﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/11776. számú
törvényjavaslat
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
Előadó: Dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi miniszter
Budapest, 2013. július
2013. évi ... törvény
a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról
1. A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosítása
1.	§
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 40. § (2) bekezdésében az
„az iparjogvédelmi” szövegrész helyébe az „a szellemitulajdon-védelmi” szöveg lép.
2.	A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosítása
2.	§
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 53/C. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az e törvényben szabályozott díjfizetési kötelezettségeken túlmenően szabadalmi
ügyben külön jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni -
a külön jogszabályban megállapított részletes szabályok szerint - a következő kérelmekért is:)
„b) a jogutódlás és a hasznosítási engedély tárgyában a tudomásulvételre irányuló
kérelemért, a jelzálogjog tárgyában az alapításra irányuló kérelemért.”
3. §
Az Szt. 69/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69/A. § (1) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a bejelentő kérelmére írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést készít.
(2)	Az írásos vélemény - indokolást is tartalmazó - előzetes megállapítás arról, hogy az
újdonságkutatási jelentésben megjelölt iratokra és adatokra figyelemmel a találmány
kielégítheti-e az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság
követelményeit.
(3)	Az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelmet az
elismert bejelentési naptól számított tíz hónapon belül kell benyújtani.
(4)	Az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésért jogszabályban
meghatározott díjat kell fizetni.
(5)	Az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelmet el
kell utasítani, ha az nem felel meg a (3) bekezdésben foglalt követelménynek.
(6)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentést - a (11) bekezdésben foglalt kivétellel - az erre irányuló kérelem
1
benyújtásától számított negyedik hónap utolsó napján rendelkezésre álló leírás és igénypont,
valamint rajz alapján készíti el, és azt az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási
jelentésre irányuló kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül küldi meg a
bejelentőnek.
(7)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentés díját kérelemre visszafizeti, ha
a)	a szabadalmi bejelentést a bejelentő az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtásától számított négy hónapon belül
visszavonja,
b)	az a) pontban megjelölt időtartamon belül a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
elutasítja a szabadalmi bejelentést,
c)	az a) pontban megjelölt időtartamon belül bekövetkező okból a bejelentést
visszavontnak kell tekinteni,
d)	az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés postázására nem amiatt
került sor a kérelem benyújtásától számított hatodik hónap utolsó napját követően, hogy a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala helyt adott a (3) bekezdésben meghatározott határidő
elmulasztásával szemben előterjesztett igazolási kérelemnek.
(8)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a bejelentő kérelmére az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést gyorsítottan készíti el. A gyorsítás iránti
kérelmet csak az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló
kérelemmel együtt lehet benyújtani; ebben az esetben az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentés díjának kétszeresét kell megfizetni. Ha a megfizetett díj ennél
kevesebb, de az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés díjának összegét
eléri, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a (6) bekezdés alkalmazásával készíti el az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést.
(9)	Ha a szabadalmi bejelentés nem felel meg a 65. § alapján vizsgált feltételeknek,
vagy az összes igénypont tekintetében alkalmatlan arra, hogy vele kapcsolatban megfelelő
újdonságkutatást lehessen elvégezni, az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási
jelentés gyorsított elkészítésére irányuló kérelmet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
elutasítja, és a továbbiakban a (6) bekezdés alkalmazásával jár el.
(10)	Ha a bejelentő az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés
megküldését követően a szabadalmi bejelentést módosítja, a (3) bekezdésben meghatározott
határidőn belül újabb kérelmet nyújthat be írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási
jelentés készítése iránt.
(11)	Ha a gyorsítás iránti kérelem megfelel a (8) bekezdésben meghatározott
feltételeknek, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentést a kérelem benyújtásának napján rendelkezésre álló leírás és
igénypont, valamint rajz alapján készíti el, és azt a kérelem benyújtásától számított két
hónapon belül küldi meg a bejelentőnek.
(12)	A (11) bekezdés szerinti eljárás esetén a (7) bekezdés nem alkalmazható, a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala azonban
a)	a megfizetett díjnak az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésért
fizetendő díj mértékét meghaladó részét kérelemre visszafizeti, ha az írásos véleménnyel
2
kiegészített újdonságkutatási jelentést - a (8) bekezdés alapján - a (6) bekezdés
alkalmazásával készítette el,
b)	a (8) bekezdés alapján fizetendő díj felét kérelemre visszafizeti, ha az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés postázására nem amiatt került sor a (11)
bekezdésben foglalt határidő leteltét követően, hogy helyt adott a (3) bekezdésben
meghatározott határidő elmulasztásával szemben előterjesztett igazolási kérelemnek,
c)	a (8) bekezdés alapján fizetendő díj felét kérelemre visszafizeti, ha az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés gyorsított elkészítésére irányuló kérelmet a
(9) bekezdésben megjelölt okból elutasítja.”
4.	§
Az Szt. 81. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megsemmisítési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni. Ha
a szabadalmas a megsemmisítési eljárásra okot nem adott és a szabadalmi oltalomról -
legalább az igénypontok érintett része vonatkozásában - a bejelentés napjára visszaható
hatállyal, az (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az
eljárási költséget a kérelmező viseli.”
5.	§
Az Szt. 115/H. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Hivatal a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben - külön
jogszabályok alapján - különösen a következő feladatokat látja el:)
„a) lefolytatja az árva művek felhasználásával összefüggő eljárásokat és az árva
művek felhasználására kiadott engedélyekről nyilvántartást vezet.”
6.	§
Az Szt. 115/S. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A határidő-hosszabbítási, az eljárás folytatása iránti, az igazolási és az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre, valamint annak gyorsított elkészítésére
irányuló kérelmet mindaddig nem lehet benyújtottnak tekinteni, ameddig a kérelem díját meg
nem fizetik.”
7. §
Az Szt. „A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket
megállapító szabályok” alcíme a következő 117/A. §-sal egészül ki:
3
„117/A. § E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi ... törvénnyel megállapított 69/A. §-át és 115/S. § (3)
bekezdését azokban az ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben a szellemi tulajdonra
vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi ... törvény hatálybalépését
megelőzően hatályos rendelkezések szerint az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentés iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő már eltelt.”
3.	A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény módosítása
8. §
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a
továbbiakban: Vt.) 46/C. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az e törvényben szabályozott díjfizetési kötelezettségeken túlmenően védjegyügyben
külön jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni - a külön
jogszabályban megállapított részletes szabályok szerint - a következő kérelmekért is:)
„b) a jogutódlás és a használati engedély tárgyában a tudomásulvételre irányuló
kérelemért, a jelzálogjog tárgyában az alapításra irányuló kérelemért.”
9.	§
A Vt. 74. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A törlési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni. Ha a
védjegyjogosult a törlési eljárásra okot nem adott és a védjegyoltalomról - legalább az
árujegyzék érintett része vonatkozásában - a bejelentés napjára visszaható hatállyal, a
nyilatkozattételre [73. § (1) bek.] kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az eljárási költséget a
kérelmező viseli.”
10.	§
A Vt. 76. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A megszűnés megállapítására irányuló eljárás költségeinek viselésére a vesztes
felet kell kötelezni. A védjegyjogosult jogutód nélküli megszűnése miatt bekövetkező
megszűnés megállapítására irányuló eljárás költségeit azonban a kérelmező viseli. Ha a
védjegyjogosult az oltalom megszűnésének megállapítására irányuló eljárásra okot nem adott
és a védjegyoltalomról - legalább az árujegyzék érintett része vonatkozásában - a bejelentés
napjára visszaható hatállyal, az (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta
előtt lemond, az eljárási költséget a kérelmező viseli.”
4
11. §
A Vt. 116/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek uniós
oltalmára a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012.
november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban:
1151/2012/EU rendelet) rendelkezései az irányadók.”
12.	§
A Vt. 122. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény megállapítja a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket:)
„b) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012.
november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet;”
13.	§
A Vt.
a)	112. § (2) bekezdésében, 113/A. § (1) bekezdés e) pontjában, Nyolcadik részének
címében, XVII/A. fejezetének címében, 116/A. § (2) bekezdésében, 116/A. § (13) bekezdés
a)	és b) pontjában, 116/B. § (1)-(4) bekezdésében a „közösségi” szövegrészek helyébe az
„uniós” szöveg,
b)	116/A. § (3) bekezdésében az „510/2006/EK rendelet” szövegrész helyébe az
„1151/2012/EU rendelet” szöveg,
c)	116/A. § (4) bekezdésében az „510/2006/EK rendelet 5. cikke” szövegrész helyébe
az „1151/2012/EU rendelet 49. cikke” szöveg,
d)	116/A. § (5) bekezdés a) pontjában az „510/2006/EK rendelet 2-3. cikkeiben”
szövegrész helyébe az „1151/2012/EU rendelet 5-6. cikkeiben” szöveg,
e)	116/A. § (6) bekezdés a) pontjában az „510/2006/EK rendelet 2. cikke (1)
bekezdésének a) és b) pontja” szövegrész helyébe az „1151/2012/EU rendelet 5. cikke (1)-(2)
bekezdésének” szöveg,
f)	116/A. § (8) bekezdésében az „510/2006/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének”
szövegrész helyébe az „1151/2012/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdésének” szöveg,
g)	116/A. § (9) bekezdésében az „510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7)
bekezdésében” szövegrész helyébe az „1151/2012/EU rendelet 8. cikke (2) bekezdésében”
szöveg,
h)	116/A. § (10) bekezdésében az „510/2006/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének”
szövegrész helyébe az „1151/2012/EU rendelet 9. cikke” szöveg,
5
i) 116/A. § (11) bekezdés a) pontjában az „510/2006/EK rendelet 9. cikke” szövegrész
helyébe az „1151/2012/EU rendelet 53. cikke” szöveg,
j) 116/A. § (11) bekezdés a) pontjában az „a 12. cikke alapján” szövegrész helyébe az
„az 54. cikke alapján” szöveg,
k) 116/A. § (12) bekezdésében az „510/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése
szerinti kifogást a miniszterhez kell benyújtani az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2)
bekezdésének első albekezdése szerinti adatnak, illetve iratnak” szövegrész helyébe az
„1151/2012/EU rendelet 51. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti kifogást a
miniszterhez kell benyújtani az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja
szerinti adatnak, illetve iratnak” szöveg,
l) 116/A. § (13) bekezdés a) pontjában az „510/2006/EK rendelet” szövegrész helyébe
az „1151/2012/EU rendelet” szöveg,
m) 116/C. § (1) bekezdés a) pontjában az „510/2006/EK rendelet 11. cikkének”
szövegrész helyébe az „1151/2012/EU rendelet 37. cikkének” szöveg
lép.
