﻿2013. évi... törvény
a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó
jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és
megakadályozásáról

Az Országgyűlés a termőföldek tulajdonjogának megszerzését vagy használatát
korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszását célzó múltbeli jogügyletek feltárására,
a jogügyletekhez kapcsolódó joghatás kiváltásának megelőzésére, valamint a jogsértő
állapot megszüntetésére a következő törvényt alkotja:
l.A törvény hatálya
1. §
(1)	E törvény hatálya a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy
használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló semmis
szerződésekre, illetve szerződési kikötésekre, az azokhoz kapcsolódó más
jogügyletekre és az ezekkel kapcsolatos eljárásokra terjed ki.
(2)	E törvényt a hatályba lépését megelőzően létrejött, (1) bekezdés szerinti
jogügyletekre is alkalmazni kell.
2. Követelések bíróság előtti érvényesíthetőségének kizárása
2.§
(1)	Az 1. § szerinti jogügylet semmisségéből eredő követelés, ide értve a
nyújtott szolgáltatás visszatérítésére irányuló követelést is, bírósági úton nem
érvényesíthető.
(2)	Az (1) bekezdést az 1. § szerinti jogügylethez kapcsolódó szerződést
biztosító mellékkötelezettségből, valamint az ilyen jogügylet teljesülését elősegítő
vagy biztosító más jogügyletből eredő követelésre is alkalmazni kell.
3.§
(1)	Termőföld tulajdonjogával, illetve használati jogával összefüggő
szerződésben választottbíróságként csak a Magyar Agrár-, Elelmiszergazdasági és
Vidékfejlesztési Kamara mellett működő választottbíróság köthető ki.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéssel ellentétes választottbírósági
kikötés semmis.
3. Az ügyész szerepe és jogköre a jogellenes jogügyletek elleni fellépés során
4.§
Az ügyész bejelentésre vizsgálatot indít, ha a bejelentés nyomán alappal
feltételezhető, hogy valamely jogügylet a termőföld tulajdonjogának megszerzését
vagy használatát korlátozó j ogszabályi rendelkezések kij átszására irányul.
5.§
(1)	Az ügyész a vizsgálat során - válaszadási határidő megjelölésével -
felvilágosítást kérhet minden olyan személytől, aki a jogügylet jogszerűségének
megítéléséhez szükséges információval rendelkezik. A kért információkat az azzal
rendelkező személy köteles az ügyész rendelkezésére bocsátani.
(2)	A kért információk megadása - ide értve az irat átadását is - kizárólag a
polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 169. § (1) és
(2)	bekezdésében és a 170. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint tagadható
meg. Az érintett személy a jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni,
azonban az egyéb, rá nézve terhelő bizonyíték rendelkezésre bocsátását nem
tagadhatja meg.
6.§
(1)	Az ügyész felhívására az irat birtokosa köteles az adathordozón tárolt
információ olvasható és másolható formában való megjelenítésére.
(2)	Az ügyész az irat birtokosa által átadott iratokról másolatot készíthet. Az
ügyész jogosult az adathordozóról fizikai tükörmásolatot készíteni, és a tükörmásolat
felhasználásával az adathordozón tárolt adatokat átvizsgálni, ha valószínűsíthető, hogy
az adathordozón a jogsértéshez kapcsolódó adatok találhatók.
(3)	Az ügyész az iratokat jegyzőkönyv készítése mellett úgy is lefoglalhatja,
hogy az iratokat megőrzésre alkalmas tárolóban, vagy külön helyiségben helyezi el,
azt lezárja és lepecsételi.
7.§
Ha a bizonyítási eszköz az eljárás tárgyával össze nem függő személyes adatot
is tartalmaz, az ügyész köteles ezen adatokat - ilyen minőségük megállapítását
követően - haladéktalanul törölni (felismerhetetlenné tenni).
8. §
A személy meghallgatható ügyvédi vagy üzleti titokról akkor is, ha nem kapott
felmentést a titoktartás alól.
9.§
Ha törvény másként nem rendelkezik, és alapos okból feltételezhető, hogy
valamely lényeges bizonyítási eszköz ott lelhető fel, az ügyész bármely helyszínt
átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó
személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget
felnyithat, feltéve, hogy az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható.
10. §
(1)	Az ügyész felvilágosítás iránti felhívásának nem teljesítése, késedelmes
teljesítése, illetve valótlan vagy megtévesztő válaszadás, valamint a 9. § szerinti
vizsgálati cselekmény akadályozása esetében az érintett személyt az ügyész bírsággal
sújthatja.
