﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/9463. számú
törvényjavaslat
a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott
2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény kihirdetéséről
Előadó:
Németh Lászlóné
nemzeti fejlesztési miniszter
Budapest, 2012. december
2013. évi......törvény
a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott
2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény kihirdetéséről
1.	§ Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi
Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§ Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§ Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása
a következő:
„MARITIME LABOUR CONVENTION, 2006
Preamble
The General Conference of the International Labour Organization,
Having been convened at Geneva by the Governing Body of the International Labour
Office, and having met in its Ninety-fourth Session on 7 February 2006, and
Desiring to create a single, coherent instrument embodying as far as possible all up-to-
date standards of existing international maritime labour Conventions and Recommendations,
as well as the fundamental principles to be found in other international labour Conventions, in
particular:
-	the Forced Labour Convention, 1930 (No. 29);
-	the Freedom of Association and Protection of the Right to Organise Convention, 1948
(No. 87);
-	the Right to Organise and Collective Bargaining Convention, 1949 (No. 98);
-	the Equal Remuneration Convention, 1951 (No. 100);
-	the Abolition of Forced Labour Convention, 1957 (No. 105);
-	the Discrimination (Employment and Occupation) Convention, 1958 (No. 111);
-	the Minimum Age Convention, 1973 (No. 138);
-	the Worst Forms of Child Labour Convention, 1999 (No. 182); and
Mindful of the core mandate of the Organization, which is to promote decent
conditions of work, and
Recalling the ILO Declaration on Fundamental Principles and Rights at Work, 1998,
and
Mindful also that seafarers are covered by the provisions of other ILO instruments and
have other rights which are established as fundamental rights and freedoms applicable to all
persons, and
Considering that, given the global nature of the shipping industry, seafarers need
special protection, and
Mindful also of the international standards on ship safety, human security and quality
ship management in the International Convention for the Safety of Life at Sea, 1974, as
1
amended, the Convention on the International Regulations for Preventing Collisions at Sea,
1972, as amended, and the seafarer training and competency requirements in the International
Convention on Standards of Training, Certification and Watchkeeping for Seafarers, 1978, as
amended, and
Recalling that the United Nations Convention on the Law of the Sea, 1982, sets out a
general legal framework within which all activities in the oceans and seas must be carried out
and is of strategic importance as the basis for national, regional and global action and
cooperation in the marine sector, and that its integrity needs to be maintained, and
Recalling that Article 94 of the United Nations Convention on the Law of the Sea,
1982, establishes the duties and obligations of a flag State with regard to, inter alia, labour
conditions, crewing and social matters on ships that fly its flag, and
Recalling paragraph 8 of article 19 of the Constitution of the International Labour
Organisation which provides that in no case shall the adoption of any Convention or
Recommendation by the Conference or the ratification of any Convention by any Member be
deemed to affect any law, award, custom or agreement which ensures more favourable
conditions to the workers concerned than those provided for in the Convention or
Recommendation, and
Determined that this new instrument should be designed to secure the widest possible
acceptability among governments, shipowners and seafarers committed to the principles of
decent work, that it should be readily updateable and that it should lend itself to effective
implementation and enforcement, and
Having decided upon the adoption of certain proposals for the realization of such an
instrument, which is the only item on the agenda of the session, and
Having determined that these proposals shall take the form of an international
Convention;
adopts this twenty-third day of February of the year two thousand and six the following
Convention, which may be cited as the Maritime Labour Convention, 2006.
General Obligations
Article I
1.	Each Member which ratifies this Convention undertakes to give complete effect to its
provisions in the manner set out in Article VI in order to secure the right of all seafarers to
decent employment.
2.	Members shall cooperate with each other for the purpose of ensuring the effective
implementation and enforcement of this Convention.
Definitions and Scope of Application
Article II
1.	For the purpose of this Convention and unless provided otherwise in particular provisions,
the term:
(a)	competent authority means the minister, government department or other authority having
power to issue and enforce regulations, orders or other instructions having the force of law in
respect of the subject matter of the provision concerned;
(b)	declaration of maritime labour compliance means the declaration referred to in Regulation
2
5.1.3;
(c)	gross tonnage means the gross tonnage calculated in accordance with the tonnage
measurement regulations contained in Annex I to the International Convention on Tonnage
Measurement of Ships, 1969, or any successor Convention; for ships covered by the tonnage
measurement interim scheme adopted by the International Maritime Organization, the gross
tonnage is that which is included in the REMARKS column of the International Tonnage
Certificate (1969);
(d)	maritime labour certificate means the certificate referred to in Regulation 5.1.3;
(e)	requirements of this Convention refers to the requirements in these Articles and in the
Regulations and Part A of the Code of this Convention;
(f)	seafarer means any person who is employed or engaged or works in any capacity on board
a ship to which this Convention applies;
(g)	seafarers' employment agreement includes both a contract of employment and articles of
agreement;
(h)	seafarer recruitment and placement service means any person, company, institution,
agency or other organization, in the public or the private sector, which is engaged in recruiting
seafarers on behalf of shipowners or placing seafarers with shipowners;
(i)	ship means a ship other than one which navigates exclusively in inland waters or waters
within, or closely adjacent to, sheltered waters or areas where port regulations apply;
(j) shipowner means the owner of the ship or another organization or person, such as the
manager, agent or bareboat charterer, who has assumed the responsibility for the operation of
the ship from the owner and who, on assuming such responsibility, has agreed to take over the
duties and responsibilities imposed on shipowners in accordance with this Convention,
regardless of whether any other organization or persons fulfil certain of the duties or
responsibiities on behalf of the shipowner.
2.	Except as expressly provided otherwise, this Convention applies to all seafarers.
3.	In the event of doubt as to whether any categories of persons are to be regarded as seafarers
for the purpose of this Convention, the question shall be determined by the competent
authority in each Member after consultation with the shipowners' and seafarers' organizations
concerned with this question.
4.	Except as expressly provided otherwise, this Convention applies to all ships, whether
publicly or privately owned, ordinarily engaged in commercial activities, other than ships
engaged in fishing or in similar pursuits and ships of traditional build such as dhows and
junks. This Convention does not apply to warships or naval auxiliaries.
5.	In the event of doubt as to whether this Convention applies to a ship or particular category
of ships, the question shall be determined by the competent authority in each Member after
consultation with the shipowners' and seafarers' organizations concerned.
6.	Where the competent authority determines that it would not be reasonable or practicable at
the present time to apply certain details of the Code referred to in Article VI, paragraph 1, to a
ship or particular categories of ships flying the flag of the Member, the relevant provisions of
the Code shall not apply to the extent that the subject matter is dealt with differently by
national laws or regulations or collective bargaining agreements or other measures. Such a
determination may only be made in consultation with the shipowners' and seafarers'
organizations concerned and may only be made with respect to ships of less than 200 gross
3
tonnage not engaged in international voyages.
7.	Any determinations made by a Member under paragraph 3 or 5 or 6 of this Article shall be
communicated to the Director-General of the International Labour Office, who shall notify the
Members of the Organization.
8.	Unless expressly provided otherwise, a reference to this Convention constitutes at the same
time a reference to the Regulations and the Code.
Fundamental Rights and Principles
Article III
Each Member shall satisfy itself that the provisions of its law and regulations respect, in the
context of this Convention, the fundamental rights to:
(a)	freedom of association and the effective recognition of the right to collective bargaining;
(b)	the elimination of all forms of forced or compulsory labour;
(c)	the effective abolition of child labour; and
(d)	the elimination of discrimination in respect of employment and occupation.
Seafarers' Employment and Social Rights
Article IV
1.	Every seafarer has the right to a safe and secure workplace that complies with safety
standards.
2.	Every seafarer has a right to fair terms of employment.
3.	Every seafarer has a right to decent working and living conditions on board ship.
4.	Every seafarer has a right to health protection, medical care, welfare measures and other
forms of social protection.
5.	Each Member shall ensure, within the limits of its jurisdiction, that the seafarers'
employment and social rights set out in the preceding paragraphs of this Article are fully
implemented in accordance with the requirements of this Convention. Unless specified
otherwise in the Convention, such implementation may be achieved through national laws or
regulations, through applicable collective bargaining agreements or through other measures or
in practice.
IMPLEMENTATION AND ENFORCEMENT RESPONSIBILITIES
Article V
1.	Each Member shall implement and enforce laws or regulations or other measures that it has
adopted to fulfil its commitments under this Convention with respect to ships and seafarers
under its jurisdiction.
2.	Each Member shall effectively exercise its jurisdiction and control over ships that fly its
flag by establishing a system for ensuring compliance with the requirements of this
Convention, including regular inspections, reporting, monitoring and legal proceedings under
the applicable laws.
4
3.	Each Member shall ensure that ships that fly its flag carry a maritime labour certificate and
a declaration of maritime labour compliance as required by this Convention.
4.	A ship to which this Convention applies may, in accordance with international law, be
inspected by a Member other than the flag State, when the ship is in one of its ports, to
determine whether the ship is in compliance with the requirements of this Convention.
5.	Each Member shall effectively exercise its jurisdiction and control over seafarer
recruitment and placement services, if these are established in its territory.
6.	Each Member shall prohibit violations of the requirements of this Convention and shall, in
accordance with international law, establish sanctions or require the adoption of corrective
measures under its laws which are adequate to discourage such violations.
7.	Each Member shall implement its responsibilities under this Convention in such a way as to
ensure that the ships that fly the flag of any State that has not ratified this Convention do not
receive more favourable treatment than the ships that fly the flag of any State that has ratified
it.
Regulations and Parts A and B of the Code
Article VI
1.	The Regulations and the provisions of Part A of the Code are mandatory. The provisions of
Part B of the Code are not mandatory.
2.	Each Member undertakes to respect the rights and principles set out in the Regulations and
to implement each Regulation in the manner set out in the corresponding provisions of Part A
of the Code. In addition, the Member shall give due consideration to implementing its
responsibilities in the manner provided for in Part B of the Code.
3.	A Member which is not in a position to implement the rights and principles in the manner
set out in Part A of the Code may, unless expressly provided otherwise in this Convention,
implement Part A through provisions in its laws and regulations or other measures which are
substantially equivalent to the provisions of Part A.
4.	For the sole purpose of paragraph 3 of this Article, any law, regulation, collective
agreement or other implementing measure shall be considered to be substantially equivalent,
in the context of this Convention, if the Member satisfies itself that:
(a)	it is conducive to the full achievement of the general object and purpose of the provision
or provisions of Part A of the Code concerned; and
(b)	it gives effect to the provision or provisions of Part A of the Code concerned.
CONSULTATION WITH SHIPOWNERS' AND SEAFARERS' ORGANIZATIONS
Article VII
Any derogation, exemption or other flexible application of this Convention for which the
Convention requires consultation with shipowners' and seafarers' organizations may, in cases
where representative organizations of shipowners or of seafarers do not exist within a
Member, only be decided by that Member through consultation with the Committee referred
to in Article XIII.
Entry into Force
5
Article VIII
1.	The formai ratifications of this Convention shall be communicated to the Director-General
of the International Labour Office for registration.
2.	This Convention shall be binding only upon those Members of the International Labour
Organization whose ratifications have been registered by the Director-General.
3.	This Convention shall come into force 12 months after the date on which there have been
registered ratifications by at least 30 Members with a total share in the world gross tonnage of
ships of 33 per cent.
4.	Thereafter, this Convention shall come into force for any Member 12 months after the date
on which its ratification has been registered.
Denunciation
Article IX
1.	A Member which has ratified this Convention may denounce it after the expiration of ten
years from the date on which the Convention first comes into force, by an act communicated
to the Director-General of the International Labour Office for registration. Such denunciation
shall not take effect until one year after the date on which it is registered.
2.	Each Member which does not, within the year following the expiration of the period of ten
years mentioned in paragraph 1 of this Article, exercise the right of denunciation provided for
in this Article, shall be bound for another period of ten years and, thereafter, may denounce
this Convention at the expiration of each new period of ten years under the terms provided for
in this Article.
Effect of Entry into Force
Article X
This Convention revises the following Conventions:
Minimum Age (Sea) Convention, 1920 (No. 7)
Unemployment Indemnity (Shipwreck) Convention, 1920 (No. 8)
Placing of Seamen Convention, 1920 (No. 9)
Medical Examination of Young Persons (Sea) Convention, 1921 (No. 16)
Seamen's Articles of Agreement Convention, 1926 (No. 22)
Repatriation of Seamen Convention, 1926 (No. 23)
Officers' Competency Certificates Convention, 1936 (No. 53)
Holidays with Pay (Sea) Convention, 1936 (No. 54)
Shipowners' Liability (Sick and Injured Seamen) Convention, 1936 (No. 55)
Sickness Insurance (Sea) Convention, 1936 (No. 56)
Hours of Work and Manning (Sea) Convention, 1936 (No. 57)
Minimum Age (Sea) Convention (Revised), 1936 (No. 58)
Food and Catering (Ships' Crews) Convention, 1946 (No. 68)
6
Certification of Ships' Cooks Convention, 1946 (No. 69)
Social Security (Seafarers) Convention, 1946 (No. 70)
Paid Vacations (Seafarers) Convention, 1946 (No. 72)
Medical Examination (Seafarers) Convention, 1946 (No. 73)
Certification of Able Seamen Convention, 1946 (No. 74)
Accommodation of Crews Convention, 1946 (No. 75)
Wages, Hours of Work and Manning (Sea) Convention, 1946 (No. 76)
Paid Vacations (Seafarers) Convention (Revised), 1949 (No. 91)
Accommodation of Crews Convention (Revised), 1949 (No. 92)
Wages, Hours of Work and Manning (Sea) Convention (Revised), 1949 (No. 93)
Wages, Hours of Work and Manning (Sea) Convention (Revised), 1958 (No. 109)
Accommodation of Crews (Supplementary Provisions) Convention, 1970 (No. 133)
Prevention of Accidents (Seafarers) Convention, 1970 (No. 134)
Continuity of Employment (Seafarers) Convention, 1976 (No. 145)
Seafarers' Annual Leave with Pay Convention, 1976 (No. 146)
Merchant Shipping (Minimum Standards) Convention, 1976 (No. 147)
Protocol of 1996 to the Merchant Shipping (Minimum Standards) Convention, 1976 (No.
147)
Seafarers' Welfare Convention, 1987 (No. 163)
Health Protection and Medical Care (Seafarers) Convention, 1987 (No. 164)
Social Security (Seafarers) Convention (Revised), 1987 (No. 165)
Repatriation of Seafarers Convention (Revised), 1987 (No. 166)
Labour Inspection (Seafarers) Convention, 1996 (No. 178)
Recruitment and Placement of Seafarers Convention, 1996 (No. 179)
Seafarers' Hours of Work and the Manning of Ships Convention, 1996 (No. 180).
Depositary Functions
Article XI
1.	The Director-General of the International Labour Office shall notify all Members of the
International Labour Organization of the registration of all ratifications, acceptances and
denunciations under this Convention.
2.	When the conditions provided for in paragraph 3 of Article VIII have been fulfilled, the
Director-General shall draw the attention of the Members of the Organization to the date upon
which the Convention will come into force.
Article XII
The Director-General of the International Labour Office shall communicate to the Secretary-
General of the United Nations for registration in accordance with Article 102 of the Charter of
7
the United Nations full particulars of all ratifications, acceptances and denunciations
registered under this Convention.
Special Tripartite Committee
Article XIII
1.	The Governing Body of the International Labour Office shall keep the working of this
Convention under continuous review through a committee established by it with special
competence in the area of maritime labour standards.
2.	For matters dealt with in accordance with this Convention, the Committee shall consist of
two representatives nominated by the Government of each Member which has ratified this
Convention, and the representatives of Shipowners and Seafarers appointed by the Governing
Body after consultation with the Joint Maritime Commission.
3.	The Government representatives of Members which have not yet ratified this Convention
may participate in the Committee but shall have no right to vote on any matter dealt with in
accordance with this Convention. The Governing Body may invite other organizations or
entities to be represented on the Committee by observers.
4.	The votes of each Shipowner and Seafarer representative in the Committee shall be
weighted so as to ensure that the Shipowners' group and the Seafarers' group each have half
the voting power of the total number of governments which are represented at the meeting
concerned and entitled to vote.
Amendment of this Convention
Article XIV
1.	Amendments to any of the provisions of this Convention may be adopted by the General
Conference of the International Labour Organization in the framework of article 19 of the
Constitution of the International Labour Organisation and the rules and procedures of the
Organization for the adoption of Conventions. Amendments to the Code may also be adopted
following the procedures in Article XV.
2.	In the case of Members whose ratifications of this Convention were registered before the
adoption of the amendment, the text of the amendment shall be communicated to them for
ratification.
3.	in the case of other Members of the Organization, the text of the Convention as amended
shall be communicated to them for ratification in accordance with article 19 of the
Constitution.
4.	An amendment shall be deemed to have been accepted on the date when there have been
registered ratifications, of the amendment or of the Convention as amended, as the case may
be, by at least 30 Members with a total share in the world gross tonnage of ships of at least 33
per cent.
5.	An amendment adopted in the framework of article 19 of the Constitution shall be binding
only upon those Members of the Organization whose ratifications have been registered by the
Director-General of the International Labour Office.
6.	For any Member referred to in paragraph 2 of this Article, an amendment shall come into
force 12 months after the date of acceptance referred to in paragraph 4 of this Article or 12
months after the date on which its ratification of the amendment has been registered,
8
whichever date is later.
7.	Subject to paragraph 9 of this Article, for Members referred to in paragraph 3 of this
Article, the Convention as amended shall come into force 12 months after the date of
acceptance referred to in paragraph 4 of this Article or 12 months after the date on which their
ratifications of the Convention have been registered, whichever date is later.
8.	For those Members whose ratification of this Convention was registered before the
adoption of an amendment but which have not ratified the amendment, this Convention shall
remain in force without the amendment concerned.
9.	Any Member whose ratification of this Convention is registered after the adoption of the
amendment but before the date referred to in paragraph 4 of this Article may, in a declaration
accompanying the instrument of ratification, specify that its ratification relates to the
Convention without the amendment concerned. In the case of a ratification with such a
declaration, the Convention shall come into force for the Member concerned 12 months after
the date on which the ratification was registered. Where an instrument of ratification is not
accompanied by such a declaration, or where the ratification is registered on or after the date
referred to in paragraph 4, the Convention shall come into force for the Member concerned 12
months after the date on which the ratification was registered and, upon its entry into force in
accordance with paragraph 7 of this Article, the amendment shall be binding on the Member
concerned unless the amendment provides otherwise.
AMENDMENTS TO THE CODE
Article XV
1.	The Code may be amended either by the procedure set out in Article XIV or, unless
expressly provided otherwise, in accordance with the procedure set out in the present Article.
2.	An amendment to the Code may be proposed to the Director-General of the International
Labour Office by the government of any Member of the Organization or by the group of
Shipowner representatives or the group of Seafarer representatives who have been appointed
to the Committee referred to in Article XIII. An amendment proposed by a government must
have been proposed by, or be supported by, at least five governments of Members that have
ratified the Convention or by the group of Shipowner or Seafarer representatives referred to in
this paragraph.
3.	Having verified that the proposal for amendment meets the requirements of paragraph 2 of
this Article, the Director-General shall promptly communicate the proposal, accompanied by
any comments or suggestions deemed appropriate, to all Members of the Organization, with
an invitation to them to transmit their observations or suggestions concerning the proposal
within a period of six months or such other period (which shall not be less than three months
nor more than nine months) prescribed by the Governing Body.
4.	At the end of the period referred to in paragraph 3 of this Article, the proposal,
accompanied by a summary of any observations or suggestions made under that paragraph,
shall be transmitted to the Committee for consideration at a meeting. An amendment shall be
considered adopted by the Committee if:
(a)	at least half the governments of Members that have ratified this Convention are
represented in the meeting at which the proposal is considered; and
(b)	a majority of at least two-thirds of the Committee members vote in favour of the
amendment; and
9
(c)	this majority comprises the votes in favour of at least half the government voting power,
half the Shipowner voting power and half the Seafarer voting power of the Committee
members registered at the meeting when the proposal is put to the vote.
5.	Amendments adopted in accordance with paragraph 4 of this Article shall be submitted to
the next session of the Conference for approval. Such approval shall require a majority of
two-thirds of the votes cast by the delegates present. If such majority is not obtained, the
proposed amendment shall be referred back to the Committee for reconsideration should the
Committee so wish.
6.	Amendments approved by the Conference shall be notified by the Director-General to each
of the Members whose ratifications of this Convention were registered before the date of such
approval by the Conference. These Members are referred to below as the ratifying Members .
The notification shall contain a reference to the present Article and shall prescribe the period
for the communication of any formal disagreement. This period shall be two years from the
date of the notification unless, at the time of approval, the Conference has set a different
period, which shall be a period of at least one year. A copy of the notification shall be
communicated to the other Members of the Organization for their information.
7.	An amendment approved by the Conference shall be deemed to have been accepted unless,
by the end of the prescribed period, formal expressions of disagreement have been received
by the Director-General from more than 40 per cent of the Members which have ratified the
Convention and which represent not less than 40 per cent of the gross tonnage of the ships of
the Members which have ratified the Convention.
8.	An amendment deemed to have been accepted shall come into force six months after the
end of the prescribed period for all the ratifying Members except those which had formally
expressed their disagreement in accordance with paragraph 7 of this Article and have not
withdrawn such disagreement in accordance with paragraph 11. However:
(a)	before the end of the prescribed period, any ratifying Member may give notice to the
Director-General that it shall be bound by the amendment only after a subsequent express
notification of its acceptance; and
(b)	before the date of entry into force of the amendment, any ratifying Member may give
notice to the Director-General that it will not give effect to that amendment for a specified
period.
9.	An amendment which is the subject of a notice referred to in paragraph 8(a) of this Article
shall enter into force for the Member giving such notice six months after the Member has
notified the Director-General of its acceptance of the amendment or on the date on which the
amendment first comes into force, whichever date is later.
10.	The period referred to in paragraph 8(b) of this Article shall not go beyond one year from
the date of entry into force of the amendment or beyond any longer period determined by the
Conference at the time of approval of the amendment.
11.	A Member that has formally expressed disagreement with an amendment may withdraw
its disagreement at any time. If notice of such withdrawal is received by the Director-General
after the amendment has entered into force, the amendment shall enter into force for the
Member six months after the date on which the notice was registered.
12.	After entry into force of an amendment, the Convention may only be ratified in its
amended form.
13.	To the extent that a maritime labour certificate relates to matters covered by an
10
amendment to the Convention which has entered into force:
(a)	a Member that has accepted that amendment shall not be obliged to extend the benefit of
the Convention in respect of the maritime labour certificates issued to ships flying the flag of
another Member which:
(i)	pursuant to paragraph 7 of this Article, has formally expressed disagreement to the
amendment and has not withdrawn such disagreement; or
(ii)	pursuant to paragraph 8(a) of this Article, has given notice that its acceptance is subject to
its subsequent express notification and has not accepted the amendment; and
(b)	a Member that has accepted the amendment shall extend the benefit of the Convention in
respect of the maritime labour certificates issued to ships flying the flag of another Member
that has given notice, pursuant to paragraph 8(b) of this Article, that it will not give effect to
that amendment for the period specified in accordance with paragraph 10 of this Article.
Authoritative Languages
Article XVI
The English and French versions of the text of this Convention are equally authoritative.
EXPLANATORY NOTE TO THE REGULATIONS AND CODE OF THE MARITIME LABOUR
Convention
1.	This explanatory note, which does not form part of the Maritime Labour Convention, is
intended as a general guide to the Convention.
2.	The Convention comprises three different but related parts: the Articles, the Regulations
and the Code.
3.	The Articles and Regulations set out the core rights and principles and the basic obligations
of Members ratifying the Convention. The Articles and Regulations can only be changed by
the Conference in the framework of article 19 of the Constitution of the International Labour
Organisation (see Article XIV of the Convention).
4.	The Code contains the details for the implementation of the Regulations. It comprises Part
A (mandatory Standards) and Part B (non-mandatory Guidelines). The Code can be amended
through the simplified procedure set out in Article XV of the Convention. Since the Code
relates to detailed implementation, amendments to it must remain within the general scope of
the Articles and Regulations.
5.	The Regulations and the Code are organized into general areas under five Titles:
Title 1: Minimum requirements for seafarers to work on a ship
Title 2: Conditions of employment
Title 3: Accommodation, recreational facilities, food and catering
Title 4: Health protection, medical care, welfare and social security protection
Title 5: Compliance and enforcement
6.	Each Title contains groups of provisions relating to a particular right or principle (or
enforcement measure in Title 5), with connected numbering. The first group in Title 1, for
example, consists of Regulation 1.1, Standard A1.1 and Guideline B1.1, relating to minimum
11
age.
7.	The Convention has three underlying purposes:
(a)	to lay down, in its Articles and Regulations, a firm set of rights and principles;
(b)	to allow, through the Code, a considerable degree of flexibility in the way Members
implement those rights and principles; and
(c)	to ensure, through Title 5, that the rights and principles are properly complied with and
enforced.
8.	There are two main areas for flexibility in implementation: one is the possibility for a
Member, where necessary (see Article VI, paragraph 3), to give effect to the detailed
requirements of Part A of the Code through substantial equivalence (as defined in Article VI,
paragraph 4).
9.	The second area of flexibility in implementation is provided by formulating the mandatory
requirements of many provisions in Part A in a more general way, thus leaving a wider scope
for discretion as to the precise action to be provided for at the national level. In such cases,
guidance on implementation is given in the non-mandatory Part B of the Code. In this way,
Members which have ratified this Convention can ascertain the kind of action that might be
expected of them under the corresponding general obligation in Part A, as well as action that
would not necessarily be required. For example, Standard A4.1 requires all ships to provide
prompt access to the necessary medicines for medical care on board ship (paragraph 1(b)) and
to carry a medicine chest (paragraph 4(a)). The fulfilment in good faith of this latter
obligation clearly means something more than simply having a medicine chest on board each
ship. A more precise indication of what is involved is provided in the corresponding
Guideline B4.1.1 (paragraph 4) so as to ensure that the contents of the chest are properly
stored, used and maintained.
10.	Members which have ratified this Convention are not bound by the guidance concerned
and, as indicated in the provisions in Title 5 on port State control, inspections would deal only
with the relevant requirements of this Convention (Articles, Regulations and the Standards in
Part A). However, Members are required under paragraph 2 of Article VI to give due
consideration to implementing their responsibilities under Part A of the Code in the manner
provided for in Part B. If, having duly considered the relevant Guidelines, a Member decides
to provide for different arrangements which ensure the proper storage, use and maintenance of
the contents of the medicine chest, to take the example given above, as required by the
Standard in Part A, then that is acceptable. On the other hand, by following the guidance
provided in Part B, the Member concerned, as well as the ILO bodies responsible for
reviewing implementation of international labour Conventions, can be sure without further
consideration that the arrangements the Member has provided for are adequate to implement
the responsibilities under Part A to which the Guideline relates.
The Regulations and the Code
Title 1. Minimum Requirements for Seafarers to Work on a Ship
Regulation
Regulation 1.1 - Minimum age
Purpose: To ensure that no under-age persons work on a ship
12
1.	No person below the minimum age shall be employed or engaged or work on a ship.
2.	The minimum age at the time of the initial entry into force of this Convention is 16 years.
3.	A higher minimum age shall be required in the circumstances set out in the Code.
Standard
Standard A1.1 - Minimum age
1.	The employment, engagement or work on board a ship of any person under the age of 16
shall be prohibited.
2.	Night work of seafarers under the age of 18 shall be prohibited. For the purposes of this
Standard, night shall be defined in accordance with national law and practice. It shall cover a
period of at least nine hours starting no later than midnight and ending no earlier than 5 a.m.
3.	An exception to strict compliance with the night work restriction may be made by the
competent authority when:
(a)	the effective training of the seafarers concerned, in accordance with established
programmes and schedules, would be impaired; or
(b)	the specific nature of the duty or a recognized training programme requires that the
seafarers covered by the exception perform duties at night and the authority determines, after
consultation with the shipowners' and seafarers' organizations concerned, that the work will
not be detrimental to their health or well-being.
4.	The employment, engagement or work of seafarers under the age of 18 shall be prohibited
where the work is likely to jeopardize their health or safety. The types of such work shall be
determined by national laws or regulations or by the competent authority, after consultation
with the shipowners' and seafarers' organizations concerned, in accordance with relevant
international standards.
Guideline
Guideline B1.1 - Minimum age
1. When regulating working and living conditions, Members should give special attention to
the needs of young persons under the age of 18.
Regulation
Regulation 1.2 - Medical certificate
Purpose: To ensure that all seafarers are medically fit to perform their duties at sea
1.	Seafarers shall not work on a ship unless they are certified as medically fit to perform their
duties.
2.	Exceptions can only be permitted as prescribed in the Code.
Standard
Standard A1.2 - Medical certificate
1.	The competent authority shall require that, prior to beginning work on a ship, seafarers hold
a valid medical certificate attesting that they are medically fit to perform the duties they are to
carry out at sea.
2.	In order to ensure that medical certificates genuinely reflect seafarers' state of health, in
13
light of the duties they are to perform, the competent authority shall, after consultation with
the shipowners' and seafarers' organizations concerned, and giving due consideration to
applicable international guidelines referred to in Part B of this Code, prescribe the nature of
the medical examination and certificate.
3.	This Standard is without prejudice to the International Convention on Standards of
Training, Certification and Watchkeeping for Seafarers, 1978, as amended ( STCW ). A
medical certificate issued in accordance with the requirements of STCW shall be accepted by
the competent authority, for the purpose of Regulation 1.2. A medical certificate meeting the
substance of those requirements, in the case of seafarers not covered by STCW, shall
similarly be accepted.
4.	The medical certificate shall be issued by a duly qualified medical practitioner or, in the
case of a certificate solely concerning eyesight, by a person recognized by the competent
authority as qualified to issue such a certificate. Practitioners must enjoy full professional
independence in exercising their medical judgement in undertaking medical examination
procedures.
5.	Seafarers that have been refused a certificate or have had a limitation imposed on their
ability to work, in particular with respect to time, field of work or trading area, shall be given
the opportunity to have a further examination by another independent medical practitioner or
by an independent medical referee.
6.	Each medical certificate shall state in particular that:
(a)	the hearing and sight of the seafarer concerned, and the colour vision in the case of a
seafarer to be employed in capacities where fitness for the work to be performed is liable to be
affected by defective colour vision, are all satisfactory; and
(b)	the seafarer concerned is not suffering from any medical condition likely to be aggravated
by service at sea or to render the seafarer unfit for such service or to endanger the health of
other persons on board.
7.	Unless a shorter period is required by reason of the specific duties to be performed by the
seafarer concerned or is required under STCW:
(a)	a medical certificate shall be valid for a maximum period of two years unless the seafarer
is under the age of 18, in which case the maximum period of validity shall be one year;
(b)	a certification of colour vision shall be valid for a maximum period of six years.
8.	In urgent cases the competent authority may permit a seafarer to work without a valid
medical certificate until the next port of call where the seafarer can obtain a medical
certificate from a qualified medical practitioner, provided that:
(a)	the period of such permission does not exceed three months; and
(b)	the seafarer concerned is in possession of an expired medical certificate of recent date.
9.	If the period of validity of a certificate expires in the course of a voyage, the certificate
shall continue in force until the next port of call where the seafarer can obtain a medical
certificate from a qualified medical practitioner, provided that the period shall not exceed
three months.
10.	The medical certificates for seafers working on ships ordinarily engaged on international
voyages must as a minimum be provided in English.
Guideline
14
Guideline B1.2 - Medical certificate
Guideline B1.2.1 - International guidelines
1.	The competent authority, medical practitioners, examiners, shipowners, seafarers'
representatives and all other persons concerned with the conduct of medical fitness
examinations of seafarer candidates and serving seafarers should follow the ILO/ WHO
Guidelines for Conducting Pre-sea and Periodic Medical Fitness Examinations for Seafarers,
including any subsequent versions, and any other applicable international guidelines
published by the International Labour Organization, the International Maritime Organization
or the World Health Organization.
Regulation
Regulation 1.3 - Training and qualifications
Purpose: To ensure that seafarers are trained or qualified to carry out their duties on board
ship
1.	Seafarers shall not work on a ship unless they are trained or certified as competent or
otherwise qualified to perform their duties.
2.	Seafarers shall not be permitted to work on a ship unless they have successfully completed
training for personal safety on board ship.
3.	Training and certification in accordance with the mandatory instruments adopted by the
International Maritime Organization shall be considered as meeting the requirements of
paragraphs 1 and 2 of this Regulation.
4.	Any Member which, at the time of its ratification of this Convention, was bound by the
Certification of Able Seamen Convention, 1946 (No. 74), shall continue to carry out the
obligations under that Convention unless and until mandatory provisions covering its subject
matter have been adopted by the International Maritime Organization and entered into force,
or until five years have elapsed since the entry into force of this Convention in accordance
with paragraph 3 of Article VIII, whichever date is earlier.
Regulation 1.4 - Recruitment and placement
Purpose: To ensure that seafarers have access to an efficient and well-regulated seafarer
recruitment and placement system
1.	All seafarers shall have access to an efficient, adequate and accountable system for finding
employment on board ship without charge to the seafarer.
2.	Seafarer recruitment and placement services operating in a Member's territory shall
conform to the standards set out in the Code.
3.	Each Member shall require, in respect of seafarers who work on ships that fly its flag, that
shipowners who use seafarer recruitment and placement services that are based in countries or
territories in which this Convention does not apply, ensure that those services conform to the
requirements set out in the Code.
Standard
15
Standard A1.4 - Recruitment and placement
1.	Each Member that operates a public seafarer recruitment and placement service shall
ensure that the service is operated in an orderly manner that protects and promotes seafarers'
employment rights as provided in this Convention.
2.	Where a Member has private seafarer recruitment and placement services operating in its
territory whose primary purpose is the recruitment and placement of seafarers or which recruit
and place a significant number of seafarers, they shall be operated only in conformity with a
standardized system of licensing or certification or other form of regulation. This system shall
be established, modified or changed only after consultation with the shipowners' and
seafarers' organizations concerned. In the event of doubt as to whether this Convention
applies to a private recruitment and placement service, the question shall be determined by the
competent authority in each Member after consultation with the shipowners' and seafarers'
organizations concerned. Undue proliferation of private seafarer recruitment and placement
services shall not be encouraged.
3.	The provisions of paragraph 2 of this Standard shall also apply - to the extent that they are
determined by the competent authority, in consultation with the shipowners' and seafarers'
organizations concerned, to be appropriate - in the context of recruitment and placement
services operated by a seafarers' organization in the territory of the Member for the supply of
seafarers who are nationals of that Member to ships which fly its flag. The services covered
by this paragraph are those fulfilling the following conditions:
(a)	the recruitment and placement service is operated pursuant to a collective bargaining
agreement between that organization and a shipowner;
(b)	both the seafarers' organization and the shipowner are based in the territory of the
Member;
(c)	The Member has national laws or regulations or a procedure to authorize or register the
collective bargaining agreement permitting the operation of the recruitment and placement
service; and
(d)	the recruitment and placement service is operated in an orderly manner and measures are
in place to protect and promote seafarers' employment rights comparable to those provided in
paragraph 5 of this Standard.
4.	Nothing in this Standard or Regulation 1.4 shall be deemed to:
(a)	prevent a Member from maintaining a free public seafarer recruitment and placement
service for seafarers in the framework of a policy to meet the needs of seafarers and
shipowners, whether the service forms part of or is coordinated with a public employment
service for all workers and employers; or (b) impose on a Member the obligation to establish
a system for the operation of private seafarer recruitment or placement services in its territory.
5.	A Member adopting a system referred to in paragraph 2 of this Standard shall, in its laws
and regulations or other measures, at a minimum:
(a)	prohibit seafarer recruitment and placement services from using means, mechanisms or
lists intended to prevent or deter seafarers from gaining employment for which they are
qualified;
(b)	require that no fees or other charges for seafarer recruitment or placement or for providing
employment to seafarers are borne directly or indirectly, in whole or in part, by the seafarer,
other than the cost of the seafarer obtaining a national statutory medical certificate, the
16
national seafarer's book and a passport or other similar personal travel documents, not
including, however, the cost of visas, which shall be borne by the shipowner; and
(c)	ensure that seafarer recruitment and placement services operating in its territory:
(i)	maintain an up-to-date register of all seafarers recruited or placed through them, to be
available for inspection by the competent authority;
(ii)	make sure that seafarers are informed of their rights and duties under their employment
agreements prior to or in the process of engagement and that proper arrangements are made
for seafarers to examine their employment agreements before and after they are signed and for
them to receive a copy of the agreements;
(iii)	verify that seafarers recruited or placed by them are qualified and hold the documents
necessary for the job concerned, and that the seafarers' employment agreements are in
accordance with applicable laws and regulations and any collective bargaining agreement that
forms part of the employment agreement;
(iv)	make sure, as far as practicable, that the shipowner has the means to protect seafarers
from being stranded in a foreign port;
(v)	examine and respond to any complaint concerning their activities and advise the
competent authority of any unresolved complaint;
(vi)	establish a system of protection, by way of insurance or an equivalent appropriate
measure, to compensate seafarers for monetary loss that they may incur as a result of the
failure of a recruitment and placement service or the relevant shipowner under the seafarers'
employment agreement to meet its obligations to them.
6.	The competent authority shall closely supervise and control all seafarer recruitment and
placement services operating in the territory of the Member concerned. Any licences or
certificates or similar authorizations for the operation of private services in the territory are
granted or renewed only after verification that the seafarer recruitment and placement service
concerned meets the requirements of national laws and regulations.
7.	The competent authority shall ensure that adequate machinery and procedures exist for the
investigation, if necessary, of complaints concerning the activities of seafarer recruitment and
placement services, involving, as appropriate, representatives of shipowners and seafarers.
8.	Each Member which has ratified this Convention shall, in so far as practicable, advise its
nationals on the possible problems of signing on a ship that flies the flag of a State which has
not ratified the Convention, until it is satisfied that standards equivalent to those fixed by this
Convention are being applied. Measures taken to this effect by the Member that has ratified
this Convention shall not be in contradiction with the principle of free movement of workers
stipulated by the treaties to which the two States concerned may be parties.
9.	Each Member which has ratified this Convention shall require that shipowners of ships that
fly its flag, who use seafarer recruitment and placement services based in countries or
territories in which this Convention does not apply, ensure, as far as practicable, that those
services meet the requirements of this Standard.
10.	Nothing in this Standard shall be understood as diminishing the obligations and
responsibilities of shipowners or of a Member with respect to ships that fly its flag.
Guideline
Guideline B1.4 - Recruitment and placement
17
Guideline B1.4.1 - Organizational and operational guidelines
1.	When fulfilling its obligations under Standard A1.4, paragraph 1, the competent authority
should consider:
(a)	taking the necessary measures to promote effective cooperation among seafarer
recruitment and placement services, whether public or private;
(b)	the needs of the maritime industry at both the national and international levels, when
developing training programmes for seafarers that form the part of the ship's crew that is
responsible for the ship's safe navigation and pollution prevention operations, with the
participation of shipowners, seafarers and the relevant training institutions;
(c)	making suitable arrangements for the cooperation of representative shipowners' and
seafarers' organizations in the organization and operation of the public seafarer recruitment
and placement services, where they exist;
(d)	determining, with due regard to the right to privacy and the need to protect confidentiality,
the conditions under which seafarers' personal data may be processed by seafarer recruitment
and placement services, including the collection, storage, combination and communication of
such data to third parties;
(e)	maintaining an arrangement for the collection and analysis of all relevant information on
the maritime labour market, including the current and prospective supply of seafarers that
work as crew classified by age, sex, rank and qualifications, and the industry's requirements,
the collection of data on age or sex being admissible only for statistical purposes or if used in
the framework of a programme to prevent discrimination based on age or sex;
(f)	ensuring that the staff responsible for the supervision of public and private seafarer
recruitment and placement services for ship's crew with responsibility for the ship's safe
navigation and pollution prevention operations have had adequate training, including
approved sea-service experience, and have relevant knowledge of the maritime industry,
including the relevant maritime international instruments on training, certification and labour
standards;
(g)	prescribing operational standards and adopting codes of conduct and ethical practices for
seafarer recruitment and placement services; and
(h)	exercising supervision of the licensing or certification system on the basis of a system of
quality standards.
2.	In establishing the system referred to in Standard A1.4, paragraph 2, each Member should
consider requiring seafarer recruitment and placement services, established in its territory, to
develop and maintain verifiable operational practices. These operational practices for private
seafarer recruitment and placement services and, to the extent that they are applicable, for
public seafarer recruitment and placement services should address the following matters:
(a)	medical examinations, seafarers' identity documents and such other items as may be
required for the seafarer to gain employment;
(b)	maintaining, with due regard to the right to privacy and the need to protect confidentiality,
full and complete records of the seafarers covered by their recruitment and placement system,
which should include but not be limited to:
(i)	the seafarers' qualifications;
(ii)	record of employment;
18
(iii)	personal data relevant to employment; and
(iv)	medical data relevant to employment;
(c)	maintaining up-to-date lists of the ships for which the seafarer recruitment and placement
services provide seafarers and ensuring that there is a means by which the services can be
contacted in an emergency at all hours;
(d)	procedures to ensure that seafarers are not subject to exploitation by the seafarer
recruitment and placement services or their personnel with regard to the offer of engagement
on particular ships or by particular companies;
(e)	procedures to prevent the opportunities for exploitation of seafarers arising from the issue
of joining advances or any other financial transaction between the shipowner and the seafarers
which are handled by the seafarer recruitment and placement services;
(f)	clearly publicizing costs, if any, which the seafarer will be expected to bear in the
recruitment process;
(g)	ensuring that seafarers are advised of any particular conditions applicable to the job for
which they are to be engaged and of the particular shipowner's policies relating to their
employment;
(h)	procedures which are in accordance with the principles of natural justice for dealing with
cases of incompetence or indiscipline consistent with national laws and practice and, where
applicable, with collective agreements;
(i)	procedures to ensure, as far as practicable, that all mandatory certificates and documents
submitted for employment are up to date and have not been fraudulently obtained and that
employment references are verified;
(j) procedures to ensure that requests for information or advice by families of seafarers while
the seafarers are at sea are dealt with promptly and sympathetically and at no cost; and
(k) verifying that labour conditions on ships where seafarers are placed are in conformity with
applicable collective bargaining agreements concluded between a shipowner and a
representative seafarers' organization and, as a matter of policy, supplying seafarers only to
shipowners that offer terms and conditions of employment to seafarers which comply with
applicable laws or regulations or collective agreements.
3.	Consideration should be given to encouraging international cooperation between Members
and relevant organizations, such as:
(a)	the systematic exchange of information on the maritime industry and labour market on a
bilateral, regional and multilateral basis;
(b)	the exchange of information on maritime labour legislation;
(c)	the harmonization of policies, working methods and legislation governing recruitment and
placement of seafarers;
(d)	the improvement of procedures and conditions for the international recruitment and
placement of seafarers; and
(e)	workforce planning, taking account of the supply of and demand for seafarers and the
requirements of the maritime industry.
Title 2. Conditions of Employment
19
Regulation
Regulation 2.1 - Seafarers' employment agreements
Purpose: To ensure that seafarers have a fair employment agreement
1.	The terms and conditions for employment of a seafarer shall be set out or referred to in a
clear written legally enforceable agreement and shall be consistent with the standards set out
in the Code.
2.	Seafarers' employment agreements shall be agreed to by the seafarer under conditions
which ensure that the seafarer has an opportunity to review and seek advice on the terms and
conditions in the agreement and freely accepts them before signing.
3.	To the extent compatible with the Member's national law and practice, seafarers'
employment agreements shall be understood to incorporate any applicable collective
bargaining agreements.
Standard
Standard A2.1 - Seafarers' employment agreements
1.	Each Member shall adopt laws or regulations requiring that ships that fly its flag comply
with the following requirements:
(a)	seafarers working on ships that fly its flag shall have a seafarers' employment agreement
signed by both the seafarer and the shipowner or a representative of the shipowner (or, where
they are not employees, evidence of contractual or similar arrangements) providing them with
decent working and living conditions on board the ship as required by this Convention;
(b)	seafarers signing a seafarers' employment agreement shall be given an opportunity to
examine and seek advice on the agreement before signing, as well as such other facilities as
are necessary to ensure that they have freely entered into an agreement with a sufficient
understanding of their rights and responsibilities;
(c)	the shipowner and seafarer concerned shall each have a signed original of the seafarers'
employment agreement;
(d)	measures shall be taken to ensure that clear information as to the conditions of their
employment can be easily obtained on board by seafarers, including the ship's master, and that
such information, including a copy of the seafarers' employment agreement, is also accessible
for review by officers of a competent authority, including those in ports to be visited; and
(e)	seafarers shall be given a document containing a record of their employment on board the
ship.
2.	Where a collective bargaining agreement forms all or part of a seafarers' employment
agreement, a copy of that agreement shall be available on board. Where the language of the
seafarers' employment agreement and any applicable collective bargaining agreement is not in
English, the following shall also be available in English (except for ships engaged only in
domestic voyages):
(a)	a copy of a standard form of the agreement; and
(b)	the portions of the collective bargaining agreement that are subject to a port State
inspection under Regulation 5.2.
3.	The document referred to in paragraph 1(e) of this Standard shall not contain any statement
20
as to the quality of the seafarers' work or as to their wages. The form of the document, the
particulars to be recorded and the manner in which such particulars are to be entered, shall be
determined by national law.
4.	Each Member shall adopt laws and regulations specifying the matters that are to be
included in all seafarers' employment agreements governed by its national law. Seafarers'
employment agreements shall in all cases contain the following particulars:
(a)	the seafarer's full name, date of birth or age, and birthplace;
(b)	the shipowner's name and address;
(c)	the place where and date when the seafarers' employment agreement is entered into;
(d)	the capacity in which the seafarer is to be employed;
(e)	the amount of the seafarer's wages or, where applicable, the formula used for calculating
them;
(f)	the amount of paid annual leave or, where applicable, the formula used for calculating it;
(g)	the termination of the agreement and the conditions thereof, including:
(i)	if the agreement has been made for an indefinite period, the conditions entitling either
party to terminate it, as well as the required notice period, which shall not be less for the
shipowner than for the seafarer;
(ii)	if the agreement has been made for a definite period, the date fixed for its expiry; and
(iii)	if the agreement has been made for a voyage, the port of destination and the time which
has to expire after arrival before the seafarer should be discharged;
(h)	the health and social security protection benefits to be provided to the seafarer by the
shipowner;
(i)	the seafarer's entitlement to repatriation;
(j) reference to the collective bargaining agreement, if applicable; and
(k) any other particulars which national law may require.
5.	Each Member shall adopt laws or regulations establishing minimum notice periods to be
given by the seafarers and shipowners for the early termination of a seafarers' employment
agreement. The duration of these minimum periods shall be determined after consultation
with the shipowners' and seafarers' organizations concerned, but shall not be shorter than
seven days.
6.	A notice period shorter than the minimum may be given in circumstances which are
recognized under national law or regulations or applicable collective bargaining agreements
as justifying termination of the employment agreement at shorter notice or without notice. In
determining those circumstances, each Member shall ensure that the need of the seafarer to
terminate, without penalty, the employment agreement on shorter notice or without notice for
compassionate or other urgent reasons is taken into account.
Guideline
Guideline B2.1 - Seafarers' employment agreements
Guideline B2.1.1 - Record of employment
1.	In determining the particulars to be recorded in the record of employment referred to in
Standard A2.1, paragraph 1(e), each Member should ensure that this document contains
21
sufficient information, with a translation in English, to facilitate the acquisition of further
work or to satisfy the sea-service requirements for upgrading or promotion. A seafarers'
discharge book may satisfy the requirements of paragraph 1(e) of that Standard.
Regulation
Regulation 2.2 - Wages
Purpose: To ensure that seafarers are paid for their services
1.	All seafarers shall be paid for their work regularly and in full in accordance with their
employment agreements.
Standard
Standard A2.2 - Wages
1.	Each Member shall require that payments due to seafarers working on ships that fly its flag
are made at no greater than monthly intervals and in accordance with any applicable
collective agreement.
2.	Seafarers shall be given a monthly account of the payments due and the amounts paid,
including wages, additional payments and the rate of exchange used where payment has been
made in a currency or at a rate different from the one agreed to.
3.	Each Member shall require that shipowners take measures, such as those set out in
paragraph 4 of this Standard, to provide seafarers with a means to transmit all or part of their
earnings to their families or dependants or legal beneficiaries.
4.	Measures to ensure that seafarers are able to transmit their earnings to their families
include:
(a)	a system for enabling seafarers, at the time of their entering employment or during it, to
allot, if they so desire, a proportion of their wages for remittance at regular intervals to their
families by bank transfers or similar means; and
(b)	a requirement that allotments should be remitted in due time and directly to the person or
persons nominated by the seafarers.
5.	Any charge for the service under paragraphs 3 and 4 of this Standard shall be reasonable in
amount, and the rate of currency exchange, unless otherwise provided, shall, in accordance
with national laws or regulations, be at the prevailing market rate or the official published rate
and not unfavourable to the seafarer.
6.	Each Member that adopts national laws or regulations governing seafarers' wages shall give
due consideration to the guidance provided in Part B of the Code.
Guideline
Guideline B2.2 - Wages
Guideline B2.2.1 - Specific definitions
1.	For the purpose of this Guideline, the term:
(a)	able seafarer means any seafarer who is deemed competent to perform any duty which
may be required of a rating serving in the deck department, other than the duties of a
supervisory or specialist rating, or who is defined as such by national laws, regulations or
practice, or by collective agreement;
22
(b)	basic pay or wages means the pay, however composed, for normal hours of work; it does
not include payments for overtime worked, bonuses, allowances, paid leave or any other
additional remuneration;
(c)	Consolidated wage means a wage or salary which includes the basic pay and other pay-
related benefits; a consolidated wage may include compensation for all overtime hours which
are worked and all other pay-related benefits, or it may include only certain benefits in a
partial consolidation;
(d)	hours of work means time during which seafarers are required to do work on account of
the ship;
(e)	overtime means time worked in excess of the normal hours of work. Guideline B2.2.2 -
Calculation and payment
1.	For seafarers whose remuneration includes separate compensation for overtime worked:
(a)	for the purpose of calculating wages, the normal hours of work at sea and in port should
not exceed eight hours per day;
(b)	for the purpose of calculating overtime, the number of normal hours per week covered by
the basic pay or wages should be prescribed by national laws or regulations, if not determined
by collective agreements, but should not exceed 48 hours per week; collective agreements
may provide for a different but not less favourable treatment;
(c)	the rate or rates of compensation for overtime, which should be not less than one and one-
quarter times the basic pay or wages per hour, should be prescribed by national laws or
regulations or by collective agreements, if applicable; and
(d)	records of all overtime worked should be maintained by the master, or a person assigned
by the master, and endorsed by the seafarer at no greater than monthly intervals.
2.	For seafarers whose wages are fully or partially consolidated:
(a)	the seafarers' employment agreement should specify clearly, where appropriate, the
number of hours of work expected of the seafarer in return for this remuneration, and any
additional allowances which might be due in addition to the consolidated wage, and in which
circumstances;
(b)	where hourly overtime is payable for hours worked in excess of those covered by the
consolidated wage, the hourly rate should be not less than one and one-quarter times the basic
rate corresponding to the normal hours of work as defined in paragraph 1 of this Guideline;
the same principle should be applied to the overtime hours included in the consolidated wage;
(c)	remuneration for that portion of the fully or partially consolidated wage representing the
normal hours of work as defined in paragraph 1(a) of this Guideline should be no less than the
applicable minimum wage; and
(d)	for seafarers whose wages are partially consolidated, records of all overtime worked
should be maintained and endorsed as provided for in paragraph 1(d) of this Guideline.
3.	National laws or regulations or collective agreements may provide for compensation for
overtime or for work performed on the weekly day of rest and on public holidays by at least
equivalent time off duty and off the ship or additional leave in lieu of remuneration or any
other compensation so provided.
4.	National laws and regulations adopted after consulting the representative shipowners' and
seafarers' organizations or, as appropriate, collective agreements should take into account the
23
following principles:
(a)	equal remuneration for work of equal value should apply to all seafarers employed on the
same ship without discrimination based upon race, colour, sex, religion, political opinion,
national extraction or social origin;
(b)	the seafarers' employment agreement specifying the applicable wages or wage rates should
be carried on board the ship; information on the amount of wages or wage rates should be
made available to each seafarer, either by providing at least one signed copy of the relevant
information to the seafarer in a language which the seafarer understands, or by posting a copy
of the agreement in a place accessible to seafarers or by some other appropriate means;
(c)	wages should be paid in legal tender; where appropriate, they may be paid by bank
transfer, bank cheque, postal cheque or money order;
(d)	on termination of engagement all remuneration due should be paid without undue delay;
(e)	adequate penalties or other appropriate remedies should be imposed by the competent
authority where shipowners unduly delay, or fail to make, payment of all remuneration due;
(f)	wages should be paid directly to seafarers' designated bank accounts unless they request
otherwise in writing;
(g)	subject to subparagraph (h) of this paragraph, the shipowner should impose no limit on
seafarers' freedom to dispose of their remuneration;
(h)	deduction from remuneration should be permitted only if:
(i)	there is an express provision in national laws or regulations or in an applicable collective
agreement and the seafarer has been informed, in the manner deemed most appropriate by the
competent authority, of the conditions for such deductions; and
(ii)	the deductions do not in total exceed the limit that may have been established by national
laws or regulations or collective agreements or court decisions for making such deductions;
(i)	no deductions should be made from a seafarer's remuneration in respect of obtaining or
retaining employment;
(j) monetary fines against seafarers other than those authorized by national laws or
regulations, collective agreements or other measures should be prohibited;
(k) the competent authority should have the power to inspect stores and services provided on
board ship to ensure that fair and reasonable prices are applied for the benefit of the seafarers
concerned; and
(l) to the extent that seafarers' claims for wages and other sums due in respect of their
employment are not secured in accordance with the provisions of the International
Convention on Maritime Liens and Mortgages, 1993, such claims should be protected in
accordance with the Protection of Workers' Claims (Employer's Insolvency) Convention,
1992 (No. 173).
5.	Each Member should, after consulting with representative shipowners' and seafarers'
organizations, have procedures to investigate complaints relating to any matter contained in
this Guideline.
Guideline B2.2.3 - Minimum wages
1.	Without prejudice to the principle of free collective bargaining, each Member should, after
consulting representative shipowners' and seafarers' organizations, establish procedures for
determining minimum wages for seafarers. Representative shipowners' and seafarers'
24
organizations should participate in the operation of such procedures.
2.	When establishing such procedures and in fixing minimum wages, due regard should be
given to international labour standards concerning minimum wage fixing, as well as the
following principles:
(a)	the level of minimum wages should take into account the nature of maritime employment,
crewing levels of ships, and seafarers' normal hours of work; and
(b)	the level of minimum wages should be adjusted to take into account changes in the cost of
living and in the needs of seafarers.
3.	The competent authority should ensure:
(a)	by means of a system of supervision and sanctions, that wages are paid at not less than the
rate or rates fixed; and
(b)	that any seafarers who have been paid at a rate lower than the minimum wage are enabled
to recover, by an inexpensive and expeditious judicial or other procedure, the amount by
which they have been underpaid.
Guideline B2.2.4 - Minimum monthly basic pay or wage figure for able seafarers
1.	The basic pay or wages for a calendar month of service for an able seafarer should be no
less than the amount periodically set by the Joint Maritime Commission or another body
authorized by the Governing Body of the International Labour Office. Upon a decision of the
Governing Body, the Director-General shall notify any revised amount to the Members of the
Organization.
2.	Nothing in this Guideline should be deemed to prejudice arrangements agreed between
shipowners or their organizations and seafarers' organizations with regard to the regulation of
standard minimum terms and conditions of employment, provided such terms and conditions
are recognized by the competent authority.
Regulation
Regulation 2.3 - Hours of work and hours of rest
Purpose: To ensure that seafarers have regulated hours of work or hours of rest
1.	Each Member shall ensure that the hours of work or hours of rest for seafarers are
regulated.
2.	Each Member shall establish maximum hours of work or minimum hours of rest over given
periods that are consistent with the provisions in the Code.
Standard
Standard A2.3 - Hours of work and hours of rest
1.	For the purpose of this Standard, the term:
(a)	hours of work means time during which seafarers are required to do work on account of
the ship;
(b)	hours of rest means time outside hours of work; this term does not include short breaks.
2.	Each Member shall within the limits set out in paragraphs 5 to 8 of this Standard fix either
a maximum number of hours of work which shall not be exceeded in a given period of time,
or a minimum number of hours of rest which shall be provided in a given period of time.
25
3.	Each Member acknowledges that the normal working hours' standard for seafarers, like that
for other workers, shall be based on an eight-hour day with one day of rest per week and rest
on public holidays. However, this shall not prevent the Member from having procedures to
authorize or register a collective agreement which determines seafarers' normal working hours
on a basis no less favourable than this standard.
4.	In determining the national standards, each Member shall take account of the danger posed
by the fatigue of seafarers, especially those whose duties involve navigational safety and the
safe and secure operation of the ship.
5.	The limits on hours of work or rest shall be as follows:
(a)	maximum hours of work shall not exceed:
(i)	14 hours in any 24-hour period; and
(ii)	72 hours in any seven-day period;
or
(b)	minimum hours of rest shall not be less than:
(i)	ten hours in any 24-hour period; and
(ii)	77 hours in any seven-day period.
6.	Hours of rest may be divided into no more than two periods, one of which shall
six hours in length, and the interval between consecutive periods of rest shall not
hours.
7.	Musters, fire-fighting and lifeboat drills, and drills prescribed by national
regulations and by international instruments, shall be conducted in a manner that minimizes
the disturbance of rest periods and does not induce fatigue.
8.	When a seafarer is on call, such as when a machinery space is unattended, the seafarer shall
have an adequate compensatory rest period if the normal period of rest is disturbed by call-
outs to work.
9.	If no collective agreement or arbitration award exists or if the competent authority
determines that the provisions in the agreement or award in respect of paragraph 7 or 8 of this
Standard are inadequate, the competent authority shall determine such provisions to ensure
the seafarers concerned have sufficient rest.
10.	Each Member shall require the posting, in an easily accessible place, of a table with the
shipboard working arrangements, which shall contain for every position at least:
(a)	the schedule of service at sea and service in port; and
(b)	the maximum hours of work or the minimum hours of rest required by national laws or
regulations or applicable collective agreements.
11.	The table referred to in paragraph 10 of this Standard shall be established in a
standardized format in the working language or languages of the ship and in English.
12.	Each Member shall require that records of seafarers' daily hours of work or of their daily
hours of rest be maintained to allow monitoring of compliance with paragraphs 5 to 11
inclusive of this Standard. The records shall be in a standardized format established by the
competent authority taking into account any available guidelines of the International Labour
Organization or shall be in any standard format prepared by the Organization. They shall be in
the languages required by paragraph 11 of this Standard. The seafarers shall receive a copy of
be at least
exceed 14
laws and
26
the records pertaining to them which shall be endorsed by the master, or a person authorized
by the master, and by the seafarers.
13.	Nothing in paragraphs 5 and 6 of this Standard shall prevent a Member from having
national laws or regulations or a procedure for the competent authority to authorize or register
collective agreements permitting exceptions to the limits set out. Such exceptions shall, as far
as possible, follow the provisions of this Standard but may take account of more frequent or
longer leave periods or the granting of compensatory leave for watchkeeping seafarers or
seafarers working on board ships on short voyages.
14.	Nothing in this Standard shall be deemed to impair the right of the master of a ship to
require a seafarer to perform any hours of work necessary for the immediate safety of the
ship, persons on board or cargo, or for the purpose of giving assistance to other ships or
persons in distress at sea. Accordingly, the master may suspend the schedule of hours of work
or hours of rest and require a seafarer to perform any hours of work necessary until the normal
situation has been restored. As soon as practicable after the normal situation has been
restored, the master shall ensure that any seafarers who have performed work in a scheduled
rest period are provided with an adequate period of rest.
Guideline
Guideline B2.3 - Hours of work and hours of rest
Guideline B2.3.1 - Young seafarers
1.	At sea and in port the following provisions should apply to all young seafarers under the
age of 18:
(a)	working hours should not exceed eight hours per day and 40 hours per week and overtime
should be worked only where unavoidable for safety reasons;
(b)	sufficient time should be allowed for all meals, and a break of at least one hour for the
main meal of the day should be assured; and
(c)	a 15-minute rest period as soon as possible following each two hours of continuous work
should be allowed.
2.	Exceptionally, the provisions of paragraph 1 of this Guideline need not be applied if:
(a)	they are impracticable for young seafarers in the deck, engine room and catering
departments assigned to watchkeeping duties or working on a rostered shift-work system; or
(b)	the effective training of young seafarers in accordance with established programmes and
schedules would be impaired.
3.	Such exceptional situations should be recorded, with reasons, and signed by the master.
4.	Paragraph 1 of this Guideline does not exempt young seafarers from the general obligation
on all seafarers to work during any emergency as provided for in Standard A2.3, paragraph
14.
Regulation
Regulation 2.4 - Entitlement to leave
Purpose: To ensure that seafarers have adequate leave
1.	Each Member shall require that seafarers employed on ships that fly its flag are given paid
annual leave under appropriate conditions, in accordance with the provisions in the Code.
27
2.	Seafarers shall be granted shore leave to benefit their health and well-being and with the
operational requirements of their positions.
Standard
Standard A2.4 - Entitlement to leave
1.	Each Member shall adopt laws and regulations determining the minimum standards for
annual leave for seafarers serving on ships that fly its flag, taking proper account of the
special needs of seafarers with respect to such leave.
2.	Subject to any collective agreement or laws or regulations providing for an appropriate
method of calculation that takes account of the special needs of seafarers in this respect, the
annual leave with pay entitlement shall be calculated on the basis of a minimum of 2.5
calendar days per month of employment. The manner in which the length of service is
calculated shall be determined by the competent authority or through the appropriate
machinery in each country. Justified absences from work shall not be considered as annual
leave.
3.	Any agreement to forgo the minimum annual leave with pay prescribed in this Standard,
except in cases provided for by the competent authority, shall be prohibited.
Guideline
Guideline B2.4 - Entitlement to leave
Guideline B2.4.1 - Calculation of entitlement
1.	Under conditions as determined by the competent authority or through the appropriate
machinery in each country, service off-articles should be counted as part of the period of
service.
2.	Under conditions as determined by the competent authority or in an applicable collective
agreement, absence from work to attend an approved maritime vocational training course or
for such reasons as illness or injury or for maternity should be counted as part of the period of
service.
3.	The level of pay during annual leave should be at the seafarer's normal level of
remuneration provided for by national laws or regulations or in the applicable seafarers'
employment agreement. For seafarers employed for periods shorter than one year or in the
event of termination of the employment relationship, entitlement to leave should be calculated
on a pro-rata basis.
4.	The following should not be counted as part of annual leave with pay:
(a)	public and customary holidays recognized as such in the flag State, whether or not they
fall during the annual leave with pay;
(b)	periods of incapacity for work resulting from illness or injury or from maternity, under
conditions as determined by the competent authority or through the appropriate machinery in
each country;
(c)	temporary shore leave granted to a seafarer while under an employment agreement; and
(d)	compensatory leave of any kind, under conditions as determined by the competent
authority or through the appropriate machinery in each country.
Guideline B2.4.2 - Taking of annual leave
1.	The time at which annual leave is to be taken should, unless it is fixed by regulation,
28
collective agreement, arbitration award or other means consistent with national practice, be
determined by the shipowner after consultation and, as far as possible, in agreement with the
seafarers concerned or their representatives.
2.	Seafarers should in principle have the right to take annual leave in the place with which
they have a substantial connection, which would normally be the same as the place to which
they are entitled to be repatriated. Seafarers should not be required without their consent to
take annual leave due to them in another place except under the provisions of a seafarers'
employment agreement or of national laws or regulations.
3.	If seafarers are required to take their annual leave from a place other than that permitted by
paragraph 2 of this Guideline, they should be entitled to free transportation to the place where
they were engaged or recruited, whichever is nearer their home; subsistence and other costs
directly involved should be for the account of the shipowner; the travel time involved should
not be deducted from the annual leave with pay due to the seafarer.
4.	A seafarer taking annual leave should be recalled only in cases of extreme emergency and
with the seafarer's consent.
Guideline B2.4.3 - Division and accumulation
1.	The division of the annual leave with pay into parts, or the accumulation of such annual
leave due in respect of one year together with a subsequent period of leave, may be authorized
by the competent authority or through the appropriate machinery in each country.
2.	Subject to paragraph 1 of this Guideline and unless otherwise provided in an agreement
applicable to the shipowner and the seafarer concerned, the annual leave with pay
recommended in this Guideline should consist of an uninterrupted period.
Guideline B2.4.4 - Young seafarers
1.	Special measures should be considered with respect to young seafarers under the age of 18
who have served six months or any other shorter period of time under a collective agreement
or seafarers' employment agreement without leave on a foreign-going ship which has not
returned to their country of residence in that time, and will not return in the subsequent three
months of the voyage. Such measures could consist of their repatriation at no expense to
themselves to the place of original engagement in their country of residence for the purpose of
taking any leave earned during the voyage.
Regulation
Regulation 2.5 - Repatriation
Purpose: To ensure that seafarers are able to return home
1.	Seafarers have a right to be repatriated at no cost to themselves in the circumstances and
under the conditions specified in the Code.
2.	Each Member shall require ships that fly its flag to provide financial security to ensure that
seafarers are duly repatriated in accordance with the Code.
Standard
Standard A2.5 - Repatriation
1.	Each Member shall ensure that seafarers on ships that fly its flag are entitled to repatriation
in the following circumstances:
29
(a)	if the seafarers' employment agreement expires while they are abroad; (b) when the
seafarers' employment agreement is terminated:
(i)	by the shipowner; or
(ii)	by the seafarer for justified reasons; and also
(c)	when the seafarers are no longer able to carry out their duties under their employment
agreement or cannot be expected to carry them out in the specific circumstances.
2.	Each Member shall ensure that there are appropriate provisions in its laws and regulations
or other measures or in collective bargaining agreements, prescribing:
(a)	the circumstances in which seafarers are entitled to repatriation in accordance with
paragraph 1(b) and (c) of this Standard;
(b)	the maximum duration of service periods on board following which a seafarer is entitled to
repatriation - such periods to be less than 12 months; and
(c)	the precise entitlements to be accorded by shipowners for repatriation, including those
relating to the destinations of repatriation, the mode of transport, the items of expense to be
covered and other arrangements to be made by shipowners.
3.	Each Member shall prohibit shipowners from requiring that seafarers make an advance
payment towards the cost of repatriation at the beginning of their employment, and also from
recovering the cost of repatriation from the seafarers' wages or other entitlements except
where the seafarer has been found, in accordance with national laws or regulations or other
measures or applicable collective bargaining agreements, to be in serious default of the
seafarer's employment obligations.
4.	National laws and regulations shall not prejudice any right of the shipowner to recover the
cost of repatriation under third-party contractual arrangements.
5.	If a shipowner fails to make arrangements for or to meet the cost of repatriation of seafarers
who are entitled to be repatriated:
(a)	the competent authority of the Member whose flag the ship flies shall arrange for
repatriation of the seafarers concerned; if it fails to do so, the State from which the seafarers
are to be repatriated or the State of which they are a national may arrange for their repatriation
and recover the cost from the Member whose flag the ship flies;
(b)	costs incurred in repatriating seafarers shall be recoverable from the shipowner by the
Member whose flag the ship flies;
(c)	the expenses of repatriation shall in no case be a charge upon the seafarers, except as
provided for in paragraph 3 of this Standard.
6.	Taking into account applicable international instruments, including the International
Convention on Arrest of Ships, 1999, a Member which has paid the cost of repatriation
pursuant to this Code may detain, or request the detention of, the ships of the shipowner
concerned until the reimbursement has been made in accordance with paragraph 5 of this
Standard.
7.	Each Member shall facilitate the repatriation of seafarers serving on ships which call at its
ports or pass through its territorial or internal waters, as well as their replacement on board.
8.	In particular, a Member shall not refuse the right of repatriation to any seafarer because of
the financial circumstances of a shipowner or because of the ship-owner's inability or
unwillingness to replace a seafarer.
30
9.	Each Member shall require that ships that fly its flag carry and make available to seafarers
a copy of the applicable national provisions regarding repatriation written in an appropriate
language.
Guideline
Guideline B2.5 - Repatriation
Guideline B2.5.1 - Entitlement
1.	Seafarers should be entitled to repatriation:
(a)	in the case covered by Standard A2.5, paragraph 1(a), upon the expiry of the period of
notice given in accordance with the provisions of the seafarers' employment agreement;
(b)	in the cases covered by Standard A2.5, paragraph 1(b) and (c):
(i)	in the event of illness or injury or other medical condition which requires their repatriation
when found medically fit to travel;
(ii)	in the event of shipwreck;
(iii)	in the event of the shipowner not being able to continue to fulfil their legal or contractual
obligations as an employer of the seafarers by reason of insolvency, sale of ship, change of
ship's registration or any other similar reason;
(iv)	in the event of a ship being bound for a war zone, as defined by national laws or
regulations or seafarers' employment agreements, to which the seafarer does not consent to
go; and
(v)	in the event of termination or interruption of employment in accordance with an industrial
award or collective agreement, or termination of employment for any other similar reason.
2.	In determining the maximum duration of service periods on board following which a
seafarer is entitled to repatriation, in accordance with this Code, account should be taken of
factors affecting the seafarers' working environment. Each Member should seek, wherever
possible, to reduce these periods in the light of technological changes and developments and
might be guided by any recommendations made on the matter by the Joint Maritime
Commission.
3.	The costs to be borne by the shipowner for repatriation under Standard A2.5 should include
at least the following:
(a)	passage to the destination selected for repatriation in accordance with paragraph 6 of this
Guideline;
(b)	accommodation and food from the moment the seafarers leave the ship until they reach the
repatriation destination;
(c)	pay and allowances from the moment the seafarers leave the ship until they reach the
repatriation destination, if provided for by national laws or regulations or collective
agreements;
(d)	transportation of 30 kg of the seafarers' personal luggage to the repatriation destination;
and
(e)	medical treatment when necessary until the seafarers are medically fit to travel to the
repatriation destination.
4.	Time spent awaiting repatriation and repatriation travel time should not be deducted from
31
paid leave accrued to the seafarers.
5.	Shipowners should be required to continue to cover the costs of repatriation until the
seafarers concerned are landed at a destination prescribed pursuant to this Code or are
provided with suitable employment on board a ship proceeding to one of those destinations.
6.	Each Member should require that shipowners take responsibility for repatriation
arrangements by appropriate and expeditious means. The normal mode of transport should be
by air. The Member should prescribe the destinations to which seafarers may be repatriated.
The destinations should include the countries with which seafarers may be deemed to have a
substantial connection including:
(a)	the place at which the seafarer agreed to enter into the engagement;
(b)	the place stipulated by collective agreement;
(c)	the seafarer's country of residence; or
(d)	such other place as may be mutually agreed at the time of engagement.
7.	Seafarers should have the right to choose from among the prescribed destinations the place
to which they are to be repatriated.
8.	The entitlement to repatriation may lapse if the seafarers concerned do not claim it within a
reasonable period of time to be defined by national laws or regulations or collective
agreements.
