benyújtására csak a nyilvántartást vezető bírósághoz
a nyilvántartás módosítására irányuló eljárásban kerülhet sor.
Részvénytársaságoknál, az alapszabály ilyen tartalmú engedélye esetén sor kerülhet
olyan közgyűlés megtartására, amelyen a részvényesek elektronikus hírközlő eszközök
igénybe vételével vesznek részt. Ilyen esetben is biztosítani kell azonban, hogy a
személyes részvételt preferáló részvényesek megjelenhessenek a közgyűlés színhelyén,
amennyiben erre irányuló szándékukat előzetesen bejelentik. A Javaslat kisebbségi
jogként biztosítja, hogy a kisebbség írásbeli tiltakozása esetén ne lehessen konferencia-
közgyűlést tartani, hanem a részvényeseknek vagy képviselőiknek személyesen kelljen
megjelenniük.
441
2. Az ügyvezetés
A részvénytársaság ügyvezetésével kapcsolatban a Javaslat nem kíván koncepcionális
újításokat bevezetni. Az ügyvezetést általában továbbra is egy legalább háromtagú
testület, az igazgatóság látja el, de zártkörűen működő részvénytársaság esetén az
igazgatóság jogköre egyetlen személyre, a vezérigazgatóra telepíthető, míg nyilvánosan
működő részvénytársaságnál egységes irányítási rendszer vezethető be, amelyben az
igazgatótanácsnak nevezett testület az ügyvezetés mellett a felügyelőbizottság feladatát
is ellátja. Az igazgatótanács minimális létszámát a szabályozás öt főben határozza meg.
A szabályok a testületek maximális létszámát nem állapítják meg, ezt rábízzák a
tagokra, akik a társaság méretének, a társaság tevékenységének, az ügyvezető testületre
telepített feladatok ismeretében dönthetnek a társaság igényeinek leginkább megfelelő
létszámú testület felállításáról.
Megtartja a Javaslat azt a követelményt, hogy az igazgatótanácsi tagok többségének
független személynek kell lennie. A függetlenség követelményének meghatározását
azonban kiegészíti azzal, hogy függetlennek minősül az is, akinek a vezető
tisztségviselői megbízatásán kívül ugyan van más kapcsolata is a társasággal, de ez a
kapcsolat nem megy túl egyrészt a társaság szokásos üzleti tevékenységén, másrészt a
vezető tisztségviselő személye szükségleteinek kielégítését szolgáló körön, és ezért nem
áll fönn annak a veszélye, hogy e kapcsolat torzítaná a vezető tisztségviselő
érdekeltségét.
Ha a részvénytársaság egységes irányítási rendszerben működik, tehát nincs
felügyelőbizottsága, de fennáll a munkavállalóknak a társaság tulajdonosi
ellenőrzésében való részvételének feltétele, akkor az igazgatótanácsban való részvétel
módjáról az igazgatótanácsnak és az üzemi tanácsnak kell egymással megállapodnia.
Ezt a megállapodást a Javaslat a polgári jogi szerződésekre vonatkozó szabályok szerint
kívánja kezelni, ami többek között azt jelenti, hogy a szerződések érvénytelenségének
szabályait is alkalmazni kell.
A felelős társaságirányítási jelentésről a Javaslat abból a feltételezésből kiindulva
rendelkezik, hogy mivel egy részvénytársaság csak akkor tekinthető nyilvánosan
működő társaságnak, ha valamelyik szabályozott piacra bevezették a részvényeit, ennek
a szabályozott piacnak pedig vélhetően vannak felelős társaságirányítási előírásai, a
szabályozás a legtöbb esetben zárt lehet. Természetesen, ha a társaság részvényei olyan
szabályozott piacra kerültek bevezetésre, ahol ilyen követelményeket nem támasztanak
a kibocsátókkal szemben, akkor a társaság - a rá vonatkozó szabályozás híján nem lesz
köteles felelős társaságirányítási jelentést készíteni.
3.	Felügyelőbizottság, auditbizottság, könyvvizsgáló
1.	A nyilvánosan működő részvénytársaságban, ahol a részvényeket nyilvánosan lehet
forgalomba hozni, illetve, ahol a részvénytársaság részvényei tőzsdére vagy
szabályozott piacra be vannak vezetve, a részvényeseknek a társasággal való kapcsolata
a leglazább. A részvényesek sokszor egyszerű pénzügyi befektetésként vásárolnak
részvényt, hiányzik a társaság tevékenységével kapcsolatos szakmai ismeretük, illetve
részesedésük csekély hányada miatt nem érdekeltek abban, hogy a társaság ügyeibe
érdemben beleszóljanak, és ennek költségeit viseljék. Mindebből az következik, hogy a
nyilvánosan működő részvénytársaságban a részvényesek a legkevésbé alkalmasak arra,
hogy tulajdonosi ellenőrzés alatt tartsák az ügyvezetést. Indokolt ezért, hogy az ilyen
442
társaságoknál kötelező jelleggel létrehozzanak felügyelőbizottságot, amely a tagok
részére ellenőrzi az ügyvezetési tevékenységet. Ha a nyilvánosan működő
részvénytársaság egységes irányítási rendszer mellett működik, akkor ezt a funkciót az
igazgatótanácsnak kell ellátnia, amelyben erre a feladatra a független - elsősorban az
ügyvezetéstől független - tagok a legalkalmasabbak, ezért írja elő a Javaslat is, hogy az
igazgatótanács tagjai többségének függetlennek kell lenniük.
Zártkörűen működő részvénytársaság esetén nem kizárt azt, hogy maguk a tagok
lássanak el hatékony ellenőrzési tevékenységet, ezért általában nem kötelező
felügyelőbizottság létrehozatala. Ha azonban a kisebbség úgy ítéli meg, hogy
érdekeinek védelme miatt szükséges lenne egy elkülönült ellenőrző szervet felállítani,
akkor e kérés teljesítése kötelező a társaság számára.
A tulajdonosi ellenőrzés megvalósításának kiemelkedő jelentősége miatt a
felügyelőbizottság létesítéséről szóló szabályoktól a tagok a létesítő okirat
rendelkezéseivel nem térhetnek el.
2.	A Javaslat megtartja a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál kötelezően
létrehozandó auditbizottság intézményét, és szabályait is lényegében a jelenleg hatályos
szabályozással azonos módon határozza meg, azzal a különbséggel, hogy feladatainak
tételes felsorolása helyett inkább az auditbizottság funkciójára, céljára utaló feladat-
meghatározást tartalmaz.
3.	A Javaslat az állandó könyvvizsgáló igénybevételét minden részvénytársaság számára
előírja. Ugyanakkor zártkörűen működő részvénytársaság esetén elismeri annak
lehetőségét, hogy az alapszabályban ettől eltérően rendelkezzenek, azaz ne
alkalmazzanak állandó könyvvizsgálót, hanem csak a számviteli szabályok szerinti
esetekben vegyenek igénybe könyvvizsgálói szolgáltatásokat. Nyilvánosan működő
részvénytársaságok esetén - az ilyen társaságok többnyire nagy mérete, és a
nyilvánosság érintettsége miatt - nem megengedett az eltérés, az állandó könyvvizsgáló
alkalmazása minden esetben kötelező.
XXXVI.	Fejezet
Az alaptőke felemelése
Az alaptőke felemelésének szabályozása a hatályos szabályokkal egyezően abból indul
ki, hogy ennek négy esete lehetséges: új részvények forgalomba hozatalával, az
alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításával, dolgozói részvények kibocsátásával és
átváltoztatható kötvények részvénnyé változtatásával lehet alaptőkét emelni. A
szabályozás ennek megfelelően úgy épül föl, hogy először a négyféle tőkeemelés közös
szabályait adja meg a Javaslat, majd a tőkeemelési módokra vonatkozó speciális
rendelkezések következnek.
1.	Az alaptőke felemelésének közös szabályai
Közös az alaptőke-emelés mindegyik módjában, hogy az emelés a társaság döntésén
múlik. E döntés a közgyűlés hatáskörébe tartozik, mivel azonban bizonyos esetekben az
alaptőke-emelést a piaci viszonyokhoz rugalmasan igazodva kell végrehajtani, amire a
viszonylag ritkán ülésező, és csak nehézkesen, nagy költségek mellett összehívható
közgyűlés nem alkalmas, lehetőség van arra, hogy a közgyűlés az alaptőke felemelésére
az ügyvezetést felhatalmazza. A felhatalmazás nem lehet korlátlan, hanem mértékében
443
és időtartamában is korlátozott. Kétségtelen, hogy a felhatalmazás idejének lejártával a
közgyűlés adhat újabb felhatalmazás - megint csak legfeljebb öt évre -, de ilyenkor
mégis van a részvényeseknek lehetőségük annak átgondolására, hogy megfelelően
szolgálja-e érdekeiket az, ha az ügyvezetés dönthet a tőkeemelésről. Az ügyvezetésnek
adott felhatalmazás esetén az ügyvezetés jogosult minden, a tőkeemeléssel összefüggő
intézkedés meghozatalára, beleértve a tőkeemelés miatt szükségessé váló alapszabály-
módosítást is. Ha ugyanis ezen a ponton mereven ragaszkodnánk a közgyűlés
hatáskörének védelméhez, akkor pontosan azt a rugalmasságot vesztenénk el, amit az
ügyvezetés felhatalmazásával el lehet érni.
2.	Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával
Az alaptőke-emelés klasszikus formája az, amikor a részvénytársaság pótlólagos
tőkeigényének fedezésére új részvényeket bocsát ki, amely részvényekért a befektetők
megfizetik a társaságnak a részvény névértékét, illetve kibocsátási értékét. Ilyen
tőkeemelésre csak akkor kerülhet sor, ha a korábban kibocsátott részvényekre már teljes
egészében teljesítették a részvényesek a vállalt vagyoni hozzájárulásaikat. A
tőkeemelésről hozott határozatnak központi kérdése az újonnan kibocsátandó
részvények meghatározása, illetve az azokért fizetendő vagy szolgáltatandó ellenérték
rögzítése.
Az alaptőke-emeléshez szükséges részvénykibocsátás történhet nyilvánosan vagy
zártkörűen. A zártkörű forgalomba hozatallal való tőkeemelés esetén meg kell határozni
azokat a személyeket is, akik jogosultak lesznek a részvények átvételére akkor, ha az
elsőbbségi jogosultak nem éltek elsőbbségi jogukkal.
Az elsőbbségi jogosultak részben a részvénytársaság korábbi tagjai, részben pedig a
részvénytársaság által kibocsátott olyan kötvények tulajdonosai, amely kötvényekhez
kapcsolódó jogként a kötvények részvénnyé változtatásának vagy új részvények
forgalomba hozatala esetén a részvények lejegyzésére vonatkozó elsőbbségnek a
lehetőségét kínálja a kibocsátó. Ha a részvénytársaság kibocsátott ilyen kötvényeket,
akkor az alapszabályban kell meghatároznia, hogy a több, elsőbbségi jogosultsággal a
részvények átvételére jogosult csoport között milyen sorrend érvényesül e joguk
gyakorlása során. A részvénytársaság köteles tájékoztatni az elsőbbségi jogosultakat
arról, hogy a társaság olyan tőkeemelést hajt végre, amelynek során az elsőbbségi jog
gyakorolható, és e jog gyakorlására köteles legalább tizenöt napos határidőt biztosítani.
Ha a társaság tőkeemelésről hozott határozatának megfelelő részvénykibocsátás sikeres
volt, vagyis az elsőbbségi jogosultak, illetve zártkörű forgalomba hozatal esetén az erre
kijelölt más személyek, nyilvános forgalomba hozatalnál pedig előre meg nem
határozott személyek vállalták a megfelelő részvénymennyiség átvételét, akkor egy
második döntéshozatallal az alapszabály módosítására kerül sor. A folyamat
egyszerűsítése érdekében azonban az alapszabály módosítását a társaság feltételesen - a
feltétel a sikeres részvénykibocsátás - elhatározhatja a tőkeemelésről szóló
határozathozatallal együtt.
Az alaptőke-emelés folyamata a módosított alapszabály alapján a nyilvántartás
adatainak módosításával válik teljessé.
444
3.	Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére
Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításának központi kérdése, hogy a
részvénytársaság rendelkezik-e olyan vagyonnal, amely az ilyen tőkeemelésre fedezetet
biztosíthat. Ezt az éves beszámoló vagy közbenső mérleg adatai alapján lehet
megállapítani. További követelmény, hogy az alaptőke-emelést csak akkor lehet
végrehajtani, ha ezt követően is eléri a társaság saját tökéje a most már felemelt
alaptőkét. Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításával a korábban kibocsátott
részvények névértékének összege már nem adja ki a társaság megemelkedett alaptőkét,
ezért rendelkezni kell ennek az összefüggésnek a helyreállításáról, ami történhet a
részvények kicserélésével vagy felülbélyegzésével, illetve új részvények előállításával
is. Bármilyen módszert választ is a társaság, a növekmény minden esetben a korábbi
részvényeseket illeti meg, részvényeik névértékének arányában.
4.	Alaptőke-emelés dolgozói részvények forgalomba hozatalával
A részvényfajták között rendelkezett a Javaslat arról, hogy a dolgozói részvény a
társaság dolgozói részére ingyenesen vagy kedvezménye áron kibocsátható
részvényfajta. Az, hogy a társaság kedvezményt nyújt a dolgozóinak, nem jelentheti azt,
hogy az alaptőke akár csak részben is fedezetlen marad, ezért a dolgozói részvény
kibocsátásával szükségszerűen együtt jár a részvénytársaság alaptőkén felüli
vagyonának alaptőkévé alakítása, mert ez nyújt fedezetet a dolgozók által be nem
fizetett alaptőkére. Ennek megfelelően erre az alaptőke-emelési módszerre az új
részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemelés szabályait kell alkalmazni
annyiban, amennyiben a dolgozók fizetnek a részvényekért, abban a részben pedig,
amelyben dolgozói befizetések nem fedezik az alaptőkét, az alaptőként felüli vagyon
alaptőkévé alakításának szabályai alkalmazandóak.
5.	Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvények részvénnyé alakításával
A Javaslat ezt az alaptőke-emelési módozatot is a korábbi szabályozásnak megfelelően
kezeli. Lehetővé teszi a társaság számára, hogy akár nyilvánosan, akár zártkörűen olyan
kötvényeket bocsásson ki, amelyek utóbb, a kötvényben meghatározott időben a
kötvénytulajdonos döntése szerint részvénnyé alakíthatók. Az alaptőke-emelés
tulajdonképpen a kötvény átalakításával történik, de a kötvény kibocsátásával
egyidejűleg feltételes alaptőke-emelést kell végrehajtania a társaságnak azért, hogy a
kötvény ellenében kiadandó részvények mögött legyen alaptőke, és ne lehessen
megakadályozni a kötvény átváltoztatását azzal, hogy a részvénytársaság megtagadja az
alaptőke felemelését. Amikor a kötvénytulajdonos a kötvénye átváltoztatásáról
nyilatkozik, a kötvényesi jogai megszűnnek, és ha a kötvényért fizetett összeg nem éri
el a kötvényért adandó részvény kibocsátási értékét, akkor a különbözetet a társaság
részére meg kell fizetni. Ezzel egyidejűleg ugyan nem lehet részére részvényt kiadni,
hiszen az alaptőke-emelés még nincs bejegyezve a nyilvántartásba, viszont
részvényutalványra jogosult lesz, és azzal már gyakorolhatja részvényesi jogait. A
részvényt az alaptőke-emelésnek megfelelő alapszabály módosítás, és ennek nyomán az
alaptőke-emelés nyilvántartásba való bejegyzése után kaphat.
445
6. A felemelt alaptőkének megfelelő részvények előállítása
Bármely módszerrel történik is az alaptőke felemelése, a tőkeemelésnek a
nyilvántartásba való bejegyzése után biztosítani kell azt, hogy a forgalomban lévő
részvények összesített névértéke a felemelt alaptőkét tükrözze. A Javaslat egységesen
szabályozza ennek lebonyolítási módjait. Ezek a módozatok lehetnek új részvények
előállítása a régiek érintetlenül hagyásával, a korábban kibocsátott részvények adatainak
megváltoztatása, azaz a részvény felülbélyegzése, vagy a részvény kicserélése. E
módszerek közül a felülbélyegzés és kicserélés a korábban kibocsátott, nyomdai úton
előállított részvények begyűjtését is igényli, ezért a szabályozás erre a mozzanatra is
kitér. A határidőben be nem nyújtott részvényeket a részvénytársaság továbbra is
érvénytelenné nyilvánítja, hiszen nem megengedhető, hogy olyan érvényes részvények
legyenek fogalomban, amelyek nem felelnek meg a részvénytársaság alapszabályában
foglaltaknak. Az érvénytelenített részvény helyett előállított részvény átvételére
azonban a Javaslat nem határoz meg határidőt. Ez a részvény a részvényes vagyonának
tekintendő, és ezért az sem indokolt, hogy a részvény kiadására irányuló jog elévüljön.
A társaságnak nincs érdeksérelme abból, ha egyes részvényesek nem veszik át a nekik
járó részvényeket, hiszen nincs olyan kötelezettsége a részvényesnek, amelynek
értelmében részvényesi jogait mindenképpen gyakorolnia kellene. A részvénytársaság
tehát akkor is zavartalanul működhet, ha egyes részvényesek nem gyakorolhatják
részvényesi jogaikat, mert nincsenek a részvény birtokában.
XXXVII.	Fejezet
Az alaptőke leszállítása
Az alaptőke leszállítására vonatkozó szabályozásnak továbbra is központi eleme marad
a hitelezők védelme tőkeleszállítás esetén. Erre azért van szükség, mert a
részvénytársaságban a részvényesek nem kötelesek helytállni a társasági tartozásokért,
tehát a hitelezők követeléseire csak a társasági vagyon nyújt fedezetet. Minden olyan
intézkedés, amely lehetővé teszi e vagyon csökkenését, szükségszerűen a hitelezők
érdekeit sérti.
Az alaptőke leszállításának elhatározását a Javaslat mind a társaság szabad
elhatározásával induló, mind a kötelezően elrendelendő leszállítás esetén a közgyűlés
hatáskörébe utalja. Eltérően a hatályos szabályozástól, nem látszik szükségesnek az,
hogy a kötelező esetekben a nyilvántartó bíróság hozza meg a határozatot. Ha a társaság
nem teljesítené a tőkeleszállítással kapcsolatos kötelezettségét, a nyilvántartó bíróság
törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva kikényszerítheti azt.
A Javaslat ismer olyan esetet is, amikor a tőkeleszállításhoz egyáltalán nem szükséges
társasági határozatot hozni, mert a részvény bevonásával történő alaptőke-leszállítás
előfeltételeit már az érintett részvények kibocsátása előtt az alapszabályban rögzítették,
így a részvényes abban a tudatban szerezte a részvényt, hogy sor kerülhet a bevonásra.
Az alaptőke-leszállítás elhatározását követően a határozat közzétételére kerül sor, és
ennek nyomán azok a hitelezők, akik a leszállítást sérelmesnek tartják, biztosítékot
követelhetnek, kivéve azokat az eseteket, amikor a biztosítékadás nem szükséges vagy a
tőkeleszállítás kötelező jellege miatt nem lehetséges.
A tőkeleszállításnak megfelelő alapszabály-módosítást a társaság közgyűlése az
alaptőke leszállításáról szóló határozattal egyidejűleg fogadja el, de ez csak akkor lép
446
hatályba, ha a tőkeleszállítás sikeresen lezajlott. A módosított alapszabály alapján lehet
kérni az alaptőke összegének a nyilvántartásban való módosítását. A módosítás
bejegyzése után lehet a részvényesek részére kifizetést teljesíteni, amennyiben a
tőkeleszállítás tőkekivonási céllal történt, illetve a bejegyzést követően kell biztosítani
azt, hogy a forgalomban lévő részvények névértékének összege a leszállított alaptőkével
megegyezzen. Ez a részvények darabszámának vagy a részvények névértékének - a
részvények kicserélése vagy felülbélyegzése útján történő - megváltoztatásával
történhet. Ennek során az alaptőke felemelésénél követett eljárást kell követni, azzal az
eltéréssel, hogy a nyomdai úton előállított, bevonandó részvények helyett akkor sem
kell új részvényeket előállítani, ha a tulajdonos elmulasztotta a részvény határidőben
történő benyújtását. Ilyenkor elegendő a részvény érvénytelenné nyilvánítása. Ha
kicserélés vagy felülbélyegzés céljára benyújtandó, nyomdai úton előállított részvény
benyújtását mulasztja el a részvényes, a részvény érvénytelenné nyilvánítása után új
részvényt kell előállítani. Ez az új részvény az érvénytelenített részvény jogosultját illeti
meg. A jogosult erre vonatkozó igénye - az alaptőke-emelésnél kifejtett indokokhoz
hasonló okok miatt - nem évül el.
XXXVIII.	Fejezet
A részvénytársaságok átalakulására, egyesülésére és szétválására vonatkozó külön
szabályok
A Javaslat apróbb változtatásokkal veszi át a Gt.-nek a részvénytársaságok
átalakulására, egyesülésére és szétválására vonatkozó szabályait. A részvénytársaság
átalakulása esetén az a kérdés vár rendezésre, hogy mi történjen a részvénytársaság
részvényeivel - figyelemmel arra, hogy a részvénytársaságon kívül más társasági
típusba tartozó társaság a tagsági jogokról értékpapírt nem állíthat ki. A Javaslat szerint
az átalakulással egyidejűleg a részvények a törvény erejénél fogva érvénytelenné
válnak, és a jogutód társaságnak gondoskodnia kell fizikai megsemmisítésükről, illetve
a dematerializált részvények nyilvántartásának megszüntetéséről.
A részvénytársaságok egyesülése azért igényel speciális szabályozást, mert az Európai
Unió irányelve a részvénytársaságokra vonatkozóan egy sor garanciális szabályt ír elő,
amelyek elsősorban az egyesülés feltételeinek szakszerű vizsgálatát, és erről a
részvényesek kellő tájékoztatását írják elő. A Javaslat e fejezetben az irányelvi
követelményeket ülteti át. A Javaslat elhagyja az egyesülő társaságok vezető
tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó szabályt, mivel e körben az általános
felelősségi szabályok megfelelőek. A Javaslat az egyesülő részvénytársaságok
valamennyi részvényesének egyhangú szavazata esetén is kötelezővé teszi, hogy a
könyvvizsgáló nyilatkozzon a cserearányról és a beszámoló megalapozottságáról.
A Javaslat kizárja, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság szétváljon.
XXXIX. Fejezet
A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése
A Javaslat nem változtat a részvénytársaság megszűnésének a szabályain. A Javaslat
elhagyja a Gt. azon szabályait, amelyeket a Javaslat a jogi személyek és a gazdasági
447
társaságok általános szabályai között kimond: a megszűnéshez szükséges szótöbbség és
a fennmaradó vagyon felosztása.
A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezői igények kielégítése
után fennmaradó vagyon felosztását az általános szabályokhoz képest befolyásolhatja
az, ha a társaság kibocsátott likvidációs elsőbbséget biztosító részvényeket. Ilyen
esetekben a megmaradó vagyon felosztása az elsőbbségi jogok figyelembe vételével
történik.
Ha a jogutód nélküli megszűnésre vezető felszámolási vagy végelszámolási eljárás
olyan időpontban indult meg, amikor még nem vált esedékessé valamennyi vagyoni
hozzájárulás, de a hiányzó vagyoni hozzájárulásokra szükség van a hitelezői igények
kielégítésére, akkor indokolt lehet, hogy a végleszámoló vagy felszámoló az
esedékességtől függetlenül követelhesse ezeket a hozzájárulásokat, vagyis a tagok
felszólítása útján esedékessé tegye azokat.
XL. Fejezet
Az egyszemélyes részvénytársaság
Az egyszemélyes részvénytársaság kialakulására és működésére vonatkozó szabályok
nem kívánnak eltérni a hatályos szabályozás lényegétől. A Javaslat a gazdasági társaság
szervezetére vonatkozó általános szabályok között mondja ki, hogy egyszemélyes
gazdasági társaság esetén a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli
tag gyakorolja, így ezt a rendelkezést az egyszemélyes részvénytársaságra vonatkozó
szabályok között nem ismétli meg.
XIV.	Cím
Befolyásszerzés
A Javaslat a gazdasági társasági típusok szabályozását követően, önálló Címben
foglalkozik a minősített többséget biztosító befolyás megszerzéséhez fűződő
jogkövetkezményekkel. Az ilyen többség ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a
befolyásszerző már a minősített többséget igénylő döntéseket is egyedül meghozhatja,
vagyis a társaság nem a tagok közötti érdekegyeztetésnek megfelelően, hanem egyetlen
tag akarata szerint működik. Ez részben a hitelezők, részben a társaság kisebbségi
tagjainak érdekeit sértheti.
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan csak akkor kíván jogkövetkezményeket
fűzni a minősített többséget biztosító befolyás megszerzéséhez, ha korlátolt felelősségű
társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban alakul ki ilyen helyzet. A
nyilvánosan működő részvénytársaságban más sokkal kisebb befolyásnál is kötelező
nyilvános vételi ajánlati eljárást lefolytatni, amelynek során a kisebbség és a hitelezők
érdekei megfelelő módon védelemben részesülnek. A közkereseti és betéti társaságnál
pedig a szabályok alkalmazására azért nincs szükség, mert ezek többnyire csekély
tőkével működő személyegyesítő társaságok, ahol a minősített többséget biztosító
befolyás nem okoz olyan mértékű sérelmet, mint a többi társasági típusnál.
A minősített többséget biztosító befolyás megállapításánál a tag közvetlen és közvetett
módon gyakorolható szavazati jogának mértékét kell figyelembe venni. A közvetett
befolyás fogalmát és számítási módját a definíciós szabályok tartalmazzák. A minősített
többséget biztosító befolyás kialakulása esetén a tag köteles erről a nyilvánosságot
448
tájékoztatni a befolyásszerzés tényének a nyilvántartó bírósághoz való bejelentéssel,
amelynek nyomán a befolyásszerzés tényét bejegyzik a nyilvántartásba és közzé is
teszik. Ilyen módon a hitelezők is tudomást szerezhetnek a társaság sajátos
döntéshozatali struktúrájáról, és mérlegelhetik ennek veszélyeit. Ugyancsak a hitelezők
érdekeit kívánja védeni az a rendelkezés, amely szerint olyan esetben, ha a minősített
többséget biztosító befolyással rendelkező tag - kihasználva a befolyását - hátrányos
üzletpolitikát kényszerített a társaságra, és ez a társaság felszámolására vezet, akkor a
befolyással rendelkező tag felelősséggel tartozik a hitelezőkkel szemben, annak
ellenére, hogy a korlátolt felelősségű társaságban, illetve a részvénytársaságban a tagok
nem kötelesek helytállni a társaság kötelezettségeiért. A kisebbségben maradó tagok
védelmére szolgál az a szabály, amely szerint bármely tag kérheti, hogy részesedését a
befolyásszerző tag piaci értéken vegye meg.
Negyedik Rész
Szövetkezet
XV.	Cím
Általános rendelkezések
1.	A szövetkezetre mint önálló jogi személy típusra vonatkozó szabályozással a
Javaslatnak az a célja, hogy olyan általános modellt építsen fel, amely alkalmas a
legkülönbözőbb tevékenységi területen működő szövetkezetek alapvető
jellegzetességeinek tükrözésére, és ezért általános szabályozásként használható minden
szövetkezeti típus esetén, háttérjogszabálya lehet a ma létező és a megalkotandó
speciális szövetkezeti jogi törvényeknek. A Javaslat ezért a szövetkezet definíciójában
is olyan fogalmi elemeket jelenít meg, amely minden szövetkezetnél egyformán
érvényesül. Egyöntetű jellemzője ugyanis a szövetkezeteknek, hogy azok a szövetkezeti
tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével jönnek létre, ugyanakkor a tagság
változásával ez a tőke is állandóan változik. A szövetkezet tevékenységének jellemzője,
hogy az elsősorban a tagok szükségleteinek kielégítésére irányul. Ezek a szükségletek
pedig nem csupán gazdasági, hanem ezzel párhuzamosan társadalmi szükségletek is.
A szövetkezet mint jogi személy, a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját
kötelezettségeiért a saját vagyonával köteles helytállni. A tagok a vagyoni
hozzájárulásuk teljesítésére kötelesek, de a szövetkezet tartozásaiért saját vagyonukkal
nem kell helytállniuk.
A szövetkezetnek a definícióban is megjelenő célja, vagyis a tagság gazdasági és
társadalmi szükségleteinek kielégítése indokolja, hogy a Javaslat bizonyos
korlátozásokat kíván érvényesíteni a tagság összetételével kapcsolatban. A tagság
legalább felének természetes személynek kell lennie, és a tagság legalább
háromnegyedének személyes közreműködést is vállalnia kell a szövetkezet
tevékenységében. Az olyan tagok, akik pusztán vagyont fektetnek a szövetkezetbe, és
ennek fejében a nyereségből kívánnak részesedni, csak kisebbséget alkothatnak tehát a
szövetkezeten belül. A tagság személyes érdekeltségének igényét fejezi ki az a szabály
is, amely szerint tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni, vagyis a szövetkezet
nem lehet a személyes kapcsolatokat nélkülöző, tőkeegyesítő jogi személy.
Az, hogy a szövetkezet nem minősül gazdasági társaságnak, azzal a következménnyel is
jár, hogy a gazdasági társaságok közös szabályai nem vonatkoznak erre a jogi személy
449
típusra. Ezért kénytelen a Javaslat a gazdasági társaságok általános szabályai között már
kimondott néhány szabályt - például a hatósági engedélyhez vagy képesítési
követelményhez kötött tevékenységgel, a jognyilatkozatok megtételével, a
nyilvántartásba vétel kérelmezésével vagy a jogviták választottbírósági úton való
elbírálhatóságával kapcsolatos rendelkezést - itt megismételni.
2.	Szövetkezet létesítése a szövetkezet alapszabályának elfogadásával történik. Ehhez
legalább hét alapító tag egybehangzó nyilatkozatára van szükség, és az alapszabályt - a
gazdasági társaságok létesítő okiratához hasonlóan - közokiratba vagy ügyvéd, illetve
valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ennek a
követelménynek az indoka megegyezik a gazdasági társaságoknál kifejtettekkel.
A Javaslat meghatározza az alapszabály kötelező tartalmát is. Ez részben a jogi
személyek létesítő okiratára vonatkozó általános szabályokban meghatározott, részben
pedig a szövetkezetekre vonatkozó speciális szabályozásban található elemekből áll,
vagyis a szövetkezeti szabályozás csak kiegészíti az általános szabályokat, így mindkét
szabály együtt alkalmazandó.
3.	A vagyoni hozzájárulások mibenlétéről a Javaslat a gazdasági társaságokhoz
hasonlóan rendelkezik, tehát apport lehet az adós által elismert vagy bíróság által
megállapított követelés is, viszont személyes munkavégzés, tevékenység végzése nem
kezelhető vagyoni hozzájárulásként. A vagyoni hozzájárulások szolgáltatásának idejét
az alapszabályban kell meghatározni, de a jogszabály bizonyos korlátokat állít fel ezzel
kapcsolatban. Különbséget kell tenni a szövetkezet tevékenységében személyesen
közreműködő és nem közreműködő tag között. Aki csak vagyoni hozzájárulást teljesít,
személyesen azonban nem tevékenykedik a szövetkezetben, az a vállalt vagyoni
hozzájárulását a bejegyzési kérelem benyújtásáig köteles teljes egészében teljesíteni. A
személyes közreműködést is vállaló tag a nem pénzbeli hozzájárulását köteles a
bejegyzési kérelem benyújtásig szolgáltatni, a pénzbeli hozzájárulást viszont
megoszthatják: legalább harminc százalékot a bejegyzési kérelem benyújtásáig ebből is
teljesíteni kell, a maradék hetven százalék befizetése azonban elhalasztható a bejegyzést
követő egy évig. A vagyoni hozzájárulás határidőben való teljesítése elmulasztásának
következményeit a Javaslat a gazdasági társaságoknál kidolgozott módon rendezi, azaz
végső soron a tagsági viszony jogszabály erejénél fogva történő megszűnéséhez
vezethet.
4.	A szövetkezet lényegét kifejező intézmény a közösségi alap, amely a szövetkezet
által a tagjainak, illetve a tagok hozzátartozóinak nyújtandó szolgáltatások fedezésére
szolgál. A közösségi alap létesítéséről a szövetkezet legfőbb szerve határoz. A
közösségi alapba helyezett szövetkezeti vagyon nem osztható fel a tagok között, tehát a
kilépő tagok nem tarthatnak igényt az ebből való részesedésre, sőt ha a szövetkezet
jogutód nélkül megszűnik vagy átalakul, akkor sem lehet felosztani a tagok között,
hanem ezt a vagyonrészt az alapszabályban meghatározott más szervezetnek kell átadni,
amely azt saját céljaira használhatja fel. A közösségi alap e kivételezett helyzete
természetesen nem mentesíti ezt a vagyonrészt sem a hitelezőkkel szembeni helytállási
kötelezettség alól, hiszen ez is a szövetkezet vagyona, és a szövetkezet a tartozásaiért
teljes vagyonával köteles helytállni.
450
XVI. Cím
A szövetkezet szervezete
A szövetkezet szervezete szükségszerűen magában foglalja a közgyűlést vagy
küldöttgyűlést mint a szövetkezet tagjainak döntéshozó szervét, továbbá az ügyvezetést
ellátó igazgatóságot vagy ügyvezető elnököt. E szervek mellett létrehozhatnak a tagok
felügyelőbizottságot és választhatnak állandó könyvvizsgálót is.
XLI. Fejezet
A közgyűlés
A szövetkezet közgyűlése a tagok összességéből álló döntéshozó szerv, amely a
szövetkezet legfontosabb státusz- és személyi kérdéseiben kizárólagos hatáskörrel
rendelkezik. A közgyűlést az ügyvezetés az általános szabályok szerint, a napirend
közlésével hívja össze. Az általánosan kötelező elemeken kívül a meghívónak
tartalmaznia kell a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlésre vonatkozó
adatokat, továbbá utalást arra, ha részközgyűlések tartására kerül sor.
Az ügyvezetés által meghatározott napirendet a tagok tíz százalékát kitevő kisebbség
kiegészítheti, ha erre vonatkozó javaslatát írásban közli az ügyvezetéssel. A tagok a
közgyűlésen szavazással hoznak határozatokat. A határozathozatalhoz általában a
határozatképes közgyűlésen jelenlévők egyszerű szótöbbsége elegendő, de az
alapszabály módosításához két követelménynek egyszerre kell megfelelni: az összes tag
legalább felének és a jelenlévők kétharmadának a hozzájárulása szükséges a döntéshez.
Ez a szabály biztosítja azt, hogy a kisebbség ne változtathassa meg az alapszabályt.
Speciális követelmény érvényesül a szövetkezet jogutód nélküli megszűnésének,
átalakulásának, egyesülésének, szétválásának elhatározásánál is: ezek a döntések az
összes szavazathoz - nem pedig a határozatképes közgyűlésen jelenlévők szavazatához
-	viszonyított kétharmados többséget igényelnek.
Rendezi a Javaslat a határozathozatal módját is: általában nyílt szavazással történik a
közgyűlési döntéshozatal, de személyi kérdésekben titkos szavazást kell tartani. A nagy
taglétszámú, földrajzilag is nagy kiterjedésű szövetkezetek esetén indokolt lehet, hogy
ne kelljen a teljes tagságot egy időben egy helyre összehívni, hanem a tagság különböző
csoportokban vitathassa meg a tagok döntéshozatalára váró kérdéseket, és a szavazást is
elkülönült csoportokban bonyolítsák le. Erre szolgál a részközgyűlés intézménye, amit
az alapszabály rendszeresíthet egy szövetkezetnél, meghatározva a részközgyűlések
lebonyolításának szabályait. Ha részközgyűléseket tartanak, akkor az ott lebonyolított
szavazásból még nem lehet megtudni a határozathozatal végeredményét, ehhez ugyanis
a több különböző részközgyűlésen leadott szavazatok összesítésére van szükség. Ezt a
feladatot az ügyvezetés látja el, és ők közlik a határozatot a tagsággal. Ugyancsak a
magas taglétszám, illetve a rugalmasabb tagi döntéshozatal igénye indokolhatja azt,
hogy a közgyűlés hatáskörébe tartozó döntéseket ne valamennyi tag részvételével,
hanem a tagok által megválasztott küldöttekből álló küldöttgyűlésen hozzák meg. Erről
az alapszabálynak kell rendelkeznie, és egyben meg kell határozni a küldötteknek a
tagokhoz viszonyított számát, megválasztásuk módját és megbízatásuk időtartamát is.
451
XLII. Fejezet
A szövetkezet ügyvezetése
A szövetkezet ügyvezetését - az alapszabály rendelkezései szerint - vagy egy legalább
három tagból álló testület: az igazgatóság, vagy egyetlen személy: az ügyvezető elnök
látja el. Az ügyvezetést ellátó vezető tisztségviselők csak a szövetkezet tagjai lehetnek,
ezzel is biztosítva a szövetkezet személyegyesítő jellegét. Mivel követelmény a
szövetkezeti tagság, a vezető tisztségviselői megbízatás megszűnik - az általánosan
érvényesülő okokon túl - akkor is, ha a vezető tisztségviselő tagsági jogviszonya
megszűnik.
Ügyvezető elnök megválasztására csak a legfeljebb ötven taggal rendelkező
szövetkezetben van lehetőség, és az ügyvezető elnök az igazgatóság feladatait látja el és
az igazgatóság hatáskörét gyakorolja. Az igazgatóság hatáskörét a Javaslat negatív
módon határozza meg: minden olyan döntés az igazgatóság hatáskörébe tartozik, amely
nincs a közgyűlés vagy a felügyelőbizottság hatáskörébe utalva. Természetesen ez a
rendelkezés az ügyvezetés fogalmán belül értendő, hiszen az igazgatóság ügyvezetési
feladatokat lát el. Azok a döntések, amelyek nem érik el az ügyvezetés szintjét, nyilván
nem sorolandók az igazgatóság hatáskörébe, azok a munkaszervezet megfelelő pontjaira
telepíthetőek.
A Javaslat a szövetkezet vezető tisztségviselőivel szemben a gazdasági társaságok
vezető tisztségviselőire vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi okokkal lényegében
azonos okokat állapít meg, hiszen ők is gazdálkodó tevékenységet végző jogi személyt
irányítanak, indokolt tehát, hogy ugyanolyan feltételeknek feleljenek meg, mint a
gazdasági társaságoknál hasonló funkciót betöltő személyek.
XLIII. Fejezet
Felügyelőbizottság
A Javaslat rendelkezik arról, hogy szövetkezetnél is lehetséges legalább három tagból
álló felügyelőbizottság létrehozatala, ha az alapszabály ezt elrendeli. A
felügyelőbizottság tagjainak nem feltétlenül szükséges szövetkezeti tagnak lenniük,
feladatukat megbízási szerződés szabályai szerinti jogviszonyban látják el. A
szabályozás kitér a felügyelőbizottság működésének néhány alapvető szabályára,
egyébként azonban a jogi személyek általános szabályai között a felügyelőbizottságra
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
XLIV. Fejezet
A könyvvizsgáló
A szövetkezet állandó könyvvizsgálójára vonatkozó szabályozás lényegében a
gazdasági társaságok könyvvizsgálójára vonatkozó szabályozás megismétlése, hiszen a
könyvvizsgálói megbízatás betöltésének feltételei, a könyvvizsgálói jogviszony
keletkezése, a könyvvizsgáló funkciói nem különböznek a gazdasági társaságokhoz
képest.
452
XVII. Cím
A szövetkezeti tagsági jogviszony
A szövetkezeti tagsági jogviszony a szövetkezet alapításakor az alapszabály aláírásával
jön létre, a későbbiekben viszont tagfelvételi kérelem alapján, a szövetkezetnek a
tagfelvételről hozott döntésével keletkezik. Ez akkor is igaz, ha az új tag egy korábbi
taggal való megegyezés alapján a kilépő tag helyére kerül. Ilyenkor csak annyi változik,
hogy a belépő tagnak nem kell vagyoni hozzájárulást vállalnia, amennyiben a kilépő tag
lemond a szövetkezettel való elszámolási igényéről.
Bár minden szövetkezeti tag köteles vagyoni hozzájárulást vállalni és teljesíteni, a
tagsági jogok nem a vagyoni hozzájárulások szerint oszlanak meg, hanem a tagokat
azonos jogok illetik meg, ami ismét a személyegyesítő jelleg egy megnyilvánulási
formája.
A szövetkezet nyeresége a tagok között felosztható, a felosztásnak azonban legalább a
nyereség fele részében a tagok személyes közreműködése alapján kell történnie. Aki
tehát személyes közreműködés nélkül vesz részt a szövetkezetben, az legfeljebb a
nyereség felében részesülhet.
A Javaslat a tagsági viszony tartalmaként lehetővé teszi, hogy az alapszabály
felhatalmazása alapján a közgyűlés pótbefizetést rendeljen el a szövetkezet
veszteségeinek fedezésére. Míg a korlátolt felelősségű társaságoknál a pótbefizetéshez
kapcsolódó feltételeket a létesítő okiratnak kell meghatároznia, a szövetkezeteknél maga
a jogszabály rendelkezik a pótbefizetés gyakoriságáról és esetenkénti mértékéről is. A
veszteségek fedezésére fel nem használt pótbefizetéseket a szövetkezet is köteles
visszafizetni.
Szabályozza a Javaslat a tagsági viszony megszűnésének eseteit. Ezek közül a kilépés a
tagsági viszony felmondásához hasonló intézmény, hiszen a tagnak az igazgatósághoz
címzett, egyoldalú, indokolás nélküli nyilatkozata, amely nem igényel elfogadást, és a
nyilatkozat hatályossá válásától számított három hónap elteltével szünteti meg a tagsági
viszonyt.
A szövetkezeti tag kizárása lényegében a gazdasági társaságok tagjainak kizárására
vonatkozó szabályok szerint történik, azzal a különbséggel, hogy a szövetkezet
közgyűlése a kizárás kezdeményezéséről valamennyi tag kétharmados szótöbbségével
hozhat határozatot.
A tagsági viszony megszűnése esetén a szövetkezet köteles elszámolni a taggal, és
kiadni neki akkora vagyonrészt, amekkora a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése
esetén jutna a tagnak. Nincs szükség elszámolásra, ha a kilépő tag erről az igényről
lemond arra tekintettel, hogy helyébe valaki más lép be a szövetkezetbe. Ilyenkor a
kilépő és belépő tag egymás között állapíthatják meg a szövetkezeti tagságért fizetendő
ellenértéket. Ugyancsak nem szükséges elszámolni akkor, ha a meghalt tag örököse a
szövetkezetbe belép, és ekként folytatja az örökhagyó tagsági viszonyát.
453
XVIII.	Cím
Kisebbségvédelem
A kisebbségi jogokat a Javaslat a gazdasági társaságoknál általában érvényesülő
kisebbségi jogok mintájára szabályozza, mert a szövetkezet kisebbségi tagjai is
ugyanolyan védelemre szorulnak, mint a gazdasági társaság kisebbsége.
XIX.	Cím
A szövetkezet átalakulása, egyesülése és szétválása
A Javaslat a szövetkezetek korlátolt felelősségű társasággá vagy zártkörűen alapított
részvénytársasággá való átalakulását engedi meg, más jogi személlyé a szövetkezet nem
alakulhat át. Az átalakulás, egyesülés vagy szétválás kezdeményezését a Javaslat nem
korlátlanul engedi meg: ilyen kezdeményezéssel vagy az igazgatóság vagy a tagság
legalább tíz százalékát kitevő kisebbség élhet. Ilyen módon elejét lehet venni a
megalapozatlan kezdeményezéseknek.
Az a tag, aki az átalakulásban, egyesülésben, szétválásban nem kíván részt venni, és
ezért a vele történt elszámolás eredményeként megkapta a szövetkezet vagyonából rá
eső részt, ennek a vagyonnak az erejéig öt éven keresztül köteles helytállni a tagsági
viszonyának fennállta alatt keletkezett szövetkezeti tartozásokért.
XX.	Cím
A szövetkezet megszűnése
A Javaslat egy speciális jogutód nélküli megszűnési okot iktat be a szövetkezetekre
nézve. Az alapításkor megkívánt legalább hét tagot ugyanis folyamatosan érvényesülő
követelménynek tekinti, és ha a taglétszám ez alá süllyedne, akkor a szövetkezet
megszűnik, ha hat hónapon belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot.
ÖTÖDIK RÉSZ
Egyesülés
A Javaslat lényegét tekintve változtatás nélkül veszi át a Gt.-nek az egyesülésre
vonatkozó szabályait. Ennek megfelelően az egyesülés legfőbb sajátossága, hogy azt a
tagok nem elsősorban gazdasági tevékenység végzésére hozzák létre, hanem azért, hogy
minden egyes tagnak a saját gazdálkodását segítse elő, a tagok saját gazdasági
tevékenységének összehangolásában működjön közre.
Az egyesülés éppen a főtevékenységnek a tagokhoz fűződő szoros kapcsolata miatt,
alapvetően személyegyesítő jellegű társaság, amivel összhangban áll az, hogy a tagok
korlátlan, egyetemleges és mögöttes felelősséggel tartoznak. A jogi személyek általános
szabályaival való összhang is azt kívánja, hogy ha nem kötelező a tagoknak vagyoni
hozzájárulást teljesíteniük, akkor a társaság tartozásaiért korlátlan felelősséget kell
vállalniuk.
Az egyesülés sajátos tevékenységével függ össze a társasági szerződés kötelező
elemeinek speciális kiegészítése, az általános szabályoktól való eltérése is. A szükség
szerinti tartalmi elemek középpontjában az esetlegesen előírható kiegészítő
454
gazdálkodási tevékenység áll. Ennek a tevékenységnek a kereteit, az ehhez szükséges
vagyont, a nyereség felosztásának szabályait abban az esetben kell a társasági
szerződésben rögzíteni, ha a felek lehetővé kívánják tenni az egyesülésnek az
összehangoló tevékenységen túl a gazdálkodást is.
Az egyesülés sajátosságai néhány ponton a tagok és a társaság közötti vagyoni
viszonyok speciális szabályozását igénylik. Mindenekelőtt arról rendelkezik a Javaslat,
hogy a tagok az egyesülés szolgáltatásait külön ellenszolgáltatás nélkül vehetik igénybe.
Ez mindenképpen indokolt szabály, figyelembe véve azt, hogy az egyesülés
működésének költségeit amúgy is a tagok fedezik, végső soron tehát nem tisztán
ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatásról van szó, hanem csak arról, hogy a tagok a
társaság létét, működését teszik lehetővé, esetenként viszont nem fizetnek az
egyesüléstől kapott szolgáltatásokért. Ez a szabály nem zárja ki azt, hogy a tagok a
törvényi szabálytól eltérve ellenszolgáltatás fizetésében állapodjanak meg. Ez
különösen akkor lehet indokolt, ha a társaság kívülállók számára is nyújt
szolgáltatásokat, és ezért ezek költségei és bevételei nehezebben lennének nyomon
követhetők, ha a tagok ingyenesen vehetnék igénybe a szolgáltatásokat.
A Javaslat ugyancsak nem változtat az egyesülés szervezetén. Az egyesülésnél
taggyűlés és igazgató vagy igazgatóság működik. A Javaslat e körben a hatályos
szabályokon csak annyiban változtat, hogy elhagyja azokat a normákat, amelyeket a
jogi személyek általános szabályai között a Javaslat már szabályozott. Így például nem
rendelkezik a Javaslat e körben a határozatképességről, a képviseletről, a taggyűlés
összehívásáról, a jegyzőkönyvről és az ülés tartása nélküli határozathozatalról. Nem
változtat a Javaslat az egyesüléshez való csatlakozás, a tagsági viszony megszűnése, a
kilépő taggal való elszámolás és a vagyonmegosztás szabályain.
Hatodik Rész
VÁLLALATCSOPORT
A Javaslat átemeli a Gt.-ből az elismert vállalatcsoportra vonatkozó szabályokat. A
szabályozás alapvető logikáján a Javaslat nem változtat. A vállalatcsoportot a
cégjegyzékbe be kell jegyeztetni, de maga a vállalatcsoport nem minősül önálló
jogalanynak. Nem változik az uralkodó tagra vonatkozó szabályozás. Uralkodó tag az
lehet, aki konszolidált éves beszámoló készítésére köteles. A számviteli törvény szerint
erre az anyavállalat köteles. A Javaslat új szabályként rendezi, hogy több jogi személy
is lehet a vállalatcsoport uralkodó tagja. Ebben az esetben azonban szerződésben kell
meghatározni, hogy melyik jogi személy jogosult az uralkodó tagot megillető jogokat
gyakorolni. Változtat ugyanakkor a Javaslat az ellenőrzött társaság szabályain. Míg a
Gt. alapján a vállalatcsoportban kizárólag részvénytársaság és korlátolt felelősségű
társaság vehetett részt, a Javaslat ezt kibővíti, és lehetővé teszi, hogy szövetkezet és
egyesülés is részt vegyen tagként a vállalatcsoportban. További változás, hogy a
Javaslat alapján ahhoz, hogy vállalatcsoport jöjjön létre, az szükséges, hogy az uralkodó
tag mellett legalább három ellenőrzött tag vegyen részt az együttműködésben.
A Javaslat lényegét tekintve nem változtat a vállalatcsoport létrejöttére vonatkozó
szabályokon. Ehhez a Javaslat alapján is uralmi szerződés megkötése szükséges,
amelyben a felek meghatározzák a vállalatcsoport egészének egységes üzletpolitikáját.
A szerződést a vállalatcsoportban résztvevő tagok legfőbb szerve hagyja jóvá
háromnegyedes szótöbbséggel. A vállalatcsoport megalakulásáról két alkalommal
közleményt kell közzétenni a Cégközlönyben. Változás, hogy a Javaslat nem kívánja
455
meg az uralkodó szerződés tervezetének a közzétételét, csupán a szerződés
megtekintésének a helyét és a hitelezőknek és a részvényeseknek szóló felhívást kell a
közleménynek tartalmaznia.
A Javaslat megőrzi az ellenőrzött társaságok tagjainak és hitelezőinek a jogosultságait.
Egyértelművé teszi, hogy a vállalatcsoport bejegyzésének előfeltétele, hogy a tagok és a
hitelezők igényeivel kapcsolatban ne maradjon fenn vita. A bejegyzés feltétele tehát,
hogy az igények kielégítésre kerüljenek, ennek hiányában pedig, hogy a jogvitában
bíróság jogerősen elutasítsa a tagok és a hitelezők követeléseit. A vállalatcsoport
bejegyzésének joghatása az, hogy a vállalatcsoportra és annak tagjaira nem
alkalmazhatóak a minősített befolyással rendelkező tagokra vonatkozó rendelkezések,
nevezetesen a hátrányos üzletpolitikai esetén fennálló helytállási kötelezettség.
A Javaslat nem változtat az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti
viszonyra, a beszámolási kötelezettségre, a kisebbségvédelemre és a vállalatcsoport
megszűnésére vonatkozó szabályokon. A Javaslat biztosítani kívánja a vállalatcsoport
esetén a munkavállalói részvétel lehetőségét. Ennek eszköze, hogy a Javaslat
meghatározott esetben lehetővé teszi, hogy az ellenőrzött tagok felügyelőbizottsága
helyett a munkavállalók az uralkodó társaság felügyelőbizottságában vegyenek részt.
Erre abban az esetben is lehetőséget teremt a Javaslat, ha az uralkodó tagnál
felügyelőbizottság nem működött a vállalatcsoport létrejöttét megelőzően.
A Javaslat lényegét tekintve fenntartja a tényleges vállalatcsoportra vonatkozó hatályos
szabályokat. Ha az uralmi csoportként történő működés feltételei fennállnak három éven
át, bárki, akinek az uralmi szerződés hiánya jogi érdekét érinti, választása szerint
kérheti, hogy a bíróság kötelezze a vállalatcsoportot az uralmi szerződés megkötésére,
vagy alkalmazza az vállalatcsoportra vonatkozó szabályokat uralmi szerződés
hiányában is.
Hetedik Rész
Alapítvány
A Ptk. 1987-es módosításával került néhány alapítványi szabály a hatályos kódexbe,
amelyeket a bírói gyakorlat töltött meg valós jogi tartalommal. A Javaslat a jogi
személyekre vonatkozó általános szabályok mellett a jelenleginél részletesebben
szabályozza az alapítványt és számos újítást is bevezet. Az alapítvány a Javaslat szerint
jogi személyként létesíthető, ha az alapító az alapító okiratban meghatározza célját,
szervezetét, és a cél megvalósításához vagyont rendel. (Az egyoldalú jogügylettel
történő, önálló jogalanyiság létrejöttét nem eredményező vagyonrendelés továbbra is
lehetséges, és kötelezettségvállalás közérdekű célra néven él tovább a kötelmi jog
szabályai között.) Az alapítvány az alapító által meghatározott célra rendelt
vagyonkezelő szerv, amelynek szervezetét az alapító jogosult meghatározni a törvényi
keretek között. A korábbi szabályozással ellentétben alapítvány nem csak tartós
közérdekű célra, hanem - két alapvető kivétellel - lényegében bármely célra, tehát
magáncélra is létesíthető. Az egyik korlátozás az, hogy alapítvány gazdasági
tevékenység céljából nem létesíthető, gazdasági tevékenységet csak célja
megvalósításával összefüggésben - azaz nem elsődlegesen - végezhet. A másik jelentős
korlát, hogy a cél nem szolgálhatja az alapító, a csatlakozó és a törvényben
meghatározott további személyek érdekeit. A Javaslat külön nem mondja ki, de
értelemszerűen jogellenes és nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző tevékenységre sem
létesíthető alapítvány. Ez következik a jogügyletek semmisségére vonatkozó
456
szabályokból. A hatályos szabályozástól eltérően az alapítványnak céljait közvetlenül
kell megvalósítania. A közvetlenség elvéből következik, hogy alapítványnak tiltott
további alapítvány létesítése vagy vagyon juttatása egy másik alapítványnak.
XXI.	Cím
Az alapítvány fogalma, létesítése, vagyona
A jogi személyek létesítésére vonatozó általános rendelkezések az alapítványokra is
alkalmazandók; ezért a Javaslat e fejezetben csak a speciális szabályokat tartalmazza.
Az alapítványt létesítő alapítói jogügyletet írásba kell foglalni. Több alapító - ha
eltérően ne állapodnak meg - együttes joggyakorlásra jogosultak. Ez azt jelenti, hogy az
alapítók minden egyes alapító intézkedést egyetértésben tudnak megtenni. Az
alapítványt létesítő jogügylet visszavonására csak a nyilvántartásba vétel jogerőre
emelkedését megelőzően kerülhet sor, több alapító esetén szintén csak együttesen.
Az alapítók mellett a Javaslat nevesíti a csatlakozót, aki a már létező alapítvány részére
juttat vagyont. A csatlakozás feltételeit az alapító okiratban kell az alapítónak
meghatároznia. Ha az alapító okirat nem tér ki a csatlakozás lehetőségére, az alapítvány
jellege alapján döntendő el, hogy nyílt vagy zárt alapítványról van-e szó, és a
csatlakozás megengedett-e vagy sem. A csatlakozónak az alapító az alapító okiratban
meghatározott jogokat biztosíthat. A csatlakozó az alapító döntése szerint az alapítót
megillető jogokat is megszerezheti. Ez utóbbi esetben a csatlakozó - az alapító okirat
ellenkező kikötésének hiányában - az alapítóval (alapítókkal) együttes joggyakorlásra
jogosult. A csatlakozót tehát - a jelenlegi szabályozással ellentétben - az alapítvány
működését érdemben befolyásolni képes jogok illethetik meg. Ezzel a szabályozással a
Javaslat a vagyonukat vesztett alapítványok tőkésítésének előmozdítását kívánják
lehetővé tenni.
A vagyon fogalmára és mibenlétére a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok
alkalmazandók; minimális vagyonnagyságot a Javaslat nem határoz meg. Részletesebb
szabályozást ad ugyanakkor az alapítói vagyonjuttatásra. A Javaslat a vagyoni juttatás
teljesítéséhez köti az alapítói jogok korlátlan gyakorolhatóságát. Az alapítónak az
alapítvány nyilvántartásba vételtől számított egy éven belül teljes egészében át kell
ruháznia az alapítványra az alapító okiratban rendelt vagyont, hogy az alapítvány képes
legyen tevékenységét megvalósítani. Ennek a szabálynak az is célja, hogy egyértelműen
elszakítsa és elhatárolja az ajándékozási szabályoktól az alapítványi vagyonjuttatást. A
szabály lehetséges szankciója az, hogy a nyilvántartó bíróság felfüggeszti a
késedelembe esett vagy nem teljesítő alapító alapítói jogainak gyakorlását. A Javaslat
kimondja a kuratórium kötelezettségét is a vagyoni juttatás követelésére; e kötelezettség
elmulasztása súlyos jogszabálysértésnek minősül.
Az alapítvány vagyonát elődlegesen magától az alapítótól védi a Javaslat: az alapítói
vagyonjuttatás nem vonható vissza; sem közvetlenül, sem kerülő úton - harmadik
személy segítségével - nem kerülhet vissza az alapítóhoz. Az alapító kivételesen lehet
az alapítvány kedvezményezettje; akkor, ha az alapítvány célja az alapító tudományos
vagy művészeti alkotásainak gondozása. A törvényi szűkítés a szerzői jogokkal védett
javakhoz képest tudatos. Más szerzői jogok kezelésére is létesíthető alapítvány, de nem
az alapító kedvezményezetté tételével. A Javaslat által meghatározott szolgáltatások,
nevezetesen: gondozás, tartás, iskoláztatási költségek viselése tekintetében az alapító és
a csatlakozó hozzátartozói kedvezményezettjei lehetnek az alapítványi vagyonnak. Ez a
457
rendelkezés családi alapítvány létesítését teszi lehetővé, amellyel a család tagjainak
tartása, nevelése, iskoláztatása akár több generációra is biztosíthatóvá válik.
A Javaslat meghatározza a kedvezményezett fogalmát, aki az alapítvány jogosultja, az
alapítványi vagyon valós címzettje, a vagyon felhasználásának cél szerinti alanya. A
kedvezményezett törvényi meghatározására szükség van, hogy a kedvezményezett - az
alapító döntése alapjáén - jogokat kaphasson, továbbá, hogy a kizárási és
összeférhetetlenségi szabályok érvényesülni tudjanak. A kedvezményezett az
alapítványi juttatást perrel a törvényi konjunktív feltételek teljesülése esetén követelheti.
Az alapítványi vagyon kezelésének szabályait az alapítónak az alapító okiratban kell
meghatároznia. Az alapítvány alapvetően csak a juttatott vagyon hozadékait
használhatja fel; a vagyon felélésére csak akkor jogosult, ha erre az alapító kifejezetten
felhatalmazza. Erre a Javaslat az alapító okirat kötelező tartalmának meghatározása
körében közvetetten ad szabályt.
XXII.	Cím
Az alapítvány létesítése végintézkedéssel
Alapítvány létesíthető halál esetére is, de csak végrendeletben vagy öröklési
szerződésben, halál esetére szóló ajándékozásban nem. A végintézkedésnek
tartalmaznia kell az alapító okiratot. Az alapítvány nyilvántartásba vételére csak az
alapító halála után kerülhet sor, ezért a Javaslat egy a kuratóriumba kijelölt személyt
hatalmazza fel arra, hogy az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt eljárhasson. Ha a
kuratóriumi tag nem vállalja ezt a feladatot, a bíróság ügygondnokot rendel ki a
nyilvántartásba vétel intézésére. A halál esetére történő alapítványrendelésnél az
alapítvány a létesítő halála után jön létre. Annak érdekében, hogy az ekként létesített
alapítvány örökölni tudjon az alapító után, a Javaslat kimondja, hogy az alapítvány az
alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.
A halál esetére szóló alapítványrendelés különleges esete a meghagyás formájában
történő létesítés. Ilyen esetben az alapító-örökhagyó meghagyást rendel, a
meghagyásként létesítendő alapítvány alapítója már nem ő, hanem a meghagyás
kötelezettje, a végintézkedés valamelyik jogosultja lesz. Ha a kijelölt alapító nem
teljesíti az örökhagyó rendelését, a bíróság ítéletével pótolja és hozza létre az alapító
okiratot, és kötelezi a meghagyás kötelezettjét a vagyon juttatására.
Ha a halál esetére rendelt alapítvány nem tud létrejönni, a hatályos szabályozással
egyezően az alapítványrendelést közérdekű meghagyásnak kell tekinteni, ha az
alapítvány célja a közérdekű lett volna. Magáncélú alapítványrendelés esetében pedig a
vagyon a hagyaték részét képezi, és az örökösöket illeti.
XXIII.	Cím
Az alapító okirat
A Javaslat a Ptk.-nál részletesebben szabályozza az alapító okirat kötelező tartalmi
elemeit. Ezekről a kérdésekről az alapítónak az alapító okiratban rendelkeznie kell. E
mellett a Javaslat - a korábbi bírói gyakorlat ellenkező felfogásával szemben:
egyértelműen példálódzó módon - felsorol olyan kérdéseket is, amelyeket az alapító az
alapító okiratban szabályozhat. Az új szabályozás alapvetően diszpozitív a jogi személy
belső viszonyainak a kialakítása terén, ezért a Javaslatban meghatározottakhoz képest az
458
alapítónak meglehetős szabadsága van az alapítvány szervezetének és működésének
kialakítása terén. A Javaslat különbséget tesz a vagyon kezelése és felhasználása között.
Erre azért van szükség, mert az alapítónak kell döntenie abban is, hogy célja
megvalósítására az alapítvány magát a vagyont is felhasználhatja vagy csak a vagyon
hozadékait fordíthatja működésére és célja megvalósítására, esetleg e két lehetőséget
valamilyen módon kombinálnia kell. Az alapító jogosult abban dönteni, hogy a
kuratóriumi tevékenységért jár-e díjazás, és az mekkora, de e döntési hatáskört
átruházhatja más alapítványi szervre is, például a felügyelőbizottságra. A Javaslat az
alapító okirat értelmezésére külön normát alkot, amely eltér a jogügyleti értelmezés
általános szabályától, és az akarati elvet kodifikálja.
A Javaslat az alapító okirat módosításakor is kizárja a vagyonelvonás lehetőségét, ezzel
is védve az alapítványi vagyonnak az alapító okiratban meghatározott céltól eltérő
felhasználását. Ezt azzal éri el a Javaslat, hogy az alapítvány célja fő szabály szerint
nem is módosítható. Erre csak kivételes esetben kerülhet sor: ha a cél megvalósult vagy
lehetetlenné vált, és az új célra maradt még elegendő vagyon. A Javaslat ezekben a
kivételes esetekben abból indul ki, hogy a jogi személy túlélheti célját, mert a forgalom
biztonságát jobban szolgálja, ha továbbra is életben marad. A cél módosítása adott
esetben új csatlakozó belépésével és utólagos vagyonjuttatással összekötve is
megtörténhet.
XXIV.	Cím
Az alapítói jogok gyakorlása
Az alapítvány alapítója az alapítvány szervezetének része, hiszen számos alapítványi
jogosultságnak és kötelezettségnek ő az alanya. Ezen jogok gyakorlását az alapító halála
vagy jogutód nélküli megszűnése esetére is biztosítani kell. A Javaslat szerint az alapítói
jogok és kötelezettségek akkor ruházhatók át, ha az alapító a vagyoni juttatást
teljesítette. Az alapító halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetére kinevezheti
jogutódját. Ez speciális jogutódlás, kívül esik az öröklésen. Változás a hatályos joghoz
képest, hogy az alapító egyes jogok gyakorlására alapítványi szervet is kijelölhet:
kuratóriumot, felügyelőbizottságot, tanácsadó testületet vagy más - ellenőrzéssel vagy
egyéb feladattal - felruházott szervet. Ennek a részleteit az alapító okiratban kell az
alapítónak kidolgoznia. Minden egyes esetben fontos törvényi korlát, hogy a kinevezett
szerv a vele kapcsolatos alapítói jogok gyakorlására nem jogosult, és nem láthatja el
saját ellenőrzését. Ezért célszerű az alapító jogokat (az irányító, az ellenőrző és az
információs jogokat) szétosztani az alapító okiratban az egyes alapítványi szervek
között. Az alapító okirat kisebb, technikai jellegű módosításaira vonatkozó joggal
(például címváltozás) a kuratórium is felruházható. Ha nincs megfelelő személy vagy
szerv, az alapító jogokat a nyilvántartó bíróság gyakorolja. Ez nem azt jelenti, hogy a
bíróság maga intézkedik az alapítvány belügyeiben, hanem azt, hogy erre kijelöl egy
személyt, és ellenőrzi az illető működését.
Az alapítók dönthetnek úgy is, hogy jogaikat nem együttesen, hanem testületben
gyakorolják. Választhatják az egyesületi szabályokat is; ebben az esetben a
határozatképesség a többségi elven alapul, a szavazás pedig a jelenéten múlik, és egy
alapító távolléte vagy makacssága nem tudja megbénítani az alapítvány életét. Az
alapítók választhatják végül a kft. taggyűlési szabályainak alkalmazását is, a szavazati
jogok mértékét szabadon állapíthatva meg.
459
XXV.	Cím
Az alapítvány szervei
A Javaslat alapítványi szervként kötelező jelleggel csak kuratórium megalakítását írja
elő. Az alapító - a magánautonómia talaján - további alapítványi szervek létesítéséről:
ellenőrző, tanácsadó esetleg más szerv létrehozásáról is dönthet. Alapítványi szervek
létesítését indokolhatja az alapítói jogok egy részének átruházása, a hatáskörök
megosztása, eljárási szabályokkal a kedvezményezettek kiválasztásának szabályozása,
belső ellenőrzési rendszer kialakítása, kedvezményezetti gyűlés részére információs
jogok biztosítása, és sok minden más, amit az élet a racionális szervezet kialakítása
érdekében szükségessé tehet. Ezen szervek hatásköre nem csorbíthatja a kuratóriumnak,
a felügyelőbizottságnak és a könyvvizsgálónak a Javaslatban biztosított jogait.
Az alapítvány ügyvezető szervét a Javaslat a köznyelvben elfogadott nevén
kuratóriumnak hívja. A kuratóriumnak legalább három természetes személyből kell
állnia. Az alapító nagyobb létszámú kuratóriumot is nevezhet, és dönthet úgy is, hogy
az alapítvány ügyvezetői feladatait egyetlen személy: a kurátor lássa el. A kuratórium
tagjai az alapítvány vezető tisztségviselői, akikkel kapcsolatban a Javaslat - a jogi
személyekre vonatkozó általános szabályokban lefektetetteken kívül - az alapító és a
kedvezményezett tekintetében határoz meg kizárási és összeférhetetlenségi szabályokat.
A kuratórium elnökét az alapító jogosult kijelölni, ha ezt a jogot az alapító okiratban
fenntartotta magának, vagy más alapítványi szervet nem hatalmazott fel erre. Ilyen
alapító okirati rendelkezések hiányában a kuratóriumi tagok egymás közül választanak
elnököt. A kuratórium ülésének évi egyszeri kötelező összehívására vonatkozó
rendelkezés fontos garanciális jellegű szabály az alapítvány folyamatos működése
érdekében. Ugyanezen célból teszi lehetővé a Javaslat, hogy a kuratórium ülésének
összehívását bármely kuratórium tag elérje.
Az alapító szabad belátása alapján dönthet felügyelőbizottság létesítéséről. A
felügyelőbizottság a kuratórium (és az esetleges más alapítványi szerv) működését
ellenőrzi, és az alapítónak számol be. Bizonyos vagyon-nagyság esetén ajánlott az
alapítvány belső ellenőrzésének kialakítása az esetleges visszaélések megelőzése
céljából. A jogi személyek általános részének vonatkozó szabályait itt is alkalmazni
kell.
XXVI.	Cím
Az alapítvány átalakulása és megszűnése
Az alapítvány - az alapító vagy az erre feljogosított alapítványi szerv döntése alapján -
megszűnhet jogutódlással vagy jogutód nélkül. Más jogi formába az alapítvány nem
alakulhat át; kizárólag alapítvánnyal (adott esetben: többel) egyesülhet, és (két vagy
több) alapítványra válhat szét. Az eredeti alapítványi célt a jogutódlásnál meg kell
őrizni, szétválásnál értelemszerűen elegendő, ha az egyik jogutód viszi tovább az eredeti
célt. Több cél esetében a jogutód alapítványok osztozhatnak a célokon. A jogi
személyek általános szabályait itt is figyelembe kell venni.
Az alapítvány - ha határozatlan időre alapították - csak akkor szüntethető meg, ha célját
megvalósította vagy az lehetetlenné vált, és módosításra nincs lehetőség. Az alapító
egyéb okból nem dönthet az alapítvány megszüntetéséről. A megszűnési okok beállta
esetén az alapító dönthet a cél módosításáról, az alapítvány egyesüléséről vagy más
460
olyan megoldásról, amely az alapítvány részben vagy egészben való megújulását
szolgálja. Ha az alapító az alapítvány fennmaradása érdekében nem hoz intézkedést, a
kuratóriumnak a megszűnési ok beálltát be kell jelentenie a nyilvántartó bírósághoz. A
nyilvántartó bírság felülvizsgálhatja a kuratórium bejelentésének megalapozottságát, és
dönthet a megszűnési eljárás lefolytatásáról vagy annak elutasításáról. A Javaslat a
kuratórium tagjainak személyes felelősségét állapítja meg a késedelmes
megszüntetésből eredő károkozásokért, ezzel is arra ösztönözve a kuratóriumot, hogy
megfelelő időben, lehetőleg további adósságok halmozása nélkül döntsön az alapítvány
megszüntetéséről.
A jogutód nélkül megszűnő alapítvány vagyonára az alapító okiratban kijelölt személy
tarthat igényt. Az alapítvány részére vagyont juttató személy (alapító, csatlakozó) és az
ő hozzátartozói csak annyi vagyont kaphatnak az alapítvány jogutód nélküli megszűnése
esetén, amennyit az alapítvány rendelkezésére bocsátottak. Az alapítvány ugyanis nem
szolgálhat ingyenes vagyonszerzési csatornaként. Ha az alapító okirat nem tartalmaz
jogosultat, vagy az nem képes vagy nem akarja a vagyont elfogadni, akkor az alapító
joga, hogy a fennmaradó vagyonról döntsön. A jogutód nélkül megszűnő alapítvány
vagyonának jogosultja csak azonos vagy hasonló célú alapítvány vagy egyesület lehet.
Ha nincs alapítói rendelkezés, vagy az nem tud teljesedésbe menni, akkor a nyilvántartó
bíróság jelöli ki a vagyon jogutódját, miután a kuratórium és a felügyelőbizottság
véleményét kikérte.
Nyolcadik Rész
Az állam részvétele a polgári jogi jogviszonyokban
A Polgári Törvénykönyv a polgári jogi jogviszonyok alanyaira vonatkozó szabályokat
kíván megállapítani, és nem foglalkozik a közjogi jogalanyokra vonatkozó közjogi
szabályozással. Ha közjogi funkciók ellátására létrejött szervezeteknek az alapítóik
magánjogi jogalanyiságot, jogi személyiséget is kívánnak biztosítani, ezt a jogi
személyekre vonatkozó általános szabályok alkalmazásával megtehetik.
Speciális rendelkezéseket igényel viszont az a helyzet, amikor az állam, mint egész,
nem egyes szervein keresztül kíván magánjogi jogviszonyokban részt venni. A Javaslat
kimondja, hogy erre az államnak mint jogi személynek lehetősége van. Természetesen
az államnak mint jogi személynek szüksége van képviseletre, amit az államháztartásért
felelős miniszter láthat el.
Azon túl, hogy az állam és az állami szervezetrendszerbe tartozó jogi személyek polgári
jogi jogalanyok lehetnek, gyakorlati problémákat vet fel, hogy az ilyen
jogviszonyokban vállalt vagy egyébként őket terhelő kötelezettségekért hogyan
felelnek. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a polgári jogi jogviszonyokban a
helytállási kötelezettségük teljesítésének nem akadálya az, ha a közjogi, államháztartási
szabályok szerint nem szerepel a költségvetésükben a polgári jogi jogviszonyban
teljesítendő szolgáltatás fedezete. Az államháztartás részét képező szervezetek ilyenkor
a költségvetésüket meghaladóan is kötelesek helytállni, és az államháztartási
szabályoknak kell kidolgozniuk az ehhez szükséges fedezet biztosításának rendjét.
461
NEGYEDIK KÖNYV
CSALÁDJOG
Első Rész
Alapelvek
A családjog szabályainak a Polgári Törvénykönyvbe való beépítése szükségessé teszi a
Családjogi Könyv elején néhány olyan alapelv megfogalmazását, amelyek kifejezésre
juttatják a családi viszonyoknak a Javaslat más szabályaiban elsődlegesen szem előtt
tartott üzleti élet viszonyaitól való különbözőségeit. Ennek megfelelően a Javaslat négy
fő elvet emel ki, amelyek a családjog vezérlő eszméit tömören megfogalmazzák. Ezek:
a házasság és család védelme, a gyermek érdekének védelme, a házastársak
egyenjogúságának elve, a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.
A házasság és család védelmének elve az Alaptörvény L) cikkéhez kapcsolódóan azt
juttatja kifejezésre, hogy a családjog szabályai elsősorban a családot, mint közösséget
(az egyes családtagok közötti kapcsolatokat) védik. Ez kiterjed mind a törvény alapján
létrejött családi kapcsolatokra (például házasság, leszármazás, örökbefogadás,
gyámság), mind - az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának megfelelően - a
törvény által szabályozott más együttélési formákra (pl.: élettársi kapcsolat,
mostohaszülő-mostohagyermek, nevelőszülő-nevelt gyermek kapcsolat). A családnak,
mint közösségnek a védelmével szorosan összefügg a családi és az egyéni érdek
összhangjának elve, amely a házasságról, a családról, a gyámságról szóló 1952. évi IV.
törvénynek (továbbiakban: Csjt.) a „társadalmi és egyéni érdek” összhangjának
követelményét váltja fel. Az Alaptörvény L. cikkében foglaltakkal összhangban a
házasság kiemelt védelmet élvez a többi együttélési formához képest.
A kiskorú gyermek érdekének védelme 1995. óta a Csjt. alapvető céljai között is
szerepel. Ez az alapelv kifejezésre juttatja, hogy valamennyi, a gyermekkel összefüggő
jogviszony elsődleges rendezési szempontja a gyermek érdeke. A gyermek érdekeinek
védelmében más törvény is rögzít magánjogi jellegű alapelveket (a gyermek
személyiségi jogainak védelmén kívül a gyermeknek saját családjához illetve a családi
környezethez, továbbá a származásának, vér szerinti családjának megismeréséhez és a
rokonaival való kapcsolattartáshoz fűződő jogait). Ezek azonban a magánjogban (is)
elvi jelentőségű tételek. Ezért a Javaslat - annak kiemelése mellett, hogy a családi
viszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek - a
gyermeknek a saját családjában való nevelkedéséhez, illetve, ha ez nem valósítható
meg, lehetőleg családi környezetben való felnövekedéséhez és ebben az esetben is
korábbi kapcsolatai megtartásához való jogát szükségesnek látja a Könyv elején
rögzíteni. Az alapelv a törvény számos részlet-rendelkezésében tükröződik. A
gyermeknek a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatainak megállapítására vonatkozó
jogától kezdve (apaság, anyaság, vérségi származás kiderítése örökbefogadásnál), a
szülői felügyelet, az örökbefogadás és a gyámság körében az ítélőképessége birtokában
lévő gyermek véleményének figyelembe vételén keresztül, az örökbefogadás és a
gyámság azon rendelkezéseinek tartalmáig, amelyek biztosítják, hogy a gyermek a saját
családjától csak törvényben meghatározott esetben, saját érdekében legyen
elválasztható.
A házastársak egyenjogúságának elve ma már minden civilizált országban követelmény,
és azt több nemzetközi dokumentum is tartalmazza. Az elv egyrészt a jogok és
462
kötelezettségek egyenlőségét, másrészt a család ügyeiben való közös döntés jogát
foglalja magában és áthatja a házastársak személyi, továbbá vagyoni viszonyaira
vonatkozó rendelkezéseket éppúgy, ahogy a házastársakra, mint szülőkre vonatkozó
szabályokat. Az egyenjogúság két irányban is biztosított: egyfelől a házastársi
kapcsolatban, másfelől a családi életben. Alapvető tartalma, hogy egyik házastársnak
sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, és nem élvezhet előjogokat a szülői
felügyeleti jogok területén a másikkal szemben sem a házasság fennállása alatt, sem
annak megszűnésekor. Az alapelv szoros összhangban van az Alaptörvény XV.
cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal, a nők és férfiak egyenjogúságának alapelvével.
Külön alapelvként nevesíti a Javaslat a méltányosság és gyengébb fél védelmének elvét.
A Csjt. csak a házastársak vagyoni viszonyainak rendezése körében tartalmaz szabályt a
méltányosságra. A méltányos rendezés elvének azonban valamennyi családjogi
jogviszonyban érvényesülnie kell, hiszen a családi viszonyok rendezése során fordulhat
elő leginkább, hogy a jog betűjéhez való szigorú ragaszkodás méltánytalansághoz
vezethet. A méltányosság érvényesítése természetesen nem a jogszabállyal szemben
történik, hanem annak az eset egyedi körülményeihez mért, a felek méltányos érdekeit
kölcsönösen mérlegre tevő alkalmazásában valósul meg. Hátterében az áll, hogy a
családi kapcsolatok bonyolult szövedékébe a jogalkalmazó nehezen lát bele, és a
bizonyítás is nehezebb, mint az üzleti élet viszonyaiban.
Szorosan összefügg a méltányossággal az érdekei érvényesítésében gyengébb fél
védelme. Ez az elvárás a koránál, egészségi állapotánál, lehetőségeinél fogva segítségre
szoruló, kiszolgáltatott fél helyzetének megfelelő figyelembe vételét jelenti.
Lényegében mind a méltányosság, mind a gyengébb fél védelme, mint egymással
szorosan összetartozó alapelvek azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a családjogi
jogvitákban a jogalkalmazónak törekednie kell a viták kulturált, lehetőség szerint
minden érintett félnek megbékélést hozó rendezésére.
Második Rész
A HÁZASSÁG
I.	Cím
A házasságkötés
A házasságkötésről szóló cím a Csjt.-hez csak képest kisebb szerkezeti és
szövegezésbeli változtatásokat tartalmaz, amelyeknek azonban elvi jelentősége is van.
A szabályozás a házasság létrejöttére vonatkozó rendelkezésekkel kezdődik, amelyet a
házasság megkötésére irányadó szabályok követnek (a házasságkötési folyamat rövid
leírása, a magánjogi kapcsolat szempontjából legfontosabb, garanciális eljárási
szabályok rögzítése azzal, hogy a részletes eljárási szabályokat külön törvény
tartalmazza). A Javaslat a házasság létrejöttének feltételeit - azokat a tényezőket,
amelyek nélkül a házasság nem jön létre - együtt tartalmazza. Ez a megoldás - a mai
szabályozással szemben - markánsan elkülöníti egymástól a nemlétező és az
érvénytelen házasságot, ami gyakorlati szempontból az eltérő jogkövetkezmények miatt
fontos: az érvénytelen házassághoz ugyanis számos ún. maradék-joghatás fűződik, míg
a nemlétező házasság semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas.
A házasság létrejöttének feltételeinél a Javaslat - összhangban az Alaptörvény L.
cikkében foglaltakkal - egyértelműen kifejezésre juttatja azt, hogy házasság csak férfi
463
és nő között jöhet létre. A Javaslat azt a minimumot, hogy a házasfelek a
házasságkötésnél személyesen és együttesen legyenek jelen, a házasság létezési
feltételeként állapítja meg. A Javaslatba kerül az a rendelkezés, hogy ha a házasulók
vagy azok egyike „a nyilatkozatot feltételhez vagy időhöz köti”, közöttük a házasság
nem jön létre. Az tehát, hogy ilyen megkötés ne történjék - a házasságkötésre irányuló
együttes és személyes kijelentés mellett - létezési feltétel, s mint ilyennek (más külföldi
Kódexekhez hasonlóan) szintén a magánjogban van a helye. A Javaslat hatályoshoz
képest kissé bővített szövege kifejezésre juttatja tehát, hogy a házasulók egymás
jelenlétében, személyesen tett akarat kijelentésének kölcsönös megtörténtével valósul
meg a házasságkötés. A házasság létrejöttét az anyakönyvvezető nyomban megállapítja:
szóban kinyilvánítja, hogy a házasság a törvény értelmében létrejött.
A Javaslat által rögzített létezési feltételek hiányában a házasság nem jön létre akkor
sem, ha az valamilyen okból anyakönyvezésre került. Bármennyire csekély is az ilyen
esetek előfordulásának valószínűsége, a törvénynek választ kell adnia arra, hogy ha a
házasság - a közokiratban foglaltak ellenére - nem áll fenn, vagy annak ellenére, hogy
nincs róla közokirat, fennáll, milyen hatóság, kinek a kérelmére állapíthatja ezt meg.
Annak megállapításához, hogy nemlétező házasságról van szó, nincs szükség bírósági
ítéletre, de még az sem szükséges, hogy a nemlétező házasságra vonatkozó bejegyzést
az anyakönyvből töröljék. A nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem
kötötték volna, vagyis ahhoz semmiféle jogkövetkezmény nem fűződik.
A Javaslat szerint a házasság létezésével vagy nemlétezésével kapcsolatban szóba
jöhető esetek egy része igazgatási úton: a hiányzó anyakönyvi bejegyzés utólagos
megtörténtével az anyakönyvi jogszabályok szerint az anyakönyvezett adatok
kijavításával, kiegészítésével rendezhető. Ha erre nincs mód, bírósági úton:
státuszperben is lehetőség van a házasság létrejöttével kapcsolatos vita rendezésére. A
kérelem előterjesztése illetve a per megindítása - szemben a házasság
érvénytelenségének megállapításával - nincs határidőhöz kötve. A házasság létezésének
megállapítása iránti per célja annak kimondása, hogy a házasság a törvényben előírt
feltételek fennállása folytán létrejött. A nemlétezés iránti per annak megállapítása iránt
folyik, hogy a házasság a törvényben előírt feltételek hiányában egyáltalán létre sem
jött. Ilyen per indítására kerülhet sor akkor, ha például a házasságot az anyakönyvbe
bejegyezték, de vitás, hogy tettek-e házasságkötési nyilatkozatot, illetve annak mi volt a
tartalma.
A Javaslat a házasságkötés folyamatának leírásánál a folyamatnak a magánjog
szempontjából leglényegesebb elemeit tartalmazza. Ennek a folyamatnak is két szakasza
van: a házasságkötést megelőző eljárás és maga a házasságkötés. A házasságkötést
megelőző eljárást az anyakönyvi jogszabályok részletesen szabályozzák, a magánjogi
kódexben csupán a legfontosabb elemek kiemelése indokolt. Ezek a következők: a
házasulók kijelentése, hogy tudomásuk szerint nem áll fenn házassági akadály és ezzel
összefüggésben a házasságkötés jogi feltételeinek igazolásához szükséges
jogszabályban előírt okiratokat bemutatták (a jogi feltételek közül nem mindegyiket
lehet és kell okirattal igazolni), valamint a házasságkötés előtt szükséges nyilatkozatok
megtétele (megállapodás a házassági névről illetve a születendő gyermekek családi
nevéről).
A Javaslat rendelkezik a házasságkötés lefolyásának leglényegesebb szabályairól, az ún.
alaki szabályokról. A Javaslat a házasságkötési eljárás két lényeges elemét emeli ki, a
két tanú jelenlétét és a nyilvánosságot. Utóbbi feltétel nem minden esetben szükséges
azonban az érvényes házasságkötéshez. A házasságkötés helyszínét illetően a Javaslat
464
nem tartalmaz külön rendelkezést a mai szabály helyett („rendkívüli körülmények
esetén” köthető meg a házasság az önkormányzat hivatalos helyiségén kívül). Általában
a házasságkötésre az anyakönyvvezető hivatalos helységében kerül sor, de számos
esetben van igény az ettől való eltérésre, amit a jegyző engedélyezhet.
A külföldi elemet tartalmazó házasságkötés magánjogi szabályai a nemzetközi
magánjogról szóló jogszabályban rendezettek, az adminisztratív többlet-feltételeket
pedig az anyakönyvi jogszabályok rögzítik. Ezek közül a magánjogi jellegű
rendelkezések sem tartoznak a Ptk. Családjogi Könyvébe.
II.	Cím
A házasság érvénytelensége
I.	Fejezet
A házasság érvénytelenségének okai
Magyarországon a házasság érvénytelenségének, mint jogintézménynek a csökkenő
gyakorlati jelentőségét mutatja, hogy a házassági bontóperek nagy száma mellett
érvénytelenítési per az elmúlt évtizedekben csak elvétve fordult elő. Sem a gyakorlat
igényei, sem elvi okok nem indokolják tehát az érvénytelenségre vonatkozó szabályok
lényeges módosítását.
A Javaslat a Csjt.-hez képest a házasságkötés feltételeit illetően további szűkítést
tartalmaz a nem vérrokon hozzátartozói körben, mellőzi továbbá az érvénytelenségi
okok közül a házasságkötés alakiságainak megsértését. A hatályos szabályok kisebb
mértékben módosulnak az érvénytelenségi okok sorrendje, az érvénytelenségi ok
elhárítása (elhárulása) vonatkozásában, és egyes hiányos rendelkezések kiegészítésére
valamint fogalmazásbeli pontosításokra is sor kerül.
Az érvénytelenségről szóló szabályozás a Csjt. szerkezetéhez képest annyiban változik,
hogy a Javaslat először meghatározza az érvénytelenségi okokat (házassági
akadályokat), majd - azoknál az érvénytelenségi okoknál, amelyeknél az lehetséges - az
érvénytelenség elhárításának módját tartalmazza. Az érvénytelenség orvoslására
természetszerűen csak a házasság fennállása alatt kerülhet sor, ami a megszövegezésben
(„fennálló házasság”, „házasság fennállása alatt”) megfelelően kifejezésre jut. Az
érvénytelenségi ok elhárulásával a házasság - a Javaslatban foglalt kivétellel - a
megkötésének időpontjától érvényessé válik. A Javaslat rendelkezik még az
érvénytelenség megállapításának menetéről, joghatásáról, az érvénytelenítési per
indítására jogosultak köréről és az érvénytelenítésre nyitva álló határidőkről. A
szabályozás kiegészül azzal - az eddig Pp.-ben szabályozott rendelkezéssel -, hogy kik
ellen kell a jogosultaknak a keresetet megindítani (az érvénytelenítési per alperesei).
Az érvénytelenségi okok sorrendjét a Javaslat a jelenlegitől eltérő logikai rendszerben
határozza meg. Ez a következő: a házasságkötési képesség hiánya (házasságkötési
korhatár el nem érése, házasságkötésre képtelen állapot) és a házasság intézményével
össze nem férő kapcsolatok (meghatározott rokoni, hozzátartozói kör, kettős házasság).
A hatályos jog a fentieken túl a házasságkötés alakiságainak megsértése miatt is
érvényteleníthetővé teszi a házasságot, két esetben: ha megkötésénél az
anyakönyvvezető nem hivatalos minőségben járt el, vagy, ha a házasfelek a
házasságkötésre irányuló kijelentésük megtételekor nem voltak együttesen jelen. Az
utóbbit - az együttes jelenlét követelményét - a Javaslat a házasság létezési feltételeként
465
és nem érvényességi feltételként szabályozza. Az anyakönyvvezető hivatalos
minőségben való eljárását pedig az érvénytelenségi okok köréből azért mellőzi, mert az
a mai anyakönyvi szabályok mellett a házasfelek számára is felismerhető módon,
megfelelően nem értelmezhető.
II.	Fejezet
A házasság érvénytelenségének megállapítása
Nincs változás a hatályos joghoz képest abban a tekintetben, hogy a házasság az
érvénytelenségi ok fennállása esetén is csak akkor érvénytelen, ha a bíróság azt az arra
jogosult keresete alapján megállapítja. A házasság érvénytelenítése körében hiányzik a
Csjt.-ből annak kimondása, hogy mi az általános jogkövetkezménye annak, ha a
házasság - bírói ítélet megállapítása szerint - érvénytelen. Ennek a tartózkodásnak
alapja lehet, hogy az érvénytelen házassághoz számos ún. maradék-joghatás fűződik
(például a házasságból született gyermek apaságának vélelme, névviselés, vagyonjogi
hatások az ún. vélt házasság esetén, ezen keresztül öröklési jogi jogkövetkezmények).
Az érvénytelen házasság tehát egyáltalán nem jogkövetkezmények nélküli házasság.
Mindez azonban nem változtat azon, hogy a házasság érvénytelenségének megállapítása
a házastársakat a házasságkötés előtti személyi állapotába helyezi vissza; a főszabály
tehát az, hogy az érvénytelen házassághoz a házasságból eredő jogok és kötelezettségek
nem fűződnek, és kivételként a törvény nevesíti azokat a jogkövetkezményeket,
amelyek az érvénytelenség ellenére fennmaradnak. Ezen az elvi alapon lehet egyébként
az érvénytelen házasságot a nemlétező házasságtól elhatárolni: a nemlétező házassághoz
ugyanis semmiféle jogkövetkezmény nem fűződik, az ilyen „házasságban” élés
legfeljebb élettársi kapcsolatnak minősülhet.
III.	Cím
A házasság megszűnése
1.	A Javaslat a házasság megszűnésének eseteit és az egyes esetekben a megszűnés
időpontját a hatályos joggal egyezően tartalmazza, ennek megfelelően a házasság
megszűnik az egyik házastárs halálával, illetve a házasság bírósági felbontásával.
2.	A Javaslat részletesen szól a házasság felbontásának anyagi jogi szabályairól. A
házassági bontójog a Csjt. szabályaihoz hasonlóan a feldúltsági elvet követi. A Javaslat
a házastársak egyező akaratnyilvánításán alapuló („közös megegyezéses”, helyesen:
megegyezéses) és a nem megegyezésen alapuló bontás szabályait a mainál élesebben
választja szét. Természetesen nemcsak akkor nem megegyezéses a bontás, ha az egyik
házasfél kéri a házasság felbontását, a másik pedig ellenzi azt, hanem akkor sem, ha
mindketten kérik (vagy egyik kéri, másik nem ellenzi) a bontást, de valamelyikük nem
kívánja mellőzni a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálatát,
vagy nem tudnak megállapodni azokban a járulékos kérdésekben, amelyekben
megegyezésük az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás feltétele. De ritkán az is
előfordul, hogy a felek egyezségét a bíróság nem hagyja jóvá. A jogalkalmazás a
kétfajta bontást évtizedek óta eltérő szempontok alapján folytatja le. Mégis a Csjt.-nek a
bontásra vonatkozó szabályai [Csjt. 18. § (1)-(2) bek.] nem adnak teljesen világos
választ a kétfajta bontás közti különbségre: a törvény szövegében a házastársak
megegyezése csupán, mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának
466
bizonyítéka, a járulékos kérdésekben való egyezség pedig, mint az egyező
akaratnyilvánítás véglegességét igazoló tény jelenik meg. A nem megegyezéses
bontásnál a törvény még példálózva sem említi meg, hogy a házasság „teljes és
helyrehozhatatlan megromlásának” megállapítása körében mely tényezőknek lehet
szerepe.
3.	A Javaslat a hatályos joggal egyezően tartalmazza, hogy a bíróság a házasságot
bármelyik házastárs kérelmére akkor bontja fel, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul
megromlott (a „teljesen” szó a házasélet valamennyi elemére való kihatást, a
„helyrehozhatatlanul” szó a visszafordíthatatlanságot fejezi ki, a megromlás a
tönkremenetelt, meghiúsulást jelenti). Elhagyja ebben a mondatban a házastársak közös
kérelmére utalást, mert a „bármelyik házastárs” kifejezésben benne van, hogy a bontásra
csak az egyik házastárs, valamint a házastársak külön-külön vagy együttesen
előterjesztett kérelmére is sor kerülhet. Az objektív bontás elvét hangsúlyozandó, a
Javaslat beiktat egy magyarázó mondatot arra vonatkozóan, hogy miből lehet
elsősorban következtetni a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására. A bírói
gyakorlatban felmerült tipikus esetekben az életközösség megszűnése (végleges
megszakadása) és az életközösség helyreállításának kilátástalansága az, ami a nem
vétkességen alapuló bontási rendszerben ebből a szempontból elsődleges jelentőségű.
Az életközösség visszaállításának kilátástalanságát pedig a bíróság az életközösség
megszűnésére vezető folyamat és a különélés időtartama alapján állapíthatja meg,
természetesen nemcsak ezeket a kiemelt tényezőket, hanem az eset összes körülményeit
vizsgálva.
4.	A Javaslat a megegyezésen alapuló bontás jogintézményét, illetve feltételeit is a
jelenlegitől részben eltérően építi fel. Nem tartja fenn azt a megoldást, hogy a
házastársak bontásra irányuló egyező akaratnyilatkozata csak, mint a házasság teljes és
helyrehozhatatlan megromlásának a bizonyítéka értékelendő, hanem a bíróság
feladatává önmagában a két egybehangzó akaratnyilatkozat (a „megegyezés”)
véglegességének és befolyásmentességének vizsgálatát teszi. Erről a bíróság - a
kialakult gyakorlatnak megfelelően - elsődlegesen a felek személyes meghallgatásának
alapján győződhet meg (lényegében azt keresi, hogy befolyásoltságra utaló tény nem
merült-e fel). Abból indul ki ugyanis, hogy két felelősen gondolkodó ember akkor tesz
ilyen, a saját és családja további sorsára nézve meghatározó közös nyilatkozatot, ha a
házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása valóban bekövetkezett. Ez a megoldás
összhangban áll azzal, hogy a jogrendszerek többsége a megegyezésen alapuló bontást
önálló bontási lehetőségként ismeri el. A Javaslat az egyértelműség és a bontás két
fajtája közti eltérés hangsúlyozása kedvéért kimondja, hogy a végleges elhatározáson
alapuló, befolyásmentes megegyezés esetén a bíróság a házasságot a megromlás
okainak, folyamatának vizsgálata nélkül bontja fel.
5.	A megegyezésen alapuló bontásnak azonban minden jogrendszerben, amely ezt a
bontási formát ismeri, további feltételei vannak; nevezetesen, hogy a megegyezés a
bontáshoz kapcsolódó járulékos kérdésekre, vagy legalábbis azok egy részére is
kiterjedjen, illetve emellett (vagy ettől függetlenül) a házastársak meghatározott idő óta
külön éljenek. A Csjt. [Csjt. 18. § (2) bekezdés] is így határozza meg - éspedig
vagylagosan állapítva meg - az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás feltételeit. E
szerint az szükséges, hogy a házastársak a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő
és a gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata,
valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon kivételével - a házastársi közös
vagyon kérdésében megegyezzenek és egyezségüket a bíróság jóváhagyja. Megegyezés
467
alapján bontható fel a házasság akkor is, ha legalább három év eltelt a házastársak
életközösségének megszakadása óta úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják, hogy
a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően
rendezték.
A Javaslat nem követeli meg a házastársaktól a sokkal bonyolultabbá és időigényesebbé
vált vagyoni kérdésekben való megegyezést ahhoz, hogy egyszerűbben elválhassanak.
Ez a változtatás figyelemmel van arra, hogy napjainkban a vagyoni viszonyok sokkal
összetettebbekké váltak: üzletrészek, tagsági viszonyok, más vagyoni értékű
jogosultságok és ezekkel járó vagyoni természetű kötelezettségek is jelentős elemei a
házastársak vagyonának (amelyek a közös vagyon megosztása során a megosztás
nehézségi fokát illetően inkább az ingatlanokéhoz közelítenek). Az ingatlan közös
tulajdonának megszüntetése ma sem feltétele a megegyezéses válásnak (ami egyébként
a vagyoni kérdések egységes rendezése elvével nincs összhangban), az említett, sokszor
nagyon összetett vagyoni elemeket is magukban foglaló vagyontárgyak megosztásával
kapcsolatban pedig a gyors és átgondolatlan egyezségkötés csak az utólagos
jogvitáknak, az egyezségek megtámadásának a számát szaporítaná. Ezért a Javaslat a
megegyezéses bontás jogi feltételei közül a közös vagyon megosztásában való
megegyezést nem tartja fenn. Ez a megoldás természetesen nem jelenti azt, hogy a felek
a közös vagyon megosztása kérdésében ne köthetnének perbeli egyezséget a
bontóperben.
A megegyezésen alapuló válás másik Csjt. adta lehetőségének az alkalmazására (a
házastársak között három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban
élnek) a bírói gyakorlatban elenyészően kevés esetben kerül sor. Ennek oka egyrészt az,
hogy a hazai lakásviszonyok között a külön lakásban élés nehezen valósítható meg,
másrészt, hogy az életközösség megszűnésétől a bontókereset benyújtásáig a házasfelek
ritkán várnak több évig, a bontóperek tapasztalatai szerint a bontópert megelőző
különélés ideje az esetek többségében a hat hónapot sem éri el. Az érvek többsége -
különösen az életszerűség és a gyermek érdeke -amellett szól tehát, hogy a hároméves
különélésen alapuló egyszerűbb bontási forma szűnjék meg. Ezért azt a Javaslat nem
tartalmazza.
A Javaslat arra vonatkozó rendelkezései, hogy miben kell a házasfeleknek
megegyezniük és mely esetekben, a „Szülői felügyelet” című rész új
fogalomrendszeréhez igazodik (a szülők között nem gyermekelhelyezésre, hanem „a
szülői felügyelet rendezésére” kerül sor. A Javaslat különbséget tesz a megegyezés
tárgya vonatkozásában a szerint, hogy a felek a szülői felügyeletet közösen gyakorolják
a későbbiekben vagy sem. Ha a szülők a szülői felügyelet közös gyakorlásáról
állapodnak meg, akkor a közös megegyezéses válás feltétele, hogy a gyermek lakóhelye
és tartása kérdésében megegyezzenek, illetve megállapodjanak a közös lakás további
használatáról, valamint ha bármelyik fél kéri, a házastársi tartás kérdéséről, és perbeli
egyezségüket a bíróság jóváhagyja. Ebben az esetben a kapcsolattartás kérdésében nem
kell megegyezniük a bíróság előtt. A közös szülői felügyeletet a szülők gyakorolhatják
úgy, hogy a gyermek váltva az egyik vagy a másik szülőnél van elhelyezve, illetve
megállapodhatnak abban is, hogy a gyermek állandóan az egyik szülőnél lakik és
rendszeres időközönként kapcsolatot tart a másik szülővel. A gyermek lakóhelye és
tartása kérdésében való megállapodás bírói egyezségben foglalásának különösen az
utóbbi esetben van kiemelt jelentősége. A gyermeket nevelő szülőnek a napi
szükségletek biztosításán túl mindig több váratlan költsége merülhet fel a gyermek
iskoláztatása, betegápolása kapcsán, mint annak, aki csak hétvégén találkozik a
468
gyermekkel. Nyilvánvalóan hosszabb életű lehet a szülői felügyelet közös gyakorlása,
ha a szülők úgy válnak el, hogy a gyermek tartásában és lakóhelyében is meg tudnak
már a váláskor állapodni és a bíróságnak van mérlegelési lehetősége arra vonatkozóan,
hogy megállapodásuk a gyermek érdekében áll-e vagy sem. Más a helyzet akkor, ha a
felek a válás után nem kérnek közös szülői felügyeletet. Ebben az esetben elsődlegesen
meg kell egyezzenek arról, hogy a szülői felügyeletet ki gyakorolja (a gyermek
lakóhelye ilyenkor automatikusan a szülői felügyeletet gyakorló szülő lakóhelyéhez
igazodik). Meg kell állapodjanak a gyermekkel kapcsolatban a gyermek tartásáról,
dönteni kell a közös lakás használatáról, illetve a házastársi tartás kérdésében. Továbbá
-	a közös szülői felügyelettől eltérően - ebben az esetben lényeges, hogy a különélő
szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásról való megállapodásuk is bírói egyezség
tárgya legyen.
6.	A Csjt. az európai gyakorlattal összhangban tartalmaz szabályt arra nézve, hogy a
házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni. Ezt a -
bontás valamennyi formájánál meghatározó - követelményt a Javaslat is elvi
jelentőségű rendelkezésként rögzíti. A gyermek érdeke azonban eltérően jelentkezik a
bontóperben attól függően, hogy szülei válásáról vagy az őt közvetlenül érintő járulékos
kérdések mikénti rendezéséről van szó. Bár a gyermek érdekét a bíróságnak abban a
kérdésben is mérlegelnie kell, hogy bontsa-e fel a házasságot, vagy a kereset
elutasítására kerüljön-e sor, a valóban teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott
házasságot, amelyben az életközösség helyreállítására nincs remény, a gyermek
érdekében sem lehet fenntartani. A gyermek érdeke tehát a bontás kérdésében egy a
fontos mérlegelendő szempontok közül, az elsődleges követelmény inkább az, hogy a
házasság a gyermek számára a lehető legkisebb megrázkódtatással szűnjék meg. Más a
helyzet a gyermekre kiható járulékos kérdésekkel - mint a szülői felügyelet rendezése, a
tartás, a különélő szülővel való kapcsolattartása - kapcsolatban. Ezekben az esetekben a
gyermek érdeke már nem csupán egy a vizsgálandó szempontok közül, hanem
elsődlegesen a gyermek érdekének kell érvényesülnie, amint azt a Gyermek Jogairól
szóló New York-i Egyezmény 3. cikkének 1. pontja is tartalmazza. A Javaslat ezt a
különbségtételt a normaszövegben megjeleníti.
7.	A Javaslat kifejezetten utal arra, hogy a házastársak a házassági bontóper előtt vagy a
bontóper alatt közvetítő segítségét is igénybe vehetik. A gyermek érdekével, további
kiegyensúlyozott fejlődésével is összefügg, de a válni akaró házastársaknak is segít a
kulturált válásban és a vitás kérdések megegyezéses rendezésében a mára már a világ
számos országában bevezetett mediációs eljárás, amelyet az Európa Tanács Miniszteri
Bizottságának a családi közvetítésről szóló R (98) 1. sz. Ajánlása is bevezetésre javasol
a tagállamoknak. A külföldi tapasztalatok alapján a bírósági eljárástól független, a felek
önkéntes részvételén és aktív közreműködésén alapuló mediáció alkalmasabbnak tűnik
a konfliktusok felelős, egyetértő - és a későbbi jogvitákat inkább kizáró - megoldására.
A mediációs eljárásnak a családjogi hatósági eljárásokba való bekapcsolása miatt
részben az anyagi jogi, részben az eljárásjogi szabályok módosítására, kiegészítésére
van szükség. Ebből az anyagi jogi szabályok között a mediációt két nagy területen
indokolt megjeleníteni: a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések lehetséges
rendezési útjaként, valamint a szülői felügyelet körébe tartozó, a bontópert követően
felmerülő (elsősorban a gyermeket érintő) vitás ügyekben, esetleg kötelezően. (Az
utóbbiról a Javaslat „A szülői felügyelet” szabályainál rendelkezik).
A Javaslat csak utal a konfliktus rendezésének erre az új, alternatív lehetőségére,
valamint arra, hogy kinek a kezdeményezésére kerülhet sor és mi a joghatása a
469
mediációs eljárás eredményeként létrejött megállapodásnak. Rögzíti, hogy a házastársak
mind megromlott kapcsolatuk helyrehozatala (a „békítés”) mind a házasság
felbontásával összefüggő vitás kérdések rendezése érdekében már a házassági bontóper
megindítása előtt igénybe vehetik a közvetítést, de arra közös elhatározásukból vagy a
bíróság kezdeményezésére a bontóper alatt is sor kerülhet. A bíróság a közvetítői
eljárást nyilván akkor fogja kezdeményezni, ha a felek hajlandóságot mutatnak a
békülésre, illetve a vitás kérdés rendezésére vagy közöttük csupán részlet-kérdésekben
van vita. A közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás perbeli egyezségbe
foglalható és ennek megfelelően - bírósági jóváhagyás esetén - az egyező
akaratnyilvánításon alapuló bontás alapjául szolgál. A mediációs eljárás bevezetése
természetesen az eljárásjogi szabályok kiegészítését és módosítását is igényli.
8.	A Javaslat a Csjt. mintájára határozza meg a házasság felbontása iránti per
megindításának feltételeit, kiegészítve azokat - az érvénytelenítési per Javaslat szerinti
szabályaihoz hasonlóan - a per alperesének: a másik házastársnak a megjelölésével,
valamint annak törvényben való rögzítésével, hogy a bontóítélet mindenkivel szemben
hatályos.
IV.	Cím
A házastársak személyi viszonyai
III.	Fejezet
Általános rendelkezések
A házasság megkötésével a házastársak között jogokat és kötelezettségeket magában
foglaló kapcsolatrendszer jön létre. A kapcsolatok részben a házastársak közötti
viszonyokat, részben a közös gyermek irányában, a közösen gyakorolt felügyelet
keretében megnyilvánuló viszonyokat foglalnak magukban. A házastársi jogviszony
egyrészt személyi, másrészt vagyoni jogokra és kötelezettségekre terjed ki. A mindkét
tekintetben megkívánt egyenlőség a családjognak alapelve, amely nemzetközi
egyezményekben megfogalmazott elvárás is („A házastársak a házasélet és a család
ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlőek”).
A házastársak személyi viszonyait ma már elsősorban erkölcsi normák szabályozzák;
ezért ebben a körben csak néhány olyan, elvi jelleggel megfogalmazott szabály
rögzítése indokolt, amelyek kifejezésre juttatják a házastársak autonómiáját és
együttműködését. A Javaslat három olyan szabályt állít fel, amelyek meghatározzák a
személyi viszonyok jogi kereteit: egyrészt a hűségre, a kölcsönös együttműködési és
támogatási kötelezettségre, másrészt a döntési jogkörökre, harmadrészt az e jogkörök
részét képező, de jelentőségénél fogva külön kiemelt lakóhely megválasztására
vonatkozó szabályt. Hagyományosan a házastársak személyi viszonyai körében
szabályozza a családjog a házastársak névviselését is.
A hűség és az együttműködési kötelezettség előírása lényegében a házastársak, mint
tartósan együttélő férfi és nő mindenre kiterjedő összetartozását, egymással való
szolidaritását juttatja kifejezésre. A joggyakorlat a „hűség” követelményét a Csjt.
hatályba lépésétől kezdve ebben a szélesebb értelemben fogja fel, amely magában
foglalja valamennyi, a másik házastárs érdekeit sértő magatartás tilalmát.
Az egymás támogatásának kötelezettsége részben személyes, részben vagyoni
kötelezettség, a házassági viszonyban azonban a személyi oldalnak (a másik házastárs
470
egyénisége fejlődésének előmozdítása, továbbtanulásának elősegítése, gondozás,
betegségben ápolás stb.) van meghatározó szerepe. A támogatási kötelezettség vagyoni
oldala, a tartási kötelezettség szintén ebből a rendelkezésből vezethető le, miután „A
házastársi tartás” címben a Javaslat a különélő, illetve az elvált házastárs tartásáról
rendelkezik. Következésképp az együttműködési kötelezettség a házasság felbontását
követően is fennáll.
Abból az alapelvi tételből, hogy a házastársak egyenjogúak, vagyis egyiknek sincs
hatalma a másik személye és vagyona felett, következik, hogy a döntéseikben is
tekintettel kell lenniük egymás és a család érdekeire. A Javaslat kimondja, hogy a
házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen döntenek, a személyüket érintő
ügyekben azonban önállóan, de a család érdekét szem előtt tartva. Mindkét esetben
korlátja döntési joguknak kiskorú gyermekük érdeke, de kölcsönösen tekintettel kell
lenniük egymás érdekeire is.
Valamennyi európai családjogi törvény tartalmaz a lakóhely közös megválasztásával
kapcsolatban szabályt, és ezt rögzíti az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának R
(78) 37 sz. Határozata is (II/5.) pont. Ennek értelmében mindkét házastársnak egyenlő
joga van ahhoz, hogy a család közös lakóhelyét kiválassza vagy a másik házastársétól
különálló lakóhelyet válasszon. Lakóhely alatt mind az állandó, mind az ún. szokásos
tartózkodási helyet érteni kell. A közös lakás a család hajléka, a házastársak (és
gyermekeik) együttélésének színtere, aminek az e lakás használatára vonatkozó
rendelkezések szempontjából is jelentősége van. Ezért a Javaslat szükségesnek tartja,
hogy a „lakás” szót „lakóhely”-re cserélve, annak megválasztásában a házastársak
egyetértése - a közös döntési jog általános szabálya mellett - kiemelten szerepeljen a
Családjogi Könyv rendelkezései között.
IV.	Fejezet
A házastársak névviselése
A Javaslatnak a házastárs (volt házastárs) névviselésére vonatkozó rendelkezései
alapvetően a Csjt. rendelkezéseivel azonosak, különös tekintettel arra, hogy a jogterület
felülvizsgálata a közelmúltban megtörtént.
V.	Cím
A házastársi tartás
1.	A házastársi tartásnak alapvetően két esetkörével kell a jogalkotónak számolnia: a
házasság felbontását követő tartás kérdéseivel és a házasság felbontása nélkül a
házassági életközösség megszűnése esetére bekövetkező tartás esetével. Ez utóbbi
vonatkozhat az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közötti időszakra és
arra az esetre is, ha az életközösség megszűnését utóbb nem követi a házasság
felbontása. A Csjt. a házastársi tartás jogszabályi rendezést kívánó ezt a két esetét két
különböző helyen, részben azonos, részben eltérő szabályokkal rendezi. Sem a két eset
különböző helyen való rendezése, sem a részben eltérő feltételek előírása nem indokolt.
A Javaslat ezért a Csjt.-től eltérően azt a megoldást követi, hogy a házastársak személyi
viszonyaira vonatkozó szabályokat követően külön címben rendelkezik a házastársi
tartásról mind az életközösség megszűnése, mind a házasság felbontásának esetére, és a
471
tartási jogosultság, valamint a tartási kötelezettség feltételeit mindkét esetben azonosan
rendezi.
A családjogi tartásnak számos olyan szabálya van, amelyek a hozzátartozók közötti
tartás valamennyi esetére egyaránt vonatkoznak. A Javaslat ezeket a szabályokat „A
rokontartás” címben, „A rokontartás közös szabályai” című fejezetben tartalmazza.
Ezeknek az általános szabályoknak a megismétlése a rokontartás speciálisan
szabályozott eseteiben, így a házastársi tartás szabályai között - szükségtelen. Ezért a
Javaslat a házastársi tartásról szóló címben csupán a házastársakra vonatkozó speciális
szabályokat emeli ki (csak ott ismétli meg az általános szabályt, ahol e nélkül a speciális
nem lenne megfelelően értelmezhető), majd egy utaló szabállyal kapcsolja azokat az
általános rendelkezésekhez. A Javaslat utaló szabállyal rendezi tehát, hogy mely
esetekben kell a házastársi tartásra az általános szabályokat megfelelően alkalmazni.
Ezek a tartás mértékére, szolgáltatásának módjára és időtartamára - beleértve ezek
megállapodáson alapuló rendezésének elsődlegességét - valamint az említettek
megváltoztatására, továbbá a tartáshoz való jog megszűnésére és megszüntetésére
vonatkozó szabályok. A házastársi tartáshoz való jog megszűnésének speciális esete, ha
a jogosult újabb házasságot köt, vagy élettársi kapcsolatokat létesít, ezért ezt a Javaslat
külön kimondja.
2.	A törvényen alapuló házastársi tartás általános előfeltételeit a Javaslat a hatályos
joggal egyezően rendezi. Ezek a jogosult oldalán azt követelik meg, hogy ő a tartásra
önhibáján kívül rászorult legyen, és ne legyen a tartásra érdemtelen, a kötelezett oldalán
pedig azt, hogy ő a tartás nyújtására saját megélhetésére és az őt mások irányában
terhelő tartási kötelezettségre figyelemmel is képes legyen.
A volt házastárs tartási igényének az az elvi alapja, hogy a házasság a családjog
alapintézménye, amelyet alkotmányos védelem övez. A házasság alapintézmény-
jellegéből következik, hogy a házasfelek felelőssége egymás iránt a házasság
felbontását követően sem szűnik meg teljesen. A házastárs tehát volt házastársáról is
köteles anyagilag gondoskodni, ha az a tartásra rászorul. Ennek az elvnek az igazságos
érvényesüléséhez azonban bizonyos korrekciókra van szükség. Nyilvánvaló, hogy
kevésbé lehet elvárni a volt házastárssal szembeni szolidaritást a házassági életközösség
megszűnését követő hosszabb idővel, tehát akkor, amikor a valóságos együttélés már
évekkel korábban megszűnt, mint ahogy a volt házastárs rászorultsága a tartásra
bekövetkezett, valamint akkor is, ha az együttélés igen rövid ideig tartott és a
házasságból gyermek sem született. A Csjt. az első esetre azt a korlátozást tartalmazza,
hogy ha a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő öt év eltelte után válik
rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet
tartást. Ezt a szabályt a Javaslat annyiban változtatja meg, hogy az ötéves határidő
kezdetét az életközösség megszűnésének időpontjához köti, mivel a házasság tartalmát,
amelynek alapján a volt házastárs anyagi támogatása elvárható, az életközösség
fennállása adja.
3.	A Javaslat szükségesnek ítéli megfelelően tág, rugalmasan alkalmazható körülírással
meghatározni az érdemtelenség törvényi fogalmát. Ennek indoka, hogy az
érdemtelenség meghatározását jelenleg csak a bírói gyakorlat (a Legfelsőbb Bíróság
többszörösen módosított V. Polgári Elvi Döntése) tartalmazza. A házastárs tartásra való
érdemtelenségének elbírálásánál a gyakorlat különválasztja a házasság felbontásakor,
illetve a házasság megszűnését követően értékelhető magatartásokat. Az előbbi esetben
a házasság megromlására vezető súlyosan felróható magatartásnak tulajdonít
jelentőséget, hangsúlyozva, hogy vizsgálni kell a másik házastárs magatartását is. A
472
második esetben a volt házastárs (vagy vele együtt élő hozzátartozója) személyi vagy
vagyoni érdekeit durván sértő magatartás, illetve a társadalmi együttélés szabályainak
más olyan módon történő megsértése vezethet az érdemtelenség megállapítására,
amelynek következtében a társadalmi felfogás szerint a tartási kötelezettség fenntartása
a volt házastársra nézve súlyosan méltánytalannak mutatkozna.
A Javaslat a (volt) házastárs érdemtelenségének szabályozásánál az említett kettősséget
megtartja. A megszövegezésében azonban - a feldúltsági elven alapuló bontási
rendszerből kiindulva - nem a házasság erkölcsi alapjának felróható sérelmét helyezi a
középpontba, hanem azt, hogy a tartásra jogosult házastárs súlyosan kifogásolható
magatartása vagy életvitele mennyiben járult hozzá a házasság teljes és
helyrehozhatatlan megromlásához. A Javaslat a házastárs életvitelének, a társadalmi
együttélés szabályaival össze nem egyeztethető magatartásának szélesebb körű - azaz
nem kifejezetten a másik fél érdekei ellen irányuló - értékelését csak a házassági
életközösség fennállása alatti időszakra nézve teszi lehetővé, és csak annyiban,
amennyiben az a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására vezetett. Az
életközösség megszűnését és különösen a házasság felbontását követően ugyanis már
nincs a házastársak között olyan tartalmú kapcsolat, összetartozás, hogy a tartásra
egyébként jogosult házastársnak az együttélés szabályait a másik házastárs érdekeire ki
nem ható módon sértő életvitelét vagy magatartását indokolt lenne az érdemtelenséggel
szankcionálni. Ezért a Javaslat a házassági életközösség megszűnését követően
tanúsított magatartások közül - ellentétben az V. Polgári Elvi Döntésben foglalt
iránymutatással - csak a házastárs (volt házastárs) és vele együtt élő hozzátartozójának
érdekeit durván sértő cselekményeket tekinti érdemtelenségi oknak.
4.	A Javaslat a hazai viszonyok és a gyakorlat igényei alapján az egy évnél rövidebb,
gyermektelen házassági életközösség esetén indokoltnak tart olyan korlátozást, hogy
ebben az esetben a volt házastársat rászorultsága esetén is csak az életközösség
időtartamával egyező időre illesse meg a tartás. A bíróságnak azonban ebben az esetben
is lehetővé kell tenni, hogy különös méltánylást érdemlő esetben a szabálytól eltérjen.
A Javaslat - a Csjt.-vel egyezően - kizárja a házastárs tartási kötelezettségét abban az
esetben, ha annak teljesítése a rokontartás jogosulti sorrendjében előbbre álló gyermek
tartását veszélyeztetné. A szabály csak a rokontartásra vonatkozó cím megfelelő
rendelkezéseivel együtt értelmezhető, azok kiegészítésének tekinthető. A rokontartás
szabályai szerint a tartásra való jogosultság sorrendjében a gyermek a különélő
házastársat, elvált házastársat és a volt élettársat megelőzi. Ebből okszerűen következik,
hogy nem köteles a házastársát (volt házastársát) eltartani, aki ezáltal a gyermekének
tartását veszélyeztetné (tehát például akinek jövedelmét gyermektartásra a törvényben
meghatározott maximális mértékben igénybe vették). A házastárs és a volt házastárs a
Csjt. szerint is egy sorban jogosult a tartásra [Csjt. 64. § (2) bek.], a rokontartás
rendelkezései közül azonban indokolt az erre vonatkozó szabályt a házastársi tartás
keretei közé emelni.
A törvényen alapuló tartásra vonatkozó jogosultság - értelemszerűen - megszűnik
akkor, ha a jogosult a további tartásra nem szorul rá; a jogosultat ezzel kapcsolatban
bejelentési és értesítési kötelezettség terheli. A Javaslat mellőzi azt - a Csjt.-ben csupán
a házastársi tartás körében kimondott - szabályt, hogy a tartásra való jog újból feléled,
ha a korábbi jogosult a tartásra ismét rászorul. Ilyen kötelezettséggel járó szolidaritás
ugyanis a másik volt házastárstól akkor sem várható el, ha a házassági életközösség
megszűnése óta az öt év nem telt el.
473
5.	A Javaslat házastársi tartásnál is lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a kötelezett
meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg átadásával tegyen eleget tartási
kötelezettségének. Természetesen erre csak akkor van lehetőség, ha a tartásdíj
fizetésének említett módjában a felek megállapodnak és megállapodásukat közokiratba
vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Ha megállapodás alapján a
tartásra jogosult elfogadja, a tartás egy összegben vagy meghatározott vagyontárgy
átadásával való teljesítését, az kizárja, hogy a későbbiekben tartási követelést a
kötelezettel szemben bármilyen más módon érvényesítsen.
A tartás mértékére és a teljesítés módjára elsősorban a jogosult és a kötelezett
megállapodása az irányadó, amely természetszerűleg vonatkozik a házastársi tartásra is,
és ebben az esetben a megváltoztatás feltételei is ennek megfelelően alakulnak. Ennek
következtében a házastársi tartás szabályai körében nincs szükség a házasfelek
megállapodásán alapuló tartás szabályozására és annak a nyilvánvaló ténynek a
kimondására sem, hogy szerződésben a jogi előfeltételek hiányában is vállalható tartás.
