﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/8286. számú
törvényjavaslat
a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények
módosításáról
Előadó: Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
Budapest, 2012. szeptember

2012. évi ... törvény
a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról

1. A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosítása
1.	§
(1)	A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § nyitó
szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ingatlant kisajátítani a 3. § szerinti feltételek fennállása esetén, a 4. és 5. § szerinti
esetekben, az alábbi közérdekű célokra lehetséges:”
(2)	A Kstv. 2. §-a a következőp) ponttal egészül ki:
(Ingatlant kisajátítani a 3. § szerinti feltételek fennállása esetén, az alábbi közérdekű
célokra lehetséges:)
„p) környezetvédelem.”
2.	§
A Kstv. 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adásvételi vagy csereszerződés megkötését meghiúsultnak kell tekinteni, ha
a)	a kisajátítást kérőnek - a kisajátítási kérelem benyújtását megelőző egy éven belül
megtett - ajánlatát a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult a kézhezvételtől számított
harminc napon belül nem fogadja el, illetve arra nem nyilatkozik;
b)	a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult személye nem állapítható meg
egyértelműen, illetve az ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban és azt
az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezték, illetve feljegyzés alatt áll; vagy
c)	a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult lakóhelye, tartózkodási helye, székhelye
ismeretlen, vagy a kisajátítást kérő ajánlatának közlése részükre egyéb körülményeik folytán
rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna; önmagában a tulajdonosok
vagy más kártalanításra jogosultak nagy száma nem minősül ilyen egyéb körülménynek.”
3.	§
(1)	A Kstv. 4. § (1) bekezdés nyitó szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
„A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi esetekben lehetséges kisajátítás:”
2
(2)	A Kstv. 4. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:)
„a) honvédelem céljából, ha az ingatlan kisajátítása a honvédelemről szóló törvényben
meghatározott honvédelmi érdekből szükséges;”
(3)	A Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:)
„c) a 2. § d) pontja szerinti célból, valamint terület- és településrendezés céljából, ha a
kérelemben megjelölt építmény, fejlesztési cél (a továbbiakban: cél) a területrendezési
tervben, a helyi építési szabályzatban vagy az állami főépítész által kiadott térségi
területfelhasználási engedélyben szerepel, a cél megvalósítása az érintett ingatlanok
tulajdonosai részéről (a beruházás jellege, anyagi terhei, vagy a létesítmény megvalósítójának
jogszabályi kijelölése miatt) nem várható el, továbbá a cél rendeltetése, jellege miatt - a
környező építmények, ingatlanok rendeltetésszerű használatának biztosítására, vagy jellegére
is figyelemmel - a célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon
való megvalósítása a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna;”
(4)	A Kstv. 4. § (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:)
,j) természetvédelem céljából, ha
ja) a tulajdonos a védett természeti vagy Natura 2000 területen, a védelem céljával oly
mértékig össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, amely a kisajátítás hiányában a védett
természeti vagy Natura 2000 terület elpusztulását eredményezi,
jb) a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv - törvény
rendelkezése szerint - a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítása
érdekében kezdeményezi,
jc) a védett természeti vagy Natura 2000 területen a védett természeti területek
természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által megvalósítandó élőhely-rekonstrukciós
beruházások beavatkozási vagy célterületén az élőhely helyreállítása másképp nem végezhető
el;”
(5)	A Kstv. 4. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(A 2. § szerinti közérdekű célokra az alábbi feltételek mellett lehetséges kisajátítás:)
„m) környezetvédelem céljából, ha
ma) ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tartós környezetkárosodás felszámolása,
mb) a területrendezési tervben, a helyi építési szabályzatban vagy az állami főépítész által
kiadott térségi területfelhasználási engedélyben szereplő hulladékkezelő létesítmény
elhelyezése,
mc) hulladékkezelő létesítmény rekultivációja
érdekében szükséges.”
3
(6) A Kstv. 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Nem kell alkalmazni
a)	a 3. § (1) bekezdés d) pontját e paragrafus (1) bekezdés d) pont da) és db) alpontjai,
valamint k) pont ka) alpontja esetében,
b)	a 3. § (1) bekezdés c) pontját e paragrafus (1) bekezdés i) pont ia) alpontja, j) pontja, l)
pont la) alpontja és m) pont ma) és mc) alpontja esetében.
(3)	Ha a közérdekű célnak a kisajátítandó ingatlanon történő megvalósítására építési
engedélyt adtak ki, a kisajátítási hatóság a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételt csak
akkor vizsgálja, ha az ügyfél valószínűsíti, hogy a közérdekű cél más ingatlanon is
megvalósítható, és hogy a más ingatlanon történő megvalósítás a tulajdon kisebb sérelmével
járna.”
4.	§
(1)	A Kstv. 5. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A 2. § c) és n)-o) pontja alapján az ingatlan megvásárlása és kisajátítása
kezdeményezésének joga az ingatlan tulajdonosát is megilleti, ha az ingatlan tulajdonjogát az
a) vagy b) pont szerinti korlátozás keletkezése előtt szerezte meg, és
a)	az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat valamely később megvalósítandó -
jogszabályban megállapított - olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek
megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat, vagy
b)	a 2. § o) pontja szerinti közérdekű használati jog, szolgalmi jog - a jog létesítését
követően - az ingatlan rendeltetésszerű használatát
jelentősen akadályozza vagy megszünteti.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a tulajdonos annak a szervnek a kisajátítási
kérelem benyújtására vonatkozó kötelezését kérheti, akivel - az épített környezet alakításáról
és védelméről szóló törvény szerint - az ingatlan adásvételére vonatkozó megállapodás a
tulajdonos kezdeményezésétől számított öt éven belül nem jött létre.”
(2)	A Kstv. 5. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a kisajátítást valamennyi - a kisajátítással
tulajdont szerzőtől különböző - tulajdonostársnak kérelmeznie kell.”
5.	§
(1)	A Kstv. 6. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Beépítésre szánt területen nincs helye részleges kisajátításnak, ha az ingatlan
visszamaradó része a megengedett legkisebb teleknagyságot nem éri el, kivéve, ha az ingatlan
e teleknagyságot már eredetileg sem érte el. Beépítésre nem szánt területen a részleges
kisajátításnak nem akadálya, ha az ingatlan visszamaradó része a megengedett legkisebb
teleknagyságot nem éri el, azonban a felek erre irányuló megállapodása esetén a visszamaradó
részt is ki kell sajátítani.”
4
(2) A Kstv. 6. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A kisajátítással érintett ingatlan tulajdonosa az ingatlan tulajdonjogával a kisajátítási
eljárás időtartama alatt csak a kisajátítást kérő javára vagy más részére a kisajátítást kérő
hozzájárulásával rendelkezhet; erről a tulajdonost a kisajátítási eljárás megindításáról szóló
értesítésben külön tájékoztatni kell. A kisajátítási hatóság a kisajátítási eljárás időtartamára az
ingatlanra - a kisajátítást kérő javára - elidegenítési tilalmat jegyeztet fel az ingatlan-
nyilvántartásban.”
6. §
(1)	A Kstv. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termőföld kisajátítására - amennyiben a kisajátítás céljának megvalósítása érdekében
a termőföld igénybevétele szükséges - akkor kerülhet sor, ha a földnek a más célú
hasznosítását az ingatlanügyi hatóság engedélyezte, vagy a más célú hasznosítás folytatásához
hozzájárult. A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 17/A. §-ában említett
területek esetében a termőföld a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás
hiányában is kisajátítható, ha a hatóság a más célú hasznosítás folytatásához kizárólag a
tulajdonosi illetve haszonélvezői hozzájárulás hiánya miatt nem járult hozzá.”
(2)	A Kstv. 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Védett természeti és Natura 2000 területet érintő kisajátításhoz - a 4. § (1) bekezdés j)
pontjában szabályozott esetek kivételével - a természetvédelmi hatóság előzetes hozzájárulása
szükséges.”
(3)	A Kstv. 7. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Bányászati célból történő kisajátításhoz a bányafelügyeletnek a bányászati cél
indokoltságára vonatkozó véleményének a beszerzése szükséges.”
7.	§
A Kstv. 8. §-a helyébe következő rendelkezés lép:
„8. § (1) A kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével - e törvény eltérő rendelkezése
hiányában - az ingatlan tulajdonjogának tehermentes megszerzésére kerül sor.
(2)	A kisajátítási határozatban rendelkezni kell az ingatlanra vonatkozóan más személyt
megillető jogokról és az ingatlanra feljegyzett tényekről.
(3)	Pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető
jogok - a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel -, és az ingatlanra feljegyzett tények megszűnnek.
(4)	Ha a kisajátított ingatlanon jelzálogjog állt fenn, a tulajdonos és a zálogjogosult eltérő
megállapodásának hiányában a pénzbeli kártalanítás - a jelzálogjoggal biztosított követelés
erejéig - a zálogjog tárgyaként a kisajátított ingatlan helyébe lép és a kártalanítás ezen
hányadát bírósági letétbe kell helyezni. A jelzálogjoggal biztosított követelés összegéről a
kisajátítási hatóság felhívására a jelzálogjogosult nyilatkozni köteles.
5
(5)	Ha a kisajátított ingatlanra végrehajtási jog volt bejegyezve, az ingatlanért járó pénzbeli
kártalanítást a végrehajtói letéti számlára kell átutalni vagy befizetni.
(6)	A telki szolgalom, egyéb szolgalom, vezetékjog és más használati jog, egyéb tulajdoni
korlátozás megszűnéséről akkor kell rendelkezni, ha a kisajátítás célja más módon nem
valósítható meg, vagy ha a jogosult a megszüntetéshez hozzájárult. A jog jogosultja a
kisajátítást kérő megkeresésére köteles nyilatkozni a jog fenntartása vagy a megszüntetéshez
való hozzájárulás kérdésében. Ha a jog megszüntetése hatósági hatáskörbe tartozik, a
kisajátítási hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóság határozata alapján állapítja meg a jog
megszűnését. Az e bekezdésben foglaltakat a tulajdonosnak mind pénzbeli, mind
csereingatlannal történő kártalanítása esetében is alkalmazni kell.
(7)	Ha a kártalanítás csereingatlannal történik, a kisajátított ingatlanra vonatkozó jogok - a
(6)	bekezdésben foglalt jogok kivételével és a (8) bekezdésben foglalt eltéréssel - a
csereingatlanra átszállnak.
(8)	A bérleti, a haszonbérleti, a haszonélvezeti jogot és a használat jogát a jogosult
kérelmére kell a csereingatlanra átvinni; a kérelmet az erre jogosult legkésőbb a kisajátítási
tárgyalás befejezéséig nyújthatja be. A lakásra és a nem lakás céljára szolgáló helyiségre
vonatkozó bérleti jog a csereingatlanra nem vihető át.
(9)	Az ingatlan kisajátításának ténye önmagában a jelzálogjoggal biztosított követelést nem
teszi lejárttá, és nem szolgálhat a jogviszony megszüntetése vagy a kielégítési jog
gyakorlásának alapjául. Ez a rendelkezés nem érinti a szerződésen vagy jogszabályon alapuló
egyéb jogok - az e bekezdésben említettől eltérő okból való - gyakorlásának lehetőségét.
(10)	Pénzbeli és csereingatlannal történő kártalanítás esetében e § rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy jelzálogjog esetében a követelés alatt a követelés
csereingatlannal nem fedezett részét kell érteni.”
8.	§
A Kstv. 12. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A beköltözhető forgalmi értéket kell figyelembe venni, ha a kisajátított épületben levő
lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget)
„b) használó használja, és a használó cserelakásra (cserehelyiségre), valamint pénzbeli
kártalanításra sem tart igényt.”
9.	§
A Kstv. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) Ha a kisajátított épületben lévő lakást, vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséget
a tulajdonos vagy használó használja, részére - legkésőbb a tárgyaláson előterjesztett
kérelmére - a kisajátítást kérő köteles megfelelő cserelakást, illetve cserehelyiséget
biztosítani. A cserelakás megfelelőségének megállapításánál a lakások és helyiségek
bérletéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A cserehelyiség akkor megfelelő, ha a
tevékenység hasonló körülmények között történő folytatására alkalmas.
(2)	A kisajátításra kerülő épületben lévő lakás esetén nem kérhető cserelakás, ha
a)	a tulajdonos vagy a használó tulajdonában ugyanabban a városban (községben)
beköltözhető és megfelelő lakás van;
b)	a jogcím nélküli használó - törvény rendelkezése alapján - másik lakásra nem tarthat
igényt.
6
(3)	A kisajátításra kerülő épületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség esetén a
tulajdonos vagy a használó nem kérhet cserehelyiséget, ha
a)	a helyiségben gyakorolt tevékenységét - a kisajátítási tárgyaláson tett nyilatkozata
szerint - tovább nem folytatja;
b)	tulajdonában (vagyonkezelésében, használatában) ugyanabban a városban (községben)
olyan más, nem lakás céljára szolgáló helyiség van, amely megfelelő a tevékenység
folytatására.
(4)	Ha a jogosult a felajánlott és - szakértői vélemény alapján - megfelelő cserelakást,
illetve cserehelyiséget nem fogadja el, részére a cserelakás vagy cserehelyiség helyett
pénzbeli kártalanításról kell dönteni.”
10.	§
A Kstv. 16. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A vagyonkezelői jog ellenérték fejében vagy ingyenesen történő megszerzéséről a
vagyonkezelő a kisajátítási hatóság felhívására köteles nyilatkozni. A vagyonkezelő
nyilatkozattételének elmaradása esetén - ha mulasztását nem igazolja - a vagyonkezelői jog
megszerzése ingyenesnek tekintendő.”
11. §
(1)	A Kstv. 21. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kártalanítási összeget egy összegben kell megfizetni. A kifizetés a kártalanításra
jogosult fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató útján történik. Ha a kártalanításra
jogosult fizetési számlát nem jelöl meg, részére a kártalanítást fizetési számláról történő
készpénzkifizetéssel, postai úton kell teljesíteni.”
(2)	A Kstv. 21. § (6) bekezdés e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és
a bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:
(A kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni, ha)
„e) pénzbeli kártalanítás esetében a tulajdonos és a zálogjogosult eltérően nem állapodnak
meg,
f)	a kártalanításra jogosult lakóhelye (székhelye) ismeretlen; a kisajátítási határozatot
azonban ilyen esetben is közölni kell a kártalanításra jogosult képviseletére kirendelt
ügygondnokkal vagy eseti gondnokkal,
g)	a kártalanításra jogosult fizetési számlát nem jelöl meg és
ga)	a kártalanítás fizetési számláról történő készpénzkifizetéssel, postai úton történő
kifizetése eredménytelen, vagy
gb)	a kártalanításra jogosult magyarországi lakóhellyel (tartózkodási hellyel) vagy
székhellyel (telephellyel) nem rendelkezik.”
12. §
A Kstv. a 21. §-t követően a következő alcímmel és 21/A. §-sal egészül ki:
7
„ Járulékos költség
21/A. § (1) A kisajátítási kártalanítás megfizetésére kötelezett - az ingatlan tulajdonjogának
elvonásáért, az ingatlanon fennálló jogok megszűnéséért, valamint a kisajátítással kapcsolatos
értékveszteségért és költségekért járó kártalanításon felül - köteles megtéríteni a kisajátítással
közvetlenül összefüggően
a)	a költözködés,
b)	üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató személy vagy szervezet esetében
ba)	az üzemáttelepítés, üzemátszervezés,
bb)	a termeléskiesés, a tevékenységnek a kisajátítási eljárás miatti szüneteléséből adódó
bevételkiesés, valamint
c)	az a) és b) pontban foglaltakon túlmenően a kisajátítás okozta hátrányok kiküszöbölése
miatt a kártalanításra jogosultnál - a kisajátított ingatlan birtokba bocsátását követő
legfeljebb 90 napon belül - felmerült indokolt és igazolt költséget (az a)-c) pontokban
szereplő költségek a továbbiakban együtt: járulékos költség).
(2)	A kisajátítási kártalanítás megfizetésére kötelezett kivételesen indokolt esetben 90
napon túl felmerült járulékos költség megtérítésére is kötelezhető, ha a kártalanításra jogosult
igazolja, hogy a költségek önhibáján kívül merültek fel 90 napon túl. A költségek
felmerülésének időpontja ebben az esetben sem lehet későbbi, mint a kisajátított ingatlan
birtokba bocsátását követő 6. hónap.”
13.	§
A Kstv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) A kisajátítási eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(2)	A kisajátítási eljárást a kisajátítási hatóság folytatja le. Az eljárásra a kisajátítani kért
ingatlan fekvése szerinti kisajátítási hatóság illetékes. A kisajátítási eljárás ügyintézési
határideje 45 nap, mely kivételesen indokolt esetben, egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal
hosszabbítható meg.
(3)	A kisajátítási eljárásnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény szerinti egyéb eljárási költségeit - ideértve az eljárásban kirendelt
ügygondnok vagy eseti gondnok díját és költségeit is - a kisajátítást kérő viseli. A kisajátítási
eljárás során a kisajátítási hatóság által hivatalból indított eljárások kisajátítási hatóság által
megfizetendő költségeit a kisajátítást kérő a kisajátítási hatóság részére megtéríti. E bekezdés
rendelkezései a végrehajtási költségre nem vonatkoznak.
(4)	A 24. § (3) bekezdése szerinti kötelezés alapján indult kisajátítási eljárásban a
kisajátítási kérelem visszavonásának nincs helye. ”
14.	§
A Kstv. 23. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kisajátítási eljárásban ügyfél:)
8
„d) mindaz az ingatlan-nyilvántartásból, valamint a földhasználati nyilvántartásból kitűnő
egyéb jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti, ideértve az ingatlan-
nyilvántartásba még be nem jegyzett, de - a 6. § (6) bekezdés szerint az elidegenítési tilalom
hatálya alá nem tartozó - széljegyzettként feltüntetett jogszerzőt is,”
15.	§
A Kstv. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) A kisajátítási eljárás kérelemre indul. A kérelmet - a kisajátítási hatóság
honlapján közzétett formanyomtatványon - ingatlanonként kell benyújtani.
(2)	A kérelmet a kisajátítást kérő nyújtja be. Az állam, önkormányzat mint kisajátítást kérő
nevében a tulajdonosi jogot gyakorló szerv, illetve az a szerv járhat el, amelyet az állami,
önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló szerv meghatalmaz, vagy az eljárásra jogszabály
jelöl ki, vagy amely olyan állami, önkormányzati költségvetési szerv, amelynek - jogszabály
vagy az alapító okirata alapján - a kisajátítást megalapozó közérdekű cél megvalósítása a
feladatkörébe tartozik. Kisajátítást kérő harmadik személyként a 36. § (2) és (3) bekezdése
szerinti esetben a tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, nem engedélyköteles
tevékenység esetén a létesítő okirata szerint a kisajátítási célt megvalósító tevékenységre
jogosult, illetve az állam javára - törvényi rendelkezés alapján - saját nevében, kisajátítást
kérőként való eljárásra kijelölt személy járhat el.
(3)	A kisajátítási hatóság - a kisajátítandó ingatlan tulajdonosának az 5. §-on alapuló
kérelmére - határozattal kötelezi a kisajátítási kérelem benyújtására azt, aki e törvény szerinti
kisajátítást kérő lehet, és az ingatlanon fennálló használati vagy egyéb joga az ingatlan
rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben akadályozza vagy megszünteti.
(4)	A kisajátítási kérelemben meg kell jelölni a kisajátítás célját, valamint - a 4. § (1)
bekezdés b), i) és j) pontja, l) pont la) alpontja és az 5. § szerinti esetekben történő kisajátítást
kivéve - a célban megjelölt tevékenység vagy beruházás megkezdésének határidejét, illetve
ütemezését.
(5)	A kisajátítási kérelemhez mellékelni kell:
a)	az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint a kisajátítási tervet, az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabály szerinti esetben záradékkal ellátva;
b)	a kisajátítást kérő bejelentését az ingatlan tulajdonosa és más ügyfelek nevéről,
lakáscíméről (székhelyéről), ha ezek az adatok a kisajátítási terv elkészítését követően
megváltoztak;
c)	a kisajátítást kérő nyilatkozatát - kivéve az 5. § szerinti és a Magyar Köztársaság
gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII.
törvény (a továbbiakban: Aptv.) szerinti kisajátítást - arról, hogy a kártalanításhoz szükséges
pénzügyi fedezet rendelkezésre áll;
d)	a kisajátítás céljának megfelelően a 7. § szerinti dokumentumokat;
e)	kisajátítást kérő harmadik személy esetében a tevékenység végzésére vonatkozó
engedélyt, nem engedélyköteles tevékenység esetén létesítő okiratát;
f)	a 8. § (6) bekezdése szerinti nyilatkozatokat, ennek hiányában annak igazolását, hogy a
kisajátítást kérő a jogosultat a nyilatkozat beszerzése érdekében megkereste.