(2)	A bírság legkisebb összege ötezer forint, legmagasabb összege ötszázezer
forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság
esetében ötmillió forint.
11.	§
(1)	Az ügyész részére megkeresésre át kell adni:
a)	a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által a támogatási
adatok nyilvántartására működtetett nyilvántartási rendszerekből a mezőgazdasági,
agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez
kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 22. § (1) bekezdés
a)-c) pontjában foglalt adatokat,
b)	a szőlész-borász gazdasági aktából a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a
szőlőkataszter, a kötelező bejelentések, a piaci felügyelethez szükséges
információgyűjtés, a borászati termékek fuvarozásához szükséges kísérőokmányok,
valamint a borágazatban vezetendő nyilvántartás tekintetében történő alkalmazására
vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2009. május 26-i 436/2009/EK
bizottsági rendelet I. melléklet 1. pont 1.1. alpontjában foglalt adatokat,
c)	az állatok Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerében (ENAR)
szereplő adatokat,
d)	az Országos Erdőállomány Adattárból az erdőről, az erdő védelméről és az
erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 38. § (1) bekezdés a) pontjában,
valamint 38. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat,
e)	az Országos Vadgazdálkodási Adattárból a vad védelméről, a
vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 48. § (2)
bekezdés b) és c) pontjában foglalt adatokat,
f)	az Országos Halászati Adattárból a halászatról és a horgászatról szóló 1997.
évi XLI. törvény 31. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat,
g)	a személyek azonosítására a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból a
polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI.
törvény 11. § (1) bekezdés a)-h) pontjában foglalt adatokat,
h)	a cégnyilvántartásból a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 24. § (1) bekezdés a)-e) és g)-j), valamint
25. § a)-g), i), k), l), p) és q) pontjában foglalt adatokat,
i)	az ingatlan-nyilvántartásból az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi
CXLI. törvény 14. §-ában, 15. § (1) bekezdésében, valamint 16. §-ában foglalt
adatokat,
j) a földhasználati nyilvántartásból a földhasználati lap adatait,
k) az adóhatóságtól az adózókra vonatkozó adóazonosító nyilvántartásból,
továbbá az adóhatóság által kezelt gazdasági tevékenységek egységes ágazati
osztályozási rendszerére, és a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adatbázisból,
valamint a köztartozás miatt végrehajtási eljárás alatt álló személyekre vonatkozó
adatbázisból az adózó azonosítására, árbevételére, jövedelmi és vagyoni helyzetére,
köztartozás-fizetési kötelezettségére vonatkozó adatokat,
l) az egyéni vállalkozók nyilvántartásából az egyéni vállalkozóról és az egyéni
cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 11. § (1) bekezdésében foglalt adatokat.
(2)	Az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásokból átvett,
illetve az 5-9. §-ban meghatározott információ gyűjtés során megszerzett - személyes
adatok tekintetében kizárólag a termőföld tulajdonjogának vagy használatának
jogellenes átengedésével kapcsolatos, az ebből származó, valamint az ezzel
kapcsolatos mezőgazdasági gazdálkodásra, mezőgazdasági tevékenységből származó
jövedelemszerzésre, továbbá mezőgazdaságban történő foglalkoztatásra utaló -
adatokat a 12. § szerinti feladatának ellátásához használhatja fel.
(3)	Az ügyész az e törvény szerinti feladatkörében átvett, illetve az
adatfeldolgozás során keletkezett adatokat
a)	összevetheti az e törvény szerinti feladatkörében azonos személyről általa
kezelt más adatokkal,
b)	a 12. § szerinti peres eljárás befejezéséig, perindítás hiányában az adat
átvételétől számított 2 évig kezelheti.	'
(4)	Az ügyész az átvett és az adatlekérdezés, illetve adatfeldolgozás során
keletkezett adatokat semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra.
12.	§
(1)	Az ügyész jogosult pert indítani az 1. § szerinti jogügylet semmisségének
megállapítása iránt.
(2)	Az ügyész indítványozza, hogy a bíróság az 1. § szerinti jogügylettel érintett
termőföld tulajdonjogát az állam javára ítélje meg, ha megállapítható, hogy a jogügylet
a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó jogszabályi rendelkezések
kijátszására irányult, és a tiltott jogügyletet kötő tulajdonos e jogával való
rendelkezéssel alaptalanul gazdagodna.
