﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/10220. számú
törvényjavaslat
a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló
szerződés kihirdetéséről
Előadó:
Martonyi János
külügyminiszter
Budapest, 2013. március
2013. évi ... törvény
a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló
szerződés kihirdetéséről
[A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló
szerződés Magyarország vonatkozásában 2013. január 1-jén lépett nemzetközi jogilag
hatályba.]
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a
Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a
Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a
Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség,
Magyarország, Málta, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a
Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn
Köztársaság, Svéd Királyság között a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról,
koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (a továbbiakban: Szerződés) kötelező
hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés a Szerződést e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
A Szerződés hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„SZERZŐDÉS A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓBELI
STABILITÁSRÓL, KOORDINÁCIÓRÓL ÉS KORMÁNYZÁSRÓL
A BELGA KIRÁLYSÁG, A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG, A DÁN KIRÁLYSÁG, A
NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG, AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,
ÍRORSZÁG, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG, A SPANYOL KIRÁLYSÁG,
A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,
A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG, A LETT KÖZTÁRSASÁG,
A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG, A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,
MAGYARORSZÁG, MÁLTA, A HOLLAND KIRÁLYSÁG,
AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG, A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG, A PORTUGÁL
KÖZTÁRSASÁG, ROMÁNIA, A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG, A SZLOVÁK
KÖZTÁRSASÁG, A FINN KÖZTÁRSASÁG ÉS A SVÉD KIRÁLYSÁG KÖZÖTT
A BELGA KIRÁLYSÁG, A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG, A DÁN KIRÁLYSÁG, A
NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG, AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,
ÍRORSZÁG, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG, A SPANYOL KIRÁLYSÁG, A FRANCIA
KÖZTÁRSASÁG, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG, A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG, A LETT
KÖZTÁRSASÁG, A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG, A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,
MAGYARORSZÁG, MÁLTA, A HOLLAND KIRÁLYSÁG, AZ OSZTRÁK
KÖZTÁRSASÁG, A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG, A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,
1
ROMÁNIA, A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG, A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG, A FINN
KÖZTÁRSASÁG ÉS A SVÉD KIRÁLYSÁG,
a továbbiakban: a szerződő felek;
TUDATÁBAN annak, hogy az Európai Unió tagállamaiként kötelességük, hogy
gazdaságpolitikájukat közös érdekű ügynek tekintsék,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megteremtsék a fokozottabb gazdasági növekedés feltételeit az
Európai Unióban, és e célból az euroövezetben egyre szorosabb gazdaságpolitikai
koordinációt alakítsanak ki,
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az euroövezet egésze stabilitásának megőrzése érdekében
alapvető fontosságú, hogy a kormányok biztosítsák államháztartásuk stabilitását és
fenntarthatóságát, továbbá megakadályozzák az államháztartási hiány túlzott mértékének
kialakulását, ami konkrét szabályok bevezetését teszi szükségessé, ideértve a „költségvetési
egyensúlyi szabályt” és az automatikus korrekciós mechanizmust,
TUDATÁBAN annak, hogy biztosítaniuk kell, hogy államháztartási hiányuk ne haladja meg a
piaci áron számított bruttó hazai termékük 3 %-át, és hogy államadósságuk ne haladja meg a
piaci áron számított bruttó hazai termékük 60 %-át, vagy megfelelő mértékben közelítsen
ahhoz,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy a szerződő feleknek mint az Európai Unió tagállamainak
tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió gazdasági
unióra vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítását, így különösen az államháztartási számlákon
kívüli adósságfelhalmozás gyakorlatától,
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az euroövezeti tagállamok állam-, illetve kormányfői 2011.
december 9-én megállapodtak a gazdasági és monetáris unió megerősített struktúrájáról,
amely az Európai Unió alapját képező szerződéseken alapszik, és elősegíti az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 121., 126. és 136. cikke alapján hozott intézkedések
végrehajtását,
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az euroövezeti tagállamok és az Európai Unió más tagállamai
állam-, illetve kormányfőinek célja, hogy e szerződés rendelkezéseit a lehető leghamarabb
belefoglalják az Európai Unió alapját képező szerződésekbe,
ÜDVÖZÖLVE az Európai Bizottságnak az Európai Unió alapját képező szerződések
keretében 2011. november 23-án az euroövezet számára tett, a pénzügyi stabilitásuk
tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett tagállamok
gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről, továbbá az előzetes költségvetési
tervek nyomon követésére és értékelésére, valamint az euroövezeti tagállamok túlzott hiánya
megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló jogalkotási
javaslatait, és NYUGTÁZVA az Európai Bizottság azon szándékát, mely szerint különösen az
állampapír-kibocsátási tervek előzetes bejelentésére, a túlzotthiány-eljárás alatt álló
tagállamokban a végrehajtandó strukturális reformokat részletesen meghatározó gazdasági
partnerségi programokra, valamint a tagállamokban a tervbe vett fő gazdaságpolitikai
reformok koordinációjára vonatkozóan további jogalkotási javaslatokat kíván az euroövezet
számára előterjeszteni,
2
KIFEJEZVE készségüket azoknak a javaslatoknak a támogatására, amelyeket az Európai
Bizottság - azon tagállamok vonatkozásában, amelyek pénzneme az euro - esetlegesen
előterjeszthet azzal a céllal, hogy az e szerződésben megállapított korlátokkal összhangban
lévő új középtávú célkitűzések bevezetésével tovább erősítse a Stabilitási és Növekedési
Paktumot,
NYUGTÁZVA, hogy az e szerződésben rögzített költségvetési kötelezettségvállalások
felülvizsgálata és nyomon követése során az Európai Bizottság az Európai Unió működéséről
szóló szerződésben, különösen annak 121., 126. és 136. cikkében foglalt hatáskörén belül fog
eljárni,
MEGÁLLAPÍTVA különösen azt, hogy az e szerződés 3. cikkében rögzített „költségvetési
egyensúlyi szabály” alkalmazása tekintetében az említett nyomon követés adott esetben
minden egyes szerződő fél számára külön országspecifikus középtávú célkitűzések és
konvergencia-menetrend meghatározása révén fog megvalósulni,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy a középtávú célkitűzéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum
céljaival összhangban rendszeresen aktualizálni kell egy olyan, közösen elfogadott módszer
alapján, amelynek paraméterei szintén rendszeres felülvizsgálat tárgyát képezik és