(6)	A kisajátítást kérő köteles a 2-5. § szerinti szempontok mérlegeléséhez szükséges
adatokról a kisajátítási hatóságot tájékoztatni, és az azokat igazoló dokumentumokat a hatóság
rendelkezésére bocsátani.
(7)	Ha a kisajátítást kérő nem igazolja az ügy elbírálásához szükséges nyilvános vagy
valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal
rendszeresített nyilvántartásában szereplő adatokat, a kisajátítási hatóság az adatokat
9
hivatalból szerzi be. Ha a szükséges adatokat a cégnyilvántartás tartalmazza és ezen adatok a
cégnyilvántartásban elektronikus formában állnak rendelkezésre, a kisajátítási hatóság azokat
elektronikus úton, közvetlen lekérdezéssel szerzi be. A kisajátítási hatóság az ügyfelek teljes
körének a felmérése érdekében az ügyfelek adatait hivatalból szerzi be az ingatlan-
nyilvántartást vezető szervtől, valamint - a földhasználati nyilvántartással érintett ingatlan
esetében - a földhasználati nyilvántartást vezető szervtől.
(8)	Ha a kisajátítást kérő harmadik személy a kérelemhez a létesítő okiratát nem csatolja, a
kisajátítási hatóság - az ügy elbírálásához szükséges adatok szolgáltatása iránt - megkeresi a
kisajátítást kérő harmadik személyről nyilvántartást vezető szervet. Ha a szükséges adatokat a
cégnyilvántartás tartalmazza és ezen az adatok a cégnyilvántartásban elektronikus formában
állnak rendelkezésre, a kisajátítási hatóság azokat elektronikus úton, közvetlen lekérdezéssel
szerzi be.”
16. §
A Kstv. 24/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24/A. § (1) A kisajátítási kérelem hiányainak pótlására a kisajátítást kérő csak egy
alkalommal hívható fel, és az ennek során meghatározott hiánypótlási határidő nem
hosszabbítható meg. A hiánypótlásra meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően
a kisajátítási hatóság a hiányok ezt követő pótlásáig terjedő időt, de legfeljebb 30 nap
időtartamot alapul véve a kisajátítást kérőt - ha mulasztását nem igazolta - eljárási bírsággal
sújtja. Az eljárási bírság mértéke naponta 10.000 forint. Az eljárási bírság kiszabását
követően a kisajátítási hatóság - ha a hiányok pótlása megtörtént - folytatja az eljárást,
ellenkező esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
törvény szerint megszüntetheti az eljárást vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt előírások - a hiánypótlások számára vonatkozó szabályt
kivéve - irányadók a kisajátítást kérő részére a tényállás tisztázása során felmerült új adatokra
tekintettel elrendelt hiánypótlási felhívásokra is.
(3)	Az e §-ban foglaltak nem vonatkoznak a 24. § (3) bekezdése szerinti kötelezés alapján
indult kisajátítási eljárásokra.”
17.	§
A Kstv. a következő 24/B. §-sal egészül ki:
„24/B. § Ha a kisajátítási terv záradéka a kisajátítási eljárás folyamán lejár, a kisajátítási
hatóság a tervet újrazáradékolás céljából az erre hatáskörrel rendelkező szervnek megküldi és
ezt követően eljárását az újrazáradékolásig felfüggeszti.”
18.	§
A Kstv. 25-27. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„25. § (1) A kisajátítási hatóság a kisajátítási kérelem beérkezésétől számított nyolc napon
belül a kisajátítással érintett tulajdonosok nevét és lakcímét, valamint az ingatlan helyrajzi
számát tartalmazó végzésével - részleges kisajátítás esetén a kisajátítási tervet is mellékelve -
megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a kisajátítási eljárás megindítása tényének és az
elidegenítési tilalomnak az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése, valamint az ingatlan
tulajdoni lapján széljegyzett személynek és ingatlan-nyilvántartási jogelődjének neve
10
(cégneve) és lakcíme (székhelye) közlése érdekében. A kisajátítási hatóság végzése és annak
melléklete ingatlan-nyilvántartási feljegyzésre alkalmas okirat, valamint az ingatlanügyi
hatóság ezen okirat alapján teljesíti a név-és lakcímadatok szolgáltatását is.
(2)	Ha a kérelem és mellékletei megfelelnek az e törvényben előírt feltételeknek, a
kisajátítási hatóság - a 26. §-ban foglalt kivételekkel - tárgyalást tűz ki, továbbá a
kisajátításra vonatkozó szakvélemény elkészítése céljából az igazságügyi szakértői
tevékenységről szóló törvény szerinti szakértőt (a továbbiakban: szakértő) rendel ki, és
meghatározza a szakvélemény elkészítésének határidejét. A kisajátítási hatóság a szakértő
kirendelésekor tájékoztatja az ügyfeleket arról, hogy az elkészült szakértői vélemény a
kisajátítási hatóságnál mikor tekinthető meg, valamint részleges kisajátítás esetén - ha
szükséges - kötelezi a kisajátítást kérőt a kisajátítandó ingatlan határainak a szakértővel
egyeztetett időpontra történő ideiglenes kitűzésére is, mely kitűzést az ingatlanon fennálló jog
jogosultja tűrni köteles.
(3)	A szakértő a szakvéleményt jogszabályban meghatározott szerkezetben és
adattartalommal, a mérlegelés módszerének és a figyelembe vett szempontoknak a
bemutatásával köteles elkészíteni.
26.	§ (1) A tárgyalásra a szakértőt meg kell idézni. A szakértő a véleményét megküldi a
kisajátítási hatóság részére. A szakértői véleménynek az ügyfelek részére történő
megküldéséről a kisajátítási hatóság kérelemre gondoskodik.
(2)	A szakértői véleménynek a kisajátítási hatóság részére történő megküldése és a tárgyalás
között legalább 10, legfeljebb 15 napnak kell eltelnie.
(3)	A szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket az ügyfelek -
elektronikus vagy postai úton, telefaxon vagy személyesen - legkésőbb a tárgyaláson tehetik
meg.
(4)	Ha a kérdések és észrevételek olyan időben érkeznek meg, hogy azok szakértő általi
megismerése még a tárgyalás előtt lehetségesnek mutatkozik, a beérkezett kérdéseket és
észrevételeket a kisajátítási hatóság - elektronikus vagy postai úton, vagy telefaxon -
továbbítja a szakértő részére.
(5)	Mellőzhető a tárgyalás kitűzése és a szakértő kirendelése, ha a rendelkezésre álló adatok
alapján a kisajátítási hatóság arra a következtetésre jut, hogy a kisajátítás jogalapja nem áll
fenn.
(6)	Nincs szükség tárgyalás kitűzésére, illetőleg a kitűzött tárgyalás megtartására, ha a
kisajátítást kérő csatolja a kisajátítási kártalanítás tárgyában kötött egyezségről szóló okiratot,
és az egyezséget a kisajátítási hatóság jogszerűnek tartja.
27.	§ (1) A tárgyaláson ismertetni kell a szakértői véleményt és meg kell vitatni az ügyfelek
által a kisajátítási tervre, továbbá a szakértői véleményre előzetesen, valamint a tárgyaláson
tett észrevételeket. A kisajátítási hatóság és az ügyfelek kérhetik a szakértői vélemény
kiegészítését.
(2)	A tulajdonos, valamint az ingatlant használó legkésőbb a tárgyaláson nyilatkozik arról,
hogy az ingatlant - a 29. §-ban foglalt végső határidőre figyelemmel - mennyi időn belül
képes birtokba bocsátani.”
19.	§
A Kstv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
11
„29. § (1) A kisajátítási hatóságnak a kérelemnek helyt adó határozatában - a 29/A. §-ban
foglalt kivétellel - külön kell rendelkeznie arról, hogy a kisajátított ingatlanért, az ingatlanra
vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnéséért, továbbá a kisajátítással
kapcsolatos értékveszteségért és költségekért milyen összegű kártalanítást, valamint - a
döntés meghozatalakor már igazolt - járulékos költségekért milyen összegű megtérítést állapít
meg.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kártalanítást, valamint megtérítést - kamatokkal
együtt - a kisajátítási határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell megfizetni és
az azt követő 8 napon belül kell a kisajátítási hatóság részére a megfizetést igazolni.
(3)	Csereingatlannal történő kártalanítás esetében a csereingatlant, valamint a kisajátítást
kérőt terhelő értékkülönbözetet, továbbá az (1) bekezdésben meghatározott megtérítést a
kisajátítási határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell birtokba adni, illetve
megfizetni és ennek megtörténtét az azt követő 8 napon belül a kisajátítási hatóság részére - a
birtokba adást átadás-átvételt igazoló közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal -
igazolni.
(4)	A kisajátítási hatóság hivatalból vizsgálja a (2) és (3) bekezdésben foglalt
kötelezettségek teljesítését.
(5)	A kártalanításra jogosult az őt terhelő értékkülönbözetet a csereingatlan birtokba adását
követő 30 napon belül köteles megfizetni, kivéve, ha mentességben vagy fizetési
kedvezményben részesült.
(6)	A kisajátított ingatlan elhagyására kötelezett az ingatlant
a)	a kártalanítás, valamint a megtérítés megfizetését, vagy
b)	a csereingatlan birtokba adását és az esetleges értékkülönbözet, valamint a megtérítés
megfizetését
követően, a kisajátítási határozatban meghatározott időpontig köteles a kisajátítást kérő
részére birtokba bocsátani.
(7)	A birtokba bocsátásra a kisajátítási hatóság a (6) bekezdés szerinti időpontot követő
legfeljebb 2 hónapos határidőt állapíthat meg. A kisajátítási hatóság ennél hosszabb határidőt
is megállapíthat, ha ebben a felek megállapodtak, vagy ha az a 10. § szerinti tulajdonosi
cselekmények elvégzéséhez szükséges.
(8)	Ha a kisajátított ingatlan mezőgazdasági művelés alatt áll, a birtokba bocsátásra
közvetlenül a termés betakarítása előtti időpontot csak kivételesen, sürgős szükség esetében
szabad megjelölni; a körülményekhez képest ilyenkor is lehetővé kell tenni, hogy a föld
használója (tulajdonosa) a termést betakaríthassa.”
20. §
A Kstv. a következő 29/A. §-sal egészül ki:
„29/A. § (1) Ha a kisajátítást kérő és a többi ügyfél a kártalanítás tárgyában egyezséget
kötött, a kisajátítási hatóság az egyezséget határozatába foglalja.
(2)	A kártalanítás tárgyában kötött, a kisajátítási hatóság által jóváhagyott egyezséget a
Polgári Törvénykönyvről szóló törvénynek a szerződési nyilatkozatok megtámadására
vonatkozó szabályai szerint lehet megtámadni.”
21. §
A Kstv. 30-32. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
12
„30. § Ha a kisajátítás az ingatlannak csak egy részét érinti, az ingatlan megosztásáról -
telekalakítási eljárás lefolytatása nélkül, a kisajátítási terv alapján - a kisajátítási hatóság dönt.
31.	§ A kisajátítási hatóság e törvény alapján hozott határozata ellen fellebbezésnek helye
nincs.
32.	§ (1) A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni,
hogy
a)	a pert a kisajátítást kérő ellen is meg kell indítani;
b)	a perben az ingatlan fekvése szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság jár el;
c)	a bíróságnak a keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül tárgyalást kell tartania;
d)	a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja, kivéve, ha a kisajátítási hatóság
a kisajátítást kérő kérelmét arra hivatkozva utasította el, hogy nincs helye kisajátításnak, és a
közigazgatási határozat ezen rendelkezése jogszabálysértő; ebben az esetben a bíróság a
közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a kisajátítási hatóságot új eljárásra
kötelezi;
e)	a d) pont alapján hozott bírósági ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2)	Ha kisajátítás jogalapjának vitatása miatt indított közigazgatási perben a bíróság a
közigazgatási határozat végrehajtását felfüggeszti, az ingatlannal kapcsolatos közigazgatási
eljárásokban (ingatlan-nyilvántartási eljárás, építésügyi eljárás) az eljáró szerv köteles az
eljárását a per jogerős befejezéséig felfüggeszteni. Ha az ingatlannal kapcsolatos
közigazgatási eljárásban már jogerős határozatot hoztak, a felfüggesztő végzés hatálya annak
végrehajtására is kiterjed. A bíróság a végrehajtást felfüggesztő végzését az ingatlanügyi
hatóságnak illetve az építésügyi hatóságnak haladéktalanul megküldi.
(3)	Az e §-ban foglaltak a kisajátítási hatóság e törvény szerinti egyéb határozataival
szemben kezdeményezett közigazgatási perek esetében megfelelően alkalmazandók.”
22. §
A Kstv. a következő 32/A. §-sal egészül ki:
„32/A. § (1) A kisajátítási hatóság jogerős határozatával lezárt ügyben nem nyújtható be
újrafelvételi kérelem.
(2)	A kisajátítási hatóság döntése felügyeleti jogkörben nem változtatható meg, és nem
semmisíthető meg.”
23.	§
A Kstv. 33. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kisajátítási határozat jogerőre emelkedése után a határozatot - a jogerőre utaló
feljegyzéssel ellátva - a kisajátítást kérő, valamint az ingatlanügyi hatóság részére - részleges
kisajátítás esetén utóbbi részére a kisajátítási terv egy példányát is mellékelve - meg kell
küldeni. Ha a kisajátított ingatlanra végrehajtási jog volt bejegyezve, a határozatot az ügyben
eljárt bírósági végrehajtóval, vagy a végrehajtást foganatosító egyéb szervvel is közölni kell.
A határozat jogerőre emelkedéséről a többi ügyfelet is értesíteni kell.”
24.	§
13
A Kstv. 35. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E § rendelkezései a 4. § (1) bekezdés b), i) és j) pontja, l) pont la) alpontja és az 5. §
szerinti esetekben történő kisajátítás esetében nem alkalmazhatók. ”
25.	§
A Kstv. 36. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem lehet annak a tulajdonába adni az ingatlant, aki az ingatlanon jogszabály
rendelkezésénél fogva nem szerezhet tulajdonjogot.”
26.	§
A Kstv. 37. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a
következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Ha az (1) bekezdés szerinti tulajdonváltozás az ingatlannak csak egy részét érinti, a
tulajdonváltozást és a földrészlet megosztását az ingatlanügyi hatóság
a)	kisajátítás esetén a földrészlet megosztására is kiterjedő jogerős kisajátítási határozat,
valamint a kisajátítási terv,
b)	adásvétel vagy csere esetén kérelem, valamint adásvételi vagy csereszerződés, közös
tulajdont megszüntető szerződés, továbbá a kisajátítási terv
alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartáson.
(3)	Az ingatlanügyi hatóság a kisajátítási hatóság megkeresésére, a kisajátítás tárgyában
hozott döntés alapján törli az ingatlan-nyilvántartásból a kisajátítási eljárás megindításának
tényére, valamint az elidegenítési tilalomra vonatkozó feljegyzést.”
27.	§
A Kstv. a 37. §-t követően a következő alcímmel és 37/A. §-sal egészül ki:
„Járulékos költség megtérítése
37/A. § A kisajátítási kártalanítás megfizetésére kötelezettnek - a kisajátítási határozatban
nem rendezett - járulékos költségek megtérítésére való kötelezését a kisajátítási kártalanításra
jogosult a 21/A. § szerinti időpontokat követő 15 napon belül kérelmezheti a kisajátítási
hatóságnál. A járulékos költségeket a kötelezett egy összegben, a 21. § (2) bekezdésében
meghatározott módon köteles megfizetni a jogosult részére; a kifizetésre a kisajátítási hatóság
legfeljebb 60 napos teljesítési határidőt állapíthat meg. A járulékos költség megtérítésére
irányuló eljárásnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
törvény szerinti egyéb eljárási költségeit a kötelezett viseli; az eljárásra egyebekben - az e
törvény szerinti eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló törvény szabályai alkalmazandók.”
28.	§
A Kstv. a 38. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Előmunkálat”
14
29. §
A Kstv. a 40. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Adófizetési kötelezettség’’
30.	§
A Kstv. a 41. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Záró rendelkezések’
31.	§
A Kstv. 41. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„a) a kisajátítási terv kötelező elemeire, elkészítésére, felülvizsgálására, záradékolására és a
kisajátítási hatóság részére történő benyújtására,”
(vonatkozó szabályokat rendeletben állapítsa meg.)
32.	§
A Kstv. a következő 43. §-sal egészül ki:
„43. § E törvénynek a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2012. évi ... törvénnyel (a továbbiakban: Módtv2.)
megállapított rendelkezéseit a Módtv2. hatálybalépését követően indult és megismételt
hatósági eljárásokban, valamint a Módtv2. hatálybalépését követően indult bírósági
eljárásokban kell alkalmazni.”
33.	§
A Kstv.
a)	4. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjában az „a helyi építési szabályzatban szerepel,”
szövegrész helyébe az „a helyi építési szabályzatban vagy az állami főépítész által kiadott
térségi területfelhasználási engedélyben szerepel,” szöveg,
b)	4. § (1) bekezdés k) pontjában a „vízgazdálkodási feladatok” szövegrész helyébe a
„vízgazdálkodási és víziközmű-szolgáltatási feladatok” szöveg,
c)	5. § (3) bekezdésében a „c)” szövegrész helyébe a „b)” szöveg, az „a létesítmény”
szövegrész helyébe az „a jog létesítésétől, vagy a létesítmény” szöveg,
d)	6. § (1) bekezdésében az „adásvétellel” szövegrész helyébe az „adásvétellel vagy
cserével” szöveg,
e)	6. § (4) bekezdésében az „az egész ingatlant” szövegrész helyébe az „a visszamaradó
részt” szöveg,
f)	6. § (5) bekezdésében az „Az egész ingatlan” szövegrész helyébe az „A visszamaradó
rész” szöveg,
15
g)	12. § (1) bekezdésében a „bérlő vagy egyéb használó” szövegrész helyébe a „bérlő vagy
egyéb használó (a továbbiakban együtt: használó)” szöveg,
h)	19. § (1) bekezdés a) pontjában a „birtokbaadás” szövegrész helyébe a „birtokba
bocsátás” szöveg,
i)	23. § (2) bekezdésében az „az eljáró hatóság megkeresésére ügygondnokot” szövegrész
helyébe az „a kisajátítási hatóság megkeresésére ügygondnokot vagy eseti gondnokot”
szöveg,
j) 28. § (2) bekezdésében a „lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek használóinak”
szövegrész helyébe a „lakást és nem lakás céljára szolgáló helyiséget használó tulajdonos
vagy használó” szöveg,
k) 35. § (3) bekezdésében a „jogutódja” szövegrész helyébe a „jogutódja, örököse” szöveg,
l) 37. § (1) bekezdésében az „adásvétel” szövegrész helyébe az „adásvétel vagy csere”
szöveg, az „adásvételi szerződés” szövegrész helyébe az „adásvételi vagy csereszerződés”
szöveg,
m) 38. § (1) bekezdésében az „és - feltárási engedély birtokában - a megelőző régészeti
feltárás is,” szövegrész helyébe az „és a próbafeltárás, valamint a megelőző régészeti feltárás
is,” szöveg,
n) 39. § (2) bekezdésében a „három” szövegrész helyébe az „öt” szöveg
lép.
34.	§
Hatályát veszti a Kstv.
a)	2. § d) pontjában a „ , valamint kommunális hulladékkezelő” szövegrész,
b)	10. § (2) bekezdése,
c)	18. §-a,
d)	20. § c) pontja,
e)	21. § (5) bekezdése,
f)	23. § (1) bekezdés e) pontjában az „ingatlan-nyilvántartáson kívüli” szövegrész,
g)	34. §-a,
h)	38. § (4) bekezdésének második mondata.
2.	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
35.	§
(1)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 33. § (2) bekezdés
24.	pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a
társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban
meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:)
„24. a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránt az ingatlanügyi
hatóságnál kezdeményezett eljárás, valamint a kárpótlási eljárás, a részaránytulajdonnal
kapcsolatos eljárás és az ilyen eljárásokhoz szükséges irat, a kisajátítási eljárás, a kisajátítási
járulékos költségek megtérítésére irányuló eljárás, valamint a kisajátítási kérelem
benyújtására kötelezés iránti eljárás;”
16
(2)	Az Itv. a következő 99/F. §-sal egészül ki:
„99/F. § E törvénynek a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2012. évi ... törvénnyel (a továbbiakban: Kstvmód.)
megállapított 26. § (1) bekezdés p) pontját az e pontban foglalt jogkövetkezmény
megállapítására irányuló, a Kstvmód. hatálybalépésekor jogerősen még le nem zárt ügyekben
is alkalmazni kell.”
(3)	Az Itv. 26. § (1) bekezdésp) pontjában a „legalább 5 évig nem idegeníti el,” szövegrész
helyébe a „legalább 5 évig nem idegeníti el (ide nem értve a kisajátítást és a kisajátítás
alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítést),” szöveg, az „5 év letelte előtt
elidegeníti,” szövegrész helyébe az „5 év letelte előtt elidegeníti (ide nem értve a kisajátítást
és a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítést),” szöveg lép.
