﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/9383. számú
törvényjavaslat
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
Előadó: Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi
miniszter
2012. december
2012. évi ... törvény
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
1. A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosítása
1.	§
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Szüt.) 1.
§ (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés alkalmazásában iparjogvédelmi ügyek:]
„d) a számítógépi programalkotáson és a hozzá tartozó dokumentáción, a
gyűjteményes műnek minősülő és egyéb adatbázison, a számítástechnikai eszközökkel
hozzáférhető tartalmú alkotásokon, az iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokon,
valamint a műszaki létesítmények tervein fennálló szerzői jog vagy szerzői joghoz
kapcsolódó jog megsértése miatt indított, továbbá az önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó
eljárások;”
2.	§
A Szüt. 2. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kamarába való felvételre jogosult, aki)
„c) mérnöki vagy azzal egyenértékű más természettudományi szakos - különösen
orvosi, állatorvosi, biológus, vegyész, gyógyszerész, informatikus, matematikus vagy fizikus
-	végzettséget tanúsító egyetemi oklevéllel rendelkezik; és”
3.	§
A Szüt. 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szabadalmi ügyvivői eskü szövege a következő: „Én, (az eskütevő neve)
fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait
megtartom, szabadalmi ügyvivői hivatásomat azokkal összhangban gyakorolom. Hivatásom
gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint,
ügyfelem érdekében eljárva teljesítem, az ennek során tudomásomra jutott titkot megőrzöm.
(Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!””
4.	§
2
A Szüt. 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabadalmi ügyvivői iroda jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek
kizárólag szabadalmi ügyvivő tagja van. Szabadalmi ügyvivői irodát egy vagy több
szabadalmi ügyvivő alapíthat.”
5.	§
A Szüt. 10. § (1) bekezdés b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A szabadalmi ügyvivői társaságban akkor végezhető ügyvivői tevékenység, ha)
„b) a társaságnak csak természetes személy tagjai vannak, akik közül legalább egy tag
szabadalmi ügyvivő,
c)	a társaság jegyzett tőkéje társasági tulajdonban levő hányadán felüli részének
legalább háromnegyedét a szabadalmi ügyvivő tag vagy tagok vagyoni hozzájárulása teszi ki,
és a társaságban a szabadalmi ügyvivői szavazati jog is legalább ilyen arányú,”
6.	§
(1)	A Szüt. 15. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A titoktartási kötelezettség kiterjed a szabadalmi ügyvivő olyan irataira is,
amelyek a szabadalmi ügyvivői titoktartás körébe eső tényeket vagy adatokat tartalmaznak. A
szabadalmi ügyvivőnél folytatott hatósági vizsgálat során a szabadalmi ügyvivő nem tárhatja
fel a megbízójára vonatkozó iratokat és adatokat, de a hatóság eljárását nem akadályozhatja.”
(2)	A Szüt. 15. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A titoktartási kötelezettség az egyéni szabadalmi ügyvivőkre és alkalmazottaikra,
a szabadalmi ügyvivői irodákra és alkalmazottaikra, szabadalmi ügyvivői társaságokra és
alkalmazottaikra, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamarára, annak tisztségviselőire és
alkalmazottaira is irányadó.”
7. §
A Szüt. 26. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kamara annak engedélyezi szabadalmi ügyvivőjelölti tevékenység folytatását, aki)
„c) mérnöki vagy azzal egyenértékű más természettudományi szakos - különösen
orvosi, állatorvosi, biológus, vegyész, gyógyszerész, informatikus, matematikus vagy fizikus
-	végzettséget tanúsító egyetemi oklevéllel rendelkezik; és”
3
8. §
Hatályát veszti a Szüt. 3. § (2a) bekezdése.
2. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosítása
9.	§
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 47. §-a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A megsemmisítési eljárásban, a nemleges megállapítási eljárásban, a 83/B-83/D.
§-ban, a 83/F. §-ban és a 83/G. §-ban szabályozott eljárásokban az ügyfeleknek beadványaikat
eggyel több példányban kell benyújtaniuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához, mint
ahány ellenérdekű fél az eljárásban részt vesz. Ha több félnek közös képviselője van, részükre
együttesen egy példányt kell számításba venni; szolgálati találmányra adott szabadalom
esetén a megsemmisítési kérelem szükséges példányszámának meghatározásánál a
feltalálókat is ellenérdekű félként kell számításba venni. A beadvány mellékleteinek egy-egy
másolatát csatolni kell a beadvány többi példányához is. Ha az ügyfél a beadványát vagy
annak mellékleteit az előírtnál kevesebb példányban nyújtotta be, a (4) bekezdés szerinti
hiánypótlás elmaradása esetén a megsemmisítési kérelmet, a nemleges megállapításra
irányuló kérelmet, valamint a 83/B. § (1) bekezdése, a 83/F. § (1) bekezdése és a 83/G. § (1)
bekezdése szerinti kérelmet visszavontnak kell tekinteni, a szabadalmas nyilatkozatát pedig be
nem nyújtottnak kell tekinteni.”
10.	§
(1)	Az Szt. 53. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabadalmi bejelentés közzétételéig csak a bejelentő, a képviselő, a szakértő,
illetve a szakvélemény adására felkért szerv, valamint - ha ez törvényben meghatározott
feladataik ellátásához szükséges - a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság tekintheti
meg az iratokat. A feltaláló az iratokat megtekintheti akkor is, ha nem ő az igényjogosult. A
közzétételt követően a szabadalmi bejelentés iratait - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel -
bárki megtekintheti.”
(2)	Az Szt. 53. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A megtekinthető iratokról a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala - ha azokat nem
bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság kéri, díjfizetés ellenében - másolatot ad.”
11. §
4
Az Szt. 53/A. §-a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Olyan ügyekben, amelyekben nincs ellenérdekű ügyfél, a Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatala a 85. § (1) bekezdés b)-e) pontjában említett döntéseket megváltoztatási
kérelem alapján akkor is visszavonhatja, vagy a megváltoztatási kérelemben foglaltaknak
megfelelően módosíthatja, ha a döntés nem sért ugyan jogszabályt, de a Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatala a megváltoztatási kérelemben foglaltakkal egyetért.
(6)	A megváltoztatási kérelem nyomán hozott döntést közölni kell a kérelem
benyújtójával, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték.
(7)	A visszavonó vagy a módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye,
mint amilyen a visszavont vagy a módosított döntés ellen volt.”
12. §
Az Szt. 55. §-a következő (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2b) A (2a) bekezdést alkalmazni kell a szabadalmi bejelentés közzététele előtt is,
azzal az eltéréssel, hogy a lajstrombejegyzés módosítása helyett a Szellemi Tulajdon Nemzeti
Hivatala a módosítást a szabadalmi bejelentés iratain vezeti át.”
13.	§
Az Szt. 69/A. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentést az erre irányuló kérelem benyújtásától számított negyedik hónap
utolsó napján rendelkezésre álló leírás és igénypont, valamint rajz alapján készíti el, és azt az
írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtásától
számított hat hónapon belül küldi meg a bejelentőnek.”
14.	§
Az Szt. 115/E. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Hivatal bevételét képezik a (2) bekezdés szerinti igazgatási szolgáltatási,
fenntartási és megújítási díjak, a Szellemi Tulajdon Világszervezete által igazgatott
nemzetközi szerződések alapján a Hivatal által végzett hatósági tevékenységért járó díj, illetve
részesedés, a Magyarországra kiterjedő, egységes hatályú - európai uniós vagy más regionális
-	iparjogvédelmi oltalom díjaiból a Hivatal által ellátott feladatokra figyelemmel járó
részesedés, a Hivatal által nyújtott szolgáltatások ellenértéke, valamint az egyéb bevételek. E
bevételeknek a Hivatal folyamatos és zavartalan működését biztosítaniuk kell.”
5
15. §
Az Szt. 115/H. § (4) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben - külön
jogszabályok alapján - különösen a következő feladatokat látja el:)
„d) előkészíti a közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak, támogatási politikájának
és a bevétel jogosultak érdekében történő felhasználására vonatkozó döntésének miniszteri
jóváhagyását, és megteszi az ehhez szükséges intézkedéseket,”
16. §
Az Szt. „A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket
megállapító szabályok’ alcíme a következő 117. §-sal egészül ki:
„117. § (1) A 2003. január 1-jét megelőzően megkezdett hasznosításra a szabadalmi
oltalom tartalma, korlátai és a szabadalombitorlás tekintetében a korábban hatályos
rendelkezéseket kell alkalmazni a hasznosításnak a 2003. január 1-jén meglévő mértékéig.
(2)	A növényfajtákra a 2003. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján
megadott szabadalmakra e törvénynek a növényfajta-oltalomra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni azzal, hogy
a)	a 2003. január 1-jét megelőzően megkezdett hasznosításra az oltalom tartalma,
korlátjai és a bitorlás tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a
hasznosításnak a 2003. január 1-jén meglévő mértékéig;
b)	a 110. § (2) bekezdését csak a 2003. január 1-jét követően forgalomba hozott
anyagra lehet alkalmazni;
c)	a növényfajtákra adott olyan szabadalmak esetében, amelyek végleges szabadalmi
oltalma a korábban hatályos rendelkezések szerint számított oltalmi idő lejárta miatt 2003.
január 1-jét megelőzően szűnt meg, a 23. §-t és a 40. §-t, valamint a 21. § (4) bekezdését
alkalmazni kell, azzal, hogy a növényfajta-oltalomnak a 111. § szerint számított oltalmi
idejéből hátralévő évek közül az első évre vonatkozó fenntartási díj esedékessége napjának
azt a napot kell tekinteni, amelyen a növényfajtára adott szabadalom végleges szabadalmi
oltalma a korábban hatályos rendelkezések szerint számított oltalmi idő lejárta miatt
megszűnt;
d)	a 113. § (3) bekezdését alkalmazni kell akkor is, ha a növényfajtára adott
szabadalom végleges oltalma e törvény hatálybalépését megelőzően szűnt meg lejárat miatt;
e)	a növényfajtából és a növényfajta-oltalomból eredő jogok átruházására vonatkozó
szerződésre a szerződéskötés időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni;
f)	a 2003. január 1-jét megelőző bejelentési nappal növényfajtára adott szabadalom,
illetve növényfajta-oltalom megsemmisítésének, megszüntetésének és a fajtanév törlésének
feltételeire a bejelentés napján hatályos - adott esetben a növényfajtára adott szabadalom
megsemmisítésére és a fajtanév törlésére vonatkozó - szabályok az irányadók.
6
(3)	Ahol jogszabály növényfajtára adott szabadalmat említ, azon 2003. január 1-jét
követően növényfajta-oltalmat kell érteni.
(4)	Az állatfajtára - a korábban hatályos rendelkezések szerint - adott szabadalomra
2003.	január 1-jét követően is a korábban hatályos, az állatfajtákra vonatkozó különleges
szabályokat kell alkalmazni.
(5)	A 12. § (4) bekezdésének, a 41. § (2) bekezdésének, valamint a 48. § (2)
bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos rendelkezéseit alkalmazni kell azokban az
ügyekben is, amelyek 2008. január 1-jén folyamatban voltak.
(6)	A 2008. január 1-jét megelőző bejelentési nappal megadott szabadalom
megsemmisítésének feltételeire a bejelentés napján hatályos szabályok az irányadók.
(7)	A 2008. január 1-jét megelőzően megkezdett hasznosításra a szabadalmi oltalom
terjedelme tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a hasznosításnak
a 2008. január 1-jén meglévő mértékéig.”
17.	§
Az Szt.
a)	69/A. § (4) bekezdésében az „egy” szövegrész helyébe a „két” szöveg,
b)	69/A. § (8) bekezdés d) pontjában az „az elismert bejelentési naptól” szövegrész
helyébe az „a kérelem benyújtásától” szöveg,
c)	83/B. § (2) bekezdésében az „A kényszerengedély iránti kérelemre” szövegrész
helyébe az „A 816/2006/EK rendelet 6. cikke szerinti, kényszerengedély iránti kérelemre”
szöveg,
d)	83/G. § (2) bekezdésében az „Az (1) bekezdés szerinti kérelmet eggyel több
példányban kell benyújtani, mint ahány szabadalmas van, és ahhoz” szövegrész helyébe az
„Az (1) bekezdés szerinti kérelemhez” szöveg
lép.
18.	§
(1)	Hatályát veszti az Szt.
a)	80. § (3) bekezdés első mondata,
b)	83/B. § (1) bekezdése.
(2)	Hatályát veszti az Szt.
a)	82. § (1) bekezdésében a „kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához, mint ahány szabadalmas van. A” szövegrész,
b)	83/F. § (1) bekezdésében a „kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani, mint
-	a kérelmező személyétől függően - ahány szabadalmas, illetve ahány kényszerengedélyes
van. A” szövegrész,
c)	115/E. § (6) bekezdésében a „- hivatalos lapjában -” szövegrész.
3.	A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosítása
7
19. §
(1)	A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) 3. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha)
„a) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikkének (1)
bekezdésében felsorolt jelzések bármelyikéből áll, vagy azt tartalmazza, feltéve, hogy
aa)	az ilyen jelzést - ha nem állami zászlóról van szó - az említett 6ter cikk (3)
bekezdése szerint közölték, továbbá
ab)	a megjelölést - abban az esetben, ha hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyből
vagy fémjelzésből áll, vagy azt tartalmazza - az említett jelzésekkel hivatalosan megjelölt
árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk tekintetében jelentették be lajstromozásra;”
(2)	A Vt. 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az illetékes szerv hozzájárulásával védjegyoltalomban részesülhet az a
megjelölés, amely a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott jelzésből áll, vagy azt
tartalmazza.”
(3)	A Vt. 3. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha e törvény vagy az Európai
Unió jogszabályai alapján lajstromozott földrajzi árujelzőből áll, vagy azt tartalmazza. E
rendelkezést azokra a megjelölésekre kell alkalmazni,
a)	amelyek az Európai Unió jogszabályai alapján nem lajstromozhatók védjegyként,
vagy
b)	amelyeket olyan árukkal kapcsolatban használnak,
ba)	amelyek nem a földrajzi árujelzőnek megfelelő földrajzi területről származnak,
vagy
bb)	amelyekkel kapcsolatban a földrajzi árujelző e törvény vagy az Európai Unió
jogszabályai alapján egyéb okból nem használható.”
20. §
A Vt. 30. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés d) és e) pontja esetében a felek bármelyikének kérelmére a
megszűnés olyan még korábbi időpontra visszaható hatállyal is megállapítható, amelyen a
megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtására okot adó körülmény bekövetkezett,
feltéve, hogy a megszűnés megállapításának feltételei mind a megjelölt korábbi időpontban,
mind a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásának időpontjában fennálltak.”
8
21. §
A Vt. 40. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A (2) bekezdésben felsorolt eljárásokban az ügyfeleknek beadványaikat eggyel
több példányban kell benyújtaniuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához, mint ahány
ellenérdekű fél az eljárásban részt vesz; ha több félnek közös képviselője van, részükre
együttesen egy példányt kell számításba venni. A beadvány mellékleteinek egy-egy másolatát
csatolni kell a beadvány többi példányához is. Ha az ügyfél a beadványát vagy annak
mellékleteit az előírtnál kevesebb példányban nyújtotta be, a (4) bekezdés szerinti hiánypótlás
elmaradása esetén a felszólalást, a törlési kérelmet és a megszűnés megállapítására irányuló
kérelmet visszavontnak kell tekinteni, a bejelentő vagy a védjegyjogosult nyilatkozatát pedig
be nem nyújtottnak kell tekinteni.”
22. §
(1)	A Vt. 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A védjegybejelentés iratait - a döntések tervezetei, továbbá az azokat és a
szakértői véleményeket előkészítő, a felekkel nem közölt iratok, valamint a (2) bekezdésben
foglaltak kivételével - bárki megtekintheti.”
(2)	A Vt. 46. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben
szabályozott eseteken kívül nem tekinthetők meg a védjegylajstromban fel nem tüntetett és a
hatósági tájékoztatás során nem közölt személyes adatok, kivéve, ha megtekinthetővé
tételükhöz az érintett kifejezetten hozzájárult, vagy ha a közigazgatási hatósági eljárás
általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint harmadik személy a személyes
adatot tartalmazó iratba betekinthet.”