(3)	Az ügyész jogosult pert indítani az 1. § szerinti jogügylet semmisségének
jogkövetkezményeként a jogügylet alapján létrejött ingatlan-nyilvántartási, illetve
földhasználati nyilvántartási - erdő esetében az erdőgazdálkodói nyilvántartási -
bejegyzés törlése vagy megváltoztatása, továbbá a jogellenes jogügyletet megelőző
ingatlan-nyilvántartási és földhasználati nyilvántartási - erdő esetében az
erdőgazdálkodói nyilvántartási - állapot helyreállítása iránt.
(4)	A bíróság a jogügylet semmiségének megállapítása esetén a felek
szerződését ügyészi indítványra az abban meghatározott időre haszonbérleti
szerződésként tartja hatályban, ha a jogot szerezni kívánó fél a termőföldet huzamos
időn keresztül birtokolja. E rendelkezés a (2) bekezdésben foglalt szabály alkalmazását
nem érinti.
4.	A bíróság eljárására vonatkozó szabályok
13.	§
(1)	A 12. § szerinti perekre a pertárgy értékétől függetlenül a Pp. XXVI.
fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni a (2)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel.
(2)	A kereset benyújtásakor a bíróság előzetesen végrehajtható végzéssel
megkeresi az ingatlanügyi hatóságot per megindítása tényének az ingatlan-
nyilvántartásban való feljegyzése iránt.
(3)	A perben viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.
(4)	A bíróság az első tárgyalást - annak felperesi vagy alperesi elmulasztásától
függetlenül - megtartja.
(5)	A bíróság a Pp. 213. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása
esetén rész vagy közbenső ítéletet hozhat, ha ezt bármelyik fél indítványozza és e
körben a feleknek további, a bíróság által elrendelt bizonyítási indítványa nincs.
(6)	Az ítélet ellen perújításnak nincs helye.
14.	§
Az ingatlanügyi hatóság, illetve az erdészeti hatóság 8 napon belül intézkedik a
bíróság ítéletnek megfelelő állapotnak az ingatlan-nyilvántartásban, a földhasználati
nyilvántartásban, illetve az erdőgazdálkodói nyilvántartásban való átvezetéséről.
5. Záró rendelkezések
15.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	A 10. § a kihirdetést követő 30. napon lép hatályba.
16.	§
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/C. § (5) bekezdése helyébe a
következő rendelkezés lép:
„(5) A termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó
jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása érdekében az
ingatlanügyi hatóság a számítógéppel vezetett földhasználati nyilvántartási
adatbázisban a jogellenes jogügyletekben részt vevő felek személyének, illetve a
szerzési korlát túllépésének megállapításához szükséges adatkezelést végezhet.”
17.	§
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 70/B. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„70/B. § A termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó
jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása érdekében az
ingatlanügyi hatóság a számítógéppel vezetett ingatlan-nyilvántartási adatbázisban a
jogellenes jogügyletekben részt vevő felek személyének, illetve a szerzési korlát
túllépésének megállapításához szükséges adatkezelést végezhet.”

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A termőföldek tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó
jogszabályi rendelkezések kijátszását célzó jogügyletek, a köznyelv által
zsebszerződésnek nevezett megállapodások köre a közel 20 év alatt kialakult
jogszabály-kikerülési technikáknak köszönhetően jóval tágabb, mint a klasszikus
forma, amelyről a jelenség a nevét kapta (a gazda dátum nélküli szerződésben
értékesíti földjét, megtörténik a pénzmozgás, majd a külföldi vevő a nála vagy ügyvédi
letétben őrzött szerződést a jogszabályi akadályok elhárulása után felhasználja
jogszerű szerzésének tanúsítására).
Az adásvételi típusú zsebszerződések mellett egyéb jogügyleti formák és
szerződési kikötések is megjelentek, amelyek közvetett módon eredményezhetik
hatályosulásuk esetén a szerződést megkötő felek tényleges akaratának megfelelő
joghatás bekövetkezését (pl. haszonbérleti szerződést kötnek olyan kitétellel, hogy a
jogszabályi környezet megfelelő alakulása esetén a haszonbérbe adó a már átadott
vételár fejében köteles adásvételi szerződést kötni a haszonbérlő külföldivel). A
zsebszerződések közé sorolható a külföldi magánszemély vagy a külföldi jogi személy
javára egyébként jogszerűtlenül, az ingatlan-nyilvántartáson kívül alapított
haszonélvezeti vagy jelzálogjog, illetve bármely mellékkötelem, amely a későbbi
jogszerzést biztosítaná.