3.	A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
36.	§
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklet 6. pont 6.1.
alpont c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
az a juttatás, amelyet a magánszemély kap)
„c) kártalanításként (ideértve a kisajátítással összefüggő járulékos költségek megtérítését,
valamint a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is),
kárpótlásként, kártérítésként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és
kártérítést,”
4.	Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény
módosítása
37.	§
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (4)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat valamely később megvalósítandó
-	jogszabályban megállapított - olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek
megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza,
a tulajdonos attól követelheti az ingatlan megvételét, akinek érdekében állt a közérdekű célt
szolgáló korlátozás előírása (a továbbiakban: érdekelt). Ha az érdekelt nem állapítható meg,
vagy jogutód nélkül megszűnt, a tulajdonos a települési önkormányzattól követelheti az
ingatlan megvételét. Ha az ingatlan megvételére vonatkozó megállapodás az erre irányuló
kérelemtől számított öt éven belül nem jön létre, a tulajdonos kezdeményezheti a kisajátításról
szóló törvény szerinti eljárást.”
17
5. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítása
38.	§
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 47. §-a a következő (3a)
bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Közös tulajdonban álló ingatlanok esetében a tulajdonostársak egy részével kötött
kisajátítást pótló adásvételi- vagy csereszerződés alapján történő tulajdonjog bejegyzésére
irányuló eljárást fel kell függeszteni mindaddig, míg az ingatlan valamennyi
tulajdonostársának vonatkozásában kisajátítást pótló adásvételi- vagy csereszerződés, vagy a
kisajátításról szóló jogerős határozat, vagy a kisajátítási eljárás más módon történő jogerős
lezárásáról szóló döntés benyújtásra nem kerül. E törvény alkalmazásában kisajátítást pótló
adásvételi- vagy csereszerződésnek az a szerződés minősül, melyhez mellékletként
benyújtásra került a szerződő felek által aláírt - a kisajátításról szóló jogszabályok szerinti -
kisajátítási terv is.”
6.	A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény módosítása
39.	§
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény 13. § (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(E törvény rendelkezéseit)
„m) a kisajátítási eljárásban”
(csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem
állapít meg.)
7.	Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény módosítása
40.	§
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 12. § (4)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (5) és (6) bekezdéssel
egészül ki:
„(4) Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseitől eltérően a hatósági vagy bírósági
eljárásban kirendelt szakértő - feladatának teljesítése érdekében - az állami adóhatóság
összehasonlító értékadatok szolgáltatására irányuló eljárása keretében az ingatlan helyrajzi
számát is jogosult megismerni.
18
(5)	A kisajátítást megalapozó közérdekű cél megvalósítását szolgáló tevékenység vagy
beruházás azonossága esetén a szakértő az összehasonlító értékadatokat - az (1) és (2)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - az egymással területi szempontból összefüggő további
kisajátítási eljárások során is felhasználhatja.
(6)	Ha a szakértő a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képező, személy elleni
erőszakos bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről vagy olyan bűncselekmény
elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét vagy
egészségét veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak
bejelenteni.”
8.	A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosítása
41.	§
A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény a 17. §-t követően a következő
17/A. §-sal egészül ki:
„17/A. § Kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célból megvalósuló beruházás területével
szomszédos területen, valamint e területtel szomszédos további területeken történt engedély
nélküli más célú hasznosítás esetében a kizárólag a tulajdonosi, illetve haszonélvezői
hozzájárulás hiánya miatt eredeti állapot helyreállítását elrendelő határozatot az ingatlanügyi
hatóság - a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság kiszabása mellett - visszavonja, ha e
szomszédos területet vagy területeket ugyanabból a közérdekű célból kisajátították.”
9.	Záró rendelkezés
42.	§
E törvény 2013. július 1-jén lép hatályba.
19
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslat célja a kisajátítási eljárások gyorsítása, egyszerűsítése, ügyfélbarátabbá tétele,
olcsóbb lefolytathatóságának elősegítése.
A kisajátítási eljárások egyszerűsítésének feladata a Magyary Program Egyszerűsítési
Programjának elfogadásáról szóló 1304/2011. (IX. 2.) Korm. határozatban szerepel (1.
melléklet 128. sor), melynek alapján szükséges a kisajátítási eljárást felülvizsgálni és
javaslatot tenni annak egyszerűbb, gyorsabb, ügyfélközpontúbb lefolytatását lehetővé tevő
módosításokra.
A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 2008. január 1-jei hatálybalépése
óta számos jogalkalmazói tapasztalat halmozódott fel, melyek alapul szolgálhatnak annak
vizsgálatához, hogy mely kérdések szabályozásával vagy módosításával tehető az eljárás
hatékonyabbá, egyszerűbbé, célszerűbbé. A Kstv. a kisajátítási eljárásokat hosszú időn át
meghatározó, a 2000-es évekre azonban már jelentős mértékben elavult jogszabályt, a
kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendeletet váltotta fel, egyúttal kódex-jelleggel
magába integrálta az ágazati jogszabályokban szétszórtan fellelhető kisajátítási esetköröket.
Elmondható, hogy a Kstv. a hatálybalépése óta alapvetően megfelelően szolgálja a közérdekű
beruházások legvégső eszközzel, vagyis a tulajdonelvonással járó megvalósításának módját.
A Kstv. hatálybalépése óta ugyanakkor természetesen kiérlelődtek azok az eljárási elemek,
melyeket a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítani, javítani szükséges az eljárások még
hatékonyabb lefolytathatósága érdekében.
„A kisajátítás a tulajdonviszonyokba való állami beavatkozás legerősebb eszköze, a
tulajdon közhatalmi eszközökkel való elvonására ad módot. (...) A törvényhozó a kisajátítás
intézményét oly módon köteles szabályozni, hogy a szabályozás garanciát nyújtson arra, hogy
a tulajdon közhatalmi eszközökkel történő elvonására teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás
mellett is csak akkor kerülhessen sor, ha a közérdekű cél más módon, mint kisajátítással nem
valósítható meg.” (35/2005. (IX. 29.) AB határozat). A kisajátítási eljárás egy sajátos jellegű
hatósági eljárás: különlegességét az adja, hogy a közérdekű beruházások érdekében
igénybevett legvégső eszköz, vagyis a tulajdonelvonás menetét szabályozza, kibontva és
konkretizálva a tulajdonelvonásnak az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében rögzített
kivételesen, közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon történő, teljes,
feltétlen és azonnali kártalanítás biztosításával járó módját.
A kisajátítási eljárás a természetéből fakadóan alapvetően eltérő jellegű az általános
közigazgatási hatósági eljárásokhoz képest: egyrészről a közérdekű beruházást megvalósítani
szándékozó állam, önkormányzat illetve egyéb beruházó, másrészről a tulajdonelvonást
elszenvedő tulajdonos és egyéb jogosult között zajló kontradiktórius eljárás keretében a
kisajátítási hatóság feladata ügyelni arra, hogy a közérdekű beruházások érdekében történő
tulajdonelvonás megfeleljen az Alaptörvény és a Kstv. által meghatározott garanciális
szabályoknak. A kisajátítási eljárásban tehát kettős cél biztosításának igénye érvényesül:
egyrészt lehetőleg minél gyorsabban és hatékonyabban elő kell segíteni a közérdekű
beruházások megvalósíthatóságát, egyidejűleg azonban a kisajátítás által tulajdonjoguk illetve
az ingatlanon fennálló egyéb joguk megszűnése miatt okozott kárt és az eljárással járó egyéb
hátrányokat elszenvedő magánszemélyek teljes körű védelmét és kíméletét is biztosítani kell a
kisajátítással okozott veszteségek minimalizálása érdekében.
20
A fentiek alapján a javaslat a kisajátítási eljárás egyes elemeinek módosításában nemcsak a
közérdekű beruházások megvalósítása céljából kisajátítási eljárást indító állam és
önkormányzatok érdekében szükséges, hanem a másik oldalon álló tulajdonosok és egyéb
jogosultak hatékonyabb védelmét szolgáló változtatásokat is tartalmazza.
A javaslat által a Kstv.-ben eszközölt módosítások lényegesebb elemei a következők.
-A kisajátítási esetkörök bővülnek a környezetvédelmi célú, valamint Natura 2000 területet
érintő kisajátítási lehetőséggel.
-Bővítésre kerül azon esetek köre, mikor a kisajátítás feltételeinek egy részét nem kell
vizsgálni.
-Beépítésre nem szánt területen nem érvényesül a legkisebb teleknagyság követelménye
miatti „kényszer-kisajátítás”.
-Az ingatlanon fennálló zálogjog, végrehajtási jog és közérdekű használati jogok sorsának
rendezése.
-A jelenlegi cserelakás-köteles esetekben is a főszabály a pénzbeli kártalanítás lesz.
-A kisajátítási eljárás lefolytatását követően felmerülő költségek megtérítésének rendezése.
-	A kisajátítási eljárás egyéb eljárási költségeit a kisajátítást kérő viseli.
-A kisajátítási kérelem tekintetében a javaslat formanyomtatvány alkalmazását vezeti be.
-A javaslat szigorítja a kisajátítási eljárás során a hiánypótlások körét és számát, valamint
nemteljesítésének következményeit.
-A kisajátítási terv újrazáradékolásáról a kisajátítási hatóság gondoskodik.
-A kisajátítási eljárás időtartama alatt a tulajdonos az ingatlan tulajdonjogát csak a
kisajátítást kérő javára vagy más részére a kisajátítást kérő hozzájárulásával idegenítheti el. -A
kisajátítási eljárásban kirendelt szakértő tevékenységének, valamint az ügyfelek
észrevételezési lehetőségének megkönnyítése.
-Megszűnik a birtokba adás intézménye, egyúttal a kisajátítási eljárást lezáró cselekmények
elvégzésének kötelezettsége egységesen a kisajátítási határozatba foglalva kerül
meghatározásra.
-A kisajátítási határozat elleni közigazgatási perek gyorsítása.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A Kstv. 2. § nyitó szövegrészében a javaslat egyértelművé teszi, hogy azon túl, hogy
minden kisajátítás esetében vizsgálni kell a 3.§-ban foglalt, alkotmányos alapokon nyugvó
alapvető feltételek meglétét, ez előtt meg kell vizsgálni, hogy az adott kisajátítási cél olyan-e,
mely esetében egyáltalán szóba jöhet a kisajátítás mint eszköz alkalmazása, vagyis meg kell
vizsgálni, hogy az esetkör a 2. § szerinti közérdekű célokat részletező 4. vagy 5. §-ban
szerepel-e.
Egyes környezetvédelmi célok olyan mértékű közérdekű jelentőséggel bírnak, melyekre
tekintettel indokolt külön kisajátítási lehetőséget teremteni.
21
a 2. §-hoz
A Kstv. 3. § (2) bekezdését indokolt hozzáigazítani a 3. § (1) bekezdés b) pontjához, mely
az adásvétel mellett a cserét is lehetővé teszi.
A gyakorlatban előfordul, hogy a kisajátítást kérő több évvel a kisajátítási kérelem
benyújtása előtt teszi meg a tulajdonos részére az adásvételi ajánlatot, és azt követően
többször erre már nem tesz kísérletet. Azonban ez az eljárás több szempontból sem
támogatandó, ugyanis egyrészt lehetséges, hogy a tulajdonos időközben meggondolta magát
(hiszen a gazdasági helyzet vagy a tulajdonos személyes elvárásai is változhattak), így egy
újabb megkereséssel elkerülhető lenne a költséges kisajátítási eljárás beindítása, valamint
lehetséges, hogy időközben más személy tulajdonába került az ingatlan, így a lehetséges
adásvétel megkötése, valamint egyébként is az új tulajdonos személyének a beazonosítása
érdekében indokolt lerövidíteni azt az időt, mely az adásvételi ajánlat és a kisajátítási kérelem
benyújtása között eltelhet.
A (2) bekezdés c) pontjának kiegészítése egyértelművé teszi azt a gyakorlatban
kérdésesként felmerült helyzetet, hogy önmagában a tulajdonosok vagy más kártalanításra
jogosultak nagy száma nem minősül olyan egyéb körülménynek, melynek alapján a
kisajátítást kérőnek meg sem kell próbálnia a jogosultakkal szerződést kötnie. Ugyanis
figyelemmel a kisajátítás ultima ratio, végső eszköz jellegére, a kisajátítást kérőnek minden
lehetséges eszközzel meg kell próbálnia polgári jogi úton megszereznie az ingatlant és adott
esetben ezzel együtt vállalnia kell az ezzel járó - akár a tulajdonosok nagy számából fakadó -
terheket is.
a 3. §-hoz
A Kstv. 4. § (1) bekezdés a) pontját szükséges hozzáigazítani a vonatkozó új jogszabályhoz,
vagyis a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben
bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvényhez. E törvény 80. § g) pontja
határozza meg a honvédelmi érdek fogalmát, melynek értelmében „g) honvédelmi érdek: az
ország biztonságát, katonai védelmi képességét meghatározó módon befolyásoló
körülmények összessége, ideértve különösen a törvényes rend védelméhez, a függetlenség
elleni támadó szándékú törekvések, a szuverenitást és területi integritást sértő vagy
veszélyeztető törekvések elhárításához a szövetségesi kötelezettségek teljesítéséhez, a
szövetségi és honi védelmi infrastruktúra működésének, fejlesztésének biztosításához fűződő
érdekeket.”
Kis szövegpontosítással a 4. § (1) bekezdés c) pontját összhangba kell hozni az épített
környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (4)
bekezdésével (mely rendelkezésre tekintettel módosításra kerül a Kstv. 5. §-a is).
A helyi építési szabályzat mellett az állami főépítész által kiadott térségi területfelhasználási
engedély szerepeltetése is indokolt, tekintettel arra, hogy ezen engedély is tartalmazhatja az
adott tervezett létesítmény helyrajzi szám szerint beazonosítható elhelyezésének igényét.
Hangsúlyozandó azonban, hogy egy adott beruházási cél érdekében történő kisajátításhoz
önmagában nem elegendő, ha az adott ingatlan terve szerepel ezen tervekben, hanem ahhoz a
kisajátítás ultima ratio jellege által megkövetelt egyéb feltételeknek is teljesülnie kell.
22
Ezen tervekben való szereplést a 2. § d) pontja szerinti célok (kötelező állami, illetve
kötelező önkormányzati feladathoz kapcsoló oktatási, egészségügyi, szociális létesítmény
elhelyezése) esetében is indokolt megkövetelni.
Számos esetben előfordult, hogy védett természeti területnek nem minősülő, azonban
Natura 2000 hálózatba tartozó, és így számos védett természeti értékkel rendelkező területet a
tulajdonosa a többszöri bírságolás és más hatósági szankciók ellenére is rongált. Az ilyen
magatartás gyakran a terület teljes degradálódásához vezet, amelyből akár uniós jogsértési
eljárások is keletkezhetnek. Az ilyen negatív magatartások megelőzésének hatékony eszköze
lehet a kisajátítás, amennyiben azáltal elkerülhető a terület természeti értékeinek
megsemmisítése. A javaslat ezért a védett területek mellett biztosítja tulajdonos által
veszélyeztetett Natura 2000 területek természetvédelmi hatóság vagy nemzeti park
igazgatóság általi - ezen védett területek további károsodásának megelőzését szolgáló -
kisajátításának lehetőségét.
További gyakorlati tapasztalat, hogy amennyiben egy nemzeti park igazgatóság Európai
Uniós forrást nyer egy erősen degradálódott, nem állami tulajdonban álló élőhely teljes
rekonstrukciójára, annak tulajdonosa bármilyen beavatkozáshoz csak a terület megvásárlása
esetén járul hozzá. Ilyenkor a tulajdonosok a reális piaci áraknál messze magasabb összegeket
követelnek, amelyek kifizetése ellentétes lenne a takarékos állami gazdálkodás törvényi
alapelvével. Az ilyen, időhúzó jellegű tulajdonosi magatartások az élőhely-rekonstrukciós
pályázatok megvalósulását és ezzel a hazánk számára elérhető uniós források lekötését is
akadályozzák. Minderre tekintettel indokolt végső eszközként ezen esetekre a kisajátítás
lehetőségét megteremteni.
A javaslatban a környezetvédelmi célok alá tartozó esetek lehetővé teszik, hogy az állam
vagy az önkormányzat egyrészt a nagy környezeti károk felszámolását elvégezze, ha arra a
kisajátításon kívül nincs más lehetőség, továbbá kivitelezhesse a hulladék kezelését,
ártalmatlanítását szolgáló létesítményekhez szükséges beruházást. A hulladékkezelő
létesítmény rekultivációja kisajátítási célt az indokolja, hogy számos esetben az
önkormányzat azért nem tudja a környezet védelmi szintjének helyreállítását szolgáló
rekultivációt végrehajtani, mert nem tud az ehhez szükséges forrást biztosító uniós
pályázatokon indulni, mivel annak egyik feltétele, hogy a létesítmény a pályázó
önkormányzat tulajdonában legyen. A javaslat így lehetővé teszi, hogy ezen közérdekű
környezeti cél megvalósulása ne akadhasson meg a terület tulajdonosának ellenállásán.
A hulladékkezelő létesítmény fogalma magába foglalja mind a hulladék hasznosítását, mind
a hulladék ártalmatlanítását végző létesítményeket, vagyis a hulladékgazdálkodás kapcsán
releváns valamennyi tevékenységet végző üzemek körét.
A javaslat a Kstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő feltételt (vagyis hogy a közérdekű
cél megvalósítására csak az adott ingatlanon kerülhet sor) nem teszi vizsgálandóvá abban az
esetben, ha a kisajátítási cél természetéből fakadóan az adott ingatlanon már fennálló
létesítmény vagy állat- illetve növényvilág védelme érdekében szükséges a kisajátítás.
A Kstv. 4. § új (3) bekezdése a bírói gyakorlatban kialakult elvet emeli törvényi szintre
(lásd pl. BH 2011.175, BH2011.292.). Sajátos építményfajták, tipikusan az utak esetén
gyakran fordul elő, hogy a kisajátítási eljárást építési engedélyezés előzi meg, melynek során
mérlegelésre kerülhet több ingatlan igénybevételének a lehetősége is. Erre az esetre a bírói
gyakorlat azt az álláspontot alakította ki, hogy az építési engedély megléte szükséges, de nem
23
elégséges feltétele a Kstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétel vizsgálatának.
Következik ez abból, hogy egy mű létrehozásához több különböző megvalósítást tartalmazó
építési engedély is kiadható. E lehetőség fennállta azonban nem terheli egyúttal a kisajátítási
hatóságot olyan kötelezettséggel, hogy a más szerv által kiadott építési engedélyben
foglaltakon kívül egyéb megvalósítási lehetőségek tárgyában hivatalból akkor is vizsgálódjon,
ha az építési hatóság korábban több útvonal figyelembevételével döntött a nyomvonalról, és
az érdekelt fél a hatósági eljárás során nem állította, még kevésbé bizonyította, hogy más
ingatlanokat érintő út megépítése és kisajátítása a tulajdon kisebb sérelmével járna. Ugyanis
az építési engedélyezés során a tulajdonos már megtehetett bizonyos nyilatkozatokat, az
építésügyi hatóság elvileg ennek alapján vizsgálhatja, hogy az adott létesítmény elhelyezése
melyik ingatlanon indokolt. Ugyanakkor mivel az építési engedélyezésben alapvetően nem
döntő szempont az, hogy a beruházás megvalósítása melyik ingatlanon okoz kisebb tulajdoni
sérelmet, ezért önmagában az építési engedély megléte nem alapozza meg a kisajátításnak az
adott ingatlan kizárólagosságára vonatkozó feltételének fennállását. Azonban ahhoz, hogy a
kisajátítási hatóság a kizárólagosság hiányát értékelhesse, meghatározott adatokra, tényekre
van szüksége, tehát ezen körülmények fennálltát az ügyfélnek legalább valószínűsítenie kell
ahhoz, hogy ennek alapján a kisajátítási hatóság a kizárólagosságra vonatkozó vizsgálatot
hivatalból elvégezze. A fenti elvet a Kstv.-be építve a javaslat az építési engedély megléte
esetére meghatározza a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétel vizsgálatának szűkebb
esetkörét. Hangsúlyozandó, hogy a tulajdonosnak csak valószínűsítenie kell a 3. § (1)
bekezdés c) pontja szerinti feltételek fenn nem állását, tehát bár figyelembe vehető adatokat
kell ugyan szolgáltatnia, azonban nem köteles ezen tényállítást teljes körűen bizonyítani, mert
a feltételek vizsgálata ettől kezdve már a kisajátítási hatóság feladata.
a 4. §-hoz
A javaslat egyértelművé teszi, hogy a Kstv. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételnek
mindkét másik pont vonatkozásában teljesülnie kell.
Mivel a hatályos Kstv. 5. § (1) bekezdés b) pontja (a javaslat szerinti 5. § (1) bekezdés a)
pont) az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.)
