﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/13096. számú
törvényjavaslat
a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési
elzárás végrehajtásáról
Előadó: dr. Navracsics Tibor
közigazgatási és igazságügyi miniszter
2013. november
1
2013. évi ... törvény
a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás
végrehajtásáról
Az Országgyűlés
az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme, kiemelten az elítéltek és az
egyéb jogcímen fogvatartottak emberi méltóságának a tiszteletben tartása érdekében, a kínzás,
kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának és az egyenlő bánásmód
követelményének érvényesülése céljából,
Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembevételével,
az állam kizárólagos büntető hatalmának a végrehajtáson keresztül történő érvényesítése céljából,
szem előtt tartva azt a társadalmi elvárást, hogy az elítéltek teljes körű foglalkoztatása által az
önfenntartó büntetés-végrehajtás megvalósíthatóvá váljon,
a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
Általános szabályok
I. Fejezet
Alapvető rendelkezések
A büntetés-végrehajtás feladata és célja
1.	§
(1)	A büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése a büntetés, illetve az
intézkedés végrehajtásán keresztül, azzal a célkitűzéssel, hogy a végrehajtás során az egyéniesítés
szempontjait biztosítani kell annak érdekében, hogy az megfelelően szolgálja az egyéni megelőzési
célok elérését.
(2)	A büntetések és az intézkedések végrehajtásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy az
a)	a büntetésben és az intézkedésben megnyilvánuló joghátrányon, illetve a megelőzést szolgáló
rendelkezések érvényesítésén túl elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető
magatartás kialakulását,
b)	a fiatalkorúak tekintetében a gyermekek jogainak érvényesülését is szolgálja,
c)	a kényszergyógykezelés esetén a társadalom védelmén túl, a kényszergyógykezelt számára
megfelelő kezelést és gondozást biztosítson.
A törvény hatálya
E törvény rendelkezéseit
2. §
2
a)	a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti büntetések
és intézkedések, a szabadságvesztésből szabadultak és a javítóintézeti nevelésből elbocsátottak
utógondozásának végrehajtása,
b)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) szerinti előzetes
letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés és őrizet, valamint a Be. 161. § (5) bekezdése
szerinti rendbírság helyébe lépő elzárás (a továbbiakban: rendbírság helyébe lépő elzárás)
végrehajtása,
c)	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX.
törvény (a továbbiakban: 2012. évi CLXXX. törvény) szerinti átadási és ideiglenes átadási
letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás, az eljárási jogsegély keretében ideiglenesen
átszállított személy fogvatartásának, továbbá a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi
XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) szerinti kiadatási és ideiglenes kiadatási letartóztatás, az
eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átvett személy fogvatartásának, illetve - ameddig az
átvételről a bíróság nem határoz - a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés ideiglenes
végrehajtása, valamint
d)	a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) szerinti szabálysértési elzárás, továbbá a
pénzbírság, a helyszíni bírság és a közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárás (a
továbbiakban együtt: szabálysértési elzárás) végrehajtása
során kell alkalmazni.
Értelmező rendelkezések
3. §
E törvény alkalmazásában
1.	büntetés-végrehajtási ügy: a bíróságnak, a végrehajtásért felelős szervnek és az adott ügyben
döntési jogkörrel rendelkező személynek a büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés, valamint
a rendbírság helyébe lépő és a szabálysértési elzárás végrehajtásával kapcsolatos olyan eljárása -
ide nem értve a Be. XXIX. Fejezetének II. Címe szerinti eljárásokat - amely érinti annak tartalmát,
mértékét, a végrehajtás helyét vagy módját, megkezdésének időpontját, a félbeszakítás, a feltételes
szabadságra bocsátás, az ideiglenes elbocsátás, illetve a végrehajthatóság kérdését, vagy a
végrehajtás rendjének fenntartására irányul, és lényeges kihatással van az elítélt és az egyéb
jogcímen fogvatartott jogaira és kötelezettségeire,
2.	bv. intézetek tisztántartását, karbantartását és ellátását szolgáló munka: az elítélt, a
kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy, a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett
személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető által, jogszabályban meghatározott
feltételekkel és tartamban, alkalomszerűen, a fogva tartó bv. intézet fenntartása körében, díjazás
nélkül végzett takarítási, karbantartási és ellátási tevékenység, amely nem minősül munkáltatásnak,
3.	egyéb jogcímen fogvatartott: a kényszergyógykezelt, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló
személy, a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személy és a szabálysértési elzárásra
kötelezett elkövető,
4.	elektronikus megfigyelési eszköz: zárt rendszerű biztonságtechnikai eszköz, amely elektronikus
formában kép, hang, vagy kép és hang együttes felvételére, továbbítására és rögzítésére alkalmas,
5.	elektronikus távfelügyeleti eszköz: az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott mozgását