Guideline B2.5.2 - Implementation by Members
1.	Every possible practical assistance should be given to a seafarer stranded in a foreign port
pending repatriation and in the event of delay in the repatriation of the seafarer, the competent
authority in the foreign port should ensure that the consular or local representative of the flag
State and the seafarer's State of nationality or State of residence, as appropriate, is informed
immediately.
2.	Each Member should have regard to whether proper provision is made:
(a)	for the return of seafarers employed on a ship that flies the flag of a foreign country who
are put ashore in a foreign port for reasons for which they are not responsible:
(i)	to the port at which the seafarer concerned was engaged; or
(ii)	to a port in the seafarer's State of nationality or State of residence, as appropriate; or
(iii)	to another port agreed upon between the seafarer and the master or shipowner, with the
approval of the competent authority or under other appropriate safeguards;
(b)	for medical care and maintenance of seafarers employed on a ship that flies the flag of a
foreign country who are put ashore in a foreign port in consequence of sickness or injury
incurred in the service of the ship and not due to their own wilful misconduct.
3.	If, after young seafarers under the age of 18 have served on a ship for at least four months
during their first foreign-going voyage, it becomes apparent that they are unsuited to life at
sea, they should be given the opportunity of being repatriated at no expense to themselves
from the first suitable port of call in which there are consular services of the flag State, or the
State of nationality or residence of the young seafarer. Notification of any such repatriation,
with the reasons therefor, should be given to the authority which issued the papers enabling
the young seafarers concerned to take up seagoing employment.
32
Regulation
Regulation 2.6 - Seafarer compensation for the ship's loss or foundering
Purpose: To ensure that seafarers are compensated when a ship is lost or has foundered
1. Seafarers are entitled to adequate compensation in the case of injury, loss or unemployment
arising from the ship's loss or foundering.
Standard
Standard A2.6 - Seafarer compensation for the ship's loss or foundering
1.	Each Member shall make rules ensuring that, in every case of loss or foundering of any
ship, the shipowner shall pay to each seafarer on board an indemnity against unemployment
resulting from such loss or foundering.
2.	The rules referred to in paragraph 1 of this Standard shall be without prejudice to any other
rights a seafarer may have under the national law of the Member concerned for losses or
injuries arising from a ship's loss or foundering.
Guideline
Guideline B2.6 - Seafarer compensation for the ship's loss or foundering
Guideline B2.6.1 - Calculation of indemnity against unemployment
1.	The indemnity against unemployment resulting from a ship's foundering or loss should be
paid for the days during which the seafarer remains in fact unemployed at the same rate as the
wages payable under the employment agreement, but the total indemnity payable to any one
seafarer may be limited to two months' wages.
2.	Each Member should ensure that seafarers have the same legal remedies for recovering
such indemnities as they have for recovering arrears of wages earned during the service.
Regulation
Regulation 2.7 - Manning levels
Purpose: To ensure that seafarers work on board ships with sufficient personnel for the safe,
efficient and secure operation of the ship
1.	Each Member shall require that all ships that fly its flag have a sufficient number of
seafarers employed on board to ensure that ships are operated safely, efficiently and with due
regard to security under all conditions, taking into account concerns about seafarer fatigue and
the particular nature and conditions of the voyage.
Standard
Standard A2.7 - Manning levels
1.	Each Member shall require that all ships that fly its flag have a sufficient number of
seafarers on board to ensure that ships are operated safely, efficiently and with due regard to
security. Every ship shall be manned by a crew that is adequate, in terms of size and
qualifications, to ensure the safety and security of the ship and its personnel, under all
operating conditions, in accordance with the minimum safe manning document or an
equivalent issued by the competent authority, and to comply with the standards of this
Convention.
33
2.	When determining, approving or revising manning levels, the competent authority shall
take into account the need to avoid or minimize excessive hours of work to ensure sufficient
rest and to limit fatigue, as well as the principles in applicable international instruments,
especially those of the International Maritime Organization, on manning levels.
3.	When determining manning levels, the competent authority shall take into account all the
requirements within Regulation 3.2 and Standard A3.2 concerning food and catering.
Guideline
Guideline B2.7 - Manning levels
Guideline B2.7.1 - Dispute settlement
1.	Each Member should maintain, or satisfy itself that there is maintained, efficient machinery
for the investigation and settlement of complaints or disputes concerning the manning levels
on a ship.
2.	Representatives of shipowners' and seafarers' organizations should participate, with or
without other persons or authorities, in the operation of such machinery.
Regulation
Regulation 2.8 - Career and skill development and opportunities for seafarers'
employment
Purpose: To promote career and skill development and employment opportunities for
seafarers
1.	Each Member shall have national policies to promote employment in the maritime sector
and to encourage career and skill development and greater employment opportunities for
seafarers domiciled in its territory.
Standard
Standard A2.8 - Career and skill development and employment opportunities for seafarers
1.	Each Member shall have national policies that encourage career and skill development and
employment opportunities for seafarers, in order to provide the maritime sector with a stable
and competent workforce.
2.	The aim of the policies referred to in paragraph 1 of this Standard shall be to help seafarers
strengthen their competencies, qualifications and employment opportunities.
3.	Each Member shall, after consulting the shipowners' and seafarers' organizations
concerned, establish clear objectives for the vocational guidance, education and training of
seafarers whose duties on board ship primarily relate to the safe operation and navigation of
the ship, including ongoing training.
Guideline
Guideline B2.8 - Career and skill development and employment opportunities for seafarers
Guideline B2.8.1 - Measures to promote career and skill development and employment
opportunities for seafarers
1.	Measures to achieve the objectives set out in Standard A2.8 might include:
(a)	agreements providing for career development and skills training with a shipowner or an
34
organization of shipowners; or
(b)	arrangements for promoting employment through the establishment and maintenance of
registers or lists, by categories, of qualified seafarers; or
(c)	promotion of opportunities, both on board and ashore, for further training and education of
seafarers to provide for skill development and portable competencies in order to secure and
retain decent work, to improve individual employment prospects and to meet the changing
technology and labour market conditions of the maritime industry.
Guideline B2.8.2 - Register of seafarers
1.	Where registers or lists govern the employment of seafarers, these registers or lists should
include all occupational categories of seafarers in a manner determined by national law or
practice or by collective agreement.
2.	Seafarers on such a register or list should have priority of engagement for seafaring.
3.	Seafarers on such a register or list should be required to be available for work in a manner
to be determined by national law or practice or by collective agreement.
4.	To the extent that national laws or regulations permit, the number of seafarers on such
registers or lists should be periodically reviewed so as to achieve levels adapted to the needs
of the maritime industry.
5.	When a reduction in the number of seafarers on such a register or list becomes necessary,
all appropriate measures should be taken to prevent or minimize detrimental effects on
seafarers, account being taken of the economic and social situation of the country concerned.
Title 3. Accommodation, Recreational Facilities, Food and Catering
Regulation
Regulation 3.1 - Accommodation and recreational facilities
Purpose: To ensure that seafarers have decent accommodation and recreational facilities on
board
1.	Each Member shall ensure that ships that fly its flag provide and maintain decent
accommodations and recreational facilities for seafarers working or living on board, or both,
consistent with promoting the seafarers' health and well-being.
2.	The requirements in the Code implementing this Regulation which relate to ship
construction and equipment apply only to ships constructed on or after the date when this
Convention comes into force for the Member concerned. For ships constructed before that
date, the requirements relating to ship construction and equipment that are set out in the
Accommodation of Crews Convention (Revised), 1949 (No. 92), and the Accommodation of
Crews (Supplementary Provisions) Convention, 1970 (No. 133), shall continue to apply to the
extent that they were applicable, prior to that date, under the law or practice of the Member
concerned. A ship shall be deemed to have been constructed on the date when its keel is laid
or when it is at a similar stage of contruction.
35
3.	Unless expressly provided otherwise, any requirement under an amendment to the Code
relating to the provision of seafarer accommodation and recreational facilities shall apply only
to ships constructed on or after the amendment takes effect for the Member concerned.
Standard
Standard A3.1 - Accommodation and recreational facilities
1.	Each Member shall adopt laws and regulations requiring that ships that fly its flag:
(a)	meet minimum standards to ensure that any accommodation for seafarers, working or
living on board, or both, is safe, decent and in accordance with the relevant provisions of this
Standard; and
(b)	are inspected to ensure initial and ongoing compliance with those standards.
2.	In developing and applying the laws and regulations to implement this Standard, the
competent authority, after consulting the shipowners' and seafarers' organizations concerned,
shall:
(a)	take into account Regulation 4.3 and the associated Code provisions on health and safety
protection and accident prevention, in light of the specific needs of seafarers that both live and
work on board ship, and
(b)	give due consideration to the guidance contained in Part B of this Code.
3.	The inspections required under Regulation 5.1.4 shall be carried out when:
(a)	a ship is registered or re-registered; or
(b)	the seafarer accommodation on a ship has been substantially altered.
4.	The competent authority shall pay particular attention to ensuring implementation of the
requirements of this Convention relating to:
(a)	the size of rooms and other accommodation spaces;
(b)	heating and ventilation;
(c)	noise and vibration and other ambient factors;
(d)	sanitary facilities;
(e)	lighting; and
(f)	hospital accommodation.
5.	The competent authority of each Member shall require that ships that fly its flag meet the
minimum standards for on-board accommodation and recreational facilities that are set out in
paragraphs 6 to 17 of this Standard.
6.	With respect to general requirements for accommodation:
(a)	there shall be adequate headroom in all seafarer accommodation; the minimum permitted
headroom in all seafarer accommodation where full and free movement is necessary shall be
not less than 203 centimetres; the competent authority may permit some limited reduction in
headroom in any space, or part of any space, in such accommodation where it is satisfied that
such reduction:
(i)	is reasonable; and
(ii)	will not result in discomfort to the seafarers;
36
(b)	the accommodation shall be adequately insulated;
(c)	in ships other than passenger ships, as defined in Regulation 2(e) and (f) of the
International Convention for the Safety of Life at Sea, 1974, as amended (the SOLAS
Convention ), sleeping rooms shall be situated above the load line amidships or aft, except
that in exceptional cases, where the size, type or intended service of the ship renders any other
location impracticable, sleeping rooms may be located in the fore part of the ship, but in no
case forward of the collision bulkhead;
(d)	in passenger ships, and in special ships constructed in compliance with the IMO Code of
Safety for Special Purpose Ships, 1983, and subsequent versions (hereinafer called special
purpose ships ), the competent authority may, on condition that satisfactory arrangements are
made for lighting and ventilation, permit the location of sleeping rooms below the load line,
but in no case shall they be located immediately beneath working alleyways;
(e)	there shall be no direct openings into sleeping rooms from cargo and machinery spaces or
from galleys, storerooms, drying rooms or communal sanitary areas; that part of a bulkhead
separating such places from sleeping rooms and external bulkheads shall be efficiently
constructed of steel or other approved substance and be watertight and gas-tight;
(f)	the materials used to construct internal bulkheads, panelling and sheeting, floors and
joinings shall be suitable for the purpose and conducive to ensuring a healthy environment;
(g)	proper lighting and sufficient drainage shall be provided; and
(h)	accommodation and recreational and catering facilities shall meet the requirements in
Regulation 4.3, and the related provisions in the Code, on health and safety protection and
accident prevention, with respect to preventing the risk of exposure to hazardous levels of
noise and vibration and other ambient factors and chemicals on board ships, and to provide an
acceptable occupational and on-board living environment for seafarers.
7.	With respect to requirements for ventilation and heating:
(a)	sleeping rooms and mess rooms shall be adequately ventilated;
(b)	ships, except those regularly engaged in trade where temperate climatic conditions do not
require this, shall be equipped with air conditioning for seafarer accommodation, for any
separate radio room and for any centralized machinery control room;
(c)	all sanitary spaces shall have ventilation to the open air, independently of any other part of
the accommodation; and
(d)	adequate heat through an appropriate heating system shall be provided, except in ships
exclusively on voyages in tropical climates.
8.	With respect to requirements for lighting, subject to such special arrangements as may be
permitted in passenger ships, sleeping rooms and mess rooms shall be lit by natural light and
provided with adequate artificial light.
9.	When sleeping accommodation on board ships is required, the following requirements for
sleeping rooms apply:
(a)	in ships other than passenger ships, an individual sleeping room shall be provided for each
seafarer; in the case of ships of less than 3,000 gross tonnage or special purpose ships,
exemptions from this requirement may be granted by the competent authority after
consultation with the shipowners' and seafarers' organizations concerned;
(b)	separate sleeping rooms shall be provided for men and for women;
37
(c)	sleeping rooms shall be of adequate size and properly equipped so as to ensure reasonable
comfort and to facilitate tidiness;
(d)	a separate berth for each seafarer shall in all circumstances be provided;
(e)	the minimum inside dimensions of a berth shall be at least 198 centimetres by 80
centimetres;
(f)	in single berth seafarers' sleeping rooms the floor area shall not be less than:
(i)	4.5 square metres in ships of less than 3,000 gross tonnage;
(ii)	5.5 square metres in ships of 3,000 gross tonnage or over but less than 10,000 gross
tonnage;
(iii)	7 square metres in ships of 10,000 gross tonnage or over;
(g)	however, in order to provide single berth sleeping rooms on ships of less than 3,000 gross
tonnage, passenger ships and special purpose ships, the competent authority may allow a
reduced floor area;
(h)	in ships of less than 3,000 gross tonnage other than passenger ships and special purpose
ships, sleeping rooms may be occupied by a maximum of two seafarers; the floor area of such
sleeping rooms shall not be less than 7 square metres;
(i)	on passenger ships and special purpose ships the floor area of sleeping rooms for seafarers
not performing the duties of ships' officers shall not be less than:
(i)	7.5 square metres in rooms accommodating two persons;
(ii)	11.5 square metres in rooms accommodating three persons;
(iii)	14.5 square metres in rooms accommodating four persons;
(j) on special purpose ships sleeping rooms may accommodate more than four persons; the
floor area of such sleeping rooms shall not be less than 3.6 square metres per person;
(k) on ships other than passenger ships and special purpose ships, sleeping rooms for seafarers
who perform the duties of ships' officers, where no private sitting room or day room is
provided, the floor area per person shall not be less than:
(i)	7.5 square metres in ships of less than 3,000 gross tonnage;
(ii)	8.5 square metres in ships of 3,000 gross tonnage or over but less than 10,000 gross
tonnage;
(iii)	10 square metres in ships of 10,000 gross tonnage or over;
(l) on passenger ships and special purpose ships the floor area for seafarers performing the
duties of ships' officers where no private sitting room or day room is provided, the floor area
per person for junior officers shall not be less than 7.5 square metres and for senior officers
not less than 8.5 square metres; junior officers are understood to be at the operational level,
and senior officers at the management level;
(m) the master, the chief engineer and the chief navigating officer shall have, in addition to
their sleeping rooms, an adjoining sitting room, day room or equivalent additional space;
ships of less than 3,000 gross tonnage may be exempted by the competent authority from this
requirement after consultation with the shipowners' and seafarers' organizations concerned;
(n) for each occupant, the furniture shall include a clothes locker of ample space (minimum
475 litres) and a drawer or equivalent space of not less than 56 litres; if the drawer is
38
incorporated in the clothes locker then the combined minimum volume of the clothes locker
shall be 500 litres; it shall be fitted with a shelf and be able to be locked by the occupant so as
to ensure privacy;
(o)	each sleeping room shall be provided with a table or desk, which may be of the fixed,
drop-leaf or slide-out type, and with comfortable seating accommodation as necessary.
10.	With respect to requirements for mess rooms:
(a)	mess rooms shall be located apart from the sleeping rooms and as close as practicable to
the galley; ships of less than 3,000 gross tonnage may be exempted by the competent
authority from this requirement after consultation with the shipowners' and seafarers'
organizations concerned; and
(b)	mess rooms shall be of adequate size and comfort and properly furnished and equipped
(including ongoing facilities for refreshment), taking account of the number of seafarers likely
to use them at any one time; provision shall be made for separate or common mess room
facilities as appropriate.
11.	With respect to requirements for sanitary facilities:
(a)	all seafarers shall have convenient access on the ship to sanitary facilities meeting
minimum standards of health and hygiene and reasonable standards of comfort, with separate
sanitary facilities being provided for men and for women;
(b)	there shall be sanitary facilities within easy access of the navigating bridge and the
machinery space or near the engine room control centre; ships of less than 3,000 gross
tonnage may be exempted by the competent authority from this requirement after consultation
with the shipowners' and seafarers' organizations concerned;
(c)	in all ships a minimum of one toilet, one wash basin and one tub or shower or both for
every six persons or less who do not have personal facilities shall be provided at a convenient
location;
(d)	with the exception of passenger ships, each sleeping room shall be provided with a
washbasin having hot and cold running fresh water, except where such a washbasin is situated
in the private bathroom provided;
(e)	in passenger ships normally engaged on voyages of not more than four hours' duration,
consideration may be given by the competent authority to special arrangements or to a
reduction in the number of facilities required; and
(f)	hot and cold running fresh water shall be available in all wash places.
12.	With respect to requirements for hospital accommodation, ships carrying 15 or more
seafarers and engaged in a voyage of more than three days' duration shall provide separate
hospital accommodation to be used exclusively for medical purposes; the competent authority
may relax this requirement for ships engaged in coastal trade; in approving on-board hospital
accommodation, the competent authority shall ensure that the accommodation will, in all
weathers, be easy of access, provide comfortable housing for the occupants and be conducive
to their receiving prompt and proper attention.
13.	Appropriately situated and furnished laundry facilities shall be available.
14.	All ships shall have a space or spaces on open deck to which the seafarers can have access
when off duty, which are of adequate area having regard to the size of the ship and the
number of seafarers on board.
39
15.	All ships shall be provided with separate offices or a common ship's office for use by deck
and engine departments; ships of less than 3,000 gross tonnage may be exempted by the
competent authority from this requirement after consultation with the shipowners' and
seafarers' organizations concerned.
16.	Ships regularly trading to mosquito-infested ports shall be fitted with appropriate devices
as required by the competent authority.
17.	Appropriate seafarers' recreational facilities, amenities and services, as adapted to meet
the special needs of seafarers who must live and work on ships, shall be provided on board for
the benefit of all seafarers, taking into account Regulation 4.3 and the associated Code
provisions on health and safety protection and accidentprevention.
18.	The competent authority shall require frequent inspections to be carried out on board
ships, by or under the authority of the master, to ensure that seafarer accommodation is clean,
decently habitable and maintained in a good state of repair. The results of each such
inspection shall be recorded and be available for review.
19.	In the case of ships where there is need to take account, without discrimination, of the
interests of seafarers having differing and distinctive religious and social practices, the
competent authority may, after consultation with the shipowners' and seafarers' organizations
concerned, permit fairly applied variations in respect of this Standard on condition that such
variations do not result in overall facilities less favourable than those which would result from
the application of this Standard.
20.	Each Member may, after consultation with the shipowners' and seafarers' organizations
concerned, exempt ships of less than 200 gross tonnage where it is reasonable to do so, taking
account of the size of the ship and the number of persons on board in relation to the
requirements of the following provisions of this Standard:
(a)	paragraphs 7(b), 11 (d) and 13; and
(b)	paragraph 9(f) and (h) to (l) inclusive, with respect to floor area only.
21.	Any exemptions with respect to the requirements of this Standard may be made only
where they are expressly permitted in this Standard and only for particular circumstances in
which such exemptions can be clearly justified on strong grounds and subject to protecting the
seafarers' health and safety.
Guideline
Guideline B3.1 - Accommodation and recreational facilities
Guideline B3.1.1 - Design and construction
1.	External bulkheads of sleeping rooms and mess rooms should be adequately insulated. All
machinery casings and all boundary bulkheads of galleys and other spaces in which heat is
produced should be adequately insulated where there is a possibility of resulting heat effects
in adjoining accommodation or passageways. Measures should also be taken to provide
protection from heat effects of steam or hot-water service pipes or both.
2.	Sleeping rooms, mess rooms, recreation rooms and alleyways in the accommodation space
should be adequately insulated to prevent condensation or overheating.
3.	The bulkhead surfaces and deckheads should be of material with a surface easily kept
clean. No form of construction likely to harbour vermin should be used.
4.	The bulkhead surfaces and deckheads in sleeping rooms and mess rooms should be capable
40
of being easily kept clean and light in colour with a durable, nontoxic finish.
5.	The decks in all seafarer accommodation should be of approved material and construction
and should provide a non-slip surface impervious to damp and easily kept clean.
6.	Where the floorings are made of composite materials, the joints with the sides should be
profiled to avoid crevices.
Guideline B3.1.2 - Ventilation
1.	The system of ventilation for sleeping rooms and mess rooms should be controlled so as to
maintain the air in a satisfactory condition and to ensure a sufficiency of air movement in all
conditions of weather and climate.
2.	Air-conditioning systems, whether of a centralized or individual unit type, should be
designed to:
(a)	maintain the air at a satisfactory temperature and relative humidity as compared to outside
air conditions, ensure a sufficiency of air changes in all air-conditioned spaces, take account
of the particular characteristics of operations at sea and not produce excessive noises or
vibrations; and
(b)	facilitate easy cleaning and disinfection to prevent or control the spread of disease.
3.	Power for the operation of the air conditioning and other aids to ventilation required by the
preceding paragraphs of this Guideline should be available at all times when seafarers are
living or working on board and conditions so require. However, this power need not be
provided from an emergency source.
Guideline B3.1.3 - Heating
1.	The system of heating the seafarer accommodation should be in operation at all times when
seafarers are living or working on board and conditions require its use.
2.	In all ships in which a heating system is required, the heating should be by means of hot
water, warm air, electricity, steam or equivalent. However, within the accommodation area,
steam should not be used as a medium for heat transmission. The heating system should be
capable of maintaining the temperature in seafarer accommodation at a satisfactory level
under normal conditions of weather and climate likely to be met within the trade in which the
ship is engaged. The competent authority should prescribe the standard to be provided.
3.	Radiators and other heating apparatus should be placed and, where necessary, shielded so
as to avoid risk of fire or danger or discomfort to the occupants.
Guideline B3.1.4 - Lighting
1.	In all ships, electric light should be provided in the seafarer accommodation. If there are not
two independent sources of electricity for lighting, additional lighting should be provided by
properly constructed lamps or lighting apparatus for emergency use.
2.	In sleeping rooms an electric reading lamp should be installed at the head of each berth.
3.	Suitable standards of natural and artificial lighting should be fixed by the competent
authority.
Guideline B3.1.5 - Sleeping rooms
1.	There should be adequate berth arrangements on board, making it as comfortable as
possible for the seafarer and any partner who may accompany the seafarer.
2.	Where the size of the ship, the activity in which it is to be engaged and its layout make it
41
reasonable and practicable, sleeping rooms should be planned and equipped with a private
bathroom, including a toilet, so as to provide reasonable comfort for the occupants and to
facilitate tidiness.
3.	As far as practicable, sleeping rooms of seafarers should be so arranged that watches are
separated and that no seafarers working during the day share a room with watchkeepers.
4.	In the case of seafarers performing the duty of petty officers there should be no more than
two persons per sleeping room.
5.	Consideration should be given to extending the facility referred to in Standard A3.1,
paragraph 9(m), to the second engineer officer when practicable.
6.	Space occupied by berths and lockers, chests of drawers and seats should be included in the
measurement of the floor area. Small or irregularly shaped spaces which do not add
effectively to the space available for free movement and cannot be used for installing
furniture should be excluded.
7.	Berths should not be arranged in tiers of more than two; in the case of berths placed along
the ship's side, there should be only a single tier where a sidelight is situated above a berth.
8.	The lower berth in a double tier should be not less than 30 centimetres above the floor; the
upper berth should be placed approximately midway between the bottom of the lower berth
and the lower side of the deckhead beams.
9.	The framework and the lee-board, if any, of a berth should be of approved material, hard,
smooth, and not likely to corrode or to harbour vermin.
10.	If tubular frames are used for the construction of berths, they should be completely sealed
and without perforations which would give access to vermin.
11.	Each berth should be fitted with a comfortable mattress with cushioning bottom or a
combined cushioning mattress, including a spring bottom or a spring mattress. The mattress
and cushioning material used should be made of approved material. Stuffing of material likely
to harbour vermin should not be used.
12.	When one berth is placed over another, a dust-proof bottom should be fitted beneath the
bottom mattress or spring bottom of the upper berth.
13.	The furniture should be of smooth, hard material not liable to warp or corrode.
14.	Sleeping rooms should be fitted with curtains or equivalent for the sidelights.
15.	Sleeping rooms should be fitted with a mirror, small cabinets for toilet requisites, a book
rack and a sufficient number of coat hooks.
Guideline B3.1.6 - Mess rooms
1.	Mess room facilities may be either common or separate. The decision in this respect should
be taken after consultation with seafarers' and shipowners' representatives and subject to the
approval of the competent authority. Account should be taken of factors such as the size of the
ship and the distinctive cultural, religious and social needs of the seafarers.
2.	Where separate mess room facilities are to be provided to seafarers, then separate mess
rooms should be provided for:
(a)	master and officers; and
(b)	petty officers and other seafarers.
3.	On ships other than passenger ships, the floor area of mess rooms for seafarers should be
42
not less than 1.5 square metres per person of the planned seating capacity.
4.	In all ships, mess rooms should be equipped with tables and appropriate seats, fixed or
movable, sufficient to accommodate the greatest number of seafarers likely to use them at any
one time.
5.	There should be available at all times when seafarers are on board:
(a)	a refrigerator, which should be conveniently situated and of sufficient capacity for the
number of persons using the mess room or mess rooms;
(b)	facilities for hot beverages; and
(c)	cool water facilities.
6.	Where available pantries are not accessible to mess rooms, adequate lockers for mess
utensils and proper facilities for washing utensils should be provided.
7.	The tops of tables and seats should be of damp-resistant material.
Guideline B3.1.7 - Sanitary accommodation
1.	Washbasins and tub baths should be of adequate size and constructed of approved material
with a smooth surface not liable to crack, flake or corrode.
2.	All toilets should be of an approved pattern and provided with an ample flush of water or
with some other suitable flushing means, such as air, which are available at all times and
independently controllable.
3.	Sanitary accommodation intended for the use of more than one person should comply with
the following:
(a)	floors should be of approved durable material, impervious to damp, and should be
properly drained;
(b)	bulkheads should be of steel or other approved material and should be watertight up to at
least 23 centimetres above the level of the deck;
(c)	the accommodation should be sufficiently lit, heated and ventilated;
(d)	toilets should be situated convenient to, but separate from, sleeping rooms and wash
rooms, without direct access from the sleeping rooms or from a passage between sleeping
rooms and toilets to which there is no other access; this requirement does not apply where a
toilet is located in a compartment between two sleeping rooms having a total of not more than
four seafarers; and (e) where there is more than one toilet in a compartment, they should be
sufficiently screened to ensure privacy.
4.	The laundry facilities provided for seafarers' use should include:
(a)	washing machines;
(b)	drying machines or adequately heated and ventilated drying rooms; and (c) irons and
ironing boards or their equivalent.
Guideline B3.1.8 - Hospital accommodation
1.	The hospital accommodation should be designed so as to facilitate consultation and the
giving of medical first aid and to help prevent the spread of infectious diseases.
2.	The arrangement of the entrance, berths, lighting, ventilation, heating and water supply
should be designed to ensure the comfort and facilitate the treatment of the occupants.
43
3.	The number of hospital berths required should be prescribed by the competent authority.
4.	Sanitary accommodation should be provided for the exclusive use of the occupants of the
hospital accommodation, either as part of the accommodation or in close proximity thereto.
Such sanitary accommodation should comprise a minimum of one toilet, one washbasin and
one tub or shower.
Guideline B3.1.9 - Other facilities
1. Where separate facilities for engine department personnel to change their clothes are
provided, they should be:
(a)	located outside the machinery space but with easy access to it; and
(b)	fitted with individual clothes lockers as well as with tubs or showers or both and
washbasins having hot and cold running fresh water.
Guideline B3.1.10 - Bedding, mess utensils and miscellaneous provisions
1.	Each Member should consider applying the following principles:
(a)	clean bedding and mess utensils should be supplied by the shipowner to all seafarers for
use on board during service on the ship, and such seafarers should be responsible for their
return at times specified by the master and on completion of service in the ship;
(b)	bedding should be of good quality, and plates, cups and other mess utensils should be of
approved material which can be easily cleaned; and
(c)	towels, soap and toilet paper for all seafarers should be provided by the shipowner.
Guideline B3.1.11 - Recreational facilities, mail and ship visit arrangements
1.	Recreational facilities and services should be reviewed frequently to ensure that they are
appropriate in the light of changes in the needs of seafarers resulting from technical,
operational and other developments in the shipping industry.
2.	Furnishings for recreational facilities should as a minimum include a bookcase and
facilities for reading, writing and, where practicable, games.
3.	In connection with the planning of recreation facilities, the competent authority should give
consideration to the provision of a canteen.
4.	Consideration should also be given to including the following facilities at no cost to the
seafarer, where practicable:
(a)	a smoking room;
(b)	television viewing and the reception of radio broadcasts;
(c)	showing of films, the stock of which should be adequate for the duration of the voyage
and, where necessary, changed at reasonable intervals;
(d)	sports equipment including exercise equipment, table games and deck games;
(e)	where possible, facilities for swimming;
(f)	a library containing vocational and other books, the stock of which should be adequate for
the duration of the voyage and changed at reasonable intervals;
(g)	facilities for recreational handicrafts;
(h)	electronic equipment such as a radio, television, video recorders, DVD/CD player,
personal computer and software and cassette recorder/player;
44
(i)	where appropriate, the provision of bars on board for seafarers unless these are contrary to
national, religious or social customs; and
(j) reasonable access to ship-to-shore telephone communications, and email and Internet
facilities, where available, with any charges for the use of these services being reasonable in
amount.
5.	Every effort should be given to ensuring that the forwarding of seafarers' mail is as reliable
and expeditious as possible. Efforts should also be considered for avoiding seafarers being
required to pay additional postage when mail has to be readdressed owing to circumstances
beyond their control.
6.	Measures should be considered to ensure, subject to any applicable national or international
laws or regulations, that whenever possible and reasonable seafarers are expeditiously granted
permission to have their partners, relatives and friends as visitors on board their ship when in
port. Such measures should meet any concerns for security clearances.
7.	Consideration should be given to the possibility of allowing seafarers to be accompanied by
their partners on occasional voyages where this is practicable and reasonable. Such partners
should carry adequate insurance cover against accident and illness; the shipowners should
give every assistance to the seafarer to effect such insurance.
Guideline B3.1.12 - Prevention of noise and vibration
1.	Accommodation and recreational and catering facilities should be located as far as
practicable from the engines, steering gear rooms, deck winches, ventilation, heating and air-
conditioning equipment and other noisy machinery and apparatus.
2.	Acoustic insulation or other appropriate sound-absorbing materials should be used in the
construction and finishing of bulkheads, deckheads and decks within the sound-producing
spaces as well as self-closing noise-isolating doors for machinery spaces.
3.	Engine rooms and other machinery spaces should be provided, wherever practicable, with
soundproof centralized control rooms for engine-room personnel. Working spaces, such as the
machine shop, should be insulated, as far as practicable, from the general engine-room noise
and measures should be taken to reduce noise in the operation of machinery.
4.	The limits for noise levels for working and living spaces should be in conformity with the
ILO international guidelines on exposure levels, including those in the ILO code of practice
entitled Ambient factors in the workplace, 2001, and, where applicable, the specific protection
recommended by the International Maritime Organization, and with any subsequent amending
and supplementary instruments for acceptable noise levels on board ships. A copy of the
applicable instruments in English or the working language of the ship should be carried on
board and should be accessible to seafarers.
5.	No accommodation or recreational or catering facilities should be exposed to excessive
vibration.
Regulation
Regulation 3.2 - Food and catering
Purpose: To ensure that seafarers have access to good quality food and drinking water
provided under regulated hygienic conditions
1.	Each Member shall ensure that ships that fly its flag carry on board and serve food and
45
drinking water of appropriate quality, nutritional value and quantity that adequately covers the
requirements of the ship and takes into account the differing cultural and religious
backgrounds.
2.	Seafarers on board a ship shall be provided with food free of charge during the period of
engagement.
3.	Seafarers employed as ships' cooks with responsibility for food preparation must be trained
and qualified for their position on board ship.
Standard
Standard A3.2 - Food and catering
1.	Each Member shall adopt laws and regulations or other measures to provide minimum
standards for the quantity and quality of food and drinking water and for the catering
standards that apply to meals provided to seafarers on ships that fly its flag, and shall
undertake educational activities to promote awareness and implementation of the standards
referred to in this paragraph.
2.	Each Member shall ensure that ships that fly its flag meet the following minimum
standards:
(a)	food and drinking water supplies, having regard to the number of seafarers on board, their
religious requirements and cultural practices as they pertain to food, and the duration and
nature of the voyage, shall be suitable in respect of quantity, nutritional value, quality and
variety;
(b)	the organization and equipment of the catering department shall be such as to permit the
provision to the seafarers of adequate, varied and nutritious meals prepared and served in
hygienic conditions; and
(c)	catering staff shall be properly trained or instructed for their positions.
3.	Shipowners shall ensure that seafarers who are engaged as ships' cooks are trained,
qualified and found competent for the position in accordance with requirements set out in the
laws and regulations of the Member concerned.
4.	The requirements under paragraph 3 of this Standard shall include a completion of a
training course approved or recognized by the competent authority, which covers practical
cookery, food and personal hygiene, food storage, stock control, and environmental protection
and catering health and safety.
5.	On ships operating with a prescribed manning of less than ten which, by virtue of the size
of the crew or the trading pattern, may not be required by the competent authority to carry a
fully qualified cook, anyone processing food in the galley shall be trained or instructed in
areas including food and personal hygiene as well as handling and storage of food on board
ship.
6.	In circumstances of exceptional necessity, the competent authority may issue a dispensation
permitting a non-fully qualified cook to serve in a specified ship for a specified limited
period, until the next convenient port of call or for a period not exceeding one month,
provided that the person to whom the dispensation is issued is trained or instructed in areas
including food and personal hygene as well as handling and storage of food on board ship.
7.	In accordance with the ongoing compliance procedures under Title 5, the competent
authority shall require that frequent documented inspections be carried out on board ships, by
or under the authority of the master, with respect to:
46
(a)	supplies of food and drinking water;
(b)	all spaces and equipment used for the storage and handling of food and drinking water;
and
(c)	galley and other equipment for the preparation and service of meals.
8.	No seafarer under the age of 18 shall be employed or engaged or work as a ship's cook.
Guideline
Guideline B3.2 - Food and catering
Guideline B3.2.1 - Inspection, education, research and publication
1.	The competent authority should, in cooperation with other relevant agencies and
organizations, collect up-to-date information on nutrition and on methods of purchasing,
storing, preserving, cooking and serving food, with special reference to the requirements of
catering on board a ship. This information should be made available, free of charge or at
reasonable cost, to manufacturers of and traders in ships' food supplies and equipment,
masters, stewards and cooks, and to shipowners' and seafarers' organizations concerned.
Appropriate forms of publicity, such as manuals, brochures, posters, charts or advertisements
in trade journals, should be used for this purpose.
2.	The competent authority should issue recommendations to avoid wastage of food, facilitate
the maintenance of a proper standard of hygiene, and ensure the maximum practicable
convenience in working arrangements.
3.	The competent authority should work with relevant agencies and organizations to develop
educational materials and on-board information concerning methods of ensuring proper food
supply and catering services.
4.	The competent authority should work in close cooperation with the shipowners' and
seafarers' organizations concerned and with national or local authorities dealing with
questions of food and health, and may where necessary utilize the services of such authorities.
Guideline B3.2.2 - Ships' cooks
1.	Seafarers should only be qualified as ships' cooks if they have:
(a)	served at sea for a minimum period to be prescribed by the competent authority, which
could be varied to take into account existing relevant qualifications or experience;
(b)	passed an examination prescribed by the competent authority or passed an equivalent
examination at an approved training course for cooks.
2.	The prescribed examination may be conducted and certificates granted either directly by
the competent authority or, subject to its control, by an approved school for the training of
cooks.
3.	The competent authority should provide for the recognition, where appropriate, of
certificates of qualification as ships' cooks issued by other Members, which have ratified this
Convention or the Certification of Ships' Cooks Convention, 1946 (No. 69), or other approved
body.
Title 4. Health Protection, Medical Care, Welfare and Social Securtiy Protection
47
Regulation
Regulation 4.1 - Medical care on board ship and ashore
Purpose: To protect the health of seafarers and ensure their prompt access to medical care on
board ship and ashore
1.	Each Member shall ensure that all seafarers on ships that fly its flag are covered by
adequate measures for the protection of their health and that they have access to prompt and
adequate medical care whilst working on board.
2.	The protection and care under paragraph 1 of this Regulation shall, in principle, be
provided at no cost to the seafarers.
3.	Each Member shall ensure that seafarers on board ships in its territory who are in need of
immediate medical care are given access to the Member's medical facilities on shore.
4.	The requirements for on-board health protection and medical care set out in the Code
include standards for measures aimed at providing seafarers with health protection and
medical care as comparable as possible to that which is generally available to workers ashore.
Standard
Standard A4.1 - Medical care on board ship and ashore
1.	Each Member shall ensure that measures providing for health protection and medical care,
including essential dental care, for seafarers working on board a ship that flies its flag are
adopted which:
(a)	ensure the application to seafarers of any general provisions on occupational health
protection and medical care relevant to their duties, as well as of special provisions specific to
work on board ship;
(b)	ensure that seafarers are given health protection and medical care as comparable as
possible to that which is generally available to workers ashore, including prompt access to the
necessary medicines, medical equipment and facilities for diagnosis and treatment and to
medical information and expertise;
(c)	give seafarers the right to visit a qualified medical doctor or dentist without delay in ports
of call, where practicable;
(d)	ensure that, to the extent consistent with the Member's national law and practice, medical
care and health protection services while a seafarer is on board ship or landed in a foreign port
are provided free of charge to seafarers; and
(e)	are not limited to treatment of sick or injured seafarers but include measures of a
preventive character such as health promotion and health education programmes.
2.	The competent authority shall adopt a standard medical report form for use by the ships'
masters and relevant onshore and on-board medical personnel. The form, when completed,
and its contents shall be kept confidential and shall only be used to facilitate the treatment of
seafarers.
3.	Each Member shall adopt laws and regulations establishing requirements for on-board
hospital and medical care facilities and equipment and training on ships that fly its flag.
4.	National laws and regulations shall as a minimum provide for the following requirements:
(a)	all ships shall carry a medicine chest, medical equipment and a medical guide, the
specifics of which shall be prescribed and subject to regular inspection by the competent
48
authority; the national requirements shall take into account the type of ship, the number of
persons on board and the nature, destination and duration of voyages and relevant national
and international recommended medical standards;
(b)	ships carrying 100 or more persons and ordinarily engaged on international voyages of
more than three days' duration shall carry a qualified medical doctor who is responsible for
providing medical care; national laws or regulations shall also specify which other ships shall
be required to carry a medical doctor, taking into account, inter alia, such factors as the
duration, nature and conditions of the voyage and the number of seafarers on board;
(c)	ships which do not carry a medical doctor shall be required to have either at least one
seafarer on board who is in charge of medical care and administering medicine as part of their
regular duties or at least one seafarer on board competent to provide medical first aid; persons
in charge of medical care on board who are not medical doctors shall have satisfactorily
completed training in medical care that meets the requirements of the International
Convention on Standards of Training, Certification and Watchkeeping for Seafarers, 1978, as
amended ( STCW ); seafarers designated to provide medical first aid shall have satisfactorily
completed training in medical first aid that meets the requirements of STCW; national laws or
regulations shall specify the level of approved training required taking into account, inter alia,
such factors as the duration, nature and conditions of the voyage and the number of seafarers
on board; and
(d)	the competent authority shall ensure by a prearranged system that medical advice by radio
or satellite communication to ships at sea, including specialist advice, is available 24 hours a
day; medical advice, including the onward transmission of medical messages by radio or
satellite communication between a ship and those ashore giving the advice, shall be available
free of charge to all ships irrespective of the flag that they fly.
Guideline
Guideline B4.1 - Medical care on board ship and ashore
Guideline B4.1.1 - Provision of medical care
1.	When determining the level of medical training to be provided on board ships that are not
required to carry a medical doctor, the competent authority should require that:
(a)	ships which ordinarily are capable of reaching qualified medical care and medical facilities
within eight hours should have at least one designated seafarer with the approved medical
first-aid training required by STCW which will enable such persons to take immediate,
effective action in case of accidents or illnesses likely to occur on board a ship and to make
use of medical advice by radio or satellite communication; and
(b)	all other ships should have at least one designated seafarer with approved training in
medical care required by STCW, including practical training and training in life-saving
techniques such as intravenous therapy, which will enable the persons concerned to
participate effectively in coordinated schemes for medical assistance to ships at sea, and to
provide the sick or injured with a satisfactory standard of medical care during the period they
are likely to remain on board.
2.	The training referred to in paragraph 1 of this Guideline should be based on the contents of
the most recent editions of the International Medical Guide for Ships, the Medical First Aid
Guide for Use in Accidents Involving Dangerous Goods, the Document for Guidance - An
International Maritime Training Guide, and the medical section of the International Code of
Signals as well as similar national guides.
49
3.	Persons referred to in paragraph 1 of this Guideline and such other seafarers as may be
required by the competent authority should undergo, at approximately five-year intervals,
refresher courses to enable them to maintain and increase their knowledge and skills and to
keep up-to-date with new developments.
4.	The medicine chest and its contents, as well as the medical equipment and medical guide
carried on board, should be properly maintained and inspected at regular intervals, not
exceeding 12 months, by responsible persons designated by the competent authority, who
should ensure that the labelling, expiry dates and conditions of storage of all medicines and
directions for their use are checked and all equipment functioning as required. In adopting or
reviewing the ship's medical guide used nationally, and in determining the contents of the
medicine chest and medical equipment, the competent authority should take into account
international recommendations in this field, including the latest edition of the International
Medical Guide for Ships, and other guides mentioned in paragraph 2 of this Guideline.
5.	Where a cargo which is classified dangerous has not been included in the most recent
edition of the Medical First Aid Guide for Use in Accidents Involving Dangerous Goods, the
necessary information on the nature of the substances, the risks involved, the necessary
personal protective devices, the relevant medical procedures and specific antidotes should be
made available to the seafarers. Such specific antidotes and personal protective devices should
be on board whenever dangerous goods are carried. This information should be integrated
with the ship's policies and programmes on occupational safety and health described in
Regulation 4.3 and related Code provisions.
6.	All ships should carry a complete and up-to-date list of radio stations through which
medical advice can be obtained; and, if equipped with a system of satellite communication,
carry an up-to-date and complete list of coast earth stations through which medical advice can
be obtained. Seafarers with responsibility for medical care or medical first aid on board
should be instructed in the use of the ship's medical guide and the medical section of the most
recent edition of the International Code of Signals so as to enable them to understand the type
of information needed by the advising doctor as well as the advice received.
Guideline B4.1.2 - Medical report form
1.	The standard medical report form for seafarers required under Part A of this Code should
be designed to facilitate the exchange of medical and related information concerning
individual seafarers between ship and shore in cases of illness or injury.
Guideline B4.1.3 - Medical care ashore
1.	Shore-based medical facilities for treating seafarers should be adequate for the purposes.
The doctors, dentists and other medical personnel should be properly qualified.
2.	Measures should be taken to ensure that seafarers have access when in port to:
(a)	outpatient treatment for sickness and injury;
(b)	hospitalization when necessary; and
(c)	facilities for dental treatment, especially in cases of emergency.
3.	Suitable measures should be taken to facilitate the treatment of seafarers suffering from
disease. In particular, seafarers should be promptly admitted to clinics and hospitals ashore,
without difficulty and irrespective of nationality or religious belief, and, whenever possible,
arrangements should be made to ensure, when necessary, continuation of treatment to
supplement the medical facilities available to them.
50
Guideline B4.1.4 - Medical assistance to other ships and international cooperation
1.	Each Member should give due consideration to participating in international cooperation in
the area of assistance, programmes and research in health protection and medical care. Such
cooperation might cover:
(a)	developing and coordinating search and rescue efforts and arranging prompt medical help
and evacuation at sea for the seriously ill or injured on board a ship through such means as
periodic ship position reporting systems, rescue coordination centres and emergency
helicopter services, in conformity with the International Convention on Maritime Search and
Rescue, 1979, as amended, and the International Aeronautical and Maritime Search and
Rescue (IAMSAR) Manual;
(b)	making optimum use of all ships carrying a doctor and stationing ships at sea which can
provide hospital and rescue facilities;
(c)	compiling and maintaining an international list of doctors and medical care facilities
available worldwide to provide emergency medical care to seafarers;
(d)	landing seafarers ashore for emergency treatment;
(e)	repatriating seafarers hospitalized abroad as soon as practicable, in accordance with the
medical advice of the doctors responsible for the case, which takes into account the seafarer's
wishes and needs;
(f)	arranging personal assistance for seafarers during repatriation, in accordance with the
medical advice of the doctors responsible for the case, which takes into account the seafarer's
wishes and needs;
(g)	endeavouring to set up health centres for seafarers to:
(i)	conduct research on the health status, medical treatment and preventive health care of
seafarers; and
(ii)	train medical and health service staff in maritime medicine;
(h)	collecting and evaluating statistics concerning occupational accidents, diseases and
fatalities of seafarers and integrating and harmonizing the statistics with any existing national
system of statistics on occupational accidents and diseases covering other categories of
workers;
(i)	organizing international exchanges of technical information, training material and
personnel, as well as international training courses, seminars and working groups;
(j) providing all seafarers with special curative and preventive health and medical services in
port, or making available to them general health, medical and rehabilitation services; and
(k) arranging for the repatriation of the bodies or ashes of deceased seafarers, in accordance
with the wishes of the next of kin and as soon as practicable.
2.	International cooperation in the field of health protection and medical care for seafarers
should be based on bilateral or multilateral agreements or consultations among Members.
Guideline B4.1.5 - Dependants of seafarers
1.	Each Member should adopt measures to secure proper and sufficient medical care for the
dependants of seafarers domiciled in its territory pending the development of a medical care
service which would include within its scope workers generally and their dependants where
such services do not exist and should inform the International Labour Office concerning the
51
measures taken for this purpose.
Regulation
Regulation 4.2 - Shipowners' liability
Purpose: To ensure that seafarers are protectedfrom the financial consequences of sickness,
injury or death occurring in connection with their employment
1.	Each Member shall ensure that measures, in accordance with the Code, are in place on
ships that fly its flag to provide seafarers employed on the ships with a right to material
assistance and support from the shipowner with respect to the financial consequences of
sickness, injury or death occurring while they are serving under a seafarers' employment
agreement or arising from their employment under such agreement.
2.	This Regulation does not affect any other legal remedies that a seafarer may seek.
Standard
Standard A4.2 - Shipowners' liability
1.	Each Member shall adopt laws and regulations requiring that shipowners of ships that fly
its flag are responsible for health protection and medical care of all seafarers working on
board the ships in accordance with the following minimum standards:
(a)	shipowners shall be liable to bear the costs for seafarers working on their ships in respect
of sickness and injury of the seafarers occurring between the date of commencing duty and
the date upon which they are deemed duly repatriated, or arising from their employment
between those dates;
(b)	shipowners shall provide financial security to assure compensation in the event of the
death or long-term disability of seafarers due to an occupational injury, illness or hazard, as
set out in national law, the seafarers' employment agreement or collective agreement;
(c)	shipowners shall be liable to defray the expense of medical care, including medical
treatment and the supply of the necessary medicines and therapeutic appliances, and board
and lodging away from home until the sick or injured seafarer has recovered, or until the
sickness or incapacity has been declared of a permanent character; and
(d)	shipowners shall be liable to pay the cost of burial expenses in the case of death occurring
on board or ashore during the period of engagement.
2.	National laws or regulations may limit the liability of the shipowner to defray the expense
of medical care and board and lodging to a period which shall not be less than 16 weeks from
the day of the injury or the commencement of the sickness.
3.	Where the sickness or injury results in incapacity for work the shipowner shall be liable:
(a)	to pay full wages as long as the sick or injured seafarers remain on board or until the
seafarers have been repatriated in accordance with this Convention; and
(b)	to pay wages in whole or in part as prescribed by national laws or regulations or as
provided for in collective agreements from the time when the seafarers are repatriated or
landed until their recovery or, if earlier, until they are entitled to cash benefits under the
legislation of the Member concerned.
4.	National laws or regulations may limit the liability of the shipowner to pay wages in whole
or in part in respect of a seafarer no longer on board to a period which shall not be less than
52
16 weeks from the day of the injury or the commencement of the sickness.
5.	National laws or regulations may exclude the shipowner from liability in respect of:
(a)	injury incurred otherwise than in the service of the ship;
(b)	injury or sickness due to the wilful misconduct of the sick, injured or deceased seafarer;
and
(c)	sickness or infirmity intentionally concealed when the engagement is entered into.
6.	National laws or regulations may exempt the shipowner from liability to defray the expense
of medical care and board and lodging and burial expenses in so far as such liability is
assumed by the public authorities.
7.	Shipowners or their representatives shall take measures for safeguarding property left on
board by sick, injured or deceased seafarers and for returning it to them or to their next of kin.
Guideline
Guideline B4.2 - Shipowners' liability
1.	The payment of full wages required by Standard A4.2, paragraph 3(a), may be exclusive of
bonuses.
2.	National laws or regulations may provide that a shipowner shall cease to be liable to bear
the costs of a sick or injured seafarer from the time at which that seafarer can claim medical
benefits under a scheme of compulsory sickness insurance, compulsory accident insurance or
workers' compensation for accidents.
3.	National laws or regulations may provide that burial expenses paid by the shipowner shall
be reimbursed by an insurance institution in cases in which funeral benefit is payable in
respect of the deceased seafarer under laws or regulations relating to social insurance or
workers' compensation.
Regulation
Regulation 4.3 - Health and safety protection and accident prevention
Purpose: To ensure that seafarers' work environment on board ships promotes occupational
safety and health
1.	Each Member shall ensure that seafarers on ships that fly its flag are provided with
occupational health protection and live, work and train on board ship in a safe and hygienic
environment.
2.	Each Member shall develop and promulgate national guidelines for the management of
occupational safety and health on board ships that fly its flag, after consultation with
representative shipowners' and seafarers' organizations and taking into account applicable
codes, guidelines and standards recommended by international organizations, national
administrations and maritime industry organizations.
3.	Each Member shall adopt laws and regulations and other measures addressing the matters
specified in the Code, taking into account relevant international instruments, and set standards
for occupational safety and health protection and accident prevention on ships that fly its flag.
Standard
Standard A4.3 - Health and safety protection and accident prevention
53
1.	The laws and regulations and other measures to be adopted in accordance with Regulation
4.3, paragraph 3, shall include the following subjects:
(a)	the adoption and effective implementation and promotion of occupational safety and
health policies and programmes on ships that fly the Member's flag, including risk evaluation
as well as training and instruction of seafarers;
(b)	reasonable precautions to prevent occupational accidents, injuries and diseases on board
ship, including measures to reduce and prevent the risk of exposure to harmful levels of
ambient factors and chemicals as well as the risk of injury or disease that may arise from the
use of equipment and machinery on board ships;
(c)	on-board programmes for the prevention of occupational accidents, injuries and diseases
and for continuous improvement in occupational safety and health protection, involving
seafarers' representatives and all other persons concerned in their implementation, taking
account of preventive measures, including engineering and design control, substitution of
processes and procedures for collective and individual tasks, and the use of personal
protective equipment; and
(d)	requirements for inspecting, reporting and correcting unsafe conditions and for
investigating and reporting on-board occupational accidents.
2.	The provisions referred to in paragraph 1 of this Standard shall:
(a)	take account of relevant international instruments dealing with occupational safety and
health protection in general and with specific risks, and address all matters relevant to the
prevention of occupational accidents, injuries and diseases that may be applicable to the work
of seafarers and particularly those which are specific to maritime employment;
(b)	clearly specify the obligation of shipowners, seafarers and others concerned to comply
with the applicable standards and with the ship's occupational safety and health policy and
programme with special attention being paid to the safety and health of seafarers under the
age of 18;
(c)	specify the duties of the master or a person designated by the master, or both, to take
specific responsibility for the implementation of and compliance with the ship's occupational
safety and health policy and programme; and
(d)	specify the authority of the ship's seafarers appointed or elected as safety representatives
to participate in meetings of the ship's safety committee. Such a committee shall be
established on board a ship on which there are five or more seafarers.
3.	The laws and regulations and other measures referred to in Regulation 4.3, paragraph 3,
shall be regularly reviewed in consultation with the representatives of the shipowners' and
seafarers' organizations and, if necessary, revised to take account of changes in technology
and research in order to facilitate continuous improvement in occupational safety and health
policies and programmes and to provide a safe occupational environment for seafarers on
ships that fly the Member's flag.
4.	Compliance with the requirements of applicable international instruments on the acceptable
levels of exposure to workplace hazards on board ships and on the development and
implementation of ships' occupational safety and health policies and programmes shall be
considered as meeting the requirements of this Convention.
5.	The competent authority shall ensure that:
(a)	occupational accidents, injuries and diseases are adequately reported, taking into account
54
the guidance provided by the International Labour Organization with respect to the reporting
and recording of occupational accidents and diseases;
(b)	comprehensive statistics of such accidents and diseases are kept, analysed and published
and, where appropriate, followed up by research into general trends and into the hazards
identified; and
(c)	occupational accidents are investigated.
6.	Reporting and investigation of occupational safety and health matters shall be designed to
ensure the protection of seafarers' personal data, and shall take account of the guidance
provided by the International Labour Organization on this matter.
7.	The competent authority shall cooperate with shipowners' and seafarers' organizations to
take measures to bring to the attention of all seafarers information concerning particular
hazards on board ships, for instance, by posting official notices containing relevant
instructions.
8.	The competent authority shall require that shipowners conducting risk evaluation in relation
to management of occupational safety and health refer to appropriate statistical information
from their ships and from general statistics provided by the competent authority.
Guideline
Guideline B4.3 - Health and safety protection and accident prevention
Guideline B4.3.1 - Provisions on occupational accidents, injuries and diseases
1.	The provisions required under Standard A4.3 should take into account the ILO code of
practice entitled Accident prevention on board ship at sea and in port, 1996, and subsequent
versions and other related ILO and other international standards and guidelines and codes of
practice regarding occupational safety and health protection, including any exposure levels
that they may identify.
2.	The competent authority should ensure that the national guidelines for the management of
occupational safety and health address the following matters, in particular:
(a)	general and basic provisions;
(b)	structural features of the ship, including means of access and asbestos-related risks;
(c)	machinery;
(d)	the effects of the extremely low or high temperature of any surfaces with which seafarers
may be in contact;
(e)	the effects of noise in the workplace and in shipboard accommodation; (f) the effects of
vibration in the workplace and in shipboard accommodation;
(g)	the effects of ambient factors, other than those referred to in subparagraphs (e) and (f), in
the workplace and in shipboard accommodation, including tobacco smoke;
(h)	special safety measures on and below deck;
(i)	loading and unloading equipment;
(j) fire prevention and fire-fighting;
(k) anchors, chains and lines;
(l) dangerous cargo and ballast;
55
(m) personal protective equipment for seafarers;
(n) work in enclosed spaces;
(o)	physical and mental effects of fatigue;
(p) the effects of drug and alcohol dependency;
(q) HIV/AIDS protection and prevention; and
(r) emergency and accident response.
3.	The assessment of risks and reduction of exposure on the matters referred to in paragraph 2
of this Guideline should take account of the physical occupational health effects, including
manual handling of loads, noise and vibration, the chemical and biological occupational
health effects, the mental occupational health effects, the physical and mental health effects of
fatigue, and occupational accidents. The necessary measures should take due account of the
preventive principle according to which, among other things, combating risk at the source,
adapting work to the individual, especially as regards the design of workplaces, and replacing
the dangerous by the non-dangerous or the less dangerous, have precedence over personal
protective equipment for seafarers.
4.	In addition, the competent authority should ensure that the implications for health and
safety are taken into account, particularly in the following areas:
(a)	emergency and accident response;
(b)	the effects of drug and alcohol dependency; and
(c)	HIV/AIDS protection and prevention.
Guideline B4.3.2 - Exposure to noise
1.	The competent authority, in conjunction with the competent international bodies and with
representatives of shipowners' and seafarers' organizations concerned, should review on an
ongoing basis the problem of noise on board ships with the objective of improving the
protection of seafarers, in so far as practicable, from the adverse effects of exposure to noise.
2.	The review referred to in paragraph 1 of this Guideline should take account of the adverse
effects of exposure to excessive noise on the hearing, health and comfort of seafarers and the
measures to be prescribed or recommended to reduce shipboard noise to protect seafarers. The
measures to be considered should include the following:
(a)	instruction of seafarers in the dangers to hearing and health of prolonged exposure to high
noise levels and in the proper use of noise protection devices and equipment;
(b)	provision of approved hearing protection equipment to seafarers where necessary; and
(c)	assessment of risk and reduction of exposure levels to noise in all accommodation and
recreational and catering facilities, as well as engine rooms and other machinery spaces.
Guideline B4.3.3 - Exposure to vibration
1.	The competent authority, in conjunction with the competent international bodies and with
representatives of shipowners' and seafarers' organizations concerned, and taking into
account, as appropriate, relevant international standards, should review on an ongoing basis
the problem of vibration on board ships with the objective of improving the protection of
seafarers, in so far as practicable, from the adverse effects of vibration.
2.	The review referred to in paragraph 1 of this Guideline should cover the effect of exposure
56
to excessive vibration on the health and comfort of seafarers and the measures to be
prescribed or recommended to reduce shipboard vibration to protect seafarers. The measures
to be considered should include the following:
(a)	instruction of seafarers in the dangers to their health of prolonged exposure to vibration;
(b)	provision of approved personal protective equipment to seafarers where necessary; and
(c)	assessment of risks and reduction of exposure to vibration in all accommodation and
recreational and catering facilities by adopting measures in accordance with the guidance
provided by the ILO code of practice entitled Ambient factors in the workplace, 2001, and
any subsequent revisions, taking account of the difference between exposure in those areas
and in the workplace.
Guideline B4.3.4 - Obligations of shipowners
1.	Any obligation on the shipowner to provide protective equipment or other accident
prevention safeguards should, in general, be accompanied by provisions requiring their use by
seafarers and by a requirement for seafarers to comply with the relevant accident prevention
and health protection measures.
2.	Account should also be taken of Articles 7 and 11 of the Guarding of Machinery
Convention, 1963 (No. 119), and the corresponding provisions of the Guarding of Machinery
Recommendation, 1963 (No. 118), under which the obligation to ensure compliance with the
requirement that machinery in use is properly guarded, and its use without appropriate guards
prevented, rests on the employer, while there is an obligation on the worker not to use
machinery without the guards being in position nor to make inoperative the guards provided.
Guideline B4.3.5 - Reporting and collection of statistics
1.	All occupational accidents and occupational injuries and diseases should be reported so that
they can be investigated and comprehensive statistics can be kept, analysed and published,
taking account of protection of the personal data of the seafarers concerned. Reports should
not be limited to fatalities or to accidents involving the ship.
2.	The statistics referred to in paragraph 1 of this Guideline should record the numbers,
nature, causes and effects of occupational accidents and occupational injuries and diseases,
with a clear indication, as applicable, of the department on board a ship, the type of accident
and whether at sea or in port.
3.	Each Member should have due regard to any international system or model for recording
accidents to seafarers which may have been established by the International Labour
Organization.
Guideline B4.3.6 - Investigations
1.	The competent authority should undertake investigations into the causes and circumstances
of all occupational accidents and occupational injuries and diseases resulting in loss of life or
serious personal injury, and such other cases as may be specified in national laws or
regulations.
2.	Consideration should be given to including the following as subjects of investigation:
(a)	working environment, such as working surfaces, layout of machinery, means of access,
lighting and methods of work;
(b)	incidence in different age groups of occupational accidents and occupational injuries and
diseases;
57
(c)	special physiological or psychological problems created by the shipboard environment;
(d)	problems arising from physical stress on board a ship, in particular as a consequence of
increased workload;
(e)	problems arising from and effects of technical developments and their influence on the
composition of crews; and
(f)	problems arising from any human failures.
Guideline B4.3.7 - National protection and prevention programmes
1.	In order to provide a sound basis for measures to promote occupational safety and health
protection and prevention of accidents, injuries and diseases which are due to particular
hazards of maritime employment, research should be undertaken into general trends and into
such hazards as are revealed by statistics.
2.	The implementation of protection and prevention programmes for the promotion of
occupational safety and health should be so organized that the competent authority,
shipowners and seafarers or their representatives and other appropriate bodies may play an
active role, including through such means as information sessions, on-board guidelines on
maximum exposure levels to potentially harmful ambient workplace factors and other hazards
or outcomes of a systematic risk evaluation process. In particular, national or local joint
occupational safety and health protection and accident prevention committees or ad hoc
working parties and on-board committees, on which shipowners' and seafarers' organizations
concerned are represented, should be established.
3.	Where such activity takes place at company level, the representation of seafarers on any
safety committee on board that shipowner's ships should be considered.
Guideline B4.3.8 - Content of protection and prevention programmes
1.	Consideration should be given to including the following in the functions of the committees
and other bodies referred to in Guideline B4.3.7, paragraph 2:
(a)	the preparation of national guidelines and policies for occupational safety and health
management systems and for accident prevention provisions, rules and manuals;
(b)	the organization of occupational safety and health protection and accident prevention
training and programmes;
(c)	the organization of publicity on occupational safety and health protection and accident
prevention, including films, posters, notices and brochures; and
(d)	the distribution of literature and information on occupational safety and health protection
and accident prevention so that it reaches seafarers on board ships.
2.	Relevant provisions or recommendations adopted by the appropriate national authorities or
organizations or international organizations should be taken into account by those preparing
texts of occupational safety and health protection and accident prevention measures or
recommended practices.
3.	In formulating occupational safety and health protection and accident prevention
programmes, each Member should have due regard to any code of practice concerning the
safety and health of seafarers which may have been published by the International Labour
Organization.
Guideline B4.3.9 - Instruction in occupational safety and health protection
58
and the prevention of occupational accidents
1.	The curriculum for the training referred to in Standard A4.3, paragraph 1(a), should be
reviewed periodically and brought up to date in the light of development in types and sizes of
ships and in their equipment, as well as changes in manning practices, nationality, language
and the organization of work on board ships.
2.	There should be continuous occupational safety and health protection and accident
prevention publicity. Such publicity might take the following forms:
(a)	educational audiovisual material, such as films, for use in vocational training centres for
seafarers and where possible shown on board ships;
(b)	display of posters on board ships;
(c)	inclusion in periodicals read by seafarers of articles on the hazards of maritime
employment and on occupational safety and health protection and accident prevention
measures; and
(d)	special campaigns using various publicity media to instruct seafarers, including campaigns
on safe working practices.
3.	The publicity referred to in paragraph 2 of this Guideline should take account of the
different nationalities, languages and cultures of seafarers on board ships.
Guideline B4.3.10 - Safety and health education of young seafarers
1.	Safety and health regulations should refer to any general provisions on medical
examinations before and during employment and on the prevention of accidents and the
protection of health in employment, which may be applicable to the work of seafarers. Such
regulations should specify measures which will minimize occupational dangers to young
seafarers in the course of their duties.
2.	Except where a young seafarer is recognized as fully qualified in a pertinent skill by the
competent authority, the regulations should specify restrictions on young seafarers
undertaking, without appropriate supervision and instruction, certain types of work presenting
special risk of accident or of detrimental effect on their health or physical development, or
requiring a particular degree of maturity, experience or skill. In determining the types of work
to be restricted by the regulations, the competent authority might consider in particular work
involving:
(a)	the lifting, moving or carrying of heavy loads or objects;
(b)	entry into boilers, tanks and cofferdams;
(c)	exposure to harmful noise and vibration levels;
(d)	operating hoisting and other power machinery and tools, or acting as signallers to
operators of such equipment;
(e)	handling mooring or tow lines or anchoring equipment;
(f)	rigging;
(g)	work aloft or on deck in heavy weather;
(h)	nightwatch duties;
(i)	servicing of electrical equipment;
(j) exposure to potentially harmful materials, or harmful physical agents such as dangerous or
59
toxic substances and ionizing radiations;
(k) the cleaning of catering machinery; and
(l)	the handling or taking charge of ships' boats.
3.	Practical measures should be taken by the competent authority or through the appropriate
machinery to bring to the attention of young seafarers information concerning the prevention
of accidents and the protection of their health on board ships. Such measures could include
adequate instruction in courses, official accident prevention publicity intended for young
persons and professional instruction and supervision of young seafarers.
4.	Education and training of young seafarers both ashore and on board ships should include
guidance on the detrimental effects on their health and well-being of the abuse of alcohol and
drugs and other potentially harmful substances, and the risk and concerns relating to
HIV/AIDS and of other health risk related activities.
Guideline B4.3.11 - International cooperation
1.	Members, with the assistance as appropriate of intergovernmental and other international
organizations, should endeavour, in cooperation with each other, to achieve the greatest
possible uniformity of action for the promotion of occupational safety and health protection
and prevention of accidents.
2.	In developing programmes for promoting occupational safety and health protection and
prevention of accidents under Standard A4.3, each Member should have due regard to
relevant codes of practice published by the International Labour Organization and the
appropriate standards of international organizations.
3.	Members should have regard to the need for international cooperation in the continuous
promotion of activity related to occupational safety and health protection and prevention of
occupational accidents. Such cooperation might take the form of:
(a)	bilateral or multilateral arrangements for uniformity in occupational safety and health
protection and accident prevention standards and safeguards; (b) exchange of information on
particular hazards affecting seafarers and on means of promoting occupational safety and
health protection and preventing accidents;
(c)	assistance in testing of equipment and inspection according to the national regulations of
the flag State;
(d)	collaboration in the preparation and dissemination of occupational safety and health
protection and accident prevention provisions, rules or manuals;
(e)	collaboration in the production and use of training aids; and
(f)	joint facilities for, or mutual assistance in, the training of seafarers in occupational safety
and health protection, accident prevention and safe working practices.
Regulation
Regulation 4.4 - Access to shore-based welfare facilities
Purpose: To ensure that seafarers working on board a ship have access to shore-based
facilities and services to secure their health and well-being
1.	Each Member shall ensure that shore-based welfare facilities, where they exist, are easily
accessible. The Member shall also promote the development of welfare facilities, such as
60
those listed in the Code, in designated ports to provide seafarers on ships that are in its ports
with access to adequate welfare facilities and services.
2.	The responsibilities of each Member with respect to shore-based facilities, such as welfare,
cultural, recreational and information facilities and services, are set out in the Code.
Standard
Standard A4.4 - Access to shore-based welfare facilities
1.	Each Member shall require, where welfare facilities exist on its territory, that they are
available for the use of all seafarers, irrespective of nationality, race, colour, sex, religion,
political opinion or social origin and irrespective of the flag State of the ship on which they
are employed or engaged or work.
2.	Each Member shall promote the development of welfare facilities in appropriate ports of
the country and determine, after consultation with the shipowners' and seafarers' organizations
concerned, which ports are to be regarded as appropriate.
3.	Each Member shall encourage the establishment of welfare boards which shall regularly
review welfare facilities and services to ensure that they are appropriate in the light of
changes in the needs of seafarers resulting from technical, operational and other developments
in the shipping industry.
Guideline
Guideline B4.4 - Access to shore-based welfare facilities
Guideline B4.4.1 - Responsibilities of Members
1.	Each Member should:
(a)	take measures to ensure that adequate welfare facilities and services are provided for
seafarers in designated ports of call and that adequate protection is provided to seafarers in the
exercise of their profession; and
(b)	take into account, in the implementation of these measures, the special needs of seafarers,
especially when in foreign countries and when entering war zones, in respect of their safety,
health and spare-time activities.
2.	Arrangements for the supervision of welfare facilities and services should include
participation by representative shipowners' and seafarers' organizations concerned.
3.	Each Member should take measures designed to expedite the free circulation among ships,
central supply agencies and welfare establishments of welfare materials such as films, books,
newspapers and sports equipment for use by seafarers on board their ships and in welfare
centres ashore.
4.	Members should cooperate with one another in promoting the welfare of seafarers at sea
and in port. Such cooperation should include the following:
(a)	consultations among competent authorities aimed at the provision and improvement of
seafarers' welfare facilities and services, both in port and on board ships;
(b)	agreements on the pooling of resources and the joint provision of welfare facilities in
major ports so as to avoid unnecessary duplication;
(c)	organization of international sports competitions and encouragement of the participation of
seafarers in sports activities; and
(d)	organization of international seminars on the subject of welfare of seafarers at sea and in
61
port.
Guideline B4.4.2 - Welfare facilities and services in ports
1.	Each Member should provide or ensure the provision of such welfare facilities and services
as may be required, in appropriate ports of the country.
2.	Welfare facilities and services should be provided, in accordance with national conditions
and practice, by one or more of the following:
(a)	public authorities;
(b)	shipowners' and seafarers' organizations concerned under collective agreements or other
agreed arrangements; and
(c)	voluntary organizations.
3.	Necessary welfare and recreational facilities should be established or developed in ports.
These should include:
(a)	meeting and recreation rooms as required;
(b)	facilities for sports and outdoor facilities, including competitions;
(c)	educational facilities; and
(d)	where appropriate, facilities for religious observances and for personal counselling.
4.	These facilities may be provided by making available to seafarers in accordance with their
needs facilities designed for more general use.
5.	Where large numbers of seafarers of different nationalities require facilities such as hotels,
clubs and sports facilities in a particular port, the competent authorities or bodies of the
countries of origin of the seafarers and of the flag States, as well as the international
associations concerned, should consult and cooperate with the competent authorities and
bodies of the country in which the port is situated and with one another, with a view to the
pooling of resources and to avoiding unnecessary duplication.
6.	Hotels or hostels suitable for seafarers should be available where there is need for them.
They should provide facilities equal to those found in a good-class hotel, and should wherever
possible be located in good surroundings away from the immediate vicinity of the docks. Such
hotels or hostels should be properly supervised, the prices charged should be reasonable in
amount and, where necessary and possible, provision should be made for accommodating
seafarers' families.
7.	These accommodation facilities should be open to all seafarers, irrespective of nationality,
race, colour, sex, religion, political opinion or social origin and irrespective of the flag State
of the ship on which they are employed or engaged or work. Without in any way infringing
this principle, it may be necessary in certain ports to provide several types of facilities,
comparable in standard but adapted to the customs and needs of different groups of seafarers.
8.	Measures should be taken to ensure that, as necessary, technically competent persons are
employed full time in the operation of seafarers' welfare facilities and services, in addition to
any voluntary workers.
Guideline B4.4.3 - Welfare boards
1.	Welfare boards should be established, at the port, regional and national levels, as
appropriate. Their functions should include:
(a)	keeping under review the adequacy of existing welfare facilities and monitoring the need
62
for the provision of additional facilities or the withdrawal of underutilized facilities; and
(b)	assisting and advising those responsible for providing welfare facilities and ensuring
coordination between them.
2.	Welfare boards should include among their members representatives of shipowners' and
seafarers' organizations, the competent authorities and, where appropriate, voluntary
organizations and social bodies.