30.	§ (4) bekezdésével lényegében egyező szabályt tartalmaz, a javaslat megteremti az
összhangot az Étv. 30. § (4) bekezdése szerinti szabállyal úgy, hogy a tulajdonos által kérhető
kisajátítási esetköröket bővíti a 2. § c) pontja szerinti, vagyis a terület- és településrendezési
célból történő kisajátítás esetkörével. Jelzendő, hogy a 2. § c) pontja szerinti esetkör nem
azonosítható a 2. § n) pontjával, ugyanis lehetséges olyan helyi építési szabályzat-módosítás
is, mely adott esetben nem eredményez az Étv. értelmében vett kifejezett, az ingatlan-
nyilvántartásban is feltüntetendő építésügyi korlátozást, ugyanakkor a tényleges építési
lehetőségeket mégis jelentősen szűkíti (pl. az adott ingatlan más övezeti besorolásba kerül).
Az Étv. 30. § (4) bekezdésével való további összhang érdekében továbbá a helyi építési
szabályzat említése mellől elmarad a szabályozási terv említése, melynek külön szerepeltetése
felesleges, ugyanis a szabályozási terv a helyi építési szabályzat melléklete.
A javaslat pontosítja a korábbi c) pontban szereplő (a javaslat szerinti b) pontban található)
rendelkezést, egyrészt a közérdekűségre a 2. § i) pontja már utal, ehhez képest felesleges a
kisajátítási célra ismét utalni, másrészt mivel a vezetékjog a közérdekű használati jog egyik
fajtája, ennek kiemelése szükségtelen.
24
A javaslat a Kstv. 5. § (2) bekezdését - az Étv.-re utalással - összhangba hozza továbbá az
Étv. 30. §-ával, mely rendelkezésben az Alkotmánybíróság 144/2010. (VII. 14.) AB
határozata alapján meghatározásra került, hogy a fővárosban az ingatlan tulajdonosa mely
önkormányzattal szemben érvényesítheti ingatlanmegvásárlási és kisajátítási igényét.
A Kstv. 5. § új (5) bekezdése egyértelművé teszi azt a gyakorlatban felmerült kérdést, hogy
közös tulajdon esetében valamennyi tulajdonostársnak szükséges-e a kisajátítást
kezdeményeznie.
Ezt természetesen azt is jelenti, hogy az összes tulajdonos tekintetében teljesülnie kell az 5.
§-ban foglalt feltételeknek. Természetesen az a tulajdonostárs, akinek személye megegyezik
azzal, aki az ingatlan kisajátítása esetén tulajdont szerezne, értelemszerűen nem kérheti a
kisajátítást, ebben az esetben az egyhangú döntési kötelezettség a többi tulajdonostársra
korlátozódik.
Mivel a "kényszer-kisajátítás" értelemszerűen nem az egyes tulajdoni hányadok elvonására
irányul (mely tulajdoni hányadokkal egyébként az egyes tulajdonostársak önállóan
rendelkezhetnek), hanem az adott ingatlan térmértékben meghatározott (egész vagy részleges)
kisajátítását célozza (EBH2009.2022.), a kisajátítás valamennyi tulajdonostárs tulajdoni
hányadát érinti, ezért a kisajátításra kötelezéshez valamennyi tulajdonostárs erre irányuló
kérelme szükséges.
az 5. §-hoz
A beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek megkülönböztetésével és ennek
alapján a legkisebb teleknagyság követelményének való megfelelés differenciálásával a Kstv.
6.	§ (3) bekezdésének a módosítása megszünteti azt a visszás helyzetet, hogy tipikusan a
beépítésre nem szánt, vagyis jellemzően külterületi ingatlanok esetében sem alkotmányos,
sem gazdasági, sem célszerűségi szempontból nem indokolható az egész ingatlan
kisajátításának kötelezettsége csupán abból az okból, hogy az ingatlan visszamaradó része a
megengedett legkisebb teleknagyságot nem éri el. Ugyanis számos esetben egyrészt magához
a kisajátítással megvalósítandó célhoz nem szükséges az egész ingatlan területe, továbbá
gyakori az is, hogy a tulajdonos maga is igényt tartana a maradék területre, ezért ezen
alapjogokat érintő szempontokkal szemben nem lehet erősebb a legkisebb teleknagyság
követelménye. Ezen előírás azonban gazdasági okokból is ésszerűtlen, hiszen adott esetben
olyan - többnyire mezőgazdasági művelésű - külterületen, ahol a legkisebb teleknagyság akár
több ezer négyzetméter is lehet, a törvényi előírás folytán az állam vagy az önkormányzat
abban az esetben is, ha az adott ingatlanból (pl. útépítés esetében) csak néhány
négyzetméteres szalagra van szükség, jelentős költségtöbblettel tudja az adott ingatlant
megszerezni anélkül, hogy a maradék területre teljesülnének a kisajátítás feltételei (hiszen a
kisajátítási célhoz nincs szükség az adott ingatlanrészre), és akár annak ellenére, hogy a
tulajdonos annak tulajdonjogára továbbra is igényt tartana.
A javaslat ezért a beépítésre nem szánt területek esetében főszabályként lehetővé teszi a
legkisebb teleknagyságnál kisebb visszamaradó ingatlant eredményező részleges kisajátítást
azzal, hogy annak nincs akadálya, hogy a kisajátítást kérő és a tulajdonos megállapodjon a
visszamaradó rész kisajátításában.
Ezen megengedő szabálynak ugyanakkor a beépítésre szánt területeken nem indokolt teret
engedni, figyelemmel arra, hogy egyrészt ezen területeken eleve nincsenek olyan méretű
25
minimális teleknagyságok előírva, melyek teljesítése aránytalan terhet jelentene a kisajátítási
eljárások során, továbbá a települések belterületén, a lakóövezetekben a legkisebb
teleknagyság követelményének a nemteljesítése rendezetlen, beépíthetetlen ingatlanok
létrejöttét eredményezhetné, mely akadályozná a település megfelelő fejlesztését és a
beépíthető területek gazdaságos felhasználását. A beépítésre szánt területeken egyedül abban
az esetben célszerű lehetővé tenni a legkisebb teleknagyságnál kisebb ingatlant eredményező
részleges kisajátítást, ha a kisajátítandó ingatlan eleve nem éri a legkisebb teleknagyságot.
A javaslat ebben a körben az egész ingatlan kisajátítása helyett azért utal a visszamaradó
rész kisajátítására, mert lehetséges olyan eset, hogy a kisajátítás (pl. egy úthoz szükséges sáv)
az eredeti ingatlant három részre vágja, és csak az egyik visszamaradó rész nagysága nem
felel meg a legkisebb teleknagyság követelményének.
Jelzendő, hogy a Kstv. 6. § módosított (3) bekezdésének alkalmazása mellett továbbra is
megmarad a 6. § (4) bekezdésének azon - a javaslat által pontosított - szabálya, hogy a
tulajdonos kérelmére a visszamaradó részt is ki kell sajátítani, ha az ingatlan részleges
kisajátítása következtében
a)	az ingatlan visszamaradó része eredeti céljára használhatatlanná válik,
b)	az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy
számottevően költségesebbé válik,
c)	a visszamaradó rész gazdaságos értékesítése nem lehetséges.
A hatályos Kstv. nem tiltja, hogy a kisajátítási eljárás folyamatban léte alatt a tulajdonos az
ingatlant elidegenítse harmadik személy részére. Ha a tulajdonos eladja az ingatlant a
kisajátítási eljárás alatt, az jelentős mértékben megbonyolítja és elhúzza a közérdekű cél
érdekében folyó kisajátítási eljárást, ugyanis a kisajátítás végső eszköz jellegére tekintettel az
új tulajdonossal szemben - adásvételi ajánlat közlésével, majd ezt követő egyezkedéssel -
újra meg kell próbálni polgári jogi úton megszerezni az ingatlan tulajdonjogát. Ha ez
sikertelen, akkor pedig vele szemben is meg kell indítani a kisajátítási eljárást, ami a
kisajátítási terv módosítását és újrazáradékolásának kötelezettségét is magával vonja,
valamint az új tulajdonos részére biztosítani kell az ügyféli jogok gyakorlását, a szakértői
vélemény áttanulmányozását, az ezzel kapcsolatos esetleges kifogások megtételét, adott
esetben cserelakás iránti igény bejelentését. Hatványozottan nagyobb idő- és
költségnövekedést okoz, ha minderre a kisajátítási eljárás előrehaladott szakaszában, vagy
adott esetben már a kisajátításról szóló döntés meghozatalát közvetlenül megelőzően kerül
sor.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az eljárásnak az új tulajdonos belépése folytán történő
elhúzódása közös tulajdonban álló ingatlanok esetében a többi tulajdonostárs számára is
jelentős többletterhet eredményez, hiszen adott esetben velük szemben már lezárulhatott volna
az eljárás, de ennek ellenére meg kell várniuk, míg az új tulajdonossal szemben újra
megtörténnek az eljárási lépések.
Mindezek alapján a közérdekű cél érdekében folyó eljárás ezen okból történő elhúzódásának
elkerülése érdekében a javaslat a kisajátítási eljárás időtartamára - a kisajátítást kérő javára
szóló - elidegenítési tilalmat vezet be, mely alapján a tulajdonos az ingatlant a kisajátítási
eljárás alatt csak a kisajátítást kérő részére adhatja el. Jelzendő, hogy ez nem akadálya az
ingatlan harmadik személy részére történő elidegenítésének sem, feltéve, hogy ahhoz a
kisajátítást kérő hozzájárul.
26
Kiemelendő az is, hogy ezen korlátozás a tulajdonost nem érheti váratlanul, ugyanis a
kisajátítási eljárást megelőző adásvételi ajánlat részére történő közlése által tudatában van
annak, hogy az ingatlanát közérdekű cél érdekében meg kívánják vásárolni és ennek
sikertelensége esetén kisajátítási eljárás fog megindulni.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatából megállapíthatóan az elidegenítési tilalom -
mint tulajdonjogi korlátozás - „arányossága” megköveteli, hogy a korlátozás időtartama
kiszámítható legyen [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, 4/1993. (II. 12.) AB határozat,
24/1992. (IV. 21.) AB határozat], ezzel összhangban a javaslatban előírt elidegenítési tilalom
kizárólag a kisajátítási eljárás idejére szól. Jelzendő, hogy mivel a javaslat számos
módosítással jelentősen csökkenti a kisajátítási eljárások lefolytatásának tényleges
időtartamát, ezért ezen, a kisajátítási eljárás gyorsítására vonatkozó rendelkezésekkel
együttesen érvényesülő tilalom nem okoz a tulajdonosok részére aránytalan terhet.
a 6. §-hoz
A Kstv. 7. § (1) bekezdés második mondata módosításra szorul annak érdekében, hogy ne
legyen lehetőség zöldmezős beruházásokat már eleve a termőföld más célú hasznosítási
engedély nélküli igénybevételével, a földhivatal eredeti állapot helyreállítását elrendelő
határozat ellenére megkezdeni és teljes egészében engedély nélkül kivitelezni.
Ugyanakkor az útberuházások sajátos körülményeire tekintettel - a hatályos szabályozás
finomításával - indokolt kezelni azt a gyakorlatban többször előforduló helyzetet, mikor a
jogszerűen megkezdett útberuházások kapcsán, jellemzően a már kisajátított és engedélyezett
útsávval párhuzamos területeken - előre nem tervezhető körülmények folytán - termőföldek
előzetes engedély nélküli igénybevételére kerül sor.
A fentiek alapján a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó szabályok érvényesülése,
valamint a közérdekű útberuházások előrehaladásának kettős érdekét figyelembe vevő
javaslat értelmében a jelenleg zöldmezős beruházások akár teljes engedély nélküli
megvalósítását is toleráló hatályos szabályok helyett a más célú hasznosítás lehetővé tételét
indokolt az említett esetekre leszűkíteni, vagyis a rendelkezés csak egy már jogszerűen
megkezdett beruházással szomszédos termőföldek esetében érvényesülne akkor, ha az
igénybevett területet utóbb a beruházás érdekében kisajátítják. E területek esetében - a
termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításával - a földhivatal eredeti
állapot helyreállítását elrendelő határozata a területek utóbb történt kisajátítására tekintettel
visszavonásra kerülne, a termőföld igénybevétele miatt fizetendő földvédelmi járulék és a
jogszerűtlenség jogkövetkezményeként földvédelmi bírság kiszabása mellett.
A javaslat a Kstv 7. § (3) bekezdésébe a kisajátítást megelőző engedélyezés sorába a védett
természeti terület mellé - igazodva a 4. § (1) bekezdés j) pontjának módosításához - felveszi a
Natura 2000 területeket is.
A javaslat a Kstv. 7. § (7) bekezdésében pontosítja, hogy bányászati célú kisajátítás esetén a
bányafelügyelet mire vonatkozólag és milyen dokumentumot ad ki. E dokumentumban a
bányafelügyelet nem szakértői véleményt, és nem is szakhatósági állásfoglalást ad ki, hanem
csupán tájékoztatást ad a kisajátítási hatóság részére és - jogi kötőerővel nem rendelkező -
véleményt nyilvánít. A bányafelügyelet a véleményében rövid tájékoztatást ad az érintett
27
ingatlan bányászati vonatkozásairól (milyen engedélyt adtak ki az adott területre, az meddig
hatályos, milyen ásványi nyersanyagról van szó, hogyan végeznék a bányászati
tevékenységet), valamint véleményt ad arról, hogy az adott területen szakmai szempontból a
bányászati cél megvalósítása indokolt-e.
Ezért az esetlegesen félreérthető, tévesen szakértői vélemény látszatát kelthető
„szakvélemény” kifejezés helyett a javaslat a „vélemény” kifejezés használatával teszi
egyértelművé, hogy jelen esetben csupán egy - jogi kötőerővel nem rendelkező -
tájékoztatást tartalmazó, a kisajátítási hatóságot informáló dokumentumról van szó.
a 7. §-hoz
A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy annak ellenére, hogy arról szabályszerűen
értesül, a jelzálogjog jogosultja (tipikusan bank) nem kapcsolódik be a kisajátítási eljárásba,
az eljárás folyamán semmilyen nyilatkozatot nem tesz. Ugyanakkor mikor az eljárás végén
jelzálogjoga tárgyának a megváltozásáról értesül (a jelzálogjog helyébe pénzösszeg lép), a
jogosult önmagában azért, mert a zálogjog fedezetéül szolgáló ingatlant kisajátítják, a
követelés lejárata előtt felmondja a zálogszerződést, ugyanis veszélyben érzi a teljesítést
amiatt, hogy a zálogjog tárgya már nem ingatlan, hanem a tartozás kötelezettje részére kiutalt
kártalanítási pénzösszeg. Ez a gyakorlat azonban jelentősen megnehezíti a tulajdonos
helyzetét, ugyanis a zálogszerződés felmondásakor az azonnali teljesítés lehetetlensége esetén
a zálogjogosult a kisajátítási kártalanításra gyakorolja a kielégítési jogát, így ténylegesen nem
marad annyi összeg a volt tulajdonos rendelkezése alatt, mellyel a lakhatását megoldaná.
Ennek elkerülése érdekében indokolt egy olyan megoldás megteremtése, mely biztosítja
egyrészt, hogy a zálogjogosult időben (a kötelezettel való megállapodást lehetővé tevő
időpontban) bekapcsolódjon az eljárásba, másrészt hogy a zálogjogosult ne érezze veszve a
követelés fedezetét, és a tulajdonos is számíthasson arra, hogy önmagában a kisajátítás által
nem szűnik meg a zálogszerződés.
A javaslat a Kstv. 8. § módosításában e kérdés megoldását alapvetően a felek
megegyezésére bízza, ezért egyrészt - a hatályos törvénytől eltérve - lehetővé teszi, hogy e
körben a felek egymással megállapodhassanak (pl. a jelzálogjog másik ingatlanra való
átterhelésében vagy a kártalanítási pénzösszeg egyik fél részére való kiutalásában). Ha
azonban a felek nem tudnak a zálogjog kapcsán megállapodni, a felek közti vita nem
terhelhető a kisajátítási eljárásra, ezért a javaslat erre az esetre a kártalanítási összeg
követelést kitevő részének a bírósági letétbe helyezéséről rendelkezik. Jelzendő, hogyha a
fennálló zálogjogból eredő követelés fennállása vagy összege a vita tárgya, akkor a Kstv. 21.
§ (6) bekezdés d) pontja alapján a teljes kártanítási összeg bírósági letétbe helyezésének van
helye.
Ha az ingatlanon végrehajtási jog van bejegyezve, akkor már egy megítélt követelésről van
szó, így annak fedezetét még kevésbé indokolt a tulajdonos részére kifizetni, ehelyett a
végrehajtói letéti számlára való utalás biztosítja azt, hogy ahhoz a követelés jogosultja - a
végrehajtó intézkedése által - hozzájuthasson. Ebben a körben azonban nem indokolt az
ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett végrehajtási jog jogosultja és a kötelezett közötti
megállapodásnak teret engedni, mert a végrehajtás szabályai szerinti végrehajtási sorrend
alapján nem feltétlenül az a személy lenne jogosult első helyen a követelés kielégítésére, aki
az ingatlan-nyilvántartásban a végrehajtási jog jogosultjaként szerepel, ugyanakkor ezen
ingatlan-nyilvántartáson kívüli egyéb személyekről a kisajátítási hatóságnak nincs tudomása.
28
Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogosultak körében első helyen említendő az, hogy a
végrehajtásból befolyt összegből elsősorban a végrehajtási költséget kell kifizetni, és ennek
biztosítása is csak úgy oldható meg, ha a teljes kártalanítási összeg a végrehajtói letéti
számlára kerül befizetésre.
A javaslat a tulajdonos védelme érdekében mind a pénzbeli, mind a csereingatlannal történő
kártalanítás esetére kimondja, hogy a fedezetül szolgáló ingatlan kisajátítása önmagában nem
szolgálhat a zálogszerződés megszűnésének okául, vagyis ezen az alapon a szerződést egyik
fél sem mondhatja fel (ebből következőleg mint többen a kevesebb, a kisajátítási eljárás
megindítása sem lehet ilyen ok). Természetesen ha fennállnak a szerződés felmondásának a
polgári jogi vagy a szerződésben rögzített egyéb felmondási, megszüntetési okai, akkor a
szerződést ennek alapján meg lehet szüntetni, azonban kizárólag a kisajátítás ténye
önmagában nem lehet ilyen ok.
A j avaslat egyértelműen rendezi a kisajátítandó ingatlanon fennálló szolgalmak és egyéb
használati jogok sorsa kapcsán azt, hogy azok fenntartása vagy megszüntetése kérdésében
már a kisajátítást kérő megkeresésére is köteles a jog jogosultja nyilatkozni annak érdekében,
hogy ezen nyilatkozatok a kisajátítási kérelem mellékleteként már az eljárás megindításakor
becsatolhatóak legyenek (lásd a Kstv. 24. § módosítását). A javaslat ugyanakkor külön
megjeleníti azt a gyakorlatban egyébként is érvényesülő eljárást, hogy ha az adott jog
megszűnéséről a jogszabályok alapján szakmailag egy másik hatóságnak kell döntenie (pl.
földmérési jelek megszüntetése kérdésében az ingatlanügyi hatóságnak), akkor ebben az
esetben a kisajátítási hatóság ezen hatóság határozata alapján állapítja meg a jog megszűnését.
a 8. §-hoz
A javaslat a Kstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjában pontosítja a rendelkezést, továbbá
hozzáigazítja a javaslat azon új szemléletéhez, hogy minden esetben pénzbeli kártalanítás jár,
és csak a jogosult kifejezett kérelme esetén kell cserelakásról (cserehelyiségről) gondoskodni.
a 9. §-hoz
A Kstv. 14. §-ának módosítása részben orvosolja azt a jelenlegi problémás helyzetet, hogy
annak ellenére, hogy a legtöbb esetben a tulajdonos vagy a használó nem másik ingatlanra,
hanem pénzbeli kártalanításra tartana igényt - azonban valamilyen ok folytán a cserelakásról
való kifejezett lemondó nyilatkozatot nem tesz -, a kötelező törvényi előírás folytán a
kisajátítást kérőnek kötelező cserelakásról vagy cserehelyiségről gondoskodnia. A kisajátítást
kérő számos esetben azonban nem rendelkezik megfelelő lakással vagy cserehelyiséggel, így
nem tud megfelelni a törvényi kötelezettségnek. Ezért a módosítás megfordítja az előírás
logikáját és teljes körűen a pénzbeli kártalanítást teszi meg főszabállyá azzal, hogy a szociális
és gazdasági szempontokra figyelemmel ugyan megmarad azon esetek köre, mikor cserelakást
vagy cserehelyiséget köteles a kisajátítást kérő biztosítani, azonban ezt a jogosultnak
kifejezetten kérnie kell.