A megállapodáson alapuló tartás megváltoztatására vonatkozó speciális rendelkezéseket
szintén a rokontartás közös szabályai tartalmazzák. A megegyezésen alapuló bontásnak
egyébként feltétele, hogy - amennyiben arra igény van - a házastársi tartás kérdésében
is megállapodás szülessék.
VI.	Cím
Házassági vagyonjog
V.	Fejezet
Általános rendelkezések
1.	A Javaslat a hatályos szabályozásnál lényegesen részletesebben rendezi a házassági
vagyonjogot: közel ötven §-t szentel a házastársak vagyoni viszonyainak. Ezt az
árnyaltabb szabályozást az életviszonyainkban bekövetkezett változások követelik meg.
A házastársak vagyona nemcsak értékében nőtt az elmúlt évtizedekben, hanem
lényegesen összetettebb lett mind a közös vagyonba, mind a külön vagyonba tartozó
vagyontárgyak köre is. A Javaslat mindezek ellenére nem törekszik mindenáron való
újításra. A törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi
vagyonközösség szabályait a bírói gyakorlatban évtizedek alatt kialakult elvekre építi, a
normaszöveg mennyiségi változása jelentős részben a bírói gyakorlatban bevált
jogtételek beemelése a jogszabályba (ahol a bírói gyakorlat nem egységes vagy
vitatható, esetleg csak a probléma jelzéséig jut el, az elméletileg leginkább
alátámasztható megoldást alkalmazza). Ugyanakkor a törvényes vagyonjogi
rendszerben a használat, kezelés, rendelkezés joga, valamint a vagyon megosztása
tekintetében is különbséget tesz a házastársak mindennapi életvitelét szolgáló vagyon,
és a házastársak foglalkozásának gyakorlását, üzleti életben való részvételét szolgáló
(vállalkozói) vagyon között, az utóbbiakra speciális szabályokat állapít meg. Külön
szabályok vonatkoznak a család hajlékául szolgáló házastársi közös lakásra is, nemcsak
a használatnak a házasság felbontása esetére való rendezésére, hanem a lakással (annak
használatával) való rendelkezésre az életközösség fennállása alatt - beleértve az egyik
házastárs különvagyonába tartozó vagy egyéb kizárólagos jogcíme folytán használt
lakást is.
474
Jelentős változás a házassági vagyonjogi szerződés szabályainak a mainál részletesebb
kidolgozása jórészt diszpozitív szabályok formájában. Kógens jellegű rendelkezések a
szerződés megkötésével és alakiságaival kapcsolatban, valamint a házastársak
egyenjogúságának és a család védelmének érdekében jelennek meg. A házastársak
egymás közötti, valamint a harmadik személyekkel kötött szerződései tekintetében a
házasság vagyoni alapjait és a harmadik személyek (hitelezők) érdekeit egyaránt védeni
kívánja Azokban a kérdésekben, amelyekben a házassági vagyonjog eltérő rendelkezést
nem tartalmaz, a Javaslat Hatodik Könyvének a szerződésekre vonatkozó szakaszai
érvényesülnek; így alkalmazandók a Kötelmi jognak a szerződés érvénytelenségére
vonatkozó rendelkezései is (például a jóerkölcsbe ütközés tilalma).
2.	A Javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszer mellett (amely változatlanul az
elmúlt hatvan évben megszokottá és elfogadottá vált házastársi vagyonközösség)
választható, ún. alternatív vagyonjogi rendszerek szabályait a házassági vagyonjogi
szerződés szabályai közé iktatja be. Nem tartja ugyanis szükségesnek, hogy néhány
alapvető, az adott rendszerre karakterisztikusan jellemző rendelkezésen kívül, több
külföldi jogrendszerhez (például a francia Code civil, a német BGB) hasonló, aprólékos
szabályozást adjon egy-egy vagyonjogi rendszerre. Azok a házastársak ugyanis, akik
szerződést kívánnak kötni vagyoni viszonyaik körében, nagy valószínűséggel saját
egyéni életviszonyaikhoz igazítják majd a megállapodás tartalmát, élve a diszpozitivitás
adta lehetőséggel. A Javaslat csupán mintát, kereteket kíván biztosítani a törvényes
rendszertől való eltéréshez. Alternatív vagyonjogi rendszerként a Javaslat - az ügyvédi
és közjegyzői szerződéskötési gyakorlat által jelzett igényeket alapul véve - az
értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösségre (amit a Csjt. előtti magánjogban
használt elnevezéssel, de nem teljesen azonos tartalommal közszerzeménynek nevez),
valamint a vagyonelkülönítésre ad minta-szabályokat. A törvényes és a választható
vagyonjogi rendszerbe is beépülnek a házastársat a másik házastárs eladósodásától,
visszaélésszerű joggyakorlásától védő rendelkezések.
3.	Az általános rendelkezések egyrészt meghatározzák a törvényes és a szerződéssel
kikötött vagyonjogi rendszer egymáshoz való viszonyát, másrészt valamennyi
vagyonjogi rendszerben irányadóak (a vagyoni szabályok időbeli hatálya, érvénytelen
házasság vagyonjogi következményei). A Javaslat a bírói gyakorlatból átvéve két
lényeges jogtételt emel a törvény rendelkezései közé: Egyrészről kimondja, hogy a
törvényes házassági vagyonjogi rendszer az életközösség létrejöttétől hatályosul akkor
is, ha a házastársak a házasságkötés előtt az élettársi kapcsolat jogi kritériumai szerint
éltek együtt. Másrészről a Javaslat kifejezetten rendelkezik arról, hogy az életközösség
átmeneti megszakadása - ha a felek között vagyonmegosztásra nem került sor - a
szerződésben kikötött, illetve a törvény alapján fennálló vagyonjogi rendszer
folyamatosságát nem érinti. Természetesen a felek szerződésben ezt a kérdést is eltérően
rendezhetik. Az érvénytelen házasság joghatásairól a Javaslat a Csjt.-hez hasonlóan,
néhány pontosítással rendelkezik.
475
VI. Fejezet
A házastársi vagyonközösség
1.	A házastársi közös vagyon és a különvagyon
A Javaslat jelentősen bővíti a házastársi vagyonközösség szabályait, és azokat jól
áttekinthető rendszerbe foglalja, amelynek felépítése: a közös vagyon és a különvagyon
körének meghatározása és az egyes vagyontárgyak alvagyonhoz való tartozásának
megváltoztatása a házastársak közti szerződéssel, a vagyonközösséghez tartozó tárgyak
használata, kezelése, az azokkal való rendelkezés szabályai, a vagyonközösség
megszűnése és a közös vagyon megosztása, beleértve az alvagyonok vegyülése folytán
előállt megtérítési igények rendezését. A házastársi vagyonközösséget a Csjt. 27. § (1)
bekezdése lényegében a házastársak osztatlan tulajdonközösségeként határozza meg. Az
utóbbi évtizedben a bírói gyakorlat is egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a vagyon
szélesebb körű fogalom, mint a tulajdon a házassági vagyonjogban is, a házastársak
vagyonának elemévé válik tehát egyrészt az a vagyoni érték vagy jog is, amit nem
tulajdonként szerzenek meg, másrészt abba beletartoznak a vagyon passzív elemei is. A
Javaslat törvényi szintre emeli azt a gyakorlatban érvényesülő jogtételt is, mely szerint a
közös vagyon a házastársakat osztatlanul és egyenlő arányban illeti meg.
A Csjt.-ben a különvagyon köre többé-kevésbé az európai országokban általánosan
elfogadottaknak megfelelően szabályozott. Ennek ellenére a szabályozás több, a
gyakorlat által felvetett kérdésben kiegészítésre, illetve pontosításra szorul. Így például
bővül a különvagyon köre azzal, hogy a Javaslat a bírói gyakorlat alapján idesorolja a
házastárs személyét ért sérelemért kapott juttatást is. Változás a Csjt.-hez képest, hogy a
Javaslat nemcsak az aktív, hanem a passzív vagyonban is körülírja a különvagyon körét.
A Javaslat a hitelezők védelme érdekében szigorítja a házastársak egymással kötött
szerződéseire vonatkozó szerződések szabályait egyrészt az életközösség fennállása
alatt kötött szerződések kötelező alakiságainak kiterjesztésével, másrészt a szerződések
harmadik személyekkel szembeni hatályának korlátozásával.
2.	A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és kezelése
A Javaslat lényegében a Csjt.-vel egyezően mondja ki, hogy a vagyonközösséghez
tartozó tárgyak használatának, kezelésének joga mindkét házastársat megilleti, ami azt
jelenti, hogy arra együttesen és külön-külön is jogosultak. A házastársak közös
használati és kezelési joga - szemben más tulajdonostársakkal - elvileg oszthatatlan, a
hányadát meghaladó használatért tehát egyiküknek sincs joga többlet-használati díjat
vagy a kezelésért megbízási díjat kérni. A használatnak a korlátja viszont, hogy az csak
a vagyontárgy rendeltetésének megfelelően és a másik házastárs jogainak és jogi
érdekeinek sérelme nélkül történhet. A használatra és a kezelésre vonatkozó
rendelkezések időbeli hatálya kizárólag a vagyonközösség tartamára terjed ki. Nem
vonatkozik viszont az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő
időszakra, mert ekkor már a birtoklás, használat valamint a dolog fenntartásával járó és
a dologgal járó egyéb kiadások viselésére a közös tulajdon általános szabályai az
irányadók.
Kivételes szabályt állapít meg a Javaslat a foglalkozás gyakorlásához szükséges és az
üzleti célú vagyon használatára és kezelésére. Az ilyen vagyontárgyak kezelésére és
476
használatára az a házastárs jogosult, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói
tevékenységet folytatja. Ezeket a vagyontárgyakat azzal a feltétellel veszi ki a közös
használat és kezelés alól a Javaslat, hogy a másik házastárs a vagyontárgyak
tekintetében a használati és kezelési jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. A
hozzájárulást vélelmezni kell, ha a másik házastárs tud a foglalkozás (vállalkozás)
folytatásáról, vagy arról az - elvárható gondosság mellett - tudnia kell.
Ha az egyik házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja vagy
részvényese, tagsági jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül is gyakorolhatja
abban az esetben is, ha társasági hozzájárulását a társasági közös vagyonból
biztosították. A házastárs azonban foglalkozását, üzleti tevékenységét sem folytathatja
olyan módon, hogy nincs tekintettel a másik házastárs érdekeire, nem teheti kockára
családja életfeltételeit. Ezért a Javaslat előírja, hogy a foglalkozás, egyéni vállalkozás
folytatása, illetve a tagsági jogok gyakorlása során házastársa érdekeit megfelelően
figyelembe kell vennie; az ennek elmulasztásából eredő vagyoni hátrányért a
házastársával szemben - a kártérítés általános szabályai szerint - felel.
A Javaslat egyszerűsíti a költségek és kiadások viselésére irányadó rendelkezéseket,
összevonja a Csjt.-nek a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak fenntartásával és
kezelésével járó költségek viselésére, illetve a közös háztartás költségeire vonatkozó
rendelkezéseit, kiegészítve azt a közös gyermek megélhetéséhez továbbá felneveléséhez
szükséges kiadások viselésével. A Javaslat az említett költségek, kiadások viselését
abból a szempontból különíti el, hogy mely esetekben kell azokat a közös vagyonból,
illetve a különvagyonból fedezni. E tekintetben az elsődleges forrás a közös vagyon, ha
pedig az a költségeket nem fedezi, ahhoz a házastársak valamennyi esetben arányosan
kötelesek a különvagyonaikkal is hozzájárulni; ha csak egyiküknek van különvagyona,
a költségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.
3.	Rendelkezés a közös vagyonnal
A közös vagyonnal való rendelkezés kérdését a Javaslat a jelenlegi szabályoktól eltérő
szerkezetben szabályozza: különbséget tesz a vagyonközösség fennállása alatti,
valamint a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig történő
időszakban történő rendelkezés között, és mindkét időszak vonatkozásában speciális
szabályokat alakít ki a közös lakást magában foglaló ingatlan és a közös vagyontárgy
gazdasági társaságba (szövetkezetbe) való „bevitele” tekintetében.
A vagyonközösség fennállása alatt a rendelkezési jog gyakorlásának főszabálya, hogy a
házastársak csak együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek
bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést, amely nem a különvagyonukra vonatkozik.
Ez alapvetően megkülönbözteti a házastársi vagyonközösséget az általános polgári jogi
közös tulajdontól, ahol a tulajdonostárs a saját tulajdoni hányadával - bizonyos
korlátokkal - szabadon rendelkezhet. A házastárs hozzájárulására sor kerülhet utólag is,
és az kifejezhető írásban, szóban és ráutaló magatartással, akár a másik szerződő félhez,
akár a házastárshoz címzetten. A hozzájárulás vélelme tekintetében a főszabály sem a
vélelem fennállásának feltételei, sem a vélelem megdöntésének kritériumai
vonatkozásában a Csjt.-hez képest nem változik: a házastársnak a vagyonközösség
fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését a másik házastárs
hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha harmadik személy tudott
vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá.
Ugyanakkor új szabályokat iktat be a Javaslat az egyik házastárs foglalkozásának
477
gyakorlása, illetve vállalkozása körében kötött szerződésre, ahol a vélelem
megdöntésének feltételét nehezíti, a másik házastárs hozzájárulásának vélelme csak
harmadik személynél történő kifejezett tiltakozás esetén dönthető meg.
A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig a
házastársak között függő jogi helyzet áll fenn: ezen időszak alatt elvileg egyikük sem
tehet semmit, ami a másiknak a jogát vagy jogos érdekét a vagyon megosztásának
idejére csorbítaná. A Csjt. ebben az időszakban ugyanazt a korlátot állítja a házastársak
rendelkezési jogának gyakorlása elé, mint az életközösség fennállása alatt. Ennek a
szabálynak a merevségét, életszerűtlenségét a bírói gyakorlat igyekezett feloldani
(lényegében az egyes vagyontárgyakra korlátozódó igény megtérítési igénnyé való
átfordulását elismerve). A Javaslat a bírói gyakorlatban előforduló esetekből kiindulva
erre az időszakra kivételeket állapít meg az együttes rendelkezés szabálya alól, azzal a -
természetszerű - jogkövetkezménnyel, hogy a közös vagyon megosztásakor a hiányzó
vagyontárgy értékét meg kell téríteni.
Az általánosnál szigorúbb szabályokat tartalmaz a Javaslat a házastársi közös lakást
magában foglaló ingatlan (a családi otthon), illetve a közös vagyontárgy vállalkozásba
való „bevitele” tekintetében. Ebben a két esetben a házastárs rendelkezési joga mind a
vagyonközösség fennállása alatt, mind annak megszűnésétől a közös vagyon
megosztásáig terjedő időben korlátozott: csak a másik házastárs hozzájárulásával tehet
ilyen rendelkezéseket és a hozzájárulást vélelmezni nem lehet. A korlátozást egyrészt a
család otthonául szolgáló lakás védelme, másrészt annak megakadályozása indokolja,
hogy a közös vagyontárgy az egyik házastárs egyoldalú rendelkezése folytán valamely
gazdasági társaság, vállalkozás vagyonának részévé váljon, ahonnan már kivonni, azzal
rendelkezni csak az adott gazdasági társaságra vonatkozó jogszabály alapján - a tagsági
jogok gyakorlásának keretei között - lehet, amelybe a nem tag házastársnak már nincs
semmiféle beleszólása.
4.	A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség
A Javaslat egyrészről rendelkezik a házastársak harmadik személlyel szembeni ún.
„külső jogviszonyban” fennálló felelősségéről, másrészről a szerződést kötő házastárs
házastársával szemben („belső jogviszonyában”) fennálló felelősségről. A házastárs
harmadik személlyel szemben fennálló felelőssége körén belül is külön § rendezi a
házastársaknak harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét az egyikük által a
közös vagyon körében kötött visszterhes szerződéseiért, illetve az egyik házastárs
szerződésen kívüli károkozása, a házastársak jogalap nélküli gazdagodása esetén. A
közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a tartozásért személyesen, vagyis mind a
különvagyonával, mind a közös vagyon ráeső részével felel harmadik személyekkel
szemben. A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége harmadik személlyel
szemben korlátozott: az a közös vagyonból reá eső illetőség erejéig áll fenn. A Javaslat
szerint a házastárs felelőssége olyan jogszabályon alapuló speciális felelősségi forma,
amely elsősorban a közös vagyonra (annak tárgyaira) korlátozott felelősséget jelent, de
a közös vagyon megosztása esetén a tartozás fedezetéért a házastársat akkor is
helytállási kötelezettség terheli, ha már nincs közös vagyon. A házastárs felelősségének
mértéke pedig elsősorban a tartozás, illetve járulékai esedékességének időpontjában
meglévő közös vagyon tömeghez illetve annak értékéhez kapcsolódik, a közös vagyon
későbbi változása a felelősség mértékét nem, csak annak tárgyát (konkrétan mely
478
vagyontárgyakra folyik a végrehajtás) befolyásolja. (A Csjt. 30. § (3) bekezdéséhez
képest ezért bővül a rendelkezés „a tartozás esedékességekor” mondatrésszel).
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha a szerződéskötésben részt nem vett házastárs a
szerződéshez nem járult hozzá és hozzájárulását vélelmezni sem lehet (például ingyenes
szerződésről van szó), továbbá, ha a vélelem megdőlt (bizonyítja, hogy a harmadik
személy tudott vagy tudnia kellett a hozzájárulás hiányáról), a szerződésből eredő
kötelezettségért nem felel. A megjelölt szerződés pedig vele szemben hatálytalan,
feltéve, hogy a szerződést kötő harmadik személy rosszhiszemű volt vagy ingyenesen
szerzett (a rosszhiszeműséget és ingyenességet - a fedezetelvonó szerződés
szabályaihoz hasonlóan - hozzátartozók között vélelmezni kell).
Másképp alakul a házastárs felelőssége harmadik személlyel szemben, ha a kötelem
szerződésen kívüli károkozásból, jogalap nélküli gazdagodásból vagy egyéb tényekből
keletkezett. Ha a házastársak más jogszabály alapján közös kötelezettek (például közös
károkozók, örököstársak, adótartozás alanyai), nem a családjogi, hanem az arra irányadó
szabályok szerint közösen felelnek. Abban az esetben, ha csak az egyik házastárs a
kötelezett (például bűncselekményével kárt okoz), a másik házastárs főszabály szerint a
harmadik személlyel szemben nem felel. Kivétel azonban ez alól az az eset, amikor a
bűncselekmény „haszna” őt is gazdagította (például a sikkasztásból eredő jövedelem a
közös vagyonba folyt be), ebben az esetben a harmadik személlyel (károsulttal)
szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a
tartozásért egyébként nem felel.
Rendezi a Javaslat a szerződést kötő házastárs felelősségét a házastársak egymás közötti
jogviszonyában is. Annak a házastársnak, aki házastársának tényleges hozzájárulása
nélkül kötött ügyletet, a házastársának az ezzel okozott vagyoni hátrányt meg kell
térítenie. A Javaslat a házastársak belső jogviszonyában a tényleges hozzájárulás nélküli
rendelkezésre speciális kártérítési szabályt állít fel. Az ilyen rendelkezéssel okozott kár
megtérítése alóli mentesüléshez a házastársnak azt kell bizonyítania, hogy a szerződés
megkötése megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha
az a közös vagyont károsodástól óvta meg (ez utóbbi esetre példa: a vihar által súlyosan
megrongált és további károsodással fenyegető ház helyreállítási munkálatainak
fedezetét egyes közös vagyoni tárgyak eladásából biztosítja).
5.	A vagyonközösség megszűnése
A Javaslat tételesen felsorolja a vagyonközösség megszűnésének eseteit. A házastársi
vagyonközösség a Javaslat értelmében a házassági életközösség idejére keletkezik.
Ebből következik, hogy a vagyonközösség megszűnésének leggyakoribb, a törvény
alapján bekövetkező módja az életközösség megszűnése. Megszűnik a vagyonközösség,
ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve
kizárják; erre a vagyon egy, pontosan körülhatárolható részében is lehetőségük van. A
vagyonközösséget a bíróság is megszüntetheti. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a
vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a bíróság a házassági életközösség
fennállása alatt megszüntesse. Erre a Csjt. szerint fontos okból van lehetőség, amit a
törvény nem részletez. A Javaslat példálózva felsorolja, hogy mik lehetnek azok az
indokolt esetek, amikor a bíróság az életközösség fennállása ellenére „feloldhatja” a
kérelmező házastársat a vagyonközösség köteléke alól. Ilyen esetnek minősül a
házastárs mértéktelen (a közös vagyonból őt illető részesedést meghaladó) eladósodása,
az egyéni vagy társas vállalkozásával szembeni végrehajtás, illetve felszámolási eljárás
479
megindulása, amely a másik házastárs részesedését veszélyeztetheti, végül az az eset,
amikor a másik házastársat gondnokság alá helyezték, de gondnokául nem a házastársát
rendelték ki.
A bíróság vagyonközösséget megszüntető határozatának jogkövetkezménye, hogy a
házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a vagyonelkülönítés
szabályai vonatkoznak. Ebből az is következik, hogy a bíróság más vagyonjogi rendszer
érvényesülését (például közszerzeményt) a vagyonközösség megszüntetése esetén nem
rendelhet el.
A Javaslat rendelkezik a vagyonközösség helyreállításának lehetőségéről is. Több
esetben előfordulhat, hogy az életközösség fennállása alatt megszűnik az az ok, amely
miatt a bíróság a vagyonközösséget megszüntette. Ilyenkor a vagyonközösség -
természetszerűen - nem áll automatikusan helyre. Tekintettel arra, hogy a megszüntetés
harmadik személyek érdekeit, az ő szempontjaik figyelembe vételét is jelentette, nincs
lehetőség arra sem, hogy a házastársak a vagyonközösséget szerződéssel helyreállítsák.
Erre csak a bíróságnak, a házastársak közös kérelme alapján van joga. A
vagyonközösség helyreállítására - értelemszerűen - csak a jövőre nézve kerülhet sor.
6.	A házastársi közös vagyon megosztása
A házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó igény a vagyonközösség
megszűnésével nyílik meg. Tekintettel arra, hogy az életközösség nemcsak a felek
elhatározásából, hanem az egyikük halála folytán is megszűnhet, ez a jog a házastárs
vagy a házastársak örököseit is megilleti, feltéve, hogy a vagyon megosztására korábban
(például, ha a bíróság az életközösség fennállása alatt megszüntette) nem került sor. A
közös vagyon megosztása történhet: 1) szerződéssel, vagy 2) a bíróság ítéletével. A
szerződésre a Javaslat - a Csjt. 27. § (3) bekezdésében foglaltakkal egyező - alakiságot
ír elő azzal a változtatással, hogy az nem csupán az életközösség alatt, hanem az
életközösség megszűnése után kötött szerződésre is vonatkozik; az alakiságtól csak a
közös vagyonhoz tartozó ingóságok tekintetében lehet eltekinteni és csak akkor, ha a
megosztás foganatba ment. A szerződésben a házastársak - a szerződéses szabadság
általános érvényességi keretei között - szabadon határoznak vagyonuk megosztásáról,
arra a törvény szerinti megosztási elvek nem irányadók.
Abban az esetben viszont, ha a bíróság a szerződésben nem rendezett igényekről dönt,
ügyelnie kell arra, hogy a szerződés és az ítélet tartalma együttesen feleljen meg a
vagyonmegosztás törvényi rendelkezéseinek.
Amennyiben a házastársak között nem jött létre szerződés, vagy a szerződés nem
rendezett minden kérdést a vagyon megosztásával vagy a vagyonközösség
megszűnéséhez kapcsolódó egyéb (például megtérítési) igényekkel kapcsolatban, a
házastársi közös vagyon megosztását, illetve a rendezetlenül maradt igények elbírálását
a bíróságtól lehet kérni. A bíróság által elrendelt vagyonmegosztással kapcsolatban a
Csjt. csak néhány rendelkezést tartalmaz, amiket a Javaslat részben pontosít, részben a
bírói gyakorlatban érvényes jogelveknek megfelelően több kérdésben kiegészít. A
Javaslat a vagyonmegosztásnál kiemeli, hogy a házastársi vagyonközösségből eredő
igényeket lehetőleg egységesen kell rendezni. Emellett a méltányos rendezés
követelménye változatlanul irányadó, ami a Családjogi Könyv alapelveiből is
következik.
Gyakori, hogy a közös vagyon és a házastársak különvagyonai vegyülnek egymással.
Ezért a jognak gondoskodni kell valamilyen formában az alvagyonok közötti
480
megtérítési igények kielégítéséről. A megtérítésre vonatkozó szabályokról jelenleg a
Csjt. 31. § (3) bekezdése rendelkezik. A gyakorlatban azonban vitás, hogy az egyik
alvagyon megtérítési igénye a másikkal szemben kötelmi vagy dologi természetű-e
(ennek különösen ingatlan esetén van - akár a lakáshasználat rendezésére is kiható -
következménye). A Javaslat szerint a megtérítési igény főszabály szerint kötelmi igény,
a ráfordítás folytán gyarapodó vagyon tulajdonosa térít a másik vagyon részére, a térítés
módja azonban történhet természetben is (például más vagyontárgyakkal). Kivétel ez
alól az az eset, amikor az egyik alvagyonhoz tartozó ingatlanra a másik alvagyonból
olyan ráfordítás történik, amely az ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését
eredményezi. A bírói gyakorlattal egyezően ilyenkor a megtérítést igénylő házastárs -
választásától függően - nemcsak pénzbeli megtérítésre, hanem az ingatlan arányos
tulajdoni hányadára is jogot formálhat.
A vagyontárgyak, vagyoni részesedések értékének megállapítására a magyar tételes jog
nem tartalmaz szabályt, a Javaslat ezt a hiányosságot a bírói gyakorlatnak megfelelően
pótolja. Ennek lényege, hogy a házastársak vagyoni részét a vagyonközösség
megszűnése szerinti állapot és érték alapján kell meghatározni, de a közös vagyon
megosztásáig terjedő időben beállt változásokat figyelembe kell venni (a megosztáskori
értéken kell számolni). Ez alól kivétel, ha ez az értékváltozás nem objektív okok
(például forgalmi értékváltozás), hanem - akár pozitív, akár negatív értelemben (például
ráfordítás, illetve kizárólagos használat, rongálás) - kizárólag valamelyik házastárs
magatartásának eredménye.
A vagyontárgyak szétosztásához hozzátartozik annak meghatározása, hogy melyik
vagyontárgy melyik házastársé legyen, illetve a tartozásokat a házastársak a
továbbiakban miként viseljék. E vonatkozásban elsődleges jelentősége a felek egyező
nyilatkozatának van, akik általában a vagyonmérleg legtöbb tétele tekintetében meg
tudnak egyezni abban, hogy melyik vagyontárgy melyikükhöz kerüljön. Abban az
esetben, ha ez mégsem történik meg, a bíróságnak az eset összes körülményei alapján
kell döntenie, a célszerűség (okszerű gazdálkodás), az arányosság (mindkét
házastárshoz kerüljenek lehetőleg értékálló vagyontárgyak és elhasználódó dolgok is)
valamint a méltányosság figyelembevételével.
A főszabály alól azonban egyes vagyontárgyak esetében a Javaslat kivételt tesz, mert
azok sorsát nem lehet a bíró egyedi mérlegelésére bízni. Az egyik házastárs
foglalkozásának, vagy egyéni vállalkozásának céljára szolgáló vagyontárgyak ezt a
házastársat kell, hogy megillessék, egyébként a foglalkozást nem tudná folytatni.
A vagyontárgyak és tartozások szétosztása körében új szabály, hogy a Javaslat azt is
meghatározza, miként lehet a vállalkozásba bevitt házastársi közös vagyont megosztani.
A megoldás lényege, hogy a másik házastárs csak a társasági tagsági jogok átruházására
vonatkozó szabályok szerint szerezhet a gazdasági társaságban vagyoni hányadot.
VII.	Fejezet
A házassági vagyonjogi szerződés
1.	Általános rendelkezések
A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása a Csjt.-ben nagyon hiányos. A
szerződés tartalmáról a Csjt. 27. § (2) bekezdése mindössze annyit mond, hogy „a
szerződésben a házasulók és a házastársak a törvény rendelkezéseitől eltérően
481
határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetve a különvagyonba”. Ez a
meghatározás nem ragadja meg a házassági vagyonjogi szerződés lényegét, amely a
házastársaknak csaknem valamennyi kérdésben lehetőséget ad vagyoni viszonyaik
szabad rendezésére, a törvényes vagyonjogi rendszerből való „kilépésre”, és nem ad
mintákat arra, hogy ez a „kilépés” miként történhet, még körvonalakban sem tartalmaz
diszpozitív rendelkezéseket a választható vagyonjogi rendszerekre. Részben ennek is
köszönhető, hogy a bevezetése óta eltelt lassan két évtizedben a házassági vagyonjogi
szerződés kötése a kívánt mértékben nem terjedt el. A Javaslat ezeket a hiányokat
kívánja - a gyakorlat igényeiből kiindulva - pótolni, és keretszabályokat adni ahhoz,
hogy ez a szerződéstípus betölthesse a társadalmi rendeltetését: egyrészről a házastársak
autonómiájának biztosítását, másrészt - bizonyos korlátok felállításával - a család
védelmét. A szabályok kialakításának fontos szempontja emellett, hogy megfelelő
védelmet adjon a házastársak hitelezői számára is.
A házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye a Családjogi Könyvben nyer
szabályozást, de ez nem változtat azon, hogy jogi jellegét tekintve szerződés, ezért
speciális szabályozás hiányában - természetesen - vonatkoznak rá a szerződésnek a
Kötelmi jogi Könyvben rögzített általános szabályai. A szerződési szabályok diszpozitív
jellegéből következően a feleknek lehetőségük van mind az általános, mind a speciális
rendelkezésektől eltérni, ha azt a törvény nem tiltja.
A házassági vagyonjogi szerződés eltér a házastársak egymás között létrejött más
szerződéseitől, így a házastársak egymással szembeni vagyoni igényeit (a
vagyonmegosztást) rendező szerződésektől. Alapvető jellegzetessége, hogy abban a
házastársak a házasság vagyonjogi hatásait a törvénytől eltérően szabályozhatják. A
Javaslat kiemeli a szerződés lényegi elemeit. E szerint a házasulók és a házastársak
megválaszthatják a vagyonjogi rendszert, amely életközösségük tartama alatt irányadó.
Megállapodásukban a házastársi vagyonközösség helyett a törvényben szabályozott más
vagyonjogi rendszert köthetnek ki; meghatározott rendeltetésű vagyontárgyaik (például
az üzleti, vállalkozási célú vagy akár mezőgazdasági célra használt, ingó és ingatlan
vagyontárgyaik) tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket állapíthatnak meg
(vegyíthetik a törvényben szabályozott rendszereket); és lehetőségük van arra is, hogy
egészben vagy részben eltérjenek a választott vagyonjogi rendszer szabályaitól, ha azt a
törvény nem tiltja.
A választható vagyonjogi rendszerek közül a törvény csak kettőt szabályoz (a
szerzeményi közösséget és a vagyonelkülönítést), amelyekre várhatóan - az eddigi
szerződéskötési gyakorlat szerint - igény lehet, és ezeknek is csak a körvonalait
(leglényegesebb rendelkezéseit) határozza meg. A rendszer kiválasztása esetén minden
bizonnyal szükség lehet ezeknek a keretszabályoknak a részletesebb kitöltésére, hogy
azok - a felek egyedi körülményeihez, életkörülményeikhez képest - a vagyoni
viszonyok kielégítő rendezésére alkalmasak legyenek.
2.	Közszerzeményi rendszer
A Javaslat olyan közszerzeményi rendszert szabályoz, amely a házastársnak az
életközösség alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal
szemben kötelmi igényt biztosít (értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség). A
kötelmi igény kielégítése azonban történhet a vagyonszaporulathoz tartozó egyes
vagyontárgyak kiadásával. Ennek a közszerzeményi rendszernek a lényege, hogy a
házastársak az életközösség alatt lényegében vagyonelkülönítésben élnek, önálló
482
vagyonszerzők, az életközösség megszűnése (vagy a szerződés korábbi megszűnése)
után azonban bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a
megosztását, ami a vagyonából közszerzemény.
3. Vagyonelkülönítési rendszer
A házastársak a szerződésben a törvényes vagyonjogi rendszertől úgy is eltérhetnek,
hogy a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy egyes, konkrétan
meghatározott vagyonszerzések tekintetében kizárják. Ha már vagyonközösségi
rendszerben élnek, ez a vagyonközösség megszűnését jelenti. Ilyen kizáró rendelkezés
esetén - ha a szerződésükben mást nem kötnek ki - közöttük a vagyonelkülönítés lesz
irányadó. Vagyonelkülönítés a törvény rendelkezése és a bíróság döntése következtében
is létrejöhet. A közös háztartás és a közös háztartásban nevelkedő gyermekük
költségeinek viselése azonban a házastársakat ilyenkor is közösen terheli és ettől
szerződéssel sem térhetnek el.
4.	A szerződés megszűnése
A kötelmi jogban szabályozott megszűnési eseteken kívül a házassági vagyonjogi
szerződés megszűnik akkor is, ha azt a bíróság a törvényben meghatározott esetben
megszünteti, valamint - a törvény erejénél fogva - akkor, ha megszűnik a házassági
életközösség, kivéve azt az esetet, ha annak oka az egyik házastárs halála és a szerződés
egyben a házastársak közös végrendelete. Bírósági megszüntetés esetén a Javaslat
értelmében az együttélő felek között vagyonelkülönítés lép életbe, míg az életközösség
megszűnésével minden házassági vagyonjogi kapcsolat megszűnik.
VIII.	Fejezet
A házastársi közös lakás használatának rendezése
A házastársi közös lakás használatára vonatkozó rendelkezések a Csjt. szerint nem a
házassági vagyonjogban, hanem azt követően, külön pontban vannak elhelyezve.
Kétségkívül érvek hozhatók fel a teljesen elkülönült szabályozás mellett is. A Javaslat
azonban azokat az elemeket kívánja erősíteni, amelyek a lakáshasználati jog vagyoni
jellegét és a vagyonmegosztás illetve a lakáshasználat rendezése közötti összefüggést
fejezik ki. Ezek valósulnak meg egyrészt a használati jog önálló forgalmi értékének
elismerésében, másrészt a lakáshasználat rendezésének - lehetőség szerint - a
vagyonmegosztás keretei közé terelésében. Mindezek miatt a Javaslat a házastársi közös
lakás használatának szabályait a Házassági vagyonjog cím egyik fejezetében helyezi el.
A házastársi közös lakás használatára, az azzal való rendelkezésre, végül a
lakáshasználat rendezésére speciális szabályok kidolgozását az teszi szükségessé, hogy
ez a lakás az, ami az esetek többségében a család számára az otthont jelenti, s mint
ilyen, a családi élet, a gyermekek felnevelésének színtere. Ezért mind a nemzetközi
dokumentumokban mind a külföldi jogrendszerekben elterjedt, hogy a házastársaknak
és gyermekeiknek a lakás használatához fűződő jogát attól függetlenül részesítik
védelemben, hogy a lakás, mint „vagyontárgy” melyikük tulajdona vagy bérlete.
Ezeknek a nemzetközi tendenciáknak a Csjt. 31/A-D. §-ai is alapvetően megfelelnek.
Ezért a Javaslat a hatályos családjogi szabályozáson csak kisebb, az élethez közelebb
483
álló, nagyrészt egyszerűsítést tartalmazó változtatásokat hajt végre. Így például a
Javaslat a lakáshasználati jog ellenértékének bonyolult számítási módját mellőzi,
megpróbál többfajta rendezési lehetőséget adni ahhoz, hogy az elvált házastársak ne
kényszerüljenek együtt lakni a továbbiakban, igyekszik arra ösztönözni a házastársakat,
hogy a lakáshasználatot - ha lehetséges - a közös vagyon megosztásával együtt
rendezzék.
Harmadik Rész
Az élettársi kapcsolat
VII.	Cím
Az élettársi kapcsolat létrejötte és családjogi hatásai
A hatályos jogban az élettársi kapcsolat fogalmát és annak vagyonjogi hatásait a Ptk.
tartalmazza, a vagyoni viszonyokra irányadó rendelkezések a Kötelmi jogi résznek a
társaságokról szóló fejezetében találhatók. Ez a megoldás ma már nem felel meg sem az
élettársi kapcsolat jellegének, sem azok társadalmi megítélésének.
A Javaslat az élettársi kapcsolatra irányadó magánjogi szabályokat a házasságra
vonatkozó rendelkezéseket követő részben gyűjti össze. Ezzel kifejezésre juttatja, hogy
az élettársak viszonyát az európai államok többségének megfelelően családjogi
kapcsolatnak tekinti, annak elismertsége, támogatottsága azonban nem azonos a
házasságéval, és elkülöníti a külön részben szabályozott rokonságra vonatkozó
szabályoktól is. Az egyik élettárs halála esetén a túlélő élettárs jogaival kapcsolatban
további szabályokat tartalmaz a Hetedik Könyv.
Az élettársi kapcsolatnak a Javaslat családjogi tárgyú szabályai közé helyezésén
túlmenően tartalmi változásokra is sor kerül. A Javaslat előírja az élettársak számára is a
kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettséget és bővíti az élettársak jogait a
kapcsolat megszűnése esetén (hosszabb idejű élettársi kapcsolatot követően tartási és
lakáshasználati jog). A vagyoni jogok tekintetében egyidőben kívánja az élettársak
vagyoni önállóságát növelni és a vagyonszaporulatra nézve mindkét élettársnak a
szerzésben való közreműködésével arányos részesedést biztosítani. Nem változtat
ugyanakkor a Javaslat, a lényeget illetően az élettársak fogalmán, és azon sem, hogy az
élettársi kapcsolatot tényhelyzetnek tekinti. Nem köti az élettársi kapcsolat elismerését
bizonyos idejű együttéléshez. Változatlan az is, hogy - a házastársakkal ellentétben - az
élettársak közös gyermekként nem fogadhatnak örökbe, és az élettárs apaságához
vélelem - a házastárstól eltérően - a kapcsolat fennállása alatt nem fűződik (kivéve az
apaság speciális esetét, az élettársak kérelmére lefolytatott humán reprodukciós
eljárással bekövetkezett fogamzást).
A Javaslat számot vet azzal is, hogy aki élettársi kapcsolatot létesít, jogi szempontból
kötetlenebbül kívánja e társkapcsolatát alakítani, mintha házasságot kötne. Ezért az
élettársi kapcsolatokat a Javaslat változatlanul nem rendezi a házastársi viszonyok
szabályainak megfelelő részletességgel, hanem azokra csupán keret-szabályokat ad, de
az eddigi Ptk.-beli két §-hoz képest jelentősen növelt, bővített terjedelemben. E
visszafogottsággal lehetővé kívánja tenni azt is, hogy túlzottan merev és minuciózus
szabályok ne gátolják a fejlődést ezen a gyorsan változó jogterületen.
Az élettársak fogalmát a Javaslat lényegében a Ptk.-nak - az Alkotmánybíróság
14/1995. (III. 13.) AB határozata következtében - az 1996. évi XLII. törvénnyel
484
módosított rendelkezésével (685/A. §-a) egyezően határozza meg. E szerint: „az
élettársak két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági
közösségben élő személy”. Ebből nyilvánvaló, hogy a Javaslat változatlanul mind a
különnemű, mind az azonos nemű személyek együttélését élettársi kapcsolatnak tekinti,
amennyiben az a törvényi feltételeknek megfelel.
Az utóbbi évek bírói gyakorlatában több esetben felmerült, hogy fennállhat-e élettársi
kapcsolat akkor, ha valamelyik élettárs egyidejűleg mással is életközösségben él. A
Legfelsőbb Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a házassági
életközösség a házastársak vagy egyikük egyidejű élettársi kapcsolatának fennállását
kizárja. A Javaslat ezt a fontos jogtételt úgy emeli be a tételes jogi rendelkezések közé,
hogy nemcsak a házassági együttélés, bejegyzett élettársi életközösség, hanem a mással
már fennálló élettársi kapcsolat ténye is kizárja a további élettársi jogviszony
megállapíthatóságát, még ha az utóbbinak fenn is állnak a törvényi feltételei. Ennek
indoka egyrészt az, hogy ebből a szempontból nem indokolt különbséget tenni a
házassági, bejegyzett élettársi életközösség és az élettársi kapcsolat között. Másrészt
ellenkező esetben nemcsak a kapcsolat magánjogi, hanem annak nem magánjogi
(például társadalombiztosítás, lakásszerzés) jogkövetkezményei is egyszerre több
„élettársi” együttélés alapján igénybe vehetők lennének, ami visszaélésekre adna
lehetőséget.
A másik pontosítás a Ptk. fogalom meghatározásához képest, hogy az e címben
szabályozott, tipikusan szexuális elemet is tartalmazó társkapcsolat nem jöhet létre
olyan közeli rokonok között, akik között a házasság is el nem hárítható akadályba
ütközne, mivel közöttük a nemi kapcsolat vérfertőzést valósítana meg. Az ilyen közeli
rokonok vagyonszerzésére a közös háztartásban élő más hozzátartozókra vonatkozó
rendelkezések alkalmazhatók, őket azonban akkor sem lehet élettársaknak tekinteni, ha
egyébként házasságkötés nélkül érzelmi és gazdasági közösségben élnek. Ez látszólag
szűkítést jelent a jelenlegi élettárs definícióhoz képest, valójában azonban egy mindenki
előtt nyilvánvaló és követett erkölcsi tételt emel be a törvénybe. A közös háztartásban
élő egyenesági rokonokat, testvéreket a közfelfogás sem tekinti élettársaknak.
A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy a Javaslat családjogi rendelkezései az élettársi
kapcsolat ténylegességéhez fűznek joghatást. A külön törvényben szabályozott Élettársi
Nyilatkozatok Országos Nyilvántartása csak a kapcsolat fennállásának
bizonyíthatóságát teszi könnyebbé.
A Javaslat előírja az élettársak számára is a kölcsönös együttműködési és szolidaritási
kötelezettséget. Az élettársi kapcsolat családjogi jellegéből következik, hogy az
élettársakat szolidaritási kötelezettség terheli egymással szemben. A kölcsönös
támogatási kötelezettség magában foglalja a másik élettárs tartását, ápolását, gondozását
is.
VIII.	Cím
Az élettársi tartás
A Javaslat a magyar jogban teljesen új jogintézményként szabályozza az élettársaknak
egymással szemben fennálló tartási kötelezettségét a kapcsolat megszűnése esetén. A
tartáshoz való jognak az a kiindulópontja, hogy hosszabb időn át fennállott élettársi
kapcsolat megszűnése esetén valamiféle védettséget kell biztosítani az arra rászoruló
élettársnak. A Javaslat hosszabb időn át fennállott élettársi kapcsolat esetén ismeri el a
485
volt élettárs jogát a tartásra azzal, hogy két időtartamot jelöl meg az élettárs tartási
jogának feltételéül: ha az élettársak kapcsolatából gyermek született, egyévi, egyébként
tízévi élettársi együttélés alapozza meg a tartási jogosultságot a volt élettárssal szemben,
feltéve, hogy a tartás egyéb jogi feltételei fennállnak.
Az élettársi tartás egyéb jogi feltételei (önhibán kívüli rászorultság, megfelelő
teljesítőképesség, megállapodás lehetősége a tartás egyszeri juttatással való
teljesítéséről) a házastársi tartással egyezően kerülnek meghatározásra. Eltérő
szabályozás érvényesül viszont abban, hogy az életközösség megszűnésétől számítva
mennyi időn belül kell a rászorultságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az élettárs volt
élettársától tartást igényelhessen: a házastársaknál öt év, az élettársaknál csupán egy év
ez az időtartam, s attól a bíróság különös méltánylást érdemlő esetben élettársaknál is
eltérhet.
A családjogi tartás rendelkezései szerint a tartásra jogosultság sorrendjében az élettárs a
házastárssal, az elvált házastárssal egy sorba kerül. Ezzel összhangban mondja ki a
Javaslat azt is, hogy nemcsak a saját szükséges tartás, hanem az - akár kiskorú, akár
nagykorú - gyermek tartásának veszélyeztetettsége is mentesíti a másik élettársat az
élettársi tartás kötelezettsége alól.
IX.	Cím
Az élettársak vagyoni viszonyai
A Ptk. az élettársak vagyoni kapcsolatát egyetlen bekezdésben rendezi, rögzítve, hogy
az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek
közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos
mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való
közreműködésnek számít [Ptk. 578/G. § (1) bek.]. Ezek a szűkszavú rendelkezések nem
adnak választ számos, a gyakorlat által felvetett kérdésre.
A Javaslat nem kívánja a jelenleginél sokkal részletesebben szabályozni az élettársak
vagyoni viszonyait, a gyakorlatban felmerülő leglényegesebb kérdésekre azonban
egyértelmű eligazítást kíván adni. Miként a házastársak esetén, az élettársaknál is az
első helyre teszi a vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének lehetőségét, a szerződés
alakiságára, tartalmára és harmadik személlyel szembeni hatályára vonatkozó
előírásokkal együtt. Az élettársak közti törvényes vagyonjogi rendszerként pedig - a
gyakorlatban felmerült problémákra válaszként - az ún. közszerzeményi rendszerhez
hasonló megoldást alakít ki.
A Javaslat nagyobb nyomatékot kíván adni a vagyoni viszonyok előzetes rendezésének
azzal, hogy - a házassági vagyonjogi szerződés mintájára - a törvényben az élettársi
vagyonjogi szerződés kötésének lehetőségét is megjeleníti. A Javaslat kifejezésre
juttatja, hogy ebben a szerződésben, miként a házastársak, az élettársak is
meghatározhatják az együttélés idejére, hogy milyen módon alakuljanak a vagyoni
viszonyaik. A szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és ennek során bármilyen
olyan vagyonjogi rendszert kiköthetnek, amely a házastársak között érvényesül, ideértve
természetesen a vagyonközösséget is. A „gyengébb fél védelme” illetve a jogviták
megelőzése érdekében az élettársak közti vagyonjogi szerződés is ugyanolyan alaki
feltételek között érvényes, mint a házassági vagyonjogi szerződés, vagyis ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni.
486
A Javaslat - szerződés hiányában - az élettársak között egy, a közszerzeményi
rendszerhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszer körvonalait határozza meg E szerint
az élettársak az együttélésük alatt önálló vagyonszerzők, egyikük szerzése sem hat ki a
másikra, egymás tartozásaiért nem felelnek. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor
a közöttük fennálló együttműködési és támogatási kötelezettség. Az élettársi kapcsolat
megszűnése esetén azonban bármelyikük követelheti a másiktól az együttélés alatt
keletkezett vagyonszaporulat megosztását. A vagyonszaporulathoz nem számítható
hozzá az a vagyon (beleértve a vagyon aktív és passzív részét is), ami házastársak
esetén különvagyonnak minősülne; az egyes vagyonrészek jellege tekintetében ugyanis
nem indokolt különbséget tenni a házastársak és az élettársak között. A
vagyonszaporulat meglétét az igényt érvényesítő élettársnak, a különvagyont az erre
hivatkozó élettársnak kell bizonyítania.
Az élettársakat a vagyonszaporulatból változatlanul a közreműködésük arányában illeti
meg részesedés, ellentétben a házastársak - közszerzemény esetén is - egyenlő arányú
szerzésével. A közreműködés arányában azonban nemcsak a háztartásban és a
gyermeknevelésben, hanem - ami az utóbbi évtizedben igen gyakori - a másik élettárs
vállalkozásában „családtagként” az élettársi kapcsolatra tekintettel végzett
tevékenységet is értékelni kell; ez alól csak akkor van kivétel, ha az élettársak között e
tekintetben eltérő megállapodás (munkaszerződés, megbízási jogviszony) van.
Változatlan szabály, hogy ha a szerzésben való közreműködés aránya a bizonyítási
eljárás lefolytatását követően sem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni. Ez alól
azonban a bíróság kivételt tehet, ha az a felek bármelyikére nézve méltánytalan vagyoni
hátrányt jelentene (például az összehasonlítható jövedelmek bizonytalansága miatt a
közreműködés aránya nem állapítható ugyan meg, de a körülmények mérlegelése
alapján nyilvánvaló, hogy az élettársak nem egyenlő mértékben vettek részt vagyonuk
gyarapításában).
X.	Cím
Az élettársak lakáshasználatának rendezése
A Javaslat speciális szabályokat állapít meg az élettársi jogviszony megszűnése esetén a
lakáshasználat rendezésére. Elsődleges elv e szabályok körében is a lakáshasználatra
jogosult kiskorú gyermek érdeke.
A hatályos jog szerint az élettárs e minőségében nem részesül védelemben az élettársi
kapcsolat megszűnésekor az élettársával közösen használt lakás tekintetében.
Amennyiben tulajdonostárs vagy bérlőtárs, jogcímének megfelelő jogosultságok illetik
meg, illetve kötelezettségek terhelik. Abban az esetben azonban, ha csupán „szívességi”
lakáshasználó volt élettársa lakásában, az élettársi kapcsolat befejezésével ez a jogcíme
megszűnik és - bármilyen hosszú élettársi együttélést követően - köteles az addig
közösen használt lakást elhagyni. Ez a jogi helyzet azonban ma már nem felel meg az
élettársi kapcsolat családjogi jellegének, és ellentétben áll az élettársak gyermekének
(különösen a közös kiskorú gyermeknek) a lakás használatához fűződő, védendő
érdekével. A Javaslat ezért az élettársi jogviszony megszűnése esetén a lakáshasználat
rendezésére speciális szabályokat alkot: egyrészt a jelen rendelkezések között, másrészt
-	ha az élettársi kapcsolat az egyik élettárs halálával szűnik meg - a túlélő élettárs (és a
közös gyermek) védelmében a Hetedik Könyvben.
487
Az élettársak lakáshasználatára vonatkozó szabályok részben hasonlítanak a házastársi
lakáshasználat szabályaihoz (elsősorban a közös jogcímen használt lakás esetén),
részben eltérnek attól (az egyik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás
tekintetében). Elsődleges elv azonban e szabályok körében is a lakáshasználatra jogosult
kiskorú gyermek védelme, amely mindkét esetben döntő tényező a további használat
szempontjából.
Miként a házastársaknak, az élettársaknak is lehetőségük van arra, hogy az élettársi
jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt az életközösség megszűnése esetére
szerződéssel rendezzék a közösen lakott lakás használatát. Ennek tartalmát szabadon
állapítják meg, és a bíróság a szerződéstől - a házastársakéhoz hasonlóan - csak a közös
kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében térhet el. E komoly
jogkövetkezményekkel járó szerződést ugyanúgy indokolt közokiratba vagy ügyvéd
által ellenjegyzett magánokiratba foglaláshoz kötni, mint a házastársaknál, ezáltal az
ügyvéd vagy közjegyző tájékoztatási kötelezettsége biztosítja, hogy a felek jogaik és
kötelezettségeik teljes tudatában rendelkezzenek.
Az élettársak közös jogcíme (közös tulajdona, haszonélvezeti joga, bérlőtársi
jogviszonya) alapján használt lakás további használatáról a bíróság a lakáshasználatra
jogosult kiskorú gyermek (aki e § alkalmazásában bármelyikük gyermeke lehet)
megfelelő lakáshoz fűződő jogának a figyelembe vételével dönt. Ez nem jelenti
feltétlenül azt, hogy a gyermek lakáshasználati jogát a közös lakásban kell biztosítani,
hanem csak annyit, hogy a bíróságnak olyan megoldást kell választania, hogy a
gyermek ne váljon hajléktalanná.
A bíróság mindazokat a megoldásokat alkalmazhatja az élettársak között, amelyeket a
házastársak közös jogcíme alapján használt lakás esetében (a használat megosztása, az
egyik élettárs feljogosítása a kizárólagos használatra), és lakáshasználati jog ellenértéke
fejében pénzbeli térítést ítélhet meg a lakásból távozó élettárs javára.
A volt élettárs használati joga a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott
lakásban megszűnik, amikor az élettársi kapcsolat véget ér. Kivételes esetben, hosszabb
élettársi kapcsolat esetén azonban a bíróság a volt élettársat - kérelmére -
feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás további
használatára is. A hosszabb élettársi kapcsolat, amennyiben az élettársaknak nincs közös
kiskorú gyermeke - a tartásra való rendelkezésekkel egyezően - tíz év, közös kiskorú
gyermek esetében azonban már egy év is elegendő. Ez utóbbi rendelkezést az indokolja,
hogy a lakás használatának biztosítása a gyermek számára elemi létfeltétel, amelyhez
egy bizonyos - minimális - idejű együttélés szükséges ugyan, hogy egyáltalán
megállapíthatóak legyenek az élettársi kapcsolat elemei, hosszabb időtartam előírása
azonban már a gyermek alapvető érdekeit sértheti. A tartással ellentétben az előírtnál
rövidebb idejű élettársi kapcsolat esetén a bíróság nem adhat a jogcímmel nem
rendelkező élettársnak lakáshasználati jogot.
Negyedik Rész
A bejegyzett élettársi kapcsolat
A hatályos jog a párkapcsolatoknak három különböző formájához fűz
jogkövetkezményt: házasság, élettársi kapcsolat, bejegyzett élettársi kapcsolat. A
különböző neműek és az azonos neműek számára is kétféle alternatíva kínálkozik: a
különböző neműek választhatják a házasságot vagy az élettársi kapcsolatot, az azonos
neműek választhatják a bejegyzett élettársi kapcsolatot vagy élhetnek a kevesebb
488
kötöttséggel járó élettársi kapcsolatban. A bejegyzett élettársi kapcsolatról, annak
joghatásairól jelenleg a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint
az élettársi viszony megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló
2009. évi XXIX. törvény rendelkezik. A külön törvényben szabályozott jogintézmény
lehetővé teszi, hogy két azonos nemű nagykorú személy anyakönyvvezető előtt
bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthessen. A külön törvény a bejegyzett élettársi
kapcsolatra általában a Csjt. házasságra vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni és
csak a házasságtól eltérő jogkövetkezményekre utal külön.
A Javaslat családjogi szabályaival nem váltja fel a külön törvényi szabályozást, és
megismételni sem kívánja a külön törvény rendelkezéseit, csak rendszertanilag helyezi
el a Kódexben a bejegyzett élettársi kapcsolatot, mint a magánjogba tartozó
jogintézményt. A Negyedik Könyv utal a családjogi joghatásokra, a Hetedik Könyv
pedig a kapcsolat öröklési jogi jogkövetkezményeit szabályozza. Ebben sincs változás a
hatályos joghoz képest, mivel a bejegyzett élettársi kapcsolat családjogi és öröklési jogi
joghatásai - jól-rosszul - a Csjt., és Ptk. rendelkezéseiben is átvezetésre kerültek. A
Javaslat e tekintetben a párhuzamos szabályozás (külön törvény - Csjt. és Ptk.)
ellentmondásait küszöböli ki.
Ennek megfelelően a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal teljesen azonos módon
jön létre, a partnerek az anyakönyvvezető előtt együttesen kell megjelenjenek, és
személyesen kell kijelentsék, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot
létesítenek. A jogintézmény a házassággal azonos vagyonjogi, öröklési jogi
joghatásokkal jár. Az életközösség létrejötte - eltérő szerződési rendelkezés hiányában
-	a bejegyzett élettársak között is vagyonközösséget keletkeztet, a közös- és a
különvagyon megszerzésére, a vagyontárgyak használatára, kezelésére és az azokkal
való rendelkezésre, a vagyon megosztására és a harmadik személyekkel szemben
fennálló felelősségükre is a házastársakra előírt szabályok az irányadóak. Természetesen
a bejegyzett élettársak is megállapodhatnak a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően,
köthetnek egymás között vagyonjogi szerződést, aminek érvényességéhez ugyanúgy
közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati forma szükséges. A felek tartási
és lakáshasználati jogai és kötelezettségei is a házastársakéval azonosak.
Alapvetően eltér a házastársakétól a bejegyzett élettársakra vonatkozó szabályozás
annyiban, hogy gyermeket sem együttesen nem fogadhatnak örökbe, sem arra nincs
lehetőségük, hogy partnerük gyermekét örökbe fogadják. A bejegyzett élettársakra nem
vonatkoznak a házastársakra irányadó névviselési szabályok sem.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására irányadó
szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy bejegyzett élettársak esetén lehetőség van a
kapcsolat közjegyző előtti megszüntetésére is.
ÖTÖDIK RÉSZ
A ROKONSÁG
XI.	Cím
A rokoni kapcsolat
A Csjt.-nek „A család” c. Második része négy fejezetben négy kérdéskört szabályoz,
sorrendben: a családi jogállást, az örökbefogadást, a rokonok eltartását és a szülői
felügyeletet. A Javaslat mind ennek a résznek a címét, mind szerkezetét illetően
489
változtatást tart szükségesnek. A tárgybeli rész szerkezete a hatályos törvényhez képest
akként módosul, hogy a rész első címe röviden szól a rokoni kapcsolatról, a második
cím a leszármazáson (tipikusan vérségi leszármazáson) alapuló szülő-gyermek
kapcsolatról, a harmadik cím az örökbefogadásról, a negyedik és az ötödik cím pedig a
rokoni kapcsolat két legfontosabb jogi szabályozást igénylő kérdésköréről: a szülői
felügyeletről és a tartásról. A Csjt.-hez képest tehát a szülői felügyeletre és a tartásra
vonatkozó rész „helyet cserél” egymással, amit az indokol, hogy a családjogi szabályok
élén ma már mindenütt a szülő-gyermek kapcsolat kérdéseinek kell állniuk; a gyermek
családi jogállását meghatározó rendelkezések után tehát a szülői felügyelet szabályainak
kell következniük.
A Javaslat magát a „rokonság” fogalmát nem határozza meg, de a rokonság két
egyenértékű fogalmát: vér szerinti leszármazást és az örökbefogadást az egyenesági
rokonság kapcsán együtt említi.
A Javaslat - a Csjt.-vel egyezően - kimondja, hogy az örökbefogadott mind az
örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének
jogállásába lép. A leszármazáson alapuló szülő-gyermek viszonyban a családi
jogállásnak ez a teljessége értelemszerű. A gyermek szempontjából elvi jelentőségű
annak a jogtételnek a rögzítése, hogy a gyermek leszármazásával, illetve
örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül. A
Javaslat egyértelművé teszi, hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érheti
tehát a gyermeket azáltal, hogy a szülői jogállás betöltésére vele kapcsolatban milyen
módon került sor (házasságból vagy házasságon kívül született-e, vérszerinti vagy
örökbefogadó szülői nevelik-e stb.). Ez nem csupán a szülő-gyermek jogviszony
családjogi jogkövetkezményeire, hanem annak más jogi hatásaira is vonatkozik (például
a gyermek nem csupán az apjának nyilvánított férfinek, hanem apja rokonának is
törvényes örököse).
XII.	Cím
A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat
IX.	Fejezet
Az apai jogállás keletkezése
1.	A Javaslat ebben a részben a szülői jogállás keletkezésére és a nem kívánt szülőség
elhárítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza: e körben rendelkezik az apai
jogállás keletkezéséről, az apaság vélelmének megdöntéséről, illetve az anyai jogállás
kérdéseiről. A Csjt.-től eltérően nem külön pontban, hanem - a Negyedik Könyvben
más helyen is követett gyakorlatnak megfelelően - szorosan az anyagi joghoz
kapcsolódva rendelkezik a családi jogállás megállapítására irányuló perek egyes
szabályairól (perindításra jogosultak - alperesek, képviselet). Ezt a megoldást itt az is
indokolja, hogy az apai jogállás betöltésére irányuló más eljárások (például az
elismerésen alapuló apaságnál a gyámhatósági, anyakönyvezési eljárás) alapvető
szabályai is az anyagi jogi rendelkezések között vannak elhelyezve, mivel
elválaszthatatlanok azoktól. További szerkezeti változás, hogy a gyermek
névviselésének szabályai, amelyeket a Csjt. „A családi jogállás” c. fejezete tartalmaz,
átkerülnek „A szülői felügyelet” címbe, a képzelt szülők bejegyzésére vonatkozó
rendelkezések pedig a gyámhatósági, illetve az anyakönyvi jogszabályokba, mivel egyik
490
szabály-csoport sem tartozik a családi státusz kérdései közé. A képzelt szülők
bejegyzésének Csjt.-ben való elhelyezése a gyakorlatban félreértésre is adott okot, mivel
a fiktív apai név bejegyzése önmagában semmiféle rokoni kapcsolatot nem létesít a
gyermek és más személy között, így nem keletkeztet apasági vélelmet, ha az anyával
utólagosan házasságot kötő férfi a képzelt apai név bejegyzése során csupán ahhoz járult
hozzá, hogy a gyermek az ő családi nevét viselje.
2.	A Javaslat koncepcionálisan nem változtat az apai jogállás szabályozásán. Lényeges
változást jelent azonban, hogy az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljáráson
alapuló származást beilleszti a Csjt. vélelmi rendszerébe, a vélelmek szabályozásának
sorrendjében mutatkozó következetlenségeket kiküszöböli. Megszűnik a teljes hatályú
és a házasságkötést megelőzően tett apai elismerő nyilatkozat különállása, azokat a
Javaslat az elismerés azonos formájaként kezeli, szabályaikat egységesíti, nem engedi
meg az apaság megtámadását, ha az bírói határozaton alapul, így az apaság bírósági
megállapítását megdönthetetlen vélelemmé emeli. A Javaslat szakít továbbá azzal a
hagyománnyal, amely elzárja az anyát attól, hogy az apaság megállapítása iránti perben
fél lehessen, illetve a gyermek családi jogállását érintő eljárásokban a gyermekét
képviselhesse.
A Javaslat tételesen felsorolja az apai jogállást keletkeztető jogi tényeket abban a
sorrendben, ahogy azokat alkalmazni kell. Ennek megfelelően az anya házasságához
fűződő vélelmet az élettársak esetében alkalmazott, emberi reprodukcióra irányuló
különleges eljárás követi, azután következik az apai elismerés, végül az apaság bírói
megállapítása. Nincs változás a tekintetben, hogy az apaság alaptényállása a gyermek
anyjának házastársi kapcsolata. A Javaslat a reprodukciós eljáráshoz fűződő vélelmet
beilleszti az apaságot keletkeztető jogi tények rendszerébe, ami a Csjt.-ben nem elég
egyértelműen valósul meg.
Lényeges változás, hogy a Javaslat nem nevesíti külön az utólagos házasságkötésen
alapuló elismerést. A Csjt. az apai elismerés két formáját ismeri: a teljes hatályú apai
elismerést (Csjt. 37. §) és az utólagos házasságkötésen alapuló apai elismerést (Csjt.
39. §), a kettő közé iktatva az apaság bírói megállapításának szabályait (Csjt. 38. §). A
két elismerésnek ez a rendszerbeli elhelyezése is zavart keltő, de az elismerés két
formájának fenntartása is indokolatlan.
A Javaslat a kétféle elismerés szabályainak egységesítése és a szabályozásban
mutatkozó különbségek további szűkítése, illetve megszüntetése mellett foglal állást. Az
utólagos házasságkötésen alapuló elismerésnek az a feltétele, hogy a nyilatkozat az
anyának már megszületett gyermekére vonatkozhat és annak megtételére
anyakönyvvezető előtt kerülhet sor, az egységes szabályok mellett is értelemszerűen
fennmarad. Nem mellőzhető az apai jogállás betöltetlenségére vonatkozó szabály sem,
ami a házasságon, a reprodukciós eljáráson alapuló vélelem, továbbá korábbi teljes
hatályú elismerés vagy az apaságot megállapító jogerős ítélet hiányát jelenti. Ezért a
Javaslat a házasságkötés létesítése előtti elismerő nyilatkozatot is a teljes hatályú apai
elismerés szabályainak körébe vonja. Nem teszi az elismerés hatályosulását attól
függővé, hogy a házasságot hat hónapon belül megkötik-e. Nem indokolt annak a
különbségnek a fenntartása sem, hogy a házasságkötés létesítése előtt tett nyilatkozat
nem támadható meg a nyilatkozat jogi feltételeinek hiányában, hiszen így az elismerés
és a hozzájárulások jogi feltételeinek elmaradásához indokolatlanul nem fűződnek
magánjogi jogkövetkezmények. Végül szükségtelen az a feltétel is, hogy apaság
megállapítása iránt más férfival szemben ne legyen folyamatban per, hiszen az elismerni
akaró férfi a hatályos szabályok mellett is elérheti a Csjt. 37. §-a szerint tett elismerő
491
nyilatkozattal a gyermek vállalását e szabály „félre tételével”. A szabályok
egységesítése mellett szól az is, hogy a gyakorlatban csak elenyésző számban kerül sor
az anyakönyvvezetők előtt a házasságkötésre tekintettel tett elismerésre.
A teljes hatályú apai elismerés részletszabályaiban a Javaslat a Csjt.-hez képest kisebb
változásokat és fogalmazásbeli pontosításokat tartalmaz. Így például elhagyja a törvény
szövegéből azt, a gyakorlatban ma sem érvényesített feltételt, hogy elismerő
nyilatkozatot az a férfi tehet, akitől a gyermek származik, hiszen ezt a körülményt
egyetlen hatóság, amely előtt a nyilatkozat megtehető sem jogosult vizsgálni, és arra
felhatalmazni őket a jövőben sem kívánatos. További változás, hogy a Javaslat
valamennyi elismerésre kiterjeszti azt a szabályt, hogy ha más férfi apaságának
megállapítása iránt per van folyamatban, ez az apai elismerés teljes hatályúvá válását
befolyásolja.
A Javaslat az apaság bírói megállapításának lényegi szabályain nem változtat, de azt
szinte megdönthetetlen vélelemként kezeli. Még a lehetőségét is elveti tehát annak,
hogy miután a bíróság „az összes körülmény gondos mérlegelése alapján” alaposan
következtetett az apaságra, újabb per induljon annak bizonyítására, hogy „lehetetlen”,
hogy a gyermek a vélelmezett apától származik.
3.	A Javaslat az apasági per indítására a hatályos jog szerint jogosultak mellett az anya
részére is lehetőséget ad. Annak érdekében, hogy a gyermek - akinek érdekeltsége az
esetek nagy részében az anyáéval azonos - az anya perindítása esetén ne váljon
alperessé, megengedi, hogy az ilyen perben a gyermek a gyámhatóság hozzájárulásával
az anya pertársaként vehessen részt. A hatályos jog csak a donor férfival szemben zárja
ki az apaság megállapítása iránti per megindításának lehetőségét, ennek fordítottjára
(azaz, hogy a donor indíthat-e ilyen pert) nincs szabály. A Javaslat ezt pótolja, amikor
kimondja, hogy ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult
perindításra az a férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet adományozott.
X.	Fejezet
Az apaság vélelmének megtámadása
A vélelem megtámadása a megtámadási okok, a megtámadásra jogosultak köre és a
megtámadási határidők kérdésében szorul rendezésre. A Javaslat a Csjt.-vel azonosan
rendelkezik az apasági vélelem tartalmi okból való megtámadásának lehetőségéről,
mely szerint az apaság vélelme természetes úton történő fogamzás esetén azon az
alapon támadható meg, hogy a vélelmezett apa nem a gyermek biológiai szülője. A
Javaslat és a Csjt. egyaránt rendelkezik arról is, hogy a teljes hatályú elismerésen
alapuló apaság esetén a vélelem formai okból is megtámadható: a hatályos jog szerint
azon az alapon, hogy az elismerő nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes
hatálya. A Csjt. azonban nem részletezi, hogy a „jogi feltételek hiánya” alatt mit kell
érteni: csak a Csjt. 37. §-ában felsorolt feltételek (hozzájáruló nyilatkozatok,
korkülönbség) hiányát, vagy például azt is, ha az elismerő nyilatkozat akarathibában
szenved (azt tévedés, megtévesztés vagy kényszer hatása alatt tették). Az egységes
polgári kódexen belül nincs ésszerű indoka annak, hogy a jogalkotó éppen az ilyen, az
elismerő egész életére kiható jognyilatkozat megtámadását zárja ki akkor, ha az
akarathiányos. Ezért a Javaslat az elismerésen alapuló apaság megtámadását akarathiba
esetén is lehetővé teszi.
492
A Javaslat a megtámadási okok körét kiegészítve, nevesíti azt az esetet, amikor az apai
elismerő nyilatkozatot jogszabályi rendelkezések megkerülése céljából tették. Ilyen eset
lehet például, ha az apai elismerő nyilatkozat célja az idegenrendészeti szabályok
megkerülése vagy az apai elismerő nyilatkozatot az örökbefogadási szabályok kijátszása
céljából tették. Az utóbbi években elterjedt, hogy az örökbefogadni szándékozó - de
örökbefogadásra alkalmasságot igazoló gyámhatósági határozatot szerezni nem tudó -
férfi apai elismerő nyilatkozatot tesz a rendezetlen családi jogállású gyermekre, majd
felesége házastársi örökbefogadás engedélyezését kéri. Így az örökbefogadás eljárás
megkerülésével, ellenőrizetlen körülmények közé kerülhet a gyermek. Természetesen
ilyen esetben is szűk határidőn belül és csak akkor van mód az apai elismerő nyilatkozat
ügyész vagy gyámhatóság általi megtámadására, ha az a gyermek érdekeivel nem áll
ellentétben.
A Javaslat kifejezetten rendelkezik a vélelem megtámadása kizártságának eseteiről. A
Javaslat két esetben nem engedi meg az apaság vélelmének megtámadását. Az első - a
hatályos jogban is ismert - eset [Csjt. 43. § (1) bek.], ha a származás reprodukciós
eljárás következménye; ilyenkor ugyanis a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat
létrejöttének nem (vagy nem elsősorban) a biológiai származás az alapja, hanem a
férfinak a reprodukciós eljárásban való részvétele. Második esetként a megtámadást
indokolt kizárni akkor is, ha az apaságot bíróság állapította meg, mivel a bírói ítélettel
megállapított apaságot a Javaslat megdönthetetlen vélelemként kezeli.
A megtámadásra jogosult személyek köre csak részben egyezik meg a Csjt.-ben
foglaltakkal. A Javaslat a Csjt.-től eltérően törvényi korlátok között (gyámhatósági
jóváhagyás, gyermekével együttes perindítás) az anya perindítási jogát is elismeri
ugyanazon okok miatt, amiért lehetősége van apaság megállapítása iránt is pert indítani.
A perindításra jogosultsággal és a megtámadási határidőkkel is összefüggő kérdés, hogy
miként biztosítsa a jog a gyermeknek a vérségi származása kiderítéshez fűződő jogát,
pontosabban azt, hogy kiskorúsága alatt törvényes képviselőjének perindításával ez a
joga az érdekeivel ellentétesen ne legyen elvonva.
A Csjt. szerint a gyámhatóság a cselekvőképtelen kiskorú helyett indított perhez csak
akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú
érdekében áll. Ez a két feltétel ritkán esik egybe, sőt természete szerint ellentmond
egymásnak. A gyermek érdeke elsősorban az, hogy szilárd és rendezett családban
nevelkedjék; ezt a rendezettséget a jog vélelmek felállításával is szolgálja. A gyermek
rendezett családi jogállásának nem feltétlenül eleme a vérségi kötelék; sőt a feladatát
betöltő családi viszonyokat a megbolygatástól óvni kell. Ilyen családban a gyermek
vérségi származás kiderítéséhez való joga bizonyosan nem indokolja, hogy a 14 éven
aluli gyermek helyett pert indítsanak. A Javaslat szerint azoknak a konkrét eseteknek a
normatív módon való rögzítése, hogy mikor indokolt és mikor nem a cselekvőképtelen
kiskorú helyett a perindítás, nem lehetséges. Tartalmi korlátozást a törvényes képviselő
számára csak esetenként, jogalkalmazói (gyámhatósági, illetve a gyámhatóság
határozatának felülvizsgálata során bírói) kontrollal lehet elérni. A Javaslat ezért a
megoldást nem a formális szigorításban, nem a konkrét esetek felsorolásában, hanem
más úton keresi. Abból kiindulva, hogy a kiskorú gyermek érdeke elsősorban családi
kapcsolatainak stabilitása, és ha ezek a kapcsolatok már kialakultak, azokat a gyermek
nagykorúságáig lehetőleg ne lehessen megbolygatni, az apaság vélelmének megdöntése
iránti per megindítására a gyermek érdekében a gyámhatóságnak, illetve - a
gyámhatóság jóváhagyásával - az anyának a gyermek hároméves koráig biztosít
lehetőséget. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt
493
támadhatja meg az apaság vélelmét, és az egyéves határidő vonatkozik az akarathibán
alapuló megtámadásra is. Az apasági vélelem keletkezésének időpontja a házassági
köteléken és reprodukciós eljáráson alapuló vélelem esetén a gyermek születése,
elismerés esetén az elismerő nyilatkozat teljes hatályúvá válása, míg a bírósági
határozaton alapuló vélelmet a Javaslat szerint nem lehet megtámadni. A gyermek
hároméves korának betöltése, illetve az egyéves megtámadási határidő eltelte után
viszont már csak maga a gyermek jogosult - nagykorúvá válását követően - dönteni
arról, hogy megindítja-e a pert vagy sem.
A Javaslat a Csjt.-vel egyezően rendelkezik az apasági vélelem megdöntésének
joghatásairól. A Csjt. szabályait kiegészíti a Javaslat azzal, hogy az a vélelmezett apa,
aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában sajátjaként nevelte, indokolt
esetben a gyermekkel való kapcsolattartásra is feljogosítható. A gyermek és a szülő
között kialakult bensőséges érzelmi kapcsolatot ugyanis akkor sem szabad egyik napról
a másikra megszüntetni, ha a gyermeknek a vélelmezett apától való származása
megdőlt.
Az apasági vélelem megtámadása a jogrendszerek jelentős többségében bírósági
hatáskörbe tartozik. A házassági köteléken alapuló vélelem esetében azonban a peres
eljárás bizonyos esetekben mellőzhető. Egyszerűsítést követel a gyakorlat akkor, ha az
anya házassági köteléke már nyilvánvalóan csak de jure áll fenn, a házasfelek
életközössége legalább 300 napja megszűnt, esetleg nem is egy országban vagy
kontinensen élnek, és a gyermek nemző apja - rendszerint az anya élettársa - kész is
volna a gyermek elismerésére, amit az anya férjére vonatkozó apasági vélelem
fennállása, amíg ez megdöntésre nem kerül, megakadályoz. Ezek az esetek az érintettek
között jogvitát lényegében nem jelentenek, az ilyen perekben a bíróság - a vélelmezett
apa, az anya és a gyermeket magáénak elismerni kívánó férfi meghallgatásán túlmenően
-	nem folytat le bizonyítást. Az ilyen és ehhez hasonló esetek egyszerűbb, peren kívüli
rendezését teszi lehetővé a Javaslat: nemperes eljárásban teszi lehetővé az apaság
vélelmének megdöntését, feltéve, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a
megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető. A vélelem megdöntését kimondó
határozat meghozatalát a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti
apjaként fellépő férfinek közösen kell kérnie és az elismerésre a teljes hatályú elismerés
szabályait kell alkalmazni.
XI.	Fejezet
Az anyai jogállás
Az anyai jogállás hosszú időn keresztül nem képezte vita tárgyát: a jog az anyaságot - a
római jogra visszanyúlóan („mater semper certa est’) - tényként és nem vélelemként
kezelte. A Csjt. nem is tartalmaz ezért arra vonatkozó szabályt, hogy kit kell a gyermek
anyjának tekinteni, hanem - vitás esetben - az anyaság megállapítása iránti per
indítására jogosultakat sorolja fel, továbbá reprodukciós eljárás útján bekövetkezett
fogamzás esetén kizárja az ilyen per indítását azzal a nővel szemben, aki az eljárás
lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott. Ez utóbbi rendelkezés már utal
arra, hogy az orvostudomány fejlődése következtében a genetikai anya és a gyermeket
megszülő anya személye nem feltétlenül esik egybe. A Javaslat a szülőanya, illetve a
genetikai anya közötti választást a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy dönti el,
hogy a gyermek anyjának azt a nőt tekinti, aki megszülte. Ennek az új szabálynak
494
nemcsak a hatályos jogban engedélyezhető reprodukciós eljárások szempontjából van
jelentősége, hanem az döntő az ún. pótanyaság szempontjából is, mert e rendelkezés
folytán nem lehet anyának tekinteni azt a nőt, aki más nőt kért fel arra, hogy a
petesejtjéből származó embriót kihordja. Az anyai jogállás tekintetében egyebekben a
Javaslat a hatályos jog rendelkezéseit követi, megszüntetve az abban fellelhető
joghézagokat.
XIII.	Cím
Az örökbefogadás
XII.	Fejezet
Az örökbefogadás célja és feltételei
1.	Az örökbefogadás a családjognak az a területe, amely a Csjt. 1952. évi hatálybalépése
óta a legtöbbször került módosításra, számos alkalommal az elmúlt tíz évben is. Mivel
pedig az örökbefogadás szabályozása folyamatosan igyekezett lépést tartani a - sokszor
ellentétes érdekeket hordozó - társadalmi elvárásokkal, az örökbefogadásnak a
Családjogi Könyvbe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem
igényelnek. A sok módosítás következtében azonban a Csjt.-beli szabályok rendszere, a
fejezet szerkezete nem kellően áttekinthető, emellett a végrehajtási jogszabályokban
számos olyan, az érdekeltek alanyi jogait érintő, gyakran korlátozó szabály van,
amelyek törvényi és nem gyámrendeleti szabályozást igényelnének. Ezért a Javaslat -
amellett, hogy a részletkérdésekben több új megoldást tartalmaz - elsősorban a fejezet
(az új tagolás szerint cím) szerkezetében, a törvényi szabályok kibővítésében,
pontosabb, korszerűbb megszövegezésében és hangsúlyaiban hoz változásokat. A
Javaslat - a Csjt.-től - rugalmasabb szabályozást alakít ki és az örökbefogadó szülő
egyéni körülményeihez jobban igazodó jogalkalmazói mérlegelésre ad lehetőséget
bizonyos esetekben.
A Javaslat a Csjt.-vel egyezően határozza meg az örökbefogadás legfontosabb célját,
hogy a kiskorúak családban nevelkedését biztosítsa olyan esetekben, amikor vér szerinti
szülei erre nem képesek. A Javaslat az örökbefogadás engedélyezése tekintetében nem
hoz lényeges változást a hatályos joghoz képest. Ennek megfelelően az örökbefogadást
a gyámhatóság engedélyezi.
2.	Annak törvényi feltételeit, hogy ki lehet örökbefogadó, a Javaslat a Csjt.-től részben
eltérően fogalmazza meg. Az örökbefogadó nagykorúsága és cselekvőképessége
valamint személyiségéhez és körülményeihez mért alkalmassága változatlan
kritériumok. A Javaslat változatlanul előírja az örökbefogadó és az örökbefogadott
között a minimális és maximális korkülönbséget. A 16 év minimális és 45 év maximális
korkülönbség mellett - az örökbefogadási korhatárt felemeli: e szerint örökbefogadó
csak 25. életévét betöltött, személy lehet. Az európai országok többsége az
örökbefogadó oldalán nem elégszik meg a nagykorúsággal, hanem - a gyermek
(különösen az „idegen” gyermek) neveléséhez szükséges érettség minél biztosabb
megléte érdekében - ennél magasabb életkort ír elő.
A Javaslat szól arról, hogy az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítására
irányuló eljárás a Csjt. 1997. évi módosítása - a Gyvt. hatályba lépése - óta, főszabály
szerint elválik az örökbefogadás engedélyezésére irányuló eljárástól, lényegében annak
előzetes eljárása. Az alkalmassági eljárás szabályai 1997. óta szigorodtak, a
495
gyermekvédelmi jogszabályok az örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő
tanfolyamon való részvételt - a rokoni és a házastársi örökbefogadást kivéve -
kötelezővé tették. A Javaslat nem kívánja megszüntetni az alkalmasság vizsgálatának az
említett jogszabályokkal kialakított és a gyakorlatban jól bevált rendjét. Az alkalmasság
megállapításához szükséges előzetes eljárás és felkészítés módja, annak kötelező jellege
tekintetében azonban nyitva kívánja hagyni az élethez igazodó, rugalmas változtatás
jövőbeli lehetőségét. Ezért annak rögzítése mellett, hogy az örökbefogadásra való
alkalmasságot a gyámhatóság állapítja meg, az előzetes eljárásnak és a felkészítés
módjának szabályozását külön jogszabályra utalja.
Az örökbe fogadott oldalán a Javaslat tartalmilag a hatályos joggal egyezően állapítja
meg az örökbefogadás feltételeit. A Javaslat az örökbefogadhatóság főszabályain sem
változtat, csak annak megfogalmazását teszi egyértelművé.
3.	A Javaslat a hatályos joghoz hasonlóan különbséget tesz nyílt és titkos örökbefogadás
között. Változást annyiban hoz, hogy egyértelmű definíciót ad mindkét fajta
örökbefogadásra. Nyílt örökbefogadás az, amikor az örökbe fogadni szándékozó
személy és a vér szerinti szülő ismeri egymást és a vér szerinti szülő e meghatározott
személy tekintetében járul hozzá gyermeke örökbefogadásához. Titkos az
örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke
örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri,
továbbá, ha a szülő hozzájárulására a törvény értelmében nincs szükség. A Javaslat nyílt
és titkos örökbefogadás esetén a nyilatkozat visszavonhatóságát egyaránt hat hétben
jelöli meg, amelyet a gyermek születésétől kell számítani. A Javaslat - a hatályos
rendelkezésektől eltérően - a visszavonást feltételhez köti; a szülő abban az esetben
gondolhatja meg magát és vonhatja vissza nyilatkozatát, ha ő maga vagy a gyermek más
hozzátartozója vállalja a gyermek nevelését.
4.	A Javaslat az örökbefogadáshoz szükséges hozzájáruló nyilatkozatok
mellőzhetőségének eseteit - a szülő, illetve az örökbefogadó házastársa
hozzájárulásának eseteit nem teljesen a Csjt.-ben foglaltakkal azonosan sorolja fel. Így
például a felsorolásból kimarad a kiskorúak cselekvőképtelenségére utalás, mivel nem
gyakran, de előfordul, hogy 14 év alatti leányanyák is szülnek gyermeket. Az ilyen
anyától, aki emellett minden bizonnyal rövidesen eléri a korlátozottan cselekvőképes
életkort, amikor is már szükséges a gyermeke örökbefogadásához való hozzájárulása,
akarata ellenére elvenni a gyermeket, akit feltehetőleg családi segítséggel fel kíván
nevelni, ellentétes lenne az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 9. cikkében foglaltakkal (a
gyermeket vér szerinti szüleitől lehetőleg ne válasszák el). A hozzájáruló nyilatkozatra
ismeretlen helyen tartózkodás miatt csak akkor nincs szükség, ha a szülő (házastárs)
felkutatására tett intézkedések ésszerű időn belül nem vezettek eredményre. E szabály
beiktatásával a Javaslat - egyebek mellett - annak a nemzetközi szinten
megfogalmazott igénynek kíván eleget tenni, amely a másik vér szerinti szülő
(legtöbbször a különélő apa) jogainak is jelentőséget tulajdonít az örökbefogadási
eljárás során.
A Javaslat az örökbefogadás előtti kötelező gondozási időre vonatkozó szabályokat is a
Csjt.-ben foglaltakkal azonosan határozza meg.
5.	A Javaslat nemzetközi egyezmények szóhasználatának megfelelően definiálja a
nemzetközi örökbefogadás fogalmát, de annak tartalmi elemeit nem kívánja a Csjt.-nél
részletesebben szabályozni. A definíciónak a lényege az, hogy a külföldre történő
örökbeadás szempontjából sem az állampolgárságnak sem az állandó lakóhelynek nincs
jelentősége: a lényeg az, hogy az örökbefogadás következtében a gyermek szokásos
496
tartózkodási helye megváltozik. A Javaslat ezt úgy fejezi ki, hogy nemzetközi
örökbeadás az, ha a gyermek az örökbefogadás következtében végleges jelleggel más
országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a
gyermek állampolgársága megváltozik-e.
A Javaslat új jogintézményként nevesíti az örökbefogadás utánkövetésének lehetőségét.
Az örökbefogadást követő gondozás a nemzetközi gyakorlatban már elterjedt, célszerű
ezt a hazai örökbefogadás területén is általánossá tenni. Az örökbefogadást elősegítő
szervezet ennek keretében figyelemmel kísérheti, hogy az örökbefogadás betöltötte-e
célját, a gyermek beilleszkedett-e a családjába. Az utánkövetés részletszabályait külön
jogszabályban kell rendezni.
XIII.	Fejezet
Az örökbefogadás joghatásai
A Javaslat az örökbefogadás joghatásai cím alatt rendelkezik az örökbefogadott
gyermek jogállásáról az örökbefogadó családjában, Az örökbefogadott névviselésének
szabályairól, vérszerinti rokonaival való kapcsolattartásról, illetve az örökbefogadott
vérségi származás megismeréséhez fűződő jogáról. A Javaslat a Csjt.-vel
egybehangzóan rendezi, hogy az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak
rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. A Javaslat pontosan
meghatározza a közös örökbefogadás eseteit is. Ennek megfelelően a közös
örökbefogadásnak két esete, ha házastársak fogadnak akár együttesen, akár külön-külön
örökbe, vagy ha az egyik házastárs a másik gyermekét fogadja örökbe.
A Javaslat a Csjt.-hez képest új rendelkezéseket tartalmaz a vérszerinti szülők, illetve a
vérszerinti szülők halála esetén a rokonok kapcsolattartását illetően. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy a vérszerinti szülők halála esetén, ha az egyik szülő rokonai
fogadják a gyermeket örökbe, abban az estben a másik szülő rokonainak kapcsolattartási
jogát az örökbefogadás nem érinti. Így például, ha a szülők halála esetén az anyai
nagyszülők fogadják örökbe a gyermeket, attól még az apai nagyszülők kapcsolattartási
joga a törvény erejénél fogva nem szakad meg. Szintén változás a Csjt.-hez képest, hogy
nyílt örökbefogadás esetén a Javaslat kivételesen lehetővé teszi, hogy a gyámhatóság azt
a szülőt is feljogosíthassa a kapcsolattartásra, aki hozzájárult a másik szülő házastársa
által történő örökbefogadáshoz. Nem indokolt ugyanis, általánosan - kivételt nem
tűrően - minden esetben megszüntetni a vérszerinti szülő és a gyermek közötti
kapcsolatot.
A Javaslat az örökbefogadott gyermek névviselésére vonatkozóan a Csjt. 53. § (1), (3),
(4) és (5) bekezdésével szó szerint egyező rendelkezéseket tartalmaz. A gyermek
képzelt nevének megállapítására irányuló szabályok megváltozására tekintettel azonban
elhagyja a Csjt. 53. § (2) bekezdésében foglaltakat az egyedülálló által történő
örökbefogadás esetében képzelt másik szülő bejegyzésére nézve, továbbá az 53. § (6)
bekezdését, amely az anyakönyvi jogszabályokra tartozó - az örökbefogadás
anyakönyvezésére irányadó szabályok közé illő - bizonyos esetekben az örökbefogadó
szülők vér szerinti szülőkként történő bejegyzésére vonatkozó) rendelkezéseket
tartalmaz.
A Javaslat a jelenleginél differenciáltabban szabályozza a gyermek vérségi származás
megismeréséhez fűződő jogát. A magyar jogban a származás megismerésének
lehetősége - más országok jogi szabályozásától eltérően - nem az eredeti anyakönyvbe
497
való betekintés megengedésével, hanem a gyámhivataltól kérhető tájékoztatással került
megoldásra. A Csjt. 53/A. §-a azonban nem rendelkezik arról, hogy egyáltalán milyen
életkortól kérhet „a még kiskorú” örökbefogadott a gyámhatóságtól vérszerinti
szüleinek adatairól felvilágosítást, és arra nézve sem ad útmutatást, hogy hogyan
kerüljön a vérszerinti szülő meghallgatása értékelésre akkor, ha ő a meghallgatása során
adatainak kiadását ellenzi. A Javaslat ezért mindenekelőtt azt szabályozza, hogy az
örökbefogadott a gyámhatóságtól miről és milyen idős korában kérhet felvilágosítást,
bővítve a szabályozást a testvér, féltestvér adatainak megismerhetőségével. Az
örökbefogadott gyermeknek ugyanis kiemelt érdeke fűződik ahhoz, hogy a származás
megismerése körében a testvére, féltestvére adatait is megismerhesse. Ezért a Javaslat
lehetőséget biztosít arra, hogy ezt önállóan, a vér szerinti szülő felkutatása, megismerése
nélkül megtehesse. Ennek megfelelően az örökbefogadott az örökbefogadás tényéről
kor meghatározása nélkül, míg vér szerinti szülőjének és testvérének természetes
személyazonosító adatairól 14. életévének betöltésétől juthat - utóbbi esetben törvényes
képviselőjének hozzájárulása nélkül - információhoz. Ennek lehetőségéről már az
örökbefogadási eljárás során tájékoztatni kell a feleket. A gyámhivatali gyakorlat a Csjt.
53/A. §-ában foglaltak és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és
gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.)
53. § (1) bekezdésében foglaltakat akként értelmezi, hogy a jogszabály csak a vér
szerinti szülő meghallgatását teszi kötelezővé, a nyilatkozat tartalma nem akadályozza
meg a gyámhivatalt a szükséges adatok közlésében, akkor sem, ha a szülő a származás
feltárását nem kívánja. Ez viszont nem áll összhangban az adatvédelmi jogszabályok
rendelkezéseivel, amely szerint személyes adat csak akkor kezelhető - és e
fogalomkörbe tartozik az adattovábbítás is -, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt
törvény elrendeli. Tulajdonképpen két alapvető érdek ütközik össze: a gyermek
származás megállapításához fűződő joga áll szemben a vérszerinti személyes adatai
tiszteletben tartásához fűződő joggal. A Javaslat ezt az érdekkonfliktust úgy próbálja
orvosolni, hogy az örökbefogadás tényéről a gyámhatóság a vérszerinti szülő
nyilatkozatától függetlenül felvilágosítást ad, de a vérszerinti szülő, testvér személyes
adatai az örökbefogadott gyermekkel csak kifejezett hozzájárulásuk esetén közölhetőek.
Ugyanakkor a Javaslat a gyermek vérségi származás megismeréséhez való jogától
függetlenül szól a vér szerinti szülő egészségügyi adatai megismerésének lehetőségéről.
A gyermek érdekében nem tagadható meg anonimizált formában a vérszerinti szülő
egészségügyi adatairól való tájékoztatás. A gyermek egészségügyi jóléte szempontjából
kiemelt jelentősége van annak, hogy tudatában legyen: vérszerinti szülője nem
szenvedett-e valamilyen örökölhető betegségben.
XIV.	Fejezet
Az örökbefogadás hatálytalanná válása és felbontása
A Javaslat egy fejezetbe vonja össze az örökbefogadás hatálytalanná válásának és
megszűnésének szabályozását. Mindkét eset az örökbefogadás joghatásainak
megszűnését jelenti, a hatálytalanná válás ex tunc, a megszűnés pedig ex nunc hatállyal.
Az örökbefogadás kölcsönös kérelemre történő felbontásánál a Javaslat annyiban tér el
a Csjt. 56. §-ától, hogy kimarad az örökbefogadás felbontásának akadályaként a
„közérdek sérelme”. Ha az örökbefogadott már nagykorú, a felek önrendelkezési
jogának körébe esik annak eldöntése, hogy kívánják-e az örökbefogadás fenntartását
498
vagy azt kölcsönösen meg akarják szüntetni. Az utóbbi esetben a „közérdek” sem
szólhat amellett, hogy ez az egybehangzó akaratuk ne jusson érvényre, akkor sem, ha az
esetleg harmadik személy (például az örökbefogadott leszármazóinak) érdekét sérti. Ha
az örökbefogadott kiskorú, a felbontásra irányuló kérelem elbírálásánál a
gyámhatóságnak az ő érdekét kell elsődlegesen szem előtt tartania, másként
fogalmazva: az a közérdek, hogy ilyen esetekben a kiskorú gyermek érdeke
érvényesüljön.
A Csjt. 57. § (1) bekezdése szerint az örökbefogadást egyoldalú kérelemre a bíróság
bonthatja fel, két esetben: 1) ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan
magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre
elviselhetetlenné vált, 2) ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti
be. A „cél”, illetve a „társadalmi rendeltetés” tulajdonképpen egymást átfedő fogalmak,
emellett elvontságukban nehezen értelmezhetőek. Ezért a Javaslat elegendőnek tartja az
örökbefogadás felbontásának okaként annak nevesítését, ha a felek valamelyikének
magatartása miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlen. Az
örökbefogadás bírósági felbontásának szabályai egyebekben megegyeznek a hatályos
joggal.
A Javaslat az örökbefogadás joghatásainál szükségesnek tartja annak a törvényben
történő rögzítését, hogy az örökbefogadás megszűnésével felélednek a leszármazáson
alapuló rokonságból származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az
örökbefogadással megszűntek (így például rokontartás, öröklés), de a szülői felügyeleti
jogok és kötelezettségek nem állnak helyre.
XV.	Fejezet
Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok
A Javaslat az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokra - a Csjt. 59. §-ához
hasonlóan - egy §-ba foglaltan tartalmaz szabályokat. A hatályos joghoz képest csak
annyiban változtat, hogy a cselekvőképtelen, de ítélőképessége birtokában lévő
kiskorúnak a vélemény nyilvánítására is lehetőséget ad összhangban az ENSZ
Gyermekjogi Egyezmény 12. cikkében foglaltakkal. A korlátozottan cselekvőképes
nagykorúakra irányadó rendelkezések a cselekvőképességi szabályok változásával
állnak összhangban.
XIV.	Cím
A szülői felügyelet
XVI.	Fejezet
A szülői felügyelet általános szabályai
A Javaslat a szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezésekben lényeges tartalmi
változásokat hoz. Ez a kérdéskör ugyanis az a terület, amellyel kapcsolatban a
gyámhatósági és a bírói gyakorlat tapasztalatai szerint alapvető gondok jelentkeznek. A
Javaslat szerkezetileg először a szülői felügyelet néhány általános szabályát rögzíti,
majd a szülői felügyelet tartalmi elemeit szabályozza. Ezt követi a szülői felügyelet
gyakorlásáról szóló fejezet (megállapodás illetve bírói döntés alapján, e fejezetbe
499
illesztve a kapcsolattartásra vonatkozó - nemcsak a szülőket érintő - rendelkezéseket),
és külön fejezetbe kerülnek a szülői felügyeleti jog szünetelésének és megszűnésének -
törvényen, illetve bírói határozaton alapuló - szabályai. Ezzel a szerkezet logikusabbá
és áttekinthetőbbé válik, mint amilyen az a hatályos Csjt.-ben.
A legfontosabb tartalmi változások, röviden összefoglalva a következők:
-	a Javaslat a szülő-gyermek kapcsolat alapvető elveit összefoglaltan kiemeli, minden
részlet-rendelkezést ezeknek az elveknek alávetve kell értelmezni;
-	ha a szülői felügyeleti jogokat a szülők akár egészben, akár részben közösen
gyakorolják, ezzel kapcsolatos vitájukban a gyámhatóság dönt, akár együttélő, akár
különélő szülőkről van szó, a Csjt. szerinti bírói hatáskör ebben a vonatkozásban
megszűnik;
-	a Javaslat mellőzi a szülő-gyermek viszonyban az indok nélküli állami beavatkozást,
például a szülőknek a gyermek értéktárgyaira vonatkozó „beszolgáltatási” (a
Javaslatban „átadási”) kötelezettségét csak a vagyonkezelési kötelezettség megsértése
esetén, szankciós jellegű rendelkezésként tartja fenn;
-	a szülői felügyelet gyakorlása területén a szülők felelősségét helyezi középpontba,
elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának (és a megállapodás betartásának!),
ennek elsődleges korlátja „csupán” a gyermek kiegyensúlyozott életvitelének
biztosítása;
-	ha a bíróságnak kell döntenie a szülői felügyelet gyakorlásáról, a szülők egymás
közötti viszonyában elhagyja a „gyermek elhelyezés” kifejezést, és azt - a külföldi
jogok többségéhez és a nemzetközi dokumentumokhoz hasonlóan - arra az esetre tartja
fenn, ha a gyermek harmadik személyhez vagy a nevelkedését biztosító intézetbe kerül;
gyermekelhelyezés helyett a „szülők között a szülői felügyeleti jogok rendezéséről”
szól;
-	külön pontban rögzíti a gyermekétől különélő szülő jogait és kötelezettségeit, ehhez
fűzi a kapcsolattartás szabályait;
-	a jelenleginél differenciáltabb szabályozást alakít ki a szülői felügyeleti jog
szünetelése és megszüntetése körében, az előbbinek a szabályai között helyezi el a
családbafogadást, az utóbbival kapcsolatban tágabb teret ad az eset egyedi
körülményeinek bírói mérlegelésére;
-	mind a gyámhatósági-, mind a bírósági eljárás során lehetőséget ad a közvetítő eljárás
igénybe vételére, ami a gyermek érdekében hivatalból is elrendelhető.
XVII.	Fejezet
A szülői felügyelet tartalma
1. A gyermek nevének meghatározása
A Javaslat tételesen felsorolja a szülői felügyelet gyakorlásából származó jogokat és
kötelezettségeket. A Javaslat a gyermek nevének meghatározásával, illetve annak
megváltoztatásával kapcsolatos szabályokat néhány pontosítással lényegében a Csjt.-
ben foglaltakkal egyezően tartalmazza. Így például új szabály, hogy képzelt apa
bejegyzésére csak az anya kérelmére kerülhet sor.
500
2. A gyermek gondozása és nevelése
A szülői felügyelet részjogosítványai közül a gondozás, nevelés szabályai sem
változnak lényegesen, de új rendelkezést vezet be a Javaslat például a gyermek
külföldre távozását illetően. Ezen kívül kisebb pontosításokat tartalmaz a Javaslat. Így
például a Csjt. 77. § (2) bekezdéséhez képest változás, hogy ha a tizenhatodik életévét
betöltött gyermek a szülői házat el akarja hagyni, a gyámhatóságnak nem azt kell
vizsgálnia, hogy az „fontos okból a gyermek érdekében áll-e”, hanem, hogy az a
gyermek érdekével nem ellentétes-e”.
A Javaslat a gyermek huzamosabb idejű vagy akár „végleges” külföldre távozásához -
ha a szülők között nincs ebben a kérdésben vita - nem kívánja meg a gyámhatóság
hozzájárulását. De a gyermek önállóan vagy egyik szülőjével csak mindkét szülő
egyetértése esetén utazhat hosszabb időre (pl. tanulás, munkavállalás céljából)
külföldre. Abban az esetben, ha gyermek letelepedés céljából, véglegesen kívánja
elhagyni az országot, akkor az „otthonmaradó” szülőt erről tájékoztatni kell, hogy ennek
tudatában legyen lehetősége arra, hogy gyermeke külföldre távozásához beleegyezését
adja vagy éljen azzal a lehetőségével, hogy ehhez nem járul hozzá. Ugyanis a gyermek
külföldre távozása a vele való kapcsolattartást lényegesen megnehezíti vagy akár
teljesen el is lehetetlenítheti.
A Javaslat a jelenleginél nagyobb jelentőséget tulajdonít a gyermek „tényleges családi
kapcsolatainak”, a vérségi kötelék hiányában is jogokat kíván biztosítani azoknak a
személyeknek, akik a gyermek gondozásában, nevelésében de facto részt vesznek, és
számára a személyi és környezeti állandóságot biztosítják. Ezt juttatja kifejezésre az a
szabály, amely a gyermeket mostoha- vagy nevelőszülőjét - a felügyeletet gyakorló
szülő hozzájárulásával - feljogosítja a gondozás és nevelés körében egyes szülői
felügyeleti jogok gyakorlására
3.	A gyermek vagyonának kezelése
A szülői vagyonkezelés hatályos szabályai több ponton módosulnak. Megszűnik a
szülők számadási kötelezettsége a vagyon állagáról a kezelés megszűnésekor, mert ez a
szabály a gyakorlatban nem él, és túlzott mértékű beavatkozást jelent a magánszférába.
Megszűnik a szülőknek az az általános kötelezettsége, hogy a gyermek pénzét és
értéktárgyait „beszolgáltassák” a gyámhatóságnak; ezeknek a vagyontárgyaknak a
gyámhatóság részére történő átadására szankciós jelleggel, akkor kerülhet sor, ha a
szülők gyermekük vagyonának kezelésére vonatkozó kötelezettségüket - a gyermek
érdekeit súlyosan sértő módon - nem teljesítik. A törvényes képviseletnek a
vagyonkezeléssel szorosan összefüggő szabályai a vagyonkezelésről szóló pontba
kerülnek át.
4.	A gyermek törvényes képviselete
A szülőknek a gyermek törvényes képviseletével kapcsolatos jogain és kötelezettségein
a Javaslat alapvetően nem változtat. Tartalmi kiegészítést illetve módosítást jelent a
hatályos joghoz képest, hogy a Javaslat a szülő élettársának ellentétes érdekeltsége
esetén is kizárja a szülőt abból, hogy az adott ügyben a gyermekét képviselje, továbbá
az a rendelkezés, amely szerint a képviselet tilalma nem vonatkozik a gyermek családi
501
jogállásának megállapításával kapcsolatos jognyilatkozatokra (beleértve a gyermek
örökbefogadásával kapcsolatos jognyilatkozatot is) és a gyermek perbeli képviseletére -
a származás megállapítása valamint a gyermektartási perek tekintetében sem. A Csjt.
szerint a szülő ezekben az ügyekben nem képviselhette gyermekét.
A Javaslat az eseti gyám kirendelése vonatkozásában a Ptké. I. 43. § (1) és (2)
bekezdésében foglaltakat átemeli a Családjogi Könyvbe, mégpedig - tekintve, hogy
kiskorú képviseletéről van szó - az eseti gondnok helyett következetesen az „eseti
gyám” szóhasználattal.
XVIII.	Fejezet
A szülői felügyelet gyakorlása
1.	A szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról
A szülői felügyelet gyakorlása során a döntés joga mindenekelőtt a szülők együttes joga
és felelőssége. Ez vonatkozik az együttélő szülőkre, de - a szülők megállapodása esetén
-	a különélő szülőkre is. A Javaslat főszabályként tartalmazza a szülői felügyeleti jog
közös gyakorlását. Ez a főszabály a különélő szülők esetén is érvényesül, ami azt
jelenti, hogy a szülői felügyelet „magánügy” marad, a szülők a felügyeleti jogaik
gyakorlását olyan módon rendezik, olyan rendszert és életvitelt alakítanak ki a
gyermekük számára, amilyet jónak látnak, a lényeg csupán az, hogy ebben -
kifejezetten vagy hallgatólag - mindketten egyetértsenek. Ennek a joggyakorlásnak
azonban - a gyermek érdekében - két korlátja van. Egyrészről a különélő szülőknek a
közös szülői felügyelet gyakorlása során is biztosítaniuk kell gyermekük
kiegyensúlyozott életvitelét (például a gyermek váltott elhelyezése nem alkalmazható,
ha túlságosan távol élnek egymástól, vagy az a gyermek számára zaklatott életvitelt
jelentene), és ha ezt a bíróság nem látja megvalósíthatónak, akkor megtagadhatja az
egyezség jóváhagyását. Másrészről a közös szülői felügyelet ellenére, azonnali
intézkedést igénylő esetben az egyik szülő a gyermek érdekében azonnal is dönthet
(például sürgős egészségügyi beavatkozásról), kötelessége azonban a másik szülőt
haladéktalanul értesíteni.
A különélő szülők közti megállapodásnak a felügyeleti jogok közös gyakorlásán
túlmenően kétféle tartalma lehet: a szülők megoszthatják egymás között a szülői
felügyeleti jogokat és kötelezettségeket (természetesen nemcsak a törvény szerinti
bontásban és kategóriák szerint, hanem egyes feladatokat is egymás között), vagy
megállapodhatnak abban, hogy azokat teljes körűen csak az egyikük gyakorolja. A
teljes körű joggyakorlás azt jelenti, hogy a szülők a gyermek sorsát érintő lényeges
kérdésekben - főszabály szerint - továbbra is közösen döntenek, e kérdéseken kívül
azonban a felügyeleti jogok és kötelezettségek csak az egyiküket illetik, illetve terheli.
A szülői felügyeleti jogok „teljes körű gyakorlása” (egyes jogokat kizárólagosan,
másokat a másik szülővel közösen gyakorol az erre feljogosított szülő) lép a „gyermek
elhelyezése” fogalom helyébe.
A Javaslat szerint a bíróság a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben
a szülőknek a közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére
irányuló egyezségét jóváhagyja vagy a felek közös kérelmére erről ítélettel határoz.
502
2. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése
A közös szülői felügyelet gyakorlása során - akár együttélő, akár különélő szülőkről
van szó - egyes kérdésekben előfordulhatnak olyan viták, amelyeket hatósági úton kell
rendezni. A hatályos Csjt. az ezzel kapcsolatos jogköröket megosztja a gyámhatóság és
a bíróság között. Az elhatárolási ismérvek nem pontosak, ez több esetben hatásköri vitát
eredményezett, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a 319. sz. Elvi Határozatával igyekezett
rendezni. A Javaslat a hatáskör megosztását emiatt sem, de elvi okokból sem tartja fenn.
Azok a kérdések ugyanis, amelyeket a közösen gyakorolt szülői felügyelet körében
tipikusan el kell dönteni (gyermek nevének meghatározása, megváltoztatása, iskolája,
szülői házon kívüli, illetve külföldi tartózkodási helyének kijelölése) a családhoz közel
lévő, gyors és gyermekvédelmi szempontú elbírálást igényelnek, amelyre a felektől
távol lévő, lassúbb és nem a gyermekvédelemre specializált bírósági eljárás kevésbé
alkalmas, mint a gyámhatósági. Mindezekre tekintettel a Javaslat az érintett körben a
bírósági hatáskört megszünteti. Változatlanul fennmarad azonban a bírói hatáskör a
szülői felügyeleti jogok általános jellegű (nem konkrét ügyre vonatkozó) korlátozását és
megvonását illetően. A Javaslat fenntartja azt a rendelkezést, hogy a lelkiismereti és
vallásszabadság körébe tartozó kérdésben a hatóság még a szülők vitája esetén sem
dönthet.
Abban az esetben, ha a különélő szülők a szülői felügyelet közös gyakorlásában vagy az
azzal kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlásában nem tudnak megállapodni, a
szülői felügyelet rendezéséről a bíróság dönt. A bíróság kérelemre, vagy a gyermek
érdekében hivatalból jár el (ez utóbbira a házassági perben a Pp. ad lehetőséget). A
bíróság döntésének tartalma kétféle lehet: a szülői felügyeleti jog teljes körű gyakorlását
az egyik szülőnek adja, vagy meghatározza, hogy egyes szülői felügyeleti jogokat és
kötelezettségeket melyik szülő milyen módon gyakorol. Ez az eset körülményeinek a
jelenleginél rugalmasabb mérlegelését, a felek életviszonyainak, igényeinek,
lehetőségeinek fokozottabb figyelembevételét teszi lehetővé. A bíróság azonban - a
szülők erre vonatkozó megállapodásának hiányában - közös szülői felügyeletet nem
rendelhet el, mert az az együttműködésnek olyan fokát kívánja meg a szülőktől, amely
csak a szülők egyetértése esetén valósítható meg. A bíróság döntésének elsődleges
szempontja a gyermek elsődleges (mindenek felett álló) érdeke.
A bíróság döntésének jogkövetkezményeit a Javaslat akként rendezi, hogy megszünteti
a „gyermek elhelyezés” kifejezést, mert ezt ebben a vonatkozásban egyetlen nyugat-
európai jogrendszer és az Európa Tanács dokumentumai sem használják. A Javaslat
szerint a bíróság a gyermek elhelyezése helyett a szülői felügyelet „teljes körű
gyakorlására” jogosíthatja fel az egyik szülőt, aminek az a következménye, hogy a
másik szülő a szülői felügyeleti jogokat nem gyakorolhatja, törvény alapján megilleti
azonban - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a gyermek sorsát érintő
lényeges kérdésében az együttdöntés joga.
3.	A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei
Régi igénynek tesz eleget a Javaslat, amikor egy külön pontban foglalva meghatározza a
gyermekétől különélő, szülői felügyeleti jogától meg nem fosztott szülő jogait és
kötelezettségeit. A Javaslat ennek keretében utal a mindkét szülőt érintő együttműködés
kötelezettségére, a gyermeket nevelő szülő, illetve különélő szülő tájékoztatási
503
kötelezettségére, valamint a szülői felügyelettel kapcsolatos lényeges kérdésekben az
együttdöntés jogára.
Új rendelkezés, hogy a Javaslat mind a gyámhatósági, mind a bírósági eljárás során
lehetőséget ad a közvetítői eljárás igénybe vételére, ami a gyermek érdekében hivatalból
is elrendelhető. (A hatályos jog csupán a kapcsolattartás körében ismeri el az ún.
gyermekvédelmi közvetítői eljárás lehetőségét.)
4.	A kapcsolattartás
A kapcsolattartás anyagi jogi szabályaiban a Javaslat lényeges változást nem hoz, de a
kapcsolattartás joga alóli kivételek körét pontosítja. A Csjt. 92. § (2) bekezdésében
foglalt korlátozást annyival egészíti ki, hogy a különélő szülő kapcsolattartási joga
abban az esetben is korlátozva van, ha a szülő a gyermeket nevelő másik szülőt
bántalmazza. A hatályos szabályozás alapján ugyanis problematikus, hogy a bántalmazó
szülő a bántalmazott szülőtől távol tartózkodni köteles, míg az ugyanabban a
háztartásban gondozott gyermekével változatlanul tarthatja a kapcsolatot.
A Javaslat a kapcsolattartásra jogosultak körét átemeli a gyermekvédelmi
jogszabályokból, valamint törvényi szintre emeli a kapcsolattartást akadályozó
körülményekről való tájékoztatási kötelezettséget és az elmaradt kapcsolattartás
pótlásának szabályait, a gyakorlatban előforduló vitás esetek alapján kiegészítve azokat
a pótlás határidejére vonatkozó rendelkezéssel.
A Javaslat - tudatosan szakítva a jelenlegi kazuisztikus szabályozással - nem kívánja a
kapcsolattartást valamennyi esetre irányadó kategóriákba szorítani. Ebben is, miként a
családi viszonyokban másutt is, az életviszonyok sokféleségéből és a felelős szülői
magatartásból indul ki. Ezért általános megfogalmazást ad a kapcsolattartás tartalmára,
amelyben a különélő szülő és a gyermek között mindvégig a folyamatosságnak kell
érvényesülnie. Ez biztosítja annak az alapvető gyermeki érdeknek a védelmét, hogy a
gyermek a válással ne veszítse el egyik szülőjét sem.
A Javaslat a Legfelsőbb Bíróság által kimondott jogtételt általánosítva a kapcsolattartást
akadályozó személy felelősségét állapítja meg a felróható magatartásával
megakadályozott vagy meghiúsított kapcsolattartás elmaradásával okozott károkért,
amelyekbe mind a feleslegesen felmerült kiadások (például utazási költség) mind az
egyéb vagyoni és nem vagyoni jellegű károk megtérítésének kötelezettsége beletartozik.
XIX.	Fejezet
A szülői felügyeleti jog szünetelése és megszűnése
1.	A szülői felügyeleti jog szünetelése
A Csjt. a szülői felügyelet ipso iure megszűnésének eseteit nem sorolja fel, a szülői
felügyelet megszüntetését pedig a szünetelést megelőzően szabályozza. A Javaslat a
szabályokat logikusabb sorrendbe foglalja: előbb a szülői felügyelet szünetelésének,
majd megszűnésének, végül megszüntetésének szabályai következnek, az első két téma
közé illesztve a szünetelés egyik esetének: a családba fogadásnak a Gyvt.-ből átvett
szabályait.
A Javaslat a Csjt.-hez képest a szülői felügyelet szünetelésének eseteit (Csjt. 91. § (1)-
(3) bekezdései) részben szűkíti, részben bővíti. Szűkítést jelent a hatályos joghoz képest
504
elsősorban az, hogy nem szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, akinek
gyermeke a másik szülőnél van elhelyezve. A szülői felügyeleti jogok teljességének az
egyik szülő általi gyakorlása a másik szülő szülői felügyeleti jogának a törvényben
meghatározott (kivételesen a bíróság által elrendelt) korlátozásával jár, ezt azonban nem
célszerű a „szünetelés” esetkörébe vonni, mert az a gyermek nevelésében nem
akadályozott, arra az esetek többségében alkalmas, különélő szülőre nézve sérelmes is
lehet.
További szűkítést jelent, hogy a cselekvőképesség korlátozottsága nem jelenti a 16.
életévét betöltött kiskorú szülő gondozási és nevelési jogának illetve kötelezettségének
szünetelését. A 18. életévüket be nem töltött, de házasságot nem kötött anyáktól és
apáktól ugyanis nem indokolt megvonni azokat a szülői felügyeleti jogokat, amelyek
teljesítésére koruknál fogva már - cselekvőképességük korlátozottsága ellenére -
minden bizonnyal képesek.
A Csjt. 88. § (2) bekezdése a szülői felügyeleti jog megszüntetésének lehetőségét írja
elő arra az esetre, ha a szülő életközösségben él a felügyelettől megfosztott másik
szülővel és ezért alaposan lehet tartani attól, hogy a felügyeletet nem fogja a gyermek
érdekében ellátni. A Javaslat - az utóbbi fordulatot elhagyva - az esetet a szülői
felügyelet szünetelésének körébe vonja; következetesen viszi végig ugyanis azt az elvet,
hogy a szülői felügyeleti jog bírói úton való megszüntetésének csak súlyosan felróható
szülői magatartás esetén van helye, amelyről önmagában az említett együttélés miatt
nem lehet beszélni.
Bővülnek a szünetelés esetei azzal az esetkörrel is, ha a gyámhatóság nyílt
örökbefogadásnál a gyermeket az őt örökbefogadni szándékozó személy gondozásában
elhelyezte.
2.	A családbafogadás
A családbafogadás intézményét 1997 óta a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szabályozza. A
jogirodalomban azonban egységes az álláspont, hogy a családbafogadás a szülői
gondoskodást pótolja, mégpedig a szülő akaratából, ezért a gyermekvédelmi
gondoskodás intézmény rendszere helyett inkább a magánjogban van a helye. Ezért a
Javaslat a családbafogadás anyagi jogi jellegű rendelkezéseit átemeli a Családjogi
Könyvbe és annak engedélyezését, jogkövetkezményeit és megszűnésének eseteit a
hatályos joggal egyezően szabályozza.
3.	A szülői felügyeleti jog megszűnése, megszüntetése és visszaállítása
A Csjt. a szülői felügyelet bírói úton történő megszüntetésének szabályait tartalmazza,
nem sorolja fel azonban azokat az eseteket, amikor a szülői felügyeleti jog a törvény
értelmében szűnik meg. A Javaslat ezt a hiányt pótolja azzal, hogy a szülői felügyeleti
jog megszűnésének azt a nyilvánvaló esetét, ha a gyermek meghal, nem említi, és a
szülő halálának is csak azt az esetét rendezi, amikor az egyik szülő halála miatt a
felügyeleti jognak a másik szülőre való átszállásáról kell dönteni.
A szülői felügyelet megszüntetésére a szülőnek a gyermek érdekét súlyosan sértő,
felróható magatartása alapján kerülhet sor. Garanciális követelmény, hogy erről
jogkövetkezményről csak bíróság dönthessen és annak eseteit a törvény pontosan és
egyértelműen körülhatárolja. E célok érdekében a Javaslat nem változtat lényegesen a
505
hatályos szabályok tartalmán, a megfogalmazást azonban - a félreérthető, felesleges
ismétlések kiiktatásával - tömörebbé, a megszüntetés alkalmazhatóságát
differenciáltabbá teszi. A szülői felügyelet megszüntetése az egyik gyermek
tekintetében a többi gyermekre, illetve a később született gyermekre minden esetben a
bíróság mérlegelésétől függően hat ki.
XV.	Cím
A rokontartás
XX.	Fejezet
A rokontartás közös szabályai
1.	A Javaslat a rokontartás közös szabályait - amelyek a Csjt.-ben elsősorban a
távolabbi rokonok tartását (szülőtartást, testvértartást stb.) veszik alapul - úgy alakítja
ki, hogy a gyermektartás több általánosítható rendelkezését (például a tartásdíj
megállapításának módja, a kötelezettel szemben érvényesíthető tartási igények felső
határa, a munkáltató felvilágosítás-adási kötelezettsége) e szabályok között helyezi el.
Így a rokontartás közös szabályai valóban - már nemcsak az elnevezésben - közös
szabályokká válnak. Ezzel a megoldással nemcsak a közös szabályok nagy része kerül
közelebb a gyermektartás szabályozási igényeihez, hanem valamennyi, a Családjogi
Könyv által szabályozott tartásnak lesz egy általános része, egy törzs, amelyhez a tartás
különös eseteinek ágai: a kiskorú, a nagykorú gyermek tartása, a házastársi tartás és az
élettársi tartás is csatlakoznak. Ennek előnye, hogy olyan általános fogalmak, amelyek
minden tartásnál jelentkeznek (rászorultság, önhiba, teljesítőképesség, érdemtelenség),
egységesen vagy egymásra tekintettel, a jogalkalmazó számára áttekinthetőbben
szabályozhatók (egyértelműebben kifejezésre jut például, hogy az érdemtelenségnek
melyek a közös és az eltérő feltételei az általános illetve a különös szabályok szerint).
A családjogi tartás cím tehát a rokontartás közös szabályaival indul, ezt követi a kiskorú
gyermek, majd a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása, mely utóbbira - a szükséges
eltérésekkel - mind a közös szabályok, mind a kiskorú gyermek tartásának szabályai
megfelelően irányadók. A fejezet a rokontartás közös szabályait a jelenleginél
logikusabb szerkezetbe foglalja, azokat kibővíti, pontosítja és a mai kor igényeihez
igazítja.
A rokontartás jogi előfeltételei körében a Javaslat keretjellegű meghatározást ad az
érdemtelenségre, amelyben kifejezésre juttatja, hogy ha a nagykorú jogosult a rokoni
kapcsolathoz fűződő erkölcsi elvárásokat súlyosan és egyoldalúan megsérti,
méltánytalan lenne a kötelezettre nézve, hogy a jogosultnak ingyenesen tartást nyújtson.