nyomon követő technikai eszköz,
6.	értesítőlap: a bíróság által a végrehajtás érdekében - papír alapon vagy elektronikus
formátumban - a végrehajtásért felelős szerv részére a kiszabott büntetésről, az alkalmazott
3
intézkedésről, valamint az ezeket érintő, az ítélethozatalt követő érdemi rendelkezésekről, továbbá a
kényszerintézkedés elrendeléséről, fenntartásáról, megszüntetéséről kiállított értesítés, amelynek
része a szabadságelvonással járó büntetés, intézkedés vagy kényszerintézkedés foganatosítására,
avagy a szabadításra adott bírói rendelvény,
7.	hivatalos minőségben kapcsolattartó:
a)	a Btk. szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy a hivatalos eljárásában,
b)	a védő, a jogi képviselőként eljáró ügyvéd és jogtanácsos folyamatban lévő büntető, polgári,
szabálysértési eljárásban, közigazgatási hatósági eljárásban vagy egyéb hatósági ügyben, valamint
büntetés-végrehajtási ügyben, illetve ilyen eljárás megindításának kezdeményezése érdekében
eljárva, ideértve a meghatalmazás adását is,
c)	az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott államának konzuli tisztviselője,
a büntetőügyben eljáró tolmács,
d)	az egyházi személy hitéleti szolgálata ellátása során, a büntetés-végrehajtási szervvel kötött
megállapodás alapján a büntetés-végrehajtási intézetben (a továbbiakban bv. intézet) vallási
tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja, az egyházi jogi
személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet által megbízott más személy, jogvédő vagy
karitatív tevékenységet folytató civil szervezet tagja, képviselője vagy ilyen szervezet megbízásából
eljáró személy e tevékenység végzése során,
8.	hozzátartozó: a Btk.-ban hozzátartozóként meghatározott személy,
9.	kapcsolattartó: az a személy, aki az elítélttel vagy az egyéb jogcímen fogvatartottal jogszabály
vagy engedély alapján kapcsolattartásra jogosult,
10.	kényszerintézkedés: a büntetőeljárásban, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködés keretében és a nemzetközi bűnügyi jogsegély ügyekben elrendelt
szabadságelvonással járó kényszerintézkedés,
11.	munkáltatás: a reintegrációs tevékenység azon formája, amikor az elítéltek vagy a
kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető
munkavégzése szervezetten, rendszeresen, haszon- vagy bevételszerzési céllal, a munka
törvénykönyvében szabályozott munkaviszonytól eltérő, jogszabályban meghatározott feltételekkel
és díjazás ellenében történik, az így létrejövő munkáltatási jogviszony alanyai munkáltatóként a bv.
intézet, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság vagy a büntetés-
végrehajtási szerv (a továbbiakban: bv. szerv) szerződése és a fogvatartott hozzájárulása alapján
más gazdálkodó szervezet, valamint munkavégzőként az elítélt vagy a kényszerintézkedés hatálya
alatt álló személy, illetve a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető;
12.	terápiás foglalkoztatás: a reintegrációs tevékenység azon formája, amikor elsősorban a
kényszergyógykezelt, az ideiglenesen kényszergyógykezelt és a gyógyító-reintegráló csoportba
helyezett, illetve megváltozott munkaképességű vagy egyébként az egészségi állapota miatt a
munkáltatásban részt venni nem képes elítélt foglalkoztatása szervezetten, rendszeresen, e
törvényben meghatározott feltételekkel és térítési díj ellenében, büntetés-végrehajtási jogviszony
keretében történik,
13.	védő: a Be. szerinti védő, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtása alatt az elítélt,
illetve az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyében eljáró ügyvéd,
14.	végrehajtásért felelős szerv: a büntetés-végrehajtási szervezet, a javítóintézet, a pártfogó
felügyelői szolgálatként a Kormány által kijelölt szerv (a továbbiakban: pártfogó felügyelői
szolgálat).
A határozatok végrehajthatósága és intézkedési kötelezettség a végrehajtás iránt
4. §
4
(1)	Büntetés, intézkedés és a szabálysértési elzárás - a (2) bekezdésben meghatározott
kivételekkel - csak a bíróság jogerős határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon
hajtható végre. Kényszerintézkedés - az őrizet kivételével -, továbbá a rendbírság helyébe lépő
elzárás a bíróság határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon hajtható végre.
(2)	Megrovás a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül és az ügyész határozata
alapján is végrehajtható. A vádemelés elhalasztása mellett elrendelt pártfogó felügyelet az ügyész
határozata alapján hajtható végre. Őrizetbe vételnek az ügyész és a nyomozó hatóság határozata
alapján is helye van.
(3)	A büntetés és az intézkedés, továbbá - az őrizet kivételével - a kényszerintézkedés és a
rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtását a bíróság rendeli el. Az őrizet foganatosítása iránt az
azt elrendelő bíróság, ügyész, nyomozó hatóság intézkedik. A szabálysértési elzárás végrehajtása
iránt a Szabs. tv.-ben kijelölt szabálysértési hatóság intézkedik.
(4)	A büntetés, az intézkedés és a kényszerintézkedés végrehajtásának foganatosítása, illetve a
kényszerintézkedés megszüntetése esetén a terhelt szabadon bocsátása érdekében a bíróság
értesítőlapot állít ki. Ha a kényszerintézkedés megszüntetéséről az ügyész határoz, a terhelt
szabadon bocsátása végett határozatát eredeti aláírással ellátva küldi meg a kényszerintézkedést
foganatosító szervnek.