Ezeknek a szerződéseknek ugyanakkor közös jellemzője, hogy direkt módon
jogszabályba, illetve jó erkölcsbe ütköznek, jogszabály kikerülését szolgálják vagy
leplezik a szerződő felek valódi szándékát, tehát a magyar polgári jog szabályai szerint
eleve semmisnek minősülnek.
A termőföldről szóló, jelenleg hatályos 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban:
Tft.) 8/A. §-a szűk körben lehetőséget biztosít az Európai Unió tagállamainak
állampolgárai számára, hogy a törvényi feltételeket igazoló hatósági bizonyítvány
birtokában termőföldet szerezzenek Magyarországon, hiszen ez az EU csatlakozás
feltételét képezte, azonban ennél jóval nagyobb azon külföldiek száma, akik
jogellenesen jutottak vagy remélnek jutni magyar termőföldhöz. Különféle becslések
léteznek, azonban az bizonyosnak tekinthető, hogy több százezer hektárnyi terület
érintett a problémával, különösen a nyugati megyékben.
Magyarország Alaptörvényének szellemében és rendelkezései alapján
elmondható, hogy a termőföld a nemzeti vagyon részeként a nemzeti szuverenitás
alapját képezi, ezért védelme a Magyar Állam elsőrendű kötelezettsége. Kiemelendő,
hogy a jogsértő megállapodások rombolják a közbizalmat, gyakorlatilag egész kreatív
iparág épült rájuk az elmúlt időszakban a hivatásuk eszmeiségét megcsúfoló jogászok
közreműködésével. Éppen ezért az állam célja ennek a folyamatnak a megfékezése, a
közbizalom és a jogszerű állapot helyreállítása kell, hogy legyen. Mindez egybecseng
a 2020-ig szóló, a Kormány által szintén 2012 márciusában elfogadott Nemzeti
Vidékstratégia birtokpolitikai célkitűzéseivel is.
Egyáltalán nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a kérdésre 2014. május
1-ig kell megoldást találni, hiszen ekkor jár le az EU által a külföldiekkel szemben
alkalmazható tulajdonszerzési korlátozások fenntartására biztosított moratórium,
amely a magyar földpiac teljes megnyitásának kötelezettségével jár a tagállami
állampolgárok vonatkozásában.
A Kormány és az általa 2012 márciusában létrehozott tárcaközi bizottság eddig
is szép eredményeket ért el a zsebszerződések feltárása és felszámolása, illetve az ezt
segítő jogi, adminisztratív és gazdasági környezet kialakulása terén, aminek már
valóban érezhető hatásai mutatkoznak a nyugati határszélen. A termőföldek
tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések
kijátszását célzó jogügyletek feltárása, és a jogügyletekhez kapcsolódó joghatás
kiváltásának megelőzése, valamint a jogsértő állapot megszüntetése ugyanakkor olyan,
a közbizalom védelmét szolgáló feladat, amelynek hatékony végrehajtása érdekében
indokolt a megfelelő törvényi jogkövetkezmények statuálása, az eljáró szerv kijelölése
és az eljárás technikai, valamint garanciális szabályainak rögzítése. Ez részben
megvalósult a 2013. július 1-jén hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv
elfogadásával, a magánjogi és a feltárást, valamint a semmisség megállapítását
könnyítő eljárásjogi rendelkezések azonban eddig hiányoztak.
A semmisség jogkövetkezménye mellett szükséges a jogügylet alapján nyújtott
szolgáltatások naturalis obligatio-ként történő kezelése, azaz az állami úton, magyar
bíróság közreműködésével történő kikényszeríthetőség kizárása a Polgári
Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel összehangban, valamint a jó erkölcsbe
ütköző alaptalan gazdagodás elkerülése érdekében az érintett termőföldek állami
tulajdonba vétele, amely a közérdek maradéktalan érvényesülését is szolgálja.
Az ügyész közérdekvédelmi feladata alapján a Tft. 9. § (2) bekezdése szerint
már jelenleg is eljár a termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési
kikötés semmisségének megállapítása iránt. Indokolt ezen jogosítványainak
kiszélesítése, és megfelelő garanciális rendelkezések megállapítása mellett az eljárását
érintő szabályok lefektetése. Mivel a felek nyilvánvaló okokból nem motiváltak a
feltárásban, az ügyészség részére olyan, lehetőség szerint minél erőteljesebb
eszközöket kell biztosítani, amelyek birtokában az ellentétes érdekek ellenére is képes
megfelelni közérdekvédelmi feladatának.