23.	§
A Vt. 46/A. §-a a következő (4a)-(4c) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Olyan ügyekben, amelyekben nincs ellenérdekű ügyfél, a Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatala a 77. § (1) bekezdés b)-e) pontjában említett döntéseket megváltoztatási
kérelem alapján akkor is visszavonhatja, vagy a megváltoztatási kérelemben foglaltaknak
megfelelően módosíthatja, ha a döntés nem sért ugyan jogszabályt, de a Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatala a megváltoztatási kérelemben foglaltakkal egyetért.
(4b) A megváltoztatási kérelem nyomán hozott döntést közölni kell a kérelem
benyújtójával, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték.
9
(4c) A visszavonó vagy a módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye,
mint amilyen a visszavont vagy a módosított döntés ellen volt.”
24.	§
A Vt. 46/D. § (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Elektronikus úton is be lehet nyújtani)
„g) a nemzetközi védjegybejelentést, az annak továbbítására irányuló kérelmet,
valamint a nemzetközi lajstromozásból eredő oltalommal kapcsolatos kérelmek továbbítására
irányuló kérelmet.”
25.	§
A Vt. 64/A. § (6) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Gyorsított eljárás esetén - a VII. és a IX. fejezet szabályaitól eltérően -)
„d) a bejelentési díjat a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül kell
megfizetni.”
26.	§
A Vt. 95. §-a a következő (14a) bekezdéssel egészül ki:
„(14a) Védjegybitorlás miatt indított perekben a 27. § (2)-(3) bekezdésében foglalt
jogkövetkezmények arra az időszakra nézve nem alkalmazhatók, amikor a védjegyoltalom
megszűnése megállapításának feltételei - feltéve, hogy az alperes érdemi védekezésében erre
hivatkozik - e törvény alapján fennálltak.”
27.	§
A Vt. 96. § (3) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki:
(A megjelölés együttes védjegyként ki van zárva a védjegyoltalomból akkor is, ha)
„a) jellegét vagy jelentőségét illetően alkalmas a fogyasztók megtévesztésére,
különösen, ha a fogyasztók másnak tekinthetnék, mint együttes védjegynek,”
28.	§
A Vt. 97. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az együttes védjegy jogosultjának a szabályzatban foglalt adatok változása esetén
módosított szabályzatot kell benyújtania a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához. A
10
szabályzat módosításának hatályossá válásához a módosítás védjegylajstromba való
bejegyzésére van szükség. A módosítás nem jegyezhető be a védjegylajstromba, ha
a)	a módosított szabályzat nem felel meg a (2) bekezdésben meghatározott
követelményeknek;
b)	a módosítás következtében az együttes védjegyekkel szemben a 96. § (1)
bekezdésében támasztott követelmények nem teljesülnének; vagy ha
c)	a módosítás következtében a 96. § (3) bekezdésében meghatározott kizáró ok
merülne fel.”
29.	§
A Vt. 119. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 91. § (1) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos rendelkezéseit alkalmazni
kell azokban az ügyekben is, amelyek 2008. január 1-jén folyamatban voltak.
(5)	A 3. § (2) bekezdésének 2009. augusztus 1-jétől hatályos rendelkezéseit
alkalmazni kell azokban az ügyekben is, amelyek 2009. augusztus 1-jén folyamatban voltak.”
30.	§
A Vt.
a)	96. § (4) bekezdésében az „az egyesület tagjai jogosultak” szövegrész helyébe az
„az egyesület tagjai is jogosultak” szöveg,
b)	96. § (6) bekezdésében az „az együttes védjegy használatának minősül” szövegrész
helyébe az „az is az együttes védjegy használatának minősül” szöveg,
c)	97. § (4) bekezdésében az „és annak módosításait” szövegrész helyébe az „és annak
az (5) bekezdés szerinti módosításait” szöveg,
d)	101. § (3) bekezdésében a „maga nem használhatja, engedélyezi azonban annak
használatát” szövegrész helyébe a „maga tanúsítás céljára nem használhatja, engedélyezi
azonban annak ilyen célú használatát” szöveg
lép.
31.	§
(1)	Hatályát veszti a Vt.
a)	15. § (2) bekezdése, a 61/B. § (3) bekezdés első mondata,
b)	72. § (3) bekezdés első mondata,
c)	75. § (2) bekezdés első mondata,
d)	96. § (5) bekezdése.
(2)	Hatályát veszti a Vt. 97. § (1) bekezdésében az „és a (3)” szövegrész.
4. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása
11
32. §
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. § (2)
bekezdés n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az
irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:)
„n) a jelmez, a díszlet és azok terve,”
33.	§
Az Szjt. a 6. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Együttesen létrehozott művek”
34.	§
(1)	Az Szjt. 31. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, közös művek
esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani.”
(2)	Az Szjt. 31. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A filmalkotás védelmi idejét a következő személyek közül utoljára elhunyt
személy halálát követő év első napjától kell számítani, függetlenül attól, hogy azok
szerzőtársként fel vannak-e tüntetve: a film rendezője, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője
és a kifejezetten a filmalkotás céljára készült zene szerzője.”
35.	§
Az Szjt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § (1) A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően
alkalmazni kell a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésre, valamint - a (2)-
(3)	bekezdésben foglalt eltérésekkel - az előadóművészi teljesítmények felhasználására és az
előadóművészi vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződésre is.
(2)	Ha a hangfelvétel forgalomba hozatalát vagy - ha erre nem kerül sor - a
nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik év elteltével a
hangfelvétel-előállító vagy az ő engedélye alapján más személy nem kínálja fel a hangfelvétel
többszörözött példányait megfelelő mennyiségben forgalomba hozatalra, vagy nem teszi a
hangfelvételt vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy a nyilvánosság
számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg
12
választhatják meg, az előadóművész felmondhatja az előadás rögzítésére vonatkozó, a
hangfelvétel-előállítóval kötött szerződést.
(3)	A (2) bekezdésben említett szerződés felmondásának joga akkor gyakorolható, ha a
hangfelvétel-előállító az előadóművésznek a szerződés felmondására irányuló szándékáról
szóló értesítését követő egy éven belül nem végzi el a (2) bekezdésben meghatározott egyik
felhasználási cselekményt sem.
(4)	Az előadóművész a (2) bekezdésben szabályozott felmondási jogról nem mondhat
le.”
36.	§
Az Szjt. 57/B. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának az 57/A. §-ban szabályozott eljárására a
közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit a következő
eltérésekkel kell alkalmazni:)
„d) a Hivatal döntéseivel szemben nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi és
felügyeleti eljárásnak, valamint az ügyészségről szóló törvény szerinti felhívás kibocsátásnak;
a Hivatal határozatát, valamint azokat a végzéseit, amelyekkel szemben a közigazgatási
hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint önálló fellebbezésnek van helye, a
bíróság - az 57/C. §-ban foglaltak szerint - nemperes eljárásban vizsgálja felül;”
37.	§
(1)	Az Szjt. 57/C. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az 57/B. § (1) bekezdés d) pontja szerinti nemperes eljárásra a polgári
perrendtartásról szóló törvény általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a
nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.”
(2)	Az Szjt. 57/C. §-a a következő (5)-(17) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a Hivatal döntésének felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás általános
szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint az Alkotmánybíróság határozata alapján
kérik, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje az alkotmánybírósági döntés
kézbesítésétől számított harminc napra ismételten megnyílik.
(6)	A Hivatal döntésének felülvizsgálatára irányuló eljárás a Fővárosi Törvényszék
hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.
(7)	A polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályaiban meghatározott
eseteken kívül az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt, aki
a)	a Hivatal döntésének meghozatalában részt vett;
b)	az a) pontban említett személynek a polgári perrendtartásról szóló törvény általános
-	a bírák kizárására vonatkozó - szabályaiban megjelölt hozzátartozója.
13
(8)	Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is
alkalmazni kell.
(9)	A bírósági eljárásban félként a kérelmező vesz részt.
(10)	Ha a Hivatal előtti eljárásban ellenérdekű ügyfél is részt vett, a bírósági eljárást
ellene kell megindítani.
(11)	Ha a bírósági eljárásban ellenérdekű fél is részt vett, az eljárási költségek
előlegezésére, illetve viselésére a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni. Ellenérdekű fél hiányában a költségeket a kérelmező előlegezi, illetve viseli.
(12)	Ha a Hivatal írásbeli nyilatkozatot tett [57/C. § (1a) bekezdés, 92/D. § (3)
bekezdés], az eljáró tanács elnöke e nyilatkozatot írásban közli a féllel, illetve a felekkel.
(13)	Ha az ügy az iratok alapján elbírálható, a bíróság tárgyaláson kívül is hozhat
határozatot, azonban a felet - kívánságára - meg kell hallgatnia.
(14)	Ha a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálja el, de az eljárás folyamán
szükségét látja a tárgyalás megtartásának, a tárgyalást bármikor kitűzheti.
(15)	A bírósági eljárásban nincs helye egyezségnek.
(16)	A bíróság mind az ügy érdemében, mind egyéb esetekben végzéssel határoz. A
bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével -
jogszabálysértés megállapítása esetén a Hivatal döntését hatályon kívül helyezi, és szükség
esetén a Hivatalt új eljárásra kötelezi.
(17)	Ha a felülvizsgálati kérelem bírósághoz való továbbítását követően a Hivatal
valamely döntését visszavonta, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a Hivatal a döntését
módosította, a bírósági eljárás folytatásának csak a még vitás kérdésekben van helye.”
38.	§
Az Szjt. a következő 74/A. §-sal egészül ki:
„74/A. § (1) Ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött
szerződés az előadóművész számára nem ismétlődő díjazásra biztosít jogot, az előadóművész
a hangfelvétel-előállítótól éves kiegészítő díjazásra válik jogosulttá a hangfelvétel forgalomba
hozatalát vagy - ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő
év első napjától számított ötvenedik évet közvetlenül követő minden egyes teljes év
vonatkozásában. E díjról az előadóművész nem mondhat le. A jogosultak a kiegészítő díjazás
tekintetében fennálló díjigényüket csak közös jogkezelés útján érvényesíthetik.
(2)	A hangfelvétel-előállító az (1) bekezdésben meghatározott díjazás kifizetése
céljából az ötvenedik év elteltével köteles a díjazás kifizetésének tárgyévét megelőző év során
az érintett hangfelvétel többszörözéséből, terjesztéséből és hozzáférhetővé tételéből [76. § (1)
bekezdés c) pont] keletkezett és költségekkel nem csökkentett bevétele 20%-ának megfelelő
összeget a közös jogkezelő szervezetnek átutalni. A hangfelvétel-előállító köteles a kiegészítő
díjazásra jogosult és közös jogkezelő szervezete részére a kiegészítő díjazás felosztásához
szükséges tájékoztatást megadni.
(3)	Ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződés
alapján az előadóművész az előadás felhasználásából származó bevételekkel arányos
14
ismétlődő díjazásra jogosult, az előadóművésznek a hangfelvétel forgalomba hozatalát, vagy
-	ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától
számított ötvenedik évet követően díjazásra válik jogosulttá. E díjazás előlegfizetéssel vagy
szerződésben meghatározott levonással történő csökkentésére irányuló rendelkezés semmis.”
39.	§
Az Szjt. a következő 78/A. §-sal egészül ki:
„78/A. § Ha az előadóművész az előadása rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-
előállítóval kötött szerződést az 55. § (2)-(3) bekezdése alapján felmondja, a hangfelvétel-
előállítónak a hangfelvételhez kapcsolódó valamennyi joga megszűnik.”
40.	§
Az Szjt. 84. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„84. § (1) Az e fejezetben szabályozott teljesítmények - a (2) bekezdésben foglalt
eltérésekkel - a következő időtartamokban részesülnek védelemben:
a)	a nem rögzített előadások az előadás megtartását követő év első napjától számított
ötven évig;
b)	a nem hangfelvételben rögzített előadások a felvétel első forgalomba hozatalát
követő év első napjától számított ötven évig, vagy a felvétel elkészítését követő év első
napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a felvételt;
c)	a hangfelvételben rögzített előadások a hangfelvétel első forgalomba hozatalát
követő év első napjától számított hetven évig, vagy a hangfelvétel elkészítését követő év első
napjától számított hetven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt;
d)	a hangfelvételek a hangfelvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától
számított hetven évig, vagy a hangfelvétel elkészítését követő év első napjától számított ötven
évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt;
e)	a sugárzott műsorok vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz átvitt saját műsorok az
első sugárzást vagy átvitelt követő év első napjától számított ötven évig;
f)	a filmek az első forgalomba hozatalt követő év első napjától számított ötven évig,
vagy a film elkészítését követő év első napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták
forgalomba a filmet.
(2)	Az (1) bekezdés b)-c) és f) pontjában szabályozott időtartamokat az első ízben a
nyilvánossághoz történő közvetítést követő év első napjától kell számítani, ha a teljesítményt
az elkészítésétől számítandó időtartamok alatt nem hozták forgalomba, de a nyilvánossághoz
közvetítésére sor került, vagy a nyilvánossághoz közvetítés megelőzi a forgalomba hozatalt.
Hangfelvételek esetében [(1) bekezdés d) pont] a hetven éves időtartamot az első ízben a
nyilvánossághoz történő közvetítést követő év első napjától kell számítani, ha a hangfelvételt
az elkészítésétől számított ötven év alatt nem hozták forgalomba, de ezalatt a nyilvánossághoz
közvetítették.”
15
41.	§
(1)	Az Szjt. 89. § (3) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(A közös jogkezelő szervezet saját honlapján köteles közzétenni:)
„h) a 20. § (4)-(5) bekezdésében, a 21. § (7) bekezdésében, valamint a 28. § (4)
bekezdésében említett megállapodásait, ha vannak ilyen - hatályban lévő - megállapodásai.”
(2)	Az Szjt. 89. §-a a következő (11a)-(11b) bekezdéssel egészül ki:
„(11a) A támogatási politika és a bevétel jogosultak érdekében történő felhasználására
vonatkozó döntés jóváhagyására irányuló eljárás nem minősül közigazgatási hatósági
eljárásnak, arra a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény nem
alkalmazható.
(11b) Az igazságügyért felelős miniszternek a szervezet támogatási politikája és a
bevételnek a jogosultak érdekében történő felhasználására vonatkozó döntése jóváhagyásáról
szóló határozatának felülvizsgálatát az érintett közös jogkezelő egyesület jogszabálysértésre
hivatkozással a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérheti, amely a kérelmet
soron kívül, a közigazgatási nemperes eljárás szabályai alapján bírálja el. A nemperes
eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (3) és (4) bekezdése
nem alkalmazható.”
42.	§
Az Szjt. 90. § (5) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának részeként a Hivatal hozzáférést
biztosít a közös jogkezelő szervezet)
„g) azon megállapodásaihoz, amelyeket a 20. § (4)-(5) bekezdése, a 21. § (7)
bekezdése, valamint a 28. § (4) bekezdése alapján kötött.”
43.	§
(1)	Az Szjt. 92/D. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az 57/C. § (5)-(17) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell az (1)
bekezdésben meghatározott döntések bírósági felülvizsgálatára is.”
(2)	Az Szjt. 92/D. §-a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az e § szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról szóló törvény
általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a nemperes eljárás sajátosságaiból
fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.”
16
44. §
(1)	Az Szjt. 92/H. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A díjszabáshoz indokolást, és az azt alátámasztó iratokat kell csatolni. A 20. § (1)
bekezdésében meghatározott díj megállapításához a magáncélú többszörözés mértékét
reprezentatív módon megjelenítő felmérést is csatolni kell. A felmérés módszerének
meghatározásához ki kell kérni a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti
szervezetek véleményét. A felmérés eredményét a díjszabás jóváhagyására irányuló
eljárásban résztvevők számára hozzáférhetővé kell tenni.”