Abban, hogy kivel szemben áll fenn rokontartási kötelezettség és azt a rokonok,
hozzátartozók közül ki, milyen sorrend szerint köteles nyújtani a Javaslat tartalmi
változást nem jelent a Csjt. 61. § (1)-(3) bekezdéseihez képest. Ugyanakkor a Javaslat a
hatályos joghoz képest pontosítást és kiegészítést tartalmaz a tartásra való jogosultság
sorrendjében. Ennek megfelelően a Javaslat nyilvánvaló teszi azt a bírói gyakorlatban
kimondott jogtételt, hogy a jogosultság sorrendjében a kiskorú gyermek minden más
jogosultat megelőz, így a nagykorú gyermeket is, a gyermek pedig - mind a kiskorú
mind a nagykorú jogosult - a házastársat, az elvált házastársat és a volt élettársat
megelőzi. A Javaslat szerint a különélő házastárssal, az elvált házastárssal, egy sorba
kerül a volt élettárs is. Az élettárs helyzete ugyanis a tényleges családi kapcsolatokban a
506
házastárs helyzetéhez áll a legközelebb, azt a koncepciót, hogy az élettársi kapcsolat
nem helyezhető teljesen a házassággal egy szintre, a tartáshoz való jognak az élettársi
kapcsolat hosszabb időtartamának feltételéhez kötöttsége biztosítja.
A Javaslat általánosságban mondja ki a családjogi tartás körében a megállapodás
elsődlegességét, ami - az utaló szabály alapján - a házastársi-, a gyermek-, és az
élettársi tartásra is irányadó (A kiskorú gyermek tartásáról való megállapodásra
speciális szabályokat is rögzít).
2.	A Javaslat a tartás mértéke tekintetében a jelenleginél bővebb, a bírói gyakorlatban
kialakított elveken nyugvó szabályozást tartalmaz. Egyértelművé teszi, hogy a tartás
mértékének megállapítása a konkrét esetben mindig mérlegelés eredménye: a bíróság
azt a jogosult indokolt szükségleteinek és a kötelezett teljesítőképességének az
egybevetésével határozza meg. A Javaslat itt - és a tartás különös esetei körében is - a
mérték egyik meghatározó tényezőjének a jogosult indokolt szükségleteit tekinti
(ugyanez érvényes a rokontartás közös szabályainak megfelelő alkalmazására utaló
rendelkezés értelmében a házastársi és az élettársi tartásra is). A Csjt. a jogosult
szükségleteit csupán a kiskorú gyermek tartásánál említi, ahol „tényleges”
szükségletekről szól. Az „indokolt szükséglet” azonban jobban kifejezi azt a jogelvet,
hogy a jogosult részére szükséges tartás nem jelent „szűkös tartást”, az nem
azonosítható a létminimummal, hanem a jogosulti igények megfelelően egyéniesített,
átlagos színvonalú kielégítését jelent.
A tartás szolgáltatásának módját illetően a Javaslat a hatályos jogtól eltérő rendelkezést
tartalmaz. A Csjt. 66. § (3) bekezdése szerint elsősorban a kötelezett választ, hogy a
tartást saját háztartásában természetben, vagy havonként pénzben szolgáltatja, a jogosult
azonban kérheti a pénzbeni szolgáltatást, a bíróság pedig a felek körülményeinek
figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja. Eltérő rendelkezés a
kiskorú gyermek tartásánál érvényesül [Csjt. 69/A. § (2) bek.]. A Javaslat az
életszerűségnek és a gyakoriságnak megfelelően a tartás pénzbeni szolgáltatását teszi az
első helyre azzal, hogy attól a törvény eltérően rendelkezhet. A pénzben szolgáltatott
tartásra itt és máshol is a „tartásdíj” szót használja. A jogosult és a kötelezett
természetszerűleg megállapodhatnak ettől eltérő teljesítési módban. Ha nem tudnak
megállapodni, bármelyik fél kérheti, hogy a bíróság a tartás szolgáltatásának más
módját (a kötelezett háztartásában, a jogosult háztartásában való tartást, egyes, főként
gondozási szolgáltatások természetbeni nyújtását személyesen vagy megbízott útján
tartásdíj -kiegészítés fizetése mellett, vagy akár meghatározott termény rendszeres
rendelkezésre bocsátását) rendelje el, feltéve, hogy az a felek körülményeire tekintettel
indokolt, és az ellen a másik fél nem tiltakozik.
A Javaslat a tartásdíj formáját illetően egységesíti a rokontartás és a gyermektartásdíj
szabályait. Nincs ugyanis elvi alapja annak, hogy eltérő módszerrel állapítsa meg a
bíróság a tartásdíjat attól függően, hogy kiskorú vagy nagykorú jogosultról van-e szó.
Gyakoriságát tekintve, természetesen ezek a szabályok elsősorban a kiskorú gyermekek
tartását érintik. A gyermektartásdíjat a Csjt. szerint a kötelezett jövedelméhez mérten a)
százalékos arányban, b) határozott összegben, c) határozott összegben és bizonyos
jövedelmek százalékában kell meghatározni. Azt, hogy a tartásdíj alapjaként mely
jövedelmeket kell figyelembe venni és azokból a tartásdíjat hogyan kell kiszámítani a
Csjt. végrehajtásáról szóló jogszabály határozzák meg. Ennek kizárólag a tartásdíj
százalékos megállapítása esetén van jelentősége, hiszen határozott összegben való
marasztalás esetén a tartásdíjat a kötelezettnek - illetve a levonást teljesítő
munkáltatójának - arra tekintet nélkül kell a jogosultnak megfizetnie, hogy a kifizetésre
507
milyen jogcímen (a bérköltség terhére rendszeres személyes juttatásként, személyi
jellegű egyéb kifizetésként, stb.), milyen módon (költségtérítésként, üdülési
hozzájárulásként vagy más kedvezményként), külföldön vagy belföldön kerül sor.
Határozott összeg esetén a kifizetésnek csak az szab határt, hogy a kifizetés a kötelezett
bizonyos jogcímeken elért jövedelmének meghatározott százalékát nem haladhatja meg.
3.	A tartásdíj százalékos megállapítását az európai országok túlnyomó része nem ismeri
és alkalmazása a magyar a bírói gyakorlatban az elmúlt tíz évet tekintve egyre
jelentősebb nehézségeket okoz. A kötelezettek jövedelme sok esetben több forrásból
származik, nagymértékben változó, a kötelezettek jelentős része nem alkalmazottként,
hanem egyéni vagy társas vállalkozások tagjaként vagy a magángazdaságban olyan
kifizetőtől jut hozzá járandóságaihoz, amely nem a Csjt. végrehajtásáról szóló
jogszabályban meghatározott jövedelem kategóriák szerint fizet juttatásokat. A
munkáltatóktól érkező számos megkeresés bizonyítja, hogy sok esetben vitás: mi
tartozik és mi nem a százalékos marasztalás alapján igénybe vehető jövedelmek körébe,
így például gondot okoz a külföldről és a belföldről származó jövedelmek elkülönítése.
A munkáltatóknak készfizető kezesi felelősségükre tekintettel elemi érdeke, hogy
pontosan tisztában legyenek végrehajtási kötelezettségeikkel. De problémát jelent a
tartásdíj kifizetésénél a nettó jövedelem számítása. Mindezekre tekintettel a bíróságok
gyermektartásdíj esetén is egyre kevésbé vannak abban a helyzetben, hogy százalékosan
marasztaljanak, a százalékos marasztalás pedig a végrehajtásnál számos nehézséget
okoz.
A fentiekkel szemben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a százalékos marasztalás
különösen olyan esetekben, amikor a tartásdíj fizetési kötelezettség előreláthatólag
hosszabb időn keresztül áll fenn, a jogosult (elsősorban a kiskorú gyermek) érdekeit
szolgálja: tartósan és kiszámíthatóan biztosítja a kötelezett jövedelmének növekedésével
arányos tartásdíjat. A tartásdíj valamiféle automatikus emelkedésének biztosítására tehát
szükség van. Ellenkező esetben nemcsak a jogosultak méltányos érdeke sérülne, hanem
a tartásdíj felemelése iránti perek jelentős megszaporodásával kellene számolni.
A Javaslat az említetteket értékelve elveti a tartásdíj százalékos megállapításának
lehetőségét, de a tartásdíj automatikus emelkedésére lehetőséget kíván biztosítani. Ezért
kimondja, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani, de a bíróság, ha
indokoltnak tartja, úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente indexálásra kerül: a
Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével a
következő év első napjától - külön intézkedés nélkül - módosul. Az indexálás alapvető
feltétele, hogy annak aránya hivatalosan, mindenki számára hozzáférhetően közzé
legyen téve és az végrehajtható is legyen. A fogyasztói árindex emelkedése egyértelmű
képet mutat arról, hogy a jogosult kiadásai, indokolt szükségletei növekednek.
XXI.	Fejezet
A kiskorú gyermek tartása
A kiskorú gyermek tartását - gyakoriságának és jelentőségének megfelelően - a
Javaslat külön fejezetben, speciális és az általánoshoz képest több kérdésben
részletesebb szabályokkal rendezi. A Javaslat kifejezetten kimondja, hogy a szülőknek a
kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére mögöttesen a
rokontartás közös szabályai is irányadók.
508
A Javaslat vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett.
Ez a vélelem azonban megdönthető azzal, hogy a gyermek - személyes
életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán - képes a saját eltartásáról egészben vagy
részben gondoskodni, mivel a munkaképes, tanulmányokat nem folytató és munkát
vállaló kiskorú tartására szüleit nem feltétel nélkül kellene kötelezni. A vélelem
alkalmazásának lehetősége túlnyúlik a nagykorúság korhatárán. A középiskolai
tanulmányokat folytató gyermekek egy jelentős része - részben a hétéves korban
történő iskolakezdésre, részben az esetleges betegségre vagy az évismétlés lehetőségére
tekintettel - ma nagykorúságának elérése időpontjában még nem fejezi be a
középiskolát. Ezért indokolt, hogy őket a kiskorú gyermek tartására irányadó szabályok
szerint illesse meg a tartás. Ezt a Javaslat úgy oldja meg, hogy kimondja: a rászorultság
vélelme a gyermek nagykorúságának elérése után is - legfeljebb azonban a gyermek 20.
életévének betöltéséig - érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat. A
rászorultság vélelme mellett a kiskorú gyermek tartásának speciális szabálya, hogy a
kiskorúval szemben az érdemtelenség nem érvényesül, mert a tartásra érdemtelen csak
nagykorú jogosult lehet. Ebből az is következik, hogy a 18. életévét betöltött, de 20.
életéve alatt lévő, középfokú iskolai tanulmányokat folytató gyermek
érdemtelenségének megállapítására már sor kerülhet; a belátási képességgel rendelkező
nagykorútól ugyanis elvárható, hogy ne tanúsítson olyan, súlyosan felróható
magatartást, amely miatt a kötelezettől a tartása nem várható el. A rászorultság
vélelmének a 20. életévig való kiterjesztése tehát nem jelent „mentességet” a nagykorú
számára az ilyen jellegű magatartások jogkövetkezményei alól. A Javaslat a Csjt.-hez
képest pontosítja a szülő tartási kötelezettségére megfogalmazott rendelkezéseket is.
A gyermek természetbeni tartásának mértéke és módja nem igényli a részletesebb
szabályozást. A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja azonban több
vonatkozásban is szabályozásra szorul. A Javaslat a hatályos joggal egyezően rögzíti,
hogy a gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében a szülők
megegyezése irányadó és csak ennek hiányában dönt ezekben a kérdésekben a bíróság.
Új rendelkezés, hogy a Javaslat törvényi szinten elismeri a szülők olyan tartalmú
megállapodását, hogy a gyermekétől külön élő szülő a tartási kötelezettségének
meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A
megállapodás érvényességét azonban a bírósági, illetve gyámhatósági jóváhagyás
mellett annak az időszaknak a meghatározásához köti, amelynek tartamára a juttatás a
tartást fedezi. Eddig ezt az esetkört csak a bírói gyakorlat kezelte. A bírói gyakorlat
alapján merült fel az is, hogy mi történjék akkor, ha akár valamelyik fél, akár a gyermek
körülményeiben olyan változás következik be, amely nem volt előre látható, és a
gyermek rászorul arra, hogy különélő szülője a megállapodásban foglaltakon túlmenően
is hozzájáruljon a tartásához (például váratlan súlyos betegség, a gondozó szülő
önhibáján kívül elnehezült élethelyzete). A PK 106. állásfoglalás erről úgy rendelkezett,
hogy „a bíróság a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetén is kötelezheti a
gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartása érdekében
szükséges”. Ez a túlzottan tág megfogalmazás azonban visszaélésekre adott lehetőséget
a gyermeket gondozó szülők részéről, akik közül sokan a megállapodást követő néhány
éven belül pert indítottak gyermektartásdíj iránt anélkül, hogy a részükre vagy a
gyermek részére adott juttatás visszaszolgáltatását felajánlották volna. A Javaslat ezért a
szülők megállapodásának megváltoztatását szűkebb keretek közé szorítja: azt egyoldalú
kérelem alapján a bíróságnak akkor teszi lehetővé, ha a módosítás a körülmények
509
ésszerűen előre nem látható változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél
súlyos érdeksérelmének elhárítása érdekében indokolt.
A gyermektartásdíj bírósági megállapítása körében a hatályos jog kisebb pontosításaira
kerül sor. Így például a gyermektartásdíj megállapításánál figyelembeveendő
körülmények felsorolásánál a hatályos rendelkezésekhez képest változás, hogy a
gyermek „tényleges” szükségletei helyett a Javaslat e helyen is az „indokolt szükséglet”
kifejezést használja, amelynek tartalmát külön is részletezi. Mellőzi a Javaslat annak, a
gyakorlatban nehezen értelmezhető és megvalósítható rendelkezésnek a kimondását,
hogy ha a szülők két vagy több gyermek eltartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell
megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe,
különösen, ha nem egy háztartásban nevelkednek [Csjt. 69/C. § (2) bek.]. A Javaslat
nem tartja fenn a gyermektartásdíj szabályai között az apának a szülési költségek és a
külön jogszabályban meghatározott időre szóló tartás megtérítésére vonatkozó
kötelezettségét sem, mert az a családtámogatásról szóló törvény rendelkezései folytán
meghaladottá vált.
XXII.	Fejezet
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásáról a Csjt. csupán egy rendelkezést tartalmaz:
a 60.§ (2) bekezdése kimondja, hogy „tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha
erre szükséges tanulmányai folytatása céljából rászorul.” A tartási jogosultság és
kötelezettség feltételeit részletesen a Legfelsőbb Bíróság többször módosított XXIX. sz.
Elvi Döntése és az ennek nyomán kialakult bírói gyakorlat rendezi. A Javaslat egyrészt
a jogalkalmazás által kidolgozott, általánosítható jogtételeket emeli be a törvénybe,
másrészt azokon túl is lép, annyiban, hogy a továbbtanuló gyermek tartását a kiskorú
gyermek tartásához közelíti. Ezt az életszerű megoldást juttatja kifejezésre a nagykorú
gyermek tartásának a kiskorú gyermek tartása utáni rendszerbeli elhelyezése, valamint
az a rendelkezés is, amely a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására a rokontartás
közös szabályai mellett mögöttesen a kiskorú gyermek tartására vonatkozó
rendelkezéseket is alkalmazni rendeli.
A Javaslat választ keres a nagykorú gyermek tartásával kapcsolatban a
jogalkalmazásban felmerült három fő kérdésre: mely tanulmányok minősülnek
„szükségesnek” a tartási jogosultság szempontjából, milyen elvárások támaszthatók a
nagykorú gyermekkel szemben a tanulmányok folytatásában, illetve a tartásra
kötelezettel való kapcsolatában, valamint meddig (milyen életkorig) tarthat igényt a
„gyermek” a tartásra.
A szükséges tanulmányokat a Javaslat a bírói gyakorlatból kiindulva határozza meg,
figyelembe véve a felsőoktatás képzési rendszerében bekövetkezett változásokat. A
tartási kötelezettség szempontjából annak van jelentősége, hogy a továbbtanuló
gyermek mely tanulmányokkal szerez olyan képesítést, amely önálló életpályájának
megkezdését - választott szakmájának, hivatásának megfelelően - lehetővé teszi. Ha a
gyermek nem a felsőoktatásban folyó képzésben vesz részt, ilyennek minősül az
életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés, vagy
tanfolyam. Amennyiben a gyermek felsőoktatási intézményben tanul, az egymásra
épülő vagy egységes alap- és mesterképzés, illetve a felsőfokú szakképzés az, ami
elengedhetetlenül szükséges lehet a választott pályán való elhelyezkedéshez. Az alap-
510
vagy a mesterfokozatot követő szakirányú továbbképzés továbbá a doktori képzés
viszont nem tekinthető olyan tanulmánynak, amelynek folytatása esetén a szülőtől -
önkéntes vállalása hiányában - elvárható lenne a tartás. A Javaslat a bírói gyakorlatnak
megfelelően a tanulmányok folyamatos végzését követeli meg.
A Javaslat alapvető követelményként írja elő, hogy a gyermeknek a szülőt a
továbbtanulási szándékáról időben tájékoztatnia kell. Ezen kívül a tanulmányok
folytatatásának minősége és a nagykorú gyermeknek a tartásra kötelezett szülővel
szembeni magatartása tekintetében fogalmaz meg elvárásokat a Javaslat.
A tanulmányok folytatására a Csjt. semmiféle időbeli határt nem ad, és ilyen
követelmény megfogalmazásától a bírói gyakorlat is következetesen elzárkózik. A
Javaslat azonban - nem vitatva, hogy az esetek sokfélesége nem teszi lehetővé merev
korlátok felállítását - a gyakorlat megfelelő orientálása érdekében két szűkítő
rendelkezést szükségesnek tart. Az egyik annak általános kimondása, hogy a szükséges
tanulmányokat „ésszerű időn belül” kell végezni, ami mind a megfelelő egyéniesítést
mind az általános elvárhatóság megfelelő érvényesítését illetően rugalmas eszközt ad a
bíró kezébe. A másik az a rendelkezés, hogy a szülő a 25. életévét betöltött gyermeke
tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető (ilyen eset lehet, ha a
tanulmányokból már csak rövid idő: egy félév, egy év van hátra, vagy a felsőfokú
tanulmányok késői megkezdésének nyomós indoka volt). A tartáshoz való jog felső
határaként a 25. életévnek a megjelölése összhangban áll az egyes gyermekvédelmi
juttatásokra megállapított felső korhatárral.
A tartás mértéke és megfizetésének módja tekintetében a továbbtanuló nagykorú
gyermekre is elsődlegesen a kiskorú gyermekre vonatkozó szabályok az irányadók,
mégis azzal a különbséggel, hogy a tartásdíj mértékének megállapításánál a gyermeknek
a tanulmányai folytatáshoz jogszabály által biztosított kedvezményeket és a szülők
teherbíró képességét is figyelembe kell venni.
Hatodik Rész
A GYÁMSÁG
XVI.	Cím
A gyámrendelés
1.	Magyarországon hagyományosan a gyámság az a jogintézmény, amely szülői
felügyeletet gyakorló szülő hiányában a kiskorúak gondviselését, képviseletét,
vagyonának kezelését a gyámhatóság által kirendelt gyám személyén keresztül
biztosítja. Koruknál vagy helyzetüknél fogva a maguk ellátásra, saját ügyeik vitelére
nem képes személyekről való gondoskodást és törvényes képviseletet biztosító
intézmények: szülői felügyelet - gyámság - gondnokság hármasában a Javaslat a
gyámságot a szülői felügyelethez kívánja közelíteni. A korábbi gyakorlattal szemben
erősebb hangsúlyt kap a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési
kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben nevelkedés biztosítása.
Az új szabályozás tartalmilag sem tér el alapvetően a hatályos törvénytől. A
legfontosabb változások lényege a következőkben foglalhatók össze: A Javaslat
-	összhangot kíván teremteni a magánjogi szabályok és a gyermekvédelmi jogszabályok
között oly módon, hogy a „hagyományos” gyámság és a gyermekvédelmi gyámság
511
közös szabályait ez a rész tartalmazza, emellett az utóbbi fajta gyámságra több helyen
speciális rendelkezéseket állapít meg;
-	a „hagyományos” gyám mellett (aki továbbra is lehet nevezett gyám vagy rendelt
gyám) a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorú gyámját gyermekvédelmi
gyámként nevesíti, a hivatásos gyám kategóriát csak a gyermekvédelmi gyámság egyik
fajtájaként tartja fenn, a közigazgatási szerv részéről a családban élő gyermek részére
hivatásos gyám kirendelésének lehetőségét pedig megszünteti;
-	következetesen végigviszi a szabályozásban azt az elvet, hogy a gyámság viselése nem
állampolgári kötelezettség, gyámul tehát - szűk körű kivétellel - csak az rendelhető ki,
aki azt vállalja, emellett a változás a gyám kiadásainak és költségeinek megtérítésére
vonatkozó rendelkezések módosítását is indokolja;
-	a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek szabályainak változására tekintettel a
gyámság gyakorlásának a szabályait is módosítja (például a szülőnél megvalósított
„enyhébb” vagyonkezelési szabályok nem minden esetben vonatkoznak a gyámra, a
gyám - gyámolt kapcsolatában is előtérbe kerül az ítélőképessége birtokában lévő
gyermek véleményének figyelembe vétele, ami egyébként már a gyámrendelésnél is
megjelenik;
-	a gyámság szabályozásában figyelemmel van a gondnokságnak a Javaslat Második
Könyvében elhelyezett szabályaira, így különösen a gyám alkalmasságának, a többes
gyámrendelésnek, az egyszerűsített számadás lehetőségének kérdéskörében.
2.	A Javaslat - a szülői felügyeletnél követett megoldáshoz hasonlóan - kiemeli a
részletrendelkezések közül annak meghatározását, hogy a gyámság milyen jogokkal és
kötelezettségekkel jár, ezzel a jogintézménynek mintegy definícióját is adja. A
felsorolás a Csjt. 101. § (1) bekezdéséhez képest (gondozás, vagyonkezelés, törvényes
képviselet) - a tipikus esetekből kiindulva - a neveléssel bővül.
A Javaslat a kiskorú érdekében meghatározott személyek, illetve a hatóságok részére
bejelentési kötelezettséget ír elő, ha gyám kirendelésének szükségességét észlelik. A
Javaslat a gyermek közeli rokonai helyett a közeli hozzátartozókra bővíti ki a bejelentési
kötelezettséget, sőt annyiban még tovább megy, hogy a kötelezettséget arra is
kiterjeszti, akinek a háztartásában a gyermek él.
A Javaslat nevesítve felsorolja az egyes gyámsági formákat és a gyermekvédelmi
gondoskodás alatt állók gyámságát gyermekvédelmi gyámságként nevesítve emeli ki a
gyámság „hagyományos” fajtái közül.
A Javaslat a gyámság viselésének a feltételeiben a hatályos joghoz képest annyiban hoz
változást, hogy a nagykorúság és a törvényben meghatározott kizáró ok hiánya mellett
előírja a szubjektív és az objektív alkalmasságot, továbbá a tisztség vállalását
XVII.	Cím
A gyámság gyakorlása
A gyám kirendelésére a kiskorú gyermek személyes és vagyoni érdekeinek védelmében
kerül sor. Ezért a gyámság gyakorlása során is alapvető elvárás, hogy a gyám
tevékenységét a gyermek érdekeinek megfelelően lássa el. A gyermek érdeke - a szülői
felügyelet általános szabályai között megfogalmazottak szerint - a gyermek megfelelő
testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítása. A szülői felügyeleti jogot pótló
jogkört gyakorló gyámtól ugyanúgy elvárható, mint a szülőtől, hogy az ítélőképessége
birtokában lévő gyermeket vonja be az őt érintő kérdések eldöntésébe, és hogy
512
véleményét, amennyiben az a kiskorú gyermek érdekével nem ellentétes, tartsa
tiszteletben. A hatályos Csjt. ezt a kötelezettséget a gyámra nem, hanem csak a
gyámhatóságra nézve írja elő a 12. életévét betöltött gyámolttal kapcsolatban.
A gyámság - a Javaslat koncepciója szerint - közelebb áll a szülői felügyelethez, mint a
gondnoksághoz. Ezért a Javaslat fenntartja azt a szabályt, hogy törvény eltérő
rendelkezése hiányában a gyám jogaira és kötelezettségeire a szülői felügyeletet
gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések megfelelően
irányadók. A szülői felügyeletre vonatkozó szabályok változása miatt többirányú
módosításra van szükség azoknak az intézkedéseknek, nyilatkozatoknak a körét illetően,
amelyek megtételére a gyám nem jogosult. Így például a Javaslat átveszi a Gyvt. 87. §
(2) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek szerint a gyám nem adhat hozzájáruló
nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához, továbbá hogy a gyermek családi
jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozó jognyilatkozatának
érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Továbbra is lényeges különbség a szülő és a gyám jogi státusza között, hogy a gyám
folyamatos gyámhatósági kontroll alatt működik. A gyermekvédelmi gondoskodás alatt
álló gyermek gyámjának jogai és kötelezettségei azonban - mind a gondozás-nevelés,
mind a törvényes képviselet és a vagyonkezelés terén - jelentősen eltérnek a
„hagyományos” gyáméitól, mivel az előbbi tekintetében az állami kontroll nagyobb, a
gyámi önállóság korlátozottabb.
A gyámnak a gyámhatósággal kapcsolatos kötelezettségei és a gyámhatóságnak a gyám
intézkedéseit korlátozó jogosítványai a hatályos Csjt.-vel egyezően kerülnek rendezésre.
A Javaslat azonban szűkíti azoknak a rokonoknak a körét, akiknek a kérelmére a
gyámhatóság a gyám intézkedéseit megváltoztathatja; a jövőben ez a jog csak a
gyermek közeli hozzátartozóit illeti meg. Megszünteti a gyám intézkedésével szemben a
Csjt. 103. § (3) bekezdésében felsoroltak perindítási jogát a gyermek „megfelelőbb”
elhelyezése iránt. Ennek következtében, a gyámhatóság intézkedésének hiányában a
Javaslatnak a szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezései értelmében csak a szülő és a
gyámhatóság jogosult a gyermek elhelyezésének megváltoztatását kérni a bíróságtól.
XVIII.	Cím
A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése
A Javaslat felsorolja a gyámságnak, valamint a gyámi tisztség megszűnésének eseteit. A
Csjt. 106. § (1) bekezdéséhez képest a változás az, hogy a gyámság megszűnésének azt
a nyilvánvaló esetét, amikor a gyámság alatt álló meghal, a szöveg nem tartalmazza. A
gyám tisztségének megszüntetése a gyámhatóságnak a gyámot felmentő vagy elmozdító
határozatával következhet be. A felmentés és az elmozdítás jogi hatása lényegében
egyező, közöttük az érdemi eltérés elsősorban az, hogy a gyám elmozdítására a
gyámnak felróható okból kerül sor.
A gyám számadási kötelezettségéből eredő magánjogi jogvitákra vonatkozó speciális
szabályokat a Javaslat változatlanul a gyámság körében helyezi el, ellentétben a
gyámhatóság által alkalmazható intézkedésekkel, amelyeket továbbra is a
gyermekvédelmi jogszabályokban kell nevesíteni, míg a gyám kártérítési felelősségét
utaló szabály rendezi.
513
ÖTÖDIK KÖNYV
DOLOGI JOG
1.	A Ptk. tulajdonjogi szabályai jelentős mértékben építettek a II. világháború előtti
magánjogi törvénytervezetek és bírói gyakorlat eredményeire. Ennek ellenére a politikai
és társadalmi rendszerváltozás hatásai erőteljesen érintették a Ptk.-nak a tulajdonjogi
szabályait. A szükséges változások a Ptk.-t módosító különböző törvényekben és az
alkotmánybírósági gyakorlat nyomán végbementek. Az így módosult és ma hatályos
szabályozás a magyar magánjogi kodifikációs kísérletek eredményeire épít, tehát
szerves fejlődés eredménye. A Ptk. mai tulajdonjogi szabályai jól illeszkednek abba a
folyamatba, amely a Ptk. 1900-as tervezetétől kezdve egyre letisztultabb és a
gyakorlatban jobban alkalmazható, a dologi jog sajátosságaihoz képest nyitott és
rugalmas szövegtervezeteket eredményezett. A Ptk. ideológiai háttereként jelentkező
tulajdoni szemlélet a szabályozás alapvető szerkezetét amúgy sem érintette, a
szabályozás szintjén csupán néhány, időközben többségében már hatályon kívül
helyezett rendelkezésben jelent meg. A Ptk. tulajdonjogra vonatkozó szabályozása a
magánjog absztrakt természeténél fogva nem kötött a tulajdon elosztásának módjához,
az a piacgazdaság rendszerében is alkalmazhatónak bizonyult.
Mindezeket figyelembe véve a Javaslat dologi jogi szabályainak megalkotása során
nincs szükség átfogó, a szabályozás alapjait érintő reformra. A hatályos szabályoktól
való eltérés elsősorban ott indokolt, ahol a bírói gyakorlat olyan megoldásokat és
szempontokat fogadott el és alkalmazott, amelyek a jelenlegi társadalmi és gazdasági
viszonyokkal összeegyeztethetetlenek (például a közös tulajdonra vonatkozó szabályok
alkalmazásának egyes eseteiben). Változtat a Javaslat ott is, ahol a szabályozás további
egyszerűsítésére van lehetőség, továbbá ott, ahol a forgalomban résztvevők érdekeinek
védelme új szempontok szerinti szabályozást tett szükségessé (például a jogcímmel
megerősített birtokvédelem megszüntetése az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének
erősítése érdekében, az ingatlan-nyilvántartásban bízó, jóhiszemű vevők védelmének
biztosítása).
2.	A dologi jogok - mindenekelőtt a tulajdonjog - egyik sajátossága egyébként is a
hozzájuk kapcsolódó viszonylagos állandóság. A személyek többnyire azzal a céllal
szerzik meg dolgoknak a tulajdonjogát, hogy ez a jogviszony tartósan fennmaradjon és
jogutódjaikra is változatlan formában átszálljon. A dologi jog megszerzésével
szándékolt vagy beállott jogváltozás nem zárul le azzal, hogy az arra irányuló jogügylet
teljesedésbe megy, vagy a dologi jog megszerzésének alapjául szolgáló magatartás vagy
állapot véget ér. A tulajdonjog olyan tartós jogviszony, amely nem ér véget a tulajdonos
személyiségének megszűnésével, hanem a jogutódokra átszállva fennmarad. A
tulajdonjog és a dologi jogok állandóságába vetett bizalom nemcsak gazdasági
szempontból kiemelkedő jelentőségű, de az egyének szempontjából is, mert a
tulajdonjog már nem tekinthető pusztán gazdasági tényezőnek. A tulajdon emberi jogi
és alkotmányos védelme, továbbá ennek kapcsán az Európai Emberi Jogi Bíróság és az
Alkotmánybíróság gyakorlatában leszűrődő elvek is jelzik, hogy a tulajdonjog
gazdasági szerepe mellett absztrakt értelemben egyúttal az emberi minőség más
vonatkozásainak jogi védelmében is központi szerepet játszik.
A dologi jogi szabályok kapcsán ezért különös jelentősége van annak, hogy a forgalmi
szokásokban és a köztudatban elterjedt, a jogi forgalom számára már régóta ismert és
alkalmazott szabályoktól csak különösen indokolt esetben térjen el a jogalkotó. A
514
mélyreható változások a dologi jogi szabályozásban a gazdaság és a polgárok körében is
nehezen megjósolható eredményekkel járhatnak, amelyet - ha egyébként a változástól
számottevő pozitív eredmény nem várható - lehetőség szerint kerülni kell. A köztudatba
átment és sok más jogszabály alapjául szolgáló, meggyökeresedett jogintézmények
megváltoztatása, eltörlése vagy új jogintézmények bevezetése csak akkor lehet indokolt,
ha ezt olyan alapvető gazdasági és társadalmi változások vagy tartós, megalapozott és
széles körben jelentkező igények indokolják, amelyeket a jogalkotó más megoldásokkal
kielégíteni nem tud. Egyes, a szabályozás egészét érintő választások (mint például a
tulajdonjog tárgyainak a dolgokra korlátozása vagy vagyoni jogokra való kiterjesztése,
az átruházás tradíciós vagy konszenzuális természete, az átadás jogi természetének
meghatározása, a felülépítményi jog kodifikálásának kérdése vagy a ráépítés szabályai
szerinti rendezés, az ingatlan-nyilvántartáshoz fűződő joghatások, a vagyonkezelés
kodifikálása és a tulajdonjog megkettőzése) végeredményben egyenértékű
szabályozáshoz vezetnek. A jog-összehasonlítás eredményei azt jelzik, hogy egyes
jogrendszerekben követett megoldások nem tekinthetők magasabb rendűnek más,
szintén működőképes megoldásoknál. Általában minden szabályozási megoldásnak
vannak gyenge pontjai, amelyeket a jogalkotó vagy a gyakorlat kiegészítő
megoldásokkal korrigál. Ezért a gyakorlatban megfelelően alkalmazhatónak bizonyult
megoldások felcserélése más szabályozással - amíg a gyakorlat és a szabályozás a
társadalmi és gazdasági viszonyok körében szükséges korrekciókat ki nem alakítja -
szükségtelen jogbizonytalansághoz vezet, amelyet a jogrendszer stabilitása érdekében
elkerülni érdemes.
3.	A Javaslat (a Ptk. „Tulajdonjog” című Részével szemben) „Dologi jog” című
Könyvet tartalmaz, amely a tulajdonjog magánjogi szabályai mellett magában foglalja a
korlátolt dologi jogok (idegen dologbeli jogok) normáit is. A Ptk. szerkezetéhez képest
további változást jelent, hogy a Javaslat a zálogjogi szabályozást a Dologi jogi
Könyvben, a korlátolt dologi jogok körében helyezi el, a használati jogok előtt, külön
címben. Ezt a változtatást elsősorban az indokolja, hogy a zálogjog - többszöri
reformon átesett - szabályozása ma már sokkal inkább dologi jogi jelleget ölt. A
zálogjog kettős, dologi és kötelmi jogi jellegének elfogadása mellett a zálog szerepének
átalakulása, a záloggal kapcsolatos szabályozási igények dologi természete a
zálogjognak a Dologi jogi Könyv keretében való szabályozását teszik indokolttá.
4.	A dologi jogi jogviszonyok abszolút szerkezetű jogviszonyok, így jogosultjukat
rögzíti a törvény, akivel szemben mindenki más tartózkodásra, be nem avatkozásra, e
jogoknak a törvény által megszabott határok közötti tiszteletben tartására kötelezett.
Tárgyi jogként dologi jogot csak törvény hozhat létre (típuskényszer), és annak
tartalmát is törvény határozza meg. A dologi jogi jogviszonyoknak a lényegadó
sajátossága abszolút szerkezetük és vagyoni jellegük. Dologi jogi jogviszonyok
közvetett tárgyai nemcsak dolgok lehetnek, hanem olyan forgalomképes vagyoni jogok
is, amelyek természetével ez nem ellentétes, és amelyekre az egyes dologi jogok
megfelelően és lényegi tartalommal értelmezhetőek.
A dologi jogok zártkörűségének elvén nyugvó, kógens normákból álló dologi jogi
szabályozás szükségképpen merevebb, mint a szerződési szabadság paradigmájára
épülő szerződési jogi szabályok rendszere. Erőteljesen jelentkezik ugyanakkor az igény
arra, hogy a magánjog - így a dologi jogi szabályozás is - rugalmas, és az életviszonyok
változásaihoz a joggyakorlatban adaptálható legyen. E rugalmasság biztosítása nélkül a
kódex-jellegű szabályozás saját kudarcát hordozhatja magában. A Javaslat, annak
érdekében, hogy a kódex dologi jogi normáinak rugalmasságát biztosítsa, törekszik a
515
normák kellően absztrahált megfogalmazására. Ezért a Javaslat kevés fogalom-
meghatározást alkalmaz, és ebben a körben a szabályozás építő elemeit képező
fogalmakat is csak annyiban határozza meg, amennyiben az a dologi jogi szabályozás
funkcionalitásának megőrzése, a szabályozás egyes elemei mögött meghúzódó
jogpolitikai célok biztosítása és a jogalkalmazás számára való megfelelő támpontok
nyújtása érdekében szükséges. A kódex életviszonyokhoz való adaptálhatósága, továbbá
a jogalkalmazói jogfejlesztés szerepének biztosítása érdekében a dologi jogi
szabályozásban is teret kapnak a nyitott normák.
A Javaslat kifejezett célja, hogy a kereskedelmi és a magánforgalom igényeinek és
elvárásainak egyaránt megfelelő szabályozást nyújtson. Ennek a célnak elsősorban egy
nyitott, a forgalomban résztvevők számára átmeneti formák kialakítását - a
meghatározó jogpolitikai szempontok által megszabott határokon belül - a lehető
legszélesebb körben lehetővé tevő szabályozás felelhet meg. A dologi jog és a kötelmi
jog határán elhelyezkedő, a gyakorlatban kialakuló és intézményesülő, illetve részben
már szabályozott megoldások, mint a bizomány, a vagyonkezelés vagy a szerződéses
pozíció átruházása megfelelőbben szabályozhatók kötelmi jogi struktúraként, mint
ahogy az a Ptk. esetében is történt.
A dologi jogi szabályozás a tulajdonjog és a korlátolt dologi jogok keletkezésére,
változására, tartalmára és védelmére vonatkozó elveket és szabályokat határozza meg,
azzal azonban, hogy korlátolt dologi jogok tárgyaként közvetlen és abszolút hatályú jogi
uralom tárgya lehet nemcsak dolog, hanem a nem személyhez fűződő magánjogi
vagyoni jogok egy része és a követelés is. A dologi jogok a jogosult számára kétirányú
jogi uralmat biztosítanak. Egyrészt a dologi jog közvetett tárgyával kapcsolatban a jog
tartalmának megfelelő módon való magatartásra hatalmazzák fel, biztosítva a jogosult
számára a birtoklás, a használat és rendelkezés jogát (a dologi jog pozitív tartalma),
másrészt pedig feljogosítják a jogosultat arra, hogy a jogának gyakorlásával szemben
támasztott akadályokat maga elhárítsa (jogos önhatalom) vagy pedig annak elhárítása
érdekében bírói utat vegyen igénybe. A dologi jog e negatív tartalma szerint a jogosultat
megilleti az igény arra, hogy a jogának tartalmával ellentétes állapot megszüntetését és
a dologi jogának megfelelő tényleges állapot előidézését vagy helyreállítását követelje.
5.	A Ptk. által lefektetett dologi jogi szabályozás a dologi jogok keletkezésére,
megszűnésére, tartalmára és védelmére vonatkozó elsődleges magánjogi normákat
fogalmazza meg, ugyanakkor a dolgokra vonatkozó jogokat és azok korlátait egyre
inkább befolyásolják közjogi szabályok is. Olyan helyzetekben, amikor a közjogi
szabályozás a dologi jogok keletkezését, változását, tartalmát és védelmét közjogi
engedélyezési, jóváhagyási feltételekhez köti, vagy a magánjogi dologi jogok
gyakorlásának közjogi aktussal való korlátozási lehetőségét biztosítja, a dologi jogok
magánjogi jellege háttérbe szorulhat, és közjogi privilégium formáját öltheti (például
közérdekű használati jog). A dologi jogi szabályozás nem képzelhető el kizárólag a
magánjog keretében, egyre erősebb a magánjogi szabályozás közjogi befolyásoltsága. A
közjogi befolyás lehetséges megjelenési formáinak teljes körű szabályozása a Javaslat
keretei között nem lehetséges, és a Javaslat nem szabhat korlátokat a közjogi
szabályozás számára sem.
516
Első Rész
A BIRTOK
I. Cím
A birtok és a birtokvédelem
I.	Fejezet
A birtok. A birtok megszerzése és elvesztése
A birtok fogalmának és jogi jelentőségének szabályozása a Magyar Általános Polgári
Törvénykönyv 1900-as tervezetét követő kodifikációs kísérletekben a Ptk.-ig jelentős
változásokon ment át, amelynek egyik fő jellemzője a szabályozás egyszerűsödése, a
birtok és bírlalat, a közvetett és közvetlen birtok, illetve a fő- és albirtok közötti
különbségtételnek a norma szintjén való megszűnése, a birtok fogalmának rugalmas
kezelése és a birtok védelmi szerepének előtérbe kerülése. Ezzel egyidejűleg háttérbe
szorult a birtoklásra irányuló szándék szerepe. A birtokot a Ptk. és a jelenlegi dologi
jogi felfogás elsősorban tényleges állapotként határozza meg, amelynek jellemző, de
nem feltétlen vonása a birtokos helyzetének harmadik személyek által való
felismerhetősége. Ezt a tényleges dolog feletti uralmi helyzetet részesíti a polgári jogi
szabályozás védelemben.
A Javaslat abból indul ki, hogy a birtok nem írható le önmagában a dolog feletti
hatalom ténylegességével és a harmadik személyek felé megnyilvánuló külső
hatásokkal. A birtok nem pusztán tényleges állapot, hanem alanyi jog, amelynek alapján
a birtokos, mint jogosult uralmat gyakorolhat. A Javaslat továbbá abból indul ki, hogy a
birtok fogalmának konkrétabb normatív meghatározása nem szükséges és nem is
lehetséges, továbbá hogy a birtok fogalma jogilag csak annyiban releváns, amennyiben
ahhoz a szabályozás joghatásokat fűz. A birtok fogalmának minden konkrétabb
megfogalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy a bíróság kezét köti meg a jogalkotó, és
ezzel nehezíti annak a védett alanyi jogot biztosító pozíciónak az azonosítását, amely a
birtok védelmi és átruházó hatását kiváltja. A birtokot ezért érdemes a szabályozás
szintjén nyitott tényállásként megfogalmazni és a birtok fennállásának megállapítását a
bíróságra hagyni. A főbirtokos és az albirtokos fogalmának a bevezetése elsősorban a
szabályozás egyszerűsítését szolgálja azzal, hogy egyes szabályozott tényállások
normatív meghatározását könnyíti.
A birtok megszerzése vagy a dolog feletti tényleges hatalom megszerzésével, vagy a
dolog birtokának átruházásával történhet. A Javaslat a birtok eredeti - nem átruházással
való - megszerzése esetének a dolog feletti hatalom tényleges megszerzését tekinti. Azt,
hogy a tényleges hatalom megszerzése mikor következik be, az eset összes körülményei
alapján, a közfelfogás szerint kell megítélni. Azoknak a helyzeteknek a pontos
meghatározását, amikor a birtokos a birtokot másra átruházza, elsősorban a
birtokátruházásnak egyes dologi jogok megszerzésében való szerepe teszi szükségessé.
517
II. Fejezet
A birtokvédelem
A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény. A
Javaslat a birtokvédelem három eszközét határozza meg: a jogos önhatalmat, a
közigazgatási úton való igényérvényesítést és a birtokpert. A Javaslat a birtokvédelem
alapjának a Ptk.-val egyezően közvetlenül a birtoklás tényét tekinti. A birtokos tehát
nem tulajdonjoga, a dologra vonatkozó korlátolt dologi joga, szerződéses pozíciója stb.
alapján részesül birtokvédelemben, hanem a birtoklás ténye alapján. Az önálló
birtokvédelem elismerésének oka változatlanul a védelem módjának azonosságában
van, a birtoklást megalapozó különböző jogcímektől függetlenül. A dologi jogi és a
kötelmi jogi szabályok szerint birtoklásra jogosultak birtokvédelmére szolgáló eszközök
ugyanazok. Elsősorban ez tette indokolttá a közös védelmi eszközök egységes
szabályozását a Ptk.-ban, és ez indokolja a Ptk. megoldásának a Javaslatban történő
fenntartását. Az egységes szabályozás további előnye kétségkívül az, hogy a kötelmi
jogosult védelmét úgy oldja meg harmadik személyekkel szemben, hogy nem kell a
kötelmi jogviszonyok relatív szerkezetéből adódó nehézségekkel számolni és a kötelmi
jogosultnak a jogvédelem iránti jogcímét a jogellenes behatással szembeni védekezés
érdekében külön alátámasztani.
A Javaslat - a hatályos joggal egyezően - a birtokvédelem három eszközét határozza
meg: a jogos önhatalmat, a közigazgatási úton való igényérvényesítést és a birtokpert.
Egyértelművé teszi ugyanakkor a Javaslat, hogy a birtokában sértett választhat: a
jegyzőhöz vagy a bírósághoz fordul-e védelemért. A birtokháborítást követő egy éven
belül sem lesz kötelező tehát a jegyzőtől kérni a védelmet; ha a sértett úgy dönt,
közvetlenül a bíróságtól kérhet jogsegélyt. A bíróság mindenképpen a birtokláshoz való
jogosultság alapján dönt.
II.	Cím
Jogalap nélküli birtoklás
A jogalap nélküli birtoklás szabályai a birtoklásra jogosult számára biztosítják a dolog
kiadása iránti igényt minden olyan esetben, amikor más személy a dolgot erre őt
feljogosító jogcím hiányában tartja magánál. A dolgot a jogszerű birtokos e szabályok
alapján nemcsak azoktól a személyektől követelheti vissza, akik a birtokot jogellenesen
szerezték meg, hanem bárkitől, akinek a birtoklásra vele szemben jogalapja nincs. A
jogalap nélküli birtoklót a dolog kiadása iránti kötelezettség csak a birtoklásra
jogosulttal szemben terheli. Ez abból is következik, hogy a birtokvédelem harmadik
személyekkel szemben a jogalap nélkül birtoklót is megilleti.
A Javaslat biztosítja a jogalap nélküli birtokló számára a dolog visszatartásának jogát az
általa a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint követelhető kiadásainak
megtérítéséig. Ezek a kiadások a birtokos érdekét is szolgálták, mert a dolog megóvását
eredményezték. Ezért e megtérítési és ennek biztosítására a visszatartási jog akkor is
megilleti a jogalap nélkül birtoklót, ha rosszhiszemű birtokosnak minősül. Nem volna
azonban indokolt kiterjeszteni a visszatartási jogot arra az esetre, ha a jogalap nélküli
birtokos a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton
szerezte meg. A jog az ilyen magatartást ugyanis semmilyen módon nem kívánja
védelemben részesíteni.
518
A Javaslat alapján a jogalap nélküli birtokosra a felelős őrzésre vonatkozó szabályok
funkcióját részben átvevő megbízás nélküli ügyvitel szabályai vonatkoznak, amiből -
további tényállási elemek megvalósulása esetén fakadhat a jogalap nélküli birtokos
őrzési kötelezettsége is.
Második Rész
A TULAJDONJOG
III. Cím
A tulajdonjog általános szabályai
III.	Fejezet
A tulajdonjog általában
A Javaslat abból indul ki, hogy a magántulajdon jogrendünk egyik alappillére. A
Javaslat ezért a tulajdonjog fogalmának és alapvető tartalmának meghatározásával is
kifejezésre juttatja, hogy a tulajdonjog a tulajdon tárgya feletti elvben legteljesebb jogi
hatalmat jelenti. Ez a jogi hatalom ugyanakkor nem korlátlan, mert a tulajdonjogban
foglalt részjogosítványokat részben törvény, részben mások jogai korlátozzák, továbbá a
tulajdonjognak kötelezettséget keletkeztető hatása is lehet. A tulajdonjog lehetséges
korlátozásai sokrétűek, és a társadalmi viszonyok változásával módosulhatnak: a
tulajdonjognak újabb kötöttségei jöhetnek létre és nyerhetnek elismerést, és e
kötöttségek meg is szűnhetnek. A tulajdonjog korlátozásai olyan sokfélék, és oly
mértékben vannak kitéve a változásnak, hogy azokat a Javaslatban felsorolni nem
lehetséges. A Javaslat ugyanakkor, kiemelve és megerősítve a tulajdonjog jelentőségét
és súlyát, kimondja, hogy a tulajdonjogban foglalt részjogosítványok gyakorlását csak
mások jogai, továbbá törvényi rendelkezések korlátozhatják. A tulajdonjogban foglalt
részjogosítványok kimerítő felsorolása nem lehetséges. A Javaslat, egyezően a Ptk.
rendelkezéseivel, ezek közül csak a legfontosabb részjogosítványokat, a rendelkezés, a
birtoklás, a használat, a hasznosítás, továbbá mások behatása kizárásának jogát emeli ki
és szabályozza részletesen.
IV.	Fejezet
A tulajdonjog tárgyai
1.	A jelenlegi szabályozás a tulajdonjog tárgyainak meghatározása során abból indul ki,
hogy azok birtokba vehető dolgok lehetnek, továbbá olyan javak, amelyekre - ha nem is
felelnek meg teljes egészében a birtokba vehetőség kritériumának - a Ptk. lényegében
maga is kiterjeszti a dolog fogalmát. A Javaslat nem változtat a dolog fogalmán: a
birtokba vehető testi tárgy minősül dolognak. A hatályos joggal egyezik az a szabály is,
amely szerint a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre, az
értékpapírokra és a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is. A Javaslat -
szintén a hatályos szabályozással egyezően - abból indul ki, hogy a tulajdoni tárggyá
való minősítés középpontjában a forgalomképesség (ideértve a korlátolt dologi jogokkal
való terhelést is) és az átruházás módja állnak. Arra minden jogrendszer magánjogának
519
választ kell adnia, hogy a vagyoni javak - ideértve a dolgok mellett a vagyoni jogokat is
-	forgalomképesek-e és átruházásuk miként történhet. Az alanyi jogok
forgalomképessége elsősorban tartalmuktól függ, amelyet viszont az alanyi jogot
biztosító jogi norma tartalma határoz meg. Ebben a körben tehát az egyes jogok
tartalmának és forgalomképességének során a jogalkotó, továbbá a bírói gyakorlat, a
bírói mérlegelés és minősítés szerepe nem váltható ki a Javaslatban adott definícióval. A
Javaslat is tekintettel van arra, hogy a forgalomképes jogok a jogalanyok vagyonának
részét képezik, azonban annak meghatározása, hogy az alanyi jog forgalomképes-e,
általános szabállyal nem lehetséges. Az alanyi jogok tartalma nagyon sokféle lehet, és
nem vonatkoztatható el az alanyi jogot létrehozó jogi norma (a tárgyi jog) által
meghatározott tartalomtól. Ezért a Javaslat tulajdoni tárggyá az alanyi jogokat nem
teszi. A Javaslat is abból indul ki, hogy a személyek vagyonát nemcsak dolgok, hanem
forgalomképes vagyoni jogok és követelések is képezik. Az alanyi jogok
forgalomképessége és annak terjedelme az azt létrehozó tárgyi jog által meghatározott,
míg a követelések és a szerződési pozíciók forgalomképességét és átruházásának módját
a Javaslat kötelmi jogi szabályai és speciális jogszabályok biztosítják és határozzák meg
abban a terjedelemben, amennyiben ez szükséges és indokolt.
2.	Az állatokra vonatkozó speciális szabály elsősorban az európai közösségi szintű
jogharmonizációs célt szolgáló, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi
XXVIII. törvény rendelkezésein alapszik. Az állatoknak a dolog fogalmi köréből való
kivétele részben morális értékelést közvetít, részben pedig olyan tendenciákkal kívánja
megteremteni az összhangot, amelyek más jogterületeken is egyes állatoknak a dolog
fogalmi köréből való kiemelése mellett hatnak (például az állatkínzás büntetőjogi
megítélésének kérdése).
3.	Az alkotórészi és tartozéki kapcsolat meghatározása a hatályos szabályozástól nem
mutat eltérést, az alkotórész fogalmát a Javaslat is elsősorban funkcionális jellegűnek
tekinti. A dolog és alkotórésze közötti tartós kapcsolat nemcsak fizikai kapcsolódás
lehet, hanem a dolgok rendeltetésének egymásra utaltságában is jelentkezhet, vagy
éppen ellenkezőleg, a fizikailag tartós kapcsolat sem alapozza meg az alkotórészi
minőséget, ha a fizikailag tartós egyesítés az ideiglenesség szándékával, vagy a dolgon
másnak fennálló korlátolt dologi jogának gyakorlása végett történt. Ugyanez vonatkozik
a használhatóság vagy az érték csökkenésére is. Mindezen szempontok alapján, azok
adott konkrét esetben való mérlegelésével kell a bírói gyakorlatnak egyes esetekben az
alkotórészi minőséget megítélnie. Az alkotórész tulajdonjoga a fődolog tulajdonjogától
nem válhat el. Ebből következik az is, hogy fődolog és alkotórész külön nem ruházható
át és nem terhelhető meg, fődolog és alkotórésze nem képezhetik külön dologi jogok
tárgyát.
4.	Az ingatlantulajdon kapcsán annak meghatározása, hogy az ingatlan földfelszíne
alatti rétegek, illetve az ingatlan feletti légi tér mennyiben tartoznak hozzá az ingatlan
tulajdonához, és hol kezdődik a felszín alatt a tulajdonjoggal nem védett rész, illetve a
felszín felett a jelenlegi szabályok szerint is az államot illető „ország feletti légtér”, a
kódex szintjén merev határok rögzítésével nem szükséges. A mereven meghatározott
határ könnyen vezetne a tulajdonjog szükségtelen és elfogadhatatlan korlátozásához, a
korlátlan kiterjesztés pedig indokolatlanul korlátozná mások mozgásterét, és a
tulajdonos számára olyan jogokat biztosítana, amelyek gyakorlásához érdeke nem
fűződik. Ezért az ingatlanon fennálló tulajdon terjedelmének a meghatározására a
Javaslat olyan rugalmas szabályt vezet be, amely az érintettek valós érdekeinek a
figyelembe vételét a társadalmilag indokolt mértékben biztosítja.
520
Az épület és föld tulajdonjogának szétválása bizonyos helyzetekben szükségszerű - és
jogpolitikai szempontból is indokolt - megoldás lehet. A földhasználat a
joggyakorlatból leszűrhető tapasztalatok szerint egyre nagyobb jelentőséghez jut. A
Javaslat abból indul ki, hogy a II. világháború előtti magánjogunkban ismert építményi
jog visszaállítása nem indokolt: egyrészt az épület tulajdonosának érdekeit a
tulajdonjogi pozíció jobban védi, másrészt, ha idegen földön kerül sor épület emelésére,
az ezzel kapcsolatos problémákat nem oldja meg jobban az építményi jog sem. Hatályos
jogunkban is elfogadott, hogy abban az esetben, ha valaki idegen földre épít, a
földtulajdonossal kötött megállapodás alapján megszerezheti az épület tulajdonjogát,
akár az építkezést megelőzően, akár azt követően kötött megállapodás alapján. Ezen a
Javaslat sem változtat, ugyanakkor nem köti a föld és az épület elváló tulajdonjogának
keletkezését eredményező megállapodás megkötésének lehetőségét az építkezéshez.
Épület és föld elváló tulajdonjoga esetén az épület tulajdonosát a törvény erejénél fogva
illeti meg az épület használatához szükséges mértékben a földön használati jog. A
Javaslat széles körben teszi lehetővé, hogy az építkező és a földtulajdonos
megállapodjanak az épület és a föld elváló tulajdonjogában, sőt megengedi azt is, hogy
az egész ingatlan tulajdonosa rendelkezzen úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet
önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba.
IV.	Cím
A tulajdonjog tartalma és védelme
V.	Fejezet
A birtokláshoz való jog
A Javaslat - a hagyományos, a Ptk.-ban is alkalmazott módon - a birtoklás, a használat
és a hasznok szedése, valamint a rendelkezés jogában határozza meg a tulajdonjog
kiemelhető részjogosítványait és ezzel a tulajdonjog tartalmát.
A birtoklás joga a tulajdonjog fontos részjogosítványa. A tulajdonos birtokláshoz és
birtokvédelemhez való jogának tartalmára és gyakorlására nézve a Javaslat birtokra és
birtokvédelemre vonatkozó szabályai alkalmazandók. A Javaslat - a Ptk.
rendelkezéseivel egyező módon - a birtokláshoz és birtokvédelemhez való jogot rögzíti.
A tulajdonost a tulajdon védelme körében, a tulajdonjogból fakadó igényként a
birtokvédelem joga akkor is megilleti, ha maga nem minősül birtokosnak. Azt, hogy a
tulajdonost a birtokossal szemben megilleti-e birtokvédelem, az dönti el, hogy a
birtokosnak a tulajdonossal szemben van-e olyan jogcíme, amely őt a birtoklásra a
tulajdonossal szemben feljogosítja. Ez a tulajdonos és a birtokos között fennálló
jogviszony kérdése, amely a birtokvédelem körében kerül szabályozásra.
VI.	Fejezet
A használat és a hasznok szedésének joga
A Javaslat - a Ptk. szabályozását követve - a használat és a hasznok szedésére irányuló
jog pozitív oldalát emeli ki. Nyilvánvaló azonban, hogy a tulajdonosnak nemcsak jogai
vannak, hanem kötelezettségek is terhelik őt. E kötelezettségek sokrétűek, és különböző
jogszabályokban meghatározottak. A Javaslat általános szintű kötelezettségként
521
fogalmazza meg a dologgal járó terhek viselésének kötelezettségét és a kárveszély
viselésének főszabályát. A dologgal járó terheket akkor kell a tulajdonosnak viselnie, ha
azokat jogszabály nem hárítja másra. A kárveszély viselésének a tulajdonosra való
terhelése főszabály, amely alól maga a Javaslat is állapít meg kivételeket a szerződési
jogban. A használati joggal együtt járó kötelezettségek a használat tulajdonjogi
részjogosítványának negatív elemét képezik. A Javaslat a használati és haszonszedési
jogok gyakorlásának általános korlátjakét megtiltja mások szükségtelen zavarását és a
másokat megillető jogok gyakorlásának veszélyeztetését. Ez a tilalom a jogok
gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére előírt általános szabály konkretizálása. A
használati jog gyakorlásának általános magánjogi korlátja - mint ahogy a különös
szabályokban meghatározott korlátok is - a használati jog tartalmát képezik, ezért a
használat jogának mindenkori jogosultját terhelik. Így ha a tulajdonos a használat jogát
másnak átengedi, e kötelezettségek is a használati jogosultját fogják terhelni. A
tradicionális szomszédjogok ma sem vesztették el ugyan gyakorlati jelentőségüket, de
többségük külön jogszabályban megfelelően rendezhető. Ezért közülük a Javaslat csak a
földtámasz jogát és a szomszédos telek - kártalanítás ellenében történő - ideiglenes
igénybevételének eseteit határozza meg.
VII.	Fejezet
A rendelkezési jog
A tulajdonjog a legteljesebb dologi jog. A tulajdonos tulajdonjoga gyakorlásának
törvényi és mások jogai által megszabott korlátai között a tulajdonában lévő dologgal
szabadon rendelkezik. A tulajdonjog gyakorlása olyan sokféle módon történhet, amely
lehetetlenné és szükségtelenné teszi azok teljes felsorolását. A Javaslat a rendelkezési
jog szabályai közül a legjelentősebbeket emeli ki, így a birtoklás, a használat, a
haszonszedés átengedését, a dolog biztosítékul adását vagy más módon való
megterhelését, továbbá az átruházáshoz és a tulajdonjoggal való felhagyáshoz való
jogot. Az ingatlan tulajdonjogával való felhagyás kizártsága elsősorban az ingatlan-
nyilvántartás tényéből és sajátosságaiból fakadó szabály, amely a telekkönyvezett
ingatlanok vonatkozásában a II. világháború előtti magánjogunkban alakult ki, a Ptk. is
fenntartotta, és amelynek változatlan fenntartása a Javaslat szerint továbbra is indokolt.
A rendelkezési jog korlátozása a dologra vonatkozó elidegenítési és terhelési
tilalomban, vételi, visszavásárlási vagy elővásárlási jogban, kisajátítási jogban vagy a
dolog forgalomképtelenné minősítésében nyilvánulhat meg. A szerződéssel alapított
elidegenítési és terhelési tilalom a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között is
jelentősen javítja a hitelezők pozícióját, még akkor is, ha az jóhiszemű és ellenérték
fejében szerző harmadik személyek jogszerzését a hatályos szabályokhoz hasonlóan
nem érinti. A végrehajtási szabályok alapján a szerződéses elidegenítési és terhelési
tilalom nem gyengíti a hitelezők pozícióját, ezért a korlátozásnak a II. világháború előtti
magánjogban kialakult szempontjai mai viszonyok között nem döntőek. A hitelezőknek
nyomós érdekük fűződhet ahhoz, hogy a biztosíték tárgyát az adós ne idegeníthesse el,
mert például fizetésképtelen személy részére való értékesítés esetén a kölcsön
biztosítására kikötött jogot a hitelezők a végrehajtás során „elveszthetik.” Mindeközben
a kötelezettség vállalása önmagában nem lehetetleníti el az adós helyzetét. Ez felel meg
egyébként a Ptk. szerződési jogi szabályozását átható szerződési szabadság elvének is.
Abban az esetben, ha az elidegenítési és terhelési tilalom szerződéses alapítása a
522
kötelezett vagy a többi hitelező érdekét a jogrend számára elfogadhatatlan mértékben
sérti, a szerződés semmissége a szerződési jogi szabályok (például az uzsorás vagy a
nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződések érvénytelenségét kimondó
rendelkezések) alapján megállapítható.
VIII.	Fejezet
A tulajdonjog védelme
A tulajdonjog tartalmát képezik azok a tulajdonost megillető jogok, amelyek
tulajdonjogának védelmét biztosítják, azaz amelyek érvényesítésével a tulajdonos
minden jogellenes, más személytől származó behatást kizárhat (ezek a
tulajdonjogviszony abszolút szerkezetű jellegét jelentik és biztosítják) és a rendelkezése
alól kikerült dolgot visszakövetelheti. A Javaslat a tulajdonjog védelmének általános
rendelkezéseit tartalmazza. Ez nem zárja ki azt, hogy a tulajdonjog védelme érdekében a
szabályozás a tulajdonos számára tulajdonának védelméhez további különös, más
jogszabályokban, akár más jogágakba tartozó normákban megfogalmazott eszközöket is
biztosítson. A Javaslat a hatályos joggal megegyezően továbbra is változatlanul
fenntartja a tulajdoni igények elévülésének kizártságára vonatkozó szabályt, amely a
tulajdonjog védelmének egyik alappillére. A tulajdonvédelemnek a tulajdonos részére
biztosított általános eszközei: a birtokvédelmi szabályok szerinti jogos önhatalom, a
tulajdoni kereset (rei vindicatio), a jogellenes beavatkozás megszüntetése iránti kereset
(actio negatoria) és az igényper, amelynek segítségével a tulajdonos a más adóssal
szemben vezetett végrehajtási eljárásban követelheti a dolog végrehajtás alóli feloldását
és a részére való kiadását. A birtokvédelmi igények a tulajdonost mint főbirtokost a
birtokvédelem körében önálló igényként illetik meg. A tulajdoni kereset elévülésének
lehetősége azzal a következménnyel járna, hogy a tulajdonos a dolgot az elévülési időn
túl birtoklótól nem követelhetné vissza, miközben, ha az elbirtoklás feltételei
hiányoznak (például mert a birtokló a dolgot bűncselekménnyel szerezte, vagy mert az
elbirtoklási idő még nem telt el), a birtokló sem válhat tulajdonossá. Ez a helyzet nem
kívánatos, és ennek előállását az elévülés kizártsága kiküszöböli.
V.	Cím
A tulajdonjog megszerzése
IX.	Fejezet
Tulajdonszerzés átruházással
A Javaslat fenntartja a Ptk. megoldását: a tulajdon átruházása jogcímes-tradíciós
rendszeren alapszik, amely a tulajdon átszállásához a jogcímen felül ingóknál a dolog
átadását (a birtokátruházást), ingatlanok esetében pedig az ingatlan-nyilvántartási
bejegyzést is megköveteli. Az átadás jogi természete magánjogi törvénytervezeteinkben
ügyleti természetű volt. A Ptk. szabályaiból ez a különbségtétel nem olvasható ki. A
bírói gyakorlat emiatti ellentmondásait a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. sz. jogegységi
határozata oldotta fel. Feltétlenül szükséges volt ezért, hogy a Javaslat a kétségeket
eloszlatva foglaljon állást ebben a kérdésben. A Javaslat az átadást jogügyleti
természetűnek tekinti, amelyet a birtokátruházás meghatározásánál juttat egyértelműen
523
kifejezésre. A Javaslat a birtokátruházás lehetséges módjait (amelyek közül egyik
lehetőség az átadás) nem a tulajdon, hanem a birtok szabályainál határozza meg. Ez a
megoldás látszott helyesnek egyrészt azért, mert a birtokátruházásnak nemcsak a
tulajdon átruházása, hanem más dologi jogok (ingó dolgon szerződéssel alapított
haszonélvezet, kézizálog) alapítása során is szerepet játszik, másrészt pedig azért, mert a
birtokátszállásnak a nem tulajdonátruházó szerződések (például a használati kötelmek)
teljesítésénél is jogi hatása van. Ingatlanok esetében a dologi jogi jogosultság ügyleti
természetű keletkezése és változása nem a birtokállapot változásához, hanem ingatlan-
nyilvántartási bejegyzéshez kötött. Itt az átadás jogi tényének a jogváltozás ingatlan-
nyilvántartásba történő bejegyzéséhez szükséges bejegyzési engedély kiadása
feleltethető meg. A bejegyzés feltételeit a Javaslat az ingatlan-nyilvántartási szabályok
között határozza meg.
X.	Fejezet
Tulajdonszerzés hatósági határozattal és hatósági árverés útján
A hatósági határozattal és hatósági árverésen való tulajdonszerzés a tulajdonjog
megszerzésének eredeti módja. Aki árverésen vásárol, vagy hatósági határozattal szerzi
meg valamely dolog tulajdonjogát, hatóság közreműködésével, eredeti jogcímen szerez.
Ezt részben forgalomvédelmi szempontok támasztják alá, részben pedig - hatósági
határozattal való szerzés esetén - az indokolja, hogy a szabályozás igyekszik kerülni
azt, hogy a dologra vonatkozó korábbi tulajdonjog vizsgálata a tulajdonszerzésre
vonatkozó hatósági határozat közvetett felülvizsgálatát jelenthesse. Az árverési vevő és
a hatósági határozattal juttatásban részesülő jogszerzése mellett egyébként is fontos
jogpolitikai indokok szólnak, amelyek a hatályos szabályozás változatlan formában való
fenntartását indokolják. A hatósági határozattal vagy hatósági árveréssel való szerzés
esetén a szerző akkor minősül jóhiszeműnek, ha harmadik személynek a dolgon
fennálló tulajdonjogáról - vagy a dolgot terhelő jogáról - nem tudott és nem is kellett
tudnia. Önmagában az arról való tudomás, hogy harmadik személy a dologra tulajdoni
igényt támaszt, még nem teszi a szerzőt rosszhiszeművé, ha egyébként az igény
megalapozottságáról nem tud és nem is kellene tudnia. A jóhiszemű szerzés védelme
arra az esetre is kiterjed, ha utólag a hatósági árverést megalapozó vagy a hatósági
árverés elrendeléséről szóló döntést vagy az árverést utólag megsemmisítik. A
megsemmisítés a jóhiszemű árverési vevő által megszerzett tulajdonjogot nem érinti.
XI.	Fejezet
A kisajátítás
A kisajátítás szabályozása akkor felel meg az Alaptörvény és az Emberi Jogi
Egyezmény követelményeinek, ha a szabályozása áttekinthető és egyértelmű, továbbá
ha a kisajátítás fejében járó kártalanítás azonnali, feltétlen és teljes. Ezeket a
követelményeket a szabályozás akkor elégíti ki, ha biztosítja, hogy a kisajátítás folytán
tulajdonát elvesztő fél olyan helyzetbe jusson, mintha tulajdonát nem vesztette volna el.
Ez az eredmény pénzben nyújtott kompenzációval akkor érhető el, ha a tulajdonától
megfosztott fél megkapja az ingatlanának forgalmi értékét, kártalanítást kap a
visszamaradó ingatlanában a kisajátítás folytán keletkezett értékcsökkenésért, és ha a
kártalanítás kiterjed a kisajátítás következtében elszenvedett egyéb károkra is,
524
amennyiben azok a kisajátítás természetes és közvetlen következményeként merültek
fel. Tekintettel arra, hogy a kisajátítás a tulajdonos részéről az ingatlan tulajdonjogának
elvesztésével jár, és a kisajátítás folytán tulajdont szerző tehermentes tulajdonszerzését
jelenti, mindazon személyeket érinti, akiknek az ingatlanon valamely joga áll fenn. A
kisajátításra vonatkozó szabályozás elsődleges célja, hogy megfelelő egyensúlyt
biztosítson a tulajdonosnak a tulajdona védelméhez fűződő érdekei és a kisajátítást
megalapozó közérdek érvényesülése között. A kisajátítás és a kisajátítási eljárás
részletes szabályait külön törvény állapítja meg.
XII.	Fejezet
Az elbirtoklás
Az elbirtoklás alapvető szabályainak a megváltoztatása a jelenlegi szabályokhoz képest
nem indokolt. Az elbirtoklás a tulajdonjog megszerzésének eredeti módja. Elsősorban
azon a megfontoláson alapszik, hogy aki tulajdonjogával hosszabb ideig nem él, a
tényleges birtokossal szemben kevésbé érdemel jogvédelmet, egyrészt mert
közömbössége arra utal, hogy ő a dolgot hasznosítani nem kívánja, másrészt pedig
hosszú idő elteltével a tulajdonjog bizonyítása nehéz, megnyugtató eredményre
többnyire nem vezet, és a tulajdon, valamint a jogalap nélküli birtok huzamos ideig való
fennállása által keltett látszat eltérése bizonytalan helyzetet eredményez a forgalomban.
Az elbirtoklás a javak hatékony hasznosítását segíti elő azzal, hogy annak, aki azt
huzamosabb ideig hasznosítja, és abba így feltehetőleg be is fektet, a jogcímet a
tulajdonjog megszerzésével biztosítja. Ezzel a személyek érdekeltté válnak abban, hogy
mások nem hasznosított javait hasznosítsák, ami összgazdasági szinten a jólét
növekedését eredményezi. Az elbirtoklás lehetőségének kizárása a rendezetlen jogi
helyzeteket korlátlan időre hosszabbítaná meg, ezért is indokolt, hogy aki a dolgot
jóhiszeműen szerezte és békésen birtokolja, meghatározott idő után tulajdonjogot
szerezzen. Olyan elbirtoklási időt kell megállapítani, amely a jogilag bizonytalan
helyzetek mielőbbi megszüntetését eredményezi, ugyanakkor elegendő időt biztosít a
tulajdonos számára is jogainak sikeres érvényesítésére. Két, egymással szemben álló
szempont kell tehát, hogy meghatározza az elbirtoklás törvényi időtartamát, az egyik
oldalról a bizonytalan helyzetek időtartamának lehető csökkentése, másfelől pedig a
tulajdonos érdekeinek védelme, akire nézve az elbirtoklási idő túlzottan rövid
időtartamban való megállapítása - tekintettel arra, hogy az elbirtoklás tulajdonjogának
elvesztését eredményezi - súlyosan méltánytalan lehet.
Az elbirtoklási időt ingatlanok esetében a 2001. évi XIX. törvény hosszabbította meg
tizenöt évre. Ez a változtatás az állam tulajdonvesztésének megakadályozása érdekében
történt, és egy átmeneti időszak nehézségeinek megoldását célozta; mögötte nem
húzódtak meg olyan megfontolások, hogy a tízéves elbirtoklás a gyakorlati
tapasztalatok szerint indokolatlanul rövid lett volna. Mivel azonban a tizenöt évre emelt
elbirtoklási idő valamennyi ingatlantulajdonos érdekeit védi, és az elbirtoklási időnek
tíz évre való leszállítása nehezen követhető és bizonytalansággal járó tulajdoni
helyzeteket teremtene, a Javaslat fenntartja az ingatlanokra előírt tizenöt éves
elbirtoklási időt.
Elbirtoklás útján az elbirtokló a dolog tulajdonjogát törvény erejénél fogva megszerzi.
Ez ingatlanok esetében azt jelenti, hogy a tulajdon megszerzéséhez nincs szükség
ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. A be nem jegyzett tulajdonos az ingatlan-
525
nyilvántartás alapján ellenérték fejében szerző jóhiszemű személy tulajdonszerzésével
szemben védelemben nem fog részesülni. Az ingatlan-nyilvántartási szabályok körében
elhelyezett általános rendelkezés az elbirtoklás körében is törekszik rászorítani az
ingatlan elbirtoklóját arra, hogy tulajdonosi minőségének mielőbbi feltüntetését kérje, és
ezáltal az ingatlan-nyilvántartási, valamint a tényleges állapot közötti eltérések
lehetőségét csökkentse.
XIII.	Fejezet
Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton
A termékek, termények és szaporulat elsajátítása a tulajdonjog megszerzésének eredeti
módja, amely a korábban a fődolog alkotórészét képező, az elválással önálló dologként
keletkező dologrész feletti tulajdonszerzést rendezi. Ezekben az esetekben tehát újonnan
keletkező dolog feletti tulajdonjog telepítéséről (megszerzéséről) van szó, amely e
jogánál fogva illeti meg a tulajdonost, haszonélvezőt, haszonbérlőt stb., aki így nem
származtatott tulajdont szerez, hanem új dolog tulajdonjogát szerzi meg. A jogosultság
megszűnése folytán befektetésének (munkájának és költségeinek) hozadékától eleső
személy helyzete a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával
megfelelően rendezhető. Természetesen elsősorban az érintett felek megállapodása lesz
az irányadó, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai csak ennek hiányában
alkalmazhatók.
XIV.	Fejezet
A növedék
Ha valamely dolog egy ingatlan alkotórészévé válik, ezzel - mivel az alkotórész és a
fődolog tulajdonjoga csak kifejezett törvényi rendelkezés esetében válhat el egymástól -
a fődolog alkotórészévé váló dolog is a fődolog tulajdonosának tulajdonába kerül. A
szabályozás szempontjából ez nem a tulajdonjog közvetett tárgyának módosulását
jelenti (amit egyébként a jelenség ténylegesen takar), hanem az alkotórésszé váló dolog
tulajdonjogának eredeti szerzésmóddal való megszerzését. Ezért a Javaslat a növedéket
is - az eddigi szabályozással egyezően - tulajdonszerzésnek minősíti. Ez a rendelkezés
vonatkozik a vadon növő növények, a parthoz sodort földdarab, a természetes iszapolás
nyomán felmerülő tulajdoni kérdésekre. A termékek, termények és szaporulat
tulajdonjogáról azért szükséges külön rendelkezni, mert azok a növedék sajátosságaival
rokon vonásokat mutatnak, azonban ezek vonatkozásában az ingatlantulajdonos
tulajdonjoga nem feltétlen, mert a földtulajdonos a növedék tulajdonjogát nem szerzi
meg akkor, ha más személlyel fennálló jogviszonya ezt kizárja.
XV.	Fejezet
Tulajdonszerzés gazdátlan javakon
A gazdátlan javak elsajátítása a tulajdonjog megszerzésének eredeti szerzésmódja,
amely, tekintettel arra, hogy a törvény kizárja az ingatlanok tulajdonjogával való
felhagyást, csak ingókra terjedhet ki. A Javaslat a hatályos szabályozást lényegében és
tartalmában - szövegbeli pontosításokkal - fenntartja.
526
XVI.	Fejezet
A vadak és a halak tulajdonjogának megszerzése
A vadak és a folyóvizekben, valamint természetes tavakban élő halak állami
tulajdonából fakad, hogy azok gazdátlannak nem minősülhetnek, a gazdátlan javak
elsajátításának szabályai tehát rájuk nem vonatkozhatnak. A rajtuk való tulajdonszerzés
elsősorban a vadászati és halászati (horgászati) jogosultsághoz kapcsolódik, amelyeket a
magánjogi szabályozás hatókörén kívül eső jogszabályok rendeznek. A Javaslat a
Legfelsőbb Bíróság PK 5. sz. kollégiumi állásfoglalásának tartalmát törvényi szabállyá
teszi, tekintettel annak változatlan megalapozottságára.
XVII.	Fejezet
A találás
Az ingó dolog találása önálló tulajdonszerzési mód. A találással való tulajdonszerzés
lehetőségének hiánya azt eredményezné, hogy a találás tulajdonjogot csak elsajátítás
vagy elbirtoklás útján eredményezhet, annak függvényében, hogy a talált dolog
gazdátlan volt-e vagy sem. A találás önálló tulajdonszerzési módként való elismerését
az a forgalomvédelmi igény alapozza meg, hogy a tulajdonjog gyakorlására jogosított
személy kiléte ne legyen hosszabb ideig bizonytalan. A találás a tulajdon
megszerzésének eredeti módja. A találással való tulajdonszerzés a korábbi tulajdonos
mulasztásán, illetve azon a feltevésen alapszik, hogy a korábbi tulajdonos a dolog
elvesztésébe belenyugodott és visszaszerzése érdekében nem kíván lépéseket sem tenni.
A tulajdonszerzés találással ezért csak akkor következik be, ha a találó a maga részéről
a tulajdonos (a dolog elvesztője vagy az átvételre jogosult más személy) jelentkezését
nemcsak hogy semmilyen módon nem akadályozta, hanem azt - a körülményekhez
képest szükséges és jogszabályban előírt módon - tevőlegesen is előmozdította. A találó
akkor tesz meg mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonosa, elvesztője vagy
az átvételre jogosult más személy visszakaphassa, ha a találásról ezeket a személyeket
haladéktalanul értesíti, vagy pedig a találást a tulajdonos, az elvesztő vagy átvételre
jogosult személyének megállapítása szempontjából lényeges és általa ismert
körülmények közlésével a hatóságnak az előírt módon bejelenti. A találással való
tulajdonszerzés törvényben meghatározott feltételeinek hiányában a találó csak
elbirtoklással vagy - ha bizonyítja, hogy a dolog tulajdonjogával a tulajdonos felhagyott
-	a gazdátlan javak elsajátítása alapján szerezhet tulajdonjogot.
XVIII.	Fejezet
A feldolgozás, az átalakítás, az egyesülés, a vegyülés,
a hozzáépítés, az átépítés, a beépítés és a ráépítés
A Javaslat - a hatályos és a korábbi magánjogi szabályozáshoz hasonlóan - elfogadja
annak lehetőségét, hogy átalakítás (feldolgozás) útján a dologból új dolog keletkezhet,
és azt, hogy ezen új dolog tekintetében a tulajdonjog másként alakulhat, mint ahogy az
az átalakított dolgon fennállt. A tulajdonváltozás elismerésének alapja korábban is az
volt, hogy az átalakító a dologba annak átalakítása végett munkát és esetleg anyagot
527
fektet be. Erre tekintettel annak a kérdésnek az eldöntése során, hogy az átalakítás
eredményeként létrejött új dolog a régi tulajdonost vagy az átalakítót illesse meg,
lényeges az az arány, amely a feldolgozott vagy átalakított anyag és a munka értéke
között van. Nem közömbös ezen felül az sem, hogy az átalakító jóhiszemű volt-e vagy
sem. A Javaslat a feldolgozásnak és az egyesítésnek a hatályos szabályozását
változatlan formában fenntartja. A Javaslat az idegen dolog feldolgozása kapcsán az
anyag tulajdonosa és a feldolgozó közötti érdekellentétet úgy oldja fel, hogy
főszabályként a feldolgozó jóhiszeműsége esetén is a tulajdonos választhat, hogy a
másik fél kártalanítása ellenében az új dolgot tulajdonába veszi-e vagy az átengedett
dolog értékének megtérítését követeli-e. Ez a választási jog akkor nem illeti meg az
anyag tulajdonosát, ha a feldolgozó munkája a feldolgozott anyag értékénél lényegesen
magasabb volt. A feldolgozót választási jog ilyen esetben sem illeti meg. A feldolgozás
akkor lehet tulajdonszerzési mód, ha a feldolgozás során megmunkált anyagok lényeges
értékcsökkenés nélkül nem választhatók szét. Ha a megmunkált anyagok
értékcsökkenés nélkül szétválaszthatók, az anyagok elválasztása a tulajdonjogi helyzetet
megoldja. Feldolgozás az anyag bármilyen megmunkálása lehet, így annak minősül a
felület megmunkálása (írás, festés, nyomtatás, vésés stb.) is. A tulajdonjog
feldolgozással való megszerzésének feltétele nemcsak új dolog létrehozása, hanem az is,
hogy a feldolgozó azt a maga számára állítsa elő. A feldolgozó a dolgot nem a maga
számára állítja elő, ha arra jogviszonynál fogva (például vállalkozási szerződés alapján)
köteles, vagy ha más számára végez munkát anélkül, hogy arra köteles lenne (például
megbízás nélküli ügyvitel).
Az átalakítás (egyesítés, vegyítés) során új dolog keletkezik. Ebből logikusan
következik, hogy az anyagot terhelő jogok az új dolgon nem állhatnak fenn. Ez a
Javaslat szerinti főszabály is. Nem volna azonban ésszerű ezt az elvet olyan esetekre is
alkalmazni, amikor az új dolog is az anyag tulajdonosáé lesz. Ebben az esetben, mivel a
dolog megváltozása ellenére is meg lehet állapítani a korábbi tulajdonos
tulajdonjogának fennmaradását, vele szemben biztosítani kell a régi dolog tekintetében
fennállott korlátolt dologi jognak az új dolgon való változatlan fennmaradását is. Abban
az esetben, amikor valaki idegen anyag felhasználásával építkezik oly módon, hogy a
beépített anyag a telek alkotórészévé válik, a Javaslat szerint ugyanazon szabályok
alkalmazandóak függetlenül attól, hogy a beépítés kinek a telkén történt. A telek és az
épület tulajdonosának gazdagodására a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
alkalmazandóak. A beépítés a növedékhez hasonlít. Elsősorban a tulajdonjog közvetett
tárgyát képező dolog módosulását eredményezi azzal, hogy a beépített dolog elveszíti
önálló dologi létét. Így a harmadik személyeknek a beépített dolgot terhelő jogai is
megszűnnek a beépítéssel. A Javaslat a ráépítés következményeinek körében a hatályos
szabályozáshoz képest lényeges változást nem vezet be.
VI.	Cím
Közös tulajdon és társasház
XIX.	Fejezet
A közös tulajdon
A közös tulajdon hatályos szabályai elvi jellegű korrekciót nem igényelnek. A
Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a tulajdonostársak viszonyát és a közös
528
tulajdon megszüntetését érintő, a rendszerváltozást követően felülvizsgált állásfoglalásai
közül a Javaslat a törvény szövegébe építi be azokat, amelyek az évtizedes bírói
gyakorlat tapasztalatai szerint aggálytalan eredményre vezetnek, és elvi természetű,
normatív megfogalmazást igénylő tételt tartalmaznak. A Javaslat az elővásárlási-,
előbérleti és előhaszonbérleti jogok rendszerében az ezek kapcsán kialakított bírói
gyakorlat mai viszonyok között is indokolt elemeit- elsősorban a Legfelsőbb Bíróság
PK 9. sz. kollégiumi állásfoglalásának a törvény szövegébe való beépítése útján -
továbbra is fenntartja. A Javaslat a Legfelsőbb Bíróság PK 9. sz. kollégiumi
állásfoglalásának I., VIII., IX. és X. pontját az elővásárlási jog szabályai közé
inkorporálja. Ha az elővásárlásra jogosult keresetében annak megállapítását kéri, hogy a
sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, köteles egyúttal a
vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is tenni. A bíróság e nyilatkozatnak a
komolyságát, valamint a teljesítőképességnek és teljesítőkészségnek a valóságos voltát
ellenőrzi. Az elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult és tulajdonostársa
között az adásvételi szerződés létrejön, s az ebből származó mindennemű igény
ugyanebben a perben érvényesíthető. A vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosult
tulajdonostárssal teljes terjedelmében kell közölni. A vételi ajánlat közlésekor annak
elfogadására a körülmények által indokolt határidőt kell szabni, a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének megfelelően. A Javaslat alapvetően fenntartja a közös
tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályokat. A hatályos szabályozás és bírói
gyakorlat által kialakított rendszer megmarad, változást a Javaslat a norma szintjén a
lakott ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kapcsán vezet be. Mivel a
társasház alapítása a közös tulajdon természetben való megszüntetéséhez áll közel, ezért
ha lehetséges, és ennek feltételei adottak, a bíróságnak a közös tulajdont
társasháztulajdonná kell alakítania. A tulajdonos által lakott ingatlanon fennálló közös
tulajdon megszüntetése kapcsán a Javaslat a bírói gyakorlatban megfogalmazott újabb
elveket rögzíti.
XX.	Fejezet
A társasház
A társasház mint jogi konstrukció sajátosságát alapvetően három elem határozza meg:
egyrészt mindenképpen vannak olyan részei, amelyek egyéni tulajdonban vannak,
másrészt vannak olyanok, amelyek közös tulajdonban vannak, harmadrészt pedig lakói
nemcsak tulajdonosok, de ezáltal tagjai egy sajátos, jogalanyisággal részben rendelkező,
részben nem rendelkező társulásnak is. Mesterséges konstrukció, amely nem illeszthető
be a tradicionális dogmatikai keretekbe. Ezek a sajátosságok együtt határozzák meg a
társasház jellegzetes vonásait. Tekintettel arra, hogy a társasház alapításának és
működésének szabályozása hatályos jogunkban heterogén, változó, és számtalan,
technikai jellegű részletszabályt és működéssel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz, a
társasházra vonatkozó részletes szabályozásnak a Javaslatba való beillesztése nem
indokolt. A társasházra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
529
Harmadik Rész
A KORLÁTOLT DOLOGI JOGOK
VII.	Cím
A zálogjog
XXI.	Fejezet
A zálogjog létrejötte
A zálogjog a magyar magánjog régi intézménye, amelynek szabályai az elmúlt húsz
esztendőben többször változtak. A Javaslat konszolidálja az eddigi módosításokat és az
azokkal kapcsolatos tapasztalatokat. A Javaslat fő törekvése, hogy a zálogjog oly
módon segítse a hitelfelvételt, hogy hatékony biztosítékot nyújt a hitelező számára,
ugyanakkor megfelelő védelemben részesíti a zálogkötelezett tulajdonosi érdekeit. A
Javaslat célja az is, hogy visszaszorítsa a zálogjogon kívüli dologi (fiduciárius)
biztosítékok alkalmazását, mert azok a gyakorlatban alapvetően a kógens zálogjogi
szabályok megkerülésére irányulnak. Szerkezeti változás, hogy a zálogjog
szabályozására a Dologi Jogi Könyvben, a korlátolt dologi jogok körében kerül sor. A
szabályozás nem különül el a zálogjog fajtái szerint, hanem a zálogjog létszakaszait
követi a zálogjog keletkezésétől annak megszűnéséig.
A zálogjog hatékonyságának egyik elemeként a Javaslat egyszerűsíti a zálogjog
megalapítását. A zálogjog megalapítása két lépcsőben történik: szükséges hozzá a
zálogszerződés és kézizálogjog esetén a zálogtárgy birtokának az átruházása,
jelzálogjog esetén pedig a zálogjog bejegyzése. A zálogjog mint dologi jog tartalmát, a
zálogjogosult és a zálogkötelezett jogait és kötelezettségeit a Javaslat alapvetően eltérést
nem engedő módon szabályozza. A zálogszerződésnek csupán két kötelező tartalmi
eleme van: a biztosított követelés és a zálogtárgy megjelölése. Mindkettő történhet akár
egyedileg, akár pedig körülírással, kivéve a fogyasztói zálogszerződéseket, amelyek
esetében, a fogyasztó védelme érdekében, mindkét elemet konkrétabban kell
meghatározni. Zálogszerződést érvényesen csak írásban lehet kötni, ezen túl azonban a
Javaslat nem támaszt alaki követelményt. A zálogszerződés nem jogcímet keletkeztető,
kötelmi jogi szerződés, hanem sajátos dologi megállapodás. A zálogjog alapításának
jogcíme rendszerint a hitelszerződésben előírt kötelezettség vagy feltétel. Ezzel
szemben a zálogszerződés a zálogjog megalapításának egy eleme, amely - a zálogtárgy
és a biztosított követelés megjelölésével - kifejezi a birtokátruházás illetve bejegyzés
mögötti ügyleti szándékot.
A Javaslat zálogjog bejegyzésére vonatkozó szabályai eltérőek aszerint, hogy a
bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásban, illetve egyéb lajstromban, vagy pedig a
hitelbiztosítéki (korábban: zálogjogi) nyilvántartásban kerül-e sor. Az előbbiekre
vonatkozó szabályok alapvetően a zálogjogi szabályozás körén kívül esik, míg az
utóbbit a Javaslat e körben szabályozza. A zálogjog nyilvánosságának teljes körűvé
tétele érdekében, jogon és követelésen alapított zálogjogot is be kell jegyezni a
nyilvántartásba. A zálogjog rugalmasságának fokozása érdekében, a zálogjogosultak
helyett javukra eljáró zálogjogosulti bizományos is bejegyezhető.
A Javaslat kézizálogjog megalapítása kapcsán a birtokátruházás új szabályaira épít. A
kézizálogjog megalapítása során is alkalmazhatók a birtokátruházás különféle módjai,
530
ezek közül, a forgalom biztonságának érdekében, egyedül a constitutum possessorium
alkalmazása kizárt.
A Javaslat az óvadékot integrálja a zálogjogba. Az óvadék legfőbb sajátossága a
közvetlen kielégítési jog, amely tárgyának sajátos természetéből következik. Óvadékul
kizárólag pénz, fizetésiszámla-követelés, értékpapír és más jogszabályban
meghatározott vagyontárgy szolgálhat. Pénzen és értékpapíron kézizálogjogként
alapítható óvadék. Ennek klasszikus formája a birtokátruházás, azonban a fizetésre
vonatkozó szabályok kiterjesztése révén óvadék alapítható a pénz fizetési számlára való
befizetésével és fizetési számla javára való átutalással is; a dematerializált értékpapírra
illetve gyűjtő letétben lévő értékpapírra vonatkozó szabályok szerint pedig az
értékpapírszámla illetve az értékpapír letéti számla megterhelése és jóváírása útján is.
Ezeken felül, a hatályos Ptk.-val megegyezően, a Javaslat lehetővé teszi a
fizetésiszámla-követelés óvadékul való lekötését is. Ilyenkor az óvadékul szolgáló
összeg a zálogkötelezett számláján marad, de a rendelkezési joga korlátozott lesz, és a
zálogjogosultat rendelkezési jog illeti meg. A követeléseken alapított zálogjog általános
szabályától eltérően, ebben az esetben a zálogjog nem kerül bejegyzésre a
hitelbiztosítéki nyilvántartásba, viszont a számlavezető köteles az óvadékot feltüntetni
valamennyi a számláról kiállított egyenlegen. A Javaslat további sajátos szabályt állapít
meg arra az esetre, amikor a zálogjogosult maga a számlavezető pénzügyi intézmény. A
pénz- és tőkepiaci forgalom tárgyát képező vagyoni értékű jogok és más vagyontárgyak
biztosítékul való alkalmazásának elősegítése érdekében a Javaslat, kivételesen, más
jogszabályra utalva kitágítja az óvadék tárgyainak lehetséges körét. Erre az esetre a
Javaslat nem határozza meg az óvadék alapításának lehetséges módját, csupán egy, a
birtokátruházással lényegében megegyező követelményt fogalmaz meg általános
formában. A Javaslat megoldást kíván nyújtani arra az esetre, amikor több zálogjogosult
javára alapítanak zálogjogot, ráadásul úgy, hogy a zálogjog fennállása alatt a
zálogjogosultak személye változhasson (szindikált hitelezés). A Javaslat ezért lehetővé
teszi azt, hogy a zálogjogosultak helyett egy javukra eljáró bizományos kerüljön
bejegyzésre a megfelelő nyilvántartásba. Ilyenkor a zálogjogosultakat nem szükséges
feltüntetni, de a zálogjogosulti bizományost e minőségének feltüntetésével kell
bejegyezni. A zálogjogosulti bizományos gyakorolja a zálogjogosultakat megillető
jogokat, azonban, bizományosi jogállásának megfelelően, az ennek során hozzá kerülő
vagyon nem képezi a saját vagyonát, arra a hitelezői nem tarthatnak igényt.
XXII.	Fejezet
A zálogjoggal biztosított követelés
A Javaslat a zálogjogot járulékos biztosítéki jogként szabályozza. A zálogjog tehát
biztosított követelést feltételez, a zálogjog mindig a követelés jogosultja javára áll fenn,
és terjedelmében is igazodik a biztosított követeléshez. A biztosított követelés kizárólag
pénzkövetelés lehet, ezért, ha a felek egyéb követelést jelölnek meg, akkor a zálogjog a
dologszolgáltatásban vagy tevékenységben álló kötelezettség elmulasztása esetére a
jogosultat megillető pénzkövetelést biztosítja. A zálogjog a törvény rendelkezése
alapján, anélkül, hogy erről a feleknek külön rendelkezniük kellene, biztosítja a
főkövetelés járulékait és a szükséges költségeket is. Az adós védelme és a jogbiztonság
szempontjából a biztosítéki jogoknak garanciális elemük a járulékosság. A zálogjog
járulékosságának lényeges eleme, hogy a zálogjog önállóan nem forgalomképes, a
531
biztosított követelés átruházása esetén azonban a zálogjog is átszáll az új jogosultra; a
biztosított követelés elzálogosítása esetén pedig a követelést biztosító zálogjog a
követelésen alapított zálogjog jogosultja javára is szolgál (alzálogjog).
A Javaslatban újraszabályozott járulékos zálogjog kielégíti a hitelpiac egészséges
működését szolgáló legitim igényeket. A nem járulékos biztosítéki jogok esetén fennáll
a biztosított követelés és az attól elváló kielégítési jog önállósulásának, azaz a kétszeri
kielégítésnek a veszélye.
A Ptk. a zálogjog mint járulékos korlátolt dologi jog mellett szabályozza az önálló (azaz
nem járulékos) zálogjogot is, amely a két világháború közötti magyar magánjogban
ismert, német minta alapján bevezetett telekadósság megfelelője, azzal a különbséggel,
hogy a régi magánjogunk a telekadósságot az ingatlan jelzálogjog egy alfajaként
szabályozta, a mai önálló zálogjog pedig bármilyen zálogtárgyon alapítható, akár kézi-,
akár jelzálogjog formájában. Az önálló zálogjog dologi jogi értelemben a biztosított
követelés fennállására és mértékére tekintet nélkül biztosít kielégítési jogot a
zálogjogosultnak. Az önálló zálogjog német változata, a Grundschuld esetében a
törvényi járulékosság pótlékául az ún. biztosítéki szerződés szolgál, a zálogjogosult a
biztosítéki szerződésben foglalt korlátok között érvényesítheti zálogjogát. A
zálogjogosult tehát dologi jogilag többet tehet meg, mint amire kötelmi jogilag jogosult.
A dologi jogi önállóság és a szerződéses járulékosság kettőssége miatt az önálló
zálogjog ellentétes a Javaslatnak azzal a jogpolitikai céljával, amely a fiduciárius
biztosítékok alkalmazását - a belőlük fakadó jogbizonytalanság elkerülése érdekében -
vissza kívánja szorítani. Az önálló zálogjog a hazai gyakorlatban elsősorban a
kereskedelmi bankok által folyósított lakáshitelek refinanszírozása kapcsán terjedt el; a
jelzálogbankok (visszavásárlási kötelezettség mellett) megvásárolják a kereskedelmi
bankoktól az önálló zálogjogot és az önálló zálogjogok fedezete mellett kötvényeket
(jelzálogleveleket) bocsátanak ki. E refinanszírozás azonban valójában nem igényli az
önálló zálogjogot, hiszen jogilag tiszta és biztonságos módon megoldható zálogjog
alapításával az alapul fekvő hitelköveteléseken (és ezzel együtt az azokat biztosító
zálogjogokon). A Javaslat ezért kizárólag a járulékos zálogjogot szabályozza, az önálló
zálogjogot nem.
A Javaslat a zálogjog járulékossága alól egy szűk körű kivételt tesz annak lehetővé
tételével, hogy a zálogjogosult, a vele szembeni követelés biztosítékául átruházhassa az
ingatlanon alapított jelzálogjogot. E rendelkezés elsődleges célja az, hogy a
jelzáloghitelezés refinanszírozása lényegében a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően
folytatódhasson, a jelzáloghitel-intézetek által kibocsátott jelzáloglevelek biztosítékául
továbbra is közvetlenül a refinanszírozott alapügyletek fedezetéül szolgáló ingatlanon
alapított jelzálogjog szolgálhasson. E gyakorlatban az egyetlen érdemi változás, hogy a
Javaslat alapján a zálogjog átruházásának a jogcíme nem adásvétel, hanem, a tényleges
helyzetnek megfelelően, biztosítéknyújtás.
A jelzálogjog az átruházás következtében elválik a biztosított követeléstől, azaz a
különvált zálogjog jogosultja és a biztosított követelés jogosultja két külön személy
lesz. Ettől eltekintve azonban a különvált zálogjog tartalma nem változik, és minden
egyéb tekintetben megőrzi járulékos jellegét. A zálogjog továbbra is annak a
követelésnek a mindenkori terjedelméhez igazodik, amelynek biztosítására
megalapították, a zálogkötelezettel szemben a különvált zálogjog alapján is csupán az
eredeti biztosított követelés érvényesíthető, és a zálogjog átruházása a zálogkötelezett
jogi helyzetében nem eredményez lényegi változást, így különösen nem teszi ki annak a
kockázatnak, hogy vele szemben a követelés kétszeresen érvényesíthető. A különvált
532
zálogjog azáltal szolgál mégis az átruházás okát adó követelés biztosítékául, hogy az
érvényesítéséből befolyó bevétel elsődlegesen nem az eredeti zálogjogosult, hanem a
zálogjogot átruházással megszerző személy követelésének kielégítésére szolgál.
A zálogjog átruházása biztosítéki céllal és az e cél által meghatározott időre történik,
ezért az átruházás eredményeként az eredeti zálogjogosult és az új zálogjogosult között
bizalmi viszony jön létre. Ebből fakadóan az új zálogjogosult a zálogjogból eredő
jogainak gyakorlása során köteles az átruházó érdekeire is tekintettel lenni, azaz úgy
járni el, hogy az eredeti biztosított követelés fedezete ne vesszen el, a követelés ne
váljék behajthatatlanná. A Javaslat, a járulékosság alóli kivétel szűken tartása érdekében
nem engedi a különvált zálogjog további átruházását, valamint úgy rendelkezik, hogy az
átruházással biztosított követelés megszűnése automatikusan, a törvény erejénél fogva,
a zálogjognak az eredeti zálogjogosultra való visszaszállását eredményezi.
XXIII.	Fejezet
A zálogjog tárgya
Bármely vagyontárgy zálogjog tárgyául szolgálhat, ezen belül azonban ingatlan, jog és
követelés kizárólag jelzálogjog tárgya lehet. A Javaslat a tulajdonjogi szabályozással
összhangban rendelkezik a zálogjognak a zálogtárgy alkotórészeire, tartozékaira és
hasznaira való kiterjedéséről. A Javaslat, annak érdekében, hogy a zálogjog rugalmasan
kövesse a zálogtárgy sorsának alakulását, kimondja, hogy a zálogjog kiterjed a
zálogtárggyal kapcsolatban kapott kártérítésre, kártalanításra, biztosításra és az ezekre
vonatkozó követelésre, illetve a zálogtárgy helyébe lépő vagyontárgyra.
A Javaslat nem tartja fenn külön nevesítve a vagyont terhelő zálogjog elkülönült
szabályozását, de annak hasznos funkcióját megőrzi. A Ptk. alapján a vagyont terhelő
zálogjognak két sajátossága van: a zálogjog tárgya és a kielégítési jog gyakorlásának
módja. A vagyont terhelő zálogjog tárgya a jogi személy vagyonának egésze vagy
annak önálló gazdasági egységként működtethető része. Az, hogy mi minősül „önálló
gazdasági egységként működtethető résznek”, a gyakorlatban máig vitatott, tartalma
nem egyértelmű. Szorosan kapcsolódik ehhez a kielégítési jog gyakorlásának azon
módja, miszerint a zálogjogosult a vagyon egységének fenntartása mellett is kereshet
kielégítést. Ez a kielégítési mód a gyakorlatban nem működik, sem a bírósági
végrehajtásra, sem a zálogjog bíróságon kívüli érvényesítésére vonatkozó szabályozás
nem teszi lehetővé. A Javaslat egyetért azzal a nézettel, hogy itt nem a szabályozás
pótolható hiányosságáról, a jogalkotó mulasztásáról van szó, sokkal inkább arról, hogy
a vagyon egységben történő értékesítése csak olyan eljárásban képzelhető el, amely a
zálogkötelezett valamennyi hitelezőjére kiterjed és mindazon kérdések rendezését
igényli, amelyek a kollektív fizetésképtelenségi eljárásban felmerülnek. Mindezen
megfontolásokra tekintettel a Javaslat a vagyont terhelő zálogjognak az üzleti élet
számára fontos funkcióját az új zálogjogi rendszerben más módon, de változatlan
hatékonysággal biztosítja. Lehetővé teszi, hogy a zálogjog tárgyai (ingatlanok, valamint
lajstromozott dolgok és jogok kivételével) körülírással is meghatározhatók legyenek, és
ebben az esetben olyan zálogjog jöjjön létre, amelynek tárgyai (ingók, jogok és
követelések) a zálogjog fennállása alatt egyedeikben változnak. Ezzel a Javaslat
továbbra is lehetővé teszi azt, hogy a gazdálkodók forgóeszközei (például változó
összetételű raktárkészleteik) zálogul leköthetőek legyenek anélkül, hogy ez akadályozná
a rendes gazdálkodás folytatását.
533
XXIV.	Fejezet
A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt
A Javaslat külön szabályozza a zálogjognak a megalapítástól a kielégítési jog
megnyílásáig terjedő szakaszát. Ebben az időszakban a felek jogai és kötelezettségei
alapvetően a szerint alakulnak, hogy a zálogtárgy melyik fél birtokában van, azaz
kézizálogjogról vagy jelzálogjogról van-e szó. Kézizálogjog esetében a zálogtárgy
kikerül a tulajdonos birtokából, ezért megfelelő védelmet kell biztosítani a tulajdonos
számára. A Javaslat ezt úgy oldja meg, hogy a jogviszony e szakaszára a letét szabályait
rendeli alkalmazni. Ez egyértelművé teszi, hogy a kézizálogjog jogosultját őrzési
kötelezettség terheli, és a letét szabályai szerint, csupán kivételesen illeti meg a
zálogtárgy használatának joga. Alkalmazandóak ugyanakkor a rendhagyó és a gyűjtő
letét szabályai is, ami többek között azt jelenti, hogy a törvényi feltételek fennállása
esetén a zálogjogosult megszerzi a zálogtárgy (óvadék) tulajdonjogát, azzal a
kötelezettséggel, hogy a zálogjog megszűnésekor - hacsak a kielégítési joga meg nem
nyílt - azonos fajtájú és mennyiségű dolgot köteles visszaadni a zálogkötelezettnek
(rendhagyó zálogjog).
A Javaslat ezen felül kicserélési jogot is biztosít a zálogkötelezett számára, valamint
rendelkezik a kiegészítési kötelezettségről, óvadék esetében pedig a többletbiztosíték
kiadása iránti jogról is. Jelzálogjog esetében viszont a zálogtárgy a zálogkötelezett
birtokában marad, és a zálogkötelezett jogosult a zálogtárgyat rendeltetésszerűen
használni és hasznosítani. Ingó zálogtárgy esetében ez a jog magában foglalja azt is,
hogy a zálogkötelezett jogosult azt a rendes gazdálkodása körében feldolgozni és
értékesíteni, úgy, hogy a jóhiszemű vevő tehermentes tulajdont szerez, az értékesített
vagyontárgy helyére kerülő új dolgok illetve követelések viszont automatikusan a
zálogjog tárgyai lesznek. A zálogjogosultat, ha a zálogfedezet csökkenésének
megakadályozásához ez szükséges, mind kézizálogjog, mind pedig jelzálogjog esetében
megilleti a zálogtárgy értékesítésének joga. Ez nem a kielégítési jog gyakorlását jelenti,
csupán a fedezet megóvásának érdekében tett közbenső lépés; ilyenkor tehát a zálogjog
nem szűnik meg, hanem az értékesítés ellenértékén marad fenn. Abban az esetben
pedig, ha a zálogjog tárgyát jog vagy követelés képezi, az elzálogosított követelés
kötelezettjének helyzetét - az engedményezés új szabályaival összhangban - az
határozza meg, hogy kapott-e értesítést a zálogjog megalapításáról illetve teljesítési
utasítást.
XXV.	Fejezet
A hitelbiztosítéki nyilvántartás
A Javaslat lényegesen átalakítja a zálogjogi nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, és
megszünteti a hatályos Ptké.-ben lévő külön szabályozást. A Javaslat a zálogjogi
nyilvántartás helyett hitelbiztosítéki nyilvántartást szabályoz; az elnevezés változásának
indoka az, hogy a lajstromok mellett e nyilvántartásba kerülnek bejegyzésre a
zálogjogon kívül elismert dologi hitelbiztosítékok illetve ilyen biztosítékot magukban
foglaló finanszírozási formák (tulajdonjog-fenntartás, lízing és faktoring) is. A
hitelbiztosítéki nyilvántartásnak az ingatlan-nyilvántartástól eltérő lényeges sajátossága,
hogy nem reálfóliumokból áll, hanem a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan
tartalmazza a bejegyzéseket (perszonálfólium). A zálogjogi nyilvántartás tartalma
534
bővül: az említett hitelbiztosítékok és a nem lajstromozott ingó dolgokon alapított
jelzálogjog mellett a jogokon és a követeléseken alapított jelzálogjogokat is ide kell
bejegyezni. A másik alapvető változás, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás teljes
mértékben internet alapú, elektronikus nyilvántartássá alakul át. Ez a zálogjog és a többi
ide bejegyzendő biztosítéki jog megalapítását egyszerűvé, gyorssá és olcsóvá teszi,
valamint a zálogjog teljes nyilvánosságát szolgálja. Az új nyilvántartásba való
bejegyzésre és törlésre az ellenérdekű fél hozzájárulásával, elektronikus
formanyomtatvány megfelelő kitöltése útján, emberi (hatósági) közreműködés nélkül,
automatikusan, lényegében azonnal sor kerül. A hitelbiztosítéki nyilvántartás e
sajátosságaiból következően az nem tekinthető közhiteles nyilvántartásnak, ugyanakkor
képes a zálogjog nyilvánosságának funkcióját betölteni, és jelentős mértékben hozzá tud
járulni a forgalom biztonságához.
XXVI.	Fejezet
A zálogjogok rangsora
A zálogjog lényeges sajátossága, hogy elsőbbségi kielégítési jogot biztosít. Ha pedig a
zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog zálogjogosultak közötti rangsora a
zálogjogok alapításának a sorrendjéhez igazodik: a korábban alapított zálogjog
ranghelye megelőzi a későbbiekét. A Javaslat a Ptk.-nál részletesebben szabályozza a
rangsor szempontjából releváns különböző eseteket, és néhány új szabályt is megállapít.
A Javaslat, az ingatlan-nyilvántartási szabályok kiterjesztésével, általános jelleggel
lehetővé teszi a ranghelyszerződést, az előzetes ranghelybiztosítást és a megszűnő
zálogjog ranghelyével való rendelkezést.
XXVII.	Fejezet
A zálogjog érvényesítése
1.	A kielégítési jog gyakorlásának általános szabályai
A Javaslat rögzíti, hogy a zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított
követelés esedékessé válásakor, a teljesítés elmulasztása esetén nyílik meg. Ezzel
összhangban megszünteti a Ptk.-nak azokat a szabályait, amelyek szerint meghatározott
esetekben a kielégítési jog a biztosított követelés esedékessé válása előtt is megnyílik.
Nem a zálogjogra, hanem a biztosított követelés alapjául szolgáló jogviszonyra tartozó
kérdés, hogy ilyen esetekben a hitelezőt megilleti-e a felmondási jog, amelynek
gyakorlása révén a követelést lejárttá teheti. A Javaslat fenntartja, hogy a zálogjog
érvényesítésének két lehetséges útja a bírósági végrehajtás és a törvényben rögzített
valamely bírósági végrehajtáson kívüli eljárás. Változás viszont, hogy a zálogjog
érvényesítésének ezek a módjai illetve az ezek közötti választás joga a törvény erejénél
fogva megilleti a zálogjogosultat, és a Javaslat meghatározza a zálogjog bírósági
végrehajtás mellőzésével való érvényesítésének jogszerű kereteit is.
535
2. A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének közös szabályai
A zálogjog bírósági végrehajtás útján való érvényesítését továbbra is külön törvény
szabályozza. Viszont - a jogbiztonság és a zálogkötelezett védelme érdekében, valamint
azért, hogy ez az összetett kérdéskör ne terhelje a zálogszerződést - a Javaslat a
korábbinál részletesebben szabályozza a követelés bírósági végrehajtás mellőzésével
való kielégítésének módjait. A Javaslat további szabályokat vezet be a fogyasztói
zálogszerződés esetére. Speciális jogvédelmi eszközként vezeti be a Javaslat a
kielégítési jog gyakorlásának bírósági felfüggesztését illetve korlátozását a
zálogjogosult törvénysértő eljárása esetén.
3. A zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése
A Javaslat a zálogtárgy zálogjogosult által való értékesítésének szabályait törvényi
szintre emeli. A Javaslat megszüntet néhány formai illetve eljárási részletszabályt, de
bevezet egy általános követelményt: a zálogjogosult a zálogtárgy értékesítése során a
kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint, a zálogkötelezett, illetve a személyes
kötelezett érdekeit is szem előtt tartva köteles eljárni. Ez biztosítja azt, hogy a
zálogjogosult az adott körülményekhez rugalmasan igazodva, de körültekintően járjon
el, törekedjen a reális piaci érték érvényesítésére, a biztosítéki érdekek mellett szem
előtt tartva azt is, hogy más tulajdonában lévő dolgot, a tulajdonos képviselőjeként
eljárva értékesít. Ezzel összhangban korlátozza a Javaslat annak a lehetőségét, hogy a
zálogjogosult maga vegye meg a zálogtárgyat, és részletes elszámolási kötelezettséget
állapít meg a zálogjogosult részére.
4. A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése
A Javaslat fenntartja a lex commissoria klasszikus tilalmát, ugyanakkor - a zálogtárgy
értékesítésének alternatívájaként - lehetővé teszi, hogy a zálogjogosult a kielégítési jog
megnyílását követően vételi ajánlatot tegyen a zálogkötelezettnek. Az ajánlat elfogadása
esetén a zálogjogosult és a zálogkötelezett között adásvételi szerződés jön létre,
amelynek teljesítésével a zálogjogosult megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát, és a
zálogjoggal biztosított követelés pedig - az ajánlat tartalmának megfelelően - részben
vagy teljesen megszűnik. Ez a megoldás nem hordja magában a lex commissoria
hátrányait, hiszen az ajánlattételre nem előzetesen kerül sor, ezért lehetőség van arra,
hogy az ajánlat az aktuális értékviszonyokat tükrözze; a az ajánlat elfogadása a
zálogkötelezett önálló döntése, amelyre ezért csak akkor kerül sor, ha az ajánlat, az
egyéb lehetőségekkel összehasonlítva, előnyös számára. Óvadék esetén, feltéve, hogy
tárgyának piaci értéke nyilvános forrásból egyértelműen megállapítható, még
ajánlattételre sincs szükség, hanem a jogosult közvetlenül, értékesítés nélkül kielégítheti
a követelését a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzésével illetve, ha az már a
tulajdonába került, a visszaadási kötelezettségének a beszámításhoz hasonló
megszüntetésével. A zálogjogosultat ebben az esetben is terheli az elszámolási
kötelezettség.
536
5. Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy abban az esetben, ha a zálogtárgy követelés vagy
jog, akkor a zálogjogosult - a zálogjog érvényesítésének általános módjain felül - arra
is jogosult, hogy a követelés vagy jog jogosultja helyett a követelést vagy jogot
érvényesítse. Ez magában foglalja az alzálogjog érvényesítését is, azaz abban az
esetben, ha az elzálogosított követelés maga is zálogjoggal van biztosítva, akkor a
zálogjogosult az alzálogjog érvényesítésére is jogosult, feltéve, hogy az alzálogjog
alapján is megnyílt a kielégítési jog. Ez a szabály megfelelően irányadó arra az esetre is,
ha az elzálogosított követelést nem zálogjog, hanem kezesség biztosítja.
XXVIII.	Fejezet
A zálogjog megszűnése
A Javaslat teljes körűen és a Ptk.-nál részletesebben szabályozza a zálogjog
megszűnésének eseteit. A két tipikus eset a zálogtárgy illetve a biztosított követelés
megszűnése, ezek azonban kiegészülnek néhány további esettel. A Javaslat szerint
egységesen, mind a kézizálogjog, mind pedig a jelzálogjog esetében a zálogjog
megszűnését eredményezi a biztosított követelés elévülése. A Javaslat, a forgalom
biztonságának érdekében, kimondja azt is, hogy az ingóságot, jogot vagy követelést
kereskedelmi forgalomban (akár kiskereskedelmi, akár nagykereskedelmi értékesítés
során) jóhiszeműen és ellenérték fejében megszerző személy tehermentes tulajdont
szerez. Külön rendelkezik arról a Javaslat, hogy ha a zálogjoggal biztosított követelés
megszűnik, de a követelést kielégítő személyt megtérítési igény illeti meg, akkor, ennek
biztosítására a zálogjog fennmarad. A Javaslat meghatározza továbbá a
zálogjogosultnak azokat a kötelezettségeit, amelyek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a
korábbi zálogkötelezett ismét korlátlanul gyakorolhassa a tulajdonosi jogait.
VIII.	Cím
A használati jogok
XXIX.	Fejezet
A földhasználat
Mivel a Javaslat is biztosítja annak lehetőségét, hogy a földön és a rajta emelt épületen
fennálló tulajdonjog egymástól elváljon, változatlanul szükséges az épület tulajdonosa
számára külön nevesített használati jogot biztosítani az ingatlanon. Minden olyan
esetben tehát, amikor az épület tulajdonjoga más személyt illet meg, mint annak a
földnek a tulajdonjoga, amelyen az épület áll, az épület tulajdonosát ipso iure illeti meg
a használati jog arra a földre, amelyen az épület áll. Mivel a Javaslat a föld és a rajta álló
épület elváló tulajdonjogának keletkezését nem köti az építkezés mozzanatához, hanem
azt a felek megállapodása alapján korlátlanul lehetővé teszi, a földhasználati jog nem
csak az építkezőt illetheti meg.
A földhasználati jog nem feltétlenül terjed ki a teljes földterületre. A felek
megállapodásukkal a földhasználati jog terjedelmét szabadon állapíthatják meg. Ha a
537
földhasználati jogot bíróság állapítja meg, a bíróság mérlegeli a felek érdekeit, és ennek
megfelelően dönt arról, hogy a földhasználati jog a telek teljes egészére vagy annak
csak ítéletben megállapított részére terjed-e ki. A Javaslat által használt „az épület
használatához szükséges mérték” rugalmas szabály, amely megteremti a bírói
mérlegelés lehetőségét, és egyben orientáló jelleggel is bír: a földhasználati jog
terjedelmét az épület rendeltetésszerű használata határozza meg.
XXX.	Fejezet
A haszonélvezet
A Ptk. haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályai abból indultak ki, hogy a
haszonélvezeti jognak elsősorban az öröklési jogi jogviszonyok körében, az öröklési
jogi rendelkezések következtében és azokra tekintettel van jelentősége. A Ptk. a
megalkotásának időpontjában fennálló gazdasági és társadalmi viszonyok folytán
egyáltalán nem számolt azokkal a lehetséges helyzetekkel és problémákkal, amelyek a
haszonélvezeti jog piaci viszonyok között való megjelenéséből adódnak. Ezért több
olyan, a korábbi magánjogunkban elfogadott és alkalmazott jogintézményt sem vett át,
amelyek piaci viszonyok között és piaci szereplők körében szabályozták a
haszonélvezeti jog egyes kérdéseit. Ezek közé tartoznak azok a szabályok, amelyek a
jogi személyek haszonélvezetére, a haszonélvezet közvetett tárgya rendeltetésének
fenntartására irányuló kötelezettségre, illetve a pénzen, árun, árukészleten fennálló
haszonélvezetre vonatkoznak. A haszonélvezeti jogra vonatkozó hatályos rendelkezések
felülvizsgálata erre tekintettel több vonatkozásban is indokolt. A Javaslat a
haszonélvezeti jog keletkezésének hatályos szabályain alapvetően nem változtat. A
haszonélvezeti jog keletkezésére vonatkozó szabályok ugyanakkor - összhangban az
ingók tulajdonjogának átruházására és a jogok átruházására vonatkozó szabályokban
bekövetkezett változásokra - pontosításra szorultak. A Javaslat egyértelművé teszi,
hogy az ingókon szerződéssel létrehozott haszonélvezeti jog keletkezésénél a
birtokátruházás jogügyleti jellegű, és hogy a jog átruházására vonatkozó szabályokat a
jogon létesített haszonélvezetre alkalmazni kell. A haszonélvezeti jog lényegén, a
dolgon fennálló rendelkezési és használati jogok megosztásán és eltérő személyekhez
való rendelésén a Javaslat nem változtat. A haszonélvezet személyhez kötött állagjog,
amelynek jogosultja a más tulajdonában lévő dolgot rendeltetésszerűen birtokolhatja,
használhatja és hasznosíthatja. A haszonélvezeti jog alapján a haszonélvezet tárgya
feletti használati és hasznosítási jogok - ideértve a birtoklás jogát is - a haszonélvezőt
illetik meg, míg a rendelkezési jog továbbra is a tulajdonosé marad. Gyakran fordul elő,
hogy a haszonélvezet tárgyát olyan ingó dolgok képezik, amelyek természetüknél fogva
elhasználhatók, illetve amelyek értékesítése vagy tulajdonjogának átruházása a rendes
gazdálkodás körébe tartozik (rendhagyó haszonélvezet). E tárgyak vonatkozásában a
haszonélvezőnek nem az állag megőrzése az elsődleges kötelezettsége; ennek helyébe a
haszonélvezet keletkezéskori értékének megőrzése lép, amit a Javaslat a pótlási illetve
megtérítési kötelezettséggel biztosít. A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező
köteles a dolgot a tulajdonosnak visszaadni. A dolgot nem eredeti állapotában kell
visszaadni, de a dolog állapotában bekövetkezett változásnak olyannak kell lennie,
amelyet a rendes gazdálkodás és a rendeltetésszerű használat indokol. Ha a dologban
bekövetkezett értékcsökkenés ezt meghaladja, a haszonélvező az okozott kárért felel.