3.	As appropriate, consuls of maritime States and local representatives of foreign welfare
organizations should, in accordance with national laws and regulations, be associated with the
work of port, regional and national welfare boards.
Guideline B4.4.4 - Financing of welfare facilities
1.	In accordance with national conditions and practice, financial support for port welfare
facilities should be made available through one or more of the following:
(a)	grants from public funds;
(b)	levies or other special dues from shipping sources;
(c)	voluntary contributions from shipowners, seafarers, or their organizations; and
(d)	voluntary contributions from other sources.
2.	Where welfare taxes, levies and special dues are imposed, they should be used only for the
purposes for which they are raised.
Guideline B4.4.5 - Dissemination of information and facilitation measures
1.	Information should be disseminated among seafarers concerning facilities open to the
general public in ports of call, particularly transport, welfare, entertainment and educational
facilities and places of worship, as well as facilities provided specifically for seafarers.
2.	Adequate means of transport at moderate prices should be available at any reasonable time
in order to enable seafarers to reach urban areas from convenient locations in the port.
3.	All suitable measures should be taken by the competent authorities to make known to
shipowners and to seafarers entering port any special laws and customs, the contravention of
which may jeopardize their freedom.
4.	Port areas and access roads should be provided by the competent authorities with adequate
lighting and signposting and regular patrols for the protection of seafarers.
Guideline B4.4.6 - Seafarers in a foreign port
1.	For the protection of seafarers in foreign ports, measures should be taken to facilitate:
(a)	access to consuls of their State of nationality or State of residence; and
(b)	effective cooperation between consuls and the local or national authorities.
2.	Seafarers who are detained in a foreign port should be dealt with promptly under due
process of law and with appropriate consular protection.
3.	Whenever a seafarer is detained for any reason in the territory of a Member, the competent
authority should, if the seafarer so requests, immediately inform the flag State and the State of
nationality of the seafarer. The competent authority should promptly inform the seafarer of
the right to make such a request. The State of nationality of the seafarer should promptly
notify the seafarer's next of kin. The competent authority should allow consular officers of
these States immediate access to the seafarer and regular visits thereafter so long as the
63
seafarer is detained.
4.	Each Member should take measures, whenever necessary, to ensure the safety of seafarers
from aggression and other unlawful acts while ships are in their territorial waters and
especially in approaches to ports.
5.	Every effort should be made by those responsible in port and on board a ship to facilitate
shore leave for seafarers as soon as possible after a ship's arrival in port.
Regulation
Regulation 4.5 - Social security
Purpose: To ensure that measures are taken with a view to providing seafarers with access to
social security protection
1.	Each Member shall ensure that all seafarers and, to the extent provided for in its national
law, their dependants have access to social security protection in accordance with the Code
without prejudice however to any more favourable conditions referred to in paragraph 8 of
article 19 of the Constitution.
2.	Each Member undertakes to take steps, according to its national circumstances, individually
and through international cooperation, to achieve progressively comprehensive social security
protection for seafarers.
3.	Each Member shall ensure that seafarers who are subject to its social security legislation,
and, to the extent provided for in its national law, their dependants, are entitled to benefit from
social security protection no less favourable than that enjoyed by shoreworkers.
Standard
Standard A4.5 - Social security
1.	The branches to be considered with a view to achieving progressively comprehensive social
security protection under Regulation 4.5 are: medical care, sickness benefit, unemployment
benefit, old-age benefit, employment injury benefit, family benefit, maternity benefit,
invalidity benefit and survivors' benefit, complementing the protection provided for under
2.	At the time of ratification, the protection to be provided by each Member in accordance
with Regulation 4.5, paragraph 1, shall include at least three of the nine branches listed in
paragraph 1 of this Standard.
3.	Each Member shall take steps according to its national circumstances to provide the
complementary social security protection referred to in paragraph 1 of this Standard to all
seafarers ordinarily resident in its territory. This responsibility could be satisfied, for example,
through appropriate bilateral or multilateral agreements or contribution-based systems. The
resulting protection shall be no less favourable than that enjoyed by shoreworkers resident in
their territory.
4.	Notwithstanding the attribution of responsibilities in paragraph 3 of this Standard,
Members may determine, through bilateral and multilateral agreements and through
provisions adopted in the framework of regional economic integration organizations, other
rules concerning the social security legislation to which seafarers are subject.
5.	Each Member's responsibilities with respect to seafarers on ships that fly its flag shall
include those provided for by Regulations 4.1 and 4.2 and the related provisions of the Code,
as well as those that are inherent in its general obligations under international law.
64
6.	Each Member shall give consideration to the various ways in which comparable benefits
will, in accordance with national law and practice, be provided to seafarers in the absence of
adequate coverage in the branches referred to in paragraph 1 of this Standard.
7.	The protection under Regulation 4.5, paragraph 1, may, as appropriate, be contained in
laws or regulations, in private schemes or in collective bargaining agreements or in a
combination of these.
8.	To the extent consistent with their national law and practice, Members shall cooperate,
through bilateral or multilateral agreements or other arrangements, to ensure the maintenance
of social security rights, provided through contributory or non-contributory schemes, which
have been acquired, or are in the course of acquisition, by all seafarers regardless of
residence.
9.	Each Member shall establish fair and effective procedures for the settlement of disputes.
10.	Each Member shall at the time of ratification specify the branches for which protection is
provided in accordance with paragraph 2 of this Standard. It shall subsequently notify the
Director-General of the International Labour Office when it provides social security
protection in respect of one or more other branches stated in paragraph 1 of this Standard. The
Director-General shall maintain a register of this information and shall make it available to all
interested parties.
11.	The reports to the International Labour Office pursuant to article 22 of the Constitution,
shall also include information regarding steps taken in accordance with Regulation 4.5,
paragraph 2, to extend protection to other branches.
Guideline
Guideline B4.5 - Social security
1.	The protection to be provided at the time of ratification in accordance with Standard A4.5,
paragraph 2, should at least include the branches of medical care, sickness benefit and
employment injury benefit.
2.	In the circumstances referred to in Standard A4.5, paragraph 6, comparable benefits may be
provided through insurance, bilateral and multilateral agreements or other effective means,
taking into consideration the provisions of relevant collective bargaining agreements. Where
such measures are adopted, seafarers covered by such measures should be advised of the
means by which the various branches of social security protection will be provided.
3.	Where seafarers are subject to more than one national legislation covering social security,
the Members concerned should cooperate in order to determine by mutual agreement which
legislation is to apply, taking into account such factors as the type and level of protection
under the respective legislations which is more favourable to the seafarer concerned as well as
the seafarer's preference.
4.	The procedures to be established under Standard A4.5, paragraph 9, should be designed to
cover all disputes relevant to the claims of the seafarers concerned, irrespective of the manner
in which the coverage is provided.
5.	Each Member which has national seafarers, non-national seafarers or both serving on ships
that fly its flag should provide the social security protection in the Convention as applicable,
and should periodically review the branches of social security protection in Standard A4.5,
paragraph 1, with a view to identifying any additional branches appropriate for the seafarers
concerned.
65
6.	The seafarers' employment agreement should identify the means by which the various
branches of social security protection will be provided to the seafarer by the shipowner as
well as any other relevant information at the disposal of the shipowner, such as statutory
deductions from the seafarers' wages and shipowners' contributions which may be made in
accordance with the requirements of identified authorized bodies pursuant to relevant national
social security schemes.
7.	The Member whose flag the ship flies should, in effectively exercising its jurisdiction over
social matters, satisfy itself that the shipowners' responsibilities concerning social security
protection are met, including making the required contributions to social security schemes.
Title 5. Compliance and Enforcement
1.	The Regulations in this Title specify each Member's responsibility to fully implement and
enforce the principles and rights set out in the Articles of this Convention as well as the
particular obligations provided for under its Titles 1, 2, 3 and 4.
2.	Paragraphs 3 and 4 of Article VI, which permit the implementation of Part A of the Code
through substantially equivalent provisions, do not apply to Part A of the Code in this Title.
3.	In accordance with paragraph 2 of Article VI, each Member shall implement its
responsibilities under the Regulations in the manner set out in the corresponding Standards of
Part A of the Code, giving due consideration to the corresponding Guidelines in Part B of the
Code.
4.	The provisions of this Title shall be implemented beating in mind that seafarers and
shipowners, like all other persons, are equal before the law and are entitled to the equal
protection of the law and shall not be subject to discrimination in their access to courts,
tribunals or other dispute resolution mechanisms. The provisions of this Title do not
determine legal jurisdiction or a legal venue.
Regulation
Regulation 5.1 - Flag State responsibilities
Purpose: To ensure that each Member implements its responsibilities under this Convention
with respect to ships that fly its flag
Regulation 5.1.1 - General principles
1.	Each Member is responsible for ensuring implementation of its obligations under this
Convention on ships that fly its flag.
2.	Each Member shall establish an effective system for the inspection and certification of
maritime labour conditions, in accordance with Regulations 5.1.3 and 5.1.4 ensuring that the
working and living conditions for seafarers on ships that fly its flag meet, and continue to
meet, the standards in this Convention.
3.	In establishing an effective system for the inspection and certification of maritime labour
conditions, a Member may, where appropriate, authorize public institutions or other
organizations (including those of another Member, if the latter agrees) which it recognizes as
competent and independent to carry out inspections or to issue certificates or to do both. In all
cases, the Member shall remain fully responsible for the inspection and certification of the
working and living conditions of the seafarers concerned on ships that fly its flag.
66
4.	A maritime labour certificate, complemented by a declaration of maritime labour
compliance, shall constitute prima facie evidence that the ship has been duly inspected by the
Member whose flag it flies and that the requirements of this Convention relating to working
and living conditions of the seafarers have been met to the extent so certified.
5.	Information about the system referred to in paragraph 2 of this Regulation, including the
method used for assessing its effectiveness, shall be included in the Member's reports to the
International Labour Office pursuant to article 22 of the Constitution.
Standard
Standard A5.1.1 - General principles
1.	Each Member shall establish clear objectives and standards covering the administration of
its inspection and certification systems, as well as adequate overall procedures for its
assessment of the extent to which those objectives and standards are being attained.
2.	Each Member shall require all ships that fly its flag to have a copy of this Convention
available on board.
Guideline
Guideline B5.1.1 - General principles
1.	The competent authority should make appropriate arrangements to promote effective
cooperation between public institutions and other organizations, referred to in Regulations
5.1.1 and 5.1.2, concerned with seafarers' shipboard working and living conditions.
2.	In order to better ensure cooperation between inspectors and shipowners, seafarers and their
respective organizations, and to maintain or improve seafarers' working and living conditions,
the competent authority should consult the representatives of such organizations at regular
intervals as to the best means of attaining these ends. The manner of such consultation should
be determined by the competent authority after consulting with shipowners' and seafarers'
organizations.
Regulation
Regulation 5.1.2 - Authorization of recognized organizations
1.	The public institutions or other organizations referred to in paragraph 3 of Regulation 5.1.1
( recognized organizations ) shall have been recognized by the competent authority as meeting
the requirements in the Code regarding competency and independence. The inspection or
certification functions which the recognized organizations may be authorized to carry out
shall come within the scope of the activities that are expressly mentioned in the Code as being
carried out by the competent authority or a recognized organization.
2.	The reports referred to in paragraph 5 of Regulation 5.1.1 shall contain information
regarding any recognized organization, the extent of authorizations given and the
arrangements made by the Member to ensure that the authorized activities are carried out
completely and effectively.
Standard
Standard A5.1.2 - Authorization of recognized organizations
1.	For the purpose of recognition in accordance with paragraph 1 of Regulation 5.1.2, the
competent authority shall review the competency and independence of the organization
67
concerned and determine whether the organization has demonstrated, to the extent necessary
for carrying out the activities covered by the authorization conferred on it, that the
organization:
(a)	has the necessary expertise in the relevant aspects of this Convention and an appropriate
knowledge of ship operations, including the minimum requirements for seafarers to work on a
ship, conditions of employment, accommodation, recreational facilities, food and catering,
accident prevention, health protection, medical care, welfare and social security protection;
(b)	has the ability to maintain and update the expertise of its personnel;
(c)	has the necessary knowledge of the requirements of this Convention as well as of
applicable national laws and regulations and relevant international instruments; and
(d)	is of the appropriate size, structure, experience and capability commensurate with the type
and degree of authorization.
2.	Any authorizations granted with respect to inspections shall, as a minimum, empower the
recognized organization to require the rectification of deficiencies that it identifies in
seafarers' working and living conditions and to carry out inspections in this regard at the
request of a port State.
3.	Each Member shall establish:
(a)	a system to ensure the adequacy of work performed by recognized organizations, which
includes information on all applicable national laws and regulations and relevant international
instruments; and
(b)	procedures for communication with and oversight of such organizations.
4.	Each Member shall provide the International Labour Office with a current list of any
recognized organizations authorized to act on its behalf and it shall keep this list up to date.
The list shall specify the functions that the recognized organizations have been authorized to
carry out. The Office shall make the list publicly available.
Guideline
Guideline B5.1.2 - Authorization of recognized organizations
1.	The organization seeking recognition should demonstrate the technical, administrative and
managerial competence and capacity to ensure the provision of timely service of satisfactory
quality.
2.	In evaluating the capability of an organization, the competent authority should determine
whether the organization:
(a)	has adequate technical, managerial and support staff;
(b)	has sufficient qualified professional staff to provide the required service, representing an
adequate geographical coverage;
(c)	has proven ability to provide a timely service of satisfactory quality; and
(d)	is independent and accountable in its operations.
3.	The competent authority should conclude a written agreement with any organization that it
recognizes for purposes of an authorization. The agreement should include the following
elements:
(a)	scope of application;
68
(b)	purpose;
(c)	general conditions;
(d)	the execution of functions under authorization;
(e)	legal basis of the functions under authorization;
(f)	reporting to the competent authority;
(g)	specification of the authorization from the competent authority to the recognized
organization; and
(h)	the competent authority's supervision of activities delegated to the recognized
organization.
4.	Each Member should require the recognized organizations to develop a system for
qualification of staff employed by them as inspectors to ensure the timely updating of their
knowledge and expertise.
5.	Each Member should require the recognized organizations to maintain records of the
services performed by them such that they are able to demonstrate achievement of the
required standards in the items covered by the services.
6.	In establishing the oversight procedures referred to in Standard A5.1.2, paragraph 3(b),
each Member should take into account the Guidelines for the Authorization of Organizations
Acting on Behalf of the Administration, adopted in the framework of the International
Maritime Organization.
Regulation
Regulation 5.1.3 - Maritime labour certificate and declaration of maritime labour
compliance
1.	This Regulation applies to ships of:
(a)	500 gross tonnage or over, engaged in international voyages; and
(b)	500 gross tonnage or over, flying the flag of a Member and operating from a port, or
between ports, in another country.
For the purpose of this Regulation, international voyage means a voyage from a country to a
port outside such a country.
2.	This Regulation also applies to any ship that flies the flag of a Member and is not covered
by paragraph 1 of this Regulation, at the request of the shipowner to the Member concerned.
3.	Each Member shall require ships that fly its flag to carry and maintain a maritime labour
certificate certifying that the working and living conditions of seafarers on the ship, including
measures for ongoing compliance to be included in the declaration of maritime labour
compliance referred to in paragraph 4 of this Regulation, have been inspected and meet the
requirements of national laws or regulations or other measures implementing this Convention.
4.	Each Member shall require ships that fly its flag to carry and maintain a declaration of
maritime labour compliance stating the national requirements implementing this Convention
for the working and living conditions for seafarers and setting out the measures adopted by
the shipowner to ensure compliance with the requirements on the ship or ships concerned.
5.	The maritime labour certificate and the declaration of maritime labour compliance shall
69
conform to the model prescribed by the Code.
6.	Where the competent authority of the Member or a recognized organization duly authorized
for this purpose has ascertained through inspection that a ship that flies the Member's flag
meets or continues to meet the standards of this Convention, it shall issue or renew a maritime
labour certificate to that effect and maintain a publicly available record of that certificate.
7.	Detailed requirements for the maritime labour certificate and the declaration of maritime
labour compliance, including a list of the matters that must be inspected and approved, are set
out in Part A of the Code.
Standard
Standard A5.1.3 - Maritime labour certificate and declaration of maritime labour compliance
1.	The maritime labour certificate shall be issued to a ship by the competent authority, or by a
recognized organization duly authorized for this purpose, for a period which shall not exceed
five years. A list of matters that must be inspected and found to meet national laws and
regulations or other measures implementing the requirements of this Convention regarding the
working and living conditions of seafarers on ships before a maritime labour certificate can be
issued is found in Appendix A5-I.
2.	The validity of the maritime labour certificate shall be subject to an intermediate inspection
by the competent authority, or by a recognized organization duly authorized for this purpose,
to ensure continuing compliance with the national requirements implementing this
Convention. If only one intermediate inspection is carried out and the period of validity of the
certificate is five years, it shall take place between the second and third anniversary dates of
the certificate. Anniversary date means the day and month of each year which will correspond
to the date of expiry of the maritime labour certificate. The scope and depth of the
intermediate inspection shall be equal to an inspection for renewal of the certificate. The
certificate shall be endorsed following satisfactory intermediate inspection.
3.	Notwithstanding paragraph 1 of this Standard, when the renewal inspection has been
completed within three months before the expiry of the existing maritime labour certificate,
the new maritime labour certificate shall be valid from the date of completion of the renewal
inspection for a period not exceeding five years from the date of expiry of the existing
certificate.
4.	When the renewal inspection is completed more than three months before the expiry date of
the existing maritime labour certificate, the new maritime labour certificate shall be valid for a
period not exceeding five years starting from the date of completion of the renewal inspection.
5.	A maritime labour certificate may be issued on an interim basis:
(a)	to new ships on delivery;
(b)	when a ship changes flag; or
(c)	when a shipowner assumes responsibility for the operation of a ship which is new to that
shipowner.
6.	An interim maritime labour certificate may be issued for a period not exceeding six months
by the competent authority or a recognized organization duly authorized for this purpose.
7.	An interim maritime labour certificate may only be issued following verification that:
(a)	the ship has been inspected, as far as reasonable and practicable, for the matters listed in
Appendix A5-I, taking into account verification of items under subparagraphs (b), (c) and (d)
70
of this paragraph;
(b)	the shipowner has demonstrated to the competent authority or recognized organization that
the ship has adequate procedures to comply with this Convention;
(c)	the master is familiar with the requirements of this Convention and the responsibilities for
implementation; and
(d)	relevant information has been submitted to the competent authority or recognized
organization to produce a declaration of maritime labour compliance.
8.	A full inspection in accordance with paragraph 1 of this Standard shall be carried out prior
to expiry of the interim certificate to enable issue of the full-term maritime labour certificate.
No further interim certificate may be issued following the initial six months referred to in
paragraph 6 of this Standard. A declaration of maritime labour compliance need not be issued
for the period of validity of the interim certificate.
9.	The maritime labour certificate, the interim maritime labour certificate and the declaration
of maritime labour compliance shall be drawn up in the form corresponding to the models
given in Appendix A5-II.
10.	The declaration of maritime labour compliance shall be attached to the maritime labour
certificate. It shall have two parts:
(a)	Part I shall be drawn up by the competent authority which shall: (i) identify the list of
matters to be inspected in accordance with paragraph 1 of this Standard; (ii) identify the
national requirements embodying the relevant provisions of thisConvention by providing a
reference to the relevant national legal provisions as well as, to the extent necessary, concise
information on the main content of the national requirements; (iii) refer to ship-type specific
requirements under national legislation; (iv) record any substantially equivalent provisions
adopted pursuant to paragraph 3 of Article VI; and (v) clearly indicate any exemption granted
by the competent authority as provided in Title 3; and
(b)	Part II shall be drawn up by the shipowner and shall identify the measures adopted to
ensure ongoing compliance with the national requirements between inspections and the
measures proposed to ensure that there is continuous improvement.
The competent authority or recognized organization duly authorized for this purpose shall
certify Part II and shall issue the declaration of maritime labour compliance.
11.	The results of all subsequent inspections or other verifications carried out with respect to
the ship concerned and any significant deficiencies found during any such verification shall be
recorded, together with the date when the deficiencies were found to have been remedied.
This record, accompanied by an English-language translation where it is not in English, shall,
in accordance with national laws or regulations, be inscribed upon or appended to the
declaration of maritime labour compliance or made available in some other way to seafarers,
flag State inspectors, authorized officers in port States and shipowners' and seafarers'
representatives.
12.	A current valid maritime labour certificate and declaration of maritime labour compliance,
accompanied by an English-language translation where it is not in English, shall be carried on
the ship and a copy shall be posted in a conspicuous place on board where it is available to the
seafarers. A copy shall be made available in accordance with national laws and regulations,
upon request, to seafarers, flag State inspectors, authorized officers in port States, and
shipowners' and seafarers' representatives.
13.	The requirement for an English-language translation in paragraphs 11 and 12 of this
71
Standard does not apply in the case of a ship not engaged in an international voyage.
14.	A certificate issued under paragraph 1 or 5 of this Standard shall cease to be valid in any
of the following cases:
(a)	if the relevant inspections are not completed within the periods specified under paragraph
2 of this Standard;
(b)	if the certificate is not endorsed in accordance with paragraph 2 of this Standard;
(c)	when a ship changes flag;
(d)	when a shipowner ceases to assume the responsibility for the operation of a ship; and
(e)	when substantial changes have been made to the structure or equipment covered in Title 3.
15.	In the case referred to in paragraph 14(c), (d) or (e) of this Standard, a new certificate shall
only be issued when the competent authority or recognized organization issuing the new
certificate is fully satisfied that the ship is in compliance with the requirements of this
Standard.
16.	A maritime labour certificate shall be withdrawn by the competent authority or the
recognized organization duly authorized for this purpose by the flag State, if there is evidence
that the ship concerned does not comply with the requirements of this Convention and any
required corrective action has not been taken.
17.	When considering whether a maritime labour certificate should be withdrawn in
accordance with paragraph 16 of this Standard, the competent authority or the recognized
organization shall take into account the seriousness or the frequency of the deficiencies.
Guideline
Guideline B5.1.3 - Maritime labour certificate and declaration of maritime labour compliance
1.	The statement of national requirements in Part I of the declaration of maritime labour
compliance should include or be accompanied by references to the legislative provisions
relating to seafarers' working and living conditions in each of the matters listed in Appendix
A5-I. Where national legislation precisely follows the requirements stated in this Convention,
a reference may be all that is necessary. Where a provision of the Convention is implemented
through substantial equivalence as provided under Article VI, paragraph 3, this provision
should be identified and a concise explanation should be provided. Where an exemption is
granted by the competent authority as provided in Title 3, the particular provision or
provisions concerned should be clearly indicated.
2.	The measures referred to in Part II of the declaration of maritime labour compliance, drawn
up by the shipowner, should, in particular, indicate the occasions on which ongoing
compliance with particular national requirements will be verified, the persons responsible for
verification, the records to be taken, as well as the procedures to be followed where non-
compliance is noted. Part II may take a number of forms. It could make reference to other
more comprehensive documentation covering policies and procedures relating to other aspects
of the maritime sector, for example documents required by the International Safety
Management (ISM) Code or the information required by Regulation 5 of the SOLAS
Convention, Chapter XI-1 relating to the ship's Continuous Synopsis Record.
3.	The measures to ensure ongoing compliance should include general international
requirements for the shipowner and master to keep themselves informed of the latest advances
in technology and scientific findings concerning workplace design, taking into account the
inherent dangers of seafarers' work, and to inform the seafarers' representatives accordingly,
72
thereby guaranteeing a better level of protection of the seafarers' working and living
conditions on board.
4.	The declaration of maritime labour compliance should, above all, be drafted in clear terms
designed to help all persons concerned, such as flag State inspectors, authorized officers in
port States and seafarers, to check that the requirements are being properly implemented.
5.	An example of the kind of information that might be contained in a declaration of maritime
labour compliance is given in Appendix B5-I.
6.	When a ship changes flag as referred to in Standard A5.1.3, paragraph 14(c), and where
both States concerned have ratified this Convention, the Member whose flag the ship was
formerly entitled to fly should, as soon as possible, transmit to the competent authority of the
other Member copies of the maritime labour certificate and the declaration of maritime labour
compliance carried by the ship before the change of flag and, if applicable, copies of the
relevant inspection reports if the competent authority so requests within three months after the
change of flag has taken place.
Regulation
Regulation 5.1.4 - Inspection and enforcement
1.	Each Member shall verify, through an effective and coordinated system of regular
inspections, monitoring and other control measures, that ships that fly its flag comply with the
requirements of this Convention as implemented in national laws and regulations.
2.	Detailed requirements regarding the inspection and enforcement system referred to in
paragraph 1 of this Regulation are set out in Part A of the Code.
Standard
Standard A5.1.4 - Inspection and enforcement
1.	Each Member shall maintain a system of inspection of the conditions for seafarers on ships
that fly its flag which shall include verification that the measures relating to working and
living conditions as set out in the declaration of maritime labour compliance, where
applicable, are being followed, and that the requirements of this Convention are met.
2.	The competent authority shall appoint a sufficient number of qualified inspectors to fulfil
its responsibilities under paragraph 1 of this Standard. Where recognized organizations have
been authorized to carry out inspections, the Member shall require that personnel carrying out
the inspection are qualified to undertake these duties and shall provide them with the
necessary legal authority to perform their duties.
3.	Adequate provision shall be made to ensure that the inspectors have the training,
competence, terms of reference, powers, status and independence necessary or desirable so as
to enable them to carry out the verification and ensure the compliance referred to in paragraph
1 of this Standard.
4.	Inspections shall take place at the intervals required by Standard A5.1.3, where applicable.
The interval shall in no case exceed three years.
5.	If a Member receives a complaint which it does not consider manifestly unfounded or
obtains evidence that a ship that flies its flag does not conform to the requirements of this
Convention or that there are serious deficiencies in the implementation of the measures set out
in the declaration of maritime labour compliance, the Member shall take the steps necessary
73
to investigate the matter and ensure that action is taken to remedy any deficiencies found.
6.	Adequate rules shall be provided and effectively enforced by each Member in order to
guarantee that inspectors have the status and conditions of service to ensure that they are
independent of changes of government and of improper external influences.
7.	Inspectors, issued with clear guidelines as to the tasks to be performed and provided with
proper credentials, shall be empowered:
(a)	to board a ship that flies the Member's flag;
(b)	to carry out any examination, test or inquiry which they may consider necessary in order
to satisfy themselves that the standards are being strictly observed; and
(c)	to require that any deficiency is remedied and, where they have grounds to believe that
deficiencies constitute a serious breach of the requirements of this Convention (including
seafarers' rights), or represent a significant danger to seafarers' safety, health or security, to
prohibit a ship from leaving port until necessary actions are taken.
8.	Any action taken pursuant to paragraph 7(c) of this Standard shall be subject to any right of
appeal to a judicial or administrative authority.
9.	Inspectors shall have the discretion to give advice instead of instituting or recommending
proceedings when there is no clear breach of the requirements of this Convention that
endangers the safety, health or security of the seafarers concerned and where there is no prior
history of similar breaches.
10.	Inspectors shall treat as confidential the source of any grievance or complaint alleging a
danger or deficiency in relation to seafarers' working and living conditions or a violation of
laws and regulations and give no intimation to the shipowner, the shipowner's representative
or the operator of the ship that an inspection was made as a consequence of such a grievance
or complaint.
11.	Inspectors shall not be entrusted with duties which might, because of their number or
nature, interfere with effective inspection or prejudice in any way their authority or
impartiality in their relations with shipowners, seafarers or other interested parties. In
particular, inspectors shall:
(a)	be prohibited from having any direct or indirect interest in any operation which they are
called upon to inspect; and
(b)	subject to appropriate sanctions or disciplinary measures, not reveal, even after leaving
service, any commercial secrets or confidential working processes or information of a
personal nature which may come to their knowledge in the course of their duties.
12.	Inspectors shall submit a report of each inspection to the competent authority. One copy of
the report in English or in the working language of the ship shall be furnished to the master of
the ship and another copy shall be posted on the ship's notice board for the information of the
seafarers and, upon request, sent to their representatives.
13.	The competent authority of each Member shall maintain records of inspections of the
conditions for seafarers on ships that fly its flag. It shall publish an annual report on
inspection activities within a reasonable time, not exceeding six months, after the end of the
year.
14.	In the case of an investigation pursuant to a major incident, the report shall be submitted
to the competent authority as soon as practicable, but not later than one month following the
conclusion of the investigation.
74
15.	When an inspection is conducted or when measures are taken under this Standard, all
reasonable efforts shall be made to avoid a ship being unreasonably detained or delayed.
16.	Compensation shall be payable in accordance with national laws and regulations for any
loss or damage suffered as a result of the wrongful exercise of the inspectors' powers. The
burden of proof in each case shall be on the complainant.
17.	Adequate penalties and other corrective measures for breaches of the requirements of this
Convention (including seafarers' rights) and for obstructing inspectors in the performance of
their duties shall be provided for and effectively enforced by each Member.
Guideline
Guideline B5.1.4 - Inspection and enforcement
1.	The competent authority and any other service or authority wholly or partly concerned with
the inspection of seafarers' working and living conditions should have the resources necessary
to fulfil their functions. In particular:
(a)	each Member should take the necessary measures so that duly qualified technical experts
and specialists may be called upon, as needed, to assist in the work of inspectors; and
(b)	inspectors should be provided with conveniently situated premises, equipment and means
of transport adequate for the efficient performance of their duties.
2.	The competent authority should develop a compliance and enforcement policy to ensure
consistency and otherwise guide inspection and enforcement activities related to this
Convention. Copies of this policy should be provided to all inspectors and relevant law-
enforcement officials and should be made available to the public and shipowners and
seafarers.
3.	The competent authority should establish simple procedures to enable it to receive
information in confidence concerning possible breaches of the requirements of this
Convention (including seafarers' rights) presented by seafarers directly or by representatives
of the seafarers, and permit inspectors to investigate such matters promptly, including:
(a)	enabling masters, seafarers or representatives of the seafarers to request an inspection
when they consider it necessary; and
(b)	supplying technical information and advice to shipowners and seafarers and organizations
concerned as to the most effective means of complying with the requirements of this
Convention and of bringing about a continual improvement in seafarers' on-board conditions.
4.	Inspectors should be fully trained and sufficient in numbers to secure the efficient discharge
of their duties with due regard to:
(a)	the importance of the duties which the inspectors have to perform, in particular the
number, nature and size of ships subject to inspection and the number and complexity of the
legal provisions to be enforced;
(b)	the resources placed at the disposal of the inspectors; and
(c)	the practical conditions under which inspections must be carried out in order to be
effective.
5.	Subject to any conditions for recruitment to the public service which may be prescribed by
national laws and regulations, inspectors should have qualifications and adequate training to
perform their duties and where possible should have a maritime education or experience as a
seafarer. They should have adequate knowledge of seafarers' working and living conditions
75
and of the English language.
6.	Measures should be taken to provide inspectors with appropriate further training during
their employment.
7.	All inspectors should have a clear understanding of the circumstances in which an
inspection should be carried out, the scope of the inspection to be carried out in the various
circumstances referred to and the general method of inspection.
8.	Inspectors provided with proper credentials under the national law should at a minimum be
empowered:
(a)	to board ships freely and without previous notice; however, when commencing the ship
inspection, inspectors should provide notification of their presence to the master or person in
charge and, where appropriate, to the seafarers or their representatives;
(b)	to question the master, seafarer or any other person, including the shipowner or the
shipowner's representative, on any matter concerning the application of the requirements
under laws and regulations, in the presence of any witness that the person may have
requested;
(c)	to require the production of any books, log books, registers, certificates or other
documents or information directly related to matters subject to inspection, in order to verify
compliance with the national laws and regulations implementing this Convention;
(d)	to enforce the posting of notices required under the national laws and regulations
implementing this Convention;
(e)	to take or remove, for the purpose of analysis, samples of products, cargo, drinking water,
provisions, materials and substances used or handled;
(f)	following an inspection, to bring immediately to the attention of the shipowner, the
operator of the ship or the master, deficiencies which may affect the health and safety of those
on board ship;
(g)	to alert the competent authority and, if applicable, the recognized organization to any
deficiency or abuse not specifically covered by existing laws or regulations and submit
proposals to them for the improvement of the laws or regulations; and
(h)	to notify the competent authority of any occupational injuries or diseases affecting
seafarers in such cases and in such manner as may be prescribed by laws and regulations.
9.	When a sample referred to in paragraph 8(e) of this Guideline is being taken or removed,
the shipowner or the shipowner's representative, and where appropriate a seafarer, should be
notified or should be present at the time the sample is taken or removed. The quantity of such
a sample should be properly recorded by the inspector.
10.	The annual report published by the competent authority of each Member, in respect of
ships that fly its flag, should contain:
(a)	a list of laws and regulations in force relevant to seafarers' working and living conditions
and any amendments which have come into effect during the year;
(b)	details of the organization of the system of inspection;
(c)	statistics of ships or other premises subject to inspection and of ships and other premises
actually inspected;
(d)	statistics on all seafarers subject to its national laws and regulations;
76
(e)	statistics and information on violations of legislation, penalties imposed and cases of
detention of ships; and
(f)	statistics on reported occupational injuries and diseases affecting seafarers.
Regulation
Regulation 5.1.5 - On-board complaint procedures
1.	Each Member shall require that ships that fly its flag have on-board procedures for the fair,
effective and expeditious handling of seafarer complaints alleging breaches of the
requirements of this Convention (including seafarers' rights).
2.	Each Member shall prohibit and penalize any kind of victimization of a seafarer for filing a
complaint.
3.	The provisions in this Regulation and related sections of the Code are without prejudice to
a seafarer's right to seek redress through whatever legal means the seafarer considers
appropriate.
Standard
Standard A5.1.5 - On-board complaint procedures
1.	Without prejudice to any wider scope that may be given in national laws or regulations or
collective agreements, the on-board procedures may be used by seafarers to lodge complaints
relating to any matter that is alleged to constitute a breach of the requirements of this
Convention (including seafarers' rights).
2.	Each Member shall ensure that, in its laws or regulations, appropriate on board complaint
procedures are in place to meet the requirements of Regulation 5.1.5. Such procedures shall
seek to resolve complaints at the lowest level possible. However, in all cases, seafarers shall
have a right to complain directly to the master and, where they consider it necessary, to
appropriate external authorities.
3.	The on-board complaint procedures shall include the right of the seafarer to be
accompanied or represented during the complaints procedure, as well as safeguards against
the possibility of victimization of seafarers for filing complaints. The term victimization
covers any adverse action taken by any person with respect to a seafarer for lodging a
complaint which is not manifestly vexatious or maliciously made.
4.	In addition to a copy of their seafarers' employment agreement, all seafarers shall be
provided with a copy of the on-board complaint procedures applicable on the ship. This shall
include contact information for the competent authority in the flag State and, where different,
in the seafarers' country of residence, and the name of a person or persons on board the ship
who can, on a confidential basis, provide seafarers with impartial advice on their complaint
and otherwise assist them in following the complaint procedures available to them on board
the ship.
Guideline
Guideline B5.1.5 - On-board complaint procedures
1.	Subject to any relevant provisions of an applicable collective agreement, the competent
authority should, in close consultation with shipowners' and seafarers' organizations, develop
a model for fair, expeditious and well-documented on-board complaint-handling procedures
for all ships that fly the Member's flag. In developing these procedures the following matters
77
should be considered:
(a)	many complaints may relate specifically to those individuals to whom the complaint is to
be made or even to the master of the ship. In all cases seafarers should also be able to
complain directly to the master and to make a complaint externally; and
(b)	in order to help avoid problems of victimization of seafarers making complaints about
matters under this Convention, the procedures should encourage the nomination of a person
on board who can advise seafarers on the procedures available to them and, if requested by
the complainant seafarer, also attend any meetings or hearings into the subject matter of the
complaint.
2.	At a minimum the procedures discussed during the consultative process referred to in
paragraph 1 of this Guideline should include the following:
(a)	complaints should be addressed to the head of the department of the seafarer lodging the
complaint or to the seafarer's superior officer;
(b)	the head of department or superior officer should then attempt to resolve the matter within
prescribed time limits appropriate to the seriousness of the issues involved;
(c)	if the head of department or superior officer cannot resolve the complaint to the
satisfaction of the seafarer, the latter may refer it to the master, who should handle the matter
personally;
(d)	seafarers should at all times have the right to be accompanied and to be represented by
another seafarer of their choice on board the ship concerned;
(e)	all complaints and the decisions on them should be recorded and a copy provided to the
seafarer concerned;
(f)	if a complaint cannot be resolved on board, the matter should be referred ashore to the
shipowner, who should be given an appropriate time limit for resolving the matter, where
appropriate, in consultation with the seafarers concerned or any person they may appoint as
their representative; and
(g)	in all cases seafarers should have a right to file their complaints directly with the master
and the shipowner and competent authorities.
Regulation
Regulation 5.1.6 - Marine casualties
1.	Each Member shall hold an official inquiry into any serious marine casualty, leading to
injury or loss of life, that involves a ship that flies its flag. The final report of an inquiry shall
normally be made public.
2.	Members shall cooperate with each other to facilitate the investigation of serious marine
casualties referred to in paragraph 1 of this Regulation.
Standard
Standard A5.1.6 - Marine casualties
(No provisions)
Guideline
Guideline B5.1.6 - Marine casualties
78
(No provisions)
Regulation
Regulation 5.2 - Port State responsibilities
Purpose: To enable each Member to implement its responsibilities under this Convention
regarding international cooperation in the implementation and enforcement of the Convention
standards on foreign ships
Regulation 5.2.1 - Inspections in port
1.	Every foreign ship calling, in the normal course of its business or for operational reasons, in
the port of a Member may be the subject of inspection in accordance with paragraph 4 of
Article V for the purpose of reviewing compliance with the requirements of this Convention
(including seafarers' rights) relating to the working and living conditions of seafarers on the
ship.
2.	Each Member shall accept the maritime labour certificate and the declaration of maritime
labour compliance required under Regulation 5.1.3 as prima facie evidence of compliance
with the requirements of this Convention (including seafarers' rights). Accordingly, the
inspection in its ports shall, except in the circumstances specified in the Code, be limited to a
review of the certificate and declaration.
3.	Inspections in a port shall be carried out by authorized officers in accordance with the
provisions of the Code and other applicable international arrangements governing port State
control inspections in the Member. Any such inspection shall be limited to verifying that the
matter inspected is in conformity with the relevant requirements set out in the Articles and
Regulations of this Convention and in Part A only of the Code.
4.	Inspections that may be carried out in accordance with this Regulation shall be based on an
effective port State inspection and monitoring system to help ensure that the working and
living conditions for seafarers on ships entering a port of the Member concerned meet the
requirements of this Convention (including seafarers' rights).
5.	Information about the system referred to in paragraph 4 of this Regulation, including the
method used for assessing its effectiveness, shall be included in the Mem-ber's reports
pursuant to article 22 of the Constitution.
Standard
Standard A5.2.1 - Inspections in port
1.	Where an authorized officer, having come on board to carry out an inspection and
requested, where applicable, the maritime labour certificate and the declaration of maritime
labour compliance, finds that:
(a)	the required documents are not produced or maintained or are falsely maintained or that
the documents produced do not contain the information required by this Convention or are
otherwise invalid; or
(b)	there are clear grounds for believing that the working and living conditions on the ship do
not conform to the requirements of this Convention; or
(c)	there are reasonable grounds to believe that the ship has changed flag for the purpose of
79
avoiding compliance with this Convention; or
(d)	there is a complaint alleging that specific working and living conditions on the ship do not
conform to the requirements of this Convention;
a more detailed inspection may be carried out to ascertain the working and living conditions
on board the ship. Such inspection shall in any case be carried out where the working and
living conditions believed or alleged to be defective could constitute a clear hazard to the
safety, health or security of seafarers or where the authorized officer has grounds to believe
that any deficiencies constitute a serious breach of the requirements of this Convention
(including seafarers' rights).
2.	Where a more detailed inspection is carried out on a foreign ship in the port of a Member
by authorized officers in the circumstances set out in subparagraph (a), (b) or (c) of paragraph
1 of this Standard, it shall in principle cover the matters listedin Appendix A5-III.
3.	In the case of a complaint under paragraph 1(d) of this Standard, the inspection shall
generally be limited to matters within the scope of the complaint, although a complaint, or its
investigation, may provide clear grounds for a detailed inspection in accordance with
paragraph 1(b) of this Standard. For the purpose of paragraph 1(d) of this Standard, complaint
means information submitted by a seafarer, a professional body, an association, a trade union
or, generally, any person with an interest in the safety of the ship, including an interest in
safety or health hazards to seafarers on board.
4.	Where, following a more detailed inspection, the working and living conditions on the ship
are found not to conform to the requirements of this Convention, the authorized officer shall
forthwith bring the deficiencies to the attention of the master of the ship, with required
deadlines for their rectification. In the event that such deficiencies are considered by the
authorized officer to be significant, or if they relate to a complaint made in accordance with
paragraph 3 of this Standard, the authorized officer shall bring the deficiencies to the attention
of the appropriate seafarers' and shipowners' organizations in the Member in which the
inspection is carried out, and may:
(a)	notify a representative of the flag State;
(b)	provide the competent authorities of the next port of call with the relevant information.
5.	The Member in which the inspection is carried out shall have the right to transmit a copy of
the officer's report, which must be accompanied by any reply received from the competent
authorities of the flag State within the prescribed deadline, to the Director-General of the
International Labour Office with a view to such action as may be considered appropriate and
expedient in order to ensure that a record is kept of such information and that it is brought to
the attention of parties which might be interested in availing themselves of relevant recourse
procedures.
6.	Where, following a more detailed inspection by an authorized officer, the ship is found not
to conform to the requirements of this Convention and:
(a)	the conditions on board are clearly hazardous to the safety, health or security of seafarers;
or
(b)	the non-conformity constitutes a serious or repeated breach of the requirements of this
Convention (including seafarers' rights);
the authorized officer shall take steps to ensure that the ship shall not proceed to sea until any
non-conformities that fall within the scope of subparagraph (a) or (b) of this paragraph have
been rectified, or until the authorized officer has accepted a plan of action to rectify such non-
80
conformities and is satisfied that the plan will be implemented in an expeditious manner. If
the ship is prevented from sailing, the authorized officer shall forthwith notify the flag State
accordingly and invite a representative of the flag State to be present, if possible, requesting
the flag State to reply within a prescribed deadline. The authorized officer shall also inform
forthwith the appropriate shipowners' and seafarers' organizations in the port State in which
the inspection was carried out.
7.	Each Member shall ensure that its authorized officers are given guidance, of the kind
indicated in Part B of the Code, as to the kinds of circumstances justifying detention of a ship
under paragraph 6 of this Standard.
8.	When implementing their responsibilities under this Standard, each Member shall make all
possible efforts to avoid a ship being unduly detained or delayed. If a ship is found to be
unduly detained or delayed, compensation shall be paid for any loss or damage suffered. The
burden of proof in each case shall be on the complainant.
Guideline
Guideline B5.2.1 - Inspections in port
1.	The competent authority should develop an inspection policy for authorized officers
carrying out inspections under Regulation 5.2.1. The objective of the policy should be to
ensure consistency and to otherwise guide inspection and enforcement activities related to the
requirements of this Convention (including seafarers' rights). Copies of this policy should be
provided to all authorized officers and should be available to the public and shipowners and
seafarers.
2.	When developing a policy relating to the circumstances warranting a detention of the ship
under Standard A5.2.1, paragraph 6, of the competent authority should consider that, with
respect to the breaches referred to in Standard A5.2.1, paragraph 6(b), the seriousness could
be due to the nature of the deficiency concerned. This would be particularly relevant in the
case of the violation of fundamental rights and principles or seafarers' employment and social
rights under Articles III and IV. For example, the employment of a person who is under age
should be considered as a serious breach even if there is only one such person on board. In
other cases, the number of different defects found during a particular inspection should be
taken into account: for example, several instances of defects relating to accommodation or
food and catering which do not threaten safety or health might be needed before they should
be considered as constituting a serious breach.
3.	Members should cooperate with each other to the maximum extent possible in the adoption
of internationally agreed guidelines on inspection policies, especially those relating to the
circumstances warranting the detention of a ship.
Regulation
Regulation 5.2.2 - Onshore seafarer complaint-handling procedures
1.	Each Member shall ensure that seafarers on ships calling at a port in the Member's territory
who allege a breach of the requirements of this Convention (including seafarers' rights) have
the right to report such a complaint in order to facilitate a prompt and practical means of
redress.
Standard
Standard A5.2.2 - Onshore seafarer complaint-handling procedures
81
1.	A complaint by a seafarer alleging a breach of the requirements of this Convention
(including seafarers' rights) may be reported to an authorized officer in the port at which the
seafarer's ship has called. In such cases, the authorized officer shall undertake an initial
investigation.
2.	Where appropriate, given the nature of the complaint, the initial investigation shall include
consideration of whether the on-board complaint procedures provided under Regulation 5.1.5
have been explored. The authorized officer may also conduct a more detailed inspection in
accordance with Standard A5.2.1.
3.	The authorized officer shall, where appropriate, seek to promote a resolution of the
complaint at the ship-board level.
4.	In the event that the investigation or the inspection provided under this Standard reveals a
non-conformity that falls within the scope of paragraph 6 of Standard A5.2.1, the provisions
of that paragraph shall be applied.
5.	Where the provisions of paragraph 4 of this Standard do not apply, and the complaint has
not been resolved at the ship-board level, the authorized officer shall forthwith notify the flag
State, seeking, within a prescribed deadline, advice and a corrective plan of action.
6.	Where the complaint has not been resolved following action taken in accordance with
paragraph 5 of this Standard, the port State shall transmit a copy of the authorized officer's
report to the Director-General. The report must be accompanied by any reply received within
the prescribed deadline from the competent authority of the flag State. The appropriate
shipowners' and seafarers' organizations in the port State shall be similarly informed. In
addition, statistics and information regarding complaints that have been resolved shall be
regularly submitted by the port State to the Director-General. Both such submissions are
provided in order that, on the basis of such action as may be considered appropriate and
expedient, a record is kept of such information and is brought to the attention of parties,
including shipowners' and seafarers' organizations, which might be interested in availing
themselves of relevant recourse procedures.
7.	Appropriate steps shall be taken to safeguard the confidentiality of complaints made by
seafarers.
Guideline
Guideline B5.2.2 - Onshore seafarer complaint-handling procedures
1.	Where a complaint referred to in Standard A5.2.2 is dealt with by an authorized officer, the
officer should first check whether the complaint is of a general nature which concerns all
seafarers on the ship, or a category of them, or whether it relates only to the individual case of
the seafarer concerned.
2.	If the complaint is of a general nature, consideration should be given to undertaking a more
detailed inspection in accordance with Standard A5.2.1.
3.	If the complaint relates to an individual case, an examination of the results of any on-board
complaint procedures for the resolution of the complaint concerned should be undertaken. If
such procedures have not been explored, the authorized officer should suggest that the
complainant take advantage of any such procedures available. There should be good reasons
for considering a complaint before any on-board complaint procedures have been explored.
These would include the inadequacy of, or undue delay in, the internal procedures or the
complainant's fear of reprisal for lodging a complaint.
82
4.	In any investigation of a complaint, the authorized officer should give the master, the
shipowner and any other person involved in the complaint a proper opportunity to make
known their views.
5.	In the event that the flag State demonstrates, in response to the notification by the port State
in accordance with paragraph 5 of Standard A5.2.2, that it will handle the matter, and that it
has in place effective procedures for this purpose and has submitted an acceptable plan of
action, the authorized officer may refrain from any further involvement with the complaint.
Regulation
Regulation 5.3 - Labour-supplying responsibilities
Purpose: To ensure that each Member implements its responsibilities under this Convention
as pertaining to seafarer recruitment and placement and the social protection of its seafarers
1.	Without prejudice to the principle of each Member's responsibility for the working and
living conditions of seafarers on ships that fly its flag, the Member also has a responsibility to
ensure the implementation of the requirements of this Convention regarding the recruitment
and placement of seafarers as well as the social security protection of seafarers that are its
nationals or are resident or are otherwise domiciled in its territory, to the extent that such
responsibility is provided for in this Convention.
2.	Detailed requirements for the implementation of paragraph 1 of this Regulation are found
in the Code.
3.	Each Member shall establish an effective inspection and monitoring system for enforcing
its labour-supplying responsibilities under this Convention.
4.	Information about the system referred to in paragraph 3 of this Regulation, including the
method used for assessing its effectiveness, shall be included in the Member's reports
pursuant to article 22 of the Constitution.
Standard
Standard A5.3 - Labour-supplying responsibilities
1. Each Member shall enforce the requirements of this Convention applicable to the operation
and practice of seafarer recruitment and placement services established on its territory through
a system of inspection and monitoring and legal proceedings for breaches of licensing and
other operational requirements provided for in Standard A1.4.
Guideline
Guideline B5.3 - Labour-supplying responsibilities
1.	Private seafarer recruitment and placement services established in the Member's territory
and securing the services of a seafarer for a shipowner, wherever located, should be required
to assume obligations to ensure the proper fulfilment by shipowners of the terms of their
employment agreements concluded with seafarers.
83
Appendix A5-I
The working and living conditions of seafarers that must be inspected and approved by the
flag State before certifying a ship in accordance with Standard A5.1.3, paragraph 1:
Minimum age
Medical certification
Qualifications of seafarers
Seafarers' employment agreements
Use of any licensed or certified or regulated private recruitment and placement service
Hours of work or rest
Manning levels for the ship
Accommodation
On-board recreational facilities
Food and catering
On-board medical care
On-board complaint procedures
Payment of wages
84
Appendix A5-II
Maritime Labour Certificate
(Note: This Certificate shall have a Declaration
of Maritime Labour Compliance attached)
Issued under the provisions of Article V and Title 5 of the
Maritime Labour Convention, 2006
(referred to below as “the Convention”)
under the authority of the Government of:
(full designation of the State whose flag the ship is entitled to fly)
by ................................................................................................................................
(full designation and address of the competent authority or recognized organization
duly authorized under the provisions of the Convention)
Particulars of the ship
Name of ship ..........................................................................................................................
Distinctive number or letters ...............................................................................................
Port of registry .......................................................................................................................
Date of registry ......................................................................................................................
Gross tonnage1 ......................................................................................................................
IMO number ..........................................................................................................................
Type of ship ............................................................................................................................
Name and address of the shipowner2..................................................................................
1	For ships covered by the tonnage measurement interim scheme adopted by the IMO, the gross ton-
nage is that which is included in the REMARKS column of the International Tonnage Certificate (1969).
See Article II(l)(c) of the Convention.
2	Shipowner means the owner of the ship or another organization or person, such as themanager, agent
or bareboat charterer, who has assumed the responsibility for the operation of the ship from the owner and
who, on assuming such responsibility, has agreed to take over the duties and responsibilities imposed on ship-
owners in accordance with this Convention, regar dless of whether any other organizations or persons fulfil cer-
tain of the duties or responsibilities on behalf of the shipowner. See Article II(l)(j) of the Convention.
85
Appendix A5-II
This is to certify:
1.	That this ship has been inspected and verified to be in compliance with the
requirements of the Convention, and the provisions of the attached Declaration of
Maritime Labour Compliance.
2.	That the seafarers’ working and living conditions specified in Appendix A5-I
of the Convention were found to correspond to the abovementioned country’s national
requirements implementing the Convention. These national requirements are sum-
marized in the Declaration of Maritime Labour Compliance, Part I.
This Certificate is valid until....................................subject to inspections in accord-
ance with Standards A5.1.3 and A5.1.4 of the Convention.
This Certificate is valid only when the Declaration of Maritime Labour Compliance
issued
at .................................................................on ...................................................is attached.
Completion date of the inspection on which this Certificate is based was.............................
Issued at ....................................................on........................................................................
Signature of the duly authorized official issuing the Certificate
(Seal or stamp of issuing authority, as appropriate)
Endors ements for mandatory intermediate inspection and, if required,
any additional inspection
This is to certify that the ship was inspected in accordance with Standards A5.1.3
and A5.1.4 of the Convention and that the seafarers’ working and living conditions
specified in Appendix A5-I of the Convention were found to correspond to the above-
mentioned country’s national requirements implementing the Convention.
Intermediate inspection:	Signed.................................................................
(to be completed between the second (Signature of authorized official)
and third anniversary dates)
Place ...................................................................
Date....................................................................
(Seal or stamp of the authority,
as appropriate)
Additional endorsements (if required)
This is to certify that the ship was the subject of an additional inspection for the
purpose of verifying that the ship continued to be in compliance with the national re-
quirements implementing the Convention, as required by Standard A3.1, paragraph 3,
of the Convention (re-registration or substantial alteration of accommodation) or for
other reasons.
Appendix A5-III
General areas that are subject to a detailed inspection by an authorized officer in a port of a
Member carrying out a port State inspection pursuant to Standard A5.2.1:
IV 4" -* ♦-% -* ♦*v-% 11 ♦*v-% rt /> /%
Maritime Labour Convention, 2006
Additional inspection:
(if required)
Additional inspection:
(if required)
Additional inspection:
(if required)
Signed............................................
(Signature of authorized official)
Piacé ..............................................
Date...............................................
(Seal or stamp of the authority,
as appropriate)
Signed............................................
(Signature of authorized official)
Piacé ..............................................
Date...............................................
(Seal or stamp of the authority,
as appropriate)
Signed............................................
(Signature of authorized official)
Piacé ..............................................
Date...............................................
(Seal or stamp of the authority,
as appropriate)
Appendix A5-II
Maritime Labour Convention, 2006
Declaration of Maritime Labour Compliance - Part I
(Note: This Declaration must be attached
to the ship’s Maritime Labour Certificate)
Issued under the authority of:...................(insert name of competent
authority as defined in Article II, paragraph l(a), ofthe Convention)
With respect to the provisions of the Maritime Labour Convention, 2006, the fol-
lowing referenced ship:
Name of ship	IM0 number	Gross tonna£e
		
is maintained in accordance with Standard A5.1.3 of the Convention.
The undersigned declares, on behalf of the abovementioned competent authority, that:
(a)	the provisions of the Maritime Labour Convention are fully embodied in the
national requirements referred to below;
(b)	these national requirements are contained in the national provisions referenced
below; explanations concerning the content of those provisions are provided
where necessary;
(c)	the details of any substantial equivalencies under Article VI, paragraphs 3 and 4,
are provided <under the corresponding national requirement listed below> <in
the section provided for this purpose below> (strike out the statement which is not
applicable);
(d)	any exemptions granted by the competent authority in accordance with Title 3
are clearly indicated in the section provided for this purpose below; and
(e)	any ship-type specific requirements under national legislation are also referenced
under the requirements concerned.
1.	Minimum age (Regulation 1,1)
2.	Medical certification (Regulation 1.2)........................................................................
3.	Qualifications of seafarers (Regulation 1.3) ..............................................................
4.	Seafarers5 employment agreements (Regulation 2.1) ..............................................
5.	Use of any licensed or certified or regulated private recruitment and placement
service (Regulation 1.4) ...............................................................................................
6.	Hours of work or rest (Regulation 2.3)......................................................................
7.	Manning levels for the ship (Regulation 2.7) ............................................................
8.	Accommodation (Regulation 3.1) ..............................................................................
9.	On-board recreational facilities (Regulation 3.1) .....................................................
10.	Food and catering (Regulation 3.2) ............................................................................
11.	Health and safety and accident prevention (Regulation 4.3) ..................................
88
89
Appendix A5-II
Signature:...........................................................
Place: ..................................................................
Date: ...................................................................
(Seal or stamp of the authority,
as appropriate)
90
Maritime Labour Convention, 2006
Declaration of Maritime Labour Compliance - Part II
Measures adopted to ensure ongoing compliance between inspections
The following measures have been drawn up by the shipowner, named in the
Maritime Labour Certificate to which this Declaration is attached, to ensure ongoing
compliance between inspections:
(State below the measures drawn up to ensure compliance with each ofthe items in Part I)
1.	Minimum age (Regulation 1.1)	Q
2.	Medical certification (Regulation 1.2)	Q
3.	Qualifications of seafarers (Regulation 1.3)	(_)
4.	Seafarers’employment agreements (Regulation 2.1)	|_|
5.	Use of any licensed or certified or regulated priváté recruitment
and placement service (Regulation 1.4)	Q
6.	Hours of work or rest (Regulation 2.3)	Q
7.	Manning levels for the ship (Regulation 2.7)	(_)
8.	Accommodation (Regulation 3.1)	Q
9.	On-board recreational facilities (Regulation 3.1)	Q
10.	Food and catering (Regulation 3.2)	Q
11.	Health and safety and accident prevention (Regulation 4.3)	□
12.	On-board medical care (Regulation 4.1)	Q
13.	On-board complaint procedures (Regulation 5.1.5)	Q
14.	Payment of wages (Regulation 2.2)	Q
91
Appendix A5-Ü
I hereby certify that the above measures have been drawn up to ensure ongoing com-
pliance, between inspections, with the requirements listed in Part I.
Name of shipowner:1........................................
Company address:
Name of the authorized signatory:
Title: ......................................................
Signature of the authorized signatory:
Date: ...................................................................
(Stamp or seal of the shipowner1)
The above measures have been reviewed by (insert name of competent authority or
duly recognized organization) and, following inspection of the ship, have been deter-
mined as meeting the purposes set out under Standard A5.1.3, paragraph 10(b), re-
garding measures to ensure initial and ongoing compliance with the requirements set
out in Part I of this Declaration.
Name: .................................................................
Title: ...................................................................
Address: .............................................................
Signature:....................................
Piacé: ...........................................
Date: ............................................
(Seal or stamp of the authority,
as appropriate)
1	Shipowner means the owner of the ship or another organization or person, such as themanager, agsnt
or bareboat charterer, who has assumed the responsibility for the operation of the ship from the owner and
who, on assuming such responsibility, has agreed to take over the duties and responsibilities imposed on ship-
owners in accordance with this Convention, regardless of whether any other organizations or persons fülül cer-
tain of the duties or responsibilities on behalf of the shipowner. See Article II(l)(j) of the Convention.
92
Maritime Labour Convention, 2006
Interim Maritime Labour Certificate
Issued under the provisions of Article V and Title 5 of the
Maritime Labour Convention, 2006
(referred to below as “the Convention”)
under the authority of the Government of:
(full designation of the State whose flag the ship is entitled to fly)
by ................................................................................................................................
(full designation and address of the competent authority or recognized organization
duly authorized under the provisions of the Convention)
Particulars of the ship
Name of ship ..........................................................................................................................
Distinctive number or letters ...............................................................................................
Port of registry .......................................................................................................................
Date of registry ......................................................................................................................
Gross tonnage 1 ......................................................................................................................
IMO number ..........................................................................................................................
Type of ship ............................................................................................................................
Name and address of the shipowner2 .................................................................................
This is to certify, for the purposes of Standard A5.1.3, paragraph 7, of the Convention,
that:
(a)	this ship has been inspected, as far as reasonable and practicable, for the matters
listed in Appendix A5-I to the Convention, taking into account verification of
items under (b), (c) and (d) below;
(b)	the shipowner has demonstrated to the competent authority or recognized organ-
ization that the ship has adequate procedures to comply with the Convention;
(c)	the master is familiar with the requirements of the Convention and the responsi-
bilities for implementation; and
(d)	relevant information has been submitted to the competent authority or recog-
nized organization to produce a Declaration of Maritime Labour Compliance.
1	For ships covered by the tonnage measurement interim scheme adopted by the IMO, the gross ton-
nage is that which is included in the REMARKS column of the International Tonnage Certificate (1969).
See Article II(l)(c) of the Convention.
2	Shipowner means the owner of the ship or another organization or person, such as the manager, agait
or bareboat charterer, who has assumed the responsibility for the operation of the ship from the owner and
who, on assuming such responsibility, has agreed to take over the duties and responsibilities imposed on ship-
owners in accordance with this Convention, regardless of whether any other organizations or persons fulfil cer-
tain of the duties or responsibilities on behalf of the shipowner. See Article II(l)(j) of the Convention.
93
Appendix A5-II
This Certificate is valid until....................................subject to inspections in accordance
with Standards A5.1.3 and A5.1.4.
Completion date of the inspection referred to under (a) above was...................................
Issued at .....................................................on........................................................................
Signature of the duly authorized official
issuing the interim certificate ................................................................................................
(Seal or stamp of issuing authority, as appropriate)
94
Appendix A5-III
General areas that are subject to a detailed inspection by an authorized officer in a port of a
Member carrying out a port State inspection pursuant to Standard A5.2.1:
Minimum age
Qualifications of seafarers
Seafarers' employment agreements
Use of any licensed or certified or regulated private recruitment and placement service
Hours of work or rest
Manning levels for the ship
Accommodation
On-board recreational facilities
Food and catering
Health and safety and accident prevention
On-board medical care
On-board complaint procedures
Payment of wages
95
Appendix B5-I - EXAMPLE of a national Declaration
See Guideline B5.1.3, paragraph 5
Maritime Labour Convention, 2006
Declaration of Maritime Labour Compliance - Part I
(Note: This Declaration must be attached
to the ship’s Maritime Labour Certificate)
Issued under the authority of: The Ministry of Maritime Transport of Xxsxxx
With respect to the provisions of the Maritime Labour Convention, 2006, the fol-
lowing referenced ship:
Name of ship	IMO number	Gross tonnage
M.S. EXAMPLE	12345	1,000
is maintained in accordance with Standard A5.1.3 of the Convention.
The undersigned declares, on behalf of the abovementioned competent author-
ity, that:
(a)	the provisions of the Maritime Labour Convention are fully embodied in the
national requirements referred to below;
(b)	these national requirements are contained in the national provisions referenced
below; explanations concerning the content of those provisions are provided
where necessary;
(c)	the details of any substantial equivalencies under Article VI, paragraphs 3 and 4,
are provided <under the corresponding national requirement listed below> <in
the section provided for this purpose below> (strike out the statement which is not
applicable)',
(d)	any exemptions granted by the competent authority in accordance with Title 3
are clearly indicated in the section provided for this purpose below; and
(e)	any ship-type specific requirements under national legislation are also referenced
under the requirements concerned.
1.	Minimum age (Regulation 1.1)
Shipping Law, No. 123 ofl905, as amended (“Law”), Chapter X; Shipping Regu-
lations (“Regulations”), 2006, Rules 1111-1222.
Minimum ages are those referred to in the Convention.
“Night” means 9 p.m. to 6 a.m. unless the Ministry of Maritime Transport (“Min-
istry”) approves a different period.
Examples ofhazardous work restricted to 18-year-olds or over are listed in Sched-
ule A hereto. In the case of cargo ships, no one under 18 may work in the areas
marked on theship’splán (to be attached to this Declaration) as “hazardous arca".
96
Maritime Labour Convention, 2006
2.	Medical certification (Regulation 1.2)
Law, Chapter XI; Regulations, Rules 1223-1233.
Medical certificates shall conform to theSTCW requirements, where applicable; in
other cases, the STCW requirements are applied with any necessary adjustments.
Qualified opticians on list approved by Ministry may issue certificates concerning
eyesight.
Medical examinations follow the ILO/WHO Guidelines referred to in Guideline
Bl.2.1
97
Appendix B5-I
Declaration of Maritime Labour Compliance - Part II
Measures adopted to ensure ongoing compliance
between inspections
The following measures have been drawn up by the shipowner, named in the
Maritime Labour Certificate to which this Declaration is attached, to ensure ongoing
compliance between inspections:
(State below the measures drawn up to ensure compliance with each ofthe items in Part I)
1.
Minimum age (Regulation 1.1)	ÍX'
Date ofbirth ofeach seafarer is noted against his/her name on the crew list.
The list is checked at the beginning ofeach voyage by the master or officer acting on
his or her behalf (“competent officer”), who records the date ofsuch verification.
Each seafarer under 18 receives, at the time of engagement, a noteprohibiting him/
her from performing night work or the work specifically listed as hazardous (see
Part I, section 1, above) and any other hazardous work, and requiring him/her to
consult the competent officer in case of doubt. A copy of the note, with the sea-
farer’s signature under “received and read”, and the date of signature, is kept by
the competent officer.
Medical certification (Regulation 1.2)	[X
The medical certificates are kept in strict confidence by the competent officer, to-
gether with a list; prepared under the competent officer’s responsibility and stating
for each seafarer on board: the functions of the seafarer, the date of the current
medical certificate(s) and the health status noted on the certificate concerned.
In any case of possible doubt as to whether the seafarer is medically fit for a par-
ticular function or functions, the competent officer consults the seafarer’s doctor or
another qualified practitioner and records a summary ofthe practitioner’s conclu-
sions, as well as the practitioner’s name and telephone number and the date ofthe
consultation.
98
2006. ÉVI TENGERÉSZETI MUNKAÜGYI EGYEZMÉNY
Preambulum
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótestülete hívott össze Genfben, és
amely 2006. február 7-én a kilencvennegyedik ülésszakára ült össze,
azzal a szándékkal, hogy olyan egységes és összefüggő jogi okmányt hozzon létre,
amely a lehető legnagyobb mértékben magában foglalja a létező nemzetközi tengerészeti
munkaügyi egyezmények és ajánlások valamennyi korszerű előírását, valamint az egyéb
nemzetközi munkaügyi Egyezményekben található alapelveket is, így különösen az
alábbiakban felsoroltakat:
-	a kényszermunkáról szóló 1930. évi Egyezmény (29. sz.);
-	az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 1948. évi
Egyezmény (87. sz.);
-	a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 1949.
évi Egyezmény (98. sz.);
-	a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról
szóló 1951. évi Egyezmény (100. sz.);
-	a kényszermunka felszámolásáról szóló 1957. évi Egyezmény (105. sz.);
-	a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló
1958. évi Egyezmény (111. sz.);
-	a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1973. évi Egyezmény (138. sz.);
-	a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi Egyezmény (182. sz.); és
figyelembe véve a Szervezet alapvető mandátumát, amely a tisztességes
munkakörülmények létrejöttének elősegítését foglalja magában; és
felidézve az ILO-nak a Munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló
1998.	évi nyilatkozatát;
figyelembe véve továbbá, hogy a tengerészek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
egyéb jogi aktusaiban foglalt rendelkezések hatálya alá is tartoznak, és vannak egyéb olyan
jogaik is, amelyek valamennyi személyre vonatkozó alapvető jogokként és szabadságokként
vannak elismerve, és
tekintettel arra, hogy a hajózási ipar globális jellegéből következően a tengerészeknek
különleges védelemre van szükségük, és
figyelembe véve a módosított, 1974. évi az „Életbiztonság a tengeren” című
Nemzetközi Egyezményben foglalt, a hajók biztonságára, a személyek épségének
megóvására és a minőségi hajóüzemeltetésre vonatkozó nemzetközi szabványokat, a
módosított, 1972. évi a tengeren történő összeütközések megelőzésére vonatkozó
nemzetközi szabályokról szóló Egyezményt, továbbá a módosított, 1978. évi a tengerészek
képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló Nemzetközi Egyezményben
foglalt, a tengerészek képzésére és kompetenciáira vonatkozó követelményeket, és
99
felidézve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi Tengerjogi
Egyezménye rögzíti azokat az általános jogi kereteket, amelyeknek megfelelően az
óceánokon és tengereken folytatott valamennyi tevékenységet végezni kell, valamint
felidézve, hogy a hivatkozott Egyezmény stratégiai fontossággal bír, minthogy a tengeri
iparágban végzett nemzeti, regionális és globális tevékenység és együttműködés alapját
képezi, továbbá felidézve, hogy a hivatkozott Egyezmény integritását szükséges fenntartani,
és
felidézve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi Tengerjogi
Egyezményének 94. cikke meghatározza a lobogó szerinti Állam feladatait és
kötelezettségeit többek között a lobogója alatt közlekedő hajókon fennálló foglalkoztatási
körülmények, személyzettel való ellátottság, valamint szociális ügyek tekintetében, és
felidézve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkének 8.
bekezdését, amely kimondja, hogy bármilyen egyezménynek vagy ajánlásnak a Konferencia
általi elfogadása, illetve bármilyen egyezmény valamely tagállam általi megerősítése semmi
esetre sem lehet befolyással bármely olyan törvényre, ítéletre, szokásra, vagy
megállapodásra, amely kedvezőbb feltételeket biztosít az érintett munkavállalóknak annál,
mint amelyek az egyezményben vagy ajánlásban vannak előírva, és
abból az elhatározásból kiindulva, hogy ezen új jogi aktust oly módon dolgozza ki,
hogy azt a lehető legnagyobb mértékben elfogadhatónak találják a tisztességes munka
alapelvei iránt elkötelezett kormányok, hajótulajdonosok és tengerészek, továbbá hogy az
aktus könnyen naprakésszé tehető legyen, valamint hogy az aktus alkalmas legyen a
tényleges alkalmazásra és végrehajtásra, és
miután úgy határozott, hogy elfogad bizonyos javaslatokat egy ilyen jogi aktus
realizálása érdekében, amely célkitűzés a jelen ülésszak egyetlen napirendi pontját képezi, és
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény formájában adja
közre;
a mai napon, a kétezerhatodik esztendő február havának huszonharmadik napján
elfogadja az alábbi Egyezményt, amely a „2006. évi Tengerészeti Munkaügyi
Egyezmény” néven idézhető.
Általános kötelezettségek
I.	cikk
1.	A jelen Egyezményt megerősítő valamennyi Tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy az
Egyezmény rendelkezéseit teljes mértékben hatályba lépteti a VI. cikkben meghatározott
módon annak érdekében, hogy biztosítsa valamennyi tengerész tisztességes foglakoztatáshoz
való jogát.
2.	A Tagállamok kötelesek együttműködni egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a
jelen Egyezmény tényleges foganatosítását és végrehajtását.
Fogalommeghatározások és alkalmazási kör
II.	cikk
1.	A jelen Egyezmény szempontjából, és amennyiben az egyes rendelkezések másképpen nem
100
rendelik, az alábbiakban felsorolt kifejezések a következőkben meghatározott módon
értendők:
(a)	az illetékes hatóság azt a minisztert, minisztériumot, kormányhivatalt vagy egyéb
hatóságot jelenti, akinek vagy amelynek jogában áll az érintett rendelkezés tárgyára
vonatkozó szabályozást, utasításokat, illetve egyéb szabályzatokat kibocsátani és érvényre
juttatni;
(b)	a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat az 5.1.3 Szabályban említett
nyilatkozatot jelenti;
(c)	a bruttó űrtartalom azt a bruttó űrtartalmat jelenti, amelyet a hajók köbözésére vonatkozó
1969. évi nemzetközi egyezmény I. Mellékletében, illetve bármely annak helyébe lépő
Egyezményben foglalt, a hajók köbözéséről szóló előírásoknak megfelelően számítottak ki;
azon hajók esetében pedig, amelyek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, a
hajók köbözésére szolgáló ideiglenes rendszer hatálya alá tartoznak, a bruttó űrtartalom az,
amely a Nemzetközi Köbözési Bizonyítvány (1969) MEGJEGYZÉSEK rovatában
feltüntetésre került;
(d)	a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány az 5.1.3 Szabályban említett bizonyítványt
jelenti;
(e)	a jelen Egyezmény követelményei kifejezés a jelen cikkekben, valamint a jelen
Egyezmény Szabályaiban és a jelen Egyezményhez csatolt Szabályzat A. részében található
követelményeket jelenti;
(f)	a tengerész valamennyi olyan személyt jelenti, aki a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó
hajón bármely beosztásban alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott bármilyen
minőségben dolgozik;
(g)	a tengerész-munkaszerződés kifejezés magában foglalja mind a munkaszerződést, mind
pedig az írásban kötött szerződés egyes cikkeit;
(h)	a tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltató bármely olyan, akár az
állami, akár a magánszektorban tevékenykedő személyt, gazdasági társaságot, intézményt,
ügynökséget, illetve egyéb szervezetet jelent, aki vagy amely a tengerészeknek a
hajótulajdonosok részére történő toborzásával, illetőleg a tengerészeknek a
hajótulajdonosokhoz való kiközvetítésével foglalkozik;
(i)	a hajó valamennyi hajót jelenti, kivéve amely kizárólag belvizeken, illetve védett vizekben
foglalt vagy azok közvetlen közelében található vizeken, vagy a kikötői előírások hatálya alá
eső területeken hajózik;
(j) a hajótulajdonos a hajó tulajdonosát jelenti, vagy azon egyéb szervezetet vagy személyt -
így például üzemben tartót, ügynököt, vagy a hajót személyzet nélkül (bare boat charterben)
bérlő személyt -, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének
felelősségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy magára veszi a jelen
Egyezmény értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget,
függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e
a hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség bizonyos részét.