megfelelően tükrözik az explicit és implicit kötelezettségek kockázatát az államháztartásra,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy az európai uniós jogban előírt rendelkezésekkel, különösen a
költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről
és összehangolásáról szóló, a 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelettel módosított, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelettel (a
továbbiakban: felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum) összhangban a középtávú
célkitűzés elérése tekintetében elért eredményeket a strukturális egyenleget alapul vevő átfogó
értékelés keretében kell felmérni, amelynek részét képezi a diszkrecionális bevételi
intézkedések hatásától megtisztított kiadások elemzése is,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy a szerződő felek által bevezetendő korrekciós mechanizmusnak azt
a célt kell szolgálnia, hogy korrigálni lehessen a középtávú célkitűzéstől vagy a korrekciós
pályától való eltérést, ideértve ennek az államadósság alakulására gyakorolt kumulált hatását
is,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 273. cikkével
összhangban a szerződő feleknek a „költségvetési egyensúlyi szabály” kötelező erejű, állandó
jellegű, lehetőség szerint alkotmányos rendelkezések útján a nemzeti jogrendjükbe történő
átültetésére vonatkozó kötelezettsége teljesítése tárgyában az Európai Unió Bíróságának
hatáskörrel kell rendelkeznie,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke
feljogosítja az Európai Unió Bíróságát arra, hogy átalányösszeg vagy kényszerítő bírság
fizetésére kötelezze az Európai Unió azon tagállamát, amely nem tett eleget valamely
ítéletének, és EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Bizottság kritériumokat állapított meg
az említett cikk értelmében kiszabandó átalányösszeg vagy kényszerítő bírság
meghatározására vonatkozóan,
3
EMLÉKEZTETVE arra, hogy meg kell könnyíteni az Európai Unió túlzotthiány-eljárása
szerinti intézkedések elfogadását azon tagállamok tekintetében, amelyek pénzneme az euro és
amelyek esetében az államháztartási hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított tervezett
vagy tényleges aránya meghaladja a 3 %-ot, egyúttal határozottan meg kell erősíteni az
említett eljárás alapjául szolgáló célkitűzést, vagyis azt, hogy a tagállamokat ösztönözni és -
szükség esetén - kötelezni kell az esetlegesen megállapított hiány csökkentésére,
EMLÉKEZTETVE arra a kötelezettségre, hogy azoknak a szerződő feleknek, amelyek
államadóssága meghaladja a 60 %-os referenciaértéket, azt főszabály szerint évente átlagosan
egyhuszad résszel kell csökkenteniük,
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy e szerződés végrehajtásakor tiszteletben kell tartani a
szociális partnereknek az egyes szerződő felek jogában, illetve nemzeti berendezkedésében
elismert sajátos szerepét,
HANGSÚLYOZVA, hogy e szerződés egyetlen rendelkezése sem értelmezhető azon
gazdaságpolitikai feltételek bármilyen módon történő módosításaként, amelyek mellett
valamely szerződő fél pénzügyi segítségnyújtásban részesült az Európai Unió, annak
tagállamai vagy a Nemzetközi Valutaalap részvételével létrejött stabilizációs program
keretében,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy a gazdasági és monetáris unió megfelelő működése megkívánja a
szerződő felek együttműködését egy olyan gazdaságpolitika kialakításában, amelynek
megfelelően - a gazdaságpolitikák összehangolásának az Európai Unió alapját képező
szerződésekben meghatározott mechanizmusaira építve - minden olyan területen megteszik a
szükséges lépéseket és intézkedéseket, amelyek elengedhetetlenek az euroövezet megfelelő
működéséhez,
NYUGTÁZVA különösen a szerződő felek arra irányuló kívánságát, hogy a belső piac
hátrányos befolyásolása nélkül aktívabban vegyék igénybe az Európai Unióról szóló
szerződés 20. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326-334. cikkében
meghatározott megerősített együttműködés eszközét, valamint hogy teljes körűen használják
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikke szerinti, azon tagállamokra
vonatkozó intézkedéseket, amelyek pénzneme az euro, és azt az eljárást, amely a legjobb
gyakorlatok megállapítása céljából lehetővé teszi azon szerződő felek számára, amelyek
pénzneme az euro, hogy az általuk tervezett jelentős gazdaságpolitikai reformokat előzetesen
megvitassák és koordinálják,
EMLÉKEZTETVE az euroövezeti tagállamok állam-, illetve kormányfőinek 2011. október
26-i megállapodására az euroövezet kormányzásának javításáról, amely többek között kiterjed
arra, hogy évente legalább két euroövezeti csúcstalálkozót kell tartani, amelyet - kivéve, ha
azt rendkívüli körülmények indokolják - közvetlenül az Európai Tanács ülését vagy
valamennyi, az e szerződést megerősítő szerződő fél részvételével tartott ülést követő
időpontra kell összehívni,
EMLÉKEZTETVE továbbá az euroövezet versenyképességének előmozdításához
elengedhetetlenül fontos kérdéseket azonosító Euro Plusz Paktumra, amelyet az euroövezeti
tagállamoknak és az Európai Unió más tagállamainak állam-, illetve kormányfői 2011.
március 25-én hagytak jóvá,
4
HANGSÚLYOZVA az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződésnek
mint a gazdasági és monetáris unió erősítésére szolgáló globális stratégia egyik elemének
fontosságát, és RÁMUTATVA, hogy az európai stabilitási mechanizmus új programjainak
keretében igénybe vehető pénzügyi segítségnyújtásnak 2013. március 1-jétől feltétele, hogy
az érintett szerződő fél megerősítse e szerződést, és hogy az e szerződés 3. cikkének (2)
bekezdésében említett átültetési időszak lejártával megfeleljen az említett cikk
követelményeinek,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt
Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az
Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Málta, a Holland
Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák
Köztársaság és a Finn Köztársaság olyan szerződő felek, amelyek pénzneme az euro, és hogy
ilyen minőségükben a megerősítő okiratuk letétbe helyezését követő hónap első napjától e
szerződés rájuk nézve kötelező, amennyiben a szerződés abban az időpontban hatályos;
MEGÁLLAPÍTVA AZT IS, hogy a Bolgár Köztársaság, a Dán Királyság, a Lett Köztársaság,
a Litván Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia és a Svéd Királyság
olyan szerződő felek, amelyek az Európai Unió tagállamaiként e szerződés aláírásának napján
a közös pénznemben való részvétel tekintetében eltérésre vagy mentességre jogosultak, és így
rájuk nézve ezen eltérés vagy mentesség megszűnéséig csak az e szerződés III. és a IV.
címének azon rendelkezései lehetnek kötelezők, amelyek tekintetében a megerősítő okiratuk
letétbe helyezésekor vagy egy későbbi időpontban olyan nyilatkozatot tesznek, hogy azokat
magukra nézve kötelezőnek kívánják elismerni,
MEGÁLLAPODTAK az alábbi rendelkezésekről:
I.	CÍM
CÉL ÉS HATÁLY
1.	CIKK
(1)	E szerződéssel a szerződő felek az Európai Unió tagállamaiként megállapodnak abban,
hogy egy költségvetési paktum révén a költségvetési fegyelem előmozdítását célzó
szabályrendszer elfogadásával megerősítik a gazdasági és monetáris unió gazdasági pillérét,
megerősítik gazdaságpolitikájuk koordinációját és javítják az euroövezet kormányzását,
ezáltal támogatják az Európai Unió fenntartható növekedésre, foglalkoztatásra,
versenyképességre és társadalmi kohézióra vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítását.