538
XXXI. Fejezet
A jog és követelés haszonélvezetére vonatkozó különös szabályok
A Javaslat célja, hogy a jog és a követelés haszonélvezőjének a dolog
haszonélvezőjéhez hasonló jogállást biztosítson. A dolog és a jog közötti alapvető, a
szabályozásra is kiható különbség a jog birtokolhatatlansága. A haszonélvezőt a dolgon
fennálló haszonélvezet esetében megillető birtoklás jogát a jogon fennálló
haszonélvezet esetében az pótolja, hogy a szabályozás a haszonélvezőnek ugyanazt a
jogállást biztosítja, amely a jog átruházása esetén annak megszerzőjét megilletné. A
követelés haszonélvezője sem jogosult a követelésről rendelkezni, azt nem ruházhatja át
és nem terhelheti meg. Ezek a jogok a követelés jogosultját illetik, ezért a követelés
haszonélvezőjének csak a felmondásra és a behajtásra van joga. A haszonélvezőnek a
követelés behajtásáért való felelősségére a haszonélvezetre vonatkozó általános
szabályok szerinti rendes gazdálkodás követelménye irányadó. A haszonélvezeti jog
alapján a haszonélvező nem válik a követelés jogosultjává, ezért az adós teljesítésével a
szolgáltatás tárgyát a követelés jogosultja szerzi meg, azzal azonban, hogy azon a
haszonélvező a teljesítéssel egyidejűleg haszonélvezetet szerez. Ez a szabály vonatkozik
arra az esetre is, ha a szolgáltatás tárgya pénz vagy más elhasználható dolog. Ebben az
esetben a haszonélvezőt az elhasználható dologra, illetve pénzre vonatkozó
haszonélvezet szabályai szerint illeti meg a haszonélvezeti jog. A Javaslat nem
fogalmaz külön szabályt a kamatozó követelésen fennálló haszonélvezetre, erre is az
általános szabályok irányadók. A kamatozó követelések kapcsán indokoltnak tűnhet a
haszonélvező védelme a jogosulttal szemben annak érdekében, hogy a jogosult a
kamatozást ne szakíthassa meg. Mivel azonban a haszonélvező helyzetére megfelelő
rendezést biztosítanak a Javaslatnak a pénz és az elhasználható dolog haszonélvezetére
vonatkozó szabályai, ennek kapcsán olyan jellegű rendelkezés, amely ilyen esetre a
jogosult és a haszonélvező közös rendelkezési jogát írja elő - figyelembe véve a
haszonélvezettel terhelt jog megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket is -, nem
indokolt.
XXXII.	Fejezet
A használat
A használatra (a használat szolgalmára) a Javaslat a Ptk. szabályait változatlanul hagyva
a haszonélvezet szabályait rendeli alkalmazni. A használat és a haszonélvezet közötti
alapvető különbség a használat jogának a haszonélvezethez képest korlátozottabb
jellegében van. A használat joga alapján a természetes személy jogosult csak a saját és a
vele együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben jogosult a dolog
használatára és hasznainak szedésére, és nem jogosult a használat jogának átengedésére
sem. Jogi személyek esetén a használat mértékét a jogi személynek a létesítő okiratában
meghatározott célja és tevékenysége határozza meg.
539
IX. Cím
Szolgalom és közérdekű használat
XXXIII.	Fejezet
A telki szolgalom
A Ptk. - annak ellenére, hogy a szolgalmat a földmagántulajdon visszaszorulásával
másodlagossá váló jogintézménynek tekintette - a telki szolgalom szabályozása során
lényegében a II. világháború előtt kialakult elveket és megoldásokat követte. A telki
szolgalmakat a Javaslat a Ptk. szabályainak megfelelően szabályozza. A szolgalom
továbbra is olyan dologi jog, amelynek jogosultja és kötelezettje nem eleve megnevezett
személy, hanem egy telek mindenkori birtokosa, függetlenül attól, hogy a telket
tulajdonosként, haszonélvezőként, haszonbérlőként, bérlőként stb. birtokolja. A
szolgalom természetéből fakad ezért, hogy önálló forgalom tárgya nem lehet. A
szolgalom további sajátossága, hogy a szolgalomból fakadó kötelezettség a használat
meghatározott terjedelemben való átengedésében, vagy valamely - egyébként a jog
alapján megengedett - magatartástól való tartózkodásban, és nem pozitív magatartásban
áll. A szolgalom ugyanakkor - bár esetei rendkívül változatosak lehetnek - sohasem
állhat a használati jog teljes átengedésében, mert ez a szolgalom időben korlátlan jellege
miatt ellentétes volna azzal, hogy a Javaslat dologi jogi szabályainak egyik elve az
osztott tulajdon, illetve a tulajdonjog kiüresedésének elkerülése. A szolgalmak
lehetséges körét - tekintettel azok kimeríthetetlenségére - a Javaslat sem határozza meg
kimerítően. Ugyanakkor szolgalom csak célhoz kötötten alapítható, és a szolgalom
lehetséges céljait a Javaslat a hatályos szabályozással egyezően, példálózó felsorolással
támpontokat adva korlátozza. A szolgalomnak az uralkodó telken folytatott, a jogosult
termelését vagy szükségleteinek kielégítését szolgáló tevékenység gyakorlását kell
közvetlenül elősegítenie úgy, hogy az uralkodó telek használhatósága körében
biztosítson a jogosult számára előnyöket. A használat célja nem lehet ettől független és
öncélú.
XXXIV.	Fejezet
Közérdekű használat
A közérdekű használati jog alapítása valamely, külön jogszabályban meghatározott
személy vagy személyek számára biztosít a szolgalomhoz hasonló természetű használati
jogot. A használati jog alapításához megkövetelt közigazgatási eljárás garanciális
előírás, amellyel a szabályozás biztosítja az eljárás keretében a használati joggal terhelt
ingatlan tulajdonosa érdekeinek érvényesülését.
Negyedik Rész
Az ingatlan-nyilvántartás
Jogrendszerünkben az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanforgalom alapintézménye. Erre
is tekintettel a Javaslatot megelőző viták során az ingatlanok magánjogi forgalmának
szabályozása kapcsán három, a hatályos jogtól jelentősen eltérő kívánalom
540
fogalmazódott meg, s ezek tükröződnek a Javaslat rendelkezéseiben is. Az első cél az
ingatlan-nyilvántartás közhitelességének erősítése, ami nemcsak kifejezetten a Javaslat
rendelkezéseivel szemben fogalmaz meg elvárásokat (mint például a jogcímmel
megerősített birtokvédelem megszüntetését), hanem az ingatlan-nyilvántartás
szabályozásának, valamint hatékony, gyors és megbízható tényleges működése
biztosításának szükségességét is hangsúlyozza. A Javaslat szabályozása abból indul ki,
hogy ez a kifejezett jogalkotói törekvés megvalósul. A másik elvárás az ingatlanokra
vonatkozó anyagi magánjogi szabályoknak a Polgári Törvénykönyvben való
elhelyezése, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.)
egységes ingatlanjogi szabályozása helyett. A Javaslat integrálja ezért az ingatlanokra
vonatkozó, a telekkönyvben, mint nyilvánkönyvben nyilvántartott jogok
keletkezésének, változásának és megszűnésének anyagi jogi szabályait. A Javaslat nem
terjed ki ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartási eljárási (alaki) jogra; ennek szabályai
külön törvényre tartoznak. Külön jogszabályban kell, hogy szabályozásra kerüljön
továbbá a földkataszteri nyilvántartás és az egységes ingatlan-nyilvántartási adatbank. A
harmadik törekvés: az ingatlan-nyilvántartás közvetlen bírói felügyelet alá helyezése. Ez
olyan kérdés, amely nem érinti a Javaslatban megfogalmazott anyagi jogi szabályokat.
Rendezése külön törvényre tartozik.
X.	Cím
A ingatlan-nyilvántartás és annak elvei
Az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának elve a nyilvántartás közhitelességének
egyik fontos feltétele. Annak jóhiszemű nem tudására, ami az ingatlan-nyilvántartásból
kitűnik, harmadik személyek sem hivatkozhatnak. Az ingatlan-nyilvántartás
nyilvánosságának elvét ugyanakkor a Javaslat - elsősorban az ingatlan-nyilvántartás
nyilvánosságával való visszaélés eseteinek visszaszorítása érdekében - a hatályos
szabályozáshoz képest szűkíti, amennyiben az ingatlan-nyilvántartás tartalmának és a
tartalom alapjául szolgáló okiratoknak a megismerését jogi érdek igazolásához köti.
A Javaslat az ingatlan-nyilvántartás alapelvei között elvi éllel mondja ki az ingatlan-
nyilvántartás közhitelességét. A közhitelességre vonatkozó átfogó szabályozást a
Javaslat külön címben nyújtja. A Javaslat a forgalombiztonság érdekében fenntartja az
okirati elvet: az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kizárólag jogszabályban
meghatározott okirat vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor. A Javaslat nem
tartalmazza az okiratokra vonatkozó részletes szabályozást, annak rendezését - lévén,
hogy a Javaslat kizárólag anyagi jogi kérdéseket kíván szabályozni - külön
jogszabályokra bízza. Az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok jogügylettel való
keletkezéséhez és megszüntetéséhez az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés
szükséges. A Javaslatban is megfogalmazott bejegyzési elv azt jelenti, hogy a
jogszerzés ebben a körben a bejegyzéshez kötött. Ezt az elvet alkalmazza a Javaslat a
jogok megszüntetésére, továbbá a jogviszonyok tartalmának ingatlan-nyilvántartási
bejegyzését érintő módosítására is. A bejegyzési elv elfogadása és következetes
elismerése szorosan összefügg az ingatlan-nyilvántartás közhitelességével, amennyiben
a közhitelesség csak akkor kapcsolható az ingatlan-nyilvántartáshoz, ha az a jogi
állapotot a valósággal a lehető legteljesebb mértékben azonosan tartalmazza. A valós
jogállapot minél teljesebb feltüntetése ennélfogva az ingatlan-nyilvántartási szabályozás
egyik célja, és ennek egyik eszköze a bejegyzési elv következetes elfogadása. A Javaslat
541
változatlan formában rögzíti a ranghely elvét: a rangsort - azaz az ingatlanra bejegyzett
jogok ingatlan-nyilvántartási sorrendjét - a bejegyzések hatályának kezdő időpontja
határozza meg.
XI.	Cím
Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége
Az ingatlan-nyilvántartás (telekkönyv) közhitelessége azt kell jelentse, hogy mindenki
bízhat abban, hogy azok a jogok, amelyeket az ingatlan-nyilvántartás feltüntet,
csakugyan megilletik a jogosultként bejegyzett személyt, és az ingatlanon csak azok a
korlátozások állnak fenn, amelyek be vannak jegyezve. Ennek azonban nem kell
feltétlen, kivétel nélküli elvként érvényesülnie. A közhitelesség elve alól kivétel lehet,
ha az ingatlan-nyilvántartásban a szerzés idején törlési vagy más per van feljegyezve, ha
az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt helytelen,
és még nem telt le az a határidő, amely alatt a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt a
törlési keresetet jóhiszemű harmadik szerző ellen is meg lehet indítani, vagy ha a
szerzés ingyenes. Az ingatlan-forgalom szempontjából elsősorban az átruházás során
indokolt az ingatlan-nyilvántartás ilyen értelmű közhitelességének biztosítása. A
Javaslat erre tekintettel az ingatlan-nyilvántartási szabályok körében ezt az átruházáshoz
kapcsolja. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés anyagi jogi hatását két irányban
szükséges szabályozni. Egyrészt rögzíteni kell azt, hogy a jogok keletkezése,
megszűnése és változása mennyiben függ az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől,
másrészt pedig meg kell határozni, hogy a bejegyzés, az ingatlan-nyilvántartás tartalma
mennyiben releváns harmadik személyeknek az ingatlanra vonatkozó jogszerzése során.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés és törlés jogot keletkeztető természetével együtt
jár, hogy a bejegyzés és a törlés nemcsak a jog fennállása, hanem annak tartalma
tekintetében is irányadó. A Javaslat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések terjedelmi
korlátozottsága miatt - elfogadva azt, hogy a bejegyzésben a jogok tartalma nem
minden esetben írható tüzetesen körül - elfogadja annak lehetőségét, hogy a bejegyzés a
tartalma tekintetében az okiratra utaljon és így határozza meg a tartalmát. Az okiratra
utalás ugyanakkor nem lehet általános, és nem jelenti azt, hogy a bejegyzéssel célzott
joghatás meghatározását is az okirat pótolja. Az ingatlant terhelő dologi jogoknak
nemcsak keletkezése, hanem megszűnése is az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés
konstitutív jellegéhez kötött. E jogok megszüntetéséhez a törlés ingatlan-nyilvántartási
bejegyzése is szükséges.
A közhitelesség elve számos elemet foglal magába. Az ingatlan-nyilvántartás
teljességének elve ezek közül azt fejezi ki, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett
jog valóban fennáll, valamint hogy a fel nem tüntetett jog valóban nem létezik. Az
ingatlan-nyilvántartás akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az ingatlanokra vonatkozó
minden létező jogot feltüntet, nem létező jogok pedig abban nem szerepelnek. Az
ingatlan-nyilvántartás közhitelessége (más megközelítés szerint: a bizalom elve) védi
továbbá a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzőket. Aki az ingatlan-nyilvántartásban
bízva ellenérték fejében úgy szerez jogot, hogy nem tudott és nem is kellett tudnia az
ingatlan-nyilvántartással ellenkező jogról, az ingatlan-nyilvántartás szerint szerez jogot.
A Javaslat a bizalom elvének két áttörését mondja ki. Nem terjed ki a bizalom elve a
jogszerzőre, ha vele szemben törlési keresetet indítanak, a bejegyzés alapjául szolgáló
jogügylet érvénytelensége vagy elévülése iránti keresetet megindítják, vagy a törlési
542
vagy kiigazítási per feljegyzésre került. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének
erősítését szolgálja a Ptk.-ban az elbirtoklás szabályai körében megfogalmazott
rendelkezés általános, valamennyi ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzési
módra való kiterjesztése. A Javaslat kiterjeszti az ingatlan-nyilvántartás hatályát,
amennyiben a védelem nem csak a jóhiszemű ellenérték fejében szerzőket védi, hanem
ezeket a szabályokat szolgáltatások teljesítésére, illetve bejegyzett jogok tartalmának
módosításra, megszüntetésére és jogról való rendelkezésre is alkalmazni rendeli. A
közhitelesség a kataszteri adatokra nem terjed ki.
XII.	Cím
Bejegyzés, feljegyzés. Rangsor és a ranghely
A Javaslat a tágabb értelemben vett bejegyzéseknek két formáját ismeri: a bejegyzést és
a feljegyzést. E kettő közül a bejegyzés szolgálja a jogváltozások nyomon követését az
ingatlan-nyilvántartásban, a feljegyzés célja pedig olyan tényeknek az ingatlan-
nyilvántartásban való feltüntetése, amelyek jogi érdekeltséggel bíró harmadik
személyek számára lényegesek lehetnek. A bejegyzés a jogszerzés teljes hatályú,
végleges rögzítése az ingatlan-nyilvántartásban, amely a jogváltozást közvetlenül, a
felek további nyilatkozata vagy harmadik személy, illetve hatóság igazolásától
függetlenül idézi elő. Ez a bejegyzés konstitutív természetének elve. A Javaslat nem
kíván változtatni a feljegyzésre vonatkozó szabályokon, ezért két deklaratív
rendelkezésen túl a feljegyzés jogintézményét nem is szabályozza. A feljegyzésre
vonatkozó további szabályok meghatározása az ingatlan-nyilvántartási rendtartásra
tartozik. A Javaslat az ingatlan-nyilvántartási feljegyzés hatályát - a bejegyzés
hatályához hasonlóan - az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem ingatlan-
nyilvántartási benyújtásának időpontjára visszamenőlegesen határozza meg.
A rangsor elvét a Javaslat az addigi szabályozással azonos módon tartja fenn és
biztosítja a felek számára a rangsorral való rendelkezés jogát is. A Javaslat a rangsor
megváltoztatása kapcsán is a kötelmi (kötelező) és dologi (rendelkező) ügylet
kettősségét és a bejegyzés konstitutív természetét juttatja érvényre, és kifejezett
rendelkezéssel gondoskodik az érdekelt harmadik személyek érdekeinek védelméről. A
rangsor megváltoztatására irányadó szabályozás ezzel túlterjed a jelzálog ranghelyével
való rendelkezésen, és általános szabályként jelenik meg a Javaslatban. Az ingatlan-
nyilvántartásban jogosultként megjelölt és más személy közötti megállapodásra
vonatkozó szabályok alkalmazása kapcsán más személynek minősül az ingatlan
tulajdonosa is. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról való rendelkezésnek
minősül a jog átruházásán és megterhelésén túlmenően a jog ranghelyének
megállapodással való megváltoztatása is.
XIII.	Cím
Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése; a törlési és a kiigazítási kereset; jogvédelmi
hatás
Az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzők védelme
azon alapszik, hogy az ingatlan-nyilvántartás tartalmát a valósággal megegyezőnek kell
tekinteni. Mivel azonban a szabályozás - bár az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés
543
jogcímtől független anyagi jogerejét nem ismeri el - az ingatlan-nyilvántartás
tartalmához ilyen szigorú jogvédelmi hatást fűz, biztosítania kell az ingatlan-
nyilvántartás tartalmának a tényleges jogi helyzethez való igazítását, az ingatlan-
nyilvántartás tartalmának az anyagi jog szerinti állapottal való egyezőségét és az
eltérések kiküszöbölését. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmának ez a megváltoztatása az
ingatlan-nyilvántartás helyesbítése. Helyesbítésnek akkor van helye, ha az ingatlan-
nyilvántartás tartalma a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló okirat tartalmához
képest helytelen. Ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma ingatlan-nyilvántartáson kívüli
jogszerzés miatt helytelen, ez bejegyzési és nem helyesbítés iránti igényt alapozhat meg.
A nem a jogosult jogügyletén alapuló törlési igény érvényesítésének meghatározott
anyagi jogon kell alapulnia, függetlenül attól, hogy perben vagy peren kívül történik.
Mivel a bejegyzés megváltoztatása polgári jogi jogot érint, az ingatlan-nyilvántartás
tartalmát csak a jogosult hozzájárulásával lehet módosítani. Az azonban, akinek
bejegyzése másnak a jogát sérti, a bejegyzés törlését és ezáltal a jogszerű állapot
helyreállítását tűrni köteles. A bejegyzés eredetileg is helytelen, ha érvénytelen
jogügyleten alapszik. A bejegyzés akkor válhat utólag helytelenné, ha az alapjául
szolgáló jogügylet eredendően érvényes, és utólag bekövetkezett körülmény folytán kell
megállapítani az ingatlan-nyilvántartás helytelenségét. A Javaslat a tulajdonjogi igények
elévülésének kizártságával összhangban az ingatlan-nyilvántartási szabályok között
kimondja, hogy a törlési és kiigazítási követelések nem évülnek el. A Javaslat - az
eljárási kódexek rendelkezéseinek analógiájára - lehetővé teszi, hogy az első fokon
eljárt hatóság (a földhivatal) a meghozott határozatát kijavítsa. Lehetőség van erre
elírás, számítási hiba stb. esetén, továbbá akkor, ha a bejegyzés vagy a feljegyzés
hiányos, azaz nem tett eleget a benyújtott okiratban foglalt összes kérelemnek. Ezek az
intézkedéseknek harmadik személyek jogai korlátját jelenthetik: ha a kijavítás harmadik
személynek az ingatlanon jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát sértené, a
határozat kijavításához vagy kiegészítéséhez a harmadik személy hozzájárulása
szükséges.
A közhitelesség szorosan kacsolódik a védelmi hatály beálltának idődimenziójához,
amely valójában nem válaszható el az eredeti tulajdonos érdekeinek védelme és az
ingatlan-nyilvántartásban bízó, jóhiszemű személy érdekeinek védelme közötti
konfliktustól. A jóhiszemű szerző abszolút védelmét jelentené a bejegyzéshez fűződő
azonnali védelmi hatály. Úgy tűnik, hogy ennél igazságosabb megoldást jelent az, ha ez
a védelmi hatály csak a bejegyzést követő meghatározott idő után áll be. A védelmi
hatály beálltának ez az időbeli elcsúsztatása - amelyet korábbi magánjogunkban
telekkönyvi elbirtoklásnak neveztek - a jóhiszemű szerző érdekeinek védelme
(forgalombiztonság) és az eredeti tulajdonos érdekeinek védelme közötti
érdekkiegyenlítést hivatott biztosítani. Tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás a
bejegyzés alapjául szerződés érvényességének vizsgálatára csak korlátozottan lehet
alkalmas (vizsgálható a bejegyzésre irányuló eljárásban például a szerződés
jogszabályba ütközése, de még bírósági hatáskörben működve sem alkalmas az
ingatlan-nyilvántartási eljárás a szerződés akarathibákra, jóerkölcsbe ütközésre, a
szerződés tartalmából nem nyilvánvaló más okokra alapított érvénytelenségének
vizsgálatára), a védelmi hatály azonnali beállta továbbra sem indokolt. A bejegyzéshez
fűződő védelmi hatálynak a kézbesítéstől számított hat hónapos szubjektív, és a
hatályosulástól számított hároméves objektív határideje általában és rendes
körülmények között megfelelő érdekkiegyenlítést biztosít.
544
HATODIK KÖNYV
KÖTELMI JOG
A Javaslat Hatodik Könyve a kötelmekre vonatkozó szabályokat a következő
rendszerben tartalmazza:
Első Rész: a kötelmek közös szabályai;
Második Rész: a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések;
Harmadik Rész: az egyes nevesített szerződéstípusokra vonatkozó különös szabályok;
Negyedik Rész: felelősség szerződésen kívül okozott károkért;
Ötödik Rész: az értékpapír-kötelmek általános szabályai;
Hatodik Rész: egyéb kötelemkeletkeztető tényállások.
A Javaslat a kötelmek közös szabályai között foglalja össze azokat a - többségükben
diszpozitív jellegű - szabályokat, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, hanem
egyéb kötelemkeletkeztető tényállásokban létrejövő kötelmekre is vonatkoznak. Ilyen
közös szabályként fogalmazza meg a Javaslat a kötelem keletkezésére és megszűnésére,
a jognyilatkozatokra, a képviseletre, az elévülésre és a jogvesztő határidőre, a
többalanyú kötelmekre, továbbá a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezéseket.
A Javaslat ezzel a szerkezeti változtatással több vonatkozásban a Ptk. bírói gyakorlatát
kodifikálja: a bíróságok - helyesen - eddig is alkalmazták a szerződések szabályai
között elhelyezett rendelkezések egy részét kártérítési, alaptalan gazdagodási stb.
kötelmekre.
Első Rész
A KÖTELMEK KÖZÖS SZABÁLYAI
A Ptk. - miniszteri indokolása szerint - tudatosan választotta azt a szabályozási
megoldást, hogy a szerződések általános szabályai mellett nem állapított meg közös
szabályokat a jogügyletekre. E megközelítés indokául az a megfontolás szolgált, hogy a
törvényhozó azoknál a jogszabálycsoportoknál kívánta az egyes jogintézményeket
szabályozni, ahol azok tipikusan előfordulnak, amelyekkel a valóságban a legszorosabb
kapcsolatban állnak. Ennek lett a következménye, hogy a Ptk. a jogügyleteket röviden
(elsősorban egy utaló szabállyal) a szerződések általános szabályai között rendezi. A
Ptk. szabályozási metódusának ellenpontja e tekintetben a német BGB, amely az egész
szerződési jogot a jogügyletek általános szabályaira építette fel. A német törvénykönyv
szerkezeti megoldását - annak túlzott elvontsága miatt - már az 1900-as első átfogó
magyar kódextervezet is tudatosan elvetette, és így jártak el a későbbi tervezetek,
köztük az 1928-as Mtj. is.
A Javaslat változtat a Ptk. szerkezetén, de továbbra is el kívánja kerülni a német BGB
szerkezetének bonyolultságát. Ennek eredményeként a Javaslat részletes közös
jogügyleti szabályokat nem alkot ugyan, de a - külön (például: végrendeleti)
szabályozás hiányában - valamennyi jogügyletre alkalmazandó legfontosabb
rendelkezéseket a jognyilatkozatról szóló fejezetben összefoglalja. Ezen kívül a Javaslat
egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy számos olyan, a Ptk.-ban a szerződések általános
szabályai között található rendelkezés van, amely nem csupán a szerződésekre, hanem
valamennyi kötelemre irányadó; sőt amelyek közül egyeseket a judikatúra a kötelmi jog
körén kívüli (dologi jogi stb.) jogügyletekre is alkalmazza. A Javaslat azokat a
rendelkezéseket emeli ki a kötelmek közös szabályai közé, amelyek mögött a felmerülő
545
kérdések nem csak szerződések, hanem valamennyi kötelem esetén tipikusak. Ilyenként
fogja fel a Javaslat a képviseletre, az elévülésre, a tartozáselismerésre és az egyezségre,
a többalanyú kötelmekre és a kötelmek teljesítésére vonatkozó általános
rendelkezéseket. A kötelmek közös szabályai valamennyi - jogügyleti és más jogi tény
alapján keletkező - kötelemre alkalmazandóak tehát.
A Javaslat ugyanakkor továbbra sem szakít teljesen a Ptk. törekvésésével, és az egyes
jogintézményeket lehetőleg ott szabályozza, ahol azok jellemzően előfordulnak. A
legjobb példa erre az ügyleti érvénytelenség kérdésköre, amelynek szabályait -
általánosabb alkalmazási jelentősége ellenére - a Javaslat változatlanul a szerződések
általános szabályai között helyezi el, és hatályukat utaló szabállyal terjeszti ki az
egyoldalú jogügyletekre. Általános jelleggel is megállapítható: a szerződések általános
rendelkezései között változatlanul maradnak olyan szabályok, amelyek nem csupán
szerződésekre, hanem más kötelmekre is alkalmazhatóak. E szabályok
alkalmazhatóságáról továbbra is a bírói gyakorlatnak kell a konkrét esetben döntenie.
A szerződési jog egyes rendelkezéseinek valamennyi kötelemre vonatkozó, közös
szabállyá tételének legfőbb következménye, hogy a kötelmek közös szabályai között
megjelenő rendelkezéseket nem kell megismételni a szerződési jogban, tehát a
szerződésekre vonatkozó általános szabályok a kötelmek közös szabályaival együttesen
képeznek egységet szerződési jogi kérdések megválaszolásánál. Egy konkrét szerződési
jogi kérdésre vonatkozó teljes törvényi választ tehát az adott szerződéstípusra vonatkozó
speciális rendelkezések, a szerződések általános és a kötelmek közös szabályai együtt
adják meg. Nyilvánvaló az is, hogy a kötelmek közös szabályai közé emelt szerződési
jogi rendelkezések egy része a jövőben is elsősorban szerződések tekintetében nyer
majd alkalmazást; a kötelmek közös szabályai közé emelésüket az indokolta, hogy az
adott rendelkezés a nem szerződéses kötelmi jogi jogviszonyok lebonyolítását is jól
szolgálhatja.
I. Cím
Általános rendelkezések
I. Fejezet
A kötelem
1.	A kötelmekre vonatkozó közös szabályok élén a Javaslat a kötelem lényegét
határozza meg, kifejezésre juttatva, hogy a kötelem tágabb kategória, mint a szerződés.
A kötelem az olyan relatív szerkezetű polgári jogi jogviszonyok gyűjtő elnevezése,
amelyekből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a
szolgáltatás teljesítésének követelésére. A Ptk.-nak [198. § (1) bek.] megfelelő fogalmi
meghatározás nemcsak a szerződésnek, hanem minden kötelemnek a jellemzője.
Kötelemnek csak az olyan - a Javaslat tárgyi hatálya alá tartozó - jogviszonyok
tekinthetők, ahol az egyik szereplő egy szolgáltatással tartozik a másiknak, a másik
pedig jogosult e szolgáltatás teljesítésének követelésére. Azok a jogviszonyok,
amelyekben ezek a feltételek együtt nem teljesülnek, nem tekinthetők kötelmi jogi
jogviszonyoknak.
2.	A Ptk. a szerződési jog körében kifejezetten rendelkezik a szabályozás diszpozitív
jellegéről, azaz a felek eltérő megállapodásának lehetőségéről. A Javaslat szerkezetében
kézenfekvő viszont, hogy a - szerződési szabályokból általánosított - közös kötelmi
546
jogi szabályok tekintetében is érvényesüljön ez az elvi kiindulópont. Szükséges ezért
annak kimondása, hogy az eltérést nem engedő, illetve feltétlen érvényesülést igénylő
(kógens) rendelkezések korlátai között a jogviszony szereplői szabadon eltérhetnek a
kötelmek közös szabályaitól is, éspedig akkor is, ha az adott szabály nem szerződési,
hanem más (kártérítési felelősségi, alaptalan gazdagodási) viszonyra vonatkozik. Úgy
rendelkezik ezért a Javaslat, hogy a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire
vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az
eltérést nem tiltja.
Természetesen - a felek eltérő rendelkezése hiányában - a diszpozitív rendelkezések is
kötelező érvényűek, ugyanúgy, mint az eltérést nem engedő rendelkezések. E
tekintetben nincs tehát semmilyen hierarchia a Javaslat diszpozitív, kógens és imperatív
rendelkezései között. A diszpozitív rendelkezések funkciója az, hogy a tipikus
élethelyzeteket szabályozzák, a felek érdekeit kiegyensúlyozottan védjék, figyelemmel a
magánjog hagyományaira, korunk követelményeire, a tranzakciós költségek lehetőség
szerinti minimalizálására, valamint az ésszerűség és egyes esetekben a méltányosság
szempontjaira is. A tipikus esetekre összpontosító szemlélet jelentősége abban áll, hogy
az ilyen logika mentén felépülő jogi szabályozás optimalizálja a felek terheit és
költségeit, hiszen az esetek többségében a felek számára kölcsönösen elfogadható
megoldást nyújt. A diszpozitív főszabálytól való eltérés külön megállapodást, ezzel
együtt többlet-adminisztrációt és többletköltséget jelent.
A felek jogait és kötelezettségeit meghatározó szabályok kógens jellegének kifejezésére
a Javaslat az érvénytelenség eszközét alkalmazza, azaz semmissé nyilvánítja a felek
kógens szabályba ütköző megállapodását. Ezek a szabályok könnyen felismerhetők,
hiszen a törvény erejénél fogva beálló érvénytelenség csak kifejezett jogszabályi
rendelkezésen alapulhat. Az eltérést nem engedő rendelkezések egyéb esetei ránézésre
nem ennyire egyértelműen meghatározhatók, hiszen ezeknél az adott szabály nem utal
kifejezetten az eltérés kizártságára. Olyan szabályokról van szó, amelyek tekintetében
eleve szóba sem kerülhet a kógencia és a diszpozitivitás kérdése, hiszen azok nem a
felek jogait és kötelezettségeit, hanem az adott jogintézmény lényegét határozzák meg,
amelyektől bármilyen eltérés a polgári jog rendszeréből való kilépést eredményezné. Az
olyan normák, mint például a kötelem fogalmát vagy az elévülés joghatását rögzítő
szabályok olyan elvi jelentőségű és érinthetetlen jogtételek, amelyektől az eltérés nem
csak érvényesként nem ismerhető el, hanem fogalmilag kizárt. A példánál maradva, a
felek nem írhatják felül az elévülés joghatását, de megállapodhatnak abban, hogy
szerződéses (vagy más kötelmi jogi) jogviszonyukban az általános, ötéves elévülési idő
helyett rövidebb vagy hosszabb elévülési idő érvényesüljön. Ezzel nem borítják fel a
polgári jog dogmatikai rendszerét, de egyező akarattal a maguk számára speciálisan
definiálják a jogviszonyuk tartalmaként konkrétan érvényesülő feltételeket.
3.	A Javaslat példálózó jelleggel felsorolja azokat a leggyakoribb tényállásokat,
amelyek kötelmet keletkeztethetnek, bár a kötelem lényegének meghatározásából e
nélkül is levezethető volna, hogy adott esetben valóban kötelmi jellegű-e egy
jogviszony. Különös jelentősége van annak, hogy a kézenfekvő kötelemkeletkeztető
tények mellett a személyhez fűződő és a dologi jogok megsértésével az - egyébként
abszolút szerkezetű - alapjogviszonyokból a jogában sértett és a jogsértő személy
között relatív szerkezetű, kötelmi jellegű követeléseket megalapozó jogviszony
(kötelem) keletkezik. Ez természetesen nem jelent változást a hatályos joghoz képest, a
Ptk. rendszerében sem minősülhettek másként ezek a helyzetek, kiemelésük a figyelem
felhívását és az esetleges viták elkerülését szolgálja.
547
II. Fejezet
A jognyilatkozat
1.	A kötelmek közös rendelkezéseinek élén a jognyilatkozat megtételének általános
szabályai állnak. A szabályozási szintek bővítésével szükségképpen együtt járó kezdeti
alkalmazási nehézségeket kívánja csökkenteni a Javaslat azzal, hogy kivételesen néhány
tankönyvi tételt idéző (például a jognyilatkozatot definiáló) rendelkezést is
megfogalmaz. Ez a kissé didaktikus szemlélet mindenképpen indokolt annak fényében,
hogy a Ptk. joggyakorlatát több emberöltőn keresztül határozta meg az a helyzet, hogy -
általános jogügyleti szabályozás hiányában - a jogalkalmazó a szerződések általános
szabályaiból volt kénytelen levezetni a nem szerződési jogi, sőt nem is kötelmi jogi
természetű jogügyleti kérdésekre adandó választ.
2.	A jognyilatkozatok szabályozásának központi eleme a jognyilatkozat hatályossá
válásának, azaz a joghatás kiváltásának időpontja. A Ptk. többé-kevésbé kezelte ezeket a
kérdéseket az ajánlat és az elfogadás tekintetében. A Ptk. rendszerében a szerződésre
vonatkozó rendelkezéseket az egyoldalú jognyilatkozatokra alkalmazni rendelő szabály
közvetítésével váltak az ajánlat és az elfogadás vonatkozásában megfogalmazott,
valójában általános jelentőséggel bíró rendelkezések jognyilatkozati általános szabállyá.
Emellett a Ptk.-ban az ajánlat és az elfogadás hatályosulásának témája - érthető okból -
összemosódott a szerződés létrejöttének kérdésével. A Javaslat által választott szerkezet
e tekintetben is következetes és tiszta szabályozást tesz lehetővé.
Ahogyan a Ptk., a Javaslat is külön szabályt ad azon az alapon, hogy a jognyilatkozatot
jelenlévők vagy távollévők között tették, minthogy a két szituáció érdemben
különbözik. Jelenlévők között tett jognyilatkozat esetén a másik fél tudomásszerzése
azonnal bekövetkezik, ezért a Javaslat szerint az ilyen jognyilatkozat nyomban
hatályosul. A Ptk. a másik fél tudomásszerzéséhez köti a jognyilatkozat hatályosulását,
igaz, nem is kifejezetten jelenlévők között tett jognyilatkozatról, hanem szóban vagy
szóbeli üzenettel tett jognyilatkozatról rendelkezett. Megjegyzendő, hogy a Ptk. nem
teljesen következetes: az ajánlati kötöttség tekintetében úgy rendelkezik, hogy ez a
kötöttség jelenlévők között vagy telefonon tett ajánlat esetében megszűnik, ha az
ajánlatot a másik fél nyomban el nem fogadja. A Javaslat határozott célkitűzése viszont,
hogy „technológia-semleges” szabályozást alkosson, és ezért nem kíván taxatív
felsorolást alkalmazni olyan esetben, ahol a technika gyors fejlődése a felsorolás
gyakori módosítását tenné szükségessé. Ezzel a célkitűzéssel összhangban a Javaslat
nem sorolja fel, hogy mi minősül jelenlévők között tett jognyilatkozatnak, hanem úgy
rendelkezik, hogy jelenlévők között tett ajánlatnak minősül minden olyan
jognyilatkozat, amelyről a címzett az ajánlattétellel egyidejűleg tudomást szerez. Ezzel a
másik fél tudomásszerzését jelenlévők között a Javaslat adottnak, nyomban
bekövetkezőnek tekinti, így elég erre utalni a normaszövegben. A meghatározás
magában foglalja a Ptk.-ban [211. § (2) bek.] meghatározott eseteken (a szóban vagy
telefonon tett ajánlaton) kívül például az internetes valósidejű kommunikációt (például:
„chat”) is. Jelenlévők esetében a jognyilatkozat azonnal hatályossá válik, és azt a másik
félnek azonnal el kell fogadnia, különben az ajánlati kötöttség megszűnik.
A Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - nem tartalmaz definíciót a távollévők
meghatározására; ebből következik, hogy távollévők között tettnek minősül minden
olyan jognyilatkozat, amely nem jelenlévők között tett jognyilatkozatnak tekintendő. Az
ilyen jognyilatkozat hatályossá válásához a másik félhez történő megérkezésére van
548
szükség. A Javaslat szerint a jognyilatkozat akkor minősül a másik félhez
megérkezettnek, amikor azt a székhelyére, természetes személy esetében lakóhelyére,
ennek hiányában szokásos tartózkodási helyére kézbesítik.
A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat különlegességét a jognyilatkozat
hatályosulása körében indokolt hangsúlyozni, ezért a Javaslat egyértelművé teszi, hogy
a ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett tudomásszerzésével válik
hatályossá.
A hatályosulás ismertetett szabályai azokat a helyzeteket tartják szem előtt, amikor a
jognyilatkozatnak címzettje van: a „tudomásszerzés”, a „megérkezés” feltételezik, hogy
van olyan konkrét személy, akihez a jognyilatkozatot intézték. Mivel a jognyilatkozat
nem kizárólag címzett lehet, a Javaslat szabályt ad a nem címzett jognyilatkozatok
hatályosulására: ezek megtételükkel válnak hatályossá. Ez vonatkozik valamennyi nem
címzett jognyilatkozatra, akármilyen formában teszik azt meg, így a ráutaló
magatartással tett nem címzett jognyilatkozatra is.
3.	A Javaslat a hatályosnál árnyaltabban szabályozza az írástudatlan vagy írni nem
képes személy írásbeli jognyilatkozatára vonatkozó, a Ptk.-ban [218. § (2) bek.]
elnagyolt rendelkezést. A Ptk. szerint az érvényességhez elegendő az, hogy az írni nem
tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata közokirati vagy teljes bizonyító
erejű magánokirati formában tett legyen. A Javaslat a teljes bizonyító erejű magánokirat
tekintetében további feltételként szabja, hogy azt bíróság vagy közjegyző hitelesítse,
illetve ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a
nem általa írt okiratot előttük írta alá. A teljes bizonyító erejű okirat valamennyi formája
ugyanis nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy az írástudatlan vagy az írni képtelen
személy írásbeli jognyilatkozatát hitelesítse; így a teljes bizonyító erejű magánokirat
azon esete biztosan nem szolgál megfelelő garanciával, amely a saját kezűleg történő
leírást és aláírást szabályozza. A Javaslat továbbá követi a Pp. szabályozását azzal, hogy
rögzíti: az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetében, aki nem érti azt a
nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli
jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön,
hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek
megmagyarázta.
A Javaslat az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban
kimondja, hogy a jogszabály által támasztott követelményeknek az is eleget tesz, ha a
fél a jognyilatkozatot a közokiratnak vagy a teljes bizonyító erejű magánokiratnak
megfelelő elektronikus okiratba foglalja.
4.	A Ptk. egy általános utaló szabállyal (199. §) az egyoldalú jognyilatkozatokra a
szerződésre vonatkozó rendelkezéseket hívja fel. A Javaslat ezt az utaló normát - a
kötelmek közös szabályai között - csak megszorítással tartja fenn: az utalás
általánosságát feladja, és meghatározza, hogy milyen kérdésekben kell a szerződések
általános szabályait valamennyi jognyilatkozatra alkalmazni. Olyan kérdésekben
indokolt a szerződési szabályok egyoldalú jogügyletekre történő alkalmazása, amelyek
lényegüket tekintve általános jognyilatkozati természetűek, de kiszakításuk megszokott
helyükről, a szerződési jogból, vélhetően több hátránnyal, mint előnnyel járna, és
nehezebben kezelhetővé tenné a szabályozást. Ilyenek a jognyilatkozat hatályára,
érvénytelenségére és hatálytalanságára vonatkozó szerződési jogi rendelkezések,
amelyeket - külön szabályok hiányában - valamennyi kötelmi jellegű jogügyletre, sőt
adott esetben dologi jogi (kivételesen egyes családjogi és öröklési jogi) jellegű
jognyilatkozatokra is megfelelően alkalmazni kell.
549
III. Fejezet
A képviselet
A Javaslat a kötelmi közös szabályok közé emeli ki a képviseletre vonatkozó, a Ptk.-ban
a szerződési általános szabályok között lévő rendelkezéseket. A szabályok javarészt
tartalmilag változatlan formában kerülnek át a közös kötelmi szabályok közé. A Javaslat
ugyanakkor szerkezetileg egységesebb és átláthatóbb keretet biztosít, és a szükséges
szövegszerű pontosításokat is elvégzi. A képviseleti szabályok megállapításakor a
Javaslat úgy kezeli a képviselet kötelmi jogra tartozó kérdéseit, hogy közben egyes
rendelkezések kötelmi jogon is túlmutató érvényét a képviseleti szabályok tagolásával,
általános képviseleti szabályok kiemelésével hangsúlyozza. Az általános képviseleti
szabályokat követően rögzíti a Javaslat az ügyleti képviselet egyes különös
rendelkezéseit, végül a képviselet speciális eseteit (vélelmezett képviselet, ügyeinek
vitelében akadályozott személy képviselete, eseti gondnokság) rendezi.
A Javaslat tartalmilag fenntartja a Ptk.-nak (220. §) a vélelmezett és a látszaton alapuló
képviseletre vonatkozó szabályait. A forgalom biztonságának szempontja megköveteli,
hogy minden olyan esetben, ahol a látszat egyértelműen egy személy képviseleti
jogosultságára utal, vélelmezni kell, hogy az illető személy képviselő. A Ptk. eredeti
szabályának alkalmazását a bírói gyakorlat jogfejlesztő értelmezése kiterjesztette az
ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeken kívüli helyzetekre is. Olyan
személyek esetében is megállapítja a látszaton alapuló képviseletet, akik beosztásuknál
fogva rendszeres tárgyalásokat folytatnak, és harmadik jóhiszemű személy a munkáltató
vagy a szervezeti képviselő eljárásából alapos okkal következtethet arra, hogy az illető
személynek képviseleti joga van. Például a munkáltató vagy a szervezeti képviselő
maga küldi a tárgyalásra a dolgozóját és annak eljárását már más alkalommal
jóváhagyta. Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozására és annak harmadik
személyekkel szembeni hatályosságára vonatkozóan a Javaslat a Ptk. szabályát tartja
fenn, tehát a harmadik személy tudomásszerzése szükséges ahhoz, hogy a képviseleti
jog korlátozása vele szemben hatályosuljon.
A Javaslat eltér az érdekellentét Ptk.-beli szabályától [Ptk. 221. § (3) bek.]. A Ptk.
szabály abszolút tilalmával szemben a Javaslat érdekellentét esetén is lehetővé teszi az
eljárást, ebben az esetben azonban megtámadási jogot biztosít a képviselt számára
abban az esetben, ha a képviselt a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről nem
tudott. Ha a képviselt az érdekellentéttel tisztában van, akkor a Javaslat a megtámadási
jogot és a Ptk. szabályát is indokolatlannak tartja.
IV.	Fejezet
Az elévülés
1.	A Javaslat az elévülés kapcsán egyértelművé teszi, hogy az időmúlásnak az igények
érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés vagy
elévülés. A jogvesztés súlyossága miatt a Javaslat azt tartja kívánatosnak, hogy a
jogszabály kifejezetten írja elő, ha a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog
megszűnését eredményezi, azaz jogvesztéssel jár. Ha tehát a határidőhöz az illető
jogszabály nem fűz jogvesztő következményt, akkor a határidőt nem jogvesztő (záros)
határidőnek, hanem elévülési természetűnek kell tekinteni.
550
2.	A Javaslat az elévülés intézményét is a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések
között helyezi el, tekintettel arra, hogy az elévülés nem csak a szerződésből eredő
követelések esetében merül fel, a tulajdoni igények viszont egyáltalán nem évülnek el.
Az elévülés valamennyi olyan kötelmi jellegű követelés állami kényszerrel való
érvényesíthetőségét megszünteti, amely nem szűnik meg jogvesztő jellegű határidő
következtében. A Javaslat az általános elévülési időn nem változtat, vagyis a kötelmi
jogi jellegű igények főszabály szerint öt év alatt évülnek el.
3.	A kötelmek közös szabályainak diszpozitív természetéből következik, hogy az adott
jogviszony alanyai (mindenekelőtt: a szerződő felek) a törvényesnél akár rövidebb, akár
hosszabb elévülési határidőben megállapodhatnak. Ez a megoldás összhangban van a
felek autonómiájának fokozottabb elismerésével, és ebbe az irányba mutat az officialitás
elvének fokozatos visszaszorulása a Pp.-ben. A Javaslat e tekintetben megváltoztatja a
hatályos jogot, amely rövidebb elévülési határidő megállapítását korlátok nélkül
lehetővé tette, de az elévülési határidő meghosszabbítására csak egy évnél rövidebb
határidő esetében adott lehetőséget. A Ptk. ezzel a korlátozással nyilvánvalóan a
bizonyítás nehezebbé válását kívánta megelőzni. A Javaslat viszont abból indul ki, hogy
a bizonyítási nehézségeknek a hosszabb elévülési határidő kikötése miatti növekedése
miatt nem indokolt a felek autonómiáját csorbítani. A felek ugyanis maguk vállalják
ilyenkor a bizonyítás esetleges elnehezülését. A felek autonómiája sem terjedhet odáig,
hogy teljesen kizárhassák az elévülést. Ezért a Javaslat az ilyen megállapodást
semmisnek nyilvánítja. Az elévülés intézményének a kötelmekre vonatkozó közös
rendelkezések körében történő szabályozása egyértelművé teszi azt is, hogy az elévülési
idő megváltoztatására irányuló megállapodásra a szerződéses jogviszonyból származó
követeléseken kívül bármilyen kötelemből fakadó követelés vonatkozásában sor
kerülhet. A szerződésen kívül kárt okozó személy és a károsult (vagy a jogalap nélkül
gazdagodó és a gazdagodást elszenvedő) is megállapodhatnak tehát a kár (vagy a
gazdagodás) bekövetkezése után az ötévesnél rövidebb vagy hosszabb elévülési
határidőben.
4.	Az elévülés legfontosabb joghatása az, hogy az alanyi jog elveszíti igény-állapotát.
Ebből következik, hogy az alanyi jogot bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Ezt a
fontos tételt a Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan kifejezetten kimondja. A követelés
elévülése - minthogy a követelés létét nem érinti - mindazonáltal nem zárja ki, hogy az
elévült követelésre annak jogosultja meghatározott feltételekkel (például beszámítási
kifogás útján) hivatkozzon. A Javaslat a régi magánjog mintájára egyértelművé teszi az
elévülés joghatását, a naturalis obligatio lényegét: a teljesítésre vonatkozó kötelezettség
fennmarad, de a teljesítés már nem követelhető bíróságon. Az elévülés jellegének és
következményének másik oldala az, hogy a teljesített elévült követelést visszakövetelni
nem lehet, hiszen az elévüléssel maga a kötelem, illetve a belőle folyó alanyi jog nem
szűnik meg. Az önkéntes teljesítés ezért minden további nélkül lehetséges, a teljesítés
kikényszerítéséhez nyújtott állami segítség lehetőségének megszűnése ezt nem
befolyásolja.
5.	A Javaslat érdemben nem változtat az elévülés nyugvásának szabályozásán, de kisebb
pontosítást elvégez a Ptk. rendelkezésein. Az elévülés nyugvásának kérdéskörében a
Javaslat előkészítése során azt kellett mérlegelni, hogy fennmaradjon-e a Ptk. szerinti
szabályozás, vagy helyesebb a Ptk. előtti jogi megoldására visszatérni, és az elévülés
nyugvásának „klasszikus”, a iustinianusi római jogban ismert szabályát visszaállítani. A
Ptk. alapján nincs szó klasszikus értelemben vett nyugvásról, mivel az elévülési idő nem
a nyugvás időtartamával hosszabbodik meg, tehát nincs mód a nyugvás előtti és a
551
nyugvás utáni elévülési idő összegezésére, tekintettel arra, hogy az elévülés lényegében
a nyugvásra okot adó körülmény fennállása alatt is folyik. Hatályos jogunk a
nyugváshoz csak annyiban fűz joghatást, amennyiben annak eredményeként az elévülési
időből kevesebb, mint egy év (egyéves vagy egy évnél rövidebb elévülési idő esetében
kevesebb, mint három hónap) marad hátra. Mindazonáltal a Javaslat szerint nem
indokolt a Ptk. előtti magánjoghoz való visszatérés (amely szerint a nyugvás ideje az
elévülési időbe nem számítható be), mivel a Ptk. által bevezetett szigorítás az igénye
érvényesítésével menthető okból késlekedő jogosult érdeke mellett a forgalombiztonság
szempontját is figyelembe vette. Az így kialakított szabályozási kompromisszum
felülírását sem a jogalkalmazási tapasztalatok, sem más érvek nem támasztják alá. A
polgári jogi szabályozásnak törekednie kell a huzamosabb ideig fennálló, bizonytalan
jogi helyzetek mielőbbi rendezésére, illetve arra, hogy ilyen helyzetek - lehetőség
szerint - csak kivételes esetben és akkor is csak korlátozott ideig állhassanak fenn.
A Javaslat mindezek alapján követi a Ptk. szerinti szabályozási koncepciót, és az
elévülés nyugvására okot adó körülmény megszűnését követően - a jogosult
méltányolható érdekeit figyelembe véve ugyan, de - korlátozza az igény érvényesítésére
nyitva álló időtartamot. Az időmúlás lehetséges joghatásait rögzítő rendelkezés szerinti
logikával összhangban megállapítható, hogy a nyugvás miatti egyéves és három
hónapos határidők elévülési jellegűek maradnak, ezek letelte a követelés elévüléséhez
és nem jogvesztéshez vezet. Ennek nem mond ellent az a körülmény, hogy a Javaslat a
bizonytalan jogi helyzet további elhúzódását megelőzendő kifejezett rendelkezéssel
kizárja az elévülés újbóli nyugvását az egyéves, illetve a három hónapos „végső”
határidők alatt. Ez a rendelkezés természetesen nem akadályozza meg azt, hogy az
elévülési idő alatt több ízben sor kerüljön nyugvásra; mindössze abban az esetben nem
nyugodhat az elévülés, ha a korábbi nyugvás (illetve nyugvások) következtében az
elévülési időből már kevesebb, mint egy év, illetve három hónap van hátra. Annak
érdekében, hogy az elévülés nyugvása következtében beálló egyéves, illetve három
hónapos határidők valamennyi aspektusát kezelje, a Javaslat a megszakítást ezeknél a
határidőknél lehetővé teszi azzal a korlátozással, hogy a megszakítástól vagy az
elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől nem az eredeti teljes elévülési idő,
hanem a nyugvás következtében beálló határidők számítása kezdődik újból.
Korábbi magánjogunkkal ellentétben már a Ptk. is általánosságban beszélt menthető
okról, mint az elévülés nyugvásának feltételéről, konkrétan nem határozva meg - még
példálózó jelleggel sem - a nyugvásra okot adó körülményeket. Ezt az utat járja a
Javaslat is.
A bizottsági munkálatok során felmerült, hogy célszerű volna kimondani: az elévülés
mindaddig nyugszik, amíg a kötelezett a teljesítést megtagadhatja. Ezt a kérdést,
tipikusan mögöttes (másodlagos) felelősségi helyzetek: egyszerű (sortartó) kezesnek,
közkereseti társaság tagjának, betéti társaság beltagjának felelőssége vetik fel. A
Javaslat végül is nem tartalmaz ilyen szabályt. Lényegét tekintve - helyes dogmatikai
felfogás mellett - ilyen esetekben ugyanis a teljesítés mindaddig nem válik esedékessé,
azaz az elévülés meg sem kezdődik, amíg a jogosult nem igazolja a főkötelezettől
történő behajthatatlanságot. A Javaslat szerint tehát (szemben az 1/2007. számú polgári
jogegységi határozattal) ilyenkor nem elévülésről és az elévülés nyugvásáról, hanem a
teljesítés esedékessé válásának megítéléséről van szó.6. Az elévülés megszakítására
vezető jogi tények közül a Javaslat elhagyja a „követelés teljesítésére irányuló írásbeli
felszólítást”. E megszakítási ok ellentétes az elévülés intézményének lényegével: nem
az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő (és az azzal járó
552
bizonytalanság) meghosszabbítására ösztönöz. A jogbiztonságot szolgálja, ha
önmagában egy ilyen aktus nem eredményezi az elévülés megszakítását.
V.	Fejezet
Tartozáselismerés. Egyezség
1.	A Javaslat a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között - néhány ponton
tartalmilag is változtatva - szabályozza a tartozáselismerés intézményét. A kiemelést az
indokolja, hogy természetesen nem csak szerződésekből fakadó kötelmi kötelezettségek
(tartozások) elismerése fordulhat elő. A tartozáselismerés jogintézményének
alkalmazása nyilvánvalóan indokolt lehet más kötelmek esetében; így például
kártérítésnél is felmerülhet az az igény, hogy a károkozó tartozását (kártérítési
kötelezettségét) elismerje.
Bár a bizonyítási teher szabályaiból levezethető, a Javaslat külön kimondja, hogy a
szerződés érvénytelenségének és naturalis obligatio-jellegének bizonyítása az elismerőt
terheli.
A Javaslat a tartozáselismerő jognyilatkozat érvényességét - a hatályos szabályozástól
eltérően - nem köti írásba foglaláshoz; ezzel a változtatással azt a huzamos ideje
fennálló bírói gyakorlatot emeli törvényerőre, amely következetesen elismeri, hogy a
tartozáselismerés bármilyen alakban megtörténhet (akár ráutaló magatartással is,
például a teljesítés megkezdésével).
2.	A Javaslat a kötelmekre vonatkozó általános rendelkezések közé helyezi a Ptk.-ban a
szerződésmódosítás körében [240. § (3)-(4) bek.] szabályozott egyezséget. A
tartozáselismerés szabályaihoz hasonlóan az egyezség is olyan jogintézmény, amelyet a
Ptk. ugyan a szerződésekre vonatkozó rendelkezések körében rendez, de általánosabb
érvénye miatt az valamennyi kötelemnél alkalmazható. Ezt támasztja alá a Ptk.
miniszteri indokolása is, amely szintén bármilyen követelésnél alkalmazható
intézményként kezelte az egyezséget. A Ptk. szabályain a Javaslat érdemben annyit
változtat, hogy az egyezségkötés fogalmi elemeként szolgáló kölcsönös engedés
feltételén enyhít: egyezségnek minősül az is, amikor a megegyezés úgy jön létre, hogy
csak az egyik fél enged eredeti követeléséből.
II.	Cím
Többalanyú kötelmek
VI.	Fejezet
Több kötelezett a kötelemben
A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan tárgyalja azt az esetet, amikor a teljesítés több
kötelezettet terhel, és a hatályos szabályoknak megfelelően különbséget tesz osztott és
egyetemleges kötelezettség között.
Ha a szolgáltatás osztható, főszabály szerint minden kötelezett csak a ráeső részt köteles
teljesíteni. Ettől jogszabály vagy - a norma diszpozitív jellege folytán - a felek
rendelkezése eltérhet (jogi oszthatatlanság), és előírhatja az egyetemleges
kötelezettséget.
553
Ha a szolgáltatás (akár fizikai, akár jogi okból) oszthatatlan, minden kötelezett az egész
szolgáltatással tartozik, vagyis a kötelezetteket egyetemleges helytállás terheli. A
Javaslat az egyetemleges kötelezettség lényegét az elméletben és a joggyakorlatban
egyaránt elfogadott tartalma szerint a törvényszövegben rögzíti: a kötelezettség
teljesítése a jogosult választása szerint követelhető egy vagy több - vagyis bármelyik -
kötelezettől, éspedig egészben vagy részben, bármilyen arányban. A Javaslat az
egyetemleges kötelezettek jogosulttal szembeni külső viszonyát szövegezésbeli
korrekciókkal a Ptk.-ban (337. §) foglaltaknak megfelelően rendezi. A Ptk.-tól eltérően
a Javaslat nem tesz említést a kötelezettség beszámítással történő megszüntetéséről,
mivel a beszámítást kifejezetten a teljesítés egyik lehetséges módjaként szabályozza. Új
szabályként mondja ki a Javaslat, hogy a követelésnek az egyik kötelezettel szembeni
elévülése nem hat ki a többi kötelezettre. Nem változtat a Javaslat az egyetemleges
kötelezettek egymás közötti viszonyának hatályos szabályain (Ptk. 338. §).
VII.	Fejezet
Több jogosult a kötelemben
1.	Ha a szerződésben több jogosult követelheti a teljesítést, szintén különbség kell tenni
a szerint, hogy a szolgáltatás osztható vagy oszthatatlan. Osztható szolgáltatás esetén
főszabályként mindegyik jogosult csak az őt megillető részt követelheti. Ettől
jogszabály vagy - a norma diszpozitív jellege folytán - a felek rendelkezése eltérhet, és
előírhatja a jogosultság egyetemlegességét, vagyis azt, hogy az egyébként osztható
szolgáltatás több jogosultat úgy illessen meg, hogy mindegyik külön is az egész
szolgáltatást követelheti. A kötelezettet természetesen ilyen esetben is csak egyszeri
szolgáltatás terheli.
2.	Ha a szolgáltatás (akár fizikai, akár jogi okból) oszthatatlan, főszabályként a
jogosultság együttes, vagyis a kötelezett valamennyi jogosult kezéhez köteles teljesíteni.
Míg tehát több kötelezett oszthatatlan szolgáltatásért egyetemleges helytállással
tartozik, addig több jogosult főszabályként nem egyetemleges, hanem együttes
jogosultként léphet fel. (Például a társasházi épület közös részeinek hibái miatt a
társasházközösség tagjai együttes jogosultak, az egyes lakástulajdonos tagok - a
joggyakorlat szerint - külön csak a saját lakásuk hibái miatt léphetnek fel a
vállalkozóval szemben.) Jogszabály vagy - a norma diszpozitív jellege folytán - a felek
rendelkezése ilyen esetre is előírhatja a jogosultak egyetemlegességét, és ez esetben
bármelyik jogosult kielégítése esetén a kötelezettség minden jogosulttal szemben
megszűnik.
A Javaslat a bírósági letét útján történő teljesítés szabályainál utal arra, hogy a kötelezett
pénz fizetésére vonatkozó, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló
kötelezettségét jogosulti együttesség esetében is teljesítheti bírósági letétbehelyezés
útján, ha a jogosultak nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez
teljesítsen.
3.	A Javaslat az egyetemleges jogosultak egymás közötti (belső) viszonyát, továbbá a
kötelezettel szembeni külső viszonyt a Ptk. (335. §-336. §) szerinti tartalommal,
szövegezésbeli korrekciókkal szabályozza.
554
III. Cím
A kötelem teljesítése
VIII.	Fejezet
Általános rendelkezések
1.	A kötelmekre vonatkozó közös szabályok között kapnak helyet azok a rendelkezések,
amelyek a kötelmek teljesítésének legfontosabb általános követelményeit határozzák
meg. Ezek - elhelyezésükből is fakadóan - valamennyi kötelem teljesítésével
kapcsolatban alkalmazásra kerülnek, ha a teljesítés követelményeire jogszabályból, a
felek megállapodásából vagy a jogviszony konkrét körülményeiből más nem
következik. E szabályokon kívül a Javaslat a szerződések szabályai között is tartalmaz a
teljesítésre vonatkozó rendelkezéseket, éspedig olyanokat, amelyek kizárólag (vagy
túlnyomó részt) szerződéses kötelmekben felmerülő problémákra vonatkoznak.
A szolgáltatás teljesítésére vonatkozó általános szabályok élén egy elvi jelentőségű tétel
szerepel: a szolgáltatást az adott kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Ez a
generálklauzula-jellegű tétel azért fontos, mert vitás esetben iránytűje lehet a feleknek
és a bíróságnak is. E normatív elv alapján kell megállapítani a teljesítés körülményeit
olyan esetben, amikor a felek nem vagy nem kielégítő módon rendezik a problémát, és
jogszabály sem ad megfelelő eligazítást.
2.	Alapvető szemléletbeli változtatás jellemzi a Javaslatnak a kötelem teljesítésének
idejére vonatkozó rendelkezéseit. A változtatás egyik oka az, hogy a Javaslat a kötelem
teljesítésének idejére vonatkozó rendelkezéseket a kötelmek általános szabályai közé
helyezi, a kérdéskör tágabb perspektívába kerülése pedig szükségessé teszi annak
absztraktabb kezelését, a szerződésen kívüli kötelemkeletkeztető tények szempontjainak
fokozottabb mérlegelését. A Javaslat szerint minden olyan esetben, amikor a teljesítés
ideje - akár határnap vagy határidő tűzésével - konkrétan meghatározott, ez az időtűzés
érvényesül. Határidő vagy határnap tűzése nem csak szerződésben képzelhető el, hanem
bírósági vagy hatósági határozatban, sőt jogszabályban is. Konkrét időmegjelölés
hiányában a diszpozitív főszabály a szolgáltatás rendeltetésének figyelembevételére
kötelez, amely természetesen csak esetről-esetre vizsgálható, és az adott kötelem
valamennyi releváns körülményének figyelembevételét feltételezi. Ha nincs határidő
vagy határnap tűzve és a szolgáltatás rendeltetése sem ad eligazítást, végső soron a
teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles a kötelezett teljesíteni.
A Javaslat megváltoztatja a Ptk.-nak az idő előtti teljesítésre vonatkozó szabályait. A
Ptk. a jogosult beleegyezéséhez kötötte az idő előtti teljesítést. A kereskedelmi forgalom
működésének törvényszerűségei alapján könnyen belátható, hogy a jogosultnak nem
minden esetben érdeke, hogy a kötelezett idő előtt teljesítse szolgáltatását, sőt adott
esetben ez kifejezetten hátrányos is lehet számára. Ez a helyzet például akkor, ha
logisztikailag nehézséget okoz neki a teljesítés fogadása. A Javaslat szerint a jogosult a
teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést csak akkor köteles elfogadni, ha az idő előtti
teljesítés nem sérti lényeges jogi érdekét, és a kötelezett az ezzel járó esetleges
többletköltséget viseli. Az idő előtti teljesítés elfogadása a saját kötelezettség
teljesítésének határidejét nem módosítja, vagyis a másik fél számára nem eredményez
előteljesítési kötelezettséget. Pénztartozás idő előtti teljesítésénél a Javaslat e
szabályokhoz képest eltéréseket állapít meg.
555
3.	A Javaslat a kötelem teljesítési helyének meghatározásánál terminológiai és logikai
szempontból a hatályos szabályozásnál tisztább és egyszerűbb megoldást kínál. A
szolgáltatás teljesítésének helyét főszabály szerint a kötelezett elérhetősége határozza
meg; természetes személyek esetében ez a lakóhely (ennek hiányában szokásos
tartózkodási hely), jogi személyeknél (és más, nem természetes személy jogalanyoknál)
pedig a telephely (ennek hiányában a székhely). Előfordul, hogy nem természetes
személy kötelezett több telephellyel rendelkezik; a Javaslat kisegítő rendelkezése
alapján ilyenkor a kötelemmel legszorosabb kapcsolatban álló telephely a teljesítés
helye. A legszorosabb kapcsolat meghatározása az eset összes körülményeinek
mérlegelésével és természetesen esetről-esetre (tehát kötelmenként) történhet csak meg.
A teljesítési hely szempontjából releváns időpontot a Javaslat értelemszerűen rögzíti: a
kötelem keletkezésének időpontja mérvadó e tekintetben, hiszen ehhez tudnak a
kötelemben részes felek alkalmazkodni.
A lakóhely (szokásos tartózkodási hely) és a telephely (székhely) a kötelem fennállása
alatt megváltozhat, és ezért régi - a kötelem keletkezésének időpontja szerinti -
lakóhelyén, telephelyén már nem is elérhető. Ilyen esetben a teljesítési hely
automatikusan megváltozik, illetve a kötelem teljesítése a főszabály szerinti teljesítési
helyen lehetetlenné válik. Minthogy azonban a jogosult a kötelem keletkezésének
időpontja szerinti helyszínen köteles a teljesítést várni, az új lakóhely (szokásos
tartózkodási hely), illetve telephely (székhely) csak abban az esetben válik teljesítési
hellyé, ha a kötelezett a jogosultat erről értesítette. A Javaslat ezen rendelkezéséből az
következik, hogy az értesítés elmaradása esetén a kötelezett késedelembe esik, hiszen a
jogosult által ismert, a kötelem keletkezésének időpontja szerinti teljesítési helyen a
teljesítés nem történik meg. Tekintettel arra, hogy a teljesítési hely megváltozása a
jogosultnál költségnövekedést eredményezhet, a felmerülő többletköltséget a
kötelezettnek viselnie, sőt: előlegeznie is kell.
A Javaslat elhagyja a Ptk.-nak a helyközi teljesítés, illetve a teljesítési segéd
igénybevétele esetére meghatározott speciális rendelkezéseit [Ptk. 278. § (2)-(3) bek.].
Ezek a szabályok logikailag következetlenek voltak, ráadásul feleslegesek és
értelmetlenek is, hiszen a teljesítés helyének szabályai közé kevertek olyan kérdéseket,
amelyek túlmutattak a témakörön. A teljesítési segéd esetleges igénybevétele független
a teljesítés helyétől, másrészt az ilyen esetek - különösen a helyközi teljesítés -
feltételezik a felek kifejezett megállapodását a főszabálytól való eltérésről.
4.	A Javaslat a kötelmek közös szabályai között rendelkezik a teljesítés költségeinek
viseléséről is. Azok a költségek, amelyek a teljesítés megtörténtét szolgálják, lényegét
tekintve a teljesítés részét képezik, és ilyen módon a kötelezettet terhelik. A jogosultat a
kötelezett teljesítésével összefüggésben a szolgáltatás megvizsgálásának kötelezettsége
terheli. A megvizsgálási kötelezettség ugyanakkor nem teljesítési, legfeljebb a
teljesítéshez szorosan kapcsolódó szabály, és jelentősége elsősorban szerződések
körében van, ezért indokolatlan volna kötelmi közös szabályként meghatározni és a
szerződésekre vonatkozó rendelkezések köréből kiemelni.
5.	Fenntartja a Javaslat a Ptk.-nak (291. §) a fajlagos szolgáltatások megosztásáról szóló
szabályait olyan esetre, amikor több helyre kell ugyanabból a dologból szolgáltatni, de
az egész mennyiség nem áll rendelkezésre. Ez is olyan teljesítési szabály, amely
valamennyi kötelem tekintetében irányadó lehet, ezért a kötelmek közös szabályai
körébe történő kiemelése indokolt. A Javaslat elhagyja a Ptk. normájában szereplő azt a
fordulatot, amely a jogosult rendelkezésének hiányában sem engedte meg a
kötelezettnek az egyes helyekre járó mennyiség arányos csökkentését olyan esetben,
556
amikor a nemzetgazdasági érdekek más elosztást indokoltak. Ez a rendelkezés
nyilvánvalóan sérti a magánautonómiát és összeegyeztethetetlen a polgári jogi
szabályozás logikájával.
A Ptk.-tól némileg eltérően rendezi a Javaslat azt a tényállást, amelynél a kötelezett a
jogosulttal szemben több szolgáltatással tartozik, és valamennyi kötelezettsége
teljesítéséhez a szükséges mennyiség nem áll rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy több,
egymás mellett fennálló kötelezettség esetében nem csak az egyes szolgáltatások
fajlagos jellegének van jelentősége, ahogy a Ptk. szabálya (290. §) mondja, hanem
annak is, hogy a szolgáltatások egyneműek legyenek. Csak ebben az esetben lehet szó
ugyanis a tartozások közötti elszámolásról. A rendelkezés joga elsősorban a kötelezettet
illeti, ennek hiányában a választás joga - a Ptk.-ban szabályozott megoldástól eltérően -
a jogosultra száll át. Ha egyik fél sem választott, illetve a jogosult választásáról a
kötelezettet nem értesítette, a teljesítést a Javaslat szerint - a Ptk.-hoz hasonlóan - a
jogosult és a kötelezett érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembe vétele alapján
megállapított sorrendben, végső soron valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.
IX.	Fejezet
A pénztartozás teljesítése
1.	A Ptk. a pénztartozásról csupán néhány rendelkezést tartalmazott: szabályozta, hogy a
pénztartozást mely pénznemben és milyen árfolyam alapján kell teljesíteni, rendelkezett
a teljesítés helyéről, valamint a pénztartozás után fizetendő kamatról és a késedelmi
kamatról. Nem tartalmazott ugyanakkor a Ptk. rendelkezést arról, hogy a pénztartozást a
kötelezett hogyan teljesítheti, és az egyes teljesítési módokhoz kapcsolódóan nem
rendelkezett arról sem, hogy a tartozás mikor minősül teljesítettnek. A Javaslat pótolja
ezeket a hiányosságokat, amikor a pénztartozás teljesítésének alapvető kérdéseit a
kötelmek közös szabályai között rendezi.
A pénztartozás teljesítésének szabályozása a Ptk.-ban - tekintettel a megalkotásának
idejét jellemző pénzforgalmi viszonyok fejletlenségére - meglehetősen elmaradott, a
mai körülmények között nem ad érdemi és gyakorlatias iránymutatást. A Javaslat sem
kívánja a pénzforgalmi szabályozásra tartozó technikai rendelkezéseket megismételni,
már csak azért sem, mert ezek többsége nem tartozik a polgári jog tárgykörébe.
Mindazonáltal egy 21. századi polgári jogi kódexnek figyelemmel kell lennie a
technikai körülmények megváltozására, a nem készpénzzel bonyolított pénzforgalom
folyamatos bővülésére, és a polgári jog nyelvén kell rögzítenie a pénztartozások
teljesítésének alapvető szabályait. A Javaslat mindenekelőtt egyértelművé teszi, hogy a
fizetés nem más, mint a pénztartozás teljesítése; a fizetés mindig pénztartozást
feltételez. A polgári jog feladata annak meghatározása, hogy a jogosult irányában mikor
minősül teljesítettnek a fizetési kötelezettség, a fizetések gyakorlati lebonyolításának
technikai részletkérdései viszont nem tartoznak a magánjogi kódexre.
A Javaslat a pénztartozás teljesítésére vonatkozó szabályokat kiterjeszti minden egyéb
olyan esetre is, amikor valaki pénz átadására köteles (pl. letétbe helyezés).
2.	A pénztartozás teljesítésének leghagyományosabb módja, hogy a pénzösszeget a
kötelezett közvetlenül a jogosultnak adja át, azaz teljesítésként a készpénz
tulajdonjogának átruházása történik, a pénztartozás a pénzösszeg átadásával-átvételével
teljesítetté válik, ez a tulajdonképpeni készpénzfizetés. Készpénzfizetés esetén
557
nyilvánvaló, hogy a pénztartozás a pénz átvételének időpontjában tekinthető
teljesítettnek.
A készpénzforgalom fokozatos háttérbe szorulásának eredménye, hogy egyre több
fizetés a jogosult bankszámlájára érkezik, amely funkcióját tekintve a készpénz
birtokának megszerzésével egyenértékű, mi több, sokkal gyorsabb és biztonságosabb
megoldás. Ennek fényében a Javaslat kifejezetten szabályozza a kereskedelmi
forgalomban bevett fizetési módot, az átutalást (a számlák közötti pénzmozgást
eredményező fizetési megbízást). Banki átutalásos fizetési mód esetében a jogosult
jellemzően bankszámlaszámának megadásával jelzi, hogy ebben a formában várja a
teljesítést a kötelezettől. Ebben az esetben akkor minősül teljesítettnek a pénztartozás,
ha a kötelezett által átutalt pénzt a jogosult számlavezető bankja a jogosult számláján
jóváírta. Nyilvánvalóan nem eshet azonban a kötelezett terhére, ha a jogosult bankja a
jogosulttal fennálló jogviszonya szerinti kötelezettségét megszegve késlekedik a
pénzösszegnek a jogosult számlájára történő jóváírásával. A Javaslat ilyen esetben a
pénztartozást a kötelezett részéről teljesítettnek minősíti abban az időpontban, amikor a
jogosult számlavezető bankjának a pénzösszeget a jogosult számláján jóvá kellett volna
írnia.
A Javaslatnak a fizetésre vonatkozó főszabálya természetesen csak a felek eltérő
megállapodása hiányában érvényesül. A felek a fizetés módjának meghatározása
tekintetében nagyfokú szabadságot élveznek, így lehetőségük nyílik arra, hogy fizetést
pénznek nem minősülő eszközökkel (váltóval, utalvánnyal, csekkel, fizetési
ígérvénnyel, akkreditívvel stb.) teljesítsenek. Ha azonban külön nem állapodnak meg a
fizetési módról, úgy a Javaslat szerint, készpénzzel vagy átutalással kötelesek teljesíteni
pénztartozásukat. A Javaslat a fizetés szabályát kiterjeszti minden egyéb, pénz átadására
irányuló kötelezettség teljesítésére is. Ilyen kötelezettség lehet például óvadék fizetése
vagy foglaló adása.
3.	A Javaslatnak a pénztartozás idő előtti teljesítésére vonatkozó diszpozitív főszabálya
az előtörlesztés lehetőségét kifejezetten és feltétel nélkül biztosítja. Egyúttal elismeri a
jogosult szempontjait is, nevezetesen azt a körülményt, hogy a hitelező lejáratig
számított kamatbevételének elmaradása pénzforgalmának, kihelyezéseinek
újratervezését teszi szükségessé. A Javaslat ezért megengedi az előtörlesztés beárazását,
amellyel a hitelező esetleges többletköltségeit, kiesett bevételeit fedezni tudja. A
többletköltségek kötelezett általi viselése nem előfeltétele a pénztartozás idő előtti
teljesítésének, hanem a jogosult erre vonatkozó igényének elismerése a Javaslatban. Ez
utóbbi lehetőség abból következik, hogy a Javaslat nem tartja fenn a Ptk.-nak az
előtörlesztés esetére kamatot és kártalanítást előíró kikötést semmisnek tekintő
szabályát (292. §). Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetében korlátot szab
mégis a pénzintézet ezen jogának a Javaslat tisztességtelen kikötésekre vonatkozó az a
rendelkezése, amely szerint az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek és ezért
semmisnek kell tekinteni azt a kikötést, amely a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg
fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem szerződésszerűen teljesít.
4.	A Javaslat a pénzkötelem teljesítési helyének diszpozitív főszabályában - a Ptk.-t
követve - a jogosult telephelyét (székhelyét), természetes személyek esetében
lakóhelyét (szokásos tartózkodási helyét) jelöli meg. A teljesítés helye ténylegesen,
fizikailag csak készpénztartozás esetében értelmezhető, bankszámlák közötti elszámolás
esetében is szükség van azonban a teljesítési hely meghatározására, még ha ilyenkor
földrajzi értelemben vett teljesítési helyről nem is lehet beszélni, hiszen a pénzösszeg
számlák között mozog. A bankszámlán történő jóváírás esetében a teljesítés a pénzügyi
558
közvetítőrendszer sajátosságai miatt elválik a fizikai valóságtól, de a teljesítési hely
relevanciája miatt (pl. a teljesítési hely szerinti árfolyam alapulvételéhez) szükséges
legalább fikció útján szabályt adni erre az esetre is. Ezért a Javaslat kimondja, hogy ha a
pénztartozást a kötelezett nem készpénzfizetéssel teljesíti, a pénztartozás teljesítésének
helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját
vezető bank telephelye, ennek hiányában székhelye. Ha pedig a kötelem keletkezésének
időpontjában a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezett határozhatja meg a
teljesítési helyet.
A kötelmek teljesítési helyére vonatkozó általános rendelkezésekhez hasonlóan a
pénztartozások tekintetében is kezeli a Javaslat azt az esetet, amikor a teljesítési hely
automatikusan megváltozik a lakóhely, székhely stb. megváltozásának eredményeként.
A Javaslat értesítési és a felmerülő többletköltségek előlegezésére és megtérítésére
vonatkozó kötelezettséget ír elő a jogosult terhére a kötelezettel szemben. Ugyanez a
kötelezettsége fennáll a jogosultnak akkor is, ha átutalásos (számlák közötti jóváírással
történő) fizetési módnál a szerződésben eredetileg megjelölt számlaszám helyett új
számlaszámot jelöl meg, ez ugyanis szintén költségesebbé teheti a kötelezett számára a
teljesítést.
5.	A Javaslat a teljesítés módjára vonatkozó fő kérdésnek a teljesítés pénznemét tekinti,
a pénznem megjelölése hiányában ugyanis a pénztartozás tényleges értéke - pusztán az
összeg alapján - nem állapítható meg. A Javaslat diszpozitív szabálya a teljesítés helyén
és idején érvényes pénznemet jelöli meg a teljesítés (a lerovás) pénznemeként. A
kötelemben részes felek természetesen arra is jogosultak, hogy lerovó pénznemként a
teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemen kívül más pénznemet
határozzanak meg. A Javaslat olyan esetekre is eligazítást ad, amelyekben a felek a
pénztartozást nem a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben határozták
meg, tehát amikor a pénztartozás előírása (kirovása) a lerovó pénznemtől különböző
pénznemben történik. A teljesítés helye (és ideje) ilyenkor is jelentőséghez jut, hiszen a
pénztartozás összegének pontos kifejezésénél az irányadó árfolyam meghatározása ezek
alapulvételével történik. Ha különbözik a kirovó és a lerovó pénznem, a lerovó
pénznemben akkora összeget kell a kötelezettnek a jogosult számára fizetnie, amely a
kirovó pénznemben meghatározott pénztartozásnak a teljesítés helyén és idején
megfelel. A viszonyítási pontot a teljesítés helye szerinti jegybank által meghatározott
árfolyam (ennek hiányában a teljesítés helyén irányadó pénzpiaci árfolyam) jelenti, a
lerovandó pénztartozást ennek alapulvételével kell kiszámítani.
6.	A kamat alapvető szabályainak a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések közötti
elhelyezésével a Javaslat tudatosítani kívánja, hogy - ún. egyenértéki - kamatot kell
fizetni minden olyan esetben (például jogalap nélküli gazdagodás vagy szerződéstől
történő elállás miatti összeg visszatérítésénél, érvénytelen szerződés előtti állapot
helyreállításánál stb.), amikor hiányzik a pénzhasználat ingyenességének jogcíme. A
Javaslat abból indul ki, hogy a kamat az idegen pénz ára, amelyet a felek eltérő
megállapodása hiányában minden kötelezettnek meg kell fizetni. A Javaslat kimondja,
hogy a felek effektivitási kikötése esetén vagy más olyan esetben, amikor idegen
pénznemben való fizetési kötelezettség áll be, a törvényes kamat mértékét az adott
pénznemet kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat alapul vételével kell
meghatározni. Ha hivatalos alapkamat nem állapítható meg az adott pénznem
vonatkozásában, a pénzpiaci kamat mértéke irányadó.
A Javaslat külön rendelkezéseket tartalmaz a fizetési késedelem szabályairól, és ezek a
kamatra vonatkozó általános szabályokhoz hasonlóan a kötelmek közös rendelkezései
559
között szerepelnek. A kötelezett bármilyen lejárt, esedékessé vált pénztartozása után a
fizetési határidő elmulasztásától, azaz a késedelembe esés időpontjától kezdődően
késedelmi kamatot köteles fizetni. Ez a kötelezettsége független attól, hogy a pénz
használata a késedelembe esésig ingyenes vagy visszterhes volt-e. Ha a kötelezett - akár
szerződés, akár jogszabály alapján - a pénztartozás után eleve kamat fizetésére köteles,
és a pénzfizetési kötelezettség teljesítésével késedelembe esik, akkor az ügyleti és
késedelmi kamatot is magában foglaló „vegyes” kamatot kell fizetnie. Ennek a vegyes
kamatnak a mértéke az eredeti (kikötött) kamat és - ezen felül - a jegybanki alapkamat
egyharmadával megegyező késedelmi kamat együttes (növelt) összege, de legalább a
törvényes késedelmi kamatláb mértéke. Idegen pénznemben beálló fizetési kötelezettség
esetén a késedelmi kamat mértékét is az adott pénznemet kibocsátó jegybank által
meghatározott alapkamat alapul vételével kell meghatározni. Ha pedig hivatalos
alapkamat nem állapítható meg az adott pénznem vonatkozásában, a pénzpiaci kamat
mértéke irányadó.
Némileg változtat a Javaslat a kamatszámításnál figyelembe veendő időpont
tekintetében: a kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján (és
nem, mint a hatályos jogban: a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó
napon) érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. Ez a
szabály vonatkozik mind az egyenértéki, mind a késedelmi kamatra. Az apró, az esetek
többségében érdemi módosulást nem eredményező változtatás egyedüli indoka az, hogy
a Javaslat összhangba kívánja hozni e szabályok szóhasználatát a kereskedelmi
ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i
2011/7/EU európai parlamenti és tanács irányelv terminológiájával. Ezen irányelvnek a
kamatra vonatkozó rendelkezését a Javaslat a vállalkozások közötti szerződéses fizetési
késedelemre vonatkozó szabályok között ülteti át.
X.	Fejezet
Beszámítás
A Javaslat a szolgáltatás teljesítésének általános szabályai között foglalkozik a
beszámítással, mint a teljesítés speciális esetével. A teljesítésnek ez a formája az esetek
túlnyomó többségében a pénzügyi elszámolások során alkalmazott, ezért a Javaslat a
Ptk.-tól (296 §-297. §) eltérően elsősorban pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik.
A beszámítás lényegi feltételei nem változnak: a beszámítani kívánt pénzkövetelésnek
lejártnak (esedékesnek) kell lennie. Továbbra sem követelmény, hogy csak az
ugyanazon jogviszonyból származó pénzkövetelések számolhatók el egymással, a
beszámítandó követelés bármely más jogviszonyból is származhat. Tartalmilag nem
változtat a Javaslat a beszámítás különös eseteinek feltételein sem. A beszámítás
változatlanul a jogosulthoz intézett (címzett) egyoldalú jognyilatkozattal történik, nem
szükséges a jogosult beleegyezése, vagyis a beszámítás a teljesítés formája és nem
megállapodás. Beszámításnak természetesen a bírósági eljárás során is helye van, ennek
külön kimondása azonban szükségtelen.
560
XI.	Fejezet
A teljesítés sajátos esetei
1.	A Javaslat újraszabályozza a bírósági letétbehelyezéssel történő teljesítés szabályait,
és ennek során beemeli a kódexbe a bírósági letétről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM
rendeletből azokat a szabályokat, amelyek a szorosan a teljesítéshez kapcsolódnak, de
továbbra is a rendeleti szabályozásra bízza a letétbe helyezési eljárással kapcsolatos
rendelkezéseket. Változtat a Javaslat a hatályos szabályozáson a letevőnek a letét
visszakövetelésével kapcsolatos joga tekintetében. A hatályos szabály ötéves határidőt
szabott a letevőnek a visszakövetelésre, ha a jogosult öt éven belül nem veszi át a letett
dolgot. A Javaslat ezzel szemben nem ír elő határidőt a visszakövetelésre, a kötelezett
bármeddig követelheti a letét visszaadását. A változtatás mögött az a megfontolás
húzódik, hogy ha a jogosult nem veszi át a letett dolgot, gyakorlatilag nincs más, akinek
joga lenne a letett dologra, mint az, aki dolgot letétbe helyezte. Sok esetben ráadásul a
letevő a letett dolgot tulajdoni igény alapján is visszakövetelhetné, amely nem évül el.
A Javaslat - a bírósági letét feltételei mellett - a közjegyzőnél történő letétbe helyezés
útján történő teljesítést is lehetővé teszi, a bírósági letétre vonatkozó szabályok
megfelelő alkalmazásával. E lehetőség bevezetése mögött az a megfontolás húzódik,
hogy a közjegyzőket a jogszolgáltatásban betöltött szerepükkel összefüggésben
közbizalom övezi, és ők az érintettek számára könnyebben elérhetők. Külön kell utalni
arra, hogy a Javaslat által bevezetett közjegyzői letét nem azonos a közjegyzői
törvényben szabályozott bizalmi őrzés intézményével, annak ugyanis nem feltétele az,
hogy kötelem teljesítése legyen az őrzésbe adás indoka, ráadásul az őrzésbe adható
vagyontárgyak köre (pénz, értéktárgy, értékpapír) nem azonos a bírósági letétbe adható
vagyontárgyak (pénz, értékpapír, más okirat) körével.
2.	A Javaslat a kötelmek közös szabályai között helyezi el a harmadik személy részéről
történő teljesítés szabályait is, tartalmilag a Ptk. [286. § (1) és (2) bek.] rendelkezéseit
kiegészítve és pontosítva azokat. Főszabály szerint a jogosult a harmadik személy
részéről történő teljesítést köteles elfogadni, ha a kötelezett ehhez hozzájárulását adta. A
felajánlott teljesítés elfogadásának kötelezettsége azokban az esetekben nem terheli a
jogosultat, ha a szolgáltatás teljesítése személyhez kötött (például egy művészi
teljesítmény), vagy olyan szakértelmet (tudományos ismeretet, szakképzettséget)
igényel, amelyekkel a teljesítést felajánló harmadik személy nem rendelkezik. Eltérő a
helyzet abban az esetben, amikor a harmadik személyt saját jogi érdeke vezérli a
kötelezett helyett történő teljesítés során (például egy kezes teljesít a kötelezett helyett,
annak érdekében, hogy minél kisebb késedelmi kamatfizetési kötelezettségért kelljen
helytállnia). A Javaslat újítása szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a kötelezett nem
teljesíti kötelezettségét, vagy nyilvánvaló, hogy azt nem fog tudni szerződésszerűen
teljesíteni.
A Ptk. különböző helyeken következetlenül eltérő és dogmatikailag is kifogásolható
módon rendelkezik a harmadik személy teljesítését követő helyzetről. A teljesítés
megtörténte esetén a Ptk. egyszer megtérítési igényről, máskor a teljesített követelések
törvényi engedményezéséről, átszállásáról beszélt. A Javaslat e tekintetben egységesíti a
terminológiát, és ezzel kiküszöböli a dogmatikai bizonytalanságot is; egyértelművé
teszi: a harmadik személy általi teljesítéssel, azaz az eredeti jogosult kielégítésével az
eredeti kötelem megszűnik, a kötelezett a teljesítő harmadik személlyel pedig
elszámolási viszonyba kerül, és ennek keretében - az eredeti szerződéses viszonytól
561
független - megtérítési igénye keletkezik. A követelés, illetve a tartozás megszűnése a
kötelmet magát szünteti meg, így teljesen nyilvánvaló, hogy a követelés átszállásáról
értelmetlen beszélni. A Javaslat e szabályozási logika mentén egységesíti a hasonló
esetekre a kódex különböző helyein (pl. dologi kötelezett megtérítési igénye zálogjog
esetén, kezes, biztosító megtérítési igénye stb.) található rendelkezéseket.
Második Rész
A SZERZŐDÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
1.	A Ptk. egyes szerződési szabályainak a kötelmek közös rendelkezései közé történt
kiemelése szükségessé tette a Ptk. általános szerződési jogának bizonyos szerkezeti
átalakítását. E felülvizsgálat eredményeként a szerződésekre vonatkozó általános
rendelkezések szerkezeti felépítése a Javaslatban a hatályos joghoz képest letisztul és
következetesebbé válik. A Ptk. rendszerében logikailag összetartozó rendelkezések
összefüggése nem egyszer csak bírói jogértelmezéssel derülhetett ki. Egyes összefüggő
kérdésköröket rendező szabályok szétszórt és következetlen elhelyezése sok esetben
megnehezítette a Ptk. alkalmazását. Így például „A szerződés létrejötte” alcím, amely az
alatta elhelyezett szabályok alapján szükségképpen a fejezet élére kívánkozna, csak a
fejezet végén, a szerződés alakjára vonatkozó rendelkezéseket megelőzően szerepel. A
Javaslatban a szerződési jogi rendelkezések tagolása a Ptk.-nál egyértelműbben igazodik
a szerződés egyes létszakaszainak (szerződéskötés, érvénytelenség, teljesítés,
szerződésszegés, megszűnés) logikai sorrendjéhez.
2.	Szerkezeti változtatások mellett a Javaslat számos ponton tartalmilag is megújítja a
szerződések közös szabályait. A legfontosabbak változtatások a következők: a Javaslat
-	elvi éllel rögzíti, hogy a felek önmagában a szerződéskötés elmaradásáért nem
tartoznak egymás felé felelősséggel, a szerződési tárgyalások sikertelenségének
kockázatát - a normális üzleti kockázat részeként - a feleknek maguknak kell viselniük;
-	tartalmilag fenntartva a hatályos szabályokat külön fejezetben fogja össze a
kereskedelmi gyakorlatban egyre jelentősebbé váló általános szerződési feltételek
szabályait: meghatározza az általános szerződési feltételek mibenlétét, alkalmazásuk
joghatásait, valamint szerződési tartalommá válásuk feltételeit;
-	általános háttérszabályokat ad a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötésre,
mivel ilyen eljárások a közbeszerzési körön kívül is jellemzőek, és fontos - elsősorban
az ajánlati kötöttséggel, a szerződéskötési kötelezettséggel és a szerződés létrejöttével
kapcsolatos - kérdéseket vetnek fel;
-	az elektronikus kommunikáció növekvő jelentőségét fejezi ki azzal, hogy az egyébként
„technológia-semleges” szerződéskötési szabályozás körében néhány kérdésben
figyelembe veszi az elektronikus úton történő szerződéskötés különös vonásaira;
-	csoportokba rendezve (akarathibák, jognyilatkozati hibák, a célzott joghatás hibái) és
több ponton tartalmilag is módosítva szabályozza az érvénytelenségi okokat, és több
vonatkozásban megreformálja, és új rendszerbe foglalja az érvénytelenség
jogkövetkezményeit is;
-	a törvénykönyvbe építi a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos,
jelenleg kormányrendeletben szabályozott ún. fekete és szürke listát;
-	új alapokra helyezi a kontraktuális kárfelelősség szabályozását, a felelősség alapja (a
kimentés rendszere) és a megtérítendő károk tekintetében, elválasztva azt a
változatlanul felróhatósági (vétkességi) elven nyugvó deliktuális kárfelelősségi
rezsimtől;
562
-	általános szabályokkal rendezi a szerződéses jogok gyakorlása és kötelezettségek
teljesítése során igénybevett személyekért („közreműködőkért”) való felelősséget;
-	új alapokra helyezi a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők rendszerét,
kiiktatva a szabályozásból a jog elenyészéséhez vezető, feleslegesen szigorú jogvesztő
határidőket;
-	megszünteti a kellékszavatosság és a jótállás hatályos szabályai közötti indokolatlan
különbségeket;
-	bevezeti a szerződés relatív szerkezetét áttörő termékszavatosság intézményét, amely a
fogyasztó számára egyes szavatossági jogoknak a gyártóval vagy a forgalmazóval
szembeni közvetlen érvényesítését teszi lehetővé;
-	általános szerződésszegési szabályként fogalmaz meg több, a Ptk.-ban egy-egy
nevesített szerződéstípusra megfogalmazott, de általános érvényű szerződésszegési
szabályt;
-	feloldja a foglaló és a kötbér joggyakorlatát régóta megnehezítő szabályozási
bizonytalanságokat;
-	több ponton megújítva szabályozza az engedményezést és a tartozásátvállalást, és - a
gyakorlat igényeit követve - a magyar magánjogban először ad tételes szabályokat a
jogátruházás és a szerződésátruházás jogintézményeire.
3.	A fogyasztókat a magánjogi szerződésekben védő jogalkotás az elmúlt
negyedszázadban fokozatosan az európai uniós szervek hatáskörébe került. Az egyre
intenzívebb fogyasztóvédelmi irányelvalkotás a tagállamok számára csak az irányelvek
átültetése keretében biztosít némi önállóságot. Ebben az egyre szűkülő tagállami
hatáskörben a Javaslat azt a kiindulópontot választotta, hogy a fogyasztóvédelmi
szerződési jogból csak az irányelvek maradandó magját építi be tematikusan a kódexbe;
a többi irányelvi szabályt külön jogszabályokban (elsősorban egy megújítandó
fogyasztóvédelmi törvényben) kell a magyar jogrendszerbe integrálni. Ennek
megfelelően a Javaslatban - a Ptk.-hoz hasonlóan - a szerződés általános szabályai
között a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv és a fogyasztói
adásvételről szóló irányelv rendelkezései jelennek meg. Így a kódexben maradnak
mindenekelőtt a tisztességtelen szerződési feltételekre, továbbá a kellékszavatosságra és
a jótállásra vonatkozó irányelvi eredetű rendelkezések. Az előbbiek a Tanács
93/13/EGK irányelvéből, az utóbbiak az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK
irányelvéből származnak. Bekerül továbbá a kódexbe a 2011/83/EU irányelv néhány
szabálya (18., 20. és 22. cikkek); a Javaslata vállalkozás többletkövetelésére vonatkozó
kikötés irányelvi megítélését szerződési tartalommá válásával kapcsolatos garanciális
szabályban (6:79. §) ülteti át, a kárveszélyátszállás rendezése (6:219. §)és a vállalkozás
késedelmes teljesítésének szankcionálása a fogyasztói adásvételnél (6:220. §) jelenik
meg.
A fentiekre is tekintettel nem tartja meg a Javaslat a „fogyasztói szerződés” Ptk.-ban
alkalmazott kategóriáját. Pontosítja ugyanakkor a Javaslat - figyelemmel a 2011/83/EU
irányelvre is - a fogyasztó és a vállalkozás fogalmát. Fogyasztó - szemben a Ptk.
685. §-ával - csak természetes személy lehet.
563
IV. Cím
A szerződés. A szerződési jog alap elvei
1.	A szerződési jog általános szabályainak élén szabályozza a Javaslat a szerződés
definícióját és a szerződési jog alapelveit. Itt azok az alapelvek szerepelnek, amelyeket a
Javaslat nem általános követelményként (és ezért a Bevezető rendelkezések között)
fogalmaz meg, hanem csak a szerződési jog területén tekint irányadónak.
2.	A Javaslat a szerződési szabadság elvét - a piacgazdaság követelményeinek
megfelelően - a szerződési jog alapelvei közül elsőként emeli ki. A magánautonómia
széles körű elismerése a szerződések világában a szerződéskötési szabadságban ölt
testet. A szerződési szabadság azt jelenti, hogy a magánjog alanyai önként döntenek
arról, hogy szerződést kívánnak-e kötni, és maguk határozzák meg azt is, hogy kivel
kötnek szerződést. Jogszabály csak kivételesen írhat elő szerződéskötési kötelezettséget.
A szerződési szabadság harmadik eleme a felek tartalomalakító szabadsága. A Javaslat
abból indul ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői szerződéses kapcsolataikban
általában képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, ezért a magánjognak csak a
lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia. A szerződéses viszonyokba történő
jogszabályi beavatkozásra kivételesen és csak olyan esetben van szükség és lehetőség,
ahol a szerződő felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött - a szerződési
feltételek meghatározására is nagymértékben kiható módon - gazdasági és szakismereti
egyensúly hiánya állapítható meg. Az ún. „gyengébb fél” védelmének eseteit a Javaslat
külön meghatározza. Ilyennek minősülnek elsősorban a fogyasztói jogviszonyok és az
általános szerződési feltételekkel kötött ügyletek.
A szerződésalakító (tartalmi) szabadság következménye a szerződési jogi normák döntő
többségének diszpozitív jellege. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a szerződéseknek a
felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól eltérően állapodhatnak meg.
Figyelemmel arra, hogy a Javaslatnak a kötelmek közös szabályai közé emelt
rendelkezései a szerződésekre is vonatkoznak, a szerződő feleket az e szabályoktól
történő megegyezéses eltérésre is fel kellett jogosítani. Mind a kötelmek közös
szabályai, mind a szerződési szabályok között kivételesen előfordulnak kötelező
(kógens) rendelkezések, amelyektől a felek egyező akarattal sem térhetnek el. A kógens
rendelkezésektől eltérő szerződéses kikötés semmis.
A tartalmi szabadság keretében a Javaslat elismeri a típusszabadságot is. Ezért a
szerződéstípusok normái körében csupán mintákat kíván nyújtani a felek számára. A
kínált mintákat a felek szabadon változtathatják. Ez lehetséges úgy is, hogy
megállapodásukat több nevesített szerződés elemeiből állítják össze (vegyes szerződés),
vagy úgy is, hogy megállapodásuk egyik nevesített szerződéstípusnak sem felel meg
(atipikus és innominát szerződés).
3.	A kötelező jogszabályi előírások főszabályként csak a jogszabály hatálybalépése után
megkötött szerződésekre vonatkoznak. A Javaslat egészen szűk körű kivételként teszi
lehetővé azt, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött magánjogi szerződés
egyes tartalmi elemeit utóbb megváltoztathassa. Garanciális jelentőségű viszont a
Javaslatnak az a rendelkezése, hogy ha ilyen esetben a szerződés megváltozott tartalma
valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés
módosítását vagy elállhat a szerződéstől.
4.	A kölcsönös együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a szerződés minden
létszakában (szerződéskötési tárgyalások, szerződéskötés, a teljesítés előkészítése,
564
teljesítés stb.) reálisan támasztható igény a felekkel szemben. Az együttműködési
kötelezettségnek az egész szerződési jogra kiható, alapelvi jellegű megfogalmazása
feleslegessé teszi ugyanakkor ennek az elvárásnak a ismételt kimondását a szerződési
jog részletszabályai között, ahogy az a Ptk.-ban történt.
A Javaslat tartalmilag csak kis mértékben módosítja a Ptk. ezzel kapcsolatos elvi tételét
[205. § (4) bek.]. A változtatás célja annak egyértelművé tétele, hogy az együttműködési
kötelezettség nem a szerződés megkötésével keletkezik, hanem az a feleket már a
szerződéses tárgyalások során is terheli, és az a szerződés a szerződés fennállása alatt
folyamatosan fennáll.
Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése esetére a Javaslat
kártérítési kötelezettséget ír elő. A kártérítési kötelezettség feltételeinek
meghatározásánál a Javaslat a szerint rendeli a kontraktuális vagy a deliktuális
szabályok alkalmazását, hogy a szerződés létrejött-e vagy sem. Ha a szerződés létrejött,
de az együttműködési kötelezettség megsértése kárt okozott, akkor a szerződésszegési
kártérítési szabályok szerint jogosult a kárt szenvedett kártérítést követelni. Ez azt
jelenti, hogy az együttműködési kötelezettség megsértője a kártérítési felelősség alól
csak a szerződésszegésekre vonatkozó szabályok szigorúbb feltételei mellett mentheti ki
magát.
A szerződéskötési tárgyalásokba a felek szerződéskötési szándékkal bocsátkoznak
ugyan, de - a szerződéskötési kötelezettség kivételes eseteit leszámítva - nincs a
szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettségük. Ezzel összhangban nyilvánvaló,
hogy az elmaradt szerződéskötésért nem tartoznak egymás felé felelősséggel;
mindegyik fél maga viseli azt a kárt, ami a szerződéskötés elmaradására vezethető
vissza. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megszegéséből keletkezett
károkért viszont a szerződéskötés elmaradása esetén is felelniük kell a feleknek, ha a
felelősség törvényi feltételei - érthetően: a szerződésen kívül okozott károkért való
felelősség szabályai szerint - fennállnak. Mindezeket kifejezetten kimondja a Javaslat.
V.	Cím
A szerződés megkötése és értelmezése
XII.	Fejezet
A szerződés létrejötte
1.	A Javaslat új szerkezetben szabályozza a szerződés létrejöttét. A Ptk. a szerződés
megkötése cím alatt szabályozza a szerződési akaratot és annak kifejezését, az általános
szerződési feltételeket, a tévedés, megtévesztés és fenyegetés szabályait, a szerződés
létrejöttét és a szerződés alakját. A Javaslat ezzel szemben a szerződés létrejöttének
sémáját alkalmazza az ajánlattételtől a szerződés létrejöttéig, majd a szerződés
megkötésének speciális szabályait tartalmazza (szerződéskötési kötelezettséget,
általános szerződési feltételekkel megkötött szerződés, szerződéskötés versenyeztetési
eljárás során, speciális tájékoztatási kötelezettség elektronikus úton történő
szerződéskötés esetén).
A Javaslat - a Ptk. megoldásával összhangban - a konszenzuál-szerződések elvi alapján
áll. A szerződés létrejöttéhez kizárólag a felek egybehangzó akaratnyilvánítása
szükséges a lényeges vagy a bármelyik fél által lényegesnek minősített kérdésekben. A
dolog átadására vagy más reálcselekményre tehát nincs szükség a szerződés
565
létrejöttéhez. (A Ptk. előtti magánjogban a magánszemélyek közötti kölcsön és letét
még reálszerződés volt.)
A Javaslat - elsősorban eljárásjogi és nemzetközi magánjogi megfontolásból -
meghatározza a szerződéskötés helyeként figyelembe veendő helyet. Ha egy helyen
kerül sor az ajánlat megtételére és az elfogadásra, akkor ez a hely lesz a szerződéskötés
helye. Egyéb esetben - tehát amikor az ajánlatot tevő és az elfogadó fél különböző
helyeken tartózkodnak - az ajánlattevő személyéhez kapcsolódó helyet (székhely,
lakóhely, szokásos tartózkodási hely) kell szerződéskötés helyének tekinteni.
2.	A Javaslat a Ptk.-hoz képest új általános szerződési rendelkezésben ad a felek eltérő
megállapodása hiányában az ellenszolgáltatás értékére vonatkozó szabályt olyan
esetben, amelyben a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg
egyértelműen, vagy amelyben a felek az adott szolgáltatásra vonatkozó piaci árat
kötötték ki ellenszolgáltatásként. Mindkét esetben a teljesítési helynek megfelelő piacon
a teljesítés idején kialakult középárat kell megfizetni.
A Javaslat a kötelmek közös szabályai közé helyezi a Ptk. 198. §-át, amely a
szerződésből eredő kötelem lényegét határozza meg. Ennek megfelelően a szerződési
szabályok között ennek megismétlésére nincs szükség. A szerződés létrejöttére
vonatkozó szabályok élére a Javaslat változatlan formában fogadja el a Ptk. 205. § (1)
bekezdését.
A Javaslat elsősorban a tartós üzleti, illetve szerződési kapcsolatokra tekintettel,
nemzetközi példákra is figyelemmel rendelkezik a szerződés létrejöttének, illetve a
létrejött szerződés tartalmának egy fontos aspektusáról: a szerződő felek által ismert és
alkalmazott szokásokról és gyakorlatokról. E szerződéses kapcsolatrendszerekre
jellemző, hogy a felek egy korábbi eljárásrendre, megoldásra pusztán csak utalnak az
újabb szerződés megkötésekor, sőt gyakori, hogy külön szerződési rendelkezés nélkül is
következetesen, ismételten visszatérően követnek egy-egy gyakorlatot.
3.	A Javaslat fontos újítása, hogy - a Ptk. szabályát [211. § (1) bek.] pontosítva -
meghatározza az ajánlat fogalmát. A Javaslat szerint az ajánlat a fél szerződés
megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre
kiterjedő jognyilatkozat. Az e feltételeknek eleget tevő jognyilatkozat ajánlati
kötöttséget vált ki, azaz a nyilatkozattevő fél kötve marad jognyilatkozatához. Új elem a
Javaslatban az ajánlati kötöttség megszűnésének szabályai között annak a tételnek a
kifejezett rögzítése, hogy az ajánlat visszautasítása is megszünteti az ajánlati
kötöttséget. Visszavonhatatlan az ajánlat akkor, ha az ajánlat maga tartalmazza ezt a
kikötést, vagy ha az ajánlattevő az elfogadásra határidőt állapít meg. A még hatályossá
nem vált ajánlat akkor is visszavonható, ha a hatályossá válás után erre nem lenne
lehetőség.
A Javaslat elhagyja a Ptk.-nak azt a tételét, hogy az ajánlattevő ajánlati kötöttségét az
ajánlat megtételekor kizárhatja. E változtatás mögött azon elvi megfontolás húzódik,
hogy egy jogi kötelező erővel nem rendelkező jognyilatkozat valójában nem tekinthető
ajánlatnak, hiszen elfogadása nem eredményezhetné szerződés létrejöttét. Az ajánlat
ugyanis a szerződés létrejöttének logikai feltételrendszerében a szerződés létrejöttét
megelőző utolsó előtti logikai mozzanat, amely magában hordozza azt a lehetőséget,
hogy megfelelő tartalmú elfogadó nyilatkozat esetén a szerződést létrehozza. A Javaslat
ugyanakkor nem is tiltja az ajánlati kötöttség kizárását, a jövőben is lehetővé teszi
elkötelezést nem eredményező, szerződéskötésre irányuló jognyilatkozat tételét. Az
ilyen jognyilatkozat azonban a jövőben - az előbbiek szerint - nem minősül
ajánlattételnek.
566
A hatályossá válás szabályait - a jelenlévők és a távollévők közötti különbséget
fenntartva - a Javaslat a kötelmek közös jognyilatkozati szabályai között (a Ptk.-ban az
ajánlatra megfogalmazott szabályt absztrahálva) általános jelleggel határozza meg.
Ezeket a rendelkezéseket kell az ajánlatra is alkalmazni.
A Ptk. [213. § (2) bek.] az ajánlattól bármely kérdésben eltérő elfogadást új ajánlatnak
minősíti. Bár a GK 5. számú állásfoglalás ezt megszorítóan értelmezte, a Legfelsőbb
Bíróság egy felülvizsgálati ítéletében kimondta, hogy a felek akarategységének - az
ajánlat eltérő tartalmú elfogadása folytán bekövetkezett - hiánya a szerződés
létrejöttének akkor is akadálya, ha a felek ellentétes akarata kevésbé lényeges
feltételekre vonatkozik. A Javaslat az üzleti élet szerződéskötési szokásait figyelembe
véve szakít ezzel a merev megközelítéssel. Ha az ajánlat és az elfogadás a lényeges
kérdésekben megegyezik, a szerződés akkor is létrejön, ha a felek a szerződés nem
lényeges kérdései tekintetében ellentétes jognyilatkozatot tettek. Ez a felfogás
összhangban van azzal, hogy a Javaslat maga a lényeges kérdésekben való megegyezést
szabja a szerződés létrejöttének feltételéül. A nem lényeges kérdésekben való eltérések
esetében a Javaslat az elfogadó jognyilatkozat tartalma szerint tekinti létrejöttnek a
szerződést. Mivel ez a megoldás hátrányos lehet az ajánlattevőnek, a Javaslat
lehetőségeket biztosít számára a szerződés létrejöttének ilyen esetben történő
megakadályozására. Az ajánlattevő az ajánlat megtétele előtt úgy gátolhatja meg a
módosított tartalmú szerződés létrejöttét, hogy már az ajánlatban kiköti: csak az ajánlat
változatlan tartalmú elfogadása esetén tekinti a szerződést létrejöttnek (azaz az ajánlat
valamennyi kikötését lényeges kikötésnek minősíti). Az elfogadó jognyilatkozat
tudomásul vétele után pedig késedelem nélkül tiltakozhat a kiegészítő vagy eltérő
feltételekkel szemben.
4.	Az üzleti életben gyakori, hogy a szóban kötött szerződés csak a megállapodás
lényegi elemeire terjed ki. A Javaslat rendezni kívánja azt az esetet, amikor egy ilyen
megállapodást követően az egyik fél írásban tájékoztatja a másik felet a megállapodásuk
tartalmáról. Ha az írásbeli „megerősítés” eltér a szóbeli megállapodástól, és az eltérés
lényegesnek nem minősülő feltételre vonatkozik, vagy a szóbeli megállapodást
lényegesnek nem minősülő feltételekkel egészíti ki, a feltétel a szerződés részévé válik,
ha az ellen a másik fél késedelem nélkül nem tiltakozik.
5.	Nem változtat a Javaslat a hatályos jogon az írásbeliség követelményének tartalmán
és annak részletszabályain. Támaszkodik a Ptké. 38. §-ában meghatározott szabályokra
és - általánosított formában - beépíti a törvénybe a LB-nek a XXV. PED-ben az
ingatlanok adásvételi szerződésével kapcsolatban megállapított néhány tételét is. Ezek
elsősorban a favor negotii elvét kívánják érvényre juttatni. Így kimondja a Javaslat is,
hogy ha a törvény a szerződés érvényes létrejöttéhez írásbeli alakot követel meg, az
ajánlatot és az elfogadó nyilatkozatot is írásba kell foglalni. Ebből az is következik,
hogy olyan szerződés esetében, amelynek érvényes létrejöttét a törvény írásbeli alakhoz
köti, ajánlati kötöttséget csak írásbeli ajánlat vált ki. Ugyanígy tételes szabályban
mondja ki a Javaslat, hogy a szerződés abban az esetben is érvényesen létrejön, ha a
felek jognyilatkozatai külön okiratban szerepelnek, és ezek a külön okiratok együttesen
tartalmazzák a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását. Hasonló tőről fakad
az a fenntartott szabály is, amely szerint több példányban kiállított okirat esetén írásba
foglaltnak kell tekinteni a szerződést akkor is, ha mindegyik fél csak a másiknak szánt
példányt írja alá. Lényeges előfeltétel minkét esetben, hogy mindegyik fél írja alá a
maga jognyilatkozatát.
567
XIII. Fejezet
Szerződéskötési kötelezettség
1.	A Javaslat - a piacgazdaság követelményeinek megfelelően - a lehető legszélesebb
körben biztosítani kívánja a felek szerződéskötési szabadságát. A szerződéskötési
szabadság elvével összhangban már hatályos jogunk is csak igen szűk körben ismer
törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettséget. Piacgazdasági viszonyok között
szerződéskötési kötelezettség előírására mindenekelőtt azokon a területeken van
szükség, amelyeken a gazdasági feltételek hiánya miatt jogi beavatkozás nélkül nem jön
létre a kereslet és a kínálat kívánatos egyensúlya, és emiatt nem alakulhat ki egészséges
verseny a gazdasági forgalom szereplői között. Ilyen helyzet jön létre elsősorban akkor,
ha valamely gazdasági szektorban monopolhelyzet vagy monopolhelyzethez hasonló
szituáció alakul ki. Ez fordulhat elő közüzemi szolgáltató vállalatok és
tömegközlekedési vállalatok esetében. Ilyen helyzetekben szükség van arra, hogy
törvény a szerződéskötést kötelezővé tegye. Szerződéskötés előírását indokolhatják más
közérdekű célok is. A kártelepítés biztosítási úton történő megoldása társadalmi érdek
lehet bizonyos tevékenység folytatóinál (például gépjármű-üzembentartóknál) vagy
meghatározott foglalkozás gyakorlásánál (például ügyvédeknél, közjegyzőknél).
Ezekben az esetekben a tevékenység folytatóját vagy a foglalkozás gyakorlóját
felelősségbiztosítási szerződés megkötésére jogszabály kötelezi. Ezekre a kivételes
esetekre fogalmaz meg néhány általános szabályt a Javaslat.
2.	A Javaslat a megváltozott viszonyokra tekintettel lényegesen módosított szabályokkal
tartja fenn az előszerződés intézményét, elismerve ugyanakkor a feleknek azt a jogát,
hogy szerződéskötési kötelezettséget vállaljanak egymással szemben. Különösen
ellentétes a piacgazdaság követelményeivel a hatályos jogban biztosított az a lehetőség,
hogy a bíróság meghatározhassa a szerződés lényeges tartalmát, ráadásul akár az
előszerződésben megállapított feltételek módosításával is [Ptk. 208. § (3)-(4) bek.].
Ezzel a lehetőséggel a bírói gyakorlat - jól érzékelve a helyzet fonákságát - az elmúlt
években egyre ritkábban élt. A Javaslat ennek megfelelően csak arra hatalmazza fel a
bíróságot, hogy - valamelyik fél kérelmére - a szerződést a felek által meghatározott
feltételekkel létrehozhassa. Nem illeti meg azonban a bíróságot a végleges szerződés
tartalmi alakításának joga, mint ahogy ilyen joga a bíróságnak más (akár nevesített, akár
nem nevesített) szerződés esetében sincs.
A Javaslat a piacgazdaság követelményeinek megfelelően megváltoztatja és lényegesen
szigorítja az előszerződésben vállalt szerződéskötés megtagadásának feltételeit,
amelyeket a bírósági szerződésmódosítás feltételeivel azonos módon határoz meg.
Mindkét esetben a clausula rebus sic stantibus elvének konkrét alkalmazásáról van szó.
XIV.	Fejezet
Szerződéskötés versenyeztetési eljárás során
A Javaslat a szerződéskötés különös esetei körében határozza meg azokat a polgári jogi
szabályokat, amelyek a versenyeztetési eljárás keretében létrehozott szerződések
megkötését érintik. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.)
pontosan szabályozza a törvény hatálya alá tartozó beszerzések szabályait. Ezek a
rendelkezések túlnyomóan közjogi jellegűek, amelyek a magánjog logikájától idegenek,
de bizonyos változtatásokat eredményeznek a szerződéskötéshez vezető magánjogi
568
jognyilatkozatok vonatkozásában is. A Kbt. hatálya alá nem tartozó személyeknek is
módjuk van arra, hogy saját „beszerzéseik” során versenyeztetéssel válasszák ki
szerződő partnerüket. Ilyen esetekben a felhívást tevő - a kógens szabályok által
behatároltan - szabadon határozhatja meg a verseny szabályait. Mindkét fajta
versenyeztetési eljárással kapcsolatos sajátos szerződéskötési szabályokat tartalmazza
ez a fejezet.
XV.	Fejezet
Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel
1.	A gazdaságban létrejövő ügyletek jelentős részénél a szerződések megkötése ma már
rég nélkülözi a klasszikus kétoldalú „alkufolyamatot”, a szerződéskötések különös jogi
formái, „technikái” alakultak ki. Az előzetes versenyeztetési eljáráson kívül ilyen
különös szerződéskötési forma az általános szerződési feltételek alkalmazása. Ennek
lényege az, hogy az egyedi szerződéskötési alkut az egyik fél által szerződéskötések
tömegére előre elkészített szerződési feltételek váltják fel, amelyekkel kapcsolatban a
másik fél közreműködése rendszerint az elfogadás passzív szerepére korlátozódik.
Szabványszerződéseket (blankettaszerződéseket, standardizált szerződési feltételeket
stb.) alkalmaznak fogyasztó és vállalkozás szerződéseiben, továbbá a vállalkozások
egymás közötti tömeges méretű termékforgalmában is.
Hatályos jogunkban az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos fő problémák
kezelése (az általános feltételek szerződéses tartalommá válása és értelmezése, továbbá
a tisztességtelen feltételek érvénytelensége) uniós irányelv gondolati rendszerére épül.
A jogalkotó ugyanis a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési
feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv átvétele kapcsán a korábbi szabályokat úgy
alakította át, hogy azok a nem fogyasztóval kötött szerződéskötéseknél alkalmazott
általános szerződési feltételek problémáira is választ adjanak. Ez a megoldás azért volt
nehéz, mert fogyasztóval kötött szerződések esetében a tisztességtelen szerződési
feltételek egyedi szerződésekben is szankcionálandók. A Javaslat - a megszokottság
miatt - mégis ezt az utat járva rendezi a komplex problémát, okulva a hatályos
szabályozás tanulságaiból.
A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - nem tartja indokoltnak, hogy az általános szerződési
feltétel definícióján túl külön kimondja, hogy az általános szerződési feltételnek való
minősítés szempontjából közömbös a feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja
és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve, vagy külsőleg
attól elválasztva jelennek meg.
2.	Az általános szerződési feltételek - a hatályos szabályozással egyezően a Javaslat
szerint is - csak akkor válnak a felek közötti konkrét szerződés részévé, ha két
konjunktív feltétel teljesül: az alkalmazójuk lehetővé tette, hogy azok tartalmát a másik
fél legkésőbb a szerződéskötéskor megismerje, és a másik fél azokat kifejezetten vagy
ráutaló magatartással elfogadta. A feltételek kidolgozóját ezen is túlmenő fokozott
tájékoztatási, figyelem-felhívási kötelezettség terheli az olyan szerződési feltételekről,
amelyek a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésekre vonatkozó (diszpozitív)
rendelkezésektől lényegesen eltérnek, illetve a felek közötti korábbi, már meglévő
szerződési gyakorlattól, kikötésektől térnek el. Az ilyen kikötések csak akkor válnak a
szerződés részévé, ha a kifejezett, külön tájékoztatás után a másik fél ezeket külön és
kifejezetten elfogadta.
569
3.	A Javaslat a 2011/83/EU irányelv (22. cikk) követelményének eleget téve úgy
rendelkezik, hogy a fogyasztóval szemben a vállalkozást meghatározott
többletkövetelésre jogosító szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés tartalmává,
ha azt a fogyasztó - külön, erre vonatkozó tájékoztatást követően - kifejezetten
elfogadta.
4.	A Javaslat fenntartja a hatályos jog (Ptk. 205/C. §) szabályát, amely szerint az
egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek elsőbbséget élveznek az általános szerződési
feltételekkel szemben.
5.	Az üzleti-gazdasági életben gyakran előfordul, hogy mindkét fél általános szerződési
feltételeket használ. Nem ritka az sem, hogy feltételeik eltérnek egymástól, kikötéseik
eltérő tartalmúak. A Javaslat az e problémára vonatkozó szabályokat a bírói
gyakorlatban kialakított szempontok alapján (LB GK 37. sz. állásfoglalás III. pont)
fogalmazza meg, figyelemmel külföldi, hasonló tárgyú rendelkezésekre is.
Ha mind az ajánlatra, mind a válasznyilatkozatra általános szerződési feltétel
formájában kerül sor, a „blanketták csatájában” a feltételek csak annyiban válnak a
szerződés részévé, amennyiben egymással nem ellentétesek. Az ellentmondó szerződési
feltételek egyike sem válik a szerződés részévé, hanem helyükbe a törvény diszpozitív
rendelkezései lépnek. Ha az eltérés a szerződés lényeges pontjait érinti, a felek között
szerződés nem jön létre.
XVI.	Fejezet
Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai
A Javaslat az elektronikus szerződéskötéssel kapcsolatban abból indul ki, hogy a
szerződéskötés klasszikus elemei: az ajánlat, az elfogadás és más szerződési
jognyilatkozatok többségükben ennél a modern szerződéskötési technikánál is jól
értelmezhetők és alkalmazhatók. A Javaslat szükségesnek tartja mégis, hogy - részben
kógens szabályokkal - külön rendelkezzék az elektronikus utat biztosító fél tájékoztatási
kötelezettségéről, az adatbeviteli hibák javításáról, továbbá az elektronikus szerződési
jognyilatkozat hatályossá válásáról, a jognyilatkozat visszaigazolásáról és az ajánlati
kötöttség megszűnésének speciális esetéről. Ezek a szabályok fogyasztó és vállalkozás
közötti szerződésben teljes egészükben kógensek. Elektronikus levelezéssel vagy azzal
egyenértékű eszközzel kötött szerződésekre - az elektronikus úton tett szerződési
jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó rendelkezés kivételével - a Javaslat
szabályai nem vonatkoznak.
A kötelmek közös szabályai között rendezi a Javaslat azt a kérdést, hogy az elektronikus
úton tett jognyilatkozat mikor elégíti ki az írásbeliség követelményét. E tekintetben a
Javaslat azonos követelményt támaszt a jognyilatkozatok tételére alkalmazott korábbi
technikai lehetőségek (távirat, telex, telefax) útján és az elektronikus úton tett
jognyilatkozatokra. Írásba foglaltnak kell tekinteni az ily módon tett jognyilatkozatot,
ha annak közlésére a benne foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a
nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozattétel időpontjának azonosítására alkalmas
formában kerül sor.