2.	Azon esetek kivételével, amikor nincs kifejezetten eltérő rendelkezés, a jelen Egyezmény
valamennyi tengerészre vonatkozik.
3.	Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott
csoportjába tartozók a jelen Egyezmény értelmében tengerésznek tekintendők-e, a kérdésben
az adott Tagállam illetékes hatósága köteles határozni a hajótulajdonosok és a tengerészek e
101
kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően.
4.	Azon esetek kivételével, amelyekben a jelen Egyezmény kifejezetten másképpen
rendelkezik, a jelen Egyezmény vonatkozik valamennyi olyan köz- vagy magántulajdonban
lévő hajóra, amely rendes körülmények között kereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve a
halászati, illetve hasonló tevékenységet folytató hajókat, valamint a hagyományos építésű
hajókat, így például a laposfenekű vitorlásokat és a dzsunkákat. A jelen Egyezmény nem
vonatkozik a hadihajókra, illetve a haditengerészeti segédhajókra.
5.	Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a jelen Egyezmény vonatkozik-e
valamely hajóra vagy a hajók valamely adott csoportjára, a kérdésben az adott Tagállam
illetékes hatósága köteles határozni a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett
szervezeteivel folytatott egyeztetést követően.
6.	Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az adott időpontban nem volna
ésszerű, illetve nem volna kivitelezhető alkalmazni a Szabályzat bizonyos - a VI. cikk 1.
bekezdésében említett - részleteit az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő valamely
hajóra, vagy ilyen hajók valamely adott csoportjaira, a Szabályzat releváns rendelkezéseit
addig a mértékig terjedően nem kell alkalmazni, amely mértékben az adott tárgyról a nemzeti
jogszabályok vagy kollektív szerződések, illetve egyéb intézkedések eltérően rendelkeznek.
Ilyen határozatot kizárólag a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel
folytatott egyeztetés keretein belül hozhat az illetékes hatóság, és kizárólag olyan hajók
tekintetében, amelyek bruttó űrtartalma 200 tonnánál kisebb és nemzetközi utakon nem
közlekednek.
7.	A Tagállamok kötelesek valamennyi olyan határozatról, amelyet a jelen cikk 3., vagy 5.,
vagy 6. bekezdésének értelmében hoztak, tájékoztatni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatóját, aki köteles erről értesíteni a Szervezet Tagállamait.
8.	Amennyiben a jelen Egyezmény kifejezetten másképpen nem rendelkezik, a jelen
Egyezményre való utalás egyúttal a Szabályokra és a Szabályzatra való utalásként is
értelmezendő.
Alapvető jogok és alapelvek
III.	cikk
Valamennyi Tagállam köteles meggyőződni arról, hogy a jogszabályaiban foglalt
rendelkezések a jelen Egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják az alábbiakban
felsorolt alapvető jogokat:
(a)	az egyesülési szabadság alapvető jogát és a kollektív tárgyalásra való jog tényleges
elismerését;
(b)	a kényszermunka, illetve a kötelező munka valamennyi formájának felszámolását;
(c)	a gyermekmunka hatékony felszámolását; és
(d)	a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetés felszámolását.
A TENGERÉSZEK FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS JOGAI
IV.	cikk
1.	Valamennyi tengerésznek joga van a biztonsági előírásoknak megfelelő, biztonságos és
veszélytelen munkahelyhez.
2.	Valamennyi tengerésznek joga van a tisztességes foglalkoztatási feltételekhez.
102
3.	Valamennyi tengerésznek joga van a tisztességes munka- és életkörülményekhez a hajó
fedélzetén.
4.	Valamennyi tengerész jogosult egészségvédelemre, orvosi ellátásra, jóléti intézkedésekre,
valamint a szociális védelem egyéb formáira.
5.	Valamennyi Tagállam köteles - saját joghatósága keretein belül - biztosítani, hogy a
tengerészeknek a jelen cikk előző bekezdéseiben rögzített foglalkoztatási és szociális jogai
teljes mértékben foganatosításra kerüljenek a jelen Egyezmény követelményeinek
megfelelően. Hacsak a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik, az említett foganatosítás
megvalósulhat nemzeti jogszabályok útján, a vonatkozó kollektív szerződésekkel, gyakorlati
tevékenységgel, illetve egyéb intézkedésekkel.
Az alkalmazásra és a végrehajtásra vonatkozó kötelezettségek
V.	cikk
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat vagy egyéb intézkedéseket
foganatosítani és végrehajtatni, amelyeket annak érdekében fogadott el, hogy eleget tegyen a
jelen Egyezmény értelmében a joghatósága alá tartozó hajókra és tengerészekre vonatkozóan
vállalt kötelezettségeinek.
2.	Valamennyi Tagállam köteles ténylegesen gyakorolni joghatóságát és ellenőrzését a
lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozóan egy olyan rendszer létrehozása révén, amely
biztosítja a jelen Egyezmény követelményeinek való megfelelést, és amely magában foglalja
a vonatkozó jogszabályok értelmében végzett rendszeres ellenőrzéseket, jelentéstételt,
folyamatos felügyeleti tevékenységet, valamint jogi eljárásokat.
3.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a jelen
Egyezményben megköveteltek szerint fedélzetükön tartsák a tengerészeti munkaügyi
bizonyítványt és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot.
4.	Azokon a hajókon, amelyekre a jelen Egyezmény vonatkozik, a lobogó szerinti Államtól
eltérő más Tagállam is jogosult - a nemzetközi jognak megfelelően - ellenőrzést végezni
abból a célból, hogy megállapítsa, vajon a hajó megfelel-e a jelen Egyezmény
követelményeinek, amennyiben a hajó az adott Tagállam valamelyik kikötőjében tartózkodik.
5.	Valamennyi Tagállam köteles ténylegesen gyakorolni joghatóságát és ellenőrzését a
tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltatásokra vonatkozóan,
amennyiben azokat az adott Tagállam területén hozták létre.
6.	Valamennyi Tagállam köteles megtiltani a jelen Egyezmény követelményeinek bárminemű
megsértését, és köteles - a nemzetközi jognak megfelelően - olyan szankciókat megállapítani
vagy a saját jogszabályai értelmében olyan, a kialakult helyzetet javító intézkedések
megtételét megkövetelni, amelyek elegendőek a követelmények megsértésének megelőzésére.
7.	Valamennyi Tagállam köteles a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeit oly
módon foganatosítani, hogy biztosítsa, hogy a bármely olyan Állam lobogója alatt közlekedő
hajók, amelyek nem erősítették meg a jelen Egyezményt, ne részesüljenek kedvezőbb
elbánásban, mint azok a hajók, amelyek olyan Állam lobogója alatt közlekednek, amely
Állam azt megerősítette.
Szabályok és a Szabályzat A. és B. része
VI.	cikk
1. A Szabályok és a Szabályzat A. részének rendelkezései kötelező érvényűek. A Szabályzat
103
B. részének rendelkezései nem kötelező érvényűek.
2.	Valamennyi Tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tartja a Szabályokban
rögzített jogokat és alapelveket, és valamennyi Szabályt a Szabályzat A. részében található
vonatkozó rendelkezésekben rögzített módon foganatosítja. Ezen túlmenően a Tagállam
köteles kellő alapossággal figyelembe venni kötelezettségeinek a Szabályzat B. részében
meghatározott módon való foganatosítását.
3.	Az a Tagállam, amelyik nincs olyan helyzetben, hogy a Szabályzat A. részében rögzített
módon érvényesíthesse a jogokat és alapelveket, jogosult - hacsak a jelen Egyezmény
kifejezetten eltérően nem rendelkezik - az A. részt a jogszabályaiban vagy egyéb
intézkedéseiben foglalt olyan rendelkezések révén foganatosítani, amely rendelkezések
lényegileg egyenértékűek az A. rész rendelkezéseivel.
4.	Kizárólag a jelen cikk 3. bekezdése értelmében, bármely jogszabályt, kollektív szerződést
vagy a végrehajtást biztosító egyéb intézkedést lényegileg egyenértékűnek kell tekinteni a
jelen Egyezmény keretein belül abban az esetben, ha az érintett Tagállam meggyőződik arról,
hogy az:
(a)	hozzájárul a Szabályzat A. részének érintett rendelkezésében vagy rendelkezéseiben
foglalt általános célok és célkitűzések teljeskörű megvalósításához; és
(b)	biztosítja a Szabályzat A. része érintett rendelkezésének vagy rendelkezéseinek
végrehajtását.
Konzultáció a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel
VII.	cikk
Azokban az esetekben, ha valamely adott Tagállamban nincsenek a
hajótulajdonosoknak vagy a tengerészeknek reprezentatív szervezetei, az adott
Tagállam csak a XIII. cikkben említett Bizottsággal történő egyeztetés során hozhat
döntést valamennyi olyan, a jelen Egyezményhez képest való eltérés, mentesség,
illetve az Egyezmény rugalmas alkalmazása ügyében, amelynek vonatkozásában az
Egyezmény egyébként megköveteli a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel
történő egyeztetést.
Hatályba lépés
VIII.	cikk
1.	A jelen Egyezmény megerősítő okiratát nyilvántartásba vétel céljából a Nemzetközi
Munkaügyi Hivatal főigazgatójának kell megküldeni.
2.	Az Egyezmény csak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet azon tagállamaira nézve kötelező,
amelyek megerősítő okiratát a főigazgató nyilvántartásba vette.
3.	A jelen Egyezmény tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, amelyen legalább 30
olyan Tagállam megerősítő okiratát vették nyilvántartásba, amely Tagállamoknak a világ
kereskedelmi hajóparkja bruttó űrtartalmából való részesedése összesen legalább 33
százalékot tesz ki.
4.	A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal
azon nap után lép hatályba, melyen megerősítő okiratát nyilvántartásba vették.
Felmondás
IX. cikk
104
1.	A jelen egyezményt megerősítő Tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatójával nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az
Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen
felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.
2.	Arra a tagállamra, amely a jelen Egyezményt megerősítette, és amely az előző bekezdésben
említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított
felmondási jogával, a kötelezettség újabb tíz éves időszakra fennmarad, és ezt követően
minden újabb tíz év elteltével mondható fel a jelen Egyezmény az e cikkben előírt feltételek
szerint.
A hatályba lépés jogkövetkezményei
X. cikk
A jelen Egyezmény az alábbiakban felsorolt egyezményeket írja felül:
A tengeren való foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1920. évi egyezmény (7. sz.);
A hajótörés esetén fizetendő munkanélküliségi segélyről szóló 1920. évi egyezmény (8.
sz.);
A tengerészek munkaközvetítéséről szóló 1920. évi egyezmény (9. sz.);
A hajókon alkalmazott gyermekek és fiatalkorúak orvosi vizsgálatáról szóló 1921. évi
egyezmény (16. sz.);
A tengerészek munkaszerződéseiről szóló 1926. évi egyezmény (22. sz.);
A tengerészek repatriálásáról szóló 1926. évi egyezmény (23. sz.);
A kereskedelmi hajók tisztjeinek képesítési bizonyítványairól szóló 1936. évi Egyezmény
(53. sz.);
A tengerészek fizetett szabadságáról szóló 1936. évi egyezmény (54. sz.);
A hajótulajdonosoknak a tengerészek megbetegedése és sérülése esetén viselt
felelősségéről szóló 1936. évi egyezmény (55. sz.);
A tengerészek betegségbiztosításról szóló 1936. évi egyezmény (56. sz.);
A hajókon való munkaidőről és a hajók személyzetének létszámáról szóló 1936. évi
egyezmény (57. sz.);
A tengeren való foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló (módosított) 1936. évi egyezmény
(58. sz);
A személyzet hajón való élelmezéséről és étkeztetéséről szóló 1946. évi egyezmény (68.
sz.);
A hajószakácsok képesítéséről szóló 1946. évi egyezmény (69. sz.);
A tengerészek szociális biztonságáról szóló 1946. évi egyezmény (70. sz.);
A tengerészek fizetett szabadságáról szóló 1946. évi egyezmény (72. sz.);
A tengerészek orvosi vizsgálatáról szóló 1946. évi egyezmény (73. sz.);
A szakképzett matrózok képesítéséről szóló 1946. évi egyezmény (74. sz.);
A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló 1946. évi egyezmény (75. sz.);
A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló 1946. évi egyezmény
(76. sz.);
105
A tengerészek fizetett szabadságról szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (91. sz.);
A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (92. sz.);
A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló (módosított) 1949.
évi egyezmény (93. sz.);
A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló (módosított) 1958.
évi egyezmény (109. sz.);
A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló 1970. évi egyezmény (kiegészítő rendelkezések)
(133. sz.);
A tengerészek baleseteinek megelőzéséről szóló 1970. évi egyezmény (134. sz.);
A tengerészek munkaviszonyának folyamatosságáról szóló 1976. évi egyezmény (145.
sz.);
A tengerészek fizetett éves szabadságáról szóló 1976. évi egyezmény (146. sz.);
A kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi egyezmény (147. sz.);
A kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi egyezményhez
kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyv (147. sz.);
A tengerészek jóléti ellátásáról szóló 1987. évi egyezmény (163. sz.);
A tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló 1987. évi egyezmény (164.
sz.);
A tengerészek szociális biztonságáról szóló (módosított) 1987. évi egyezmény (165. sz.);
A tengerészek repatriálásáról szóló (módosított) 1987. évi egyezmény (166. sz.);
A tengerészek munkaügyi ellenőrzéséről szóló 1996. évi egyezmény (178. sz.);
A tengerészek toborzásáról és munkaközvetítéséről szóló 1996. évi egyezmény (179. sz.);
A tengerészek munkaidejéről és a hajók személyzetének összetételéről szóló 1996. évi
egyezmény (180. sz.).
A LETÉTEMÉNYES FELADATAI
XI.	cikk
1.	A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója minden megerősítő okirat, elfogadásról
szóló nyilatkozat és felmondási okirat nyilvántartásba vételéről a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet valamennyi tagállamát értesíti.
2.	Amint a VIII. cikk 3. bekezdésében foglalt feltételek teljesültek, a főigazgató felhívja az
Egyezmény hatálybalépésének időpontjára a Szervezet Tagállamainak figyelmét.
XII.	cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102.
cikkének megfelelően, nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek
főtitkárának a jelen Egyezmény szerint nyilvántartásba vett valamennyi megerősítő okiratra,
elfogadásról szóló nyilatkozatra és felmondási okiratra vonatkozó teljeskörű információt.
Különleges háromoldalú bizottság
106
XIII.	cikk
1.	A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótestülete, egy általa létrehozandó, a tengerészeti
munkaügyi előírások területén különleges illetékességgel rendelkező bizottság útján, a jelen
Egyezmény működését folyamatosan figyelemmel kíséri.
2.	Azokra az ügyekre vonatkozóan, amelyek a jelen Egyezménynek megfelelően kerülnek
kezelésre, a Bizottság a jelen Egyezményt megerősített minden egyes Tagállam részéről az
adott Tagállam kormánya által megnevezett két-két képviselőből áll, valamint a
hajótulajdonosok és a tengerészek képviselőiből, akiket a Közös Tengerészeti Bizottsággal
történt egyeztetést követően az Igazgatótestület jelöl ki.
3.	Azoknak a Tagállamoknak a kormányzati képviselői, amelyek még nem erősítették meg a
jelen Egyezményt, részt vehetnek a Bizottság munkájában, de nincs szavazati joguk
semmiféle olyan ügy vonatkozásában, amely a jelen Egyezménynek megfelelően kerül
megvizsgálásra. Az Igazgatótestület meghívhat egyéb szervezeteket, illetve intézményeket is,
hogy megfigyelőként a Bizottságban képviseltessék magukat.
4.	A Bizottságban a hajótulajdonosokat és a tengerészeket képviselő minden egyes tag
szavazatát súlyozni kell annak biztosítása érdekében, hogy a hajótulajdonosok csoportjának
szavazatszáma és a tengerészek csoportjának szavazatszáma is ötven-ötven százalékát tegye
ki az adott megbeszélésen képviselő útján jelen lévő és ott szavazásra jogosult kormányok
összesített szavazatszámának.
A JELEN EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSA
XIV.	cikk
1.	A jelen Egyezmény bármely rendelkezésének módosítását a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet Általános Konferenciája fogadhatja el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
Alapokmányának 19. cikke, valamint a Szervezetnek az Egyezmények elfogadására
vonatkozó szabályai és eljárásrendje alapján. A Szabályzat módosításai ugyancsak
elfogadásra kerülhetnek, mégpedig a XV. cikkben foglalt eljárásrend szerint.
2.	Az olyan Tagállamok esetében, amelyeknek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő
okiratát az adott módosítás elfogadása előtt vették nyilvántartásba, részükre megerősítés
céljából el kell juttatni a módosítás szövegét.
3.	A Szervezet egyéb Tagállamai esetében részükre az Egyezmény módosított szövegét kell
eljuttatni az Alapokmány 19. cikkének megfelelő megerősítés céljából.
4.	A módosítást elfogadottnak kell tekinteni azon a napon, amely napon legalább 30 olyan
Tagállamnak magára a módosításra vagy az Egyezmény módosított szövegére vonatkozó
megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, amelyek együttes részesedése a világ hajótere
bruttó űrtartalmából legalább 33 százalékot tesz ki.
5.	Az Alapokmány 19. cikke alapján elfogadott módosítások a Szervezetnek csak azon
Tagállamaira nézve kötelező érvényűek, amelyek megerősítő okiratát a Nemzetközi
Munkaügyi Hivatal főigazgatója már nyilvántartásba vette.
6.	A jelen cikk 2. bekezdésében említett bármely Tagállam esetében a módosítás a jelen cikk
4.	bekezdésében említett elfogadás napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, vagy
pedig 12 hónap eltelte után attól a naptól számítva, amelyen az adott Tagállamnak a
módosításra vonatkozó megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, attól függően, hogy melyik
időpont következik be később.
7.	A jelen cikk 3. bekezdésében említett Tagállamok esetében - a jelen cikk 9. bekezdésének
fenntartása mellett - a módosított Egyezmény a jelen cikk 4. bekezdésében említett elfogadás
107
napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, vagy pedig 12 hónap eltelte után attól a
naptól számítva, amelyen az adott Tagállamoknak az Egyezményre vonatkozó megerősítő
okiratát nyilvántartásba vették, attól függően, hogy melyik időpont következik be később.
8.	Azon Tagállamok esetében, amelyeknek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő
okiratát valamely módosítás elfogadását megelőzően vették nyilvántartásba, de az adott
Tagállamok még nem erősítették meg a módosítást, a jelen Egyezmény a szóban forgó
módosítás nélkül marad hatályban.
9.	Bármely olyan Tagállam, amelynek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát
valamely módosítás elfogadását követően, de még a jelen cikk 4. bekezdésében említett napot
megelőzően vették nyilvántartásba, jogosult a megerősítő okirathoz csatolt nyilatkozatban
kijelenteni, hogy megerősítése a szóban forgó módosítás nélküli Egyezményre vonatkozik. Az
ilyen nyilatkozattal ellátott megerősítő okirat esetében az érintett Tagállam számára a
megerősítő okirat nyilvántartásba vételének napjától számított 12 hónap eltelte után lép
hatályba az Egyezmény. Amennyiben a megerősítő okirathoz nem csatolnak ilyen
nyilatkozatot, illetve amennyiben a megerősítő okiratot a 4. bekezdésben említett napon vagy
azt követően veszik nyilvántartásba, úgy az Egyezmény az érintett Tagállam számára a
megerősítő okirat nyilvántartásba vételének napjától számított 12 hónap eltelte után lép
hatályba, a módosítás pedig a jelen cikk 7. bekezdésének megfelelő hatályba lépésekor válik
kötelező erejűvé az érintett Tagállamra nézve, hacsak maga a módosítás másképp nem
rendelkezik.
A SZABÁLYZAT MÓDOSÍTÁSA
XV.	cikk
1.	A Szabályzat módosítható vagy a XIV. cikkben rögzített eljárás révén, vagy pedig -
kifejezetten eltérő rendelkezés hiányában - a jelen cikkben rögzített eljárásnak megfelelően.
2.	A Szabályzat módosítására vonatkozó indítványt nyújthat be a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal főigazgatójához a Szervezet bármely Tagállamának kormánya, illetve a
hajótulajdonosok képviselőinek csoportja vagy a tengerészek képviselőinek csoportja, amely
csoportok tagjait a XIII. cikkben említett Bizottságba jelölték. Az olyan módosítást, amelyet
valamely kormány indítványoz, közösen kell indítványoznia vagy támogatnia kell az
Egyezményt addigra ratifikáló Tagállamok kormányai közül legalább ötnek, vagy pedig a
hajótulajdonosok, illetve a tengerészek képviselőiből álló, a jelen bekezdésben említett
csoportnak.
3.	A főigazgató - miután meggyőződött arról, hogy a módosításra vonatkozó indítvány
megfelel a jelen cikk 2. bekezdésében foglalt követelményeknek - köteles az indítványt az
általa helyénvalónak ítélt bármiféle megjegyzésekkel vagy javaslatokkal együtt azonnal
közölni a Szervezet valamennyi Tagállamával, azzal a felhívással, hogy hat hónapon belül,
vagy az Igazgatótanács által előírt egyéb határidőn belül - amely nem lehet három hónapnál
rövidebb, sem pedig kilenc hónapnál hosszabb - nyújtsák be az indítvánnyal kapcsolatos
észrevételeiket, illetve javaslataikat.
4.	A jelen cikk 3. bekezdésében említett időszak végén az indítványt - a hivatkozott bekezdés
értelmében tett valamennyi észrevétel, illetve javaslat összegzésével együtt - át kell adni a
Bizottságnak abból a célból, hogy azt bizottsági ülés keretében elbírálja. A módosítást akkor
kell a Bizottság által elfogadottnak tekinteni, ha:
(a)	a jelen Egyezményt addigra megerősített Tagállamok kormányainak legalább fele
képviselteti magát az indítványt elbíráló ülésen; és
108
(b)	a Bizottság tagjainak legalább kétharmados többsége a módosítás mellett szavaz; és
(c)	ez a többség úgy oszlik meg az indítvány szavazásra bocsátásának időpontjában az ülés
jelenléti ívén szereplő valamennyi bizottsági tag körében, hogy a kormányok által kitett
szavazatszámnak legalább a fele, a hajótulajdonosok által kitett szavazatszámnak a fele,
és a tengerészek által kitett szavazatszámnak a fele is az indítvány mellett szól.
5.	A jelen cikk 4. bekezdésének megfelelően elfogadott módosításokat jóváhagyás céljából a
Konferencia következő ülésszaka elé kell terjeszteni. E jóváhagyáshoz a jelenlévő küldöttek
által leadott szavazatok kétharmados többsége szükséges. Amennyiben ez a többség nincs
meg, az indítványozott módosítást vissza kell utalni a Bizottsághoz újbóli elbírálásra,
amennyiben a Bizottság ezt igényli.
6.	A Konferencia által jóváhagyott módosításokról a főigazgató köteles értesíteni valamennyi
olyan Tagállamot, amelynek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát azt a napot
megelőzően vették nyilvántartásba, amely napon a Konferencia a módosítást jóváhagyta.
Ezen Tagállamok a továbbiakban mint „ratifikáló Tagállamok” kerülnek említésre. Az
értesítésnek tartalmaznia kell a jelen cikkre való hivatkozást, és határidőt kell megszabnia
bármely formális ellenvetés közlésére. Ez a határidő az értesítés napjától számított két év,
hacsak a jóváhagyással egyidejűleg a Konferencia meg nem szabott valamely más határidőt,
amely határidő azonban nem lehet egy évnél rövidebb. Az értesítés egy-egy példányát
tájékoztatás céljából el kell juttatni a Szervezet egyéb Tagállamainak is.
7.	A Konferencia által jóváhagyott módosítást elfogadottnak kell tekinteni, hacsak az előírt
határidő végére a főigazgató nem kap formális ellenvetést kifejező tájékoztatást az
Egyezményt megerősített Tagállamok több mint 40 százalékától, amely Tagállamoknak
együttesen az Egyezményt megerősített Tagállamok hajóira jutó bruttó űrtartalomnak
legalább a 40 százalékát is képviselniük kell.
8.	Az elfogadottnak tekintett módosítás hat hónappal az előírt határidő végét követően lép
hatályba valamennyi ratifikáló Tagállam számára, azok kivételével, amelyek a jelen cikk 7.
bekezdésének megfelelően formálisan kifejezték ellenvetéseiket, és ezen ellenvetéseiket nem
vonták vissza a 11. bekezdésnek megfelelően. Ugyanakkor:
(a)	az előírt határidő végét megelőzően bármely ratifikáló Tagállam értesítheti a
főigazgatót, hogy csak akkortól fogva tekinti magára kötelező érvényűnek a
módosítást, amikor a módosításnak általa való elfogadásáról kifejezett utólagos
értesítést küldött; és
(b)	a módosítás hatályba lépésének napját megelőzően bármely ratifikáló Tagállam
értesítheti a főigazgatót arról, hogy valamely meghatározott ideig nem lépteti hatályba
az adott módosítást.
9.	Az olyan módosítás, amely a jelen cikk 8(a) bekezdésében említett értesítés tárgyát képezi,
az értesítést kibocsátó Tagállam számára hat hónappal azt követően lép hatályba, hogy a
Tagállam értesítette a főigazgatót a módosítás általa történt elfogadásáról, vagy pedig azon a
napon, amely napon a módosítás először hatályba lép, attól függően, hogy melyik időpont
következik be később.
10.	A jelen cikk 8(b) bekezdésében említett időtartam nem haladhatja meg a módosítás
hatályba lépésének napjától számított egy évet, illetve bármely olyan hosszabb időtartamot,
amelyet a Konferencia a módosítás jóváhagyásával egyidejűleg meghatározott.
11.	Az olyan Tagállamok, amelyek formálisan kifejezték ellenvetéseiket az Egyezmény
valamely módosításával kapcsolatban, bármely időpontban visszavonhatják ezen
ellenvetéseket. Amennyiben az ilyen visszavonásról szóló értesítést a főigazgató azt követően
109
kapja kézhez, hogy a módosítás már hatályba lépett, akkor a módosítás az adott Tagállam
számára hat hónappal az ilyen értesítés nyilvántartásba vételének napját követően lép
hatályba.
12.	Valamely módosítás hatályba lépését követően az Egyezmény kizárólag módosított
formájában erősíthető meg.
13.	Addig a mértékig terjedően, amely mértékben bármely tengerészeti munkaügyi
bizonyítvány kapcsolatba hozható az Egyezmény valamely, már hatályba lépett módosítása
által szabályozott ügyekkel:
(a)	az a Tagállam, amely elfogadta az adott módosítást, nem kötelezhető arra, hogy
jóhiszeműen kiterjessze az Egyezménynek való megfelelés feltételezését az olyan hajók
részére kibocsátott tengerészeti munkaügyi bizonyítványokra vonatkozóan, amelyek egy
másik Tagállam lobogója alatt közlekednek, és ez a másik Tagállam:
(i)	a jelen cikk 7. bekezdése értelmében formálisan kifejezte ellenvetéseit a
módosítással kapcsolatban, és ezen ellenvetéseket még nem vonta vissza; illetve
(ii)	a jelen cikk 8(a) bekezdése értelmében értesítést küldött arról, hogy a
módosításnak a maga részéről történő elfogadását a kifejezett utólagos értesítéstől
teszi függővé, és még nem fogadta el a módosítást; és
(b)	az a Tagállam, amely elfogadta az adott módosítást, köteles jóhiszeműen kiterjeszteni az
Egyezménynek való megfelelés feltételezését az olyan hajók részére kibocsátott
tengerészeti munkaügyi bizonyítványokra vonatkozóan, amelyek egy másik Tagállam
lobogója alatt közlekednek, és ez a másik Tagállam a jelen cikk 8(b) bekezdése
értelmében értesítést küldött arról, hogy a szóban forgó módosítást nem lépteti hatályba
a jelen cikk 10. bekezdésének megfelelően meghatározott időtartamig.
Hiteles nyelvek
XVI.	cikk
A jelen Egyezmény francia és angol szövegváltozatai egyaránt hitelesek.
A Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény Szabályaihoz és Szabályzatához fűzött
magyarázó jegyzet
1.	A jelen magyarázó jegyzet, amely nem képezi a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény
részét, az Egyezményre vonatkozó általános útmutatónak készült.
2.	Az Egyezmény három különböző, ám egymáshoz kapcsolódó részt foglal magában: a
cikkeket, a Szabályokat, valamint a Szabályzatot.
3.	A cikkek és a Szabályok rögzítik a lényegi jogokat és alapelveket, valamint az Egyezményt
megerősített Tagállamok alapvető kötelezettségeit. A cikkeket és a Szabályokat kizárólag a
Konferencia módosíthatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkének
keretein belül (lásd az Egyezmény XIV. cikkét).
4.	A Szabályzatban a Szabályok foganatosítására vonatkozó részletek találhatók. A
Szabályzat az A. részt (kötelezően alkalmazandó Előírások) és a B. részt (nem kötelezően
110
alkalmazandó Útmutatók) foglalja magában. A Szabályzatot az Egyezmény XV. cikkében
rögzített egyszerűsített eljárás révén lehet módosítani. Minthogy a Szabályzat a részletes
végrehajtáshoz kapcsolódik, valamennyi módosításának a cikkek és a Szabályok általános
hatáskörén belül kell maradnia.
5.	A Szabályok és a Szabályzat általános témakörök szerint elrendezve öt Fejezetre tagolódik:
1.	Fejezet: A hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó
követelmények
2.	Fejezet: A foglalkoztatás feltételei
3.	Fejezet: Elhelyezés, szabadidős létesítmények, élelmezés és étkeztetés
4.	Fejezet: Egészségvédelem, orvosi ellátás, jóléti ellátás és társadalombiztosítási
védelem
5.	Fejezet: Megfelelés és végrehajtás
6.	Minden egyes Fejezet több csoportnyi rendelkezést tartalmaz, amelyek egy-egy adott
joghoz vagy alapelvhez - illetve az 5. Fejezetben egy-egy, a végrehajtást biztosító
intézkedéshez - kapcsolódnak, és összefüggő sorszámozással vannak jelölve. Például az 1.
Fejezetben található első csoport az 1.1 Szabályból, az A1.1 Előírásból, valamint a B1.1
Útmutatóból áll, melyek a foglalkoztatás alsó korhatárához kapcsolódnak.
7.	Az Egyezménynek az alábbi három alapvető célja van:
(a)	hogy cikkeiben és Szabályaiban lefektesse a jogok és alapelvek szilárd rendszerét;
(b)	hogy a Szabályzat révén jelentős mértékű rugalmasságot engedélyezzen annak
tekintetében, hogy ezen jogokat és alapelveket a Tagállamok milyen módon
foganatosítják; és
(c)	hogy az 5. Fejezet révén biztosítsa a jogok és alapelvek megfelelő betartását és
végrehajtását.
8.	A foganatosítás tekintetében két fő területen érvényesül a rugalmasság: az egyik a
Tagállamnak az a lehetősége, hogy amennyiben ez szükséges - lásd a VI. cikk 3. bekezdését -
a Szabályzat A. részében foglalt részletes követelményeket lényegi egyenértékűség
alkalmazásával léptesse érvénybe (a lényegi egyenértékűségnek a VI. cikk 4. bekezdésében
foglalt meghatározása értelmében).
9.	A foganatosítás tekintetében érvényesülő rugalmasság másik területét úgy biztosítja az
Egyezmény, hogy az A. részben foglalt rendelkezések jelentős részének a kötelezően
alkalmazandó követelményeit általánosabb formában fogalmazza meg, ezáltal nagyobb teret
engedve az egyes Tagállamok saját belátásának a nemzeti szintű rendelkezésekben
meghatározandó intézkedések pontos tartalmát illetően. Ezekben az esetekben a
végrehajtásra vonatkozó útmutatást a Szabályzat B. részének nem kötelezően
alkalmazandó rendelkezései tartalmazzák. Ily módon a jelen Egyezményt ratifikáló
Tagállamok megállapíthatják azt is, hogy az A. rész vonatkozó általános
kötelezettségei értelmében az intézkedéseknek milyen fajtáit várják el tőlük, és azt is,
hogy melyek a nem feltétlenül elvárt intézkedések. Így például az A4.1 Előírás
valamennyi hajótól megköveteli, hogy biztosítsa a hajón nyújtott orvosi ellátá shoz
szükséges gyógyszerekhez való mielőbbi hozzáférést [1(b) bekezdés], valamint azt,
hogy a hajón legyen gyógyszerszekrény [4(a) bekezdés]. Ez utóbbi kötelezettség
jóhiszemű teljesítése nyilvánvalóan többet foglal magában annál, mint hogy
egyszerűen csak minden hajó fedélzetén legyen egy gyógyszerszekrény. Hogy
pontosabban miről is van szó, az a vonatkozó B4.1.1 Útmutatóban (4. bekezdés)
111
kerül feltüntetésre, annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerszekrény tartalma
megfelelően legyen tárolva, felhasználva, illetve karbantartva.
10.	A jelen Egyezményt ratifikáló Tagállamokat nem kötelezi az érintett útmutatás, és amint
az az 5. Fejezetnek a kikötő szerinti Állam által elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozó
rendelkezéseiből is kitűnik, az ellenőrzések csak a jelen Egyezmény releváns követelményeit
veszik figyelembe (vagyis a cikkeket, a Szabályokat, valamint az A. részben foglalt
Előírásokat). Ugyanakkor a Tagállamok a VI. cikk 2. bekezdése értelmében kötelesek
alaposan fontolóra venni azt, hogy a Szabályzat A. része értelmében fennálló
kötelezettségeiket a B. részben rögzített módon foganatosítsák. Hogy a fenti példánál
maradjunk: ha valamely Tagállam a vonatkozó Útmutatók alapos megfontolását
követően úgy dönt, hogy másféle intézkedések elrendelésével biztosítja a
gyógyszerszekrény tartalmának megfelelő tárolását, felhasználását és karbantartását, az
A. részben foglalt Előírás követelményeinek megfelelően, akkor ez teljes mértékben
elfogadható. Másrészről viszont azzal, ha a B. rész rendelkezéseiben foglalt útmutatást
követi, az érintett Tagállam további megfontolások nélkül is biztos lehet benne - a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek azokkal a testületeivel együtt, amelyek a
nemzetközi munkaügyi egyezmények végrehajtásának felügyeletéért felelősek -, hogy
az adott Tagállam által elrendelt intézkedések alkalmasak az A. rész értelmében
fennálló azon kötelezettségek foganatosítására, amelyekhez az érintett Útmutató
kapcsolódik.
A SZABÁLYOK ÉS A SZABÁLYZAT
1.	Fejezet - A hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó
KÖVETELMÉNYEK
Szabály
1.1	Szabály - A foglalkoztatás alsó korhatára
Cél: Annak biztosítása, hogy a foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korúak ne
dolgozzanak hajón
1.	A foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korú személyek hajón nem állhatnak
alkalmazásban, nem lehetnek szerződtetve, és nem dolgozhatnak.
2.	A jelen Egyezmény legelső hatályba lépésének idején a foglalkoztatás alsó korhatára 16 év.
3.	A Szabályzatban meghatározott körülmények esetén magasabb alsó korhatár betartását kell
megkövetelni.
Előírás
A1.1 Előírás - A foglalkoztatás alsó korhatára
1.	Meg kell tiltani bármely 16 évesnél fiatalabb személy hajón való alkalmazását, oda való
szerződtetését vagy ottani munkavégzését.
2.	Meg kell tiltani a 18. életévüket be nem töltött tengerészek éjszakai munkavégzését. A jelen
Előírás szempontjából az „éjszaka” jelentését a nemzeti jogszabályoknak és a gyakorlatnak
megfelelően kell meghatározni. Az éjszaka legalább kilencórás időszakot kell jelentsen,
112
amely legkésőbb éjfélkor kezdődhet, és legkorábban hajnali 05:00 órakor érhet véget.
3.	Az illetékes hatóság eltekinthet az éjszakai munkára vonatkozó korlátozás szigorú
betartásának megkövetelésétől, amennyiben:
(a)	az károsan befolyásolná az érintett tengerészek hathatós - az elfogadott programok és
időbeosztás alapján történő - kiképzését; vagy
(b)	valamely adott feladatkör sajátos természete vagy valamely jóváhagyott képzési
program megköveteli, hogy a kivétel hatálya alá tartozó tengerészek éjszaka végezzék
munkájukat, a hatóság pedig - a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel
történt egyeztetést követően - úgy ítéli meg, hogy az adott munka nem fogja károsan
befolyásolni ezen tengerészek egészségét vagy jólétét.
4.	Meg kell tiltani a 18. életévüket be nem töltött tengerészek alkalmazását,
szerződtetését, valamint munkavégzését, amennyiben az adott munka veszélyeztetheti
egészségüket vagy biztonságukat. Az ilyen munkák fajtáit a nemzeti jogszabályokban kell
meghatározni, vagy az illetékes hatóságnak kell megszabnia őket, minden esetben a
hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően és a
vonatkozó nemzetközi előírásokkal összhangban.
B1.1 Útmutató - A foglalkoztatás alsó korhatára
1. A munka- és életkörülmények szabályozása során a Tagállamok fordítsanak különös
figyelmet a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú személyek szükségleteire.
Szabály
1.2	Szabály - Orvosi igazolás
Cél: Annak biztosítása, hogy valamennyi tengerész egészségileg alkalmas legyen a tengeri
munkavégzésre
1.	A tengerészek nem dolgozhatnak hajón, amennyiben nem rendelkeznek orvosi igazolással
arról, hogy feladataik ellátására egészségileg alkalmasak.
2.	Kivételt csak a Szabályzatban előírt esetekben és módon lehet engedélyezni.
Előírás
A1.2 Előírás - Orvosi igazolás
1.	Az illetékes hatóság köteles előírni, hogy a hajón való munkavégzés megkezdését
megelőzően a tengerészek rendelkezzenek érvényes orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy
egészségileg alkalmasak a tengeren elvégzendő feladataik ellátására.
2.	Annak biztosítása érdekében, hogy az orvosi igazolások a tengerészek valós egészségi
állapotát tükrözzék az elvégzendő feladataik fényében, az illetékes hatóság - a
hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően,
valamint a jelen Szabályzat B. részében hivatkozott vonatkozó nemzetközi irányelvek gondos
mérlegelését követően - köteles pontosan előírni az orvosi vizsgálat és az orvosi igazolás
természetét.
3.	A jelen Előírás nem érinti a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat
ellátásáról szóló 1978. évi módosított Nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban:
STCW) rendelkezéseit. Az 1.2 Szabályban meghatározott célra az illetékes hatóság köteles
113
elfogadni az STCW követelményeinek megfelelően kibocsátott orvosi igazolást. Az STCW
hatálya alá nem tartozó tengerészek esetében hasonlóképpen el kell fogadni az említett
követelményeknek lényegében megfelelő orvosi igazolást.
4.	Az orvosi igazolást megfelelően képesített orvosnak kell kiállítania, illetve a kizárólag a
látással kapcsolatos igazolás esetében olyan személynek, akit az illetékes hatóság az ilyen
igazolás kiadására megfelelően képesítettnek ismert el. Az orvosi vizsgálatok lefolytatása
során az orvosoknak teljeskörű szakmai függetlenséget kell élvezniük az orvosi
szakvéleményük kialakításában.
5.	Azok a tengerészek, akiktől megtagadták az orvosi igazolás kiadását vagy akiknél
korlátozott munkavégzési képességet állapítottak meg - így különösen a munkavégzés
időtartamát, a betölthető munkaköröket vagy a kereskedelmi területet illetően -, jogosultak
egy további vizsgálaton részt venni egy másik független orvos vagy független orvosi szakértő
előtt.
6.	Valamennyi orvosi igazolásnak kifejezetten tanúsítania kell, hogy:
(a)	az érintett tengerész hallása és látása, valamint színlátása - amennyiben a tengerész
olyan munkakörökben kerül alkalmazásra, ahol munkavégzési képességét befolyásolhatja a
hibás színérzékelés - mind megfelelő; és
(b)	az érintett tengerész nem szenved olyan betegségben, amelyet vélhetően súlyosbítana a
tengeri szolgálat, vagy amely alkalmatlanná tenné a tengerészt a tengeri szolgálatra, illetve
amely veszélyeztetné a fedélzeten tartózkodó többi személy egészségét.
7.	Hacsak az érintett tengerész által elvégzendő sajátos feladatok miatt vagy az STCW
értelmében rövidebb időszak nem kötelező, akkor:
(a)	az orvosi igazolás legfeljebb kétéves időtartamra érvényes, kivéve, ha a tengerész a 18.
életévét még nem töltötte be, mely esetben az érvényesség maximális időtartama 1 év;
(b)	a színlátásra vonatkozó igazolás érvényességi ideje legfeljebb hat év.
8.	Sürgős esetekben az illetékes hatóság érvényes orvosi igazolás nélkül is engedélyezheti a
tengerész munkavégzését a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja
szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve, hogy:
(a)	az ilyen engedély időtartama nem haladja meg a három hónapot; és
(b)	az érintett tengerész a közelmúltban lejárt orvosi igazolással rendelkezik.
9.	Amennyiben egy igazolás érvényességi ideje a tengeri út során jár le, az igazolás érvényes
marad a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi
igazolást valamely képesített orvostól, feltéve, hogy ennek időtartama nem haladja meg a
három hónapot.
10.	A rendszerint nemzetközi utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészeket
angol nyelvű orvosi igazolással kell ellátni, több nyelv esetén angol nyelven is kiállítandó az
orvosi igazolás.
Útmutató
B1.2 Útmutató - Orvosi igazolás
B1.2.1 Útmutató - Nemzetközi irányelvek
1.	Az illetékes hatóságnak, az orvosoknak, az orvosi vizsgálatokat elvégzőknek, a
hajótulajdonosoknak, a tengerészek képviselőinek, és minden más olyan személynek, aki
érintett a tengerésznek jelentkezők, illetve a szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi
114
alkalmassági vizsgálatainak elvégzésében, követniük kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
és az Egészségügyi Világszervezet által kiadott, Útmutató a tengerészek behajózás előtti vagy
időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatának elvégzéséhez című kiadványban foglalt
irányelveket, beleértve a hivatkozott dokumentum bármely későbbi változatát is, valamint
bármely egyéb olyan vonatkozó nemzetközi útmutatót, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vagy az Egészségügyi Világszervezet adott
ki.
Szabály
1.3	Szabály - Képzés és képesítés
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek megfelelően képzettek, illetve képesítettek legyenek
a hajón teljesítendő feladataik ellátására
1.	Kizárólag a feladataik elvégzésére kiképzett, vagy arra alkalmasnak minősített, vagy arra
egyéb módon képesített tengerészek dolgozhatnak hajón.
2.	Kizárólag olyan tengerész munkavégzése engedélyezhető hajón, aki sikeresen elvégezte a
hajófedélzeti személyi biztonságra vonatkozó képzést.
3.	A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, kötelező érvényű jogi aktusoknak
megfelelő képzés és képesítés úgy tekintendő, mint amely eleget tesz a jelen Szabály 1. és 2.
bekezdésében foglalt követelményeknek.
4.	Bármely olyan Tagállam, amely a jelen Egyezmény általa történő ratifikálásának idején a
szakképzett matrózok képesítéséről szóló 1946. évi 74. sz. Egyezmény hatálya alá tartozott,
köteles továbbra is eleget tenni a hivatkozott Egyezmény értelmében fennálló
kötelezettségeinek, mindaddig, amíg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem fogad el és
nem léptet érvénybe a hivatkozott Egyezmény tárgyát érintő kötelező érvényű
rendelkezéseket, vagy amíg öt év el nem telik a jelen Egyezmény érvénybe lépésétől számítva
a VIII. Cikk 3. bekezdése értelmében, attól függően, hogy melyik időpont következik be
előbb.
Szabály
1.4	Szabály - Toborzás és munkaközvetítés
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek hatékony és megfelelően szabályozott tengerész-
toborzó és munkaközvetítő rendszerhez férjenek hozzá
1.	Kötelező valamennyi tengerész részére hozzáférést biztosítani egy hatékony, megfelelő és
számonkérhető rendszerhez, amely - a tengerészek számára térítésmentesen - segíti a
tengerészek hajón való elhelyezkedését.
2.	Az adott Tagállam területén működő, tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző
szolgáltatások meg kell feleljenek a Szabályzatban foglalt előírásoknak.
3.	Minden egyes Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó
tengerészek vonatkozásában, hogy azok a hajótulajdonosok, amelyek a jelen Egyezmény
hatókörén kívül eső országokban vagy területeken működő tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatásokat is igénybe vesznek, biztosítsák, hogy az említett
szolgáltatások is megfeleljenek a Szabályzatban rögzített követelményeknek.
Előírás
115
A1.4 Előírás - Toborzás és munkaközvetítés
1.	Valamennyi Tagállam, amely állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatást
működtet, köteles biztosítani, hogy a szolgáltatás rendben működjön, mégpedig úgy, hogy
védelmezze a tengerészek jelen Egyezményben biztosított munkavállalói jogait és
előmozdítsa azok érvényesülését.
2.	Amennyiben valamely Tagállam területén olyan tengerész-toborzó és munkaközvetítő
magánszolgáltatások működnek, amelyek elsődleges célja a tengerészek toborzása és
kiközvetítése, vagy amelyek jelentős számú tengerészt toboroznak és közvetítenek ki, akkor
ezen szolgáltatások kizárólag valamely szabványosított engedélyezési, tanúsítási vagy egyéb
szabályozási rendszernek megfelelően működtethetők. Ilyen rendszert kizárólag a
hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően lehet
létrehozni, módosítani vagy megváltoztatni. Amennyiben kétség merül fel azt illetően, hogy a
jelen Egyezmény vonatkozik-e valamely toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatásra,
akkor a kérdést az adott Tagállam illetékes hatósága köteles eldönteni a hajótulajdonosok és a
tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően. A tengerész-toborzó és
munkaközvetítő magánszolgáltatások indokolatlan elterjedését nem szabad bátorítani.
3.	A jelen Előírás 2. bekezdésének rendelkezései vonatkoznak - olyan mértékben, ahogyan
azt az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való
egyeztetést követően helyénvalónak ítéli meg - azokra a toborzással és munkaközvetítéssel
foglalkozó szolgáltatásokra is, amelyeket valamely tengerész-szervezet működtet egy adott
Tagállam területén abból a célból, hogy az adott Tagállam állampolgárainak számító
tengerészeket közvetítsen olyan hajókra, melyek az adott Tagállam lobogója alatt
közlekednek. A jelen bekezdés az alábbiakban felsorolt feltételeknek megfelelő
szolgáltatásokra vonatkozik:
(a)	a toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás valamely kollektív szerződés alapján működik,
amely az említett szervezet és valamely hajótulajdonos között jött létre;
(b)	mind a tengerész-szervezet, mind pedig a hajótulajdonos az adott Tagállam területén van
bejegyezve;
(c)	a Tagállamban olyan nemzeti jogszabályok, illetve előírások vannak érvényben, vagy
olyan eljárások vannak bevezetve, amelyek alapján jóváhagyásra vagy nyilvántartásba
vételre kerül az említett toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás működtetését
megengedő kollektív szerződés; és
(d)	a toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás szabályos módon működik, és a jelen Előírás
5.	bekezdésében foglaltakhoz hasonló intézkedések vannak érvényben, melyek védik a
tengerészek munkavállalói jogait, valamint előmozdítják azok érvényesülését.
4.	A jelen Előírás, valamint az 1.4 Szabály egyetlen pontja sem tekinthető úgy, mint amely:
(a)	megakadályozná bármelyik Tagállamot abban, hogy ingyenes állami tengerész-toborzó
és munkaközvetítő szolgáltatást tartson fenn a tengerészek számára - arra vonatkozó
programjának keretében, hogy kielégítse a tengerészek és a hajótulajdonosok
szükségleteit -, függetlenül attól, hogy az adott szolgáltatás egy valamennyi
munkavállalóra és munkáltatóra kiterjedő állami foglalkoztatási szolgálat részét képezi-
e, vagy azzal összehangoltan együttműködik-e; vagy
(b)	arra kötelezné bármelyik Tagállamot, hogy magántulajdonú tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatások működtetésére vonatkozó rendszert építsen ki a
területén.
116
5.	Az a Tagállam, amely a jelen Előírás 2. bekezdésében leírt rendszert vezet be, köteles
jogszabályai vagy egyéb intézkedései keretében legalább az alábbiakban felsoroltakat
megtenni:
(a)	megtiltani, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások bármely olyan
eszközt, eljárást, illetve listát alkalmazzanak, melynek célja megelőzni vagy meggátolni,
hogy a tengerészek a képzettségüknek megfelelő állást kapjanak;
(b)	megkövetelni, hogy a tengerész-toborzásért, munkaközvetítésért, illetve a tengerészek
álláshoz juttatásáért semmiféle közvetítési díj vagy egyéb költség ne terhelje a
tengerészeket, sem közvetlen, sem pedig közvetett módon, sem részben, sem pedig
egészben, kivéve annak költségét, hogy a tengerész megszerezze a nemzeti jogszabályok
által megkövetelt orvosi igazolást, az államilag előírt tengerészkönyvet, valamint az
útlevelet vagy egyéb hasonló személyes útiokmányokat, ebbe nem beleértve ugyanakkor
a vízumok költségeit, melyeket a hajótulajdonos köteles viselni; és
(c)	biztosítani, hogy az érintett Tagállam területén működő tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatások:
(i)	naprakész nyilvántartást vezessenek valamennyi tengerészről, akit ők toboroztak
vagy közvetítettek ki, és ez a nyilvántartás álljon az illetékes hatóság
rendelkezésére ellenőrzés céljából;
(ii)	győződjenek meg arról, hogy a tengerészek a szerződtetésüket megelőzően vagy
annak folyamán tájékoztatást kapnak a munkamegállapodásuk értelmében fennálló
jogaikról és kötelezettségeikről, és győződjenek meg arról is, hogy a megfelelő
körülmények biztosítása révén a tengerészek alaposan megvizsgálhatják
munkamegállapodásukat annak aláírása előtt és után, továbbá megkapják a
munkamegállapodás egy példányát;
(iii)	győződjenek meg arról, hogy az általuk toborzott, illetve kiközvetített
tengerészek rendelkeznek az adott munkához szükséges végzettséggel és
okmányokkal, és arról is, hogy a tengerészek munkaszerződései összhangban
vannak a vonatkozó jogszabályokkal és előírásokkal, valamint azon kollektív
szerződésekkel, amelyek részét képezik a munkamegállapodásnak;
(iv)	lehetőség szerint bizonyosodjanak meg arról, hogy a hajótulajdonosnak
megvannak a megfelelő eszközei, melyekkel a tengerészeket megvédheti
attól, hogy külföldi kikötőben hátramaradjanak;
(v)	a tevékenységükkel kapcsolatos valamennyi panaszt kivizsgálják és
megválaszolják, valamint tájékoztassák az illetékes hatóságot valamennyi
megoldatlan panaszról;
(vi)	olyan védőrendszert építsenek ki biztosítások vagy azzal egyenértékű
alkalmas intézkedések révén, amely a tengerészeket kártalanítja abban az
esetben, ha anyagi veszteséget szenvednek abból következően, hogy
valamely toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás vagy az érintett
hajótulajdonos nem teljesíti a tengerészekkel szemben a tengerész
munkaszerződés szerint fennálló kötelezettségeit.
6.	Az illetékes hatóság köteles szorosan felügyelni és ellenőrizni az érintett Tagállam területén
működő valamennyi, tengerészek toborzásával és munkaközvetítésével foglalkozó
szolgáltatást. A területen működő magántulajdonú szolgáltatások működéséhez szükséges
bármely engedély, tanúsítvány vagy egyéb hasonló felhatalmazás csak akkor adható ki, illetve
újítható meg, ha az illetékes hatóság megbizonyosodott róla, hogy az érintett tengerész-
117
toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás megfelel a nemzeti jogszabályokban foglalt
követelményeknek.
7.	Az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő
szolgáltatások tevékenységét érintő panaszok kivizsgálásához szükség szerint rendelkezésre
álljanak a megfelelő hivatali erőforrások és eljárások, és ezekbe - amennyiben ez helyénvaló
-	vonják be a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselőit is.
8.	Valamennyi Tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, köteles a lehető legteljesebb
mértékben felhívni állampolgárai figyelmét a lehetséges nehézségekre, amelyek akkor
adódhatnak, ha ezen állampolgárok olyan állam lobogója alatt közlekedő hajóra szerződnek,
amely még nem ratifikálta a jelen Egyezményt - mindaddig, amíg az adott Tagállam meg nem
győződik róla, hogy az érintett állam a jelen Egyezményben foglaltakkal egyenértékű
előírásokat alkalmaz. A jelen Egyezményt ratifikáló Tagállam fentieknek megfelelő
intézkedései nem lehetnek ellentétesek a munkavállalók szabad mozgásának alapelvével,
amelyet az érintett két állam által mint aláíró felek által esetlegesen aláírt egyezmények
biztosítanak.
9.	Valamennyi Tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, köteles megkövetelni, hogy a
lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai a jelen Egyezmény hatálya alá nem tartozó
országokban vagy területeken működő tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások
igénybe vétele esetén a tőlük telhető mértékben biztosítsák, hogy az ilyen szolgáltatások
megfeleljenek a jelen Előírás követelményeinek.
10.	A jelen Előírásban foglaltak nem értelmezhetők úgy, hogy csökkentenék a
hajótulajdonosok kötelezettségeit és felelősségét, vagy bármely Tagállam kötelezettségeit és
felelősségét a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében.
Útmutató
B1.4 Útmutató - Toborzás és munkaközvetítés
B1.4.1 Útmutató - Szervezeti és működési útmutatók
1.	Az A1.4 Előírás 1. bekezdése értelmében fennálló kötelezettségeinek teljesítése során az
illetékes hatóság:
(a)	vegye fontolóra a szükséges intézkedések megtételét a tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatások közötti hatékony együttműködés elősegítésére, legyenek
azok akár állami, akár magántulajdonban;
(b)	vegye figyelembe a tengerészeti ipar szükségleteit mind nemzeti, mind pedig
nemzetközi szinten, amikor a hajótulajdonosok, a tengerészek és az érintett oktatási
intézmények bevonásával kialakítja a képzési programokat azon tengerészek számára,
akik a hajón a biztonságos navigációért és a szennyezést megelőző műveletekért felelős
személyzetet alkotják;
(c)	vegye fontolóra a megfelelő lépések megtételét annak elősegítésére, hogy az állami
tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások megszervezésében és
működtetésében - amennyiben léteznek ilyenek - együttműködjenek a hajótulajdonosok
és a tengerészek reprezentatív szervezetei;
(d)	vegye fontolóra azon feltételek előírását - megfelelően figyelembe véve a
magánszférához való jog érvényesülését, valamint a bizalmas adatok védelmének
szükségességét -, amelyek teljesülése esetén a tengerész-toborzó és munkaközvetítő
szolgáltatások jogosultak lehetnek a tengerészek személyes adatainak kezelésére,
beleértve az ilyen adatok gyűjtését, tárolását, kombinálását és harmadik fél részére
118
történő közlését is;
(e)	vegye fontolóra valamely olyan rendszer fenntartását, amely a tengerészeti
munkaerőpiacra vonatkozó valamennyi releváns információ gyűjtésére és elemzésére
szolgál, beleértve a legénységként alkalmazott tengerészek jelenlegi és várható
állományának életkor, nem, rang és képzettség szerinti megoszlását, továbbá beleértve a
tengerészeti ipar követelményeit - hozzátéve ugyanakkor, hogy az életkorra, illetve a
nemre vonatkozó adatok gyűjtése kizárólag statisztikai célból engedhető meg, vagy
valamely olyan program keretei között, amely az életkor vagy a nemek szerinti
megkülönböztetés megelőzésére szolgál;
(f)	vegye fontolóra annak biztosítását, hogy azok a munkatársak, akik a hajó biztonságos
navigációjáért és a szennyezés megelőzésére irányuló műveletekért felelős tengerészeket
közvetítő, állami és magántulajdonú tengerész-toborzó és munkaközvetítő
szolgáltatások felügyeletét végzik, megfelelő kiképzést kapjanak - beleértve a tengeri
szolgálatban töltött elismert munkatapasztalatot is -, és releváns ismeretekkel
rendelkezzenek a tengerészeti iparról, beleértve a képzésről, a képesítésről, és a
munkaügyi előírásokról szóló, vonatkozó nemzetközi tengerészeti jogi okmányokat is;
(g)	vegye fontolóra a működési szabályok előírását, valamint a magatartást és az etikus
gyakorlatot szabályozó kódexek elfogadását a tengerész-toborzó és munkaközvetítő
szolgáltatások számára; és
(h)	vegye fontolóra az engedélyezési, illetve tanúsítási rendszer feletti hatósági felügyelet
gyakorlását valamely minőségi normarendszer alapján.
2.	Az A1.4 Előírás 2. bekezdésében hivatkozott rendszer kialakítása során valamennyi
Tagállam vegye fontolóra annak megkövetelését, hogy a területén alapított tengerész-toborzó
és munkaközvetítő szolgáltatások ellenőrizhető működési gyakorlatot alakítsanak ki és
tartsanak fenn. Az ilyen működési gyakorlat a magántulajdonú tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatások esetében - valamint az alkalmazható mértékig az állami
tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások esetében is - szabályozza az alábbiakban
felsorolt kérdéseket:
(a)	az orvosi vizsgálatokat, a tengerészek személyi azonosító okmányait, és egyéb olyan
tételeket, amelyekre a tengerészeknek szükségük lehet a munkavállaláshoz;
(b)	teljes körű és hiánytalan nyilvántartás vezetését a toborzó és munkaközvetítő
rendszerükben található tengerészekről - megfelelően figyelembe véve a
magánszférához való jog érvényesülését, valamint a bizalmas adatok védelmének
szükségességét -, amely nyilvántartás kiterjed, de nem korlátozódik a következőkre:
(i)	a tengerészek képesítéseire;
(ii)	a korábbi munkaviszonyok jegyzékére;
(iii)	a munkaviszonnyal kapcsolatos személyes adatokra; és
(iv)	a munkaviszonnyal kapcsolatos orvosi adatokra;
(c)	naprakész nyilvántartás vezetését azon hajókról, amelyek részére az adott tengerész-
toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás tengerészeket közvetít, és annak biztosítását,
hogy a szolgáltatások vészhelyzet esetén a nap minden órájában elérhetőek legyenek
valamilyen formában;
(d)	olyan eljárások bevezetését, amelyek biztosítják, hogy a tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatások, illetve azok alkalmazottai nem zsákmányolhatják ki a
tengerészeket valamely adott hajóra vagy valamely adott társasághoz való szerződtetés
119
felkínálása révén;
(e)	olyan eljárások bevezetését, amelyek kizárják a tengerészek kizsákmányolásának
lehetőségét a munkába álláskor kapott fizetéselőleg kifizetésén keresztül, illetve
bármely más olyan pénzügyi tranzakción keresztül, amely a hajótulajdonos és a
tengerész között jön létre és amelyet a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás
kezel;
(f)	mindazon költségeknek - ha vannak ilyenek - az egyértelmű nyilvánosságra hozatalát,
amelyeket a tengerésznek kell viselnie a toborzási folyamat során;
(g)	annak biztosítását, hogy a tengerészeket felvilágosítsák a szerződésük szerinti leendő
állásukra vonatkozó sajátos feltételekről, valamint az adott hajótulajdonosnak a
munkavállalásukkal kapcsolatos iránymutatásairól;
(h)	a természetes igazságosság elveinek megfelelő eljárások bevezetését az
alkalmatlansággal, illetve a fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos esetek kezelésére,
összhangban a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal, valamint - vonatkozó esetekben
-	a kollektív szerződésekkel;
(i)	olyan eljárások bevezetését, amelyek a lehető legteljesebb mértékben biztosítják, hogy
valamennyi, a munkavállalás kapcsán benyújtott kötelező bizonyítvány és okirat a
naprakész állapotot mutatja, és nem csalárd módon szerezték be őket, a korábbi
munkaviszonyokra vonatkozó referenciák pedig ellenőrzésre kerültek;
(j) olyan eljárások bevezetését, amelyek biztosítják, hogy ha a tengerészek családja
információt vagy tanácsot kér, amíg a tengerész a tengeren tartózkodik, akkor a kérést
azonnal, segítőkész módon és térítésmentesen teljesítsék; és
(k) annak ellenőrzését, hogy a munkaügyi körülmények azokon a hajókon, ahová a
tengerészeket kiközvetítik, megfelelnek a hajótulajdonos és a tengerészek reprezentatív
szervezete között köttetett, vonatkozó kollektív szerződésnek; továbbá annak
alapelvként való rögzítését, hogy a tengerészeket csak olyan hajótulajdonosoknak
közvetítik ki, akik a vonatkozó jogszabályoknak vagy kollektív szerződéseknek
megfelelő szerződéses munkavállalási feltételeket kínálnak a tengerészeknek.
3.	Fontolóra kell venni a Tagállamok és a releváns szervezetek közötti nemzetközi
együttműködés ösztönzését, így például:
(a)	a rendszeres információcserét a tengerészeti ipar és a tengerészeti munkaerőpiac
vonatkozásában kétoldalú, regionális és többoldalú alapon;
(b)	az információcserét a tengerészeti munkaügyi törvénykezés vonatkozásában;
(c)	a tengerészek toborzását és munkaközvetítését szabályozó iránymutatások,
munkamódszerek és törvényi rendelkezések összehangolását;
(d)	a tengerészek nemzetközi toborzásával és munkaközvetítésével kapcsolatos eljárások és
körülmények javítását; és
(e)	a munkaerő-tervezést, a tengerészek kínálati és keresleti piacának, valamint a
tengerészeti ipar igényeinek figyelembe vételével.
2.	Fejezet - A foglalkoztatás feltételei
Szabály
2.1	Szabály - A tengerészek munkaszerződései
120
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek tisztességes munkamegállapodással
rendelkezzenek
1.	A tengerész foglalkoztatására vonatkozó kikötéseket és feltételeket egyértelmű, írott,
jogilag érvényesíthető szerződésben kell rögzíteni vagy hivatkozással abba belefoglalni,
továbbá e kikötéseknek és feltételeknek összhangban kell állniuk a Szabályzatban rögzített
előírásokkal.
2.	Biztosítani kell, hogy a tengerészek munkaszerződéseit az egyes tengerészek olyan
feltételek között fogadják el, amely feltételek szavatolják, hogy a tengerésznek lehetősége
legyen a szerződésben foglalt kikötéseket és feltételeket áttekinteni és azokról tanácsot kérni,
valamint szavatolják, hogy a tengerész e kikötéseket és feltételeket szabad akaratából
fogadhassa el, mielőtt a szerződést aláírja.
3.	A tengerészek munkaszerződései - az adott Tagállam nemzeti jogszabályaival és
gyakorlatával összeegyeztethető mértékig - úgy értelmezendők, mint amelyek magukban
foglalják valamennyi vonatkozó kollektív szerződést.
Előírás
A2.1 Előírás - A tengerészek munkaszerződései
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek megkövetelik,
hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek az alábbiakban felsorolt
követelményeknek:
(a)	az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészek mindegyike
rendelkezzen olyan tengerész munkaszerződéssel, amelyet egyrészről maga a tengerész,
másrészről a hajótulajdonos vagy a hajótulajdonos valamely képviselője aláírt - illetve
amennyiben a tengerész nem alkalmazott, akkor rendelkezzen más szerződéses vagy
hasonló megállapodás létrejöttét igazoló bizonyítékkal -, és amely a jelen Egyezmény
követelményeinek megfelelően tisztességes munka- és életkörülményeket biztosít a
tengerész számára a hajón;
(b)	a tengerész munkaszerződést aláíró tengerészek számára legyen biztosítva a lehetőség
arra, hogy a szerződést alaposan áttekinthessék és azzal kapcsolatban tanácsot
kérhessenek, mielőtt aláírják, valamint legyen biztosítva valamennyi egyéb feltétel is,
amely szükséges annak szavatolásához, hogy a tengerészek szabad akaratukból kötik
meg a szerződést, jogaiknak és kötelezettségeiknek megfelelő ismerete mellett;
(c)	legyen a hajótulajdonos és az érintett tengerész birtokában is egy-egy eredeti, aláírással
ellátott példány a tengerész munkaszerződésből;
(d)	történjenek intézkedések annak biztosítására, hogy a tengerészek - beleértve a
hajóparancsnokot is - a fedélzeten könnyen megkaphassák a foglalkoztatásuk
feltételeire vonatkozó egyértelmű információkat, és hogy ezen információk, beleértve a
tengerészek munkaszerződésének egy példányát is, áttekintés céljából álljanak az
illetékes hatóságok - az érintett kikötőkben működő illetékes hatóságokat is beleértve -
tisztviselőinek rendelkezésére; és
(e)	a tengerészek kézhez kapjanak egy dokumentumot - az eddigi munkaviszonyaik
jegyzékét -, amely a hajón való foglalkoztatásuk adatait rögzíti.
2.	Amennyiben valamely kollektív szerződés alkotja a tengerész munkaszerződés egészét
vagy részét, e kollektív szerződés egy példányát a fedélzeten kell hordozni. Amennyiben a
tengerész munkaszerződés, illetve bármely vonatkozó kollektív szerződés nem angol nyelven
készült, úgy a következőknek rendelkezésre kell állniuk angol nyelven is (kivéve azokon a
121
hajókon, amelyek kizárólag belföldi utakon közlekednek):
(a)	a megállapodás szabványos változatának egy példánya; és
(b)	a kollektív szerződés azon részei, melyek az 5.2 Szabály értelmében a kikötő szerinti
Állam által végzett ellenőrzés tárgyi hatálya alá esnek.
3.	A jelen Előírás 1(e) bekezdésében említett dokumentum nem tartalmazhat semminemű
megállapítást a tengerészek munkájának minőségére, illetve a tengerészek munkabérére
vonatkozóan. A dokumentum formátumát, a rögzítendő adatok körét és ezen adatok
rögzítésének módját a nemzeti jogszabályokban kell meghatározni.
4.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek meghatározzák az
adott Tagállam nemzeti jogszabályainak hatálya alá tartozó valamennyi tengerész
munkaszerződésben kötelezően rögzítendő részletek körét. A tengerész-
munkamegállapodásoknak minden esetben tartalmazniuk kell az alábbiakban felsorolt
adatokat:
(a)	a tengerész teljes neve, születési ideje vagy életkora, és születési helye;
(b)	a hajótulajdonos neve és címe;
(c)	a tengerész munkaszerződés aláírásának helye és ideje;
(d)	a munkakör, amelyben a tengerész foglalkoztatva lesz;
(e)	a tengerész munkabérének összege, vagy - ahol ez értelmezhető - a munkabér
kiszámítására használt szabály;
(f)	a fizetett éves szabadság mennyisége, vagy - ahol ez értelmezhető - a kiszámítására
használt szabály;
(g)	a megállapodás megszűnése és ennek feltételei, beleértve az alábbiakat is:
(i)	amennyiben a megállapodás határozatlan időre jött létre, akkor azokat a
feltételeket kell közölni, amelyek szerint az egyes felek a szerződést
megszüntethetik, a kötelező felmondási idő megjelölésével együtt, mely időszak
nem lehet rövidebb a hajótulajdonos számára, mint a tengerész számára;
(ii)	amennyiben a szerződés határozott időre jött létre, akkor a lejártának napjaként
meghatározott időpontot kell közölni; és
(iii)	amennyiben a szerződés egyetlen hajóútra szólóan jött létre, akkor a rendeltetési
kikötő nevét kell közölni, és annak az időnek a hosszát, amelynek a megérkezés
után el kell telnie, mielőtt a tengerészt el lehet bocsátani;
(h)	a hajótulajdonos által a tengerész részére biztosítandó egészségügyi és
társadalombiztosítási járulékok;
(i)	a tengerész repatriálásra való jogosultsága;
(j) utalás a kollektív szerződésre, amennyiben van ilyen; és
(k) a nemzeti jogszabályok által megkövetelt valamennyi egyéb részlet.
5.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek meghatározzák a
tengerész munkaszerződés lejárat előtti megszűnése esetén a tengerész, illetve a
hajótulajdonos részéről adandó kötelező legrövidebb felmondási időt. A kötelező legrövidebb
felmondási időszakok hosszát a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel
folytatott egyeztetéseket követően kell meghatározni, de semmi esetre sem lehetnek hét
napnál rövidebbek.
122
6.	A kötelező legrövidebb felmondási időnél rövidebb felmondási idővel is megszűnhet a
szerződés olyan körülmények esetében, amelyek fennállása a nemzeti jogszabályok, előírások
vagy a vonatkozó kollektív szerződések szerint indokolttá teszi a munkaszerződés rövidebb
határidejű vagy azonnali felmondással történő megszüntetését. Az ilyen körülmények
meghatározása során valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy figyelembevételre
kerüljön a tengerészek azon igénye, hogy munkamegállapodásukat rövidebb határidejű vagy
azonnali felmondással is megszüntethessék, mégpedig szankciók elszenvedése nélkül, ha erre
különleges családi események miatt vagy egyéb sürgős okból szükségük van.
Útmutató
B2.1 Útmutató - A tengerészek munkaszerződései
B2.1.1 Útmutató - Korábbi munkaviszonyok jegyzéke
1. Az A2.1 Előírás 1(e) bekezdésében említett jegyzékben - az eddigi munkaviszonyok
jegyzékében - feljegyzendő adatok körének meghatározása során valamennyi Tagállam
biztosítsa, hogy a jegyzék - angol nyelvre is lefordítva - elegendő információt tartalmazzon
ahhoz, hogy birtokosa további munkáért folyamodhasson a segítségével, illetve hogy
megfeleljen a felminősítéshez vagy előléptetéshez szükséges, tengeri szolgálatra vonatkozó
követelményeknek. A tengerész elbocsátási könyve megfelelhet az említett Előírás 1(e)
bekezdésében foglalt követelménynek.