(2)	E szerződést teljes körűen alkalmazni kell azokra a szerződő felekre, amelyek
pénzneme az euro. A többi szerződő félre e szerződést a 14. cikkben rögzített mértékben és
feltételeknek megfelelően kell alkalmazni.
II.	CÍM
AZ UNIÓ JOGÁVAL VALÓ ÖSSZHANG
ÉS KAPCSOLAT AZ UNIÓS JOGGAL
2.	CIKK
5
(1)	Ezt a szerződést a szerződő felek az Európai Unió alapját képező szerződésekkel,
illetve különösen az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésével, továbbá
az Európai Unió jogával összhangban alkalmazzák és értelmezik, ideértve az eljárásjogot is,
amennyiben másodlagos jogi aktus elfogadása szükséges.
(2)	E szerződés annyiban alkalmazandó, amennyiben összeegyeztethető az Európai Unió
alapját képező szerződésekkel és az Európai Unió jogával. A szerződés nem sértheti az Unió
hatáskörét a gazdasági unió terén.
III.	CÍM
KÖLTSÉGVETÉSI PAKTUM
3.	CIKK
(1)	A szerződő felek - az európai uniós jog alapján fennálló kötelezettségeik mellett és
azok sérelme nélkül - az e bekezdésben rögzített szabályokat alkalmazzák:
a)	a szerződő fél államháztartási egyenlegének egyensúlyban kell lennie vagy többletet
kell mutatnia;
b)	az a) pontban foglalt szabályt betartottnak kell tekinteni, ha az államháztartás éves
strukturális egyenlege megfelel a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktumban
meghatározott országspecifikus középtávú célkitűzésnek, ugyanakkor a strukturális
hiány alsó határa a piaci áron számított bruttó hazai termék 0,5 %-a. A szerződő felek
biztosítják a saját középtávú célkitűzésükhöz való gyors közelítést. A közelítésre
rendelkezésre álló időre az országspecifikus fenntarthatósági kockázatokat mérlegelve
az Európai Bizottság tesz javaslatot. A középtávú célkitűzés elérése tekintetében elért
eredményeket és a célkitűzés betartását a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési
Paktummal összhangban a strukturális egyenleget alapul vevő átfogó értékelés
keretében kell felmérni, amelynek részét képezi a diszkrecionális bevételi
intézkedések hatásától megtisztított kiadások elemzése is;
c)	a szerződő felek kizárólag a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott rendkívüli
körülmények esetén, átmeneti jelleggel térhetnek el a rájuk vonatkozó középtávú
célkitűzésüktől, illetve az ahhoz vezető korrekciós pályától;
d)	amennyiben az államadósság piaci áron számított bruttó hazai termékhez viszonyított
aránya jelentősen alacsonyabb, mint 60 %, és az államháztartás hosszú távú
fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok alacsonyak, a középtávú célkitűzés b)
pont szerinti, alsó határa a piaci áron számított bruttó hazai termék legfeljebb 1,0 %-át
kitevő strukturális hiányt is elérheti;
e)	a középtávú célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető korrekciós pályától való jelentős
észlelt eltérés esetén automatikusan életbe lép egy korrekciós mechanizmus. A
mechanizmusnak köteleznie kell az érintett szerződő felet, hogy az eltérés korrekciója
érdekében meghatározott időn keresztül intézkedéseket tegyen.
6
(2)	Az (1) bekezdésben rögzített szabályok a szerződő felek nemzeti jogában e szerződés
hatálybalépése után legkésőbb egy évvel hatályba lépnek kötelező erejű, állandó jellegű,
lehetőség szerint alkotmányos vagy olyan más rendelkezések formájában, amelyeknek a
nemzeti költségvetési folyamatban való maradéktalan betartása és teljesítése egyéb módon
garantált. A szerződő felek az Európai Bizottság által javasolt, különösen a - rendkívüli
körülményekre esetére vonatkozóan is bevezetendő - korrekciós intézkedés jellegét,
nagyságrendjét és időkeretét, valamint a szabályok betartásának nemzeti szintű felügyeletéért
felelős intézmények szerepét és függetlenségét érintő közös elvek alapján nemzeti szinten
hozzák létre az (1) bekezdés e) pontjában említett korrekciós mechanizmust. Az ilyen
mechanizmus teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti parlamentek előjogait.
(3)	E cikk alkalmazásában az európai uniós szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén
követendő eljárásról szóló (12.) jegyzőkönyv 2. cikkében foglalt meghatározásokat kell
alkalmazni.
E cikk alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:
a)	„az államháztartás éves strukturális egyenlege”: az egyszeri és átmeneti intézkedések
hatásától megtisztított, ciklikusan kiigazított éves egyenleg;
b)	„rendkívüli körülmények”: az érintett szerződő fél által nem befolyásolható, kivételes
esemény, amely jelentős hatást gyakorol az államháztartás pénzügyi helyzetére, vagy a
felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott súlyos gazdasági
visszaesés időszaka, feltéve, hogy a szerződő fél átmeneti eltérése nem veszélyezteti a
középtávú költségvetési fenntarthatóságot.
4.	CIKK
Amennyiben valamely szerződő fél államadósságának a bruttó hazai termékhez viszonyított
aránya meghaladja az európai uniós szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő
eljárásról szóló (12.) jegyzőkönyv 1. cikkében rögzített 60 %-os referenciaértéket, azt a
szerződő fél főszabály szerint évente átlagosan egyhuszad résszel csökkenti, a túlzott hiány
esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, a 2011.
november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendelettel módosított 1997. július 7-i 1467/97/EK
tanácsi rendelet 2. cikkében előírtak szerint. A túlzott hiánynak az adósságkritérium
megsértéséből adódó fennállásának megállapítására az Európai Unió működéséről szóló
szerződés 126. cikkében meghatározott eljárással összhangban kerül sor.