A zsebszerződések feltárása és felszámolása iránt először 2001-ben volt
kormányzati törekvés, amely azonban a kormányváltást követően elsikkadt. A Tft.
egyes ma hatályos szabályai ugyanakkor, amelyek az ügyletek utólagos
legalizálásának megakadályozását szolgálják, nagyrészt ebben az időszakban
születtek, így mégsem mondhatók sikertelennek az akkori erőfeszítések. Mivel
azonban látható, hogy az eddigi eszközök elégtelenek voltak a jelenség kezelésére,
ezért szigorúbb rendelkezések megállapításával kell új utakat keresni, egyúttal a
jogalkotásnak az évtizedes lemaradását is be kell hoznia.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A törvény hatálya a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát
korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló semmis szerződésekre,
illetve szerződési kikötésekre, az azokhoz kapcsolódó más jogügyletekre és az ezekkel
kapcsolatos eljárásokra terjed ki. A semmisséget és annak primer jogkövetkezményeit
a Tft. 9. §-a már kimondja, annak megismétlése felesleges, ebben a törvényben csak a
semmisség, illetve érvényesítésének speciális vonásai szorulnak részletezésre. Mindez
abból a szempontból is jelentős körülmény, mert az érintett jogügyletek nem most,
jelen törvény rendelkezései alapján visszamenőleges jelleggel vállnak semmissé,
hanem a Tft. 1994. július 27-i hatályba lépése óta élő rendelkezés az adott jogügyletek
keletkezésekor már a semmisség jogkövetkezményét állította fel. A jogalkalmazás
egyértelművé tétele érdekében a (2) bekezdés rögzíti, hogy a törvényt a hatályba
lépését megelőzően létrejött jogügyletekre is alkalmazni kell.
a 2. §-hoz
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
349. §-ában szereplő szabályozás eredményeként a szerződő felek részéről a jövőben
nem lesz érvényesíthető az érintett jogügyletekkel elérni kívánt joghatás. A
javaslatbeli szabályozás a Tft. és a Btk. rendelkezési mellett tehát magánjogi
szempontból kiegészítő jellegű, melynek célja - egyebek között - a semmis szerződés
alapján jogot szerezni kívánó fél által nyújtott szolgáltatás bírósági úton történő
visszakövetelésének kizárása.
A semmis szerződésből nem származhat követelés, ez utóbbi a szerződés
semmisségéből eredhet. Ilyen követelésnek minősül azonban a szolgáltatás
visszatérítésére irányuló követelés is. A semmisség kimondásával összefüggésben
figyelmet érdemel, hogy az érvénytelenséghez fűződő alapvető joghatás az eredeti
állapot helyreállítása, amely a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítását jelenti,
főszabályként az érvénytelen szerződés alapján két vagy több irányból nyújtott
valamennyi szolgáltatásra kiterjed. Ezt a főszabályt töri át a javaslat.
A javaslat a szerződéshez kapcsolódóan kikötött szerződést biztosító
mellékkötelezettségekből, valamint a szerződés teljesülését elősegítő vagy biztosító
más jogügyletekből eredő követelés tekintetében is kimondja, hogy ezek semmissége
alapján sem követelhető vissza bírósági úton a jogot általuk szerezni kívánó fél
részéről már teljesített szolgáltatás.
a 3. §-hoz
A javaslat korlátozza a jogérvényesítés eszközeként igénybe vehető bírói
fórumok körét. A termőföldek olyan alapvető termelési tényezőnek minősülnek, ahol
nem engedhető meg a szerződő felek autonómiájának a vitarendezés területére való
kiterjesztése, azaz vagy csak az államhatalom által fenntartott és függetlenül működő
rendes bírói út megengedett, vagy választottbíróságként csak a Magyar Agrár-,
Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara mellett működő választottbíróság
köthető ki.
a 4. §-hoz
Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 26. §-a értelmében a
közérdekű feladat- és hatásköreiről rendelkező törvények szerinti hatásköröket az
ügyész a törvénysértés kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és nemperes
eljárások megindításával, valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és
jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja. Ennek körében az ügyész - törvény eltérő
rendelkezésének hiányában - intézkedésének megalapozása érdekében hivatalból
vizsgálatot folytat, ha a tudomására jutott adat vagy más körülmény megalapozottan
súlyos törvénysértésre, mulasztásra vagy törvénysértő állapotra utal.