Szabály
2.2	Szabály - Munkabérek
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek szolgálataikért fizetséget kapjanak
1.	Valamennyi tengerészt rendszeres időközönként, a munkamegállapodásának mindenben
megfelelve kell megfizetni a munkájáért.
Előírás
A2.2 Előírás - Munkabérek
1.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon
dolgozó tengerészeknek járó összegeket egy hónapnál nem hosszabb időközönként fizessék
ki, a vonatkozó kollektív szerződésnek megfelelően, ha van ilyen.
2.	A tengerészek havonta kapjanak kimutatást az esedékes kifizetésekről és a kifizetett
összegekről, beleértve a munkabért, a munkabéren felüli kifizetéseket, valamint a kifizetésnél
használt valutaárfolyamot is, amennyiben a kifizetés nem a megállapodás szerinti
pénznemben vagy átváltási árfolyamon történt.
3.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a hajótulajdonosok tegyenek
intézkedéseket - így például a jelen Előírás 4. bekezdésében foglaltakat - annak érdekében,
hogy a tengerészek számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a keresetük egészét vagy
részét eljuttathassák a családjuknak, eltartott családtagjaiknak, vagy jogszabály szerinti
kedvezményezettjeiknek.
4.	Azok az intézkedések, amelyeket annak biztosítása érdekében kell megtenni, hogy a
tengerészek eljuttathassák a keresetüket a családjuknak, a következőket foglalják magukban:
(a)	egy olyan rendszer létrehozását, amely lehetővé teszi a tengerészek számára, hogy
alkalmazásba állásuk idején vagy alkalmazásuk folyamán, ha úgy kívánják, a
munkabérük egy részét kijelölhessék a családjuk részére banki átutalással vagy hasonló
123
módon rendszeres időközönként történő kiutalásra; és
(b)	annak megkövetelését, hogy a kijelölt munkabér-hányadok átutalása a kellő időben
megtörténjen, közvetlenül a tengerész által megnevezett személy vagy személyek
részére.
5.	A jelen Előírás 3. és 4. bekezdése értelmében nyújtott szolgáltatásokért esetlegesen
felszámított valamennyi díj összege legyen méltányos, a valutaátváltási arányszám pedig -
amennyiben egyéb kikötés másképpen nem rendeli - a nemzeti jogszabályokkal összhangban
a mindenkori piaci értéknek vagy a hivatalos közleményben meghatározott értéknek feleljen
meg, és semmiképpen ne legyen hátrányos a tengerészre nézve.
6.	Valamennyi olyan Tagállam, amely a tengerészek munkabérét szabályozó nemzeti
jogszabályokat léptet hatályba, köteles megfelelően figyelembe venni a Szabályzat B.
részében foglalt útmutatást.
Útmutató
B2.2 Útmutató - Munkabérek
B2.2.1 Útmutató - Specifikus fogalmak meghatározása
1.	A jelen Útmutató értelmében az alábbi fogalmak meghatározása a következő:
(a)	a szakképzett tengerész valamennyi olyan tengerészt jelenti, aki kellően szakképzettnek
tekinthető a fedélzeti részlegen szolgálatot teljesítő beosztásba tartozó hajósoktól
megkövetelt bármely feladat ellátására - kivéve a felügyeleti vagy szakértői beosztásúak
feladatait -, illetve aki a nemzeti jogszabályok, előírások, illetve gyakorlat, vagy
valamely kollektív szerződés szerint szakképzett tengerésznek minősül;
(b)	az alapfizetés vagy alapbér a rendes munkaidőben végzett munkáért járó fizetséget
jelenti, függetlenül attól, hogy az milyen elemekből tevődik össze; nem tartalmazza a
ledolgozott túlórákért járó fizetség, a prémiumok, a járadékok, a fizetett szabadságok,
illetve a fizetésen felüli bármely egyéb járandóságok összegét;
(c)	a konszolidált (összevont) bér az alapfizetést és a fizetéshez kapcsolódó egyéb
juttatásokat is tartalmazó munkabért vagy fizetést jelenti; a konszolidált bér
tartalmazhatja az összes ledolgozott túlóráért járó térítést és a fizetéshez kapcsolódó
valamennyi egyéb juttatást is, de az is lehetséges, hogy részleges konszolidálás
formájában csak bizonyos juttatásokat tartalmazzon;
(d)	a munkaidő azt az időt jelenti, amelyben a tengerész a hajó részére történő
munkavégzésre van kötelezve;
(e)	a túlmunka a rendes munkaidőn túlmenően ledolgozott időt jelenti.
B2.2.2 Útmutató - Kiszámítás és kifizetés
1.	Azokra a tengerészekre vonatkozóan, akiknek a részére kifizetett összeg magában foglalja a
ledolgozott túlórákért járó külön térítést:
(a)	a munkabér kiszámításához: a tengeren és a kikötőben ledolgozott rendes munkaidő ne
haladja meg a napi nyolc órát;
(b)	a túlmunka kiszámításához: az alapfizetés vagy alapbér által lefedett heti rendes
munkaidő óraszáma a nemzeti jogszabályokban legyen meghatározva, ha azt kollektív
szerződés nem szabja meg, de a heti 48 órát ne haladja meg; a kollektív szerződés
rögzíthet más eljárást is, amely azonban nem lehet a fentinél kedvezőtlenebb;
(c)	a túlmunkáért járó térítés óradíjai ne legyenek alacsonyabbak az egy óráért járó
124
alapfizetés vagy alapbér egy és egynegyedénél; a túlmunkáért járó térítés óradíjai a
nemzeti jogszabályokban legyenek meghatározva, vagy kollektív szerződésekben, ha ez
az adott esetre vonatkoztatható; és
(d)	a hajóparancsnok vagy az általa kijelölt személy vezessen feljegyzést valamennyi
ledolgozott túlóráról, és e feljegyzést a tengerész legfeljebb egy hónapos időközönként
aláírásával ellenjegyezze.
2.	Azokra a tengerészekre vonatkozóan, akiknek a munkabére teljes egészében vagy
részlegesen konszolidált (összevont):
(a)	a tengerészek munkamegállapodása határozza meg egyértelműen, amennyiben ez
helyénvaló, a tengerésztől a kapott járandóságok fejében elvárt munkaórák számát,
valamint a konszolidált béren túlmenően neki járó valamennyi lehetséges további
járadékot, és azok juttatásának feltételeit;
(b)	amennyiben a konszolidált bér fejében ledolgozott munkaidőn túlmenően teljesített
túlórákért külön órabér kerül kifizetésre, úgy ez az órabér ne legyen kevesebb, mint a -
jelen Útmutató 1. bekezdésében foglalt meghatározás szerinti - rendes munkaidőben
ledolgozott óráknak megfelelő alap-órabér egy és egynegyede; ugyanez az alapelv
vonatkozzék azokra a túlórákra is, amelyek a konszolidált bérben benne foglaltatnak;
(c)	az a járandóság, amely a teljesen vagy részlegesen konszolidált bérnek a - jelen
Útmutató 1(a) bekezdésében foglalt meghatározás szerinti - rendes munkaidőben
ledolgozott órákért járó részét képezi, ne legyen kevesebb, mint a hatályos előírások
szerint megállapított minimálbér; és
(d)	a részlegesen konszolidált munkabérben részesülő tengerészek esetében - amint arról a
jelen Útmutató 1(d) bekezdése rendelkezik - valamennyi ledolgozott túlóráról
vezessenek feljegyzést, a feljegyzések pedig kerüljenek ellenjegyzésre.
3.	A nemzeti jogszabályok, előírások, illetve a kollektív szerződések úgy is rendelkezhetnek,
hogy a túlórákért, illetve a heti pihenőnapokon és a hivatalos munkaszüneti napokon végzett
munkáért - ellentételezésül - legalább ezek mennyiségével egyenértékű szolgálaton kívül
töltött idő és hajón kívül töltött idő járjon, vagy pedig pótszabadság járjon az ilyen
rendelkezések szerint esedékes járandóság vagy bármely egyéb ellentételezés helyében.
4.	A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket
követően elfogadott nemzeti jogszabályok és előírások - illetve amennyiben ez az adott esetre
vonatkoztatható, a kollektív szerződések - vegyék figyelembe az alábbiakban felsorolt
alapelveket:
(a)	az egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás illessen meg valamennyi olyan tengerészt,
aki ugyanazon a hajón áll alkalmazásban, mégpedig faji hovatartozás, bőrszín, nemi,
illetve vallási hovatartozás, politikai meggyőződés, származási hely vagy társadalmi
háttér szerinti megkülönböztetés nélkül;
(b)	a tengerészek munkamegállapodását - amely meghatározza a hatályos munkabéreket,
illetve a munkabérek alapjául szolgáló hatályos arányszámokat - a hajó fedélzetén kell
hordozni; a munkabérek összegével, illetve a munkabérek alapjául szolgáló
arányszámokkal kapcsolatos információkat valamennyi tengerész számára
hozzáférhetővé kell tenni, mégpedig vagy olyan módon, hogy a releváns információkat
tartalmazó tájékoztatóból legalább egy aláírt, valamely általa beszélt nyelven lévő
példányt a tengerész rendelkezésére bocsátanak, vagy olyan módon, hogy a
megállapodás egy példánya a tengerészek számára hozzáférhető helyen kifüggesztésre
kerül, vagy pedig valamely más megfelelő módon;
125
(c)	a munkabér törvényes fizetőeszközben kerüljön kifizetésre; amennyiben ez megfelelő, a
munkabér banki átutalás, bankutalvány, postai csekk vagy pénzesutalvány útján is
kifizethető;
(d)	a szerződéses viszony végeztével valamennyi esedékes járandóság kerüljön kifizetésre,
mégpedig indokolatlan késedelem nélkül;
(e)	az illetékes hatóság rójon ki alkalmas büntetéseket, illetve egyéb megfelelő jóvátételi
kötelezettségeket a hajótulajdonosokra, amennyiben azok indokolatlan késedelembe
esnek az esedékes járandóságok maradéktalan megfizetésében, illetve ezirányú
kötelességüket elmulasztják teljesíteni;
(f)	a munkabérek közvetlenül a tengerészek saját maguk által megjelölt bankszámláira
kerüljenek átutalásra, kivéve abban az esetben, ha írásban másféle megoldást
kérelmeznek;
(g)	a hajótulajdonos - a jelen bekezdés (h) albekezdése kikötéseinek fenntartása mellett -
semmilyen módon ne korlátozza a tengerészek arra vonatkozó szabadságát, hogy
hogyan rendelkeznek a járandóságaikkal;
(h)	a járandóságokból levonások csak a következő esetekben legyenek engedélyezhetőek:
(i)	ha az adott levonást illetően a nemzeti jogszabályokban vagy valamely vonatkozó
kollektív szerződésben kifejezett rendelkezés szerepel, és az adott levonás
feltételeiről a tengerészt az illetékes hatóság által legmegfelelőbbnek ítélt módon
tájékoztatták; és
(ii)	ha a levonások végösszege nem haladja meg azt a határt, amelyet a nemzeti
jogszabályok, illetve kollektív szerződések vagy bírósági határozatok az ilyen
levonások esetére esetleg megállapítottak;
(i)	a tengerészek járandóságait a munkaviszonyba lépésükkel, illetve a munkaviszonyuk
fenntartásával kapcsolatban ne sújtsák levonásokkal;
(j) legyen tilos a tengerészekkel szemben bárminemű pénzbírság alkalmazása, kivéve azon
pénzbírságokat, amelyek alkalmazására nemzeti jogszabályok, illetve kollektív
szerződések vagy egyéb intézkedések adnak felhatalmazást;
(k) az illetékes hatóság legyen jogosult ellenőrizni a hajó fedélzetén működő boltokat és
szolgáltatásokat annak biztosítása érdekében, hogy azok méltányos és ésszerű árszabást
alkalmazzanak az érintett tengerészek javára; és
(l) addig a mértékig terjedően, amilyen mértékben a tengerészek munkabér-követelései és a
munkaviszonyukkal kapcsolatban nekik járó egyéb összegekről szóló követelései nem
biztosítottak a tengerizálogjogokról és jelzálogokról („International Convention on
Maritime Liens and Mortgages”) szóló 1993. évi nemzetközi egyezmény
rendelkezéseinek megfelelően, az ilyen követelések a munkavállalók igényeinek
védelméről (a munkáltató fizetésképtelensége esetén) szóló 1992. évi 173. sz.
egyezmény rendelkezései szerint legyenek biztosítva.
5.	A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket
követően valamennyi Tagállam hozzon létre eljárásokat a jelen Útmutatóban érintett bármely
üggyel kapcsolatban emelt panaszok kivizsgálására.
B2.2.3 Útmutató - Minimálbér
1.	Anélkül, hogy ez a kollektív tárgyalás szabadságának elvét hátrányosan érintené, a
hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket
126
követően valamennyi Tagállam hozzon létre a tengerészek minimálbérének meghatározására
szolgáló eljárásokat. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezetei vegyenek
részt az ilyen eljárások működtetésében.
2.	Az ilyen eljárások létrehozása, valamint a minimálbérek meghatározása során szenteljenek
kellő figyelmet a minimálbér meghatározásával kapcsolatos nemzetközi munkaügyi
előírásoknak, továbbá az alábbi elveknek:
(a)	a minimálbérek szintje vegye tekintetbe a tengerészeti foglalkoztatás természetét, a
hajók személyzettel való ellátottságának szintjét, valamint a tengerészek rendes
munkaidejét; és
(b)	a minimálbérek szintje úgy legyen igazítva, hogy tekintetbe vegye a megélhetési
költségekben, valamint a tengerészek szükségleteiben történt változásokat.
3.	Az illetékes hatóság biztosítsa:
(a)	valamely felügyeleti rendszer és szankciók révén azt, hogy a munkabérek a
megállapított arányszámoknál nem alacsonyabb arányszám vagy arányszámok szerint
kerülnek kifizetésre; és
(b)	hogy valamennyi tengerésznek, akit a minimálbérnél alacsonyabb arányszám szerint
fizettek ki, lehetősége legyen kis költséggel járó és gyors bírósági eljárás vagy egyéb
eljárás segítségével visszaszerezni azt az összeget, amivel a fizetsége elmaradt a kívánt
szinttől.
B2.2.4 Útmutató - A szakképzett tengerészek minimális havi alapfizetésének, illetve
alapbérének összege
1.	A szakképzett tengerésznek egy naptári hónapnyi szolgálatáért járó alapfizetése, illetve
alapbére ne maradjon el attól az összegtől, amelyet a Közös Tengerészeti Bizottság vagy más,
a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által meghatalmazott testület rendszeres
időközönként meghatároz. Az Igazgatótanács döntését követően a főigazgató értesíti a
Szervezet Tagállamait a módosított összegekről.
2.	A jelen Útmutató egyetlen részét sem szabad úgy értelmezni, mint amely hátrányosan
érintené a hajótulajdonosok vagy ezek szervezetei, valamint a tengerészek szervezetei között
létrejött megállapodásokat a foglalkoztatásra vonatkozó, minimális előírásnak számító
kikötések és feltételek szabályozásáról, feltéve, hogy ezen kikötéseket és feltételeket az
illetékes hatóság is elismeri.
Szabály
2.3	Szabály - Munkaidő és pihenőidő
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek szabályozott munkaidővel, illetve pihenőidővel
rendelkezzenek
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a tengerészek munkaideje, illetve
pihenőideje szabályozva legyen.
2.	Valamennyi Tagállam köteles meghatározott időszakra vetítve megállapítani a munkaidő
maximális mértékét vagy a pihenőidő minimális mértékét, oly módon, hogy az összhangban
legyen a Szabályzat rendelkezéseivel.
Előírás
A2.3 Előírás - Munkaidő és pihenőidő
127
1.	A jelen Előírás szempontjából az alábbi kifejezések a következőket jelentik:
(a)	a munkaidő azt az időt jelenti, amelyben a tengerész a hajó részére történő
munkavégzésre kötelezett;
(b)	a pihenőidő a munkaidőn kívüli időt jelenti; a kifejezés nem foglalja magában a munka
közben tartott rövid szünetek idejét.
2.	Valamennyi Tagállam köteles - a jelen Előírás 5.-8. bekezdéseiben előírt kereteken belül -
megállapítani vagy a munkaidőnek azt a maximális óraszámát, amelyet egy adott időszakon
belül nem szabad túllépni, vagy pedig a pihenőidőnek azt a minimális óraszámát, amelyet egy
adott időszakon belül kötelező biztosítani.
3.	Valamennyi Tagállam elismeri, hogy a tengerészek rendes munkaidejére vonatkozó
előírásnak - más munkavállalókéhoz hasonlóan - a nyolcórás munkanapon, a heti egy
pihenőnapon és a hivatalos munkaszüneti napok alkalmával kapott pihenőkön kell alapulnia.
Mindazonáltal ez nem akadályoz meg egyetlen Tagállamot sem abban, hogy olyan eljárásokat
állítson fel, amelyek révén engedélyezheti, illetve bejegyezheti a tengerészek rendes
munkaidejét a fenti előírásnál semmivel sem kedvezőtlenebb alapokon megállapító kollektív
szerződéseket.
4.	A nemzeti előírások megállapítása során valamennyi Tagállam köteles figyelembe venni
azon veszélyeket, melyeket a tengerészek kimerültsége jelenthet, így különösen azoké a
tengerészeké, akik feladatai a navigációs biztonságot, valamint a hajó biztonságos és
veszélytelen üzemelését érintik.
5.	A munkaidőre, illetve a pihenőidőre kötelezően vonatkozó korlátozások az alábbiak:
(a)	a maximális munkaidő nem haladhatja meg:
(i)	a 14 órát bármely 24 órás időszakon belül; és
(ii)	a 72 órát bármely hétnapos időszakon belül;
vagy
(b)	a minimális pihenőidő nem lehet kevesebb, mint:
(i)	tíz óra bármely 24 órás időszakon belül; és
(ii)	77 óra bármely hétnapos időszakon belül.
6.	A pihenőidő legfeljebb két rész-időszakra osztható, melyek közül az egyik időszak legalább
hat óra hosszú kell legyen, a két egymást követő pihenőidőszak között eltelt idő hosszúsága
pedig nem haladhatja meg a 14 órát.
7.	A hajóvizsgálatokat, tűzoltási és mentőcsónak-gyakorlatokat, továbbá a nemzeti
jogszabályokban és nemzetközi jogi aktusokban előírt egyéb gyakorlatokat olyan módon kell
lefolytatni, hogy azok a lehető legkevésbé zavarják meg a pihenőidőszakokat, és ne
okozzanak kimerültséget.
8.	Amikor egy tengerészt rendkívüli munkára rendelnek ki - mert például egy gépállás kezelő
nélkül marad -, kötelező a tengerész részére megfelelő pótlólagos pihenőidőszakot
biztosítani, ha a munkára való kirendelések a rendes pihenőidejét zavarták meg.
9.	Amennyiben erre vonatkozóan nincs hatályban kollektív szerződés vagy döntőbírósági
ítélet, illetve amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy a hatályos kollektív
szerződésben vagy döntőbírósági ítéletben a jelen Előírás 7. vagy 8. bekezdésére vonatkozóan
hozott rendelkezések elégtelenek, akkor az illetékes hatóság köteles meghatározni a megfelelő
rendelkezéseket, amelyek elegendő pihenőidőt biztosítanak az érintett tengerészek számára.
128
10.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy valamely könnyen hozzáférhető helyen
kifüggesztésre kerüljön a fedélzeti munkabeosztást tartalmazó táblázat, amely valamennyi
beosztásra vonatkozóan tartalmazza legalább a következőket:
(a)	a tengeri szolgálat és a kikötői szolgálat munkabeosztását; és
(b)	a nemzeti jogszabályok, vagy a vonatkozó kollektív szerződések által megkövetelt
maximális munkaidőt vagy minimális pihenőidőt.
11.	A jelen Előírás 10. bekezdésében említett táblázatot szabványosított formában kell
elkészíteni a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein, valamint angol nyelven.
12.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a tengerészek napi munkaidejéről vagy
napi pihenőidejéről folyamatos nyilvántartást vezessenek, annak érdekében, hogy lehetővé
váljon a jelen Előírás 5.-től 11.-ig terjedő bekezdéseinek való megfelelés folyamatos
ellenőrzése. A nyilvántartást az illetékes hatóság által - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
esetleg rendelkezésre álló útmutatásainak figyelembe vételével - kialakított, szabványosított
formában, vagy a Szervezet által kialakított bármely szabványosított formában kell vezetni. A
nyilvántartást a jelen Előírás 11. bekezdésében megkövetelt nyelveken kell vezetni.
Valamennyi tengerésznek kapnia kell egy példányt a rá vonatkozó nyilvántartásból, melyet a
hajóparancsnok vagy az általa meghatalmazott személy, továbbá a tengerész köteles
aláírásával ellenjegyezni.
13.	A jelen Előírás 5. és 6. bekezdésében foglaltak egyetlen Tagállamot sem akadályoznak
meg abban, hogy olyan nemzeti jogszabályokat hozzon, vagy olyan eljárást állítson fel az
illetékes hatósága számára, amelyek vagy amely révén jóvá lehet hagyni, illetve be lehet
jegyezni olyan kollektív szerződéseket is, amelyek az itt rögzített korlátozások tekintetében
kivételeket engednek meg. Az ilyen kivételeknek a lehető legnagyobb mértékben követniük
kell a jelen Előírás rendelkezéseit, de az őrszolgálatot ellátó tengerészek vagy a rövid utakon
közlekedő hajókon dolgozó tengerészek számára gyakoribb vagy hosszabb szabadságolási
időszakokat, illetve kiegészítő szabadság megítélését is elrendelhetik.
14.	A jelen Előírásban foglaltak semmiképpen sem értelmezhetők úgy, hogy bármilyen
mértékben csorbítanák a hajóparancsnoknak azon jogát, hogy a tengerésztől bármennyi órányi
munka elvégzését megkövetelje a hajó, a hajón tartózkodó személyek vagy a rakomány
biztonságának azonnali biztosítása érdekében, vagy a tengeren vészhelyzetben lévő egyéb
hajóknak, illetve személyeknek való segítségnyújtás érdekében. Ennek megfelelően a
hajóparancsnok jogosult felfüggeszteni a munkaidőre, illetve a pihenőidőre vonatkozó
beosztást, és szükség szerint bármennyi órányi munka elvégzését megkövetelni a tengerésztől
mindaddig, amíg a normális állapotokat helyre nem állították. A normális állapotok
helyreállítását követő leghamarabbi alkalmas időpontban a hajóparancsnok köteles
gondoskodni arról, hogy valamennyi tengerész, aki a beosztás szerinti pihenőidejében munkát
végzett, megfelelő pihenőidőt kapjon.
Útmutató
B2.3 Útmutató - Munkaidő és pihenőidő
B2.3.1 Útmutató - Fiatalkorú tengerészek
1.	A tengeren és a kikötőben a következő rendelkezések vonatkozzanak valamennyi, 18.
életévét be nem töltött fiatalkorú tengerészre:
(a)	a munkaidő ne haladja meg a napi nyolc órát, valamint a heti 40 órát, túlórában végzett
munka pedig csak abban az esetben legyen megengedett, ha az biztonsági okokból
elkerülhetetlen;
129
(b)	valamennyi étkezésre elegendő idő álljon rendelkezésre, és legalább egyórás szünet
legyen biztosítva a napi főétkezésre; és
(c)	minden két órányi folyamatos munka után a lehető leghamarabb következzen egy 15
perces pihenő.
2.	Kivételes esetben a jelen Útmutató 1. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása
mellőzhető, amennyiben azok:
(a)	kivitelezhetetlennek bizonyulnak azokra a fedélzeti, gépházi vagy étkeztetési részlegben
dolgozó fiatalkorú tengerészekre vonatkozóan, akiket őrszolgálatra osztottak be, vagy
akik szolgálati jegyzék szerinti többműszakos munkavégzési rendszerben dolgoznak;
illetve
(b)	hátráltatnák a fiatalkorú tengerészek előre megszabott programok és ütemtervek szerinti,
hatékony képzését.
3.	Az ilyen kivételes esetek - az okok megjelölésével együtt - kerüljenek nyilvántartásba
vételre, a nyilvántartást pedig a hajóparancsnok lássa el aláírásával.
4.	A jelen Útmutató 1. bekezdése nem menti fel a fiatalkorú tengerészeket a valamennyi
tengerészre vonatkozó azon általános kötelezettség alól, hogy bármely vészhelyzet esetén az
A2.3 Előírás 14. bekezdése szerint munkát végezzenek.
Szabály
2.4	Szabály - Szabadságra való jogosultság
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek megfelelő szabadságolásban részesüljenek
1.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon
alkalmazásban álló tengerészek - megfelelő feltételek mellett és a Szabályzat
rendelkezéseinek megfelelően - fizetett éves szabadságot kapjanak.
2.	Egészségük és jólétük biztosítása érdekében a tengerészeknek kötelező partraszállási
eltávozásra engedélyt adni a beosztásuk üzemeltetési követelményeinek megfelelően.
Előírás
A2.4 Előírás - Szabadságra való jogosultság
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek meghatározzák az
adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon szolgáló tengerészek éves szabadságára
vonatkozó, minimálisan betartandó előírásokat, kellően figyelembe véve a tengerészek
különleges szükségleteit is az éves szabadság tekintetében.
2.	Az éves fizetett szabadságra való jogosultságot - bármely olyan kollektív szerződés,
törvény vagy előírás fenntartása mellett, amely a tengerészek e vonatkozásban fennálló
különleges szükségleteit is figyelembe vevő, megfelelő módszert ír elő a jogosultság
mértékének kiszámítására - a munkaviszony minden egyes hónapjára vonatkozóan legalább
2,5	naptári napot alapul véve kell kiszámítani. A szolgálati idő hosszának kiszámítására
használt módszert az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere
köteles megszabni. A munkából való igazolt távollétek nem tekinthetők az éves szabadságba
tartozónak.
3.	Kötelező megtiltani a jelen Előírásban előírt minimális éves fizetett szabadságról való
130
lemondást kikötő mindennemű szerződést, kivéve ezeknek az illetékes hatóság szabályozása
által engedélyezett eseteit.
Útmutató
B2.4 Útmutató - Szabadságra való jogosultság
B2.4.1 Útmutató - A jogosultság mértékének kiszámítása
1.	Az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által
meghatározandó feltételek szerint a munkakörön kívüli munkavégzés számítson bele a
szolgálatban töltött időbe.
2.	Az illetékes hatóság vagy valamely vonatkozó kollektív szerződés által meghatározandó
feltételek szerint számítson bele a szolgálatban töltött időbe az, ha a tengerész valamely
jóváhagyott tengerészeti szakképzési tanfolyamon való részvétel céljából, vagy betegség,
sérülés, illetve szülési szabadság következtében van távol a munkából.
3.	Az éves szabadság folyamán a tengerész fizetésének szintje legyen az adott tengerész
rendes járandóságának szintjén, amint az a nemzeti jogszabályokban vagy a vonatkozó
tengerész munkaszerződésben megállapításra került. Az egy évnél rövidebb időszakokra
alkalmazott tengerészek esetében, illetve a munkaviszony megszűnése esetében a szabadságra
való jogosultság mértéke arányosan kerüljön megállapításra.
4.	Az alábbiak ne számítsanak az éves fizetett szabadság részének:
(a)	a lobogó szerinti Államban hivatalos és szokásos munkaszüneti napokként elismert
napok, akár az éves fizetett szabadság idejére esnek, akár nem;
(b)	a betegségből, sérülésből vagy gyermekszülésből eredő munkaképtelenség időszakai, az
egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által
meghatározandó feltételek szerint;
(c)	az érvényes munkamegállapodás hatálya alá tartozó tengerésznek adott ideiglenes
partraszállási eltávozás; és
(d)	bárminemű pótlólagos szabadság, az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő
intézményrendszere által meghatározandó feltételek szerint.
B2.4.2 Útmutató - Az éves szabadság kivétele
1.	Az éves szabadság kivételének időzítését - hacsak azt előírás, kollektív szerződés,
döntőbírósági ítélet, vagy a nemzeti gyakorlattal összhangban lévő egyéb eszköz meg nem
határozza - a hajótulajdonos állapítsa meg az érintett tengerészekkel vagy azok képviselőivel
folytatott egyeztetést követően, és amennyire csak lehetséges, velük egyetértésben.
2.	A tengerészeknek elvi szabály szerint álljon jogukban azon a helyen kivenni az éves
szabadságukat, amelyhez szoros szálakkal kapcsolódnak; rendes körülmények között ez
azonos azzal a hellyel, ahová jogosultság szerint repatriálni kell őket. A tengerészektől -
belegyezésük nélkül - ne követeljék meg, hogy ettől eltérő helyen vegyék ki a nekik járó éves
szabadságukat, hacsak erről a vonatkozó tengerész munkaszerződés vagy a nemzeti
jogszabályok másképp nem rendelkeznek.
3.	Amennyiben a tengerészektől megkövetelik, hogy a jelen Útmutató 2. bekezdésében
engedélyezett helytől eltérő egyéb helyen vegyék ki éves szabadságukat, akkor a tengerészek
legyenek jogosultak ingyenesen utazni a szerződtetésük vagy toborzásuk helyéig, attól
függően, hogy melyik esik közelebb az otthonukhoz; létfenntartási és egyéb közvetlenül
kapcsolódó költségeik a hajótulajdonost terheljék; az utazással töltött időt pedig ne vonják le a
tengerésznek járó éves fizetett szabadságból.
131
4.	Az éves szabadságát töltő tengerész kizárólag a legsúlyosabb vészhelyzet esetén - és akkor
is csak a tengerész saját beleegyezésével - legyen visszahívható a szolgálatba.
B2.4.3 Útmutató - A szabadságolási időszak részekre bontása és összevonása
1.	Az egyes országok illetékes hatósága által vagy megfelelő intézményrendszerén keresztül
engedélyezhető az éves fizetett szabadság részekre bontása, illetve az egy évre vonatkozóan
járó ilyen éves szabadság összevonása valamely következő szabadságolási időszakkal.
2.	A jelen Útmutató 1. bekezdésének fenntartásával, továbbá amennyiben a hajótulajdonos és
az érintett tengerész vonatkozásában hatályos megállapodás másképpen nem rendelkezik, a
jelen Útmutatóban ajánlott éves fizetett szabadság egyetlen, megszakítás nélküli időszakból
álljon.
B2.4.4 Útmutató - Fiatalkorú tengerészek
1. Különleges intézkedések bevezetését kell megfontolni azokra a 18. életévüket be nem
töltött fiatalkorú tengerészekre vonatkozóan, akik valamely kollektív szerződés vagy
tengerész munkaszerződés alapján hat hónapig vagy bármely egyéb rövidebb ideig szolgáltak
szabadságolás nélkül valamely olyan hosszú járatú hajón, amely ezen időszak alatt nem tért
vissza a tartózkodási hely szerinti országukba, és amely az út következő három hónapja során
sem fog oda visszatérni. Ezen intézkedések állhatnak a fiatalkorú tengerészek térítésmentes
repatriálásából a tartózkodási hely szerinti országukon belül az eredeti szerződtetésük helyére,
abból a célból, hogy ott a megtett tengeri út alapján nekik járó szabadságot kivehessék.
Szabály
2.5	Szabály - Repatriálás
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek képesek legyenek otthonukba hazatérni
1.	A tengerészek jogosultak a térítésmentes (saját költségvállalásuk nélküli) repatriálásra a
Szabályzatban foglalt körülmények fennállása esetén, valamint a Szabályzatban
meghatározott feltételekkel.
2.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók
mutassanak fel pénzügyi biztosítékokat annak szavatolása érdekében, hogy a tengerészek
repatriálása a Szabályzatnak mindenben megfelelően történjék meg.
Előírás
A2.5 Előírás - Repatriálás
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon
tartózkodó tengerészek jogosultak legyenek a repatriálásra az alábbi körülmények fennállása
esetén:
(a)	ha a tengerész-munkamegállapodásuk a hajó külföldi tartózkodása közben jár le;
(b)	ha a tengerész-munkamegállapodásukat megszünteti:
(i)	a hajótulajdonos; vagy
(ii)	alapos indokból kifolyólag maga a tengerész; továbbá
(c)	abban az esetben, ha a tengerészek többé nem képesek ellátni a munkamegállapodásuk
értelmében fennálló feladataikat, illetve az adott sajátságos körülmények között már
nem várható el tőlük, hogy ellássák azokat.
2.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy jogszabályai, illetve egyéb intézkedései
132
vagy a kollektív szerződések olyan megfelelő rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek
előírják az alábbiakban felsoroltakat:
(a)	azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a tengerészek jogosultak a jelen
Előírás 1(b) és (c) bekezdéseinek megfelelő repatriálásra;
(b)	a fedélzeten töltött szolgálati időszakok maximális időtartamát, amelynek elteltével a
tengerész jogosult a repatriálásra - azzal a kikötéssel, hogy ezen időszakok hossza nem
haladhatja meg a 12 hónapot; és
(c)	a repatriáláshoz a hajótulajdonosok által megadandó jogosultságok pontos körét,
beleértve azon jogosultságokat, amelyek a repatriálás célállomásaihoz, az igénybe
vehető közlekedési eszközökhöz, a megtérítendő kiadási tételekhez, valamint a
hajótulajdonosok által teendő egyéb intézkedésekhez kapcsolódnak.
3.	Valamennyi Tagállam köteles megtiltani a hajótulajdonosoknak azt, hogy a tengerészektől
a munkaviszonyuk kezdetén a repatriálásuk költségeire vonatkozó előleg megfizetését
követeljék meg; továbbá azt is, hogy a repatriálás költségeit a tengerészek munkabéréből vagy
egyéb járandóságaiból történő levonás révén visszanyerjék, kivéve abban az esetben, ha a
tengerészről - a nemzeti jogszabályoknak, egyéb intézkedéseknek, vagy a vonatkozó
kollektív szerződéseknek megfelelően - bebizonyosodott, hogy tengerészi munkaviszonyából
eredő kötelezettségeit illetően súlyos mulasztásba esett.
4.	A nemzeti jogszabályok nem érinthetik hátrányosan a hajótulajdonosnak arra vonatkozó
bármiféle jogát, hogy harmadik személyekkel fennálló szerződéses megállapodások
értelmében visszanyerhesse a repatriálás költségeit.
5.	Abban az esetben, ha valamely hajótulajdonos a repatriálásra jogosult tengerészek
vonatkozásában elmulaszt intézkedéseket tenni a repatriálásra, vagy elmulasztja kifizetni a
repatriálás költségeit, akkor:
(a)	annak a Tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik,
köteles biztosítani az érintett tengerészek repatriálását; amennyiben pedig az illetékes
hatóság ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az az állam, amelyből a
tengerészeket repatriálni kell, illetve az az állam, amelynek a tengerészek az
állampolgárai, jogosult biztosítani a repatriálásukat, és jogosult ennek költségeit
megtéríttetni azzal a Tagállammal, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik;
(b)	az a Tagállam, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik, jogosult a tengerészek
repatriálása során felmerült költségeit a hajótulajdonossal megtéríttetni;
(c)	a repatriálás költségei semmilyen esetben sem terhelhetik a tengerészeket, kivéve a jelen
Előírás 3. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint.
6.	Az a Tagállam, amely a jelen Szabályzat értelmében megfizette a repatriálás költségeit, a
vonatkozó nemzetközi jogi okmányok - így többek között a hajók feltartóztatásáról szóló
1999.	évi Nemzetközi Egyezmény („International Convention on Arrest of Ships”) -
figyelembe vételével jogosult feltartóztatni az érintett hajótulajdonos hajóit, illetve jogosult
indítványozni azok feltartóztatását, mindaddig, amíg a költségek megtérítése a jelen Előírás 5.
bekezdésének megfelelően meg nem történik.
7.	Valamennyi Tagállam köteles elősegíteni az adott Tagállam valamely kikötőjét érintő,
valamint valamely felségvizén vagy belvizén áthaladó hajókon szolgáló tengerészek
repatriálását, továbbá a fedélzeten való pótlásukat is.
8.	A fenti rendelkezés értelmében különösen egyetlen Tagállam sem tagadhatja meg a
repatriálás jogát egyetlen tengerésztől sem a hajótulajdonos anyagi körülményeire való
133
hivatkozással, és arra való hivatkozással sem, hogy a hajótulajdonos nem képes vagy nem
hajlandó valamely tengerész pótlásáról gondoskodni.
9.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a
repatriálásra vonatkozó, hatályban lévő nemzeti rendelkezések egy - valamely megfelelő
nyelven írt - példányát a fedélzeten hordozzák és a tengerészek számára elérhetővé tegyék.
Útmutató
B2.5 Útmutató - Repatriálás
B2.5.1 Útmutató - Jogosultság
1.	A tengerészek legyenek jogosultak a repatriálásra:
(a)	az A2.5 Előírás 1(a) bekezdésében szabályozott esetben, a tengerész munkaszerződés
rendelkezéseinek megfelelően megadott felmondási időszak lejártával;
(b)	az A2.5 Előírás 1 (b) és (c) bekezdéseiben szabályozott esetekben:
(i)	a repatriálást szükségessé tevő betegség, sérülés vagy egyéb egészségi állapot
esetén, amennyiben a tengerészeket egészségileg alkalmasnak nyilvánítják az
utazás megtételére;
(ii)	hajótörés esetén;
(iii)	abban az esetben, ha a hajótulajdonos - mint a tengerészek munkáltatója -
fizetésképtelenségéből, a hajó eladásából, a hajó lajstromozásának
megváltozásából, vagy bármely más hasonló okból kifolyólag nem képes a
továbbiakban teljesíteni törvény szerinti vagy szerződésben vállalt kötelezettségeit;
(iv)	abban az esetben, ha a hajó - a nemzeti jogszabályokban vagy a tengerészek
munkamegállapodásában foglalt meghatározás szerinti - háborús övezetbe tart, és
a tengerész nem adja beleegyezését ahhoz, hogy ő maga is a hajóval tartson; és
(v)	abban az esetben, ha a munkaviszony valamely munkaügyi bírósági ítéletnek
vagy kollektív szerződésnek megfelelően megszűnik vagy szünetel, illetve ha a
munkaviszony bármely más hasonló okból kifolyólag megszűnik.
2.	Annak meghatározása során, hogy mi legyen a fedélzeten töltött szolgálati időszakok
maximális hossza, amelynek elteltével a tengerész a jelen Szabályzatnak megfelelően jogosult
a repatriálásra, figyelembe kell venni a tengerészek munkakörnyezetét befolyásoló
tényezőket. Valamennyi Tagállam igyekezzen ezeket a szolgálati időszakokat - ahol csak
lehet - lerövidíteni a technológia változásainak és fejlődésének fényében; ebben valamennyi
Tagállam útmutatásként használhatja a Közös Tengerészeti Bizottság e témában tett bármely
ajánlását.
3.	A repatriálásnak az A2.5 Előírás értelmében a hajótulajdonos által viselendő költségei
foglalják magukban legalább az alábbiakban felsoroltak költségeit:
(a)	eljutás a jelen Útmutató 6. bekezdésének megfelelően a repatriálás célállomásaként
kiválasztott helyre;
(b)	szállás és élelmezés attól a pillanattól kezdve, hogy a tengerész elhagyja a hajót, egészen
addig, amíg meg nem érkezik a repatriálás célállomására;
(c)	fizetés és járadékok attól a pillanattól kezdve, hogy a tengerész elhagyja a hajót, egészen
addig, amíg meg nem érkezik a repatriálás célállomására, feltéve hogy a nemzeti
jogszabályok vagy a kollektív szerződések ezt így rendelik;
134
(d)	a tengerész személyes poggyászának a repatriálás célállomásáig való elszállítása, 30 kg-
ig terjedően; és
(e)	szükség szerint orvosi kezelés mindaddig, amíg a tengerész egészségileg alkalmas nem
lesz arra, hogy elutazhasson repatriálásának célállomására.
4.	A repatriálásra várva töltött idő, valamint a repatriáláshoz kapcsolódó utazással töltött idő
ne kerüljön levonásra a tengerészeknek járó fizetett szabadság idejéből.
5.	A hajótulajdonosokat kötelezzék arra, hogy mindaddig fedezzék a repatriálás költségeit,
amíg az érintett tengerészek a jelen Szabályzat értelmében előírt valamelyik célállomáson
partra nem szállnak, vagy megfelelő alkalmazásba nem állnak valamely olyan hajón, ami
valamelyik ilyen célállomás felé tart.
6.	Valamennyi Tagállam követelje meg a hajótulajdonosoktól, hogy a repatriálás érdekében
teendő intézkedésekért - megfelelő és gyors eljárást biztosító eszközök révén - felelősséget
vállaljanak. Az utazás módja rendes esetben a légiközlekedés legyen. Az egyes Tagállamok
írják elő azoknak a célállomásoknak a körét, ahová a tengerészek repatriálhatók. A
célállomások között szerepeljenek azok az országok, amelyekről úgy ítéltetik meg, hogy a
tengerészek szoros szálakkal kapcsolódhatnak hozzájuk, beleértve:
(a)	azt a helyet, ahol a tengerész beleegyezett a szerződtetésébe;
(b)	a kollektív szerződésben meghatározott helyet;
(c)	a tengerész tartózkodási hely szerinti országát; illetve
(d)	bármely egyéb helyet, amelyet a szerződtetés idején kölcsönös megegyezéssel
elfogadtak.
7.	A tengerészeknek álljon jogában az előírt célállomások közül kiválasztani a repatriálásuk
tényleges helyét.
8.	A repatriálásra való jogosultság elévülhet, amennyiben az érintett tengerészek azt a nemzeti
jogszabályokban vagy a kollektív szerződésekben meghatározandó ésszerű időszakon belül
nem veszik igénybe.
B2.5.2 Útmutató - Végrehajtás a Tagállamok részéről
1.	Azoknak a tengerészeknek, akik valamely külföldi kikötőben hátramaradtak, miközben
repatriálásuk folyamatban van, minden lehetséges gyakorlati segítséget meg kell adni; abban
az esetben pedig, ha közülük valamelyik tengerész repatriálása késedelmet szenved, az adott
külföldi kikötő illetékes hatósága biztosítsa, hogy a lobogó szerinti Állam konzuli vagy helyi
képviselője, valamint - attól függően, hogy ezek közül melyik a helyénvalóbb - a tengerész
állampolgárság szerinti Állama vagy tartózkodási hely szerinti Állama erről haladéktalanul
értesüljön.
2.	Valamennyi Tagállam fordítson figyelmet arra, hogy megfelelő intézkedések vannak-e
érvényben a következő esetekre vonatkozóan:
(a)	hogy azokat a külföldi ország lobogója alatt közlekedő hajón alkalmazásban álló
tengerészeket, akiket nekik fel nem róható okokból kifolyólag valamely külföldi
kikötőben partra tettek, visszaszállítsák:
(i)	abba a kikötőbe, ahol az érintett tengerészt szerződtették; illetve
(ii)	attól függően, hogy e kettő közül melyik a helyénvalóbb, a tengerész
állampolgársága szerinti Állam vagy a tartózkodási helye szerinti Állam valamely
kikötőjébe; illetve
135
(iii)	valamely egyéb kikötőbe, amelyről a tengerész a hajóparancsnokkal vagy a
hajótulajdonossal közösen megegyezett, az illetékes hatóság jóváhagyása vagy
egyéb megfelelő biztosítékok mellett;
(b)	hogy orvosi ellátást és eltartást biztosítsanak azoknak a külföldi ország lobogója alatt
közlekedő hajón alkalmazásban álló tengerészeknek, akiket valamely külföldi kikötőben
partra tettek valamely olyan betegség vagy sérülés következtében, amelyet a hajó
részére végzett szolgálat közben szereztek, de nem a saját szándékos
kötelességmulasztásukból eredően.
3.	Amennyiben a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú tengerészekről - miután első hosszú
járatú útjuk során már legalább négy hónapot szolgáltak valamely hajón - nyilvánvalóan
bebizonyosodik, hogy nem alkalmasak a tengeri életre, akkor legyen a számukra biztosított a
lehetőség arra, hogy térítésmentesen repatriálják őket az első olyan alkalmas érintett
kikötőből, amelyben a lobogó szerinti Államnak, vagy az adott fiatalkorú tengerész
állampolgárság szerinti vagy tartózkodási hely szerinti Államának konzuli szolgálata
működik. Valamennyi ilyen repatriálásról - annak okait is megadva - értesítsék azt a
hatóságot, amely az érintett fiatalkorú tengerészek számára kibocsátotta a tengerhajózási
munkaviszonyba állásukat lehetővé tevő okiratokat.
Szabály
2.6	Szabály - A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő
kártalanítás
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek kártalanításban részesüljenek a hajó elpusztulása,
illetve elsüllyedése esetén
1. A tengerészek megfelelő kártalanításra jogosultak a hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése
folytán bekövetkező sérülésekért, veszteségekért, valamint munkanélkülivé válásért.
Előírás
A2.6 Előírás - A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő
kártatanítás
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan szabályokat alkotni, amelyek biztosítják, hogy
valamennyi esetben, amikor bármely hajó elpusztul vagy elsüllyed, a hajótulajdonos köteles
legyen az ilyen elpusztulásból, illetve süllyedésből eredő munkanélküliség esetére szóló
segélyt fizetni a fedélzeten tartózkodó valamennyi tengerész számára.
2.	A jelen Előírás 1. bekezdésében említett szabályok nem érinthetnek hátrányosan semmiféle
egyéb - a hajó elsüllyedéséből, illetve megfenekléséből eredő veszteségekre, illetve
sérülésekre vonatkozó - jogot, amellyel a tengerész az érintett Tagállam nemzeti
jogszabályainak értelmében rendelkezik.
Útmutató
B2.6 Útmutató - A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő
kártalanítás
B2.6.1 Útmutató - A munkanélküliségi segély kiszámítása
1.	A hajó elpusztulása vagy elsüllyedése folytán bekövetkező munkanélküliség esetén
fizetendő segély azokra a napokra szólóan kerüljön kifizetésre, amely napokon a tengerész
ténylegesen munka nélkül maradt, mégpedig a munkaszerződés értelmében fizetendő
munkabérre vonatkozó arányszámokkal megegyező mértékben; mindazonáltal a bármely
136
tengerésznek fizetendő teljes kártalanítás összege az adott tengerész kéthavi munkabérének
megfelelő összegre korlátozható.
2.	Valamennyi Tagállam biztosítsa, hogy a tengerészeknek ugyanazon jogorvoslati
lehetőségek álljanak rendelkezésükre az ilyen kártalanítások behajtása céljából, mint amelyek
a szolgálatban megkeresett, de elmaradt munkabérük behajtása céljából rendelkezésükre
állnak.
Szabály
2.7	Szabály - A személyzet létszámának szintje
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek olyan hajókon dolgozzanak, amelyek a
biztonságos, hatékony és veszélytelen üzemeltetéshez elegendő személyzettel vannak ellátva
1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő valamennyi
hajó elegendő számú tengerészt foglalkoztasson a fedélzetén, annak biztosítása érdekében,
hogy a hajók üzemeltetése minden körülmények között biztonságosan, hatékonyan, valamint
a veszélytelen működésre kellő figyelmet fordítva történjen, mindeközben szem előtt tartva a
tengerészek kimerültségében rejlő veszélyeket, valamint az út sajátos természetét és
körülményeit is.
Előírás
A2.7 Előírás - A személyzet létszámának szintje
1.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő valamennyi
hajó elegendő számú tengerésszel a fedélzetén közlekedjen, annak biztosítása érdekében,
hogy a hajók üzemeltetése biztonságosan, hatékonyan, valamint a veszélytelen működésre
kellő figyelmet fordítva történjen. Valamennyi hajót olyan személyzettel kell ellátni, amely
létszámát és tagjainak képesítését tekintve is alkalmas arra, hogy - az illetékes hatóság által
kibocsátott, a biztonsághoz szükséges minimális személyzeti létszámra vonatkozó
dokumentumnak, vagy azzal egyenértékű rendelkezésnek megfelelően - bármely üzemi
körülmények között biztosítsa a hajó és a hajószemélyzet biztonságát és épségét, továbbá
alkalmas arra is, hogy megfeleljen a jelen Egyezmény előírásainak.
2.	A személyzeti létszám szintjeinek meghatározása, jóváhagyása, illetve módosítása során az
illetékes hatóság köteles figyelembe venni a túlságosan hosszú munkaidő elkerülésének,
illetve minimálisra csökkentésének szükségességét annak érdekében, hogy biztosítható legyen
a megfelelő pihenés, és csökkenthető legyen a kimerültség veszélye, továbbá köteles
figyelembe venni a vonatkozó nemzetközi jogi aktusokban - így különösen a Nemzetközi
Tengerészeti Szervezet jogi aktusaiban - a személyzeti létszám szintjét illetően lefektetett
alapelveket.
3.	A személyzeti létszám szintjeinek meghatározása során az illetékes hatóság köteles
figyelembe venni a 3.2 Szabályban és az A3.2 Előírásaiban az élelmezéssel és étkeztetéssel
kapcsolatban előírt valamennyi követelményt.
Útmutató
B2.7 Útmutató - A személyzet létszámának szintje
B2.7.1 Útmutató - A jogviták rendezése
1.	Valamennyi Tagállam tartson fenn olyan hatékony, intézményesített hivatali rendszert,
amely a hajón érvényes személyzeti létszámmal kapcsolatban felmerülő panaszok, illetve
137
jogviták kivizsgálására és rendezésére szolgál, vagy győződjön meg arról, hogy ilyen rendszer
létezik.
2.	A hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselői - egyéb személyek, illetve
hatóságok közreműködésével vagy anélkül - vegyenek részt az ilyen intézményi rendszer
működtetésében.
Szabály
2.8	Szabály - Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei
Cél: A karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek rendelkezésére álló
munkalehetőségek ügyének előmozdítása
1.	Valamennyi Tagállam köteles nemzeti iránymutatásokat kidolgozni abból a célból, hogy
előmozdítsa a tengerészeti iparágban való foglalkoztatás ügyét, valamint abból a célból, hogy
ösztönözze az adott Tagállam területén állandó lakhellyel rendelkező tengerészek
rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségeket és munkalehetőségeik
bővítését.
Előírás
A2.8 Előírás - Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan nemzeti iránymutatásokat kidolgozni, amelyek
ösztönzik a tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségek és
munkalehetőségek bővülését, annak érdekében, hogy a tengerészeti iparág stabil és hozzáértő
munkaerő-bázishoz jusson.
2.	A jelen Előírás 1. bekezdésében említett iránymutatások céljául azt kell kitűzni, hogy
segítsék a tengerészeket a kompetenciáik, képesítéseik és munkalehetőségeik körének
bővítésében.
3.	Valamennyi Tagállam köteles a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel
folytatott egyeztetéseket követően világos célkitűzéseket megfogalmazni azoknak a
tengerészeknek a részére nyújtott pályaválasztási tanácsadást, oktatást és képzést illetően -
beleértve a folyamatos képzést is -, akik a hajók fedélzetén elsősorban a hajó biztonságos
üzemeltetéséhez és navigációjához kapcsolódó feladatokat végeznek.
Útmutató
B2.8 Útmutató - Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei
B2.8.1 Útmutató - A karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek rendelkezésére álló
munkalehetőségek ügyének előmozdítására tett intézkedések
1.	Az A2.8 Előírásban rögzített célkitűzések elérése érdekében hozott intézkedések között
szerepelhetnek az alábbiak:
(a)	valamely hajótulajdonossal vagy a hajótulajdonosok valamely szervezetével kötött
megállapodások, amelyek biztosítják a karrierfejlesztést és a készségek képzés útján
való fejlesztését; illetve
(b)	olyan intézkedések, amelyek a szakképesítéssel rendelkező tengerészekről kategóriák
szerint vezetett nyilvántartások vagy jegyzékek elkészítésén és karbantartásán keresztül
segítik elő a foglalkoztatást; illetve
(c)	a tengerészek részére a fedélzeten és a szárazföldön rendelkezésre álló továbbképzési és
138
oktatási lehetőségek előmozdítása abból a célból, hogy biztosítva legyen számukra
készségeik fejlesztése és a továbbvihető kompetenciák megszerzése, mégpedig annak
érdekében, hogy tisztességes munkát szerezhessenek és azt megtarthassák, továbbá hogy
egyéni foglalkoztatási kilátásaikat javíthassák, valamint hogy megfelelhessenek a
tengerészeti iparág változó technológiai követelményeinek és munkaerőpiaci
feltételeinek.
B2.8.2 Útmutató - Tengerészek nyilvántartása
1.	Amennyiben nyilvántartások vagy jegyzékek szabályozzák a tengerészek foglalkoztatását,
úgy az ilyen nyilvántartások vagy jegyzékek tartalmazzák a tengerészek valamennyi
foglalkozási kategóriáját a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat, vagy a kollektív
szerződések által meghatározandó módon.
2.	Az ilyen nyilvántartásokban vagy jegyzékekben szereplő tengerészek elsőbbséget kell
élvezzenek a tengerészként való szerződtetés tekintetében.
3.	Az ilyen nyilvántartásokban vagy listákon szereplő tengerészektől követeljék meg, hogy -
a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat, vagy a kollektív szerződések által meghatározandó
módon - álljanak rendelkezésre munkvégzés céljából.
4.	Az ilyen nyilvántartásokban vagy jegyzékekben szereplő tengerészek számát - a nemzeti
jogszabályok által megengedett mértékig terjedően - rendszeres időközönként vizsgálják
felül, hogy a tengerészeti iparág szükségleteihez igazított létszám-szinteket lehessen elérni.
5.	Amennyiben szükségessé válik az ilyen nyilvántartásokban vagy jegyzékekben szereplő
tengerészek számának csökkentése, akkor minden alkalmas intézkedést meg kell tenni annak
érdekében, hogy elkerülhetők vagy minimálisra csökkenthetők legyenek a tengerészekre
háruló káros hatások, figyelembe véve mindeközben az érintett ország gazdasági és
társadalmi helyzetét.
3.	Fejezet - Lakóterek, Pihenési körülmények, élelmezés és étkeztetés
Szabály
3.1	Szabály -Lakóterek és pihenési körülmények
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek számára megfelelő lakóterek és pihenési
körülmények álljanak rendelkezésre a fedélzeten
1.	Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók
megfelelő lakótereket és pihenési körükményeket nyújtsanak és tartsanak fenn a fedélzeten
dolgozó, vagy ott élő, illetve ott dolgozó és ott is élő tengerészek számára, összhangban a
tengerészek egészségének és jólétének előmozdítására irányuló törekvésekkel.
2.	A jelen Szabály végrehajtására vonatkozó Szabályzatban foglalt, a hajó szerkezetével és
felszerelésével kapcsolatos követelmények kizárólag azokra a hajókra vonatkoznak,
amelyeket a jelen Egyezménynek az adott Tagállamban való hatályba lépése napján vagy azt
követően építettek. Az említett napot megelőzően épített hajókra vonatkozó szerkezeti és
felszerelési követelmények, amelyeket a hajószemélyzet elhelyezéséről szóló (módosított)
1949. évi 92. sz., valamint a hajószemélyzet elhelyezéséről (kiegészítő rendelkezések) szóló
1970. évi 133. sz. egyezmények tartalmaznak, továbbra is alkalmazhatók maradnak
abban a mértékben, amely mértékben alkalmazhatók voltak az említett napot
139
megelőzően az érintett Tagállam jogszabályainak, illetve gyakorlatának értelmében.
Egy hajót azon a napon kell megépítettnek tekinteni, amely napon a hajó gerince
lefektetésre kerül, vagy az építése ehhez hasonló szakaszba ér.
3.	Amennyiben valamely rendelkezés kifejezetten eltérően nem rendeli, a Szabályzat
valamely módosítása értelmében fennálló, a tengerészek lakótereinek és pihenési
körülményeinek biztosítására vonatkozó bármely követelmény csak azokra a hajókra
vonatkozik, amelyek a módosításnak az adott Tagállamban történő hatályba lépése napján
vagy azt követően épültek.
Előírás
A3.1 Előírás - Lakóterek és pihenési körülmények
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek megkövetelik,
hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók:
(a)	megfeleljenek egyes minimálisan betartandó előírásoknak annak biztosítása érdekében,
hogy a fedélzeten dolgozó, ott élő, illetve ott dolgozó és ott is élő tengerészek
mindennemű elhelyezése biztonságos és tisztességes legyen, továbbá megfeleljen a jelen
Előírás vonatkozó rendelkezéseinek; és
(b)	ellenőrzésre kerüljenek az említett előírásoknak való kezdeti és folyamatos megfelelés
biztosítása érdekében.
2.	A jelen Előírás végrehajtását biztosító jogszabályok kidolgozása és alkalmazása során az
illetékes hatóság - a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést
követően - köteles:
(a)	figyelembe venni a 4.3 Szabályt és a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseit az egészség-
és biztonságvédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozóan, a hajón élő és ott is
dolgozó tengerészek jellegzetes szükségleteinek fényében; és
(b)	megfelelő figyelmet szentelni a jelen Szabályzat B. részében foglalt útmutatásnak.
3.	Az 5.1.4 Szabály értelmében megkövetelt ellenőrzéseket a következő esetekben kell
lefolytatni:
(a)	a hajó lajstromozásakor, valamint átlajstromozásakor; illetve
(b)	ha a hajón a tengerészek lakótereiben lényeges változás történt.
4.	Az illetékes hatóság köteles különös figyelmet fordítani a jelen Egyezményben
meghatározott azon követelmények teljesítésének biztosítására, amelyek az alábbiakban
felsoroltakat érintik:
(a)	a kabinok és egyéb lakóterek méreteit;
(b)	a fűtést és a szellőztetést;
(c)	a zajt, a rezgést és egyéb környezeti tényezőket;
(d)	a szaniterlétesítményeket;
(e)	a világítást; és
(f)	a betegszobát.
5.	Valamennyi Tagállam illetékes hatósága köteles megkövetelni, hogy az adott Tagállam
lobogója alatt közlekedő hajók feleljenek meg a hajófedélzeti elhelyezésre és szabadidős
létesítményekre vonatkozó, minimálisan betartandó előírásoknak, amelyeket a jelen Előírás
6.-17.	bekezdései tartalmaznak.
140
6. A lakóterekre vonatkozó általános követelményeket illetően:
(a)	a tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi helyiségnek megfelelő belmagassággal
kell rendelkeznie; a tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi olyan területen, ahol
teljes és akadálytalan mozgásra van szükség, a megengedett legkisebb belmagasság nem
lehet alacsonyabb 203 centiméternél; az illetékes hatóság engedélyezheti a belmagasság
kismértékű csökkentését a szállásterületeken belül bármely helyiségbenben vagy
helyiség-részben, amennyiben meggyőződött arról, hogy ez a csökkentés:
(i)	ésszerűen indokolt; és
(ii)	nem okoz kényelmetlenséget a tengerészeknek;
(b)	a tengerészek elhelyezésére szolgáló lakótereket megfelelően szigetelni kell;
(c)	az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi módosított Nemzetközi Egyezmény (a
továbbiakban: „SOLAS Egyezmény”) 2(e) és (f) Szabályában foglalt meghatározás
szerint személyhajónak minősülő hajók kivételével valamennyi hajón kötelező a
hálóhelyiségeket a hajó közepén vagy hátulsó részén, a merülésvonal fölött elhelyezni -
azzal a kitétellel, hogy kivételes esetekben, amikor a hajó mérete, típusa vagy
rendeltetése miatt bármely egyéb elhelyezés kivitelezhetetlennek bizonyul, akkor a
hálóhelyiségek elhelyezhetők a hajó elülső részén is, de semmi esetre sem az ütköző
(kolliziós) válaszfal előtt;
(d)	személyhajókon, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet a különleges
rendeltetésű hajók biztonságára vonatkozó 1983. évi Szabályzatával (Code of Safety for
Special Purpose Ships) és annak későbbi változataival összhangban épített
különleges rendeltetésű hajókon (a továbbiakban: „különleges rendeltetésű hajók”)
az illetékes hatóság engedélyezheti a hálóhelyiségeknek a merülésvonal alatti
elhelyezését azzal a feltétellel, hogy a világítás és a szellőzés kialakítása
megfelelően megtörtént, de a hálóhelyiségek semmi esetre sem helyezhetők el
közvetlenül a szolgálati átjárók alatt;
(e)	a rakterek és gépterek, illetve a hajókonyhák, élelmiszerraktárak, szárítóhelyiségek és
közös használatú szaniterblokkok nem nyílhatnak közvetlenül a kabinokba; a
válaszfalak ilyen tereket a kabinoktól elválasztó részei, valamint a külső falak is
megfelelő szilárdságú acélból vagy egyéb jóváhagyott, víz- és gáztömörséget biztosító
anyagból készüljenek;
(f)	a belső válaszfalak, faburkolatok és fém lemezburkolatok, padlók és összeeresztések
megépítéséhez használt anyagok legyenek a célnak megfelelőek és járuljanak hozzá az
egészséges környezet biztosításához;
(g)	legyen biztosítva a megfelelő világítás és a megfelelően méretezett vízelvezető hálózat;
és
(h)	a lakóterek, továbbá a pihenőhelyek és az étkeztetésre szolgáló helyiségek feleljenek
meg a 4.3 Szabályban, valamint a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseiben foglalt,
egészség- és biztonságvédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozó
követelményeknek, tekintettel a veszélyes zaj - és rezgésterhelési szinteknek, valamint a
hajón található egyéb környezeti tényezőknek és vegyszereknek való kitettség
kockázatának csökkentésére, továbbá a tengerészek számára elfogadható munkahelyi és
lakhatósági körülmények biztosítására.
7.	A szellőzésre és a fűtésre vonatkozó követelményeket illetően:
(a)	a kabinok és étkezőhelyiségek szellőzése megfelelő legyen;
141
(b)	a hajókon - azok kivételével, amelyek rendszeresen olyan területen teljesítenek
kereskedelmi utakat, ahol a mérsékelt éghajlati viszonyok ezt nem indokolják -
légkondícionáló berendezéssel kell ellátni a tengerészek lakótereit, a különálló
rádiófülkéket és a géptéri központi gépvezérlőhelyiséget;
(c)	valamennyi szaniterblokkot szabad térbe nyíló, a lakóterek egyéb részétől független
szívószellőzéssel kell ellátni; és
(d)	a megfelelő fűtésrendszeren keresztül biztosítani kell a megfelelő hőmérsékletet, kivéve
azokon a hajókon, amelyek kizárólag trópusi éghajlatú helyeken közlekednek.
8.	A világításra vonatkozó követelményeket illetően - a személyhajókon engedélyezett
speciális intézkedések függvényében - a kabinokat és az étkezőhelyiségeket természetes
fénnyel kell megvilágítani, és el kell látni megfelelő mesterséges fényforrással is.
9.	Amennyiben a hajón szükséges az alvásra szolgáló szálláshelyek kialakítása, akkor a
hálóhelyiségekre az alábbiakban felsorolt követelmények vonatkoznak:
(a)	a személyhajók kivételével valamennyi hajón minden egyes tengerész számára egyéni
hálóhelyiséget kell biztosítani; a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajók, valamint
a különleges rendeltetésű hajók esetében ezen követelmény tekintetében az illetékes
hatóság mentességet ítélhet meg a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett
szervezeteivel történt egyeztetést követően;
(b)	a férfiak és a nők részére külön hálóhelyiségeket kell biztosítani;
(c)	a hálóhelyiségek megfelelő méretűek és jól felszereltek kell legyenek az ésszerűen
elvárható kényelem biztosítása, valamint a rend és a tisztaság fenntartásának
megkönnyítése érdekében;
(d)	minden körülmények között biztosítani kell, hogy minden egyes tengerész számára
külön hálóhely álljon rendelkezésre;
(e)	a hálóhely minimális belső mérete 198 centiméter x 80 centiméter legyen;
(f)	a tengerészek számára kialakított, egy hálóhellyel rendelkező hálóhelyiségek
alapterülete nem lehet kevesebb, mint:
(i)	4,5 négyzetméter a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon;
(ii)	5,5 négyzetméter a 3000 vagy azt meghaladó, de 10000 tonnánál kisebb bruttó
űrtartalmú hajókon;
(iii)	7 négyzetméter a 10000 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajókon;
(g)	ugyanakkor annak érdekében, hogy biztosítható legyen az egy hálóhellyel rendelkező
hálóhelyiségek kialakítása a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon, a
személyhajókon és a különleges rendeltetésű hajókon, az illetékes hatóság
engedélyezheti a fentieknél kisebb beépített alapterülettel rendelkező helyiségek
kialakítását is;
(h)	a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon - a személyhajók és a különleges
rendeltetésű hajók kivételével - egy hálóhelyiségben legfeljebb két tengerész lehet
elszállásolva; ezen hálóhelyiségek beépített alapterülete nem lehet 7 négyzetméternél
kisebb;
(i)	a személyhajókon és a különleges rendeltetésű hajókon a nem tiszti feladatokat ellátó
tengerészek hálóhelyiségeinek beépített alapterülete nem lehet kisebb, mint:
(i)	7,5 négyzetméter a kétszemélyes helyiségek esetén;
142
(ii)	11,5 négyzetméter a háromszemélyes helyiségek esetén;
(iii)	14,5 négyzetméter a négyszemélyes helyiségek esetén;
(j) a különleges rendeltetésű hajókon a hálóhelyiségek négynél több személy
elszállásolására is alkalmasak lehetnek; az ilyen hálóhelyiségek beépített alapterülete
nem lehet kisebb, mint 3,6 négyzetméter személyenként;
(k) a hajókon - a személyhajók és a különleges rendeltetésű hajók kivételével - a tiszti
feladatokat ellátó tengerészek hálóhelyiségeinek egy személyre jutó beépített
alapterülete, amennyiben nem áll rendelkezésre külön szalon vagydolgozószóba, nem
lehet kisebb, mint:
(i)	7,5 négyzetméter a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon;
(ii)	8,5 négyzetméter a 3000 vagy azt meghaladó, de 10000 tonnánál kisebb bruttó
űrtartalmú hajókon;
(iii)	10 négyzetméter a 10000 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajókon;
(l) a személyhajókon, valamint a különleges rendeltetésű hajókon a tiszti feladatokat ellátó
tengerészek számára biztosítandó beépített alapterület, amennyiben nem áll
rendelkezésre külön szalon vagy dolgozószoba, a következő: az altisztek számára
biztosítandó, egy személyre jutó beépített alapterület nem lehet kevesebb 7,5
négyzetméternél, a tisztek esetében pedig nem lehet kevesebb 8,5 négyzetméternél; a
meghatározás szerint az altisztek az üzemeltetési szinten vannak, a tisztek pedig a
vezetői szinten;
(m) a hajóparancsnoknak, a gépüzemvezetőnek és az első tisztnek a saját külön
hálóhelyiségén felül biztosítani kell egy-egy, az adott hálóhelyiséggel
szomszédos szalont, dolgozószobát vagy ezzel egyenértékű további területet; ez
alól a követelmény alól a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókat az
illetékes hatóság mentesítheti a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett
szervezeteivel történt egyeztetést követően;
(n) a bútorzat minden egyes személy részére tartalmazzon egy tágas (legalább 475 literes)
zárható ruhásszekrényt és egy 56 literesnél nem kisebb fiókot vagy azzal egyenértékű
tárolóhelyet; amennyiben a fiók a ruhásszekrény része, akkor a ruhásszekrény teljes
térfogata legalább 500 liter kell legyen; a ruhásszekrényben lennie kell egy polcnak, a
szekrénynek pedig a magánszféra biztosítása érdekében a használója által zárhatónak
kell lennie;
(o)	minden kabint el kell látni egy asztallal vagy íróasztallal, amely lehetrögzített, lehajtható
vagy kihúzható lapú, valamint a szükség szerinti számban kényelmes
ülőalkalmatossággal.
10.	Az étkezőhelyiségekre vonatkozó követelményeket illetően:
(a)	az étkezőhelyiségeket a hálóhelyiségektől távol kell elhelyezni, a lehető legközelebb a
hajókonyhához; ez alól a követelmény alól a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú
hajóknak mentességet az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett
szervezeteivel történt egyeztetést követően adhat; és
(b)	az étkezőhelyiségek kellően tágasak, kényelmesek, valamint megfelelően bútorozottak
és felszereltek legyenek - beleértve a frissítőket szolgáltató, folyamatosan üzemelő
berendezéseket is -, figyelembe véve az azokat egy időben használó tengerészek
lehetséges számát; intézkedni kell - igény szerint - különálló, illetve közös
étkezőhelyiségek kialakításáról.
143
11.	A szaniterblokkokra vonatkozó követelményeket illetően:
(a)	valamennyi tengerész számára könnyű hozzáférést kell biztosítani a hajón a
szaniterblokkokhoz, amelyeknek meg kell felelniük a minimális egészségügyi és
higiéniai előírásoknak, valamint a kényelemre vonatkozó ésszerű követelményeknek; a
férfiak és a nők részére külön közegészségügyi létesítményeket kell biztosítani;
(b)	szaniterblokkokat kell létesíteni a parancsnoki hídról, valamint a géptérből könnyen
elérhető helyeken, illetve a géptéri vezérlőközponthoz közel; ez alól a követelmény alól
az illetékes hatóság mentességet adhat a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú
hajóknak, a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést
követően;
(c)	valamennyi hajón kötelező biztosítani, hogy hat vagy annál kevesebb olyan személyre,
aki nem rendelkezik egyéni használatra szolgáló helyiségekkel, jusson a megfelelő
helyeken legalább egy illemhely, egy mosdókagyló és egy fürdőkád vagy zuhanyzó,
vagy mindkettő;
(d)	a személyhajók kivételével a hajókon minden kabint fel kell szerelni meleg és hideg
folyó édesvízzel ellátott mosdókagylóval, kivéve amennyiben az adott helyiséghez
tartozó külön fürdőszoba fel van szerelve ilyen mosdókagylóval;
(e)	az olyan személyhajók esetében, amelyek általában négy óránál nem hosszabb utakat
tesznek meg, az illetékes hatóság fontolóra veheti, hogy speciális intézkedéseket
hozzon, vagy csökkentse a kötelezően előírt létesítmények számát; és
(f)	meleg és hideg folyó édesvíz legyen elérhető minden mosdóhelyen.
12.	A betegszobára vonatkozó követelményeket illetően: azokon a három napnál hosszabb
útra induló hajókon, amelyeken 15 vagy annál több tengerész van, kötelező olyan külön
betegszobát biztosítani, amely kizárólag gyógyászati célra használható; az illetékes hatóság
enyhítheti ezt a követelményt a parti kereskedelemmel foglalkozó hajók esetében; a fedélzeti
kórházi helyiségek jóváhagyása során az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy azok
minden időjárási körülmények között könnyen megközelíthetőek legyenek, kényelmes
szállást biztosítsanak a bent tartózkodók számára, és elősegítsék, hogy a bent tartozkodók
azonnali és megfelelő ápolásban részesüljenek.
13.	Megfelelően elhelyezett és felszerelt mosodai létesítményeket kell rendelkezésre
bocsátani.
14.	Valamennyi hajón lennie kell egy vagy több helynek a nyílt fedélzeten, ahol a tengerészek
akkor tartózkodhatnak, amikor nincsenek szolgálatban; az ilyen helyeknek a hajó méretét,
valamint a hajón tartózkodó tengerészek számát figyelembe véve megfelelő nagyságúnak kell
lenniük.