14.	§
Hatályát veszti a Vt. 112. § (4) bekezdés d) pontja.
4.	A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása
15.	§
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) a következő
IV/A. Fejezettel egészül ki:
„IV/A. Fejezet
ÁRVA MŰ FELHASZNÁLÁSA
Általános szabályok
41/A. § (1) Egy mű vagy szomszédos jogi teljesítmény (a továbbiakban e fejezet
alkalmazásában: teljesítmény) akkor tekinthető árva műnek, ha jogosultja ismeretlen vagy
ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására az adott helyzetben általában elvárható
gondossággal, jóhiszeműen elvégzett jogosultkutatás nem vezetett eredményre.
(2)	A jogosultkutatás során legalább az árva mű felhasználásával kapcsolatos részletes
szabályokról szóló kormányrendeletben - az érintett mű vagy teljesítmény típusa szerint -
meghatározott információforrásokat igénybe kell venni.
(3)	A jogosultkutatást abban az országban kell elvégezni, amelyben a művet vagy
teljesítményt először kiadták vagy - kiadás hiányában - először sugározták.
6
(4)	A (3) bekezdéstől eltérően, a filmalkotással vagy más audiovizuális művel
kapcsolatos jogosultkutatást az előállító székhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti
országban kell elvégezni.
(5)	A 41/F. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a jogosultkutatást
Magyarország területén kell elvégezni.
(6)	Ha a jogosultkutatás során felmerül, hogy más országban is található lényeges
információ a jogosultról, a kutatást az ebben az országban rendelkezésre álló ilyen
információforrást is igénybe véve kell elvégezni.
(7)	Ha egy műnek vagy teljesítménynek több jogosultja van, akik között van ismert és
ismert helyen tartózkodó jogosult, a felhasználáshoz e jogosult engedélye is szükséges.
(8)	Az árva műnek tekintett mű vagy teljesítmény jogosultja - a saját jogai
tekintetében - bármikor megszüntetheti a mű vagy teljesítmény árva mű jogállását és a
további felhasználást illetően gyakorolhatja jogait.
(9)	Az e fejezetben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a felhasználás
jogosítása közös jogkezelésbe tartozik.
Árva mű felhasználásának engedélyezése
41/B. § (1) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal)
kérelemre - a felhasználás módjához és mértékéhez igazodó díj megállapítása mellett -
engedélyt ad az árva mű felhasználására. A felhasználási engedély legfeljebb öt évre szól,
Magyarország területére terjed ki, nem kizárólagos, nem átruházható, további felhasználási
engedély adására és a mű átdolgozására (29. §) nem jogosít.
(2)	Az (1) bekezdésben említett díjat a jogosult személyének vagy tartózkodási
helyének ismertté válását követően kell megfizetni, ha a felhasználás jövedelemszerzés vagy
jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ha a felhasználás közvetve vagy közvetlenül
jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját szolgálja, a díjat a Hivatalnál letétbe kell
helyezni. A díj letétbe helyezése a felhasználás megkezdésének feltétele.
(3)	Ha a jogosult személye vagy tartózkodási helye a felhasználási engedély hatálya
alatt ismertté válik, a Hivatal a jogosult, illetve a felhasználó kérelmére a felhasználási
engedélyt a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjával kezdődő
hatállyal visszavonja azzal, hogy a felhasználás a jogosult személye vagy tartózkodási helye
ismertté válásának napján meglévő mértékig, az engedély alapján még hátralévő időtartamig,
de legfeljebb a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjától egy
évig folytatható.
(4)	A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést alkalmazni kell akkor is, ha a
felhasználásra a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjáig komoly
előkészületeket tettek, azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az előkészületnek a
jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásakor meglévő mértékéig lehet
megkezdeni és folytatni.
(5)	A jogosult a felhasználási engedély hatályának megszűnésétől vagy a
visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig követelheti a
felhasználótól az őt megillető díj, illetve - a díj letétbe helyezése esetén - a Hivataltól az ott
7
javára letétbe helyezett díj megfizetését. Az öt év lejártát követően a Hivatal átutalja a díjat
annak a közös jogkezelő szervezetnek, amely az árva mű egyéb felhasználását jogosítja, ilyen
szervezet hiányában pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak (a továbbiakban: NKA). Ha az árva
mű egyéb felhasználásait több közös jogkezelő szervezet jogosítja, ezek a díjból egyenlő
arányban részesülnek. Az NKA a hozzá átutalt jogdíjat a kulturális javak hozzáférhetővé
tételére fordítja.
(6)	Ha a jogosult a (3)-(5) bekezdés alapján a díj mértékét vitatja, ennek elbírálása - a
szerzői jogi perekre irányadó szabályok szerint - bírósági útra tartozik.
(7)	Az (1) bekezdés szerinti kérelemért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
(8)	Az árva művek felhasználásának engedélyezésével kapcsolatos részletes
szabályokat és a (7) bekezdés szerinti díj mértékét kormányrendelet állapítja meg.
41/C. § (1) A Hivatalnak a 41/B. §-ban szabályozott eljárására a közigazgatási
hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel
kell alkalmazni:
a)	nem alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló
törvénynek azok a rendelkezései, amelyek az eljárás megindításával kapcsolatos - hivatalból
vagy kérelemre történő - értesítésre vonatkoznak;
b)	a Hivatal a tényeket a kérelem keretei között, az ügyfél nyilatkozatai és állításai
alapján vizsgálja;
c)	nem alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló
törvénynek a határozat közzétételére, az ügygondnokra, a költségmentességre és a
végrehajtásra vonatkozó rendelkezései;
d)	a Hivatal döntéseivel szemben nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi és
felügyeleti eljárásnak, valamint az ügyészségről szóló törvény szerinti felhívás kibocsátásnak;
a Hivatal határozatát, valamint azokat a végzéseit, amelyekkel szemben a közigazgatási
hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint önálló fellebbezésnek van helye, a
bíróság - a 41/D. §-ban foglaltak szerint - nemperes eljárásban vizsgálja felül;
e)	nincs helye közmeghallgatásnak;
f)	az eljárásban rövid szöveges üzenet útján nincs helye kapcsolattartásnak,
elektronikus úton írásban csak a 41/E. §-ban meghatározott esetekben van helye
kapcsolattartásnak.
(2)	A Hivatal által hozott határozat felülvizsgálatát az ügyész is kérheti; az eljárás
megindítására a Fővárosi Főügyészség rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A Hivatal a
határozatát a Fővárosi Főügyészséggel is közli.
41/D. § (1) A 41/C. § (1) bekezdés d) pontja szerinti nemperes eljárás megindítására
irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított harminc napon belül a Hivatalnál kell
benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt - a (2) bekezdésben szabályozott eset kivételével
-	tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.
(2)	Ha a kérelem elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, a Hivatal e kérdésben írásbeli
nyilatkozatot tehet és azt a kérelemmel, valamint az ügy irataival együtt harminc napon belül
továbbítja a bírósághoz.
8
(3)	Az (1) bekezdés szerinti kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok
megfelelően irányadók.
(4)	Ha az (1) bekezdés szerinti kérelmet elkésetten nyújtották be, az igazolási kérelem
tárgyában a bíróság határoz.
(5)	A 41/C. § (1) bekezdés d) pontja szerinti nemperes eljárásra a polgári
perrendtartásról szóló törvény általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a
nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.
(6)	Ha a Hivatal döntésének felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás általános
szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint az Alkotmánybíróság határozata alapján
kérik, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje az alkotmánybírósági döntés
kézbesítésétől számított harminc napra ismételten megnyílik.
(7)	A Hivatal döntésének felülvizsgálatára irányuló eljárás a Fővárosi Törvényszék
hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.
(8)	A polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályaiban meghatározott
eseteken kívül az ügy elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt, aki
a)	a Hivatal döntésének meghozatalában részt vett,
b)	az a) pontban említett személynek a polgári perrendtartásról szóló törvény általános
-	a bírák kizárására vonatkozó - szabályaiban megjelölt hozzátartozója.
(9)	A (8) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is
alkalmazni kell.
(10)	A bírósági eljárásban félként a kérelmező vesz részt.
(11)	Ha a Hivatal előtti eljárásban ellenérdekű ügyfél is részt vett, a bírósági eljárást
ellene kell megindítani.
(12)	Ha a bírósági eljárásban ellenérdekű fél is részt vett, az eljárási költségek
előlegezésére, illetve viselésére a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni. Ellenérdekű fél hiányában a költségeket a kérelmező előlegezi, illetve viseli.
(13)	Ha a Hivatal a (2) bekezdés vagy a 92/D. § (3) bekezdés szerinti írásbeli
nyilatkozatot tett, az eljáró tanács elnöke e nyilatkozatot írásban közli a féllel, illetve a
felekkel.
(14)	Ha az ügy az iratok alapján elbírálható, a bíróság tárgyaláson kívül is hozhat
határozatot, azonban a felet - kérésére - meg kell hallgatnia.
(15)	Ha a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálja el, de az eljárás folyamán
szükségét látja a tárgyalás megtartásának, a tárgyalást bármikor kitűzheti.
(16)	A bírósági eljárásban nincs helye egyezségnek.
(17)	A bíróság mind az ügy érdemében, mind egyéb esetekben végzéssel határoz. A
bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével -
jogszabálysértés megállapítása esetén a Hivatal döntését hatályon kívül helyezi és szükség
esetén a Hivatalt új eljárásra kötelezi.
(18)	Ha a kérelem bírósághoz való továbbítását követően a Hivatal a döntését
visszavonta, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a Hivatal a döntését módosította, a bírósági
eljárás folytatásának csak a még vitás kérdésekben van helye.
9
41/E. § (1) Az árva mű felhasználására vonatkozó engedély megadására és a
felhasználási engedély visszavonására irányuló kérelmet - a Hivatal által erre a célra
rendszeresített elektronikus űrlap használatával - elektronikus úton is be lehet nyújtani.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott, elektronikus úton benyújtott kérelem
megérkezéséről a Hivatal - az árva mű felhasználásának részletes szabályairól szóló
kormányrendeletben meghatározott módon - elektronikus érkeztető számot tartalmazó
automatikus értesítést küld a kérelmezőnek.
(3)	A Hivatal az (1) bekezdésben meghatározott, elektronikus úton benyújtott kérelem
megérkezését követően haladéktalanul megvizsgálja, hogy az megfelel-e az elektronikus úton
történő kapcsolattartásra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
(4)	Elektronikus beküldés esetén az (1) bekezdésben meghatározott kérelem az
elektronikus érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak a kérelmező részére történő
elküldésével tekintendő benyújtottnak, kivéve ha a Hivatal a kapott dokumentum
értelmezhetetlenségét állapítja meg és erről az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.