(2)	Az Szjt. 92/H. § (7)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(7) Jelentős felhasználó az a személy, aki az érintett közös jogkezelő egyesülethez
intézett megkeresés alapján kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy a bejelentés évét megelőző
naptári évben az általa fizetett jogdíj elérte az érintett díjszabás alapján vagy az érintett
díjszabásban meghatározott valamely felhasználói csoport által megfizetett összes jogdíj 5%-
át.
(8)	Felhasználói érdek-képviseleti szervezet az a nyilvántartott tagsággal rendelkező
jogi személy, amely létesítő okirata szerinti tevékenységét országosan fejti ki, és
tevékenysége kiterjed az érintett felhasználók érdekeinek a díjszabások véleményezése során
történő képviseletére, továbbá a közös jogkezelő egyesület által az érdek-képviseleti szervezet
megkeresésére kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy az érdek-képviseleti szervezetnek tagja az
adott díjszabással érintett felhasználók olyan köre, amely a bejelentés évét megelőző naptári
évben az adott díjszabás alapján vagy az adott díjszabásban meghatározott valamely
felhasználói csoport által megfizetett összes jogdíj legalább 10%-át megfizette.”
(3)	Az Szjt. 92/H. §-a a következő (9a) bekezdéssel egészül ki:
„(9a) Ha a 92. § (4) bekezdése alapján a Hivatal több közös jogkezelő szervezetet vesz
nyilvántartásba, a később nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezet díjszabásának első
alkalommal történő jóváhagyására irányuló eljárásban jelentős felhasználónak és felhasználói
érdek-képviseleti szervezetnek a korábban bejegyzett közös jogkezelő szervezet által az előző
évben alkalmazott díjszabás tekintetében jelentősnek minősített felhasználókat és felhasználói
érdek-képviseleti szervezeteket kell tekinteni. Az újabb jogkezelő szervezet díjszabásának
első alkalommal történő jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban nem kell csatolni a (7) vagy
(8)	bekezdés szerinti nyilatkozatot.”
45.	§
Az Szjt. 92/J. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásról szóló határozatának
felülvizsgálatát a díjszabás véleményezésére jogosult bármely szervezet és az érintett közös
17
jogkezelő egyesület jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi
Bíróságtól kérheti, amely a kérelmet a közigazgatási nemperes eljárás szabályai alapján soron
kívül bírálja el. A nemperes eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
332. § (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható. Ha a bíróság a határozatot hatályon kívül
helyezi és az igazságügyért felelős minisztert új eljárásra utasítja, az új eljárásban hozott
határozat alapján fizetendő díj és a megsemmisített határozat alapján fizetendő díj közötti
különbözettel el kell számolni.”
46.	§
Az Szjt. 92/K. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A közös jogkezelő egyesület a legfőbb szerv összehívásáról a Hivatalt előzetesen
-	a tagok értesítésével egyidejűleg - írásban, a napirend és a felügyelet ellátásával összefüggő
napirendi pontokhoz kapcsolódó iratok megküldésével tájékoztatja és a Hivatal képviselőjét
az ülésre, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megtárgyalására meghívja.”
47.	§
Az Szjt. 92/P. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az e § szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról szóló törvény
általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a nemperes eljárás sajátosságaiból
fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.”
48.	§
Az Szjt. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„109. § E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
szóló 2012. évi ... törvénnyel megállapított 31. § (6) bekezdését akkor kell alkalmazni, ha az
nem eredményezi az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos rendelkezések szerint
számított védelmi idő megrövidülését. E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes
törvények módosításáról szóló 2012. évi . törvénnyel megállapított 31. § (6) bekezdését
alkalmazni kell az olyan filmalkotásra is, amelynek védelmi ideje e törvény hatálybalépésekor
már eltelt. A 108. § (3)-(9) bekezdését ilyen esetben is alkalmazni kell azzal, hogy az 1994.
évi VII. törvény hatálybalépése helyett e törvény hatálybalépését kell érteni.”
49.	§
Az Szjt. „A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket
megállapító szabályok” alcíme a következő 111/D. §-sal egészül ki:
„111/D. § (1) E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények
módosításáról szóló 2012. évi ... törvénnyel megállapított 55. § (2)-(3) bekezdésében, 74/A.
18
§ (1)-(3) bekezdésében, 78/A. §-ban, valamint 84. § (1) bekezdés b)-d) pontjában és (2)
bekezdésében foglalt rendelkezések azon rögzített előadásokra és hangfelvételekre
vonatkoznak, amelyek esetében a védelmi idő 84. § szerinti kezdő napjától számított ötven év
2013.	november 1-jéig még nem telt el, valamint azon rögzített előadásokra és
hangfelvételekre is, amelyek ezen időpont után születnek.
(2)	Ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött
szerződésben nincs egyértelmű utalás az ellenkezőjére, akkor a 2013. november 1. előtt kötött
ilyen szerződés hatályosnak tekintendő azon időponton túl is, amikor az (1) bekezdés szerinti
ötven év már eltelt.
(3)	Az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött, az
előadóművészeket ismétlődő díjazásra jogosító azon szerződéseket [74/A. § (3) bekezdés],
amelyeket 2013. november 1. előtt kötöttek, a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát, vagy -
ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától
számított ötvenedik év elteltével az előadóművész javára abban az esetben is módosítani
lehet, ha ezt a lehetőséget a felek eredetileg kizárták. Ha a hangfelvétel-előállító és az
előadóművész között nem jön létre megállapodás, akkor bármelyik fél a 103. § alapján
létrehozott egyeztető testülethez fordulhat.”
50.	§
Az Szjt. „A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket
megállapító szabályok” alcíme a következő 111/E. §-sal egészül ki:
„111/E. § E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények
módosításáról szóló 2012. évi ... törvénnyel megállapított 55. § (2) bekezdésében
szabályozott felmondási jog az e törvény hatálybalépése előtt kötött szerződések tekintetében
is csak írásban gyakorolható.”
51.	§
(1)	Az Szjt. 113. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„a) az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve (2009. április 23.) a
számítógépi programok jogi védelméről;”
(2)	Az Szjt. 113. § h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„h) az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a
szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről és az azt módosító 2011/77/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelv;”
19
52. §
Az Szjt.
a)	57/A. § (2) bekezdésében és 94/B. § (2) bekezdésében a „Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatalánál” szövegrész helyébe a „Hivatalnál” szöveg,
b)	57/A. § (3) bekezdésében, 57/A. § (5) bekezdésében, 57/B. § (1) bekezdés b)
pontjában, 57/B. § (2) bekezdésében, 57/B. § (5) bekezdésében, 57/B. § (5) bekezdés b)
pontjában, 57/D. §-ában, 101. § (1) bekezdésében, 105. § (2) bekezdésében és 112. § (5)
bekezdésében a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala” szövegrészek helyébe a „Hivatal”
szöveg,
c)	57/A. § (5) bekezdésében a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától” szövegrész
helyébe a „Hivataltól” szöveg,
d)	57/A. § (5) bekezdésében a „Nemzeti Kulturális Alapnak” szövegrész helyébe a
„Nemzeti Kulturális Alapnak (a továbbiakban: NKA)” szöveg,
e)	57/A. § (5) bekezdésében a „A Nemzeti Kulturális Alap” szövegrész helyébe a „Az
NKA” szöveg,
f)	57/B. § (1) bekezdésében a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának” szövegrész
helyébe a „Hivatalnak” szöveg,
g)	57/B. § (2) bekezdésében a „döntés” szövegrész helyébe a „határozat” szöveg,
h)	57/B. § (2) bekezdésében a „döntését” szövegrész helyébe a „határozatát” szöveg,
i)	89. § (11) bekezdésében a „a Nemzeti Kulturális Alap” szövegrész helyébe az „az
NKA” szöveg,
j) 92/M. § (1) bekezdésében a „Hivatala” szövegrész helyébe a „Hivatal” szöveg,
k) 92/P. § (2) bekezdésében a „(2)-(5)” szövegrész helyébe a „(2)-(6)” szöveg,
l) 100. § (5) bekezdésében az „első” szövegrész helyébe a „második” szöveg
lép.
53.	§
Hatályát veszti az Szjt. 92/O. § (1) bekezdésében az „a miniszterek,” szövegrész.
5.	A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosítása
54.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban:
Fmtv.) 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetékes szerv hozzájárulásával oltalomban részesülhet a minta, amely az (1)
bekezdésben meghatározott jelzésből áll, vagy azt tartalmazza.”
55.	§
20
Az Fmtv. 32/A. §-a a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Olyan ügyekben, ahol nincs ellenérdekű ügyfél, a Szellemi Tulajdon Nemzeti
Hivatala a 61. § (1) bekezdés b)-e) pontjában említett döntéseket megváltoztatási kérelem
alapján akkor is visszavonhatja, vagy a megváltoztatási kérelemben foglaltaknak megfelelően
módosíthatja, ha a döntés nem sért ugyan jogszabályt, de a Szellemi Tulajdon Nemzeti
Hivatala a megváltoztatási kérelemben foglaltakkal egyetért.
(6)	A megváltoztatási kérelem nyomán hozott döntést közölni kell a kérelem
benyújtójával, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték.
(7)	A visszavonó vagy a módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye,
mint amilyen a visszavont vagy a módosított döntés ellen volt.”
6.	A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény módosítása
56.	§
A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény VI. fejezete a
következő 39. §-sal egészül ki:
„39. § A 2003. január 1-jét megelőző bejelentési nappal megadott használati
mintaoltalom megsemmisítésének feltételeire a bejelentés napján hatályos szabályok az
irányadók.”
7.	Záró rendelkezések
57.	§
(1)	Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2013. április 1-jén
lép hatályba.
(2)	A 34-35. §, a 38-40. §, a 48-50. § és az 51. § (2) bekezdése 2013. november 1-jén
lép hatályba.
(3)	A 24. § 2014. január 1-jén lép hatályba.
58.	§
Hatályát veszti
a)	a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény
módosításáról szóló 2002. évi XXXIX. törvény,
b)	az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló 2007. évi CXLII. törvény,
c)	az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló 2009. évi XXVII. törvény.
59. §
21
(1)	E törvény 34. § (1) bekezdése, 35. §-a, 38-40. §-a, 49-50. §-a a szerzői jog és
egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK irányelv módosításáról szóló
2011.	szeptember 27-i 2011/77/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést
szolgálja.
(2)	E törvény 34. § (2) bekezdése, 48. §-a és 50. §-a a szerzői jog és egyes
szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006. december 12-i 2006/116/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
22
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi
XXXII.	törvény (a továbbiakban: Szüt.), a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi
XXXIII.	törvény (a továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.), a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény
(a továbbiakban: Szjt.) valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII.
törvény (a továbbiakban: Fmtv.) módosítását célozza.
A Javaslat továbbá a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a
továbbiakban: Hmtv.) és a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi
CXXXIV. törvény (a továbbiakban: innovációs törvény) kiigazítását is tartalmazza.
1.	A Javaslat által előirányzott Szjt.-módosítások többségének célja, hogy a
2006/116/EK irányelv módosításáról szóló 2011/77/EU (2011. szeptember 27.) európai
parlamenti és tanácsi irányelvet átültesse, azaz az általa bevezetett módosításokkal
összeegyeztethető hazai szabályozást alkosson.
A 2011/77/EU irányelv által elvégzett módosítások fő célja a hangfelvételben rögzített
előadóművészi teljesítmények védelmi idejének ötven évről hetven évre növelése, hogy az
előadóművészek alkotó hozzájárulásának társadalmilag elismert fontosságát megfelelő szintű
védelem tükrözze. Az előadóművészek általában fiatalon kezdik karrierjüket, így az ötven
éves védelmi idő gyakran nem védi előadásaikat egész életük során, ezért életük vége felé
jövedelem-kieséssel szembesülnek.
Emellett, az irányelv egységesíti a több szerzős szöveges zeneművek védelmi idejének
számítását az Európai Unióban, elrendezve azon művek sorsát, amelyek zenéje vagy szövege
már nem lenne védett a zeneszerzőre és a dalszövegíróra vonatkozó eltérő védelmi idő miatt.
A kétirányú irányelv-módosítás az Szjt. vonatkozó szabályainak lényeges módosítását
csak az előadóművészi és hangfelvétel-előállítói jogok védelmi idejének felemelése terén
teszi szükségessé. A közös művek védelmi idő számításának alapjaként az utoljára elhunyt
szerzőtárs halálát követő év első napját meghatározó szabályozás az Szjt. 31. §-ának (2)
bekezdéséből már 1999-ben is levezethető volt - a közös jogkezelés is minden esetben ezzel
számol -, így az Szjt. vonatkozó, technikai jellegű kiigazítására csupán az egyértelműség
megteremtése érdekében kerül sor. Elképzelhető ugyanakkor, hogy más tagállamban
lejárhatott olyan - magyar szerző által alkotott - mű védelmi ideje, amelyre vonatkozóan a
védelmi idő az ott már védelemben nem részesülő rész tekintetében is feléled az irányelv
adott tagállami átültetése következtében.
Az Szjt. már az 1999. évi megalkotásakor tükrözte a szerzői jog és egyes szomszédos
jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 1993/98/EGK irányelv rendelkezéseit,
melyek harmonizálták a védelmi idővel kapcsolatos szabályokat az Európai Unióban (akkor
23
még Európai Közösségben). A szomszédos jogok védelmi idejét meghatározó Szjt.-beli
rendelkezések módosítását a Szellemi Tulajdon Világszervezetében az előadásokról és a
hangfelvételekről megkötött - hazánk részéről az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozattal
megerősített - nemzetközi szerződés (angol rövidítésével: WPPT) egy ízben már szükségessé
tette. A WPPT-ből fakadó módosítási kötelezettséget a hazai jogalkotó a 2001. évi LXXVII.
törvénnyel, az uniós jogalkotás pedig az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az információs
társadalommal kapcsolatos szerzői és szomszédos jogokról kiadott 2001/29/EK irányelvével
teljesítette. Ez utóbbi szintén a WPPT említett szabályával összhangban módosította a
1993/98/EGK irányelvet. Az ehhez kapcsolódó módosítások időközben szükségessé tették az
irányelv újrakodifikálását. Ezt a szerzői jogról és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről
szóló 2006/116/EK irányelv végezte el. A most átültetendő 2011/77/EU irányelv ezt a 2006.
évi, kodifikált irányelvet módosítja.
Tekintettel arra, hogy a 2011/77/EU irányelv által bevezetett átmeneti intézkedések
bizonyos joghatások kiváltását 2013. november 1-jei hatállyal rendelik el és az irányelv
tagállami átültetésének határideje is ez a nap, ezért a Javaslat is 2013. november 1-jét jelöli
meg az irányelv átültetését szolgáló Szjt.-rendelkezésekre vonatkozó hatálybalépési
időpontként.
2.	A Szüt. módosításai egyfelől a jogszabályi környezet változásai miatt szükségessé
váló kiigazításokat tartalmazzák, másfelől az ügyvédi hivatás szabályozásához adaptálják a
szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó egyes rendelkezéseket (ideértve a titoktartási kötelezettség
szabályait), harmadrészt áttekinthetőbbé teszik az ügyvivői tevékenység végzéséhez
szükséges képzettségre vonatkozó szabályokat, valamint kiegészítik a szabadalmi ügyvivők
által ellátható szerzői jogi feladatok körét az adatbázisok védelmére és az önkéntes
műnyilvántartásokra vonatkozó eljárásokkal.
3.	A Javaslat ugyanakkor az Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (a továbbiakban:
SZTNH) gazdálkodására vonatkozó szabályokat tartalmazó 115/E. § konszolidációját is
célozza azzal, hogy megfogalmaz egyes, a szellemi tulajdon védelméért felelős
kormányhivatal pénzügyi önállóságát erősítő rendelkezéseket.
4.	A Javaslat számos kodifikációs és technikai korrekciót is elvégez az iparjogvédelmi
törvényekben, deregulációs szükségleteknek tesz eleget egyes korábbi módosító törvények
hatályon kívül helyezésével és a továbbra is alkalmazandó átmeneti rendelkezések
átültetésével a módosított törvényekbe, valamint kiigazít egyes eljárási szabályokat - építve
az ügyfelek (ügyvivők és jogi képviselők) által jelzett tapasztalatokra és javaslatokra is.