A javaslat alapján az ügyész bejelentésre vizsgálatot indít, ha a bejelentés
nyomán alappal feltételezhető, hogy valamely jogügylet a termőföld tulajdonjogának
megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására
irányul.
az 5. §-hoz
Az ügyész az általa indított vizsgálat során - válaszadási határidő
megjelölésével - felvilágosítást kérhet minden olyan személytől, aki a jogügylet
jogszerűségének megítéléséhez szükséges információval rendelkezik. A kért
információkat az azzal rendelkező személy köteles az ügyész rendelkezésére
bocsátani. A kért információk megadása - ide értve az irat átadását is - kizárólag az
tagadhatja meg, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem
várható, tanúként kihallgatni nem lehet, vagy minősített adatról az a személy, aki a
titoktartás alól nem kapott felmentést, továbbá az, aki az adatszolgáltatás folytán
magát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. A javaslat
egyúttal azt is rögzíti e szabály, hogy az érintett személy a jogsértés beismerésére sem
köteles, de a terhelő bizonyíték átadását nem tagadhatja meg.
a 6-9. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 51. § (3) bekezdése szerint törvény vagy
kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a
hatóság erre irányuló felszólítására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat. A
javaslat ezzel analóg felhatalmazást tartalmaz.
A javaslat szabályozza az adathordozóról készített fizikai tükörmásolat
felhasználását. Az IT forensic kifejezés olyan elektronikus adatgyűjtést takar,
amelynek lényege egyes hardver eszközök tartalmáról való, az eredetivel mindenben
megegyező, úgynevezett tükörmásolatok készítése. Ez lehetővé teszi például egy
számítógép merevlemeze aktuális állapotának rögzítését és hiteles másolatként való
elvitelét, miközben az eredeti hardver az ügyfélnél marad, nem akadályozva annak
további tevékenységét. A tükörmásolat azután részletesen vizsgálható, ide értve a
normális másolatokkal szemben a számítógépről a másoláskor már törölt adatok
előhívását, illetve egyéb olyan jellemzők megismerését, melyek rendes (floppy-n, CD-
n, pendrive-on való) rögzítés esetén elvesznének. A másolatot készítő szoftver egy
olyan bizonyítványt és kódot generál, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a
tükörmásolat az eredetivel mindenben megegyező. A tükörmásolat manipulációja
(bármely fájl minimális megváltoztatása) esetén is megváltozik ez a kód. Emiatt ha az
IT forensic útján készült másolat kódja az eljárás befejezésekor is azonos a helyszínen
kiállított bizonyítványon szereplővel, akkor a másolat hitelesen bizonyítja, hogy a
benne foglalt bizonyítékot az eredeti számítógép tartalmazta. A tükörmásolatot, illetve
egyes részeit tehát sem törölni, sem megváltoztatni nem lehet, ennél fogva sokkal
megbízhatóbb bizonyítási eszköz, mint a számítógép lefoglalása és elszállítása. A
tükörmásolat készítése egyúttal az érintett személy számára is előnyös, mivel
számítógépei a birtokában maradnak.
A zár alá vétel a bizonyítékok biztosítását szolgálja a helyszíni vizsgálati
cselekmények során. A zár alá vételnek nem feltétele, hogy a bizonyítási eszköz az
ügyfél tulajdonát képezze. Zár alá vétel elrendelésének értelemszerűen akkor van
helye, ha jogsértés gyanúja merül fel, és a bizonyítási eszköz meghamisításától,
megsemmisítésétől, elrejtésétől vagy egyéb módon való hozzáférhetetlenné tételétől
lehet tartani. A zár alá vett dolgokat az azok megőrzésére alkalmas tárolóban vagy
külön helyiségben kell elhelyezni, majd a tárolót, illetve helyiséget le kell zárni, és le
kell pecsételni.
Az ügyvédi vagy üzleti titokhoz való hozzáférést, illetve a hozzáférés
lehetőségének biztosítását a közérdek érvényre juttatását elősegítő ügyészség számára
a zsebszerződések jellege, mindenekelőtt tipikusan rejtőzködő jellege indokolja.
Ugyanakkor a garanciális adatvédelmi szabályok generális jelleggel érvényesülnek az
ilyen esetekben is.