5.	CIKK
(1)	Az a szerződő fél, amely az Európai Unió alapját képező szerződések szerinti
túlzotthiány-eljárás alatt áll, költségvetési és gazdasági partnerségi programot léptet életbe,
amely részletes leírást ad a túlzott hiánya hatékony és tartós kiigazításához bevezetendő és
végrehajtandó strukturális reformokról. E programok tartalmát és formáját az Európai Unió
jogában kell meghatározni. A programoknak az Európai Unió Tanácsához és az Európai
Bizottsághoz jóváhagyásra történő benyújtására és nyomon követésére a Stabilitási és
Növekedési Paktum alapján már létező felügyeleti eljárások keretében kerül sor.
7
(2) A költségvetési és gazdasági partnerségi program és az azzal összhangban álló éves
költségvetési tervek végrehajtását az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság követi
nyomon.
6.	CIKK
Nemzeti állampapír-kibocsátásuk tervezésének jobb koordinációja érdekében a szerződő felek
előzetesen bejelentik az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak állampapír-
kibocsátási terveiket.
7.	CIKK
Azok a szerződő felek, amelyek pénzneme az euro - az Európai Unió alapját képező
szerződések eljárási követelményeinek teljes körű tiszteletben tartása mellett - vállalják, hogy
támogatják az Európai Bizottság javaslatait és ajánlásait, amennyiben a túlzott hiány esetén
követendő eljárás keretében valamely olyan európai uniós tagállamról, amelynek pénzneme
az euro, az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy az megsértette a hiánykritériumot. Ez a
kötelezettség nem áll fenn, ha azok a szerződő felek, amelyek pénzneme az euro,
megállapítják, hogy az Európai Unió alapját képező szerződések vonatkozó rendelkezéseinek
értelemszerű alkalmazásával - az érintett szerződő fél álláspontját figyelmen kívül hagyva -
meghatározott minősített többségük ellenzi a javasolt vagy ajánlott határozatot.
8.	CIKK
(1)	Az Európai Bizottság felkérést kap arra, hogy kellő időben nyújtson be jelentést a
szerződő feleknek az általuk a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott
rendelkezésekről. Ha az Európai Bizottság, miután az érintett szerződő félnek lehetőséget
adott észrevételei megtételére, jelentésében úgy ítéli meg, hogy a szerződő fél nem teljesítette
a 3. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit, egy vagy több szerződő fél az Európai Unió
Bíróságához fordul. Ha valamely szerződő fél a Bizottság jelentésétől függetlenül úgy véli,
hogy egy másik szerződő fél nem teljesítette a 3. cikk (2) bekezdésében foglaltakat, szintén a
Bírósághoz fordulhat. A Bíróság ítélete mindkét esetben kötelező az eljárásban részt vevő
felekre nézve, akik a Bíróság által megállapított határidőn belül kötelesek megtenni az
ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
(2)	Ha valamely szerződő fél saját vagy az Európai Bizottság értékelése alapján úgy véli,
hogy egy másik szerződő fél nem tette meg a Bíróság (1) bekezdésben említett ítéletében
foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bírósághoz fordulhat, és kérheti az
Európai Bizottság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke keretében
meghatározott kritériumok szerinti pénzügyi szankció kiszabását. Ha a Bíróság megállapítja,
hogy az érintett szerződő fél nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, e szerződő felet az
adott körülményeknek megfelelő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti,
amely nem haladhatja meg az érintett szerződő fél bruttó hazai termékének 0,1 %-át. Az azon
szerződő felekre kiszabott összegeket, amelyek pénzneme az euro, az európai stabilitási
mechanizmus javára kell befizetni. Egyéb esetben a befizetést az Európai Unió általános
költségvetése javára kell teljesíteni.
(3)	E cikk az Európai Unió működéséről szóló szerződés 273. cikke értelmében a
szerződő felek közötti külön megállapodásnak minősül.
8
IV. CÍM
GAZDASÁGPOLITIKAI KOORDINÁCIÓ ÉS KONVERGENCIA
9.	CIKK
A szerződő felek vállalják, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előírt
gazdaságpolitikai koordinációra építve közösen olyan gazdaságpolitika kialakítására
törekednek, amely a konvergencia és a versenyképesség fokozása révén elősegíti a gazdasági
és monetáris unió megfelelő működését és a gazdasági növekedést. E célból a szerződő felek
minden, az euroövezet megfelelő működéséhez elengedhetetlen területen megteszik a
szükséges lépéseket és intézkedéseket a versenyképesség előmozdítására, a foglalkoztatás
elősegítésére, az államháztartás fenntarthatóságának fokozására és a pénzügyi stabilitás
megerősítésére vonatkozó célkitűzések megvalósítása érdekében.
10.	CIKK
A szerződő felek az Európai Unió alapját képező szerződések követelményeivel összhangban
készek arra, hogy adott esetben és szükség szerint aktívan igénybe vegyék az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 136. cikke szerinti, azon tagállamokra vonatkozó
intézkedéseket, amelyek pénzneme az euro, továbbá hogy az euroövezet megfelelő működése
szempontjából alapvetően fontos kérdések kapcsán - a belső piac működésének hátrányos
befolyásolása nélkül - aktívan igénybe vegyék az Európai Unióról szóló szerződés 20.
cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326-334. cikkében meghatározott
megerősített együttműködés eszközét.
11.	CIKK
A legjobb gyakorlatok megállapítása céljából és a szorosabb gazdaságpolitikai koordinációra
irányuló törekvések érdekében a szerződő felek biztosítják az általuk bevezetni tervezett
minden jelentős gazdaságpolitikai reform előzetes megvitatását, illetve adott esetben azokat
koordinálják egymás között. A koordinációban az Európai Unió jogának előírásaival
összhangban részt vesznek az Európai Unió intézményei is.
V.	CÍM
AZ EUROÖVEZET KORMÁNYZÁSA
12.	CIKK
(1)	Azon szerződő felek állam-, illetve kormányfői, amelyek pénzneme az euro, valamint
az Európai Bizottság elnöke az euroövezeti csúcstalálkozók keretében informális üléseket
tartanak. Ezen ülésekre az Európai Központi Bank elnöke is meghívást kap.
Az euroövezeti csúcstalálkozó elnökét azon szerződő felek állam-, illetve kormányfői,
amelyek pénzneme az euro, egyszerű többségi szavazással, az Európai Tanács elnökének
megválasztásával egy időben és annak hivatali idejével azonos időtartamra választják meg.