5.	Az innovációs törvény 2012. február 1-jével hatályba lépő 30/G. §-a, valamint az
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 95. §-ának (5a) bekezdése alapján az
adóhatóság megkeresése alapján az SZTNH - mint jogszabályban kijelölt szakértő -
közreműködik a tevékenységek kutatás-fejlesztésnek való minősítése, illetőleg egyes
költségeknek a kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetősége vonatkozásában.
Az új szabályok hatálybalépése óta eltelt időre, illetve az eddigi szakértői feladatok ellátása
24
során szerzett gyakorlati tapasztalatokra tekintettel indokolttá vált egyes eljárási kérdések
értékelése és felülvizsgálata (különös tekintettel az ügyintézési határidőre).
25
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat bővíti azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben a szabadalmi ügyvivő
eljárhat, elsőként az adatbázisokon fennálló jogokkal kapcsolatos szerzői jogi eljárásokkal.
Lehetővé teszi, hogy a szabadalmi ügyvivő eljárjon az adatbázisokon fennálló szerzői jog
vagy szerzői joghoz kapcsolódó jog megsértése miatt indított eljárásokban. Az Szjt.
különbséget tesz a gyűjteményes műnek minősülő, illetve a gyűjteményes műnek nem
minősülő adatbázisok között, mely különbségtétel többek között a biztosított jogi oltalom
jellegében is megmutatkozik. A gyűjteményes mű törvényi kritériumainak megfelelő
adatbázis szerzői jogi védelemben részesül, míg a gyűjteményes műnek nem minősülő
adatbázis előállítója kapcsolódó jogi védelemre jogosult. A Javaslat szerinti módosítás
mindkét esetben a szabadalmi ügyvivő tevékenységi körébe vonja az eljárást, külön kiemelve
ezen túlmenően a számítástechnikai eszközökkel hozzáférhető tartalmú alkotásokon fennálló
szerzői jog megsértése miatt indult eljárásokat, tekintettel arra, hogy e művekre az Szjt. több
helyen speciális rendelkezéseket tartalmaz.
A Javaslat a szabadalmi ügyvivő tevékenységi körébe vonja továbbá az önkéntes
műnyilvántartásra vonatkozó eljárásokat is. A szerzői jogi védelem a törvény erejénél fogva a
mű megalkotásától kezdődően illeti meg a jogosultat, vagyis az iparjogvédelmi oltalmi
formákkal ellentétben nem hatósági aktus eredményeképpen jön létre. E különbség ellenére
indokolt azonban, hogy a szabadalmi ügyvivő ne csupán az iparjogvédelmi oltalmak
megadására irányuló eljárásokban, hanem - figyelemmel arra is, hogy az eljáró hatóság is
ugyanaz - az önkéntes műnyilvántartásba vétel során is hozzásegíthesse ügyfelét jogai
érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez.
A 2. és 7. §-hoz
A Szüt. jelenleg hatályos szövegéhez képest a Javaslat pontosítja a szabadalmi
ügyvivői kamarába történő felvétel képesítési feltételeit, példálózó jelleggel felsorolva azokat
a természettudományi tárgyú képesítéseket, amelyek az ügyvivői tevékenység végzéséhez
szükségesek. A módosítás célja - a követelményrendszer átláthatóbbá tételével - annak
elősegítése, hogy az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődésen keresztülment
tudományterületeken a képviseletet a legmegfelelőbb képzettségű szabadalmi ügyvivők
láthassák el. A Javaslat ugyanígy pontosítja a szabadalmi ügyvivőjelöltként történő
működéshez szükséges képzettségre vonatkozó rendelkezést is.
A 3. és 8. §-hoz
Az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI.
törvény 2012. január 1-jei hatállyal módosította a Szüt. eskütételre vonatkozó rendelkezéseit,
az eskü szövegét pedig az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló 2008.
26
évi XXVII. törvényben foglaltakkal megegyezően állapította meg. A Javaslat a szabadalmi
ügyvivői eskü szövegének módosítását irányozza elő, amelyet több, a szabadalmi ügyvivők
tevékenységéből fakadó sajátosság tesz szükségessé.
Elsőként indokolt az eskü részévé tenni a szabadalmi ügyvivőt a Szüt. 15. §-a alapján
terhelő titoktartási kötelezettségre vonatkozó hivatkozást, hiszen az ügyvivőnek alapvető
jelentőségű kötelezettsége a tevékenysége során tudomására jutott titok megőrzése, amely
közvetetten az ügyfél érdekének képviseletéből is következik.
A 2008. évi XXVII. törvény hatálya az Országgyűlés által megválasztott közjogi
tisztségviselőkre terjed ki, a szabadalmi ügyvivő azonban nem esik ebbe a kategóriába, így
ellentmondásos helyzetet teremt, ha ugyanolyan tartalommal tesz esküt, mint az előbbi
személyi kör tagjai. Mivel a szabadalmi ügyvivő tevékenysége nem valamely tisztség
ellátásából áll, hanem hivatásgyakorlással jár, indokolt az eskü szövegében ezt szerepeltetni.
Az eskü jelenleg hatályos szövege szerint továbbá a szabadalmi ügyvivő tisztségét a „magyar
nemzet” javára gyakorolja, ilyen tartalmú kötelezettség azonban sem a Szüt., sem az egyéb
iparjogvédelmi jogszabályok rendelkezéseiből nem következik. Ennek oka, hogy a
szabadalmi ügyvivő a Szüt. 1. §-ának (1) bekezdésével is összhangban elsősorban ügyfele
javára fejti ki tevékenységét, feladata a - számos esetben külföldi illetőségű - ügyfél
érdekeinek megfelelő képviselete a hatóságok előtt, ami - a jogrend érvényesülésének
elősegítésén keresztül - csak közvetetten szolgálja a magyar nemzet érdekét. Mindezekből
következően indokolt az eskü szövegét a korábban hatályos megfogalmazás alapulvételével
meghatározni, amely szerint a szabadalmi ügyvivő hivatását ügyfelei érdekében az
Alaptörvény és az irányadó jogszabályok megtartásával, lelkiismeretesen gyakorolja.
A 4. §-hoz
A Szüt. 6-12. §-ai a szabadalmi ügyvivői működés szervezeti kereteit szabályozzák. A
törvény megalkotása óta eltelt időszakban a különböző gazdasági és szakmai együttműködési
formák jogi keretei számos alkalommal módosultak, a rendelkezés célja egyrészről a
változásokból fakadó szabályozási kiigazítások elvégzése, másrészről a Szüt. és az
ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) egyes rendelkezései közötti
összhang megteremtése.
A Szüt. 6/A. §-a az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenységről rendelkezik, a 7. §
pedig a szabadalmi ügyvivői irodákról. Az egyéni szabadalmi ügyvivők a Szüt.
hatálybalépése óta jellemzően az ügyvivői irodákhoz hasonló munkaközösségeket alakítottak
ki, amit az tett lehetővé, hogy a hivatkozott törvényhely szerint az egyéni ügyvivők
alkalmazottként is jogosultak szabadalmi ügyvivőt foglalkoztatni. Emellett a szabadalmi
ügyvivői irodák alkalmazotti létszáma csökkenő tendenciát mutat. A Javaslat e jelenségekre
figyelemmel az Ütv. 67. §-ának (2) bekezdésével azonos módon újraszabályozza a szabadalmi
ügyvivői iroda alapításának feltételeit. A módosított (1) bekezdés nem tartalmaz előírást az
irodát alapító szabadalmi ügyvivők minimális létszámát illetően, azaz lehetővé teszi, hogy
egy szabadalmi ügyvivő is alapíthasson irodát, ugyanakkor változatlanul meghatározza, hogy
27
e működési formában csak szabadalmi ügyvivő tag vehet részt. A Javaslat - a hozzá
kapcsolódó adminisztratív könnyebbségek miatt - szintén változatlan formában tartja fenn a
6/A. § szerinti egyéni szabadalmi ügyvivői működési formát.
Az 5. §-hoz
A Szüt. 10-11. §-ai szabályozzák a szabadalmi ügyvivői társaságok működésének
feltételeit, a 10. § ezen belül a tagságról, a szavazati jogról és tisztségviselők köréről
rendelkezik. A Javaslat a szabadalmi ügyvivői tevékenység társasági formában történő
végzéséhez a jelenleg hatályos szabályok által előírt legalább két szabadalmi ügyvivői tag
számát egyre csökkenti, ezáltal lehetővé válik, hogy egyetlen szabadalmi ügyvivő is
szabadalmi ügyvivői társaságot alapítson, amely forma - gazdasági, adózási szempontból - a
korlátolt felelősségű társasággal egyenértékű. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság
elterjedtségére, előnyös gazdasági és jogi jellemzőire, valamint a szabadalmi ügyvivői
irodával összefüggésben előadottakra figyelemmel indokolt, hogy bármely szabadalmi
ügyvivőnek lehetősége nyíljon hivatását szabadalmi ügyvivői társaság alapítása útján
gyakorolni.
A 10. §-ban a társaság jegyzett tőkéjére vonatkozó rendelkezés módosítását az
indokolja, hogy a Szüt. hatálybalépését követően a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi
IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) úgy módosult, hogy a saját üzletrész - a társasági
szerződésnek a Gt. 135. § (5) bekezdése által lehetővé tett, erre vonatkozó kikötése esetén -
akár korlátlan ideig is a társaság tulajdonában maradhat. A gyakorlatban kialakulhatnak olyan
helyzetek, amikor a saját üzletrész hosszabb ideig történő megtartása a társaság hatékony
működése szempontjából előnyös, sőt döntő jelentőségű lehet. A saját üzletrész biztonsági
tartalékként szolgálhat például szabadalmi ügyvivő tagok kiválása esetén a szükséges
háromnegyedes szabadalmi ügyvivői tulajdoni többség azonnali helyreállítására, mivel a
kiváló tagok üzletrésze - például jogvitás esetben - nem feltétlenül ruházható át rövid időn
belül egy (vagy több) szabadalmi ügyvivő tagra.
A Szüt. 10. § (1) bekezdés c) pontjának célja, hogy a szabadalmi ügyvivői társaság
működésének közvetlen napi irányításában és a társaság életében fontos stratégiai döntések
meghozatalában minden esetben a szabadalmi ügyvivő tagok álláspontja juthasson érvényre.
Ezek a szabályok szavatolják azt is, hogy a szabadalmi ügyvivő tagok közötti teljes egyetértés
esetén a taggyűlés képes legyen minden olyan ügyben döntést hozni, amelyekben a Gt. vagy a
társasági szerződés háromnegyedes szavazati többséget ír elő. A tervezett módosítás e cél
elérését nem akadályozza, mivel a Gt. 135. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti garanciális
szabályok továbbra is érvényesülnek, azaz „a társaság tulajdonába került saját üzletrész után
a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség
megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni’, valamint „a saját üzletrészre eső osztalékot az
osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell - ha a társasági szerződés eltérően nem
rendelkezik - törzsbetéteik arányában számításba venni. Az osztalékra való jogosultság
28
szabályai megfelelően alkalmazandók a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon
felosztása során is.”
A 6. §-hoz
A Szüt. 15. §-a a szabadalmi ügyvivők titoktartási kötelezettségét szabályozza. A
Javaslat egyrészről fogalmilag egységesíti a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó iratok
és a titoktartásra kötelezett személyekre vonatkozó szabályokat, másrészről a titoktartásra
kötelezett személyek körét bővíti.
A 15. § módosított (2) bekezdésében a „szabadalmi ügyvivői szervezetek” kifejezés
helyett „szabadalmi ügyvivő” szerepel, a jelenleg hatályos szöveg ugyanis értelmezési
nehézséget okoz abban a tekintetben, hogy az egyéni szabadalmi ügyvivő szervezetnek
minősül-e. A módosítás továbbá az Ütv. 8. §-ának (2) bekezdésével azonos módon (és
korlátozásokkal) mentesíti a szabadalmi ügyvivő megbízójára vonatkozó iratokat és adatokat
a hatósági vizsgálat alól.
A 15. § új (4) bekezdése - az Ütv. 8. §-ának (4) bekezdésével összhangban -
kiterjeszti a titoktartásra kötelezettek körét az egyéni szabadalmi ügyvivők, szabadalmi
ügyvivői irodák és szabadalmi ügyvivői társaságok alkalmazottaira. A módosítás annak a
lehetőségét hivatott kizárni, hogy harmadik személyek - az ügyvivő titoktartási
kötelezettségét megkerülve - a szabadalmi ügyvivői titoktartás körébe tartozó tényeket vagy
adatokat az alkalmazottaktól ismerjenek meg. E szempontok a Magyar Szabadalmi Ügyvivői
Kamara tisztségviselőire, választott testületeinek tagjaira és alkalmazottaira is irányadók.
A 9. és 17-18. §-hoz
Az Szt. 47. §-ának az új (3a) bekezdéssel való kiegészítése a kontradiktórius, több fél
részvételével zajló eljárásokban felmerülő (kizárólag a papír alapon zajló kapcsolattartás
körében jelentkező) gyakorlati probléma kezelését szolgálja, ami akként írható le, hogy
csupán az eljárást kezdeményező félnek kell annyi példányban benyújtania a kérelmét, hogy
az ellenérdekű félnek is jusson belőle, ez utóbbit ellenben ez a kötelezettség nem terheli.
Ebből a diszkrepanciából következően a sok esetben rendkívül terjedelmes kérelmezetti
beadványokat (és mellékleteiket) az eljáró hatóságnak kell lemásolnia, és az egyenlő elbánás
elve is csorbát szenved. A Javaslat által előirányzott módosítás az általános eljárási szabályok
között helyezi el az ügyfelek által benyújtott beadványok előírt példányszámára vonatkozó - a
polgári eljárásjogi kódexhez hasonló - horizontális szabályokat, egyúttal hatályon kívül
helyezve az egyes eljárások szabályai között szereplő azonos tárgykörű, de egyoldalú
rendelkezéseket.
A 10. §-hoz
29
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 71. §-ának (1) bekezdése
szerint a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság állami és helyi önkormányzati szervet,
hatóságot, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és társadalmi
szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása, adatok közlése, átadása, illetőleg iratok
rendelkezésre bocsátása végett, és ennek a teljesítésére legalább nyolc, legfeljebb harminc
napos határidőt állapíthat meg. A megkeresett a megállapított határidő alatt - ha törvény
másképp nem rendelkezik - köteles a megkeresést teljesíteni, vagy a teljesítés akadályát
közölni.
A Be. 71. §-ának (7) bekezdése szerint ha a megkeresett szerv a megkeresést azért
nem teljesíti, mert azt törvény kizárja, a megkeresett birtokában lévő adat megszerzése
érdekében a megkeresettet érintően további eljárási cselekmény nem végezhető.
Az Szt. 53. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmi bejelentés közzétételéig csak a
bejelentő, a képviselő, a szakértő, illetve a szakvélemény adására felkért szerv (valamint a
feltaláló) tekintheti meg az iratokat. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban:
SZTNH) rendszeresen kap nyomozó hatóságoktól olyan megkeresést, hogy adjon információt
közzététel előtt álló szabadalmi bejelentések iratairól. A jelenlegi gyakorlat szerint az SZTNH
a megkeresés teljesítését az Szt. idézett rendelkezésére hivatkozással megtagadja, és közli,
hogy az iratokat a megkereső hatóság csupán a közzétételt követően tekintheti meg.
Igaz ugyan, hogy a szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően még ideiglenes
oltalom sem áll fenn - és így ebben a szakaszban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi
IV. törvény 329/D. §-ában foglalt tényállás (iparjogvédelmi jogok megsértése) sem valósulhat
meg, csupán más bűncselekmények felderítéséhez lehet szükség ezeknek a
dokumentumoknak a megtekintésére -, szakmai indok nem fűződik hozzá, hogy a
büntetőeljárásban résztvevő állami szervek ilyen esetben ki legyenek zárva az iratok
megtekintéséből. Említést érdemel továbbá, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény 131.
cikkének (1) bekezdése szerint, ha az Európai Szabadalmi Hivatal az iratok megtekintését
bíróság, ügyészség vagy központi iparjogvédelmi hatóság számára teszi lehetővé, az iratok
megtekintésére a 128. cikkben foglalt korlátozások nem vonatkoznak.