Az ellenőrzés során a Ket. szabályaival analóg jogosítványokkal ruházza fel a
javaslat az ügyészt. Eszerint az ügyész bármely helyszínt átkutathat, oda
önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata
ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat, feltéve, hogy
az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható. A szűkítő feltételek megfelelő
garanciát nyújtanak e körben is az önkényes eljárási cselekmények lehetőségének
kizárására.
a 10. §-hoz
Az ügyészi eljárás hatékonyságának biztosítása érdekében a javaslat bírság
kiszabását teszi lehetővé arra az esetre, ha az ügyész felvilágosítás iránti felhívását
nem vagy késedelmesen teljesítik, illetve valótlan vagy megtévesztő válaszadás,
valamint a vizsgálati cselekmény akadályozása esetében. A bírság legkisebb összege
ötezer forint, legmagasabb összege ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi
személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetében ötmillió forint.
all. §-hoz
A javaslat biztosítja az ügyész számára az állami adatbázisokból való
adatigénylés lehetőségét. Ez alapján a támogatási adatok nyilvántartására működtetett
nyilvántartási rendszerekből, a szőlész-borász gazdasági aktából, az állatok Egységes
Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréből (ENAR), az Országos Erdőállomány
Adattárból, az Országos Vadgazdálkodási Adattárból, az Országos Halászati
Adattárból, a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból, a cégnyilvántartásból, az
ingatlan-nyilvántartásból, a földhasználati nyilvántartásból, az adózókra vonatkozó
adóazonosító nyilvántartásból, továbbá az egyéni vállalkozók nyilvántartásából is
átvehet meghatározott, a termőföld tulajdonjogának vagy használatának jogellenes
átengedésével kapcsolatos, az ebből származó, valamint az ezzel kapcsolatos
mezőgazdasági gazdálkodásra, mezőgazdasági tevékenységből származó
jövedelemszerzésre, továbbá mezőgazdaságban történő foglalkoztatásra utaló adatokat.
Az adatkörök tételes meghatározása biztosítja, hogy az ügyészség valóban csak
az eljárásához szükséges adatokhoz férjen hozzá, teljesítve ezáltal a személyes adatok
védelmével összefüggő garanciális követelményeket.
a 12. §-hoz
Az ügyész jogosult pert indítani - közérdekvédelmi feladatkörében - a
jogügylet semmisségének megállapítása iránt. Emellett az ügyész indítványozza, hogy
a bíróság a jogügylettel érintett termőföld tulajdonjogát a Magyar Állam javára ítélje
meg.
Az állam javára marasztalás egyértelműen közjog jellegű tulajdonelvonás,
amely kivételesen egyes polgári jogi jogviszonyokban is alkalmazható törvényi
rendelkezés alapján (lásd a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályát). Közös
jellemzője azonban a polgári jogi jogviszonyokban alkalmazható állam javára
marasztalásnak, hogy a jogviszony résztvevőinek egyike jogszabályba ütköző módon
jár el, és ennek szankciója a - jellemzően - pénzösszegként megjelenő szolgáltatás
elvonása. Ez alkotmányjogilag elfogadható tulajdonelvonás, azonban lényeges, hogy
csak kivételesen és csak súlyosan jogsértő ütköző magatartások esetén alkalmazható.
A javaslatbeli magatartás, a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó
jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek létrehozása
jogszabálysértő is, egyben jóerkölcsbe ütközőnek is tekinthető, így alkotmányjogi
szempontból sem kifogásolható az alkalmazása, különös tekintettel a kiemelt
közérdekre, valamint a szabályozási célra, a termőföldtulajdon szerzésére vonatkozó
szabályok alkotmányjogi jelentésére is. Ezen ügyletek a jogszabályba ütközésük
folytán semmisek ugyan, de azáltal, hogy a szerződést kötő felek tudatosan és
nyilvánvalóan szembehelyezkedtek a jogszabállyal és leplezni próbálták valós
szándékaikat, a tiltott ügylet megkötésével a jóerkölcsöt is súlyosan sértik. Ez szintén
indokolja, hogy az ilyen ügyletbe bonyolódó földtulajdonos ne gyakorolhassa ismét a
tulajdonosi jogait azon a termőföldön, amelyet valójában már értékesített, ugyanakkor
amely tekintetében annak a veszélye nem fenyegeti, hogy a már megkapott
ellenszolgáltatást visszakövetelhetnék tőle.
A termőföld tulajdonjogának az állam javára való megítélése szankcióját a
javaslat a tulajdonos alaptalan gazdagodásához köti. így azáltal, hogy ennek
alkalmazása a bíróság számára nem kötelező, a rendelkezés lehetővé teszi az ügyek
egyedi körülményeinek a vizsgálatát és nem minősül abszolút tulajdonelvonásnak.