Az állam feladatai a végrehajtásban
5.	§
(1)	A büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása,
valamint az utógondozás az állam feladata. Az elítélttel és az egyéb jogcímen fogvatartottal
szemben a törvényben meghatározott joghátrányok az ítéletben, illetve az egyéb határozatban
foglaltak szerint - az ott meghatározott tartamban és tartalommal - érvényesíthetők.
(2)	A büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtását
az állam a bíróság, a végrehajtási ügyintéző, a bírósági végrehajtói szervezet, az ügyész, a
végrehajtásért felelős szervek, a rendőrség, valamint az e törvényben meghatározott más szervek
útján teljesíti. A végrehajtásban - törvényben meghatározottak szerint - más szervek és szervezetek
is közreműködnek.
(3)	A végrehajtásért felelős szerv a jogszabályok keretei között együttműködik az oktatási
intézményekkel, valamint a fogvatartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás
után a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére, a karitatív tevékenység végzésére, továbbá az
egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult civil szervezetekkel és az ilyen
tevékenységet ellátó vallási közösségekkel. Ha az ilyen szervezet tagja vagy a megbízásából eljáró
személy a végrehajtásért felelős szerv rendjére és biztonságára vonatkozó jogszabályokat, vagy a
végrehajtásért felelős szervvel kötött megállapodásban foglaltakat megszegi, a végrehajtásért felelős
szerv az együttműködést megszüntetheti.
Törvényességi felügyelet
6. §
5
A büntetések, az intézkedések, a kényszerintézkedések, a rendbírság helyébe lépő elzárás és a
szabálysértési elzárás végrehajtása felett az ügyész törvényességi felügyeletet gyakorol, amelynek
során az ügyészségről szóló törvény szerinti jogosultságok illetik meg és kötelezettségek terhelik.
A büntetés-végrehajtási jogviszony
7.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási jogviszony a büntetés, az intézkedés, az egyes
kényszerintézkedések, a rendbírság helyébe lépő elzárás, a szabálysértési elzárás végrehajtása alatt
-	ideértve annak előkészítését és a foganatba vétel érdekében megtett intézkedéseket is - a
végrehajtásért felelős szerv, a végrehajtásban közreműködő más szerv és az elítélt, illetve az egyéb
jogcímen fogvatartott között fennálló jogviszony, amely meghatározza a végrehajtásért felelős
szervek, a végrehajtásban közreműködő más szervek és személyek feladatait, valamint az elítélt,
illetve az egyéb jogcímen fogvatartott jogait és kötelezettségeit és azok érvényesítésének módját.
(2)	A büntetés-végrehajtási jogviszony jellegéből eredően a végrehajtás során az elítéltet és az
egyéb jogcímen fogvatartottat jogszabályban meghatározott sajátos jogok és kötelezettségek illetik
meg, illetve terhelik.
Az alávetési, együttműködési és a lakcím-bejelentési kötelezettség
8.	§
(1)	Az elítélt köteles magát a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásának alávetni, a
kényszerintézkedés hatálya alatt álló köteles eltűrni a szabadságelvonással járó kényszerintézkedés
foganatosítását, ennek megtagadása esetén vele szemben a törvényben meghatározott
jogkövetkezmények állnak be, illetve kényszer alkalmazható. A kényszergyógykezelt köteles
eltűrni személyi szabadságának korlátozását, a végrehajtás rendőri elővezetéssel és elfogatóparancs
kibocsátásával kikényszeríthető. A rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személy köteles
eltűrni személyi szabadságának elvonását, a végrehajtás elővezetéssel kikényszeríthető.
(2)	A büntetés és az intézkedés végrehajtása során az elítélt köteles a végrehajtásért felelős
szervvel együttműködni és a kért felvilágosítást megadni. Ha e törvény úgy rendelkezik, az
együttműködés vagy a felvilágosításadás megtagadása esetén a büntetés-végrehajtási bíró az
elítélttel szemben rendbírságot szabhat ki.
(3)	A Magyarországon élő elítélt köteles a lakóhelye vagy a tartózkodási helye címében (a
továbbiakban: lakcím) bekövetkező változást a változás bekövetkeztétől számított három
munkanapon belül a végrehajtásáért felelős szervnek, ha ez nem ismert, az érdemi határozatot hozó,
első fokú bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak bejelenteni.
(4)	A (3) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása miatt a büntetés-végrehajtási bíró
hivatalból vagy a végrehajtásért felelős szerv kezdeményezésére rendbírságot szab ki. Erre az
elítéltet az ítélet kihirdetésekor, továbbá a végrehajtás során adott tájékoztatásakor vagy a részére
kiadott idézésben, felhívásban figyelmeztetni kell.
(5)	A (2) és a (4) bekezdés szerinti rendbírság kiszabására a Be. 161. § (1)-(4) bekezdését kell
alkalmazni.