A Javaslat által előirányzott módosítás - abban az esetben, ha az iratok megismerése
célhoz kötötten és annak biztosításával történik, hogy a közzétételt megelőzően a szabadalmi
bejelentés nem válik bárki által hozzáférhetővé - az ismertetett anomáliát szünteti meg azzal,
hogy - a feladatellátásukhoz szükséges mértékben - kiterjeszti a közzététel előtti
iratbetekintésre jogosultak körét a bíróságra, az ügyészre és a nyomozó hatóságra
(egyértelművé téve azt is, hogy a felsoroltak általi megkeresések esetében a
másolatkészítésért díj nem számítható fel).
A 11. §-hoz
Az Szt. 53/A. § (3)-(4) bekezdése felsorolja azokat a döntéstípusokat, amelyeket csak
megváltoztatási kérelem alapján lehet módosítani vagy visszavonni (és ezek közül is nevesíti
30
azokat, amikkel kapcsolatban csak jogszabálysértés miatt van helye ezeknek). A fenti körön
kívül eső döntések esetében a megváltoztatási kérelem hiányában - hivatalból - történő
visszavonásra vagy módosításra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. §-ának szabályai
alkalmazandók.
Nem szerepel azonban az Szt.-ben olyan rendelkezés, amely a jogorvoslati kérelemmel
megtámadott döntések esetében ellenérdekű fél hiányában, jogszabálysértés nélkül is lehetővé
tenné az SZTNH számára a kérdéses döntés visszavonását vagy módosítását. A Ket. 103. §-a
-	tekintettel a fellebbezésnek az Szt. 53/A. § (1) bekezdése által kizárt mivoltára -
közvetlenül nem alkalmazható, az abban foglaltakkal analóg rendelkezések megalkotása
viszont - figyelemmel az iparjogvédelmi ügyek sajátos jogorvoslati rendjéből fakadó
eltérésekre - indokolt. Ezt az adaptációt végzi el a Javaslat az Szt. 53/A. §-ának
kiegészítésével.
A 12. §-hoz
2012.	január 1-jétől hatályos az Szt. 55. §-ának (2a) bekezdése, amely alapján az
SZTNH a feltalálóra és a szerzőségi arányra vonatkozó bejegyzését a lajstromban feltüntetett
valamennyi feltaláló és valamennyi kérelmező (még a lajstromban nem szereplő feltaláló)
egybehangzó nyilatkozata alapján is módosíthatja.
A rendelkezés gyakorlati alkalmazása során felmerült, hogy a kérelem elintézhető-e a
közzétételt megelőzően is, mivel a kérdéses rendelkezés úgy fogalmaz, hogy ilyenkor „a
szabadalmi lajstromnak a feltalálóra és a szerzőségi arányra vonatkozó bejegyzését” kell
módosítani, míg az Szt. 54. §-ának (1) bekezdése szerint az SZTNH lajstromot csak „a
közzétett szabadalmi bejelentésekről és a szabadalmakról” vezet. A joggyakorlat a kérdést
úgy válaszolta meg, hogy a módosításnak a szabadalmi lajstrom „megnyílása” előtt sincs
akadálya, a Javaslat által az Szt. 55. §-ába illesztett (2b) bekezdés azonban tisztázza, hogy a
bejelentés közzététele előtt a változást az SZTNH a szabadalmi bejelentés iratain vezeti át,
amely a közzétételt követően értelemszerűen a közhiteles lajstromban feltüntetett adattá válik.
A 13. és 17. §-hoz
A Javaslat az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés elkészítéséhez
szükséges referencia-időpont, valamint az ilyen jelentés megküldésére nyitva álló határidő
számításának kezdő napját az elismert bejelentési nap helyett az írásos véleménnyel
kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtásának napjában határozza
meg. Tekintettel arra, hogy a szabadalmi bejelentés benyújtását követően számos esetben
hosszadalmas hiánypótlási eljárás kezdődik, a bejelentő pedig - az elismert bejelentési naptól
számított két hónapon belül - szabadon dönthet arról, hogy mikor kéri az írásos véleménnyel
kiegészített újdonságkutatási jelentést, az új szabályok egyfelől az ügyfélre bízzák, késlelteti-e
a jelentés elkészítését, másfelől az SZTNH számára aggálytalanul teljesíthető határidőt
szabnak a jelentés megküldésére abban az esetben is, ha a bejelentés lényeges pontokon
31
módosul (vagy egészül ki) az elismert bejelentési napot követően. A jelentés tartalmát is
előnyösen befolyásolja, hogy az annak alapjául szolgáló dokumentumok egy „érettebb”
állapotára vetítve készülnek el.
A Javaslat ezzel párhuzamosan az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási
jelentésért fizetendő díj kiegyenlítésére az ügyfelek számára nyitva álló határidőt egy
hónappal meghosszabbítja, amely így a bejelentési és kutatási díj megfizetésére nyitva álló
két hónapos határidővel is összhangba kerül.
A 14. §-hoz
Az Szt. 115/E. §-át a 2007. évi XXIV. törvény 16. §-a állapította meg és illesztette be
a törvénybe, figyelemmel arra, hogy a nemzetközi és európai szervezetek, illetve jogforrások
a nemzeti iparjogvédelmi hatóságokkal szemben a független és pártatlan működés, a szakmai
önállóság alapkövetelményét támasztják, ami csak olyan gazdálkodási szabályokkal
garantálható, amelyek kiszámíthatóságot teremtenek, valamint kellő transzparenciát és
pénzügyi önállóságot biztosítanak. Ez az elv az acquis communautaire részévé, azaz európai
uniós jogi követelménnyé vált. Emellett az Európai Szabadalmi Szervezet több hivatalos
dokumentuma is úgy foglalt állást - a nemzeti iparjogvédelmi hatóságokat illetően -, hogy a
szabadalmi díjakat kizárólag a nemzeti szabadalmi rendszer működtetésére szabad fordítani.
A 2007. évi XXIV. törvény alapjául szolgáló törvényjavaslat indokolása részletesen bemutatta
az (akkori nevén) Magyar Szabadalmi Hivatal mint a szellemi tulajdonért felelős
kormányhivatal gazdálkodási önállósága és bevételeinek a hivatal működésére történő
felhasználása mellett szóló közjogi, európai és nemzetközi jogi, valamint célszerűségi és
garanciális - ma is helytálló - megfontolásokat.
A Hivatal gazdálkodására vonatkozó e garanciális jelentőségű szabályok megalkotását
nagyra értékelték mind a hivatal hazai és külföldi ügyfelei, mind pedig az európai
iparjogvédelmi szervezetek. Időközben mind a közösségi/uniós/egységes hatályú
szabadalommal kapcsolatban előterjesztett tervezetek, mind pedig a közösségi
védjegyrendszer működésével és finanszírozásával kapcsolatos politikai döntések építettek
arra az elvre, hogy az e rendszerek működéséből rájuk eső bevételek csak a tagállami
iparjogvédelmi hatóságokat illethetik meg és azok tőlük nem vonhatók el [ld. alább a 115/E. §
(3)	bekezdésének módosításához fűzött indoklást].
Ehhez járult, hogy az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló 2009. évi
XXVII. törvény - amelyet az Országgyűlés a 2009. április 20-i ülésnapján fogadott el -
kiegészítette és tartalmában megerősítette az Szt. 115/E. §-át, sőt, az államháztartásról szóló
törvényre való utalásnak a (4) bekezdésből történő elhagyásával a bevételekből való elvonás
tilalmát teljessé tette [ld. a 2009. évi XXVII. törvény 19. §-át és 37. §-ának (6) bekezdését]. E
módosítások 2009. augusztus 1-jén léptek hatályba, ezt követően azonban - a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci
szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról
32
szóló 2009. évi LVI. törvény 100. §-a révén - a 115/E. § (4)-(5) bekezdései 2009. október 1-
jével hatályukat vesztették.
Jelen tervezet az SZTNH gazdálkodására vonatkozó szabályokat tartalmazó 115/E. §
részleges konszolidációját célozza azzal, hogy teljes mértékben vissza nem állítja ugyan, de
kimondja a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal pénzügyi önállóságát.
A tervezet az SZTNH-nak az Szt. 115/E. § (3) bekezdésében felsorolt bevételei közé a
Magyarországra kiterjedő, egységes hatályú - európai uniós vagy más regionális -
iparjogvédelmi oltalom díjaiból a Hivatal által ellátott feladatokra figyelemmel
járó részesedést is beilleszti. Ez a fordulat jelenleg a közösségi védjegyek megújítási díjaiból
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz, valamint az egységes hatályú európai szabadalmak
után fizetett fenntartási díjakból az Európai Szabadalmi Hivatalhoz befolyó bevételeknek a
tagállamok között a jövőben (a megfelelő uniós jogi aktusok elfogadását követően) felosztani
rendelt 50%-os hányadára utal, amelyekkel kapcsolatban az uniós döntéshozatali fórumokon
elfogadott több dokumentum is úgy foglalt állást, hogy azok az adott oltalmi formákhoz
kapcsolódó iparjogvédelmi célokra használhatók fel.
Az európai uniós védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatáról szóló, 2010. május 25-én
elfogadott tanácsi következtetések (9412/10 PI 52) 14. pontjának negyedik alpontja
kifejezetten olyan mechanizmusok bevezetését irányozza elő, amely - kellő tekintettel az
egyes nemzeti hivatalokra vonatkozó pénzügyi szabályozásra - azt biztosítja, hogy „ezek a
források valóban a nemzeti hivatalok rendelkezésére álljanak, és olyan célokra használják fel
őket, amelyek szorosan kapcsolódnak a védjegyek oltalmához, támogatásához és/vagy
érvényesítéséhez, a hamisítás elleni küzdelmet is ideértve”.
A továbbfejlesztett európai szabadalmi rendszerről szóló, 2009. december 4-én
elfogadott tanácsi következtetések (17229/09 PI 141 COUR 87) 37. pontja a megújítási
(helyesen: fenntartási) díjakból az Európai Szabadalmi Hivatalt megillető hányad levonását
követően „egy elosztási kulcs alapján szétosztaná a tagállamok között a szabadalmakkal
kapcsolatos célokra való felhasználásra”.
A megerősített együttműködésnek az egységes szabadalmi oltalom területén való
végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatnak a
trilógust követően rendelkezésre álló kompromisszumos szövege a (18) preambulum-
bekezdésben szintén kiemeli, hogy a tagállamoknak jutó fenntartásidíj -bevételt szabadalmi
célokra kell fordítani.
A 15. §-hoz
A Javaslat az SZTNH szerzői joggal összefüggő feladatkörét pontosítja azzal, hogy
nem csupán a közös jogkezelő szervezetek díjszabásaira vonatkozó miniszteri jóváhagyás
előkészítését jelöli meg hivatali feladatként, hanem kifejezetten megemlíti a támogatási
33
politika és a jogosultak érdekében történő bevétel-felhasználásról szóló döntés kapcsán
szükséges miniszteri jóváhagyás előkészítéséből eredő feladatokat is.
A 16., 29., 56. és 58. §-hoz
A Javaslat 58. §-a elvégzi azoknak az iparjogvédelmi tárgyú, kizárólag módosítást
tartalmazó és már végrehajtottá vált törvényeknek a deregulációját, amelyeket az egyes
törvényeknek és törvényi rendelkezéseknek a jogrendszer túlszabályozottságának
megszüntetése érdekében szükséges technikai deregulációjáról szóló 2012. évi LXXVI.
törvény nem helyezett hatályon kívül. A Javaslat 16., 29. és 56. §-ai ugyanakkor
gondoskodnak arról, hogy a hatályon kívül helyezett törvényeknek azok az átmeneti
rendelkezései, amelyek jogalkalmazási szempontból továbbra is jelentőséggel bírnak, a
hatályon kívül helyezett törvények által módosított iparjogvédelmi törvények (az Szt., a Vt. és
a Hmtv.) szövegébe - a megfelelő jogtechnikai adaptációkkal, változatlan normatartalommal
-	átkerülj enek.
A 19. és 54. §-hoz
A Vt. hatályos szövege a 3. § (2) bekezdésében foglalt feltétlen kizáró ok
alkalmazásának feltételéül szabja, hogy az érintett jelzést a PUE 6ter cikkének (3) bekezdése
szerint közöljék. A PUE 6ter cikkének (3)(a) bekezdése értelmében az unió országai az állami
jelzések védettségére vonatkozó rendelkezések „alkalmazása érdekében” valóban
megállapodtak abban, „hogy a Nemzetközi Iroda útján kölcsönösen közlik azoknak az állami
jelvényeknek, valamint hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyeknek és bélyegeknek
[fémjelzéseknek] a jegyzékét, amelyeket feltétlenül vagy meghatározott korlátok között e cikk
[azaz a 6ter cikk] védelme alá kívánnak helyezni”, ez a közlés azonban az állami zászlók
tekintetében nem kötelező.
További eltérés a Vt. 3. § (2)-(3) bekezdései és a PUE 6ter cikke között, hogy a Vt.
alapján a 6ter cikk hatálya alá tartozó jelzésből álló megjelölés kapcsán az illetékes szerv
hozzájárulása a (a PUE szóhasználatában: engedélye) nem hárítja el az oltalmazhatóságot
kizáró okot. A Vt. 3. §-ának (3) bekezdése e lehetőséget ugyanis csak azoknál a
megjelöléseknél ismeri el, amelyeknek az érintett jelzés „csupán elemét képezi”. Meg kell
jegyezni, hogy az európai uniós jogban sem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok
közelítéséről szóló 2008/95/EK irányelv, sem a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK
rendelet nem tesz különbséget a szóban forgó kizáró ok alkalmazása kapcsán a PUE 6ter cikke
hatálya alá tartozó jelzésből álló vagy az azt csupán egyik elemükként tartalmazó
megjelölések között.
A Vt. 3. § (2) bekezdésének a) pontja nem teszi egyértelművé, hogy a benne foglalt
kizáró okot mikor kell az árujegyzéktől függetlenül alkalmazni és mikor kell figyelembe
venni az áruk (szolgáltatások) azonosságát vagy hasonlóságát. A PUE 6ter cikkének (2)
bekezdése a hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és fémjelzések védettségét a
specialitási elv mentén korlátozza: alkalmazásuk tilalma „csak arra az esetre vonatkozik, ha az
34
azokat tartalmazó védjegyekkel olyan árukat kívánnak megjelölni, amelyek az említett
jegyekkel hivatalosan megjelölt árukkal azonosak vagy hozzájuk hasonlóak”. Ezzel szemben
a 6ter cikk (1)(a) bekezdésében említett többi állami jelzés - azaz a címerek, a zászlók és az
egyéb állami jelvények - védettsége független az érintett áruk, szolgáltatások jellegétől, a
védjegybejelentés árujegyzékétől. A PUE 6ter cikkéből eredő ez a distinkció jelenleg nem
jelenik meg a Vt. említett rendelkezésének szövegében.
A Javaslat a Vt. 3. § (2)-(3) bekezdéseinek módosításával a hazai védjegyjog és a PUE
közötti fenti három - nem jelentős, de fennálló - konfliktust oldja fel egyrészt az állami
zászló kivételével a kizáró ok fennállásához szükséges közlés kötelezettsége alól, másrészt a
hozzájárulás lehetővé tételével a kizárólag az adott jelzésből álló megjelölések esetében,
harmadrészt pedig a hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyekre és fémjelzésekre vonatkozó,
árujegyzéket érintő distinkció megtételével. A második elem kapcsán az Fmtv. párhuzamos
rendelkezésének [8. § (2) bekezdés] kiigazítása is indokolt, amit a Javaslat - 55. §-ában - el is
végez.