(5)	Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél a (4) bekezdés szerinti értesítés
visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja
vissza, a Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.
Árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználása
41/F. § (1) A 38. § (5) bekezdésében meghatározott intézmény és a közszolgálati
médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet (a továbbiakban együtt: kedvezményezett
intézmény) a gyűjteménye vagy archívuma részét képező árva művet a közérdekű feladata
teljesítése érdekében
a)	a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhetővé teheti oly módon, hogy a
nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg;
b)	digitalizálás, az a) pont szerinti hozzáférhetővé tétel, indexelés, katalogizálás,
megőrzés vagy helyreállítás céljából szabadon többszörözheti.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat az olyan
a)	irodalmi művekre,
b)	filmalkotásokra és más audiovizuális művekre,
c)	hangfelvételekre, valamint
d)	a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet által 2002.
december 31-ig előállított és az archívumában található hangfelvételekre, filmalkotásokra és
más audiovizuális művekre
kell alkalmazni, amelyeket először az Európai Gazdasági Térség területén adtak ki vagy -
kiadás hiányában - sugároztak.
(3)	A kedvezményezett intézménynél a jogosult egyetértésével 2014. október 29. előtt
elhelyezett, a (2) bekezdés szerinti olyan árva művet, amelyet nem adtak ki és nem
sugároztak, a kedvezményezett intézmény az (1) bekezdés alapján akkor használhatja fel, ha
alapos okkal feltehető, hogy az ellen a jogosult nem tiltakozna.
10
(4)	Az (1) bekezdésben foglaltakat a (2)-(3) bekezdésben felsorolt művekbe vagy
hangfelvételekbe foglalt vagy azok szerves részét képező művekre és teljesítményekre is
alkalmazni kell.
41/G. § (1) A kedvezményezett intézmény köteles nyilvántartást vezetni az általa
elvégzett jogosultkutatásról és a Hivatalnak elektronikus úton bejelenteni
a)	a jogosultkutatás eredményét,
b)	a felhasználással kapcsolatos adatokat,
c)	az árva mű jogállásában bekövetkezett változást [41/A. § (8) bekezdés],
d)	a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő adatokat.
(2)	A Hivatal az (1) bekezdés szerinti adatokat haladéktalanul továbbítja a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatalnak az általa vezetett nyilvánosan hozzáférhető egységes online
nyilvántartásban történő rögzítés céljából.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott nyilvántartásban történő rögzítés a felhasználás
megkezdésének feltétele.
41/H. § (1) Az Európai Gazdasági Térség valamely más tagállamában az árva művek
egyes megengedett felhasználási módjairól szóló, 2012. október 25-i 2012/28/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban árva műnek tekintett mű vagy
hangfelvétel Magyarországon is árva műnek tekintendő. A 41/G. § (2) bekezdésében
meghatározott nyilvántartásban szereplő árva művet a kedvezményezett intézmény
jogosultkutatás nélkül felhasználhatja a 41/F. § szerint, feltéve hogy az saját gyűjteménye
vagy archívuma részét képezi. Ha a 41/G. § (2) bekezdésében meghatározott nyilvántartásban
szereplő árva műnek több jogosultja van, a 41/A. § (7) bekezdésében foglaltakat alkalmazni
kell.
(2) A kedvezményezett intézmény az (1) bekezdés szerinti felhasználás esetén köteles
a 41/G. § (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott információkat a Hivatalnak
megküldeni.
41/I. § (1) Az árva mű jogosultjának a 41/A. § (8) bekezdése szerinti fellépése esetén a
kedvezményezett intézmény az érintett árva mű felhasználását a jogosult engedélye alapján
folytathatja.
(2) A jogosult a műve vagy teljesítménye 41/F. § szerinti felhasználása fejében
megfelelő díjazást követelhet.
41/J. § A kedvezményezett intézmény a 41/F. § szerinti felhasználásokkal
összefüggésben elért bevételeit kizárólag az ilyen felhasználások megvalósításával felmerülő
költségei fedezésére fordíthatja.
41/K. § Az árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználásával
kapcsolatos részletes szabályokat és a 41/I. § (2) bekezdése szerinti megfelelő díjazás
feltételeit kormányrendelet állapítja meg.”
11
16. §
Az Szjt. 75. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az előadóművész személyhez fűződő jogát sérti előadásának mindenfajta
eltorzítása, megcsonkítása, más olyan megváltoztatása vagy az előadással kapcsolatos más
olyan visszaélés, amely az előadóművész becsületére vagy hírnevére sérelmes.”
17.	§
Az Szjt. 90. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás a (2) bekezdés b)-c) pontja szerinti adatok
tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.”
18.	§
Az Szjt. 94/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell
szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Hivatalnál vezetett - közhitelesnek minősülő -
önkéntes műnyilvántartásba vetette és ezt közokirattal igazolja. A mű nyilvántartásba
vételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”
19.	§
Az Szjt. „A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket
megállapító szabályok” alcíme a következő 111/F. §-sal egészül ki:
„111/F. § E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények
módosításáról szóló 2013. évi ... törvénnyel megállapított 41/F-41/K. §-át az olyan műre és
hangfelvételre kell alkalmazni, amelyet 2014. október 29-én vagy azt követően e törvény
szerint védelem illet meg.”
20.	§
(1)	Az Szjt. 112. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az árva mű felhasználásával kapcsolatos
részletes szabályokat, a j ogosultat megillető megfelelő díjazás feltételeit, a felhasználással
összefüggő eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének,
12
visszatérítésének módját, továbbá az árva művek felhasználására vonatkozóan kiadott
engedélyek nyilvántartásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.”
(2)	Az Szjt. 112. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy a közös jogkezelő
szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj
mértékét, beszedésének és visszatérítésének módját az adópolitikáért felelős miniszterrel, a
kultúráért felelős miniszterrel és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala felett felügyeletet
gyakorló miniszterrel egyetértésben, valamint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke
véleményének kikérésével rendeletben szabályozza.”
21. §
Az Szjt. 113. §-a a következőj) ponttal egészül ki:
(E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„j) az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve (2012. október 25.) az
árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól.”
22.	§
Hatályát veszti az Szjt. „A felhasználás engedélyezése ismeretlen vagy ismeretlen
helyen tartózkodó szerző alkotása (árva mű) esetén” alcíme és az 57/A-57/D. §-a.
5.	A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosítása
23.	§
A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 58. § (7)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A megsemmisítési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni. Ha
a mintaoltalom jogosultja a megsemmisítési eljárásra okot nem adott és a mintaoltalomról -
több mintára adott oltalom esetén legalább az érintett minták vonatkozásában - a bejelentés
napjára visszaható hatállyal, az (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta
előtt lemond, az eljárási költséget a kérelmező viseli.”
13
6. A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény
módosítása
24.	§
A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV.
törvény (a továbbiakban: innovációs törvény) 30/D. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül
ki:
„(2a) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a 30/A. § (1) bekezdésében és a 30/C. §
(1)	bekezdésében felsorolt kérdésekben hozott döntését megváltoztatási kérelem alapján,
annak a bírósághoz történő továbbításáig visszavonhatja vagy a megváltoztatási kérelemben
foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért vagy
ha a megváltoztatási kérelemben foglaltakkal egyetért. A módosító döntés ellen ugyanolyan
jogorvoslatnak van helye, mint amilyen a módosított döntés ellen volt.”
25.	§
Az innovációs törvény 30/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és
a § a következő (3)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti eljárásban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
szakértői díjazásra nem tarthat igényt.
(3)	Más hatóság vagy bíróság általi megkeresés alapján a Szellemi Tulajdon Nemzeti
Hivatala szakértői véleményt ad a megkeresésben megjelölt tevékenységek kutatás-fejlesztési
szempontú minősítése, valamint a megkeresésben megjelölt költségeknek a kutatás-fejlesztési
tevékenységhez való hozzárendelhetősége kérdésében.
(4)	Az (1) és a (3) bekezdés szerinti eljárásban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
a feltett kérdések és benyújtott iratok alapján alakítja ki a szakértői véleményt, a tények
megállapítására nem végez külön bizonyítást és nem tart helyszíni szemlét. Szükség esetén
azonban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala további adatok szolgáltatását kérheti a
megkereső bíróságtól vagy hatóságtól.
(5)	Ha az (1) és a (3) bekezdés szerinti eljárásban a szakértői vélemény kialakításához
olyan különleges szakismeretre is szükség van, amellyel a Szellemi Tulajdon Nemzeti
Hivatala nem rendelkezik, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala megfelelő szakértelemmel
bíró harmadik személy közreműködését is igénybe veheti.
(6)	A (3) bekezdés szerinti eljárásban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala díjazására
az igazságügyi szakértői tevékenységet végzők díjazására vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.”
26.	§
Az innovációs törvény 34/A. §-ában a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal”
szövegrész helyébe a „Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala” szöveg lép.
14
7. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosítása
27.	§
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 28. § (2) bekezdés d)-e)
pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a bekezdés a következő f) ponttal
egészül ki:
(A jegyző vagy a közjegyző, ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó)
„d) igazságügyi szakértő volt, akkor a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarát,
e)	gyám vagy gondnok volt, akkor a gyámhatóságot,
f)	szerzői jogi védelem alatt álló alkotás vagy kapcsolódó jogi teljesítmény jogosultja
volt, az örökhagyó alkotásaival vagy teljesítményeivel kapcsolatban érintett közös jogkezelő
szervezetet vagy - ha ilyen szervezet nem azonosítható - az irodalmi és a zenei művekkel
kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetet”
(a szükséges intézkedések megtétele végett haladéktalanul értesíti az örökhagyó
haláláról.)
8. A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI.
törvény módosítása
28.	§
A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI.
törvény 40. §-ának az Szjt. 74/A. § (3) bekezdését megállapító rendelkezése az
„előadóművésznek” szövegrész helyett az „előadóművész” szöveggel lép hatályba.
9. Záró rendelkezések
29.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
nyolcadik napon lép hatályba.
(2)	Az 5. §, 15. §, 19. §, 21. § és a 22. § 2014. október 29-én lép hatályba.
30.	§
(1)	E törvény 5. §-a, 15. §-a, 19. §-a, 21. §-a és 22. §-a az árva művek egyes
megengedett felhasználási módjairól szóló, 2012. október 25-i 2012/28/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
15
(2) E törvény 11-13. §-a a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek
minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21 -i 1151/2012/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
16
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat), a találmányok szabadalmi oltalmáról
szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzők
oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.), a szerzői jogról szóló 1999. évi
LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló
2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmtv.) módosítását célozza.