A szabály illeszkedik a semmisség szankciós jogkövetkezményeinek
rendszerébe, miközben a huzamos birtoklás tényének is jelentőséget tulajdonít,
számolva e körülménynek a szabályozásra - annak jogpolitikai céljára és egyben
kiegyensúlyozottságára - értelemszerűen kiható kedvező vagy éppen kedvezőtlen
következményeivel is.
a 13. §-hoz
Egy szerződés érvényességével kapcsolatban a szerződő feleknek nem kell
előzetesen bizonyítékokat beszerezniük. Az általános szabályok alapján ebben a
perben a bizonyítási teher főszabály szerint a felperesi ügyészen van, neki kell
bizonyítania a szereződés semmisségét, ennek sikertelensége esetén a keresetet el kell
utasítani. Ugyanakkor az alpereseknek is lehetőségük van, hogy bizonyítsák a
szerződés érvényességét.
Az ügyészt a perben nem illetik meg többletjogosítványok, hiszen az sértené a
fegyverek egyenlőségének elvét, ezen keresztül felvethetné az Alaptörvény XXVIII.
cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének
fokozott kockázatát is. Mindazonáltal kiemelt érdek fűződik, hogy ezen perek ne
húzódjanak el, és az ingatlanforgalom biztonsága is megkívánja, hogy gyorsan döntés
szülessen. Erre tekintettel a peres eljárásra a pertárgy értékétől függetlenül a Pp.
XXVI. fejezetének (Kiemelt jelentőségű perek) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A per során az elsőfokú bíróság köteles erre irányuló kérelem hiányában is
elrendelni az ügyek soron kívüli intézését, amely soronkívüliség az eljárás minden
szakaszára, a rendes és rendkívüli perorvoslatokra is kiterjed. A bíróság a
keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezéstől számított nyolc napon
belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek
hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye az ügy áttételének, illetőleg a keresetlevél
idézés kibocsátása nélküli elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi.
A kereset benyújtásakor a bíróság előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi
az ingatlanügyi hatóságot per megindítása tényének az ingatlan-nyilvántartásban való
feljegyzése iránt.
A bíróság a keresetlevél érkezésétől számított 60 napon belülre köteles a per
első tárgyalását kitűzni. A bíróság az első tárgyalást - annak felperesi vagy alperesi
elmulasztásától függetlenül - megtartja. A folytatólagos tárgyalást főszabály szerint az
elhalasztott tárgyalás napját követő két hónapon belülre kell kitűzni. A bíróság szükség
szerint egymást követő tárgyalási napokra is tűzhet tárgyalást, amennyiben a per
körülményei ezt lehetővé és indokolttá teszik. A bíróság nem köteles a jogvita
eldöntése érdekében a bizonyításra Szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a
bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
A perben viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.
A bíróság az elrendelt szakértői bizonyítás során, a szakvélemény elkészítésére
legfeljebb 30 napos, különösen bonyolult ügyekben legfeljebb 60 napos határidőt
engedhet. A határidő különösen indokolt esetben egyszer és legfeljebb az eredetileg
meghatározott napok számával meghosszabbítható, kizárólag a szakértő indokolt
kérelmére.
Az elsőfokú határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb nyolc napon
belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követő három napon belül kézbesíteni
kell. A másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb tizenöt
napon belül megküldi az elsőfokú bíróságnak. A másodfokú eljárást befejező
határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli az iratoknak az
elsőfokú bírósághoz való érkezését követő legkésőbb nyolc napon belül. A bíróság a
Pp. 213. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén rész vagy
közbenső ítéletet hozhat, ha ezt bármelyik fél indítványozza és e körben a feleknek
további, a bíróság által elrendelt bizonyítási indítványa nincs.
Az ítélet ellen perújításnak nincs helye.
a 14. §-hoz
A bíróság ítéletének végrehajtása és a közhitelesség elvének érvényesülése
érdekében az ingatlanügyi hatóság és az erdészeti hatóság számára indokolt konkrét és
viszonylag rövid határidőt szabni a bírósági ítéletnek megfelelő állapot ingatlan-
nyilvántartásban, földhasználati nyilvántartásban, illetve erdőgazdálkodói
nyilvántartásban való átvezetésére.
. a 15-17. §-hoz
Hatályba léptető és a javaslat elfogadásával összefüggő módosító
rendelkezések. A bírságolást lehetővé tevő rendelkezés hatályba lépésére a
Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 32. §-ában
foglaltakra figyelemmel kell eltérő szabályokat megállapítani.
Országgyűlési Képviselő
Képviselői önálló indítvány
Kövér László úrnak,
az Országgyűlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Magyarország Alaptörvénye 6. cikk (1) bekezdése alapján benyújtom a termőföld
tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések
kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról szóló
törvényjavaslatot.
Budapest. 2013. május 16.
országgyűlési képviselő
Fidesz - Magyar Polgári Szövetség