A Javaslatnak a Vt. 3. § (4) bekezdését érintő módosítása a védjegyek és a földrajzi
árujelzők közötti kapcsolatnak a védjegyek lajstromozását érintő aspektusát teszi világosabbá,
pontosabbá és átláthatóbbá azzal, hogy helyesbíti a terminológiát (a rendelkezést nem
„árukra”, hanem „megjelölésekre” kell alkalmazni), valamint a feltétlen kizáró okok között
megemlíti azt az esetet is, amikor a megjelölés az Európai Unió - földrajzi árujelzőkre
vonatkozó - jogszabályai alapján nem lajstromozhatók védjegyként. Ha ugyanis egy földrajzi
árujelző már uniós oltalomban részesül, a későbbi elsőbbségű ütköző védjegybejelentéseket -
a közvetlenül alkalmazandó uniós szabályozás [510/2006/EK rendelet 14. cikk (1) bekezdés,
1234/2007/EK rendelet 118l. cikk (1) bekezdés, 110/2008/EK rendelet 23. cikk (1) bekezdés]
alapján - minden esetben el kell utasítani (illetve lajstromozásuk esetén kérelemre törölni kell
őket).
Az a védjegybejelentés tehát, amelyben a megjelölés lajstromozott földrajzi árujelzőt
tartalmaz, és árujegyzéke alapján nem a meghatározott földrajzi területhez köthető termékekre
használnák, elutasításra kerül. Ugyanez a helyzet azoknak a megjelöléseknek az esetében is,
amelyek használata az uniós jogszabályoknak és a Vt.-nek a földrajziárujelző-oltalom
tartalmára vonatkozó szabályai alapján az oltalom bitorlását valósítanák meg.
A 20. és 26. §-hoz
A Javaslat a Vt. 30. § (2) bekezdését pontosítja azzal, hogy világossá teszi: a
védjegyoltalom megszűnése megállapításának lehetséges korábbi időpontja nem „a
megszűnésre okot adó körülmény bekövetkezésének” időpontja abban az értelemben, hogy a
megtévesztővé válás (pontosan megállapíthatatlan) dátuma vagy a használat elmulasztása öt
évig tartó periódusának vége szolgál referencia-időpontként, hanem a megszűnés
megállapítása iránti eljárás megindítására okot adó körülmény bekövetkezésének időpontja.
Ebből következően (és a Javaslat által előirányzott módosítás révén minden kétséget
kizáróan) egy megtévesztővé vált, megkülönböztető képességét vesztett vagy nem használt
35
védjegy esetében az oltalom megszűnését arra a korábbi időpontra lehet - a felek egyikének
kérelmére - megállapítani, amikortól a kérelmezőnek valós érdeke fűződik ahhoz, hogy az
oltalom fennállása ne legyen megállapítható. Ez jellemzően a védjegyjogosult által indított
bitorlási per megindításának (vagy a keresetlevélben megjelölt bitorlási cselekmény
kezdetének) időpontja.
A Vt. 30. § (2) bekezdésének hatályos szövegét a Magyar Köztársaság
minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges
törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010.
évi CXLVIII. törvény 110. §-a állapította meg, és az ehhez fűzött indoklás is azt támasztja alá,
hogy a jelen Javaslat által kiigazított szöveg felel meg inkább a rendelkezés céljának, amikor
így fogalmaz: „[...] előfordulhat, hogy ugyan nem beszélhetünk «későbbi ütköző
védjegybejelentésről» (akár mert időközben lajstromozták a megjelölést, akár mert a
bejelentést visszavonták vagy elutasították), mégis lényeges, hogy az oltalom megszűnése ne a
kérelem benyújtásának időpontjához igazodjon. Ilyen eset lehet például, amikor egy védjegy
oltalmának az állítólagos bitorló cselekmény időpontjában való fennállásától függ a jogsértés
megállapítása”.
Ennek a szabálynak az alkalmazásához azonban természetesen az is szükséges, hogy a
megszűnés megállapításának feltételei mind a fentiek szerint megjelölt korábbi időpontban,
mind pedig a megszűnés megállapítása iránti eljárás megindításának időpontjában
fennálljanak.
Előfordulhat olyan eset is, amikor egy adott időpontban már nem állnak ugyan fenn a
megszűnés megállapításának feltételei, volt azonban egy olyan időszak, amikor sikerrel
lehetett volna ilyen eljárást indítani. A legjellemzőbb ilyen eset az, ha a védjegyet több mint
öt éven át nem használták, majd újra használni kezdik vagy ekkor kezdik meg a használatát.
Ilyenkor a használat hiánya miatti megszűnés nem állapítható meg [ld. a Vt. 34. § (2)
bekezdését, figyelemmel a második mondatban foglalt kitételre is]. Biztosítani indokolt
ugyanakkor, hogy a védjegy „inaktív” időszakára nézve (azaz amikor a megszűnés
megállapításának feltételei fennálltak, tehát használat hiánya esetén az ötéves időszak leteltét
követően) a jogosult - még ha az oltalom nem is szűnik meg - ne tudjon feltétlenül elzárni
másokat a védjeggyel ütköző megjelölés használatától. A Javaslat erre tekintettel egészíti ki a
Vt. 95. §-át egy olyan (14a) bekezdéssel, amely védjegybitorlási perekben az alperes számára
-	az ellenkérelemben kifejtett érdemi védekezésben - olyan anyagi jogi kifogás érvényesítését
teszi lehetővé, amelynek folytán - ha az megalapozott - a szóban forgó időszakra a bitorlás
miatt támasztott igények érvényesíthetetlenné válnak.
A 21. és 31. §-hoz
A Vt. 40. §-ának az új (3a) bekezdéssel való kiegészítése a kontradiktórius, több fél
részvételével zajló eljárásokban felmerülő (kizárólag a papír alapon zajló kapcsolattartás
körében jelentkező) gyakorlati probléma kezelését szolgálja, ami akként írható le, hogy
csupán az eljárást kezdeményező félnek kell annyi példányban benyújtania a kérelmét, hogy
36
az ellenérdekű félnek is jusson belőle, ez utóbbit ellenben ez a kötelezettség nem terheli.
Ebből a diszkrepanciából következően a sok esetben rendkívül terjedelmes kérelmezetti
beadványokat (és mellékleteiket) az eljáró hatóságnak kell lemásolnia, és az egyenlő elbánás
elve is csorbát szenved. A Javaslat által előirányzott módosítás az általános eljárási szabályok
között helyezi el az ügyfelek által benyújtott beadványok előírt példányszámára vonatkozó - a
polgári eljárásjogi kódexhez hasonló - horizontális szabályokat, egyúttal hatályon kívül
helyezve az egyes eljárások szabályai között szereplő azonos tárgykörű, de egyoldalú
rendelkezéseket.
A 22. §-hoz
A védjegybejelentés iratainak nyilvánosságára vonatkozó rendelkezéseket - ideértve
az iratbetekintésből kizárt, illetve a csak kérelemre megtekinthető iratokra vonatkozó
szabályokat is - a Javaslat az Szt. párhuzamos rendelkezéseihez igazítja, a két oltalmi forma
különbségeiből (közzététel és feltaláló hiánya védjegyügyekben) fakadó értelemszerű
eltérésekkel.
A 23. §-hoz
A Vt. 46/A. § (3)-(5) bekezdése felsorolja azokat a döntéstípusokat, amelyeket csak
megváltoztatási kérelem alapján lehet módosítani vagy visszavonni (és ezek közül is nevesíti
azokat, amikkel kapcsolatban csak jogszabálysértés miatt van helye ezeknek). A fenti körön
kívül eső döntések esetében a megváltoztatási kérelem hiányában - hivatalból - történő
visszavonásra vagy módosításra a Ket. 114. §-ának szabályai alkalmazandók.
Nem szerepel azonban a Vt.-ben olyan rendelkezés, amely a jogorvoslati kérelemmel
megtámadott döntések esetében ellenérdekű fél hiányában, jogszabálysértés nélkül is lehetővé
tenné az SZTNH számára a kérdéses döntés visszavonását vagy módosítását. A Ket. 103. §-a
-	tekintettel a fellebbezésnek a Vt. 46/A. § (1) bekezdése által kizárt mivoltára - közvetlenül
nem alkalmazható, az abban foglaltakkal analóg rendelkezések megalkotása viszont -
figyelemmel az iparjogvédelmi ügyek sajátos jogorvoslati rendjéből fakadó eltérésekre -
indokolt. Ezt az adaptációt végzi el a Javaslat a Vt. 46/A. §-ának kiegészítésével.
A 24. §-hoz
A Javaslat - 2014. január 1-i hatálybalépéssel, nemzetközi védjegyügyekben - tovább
tágítja az elektronikusan benyújtható beadványok körét. Az új szabály alapján az 1891. évi
április hó 14-én kelt, a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás,
valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó, 1989. évi június hó 27-én kelt Jegyzőkönyv alapján
tett védjegybejelentés, az ilyen bejelentések továbbítására irányuló kérelem, valamint a
nemzetközi lajstromozásból eredő oltalommal kapcsolatos kérelmek továbbítására irányuló
kérelem az SZTNH-hoz elektronikus úton is benyújtható - az erre rendszeresített elektronikus
űrlap használatával.
37
A 25. §-hoz
A Javaslat a védjegy lajstromozására irányuló gyorsított és különleges gyorsított
eljárás kapcsán összeköti a gyorsított eljárás iránti kérelemért fizetendő díj és a bejelentési díj
megfizetésének határidejét. Az új szabály értelmében a bejelentési díjat is a gyorsított eljárás
iránti kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül kell kiegyenlíteni - ezzel egyfelől
ösztönözve a bejelentőt az eljárás további gyorsítására, másfelől elkerülve azt a gyakorlatban
többször előforduló anomáliát, hogy a bejelentő csupán a gyorsítás iránti kérelem díját fizeti
meg (az előbb lejáró határidő miatt), a bejelentését pedig már nem.
A 27-28. és 30-31. §-hoz
1.	A Javaslat az együttes védjegyek szabályozása kapcsán egyfelől a nemzeti oltalom
kapcsán is bevezeti a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendelet 68. cikk (2)
bekezdésében foglalt speciális kizáró okot, azaz egy megjelölés együttes védjegyként akkor
sem részesülhet védjegyoltalomban, ha jellegét vagy jelentőségét illetően alkalmas a
fogyasztók megtévesztésére, különösen, ha a fogyasztók másnak tekinthetnék, mint együttes
védjegynek. Az új kizáró ok megakadályozza, hogy olyan megjelölések élvezzenek együttes
védjegyként oltalmat, amelyek a fogyasztók számára félrevezető információt közvetítenek
vagy sugallnak, különös tekintettel arra az esetre, amikor a megjelölés természete éppen az
együttes jelleget kendőzi el.
2.	Hatályon kívül kerül ugyanakkor a Vt. 96. § (5) bekezdésében foglalt korlátozás,
amely szerint a védjegyjogosult egyesület az együttes védjegyet maga nem használhatja. Míg
a tanúsító védjegyek esetében garanciális jelentősége van egy ilyen jellegű korlátozásnak, az
együttes védjegy esetében nem indokolt, hogy az egyesület tagjai által használt védjegyet az
egyesület maga - különösen promóciós célokra - ne használhassa. A Javaslat a Vt. 96. § (4)
és (6) bekezdését is kiigazítja annak érdekében, hogy az együttes védjegynek a jogosulti
egyesület általi használatát lehetővé tegye.
3.	A Vt. 97. §-ának kiegészítését az együttes védjegyekhez tartozó szabályzat
módosításaira vonatkozó, a lajstromvezetést érintő szabályok megalkotásának szükségessége
indokolja. Az új (5) bekezdés egyértelművé teszi, hogy a szabályzatban foglalt adatok
változása esetén - amely a leggyakrabban előforduló esetben a Vt. 97. § (2) bekezdés b)
pontjában foglalt, azaz az egyesületi tagságra vonatkozó adatokban bekövetkezett
módosulásokat jelenti - a jogosulti szervezetnek a módosított szabályzatot be kell nyújtania
az SZTNH-hoz; a módosításnak a lajstromba való bejegyzése pedig konstitutív hatályú. A
módosítás bejegyzését meg kell tagadni, ha annak folytán a szabályzat már nem felelne meg a
vele szemben támasztott törvényi feltételeknek, vagy ha annak következtében az együttes
védjegy ilyen minősége kerülne veszélybe, valamint ha annak eredményeképpen valamely
speciális, az együttes védjegyekre vonatkozó kizáró ok merülne fel a megjelölés
oltalomképessége kapcsán.
38
4.	A védjegyoltalomnak a Vt. 15. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt korlátjára (saját
név vagy cím használatára való jogosultság a védjegyjogosult engedélye nélkül is) vonatkozó
kitétel, amely szerint erre csak természetes személy hivatkozhat, az Európai Unió Tanácsa és
az Európai Közösségek Bizottsága közös nyilatkozatán alapszik, amely a 89/104/EGK
irányelv (ennek kodifikált változata a 2008/95/EK irányelv) elfogadásakor felvett
jegyzőkönyvben került rögzítésre.
A C-245/02. sz. Anheuser-Busch előzetes döntéshozatali ügyben hozott ítéletében
azonban az Európai Bíróság egyfelől kimondta, hogy a közös nyilatkozat jogi kötőerővel nem
rendelkezik, másfelől pedig rámutatott, hogy a közös nyilatkozattal ellentétben a
védjegyoltalom említett korlátjára nem csupán természetes személyek hivatkozhatnak, hanem
az érvényesül a kereskedelmi nevek vonatkozásában is. Az ilyen névhasználat határait az
üzleti tisztesség követelményei jelölik ki. Az ítélet 76-84. pontjai így szólnak:
„76 Jelen ügyben különös figyelmet kell fordítani a TRIPs Megállapodás 17. cikkének
lehetséges hatására, amely lehetővé teszi a WTO tagjai számára, hogy a védjegy által nyújtott
jogok alóli korlátozott kivételekről rendelkezzenek - mint például a leíró jellegű kifejezések
méltányos használata -, feltéve, hogy az ilyen kivételek figyelembe veszik a védjegyjogosult és
harmadik felek jogos érdekeit. E kivétel vonatkozhat a megjelölés harmadik személy általi
jóhiszemű használatára, különösen amennyiben e megjelölés a harmadik személy nevét vagy
címét jelöli.
77	A Közösség esetében ilyen kivételről rendelkezik a 89/104 irányelv 6. cikke
(1) bekezdésének a) pontja, amely lényegében lehetővé teszi harmadik felek számára a saját
nevük vagy címük jelölésére szolgáló megjelölések használatát, amennyiben ez a használat
összhangban van az üzleti tisztesség követelményeivel.
78	Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága közös nyilatkozatot
tettek - ez a Tanácsnak a 89/104 irányelv elfogadásakor felvett jegyzőkönyvében került
rögzítésre -, amely szerint e rendelkezés csak a természetes személyek nevére vonatkozik.
79	Ugyanakkor az ilyen nyilatkozatba foglalt értelmezés nem alkalmazható, amikor annak
tartalma nem kerül kifejezésre a kérdéses rendelkezés szövegében, és ennek megfelelően nem
bír jogi relevanciával. A Tanács és a Bizottság ráadásul nyilatkozatuk preambulumában
maguk is kifejezetten elismerték ezt a korlátozást, amely szerint «a Tanács és a Bizottság
nyilatkozatai - amelyek szövege alább olvasható - nem képezik részét a jogszabályszövegnek,
és nem gátolják meg, hogy az Európai Közösségek Bírósága az utóbbit értelmezze» (lásd a
Heidelberger Bauchemie ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 17. pontját, valamint a
hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
80	A jelen ítélet 78. pontjában említett nyilatkozatból következő, a „név” fogalmára
vonatkozó jelentős megszorítás nem kerül kifejezésre a 89/104 irányelv 6. cikke
(1) bekezdésének a) pontja szövegében. Ennélfogva e nyilatkozat nem bír jogi relevanciával.
81	A harmadik személy elvileg hivatkozhat a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének
a) pontjában meghatározott kivételre annak érdekében, hogy saját kereskedelmi neve
jelölésére használhassa a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést, jóllehet az
említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazási körébe tartozó használatról van szó,
39
amelyet az e rendelkezés által számára biztosított kizárólagos jogok értelmében a
védjegyjogosult elvileg megtilthatna.