15.	Valamennyi hajón lennie kell külön irodáknak vagy egy közös hajóirodának a fedélzeti és
a gépszolgálat használatára; a 3000 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajóknak az illetékes
hatóság mentességet adhat ez alól a követelmény alól a hajótulajdonosok és a tengerészek
érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően.
16.	A szúnyogok által ellepett kikötőket rendszeresen látogató hajókat fel kell szerelni az
illetékes hatóság által előírt megfelelő berendezésekkel.
17.	A tengerészek számára megfelelő szabadidős létesítményeket, szórakozási lehetőségeket
és szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek alkalmasak a hajón élő és dolgozó tengerészek
különleges szükségleteinek kielégítésére, és a fedélzeten valamennyi tengerésznek
szolgálatára állnak, figyelembe véve a 4.3 Szabályt, továbbá a Szabályzat kapcsolódó
144
rendelkezéseit az egészség- és biztonságvédelemre, valamint a balesetmegelőzésre
vonatkozóan.
18.	Az illetékes hatóságnak meg kell követelnie, hogy valamennyi hajón gyakori ellenőrzések
folyjanak a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján, annak biztosítása
érdekében, hogy a tengerészek lakóterei tiszták, normálisan lakhatóak, valamint jól
karbantartott állapotúak legyenek. Minden ilyen ellenőrzés eredményeit rögzíteni kell, és a
feljegyzéseket megtekintés céljából elérhetővé kell tenni.
19.	Olyan hajók esetében, ahol felmerül annak szükségessége, hogy - diszkrimináció nélkül -
figyelembe vegyék a különböző és eltérő vallási és társadalmi gyakorlatot követő tengerészek
érdekeit, az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel
történt egyeztetést követően engedélyezheti a jelen Előírástól való, tisztességesen alkalmazott
eltéréseket, azzal a feltétellel, hogy az ilyen eltérések nem eredményeznek összességükben
annál kedvezőtlenebb lehetőségeket nyújtó létesítményeket, mint amelyek a jelen Előírás
alkalmazásából adódnának.
20.	Valamennyi Tagállamnak jogában áll - a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett
szervezeteivel történt egyeztetést követően - ésszerűen indokolt esetben mentességet adni a
200 tonnnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajóknak - figyelembe véve a hajó méretét, valamint a
hajón tartózkodó személyek létszámát - a jelen Előírás alábbiakban felsorolt rendelkezéseiben
foglalt követelményekkel összefüggésben:
(a)	7(b), 11(d) és 13. bekezdések; és
(b)	9(f) bekezdés, és a 9. bekezdés albekezdései (h)-tól (l)-ig bezárólag, csak a beépített
alapterületre vonatkozóan.
21.	A jelen Előírás követelményeire vonatkozóan kizárólag akkor lehet bármiféle mentességet
adni, ha a mentesség megadását a jelen Előírás kifejezetten engedi, és akkor is csak olyan
konkrét körülmények között, amelyek az adott mentesség megadását egyértelműen, alapos
érvek szerint indokolják, azzal a kikötéssel, hogy a tengerészek egészsége és biztonsága nem
sérülhet.
Útmutató
B3.1 Útmutató -Lakóterek és pihenési körülmények
B3.1.1 Útmutató - Tervezés és építés
1.	A hálóhelyiségek és az étkezőhelyiségek külső válaszfalait megfelelően kell szigetelni.
Minden gépi berendezés burkolatát, valamint a hajókonyhák és a hő termelődésével járó
tevékenységre szolgáló egyéb területek falát alkotó határoló válaszfalakat megfelelő
szigeteléssel kell ellátni, ahol fennáll annak a lehetősége, hogy eredő hőhatások érik a
szomszédos szálláshelyeket vagy átjárókat. Szintén intézkedéseket kell tenni a gőz- vagy
melegvíz-elágazóvezetékek (vagy mindkettő) hőhatásai ellen való védelem biztosítása
érdekében.
2.	A kabinokat, étkezőhelyiségeket, pihenőhelyiségeket és a személyzeti helyiségek területén
lévő folyosókat megfelelően szigetelni kell a páralecsapódás, illetve a túlmelegedés
megelőzése érdekében.
3.	A panelek felülete, a válaszfalak és a mennyezet burkolata könnyen tisztán tartható felületű
anyagból készüljön. Nem használhatók olyan szerkezetek, amelyek élőhelyet nyújthatnak a
kártevőknek.
4.	A kabinok és az étkezőhelyiségek belső paneljei, válaszfalainak és mennyezetének
burkolata könnyen tisztán tartható, világos színű legyen, a felület kiképzése pedig tartós, nem
145
mérgező anyaggal történjen.
5.	A tengerészek elhelyezésére szolgáló valamennyi lakótér padlója jóváhagyott anyagból és
kivitelben készüljön, legyen csúszásmentes felületű, a nedvességnek ellenálló, valamint
könnyen tisztán tartható.
6.	Amennyiben a padlózat többkomponensű anyagból készül, a falak mentén az illesztéseket
résmentes kivitelben kell elkészíteni.
B3.1.2 Útmutató - Szellőzés
1.	A kabinok és az étkezőhelyiségek szellőzőrendszerét ellenőrzés alatt kell tartani annak
érdekében, hogy a levegő kielégítő állapotát fenntartsák, valamint minden időjárási és
éghajlati viszony közepette biztosítva legyen a megfelelő légmozgás.
2.	Az akár központi, akár egyedi egységekből álló légkondícionáló rendszereket úgy kell
megtervezni, hogy:
(a)	a külső levegő állapotához képest kielégítő hőmérsékletű és relatív páratartalmú levegőt
biztosítsanak, valamennyi légkondícionált területen elégséges számú levegőcserét
tegyenek lehetővé, figyelembe vegyék a tengeri üzemeltetés sajátos jellemzőit, és ne
keltsenek túl nagy zajt, illetve rezgést; és
(b)	lehetővé tegyék a könnyű tisztíthatóságot és fertőtlenítést a fertőző betegségek
terjedésének megakadályozása, illetve megfékezése érdekében.
3.	A jelen Útmutató fenti bekezdéseiben előírt légkondícionáló berendezések és egyéb,
szellőzést támogató eszközök üzemeltetéséhez szükséges villamos energia mindig álljon
rendelkezésre, ha tengerészek élnek vagy dolgoznak a hajón, és ha a körülmények ezt
megkívánják. Ugyanakkor ezt a villamos energiát a kimaradás esetére szolgáló tartalék
áramforrásból nem szükséges biztosítani.
B3.1.3 Útmutató - Fűtés
1.	A tengerészek elhelyezésére szolgáló szálláshelyek fűtésrendszere mindig üzemeljen, ha
tengerészek élnek vagy dolgoznak a hajón, és ha használatát a körülmények megkívánják.
2.	Valamennyi olyan hajón, ahol szükség van fűtésrendszerre, a fűtést meleg vízzel, meleg
levegővel, elektromos árammal, gőzzel vagy ezekkel egyenértékű módon kell megoldani.
Ugyanakkor a személyzeti helyiségekben a hőátvitel anyagaként gőz nem használható. A
személyzeti helyiségekben a fűtésrendszer legyen képes kielégítő hőmérséklet fenntartására a
haj ó közlekedése során valószínűsíthetően előforduló normális időjárási és éghajlati
viszonyok közepette. Az ehhez szükséges előírást az illetékes hatóság határozza meg.
3.	A radiátorokat és egyéb fűtőberendezéseket úgy kell elhelyezni és - amennyiben szükséges
-	védőburkolattal ellátni, hogy elkerülhető legyen a tűz és egyéb veszélyek kockázata,
valamint a bentlakók számára se jelentsenek kényelmetlenséget.
B3.1.4 Útmutató - Világítás
1.	Valamennyi hajón a tengerészek lakótereiben villamos világítást kell biztosítani.
Amennyiben a világításhoz nem áll rendelkezésre két, egymástól független áramforrás, akkor
vészvilágítást kell biztosítani megfelelően kialakított lámpákkal vagy világítótestekkel.
2.	A kabinokban villamos árammal működő olvasólámpát kell felszerelni minden egyes
hálóhely fejrésze fölé.
3.	A természetes és mesterséges megvilágításra vonatkozó megfelelő előírásokat az illetékes
hatóságnak kell meghatároznia.
146
B3.1.5 Útmutató - Hálóhelyiségek a kabinokban
1.	A hajón megfelelően kell kialakítani és elhelyezni a hálóhelyeket, olyan kényelmessé téve
azokat a tengerészek, valamint az őket esetleg kísérő partnerük számára, amennyire csak
lehetséges.
2.	A bentlakók számára az ésszerű mértékű kényelem biztosítása, valamint a rend és a
tisztaság fenntartásának megkönnyítése érdekében a kabinok hálóhelyiségeit illemhelyet is
tartalmazó privát fürdőszobával kell tervezni és felszerelni, amennyiben a hajó mérete,
tervezett tevékenysége, illetve szerkezete, belső elrendezése alapján ez ésszerű és
kivitelezhető.
3.	A lehetőségekhez mérten a tengerészek hálóhelyiségeit úgy kell beosztani, hogy az
őrszolgálatot ellátó váltások külön legyenek, és a nappal dolgozó tengerészek ne lakjanak egy
helyiségben az őrszolgálatot ellátókkal.
4.	Tengerészaltiszti feladatokat ellátó tengerészek esetében két személynél több ne legyen egy
hálóhelyiségben elszállásolva.
5.	Megfontolandó az A3.1 Előírás 9(m) bekezdésében foglalt lehetőség kiterjesztése a
második géptisztre, amennyiben ez kivitelezhető.
6.	A hálóhelyek, valamint a zárható szekrények, fiókos szekrények és székek által elfoglalt
területet is bele kell számítani a beépített alapterületbe. Nem számítanak azok a kicsi vagy
szabálytalan alakú terek, amelyek nem növelik ténylegesen a szabad mozgásra alkalmas teret,
és amelyekben nem lehet bútort elhelyezni.
7.	Az ágyak legfeljebb kétszintűek lehetnek; a hajó oldala mentén elhelyezett ágyak esetében
nem alakítható ki emeletes elrendezés ott, ahol a hálóhely fölött oldalablak található.
8.	A kétszintes ágy alsó hálóhelye nem lehet a padlótól számítva 30 centiméternél
alacsonyabban; a felső hálóhelyet az alsó hálóhely alja és a fedélzeti gerenda alsó éle közötti
távolság körülbelül felénél kell elhelyezni.
9.	A hálóhelyek vázszerkezete és - ha van ilyen - biztonsági peremdeszkája, jóváhagyott
anyagból készüljön, amely kemény, sima, és nagy valószínűséggel ellenáll a korróziónak és a
kártevőknek.
10.	Amennyiben a hálóhelyek építéséhez csővázas szerkezetet használnak, a csöveket teljesen
le kell zárni, és mentesnek kell lenniük a kártevők által esetleg hozzáférhető perforációktól.
11.	Valamennyi hálóhelyet el kell látni kényelmes, rugalmas csillapító hatású aljjal
rendelkező matraccal vagy kombinált rugalmas csillapító hatású matraccal, beleértve a rugós
aljat vagy rugós matracot is. A matrac és a rugalmas csillapító hatású párnázat jóváhagyott
anyagból készüljön. Nem szabad olyan töltőanyagot használni, amelybe a kártevők nagy
valószínűség szerint megtelepedhetnének.
12.	Amennyiben egy hálóhely egy másik fölött helyezkedik el, a felső hálóhely alsó matraca,
illetve rugós alja alá pormentes aljat kell illeszteni.
13.	A bútorzat sima és kemény anyagból készüljön, amely nem hajlamos a vetemedésre és a
korrózióra.
14.	A hálóhelyiségek ablakait el kell látni függönnyel vagy azzal egyenértékű árnyékolással
az oldalablakok miatt.
15.	A hálóhelyiségeket fel kell szerelni tükörrel, egy kis szekrénnyel a tisztálkodószerek
számára, egy könyvespolccal és elegendő mennyiségű ruhaakasztóval.
147
B3.1.6 Útmutató - Étkezőhelyiségek
1.	Az étkezők lehetnek közös vagy különálló helyiségek. Az erre vonatkozó döntést a
tengerészek és a hajótulajdonosok képviselőivel történt egyeztetést, valamint az illetékes
hatóság jóváhagyását követően lehet meghozni. Figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint
például a hajó mérete és a tengerészek különböző kulturális, vallási és szociális szükségletei.
2.	Amennyiben különálló étkezőhelyiségeket kell kialakítani a tengerészek számára, akkor
legyenek különálló étkezőhelyiségek:
(a)	a hajóparancsnok és a tisztek; valamint
(b)	a tengerészaltisztek és a többi tengerész számára.
3.	A hajókon - a személyhajók kivételével - a tengerészek étkezőhelyiségeinek beépített
alapterülete ne legyen kisebb 1,5 négyzetméternél személyenként, ahol is a személyek száma
a tervezett befogadóképességben kerül meghatározásra.
4.	Az étkezőhelyiségeket minden hajón annyi asztallal és megfelelő, rögzített vagy
mozgatható székkel kell ellátni, amennyi elegendő a helyiségeket egy időben használó
tengerészek várható legnagyobb létszámának elhelyezésére is.
5.	Mindenkor, amikor tengerészek tartózkodnak a hajón, rendelkezésre kell állnia:
(a)	egy könnyen megközelíthető hűtőszekrénynek, amely az étkezőhelyiség(ek)et használó
valamennyi személy számára elegendő tárolóhellyel rendelkezik;
(b)	forró italok készítésére alkalmas eszközöknek; és
(c)	hideg vizet szolgáltató berendezéseknek.
6.	Ahol a rendelkezésre álló tálalóhelyiségek nem közelíthetők meg az étkezőhelyiségekből,
ott a konyhaedények és evőeszközök tárolására megfelelő zárható szekrényeket, az eszközök
elmosogatásához pedig megfelelő berendezéseket kell biztosítani.
7.	Az asztallapok, valamint az ülőhelyek ülőfelületei nedvességálló anyagból készüljenek.
B3.1.7 Útmutató - Szaniterhelyiségek
1.	A mosdókagylók és a fürdőkádak megfelelő méretűek legyenek és olyan jóváhagyott
anyagból készüljenek, amelynek sima felülete nem hajlamos a repedezésre, a lepattogzásra és
a korrózióra.
2.	Valamennyi illemhely egy egységes, elfogadott minta alapján készüljön, és legyen
biztosítva elegendő öblítővíz vagy más egyéb alkalmas öblítési módszer, például levegő, ami
mindig rendelkezésre áll és más rendszerektől függetlenül működtethető.
3.	Azok a szaniterhelyiségek, amelyek egynél több személy használatára készülnek, a
következőknek feleljenek meg:
(a)	a padló jóváhagyott, tartós, nedvességálló anyagból készüljön, és megfelelő vízelvezető
hálózattal rendelkezzen;
(b)	a válaszfalak acélból vagy egyéb jóváhagyott anyagból készüljenek, és a fedélzet szintje
felett legalább 23 centiméter magasságig vízmentesek legyenek;
(c)	a helyiség rendelkezzen megfelelő világítással, fűtéssel és szellőzéssel;
(d)	az illemhelyek a hálóhelyiségektől és a mosdóktól kényelmes távolságra, de azoktól
elkülönítve kerüljenek kialakításra, anélkül, hogy közvetlenül megközelíthetők lennének
a hálóhelyiségekből, vagy a hálóhelyiségeket az egyéb megközelítési lehetőséggel nem
rendelkező illemhelyekkel összekötő átjárókból; jelen követelmény nem vonatkozik arra
148
az esetre, ha az illemhely két olyan hálóhelyiség között képez egy helyiséget,
amelyekben összesen nem több mint négy tengerész lakik; és
(e)	ahol egy helyiségben több illemhely is van, ezek megfelelő válaszfalakkal legyenek
elválasztva egymástól a diszkréció biztosítása érdekében.
4.	A tengerészek részére biztosított mosodai létesítmények legyenek felszerelve:
(a)	mosógépekkel;
(b)	szárítógépekkel vagy megfelelően fűtött és szellőztetett szárítószobákkal; és
(c)	vasalókkal és vasalódeszkákkal, illetve azokkal egyenértékű eszközökkel.
B3.1.8 Útmutató - betegszobák
1.	A betegszobákat úgy kell megtervezni, hogy lehetővé tegyék a konzultációt és az orvosi
elsősegélynyújtást, valamint elősegítsék a fertőző betegségek terjedésének megelőzését.
2.	A bejárat, a hálóhelyek, a világítás, a szellőzés, a fűtés és a vízellátás elhelyezését,
elrendezését úgy kell megtervezni, hogy biztosítsa a betegek kényelmét és megkönnyítse
kezelésüket.
3.	A betegszobai hálóhelyek szükséges számát az illetékes hatóságnak kell előírnia.
4.	Vagy a betegszoba részeként, vagy annak közvetlen közelében külön szaniterhelyiséget kell
biztosítani a betegszobában elhelyezettek kizárólagos használatára. Az ilyen betegszoba
tartalmazzon legalább egy illemhelyet, egy mosdókagylót, és egy fürdőkádat vagy zuhanyzót.
B3.1.9 Útmutató - Egyéb létesítmények
1.	Amennyiben a gépszemélyzet részére külön öltözőhelyiségek állnak rendelkezésre, azokat:
(a)	a géptéren kívül, de onnan könnyen megközelíthető helyen kell elhelyezni; és
(b)	személyes használatra szolgáló, zárható öltözőszekrényekkel kell ellátni, valamint
fürdőkádakkal, zuhanyzókkal vagy mindkettővel, továbbá meleg és hideg folyó
édesvízzel ellátott mosdókagylókkal.
B3.1.10 Útmutató - Ágynemű, konyhaedények és evőeszközök, valamint egyéb
rendelkezések
1.	Valamennyi Tagállam vegye fontolóra a következő alapelvek alkalmazását:
(a)	a tiszta ágyneműt és az edényeket, evőeszközöket a hajótulajdonos bocsássa
rendelkezésre valamennyi tengerész számára, hogy azokat a hajón teljesített szolgálatuk
ideje alatt a fedélzeten használják, a tengerészek pedig legyenek felelősek ezen javaknak
a hajóparancsnok által meghatározott időpontokban, valamint a hajón teljesített
szolgálati idejük lejártával egyidejűleg történő visszaszolgáltatásáért;
(b)	az ágynemű jó minőségű legyen, a tányérok, csészék és egyéb evőeszközök pedig
jóváhagyott anyagokból készüljenek, amelyeket könnyű tisztítani; és
(c)	a törülközőket, a szappant és a toalettpapírt a hajótulajdonos biztosítsa valamennyi
tengerész számára.
B3.1.11 Útmutató -Pihenési körülmények, valamint a levelezést és a hajólátogatást érintő
intézkedések
1.	A pihenési körülményeket és szolgáltatásokat gyakran felül kell vizsgálni, hogy
megfelelőségük biztosítva legyen, különös tekintettel a tengerészek változó szükségleteire,
amelyek a technika, az üzemeltetés terén, vagy a hajózási ipar egyéb területein bekövetkezett
149
fejleményekből fakadnak.
2.	A pihenőhelyiségek berendezése tartalmazzon legalább egy könyvespolcot, valamint
olvasásra, írásra és - ahol kivitelezhető - társasjátékok játszására szolgáló alkalmatosságokat.
3.	A pihenőhelyiségek tervezésével kapcsolatban az illetékes hatóság vizsgálja meg a büfé
létesítésének lehetőségét.
4.	Szintén megvizsgálandó az alábbi lehetőségeknek a tengerészek számára térítésmentesen
történő biztosítása, ahol ez kivitelezhető:
(a)	dohányzóhelyiség;
(b)	televíziózás és rádióműsorok hallgatása;
(c)	filmvetítések, az utazás hosszúságának megfelelő mennyiségű filmből álló készlettel,
amelyet - szükség szerint - ésszerű időközönként le kell cserélni;
(d)	sportfelszerelések, beleértve a testedző gépeket, asztali játékokat és fedélzeti játékokat
is;
(e)	úszásra alkalmas létesítmények, ahol ez lehetséges;
(f)	szakmai és egyéb könyveket is tartalmazó könyvtár, amelynek készlete az utazás
hosszúságának megfelelő nagyságú, és a készletet elfogadható időközönként lecserélik;
(g)	szabadidős kézműves tevékenységekre alkalmas létesítmények;
(h)	villamos készülékek, így például rádió, televízió, képmagnó, DVD/CD-lejátszó,
személyi számítógép és szoftver, valamint felvételre és lejátszásra alkalmas kazettás
magnetofon;
(i)	ahol ez helyénvaló, bárok biztosítása a fedélzeten a tengerészek számára, hacsak ez nem
ellentétes az adott nemzeti, vallási vagy társadalmi szokásrendszerrel; és
(j) ésszerű hozzáférés a hajót a szárazfölddel összekapcsoló telefonvonalhoz, valamint -
ahol ilyen van - az e-mailezési és internetezési lehetőséghez, azzal a kikötéssel, hogy az
ezen szolgáltatások használata fejében esetleg fizetendő díjaknak ésszerű mértékűnek
kell lenniük.
5.	Mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a tengerészek leveleinek
továbbítása a lehető legmegbízhatóbb és leggyorsabb legyen. Megfontolandó az is, hogy
intézkedések történjenek arra nézve, hogy a tengerészek mentesülhessenek az extra
postaköltség megfizetése alól, amennyiben önhibájukon kívül a leveleket új címre átirányítva
kell kézbesíteni.
6.	Megfontolandó olyan intézkedések bevezetése, amelyek - valamennyi vonatkozó nemzeti
és nemzetközi jogszabály fenntartásával - biztosítják, hogy minden olyan esetben, amikor ez
lehetséges és ésszerűen elfogadható, a tengerészek mihamarabb engedélyt kapjanak arra, hogy
látogatóként fogadják a hajójuk fedélzetén a partnereiket, rokonaikat és barátaikat, ha a hajó
kiköt. Ezen intézkedéseknek meg kell felelniük a biztonsági ellenőrzésekre vonatkozó
valamennyi kívánalomnak.
7.	Megfontolandó, hogy a tengerészek lehetőséget kapjanak arra, hogy alkalmanként egy-egy
útra elkísérje őket a partnerük, amennyiben ez kivitelezhető és ésszerűen elfogadható. E
partnereknek rendelkezniük kell megfelelő baleset- és betegbiztosítással; a hajótulajdonos
adjon meg minden segítséget a tengerészeknek az ilyen biztosítások megkötéséhez.
B3.1.12 Útmutató - A zaj - és rezgésterhelés megelőzése
150
1.	Az elhelyezésre szolgáló, a szabadidős, valamint az étkeztetésre szolgáló létesítmények a
lehető legtávolabb legyenek elhelyezve a hajtógépektől, a kormánygéptértől, a fedélzeti
csörlőktől, a szellőző-, fűtő- és légkondícionáló berendezésektől, valamint az egyéb zajos
gépektől és felszerelésektől.
2.	Hangszigetelést vagy egyéb megfelelő hangelnyelő anyagokat kell alkalmazni a
válaszfalak, mennyezetek és padlók burkolatánál és felületi kiképzésénél a zajos
helyiségekben, továbbá önzáró, zajszigetelő ajtókat a gép berendezések elhelyezésére szolgáló
helyiségekben.
3.	A géptereket és gépek elhelyezésére szolgáló egyéb helyiségeket - amennyiben ez
kivitelezhető - hangszigetelt központi vezérlőhelyiségekkel kell felszerelni a gépszemélyzet
számára. A munkaterületeket, így például a gépjavító műhelyt, amennyire csak lehet,
szigeteléssel kell védeni a géptér általános zajától, és intézkedni kell a gépek üzemeltetése
során keletkező zaj csökkentéséről.
4.	A munka- és lakóterületek megengedett zajszintje feleljen meg a zajterhelésnek való
kitettség szintjeiről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kiadott nemzetközi
irányelveknek - beleértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2001-ben kiadott,
Környezeti tényezők a munkahelyen (Ambient factors in the workplace) című eljárási
kézikönyvben foglalt irányelveket is -, továbbá amennyiben ez alkalmazható, a
Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ajánlásaiban foglalt konkrét védelmi szinteknek is,
valamint bármely későbbi, módosításokat vagy kiegészítéseket tartalmazó jogi
okmányoknak is a hajókon elfogadható zajszintek vonatkozásában. A vonatkozó jogi
aktus egy-egy angol nyelvű vagy a hajón használatos munkanyelven lévő példányát a
hajón kell tartani, és hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek számára.
5.	A lakó-, pihenő-, illetve étkeztetésre szolgáló helyiségeket nem szabad túlzott rezgésnek
kitenni.
Szabály
3.2	Szabály - Élelmezés és étkeztetés
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek számára jó minőségű élelmiszer és ivóvíz álljon
rendelkezésre szabályozott higiéniai körülmények között
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon
megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet szállítsanak és
szolgáljanak fel, amelynek megfelelően fedeznie kell a hajó élelmiszer- és ivóvízigényét,
valamint figyelembe kell vennie a kulturális és vallási különbségeket.
2.	A hajón szolgáló tengerészeket szerződésük időtartama alatt térítésmentesen kell
élelmiszerrel ellátni.
3.	A hajószakácsként alkalmazott tengerészeknek, akik felelősek az ételek elkészítéséért,
megfelelő képzettséggel és végzettséggel kell rendelkezniük a hajón betöltött pozíciójuk
elfoglalásához.
Előírás
A3.2 Előírás - Élelmezés és étkeztetés
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat, illetve egyéb intézkedéseket érvénybe
léptetni, amelyek minimálisan betartandó előírásokat állapítanak meg az adott Tagállam
lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében az élelmiszer és az ivóvíz mennyiségét és
151
minőségét, valamint a tengerészeknek felszolgált ételekre vonatkozó étkeztetési előírásokat
illetően; továbbá valamennyi Tagállam köteles oktatási tevékenységet folytatni a jelen
bekezdésben hivatkozott előírások mind szélesebb körű ismeretének és alkalmazásának
előmozdítása érdekében.
2.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók
megfeleljenek az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó előírásoknak:
(a)	az élelmiszer- és ivóvízkészletek legyenek megfelelőek a mennyiség, tápérték, minőség
és változatosság szempontjából, tekintetbe véve a hajón tartózkodó tengerészek számát,
vallási szükségleteit és kulturális szokásait az élelmiszerekre vonatkozóan, valamint az
utazás hosszúságát és természetét;
(b)	az étkeztetési részleg elrendezése és felszerelése olyan legyen, ami lehetővé teszi a
tengerészek ellátását megfelelő, változatos és tápláló ételekkel, amelyeket higiénikus
körülmények között készítenek el és szolgálnak fel; és
(c)	az étkeztetési részleg személyzete rendelkezzen a pozíciója betöltéséhez szükséges,
megfelelő képzettséggel, vagy kapja meg a megfelelő kioktatást.
3.	A hajótulajdonosok kötelesek biztosítani, hogy a hajószakácsként szerződtetett tengerészek
az érintett Tagállam jogszabályaiban megfogalmazott követelményeknek megfelelően
rendelkezzenek a megfelelő képzettséggel és végzettséggel, és minősüljenek alkalmasnak a
pozíció betöltésére.
4.	A jelen Előírás 3. bekezdése értelmében rögzített követelmények foglalják magukban az
illetékes hatóság által jóváhagyott vagy elismert képzési tanfolyam elvégzését, amely
tanfolyamnak legyen része a gyakorlati szakácsművészet, az élelmiszer- és személyi higiénia,
az élelmiszertárolás, a készletgazdálkodás, a környezetvédelem, valamint az étkeztetésre
vonatkozó egészségügyi és munkavédelmi szabályok.
5.	A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő hajók esetében - amelyeknél a
személyzet létszámából vagy a hajó kereskedelmi tevékenységének jellegéből adódóan az
illetékes hatóság eltekinthet a teljeskörűen képesített szakács szerződtetésének
követelményétől - csak olyan személyek foglalkozhatnak élelmiszer-feldolgozással a
hajókonyhán, akik kiképzésben vagy kioktatásban részesültek többek között az élelmiszer- és
személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes
szabályaira vonatkozóan.
6.	Kivételes esetben, kényszerítő erejű körülmények között az illetékes hatóság felmentést
adhat ki, amely lehetővé teszi egy nem teljeskörűen képesített szakács alkalmazását valamely
meghatározott hajón, mégpedig valamely meghatározott és korlátozott időszakra
vonatkozóan, vagy a legközelebbi alkalmas érintett kikötőig, vagy egy hónapnál nem
hosszabb időtartamra, mindezt azzal a feltétellel, hogy az a személy, akinek a részére a
felmentést kibocsátották, már kiképzésben vagy kioktatásban részesült többek között az
élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a
hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.
7.	A megfelelőség folyamatos fenntartására szolgáló, az 5. Fejezetben megfogalmazott
eljárásokkal összhangban az illetékes hatóság köteles megkövetelni, hogy a hajóparancsnok
által vagy az ő felhatalmazása alapján olyan ellenőrzések folyjanak a hajókon, amelyek
gyakoriak, jól dokumentáltak, és kiterjednek a következőkre:
(a)	az élelmiszer- és ivóvízkészletekre;
(b)	az élelmiszer és az ivóvíz tárolására és kezelésére használt valamennyi területre és
152
felszerelésre; és
(c)	az ételek elkészítésére és felszolgálására használt hajókonyhai és egyéb felszerelésekre.
8.	Olyan tengerész, aki nem töltötte be a 18. életévét, hajószakácsként nem alkalmazható, nem
szerződtethető, és nem is dolgozhat ilyen beosztásban.
Útmutató
B3.2 Útmutató - Élelmezés és étkeztetés
B3.2.1 Útmutató - Ellenőrzések, oktatás, kutatás és publikációs tevékenység
1.	Az illetékes hatóság - együttműködve egyéb megfelelő ügynökségekkel és szervezetekkel
-	gyűjtsön naprakész információkat a táplálkozástudomány tárgyköréből és az élelmiszerek
beszerzési, tárolási, minőségmegőrzési, főzési és tálalási módszereiről, különös tekintettel a
hajók fedélzetén történő étkeztetés követelményeire. Ezeket az információkat térítésmentesen
vagy ésszerű áron elérhetővé kell tenni a hajókra való élelmiszerkészletek és felszerelések
gyártói és kereskedői részére, a hajóparancsnokok, eleségtárosok, szakácsok részére, valamint
a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei részére. E célból a propaganda
megfelelő formáit kell használni, így például kézikönyveket, brosúrákat, plakátokat,
táblázatokat, vagy kereskedelmi folyóiratokban elhelyezett hirdetéseket.
2.	Az illetékes hatóság adjon ki ajánlásokat az élelmiszerpazarlás elkerülése, a megfelelő
higiéniai előírások fenntartásának elősegítése, valamint a lehető legkellemesebb
munkakörülmények biztosítása érdekében.
3.	Az illetékes hatóság a megfelelő ügynökségekkel és szervezetekkel közösen dolgozza ki az
oktatási segédanyagokat és a fedélzeti tájékoztató anyagokat a megfelelő élelmiszerellátás és
étkeztetési szolgáltatás biztosításának módszereit illetően.
4.	Az illetékes hatóság szoros együttműködésben dolgozzon a hajótulajdonosok és a
tengerészek érintett szervezeteivel, valamint az élelmiszerekkel és az egészségüggyel
foglalkozó nemzeti, illetve helyi hatóságokkal, továbbá szükség szerint vegye igénybe ezen
hatóságok szolgálatait.
B3.2.2 Útmutató - Hajószakácsok
1.	Egy tengerész csak akkor legyen hajószakácsnak minősíthető, amennyiben:
(a)	legalább az illetékes hatóság által előírandó minimális ideig szolgált a tengeren, mely
időszak azonban különböző is lehet, figyelembe véve a meglévő releváns végzettséget,
illetve munkatapasztalatot;
(b)	az illetékes hatóság által előírt vizsgát letette, vagy azzal egyenértékű vizsgát tett
valamely jóváhagyott szakácsképző tanfolyamon.
2.	Az előírt vizsgát levezetheti, továbbá a bizonyítványt kiadhatja közvetlenül az illetékes
hatóság, vagy az illetékes hatóság ellenőrzése mellett valamely jóváhagyott, szakácsképzést
folytató iskola is.
3.	Az illetékes hatóság gondoskodjon arról, hogy - amennyiben ez helyénvaló - elismerésre
kerüljenek a jelen Egyezményt vagy a hajószakácsok képesítéséről szóló 1946. évi (69. sz.)
egyezményt ratifikáló egyéb Tagállamok által kiadott, illetve egyéb jóváhagyott testületek
által kiadott, hajószakács-képesítést igazoló bizonyítványok.
153
4.	Fejezet - Egészségvédelem, orvosi ellátás, jóléti ellátás és
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI VÉDELEM
Szabály
4.1	Szabály - Orvosi ellátás a hajón és a parton
Cél: A tengerészek egészségének védelme és az orvosi ellátáshoz való mielőbbi hozzáférésük
biztosítása a hajó fedélzetén és a parton
1.	Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon
valamennyi tengerész egészségének védelme megfelelő intézkedésekkel biztosítva legyen, és
a hajón történő munkavégzés ideje alatt valamennyien hozzájussanak az azonnali és
megfelelő orvosi ellátáshoz.
2.	A jelen Szabály 1. bekezdése értelmében biztosítandó egészségvédelmet és ellátást
elvi szabály szerint térítés nélkül kell a tengerészek rendelkezésére bocsátani.
3.	Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a területén közlekedő hajókon lévő,
azonnali orvosi ellátásra szoruló tengerészek hozzáférhessenek az adott Tagállam szárazföldi
egészségügyi létesítményeihez.
4.	A fedélzeti egészségvédelemnek és orvosi ellátásnak a Szabályzatban rögzített
követelményei között az olyan intézkedésekre vonatkozó előírások is megtalálhatók, amely
intézkedéseknek az a céljuk, hogy a tengerészek részére biztosítsák a szárazföldi munkások
számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb
mértékben megegyező szolgáltatásokat.
Előírás
A4.1 Előírás - Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton
1.	Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók
fedélzetén dolgozó tengerészek egészségvédelmét és orvosi ellátását - az alapvető fogászati
ellátást is beleértve - biztosító olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek:
(a)	biztosítják, hogy a tengerészek vonatkozásában alkalmazásra kerüljön valamennyi, a
feladataik szempontjából releváns, foglalkozási egészségvédelemre és orvosi ellátásra
vonatkozó általános rendelkezés, valamint valamennyi, kifejezetten a hajófedélzeten
végzett munkára vonatkozó speciális rendelkezés;
(b)	biztosítják, hogy a tengerészek részére rendelkezésre álljanak a szárazföldi munkások
számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb
mértékben megegyező szolgáltatások, beleértve a szükséges gyógyszerekhez, diagnózis
és kezelés céljára szolgáló orvosi felszerelésekhez és létesítményekhez, valamint orvosi
információkhoz és orvosi szakértelemhez való mielőbbi hozzáférést is;
(c)	feljogosítják a tengerészeket, hogy az érintett kikötőkben - amennyiben ez a
gyakorlatban kivitelezhető - késedelem nélkül felkeressenek valamely képzett orvost
vagy fogászt;
(d)	biztosítják, hogy a tengerészek a hajó fedélzetén, illetve idegen kikötőben partra
szállva térítés nélkül vehessék igénybe az orvosi ellátást és az egészségvédelmi
szolgáltatásokat, olyan mértékben, amennyire ez a Tagállam nemzeti
jogszabályaival és gyakorlatával összeegyeztethető; és
(e)	nem korlátozódnak beteg vagy sérült tengerészek kezelésére, hanem megelőző jellegű
intézkedéseket, így például az egészséges életmód elősegítését célzó, illetve egészséges
életmódra nevelő programokat is tartalmaznak.
154
2.	Az illetékes hatóság köteles az orvosi jelentéshez rendszeresített szabványos űrlapot
bevezetni a hajóparancsnokok, illetve az érintett szárazföldi és fedélzeti egészségügyi
személyzet általi használatra. Kitöltés után az űrlapot és tartalmát bizalmasan kell kezelni, és
csak a tengerészek orvosi kezelésének elősegítésére szabad felhasználni.
3.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat hozni, amelyek lefektetik az adott
Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a fedélzeti kórházi és orvosi ellátási
létesítményekre, felszerelésekre, valamint a képzésre vonatkozó követelményeket.
4.	A nemzeti jogszabályoknak legalább az alábbiakban felsorolt követelmények teljesülését
kell biztosítaniuk:
(a)	minden hajón lennie kell gyógyszerszekrénynek, orvosi felszereléseknek és orvosi
kézikönyvnek, amelyek részletes követelményeit az illetékes hatóság köteles előírni, az
előírtak betartását pedig rendszeresen ellenőrizni; a nemzeti követelményekben
figyelembe kell venni a hajó típusát, a fedélzeten tartózkodó személyek számát,
valamint az utak természetét, rendeltetési állomását és időtartamát, továbbá a vonatkozó
nemzeti és nemzetközi ajánlott egészségügyi előírásokat;
(b)	a 100 vagy több személyt szállító, rendszeresen három napnál hosszabb időtartamú
nemzetközi utakat megtevő hajókon képzett orvosnak kell lennie, aki felelős az orvosi
ellátás biztosításáért; a nemzeti jogszabályokban, illetve rendelkezésekben azt is meg
kell határozni, hogy milyen egyéb hajókon kell kötelező jelleggel orvost alkalmazni,
figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, természete
és körülményei, valamint a fedélzeten lévő tengerészek száma;
(c)	azon hajók esetében, amelyeknek a fedélzetén nincs orvos, meg kell követelni vagy azt,
hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki a szokásos feladatai
részeként felelős az orvosi ellátásáért és a gyógyszerek beadásáért, vagy pedig azt, hogy
a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki ki van képezve az orvosi
elsősegélynyújtásra; a fedélzeten az orvosi ellátás biztosításával megbízott, orvosi
végzettséggel nem rendelkező személyeknek e felelősségvállalását megelőzően
kielégítő módon el kell végezniük valamely olyan orvosi ellátást oktató képzést,
amely megfelel a módosított a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az
őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi Nemzetközi Egyezmény (a
továbbiakban: STCW) követelményeinek; az orvosi elsősegélynyújtással
megbízott tengerészeknek e felelősségvállalását megelőzően kielégítő módon el
kell végezniük valamely olyan orvosi elsősegélynyújtó tanfolyamot, amely
megfelel az STCW követelményeinek; a nemzeti jogszabályokban meg kell
határozni a jóváhagyott képzések elvárt szintjét, figyelembe véve egyebek mellett
olyan tényezőket, mint az utak időtartama, természete és körülményei, valamint a
fedélzeten lévő tengerészek száma; és
(d)	az illetékes hatóság egy előzetesen megszervezett rendszer segítségével köteles
biztosítani, hogy a rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül közvetített
orvosi tanácsadás lehetősége, beleértve a szakorvosi tanácsadást is, a nap 24 órájában
rendelkezésre álljon a tengeren közlekedő hajók részére; az orvosi tanácsadás -
beleértve az orvosi jellegű üzeneteknek a hajó, valamint a szárazföldi tanácsadók
közötti, rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül történő közvetítését is -
térítésmentesen hozzáférhető kell legyen valamennyi hajó számára, függetlenül attól,
hogy milyen lobogó alatt közlekedik.
Útmutató
B4.1 Útmutató - Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton
155
B4.1.1 Útmutató - Orvosi ellátás biztosítása
1.	A hajóorvos alkalmazására nem kötelezett hajók fedélzetén biztosított orvosi ellátáshoz
szükséges képzettség szintjének meghatározásakor az illetékes hatóság támassza az alábbi
követelményeket:
(a)	azokon a hajókon, amelyek normális esetben nyolc órán belül el tudják érni a megfelelő
képzettséggel rendelkező orvosi ellátást és egészségügyi létesítményeket, legyen
legalább egy olyan kijelölt tengerész, aki rendelkezik az STCW által megkövetelt,
jóváhagyott orvosi elsősegélynyújtási képzettséggel, és a képzettsége lehetővé teszi
számára, hogy a hajó fedélzetén várhatóan előforduló balesetek, illetve betegségek
esetében azonnal hatékony intézkedéseket tegyen, valamint fel tudja használni a rádión
vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül kapott orvosi tanácsokat; és
(b)	valamennyi egyéb hajón legyen legalább egy olyan kijelölt tengerész, aki rendelkezik az
STCW által megkövetelt, jóváhagyott orvosi ellátási képzettséggel - amely magában
foglalja a gyakorlati képzést, valamint az életmentő technikákra, például az intravénás
kezelésre való kiképzést is -, és a képzettsége lehetővé teszi az érintett személy számára
azt, hogy hatékonyan részt vegyen a tengeren közlekedő hajóknak való orvosi
segítségnyújtás céljából kidolgozott, koordinált programokban, és azt, hogy a
betegeknek, illetve sérülteknek kielégítő színvonalú orvosi ellátást nyújtson olyan
hosszú ideig, ameddig várhatóan a hajó fedélzetén tartózkodnak.
2.	A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett képzés a következő dokumentumok legfrissebb
kiadásainak tartalmán alapuljon: Nemzetközi Egészségügyi Útmutató Tengeri Hajók Számára
(International Medical Guide for Ships), Veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél
használatos orvosi elsősegély-kézikönyv (Medical First Aid Guide for Use in Accidents
Involving Dangerous Goods), Útmutató dokumentum — Nemzetközi tengerészeti képzési
kézikönyv (Document for Guidance — An International Maritime Training Guide), a
Nemzetközi Kódjelzések Könyve (International Code of Signals) orvosi része, valamint a
hasonló nemzeti kézikönyvek.
3.	A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett személyek, valamint mindazon egyéb
tengerészek, akiktől ezt az illetékes hatóság megköveteli, körülbelül öt éves időközönként
vegyenek részt az ismeretfelújító tanfolyamokon, minthogy ez lehetővé teszi számukra, hogy
szinten tartsák, illetve bővítsék tudásukat és képességeiket, valamint lépést tartsanak az új
szakmai fejleményekkel.
4.	A gyógyszerszekrényt és tartalmát, valamint a fedélzeten lévő orvosi felszereléseket és
orvosi kézikönyvet megfelelően karban kell tartani, azokat az illetékes hatóság által
kinevezett felelős személyeknek szabályos, 12 hónapot meg nem haladó időközönként
ellenőrizniük kell, az ilyen ellenőrzés keretében biztosítva azt, hogy valamennyi gyógyszer
címkézése, lejárati ideje és tárolási körülményei, valamint használati utasítása megvizsgálásra
került, és a felszerelés valamennyi darabja a megkívánt módon működik. A hajókon országos
szinten használt orvosi kézikönyv elfogadása, illetve módosítása során, valamint a
gyógyszerszekrény tartalmának és az orvosi felszerelések körének meghatározása során az
illetékes hatóság vegye figyelembe az ezen a területen létező nemzetközi ajánlásokat,
beleértve a Nemzetközi Egészségügyi Útmutató Tengeri Hajók Számára (International
Medical Guide for Ships) legfrissebb kiadását, valamint a jelen Útmutató 2.
bekezdésében említett egyéb útmutatókat is.
5.	Amennyiben valamely veszélyesnek minősített rakomány nem szerepel a Veszélyes árukkal
kapcsolatos baleseteknél használatos orvosi elsősegély-kézikönyv (Medical First Aid Guide
for Use in Accidents Involving Dangerous Goods) legfrissebb kiadásában, akkor az
156
érintett anyagok természetére, a lehetséges kockázatokra, a szükséges személyi
védőfelszerelésekre, az alkalmazható egészségügyi eljárásokra és a specifikus
ellenszerekre vonatkozó, szükséges információkat hozzáférhetővé kell tenni a
tengerészek számára. A hivatkozott specifikus ellenszerek és személyi
védőfelszerelések mindig legyenek a fedélzeten, amikor veszélyes árut szállítanak. A
szükséges információk legyenek egybefoglalva a hajó munkavédelemre és munkahelyi
egészségügyre vonatkozó - a 4.3 Szabályban, valamint a Szabályzat kapcsolódó
rendelkezéseiben ismertetett - iránymutatásaival és programjaival.
6.	Valamennyi hajón álljon rendelkezésre egy teljes és naprakész lista azokról a
rádióállomásokról, amelyektől orvosi tanácsadást lehet kérni; továbbá amennyiben a hajó fel
van szerelve műholdas távközlési rendszerrel, akkor álljon rendelkezésre rajta egy naprakész
és teljes lista azokról a parti földi állomásokról, amelyektől orvosi tanácsadást lehet kérni. A
fedélzeti orvosi ellátásért, illetve orvosi elsősegélynyújtásért felelős tengerészek legyenek
kiképezve a hajó orvosi kézikönyvének, valamint a Nemzetközi Kódjelzések Könyve
(International Code of Signals) legújabb kiadása orvosi részének a használatára, hogy
ezáltal képessé váljanak megérteni, milyen típusú információra van szüksége a tanácsadó
orvosnak, valamint megérteni a kapott orvosi tanácsot is.
B4.1.2 Útmutató - Orvosi jelentésekhez rendszeresített űrlap
1.	A tengerészektől a jelen Szabályzat A. része értelmében megkövetelt, orvosi jelentéshez
rendszeresített szabványos űrlapot úgy kell megtervezni, hogy betegség, illetve sérülés esetén
az megkönnyítse az egyes tengerészekre vonatkozó egészségügyi, illetve egészségüggyel
kapcsolatos információk kicserélését a hajó és a szárazföld között.
B4.1.3 Útmutató - Orvosi ellátás a parton
1.	A tengerészek kezelésére szolgáló szárazföldi egészségügyi létesítményeknek meg kell
felelniük rendeltetési céljaiknak. Az orvosoknak, fogászoknak és az egészségügyi személyzet
további tagjainak megfelelően képzettnek kell lenniük.
2.	Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a kikötőkben tartózkodó
tengerészek hozzáférjenek a következő szolgáltatásokhoz:
(a)	a betegségek és sérülések ambuláns kezeléséhez;
(b)	szükség esetén kórházi kezeléshez; és
(c)	a fogorvosi kezelésre szolgáló létesítményekhez, különösen sürgős esetekben.
3.	Megfelelő intézkedéseket kell hozni a betegségben szenvedő tengerészek kezelésének
megkönnyítésére. Így különösen azt kell biztosítani, hogy a tengerészeket mielőbb felvegyék
a szárazföldi klinikákra és kórházakba, minden nehézség nélkül, valamint függetlenül a
nemzetiségüktől és vallási meggyőződésüktől, ezen felül amennyiben lehetséges, szükség
esetén biztosítani kell a kezelésük folytatását a számukra elérhető egészségügyi létesítmények
által nyújtott lehetőségek kiegészítése céljából.
B4.1.4 Útmutató - Orvosi segítségnyújtás más hajóknak, illetve nemzetközi együttműködés
1.	Valamennyi Tagállamnak alaposan fontolóra kell vennie az egészségvédelem és az orvosi
ellátás területén folytatott segítségnyújtásra, programokra és kutatásra irányuló nemzetközi
együttműködésben való részvétele lehetőségeit. Ez az együttműködés a következőket
foglalhatja magában:
(a)	a felkutatási és mentési intézkedések fejlesztése és koordinálása, valamint a fedélzeten
súlyosan megbetegedett vagy megsérült személyek számára a mielőbbi orvosi segítség
és tengeri evakuálás megszervezése, olyan eszközökkel, mint például a hajók helyzetét
157
rendszeres időközönként jelentő rendszerek, a mentést koordináló központok, illetve a
sürgősségi helikopterszolgálatok, összhangban a tengeri felkutatásról és mentésről szóló
módosított 1979. évi nemzetközi egyezmény (International Convention on Maritime
Search and Rescue), valamint a Nemzetközi légi és tengeri felkutatási és mentési
kézikönyv (IAMSAR, International Aeronautical and Maritime Search and Rescue
Manual) rendelkezéseivel;
(b)	valamennyi, a fedélzetén orvost alkalmazó hajó optimális felhasználása, valamint a
tengeren olyan hajók állomásoztatása, amelyek alkalmasak kórházi ellátás nyújtására és
rendelkeznek mentési lehetőségekkel;
(c)	a tengerészek számára sürgősségi orvosi ellátás biztosítása céljából világszerte
rendelkezésre álló orvosok és egészségügyi ellátó létesítmények nemzetközileg
kezelt listájának összeállítása és karbantartása;
(d)	a tengerészek partra szállítása sürgősségi kezelés céljából;
(e)	a külföldön kórházba került tengerészek repatriálása a lehető legkorábbi időpontban, az
adott esetért felelős orvosok szaktanácsának megfelelően, amely figyelembe veszi az
érintett tengerész kívánságait és szükségleteit is;
(f)	személyes segítség megszervezése a tengerészek repatriálásának folyamán, az adott
esetért felelős orvosok szaktanácsának megfelelően, amely figyelembe veszi az érintett
tengerész kívánságait és szükségleteit is;
(g)	konkrét lépések megtétele a tengerészeknek szánt egészségügyi központok
felállítására, azzal a céllal, hogy ezek:
(i)	kutatást végezzenek a tengerészek egészségügyi állapotával, orvosi kezelésével és
megelőző jellegű orvosi ellátásával kapcsolatban; és
(ii)	az orvosi és egészségügyi szolgáltató személyzetet kiképezzék a tengerészeti
orvostudományban;
(h)	a tengerészek foglalkozási baleseteire, megbetegedéseire és haláleseteire vonatkozó
statisztikai adatok gyűjtése és kiértékelése, valamint a statisztikák integrálása és
harmonizálása a más egyéb kategóriákba tartozó dolgozók foglalkozási baleseteire és
megbetegedéseire vonatkozó statisztikák bármely meglévő országos rendszerével;
(i)	a technikai információk, képzési anyagok és kiképző személyzet nemzetközi cseréjének
megszervezése, valamint nemzetközi képzési tanfolyamok, szemináriumok és
munkacsoportok szervezése;
(j) speciális gyógyító, illetve megelőző jellegű egészségügyi és orvosi szolgáltatások
biztosítása valamennyi tengerész számára a kikötőkben, vagy az általános egészségügyi,
orvosi és rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása a számukra; és
(k) az elhunyt tengerészek holtteste vagy hamvai repatriálásának megszervezése,
összhangban a legközelebbi rokonok kívánságaival, a lehető leghamarabbi időpontban.
2.	A tengerészek egészségvédelmének és orvosi ellátásának területén folytatott nemzetközi
együttműködésnek a Tagállamok közötti kétoldalú vagy többoldalú megegyezéseken, illetve
konzultációkon kell alapulnia.
B4.1.5 Útmutató - A tengerészek eltartott családtagjai
1.	Valamennyi Tagállam hozzon intézkedéseket arra nézve, hogy a tengerészeknek az adott
Tagállam területén lakó eltartott családtagjai számára megfelelő és kielégítő orvosi ellátást
nyújthasson, addig is, amíg létre nem hoz egy olyan orvosi ellátószolgálatot, amelynek
158
hatálya alá általában a dolgozók és azok eltartott családtagjai tartoznak, ha ilyen szolgáltatás
az adott Tagállamban jelenleg nem létezik; továbbá tájékoztassa a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatalt az e célból hozott intézkedésekről.
Szabály
4.2	Szabály - A hajótulajdonosok felelőssége
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek védettek legyenek a foglalkoztatásukkal
összefüggésben felmerülő betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeivel
szemben
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy olyan, a Szabályzattal összhangban lévő
intézkedések legyenek érvényben a lobogója alatt közlekedő hajókon, amelyek az ezen
hajókon alkalmazott tengerészeknek biztosítják a jogot a hajótulajdonostól eredő anyagi
segítségnyújtásra és támogatásra az olyan betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi
következményeinek vonatkozásában, amely betegség, sérülés, illetve haláleset valamely
tengerész munkaszerződés alapján végzett szolgálat idején következik be, vagy az ilyen
megállapodás hatálya alatt fennálló munkaviszonyból ered.
2.	A jelen Szabály nem érint semmiféle egyéb, a tengerészek által igénybe vehető
jogorvoslati lehetőséget.
Előírás
A4.2 Előírás - A hajótulajdonosok felelőssége.
1.	Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek megkövetelik,
hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai felelősséget vállaljanak a
hajóik fedélzetén dolgozó valamennyi tengerész egészségvédelméért és orvosi ellátásáért,
mégpedig az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó előírásoknak megfelelően:
(a)	a hajótulajdonosok kötelesek állni a hajóikon dolgozó tengerészek olyan betegségével,
illetve sérülésével kapcsolatos költségeket, amely betegség vagy sérülés a
szolgálatteljesítés megkezdésének napjától a megfelelőnek ítélt repatriálás
megtörténtének napjáig tartó időszakban következik be, vagy e két időpont közötti
időszakban fennálló alkalmazásból eredően lép fel;
(b)	a hajótulajdonosok kötelesek pénzügyi biztosítékot nyújtani, amely a tengerésznek - a
vonatkozó nemzeti jogszabályokban, tengerész munkaszerződésben vagy kollektív
szerződésben meghatározottak szerinti - munkahelyi sérülés, betegség vagy veszély
következtében beálló halála vagy hosszú távú rokkantsága esetén az érintett tengerész
részére kárpótlást biztosít;
(c)	a hajótulajdonosok kötelesek viselni az orvosi ellátás költségeit - beleértve az orvosi
kezelést, valamint a szükséges gyógyszerekkel és terápiás segédeszközökkel való
ellátást is -, továbbá annak költségeit, hogy otthonától távol biztosítva legyen a
tengerész ellátása és szállása mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész fel nem
épül, vagy amíg betegségét vagy munkaképtelenségét tartós jellegűnek nem
nyilvánítják; és
(d)	a hajótulajdonosok kötelesek fedezni az alkalmazásra szóló szerződés időtartama alatt a
fedélzeten vagy a szárazföldön bekövetkező halál esetében a temetés költségeit.
2.	A nemzeti jogszabályok a hajótulajdonosnak az orvosi ellátás, valamint élelmezés és
szállás költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettségét olyan időtartamra
159
korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség
kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.
3.	Amennyiben a betegség, illetve sérülés munkaképtelenséget eredményez, akkor a
hajótulajdonos köteles:
(a)	kifizetni a teljes munkabért mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész a
fedélzeten marad, vagy amíg az érintett tengerész repatriálása a jelen Egyezménynek
megfelelően meg nem történt; és
(b)	a nemzeti jogszabályokban lefektetett szabályoknak, illetve a kollektív szerződés
kikötéseinek megfelelően kifizetni a munkabér teljes egészét vagy egy részét, attól az
időponttól kezdve, amikor az érintett tengerészt repatriálták vagy partra szállították,
mindaddig, amíg fel nem gyógyul, illetve - amennyiben ez következik be korábban -
mindaddig, amíg az érintett Tagállam törvényi szabályozása szerint pénzbeli juttatásra
jogosult.
4.	A nemzeti jogszabályok a hajótulajdonosnak arra vonatkozó kötelezettségét, hogy
teljes egészében vagy részben kifizesse a már nem a hajófedélzeten tartózkodó
tengerészek munkabérét, olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a
sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes
időtartamnál.
5.	A nemzeti jogszabályok kizárhatják a hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettségét
azon esetekre vonatkozóan, amelyekben:
(a)	a sérülés nem a hajón teljesített szolgálatban történt;
(b)	a beteg, sérült vagy elhunyt tengerész szándékos kötelességmulasztásából következően
lépett fel a sérülés, illetve betegség; és
(c)	szándékosan eltitkolt betegség vagy fogyatékosság állt fenn az alkalmazásra irányuló
szerződés megkötésének időpontjában.
6.	A nemzeti jogszabályok olyan mértékben mentesíthetik a hajótulajdonost azon
kötelezettsége alól, hogy fedezze az orvosi ellátás, élelmezés és szállás, valamint temetés
költségeit, amilyen mértékben ezen kötelezettséget az állami hatóságok magukra vállalják.
7.	A hajótulajdonosok, illetve képviselőik kötelesek intézkedéseket hozni azon célból, hogy a
beteg, sérült, illetve elhunyt tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat
megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi rokonaiknak.
Útmutató
B4.2 Útmutató - A hajótulajdonosok felelőssége
1.	Az A4.2 Előírás 3(a) bekezdésének követelménye értelmében kifizetett teljes munkabérnek
nem kell magában foglalnia a fizetésen felüli jutalmakat.
2.	A nemzeti jogszabályok rendelkezhetnek úgy, hogy a hajótulajdonosnak a beteg, illetve
sérült tengerész költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettsége megszűnjék attól az
időponttól kezdve, amelytől az érintett tengerész valamely kötelező betegbiztosítási, kötelező
balesetbiztosítási vagy dolgozói baleseti kártérítési megállapodás alapján egészségügyi
juttatásra tarthat igényt.
3.	A nemzeti jogszabályok rendelkezhetnek úgy, hogy a hajótulajdonos által kifizetett
temetési költségeket valamely biztosítóintézet megtérítse a hajótulajdonos számára azokban
az esetekben, amelyekben - a társadalombiztosításra vagy a dolgozók kártérítésére vonatkozó
jogszabályok alapján - az elhunyt tengerész vonatkozásában temetési juttatás megállapítására
160
van lehetőség.
Szabály
4.3	Szabály - Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés
Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek munkahelyi környezete a hajókon elősegítse a
munkahelyi biztonságot és egészségügyet
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon lévő
tengerészek munkahelyi egészségvédelemben részesüljenek, és a hajók fedélzetén biztonságos
és higiénikus körülmények között élhessenek, dolgozhassanak és tanulhassanak.
2.	Valamennyi Tagállam köteles nemzeti iránymutatásokat kidolgozni és életbe léptetni a
lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkahelyi biztonság és egészségügy
irányítása céljából, mégpedig a hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel
folytatott egyeztetést követően, figyelembe véve a nemzetközi szervezetek, a nemzeti
kormányok és a tengerészeti iparágat képviselő szervezetek által javasolt vonatkozó
szabályzatokat, útmutatókat és előírásokat.
3.	Valamennyi Tagállam köteles a Szabályzatban meghatározott területek szabályozását célzó
jogszabályokat és egyéb intézkedéseket elfogadni, figyelembe véve a kapcsolódó nemzetközi
jogi aktusokat, továbbá köteles előírásokat kidolgozni a lobogója alatt közlekedő hajók
vonatkozásában a munkavédelmet, valamint balesetmegelőzést illetően.
Előírás
A4.3 Előírás - Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés
1.	A 4.3 Szabály 3. bekezdésének megfelelően elfogadandó jogszabályoknak és egyéb
intézkedéseknek a következő területek szabályozására kell kiterjedniük:
(a)	az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet
érintő eljárások és programok elfogadása, hatékony megvalósítása és népszerűsítése,
beleértve a kockázatelemzést, valamint a tengerészek képzését és oktatását is;
(b)	ésszerű óvintézkedések megfogalmazása a hajó fedélzetén bekövetkező foglalkozási
balesetek, sérülések és betegségek megelőzésére, beleértve a környezeti tényezőknek és
vegyszereknek való káros szintű kitettség kockázatát csökkentő, illetve megelőző
intézkedéseket, valamint a hajó fedélzetén található berendezések és gépek
használatából eredő sérülés és betegség kockázatát csökkentő, illetve megelőző
intézkedéseket is;
(c)	fedélzeti programok kidolgozása a foglalkozási balesetek, sérülések és betegségek
megelőzésére, valamint a munkavédelem folyamatos javítására, bevonva a
tengerészek képviselőit és a programok megvalósításában érintett valamennyi
egyéb személyt, ezzel együtt pedig figyelembe véve a lehetséges megelőző
intézkedéseket, beleértve a mérnöki és tervezési folyamatok szabályozását, a
kollektív és egyéni feladatoknak folyamatokkal és eljárásokkal való
helyettesítését, valamint a személyi védőfelszerelések használatát; és
(d)	követelmények megfogalmazása a nem biztonságos körülmények vizsgálati
felmérését, jelentését és kijavítását illetően, valamint a fedélzeti munkahelyi
balesetek kivizsgálását és jelentését illetően.
2.	A jelen Előírás 1. bekezdésében említett rendelkezésekben:
161
(a)	kötelező figyelembe venni az általánosságban a munkavédelemmel, valamint a
kifejezetten az egyes veszélyekkel foglalkozó, vonatkozó nemzetközi jogi okmányokat,
továbbá kötelező foglalkozni valamennyi olyan, a munkahelyi balesetek, sérülések és
megbetegedések megelőzése szempontjából releváns kérdéssel, amely a tengerészek
munkavégzésének vonatkozásában felmerülhet, és különösen azokkal, amelyek
kifejezetten a tengeri foglalkoztatásra jellemzőek;
(b)	kötelező világosan meghatározni a hajótulajdonosok, tengerészek, valamint egyéb
érintettek kötelezettségeit arra vonatkozóan, hogy betartsák a vonatkozó előírásokat,
valamint betartsák a hajó munkavédelmet illető iránymutatásaiban és programjában
foglaltakat, mindeközben különös figyelmet fordítva a 18. életévüket be nem töltött
tengerészek biztonságára és egészségére;
(c)	kötelező meghatározni a hajóparancsnok, a hajóparancsnok által kijelölt személy, vagy
mindkét említett személy kötelességeit azzal kapcsolatban, hogy a meghatározott
személynek kifejezett személyes felelősséget kell vállalnia a hajó munkavédelmet érintő
iránymutatásainak és programjának megvalósításáért és betartásáért; és
(d)	kötelező rögzíteni a hajó tengerészei közül kijelölt vagy megválasztott biztonsági
képviselők hatáskörét a hajó biztonsági bizottságának ülésein való részvételük
tekintetében. Ilyen bizottságot valamennyi olyan hajón létre kell hozni, amely öt vagy
annál több tengerésszel közlekedik.
3.	A 4.3 Szabály 3. bekezdésében említett jogszabályokat és egyéb intézkedéseket
rendszeresen át kell tekinteni a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek
képviselőivel való egyeztetés során, és ha szükséges, felül kell vizsgálni őket, hogy
figyelembe vegyék a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett
fejleményeket, mégpedig azzal a céllal, hogy előmozdítsák a munkavédelemre vonatkozó
iránymutatások és programok folyamatos javítását, valamint biztonságos
munkakörülményeket biztosítsanak az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon
tartózkodó tengerészeknek.
4.	A hajók fedélzetén felmerülő munkahelyi veszélyeknek való kitettség elfogadható
szintjeiről szóló, valamint a hajók munkahelyi biztonságot és egészségügyet érintő
iránymutatásainak és programjainak kifejlesztéséről és megvalósításáról szóló, vonatkozó
nemzetközi jogi okmányok követelményeinek való megfelelést úgy kell tekinteni, mint a jelen
Egyezmény követelményeinek való megfelelést.
5.	Az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy:
(a)	a foglalkozási balesetek, sérülések és megbetegedések megfelelően jelentve legyenek,
figyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkahelyi balesetek és
megbetegedések jelentésére és feljegyzésére vonatkozó iránymutatását;
(b)	az ilyen balesetekről és megbetegedésekről minden részletre kiterjedő statisztikák
legyenek vezetve, kielemezve és publikálva, valamint - amennyiben ez helyénvaló -
további kutatásokra is sor kerüljön az általános tendenciákra és az azonosított
veszélyekre vonatkozóan; és
(c)	a munkahelyi balesetek kivizsgálásra kerüljenek.
6.	A munkavédelemmel kapcsolatos események jelentésére és kivizsgálására szolgáló
eljárásokat úgy kell megtervezni, hogy biztosítsák a tengerészek személyes adatainak
védelmét; ebben figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által erre a
területre vonatkozóan kiadott iránymutatást.
162
7.	Az illetékes hatóság köteles együttműködni a hajótulajdonosok és a tengerészek
szervezeteivel azon intézkedések meghozatalában, amelyek segítségével valamennyi
tengerészt tájékoztatni lehet a hajók fedélzetén felmerülő konkrét veszélyekről, például
azáltal, hogy a megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések kerülnek
kihelyezésre.
8.	Az illetékes hatóság köteles megkövetelni, hogy a munkavédelem kérdésének kezelésével
kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosok e tevékenység során vegyék
figyelembe a saját hajóikról, valamint az illetékes hatóság által rendelkezésükre bocsátott
általános statisztikákból származó megfelelő statisztikai információkat.
Útmutató
B4.3 Útmutató - Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés
B4.3.1 Útmutató - A munkahelyi balesetekre, sérülésekre és megbetegedésekre vonatkozó
rendelkezések
1.	Az A4.3 Előírás értelmében megkövetelt rendelkezések vegyék figyelembe a Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet által 1996-ban kiadott, Balesetmegelőzés hajók fedélzetén a tengeren és
a kikötőben (Accident prevention on board ship at sea and in port) című gyakorlati
szabályzatot, illetve ennek későbbi változatait, valamint a munkavédelemre
vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vagy más nemzetközi fórum által
elfogadott, egyéb kapcsolódó előírásokat, útmutatókat és gyakorlati szabályzatokat,
beleértve az ezekben esetleg meghatározott bármiféle terhelési szinteket is.
2.	Az illetékes hatóság biztosítsa, hogy a munkavédelem kezelésére vonatkozó nemzeti
útmutatók külön is foglalkozzanak az alábbiakban felsorolt kérdésekkel:
(a)	általános és alapvető rendelkezések;
(b)	a hajó szerkezeti tulajdonságai, beleértve a hajóra lépés eszközeit, valamint az azbeszt
használatához kapcsolódó kockázatokat is;
(c)	gépi berendezések;
(d)	azon felületek rendkívül alacsony vagy magas hőmérsékletének hatásai,
amelyekkel a tengerészek érintkezésbe kerülhetnek;
(e)	a zaj hatásai a munkavégzés helyein és alakóterekben;
(f)	a rezgés hatásai a munkavégzés helyein és alakóterekben;
(g)	az (e) és (f) albekezdésekben említettektől eltérő környezeti tényezők hatásai a
munkavégzés helyein és alakóterekben, beleértve a dohányfüstöt is;
(h)	különleges biztonsági intézkedések a fedélzeten és a fedélzet szintje alatt;
(i)	berendezések berakodása és kirakodása;
(j) tűzvédelem és tűzoltás;
(k)	horgonyok, láncok és kötelek;
(l)	veszélyes áru és ballaszt;
(m)	személyi védőfelszerelések a tengerészek számára;
(n)	munkavégzés zárt, szűk helyeken;
(o)	a fáradtság fizikai és mentális hatásai;
(p)	a kábítószer- és alkoholfüggőség hatásai;
163
(q) a HIV/AIDS-fertőzés elleni védelem, valamint megelőzés; és
(r) reagálás vészhelyzetben és balesetekkor.
3.	A jelen Útmutató 2. bekezdésében említett területek tekintetében a kockázatok értékelése,
illetve a kockázatoknak való kitettség csökkentése során figyelembe kell venni a fizikai
jellegű foglalkozásegészségügyi hatásokat, beleértve a terhek kézzel való mozgatását, a zajt és
a rezgést, a kémiai és biológiai foglalkozásegészségügyi hatásokat, a mentális jellegű
foglalkozásegészségügyi hatásokat, a fáradtság fizikai és mentális egészségügyi hatásait,
valamint a foglalkozási baleseteket is. A szükséges intézkedésekben megfelelően figyelembe
kell venni a megelőzés elvét, amely szerint a tengerészeknek biztosított személyi
védőfelszerelésekkel szemben elsőbbséget kell élveznie - egyebek mellett - a kockázatok
keletkezésük helyén történő leküzdésének, a munkavégzés egyénre szabottá tételének
(különösen a munkahelyek tervezésénél), valamint a veszélyes dolgok veszélytelen vagy
kevésbé veszélyes dolgokkal történő helyettesítésének.
4.	Ezek mellett az illetékes hatóság biztosítsa, hogy az egészség és a biztonság szempontjait is
figyelembe vegyék, különösen az alábbiakban felsorolt területeken:
(a)	reagálás vészhelyzetben és balesetekkor;
(b)	a kábítószer- és alkoholfüggőség hatásai; és
(c)	a HIV/AIDS-fertőzés elleni védelem, valamint megelőzés.
B4.3.2 Útmutató - Zajterhelésnek való kitettség
1.	Az illetékes hatóság az illetékes nemzetközi testületekkel, valamint a hajótulajdonosok és a
tengerészek érintett szervezeteinek képviselőivel közösen folyamatos jelleggel tekintse át a
zaj által a hajók fedélzetén okozott problémákat, azzal a céllal, hogy ésszerűen megvalósítható
mértékben javítsa a tengerészek védelmét a zajnak való kitettség káros hatásaival szemben.
2.	A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett áttekintés során figyelembe kell venni a túl
nagy zajnak való kitettség által a tengerészek hallására, egészségére és kényelmére gyakorolt
káros hatásokat, valamint a tengerészek védelme érdekében a hajófedélzeti zaj csökkentésére
előírandó vagy javasolandó intézkedéseket. A megfontolandó intézkedések közé a
következők tartozzanak:
(a)	a tengerészek tájékoztatása a nagy zajnak való hosszú távú kitettség által a hallásra és az
egészségre gyakorolt veszélyekről, valamint a zajvédő eszközök és felszerelések helyes
használatáról;
(b)	ahol szükséges, ott a tengerészeknek jóváhagyott hallásvédő eszközök biztosítása; és
(c)	a kockázatok felmérése, illetve a zajnak való kitettség szintjének csökkentése
valamennyi szálláshelyen, szabadidős és étkeztetésre szolgáló létesítményben, valamint
a gépházakban és egyéb gépészeti területeken.
B4.3.3 Útmutató - Rezgésterhelésnek való kitettség
1.	Az illetékes hatóság az illetékes nemzetközi testületekkel, valamint a hajótulajdonosok és a
tengerészek érintett szervezeteinek képviselőivel közösen - továbbá értelemszerűen
figyelembe véve a vonatkozó nemzetközi előírásokat - folyamatos jelleggel tekintse át a
rezgés által a hajók fedélzetén okozott problémákat, azzal a céllal, hogy ésszerűen
megvalósítható mértékben javítsa a tengerészek védelmét a rezgésterhelés káros hatásaival
szemben.
2.	A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett áttekintés során figyelembe kell venni a túl
nagy rezgésterhelésnek való kitettség által a tengerészek egészségére és kényelmére gyakorolt
164
hatásokat, valamint a tengerészek védelme érdekében a hajófedélzeti rezgés csökkentésére
előírandó vagy javasolandó intézkedéseket. A megfontolandó intézkedések közé a
következők tartozzanak:
(a)	a tengerészek tájékoztatása a rezgésterhelésnek való hosszú távú kitettség által az
egészségre gyakorolt veszélyekről;
(b)	ahol szükséges, ott a tengerészeknek jóváhagyott személyi védőfelszerelés biztosítása;
és
(c)	a kockázatok felmérése, illetve a rezgésterhelésnek való kitettség csökkentése
valamennyi lakótérben, pihenő- és étkeztetésre szolgáló helyiségben, olyan
intézkedések elfogadásával, amelyek összhangban vannak a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet által 2001-ben kiadott, Környezeti tényezők a munkahelyen (Ambient factors
in the workplace) című gyakorlati szabályzat révén és annak bármely későbbi
módosítása révén nyújtott iránymutatással, figyelembe véve a különbséget a fenti
területeken felmerülő kitettség és a munkavégzés helyein felmerülő kitettség
között.