570
XVII. Fejezet
A szerződés értelmezése
1.	A szerződés értelmezésére vonatkozó, a hatályos szabályokat fenntartó rendelkezések
között a Javaslat hiányt pótol: egyértelművé teszi, hogy a szerződés egyes feltételeit,
illetve egyes szerződési nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell
értelmezni. Ez a szabály egyfajta iránytű, amely az értelmezés nehézsége esetén a
szerződés egészét (tehát a szerződés célját, a nyújtandó szolgáltatások rendeltetését stb.)
rendeli figyelembe venni.
A Javaslat a Ptk.-hoz képest tágabb körben, valamennyi, egyedileg meg nem tárgyalt
szerződési feltétel vonatkozásában fogalmazza meg az in dubio contra proferentem
értelmezési szabályt, ugyanakkor - a Ptk.-t [207. § (3) bek.] követve - rögzíti: ezen
értelmezési szabály nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indított eljárásokban
vitatott kikötés, illetve általános szerződési feltétel tekintetében.
2.	A Javaslat szabályozza az üzleti életben gyakran alkalmazott ún. teljességi záradék
(merger clause) intézményét, amellyel a felek azt a szándékukat juttatják kifejezésre,
hogy - mivel az írásba foglalt szerződés megállapodásuk valamennyi feltételét magában
fogalja - a szerződéskötés során tett nyilatkozataik: ajánlatok, kötelezettségvállalások és
hasonlók nem képezik a szerződés részét. A teljességi záradék a szerződés tartalmának
és terjedelmének meghatározásához nyújt tehát segítséget azzal, hogy kimondja: az
írásba nem foglalt kikötések nem válnak a szerződés részévé még abban az esetben sem,
ha az adott kikötésről korábban konszenzus jött létre a felek között.
A szerződéses kikötések értelmezésekor a felek előszeretettel nyúlnak vissza a
szerződéskötés során tett nyilatkozataikhoz, korábbi feljegyzésekhez, iratokhoz stb.
Szükséges ezért szabályozni, hogy teljességi záradék esetén van-e erre lehetőség. A
Javaslat egyértelműen igenlően válaszolja meg ezt a kérdést; kimondja, hogy a felek
korábbi jognyilatkozatai a szerződés értelmezésénél figyelembe vehetők.
VI.	Cím
Az érvénytelenség
XVIII.	Fejezet
Semmisség és megtámadhatóság
1.	A Javaslat fenntartja a semmis és a megtámadható szerződések közötti, a magyar
magánjogban hagyományos megkülönböztetést. Az érvénytelenség két fajtája közötti
lényegi eltérés továbbra is abban áll, hogy a semmisségi ok miatt a szerződés a törvény
erejénél fogva (ipso iure), megkötésének időpontjától érvénytelen, megtámadhatóság
esetén viszont a szerződés érvénytelensége feltételes: csak akkor áll be, ha az arra
jogosult az előírt határidőn belül eredményesen gyakorolja megtámadási jogát. A két
kategória közötti különbségtételt alapvetően továbbra is az adott szituációban védeni
kívánt jogi érdek jellege és relevanciája határozza meg. A semmisség és a
megtámadhatóság közötti elvi megkülönböztetés fenntartása mellett a Javaslat több,
elsősorban a semmisség jogi jellegét érintő változást vezet be, összhangban a bírói
gyakorlatban kikristályosodott jogalkalmazási elvekkel.
571
2.	A semmisség megállapításához külön eljárásra a jövőben sem lesz szükség. Ezért
hivatkozni lehet rá peres előzmények nélkül is, például adóhatósági, közbeszerzési vagy
versenyhatósági eljárásban. A törvényben meghatározott személyek természetesen a
semmisség megállapítását peres eljárásban is kérhetik.
A semmisség jogi jellegére vonatkozó megváltozott szemlélet elsősorban a bíróság
hivatalból történő eljárását érinti. A Javaslat expressis verbis kimondja, hogy a
szerződés semmisségét a bíróságnak - mivel megállapításához külön eljárásra nincs
szükség - bármilyen eljárásban hivatalból észlelnie kell. A semmisségi ok észlelése
annyit jelent, hogy a felek által célzott joghatás nem érhető el, vagyis a semmis
szerződés alapján a bíróság teljesítésre akkor sem kötelezhet, ha a semmisségi okra a
felek egyike sem hivatkozik, sőt mindketten semmisségi ok figyelmen kívül hagyását
kérik. Az érvénytelenség hivatalból alkalmazott jogkövetkezménye tehát az, hogy a bíró
a semmis szerződés alapján előterjesztett igényt - mint alaptalan keresetet - elutasítja.
Ez megfelel a korábbi és a hatályos magyar magánjog felfogásának is.
A semmisség hivatalból történő észlelése azonban a jövőben nem jelenti egyúttal azt is,
hogy a bíróság a semmisség miatti érvénytelenség jogkövetkezményeit is hivatalból
alkalmazza. A Javaslat szerint a bíróság nem rendelkezik hivatalból az érvénytelenség
jogkövetkezményeiről; tehát nem hoz döntést az eredeti állapot helyreállításáról vagy az
érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeiről. Ezért, ha bármelyik fél a semmisnek
minősített szerződés alapján történt vagyonmozgás rendezését kívánja, úgy ehhez külön
kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet kell előterjesztenie. Más szóval: az
érvénytelenség feleket érintő jogkövetkezményei ugyanolyan eljárásjogi szabályok
szerint érvényesíthetők, mint bármely más polgári jogi igény. A Ptk. gyakorlatában
kialakult, a Javaslat szerint meghaladott felfogás szerint semmisség esetén az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek hivatalból történő alkalmazását az indokolta,
hogy a közérdek védelmének a felek magánérdekével szemben is feltétlenül
érvényesülnie kellett. A Javaslat az ügyészt jogosítja fel arra, hogy a közérdek védelme
érdekében (és uzsorás szerződés estében) peres eljárást indítson a semmisség
megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása érdekében. A közérdek védelmét
tehát nem a bíróság hivatalból történő eljárásának, hanem az ügyészi keresetindításnak,
és az így lefolytatott pernek kell szolgálnia. A hatályos jogot (Ptké. 36/A. §) fenntartva
a Javaslat is biztosítja tehát a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és
az uzsorás szerződés esetén a semmisség megállapítása és jogkövetkezményeinek
levonása iránt az ügyészi keresetindítás lehetőségét. A Javaslatnak nem célja, hogy az
ügyész a felek helyett és érdekükben terjesszen elő semmisségi keresetet, a törvényi
rendelkezés célja kifejezetten a közérdek védelme, például olyan esetben, amikor a
semmisségi ok természete folytán a felek egyikének sem érdeke az érvénytelenség
megállapítása.
A Javaslat nem tartja fenn a Ptk.-nak azt a rendelkezését, amely szerint a szerződés
semmisségére határidő nélkül lehet hivatkozni. A jogirodalomban és a bírói
gyakorlatban kialakult egyöntetű álláspontot elfogadva, a Javaslat az érvénytelenség
jogkövetkezményeinek szabályai között egyértelművé teszi, hogy az érvénytelen
szerződés jogkövetkezményei csak időbeli határok között érvényesíthetők. Az eredeti
állapot helyreállítása keretében például a vételár visszaadására vonatkozó igény -
kötelmi jellege miatt - elévül, a dolog visszaadására vonatkozó dologi igénynek pedig
az elbirtoklás szab időbeli határt. Egyedül az a jogkövetkezmény vonható le határidő
nélkül, hogy a semmis szerződés alapján teljesítést nem lehet követelni.
572
A bírói gyakorlat jogértelmezése világított rá arra is, hogy a semmisségre történő
hivatkozási lehetőség nem jelent egyben ugyanilyen széles keresetindítási jogosultságot.
A LB több eseti döntésében kifejtette, hogy a Pp. szabályai szerint keresetindítási joga
csak az érdekeltnek van, vagy annak, aki rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy más
jogának érvényesítése céljából keresetet indíthasson. A Javaslat tételes szabályként
fogadja el a kialakult joggyakorlatot, amikor kimondja, hogy a semmisségre hivatkozni,
valamint a semmisség megállapítása iránt eljárást indítani a jogi érdekkel rendelkező
személy, valamint az jogosult, akit a törvény erre felhatalmaz. A semmisséggel
kapcsolatos keresetindítási jog rendezésével a Javaslat a semmisséget közelebb hozza
ugyan a megtámadhatósághoz, a két kategória közötti eltérések még így is
számottevőek: a bíróság csak a semmisséget észlelheti hivatalból, a megtámadhatóságot
nem; a megtámadás joga csak egy éven belül gyakorolható, a semmisségre - a
nyilvánvaló korlátok között - határidő nélkül lehet hivatkozni.
3.	A Javaslat a megtámadási jog lényegét tekintve fenntartja a hatályos jogot, de néhány
ponton - a bírói gyakorlatra is támaszkodva - pontosítja a szabályokat. Bár a gyakorlat
ezt - magától értetődő volta miatt - eddig is így fogta fel, külön kimondja a Javaslat,
hogy csak az eredményes megtámadás folytán válik a szerződés érvénytelenné, vagyis
akkor, ha a másik fél a megtámadást elfogadja, vagy vita esetén a bíróság a
megtámadást alaposnak találja. Önmagában a megtámadás másik féllel való közlése,
illetve a keresetlevél benyújtása nyilvánvalóan nem vezethet a szerződés
érvénytelenségéhez.
A Javaslat nem tartja fenn a megtámadási jog gyakorlására a Ptk.-ban megállapított
írásbeli alakszerűségi követelményt. A szerződés megtámadásához ugyanis nem
indokolt szigorúbb alaki követelményeket előírni, mint bármilyen más polgári jogi
igény érvényesítéséhez. A bizonyíthatóságot a megtámadási jognyilatkozat írásba
foglalása nyilván a jövőben is megkönnyíti, de az alakszerűség nem lesz érvényességi
követelmény. Természetesen a megtámadási jog gyakorlására is alkalmazni kell azt - a
kötelmek közös rendelkezései között megfogalmazott - szabályt, amely a
jognyilatkozatra előírt alakszerűségi követelményt alkalmazni rendeli a
jognyilatkozathoz kapcsolódó valamennyi egyéb jognyilatkozatra, így a jognyilatkozat
megtámadására is. Ez azt jelenti, hogy például ingatlan adásvételi szerződés érvényes
megtámadásához a Javaslat szerint is írásbeli jognyilatkozatra van szükség.
A Javaslat a Ptk.-tól [236. § (1) bek.] eltérően nem állapít meg kötelező sorrendet a
megtámadás módozatai tekintetében. E helyett elfogadja a bírói gyakorlatban kialakult
azt az álláspontot, hogy a megtámadási jogot akár a másik félhez intézett
jognyilatkozattal és ennek eredménytelensége esetén keresetindítással, akár közvetlenül
bíróság előtt lehet gyakorolni. A megtámadási jog gyakorlásának módját a fél maga
választhatja meg; szabadon dönthet tehát arról, hogy az egyéves határidőn belül a másik
félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja megtámadási jogát és csak annak
visszautasítása esetén peresíti igényét, vagy rögtön bíróságon támadja meg a szerződést.
Az egyéves határidő a megtámadás mindkét formájára vonatkozik. A keresetet tehát
akkor is a szerződés megkötésétől számított egy éven belül elő kell terjeszteni, ha a
másik fél a megtámadást nem fogadja el, és ezért perbeli érvényesítésre van szükség. A
szerződés megtámadása ugyanis egy kötelmi természetű polgári jogi igény
érvényesítését jelenti, amelyre csak az egyéves elévülési időn belül van lehetősége a
jogosultnak.
A Javaslat a Ptk.-hoz [236. § (2) bek.] képest egyszerűsíti a megtámadási határidőre
vonatkozó hatályos szabályokat: nem ír elő külön kezdő időpontokat a különböző
573
megtámadási okoknál, hanem a szerződést minden esetben a szerződés megkötésétől
kezdődően nyilvánítja megtámadhatónak. Az egyéves megtámadási határidő elévülési
természetű, vonatkoznak rá tehát az elévülés nyugvásának szabályai. Így menthető ok
esetén (amely tévedés esetén a felismerésig, jogellenes fenyegetés esetén a
fenyegetettségi állapot megszűnéséig tart) az elévülési határidő csak a menthető ok
megszűnésével kezdődik. A megtámadás joga - a szerződésből eredő követeléssel
szemben - kifogásként az elévülés bekövetkezése után is érvényesíthető, ugyanúgy,
mint a Ptk. [236. § (3) bek.] szerint.
A Javaslat szerint megszűnik a megtámadás joga, ha a jogosult - amint azt a bírói
gyakorlat ma is megköveteli: a megtámadási ok ismeretében - megerősíti szerződési
akaratát, vagy lemond megtámadási jogáról.
4.	A Javaslat - azon túl, hogy logikus rendszerbe foglalja az egyes érvénytelenségi
okokat - fontos tartalmi változtatásokat is bevezet az érvénytelenségi okok
szabályozásában. Ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.
A Javaslat a tévedés miatti megtámadási jog tekintetében a hatályos törvény szerinti
feltételrendszeren nem változtat, a hatályos szabályozás hiányosságát pótolva
egyértelművé teszi ugyanakkor, hogy mi tekinthető lényeges körülményre vonatkozó
tévedésnek. Minthogy a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges kérdésekben való
egyetértése szükséges, indokolt, hogy lényegesnek is csak az olyan tévedés
minősülhessen, amely ismeretében a fél az adott tartalommal nem kötötte volna meg a
szerződést. A bírói gyakorlat a tévedés vonatkozásában eddig is vizsgálta, hogy a
tévedésre hivatkozó fél a tévedését kellő gondosság mellett felismerhette volna-e vagy
sem. Ezt a szempontot - a tévedés jogi feltételeként - a Javaslat tételes rendelkezésként
fogalmazza meg, és kizárja a tévedés miatti megtámadás jogát abban az esetben is, ha a
tévedésben lévő fél a tévedés kockázatát (például szerencse-elemet tartalmazó
szerződésnél) maga vállalta.
A Javaslat nem tartja fenn a jogi kérdésben való tévedésre vonatkozó speciális
rendelkezést, hanem ilyen estben is a tévedésre vonatkozó általános szabályok szerint
engedi meg a megtámadást. A Ptk. [210. § (2) bek.] bonyolult feltételekhez kötött külön
szabályozása nem indokolt.
Új, szubjektív kritériumot érvényesít a Javaslat a feltűnő értékaránytalanság miatti
megtámadás feltételeként a sérelmet szenvedett fél oldalán: kizárt a megtámadás joga
akkor, ha a fél az értékaránytalanság ismeretében (a sérelemről tudva) kötötte meg a
szerződést, vagy ha őt a forgalmi érték felderítésével kapcsolatban súlyos gondatlanság
terheli, továbbá akkor is, ha a sérelmet szenvedett fél az aránytalanság kockázatát
vállalta. A megtámadási jog biztosítása eltérést nem engedő norma. A Javaslat
kifejezetten lehetővé teszi mégis a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jog
kizárását a szerződéskötéskor. A szerződéses szolgáltatások értékegyensúlyának mérése
és megállapítása piaci viszonyok között sok bizonytalanságot és értékelési elemet
hordozó mérlegeléssel jár. A piac szereplőinek indokolt ezért nagyobb szabadságot
biztosítani. Nem lehet kizárni viszont a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási
jogot fogyasztó és vállalkozás szerződésében.
A Javaslat semmisnek mondja ki azt a szerződést, amely - pénzkövetelés biztosítása
céljából - tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására
irányul. Hangsúlyozni kell, hogy e tilalom a pénzkövetelések biztosítása körében
nyilvánítja semmisnek a megnevezett biztosítéki kikötéseket; nem kívánja tehát
érvényteleníteni az összetett jellegű, például egy projektfinanszírozás sikeres
megvalósítását biztosító vételi jog-kikötéseket. Kivételt képeznek továbbá a tilalom alól
574
a 2002/47/EK irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások, amelyek az
állampolgárokat és szervezeteiket nem érintik. Ez utóbbi területen kívül a Javaslat a
fiduciárius biztosítékokat azért tekinti érvénytelennek, mert azokkal a hitelező az adós
rovására több jogot - a legteljesebb jogi hatalmat biztosító tulajdonjogot - szerez, mint
amennyi a követelésének biztosításához valójában szükséges és jogilag indokolt.
Emellett a fiduciárius biztosítékok az adós és az adós többi hitelezője érdekeinek
védelmét szolgáló szabályok megkerülésével járnak. Kiegyensúlyozott zálogjogi
szabályozás mellett az ilyen kerülő megoldások jogi elismerése nem indokolt. A
Javaslat zálogjogot tekinti az alapvető dologi hitelbiztosítéknak, mert a zálogjog nem
fosztja meg az adóst a tulajdonjogtól, de az érintettek (elsősorban a hitelező és az adós)
érdekeit kiegyensúlyozottan figyelembe veszi, és a zálogjogosult hitelező számára
megfelelő, rendezett elsőbbségi kielégítési jogot biztosít. Elismeri ezen kívül a Javaslat
a tulajdonjog-fenntartást, továbbá a biztosítéki szerepet is betöltő, de alapvetően más
gazdasági funkciókat szolgáló, a törvényben szabályozott, széles körű elfogadottságot
élvező lízinget és faktoringot is.
A Javaslat fenntartja a lehetetlen szolgáltatásra kötött szerződés semmisségét. A
kikristályosodott bírói gyakorlatból átveszi ugyanakkor azt a tételt, hogy a szolgáltatás
nem lehetetlen önmagában azért, mert a kötelezett (tipikus esetben: az eladó) a
szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával.
A Javaslat elvi jelleggel semmisnek nyilvánítja fogyasztó és vállalkozás közötti
szerződés olyan kikötését, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi
rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér. Semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a
fogyasztó jogszabályban meghatározott jogáról lemond.
A Javaslat a kódexben sorolja fel példálózóan a fogyasztó és vállalkozás közötti
szerződésben feltétlenül, illetve az ellenkező bizonyításáig (vélelmezetten)
tisztességtelennek minősülő legkirívóbb szerződési feltételeket: az ún. fekete és szürke
listát. Ezeket a listákat jelenleg kormányrendelet tartalmazza. Hangsúlyozni kell, hogy
mindkét listában szereplő kikötések semmisek; a két lista abban különbözik egymástól,
hogy a szürke listás kikötések esetében az illető feltételt alkalmazó fél bizonyíthatja a
vélelemmel szemben, hogy a kikötés nem tisztességtelen, a feketelistás kikötésnél ilyen
lehetősége nincs.
A tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű kereset
szabályozásánál a Javaslat a kódexbe emeli a közérdekű keresetindításra jogosult
szervek, szervezetek (jelenleg a Ptké.-ben található) felsorolását; egyben pontosítja és
kiegészíti a jogosultak listáját.
XIX.	Fejezet
Az érvénytelenség jogkövetkezményei
1.	Az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat a Javaslat külön
fejezetben foglalja rendszerbe. Az érvénytelenség szankciója mindenekelőtt azt jelenti,
hogy az érvénytelenségi ok fennálltáig a szerződéshez nem fűződhetnek a felek által
célzott joghatások. Az érvénytelen szerződés nem köti a szerződő feleket, nem
kötelesek vállalásaikat teljesíteni, az érvénytelen szerződést bírósági úton nem lehet
kikényszeríteni. A semmisségi okot a bíróság hivatalból észleli, és hivatalból
alkalmazza azt az anyagi jogi következményt is, hogy érvénytelen szerződésre
jogosultságot alapítani és azt kikényszeríteni nem lehet. E következmény levonásának
575
eljárásjogi módja a kereset elutasítása. A megtámadható szerződés viszont érvényes, az
érvénytelenségnek ezt az alapvető jogkövetkezményét is csak akkor lehet alkalmazni,
ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta. A Javaslat a hatályos
joghoz képest több ponton megváltoztatja az érvénytelen szerződés
jogkövetkezményeit. A jogkövetkezmények új rendszere a következők szerint épül fel.
2.	Érvénytelen szerződés alapján egyik fél sem követelhet teljesítést a másiktól. Az
érvénytelenségnek ez a jogkövetkezménye evidens ugyan, a Javaslat mégis
szükségesnek tartja tételes jogi rendelkezésben kimondani. Ezt a jogkövetkezményt a
bíróság a perben hivatalból is levonja, és az érvénytelenség megállapítására az erre
törvény szerint jogosult önállóan (az egyéb érvénytelenségi jogkövetkezmények iránti
kérelem nélkül) is előterjeszthet keresetet. Megteheti ezt annak ellenére, hogy más
jogkövetkezmény levonására (például az eredeti állapot helyreállítására), tehát
marasztalásra is mód volna. A Javaslat erről - a megállapítási keresetindítás Pp.-beli
feltételeit kiegészítve - kifejezetten rendelkezik az érvénytelenség
jogkövetkezményeinek szabályai között.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az érvénytelenség összes további
jogkövetkezményét a bíróság nem hivatalból alkalmazza, mégpedig semmisség
esetében sem. Minden más magánjogi igényhez hasonlóan és az általános eljárásjogi
szabályoknak megfelelően a bíróság csak a fél erre irányuló kereseti kérelme alapján és
a szerint járhat el. A piacgazdasági viszonyokkal ellentétes az érvénytelenségnek a
korábbi bírói gyakorlatban hosszú ideig érvényesülő felfogása, amely teljes körűen
lehetővé tette a felek jogviszonyának hivatalból történő rendezését.
Az érvénytelenség különböző jogkövetkezményeit illetően a bíróság nincs kötve a fél
kereseti kérelméhez, attól eltérő megoldást alkalmazhat; például az eredeti állapot
helyreállítása helyett a szerződést - az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett -
érvényessé nyilváníthatja. Nem alkalmazhat azonban a bíróság olyan megoldást, amely
ellen mindegyik fél tiltakozik. Hasonló megfontoláson alapuló rendelkezést a Ptk. is
tartalmaz, például a túlépítés jogkövetkezményeinek vagy a közös tulajdon
megszüntetésének szabályozásánál.
3.	A Javaslat kivételt tesz az általános kárveszélyviselési szabály alól, amely szerint a
veszély a teljesítéssel száll át a kötelezettről a jogosultra. A szerződő felek egyenlőtlen
jogi helyzetének elkerülése érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a kárveszély a
szolgáltatás nyújtásával a szerződés érvénytelensége (azaz a tulajdonosi pozíció
változatlansága) ellenére átszáll a másik félre, és neki kell viselnie a dologban
bekövetkezett olyan károkat, amelyek viselésére mást nem lehet kötelezni. Ez
gyakorlatilag azt jelenti, hogy a dologszolgáltatás jogosultja (tipikusan: a vevő) nem
követelheti vissza - az egyébként visszatéríthető - pénzszolgáltatást, ha ő - a dolog
vétlen elpusztulása következtében - a kapott dolgot nem tudja visszaadni.
4.	A Javaslat az eredeti állapot helyreállításának elrendelésével egyenrangú, sőt adott
esetben előnyben részesítendő jogkövetkezményként biztosítja az érvénytelenségi ok
bíróság általi megszüntetésének és a szerződés nemcsak ex nunc, hanem ex tunc hatályú
érvényessé nyilvánításának lehetőségét. Erre akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség
miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, vagy az
érvénytelenség oka utóbb megszűnt. A bírói gyakorlat az elmúlt évtizedekben már ebbe
az irányba ment, és a jogirodalom is támogatta a judikatúrának ezt a tendenciáját. A
Javaslat ezzel megadja a bíró számára a konkrét eset igazságos és gazdaságilag célszerű
eldöntéséhez szükséges mérlegelési lehetőséget. Elsősorban az üzleti élet
szerződéseiben célszerű, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállításának elrendelése
576
helyett a - semmisségi hibától megszabadított, egyébként jól működő - szerződés
érvényessé nyilvánítását alkalmazza. Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása
esetén a felek úgy kötelesek teljesíteni és a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a
szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.
A Javaslat lehetővé teszi azt is, hogy a felek maguk orvosolják az érvénytelenségi okot.
A hatályos jog ezt a lehetőséget kizárólag a felek által kikötött alakiság mellőzése estére
ismeri el. A Javaslat valamennyi érvénytelenségi ok tekintetében biztosítja a felek általi
orvoslás lehetőségét, ráadásul a felek választására bízza, hogy a konvalidáció ex tunc
vagy ex nunc hatállyal történjék-e. A cél ebben az esetben is a szerződés lehetőség
szerinti megmentése. Az érvényessé válás a törvény erejénél fogva következik be, ha a
felek az érvénytelenségi okot utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való
megszűnése estén a szerződési akaratukat megerősítik. A jogkövetkezményeket a
bíróság általi érvényessé nyilvánításhoz hasonlóan kell levonni.
5.	A Javaslat véget kíván vetni a - Ptk. gyakorlatában máig létező - bizonytalanságnak
az eredeti állapot helyreállításának mibenlétével kapcsolatban: csak a természetben
történő in integrum restitutio-t teszi lehetővé. A bíróság akkor rendeli el tehát az eredeti
állapot helyreállítását, ha az - éspedig mindkét fél részéről - természetben lehetséges. A
Javaslat összhangba hozza az eredeti állapot helyreállítása kapcsán szemben álló
szolgáltatások visszakövetelésére vonatkozó határidőket. Ezt szolgálja az a rendelkezés,
hogy az eredeti állapot helyreállítását kérő felet az elévülés vagy elbirtoklás beálltától
függetlenül terheli az általa kapott szolgáltatás visszaadásának kötelezettsége. Erre a
szabályra azért van szükség, mert - tipikus esetben - dologszolgáltatás áll szemben
pénzszolgáltatással, és ezek visszakövetelésének időbeli lehetősége eleve különböző. A
dolog visszakövetelése tulajdoni igény, amely nem évül el, és amelynek csak a másik
fél (tipikusan: a vevő) elbirtoklása szab határt; ezzel szemben a pénzkövetelés - fajlagos
szolgáltatásról lévén szó - nem tulajdoni, hanem kötelmi igény, és ezért elévül. Ha
figyelmen kívül hagyjuk is e határidők nyugvásának és megszakításának lehetőségét,
akkor is nyilvánvaló a szinkron hiánya: az elévülési idő öt év, az elbirtoklási idő tíz
vagy tizenöt év.
6.	A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit koncepcionálisan új alapokra
helyezi azokban a gyakori esetekben, amelyekben szerződés érvényessé nyilvánítására
és a szerződéskötést megelőző állapot természetbeni helyreállítására a nem kerülhet sor.
Az utóbbi helyzet alakul ki akkor, ha a teljesített szolgáltatás - például használatban,
tevékenységben megnyilvánuló volta miatt - már eredetileg sem volt visszafordítható
(eredeti irreverzibilitás). És lehetetlen az eredeti állapot helyreállítása akkor is, ha az
eredetileg reverzibilis dologszolgáltatás a teljesítést követően fizikai okból (például a
dolog elfogyasztása, felhasználása, elpusztulása stb. miatt) vagy jogi okból (például a
dolog tulajdonjogának átruházása miatt) lehetetlenné válik (utólagos irreverzibilitás). A
Javaslat mindkét esetcsoportban a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva (de
önálló, sui generis szabály alkotásával!) kívánja rendezni az érvénytelen szerződés
alanyainak helyzetét, a bekövetkezett vagyonmozgások visszarendezését. A Javaslat
ezzel a - dogmatikailag is tiszta és kézenfekvő - megoldással megszünteti a Ptk.
fogalmi ellentmondását, amely az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítását írta elő
a bíróság számára, és egyben el kívánja kerülni azokat a jogalkalmazási nehézségeket is,
amelyek a Ptk. [237. § (2) bek.] gyakorlatát terhelték. Ezért a Javaslat azt a rendelkezést
tartalmazza, hogy ha szerződés érvényessé nyilvánítására nem kerülhet sor és a
szolgáltatás természetbeni visszatérítésére nincs mód, a fél az ellenszolgáltatás nélkül
maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését kérheti. Az ellenszolgáltatás
577
nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére vonatkozó igény -
mint egyfajta alaptalan gazdagodási igény - kötelmi természetű igény, és az általános
elévülési időn belül érvényesíthető. Akár eredeti, akár utólagos irreverzibilitás esetén az
alaptalan gazdagodás elve szerint kell tehát megítélni a bekövetkezett vagyonmozgás
miatti (esetleg kölcsönös) igényeket. A Javaslat a gazdagodástól történt elesés
következményei tekintetében speciális szabályokat állít fel, azokat nem a jogalap
nélküli gazdagodás normái szerint rendezi.
A bírói gyakorlatban adódtak olyan esetek, amikor az eredeti állapot helyreállítása
valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértette. Ilyen helyzet állt elő különösen akkor, ha a
felek a dologszolgáltatásra irányuló érvénytelen szerződést (egészben vagy részben)
kölcsönösen teljesítették, és az érvénytelen szerződés megkötését követően beállott
lényeges piaci változások (például ingatlanok értékváltozásai) következtében a
szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékegyensúly oly mértékben megbomlott,
hogy az eredeti állapot helyreállítása az egyik fél számára elviselhetetlen hátránnyal járt
volna. A LB az 1/2005. PJE sz. jogegységi határozatában ilyen esetekre az in integrum
restitutio feltételeinek hiányát állapította meg. A Javaslat erre a tényálláscsoportra
gondolva teszi lehetővé, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállításának elrendelése
helyett a jogalap nélküli gazdagodás elve szerint rendezze a felek közötti
vagyoneltolódásokat abban az esetben is, ha lehetséges volna ugyan az eredeti állapot
helyreállítása, de az - az eset összes körülményeit figyelembe véve - valamelyik fél
lényeges jogi érdekét sértené.
Uzsorás szerződés esetén - arra tekintettel, hogy az érvénytelenség éppen a sérelmet
szenvedett személy szorult helyzetének kihasználásával van összefüggésben - a Javaslat
szerint a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést (illetve a sérelmet
okozó felet az aránytalan előnynek megfelelő rész visszatérítésére kötelezheti), ha az
még részletekben történő fizetés esetén is súlyos helyzetbe hozná a sérelmet szenvedett
felet.
7.	A Javaslat az érvénytelenség Ptk.-ban lehetővé tett jogkövetkezményei közül az
állam javára való marasztalás lehetőségét nem tartja fenn. Ez a jogintézmény már régóta
egyre kevésbé szolgálta azokat a jogpolitikai célokat, amelyeket a törvény egykor elérni
kívánt vele, és az utóbbi időben alig került sor alkalmazására. A bevezetése óta
alapvetően megváltozott társadalmi viszonyok, a piaci gazdálkodás körülményei között
sem elvi, sem gyakorlati szempontok nem indokolják a magánjog logikájától idegen,
büntető jellegű (represszív) szankció fenntartását.
8.	A Javaslat annyiban változtat részleges érvénytelenség Ptk.-beli főszabályán
[239. §(1) bek.], hogy a „feltehető” szó beiktatásával a felek közötti szerződéses
kapcsolat összes körülményének objektívebb mérlegelésére ad lehetőséget a bíró
számára. A Javaslat nem tartja szükségesnek külön szabály felvételét fogyasztó és
vállalkozás közötti szerződés részleges érvénytelenségére, és ezért elhagyja a Ptk.
239. § (2) bekezdését.
9.	Az érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés esetén a szerző fél rendszerint a
dolgot birtokba veszi, használja, hasznait szedi, abba beruház, a vagyontárgyat
felújíthatja, átépítheti stb., illetve megrongálhatja azt. A birtoklás és használat
ellenértéke, a hasznok, költségek, károk felmerülése olyan többlettényállási elemek,
amelyekhez az érvénytelen szerződés csupán a feltételt adta. A Javaslat a megállapodott
bírói gyakorlatot elfogadva tételesen mondja ki, hogy az érvénytelen szerződéshez
kapcsolódó többlettényállási elemeket a megfelelő anyagi jogi (a jogalap nélküli
578
birtoklásra vagy a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó) és eljárási jogi szabályok
alapján kell megítélni.
A Javaslat külön rendelkezik a szerződő feleknek az érvénytelen szerződésből fakadó
kárigényéről. Tekintettel arra, hogy a felek között szerződéses kapcsolat érvényesen
nem jött létre, a kárigényt a deliktuális kártérítési szabályok szerint kell elbírálni. A
szerződés érvénytelenségét okozó fél szerződő partnere teljes kárát köteles megtéríteni,
kivéve, ha magatartását - felróhatósága hiányának bizonyításával - kimenti; ez utóbbi
esetben csak a negatív interessze megtérítésére köteles. A Javaslat a Ptk. 238. § (2)
bekezdésében foglaltaknál árnyaltabban rendelkezik harmadik személyeknek az
érvénytelen szerződéshez kapcsolódó kártérítési igényéről. E szerint az érvénytelen
szerződés fennálltában jóhiszeműen bízó harmadik személy a szerződés megkötéséből
eredő kárának megtérítését követelheti attól a szerződő féltől, akinek a magatartása az
érvénytelenséget okozta; a kártérítési kötelezettség a szerződő feleket egyenlő arányban
terheli, ha az érvénytelenséget együtt okozták. Ez a helytállás tehát csak a negatív
interesszére terjed ki, és nem függ attól, hogy a szerződő felet (feleket) a szerződés
érvénytelenségének előidézésében terheli-e felróhatóság. Ha viszont valamelyik
szerződő fél a jóhiszemű harmadik személlyel szemben felróhatóan járt el, teljes
kártérítéssel tartozik, függetlenül attól, hogy kinek a magatartása okozta az
érvénytelenséget.. §
VII.	Cím
A szerződés hatálya. Hatálytalanság
1.	A jogtudomány álláspontját teszi magáévá a Javaslat akkor, amikor - a Ptk.-tól
eltérően - úgy foglal állást, hogy harmadik személy jogszabály által megkívánt
beleegyezésének vagy jogszabály által előírt hatósági jóváhagyásnak a hiánya nem a
szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti. Egyéb vonatkozásokban a Javaslat
fenntartja a hatályos jogot: a beleegyezés, illetve a jóváhagyás esetén a szerződés a
megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá. Ezen túl a feleknek a
függőben lévő beleegyezés, illetve a függőben lévő jóváhagyás ideje alatti jogaira és
kötelezettségeire a Javaslat megfelelően alkalmazni rendeli a függőben lévő feltétellel
kapcsolatos, a Ptk.-ban is meglévő szabályokat.
2.	A Javaslat a szerződés hatálytalanságának valamennyi esetére rögzíti azt az általános
tételt, hogy - mivel hatálytalan szerződés a felek által célzott joghatásokat nem képes
kiváltani - a hatálytalan szerződés alapján teljesítés nem követelhető. Egységes
jogkövetkezményként írja elő ezen túl az érvénytelenség jogkövetkezményeire
vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását.
3.	A Javaslat a Ptk.-val egyezően a relatív hatálytalanság szankciójával illeti a
fedezetelvonó szerződést, és fenntartja annak hatályos részletszabályait is (Ptk. 203. §).
Kiegészíti a Javaslat a Ptk. szabályait azzal a rendelkezéssel, hogy a harmadik személy
kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra
vezetett végrehajtást tűrni köteles. Pontosítja a Javaslat a fedezetelvonó szerződéssel
megszerzett vagyontárgy átruházásának, illetve a vagyontárgytól történő elesésnek a
következményeit: ha erre rosszhiszeműen kerül sor, a szerző fél a vagyontárgy értékéig
saját vagyonából köteles helytállni a harmadik személlyel szemben. A bírói
gyakorlatban felmerült problémák megoldásához kíván végül segítséget nyújtani a
Javaslat azzal az új rendelkezéssel, amely szerint a fedezetelvonó szerződés szabályait
579
kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő személynél
jelentkezik.
VIII.	Cím
Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés
A Javaslat - némi szerkezeti és terminológiai változtatással - fenntartja a bírósági úton
nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatio-kra) vonatkozó hatályos
szabályozást. Az ilyen követelések érvényesen és hatályosan létrejött jogügyletekből
származnak ugyan, de az állam azokhoz a kikényszeríthetőség lehetőségét mégsem
kívánja biztosítani. Érdemi változtatást jelent, hogy a bírósági úton nem érvényesíthető
követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződés nem semmis, hanem az ilyen
szerződésből eredő követelés ugyanúgy bírósági úton nem érvényesíthető, mint az
alapkövetelés.
IX.	Cím
A szerződés teljesítése
A Javaslat a szerződés teljesítésére vonatkozó szabályok egy részét kiemelten,
valamennyi kötelemre általánosítva fogalmazza meg. Ezért a szerződés teljesítésének
szabályai között azok a rendelkezések szerepelnek, amelyek csak szerződéses
szolgáltatások teljesítéséhez kapcsolódó kérdésekre adnak választ. Ebből a rendszerből
az következik, hogy szerződés-teljesítési problémáknál mind a szerződés, mind a
kötelem teljesítésére vonatkozó normákat figyelembe kell venni.
XX.	Fejezet
Általános rendelkezések
1.	A Javaslat fenntartja a kárveszély átszállására vonatkozó hatályos általános szabályt.
A Ptk.-ban [396. § (3) bekezdés] a vállalkozási szerződésre alkalmazott rendelkezés
általánosításával a Javaslat előírja, hogy a kötelezett köteles a jogosultnak átadni a
szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat.
2.	A Javaslat a Ptk.-nál alaposabban és pontosabban szabályozza a szolgáltatás
minőségével szemben támasztható követelményeket. A teljesítés körébe tartozik a
szolgáltatás megvizsgálása, amelynek során - csakúgy, mint a Ptk. szerint - a
jogosultnak a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell
győződnie a szolgáltatás minőségéről és mennyiségéről. A hatályos jogot [Ptk. 283. §
(2) bek.] tartja fenn a Javaslat azzal a rendelkezéssel, hogy nem kell külön megvizsgálni
a azokat a tulajdonságokat, amelyek minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás
vonatkozik. A Javaslat a minőség és mennyiség megvizsgálásának módjára vonatkozó
követelményeket a szerződésekre vonatkozó általános szabályok között határozza meg,
mivel ezek nemcsak a szállítási (Ptk. 380. §) és a mezőgazdasági termékértékesítési
szerződés [Ptk. 418. § (1) bek.] körében relevánsak.
3.	Bármely szerződés megszegését jelenti, és így a szerződés teljesítésére vonatkozó
általános szabályok között indokolt elhelyezni az akadályközlési kötelezettségre
vonatkozó szabályokat. Általános követelmény ugyanis, hogy ha a fél a teljesítés
580
folyamatában látja, hogy valamely kötelezettségének - akár rajta kívülálló,
elháríthatatlan ok miatt - nem tud eleget tenni, akkor erről a másik felet értesítse. Ezzel
lehetővé válhat, hogy a jogosult az érdeksérelmét és kárát elhárítsa vagy enyhítse. Ha
ettől a lehetőségtől azért esett el, mert a szerződésszegő kötelezett az akadályról nem
értesítette, az ebből eredő kárát akkor is érvényesítheti, ha magáért az akadály folytán
bekövetkezett szerződésszegésért - sikeres kimentése miatt - nem lehet a felelősséget
megállapítani.
4.	A Javaslat a kétoldalú szolgáltatást tartalmazó visszterhes szerződések esetében
változatlanul az egyidejű teljesítés elvéből indul ki. Az egyidejű teljesítés lényegét
azonban - a Ptk.-tól eltérően - nem az adja, hogy addig nem kell teljesíteni, amíg a
másik fél a szolgáltatását nem ajánlja fel [Ptk. 281. § (1) bek.], hanem az, hogy
mindaddig nem lehet a másik féltől a teljesítést követelni, amíg a fél a saját
szolgáltatását nem teljesíti, vagy azt fel nem ajánlja. Az egyidejű teljesítés
követelményéből nem a passzív elzárkózás, hanem az aktív kezdeményezés következik;
a másik féltől teljesítést az követelhet, aki a teljesítési készségét egyértelműen
kinyilvánította. Ha a fél a saját szolgáltatása teljesítését felajánlotta, a másik fél viszont
ennek ellenére teljesítési hajlandóságot nem mutat, a szolgáltatás megtagadható.
5.	A Javaslat fenntartja a közreműködő Ptk. szerinti meghatározását; azt a személyt
tekinti közreműködőnek, akit a szerződő fél szerződéssel a saját kötelezettsége -
egészének vagy egy részének - önálló teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához
szerződéssel vesz igénybe. A Javaslat szerint a kötelezett - a személyes eljárás
kötelezettségét megfogalmazó jogszabályi előírás, vagy a felek ilyen tartalmú
megállapodása ellenére - akkor jogosult közreműködő igénybevételére, ha az a jogosult
károsodástól való megóvása érdekében szükséges. Ezekre a szerződési általános
szabályokra tekintettel a Javaslat nem tartja fenn az egyes szerződéstípusoknál
(vállalkozás, letét, megbízás stb.) a közreműködővel kapcsolatos cizellált szabályokat.
6.	A Javaslat a teljesítési időre vonatkozó szabályok között helyezi el az Európai
Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelvének a pénztartozás esedékessé válásának
időpontjára vonatkozó szabályait. A Javaslat szerint ugyanis az irányelvnek a fizetési
késedelem beálltára vonatkozó szabályai nemcsak a késedelmi kamat-fizetési
kötelezettség beállta, hanem a kötelezetti késedelem valamennyi jogkövetkezménye
szempontjából irányadók. A Javaslat az irányelvben csak a kereskedelmi ügyletek
körére megfogalmazott szabályok közül az esedékességre vonatkozó szabályokat
valamennyi pénztartozásra általánosítja: a fizetési késedelem - a felek eltérő
megállapodása hiányában - főszabály szerint a fizetési felszólítás vagy a számla
kézhezvételétől számított harminc nap elteltével áll be. Meghatározott esetekben nem a
számla kézhezvételétől, hanem a teljesítéstől számított harminc nap elteltével esik
késedelembe a kötelezett; ez a helyzet, ha a jogosult fizetési felszólításának
(számlájának) a kézhezvétele a jogosult teljesítését megelőzte, ha nem állapítható meg
egyértelműen a felszólítás (számla) kézhezvételének időpontja, vagy ha a kötelezettnek
fizetési felszólítás (számla) bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét.
7.	A Ptk. [292. § (2) bek.] egyoldalúan védi az adóst. Ezért a Javaslat csak fogyasztó és
vállalkozás közötti szerződésben nyilvánítja semmisnek az előtörlesztést tiltó
szerződéses rendelkezést. E körön kívül ugyanis - kínálati piac feltételei között - az
adós ilyen tilalom hiányában is képes kell, hogy legyen érdekeinek megvédésére. A
Javaslat fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésre kógens szabállyal előírja azt is,
hogy a vállalkozás kizárólag az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségek
megtérítését követelheti, és ezen kívül nem számíthat fel külön ellenszolgáltatást
581
(kamatot, előtörlesztési díjat vagy a kártalanítás bármilyen néven nevezett egyéb
formáját).
8.	A Javaslat általánosítja, minden szerződésre vonatkozó diszpozitív rendelkezésként
fogalmazza meg a Ptk.-ban csak egyes szerződéstípusoknál (letét, bizomány) kimondott
azt a szabályt, amely szerint az ellenszolgáltatás magában foglalja a szerződés
teljesítésével rendszerint együtt járó költségeket.
9.	A Javaslat elhagyja a Ptk. zártfajú szolgáltatással kapcsolatos szabályát. A teljesítés
lehetetlenné válásának elveiből ugyanis külön szabály nélkül is következik, hogy aki
maga termelte (vagy egyéb módon zártfajúan meghatározott) dolog szolgáltatására
vállal kötelezettséget, nem köteles a hiányzó dolog helyett a teljesítés céljára hasonló
rendeltetésű más dolgot beszerezni, ha a szerződésben meghatározott dolog
szolgáltatására részben vagy egészben nem képes. Erre csak ilyen irányú külön
szerződéses kikötés (vagy szerződésmódosítás) esetén lehetne őt kötelezni.
XXI.	Fejezet
A teljesítés különös esetei
1.	A szerződésben vagylagosan kikötött szolgáltatásokra a Javaslat fenntartja a Ptk.-nak
[230. § (1) bek.] azt a szabályát, hogy a választás joga főszabályként a kötelezettet illeti.
Eltér azonban a hatályos szabályozástól abban, hogy a választási jog nem a bírósági
határozattal kitűzött teljesítési határidő elteltéig, hanem a szerződésben megjelölt idő
elteltéig tart. A választási jog gyakorlásával való késedelem esetén a másik fél a
bizonytalanságot eloszlathatja azáltal, hogy megfelelő póthatáridőt tűz, amelynek
eredménytelen eltelte a választási jog feltétlen átszállását eredményezi.
2.	A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak az osztható szolgáltatás teljesítésére vonatkozó
szabályát. Magában a szabályban juttatja ugyanakkor kifejezésre azt, hogy itt nem
fizikai, hanem jogi megítélésről van szó: a jogosult szerződési érdeke a meghatározó a
szolgáltatás osztható vagy oszthatatlan volta szempontjából. Nem lehet szó osztható
szolgáltatásról, ha a fél kizárta a részteljesítés lehetőségét, vagy pedig a szolgáltatás
természete, az ügy körülményei szerint a jogosult szerződési érdekét csak az egész
szolgáltatás egyidejű teljesítése elégíti ki.
3.	A Javaslat a szerződések teljesítésének szabályai között, tartalmilag a Ptk. (233. §)
rendelkezéseivel egyezően, de kiegészítésekkel és pontosításokkal rendezi a harmadik
személy javára szóló szerződést. Változatlanul érvényesül, hogy a harmadik személy -
ha közvetlenül jogosult a kötelezettség teljesítését követelni - a javára kikötött joggal
attól kezdve rendelkezik, hogy őt a szerződésből folyó jogáról valamelyik fél értesítette;
a harmadik személy részéről külön elfogadó nyilatkozatra nincsen szükség. Ha azonban
a harmadik személy mégis értesíti a jogosultat vagy a kötelezettet, hogy a javára
kikötött jogot elfogadja, ez azzal jár, hogy a jogosult ezt követően a harmadik személyt
a teljesítéshez való jogától nem foszthatja meg. Ugyanilyen joghatálya van, ha a
harmadik személy a jogosulttól olyan értesítést kapott, amely szerint a javára kikötött
jog visszavonhatatlan. A harmadik személynek a jogosultságot külön elfogadnia tehát
nem kell; ugyanakkor elfogadni nem is köteles, a javára kikötött jogot visszautasíthatja.
Ilyenkor a szerződés teljesítéséhez fűződő jog a javára szerződött felet illeti meg.
582
X. Cím
A szerződésszegés
A szerződés megszegésére vonatkozó szabályok körében rendszertani, szerkezeti
szempontból változást jelent, hogy a szerződésszegés közös szabályait a Javaslat a
szerződésszegésre vonatkozó rendelkezések élére helyezi, és csak ezután következnek a
szerződésszegés egyes esetei. Ez utóbbiak között szerepelnek sorrendben: a kötelezett
késedelme, a jogosult átvételi késedelme, a hibás teljesítés, és végül a teljesítés
lehetetlenné válása, a teljesítés megtagadása és a vállalt jognyilatkozat megtételének
elmulasztása.
XXII.	Fejezet
A szerződésszegés általános szabályai
1.	A szerződésszegés általános szabályai kettős szerepet játszanak: e normák szerint
ítélendők meg a külön nem nevesített szerződésszegések, és ezek a rendelkezések
alkalmazandók a nevesített szerződésszegésekre is akkor, ha az adott szerződésszegés
külön szabályai nem írnak elő eltérő rendelkezéseket. Mindkét szerep világosabban jut
kifejeződésre, ha az általános szabályok a Cím élére kerülve megelőzik a különös
szerződésszegések speciális normáit.
A szerződésszegések általános szabályai között a Javaslat módosított formában tartja
fenn a felelősségkizáró és felelősségkorlátozó szerződéses kikötés semmisségére
vonatkozó szabályt. Elhagyja a Ptk. 316. §-ában foglalt azt a szabályt, amely a
szerződésszegési igény fenntartásához jogfenntartó nyilatkozatot kívánt meg arra az
esetre, ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja. Egy ilyen szabály
fenntartása - a kockázatok egyoldalú telepítése miatt - annak ellenére indokolatlan,
hogy a Javaslat szerződési rendelkezései tudatosan a piacgazdaság szigorúbb
követelményeit tartják szem előtt. A sérelemből eredő igényérvényesítéshez a
törvényből fakadó jogot nem szükséges külön jognyilatkozattal fenntartani;
ellenkezőleg: az igény elvesztéséhez kell külön joglemondó nyilatkozat. Ha pedig a
teljesítés elfogadása adott esetben a szerződésnek ráutaló magatartással történő
módosításaként fogható fel, a követelést ezen a címen el lehet utasítani. Egészen
kivételesen elképzelhető az is, hogy a jogosult magatartása a jóhiszeműség és tisztesség
követelményébe ütközik, és akkor erre hivatkozva lehet a jogosult követelését
elutasítani.
2.	A Javaslat meghatározza a szerződésszegés fogalmát. A bevezető szabály
egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy nemcsak a törvényben nevesített magatartások
vagy körülmények valósíthatnak meg szerződésszegést, hanem bármilyen magatartás
(akár tevés, akár mulasztás), amely azt eredményezi, hogy a szerződés egyáltalán nem,
vagy nem a tartalma szerint megy teljesedésbe. A szerződés megszegését
eredményezheti tehát a szerződés bármely tartalmi elemének bármilyen magatartással
megvalósuló sérelme.
A szerződésszegés ténye független attól, hogy a szerződésszegő fél magát kimentette-e
vagy sem; a kimentés a szerződésszegés szankciói szempontjából releváns. A
kimentésre vonatkozó általános szabályt a Javaslat - tartalmilag lényegesen
megváltoztatva, de rendszertani szempontból a Ptk.-hoz hasonlóan - a
szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályánál mondja ki. A
583
szerződésszegés szankciói arra adnak választ, hogy milyen jogokat érvényesíthet a
sértett fél szerződésszegő partnerével szemben, ha ez utóbbi olyan okból, amelyért ő
viseli a kockázatot, nem szerződésszerűen teljesít. A szerződésszegés szankciórendszere
a Javaslatban több szinten, az általánostól a különös felé haladva egymásra épül. A
mindenfajta szerződésszegésre kiható törvényi feltételek a szerződésszegés általános
szabályai között találhatók; ezektől az egyes nevesített szerződésszegési esetekre
vonatkozó rendelkezések eltérhetnek; és mindezek kiegészülhetnek az egyes
szerződéstípusok körében található szankciókkal. A minden szerződésszegés esetén
elvileg alkalmazható, ebben az értelemben általános szerződésszegési
jogkövetkezmények a következők: a teljesítés követelése, visszatartási jog gyakorlása,
meghatározott feltételek beállta esetén: elállás (azonnali hatályú felmondás) és -
ugyancsak meghatározott feltételek mellett - kártérítés.
A szerződésszegés jogkövetkezményeinek feltételeinél a Javaslat érvényesíti azt az
elvet, amely arányosságot követel meg a sérelem jellege, nagysága és a szankció között.
Ha a szerződésszegésnek csak enyhébb következményei vannak, a sértett fél sem élhet
drasztikus jogkövetkezményekkel. A szerződésszegésnek azok a jogkövetkezményei,
amelyek nem zárják ki egymást, együttesen is érvényesíthetők. Együttesen
érvényesíthető például adott esetben a szerződéstől való elállás és a kártérítés; kizárják
viszont egymást a teljesítés követelése és az elállás.
Az is lehetséges, hogy a fél az érdeksérelmét nem a szerződésszegés
jogkövetkezményeivel orvosolja, hanem erre más jogintézményt vesz igénybe, például a
szerződés megtámadásával annak érvénytelenségét állapíttatja meg. A Ptk.
joggyakorlata is ismer olyan eseteket, amikor a fél az egymással „konkuráló jogcímek”
(például: a szerződés megtámadása tévedésre vagy feltűnő értékaránytalanságra
hivatkozva; vagy: a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek alkalmazása, esetleg a
tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatti kártérítés) közül választva az adott
esetben számára előnyösebb jogokat gyakorolja. A Javaslat a törvény szintjén is
biztosítja meghatározott jogkövetkezmények együttes alkalmazását és a konkuráló
jogcímek közötti választás lehetőségét. Ez utóbbi esetben a jogosultnak a követelés
jogcímét egyértelműen meg kell jelölnie. A konkuráló jogcímek közül a választási jog
gyakorlása azt is jelenti, hogy a követelést a bíróság csak a megjelölt jogcím szerint - és
ne más jogcímen - bírálja el.
3.	Az európai kontinentális jogrendszerek általánosan elismerik a sértett félnek a
természetbeni teljesítéshez való jogát. A teljesítés követeléséhez való jog azonban nem
korlátlan, számos kivétel ismeretes a kontinentális jogokban is. A Javaslat ugyan nem
ad tételes felsorolást ezekről, de külön rendelkezés nélkül is nyilvánvaló, hogy kizárt a
teljesítés, ha az fizikai vagy jogi okból lehetetlenül, vagy egyébként jogellenes lenne.
Nem fér össze továbbá a teljesítés követelésével az sem, ha a jogosult fedezeti ügyletet
alkalmazott, mivel a fedezeti ügylet éppen a teljesítést helyettesíti. A Ptk.-hoz hasonlóan
a Javaslat sem engedi meg természetbeni teljesítés követelését akkor sem, ha ez a
kötelezett számára aránytalanul súlyosabb terhet jelentene, mint amennyi előnyt a
jogsérelem természetbeni orvoslása a jogosult számára nyújtana. Az érdeksérelem
természetbeni orvoslásának az arányosság elve mind a késedelem, mind a hibás
teljesítés körében határt szab. Nincs viszont akadálya annak, hogy a jogosult a
személyhez kötött szolgáltatás természetbeni teljesítését követelje a kötelezettől, mivel
ez éppúgy kikényszeríthető, mint bármely más szolgáltatás.
A természetbeni teljesítés követeléséhez kapcsolódik a jogosultnak az a joga, hogy
bármely szerződésszegés esetén a szerződésszerű teljesítésre megfelelő póthatáridőt
584
tűzzön. Ha a póthatáridő is eredménytelenül telik el, általában ez a szerződésszegést
önmagában is súlyossá teszi, ezen túl pedig az egyes nevesített szerződésszegési
esetekben a póthatáridő elmulasztásához további, külön jogkövetkezmények
kapcsolódnak
4.	A Javaslat a szerződésszegés általános jogkövetkezményeként kezeli a visszatartási
jog gyakorlását: a jogosult a szerződésszerű teljesítésig a saját esedékes szolgáltatását
bármely szerződésszegés esetében visszatarthatja. A szolgáltatás visszatartása nem
végleges, hanem átmeneti állapot: csak az alapul szolgáló ok fennállásáig vagy addig
jogszerű, amíg a másik fél megfelelő biztosítékot nem nyújt. A visszaélések elkerülése
érdekében a szolgáltatását jogszerűen visszatartó személy eljárására a Javaslat a
megbízás nélküli ügyvitel szabályait rendeli alkalmazni.
5.	A szerződésszegés miatti elállás feltételeit a nevesített szerződésszegések esetében a
Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - külön-külön (például a kötelezetti késedelem, vagy a
hibás teljesítés jogkövetkezményei között) meghatározza. Általános szabályként pedig -
elsősorban a nem nevesített szerződésszegésekre tekintettel - kimondja, hogy a
jogosultnak akkor van joga az elállásra, ha a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke a
szerződésszegés következtében megszűnt.
Az elállás a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szünteti meg.
Ennél fogva a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, vagyis a szerződéstől elálló fél
követelheti az általa teljesített szolgáltatás visszatérítését, és maga is köteles visszaadni
az esetleg kapott szolgáltatást. Az eredeti állapot helyreállítása azonban - az
érvénytelenség jogkövetkezményeivel azonos módon - csak akkor alkalmazható, ha a
szerződéskötéskor fennállott helyzet természetben visszaállítható, vagyis mindkét fél
képes természetben visszatéríteni a számára teljesített szolgáltatást. Irreverzibilis
szolgáltatás esetében az eredeti állapot helyreállítására nincs mód, ezért a jogosult a
szerződésszegés miatt elállás helyett azonnali hatályú felmondással élhet. Ilyenkor a
felek közötti elszámolás az érvénytelenséghez hasonlóan történik.
6.	A Javaslat tételesen szabályozza az üzleti gyakorlatban rendszeresen alkalmazott és a
judikatúrában általánosan elismert fedezeti szerződést: a fedezeti vételt és a fedezeti
eladást. Megfelelő időpontban és megfelelő ellenérték mellett fedezeti szerződést köthet
a jogosult elállás (vagy azonnali hatályú felmondás) esetén, és - kártérítés formájában -
követelheti a szerződésszegő kötelezettől az eredeti és a fedezeti szerződés ellenértéke
közötti különbséget és a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségeit.
7.	A Ptk. - a 318. § utaló normája segítségével - egységesen szabályozza a
szerződésszegéssel és a szerződésen kívüli magatartással okozott károkért való
felelősséget. A Ptk. egységes kártérítési rendszere kiterjed mind a felelősség alóli
kimentés (XXIX. Fejezet), mind a kár megtérítésének szabályaira (XXXI. Fejezet). Ez
az elegáns egységes megoldás gyakorlati előnyökkel is jár: a deliktuális és a
kontraktuális kártérítési felelősségi tényállások között esetleg felmerülő elhatárolási
kérdéseknek nincs gyakorlati következménye.
a)	A Javaslat mindezen előnyök ellenére két döntő ponton szakít a Ptk. egységes
kártérítési jogi rendszerével. Eltérő alapra helyezi a kimentést a szerződésszegési és a
szerződésen kívüli kártérítési felelősség esetében, és ugyancsak különböző szabályokat
állapít meg a kártérítési jog e két területén a megtérítendő kár feltételeinél. A
koncepcionális változásnak az az oka, hogy a kártérítési felelősségnek eltérőek a
gyökerei szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartás és szerződésszegésnél
esetében. Deliktuális felelősség esetében a károkozó és a károsult között a károkozó
magatartást megelőzően egy abszolút szerkezetű jogviszony létezik, és egy
585
tartózkodásra kötelező tiltó norma megsértése hozza létre a relatív szerkezetű
kárkötelmet. Kontraktuális felelősség esetében viszont a károkozást megelőzően is
fennáll egy relatív szerkezetű jogviszony a felek között: a szerződés, amely
meghatározza a felek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit. Itt a károkozó
magatartás a szerződésben vállalt kötelezettség megszegése. Az eltérő kiinduló
helyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen.
Deliktuális felelősségnél a károkozás általános tilalma (a neminem laedere elve)
szenved sérelmet, és a magatartást (bármely magatartást) éppen az teszi jogellenessé,
hogy káreredmény kapcsolódik hozzá. Kontraktuális felelősségnél viszont a károkozó
magatartás egy szerződésben önként vállalt kötelezettség megszegését jelenti. A
szerződéses jogviszony a kárkötelem alanyait, a károkozó és a károsult személyét is
behatárolja: a károkozó a kárt nem általában „másnak”, hanem a „másik szerződő
félnek” okozza. Lehetséges, hogy ugyanaz a magatartás a szerződéses jogviszonyon
kívül is kárt okoz (a kivitelezési vagy a gyártási hiba például nemcsak a szerződéses
partnernek okozhat kárt), és ilyenkor a károkozás a deliktuális felelősség szabályai
szerint ítélendő meg. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség azonban
mindenképpen szerződéses kötelezettségvállalást és annak megszegését tételezi fel. A
döntő különbség tehát az, hogy a kontraktuális felelősséget egy önként, tudatosan,
átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettségvállalás megszegése alapozza meg; ez a
feltétel a deliktuális kárfelelősség esetében hiányzik. Az egyéb feltételek
vonatkozásában: a kár beállta és az okozati összefüggés tekintetében a két felelősségi
terület elvileg azonosnak tekinthető.
A kontraktuális és a deliktuális kárfelelősség kiinduló alapjában mutatkozó különbség
következményeit a Javaslat az említett két vonatkozásban vonja le. Egyrészt a
szerződésszegési kártérítési felelősség szabályozásánál megszigorítja a szerződésszegő
fél kimentését, elszakítva azt a deliktuális felelősség körében változatlanul megtartott
felróhatósági (vétkességi) elvtől. Másrészt a szerződésszegő fél által a
szerződésszegéskor előrelátható károkra korlátozza a megtérítendő következménykárok
és az elmaradt haszon mértékét. A két változtatás szorosan összefügg egymással. A
megszigorított, objektív alapú kimentés és a kártérítés nagyságának korlátozása
egészséges egyensúlyi helyzetet teremt a vagyoni forgalomban a szerződő felek közötti
kockázatmegosztás terén. E két alapvető ponton kívül a Javaslat is megtartja a
kártérítési felelősségi jog egységét.
b)	A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alóli kimentés szabályozásánál
a törvénynek a kockázatok felek közötti helyes elosztását kell megoldania. A Javaslat
modelljéül szolgáló üzleti viszonyokban a felelősség megállapításánál a merőben
szubjektív szempontok egyébként sem igazán használhatók. A hagyományos felelősségi
értékelés a felróhatóság (vétkesség) középpontba állításával individuális emberi hibát,
magatartási rendellenességet feltételez. Az üzleti viszonyokra jellemző nagyszámú,
egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényező közül azonban igen nehéz
kiválasztani a releváns magatartásokat, és azok között ugyancsak problematikus
értékelni az esetleges emberi hibák szerepét és súlyát. E helyett abból helyes kiindulni,
hogy valamely tevékenység üzletszerű folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent,
és az esetleges konfliktus feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a
tevékenységgel együtt járó kockázat telepítése útján célszerű. A magánjogi
szerződéseknél a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése tehát elsősorban
kockázatelosztást, és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell, hogy jelentse. Ez a
megközelítés a nem kifejezetten üzleti szerződések körében is megfelelő, általában itt is
586
helyes tehát a szerződésszegésért megállapítandó kártérítési felelősség alóli kimentés
elszakítása a felróhatósági (vétkességi) elvtől. Ezért a Javaslat a károkozó kimentési
lehetőségét - néhány helyen, például az ingyenes szerződéseknél, kivételt téve - nem
üzleti szerződési viszonyokban is megszigorítja.
A Javaslat felfogása szerint a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem
szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél
igyekezetének függvénye. A másik fél a kárának megtérítésére tarthat igényt akkor is,
ha a szerződésszegő történetesen úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában
elvárható. A szerződéses vállalás megszegése miatt ennél szigorúbb kimentési mércét
kell alkalmazni, mert a másik fél jogos ügyleti várakozásai a szerződésszegés folytán
meghiúsultak. Ezt a bírói gyakorlat már évtizedekkel ezelőtt felismerte. A
szerződésszegéssel okozott károk megítélésénél (különösen gazdálkodó szervezetek
viszonyában) az 1970-es évek óta fokozatos szigorítás figyelhető meg. A bíróságok a
Ptk. 339. §-ának kimentési klauzuláját - legalábbis a vagyoni forgalom professzionális
szereplőinek szerződésszegése esetén - szigorúan, objektivizálva értelmezik, azaz
gyakorlatilag csak elháríthatatlan külső körülmény bizonyítása esetén ismerik el a
felróhatóság hiányát. A Javaslat ezt a szigorító tendenciát kívánja normatív formába
önteni, elszakítva a szerződésszegéssel okozott károkozásért való felelősséget a
felróhatósági (vétkességi) elvtől. Természetesen szerződésszegés esetében sem lehet
abszolút a kártérítési felelősség, a szerződésszegő félnek biztosítani kell megfelelő
kimentési lehetőséget. A Javaslat nemzetközi példák alapulvételével fogalmazza meg a
kimentési klauzulát, és három feltétel együttes (konjunktív) meglétét kívánja meg. A
bizonyítási terhet a Javaslat mindhárom kimentési feltétel tekintetében a szerződésszegő
félre helyezi.
ba)	Elsőként azt kívánja meg a Javaslat a szerződésszegés miatt bekövetkezett kárért
való felelősség alóli mentesüléshez, hogy a károkozó körülmény a szerződésszegő fél
ellenőrzési körén kívül merüljön fel. Ellenőrzési körön kívüli, azaz a szerződésszegő fél
által nem befolyásolható az a körülmény, amelyre a fél nem képes hatást gyakorolni.
Ezeket a körülményeket természetesen nem lehet tételesen felsorolni, de bizonyos
típusokat ki lehet emelni. Ilyen körülménynek tekinthetők mindenekelőtt a vis maior
hagyományos esetei. A fél ellenőrzési körén kívülinek tekinthetők tehát a természeti
katasztrófák: földrengés, tűzvész, járvány, aszály, fagykár, árvíz, szélvihar,
villámcsapás stb., továbbá bizonyos politikai-társadalmi események: mint például
háború, forradalom, felkelés, szabotázs, közlekedési útvonal (repülőtér) lezárása. Ide
sorolhatók ezen kívül meghatározott állami intézkedések: behozatali-kiviteli tilalmak,
devizakorlátozások, embargó, bojkott és hasonlók. Ebbe a körbe tartozhatnak adott
esetben súlyos üzemzavarok, valamint a szerződésszerű teljesítést lehetetlenné tevő
radikális piaci változások (mint drasztikus árrobbanás, a fizetés pénznemének rendkívüli
meggyengülése stb.). A másik oldalról közelítve, nem minősül a szerződésszegő fél
ellenőrzési körén kívül lévő oknak a saját üzemi rend szervezési vagy egyéb zavara, a
fél alkalmazottainak magatartása, piaci beszerzési nehézségek és hasonlók. A
bíróságnak a konkrét eset összes körülményeit mérlegelve kell állást foglalnia abban a
kérdésben, hogy a fél ellenőrzési körén kívül eső körülményként merült-e fel a
szerződésszerű teljesítés akadálya.
bb)	A kimentés második feltételeként támasztja a Javaslat, hogy a szerződésszegő fél
számára a saját ellenőrzési körén kívül felmerülő körülmény a szerződéskötés idején
objektíve ne legyen előre látható. Nem ad tehát alkalmat a kártérítési felelősség alóli
mentesülésre a fél ellenőrzési körén kívül felmerülő teljesítési akadály sem, ha azzal
587
(például a közlekedési útvonal lezárásával vagy az állami intézkedéssel) a
kötelezettséget vállaló félnek a szerződés megkötéskor objektíve, azaz a szerződésszegő
fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve, számolnia kellett.
bc)	Harmadik konjunktív feltétele a kimentésnek, hogy nem volt elvárható, hogy a fél a
szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje, vagy annak kár-
következményeit elhárítsa. Míg az előző feltételt, azaz az akadály előreláthatóságát a
Javaslat a szerződéskötés időpontjában rendeli vizsgálni, addig ez a harmadik feltétel a
szerződésszegés időpontjában vizsgálandó.
c)	A Javaslat a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki.
Ez azt jelenti, hogy a megtérítendő kár elvben mind a szolgáltatásban keletkezett kárt
(„tapadó kárt”), mind a jogosult egyéb vagyonában bekövetkezett kárt
(következménykárt), mind pedig a jogosult elmaradt hasznát magában foglalja.
Előreláthatósági klauzula felállításával korlátok közé szorítja ugyanakkor a Javaslat a
megítélhető következménykárokat és az elmaradt jövedelmet (lucrum cessans).
A szerződésszegés következtében ténylegesen felmerülő kárral, azaz a szerződésszegés
következményeinek elhárításához szükséges indokolt költségeivel, a fedezeti vétel
(vagy fedezeti eladás) kárkövetkezményeivel, hibás teljesítés esetén a szolgáltatás
hibájában álló kárral stb. - mint lehetséges kárral - a szerződésszegő félnek mindig
számolnia kell. Ebben a körben az előreláthatósági klauzula nem jut tehát szerephez.
A következménykárokkal kapcsolatban és az elmaradt haszon tekintetében a bírói
gyakorlat eddig is állított fel korlátokat, és tett kivételeket a teljes kártérítés elve alól.
Ehhez a bírósági ítéletek különböző módszereket alkalmaznak. Néha a bizonyítottság
hiányával indokolják a jogosult által érvényesített kárigény részleges elutasítását, más
esetekben az okozati összefüggés hiányát hozzák fel döntésük indokaként. A kártérítés
mértékének behatároló szempontjaként különösen gyakran szerepel az oksági kapcsolat
megszakadása. Ezt természetesnek találhatjuk, mivel a kárkövetkezmények láncolata
elvileg végtelen, és a bíróság - a teljes kártérítés elvének fenntartása mellett - az
okozati lánc elvágásával szoríthatja keretek közé a ténylegesen megtérítendő kárt. Az
okozatosság határainak megvonásával történő felelősségmérséklés elsősorban az ún.
adekvát okozatosság elvének alkalmazásával történik. A bírói ítéletek nem ritkán egyéb
módon (például a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés „laza”
voltára, távolságára, nem „döntő” vagy nem lényeges jellegére stb. hivatkozással)
szakítják meg az okozati összefüggést a szerződésszegés és a következménykárok,
illetve az elmarad haszon között.
A Javaslat a szerződésszegéssel okozott kár mértékének reális határok közé szorítására
vonatkozó törekvéseket előreláthatósági klauzula felállításával kívánja segíteni. Az
előreláthatósági klauzula bevált, nemzetközi egyezményben (Bécsi Vételi Egyezmény)
és modell-törvényekben is alkalmazott jogi eszköz a szerződésből eredő piaci és egyéb
kockázatoknak a szerződő felek közötti igazságos megosztására. Ösztönzi a szerződő
felet arra, hogy a szerződéskötéskor szükség szerint tájékoztassa partnerét egy esetleges
szerződésszegés várható kárkövetkezményeiről, különösen a lucrum cessans és a
lehetséges következménykárok nagyságáról. Ha ugyanis az általa előre látott, de a
másik fél által nem ismert kockázatról nem ad tájékoztatást, a bekövetkező kárt neki
kell viselnie. Az előreláthatósági korlát fő célja a szokatlan, előre nem látható,
rendkívüli és ezért előre nem is kalkulálható károk kizárása. Az adott szerződés
szokásos következményeit lényegesen meghaladó károk kockázatát rendszerint
kizárólag a szerződő partner figyelemfelhívása alapján ismerheti meg a fél. És a károk
kockázatának ismeretében hozható reális döntés a szerződés megkötéséről és annak
588
feltételeiről: az ellenszolgáltatásról, az esetleges felelősségkorlátozásról, illetve
biztosítási szerződés kötéséről stb. Az előreláthatósági klauzula rugalmas eszköz a bíró
kezében a szerződésszegés következtében előállott elmaradt hasznok és a
következménykárok felek közötti megosztásához, és jobban illik a szerződési jogi
szemlélethez, a piaci megfontolásokhoz, az üzleti gondolkodásmódhoz. El kell ismerni,
hogy az egyik fél által sem előrelátható károk kockázata a Javaslat megoldása mellett is
a károsult félnél marad. Ez a következmény azonban nem az előreláthatósági klauzula
hibája, hanem a kárveszélyviselés általános elvéből következik.
Az előreláthatósági klauzula alkalmazása azt jelenti, hogy a következménykárok és az
elmaradt haszon megtérítendő összege nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a
szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott, vagy amelyet
előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a
szerződésszegés lehetséges következményeiről az említett időpontban tudott vagy
tudnia kellett. Magától értetődő, hogy az előreláthatósági klauzula alkalmazására sor
kerül akkor is, ha az elmaradt vagyoni előnyt, illetve következménykárt -
szerződésszegéssel okozott - személyhez fűződő jogsértés idézi elő.
A megtérítendő kár meghatározásához előírt előreláthatóság más kritérium, mint a
felelősség alóli kimentés egyik feltételeként meghatározott előreláthatóság. A
megtérítendő kár meghatározásánál az előreláthatóság követelménye kizárólag a
szerződő partnernél esetlegesen bekövetkező kárra és annak nagyságrendjére
vonatkozik. Nem fogja tehát át magát a szerződésszegést vagy annak lehetőségét és a
felelősség további előfeltételeit: az okozati összefüggést és a kimentés három elemét. A
felelősség alóli kimentés egyik feltételét képező előreláthatóság és a megtérítendő kár
mértékét behatároló előreláthatóság tehát két különböző dologra vonatkozik: az előbbi a
szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményre, az utóbbi a szerződésszegés által a
jogosult jövedelem-kiesésére és esetleges következménykáraira.
A Javaslat az előreláthatóság fogalmát itt is ugyanúgy objektív értelemben használja,
mint a kimentéssel kapcsolatban. Ennek megfelelően az előreláthatósági követelményt
nem a konkrét szerződésszegőre, hanem egy hasonló helyzetben lévő személyre
vonatkoztatva kell érteni. A szerződést megszegő fél felelőssége ezért nemcsak az általa
ténylegesen előre látott károkra terjed ki, hanem mindarra, amit egy, az ő helyében
ésszerűen és gondosan eljáró személy előre látott volna. Ebbe a körbe tartozik mindaz,
amit a jogosult a szerződéskötést megelőzően a szerződéssel kapcsolatban a kötelezett
tudomására hozott, különösen a szerződéshez fűződő elvárásai, az áru vagy más
szolgáltatás felhasználási módja és célja, egy speciális üzleti helyzet stb. Mindebből
következik, hogy az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a
szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie. A konkrét szerződés szokatlan
kockázatát viszont a szerződésszegő félnek csak akkor kell viselnie, ha az adott
kockázatot a szerződéskötés időpontjában ténylegesen ismerte, előre látta. Az
előreláthatóság követelménye nem megy el odáig, hogy a szerződő félnek a várható
kockázatot részleteiben, a kárkövetkezmények összegszerűségére kiterjedően ismernie
kelljen. Elegendő, de egyben szükséges is viszont, hogy a fél felismerhette: egy
esetleges szerződésszegése milyen jellegű és milyen nagyságrendű kárt idézne elő.
A kárkövetkezmények és kockázatok előreláthatósága szempontjából a szerződéskötés
időpontja mérvadó. Ebben az időpontban tud ugyanis dönteni a szerződő fél a
szerződéses kötelezettségvállalásról és annak részlet-feltételeiről. A szerződéskötés után
nyert információk csak akkor befolyásolhatják a szerződésszegő fél felelősségét, ha a
felek a szerződést is ennek megfelelően módosítják.
589
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a károsultat terheli a bizonyítási kötelezettség arra
vonatkozóan, hogy a szerződésszegő fél a szerződésszegés kárkövetkezményeit
mennyiben látta előre, illetve kellett, hogy előre lássa. Mivel a megtérítendő kár (és
azon belül annak mértéke) a szerződésszegő fél felelősségének egyik alapvető
előfeltétele, bizonyítása a kárt szenvedett szerződő fél terhére esik. Az előreláthatósági
klauzula céljának megvalósulása is ezt a megoldást kívánja meg. Ahhoz ugyanis, hogy a
későbbi szerződésszegő fél a szerződés megkötésekor megalapozottan és tudatosan
tudjon a kockázatvállalás ügyében állást foglalni, mindenekelőtt a későbbi károsultnak
kell őt megfelelő ténybeli (ismeretbeli) helyzetbe hoznia. Neki kell megfelelő
tájékoztatás formájában gondoskodnia arról, hogy szerződő partnere a várható károk
kockázatának minél pontosabb ismeretében tudjon dönteni a kockázat vállalásáról, a
kockázatvállalás áráról, esetleg a kockázatnak biztosítással történő kivédéséről.
Azt a felet, aki a szerződést szándékosan szegi meg (például másnak adja el a
leszerződött árut), a Javaslat nem védi az előreláthatósági klauzulával, neki a jogosult
teljes kárát meg kell térítenie.
8.	A Ptk.-tól eltérően a Javaslat nem bízza a gyakorlatra annak a kérdésnek a
megválaszolását, hogy miként kell megítélni a szerződésszegéssel okozott kárért való
felelősséget, ha a szerződésszegés egyben deliktuális felelősségi tényállást, tipikus
esetben veszélyes üzemi felelősségi tényállást is megvalósít. Ilyen „kettősfedelű”
káresemény következik be például akkor, ha gépjárművel, vasúton vagy más fokozott
veszéllyel járó tevékenységgel teljesített személyfuvarozási szerződés keretében
balesetet szenved az utas.
A Javaslat egyértelműen kizárja az igények kumulációját: a jogosult kártérítési igényét a
kötelezettel szemben csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség
szabályai szerint érvényesítheti. A Ptk. bírói gyakorlata és a korábbi jogirodalom
ellentétes álláspontot fogadott el, alapvetően a veszélyes üzemi felelősség szigorított
kimentési mércéjére és a károsultra emiatt kedvezőbb eredményére tekintettel. A
Javaslat szerint azonban a kontraktuális kártérítési felelősség annyira közel kerül az
üzembentartó felelősségéhez, hogy a választásnál és a döntésnél ez a mozzanat nem
jelenti a mérleg nyelvét. Egy adott káreset megítélésénél mind a kimentés, mind a
megtérítendő károk tekintetében ugyanarra az eredményre lehet jutni: a kimentés
feltételrendszere szinte azonos, a szerződésszegési felelősségé még szigorúbb is; az
előreláthatósági klauzula a deliktuális felelősségi rendszerben is alkalmazható az
okozatossági lánc elvágására; sőt itt elvileg még a méltányosságból történő mérséklés
lehetősége is nyitva van. Nincs értelme tehát, hogy a törvény kiemelje a tényállást
természetes közegéből: a szerződéses viszonyból.
9.	A Javaslat mind a kimentés feltételei, mind a megtérítendő károk körét tekintve
szétválasztja a szerződésszegési és a szerződésen kívüli kártérítési felelősség rendszerét.
Ennek nem kívánatos (de tudatosan vállalt) következménye az, hogy a deliktuális és a
kontraktuális kártérítési felelősségi tényállások között esetleg felmerülő elhatárolási
kérdéseknek érdemi gyakorlati következménye lehet. Ilyen helyzet áll elő például abban
az esetben, amikor a jogosultnak a szolgáltatáson kívüli vagyonában a teljesítés kapcsán
(például az áru leszállítása során) következik be kár, és azt kell minősíteni. Noha
ilyenkor lényegében az oltalmi (és nem a szerződési) érdek sérelme következik be, a
Javaslat kizárólag a szerződésszegési kártérítési szabályok alkalmazását engedi meg, a
deliktuális szabályok érvényesülését egyértelműen kizárja. A Javaslat ezzel a
megoldással el akarja kerülni, hogy adott esetben különböző felelősségi rendszerben
590
kelljen megítélni ugyanazon káresemény következményeit attól függően, hogy a
jogosult szerződési vagy oltalmi érdeke sérül.
10.	Ingyenes szerződések tekintetében figyelembe kell venni, hogy a felek nem
kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak egymásnak, és az ingyenesség ténye a felelősség
enyhítését indokolja. Még az ingyenesség sem jogosítja fel azonban a kötelezettet arra,
hogy szándékos magatartásával vagy a szolgáltatással kapcsolatos lényeges információ
visszatartásával kárt okozzon a szolgáltatás tárgyában. A Javaslat az így okozott
károkért felelőssé teszi az ingyenes szolgáltatás kötelezettjét. A jogosult vagyonában az
ingyenes szolgáltatással okozott károkért pedig a felróhatósági felelősség kimentési
mércéje szerint felel a kötelezett. Ezekkel a szabályokkal a Javaslat érdemben és
általánosított formában a Ptk.-nak az ajándékozási szerződésre adott szabályát tartja
fenn.
11.	A kockázatok arányos megosztása azt kívánja meg, hogy a kötelezett feleljen az
általa a szerződés teljesítése érdekében igénybe vett közreműködőért. A Javaslat
fenntartja a közreműködő Ptk.-ban adott meghatározását; azt a személyt tekinti
közreműködőnek, akit a szerződő fél a kötelezettsége - egészének vagy egy részének -
teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához szerződéssel vesz igénybe. A Javaslat szerint is a
szerződő fél a közreműködője károkozásáért szerződő partnerével szemben úgy felel,
mint saját eljárásáért, vagyis a közreműködő által okozott kárért fennálló felelősség alól
ugyanúgy mentheti ki magát, mint saját károkozása esetén. Ezt a tételt mondja ki a Ptk.
(315. §) is. Személyes szolgáltatási kötelezettség esetén a kötelezett csak a jogosult
hozzájárulása esetén vagy a jogosult károsodástól való megóvása érdekében vehet
igénybe közreműködőt. Szigorúbb a felelősség, ha a kötelezett nem volt jogosult
közreműködőt igénybe venni. Ilyen esetben a kötelezettnek minden olyan kárt meg kell
térítenie, amely közreműködő igénybevétele nélkül nem következett volna be. Ebben a
szabályban a Javaslat a Ptk.-nak egyes szerződéstípusoknál (vállalkozásnál,
megbízásnál stb.) alkalmazott tételét általánosítja.
Ugyancsak a kockázatok arányos megosztása kívánja meg, hogy a kötelezett ne
tartozzék helytállni a vele szerződéses kapcsolatban nem álló (de az ő szolgáltatásában
megjelenő teljesítményt nyújtó) további harmadik személyekért. A Javaslat ezért nem
kívánta a közreműködő fogalmának tágításával a szerződési láncolatból eredő
kockázatot a harmadik személy teljesítményét a szolgáltatásába beépítő kötelezettre
telepíteni. Egy ilyen megoldás ellen szólna önmagában az a körülmény, hogy a Javaslat
szigorítja a szerződésszegésért (és ezzel a közreműködőért fennálló) kártérítési
felelősség alóli mentesülés feltételeit. És ugyancsak a fogalom szélesítésével szemben
kell értékelni azt is, hogy a kötelezett megtérítési igénnyel - a jogviszonyok áttörésének
lehetősége hiányában - a Javaslat szerint is csak közvetlen elődjével szemben léphet fel.
A jogosultnak ugyanakkor lehetősége van a szerződésszegést okozó harmadik személy
ellen fordulni. Az esetek egy részében a termékfelelősség címén támaszthat kártérítési
igényt a gyártóval (importálóval, forgalmazóval) szemben, más esetekben az általános
deliktuális felelősség alapján léphet fel a tényleges károkozóval szemben. A fogyasztót
-	ezeken a lehetőségen kívül - segíti a Javaslat azzal is, hogy bevezeti a
termékszavatosság intézményét.
A Javaslat a közreműködőjéért helytálló kötelezettnek visszkereseti igényt biztosít.
Megtérítési igény addig illeti meg a kötelezettet közreműködőjével szemben, ameddig
neki a jogosulttal szemben a közreműködő szerződésszegése miatt helyt kell állnia.
12.	Oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés szükségképpen az
egész szerződésre kihat, így a jogkövetkezmények az egész szerződésre nézve beállnak.
591
A szerződésszegésből eredő jogok az egész szerződésre gyakorolhatók, ha a szolgáltatás
oszthatatlan teljesítése a szerződésből vagy egyébként a körülményekből egyértelműen
következik, így például dologösszesség értékesítésénél, vagy gazdasági egység (például
étterem, üzlet) eladásánál vagy üzemeltetési és hasznosítási jogának átengedésénél. Más
a helyzet osztható szolgáltatás esetében. Az osztható szolgáltatás jellegéből következik,
hogy az ilyen szolgáltatás egy részére kiható szerződésszegés (késedelem, hibás
teljesítés stb.) csak az érintett részre vonatkozik, kivéve, ha a jogkövetkezmények
részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sérti. Ez a helyzet akkor, ha a
jogosult szerződéses érdekét csak az egész szolgáltatás szerződésszerű teljesítése elégíti
ki.
13.	Új rendelkezésként szól a Javaslat a szerződésszegés általános szabályai között a
közbenső szerződésszegésről. A jogintézmény nem ismeretlen, az egyes szerződések
Ptk.-beli szabályai (például a vállalkozási szerződés körében) már tartalmaznak ilyen
rendelkezéseket. A közbenső intézkedés megkövetelése azonban nemcsak egyes
nevesített szerződéstípusokhoz kapcsolódhat, hanem bármilyen, akár nem nevesített
szerződésnél is jelentőséghez juthat, méghozzá mindkét szerződéses pozícióban. A
Javaslat az általánosított szabály megfogalmazásánál a jogosult késedelmének egyik
Ptk.-beli esetéből [302. § b) pont] indul ki. A közbenső intézkedési kötelezettség
kölcsönösen terheli a feleket, azt nem lehet csak a jogosult személyéhez kötni. Így
például építési szerződés esetén a jogosultnak kell biztosítani az építési engedélyt,
biztosítani kell a munkaterületet, a kötelezettnek viszont rendszerint számlát kell
kiállítania ahhoz, hogy a jogosult a vállalkozói díjat megfizethesse. A pénzkötelmeknél
pedig kifejezetten általánosnak tekinthető közbenső intézkedés a jogszabályban vagy a
szerződésben megkövetelt számlaadási kötelezettség. A közbenső intézkedés
elmulasztása a Javaslat szerint általános formában nevesített szerződésszegés.
A Javaslat a joggyakorlatban felmerült kérdésre egyértelmű választ ad, amikor rögzíti,
hogy a közbenső intézkedés elmulasztása csak abban a részben zárja ki a másik fél
szerződésszegését, amely a közbenső intézkedés elmulasztásával okozati összefüggésbe
hozható.
14.	A Javaslat a szerződésszegés közös szabályai között rendelkezik az előzetes
szerződésszegésről. Előzetes szerződésszegésnek minősül, ha a teljesítési idő lejárta
előtt, a teljesítés időszakban nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a szolgáltatást nem
fogja tudni szerződésszerűen teljesíteni. Az előzetes szerződésszegést a Ptk. a
vállalkozási szerződések körében szabályozza. A teljesítési idő előtt nyilvánvalóvá váló
késedelem vagy hibás teljesítés azonban nemcsak a vállalkozási szerződéshez, hanem
bármely olyan szerződéshez kapcsolódhat, ahol a teljesítés időben elhúzódó folyamatot
feltételez. Előzetes szerződésszegési helyzetnek minősülhet például, ha nyilvánvalóvá
válik, hogy a pénzfizetésre köteles fél - vagyoni viszonyainak jelentős megromlása,
különösen csődhelyzete folytán - a viszontszolgáltatás teljesítésére nem lesz képes,
vagy ha a szolgáltatást folyamatosan vagy időszakonként visszatérően kell teljesíteni, és
a másik fél a saját szolgáltatásával késedelembe esik.
Előzetes szerződésszegés esetén a jogosult - a konkrét helyzetnek megfelelően -
bármely szerződésszegési szankciót igénybe vehet, ideértve a visszatartás jogát is.
15.	A szerződésszegés szabályai a Javaslatban is alapvetően diszpozitívak, azoktól tehát
a felek egyező akarattal eltérhetnek, kivéve, ha az eltérést a törvény (például fogyasztó
és vállalkozás szerződésének bizonyos vonatkozásaiban) tiltja.
Elvben megengedettek a felelősségkorlátozó és a felelősségkizáró klauzulák is. Az ezek
korlátaira vonatkozó hatályos szabályok a Ptk.-ban (314. §) az ismételt
592
törvénymódosítások után is sok vitára adnak alkalmat. Ezért a Javaslat az ilyen
kikötések érvényességét a hatályos jogtól eltérően rendezi: kifejezett semmisségi
szankciót csak a szándékosan okozott károkért, továbbá az életet, testi épséget vagy
egészséget megkárosító szerződésszegésért fennálló felelősséget korlátozó vagy kizáró
klauzulákra mond ki.
XXIII.	Fejezet
Késedelem
1.	A kötelezetti késedelemre vonatkozó rendelkezések körében a Javaslat a Ptk.
szabályainak többségét fenntartja. Ezek mellett meghatározza a vállalkozások közötti
fizetési késedelemre alkalmazandó új szabályokat. E körben a Javaslat a kereskedelmi
ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, az Európai
Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelvéből fakadó jogharmonizációs
kötelezettségnek tesz eleget.
Más nevesített szerződésszegésekhez hasonlóan a kötelezett - a szerződésszegéssel
okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint - köteles megtéríteni a
jogosultnak a teljesítési késedelemmel - a szolgáltatás tárgyában és a jogosult
vagyonában - okozott kárt.
2.	A jogosulti késedelem Ptk.-beli estei közül a közbenső intézkedések (előkészítő
intézkedések, nyugta kiállítása, értékpapír visszaadása) elmulasztását a Javaslat a
közbenső szerződésszegés szabályaival rendezi. Ennek következtében a jogosulti
késedelem arra az esetre korlátozódik, amikor a jogosult felajánlott teljesítést nem
fogadja el. A jogosult késedelmének jogkövetkezményei ennek megfelelően kifejezetten
erre a szerződésszegésre szabottak: az át nem vett dolog őrzésére a kötelezett a
megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles. A Javaslat szerint teljesítésnek csak
a szerződésszerű szolgáltatás minősül, ezért a Javaslat ezt külön nem mondja ki.
Más nevesített szerződésszegésekhez hasonlóan a jogosult - a szerződésszegéssel
okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint - köteles megtéríteni a
kötelezettnek az átvételi késedelemmel okozott kárt.
XXIV.	Fejezet
Hibás teljesítés
1.	A Javaslat részben új alapokra helyezi, és részleteiben is megújítja a hibás teljesítésre
és annak jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat. A Ptk. a jótállást a szerződést
biztosító mellékkötelezettségek körében helyezi el, nem tisztázza igazán a jótállási
kötelezettség mibenlétét, és a kellékszavatossághoz képest érdemi többletet csak egy
különös kimentési körülmény felállításával ad: a felelősség alóli mentesülést annak
bizonyítása alapozza meg, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás és a
kellékszavatosság szoros összefüggése a gyakorlatban természetesen ennek ellenére sem
lehetett kétséges.
A Javaslat a hibás teljesítés egységes fogalmát alkotja meg, annak középpontjába a
szolgáltatás minőségi fogyatékosságát helyezi, és egyértelművé teszi, hogy a hibás
teljesítés szempontjából a teljesítés időpontja releváns. Ez utóbbiból okszerűen
következik, hogy nyilvánvalóan nem teljesít hibásan a kötelezett, ha a hiba oka a
teljesítést követően keletkezik szolgáltatásban. Kimondja a Javaslat azt is, hogy nincs
593
szó hibás teljesítésről, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte. (Ez
utóbbi tételből világosan kiderül, hogy a hiba jogosult általi ismerete nem csak a
kellékszavatossági jogot zárja ki, ahogy a Ptk. mondja, hanem a kártérítési igényt is.)
Az így megalkotott fogalomhoz kapcsolja a Javaslat a jogkövetkezményeket: a
kellékszavatosságot, a jótállást és a kártérítést. Ezzel egyúttal megszünteti a hibás
teljesítés két hagyományos jogkövetkezménye: a kellékszavatosság és a jótállás közötti
indokolatlan különbségeket.
Tekintve, hogy a Javaslat (a hatályos joghoz hasonlóan) a kellékszavatosság és a jótállás
szabályai közé integrálja az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelvét „a
fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól”, a
kellékszavatosság és a jótállás szabályai fogyasztó és vállalkozás szerződésében
egyoldalúan kógensek, vagyis semmis az olyan kikötés, amely a fogyasztó hátrányára
tér el. Értelemszerűen az egyoldalú kógencia nem vonatkozik a kártérítési szabályokra,
hiszen azok nem irányelvi eredetűek.
2.	A Javaslat a kellékszavatossági jogokat a Ptk. rendszerét fenntartva határozza meg. A
jogosult - a kötelezett érdekeit is figyelembe vevő törvényi keretek között - szabadon
választhatja meg az igényelt szavatossági jogot. A hatályos szabályokat tartja fenn a
Javaslat a más szavatossági jogra történő áttéréssel kapcsolatban is. A Javaslat
feljogosítja a bíróságot, hogy a jogosult kérelmétől eltérjen; fogyasztó és vállalkozás
szerződésében a bíróságot ez a jog nem illeti meg. Más szerződésben sem kötelezheti a
bíróság a kötelezettet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen minkét fél
tiltakozik.
A hibás teljesítés hatályos szabályai közül a legtöbb kritika a kellékszavatosság
határidők rendszerét illeti. A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a
kiskereskedelmi adásvételi modellre mintázott hat hónapos általános elévülési határidő
a tartós használatra rendelt dolgokra (különösen épületekre) rövid, a különböző
jogvesztő határidők szintén rendkívül szűkre szabottak, egyáltalán a jogosult számára a
határidők kezelése bonyolult és nehezen áttekinthető. A fogyasztói adásvételről szóló
irányelv tárgyi hatálya kizárólag a fogyasztási cikkekre, ingó dolgokra terjed ki, nem
tesz különbséget tartós és nem tartós fogyasztási cikkek között, a tartós használatra
rendelt dolgokra, ingatlanokra, építményekre pedig egyáltalán nem vonatkozik. Az
irányelvnek a Ptk.-ba történt beültetése ezért csak a fogyasztói adásvétel hatálya alá eső
körben érintette a szavatosság határidők rendszerét, amely a szolgáltatások széles
körében már nem működik megfelelően.
A Javaslat az eddigi hat hónapos elévülési határidőnél hosszabb, egyéves általános
elévülési szavatossági határidőt ír elő. A főszabály alól fogyasztó és vállalkozás közötti
szerződés esetében állapít meg kivételt a Javaslat, ahol az általános elévülési idő két év;
ennél rövidebb határidő csak használt dolgok esetén köthető ki, de ott is legalább egy
évet biztosítani kell. Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, akkor a
szavatossági igény bármely szerződés (nemcsak fogyasztó és vállalkozás közötti
szerződés) esetén öt éves elévülési határidő alatt érvényesíthető.
A Javaslat megszünteti a jogvesztő határidőket. A jogvesztő határidők előírásával a Ptk.
célja a kellékszavatossági igények érvényesíthetőségével kapcsolatos bizonytalan jogi
helyzet egyértelmű lezárása volt. Ez a konstrukció ugyanakkor számos problémát
idézett elő. Ezeket a bírói gyakorlat (I. sz. PED-GED) igyekezett korrigálni, de
összességében nem tudta a határidők rendszerével kapcsolatos valamennyi
bizonytalanságot megszüntetni, sőt (például a jogvesztő határidő utáni
igényérvényesítés lehetőségének megnyitásával) újakat is felvetett. A Javaslat elvi
594
kiindulási pontja, hogy jogvesztés - mint az alanyi jog elenyészését eredményező
szigorú jogkövetkezmény - előírása csak kivételes esetekben indokolt. Egy magánjogi
alanyi jog érvényesíthetőségének időbeli korlátok közé szorításához nincs szükség arra,
hogy a jogalkotó a jog megszűnését mondja ki. A hatályos jogban dogmatikai
következetlenséghez vezet továbbá, hogy a Ptk. a jogvesztő határidők rögzítése mellett
biztosítja a szavatossági igények kifogásként való érvényesíthetőségét is, noha
elenyészett alanyi jog kifogásként történő érvényesítése fogalmilag nyilvánvalóan
kizárt. A Javaslat szerinti szabályozással ezek az ellentmondások megszűnnek, a
kellékszavatossági igények érvényesítését kizárólag elévülési természetű határidők
korlátozzák. A Javaslat abból indul ki, hogy a szolgáltatott terméknek megállapítható a
természetes elhasználódás által behatárolt élettartama, aminek eltelte után már nem
várható el a kötelezettől a hiba orvoslása. S emellett az igényérvényesítés lehetőségének
az elévülés nyugvása miatti meghosszabbodásával szinte arányosan nő a hibás teljesítés
bizonyításának nehézsége.
A Javaslat nem tartja fenn a Ptk. [308. § (2) bek.] szerinti speciális állatszavatossági
határidőt. A hatvan napos határidőnek nem jogi, az igényérvényesítésre kiható, hanem
szakmai tartalma van, és az állatbetegségek lappangási idejét határolja be. Ennek
viszont a bizonyítási teher szempontjából van jogi jelentősége; indokolatlan ezért, hogy
az egyébként bizonyított hibás teljesítés mellett az állat szolgáltatására irányuló
szerződés esetén a szavatossági igényérvényesítési határidő az általánosnál rövidebb
legyen.
A kellékszavatossági igény érvényesítésével kapcsolatos hatályos további
részletszabályokat a Javaslat tartalmilag fenntartja. Ezek közé a szabályok közé
tartoznak a hiba közlésére, a szavatossági jogok kifogásként történő érvényesítésére, az
érvényesített szavatossági igény terjedelmére, a szavatossági igény érvényesítésével
kapcsolatos költségviselésre és a kötelezett gazdagodási igényére vonatkozó
rendelkezések.
3.	A Javaslat bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen, szavatossági
természetű helytállását a fogyasztóval szemben. A termékszavatosság alapját képező
termékhiba fogalma nem teljesen azonos a hibás teljesítés fogalmával. Termékhibáról
akkor van szó, ha az eladott ingó dolog (tipikus estben: tartós fogyasztási cikk) nem
felel meg a gyártó általi forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek,
vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. A hibás
teljesítéshez hasonló viszont, hogy a gyártó csak azokért a hibákért tartozik helytállni,
amelyek akkor keletkeztek, amikor a termék még az ellenőrzése alatt állt.
A termékszavatosság vállalkozás által forgalomba hozott ingó dolgokra (termékekre)
terjed ki, és - noha az érintettek között nem áll fenn szerződéses jogviszony - biztosítja,
hogy a fogyasztó a termék hibája miatti egyes kellékszavatossági igényeit közvetlenül a
gyártóval szemben érvényesíthesse. A termékszavatosság kizárólag a hiba
természetbeni orvoslására szolgál: elsősorban kijavítására, másodsorban - ha a kijavítás
nem lehetséges - kicserélésre ad igényt a fogyasztónak. Gyártónak a Javaslat - a
termékfelelősségi szabályokhoz hasonlóan - nem csak a termék előállítóját tekinti,
hanem a forgalmazóját is. A termékszavatossági helytállás - eltérően a
kellékszavatosságtól - nem feltétlen, hanem a termékfelelősségi kimentési okokhoz
hasonló okok alapján kimentést biztosít a gyártónak és a forgalmazónak.
A termékszavatosság és a kellékszavatosság egymás mellett létező polgári jogi igény,
amelyeket azonban ugyanazon hiba miatt - természetesen - egyszerre nem lehet
érvényesíteni. A fogyasztó az adott helyzet lehetőségei alapján maga döntheti el, hogy
595
egy adott hiba miatti szavatossági igényét melyik eszközzel és kivel szemben
érvényesíti: kellékszavatossági igényt támaszt szerződő partnerével (az eladóval)
szemben, vagy pedig termékszavatossági igényt a gyártóval vagy a forgalmazóval
szemben. Eredményes igényérvényesítés esetén az érvényesített hiba tekintetében a
párhuzamos igény is megszűnik. Az egyik út sikertelensége viszont nem zárja ki, hogy a
fogyasztó igényét a másik jogcímen érvényesíthesse, ha annak feltételei fennállnak.
Termékszavatossági kötelezettsége teljesítése estén a termék kijavított részére vagy a
kicserélt termékre a szerződő partner kellékszavatossági kötelezettsége megszűnik, ez a
kötelezettség a továbbiakban a gyártót vagy a forgalmazót fogja terhelni.
A Javaslat a termékszavatossági igény érvényesítéséhez kétéves jogvesztő határidőt
biztosít, amelyet a terméknek a gyártó általi forgalomba hozatalától kell számítani. A
kellékszavatossági igénytől eltérő megoldást: jogvesztő határidő alkalmazását az
indokolja, hogy a gyártó nem áll jogviszonyban a fogyasztóval, vagyis
termékszavatosság előírása a szerződési jogviszony relatív szerkezetének áttörését
jelenti. Emiatt indokolt a helytállást szigorúbb időhatárok közé szorítani, és
meghatározott idő elteltével a bizonytalan jogi helyzetet végleg lezárni. Ha a kétéves
határidőn belül a termék gazdát cserél, a termékszavatossági igény az új tulajdonost
illeti meg.
4.	A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - a jótállás szabályait nem a szerződést biztosító
mellékkötelezettségeknél, hanem a hibás teljesítés jogkövetkezményei között helyezi el.
A gyakorlatban ugyanis a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának
eszközévé vált; a kötelezettség más szempontból szerződésszerű (például a határidőben
történő) teljesítésére való ösztönzésnek vannak alkalmasabb szerződési biztosítékai
(például a kötbér). A kellékszavatosság szabályainak jelzett kiigazítása alapján a
kellékszavatosság és a jótállás rendszertani kapcsolata, közös elvi alapja a Javaslatban
egyértelművé válik, és a jótállás a Javaslatban ugyanolyan kimentést megkövetelő
helytállás, mint a kellékszavatosság.
A Javaslat szerint, csakúgy, mint a hatályos jogban, a jótállás a felek megállapodása (a
jótállási nyilatkozat), illetve jótállási kötelezettséget előíró jogszabály alapján jön létre.
A jótállás önként vállalt többletkötelezettséget jelent, vagyis a jótállás tartalmát
elsősorban az azt megalapozó szerződés határozza meg, kivéve, amikor a jótállásra
jogszabály kötelez, ilyenkor nyilvánvalóan a jótállás mibenlétét is a jogszabálynak kell
rögzítenie. A Javaslat erre tekintettel a jótállás alapján történő helytállás mibenlétét nem
határozza meg közelebbről, hanem általános jelleggel annyit mond, hogy a jótállásra
kötelezett személy a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt
feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Tipikus esetben a jótállás alapján
a kötelezett szavatossági jellegű kötelezettséget vállal, a hibás szolgáltatás kijavítását,
kicserélését, esetleg árleszállítást. A szerződés szólhat úgy, hogy a jótállási igény
meghatározott harmadik személlyel szemben érvényesíthető.
5.	Más nevesített szerződésszegésekhez hasonlóan a kötelezett - a szerződésszegéssel
okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint - köteles megtéríteni a
jogosultnak a hibás teljesítéssel okozott kárt. A Javaslat az általános kártérítési
szabályokat a hibás teljesítési tényállások sajátosságait figyelembe vevő fontos
szabállyal egészíti ki. A jogosult kártérítés formájában a szolgáltatás tárgyában
bekövetkezett (ún. tapadó) kára megtérítését csak a természetbeni reparációt jelentő
kellékszavatossági jogok (kijavítás, kicserélés) kimerülése esetén, és csak a
kellékszavatossági határidőn belül igényelheti. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy az ilyen
károk megtérítése - funkcióját tekintve - az ellenszolgáltatás leszállításának, azaz a
596
szavatossági jogok második lépcsőjében alkalmazható igénynek minősül. A Javaslat
biztosítja ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy a jogosult elévült kártérítési igényét
(szavatossági jogaihoz hasonlóan) az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel
szemben kifogásként érvényesíthesse. Mindez természetesen csak a szolgáltatás
tárgyában bekövetkezett károkra vonatkozik; a jogosult vagyonában bekövetkezett
tényleges károk és az elmaradt haszon a szerződésszegéssel okozott károkért való
felelősség általános szabályai szerint és az általános (ötéves) elévülési idő alatt
érvényesíthetők.
6.	A Ptk. a jogszavatosságot a legfontosabb tulajdonátruházó szerződésnél, az adásvételi
szerződésnél szabályozza, és a bérletnél erre a szerződésre a jogszavatossági jogok
értelemszerűen megfelelő alkalmazást írja elő. A gyakorlat ezeket a rendelkezéseket
valamennyi tulajdonátruházó, illetve használati szerződésre alkalmazza. A Javaslat a
jogszavatosságot az általános szerződésszegési szabályok közé emeli ki, és tartalmi
pontosításokat is végrehajt. Ezek között kell említeni, hogy jogszavatossági
kötelezettséget ír elő nemcsak tulajdonjog, hanem más jog, továbbá követelés
visszterhes átruházásának esetére is. Fontos az a pontosítás is, amely - tipikusan:
szellemi tulajdon tárgyain fennálló - felhasználási szerződések vonatkozásában a
jogszavatossági kötelezettséget „vagyoni jog által védett dolog” (és nem jog)
felhasználásával kapcsolatban fogalmazza meg.
7.	A Javaslat a vállalkozási és más eredményszerződések tekintetében a hibás teljesítés
különös szabályait is meghatározza. E szerződések sajátossága abban áll, hogy a
tevékenységgel előállítható mű - az új dolog vagy más eredmény - átadását megelőzi a
létrehozás folyamata, vagyis a teljesítés része a mű előállítása, maga a tevékenység
végzése is. Ezért a kellékszavatossági jogok itt változott formában fogalmazhatók meg.
A hibás teljesítés külön szabályai között szól továbbá a Javaslat a bérbeadó szavatossági
kötelezettségének általánosításával megalkotott, valamennyi használati kötelemre előírt
kellék- és jogszavatosságáról.
XXV.	Fejezet
A szerződésszegés egyéb esetei
1.	A Javaslat nem tartja fenn a Ptk. azon szabályát, amely szerint a lehetetlen
szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A Ptk. szabálya túlzottan merev. A szerződés
megkötése és a szerződés teljesítése közötti időben a lehetetlenség oka adott esetben
kiküszöbölhető vagy megszűnhet. Az elkötelező és a véghezvivő ügylet világos
különválasztása világosan mutatja, hogy az elkötelező szerződés érvényességét nem
érinti, ha az olyan dologra vonatkozik, amely a szerződés megkötésének időpontjában
még nincs a kötelezett (tipikusan: az eladó) tulajdonában, hiszen az eladó a dolgot a
teljesítés időpontjáig megszerezheti. Ha erre nem kerül sor, akkor a szerződésszegés
szabályai a kialakult helyzetet megfelelően kezelik. A Javaslat ezért kimondja, hogy a
szerződés nem érvénytelen azért, mert a szolgáltatás teljesítése a szerződés
megkötésekor lehetetlen, vagy a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a
szolgáltatás tárgyával.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat az elmondottak miatt szakít az impossibilium nulla est
obligatio ősi elvével, és a szerződéskötéskor lehetetlen szolgáltatásra irányuló
szerződést nem tekinti semmisnek, az eredeti (már a szerződéskötéskor is fennállott) és
az utólagos (a szerződéskötést követően beállott) lehetetlenség egyforma jogi megítélés
597
alá esik. A Javaslat mindkét esetcsoportba tartozó tényállásokat szerződésszegésnek
fogja fel, a teljesítés meghiúsulásának nevezi, és egyformán szankcionálja. A Javaslat
egyebekben nem változtat tartalmilag a teljesítés lehetetlenné válásának hatályos
szabályain. A teljesítés meghiúsulása azt a szerződésszegési esetet nevesíti tehát, amikor
a szerződés teljesítése - akár a szerződéskötéskor már fennállott, akár a szerződéskötés
után beállott - fizikai vagy jogi okból nem lehetséges. A jogkövetkezmények
megállapításánál - a Ptk. lehetetlenülési szabályaival egyezően - a Javaslat a szerint
különböztet, hogy a meghiúsulásért fennáll-e valamelyik fél felelőssége (szubjektív
meghiúsulás), vagy pedig arra úgy kerül sor, hogy azért egyik fél sem felelős (objektív
meghiúsulás).
2.	Nem változik a teljesítés megtagadásának szabályozása sem. A teljesítés megtagadása
a Javaslat felfogásában is azt feltételezi, hogy a szerződésszegő fél egyértelműen és
félreérthetetlenül kifejezze azt a szándékát, hogy teljesíteni sem a teljesítési időben, sem
később (vagyis egyáltalán) nem kíván. Ilyen esetben nyílik meg a választási lehetőség a
másik fél számára, hogy szerződésszegő partnerének nyilatkozata ellenére bíróság
ítélettel a teljesítést mégis megkísérelje kikényszeríteni, vagy pedig a teljesítés
meghiúsulásának kártérítési következményeit válassza. Ezt a szerződésszegést nemcsak
a kötelezett, hanem a jogosult is elkövetheti. Ha például a jogosult a szerződésszerűen
felajánlott szolgáltatás átvételét jogos ok nélkül megtagadja, a kötelezett is választhat a
jogosulti késedelem és a meghiúsulás jogkövetkezményei között.
3.	A Javaslat helyes és a gyakorlatban bevált volta miatt változatlanul fenntartja a Ptk. -
nak (295. §) azt a szabályát, amely felhatalmazza a bíróságot, hogy a jogosult keresete
alapján ítélettel pótolja a szerződésben vállalt, de meg nem tett (például: ingatlan-
nyilvántartási bejegyzést engedő) jognyilatkozatot. A szabályt viszont a rendszertanilag
megfelelőbb helyre: a szerződésszegés (és nem a teljesítés) szabályai közé helyezi.
XI.	Cím
A szerződés megerősítése és módosítása
XXVI.	Fejezet
A szerződés megerősítése
1.	A szerződés megerősítésének eszközei valamilyen szerződésszegéshez kapcsolódó, a
kötelezett által önként vállalt többletszankciót biztosítanak a jogosult számára, és
egyben a kötelezett teljesítési készségét juttatják kifejezésre. Míg a szerződésszegés
törvényi szankciói önmagukban, külön vállalás nélkül, a törvény erejénél fogva, a felek
külön kikötése nélkül járulnak a szerződésszegéshez és érvényesíthetők a sérelmet
szenvedett fél által, addig a szerződés megerősítésének többletszankciói
szerződésszegés esetén is csak akkor érvényesíthetők, ha azt a felek a szerződésben
előre kikötötték. Megjegyzést érdemel, hogy a hasonló jellegű jótállást a Javaslat - a
szorosabb tartalmi kapcsolódásra tekintettel - nem ebben a fejezetben, hanem a hibás
teljesítés jogkövetkezményei között helyezi el.
A Javaslat nem itt, a szerződések általános szabályai között, hanem vagy a dologi
jogban (zálogjog) vagy az egyes szerződéstípusok körében (kezesség, garancia)
rendelkezik a szerződés megerősítését szolgáló további fontos eszközökről. Ezek az
intézmények nemcsak megerősítik a kötelezett teljesítési készségét, hanem - a
598
kötelezett saját vagyonából vagy harmadik személy vagyonából - a teljesítés fedezetét
is bővítik.
A szerződések általános szabályai között a Javaslat a foglalót, a kötbért és a jogvesztés
kikötését szabályozza. Bár a Javaslat a szerződési jogban a formátlanság elvét követi, a
kötbér és a jogvesztés kikötése csak írásban érvényes.
2.	A szerződés meghiúsulásához kapcsolódó önként vállalható többletszankció a
foglaló. A Ptk.-hoz képest változás, hogy a Javaslat a foglalót csak pénzösszeg
formájában fogalmazza meg. Más dolog átadásának a törvényben foglalóként történő
elismerése eleve problematikussá teszi a foglaló funkcióját, miután más dolog a
teljesítésbe rendszerint nem számítható be, és kétszeresen az esetek többségében nem
adható vissza. A szabályozás diszpozitív jellege mellett természetesen nem lehet
akadálya annak, hogy a felek foglalóként például meghatározott mennyiségű aranyat
vagy más fajlagos szolgáltatásként megjelölt dolgot határozzanak meg.
A foglalót ma az esetek döntő többségében nem kézen-közön adják át, hanem banki
úton átutalják. A Javaslat a bírói gyakorlatot terhelő problémák elkerülése érdekében
mellőzi ezért a Ptk.-ban szereplő „a szerződés megkötésekor” kitételt, és nemcsak az
„átadott”, hanem az átutalással (vagy bármely egyéb módon) „fizetett” pénzösszeget is
foglalónak tekinti. A Javaslat hangsúlyossá teszi, hogy foglalót fizetni nem a
kötelezettségvállalás „jeléül” szokás (erre éppen az előleg szolgál), hanem a foglaló a
kötelezettségvállalás megerősítéseként, külön vállalt többletszankcióként kerül átadásra.
Változatlanul irányadó viszont, hogy a fizetett pénzösszegnek ez a rendeltetése a
szerződésből ki kell, hogy tűnjön. Minthogy a foglaló kárátalány szerepet is betölt, a
Javaslat az elvesztett vagy kétszeresen visszatérítendő foglaló értékét nem csak a
kártérítésbe, hanem a kötbérbe is beszámítani rendeli. Ezt az indokolja, hogy a kötbér is
kárátalány, és nem indokolt megengedni a két azonos funkciójú szankció együttes
érvényesítését.
A túlzott mértékű foglaló összegének bírósági általi mérséklésének szabályát a Javaslat
azzal a pontosítással tartja fenn, hogy egyértelművé teszi: erre csak abban az esetben
van lehetőség, ha a kötelezett ilyen értelmű kérelmet terjeszt elő.
3.	A Javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy a kötbér kárátalány-funkciót tölt be,
vagyis mentesíti a jogosultat a szerződésszegésből eredő kár bizonyítási terhe alól;
ebből a szempontból a kötbér a foglalóhoz hasonlít, még ha a két intézmény alkalmazási
köre eltérő is. A kötbér következetes átalány-kártérítés felfogásával összhangban - a
Ptk.-nál pontosabban - határozza meg a Javaslat a kötbér és a többi szerződésszegési
szankció viszonyát. A Javaslat is lehetővé teszi ugyanakkor, hogy a jogosult
érvényesíthesse a szerződésszegő kötelezettel szemben a kötbért meghaladó kárát.
A Javaslat a kötbérfelelősséget a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséggel
egyező módon szabályozza: a szerződésszegő fél a kötbérfelelősség alól akkor
mentesülhet, ha szerződésszegését kimenti. Ezzel tehát a kötbérigény kontraktuális
kárfelelősségi megítélés alá esik. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség
szabályainak szigorítása, objektivizálása mellett indokolatlan volna, hogy a kárátalány-
funkciót betöltő kötbér alól más feltételekkel mentesülhessen a kötelezett, mint az őt
egyébként terhelő kontraktuális kárfelelősség alól.
A túlzott mértékű kötbér összegének bírósági általi mérséklésének szabályát a Javaslat
azzal a pontosítással tartja fenn, hogy egyértelművé teszi: erre csak abban az esetben
van lehetőség, ha a kötelezett ilyen értelmű kérelmet terjeszt elő.
599
XXVII. Fejezet
A szerződés módosítása
A szerződés a felek autonómiájának területe; állami (adott esetben: bírósági)
beavatkozásra csak a kógens tilalomfák által kijelölt kirívó esetekben, a közérdek vagy
a gyengébb fél (tipikusan: a fogyasztó) érdekének védelmében kerül sor. Ez az elv
érvényesül a szerződés módosításánál is. A Ptk.-hoz hasonlóan a Javaslat is csak egy
vonatkozásban enged bírósági beavatkozást a fennálló szerződéses jogviszonyba,
éspedig a clausula rebus sic stantibus elvét juttatva érvényre. Tartós jogviszonyoknál
mód van bírósági szerződésmódosításra, ha a szerződés megkötését követően
bekövetkezett körülmény folytán a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése
lényeges érdeksérelemmel járna. A Ptk. szabályozását (241. §) a Javaslat - a bírói
gyakorlatban kialakult szigorítási tendenciát követve - további konjunktív feltételekkel
egészíti ki.
A bírósági szerződésmódosításra tartós jogviszonyban a körülmények lényeges
érdeksérelemmel járó megváltozása esetén is csak akkor kerülhet sor, ha a körülmények
megváltozásának lehetősége a szerződéskötéskor nem volt előrelátható, a változást a
sérelmet elszenvedő fél nem maga idézte elő, és a körülmények megváltozása nem
tartozik az érintett fél rendes üzleti kockázatának körébe. Különösen az utóbbi feltétel
normatív kimondása látszott szükségesnek. A professzionális gazdasági szereplők
követelményrendszerére épülő Javaslat világossá teszi, hogy mindenki maga köteles
felmérni a szerződéskötéssel együtt járó üzleti kockázatot, és annak bírói segédlettel
történő csökkentésére nincs lehetőség.
A bírósági szerződésmódosítás kezdő időpontját illetően a Javaslat világossá teszi, hogy
a bíróság nem módosíthatja a szerződést ex tunc hatállyal, arra legfeljebb a
szerződésmódosításra irányuló igény bírósági érvényesítésének időpontjától kezdődően
kerülhet sor.
A módosítás tartalmi határait a Javaslat úgy határozza meg, hogy a körülmények
változásából eredő veszteségek és előnyök újbóli elosztása miatt egyik fél lényeges jogi
érdeke se sérüljön.
XII.	Cím
Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás
XXVIII.	Fejezet
Engedményezés
1.	A Javaslat szerint a követelések és a jogok átruházására is a tulajdonjog átruházásával
azonos logika szerint kerül sor.
Első lépésként tehát a követelés és a jog átruházásához is jogcím szükséges. Ilyen
jogcímként ugyanazok a jogcímek jöhetnek számításba, mint tulajdonátruházás esetén.
Ennek megfelelően adásvétel és ajándékozás tárgya dolog mellett jog és követelés is
lehet. Míg dolgok esetén az adásvételi vagy ajándékozási szerződés alapján az eladó
kötelezettsége a birtok átruházása, addig követelések esetén e kötelezettség az
engedményezés, jogok esetén pedig a jogátruházás. E változtatással összhangban a
Javaslat úgy rendelkezik, hogy a követelés átruházással való megszerzéséhez az
600
átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, és a követelés engedményezése
szükséges. Az engedményezést pedig úgy definiálja a Javaslat, mint az engedményező
és az engedményes kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatát, amelynek
eredményeként az engedményes az engedményező helyébe lép. A Javaslat
egyértelművé teszi tehát, hogy az engedményezés nem kötelezettségvállalás, hanem
maga a jogváltozást kiváltó rendelkező ügylet, amellyel a követelés átkerül az
engedményes vagyonába.
A kötelező és a rendelkező ügylet elválasztása a gyakorlat számára nem jelent
problémát. Ha az engedményezett követelés az engedményezés időpontjában már
létezik és az az engedményező vagyonába tartozik, akkor nincs akadálya annak, a
szerződés megkötésére és az engedményezésre egyidejűleg, akár egy okiratban kerüljön
sor. A két ügylet megkülönböztetése akkor bír jelentőséggel, ha a felek a kötelező
ügyletet meg kívánják kötni, de az a jogviszony, amelyből a követelés fakadni fog, még
nem létezik, a követelés nem tartozik az engedményező vagyonába vagy a követelés
átszállását a felek valamilyen feltétel teljesüléséhez kívánják kötni.
2.	E változtatásból, azaz az engedményezés jogcímes jellegéből fakad, hogy a Javaslat
nem tartalmaz szabályt az engedményező felelősségére, mivel azt az engedményezés
mögötti jogcím határozza meg. Ha az engedményezésre adásvétel alapján került sor, az
engedményező felelősségére az eladó szavatosságára vonatkozó rendelkezések, ha a
jogcím ajándékozás volt, a felelősségre az ajándékozó felelősségére vonatkozó
rendelkezések irányadóak.
3.	E változással függ össze a jövőbeli követelések engedményezésére vonatkozó
szabályozása is. Ahogy lehetséges jövőben létrejövő vagy jövőben megszerzendő dolog
tulajdonának átruházására kötelezettséget vállalni, de nem lehetséges nem létező vagy
az átruházáskor nem az eladó tulajdonában álló dolog tulajdonjogát átruházni, ugyanígy
jövőbeli követelés átruházására is lehet kötelezettséget vállalni, de még nem létező
követelést nem lehet engedményezni. Jövőbeli követelések átruházására vonatkozó
kötelezettség teljesítése (engedményezés) ugyanis csak akkor lehetséges, ha az annak
tárgyául szolgáló követelés már létezik. Ebből a szempontból a Javaslat akkor tekinti a
követelést jövőbelinek, ha még nem létezik az a jogviszony, amelyből a követelés
fakad. Ha az alapul szolgáló jogviszony már létezik, a még ténylegesen létre nem jött
követelés is engedményezhető.