A Javaslat a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (a továbbiakban:
Szüt.), a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény
(a továbbiakban: innovációs törvény), valamint a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi
XXXVIII. törvény kiigazítását is tartalmazza.
1.	A Javaslat által előirányzott Szjt.-módosítások többségének célja, hogy az árva
művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/28/EU (2012. október 25.)
európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: irányelv) átültesse, azaz az irányelv
rendelkezéseivel összeegyeztethető hazai szabályozást alkosson.
Az irányelv az olyan szerzői jogi védelem alatt álló alkotások (művek és
hangfelvételek) felhasználásának szabályait rendezi, amelyek jogosultja - a felkutatására tett
gondos kutatás ellenére - ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik (árva művek). Az
irányelv elfogadását az európai kulturális örökség digitalizálásának és hozzáférhetővé
tételének előmozdítása tette szükségessé figyelemmel arra, hogy a gyűjteményeik
digitalizálásával foglalkozó tagállami intézmények számára az árva művek közérdekű
feladataik ellátása érdekében való felhasználása - a tagállamok részleges, illetve eltérő
szabályozása következében - jelentős akadályokba ütközött. Az irányelv ezért olyan
szabályozási keretet teremtett, amely egységesíti és megkönnyíti az egyes közfeladatokat
ellátó intézmények gyűjteményeibe tartozó árva művek digitalizálását és hozzáférhetővé
tételét, valamint az árva művek jogi helyzetének kölcsönös elismerése által lehetővé teszi
azok jogszerű, határon átnyúló felhasználását.
Az Szjt. 2009. február 1-jétől tartalmaz az árva művek felhasználására vonatkozó
rendelkezéseket [Szjt. 57/A-57/D. §], amelyek az árva művek egyes felhasználásainak
engedélyezésére - a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) által
lefolytatott - hatósági eljárást vezettek be. Az irányelv a jelenleg hatályos magyar
szabályozáshoz képest szűkebb tárgykörű. Az árva műveknek csak egy jól körülhatárolható,
szűkebb felhasználói körben, és kizárólag a digitalizáláshoz, online hozzáférhetővé tételhez
kapcsolódó felhasználását szabályozza. Az irányelv átültetésével szükségessé vált az árva
művek egyes felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó hatályos magyar szabályozás
felülvizsgálata és a bevezetendő új szabályokkal való összhang megteremtése. Ennek
eredményeként az Szjt.-ben új, önálló fejezetbe (IV/A. Fejezet) került együttesen az árva
művek felhasználására vonatkozó összes rendelkezés: az árva mű felhasználásának hatósági
engedélyezésére irányadó szabályok éppúgy, mint az árva mű kedvezményezett intézmény
17
által történő felhasználására vonatkozó - az irányelv rendelkezéseivel összhangban álló -
rendelkezések. Tekintettel arra, hogy a kétféle árvamű-felhasználási rendszer számos közös
elemmel rendelkezik, ez utóbbiak a szóban forgó fejezetben egybefoglalva, általános
szabályokként jelennek meg.
Az új szabályok bevezetésével az Szjt. 38. § (5) bekezdésében meghatározott
intézményi kör és a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet - a gondos
jogosultkutatás elvégzését és a kutatás eredményének a saját és az európai nyilvántartásban
való rögzítését követően - hatósági engedély megszerzése nélkül, a törvény erejénél fogva
felhasználhatja az állománya részét képező árva műveket, míg a kedvezményezetti körön
kívüli felhasználók, illetve az irányelv hatályán kívüli felhasználási módok és műtípusok
tekintetében továbbra is hatósági engedéllyel biztosítható a jogszerű felhasználás.
Tekintettel arra, hogy az irányelv által bevezetett felhasználások feltétele a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatal részéről egy egységes online nyilvántartás létrehozása, amely az
irányelv tagállami átültetésének határidejére (2014. október 29.) várható, az irányelv
átültetését szolgáló Szjt.-rendelkezések, valamint a Javaslatnak az árva művek felhasználására
vonatkozó további rendelkezései tekintetében a Javaslat 2014. október 29-ét jelöli meg
hatálybalépési időpontként.
2.	Az iparjogvédelmi tárgyú módosítások közül - a technikai és kodifikációs jellegű
kiigazításokon túlmenően - kiemelést igényel a szabadalmazási eljárásban az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva
álló határidő meghosszabbítása, valamint ugyanennek a dokumentumnak a gyorsított (két
hónapos határidővel történő) elkészítése iránti kérelem benyújtására való lehetőség
megteremtése, amelyeket az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésnek az
iparjogvédelmi oltalomszerzést, valamint a kutatási-fejlesztési és innovációs tevékenységet
támogató pályázati eljárásokban való felhasználhatóságából eredő gyakorlati megfontolások
indokolnak.
A Javaslat a kontradiktórius iparjogvédelmi eljárások egyik speciális költségviselési
szabályát azzal pontosítja, hogy világossá teszi: az oltalomról való lemondás csak akkor írható
a jogosult javára az eljárási költségek viseléséről való döntés meghozatalakor, ha az az
oltalom kezdőnapjára (azaz a bejelentés napjára) visszaható hatállyal történik.
3.	Az innovációs törvény kis terjedelmű kiegészítését egyfelől az indokolja, hogy a
törvény 30/G. §-a szerinti kutatás-fejlesztési ügyekben az SZTNH-nak a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal általi kirendelés alapján végzett szakértői tevékenységére vonatkozóan az első
egy év jogalkalmazási tapasztalatai alapján szükségessé vált egyes eljárási kérdések
felülvizsgálata és kodifikáció-technikai megfontolások alapján való kiigazítása.
A kutatás-fejlesztési minősítési eljárás szabályainak kiegészítését a Javaslat annak az
eljárás-gazdaságossági megfontolásnak az érvényesítése érdekében javasolja, hogy az ügyfél
18
jogorvoslati kérelme alapján az SZTNH-nak legyen lehetősége saját hatáskörben is
visszavonnia vagy módosítania döntését.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Szüt. szakképesítési rendelet kiadására vonatkozó felhatalmazó rendelkezésének
módosítását az SZTNH elmúlt időszakban kibővült feladat- és hatáskörének megfelelően
ellátandó oktatási tevékenység iparjogvédelmen túlmutató aspektusai (különös tekintettel a
szerzői jogi és az innováció-menedzsmenttel összefüggő témákra) indokolják. Az új
felhatalmazás alapján kiadott szellemitulajdon-védelmi szakképesítési rendelet alapján végzett
képzési tevékenység várhatóan hatékonyabban tudja majd érvényesíteni a szakterülettel
kapcsolatos ismeretek átadásához szükséges horizontális szemléletet.
A 2. és 8. §-hoz
A módosítás az Szt.-ben és a Vt.-ben a költségekről szóló szabályokat pontosítja annak
érdekében, hogy ezekben a rendelkezésekben is tükröződjön: a jelzálogjog lajstromba való
bejegyzése konstitutív hatályú, így a bejegyzés iránti kérelem az alapításra, és nem a
tudomásulvételre irányul (a jogutódlás és a használati engedélyek bejegyzése ezzel szemben
csak deklaratív hatállyal bír, és ezért az SZTNH csak a tudomásulvételükről dönthet).
A 3., 6. és 7. §-hoz
Az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés kapcsán a módosítás két
alapvető változást irányoz elő, rugalmasabbá téve a szabadalmi bejelentők számára a
szabadalmazhatóságra vonatkozó előzetes hatósági nyilatkozat igénylésének kereteit.
Egyfelől nyolc hónappal meghosszabbodik az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő: a módosítást
követően az elismert bejelentési naptól számított tíz hónapon belül lesz erre lehetőség. Ez
különösen akkor kedvező a bejelentő számára, ha olyan, az iparjogvédelmi oltalomszerzést,
valamint a kutatási-fejlesztési és innovációs tevékenységet támogató pályázaton kíván
indulni, ahol az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés benyújtása feltétel
vagy előnyt jelent, de akár a pályázat kiírásának időpontja miatt, akár más okból az Szt.
hatályos 69/A. §-a alapján rendelkezésre álló két hónapos határidőn belül nem kérte a jelentés
elkészítését. A tíz hónapos határidő előírását az indokolja, hogy - figyelemmel a jelentés
alapjául szolgáló leírásra, igénypontra és rajzra, valamint a jelentés elkészítésének hat
hónapos határidejére vonatkozó szabályokra, továbbá a bejelentés közzétételének technikai
előkészítéséhez szükséges időtartamra is - elkerülhető legyen a közzétételt követő, adott
esetben az érdemi vizsgálati szakaszba is átnyúló újdonságkutatás.
Ugyancsak a pályázati kiírásokban foglalt határidőknek történő megfelelést kívánja
elősegíteni a módosítás másik iránya, amely az írásos véleménnyel kiegészített
19
újdonságkutatási jelentés gyorsított elkészítésének kérését teszi lehetővé. A gyorsításra
irányuló kérelem csak az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló
kérelemmel együtt nyújtható be, vagyis az ilyen kérelemben jelezni kell, hogy a bejelentő a
jelentés elkészítésének gyorsítását kéri. Ebben az esetben az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem külön jogszabályban (a Magyar Szabadalmi
Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV.
12.) GKM rendelet) meghatározott díjának kétszeresét kell megfizetni. Az Szt. 115/R. §-a,
valamint módosított 69/A. §-a és 115/S. §-a módosított (3) bekezdése alapján a díj mind a
„rendes” (gyorsítás nélküli), mind pedig gyorsított eljárás esetén a kérelem benyújtása napján
esedékes; a kérelmet pedig a díj megfizetéséig nem lehet benyújtottnak tekinteni. Ebből
következően a kérelem benyújtásától számítandó határidőket - ha ez a későbbi - a díj
beérkezésének napjától kell számítani. Ha a bejelentő kéri ugyan a gyorsítást, de a megfizetett
díj kevesebb, mint az előírt összeg (de a rendes eljárás díjának mértékét eléri), az SZTNH
gyorsítás nélkül készíti el az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést, a
fennmaradó díjat pedig kérelemre visszafizeti [Szt. 69/A. § új (12) bekezdés a) pont].
Ha a bejelentő a gyorsítási kérelmet határidőn belül (és az írásos véleménnyel
kiegészített újdonságkutatási jelentéssel együtt) nyújtotta be, és - szintén a határidőn belül -
megfizette az előírt kétszeres díjat, az SZTNH az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentést a kérelem benyújtásának napján rendelkezésre álló leírás, igénypont
és rajz alapján készíti el - a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül. Ha a jelentés
postázására nem a kérelem benyújtására nyitva álló határidő elmulasztásának igazolása miatt
kerül sor a két hónapos határidő leteltét követően, az SZTNH a gyorsítás díját kérelemre
visszafizeti.