6
Alapvető jogok
9.	§
(1)	Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az Alaptörvényben meghatározott alapvető
jogait, valamint egyéb jogait és kötelezettségeit - a törvényben, a bíróság ítéletében, valamint a
bíróság és az ügyészség egyéb határozatában meghatározott korlátozásokkal vagy tilalmakkal - a
büntetés-végrehajtás rendjével összhangban gyakorolja, illetve teljesíti.
(2)	A jogkorlátozás során az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kell alkalmazni.
Jogérvényesítés
10.	§
(1)	Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyben vagy a
fogvatartással összefüggésben kérelmet terjeszthet elő és a kérelemről hozott döntéssel szemben
panaszt nyújthat be, továbbá e törvény szerinti egyéb jogorvoslati jog illeti meg.
Ha e törvény a jogorvoslatot lehetővé teszi, arról az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat a
döntés meghozatalakor tájékoztatni kell.
(2)	Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az (1) bekezdés szerinti kérelmét, a panaszt és
a jogorvoslat iránti kérelmét írásban terjesztheti elő. Az írni vagy olvasni nem tudó elítélt, illetve
egyéb jogcímen fogvatartott nyilatkozatát - kérelmére két érdektelen tanú jelenlétében -
jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3)	A tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszicho-
szociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - élő, illetve írni vagy olvasni nem
tudó, vagy a magyar nyelvet nem beszélő, valamint az egészségi állapota miatt akadályozott elítélt
vagy egyéb jogcímen fogvatartott számára elő kell segíteni, hogy jogorvoslati jogával élni tudjon.
Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott az akadályoztatása fennállásáról a büntetés-
végrehajtásért felelős szervet- kivéve, ha az erről tudomással bír - köteles tájékoztatni.
(4)	A fiatalkorú, valamint a cselekvőképtelen nagykorú, vagy a cselekvőképességében
részlegesen korlátozott elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyben vagy
a fogvatartással összefüggésben önállóan tehet panaszt, nyújthat be kérelmet, jogorvoslati kérelmet
és tehet nyilatkozatot.
(5)	Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott a végrehajtással kapcsolatosan
a)	közvetlenül fordulhat a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések, a rendbírság
helyébe lépő elzárás és a szabálysértési elzárás végrehajtásának törvényességi felügyeletét ellátó
ügyészhez, kérheti az ügyész általi meghallgatását,
b)	közvetlenül fordulhat az alapvető jogok biztosához, valamint a kínzás és más kegyetlen,
embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni fakultatív jegyzőkönyv 3. cikke szerinti
nemzeti megelőző mechanizmus (a továbbiakban: nemzeti megelőző mechanizmus) feladatainak
teljesítésére felhatalmazott munkatársához,
c)	kérelemmel, panasszal fordulhat törvényben kihirdetett nemzetközi egyezményben elismerten
erre hatáskörrel rendelkező nemzetközi jogvédő szervezethez.
7
(6)	Az (1) bekezdésen kívüli egyéb jogviszonyokat érintően az elítélt és az egyéb jogcímen
fogvatartott az általános szabályok szerint, korlátozás nélkül - ide nem értve a fogvatartás tényéből
eredő eltéréseket - érvényesítheti jogait, vagy fordulhat a bírósághoz, illetve az állami szervekhez,
tehet panaszt vagy közérdekű bejelentést.
A védelem joga és a képviselet szabályai
11.	§
(1)	Az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat a büntetés-végrehajtási ügyben megilleti a
védelem joga, a védőnek irat-betekintési és önálló nyilatkozattételi jogosultsága van.
(2)	Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott védőjével mind írásban, mind szóban és - a
fogvatartást foganatosító szerv rendjének a megtartásával - személyesen, ellenőrzés nélkül
érintkezhet.
(3)	Ha az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott nem magyar állampolgár, jogosult
államának diplomáciai, illetve konzuli képviseletéhez fordulni, és annak képviselőjével kapcsolatot
tartani.
(4)	Védőt az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott, előbbiek törvényes képviselője vagy
nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár esetén továbbá hazája konzuli tisztviselője
hatalmazhat meg, illetve a végrehajtásért felelős szerv székhelye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bíró, kényszerintézkedés hatálya alatt álló esetén a büntető ügyben eljáró bíróság
hivatalból, vagy az előbb felsoroltak kérelmére a Be. 48. § (3) bekezdése alapján védőt rendel ki.
(5)	A fogvatartással kapcsolatos, nem büntetés-végrehajtási ügyben az elítélt, vagy az egyéb
jogcímen fogvatartott képviselőt hatalmazhat meg, a képviseleti jogosultságot igazolni kell. A
képviselő tevékenysége nem veszélyeztetheti a fogvatartás biztonságát és a végrehajtás rendjét.
(6)	A fogvatartással kapcsolatos egyéb ügyben vagy bármely más ügyben az elítélt és az
egyéb jogcímen fogvatartott képviselőjével mind írásban, mind szóban és - a fogvatartást
foganatosító szerv rendjének a megtartásával - a látogatás során személyesen, ellenőrzés mellett
érintkezhet. Nem ellenőrizhető a személyes kapcsolattartás az érintett bv. intézet eljárásával
kapcsolatban az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott és őt nemzetközi szerződéssel
létrehozott emberi jogi szerv, így különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztett
ügyben képviselő személy között, kivéve abban az esetben, ha a képviselő az elítélt, vagy az egyéb
jogcímen fogvatartott hozzátartozója.