(2)	Az euroövezeti csúcstalálkozó üléseire szükség szerint, de évente legalább két
alkalommal kerül sor, azzal a céllal, hogy azon szerződő felek, amelyek pénzneme az euro,
9
megvitassák a közös pénznemmel összefüggésben közösen viselt különleges felelősséggel
kapcsolatos kérdéseket, az euroövezet kormányzásával és az arra vonatkozó szabályokkal
kapcsolatos egyéb kérdéseket, valamint a gazdaságpolitika végrehajtására vonatkozó, az
euroövezet konvergenciájának növelésére irányuló stratégiai iránymutatásokat.
(3)	Azon szerződő felek állam-, illetve kormányfői, amelyek pénzneme nem az euro, de
amelyek megerősítették e szerződést, részt vesznek az euroövezeti csúcstalálkozóknak a
szerződő felek versenyképességével, az euroövezet általános felépítésének módosításával és
az euroövezetre vonatkozó alapvető jövőbeli szabályokkal kapcsolatos megbeszélésein,
továbbá, amennyiben ez helyénvaló és legalább évente egyszer, a gazdasági és monetáris
unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló ezen szerződés végrehajtására
vonatkozó különleges kérdésekkel kapcsolatos megbeszélésein.
(4)	Az euroövezeti csúcstalálkozó üléseinek előkészítését és folytonosságát - az Európai
Bizottság elnökével szoros együttműködésben - az euroövezeti csúcstalálkozó elnöke
biztosítja. Az euroövezeti csúcstalálkozó üléseinek előkészítésével és az azokat követő
intézkedésekkel megbízott testület az eurocsoport, amelynek elnökét e célból meghívhatják
ezen ülésekre.
(5)	Az Európai Parlament elnökét fel lehet hívni arra, hogy szólaljon fel. Az euroövezeti
csúcstalálkozó elnöke minden euroövezeti csúcstalálkozó után jelentést nyújt be az Európai
Parlamentnek.
(6)	Az euroövezeti csúcstalálkozó elnöke az euroövezeti csúcstalálkozó üléseinek
előkészítéséről és eredményeiről folyamatosan részletesen tájékoztatja azokat a szerződő
feleket, amelyek pénzneme nem az euro, és az Európai Unió többi tagállamát.
13.	CIKK
Az európai uniós szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban
betöltött szerepéről szóló (1.) jegyzőkönyv II. címében előírtaknak megfelelően az Európai
Parlament és a szerződő felek nemzeti parlamentjei közösen határozzák meg az Európai
Parlament megfelelő bizottságainak képviselőiből és a nemzeti parlamentek megfelelő
bizottságainak képviselőiből álló konferencia megszervezésének és előmozdításának módját,
a költségvetési politikák és az e szerződés hatálya alá tartozó egyéb kérdések megvitatása
céljából.
VI.	CÍM
ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
14.	CIKK
(1)	E szerződést a szerződő felek alkotmányos követelményeiknek megfelelően
megerősítik. A megerősítő okiratokat az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságán (a
továbbiakban: a letéteményes) helyezik letétbe.
(2)	E szerződés 2013. január 1-jén lép hatályba, feltéve hogy tizenkét olyan szerződő fél,
amelynek pénzneme az euro, megerősítő okiratát letétbe helyezte, vagy - amennyiben arra
10
korábbi időpontban kerül sor - az azt követő hónap első napján, amelyen valamely olyan
szerződő fél, amelynek pénzneme az euro, tizenkettedikként helyezi letétbe megerősítő
okiratát.
(3)	E szerződést a hatálybalépése napjától alkalmazni kell azon szerződő felek
tekintetében, amelyek pénzneme az euro és e szerződést megerősítették. Azon többi szerződő
fél tekintetében, amelyek pénzneme az euro, a szerződést az azt követő hónap első napjától
kell alkalmazni, amikor e szerződő felek saját megerősítő okiratukat letétbe helyezik.
(4)	A (3) bekezdéstől és az (5) bekezdéstől eltérve az V. címet e szerződés
hatálybalépésének napjától kell alkalmazni valamennyi érintett szerződő fél tekintetében.
(5)	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 139. cikkének (1) bekezdése szerinti
eltérést, illetve az európai uniós szerződésekhez csatolt, az egyes Dániára vonatkozó
rendelkezésekről szóló (16.) jegyzőkönyvben meghatározott mentességet alkalmazó azon
szerződő felek tekintetében, amelyek e szerződést megerősítették, ezt a szerződést attól a
naptól kezdődően kell alkalmazni, amelyen a szóban forgó eltérést vagy mentességet
megszüntető határozat hatályba lép, kivéve, ha az érintett szerződő fél nyilatkozatot tesz,
amely szerint e szerződés III. és IV. címének a rendelkezéseit vagy azok egy részét magára
nézve már korábban kötelezőnek kívánja elismerni.
15.	CIKK
E szerződéshez csatlakozhat az Európai Unió bármely nem szerződő fél tagállama. A
csatlakozás a csatlakozási okirat letéteményesnél való letétbe helyezésével lép hatályba,
amiről a letéteményes értesíti a többi szerződő felet. A szerződő felek általi hitelesítést
követően e szerződésnek a csatlakozó tagállam azon hivatalos nyelvén készült szövegét,
amely egyúttal az Unió intézményeinek hivatalos nyelve és munkanyelve, a letéteményes
irattárában e szerződés hiteles szövegeként letétbe kell helyezni.
16.	CIKK
A szerződés hatálybalépését követő legfeljebb öt éven belül a végrehajtásával kapcsolatos
tapasztalatok értékelése alapján az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió
működéséről szóló szerződéssel összhangban meg kell tenni az ahhoz szükséges lépéseket,
hogy e szerződés tartalma az Európai Unió jogi keretének részévé váljon.
Kelt Brüsszelben a kétezer-tizenkettedik év március havának második napján.
E szerződést, amely egyetlen eredeti példányban angol, bolgár, dán, észt, finn, francia, görög,
holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd,
szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek
mindegyike egyaránt hiteles, a letéteményes irattárában helyezik letétbe, amely minden
szerződő félnek eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.”
4. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
11
(2) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a külpolitikáért felelős miniszter
és a gazdaságpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
12
I N D O K O L Á S
Általános indokolás
Az euróövezeti tagállamok állam- és kormányfői 2011. december 9-én döntést hoztak arról,
hogy az euróövezeten belüli gazdasági unió megerősítéséhez szükséges előírások rögzítésére
egy új kormányközi szerződésben kerül sor. A kormányközi szerződés tervezetének első
változata 2011. december 16-án elkészült, arról a tárgyalásokkal megbízott ad hoc
munkacsoport december 20-án megkezdte a tagállamok közötti egyeztetéseket, majd számos
ülést követően 2012. január 27-én benyújtotta szövegjavaslatát az Európai Tanács 2012.
január 30-i ülésére. Az állam-és kormányfők ülésén megállapodás született a szerződés
tartalmáról, illetve 25 tagállam (az Egyesült Királyság és Csehország kimaradásával)
készségét fejezte ki az ahhoz történő csatlakozásra.
A szerződésnek Magyarország európai uniós tagsága és különösen a Csatlakozási
Szerződésben vállalt jövőbeli euróövezeti tagsága szempontjából kiemelt jelentőségére
tekintettel, a miniszterelnök az Országgyűlés 2011. december 12-ei plenáris ülésén a magyar
álláspont kialakítását parlamenti vitától és parlamenti döntéstől tette függővé.
Az Országgyűlés 4/2012. (II. 22.) OGY határozatában támogatta a gazdasági és monetáris
unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (a továbbiakban:
Szerződés) szövegének Magyarország által történő végleges megállapítását. A Kormány a
Szerződés aláírására a gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról,
koordinációról és kormányzásról szóló szerződés szövegének végleges megállapítására adott
felhatalmazásról szóló 1041/2012. (II. 22.) Korm. határozattal adott felhatalmazást.
A Szerződést a tagállamok állam- és kormányfői - az Egyesült Királyság és Csehország
kivételével - az Európai Tanács margóján 2012. március 2-án írták alá. Tekintettel arra, hogy
a Szerződés hatálybalépéséhez szükséges 12 euróövezetbeli tagállam általi ratifikáció
megtörtént, a Szerződés 2013. január 1-jén lépett hatályba.
Magyarország, mint nem eurózóna tag, a Szerződést kihirdeti, de annak csak a rá vonatkozó
12.	cikk (3) és (6) bekezdéseit alkalmazza mindaddig, amíg az eurózóna tagjává nem válik.
A Szerződés azzal a céllal jött létre, hogy orvosolja az eurózóna működésével kapcsolatos
súlyos hiányosságokat, amelyek a pénzügyi és gazdasági válság során a felszínre kerültek. Az
eurózóna tagjainak kifejezett célja volt, hogy az euróövezet egésze stabilitásának megőrzése
érdekében biztosítsák az államháztartás stabilitását és fenntarthatóságát, továbbá
megakadályozzák az államháztartási hiány túlzott mértékének kialakulását, ami konkrét
szabályok bevezetését tette szükségessé. Ennek érdekében a szerződés az eurózóna tagjaira
állapít meg szigorúbb feltételeket a költségvetési megállapodás, valamint a gazdaságpolitikai
koordináció terén. A kormányközi szerződés többes célt szolgál: a gazdasági és monetáris
unió gazdasági pillérének megerősítése, a költségvetési fegyelem szigorítása, a
gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, valamint az euróövezet kormányzásának javítása.
Magyarország kezdettől fogva támogatásáról biztosította ezt a folyamatot. A Kormány
álláspontja a Szerződés tárgyalásának kezdetétől fogva az volt, hogy az eurózóna
tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy stabilizálják az eurózóna
helyzetét. Az ehhez szükséges döntéseket azonban oly módon kell meghozni, hogy abban
minden tagállam részt vehessen; illetve biztosítani kell, hogy ezek a válságkezelő lépések ne
13
érintsék hátrányosan a nem eurózóna tagok és az EU27-ek érdekeit, valamint ne okozzanak
zavart a belső piac működésében.
A visegrádi és közép-európai partnereinkkel folyatott szoros egyeztetések és a velük való
közös fellépés eredményeként sikerült a tárgyalások során valamennyi kiemelt magyar
érdeket érvényesíteni, így azt, hogy: (i) a Szerződés rendelkezései Magyarországra nézve csak
az eurózónához történő csatlakozástól kezdve legyenek kötelezőek; (ii) a Szerződés ne hozzon
létre új kötelezettségeket az adóharmonizáció tekintetében, ily módon megőrizve a magyar
gazdaságpolitika egyik legfőbb fundamentumát; (iii) a Szerződés részes feleként
Magyarország a jövőben részt vehessen az eurózóna állam- és kormányfői szintű találkozóin
mindazokban az esetekben, amikor a versenyképesség, az euróövezet működésének alapvető
kérdései és jövőbeli szabályai szerepelnek napirenden. Ezáltal Magyarországnak már az
euróövezethez történő csatlakozását megelőzően érdemi rálátása és ráhatása lehet a
valutaövezet működésére, illetve a jövőbeni működési feltételek kialakítására.
A Szerződés ratifikációja azért szükséges, hogy a Szerződésből eredő jogosultságok - vagyis
az eurózóna állam- és kormányfői szintű találkozóin való részvétel és az euróövezeti
csúcstalálkozókról való tájékoztatás - megillessék Magyarországot.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az Európai Tanács 2012. március 1-2-i ülésének margóján az állam- és kormányfők, Nagy-
Britannia és Csehország kivételével aláírták a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról,
koordinációról és kormányzásról szóló szerződést (a továbbiakban: „Szerződés”).
A Szerződés nemzetközi szerződésnek minősül, amelyre az Alaptörvény E) cikke és a
nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban
Nsztv.) rendelkezései az irányadók. Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerint nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó
nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés ad felhatalmazást. A kötelező hatály
elismerésére és az arra adott felhatalmazásra annak ellenére szükség van, hogy a Szerződés
14.	cikke értelmében a 12 euróövezetbeli tagállam általi ratifikáció következtében a Szerződés
2013. január 1-jén a többi szerződő állam, így a Szerződést aláíró Magyarország
vonatkozásában is már hatályba lépett. A Szerződés 14. cikkéből következően a kötelező
hatály elismerésének a Szerződés hatálybalépését követően is érdemi joghatása van, a
Szerződés érdemi kötelezettségeket keletkeztető részei ugyanis e nélkül nem lehetnek
alkalmazhatóak, továbbá az euróövezeti csúcstalálkozókon való részvételre sem lenne
lehetőség. Itt is ki kell azonban emelni, hogy a Szerződés alapján az érdemi kötelezettségek
tényleges beállta a Szerződésben meghatározott további, jövőbeli feltételektől - az
euróövezetbe való belépésétől, illetve az azt megelőző esetleges egyedi kötelezettségvállaló
nyilatkozat megtételétől - függ.