Ha a bejelentő az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés gyorsított
elkészítését kérte, de a szabadalmi bejelentés nem felel meg a bejelentési nap elismeréséhez
előírt feltételeknek, vagy azzal kapcsolatban nem fizették meg a bejelentési és kutatási díjat,
illetve még nem nyújtottak be hozzá magyar nyelvű leírást, kivonatot és rajzot, továbbá ha a
bejelentés az összes igénypont vonatkozásában alkalmatlan az újdonságkutatás elvégzésére,
az SZTNH a gyorsítás iránti kérelmet elutasítja (a gyorsítás díját pedig kérelemre
visszafizeti). Ebben az esetben azonban a bejelentés a rendes eljárás során (amikor a
bejelentés egy későbbi állapotában képezi csupán alapját az írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentésnek, és a jelentés elkészítésére is jóval több idő áll rendelkezésre)
még kerülhet újdonságkutatásra alkalmas állapotba, így arra nincs ok, hogy az írásos
véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem is elutasításra kerüljön.
A módosítás (a határidő-hosszabbítással egyidőben) arra is lehetőséget teremt, hogy a
szabadalmi bejelentés módosítását követően a bejelentő újabb írásos véleménnyel kiegészített
újdonságkutatási jelentés elkészítését kérje - akár rendes, akár gyorsított eljárásban.
Az Szt.-t a 117/A. §-sal kiegészítő módosítás alapján az új rendelkezések a
folyamatban lévő szabadalmi ügyekben is alkalmazandók, azaz írásos véleménnyel
kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelmet (akár gyorsítással, akár anélkül)
20
azokkal a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatban is lehet majd kérni, ahol az elismert
bejelentési naptól számítva már több mint két hónap telt el.
A 4. §-hoz
Az Szt. 81. § (7) bekezdés második mondata szerint, ha a szabadalmas a
megsemmisítési eljárásra okot nem adott, és a szabadalmi oltalomról - legalább az
igénypontok érintett része vonatkozásában - az (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételre
kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az eljárási költséget a kérelmező viseli.
Az Szt. 39. § c) pontja alapján, ha a szabadalmas nem jelöl meg ettől eltérő időpontot,
akkor a lemondás alapján az oltalom megszűnése a lemondás beérkeztét követő napon
következik be.
A fentiekből az következik, hogy a jogosult Szt. 81. § (7)
bekezdése szerinti lemondása még nem eredményezi sem a későbbi jogviták kialakulásának a
megelőzését, sem a megsemmisítési eljárás lezárását. A lemondást megelőző időszakra nézve
továbbra is fennáll az oltalom, ami a kérelmezőnek - amellett, hogy az eljárás költségeit viseli
-	még visszamenőleges bitorlási fenyegetettséget is jelent. Ilyen esetben - a fennmaradó
oltalmi időszakra nézve - a megsemmisítési eljárást is folytatni kell, és ha az a szabadalmi
oltalom kezdetére visszaható hatályú megsemmisítésével végződik, akkor méltánytalan a
kérelmezőt - mint nyertes felet - az eljárási költségek viselésére kötelezni.
A pontosító jellegű módosítás a vázolt anomáliát szünteti meg azzal, hogy a speciális
költségviselési szabályt kiegészíti, és az alkalmazás előfeltételévé teszi, hogy a lemondás az
oltalom kezdőnapjára (azaz a bejelentés napjára) visszaható hatállyal történjen meg.
Az 5. §-hoz
A Javaslat az SZTNH szerzői joggal összefüggő feladatkörét igazítja ki az irányelvben
meghatározott, az árva művek felhasználásával kapcsolatos új, elsősorban adattovábbítási
kötelezettséget jelentő feladattal. Az irányelv átültetését követően az SZTNH feladatai
bővülnek: a kedvezményezett intézményeknek a gondos jogosultkutatás eredményére, a
felhasználásra, az árva mű jogállásban bekövetkező változásra, illetve az intézményre
vonatkozó adatokat az SZTNH részére kell megküldeniük, az SZTNH pedig köteles ezen
adatoknak a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz való továbbítására. A módosítás révén az
SZTNH feladatköre nem csupán az árva mű felhasználásának hatósági engedélyezésére terjed
ki, hanem az árva mű kedvezményezett intézmények által történő felhasználásával összefüggő
feladatokra is.
A 9. §-hoz
A Vt. 74. § (3) bekezdés második mondata szerint, ha a védjegyjogosult a törlési
eljárásra okot nem adott, és a védjegyoltalomról - legalább az árujegyzék érintett része
vonatkozásában - a nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az eljárási
költséget a kérelmező viseli.
21
A Vt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a jogosult nem jelöl meg ettől eltérő
időpontot, akkor a lemondás alapján az oltalom megszűnése a lemondás beérkeztét követő
napon következik be.
A fentiekből az következik, hogy a jogosult Vt. 74. § (3) bekezdése szerinti lemondása
még nem eredményezi sem a későbbi jogviták kialakulásának a megelőzését, sem a törlési
eljárás lezárását. A lemondást megelőző időszakra nézve továbbra is fennáll az oltalom, ami a
kérelmezőnek - amellett, hogy az eljárás költségeit viseli - még visszamenőleges bitorlási
fenyegetettséget is jelent. Ilyen esetben - a fennmaradó oltalmi időszakra nézve - a törlési
eljárást is folytatni kell, és ha az a védjegynek az oltalom kezdetére visszaható hatályú
törlésével végződik, akkor méltánytalan a kérelmezőt - mint nyertes felet - az eljárási
költségek viselésére kötelezni.
A pontosító jellegű módosítás a vázolt anomáliát szünteti meg azzal, hogy a speciális
költségviselési szabályt kiegészíti, és az alkalmazás előfeltételévé teszi, hogy a lemondás az
oltalom kezdőnapjára (azaz a bejelentés napjára) visszaható hatállyal történjen meg.
A 10. §-hoz
A Vt. 76. § (4) bekezdés második mondata szerint, ha a védjegyjogosult a megszűnés
megállapítására irányuló eljárásra okot nem adott, és a védjegyoltalomról - legalább az
árujegyzék érintett része vonatkozásában - a nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt
lemond, az eljárási költséget a kérelmező viseli.
A Vt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a jogosult nem jelöl meg ettől eltérő
időpontot, akkor a lemondás alapján az oltalom megszűnése a lemondás beérkeztét követő
napon következik be.
A fentiekből az következik, hogy a jogosult Vt. 76. § (4) bekezdése szerinti lemondása
még nem eredményezi sem a későbbi jogviták kialakulásának a megelőzését, sem a
megszűnés megállapítására irányuló eljárás lezárását. A lemondást megelőző időszakra nézve
továbbra is fennáll az oltalom, ami a kérelmezőnek - amellett, hogy az eljárás költségeit viseli
-	még visszamenőleges bitorlási fenyegetettséget is jelent. Ilyen esetben - a fennmaradó
oltalmi időszakra nézve, ha a kérelmező a lemondást megelőző időpontra visszamenőleg kéri
-	a megszűnés megállapítására irányuló eljárást is folytatni kell, és ha az az oltalom
megszűnésének egy korábbi időpontra visszaható hatályú törlésével végződik, akkor
méltánytalan a kérelmezőt - mint nyertes felet - az eljárási költségek viselésére kötelezni.
A pontosító jellegű módosítás a vázolt anomáliát szünteti meg azzal, hogy a speciális
költségviselési szabályt kiegészíti, és az alkalmazás előfeltételévé teszi, hogy a lemondás az
oltalom kezdőnapjára (azaz a bejelentés napjára) visszaható hatállyal történjen meg.
22
A 11., 12. és 13. §-hoz
A Vt. Hetedik és Nyolcadik részében előirányzott módosítások a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU
európai parlamenti és tanácsi rendelet 2013. január 3-i hatálybalépésére tekintettel igazítja ki a
korábban hatályos uniós rendeletre (a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi
jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK
tanácsi rendelet) és annak egyes rendelkezéseire való hivatkozásokat - ideértve a „közösségi
oltalom” kifejezés „uniós oltalom” szókapcsolattal való felváltását is.
A 14. §-hoz
A „közösségi rendelet alapján tett bejelentés továbbítása” kérdésében az SZTNH a
hatályos eljárásrendben nem hoz döntést, így ennek a döntéstípusnak a visszavonásáról és
módosításáról szóló rendelkezést indokolt hatályon kívül helyezni.
A 15. §-hoz
Magyarországon az Szjt. 2009. február 1-jével hatályba lépett módosítása vezette be
az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása (árva mű) felhasználásának
hatósági engedélyezését (az Szjt. - a Javaslat által áthelyezett- 57/A-57/D. §-a]. Az Szjt.-
módosítás előzménye a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről,
valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i 2006/585/EK bizottsági ajánlás
volt, amelynek 6. (a) és (c) alpontja a tagállamok számára javasolta, hogy hozzanak létre
mechanizmusokat az árva művek felhasználásának megkönnyítésére, illetve támogassák a
köztudottan árva művek és a közkincsbe tartozó művek listáinak elérhetőségét. A magyar
jogalkotó által elfogadott alacsonyabb jogforrási szintű részletszabályok [az árva mű egyes
felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 100/2009. (V. 8.)
Korm. rendelet] 2009. június 16-án léptek hatályba, ezen időponttól kezdődően érkeztek
kérelmek az SZTNH-hoz.
Az irányelv hazai átültetése kapcsán meg kellett vizsgálni a létező magyar hatósági
engedélyezési modell Szjt.-beli helyét, valamint viszonyát az irányelv szerinti - a jogosult
többszörözési, valamint nyilvánossághoz közvetítési jogát érintő - korlátozáshoz. Az Szjt. új,
a Javaslattal megállapított IV/A. fejezete az árva művek felhasználására vonatkozó két
jogintézményt egy helyen tartalmazza. A Javaslat által beiktatott új fejezet „A szabad
felhasználás és a szerzői jog más korlátai”, valamint „A felhasználási szerződések” címet
viselő IV. és V. fejezetek között helyezkedik el, figyelemmel arra, hogy a benne található
rendelkezések egy része szerzői jogi korlátozás, másik része pedig sajátos felhasználási
engedélyként értelmezhető.
23
A kétféle felhasználási rendszer számos közös tulajdonságot mutat. Erre és az
áttekinthetőségre figyelemmel a szabályok egy fejezetben történő egybefoglalása vált
indokolttá. Az árva művek valamennyi lehetséges felhasználási esetére irányadó
rendelkezéseket az „Általános szabályok” alcím tartalmazza, míg a fejezet további két alcíme
a már ismert hatósági engedélyezés, és az irányelv rendelkezéseinek megfelelő felhasználások
szabályait külön-külön állapítja meg.