(7)	Telefonon történő kapcsolattartás során, ha a beszélgetés nem ellenőrizhető, a büntetés-
végrehajtásért felelős szerv jogosult a hívást kezdeményező védő vagy képviselő, illetve az elítélt
vagy az egyéb jogcímen fogvatartott híváskezdeményezése esetén a hívott fél
személyazonosságáról meggyőződni, ennek érdekében a beszélgetés megszakítható.
(8)	Fogvatartással kapcsolatos egyéb ügyben az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott a
jogi segítségnyújtásról szóló törvény rendelkezései szerinti jogi szolgáltatást vehet igénybe és
jogosult a jogi segítségnyújtási eljárást lefolytató szervvel, valamint a jogi szolgáltatást nyújtó jogi
segítővel, illetve pártfogó ügyvéddel kapcsolatot tartani.
Az anyanyelv használata és a tájékoztatáshoz való jog
8
12. §
(1)	A magyar nyelv nem tudása miatt az elítéltet, illetve az egyéb jogcímen fogvatartottat nem
érheti hátrány. A végrehajtás során az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott mind szóban, mind
írásban anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott
körben regionális vagy nemzetiségi nyelvét, vagy - ha a magyar nyelvet nem ismeri - az általa
ismert más nyelvet használhatja.
(2)	A végrehajtásért felelős szervnek az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott részére
az anyanyelvén, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott
körben regionális vagy nemzetiségi nyelven, vagy az általa ismert más nyelven a végrehajtás
rendjére, a végrehajtással összefüggő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi
rendelkezések lényegi elemeiről, valamint a fogvatartást foganatosító szerv házirendjéről
tájékoztatást kell adnia.
(3)	Az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott részére írásban kell a tájékoztatást
megadni
a)	a büntetés-végrehajtási ügyben a panaszjogról és a jogorvoslati lehetőségekről,
b)	a büntetés-végrehajtási ügyben, továbbá kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy esetén a
büntetőeljárás során őt megillető védelemhez való jogról,
c)	a büntetés-végrehajtási ügy irataiba, kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy esetén a
büntetőügy irataiba való betekintés jogáról,
d)	a kapcsolattartás formáiról,
e)	a konzuli hatóságok, továbbá kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy esetén az általa
megjelölt hozzátartozó vagy az általa megjelölt más személy értesítéséhez való jogról,
f)	a fegyelemről szóló szabályozásról,
g)	a biztonsági intézkedésekről, különösen az elektronikus megfigyelési rendszer alkalmazására
vonatkozó szabályokról,
h)	a büntetés, illetve intézkedés, valamint a szabálysértési elzárás kezdő és utolsó napjáról, valamint
a feltételes szabadságra bocsátás, illetve ideiglenes elbocsátás esedékessége napjáról,
i)	a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személyek esetén a kényszerintézkedés elrendeléséről
szóló határozat szerinti, illetve a törvényben meghatározott lehetséges végső tartamáról, valamint a
kényszerintézkedés meghosszabbításáról, felülvizsgálatáról és a szabadlábra helyezési kérelem
benyújtásához való jogról,
j) az egészségügyi ellátáshoz való jogról.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott jogokról szóló írásbeli tájékoztatót az elítélt és az egyéb
jogcímen fogvatartott magánál tarthatja.
(5)	A (2) és (3) bekezdés szerinti tájékoztatás megtörténtét és annak tudomásul vételét írásban
kell rögzíteni. Ha az elítélt, vagy az egyéb jogcímen fogvatartott írni, olvasni nem tud, a (2) és (3)
bekezdés szerinti tájékoztatást szóban - két tanú jelenlétében - kell elvégezni, és annak
megtörténtét írásban kell rögzíteni.
A sértett jogainak és érdekeinek védelme
13. §
9
(1)	Az élet, a testi épség és az egészség elleni szándékos, ötévi vagy azt meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet) és a nemi élet szabadsága és a
nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Btk. XIX. Fejezet) sértettjét kérelmére értesíteni kell az
elítélt véglegesen vagy feltételesen történő szabadon bocsátásáról és a szabadságvesztés
végrehajtásának félbeszakításáról, továbbá szökéséről, illetve javítóintézeti nevelés esetén a
fiatalkorú végleges és ideiglenes elbocsátásáról, valamint a javítóintézet engedély nélküli
elhagyásáról.
(2)	A kérelmet a büntető ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani, és abban meg
kell jelölni, hogy milyen lakcímre kéri a sértett az értesítést. A sértett a kérelmét, annak a
bírósághoz történő bejelentésével visszavonhatja.
(3)	A szabadságvesztést foganatosító bv. intézet, illetve a javítóintézet a bíróság értesítése
alapján a sértetti kérelmet a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíti, és a szabadulás, illetve az
elbocsátás előtt egy hónappal, félbeszakítás engedélyezése, valamint szökés, illetve a javítóintézet
engedély nélküli elhagyása esetén haladéktalanul tájékoztatja a sértett által megadott lakcím szerint
illetékes rendőri szervet, amely haladéktalanul értesítést küld a sértett részére az elítélt szabadon
bocsátásának időpontjáról.