A javaslat kezeli továbbá azt a gyakorlatban ugyancsak felmerült problémát, hogy bár a
kisajátítást kérő tudott csereingatlant a jogosult részére felajánlani, azonban ennek ellenére a
kisajátítási eljárás azért húzódott el, illetve kisajátításra azért nem kerülhetett sor, mert a
jogosult egyik ingatlant sem találta megfelelőnek. Erre az esetre a javaslat előírja, hogyha a
29
szakértői vélemény alapján megfelelőnek minősülő ingatlant a jogosult nem fogadja el, akkor
ismét a főszabály, vagyis a pénzbeli kártalanítás lép életbe.
a 10. §-hoz
A Kstv. 16. § (3) bekezdésében a javaslat pontosítja, hogy a vagyonkezelői jog
megszűnéséért járó kártalanítás szempontjából mérvadó ingyenesség illetve visszterhesség
kérdésében a vagyonkezelőnek kell a szükséges felvilágosítást a kisajátítási hatóság részére
megadnia. Ha a nyilatkozattétel elmarad, a vagyonkezelői jog megszerzését ingyenesnek kell
tekinteni.
a 11. §-hoz
A Kstv. 21. § (2) bekezdés kiegészítése orvosol egy joghézagot, ugyanis arra az esetre a
Kstv. kifejezett rendelkezést nem tartalmazott, ha a kártalanításra jogosult fizetési számlával
nem rendelkezett. A javaslat értelmében ha a jogosult nem jelöl meg fizetési számlát, a
kártalanítást részére postai úton kell kifizetni. Ha erre sincs mód, a Kstv. 21. § módosítása
erre az esetre biztosítja a bírósági letétbe helyezés útján történő kifizetést.
A sorrendi tárgyalás fogalmát a hatályos eljárásjog nem ismeri, ezért annak elhagyása
indokolt. Ugyanakkor szükséges a jelzálogjog tekintetében a javaslat által a felek
megállapodásának hiánya esetére beiktatott rendelkezés lábát a bírósági letétre vonatkozó
rendelkezések között is megállapítani.
Előfordulnak olyan esetek, melyek felmerülésekor a gyámhatóság szakmailag nem
ügygondnok, hanem eseti gondnok kirendelését tartja szükségesnek, ezért a javaslat ezt a
lehetőséget nem zárja ki.
Továbbá felesleges általános jelleggel utalni arra, hogy az ügygondnokot hatóság rendeli ki,
ezért az erre való utalás a szövegből elmarad.
Mind a magyarországi lakóhellyel (székhellyel) rendelkező, mind az ezzel nem rendelkező
kártalanításra jogosult esetében szabályozandó az, hogy hogyan kell a kártalanítást kifizetni,
ha az sem fizetési számla, sem postai úton nem lehetséges.
a 12. §-hoz
A javaslat a Kstv. új 21/A. §-ában kifejezett szabályozással rendezi azt, hogy miként kell
megtéríteni a kisajátítással szükségszerűen felmerülő, ugyanakkor a tulajdonelvonásért, jog
megszűnéséért járó értékgarancia körébe nem tartozó egyéb, többnyire a kisajátítási döntés
meghozatala után felmerülő költségeket.
Ugyanis ezen - jelenleg a Kstv. 18-20. §-ában szabályozott tételek között szereplő -
költségek olyan, a tulajdonelvonásért, egyéb jog megszűnéséért járó kisajátítási kártalanítás
részét nem képező, tulajdonképpen a kisajátítást követő cselekményekkel (pl. a
költözködéssel, jogi személy esetében pedig az üzemáttelepítéssel, a jelzálogszerződés
módosításával stb.) összefüggésben felmerülő költségek, melyek összege legtöbb esetben a
kisajátítási döntés meghozatalakor legfeljebb csak becsülhető. Ebből következően a hatósági
gyakorlatban ezért ezen költségek megtérítéséről nem a tényleges kiadások alapulvételével,
hanem - szakértői - becslés alapján hoztak határozatot. A hatósági gyakorlat ugyanakkor nem
30
egységes abban, hogy ezen előzetes becslésen alapuló fizetési kötelezettség a későbbi
ténylegesen felmerült kiadások alapján utóbb korrigálható-e vagy sem (erről egyes hatóságok
utólagos elszámolás alapján, külön kérelemre, külön döntésben rendelkeztek, vagy a
kisajátítási határozatban arról szóltak, hogy a tényleges költségek alapján a feleknek később
egymással el kell számolniuk). A becslésen alapuló fizetési kötelezettség adott esetben a
kisajátítást kérő érdekeit sérthette (ha utóbb a tényleges költség nem érte el a becsült
összeget), de előfordulhatott a tulajdonos számára hátrányos eredmény is (ha utóbb a
becsültnél nagyobb összegű kiadások merültek fel). Ezen bizonytalan eredményt hozó
módszer helyett indokolt ezért megteremteni annak jogszabályi kereteit, hogy ezen
költségekről - azok felmerülését követően - külön döntésben is lehessen rendelkezni, így a
becslés helyett a valódi kiadások összegét kell a kisajátítást kérőnek megfizetnie.
Megjegyzendő, hogy a költözködéshez, üzemáttelepítéshez képest a termeléskiesés és
bevételkiesés összegét számlával nem lehet igazolni, ezért ezen elmaradt hasznok
kiszámításához szakértői közreműködés lesz szükséges a jövőben is.
Természetesen a járulékos költségek azon részéről, melyek már igazolhatóan a kisajátítási
döntés meghozataláig felmerültek, a kisajátítási döntésben is lehet rendelkezni.
Jelzendő, hogy - a következetes bírói gyakorlat által is alátámasztottan - pl. az új ingatlan
vásárlásával, az ezzel összefüggően ügyvéd igénybevételével felmerülő költségek nem
tekinthetőek a kisajátítással szoros összefüggésben lévőnek, melyek költségei megtérítését
igényelni lehetne, ugyanis a megtérítendő költségek körébe azon költségek tartoznak, melyek
a kisajátítás ténye folytán a kisajátított ingatlannal, annak használatával, és az ingatlanon
folytatott tevékenységgel összefüggésben merülnek fel. Hasonlóan nem térítendő meg a
kisajátítás következtében elbontott épület más ingatlanon történő felépítésének költsége (az
ún. nettó visszapótlási költség) sem. Azonban pl. egyéb, a kártalanításra jogosult által a
kisajátítás okozta hátrányok kiküszöbölése miatt felmerült indokolt költségek körébe vonható
pl. az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a telek megközelítését szolgáló új kapu és új út
megépítésének költsége (EBH 2005.1365).
Figyelemmel arra is, hogy a kisajátítási eljárások során a kártalanításra jogosultak több
esetben túlzott összegű, valamint a kisajátítással csak távolabbi összefüggéseket mutató
költségek megtérítését igényelték, a javaslat egyúttal pontosítja a szóba jöhető költségek
körét, továbbá a tételek racionalizálása és a kártalanításra jogosultak indokolatlan
késlekedésének az elkerülése érdekében - a hatályos szabályok alapján kialakult, nem
egységes gyakorlat által tolerált időkorlát nélküli igényérvényesítéstől eltérve - behatárolja
felmerülésük időintervallumát (főszabály szerint a kisajátított ingatlan birtokba bocsátását
követő 90 nap, továbbá kivételes, önhibán kívüli esetben legfeljebb 6 hónap), valamint
világosan kimondja, hogy e körben csak indokolt és igazolt tételek vehetőek számításba.
Annak érdekében továbbá, hogy a költségek megfizetésére kötelezett kisajátítást kérő számára
is kiszámítható időpontban lezárulhasson az eljárás, a Kstv. eljárásra vonatkozó
rendelkezéseinek kiegészítése körében (Kstv. 37/A. §) pedig a javaslat időbeli korlátot is
meghatároz az ilyen utólagosan felmerült költségigények előterjesztésére.
a 13. §-hoz
A kisajátítás eljárásnak a tipikus hatósági eljárásoktól jelentősen eltérő, sajátos jellegére
tekintettel a javaslat egyrészt módosítja a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.), kimondva, hogy
a kisajátítási eljárásra vonatkozó jogszabályok eltérhetnek a Ket. előírásaitól, vagyis a
31
kisajátítási eljárásban a Ket. háttérjogszabályként szolgál mindazon kérdésekben, ahol a Kstv.
-	az eljárás különleges követelményei miatt - sajátos szabályt nem állapít meg. Erre az
eltérési lehetőségre (mellyel nemcsak a javaslat, de a hatályos Kstv. jelenleg is él) a Kstv. 22.
§-ában is utalni szükséges (a 2009. október 1-je előtt hatályos szöveggel egyezően).
A jogi ügyintézési határidő Ket. szerinti 30 nap helyetti 45 napban való megállapítására
azért van szükség, mert a javaslat a tárgyalás hatékonyabb előkészítése és az ügyféli jogok
jobb gyakorolhatósága érdekében egyidejűleg új szabályként kimondja, hogy a szakértői
véleménynek a kisajátítási hatóság részére történő megküldése és a tárgyalás között legalább
tíz, legfeljebb tizenöt napnak kell eltelnie (Kstv. 26. § (2) bekezdés). Ugyanakkor mivel ezen
időszak alatt a kisajátítási hatóság érdemi eljárási cselekményt nem végez, azonban az
ügyintézési határidő is telik, ezért a kisajátítási hatóság számára így „kiesett” időtartamot a
jogi ügyintézési határidő meghosszabbításával vissza kell pótolni. A javaslat rögzíti azt is,
hogy ezen határidő - Ket. szerinti legfeljebb 30 nappal történő - meghosszabbítására csak
kivételesen indokolt esetben kerülhet sor.
A szakértői vélemény leadása és a tárgyalás között meghatározott időköz megállapítására
azért van szükség, hogy - eltérően a hatályos szabályozástól - a tárgyalás előkészítése
érdekében biztosítva legyen az ügyfelek (kisajátítást kérő és a tulajdonosok, és egyéb
jogosultak) számára megfelelő idő a szakértői vélemény áttanulmányozására, valamint az
esetleges kérdéseknek a szakértő részére már a tárgyalás előtt való eljuttatására. Ugyanis
jelenleg számos esetben azért húzódnak az eljárások, mert a kisajátítási hatóság az ügyintézési
határidő betartása érdekében a tárgyalást kénytelen a szakértői vélemény leadását követő
nagyon rövid időn belül megtartani, mely idő azonban sokszor nem elegendő ahhoz, hogy a
szakértői véleményt az ügyfelek alaposan áttanulmányozhassák és felkészülten érkezzenek a
tárgyalásra. Emiatt sok esetben csak magán a tárgyaláson szembesülnek a szakértői
véleménnyel és ennek következtében olyan kérdéseket tesznek fel illetve olyan
megállapításokat tesznek, melyek tisztázása szinte mindig új tárgyalás megtartását is
szükségessé teszi, megnyújtva ezzel az eljárást. A javaslat ezért egy legalább 10, legfeljebb 15
napos időköz megtartását írja elő a szakértői vélemény leadása és a tárgyalás között, mely
alatt az ügyfelek élhetnek iratbetekintési jogukkal, kérhetik a szakértői vélemény részükre
való megküldését, valamint a felmerült kérdéseiket is feltehetik - a kisajátítási hatóság
közvetítésével - a szakértő részére.
Hangsúlyozandó, hogy a jogi ügyintézési határidő növelése semmiképpen sem jelenti a
kisajátítási eljárások ügyintézésének tényleges meghosszabbodását, ugyanis a javaslat
egyidejűleg több olyan jelentős módosítást tartalmaz, melyek által a kisajátítási eljárás
lefolyásának tényleges ideje hetekkel vagy akár hónapokkal csökken (pl. a kérelem
egyszerűbb bírálata meghatározott esetekben, az ingatlanon fennálló jogosultak
nyilatkozatainak előzetes beszerzése, a hiánypótlások számának csökkentése és a hiánypótlási
határidő meghosszabbításának kizárása, a kisajátítási terv kisajátítási hatóság általi
újrazáradékoltatása, a birtokba adás intézményének megszüntetése és a kisajátítási eljárást
lezáró cselekményekre törvényi határidő megszabása és azok hivatalbóli végrehajtása).
A Ket. eljárási költségek viselésére vonatkozó rendelkezései (Ket. 157. § (2) bekezdés b)
pont: „Az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárásban a hatóság - ha egyes költségek
tekintetében jogszabály másként nem rendelkezik - a 153. §-ban meghatározott eljárási
költségek viselésére kötelezi b) a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű
ügyfelet,”) alapján a kisajátítási eljárásban - ha a kisajátítási hatóság a kisajátítási kérelemnek
helyt ad - az egyéb eljárási költségeket a kisajátítással a tulajdonjogot (illetve egyéb jogot)
32
elvesztő fél viselné. Ez azonban teljességgel ellentmond a kisajátítási eljárás azon jellegének,
hogy az eljárásban a tulajdonos, egyéb jogosult tulajdonképpen az eljárást elszenvedő fél,
ezért szükséges, hogy a tulajdonelvonásért indított eljárás teljes költségét a kisajátítást kérő
viselje. E költségek közé értendő az ügygondok (eseti gondok) díja és költségei is, ugyanis
ellenkező esetben ezen költségeket vagy a kisajátítást elszenvedő félnek (a Ket. alapján) vagy
magának a kirendelést kérő kisajátítási hatóságnak kellene viselnie (a gyermekek védelméről
és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 133/A. § (6) bekezdése alapján),
azonban nyilvánvaló, hogy egyik lehetőség sem méltányos illetve indokolható.
A kisajátítást kérőnek azonban nem kell viselnie a Ket. alapján az egyéb eljárási költségek
körébe tartozó végrehajtás költségeket, e körben ugyanis a Ket. szabályának alkalmazása
indokolt, melynek értelmében a végrehajtási eljárás során felmerülő költséget az viseli, aki a
végrehajtás megindítására és foganatosítására okot adott (Ket. 157/A. § (6) bekezdés).
A javaslat külön rendelkezik arról, hogy a kisajátítási hatóság által az eljárás során indított
és a kisajátítási hatóság részéről megfizetendő eljárások költségeit (pl. ingatlan-nyilvántartási
eljárás költsége) a kisajátítást kérő meg kell, hogy térítse a hatóság részére, hiszen bár ezen
költségeket a vonatkozó jogszabályok alapján a megkereső szerv, vagyis a kisajátítási hatóság
fizeti meg az eljáró szerv felé, ugyanakkor ezen költségek nem maradhatnak a kisajátítási
hatóság költségvetésének terhén, és nyilvánvalóan nem terhelhetik a kisajátítást elszenvedő
felet sem.
Annak érdekében, hogy a pl. építésügyi korlátozással terhelt ingatlan tulajdonosának
kérelme alapján lefolytatott eljárásban kisajátítási kérelem benyújtására kötelezett szerv e
kötelezettségét maradéktalanul teljesítse, a javaslat kimondja, hogy ezen kötelezettség alapján
indított kisajátítási eljárásokban a kisajátítási kérelmet nem lehet visszavonni, vagyis ilyen
módon ezen eljárások nem szüntethetőek meg.
a 14. §-hoz
A javaslat a Kstv. 23. § (1) bekezdés d) pontjában - összhangban a Kstv. 24. § (7) bekezdés
módosításával - pontosítja azon nyilvántartások körét, melyre a Kstv. kifejezetten utal az
ügyfélkör meghatározása során.
Mivel a javaslat a kisajátítással érintett ingatlanra vonatkozó elidegenítési korlátozások
feltüntetése érdekében az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzendő, a kisajátítást kérő javára
szóló elidegenítési tilalmat vezet be, a Kstv. ügyfélkörre vonatkozó rendelkezését is ehhez
kell igazítani, pontosítva, hogy ügyfélnek csak az a széljegyzett személy minősül, akire az
elidegenítési tilalom nem vonatkozik. Ezen körbe tartozik maga a kisajátítást kérő, vagy
annak hozzájárulása esetén bármely vevő, de fogalmilag mindazon széljegyzett
tulajdonszerzők is, akik nem a tulajdonos jogügylete folytán szereznek tulajdonjogot (pl. bírói
ítélet, hatósági határozat vagy jogszabály alapján történő tulajdonszerzés, lásd még az
ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII.
29.) FVM rendelet 28. §-át).
a 15. §-hoz
A Kstv. 24. § (1) bekezdése - a Kstv. szabályaiból és a bírói gyakorlatból egyébként már
jelenleg is következő előírás kifejezett kimondásával - még egyértelműbben eligazítja a
jogalkalmazót abban, hogy a kérelmet és annak mellékleteit minden egyes beépített vagy
33
beépítetlen ingatlan, vagyis minden egyes földrészlet tekintetében külön el kell készíteni (BH
1983.115. és BH.1983.356.).
A j avaslat bevezeti a kisajátítási kérelmek összeállítását segítő formanyomtatvány
alkalmazását, mely által a kisajátítási kérelmet benyújtók számára még egyérteműbben és
összeszedettebben jelennek meg a kisajátítási kérelem hiánytalan benyújtásához szükséges
elemek. Ugyanakkor a formanyomtatvány bevezetése által méginkább elvárható, hogy a
kisajátítást kérő - aki az állam vagy az önkormányzat nevében, közérdekű cél megvalósítása
érdekében jár el - hatványozottan ügyeljen a megfelelő tartalmú kérelem benyújtására,
valamint az esetleges hiányok esetében azok haladéktalan pótlására.
A javaslat kibővíti az állam vagy önkormányzat mint kisajátítást kérő nevében eljáró
szervek körét azon állami, önkormányzati költségvetési szervekkel, amelyeknek - jogszabály
vagy az alapító okirata alapján - a kisajátítást megalapozó közérdekű cél megvalósítása a
feladatkörébe tartozik, ugyanis ezen esetekben az állami, önkormányzati tulajdonosi
joggyakorló szerv által adható meghatalmazást ezen jogszabályi vagy alapító okirati kijelölés
helyettesíti. Jelzendő, hogy ezen esetkör nem egyezik meg a Kstv.-ben már szereplő azon
esetkörrel, hogy a jogszabály kifejezetten a kisajátítási eljárás lefolytatására ad az adott szerv
részére kijelölést.
A javaslat a Kstv. 24. § (3) bekezdéséből elhagyja a fellebbezés kizártságára vonatkozó
szövegrészt, mert a Kstv. 31. §-ában egységesen, a kisajátítási hatósának a Kstv. alapján
hozható összes határozata ellen mondja ki a közigazgatási fellebbezés kizártságát.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a kisajátítási kérelem benyújtására kötelező határozat vagy a
kötelezésre irányuló kérelmet elutasító határozat ellen közvetlenül közigazgatási per
kezdeményezhető. Ugyanis bár az EBH2004.1163. számú döntés - igaz, még a kisajátításról
szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet
31.	§-a alapján - más álláspontot tükröz, azonban figyelemmel arra, hogy a kisajátítási
kérelem benyújtására kötelezés egy önálló eljárás, melynek érdemi eredménye maga a
kötelezés, vagy a kérelem elutasítása (ezért is dönt róla a kisajátítási hatóság határozattal), ez
ellen biztosítani szükséges a bírósági felülvizsgálat lehetőségét. Ennek indokoltságát az is
alátámasztja, hogy a kötelezés keretében is előfordulhatnak olyan jogsértések, melyek a
kötelezés alapján induló kisajátítási eljárásban már nem vitathatóak, így ha ezen külön eljárás
ellen nem volna jogorvoslat, akkor a kisajátításra kötelezett vagy a kötelezést kérelmező jogai
sérülhetnének (ilyen jogsértés lehet pl. az 5. § szerinti 5, illetőleg 2 éves kötelező „várakozási
idő” lejárata előtti kötelezés, nem a megfelelő szervezet kötelezése, eljárási illeték kiszabása
illetékmentesség biztosítása helyett stb.).
Több olyan kisajátítási jogcím is létezik, illetve a javaslat maga is vezet be olyan célokat,
melyek esetében egyrészt nem kerül sor újabb beruházásra vagy tevékenységre, másrészt ha
volna is ilyen beruházás, annak határidőn túli megvalósítása esetén sem volna lehetséges az
ennek szankciójaként szolgáló visszavásárlás jogát gyakorolni (mert az adott ingatlan-fajta
nem kerülhet magánszemély tulajdonába), így ezek tekintetében a Kstv. 24. § (4)
bekezdésében a kérelem elemei között indokolt kivételt tenni.
A javaslat a Kstv. 24/A. §-ának tartalmát a 24. §-ban állapítja meg, így a 24. § (5)
bekezdésében az utalás feleslegessé válik.
34
A javaslat pontosítja, hogy a Kstv. végrehajtására kiadott jogszabály (a kisajátítási terv
elkészítéséről, felülvizsgálatáról, záradékolásáról, valamint a kisajátítással kapcsolatos
értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló 178/2008. (VII. 3.) Korm. rendelet)
határozza meg a kisajátítási tervre vonatkozó előírásokat. A javaslat a kisajátítás terv
elkészítésére, záradékolására, példányszámára stb. vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak a
Korm. rendeletre utalja, hiszen ezek olyan részletkérdések, melyek nem igényelnek törvényi
szabályozást, továbbá a kormányrendeleti szintű szabályozás egyben nagyobb rugalmasságot
is biztosít az esetleges módosítási igények felmerülése esetén.