82	E használatnak továbbá összhangban kell lennie a gazdasági tevékenység körében
megkövetelt üzleti tisztességgel, amely a 89/104 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése által
meghatározott egyetlen mérlegelési kritérium. A „üzleti tisztesség” feltétele lényegében a
védjegyjogosult jogos érdekeinek figyelembevételével történő jóhiszemű eljárás
kötelezettségét fejezi ki (lásd a Bíróság C-100/02. sz., Gerolsteiner Brunnen ügyben
2004.	január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-0000. o.] 24. pontját, valamint a
hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Tehát lényegében a TRIPs Megállapodás 17. cikkében
meghatározott feltétellel azonos feltételről van szó.
83	E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az üzleti tisztesség feltétele fennállásának
mérlegelésekor figyelembe kell venni egyrészt, hogy a harmadik személy kereskedelmi
nevének használatából a célközönség - vagy legalábbis annak jelentős része - milyen
mértékben következtethet a harmadik személy árui és a védjegyjogosult vagy a védjegy
használatára jogosult közötti kapcsolat fennállására, másrészt hogy a harmadik személy
milyen mértékben lehetett ennek tudatában. E mérlegelés során továbbá figyelembe kell
venni, hogy abban a tagállamban, ahol a védjegyet bejegyezték, és ahol az oltalmat
igényelték, a védjegy rendelkezik-e valamilyen hírnévvel, amelyet a harmadik személy árui
forgalmazásakor kihasználhat.
84	A nemzeti bíróság feladata az összes releváns körülmény átfogó mérlegelése - az üvegek
címkézését is beleértve - annak megítélése érdekében, hogy a kereskedelmi nevet viselő ital
gyártója tekinthető-e úgy, mint aki a védjegyjogosulttal szemben tisztességtelen versenyt
folytat (ebben az értelemben lásd a Gerolsteiner Brunnen ügyben hozott ítélet [hivatkozás
fent] 25. és 26. pontját).”
Az Európai Bíróság előzetes döntésének ismertetett megállapításai értelmében tehát a
Vt. 15. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése indokolt, amelyet a Javaslat a Vt. egyes
rendelkezéseit hatályon kívül helyező szakaszában irányoz elő.
A 32. §-hoz
Az Szjt. 1. § (2) bekezdése példálózva sorolja fel a szerzői jogi védelem alá tartozó
alkotásokat. E felsorolás n) pontjában a jelmez- és díszlettervek szerepelnek, a tervezés tárgyi
megvalósulási formái nem, ami a joggyakorlat számára értelmezési nehézséget jelent. A
felsorolás példálózó jellegéből ugyanis egyrészről az következik, hogy függetlenül attól, hogy
nincsenek kifejezetten nevesítve a felsorolásban, a védelem az Szjt. 1. § (3) bekezdése szerint
a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg az
alkotásokat. Másrészről a felsorolás h), k) és m) pontjainak megszövegezéséből - „(...)
alkotás és annak terve” - levonható az a következtetés is, hogy ahol a törvény nem említi
magát az alkotást, ott nem értelmezhető kiterjesztően a felsorolás.
A bírói gyakorlattal összhangban a Javaslat a szerzői jogi védelem jelmezekre és
díszletekre - és nemcsak azok terveire - való kiterjesztésére tesz javaslatot, tekintettel arra,
hogy a jelmezek és a díszletek használati célú műtárgyak, jellegüket tekintve a
40
képzőművészeti illetve az iparművészeti alkotásokhoz állnak közel, ezért indokolt védelmük
azonos szintjének biztosítása a jogszabályi felsorolás pontosítása által.
A 33. §-hoz
A közös művek és az együttesen létrehozott művek eltérő fogalmi kategóriáinak
megfelelő szerkezeti elkülönítése miatt szükséges az alcím elhelyezése. Az elkülönítés
legfőbb indoka annak egyértelműsítése, hogy az Szjt. 31. § (2) bekezdésében foglalt sajátos
védelmiidő-számítás, amely szerint a védelmi időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát
követő év első napjától kell számítani, kizárólag az Szjt. 5. §-ában szabályozott közös
művekre alkalmazandó, és a 6. § szerinti együttesen létrehozott művekre nem.
A 34. §-hoz
A módosítás a 2011/77/EU irányelv átültetésével összefüggésben végzi el az Szjt.
technikai jellegű kiigazítását. Az irányelv [1. cikk 1. pont] oly módon egységesíti a - magyar
szabályozásban közös műveknek minősülő - több szerzős szöveges zeneművek védelmi
idejének számítását az Európai Unióban, hogy a számítás kezdő időpontjaként az utoljára
elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napját határozza meg.
Az Szjt. az irányelvben foglalt rendelkezésnek változtatások nélkül is megfelel,
indokolt azonban egyértelműsíteni, hogy az Szjt. 5. § (2) bekezdése alá tartozó esetekben is -
ahol az Szjt. nem használja a szerzőtársak meghatározást - az Szjt. 31. § (2) bekezdése szerint
kell számítani a védelmi időt, azaz az Szjt. 5. § (1) és (2) bekezdése alá eső esetekben
egyaránt az utoljára elhunyt szerző halálát követő hetven évig tart a védelmi idő. A Javaslat
ennek érdekében az Szjt. védelmiidő-számítással kapcsolatos 31. § (2) bekezdésében a
„szerzőtársak” kifejezést a „közös művek” kifejezéssel váltja fel.
Ezzel függ össze a Javaslat 34. §-ában található technikai kiigazítás, mely a közös
művek és az együttesen létrehozott művek eltérő fogalmi kategóriáinak megfelelő szerkezeti
elkülönítés megteremtése érdekében az Szjt. 6. §-a elé az „Együttesen létrehozott művek”
alcímet helyezi el.
Az Szjt. 31. § (6) bekezdésének módosítása a filmszerzők körét pontosítja a védelmi
idő számításának szempontjából a 2006/116/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével
összhangban. A szabályozással a gyakorlatban könnyebbé válik az egyes filmalkotások
védelmi idejének megállapítása azáltal, hogy az Szjt. pontosan meghatározza azon személyek
körét, akiket a védelmiidő-számítás szempontjából figyelembe kell venni. Az új szabály
alkalmazásához átmeneti rendelkezés beillesztésére nincs szükség, mert a módosítás
hatálybalépését (2013. november 1.) követően az új szabályokat - az Szjt.-nek a Javaslat által
módosított 109. §-ában foglalt kivétellel - valamennyi filmalkotásra alkalmazni kell (ideértve
azokat is, amelyek 2013. november 1. előtt jöttek létre). Ez adott esetben egyes
filmalkotásoknál a védelmi idő lerövidülését is eredményezheti.
41
A 35. §-hoz
A módosítást a 2011/77/EU irányelv 1. cikk 2. c) pontjában foglalt rendelkezések
átültetése indokolja. A módosítás az Szjt. 55. §-ának (1) bekezdésében a felhasználási
szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések hatálya alá vonja az előadóművészi vagyoni
jogok átruházására vonatkozó rendelkezéseket is azzal a kiegészítéssel, hogy az 55. § (2) és
(3)	bekezdéseiben foglaltak ezekhez az általános szabályokhoz képest speciálisak.
A módosítás a 2011/77/EU irányelvvel összhangban, annak érdekében vezet be egy
speciális felmondási jogot, hogy azok az előadóművészek, akik kizárólagos jogaikat a
hangfelvétel-előállítókra ruházták át, ténylegesen részesüljenek a védelmi idő
meghosszabbításának előnyeiből.
Ezen speciális felmondási jog gyakorlásának lehetősége akkor nyílik meg, ha a
hangfelvétel-előállító a védelmi idő kezdetétől számított ötven év elteltével nem kínálja fel a
hangfelvétel többszörözött példányait megfelelő mennyiségben forgalomba hozatalra, vagy
nem teszi a hangfelvételt vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy a
nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét
egyénileg választhatják meg. A megfelelő mennyiség megítélése esetről esetre való
mérlegelést igényel, hiszen előadóművészenként, teljesítményenként, műfajonként, valamint
a kiadás időpontjától függően más-más tekinthető a forgalomba hozatal szempontjából olyan
megfelelő mennyiségnek, amely a szakmában kialakult gyakorlat szerint a hangfelvétel-
előállító részéről a hangfelvétel felhasználása érdekében általában elvárható erőfeszítéseket
tükrözi.
A Javaslat szerint az Szjt. 55. § (3) bekezdésébe kerülnek a speciális felmondási jog
gyakorlásának feltételei, a (4) bekezdésbe pedig az e jog feltétlen érvényesülését szolgáló
kitétel, amely szerint az előadóművész erről a jogáról érvényesen nem mondhat le.
A felmondási jog gyakorlása kapcsán irányadó az Szjt. 73. § (2) bekezdése, mely
alapján az együttes tagjai jogaikat képviselőjük útján gyakorolhatják.
A 36. §-hoz
A rendelkezés az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére irányuló
eljárásban meghozott döntésekkel szembeni jogorvoslati lehetőséget az Szjt.-ben szabályozott
más hatósági eljárások döntéseinek felülvizsgálatára vonatkozó szabályozással összhangban,
azzal egyező körben kívánja biztosítani, azzal, hogy csak az SZTNH határozatai és a Ket.
szerint önálló fellebbezéssel megtámadható végzései esetén van helye bírósági
felülvizsgálatnak.
A 37. §-hoz
42
Az SZTNH szerzői jogi hatósági ügyekben hozott döntései elleni bírósági
felülvizsgálati eljárás speciális szabályainak rögzítését irányozza elő a Javaslat, az
iparjogvédelmi hatósági eljárásokban hozott döntések bírósági felülvizsgálatára vonatkozó
eljárási szabályok alapul vételével.
A 38. §-hoz
Az Szjt. új 74/A. §-sal való kiegészítését a 2011/77/EU irányelv 1. cikk (2) bekezdés
c)	pontjában foglalt rendelkezések átültetése indokolja.
A szabályozás célja, hogy a felek közötti szerződéses viszonyt a meghosszabbított
védelmi idő ötven és hetven év közötti időtartamára nézve törvényi előírással rendezze annak
függvényében, hogy az előadás rögzítéséhez való jogot az előadóművész ismétlődő vagy
egyszeri díjazás fejében ruházta át korábban a hangfelvétel-előállítóra. Ismétlődő díjazásnak a
hangfelvétel-előállító által az előadás felhasználásával elért árbevétellel, vagy annak
meghatározott részével arányos, rendszeres időközönként fizetendő díjazást kell tekinteni,
míg a nem ismétlődő díjazás esetében az előadó egyszeri díjfizetésben részesül előadása
rögzítéséért, a hangfelvétel-előállító által elért jövőbeli forgalom változásától függetlenül.
Az Szjt. 74/A. § (1) bekezdésében elhelyezett kógens rendelkezések egyszeri díjazás
ellenében átruházott jogok esetében a hangfelvételekre vonatkozó védelmi idő első napjától
számított ötvenedik évet követően az előadóművész javára a hangfelvétel-előállító által
fizetett rendszeres díjazást vezetnek be.
A díjazás kiszámítása szempontjából a hangfelvételnek a többszörözéséből,
terjesztéséből és hozzáférhetővé tételéből [76. § (1) bek. c) pont] a hangfelvétel-előállítónál
keletkezett teljes bevételt kell alapul venni a költségek (adók, járulékok) levonása nélkül. A
hangfelvételek bérbeadásából keletkező bevételt, a sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés,
valamint a magáncélú másolásért kapott díjazást azonban nem kell figyelembe venni. A
bevezetett díjigény érvényesítését a Javaslat a kötelező közös jogkezelés körébe utalja.
Abban az esetben, ha az előadás rögzítéséhez való jogot az előadóművész ismétlődő
díjazás fejében ruházza át a hangfelvétel-előállítóra, annak érdekében, hogy az
előadóművészek teljes mértékben kiaknázhassák a meghosszabbított védelmi időt, számukra a
meghosszabbított idő alatt a hangfelvétel-előállítóknak olyan mértékű díjazást kell fizetniük,
amelyet nem terhel előlegfizetés vagy szerződésben meghatározott levonás.
Az Szjt.-nek a Javaslattal bevezetendő 74/A. §-a vonatkozik mind az előirányzott
2013.	november 1-jei hatályba lépést megelőzően megkötött szerződésekre, mind az azt
követően létrejött megállapodásokra. A 2013. november 1. előtt született szerződéseknek az
érvényességi idejére a Javaslat 49. §-a tartalmaz további rendelkezéseket.
A 39. §-hoz
43
Az Szjt. új 78/A. §-sal való kiegészítésére a 2011/77/EU irányelv 1. cikk (2) bekezdés
c)	pontjában foglalt egyik rendelkezés [a 2006/116/EK irányelv 3. cikkének új (2a)
bekezdése] átültetése érdekében van szükség.
Az új rendelkezés bevezetése az Szjt. 55. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt speciális
felmondási jog gyakorlásával függ össze. Az előadás rögzítésével összefüggő jogoknak a
szerződés felmondásával vissza kell szállniuk az előadóművészre, a hangfelvétel-előállító
hangfelvétellel kapcsolatos jogainak pedig egyidejűleg meg kell szűnniük egy olyan helyzet
elkerülése érdekében, ahol e jogok egyidejűleg állnának fenn az előadóművész és a
hangfelvétel-előállító j avára.
A 40. §-hoz
A védelmi időre vonatkozó szabályok módosítását a 2011/77/EU irányelv 1. cikk 2.
pontja írja elő. A módosítások bevezetésének előirányzott időpontja 2013. november 1.
A hangfelvételek és a nem rögzített előadások mellett az irányelv bevezeti a nem
hangfelvételben rögzített előadások kategóriáját, ötven évben meghatározva a védelmi
idejüket, amely a forgalomba hozatalukat, vagy ennek hiányában a rögzítésüket követő év
első napjától kezdődik.
A nem rögzített előadások tekintetében a szabály változatlan marad, csak a
felsorolásban való elhelyezése változik meg. Az (1) bekezdés felsorolása a védelemben
részesülő teljesítményekről ugyanis egyrészt kiegészül az irányelvvel bevezetett új - nem
hangfelvételben rögzített előadás - kategóriával, másrészt szétválik a korábban egységesen
kezelt hangfelvétel és a hangfelvételben rögzített előadás kategóriája, tekintettel a
hangfelvétel-előállítókra és az előadóművészekre vonatkozó eltérő szabályokra.
A hangfelvételben rögzített előadások védelmi ideje az irányelv átültetésével
bevezetésre kerülő új szabályok szerint hetven évre emelkedik. Ennek kezdő időpontja a
hangfelvétel forgalomba hozatala vagy nyilvánossághoz közvetítése közül az, amelyikre
előbb kerül sor.
A hangfelvételeknél főszabályként megmarad az ötven éves védelmi idő, ami abban az
esetben hosszabbodik meg hetven évre, ha a hangfelvételt ezen időszakon belül forgalomba
hozzák, vagy - ennek hiányában - nyilvánossághoz közvetítik.
Az Szjt. megfogalmazása az irányelvvel ellentétben nem a szomszédos jogi jogosultak
személyéből, hanem a védelemben részesített teljesítményekből indul ki. A Javaslat megtartja
az Szjt. jelenlegi szabályozási technikáját azzal, hogy a korábbi rendelkezés pontosításaként, a
bekezdés első mondatában a „jogok” kifejezést „teljesítmények” kifejezéssel váltja fel.
44
Az előadóművészek jogainak védelmi idejét a nem rögzített előadásokra, a nem
hangfelvételben rögzített előadásokra és a hangfelvételben rögzített előadásokra vonatkozó
pontok szabályozzák [84. § (1) bekezdés a)-c) pont], a hangfelvételre vonatkozó pont [84. §
(1)	bekezdés d) pont] pedig kizárólag a hangfelvétel-előállítók védelmi idejéről rendelkezik.
Az Szjt. 84. §-ának módosított (2) bekezdése azt az esetet szabályozza, amikor a
védelemben részesülő teljesítmény nyilvánossághoz való közvetítésére is sor kerül. A
változás a korábbi szabályokhoz képest abban áll, hogy egy bekezdésben kerül
meghatározásra az összes (1) bekezdésben felsorolt teljesítmény tekintetében a védelmiidő-
számítás azon esetköre, amikor a nyilvánossághoz közvetítés határozza meg a védelmi idő
számításának kezdő időpontját.