(4)	A bíróság, a bv. intézet és a javítóintézet a sértett kérelmét, a sértett nevét és lakcímét
zártan kezeli, és biztosítja, hogy ezek az adatok ne jussanak az elítélt tudomására.
A végrehajtás rendje
14.	§
(1)	A büntetések közül a Btk. büntetési nemei szerinti súlyosabb büntetést kell előbb
végrehajtani, kivéve, ha a büntetések egymás melletti végrehajtását törvény nem zárja ki. Az azonos
nemű büntetéseket - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az értesítőlapoknak a
végrehajtásért felelős szervhez érkezésének sorrendjében kell végrehajtani.
(2)	Több határozott tartamú, összbüntetésbe nem foglalható, vagy összbüntetésbe nem foglalt
szabadságvesztés végrehajtásának sorrendje: fegyház, börtön, fogház. A fiatalkorúval szemben
kiszabott börtön- és fogházbüntetés végrehajtása megelőzi az egyéb szabadságvesztés végrehajtását.
Az azonos végrehajtási fokozatban lévő - összbüntetésbe nem foglalható vagy összbüntetésbe nem
foglalt - szabadságvesztések közül azt a szabadságvesztést kell előbb végrehajtani, amelyből az
elítélt feltételes szabadságra bocsátása kizárt.
(3)	A végrehajtási sorrend érvényesítése érdekében - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -
a folyamatban lévő büntetés végrehajtását meg kell szakítani.
(4)	A kényszergyógykezelés elrendelése a szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű munka
és a javítóintézeti nevelés végrehajtását megszakítja.
(5)	A szabadságvesztés és a kényszerintézkedés foganatba vétele az elzárás, a közérdekű
munka és a javítóintézeti nevelés végrehajtását megszakítja. A javítóintézeti nevelés foganatba
vétele az elzárás és a közérdekű munka végrehajtását megszakítja. Az elzárás a közérdekű munka
végrehajtását megszakítja.
10
(6)	A szabadságelvonással járó büntetés és intézkedés, valamint a kényszerintézkedés
foganatba vétele a szabálysértési elzárás végrehajtását megszakítja.
(7)	A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtásának megszakítását kiváltó
körülmény megszűnéséig az elévülés nyugszik.
15.	§
(1)	A szabadságelvonással járó büntetés és intézkedés, valamint a szabálysértési elzárás
tartamába minden megkezdett nap beszámít, a végrehajtás utolsó napját naptári nap szerint kell
meghatározni.
(2)	A végrehajtás rendjét a végrehajtásért felelős szerv és az elítélt, illetve az egyéb jogcímen
fogvatartott, valamint a kapcsolattartás során a kapcsolattartó köteles megtartani.
16.	§
A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtását törvényben meghatározott
feltételek szerint, kérelemre vagy hivatalból az arra jogosult felfüggesztheti, elhalaszthatja vagy
félbeszakíthatja.
A megkeresés
17.	§
(1)	A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása, továbbá az elítélt, illetve
egyéb jogcímen fogvatartott kérelmének elbírálása érdekében a bíróság, az ügyész, a végrehajtásért
felelős szerv, valamint az igazságügyért felelős miniszter, a gyermekek és az ifjúság védelméért
felelős miniszter és a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter megkereséssel élhet, amelyre a Be.
71. § (1)-(5) és (7) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Ha a megkeresett szerv, szervezet a megkeresést a megadott határidőn belül nem teljesíti,
vagy a megkeresés teljesítését jogosulatlanul megtagadja, a bíróság, illetve az ügyész rendbírságot
szabhat ki. A rendbírság kiszabására a Be. 161. § (1)-(4) bekezdését kell alkalmazni. A rendbírság
kiszabását a végrehajtásért felelős szerv kezdeményezheti a büntetés-végrehajtási bírónál,
vádemelés elhalasztása esetén az ügyésznél.
(3)	Ha ez feladatának ellátásához szükséges, a bíróság, az ügyész, az igazságügyért felelős
miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter és a végrehajtásért felelős szerv egymástól,
illetve a büntető ügyben eljáró vagy eljárt bíróságtól, ügyészségtől vagy nyomozó hatóságtól,
továbbá a szabálysértési ügyben eljárt bíróságtól, szabálysértési hatóságtól is kérhet adatokat,
iratokat és felvilágosítást.
Az idézéssel és a felhívással szembeni mulasztás következményei
18.	§
(1)	Ha az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott
a)	szabályszerű idézés ellenére, vagy
11
b)	a szabályszerűen kézbesített felhívásban meghatározott határidőn belül vagy határnapon, az ott
megjelölt helyen
nem jelenik meg, elővezetése rendelhető el.
(2)	A büntetés és az intézkedés esetén az elővezetésre a Be. 162. §-át kell alkalmazni azzal,
hogy - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az elővezetés elrendelésére a bíróság, a
vádemelés elhalasztása esetén az ügyész jogosult.