4.	A Ptk. nem tartalmaz szabályt az engedményezést kizáró kikötésekre. A joggyakorlat
általában ezt megengedi, és érvénytelennek tekinti az ilyen tilalomba ütköző
engedményezést. Az utóbbi időben azonban közzétételre kerültek olyan döntések is,
amelyek ezt a joghatást megtagadták az ilyen kikötésektől, és csupán
szerződésszegésnek minősítették az engedményezést kizáró kikötésbe ütköző
engedményezést. A bírói gyakorlat azzal is szembesült azonban, hogy az
engedményezést kizáró kikötések jellemzően általános szerződési feltételekben jelennek
meg, és így követelések széles körét vonják ki a vagyoni forgalomból. Ezzel
kapcsolatban egy ítélet az engedményezést kizáró kikötést a szokásos szerződési
gyakorlattól és a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltérőnek
tekintette, amely ezért az a Ptk. 205/B. §-a alapján csak akkor válik a szerződés részévé,
ha azt a másik fél külön felhívás után kifejezetten elfogadta.
A Javaslat engedményezést kizáró kikötésre vonatkozó szabálya kialakítása során több
lehetőség is felmerült. A probléma kezelésének legradikálisabb módja az ilyen kikötés
semmisnek nyilvánítása; ezzel azonban a Javaslat a polgári jogtól szokatlan eszközzel
avatkozna be a felek egyébként széles körűen védett autonómiájába, és az indokolt
601
esetekben is tilalmazná az engedményezés kizárását. Lehetséges megoldás lenne az
ilyen kikötések harmadik személlyel szemben hatálytalannak minősítése is; ez azonban
nem feltétlenül érné el a kívánt hatást, hiszen a hatálytalanság nem érinti az
engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért, és a
kellően súlyos szankciók alkalmasak a jogosultnak az engedményezéstől való
elrettentésére. A Javaslat által elfogadott kompromisszumos megoldás szerint a
követelés engedményezését kizáró kikötés harmadik személlyel szemben hatálytalan, az
olyan kikötés pedig semmis, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít
vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő. E megoldás eredményeként tehát az
engedményezést kizáró kikötések érvényesek, de csak relatív hatállyal bírnak, ezért a
követelés átszállását nem tudják megakadályozni. Az ilyen kikötésbe ütköző
engedményezés szerződésszegésnek minősül, de a kötelezett lényegét tekintve csak
kártérítési igénnyel élhet, ha az engedményezés következtében kára merült fel. A
Javaslat általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezései szerint vizsgálandóak
azok az esetek, amelyekben a kötelezettek általános szerződési feltételben zárják ki a
velük szembeni követelések engedményezését.
5.	A Ptk. szűkszavúan és nem kellően világosan rendelkezik a kötelezett értesítésének
jogi jelentőségéről. Egyrészt kimondja, hogy az engedményezésről a kötelezettet
értesíteni kell, azonban ezt mindjárt úgy pontosítja, hogy a követelés az értesítéstől
függetlenül átszáll az engedményesre, így az értesítés joghatása csupán az, hogy a
kötelezett ezt követően már nem jogosult az engedményezőnek teljesíteni. Az
előzőekben kifejtettek szerint az engedményezéssel megtörténik a követelés átszállása
az engedményesre, ebből a szempontból tehát a kötelezett értesítésének a Javaslat
szerint sincs jelentősége.
A Javaslat az értesítés joghatását egyértelműen meghatározza, és ahhoz két
jogkövetkezményt fűz.Egyrészt, az értesítést követően az engedményessel szemben
hatálytalan a kötelezett és az engedményező közötti, a követelés alapjául szolgáló
szerződés módosítása. Másrészt pedig, a kötelezett az engedményessel szemben azokat
a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az
engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek.
6.	A Javaslat az engedményezésről való értesítéstől megkülönbözteti a teljesítési
(fizetési) utasítást. Amint fentebb láttuk, az értesítéshez - hacsak az nem tartalmaz
egyúttal teljesítési utasítást is - nem fűződik olyan joghatás, hogy a kötelezett ettől az
időponttól csak az engedményesnek történő teljesítéssel szabadul a kötelemből.
A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan
teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes
telephelyét, ennek hiányában székhelyét (természetes személy esetében lakóhelyét,
ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét) vagy számlaszámát meghatározza. Ezt
követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően köteles teljesíteni, az ettől
eltérő teljesítés esetén viseli a kétszeri teljesítés veszélyét.
A teljesítési utasítás származhat akár az engedményezőtől, akár pedig az
engedményestől. Ha a teljesítési utasításra a kötelezett értesítését követően kerül sor, és
az értesítés megjelölte az engedményest, teljesítési utasítást kizárólag az engedményes
adhat. Ha a teljesítési utasításra a kötelezett értesítését megelőzően kerül sor, az
engedményes engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon kell, hogy
igazolja, hogy a követelést rá engedményezték. Összhangban azzal, hogy a követelés
már magával az engedményezéssel átszáll az engedményesre, az engedményező, ha a
kötelezett - az engedményezésről szóló értesítést követően, de a teljesítési utasítás
602
hiányában - a részére teljesít, az így birtokába került vagyontárgyakat köteles a
sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. A
Javaslat - a bizományoshoz került dolgokhoz hasonló védelmet biztosítva - kimondja,
hogy az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
A Javaslat az engedményes kötelezettel szembeni fellépésének megkönnyítése céljából
választási jogot biztosít az engedményesnek. Az engedményező, az engedményes
választásának megfelelően, köteles a kötelezettet az engedményezésről írásban
értesíteni vagy az engedményezési okiratot az engedményesnek átadni. A kötelezett
értesítésére tehát, a hatályos szabályokkal egyezően, akár az engedményező, akár az
engedményes által sor kerülhet.
7.	A Javaslat új szabályként rendelkezik a többszöri és az utólagos engedményezésről.
Az adósvédelem elvéből következik, hogy az értesítés esetében nem érvényesül az
elsőként szerző védelme. Ha azonos követelést többször engedményeztek, az első
engedményes szerezte meg a követelést, hiszen később az engedményező olyan
követelést engedményezett, amelynek már nem ő volt a jogosultja, és amely felett így
rendelkezési joggal nem bírt. Igaz, hogy ilyen esetekben a későbbi engedményes nem
szerezte meg a követelést, ha azonban elsőként ad teljesítési utasítást a kötelezettnek,
jogosult lesz a teljesítést követelni és a neki történő teljesítéssel a kötelezett szabadul a
kötelemből. A kötelezett ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa, hogy
történt-e korábbi engedményezés. Természetesen ez nem érinti a korábbi engedményes
jogát, hogy a követelést érvényesítő engedményestől jogalap nélküli gazdagodás címén
követelje a kötelezett által teljesített összeg kifizetését.
Utólagos engedményezés esetén a többszöri engedményezéssel ellentétben nem
érvénytelen engedményezésről van szó, hanem arról, hogy a követelést megszerző
engedményes továbbengedményezte a követelést. A kötelezett annak köteles teljesíteni,
aki a követelés esedékessé válásakor jogosultnak minősül, utólagos engedményezés
esetén tehát a kötelezett az utolsóként teljesítési utasítást adó engedményesnek köteles
teljesíteni. Ezekben az esetekben az engedményezés bizonyítékául benyújtott
okiratokból megállapítható, hogy melyik engedményezés a legkésőbbi, így a kötelezett
számára nem jelent problémát annak megfelelően teljesíteni.
8.	Bár a jogirodalomban - jellemzően a jogosulti és a kötelezetti alanycsere
szembenállítására - elterjedt az az állítás, hogy az engedményezéssel a kötelezetti
pozíciója nem válik terhesebbé, ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. A
kötelezett számára az engedményezés teher, hiszen egyrészt a korábbi helyett új hitelező
kerül vele jogviszonyban, aki adott esetben a korábbi jogosulttól eltérően a követelés
kíméletlen behajtásában lehet érdekelt, másrészt pedig a jogosult személyének a
változása kiteszi a kötelezettet a kétszeri teljesítés veszélyének. Nagyobb számú
követelés esetén a kötelezett ki kell, hogy alakítson egy olyan rendszert, amely alkalmas
a jogosulti pozícióban bekövetkező jogutódlás követésére, azaz annak lehetővé tételére,
hogy a kötelezett esedékességkor tudja, hogy kinek és milyen címre vagy számlaszámra
történő teljesítéssel szabadul a kötelemből. Ezeket a költségeket minden kötelezett maga
viseli. Vannak ugyanakkor olyan költségek, amelyek közvetlenül az engedményezéssel
összefüggésben merültek fel. Ha a kötelezett az eredeti szerződés alapján banki
átutalással köteles a tartozását teljesíteni és a jogosult egy külföldi engedményesre
engedményezi a követelést, a kötelezett belföldi helyett nemzetközi átutalás költségét
köteles megfizetni. Ezért mondja ki a Javaslat, hogy ezeket a költségeket nem a
kötelezett viseli, hanem azt az engedményező és az engedményes kötelesek megtéríteni.
603
XXIX.	Fejezet
Jogátruházás
1.	A Ptk. nem rendelkezik a jogok átruházhatóságáról, ebből következően a hatályos
jogban a jogok főszabályként forgalomképtelenek, és csupán azon alanyi jogok
minősülnek forgalomképesnek, amelyeket jogszabály külön forgalomképesnek minősít.
Az alanyi jogokat létrehozó jogszabályok sem tekinthetőek azonban következetesnek a
jogok átruházhatósága kérdésében. Egyes jogszabályok kifejezetten rendelkeznek az
általuk létrehozott vagyoni értékű jogok átruházhatóságáról, míg más jogszabályok
ellenkezőleg rendelkeznek: a jogok forgalomképtelenségét mondják ki, és ezzel azt
sugallják, mintha jogszabályi tilalom hiányában a jogok forgalomképesek lennének. A
jogok átruházhatósága a bírói gyakorlat számára is problémát jelentett. A know how-t
például a Ptk. védelemben részesíti, de annak forgalomképességéről nem rendelkezik, a
bírói gyakorlat és a jogirodalom ugyanakkor mégis elismeri annak átruházhatóságát.
A Javaslat egyértelművé teszi: a jogok forgalomképesek, és átruházásuk a
követelésekhez hasonlóan, azaz az engedményezésre vonatkozó szabályok szerint
történik. E szabály alól kivételt a Javaslat két körben fogalmaz meg: a jogok
forgalomképességét jogszabály zárhatja ki vagy az a jog természetéből következhet.
2.	A Javaslat a jogok átruházását a követelések átruházásával azonos módon
szabályozza: a jogok átszállásához is érvényes jogcím és a jogcímre tekintettel a
jogátruházás szükséges. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése,
amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép. A Javaslat a jogátruházásra az
engedményezés szabályait rendeli alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a jogok abszolút
szerkezetéből adódóan a kötelezett értesítésére vonatkozó szabályokat nem rendeli
alkalmazni.
3.	A Javaslat speciális szabályt fogalmaz meg a lajstromozott jogok átruházására. Ha a
jog fennálltát közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átszállásához a jogátruházáson
felül a jogosult változásának a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. A közhiteles
nyilvántartás funkciója, hogy - az ingatlan-nyilvántartáshoz hasonlóan - megbízható
információt adjon az abban nyilvántartott jog jogosultjáról. Ez a megoldás lehetővé
teszi, hogy a lajstromban bízva jogot szerző személyek az ingatlan-nyilvántartásban
bízva szerző személyekhez hasonló védelmet élvezzenek. A lajstromokkal kapcsolatos
szabályokat ugyanakkor nem a Javaslatnak, hanem az érintett nyilvántartásoknak kell
meghatározniuk, itt csupán annak rögzítése szükséges, hogy valamely lajstromban
nyilvántartott jog megszerzése csak a nyilvántartásban való bejegyzés útján lehetséges.
XXX.	Fejezet
T artozásátvállalás
1.	A Javaslat - a Ptk. szabályától eltérően - a tartozásátvállalást a régi és az új
kötelezett, valamint a jogosult háromoldalú szerződésének tekinti. Szükséges azonban
nyomatékosan rámutatni arra, hogy a tartozásátvállalás létrejöttének dogmatikai
korrekciója nem érinti a tartozásátvállalás gyakorlatát, mivel a jogviszonyban a
gazdasági racionalitás alapján a hatályos szabályozás szerint is mindhárom fél
közreműködése szükséges volt.
2.	Annak érdekében, hogy a jogosulti hozzájárulás ne nehezítse meg szükségképpen az
ügyletet, a Javaslat kimondja, hogy a jogosult a tartozásátvállaláshoz a hozzájárulását
604
előzetesen is megadhatja. A hitelező előzetes jognyilatkozata jelentősen meggyorsítja és
ezáltal olcsóbbá teszi a tartozások átvállalását azáltal, hogy a jogosulttal szembeni
mozzanat elmaradhat. Ilyen esetekben ugyanis a tartozásátvállalás létrejön a régi és az
új kötelezett megállapodásával. Bár a Javaslat nem tekinti tipikusnak azokat a
helyzeteket, amelyekben a hitelező előzetesen hozzájárulna ahhoz, hogy az adós a
felülvizsgálata nélkül megszabaduljon tartozásától, bizonyos piacokon ez gyakori. A
hitelszerződéseknek például jellemző tartalma, hogy a kötelezett előzetesen megadja a
hozzájárulását ahhoz, hogy a bank a hitelt átruházza. A hitelátruházás során egyaránt
szükség lehet tartozásátvállalásra, illetve szerződésátruházásra is.
A jogosult előzetes jognyilatkozata esetén a főszabály helyett - amely szerint a
tartozásátvállalás a tartozásátvállalási szerződés létrejöttével válik hatályossá - más
megoldásra van szükség. A tartozásátvállalás ebben az esetben megvalósul a kötelezett
és az átvállaló megállapodásával. A jogügyletnek a jogosulttal szembeni
hatályosulásához szükség van a jogosultnak a tartozásátvállalás létrejöttéről történő
értesítésére.
A jognyilatkozat - a jogosult és a kötelezett közötti bizalmi kapcsolattól függően -
visszavonhatóan és visszavonhatatlanul is megtehető. A jogosult számára jelentős
kockázatot jelent a visszavonhatatlan jognyilatkozat, mivel ezáltal elveszti a kötelezett
személye feletti kontrollt, és az eredeti kötelezettnél kevésbé fizetőképes átvállaló
tartozásátvállalását sem akadályozhatja meg. Erre jelenthet megoldást a visszavonható
jognyilatkozat. A jogviszonyok kiszámíthatósága iránti igény azonban megkívánja,
hogy a jogosult nyilatkozatának megtételekor tegye egyértelművé, hogy az
visszavonható-e, és ha igen, milyen körülmények esetén vagy milyen módon. Ilyen
nyilatkozat hiányában a nyilatkozat a Javaslat diszpozitív szabálya alapján
visszavonható.
3.	A Javaslat két, a régi magánjogunkban ismert jogintézményt: a teljesítésátvállalást és
a tartozáselvállalást is szabályoz. A teljesítésátvállalás nem valódi tartozásátvállalás,
hanem a régi kötelezett és az átvállaló szerződése, amelyben az átvállaló arra vállal
kötelezettséget, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló
tartozását az átvállaló fogja teljesíteni. A megállapodás kizárólag a felek között
hatályos, a jogosult és az átvállaló között nem hoz létre jogviszonyt, így a jogosult nem
követelheti a tartozás teljesítését az átvállalótól. Az átvállaló nemteljesítése esetén az
eredeti kötelezett szerződésszegés címén fordulhat szembe az átvállalóval. A felek célja
lehet magának a teljesítésátvállalásnak a létrehozása, de a teljesítésátvállalás jelenthet
egy közbenső lépést a tartozáselvállalás vagy akár a tartozásátvállalás felé is.
4.	Tartozáselvállalás esetén új adós jelenik meg a kötelemben. A tartozáselvállalás
rokon a teljesítésátvállalással abban a tekintetben, hogy nem következik be alanycsere a
kötelemben: a régi adós nem szabadul a kötelezettsége alól. A két intézmény között a
legfőbb különbség az, hogy tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező közvetlen
jogviszonyba kerülnek egymással, a hitelező az átvállalótól jogosult követelni a tartozás
teljesítését.
5.	A Javaslat nem tartalmaz külön rendelkezést arra, hogy harmadik személy a
jogosulttal megállapodhat-e az eredeti kötelezett tartozásának átvállalásáról, mivel ezt a
szerződések általános szabályainak (harmadik személy részéről felajánlott teljesítés)
kell rendezniük.
605
XXXI. Fejezet
Szerződésátruházás
1.	A Ptk. nem rendelkezik arról, hogy maga a szerződési pozíció átruházható-e. Míg az
engedményezés és a tartozásátvállalás eredményeként kizárólag a kötelem jogosulti
illetve kötelezetti pozíciójában következik be jogutódlás, addig a szerződésátruházás
arra teremti meg a lehetőséget, hogy az egyik szerződő fél a teljes szerződési pozícióját
átruházza egy harmadik személyre. Az átruházás eredményeként az eredeti szerződő fél
szabadul a jogviszonyból, amely a szerződésbe belépő fél és az eredeti szerződés másik
fele között marad fenn. E kérdésben a bíró gyakorlat sem volt egységes.
A szerződésátruházás szabályozásával megteremti a Ptk. a szerződési pozíció
átruházásának a lehetőségét és a feltételeit. A szerződésátruházás egy sui generis
háromoldalú szerződés az eredeti jogviszony alanyai (átruházó és kötelezett) és az
átvállaló között. A szerződésátruházás eredményeképp a szerződésbe belépő fél a
szerződésből kilépő fél szerződési pozíciójába lép be. Mivel a szerződési pozíció nem
más, mint jogok és kötelezettségek összessége, a szerződésbe belépő felet mindazok a
jogok megilletik és mindazok a kötelezettségek terhelik, amelyek a szerződésből kilépő
felett megillettek, illetve terheltek.
A szerződésátruházás gazdasági jelentőségét az adja, hogy a jogok mellett a
kötelezettségek tekintetében is tiszta helyzetet teremt: a szerződésből kilépő fél minden
kötelemből szabadul. A szerződésbe belépő félre szállnak át a szerződésátruházást
megelőzően keletkezett kötelezettségek, így a szerződésbe belépő fél lesz felelős a
szerződésből kilépő fél által okozott károkért is.
2.	A Javaslat főszabályként kimondja, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségek
a szerződésátruházással megszűnnek. Ez a megoldás a szerződésátruházás dogmatikai
jellegéből adódik, azonban a szerződésátruházást választó felek igényeit nyilvánvalóan
nem elégíti ki. A Javaslat ezért egyrészt megteremti annak a lehetőségét, hogy a
szerződést biztosító mellékkötelezettség az új szerződő félre is átszálljanak. A
szerződésátruházás mögöttes szabályaként a tartozásátvállalás szabályai érvényesülnek.
Így érvényesül az a szabály is, hogy fennmarad a követelést biztosító
mellékkötelezettség, ha a mellékkötelezettség kötelezettje a tartozásátvállaláshoz
hozzájárul. Ez a szabály megfelelő megoldás azokra az esetekre, ahol a biztosíték
létrejöttének az időpontja nem bír relevanciával (például a kezesség esetén). Zálogjog
esetén ugyanakkor a zálogjogosultak rangsora miatt jelentőséggel bír, hogy mikor jött
létre a zálogjog. Ezért a Javaslat lehetővé teszi, hogy a zálogjogosult hozzájárulása
esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jöjjön létre. Ez a megoldás a
szerződésbe belépő fél és a zálogjogosult érdekeire egyaránt tekintettel van, és nem
befolyásolja a rangsorban hátrébb álló zálogjogosultak pozícióját sem.
3.	A szerződésátruházáshoz szükséges jogosulti hozzájárulás előzetes megadásának
szabályait a Javaslat a tartozásátvállalással azonos módon szabályozza. Ha a
szerződésben maradó fél előzetesen hozzájárulását adja a szerződésátruházáshoz, akkor
a főszabály - amely szerint a szerződésátruházás a három fél megállapodásával
hatályossá válik - helyett más megoldásra van szükség. A szerződésátruházás ebben az
esetben megvalósul a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél
megállapodásával. A jogügyletnek a szerződésben maradó féllel szembeni
hatályosulásához szükség van a szerződésben maradó félnek a szerződésátruházás
létrejöttéről történő értesítésére.
606
4.	A szerződésátruházás szabályai mögött háttérszabályként - a szabályozandó kérdések
hasonlósága miatt - az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályai állnak. A
szerződésátruházás szabályozása során - a párhuzamos szabályozás elkerülése
érdekében - szükséges az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályaira
visszautalni. Az utaló szabály elsősorban az engedményezőre vonatkozó szavatossági
szabályokat hívja fel.
XIII.	Cím
A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal
1.	A szerződés - csakúgy, mint a Ptk. szerint - a felek közös megegyezésével ex nunc
hatállyal megszüntethető és ex tunc hatállyal felbontható. A szerződés teljesítés nélküli
megszüntetése mindkét esetben a szerződésből eredő kötelezettségek és jogosultságok
megszűnéséhez vezet. A Javaslat szerint a szerződés felbontásáról csak akkor lehet szó,
ha a teljesített szolgáltatások természetben visszatéríthetők. A szerződés felbontása
esetében a felek a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal kívánják
megszüntetni, amikor is az eredeti állapotot kell helyreállítani. A Javaslat pedig
következetesen azon az elvi alapon áll, hogy az eredeti állapot helyreállítása a nyújtott
szolgáltatások természetbeni visszatérítését jelenti. Így rendezi a Javaslat a szerződés
érvénytelenségének jogkövetkezményeit is. Ha tehát a szerződéskötés előtt fennállott
helyzetet nem lehet visszaállítani, mert bármelyik szolgáltatás irreverzibilis, a szerződés
felbontása helyett a szerződés (jövőre szóló) megszüntetésére vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni.
2.	A Javaslat a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése mellett -
kivételesen, de több helyen - továbbra is lehetőséget enged a szerződés egyoldalú
megszüntetésre. Ez történhet a szerződéskötésre visszamenő hatállyal: elállással, és a
jövőre nézve: felmondással. A Javaslat a felmondás és az elállás lényegét - ismétlések
elkerülése végett - a megszüntetésre és a felbontásra történő utalással rendezi: az ex
nunc hatályú megszüntetést jelentő felmondásra a megszüntetés szabályai, az ex tunc
hatályú megszüntetést eredményező elállásra a felbontás szabályai alkalmazandók. A
Javaslat az elálláshoz is a szerződéskötéskor fennállott helyzet természetben történő
visszaállítását követeli meg. Kimondja ezért, hogy elállásra a fél csak reverzibilis
szolgáltatások esetében, vagyis csak akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás
egyidejű visszaadására képes, és azt felajánlja. Ez a megoldás a bírói gyakorlatban már
elfogadott.
A Javaslat szerint . §a felek változatlanul biztosíthatnak elállási jogot meghatározott
összeg megfizetése (bánatpénz) ellenében. Ilyen szerződéses kikötés esetében a
bánatpénz értékét meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen a felek a
szerződésben a bánatpénz megfizetésére tekintettel kikötötték az elállás jogát, így
jogellenesség az elálló oldalán nem merül fel. A bánatpénz a másik fél kizárólagos
kártalanítását szolgálja a szerződés egyoldalú megszüntetéséért, lényegét tekintve az
elállási jog megvásárlását jelenti. Ebben különbözik a bánatpénz a teljesítés felróható
elmaradása (mint szerződésszegés) esetére kikötött kötbértől, amelynek megfizetése
mellett a jogosult érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát.
A Ptk. tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött egyes nevesített
szerződéstípusoknál külön kimondja a felmondás lehetőségét. A Javaslat felfogása
szerint ezt a lehetőséget általános jelleggel, minden tartós jogviszonyt létrehozó,
607
határozatlan időre kötött szerződénél meg kell nyitni. A felmondási jogot biztosító
szabály kógens jellegű. A Javaslat a felmondás feltételeit rugalmasan, a bírói gyakorlat
számára kellő szabadságot engedve határozza meg; a rendes felmondáshoz határidőt
nem tűz, hanem annak megítélését a bíróság mérlegelésére bízza. A felmondási idő
meghatározásánál a másik fél lényeges jogi érdekét figyelembe kell venni.
A Javaslat szerint a szerződés megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket megfelelően
alkalmazni a szerződés bíróság által történő megszüntetésére.
Harmadik Rész
Egyes szerződések
XIV.	Cím
A tulajdonátruházó szerződések
XXXII.	Fejezet
Az adásvételi szerződés általános szabályai
1.	Az adásvételi szerződés az egyik legegyszerűbb, tömegesen előforduló és évezredes
fejlődésen keresztül letisztult szerződésfajta, a szerződések általános szabályainak
kialakulásakor egy sor általános szabály éppen az adásvételi szerződésből
absztrahálódott, így végső soron az adásvételi szerződés nemcsak más szerződéstípusok
modellje volt, hanem az általános szerződési szabályokhoz is alapanyagul szolgált.
Ennek köszönhető az, hogy az adásvételi szerződés alaptípusának szabályozása
viszonylag kis terjedelemben, néhány normával megoldható volt a Ptk. -ban, és a
Javaslat sem kíván ezen a helyzeten változtatni. Az általános szerződési szabályok olyan
jól illeszkednek az adásvételi szerződés igényeihez, hogy elkerülhetővé teszik e
szerződéstípus részletekbe menő szabályozását, és feleslegessé teszik azt, hogy az
általános szabályokhoz képest több vagy eltérő szabályokat kelljen megfogalmazni e
szerződéstípusra vonatkozóan. Sőt az adásvételi szerződésre vonatkozó szabályok
általánosodása a Javaslatban is tovább folytatódik: például a Javaslat a jogszavatosság
intézményét, a tájékoztatási kötelezettséget és a vételár meghatározására vonatkozó
szabályokat a szerződések általános szabályai között szabályozza, és ezzel feleslegessé
teszi ugyanennek a kérdéskörnek az adásvételi szerződés szabályai között történő
kezelését.
2.	A Javaslat az adásvételi szerződést olyan általános szerződéstípusként kívánja
szabályozni, amely az árutulajdon bármely tárgyának átruházására irányuló kötelem
létrehozására alkalmas. Elhagyhatóak tehát a Ptk.-nak azok a szabályai, amelyek - az
adásvételi szerződés mellett - kifejezetten tulajdonátruházási szerződésként jelentek
meg, bár a jelenlegi körülmények között lényegi különbség már nem mutatható ki
közöttük. Elhagyja ennek megfelelően a Javaslat a szállítási szerződést, amely a Ptk.
fokozatos fejlődése során oly mértékben vesztette el specifikus jegyeit, hogy mára
fogalmi szinten nem is határolható el az adásvételi szerződéstől. Önmagában az a
körülmény, hogy a szállítási szerződésnek fogalmi eleme az, hogy a teljesítésnek a
szerződéskötéshez képest egy későbbi időpontban kell bekövetkeznie, nem teszi
szükségessé önálló szerződéstípus fenntartását, már csak azért sem, mert az adásvételi
szerződés esetén sem tilos a felek olyan megállapodása, amely szerint az adásvételi
608
szerződés teljesítésére egy későbbi időpontban kerül sor, és az ilyen halasztott adásvétel
a szállítási szerződéstől nem határolható el. Az adásvételi szerződés altípusai között
helyezi el a Javaslat a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. A közüzemi
szerződést pedig a vállalkozási szerződés altípusaként szabályozza a Javaslat arra
tekintettel, hogy egyrészt nem minden esetben irányul tulajdonátruházásra a közüzemi
szerződés (például szennyvízelvezetési szolgáltatás, távbeszélő-szolgáltatás,
távhőszolgáltatás), másrészt pedig a szerződés tárgyától függetlenül nem a
tulajdonátruházás adja a szolgáltatás lényegét, hanem a szolgáltatónak a szolgáltatás
folyamatos és biztonságos teljesítésére irányuló helytállási, készenléti kötelezettsége.
3.	A Javaslat nem terjesztette ki a dologfogalmat: dolog a Javaslat alapján is csak
birtokba vehető testi tárgy lehet. Változtat ugyanakkor a Javaslat azon, hogy mi
képezheti adásvétel tárgyát. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az engedményezés és a
Javaslat által új jogintézményként szabályozott jogátruházás egyaránt a
tulajdonátruházással azonos módon valósul meg. A jogok és a követelések átszállásához
jogcím és engedményezés illetve jogátruházás szükséges. A jogok és követelések
átruházásának jogcíme éppen olyan sokféle lehet, mint a dolgok tulajdonjogának
átruházása esetén. Ennek megfelelően a Javaslat az adásvétel és az ajándékozás körében
is kimondja, hogy a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására
vonatkozó kötelezettség fakad.
4.	A Javaslat lényegesen változtat a tulajdonjog-fenntartás szabályán. A tulajdonjog-
fenntartás hasonló funkciót tölt be, mint a zálogjog. Az eladó hitelezővé válik, a vételár-
követelését azonban nem az eladott dolgon alapított zálogjoggal biztosítja, hanem a
zálogjognál erősebb és kényelmesebb biztosítékot választ: fenntartja a tulajdonjogát a
vételár teljes megfizetéséig, azaz a hitel törlesztéséig. A Javaslat nem sújtja
semmisséggel a tulajdonjog-fenntartást, azonban a publicitás követelményét e körben is
érvényesíteni kívánja, ezért előírja a tulajdonjog-fenntartás nyilvántartásba vételét. Ez
ingatlanok esetén nem újdonság, az ingatlan-nyilvántartás eddig is tartalmazta a
tulajdonjog-fenntartást, a Javaslat azonban a nyilvántartásba vételi kötelezettséget
kiterjeszti az ingókra is. A hitelbiztosítéki nyilvántartásba be nem jegyzett tulajdonjog-
fenntartás következménye kettős. A Javaslat egyrészt áttöri a nemtulajdonostól való
tulajdonszerzés szabályát, amikor kimondja, hogy nyilvántartásba vételi hiányában a
vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó
dolog tulajdonjogát. Másrészt a Javaslat azt is elismeri, hogy be nem jegyzett
tulajdonjog-fenntartás esetén a vevő annak ellenére jogosult a dolgon zálogjogot
alapítani, hogy ahhoz a Javaslat zálogjogi szabályai szerint a zálogkötelezett
rendelkezési joga szükséges lenne. A Javaslat e szabályokkal kíván egyensúlyt
biztosítani az eladó, a vevő és a harmadik személy hitelezők érdekei között.
5.	A Javaslat az ingókhoz hasonlóan ingatlanok esetén is a birtok megszerzéséhez fűzi a
hasznok és a kockázatok átszállását, ha az a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási
bejegyzése előtt bekövetkezik. Mivel az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés sokszor
hosszabb időt vesz igénybe, a gazdasági szükségszerűség azt diktálja a feleknek, hogy
ne várják meg a birtokátruházással a tulajdonátruházás lebonyolódását, hanem a
szerződés által kielégítendő szükségleteknek megfelelően adják át az eladott ingatlant.
Ilyen körülmények között rendszeresen és akár hosszabb időre is elválnak az ingatlan
tulajdoni, illetve birtok- és használati viszonyai, ezért kell rendezni azt a kérdést, hogy
ebben az időszakban hogyan alakuljon a tulajdonosi jogok gyakorlása, illetve
kötelezettségek teljesítése.
609
XXXIII.	Fejezet
Az adásvétel különös nemei
1.	A Javaslat több ponton módosítja a Ptk.-nak az elővásárlási, visszavásárlási és vételi
jogra vonatkozó szabályait, és e mellett szabályozza az eladási jogot is.
2.	A tulajdonos több személynek is biztosíthat elővásárlási jogot ugyanarra a dologra.
Ez történhet úgy, hogy azonos alkalommal állapodik meg több jogosulttal, de úgy is,
hogy egymást követően kerül sor az elővásárlási jogot létesítő megállapodások
aláírására. Az első esetben a szerződésben rögzíteni lehet, hogy a több jogosult milyen
sorrendben gyakorolhatja az elővásárlási jogot. Ha ilyen megállapodásra nem kerül sor,
mindegyikük azonos rangsorban válik az elővásárlási jog jogosultjává. Ha az
elővásárlási jogok egymást követő megállapodásokkal létesülnek, akkor a Javaslat
szerint a jogosultak a jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatnak csak
elővásárlási jogot, vagyis az időben később keletkezett elővásárlási jog jogosultja csak
akkor gyakorolhatja jogát, ha a korábbi nem kívánt élni a jogaival. Természetesen
szerződési szabályról lévén szó, a felek eltérő módon is megállapodhatnak, tehát később
létesített elővásárlási jog állhat azonos rangsorban korábbival, ha ebbe a korábbi
jogosult is beleegyezik.
3.	Az ajánlat közlésével olyan helyzet áll elő, mintha a tulajdonos eladási ajánlatot tett
volna a harmadik személytől származó ajánlatnak megfelelő tartalommal. Erre a
nyilatkozatra tehát az ajánlatra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni -
ideértve az ajánlattal szemben támasztott alaki követelményeket is. Az eladó által tett
ajánlat - az általános szerződési szabályoknak megfelelően - ajánlati kötöttséget
eredményez, amely megteremti az előfeltételét annak, hogy az ajánlati kötöttség
időtartama alatt a jogosulttól érkező elfogadó nyilatkozattal adásvételi szerződés jöjjön
létre. Ez a szabály pótolja a Ptk.-nak azt a hiányosságát, hogy az elővásárlási jog
gyakorlására vonatkozó nyilatkozatok sorában nincs a tulajdonos részéről az
elővásárlási jog jogosultjának címzett olyan akaratnyilatkozat, amely a később létrejövő
szerződés egyik oldalaként lenne felfogható. Az ajánlat általános szabályából
következik az is, hogy a harmadik személytől származó ajánlatnak az elővásárlási jog
jogosultjával való közlése olyan nyilatkozatnak számít, amely nem vonható vissza a
tulajdonos tetszése szerint, hanem csak az ajánlat visszavonásának általános szabályai
szerint. Ha az elővásárlási jog jogosultja az ajánlati kötöttség időtartamán belül nem
tesz elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos az általános szabályok szerint megkötheti az
adásvételi szerződést az ajánlatot tevő harmadik személlyel. Az elővásárlási jog
gyakorlása úgy történhet, hogy a jogosult a vele közölt ajánlat alapján keletkezett
ajánlati kötöttség időtartama alatt elfogadó nyilatkozatot tesz. Az ajánlat elfogadásával
szerződés jön létre, mégpedig a tulajdonos és az elővásárlási jog jogosultja között.
4.	A Javaslat rendezi, hogy mi történik abban az esetben, ha több jogosult is élni kíván
elővásárlási jogával. A Javaslat a szabályozás során abból indul ki, hogy e jogosultak
egyaránt jogosultak a dolog tulajdonjogának megszerzésére, ezért közöttük közös
tulajdon jön létre. Arra tekintettel azonban, hogy a Javaslat lehetőség szerint nem
kívánja közös tulajdonba kényszeríteni a feleket, biztosítja a lehetőséget, hogy erre
tekintettel a jogosultak visszavonják az elfogadó nyilatkozatukat.
5.	A visszavásárlási jog szabályai is módosulnak. A visszavásárlási jog sarkalatos
kérdése a visszavásárlási ár meghatározása. A Javaslat a jelenlegi szabályozástól
eltérően nem kívánja az eredeti eladási árban rögzíteni a visszavásárlási árat.
610
Piacgazdasági viszonyok mellett az egyes áruk ára a piaci viszonyoknak megfelelően
állandó változásban van, ezért az ár egy meghatározott időpontban való rögzítése a felek
közötti vagyoni egyensúly megbontását eredményezné, hiszen a vevő az eredeti
adásvételi szerződéskor vélhetően a piaci viszonyoknak megfelelő árat fizeti ki, de ha
visszavásárlás esetén ugyanezt az árat kapná vissza, akkor a visszavásárlás pillanatában
nem a piaci viszonyoknak megfelelő értékarányos csere bonyolódna le, és valamelyik
fél a másik rovására előnyben részesülne. E helyett a Javaslat elsősorban a felekre
kívánja bízni a visszavásárlási ár meghatározását. Nyilvánvaló, hogy a felek sem fogják
tudni pontosan megmondani, hogy a jövőben hogyan fog alakulni az adásvétel
tárgyának piaci ára, de az esetleges tévedés kockázatát ez esetben tudatosan vállalják (és
nem a jogszabály által rájuk kényszerített értékaránytalan cserét kötelesek elszenvedni),
továbbá körültekintő eljárásukkal jelentősen csökkenthetik is a helytelen
ármegállapításból eredő kockázatot. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy az
ár megállapítása nem csak konkrét pénzösszeg meghatározásával történhet, hanem az
ármegállapítás módszerének, így például valamilyen számítási módnak a
meghatározásával is. A Javaslat nem tekinti a visszavásárlási jog érvényes kikötése
feltételének a visszavásárlási ár meghatározását. Ha a felek nem rendelkeznek a
visszavásárlási árról, akkor a törvény szerint a dolognak a visszavásárláskori forgalmi
értéke képezi a visszavásárlási árat. Ha a felek között erről az árról nem jön létre
megállapodás, végső soron a bíróság szakértő bevonásával állapíthatja meg a fizetendő
vételárat.
6.	A Javaslat a vételi jog fogalmát a jelenleg hatályos szabályozással azonos
tartalommal határozza meg. Olyan hatalmasságról van szó, amelynek alapján a vételi
jog jogosultja egyoldalú akaratelhatározásával akkor is megveheti a dolgot, ha a
tulajdonos azt nem akarja eladni. Új elem a Javaslatban a vételi jog párjának, az eladási
jognak a szabályozása. A modern kereskedelmi gyakorlatban igény mutatkozik arra,
hogy a dolog tulajdonosa jogot szerezhessen arra, hogy a dolgát egyoldalú
nyilatkozattal eladhassa meghatározott személynek. Jelenleg ilyen jogosultságot a felek
a szerződési szabadság elve alapján létesíthetnek, ám a jogszabályi rendelkezés hiánya
azt eredményezi, hogy a szükséges garanciák e joggal kapcsolatban nem feltétlenül
érvényesülnek. Ezért mindenképpen indokolt e létező jelenségnek a Ptk.-ban való
megjelenítése.
7.	A Javaslat elhagyja a Ptk. szabályát, amely szerint e jogok érvényesen legfeljebb öt
évre voltak kiköthetőek [374. § (2) bek.]. Nincs ugyanis olyan legitim érv, amely azt
indokolná, hogy az öt évet meghaladó időre kikötött elővásárlási, visszavásárlási vagy
vételi jog minden esetben érvénytelen lenne. Tekintettel azon helyzetek sokszínűségére,
amelyekben e jogintézményeket a felek alkalmazták, a Javaslat diszpozitív szabályként
sem szabályozza e kikötések időtartamát, abban a felek állapodhatnak meg.
8.	A Javaslat apróbb pontosításokkal fenntartja a részletvétel Ptk.-beli szabályát. Érdemi
változást jelent e körben az, hogy a Javaslat szerint az elállási jog vagy a részletfizetési
kedvezmény megvonása nem az eladó által kiköthető, hanem az eladó által a törvény
alapján gyakorolható jogként jelenik meg annak érdekében, hogy a részletfizetési
kedvezményt nyújtó eladók számára a Javaslat a részletfizetés elmulasztása esetére
hatékony szankciót biztosítson.
611
XXXIV. Fejezet
Az adásvételi szerződés altípusai
1.	A Javaslat a Ptk.-nak a szállítási szerződésre vonatkozó egyéb szabályait nem veszi
át, mert azok vagy kifejezetten megtalálhatóak a szerződésekre vonatkozó általános
szabályok között, vagy pedig a felek együttműködési kötelezettségéből egyértelműen
következnek. A Javaslat tekintettel van ugyanakkor az olyan adásvételi szerződések
sajátosságaira, amelyek fajlagos szolgáltatásra irányuló kötelezettséget tartalmaznak a
szerződéskötéshez képest későbbi teljesítési idő meghatározása mellett. Az ilyen
szerződések gazdaságszervező funkciót látnak el, mert az eladó szerződéssel biztosított
háttérrel végezheti a szolgáltatás tárgyának előállítását vagy beszerzését.
2.	A szerződéskötés és teljesítés idejének eltéréséből eredő bizonytalanságra tekintettel
a Javaslat - a GK 13. sz. állásfoglalás nyomán - rögzíti, hogy létrejöhet úgy is
adásvételi szerződés, hogy a felek bizonyos eltérést engednek meg a szerződésben
kikötött mennyiségtől. Tekintettel arra, hogy a szerződésben a mennyiségi eltérés
(tolerancia) mértékét meg kell határozni, a szerződés szerinti szolgáltatás olyan
mértékben meghatározottnak tekintendő, amilyen mértékben ez a kötelem
keletkezéséhez szükséges lehet. Az eladó szerződésszerűen teljesít, ha a mennyiségi
eltérés által biztosított alsó és felső határ között teljesít.
3.	A mennyiségi bizonytalanság azonban a gyakorlatban a vételár tekintetében is vitákat
szülhet. Ha a vételárat a szerződés szerinti mennyiségre határozták csak meg, de nem
rendelkeztek arról, hogy milyen ellenértéket kell fizetni akkor, ha a mennyiségi
tolerancia kihasználásával az eladó kisebb vagy nagyobb mennyiséget szolgáltat,
kérdéses lehet, hogy vajon a kikötött vételárat vagy a tényleges mennyiséghez igazított,
arányosított vételárat kell-e megfizetni. A Javaslat a kiegyensúlyozott és gazdasági
okokkal alátámasztható vagyonmozgások védelme érdekében az arányos fizetési
kötelezettség mellett foglal állást, ez azonban nem zárja ki, hogy a felek - eltérve a
törvényi szabályozástól - a megengedett mennyiségi eltérés határain belül a ténylegesen
szolgáltatott mennyiségtől függetlenül a szerződés szerinti ellenérték megfizetésében
állapodjanak meg.
4.	A mennyiségi tolerancia csak a megengedett határok közötti teljesítést teszi
szerződésszerűvé, a mennyiségi eltérés megengedett keretein kívül eső mennyiség
szolgáltatásával viszont az eladó szerződésszegést követ el.
5.	Tekintettel arra, hogy a fajlagos szolgáltatás halasztott teljesítésére kötött adásvételi
szerződés esetén a teljesítésig bekövetkező időszakban megszűnhet az a szükséglet,
aminek a kielégítésére a szerződés szolgált volna, a Javaslat - a szállítási szerződés
Ptk.-beli szabályaihoz hasonlóan - megadja a vevőnek azt a jogot, hogy elálljon a
szerződéstől.
6.	A Javaslat nem szabályozza önálló szerződéstípusként a mezőgazdasági
termékértékesítési szerződést, mert ezeknek a szerződéseknek a lényege ugyanúgy
dolog tulajdonjogának átruházása, mint bármely más adásvételi szerződés. A Javaslat
csupán az ilyen ügyletek néhány specialitását szabályozza. A mezőgazdasági termelés
sajátosságaiból adódik viszont az, hogy a termelés eredményeként létrejövő áru
mennyisége többnyire nem határozható meg előre teljes biztonsággal. Erre tekintettel a
Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - megengedi azt, hogy az eladó, ha saját termelésű
árunak későbbi időpontban történő átruházására kötötték a szerződést, tíz százalékkal
kevesebbet teljesítsen. A kikötött mennyiségtől való ilyen mértékű eltérés nem minősül
612
szerződésszegésnek. A Javaslat ugyanakkor nem kötelezi a vevőt arra, hogy az eladónál
keletkező esetleges többlet-terméket átvegye a szerződés alapján, hiszen ez nem lenne
összeegyeztethető az adásvételi szerződés szükségletkielégítési funkciójával, és azért
sem szükséges, mert az eladó - piacgazdasági körülmények között - a többletet a piacon
értékesítheti. Ugyancsak a mezőgazdasági termelés bizonytalanságaival magyarázható,
hogy a termék elkészültének időpontja nem határozható meg pontosan a
szerződéskötéskor. Ha abból indulunk ki, hogy a mezőgazdasági termény vevője
rendelkezhet az áru raktározásához szükséges kapacitással, akkor indokolt lehet
megengedni, hogy a szerződésben kikötött idő előtt megtörténjen a teljesítés, mert a
vevő - megfelelő felkészülési idő után - készen állhat az áru átvételére, míg az árunak
az átvételig történő tárolása a termelőnek aránytalan terhet jelentene.
7.	Speciális szabályozást igényel az az eset, amikor a szerződő felek nemcsak a
tulajdonszerzési mozzanatban kapcsolódnak össze, hanem már az átruházandó dolog
előállítása, megtermelése is a közöttük létrejövő jogviszony tárgya. Ennek a
tulajdonátruházást megelőző együttműködésnek tipikus esete az, amikor az eladó nem
általában mezőgazdasági termék vagy jószág tulajdonának átruházására vállal
kötelezettséget, hanem maga termelte termény vagy termék, illetve maga nevelte vagy
maga hizlalta állat a szerződés tárgya, és a felek a szerződés tárgyának előállítása
körében is együtt kívánnak működni, mégpedig a szerződés által szabályozott módon.
Ez a szerződés abban tér el a mezőgazdasági vállalkozási szerződéstől, hogy itt az eladó
a saját tulajdonában álló mezőgazdasági terméket állít elő, és azt ruházza át a vevőre,
míg a vállalkozási szerződés esetén a vállalkozó más tulajdonában álló területen termel,
vagy más tulajdonában álló állatot nevel, szolgáltatása tehát kizárólag a tevékenységre
terjed ki. Ezekben az esetekben sem jön létre kockázatközösség a szerződő felek között.
Ha a teljesítést elősegítő szolgáltatásokat ellenérték fejében vállalta a vevő, akkor az
ellenértéket az eladó attól függetlenül köteles teljesíteni, hogy az általa megtermelt
mezőgazdasági áru fedezetet nyújt-e ezekre a szolgáltatásokra. Hasonlóképpen, ha a
vevő termelési előleget folyósított, azt az eladó köteles visszafizetni, illetve az eladott
termék árába beszámítani. A visszafizetési kötelezettség ez esetben sem múlhat azon,
hogy az előleg felhasználásával folytatott termelés fedezetet nyújt-e az előleg
visszatérítésére.
XXXV.	Fejezet
A csereszerződés
A Javaslat nem változtat érdemben a Ptk.-nak a csereszerződésre vonatkozó szabályain,
a változások csupán az adásvételi szerződés körében jelzett változásokkal való összhang
megteremtését célozzák.
XXXVI.	Fejezet
Az ajándékozási szerződés
A Javaslat a háború előtti magyar ptk. javaslatok rendszerét követve az ajándékozást - a
Ptk.-tól eltérően - a tulajdonátruházó ügyletek között helyezi el. A Javaslat azon túl,
hogy az ajándékozási szerződés fogalmát és tárgykörét a tulajdonátruházó ügyletekkel
összhangban állapítja meg, alapjaiban nem változtat a Ptk.-beli szabályozáson.
Továbbra is a szerződés legfontosabb tartalmi ismérvei, hogy az ajándékozó saját
613
vagyona rovására nyújtson a másiknak ellenszolgáltatás nélkül vagyoni előnyt a
tulajdonában álló dolog átruházásával. Az ajándékozás alapvető fogalmi eleméből, az
ingyenességből következik, hogy ha az átadott dologért bármiféle ellenszolgáltatás
kötnek ki a szerződésben, nem ajándékozási vagy legalábbis nem tisztán ajándékozási
szerződés jön létre.
XV.	Cím
A vállalkozási típusú szerződések
XXXVII.	Fejezet
Vállalkozási szerződés
1.	A vállalkozási szerződés általános szabályai
1.	A Javaslat számos ponton változtat a Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó
szabályain. A változtatás indoka egyrészt a Javaslat absztrahálási, általánosítási
szándékaival magyarázható. Ennek eredményeként ugyanis a Ptk. vállalkozási
szerződési szabályaiból több rendelkezés szerződési jogi általános szabállyá vált. Ilyen
szabály például a közbenső szerződésszegés szabálya. Ugyanennek az elvnek az
eredménye, hogy a Ptk.-ban az egyes vállalkozási altípusok között szabályozott
intézményeket a Javaslat a vállalkozási szerződés általános szabályai közé emelte, ha az
nem csupán egyetlen altípus esetén alkalmazandó. Így vált általános szabállyá például a
többletmunkára vonatkozó rendelkezés, amelyet a Ptk. az építési szerződés szabályai
között tartalmazott, de amely e szerződéstípuson túl más vállalkozási szerződés esetén is
jelentőséggel bír.
A változtatás másik indoka, hogy a Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó
szabályai mellett az egyes vállalkozási szerződések szabályait közjogi normák eltérést
nem engedő módon szabályozzák. A Javaslat ezért az egyes vállalkozási szerződési
altípusok esetén csupán az adott altípus fogalmát és legfőbb szabályait határozza meg a
Javaslat absztrakciós szintjén, míg a részletszabályokat, ahol ilyenek szükségesek, a
kapcsolódó közjogi normák tartalmazzák.
2.	Összhangban a Javaslat azon törekvésével, hogy az egyes szerződések szabályai
kizárólag a szerződés feleire vonatkozó kötelezettségeket tartalmazzanak, a Javaslat
elhagyja vagy módosítja a vállalkozási szerződésnek a Ptk.-ban szereplő azon
szabályait, amelyek a vállalkozó és a megrendelő jogviszonyán túlmutató kérdéseket
szabályoznak. Így például egyértelművé teszi a Javaslat, hogy ha ugyanazon a
munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik, a
munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles
megteremteni.
3.	A Javaslat a Ptk.-nál precízebben határozza meg a szolgáltatás tartalmát. Evidens,
ezért a Javaslat nem is mondja ki, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott
munka elvégzésére köteles. Lényegében a hatályos joggal (az építőipari kivitelezési
tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet és EBH2000. 201.)
összhangban határozza meg a Javaslat a többletmunka és a pótmunka fogalmát. E
szerint a többletmunka fogalma két esetcsoportra vonatkozik. Az első rendelkezés
evidenciát fogalmaz meg: a vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés
614
tartalmát képező valamennyi munkát, függetlenül attól, hogy azt a vállalkozói díj
meghatározása során figyelembe vette-e. A Javaslat ugyancsak kimondja, hogy a
vállalkozó köteles elvégezni az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű
használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg. Ez utóbbi esetben a Javaslat a
tervben nem szereplő munkákkal kapcsolatos kockázatot a vállalkozóra telepíti. A
vállalkozó köteles kivitelezés előtt a terveket megvizsgálni. E vizsgálat eredményeként
a vállalkozó abban a helyzetben lehet, hogy felismerje, hogy melyek azok a munkák,
amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet
meg. E munkák elvégzése mindenképp a vállalkozó feladata. Nem változtat a Javaslat a
pótmunka fogalmán.
Eltér ugyanakkor a Javaslat a hatályos jogtól abban a kérdésben, hogy a vállalkozó
átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén mennyiben követelheti a többletmunka
ellenértékét. A Javaslat fenntartja, hogy átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a
vállalkozó a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. Új szabályként
mondja ki azonban a Javaslat, hogy megrendelő köteles megtéríteni a vállalkozónak a
többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés
megkötésének időpontjában nem volt előrelátható. A Javaslat célja, hogy olyan
szabályozási környezetet teremtsen, amelyben egy kellő gondossággal eljáró vállalkozó
pontosan kalkulálhat a vállalkozás során felmerülő költségeivel, és a vállalkozói díjat
ennek megfelelően határozhatja meg. Egy vállalkozási szerződés teljesítése során,
különösen például komplex kivitelezési szerződések esetén számos előre nem látható
körülmény merülhet fel, amellyel egy gondosan eljáró vállalkozó sem számolhatott. A
Javaslat e körülmények ellenére is kötelezi a vállalkozót a szerződés teljesítésére
(hacsak a felmerült körülmény miatt a szerződés nem lehetetlenült vagy nincs helye
bírói szerződésmódosításnak), de az így felmerült költségei megtérítését a vállalkozó
követelheti a megrendelőtől. E szabály lényegében összhangban van a nemzetközi
gyakorlattal (pl. FIDIC) is, amely a szerződéskötéskor előre nem látható körülmények
esetén lehetővé teszi a felmerült költségek megtérítését.
4.	A vállalkozási szerződés teljesítésének második fázisa a tevékenység folytán
előállított munkaeredmény egyszeri jogi aktussal történő átadás-átvétele. Valójában
átadás-átvételre akkor kerülhet sor, ha a tevékenység eredménye valamilyen dologban
testesül meg. A vállalkozás általános szabályai között a Javaslat csupán arra utal, hogy
az átadás-átvétel mindig az adott szakmában szokásos, ismeretes és elterjedt eljárás
keretei között folytatható le. Az általános szabályok csupán azt a követelményt
támasztják, hogy a szolgáltatás természetéhez igazodóan a felek elvégezzék azokat a
vizsgálatokat, amelyek a minőség megnyugtató megállapításához szükségesek.
5.	Az átvétel megtagadása a megrendelő részéről nem lehet önkényes, ennek feltételeit a
törvény előírja. Olyan kisebb hiányok miatt, amelyek a rendeltetésszerű használatot nem
gátolják, a megrendelő az átvételt nem tagadhatja meg. A jelentéktelen, kisebb hibák
együttes előfordulása vagy azok javítása miatt a megrendelő az átvételt akkor tagadhatja
meg, ha azok megakadályozzák, ellehetetlenítik a rendeltetésszerű használatot. A mű
létrehozatala után végzett javítások természetes velejárója, hogy kényelmetlenséget, a
használatban fennakadást okoznak, a teljesítés időpontját illetően azonban csak az olyan
hibáknak, hiányoknak van jelentősége, melyek a létesítmény rendeltetésszerű
használatát oly mértékben akadályozzák, hogy ezzel a mű használatát, például a
létesítmény működését lehetetlenné teszik. Ha azonban a kisebb hibák olyan
mennyiségűek, hogy azok elhárítása, kijavítása a használatba vételt megakadályozza, az
átadás nem minősíthető eredményesnek. A főszabálytól a felek eltérhetnek, így
615
megállapodhatnak abban, hogy teljesítésnek kizárólag a hibáktól és hiányoktól mentes
átadás minősül.
6.	A Javaslat a joggyakorlat eredményeit felhasználva építi be a törvényszövegbe, hogy
ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a
tényleges birtokbavétel, illetve használatbavétel alapján is beállnak.
7.	A Javaslat pontosítva veszi át a Ptk.-nak a megrendelőt megillető elállási jogra
vonatkozó szabályát, egyértelművé téve, hogy a szerződés teljesítésének megkezdését
követően elállás helyett felmondási jog illeti meg a megrendelőt. A Javaslat korlátozza a
vállalkozót az elállás vagy felmondás esetén megillető kártérítés mértékét: a vállalkozó
annál magasabb összegre, mint amihez a szerződésszerű teljesítése eredményeként jutott
volna - vagyis a vállalkozói díjat meghaladó összegre - nem tarthat igényt. A
vállalkozót egyebekben a kártalanítás tekintetében is terheli a kárenyhítési kötelezettség.
8.	Összhangban a Javaslat azon koncepciójával, hogy az ellenszolgáltatást a nem
szükségképpen ingyenes szerződések fogalmi elemévé tette, és ezen szerződések esetén
külön rendelkezett azok ingyenes alakzatairól, a Javaslat a vállalkozási szerződés esetén
is egyértelművé teszi, hogy az ingyenes vállalkozás is vállalkozási szerződésnek
minősül. E körben a Javaslat egyetlen diszpozitív szabályt fogalmaz meg, nevezetesen,
hogy a vállalkozási szerződés ingyenessége ellenére köteles a megrendelő a vállalkozó
költségeit megtéríteni.
2.	A tervezési szerződés
1.	A Javaslat, eltérve a Ptk.-tól, elsőként a tervezési szerződés szabályozza, hiszen az
építési tevékenység tágabb, átfogó folyamatában a tervezés fázisa - a terv funkciójából
adódóan - mindig megelőzi a kivitelezést, és ezt a törvényi szabályozás szerkezeti
felépítésében is indokolt kifejezésre juttatni. A Javaslat a Ptk.-tól eltér abban is, hogy a
tervezési szerződés fogalmi körülírásában nem csupán a tervező munka elvégzését,
hanem annak eredményeként a tervdokumentáció előállítását és átadását is rögzíti.
2.	A tervezési munka a tárgyát tekintve igen széleskörű lehet, irányulhat: épület,
építmény létrehozására, meglévő építmény újraépítésére, átalakítására, javítására,
lebontására (építési-szerelési munkára); gépi, üzemi berendezések, technológiai
folyamatok megtervezésére (technológiai-szerelési terv); bármely más műszakilag
kivitelezhető tevékenység megtervezésére (például kertészeti munkák, talaj melioráció
stb.); kapcsolódhat továbbá más tervezési munkákhoz, így további tervezést elősegítő
adatok felderítésére (például talajmechanikai, geológiai, vízkutató vizsgálatok), előterv
(tanulmányterv) készítésére, amely a részletek nélkül, többféle variáns felvetésével
választási lehetőséget biztosít, és vonatkozhat már elkészült terv szakmai
felülvizsgálatára, vagy helyszínre adaptálására, átdolgozására. A tervezési szerződés
lehetséges alkalmazási köreit azonban a Javaslat még példálózva sem sorolja fel
összhangban azzal a törekvéssel, hogy a Javaslat általában igyekszik mellőzni a
példálózó felsorolásokat.
3.	A joggyakorlat a tervdokumentáció kiemelkedő fontosságát felismerve a tervezővel
szemben igen magas, tendenciaszerűen növekvő szakmai követelményeket támasztott.
A döntésekben megjelenő követelményeket a Javaslat a norma szintjén fogalmazza
meg. A tervdokumentáció alapján az építménynek műszakilag kivitelezhetőnek kell
lennie, ami azt jelenti, hogy a terv betartásával elkészült létesítmény a rendeltetésszerű
használatra minden tekintetben alkalmas legyen. Jelenti másrészt azt is, hogy a terv
mindig műszaki megoldás kivitelezését irányozza elő („megtervezhető” például egy
616
rendezvény lebonyolítása, a fellépő művészek sorrendje, időtartama stb. is, az ilyen
„tervre” azonban nem a tervezési szerződés, hanem a vállalkozás általános szabályai az
irányadók). A tervdokumentációnak ki kell elégítenie valamennyi, az adott építményre,
épületszerkezetre, a megvalósítás adott munkafázisára, a tervezési folyamatra
kötelezően megfogalmazott, különböző szabványokban, műszaki előírásokban,
tervezési segédletben stb. részletezett konkrét szakmai elvárást. Követelmény az is,
hogy a tervezett megoldások gazdaságosak, célszerűek, korszerűek legyenek. A
tervdokumentáció akkor jó, ha megfelel a korszerű műszaki követelményeknek, és
egyben kielégíti a gazdaságosság szempontját is, mind a létesítmény (építmény,
berendezés stb.) létrehozásánál, mind annak üzemeltetési költségei tekintetében. A terv
költségvetési részének megalapozott, valósághű számításokat kell tartalmaznia, és nem
tévesztheti meg a megrendelőt a kivitelezés reális költségvonzatát illetően. Hibás a terv,
ha a tervdokumentáció szerinti kivitelezési költség összege lényegesen meghaladja a
szerződésben közvetlenül vagy közvetve meghatározott, a megrendelőnek erre a célra
rendelkezésre álló összeget.
4.	A tervszolgáltatással szembeni sokirányú, magasabb szintű elvárások törvényi
rögzítése azért is fontos, mert világossá teszi, hogy ezek bármelyikének megsértése a
tervezési szerződés megszegését, hibás teljesítését eredményezheti, és a megrendelő a
szerződésszegés általános szabályaiból eredő jogait gyakorolhatja. A tervezési
szerződés hibás teljesítése annyiban sajátos, hogy közvetlen érdeksérelmet csak akkor
okoz, ha a hibás terv alapján készül el a létesítmény. A tervhiba miatti érdeksérelem az
elkészült létesítmény hibájában manifesztálódik. Ez indokolja, hogy a tervezővel
szemben a terv hibás teljesítése miatt mindaddig gyakorolhatók a szerződésszegésből
eredő jogok, ameddig a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő
hibás teljesítése miatt a kivitelezővel szemben érvényesíthetők a hibás teljesítésből
eredő jogosultságok. A Ptk. 410. § (1) bekezdésétől eltérő szövegezés indoka mégis az,
hogy a különös rendelkezés nem a hibás teljesítés miatti határidő kezdetére, hanem a
határidő lejártára vonatkozik, vagyis a hibás terv miatt a tervdokumentáció átadásától
kezdve már a megrendelő az esetleges hibás teljesítés miatt felléphet, a határidő
azonban nem az általános szabályok szerint jár le, hanem a hibás terv alapján
kivitelezett szolgáltatás igényérvényesítési határidejével együtt. A hibás terv alapján
kivitelezett létesítmény hibájáért természetesen nemcsak a tervező, hanem a kivitelező
is felelősséggel tartozik.
3.	A kivitelezési szerződés
1.	Az építési vállalkozási szerződések csoportjában a tervezési szerződést logikusan a
kivitelezési szerződés követi. Az altípus elnevezése kifejezésre juttatja az építési,
szerelési és más hasonló munkák jogi szempontból közös, lényegi vonását: azt, hogy a
felek ennél a szerződéstípusnál a szolgáltatást tervdokumentációra utalással határozzák
meg. A vállalkozó nem általában valamilyen építmény, hanem mindig konkrétan
megtervezett építmény előállítását vállalja, a szolgáltatása a tervdokumentáció
kivitelezésében áll. A Javaslat ugyanakkor - a Ptk.-t kiegészítve - kifejezett
rendelkezésként előírja, hogy a vállalkozó az építési, szerelési munka elvégzése mellett
az előállított mű átadására is köteles.
2.	A Javaslat e körben csupán a tervdokumentáció elkészítésének és megvizsgálásának,
a teljesítési határidőnek és az átvételnek a speciális szabályait tartalmazza kellő
absztraktsággal megfogalmazva. A kivitelezési tevékenység közjogi és egyes magánjogi
617
elemeire az építőipari tervezési és kivitelezési tevékenységre vonatkozó külön
jogszabályok, így az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi
LXXVIII. törvény (Étv.) és a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet részletes
rendelkezéseket tartalmaznak.
4.	A kutatási szerződés
A Javaslat lényegét tekintve megőrzi a kutatási szerződés hatályos szabályait. A
változtatások egy részét a szerződések közös szabályaival illetve a vállalkozási
szerződés általános szabályaival való összhang megteremtése indokolja (pl. írásbeliség
megszüntetése). A további változtatások célja a kutatási szerződés szabályainak
pontosítása. E körben a Javaslat legfőbb célja a kutatási szerződéssel érintett szerzői
jogi vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető alkotásokkal kapcsolatos vagyoni
jogok helyzetének egyértelmű szabályozása, amely a Ptk.-ból hiányzott. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy a kutatási szerződés arra irányul, hogy a kutató
kutatómunkával elérhető, jogi oltalomban részesíthető eredményt állítson elő. Erre
tekintettel a kutató eltérő megállapodás hiányában köteles a védelemből eredő vagyoni
jogokat a megrendelőre átruházni, ha az eredmény szerzői jogi védelemben részesül
vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető, vagy ha ez nem lehetséges, a megengedett
legszélesebb terjedelmű felhasználási jogot engedélyezni.
5.	Az utazási szerződés
A szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv egyaránt tartalmaz közjogi
és magánjogi jellegű normákat. A Javaslat az irányelv magánjogi normáit
implementálja. E körben kimondja a Javaslat - az irányelv szabályait átvéve - a
szerződés írásba foglalásának kötelezettségét, a szerződési pozíció átruházásának jogát,
és az ilyen esetekben érvényesülő, a Javaslat szerződésátruházásra vonatkozó
szabályától eltérő speciális felelősségi szabályt, valamint biztosítja e szabályok féloldalú
kógenciáját.
A Javaslat a fogyasztó fogalmát a Ptk.-tól eltérően a természetes személyekre szűkíti.
Ez a változtatás a fogyasztói irányelvekkel is összhangban áll. Az utazási irányelv
azonban nem szűkíti a fogyasztó fogalmát természetes személyekre. A Javaslat erre
tekintettel az utazási szerződést nem fogyasztói szerződésként szabályozza, hanem
olyan szerződésként, ahol a vállalkozóval szemben a megrendelő áll. Megrendelő a
természetes személy és jogi személy egyaránt lehet, így a fogyasztófogalom leszűkítése
ellenére nem merül fel kollízió az irányelv és a Javaslat szabályai között.
6.	A mezőgazdasági vállalkozási szerződés
Az adásvételi szerződés altípusaként szabályozott, saját termelésű mezőgazdasági áru
szolgáltatására kötött adásvételi szerződés mellett fenntartja a Javaslat a mezőgazdasági
termékértékesítési szerződés vállalkozási típusát is, amikor a vállalkozó a tulajdonában
álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló területen való
megtermelésére, a megrendelő díj fizetésére köteles. E körben a Javaslat megőrzi a Ptk.
speciális lehetetlenülési és előleg visszafizetési szabályát.
618
7. A közszolgáltatási szerződés
A Ptk. a szállítási szerződéssel egy Fejezetben szabályozza a közüzemi szerződést. Ezt
az elhelyezést az indokolta, hogy a közüzemi szerződésben tulajdonátruházási és
vállalkozási elemek keveredtek. A Javaslat ugyanakkor a közüzemi szerződés esetén a
vállalkozási elemet (közüzemi szolgáltatás nyújtása) tekinti jellegadónak, így a
közüzemi szerződést a vállalkozási szerződés altípusaként szabályozza. E körben a
Javaslat célja - tekintettel a közüzemi szerződéseket részletesen szabályozó külön
jogszabályokra - csupán annyi lehet, hogy egyértelművé tegye, hogy e szerződés a
Javaslat hatálya alá tartozik, és rögzítse, hogy e körben a szolgáltatót főszabályként
szerződéskötési kötelezettség terheli.
A Javaslat az Európai Unió irányelvei hatására változtat a közüzemi szerződés
elnevezésén, és a szerződést - összhangban például a vasúti személyszállítást igénybe
vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló 1371/2007/EK rendelettel -
közszolgáltatási szerződésnek nevezi el. Közszolgáltatásnak a Javaslat - szintén az
uniós terminológiával (pl. az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikke)
összhangban - az általános gazdasági érdekű szolgáltatást minősíti.
XXXVIII.	Fejezet
A fuvarozási szerződés
1.	A fuvarozás egyes ágazatait nemzetközi szerződések és nemzeti jogszabályok
egyaránt részletesen szabályozzák. A Javaslat feladata nem az, hogy ezeket az ágazati
szabályokat megismételje, hanem az, hogy a Javaslat absztrakciós szintjén
megfogalmazza a fuvarozás általánosan érvényesülő szabályait. E szabályok
érvényesülnek a nemzetközi egyezmények eltérő szabályozásának hiányában.
Kétségtelen, hogy a fuvarozás lebonyolításában az esetek túlnyomó részében több
személy vesz részt. Jogi értelemben azonban a fuvarozási szerződés a fuvarozó és a
fuvarozóval szerződő személy (feladó) között jön létre. A feladó vagy a saját érdekében
jár el (pl. egy gyár a saját termékének a fuvarozására köt szerződést a fuvarozóval),
vagy egy harmadik személy (a feladó szerződő partnere) küldeményének a továbbítása
érdekében. Jellemzően ezt a tevékenységet végzik a professzionális szállítmányozó és
logisztikai cégek). Az esetek túlnyomó részében a küldeményt a feladótól és a feladó
szerződő partnerétől különböző harmadik személy számára kell kiszolgáltatni. A
Javaslat azonban a fuvarozási jogviszonyt a fuvarozó és a feladó közötti jogviszonyként
szabályozhatja csak, mivel a jogviszonynak e harmadik személyek nem részesei. Így a
feladó és bármely harmadik személy közötti jogviszony a fuvarozási szerződés
szabályozása szempontjából nem releváns, annak tartalma a fuvarozási szerződést nem
érinti. A fuvarozási szerződésnek nem részese így a címzett sem. A Javaslat -
összhangban azzal az elvvel, hogy a szerződésben nem részes felekre nem telepít
kötelezettséget - a címzett kötelezettségeit sem tartalmazza, csupán - egyfajta harmadik
személy javára szóló szerződésként - a címzett jogait biztosítja.
A Javaslat a fuvarozási szerződést a Ptk. szerkezetétől eltérően a vállalkozási típusú
szerződések között szabályozza. A szerkezeti változás eredményeként a Ptk. fuvarozási
szerződésre vonatkozó szabályai közül több eltűnik, mivel azokat a Javaslat a
vállalkozási szerződés általános szabályaként (vagy még általánosabban, a szerződések
619
általános szabályaként) fogalmazza meg. Ez indokolja például az utasítási jog
elhagyását és a díjra vonatkozó szabály lerövidülését.
Mivel a fuvarozási szerződés tárgya küldemény, amely fogalmilag csupán dolog lehet,
ezért a Javaslat nem veszi át a Ptk. azon szabályát, amely szerint személyek
szállításának elvállalására a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk.
506. § (3) bek.].
2.	A Javaslat lényegesen változtat a Ptk. fuvarlevélre vonatkozó szabályain. A hatályos
szabályok a fuvarlevél kiállításának jogkövetkezményként csupán annyit határoznak
meg, hogy ellenkező bizonyításáig a fuvarlevél bizonyítja a szerződés létrejöttét és a
küldemény átvételét. A Javaslat meghatározza, hogy milyen minimális tartalommal kell
a fuvarlevélnek bírnia ahhoz, hogy ahhoz a Javaslat szerinti jogkövetkezmények
fűződjenek. Ehhez a Javaslat formai és tartalmi feltételeket egyaránt meghatároz.
Formai feltétel, hogy a fuvarlevelet írásba kell foglalni, és azt mindkét félnek alá kell
írnia. Tartalmi feltétel, hogy a fuvarozáshoz kapcsolódó alapinformációkat, így a
feleket, a küldeményt, annak átvételét és a kiszolgáltatás helyét a fuvarlevél
meghatározza. A Javaslat az ilyen formai és tartalmi feltételeknek megfelelő
dokumentumhoz a Ptk. szerinti joghatásokon túl további két joghatást fűz. A fuvarlevél
bizonyítja a küldemény és a csomagolás külsőleg jó állapotát, és - fenntartás hiányában
-	a küldemény mennyiségi megfelelőségét.
3.	További lényeges változtatás, hogy bár a Javaslat a fuvarlevél kiállítását nem teszi
kötelezővé, egyértelművé teszi, hogy a feladó jogosult kérni az átvétel igazolását.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat nem csupán az üzletszerűen fuvarozást végzőkre
vonatkozik, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a feladó kérése esetén a fuvarozót
választási jog illeti meg, hogy fuvarlevelet vagy az átvételről egyszerű elismervényt
állít-e ki.
4.	A Javaslat jelentősen kiegészíti a Ptk. csomagolásra vonatkozó rendelkezéseit.
Egyrészt előírja a megfelelő csomagolás kötelezettségét. A küldemény csomagolása
akkor megfelelő, ha az más személyeket és vagyontárgyakat nem veszélyeztet. Másrészt
előírja a Javaslat a küldemény kezeléséhez és továbbításához szükséges információk és
okiratok feltüntetésének illetve átadásának a kötelezettségét. Új szabály, hogy ha a
csomagolás vagy a küldemény kezeléséhez szükséges információ hiányossága a
küldemény átvételét követően válik nyilvánvalóvá, a fuvarozó megtagadhatja a
küldemény továbbítását, megfelelő biztosítékot kérhet, illetve meghatározott esetekben
felmondhatja a szerződést.
5.	A Javaslat veszélyes áru fuvarozása esetére a feladót általában terhelő tájékoztatási
kötelezettséget meghaladó tájékoztatási kötelezettséget ír elő. A csomagolás veszélyes
áruk fuvarozása esetén kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a nem megfelelő csomagolás
jelentős kockázatot jelenthet az életre és más személyek vagyontárgyaira egyaránt. A
feladó csomagolási kötelezettségére vonatkozó rendelkezés és ezzel összefüggésben a
fuvarozó jogait biztosító norma a veszélyes áruk esetén is megfelelő, ezért a veszélyes
áruk csomagolására a Javaslat külön normát nem fogalmaz meg. Természetesen ágazati
jogszabályok meghatározhatják, hogy egyes veszélyes árukat hogyan kell csomagolni
ahhoz, hogy azok továbbításával járó kockázat minimalizálható legyen.
6.	A Javaslat ugyancsak pontosítja a Ptk.-nak a küldemény be- és kirakására vonatkozó
szabályait. A Javaslat következetesen elhagyja a Ptk. azon szabályait, amely a
szerződésben nem részes felekre vonatkozó kötelezettséget fogalmaz meg. A Ptk.
szerint a kirakás a címzettet terheli, annak ellenére, hogy a fuvarozási szerződés a feladó
és a fuvarozó között jön létre. Ennek megfelelően hallgat a Javaslat arról, hogy kit terhel
620
a kirakodási kötelezettség, és mond biztosítékként csupán annyit, hogy ha a kirakást
senki sem végzi el, a fuvarozó a feladó költségére jogosult kirakodni. A be- és kirakodás
körében továbbá utasítási jogot biztosít a Javaslat a fuvarozónak. E körben a fuvarozó
jogosult például annak meghatározására, hogy a feladó a küldeményt a fuvareszközön
hol jogosult elhelyezni.
7.	A Javaslat új szabályként rendelkezik a fuvarozási akadályról, erre az esetre
tájékoztatási kötelezettséget írva elő. Nem tekinti azonban a Javaslat a fuvarozási
akadályt automatikusan a szerződést megszüntető oknak. Természetesen, ha a fuvarozás
az akadály miatt lehetetlenül, akkor a jogviszonyra a lehetetlenülés általános szabályai
alkalmazandóak.
8.	A Javaslat pontosítja a feladót megillető rendelkezési jogra vonatkozó szabályokat. A
feladót főszabályként egészen a küldemény kiszolgáltatásáig megilleti a rendelkezési
jog. A Ptk. szabályaitól eltérően azonban e jogával csak abban az esetben élhet, ha
megfelelő biztosítékot nyújt. Ha a feladó ilyen biztosítékot nem nyújt, a fuvarozó
jogosult a küldeménnyel rendelkezni. Ennek során bármire jogosult, döntése során
azonban a kereskedelmi ésszerűség követelménye alapján kell eljárnia. A kereskedelmi
ésszerűség a Javaslat által támasztott, az adott helyzetben általában elvárhatóságot
pontosító, szigorító mércéje, amely a fuvarozás mellett a Javaslat zálogjogi szabályaiban
jelenik meg. E szerint a fuvarozónak a rendelkezésre álló információk alapján olyan
döntést kell a fuvarozónak hoznia, amely vélhetően a legkevesebb kárt okozza az
érintett feleknek.
9.	A Javaslat fenntartja a fuvarozó törvényi zálogjogát, ezt azonban kiterjeszti a
fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási szerződésből származó lejárt
és nem vitatott követeléseire is (inconnex zálogjog). Ha tehát a feladót a fuvarozóval
szemben korábbi fuvarozási szerződés alapján is nem vitatott tartozás terheli, a fuvarozó
a küldeményen fennálló törvényes kézizálogjogából e követelés tekintetében is jogosult
kielégítést keresni. A Javaslat nem tartalmaz speciális szabályt a zálogjog
érvényesítésére, mivel a zálogjog új szabályai e körben is megfelelőek.
10.	Új rendelkezése a Javaslatnak, hogy a szándékos és a súlyos gondatlansággal
okozott károk esetén a fuvarozót nem részesíti a rövidebb elévülési idő előnyében.
Meghatározza a Javaslat az elévülési idő kezdő időpontját az egymást követő
végrehajtási szakaszok (például az összetett, multimodális fuvarozások) esetére is oly
módon, hogy az egyes szakaszokkal összefüggésben keletkező megtérítési igények
kezdő időpontját a küldemény tényleges vagy szerződésben meghatározott
kiszolgáltatási időpontjához köti.
11.	A Javaslat vállalkozási szabályai kimondják, hogy a megrendelő a szerződéstől a
szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat, ezt követően a teljesítésig a
szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A vállalkozási szabályok rögzítik továbbá,
hogy elállás vagy felmondás esetén a vállalkozó mekkora kártalanítást köteles fizetni. A
Javaslat fuvarozási szabályai e rendelkezéstől csak annyiban térnek el, hogy a feladónak
csak az elállás jogát biztosítják, a szerződés teljesítésének megkezdését követően a
feladó nem mondhatja fel a szerződést. A vállalkozási szerződés szabályai között
található kártalanításra vonatkozó rendelkezések ebben az esetben is alkalmazandóak.
621
XVI. Cím
A megbízási típusú szerződések
XXXIX.	Fejezet
A megbízási szerződés
1.	A megbízási szerződés szabályai nem szorulnak átfogó felülvizsgálatra. A megbízási
szerződéshez kapcsolódó igen kiterjedt bírói gyakorlat nem vetett fel olyan szempontot,
amely a szabályozás alapvető újragondolását indokolná. A Javaslat ennek megfelelően
nem tartja szükségesnek a megbízás dogmatikai alapjainak átfogó megreformálását,
hanem elsősorban a hatályos szabályozás pontosítását célozza.
2.	A Javaslat a megbízási szerződés esetében is fokozottabban kívánja érvényesíteni az
üzleti élet követelményeit, és kevésbé kívánja hangsúlyozni a bizalmi jelleget. A
konkrét szabályokban ez mindenekelőtt úgy jelenik meg, hogy a Javaslat - a gyakorlati
követelményekkel összhangban - a mainál tágabban akarja lehetővé tenni közreműködő
igénybevételét. A Javaslat is fenntartja ugyanakkor a bizalmi elv honorálását a megbízás
megszűnésének szabályaiban.
3.	A megbízás és a megbízás nélküli ügyvitel szabályai a Javaslatban elválnak
egymástól. Mivel megbízás nélküli ügyvitel esetén fogalmilag nem beszélhetünk
szerződésről, ezért hibás annak szabályait a nevesített szerződések között elhelyezni. A
Javaslat ezért a megbízás nélküli ügyvitel szabályait az egyéb kötelemfakasztó tények
közé, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai után helyezi el.
4.	A Javaslat nem kíván szakítani a megbízási és a vállalkozási szerződés
elhatárolásának szempontjaival. Az uralkodó álláspont szerint a két szerződés
elhatárolása a tevékenység természete alapján lehetséges: vállalkozás esetén a
vállalkozó meghatározott eredmény előállítására köteles, míg megbízás esetén a
megbízott kötelezettsége a rábízott ügy gondos ellátására terjed ki. Másként
megfogalmazva: a vállalkozó szolgáltatása a mű vagy valamely más, nem tárgyiasult
konkrét eredmény, a megbízotté a gondos tevékenység, amelytől ugyan a felek szintén
valamely eredményt várnak, de tisztában vannak azzal, hogy az eredmény - a feleken
kívül álló, esetleg éppen a megbízó oldalán felmerülő okból - a megbízott gondos
eljárása esetén is elmaradhat. Az, hogy a felek sikerdíjat kötnek ki, nem változtat a
jogviszony jellegén, nem teszi a megbízási szerződést vegyes szerződéssé.
5.	A Javaslat megbízás esetén is főszabályként a visszterhes alakzatot szabályozza,
azzal, hogy a vállalkozási szerződéssel azonos módon a Javaslat kimondja, hogy az
ingyenes megbízás is megbízási szerződésnek minősül. Ebben az esetben is jogosult a
megbízott a költségeinek megtérítésére.
6.	A Javaslat elhagyja a Ptk. 474. § (3) bekezdését, amely kimondja, hogy ha a
megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan
alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő
szerződésre előír. A Javaslat álláspontja szerint a hatályos szabályozás nincs kellő
tekintettel a megbízás és a meghatalmazás közötti különbségre. Mivel a megbízás csak a
felek belső jogviszonyát szabályozza, indokolatlannak látszik ahhoz írásbeli formát
bármilyen esetben megkövetelni. Az írásbeli formának ilyen esetekben
forgalomvédelmi szempontjai vannak. A forgalomvédelmi szempontokat azonban csak
a külvilág felé megjelenő jogviszonyokban lehet érvényesíteni.
622
7.	A Javaslat nem tartja fenn a Ptk. speciális megszűnési szabályait, a szerződések
általános szabályai e körben is megfelelőek és elegendőek.
8.	A megbízás kapcsán a Javaslat nem kívánja a többi nevesített szerződésnél
hangsúlyosabban kifejezésre juttatni a szerződő partner iránti bizalom fontosságát. Ez
alól egy ponton, a megbízási szerződés felmondása kapcsán azonban indokolt kivételt
tenni. A Ptk. által szabályozott jogviszonyokban a felek főszabályként nem jogosultak
azonnali hatállyal felmondani a szerződést. Megbízás esetén a szabályozás eltér ettől a
logikától. A megbízó az ügy uraként szabadon dönthet arról, hogy kívánja-e továbbra is,
hogy a megbízott továbbra is ellássa a szerződésben meghatározott tevékenységet. A
Javaslat ezért mindkét fél számára biztosítja az azonnali hatályú felmondás jogát. A
Javaslat - figyelemmel arra, hogy kellően gondos tevékenységre jogi eszközökkel nem
lehet rákényszeríteni a megbízottat - alkalmatlan időben is lehetővé teszi az azonnali
hatályú felmondást. Ebben az esetben azonban a kár megtérítésére lesz köteles a
megbízott. A kártérítési szankció kilátásba helyezése alkalmas lehet arra, hogy a
megbízott a felmondási jogának gyakorlásakor felmérje annak lehetséges
jogkövetkezményeit. Természetesen a megbízó súlyos szerződésszegése esetén továbbra
is lehetőség van arra, hogy a megbízott azonnali hatállyal mondja fel a szerződést.
Fenntartja továbbra a Javaslat a Ptk. 483. § (1) bekezdésében foglalt azon szabályt is,
hogy a megbízó csak abban az esetben mondhatja fel a szerződést, ha a megbízott által
vállalt kötelezettségekért helytáll.
XL. Fejezet
A bizományi szerződés
1.	A Javaslat a Ptk. bizományi szerződésre vonatkozó szabályait a gyakorlatban
felmerült problémákra tekintettel változtatja meg.
2.	A bizományosi szerződés tárgyát a Javaslat ingó dologban jelöli meg, a szabályokat
is erre szabja. A Javaslat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a bizományosi szerződés
tárgya más legyen, azzal, hogy semmis az olyan szerződés, amelynek alapján a
bizományos ingatlan tulajdonjogának megszerzésére köteles. Ez utóbbi korlátot a
Javaslat arra tekintettel vezeti be, hogy az ingatlan-nyilvántartási szabályok jelenleg
sem teszik lehetővé tulajdonjog bizomány jogcímén történő bejegyzését, és erre igény a
gyakorlatban sem merült fel. Nehezen elképzelhetőnek tűnik ugyanis, hogy az ingatlan-
nyilvántartásba olyan adásvételi szerződés alapján jegyezzenek be tulajdonváltozást,
amely eladóként nem a nyilvántartásban feltüntetett tulajdonost szerepelteti, vagy amely
vevője maga nem kíván a nyilvántartásban megjelenni, hanem egy harmadik személy (a
bizományi jogviszony megbízója) jogszerzése érdekében lép fel.
3.	A Ptk. 509. § (2) bekezdése a Kt. és a külföldi jogok megoldásától eltérően
főszabályként mondja ki a del credere felelősséget. A Javaslat visszatér a Kt.
megközelítéséhez, és a felek eltérő megállapodása hiányában nem ír elő helytállási
kötelezettséget. Ez a Kt. és a külföldi kódexek alapján is csak két esetben terheli a
bizományost: külön megállapodás esetén és az alkalmazandó kereskedelmi szokások
esetén. Mivel azonban a Javaslat szerint a kereskedelmi szokások egyébként is a
szerződés részévé válnak, itt szükségtelen erre külön utalni. A Javaslat tehát a del
credere felelősség körében két ponton is változtat a hatályos szabályon. Az egyik
változás, hogy a Javaslat világossá teszi, hogy a del credere felelősség csak nevében
felelősség, valójában azonban helytállási kötelezettséget jelent. A másik változás, hogy
623
a bizományos csak külön megállapodás esetén köteles azon kötelezettségek
teljesítéséért helytállni, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelték.
4.	A Ptk. nem határozza meg, hogy a bizományos vételi vagy eladási bizomány esetén
tulajdonjogot szerez-e a megszerezni vagy eladni kívánt dolgon. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy vételi bizomány esetén a bizományos a szerződés teljesítése
során megszerzett ingó dolog tulajdonjogát az elszámolás során ruházza át a megbízóra,
míg eladási bizomány esetén a bizományos jogosult a megbízó tulajdonjogában álló
ingó dolog tulajdonjogának az átruházására. A bizomány gazdasági oldalról való
megközelítése esetén ésszerűtlennek tűnik az a konstrukció, hogy a tranzakció során a
bizományos tulajdont szerezzen. Ez nem csak a tulajdonszerzéssel járó problémák
(közterhek, számviteli kötelezettségek stb.) miatt valószínűsíthető, hanem amiatt is,
hogy sem a megbízó, sem a bizományos szándéka nem irányul arra, hogy a bizományos
tulajdont szerezzen. A vételi és eladási bizomány közötti különbségtétel indoka, hogy
vételi bizomány esetén nem létezik olyan megoldás a magyar jog alapján, amely
lehetővé tenné, hogy a bizományos tulajdonszerzése nélkül szálljon át az eladóról a
tulajdonjog a megbízóra.
5.	Megváltoztatja a Javaslat a Ptk. azon szabályát is, amely szerint bizományi díj akkor
jár, ha az eladó vagy a vevő az adásvételi szerződést teljesítette. E szabály olyan
kockázatot hárít a bizományosra, amely indokolatlannak tűnik. A bizományos köteles
gondosan eljárva kiválasztani az eladót illetve a vevőt, ennek hiányában a bizományos
felelős lesz az eljárásával okozott kárért. Ha a bizományos gondosan járt el, akkor
indokolatlan az eladó illetve a vevő fizetőképességének és fizetési hajlandóságának
kockázatát rá telepíteni. Erre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy a bizományosnak díj
akkor jár, ha az adásvételi szerződést megkötötték, vagy ha a szerződés megkötésére a
megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor.
6.	A Javaslat eltér a Ptk.-tól a bizományos belépési joga tekintetében is. A Ptk. a
bizományos belépési jogát abban az esetben ismerte el, ha az adott árunak rögzített ára
volt. Az áru rögzített árát az Alkotmánybíróság - tekintet nélkül a rendelkezés
indokaira, annak jogtörténeti előzményeire - megsemmisítette, mivel azt
diszkriminatívnak minősítette. A Javaslat visszatér az Alkotmánybíróság döntését
megelőző megoldáshoz, és egyértelművé teszi, hogy a bizományost belépési jog akkor
illeti meg, ha a dolog forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen
megállapítható. A Javaslat ilyen esetekre előírja a bizományos tájékoztatási
kötelezettségét. A hatályos jog alapján nem határozható meg, hogy mi történik
önszerződés esetén, hogyan alakul a bizományos és a megbízó közötti jogviszony;
önszerződés esetén adásvétel vagy bizomány jogcímén száll-e át a tulajdonjog. A
Javaslat egyértelművé teszi, hogy - a bizományos díjigényétől eltekintve - a
bizományos belépése esetén a megbízó és a bizományos jogviszonyára az adásvételi
szerződés szabályait kell alkalmazni.
XLI. Fejezet
A közvetítői szerződés
1.	Általános szabályok
1.	A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó
jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653/EGK irányelvet az önálló kereskedelmi
624
ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény ültette át a magyar jogba. Az
irányelv egyaránt tartalmaz közjogi és magánjogi szabályokat, e szabályok közül a
Javaslat az irányelv tisztán magánjogi jellegű normáit implementálja.
2.	A Javaslat eltér az irányelv és a hatályos magyar jog szabályozási logikájától, és
általános jelleggel szabályozza azokat a jogviszonyokat, amelyek tárgya a közvetítő
megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló
tevékenység folytatása. A szabályokat a szerint választja külön a Javaslat, hogy a
jogviszony eseti vagy tartós-e.
3.	A nem tartós jellegű közvetítői szerződés a Javaslat logikája szerint egy tisztán
megbízási jellegű jogviszony, amelyben a közvetítői jogviszony sajátosságából adódóan
csupán a közvetítő képviseleti joga terjedelmének, a közvetítőt terhelő tájékoztatási
kötelezettségnek és a díjazásnak a speciális szabályait kell meghatározni.
2.	A tartós közvetítői szerződés
A tartós közvetítői megbízás szabályait a Javaslat az irányelv alapján fogalmazza meg,
ez indokolja e szabályoknak a Javaslat stílusától való eltérését. E körben a Javaslat
definíciós normákon túl a közvetítő képviseleti jogát, a felmondási jogát, a közvetítő
kártalanításának és a szerződés megszűnését követő versenykorlátozás szabályát
tartalmazza. A Javaslat nem ülteti át az irányelvnek a díjra vonatkozó részletes
szabályait, e szabályokat az ágazati jogszabályoknak kell meghatározniuk.
XLII. Fejezet
A szállítmányozási szerződés
1.	A Javaslat kiterjeszti a szállítmányozási szerződésnek a Ptk. 514. § (1) bekezdésében
található fogalmát, tekintettel arra, hogy a szállítmányozó tevékenysége a Ptk. hatályba
lépése óta lényegesen szélesebbé vált. A szállítmányozó jellemzően nem egyszerűen
csak a fuvarozási szerződés megkötésére vállal kötelezettséget, hanem számos
kiegészítő tevékenységre is. A kiegészítő tevékenységek körébe tartozhat minden, ami a
küldemény továbbításával összefügg.
2.	A bizományos belépési jogának átalakítása ellenére a fuvarozás körében a Javaslat
fenntartja az önszerződés általános lehetőségét. Ez a jog megilleti a szállítmányozót
akkor is, ha a fuvarozást ténylegesen maga látja el, és abban az esetben is, ha a
fuvarozási szerződést - ahogy az például multimodális fuvarozás esetén tipikus - a saját
nevében köti meg, de a fuvarozást végül nem ő, hanem harmadik személyek végzik.
Különös jelentőséggel bír e szabály a multimodális fuvarozás körében.
3.	Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a szállítmányozásra mennyiben alkalmazandóak
a fuvarozás, és mennyiben a bizomány szabályai, e tekintetben ugyanis a Ptk. szabálya
számos értelmezési problémához vezetett. E szabállyal, valamint a szállítmányozás
szabályainak a megbízási típusú fejezetben történő elhelyezésével a Ptk. számos
szabálya elhagyhatóvá vált. Így például a Javaslat elhagyja az utasítási jogra és a díjra
vonatkozó szabályt, mivel a megbízó utasítási joga és a megbízót terhelő díjra
vonatkozó normák e körben megfelelő szabályozást biztosítanak.
4.	A Javaslat kiegészíti a Ptk. 517. §-ának rendelkezéseit az igényérvényesítés
tekintetében azzal, hogy egyrészt rögzíti az igényérvényesítési kötelezettséget az általa
igénybevett közreműködőkkel szemben, másrészt meghatározza, hogy mindez a
625
megbízó utasítására, költségére és veszélyére történik. Mindkét körülmény rögzült már
a gyakorlatban.
6.	A Javaslat határozottan különválasztja, hogy a szállítmányozó mikor felel
fuvarozóként és mikor az általános szabályok alapján. Ez utóbbi eseteket külön nem
határozza meg a Javaslat, hiszen mindazokban az esetekben, amikor speciális
felelősséget nem állapít meg a Javaslat, a szállítmányozó az általános szabályok alapján
felel. A Javaslat az általános részben meghatározottak szerint lehetővé teszi a felelősség
korlátozását és kizárását.
7.	A fuvarozási szerződés körében kimondott, a külföldi jogokkal való reciprocitást
megteremtő szabályt a Javaslat a szállítmányozás körében is megismétli: ha a
szállítmányozó külföldi károsultnak tartozik kártérítéssel, felelősségének mértéke nem
magasabb, mint a károsultra nézve alkalmazandó saját nemzeti szabályai szerint
fizethető maximális kártérítési összeg. Ez a rendelkezés a magyar Általános
Szállítmányozási Feltételek útján már meghonosodott, felvételére azért van szükség,
mert a nemzetközi viszonylatban elterjedt a felelősségkorlátozás.
8.	A Javaslat az egy éves elévülési időt a szándékosan és súlyos gondatlanságból
okozott károkra nem engedi alkalmazni. Ezekre nézve az általános elévülési szabályok
az irányadóak. Kiegészül ezen bekezdés az elévülés kezdő időpontjának
meghatározásával is, ugyanis az ügylet sokrétűsége miatt már nem volt alkalmazható az
elévülésnek a küldeménynek a fuvarozó, azaz az első fuvarozó részére való átadásához
kötése. Indokolatlan például az, hogy multimodális fuvarozás esetén a tengeri károkkal
összefüggésben az elévülés időpontja a belföldi fuvarozónak történő áruátadással
kezdődjön.
XLIII. Fejezet
A bizalmi vagyonkezelési szerződés
1.	A tulajdonosi pozíció és a tulajdon tárgyának hasznosításával, valamint az azzal való
rendelkezéssel kapcsolatos döntéshozatal szétválasztása olyan gazdasági igény, amely a
modern gazdaság egyik alapvető eleme, és amely nélkül a befektetéseken alapuló
gazdaság - elvesztve a befektetések diverzifikálhatóságának lehetőségét -
működésképtelenné válna. A tulajdonosi és a döntési (menedzsment) pozíciók
szétválasztásának lehetőségét több jogintézmény képes biztosítani, amelyek az
elfogadottság és a formalizáltság különböző szintjein állnak. A leginkább elterjedt és
alkalmazott jogintézmény a tagoktól elkülönült jogalanyisággal létrehozott gazdasági
társaság. Emellett elterjedtek olyan, elsősorban szerződéseken alapuló jogviszonyok,
amelyek eredményeként egy jogalany megkapja a tulajdonosi döntések meghozatalához
szükséges jogosultságokat, miközben a vagyon hasznosításával, illetve az azzal való
rendelkezéssel kapcsolatos döntéseit úgy kell meghoznia, hogy a vagyon egyes elemei
által előállított haszon egy másik jogalany (az „eredeti” tulajdonos vagy az általa
meghatározott harmadik személy) vagyonát gyarapítsa. Ezek közé a jogintézmények
közé tartoznak a bizalmi vagyonkezelési formák, így az angol jogban kialakított trustok,
a német jogbeli Treuhand és ezek rokonintézményei. A bizalmi vagyonkezelésnek nincs
az európai jogrendszerekben egységesen elfogadott fogalma és modellje. Az egyes
nemzeti jogokban meghonosodott vagyonkezelési konstrukciók közös vonása, hogy a
bizalmi vagyonkezelés keretét biztosító jogviszony alapján az egyik jogalany (a
vagyonrendelő) vagyonát képező meghatározott dolgok, jogok és követelések
626
tulajdonjogát egy másik jogalany (a vagyonkezelő) részére átengedi, aki az ily módon
megkapott döntési jogosultság gyakorlásával kell, hogy a rábízott vagyont egy harmadik
személy (a kedvezményezett) javára hasznosítsa. A Javaslat igen jelentős gazdasági
igényt kíván kielégíteni a bizalmi vagyonkezelés intézményének meghonosításával,
számolva azzal, hogy már ma is egész üzletág épült ki ezen a területen. Ez az üzletág
magyar jogi szabályozás hiányában külföldi jogi és intézményi infrastruktúrát vesz
igénybe, és jelentős tőkét von ki ezzel a magyar gazdaság vérkeringéséből.
2.	A Javaslat - a 2009. évi CXX. törvény csíráját továbbfejlesztve és hibáit lehetőség
szerint kiküszöbölni törekedve - a trust-jellegű modellből indul ki, annak előnyös
vonásait kívánja a magyar gazdasági és társadalmi viszonyokhoz igazítva kihasználni és
a magyar jogrendszer sajátosságaihoz adaptálni. Kiindulópontja ennek megfelelően a
tulajdoni alapú bizalmi vagyonkezelés. E megoldásnak az a lényege, hogy a
vagyonrendelő átruházza a vagyonkezelőre a kezelendő vagyont: dolgok tulajdonjogát,
jogokat, követeléseket, de a vagyonkezelő azt a szerződésben meghatározott korlátok
között és a kedvezményezett javára köteles kezelni. Tipikus fiduciárius
tulajdonátruházásra kerül tehát sor, amelynél azonban - nem hitelbiztosítéki célt
szolgálván - a Javaslat semmisségi szankciója nem jöhet szóba. (Más kérdés az
esetleges színlelt szerződés megítélése.)
3.	A Javaslat a bizalmi vagyonkezelés legfontosabb magánjogi szabályait adja meg. Az
új Ptk. e fejezetének hatályba léptetéséhez külön kapcsolódó szabályozásra lesz szükség
-	többek között - a következő kérdésekben: a tevékenységüket üzletszerűen végző
vagyonkezelőkkel szemben támasztandó követelmények meghatározása; e
vagyonkezelők nyilvántartási rendszerének kialakítása és a vagyonkezelési nyilvántartás
vezetésének rendje; a vagyonkezelés adó- és illetékjogi rendje; a vagyonkezelők
kötelező felelősségbiztosítása; a vagyonkezelő halála (jogutód nélküli megszűnése)
esetén alkalmazandó eljárás.
4.	A Javaslat a bizalmi vagyonkezelés szerződéses elemét helyezi középpontba, és ezért
a szerződési jogban, a megbízáshoz legközelebb álló, új nevesített szerződésként
szabályozza az intézményt. A szabályozás jellegét tekintve alapvetően diszpozitív;
néhány kérdésben szükséges kógens normák alkalmazása. Az egyoldalú jogügylettel
(mindenekelőtt végrendelettel) létrehozott vagyonkezelési jogviszonyra a szerződéssel
alapított bizalmi vagyonkezelés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Javaslat a
bizalmi vagyonkezelés alaptípusát visszterhes szerződésként koncipiálja, de megenged
ingyenes alakzatot is.
Különös tekintettel arra, hogy a magyar jogban a bizalmi vagyonkezelés hagyományok
nélküli, vadonatúj intézmény, a Javaslat írásbeli alakot ír elő a szerződés
érvényességéhez. A bizalmi vagyonkezelést üzletszerű tevékenységként végző
vállalkozások szerződéseire vonatkozóan az írásba foglalási kötelezettség előírása
nyilvánvaló. Az írásbeli alakszerűség ezen a körön túli, általános előírása nem jár
lényeges hátránnyal a jogalanyok számára, miközben jelentős mértékben elősegítheti a
bizonyíthatóságot olyan jogviszonyok esetében, amelyeket a felek részletesen
meghatározott tartalommal hoznak létre. A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok
nyilvántartásba vétele, ha ez kívánatos, amúgy is csak írásba foglalt szerződések alapján
valósítható meg. Főszabályként magánokirati forma elegendő. A végrendeletbe foglalt
vagyonrendelés érvényességére a végrendeletre vonatkozó alakszerűségi követelmények
vonatkoznak.
A bizalmi vagyonkezelői szerződésben kell pontosan meghatározni a vagyonkezelésbe
kerülő vagyontárgyakat: dolgokat, jogokat, követeléseket. A vagyonrendelő
627
jognyilatkozata határozza meg ezen kívül a kezelt vagyonból történő juttatások formáit
is. A vagyonkezelő tulajdonosává válik a kezelt vagyonnak: nemcsak birtokolja, hanem
hasznosíthatja is azok elemeit, és rendelkezhet is velük. Tulajdonosként történő
eljárásának kereteit ugyancsak a szerződésben foglalt feltételek határozzák meg; az itt
lefektetett előírások szerint és korlátok között rendelkezhet a vagyonkezelő a kezelt
vagyonba tartozó vagyontárgyakról.
5.	A Javaslat kógens garanciális szabályokkal biztosítja azt, hogy a vagyonkezelő (vagy
más kezelt vagyonok) hitelezői, továbbá a vagyonkezelő házastársa, bejegyzett élettársa,
élettársa se végrehajtás, se felszámolás esetén, se egyéb formában ne támaszthassanak
igényt a kezelt vagyonra. Ezt a célt szolgálja mindenekelőtt a vagyonelkülönítés
intézménye. A kezelt vagyont külön kell nyilvántartani, elkülönített számlákat kell
vezetni, és a kezelt vagyon jellegétől függően elkülönítetten kell azokat kezelni stb.
6.	Fogalmilag zárja ki a Javaslat azt, hogy a vagyonrendelő hitelezői igényt
támaszthassanak a kezelt vagyonnal szemben. Ez a jogi helyzet egyenesen következik
abból a tényből, hogy a vagyonrendelő átruházza a kezelt vagyon tulajdonjogát a
vagyonkezelőre. Ha a vagyonrendelő visszaélésszerűen alkalmazza a bizalmi
vagyonkezelés intézményét, és annak segítségével kívánja elvonni vagyonát hitelezői
igényérvényesítése elől, emiatt a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalansága alapján
lehet orvoslást találni, vagy adott esetben jogintézménnyel történő visszaélés jogcímén
lehet jogilag támadni a bizalmi vagyonrendelést. A joggal való visszaélés lehetőségét
valószínűleg csökkenthetné, ha a tulajdonos nem lehetne bizalmi vagyonkezelő saját
vagyona tekintetében. Ezt a lehetőséget a Javaslat gyakorlati okokból mégsem zárja ki.
7.	A Javaslat kizárja azt is, hogy a kedvezményezett hitelezői a vagyonkezelő
tulajdonában lévő, de a kedvezményezett javára kezelt vagyonra bármikor igényt
támaszthassanak, és arra - noha a kedvezményezettnek még csak várománya van -
adott estben végrehajtást vezethessenek a kedvezményezettel szembeni követeléseik
kielégítése érdekében. A kedvezményezett hitelezői csak attól kezdve támaszthatnak
igényt a kedvezményezett vagyontárgyaira, amikor e vagyontárgyaknak vagy azok
hasznainak a kedvezményezett részére való kiadása esedékessé vált.
8.	A vagyonrendelők személyi körét a Javaslat általában nem korlátozza. A bizalmi
vagyonkezelési jogviszony szabályozásának egyik alapkérdése viszont, hogy ki lehet
vagyonkezelő. A Javaslat abból indul ki, hogy vagyonkezelő elvben mind jogi személy,
mind természetes személy lehet. A Javaslat hatályba léptetéséhez tartozó jogpolitikai
kérdés, hogy szükséges-e - tárgyi követelmények támasztása, nyilvántartás előírása és
hasonlók mellett - a vagyonkezelők körének (esetleg átmeneti) alanyi korlátozása is. A
jogi szabályozás a bizalmi vagyonkezelésre irányuló tevékenység feltételeinek
meghatározásán és e feltételek teljesülésének ellenőrzésén keresztül jelentősen képes
csökkenteni az intézményben rejlő társadalmi kockázatokat. Garanciális jelentősége van
annak a rendelkezésnek, amely szerint a vagyonkezelő nem lehet az általa kezelt vagyon
kizárólagos kedvezményezettje, éspedig akkor sem, ha a vagyonkezelő azonos a
vagyonrendelővel.
9.	Kedvezményezett bárki lehet: akár jogi személy, akár természetes személy.
Kedvezményezett lehet cselekvőképességében korlátozott személy is. Ilyen estben a
vagyonkezelőtől származó előnyökről történő rendelkezés módját a cselekvőképesség
szabályai határozzák meg. A Javaslat nem zárja ki, hogy maga a vagyonrendelő legyen
a kedvezményezett.
10.	A vagyonrendelő és a kedvezményezett nem utasíthatja a vagyonkezelőt. Az
utasítási jog nem volna összeegyeztethető a vagyonkezelőre telepített önálló
628
felelősséggel és az ehhez kapcsolt széles körű, a vagyonrendelő szerződés tartalma
szerinti döntési szabadsággal, emellett kiszámíthatatlanná tenné a vagyonkezelő által
vállalt kockázatot. A vagyonrendelő és a kedvezményezett ugyanakkor ellenőrizheti a
vagyonkezelőnek a vagyonkezelés körébe eső tevékenységét. A vagyonkezelés bizalmi
jellegéből következik, hogy a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett a
vagyonkezelőt a megbízatásból másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett
bármikor visszahívhatja.
11.	A vagyonkezelő legalapvetőbb kötelezettsége a kezelt vagyon gazdaságos
működtetése, megőrzése és gyarapítása. E tevékenység során a vagyonkezelő a
jogviszony bizalmi jellegéből fakadó fokozott követelményeknek megfelelően, a
kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembe vétele mellett köteles eljárni. A
vagyonkezelő a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles a kezelt vagyont
az előre láthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni. Ez a kötelezettség az
általában elvárhatónál magasabb szintű követelményt támaszt a vagyonkezelővel
szemben. Hasonló kötelezettséget ír elő a Javaslat a zálogjogosulttal szemben a
zálogtárgy értékesítése során és fuvarozóval szemben a feladott áru esetleges
értékesítésénél. Külön nevesített kötelezettsége a vagyonkezelőnek a titoktartás, a
tájékoztatás és a számadás. A vagyonkezelő kötelezettségszegését a vagyonrendelővel,
illetve a kedvezményezettel szemben a Javaslat szerződésszegésként kezeli, és ennek
megfelelő kártérítési felelősséggel szankcionálja.
12.	A vagyonkezelő díját a szerződésben a felek szabadon állapítják meg. A díj -
ellenkező megállapodás hiányában - magában foglalja a szokásos költségeket is. A
vagyonkezelő a díjának és indokolt költségeinek megfizetésére vonatkozó, továbbá a
vagyonkezelési jogviszonyból fakadó egyéb követelését a kezelt vagyonból közvetlenül
kielégítheti.
13.	A vagyonkezelő tulajdonosként, a szerződés korlátai között szabadon gazdálkodik a
kezelt vagyonnal. A kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekért elsősorban a kezelt
vagyonnal felel. Ha a kötelezettségvállalásokat a kezelt vagyonból nem tudja kifizetni,
saját vagyonával is korlátlanul felel a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből
eredő követelések teljesítéséért, ha a másik fél nem tudta és nem is kellett, hogy tudja,
hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein. Ez nem
érinti a vagyonkezelő esetleges kártérítési vagy jogalap nélküli gazdagodási igényét a
vagyonrendelővel vagy a kedvezményezettel szemben.
14.	A Javaslat rendezi a bizalmi vagyonkezelési szerződés megszűnésének eseteit, és
megállapítja a megszűnéshez kapcsolódó elszámolási és vagyonkiadási
kötelezettségeket. Ha a vagyonkezelő jogutód nélkül szűnik meg, a kezelt vagyon a
vagyonkezelő megszűnésével ipso iure átszáll a vagyonrendelő által kijelölt további
(vagy új) vagyonkezelőre, ilyen hiányában - ugyancsak a törvény erejénél fogva -
visszaszáll a vagyonrendelőre. Ezzel a megoldással - az örökléshez hasonlóan -
elkerülhető, hogy a kezelt vagyon uratlanná váljon, és az is, hogy a vagyonkezelő
hitelezői támaszthassanak rá igényt.
629
XVII. Cím
A használati szerződések
XLIV. Fejezet
A bérleti szerződés
1.	Általános szabályok
1.	A Javaslat a bérleti szerződés alapvető struktúráján nem változtat, ugyanakkor már a
bérleti szerződés első §-a egyértelművé teszi, hogy a dolgok bérletére modellezett
szabály jogok esetén is megfelelően alkalmazandó.
2.	A költségviselés, a használat, a használat ellenőrzése, az albérlet, a bérleti díj és a
törvényes zálogjog kapcsán a Javaslat lényegét tekintve fenntartja a Ptk. szabályait.
3.	A bérleti jog megszűnését a Javaslat a Ptk.-nál részletesebben szabályozza. A
határozott időtartamra és a meghatározott feltétel bekövetkeztéig - például a bérbeadó
vagy a bérlő élete végéig szólóan - létrehozott bérleti jogviszonyt törvény vagy
szerződés eltérő rendelkezése hiányában rendes felmondással megszüntetni nem lehet.
A határozatlan időre kötött bérleti szerződést viszont bármelyik fél rendes felmondással
megszüntetheti. A törvény a felmondási időt a hatályos szabályozástól eltérően rögzíti,
igazodva ahhoz, hogy a bérleti jogviszonyok különböző helyzetekben, eltérő
szükségletek és igények fedezésére jönnek létre. Az, hogy a felek a bért milyen
időszakokra határozzák meg, tükrözi, hogy a használat a várakozások szerint milyen
távra szól. E várakozásokat lényegesen meghaladó felmondási idő meghatározása nem
indokolt. A Javaslat azokra az esetekre is rögzíti a felmondási időt, amelyekben a
határozott időtartamra kötött bérleti szerződés mondható fel rendes felmondással idő
előtt. A felek azonban a szerződésben ezektől eltérő - hosszabb vagy rövidebb -
felmondási időben is megállapodhatnak.
4.	A Javaslat rendezi azt a helyzetet is, amely abból adódhat elő, hogy a felmondási időt
valamelyik fél nem tartja be, vagy nem megfelelően alkalmazza, és az (1) bekezdésben
meghatározott közlési időpontok után mondja fel a jogviszonyt arra az időszakra,
amelyre a törvény alapján már erre a határidő eltelte miatt nem lenne lehetőség. A
Javaslat ebben az esetben a törvényi kritériumok megsértésének következményeként
nem a felmondás jogszerűtlenségét és ezáltal a szerződés megszüntetésére való
alkalmatlanságát mondja ki, hanem a felmondást átértelmezve azt a következő
időszakra (nap, hét, hónap, negyedév stb. a bérfizetés alapperiódusának megfelelően)
rendeli érteni.
5.	A bérleti jogviszonyt, mivel sem jogosulti, sem kötelezetti oldalon nem személyhez
kötött jogviszony, nem szünteti meg sem a bérlő, sem a bérbeadó halála. A bérlő
örökösei számára a Javaslat arra tekintettel biztosítja határozott idejű jogviszony esetén
is a törvényben meghatározott szigorú határidőn belül gyakorolható rendes felmondás
jogát, hogy ésszerűtlen lenne őket olyan dolog birtokban tartására és használatára,
továbbá ennek fejében ellenszolgáltatás nyújtására, amelyre szükségük nincsen. Ezzel
határozott idejű bérleti jogviszony esetén azt a kockázatot, hogy a bérlő halála esetén a
bérbeadónak a határozott időtartamhoz kötődő várakozása meghiúsul, a bérbeadó viseli.
6.	A bérlőt terhelő együttműködési kötelezettségből fakadóan a bérlő köteles
megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és módon
630
megtekinthesse. Ezt a Javaslat a hatályos szabályozással egyezően továbbra is
fenntartja. A bérlőt a bérleti jogviszony alapján megillető jogok kötelmi jogok, azokat
csak a bérbeadóval szemben lehet érvényesíteni. A bérleti jogviszony kötelmi jellegéből
adódó relatív szerkezetéből fakad, hogy a bérleti jogviszony nem terheli a bérelt dolgot
dologi teherként. Ha a bérelt dolog felett a rendelkezési jogot olyan személy szerzi meg,
akitől a bérbeadó a saját használati (hasznosítási) jogát származtatni nem tudja, a dolog
felett a rendelkezési jogot megszerző személlyel szemben a bérlő jogai nem
érvényesíthetőek. Ez a helyzet áll elő például akkor, ha a bérbeadó maga is bérli a
dolgot, és bérleti jogviszonya megszűnik, vagy ha a bérbeadó a haszonélvező és a
haszonélvezeti jog (a bérbeadó haszonélvező halála folytán vagy más okból)
megszűnik. Külön törvényi rendelkezés hiányában ez lenne a helyzet akkor is, ha a
dolog tulajdonjogát átruházzák: mivel az új tulajdonost a bérleti szerződés nem köti,
vele szemben birtoklási és használati (hasznosítási) igénnyel a bérlő nem léphetne fel. A
hatályos szabályozás a bérleti jogviszony relatív szerkezetét a bérlő érdekeinek védelme
érdekében áttörve, a „Kauf bricht nicht die Miete” elvet követve kötelezi a bérelt dolog
vevőjét a bérleti jogviszony fenntartására. Ez valójában a bérleti szerződésben való
alanyváltozás egyik esete: a dolog vevője bérbeadói pozícióban lép be a bérleti
szerződésbe. A vevőnek ez a helyzete, a bérbeadói pozícióban való alanyváltozás
független attól, hogy a bérleti jogviszonyt az ingatlan-nyilvántartásba vagy más
közhitelű nyilvántartásba bejegyezték-e. A Javaslat törekszik biztosítani, hogy a bérlő
ne kerüljön a tulajdonosváltozás folytán rosszabb helyzetbe. Ezért mondja ki a Javaslat
az eredeti bérbeadó egyetemleges helytállását mindazokért a kötelezettségekért,
amelyek a bérleti szerződés átszállásával és így a bérbeadói pozícióban történő
alanyváltozással az új tulajdonosra szálltak.
2.	A lakásbérleti szerződés
1.	A Ptk. egyetlen §-ban tartalmaz rendelkezést a lakásbérletre, amely a külön törvényre
való utaláson túl csupán azt a nem túl sokat mondó szabályt tartalmazza, hogy a
lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. A lakások és
helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
1993. évi LXXVIII. törvény minden tekintetben elavult, sok esetben ésszerűtlen
követelményeket támaszt, így annak átfogó felülvizsgálata indokolt. A Javaslat sem
kíván részletes szabályt adni a lakásbérleti szerződésre, mivel az ilyen szabályok
megalkotására akkor kerülhet sor, ha a Kormány átfogó lakáspolitikai koncepciót alakít
ki. Ennek hiányában is elengedhetetlen ugyanakkor, hogy a lakásbérlet néhány alapvető
sarokpontját a Javaslat rögzítse. E mellett a jogalkotó a lakásbérleti szerződés
részletszabályait szükség esetén külön törvényben rendezheti. Ugyancsak külön
jogszabályban kell a szociális jellegű szempontokat megjeleníteni.
2.	Lényeges új szabály, hogy a Javaslat kógens szabállyal maximalizálja, hogy ha a
bérlő a bérleti szerződésből fakadó kötelezettségeinek biztosítékául a bérbeadó részére
meghatározott pénzösszeget köteles fizetni, ez az összeg nem haladhatja meg a havi
bérleti díj háromszorosát. A szabály elismeri az ilyen kikötések indokoltságát,
ugyanakkor a három hónapnál nagyobb kauciót szükségtelennek és méltánytalannak
tartja, így az ilyen kikötéseket a három hónapon meghaladó mértékben semmisséggel
szankcionálja.
3.	A bérleti szerződés általános szabályai között a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a
bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme
631
nélkül leszerelheti. A lakásbérlet esetén a Javaslat eltérő szabályt ad. A bérlő nem
gyakorolhatja az elviteli jogát, ha a bérbeadó az elviteli jog megváltása fejében
megfelelő kártalanítást ajánl fel, és az a bérlő jogi érdekét nem sérti. A Javaslat szabálya
abból indul ki, hogy a bérleménybe beszerelt ingóságok a bérleményben jellemzően
nagyobb értéket képviselnek, mint onnan kiszerelve (pl. a konyhába készíttetett
konyhabútor), erre tekintettel biztosítja a megváltás jogát a bérbeadó számára.
4.	A Javaslat pontosítva tartja fenn a bérlő tűrési kötelezettségének szabályait.
Ugyanakkor e körben az Ltv. több szabályával is szakít a Javaslat. Így mindenekelőtt
nem tartja fenn a Javaslat azt a szabályt, hogy ilyen esetekben a bérbeadó azonos
városban azonos jellegű bérleményt köteles felajánlani. Ez a szabály ugyanis a
megváltozott lakáspiaci helyzetre tekintettel nem tartható fenn.
XLV. Fejezet
A haszonbérleti szerződés
1.	A haszonbérlet és a bérlet közötti alapvető különbség elsősorban abban határozható
meg, hogy míg a bérlet csak a használat (joggyakorlás) jogát biztosítja a bérlő számára,
addig a haszonbérleti jogviszony alapján a haszonbérlő a dolog használata (jog
gyakorlása) mellett annak hasznai szedésére is jogosult. Alapvetően ez a különbség
határozza meg a haszonbérletnek a bérlettől eltérő szabályait is. Mivel azonban e
különbség ellenére is a bérlet és a haszonbérlet mind szerkezetileg, mind tartalmát
tekintve nagyon közel állnak egymáshoz, gyökeresen eltérő szabályozásuk nem
indokolt, illetőleg felesleges ismétlésekkel járna. Erre tekintettel a Javaslat továbbra is
fenntartja a hatályos jognak azt a megoldását, hogy a haszonbérletre - eltérő törvényi
rendelkezések hiányában - a bérletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
2.	A haszonbérleti szerződés megkötéséhez - a jogviszony tartós jellege, természete és
gazdasági jelentősége miatt - a Javaslat kötelező írásbeli alakot ír elő.
3.	A Javaslat lényegét tekintve változatlanul emeli át a rendes gazdálkodás
követelményére vonatkozó szabályt, a költségviselés, a haszonbérfizetés és a törvényes
zálogjog szabályát a Ptk.-ból. Az azonnali hatályú felmondás szabályát is átveszi a
Javaslat, de annak túlzott merevsége miatt szakít azzal a követelménnyel, hogy ha az
azonnali hatályú felmondást a haszonbérlő három napon belül nem veszi tudomásul, a
haszonbérbe adó további nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat, ha nem így jár el, a
felmondás hatályát veszti.
XLVI. Fejezet
A haszonkölcsön-szerződés
A Javaslat érdemét tekintve nem változtat a haszonkölcsön Ptk.-beli szabályain.
632
XVIII. Cím
Letéti szerződések
XLVII. Fejezet
A letéti szerződés közös szabályai
1.	A Javaslat egyértelművé teszi, hogy letét tárgya csak ingó dolog lehet. Ingatlan
őrzése - mivel az elveszés veszélyének nincs kitéve - csak az értékcsökkentő behatások
elleni felügyeletben állhat, amely a megbízási szerződés szabályai alá esik. A
letéteményes kötelezettsége a dolog megőrzése és annak - felhívásra vagy a
szerződésben meghatározott időtartam lejártával való - visszaszolgáltatása. A Javaslat a
letétet nem reálszerződésként, hanem konszenzuálszerződésként szabályozza. Míg a
római jogban a letét kizárólag a letevő érdekében létrejött, ingyenes szerződés volt,
addig az napjainkban főszabály szerint visszterhes és a letevő érdekéhez a letéteményes
érdeke járul.
2.	A letéteményes csak a dolog birtokát szerzi meg, annak használatára - ellenkező
kikötés hiányában - nem jogosult. A használatot megengedő kikötés abban az esetben
nem érinti a szerződés letéti jellegét, ha a szolgáltatás túlnyomó eleme az őrizet marad.
Tehát az, ha a letevő az esetenkénti, kivételes használathoz hozzájárul, a szerződés letéti
jellegét nem érinti. Az állandó használat engedélyezése azonban a szerződést már
haszonkölcsönné vagy bérletté, illetve vegyes szerződéssé alakítja. Szintén jogosult a
letéteményes a dolog használatára, ha az a letevő károsodástól való megóvása
érdekében szükséges. Ha a letéteményes annak ellenére használja a letett dolgot, hogy
ezen esetek egyike sem áll fenn, a letéteményes felelőssége korlátlan, ideértve a vis
maiorért való felelősséget is.