Ennek kapcsán jelzendő, hogy a törvénymódosítással egyidejűleg sor kerül a Korm.
rendelet módosítására is, ennek keretében cél többek között annak előírása, hogy a kisajátítási
terveknek a kisajátítási hatóság részére történő benyújtásakor a záradékok hat hónapnál nem
lehetnek régebbiek. Erre azért van szükség, mert számos esetben azért húzódnak a kisajátítási
eljárások, mert a kisajátítási terv földhivatali vagy építésügyi záradéka (előbbi jelenleg 1 évre
szól) az eljárás folyamán - részben a záradék régi volta, részben az eljárás egyéb okból történő
elhúzódása miatt - időközben lejár. Mivel a kisajátítási hatóságnak a kisajátítási döntését
érvényes záradékkal ellátott kisajátítási terv alapján kell meghoznia (mert ebben az esetben
vezethető át a kisajátítási döntés az ingatlan-nyilvántartásban), ezért ha lejár a záradék,
jelenleg megakad az eljárás és a kisajátítási hatóság - többnyire hiánypótlás formájában -
kötelezi a kisajátítást kérőt a tervek újrazáradékolására, mely újabb földhivatali és építésügyi
záradékolási eljárás megindítását jelenti, több héttel megnyújtva ezzel a kisajátítási eljárást.
Ezen helyzet elkerülése érdekében a Korm. rendeletben indokolt előírni, hogy az eljárás
megindításakor a záradéknak viszonylag frissnek kell lennie, így biztosítva azt, hogyha
valamilyen okból a kisajátítási eljárás mégis elhúzódik, az idő alatt a záradék lehetőleg ne
veszítse el az érvényességét.
Igazodva a javaslat azon változtatásához, hogy a jelenlegi cserelakás-köteles kisajátítások
esetében is a fő szabály a pénzbeli kártalanítás lesz, az sem lehet alapkövetelmény, hogy a
cserelakás a kisajátítási eljárás megindításakor rendelkezésre álljon, ezért az erre való utalást a
javaslat elhagyja. Ugyanakkor a javaslat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (4) bekezdése szerinti tényállást beépíti a Kstv. 5. §-ába, és
mivel az 5. §-ban szereplő egyéb kisajátítási esetkörök alapján is indokolt, hogy a tulajdonos
kérelmére történő kisajátítás esetére a pénzügyi fedezet rendelkezésre állása értelemszerűen
ne legyen feltétele a kisajátítási eljárás megindításának, a javaslat ez alól az egész 5. § esetére
kivételt tesz.
A javaslat a Kstv. 24. § (5) bekezdés d) pontjában egyszerűsíti a mellékletekre vonatkozó
utalást.
A Kstv. 8. §-ának a módosítása szükségessé teszi a megkövetelt nyilatkozatoknak a
kisajátítást kérő általi beszerzését és a kisajátítási kérelemhez való csatolását.
Bár a javaslat az e) pontot nem módosítja, jelzendő, hogy a tevékenységi engedély alatt nem
a konkrét beruházáshoz szükséges engedélyt kell érteni, hanem általában azt, hogy az adott
kisajátítást kérő jogosult lehet a közérdekű cél megvalósításához szükséges tevékenység
elvégzésére. Így ebből az okból az eljárásban sem építési engedély, sem egyéb engedélyezési
tervek becsatolására nincs szükség.
A javaslat a Kstv. 24. § (7) bekezdésében - összhangban az egyes családjogi és cégjogi
eljárások egyszerűsítéséről szóló 2012. évi LXXXV. törvény által végbevitt módosításokkal -
35
egyértelművé teszi, hogyha cégadatok beszerzése szükséges, azokat a kisajátítási hatóság
elektronikus úton szerzi be a cégbíróságtól.
Annak érdekében, hogy az ügyfelek teljes köréről tudomása legyen a kisajátítási
hatóságnak, indokolt kifejezetten előírni, hogy mind az ingatlan-nyilvántartást, mind a
termőföldet használó ügyfelekről adatot tartalmazó földhasználati nyilvántartást vezető
szervet hivatalból meg kell keresni az adatok szolgáltatása érdekében. Ez történhet a
hatóságok megkeresésével, de az ingatlan-nyilvántartás esetében a legcélszerűbb és a
legolcsóbb módja ennek a TAKARNET-rendszeren keresztül történő adatlekérdezés.
Jelzendő, hogy ettől függetlenül a kisajátítási eljárás gyors és hatékony lefolytatása
érdekében továbbra is alapvetően szükséges, hogy a kisajátítást kérő is megkeresse az
ügyfeleket és a hatóság részére az adataikat szolgáltassa, ugyanis egyrészt a tulajdonosokat
mindenképpen meg kell keresnie előzetes adásvételi ajánlattal, másrészt pedig egyes
jogosultak (pl. vezetékjog, szolgalmak jogosultja) nyilatkozatának az eljárás megindítását
megelőző beszerzése - és ezáltal számos kérdés előre való tisztázása - mind a kisajátítást
kérő, mind a jogosult, mind a hatóság részére egyszerűbbé és gyorsabbá teszi az eljárás
érdemi lefolytatását.
A Kstv. 24. § (8) bekezdésének első mondata nem új rendelkezés, hanem a javaslat a Kstv.
24/A. §-ának tartalmát a 24. §-ban állapítja meg, mert logikailag oda jobban kapcsolódik,
valamint a javaslat a 24/A. §-t egyébként is tartalmilag más rendelkezésekkel tölti meg
(hiánypótlás).
A (8) bekezdés második, új mondatában a javaslat - összhangban az egyes családjogi és
cégjogi eljárások egyszerűsítéséről szóló 2012. évi LXXXV. törvény által végbevitt
módosítással - egyértelművé teszi, hogyha cégadatok beszerzése szükséges, azokat a
kisajátítási hatóság elektronikus úton szerzi be a cégbíróságtól.
a 16. §-hoz
Jelenleg a kisajátítási eljárások elhúzódásának fő oka nem a hatóság vagy az egyéb
ügyfelek eljárásának, közreműködésének hiányosságából következik, hanem magának a
kisajátítást kérőnek róható fel. Jelzendő, hogy a Kormány által 2012. májusában tárgyalt, a
fővárosi és megyei kormányhivatalok teljes körében végzett felmérésen alapuló, a kisajátítási
eljárások időtartamát befolyásoló főbb tényezőkről szóló jelentés is arra a következtetésre
jutott, hogy a kisajátítási eljárások elhúzódásának egyik fő oka maga a kisajátítást kérő
késlekedése vagy nem megfelelő közreműködése: számos esetben a kisajátítást kérő nem
készíti elő megfelelően az eljárás megindítását és több szempontból is hiányos kérelmet nyújt
be, ugyanakkor a hatóság által határidőben megtett hiánypótlási felhívásokra a szükséges
dokumentumokat, adatokat - kérve a hiánypótlási határidő újabb és újabb meghosszabbítását
-	hetek vagy hónapok alatt pótolja. Ez a gyakorlat jelenleg átlagosan 30-90 nappal növeli meg
a kisajátítási eljárások időtartamát, de előfordul akár 120 napos (többször meghosszabbított
határidőn alapuló) hiánypótlás is. Azonban teljes joggal elvárható, hogy a köz érdekében
eljáró, és ugyanakkor tulajdonelvonásra irányuló eljárást indító szerv mind a közérdekű cél
megvalósulása, mind a kisajátítást, az azzal járó függő helyzetet elszenvedő tulajdonosok (és
egyéb jogosultak) helyzetének mielőbbi rendezése érdekében gyors, szakszerű és hatékony
eljárással működjön közre. Az ügyfélbarát eljárások megteremtése a kisajátítási eljárásban azt
a követelményt is magával vonja, hogy a tulajdonosok és egyéb jogosultak számára ezen
eljárás minél kevésbé húzódjon el, a bizonytalan jogi helyzet minél rövidebb ideig álljon fenn.
36
Tarthatatlan az a jelenlegi állapot, hogy számos kisajátítási eljárás a kisajátítást kérő
késlekedése vagy nem megfelelő együttműködése miatt hetekig vagy hónapokig húzódhat.
Szükséges ezért a kisajátítást kérők részéről is fegyelmezettebb eljárás megkövetelése. Ez
abban nyilvánul meg, hogy a javaslat a Kstv. 24/A. §-ában előírja, hogy a kérelem kapcsán
hiánypótlásra a kisajátítást kérő csak egy alkalommal hívható fel, és az ennek során
meghatározott hiánypótlási határidő nem hosszabbítható meg. Ha a hiánypótlásra
meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően a kisajátítást kérő a hiányokat mégis
pótolja, ezeket a kisajátítási hatóság befogadja ugyan, de akkor is kiszabja a késői pótlás
jogkövetkezményeként meghatározott eljárási bírságot. A kisajátítási hatóság legfeljebb 30
napig vár arra, hogy a hiánypótlási határidő lejártát követően a kisajátítást kérő a hiányokat
pótolja, és ha ez alatt az idő alatt nem történt meg a hiányok pótlása, akkor a 30 napot alapul
véve szabja ki az eljárási bírságot. Az eljárási bírság kiszabását követően - attól függően,
hogy a hiányok pótlása a rendelkezésre álló 30 nap alatt megtörtént-e - a kisajátítási hatóság
megszüntetheti az eljárást vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy folytatja az
eljárást.
Mivel hiánypótlásra nemcsak a kérelem kapcsán, hanem az eljárás során is lehetőség van
(Ket. 37. § (5) bekezdés), ezért a javaslat fenti rendelkezései - kivéve a hiánypótlási
felhívások számára vonatkozó előírást - a tényállás további tisztázásához szükséges
hiánypótlásokra is vonatkoznak. A tényállás további tisztázásakor felmerült hiánypótlások
számát azért nem indokolt korlátozni, mert a kisajátítási eljárás sajátos jellegéből fakadóan az
eljárás során többször is olyan új tényállási elem merülhet fel (új tulajdonos, vagy egyéb
kártalanításra jogosultak eljárás során való ismertté válása stb.), melyek tekintetében - az
eljárás teljessége és sikeressége érdekében - adott esetben szükséges lehet a kisajátítást kérő
részéről adatok szolgáltatása.
A kisajátítást kérővel szembeni szigorúbb szabályok nem alkalmazandóak abban az
esetben, mikor kisajátításra a tulajdonos kérelme alapján kerül sor (Kstv. 24. § (3) bekezdés),
hiszen ebben az esetben az eljárás érdemi befejezése a tulajdonos kifejezett érdekét is
szolgálja.
a 17. §-hoz
A kisajátítási hatóságok gyakorlata jelenleg nem egységes abban, hogy mi a teendő akkor,
ha a kisajátítási terv földhivatali záradéka a kisajátítási eljárás folyamatban léte alatt lejár:
egyes hatóságok erre az esetre hiánypótlás keretében, míg más hatóságok az eljárás
felfüggesztése mellett kötelezik a kisajátítást kérőt a tervek újrazáradékolására. Mindkét
esetben előfordul azonban, hogy a terv záradékolása jelentős időt vesz igénybe, melynek csak
egy részét képezi maga az újrazáradékolási eljárás időtartama. A késlekedés oka másik
részben az, hogy a kisajátítást kérő nem azonnal indítja meg az eljárást, illetve a záradékolás
megtörténte után nem haladéktalanul csatolja be újra a tervet (ez nem ritkán heteket is
igénybe vesz). Tekintettel arra, hogy a kisajátítási eljárás gyors lefolytatásához nemcsak a
kisajátítást kérő oldaláról, hanem a kisajátítást elszenvedő tulajdonosok védelme érdekében is
kiemelt érdek fűződik, ezért a kisajátítási eljárás minél előbbi folytathatósága érdekében az
újrazáradékoltatást indokolt ezen két érdeket együttesen szem előtt tartó kisajátítási hatóság
feladatává tenni (Kstv. 24/B. §), biztosítva így az újrazáradékolás által okozott késedelem
lehető legrövidebb időtartamra való csökkentését.
a 18. §-hoz
37
A javaslat a Kstv. 25. §-ában általánossá teszi azt a - jelenleg csak korlátozott körben
érvényesülő - szabályt, hogy a kisajátítási eljárás megindulását az ingatlan-nyilvántartásba
nem a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg, hanem már a kisajátítási kérelem beérkezését követő
8 napon belül fel kell jegyeztetni. Ennek két okból is jelentősége van: egyrészt mivel a
kisajátítási eljárás a kérelemmel és nem a tárgyalás kitűzésével indul meg, ezért ezen
időponttal való feljegyzés által az ingatlan-nyilvántartás valósághűsége is jobban biztosítható.
Másrészt mivel a javaslat a kisajátítási eljárás tényének feljegyzésével egyidejűleg - a
kisajátítást kérő javára szóló - elidegenítési tilalom feljegyzését is elrendeli, e tilalom beálltát
is az eljárás tényleges megindításához szükséges kötni.
A Kstv. 23. § (1) bekezdés - javaslattal pontosított - d) pontja értelmében a kisajátítási
eljárás megindítása tényének feljegyzését megelőzően az adott ingatlan tulajdoni lapján
szereplő széljegyzett jogszerzők is ügyfélnek minősülnek. Ahhoz azonban, hogy ezen
ügyfeleket a kisajátítási hatóság be tudja kapcsolni az eljárásba, szükséges ezen személyek
név- és lakcím adatainak megismerése (összhangban a Ket. 17. § (2) és (3) bekezdésével).
Ennek indoka egyrészt az, hogy a széljegyen sokszor csak a jogosult neve szerepel, de a címe
nem (az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló
109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet „85. § (1) A széljegyzésben a beadvány tartalmára úgy
kell utalni, hogy abból megállapítható legyen az átvezetés folytán jogosulttá váló ügyfél neve
és a jogváltozás tárgya.”), így a kisajátítási eljárásba való bevonás érdekében a lakcím
(székhely) adatok megismerése is szükséges.
Másrészt a kisajátítási hatóság számára az is lényeges adat, hogy a széljegyzett személy
mely már bejegyzett, vagy bejegyzésre kerülő személy jogutódja lesz, ugyanis ez alapján
lehet előre számítani arra, hogy a kisajátítási eljárás folyamán mely kártalanításra jogosult
tekintetében várható jogutódlás.
Jelenleg a kisajátítási hatóság az adatokat egy külön körben kéri el az ingatlanügyi
hatóságtól, ezért ennek a körnek a megszüntetése érdekében indokolt előírni a kisajátítási
eljárás tényének feljegyzésévek egyidejű megküldést.
Figyelemmel arra, hogy a több személy tulajdonában álló ingatlan esetében nem biztos,
hogy minden tulajdonos vonatkozásában megindul a kisajátítási eljárás (hiszen sokszor
előfordul, hogy a tulajdonosok egy részével sikerül adásvételi megállapodást kötni), ezért a
javaslat rögzíti, hogy az ingatlan-nyilvántartási feljegyzéshez - eltérően az Inytv. 34. § (1)
bekezdésétől - csak azon tulajdonosok nevét és címét kell közölni, akikkel szemben az eljárás
folyamatban van. Mivel egész ingatlan kisajátítása esetén a kisajátítási terv a tulajdoni lapból
és az ingatlan-nyilvántartási térképből áll, ezért ebben az esetben azokat a földhivatal részére
a feljegyzéshez nem kell csatolni (hiszen saját maga által kiállított dokumentumokról van
szó), ugyanakkor részleges kisajátítás esetén az adatokat tartalmazó kisajátítási tervre is
szükség van a feljegyzéshez. A javaslat a jogalkalmazás eligazítása érdekében kimondja, hogy
a kisajátítási hatóság ezen végzése és a mellékelt kisajátítási terv alapján történik meg a
kisajátítási eljárás tényének és az elidegenítési tilalomnak az ingatlan-nyilvántartási
feljegyzése, valamint a név- és lakcímadatok szolgáltatása.
Ha az ingatlannak csak egy részét kívánják kisajátítani, akkor a szakértői vélemény
elkészítéséhez az is szükséges, hogy a szakértő az ingatlan értékének felmérésekor tisztában
legyen azzal, hogy hol húzódik a kisajátítandó ingatlan határa. Azonban több esetben azért
nem sikerült időben elkészíteni a szakvéleményt, mert a határok kitűzése nem történt meg.
38
Ezért ennek kiküszöbölése érdekében a javaslat e kitűzési kötelezettséget - a szükséges esetre
-	kifejezetten kimondja, a tulajdonos vagy egyéb jogosult tűrési kötelezettségének
megállapítása mellett.
A szakértő nemcsak a kártalanítás összege, hanem a kisajátítás jogalapja tekintetében is
szolgáltathat véleményt, ezért a kártanításra utalás elhagyásra kerül.
A szakértő munkáját nagyban megnehezíti, hogy nem készült el a szakértői vélemények
egységességét biztosító külön jogszabály, melyre a hatályos Kstv. 25. § (4) bekezdése
hivatkozik. Ezért a törvényjavaslat elkészítésével egyidejűleg kidolgozásra kerül ezen - az
igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény felhatalmazása alapján
kiadandó - jogszabály, mely elősegítheti az egységes jogalkalmazást és ezáltal várhatóan
kevesebb bírósági felülvizsgálatot, illetve a bírósági felülvizsgálat során is a szakértői
vélemények egységes megítélését fogja eredményezni.
Ehhez kapcsolódóan jelzendő, hogy a javaslat módosítja az igazságügyi szakértői
tevékenységről szóló 2005. évi XLII. törvényt is annak érdekében, hogy a kisajátítási
eljárásban kirendelt szakértők az ingatlan forgalmi értékének megítéléséhez szükséges
összehasonlító adatok beszerzése során konkrét helyrajzi számokhoz és az azokhoz rendelt
forgalmi értékadatokhoz jussanak.
A Kstv. 25. § (3) bekezdés hatályos a) pontjának elhagyása azért szükséges, mert az most
felesleges adminisztratív terhet teremtve megismétli azon adatok közlésének kötelezettségét,
mely adatokat az ügyfelekkel már a kisajátítási eljárás megindulásáról szóló értesítésben
közölni kell (Kstv. 22. § (3) bekezdés és Ket. 29. § (5) bekezdés).
A javaslat a Kstv. jobb áttekinthetősége érdekében újraszabályozza a 26. §-t azzal, hogy
elmarad a 26. § hatályos (2) bekezdésének szabályozása, ugyanis a hatósági közvetítő
igénybevételének lehetőségét - a Kstv.-nél tágabb körben - a Ket. is lehetővé teszi, ezáltal a
Kstv. rendelkezése felesleges (Ket. 41. §).
A javaslat a Kstv. 26. §-ában részletes szabályozással lehetővé teszi azt, hogy az
ügyfeleknek elegendő idejük legyen a szakértői vélemény megismerésére. Ugyanis jelenleg
több esetben azért hosszabbodik az eljárás, azért van szükség több tárgyalás megtartására,
mert az ügyfelek (jellemzően a kisajátítást elszenvedő tulajdonosok és egyéb jogosultak)
számára túlságosan rövid az az idő, mely a szakértői vélemény megismerése és a tárgyalás
között eltelik. A kisajátítási hatóság ugyanis az ügyintézési határidő betartása érdekében a
tárgyalást kénytelen a szakértői vélemény leadását követő nagyon rövid időn belül megtartani,
mely idő azonban sokszor nem elegendő ahhoz, hogy a szakértői véleményt az ügyfelek
alaposan áttanulmányozhassák és felkészülten érkezzenek a tárgyalásra, így számos kérdést,
pontosítást vagy kiegészítést kérnek a szakértőtől, jellemzően már csak magán a tárgyaláson,
melyek tisztázása szinte mindig új tárgyalás megtartását is szükségessé teszi, megnyújtva
ezzel az eljárást. A javaslat ezért meghatározott időintervallumot biztosít a szakvélemény
tanulmányozására, valamint arra is, hogy a szakértő az esetleges észrevételeket már a
tárgyalás előtt megkaphassa annak érdekében, hogy az azokra adandó válaszokkal, esetleges
kiegészítésekkel már a tárgyaláson elő tudjon állni. Mivel a szakértői vélemény megérkezése
és a tárgyalás között a kisajátítási hatóság nem tesz érdembeli eljárási cselekményt (csupán az
ügyfelek észrevételeit továbbítja a szakértő részére), de ugyanakkor az ügyintézési határidő is
telik, ezért a kisajátítási hatóság számára így „kiesett” időtartamot a jogi ügyintézési határidő
meghosszabbításával vissza kell pótolni (Kstv. 22. § (2) bekezdés).
39
A szakértői vélemény a kisajátítási hatóságnál - iratbetekintés keretében - tekinthető meg,
de a javaslat fontos újítása, hogy az ügyfelek kérhetik annak közvetlen megküldését is. A
szakértői vélemény ügyfelek részére történő automatikus megküldését nem célszerű előírni,
mert a kisajátítási eljárások esetében nem ritkán előforduló nagyszámú (a soktulajdonosos
ingatlanok esetében néha több száz) ügyfél esetében ez tetemes postaköltséget okozna
anélkül, hogy azzal arányban álló előny volna elérhető.