Intézkedés ismeretlen helyen tartózkodó elítélt és kényszergyógykezelt felkutatására és az
elfogatóparancs
19.	§
(1)	Az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt, illetve kényszergyógykezelt tartózkodási helyének
felkutatására
a)	a Be. 73. §-át,
b)	a 2012. évi CLXXX. törvény 25. § (1) és (2) bekezdését, valamint
c)	az Nbjt. 32. § (2) bekezdését
kell alkalmazni azzal, hogy körözés elrendelésére és elfogatóparancs kibocsátására kizárólag a
bíróság jogosult.
(2)	A közérdekű munka és a pártfogó felügyelet végrehajtása körében a végrehajtásért felelős
szerv is jogosult az elítélt lakó- és tartózkodási helyének megállapítása iránt [Be. 73. § (2)
bekezdés] intézkedni.
(3)	Ha az elítélt vagy a kényszergyógykezelt tartózkodási helyének felkutatása iránt megtett
intézkedés, vagy a végrehajtás foganatosítása érdekében elrendelt elővezetés nem vezetett
eredményre, a bíróság elfogatóparancsot bocsát ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek
vagy kényszergyógykezeltnek a felkutatása érdekében, aki
a)	a jogerősen kiszabott szabadságvesztés vagy elzárás, illetve a jogerősen elrendelt javítóintézeti
nevelés vagy kényszergyógykezelés letöltését nem kezdte meg,
b)	a bv. szerv őrizetéből megszökött,
c)	a jogerősen kiszabott közérdekű munka végzését nem kezdte meg - akkor is, ha a munkavégzés
helyének kijelölése az elítélt felróható magatartása miatt még nem történt meg -, vagy jogellenesen
megszakította,
d)	a javítóintézetből, vagy a javítóintézetből történő előállítás, más javítóintézetbe vagy
egészségügyi intézménybe vagy onnan történő szállítás, illetve ott-tartózkodás során engedély
nélkül távozott, avagy a javítóintézetből engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza,
e)	az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből (a továbbiakban: IMEI)
kényszergyógykezeltként, illetve ott elhelyezett kóros elmeállapotúvá vált elítéltként engedély
nélkül távozott, vagy engedéllyel távozott, de határidőben nem tért vissza.
(4)	A (3) bekezdés rendelkezéseit a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztés, valamint a bíróság által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása során is
alkalmazni kell a fokozatosság elvének szem előtt tartásával.
12
A végrehajtásért felelős szerv döntése és a panasz
20. §
(1)	Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyében, illetve a
fogvatartással kapcsolatos egyéb ügyében - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a
végrehajtásért felelős szerv azon szervezeti egységének a vezetője intézkedik, vagy dönt, ahol a
végrehajtás történik.
(2)	Ha a végrehajtásért felelős szerv szervezeti egységének vezetője hivatalból jár el - e
törvény eltérő rendelkezése hiányában - az intézkedésre, vagy döntés meghozatalára okot adó
körülmény felmerülését követő nyolc napon belül kell intézkedni, illetve dönteni, kivéve, ha az ügy
jellege soron kívüli elintézést kíván.
(3)	Ha a végrehajtásért felelős szerv szervezeti egységének vezetője kérelemre jár el, a
kérelem benyújtásától számított harminc napon belül intézkedik, illetve dönt, kivéve, ha az ügy
jellege soron kívüli elintézést kíván. Az elintézési határidőt a kérelem elbírálására - az (1) bekezdés
szerint - jogosult indokolt esetben, írásban, egy alkalommal legfeljebb harminc nappal
meghosszabbíthatja. Erről a kérelmezőt írásban értesíteni kell.
(4)	Az elintézési határidőbe nem számít be a hiánypótlásnak, a hivatalból történő iratok
beszerzésének, a megkeresésnek, a szakértői vélemény, illetve a pártfogó felügyelői vélemény
elkészítésének és az indítványozott tanúmeghallgatások teljesítésének időtartama.
(5)	A kérelemben foglaltak megalapozása a kérelmező feladata, erre a figyelmét fel kell hívni,
és ha ez elmaradt ezzel egyidejűleg hiánypótlásra kell felszólítani. Ugyanígy kell eljárni, ha a
kérelemből nem lehet megállapítani, hogy az mire irányul. A kérelmezőt tájékoztatni kell arról,
hogy ha a hiánypótlásnak az előírt határidőben nem tesz eleget, kérelmét a rendelkezésre álló
adatok alapján bírálják el.
(6)	Nem kérhető hiánypótlás olyan adatról, amelyről a végrehajtásért felelős szervnek
hivatalos tudomása van, amely nyilvános, vagy amelyet valamely jogszabállyal rendszeresített
közhiteles nyilvántartás tartalmaz. Ha az adatok beszerzése a végrehajtásért felelős szerv feladata,
arról hivatalból intézkedni köteles.
(7)	Ha e törvény elrendeli, a végrehajtásért felelős szerv vagy szervezeti egység vezetője az
(1)-(3) bekezdés szerinti intézkedéséről, döntéséről - az ott meghatározott eljárásban - határozatot
hoz.