(Szjt új 41/A. §)
Az Szjt.-nek a Javaslattal megállapított 41/A. § (1) bekezdése határozza meg az árva
mű fogalmát. Ahhoz, hogy egy mű vagy teljesítmény árva műnek minősüljön a Javaslat a
korábbi hatósági engedélyezés szabályaiból már ismert körülmény (a jogosult ismeretlen vagy
ismeretlen helyen tartózkodik) mellett az általában elvárható gondossággal és jóhiszeműen
elvégzett jogosultkutatást írja elő. A jogosultkutatásnak az Szjt. 41/A. § (2) bekezdése szerint
a jogosult személyének vagy hollétének megállapítása érdekében a vonatkozó
kormányrendeletben meghatározott információforrások igénybevételével kell történnie. A
külön jogszabályban meghatározott információforrások ellenőrzése a felhasználás minimális
előfeltétele azzal, hogy adott esetben a felhasználás jogszerű megvalósítása érdekében a
felhasználó (kérelmező, kedvezményezett intézmény) részéről egyéb intézkedések megtétele
sem mellőzhető. A gondos jogosultkutatás esszenciális elemét jelentő jóhiszeműség
egyébként is megköveteli, hogy az előírt kutatási információforrások mellett a felhasználó
szükség szerint (pl. a szerző személyére, hollétére vonatkozó köztudomású tény esetén)
további intézkedéseket tegyen meg.
Az Szjt. új 41/A. § (3) bekezdése alapján a jogosultkutatást főszabály szerint az első
kiadás, vagy annak hiányában, az első sugárzás szerinti országban kell elvégezni. A (6)
bekezdés értelmében a kutatásnak ki kell terjednie a más országban rendelkezésre álló egyes
információforrásokra is, amennyiben a kutatás során arra utaló bizonyíték (körülmény, adat)
merül fel, hogy a jogosultra vonatkozó lényeges információ más országokban is rendelkezésre
áll.
A műbe vagy hangfelvételbe foglalt művek és szomszédos jogi teljesítmények
jogosultjainak gondos kutatását abban a tagállamban kell lefolytatni, ahol az azt tartalmazó
műre vagy hangfelvételre vonatkozó jogosultkutatást végzik azzal, hogy ez esetben is szükség
szerint alkalmazandó a 41/A. § (6) bekezdés kisegítő szabálya.
Az Szjt. - a Javaslat által megállapított - 41/A. § (4) bekezdése alapján a főszabálytól
eltérően filmalkotás vagy más audiovizuális mű esetében az előállító székhelye vagy szokásos
tartózkodási helye szerinti országban kell a jogosultkutatást elvégezni. Amennyiben a
filmalkotás vagy más audiovizuális mű létrehozatalában több előállító vett részt és székhelyük
vagy szokásos tartózkodási helyük eltérő tagállamban található, a jogosultkutatást
értelemszerűen mindegyik tagállamban le kell folytatni.
24
A felhasználást lehetővé tevő jogosultkutatás Magyarország területén történik,
amennyiben a kedvezményezett intézménynél a jogosult egyetértésével 2014. október 29.
előtt elhelyezett művet vagy teljesítményt korábban nem hozták ugyan nyilvánosságra, de
ezzel együtt alapos okkal feltehető, hogy a felhasználás ellen a jogosult nem tiltakozna [az
Szjt. új 41/A. § (5) bekezdése alapján].
Ha legalább egy jogosult személye és tartózkodási helye ismert, a művet vagy
teljesítményt nem lehet árva műnek tekinteni, mindazonáltal, ez nem jelent akadályt a
felhasználásban, mivel az ismert és egyúttal ismert helyen tartózkodó jogosultak engedélye
közvetlenül is megszerezhető. Így amennyiben e jogosultak a felhasználást engedélyezték, a
közös és gyűjteményes művek (teljesítmények) felhasználhatók az Szjt. - a Javaslat által
megállapított - 41/A. § (7) bekezdése alapján.
Az Szjt. 41/A. § (8) bekezdése időbeli korlátozás nélkül biztosítja a jogosult részére
saját jogai tekintetében, hogy az alkotás árva mű jogállását [Szjt. új 41/A. § (1) bek.]
megszüntesse. A jogosult fellépése révén az árva műnek tekintett alkotásra vonatkozóan a
szerzői jog további korlátozása nem tartható fenn, a jogosultnak a mű vagy teljesítmény
felhasználására vonatkozó kizárólagos engedélyezési joga „feléled”.
Az irányelv nem érinti a közös jogkezelésre, ideértve a kiterjesztett hatályú
jogkezelésre vonatkozó tagállami rendelkezéseket. A felhasználás engedélyezésére vonatkozó
-	korábbi - szabályozás ezzel megegyezően zárta ki az SZTNH eljárását közös jogkezelés
esetén, mivel a közös jogkezelés hatálya alá tartozó művek elárvulása a gyakorlatban nem
következhet be. Az Szjt. 41/A. § (9) bekezdése az irányelv 1. cikkének (5) bekezdésével
egyezően állapítja meg ezt az általános szabályt.
(Szjt. új 41/B.-41/E. §)
Az árva mű felhasználásának engedélyezésére vonatkozóan adott engedély - szemben
a kedvezményezett intézmény által törvényi rendelkezés alapján végzett felhasználással -
időben korlátozott, és nem ruházható át. Ugyanakkor a kérelmezhető felhasználási mód nem
csupán digitalizálás, online hozzáférhetővé tétel lehet, hanem főszabály szerint - az
átdolgozás kivételével - valamennyi felhasználási módra vonatkozóan kérelmet lehet
előterjeszteni. Tekintettel arra, hogy a fejezet első alcímében meghatározott gondos
jogosultkutatás mindkét (a hatósági engedély által érintett, valamint a kedvezményezett
intézmények által történő) felhasználási esetkör vonatkozásában irányadó, az Szjt. eddigi
57/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést az Szjt. új 41/B. § (1) bekezdése ennek
megfelelően módosította. Az árva művek felhasználásának engedélyezésére vonatkozó - az
Szjt. 57/A-57/D. §-ából a 41/B-41/E. §-ába áthelyezett - törvényi rendelkezések egyebekben
érdemben nem változnak.
25
(Szjt. új 41/F. §)
Az irányelv átültetése elsősorban az Szjt. új IV/A. fejezete - „Árva mű
kedvezményezett intézmény által történő felhasználása” - alcímének rendelkezéseivel valósul
meg. A szabályozás célja, hogy a kedvezményezett intézményi körnek hatósági engedély
nélkül lehetővé tegye a gyűjteményük (archívumuk) részét képező árva művek digitalizálását
és a nyilvánosság számára történő online hozzáférhetővé tételét, feltéve hogy e felhasználások
közérdekű feladataik ellátását, különösen a gyűjteményeik megőrzését, helyreállítását, vagy
éppen művelődési és oktatási célú hozzáférhetőségét szolgálják. Bár a felsorolt intézmények
fő tevékenységei döntően a kultúrával kapcsolatosak, a szerzői joghoz nem ennyire
nyilvánvaló módon köthető közérdekű feladataik megvalósítása is - az egyéb feltételek
teljesítése mellett - lehetőséget nyújt számukra a jogszerű felhasználásokhoz. Az Szjt. új
41/F. § (1) bekezdése - összhangban az irányelv 6. cikk (4) bekezdésével - biztosítja annak
lehetőséget, hogy az európai kulturális örökség digitalizálásának ösztönzése érdekében a
kedvezményezett intézmények az általuk, vagy érdekükben elvégzett jogosultkutatást
követően az árva művek digitalizálásának megvalósítására közreműködő személyeket
vegyenek igénybe. Az ilyen megállapodásoknak nem szabad korlátozniuk a kedvezményezett
intézményeket az árva művek felhasználásában, és nem ruházhatják fel a közreműködő (adott
esetben) kereskedelmi partnert az árva művek felhasználásának ellenőrzésére vagy azok
felhasználására irányuló hatáskörrel.
Az új 41/F. § meghatározza, hogy mely intézmények, milyen műtípusok és
felhasználási módok tekintetében használhatnak fel hatósági engedély nélkül árva műveket, az
alkotások körét az Európai Gazdasági Térség területén kiadott vagy - kiadás hiányában -
sugárzott művekre vagy hangfelvételekre szűkítve.
A felhasználás jogosultjai az Szjt. 38. § (5) bekezdésében meghatározott intézmények
-	a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4)
bek.] intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő
kép-, illetve hangarchívumok - továbbá a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy
televízió-szervezetek lehetnek.
Az Szjt. 1. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásával összhangban a 41/F. § (2)
bekezdésében felsorolt irodalmi mű megjelölés alá tartoznak a könyv, folyóirat, hírlap,
magazin vagy egyéb írásmű formájában kiadott művek. A 41/F. § (2) bekezdés d) pontja a
művek elárvulásának megakadályozása érdekében egy külön időbeli korlátról rendelkezik a
közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek által előállított
hangfelvételek, filmalkotások és más audiovizuális művek tekintetében. A közszolgálati
médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek által 2002. december 31-ig előállított
filmalkotások, audiovizuális művek és hangfelvételek kapcsán [(2) bekezdés d) pont] fontos
megemlíteni, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi
CLXXXV. törvény 203. § 33. pontjában található közszolgálati médiavagyon fogalmába
tartozó alkotások köre tágabb, mint a kedvezményezett intézmény által ebből esetlegesen
26
felhasználható árva műveké és teljesítményeké. Az egyes archívumba tartozó művek a
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (a továbbiakban: MTVA) 2011. január 1-
jei létrehozatalát megelőzően a közszolgálati Zrt.-k rész-, illetve kizárólagos tulajdonában
álltak. E művek felhasználása érdekében lefolytatott gondos és jóhiszemű jogosultkutatáshoz
az MTVA - mint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi
CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 100. §-a értelmében a közszolgálati médiavagyon
tulajdonosi jogait kizárólagosan gyakorló szervezet - megkeresése elengedhetetlen. A
hatályos médiaszabályozás szerint a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- és televízió-
szervezetek saját archívummal nem rendelkeznek, így Magyarországon jelenleg nincs olyan
közszolgálati médiaszolgáltató rádió- és televízió-szervezet, amely kedvezményezettje lehetne
az irányelv szerinti felhasználásnak. Az MTVA nem mint közszolgálati médiaszolgáltató
rádió- és televízió-szervezet, hanem - az Mttv. rendelkezése alapján - mint országos
gyűjtőkörű közgyűjtemény válik az Szjt. 41/F. § (1) bekezdése szerinti felhasználások
kedvezményezettjévé.
Árva művek a közszolgálati médiavagyon (Mttv. 203. § 33. pontja) körébe tartozó
azon filmalkotások, audiovizuális művek, vagy hangfelvételek lehetnek, amelyek az Mttv. 84.