3.	A letéteményes nem jogosult a letett dolog hasznosítására, azonban köteles a dolog
hasznainak (gyümölcseinek) beszedésére, ha a dolog természeténél fogva hasznot hajt.
A letéteményes tehát köteles beszedni a dolog természetes gyümölcseit. E szabálynak
alapvetően az állatok letétbe helyezése esetében van jelentősége, amikor a letéteményes
nem pusztán a dolog megőrzésére köteles, hanem a természetes gyümölcsök
beszedésére is. A beszedett gyümölcsöket a letét megszűntekor a letett dologgal együtt
köteles visszaszolgáltatni a letevőnek, addig pedig őrizni köteles, azaz a beszedett
gyümölcsök is a letét tárgyává válnak.
4.	A letéteményes őrzési kötelezettsége nem terjed odáig, hogy az őrzés érdekében
folytonos pozitív cselekvést lenne köteles kifejteni. Ehelyett általában olyan magatartást
köteles kifejteni, amellyel a dolgot az elveszés, elpusztulás, megrongálódás veszélyétől
megóvja, azaz a bevezető rendelkezésekben megfogalmazottak szerint, úgy kell eljárnia,
ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez a kötelessége nem terjed odáig,
hogy a dolgot - külön kikötés nélkül - állandóan kezelni legyen köteles. Az ilyen
kikötés megbízással vegyes letéti viszont hoz létre.
5.	A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, függetlenül attól, hogy a letét
határozott vagy határozatlan időre jött létre. Mindez abból következik, hogy a letét
elsősorban vagy kizárólag a letevő érdekében jön létre, azaz indokolt, hogy a letett
dolgot akkor is visszakövetelhesse, ha a letét határozott időre jött létre, de a letett
dologra még a szerződés lejárta előtt szüksége van. A Javaslat letétre vonatkozó
szabályai továbbra is azt a tipikus esetet szabályozzák, amikor a letevő teszi le a dolgot,
633
és a letéteményes a szerződés megszűnésekor a letett dolgot a letevőnek köteles
visszaadni. A megszűnés szabályai kapcsán azonban a Javaslat tekintettel van arra az
esetre is, amikor a letevő úgy rendelkezik, hogy a letét tárgyát a letéteményes
meghatározott esetben harmadik személynek köteles kiadni. Ebben az esetben
nyilvánvalóan nem érvényesülhet a Javaslat azon főszabálya, amely alapján a letevő
bármikor visszakövetelheti a dolgot, hiszen ez a harmadik személy érdekeit
veszélyeztetné. Ilyen esetben ezért a letevő a letett dolgot kizárólag a szerződésben
meghatározott személy hozzájárulásával követelheti vissza.
6.	A Javaslat a megszűnés kapcsán a Ptk. szabályát egyebekben változatlanul fenntartja.
Határozatlan időre kötött letéti szerződés esetén a letéteményes 15 napos felmondási
idővel szüntetheti meg a szerződést. Ha a letevő megtagadja a dolog visszavételét, a
letéteményes a továbbiakban megbízás nélküli ügyvivőként jár el.
7.	A Javaslat egy §-ba gyűjti össze a letét ingyenes alakzatára vonatkozó szabályokat. E
körben a Javaslat fenntartja a szükséges költségek megtérítésére vonatkozó szabályt és
az ingyenes letét speciális felelősségi normáját.
XLVIII. Fejezet
A gyűjtő és a rendhagyó letét
1.	A rendes letétnek két alfaja van: az egyedi és a gyűjtő letét. A gyűjtő letét a letevők
részére „ömlesztve” tárolt gabona, illetve a XX. század első felében az értékpapírok
letéti kezelésben alakult ki. A Ptk. a gyűjtő letétet nem szabályozza, ezt hatályos jogunk
az értékpapírjogban ismeri. A gyűjtő letét különbözik mind az egyedi letéttől, mind a
rendhagyó letéttől. Az egyedi letéttől abban, hogy a tulajdonjog nem marad kizárólag az
egyes letevőé; a rendhagyó letéttől abban, hogy a tulajdonjog nem száll át a
letéteményesre. A gyűjtő letét esetében a letevők között keletkezik közös tulajdon. A
közös tulajdon szabályaitól a Javaslat egy ponton tér el: a letéteményes jogosult a
letevők tulajdoni hányadát a többi tulajdonostárs beleegyezése nélkül is kiadni.
2.	A Javaslat diszpozitív főszabályként feljogosítja a letéteményest az azonos fajtájú és
minőségű helyettesíthető dolgok „összevegyítve” való megőrzésére, a letéteményes
azonban nem szerzi meg sem a letett dolgok tulajdonjogát, sem a letett dolgokkal való
rendelkezés jogát. A gyűjtő letétben lévő dolgokkal továbbra is tulajdonosuk
rendelkezhet.
3.	Tekintettel arra, hogy gyűjtő letétbe csak helyettesíthető dolog vehető, a gyűjtő letét
tárgya csak bemutatóra szóló vagy üres forgatmánnyal ellátott névre szóló értékpapír
lehet. A számlavezetési kényszer a letevők tulajdonjogának megőrzését szolgálja. A
gyűjtő letétben lévő értékpapírok átruházása, megterhelése a dematerializált
értékpapírokkal azonos módon történik, azaz alapvetően számlajóváírás formájában.
Eltérően a letét főszabályától, miszerint a letéteményes csak a letevő kifejezett
engedélye esetén adhatja a letett dolgot alletétbe, a Javaslat - a Tpt. szabályozásával
egyezően - a letéteményest értékpapírok gyűjtő letéte esetén feljogosítja, hogy a letevő
külön hozzájárulása nélkül is alletétbe adja az értékpapírokat, feltéve, hogy az
alletéteményes a külön törvény szerint letéti szolgáltatás nyújtására jogosult befektetési
szolgáltató vagy elszámolóház.
4.	A rendhagyó letét kifejezést a Ptk. ugyan nem használja, azonban a 472. § tartalmaz a
rendhagyó letétre vonatkozó szabályozást. A Javaslat szerint a rendhagyó letét
létrejöttének két feltétele van: a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog
634
(értékpapír, gabona stb.) kell legyen, és a feleknek hallgatólagosan vagy kifejezetten
meg kell állapodniuk abban, hogy a letett dolog tulajdonjoga a letéteményesre száll át,
és az nem ugyanazon dolog, hanem ugyanolyan fajtájú és minőségű dologból (pl.
ugyanolyan minőségű búzából, ugyanabba a sorozatba tartozó értékpapírból)
ugyanannyi visszaszolgáltatására köteles. A letéteményes tehát jogosult a letett
dolgokkal rendelkezni: azokat megterhelheti, elzálogosíthatja stb. A letevőnek pedig
pusztán kötelmi jogi követelése áll fenn ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű
dologra.
5.	A rendhagyó letét gazdasági célját tekintve a letéthez, a szolgáltatások jogi szerkezete
szerint a kölcsönhöz áll közel. Ez azt jelenti, hogy a rendhagyó letét a kölcsön
szabályainak megfelelően tulajdonátruházást és egy fajlagos szolgáltatásra vonatkozó
kötelmet eredményez, azonban a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai
irányadóak, így például a letevő bármikor igényelheti a letét kiadását. A letét szabályait
követi a rendhagyó letét a tekintetben is, hogy a letett dolgok különleges rendeltetése
érvényesül: a letevő visszakövetelésével szemben beszámításnak csak abban az esetben
van helye, ha a beszámítandó ellenkövetelés magából a letéti jogviszonyból származik.
6.	A rendhagyó letét szabályozása azért is különösen fontos, mert a kézizálogjog
esetében a Javaslat a felek jogaira és kötelezettségeire háttérszabályozásként a letét
szabályait rendeli alkalmazni. A Javaslat tehát a rendhagyó letét szabályozásán
keresztül megteremti a rendhagyó zálogjog lehetőségét is. Pénz és értékpapírok
esetében tehát lehetőség van rendhagyó zálogjog formájában a biztosítéki
tulajdonátruházásra: a záloghitelező a felek ilyen megállapodása esetén megszerzi a
zálogtárgy tulajdonjogát és ugyanabból ugyanannyi visszaszolgáltatására lesz köteles.
Ezzel a Javaslat eleget tesz a pénzügyi hitelbiztosítéki megállapodásokról szóló
2002/47/EK irányelvnek.
XLIX. Fejezet
A szállodai letéti szerződés
A Javaslat néhány módosítással fenntartja a Ptk.-nak a szállodai letéti szerződésre
vonatkozó szabályait. A Javaslat a szállodai letét felelősségi szabályait összhangba
hozza a Javaslat új kontraktuális felelősségi szabályaival. E körben ezért a Javaslat
csupán a törvényi felelősségi korlátozásokat szabályozza, kimentésre a
szerződésszegéssel okozott felelősség általános szabályai szerint kerülhet sor. A Javaslat
elhagyja a vendég haladéktalan kárbejelentési kötelezettségét, a kérdéskör ugyanis a
kármegosztás és a kárenyhítési kötelezettség szabálya alapján megfelelően kezelhető.
XIX. Cím
Forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződés
A Javaslat a Ptk.-nál részletesebben szabályozza azokat a jogviszonyokat, amelyek arra
irányulnak, hogy az áru a gyártótól eljusson a fogyasztóig. A klasszikus közvetítői
jogviszonyon, a bizományon túl, a Javaslat külön szabályozza a közvetítői, a
forgalmazási és a franchise szerződést. E szerződések közös eleme, hogy arra
irányulnak, hogy az árut eljuttassák a fogyasztóig. Jelentősen eltérőnek egymástól
ugyanakkor e jogviszonyok a tekintetben, hogy ezt milyen módon érik el. Ez indokolja,
hogy a bizományt és a közvetítői szerződést a megbízási szerződések cím alatt helyezi
635
el a Javaslat, míg a forgalmazási és a franchise szerződést önálló Cím alatt. Ez utóbbi
szerződések szabályozása során a Javaslat tekintettel volt a DCFR szabályaira is.
L. Fejezet
A forgalmazási szerződés
1.	A közvetítői jellegű szerződések eltérően abból a szempontból, hogy a közvetítő
milyen kockázatot vállal az értékesítés során. E szempontból a közvetítőre nézve
legkockázatosabb konstrukció a forgalmazási szerződés, mivel a forgalmazási
jogviszonyban a forgalmazó a forgalmazott terméket megvásárolja, hogy azt a saját
nevében és javára értékesítse.
2.	Tekintettel arra, hogy a forgalmazó önálló kockázatot vállal, a forgalmazó és a gyártó
jogviszonyát szabályozó szerződés is csupán néhány alapvető szabályt rögzít. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy a jogviszony mindkét szereplője köteles a termék jóhírnevét
megóvni, ezzel kapcsolatban fellépni stb. A jóhírnévhez kapcsolódik a reklámra
vonatkozó szabály is, amely e körben csupán a gyártó tájékoztatási kötelezettségét írja
elő azzal, hogy ha a forgalmazó a reklámot alkalmazni kívánja, akkor a gyártót
szerződéskötési kötelezettség terheli. A Javaslat annak érdekében, hogy a gyártó
biztosíthassa a termék jóhírnevét, értékesítési módját, a használat arculati elemeket stb.,
a forgalmazó viszonylagos elkülönültsége ellenére is diszpozitív szabályként utasítási
jogot biztosít a gyártó részére.
LI. Fejezet
A franchise (jogbérleti) szerződés
1.	A Javaslat jogbérlet elnevezés alatt tartalmazza a franchise szerződések alapvető
szabályait. Az elmúlt években a piacon a jelentős méretű franchise társaságok mellett
megjelentek kisebb méretű franchise rendszergazdák is. Míg a kiterjedt nemzetközi
hálózattal rendelkező franchise társaságok esetén a Javaslat diszpozitív szabályai
várhatóan kevés hatással bírnak majd, a kisebb méretű társaságok esetén a Javaslat
szabályai segíthetnek az együttműködés kialakításában, és orientálhatják a bírói
gyakorlatot.
2.	A forgalmazási szerződéssel azonosképp a franchise esetén is a jogbérletbe vevő a
saját nevében és saját javára jár el. Míg azonban a forgalmazási szerződés esetén a
termék megvásárlására kerül sor, addig franchise esetén szerzői- és iparjogvédelmi
jogok, valamint védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó
felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, amely lehetővé teszi,
hogy a jogbérletbe vevő maga állítsa elő az adott terméket vagy szolgáltatást. E
különbségből fakadnak a forgalmazási szerződéstől eltérő szabályok.
3.	A Javaslat e szerződéstípus esetén is kötelezettségként írja elő a jóhírnév védelmét és
az utasítási jogot. Tekintettel azonban a két szerződés eltérő tárgyára, franchise esetén a
jóhírnév védelme nem csupán a termék, hanem magának a franchise hálózat jóhírnevére
vonatkozik.
4.	A Javaslat szabályozza a franchise működtetéséhez szükséges jogok átruházását és e
jogok védelmét, és a jogbérletbe adót terhelő ellátási kötelezettséget.
5.	A határozatlan időre kötött franchise szerződés megszűnését a Javaslat, a szerződések
hasonlóságára tekintettel a tartós közvetítői szerződéssel azonos módon szabályozza.
636
XX. Cím
Hitel- és számlaszerződések
LII. Fejezet
A hitelszerződés
1.	A Ptk. egyetlen rendelkezést tartalmaz a bankhitelszerződésről. E szabály a
gyakorlatban számtalan értelmezési problémához vezetett, tekintettel arra, hogy a
szabály alapján nem határozható meg, hogy mi is a hitelszerződés, hogyan viszonyul az
például az előszerződéshez. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a hitelszerződés önálló
szerződéstípus, amely annyiban analóg az előszerződéssel, hogy annak alapján a
hitelezőt szerződéskötési kötelezettség terheli. Eltér ugyanakkor a hitelszerződés az
előszerződéstől annyiban, hogy már maga a hitelszerződés is joghatást vált ki: a hitelező
köteles lesz rendelkezésre állni, ennek ellentételezéseként pedig az adós díjat köteles
fizetni.
2.	A Javaslat az adós számára korlátozás nélküli felmondási jogot biztosít. A hitelező
ugyanakkor a jogviszony jellegéből adódóan rendes felmondással nem szüntetheti meg
a szerződést. A hitelező számára biztosított rendkívüli felmondási okok a
kölcsönszerződés szabályaival állnak összhangban. Ha az azonnali hatályú felmondás
oka az adó körülményeiben bekövetkező kedvezőtlen változás, akkor a Javaslat a
felmondás előfeltételeként megkívánja, hogy a hitelező szólítsa fel az adóst megfelelő
biztosíték nyújtására, és csak e felhívás sikertelensége esetén válik jogosulttá a hitelező
a szerződés felmondására. Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amelyekben a felhívás
formalitás lenne, mert a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az adós további
biztosíték nyújtására nem képes, viszont a felhívással járó időveszteség növelné a
hitelező kockázatát. Ezekre az esetekre a Javaslat biztosítja azt a lehetőséget, hogy a
hitelező megfelelő biztosíték adásra való felhívás nélkül felmondhass a szerződést.
LIII. Fejezet
A kölcsönszerződés
1.	A kölcsönszerződés Ptk.-beli definíciója meghatározott pénzösszeg rendelkezésre
bocsátásáról szól, amelynek pontos tartalmával kapcsolatban értelmezési nehézségek
adódnak, és e miatt nem alkalmas arra, hogy pontosan kifejezésre juttassa a hitelező
kötelezettségének mibenlétét, különös tekintettel arra, hogy a pénztartozás teljesítésére a
modern pénzforgalomban a készpénz háttérbe szorulásával egyre inkább bankszámlák
közötti elszámolások, átutalások formájában kerül sor, és a szabályozásnak ezekre is
tekintettel kell a kölcsönszerződés jellegadó szolgáltatását definiálnia. A Javaslat
szakítva a Ptk.-ban alkalmazott terminológiával a hitelező és az adós fő kötelezettségét
-	összhangban a fizetés fogalmának a kötelmek közös szabályai között történő
definiálásával - meghatározott pénzösszeg fizetésében jelöli meg.
2.	A Javaslat a kölcsön főszabályát továbbra is a pénzkölcsönre határozza meg, az
egyéb helyettesíthető dolgok kölcsönét pedig a kölcsönszerződésre vonatkozó
rendelkezések végén szabályozza.
3.	A Javaslat elhagyja a Ptk. 526. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint
a hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben
637
meghatározott lejárat, illetve lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő
elteltével nyílik meg, tekintettel arra, hogy az a Javaslat egyéb rendelkezéseiből is
kiolvasható evidenciát fogalmaz meg.
4.	A Javaslat nem kívánja az adóst olyan kölcsönösszeg felvételére kényszeríteni,
amelyre nincs szüksége, másfelől figyelembe veszi azt is, hogy a kölcsönnyújtónak a
teljesítésre készen kell állnia, ezzel kapcsolatban pedig máshonnan meg nem térülő
költségei merülhetnek fel. Mindezek alapján a Javaslat rögzíti, hogy az adós nem
köteles a kölcsönösszeg igénybevételére, a kölcsönszerződés alapján tehát
tulajdonképpen jogot szerez a kölcsönösszeg igénybevételére. Mivel a felek a
kölcsönszerződést alapvetően a kölcsön tényleges nyújtásának, tehát a szerződés
teljesítése céljából kötik, méltánytalan lenne, ha a teljesítésre felkészülő hitelező ezzel
kapcsolatos költségeit magának kellene viselnie. A végül igénybe nem vett
kölcsönösszeg készenlétben tartásával a hitelező praestare jellegű szolgáltatást teljesít,
ezért a Javaslat a teljesedésbe nem ment kölcsönszerződés esetében kifejezetten utal
arra, hogy ha a kölcsönt nem veszi igénybe az adós, köteles rendelkezésre tartási díj
megfizetésére. Hasonló a helyzet az olyan kölcsönszerződés esetében, ahol a
kölcsönösszeg folyósítására nem a szerződés megkötésével egyidejűleg kerül sor.
5.	Bár a Javaslat megőrzi a hitelszerződés szabályát, a kölcsönszerződés szabályai
között is rendelkezik arról az esetről, amely alapján a kölcsönösszeg megfizetésére a
szerződéskötést követő meghatározott időn belül vagy meghatározott feltételek
teljesítése esetén kerül sor. Ez lényegét tekintve hitelszerződésnek minősül, hiszen a
hitelező a kölcsönösszeg rendelkezésre tartására lesz köteles, az adóst pedig díjfizetési
kötelezettség terheli. Ugyanakkor feleslegesnek tűnik ezt a rendkívül gyakori megoldást
úgy kezelni, hogy a felek által egységesnek tekintett jogviszonyra, annak két
létszakaszára, két szerződés szabályai legyenek irányadóak.
6.	A Javaslat pontosítja a Ptk.-nak a hitelezőt megillető azonnali hatályú felmondására
vonatkozó szabályait. A Javaslat ugyanakkor megszűnteti azt a kettősséget, hogy
meghatározott esetben a hitelező felmondás helyett a kölcsön kifizetésének
megtagadására is jogosult. A Javaslat diszpozitív modellként a felmondási eseteket
szabályozza. Ez nem zárja ki, hogy a felek a kifizetés megtagadásának az eseteit is
szabályozzák. Ebben az esetben azonban a feleknek rendezniük kell, hogy a kifizetés
megtagadása hogyan hat ki a jogviszonyra.
7.	A Javaslat a továbbiakban is lehetővé teszi az ingyenes (szívességi)
kölcsönszerződést, a szabályozási logika ugyanakkor megváltozik e tekintetben. Ez
annak köszönhető, hogy a Javaslat tipikusnak a visszterhes kölcsönt tekinti, ráadásul
elhagyja azt a megkülönböztetési szempontot, amely szerint a hitelező személye -
tudniillik, hogy hitelintézetről (bank) van-e szó vagy sem - legyen az elhatárolás alapja
visszterhes és ingyenes kölcsönszerződések között. Ezen megközelítés vezet oda, hogy
ingyenesnek csak abban az esetben tekinthető a kölcsönszerződés, ha a felek
kifejezetten utalnak szerződésükben arra, hogy az adós a kölcsönösszeg visszafizetésére
kamatok és egyéb díjak nélkül köteles. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy az
ingyenesség kifejezett kikötése egyes esetekben életszerűtlen elvárás lenne a felekkel
szemben, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ilyen kikötés hiányában is ingyenesnek
tekinthető a kölcsönszerződés, ha az eset összes körülményének mérlegelése alapján
arra lehet következtetni, hogy a felek megállapodása a kölcsön ingyenes folyósítására
irányult. Egyéb esetekben a Javaslat alapján a kölcsönszerződést visszterhesnek kell
tekinteni. A szívességi kölcsön tekintetében nem érvényesülhet teljesen ugyanaz a
logika, amely a visszterhes kölcsönre szabott rendelkezések zömét befolyásolja. Az
638
ellenszolgáltatás hiánya egy egészen másfajta bizalmi viszonyt feltételez hitelező és
adós között, méghozzá nem objektív, gazdasági, hanem kifejezetten személyes,
szubjektív jellegűt. Ennek a sajátosságnak az ilyen jogviszonyok lebonyolításában is
meg kell jelenniük. A Javaslat ezért a kölcsönszerződés általános szabályaihoz képest
speciális rendelkezéseket határoz meg a szívességi kölcsönre vonatkozóan. Ezek alapján
a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változásra hivatkozással is
megtagadhatja a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátását, illetve visszakövetelheti a már
kifizetett kölcsönösszeget. E tekintetben tehát a szívességi kölcsön más ingyenes
ügyletek, így például az ajándékozási szerződés szabályozási logikáját követi. Szintén
az ingyenességből következik, hogy az adós nem köteles a kölcsönösszeg rendelkezésre
tartásáért díjat fizetni, ha a kölcsönösszeget nem veszi igénybe. A Javaslat e
rendelkezésekkel a hitelező szolgáltatásának ellenérték-nélküliségét, a visszterhesség
hiányát kívánja megfelelően kompenzálni.
8.	A mindennapi élet szokásos kölcsönügyletei tárgyának jelentős részét nem pénz,
hanem más helyettesíthető dolog képezi, ráadásul a pénzvilágban az utóbbi időben
mindennapos ügyletté vált és nagy gazdasági jelentőségre tett szert az értékpapírkölcsön
és az árutőzsdei termékek kölcsöne. A Javaslat éppen ezért nem tér el attól az elvtől,
hogy kölcsönszerződés tárgya nem csak pénz, hanem más helyettesíthető dolog
(ideértve az értékpapírokat) is lehet, azaz, minden olyan dolog, amely esetében az
adósnak lehetősége van arra, hogy „ugyanabból ugyanannyit” teljesítsen. Minthogy
helyettesíthető dolgokról van szó, a hitelező ilyen esetben jellemzően a dolog
tulajdonba adásával teljesíti kötelezettségét. Az adós kötelezettsége vonatkozásában a
Javaslat úgy rendelkezik, hogy ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolog
visszaadásával köteles teljesíteni, tehát nem vagy nem feltétlenül a hitelező által átadott
dologgal. A kölcsön esetében a tulajdonátszállás nem önmagában a dolog
helyettesíthető jellegéből fakad, hanem a kölcsön céljából: az adós jogosult kell, hogy
legyen arra, hogy a kölcsönkapott dolgot elfogyassza, elhasználja, vagy elidegenítse;
ehhez szükséges az, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy az adós ugyanolyan
dologból ugyanannyit és nem ugyanazt a dolgot köteles visszaadni. A kamatfizetési
kötelezettség tipikussá tétele, valamint a miatt, hogy a kamat az időlegesen kapott pénz
ára, más helyettesíthető dolog kölcsöne esetében - ahol fogalmilag kamatról a
kötelmekre vonatkozó általános szabályok alapján nem beszélhetünk (hiszen kamat csak
a pénztartozások után jár) - kamat helyett díjfizetési kötelezettség előírása szükséges. A
díj mértékének kiszámítására a Javaslat diszpozitív főszabályként a kölcsönadott dolog
átadáskori piaci értékének figyelembevételét és a kamatszámítás szabályainak
alkalmazását irányozza elő. Ez a miatt indokolt, mert a hitelező jellemzően nem, de
legalábbis nem feltétlenül azért adja kölcsön az adott dolog (áru) meghatározott
mennyiségét, hogy ugyanolyan dologból a kölcsönadott mennyiségnél többet kapjon
vissza. Természetesen lehetőség van arra, hogy a felek a szerződésükben ne pénzbeli
díjfizetési kötelezettséget írjanak elő az adós számára, hanem a díjat is a kölcsönadott
dolog meghatározott mennyiségében fejezzék ki. Érdemes arra is utalni ehelyütt, hogy
mivel e § általánosságban rendeli el a kölcsönszerződés szabályainak alkalmazását,
természetesen a pénzen kívüli más helyettesíthető dolgok kölcsöne is lehet szívességi,
azaz ingyenes.
9.	A Javaslat abból kiindulva, hogy határozottan érzékeltetni kívánja a hitelviszony
tágabb értelmezési lehetőségét - azaz azt, hogy tulajdonképpen hitel elemet tartalmaz
minden halasztott fizetés is, így végső soron az áruhitel, a részletvétel, az előleg, sőt az
ún. származtatott ügyletek egy részének az alapja is a hitelviszony -, rögzíti, hogy a
639
kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben, amikor
az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó
pénzszolgáltatást. Ebből következik, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában
az egyébként nem kölcsönszerződés esetében is irányadók a kölcsönszerződés
szabályai, a jogviszony „hitel” elemére. Ebből következik például az, hogy halasztott
fizetéssel történő értékesítés esetén a vevő súlyos szerződésszegése feljogosítja az
eladót arra, hogy felmondja a szerződés hitelelemét és ezáltal azonnal esedékessé tegye
a hátralékos vételár megfizetését.
LIV. Fejezet
A betétszerződés
1.	A Ptk. a betét két formáját szabályozza, egymástól elkülönítve, úgy, hogy a
betétszerződés (530. §) a bankszámlaszerződéssel egy cím alatt, de a takarékbetét-
szerződéstől (533. §) külön címben szerepel, és a kettőt elválasztja egymástól a
folyószámla-szerződés. Nem volt világos mindezek alapján, hogy a betét két formája
miben egyezik és miben különbözik. A Ptk. ráadásul a betét fogalmát azonosította a
lekötött betéttel (530. §), és így a látra szóló betétet kizárta a betét fogalmi köréből.
Feltehetően ennek a következménye volt az is, hogy a bankszámlaszerződéssel
kapcsolatban látra szóló betétkövetelés helyett a számlatulajdonos „rendelkezésére álló
pénzeszközök” zavaros megfogalmazás szerepel (529. §). Sem az 530., sem pedig az
533. § nem tartalmazta világosan a betét jogi lényegét.
A Javaslat ezt a hiányt pótolja akkor, amikor önálló fejezetben szabályozza a
betétszerződést, és egyértelművé teszi, hogy annak tárgya pénz, a betét elhelyezője
pénzének a betét elfogadója részére való átadásával elveszíti a betett pénz feletti
tulajdonjogát, és annak helyébe a hitelintézettel szemben egy kötelmi jellegű hitelezői
követelés lép. Betétszerződés esetén a feleknek nem elsődleges célja a pénz
tulajdonjogának átruházása, de ez az ügylet szükségképpeni velejárója, aminek alapja a
pénz helyettesíthető dolog jellege, valamint a felek azon megállapodása, hogy a
hitelintézet ugyanannyi pénzt köteles visszafizetni. A betét elhelyezője tehát azzal adja
át a pénzt, hogy a betét elfogadója jogosult azt a saját üzleti tevékenysége során
sajátjaként felhasználni (a hozzá befolyt pénzösszeget kihelyezi kölcsön vagy hitel
formájában). Ebből fakad a hitelintézeteknek az a képessége, hogy a betétként átvett
összegeket hitelezési tevékenységük során felhasználják és a betét után kamatot
fizessenek, ez a banküzlet tulajdonképpeni alapja. A betéti kamatok - a hitelintézetekkel
szembeni követelés magas fokú biztonságára tekintettel - relatíve alacsonyabbak a
kölcsönszerződések alapján fizetendő kamatokhoz képest, a kihelyezések után beszedett
kamat és a betéti kamat mértéke közötti különbség a hitelintézet jövedelmének alapvető
forrása.
2.	A betétszerződés sok hasonlóságot mutat a kölcsönszerződéssel, valamint a
rendhagyó letéttel. A betét jogi tartalmát tekintve a rendhagyó letét speciális esetének is
tekinthető. A hitelintézeti tevékenység lényege, hogy a hitelintézet a nála elhelyezett
betéteket a sajátjával együtt, sajátjaként használja. Ez a használat - a pénz természetéből
következően - szükségszerűen tulajdon-átruházást jelent (mint ahogy a kölcsön is
tulajdon-átruházás), ami csak akkor lehetséges, ha maga a hitelintézet is tulajdonjogot
szerez. A betétes tudatában van annak, hogy a hitelintézet a pénzt továbbkölcsönzi vagy
más módon befekteti, tehát tulajdonosként rendelkezik vele, és tudja azt is, hogy éppen
640
ez teszi a hitelintézetet képessé arra, hogy a betétre kamatot fizessen. A hitelintézet nem
letéteményes, hanem adós, pusztán kötelmi kötelezettsége áll fenn a betétesek részére
meghatározott összeget fizetni. A hitelintézet adósi pozíciójából következik, hogy nem
terheli a betétesekkel szemben sem őrzési, sem gondossági, sem pedig elszámolási
kötelezettség.
3.	A betét különböző megjelenési formáit a Javaslat nem szabályozza. Nincs akadálya
természetesen a betét betétszámlára való befizetésének, vagy számlakapcsolat
hiányában betétokirat kiadásának, de akár takarékbélyeg formájában is megjelenhet.
4.	A Javaslat a betétszerződés két alapvető típusának (lekötött és látra szóló betét)
megfelelően határozza meg a betét elfogadójának visszafizetési kötelezettségét: a betét
elfogadója a pénzösszeget a szerződésben meghatározott lejáratkor vagy a betét
elhelyezőjének rendelkezése szerint köteles visszafizetni.
LV. Fejezet
A folyószámla-szerződés
1.	Folyószámla-szerződésen az olyan szerződést értjük, amellyel a szerződő felek arra
kötelezik magukat, hogy az egymással szemben fennálló követeléseiket közös számlán
tartják nyilván és egymástól csak a számla lezárása napján fennálló különbözet
megtérítését követelik. A folyószámla szerződés fő célja a tartós viszonyban álló felek
közötti elszámolás leegyszerűsítése. A felek nem kívánják külön-külön érvényesíteni az
egymással szemben fennálló egyes pénzköveteléseiket, hanem azokat a folyószámlára
felvéve meghatározott időszakonként összevezetik. A követelések ilyen elszámolása
során a folyószámlát vezető fél megállapítja az egyenleget, amelyet a felek
megállapodásától függően vagy ki kell egyenlíteni, vagy a következő folyószámla-
elszámolásba fel kell venni.
2.	A folyószámla-szerződés más szerződéssel kapcsolatban kerülhet csak alkalmazásra.
Feltételezi ugyanis, hogy a felek között más jogviszonyból kifolyólag követelések és
tartozások keletkeznek. A folyószámla-szerződés megkötése ugyan logikailag feltételez
egy egyéb, elszámolandó követeléseket keletkeztető jogviszonyt a felek között, de
jogilag ez nem előfeltétele a szerződés megkötésének. A követeléseket keletkeztető
jogviszony létrejöttéig azonban a folyószámla szerződés tényleges tartalom nélküli lesz,
mert azon legfeljebb a folyószámla megnyitásával és fenntartásával kapcsolatos
követelések jelenhetnek meg. Az ilyen szerződésnek az is célja lehet, hogy a felek a
majdan keletkező követeléseik és tartozásaik elszámolására vállalnak előre
kötelezettséget.
3.	A folyószámla-szerződés lényege a hatályos szabályozás alapján pénzkövetelések
egységes számlán való elszámolása [Ptk. 531. § (1) bek.]. A Ptk. a folyószámla-viszony
egyik feltételének tekinti, hogy a feleknek egymással szemben kölcsönös
pénzköveteléseik álljanak fenn. A hatályos szabályhoz képest a Javaslat egyértelművé
teszi, hogy nem kell kölcsönös követeléseknek fennállni a felek között, elégséges ennek
lehetősége is. Tehát nincs akadálya egy olyan jogviszony esetén is folyószámla-
szerződést kötni, amely jogviszonyból kifolyólag jellemzően csak az egyik félnek
keletkeznek követelései a másikkal szemben.
4.	A követelések kölcsönös és folyamatos összevezetésére figyelemmel a Javaslat úgy
rendelkezik, hogy folyószámlára csak olyan pénzkövetelés vehető fel, amelyek esetében
lehetőség van beszámításra, azaz egynemű és lejárt követelések alkalmasak csak a
641
folyószámlán történő elszámolásra. Az összemérhetőség és beszámíthatóság hiányában
a folyószámla-elszámolások nem tudnák betölteni funkciójukat.
LVI. Fejezet
A fizetésiszámla-szerződés
1.	A Javaslat - tekintettel az elmúlt évek európai uniós jogalkotására - fizetési számla
néven szabályozza újra a Ptk.-ban bankszámlának nevezett szerződést. A fizetési
számlára vonatkozó szabályok a pénzforgalmi irányelv és az azt implementáló
pénzforgalmi törvény és MNB rendelet következtében többszintűvé váltak. Az irányelv
egyaránt tartalmaz közjogi és magánjogi szabályokat, amelyeket az irányelvet
implementáló jogszabályok egységesen vettek át, így a pénzforgalomra vonatkozó
jelentős magánjogi kérdések rekedtek a Ptk.-n kívül. Mivel azonban a pénzforgalom
magánjogi szabályok rendkívül részletesek, és számos esetben a Javaslat
fogalomrendszerében nem is lennének kezelhetőek, így a Javaslat nem emeli át a
pénzforgalom magánjogi joganyagát, csupán a fizetésiszámla-szerződés fogalmát és az
abból fakadó legfőbb jogokat és kötelezettségeket határozza meg.
2.	A számlajogosult legfőbb joga a szerződés alapján, hogy jogosult fizetési megbízást
adni a számlavezetőnek. A szerződés rendeltetése a számlajogosult fizetési
megbízásainak teljesítése, amelyre a számlajogosultnak a számlán nyilvántartott látra
szóló betétkövetelése teszi képessé a számlavezetőt.
3.	A fizetési számla a számlavezető által vezetett számla, amely a számlavezető és az
ügyfél közötti tartozások és követelések, valamint az ezekben beállott változások
nyilvántartására szolgál. A számla azt mutatja, hogy a látra szóló betétként, elsősorban a
pénzforgalom lebonyolítására a számlavezetőhöz befizetett és a számlavezető
tulajdonába kerülő pénzek ellenében a számlavezetőnek mekkora tartozása áll fenn az
ügyféllel szemben.
4.	A Javaslat egyértelművé teszi - összhangban a háború előtti magánjog álláspontjával
-, hogy a fizetési számla folyószámla, amelynek a folyószámla-szerződéshez képest
csupán néhány specialitása van. A folyószámlával azonos módon szabályozza a Javaslat
fizetési számlák esetén is az egyenleg megállapítását: a folyószámla egyenlegének
megállapítására évente kerül sor. Eldönti azt a vitát is a Javaslat, hogy a számlavezető
által küldött havi számlaértesítő nem minősül az egyenleg megállapításának. Az
értesítés célja csupán tájékoztatás, ahhoz további joghatások nem fűződnek.
5.	A Javaslat a szabályszerű és megfelelő fedezettel alátámasztott fizetési megbízások
teljesítésén túl rögzíti a számlavezető azon kötelezettségét is, hogy a számlajogosult
javára érkező fizetéseket a számlajogosult nevében elfogadja, ugyanis a fizetésiszámla-
szerződésnek nem csak az a rendeltetése, hogy a számlajogosult fizetéseket
teljesíthessen, hanem az is, hogy fizetéseket fogadjon. Ennek polgári jogi szempontból
alapvető feltétele, hogy a számlavezető meghatalmazással rendelkezik arra, hogy a
számlajogosult nevében fizetéseket átvegyen; így lehetséges, hogy a számlavezető
számára való fizetéssel a számlajogosulttal szembeni fizetési kötelezettséget lehet
teljesíteni. A fizetés eredményeként a számlajogosultnak látra szóló betétkövetelése
keletkezik a számlavezetővel szemben, amelynek terhére ő maga is tud fizetési
megbízásokat adni.
6.	A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az egyenleg felett főszabályként a
számlajogosult rendelkezhet. A Javaslat utal továbbá arra a lehetőségre, hogy a
642
számlajogosult megjelölhet olyan harmadik személyeket, akik a nélkül jogosultak az
egyenleggel való rendelkezésre, hogy számlajogosultak lennének. A számlavezető
csupán kivételes esetekben jogosult a számla egyenlegével rendelkezni.
LVII. Fejezet
A fizetési megbízási szerződés
1.	A hatályos jogból hiányzik a fizetési megbízás szabályozása. Fizetési megbízási
szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a megbízó utasítása szerint,
a kedvezményezett részére történő kifizetésére, a megbízó díj fizetésére köteles. A
fizetési megbízásra utal a Javaslat a fizetésiszámla-szerződés szabályai körében, amely
szerint a számlavezető egyik kötelezettsége a szerződés alapján, hogy a számlajogosult
szabályszerű fizetési megbízásait befogadja.
2.	A fizetési megbízás a fizetési műveletek alapja, amelynek szabályozása mára -
részben európai uniós irányelvek alapján - többszintű szabályozásban valósul meg,
amely szabályok közjogi és magánjogi elemeket egyaránt tartalmaznak. A Javaslat nem
kívánja kiváltani a pénzforgalmi szabályokat. E szabályok azonban nem adnak választ
néhány alapvető polgári jogi kérdésre. A Javaslat e kérdéseket kívánja tisztázni.
3.	A Javaslat - összhangban a fizetésiszámla-szerződés szabályaival - kimondja, hogy
az olyan fizetési megbízás is érvényes, amelynek fedezetét a megbízó nem nyújtja, e
megbízásokat azonban a megbízott nem köteles teljesíteni, amíg a megbízó nem nyújt
fedezetet a megbízás teljesítésére. E rendelkezés alapján tehát a teljesítési határidő nem
indul meg a fedezet biztosításáig, így a megbízott késedelembe sem eshet a teljesítéssel.
A rendelkezés ugyanakkor választási jogot biztosít a megbízottnak, hogy kíván-e
fedezet hiányában is teljesíteni.
4.	A Javaslat a teljesítés általános szabályai között kimondja, hogy a pénztartozás a
pénzösszegnek a jogosult részére való átadásával vagy a jogosult számláján való
jóváírással teljesíthető. A pénztartozás készpénzfizetés esetén a pénz átvételének
időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté, amikor a pénzt a
jogosult számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna
írnia. E szabályt leképezve határozza meg a Javaslat, hogy mikor jogosult a megbízó a
díjra.
LVIII. Fejezet
A faktoring szerződés
1.	A faktoring széles körben elterjedt az elmúlt években Magyarországon. A Magyar
Faktoring Szövetség adatai szerint a faktoring forgalom 2011-ben meghaladta a bruttó
888 milliárd forintot. Bár az iparban és a kereskedelemben kiemelkedő a faktoring
elterjedtsége, a gazdaság valamennyi ágazatában alkalmazzák ezt a finanszírozási
formát. Ennek ellenére, a hatályos jog lényegét tekintve nem szabályozza a faktoringot.
A Hpt. - anélkül, hogy a faktoring fogalmát meghatározná - csupán annyit mond ki,
hogy a faktoring pénzkölcsönnyújtásnak minősül. Magyarország 1996-ban csatlakozott
a nemzetközi követelés-vételről szóló UNIDROIT Egyezményhez, az Ottawai
Egyezmény alkalmazására azonban a bírósági gyakorlatban jellemzően nem került sor.
2.	A gyakorlat rendkívül sokféle jogviszonyt nevez faktoringnak. Ide tartozhatnak
például valamely termék értékesítőjének vagy szolgáltatás nyújtójának a vevővel
643
szemben fennálló, le nem járt, nem vitatott követelések, de a lejárt, sőt egyes esetekben
akár a vitatott követelések megszerzése is. A faktoring jogviszonyok tehát rendkívül
széles kört fednek le, amelybe a finanszírozási jellegű követelésátruházások és az
egyszerű követelésadásvételi szerződések egyaránt beletartoznak. Ezen eltérésekből
fakadóan a faktoring különböző típusai között jelentős eltérések vannak.
A Koncepció a Javaslatba illeszthetőnek tartotta a faktoringot. Valamennyi típusú
faktoring jogviszony azonban egységesen nem szabályozható, mivel ezen szerződések
egyetlen közös tulajdonsága, hogy annak során követelések engedményezésére kerül
sor, az engedményezések mögött azonban nem fogalmazható meg közös jogcím. Ahhoz
tehát, hogy a Javaslat meghatározott típusú faktoringot szabályozni tudjon, az egyes
típusok mögött található jogcímek vizsgálata szükséges. A különböző jogcímek közül
az ügyleti tartalom szempontjából a legjelentősebb eltérés az, hogy a faktornak van-e az
adóssal szembeni megtérítési igénye (visszkereseti jog). Visszkereseti jog hiányában
ugyanis az ügylet nem határolható el az adásvételtől, és nem is merül fel olyan
szabályozási igény, amelyet az adásvétel mint jogcím és az engedményezés mint
rendelkező ügylet ne kezelne.
A Javaslat faktoring szerződésként ezért kizárólag azokat a finanszírozási célú
szerződéseket szabályozza, amelyek esetén a követelés átruházására a faktor által
nyújtott hitel fedezeteként köteles az adós, és amelyben a faktort nemteljesítés esetén
visszkereseti jog illeti meg.
Természetesen a Javaslat nem tiltja meg a nem visszkeresetes, illetve nem finanszírozási
célú követelésátruházást. Az ilyen ügyletek azonban jellemzően követelés-adásvételnek
vagy atipikus szerződésnek fognak minősülni. A Javaslatnak nyilvánvalóan nem célja
továbbá, hogy a faktoringra vonatkozó közjogi szabályokon változtasson, ezért például
a Hpt. módosításával biztosítani kell, hogy a faktorok az engedélyek birtokában
továbbra is végezhessék mindazt a tevékenységet, amely a hatályos szabályozás alapján
faktoringnak minősül, függetlenül attól, hogy az a Ptk. faktoringfogalmának hatálya alá
tartozik-e.
3.	A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az engedményezés rendelkező ügylet, amelyre
eltérő jogcímek alapján kerülhet sor. Ilyen jogcím lehet az adásvétel mellett például a
faktoring. A le nem járt követelések faktorálására kifejezetten finanszírozási célból
kerül sor. Az engedményező tudja, hogy a követelés kötelezettje esedékességkor nagy
eséllyel teljesíteni fog, a faktorálásra ezért elsősorban nem a nemfizetés kockázatától
való menekülés miatt kerül sor, hanem azért, mert a követelés átruházója számára
likviditási problémát okoz a hosszú fizetési határidő. A faktoringnak ez a jellegadó
sajátossága a faktoringot a kölcsönszerződéshez teszi hasonlatossá. A Javaslat ezért a
faktoring szerződés jellegadó sajátosságának, jogcímének - összhangban a Hpt.
megközelítésével, amely a faktoringot pénzkölcsönnyújtásnak minősíti - a kölcsön
elemet tekinti. A szabályozás során abból szükséges kiindulni, hogy a faktoring nem
más, mint egy kölcsönszerződés, amelynek a specialitását az adja, hogy a hitelnyújtó
esedékességkor elsőként nem az adóstól, azaz az engedményezőtől, hanem az adós
kötelezettjétől lesz jogosult a követelés behajtását megkísérelni, és az adóssal szemben
csak akkor léphet fel, ha a kötelezett nem teljesít.
4.	A Javaslat a visszkeresetes faktoringot tekinti főszabálynak, ahol a faktor a
kötelezettnek az esedékességkor történő nemteljesítése esetén azonnal jogosult lesz
visszkereseti jogának gyakorlására. A faktor tehát a Javaslat diszpozitív főszabálya
szerint nem nyújt védelmet az adós fizetési késedelme vagy nemteljesítése esetére, és a
követelés behajtására sem köteles. A kintlévőségek behajtása és az adós fizetési
644
késedelme elleni védelem a Javaslat álláspontja szerint is olyan szolgáltatásnak minősül,
amelyek nem a jogosulti pozícióval automatikusan együtt járó jogok, illetve
kötelezettségek, hanem a faktor által nyújtott „extra” szolgáltatások.
5.	A faktoring szerződés alapján fizetési kötelezettség a faktoring szerződés alapján
elsősorban a faktort terheli, aki a szerződésben meghatározott összeget fizeti az
adósnak. A fizetendő összeg meghatározására oly módon kerül sor, hogy a követelést a
faktor leszámítolja, azaz lényegét tekintve az engedményezett követelés esedékességig
hátralévő időre eső kamat mértékével és a követelés behajtásának a kockázatával
valamint az ügylethez kapcsolódó egyes költségekkel csökkenti a követelés
„névértékét”.
7.	Abból, hogy a Javaslat a faktoringot speciális kölcsönszerződésként szabályozza, az a
kodifikációs előny is fakad, hogy e fejezetben csupán azokat a kérdéseket kell
szabályozni, amelyek a kölcsönszerződés szabályaihoz képest speciálisak, a Javaslat
által meghatározott kérdésekben a faktoring szerződésre a kölcsönszerződés szabályait
kell megfelelően alkalmazni. Ez a megoldás nem csupán azt teszi egyértelművé, hogy a
kölcsönszerződésre vonatkozó valamennyi rendelkezés megfelelően alkalmazandó
faktoring szerződés esetén is, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a kölcsönszerződés
körében kialakult bírói gyakorlat a faktoring szerződésre is megfelelően alkalmazható
legyen.
8.	Összhangban a fiduciárius biztosítékok tilalma alóli kivételekkel (lízing, tulajdonjog-
fenntartás), a Javaslat a faktoring szerződés esetén is biztosítani kívánja a publicitást.
Ennek megfelelően rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba
való bejegyzés hiányában a követelés nem száll át a faktorra, a faktort csupán a be nem
jegyzett jelzálogjogosult jogai illetik meg a követelésen.
9.	A faktoring szerződés felmondásának eseteit a kölcsönszerződés szabályaival
összhangban határozza meg a Javaslat.
LIX. Fejezet
A pénzügyi lízingszerződés
1.	A Koncepció kodifikálásra érett szerződéstípusnak tekintette a lízing szerződést. A
gyakorlatban azonban a különféle lízingszerződések olyan sokfélék, hogy általában a
lízingszerződés szabályozása nem lehetséges, mivel nem képzelhető el olyan
rendszerképző ismérv, amely ezeket a már kodifikált szerződésektől, mindenekelőtt a
részletvételtől és a bérlettől elhatárolhatóvá tenné. A Javaslat ezért új
szerződéstípusként kizárólag a pénzügyi lízingszerződést szabályozza. Polgári jogi
szempontból az operatív lízing nem határolható el a bérlettől, a bérlet szabályai operatív
lízing esetén megfelelőek, ezért az operatív lízinget a Javaslat külön nem szabályozza.
2.	A Javaslat a pénzügyi lízinget úgy határolja el a bérlettől, hogy a használatba adás
mellett egy további feltétel fennálltát is megkívánja. Összhangban a nemzetközi
gyakorlattal és a számviteli standardokkal (pl. FAS13), a Javaslat azt a határozott ideig
tartó használatot minősíti pénzügyi lízingnek, amely esetén a) a lízing futamideje eléri
vagy meghaladja a lízingtárgy hasznos élettartamát; b) a futamidő nem éri el a
gazdasági élettartamot, de a lízingbevevő lízingtárgy szerződéskori piaci értékénél
jelentősen alacsonyabb áron (maradványértéken) megszerzi vagy megszerezheti a
lízingtárgy tulajdonjogát; vagy c) a lízingbeadó oldaláról megközelítve: a futamidő alatt
fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy piaci értékét, függetlenül attól, hogy a
645
futamidő hogyan viszonyul a lízingtárgy gazdasági élettartamához, illetve hogy
történik-e a futamidő végén tulajdonszerzés. Az első esetben a bérlettől az határolja el a
pénzügyi lízinget, hogy a használat időtartama eléri a lízingtárgy hasznos élettartamát,
így az a kérdés, hogy a futamidő végén történik-e tulajdonszerzés, gazdasági értelemben
nem releváns. A második esetben az elhatároló ismérv nem a használat időtartama,
hanem a tulajdonszerzés. A harmadik esetben az elhatároló ismérv az, hogy a
lízingbeadó - a bérbeadótól eltérően - a szerződés futamidejét és a lízingdíjat úgy
kalkulálja, hogy a fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy értékét.
3.	A Javaslat álláspontja szerint a lízingszerződés fiduciárius konstrukciónak minősül; a
felek célja az, hogy a lízingbevevő megszerezze a lízingtárgyat. Ahelyett azonban, hogy
a lízingbeadó tulajdonjogot ruházna át és a vételár-követelését zálogjoggal biztosítaná, a
zálogjogosultinál kedvezőbb hitelezői pozícióban marad. A Javaslat ugyanakkor, arra
tekintettel, hogy a lízingszerződések kapcsán nem alakult ki jelentős visszaélés,
továbbá, hogy a lízingbeadók a prudenciális felügyelet alatt állnak, a Javaslat
fidúciatilalomra vonatkozó szabálya ellenére továbbra is meg kívánja őrizni a
lízingszerződést. Összhangban ugyanakkor a Javaslat fiduciárius biztosítékokra
vonatkozó megközelítésével, a Javaslat a lízingbeadó tulajdonjogát, a tulajdonjog-
fenntartáshoz és a faktoringhoz hasonlóan csak abban az esetben ismeri el, ha a felek a
lízinget bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, lajstromba vagy az ingatlan-
nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel célja a publicitás biztosítása, hogy harmadik
személyek, tipikusan a lízingbevevővel szerződő vevők és a lízingbevevőnek hitelt
nyújtók tisztában lehessenek azzal, hogy a tartósan a lízingbevevő használatában lévő
vagyontárgyak a látszat ellenére nem a lízingvevő tulajdonában vannak. A
nyilvántartásba vétel elmulasztása e harmadik személy jogait sértené, ezért a Javaslat
úgy rendelkezik, hogy e harmadik személyek irányában áttöri a nem tulajdonostól való
tulajdonszerzés szabályát, és kereskedelmi forgalmon kívül is biztosítja a
lízingbevevőtől szerző harmadik személy tulajdonszerzését, ha a szerző ellenérték
fejében és jóhiszeműen szerez. Ugyancsak védi a Javaslat a lízingbevevő hitelezőit
azáltal, hogy áttöri a zálogjog főszabályát, és biztosítja, hogy lízingbevevő által alapított
zálogjog a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is létrejöjjön.
4.	A szavatossági jogok szabályozása során a Javaslat abból indul ki, hogy a lízing
finanszírozási jogviszony, ezért a lízingbeadót a bérlettől eltérő feltételek szerint kell,
hogy szavatosság terhelje. Kellékszavatosság ezért a lízingbeadót akkor terheli csak, ha
közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a harmadik személy eladóval
szembeni jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. A gyakorlatnak kell
kidolgoznia, hogy mi minősül a lízingtárgy kiválasztásában való közreműködésnek.
Vélhetően pusztán az a tény, hogy a lízingbeadó tájékoztatja a lízingbevevőt, hogy mely
forgalmazókkal működik együtt, a kellékszavatosságot nem alapozza meg. Mivel a
lízingbevevő a lízingtárgy forgalmazásával, javításával nem foglalkozik, ezért a Javaslat
kimondja, hogy a kellékszavatossági jogok közül a lízingbevevő kicserélést nem
követelhet. A Javaslat a kellékszavatosság szabályozása során tekintettel van arra is,
hogy a lízingtárgyat a lízingbevevő használja, a lízingtárgy kizárólag a lízingbevevő
érdekeit szolgálja, ezért a Javaslat a lízingbevevőt kötelezi a kellékszavatossági jogok
érvényesítésére. Ebben az esetben a lízingvevő a lízingbeadó törvényes képviselőjeként
jár el a szavatossági jogok kötelezettjével szemben. A Javaslat az elállásra és az
árleszállításra vonatkozó szavatossági jogok gyakorlását - tekintettel ezek kiemelt
jelentőségére - nem biztosítja a lízingbevevő számára, ezeket a lízingbevevő felhívására
a lízingbeadó köteles érvényesíteni. Mivel a finanszírozási elem a jogszavatosság
646
körében nem bír relevanciával, a Javaslat e körben a lízing specialitásaira is tekintettel
ismétli meg az általános jogszavatossági szabályt.
5.	A Javaslat - összhangban azzal, hogy a lízinget a finanszírozási jellegű szerződések
között helyezi el - a bérlet és a kölcsön szabályaival összhangban szabályozza a
szerződés azonnali hatállyal történő felmondásának eseteit. A Javaslat úgy rendelkezik,
hogy a lízingbeadó felmondása esetén a felek a zálogjog szabályai szerint kötelesek
elszámolni, azaz a lízingbeadó köteles a zálogtárgyat értékesíteni, és a befolyt vételárral
elszámolni.
6.	A gyakorlatban széles körben elterjedt az ún. vevőkijelölési jog, azaz, hogy a
lízingbevevő jogosult a vételi jogának gyakorlására harmadik személyt kijelölni. Mivel
a Javaslat általános jelleggel biztosítja a jogok átruházhatóságát, ezen eset szabályozása
szükségtelen. A Javaslat e körben csupán annyit mond ki, hogy a vevő kijelöléséhez a
lízingbeadó hozzájárulása nem szükséges.
XXI.	Cím
Biztosítéki szerződések
LX. Fejezet
A kezességi szerződés
1.	A kezesség funkcióját tekintve egy kötelem teljesítésének személyi biztosítéka,
formáját tekintve pedig kötelmi szerződés a jogosult és a kezes között. A Ptk. a
kezességet a kötelmi jog általános szabályai között, szerződést biztosító
mellékkötelezettségként szabályozta. A Javaslat változtat ezen és a kezességet a kötelmi
jog különös részében, az egyes szerződések között helyezi el.
2.	Kezességet bármilyen tartalmú kötelezettségért lehet vállalni, így jövőbeli vagy
feltételes kötelezettségért is. Indokolt ennek külön kimondása hasonlóan azon
szabályhoz, miszerint zálogjog jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítására is
alapítható. Kezességet nemcsak egy meghatározott kötelezettségért lehet vállalni,
hanem meghatározott kötelezett meghatározott jogosulttal szemben fennálló valamennyi
kötelezettségének biztosítására, illetve a kötelezett és a jogosult között fennálló,
meghatározott jogviszony alapján fennálló összes kötelezettség biztosítására is.
3.	A Javaslat fenntartja az írásbeliséget mint a kezességvállalás érvényességének
feltételét. A kezesség alakszerűségére vonatkozó követelmény azonban nem a kezességi
szerződésre, hanem csak a kezességvállalásra, a kezességvállaló nyilatkozatra
vonatkozik, mivel az alakszerűségi követelmény a kezes védelmét célozza, a
kezességvállalás terjedelmével kapcsolatos bizonyítási nehézségek elkerülését szolgálja.
Ha a kezes nem írásban vállalta a kezességet, azonban kielégíti a jogosult követelését (a
kezességgel biztosított tartozást), a kezesség érvényessé válik. A teljesítés
elfogadásának konvalidáló hatását a Javaslat általános szabályként kimondja a
szerződés általános szabályai között.
4.	A kezesség járulékos kötelezettség. A kezesség tartalma és terjedelme tehát a
főkötelezettség mindenkori tartalmához és terjedelméhez igazodik. Ha a főkövetelés
nem áll fenn, a kezességvállalás is érvénytelen. A kezesség terjedelme nem haladhatja
meg a főkötelezettségét, illetve a kezesség, ha nincs szűkebb körre korlátozva, mindarra
kiterjed, ami a főkötelezettség. Az a szabály, amely szerint a kezes kötelezettsége a
főkötelezettség terjedelméhez igazodik, akkor is áll, ha a főkötelezettség a törvénynél
647
fogva módosul, különösen a kötelezett szerződésszegése (például késedelme)
következtében. A kezes kötelezettsége az ügyleti (kikötött) kamatokra csak annyiban
terjed ki, amennyiben azok a kezességvállalás után váltak esedékessé. A főadóssal
szemben folytatott per, illetve végrehajtás költségeiért pedig csak abban az esetben felel
a kezes, ha azok felmerülése előtt a jogosult felszólította a teljesítésre, azaz lehetőséget
adott neki, hogy teljesítsen, és ezáltal elkerülje a biztosított követelés további
növekedését.
5.	A járulékosság alapvető következménye, hogy a kezes a jogosulttal szemben azokra a
kifogásokra is hivatkozhat, amelyek a főkötelezettet megilletik a jogosulttal szemben,
még akkor is, ha a főkötelezett a kezesség elvállalását követően lemondott e
kifogásokról. Természetesen mindazokat a kifogásokat is felhozhatja a kezes, amelyek
őt a hitelezővel szemben a kezességi szerződés alapján saját személyében megilletik,
például azt, hogy a kezességet csak feltételesen vállalta és a feltétel még nem állott be.
Nem hivatkozhat azonban a kezes olyan kifogásokra, amelyek őt a főkötelezettel
szemben illetik meg, például hogy a főkötelezett a kezességért kikötött
ellenszolgáltatást nem teljesítette.
6.	A Javaslat fenntartja a Ptk. azon szabályát, miszerint a kezesség főszabály szerint,
illetve ellentétes kikötés hiányában egyszerű (sortartásos) kezesség, a kezest tehát
megilleti a sortartás kifogása. Vagyis a kezesség nemcsak járulékos, hanem főszabály
szerint szubszidiárius kötelem. A szubszidiaritás azonban csak kifogás, méghozzá
halasztó kifogás formájában érvényesül, vagyis a jogosult - a kezes perléséhez - nem
köteles igazolni, hogy sikertelenül megkísérelte a tartozás behajtását a főadóstól. A
Javaslat a bírói gyakorlattal lényegében összhangban rögzíti, hogy sortartó kezesség
esetén a kezes nem tagadhatja meg a teljesítést, ha a jogosult igazolja, hogy fellépett a
főkötelezettel szemben, de a fellépése ésszerű időn belül vezetett eredményre. Így
például sortartó kezes nem hivatkozhat arra, hogy a felszámolási eljárás még nem zárult
le, ha a jogosult igazolja, hogy nincs esélye annak, hogy a követelése a felszámolás
során megtérüljön.
7.	A Ptk. három kivételt ismer a sortartásos kezesség főszabálya alól: ha a felek
készfizető kezességben állapodtak meg, a kezességet kár megtérítéséért vállalták, a
kezességet bank vállalta. Az első eset szabályozása a szabály diszpozitív jellegére
tekintettel szükségtelen, ezért azt a Javaslat elhagyja. A bankkezességet a Javaslat a
felek eltérő megállapodásának hiányában nem teszi készfizetővé. A kártalanítási
kezesség szabályára a Javaslat a Ptk.-tól részben eltérő szabályt ad. A Javaslat három új
készfizető kezességi esetet szabályoz. Az első eset szerint, ha a főkötelezettől való
behajtás annak elköltözése miatt jelentősen megnehezül, akkor az egyszerű kezesség
készfizető kezességgé alakul át. A második eset a jogosultat védi: ha a kötelezettel
szembeni más követelése már behajthatatlannak bizonyult, akkor felesleges lenne
megkövetelni az újabb követelésre is a végrehajtás lefolytatását. A harmadik eset az
elmúlt években kialakult jogértelmezési vitákat kívánja eldönteni. A Cstv. nem kezeli,
hogy mi történik abban az esetben, ha a kötelezett a csődeljárásban fizetési haladékot
kap (vagy ellene felszámolást rendelnek el). A Javaslat egyértelművé teszi, hogy
ezekben az esetekben is készfizetővé alakul a kezesség, azaz a hitelező a kezestől
követelhet megtérítést, függetlenül a csődeljárás vagy a felszámolási eljárás
kimenetelétől.
8.	A Javaslat új típusként kodifikálja a kártalanító kezességet, amely a sortartásos
kezességhez képest még jobban megerősíti a kezes helyzetét, ugyanis ebben az esetben
a jogosult csak akkor fordulhat a kezes ellen, ha igazolja, hogy sikertelenül vezetett
648
végrehajtást a követelés behajtása végett a kötelezett vagyonára. A kezes tehát nem
pusztán kifogásként érvényesítheti a sortartás kedvezményét, hanem a főadós elleni
sikertelen végrehajtás előfeltétele annak, hogy a jogosult a kezestől a követelés
kielégítését követelje. A sortartás kedvezménye főszabály szerint kifogás formájában
érvényesíthető, de kártalanító kezességet is lehet vállalni, amikor a kezes
kötelezettségének beállta a főadós elleni sikertelen végrehajtás feltételéhez kötött. A
kártalanító kezesség kizárja a kötelezett és a kezes együttes perlését, utóbbi csak akkor
perelhető, ha az előbbi ellen a jogosult már sikertelen végrehajtást vezetett. Továbbá
kártalanító kezesség esetén a jogosultnak a kötelezett elleni végrehajtást akkor is le kell
folytatnia, ha nyilvánvaló, hogy az eredménytelen lesz, illetve felszámolási eljárás
esetén ennek befejezését is be kell várnia.
9.	Ha ugyanazért a kötelezettségért többen vállalnak kezességet, két alapvető kérdés
merül fel: miképpen felel a több kezes a jogosult irányában, illetve miképpen
szabályozott a több kezes egymás közötti viszonya. A Javaslat kimondja a kezesek,
illetve, ha ugyanazt a kötelezettséget kezesség és a kötelezettől eltérő személy által
alapított zálogjog is biztosítja, a kezes és a zálogkötelezett egyetemleges felelősségét a
jogosulttal szemben és csak a kezesek egymás közötti viszonyában vonja le annak
következményeit, hogy a kezesek egymásra tekintettel vagy egymásra tekintet nélkül
vállaltak kezességet. Tehát a hitelező - választása szerint - bármelyik kezestől
követelheti a teljes kötelezettség teljesítését, és nem kell számolnia azzal, hogy a
későbbi kezes arra utasítja, hogy előbb a korábbi kezestől kísérelje meg behajtani a
tartozást. A kezesek egymás közötti viszonyát a szerint szabályozza a Javaslat, hogy a
kezesek egymásra tekintettel vállalták-e a kezességet. E megoldás mellett szól, hogy
nem indokolt az, hogy akkor, ha egy új kezes kötelezettséget vállal, függetlenül az előző
kezesektől, esetleg tudtuk nélkül, nem az előző kezesek, hanem a főkötelezett helyzetét
javítandó, az előző kezesek felszabaduljanak kötelezettségük egy része alól, azáltal,
hogy visszkeresettel fordulhatnak a tőlük függetlenül és náluk később kezességet vállalt
kezessel szemben. Az új kezes a kezességet rendszerint egyébként sem azzal a
szándékkal vállalja el, hogy az előző kezesek helyzetét megkönnyítse, hanem éppen
ellenkezőleg: azzal a szándékkal, hogy a jogosult követelésének kielégítése fejében a
követelést az azt biztosító összes joggal együtt megszerezze, azaz az előző kezesekkel
szemben is felléphessen.
10.	A Javaslat néhány lényeges, a kezest védő eltérést fogalmaz meg a fogyasztói
kezességre.
LXI. Fejezet
A garanciaszerződés
1.	A Ptk. a garanciaszerződést nem szabályozza, csak a bankgaranciát határozza meg, e
meghatározás azonban nem teszi lehetővé a bankgarancia és az okmányos meghitelezés
(akkreditív) elhatárolását. A Javaslat egyrészt egyértelművé teszi, hogy garanciát nem
csak bank vállalhat (bár gazdasági jelentősége valószínűleg a jövőben is a bank, illetve
más, prudenciális felügyelet alatt működő intézet, például biztosító által vállalt
garanciának lesz), másrészt elhatárolja a garanciát az okmányos meghitelezéstől, amely
nem biztosíték, hanem fizetési mód. A garancia tipikusan egy nem pénzfizetésben álló
kötelezettséget biztosít, például egy vállalkozási szerződés teljesítését, míg az akkreditív
pénzfizetésben álló kötelezettség teljesítésére szolgál. A garancia lehívására csak a
649
kötelezett nemteljesítése esetén kerül sor, az akkreditív alapján azonban a kötelezett
mindenképpen teljesít. A garantőr kötelezettsége a kötelezettéhez képest másodlagos, az
akkreditívet nyitó bank kötelezettsége elsődleges.
2.	A garancia tehát olyan fizetési ígéret, amely egy másik kötelem adósának tartozását
biztosítja, anélkül azonban, hogy a garantőr a másik kötelem adósát megillető
kifogásokat felhozhatná, vagy a garancia érvényessége egyébként függne az
alapkötelem érvényességétől. Épp ellenkezőleg: a garantőr fizetési kötelezettsége nincs
függővé téve attól, hogy az alapkötelem érvényesen fennáll-e, illetve hogy az
alapkötelem adósa ténylegesen szerződésszegést követett-e el. A garantőr nem jogosult
annak vizsgálatára, hogy a kötelezett szerződést szegett-e. A garantőr fizetési
kötelezettsége önmagában a jogosult fizetési felszólításának kézhezvételével és a
garanciában esetleg megjelölt egyéb feltételek teljesülésével megnyílik. A Javaslat nem
nevesíti külön a garanciavállalásban meghatározott okmányok benyújtását mint a
fizetési kötelezettség feltételét, hiszen ez nem szükségszerű eleme a garanciának,
azonban nem is akadályozza azt, hogy a garancia lehívását okmányok benyújtásához
kössék.
3.	A kezességvállaláshoz hasonlóan a garanciavállalás esetében is formakényszer
érvényesül: garanciát csak írásban lehet érvényesen vállalni. Ahogy a formakényszer
célja a kezesség esetében a kezes védelme, úgy garanciaszerződés esetében a garantőr
védelme. A formakényszer a garancia esetében még a kezességnél is indokoltabb,
hiszen a garantőr nem hivatkozhat az alapügyletből származó kifogásokra, azaz helyzete
veszélyesebb, mint a kezesé.
4.	A Javaslat egyértelműen elhatárolja a kezességet és a garanciát: míg a kezes
kötelezettsége tartalmában és terjedelmében a főkötelezett kötelezettségéhez igazodik,
addig a garantőr kötelezettsége független a kötelezett kötelezettségétől, a garantőr
kötelezettségét kizárólag a garanciavállaló nyilatkozat határozza meg. A garantőr tehát
nem más kötelezettségét teljesíti, hanem a kötelezett nemteljesítése esetén a saját
kötelezettségét teljesíti. Ennek megfelelően a garantőr nem hivatkozhat az
alapjogviszony érvénytelenségére, nem hivatkozhat azokra a kifogásokra, amelyek a
kötelezettet illetik meg a jogosulttal szemben. A garantőr csak azokat a kifogásokat
érvényesítheti a jogosulttal szemben, amelyek a kettejük közötti jogviszonyból, a
garanciaszerződésből származnak.
5.	Régi vitára tesz pontot a Javaslat akkor, amikor egyértelművé teszi, hogy - a
garanciavállaló nyilatkozat eltérő rendelkezése hiányában - a lehívás joga a jogosult
személyéhez kötődő, nem átruházható jogosultság, de nincs akadálya annak, hogy a
jogosult arra utasítsa a garantőrt, hogy ne neki, hanem egy harmadik személy kezéhez
teljesítsen. Ha a jogosult személyében törvényes jogutódlás következik be (pl. jogi
személyek esetében egyesülés, szétválás, természetes személyek esetében halál esetén),
a garancia lehívásának joga attól függetlenül átszáll a jogosult törvényes jogutódjára,
hogy a garanciavállaló nyilatkozat tartalmazott-e ilyen kikötést.
6.	A Javaslat a lehívással szemben bizonyos formai és tartalmi követelményeket
támaszt. Formai követelmény egyrészt az, hogy a lehívásnak írásban kell történnie,
másrészt az, hogy pontosan igazodnia kell a garanciavállaló nyilatkozatban előírt
feltételekhez. Ez utóbbi szabály az akkreditív esetében is lényeges, ún.
okmányszigorúság elve, amely szerint a lehívásnak pontosan igazodnia kell az előírt
formai követelményekhez és az azoktól való minimális eltérés is megalapozza a
garantőr jogát a fizetés megtagadására.
650
7.	A garantőr a fizetési felszólítás kézhezvételét követően haladéktalanul köteles annak
megtörténtéről értesíteni a kötelezettet, megbízóját. A kötelezett értesítésének
jelentősége abban áll, hogy a garantőr tudomást szerezhessen az olyan tényekről,
amelyekre hivatkozva élhet azzal a jogával, hogy megtagadja a teljesítést, ha a jogosult
nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával.
8.	Főszabály szerint a garantőr nem tagadhatja meg a teljesítést az alapjogviszonyra
hivatkozva, kivételesen, nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű lehívás
esetén azonban megtagadható a jogosult követelésének teljesítése. E kivétel alapvetően
két esetkörre vonatkozik: a) ha a jogosultnak a garanciaszerződés szerint okiratokat
kellett benyújtania a garancia lehívásához és e kötelezettségének nem valódi
(hamisított) okiratok csatolásával tett eleget (fraud in the documents), b) ha a jogosult
az alapjogviszonnyal kapcsolatban jár el rosszhiszeműen, illetve visszaélésszerűen
(fraud in the transaction). A Javaslat nem határozza meg taxatívan, hogy mi minősül
nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű lehívásnak, de a nemzetközi
gyakorlattal egyezően felsorol négy olyan esetet, amely ilyennek minősülhet. Annak
érdekében, hogy a Javaslat ne tegye ki a garantőrt túlzott kockázatnak, minden esetben
követelményként támasztja a javaslat, hogy a garantőr rendelkezésére álló információk
alapján nyilvánvalónak kell lennie, hogy a lehívás visszaélésszerű vagy rosszhiszemű.
Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal, amely a kifizetés
megtagadásához azt várja el, hogy a visszaélés „offensichtlich und liquide beweisbar”
vagy „ clear and obvious ” legyen.
9.	A Javaslat az egyes szerződések szabályai között kevés fogyasztóvédelmi
rendelkezést tartalmaz. A biztosítékok között azonban indokolt volt ilyen normák
megfogalmazása, így a zálogjog és a kezesség mellett a garancia szabályai között is
tartalmaz fogyasztóvédelmi rendelkezést a Javaslat. Tekintettel a garancia önállóságából
fakadó kockázatokra, a Javaslat nem teszi lehetővé, hogy fogyasztó vállaljon garanciát,
az ilyen szerződéseket átminősíti készfizető kezességgé.
XXII.	Cím
Biztosítási szerződések
LXII. Fejezet
Közös szabályok
1.	A biztosító alapvető kötelezettsége a szerződésben meghatározott kockázatra
megállapított fedezet nyújtásában: a kár megtérítésében, szolgáltatás teljesítésében vagy
valamely összeg megfizetésében áll. A biztosítóval szerződő fél legalapvetőbb, minden
biztosítási fajtánál fennálló kötelezettsége a díjfizetés. A Javaslat nem emeli ki, hogy a
biztosítási esemény fogalmilag jövőbeli esemény, bár ez a legtöbb esetben
nyilvánvalóan így van. A biztosítási gyakorlatban megjelentek azonban olyan
biztosítások, amelyekben a biztosító kockázatviselésének kezdete megelőzi a szerződés
megkötését. A Javaslat a biztosítási érdek szükségességét - a külföldi jogokhoz
hasonlóan - a biztosítási szerződések közös szabályai között emeli ki.
2.	A Javaslat rendelkezik az együttbiztosításról, amely biztosítási forma elsősorban
nagyméretű ipari kockázatok esetében jelentős. Ennél a biztosítási formánál rendezni
kell mindenekelőtt azt, hogy a biztosított (vagy a szerződő fél) kihez címezhet
joghatályosan jognyilatkozatot, szabályozni kell továbbá az egyes biztosítók
651
felelősségének mértékét. A Javaslat az együttbiztosítók egymás közötti viszonyát nem
szabályozza, mivel ez a jogviszony nem minősül biztosítási szerződésnek.
3.	A Javaslat a biztosítási szerződés érvényességét változatlanul írásba foglalástól teszi
függővé, de - a tényleges gyakorlatot szem előtt tartva - az írásba foglalás tipikus
formájának a biztosító által kiállított fedezetigazolást (a korábban szokásos
elnevezéssel: kötvényt) tekinti. Az ajánlati kötöttségre a Javaslat külön szabályokat
állapít meg, mivel az ajánlati kötöttségre vonatkozó általános szerződési szabályok
biztosítási szerződéseknél nem megfelelőek. A szerződő fél ajánlatától eltérő
fedezetigazolás esetére a Javaslat a hatályos jognál árnyaltabb szabályozást ad. A
vonatkozó rendelkezés szerint lényeges eltérésre a biztosítónak írásban fel kell hívnia a
szerződő fél figyelmét, és az eltérés csak akkor válik a szerződés tartalmává, ha a
szerződő fél azt nem kifogásolja.
4.	A Javaslat fogyasztói szerződések körében - meghatározott törvényi feltételek
betartása mellett - elismeri a ráutaló magatartással történő szerződéskötést, és egyben
pontosítja, hogy a biztosító hallgatása mikor eredményezi a szerződés létrejöttét. A
Javaslat szabályozza azt az esetet, amikor a biztosítási esemény a kockázatelbírálási idő
alatt következik be, és - lényegét tekintve - fenntartja a Ptk. szabályozását arra az
esetre, amikor lényeges kérdésben való eltérés miatt a biztosító a szerződés módosítását
kezdeményezheti, vagy adott esetben a szerződést fel is mondhatja.
5.	A Javaslat a hatályos joggal egyezően határozza meg a biztosító kockázatviselésének
kezdetét, és a nemzetközi biztosítási gyakorlattal összhangban szabályozza az előzetes
fedezetvállalás intézményét. A Javaslat - pontosításokkal - fenntartja a Ptk.-nak a
biztosítási kockázat jelentős növekedésével kapcsolatos szabályait, és a biztosító
egyoldalú módosítási és megszüntetési jogát korlátozza olyan esetben, amikor a
biztosítási kockázat több biztosított vagyontárgy vagy személy közül csak egyesek
vonatkozásában következik be. A díjfizetési kötelezettség hatályos szabályait a Javaslat
alapvetően fenntartja. A szerződő félre kedvezőbben állapítja meg a Javaslat a
díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményeit: az esedékes díj meg nem
fizetése esetén a szerződés csak akkor szűnik meg, ha a biztosító írásbeli fizetési
felszólításában megállapított póthatáridő telik el eredménytelenül, és a biztosító a díjat
nem érvényesíti bírósági úton. Előnyösebb a szerződő fél számára az a szabály is, amely
szerint a szerződő fél a megszűnés napjától számított százhúsz napon belül írásban
kérheti a biztosítót a kockázatviselés helyreállítására, és a biztosító a biztosítási
fedezetet a megszűnt szerződés feltételei szerint helyreállíthatja, feltéve, hogy a
korábban esedékessé vált biztosítási díjat megfizetik.
6.	A Javaslat a biztosítási szerződések általános szabályaként rögzíti a csoportos
biztosítás szabályait. A Javaslat rendezi, hogy csoportos biztosítás esetén ki minősül
biztosítottnak, a biztosítót kivel szemben terheli tájékoztatási kötelezettség, a
szerződésbe hogyan lehet belépni stb.
7.	Ha a biztosítási szerződést nem a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy
kötötte, a szerződő felet a Javaslat a biztosított irányában tájékoztatási kötelezettséggel
terheli. Ilyen estben a biztosított - a szerződő fél hozzájárulásával - jogosult a
szerződésbe belépni. A biztosító hozzájárulására - a szerződésátruházás általános
szabályaitól eltérően - nincs szükség, mivel a biztosított belépésével a biztosító helyzete
nem válik terhesebbé. A biztosító változatlan pozícióját garantálja a Javaslatnak az a
szabálya, hogy a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a szerződő fél a belépő
biztosítottal egyetemlegesen felel. A biztosított ilyen esetben a szerződő fél
jogutódjának minősül, átszállnak rá a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek.
652
8.	Mind a szerződő felet, mind a biztosítottat terheli a biztosító irányában a közlési és
változásbejelentési kötelezettség. E kötelezettség tartalmát a Javaslat a hatályos jogot
fenntartva szabályozza. A Javaslat a hatályos joggal egyezően írja elő a biztosítási
esemény bejelentésére vonatkozó kötelezettséget, és ugyanígy állapítja meg e
kötelezettség megszegésének következményeit is. Új szabályokat állapít meg a Javaslat
a biztosítási érdek elmúlásának következményére és a lehetetlenülés egyes egyéb
eseteire.
LXIII. Fejezet
A kárbiztosítási szerződések
1. Közös szabályok
1.	A Javaslat a kárbiztosítások közös szabályai között adja meg azokat a
rendelkezéseket, amelyek a vagyonbiztosításra vonatkoznak, és egyben alkalmazandók
a felelősségbiztosítási szerződésekre is, amennyiben ez utóbbiakra nincsenek speciális
külön előírások.
2.	A Javaslat a kárbiztosításoknál (tehát mind a vagyon-, mind a felelősségbiztosításnál)
változatlan formában fenntartja a túlbiztosítás tilalmát. A Javaslat a bírói gyakorlatban
kialakított elvekre támaszkodva (és a túlbiztosítási tilalomból kiindulva) a Ptk.-tól
részben eltérve rendezi a többszörös biztosítást. A hatályos szabályozással összhangban
állapítja meg a Javaslat az alulbiztosítás következményeit, amikor is a biztosító a
bekövetkezett kárt a biztosítási összegnek a vagyontárgy értékéhez viszonyított
arányában köteles megtéríteni (ún. pro rata biztosítás). A fedezetfeltöltésre vonatkozó
hatályos szabályozást a Javaslat kiegészíti a biztosító azon kötelezettségének
előírásával, hogy a szerződés megkötésekor köteles erre a szerződő fél figyelmét
felhívni. Természetesen a fedezetfeltöltés a szerződő fél számára csak lehetőség és nem
kötelezettség. Új szabállyal kívánja a Javaslat a biztosítót késedelem nélküli teljesítésre
késztetni a biztosítási esemény bekövetkezését követően.
3.	A Javaslat tartalmilag nem változtat a hatályos jogon a kármegelőzési és kárenyhítési
kötelezettség előírásának szabályozásánál, és - lényegüket tekintve - fenntartja a
biztosító teljesítés alóli mentesülésére, a szerződő fél, illetve a biztosított
állapotmegőrzési kötelezettségére, a rendes felmondásra, a részleges díjfizetésre és a
biztosított vagyontárgy megkerülésére vonatkozó Ptk.-beli szabályokat is. A törvényi
engedmény szabályait kiegészíti a Javaslat a biztosítónak a biztosítottal szembeni
visszakövetelési igényével arra az esetre, ha a nyújtott szolgáltatás és a károkozó által
fizetett kártérítés együttes összege meghaladja a biztosítottat ért kár összegét. A
biztosítottnak az igény megóvására és érvényesítésének elősegítésére vonatkozó
kötelezettsége a szerződő felek általános jelleggel előírt együttműködési
kötelezettségéből egyenesen következik; így annak külön kimondására nincs szükség.
Külön kimondja mégis a Javaslat, hogy a szerződő fél a biztosítót jogainak
érvényesítésében - nyilatkozatok tételével, okiratok átadásával - támogatni köteles.
2.	A felelősségbiztosítási szerződés
A Javaslat a Ptk. szabályainál pontosabban határozza meg, hogy felelősségbiztosítás
esetében a biztosított által okozott mely károkért áll helyt a biztosító. Nem fogyasztói
653
szerződések esetében a felek természetesen tetszésük szerint határozhatják meg a
felelősségbiztosítás által fedezett károk körét. A kárbiztosítások közös szabályainál
előírt bejelentési kötelezettség és e kötelezettség elmulasztásának következményei
felelősségbiztosítás esetében is érvényesülnek. Ezért a felelősségbiztosítás szabályai
körében a Javaslat csak a sajátos vonatkozásokra tér ki. Garanciális szempontokat juttat
érvényre a Javaslat a biztosító szolgáltatásának és a károsult igényérvényesítésének
szabályozásánál, továbbá a biztosított általi elismerés, teljesítés és egyezség biztosítóval
szembeni hatályának rendezésénél.
LXIV. Fejezet
Az összegbiztosítások
1.	Közös szabályok
A Javaslat az összegbiztosítás közös fogalma alá helyezi az életbiztosítást és a
balesetbiztosítást. Ezekre előbb közös rendelkezéseket ad, majd megállapítja a két
altípus külön szabályait. Az élet- és a balesetbiztosításnál megkívánt biztosítási érdek
alapvetően egyforma, ezért a biztosítási érdekre vonatkozó jogszabályi követelményeket
az összegbiztosítások közös szabályai között lehet rendezni. Az összegbiztosításokra a
Javaslat kifejezetten megengedi a többszöri biztosítást.
2.	Az életbiztosítási szerződés
A Javaslat - szemben a Ptk.-val - megadja az életbiztosítási szerződés pontos fogalmát.
Nem változtatja meg viszont a Javaslat a hatályos szabályokat az életbiztosítási
szerződés kedvezményezetti körének meghatározásánál és a rájuk vonatkozó
részletszabályok tekintetében. Garanciális jelentősége van annak, hogy a Javaslat - a
Ptk.-hoz hasonlóan - megkívánja a biztosított írásbeli hozzájárulását abban az esetben,
ha a szerződést nem ő köti. Csoportos életbiztosítás esetén megengedett és elő is fordul,
hogy a biztosított hozzájárulása nem feltétele a szerződés létrejöttének. Szabály szerint a
biztosított hozzájárulását bármikor visszavonhatja, de a szerződés a hozzájárulás
visszavonásának jogát korlátozhatja. A visszavonás következtében a szerződés a
biztosítási időszak végével megszűnik, kivéve, ha a biztosított a szerződésbe belép. A
biztosított belépési jogára életbiztosítás esetében is vonatkoznak a biztosítási szerződés
általános szabályai között lefektetett normák. Kifejezetten szabályozza a Javaslat a
várakozási időt, és a hatályos jognál árnyaltabban rendezi a díjfizetés elmulasztásának
következményeit életbiztosítás esetén. A közlési kötelezettség megszegésének
következményeit, a rendes felmondást és a maradékjogot a Javaslat a hatályos
rendelkezésekkel egyezően szabályozza életbiztosítási szerződésnél.
3.	A balesetbiztosítási szerződés
A Javaslat a balesetbiztosítási szerződést jórészt utaló normákkal rendezi:
meghatározza, hogy mely kérdésekre kell alkalmazni az életbiztosításra vonatkozó
rendelkezéseket, és melyekre vonatkoznak a vagyonbiztosítás szabályai. Elhagyja a
Javaslat a Ptk.-nak azt a szabályát, amely szerint a felek eleve megállapodhatnak abban,
hogy a biztosítási összeg a biztosított foglalkozásának és - ebből kifolyólag - a
654
kockázatnak megváltozásával külön megegyezés nélkül is módosul. Ilyen esetben
helyesebb ugyanis, ha a felek kifejezetten módosítják a szerződést.
LXV. Fejezet
Az egészségbiztosítási szerződés
Az elmúlt évtizedben felmerült társadalmi igényeket kívánja kielégíteni a Javaslat azzal,
hogy - egyelőre néhány szabállyal - bevezeti az egészségbiztosítást. Ez a szerződésfajta
vegyes jellegű; ezért a Javaslat - a problémák által megkívánt módon - részben a
kárbiztosítás, részben az életbiztosítás szabályainak alkalmazását írja elő. Az
egészségbiztosítás lényegéből következik, hogy arra nem lehet a biztosítási kockázat
jelentős növekedésére vonatkozó szabályokat alkalmazni, és az egészségbiztosítást nem
lehet rendes felmondással megszüntetni. Sajátosan alakul az ápolási szolgáltatásra
irányuló egészségbiztosításnál a várakozási idő is: az általános szabályok között hat
hónapban maximált várakozási idő helyett egészségbiztosításnál a Javaslat hároméves
várakozási idő kikötését is megengedi. Ez a szabály irányadó akkor, ha a biztosítandó
személy valamely tartós betegsége a szerződéskötéskor mindkét fél által ismert volt, az
említett betegségre vonatkozóan
XXIII.	Cím
Tartási és életjáradéki szerződés
LXVI. Fejezet
A tartási szerződés
1.	A tartási szerződés jogintézménye alapjaiban nem igényel újraszabályozást, a Javaslat
elsősorban a Ptk. rendelkezéseit pontosítja. A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - a tartási
szerződés fogalmi elemeinél utal a szerződés visszterhes jellegére. Tartási szerződés
alapján, a tartásra kötelezett a tartásra jogosultnak mindazt köteles nyújtani, ami
megfelelő ellátásához szükséges: élelmezés, lakás, fűtés, világítás, mosás, ruházat,
betegség esetén orvosi kezelés, gyógyszer, megfelelő ápolás biztosítása az eltartott
számára, halála esetén pedig illő eltemettetés. A Javaslat tulajdonképpen a rászorultság
követelményét határozza meg a tartásra jogosult javára teljesítendő szolgáltatás
mértékeként. Ebből következően a tartás körében az eltartónak nem a létfenntartás
minimális feltételeit kell biztosítania az eltartott számára, hanem szolgáltatását, annak
terjedelmét a felek körülményeihez, a jogosult indokolt szükségleteihez kell igazítania,
mert az csak ezáltal elégíti ki a „megfelelőség” kritériumát. Ennek megítélésben
általában a felek akarata, életvitele, de az eltartott által nyújtott vagyonérték is kellő
eligazítást adhat.
2.	A Javaslat a hatályos szabályokhoz képest - a bírósági gyakorlatban kimunkált
elvekre figyelemmel - egyértelművé teszi, hogy mit kell érteni a tartásra jogosult
„megfelelő eltartásán”. A fentebb kifejtettekkel összhangban kimondja ugyanis, hogy a
tartási szerződés alapján a tartásra jogosultat olyan ellátásban (olyan szolgáltatásokban)
kell részesíteni, amely mind a szükségleteinek, mind pedig a körülményeinek megfelel.
Ezzel a Javaslat nemcsak a tartás körében teljesítendő szolgáltatások körét, hanem azt a
zsinórmértéket is meghatározza, amelynek alapján a jogalkalmazók számára a tartási
655
kötelezettség szerződésszerű teljesítése mind mennyiségi, mind pedig minőségi
értelemben megítélhető. Azt a főszabályt, amely szerint tartási szerződés alapján a
tartásra kötelezettet a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő
mennyiségű és minőségű ellátás illeti meg, az új szabályozás a könnyebb
alkalmazhatóság érdekében kiegészíti a tartás körében nyújtandó szolgáltatások -
hatályosnál részletesebb - felsorolásával. E kiegészítő szabály azonban értelemszerűen
azt is jelenti, hogy kétség esetében - ha tehát a felek a tartási szolgáltatások körét
másként nem határozzák meg, illetve egyes szolgáltatások tekintetében eltérően nem
rendelkeznek - a Javaslat e szabálya irányadó abban a tekintetben, hogy a tartási
kötelezettség milyen szolgáltatásokra terjed ki.
3.	A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - nem tartalmaz külön rendelkezést arról, hogy tartási
szerződést kötelezettként jogi személy is köthet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy
kötelezetti oldalon csak természetes személyek állhatnának. A Javaslat elismeri a jogi
személyek természetes személyekhez hasonló abszolút jogképességét, ezért e körben
nem szükséges a külön nevesítésük.
4.	A Javaslat kisebb módosítással, illetve szerkezeti átalakítással fenntartja a tartási
szerződés módosítására és megszüntetésére vonatkozó speciális szabályozást. A Javaslat
a szerződés bírósági módosításának lehetővé tétele körében - az eddigi szabályozáshoz
hasonlóan - az általánostól eltérő szabályokat fogalmaz meg. A tartási szerződés
bizalmi jellegére és annak sérülékenységére tekintettel a szerződésmódosításhoz
továbbra sincs szükség arra, hogy annak változatlan körülmények közötti fenntartása
valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértse. Ugyanakkor a Javaslat finomítja a bírói
szerződésmódosítás lehetőségét, fenntartva annak specialitását. Természetesen a
szerződés módosítására alapvetően a felek megállapodásával indokolt sort keríteni,
ugyanakkor, ha a felek viszonya megromlik és így közös megegyezéssel a közöttük
fennálló szerződés módosítása nem lehetséges, a Javaslat szerint bármelyik fél kérheti,
hogy a bíróság módosítsa a köztük fennálló megállapodás tartalmát. Ha azonban a felek
viszonyában olyan változás állott be vagy bármelyikük körülményei oly mértékben
megváltoztak, hogy a tartási szerződés célja a megállapodás módosításával sem tartható
fenn, abban az esetben a bíróság a Ptk. 589. § (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan,
kérelemre a szerződés jogcímét is módosíthatja vagy erre irányuló kérelem esetén
megszüntetheti a szerződést. A Javaslat szabályozza, hogy hogyan alakul a jogosult és a
kötelezett viszonya abban az esetben, amikor a tartási szerződés több jogosult javára
szól, és az egyik jogosult meghal. Erre az esetre a Javaslat szabálya azt biztosítja, hogy
a többi jogosultat megillető szolgáltatás változatlan formában és tartalommal maradjon
meg.
5.	A Javaslat kiegészíti a hatályos szabályozást annak kimondásával, hogy a bíróság a
felek érdekeit figyelembe véve sem alkalmazhat olyan szabályt, amely ellen mindkét fél
tiltakozik. Előfordulhat ugyanis olyan eset, hogy egyik fél sem kívánja a szerződés
fenntartását sem természetben való tartás formájában, sem pedig életjáradéki szerződés
keretében; ebben az esetben a bíróságnak meg kell szüntetnie a szerződést, még akkor
is, ha egyébként látna esélyt akár annak fenntartására, akár pedig életjáradéki
szerződéssé való átváltoztatására.
656
LXVII. Fejezet
Az életjáradéki szerződés
1.	A Javaslat érdemben nem változtat az életjáradéki szerződés szabályain sem. Az
életjáradéki szerződés - a tartási szerződéshez hasonlóan - a járadékszolgáltatásra
jogosult életfenntartását, megélhetését szolgálja. Ugyanakkor a Javaslat a tartási
szerződéssel szemben mindezt változatlanul nem az arra jogosult személyéhez
közvetlenül kapcsolódó ellátás nyújtásával, hanem pénzösszeg vagy más helyettesíthető
dolog rendszeres vagy időszakonként visszatérő szolgáltatásával biztosítja. Az
életjáradéki szerződés esetében az eltartott személyére szabott, személyes
szükségleteinek kielégítésére hivatott szolgáltatásokat lényegében a pénzszolgáltatás,
vagy az azzal azonos minőséget képviselő, helyettesíthető dolgok szolgáltatása váltja
fel. Az általános csereérték szolgáltatása már önmagában is jelzi, hogy az életjáradéki
szerződés - természeténél fogva - nem feltételezi azt a fajta személyhez kötöttséget,
bizalmi jelleget, amely a tartási szerződések esetében a szerződésszerű teljesítéshez
szinte elengedhetetlen. Az életjáradéki szolgáltatás nem személyfüggő, így az ilyen
tartalmú kötelezettségvállalásra értelemszerűen erősebb hatást gyakorolnak a piaci
viszonyok.
2.	A Javaslat a Ptk. 280. § (3) bekezdésében foglalt, a tartásdíj- és járadékszolgáltatások
teljesítési idejére vonatkozó rendelkezéseket a teljesítésre vonatkozó általános
szabályok köréből kiemelte azzal, hogy e szabályok kimondása az egyes nevesített
szerződéseknél lehet indokolt. A Javaslat - a dolog természetéből következően - az
életjáradéki szerződés körében tartotta szükségesnek annak kimondását, hogy az
életjáradékot, tekintettel arra, hogy az a jogosult létfenntartását célozza - a teljesítésére
meghatározott időszakonként előre kell megfizetni.
XXIV.	Cím
A polgári jogi társasági szerződés
1.	A Javaslat fenntartja a polgári jogi társasági szerződést szerződéstípusként, a Ptk.-nak
a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályait ugyanakkor jelentősen kibővíti.
Szervezeti tulajdonságokkal a polgári jogi társaság csak abban az értelemben
rendelkezik, amennyiben a tagok közötti vagyoni és erőviszonyokat tartósan rendezi. A
polgári jogi társasági szerződés harmadik személyek felé elkülönülő szervezetként nem
jelenik meg.
2.	A polgári jogi társasági szerződés fő jellemvonása, hogy a felek érdekei a társasági
közös cél irányába fordulnak. A közös cél mellett a hozzájárulás, illetve a közös
kockázat, vagyis a nyereségben és veszteségben való részesedés fogalmi elemei a
társasági szerződésnek. A társasági szerződés személyhez kötődő jellegű, vagyis egy tag
változása főszabályként megszünteti a szerződést. A személyes jellegből következik
továbbá a társasági szerződés kölcsönös bizalmi jellege, amely hűséget, lojalitást kíván
meg a tagoktól a társasági célhoz és egymás felé. Ugyanakkor a társasági szerződésben
is kölcsönös szolgáltatásokat vállalnak a felek, amely azonban nem ölt árucsere jelleget.
3.	A Javaslat célja a polgári jogi társasági szerződés újraalkotásával annak biztosítása,
hogy a jogrend egy rugalmas, a gazdasági és társadalmi életviszonyok széles
spektrumán megbízhatóan alkalmazható szerződésfajtát nyújtson. Ezért a Javaslat nem
657
kívánja leszűkíteni a polgári jogi társasági szerződés célját. Az általános szabályokból
következik, hogy törvénybe ütköző célra nem köthető társasági szerződés sem.
Polgári jogi társasági szerződés köthető nem haszonszerzési célra is, például olyan
együttműködés megvalósítására, amelyre egyesület lenne alapítható, de a tagok nem
kívánnak együttműködésüknek jobban elkülönült szervezeti formát adni. Polgári jogi
társasági szerződés köthető olyan céllal is, amelynek megvalósítása ugyan gazdasági
tevékenységet igényel, mégsem irányul haszonszerzésre.
A piacgazdasági viszonyok megkívánják, hogy a gazdasági élet szereplői közötti lazább
és szorosabb együttműködés, gazdasági tőke és szakismeretek összegyűjtése jöhessen
létre úgy, hogy önálló szervezet, új jogalany nem keletkezik. A leggyakoribb ilyen
szerződések a konzorciumi szerződés, átfogó, fővállalkozási elemeket is tartalmazó
komplex beruházási együttműködési szerződés, szindikált hitelezés, eredményfüggő
kamatozású kölcsönszerződés. A Javaslat tudatosan feladja a Ptk. által eredetileg
meghatározott tilalmat kereskedelmi tevékenység folytatására. Ugyancsak nem
alkalmazza a Javaslat az üzletszerűséget mint elhatárolási ismérvet, mivel ez már a Ptk.
hatálya alatt sem bizonyult alkalmas elhatárolási ismérvnek a polgári jogi társaság és a
gazdasági társaságok között. A Javaslat szerint lehet akár kizárólag gazdasági célra is
polgári jogi társasági szerződést kötni.
4.	A tagok jogai és kötelezettségei a polgári jogi társasági szerződésben egyenlők, ha a
felek másképp nem állapodnak meg. Ilyenkor a hozzájárulások mértéke is azonos kell,
hogy legyen és a nyereséget és veszteséget is azonos mértékben viselik.
5.	A társasági cél elérése érdekében nyújtott hozzájárulás bármilyen szolgáltatásból
állhat, a Javaslat szövegébe foglalt felsorolás példálózó jellegű. A Javaslat nevesíti a
dolgok átadását és a személyes munkavégzést. A dolgok tekintetében a szöveg
figyelemfelhívó jellegű annak érdekében, hogy a tagok szerződésükben kifejezetten
rendezzék a közös tevékenységhez szükséges dolgok sorsát. A felsorolás nem zárja ki
más hozzájárulás, például jogok szolgáltatását sem. A Javaslat lehetőségként nyújtja, de
nem teszi kötelezővé a személyes tevékenységet a társasági cél elérése érdekében. A
magánautonómia tiszteletben tartásával a Javaslat nem kívánja szabályozni, hogy a
tagok közös céljukat milyen eszközökkel tudják elérni.
A polgári jogi társasági szerződés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy milyen
értékkel bír a szolgáltatás. A piacgazdasági viszonyok közepette bármilyen szolgáltatást
lehet a szabadpiaci beszerzési értéke szerint vagyoni értékűnek nyilvánítani, mint pl.
névhasználat joga, ismeretek, tanácsadás, magatartástól való tartózkodás stb. A polgári
jogi társaságban a nyújtott szolgáltatás értékelését a privátautonómia jegyében a tagok
kölcsönös megegyezéssel állapítják meg, amely a belső viszonyaikban irányadó lesz.
6.	Mivel a Javaslat szerint a polgári jogi társasági szerződés megkötésével új jogalany
nem jön létre, rendezni kell, hogy a tagok által nyújtott hozzájárulás miként álljon a
társasági cél szolgálatába. A Javaslat nem hoz létre Gesamthand jellegű dologi jogi
kötöttséget a társasági cél érdekében szolgáltatott dolgok tekintetében. A
hozzájárulásként nyújtott dolgok dologi hatályú megkötése a társasági cél érdekében
tehát nem következik a társasági szerződésből. Annak azonban nincs akadálya, hogy ha
a dologi jogi szabályok lehetővé teszik, a felek pl. elidegenítési és terhelési tilalom
ingatlan-nyilvántartási bejegyzése útján dologi hatályú megkötést hozzanak létre.
A Javaslat abból indul ki, hogy a hozzájárulásként adott dolog tulajdonjogát a társasági
szerződés tagja nem kívánja átruházni. A Javaslat azonban nem akarja ennek
lehetőségét sem kizárni. A közös használatra bocsátás tehát a tipikus hozzájárulási
forma, amely magában foglalja a rendeltetésszerű elhasználódás következtében
658
bekövetkezett értékcsökkenést. Az ezen felüli értékcsökkenés vagy megsemmisülés
tekintetében az általános kártérítési szabályok irányadók. Az elhasználható dolgok
viszont a társasági tevékenység folytatása során rendszerint felemésztődnek, ezért
azoknak a társasági cél alá rendelése tulajdonjogi szempontból is indokolt.
A polgári jogi társasági szerződés közös célja szolgálatára állított vagyon a Javaslat
szerint nem nyer dologi jogi kötöttséget. A polgári jogi társaság túlterjeszkedne
szerződéses, relatív jellegén, ha dologi hatályú, abszolút kötöttséget eredményezne a
vagyon tekintetében. Szükséges azonban, hogy a közös tulajdon szabályaihoz képest
nagyobb kötöttség keletkezzen a társasági cél szolgálatába állított vagyon tekintetében.
Ezért a közös tulajdonba került dolgon fennálló tulajdoni hányad feletti rendelkezés
kártérítési kötelezettséget keletkeztet a többi taggal szemben.
Ez a szabály értelemszerűen alkalmazandó a közös használatba adott dolgokra is. A
közös használatba adott dolgoknál azonban a dolog tulajdonával való rendelkezés jogát
nem szükséges megkötni, hiszen a tulajdonos személyétől függetlenül a dolog
használatát kell csak biztosítani a társasági cél érdekében. Ha azt a tag nem biztosítja,
azzal szerződésszegést követ el, amely esetben az általános szabályok szerint is
kártérítéssel tartozik.
7.	Tilos a közös cél meghiúsítása, a közös tevékenység elleni tevőleges lépés, például ha
valamelyik tag a társasági célba tartozó érdekkörben maga nevében és kizárólag maga
javára köt szerződést, a haszonból a többi tagot nem részesíti, megszegve ezzel az
egymás és a társasági cél iránti hűség kötelezettségét. Az érdekközösségből fakadóan
azonban nem feltétlenül egyértelmű hogy a kötelezettség megszegése esetén kinek
keletkezzen lehetősége a közös érdekeket érvényesíteni, különös tekintettel arra, hogy a
társasági szerződés nem hoz létre a tagoktól elkülönülő jogalanyt, vagyis a társaság
maga nem követelheti tagjától a teljesítést. Ezért a Javaslat minden más tagot feljogosít
a szerződésszegő taggal szembeni fellépésre, hasonlóan a római jogi actio pro socio
intézményéhez.
8.	A polgári jogi társasági szerződés alapvetően személyegyesítő jellegű. Azonban a
gazdasági társaságok mintájára a tagok jellemzően vagyoni hozzájárulásuk arányában
kívánnak az eredményből részesülni. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy
főszabályként a vagyoni hozzájárulás aránya irányadó a kockázat viselésének arányára
is.
9.	A Javaslat kötelező fogalmi elemként határozza meg a közös tevékenységből fakadó
kockázat közös viselését. A közös kockázat azt jelenti, hogy minden tag kötelezően
részesül a társasági tevékenység eredményéből; vagyis valamely tagnak a nyereségből
vagy a veszteségből való részesedését nem lehet kizárni vagy túlzott mértékben
korlátozni. A Javaslat nem kívánja meghatározni, mi tekinthető az adott helyzetben
túlzott mértéknek, mivel ez csak a konkrét szerződés tekintetében állapítható meg. A
rendelkezés célja nem az eredményfelosztás arányosságának garantálása, hanem a
kockázatkizárás megakadályozása.
10.	A Javaslat megkülönbözteti az ügyvitel (gestio) és a képviselet fogalmát. Míg ez
utóbbi a társasági tevékenység során harmadik személyek felé történő megjelenést
jelenti, addig az előbbi a társasági szerződést kötő felek együttműködésének
folyamatára vonatkozik. Az ügyvitel belső legitimációjához, vagyis annak
megállapításához, hogy szerződésszerű-e valamelyik tag vagy tagok eljárása, az
szükséges, hogy az előre meghatározott rendben (vagy ennek hiányában együttesen)
szülessenek meg a döntések az egyes lépésekről.
659
11.	A polgári jogi társasági szerződés laza struktúrája főszabály szerint megköveteli,
hogy mindegyik tag részt vegyen az ügyek vitelében. A szerződéses struktúra ugyanis
nem keletkeztet elkülönült társasági szerveket az egyes feladatokra, főszabályként nem
létezik feladatmegosztás. A tagok meghatározhatják együttes döntéshozataluk esetén is
az ügyvitel kérdéseiben való szavazás rendjét. Így rendelkezhetnek például többségi,
minősített többségi vagy egyhangú szavazásról is. A tagok azonban rendelkezhetnek
úgy is, hogy az ügyek vitelét felosztják egymás közt, vagyis létrehozhatnak olyan
struktúrát, amelyben az egyes feladatok az egyes tagokat illetik meg.
Ha akár a törvényi rendelkezések szerint, akár a polgári jogi társasági szerződés
rendelkezéseinek megfelelően több tag jogosult ügyvitelre, rendezni kell azt a kérdést,
hogy az együttes ügyvitelre jogosult tagok miként hozhatnak döntéseket. A Javaslat a
társaság személyegyesítő jellegéből kiindulva egyhangú döntéshozatalt ír elő, de a felek
ettől a szabálytól is eltérhetnek, és kimondhatják, hogy elegendő az ügyvitelre jogosult
tagok egyszerű vagy minősített többsége is elegendő a döntéshez.
Az ügyek vitele harmadik személyre nem ruházható át, a gesztor csak tag lehet. Ezen
rendelkezés egyrészt a társasági szerződés személyhez kötött jellegéből következik,
másrészt pedig a tagok személyétől elkülönült, önálló társasági szervezet hiányából.
Mivel a Javaslat nem ismer el a polgári jogi társasági szerződés által létrehozott
jogalanyt, amely önállósága megállapítható lenne, nincs lehetőség a tagok
megegyezésével sem elkülönült szervezet létrehozására. Ugyancsak a polgári jogi
társaság személyes jellege indokolja, hogy az ügyvitelre jogosult tag az ügyviteli
feladatait csak személyesen láthatja el, ebben a körben, azaz a társaság belső
jogviszonyainak körében képviseletnek helye nincs.
Ha a tagok a törvénytől eltérően határozzák meg az ügyek vitelének rendjét, úgy a
Javaslat garantálni kívánja az ügyek viteléből kizárt tagok jogainak védelmét. Ezért a
Javaslat biztosítja az ellentmondás jogát azoknak a tagoknak, akik nem vehettek részt
valamely ügyviteli döntés meghozatalában.
12.	Speciális garanciális szabály a társasági szerződés módosítása tekintetében, hogy ha
nem az összes tag együttesen viszi a társasági ügyeket, úgy az ügyvitelből kizárt tagok
egyhangú döntésükkel az ügyvitel jogát megvonhatják.
13.	Mivel a polgári jogi társasági szerződéssel a tagok nem hoznak létre különálló
jogalanyt, harmadik személy felé a társasági ügyben a társaság tagjai jelennek meg
szerződő félként. A Javaslat nem tartalmaz többletszabályt az általános képviseleti
szabályokhoz képest, ezért az eljáró tag vagy tagok az általános szabályok szerint
képviselhetik a többi tagot. A Javaslat éppen ezért nem keletkezteti a képviseleti jog
vélelmét az eljáró tag és a többi tag között, hanem a képviseleti jogosultságot az
általános szabályok szerint kell létrehozni.
14.	A polgári jogi társasági szerződés céljának szolgálatába állított vagyontárgyak
tekintetében a Javaslat bizonyos védelmet kíván nyújtani harmadik személyekkel
szemben. A vagyon szerződéses kötöttségének gazdasági indoka, hogy ha a társasági cél
érdekében meglévő vagyontárgyat a működő társaságból kivonnák, úgy az nagy
valószínűséggel ellehetetlenítené a társaság működését. Ezért a Javaslat árnyaltabb
megoldást kínál; a tag hitelezője a tagot megillető felmondási jogot gyakorolhatja, és a
társasági szerződés megszűnését követően a tagot megillető vagyonhányadból elégítheti
ki követelését. Ezzel egyúttal lehetőség nyílik a társaság többi tagja számára, hogy
tevékenységüket döntésük szerint folytathassák. Épp ezért a Javaslat nem teszi lehetővé
a tag hitelezője számára, hogy a társasági célt szolgáló vagyontárgyat természetben
követelje; annak csupán pénzbeli ellenértéke illetheti őt meg. Mivel a határozott időre
660
kötött társasági szerződés esetén a tagot nem illeti meg a rendes felmondás joga, amely
hitelező számára a végrehajtással megnyílhatna, a Javaslat kifejezetten megnyitja a
számára a rendes felmondás jogát a három hónapos felmondási idő betartásával azzal a
megszorítással, hogy ha a határozott időből egy évnél rövidebb időtartam volna hátra,
úgy a hitelezőnek meg kell várnia a határozott idő leteltét.
15.	A polgári jogi társasági szerződés tartós jellege miatt a Javaslat biztosítani kívánja a
társaság megszüntetésének lehetőségét rendes felmondás útján. A felmondási jogot
kizárni nem lehet. Annak azonban nincs akadálya, hogy a tagok a polgári jogi társasági
szerződésben bizonyos felmondási korlátokat állapítsanak meg, így különösen a
Javaslat által diszpozitív szabályként megállapított három hónaposnál hosszabb
felmondási időt kössenek ki. Tilos a felmondási jog kizárása, valamint a kizárással
azonos mértékű korlátozása.
A Javaslat egyértelművé teszi továbbá, hogy a visszaélésszerűen, alkalmatlan
időpontban gyakorolt rendes felmondás kártérítésre ad alapot. Alkalmatlan időpontra
esik a felmondás, ha a felmondás miatt a polgári jogi társaság tevékenységét csak
aránytalanul magas veszteségekkel lehet megszüntetni. Ilyen eset lehet például, ha a
társasági tevékenység során közös hosszú lejáratú szerződéses kötelezettséget vállaltak
a tagok, amelynek esetleges megszüntetése vagy módosítása jelentős veszteséget okoz.
Ugyanígy alkalmatlan a felmondás, ha a közös tevékenység során elkészítendő dolog
félkész állapotban van, ezért csak jóval a bekerülési áron alul lehet értékesíteni, de
megalapozhatja az felmondás idejének alkalmatlanságát a felmondás miatt értékesítendő
dolog érintett piacán időlegesen kialakult árcsökkenés is. A kártérítés mértékénél - a
szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség új szabályai szerint - az
előreláthatóság hangsúlyos szerephez jut: a következménykárokat és az elmaradt
vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a károsult
bizonyítja, hogy a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés
megkötésének időpontjában előrelátható volt.
A Javaslat alapján felmondási jog megengedett korlátozásának tekinthető a kilépés
jogának kikötése. Ebben az esetben a tag nem mondhatja fel a polgári jogi társasági
szerződést, ilyen irányú nyilatkozatát kilépési nyilatkozatként kell értékelni.
A polgári jogi társasági szerződés erős bizalmi elemeinek létéből következik, hogy a
tagok közti súlyos bizalomvesztés esetén helyt kell adni a rendkívüli felmondás
jogának. Ebben az esetben a Javaslat fontos ok meglétét írja elő, amely megalapozza a
rendkívüli felmondás jogszerűségét.
Ha egy tag a polgári jogi társasági szerződésből fakadó lényeges kötelezettségét
felróhatóan, tehát jellemzően szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegi, úgy
a Javaslat a többi tag számára az enyhébb esetben is igénybe vehető társasági érdekű
igény (actio pro socio) mellett a rendkívüli felmondási jogot is biztosítja. Emellett
egyéb fontos okból is jogszerűen sor kerülhet a tag általi rendkívüli felmondásra,
azonban ezt megszorítóan kell értelmezni. Jelentős szerepet kap továbbá a joggal való
visszaélés általános tilalma, mivel nem engedhető meg, hogy az üzleti kockázat
elkerülése érdekében gyakorolják a rendkívüli felmondási jogot, például kedvezőbb
egyéni üzleti lehetőség megvalósítása érdekében. A felek - a szabályozás
diszpozitivitásából adódóan - a szerződésükben maguk is meghatározhatnak olyan
„fontos okokat”, amelyek esetén a társasági szerződés felmondással azonnali hatállyal
szüntethető meg.
A polgári jogi társasági szerződés személyhez kötött jellege okán a társasági szerződés
főszabály szerint megszűnik valamelyik tag halála vagy megszűnése esetén. Ha a
661
megmaradó tagok a társasági szerződést folytatni kívánják, erről egyhangúan döntést
hozhatnak. A Javaslat ezen szabálya ezzel áttöri a társasági szerződés személyhez
kötöttségéből következő új tag - új társaság elvét. A tagoknak nemcsak arra van
módjuk, hogy a meghalt vagy megszűnt tag nélkül folytassák a polgári jogi társaságot,
hanem - a jogutód kérelmére - megállapodhatnak abban is, hogy a jogutód a polgári
jogi társaságba belép a meghalt vagy megszűnt tag helyére, és ennek eredményeként a
társaság új összetétellel folytatja tevékenységét.
Gazdasági indokok vezérlik a Javaslat azon szabályát, mely szerint tagok kizárhatják azt
a tagot, akinek érdekkörében olyan ok merült fel, amely rendkívüli felmondásra is okot
adhatna. Mivel itt rendkívül jelentős lépésről van szó, amely egyúttal a társasági
szerződés módosítását is igényli, a Javaslat a tagok egyhangú határozatát kívánja meg.
A polgári jogi társasági szerződés megszűnése esetén a tagok közötti elszámolásnak van
helye. Az elszámolás módját elsősorban a tagok hivatottak meghatározni. Ilyen
megállapodás hiányában, a tagokat a hozzájárulás arányában illeti meg a társasági
eredmény. Egymással szemben a veszteségeket is ilyen arányban viselik.
Negyedik Rész
Felelősség a szerződésen kívül okozott kárért
XXV.	Cím
A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai
1.	A Javaslat különválasztja a kontraktuális és a deliktuális felelősségi szabályokat. Míg
a szerződésszegésért való felelősség esetén a Javaslat szakít a hatályos jog felróhatósági
alapú felelősségi rendszerével, addig a szerződésen kívül okozott károkért való
felelősség a Javaslat alapján továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul.
E körben a Javaslat hármas célt követett: a Javaslatba integrálni a hatályos jogban külön
törvényekben szabályozott, de a Javaslatba illeszthető felelősségi alakzatokat, a bírói
gyakorlatban kialakult jogtételeket beemelni a Javaslatba, valamint új szabályokat
bevezetni azokon a pontokon, ahol a jelenlegi joggyakorlat nem tudott kielégítő
megoldást nyújtani a Ptk. szabályai alapján a felmerült problémákra. Az első célkitűzés
eredményeként került integrálásra például a termékfelelősség és a környezeti károkért
való felelősség, a második alapján definiálja a Javaslat az üzembentartó fogalmát, és
szabályozza a többek közös károkozását, míg a harmadikra példa az okozatossági lánc
elvágását szolgáló előreláthatóság fogalmának meghatározása.
2.	Az általános szabályok között a Javaslat a tisztázza a kártérítési norma tényállási
elemeit. Ennek körében - a jogirodalomban és a joggyakorlatban kialakult vitát
eldöntve - kimondja, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást, azaz a kártérítési
feltételeként megkívánt jogellenesség külön bizonyítása szükségtelen: a károkozás ténye
önmagában bizonyítja a magatartás jogellenességét. A Javaslat megfogalmazza azt a
négy esetet, amelyben a károkozás nem minősül jogellenesnek. Ezek közül a
joggyakorlatban problémát elsősorban az ún. jogági jogellenesség függetlenségének
kérdése okozott. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy önmagában az a tény, hogy a
károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, nem teszi
jogszerűvé a károkozást. Ehhez az szükséges, hogy a magatartás más személy jogilag
védett érdekét ne sértse, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezze. Így
például nem minősül jogellenesnek az abból fakadó károkozás, hogy egy vállalkozásnak
662
konkurenciája jelenik meg, amely a vevők egy részét elcsábítja, hiszen e körben nem
létezik olyan védett jogi érdek, amelyet a versenytárs jogszabály által megengedett
magatartása sértene. Jogellenes lesz ugyanakkor a károkozás abban az esetben, ha az
építkező elveszi a szomszéd lakás benapozottságát, függetlenül attól, hogy az
építkezésre jogerős építési engedély birtokában került sor, mivel az a szomszéd jogilag
védett érdekét sérti.
3.	A kártérítési ítélkezés bizonytalansága jelentős részt abból fakadt, hogy a Ptk.
valamennyi okozott kár megtérítését írta elő, ez viszont, adott esetben akár rendkívül
távoli, a károkozó által teljes mértékben előre nem látható károk megtérítését tette volna
szükségessé. A bíróságok különböző megoldásokkal próbálták az ilyen károk
megtérítését elkerülni. A Javaslat - elismerve a bíróságok törekvésének indokoltságát -
elvágja az okozati láncot az olyan károk tekintetében, amelyet a károkozó nem látott
előre és nem is kellett előre látnia. Ez természetesen továbbra is a bíróságok
mérlegelését teszi szükségessé, de a rendelkezés alkalmas lehet arra, hogy megteremtse
a kiszámítható ítélkezési gyakorlat alapját.
4.	A Javaslat apróbb pontosításokkal megőrzi a Ptk.-nak a többek közös károkozására
vonatkozó rendelkezését. Ilyen pontosítás például, hogy a Ptk. hiányát pótolva a
Javaslat meghatározza, hogy hogyan kell marasztalni a közös károkozókat abban az
esetben, ha a bíróság az egyetemleges felelősség megállapítását mellőzi. A bírói
gyakorlatban megjelent esetek alapján a többek közös károkozása kibővül egy további
esetcsoporttal. A Javaslat a többek közös károkozásával tekinti analóg esetnek, és e
szabályokat rendeli alkalmazni abban az esetben is, ha a kárt több, egyidejűleg kifejtett
magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte volna, vagy nem állapítható meg,
hogy a kárt melyik magatartás okozta. Míg többek közös károkozása esetén valamennyi
marasztalt személy közrehatott a kár okozásában, addig ezen esetekben a Javaslat a
károsult érdekeit szem előtt tartva olyan személyek marasztalását teszi lehetővé, akik
nem okozták a kárt.
5.	A Javaslat változtat a kártérítés módjának a főszabályán. A Ptk. főszabályként az
eredeti állapot helyreállítására kötelezte a károkozót. A kár pénzben vagy természetben
történő megtérítésére abban az esetben kerülhetett csak sor, ha az eredeti állapot
helyreállítása nem volt lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánta. Ezzel
szemben a Javaslat - tekintettel arra, hogy az eredeti állapot helyreállítása a károkozó
közreműködése hiányában az esetek többségében nem kikényszeríthető - az eredeti
állapot helyreállítását elhagyja a kártérítés módjai közül, és úgy rendelkezik, hogy a
károkozó a kárt pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár
természetben való megtérítését indokolják.
6.	A Ptk. nem tartalmazott szabályt arra, hogy a károkozó vagy a károsult viseli-e a
károkozás és az ítélethozatal között az értékviszonyokban bekövetkező változásokat. A
Javaslat, a bírói gyakorlattal összhangban, ezt a kockázatot a károkozóra telepíti, amikor
úgy rendelkezik, hogy értékváltozás esetén a bíróság az okozott kár mértékét az
ítélethozatal időpontjában fennállott értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az
esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték megállapításának időpontjától
kezdődően köteles. Mivel a szabály célja a károsult védelme, ez a védelem nem illeti
meg a károsultat, ha a károsult kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan
késlekedik, hiszen ilyenkor az értékváltozásból fakadó kárt a károsult maga okozta,
ezért a Javaslat kimondja, hogy az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát a
károkozó viseli.
663
XXVI. Cím
A felelősség egyes esetei
LXVIII. Fejezet
Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért
1.	A Javaslat nem változtat a veszélyes üzemi felelősség főszabályán, a Ptk. 345. §-a a
gyakorlatban bevált, a rendelkezés módosítása nem szükséges. A Ptk. hiányossága
ugyanakkor, hogy nem határozza meg az üzembentartó fogalmát. Az üzembentartó
kategóriáját az elmélet által megtámogatottan a gyakorlat alakította ki. A Javaslat
szükségesnek tartja az üzembentartó fogalmának meghatározását, az üzembentartói
minőség alapjául a Javaslat azt állítja, hogy kinek az érdekében működik az adott
veszélyes üzem. Ez a definíció lehetővé teszi, hogy a veszélyes üzem által okozott kár
esetén ne a tényleges használó, hanem az feleljen a veszélyes üzemi felelősség szabályai
szerint, akinek érdekében a veszélyes üzem működött. Gépkocsi használatának egy-egy
alkalomra történő ingyenes átengedése ez alapján nem alapozza meg az üzembentartói
minőséget, míg például a vállalat által tartósan bérelt gépkocsi használata igen.
2.	A Javaslat a gyakorlattal összhangban határozza meg a károsulti közrehatás speciális
szabályait és a veszélyes üzemek találkozásának szabályait.