Az Nsztv. 7. § (3) bekezdés a) pontja kimondja, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése
szerinti nemzetközi szerződés az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
Az Alkotmánybíróság 22/2012. (V. 11.) AB határozata értelmében az olyan nemzetközi
szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz, amely az alapító
14
szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek módosítására vagy kiegészítésére irányul, az
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, feltéve, hogy a szerződés az
Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös gyakorlására irányul. Ilyennek minősülhet
különösen az olyan nemzetközi szerződés, amelynek Magyarország az Európai Unió
tagállamaként részese más tagállamokkal együtt, és a szerződés az alapító szerződésekben
foglalt tárgyköröket szabályoz, vagy amelynek célja az alapító szerződések végrehajtása vagy
ennek felügyelete.
A fentiek alapján a törvényjavaslat elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazata szükséges.
A 2. §-hoz
A Szerződést, szövegének végleges megállapítását követően, az Nsztv. 9. §-a értelmében
törvénnyel szükséges kihirdetni.
A 3. §-hoz
1.	cikk: cél és hatály
A Szerződés fő céljai: a gazdasági és monetáris unió gazdasági pillérének megerősítése, a
költségvetési fegyelem szigorítása, a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése és az
euróövezet kormányzásának javítása az Európai Uniónak a fenntartható növekedés,
foglalkoztatás, versenyképesség és társadalmi kohézió területén meglévő célkitűzései
elérésének elősegítése érdekében.
A Szerződés rendelkezései csak azon szerződő felekre vonatkoznak, amelyek pénzneme az
euró.
2.	cikk: az unió jogával való kapcsolat
A Szerződést a szerződő felek az Unió gazdasági unió területén meglévő hatásköreinek
megsértése nélkül az uniós alapszerződésekkel összhangban alkalmazzák és értelmezik,
beleértve a másodlagos jogszabályok elfogadása esetén az uniós jogban rögzített eljárásjogot.
3 - 8. cikkek: a költségvetési politikára vonatkozó megállapítások
-	A Szerződés kimondja, hogy a szerződő feleknek egyensúlyi vagy többletes
költségvetést kell elérniük. Ennek szellemében egy olyan középtávú célkitűzést kell
követni, amely a strukturális hiányra vonatkozik. A Stabilitási és Növekedési
Egyezmény szabályai szerint eddig is a strukturális egyenlegre vonatkozóan kellett a
középtávú célt kitűzni. Új elemként jelenik meg, hogy a középtávú célkitűzés
(Medium Term Objective - MTO) nem lehet nagyobb a GDP 0,5%-ának megfelelő
hiánynál. A jelentősen 60% alatti GDP-arányos államadóssággal rendelkező szerződő
felek esetében a fenti középtávú célkitűzés legfeljebb a GDP 1%-ának megfelelő hiány
lehet. A középtávú céltól átmenetileg el lehet térni a tagállam által nem befolyásolható
rendkívüli körülmények esetén. Az MTO-hoz történő közelítést a Bizottság által
kidolgozott időkeret szerint kell majd megvalósítani.
-	Amennyiben a szerződő felek jelentősen eltérnek a középtávú célkitűzéseiktől, akkor
egy automatikus korrekciós folyamatot kell beindítaniuk, amelyet a Bizottság által
lefektetendő alapelvek alapján kell kidolgozni. Ennek tartalmaznia kell a konkrét
intézkedéseket, valamint a költségvetési szabályokat felügyelő független intézmények
szerepét.
15
-	Ezeket a szigorú költségvetési szabályokat a szerződő feleknek a Szerződés
hatálybalépését követő egy éven belül kötelező erejű, állandó jellegű, lehetőség szerint
alkotmányos szintű jogszabályaikban kell rögzíteniük, oly módon, hogy biztosított
legyen annak tiszteletben tartása a nemzeti költségvetési eljárás folyamatában.
-	Az uniós szabályrendszerben eddig is szereplő elemet még inkább hangsúlyozva, a
Szerződés kimondja az államadósság csökkentésének elvárt ütemét. Amennyiben a
tagállamban az adósságráta átlépte a 60%-os küszöböt, az államadósságot évente
legalább a tényleges adósságszint és a 60%-os államadósság-küszöb közötti különbség
huszadrészével kell csökkenteni.
-	A túlzott hiány eljárás (az államháztartási hiány meghaladja a GDP 3%-át) alatt lévő
szerződő feleknek egy strukturális intézkedéseket tartalmazó gazdasági partnerségi
programot kell benyújtaniuk, amelyet az Európai Bizottság és a Tanács értékel.
-	Az államkötvény-kibocsátást a szerződő felek koordinálják egymás között.
-	A túlzott költségvetési hiány esetén követendő eljárás során a szerződő felek
jóváhagyják a Bizottság által kezdeményezett döntéseket, kivéve, ha minősített
többséggel azt elutasítják (fordított minősített többségű szavazás alkalmazása a
költségvetési hiánnyal kapcsolatos kritérium megsértése esetén).
-	Az Európai Bizottság felkérést kap arra, hogy megfelelő időben készítsen jelentést
arról, hogy a szerződő felek miként teljesítették a szigorú költségvetési szabályok
nemzeti jogrendben való előírására vonatkozó kötelezettséget. A Bizottság jelentése
alapján vagy attól függetlenül a szigorú költségvetési szabályokat nem teljesítő
szerződő fél ellen bármelyik szerződő fél eljárást kezdeményezhet az Európai Unió
Bírósága előtt. Az Európai Unió Bírósága felhatalmazást kap továbbá arra, hogy a
GDP 0,1%-át meg nem haladó mértékű pénzügyi szankciót (átalányösszeg vagy
kényszerítő bírság) szabjon ki az olyan szerződő féllel szemben, amely szerződő fél
nem tett eleget a szigorú költségvetési szabályok nemzeti jogrendben való előírására
vonatkozó kötelezettség elmulasztását kimondó bírósági ítéletben foglaltaknak. A
pénzügyi szankció az euróövezet tagjai esetében az Európai Stabilitási
Mechanizmusba kerül befizetésre, míg az euróövezeten kívüli szerződő felek esetében
az Unió általános költségvetésébe. Az Európai Bíróság hatáskörének bővítésére az
uniós alapszerződésekben rögzített lehetőség alapján kerül sor, amely kimondja, hogy
a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok között felmerülő, az uniós
alapszerződések tárgyával összefüggő vitás ügyekben, ha az ilyen ügyeket a felek egy
külön megállapodás alapján elé terjesztik. Jelen esetben a Szerződés jelenti a külön
megállapodást. A részes felek a Szerződés aláírásával elfogadták az Európai
Bírósághoz fordulás részletszabályait tartalmazó megállapodást is.