§ (1) bekezdésében meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatók megbízásából azok
kizárólagos felhasználása céljából készültek. Nem tartoznak az irányelv átültetésével
bevezetésre kerülő rendelkezések hatálya alá azonban a közszolgálati médiavagyon
Archívumában [Mttv. 100. § (3) bek.] található olyan művek és hangfelvételek, amelyeket
nem az Mttv. 84. § (1) bekezdésében meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatók
megbízásából készültek, hanem amelyek felhasználási jogát az Mttv. hatályba lépése előtt e
médiaszolgáltatók, míg az Mttv. hatályba lépését követően az MTVA felhasználási
szerződéssel szerezte meg.
Az Szjt. új 41/F. § (3) bekezdése azoknak az árva műveknek a felhasználását
szabályozza, amelyeket nem adtak ki és sugárzásukra sem került sor, azonban a jogosult, vagy
jogutódjának egyetértésével kerültek be a kedvezményezett intézmény gyűjteményébe, illetve
archívumába. Az Szjt. új 41/A. § (5) bekezdése értelmében az ilyen nyilvánosságra nem
hozott műveknél vagy teljesítményeknél a jogosultkutatást elsődlegesen Magyarország
területén kell lefolytatni. Az Szjt. új 41/F. § (3) bekezdése az ilyen árva művek
felhasználásának további feltételeként határozza meg, hogy alapos okkal feltételezhető
legyen, hogy a jogosult alkotása digitalizálásához és online hozzáférhetővé tételéhez
hozzájárulna.
A 41/F. § (4) bekezdése az irányelv 1. cikk (4) bekezdésével összhangban teszi
lehetővé a könyvekben, folyóiratokban, hírlapokban és magazinokban vagy egyéb
kiadványokban megjelent vizuális művek (képzőművészeti és a fotóművészeti alkotások,
illusztrációk, a tervezőművészeti és az építészeti alkotások képe vagy vázlata), továbbá a
hangfelvételekbe, filmalkotásokba vagy más audiovizuális művekbe ágyazott, foglalt vagy
azok szerves részét képező művek vagy teljesítmények árva műként való felhasználását is.
27
Ezekre a művekre vagy teljesítményekre nézve külön-külön el kell végezni az
általános szabályok szerinti jogosultkutatást ahhoz, hogy a mű, amelyben megjelentek,
digitalizálható, online nyilvánossághoz közvetíthető legyen.
(Szjt új 41/G. §)
Az Szjt. új 41/G. §-sal történő kiegészítése az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében
meghatározott árva mű fogalom és a 3. cikk (5)-(6) bekezdésében előírt rendelkezések
átültetését szolgálja.
A 41/F. §-ban meghatározott felhasználások megkezdésének feltétele, hogy az adott
árva mű szerepeljen a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal által vezetett nyilvánosan
hozzáférhető egységes online nyilvántartásban. Ennek a kedvezményezett intézmény részéről
szükséges előfeltétele, hogy az általános szabályok szerint lefolytatott jogosultkutatásról
nyilvántartást vezessen és az előírt adatokat bejelentse az SZTNH-nak, amely azokat
haladéktalanul továbbítja a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal részére. A kedvezményezett
intézmények legkorábban 2014. október 29-én élhetnek az új szabályozás szerinti felhasználás
lehetőségével, tekintettel arra, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal által vezetett
nyilvánosan hozzáférhető egységes online nyilvántartás előreláthatólag ezen időpontra készül
el, ekként a nyilvántartásba vétel (rögzítés) hiányában a felhasználás sem kezdhető meg.
Az árva művek hatósági engedélyezése kapcsán korábban is gyakorolt hatáskörére,
egyéb, a szerzői jog terén meglévő hatósági feladataira, valamint a Belső Piaci Harmonizációs
Hivatallal évek óta - leginkább a védjegy- és formatervezésiminta-oltalmi területen - fennálló
szakmai kapcsolatra, együttműködésre tekintettel okszerű az SZTNH illetékes nemzeti
hatóságként történő kijelölése a bejelentések fogadása és továbbítása tekintetében.
Az elvégzett jogosultkutatásra vonatkozó adatok SZTNH-nak történő bejelentése
kizárólag elektronikus úton történik. Ennek részletszabályait külön jogszabály határozza meg.
A nyilvántartásban történő rögzítés érdekében megküldött adat lehet többek között:
a)	a jogosultkutatás eredménye (ideértve az azonosított jogosultakat, az elvégzett
intézkedések helyét, idejét stb),
b)	a felhasználással kapcsolatos adatok (felhasználási mód, a felhasználás mértéke
stb),
c)	az árva mű jogállásában bekövetkezett változás (a jogosult fellépésének ténye,
időpontja stb),
d)	a felhasználást folytató kedvezményezett intézménnyel való kapcsolatfelvételt
lehetővé tevő elérhetőségre vonatkozó információk.
(Szjt. új 41/H. §)
Az Szjt. új 41/H. § - az árvamű-jogállás tagállamokban történő kölcsönös elismerésére
vonatkozó - rendelkezései az irányelv 4. cikkét ültetik át. A Belső Piaci Harmonizációs
28
Hivatal által vezetett nyilvánosan hozzáférhető egységes online nyilvántartásban már szereplő
árva műre vonatkozóan nincs szükség ismételt jogosultkutatásra, feltéve, hogy a felhasználó
közfeladatot ellátó intézmény gyűjteményében az árva mű ugyancsak megtalálható.
A felhasználással kapcsolatos - külön jogszabályban részletezett - adatokat, a
felhasználó intézmény kapcsolattartási adatait és a felhasználó tudomására jutott arra
vonatkozó információt, hogy az árva műként felhasznált mű jogosultjának személye, illetve
tartózkodási helye ismertté vált, az árvamű-jogállás kölcsönös elismerése alapján történő
felhasználások esetén is el kell juttatni az SZTNH közreműködésével a Belső Piaci
Harmonizációs Hivatal részére. Abban az esetben, ha a kedvezményezett intézmény olyan mű
vagy hangfelvétel felhasználását tervezi, amelynek több jogosultja van, attól függetlenül,
hogy a mű (vagy hangfelvétel) már szerepel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal említett
nyilvántartásában, a kedvezményezett intézménynek a felhasználás érdekében engedélyt kell
szereznie az ismert és egyúttal ismert helyen tartózkodó valamennyi jogosulttól.
(fojt új 41/I. §)
Az Szjt. új 41/I. §-a - 2012/28/EU irányelv 5. cikkében foglalt rendelkezéseknek
megfelelően - biztosítja a kedvezményezett intézmény által árva műként felhasznált mű (vagy
hangfelvétel) korábban ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó jogosultja számára az
árva mű jogállás megszüntetése érdekében történő fellépés lehetőségét, valamint a
megvalósult felhasználás fejében történő megfelelő díjazásra vonatkozó jogosultságot. Az
ismertté vált jogosult engedélye alapján a felhasználás folytatható.
(fojt új 41/J. §)
Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével egyezően, az Szjt. új 41/J. §-a értelmében a
kedvezményezett intézmények a 41/F. § szerinti egyes felhasználások során bevételre
tehetnek szert, amely bevételek lehetséges felhasználása azonban korlátozott, azok kizárólag
árva művek digitalizálásával és nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételével
kapcsolatos költségek fedezésére fordíthatók. Ez a kedvezményezett intézmények
gazdálkodását érintő szabály tehát nem zárja ki az egyes megengedett felhasználások
tekintetében a jövedelemszerzést, de kötelezően előírja, hogy ezek a bevételek kizárólag az
árva művek irányelv szerinti megengedett felhasználásaira fordíthatók.
(Szjt új 41/K. §)
Az Szjt. új 41/K. § rendelkezései alapján az árva mű kedvezményezett intézmény által
történő felhasználására vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg, amely
a 41/I. § (2) bekezdése szerinti megfelelő díjazás feltételein túl tartalmazza a 41/G. §-ban
előírt adatszolgáltatási kötelezettségekre és a kedvezményezett intézmény által lefolytatandó
jogosultkutatásra vonatkozó részletes előírásokat és eljárási szabályokat.
29
A 16. §-hoz
Az Szjt. 75. § (2) bekezdésének módosítását az Szjt. mű egységének védelmére
vonatkozó 13. § - a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013.
évi XVI. törvény 35. §-a alapján - 2013. április 1-jén hatályba lépő változásával való
összhang megteremtése tette szükségessé.
A 17-18. §-hoz
Az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes közhiteles
hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2013.
évi LXXXIV. törvénnyel összhangban kerül sor az Szjt. 90. § (3) bekezdésének és a 94/B. §
(2)	bekezdésének módosítására.
A módosítás indoka, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) módosította a fővárosi és
megyei kormányhivatalok működésével összefüggő törvények, valamint a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes
kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CCX. törvény (a továbbiakban: Módtv.).
A Módtv. a hatósági nyilvántartásokra vonatkozó, Ket.-ben található általános szabályokat
kizárólag a közhiteles nyilvántartások körére állapította meg. Ezzel összefüggésben az Szjt.
módosítása rögzíti, hogy az SZTNH által a közös jogkezelő szervezetekről vezetett
nyilvántartás (Szjt. 90. §) és az önkéntes műnyilvántartás [Szjt. 94/B. § (2)] közhiteles
nyilvántartásnak minősül. A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának adatai közül a
módosítás hatálybalépését követően kizárólag a jogkezelési tevékenység meghatározása
(ideértve az érintett vagyoni jogokat, a jogkezelési tevékenység típusát) és az érintett jogosulti
csoport meghatározása minősül közhitelesnek. A Ket. - a Módtv. által megállapított -
általános szabályainak [Ket. 86. § (1a) bek.] Szjt.-ben történő megismétlése szükségtelen,
ezért az Szjt. 90. § (3) bekezdésében rögzített szabályokat a módosítás elhagyja.
A 19. §-hoz
A 111/F. §-ban az irányelv 8. cikkével egyezően a Javaslat kimondja, hogy az árva mű
felhasználására vonatkozó új - az irányelvet átültető - szabályokat olyan műre és
hangfelvételre kell alkalmazni, amely 2014. október 29-én vagy azt követően szerzői jogi
védelemben részesül.
30
A 20. §-hoz
A Kormány rendeletalkotásra történő felhatalmazása az irányelv átültetésével
bevezetésre kerülő új, kedvezményezett intézményi kört érintő árva mű felhasználás részletes
szabályainak elfogadása miatt szükséges.
A 21. §-hoz
Az Szjt. 113. § j) ponttal történő kiegészítése a jogharmonizációval összefüggő
hivatkozási kötelezettséget teljesíti az irányelv átültetésével összefüggésben.