B4.3.4 Útmutató - A hajótulajdonosok kötelezettségei
1.	A hajótulajdonosnak bármely arra vonatkozó kötelezettségét, hogy védőfelszereléseket
vagy egyéb balesetmegelőző biztonsági berendezéseket biztosítson, általánosságban olyan
rendelkezéseknek kell kísérniük, amelyek megkövetelik, hogy a tengerészek használják az
említett eszközöket, valamint egy olyan követelménynek is, amelynek értelmében a
tengerészek kötelesek betartani a vonatkozó balesetmegelőzési és egészségvédelmi
intézkedéseket.
2.	Szintén figyelembe kell venni a gépek védőburkolatáról szóló 1963. évi 119. sz.
egyezmény 7. és 11. cikkeit, valamint a gépek védőburkolatáról szóló 1963. évi 118. sz.
ajánlás megfelelő rendelkezéseit, amelyek értelmében a munkáltató kötelessége
biztosítani azon követelmény betartását, hogy az üzemben lévő gépek megfelelő
védőburkolatokkal legyenek ellátva, és a megfelelő védőburkolatok nélkül való
használatuk meg legyen akadályozva, ugyanakkor pedig a munkavállalók kötelessége,
hogy ne használják a gépi berendezéseket a helyükön lévő védőburkolatok nélkül, és
ne akadályozzák meg a gépekhez biztosított védőburkolatok működését.
B4.3.5 Útmutató - Jelentéstétel, statisztikai adatgyűjtés
1.	Valamennyi munkahelyi balesetet, illetve munkahelyi sérülést és megbetegedést
jelenteni kell, hogy ezeket ki lehessen vizsgálni, valamint ezek alapján minden részletre
kiterjedő statisztikákat lehessen készíteni, elemezni és publikálni, figyelembe véve
ugyanakkor az érintett tengerészek személyes adatainak védelmét. A jelentések körét nem
szabad csak a halálesetekre, illetve a hajót érintő balesetekre korlátozni.
2.	A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett statisztikák jegyezzék fel a munkahelyi
balesetek, illetve munkahelyi sérülések és megbetegedések számát, természetét, okait
és hatásait, világosan megjelölve, ha lehet, a hajó érintett részlegét, a baleset típusát, és
azt, hogy az eset a tengeren vagy a kikötőben történt-e.
3.	Valamennyi Tagállam megfelelően vegye figyelembe a tengerészek baleseteinek
nyilvántartásához rendelkezésre álló olyan nemzetközi rendszereket, illetve modelleket,
amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet dolgozott ki.
B4.3.6 Útmutató - Vizsgálatok
1.	Az illetékes hatóság vizsgálja ki valamennyi olyan foglalkozási baleset, illetve foglalkozási
165
sérülés és megbetegedés okait és körülményeit, amely halálhoz vagy súlyos személyi
sérüléshez vezet, valamint indítson vizsgálatot a nemzeti jogszabályokban meghatározott
minden egyéb esetben.
2.	Meg kell fontolni, hogy az alábbiakban felsoroltak vizsgálat tárgyát képezzék:
(a)	a munkahelyi környezet, így például a munkafelületek, a gépek elrendezése, a
berendezések megközelíthetősége, a világítás és a munkamódszerek;
(b)	a foglalkozási balesetek, illetve foglalkozási sérülések és megbetegedések
előfordulási gyakorisága a különböző korcsoportokban;
(c)	a hajófedélzeti környezet által okozott különleges fiziológiai, illetve pszichológiai
problémák;
(d)	a hajó fedélzetén kialakuló fizikai stresszből eredő problémák, így különösen a
nagyfokú munkaterhelés következtében kialakulók;
(e)	az új technikai fejleményekből származó problémák, illetve az új technikai
fejlemények hatásai, továbbá mindezek befolyása a legénység összetételére; és
(f)	az emberi mulasztásból eredő problémák.
B4.3.7 Útmutató - Védelmet és megelőzést biztosító nemzeti programok
1.	Annak érdekében, hogy a munkahelyi biztonság- és egészségvédelem elősegítésére,
valamint a tengerészeti foglalkoztatással járó különleges veszélyek következtében fellépő
balesetek, sérülések és megbetegedések megelőzésére szolgáló intézkedések szilárd alapja
biztosítva legyen, az általános tendenciákra és a statisztikák által felfedett veszélyforrásokra
vonatkozóan kutatásokat kell folytatni.
2.	A munkavédelem elősegítésére szolgáló, védelmet és megelőzést biztosító programok
megvalósítását úgy kell szervezni, hogy abban aktív szerepet játszhasson az illetékes hatóság,
a hajótulajdonosok és a tengerészek vagy ezek képviselői, továbbá egyéb megfelelő
testületek, mégpedig többek között olyan eszközök révén, mint a tájékoztatás céljából
összehívott ülések, illetve a potenciálisan káros munkahelyi környezeti tényezőknek való
kitettség maximálisan megengedhető szintjeire, valamint a szisztematikus kockázatértékelési
folyamatban feltárt más veszélyekre és kutatási eredményekre vonatkozóan a hajófedélzeten
alkalmazott irányelvek. A fentieken belül is különösen olyan, nemzeti vagy helyi szintű,
munkahelyi biztonság- és egészségvédelmi, valamint balesetmegelőzési közös bizottságokat,
illetve eseti munkacsoportokat és fedélzeti bizottságokat kell létrehozni, amelyekben a
hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei képviseltetik magukat.
3.	Amennyiben az ilyen tevékenység vállalati szinten zajlik, akkor meg kell fontolni,
hogy a tengerészek képviselve legyenek az adott hajótulajdonos hajóinak fedélzetén
működő valamennyi biztonsági bizottságban.
B4.3.8 Útmutató - A védelmet és megelőzést biztosító programok tartalma
1.	Meg kell fontolni, hogy a B4.3.7 Útmutató 2. bekezdésében említett bizottságok és
egyéb testületek feladatai közé az alábbiakban felsorolt feladatok is bekerüljenek:
(a)	a munkavédelmi irányítási rendszerekre, valamint a balesetmegelőzési
rendelkezésekre, szabályokra és kézikönyvekre vonatkozó nemzeti útmutatók és
iránymutatások kidolgozása;
(b)	munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési képzések és programok szervezése;
(c)	a munkavédelemmel, valamint balesetmegelőzéssel kapcsolatos propaganda
166
megszervezése, beleértve a filmek, plakátok, figyelmeztető táblák és brosúrák
elkészítését is; és
(d)	a munkavédelemről, valamint balesetmegelőzésről szóló szakkiadványok és információk
terjesztése oly módon, hogy azok eljussanak a hajók fedélzetén tartózkodó
tengerészekhez.
2.	A munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési intézkedések, illetve ajánlott eljárások
szövegét megfogalmazó személyek vegyék figyelembe a megfelelő nemzeti hatóságok vagy
szervezetek, illetve nemzetközi szervezetek által elfogadott vonatkozó rendelkezéseket,
ajánlásokat.
3.	A munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési programok kidolgozása során valamennyi
Tagállam fordítson megfelelő figyelmet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által publikált, a
tengerészek munkavédelmére vonatkozó valamennyi gyakorlati szabályzatra.
B4.3.9 Útmutató - Munkavédelmi, valamint munkahelyi balesetmegelőzési oktatás
1.	Az A4.3 Előírás 1(a) bekezdésében említett képzés tantervét rendszeres időközönként felül
kell vizsgálni, és a hajók típusában, méretében és felszereltségében tapasztalt fejlemények,
valamint a személyzettel való ellátás gyakorlatában, a személyzet tagjainak
állampolgárságában és nyelvtudásában, továbbá a fedélzeti munkaszervezésben történt
változások fényében időszerűvé kell tenni.
2.	A munkavédelem, valamint balesetmegelőzés kérdésének folyamatos publicitást kell
biztosítani. Az említett publicitás a következő formákat öltheti:
(a)	oktató célzatú audiovizuális anyagok (így például filmek) biztosítása a tengerészek
szakmai oktatási központjaiban való alkalmazás és - ahol csak lehetséges - a
hajók fedélzetén való bemutatás céljára;
(b)	plakátok elhelyezése a hajók fedélzetén;
(c)	a tengerészeti foglalkoztatással járó veszélyekről, továbbá a munkavédelmi, valamint
balesetmegelőzési intézkedésekről szóló cikkek elhelyezése a tengerészek által olvasott
folyóiratokban; és
(d)	a tengerészek oktatására szolgáló speciális kampányok - beleértve a biztonságos
munkavégzési gyakorlatra vonatkozó kampányokat is - folytatása különböző
propagandacsatornák használatával.
3.	A jelen Útmutató 2. bekezdésében említett publicitás vonatkozásában figyelembe
kell venni a hajók fedélzetén dolgozó tengerészek állampolgársága, nyelvtudása és
kulturális háttere közötti különbségeket.
B4.3.10 Útmutató - Fiatalkorú tengerészek biztonsági és egészségügyi oktatása
1.	A biztonsági és egészségügyi jogszabályok vegyék figyelembe a munkaviszony létrejöttét
megelőzően, valamint a munkaviszony fennállása folyamán végzett orvosi vizsgálatokra
vonatkozó, továbbá a munkaviszony során a balesetek megelőzésére és az egészség
védelmére vonatkozó olyan általános rendelkezéseket, amelyek a tengerészek munkájára
alkalmazhatók. Az említett jogszabályok határozzanak meg olyan intézkedéseket,
amelyekkel minimálisra csökkenthetők a fiatalkorú tengerészeket feladataik teljesítése során
fenyegető munkahelyi veszélyek.
2.	A jogszabályoknak - azon esetek kivételével, ha az illetékes hatóság valamely fiatalkorú
tengerészt valamely releváns szakterületen teljes mértékben képzettnek nyilvánított -
korlátozniuk kell a fiatal tengerészek által - megfelelő felügyelet és oktatás nélkül - folytatott
167
munkavégzést egyes olyan munkák esetében, amelyek különös mértékű baleseti kockázattal
járnak, amelyeknél különös mértékben fennáll az egészségre vagy a fizikai fejlődésre kifejtett
káros hatás kockázata, illetve amelyek meghatározott szintű érettséget, gyakorlatot vagy
készségeket követelnek meg. A jogszabályok által korlátozandó munkafajták körének
meghatározásánál az illetékes hatóság különösen az alábbiakban felsorolt tevékenységeket is
magukban foglaló munkafajtákat veheti fontolóra:
(a)	nehéz terhek vagy tárgyak emelése, mozgatása, illetve szállítása;
(b)	kazánokba, tartályokba és vízgátakba való belépés;
(c)	káros szintű zaj- és rezgésterhelésnek való kitettség;
(d)	emelőgépek és más erőgépek, szerszámok működtetése, illetve az ilyen berendezések
kezelői mellett jelzőként való közreműködés;
(e)	kikötő- vagy vontatókötelek, illetve kikötő-horgonyberendezések kezelése;
(f)	kötélmunkák;
(g)	magasban vagy fedélzeten viharos időben végzett munka;
(h)	éjszakai őrszolgálat;
(i)	villamos berendezések kezelése;
(j)	potenciálisan káros anyagoknak, vagy káros fizikai hatásoknak - így például
veszélyes vagy toxikus anyagoknak és ionizáló sugárzásoknak - való kitettség;
(k) étkeztetéshez kapcsolódó gépi berendezések tisztítása; és
(l)	a hajók csónakjainak kezelése vagy irányítása.
3.	Az illetékes hatóság részéről, vagy a megfelelő hivatalos szervezeti kereteken keresztül
gyakorlati intézkedéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy felhívják a fiatalkorú tengerészek
figyelmét a fedélzeti balesetmegelőzésre és egészségük védelmére vonatkozó információkra.
Az ilyen intézkedések között szerepelhetnek a megfelelő tanfolyami képzések, a
fiatalkorúaknak szánt hivatalos balesetmegelőzési propaganda-anyagok, valamint a fiatalkorú
tengerészek professzionális oktatása és felügyelete.
4.	A fiatalkorú tengerészek szárazföldi és hajófedélzeti oktatása és képzése tartalmazzon
útmutatást az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint egyéb potenciálisan káros
anyagokkal való visszaélés által az egészségükre és jólétükre gyakorolt káros hatások
tekintetében, valamint útmutatást a HIV/AIDS-fertőzéshez és egyéb, egészségügyi
kockázatokkal járó cselekedetekhez kapcsolódó kockázatok és megfontolások
tekintetében.
B4.3.11 Útmutató - Nemzetközi együttműködés
1.	A Tagállamoknak adott esetben kormányközi és egyéb nemzetközi szervezetek
segítségével, de mindenképpen egymással együttműködve törekedniük kell arra, hogy a
lehető legegységesebb módon lépjenek fel a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés
előmozdítása terén.
2.	A munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdítására szolgáló programoknak az
A4.3 Előírás értelmében történő kidolgozása során az egyes Tagállamoknak megfelelő
figyelmet kell fordítaniuk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által publikált, vonatkozó
gyakorlati szabályzatokra, valamint a nemzetközi szervezetek megfelelő előírásaira.
3.	A munkavédelemhez, valamint a munkahelyi balesetmegelőzéshez kapcsolódó
168
tevékenységek folyamatos előmozdítása terén a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a
nemzetközi együttműködés szükségességét. Ezen együttműködés a következő formákat is
öltheti:
(a)	kétoldalú vagy többoldalú megállapodások a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés
előírásainak és biztonsági berendezéseinek egységesítésére;
(b)	információcsere a tengerészeket érintő konkrét veszélyekről, továbbá a
munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdításának lehetséges eszközeiről;
(c)	a lobogó szerinti Állam nemzeti jogszabályainak megfelelő segítségnyújtás a
felszerelési tárgyak tesztelésében és az ellenőrzések lefolytatásában;
(d)	együttműködés a munkavédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozó
rendelkezések, szabályok, illetve kézikönyvek elkészítésében és terjesztésében;
(e)	együttműködés az oktatási segédanyagok elkészítésében és használatában; és
(f)	a tengerészek munkavédelmet, balesetmegelőzést, valamint biztonságos munkavégzési
gyakorlatot érintő oktatása érdekében közös létesítmények létrehozása, vagy kölcsönös
segítség nyújtása.
Szabály
4.4	Szabály - Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez
Cél: Annak elérése, hogy a hajókon dolgozó tengerészek egészségük és jólétük biztosítása
érdekében hozzáférhessenek a parti létesítményekhez és szolgáltatásokhoz
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a szárazföldi jóléti létesítmények -
amennyiben léteznek ilyenek - könnyen hozzáférhetők legyenek. Az egyes Tagállamok
emellett kötelesek elősegíteni a jóléti létesítmények - például a Szabályzatban felsoroltak -
létrehozását egyes kijelölt kikötőkben, annak érdekében, hogy az adott Tagállam kikötőiben
lévő hajókon tartózkodó tengerészek számára biztosítva legyen a megfelelő jóléti
létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés.
2.	Az egyes Tagállamoknak a szárazföldi létesítményekre, így például a jóléti, kulturális,
szabadidős és tájékoztató létesítményekre és szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségei a
Szabályzatban vannak meghatározva.
Előírás
A4.4 Előírás - Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez
1.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, amennyiben a területén jóléti létesítmények
találhatók, hogy azok valamennyi tengerész számára hozzáférhetőek és használhatóak
legyenek, függetlenül a tengerészek állampolgárságától, faji hovatartozásától, bőrszínétől,
nemi hovatartozásától, vallásától, politikai meggyőződésétől és társadalmi hátterétől, valamint
függetlenül attól, hogy mi a lobogó szerinti Állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban
állnak, szerződtetve vannak vagy dolgoznak.
2.	Valamennyi Tagállam köteles előmozdítani a jóléti létesítmények létrehozását az
ország megfelelő kikötőiben, és köteles a hajótulajdonosok, valamint a tengerészek
érintett szervezeteivel való egyeztetést követően meghatározni, hogy melyik kikötőket
kell ebből a szempontból megfelelőnek tekinteni.
3.	Valamennyi Tagállam köteles ösztönözni a jóléti bizottságok felállítását, amelyek
azután kötelesek rendszeresen ellenőrizni a jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat,
169
annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfelelőek maradjanak annak
fényében, ahogyan a tengerészek szükségletei megváltoznak a hajózási iparban
bekövetkező technikai, üzemeltetési és egyéb fejlemények miatt.
Útmutató
B4.4 Útmutató - Hozzáférés a part jóléti létesítményekhez
B4.4.1 Útmutató - A Tagállamok kötelezettségei
1.	Valamennyi Tagállam:
(a)	hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kijelölt érintett kikötőkben megfelelő
jóléti létesítmények és szolgáltatások álljanak a tengerészek rendelkezésére, valamint
hogy a tengerészek megfelelő védelemben részesüljenek a szakmájuk gyakorlása során;
és
(b)	ezen intézkedések foganatosítása során vegye figyelembe a tengerészek különleges
szükségleteit - különösen azon esetekben, amikor idegen országban vannak, illetve
háborús övezetbe kerülnek - a biztonságuk, egészségük és szabadidős elfoglaltságaik
tekintetében.
2.	A jóléti létesítmények és szolgáltatások felügyeletére vonatkozóan tett intézkedéseknek
magukban kell foglalniuk a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett reprezentatív
szervezeteinek részvételét is.
3.	Valamennyi Tagállam hozzon olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja elősegíteni az adott
Tagállamok hajóinak fedélzetén és a szárazföldi jóléti központokban tartózkodó tengerészek
használatára szolgáló jóléti kellékek - így például filmek, könyvek, újságok és sporteszközök
-	szabad forgalmát a hajók, a központi ellátóügynökségek és a jóléti intézmények között.
4.	A Tagállamoknak együtt kell működniük egymással abban, hogy elősegítsék a tengerészek
jólétét mind a tengeren, mind pedig a kikötőkben. Az együttműködés foglalja magában a
következőket:
(a)	az illetékes hatóságok közötti egyeztetéseket, amelyek azt célozzák, hogy rendelkezésre
álljanak és fejlesztésre kerüljenek a tengerészeket szolgáló jóléti létesítmények és
szolgáltatások, mind a kikötőkben, mind pedig a hajók fedélzetén;
(b)	megállapodásokat az erőforrások egyesítéséről, továbbá a jóléti létesítmények
közös biztosításáról a nagyobb kikötőkben, hogy elkerülhetők legyenek a
fölösleges kettőzések;
(c)	nemzetközi sportversenyek szervezését, továbbá a tengerészek sporttevékenységekben
való részvételének ösztönzését; és
(d)	a tengerészek számára a tengeren és a kikötőkben biztosítandó jólét tárgykörében tartott
nemzetközi szemináriumok szervezését.
B4.4.2 Útmutató - Jóléti létesítmények és szolgáltatások a kikötőkben
1.	Valamennyi Tagállam biztosítsa azt - vagy gondoskodjon annak biztosításáról -, hogy
országa megfelelő kikötőiben rendelkezésre álljanak a szükség szerinti jóléti létesítmények és
szolgáltatások.
2.	A jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat a nemzeti feltételeknek és gyakorlatnak
megfelelően az alábbiak közül egy vagy több szerv bocsássa rendelkezésre:
(a)	az állami hatóságok;
170
(b)	a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei, kollektív szerződések vagy
egyéb kölcsönösen elfogadott megállapodások alapján; illetve
(c)	önkéntes szervezetek.
3.	A kikötőkben létre kell hozni, illetve tovább kell fejleszteni a szükséges jóléti és szabadidős
létesítményeket. Ezek között a következők szerepeljenek:
(a)	tárgyalók és szabadidős helyiségek, szükség szerint;
(b)	létesítmények a sport- és szabadtéri tevékenységekhez, beleértve a versenyeket is;
(c)	oktatási létesítmények; és
(d)	ahol ez alkalmazható, a vallásgyakorlásra és személyes tanácsadásra szolgáló
létesítmények.
4.	Ezeket a létesítményeket oly módon is biztosítani lehet a tengerészeknek, hogy
számukra - szükségleteikkel összhangban - hozzáférhetővé teszik az általánosabb
használatra tervezett létesítményeket.
5.	Ahol egy adott kikötőben nagyszámú, különböző állampolgárságú tengerésznek van
szüksége különféle létesítményekre, így például szállodákra, klubokra és
sportlétesítményekre, ott a tengerészek származás szerinti országainak és a lobogó szerinti
Államoknak az illetékes hatóságai vagy testületei, továbbá az érintett nemzetközi szövetségek
konzultáljanak és működjenek együtt annak az országnak az illetékes hatóságaival és
testületeivel, amelyben az adott kikötő található, valamint egymással is, abból a célból, hogy
egyesítsék erőforrásaikat és elkerüljék a szükségtelen kettőzéseket.
6.	A tengerészek számára megfelelő szállodákat, illetve szállókat kell biztosítani ott, ahol
ilyenekre szükség van. Ezek rendelkezzenek olyan felszereltséggel, amilyen egy jó minőségű
szállodában is megtalálható, és ha csak lehet, jó környezetben legyenek, távol a dokkok
közvetlen közelségétől. Az említett szállodák, illetve szállók rendelkezzenek megfelelő
felügyelettel, áraik legyenek ésszerűek, továbbá amennyiben szükséges és lehetséges, legyen
biztosított a szálláslehetőség a tengerészek családjai számára is.
7.	Ezeknek a szálláslehetőségeknek nyitva kell állniuk minden tengerész számára, függetlenül
állampolgárságuktól, faji hovatartozásuktól, bőrszínüktől, nemi hovatartozásuktól,
vallásuktól, politikai meggyőződésüktől és társadalmi hátterüktől, valamint függetlenül attól,
hogy mi a lobogó szerinti Állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak,
szerződtetve vannak vagy dolgoznak. Anélkül, hogy a fenti elv bármilyen módon sérülne,
egyes kikötőkben szükség lehet arra, hogy több különböző típusú, de hasonló színvonalú
létesítményt biztosítsanak, amelyek viszont igazodnak a tengerészek különböző csoportjainak
szokásaihoz és szükségleteihez.
8.	Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy - szükség szerint - technikailag
megfelelően képesített személyeket alkalmazzanak teljes munkaidőben a tengerészek jóléti
létesítményeinek és szolgáltatásainak üzemeltetésére, az esetleges önkéntes dolgozókon felül.
B4.4.3 Útmutató - Jóléti Tanácsok
1.	Jóléti tanácsokat kell létrehozni kikötői, regionális és nemzeti szinten, amint
megfelelőnek ítéltetik. Ezek funkciói között szerepeljenek az alábbiak:
(a)	folyamatosan ellenőrizni a meglévő jóléti létesítmények kielégítő voltát, és figyelemmel
kísérni, hogy van-e igény további létesítmények létrehozására vagy a nem megfelelően
kihasznált létesítmények megszüntetésére; és
(b)	segíteni a jóléti létesítmények rendelkezésre bocsátásáért felelős személyeket és
171
tanácsadást nyújtani nekik, valamint biztosítani közöttük a koordinációt.
2.	A jóléti tanácsok tagjai között szerepeljenek a hajótulajdonosok és a tengerészek
szervezeteinek képviselői, az illetékes hatóságok, és - ahol ez alkalmazható - önkéntes
szervezetek és társadalmi testületek is.
3.	A tengeri Államok konzuljai és a külföldi jóléti szervezetek helyi képviselői az
alkalmazható mértékig - összhangban a nemzeti jogszabályokkal - álljanak kapcsolatban a
kikötői, regionális és nemzeti jóléti tanácsok munkájával.
B4.4.4 Útmutató - A jóléti létesítmények finanszírozása
1.	A nemzeti feltételekkel és gyakorlattal összhangban a kikötői jóléti létesítmények részére
az alábbi lehetőségek közül egy vagy több lehetőségen keresztül kell pénzügyi támogatást
biztosítani:
(a)	közpénzekből való támogatás;
(b)	vámok és egyéb, hajózási forrásokból származó különleges illetékek;
(c)	a hajótulajdonosoktól, a tengerészektől, illetve ezek szervezeteitől származó
önkéntes hozzájárulások; és
(d)	más forrásokból származó önkéntes hozzájárulások.
2.	Amennyiben jóléti adókat, vámokat és különleges illetékeket vetnek ki, ezeket csak azokra
a célokra szabad használni, amely célokra kivetették őket.
B4.4.5 Útmutató - Az információk terjesztése, valamint egyes könnyítő intézkedések
1.	A tengerészek között terjeszteni kell az érintett kikötőkben lévő és a nagyközönség számára
nyitott lehetőségekre - így különösen a közlekedésre, a jóléti, szórakozási és oktatási
létesítményekre és az istentiszteletek helyszíneire -, valamint a kifejezetten tengerészek
számára biztosított létesítményekre vonatkozó információkat.
2.	Megfelelő közlekedési lehetőségeknek kell rendelkezésre állniuk mérsékelt árakon,
bármely ésszerű időpontban, hogy segítségükkel a tengerészek a kikötő alkalmas pontjairól
elérhessék a város különféle részeit.
3.	Az illetékes hatóságok hozzanak meg minden megfelelő intézkedést arra nézve, hogy a
hajótulajdonosokkal és a kikötőbe belépő tengerészekkel megismertessenek minden olyan
különleges törvényt és szokást, amelynek megszegése veszélyeztetheti a szabadságukat.
4.	A kikötői területeket és a bekötőutakat az illetékes hatóságok lássák el megfelelő
közvilágítással és útjelző táblákkal, valamint biztosítsanak rendszeres járőrszolgálatot a
tengerészek védelmére.
B4.4.6 Útmutató - Idegen kikötőben tartózkodó tengerészek
1.	Az idegen kikötőkben tartózkodó tengerészek védelmére olyan intézkedéseket kell hozni,
amelyek megkönnyítik:
(a)	az állampolgárság szerinti Államuk, illetve a tartózkodási helyük szerinti Államuk
konzuljaival való kapcsolatfelvételt; és
(b)	a konzulok és a helyi, illetve nemzeti hatóságok közötti hatékony
együttműködést.
2.	Az idegen kikötőben őrizetbe vett tengerészekkel kapcsolatban mielőbb intézkedni
kell, mégpedig a megfelelő jogi eljárás keretén belül és megfelelő konzuli védelem
mellett.
172
3.	Amennyiben egy tengerészt bármilyen okból őrizetbe vesznek valamely Tagállam
területén, akkor az illetékes hatóság - ha a tengerész ezt kérelmezi - haladéktalanul
tájékoztassa a lobogó szerinti Államot és a tengerész állampolgársága szerinti Államot. Az
illetékes hatóság mielőbb tájékoztassa a tengerészt arról a jogáról, hogy ilyen kérelemmel
élhet. A tengerész állampolgársága szerinti Állam mielőbb tájékoztassa a tengerész
legközelebbi hozzátartozóit. Az illetékes hatóság tegye lehetővé ezen Államok konzuli
tisztviselőinek, hogy haladéktalanul találkozhassanak a tengerésszel, valamint ezt követően a
rendszeres látogatást is, mindaddig, amíg a tengerész őrizetben van.
4.	Valamennyi Tagállam hozzon intézkedéseket arra nézve - amilyen mértékben ez szükséges
-, hogy mindaddig, amíg a hajók a felségvizein és különösen a kikötőibe vezető útvonalakon
tartózkodnak, megvédje a tengerészeket a támadásoktól és egyéb törvénytelen
cselekedetektől.
5.	A kikötői, valamint a fedélzeti illetékeseknek mindent meg kell tenniük, hogy a hajónak a
kikötőbe érkezése után a lehető leghamarabb kiadható legyen a tengerészek számára a
partraszállási eltávozás.
Szabály
4.5	Szabály - Társadalombiztosítás
Cél: Annak elérése, hogy a tengerészek társadalombiztosítási védelemhez való hozzáférését
biztosító intézkedések szülessenek
1.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy valamennyi tengerész, valamint - az adott
Tagállam nemzeti törvényei által megszabott mértékben - a tengerészek eltartott családtagjai
is részesüljenek társadalombiztosítási védelemben a Szabályzatnak megfelelően, anélkül
azonban, hogy ez az Alapokmány 19. cikkének 8. bekezdésében említett bármely, ennél
előnyösebb feltételeket hátrányosan érintené.
2.	Valamennyi Tagállam vállalja, hogy - nemzeti adottságainak megfelelően - önállóan,
valamint nemzetközi együttműködés keretében is lépéseket tesz annak érdekében,
hogy a tengerészek számára fokozatosan kiterjesztett társadalombiztosítási védelmet
nyújthasson.
3.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a szociális biztonságról szóló
jogszabályainak hatálya alá tartozó tengerészek, valamint - az adott Tagállam nemzeti
törvényei által megszabott mértékben - ezek eltartott családtagjai is jogosultak
legyenek a társadalombiztosítási védelem előnyeit élvezni, mégpedig a szárazföldi
dolgozókra vonatkozó feltételeknél semmivel sem kedvezőtlenebb feltételek mellett.
Előírás
A4.5 Előírás - Társadalombiztosítás
1.	A 4.5 Szabály értelmében biztosítandó, fokozatosan kiterjesztett társadalombiztosítási
védelem elérése érdekében az alábbiakban felsorolt ágazatokat kell számításba venni:
orvosi ellátás, táppénz (betegbiztosítás), munkanélküli segély, öregségi juttatás, munkahelyi
baleseti juttatás, családi juttatás, anyasági segély, rokkantsági segély, és özvegyi juttatás,
amelyek kiegészítik az orvosi ellátásról szóló 4.1 és a hajótulajdonosok kötelezettségeiről
szóló 4.2 Szabályok értelmében, valamint a jelen Egyezmény egyéb fejezetei értelmében
biztosított védelmet.
2.	A ratifikálás időpontjában az egyes Tagállamok által a 4.5 Szabály 1. bekezdésének
megfelelően biztosított védelemnek legalább hármat kell tartalmaznia a jelen Előírás 1.
173
bekezdésében felsorolt kilenc ágazat közül.
3.	Valamennyi Tagállam köteles a saját nemzeti körülményeinek megfelelően lépéseket
tenni annak érdekében, hogy a jelen Előírás 1. bekezdésében említett kiegészítő
társadalombiztosítási védelmet biztosítsa valamennyi tengerésznek, akinek
tartózkodási helye rendes körülmények között a területén van. Ezen kötelezettségnek
meg lehet felelni például megfelelő kétoldalú vagy többoldalú megállapodások révén, vagy
anyagi hozzájáruláson alapuló rendszereken keresztül. Az ily módon biztosított védelem
semmivel sem lehet kedvezőtlenebb, mint az, amelyben az adott Tagállam területén
tartózkodási hellyel rendelkező szárazföldi dolgozók részesülnek.
4.	A Tagállamoknak - a jelen Előírás 3. bekezdésében megszabott kötelezettségekkel együtt
is - jogukban áll kétoldalú és többoldalú egyezmények révén, valamint a regionális gazdasági
integrációért felelős szervezetek keretei között elfogadott rendelkezések révén más
szabályokat meghatározni azokra a szociális biztonságot szabályozó törvényekre
vonatkozóan, amelyek hatálya alá a tengerészek tartoznak.
5.	Az egyes Tagállamoknak a lobogójuk alatt közlekedő hajókon lévő tengerészekre
vonatkozó kötelezettségei közé tartoznak a 4.1 és 4.2 Szabályokban, valamint a Szabályzat
kapcsolódó rendelkezéseiben megszabott kötelezettségek, továbbá a nemzetközi jogszabályok
értelmében fennálló általános kötelességeikben benne foglaltatott kötelezettségek.
6.	Valamennyi Tagállam köteles fontolóra venni azokat a különböző lehetőségeket, amelyek
révén - az adott Tagállam nemzeti jogszabályainak és gyakorlatának megfelelően - akkor is
hasonló előnyökkel járó juttatásokat biztosíthat a tengerészeknek, ha az adott Tagállamban a
jelen Előírás 1. bekezdésében említett ágazatokat illetően még hiányzik a megfelelő törvényi
fedezet.
7.	A 4.5 Szabály 1. bekezdése értelmében nyújtandó védelmet biztosítani lehet jogszabályok
révén, magánszemélyek által igénybe vehető társadalombiztosítási programok, illetve
kollektív szerződések révén, vagy ezek bármely kombinációja révén, amint az a
legmegfelelőbb.
8.	A saját nemzeti törvényeikkel és gyakorlatukkal összeegyeztethető mértékig a Tagállamok
kötelesek kétoldalú vagy többoldalú egyezmények, illetve egyéb megállapodások keretében
együttműködni annak érdekében, hogy szavatolják a fennmaradását a tartózkodási helyüktől
függetlenül valamennyi tengerész által megszerzett vagy éppen megszerzés alatt álló,
szociális biztonságra vonatkozó jogoknak, amelyek saját hozzájáruláson alapuló, illetve saját
hozzájárulást nem igénylő társadalombiztosítási rendszereken keresztül biztosíttatnak.
9.	Valamennyi Tagállam köteles tisztességes és hatékony eljárásokat rendszeresíteni a viták
rendezésére.
10.	A ratifikálás időpontjában valamennyi Tagállam köteles meghatározni azokat az
ágazatokat, amelyekre vonatkozóan a jelen Előírás 2. bekezdésének megfelelően védelmet
biztosít. A Tagállam ezt követően köteles értesíteni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatóját, ha a jelen Előírás 1. bekezdésében rögzített ágazatok közül az így
meghatározottakon felül már egy vagy több másikban is biztosítja a társadalombiztosítási
védelmet. A főigazgató köteles nyilvántartást vezetni ezen információkról, és a
nyilvántartást köteles minden érdekelt fél számára hozzáférhetővé tenni.
11.	Az Alapokmány 22. cikke értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak küldött
jelentések kötelezően tartalmazzanak információkat arra vonatkozólag is, hogy milyen
intézkedések történtek a 4.5 Szabály 2. bekezdésének megfelelően a társadalombiztosítási
védelem más ágazatokra való kiterjesztése érdekében.
174
Útmutató
B4.5 Útmutató - Társadalombiztosítás
1.	A megerősítés időpontjában az A4.5 Előírás 2. bekezdésének megfelelően biztosítandó
védelem tartalmazza legalább az orvosi ellátás, a táppénz (betegbiztosítás), valamint a
foglalkozási baleseti juttatás ágazatát.
2.	Az A4.5 Előírás 6. bekezdésében hivatkozott körülmények fennállása esetén hasonló
juttatásokat lehet nyújtani biztosítási szerződéseken, kétoldalú vagy többoldalú
megállapodásokon, illetve egyéb hatékony eszközökön keresztül, figyelembe véve a
vonatkozó kollektív szerződések rendelkezéseit. Amennyiben ilyen intézkedéseket fogadnak
el, az ilyen intézkedések hatálya alatt védelmet élvező tengerészeket tájékoztatni kell azokról
az eszközökről, amelyek révén számukra a társadalombiztosítási védelem különböző
ágazatai biztosítva lesznek.
3.	Amennyiben a tengerészek egynél több, a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti
törvényhozás hatálya alá tartoznak, az érintett Tagállamoknak együtt kell működniük annak
érdekében, hogy kölcsönös megállapodás révén meghatározzák, melyik törvényhozás
törvényeit kell alkalmazni, olyan tényezőket is figyelembe véve, mint hogy melyik
törvényhozás hatálya alatt előnyösebb a védelem fajtája és mértéke az érintett tengerész
számára, valamint hogy maga a tengerész mit részesít előnyben.
4.	Az A4.5 Előírás 9. bekezdése értelmében rendszeresítendő eljárásokat úgy kell kidolgozni,
hogy lefedjék az érintett tengerészek követeléseihez kapcsolódóan releváns valamennyi vitát,
függetlenül attól, hogy ennek teljesülését milyen módon biztosítják.
5.	Valamennyi Tagállam, amelynek a lobogója alatt közlekedő hajóin a saját állampolgárai,
más államok állampolgárai, vagy ezek vegyesen szolgálnak tengerészként, biztosítsa a rájuk
vonatkozó módon az Egyezményben foglalt társadalombiztosítási védelmet, és rendszeres
időközönként vizsgálja felül a társadalombiztosítási védelemnek az A4.5 Előírás 1.
bekezdésében felsorolt ágazatait, abból a célból, hogy azonosítsa az esetleges további
ágazatokat, amelyek az érintett tengerészek számára megfelelőek lehetnek.
6.	A tengerész munkaszerződésben meg kell határozni azokat az eszközöket, amelyek révén a
hajótulajdonos a társadalombiztosítási védelem különböző ágazatait biztosítja a
tengerészeknek, továbbá meg kell határozni valamennyi egyéb, a hajótulajdonos
rendelkezésére álló releváns információt is, így például a tengerészek béréből származó,
törvényi kötelezettség szerinti levonásokat, valamint azokat a járulékokat, amelyek - a
vonatkozó nemzeti társadalombiztosítási programoknak megfelelően - a hajótulajdonosok
által fizethetők a felhatalmazással rendelkező, meghatározott testületek követelményeivel
összhangban.
7.	A Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, a szociális ügyekre vonatkozó
hatáskörének effektív gyakorlása során megnyugtatóan győződjék meg arról, hogy a
hajótulajdonosok eleget tesznek a társadalombiztosítási védelemre vonatkozó
kötelezettségeiknek, beleértve azt is, hogy befizetik a megkövetelt járulékokat a
társadalombiztosítási alapokba.
5.	Fejezet - Megfelelés és végrehajtás
1.	A jelen Fejezetben található Szabályok határozzák meg valamennyi Tagállam felelősségi
körét arra nézve, hogy teljeskörűen foganatosítsák és érvényesítsék a jelen Egyezmény
175
cikkeiben rögzített alapelveket és jogokat, valamint a jelen Egyezmény 1., 2., 3. és 4.
Fejezeteinek értelmében fennálló kifejezett kötelezettségeket.
2.	A VI. cikk 3. és 4. bekezdései, amelyek megengedik a Szabályzat A. részének lényegében
ekvivalens rendelkezések alkalmazásával történő foganatosítását, nem vonatkoznak a
Szabályzat A. részének a jelen Fejezetben található részére.
3.	A VI. cikk 2. bekezdésének megfelelően valamennyi Tagállam köteles a Szabályok
értelmében fennálló kötelezettségeit a Szabályzat A. részének vonatkozó Előírásaiban
rögzített módon foganatosítani, ennek során megfelelően figyelembe véve a Szabályzat B.
részében található vonatkozó Útmutatókat.
4.	A jelen Fejezet rendelkezéseinek foganatosítása során szem előtt kell tartani, hogy a
tengerészek és a hajótulajdonosok - akárcsak minden egyéb személy - a törvény előtt
egyenlőek, egyenlő törvényi védelemre jogosultak, és nem érheti őket hátrányos
megkülönböztetés a bírósághoz, vizsgálóbizottsághoz, vagy jogviták rendezésére szolgáló
egyéb intézményes eszközhöz való hozzáférésük tekintetében. A jelen Fejezet rendelkezései
nem határoznak meg joghatósági illetékességet, és nem határozzák meg a jogviták
rendezésének helyét sem.
Szabály
5.1	Szabály - A lobogó szerinti Államok felelősségi köre
Cél: Annak biztosítása, hogy valamennyi Tagállam teljesítse a jelen Egyezmény értelmében
fennálló kötelezettségeit a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában
5.1.1	Szabály - Általános alapelvek
1.	Valamennyi Tagállam felelősséggel tartozik a jelen Egyezmény értelmében fennálló
kötelezettségei teljesítésének biztosításáért a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában.
2.	Valamennyi Tagállam köteles hatékony rendszert létrehozni a tengerészeti munkaügyi
körülmények ellenőrzése és megfelelőségük igazolása céljából az 5.1.3 és 5.1.4 Szabályoknak
megfelelően, amelyek biztosítják, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a
tengerészek munka- és életkörülményei megfeleljenek a jelen Egyezményben foglalt
előírásoknak, és megfelelőségük folyamatosan fenntartható legyen.
3.	A tengerészeti munkaügyi körülmények ellenőrzése és megfelelőségük igazolása céljából
létrehozandó hatékony rendszer felállítása során bármely adott Tagállam - amennyiben ez
indokolt - az ellenőrzések elvégzésének vagy a megfelelőségi igazolások kibocsátásának
feladatára, vagy mindkét feladatra meghatalmazhat közintézményeket vagy egyéb
szervezeteket - beleértve valamely más Tagállam közintézményeit vagy szervezeteit is,
amennyiben ez a másik Tagállam beleegyezik -, amelyek az adott Tagállam megítélése
szerint megfelelő illetékességgel és független módon képesek elvégezni e feladatokat. A
Tagállam minden esetben továbbra is teljeskörű felelősséggel tartozik a lobogója alatt
közlekedő hajókon tartózkodó érintett tengerészek munka- és életkörülményeinek ellenőrzését
és megfelelőségük igazolását illetően.
4.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi
nyilatkozattal kiegészítve meggyőző bizonyítékul szolgál arról, hogy a Tagállam, amelynek
lobogója alatt a hajó közlekedik, megfelelően ellenőrizte a hajót, valamint hogy a hajó a jelen
Egyezménynek a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó követelményeit a
bizonyítványban tanúsított mértékben teljesítette.
5.	A jelen Szabály 2. bekezdésében említett rendszerre vonatkozó információknak, beleértve a
176
rendszer hatékonyságának mérésére használt módszert is, szerepelniük kell a Tagállam által
összeállított és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz benyújtott jelentésekben az Alapokmány
22.	cikkének értelmében.
Előírás
A5.1.1 Előírás - Általános alapelvek
1.	Valamennyi Tagállam köteles világos célkitűzéseket és előírásokat felállítani az
ellenőrzésre és a megfelelőség igazolására szolgáló rendszereinek irányítására vonatkozóan,
valamint köteles megszabni azokat a megfelelő általános eljárásokat, amelyek révén
felmérheti és kiértékelheti, hogy ezen célkitűzések és előírások milyen mértékben valósulnak
meg.
2.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő valamennyi hajótól,
hogy a jelen Egyezmény egy példánya hozzáférhető legyen a fedélzetükön.
Útmutató
B5.1.1 Útmutató - Általános alapelvek
1.	Az illetékes hatóság tegyen megfelelő intézkedéseket az 5.1.1 és 5.1.2 Szabályokban
hivatkozott - a tengerészek fedélzeti munka- és életkörülményeivel foglalkozó -
közintézmények és egyéb szervezetek közötti hatékony együttműködés elősegítése érdekében.
2.	Az ellenőrök, a hajótulajdonosok, a tengerészek és ezek szervezetei közötti együttműködés
fokozott elősegítése, valamint a tengerészek munka- és életkörülményeinek fenntartása,
illetve javítása érdekében az illetékes hatóság rendszeres időközönként konzultáljon az ilyen
szervezetek képviselőivel arról, hogy melyek lehetnek ezen célok elérésének legjobb
eszközei. Az ilyen konzultációk formáját az illetékes hatóság határozza meg a
hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel történt egyeztetést követően.
Szabály
5.1.2	Szabály - Az elismert szervezetek felhatalmazása
1.	Az 5.1.1 Szabály 3. bekezdésében említett közintézményeket, illetve egyéb szervezeteket (a
továbbiakban: „elismert szervezetek”) az illetékes hatóságnak kell előzőleg elismerni, mint
olyan testületeket, amelyek megfelelnek az illetékességre és a függetlenségre vonatkozóan a
Szabályzatban foglalt követelményeknek. Az ellenőrzéssel, illetve a megfelelőség
igazolásával összefüggő azon funkciók, amelyek teljesítésére az elismert szervezetek
felhatalmazást kaphatnak, kötelezően azon tevékenységek körébe tartoznak, amelyeket a
Szabályzat kifejezetten úgy említ, mint az illetékes hatóság vagy valamely elismert szervezet
által végzett tevékenységeket.
2.	Az 5.1.1 Szabály 5. bekezdésében említett jelentéseknek információkat kell tartalmazniuk
valamennyi elismert szervezetről, a nekik adott felhatalmazások mértékéről, valamint az adott
Tagállam azon intézkedéseiről, amelyek biztosítják, hogy a felhatalmazás körébe tartozó
tevékenységek teljes mértékben és hatékonyan kerüljenek elvégzésre.
Előírás
A5.1.2 Előírás - Az elismert szervezetek felhatalmazása
1.	Az 5.1.2 Szabály 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelő elismerés megadása érdekében
az illetékes hatóság köteles megvizsgálni az érintett szervezet illetékességét és függetlenségét,
és megállapítani, hogy a szervezet - a neki adott felhatalmazásban szereplő tevékenységek
elvégzéséhez szükséges mértékig - bizonyította-e a következőket:
177
(a)	hogy rendelkezik a szükséges szakértelemmel a jelen Egyezmény vonatkozó területeit
illetően, továbbá a hajókkal összefüggő tevékenységek terén megfelelő szaktudással bír,
beleértve a hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó
követelményeket, a foglalkoztatás feltételeit, az elhelyezést, a szabadidős
létesítményeket, az élelmezést és étkeztetést, a balesetmegelőzést, az egészségvédelmet,
az orvosi ellátást, valamint a jóléti és a társadalombiztosítási védelmet is;
(b)	hogy személyzetének szakértelmét képes a megfelelő szinten tartani és felfrissíteni;
(c)	hogy megfelelő tudással rendelkezik a jelen Egyezmény követelményeit, valamint a
vonatkozó nemzeti jogszabályok, továbbá a kapcsolódó nemzetközi jogi okmányok
követelményeit illetően; és
(d)	hogy a felhatalmazás típusához és mértékéhez viszonyítva megfelelő mérettel,
felépítéssel, tapasztalattal és képességekkel rendelkezik.
2.	Az ellenőrzésekre vonatkozóan adott bármely felhatalmazásnak legalább arra kell
felhatalmaznia az elismert szervezetet, hogy megkövetelhesse a tengerészek munka- és
életkörülményeivel összefüggésben általa felismert hiányosságok orvoslását, valamint hogy
ilyen ellenőrzéseket végezhessen bármelyik kikötő szerinti Állam kérésére.
3.	Valamennyi Tagállam köteles létrehozni:
(a)	egy olyan rendszert, amely biztosítja az elismert szervezetek által végzett munka
megfelelő mivoltát, beleértve az információk közzétételét valamennyi vonatkozó
nemzeti törvényről és előírásról, valamint a kapcsolódó nemzetközi jogi okmányokról
is; és
(b)	az ilyen szervezetekkel folytatott kommunikációra és az ilyen szervezetek felügyeletére
szolgáló eljárások rendjét.
4.	Valamennyi Tagállam köteles a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz eljuttatni azon elismert
szervezetek mindenkori aktuális jegyzékét, amelyek felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy
az adott Tagállam nevében járjanak el, és ezt a jegyzéket valamennyi Tagállam köteles
naprakészen tartani. A jegyzékben meg kell határozni, hogy az elismert szervezetek mely
tevékenységek elvégzésére rendelkeznek felhatalmazással. A Hivatal köteles gondoskodni
arról, hogy ez a jegyzék nyilvánosan hozzáférhető legyen.
Útmutató
B5.1.2 Útmutató - Az elismert szervezetek felhatalmazása
1.	Az elismerést kérő szervezeteknek bizonyítaniuk kell, hogy rendelkezésükre áll az a
technikai, adminisztratív és vezetői szakértelem és kapacitás, amely biztosítja a megfelelő
minőségű szolgáltatás kellő időben történő elvégzését.
2.	A szervezetek alkalmasságának felmérése során az illetékes hatóság állapítsa meg, hogy a
szervezet:
(a)	rendelkezik-e a megfelelő műszaki, vezetői és kisegítő személyzettel;
(b)	rendelkezik-e a tőle elvárt szolgáltatás nyújtásához szükséges és elégséges, szakképzett
szakmai személyzettel, amely megfelelő földrajzi lefedettséget képvisel;
(c)	bizonyította-e, hogy képes a szolgáltatást kellő időben és kielégítő minőségben
elvégezni; és
(d)	független és tevékenységeiért elszámoltatható-e.
3.	Az illetékes hatóság kössön írásos szerződést valamennyi olyan szervezettel, amelyet
178
felhatalmazás céljából elismer. A megállapodás tartalmazza az alábbiakban felsorolt
elemeket:
(a)	a megállapodás tárgyi hatálya;
(b)	a megállapodás célja;
(c)	a megállapodás általános feltételei;
(d)	a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek elvégzése;
(e)	a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek jogalapja;
(f)	jelentéstétel az illetékes hatóság részére;
(g)	az illetékes hatóság által az elismert szervezet részére adott felhatalmazás részletes
meghatározása; és
(h)	az illetékes hatóság által az elismert szervezet részére delegált tevékenységek felett
gyakorolt felügyelet.
4.	Valamennyi Tagállam követelje meg az elismert szervezetektől, hogy fejlesszenek ki az
általuk ellenőrként alkalmazott személyzet képesítésére szolgáló rendszert annak biztosítása
érdekében, hogy a személyzet tudása és szakértelme a kellő időben felfrissítésre kerüljön.
5.	Valamennyi Tagállam követelje meg az elismert szervezetektől, hogy az általuk elvégzett
szolgáltatásokról nyilvántartást vezessenek oly módon, hogy azzal igazolni tudják, hogy a
szolgáltatások által érintett részterületek vonatkozásában az elvárt előírásokat teljesítették.
6.	Az A5.1.2 Előírás 3(b) bekezdésében hivatkozott felügyeleti eljárások kidolgozása során
valamennyi Tagállam vegye figyelembe a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül
elfogadott Útmutató az adminisztratív hatóság nevében eljáró szervezetek felhatalmazásához
(Guidelines for the Authorization of Organizations Acting on Behalf of the
Administration) című dokumentumot.
Szabály
5.1.3	Szabály - Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozat
1.	A jelen Szabály azokra a hajókra vonatkozik, amelyek:
(a)	500 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmúak, és nemzetközi utakon közlekednek;
illetve
(b)	500 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmúak, egy adott Tagállam lobogója alatt
közlekednek, és egy másik ország kikötőjéből kiindulva vagy annak kikötői között
közlekedve üzemelnek.
A jelen Szabály szempontjából „nemzetközi út” alatt valamely adott országból induló és
az adott országon kívüli kikötőbe tett utazás értendő.
2.	A jelen Szabály szintén vonatkozik bármely olyan hajóra, amely egy adott Tagállam
lobogója alatt közlekedik és nem tartozik a jelen Szabály 1. bekezdésének hatálya alá,
amennyiben a hajótulajdonos az érintett Tagállamtól ezt kérvényezi.
3.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a
fedélzetükön tartsák és folyamatosan vezessék a tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, amely
tanúsítja, hogy a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeit - beleértve a
megfelelőség folyamatos fenntartását szolgáló, a jelen Szabály 4. bekezdésében említett
tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatba foglalandó intézkedéseket is -
179
ellenőrizték, és azok megfelelnek a nemzeti jogszabályok, illetve a jelen Egyezményt
végrehajtó egyéb intézkedések követelményeinek.
4.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a
fedélzetükön hordozzák és folyamatosan vezessék a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi
nyilatkozatot, amely tartalmazza a jelen Egyezményt végrehajtó, a tengerészek munka- és
életkörülményeire vonatkozó nemzeti követelményeket, és rögzíti a hajótulajdonos által az
érintett hajó(ko)n a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében bevezetett
intézkedéseket.
5.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítványnak, valamint a tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozatnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt mintának.
6.	Amennyiben valamely Tagállam illetékes hatósága, vagy az erre a célra megfelelően
felhatalmazott elismert szervezet valamely ellenőrzés során megállapította, hogy az adott
Tagállam lobogója alatt közlekedő hajó a jelen Egyezmény előírásainak megfelel, illetve e
megfelelőséget folyamatosan fenntartja, akkor ennek megfelelően köteles kibocsátani, illetve
megújítani az ezt tanúsító tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, és köteles az ilyen
bizonyítványokról nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezetni.
7.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítványra és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi
nyilatkozatra vonatkozó részletes követelményeket, beleértve az ellenőrizendő és
jóváhagyandó kérdések listáját is, a Szabályzat A. része tartalmazza.
Előírás
A5.1.3 Előírás - Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozat
1.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt az illetékes hatóság vagy az erre a célra
megfelelően felhatalmazott elismert szervezet bocsátja ki a hajó számára, öt évet meg nem
haladó időtartamra. Az A5-I. Mellékletben található azon kérdések listája, amelyeket a
tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kibocsátását megelőző ellenőrzés keretében vizsgálni
kell, a kibocsátás feltételéül szabva azt, hogy e kérdések tekintetében a hajó megfeleljen a
jelen Egyezmény által a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeire
vonatkozóan lefektetett követelményeket végrehajtó nemzeti jogszabályoknak, illetve egyéb
intézkedéseknek.
2.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány érvényességét az illetékes hatóság vagy az erre a
célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet köteles közbenső ellenőrzések keretében
ellenőrizni, annak érdekében, hogy biztosított legyen a jelen Egyezményt végrehajtó nemzeti
követelményeknek való folyamatos megfelelés. Amennyiben mindössze egyetlen közbenső
ellenőrzést végeznek, és a bizonyítvány érvényességének időtartama öt év, akkor az
ellenőrzés időpontjának az érvényességi időszak második és harmadik éves fordulónapja közé
kell esnie. Az éves fordulónap minden évnek azt a hónapját és napját jelenti, amely megfelel a
tengerészeti munkaügyi bizonyítvány érvényessége lejárati dátumának. A közbenső ellenőrzés
tárgyi hatályának és részletességének meg kell egyeznie a bizonyítvány megújításához
szükséges ellenőrzés tárgyi hatályával és részletességével. A bizonyítványt a kielégítő
eredménnyel zárult közbenső ellenőrzést követően hivatalos aláírással érvényesíteni kell.
3.	A jelen Előírás 1. bekezdésében foglaltak fenntartása mellett úgy rendelkezik, hogy
amennyiben a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés a
meglévő bizonyítvány érvényességének lejártát megelőző három hónapon belül zárul le,
akkor az új tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a megújító ellenőrzés lezárultának
időpontjától számítva legyen érvényes, mégpedig az eredeti bizonyítvány lejárati dátumától
180
számított öt évet meg nem haladó időtartamra.
4.	Amennyiben a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés
több mint három hónappal a meglévő bizonyítvány érvényességének lejárta előtt zárul le,
akkor az új tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a megújító ellenőrzés lezárultának
időpontjától számítva legyen érvényes, mégpedig öt évet meg nem haladó időtartamra.
5.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kibocsátása ideiglenes alapon is történhet:
(a)	új hajó részére annak átadásakor;
(b)	amennyiben valamely hajó lobogót cserélt; illetve
(c)	amennyiben valamely hajótulajdonos olyan hajó üzemeltetésének feladatát vállalja
magára, amely hajó újonnan került az adott hajótulajdonos tulajdonába.
6.	Az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt hat hónapot meg nem haladó
időtartamra bocsáthatja ki az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott
elismert szervezet.
7.	Az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt csak azután lehet kibocsátani, miután
meggyőződtek arról, hogy:
(a)	az A5-I. Mellékletben felsorolt kérdések tekintetében a hajó ellenőrzése az ésszerűen
kivitelezhető legteljesebb mértékben megtörtént, figyelembe véve a jelen bekezdés (b),
(c)	és (d) albekezdéseiben foglalt tételek teljesüléséről való meggyőződést is;
(b)	a hajótulajdonos az illetékes hatóság vagy az elismert szervezet előtt bizonyította, hogy
a hajón megfelelő eljárások állnak rendelkezésre a jelen Egyezménynek való megfelelés
biztosítása céljából;
(c)	a hajóparancsnok tisztában van a jelen Egyezmény követelményeivel és a
végrehajtásukra vonatkozó kötelezettségekkel; és
(d)	a releváns információk benyújtásra kerültek az illetékes hatóságnak vagy az elismert
szervezetnek a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat kiállítása céljából.
8.	A teljes időszakra szóló tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kiadásának céljából az
ideiglenes bizonyítvány lejártát megelőzően el kell végezni a jelen Előírás 1. bekezdésének
megfelelő teljeskörű ellenőrzést. A jelen Előírás 6. bekezdésében említett kezdeti hat hónapot
követően további ideiglenes bizonyítvány nem adható ki. Az ideiglenes bizonyítvány
érvényességének időtartamára tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot nem
szükséges kibocsátani.
9.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, az ideiglenes tengerészeti munkaügyi
bizonyítványt és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot az A5-II.
Mellékletben található mintáknak megfelelő formában kell kiállítani.
10.	A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot csatolni kell a tengerészeti
munkaügyi bizonyítványhoz. A nyilatkozatnak két részből kell állnia:
(a)	az I. részt az illetékes hatóság köteles kiállítani, és abban köteles:
(i)	meghatározni azon kérdések listáját, amelyeket a jelen Előírás 1. bekezdésének
megfelelően az ellenőrzés tárgyává kell tenni;
(ii)	meghatározni azokat a nemzeti követelményeket, amelyek magukban foglalják a jelen
Egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, oly módon, hogy hivatkozik a vonatkozó nemzeti
jogszabályokra, valamint hogy a szükséges mértékig a nemzeti követelmények lényegi
tartalmát érintően tömör tájékoztatást ad;
181
(iii)	hivatkozni a nemzeti jogszabályok értelmében fennálló hajótípus-specifikus
követelményekre;
(iv)	feljegyezni a VI. cikk 3. bekezdésének értelmében elfogadott valamennyi lényegileg
ekvivalens rendelkezést; továbbá
(v)	egyértelműen feltüntetni az illetékes hatóság által a 3. Fejezet értelmében megítélt
valamennyi mentességet; és
(b)	a II. részt a hajótulajdonos köteles kiállítani, és abban köteles meghatározni azokat az
intézkedéseket, amelyeket az ellenőrzések közötti időszakokban a nemzeti
követelményeknek való megfelelés folyamatos fenntartása érdekében fogadott el,
valamint azokat a javasolt intézkedéseket, amelyek a folyamatos fejlődést hivatottak
biztosítani.
Az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet
feladata a II. rész hitelesítése, valamint a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi
nyilatkozat kibocsátása.
11.	Az érintett hajót illetően elvégzett valamennyi további ellenőrzés, illetve egyéb vizsgálat
eredményét, valamint az ilyen vizsgálatok során felfedett valamennyi lényeges hiányosságot
nyilvántartásba kell venni a felfedett hiányosságok orvoslásának igazolt időpontjával együtt.
Ezt a nyilvántartást - és amennyiben a nyilvántartás nem angol nyelven készült, az angol
nyelvű fordítását - a nemzeti jogszabályoknak megfelelően vagy fel kell jegyezni a
tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban, vagy csatolni kell ahhoz, vagy pedig
egyéb módon kell hozzáférhetővé tenni a tengerészek, a lobogó szerinti Állam ellenőrei, a
kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselői, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek
képviselői részére.
12.	A mindenkor érvényes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozatot - nem angol nyelven készült okiratok esetében azok angol nyelvű
fordításával együtt - a hajón kell hordozni, és egy példányukat a fedélzet egy jól látható
helyén kell kifüggeszteni, ahol az a tengerészek számára hozzáférhető. A nemzeti
jogszabályoknak megfelelően egy példányt kérésre hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek, a
lobogó szerinti Állam ellenőrei, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselői, valamint a
hajótulajdonosok és a tengerészek képviselői részére.
13.	A jelen Előírás 11. és 12. bekezdéseiben említett, angol nyelvű fordításra vonatkozó
követelmény nem vonatkozik azokra a hajókra, amelyek nem közlekednek nemzetközi
utakon.
14.	A jelen Előírás 1. vagy 5. bekezdése értelmében kibocsátott bizonyítvány érvényessége
megszűnik bármely alábbi esetben:
(a)	amennyiben a vonatkozó ellenőrzések a jelen Előírás 2. bekezdésében meghatározott
időtartamokon belül nem kerülnek elvégzésre;
(b)	amennyiben a bizonyítvány nem kerül a jelen Előírás 2. bekezdésének megfelelő módon
hivatalos aláírással érvényesítésre;
(c)	amikor a hajó lobogót vált;
(d)	amikor a hajótulajdonos nem vállalja tovább a felelősséget a hajó üzemeltetéséért; és
(e)	amikor a 3. Fejezetben említett szerkezeti tulajdonságokban vagy felszerelésben
lényeges változtatások történtek.
15.	A jelen Előírás 14(c), (d), illetve (e) bekezdésében említett esetben az új bizonyítvány
182
csak akkor bocsátható ki, amikor az új bizonyítványt kibocsátó illetékes hatóság vagy elismert
szervezet teljes mértékben meggyőződött arról, hogy a hajó megfelel a jelen Előírásban
foglalt követelményeknek.
16.	A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt az illetékes hatóság, illetve a lobogó szerinti
Állam által erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet köteles visszavonni,
amennyiben bizonyítást nyer, hogy az érintett hajó nem felel meg a jelen Egyezmény
követelményeinek, és valamely előírt javító intézkedést elmulasztottak megtenni.
17.	Annak mérlegelése során, hogy egy adott tengerészeti munkaügyi bizonyítvány
visszavonására sort kell-e keríteni a jelen Előírás 16. bekezdésének megfelelően, az illetékes
hatóság, illetve az elismert szervezet köteles figyelembe venni a hiányosságok súlyosságát,
illetve gyakoriságát.
Útmutató
B5.1.3 Útmutató - Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozat
1.	A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat I. részében a nemzeti követelmények
felsorolásának tartalmaznia kell a megfelelő hivatkozásokat arra nézve, hogy az A5-I.
Mellékletben felsorolt valamennyi területtel kapcsolatban melyek a tengerészek munka- és
életkörülményeire vonatkozó jogszabályi rendelkezések, vagy ezen hivatkozásokat mellékelni
kell az említett felsoroláshoz. Amennyiben a nemzeti jogszabályok pontosan követik a jelen
Egyezményben meghatározott követelményeket, elegendő lehet csupán a hivatkozást
feltüntetni. Amennyiben az Egyezmény valamely rendelkezésének végrehajtása a VI. Cikk 3.
bekezdése értelmében valamely lényegi ekvivalencia alapján történik, úgy az érintett
rendelkezést meg kell jelölni, és tömör magyarázatot szükséges mellékelni. Amennyiben a 3.
Fejezetben foglaltak értelmében az illetékes hatóság bármiféle mentességet ítél meg, úgy a
mentesség által érintett rendelkezést vagy rendelkezéseket egyértelműen meg kell jelölni.
2.	A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat II. részében hivatkozott, a
hajótulajdonos által hozott intézkedéseknek különösképpen meg kell határozniuk
azokat az alkalmakat, amelyek során az egyes nemzeti követelményeknek való
folyamatos megfelelés ellenőrzése meg fog történni, továbbá meg kell határozniuk az
ellenőrzésekért felelős személyek körét, a felvételre kerülő jegyzőkönyveket, valamint
a megfelelés hiányosságának észlelése esetén alkalmazandó eljárásokat. A II. rész több
különböző formában is elkészíthető. Hivatkozhat a tengerészeti ipar egyéb
aspektusaival kapcsolatos iránymutatásokat és eljárásokat tárgyaló, átfogóbb jellegű
egyéb dokumentumokra, például a Nemzetközi biztonságos üzemviteli szabályzat az
üzemeltetés biztonságáról (ISM Szabályzat) által megkövetelt dokumentumokra, vagy a
SOLAS Egyezmény 5. Szabálya XI-1. Fejezetében megkövetelt - a hajó folyamatos
törzsadat-nyilvántartásához kapcsolódó - információkra.
3.	A megfelelőség folyamatos fenntartását biztosító intézkedéseknek magukban kell
foglalniuk a hajótulajdonossal és a hajóparancsnokkal szemben támasztott általános
nemzetközi követelményeket arra vonatkozóan, hogy - a tengerészek munkájával járó
veszélyeket figyelembe véve - folyamatosan tájékozódjanak a munkahelyek fizikai
kialakításával kapcsolatos legújabb technológiai fejleményekről és tudományos
eredményekről, valamint ennek megfelelően tájékoztassák a tengerészek képviselőit, ezáltal
magasabb szintű védelmet biztosítva a tengerészek fedélzeti munka- és életkörülményeinek
tekintetében.
4.	A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot mindenekelőtt egyértelműen
és szabatosan kell megfogalmazni, oly módon, hogy segítségül szolgáljon valamennyi
183
érintett személynek - így például a lobogó szerinti Állam ellenőreinek, a kikötő
szerinti Állam felhatalmazott tisztviselőinek és a tengerészeknek - a követelmények
megfelelő teljesítésének ellenőrzése során.
5.	A B5-I. Mellékletben található egy példa arra, hogy a tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozat milyen típusú információkat tartalmazhat.
6.	Amennyiben valamely hajó az A5.1.3 Előírás 14(c) bekezdésében említettek szerint
lobogót vált, és amennyiben mindkét érintett Állam ratifikálta a jelen Egyezményt, úgy az a
Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó korábban jogosult volt közlekedni, a lehető
leghamarabb adja át a másik Tagállam illetékes hatósága részére a lobogóváltást megelőzően
a hajón hordozott tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozat példányait, továbbá - amennyiben ez az adott esetre
vonatkoztatható - a releváns ellenőrzési jelentések példányait is, ha azokat az illetékes
hatóság a lobogóváltás megtörténtét követő három hónapon belül kéri.
Szabály
5.1.4	Szabály - Ellenőrzés és végrehajtás
1.	Valamennyi Tagállam köteles a rendszeres ellenőrzések, illetve folyamatos felügyeletet és
egyéb szabályozási lehetőségeket biztosító intézkedések hatékony és összehangolt
rendszerének segítségével meggyőződni arról, hogy az adott Tagállam lobogója alatt
közlekedő hajók megfelelnek a jelen Egyezmény nemzeti jogszabályokban foganatosított
követelményeinek.
2.	A jelen Szabály 1. bekezdésében említett ellenőrző és végrehajtó rendszerre vonatkozó
részletes követelményeket a Szabályzat A. része rögzíti.
Előírás
A5.1.4 Előírás - Ellenőrzés és végrehajtás
1.	Valamennyi Tagállam köteles a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek
körülményeit ellenőrző rendszert fenntartani, amely rendszernek magában kell foglalnia
annak megállapítását, hogy a munka- és életkörülményekre vonatkozóan a tengerészeti
munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban meghatározott intézkedések minden esetben, amikor
alkalmazhatók, végrehajtásra kerülnek-e, valamint hogy a jelen Egyezmény követelményei
teljesülnek-e.
2.	Az illetékes hatóság köteles megfelelő számú szakképzett ellenőrt kinevezni a jelen Előírás
1. bekezdése értelmében fennálló kötelezettségeinek teljesítésére. Amennyiben valamely
elismert szervezet kapott felhatalmazást az ellenőrzések elvégzésére, a Tagállam köteles
megkövetelni azt, hogy az ellenőrzéseket végző személyzet tagjai megfelelően képesítve
legyenek ezen feladatok végrehajtására, és köteles felruházni őket a feladatuk ellátásához
szükséges hivatalos hatáskörrel.
3.	Megfelelően rendelkezni kell annak biztosításáról, hogy az ellenőrök rendelkezzenek a
szükséges, illetve megkívánt szintű képzettséggel, illetékességgel, hatásköri leírással,
jogkörrel, jogállással és függetlenséggel, amely lehetővé teszi számukra, hogy a jelen Előírás
1.	bekezdésében említettek megállapítását elvégezzék és az ugyanott említetteknek való
megfelelést biztosítsák.
4.	Az ellenőrzéseknek - amennyiben ez az adott esetben vonatkoztatható - az A5.1.3 Előírás
szerint megkövetelt időközönként kell lezajlaniuk. A bármely két vizsgálat között eltelt
időszak semmiképpen nem haladhatja meg a három évet.
184
5.	Amennyiben valamely Tagállam bizonyítékot szerez arról - vagy a részére olyan panasz
érkezik, amelyet nem tekint nyilvánvalóan alaptalannak -, hogy a lobogója alatt közlekedő
valamely hajó nem felel meg a jelen Egyezmény követelményeinek, illetve hogy komoly
hiányosságok tapasztalhatók a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban foglalt
intézkedések foganatosításával kapcsolatban, úgy a Tagállam köteles megtenni a szükséges
lépéseket az ügy kivizsgálása érdekében, valamint biztosítani, hogy a tapasztalt hiányosságok
orvoslására intézkedések történjenek.
6.	Valamennyi Tagállam köteles megfelelő szabályokat alkotni és azokat hatékonyan
betartatni annak érdekében, hogy az ellenőrök részére olyan jogállást és szolgálati feltételeket
biztosítson, amelyek segítségével függetlenek maradhatnak a kormányváltásoktól és a nem
megengedhető külső befolyásoktól.
7.	Az elvégzendő feladatokra vonatkozó egyértelmű útmutatással és a megfelelő
megbízólevéllel ellátott ellenőrök jogosultak:
(a)	a Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók fedélzetére lépni;
(b)	végrehajtani bárminemű vizsgálatot, tesztet vagy kivizsgálást, amelyet szükségesnek
ítélnek ahhoz, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a előírásokat szigorúan betartják;
és
(c)	megkövetelni bármely hiányosság orvoslását, és amennyiben megalapozottan úgy vélik,
hogy a hiányosságok a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek
jogait is) súlyos megsértését képezik, vagy komoly veszélyt jelentenek a tengerészek
biztonságára, egészségére vagy testi épségére nézve, úgy jogosultak megtiltani, hogy a
hajó elhagyja a kikötőt, amíg a szükséges intézkedéseket meg nem teszik.
8.	A jelen Előírás 7(c) bekezdésének értelmében tett bármely intézkedés alá van vetve az
igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok előtt érvényesíthető bármely fellebbezési jog
gyakorlásának.
9.	Az ellenőrök saját hatáskörükben mérlegelhetik azt, hogy az eljárás megindítása vagy az
eljárás megindítására vonatkozó javaslattétel helyett tanácsokat adjanak, amennyiben nem
állapítható meg egyértelműen a jelen Egyezmény követelményeinek olyan megszegése, amely
az érintett tengerészek biztonságát, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetné, és
amennyiben a követelmények hasonló megszegése korábban nem fordult elő.
10.	Az ellenőrök kötelesek bizalmasan kezelni azon sérelmek, illetve panaszok forrását,
amelyek a tengerészek munka- és életkörülményeivel kapcsolatos bármely veszélyt vagy
hiányosságot, illetve a jogszabályok megszegését jelzik, továbbá a felügyelők az utalás
szintjén sem tájékoztathatják a hajótulajdonost, a hajótulajdonos képviselőjét, illetve a hajó
üzemeltetőjét arról, hogy valamely ellenőrzésre ilyen sérelem vagy panasz
következményeként került sor.
11.	A felügyelők nem bízhatók meg olyan feladatokkal, amelyek mennyiségükből vagy
természetükből kifolyólag akadályozhatják az ellenőrzések hatékony elvégzését, vagy
bármilyen módon károsan befolyásolhatják a felügyelők hatáskörét vagy pártatlanságát a
hajótulajdonosokkal, tengerészekkel, illetve egyéb érdekelt felekkel fennálló kapcsolataikban.
A felügyelőkre vonatkozóan különösen az alábbi követelményeket kell érvényesíteni:
(a)	a felügyelőknek meg kell tiltani, hogy bármely közvetlen vagy közvetett módon
érdekeltek legyenek az általuk elvégzendő ellenőrzés tárgyául megszabott bármely
tevékenységben; és
(b)	a felügyelők - megfelelő szankciók, illetve fegyelmi intézkedések terhe alatt - még a
185
szolgálatból való távozásukat követően sem fedhetnek fel olyan üzleti titkokat,
bizalmasan kezelendő munkafolyamatokat, illetve személyes jellegű információkat,
amelyek a feladataik elvégzése során jutottak a tudomásukra.