A javaslat új esetkört is kivesz a tárgyalás-tartási és szakértő kirendelési kötelezettség alól,
ugyanis sok esetben a kisajátítási hatóság a benyújtott adatok, okiratok alapján is el tudja
dönteni, hogy a kisajátítás jogalapja nem áll fenn.
Mivel a szakértő nemcsak a kártalanítás összege, hanem a kisajátítás jogalapja tekintetében
is szolgáltathat véleményt, ezért a Kstv. 27. §-ában a kártalanításra utaló szövegrész elhagyása
indokolt. A javaslat azon újítása, hogy a szakértői véleményt előzetesen is lehet
észrevételezni, nem zárja ki a tárgyaláson való észrevételezés lehetőségét, ezért a rendelkezés
módosítja az észrevételekre vonatkozó rendelkezést.
Annak érdekében, hogy a kisajátítási hatóság minél korábbi időpontot tudjon megállapítani
arra, hogy a tulajdonos illetve az ingatlant használó személy a kisajátítást kérő részére
birtokba bocsássa az ingatlant, ezen személyeket erről nyilatkoztatni kell.
Mivel már nincs „lakásügyi, illetve elhelyező hatóság”, ezért ezen hatályos szövegrész
elhagyása indokolt.
a 19. §-hoz
A javaslat a jogalkalmazói igények alapján megszünteti a birtokbaadás intézményét és
egyúttal kártalanítás kisajátítást kérő általi megfizetésének (csereingatlan birtokba adásának),
valamint az ingatlan tulajdonos (egyéb használó) általi elhagyásának a kérdését a kisajátítási
eljárást lezáró hatósági határozat keretei között rendezi el (Kstv. 29. §).
A birtokba adásra jelenleg a kisajátítási határozat jogerőre emelkedését követően, a
kártalanítási összeg kifizetése alapján kerül sor. A birtokba adás a kisajátítási hatóság által, -
főszabály szerint - helyszíni bejárás alapján, jegyzőkönyv felvételével történik.
A gyakorlatban ebből - még a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendeletből
átvett - eljárási cselekményből több jogi nehézség és jogbizonytalanság fakadt, valamint
számos esetben gazdaságtalan eljárási cselekmények felesleges elvégzését jelentette. Nem
egyértelmű egyrészt ugyanis, hogy a jegyzőkönyv felvétele még a kisajátítási eljárás része,
vagy pedig a végrehajtási cselekmények közé tartozik-e. Így a birtokbaadás kapcsán pl. ha azt
észlelte a hatóság, hogy a kártalanítási összeg megfizetése ellenére a tulajdonos még mindig
nem hagyta el az ingatlant, az sem volt egyértelmű a kisajátítási hatóságok számára, hogy
lehet-e végrehajtási kényszercselekményt foganatosítani. Ugyanakkor a tulajdonos számára is
bizonytalan volt, hogy a kártalanítási összeg megfizetését kikényszerítheti-e azalatt az idő
alatt, míg őt egyébként az ingatlan elhagyására a kisajátítást kérő nem szólítja fel.
A helyszíni birtokbaadás kötelezettsége másrészt sok esetben azt jelentette, hogy a
hatóságnak több kilométert autózva egy üres külterületi ingatlanon állva - a kisajátítást kérő
40
odarendelésével - kellett a jegyzőkönyvet felvennie úgy, hogy a tulajdonos - ritka kivételtől
eltekintve - jelen sem volt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a birtokba adás jogintézménye ma már elavult, sem
jogi, sem gyakorlati szempontok nem támasztják alá annak fenntartását.
A javaslat ezért a birtokba adás megszüntetésével egyidejűleg a kártalanítás kisajátítást kérő
általi megfizetésének (csereingatlan birtokba adásának), valamint az ingatlan tulajdonos általi
elhagyásának a kérdését a kisajátítási eljárást lezáró hatósági határozat keretei között rendezi
el úgy, hogy a kisajátítási eljárás végén szükséges cselekmények elvégzésének kötelezettségét
egységesen a kisajátítási határozat tartalmazza. A hatósági határozatba foglalás egyben azt is
jelenti, hogy az elvégzendő cselekményekre szükséges határidőt megállapítani. Ugyanis bár a
Kstv. jelenlegi szabályai is utalnak arra, hogy a kártalanítás megfizetésére a kisajátítási
hatóság határidőt szab (29. § (1) bekezdés), és az ingatlan elhagyására, vagyis a
birtokbaadásra nem kerül sor addig, míg a kártalanítási összeg kifizetésre nem kerül, azonban
erre objektív határidőt a törvény nem adott. A javaslat által bevezetett - a kötelezettségek
teljesítésének hivatalbóli vizsgálatából következő - hivatalbóli végrehajtás megindítása előtti
"türelmi idő" megszabása, valamint ezzel összefüggésben a tulajdonos védelme érdekében
azonban szükséges meghatározni egy véghatáridőt arra, hogy a tulajdonos a kártalanítási
összeget megkapja, ennek hiányában ugyanis nem tervezhető előre (csak a kisajátítási eljárást
lezáró határozatból derül ki) az, hogy meddig kell elhagynia majd az ingatlant. Másik oldalról
a kártalanítás kifizetésére megállapított határidő által a kisajátítást kérő számára is a
kisajátítási eljárás belátható időn belül történő befejezését lehet biztosítani, így méginkább
tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik a kisajátítással célzott közérdekű beruházások
megvalósításának menete.
A teljesítési határidő maximumának törvényi meghatározására és a hivatalbóli végrehajtásra
azért is szükség van, mert a kisajátítási eljárás elhúzódásának - a hiánypótlásokon felül - a
másik oka a birtokbaadás elhúzódása abból az okból, hogy az annak feltételéül szolgáló
kártalanítás kifizetésének igazolására a jogerős határozatot követően átlagosan 75 nap alatt
került sor.
A kártalanítás és egyéb költségek megfizetése, a csereingatlan birtokba adása, valamint a
tulajdonos, használó kiköltözési kötelezettsége tekintetében előírt határidők kapcsán jelzendő,
hogy a kártalanítás továbbra is a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől kamatozik
(hiszen ettől az időponttól veszti el a tulajdonos a tulajdonjogát), és a javaslat továbbra is
biztosítja a kártalanítás azonnaliságának az Alkotmánybíróság több határozatában is kiemelt
tartalmát, vagyis a birtokba vétel és a kártalanítás egyidejűségét (pl. 58/1991. (XI. 8.) AB
határozat), vagyis a kisajátított ingatlant a tulajdonos csak az azt követő reális határidőben
köteles elhagyni, hogy részére a kártalanítás megfizetése, illetve a csereingatlannak a
kisajátítást kérő általi birtokba adása megtörtént.
A kisajátított ingatlan birtokba bocsátására meghatározott határidőtől minden esetben
indokolt eltérést adni abban az esetben, ha ebben a felek egymással egyébként megegyeztek,
valamint ha bizonyos, az ingatlan elhagyását megelőzően teljesíthető cselekmény elvégzését a
tulajdonos számára a törvény lehetővé teszi (10. §).
Jelzendő, hogyha a kisajátítást kérő vagy az ingatlan elhagyására kötelezett valamely rajta
kívül álló okból nem tud határidőre teljesíteni, a végrehajtás megindulása előtt - a Kstv.
háttérjogszabályaként szolgáló Ket. 74. § (2) bekezdése alapján - a kisajátítást kérő kérheti a
41
kártalanítási összeg később történő megfizetését (azzal, hogy a Kstv. alkotmányos garanciát
tartalmazó 21. § (2) bekezdése alapján a részletekben történő teljesítés nem engedhető meg),
illetve a csereingatlan később történő birtokba adását; az ingatlan elhagyására kötelezett pedig
kérheti az ingatlan elhagyásának későbbi időpontban való teljesítését (a csereingatlan kapcsán
a tulajdonost terhelő esetleges értékkülönbözet részletekben történő megfizetésére már maga a
Kstv. is lehetőséget ad (Kstv. 13. § (3) bekezdés)).
Mindezek alapján tehát a javaslat a kisajátítási eljárást lezáró cselekményeket egységesen
hatósági határozatba foglalni rendeli. Ennek alapján egyértelművé válik, hogy a határidők be
nem tartása esetére mind a kártalanítás megfizetése, illetve mind a csereingatlan birtokba
adása, valamint ezt követően a tulajdonos kiköltözési kötelezettsége a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény végrehajtási
szabályai szerint kikényszeríthető (pénzfizetési kötelezettség végrehajtása, meghatározott
cselekmény végrehajtása keretében).
Ugyanakkor ha a kisajátítást kérő nem teljesíti határidőre a kártalanítás megfizetésére,
illetve a csereingatlan birtokba adására vonatkozó kötelezettségét (vagyis nem igazolja ezen
cselekmények elvégzését a hatóság számára), a kisajátítási hatóság a kisajátítást elszenvedő
tulajdonos érdekeinek a védelme érdekében hivatalból vizsgálja e kötelezettségek teljesítését
(eltérve a Ket. 127. § (1) bekezdésétől), melyből az is következik, hogy nemteljesítés esetén
meg kell indítani a végrehajtási eljárást (Ket. 127. § (2) bekezdés).
Az (1) bekezdés további pontosítása összhangba hozza a szabályt a javaslatnak azon
céljával, hogy elválassza egymástól az értékgarancia körébe tartozó kártalanítást, valamint az
utólagosan felmerült egyéb költségek (járulékos költségek) megtérítési kötelezettségét.
A Kstv. 29. § (2) bekezdésének első mondatát a végrehajtási joggal terhelt ingatlanért járó
pénzbeli kártalanítás sorsának a 8. § módosításában való rendezése folytán szükséges
elhagyni.
A (2) bekezdés többi rendelkezésének az elhagyását az indokolja, hogy nem célszerű a
kisajátítási eljárás keretében rendezni az olyan követelések sorsát, melyek egyébként magát az
ingatlant jelzálog vagy végrehajtási jog formájában nem terhelik, ezek érvényesítésére így az
adott polgári, közigazgatási stb. jogszabályok keretei között van lehetőség.
A (8) bekezdés rendelkezése nem új, hanem - mivel a javaslat megszünteti a kisajátított
ingatlan kisajátítási hatóság általi birtokba adásának a 34. §-ban szabályozott intézményét - a
Kstv. 34. § (2) bekezdésének kodifikációs szempontból megfelelőbb helyen történő
megállapítására irányul.
A kisajátítási hatóság döntése kapcsán kiemelendő, hogy annak tárgya - anyagi jogi
kérdések tekintetében - kizárólag a Kstv.-ben szereplő kérdésekben való döntés. Ebből
következőleg a kisajátítási hatóság nem dönthet pl. a kisajátított ingatlan vagyonkezelésbe
adásáról sem, mert - azon túl, hogy a törvény alapján ezen döntés nem tartozik a kisajátítási
hatóság hatáskörébe - ezen jogcselekmény teljességgel idegen a kisajátítási eljárástól. A
kisajátítás aktusát (az ingatlan birtokba bocsátását) követően az ingatlan kezelésének módját
az állami és nemzeti vagyonról szóló jogszabályok rendelkezései rendezik el (állami vagyon
esetében tipikusan az MNV Zrt. feladataként megszabva a vagyon hasznosításának vagy
használatba adásának módjában való döntést), ezért az ezen körbe tartozó vagyonkezelési és
használati viszonyok tekintetében nem indokolt, hogy a kisajátítási hatóság bármilyen döntési
42
jogkörrel rendelkezzen. Jelzendő, hogy ez nem akadálya annak, hogyha a vagyonkezelési jog
törvény alapján meghatározott szervezetet illet meg (pl. NIF Zrt.), akkor ennek tényét a
kisajátítási hatóság megállapítsa.
Az (1) bekezdésből elmarad az „és a jogok megszűnése miatt keletkezett kárért” való
kártalanítás kiemelése, mert az tartalmilag benne van a jog megszűnéséért járó
kártalanításban, valamint az értékveszteség és költség megtérítésében.
a 20. §-hoz
A javaslat a Kstv. jobb tagolása érdekében a Kstv. hatályos 29. § (3) és (4) bekezdését
külön szakaszban (29/A. §) állapítja meg ismét, az „és az a szakértői véleménnyel is
összhangban van” és az „általa is jóváhagyott” szövegrészek elhagyásával. Előbbi elhagyását
a Kstv. hatályos 25. § (5) bekezdéssel (javaslat szerint 26. § (6) bekezdéssel) való összhang
megteremtése indokolja (a tárgyalás kitűzésekor még nem áll rendelkezésre szakértői
vélemény), utóbbiét pedig a kétszeres hatósági jóváhagyás téves látszatának megszüntetése
teszi szükségessé. A javaslat továbbá egyszerűsíti a Polgári Törvénykönyvre való utalást. A
Kstv. hatályos 29. § (5) bekezdése tartalmilag a javaslat szerinti 29. §-ba került át.
a 21. §-hoz
A Kstv. 37. § (2) bekezdésével összhangban a Kstv. 30. §-ában szükséges egyértelművé
tenni, hogy részleges kisajátítás esetében nem kerül sor a „rendes” telekalakítási eljárás
lefolytatására, hanem arról a kisajátítási hatóság dönt. Ezt célozta a hatályos rendelkezés is,
azonban egyes esetekben arra a téves következtetésre jutottak a jogalkalmazók, hogy az
ingatlant ebben az esetben nem lehet megosztani, ez azonban az eredeti jogalkotói szándékkal
-	és a Kstv. 37. § (2) bekezdésének a megosztásról rendelkező részével - ellentétben áll. Ha
azonban egy ingatlan több tulajdonosa közül egyesekkel sikerül kisajátítást pótló adásvételi
szerződést kötni, az ingatlan ennek alapján szükséges esetleges megosztásáról természetesen a
telekalakításra vonatkozó jogszabályok szerint kell dönteni.
A kisajátítási hatóság e törvény szerinti határozatai ellen a jogalkotói szándék szerint eddig
sem volt helye közigazgatási úton fellebbezésnek, azonban mivel egyes, erre vonatkozó
rendelkezések (pl. 24. § (3) bekezdés vagy a 31. §) nem pontosan fogalmaztak (érthetőek
lehettek volna úgy is, hogy csak a kérelemnek megfelelő döntés ellen nincs helye
fellebbezésnek, ami nyilvánvalóan nem volt a jogalkotó célja), illetve az előmunkálat
engedélyezése körében a Kstv.-ben kifejezetten nem szerepelt ilyen rendelkezés, így a Kstv.
31.	§-ában egy generális szabály kimondása indokolt. Ez a szabály így vonatkozni fog a
javaslat által megteremtett, a járulékos költségek megtérítésére irányuló hatósági eljárásra is.
Természetesen a kisajátítási hatóság Kstv. szerinti határozataival szemben a Pp. XX.
fejezete szerinti közigazgatási per kezdeményezhető.
A kisajátítási határozat ellen indítható közigazgatási perek gyorsítását és egyszerűsítését
részben már elvégezte dr. Tarnai Richárd képviselő úr által kezdeményezett, 2012. június 28-
án hatályba lépett, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló 2012.
évi LXXXII. törvény, mely egyrészt - visszatérve a 2009. október 1-je előtt érvényesülő
szabályhoz - visszaállítja a bíróság reformatórius jogkörét, másrészt egyfokúvá teszi a
bírósági szakaszt.
43
A javaslat ehhez képest még megszünteti a közbenső ítélethozási kötelezettséget is, mely
gyakorlati szempontból inkább lassította, mintsem gyorsította az eljárásokat: a jogalap
tekintetében való közbenső döntés ugyanis felesleges, mivel a bírósági szakasz is egyfokú, és
az esetleges rendkívüli perorvoslat (felülvizsgálat) bevárása nem akadálya az eljárás
folytatásának, továbbá önmagában a jogalapról való döntés - a kártalanításról való döntés
nélkül - nem elegendő az eljárás érdemi befejezéséhez, ezért a közbenső ítélethozási
kötelezettség elhagyása indokolt.
Jelzendő, hogy a javaslat fenntartja azt a gyorsító szabályt is, hogy a tárgyalást a
keresetlevél beérkezését követő 45 napon belül kell megtartani. A javaslat ugyanakkor ezen
gyorsító szabályok alkalmazását a kisajátítási hatóság Kstv. szerinti összes határozata ellen
indított perek esetére kiterjeszti (a kisajátítási kérelem benyújtására kötelezés iránti eljárás, a
járulékos költségek, valamint az előmunkálat engedélyezése tárgyában hozott döntések).
Mivel a Kstv.-módosítás 2013. január 1-jét követően lépne hatályba, ezért az eljáró
bíróságra közigazgatási és munkaügyi bíróságként kell utalni, mely bíróságok 2013. január 1-
jén kezdik meg működésüket.
A Kstv. 32. § (1) bekezdés e) pontjának az elhagyását egyrészt az indokolja, hogy a javaslat
megszünteti a birtokba adás intézményét, így arról a bíróságnak sem kell külön határoznia.
Másrészt a hatályos szöveg egyébként sem volt pontos, mert ha nem rendelték el a kisajátítási
hatóság határozatának a felfüggesztését (márpedig erre a normaszöveg nem utal), akkor nem
értelmezhető, hogy milyen ideiglenes birtokba adásról van szó, hiszen ebben az esetben a
birtokba adásra a határozat jogerőre emelkedése és a kártalanítás megfizetése után a
kisajátítási hatóság azonnal intézkedett.
A Kstv. 32. § (2) bekezdéséből elmarad azon rendelkezés, hogy „A bíróságnak a
közigazgatási határozat végrehajtását felfüggesztő végzése kizárja az ingatlan tulajdonjogának
átszállását.”, ugyanis ez nem értelmezhető, mivel a tulajdonjog átszállása már a kisajátítási
határozat jogerőre emelkedésével megtörtént. Ugyanakkor a rendelkezést pontosítani
szükséges, ugyanis az ingatlan-nyilvántartási, valamint az építésügyi és egyéb hatósági
eljárások felfüggesztése csak abban az esetben indokolt, ha a közigazgatási perben a
kisajátítás jogalapja, vagyis a kisajátító tulajdonszerzése vitás, ugyanis ha csak a kártalanítás
összegszerűsége vagy pl. a kiköltözési kötelezettség határideje a kérdés, attól még ezen -
tulajdonjog-bejegyzési, jog-átjegyzési vagy építésügyi - eljárások lefolytathatóak. A javaslat
kiegészíti a rendelkezést azzal, hogy a bíróság e felfüggesztő végzését az érintett
hatóságoknak megküldi.
Ez van összhangban az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel (Inytv.)
is, melynek értelmében kérelemre a bíróság az ingatlan tulajdonjogát érintő per - függő
hatályú - feljegyzése iránt intézkedik (Inytv. 64. § (1) „A bíróság - az ügyfél kérelmére -
előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot b) az ingatlan
tulajdonjogát érintő per megindítása tényének feljegyzése iránt.”).
A javaslat a kisajátítással összefüggő kisajátítási hatósági döntések egységes jellege,
egységes eljárási kezelése érdekében kimondja, hogy a Kstv. szerinti összes kisajátítási
hatósági döntés ellen kezdeményezett közigazgatási perben a 32. §-ban foglalt rendelkezések
-	megfelelően - alkalmazandóak. Ez biztosítja, hogy a kisajátítási hatóságnak a kisajátítással
szorosan összefüggő, és mind a kisajátítást kérő, mind a tulajdonos szempontjából gyorsan
44
lezárandó egyéb hatósági döntései (a kisajátítási kérelem benyújtására kötelezés, a járulékos
költségek, valamint az előmunkálat engedélyezése tárgyában hozott döntések) nemcsak a
hatósági eljárás során, hanem annak bírósági felülvizsgálata során is egységes rendben
legyenek lefolytathatóak.
a 22. §-hoz
A módosítás a Kstv. 32/A. §-ában nem új rendelkezéseket emel e törvénybe, hanem a Kstv.
32.	§ hatályos (3) és (4) bekezdését - egy külön szakaszban való elhelyezéssel - elválasztja a
bírósági eljárást szabályozó rendelkezésektől, ugyanis ezen rendelkezések a hatósági eljárásra
vonatkoznak. A javaslat csak annyiban pontosítja a rendelkezést, hogy az a kisajátítási
hatóság minden, a Kstv. szerinti döntésére érvényesüljön annak érdekében, hogy a Kstv.
szerinti, egymással szorosan összefüggő hatósági döntésekre egységes eljárási rend
vonatkozzon.
a 23. §-hoz
A javaslat a Kstv. 33. §-ában pontosítja, hogy a kisajátítási határozat mellett a kisajátítási
tervet - azt is csak részleges, vagyis az ingatlan megosztását eredményező kisajátítás esetében
-	csak az ingatlanügyi hatóságnak kell megküldeni (hiszen a kisajátítást kérő azzal
rendelkezik), valamint a tervre az állami és önkormányzati tulajdonosi jogokat gyakorló
szerveknek sincs szüksége, ezért e szervek, mint ügyfelek csak értesítést kapnak a határozat
jogerőre emelkedéséről. Jelzendő, hogy magát a kisajátítási határozatot természetesen a Ket.
szabályai alapján minden ügyféllel közölni kell.