Az előadóművészek és filmelőállítók tekintetében - a korábbi filmelőállítókra
vonatkozó (3) bekezdés fordulatával élve - abban az esetben számítódik a nyilvánossághoz
közvetítést alapul véve a védelmi idő, ha ez megelőzi a forgalomba hozatalt és erre az
elkészítéstől számított meghatározott időtartamokon belül kerül sor. Ez az időtartam az
előadóművészekre vonatkozóan hetven, a filmelőállítók esetében ötven év. A hangfelvétel-
előállítók tekintetében a védelmi idő kezdete csak akkor kötődhet az első ízben a
nyilvánossághoz történő közvetítéshez, ha a hangfelvételt nem hozzák forgalomba, viszont az
elkészítését követő év első napjától számított ötven éven belül nyilvánossághoz közvetítik.
A 41. §-hoz
A jogosultak és a felhasználók tájékoztatását és a közös jogkezelő szervezetek
működésének átláthatóságát javítja az Szjt. 89. § (3) bekezdésének kiegészítése, amely bővíti
a közös jogkezelő szervezet közzétételi kötelezettségének tárgyi körét. A h) pontban foglalt
kötelezettség előírásával az egyes jogosulti csoportokat az Szjt.-ben meghatározottakhoz
képest eltérő arányban megillető jogdíjhányadokról szóló megállapodások tartalma válik
elérhetővé.
Az Szjt. 89. § (11) bekezdésében foglalt, a közös jogkezelő szervezetek támogatási
politikájának és bevételüknek a jogosultak érdekében történő felhasználására vonatkozó
döntésének jóváhagyására irányuló eljárás jellegénél fogva az Szjt. 92/H. §-ában szabályozott
díjszabás-jóváhagyási eljárásra hasonlít, ezért a díjszabás-jóváhagyáshoz hasonlóan indokolt
az eljárás kivétele a Ket. hatálya alól.
A Javaslat az Szjt. 92/J. §-ában is alkalmazott - az iparjogvédelmi közigazgatási
határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokkal azonos - jogorvoslati rendet
vezet be a közös jogkezelők támogatási politikájának és a bevételnek a jogosultak érdekében
történő felhasználására vonatkozó döntésének miniszteri jóváhagyásáról szóló határozat
megtámadhatósága kapcsán. A Javaslat - a díjszabás-jóváhagyási eljárásban meghozott
miniszteri határozatok bírósági felülvizsgálatához hasonlóan - a bírósági eljárás soron kívüli
45
lefolytatását irányozza elő. Ezt a jogdíjbevételek jogosultjainak tömeges számából fakadó
társadalmi és gazdasági érdek támasztja alá.
A 42. §-hoz
Összhangban a közös jogkezelő szervezetek által honlapjukon közzéteendő adatkör
bővítésével, indokolt, hogy az Szjt. 89. § (3) bekezdésének új h) pontjában felsorolt
megállapodásokhoz az SZTNH is hozzáférést biztosítson a közös jogkezelő szervezetekről
vezetett nyilvántartásban. A módosítás a jogosultak és felhasználók jobb tájékoztatását
szolgálja.
A 43. §-hoz
Az Szjt. 92/D. § (5) és (6) bekezdéseit érintő módosítás révén a közös jogkezelő
szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban meghozott döntések elleni bírósági
felülvizsgálati eljárásban az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésével
kapcsolatos döntések bírósági felülvizsgálatának részletszabályait kell megfelelően
alkalmazni. Az SZTNH által ellátott szerzői jogi hatósági eljárásokban a módosítás révén
egységessé válik a jogorvoslati rend.
A 44. §-hoz
A Javaslat a 92/H. § (4) bekezdését egészíti ki oly módon, hogy az Szjt. 20. §-ában
szabályozott, a szerzőknek és a szomszédos jogi jogosultaknak a magáncélú másolásra
tekintettel járó megfelelő díjazás megállapításának feltételeként előírja, hogy azt a magáncélú
többszörözés mértékét reprezentatív módon megjelenítő felmérés támassza alá.
A rendelkezés támpontot ad mind a jogdíj fizetésére kötelezettek, mind a jogosultak
számára a magáncélú felhasználások mértékéről, és az ebből következően a jogosultakat ért
hátrányokról. A rendelkezés ezzel az átláthatóságot és az Európai Bíróság ítélkezési
gyakorlatának való megfelelést is szolgálja. Az Európai Unió Bírósága által a C-467/08.
számú ügyben (Padawan SL vs. Sociedad General de Autores y Editores de Espana) 2010.
október 21-én meghozott ítélet rendelkező részének 3. pontja értelmében a 2001/29/EK
irányelv 5. cikke (2) bekezdésének magáncélú másolásra vonatkozó b) pontját úgy kell
értelmezni, hogy szükség van a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj digitális
többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók tekintetében történő
alkalmazása és ez utóbbiak vélelmezett magáncélú többszörözésre szolgáló használata közötti
kapcsolat fennállására. Ennek a kapcsolatnak a létét hivatott alátámasztani a 92/H. § (4)
bekezdésének módosításával bevezetésre kerülő kötelezően elvégzendő felmérés. A felmérés
eredményeinek a felhasználók általi elfogadottságát biztosítandó a felmérés rendelkezésre
bocsátására kötelezett közös jogkezelő szervezet a felmérés módszertanának
meghatározásakor a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek
véleményét köteles kikérni.
46
A felmérés eredményét a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárás valamennyi
résztvevője számára (ideértve a véleményezési joggal rendelkező szereplőket is)
hozzáférhetővé kell tenni.
Az újonnan nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezet díjszabásának első
alkalommal történő jóváhagyása esetén célszerű és indokolt, hogy a véleményezési eljárásban
azon felhasználók, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezetek vehessenek részt,
amelyek az azonos felhasználási módok tekintetében eljáró, korábban bejegyzett közös
jogkezelő szervezet díjszabása alapján jelentős felhasználónak, illetve felhasználói érdek-
képviseleti szervezetnek minősültek.
Igazodva a már kialakult gyakorlathoz, egyes díjszabások esetében az Szjt. 92/H. §
(7)-(8) bekezdésének kiegészítése lehetőséget ad arra, hogy azok véleményezésére ne csak a
teljes díjszabás alapján megfizetett jogdíjak meghatározott hányadát megfizető felhasználók
illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezetek legyenek jogosultak, hanem az
egyes díjszabások alapján nevesítetten fizetésre kötelezett, jól elhatárolható felhasználói
csoportok szerinti bontásban megfizetett jogdíjak meghatározott hányadát megfizetők is. Az
irodalmi és zeneművek nyilvános előadásának engedélyezése fejében fizetendő jogdíjakat
szabályozó díjszabás esetében például két olyan jól elhatárolható felhasználói csoport - a
vendéglátó üzletek és a szálláshelyek - a fizetésre kötelezettek, amely felhasználói csoportok
tekintetében külön-külön is indokolt a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti
szervezetek véleményezését lehetővé tenni. A véleményezők körének kibővített
meghatározása jobban igazodik a szakmai érdek-képviseleti gyakorlatokhoz, továbbá
növelheti a díjszabás véleményezésére jogosultak körét.
A 45. §-hoz
A díjszabás-jóváhagyási eljárásban meghozott miniszteri határozatok bírósági
felülvizsgálatának soron kívüli lefolytatását irányozza elő a Javaslat. Ezt a díjszabások által
érintett, jogdíjfizetésre kötelezett felhasználók, valamint a jogdíjbevételek jogosultjainak
tömeges számából fakadó társadalmi és gazdasági érdek támasztja alá.
A 46. §-hoz
A közös jogkezelő szervezetek felügyeletének fontos, 2012. január 1-jétől
alkalmazható eszköze az, hogy az SZTNH képviselője részt vehet a közös jogkezelő szervezet
legfőbb szervi ülésén, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megvitatása
kapcsán. A felügyelet ellátásának eddigi tapasztalatai alapján szükséges az a kiegészítő
előírás, hogy ilyen esetben ne csupán a meghívót küldjék meg az SZTNH részére, hanem a
felügyelet ellátásával kapcsolatos napirendi pontokhoz kapcsolódó iratokat is.
A 47. §-hoz
47
A módosítás egységesíti az SZTNH által ellátott szerzői jogi hatósági eljárásokban a
jogorvoslati rendet azáltal, hogy a közös jogkezelő szervezetek felügyeletével és
nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban is az árva művek egyes felhasználásainak
engedélyezésére irányuló eljárásokban irányadó, a döntések bírósági felülvizsgálatára
alkalmazandó részletszabályokat rendeli alkalmazni.
A 48. §-hoz
A módosítás a 2006/116/EK irányelvvel összhangban bevezetett, filmalkotásokra
vonatkozó védelmiidő-számítások [Szjt. 31. § (6) bek.] változása miatt vált szükségessé,
fenntartva azt a lehetőséget, hogy ha az 1999. szeptember 1. előtt hatályos szabályok szerinti
védelmiidő-számítás a filmalkotók számára előnyösebb, akkor a 1999. szeptember 1. előtt
keletkezett filmalkotások tekintetében az az irányadó.
Az 49. §-hoz
A 2011/77/EU irányelv 1. cikkének 3. és 4. pontja rendelkezik a rögzített előadásokra
és hangfelvételekre vonatkozó - ezen irányelv révén megváltozott - védelmiidő-számítási
szabályok időbeli hatályáról és az alkalmazásukra vonatkozó átmeneti szabályokról. A 111/D.
§ (1) bekezdésében az irányelvvel összhangban a tervezett módosítás kimondja, hogy a
meghosszabbított védelmi időre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni valamennyi, a
módosítás hatálybalépésének időpontjában - 2013. november 1-jén - még védelem alatt álló
rögzített előadás [84. § (1) bekezdés b)-c) pontja] és hangfelvétel [84. § (1) bekezdés d)
pontja] vonatkozásában.
A 111/D. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy főszabály szerint a 2013.
november 1-jét megelőzően kötött, jogátruházásról szóló szerződések meghosszabbodnak a
védelmi idő felemelt időtartamára.
A 111/D. § (3) bekezdése rendelkezik az irányelv 1. cikkének 4. pontja által tagállami
rendelkezési hatáskörbe utalt szabályozási lehetőségről. Eszerint a védelmi idő kezdetétől
számított ötven év elteltével az előadóművész javára abban az esetben is módosítani lehet az
ismétlődő díjfizetésre vonatkozó 2013. november 1. előtt kötött szerződéseket, ha ezt a
lehetőséget a felek eredetileg kizárták. Ha sikertelen lenne ezen feltételek felek általi
újratárgyalása, az irányelv bevezető rendelkezéseiben írtak szerint, a tagállamoknak
eljárásokat kell biztosítaniuk a megállapodás elérése érdekében. Az Szjt. 102. § (1) bekezdése
lehetőséget ad az ilyen típusú jogvita egyeztető testület előtti rendezésére.
Az 50. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a felhasználási szerződések kötelező írásbeliségére vonatkozó
előírás 1999. szeptember 1-jei hatállyal került a szerzői jogi törvénybe, ezért szükséges annak
48
rögzítése, hogy a hangfelvétel-előállítók és az előadóművészek között 1999. előtt megkötött
szerződéseknek az 55. § (2)-ben foglalt felmondására is csak kizárólag írásban kerülhet sor.
Az 51. §-hoz
A Javaslat 52. §-a a jogharmonizációval összefüggő hivatkozási kötelezettséget
teljesíti a 2011/77/EU irányelv átültetésével összefüggésben, valamint a 2009/24/EK irányelv
Szjt.-ben foglalt megnevezésének pontosítását végzi el.
Az 52. §-hoz
A rendelkezés technikai-kodifikációs természetű korrekciókat végez el az SZTNH-nak
és a Nemzeti Kulturális Alapnak az Szjt.-ben való megnevezése, valamint egyes
rendelkezések számozása kapcsán.
Az Szjt. 100. § (5) bekezdésében a közlemény megküldésének határidejére vonatkozó
időpont második negyedév végére való módosítása az előző évre vonatkozó pénzügyi
beszámoló elkészítésének határidejével való összhang megteremtése érdekében indokolt.
Az 53. §-hoz
A rendelkezés arra tekintettel helyezi hatályon kívül a miniszterekre való hivatkozást,
hogy a tárcavezetőkkel való kapcsolattartás nem a Kormány által biztosított azonosítási
rendszeren (az ügyfélkapun) keresztül zajlik.
Az 55. §-hoz
Az Fmtv. 32/A. § (3)-(4) bekezdése felsorolja azokat a döntéstípusokat, amelyeket
csak megváltoztatási kérelem alapján lehet módosítani vagy visszavonni (és ezek közül is
nevesíti azokat, amikkel kapcsolatban csak jogszabálysértés miatt van helye ezeknek). A fenti
körön kívül eső döntések esetében a megváltoztatási kérelem hiányában - hivatalból - történő
visszavonásra vagy módosításra a Ket. 114. §-ának szabályai alkalmazandók.
Nem szerepel azonban az Fmtv.-ben olyan rendelkezés, amely a jogorvoslati
kérelemmel megtámadott döntések esetében ellenérdekű fél hiányában, jogszabálysértés
nélkül is lehetővé tenné az SZTNH számára a kérdéses döntés visszavonását vagy
módosítását. A Ket. 103. §-a - tekintettel a fellebbezésnek az Fmtv. 32/A. § (1) bekezdése
által kizárt mivoltára - közvetlenül nem alkalmazható, az abban foglaltakkal analóg
rendelkezések megalkotása viszont - figyelemmel az iparjogvédelmi ügyek sajátos
jogorvoslati rendjéből fakadó eltérésekre - indokolt. Ezt az adaptációt végzi el a Javaslat az
Fmtv. 32/A. §-ának kiegészítésével.
Az 57. §-hoz
49
A rendelkezés főszabályként 2013. április 1-jét határozza meg a hatálybalépés
napjaként. Ez alól egyfelől a jogharmonizációs célú szerzői jogi rendelkezések, másfelől a
nemzetközi védjegyügyekben elektronikusan benyújtható beadványok körét szélesítő
rendelkezés jelentenek kivételt. A Javaslat az előbbiekre nézve a 2011/77/EU irányelv
átültetésére irányadó 2013. november 1-i határidőt, utóbbira nézve pedig - az ügyviteli
fejlesztésekhez szükséges felkészülési időt is figyelembe véve - 2014. január 1-jét határozza
meg a hatálybalépés időpontjaként.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (1)-
(2)	bekezdései alapján a módosító rendelkezések és a hatályon kívül helyező rendelkezések a
hatálybalépéssel végrehajtottá válnak, a végrehajtottá vált rendelkezések pedig a végrehajtottá
válást követő napon hatályukat vesztik.
A Jat. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály
eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és
jogviszonyokra, valamint a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell
alkalmazni. Ahol a Javaslat nem határoz meg eltérést ezektől a szabályoktól, a benne foglalt
módosításokra is ezek az átmeneti szabályok az irányadóak.
Az 56. és 58. §-hoz
A Javaslat 58. §-a elvégzi azoknak az iparjogvédelmi tárgyú, kizárólag módosítást
tartalmazó és már végrehajtottá vált törvényeknek a deregulációját, amelyeket az egyes
törvényeknek és törvényi rendelkezéseknek a jogrendszer túlszabályozottságának
megszüntetése érdekében szükséges technikai deregulációjáról szóló 2012. évi LXXVI.
törvény nem helyezett hatályon kívül. A Javaslat 16., 29. és 56. §-ai ugyanakkor
gondoskodnak arról, hogy a hatályon kívül helyezett törvényeknek azok az átmeneti
rendelkezései, amelyek jogalkalmazási szempontból továbbra is jelentőséggel bírnak, a
hatályon kívül helyezett törvények által módosított iparjogvédelmi törvények (az Szt., a Vt. és
a Hmtv.) szövegébe - a megfelelő jogtechnikai adaptációkkal, változatlan normatartalommal
-	átkerülj enek.
Az 59. §-hoz
A jogharmonizációs záradék megjelöli azokat az uniós jogi aktusokat, amelyek a
Javaslat meghatározott szerzői jogi tárgyú módosító rendelkezéseinek bevezetését
szükségessé teszik.
50