12.	A felügyelők kötelesek minden egyes ellenőrzés elvégzéséről jelentést benyújtani az
illetékes hatóság részére. A jelentés egy példányát angol nyelven vagy a hajó munkanyelvén
el kell juttatni a hajó parancsnokához, egy további példányt pedig a hajó hirdetőtábláján kell
elhelyezni a tengerészek tájékoztatása céljából; kérésre egy példányt el kell juttatni a
tengerészek képviselőinek is.
13.	Valamennyi Tagállam illetékes hatósága köteles az adott Tagállam lobogója alatt
közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek körülményeit vizsgáló ellenőrzésekről
nyilvántartást vezetni. Az illetékes hatóság köteles éves jelentést közzétenni az elvégzett
ellenőrző tevékenységekről a tárgyév végét követő ésszerű időn belül, amely nem haladhatja
meg a hat hónapot.
14.	Amennyiben az ellenőrzésre valamely súlyos incidens következtében kerül sor, úgy a
jelentést a lehető legkorábbi időpontban, de legkésőbb az ellenőrzés lezárultát követő egy
hónapon belül be kell nyújtani az illetékes hatósághoz.
15.	Valamennyi olyan esetben, amikor a jelen Előírás értelmében ellenőrzés zajlik vagy
intézkedés történik, minden ésszerű erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy
elkerülhető legyen az érintett hajó indokolatlan feltartóztatása, illetve késleltetése.
16.	A nemzeti jogszabályoknak megfelelő módon kártérítés fizetendő, amennyiben bármiféle
veszteség vagy kár származik a felügyelők hatáskörének jogtalan gyakorlásából. A bizonyítási
teher minden esetben a panasztevőre hárul.
17.	Valamennyi Tagállam köteles megfelelő büntetéseket és egyéb javító lépéseket rögzíteni
és hatékonyan foganatosítani a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek
jogait is) megsértése, valamint a felügyelőknek a feladataik elvégzésében való akadályozása
esetére.
Útmutató
B5.1.4 Útmutató - Ellenőrzés és végrehajtás
1.	Az illetékes hatóság és bármely egyéb szolgálat, illetve hatóság, amelynek tevékenységét
teljes egészében vagy részben a tengerészek munka- és életkörülményeinek ellenőrzése teszi
ki, rendelkezzen a feladatai ellátásához szükséges erőforrásokkal. Ezen belül különösen
érvényesüljenek az alábbiak:
(a)	valamennyi Tagállam tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy szükség
esetén megfelelően képzett műszaki szakértőket és specialistákat kérhessen fel a
felügyelők munkájának segítésére; és
(b)	a felügyelők számára a feladataik hatékony elvégzése érdekében legyenek biztosítva az
elhelyezkedésük szempontjából megfelelő épületek, valamint a megfelelő felszerelések
és közlekedési eszközök.
2.	Az illetékes hatóság dolgozzon ki a megfelelésre és a végrehajtásra vonatkozó
eljárásrendet, amely biztosítja a következetességet és egyéb tekintetben is útmutatóként
szolgál a jelen Egyezményhez kapcsolódó ellenőrzési és végrehajtási tevékenységek során.
Az eljárásrend egy-egy példányát el kell juttatni valamennyi ellenőrhöz és a releváns
rendfenntartó tisztviselőkhöz, továbbá hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság, a
hajótulajdonosok és a tengerészek számára.
3.	Az illetékes hatóság állítson fel egyszerű eljárásokat annak érdekében, hogy lehetővé
186
váljon számára a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait is)
lehetséges megsértésével kapcsolatos információk bizalmasan történő átvétele közvetlenül a
tengerészektől, vagy a tengerészek képviselőitől, továbbá hogy lehetővé váljon a felügyelők
számára az ilyen ügyek mielőbbi kivizsgálása, beleértve:
(a)	annak lehetővé tételét a hajóparancsnokok, a tengerészek, illetve a tengerészek
képviselői számára, hogy amennyiben szükségesnek ítélik, ellenőrzést
kezdeményezhessenek; és
(b)	technikai tájékoztatást és tanácsadást az érintett hajótulajdonosok, tengerészek és
szervezetek részére a leghatékonyabb módszerekről, amelyek a jelen Egyezmény
követelményeinek való megfelelés, továbbá a tengerészek fedélzeti körülményeinek
folyamatos javítása céljából rendelkezésre állnak.
4.	A felügyelők a feladataik hatékony elvégzésének biztosítása érdekében legyenek teljes
mértékben szakképzett személyek, és elegendő számban álljanak rendelkezésre, kellően
figyelembe véve az alábbiakat:
(a)	a felügyelők által végrehajtandó feladatok fontosságát, különösen az ellenőrzés tárgyát
képező hajók számát, természetét és méretét, továbbá az érvényesítendő törvényi
rendelkezések számát és összetettségét;
(b)	a felügyelők rendelkezésére bocsátott erőforrásokat; és
(c)	a gyakorlati körülményeket, amelyek között az ellenőrzéseknek le kell zajlaniuk annak
érdekében, hogy hatékonyak legyenek.
5.	A felügyelők - a közszolgálati állományba való toborzásra vonatkozóan a nemzeti
jogszabályokban rögzített valamennyi feltétel fenntartása mellett - rendelkezzenek a
feladataik ellátásához szükséges képesítéssel és megfelelő képzettséggel, és amennyiben
lehetséges, tengerészeti tárgyú végzettséggel vagy tengerészként szerzett szolgálati
tapasztalattal is. Rendelkezzenek továbbá megfelelő ismeretekkel a tengerészek munka- és
életkörülményeit illetően, valamint megfelelő szintű angol nyelvtudással.
6.	Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a felügyelők alkalmazásuk ideje alatt
megfelelő továbbképzésben részesüljenek.
7.	Valamennyi ellenőrnek teljes mértékben tisztában kell lennie azokkal a körülményekkel,
amelyek között ellenőrzést kell végezni, valamint tisztában kell lennie a különféle, fent
említett körülményektől függően az egyes elvégzendő ellenőrzések hatókörével, illetve az
ellenőrzés általános módszertanával is.
8.	A nemzeti jogszabályoknak megfelelő megbízólevéllel ellátott ellenőröknek legalább az
alábbiakra kiterjedő felhatalmazással kell rendelkezniük:
(a)	a felügyelők szabadon és előzetes értesítés nélkül a hajó fedélzetére léphessenek;
ugyanakkor a hajón folytatott ellenőrzés megkezdésekor a felügyelőknek jelenlétükről
tájékoztatniuk kell a hajóparancsnokot vagy a hajó felügyeletével megbízott személyt,
továbbá amennyiben ez helyénvaló, a tengerészeket vagy azok képviselőit;
(b)	a felügyelők a jogszabályok által megszabott követelmények alkalmazásával
kapcsolatos bármely ügyben kikérdezhessék a hajóparancsnokot, a tengerészeket és
bármely egyéb személyt, beleértve a hajótulajdonost, illetve a hajótulajdonos
képviselőjét is, bármely olyan tanú jelenlétében, akinek jelenlétét a kikérdezés alá vont
személy kéri;
(c)	a felügyelők megkövetelhessék, hogy rendelkezésükre bocsássanak bármely lajstromot,
hajónaplót, nyilvántartást, bizonyítványt, valamint egyéb dokumentumot, illetve
187
információt, amely közvetlenül kapcsolódik az ellenőrzés tárgyát képező kérdésekhez,
annak érdekében, hogy a jelen Egyezményt végrehajtó nemzeti jogszabályoknak való
megfelelés igazolható legyen;
(d)	a felügyelők megkövetelhessék a jelen Egyezményt végrehajtó nemzeti jogszabályok
értelmében megkövetelt közlemények kihelyezését;
(e)	a felügyelők elemzés céljából magukhoz vehessenek, illetve eltávolíthassanak mintákat
a termékekből, rakományból, ivóvízből, élelmiszerekből, valamint a felhasznált, illetve
kezelt szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagokból;
(f)	a felügyelők az ellenőrzést követően haladéktalanul felhívhassák a hajótulajdonos, a
hajó üzemeltetője vagy a hajóparancsnok figyelmét a hajó fedélzetén tartózkodók
egészségét és biztonságát esetleg érintő hiányosságokra;
(g)	a felügyelők felhívhassák az illetékes hatóság - és amennyiben az adott esetre ez
vonatkozik, az elismert szervezet - figyelmét bármely olyan hiányosságra, illetve
visszaélésre, amelyet az érvényben lévő jogszabályok nem szabályoznak kifejezetten,
továbbá javaslatokat nyújthassanak be számukra a jogszabályok javítása céljából; és
(h)	a felügyelők - a jogszabályokban szabályozott esetekben és módon - értesíthessék az
illetékes hatóságot a tengerészeket érintő bármiféle foglalkozási sérülésről, illetve
betegségről.
9.	Amikor a jelen Útmutató 8(e) bekezdésében említett mintát a felügyelő magához veszi
vagy eltávolítja, erről értesítse a hajótulajdonost vagy a hajótulajdonos képviselőjét, és
amennyiben ez helyénvaló, egy tengerészt, vagy pedig ezen személyek legyenek jelen a
mintavételnél. A felügyelő az így vételezett minta mennyiségét megfelelő módon vegye
nyilvántartásba.
10.	Az egyes Tagállamok illetékes hatósága által közzétett éves jelentés az adott Tagállam
lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében tartalmazza a következőket:
(a)	a tengerészek munka- és életkörülményeivel kapcsolatos hatályos jogszabályok
felsorolását és mindazon módosítások listáját, amelyek a tárgyév során léptek érvénybe;
(b)	az ellenőrző rendszer szervezeti kereteinek részletes leírását;
(c)	statisztikai adatokat az ellenőrzés hatálya alá tartozó hajókról, illetve egyéb
létesítményekről, valamint az ellenőrzésnek ténylegesen alávetett hajókról és egyéb
létesítményekről;
(d)	statisztikai adatokat az adott Tagállam nemzeti jogszabályainak hatálya alá tartozó
valamennyi tengerészről;
(e)	statisztikai adatokat és információkat a jogszabályok megsértéséről, a kiszabott
büntetésekről és a hajók feltartóztatásának eseteiről; és
(f)	statisztikai adatokat a tengerészeket érintő, bejelentett munkahelyi sérülésekről és
betegségekről.
Szabály
5.1.5	Szabály - Fedélzeti panasztételi eljárás
1.	Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő hajóktól, hogy
fedélzeti eljárásokkal rendelkezzenek a tengerészek olyan panaszainak tisztességes, hatékony
és gyors kezelésére, amelyek a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek
188
jogait is) megszegéséhez kapcsolódnak.
2.	Valamennyi Tagállam köteles tiltani és büntetéssel sújtani a panaszt tevő tengerészekkel
szembeni bárminemű megtorlás alkalmazását.
3.	A jelen Szabály rendelkezései és a Szabályzat kapcsolódó szakaszai nem érintik
hátrányosan a tengerészek azon jogát, hogy az általuk alkalmasnak talált bárminemű jogi
lehetőségen keresztül érvényesítsék jogorvoslati igényüket.
Előírás
A5.1.5 Előírás - Fedélzeti panasztételi eljárás
1.	A fedélzeti eljárásokat - az ilyen eljárások számára esetlegesen bármiféle szélesebb hatályt
biztosító nemzeti jogszabályok, illetve kollektív szerződések sérelme nélkül - a tengerészek
arra használhatják, hogy panasszal éljenek a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a
tengerészek jogait is) állítólagos megszegését képező bármely ügyhöz kapcsolódóan.
2.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy jogszabályai olyan alkalmas fedélzeti
panasztételi eljárásokat szabjanak meg, amelyek szavatolják az 5.1.5 Szabály
követelményeinek való megfelelést. Ezen eljárásoknak arra kell irányulniuk, hogy a panaszok
a kezelésükre szolgáló hierarchia lehető legalacsonyabb szintjén orvoslásra kerüljenek.
Ugyanakkor a tengerészek részére minden esetben biztosítani kell azt a jogot, hogy
közvetlenül a hajóparancsnoknál, és amennyiben ezt szükségesnek találják, a megfelelő külső
hatóságnál tegyenek panaszt.
3.	A fedélzeti panasztételi eljárásoknak magukban kell foglalniuk a tengerészek azon jogát,
hogy a panasztételi eljárás során kísérettel együtt, illetve képviselőn keresztül legyenek jelen,
továbbá magukban kell foglalniuk a panaszt tevő tengerészekkel szemben alkalmazott
megtorlás lehetősége ellen védelmet nyújtó intézkedéseket. A „megtorlás alkalmazása”
kifejezés magában foglal minden olyan lépést, amelyet egy tengerész ellen irányulóan
bármely személy tesz annak kapcsán, hogy a tengerész panaszt nyújtott be, amennyiben a
panasz megtétele nyilvánvalóan nem a kellemetlenség okozása céljából, illetve nem
rosszhiszeműségből történt.
4.	Valamennyi tengerésznek - a saját tengerész-munkamegállapodásának egy példányán felül
-	rendelkezésére kell bocsátani a hajón érvényben lévő fedélzeti panasztételi eljárások
leírásának egy példányát. Ennek a dokumentumnak tartalmaznia kell a lobogó szerinti Állam
és - amennyiben az előbbitől eltér - a tengerész tartózkodási hely szerinti országa illetékes
hatóságának elérhetőségeit, továbbá a hajó fedélzetén található azon személy(ek) nevét, aki(k)
az ügyeket bizalmasan kezelve pártatlan tanáccsal szolgálhat(nak) a tengerészek számára a
panaszukkal kapcsolatban, és egyéb módon is segítséget nyújthat(nak) számukra a hajó
fedélzetén rendelkezésükre álló panasztételi eljárások igénybevétele során.
Útmutató
B5.1.5 Útmutató - Fedélzeti panasztételi eljárás
1.	Az illetékes hatóság - a vonatkozó kollektív szerződés valamennyi kapcsolódó
rendelkezésének fenntartása mellett - a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel
szorosan egyeztetve dolgozzon ki a tisztességes, gyors és jól dokumentált fedélzeti
panaszkezelési eljárásokra egy olyan modellt, amelyet az adott Tagállam lobogója alatt
közlekedő valamennyi hajón felhasználhatnak. Az ilyen eljárások kidolgozása során a
következő kérdéseket kell figyelembe venni:
(a)	számos panasz kapcsolódhat kimondottan azokhoz a személyekhez, akiknél a panaszt be
kellene nyújtani, vagy akár magához a hajó parancsnokához is. A tengerészeknek
189
minden esetben lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy közvetlenül a
hajóparancsnoknak, ezen felül pedig valamely külső testületnek tegyenek panaszt; és
(b)	annak érdekében, hogy könnyebben elkerülhetők legyenek a jelen Egyezmény hatálya
alá tartozó ügyekben panaszt tevő tengerészekkel szembeni megtorlás alkalmazásához
kapcsolódó problémák, az eljárások révén ösztönözni kell egy olyan személy
kinevezését a fedélzeten, aki tanácsot adhat a tengerészek részére a rendelkezésükre álló
eljárásokkal kapcsolatban, és aki - a panaszt tevő tengerész erre vonatkozó kérése
esetén - a panasz tárgyában tartott bármely megbeszélésen vagy meghallgatáson is részt
vehet.
2.	A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett egyeztetések során megvitatásra kerülő
eljárások tartalmazzák legalább az alábbi elemeket:
(a)	a panaszokat a panaszt benyújtó tengerész részlegvezetőjének vagy elöljáró
parancsnokának kell címezni;
(b)	ezt követően a részlegvezető vagy az elöljáró parancsnok kísérelje meg megoldani a
kérdést, mégpedig a szóban forgó ügyek súlyához mérten megfelelő, előírt időhatárokon
belül;
(c)	amennyiben a részlegvezető vagy az elöljáró parancsnok nem tudja a panaszos ügyet a
tengerész megelégedésére megoldani, úgy a tengerész a hajóparancsnokhoz fordulhat
panaszával, aki az ügyet személyesen kezeli;
(d)	a tengerészeknek mindenkor álljon jogukban az, hogy az érintett hajó fedélzetén egy
általuk kiválasztott másik tengerész kísérje, illetve képviselje őket;
(e)	valamennyi panasz és a velük kapcsolatos valamennyi döntés kerüljön feljegyzésre, és e
feljegyzések egy példánya legyen biztosítva az érintett tengerész számára;
(f)	amennyiben a panaszt nem lehet a fedélzeten megoldani, az ügyet továbbítani kell a
hajótulajdonosnak a szárazföldre, és megfelelő mennyiségű időt kell adni neki arra,
hogy - amennyiben ez helyénvaló, az érintett tengerészekkel, illetve az általuk
képviselőnek kinevezett bármely személyekkel egyeztetve - megoldja az ügyet; és
(g)	a tengerészeknek minden esetben álljon jogukban az, hogy panaszukat közvetlenül a
hajó parancsnokának, a hajótulajdonosnak, és az illetékes hatóságoknak nyújthassák be.
Szabály
5.1.6	Szabály - Tengeri balesetek
1.	Valamennyi Tagállam köteles hivatalos vizsgálatot elrendelni valamennyi súlyos tengeri
balesettel kapcsolatban, amely sérüléshez vagy halálhoz vezet, és amely az adott Tagállam
lobogója alatt közlekedő hajót érint. A nyomozás zárójelentését rendes körülmények között
nyilvánosságra kell hozni.
2.	A Tagállamok kötelesek együttműködni egymással a jelen Szabály 1. bekezdésében
említett súlyos tengeri balesetek esetén elrendelt nyomozások megkönnyítése érdekében.
Előírás
A5.1.6 Előírás - Tengeri balesetek
(Nincs rendelkezés)
Útmutató
190
B5.1.6 Útmutató - Tengeri balesetek
(Nincs rendelkezés)
Szabály
5.2	Szabály - A kikötő szerinti Államok felelősségi köre
Cél: Lehetővé tenni valamennyi Tagállam számára, hogy foganatosíthassa a jelen Egyezmény
értelmében fennálló azon kötelezettségeit, amelyek az Egyezmény előírásainak a külföldi
hajókon való érvényesítése és betartatása terén létesített nemzetközi együttműködésre
vonatkoznak
5.2.1	Szabály - Kikötői ellenőrzések
1.	Minden külföldi hajó, amely - gazdasági tevékenységének keretében vagy üzemeltetési
okokból - érinti valamely Tagállam kikötőjét, az V. cikk 4. bekezdésének megfelelően
lefolytatott ellenőrzés tárgyát képezheti, abból a célból, hogy felülvizsgálják a jelen
Egyezmény azon követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait is) való megfelelőségét,
amelyek a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeihez kapcsolódnak.
2.	Valamennyi Tagállam köteles elfogadni az 5.1.3 Szabály értelmében megkövetelt
tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot
annak meggyőző bizonyítékaként, hogy a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a
tengerészek jogait is) a hajó eleget tesz. Ennek megfelelően az adott Tagállam kikötőiben
zajló ellenőrzések - a Szabályzatban meghatározott körülmények fennállásának kivételével -
a bizonyítvány és a nyilatkozat felülvizsgálatára kell korlátozódjanak.
3.	A kikötőben zajló ellenőrzéseket felhatalmazott tisztviselőknek kell elvégezniük,
összhangban a Szabályzat rendelkezéseivel, valamint azon egyéb vonatkozó nemzetközi
megállapodások rendelkezéseivel, amelyek a kikötő szerinti Államok által végzett ellenőrző
vizsgálatokat az adott Tagállamban szabályozzák. Bármely ilyen ellenőrzés annak
megállapítására kell korlátozódjék, hogy az ellenőrzés tárgya megfelel-e a jelen Egyezmény
cikkeiben és Szabályaiban, valamint a Szabályzatnak kizárólag az A. részében foglalt
vonatkozó követelményeknek.
4.	A jelen Szabálynak megfelelően végzett ellenőrzések alapjául a kikötő szerinti Állam
ellenőrzést és folyamatos felügyeletet biztosító, hatékony rendszere kell szolgáljon, annak
biztosítása érdekében, hogy az érintett Tagállam bármely kikötőjébe érkező hajókon
tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményei megfeleljenek a jelen Egyezményben
meghatározott követelményeknek (beleértve a tengerészek jogait is).
5.	A jelen Szabály 4. bekezdésében említett rendszerre vonatkozó információknak, beleértve a
rendszer hatékonyságának mérésére használt módszert is, szerepelniük kell a Tagállam által
az Alapokmány 22. cikkének megfelelően összeállított jelentésekben.
Előírás
A5.2.1 Előírás - Kikötői ellenőrzések
1.	Amennyiben a felhatalmazott tisztviselő - miután ellenőrzés elvégzése céljából a fedélzetre
lépett, és - ahol ez értelmezhető - kikérte a tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és a
tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot - azt tapasztalja, hogy:
(a)	a kikért dokumentumokat nem kapja kézhez, vagy a dokumentumok nincsenek
191
folyamatosan vezetve, vagy hibásan vannak vezetve, vagy a kézhez kapott
dokumentumok nem tartalmazzák a jelen Egyezmény által megkövetelt információkat,
vagy egyéb módon érvénytelenek; illetve
(b)	egyértelműen indokolt azt feltételezni, hogy a hajón a munka- és életkörülmények nem
felelnek meg a jelen Egyezmény követelményeinek; illetve
(c)	ésszerűen indokolt azt feltételezni, hogy a hajó lobogót váltott annak érdekében, hogy
elkerülhesse a jelen Egyezményben foglalt követelményeknek való megfelelés
kötelezettségét; illetve
(d)	olyan panaszt tettek, amely szerint a hajón valamely meghatározott munka- és
életkörülmények nem felelnek meg a jelen Egyezmény követelményeinek;
abban az esetben részletesebb ellenőrzés végezhető annak érdekében, hogy
megbizonyosodjanak a hajó fedélzetén uralkodó munka- és életkörülményekről. Ilyen
ellenőrzést valamennyi olyan esetben végezni kell, amely esetben a tisztviselő
feltételezése, illetve a panaszos állítása szerint nem megfelelő munka- és
életkörülmények egyértelmű veszélyt jelenthetnek a tengerészek biztonságára,
egészségére, illetve testi épségére nézve, továbbá amely esetben a felhatalmazott
tisztviselő okkal feltételezi, hogy bármely hiányosság a jelen Egyezményben foglalt
követelmények (beleértve a tengerészek jogait is) súlyos megsértését jelenti.
2.	Amennyiben a jelen Előírás 1. bekezdésének (a), (b) vagy (c) albekezdésében
meghatározott körülmények között a felhatalmazott tisztviselők részletesebb ellenőrzést
hajtanak végre a Tagállam kikötőjében tartózkodó külföldi hajón, akkor ezen ellenőrzésnek
elvi szabály szerint ki kell terjednie az A5-III. Mellékletben felsorolt kérdésekre.
3.	A jelen Előírás 1(d) bekezdése értelmében tett panasz esetében az ellenőrzés általában a
panasz körébe tartozó ügyekre kell korlátozódjék, bár a panasz - vagy a kivizsgálására
lefolytatott ellenőrzés - egyértelmű alapot szolgáltathat a jelen Előírás 1(b) bekezdésének
megfelelő részletes ellenőrzés elvégzésére. A jelen Előírás 1(d) bekezdése értelmében a
„panasz” olyan információt jelent, amelyet valamely tengerész, szakmai testület, szövetség,
szakszervezet, vagy általánosságban bármely olyan személy nyújt be, aki érdekelt a hajó
biztonságában (beleértve a fedélzeten tartózkodó tengerészek biztonságát, illetve egészségét
veszélyeztető körülményeket is).
4.	Amennyiben a részletesebb ellenőrzés folytán a hajón tapasztalható munka- és
életkörülményekről bebizonyosodik, hogy nem felelnek meg a jelen Egyezmény
követelményeinek, úgy a felhatalmazott tisztviselő köteles haladéktalanul a hajóparancsnok
tudomására hozni a hiányosságokat az orvoslásukra kijelölt határidőkkel együtt. Amennyiben
a felhatalmazott tisztviselő a tapasztalt hiányosságokat jelentős mértékűnek ítéli, illetve
amennyiben a tapasztalt hiányosságok a jelen Előírás 3. bekezdésének megfelelően tett
panaszhoz kapcsolódnak, úgy a felhatalmazott tisztviselő köteles az ellenőrzés helyszínéül
szolgáló Tagállam megfelelő tengerész-szervezeteinek és hajótulajdonosi szervezeteinek
tudomására hozni a hiányosságokat, továbbá jogosult:
(a)	értesíteni a lobogó szerinti Állam valamely képviselőjét;
(b)	továbbítani a releváns információkat a következő érintett kikötő illetékes hatóságai
részére.
5.	Az ellenőrzés helyszínéül szolgáló Tagállam jogosult a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal
főigazgatója részére továbbítani egy példányt a tisztviselő jelentéséből - amelyhez mellékelni
kell a lobogó szerinti Állam illetékes hatóságaitól a megadott határidőn belül kapott
bárminemű válaszokat is -, abból a célból, hogy megtörténhessenek a megfelelőnek és
192
célszerűnek ítélt intézkedések annak biztosítására, hogy az ilyen jellegű információkról
nyilvántartás készüljön, továbbá hogy az ilyen jellegű információkról tájékoztassák a releváns
kisegítő jogi lehetőségeket esetlegesen igénybe venni kívánó feleket.
6.	Amennyiben a felhatalmazott tisztviselő által végzett részletesebb ellenőrzés folytán
bebizonyosodik, hogy a hajó nem felel meg a jelen Egyezményben foglalt követelményeknek,
valamint:
(a)	a fedélzeten tapasztalható körülmények egyértelműen veszélyt jelentenek a tengerészek
biztonságára, egészségére, illetve testi épségére nézve; vagy
(b)	a meg nem felelés a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait
is) súlyos vagy ismételt megszegését jelenti;
abban az esetben a felhatalmazott tisztviselő köteles lépéseket tenni annak
biztosítására, hogy a hajó ne folytathassa tengeri útját mindaddig, amíg a jelen
bekezdés (a), illetve (b) albekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi meg nem
felelést kellően nem orvosolták, illetve amíg a felhatalmazott tisztviselő el nem
fogadott egy cselekvési tervet az ilyen meg nem felelések orvoslására vonatkozóan és
meg nem győződött arról, hogy e terv mielőbb foganatosításra fog kerülni.
Amennyiben a hajó nem folytathatja útját, a felhatalmazott tisztviselő köteles erről
haladéktalanul értesíteni a lobogó szerinti Államot és felkérni a lobogó szerinti Állam
valamely képviselőjét, hogy lehetőség szerint legyen jelen a helyszínen, egyúttal arra
kérve a lobogó szerinti Államot, hogy a megadott határidőn belül szolgáljon válasszal.
A felhatalmazott tisztviselő ugyancsak köteles haladéktalanul tájékoztatni az
ellenőrzés helyszínéül szolgáló kikötő szerinti Államban működő, megfelelő
hajótulajdonosi szervezeteket és tengerész-szervezeteket.
7.	Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy felhatalmazott tisztviselői a Szabályzat B.
részében megjelölt természetű útmutatásban részesülnek azon körülményeket illetően,
amelyek fennállása esetén a jelen Előírás 6. bekezdésének értelmében indokolt a hajó
feltartóztatása.
8.	A jelen Előírás értelmében fennálló kötelezettségeinek végrehajtása során valamennyi
Tagállam köteles minden lehetséges erőfeszítést megtenni a hajók indokolatlan
feltartóztatásának, illetve késleltetésének elkerülése érdekében. Amennyiben egy hajóról
bebizonyosodik, hogy indokolatlanul feltartóztatták, illetve késleltették, úgy kártérítés
fizetendő valamennyi elszenvedett veszteségért, illetve kárért. A bizonyítási teher minden
esetben a panasztevőre hárul.
Útmutató
B5.2.1 Útmutató - Kikötői ellenőrzések
1.	Az illetékes hatóság dolgozzon ki ellenőrzési eljárásrendet az 5.2.1 Szabály értelmében
ellenőrzéseket végrehajtó felhatalmazott tisztviselők részére. Az eljárásrend célja az legyen,
hogy biztosítsa a következetességet, és egyebekben is útmutatóként szolgáljon a jelen
Egyezmény követelményeihez (beleértve a tengerészek jogait is) kapcsolódó ellenőrzési és
végrehajtási tevékenységek során. Az eljárásrend egy-egy példányát át kell adni valamennyi
felhatalmazott tisztviselőnek, az eljárásrendet pedig hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság,
a hajótulajdonosok és a tengerészek számára.
2.	Azon eljárásrend kidolgozása során, amely a hajóknak az A5.2.1 Előírás 6. bekezdése
értelmében történő feltartóztatását indokolttá tevő körülményekhez kapcsolódik, az illetékes
hatóság vegye figyelembe, hogy - az A5.2.1 Előírás 6(b) bekezdésében említett
szabályszegésekre vonatkozóan - a szabályszegés súlyossága a szóban forgó hiányosságok
193
természetének következménye is lehet. Ez különösen érvényes abban az esetben, ha alapvető
jogok és alapelvek, vagy a tengerészeknek a III. és IV. cikkek értelmében fennálló
foglalkoztatási és szociális jogai sérülnek. Így például a megkövetelt minimális életkor alatti
személy alkalmazását súlyos szabályszegésnek kell tekinteni, még akkor is, ha csak egyetlen
ilyen személy található a fedélzeten. Más esetekben az adott ellenőrzés során felfedett
különböző hiányosságok számát kell figyelembe venni: így például az elhelyezéshez vagy az
élelmezéshez és étkeztetéshez kapcsolódó hiányosságok, amelyek nem veszélyeztetik sem a
biztonságot, sem az egészséget, esetleg csak többszöri előfordulásuk esetén fognak súlyos
szabályszegésnek számítani.
3.	A Tagállamok a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt az ellenőrzési
eljárásrendről szóló, nemzetközi megállapodáson alapuló útmutatók elfogadásában, különös
tekintettel a hajók feltartóztatását indokolttá tevő körülményekhez kapcsolódó útmutatókra.
Szabály
5.2.2	Szabály - Parti panaszkezelési eljárás tengerészek részére
1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy az adott Tagállam területén lévő kikötőt
érintő hajókon tartózkodó tengerészeknek, akik azt állítják, hogy a jelen Egyezmény
követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait is) megszegését tapasztalták, jogukban
álljon e panaszukat benyújtani az azonnali és praktikus jogorvoslati eljárás elősegítése
érdekében.
Előírás
A5.2.2 Előírás - Parti panaszkezelési eljárás tengerészek részére
1.	A tengerész panasza, amelyben azt állítja, hogy a jelen Egyezmény követelményeinek
(beleértve a tengerészek jogait is) megszegését tapasztalta, bejelenthető a tengerész hajója
által érintett kikötő valamely felhatalmazott tisztviselőjének. Ilyen esetekben a felhatalmazott
tisztviselő köteles előzetes vizsgálatot lefolytatni.
2.	Amennyiben ez helyénvaló, a panasz természetétől függően az előzetes vizsgálat részét kell
képezze annak feltárása, hogy az 5.1.5 Szabály értelmében rendelkezésre álló fedélzeti
panasztételi eljárások lehetőségeit kimerítették-e. A felhatalmazott tisztviselő az A5.2.1
Előírásnak megfelelő részletesebb ellenőrzést is végezhet.
3.	A felhatalmazott tisztviselő köteles arra törekedni, hogy - amennyiben ez helyénvaló -
elérje a panasz fedélzeti szinten történő orvoslását.
4.	Abban az esetben, ha a jelen Előírás szerinti vizsgálat, illetve ellenőrzés az A5.2.1 Előírás
6.	bekezdésének hatálya alá tartozó meg nem felelést fed fel, akkor az utóbb említett bekezdés
rendelkezései az irányadók.
5.	Amennyiben a jelen Előírás 4. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók, és a
panaszt nem sikerült fedélzeti szinten orvosolni, a felhatalmazott tisztviselő köteles erről
haladéktalanul tájékoztatni a lobogó szerinti Államot, és - határidő megszabása mellett -
tanácsot, valamint javító cselekvési tervet kérni.
6.	Amennyiben a panaszt nem sikerült orvosolni a jelen Előírás 5. bekezdésének megfelelően
tett intézkedések segítségével, a kikötő szerinti Állam köteles a főigazgató részére továbbítani
egy példányt a felhatalmazott tisztviselő által készített jelentésből. A jelentéshez mellékelni
kell a lobogó szerinti Állam illetékes hatóságától a megadott határidőn belül kapott
bárminemű válaszokat. A kikötő szerinti Állam megfelelő hajótulajdonosi szervezeteit és
tengerész-szervezeteit hasonló módon tájékoztatni kell. Mindezeken felül a kikötő szerinti
194
Állam köteles a főigazgató részére rendszeresen benyújtani az orvoslásra került panaszokról
szóló statisztikai adatokat és információkat. Mind az adatszolgáltatás, mind pedig az
információszolgáltatás kikötésének célja az, hogy - a megfelelőnek és célszerűnek ítélt
intézkedések alapján - az ilyen jellegű információkról nyilvántartás készüljön, továbbá hogy
az ilyen jellegű információkról tájékoztassák a releváns kisegítő jogi lehetőségeket
esetlegesen igénybe venni kívánó feleket, beleértve a hajótulajdonosok és a tengerészek
szervezeteit is.
7.	Megfelelő intézkedéseket kell tenni a tengerészek által benyújtott panaszok bizalmas
jellegének megóvása érdekében.
Útmutató
B5.2.2 Útmutató - Parti panaszkezelési eljárás tengerészek részére
1.	Abban az esetben, ha az A5.2.2 Előírásaiban említett panasszal valamely felhatalmazott
tisztviselő foglalkozik, az adott tisztviselő mindenekelőtt ellenőrizze, hogy a panasz általános
természetű-e, amely a hajó valamennyi tengerészét vagy azok valamely csoportját érinti, vagy
pedig csak az érintett tengerész egyedi esetére vonatkozik.
2.	Amennyiben a panasz általános természetű, meg kell fontolni, hogy szükséges-e az A5.2.1
Előírásnak megfelelően részletesebb ellenőrzést végrehajtani.
3.	Amennyiben a panasz egyedi esetre vonatkozik, meg kell vizsgálni a szóban forgó panasz
orvoslása érdekében folytatott esetleges fedélzeti panasztételi eljárások eredményeit.
Amennyiben az ilyen eljárások lehetőségeit még nem merítették ki, a felhatalmazott
tisztviselő javasolja, hogy a panasztevő használja fel a még rendelkezésére álló eljárásokat.
Alapos indok szükséges ahhoz, hogy egy panasszal úgy foglalkozzanak, hogy a fedélzeti
panasztételi eljárások lehetőségeit még egyáltalán nem merítették ki. Ilyen indokot képezhet
egyebek mellett a belső eljárások nem megfelelő volta, illetve indokolatlan késedelme,
valamint a panasztevőnek a panasztétel miatti megtorlástól való félelme.
4.	Egy panasz bármiféle kivizsgálása során a felhatalmazott tisztviselő biztosítson megfelelő
alkalmat a hajóparancsnok, a hajótulajdonos, illetve a panasz által érintett bármely egyéb
személy részére, hogy álláspontját ismertethesse.
5.	Abban az esetben, ha a lobogó szerinti Állam - válaszul a kikötő szerinti Állam által az
A5.2.2 Előírás 5. bekezdésének megfelelően küldött értesítésre - kijelenti, hogy vállalja az
ügy további intézését, és hogy rendelkezik az e célra szükséges, hatékony eljárásokkal,
valamint benyújtott egy elfogadható cselekvési tervet, akkor a felhatalmazott tisztviselő
eltekinthet a panasszal kapcsolatos minden további tevékenységtől.
Szabály
5.3	Szabály - Munkaerőellátási kötelezettségek
Cél: Annak biztosítása, hogy valamennyi Tagállam foganatosítsa a jelen Egyezmény
értelmében a tengerészek toborzásával és munkaközvetítésével, valamint a tengerészei
szociális védelmével kapcsolatban fennálló kötelezettségeit
1.	A Tagállamok - annak az elvnek a sérelme nélkül, hogy az adott Tagállam maga felelős a
lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeiért -
úgyszintén felelősek annak biztosításáért is, hogy foganatosítsák a jelen Egyezmény azon
követelményeit, amelyek a tengerészek toborzásával és munkaközvetítésével kapcsolatosak,
195
továbbá amelyek azon tengerészek társadalombiztosítási védelmével kapcsolatosak, akik az
adott Tagállam állampolgárai, vagy területén állandó tartózkodási hellyel rendelkeznek,
illetve ott egyéb módon letelepedtek; ebbéli felelősségük pedig a jelen Egyezményben
meghatározott mértékig áll fenn.
2.	A Szabályzat tartalmazza a jelen Szabály 1. bekezdésének végrehajtását szabályozó
részletes követelményeket.
3.	Valamennyi Tagállam köteles az ellenőrzést és folyamatos felügyeletet biztosító, hatékony
rendszert felállítani a jelen Egyezmény értelmében fennálló munkaerő-ellátási kötelezettségei
teljesítése érdekében.
4.	A jelen Szabály 3. bekezdésében említett rendszerre vonatkozó információknak, beleértve a
rendszer hatékonyságának mérésére használt módszert is, szerepelniük kell a Tagállam által
az Alapokmány 22. cikkének megfelelően összeállított jelentésekben.
Előírás
A5.3 Előírás - Munkaerőellátási kötelezettségek
1. Valamennyi Tagállam köteles a jelen Egyezménynek azon Szabályait, amelyek a területén
létrehozott tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások működésére és gyakorlatára
vonatkoznak, egy ellenőrző és folyamatos felügyeletet biztosító rendszer alkalmazásával,
valamint az engedélyezés rendjének megszegésére vonatkozó jogi szankciók alkalmazásával,
továbbá az A1.4 Előírásban meghatározott egyéb üzemeltetési követelmények alkalmazásával
végrehajtani.
Útmutató
B5.3 Útmutató - Munkaerőellátási kötelezettségek
1.	Az adott Tagállam területén létrehozott magántulajdonú tengerész-toborzó és
munkaközvetítő szolgáltatások, amelyek valamely tengerésznek valamely hajótulajdonos
szolgálatába való állításával foglalkoznak - bárhol található is az adott hajótulajdonos -,
legyenek kötelesek olyan kötelezettségeket vállalni, amelyek biztosítják, hogy a
hajótulajdonosok a tengerészekkel kötött munkaszerződéseik feltételeit megfelelően betartják.
196
A5-I. MELLÉKLET
A lobogó szerinti Állam a tengerészek alábbiakban felsorolt munka - és
életkörülményeit köteles ellenőrizni és jóváhagyni, mielőtt valamely hajóról
kibocsátaná az A5.1.3 Előírás 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelő bizonyítványt:
A foglalkoztatás alsó korhatára
Orvosi igazolás
A tengerészek képesítése
A tengerészek munkaszerződései
Engedéllyel működő, hivatalos tanúsítvány alapján működő vagy szabályozott
működésű, magánkézben lévő, toborzást és munkaközvetítést végző szolgáltatás
alkalmazása
Munkaidő vagy pihenőidő
A hajó személyzetének létszáma
Elhelyezés
Fedélzeti szabadidős létesítmények
Élelmezés és étkeztetés
Egészségügy, biztonság és balesetmegelőzés
Fedélzeti orvosi ellátás
Fedélzeti panasztételi eljárások
A bérek kifizetése
197
A5-II. MELLÉKLET
Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány
(Megjegyzés: A jelen Bizonyítványhoz csatolni kell a tengerészeti munkaügyi
megfelelőségi nyilatkozatot)
Kiállítva a 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény (a továbbiakban:
„Egyezmény”) V. cikkének és 5. fejezetének rendelkezései értelmében
a következő állam kormányának felhatalmazása alapján:
(annak az Államnak a teljes megnevezése, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedni
jogosult)
a következő hatóság által:................................................................................................
(az Egyezmény rendelkezéseinek értelmében megfelelő felhatalmazással bíró illetékes
hatóság, illetve elismert szervezet teljes megnevezése és címe)
A hajó adatai
A hajó neve ................................................................................................................
Egyedi azonosítószám vagy betűjel ..............................................................................
Lajstromozási kikötő ...................................................................................................
Lajstromozás dátuma .................................................................................................
Bruttó tonnatartalom 1 ................................................................................................
IMO szám ....................................................................................................................
A hajó típusa ...............................................................................................................
A hajótuladonos neve és címe ...............................................................................
Ezennel igazoljuk, hogy:
1.	Ezt a hajót ellenőriztük, és megállapítottuk, hogy megfelel az Egyezményben foglalt
követelményeknek, valamint a csatolt tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban
felsorolt rendelkezéseknek.
2.	A tengerészeknek az Egyezmény A5-I. Mellékletében meghatározott munka- és
1	A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, a hajók köbözésére szolgáló ideiglenes rendszer hatálya alá tartozó hajók esetében a
bruttó tonnatartalom az, amely a Nemzetközi Köbözési Bizonyítvány (1969) MEGJEGYZÉSEK rovatában feltüntetésre került. Lásd az
Egyezmény II. cikke 1(c) bekezdését.
2
A hajótulajdonos a hajó tulajdonosát jelenti, vagy azon egyéb szervezetet vagy személyt - így például az üzembentartót, az ügynököt vagy
a hajót személyzet nélkül (bare boat charter-ben) bérlő személyt -, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének
felelősségét, és ezen felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy magára veszi a jelen Egyezmény értelmében a hajótulajdonosokra
háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a
hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség bizonyos részét. Lásd az Egyezmény II. cikke 1(j) bekezdését.
198
életkörülményeiről megállapítottuk, hogy megfelelnek a fent említett ország nemzeti
követelményeinek, amelyek az Egyezmény végrehajtását biztosítják. Ezen nemzeti
követelmények összefoglalása a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat I. részében
található.
A jelen Bizonyítvány....................................időpontig érvényes az Egyezmény A5.1.3
és A5.1.4 Előírásainak megfelelően elvégzett ellenőrzések eredményétől függően.
A	jelen	Bizonyítvány	kizárólag	a	hozzá	csatolt,
.............................................................helyen és ................................................. időpontban
kiállított tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozattal együtt érvényes.
A jelen Bizonyítvány kiállításának alapját képező ellenőrzés lezárultának dátuma a
következő volt:.............................................................................................................................
Kiállítva....................................helyen és....................................................időpontban.
A Bizonyítványt kiállító, megfelelően felhatalmazott tisztviselő aláírása
(A kiállító hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem szerint)
A kötelező közbenső ellenőrzés, illetve — szükség szerint — az esetleges további
ellenőrzések alapján megadott helybenhagyó záradékok
Ezennel igazoljuk, hogy a hajón az Egyezmény A5.1.3 és A5.1.4 Előírásainak
megfelelő ellenőrzést végeztünk, és a tengerészeknek az Egyezmény A5-I. Mellékletében
meghatározott munka- és életkörülményeiről megállapítottuk, hogy megfelelnek a fent
említett ország nemzeti követelményeinek, amelyek az Egyezmény végrehajtását biztosítják.
Közbenső ellenőrzés:	Aláírás
(a második és a harmadik éves (Felhatalmazott tisztviselő aláírása)
fordulónap között kell elvégezni)
Hely ..................................................................
Dátum..................................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
További helybenhagyó záradékok (szükség szerint)
Ezennel igazoljuk, hogy - az Egyezmény A3.1 Szabványa 3. bekezdésében foglalt
kikötésnek megfelelően (a hajó újralajstromozása, illetve a személyzet elhelyezésére
szolgáló területek jelentős átalakítása miatt) vagy más egyéb okból kifolyólag - a
hajón további ellenőrzést végeztünk annak megállapítása céljából, hogy a hajó
továbbra is folyamatosan megfelel az Egyezményt végrehajtó ne mzeti
követelményeknek.
199
További ellenőrzés.
(ha szükséges)
További ellenőrzés
(ha szükséges)
További ellenőrzés
(ha szükséges)
Aláírás
(Felhatalmazott tisztviselő aláírása)
Hely ..................................................................
Dátum..................................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
Aláírás...........................................
(Felhatalmazott tisztviselő aláírása)
Hely ..................................................................
Dátum ..................................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
Aláírás ......................................................
(Felhatalmazott tisztviselő aláírása)
Hely ..................................................................
Dátum ..................................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény
Tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat - I. rész
(Megjegyzés: A jelen Nyilatkozatot csatolni kell
a hajó tengerészeti munkaügyi bizonyítványához)
Kiállítva a következő hatóság felhatalmazása alapján:................... (adja meg az
Egyezmény II. cikke 1(a) bekezdésének meghatározása szerinti illetékes hatóság nevét)
A 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény rendelkezéseinek
vonatkozásában az alábbiakban hivatkozott hajót:
Hajó neve	IMO szám	Bruttó tonnatartalom
		
az Egyezmény A5.1.3 Szabványának megfelelően üzemeltetik.
A fent említett illetékes hatóság nevében az alulírott kijelenti, hogy:
(a)	a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény rendelkezéseit az alábbiakban hivatkozott
nemzeti követelmények teljes mértékben magukban foglalják;
200
(b)	ezen nemzeti követelményeket az alábbiakban hivatkozott nemzeti rendelkezések
tartalmazzák; az említett rendelkezések tartalmára vonatkozóan szükség szerint
magyarázat áll rendelkezésre;
(c)	a VI. cikk 3. és 4. bekezdésének értelmében fennálló esetleges lényegi ekvivalenciák
részletes leírása <az alábbiakban megjelölt vonatkozó nemzeti követelményben> <az
alábbiakban ezen célból rendszeresített szakaszban> áll rendelkezésre (törölje azt az
állítást, amelyik nem helytálló);
(d)	az illetékes hatóság által a 3. Fejezetnek megfelelően engedélyezett esetleges
mentességek egyértelműen fel vannak tüntetve az alábbiakban ezen célból
rendszeresített szakaszban; továbbá
(e)	a nemzeti jogszabályok értelmében fennálló esetleges hajótípus-specifikus
követelmények szintén hivatkozva vannak az érintett követelmények alatt.
1.	A foglalkoztatás alsó korhatára (1.1 Szabály).......................................
2.	Orvosi igazolás (1.2 Szabály)..................................................................
3.	A tengerészek képesítése (1.3 Szabály)..................................................
4.	A tengerészek munkaszerződései (2.1 Szabály)...........................
5.	Engedéllyel működő, hivatalos tanúsítvány alapján működő vagy szabályozott
működésű, magánkézben lévő, toborzást és munkaközvetítést végző szolgáltatás
alkalmazása (1.4 Szabály)..............................................................................................
6.	Munkaidő vagy pihenőidő (2.3 Szabály).............................................
7.	A hajó személyzetének létszáma (2.7 Szabály).....................................
8.	Elhelyezés (3.1 Szabály)........................................................................
9.	Fedélzeti szabadidős létesítmények (3.1 Szabály)..............................
10.	Élelmezés és étkeztetés (3.2 Szabály).................................................
11.	Munkavédelem és balesetmegelőzés (4.3 Szabály).............................
12.	Fedélzeti orvosi ellátás (4.1 Szabály)..................................................
13.	Fedélzeti panasztételi eljárások (5.1.5 Szabály).................................
14.	A bérek kifizetése (2.2 Szabály)............................................................
Név: ......................................................
Beosztás: ...............................................
Aláírás: .................................................
Hely: .....................................................
Dátum: .................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
Lényegi egyenértékűségek
(Megjegyzés: Törölje azt az állítást, amelyik nem helytálló)
Az alábbiakban felsorolt lényegi egyenértékűségeket, amelyek az Egyezmény VI.
201
cikkének 3. és 4. bekezdése értelmében á llnak fenn - kivéve azon esetekben, amelyek
a fentiekben másként jelezve lettek -, tudomásul vesszük (szükség szerint adja meg
az egyenértékűségek leírását):
Egyenértékűség nem került engedélyezésre.
Név: .......................................................
Beosztás:..................................................
Aláírás: ...................................................
Hely: .......................................................
Dátum:.....................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
Mentességek
(Megjegyzés: Törölje azt az állítást, amelyik nem helytálló)
Az alábbiakban felsorolt mentességeket, amelyek az illetékes hatóság által az
Egyezmény 3. Fejezete értelmében engedélyezésre kerültek, tudomásul vesszük:
Mentesség nem került engedélyezésre.
Név:..........................................................
Beosztás: .................................................
Aláírás: ...........................................................
Hely: ........................................................
Dátum: ....................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
Tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat - II. rész
Az ellenőrzések közötti időszakokban folyamatosan fenntartott
megfelelőség biztosítása érdekében hozott intézkedések
Az alábbiakban felsorolt intézkedéseket a hajótulajdonos - akinek neve azon
tengerészeti munkaügyi bizonyítványban van feltüntetve, amelyhez a jelen
Nyilatkozatot csatolták - az ellenőrzések közötti időszakokban folyamatosan
fenntartott megfelelőség biztosítása érdekében fogalmazta meg:
(Sorolja fel az alábbiakban az I. rész egyes tételeiben foglaltaknak való megfelelőség
biztosítása érdekében megfogalmazott intézkedéseket)
202
1. A foglalkoztatás alsó korhatára (1.1 Szabály)
2.	Orvosi igazolás (1.2 Szabály)	□
3.	A tengerészek képesítése (1.3 Szabály)	□
4.	A tengerészek munkaszerződései (2.1 Szabály)	□
5.	Engedéllyel működő, hivatalos tanúsítvány alapján működő vagy szabályozott
működésű, magánkézben lévő, toborzást és munkaközvetítést végző szolgáltatás
alkalmazása (1.4 Szabály)	□
6.	Munkaidő vagy pihenőidő (2.3 Szabály)	□
7.	A hajó személyzetének létszáma (2.7 Szabály)	□
8.	Elhelyezés (3.1 Szabály)	□
9.	Fedélzeti szabadidős létesítmények (3.1 Szabály)	□
10.	Élelmezés és étkeztetés (3.2 Szabály)	□
11.	Egészségügy, biztonság és balesetmegelőzés (4.3 Szabály)	□
12.	Fedélzeti orvosi ellátás (4.1 Szabály)	□
13.	Fedélzeti panasztételi eljárások (5.1.5 Szabály)	□
14.	A bérek kifizetése (2.2 Szabály)	□
Ezennel igazolom, hogy a fentiekben részletezett intézkedések az I. részben felsorolt
követelményeknek való - az ellenőrzések közötti időszakokban folyamatosan fenntartott -
megfelelőség biztosítása érdekében lettek megfogalmazva.
Hajótulajdonos neve: ...................
Cég címe:........................................
3
A hajótulajdonos: a hajó tulajdonosát jelenti, vagy azon egyéb szervezetet vagy személyt - így például az üzemben tartót, ügynököt vagy a
hajót személyzet nélkül (bare boat charterben) bérlő személyt -, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének
felelősségét, és ezen felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy magára veszi a jelen Egyezmény értelmében a hajótulajdonosokra
háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a
hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség bizonyos részét. Lásd az Egyezmény II. cikke 1(j) bekezdését.
203
Aláírásra jogosult neve:.................
Beosztása:.........................................
Aláírásra jogosult aláírása:...........................................
Dátum: .............................................
(A hajótulajdonos 1 pecsétje vagy bélyegzője)
A fentiekben részletezett intézkedéseket a(z) (adja meg az illetékes hatóság vagy a
megfelelő eljárással elismert szervezet nevét) felülvizsgálta, és a hajó ellenőrzését
követően úgy határozott, hogy azok megfelelnek az A5.1.3 Előírás 10(b) bekezdése
értelmében megfogalmazott céloknak, amelyek a jelen Nyilatkozat I. részében foglalt
követelményeknek való kezdeti és folyamatosan fenntartott megfelelőség biztosítása
érdekében hozott intézkedésekre vonatkoznak.
Név:....................................................
Beosztás:.............................................
Cím: .................................................................
Aláírás: .................................................
Hely: .....................................................
Dátum:...................................................
(A hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem
szerint)
Ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítvány
Kiállítva a 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény (a továbbiakban:
„Egyezmény”) V. cikkének és 5. Fejezetének rendelkezései értelmében
a következő állam kormányának felhatalmazása alapján:
(annak az Államnak a teljes megnevezése, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedni
jogosult)
a következő hatóság által:.................................................................................
(az Egyezmény rendelkezéseinek értelmében megfelelő felhatalmazással bíró
illetékes hatóság, illetve elismert szervezet teljes megnevezése és címe)
A hajó adatai
A hajó neve .....................................................................................................
Egyedi azonosítószám vagy betűjel...................................................................
Lajstromozási kikötő.........................................................................................
Lajstromozás dátuma.......................................................................................
204
Bruttó űrtartalom4 .....................
IMO szám...................................
A hajó típusa..............................
A hajótuladonos neve és címe 5
Az Egyezmény A5.1.3 Szabványa 7. bekezdésének értelmében ezennel igazoljuk,
hogy:
(a)	ezt a hajót - az ésszerűség és a gyakorlati kivitelezhetőség által megengedett maximális
mértékben - ellenőriztük az Egyezmény A5-I. Mellékletében felsorolt kérdések
tekintetében, figyelembe véve az alábbi (b), (c) és (d) pontokban foglaltakról való
meggyőződést is;
(b)	a hajótulajdonos igazolta az illetékes hatóság, illetve az elismert szervezet felé, hogy a
hajón megfelelő eljárások állnak rendelkezésre az Egyezménynek való megfelelés
biztosítására;
(c)	a hajóparancsnok ismeri az Egyezmény követelményeit és a végrehajtásuk iránti
felelősségre vonatkozó szabályozást; továbbá
(d)	a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat kiállításához szükséges releváns
információkat benyújtották az illetékes hatóság, illetve az elismert szervezet részére.
A jelen Bizonyítvány .................................... -ig érvényes az A5.1.3 és A5.1.4
Előírásoknak megfelelően elvégzett ellenőrzések eredményétől függően.
A fenti (a) pontban hivatkozott ellenőrzés lezárultának dátuma
a következő volt:.................................................................................................
Kiállítva................................helyen és.......................................................időpontban.
Az ideiglenes bizonyítványt kiállító, megfelelően felhatalmazott tisztviselő aláírása
(A kiállító hatóság pecsétje vagy bélyegzője, értelem szerint)
A5-III. MELLÉKLET
Az A5.2.1 Előírás értelmében a Tagállam bármely kikötőjében a kikötő szerinti
Állam részéről ellenőrzést végző felhatalmazott tisztviselő az alábbiakban felsorolt
általános területeken köteles részletes ellenőrzést lefolytatni:
4
A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, a hajók köbözésére szolgáló ideiglenes rendszer hatálya alá tartozó hajók esetében a
bruttó tonnatartalom az, amely a Nemzetközi Köbözési Bizonyítvány (1969) MEGJEGYZÉSEK rovatában feltüntetésre került. Lásd az
Egyezmény II. cikke 1(c) bekezdését.
5 A hajótulajdonos a hajó tulajdonosát jelenti, vagy azon egyéb szervezetet vagy személyt - így például az üzemben tartó, ügynököt vagy a
hajót személyzet nélkül (bare boat charterben) bérlő személyt -, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének
felelősségét, és ezen felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy magára veszi a jelen Egyezmény értelmében a hajótulajdonosokra
háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a
hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség bizonyos részét. Lásd az Egyezmény II. cikke 1(j) bekezdését.
205
A foglalkoztatás alsó korhatára
Orvosi igazolás
A tengerészek képesítése
A tengerészek munkaszerződései
Engedéllyel működő, hivatalos tanúsítvány alapján működő vagy szabályozott
működésű, magánkézben lévő, toborzást és munkaközvetítést végző szolgáltatás
alkalmazása
Munkaidő vagy pihenőidő
A hajó személyzetének létszáma
Elhelyezés
Fedélzeti szabadidős létesítmények
Élelmezés és étkeztetés
Munkavédelem és balesetmegelőzés
Fedélzeti orvosi ellátás
Fedélzeti panasztételi eljárások
A bérek kifizetése
B5-I. MELLÉKLET -A NEMZETI NYILATKOZAT MINTÁJA
Lásd a B5.1.3 Útmutató 5. bekezdését
2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény
Tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat - I. rész
(Megjegyzés: A jelen Nyilatkozatot csatolni kell
a hajó tengerészeti munkaügyi bizonyítványához)
Kiállítva a következő hatóság felhatalmazása alapján:
Xxxxxx Tengeri közlekedésért felelős Minisztériuma
A 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény rendelkezéseinek vonatkozásában az
alábbiakban hivatkozott hajót:
Hajó neve	IMO szám	Bruttó űrtartalom
„MINTA” ms.	12345	1.000
az Egyezmény A5.1.3 Szabványának megfelelően üzemeltetik.
A fent említett illetékes hatóság nevében az alulírott kijelenti, hogy:
(a)	a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény rendelkezéseit az alábbiakban hivatkozott
nemzeti követelmények teljes mértékben magukban foglalják;
(b)	ezen nemzeti követelményeket az alábbiakban hivatkozott nemzeti rendelkezések
tartalmazzák; az említett rendelkezések tartalmára vonatkozóan szükség szerint
206
magyarázat áll rendelkezésre;
(c)	a VI. cikk 3. és 4. bekezdésének értelmében fennálló esetleges lényegi ekvivalenciák
részletes leírása <az alábbiakban megjelölt vonatkozó nemzeti követelményben> <az
alábbiakban ezen célból rendszeresített szakaszban> áll rendelkezésre (törölje azt az
állítást, amelyik nem helytálló) ;
(d)	az illetékes hatóság által a 3. Fejezetnek megfelelően engedélyezett esetleges
mentességek egyértelműen fel vannak tüntetve az alábbiakban ezen célból
rendszeresített szakaszban; továbbá
(e)	a nemzeti jogszabályok értelmében fennálló esetleges hajótípus-specifikus
követelmények szintén hivatkozva vannak az érintett követelmények alatt.
1.	A foglalkoztatás alsó korhatára (1.1 Szabály)
A hajózásról szóló, módosított 1905. évi 123. sz. törvény (a továbbiakban: „ Törvény ”)
X. fejezete; a 2006. évi Hajózási Szabályzat (a továbbiakban: „Szabályzat”) 1111-
1222. szabályai.
A foglalkoztatás alsó korhatára az Egyezmény Szabályainak megfelelően lett
megállapítva.
Az „éjszaka” az este 21:00 órától reggel 06:00 óráig tartó időszakot jelenti, kivéve,
amennyiben a Tengeri Szállításügyi Minisztérium (a továbbiakban: „Minisztérium”)
más időszakot hagy jóvá.
A kizárólag 18. életévüket betöltött személyek által végezhető veszélyes munkák
példáinak felsorolását a jelen okirathoz csatolt „A” Melléklet tartalmazza. Teherhajók
esetében 18. életévüket be nem töltött személyek egyáltalán nem végezhetnek munkát a
hajó olyan területein, amelyek „veszélyes terület”-ként vannak feltüntetve a hajó
tervrajzán (a tervrajzot csatolni kell a jelen Nyilatkozathoz).
2.	Orvosi igazolás (1.2 Szabály)
A Törvény XI. fejezete; a Szabályzat 1223-1233. szabályai.
Az orvosi igazolásoknak meg kell felelniük az STCW követelményeinek, amennyiben
ezek alkalmazhatók; egyéb esetekben az STCW követelményeit a szükséges
kiigazításokkal kell alkalmazni. A látásra vonatkozó igazolást a Minisztérium által
jóváhagyott listán szereplő, szakképzett optikus is kiállíthatja.
Az orvosi vizsgálatok a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi
Világszervezet által kiadott - és a B1.2.1 Útmutatóban említett - Útmutató rendjét
követik.
Tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat - II. rész
Az ellenőrzések közötti időszakokban folyamatosan fenntartott
megfelelőség biztosítása érdekében hozott intézkedések
Az alábbiakban felsorolt intézkedéseket a hajó tulajdonosa - akinek neve azon
tengerészeti munkaügyi bizonyítványban van feltüntetve, melyhez a jelen Nyilatkozatot
csatolták - az ellenőrzések közötti időszakokban folyamatosan fenntartott megfelelőség
biztosítása érdekében fogalmazta meg:
(Sorolja fel az alábbiakban az I. rész egyes tételeiben foglaltaknak való megfelelőség
207
biztosítása érdekében megfogalmazott intézkedéseket)
1.	A foglalkoztatás alsó korhatára (1.1 Szabály)	X
Valamennyi tengerész születési ideje a neve mellett feltüntetésre került a személyzeti
jegyzékben.
A jegyzéket valamennyi út kezdetén ellenőrzi a hajóparancsnok vagy a nevében eljáró
tiszt (a továbbiakban: „illetékes tiszt”), aki ezen ellenőrzés dátumát feljegyzi.
Valamennyi, 18. életévét be nem töltött tengerész a hajóra szerződésével egyidejűleg
kézhez kap egy figyelmeztető tájékoztatót, amely megtiltja számára az éjszakai
munkavégzést és a veszélyes munkák között kifejezetten felsorolt tevékenységek
végzését (lásd az I. rész 1. szakaszát a fentiekben), valamint minden egyéb veszélyes
munka végzését, továbbá kötelezővé teszi számára, hogy kétség esetén egyeztessen az
illetékes tiszttel. E tájékoztatóból - melyen az „átvettem és elolvastam” szöveg alatt
szerepelnie kell a tengerész aláírásának, valamint az aláírás dátumának - egy
példányt az illetékes tiszt vesz át megőrzésre.
2.	Orvosi igazolás (1.2 Szabály)	X
Az orvosi igazolásokat az illetékes tiszt szigorúan bizalmasan kezeli, és együtt őrzi őket
egy jegyzékkel, amelynek elkészítése az illetékes tiszt felelősségi körébe tartozik, és
amely a fedélzeten lévő valamennyi tengerész vonatkozásában egyénenként tartalmazza
a következő adatokat: az adott tengerész által betöltött funkciók megnevezését, a
mindenkor érvényes orvosi igazolás(ok) kiállításának dátumát, valamint az érintett
igazoláson feltüntetett egészségi állapotot.
Amennyiben bármiféle kétség lehetősége merülne fel azt illetően, hogy valamely
tengerész egészségileg alkalmas-e valamely funkció vagy funkciók betöltésére, az
illetékes tiszt konzultációt folytat a tengerész orvosával vagy valamely más szakképzett
orvossal, és az orvos által megállapított konklúziókat összefoglaló feljegyzést készít,
amelyen feltünteti az orvos nevét, telefonszámát, valamint a konzultáció időpontját is.
55
4.	§ (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	A 2. § és a 3. § az Egyezmény VIII. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a 2. § és a 3. § hatálybalépésének naptári napját, annak ismertté
válását követően a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett közleményével állapítja meg.
(4)	A (2) bekezdésben foglalt időpontban hatályát veszti:
a)	az 1921. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a
hajókon alkalmazott gyermekek és fiatalkorúak kötelező orvosi vizsgálata tárgyában
tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1928. évi
XVIII. törvény,
b)	a Genfben, 1976. évi október hó 28. napján kelt, a tengerészek munkaviszonyának
folyamatosságáról szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 1979. évi 9. törvényerejű
rendelet,
c)	a tengerészek tengeren és kikötőben való jóléti ellátásáról szóló, a Nemzetközi
Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott 163. számú Egyezmény
kihirdetéséről szóló 2000. évi LXXVI. törvény,
208
d)	a tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi
Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott 164. számú Egyezmény kihirdetéséről
szóló 2000. évi LXXVII. törvény,
e)	a tengerészek szociális biztonságáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987.
évi 74. ülésszakán elfogadott 165. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi
LXXVIII. törvény,
f)	a tengerészek repatriálásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74.
ülésszakán elfogadott 166. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi LXXIX.
törvény,
g)	a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 62. ülésszakán elfogadott,
a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 147. számú Egyezmény, és az
ahhoz kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2005. évi CIII. törvény.
(5)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a közlekedésért felelős miniszter, a
szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter, valamint a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter gondoskodik.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat célja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája
(továbbiakban: ILO Konferencia) 94. ülésszakán elfogadott 2006. évi Tengerészeti
Munkaügyi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerése és
kihirdetése.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet égisze alatt a 2006. évet megelőző időszakban kiterjedt
munka folyt, hogy a tengerészek számára több nemzetközi egyezmény révén biztosított
szociális, munkaügyi, biztonsági és egészségvédelmi jogok egy egységes szerkezetbe
illesztett, átfogó nemzetközi aktus keretében kerüljenek szabályozásra. Az ILO Konferenciája
2006. február 7-én azzal a szándékkal ült össze Genfben, hogy olyan egységes és összefüggő
jogi okmányt hozzon létre, amely a lehető legnagyobb mértékben magában foglalja a létező
nemzetközi tengerészeti munkaügyi egyezmények és ajánlások valamennyi korszerű előírását,
valamint az egyéb nemzetközi munkaügyi egyezményekben található alapelveket is.
Az EU tagállamai és a Bizottság a kezdetektől fogva támogatták az ILO e területen végzett
munkáját. Az EU megítélése szerint a valamennyi lobogóra és tengerészre vonatkozó közös
alapnormák megállapítása révén az Egyezmény hozzájárul ahhoz, hogy a tengeri iparágban
világszinten azonos szabályok érvényesüljenek. Ez az EU érdeke is. Tekintettel arra, hogy az
ILO egyezményeknek csak államok lehetnek a részes felei, az Európai Unió Tanácsa 2007.
június 7-én elfogadta a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2006. évi
Tengerészeti Munkaügyi Egyezményének az Európai Közösség érdekében történő
megerősítésére való felhatalmazásáról szóló 2007/431/EK tanácsi határozatot, amely által a
tagállamok felhatalmazást kaptak az Egyezmény - Közösség hatáskörébe tartozó részek
tekintetében történő - megerősítésére. A tanácsi határozat alapján az Egyezmény
megerősítése nem kötelező, tekintettel azonban arra, hogy az Egyezmény széleskörű jogokat
biztosít a tengerészek számára, amelyek végrehajtásához szükséges feltételek Magyarország
vonatkozásában jelenleg is rendelkezésre állnak, hazánknak érdekében áll az Egyezmény
ratifikációja.
Hazánk tengeri hajó lajstroma jelenleg üres, azonban több száz magyar állampolgár teljesít
szolgálatot tengerészként idegen lobogó alatt közlekedő hajókon, és a Kormány, valamint az
Országgyűlés a tengerészek jogainak és érdekeinek védelmében az Egyezményhez való
csatlakozás útján is segítheti a magyar és más nemzetiségű tengerészek jogainak
érvényesítését és képviseletét.
210
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
Az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos
eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja szerint akkor kerülhet sor, ha
az Országgyűlés erre felhatalmazást ad. A felhatalmazást a törvény szerint a kihirdető
jogszabály tartalmazza, jelen javaslat 1. §-a.
a 2. §-hoz
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 9. §-a
értelmében, ha a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés
adott felhatalmazást, azt törvényben kell hirdetni. Az Országgyűlés az Egyezményt e
törvénnyel hirdeti ki.
a 3. §-hoz
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása
egyaránt szerepel a tervezetben, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló
2005. évi L. törvény 10. § (2) bekezdésének megfelelően. A mindkét nyelven történő
közzététel az Egyezmény hiteles nyelvi változatának megismerését, megfelelő értelmezését és
végrehajtását segíti.
a 4. §-hoz
A tervezet 4. §-ában a hatálybalépéssel kapcsolatos rendelkezések szerepelnek. A törvény
hatálybalépése több lépcsőben történik.
A 4. § (1) bekezdése szerint a törvény - a 4. § (2) bekezdésében szereplő kivétellel - a
kihirdetését követő napon lép hatályba, ezt követően megtörténhet az Egyezmény megerősítő
okiratának nyilvántartásbavétel céljából a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának
történő megküldése.
A 4. § (2) bekezdése szerint a törvény 2. § és 3. §-ának hatálybalépése az Egyezmény
hatálybalépésének napján történik meg, amelyet az Egyezmény VIII. cikke határoz meg.
Ennek megfelelően az „Egyezmény tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, amelyen
legalább 30 olyan Tagállam megerősítő okiratát vették nyilvántartásba, amely Tagállamoknak
a világ kereskedelmi hajóparkja bruttó űrtartalmából való részesedése összesen legalább 33
százalékot tesz ki.”
A 4. § (3) bekezdése a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L.
törvény 10. §-ának (4) bekezdésének megfelelően rendelkezik arról, hogy az Egyezmény
hatálybalépésének - előre nem ismert - naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak
ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével
állapítja meg.
A 4. § (4) bekezdése a törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztő
jogszabályokat tartalmazza. Tekintettel arra, hogy az Egyezmény olyan egységes és
összefüggő jogi okmány, amely magában foglalja a létező nemzetközi tengerészeti
munkaügyi egyezmények és ajánlások valamennyi korszerű előírását, számos korábbi
egyezményt felülvizsgál. Ezek egy része Magyarországon is kihirdetésre került, ezeket a
kihirdető jogszabályokat az Egyezmény hatálybalépésének napjával hatályon kívül szükséges
helyezni.
Az Egyezmény X. cikke tartalmazza azokat az egyezményeket, amelyeket a jelen
Egyezmény felülír, amelyek tehát az Egyezmény hatályba lépésével hatályukat vesztik.
A X. cikkben felsorolt, az Egyezményben egységes szerkezetben megerősítésre kerülő
211
egyezmények közül az alábbiak Magyarországon is kihirdetésre kerültek:
a)	a hajókon alkalmazott gyermekek és fiatalkorúak orvosi vizsgálatáról szóló 1921.
évi 16. számú egyezmény (kihirdette az 1928. évi XVIII. törvény),
b)	a tengerészek jóléti ellátásáról szóló1987. évi 163. számú Egyezmény (kihirdette a
2000. évi LXXVI. törvény),
c)	a tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló1987. évi 164. számú
Egyezmény (kihirdette a 2000. évi LXXVII. törvény),
d)	a tengerészek szociális biztonságáról szóló (módosított) 1987. évi 165. számú
Egyezmény (kihirdette a 2000. évi LXXVIII. törvény),
e)	a tengerészek repatriálásáról szóló(módosított) 1987. évi 166. számú Egyezmény
(kihirdette a 2000. évi LXXIX. törvény),
f)	a kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi 147. számú
Egyezmény, és az ahhoz kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyv (kihirdette a 2005. évi
CIII. törvény),
g)	a tengerészek munkaviszonyának folyamatosságáról szóló 1976. évi 145. számú
Egyezmény (kihirdette az 1979. évi 9. törvényerejű rendelet).
A törvényjavaslat a fenti egyezményeket kihirdető jogszabályokat a nemzetközi
szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. § (5) bekezdésének
megfelelően az Egyezmény hatálybalépésének napjával hatályon kívül helyezi. Az
Egyezmény tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, amelyen legalább 30 olyan
Tagállam ratifikációja szerepel az ILO nyilvántartásában, amely Tagállamok együttesen a
világ hajóira jutó bruttó tonnatartalom 33 százalékával rendelkeztek. Az Egyezmény
hatálybalépéséhez szükséges ratifikációs feltételek 2012. augusztus 20-ával teljesültek, így az
Egyezmény 2013. augusztus 20-ával hatályba lép.
A 4. § (5) bekezdése a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L.
törvény 10. § (1) bekezdésének f) pontja szerint a törvény végrehajtásáért felelős
minisztereket határozza meg.
212