LXIX. Fejezet
Felelősség más személy által okozott kárért
1.	A Javaslat több ponton változtat a más személy által okozott kárért való felelősség
szabályain. A jogi személyekre vonatkozó szabályoknak a Javaslatba történő
beillesztése miatt szükségessé vált az alkalmazott, a jogi személy tagja és a jogi személy
vezető tisztségviselője által okozott károk megtérítésének újragondolása. A Javaslat
bizonyos fokig egységesítette e szabályokat. A károsulttal szemben a munkáltató illetve
a jogi személy felel a munkáltató alkalmazottja illetve a jogi személy tagja által e
jogviszonyukkal összefüggésben okozott károk esetén. Eltérő szabályt mond ki
ugyanakkor a Javaslat vezető tisztségviselők esetén. E körben, a vezető
tisztségviselőkkel szemben támasztott szigorúbb elvárásokra tekintettel a Javaslat
egyetemleges felelősséget ír elő, azaz a károsult a vezető tisztségviselővel és a jogi
személlyel szemben is jogosult igényt érvényesíteni.
2.	A megbízott károkozásáért való felelősséget a Ptk. a joggyakorlat igényeihez képest
rendkívül szűken és ma már meghaladottan szabályozza. A jogalkalmazási gyakorlatban
egyre többször előforduló tényállás az, amikor a megrendelő vállalkozója,
alvállalkozója, fuvarozója stb. okoz harmadik személyeknek kárt. E tényálláskörökben a
megbízotti felelősség és a mentesülési szabály nem alkalmazható. A Javaslat e
tényállásokra tekintettel rendelkezik a megbízottért való felelősség körében - annak
szűkebb kategóriáját kiterjesztve - arról, hogy ha valamely szerződés teljesítése során a
szerződés kötelezettje harmadik személynek kárt okoz, a szerződés jogosultja tartozik e
károkozásért felelősséggel mindaddig, amíg a károsult számára ismeretlen károkozó
személyét meg nem nevezi.
664
LXX. Fejezet
Felelősség vétőképtelen személy károkozásáért
A Javaslat lényegét tekintve átveszi a Ptk.-nak a vétőképtelen személy károkozásáért
való felelősségére vonatkozó szabályait. A bírói gyakorlatban tapasztalható
terminológiai zavar elkerülése érdekében a Javaslat meghatározza a vétőképtelenség
fogalmát. Új rendelkezésként a Javaslat meghatározza, hogy e felelősségi alakzat
tekintetében ki minősül gondozónak. A vétőképtelen helyett az felel, aki jogszabály
alapján a vétőképtelen gondozójának minősül, és az is, aki a vétőképtelen személy
felügyeletét ténylegesen ellátja (gondozó).
LXXI. Fejezet
Felelősség közhatalom gyakorlásával okozott kárért
1.	A Javaslat a közhatalommal okozott kárért való felelősség Ptk.-beli szabályait a
bírósági gyakorlatban kialakított elvekkel összhangban pontosítja. Megszünteti a
Javaslat az azzal kapcsolatos bizonytalanságot, hogy a közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálata előfeltétele-e a kártérítési igény előterjesztésének. Meghatározza a
Javaslat, hogy bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott károk
esetén milyen eltérésekkel kell a közigazgatási jogkörben okozott károkért való
felelősség szabályait alkalmazni. Valamennyi tényállás esetén rendezi továbbá a
Javaslat, hogy a szervezeti hierarchiában ki az, aki felelősséggel tartozik.
2.	A Ptk. szabályai alapján a joggyakorlat mereven elzárkózott a jogalkotással okozott
károk megtérítése elől. A Javaslat nem szabályozza külön a jogalkotással okozott kárért
való felelősséget, mivel az így okozott károkért a jogalkotó az általános felelősségi
alakzat alapján felelős. Kétségtelen, hogy például alkotmányellenes jogszabály
alkotásával vagy uniós implementációs kötelezettség elmulasztásával kárt lehet okozni.
Ezekben az esetekben a károsult az általános deliktuális felelősség szabály alapján
kérheti a bíróságtól az okozott károk megtérítését.
LXXII. Fejezet
A termékfelelősség
A Javaslat lényegi változtatások nélküli ülteti át a termékfelelősségről szóló 1993. évi
X. törvény rendelkezéseit. A Javaslat nem veszi át a termékfelelősségi törvény 12. §-át,
amely kimondta, hogy a törvény nem érinti a károsultnak a szerződésszegéssel, illetve a
szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló, vagy külön
jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőségeit. A rendelkezés a
szabályozás logikájából adódóan a termékfelelősségi törvényben is felesleges volt. A
Javaslatba integrálást követően fel sem merülhet, hogy a termékfelelősség érintené a
károsult egyéb igényérvényesítési lehetőségeit. Ebből következően a rendelkezés
elhagyása tartalmi változást nem eredményez.
665
LXXIII. Fejezet
Felelősség az épületkárokért
A Ptk.-nak az épületről lehulló tárgy által okozott kár cím alatt szabályozott felelősségi
alakzatait lényegét tekintve változtatás nélkül emeli át a Javaslat. Míg azonban a Ptk.
úgy rendelkezik, hogy az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért a
károsulttal szemben az felelős, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették, a Javaslat
erre az esetre a tulajdonos felelősségét írja elő azzal, hogy a károsulttal szemben azt,
akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették, az épület tulajdonosával egyetemleges
felelősség terheli.
LXXIV. Fejezet
Felelősség az állatok károkozásáért
Felelősség az állatok károkozásáért cím alatt a Javaslat három tényállást szabályoz: a
vadászható állat által okozott kárért való felelősséget, a veszélyes állat tartójának és a
veszélyesnek nem minősülő állat tartójának felelősségét. Ez utóbbi két esetben a
Javaslat stiláris változtatásokkal megőrzi a Ptk. szabályát. Új szabály ugyanakkor a
vadászható állat által okozott kárért való felelősség. A külön jogszabályokban
szabályozott tényállások közül e körben a Javaslat szelektálva emelt át egyes
szabályokat. A klasszikus polgári jogi felelősségi szabályokat apróbb változtatásokkal
átemeli a Javaslat, míg a felelősségi logikát mellőző, kártelepítő szabályokat a Javaslat
hatályba lépését követően is a kódexen kívüli normák tartalmazzák.
XXVII.	Cím
Kártalanítás jogszerű károkozásokért
A Javaslat a törvényi szabályozásban is keresztülvezeti - az egyébként dogmatikailag
tisztázott - kártérítés-kártalanítás kategóriák különválasztását, és megállapítja, hogy a
törvény által megengedett károkozási esetekben - ha ezt jogszabály külön rendeli -
kártalanítás jár. A Javaslat ezen elvi tétel egyértelművé tételével komoly hiányosságot
pótol, és ezzel megfelelő elméleti hátteret teremt a különböző jogszabályokban foglalt
kártalanítási tényállásokhoz.
A Javaslat szerint a károkozások jogszabály által meghatározott esetköreiben
kártalanítás jár. Ez a rendelkezés kifejezésre juttatja azt az alapvető tételt, hogy
önmagában a károkozás jogszerűsége nem alapoz meg kártalanítási jogkövetkezményt,
ahhoz ugyanis a jogellenesség hiánya mellett kifejezett jogszabályi rendelkezés
szükséges.
A jogalkalmazás a kártalanításra vonatkozó általános, közös rendelkezések hiányában is
eljutott oda, hogy ha teljesülnek az adott jogszabályban előírt kártalanítás előfeltételei, a
lebonyolítás - tehát a mérték és a mód - tekintetében a kártérítésre vonatkozó szabályok
alkalmazása indokolt és elkerülhetetlen. A Javaslat ezen tétel rögzítését - annak alapelvi
jelentőségére tekintettel - szükségesnek tartja. E rendelkezés fontos következményeket
von maga után, ugyanis - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - megalapozza a
jogszerű károkozó teljes kártalanítási kötelezettségét, következően a deliktuális
kártérítési felelősség általános szabályai között rögzített teljes kártérítés elvéből.
666
Ötödik Rész
Az értékpapír
XXVIII.	Cím
Általános szabályok
1.	Az értékpapírok jogi szabályozásának szükséglete különböző jogterületeken jelenik
meg. Mivel értékpapírban magánjogi jogosultságokat lehet rögzíteni, ezért kézenfekvő,
hogy az értékpapírokra vonatkozó alapvető szabályozásnak a Polgári Törvénykönyvben
kell megjelennie. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az értékpapírok kibocsátásával, a
tőkepiac működésével kapcsolatos szabályokat más jogszabályok tartalmazzák.
Bizonyos területeken a Tpt. az értékpapírjog magánjogi szabályait is tartalmazza. Ennek
a szabályozás megjelenésekor jó oka lehetett az, hogy a dematerializált értékpapír olyan
új jogintézmény volt, aminek a szabályaival a jogalkotó nem kívánta a Ptk.-t terhelni,
ezért mindössze utaló szabályok jelezték a Ptk.-ban azt, hogy az értékpapírjogi
szabályozás hatóköre kibővült. Mostanra azonban a szabályozás jelentős mértékben
megszilárdult, a dematerializált értékpapírok ma már az értékpapírjog és a tőkepiac
bevett intézményei, ezért elérkezett az ideje annak, hogy a szabályozás tisztasága
érdekében a Javaslat a dematerializált értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat
is tartalmazza.
Az értékpapírok hagyományosan úgy képesek betölteni a bennünk foglalt jogok
mobilizálásának gazdasági funkcióját, hogy az értékpapírjog olyan szoros kapcsolatot
teremt a jog és a jogot rögzítő okirat között, hogy az értékpapírba foglalt jog forgalma a
jogot megtestesítő értékpapír forgalmán keresztül bonyolódhasson le. Az értékpapírjogi
sajátosságok tehát jelentős részben az értékpapír dolog mivoltához kötődnek. Ehhez
tapad az értékpapír legitimációs hatása és átruházásának módja is. A dematerializált
értékpapírok ezzel szemben éppen azt a lehetőséget használják ki, hogy a technikai
fejlődés következtében már nemcsak az okiratok képesek jogosultságok oly módon való
rögzítésére, hogy a jogosultság hosszabb időn keresztül, a földrajzi távolságokat is
áthidalva biztonságosan megismerhető legyen. Az elektronikus jelekkel rögzített adatok
jogi értelemben vett dologként nem jelennek meg, ezért a dologi jogi jellegre építő
hagyományos értékpapírjogi szabályozás nem is alkalmazható rájuk: sem az alaki
legitimáció körében, sem pedig az átruházáskor nem építhetünk a dematerializált
értékpapír dologi mivoltára, a dematerializált értékpapír birtokban tartása, átadása vagy
éppenséggel írásos átruházó nyilatkozatnak a rávezetése aligha kerülhet szóba. A
Javaslat az alapvető anyagi jogi szabályozás során nem tud eltekinteni a kétféle jelenség
közötti lényeget érintő különbségtől. Ez a különbség, amely az alapoknál igen jelentős,
nem azonos intenzitással vonul végig az értékpapírjogi szabályozás teljes vertikumán.
Amíg az átruházás módjában olyan alapvető eltérések mutatkoznak, amelyek nem teszik
lehetővé a papír formájú értékpapír és a dematerializált értékpapír egységes
szabályozását, addig a tőkepiaci szabályozás során az értékpapírok nyilvános
forgalomba hozatalakor a befektetők védelmére szolgáló szabályok körében
valószínűleg közömbös az, hogy nyomtatott úton vagy dematerializált formában
előállított értékpapírról van-e szó.
A Javaslat az értékpapírokra és dematerializált értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi
szabályokat nem tudja teljes körben átfogni, e helyett csupán általános szabályozást
667
kíván megfogalmazni. Kétségtelen ugyan, hogy az egyes értékpapírfajtákra vonatkozó
speciális szabályok is anyagi jogi jogszabályok, ezeknek azonban a Polgári
Törvénykönyvbe illesztése több okból sem tűnik megoldhatónak. Egyrészt
meglehetősen kiterjedt szabályozásról van szó, másrészt több értékpapírfajta
szabályozása nemzetközi egyezmény kihirdetésével történt, végül pedig több olyan
értékpapír is létezik, amely olyan intézményekhez kapcsolódnak szorosan, amelyek
szükségszerűen nem a Javaslatban nyernek szabályozást.
2.	A Ptk. szerint csak az az okirat tekinthető értékpapírnak, amit valamely jogszabály
kifejezetten értékpapírnak minősít. Ennek a megoldásnak kétségtelen előnye, hogy
mindenféle jogbizonytalanságot kiküszöböl. Hátránya viszont az egyedi minősítés
rendszerének, hogy nem elég rugalmas, nem képes követni a gazdaság fejlődését, a
tőkepiac innovációs igényeit és eredményeit. Ez pedig kétféle veszélyt is magában rejt.
Egyrészt kialakulnak olyan új okiratfajták, amelyek rendelkeznek mindazokkal a
sajátosságokkal, amelyekkel elméletileg az értékpapíroknak rendelkezniük kell, és
ugyanolyan gazdasági funkció betöltésére is képesek lennének, mint az értékpapírok,
mégsem tudnak jogi értelemben értékpapírként funkcionálni, mert a jogrendszerből
hiányzik az a szabály, amely értékpapírrá minősítené őket. Az egyedi minősítés másik
fő veszélye abból adódik, hogy az értékpapír-funkcióra alkalmas instrumentumok - ha
nem esnek a jogszabály értékpapírrá minősítő rendelkezése alá - az értékpapírjogi
szabályozás garanciális normáinak hatókörén kívül maradnak, és így, miközben a
jogalkotó éppen a biztonságot, kiszámíthatóságot kívánná az egyedi minősítés
rendszerével garantálni, bizonyos visszaéléseknek engedhet teret.
Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése érdekében a Javaslat a normatív szabályozás
rendszerére kíván áttérni, ami azt jelenti, hogy tartalmi ismérvek alapján határozza meg
azt, hogy mely okiratok tekinthetők értékpapírnak. Ilyen körülmények között a piaci
szereplőknek nem kell arra várniuk, hogy az igényeiknek megfelelő instrumentumot
jogszabály értékpapírnak minősítse. Kétségtelen, hogy ez a változtatás nagyobb
bizonytalanságot jelent a Ptk. rendszeréhez képest, de ezt a hátrányt egyrészt
megfelelően ellensúlyozzák a normatív rendszer rugalmasságából eredő előnyök,
másrészt pedig a jogalkotó továbbra sincs elzárva attól, hogy okiratokat egyedileg
értékpapírnak minősítsenek, és ezzel elejét vegyék a jogalkalmazási bizonytalanságnak.
A javaslat a bizonytalanságok csökkentése érdekében meghatároz olyan tartalmi
követelményeket, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy egy jogszabály által nem
értékpapírnak minősített okirat értékpapírrá válhasson a kibocsátó akarata szerint. Ezek
a követelmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valóban csak tudatosan, a
következmények megfelelő mérlegelése mellett kerülhessen sor értékpapír
kibocsátására.
Az értékpapír fogalmának normatív meghatározása mellett megmarad az a lehetőség is,
hogy egyes speciális jogszabályok nevesítsenek értékpapír-fajtákat, és meghatározzák
ezek tartalmi kellékeit. Nyilvánvaló, hogy ilyen szabályozás esetén csak azokat az
okiratokat lehet az adott értékpapír-fajtába tartozó értékpapírnak tekinteni, amelyek
kielégítik e speciális követelményeket. Ezeket az okiratokat viszont akkor is
értékpapírnak kell tekinteni, ha a speciális szabályok szerinti követelmények nem ölelik
fel az értékpapírok általános fogalmi elemeit. Ha egy értékpapír a kibocsátónak az
értékpapír elnevezésében tükröződő célja ellenére nem felel meg a kibocsátani
szándékozott értékpapír-fajta előírásainak, akkor azt kell megvizsgálni, hogy az
értékpapíroknak az általános kritériumait teljesíti-e, és ha igen, akkor az okirat
értékpapírnak minősülhet, függetlenül attól, hogy nem sorolható a megcélzott
668
értékpapír-fajtába. Ha azonban olyan kellék hiányzik az okiratból, ami az értékpapír
általános fogalmi elemei között is szerepel, akkor az okirat egyáltalán nem minősülhet
értékpapírnak.
3.	Az értékpapír definíciója az alábbi elemeket foglalja magában: a) az értékpapír okirat,
vagyis az írás eszközével, emberi nyelven rögzít gondolati tartalmat (a javaslat nem
kívánja a dematerializált értékpapírok mellett lehetővé tenni dematerializált
értékpapírnak nem minősülő, de mégis elektronikus formában megjelenő okiratok
értékpapírkénti minősítését); b) az okiratot valamely polgári jogi jogviszony kötelezettje
egyoldalú nyilatkozatként állítja ki; c) az okirat tartalmazza annak a jognak a leírását,
aminek a gyakorlását az értékpapír kibocsátója lehetővé teszi, illetve annak a
szolgáltatásnak a meghatározását, aminek a teljesítésére az értékpapír kötelezettje
kötelezettséget vállal; d) az okiratban rögzített kötelezettség kötelezettje azt vállalja,
hogy az okirat által jogosultként igazolt személynek fogja teljesíteni kötelezettségét.
A Javaslat szerint az, aki a fenti tartalmi elemeknek megfelelő okiratot bocsát ki, az
értékpapír tartalma szerint válik kötelezetté, vagyis az értékpapírba foglalt jog vagy
követelés függetlenedik az esetek nagy részében létező alapjogviszonytól, illetve a
papírba foglalt jog vagy követelés akkor is a papír tartalma szerint létezik, ha
alapjogviszony nem is volt, vagy az valamilyen hibában (érvénytelenség,
hatálytalanság) szenvedne. Erre a joghatásra azért van szükség, mert az értékpapír csak
így képes betölteni a papírba foglalt jog mobilizálásának gazdasági funkcióját. Az
alapjogviszonyhoz kötöttsége, vagyis az a lehetőség, hogy az értékpapír kötelezettje a
papír mögött meghúzódó jogviszony tartalmára hivatkozva tagadja meg a papírban
rögzített kötelezettsége teljesítését, megfosztaná az értékpapírt attól a képességétől,
hogy a benne foglalt jogot a piaci forgalom által megkívánt biztonsággal képes legyen a
forgalom tárgyává tenni.
4.	A Javaslat - a Ptk.-tól eltérően - állást foglal abban az értékpapír-elméleti kérdésben,
hogy az értékpapírban foglalt jog vagy követelés mikor, milyen jogcselekmény által
keletkezik. Azzal, hogy a normaszöveg az értékpapír kibocsátására utal a jog
keletkezésével kapcsolatban, egyértelművé teszi, hogy az értékpapírban foglalt jog nem
az alapjogviszony keletkezésével, de még csak nem is az értékpapír kiállításával
keletkezik, hanem szükséges az értékpapírnak a kötelezett általi kibocsátása is. A
kibocsátás az értékpapír szerinti kötelezettnek az a tudatos magatartása, amellyel az
értékpapírt az abban foglalt tartalom szerinti kötelezettségvállalás céljával először
birtokba adja, és ezzel tudomásul veszi, hogy aki a forgalomban megszerzi a papírt,
azzal szemben a papír tartalma szerint köteles lesz helytállni.
5.	Az értékpapír kibocsátásának azonban nemcsak a kötelezettre nézve van hatása,
hanem a jogosult vonatkozásában is. Az értékpapírba foglalt jogot ugyanis a jogosult
kizárólag az értékpapír birtokában, az értékpapír által tudja érvényesíteni, bizonyítani
vagy átruházni. Ez a szabály kizárólag az értékpapírban foglalt jogra vonatkozóan
érvényesül, és nem zárja ki azt, hogy az a jogosult, akinek nemcsak az értékpapíron
alapuló joga vagy követelése van a kötelezettel szemben, az más jogcímen is fellépjen a
kötelezettel szemben. Ha például az eladó a vételár összegére kiállított váltót fogad el a
vevőtől, akkor a váltón alapuló követelést csak a váltó által érvényesítheti, de ez nem
feltétlenül zárja ki azt, hogy az adásvételi szerződés alapján is felléphessen a
kötelezettel szemben. A szerződésen alapuló és az értékpapíron nyugvó követelések
egymáshoz való viszonyát az egyes értékpapírokra vonatkozó speciális szabályok
határozzák meg. Az a későbbi váltójogosult viszont, aki a váltót annak átruházása
folytán szerzi meg, nyilvánvalóan nincs szerződéses kapcsolatban a váltó
669
kibocsátójával, számára tehát egyedül az értékpapíron alapuló jogérvényesítés
lehetősége marad, amire érvényesül az a szabály, hogy az kizárólag az értékpapír által
lehetséges. A Javaslat a kötelezettségnek az értékpapírban való rögzítésével és a
jogosultság gyakorlásának az értékpapírhoz kötésével teremti meg azt a szoros
kapcsolatot az okirat és a benne foglalt jog között, amely ahhoz szükséges, hogy az
értékpapírba foglalt jog az értékpapír forgalomba hozatalával váljon forgalom tárgyává,
és ezzel betölthesse a papírban foglalt jog mobilizálásának funkcióját.
6.	Az alaki legitimáció mellett a kifogáskorlátozás a másik olyan jogintézmény, amely
az értékpapír-funkciók megvalósításához elengedhetetlen. Nemcsak az szükséges
ugyanis az értékpapírba foglalt jogok biztonságos mobilizálásához, hogy a jogosultak és
kötelezettek is a papír alapján meg tudják állapítani a jogosult személyét, hanem az is,
hogy a jog tartalma se válhasson kérdésessé. Az értékpapírba foglalt joggal vagy
követeléssel szemben csak olyan kifogást hozhat föl, amely magából az értékpapírból
vagy az értékpapírszámlából megismerhető. A korábbi jogosultakkal fennálló
jogviszonyon alapuló kifogást azonban - ha nem a papírban rögzített kifogásról van szó
-	nem lehet érvényesíteni.
Ez a szabály összhangban áll az értékpapír átruházására vonatkozó szabályokkal is,
amelyek szerint az értékpapírt átruházás útján megszerző új jogosult az értékpapírban
rögzített jogokat - és nem a korábbi jogosult jogait - szerzi meg. Ugyanakkor a
kifogáskorlátozás szabályából az is következik, hogy a kötelezett az értékpapír aktuális
jogosultjával szemben felhozhat olyan kifogásokat, amelyek közte és a jogosult közötti
személyes jogviszonyon alapulnak. A kötelezett tehát egy korábbi jogosulttal szembeni
ellenkövetelését még akkor sem számíthatja be, ha ez az ellenkövetelés az értékpapír
átruházásának időpontjában már létezett. Az új jogosulttal szemben fennálló vagy az
értékpapíron alapuló követelés érvényesítéséig keletkező követelését viszont
beszámíthatja. Abban a pillanatban azonban, ahogy az új jogosult átruházza az
értékpapírt, a vele szemben érvényesíthető kifogások a legújabb jogosulttal szemben
már megint csak hatástalanok lesznek.
A kifogáskorlátozásból eredő jogvédelmi hatásokat csak azoknak a jogosultaknak
indokolt biztosítani, akik abban bízva szerezték meg az értékpapírt, hogy annak
megszerzésével valóban megszerezhetik az abban foglalt jogokat is, mert ezek a jogok
fennállnak, és ezzel szemben semmilyen kifogása vagy ellenkövetelése nem lehet a
kötelezettnek. Nem érdemes viszont ilyen védelemre az, aki tudta, vagy kellő gondosság
mellett tudhatta volna, hogy az értékpapírba foglalt követeléssel szemben a
kötelezettnek kifogásai állnak fenn. A kifogáskorlátozás kedvezményét tehát a Javaslat
a jóhiszemű j ogosultakra korlátozza.
A kifogáskorlátozásnak nem kell továbbá érvényesülnie abban az esetben, ha az
alapjogviszony szerinti jogosult lép fel az értékpapír kötelezettjével szemben az
értékpapírból eredő követelés érvényesítése érdekében. A kötelezett és az eredeti
jogosult közötti viszonyban teljes körűen felhozhatók az ebből a jogviszonyból eredő
kifogások. Erre a jogszabály szövege azzal utal, hogy csak a korábbi jogosultakat
megillető kifogások érvényesítését korlátozza.
670
XXIX.	Cím
Az okirati formában előállított értékpapírok
1.	Az értékpapírból eredő jogok keletkezéséhez az értékpapír kibocsátása szükséges. A
kibocsátás többnyire a kötelezett és az első jogosult közötti megállapodás teljesítéseként
történik, vagyis a kötelezett akaratából megy végbe. Az értékpapír későbbi megszerzői
azonban a kötelezettel már nincsenek közvetlen kapcsolatban, így azt sem tudják
megítélni, hogy vajon a kibocsátás szabályszerűen megtörtént-e. A kibocsátás
szabálytalanságának kockázatát nem lehet az értékpapír jóhiszemű megszerzőire
telepíteni, mert ezzel az értékpapír gazdasági funkciója kerülne veszélybe. Ezért mondja
ki a Javaslat korrekciós szabályként, hogy az értékpapír a jóhiszemű papírbirtokossal
szemben akkor is kötelezi az értékpapír szerinti kötelezettet, ha kibocsátásra nem került
sor (például a kiállított, de a jogosultnak még át nem adott értékpapírt a kiállítótól
ellopták), vagy a kibocsátás érvénytelen ügylettel történt (például az értékpapír
kiállítóját erőszakkal kényszerítették az értékpapír átadására). E szabály alkalmazásában
azt a papírbirtokost kell jóhiszeműnek tekinteti, aki nem tudott a kibocsátás hiányáról
vagy annak hibás voltáról, és e körülményekről az adott helyzetben általában elvárható
gondosság mellett sem szerezhetett volna tudomást.
2.	Az értékpapír úgy képes a benne foglalt jogok mobilizálására, ha az értékpapír
átruházása után a papír új jogosultja biztos lehet abban, hogy nemcsak az értékpapírt,
hanem mindazokat a jogokat is megszerzi, amelyeket az értékpapír a megismerhető
tartalma szerint megtestesít. Míg az átruházás általános szabályai körében érvényesül a
nemo plus iuris elve, vagyis az átruházással jogot szerző nem szerezhet más és több
jogot, mint amivel a jogelődje rendelkezett, és ha az átruházó ennél több jog
átruházására vállalt kötelezettséget, akkor jogszavatosság címén neki kellett helytállnia
a jogosulttal szemben, addig az értékpapírok esetén a megszerezhető jogot nem a
jogelőd jogosultsága határolja be, hanem az értékpapír tartalma. Függetlenül attól, hogy
a korábbi jogosult és a kötelezett közötti jogviszonynak mi volt a tartalma, az értékpapír
új jogosultja az értékpapírban kifejeződő, a papírban rögzített jog gyakorlására válik
jogosulttá az értékpapír megszerzése által.
3.	Az értékpapírok alapvető gazdasági funkciója az, hogy biztosítsák a papírban foglalt
jog biztonságos és egyszerű forgalomba hozatalát, mobilizálását. Ennek megfelelően
központi kérdés az értékpapírok szabályozása kapcsán az értékpapírok átruházása,
hiszen az értékpapír és a benne foglalt jog szoros kapcsolata miatt az értékpapír
átruházásával a benne foglalt jog átruházására is sor kerül. Az átruházás módja
szempontjából az értékpapírokat két csoportra osztja a Javaslat. Az átruházás
legegyszerűbb módját a bemutatóra szóló értékpapírok kínálják, amelyek vagy nem
tartalmazzák a papírba foglalt jog jogosultjának megnevezését, vagy tartalmazzák ugyan
a jogosult nevét, de e mellett bemutatási záradékot, azaz olyan rendelkezést is
magukban foglalnak, amely szerint a kibocsátó nem csupán a név szerint megjelölt
jogosultnak, hanem bárkinek teljesít, aki az értékpapírt birtokban tartja.
A bemutatóra szóló értékpapír átruházása az átruházásra irányuló jogcímen - például az
értékpapír adásvételéről kötött szerződésen - alapuló birtokátruházással történik. A
névre szóló értékpapír átruházásához is elengedhetetlen az, hogy az átruházásnak legyen
jogcíme, és az értékpapír átadása is szükséges, de ezeken felül írásbeli átruházó
nyilatkozatot - forgatmányt - kell rávezetni magára az értékpapírra. A teljes forgatmány
jellemzője, hogy név szerint megjelöli azt a személyt, akire az értékpapír jogosultja az
671
értékpapírt átruházza. Ilyen módon az átruházást követően is meg van nevezve az
értékpapíron az értékpapír jogosultjának tekinthető személy. Ezzel szemben az üres
forgatmányból hiányzik az új jogosult megnevezése, amely sajátos alaki legitimációs
hatásokkal jár. Az üres forgatmánnyal átruházott névre szóló értékpapír annak ellenére
nem veszti el névre szóló jellegét, hogy az üres forgatmány rávezetését követően
hiányzik a jogosult megnevezése az értékpapírról. Mivel üres forgatmány esetén az
értékpapírból nem tűnik ki a jogosult személye, a Javaslat - a Ptk.-val összhangban -
rendezi azt a kérdést, hogy mi történhet az üres forgatmánnyal ellátott értékpapírral.
4.	Annak ellenére, hogy az értékpapírok gazdasági funkciója a bennük foglalt jogok
mobilizálása, a Javaslat elismeri azt a lehetőséget, hogy a kibocsátó akár a névre szóló
értékpapír forgatás útján való átruházásának lehetőségét kizárja. Ezt a lehetőséget
azonban indokolt azokra az esetekre korlátozni, amikor valamely értékpapírra
vonatkozó jogszabály ezt a korlátozást kifejezetten lehetővé teszi. Jelenleg ilyen
rendelkezést tartalmaz például a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló
1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (2) bekezdése. A Javaslat a forgatás kizárásához - a
váltójogi szabályokkal összhangban - nem az értékpapír forgalomképtelenségének
következményét fűzi, hanem csak az átruházás joghatásait határozza meg a forgatás
joghatásaitól eltérően. Eltér viszont a Javaslat a váltójogi szabályozástól abban, hogy a
negatív rendeleti záradékkal ellátott értékpapír átruházásának csak a joghatását
korlátozza, a formáját azonban nem, amiből az következik, hogy - ellentétben a
váltóátruházással - a Ptk. a rektapapír forgatmány útján való átruházását érvényes
átruházásnak fogadná el, csak annak joghatását korlátozza az engedményezés hatásaira.
Ez a megoldás egyszerűbbé teszi az átruházást, és azoknál az értékpapíroknál,
amelyekre nem vonatkozik speciális szabályozás, különösebb zavarok nélkül
alkalmazható.
5.	Az értékpapírok azért lehetnek képesek arra, hogy a bennük foglalt jogot
biztonságosan a forgalom tárgyává tegyék, mert a jog szorosan összeköti az okirat
fizikai létét és az okiratba foglalt jogot. Ennek egyik központi mozzanata, hogy az
okiratot magát a jog alkalmassá teszi a benne foglalt jogosultság vagy követelés
jogosultjának azonosítására, azaz a papír maga képes legitimálni a jogosultat. Aki az
értékpapíron alapuló jogosultságot kíván érvényesíteni, annak nem kell az anyagi jogi
jogosultságát igazolni, jogosultságát nem kell a származékos jogszerzések sorozatán
keresztül az eredeti jogosultig visszavezetnie, elegendő az, ha formailag az értékpapír
mint okirat jogosultnak mutatja őt.
Az alaki legitimáció nemcsak a jogosult javára szolgált, nemcsak az ő számára könnyíti
meg jogának érvényesítését, de a kötelezett számára is könnyebbség, hiszen biztos lehet
abban, hogy az értékpapírba foglalt kötelezettségét a kötelezettség alóli mentesülés
hatásával teljesítheti annak, akit az értékpapír formailag jogosultként igazol. Ilyen
módon a kötelezett mentesül annak vizsgálata alól, hogy az a személy, aki a teljesítést
követeli, az anyagi jogi szabályok szerint jogosultnak tekinthető-e, illetve nem kell
viselnie a kötelezettnek azt a kockázatot, hogy esetleg nem az anyagi jogi jogosultnak
teljesít, és ezért az anyagi jogi jogosult ismételten követelni fogja a teljesítést. A
kétszeres teljesítés veszélyét jelentős mértékben csökkenti az, hogy pusztán az
értékpapír alapján, minden más vizsgálat mellőzésével, nagy biztonsággal meg lehet
állapítani azt, hogy kinek lehet teljesíteni a kötelezettséget a teljesítés joghatályával.
Az alaki legitimáció legáltalánosabban azt jelenti, hogy az értékpapírba foglalt jog vagy
követelés jogosultjának azt kell tekinteni, akit az értékpapír jogosultnak mutat. Abban
azonban, hogy az egyes értékpapírok miképpen tudják legitimálni a bennük foglalt jog
672
jogosultját, különbség van a szerint, hogy milyen módon történhet az értékpapír
átruházása. A bemutatóra szóló értékpapír - mivel nem tartalmazza név szerint a
jogosultat, és az átruházásakor sem kerül megjelölésre a jogosult - pusztán a papír
birtoklásával legitimálja jogosultját, vagyis a bemutatóra szóló értékpapírba foglalt jog
jogosultjának azt lehet tekinteni, aki birtokában tartja az értékpapír-okiratot. Névre
szóló értékpapírnál nem elegendő az alaki legitimációhoz az értékpapír birtokban
tartása, a birtokláson kívül az is szükséges, hogy a papírbirtokos legyen az értékpapír
szövegében megjelölt jogosult, vagy a forgatmányok megszakítatlan láncolata az
értékpapír birtokosát jogosultnak mutassa. A forgatmányok láncolata akkor és addig
tekinthető megszakítatlannak, ha és ameddig a forgatmányok a korábbi jogosulttól
származnak. Ha ez a láncolat megszakad, vagyis valamely forgatmány aláírója nem a
korábbi jogosult, az értékpapír innentől kezdve már nem rendelkezik alaki legitimációs
hatással a megszakadás utáni forgatmányok szerinti jogosultak vonatkozásában.
A forgatmányok megszakítatlan láncolata szempontjából az üres forgatmány speciális
szabályozást igényel, hiszen az ilyen forgatmány nem rögzíti az újabb jogosult
személyét, és ekként kérdéses lehet, hogy hogyan kell kezelni a legitimációs hatását
újabb átruházás, illetve az értékpapírba foglalt jog gyakorlása vagy követelés
érvényesítése esetén. Az értékpapírok átruházásával kapcsolatban az üres forgatmányra
vonatkoztatott szabályokkal összhangban mondja ki a Javaslat, hogy az üres forgatmány
nem szakítja meg a forgatmányi láncolatot - akkor sem, ha nem kerül később kitöltésre
-, és ha az utolsó forgatmány üres, akkor is képes az értékpapír alaki legitimációs hatás
kifejtésére, hiszen ilyenkor a papír birtokosát legitimálja - feltéve, hogy az utolsó üres
forgatmányig a forgatmányok megszakítatlan láncolata vezet.
Az alaki legitimációs hatás eléréséhez az szükséges, hogy a jog különbséget tegyen az
értékpapír anyagi jogi átruházása és az értékpapírban tükröződő, a papír által kifejezett
átruházása között. Ennek a szétválasztásnak a teljessé tétele érdekében mondja ki
egyértelműen a Javaslat, hogy az alaki legitimáció szabályai szerint jogosultnak
tekintendő személy jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházás
anyagi jogi értelemben hibás volt, mert nem volt jogcíme, illetve a jogcím hibás volt.
Mivel maga a jogcím az értékpapírra vezetett átruházó nyilatkozatból nem is derül ki, az
ezzel kapcsolatos hibák, hiányosságok kockázata nem telepíthető az értékpapír későbbi
megszerzőire. Természetesen a kockázat ilyen jellegű korlátozása csak azokkal szemben
indokolt, akik valamely korábbi átruházás hibájáról nem tudtak és az adott helyzetben
általában elvárható gondosság mellett nem is kellett tudniuk.
6.	Értékpapír jogosultjának személye nemcsak átruházás folytán, hanem más
tulajdonszerzési mód szerint is változhat. Leggyakoribb eset a jogosult halála vagy
megszűnése, de például a hatósági határozattal, illetve árveréssel való tulajdonszerzés is
szóba jöhet ebben a körben. Bemutatóra szóló értékpapír esetén ez nem okoz speciális
szabályozást igénylő gondot, hiszen a papír birtoklása kétséget kizáróan eldönti azt a
kérdést, hogy kívülállók kit tekinthetnek az értékpapír jogosultjának. Névre szóló
értékpapíroknál az új jogosult rákényszerül arra, hogy jogosultságát a jogszerzésére
vonatkozó szabályok szerint igazolja. Az értékpapír ilyenkor már csak korlátozottan
képes alaki legitimációs hatás kifejtésére: ameddig a forgatmányok megszakítatlan
láncolata tart, addig elegendő ezek meglétének vizsgálata, ezt követően viszont azt kell
megállapítani, hogy a forgatmányi láncolat szerint utolsó jogosultként kimutatott
személytől az anyagi jogi szabályok szerint megszerezte-e a papír birtokosa a papírba
foglalt jogot. Ez az igazolás a jogszerzés sajátosságainak megfelelően történhet. Ha
például a papírbirtokos a forgatmányok megszakítatlan láncolata szerint jogosultnak
673
látszó személy örököse, akkor hagyatékátadó végzéssel igazolhatja jogszerzését. A
hatósági határozattal vagy árverés útján jogot szerző a hatósági határozattal vagy a
végrehajtási jegyzőkönyvvel igazolhatja jogosultságát. A Javaslat - egyes
értékpapírokra vonatkozó hatályos szabályozásra is tekintettel - elismeri annak
lehetőségét, hogy jogszabály meghatározott személyt feljogosítson a nem átruházás
útján való jogszerzés megvizsgálására, és arra, hogy ennek eredményeként az új
jogosultat a névre szóló értékpapírban jogosultként feltüntesse.
7.	A Javaslat tartalmazza az értékpapírok megsemmisítésének legfőbb anyagi jogi
szabályait. Ennek körében a Javaslat meghatározza, hogy megsemmisítésre mikor
kerülhet sor, valamint rendezi a megsemmisítés joghatását. Az értékpapír
megsemmisítése sajátos jogi aktus, amelyben az erre hivatott állami szerv mondja ki a
megsemmisítést - nemcsak deklarálja a fizikai megsemmisülést -, és ezzel megfosztja
az okiratot mindazoktól a jogi hatásoktól, amelyek azt értékpapírrá tették. Erre azért van
szükség, mert ha az értékpapír - az erre irányuló eljárás adatai ellenére - mégis létezne,
akkor ez a joghatás nyújt kellő biztonságot az értékpapír kötelezettjének: ez garantálja,
hogy a kötelezettnek nem kell kétszeresen teljesítenie kötelezettségét. Ugyanakkor az
értékpapír megsemmisítése elhárítja azt az akadályt, amit a papír hiánya a jogosult
számára jelentett jogainak gyakorlásában. Újból megnyitja tehát az utat az értékpapírból
eredő jogok gyakorlása előtt. A megsemmisítés tehát egyrészt negatív hatással jár,
vagyis megfosztja a megsemmisített értékpapírt joghatásaitól, másrészt pozitív
következmények fűződnek hozza, ugyanis lehetővé teszi a jogosultnak, hogy papír
nélkül is gyakorolja jogait.
XXX.	Cím
A dematerializált értékpapír
1.	A dematerializált értékpapírok tipikusan nagy számban előállított, azonos tartalmú
jogosultságokat megtestesítő értékpapírok, ezért a javaslat az ilyen, sorozatban
kibocsátott értékpapírok esetén kívánja lehetővé tenni a dematerializált előállítást.
Egyedi, nem sorozatban kibocsátott értékpapírok esetén az okirati formájú előállítás
jöhet szóba.
A dematerializált értékpapírokat kétszintű számlarendszerben tartják nyilván: a központi
értékpapírszámlák jelentik a rendszer egyik szintjét, a másikat pedig az
értékpapírszámlák. Minden értékpapír-sorozatról értékpapír-számlavezetőnként egy
központi értékpapírszámlát kell megnyitni. A központi értékpapírszámlák vezetésére a
központi értéktári tevékenységre külön jogszabály (jelenleg a Tpt.) szerint
jogosultsággal rendelkező szervezet jogosult, amely szervezet a kibocsátó megbízása
alapján jár el a dematerializált értékpapír előállítása körében. A dematerializált
értékpapír kibocsátása tehát a kibocsátó döntése, de azt egymaga nem tudja
végrehajtani, szükségszerűen igénybe kell vennie a központi értéktár szolgáltatását,
amely a központi értékpapírszámlák megnyitására és vezetésére jogosult. Egy központi
értékpapír-számla csak egyetlen sorozatba tartozó dematerializált értékpapírok
nyilvántartására szolgálhat. Egy értékpapír-sorozat alatt - a Tpt. szabályai alapján - az
azonos jogokat megtestesítő értékpapírokat vagy dematerializált értékpapírokat kell
érteni. A központi értékpapírszámlán a létrehozott dematerializált értékpapírokat nem
azok végső tulajdonosainak neve szerint tartják nyilván, hanem azoknak az értékpapír-
számlavezetőknek a neve szerint, akik értékpapírszámlát vezetnek az adott sorozatba
674
tartozó értékpapírokra vonatkozóan ügyfeleik részére. A központi értékpapírszámlák
alapján tehát nem lehet megállapítani, hogy kik a dematerializált értékpapírok
jogosultjai, hanem csak azt, hogy az egyes értékpapír-számlavezetők hány darab
dematerializált értékpapírra vonatkozóan vezetnek értékpapírszámlát. A Javaslat
meghatározza a központi értékpapírszámla megnyitásának legfőbb szabályait.
2.	A Javaslat meghatározza az értékpapírszámla fogalmát és tartalmát. A dematerializált
értékpapírok nyilvántartására és forgalmazására szolgáló számlarendszer második
szintjét az értékpapírszámlák képezik. A PSZÁF engedélyével rendelkező befektetési
szolgáltató a dematerializált értékpapír jogosultja vagy leendő jogosultja megbízásából
nyithat értékpapír-számlákat, és azon elektronikus úton tartja nyilván az ügyfél
dematerializált értékpapírjait. Az értékpapírszámla nemcsak a dematerializált
értékpapírok nyilvántartására szolgál, hanem a jogosult azonosítására is, hiszen maga a
dematerializált értékpapír nem tartalmazza a jogosult megjelölését. A központi
értékpapírszámla és az értékpapírszámlák közötti kapcsolat oly módon jön létre, hogy a
dematerializált értékpapírok előállítását követően a központi értéktár erről a tényről
értesíti azokat az értékpapírszámla-vezetőket, akiknek a nevén a központi
értékpapírszámla megnyílt. Ezen értesítés alapján nyitja meg az értékpapírszámla-
vezető az értékpapírszámlákat az ügyfelek részére. Ilyen módon biztosítható az
összhang a központi értékpapírszámla és az értékpapírszámlák adatai között: egy
értékpapírszámla-vezető pontosan annyi darab dematerializált értékpapírt tart nyilván az
általa vezetett értékpapír-számlákon, ahány darab szerepel az ő nevén a központi
értékpapírszámlán.
3.	A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a dematerializált értékpapír átruházásához a
jogcím mellett az értékpapírszámlán történő jóváírás szükséges. A Javaslat rendezi a
jóváírás módját abban az esetben, ha az átruházó és a szerző értékpapírszámláját nem
ugyanaz a befektetési szolgáltató vezeti. A Javaslat a nemo plus iuris szabályának
áttörését e körben is kimondja.
4.	Az értékpapírokhoz hasonlóan a dematerializált értékpapír is akkor képes kiteljesíteni
gazdasági funkcióit, ha az átruházások ellenére mindenkor biztonságosan, az
alanyváltozások anyagi jogi feltételeitől függetlenítve képes megbízható módon
kimutatni azt, hogy kit kell a dematerializált értékpapírba foglalt jog vagy követelés
jogosultjának tekinteni. Az alaki legitimációs hatás az értékpapírok esetén az értékpapír
okirati jellegéhez kapcsolódik, ami nyilvánvalóan nem lehet követhető megoldás a
dematerializált értékpapíroknál, amelyek lényege éppen az, hogy nem rendelkeznek
okirati formával. A Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - az értékpapírszámla szerinti
jogosultsághoz köti a dematerializált értékpapír alaki legitimációs hatását. Ennek
megfelelően azt kell a dematerializált értékpapír jogosultjának tekinteni, akinek az
értékpapír-számláján az adott dematerializált értékpapírt nyilvántartják. A Tpt.
szabályától eltérően - de a Ptk.-val továbbra is azonosan - a Javaslat nem utal arra,
hogy a legitimációs hatás csak ellenkező bizonyításáig érvényesülne. Ha ugyanis
minden megszorítás nélkül megnyitná az utat a jogszabály az ellenkező bizonyítására,
akkor a dematerializált értékpapír elvesztené a piaci forgalom által megkívánt
biztonságát, és ezzel alkalmatlanná válna gazdasági funkciója betöltésére, hiszen a
dematerializált értékpapír megszerzője ki lenne téve annak a kockázatnak, hogy az
értékpapírszámla adataival szemben valaki bizonyítja a számla adatainak valótlanságát,
és ennek eredményeként a dematerializált értékpapír jóhiszemű megszerzője elesne a
megszerezni remélt jogoktól, illetve követelésektől. A dematerializált értékpapír attól
függetlenül legitimálja az értékpapírszámla szerinti jogosultját, hogy e jogosultnak volt-
675
e megfelelő jogcíme a dematerializált értékpapír megszerzésére. Ez a szabály azonban
nem rontja le azt a követelményt, hogy a dematerializált értékpapír átruházásában
résztvevő személyek közötti belső jogviszonyban az átruházáshoz szükség van érvényes
jogcímre is.
5.	A hatályos szabályozással tartalmilag egyezően a Javaslat elismeri azt a lehetőséget,
hogy a dematerializált értékpapíron alapuló jogosultságot az értékpapírszámla-vezető
által kiállított számlakivonattal, illetve igazolással is lehessen igazolni. A szóban forgó
igazolást a hatályos Tpt. tulajdonosi igazolásnak nevezi, a Javaslat azonban a jogosulti
igazolás elnevezést helyesebbnek tartja azért, mert az értékpapírokkal kapcsolatban nem
a tulajdonjognak, hanem az értékpapírban rögzített jogokra való jogosultságnak van
jelentősége.
6.	A Javaslat - lényegét tekintve a Tpt. rendelkezéseivel összhangban - meghatározza
az értékpapírok átalakításának legfőbb szabályait.
Hatodik Rész
Egyéb kötelemkeletkeztető tények
XXXI.	Cím
A jogalap nélküli gazdagodás
1.	A Javaslat a Ptk.-nál és annak bírói gyakorlatánál szélesebb körben kíván szerepet
biztosítani a jogalap nélküli gazdagodásnak a jog által nem támogatott vagyoni
eltolódások visszarendezésénél. Az intézmény nagyobb szerepe három összefüggésben
látszik különösképpen.
2.	A Javaslat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai segítségével kívánja biztosítani a
személyhez fűződő jog megsértésével elért vagyoni előny átengedését a sértett félnek.
Azokban az esetekben, amikor a károsult érdeksérelme a jogsértő részére vagyoni
előnyt eredményezett, indokolt, hogy a vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslása a
kártérítés és a sérelemdíj szubjektív feltételeitől függetlenül megtörténjék. Erre a
legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás. A vagyoni előny
átengedése helyreállító, értékkiegyenlítő jellegű objektív szankció. Feltétele más
személy személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása, felhasználása és az ebből
eredő jogosulatlan vagyoni előny.
3.	A másik terület, ahol a Javaslat a jogalap nélküli gazdagodás intézménye segítségével
állítja helyre az indokolatlanul megbomlott vagyoni egyensúlyt, az érvénytelen
szerződések jogkövetkezményei körében merül fel. Irreverzibilis szolgáltatások esetén a
már teljesített szolgáltatások miatti vagyoneltolódást a Javaslat jogalap nélküli
gazdagodásként fogja fel, és ekként rendeli el azok visszatérítését. Ezzel a megoldással
a Javaslat koncepcionálisan új alapokra helyezi az érvénytelenség jogkövetkezményeit
azokban a gyakori esetekben, amelyekbe a szerződéskötést megelőző állapot
természetbeni helyreállítása nem lehetséges. Ugyanezt a megoldást alkalmazza a
Javaslat abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása elvben ugyan lehetséges
volna, de annak elrendelését a bíróság az adott eset összes körülményének mérlegelése
alapján célszerűtlennek találja. Érvénytelen szerződés esetében a gazdagodástól történő
elesés körében sajátosan merülnek fel a dologszolgáltatásra vonatkozó veszélyviselési,
illetve felelősségi kérdések, mint a jogalap nélküli gazdagodás egyéb eseteiben. A
Javaslat ezért ezeket a kérdéseket a szerződés érvénytelenségének
676
jogkövetkezményeinél speciális szabályokkal, a jogalap nélküli gazdagodásra
vonatkozó általános rendelkezésektől eltérően rendezi.
4.	A Javaslat végül rugalmasan és kiegyensúlyozott módon kívánja felfogni a jogalap
nélküli gazdagodás szubszidiárius jellegét. Nem változtat a Javaslat azon a kiinduló
elven, hogy a jogalap nélküli gazdagodás járulékos szerepet játszik a szerződéses és a
szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartásokon alapuló igényekhez képest. Fel
akarja ugyanakkor oldani azt az időnként e körben mutatkozó merev felfogást, amely
más (mindenekelőtt szerződéses) jogviszony fennállta esetén eleve kizártnak tartja a
jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását. A Javaslat felfogásában az a
bírói gyakorlat tekinthető helyesnek, amely szerint a jogalap nélküli gazdagodás
szabályainak alkalmazását önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a felek között más
(rendszerint szerződéses) jogviszony áll fenn. Ebben a helyes értelemben foglalt állást a
Legfelsőbb Bíróság több döntésében (például: BH 1990/308., BH 1997/483.). E
követendő felfogás szerint más jogviszony fennállta csak azzal a következménnyel jár,
hogy a felek közötti indokolatlan vagyoneltolódást elsősorban az e jogviszonyra
vonatkozó szabályok szerint kell megítélni, és adott esetben kiegyenlítéséről
gondoskodni. Ha azonban a fennálló jogviszony szabályainak alkalmazása után a
vagyoni egyensúly nem állt helyre, az indokolatlan előny visszatéríttetésének nincs elvi
akadálya.
5.	A Javaslat - az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeihez hasonlóan - a jogalap
nélküli gazdagodásnál is megszünteti az állam javára marasztalás lehetőségét. Ez a
szankciót a bíróságok a jogalap nélküli gazdagodás körében korábban is csak elvétve
alkalmazták.
6.	A Javaslat elhagyja a Ptk.-nak azt a rendelkezését, amely a jogalap nélküli birtoklásra
vonatkozó szabályok alkalmazására utal. Szükség esetén ugyanis ezek a szabályok
minden kifejezett utalás nélkül is alkalmazásra kerülhetnek. Ez vonatkozik a gazdagodó
fél által a dologra fordított költségek megtérítésére is.
7.	A Ptk. a kártérítés szabályainak megfelelő alkalmazását megszorítás nélkül rendelte
el a jogalap nélküli gazdagodásra. A gyakorlatban elvileg is kizárt volt ugyanakkor,
hogy ezt az utaló normát a felelősség feltételei tekintetében is alkalmazni lehessen,
mivel a jogalap nélküli gazdagodásnak mint önálló kötelemfakasztó ténynek egészen
más (mindenekelőtt: objektív) feltételei vannak, mint a szerződésen kívüli kártérítési
felelősségnek. Hasonlóképpen nem kerülhetnek alkalmazásra a jogalap nélküli
gazdagodásnál a kártérítés mértékére és módjára vonatkozó szabályok sem. Szükség
lehet ugyanakkor arra, hogy a közösen gazdagodók visszatérítési kötelezettségét a
Javaslat rendezze. Ezért a Javaslat önálló jogtételként, és nem a közös károkozók
felelősségi szabályára vonatkozó utalással kimondja, hogy a közösen gazdagodók
egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért.
XXXII.	Cím
A megbízás nélküli ügyvitel
A Javaslat a megbízás nélküli ügyvitelt nem szerződéses jellege következtében
szerződésen kívüli, önálló kötelemfakasztó tényként fogja fel. Ezért szabályait - a
megbízási szerződéses tényállással bizonyos rokonságot mutató volta ellenére - nem az
egyes szerződéstípusok között, hanem az egyéb kötelemfakasztó tények között helyezi
el. A bírói gyakorlatban tapasztalható alkalmazási gyakorisága alapján a megbízás
677
nélküli ügyvitel a jogalap nélküli gazdagodás szabályait követően, de az utaló
magatartás előtt kap helyet.
A Javaslat megszüntette az ún. felelős őrzés intézményét. Ez elsősorban azért történt,
mert az intézménynek önálló, ráadásul a Ptk. dologi jogi szabályai közötti elhelyezése
tévesen azt a látszatot keltette, mintha egy sajátos intézményről és dologi jogi
rendelkezésekről lett volna szó. Valójában a „felelős őrzési” helyzetek a megbízás
nélküli ügyvitel tényállását idézték fel. Magukra a szabályokra természetesen mind a
dologi jogi szabályok között, a jogalapnélküli birtoklásnál, mind számos kötelmi jogi
viszonyban szükség van. Ezekben az esetekben a Javaslat - a szabályok funkcióját
tartva szem előtt - a megbízás nélküli ügyvitelre vonatkozó rendelkezéseket hívja fel.
Ezzel a megbízás nélküli ügyvitel szerepköre bővült.
A Javaslat a megbízás nélküli ügyvitel szabályain - azok bevált volta miatt - nem
változtat. A felelős őrzés intézményének megszüntetésével párhuzamosan új
szabályként rögzíti a Javaslat, hogy a megbízás nélküli ügyvivőt a hozzá került idegen
vagyontárggyal kapcsolatban terhelő elkülönítési, őrzési, elszámolási és kiadási
kötelezettségre a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően
alkalmazni. E szabályok biztosítják, hogy a megbízás nélküli ügyvivő köteles az idegen
vagyont a saját vagyonától elkülöníteni. Az elkülönített vagyon nem tartozik a megbízás
nélküli ügyvivő saját vagyonába, abból a megbízás nélküli ügyvivő hitelezői a megbízás
nélküli ügyvivővel szemben fennálló követeléseiket nem elégíthetik ki.
XXXIII.	Cím
Az utaló magatartás
A polgári jog szabályai abból indulnak ki, hogy a jogalanyoknak saját magatartásuk
következményeit maguknak kell viselniük. Még azokban az esetekben is ebből az elvből
kell kiindulni, ha mások - nem jogellenes - befolyására történik a magatartás.
Különösen érvényt kell szerezni ennek az elvnek a szokásos üzleti kockázat viselése
körében. A jogalanyok cselekvésük vagy mulasztásuk következményeit általában nem
háríthatják tehát át arra, akinek hatására cselekedtek. Ennek az általános elvnek
kivételes korrekciójához nyújt lehetőséget az ún. utaló magatartás (biztatási kár)
intézménye. Az utaló magatartás törvényi feltételeinek fennállása esetén a bíróság
kivételesen lehetőséget kap arra, hogy a kár egészben vagy részben való megtérítésére
kötelezhesse azt, akinek szándékos magatartása révén a jóhiszemű másik felet önhibáján
kívül érte károsodás.
A Ptk. a Bevezető Rendelkezések között helyezte el az utaló magatartás tényállását. Ez
a rendszertani hely semmiképpen sem illeti meg az intézményt. A Javaslat ezért - a
szabály lényegét megfelelően és szerepének valódi jelentőségét arányosan juttatva
kifejezésre - a kötelemfakasztó jogi tények között helyezi el. A Javaslat tartalmilag nem
változtat az utaló magatartás tényálláselemein, és megtartja azok konjunktív jellegét is.
A norma változatlansága ellenére is hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a Ptk.
gyakorlatához képest a Javaslat rendszerében lényegesen szűkebb körben lehet helyt
adni az utaló magatartásra alapított kártalanítási igényeknek. A Ptk. bírói gyakorlata
helytelenül meglehetősen parttalanná vált az utaló magatartás miatti igényekkel
kapcsolatban. Különösen szembetűnő, hogy a bírói ítéletek gyakran nyilvánvalóan
deliktuális kártérítési felelősségi tényállásokat is az utaló magatartás szabálya alapján
ítélnek meg. Az utaló magatartás különben sem felelősségi tényállás. Ezt a bíróságok
678
gyakran figyelmen kívül hagyják, felelősséget állapítanak meg, és kártérítést szabnak ki.
Az utaló magatartás alkalmazásának kivételességét a Javaslat azzal is hangsúlyossá
teszi, hogy a szerződő felek együttműködési (tájékoztatási stb.) kötelezettségnek a
szerződéskötési tárgyalások során történő megszegését kifejezetten a szerződésen kívül
okozott (deliktuális) károkért való felelősség általános szabályai szerint rendeli
megtéríteni. Ezzel a megoldással az utaló magatartás miatti kártalanítási igény
legtipikusabb esetkörében, az ún. biztatási károk körében is egészen kivételessé teszi az
utaló magatartás tényállásának alkalmazhatóságát.
XXXIV.	Cím
A díjkitűzés
A Ptk. a díjkitűzést és a közérdekű célra történő kötelezettségvállalást az egyes
szerződések szabályai között helyezi el, noha egyik esetben sincs szó szerződésről,
mindkét esetben egyoldalú jognyilatkozatból fakad kötelem. Erre tekintettel e két
jogintézményt a Javaslat az egyéb kötelemkeletkeztető tények cím alatt helyezi el.
A Javaslat változatlan formában tartja fenn a díjkitűzésre vonatkozó hatályos
rendelkezéseket. A gyakorlatban díjkitűzéssel összefüggésben csekély számú jogvita
fordult elő, ezekre pedig megfelelő eligazítást adtak a Ptk. vonatkozó rendelkezései, így
azok módosítása nem indokolt.
XXXV.	Cím
Kötelezettségvállalás közérdekű célra
A Javaslat lényegét tekintve fenntartja a Ptk.-nak a közérdekű kötelezettségvállalásra
vonatkozó szabályait, ugyanakkor a Ptk. több olyan rendelkezését is elhagyja, amely a
szabályozás diszpozitív jellegéből következően eddig is csak iránymutatás céljából,
illetve tájékoztató jelleggel szerepelt a közérdekű célú kötelezettségvállalásnál.
Természetesen a kötelezettséget vállaló a továbbiakban is megállapíthatja azokat a
feltételeket, amelyek szerint a szolgáltatást a meghatározott célra kell fordítani, kiköthet
olyan feltételt, hogy a szolgáltatásnak a meghatározott célra való fordítása nevének
feltüntetésével történjék, és kijelölheti azt a személyt is, akinek javára a szolgáltatást
fordítani kell.
A Ptk. az ingyenesség vonatkozásában külön utal arra, hogy azt nem érinti az olyan
kikötés, amely meghalt személy emlékével kapcsolatos, és amelynek teljesítése vagyoni
szolgáltatással is jár. A Javaslat az ingyenesség értelmezésére vonatkozó ezen
rendelkezést elhagyja, tekintettel arra, hogy az alapvetően normatív tartalommal nem
bír, emellett félrevezető is, hiszen az ingyenesség követelményének nem csak olyan
vagyoni szolgáltatást előíró feltétel tehet eleget, amely meghalt személy emlékével
kapcsolatos, hanem tulajdonképpen bármilyen, feltéve, hogy nem a kötelezettséget
vállaló részére kell a feltételként előírt vagyoni szolgáltatást teljesíteni.
A Javaslat mellőzi a kötelezettségvállalás írásba foglalására vonatkozó követelményt,
összhangban azzal a törekvéssel, hogy az írásbeliség csak különösen indokolt esetben
legyen korlátja a jognyilatkozat érvényességének.
679
HETEDIK KÖNYV
ÖRÖKLÉSI JOG
Első Rész
Általános szabályok
1.	A Javaslat a hatályos öröklési jog szabályain is csak indokolt esetekben változtat;
különösen olyan esetekben, amelyekben a közjegyzői vagy a bírói gyakorlatban a
módosítás igénye merült fel. Az átgondolt átalakítás követelményét támasztották azok a
gazdasági és társadalmi változások, amelyek Magyarországon a Ptk. és 1977-es átfogó
Novellája óta eltelt évtizedekben, különösen 1990 óta végbementek. Az öröklési joggal
szemben támasztható változtatási igények okai között a magántulajdon megnövekedett
szerepének és ennek következtében az örökölhető vagyon kiszélesedett tárgyi körének
kell elsősorban jelentőséget tulajdonítani. A hagyatékok értéke jelentősen emelkedik, és
összetételük is mélyreható átalakuláson megy keresztül. Az öröklési jogi szabályok
felülvizsgálata tekintetében emellett a családi és a demográfiai viszonyokban
bekövetkezett egyes változásoknak is jelentőségük van. Az öröklés rendjére hatással
lévő demográfiai változások közül elsősorban az átlagos életkor meghosszabbodására
kell utalni.
2.	A Ptk. hatályba lépése óta eltelt több mint fél évszázad gazdasági és társadalmi
(demográfiai, családszerkezeti és vagyoni szerkezetbeli) változásai miatt - és a
közjegyzők és a bíróságok tapasztalataira is figyelemmel - a Javaslat elérkezettnek látja
az időt a házastárs törvényes öröklési jogának megváltoztatására: az általános
haszonélvezet-öröklés megszüntetésére, és helyette részbeni állagöröklés bevezetésére.
A Javaslat fontos változtatása, hogy - korlátozott körben és holtig tartó használati jog
formájában - elismeri az élettárs törvényes öröklési jogát. Ebből a megoldásból az is
egyértelműen látszik, hogy a Javaslat nem kezeli egyenrangúnak az élettársi kapcsolatot
a házassággal. A Javaslat a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot ad az
örökhagyó szüleinek.
A Javaslat néhány kérdésben megváltoztatja a végintézkedési jogot. Két konkrét
esetben, a substitutio pupillaris intézményét elfogadva és a házastárs előörökössé
nevezése formájában, érvényesnek ismeri el az utóörökös nevezést, maradék utóörökös
nevezésként. A Javaslat - új szabállyal - házastársak számára lehetővé teszi közös
végrendelet alkotását, fenntartva egyben a hatályos jogot házastársak - örökhagyói
minőségben is köthető - közös öröklési szerződése tekintetében. Enyhít a Javaslat az
írásbeli magánvégrendelet alaki követelményein, elhagyva olyan előírásokat, amelyek a
gyakorlatban nem nyújtottak többletgaranciát az okirat valódiságának megállapításához.
Alapvetően a Ptk. által elismert körben tartja fenn a Javaslat a kötelesrészre való
jogosultságot, és csak néhány ponton módosítja az intézmény részletszabályait.
3.	Végrehajt végül a Javaslat több kisebb-nagyobb szerkezeti változtatást az öröklési
szabályok rendszerén belül. A legjelentősebb ezek közül a végintézkedésen alapuló
öröklési rendelkezéseknek a törvényes öröklést meghatározó normák elé helyezése.
Ennek az a magyarázata, hogy az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata
határozza meg, és csak végintézkedés hiányában (vagy annak hézagaiban)
érvényesülnek a törvényes öröklés szabályai.
680
I.	Cím
Öröklés
A Javaslat fenntartja az ipso iure öröklés elvét és az universalis successio elvét. A
Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan nem definiálja a hagyatékot, mert annak fogalmi határai
egyértelműek: bizonyos kivételekkel az örökhagyó egész aktív és passzív vagyona
hozzá tartozik. Maga az öröklési igény tulajdoni igény, s így az elévülés kizárására
vonatkozó rendelkezés csak konkretizálja a tulajdoni igény tekintetében megállapított
szabályt. Vannak az öröklési jogban kötelmi jogi igények is, ezek elévüléséről a Javaslat
külön rendelkezik. A Javaslat - a hatályos jog fenntartásával - a végintézkedési
szabadság elvéből indul ki. Ebből következik, hogy az örökhagyó - a kötelesrész
korlátai között - szabadon dönthet hagyatéka sorsáról, és annyiban, amennyiben a
hagyatékra a végintézkedés kiterjed, az öröklés rendjét a végintézkedés határozza meg.
II.	Cím
Kiesés az öröklésből
1.	A Javaslat szerint nem módosul a kiesés jogkövetkezménye: a kieső személyt
öröklési jogi szempontból úgy kell tekinteni, mintha nem is létezne. Ez a megítélés
független az öröklés jogcímétől: a kiesési ok kihat az érintett személyre, függetlenül
attól, hogy az örökös végintézkedés vagy a törvény alapján örökölne.
Mai viszonyaink között (különösen a közlekedési balesetek gyakorisága miatt) komoly
nehézségeket okozhat az öröklés megnyílása sorrendjének meghatározása az azonos
veszélyhelyzetben elhunyt személyek viszonylatában. A Javaslat - több jogrendszertől
eltérően - nem állít fel vélelmet, mivel törvényi vélelemmel legjobb esetben a közös
veszélyben elhunytak öröklési sorrendjét lehet meghatározni, de az így előálló
igazságtalan eredmény nem kerülhető el. A Javaslat azt a szabályt fogalmazza meg,
hogy a közös balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben elhunyt személyek az
egymás után történő törvényes és végrendeleti öröklés tekintetében a halál beálltának
sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők. Ezzel a megoldással elkerülhető olyan
igazságtalan eredmény, hogy a haláleseteknek és ezzel az öröklés megnyílásának
egymást véletlenszerűen követő (és gyakran nehezen megállapítható) sorrendjétől
függően, rövid időn belül kerüljön az örökhagyó (rendszerint házastárs vagy élettárs)
vagyona az őt éppen túlélő törvényes (esetleg végrendeleti) örökös családjához.
A Javaslat a házastársnak az életközösség megszakadása miatt a törvényes öröklésből
történő kiesését nem itt rendezi, hanem a házastárs öröklésére vonatkozó szabályok
között; s a hasonló okból a végintézkedés alapján történő kiesést pedig a végrendelet
hatálytalanságának eseteként fogalmazza meg.
2.	A Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan - az állagöröklésből történő kiesés szabályait
megfelelően alkalmazni rendeli a haszonélvezeti és használati jogból, továbbá a
kötelesrészből, valamint a hagyományból és a meghagyásból történő kiesés eseteire is.
A használati jogból történő kiesés az élettársat érintheti. Tekintettel arra, hogy a Javaslat
szerint - a Ptk.-tól eltérően - a meghagyás kedvezményezettje alanyi jogot szerez,
vagyis - erre vonatkozó külön végrendeleti rendelkezés nélkül - követelheti a
meghagyás teljesítését, ő is kieshet. Az alkalmazás „megfelelő” volta különösen a
kötelesrész tekintetében jut szerephez, mivel a lemondásnál e tekintetben speciális
681
rendelkezés érvényesül, a kitagadás csak a kötelesrészre vonatkozó kiesési ok, a kizárás
viszont a kötelesrészt nem érinti.
A kiesési okok közül a Javaslat - a Ptk.-hoz hasonlóan, a szoros tartalmi összefüggésre
tekintettel - a kizárást a végrendelet tartalmánál, a kitagadást a kötelesrésznél, a
visszautasítást az örökség megszerzésénél szabályozza. A Javaslat az érdemtelenség
szabályait azzal egészíti ki, hogy az érdemtelenség miatt kieső személy - törvényes
örökösként vagy törvényes helyettes örökösként - helyébe lépő személy öröksége
tekintetében törvényes képviselőként (szülőként, gyámként, gondnokként) nem
rendelkezhet vagyonkezelői joggal.
Második Rész
VÉGINTÉZKEDÉSEN ALAPULÓ ÖRÖKLÉS
III.	Cím
A végrendelet fajtái, érvényességi feltételei, értelmezése
1.	A Javaslat minden végintézkedési formára kiterjesztve fogalmazza meg a
végintézkedési szabadság elvét. Ez az elv a tulajdonos rendelkezési szabadságából
következik, és a polgári magántulajdonra épülő jogrendszerek egyetemes elvének
tekinthető. A végintézkedési nyilatkozat (a házassági nyilatkozat mellett) a
legszemélyesebb jognyilatkozatok közé tartozik, és - mint ilyen - a Javaslat szerint sem
tehető meg képviselő útján. Ebből az elvből következik, hogy cselekvőképtelen
személy, aki élők közötti vagyoni nyilatkozatai tekintetében törvényes képviselőjére van
utalva, nem tud végrendeletet tenni, vagy vagyonáról halála esetére más módon
(öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás formájában) érvényesen
rendelkezni. A Javaslat nem változtat a végrendeletek fajtáin.
A Javaslat szerint közvégrendeletet csak közjegyző előtt lehet tenni. A közvégrendelet
bíróság előtti tételét a Ptk. megengedte, de ez a végrendelkezési forma nem ment át a
gyakorlatba. A bírósági szervezeti törvény által meghatározott feladatok közé sem
illeszthető az okiratszerkesztés kötelezettsége. Mindezek miatt a Javaslat a
közvégrendelet tételének ezt a lehetőségét elhagyja. A Javaslat a cselekvőképesség új
szabályaival összhangba hozva tartja fenn a Ptk.-nak azt a szabályát, amely szerint
korlátozottan cselekvőképes személy érvényesen csak közvégrendeletet tehet.
A Javaslat - a Ptk.-val egyezően - kifejezetten kivételes jelleggel ismeri el a szóbeli
végrendeletet, és annak feltételét a gyakorlati tapasztalatok fényében egyértelművé
teszi. A bizonyítási nehézségeket a Javaslat azzal kívánja csökkenteni, hogy a szóbeli
végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után harminc napra korlátozza a
végrendelet hatályát.
2.	A Javaslat csak keveset változtat az írásbeli magánvégrendeletek alaki
érvényességének feltételein. A gyakorlatban igen sok probléma merült fel azzal az
érvényességi követelménnyel kapcsolatban, hogy a végrendelet keltének helye is tűnjék
ki magából az okiratból, a Javaslat ezért nem tartja fenn azt. A több különálló lapból
álló holográf végrendelet esetében a Javaslat - szemben a Ptk.-val - nem követeli meg
azt, hogy az örökhagyó minden lapot aláírjon. Elegendőnek tartja, ha az örökhagyó a
végig saját kezűleg leírt végakaratánál a lapokat sorszámozással látja el. E
követelmények teljesülése mellett ugyanis a végrendelet valódisága aggálytalanul
megállapítható. A Javaslat jogi személynek rendelt juttatás esetében kiterjeszti a
682
végrendelet tételénél tanúként vagy más módon közreműködő személyekre vonatkozó
garanciális szabályokat a jogi személy tagjára, vezető tisztségviselőjére, képviselőjére,
felügyelőbizottsági tagjára és munkavállalójára is.
3.	Kivételes szabály formájában visszatér a Javaslat a Ptk. előtti joghoz a házastársak
közös írásbeli végrendelete érvényességének elismerésével. Gyakorlati igények ennek a
lehetőségnek a megnyitását tették szükségessé, adott esetben a viszonossággal
kapcsolatos értelmezési problémák vállalása árán is. Az egymás befolyásolásának
lehetősége, mint a közös végrendelettel szembeni szokásos ellenérv ugyanúgy
felmerülhet külön okiratba foglalt végrendeletek esetében is, ha azokat egymásra
tekintettel alkotják. Az alaki érvényességi kellékek tekintetében a Javaslat - mutatis
mutandis - az Mtj. 1964. §-ának rendelkezéseiben foglalt követelményeket támasztja.
IV.	Cím
A végrendelet tartalma
A Javaslat fenntartja az örökösnevezés Ptk.-beli szabályait. A Javaslat - kifejezett
kivételt téve az általános szabály alól - a végrendelettel létesített alapítvány tekintetében
úgy rendelkezik, hogy az alapító halála esetére létesített alapítvány megszerzi az
örökhagyótól, mint alapítótól részére juttatott vagyont annak ellenére, hogy az öröklés
megnyílásakor - a dolog természeténél fogva - még nem jegyezték be.
A Javaslat - két kivétellel - fenntartja az utóörökös nevezés érvénytelenségére
vonatkozó általános szabályt. Egyik kivételként az örökhagyó érvényesen nevezhet
utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett házastársa halála esetére, a házastársra
háramlott hagyatékára. A Javaslat ezt a jogot korlátozás nélkül adja meg az
örökhagyónak, különös tekintettel arra, hogy a túlélő házastárs a törvényes öröklés új
rendjében leszármazók hiányában sem kap az egész hagyatékra kiterjedő haszonélvezeti
jogot. Nem kizárólag, de különösen előnyös lehet az ilyen végrendeleti rendelkezés
szerzői jogdíjakhoz, szabadalmi díjakhoz és más folyamatosan és időszakonként
visszatérően érvényesíthető vagyoni követelések tekintetében. A Javaslat nem
korlátozza az előörökös házastárs rendelkezési jogát: a házastárs a neki juttatott
hagyatékkal szabadon rendelkezhet. Ez az utóörökös nevezés ún. maradék-utóöröklést
jelent tehát. Korlátok felállítása csak felesleges bonyodalmakhoz vezetne. Helyesebb e
helyett az örökhagyóra bízni, hogy hagyatéka mely részére nevezi előörökösnek
házastársát és utóörökösnek valaki mást. Az utóöröklés általános tilalma alóli második
kivételként elismeri a Javaslat a substitutio pupillaris intézményét is. Ez azt jelenti,
hogy az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst arra az esetre, ha az előörökös -
életkora miatt vagy egyéb okból - érvényes végrendeletet nem tudna majd tenni. A
Javaslat a Ptk. szabályának érdemi fenntartásával korlátozás nélkül érvényesnek ismeri
el utóhagyomány rendelését.
V.	Cím
A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága
1.	A Javaslat a végrendelet megtámadásával kapcsolatban a bírói gyakorlatában
kialakult tételeket azok helytálló voltára és fontosságára tekintettel törvényi szabállyá
teszi. Mindenekelőtt kimondja, hogy a végrendelet érvénytelenségének vagy
hatálytalanságának megállapításához az érdekelt személy megtámadó nyilatkozatára
683
van szükség, az érvénytelenség vagy hatálytalanság megállapítására tehát hivatalból
nem kerülhet sor. A Javaslat ugyancsak a bírói gyakorlatban követett tételt fogalmazza
meg akkor, amikor kimondja, hogy a megtámadó nyilatkozatban meg kell határozni a
megtámadás okát, és hogy a közjegyző vagy a bíróság csak a megtámadó
nyilatkozatban meghatározott ok alapján állapíthatja meg a végrendelet
érvénytelenségét vagy hatálytalanságát. Szükségesnek látja a Javaslat annak a tételnek a
kifejezett kimondását is, hogy a megtámadás relatív hatású, azaz a végrendelet
érvénytelenségét vagy hatálytalanságát csak annak javára lehet megállapítani, aki a
megtámadó nyilatkozatot tette.
A végrendelet megtámadási joga nem tulajdoni, hanem kötelmi természetű igény, amely
csak elévülési időn belül gyakorolható. E tény nyilvánvaló volta ellenére a Javaslat
szükségesnek látja az elévülést kimondani, mert a Ptk. - tévesen - „bármikor”
megengedte a végrendelet megtámadását, és ezt a jogirodalom is elfogadta.
Szükségesnek látszott a helyzet tisztázása annak ellenére, hogy a gyakorlatban eddig
nem okozott problémát az ambivalens helyzet. A Javaslat az általános, öt éves elévülési
időt tartja méltányosnak a megtámadási jog gyakorlására.
2.	A Javaslat új rendelkezése a legcsekélyebb bizonytalanságot sem kívánja hagyni az
örökhagyó halála után a visszavétel célját és emiatt a végrendelet hatályosságát illetően.
Ezért a visszavett végrendelet minden további nélkül, azaz akkor is hatályát veszti, ha
az okirat az írásbeli magánvégrendelet alaki feltételeinek eleget tesz. A visszavett, de
esetleg meg nem semmisített és az örökhagyó halála után előkerült végrendelet hatályát
illető bizonytalanság teljes elkerülése érdekében a közjegyzői eljárásról szóló
jogszabály tartalmaz megfelelő adminisztratív garanciát.
A Javaslat a végrendelet hatálytalanságának egyik eseteként (és nem sajátos kiesési
okként, mint a Ptk.) szabályozza azt a tényállást, amikor a házastársak közötti
életközösség a végintézkedést követően megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem
állott helyre. A tisztább dogmatikai megoldáson kívül - érdemi különbséget jelentő
módon - a Javaslat megfordítja a bizonyítási terhet: az nem a házastársat terheli, mint a
Ptk. szerint. A végrendelet hatálytalansága miatt örökölni vagy a végintézkedésben reá
rótt kötelezettségtől vagy más tehertől szabadulni kívánó felet terheli annak bizonyítása,
hogy az életközösség megszakadt és visszaállítására nem volt kilátás. Ezzel a házastárs
jogi helyzete végrendeleti öröklés esetén azonossá vált a törvényes öröklésből történő
kiesés hasonló okból megfogalmazott esetével. Indokolatlan volt ugyanis a Ptk.-nak az a
megoldása, amely a házastársat - az életközösség fennállása alatt tett - végrendelet
esetén nehezebb bizonyítási helyzetbe hozta, amikor pedig örökségét az örökhagyó
kifejezett végakarata alapozza meg.
VI.	Cím
Öröklési szerződés
A Javaslat két fontos vonatkozásban a gyakorlat igényeihez igazítja az öröklési
szerződés fogalmát. Az egyik változtatás az, hogy öröklési szerződésnek ismeri el az
olyan szerződést is, amelyben az örökhagyó kizárólag a gondozása fejében teszi
örökössé a szerződő felet. Az ilyen lehetőség elismerésére azért van szükség, mert
tartásáról gondoskodni képes, megfelelő anyagi helyzetben lévő idős vagy beteg
személy gyakran szorul rá gondozásra és ápolásra, ami adott esetben öröklési szerződés
684
segítségével kielégítően biztosítható. A gondozás és ápolás egyre jelentősebb anyagi
értékű szolgáltatás, amelyet azonban a társadalombiztosítás nem tud magára vállalni.
A másik változtatás annak a gyakorlati igénynek kíván eleget tenni, hogy az örökhagyó
ne csak a saját eltartása, illetve gondozása fejében köthessen öröklési szerződést, hanem
a szerződésben - mind életében, mind az öröklés megnyílása utáni időre - biztosíthassa
harmadik személynek (például tartásra szoruló gyermekének, szülőjének,
házastársának) ellátását is. Ilyen kötelezettség megállapítása történhet az örökhagyó
saját tartása mellett, de úgy is, hogy az öröklési szerződés kizárólag a harmadik személy
tartását írja elő. Ha a szerződő fél kötelezettsége a harmadik személy viszonylatában az
örökhagyó halála után is fennáll, a harmadik személy érdekét külön védeni kell, hiszen
az eltartó fél a hagyatékot az örökhagyó halálának pillanatában megszerzi. Ezért
rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a közjegyző ilyen esetben az ingatlan-hagyatékot
tartási joggal terhelten adja át az örökösnek, és rendelkezzék a tartási jognak az
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről.
A Javaslat - a szabály diszpozitivitásának kiemelése mellett, de tartalmilag a Ptk.-val
egyezően - rendelkezési tilalmat mond ki az örökhagyó terhére. A felek e tilalom
feloldásáról - természetesen - bármikor (tehát a szerződésben magában, de később is)
megegyezhetnek. A Javaslat egyidejűleg biztosítja jóhiszemű harmadik személyek
visszterhes szerzését. Az öröklési szerződésben a tartás vagy gondozás fejében
átruházni kívánt ingatlan az örökhagyó szerződő partnerének biztosítéka lehet akkor, ha
arra elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeznek be. Erre ugyanakkor nincs feltétlenül
minden esetben szükség, mert az örökhagyó szerződő partnere megbízhat az örökhagyó
ígéretében vagy egyéb biztosítékot kaphat tőle. Ezért a Javaslat változtat a Ptk.-nak azon
a szabályán, amely szerint az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanon elidegenítési és
terhelési tilalmat kell bejegyezni. Ez az imperatív megfogalmazás a gyakorlatban olyan
téves értelmezésre is alkalmat adott, mintha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés az
öröklési szerződésnek érvényességi kelléke volna. A Javaslat e helyett azzal a joggal
ruházza fel az örökhagyó szerződő partnerét, hogy bármikor, tehát akár a szerződés
megkötésekor, akár (ha ennek szüksége később merül fel) későbbi időpontban élhessen
bejegyeztetési jogával. Az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzéséhez az örökhagyó
bejegyzési engedélye nem szükséges.
Házastársak által eltartotti minőségben közösen kötött öröklési szerződés esetében a
jogutódlás az eltartottak halálának rendszerint eltérő időpontja miatt tipikusan két
fázisban következik be. Az egyik eltartott halálával ennek az örökhagyónak az öröklési
szerződéssel lekötött hagyatékán (hagyaték-részén) beáll az öröklés, azaz az eltartó e
vagyon tekintetében tulajdonossá válik. Arra figyelemmel, hogy a túlélő házastárs
tipikus esetben benne lakik az öröklési szerződés tárgyát képező ingatlanban, a Javaslat
új rendelkezése biztosítani akarja számára a változatlan lakáskörülményeket és a
megszokott környezetet. Ezért - a törvényes öröklés mintájára, de diszpozitív szabállyal
-	törvényes, holtig tartó haszonélvezeti jogot ad a túlélő házastársnak az állagörökös
eltartó tulajdonába került, korábban a túlélő házastárs által az örökhagyóval közösen
lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.
685
VII.	Cím
Halál esetére szóló ajándékozás. Rendelkezés várt örökségről
A Javaslat nem változtat érdemben a Ptk.-nak a halál esetére szóló ajándékozásra és a
várt örökségről történő rendelkezésre vonatkozó szabályain.
Harmadik Rész
Törvényes öröklés
VIII.	Cím
A törvényes öröklés általános rendje
1.	A Javaslat két ponton lényegesen változtatja meg a törvényes öröklés rendjét:
leszármazók mellett - özvegyi haszonélvezeti jog biztosítása helyett - állagörökössé
teszi a házastársat, és leszármazók hiányában a házastárs mellett részelteti az örökhagyó
szüleit is. Az első érdemi módosítás döntően érinti a leszármazók törvényes öröklési
jogi helyzetét is. Mégsem változtat a Javaslat a Ptk. megszokott szövegén, noha az azt a
látszatot kelti, mintha az örökösök első osztályában a gyermek (és általában: a
leszármazó) egyedül volna törvényes örökös. Ez a Ptk.-ban sem volt igaz, hiszen a
leszármazók mellett - jóllehet: „csak” haszonélvezeti jog formájában - a házastárs
törvényes örökösnek számított. Még kevésbé pontos a megfogalmazás a Javaslat érdemi
változtatása után; talán mégsem félrevezető, és kifejezi a törvénynek a leszármazók
öröklési elsőbbségét hangsúlyozó törekvését. Ez a tendencia a törvény több pontján
kifejeződésre jut, például a törvényes helyettes örökös intézményesítében.
2.	A hagyatékok összetételének átalakulásában, a család szerkezetében bekövetkezett és
demográfiai természetű változások mindenekelőtt az özvegyi haszonélvezeti jog és
ezzel összefüggésben a házastárs törvényes öröklési jogi helyzetének általános
felülvizsgálatát tették szükségessé. A házastárs törvényes öröklési státusa három
összefüggésben is felmerül: elsősorban a leszármazók, másodsorban a szülők
viszonylatában, harmadrészt az ági vagyon és ági öröklés tekintetében. Manapság a
hagyatékokban egyre jelentősebb szerepet játszanak az olyan vagyontárgyak (készpénz,
bankbetét, üzletrész, értékpapír stb.), amelyekre az állagöröklés és a haszonélvezeti jog
öröklésének párhuzamos elismerése gyakorlati szempontokból nem célszerű. Emellett
egyre gyakrabban találhatók a hagyatékokban olyan ingó dolgok, amelyek a
haszonélvezet során viszonylag hamar elhasználódnak, amortizálódnak, és ezért a
haszonélvezet megszűnése után az állagörökös számára nem jelentenek értéket. A
családi viszonyokban bekövetkezett egyes változások is a haszonélvezeti jog öröklése
ellen szólnak. Ilyen fejleménynek tekinthető mindenekelőtt az a tény, hogy gyakoribbá
válnak az olyan családok, amelyekben az örökhagyó korábbi házasságából született
gyermekeinek és újabb házastársának érdekei ütköznek, és ahol ráadásul az érintettek
közötti kis korkülönbségre tekintettel a konfliktusok hosszú ideig elhúzódhatnak, sőt
előfordul az is, hogy az állagörökös nem is éli túl a haszonélvezeti örököst, vagy a
hosszú ideig fennálló haszonélvezeti jog alatti elhasználódás miatt nem jut hozzá
jussához. Piacgazdasági viszonyok között fontos mérlegelendő szempont az is, hogy a
haszonélvezeti joggal terhelt tulajdon erősen csökkent értékű hitelbiztosíték.
686
Mindezen társadalmi fejlemények miatt - és a közjegyzők és a bíróságok tapasztalataira
is figyelemmel - a Javaslat megváltoztatja a hosszú időre visszatekintő hagyományos
törvényes öröklési rendet, amelyben a házastárs leszármazók állagöröklése mellett az
egész hagyatékon haszonélvezeti jogot örökölt. Az új rendben az örökhagyó házastársa
csak az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és
felszerelési tárgyakra kap haszonélvezeti jogot, a hagyaték többi részéből pedig -
állagörökösként - egy gyermekrészt örököl. A Javaslat a meghatározott
vagyontárgyakra korlátozott haszonélvezeti joggal kívánja biztosítani a túlélő házastárs
számára azt a lehetőséget, hogy megszokott környezetében maradhasson az örökhagyó
halála után is. Az állagörökség mértékét a Javaslat egy gyermekrészben határozza meg,
éspedig a haszonélvezeti joggal terhelt hagyatéki részen felüli hagyatékon. A házastárs
örökészének meghatározása figyelemmel van arra is, hogy az örökölt tulajdonjogot
adott esetben jelentős mértékben kiegészíti az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a
hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon biztosított haszonélvezeti jog.
A Javaslat - a rendelkezést ért indokolt bírálatok miatt - nem tartja fenn azt a hatályos
szabályt, amely szerint a túlélő házastárs új házasságkötése megszünteti a
haszonélvezeti jogot. A Ptk. rendelkezésének hátterében elsősorban az a megfontolás
állt, hogy történetileg a haszonélvezeti jognak főként tartási rendeltetése volt, és az új
jogi kapcsolat biztosítani volt hivatott a megfelelő eltartást. Ez az indok már a Ptk.
elfogadásakor sem volt meggyőző. Ezen túlmenően az erkölcsi felfogás is tiltakozik egy
olyan szabály ellen, amely a haszonélvezeti örököst e jog megtartása és egy új, jogilag
formalizált kapcsolat közötti választásra kényszeríti.
A haszonélvezeti jog nem korlátozható. A Javaslat nem tatja fenn tehát a
leszármazóknak a Ptk.-ban biztosított jogát a haszonélvezeti jog korlátozására. Ez a
szabály a csökkentett mértékű haszonélvezeti jog rendeltetésében nyeri el magyarázatát.
A törvény az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és
felszerelési tárgyakon úgy akarja garantálni a megszokott környezetet biztosító
haszonélvezetet, hogy azt az állagörökös leszármazók ne korlátozhassák. Ugyanez a
szempont indokolja azt is, hogy a leszármazóknak a haszonélvezeti jog megváltásra
sincs igényük, a haszonélvezet megváltása a házastárssal szemben nem kérhető. Ez a
rendelkezés egyébként nem változtat a hatályos jogon, hiszen a házastárs által lakott
lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozó haszonélvezet
megváltását a Ptk. sem tette lehetővé. Az özvegy viszont bármikor kérheti a
haszonélvezeti jog megváltását. A megváltás időbeli korlát nélküli biztosítása lehetővé
teszi az érintettek személyi és vagyoni viszonyaiban bekövetkezett változások
figyelembe vitelét. A Javaslat - új rendelkezésként - írja elő ugyanakkor, hogy a
megváltási jog gyakorlásánál az állagörökös leszármazók méltányos érdekét figyelembe
kell venni. Ez vonatkozik mindenekelőtt a megváltás időpontjának megválasztására.
A Javaslat alapvetően változtatja meg a házastárs leszármazók melletti hagyományos
törvényes öröklési jogi státusát. A megszokott rendről az újra való áttérést a Javaslat
azzal kívánja elősegíteni, hogy lehetővé teszi az érintett örökösöknek: osztályos
egyezségben állapodjanak meg abban, hogy a házastárs a gyermekrészre vonatkozó
állagörökség helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jogot kap.
3.	A Ptk. szerint leszármazók hiányában az egész hagyatékot a túlélő házastárs örökölte,
éspedig állagörökségként. A Javaslat ezt a törvényes öröklési státust csak az
örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési
tárgyakra adja meg. Leszármazók hiányában is biztosítani kívánja ugyanis azt, hogy a
túlélő házastárs változatlanul élvezhesse az örökhagyóval együtt megszokott
687
környezetet. A hagyaték többi részén a Javaslat lényegesen változtat a házastárs és a
szülők törvényes öröklési jogi helyzetén. A leszármazók nélkül elhunyt (tipikus esetben:
fiatalabb) örökhagyó esetében több érv is amellett szól, hogy a házastárs mellett az
örökhagyó szülei is részesedjenek gyermekük hagyatékából. A legfontosabb
megfontolás az, hogy az örökhagyó idős szülője támogatóját, adott esetben eltartóját is
elveszíti gyermeke halálával. A javasolt megoldást támogatja továbbá az a tapasztalat is,
hogy mai viszonyaink között a szülő gyakran jelentősen hozzájárul gyermeke
vagyonának gyarapodásához, és ez a hozzájárulás nem minden esetben minősül a
hagyatékban - az adott szülőt illető - ági vagyonnak. A Javaslat szerint mindezek miatt
leszármazók hiányában a házastárs nem egyedül lesz állagörökös; vele egy sorban (a
hagyatéknak az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és
felszerelési tárgyakat meghaladó felére kiterjedő) örökösök az örökhagyó szülei. A
szülők egymás között fejenként egyenlő arányban örökölnek. A szülő ilyen törvényes
öröklési jogának elismerését támogató szempontok azt kívánják, hogy a szülő az
örökrészét haszonélvezeti jog nélkül kapja meg. A szülőket megillető törvényes
örökrészen tehát a házastársnak nincs haszonélvezeti joga. Valamelyik szülő kiesése
esetén a szülőtárs mellett a házastársat is indokolt a kieső szülő örökrészéből részesíteni.
A Javaslat szerint ezért a kiesett szülő részét egyenlő arányban örökli a túlélő házastárs
és a másik szülő.
4.	A Javaslat az élettárs számára is biztosítani kívánja az örökhagyóval közös együttélés
alatt megszokott körülményeket. Ezért az élettárs használati jogot örököl az
örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési
tárgyakra. A használati jog az élettársat bármely állagörökössel szemben megilleti. Az
élettárs öröklésének az a feltétele, hogy az élettársi kapcsolat legalább tíz évig
fennállott, és az öröklés megnyílásakor is fennáll. Ez utóbbi feltételt azért kell
megkövetelni, mert a használati jog biztosításának éppen az a legfőbb indoka, hogy az
élettárs az örökhagyó halála után is a megszokott környezetben maradhasson. A tízéves
időtartam feltétellé tétele összhangban van azzal a családjogi szabállyal, amelynek
alapján a bíróság feljogosíthatja az élettársat a másik élettárs kizárólagos jogcíme
alapján lakott lakás használatára. Tekintettel arra, hogy a használati jog öröklésének az
is feltétele, hogy az életközösség az öröklés megnyílásakor is fennálljon, az élettárs
viszonylatában szükségtelen a különélés miatti olyan sajátos kiesési ok felállítása,
amilyent a Javaslat a házastárs tekintetében megfogalmaz. A használati jog az élettársat
haláláig megilleti, azaz sem házasságkötés, sem új élettársi kapcsolat létesítése nem
szünteti meg azt.
Az öröklési jogcímen a közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és
felszerelési tárgyakon fennálló használati jog korlátozása (a házastárs haszonélvezeti
jogához hasonlóan) kizárt. Az élettárssal szemben nem lehet kérni a használati jog
megváltását sem. Az élettárs maga viszont bármikor kérheti a használati jog
megváltását. A megváltás időbeli korlát nélküli biztosítása lehetővé teszi az érintettek
személyi és vagyoni viszonyaiban bekövetkezett változások figyelembe vitelét. A
Javaslat előírja ugyanakkor, hogy a megváltási jog gyakorlásánál az állagörökösök
méltányos érdekét figyelembe kell venni. Ez vonatkozik mindenekelőtt a megváltás
időpontjának megválasztására.
5.	A Javaslat a bejegyzett élettárs törvényes öröklési jogi helyzetét illetően fenntartja a
2009. évi XXIX. törvényben és az annak alapján módosított Ptk.-ban biztosított státust.
Ez a következőket jelenti: a bejegyzett élettárs leszármazó mellett az örökhagyóval
közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon
688
haszonélvezetet örököl, az ezt meghaladó hagyatékon állagörökös lesz egy gyermekrész
erejéig; szülő mellett az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó
berendezési és felszerelési tárgyakon és az ezt meghaladó hagyaték felén úgyszintén
állagörökös lesz; s végül az ági vagyonon haszonélvezet-örökössé válik. Megfelelően
alkalmazni kell a bejegyzett élettársra a házastárs kiesésére, a haszonélvezeti jog
megváltására és az osztályos egyezség lehetőségére vonatkozó szabályokat is.
6.	A Javaslat fenntartja a Ptk. parentéláris öröklési rendjét. A gyakorlat az elmúlt
évtizedekben felvetette, hogy az oldalági törvényes öröklést a dédszülői leszármazókra
is célszerű kiterjeszteni. A Javaslat ki akarja elégíteni ezt a - nyilvánvalóan nem
túlságosan széles körben felmerülő - méltányolható igényt. Ezzel a harmadik parentélát
a dédszülők és a dédszülői leszármazók képezik. Ez a parentéla tehát ugyanúgy teljes,
mint a szülői és a nagyszülői.
IX.	Cím
Ági öröklés
A Javaslat nem lát indokot az ági öröklés Ptk.-ban már karcsúsított intézményének
eltörlésére vagy további korlátozására. A közjegyzői és a bírósági gyakorlat is arról
tanúskodik, hogy a lakosság körében él az igény az ági öröklés intézményének
fenntartására. Ezért a Javaslat - a gyakorlatban szerzett tapasztalatok fényében -
ugyanabban a körben tartja fenn az intézményt, ahogy azt a Ptk. elismeri. Az ez irányú
gyakorlati tanulságok miatt nem tartja fenn viszont a Javaslat az ági vagyon
redintegrációjának és szurrogációjának tilalmára vonatkozó Ptk.-beli rendelkezést.
Helyette kifejezetten kimondja, hogy az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági
vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgy öröklése az ági öröklés szabályai szerint
történik. A Javaslat ugyanakkor számol azzal, hogy az ági vagyon körének ily módon
történő bővülése a mainál szélesebb körben veti fel az ági és a szerzeményi vagyon
összevegyülésének problémáját. Ezeket a feladatokat a bírósági gyakorlatnak vállalnia
kell. A Ptk. szerint csak tizenöt évi házasság után nem lehetett ági öröklési igényt
támasztani a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra a túlélő házastárssal
szemben. A Javaslat nem tartja fenn ezt az időbeli korlátozást. A házasság
időtartamának fennállásától függetlenül mentesek tehát ezek a vagyontárgyak az ági
öröklési igénnyel szemben. Indokolt ugyanis, hogy ezek a hagyatéki tárgyak
mindenképpen a túlélő házastársnál maradjanak, és neki értékben se kelljen helytállnia
értük az ági örökösökkel szemben.
A Ptk.-ban (615. §) az özvegy javára megállapított általános haszonélvezet-öröklés
(özvegyi jog) hiányában a Javaslat az ági örökléssel kapcsolatban külön megállapítja ezt
az öröklési jogi igényt a házastárs javára. Ugyancsak külön rendelkezni kellett a
haszonélvezeti jog megváltásáról is. A Javaslat a megváltási igényt kölcsönösen és
mindegyik fél számára időbeli korlát nélküli biztosítja. A megváltás időbeli korlát
nélküli biztosítása lehetővé teszi az érintettek személyi és vagyoni viszonyaiban
bekövetkezett változások figyelembe vitelét. Különösen indokolt a megváltás későbbi
időpontra halasztása, ha a hagyaték ági jellegű vagyontárgyai között bankbetétben vagy
más módon lekötött pénz vagy értékpapír található. A megváltás a jövőre nézve
változtatja meg a haszonélvezeti jog örökösének és az állagörökösöknek egymáshoz
való viszonyát. Ezt a Javaslat azért tartja szükségesnek kimondani, mert ellenkező
értelmezés mellett az érintettek között bonyolult elszámolási viszony keletkezne. A
689
házastárs általános törvényes öröklési státusához hasonlóan mondja ki a Javaslat, hogy
vele szemben nem igényelhető az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá
tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása. A
megváltási jog érvényesítése folytán állagörökösként igényelhető tulajdoni hányad - a
Ptk.-ban megállapítottal egyezően - az ági vagyon egyharmada. A Javaslat - új
rendelkezésként - írja elő, hogy a megváltási jog gyakorlásánál az örökösök méltányos
érdekét kölcsönösen figyelembe kell venni. Ez vonatkozik mindenekelőtt a megváltás
időpontjának megválasztására.
X.	Cím
Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok
A Javaslat szerint az örökbefogadott változatlan feltételek mellett örököl örökbefogadó
szülei és azok rokonai után. Változtat viszont a Javaslat az örökbefogadottnak a
vérszerinti rokonai után történő öröklése tekintetében. A hatályos szabályok az
örökbefogadás nyílt vagy titkos jellegétől teszik függővé az örökbefogadottnak a
vérrokonai után történő törvényes öröklését. A Javaslat azért változtat ezen a
megoldáson, mert a nyílt és a titkos örökbefogadás különbsége nem abban áll, hogy
nyílt örökbefogadás esetén az örökbefogadottnak fennmarad valamilyen kapcsolata a
vér szerinti családdal, titkos örökbefogadásnál pedig ez a kapcsolat megszűnik. Az
eltérés kizárólag abban áll, hogy nyílt örökbefogadás esetén a gyermekét örökbe adó
szülő (nem egyszer az örökbefogadás utolsó stádiumában) megismeri gyermeke
örökbefogadó szüleit, titkos örökbefogadásnál pedig erre nincs módja. Nyílt
örökbefogadás esetében sincs ugyanis arról szó, hogy a vér szerinti szülő és az
örökbeadott gyermek között bárminemű kapcsolat maradna az örökbefogadás alatt.
Mindezen az sem változtat, hogy ma az örökbefogadottnak szélesebb körben van joga a
vérszerinti származás megismerésére, mint korábban. Ez a jog ugyanis alapvetően csak
a személyi adatok megismerésére ad módot, a személyes megismerkedésre nyílt
örökbefogadás esetén is valamennyi érintett fél beleegyezésére van szükség. Mindezek
miatt a Javaslat nem az örökbefogadás nyílt vagy titkos jellegéhez köti az
örökbefogadott törvényes öröklésének elismerését vér szerinti rokonai után. A Javaslat
szerint az örökbefogadott csak abban az esetben lesz törvényes örököse vérszerinti
rokonainak, ha az örökbefogadó szülő is közeli rokon: az örökbefogadott egyeneságbeli
felmenő rokona, annak leszármazója vagy az örökbefogadott testvére.
A Javaslat szerint az örökbefogadott után az örökbefogadó szülő és annak rokonai által
történő törvényes öröklés alapfeltétele (ugyanúgy, mint fordítva), hogy az
örökbefogadási viszony az öröklés megnyílásakor még fennálljon. Ez esetben az
örökbefogadó szülő és annak rokonai a törvényes öröklés rendje szerint örökölnek. Ez -
a Javaslat által megváltoztatott törvényes öröklési rendben - mindenekelőtt azt jelenti,
hogy az örökbefogadó szülő az örökhagyó házastársa mellett is törvényes örökös, az
örökbefogadó további felmenői és oldalrokonai csak akkor, ha a házastárs is kiesett.
Ami a vér szerinti rokonok törvényes öröklését illeti, azt a Javaslat ugyanolyan
feltételek mellett ismeri el, mint fordítva. Ez azt jelenti, hogy a vér szerinti rokonok
csak akkor törvényes örökösök, ha közülük kerül ki az örökbefogadó, közelebbről:
egyeneságbeli felmenő rokon, annak leszármazója vagy az örökbefogadott testvére által
történt örökbefogadás esetén. Az így elvileg törvényes örökösként szóba jöhető vér
szerinti rokonok azonban, mint örökbefogadó szülő vagy annak rokonai amúgy is
690
örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint. Röviden szólva: a Javaslat szerint csak
olyan vérszerinti felmenő és oldalrokon örökölhet az örökbefogadott után, aki egyben
örökbefogadó szülő vagy annak rokona. Ezért a vér szerinti rokonoknak az
örökbefogadott utáni törvényes öröklési jogáról nem kell külön rendelkezni.
XI.	Cím
Az állam öröklése
A Javaslat az államot - a Ptk.-tól eltérően - nem emeli ki a törvényes örökösök sorából,
hanem - változatlanul törvényes szükségképpeni örökösként - a törvényes örökösök
között az utolsó helyen határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az állam végintézkedésen
alapuló örökös és törvényes (adott esetben: ági) örökös hiányában válik törvényes
örökössé.
Negyedik Rész
Kötelesrész
A Javaslat - az intézmény körül több európai országban zajló, többnyire meddő viták
ellenére - alapvető kereteiben fenntartja a kötelesrészt és a rá vonatkozó
részletszabályokat is. Ami az intézmény funkcióját illeti, a Javaslat abból indul ki, hogy
a kötelesrész - a megváltozott társadalmi feltételek között is - alkalmas a családi
szolidaritás erősítésére; képes betölteni ezt a szerepet a családi gondoskodás eszméjének
kifejezésre juttatásával, még olyan esetben is, amikor a kötelesrész tartási szerepet nem
játszik. Leszármazók esetében a kötelesrész a hagyatékból történő részesedés
minimumának garantálásával gyakran az önálló élet folytatásához szükséges vagyoni
feltételek biztosítását is jelenti. A családi vagyon igen sokszor az egész család
munkájának eredménye, (részbeni) egyben tartása ezért az igazságosság
követelményével is alátámasztható igény. Mindezek a szempontok jogilag is
elismerendő társadalmi funkcióvá állnak össze, és a kötelesrész intézményének elvi
megtartását indokolják, annak ellenére, hogy mind a vagyoni viszonyok átalakulása,
mind a demográfiai változások lényegesen eltérő társadalmi feltételeket teremtettek az
elmúlt fél évszázadban.
XII.	Cím
Jogosultság a kötelesrészre
1.	A kötelesrész fenntartásának gyakorlati jelentősége elsősorban olyan esetekben van,
amikor az örökhagyó korábbi házasságából származó gyermekek öröklési minimumát
az örökhagyó esetleges ellentétes akaratával szemben így lehet biztosítani.
A gyakorlatban és a jogirodalomban elfogadottnak tekinthető, hogy a kötelesrészi igény
a magyar jogban kötelmi jogi természetű. Ez a minősítés következik mindenekelőtt
abból a tényből, hogy a kötelesrészi igény nem a hagyatékkal (azaz nem az örökhagyó
vagyonával), hanem a hagyatékból részesedő személyekkel (elsősorban az örökösökkel)
szemben érvényesíthető követelés. Mindezen nem változtat az a körülmény, hogy a
kötelesrész intézményét mind a Ptk., mind a Javaslat az öröklési szabályok között
rendezi, és az sem, hogy a kötelesrészi rendelkezések több ponton szorosan
691
kapcsolódnak öröklési jogi normákhoz. Elég ezzel kapcsolatban arra utalni, hogy a
kötelesrészi igényt törvényes öröklési státus alapozza meg, és hogy a kötelesrészi igény
elbírálásánál a kiesési szabályokra is figyelemmel kell lenni. Mindezekkel együtt a
kötelesrészi igénynek kötelmi jogi természete azzal jár, hogy ezt az igényt csak az
általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni. Felesleges viták elkerülése érdekében
a Javaslat tételesen is megfogalmazza ezt a szabályt.
2.	A Ptk.-nak a kitagadási okokat megfogalmazó szabályai nem mindenben állták ki a
gyakorlat próbáját. Ezért a Javaslat több ponton változtat a kitagadási okokon.
Mindenekelőtt konkrétabbá teszi a kifejezetten büntetőjogi előkérdés eldöntését kívánó
eseteket. Elhagyja a „jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre” történő
elítélést, mint kiesési okot. Emellett nem a büntetőjogi megítélés alapján, hanem a
rokoni kapcsolatra tekintettel rendeli minősíteni az örökhagyó sérelmére elkövetett
bűncselekmény súlyát. A gyakorlat túl szűknek találta a kitagadási okoknak a Ptk.-ban
meghatározott körét. Ezért a Javaslat új kitagadási okként fogalmazza meg a nagykorú
leszármazónak (rendszerint az örökhagyó gyermekének) az örökhagyóval szemben
elkövetett durva hálátlanságát. Ez a kitagadási ok kiterjed olyan esetekre is, amelyekben
nincs szó a törvényes tartási kötelezettség elmulasztásáról, mivel az örökhagyó tartásra
nem is szorult, és nem beszélhetünk büntetőjogilag értékelhető magatartásról sem. A
durva hálátlanság fogalmi határainak kialakítását a Javaslat a bírói gyakorlatra bízza.
Durva hálátlanságnak minősülhet adott esetben például az örökhagyó ápolásának,
gondozásának elmulasztása. Tekintettel a szülő megváltozott törvényes öröklési jogi
státusára a Javaslat külön kitagadási okot fogalmaz meg a szülővel szemben is. A
házastárssal szembeni külön kitagadási okot fenntartja a Javaslat. Az érdemtelenség
miatt kiesett személyhez hasonlóan a Javaslat a kitagadott személyt is elzárja attól, hogy
a kiesése miatt - törvényes örökösként vagy törvényes helyettes örökösként - helyébe
lépő személy öröksége tekintetében törvényes képviselőként (szülőként, gyámként,
gondnokként) vagyonkezelői joggal rendelkezhessen.
A Javaslat érdemben nem változtat a Ptk. szabályain az előzetes megbocsátással
kapcsolatban. Kötelesrészre (de nem törvényes örökrészére) tarthat igényt az a
kitagadott személy, akinek az örökhagyó a végintézkedés előtt megbocsátotta a
kitagadási okaként megjelölt magatartását. Pontosítja a Javaslat a kitagadott személy
öröklési jogállását arra az esetre, ha a kitagadás utólagos megbocsátás miatt
hatálytalanná válik. Ebben az esetben az eredetileg kitagadott személy öröklési jogállása
attól függ, hogy a végrendeletben csak a kitagadás szerepelt-e, vagy más rendelkezés is.
Ha a végrendelet csak kitagadást tartalmazott, a megbocsátott kitagadással érintett
személy a törvényes öröklés szabályai szerint örökösként részesedik a hagyatékban. Ha
az örökhagyó végrendeletében örököst, illetve dologi hagyományost nevezett, a
megbocsátott kitagadással érintett személy annyiban (de csak annyiban) tekinthető
törvényes örökösnek, amennyiben a végrendeleti rendelkezések (örökösnevezés, dologi
hagyományrendelés) a hagyatékot nem fedik le. Ha a végrendeleti rendelkezések az
egész hagyatékot lefedik, a mellőzés miatt a megbocsátott kitagadással érintett személy
csak kötelesrészre tarthat igényt.
3.	A Javaslat részben megváltoztatja a fennálló jogot a tartási, életjáradéki vagy öröklési
szerződéssel lekötött vagyontárgynak és a kötelesrész alapjának egymáshoz való
viszonyát illetően. A hatályos jog szerint a tartási, életjáradéki vagy öröklési
szerződéssel lekötött vagyontárgy a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető
figyelembe. Ez a megoldás merev és egyoldalú. A Javaslat szerint szerencse-szerződés
jellegük ellenére el kell ugyan ismerni a tartási, életjáradéki és öröklési szerződések
692
visszterhes jellegét, de a szerződés megkötésétől számított két éven belül csak a
szerződéssel elidegenített vagyonnak a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék vagy
gondozás ellenértékével fedezett hányadát nem kell a kötelesrész alapjához
hozzászámítandó vagyonnak tekinteni. Ez az új rendelkezés alkalmas lehet azoknak a -
nem egyszer a kötelesrész alapjának csökkentését célzó - tartási, életjáradéki és öröklési
szerződéseknek a nem kívánatos hatását is tompítani, amelyeket az örökhagyó
valamelyik, családjogi alapon tartásra köteles hozzátartozójával köt. Az értékelés
időpontját a Javaslat mind az átruházott vagyon, mind az örökhagyóval szerződő fél
szolgáltatásai tekintetében az öröklés megnyílásának időpontjában határozza meg. A két
év eltelte után a Javaslat szerint sem kell elszámolást végezni, hanem a szerződéssel
elidegenített vagyon egészében kívül marad a kötelesrész alapján.
A Javaslat a kötelesrész alapjához hozzá számítandó ingyenes adományok juttatásának
időpontját az örökhagyó halálát megelőző tizenöt évről tíz évre szállítja le. A Ptk.
gyakorlatának tapasztalatai szerint ugyanis az eltelt idő növekedésével arányosan nő
annak lehetősége, hogy az adományt már elfogyasztották, elhasználták, elidegenítették
stb., s ezzel gyakorlatilag - indokolatlanul - csak a hagyatékban részesedettek
felelőssége lesz terhesebb. A Javaslat a családjogi tartási jogot ad az élettársnak. Ennek
a változtatásnak az a következménye, hogy az élettársnak nyújtott tartás értéke sem
tartozik a kötelesrész alapjához.
A Javaslat két vonatkozásban változtat a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat
meghatározásán. Házasságból született gyermekek viszonylatában a változtatás célja az,
hogy a releváns jogi tény minden gyermek esetében olyan időponthoz kapcsolódjék,
amelyben az örökhagyónak elvileg már számolnia kell az illető gyermekkel. Ezért
házasságból született gyermekek esetében nem az első házasságkötés időpontja
releváns, mint a Ptk.-ban, hanem több házasságból származó gyermekek esetében
minden gyermek vonatkozásában az illető házasságkötés időpontja mérvadó. A másik
változtatás az örökbefogadott gyermekeket érinti, és azt célozza, hogy a házastársak
által közösen örökbe fogadott és a házastársi örökbefogadással örökbefogadott
gyermekek az adott házasságból született gyermekekkel azonos helyzetbe kerüljenek.
4.	A Javaslat megváltoztatja a házastárs törvényes öröklési jogi státusát, ami
kötelesrészi igényét is befolyásolja. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a házastársat
leszármazó mellett állagörökösként is megilleti kötelesrész, másrészt azzal a
következménnyel jár, hogy leszármazó hiányában a házastárs kötelesrészi igénye - a
szülőkkel osztozván a hagyatékon - a Ptk. szerinti mértékhez képest csökken. Ilyenkor a
szerzett vagyonon alapuló kötelesrészét nem az egész hagyaték alapján, hanem az
örökhagyóval közösen lakott lakás és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyak
értéke, továbbá a fennmaradó hagyaték fele része értékének alapulvételével kell
kiszámítani.
A kötelesrész mértékét illetően a Javaslat nem változtat a Ptk. szabályain. A Javaslat
szerint a házastárs törvényes öröklés címén a szerzeményi vagyonra vonatkozó
haszonélvezeti jogot csak leszármazók mellett és az örökhagyóval közösen lakott
lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon kap. Ehhez járulhat
még az ági vagyonon biztosított haszonélvezeti jog. Korlátozott haszonélvezetre
vonatkozó kötelesrészi igény is e vagyontárgyakra illeti meg tehát. A haszonélvezeti
jogra tekintettel megállapítandó kötelesrész mértékének számításánál a Javaslat
megváltoztatja a Ptk. szabályát, és nem rendeli figyelembe venni a haszonélvezetre
jogosult saját vagyonát és munkájának eredményét. Ennek oka az, hogy a
693
haszonélvezeti jog nem tartási igény, nem korlátozható tehát a haszonélvezetre jogosult
minimális szükségleteire, rászorultságának mértékére.
XIII.	Cím
A kötelesrész kielégítése
A Javaslat a kötelesrészhez tartozó ingyenes adományok időpontjának leszállításával
összhangban állapítja meg a kötelesrészért adott esetben helytállni tartozó
megadományozottak körét is: az örökhagyó által a halálát megelőző tíz (és nem tizenöt)
évben belül megadományozottak felelnek a kötelesrészi igényekért, ha azok a
hagyatékból nem elégíthetők ki.
ÖTÖDIK RÉSZ
Az öröklés joghatásai
XIV.	Cím
Az örökség megszerzése
A Javaslat - csakúgy, mint a Ptk. - az ipso iure öröklés elvét fogadja el, mert el akarja
kerülni az uratlan hagyatékból keletkező problémákat. A visszautasítás jogát elválasztja
a végintézkedés alapján és a törvény szerint bekövetkező örökség tekintetében,
megnyitva a lehetőséget a különböző jogcímeken járó örökség külön-külön történő
visszautasítására. A gyakorlatban ugyanis indokoltan merült fel az igény, hogy az
örökös az egyik jogcímen őt megillető örökséget el kívánja fogadni, a másik jogcímen
neki járó örökséget ugyanakkor vissza akarja utasítani.
XV.	Cím
Az örökös jogállása
A Javaslat az örököstársak jogállása tekintetében nem változtat érdemben a Ptk.
szabályain. Az örököstársakat a hagyatéki osztályig együttes jogosultaknak kell
tekinteni. Ez a jogközösség a hagyaték felosztásával szűnik meg. A felosztás módját az
örökhagyó végrendeletében meghatározhatja; ha nem teszi, a hagyatéki osztályt a közös
tulajdon megosztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell végrehajtani.
A Javaslat a hagyatéki eljárásról szóló törvényből ismert módon rendezi az osztályos
egyezséget. Az osztályos egyezség a hagyatéki osztálynak (mint a közös tulajdon egyik
sajátos megszüntetési módjának) az örökösök megegyezésével történő véghezvitele. Az
osztályos egyezség hatásában abban különbözik a kötelmi jogi jellegű egyezségektől,
hogy osztályos egyezség esetében a jogutódlás jogcíme öröklés. Ennek a körülménynek
egyik fontos következménye az, hogy a jogutódlás a hagyaték megnyílására visszamenő
hatállyal következik be. Az osztályos egyezség csak a hagyaték tárgyainak az
örököstársak közötti felosztását foglalhatja magába. Az örököstársak közötti egyéb
vagyoni vitákat nem lehet tehát az osztályos egyezségben eldönteni. Ennek a szabálynak
-	az osztályos egyezség itt említett sajátos jellegén kívül - az az oka, hogy a
hagyatékkal kapcsolatos jogközösség megszüntetését az egyéb viták ne bonyolítsák. A
694
Javaslat azzal számol, hogy az osztályos egyezségek száma növekedni fog.
Nyilvánvalóan ebbe az irányba ösztönöz a hagyatékok értékének növekedése és
összetételük bonyolultabbá válása.
XVI.	Cím
Hagyatéki tartozások és kielégítésük
A Javaslat az örökösnek a hagyatéki tartozásokért fennálló felelősségét a Ptk.-val
egyezően szabályozza: az örökös elsősorban a hagyaték tárgyaival és hasznaival (pro
viribus), másodsorban a hagyaték értékéig (cum viribus) tartozik helytállni. Külön
szabályt állít fel a Javaslat a hagyatéki költségekért (azaz a hagyaték megszerzésével,
biztosításával és kezelésével járó költségekért) és a hagyatéki eljárás költségeiért történő
örökösi felelősségre. Világossá akarja tenni, hogy ezek a költségek olyan hagyatéki
tartozások, amelyek az örökös érdekét szolgálják, és emiatt azokért az örökös adott
esetben a saját vagyonával is felel. Ezt az álláspontot képviselte a régi magánjogi
judikatúra és a Legfelsőbb Bíróság legújabb gyakorlata is.
695
NYOLCADIK KÖNYV
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Első Rész
értelmező rendelkezések
A Nyolcadik Könyv Első Része az értelmező rendelkezéseket tartalmazza. Itt definiál a
Javaslat egyes fogalmakat és itt határozza meg a határidő számításának szabályát is.
A Javaslat leszűkíti a Ptk. fogyasztó fogalmát, fogyasztónak a Javaslat értelmében
kizárólag természetes személy minősülhet. Ez a megoldás összhangban áll a
fogyasztóvédelmi irányelvekben használt fogyasztó fogalommal is. Egyetlen irányelv
van (a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK tanácsi irányelv), amely a
fogyasztó fogalmát nem szűkíti természetes személyre. A kollíziót a Javaslat úgy kerüli
el, hogy az utazási szerződés szabályai a fogyasztó fogalma helyett a megrendelő
fogalmát használják, így az utazási irányelvben biztosított védelem a vállalkozóval
szerződő felet attól függetlenül megilleti, hogy a megrendelő fogyasztónak minősül-e.
A Javaslat bevezeti a vállalkozás fogalmát, amelyet a fogyasztó ellentéteként definiál:
vállalkozásnak az önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében eljáró
személy minősül.
Új fogalomként definiálja a Javaslat a vagyontárgy fogalmát. A vagyontárgy kifejezést a
Ptk. is használta, azt azonban nem definiálta. A Javaslat szerint vagyontárgynak a
vagyon aktívumai, a dolgok, a jogok és a követelések minősülnek.
A Javaslat elhagyja a Ptk. jogszabály fogalmát [685. § a)] tekintettel arra, hogy a
jogszabály fogalmát az Alaptörvény T) cikke meghatározza. A jogalkotásról szóló
törvény feladata annak rendezése, hogy milyen jogviszonyt milyen szintű jogszabály
rendezhet. A Javaslat kimondja ugyanakkor, hogy a Javaslat alkalmazásában
jogszabálynak minősül az Európai Unió rendelete is.
A Javaslat a nyilvánosnak azokat a részvénytársaságokat minősíti, amelyek részvényeit
valamely tőzsdére bevezették. A külföldi bevezetésekre tekintettel szükséges
ugyanakkor annak rendezése, hogy a tőzsde mellett mely más piacra való bevezetés
esetén minősülhet egy részvénytársaság nyilvános rt.-nek. A Javaslat e körben - részben
a Tpt. szabályozott piac definíciójával összhangban - megfelelőnek fogadja el a
székhely szerinti állam felügyeleti hatóságának engedélyével rendelkező olyan piacokat
is, amelyen értékpapírokkal kereskednek. A tág értelemben vett tőzsdefogalom releváns
továbbá a kereskedelmi ésszerűségre vonatkozó szabályok kapcsán is a zálogjogban és a
fuvarozási szerződésben.
Második Rész
Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések
A Javaslat - a szükséges felkészülési idő biztosítása érdekében - 2014. január 1-jét
jelöli meg a hatálybalépés napjaként. Ez az időpont közel másfél éves felkészülést tesz
lehetővé, és biztosítja a hatályba lépéshez szükséges jogszabályok megalkotását. A
módosítandó jogszabályokat és az átmeneti rendelkezéseket külön törvény szabályozza
majd.
696
Harmadik Rész
Az Európai Unió jogának való megfelelés
A Rész a Javaslat által implementált irányelveket sorolja fel.
697