A 22. §-hoz
A rendelkezés arra tekintettel helyezi hatályon kívül az Szjt. 57/A-57/D. §-át és az azt
megelőző alcímet, hogy az irányelv átültetésével szükségessé vált az árva művek egyes
felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó hatályos magyar szabályozás felülvizsgálata és
a bevezetendő új szabályokkal való összhang megteremtése. Ennek eredményeként az árva
mű jogintézmény sajátos természetére és két önálló típusára tekintettel az Szjt.-ben új, önálló
fejezetbe (IV/A. Fejezet) kerültek az árva művek felhasználására vonatkozó rendelkezések,
köztük az eddig hatályos - az 57/A -57/D. §-ban található - szabályok is.
A 23. §-hoz
Az Fmtv. 58. § (7) bekezdés második mondata szerint, ha a mintaoltalom jogosultja a
megsemmisítési eljárásra okot nem adott, és a mintaoltalomról - több mintára adott oltalom
esetén legalább az érintett minták vonatkozásában - a nyilatkozattételre kitűzött határidő
lejárta előtt lemond, az eljárási költséget a kérelmező viseli.
Az Fmtv. 26. § b) pontja alapján, ha a jogosult nem jelöl meg ettől eltérő időpontot,
akkor a lemondás alapján az oltalom megszűnése a lemondás beérkeztét követő napon
következik be.
A fentiekből az következik, hogy a jogosult Fmtv. 58. § (7) bekezdése szerinti
lemondása még nem eredményezi sem a későbbi jogviták kialakulásának a megelőzését, sem
a megsemmisítési eljárás lezárását. A lemondást megelőző időszakra nézve továbbra is
fennáll az oltalom, ami a kérelmezőnek - amellett, hogy az eljárás költségeit viseli - még
visszamenőleges bitorlási fenyegetettséget is jelent. Ilyen esetben - a fennmaradó oltalmi
időszakra nézve - a megsemmisítési eljárást is folytatni kell, és ha az a mintaoltalom
kezdetére visszaható hatályú megsemmisítésével végződik, akkor méltánytalan a kérelmezőt -
mint nyertes felet - az eljárási költségek viselésére kötelezni.
31
A pontosító jellegű módosítás a vázolt anomáliát szünteti meg azzal, hogy a speciális
költségviselési szabályt kiegészíti, és az alkalmazás előfeltételévé teszi, hogy a lemondás az
oltalom kezdőnapjára (azaz a bejelentés napjára) visszaható hatállyal történjen meg.
A 24. §-hoz
A kutatás-fejlesztési minősítési eljárás szabályainak kiegészítését az innovációs
törvény 30/D. §-ában a Javaslat annak az eljárás-gazdaságossági megfontolásnak az
érvényesítése érdekében javasolja, hogy az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján az SZTNH-
nak legyen lehetősége saját hatáskörben is visszavonnia vagy módosítania döntését. Ennek az
egyik oka az lehet, ha az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva kéri a hivatali döntés
megváltoztatását a bíróságtól, és ezt az SZTNH is indokoltnak látja, a másik pedig az, ha -
ellenérdekű fél hiányában - az SZTNH a megváltoztatási kérelemben foglaltakkal egyetért.
A Ket. 103. §-a az ilyen típusú döntés-felülvizsgálatot fellebbezés alapján lehetővé
teszi a hatósági eljárásokban, ez a rendelkezés azonban a kutatás-fejlesztési tevékenység
minősítésével kapcsolatos hatósági eljárásokban - fellebbezési lehetőség hiányában, a Ket.
13.	§ (2) bekezdés k) pontja alapján - nem alkalmazható, így - a rugalmas és ügyfélbarát
eljárási rend kialakítása érdekében - szükségessé vált a vele párhuzamos szabály, azaz a
megváltoztatási kérelem alapján történő hatósági önkorrekció lehetőségének megteremtése.
Az új rendelkezés beillesztése a Ket. 114. §-ának alkalmazhatóságát nem érinti.
A gyakorlatban ebből az is következik, hogy ha az ügyfél a megváltoztatási
kérelemmel nyújtott be olyan információkat, amelyek a korábbi döntés meghozatalának
időpontjában nem álltak rendelkezésre, az SZTNH a döntését saját hatáskörben
visszavonhatja, vagy a megváltoztatási kérelemben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.
Az SZTNH döntésének ilyen felülvizsgálatára kizárólag a megváltoztatási kérelem
részletezőbb okfejtése járulhat hozzá, a projekt tartalmának módosítása nem adhat alapot a
Hivatal korábbi döntésének visszavonására vagy megváltoztatására.
A 25. §-hoz
Az innovációs törvény 30/G. §-a szerinti kutatás-fejlesztési ügyekben az SZTNH-nak
a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) általi kirendelés alapján végzett
szakértői tevékenysége kapcsán az első egy év jogalkalmazási tapasztalatai alapján
szükségessé vált egyes eljárási kérdések felülvizsgálata és kodifikáció-technikai
megfontolások alapján való kiigazítása.
Az SZTNH kutatás-fejlesztési minősítésben szerzett tapasztalata, valamint az egyes
hatóságok, bíróságok részéről jelentkező igény alapján indokolt, hogy az innovációs törvény
30/G. § új (3) bekezdése lehetővé tegye, hogy az SZTNH a fenti körből érkező megkeresések
alapján is közreműködhessen az egyes tevékenységek kutatás-fejlesztésként történő
minősítése, valamint egyes költségeknek a kutatás-fejlesztési tevékenységhez való
32
hozzárendelhetősége kérdésében. Abban az esetben, ha nem a NAV általi kirendelés alapján
jár el, az SZTNH szakértői díjra jogosult - ezt teszi egyértelművé az innovációs törvény 30/G.
§ (2) bekezdésének kiigazítása és új (6) bekezdése.
Ha egy vállalkozás a kutatás-fejlesztési tevékenysége után adó- vagy
járulékkedvezményt kíván igénybe venni, akkor a vállalkozás felelőssége, hogy az elvégzett
tevékenység ilyen jellegét egy későbbi ellenőrzés során meggyőzően tudja bizonyítani, illetve
ehhez a megfelelő eszközt kiválassza. Szintén a vállalkozás felelőssége, hogy a tevékenységre
vonatkozó információkat olyan mélységben feltárja, hogy abból a tevékenység megítélése
megismerhető legyen. Ennek elmulasztása esetén sem az adóhatóságra, sem pedig az ő
kirendelése alapján eljáró szakértőre nem terhelhető hivatalbóli bizonyítási kötelezettség.
Az SZTNH eljárása elsődlegesen a NAV kirendelő végzéséhez mellékelten csatolt
adatokon alapul, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy az adóhatóságtól a Hivatal
rendszerint megkapja az adózó teljességi nyilatkozatát is, amely szerint nem kíván több
dokumentumot benyújtani. Ennek megfelelően az SZTNH csak a valóban kétséges esetekben
kéri az információk kiegészítését, amennyiben az átadott adatokból a szakértői vélemény
megalapozottan nem készíthető el.
Az írásban meg nem jelenő információkkal nehézkes a bizonyítás, és helyszíni szemle
vagy bármely más bizonyítási eszköz igénybevétele pedig nem alkalmasak arra, hogy a több
évvel korábban végzett tevékenységek esetében a tevékenység kutatás-fejlesztési jellegét vagy
kötődését hitelesen igazolják.
Tekintettel arra a tényre, hogy az SZTNH-n belül elsősorban műszaki és
természettudományos szaktudás és tapasztalat áll rendelkezésre, más tudományterületek
szakértőinek bevonása is szükségessé vált a kibővült feladatok hatékony ellátása érdekében.
A 26. §-hoz
A rendelkezés az SZTNH-nak az innovációs törvény 34/A. §-ában helytelenül szereplő
megnevezését igazítja ki.
A 27. §-hoz
A hatályos Szjt. a közjegyző kötelezettségévé teszi, hogy a hagyatéki eljárás
megindításáról - amennyiben észleli, hogy a hagyatékba szerzői jog tartozik - az érintett
közös jogkezelő szervezetet értesítse. A hagyaték (teljes, vagy ideiglenes hatályú) átadásáról
szintén értesíteni köteles e szervezetet. A jogkezelő szervezetek az örökösökről nyilvántartást
vezetnek, és abból a felhasználók részére (valamint egyes hatósági bírósági megkeresések
teljesítése céljából) adatot szolgáltatnak [Szjt. 106. § (7) bekezdés]. A közös jogkezelő
szervezetek nyilvántartásának pontosságához közérdek fűződik. A hagyatéki eljárást
szabályozó korábban hatályos 6/1958. (VII.4.) IM rendelet, valamint a 2010. évi XXXVIII.
33
törvénynek a hagyatéki eljárást szabályozó, 2011. január 1-jén hatályba lépett rendelkezései
az Szjt. felhívott szakaszára vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, és a gyakorlati
tapasztalatok azt mutatják, hogy e speciális értesítési szabály nem kellően ismert.
Figyelemmel arra, hogy az irányelv az árvamű-jelenség jövőbeli visszaszorítását célként
fogalmazta meg, továbbá az irányelv mellékletében az érintett jogkezelő szervezetek
adatbázisairól a jogosultkutatásra szolgáló információforrásként rendelkezik, indokolt a
szerzői joggal érintett hagyatékok esetén - a módosítással érintett bekezdés további
pontjaihoz hasonló - értesítési kötelezettséget magában a hagyatéki eljárásról szóló
törvényben szabályozni.
Az Szjt 106. § (3) bekezdésében foglalt további értesítési kötelezettségeknek a
hagyatéki eljárásról szóló törvénybe történő „átvétele” nem indokolt, a közös jogkezelő
szervezet egyébként érdekeltként vehet részt - adott esetben - az eljárásban.
A 28. §-hoz
A rendelkezés a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló
2013.	évi XVI. törvény 40. §-ában szereplő elírás javítását szolgálja.
A 29. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezés a módosítások hatálybalépésének időpontját
főszabályként a kihirdetést követő nyolcadik napban jelöli meg.
Tekintettel arra, hogy a 2012/28/EU irányelv által bevezetett felhasználások feltétele a
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal részéről egy egységes online nyilvántartás létrehozása,
amelynek megvalósítása az irányelv átültetésének határidejére (2014. október 29.) várható, az
irányelv átültetését szolgáló Szjt.-rendelkezések, valamint a Javaslatnak az árva művek
felhasználására vonatkozó további rendelkezései tekintetében a Javaslat 2014. október 29-ét
jelöli meg hatálybalépési időpontként.
A 30. §-hoz
A jogharmonizációs záradék megjelöli azokat az uniós jogi aktusokat, amelyek a
Javaslatban foglalt egyes módosító rendelkezések bevezetését szükségessé teszik.
34