-	A Bizottság szándéka, hogy az egyes részletszabályozási kérdéseket a másodlagos
jogalkotás szintjén vagy pedig bizottsági közlemények révén szabályozza. Előbbire
megfelelő eszköz a Bizottság szerint a jelenleg tárgyalás alatt álló, 2011. november
23-án kiadott rendelettervezet az eurózóna tagállamainak szorosabb költségvetési
felügyeletéről.
9-11. cikkek: a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó megállapítások
-	A Szerződés kimondja, hogy az euróövezet működése szempontjából kiemelten fontos
területeken - versenyképesség, foglalkoztatás, fenntartható közpénzügyek,
költségvetési stabilitás megerősítése - a szerződő felek koordinálják
gazdaságpolitikájukat. Ennek érdekében a Szerződés tartalmazza a megerősített
együttműködés alkalmazásának lehetőségét, amellyel az euróövezet tagjai csak az
uniós alapszerződésekben meghatározott feltételek betartásával élhetnek.
16
-	A szerződő felek minden jelentős strukturális reformot előzetesen megvitatnak és
koordinálnak egymással és az uniós intézményekkel.
12-13. cikkek: az euróövezet kormányzása
-	Az euróövezeti állam- és kormányfők és az Európai Bizottság elnöke informális
találkozókat tartanak, amelyekre meghívást kap az Európai Központi Bank elnöke. Az
eurócsúcs elnökét az euróövezeti szerződő felek állam- és kormányfői nevezik ki
egyszerű többséggel.
-	Az euróövezet tagjainak a közös pénzzel összefüggő speciális felelősségével
kapcsolatos kérdéseket tárgyaló eurócsúcsokra szükség szerint, de évente legalább
kétszer kerül sor. Az eurócsúcsok előkészítéséről az eurócsúcs elnöke gondoskodik az
Európai Bizottság elnökével szoros együttműködésben. Az előkészítéshez az
eurócsoport is hozzájárul, amelynek elnöke szintén részt vesz az eurócsúcsokon. Az
eurócsúcsokra meghívást kaphat továbbá az Európai Parlament elnöke; az eurócsúcs
elnöke minden eurócsúcsról jelentést készít az Európai Parlament számára.
-	Az euróövezeten kívüli szerződő felek, amelyek már ratifikálták a Szerződést, részt
vehetnek az eurócsúcsokon sorra kerülő azon vitákban, amelyek a szerződő felek
versenyképességét, az euróövezet általános szerkezetének és alapvető szabályainak
jövőbeli alakulását érintik. Részt vesznek továbbá szükség szerint, de évente legalább
egyszer a Szerződés végrehajtásával kapcsolatos vitákban.
-	Az euróövezeten kívüli szerződő felek előzetes és utólagos tájékoztatást kapnak az
eurócsúcsokról, és azok eredményeiről az Európai Parlament is tájékoztatást kap.
-	Az Európai Parlament és a szerződő felek nemzeti parlamentjei az uniós
alapszerződésekben foglaltak szerint határozzák meg az egymás közötti hatékony és
rendszeres együttműködés megszervezésének és előmozdításának módját.
14-16. cikkek: általános és záró rendelkezések
-	A Szerződés hatálybalépéséhez az szükséges, hogy azt legalább 12 euróövezeti
tagállam ratifikálja (az a 12. ratifikációs okmány letétbehelyezését követő hónap első
napján lép hatályba).
-	A Szerződés az euróövezeten kívüli szerződő felekre csak az euróövezethez való
csatlakozásuk időpontjától alkalmazandó, kivéve, ha már a közös pénz bevezetését
megelőzően nyilatkozatot tesznek a III. és a IV. címekben foglalt rendelkezések egy
részének vagy egészének a végrehajtására.
-	A Szerződéshez az Európai Unió azon tagállamai is csatlakozhatnak a későbbiekben,
akik nem szerződő felek.
-	A Szerződés hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül meg kell tenni a
szükséges lépéseket annak érdekében, hogy annak tartalma az uniós alapszerződések
részévé váljon.
A 4. §-hoz
A törvény a kihirdetést követő napon lép hatályba. A Szerződés 14. cikke külön kezeli a
Szerződés hatálybalépését és az érdemi kötelezettségeket keletkeztető szerződési
rendelkezések alkalmazásának kezdetét. Tekintettel arra, hogy a Szerződés 14. cikk (2)
bekezdése alapján - a 12 euróövezetbeli tagállam általi ratifikáció következtében - a
Szerződés 2013. január 1-jén Magyarország (mint a Szerződést aláíró szerződő fél)
vonatkozásában is hatályba lépett, a Szerződés kihirdetéséről szóló törvény egésze a belső jog
által lehetővé tett legkorábbi időpontban, a kihirdetést követő napon hatályba lép. Mindez
azonban a Szerződésben foglaltakra figyelemmel nem jelent egyszersmind a Szerződés
17
rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó azonnali kötelezettséget. A kötelezettségek
tényleges beállta a Szerződésben meghatározott további, jövőbeli feltételektől - az
euróövezetbe való belépésétől, illetve az azt megelőző esetleges egyedi kötelezettségvállaló
nyilatkozat megtételétől - függ.
Magyarország, mint nem eurózóna tag a Szerződést ratifikálja és kihirdeti, de annak csak a rá
vonatkozó 12. cikk (3) és (6) bekezdéseit alkalmazza mindaddig, amíg az eurózóna tagjává
nem válik, vagyis a Szerződés egésze csak az euróövezetbe való belépés időpontjától kezdve
lesz alkalmazandó Magyarországra nézve. Mindazonáltal azért szükséges már most ratifikálni
a Szerződést, hogy az abból eredő jogosultságok - vagyis az eurózóna állam- és kormányfői
szintű találkozóin való részvétel - megillessék Magyarországot.
A törvényjavaslat nem tesz javaslatot a Szerződés 14. cikk (5) bekezdése szerinti olyan
kötelezettségvállaló nyilatkozat megtételére, amelynek értelmében Magyarország a Szerződés
III.	és IV. címének a rendelkezéseit vagy azok egy részét magára nézve már az eurózóna
tagjává válását megelőzően kötelezőnek ismerné el. Az ilyen nyilatkozat esetleges jövőbeli
megtételéhez a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény
12/C. § (2) bekezdése értelmében az Országgyűlés újabb döntésére lesz szükség.
18