Figyelemmel arra is, hogy a pénzbeli kártalanítás esetén a javaslat változtat a végrehajtási
joggal terhelt ingatlanért járó kártalanítás kifizetésének módján, valamint mivel a Kstv. 29. §
(2) bekezdése hatályon kívül helyezésre kerül, a kisajátítási határozat bírósági végrehajtóval
való közléséről szóló rendelkezést szükséges a határozat közlésére vonatkozó szabályok
között megállapítani.
a 24. §-hoz
Több olyan kisajátítási jogcím is létezik, illetve a javaslat maga is vezet be olyan célokat,
melyek esetében nincs, illetve nem értelmezhető olyan időpont, melytől a visszavásárlás
jogának megnyílását számítani lehetne, egyrészt mert nem kerül sor újabb beruházásra vagy
tevékenységre, másrészt ha volna is ilyen beruházás, annak határidőn túli megvalósítása
esetén sem volna lehetséges az ennek szankciójaként szolgáló visszavásárlás jogát gyakorolni
(mert az adott ingatlan-fajta nem kerülhet magánszemély tulajdonába), így ezek tekintetében
indokolt a Kstv. 35. § (4) bekezdésében a visszavásárlási jog alól kivételt tenni.
a 25. §-hoz
A hatályos Kstv. 36. § (4) bekezdése differenciáltan kitér arra, hogy kizárólagos állami
tulajdon vagy önkormányzati törzsvagyon tekintetében nem lehetséges a tulajdonba adás.
Ugyanakkor a Kstv. hatályba lépését követően elfogadott Alaptörvény alapján az állami és
önkormányzati kizárólagos, illetve törzsvagyonba tartozó vagyonra, annak tulajdoni
viszonyaira, tulajdonba kerülési lehetőségeire és korlátaira, valamint az állami és
önkormányzati vagyonnal kapcsolatos egyéb viszonyokra számos új, illetve jelentősen
módosított, többségében sarkalatos törvény vonatkozik (a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi
45
CXCVI. törvény, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény, a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, Magyarország helyi önkormányzatairól
szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény). A kisajátítási jogszabályoknak nem tárgya annak
szabályozása, hogy mely típusú ingatlan kinek a tulajdonába kerülhet, ezt az állami és
önkormányzati vagyonra vonatkozó jogszabályok rendezik el. Ezért annak érdekében, hogy a
Kstv. ne érintsen olyan szabályozási területet, mely nem a kisajátítás tárgyköre, és hogy ne
merülhessen fel annak lehetősége, hogy a Kstv. ne legyen összhangban ezen sarkalatos
törvényekkel, a Kstv.-ben a tulajdonba adás korlátaira csak általános jelleggel indokolt
hivatkozni, a szóba jöhető esetek konkretizálása nélkül.
a 26. §-hoz
A Kstv. 37. § (2) bekezdéséből elhagyásra kerülnek a kisajátítás terv záradékolására
vonatkozó azon rendelkezések, melyeket mint részletkérdéseket a javaslat - a nagyobb
szabályozási rugalmasság érdekében - a Kstv. végrehajtási rendelete, vagyis a kisajátítási terv
elkészítéséről, felülvizsgálatáról, záradékolásáról, valamint a kisajátítással kapcsolatos
értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló 178/2008. (VII. 3.) Korm. rendelet
(Korm. rendelet) szabályozási körébe utalja.
A hatályos szöveg egyébként sem volt teljesen helyes, ugyanis a kisajátítási terv mellett
helytelenül utalt külön a hatóságok által záradékolt változási vázrajzra is, ugyanis mivel a
Korm. rendelet alapján a kisajátítási terv része a változási vázrajz, ezért a kisajátítási terv
mellett az annak részét képező dokumentum említése felesleges.
A rendelkezéseket indokolt továbbá hozzáigazítani a 3. § (1) bekezdés b) pontjához, mely
az adásvétel mellett a cserét is lehetővé teszi.
A javaslat egyértelműen rendezi azt is, hogy a kisajátítási eljárás befejezését követően
gondoskodni kell a kisajátítási eljárás megindításának tényére, valamint az elidegenítési
tilalomra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási feljegyzés törléséről is.
a 27. §-hoz
A javaslat a Kstv. új 37/A. §-ában rendezi a járulékos költségek megfizetésének eljárási
szabályait is. Annak érdekében, hogy a kisajátítással csak távolabbi összefüggést mutató
költségek megtérítésének igényével a jogosultak ne lépjenek fel, a kisajátítással való szoros
okozati kapcsolatot és a csak a 21/A. § szerinti időpontokon belül felmerülő költségek
elszámolhatóságát kimondó anyagi jogi szabályokon túl a javaslat eljárásjogi oldalról is - a
21/A. § szerinti időpontokat követő 15 napos határidő meghatározásával - kiszámítható
mederbe tereli ezen utólagosan felmerülő igények rendezését.
a 28-30. §-hoz
A javaslat a Kstv. jobb tagolása érdekében három új alcímet iktat be a Kstv.-be.
a 31. §-hoz
Összhangban azzal, hogy a javaslat a kisajátítás terv elkészítésére, záradékolására,
kisajátítási hatóság részére benyújtandó példányszámára stb. vonatkozó rendelkezéseket mint
részletkérdéseket a kisajátítási terv elkészítéséről, felülvizsgálatáról, záradékolásáról,
46
valamint a kisajátítással kapcsolatos értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló
178/2008. (VII. 3.) Korm. rendeletre utalja, szükséges a Kstv. 41. § (3) bekezdés a) pontjában
található felhatalmazó rendelkezés módosítása is.
a 32. §-hoz
A javaslat rendelkezéseit - tekintettel arra, hogy mind a hatósági eljárást, mind a bírósági
eljárást jelentősen módosítja - az egységes jogalkalmazás érdekében a hatálybalépését
követően indult és megismételt hatósági eljárásokban, valamint a hatálybalépését követően
indult bírósági eljárásokban kell alkalmazni.
a 33. §-hoz
-	4. § (1) bekezdés d) pont dc) alpont: A helyi építési szabályzat mellett az állami főépítész
által kiadott térségi területfelhasználási engedély szerepeltetése is indokolt, tekintettel arra,
hogy ezen engedély is tartalmazhatja az adott tervezett létesítmény helyrajzi szám szerint
beazonosítható elhelyezésének igényét.
-	4. § (1) bekezdés k) pont: A javaslat a rendelkezést a közelmúltban módosított 2. § l)
pontjához igazítj a.
-5. § (3) bekezdés: A Kstv. 5. § (3) bekezdésében a közérdekű használati jog nem feltétlenül
létesítmény-engedélyezés keretében jöhet létre, hanem jogszabállyal vagy egyéb hatósági
határozattal is létrehozható, így erre is indokolt kitérni.
-	6. § (4) és (5) bekezdés: A Kstv. 6. §-ának (4) és (5) bekezdésében a javaslat - igazodva a
módosított 6. § (3) bekezdésének a szövegezéséhez is - pontosítja, hogy olyan esetben, mikor
a kisajátítás (pl. egy úthoz szükséges sáv) az eredeti ingatlant három vagy több részre vágja, a
tulajdonos kérelme alapján kötelező kisajátítási esetköröket a visszamaradó részek
tekintetében egyenként, külön-külön kell vizsgálni, hiszen lehetséges, hogy a 6. § (4)
bekezdésében szereplő feltételek csak az egyik visszamaradó rész tekintetében állnak fenn, és
ilyenkor az egész ingatlan, vagyis az összes visszamaradó rész kisajátításának nincsen indoka.
-23. § (2) bekezdés: Előfordulnak olyan esetek, melyek felmerülésekor a gyámhatóság
szakmailag nem ügygondnok, hanem eseti gondnok kirendelését tartja szükségesnek, ezért a
javaslat ezt kifejezetten szabályozza.
-28. § (2) bekezdés: a rendelkezést hozzá kell igazítani a javaslat által a 12. és 14. §-
módosításában véghezvitt fogalmi megkülönböztetéshez (tulajdonos-használó).
-35. § (3) bekezdés: A javaslat pontosítja a rendelkezést annak érdekében, hogy az
egyértelműen a természetes személy "jogutódjára", vagyis örökösére is vonatkozzon.
-38. § (1) bekezdés: a próbafeltárás beemelésére a kulturális örökség védelméről szóló
2001. évi LXIV. törvény 23/B-E. §-aival való összhang megteremtése érdekében van szükség.
-	39. § (2) bekezdés: Az előmunkálatok megkezdéséről a tulajdonosokat és egyéb
használókat indokolt a hatályoshoz képest néhány nappal korábban értesíteni annak
érdekében, hogy arra megfelelően fel tudjanak készülni.
a 34. §-hoz
-	2. § d) pont: Mivel a hulladékokkal kapcsolatos létesítményekkel összefüggő kisajátítási
célok a 2. § új környezetvédelmi célja alá rendeződtek, azért a 2. § d) pontjából a kommunális
hulladékkezelő létesítményre utaló részt szükséges hatályon kívül helyezni.
47
-10. § (2) bekezdés: A rendelkezés hatályon kívül helyezését a 18. § hatályon kívül
helyezése és a megtérítendő költségelemek egyidejű újraszabályozása indokolja.
-18. §: Mivel a javaslat a kisajátítási kártalanítás, valamint az egyéb költségek körében
felmerülő tételek elválasztásával egyértelművé teszi, hogy melyik költség melyik kategóriába
tartozik, a 18. § elemei külön rendelkezésbe, a járulékos költségek körébe kerülnek át, így a
18.	§ hatályon kívül helyezése szükséges.
-	20. § c) pont: Figyelemmel arra, hogy a javaslat pontosítja a kisajátítás kapcsán
elszámolható költségek körét, a túlságosan tág megfogalmazású és ezért a jogalkalmazók
számára is bizonytalanságot okozó rendelkezés hatályon kívül helyezése indokolt.
-	21. § (5) bekezdés: A rendelkezés tévesen a Kstv. alapján a hatósági eljárás során
egyébként nem lehetséges „előzetes” birtokbaadáshoz kapcsolódó kifizetési szabályt rendez (e
rendelkezés feltehetőleg a kisajátítással kapcsolatos kártalanítási összeg kifizetéséről,
valamint az értékkülönbözet megfizetéséről szóló 21/1976. (IX. 5.) PM rendelet 2. § (2)
bekezdéséből került át a Kstv.-be), ezért annak hatályon kívül helyezése indokolt.
-	23. § (1) bekezdés e) pont: A Kstv. 23. § (1) bekezdés d) pontjának módosításával
összefüggésben szükséges a csak az ingatlan-nyilvántartásra utaló szövegrész hatályon kívül
helyezése.
-	34. §: Mivel a javaslat megszünteti a kisajátítási hatóság általi birtokba adás intézményét
és a kisajátított ingatlannak a tulajdonos, illetve használó általi, a kisajátítást kérő részére
történő birtokba bocsátásának kötelezettségét a kisajátítási határozatban állapítja meg, így
annak végrehajtása is a Ket. szerinti végrehajtási rendben történik, ezért a 34. §
részletszabályai feleslegessé válnak. Az egyetlen szükséges rendelkezés (34. § (2) bekezdés)
tartalmilag a 29. §-ba került át.
-38. § (4) bekezdés: Figyelemmel arra, hogy a termőföld védelméről szóló 2007. évi
CXXIX. törvény szabályozza a földvédelmi járulék megfizetésének eseteit és módját, az erre
vonatkozó - és jelenleg e törvénnyel nem teljesen összhangban álló - szabály hatályon kívül
helyezése szükséges.
a 35. §-hoz
Mivel a javaslat egyértelműen, kiválva a kisajátítási eljárásból, külön eljárás keretében
szabályozza a kisajátítás kapcsán utólagosan felmerült költségek megtérítését, ezért az erre
irányuló külön eljárást is - mivel ez is a tulajdonosnál felmerült anyagi terhek enyhítését
szolgálja - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításában ugyancsak indokolt
illetékmentessé tenni. A kisajátítási eljárás mellett pedig - a gyakorlat általi jogértelmezést
egyértelművé téve - értelemszerűen a kisajátítási kérelem benyújtására kötelezés iránti eljárás
illetékmentességét is biztosítani szükséges.
Az Itv.-ben a mezőgazdasági termelő részére előírt elidegenítési tilalomba elvileg
fogalmilag sem ütközik bele az az eset, ha az adott ingatlant kisajátítják, azonban mégis olyan
jogalkalmazói visszajelzések érkeztek, hogy a kisajátítás esetét is a rendelkezés
megsértéseként értékelte az adóhatóság. Ezért a kisajátítás esetét indokolt kivételként
megfogalmazni. Továbbá mivel a kisajátítást pótló adásvétel indoka ugyancsak a közérdekű
48
cél megvalósítása, valamint a kisajátítási eljárás megelőzése, ezért azt a mentességekkel
kapcsolatos szabályok alkalmazása szempontjából a kisajátítással azonos módon indokolt
megítélni, vagyis ebben az esetben is szükséges kivételt tenni az elidegenítési tilalom alól.
a 36. §-hoz
Mivel a javaslat egyértelműen, kiválva a kisajátítási eljárásból, külön eljárás keretében
szabályozza a kisajátítás kapcsán utólagosan felmerült költségek megtérítését, ezért az ebből
származó jövedelmet is - mivel ez is a tulajdonosnál felmerült anyagi terhek enyhítését
szolgálja - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításával
ugyancsak indokolt adómentessé tenni.
a 37. §-hoz
A javaslat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény
30.	§ (4) bekezdésének a módosításában utal arra, hogy az adásvétel sikertelensége esetén a
kisajátításra kötelezésre a kisajátítási jogszabályok alkalmazandóak.
a 38. §-hoz
Ha egy kisajátítandó ingatlannak több tulajdonosa van, sok esetben a tulajdonostársak egy
részével a kisajátítást kérőnek sikerül kisajátítást pótló adásvételi (elenyésző esetben
csereszerződést) kötnie. A szerződés alapján a tulajdonjog bejegyzését a szerződés aláírását
követő 30 napon belül kell kérelmezni az ingatlanügyi hatóságnál (Inytv. 26. § (4) bekezdés).
Ugyanakkor az ezt követően - a többi tulajdoni hányad megszerzése érdekében - megindított
kisajátítási eljárásban hozott határozat ezen időszak alatt többnyire nem születik meg, így
mivel egyidejűleg nem áll rendelkezésre minden tulajdonostárs vonatkozásában bejegyzés
alapjául szolgáló okirat, az ingatlanügyi hatóság a jelenlegi szabályok alapján csak elutasítani
tudja az adásvételi szerződésen alapuló kérelmeket. Ennek a helyzetnek a kezelése érdekében
szükséges megteremteni annak jogi alapját, hogy a kisajátítással érintett, közös tulajdonban
álló ingatlan esetében a kisajátítást kérő általi tulajdonszerzés - akár adásvétellel, akár
kisajátítási eljárás alapján - akadálymentesen megtörténhessen. Az Inytv. módosítás
értelmében ez úgy történne, hogy az adott ingatlanra vonatkozó összes irat megérkezését
„bevárja” az ingatlanügyi hatóság és a szükséges valamennyi okirat rendelkezésre állása
esetén történik meg a tulajdonjog bejegyzése.
a 39. §-hoz
A kisajátítás eljárásnak a tipikus hatósági eljárásoktól jelentősen eltérő, sajátos jellegére
tekintettel a javaslat módosítja a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.), kimondva, hogy a kisajátítási eljárásra
vonatkozó jogszabályok alapvetően eltérhetnek a Ket. előírásaitól, vagyis a kisajátítási
eljárásban a Ket. háttérjogszabályként szolgál.
a 40. §-hoz
A Kstv. 9. § (3) bekezdésének értelmében az adott ingatlanért járó kártalanítási összeg
meghatározása során az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi
értékét kell figyelembe venni. A Kúria ezzel összefüggésben több döntésében is egyértelművé
tette, hogy a forgalmi érték minden esetben az a helyben kialakult piaci érzék, melyen az
49
ingatlan a szabadpiaci forgalomban értékesíthető lenne. Ennek meghatározásánál az
összehasonlító adatokként beszerzett értékadatok és az ingatlan értékjellemzői alapulvételével
kell eljárni (EBH2006.1579.), valamint az ingatlant az övezeti besorolása, tényleges
hasznosítása alapján kell értékelni és összehasonlító adatként ugyanolyan övezeti besorolású,
hasznosítású, művelési ágú ingatlanok vehetők figyelembe (KGD 2007.195).
A fenti követelmények teljesítése érdekében az igazságügyi szakértőnek konkrét, vagyis
helyrajzi szám szerint megadott ingatlanokra és az ahhoz tartozó forgalmi értékekre van
szüksége ahhoz, hogy meg tudja állapítani, hogy az adott ingatlan jellegét tekintve
összehasonlításra alkalmas-e. Azonban jelenleg a kisajátítási eljárásban kirendelt szakértők -
az ingatlanok forgalmi értékadatainak szolgáltatási rendjéről és az adatszolgáltatás igazgatási
szolgáltatási díjáról szóló 33/2007. (XII. 23.) PM rendelet értelmében - nem kapnak pontos
helyrajzi számokat (csak helyrajzi-szám intervallumokat), mert az az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvény (Art.) 53. §-a alapján adótitoknak minősül.
A szakértői véleményekben szereplő kártalanítási összegnek az ebből fakadóan nem pontos
meghatározása sok esetben - abban az időszakban, míg a bíróságnak nem volt reformatórius
jogköre - a hatósági határozat hatályon kívül helyezését és a kisajátítási hatóság új eljárásra
utasítását vonta maga után, illetve korábban a kisajátítási hatóság határozatának a
megváltoztatását eredményezte. A kisajátítási ügyekben a bírósághoz fordulás oka
túlnyomórészt a kisajátítási kártalanítás összegszerűségének a vitatása, így az egységes
joggyakorlat és a lehetőleg minél kevesebb bírósági felülvizsgálat, illetve minél kevesebb új
eljárásra utasítás vagy határozat megváltoztatás érdekében szükséges a kisajátítási eljárásban
(ideértve a bírósági eljárást is) kirendelt szakértő részére helyrajzi számokhoz rendelt
összehasonlító értékadatok megismerésének a lehetőségét biztosítani.
Jelzendő, hogy az igazságügyi szakértő a rá vonatkozó törvények alapján köteles az egyes
titkokat megőrizni, azokat kizárólag a feladatának teljesítése céljából használhatja fel. Az
egyes szakértői vélemények megalapozottságának mind a kirendelő, mind a szakértő, mind
pedig az ügyben esetleg kirendelt további szakértő által történő ellenőrizhetősége érdekében
célszerű és szükségszerű, hogy a szakértő a szakvéleményét olyan adatokra alapozza,
amelynek forrását ismeri, amelyet ellenőrizni tud és amelyet megbízhatóan fel is tud
használni.
A konkrét ingatlan ismerete nemcsak a kisajátítási eljárásban, hanem minden olyan,
ingatlannal összefüggő igazságügyi szakértői tevékenységhez elengedhetetlen, mely
ügyekben a szakértői tevékenység körében összehasonlító értékadatok szolgáltatása
szükséges. Ezért az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény
módosításában a javaslat általános jelleggel kimondja, hogy a hatósági vagy bírósági
eljárásban kirendelt szakértő az összehasonlító értékadatok igénylése körében az ingatlan
forgalmi értékén túl jogosult annak helyrajzi számát is megismerni. Mindez nem csak a
szakvélemények megalapozottságát erősíti, hanem egyúttal az ingatlanokkal összefüggő
eljárások gyorsítására is alkalmas.
a 41. §-hoz
A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvényt módosító rendelkezés a Kstv. 7.
§ (1) bekezdésének a módosításához kapcsolódóan meghatározza azon termőföldek körét
(jogszerűen megkezdett útberuházásokkal szomszédos termőföldek), amelyek esetében a
50
földhivatal eredeti állapot helyreállítását elrendelő határozata a területek utóbb történt
kisajátítására tekintettel visszavonásra kerülne, a termőföld igénybevétele miatt fizetendő
földvédelmi járulék és a jogszerűtlenség jogkövetkezményeként földvédelmi bírság kiszabása
mellett.
a 42. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a javaslat novella jellegű, számos újítást és módosítást bevezető
változtatást végez el, ezért mind a jogalkalmazó hatóságok, mind a kisajátítást kérők és a
tulajdonosok, egyéb jogosultak számára indokolt legalább fél éves felkészülési időt biztosítani
annak érdekében, hogy a jelentősen megváltozott szabályokhoz minél zökkenőmentesebben
tudjanak igazodni.
51