(8)	A bv. intézet parancsnokának, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának (a
továbbiakban: országos parancsnok), a büntetés-végrehajtásért felelős miniszternek, valamint a
javítóintézet igazgatójának döntése - ha jogszabály kivételt nem tesz - végrehajtható.
(9)	Érdemi vizsgálat nélkül el lehet utasítani az ugyanazon ügyben hat hónapon belül
ismételten előterjesztett kérelmet, ha az új tényre vagy körülményre nem hivatkozik.
(10)	Ha a kérelem elbírálása nem a végrehajtásért felelős szerv hatáskörébe tartozik, erre az
elutasító határozatban utalni kell. Ha a kérelemből ez egyértelműen megállapítható, az elítéltet és az
egyéb jogcímen fogvatartottat tájékoztatni kell az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
szervről.
13
21. §
(1)	A végrehajtásért felelős szerv intézkedése, vagy döntése ellen, illetve annak elmulasztása
miatt panasszal lehet fordulni a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez. E törvényben
meghatározott esetekben a döntés ellen az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott bírósági
felülvizsgálat iránti kérelmet terjeszthet elő, illetve keresettel fordulhat a bírósághoz.
(2)	Panasz megtételére jogosult az elítélt, az egyéb jogcímen fogvatartott, a védő, a fiatalkorú
törvényes képviselője, a kényszergyógykezelt törvényes képviselője, házastársa, élettársa, illetve az
a kapcsolattartó, akit az intézkedés, vagy a döntés, illetve annak elmulasztása a kapcsolattartás
vonatkozásában érint.
(3)	A panaszt - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az intézkedés, vagy a döntés
közlésétől, illetve annak elmulasztásától számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. A
panaszt írásban kell benyújtani, vagy arról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(4)	Ha a jogosult a panasz megtételében akadályoztatva volt, a panaszt az akadály
megszűnésétől számított tizenöt napon belül lehet igazolási kérelemmel együtt előterjeszteni. Az
igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a
mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Az intézkedés, vagy a döntés közlésétől, illetve annak
elmulasztásától számított három hónapon túl igazolási kérelem nem terjeszthető elő.
(5)	A panaszt harminc napon belül kell elbírálni, kivéve, ha az ügy jellege ezt soron kívül
szükségessé teszi. E határidő indokolt esetben harminc nappal meghosszabbítható. A panasz
elbírálásáról, valamint a határidő meghosszabbításáról az elítéltet és az egyéb jogcímen
fogvatartottat, illetve a panasztevőt írásban tájékoztatni kell. A panasz elbírálásáról szóló határozat
ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(6)	Ha az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott a panaszában olyan új tényről vagy
körülményről nyilatkozik, amelyet érdemben a döntésre jogosult végrehajtásért felelős szerv még
nem bírált el, azt új kérelemnek kell tekinteni és panaszként nem bírálható el, kivéve, ha az ügy
jellege soron kívüli elintézést kíván.
(7)	Nincs helye panasznak és azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha
a)	a panasz benyújtására előírt határidő már eltelt, a fogvatartott a panaszjogáról lemondott vagy a
panaszát korábban visszavonta,
b)	annak tárgya nem tartozik a végrehajtásért felelős szerv hatáskörébe vagy az nem büntetés-
végrehajtási jogviszonyhoz kötődik,
c)	az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott panaszát korábban már elbírálták,
d)	a panasz nem a jogosulttól származik, vagy a képviselő jogosultságát felhívás ellenére nem
igazolta,
e)	a kérelem valamennyi részét elbírálták és annak helyt adtak.
A végrehajtásért felelős szerv határozata
22. §
(1)	Ha e törvény határozat meghozatalát írja elő, akkor a határozat tartalmazza:
14
a)	az eljáró szerv, döntésre jogosult személy megnevezését, az ügy számát és az ügy tárgyának
megjelölését,
b)	az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott természetes személyazonosító adatait és
lakcímét, továbbá a fogva lévő elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott nyilvántartási számát,
egyéb érintett esetén annak nevét és lakcímét,
c)	a rendelkező részében a döntést, valamint a jogorvoslat lehetőségéről való tájékoztatást,
d)	az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, továbbá
azokat a jogszabályokat, amelyeken a határozat alapul,
e)	a határozathozatal helyét és idejét, a határozatot hozó nevét és beosztását, aláírását, valamint a
szerv hivatalos bélyegzőlenyomatát.
(2)	A kérelemnek vagy panasznak helyt adó határozatot indokolni nem kell.
(3)	A határozatot az ügyiratra kell feljegyezni vagy jegyzőkönyvbe kell foglalni. Külön íven
kell megszövegezni a határozatot, ha azt kézbesítés útján közlik. Ez esetben a határozatot a
meghozatalára előírt határidőn belül kell írásba foglalni. Az ügyiratra feljegyzett vagy
jegyzőkönyvbe foglalt határozat esetén az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat nem kell
feltüntetni, ha azok az iratból kitűnnek.
(4)	A határozatot azzal kell közölni, aki a kérelmet vagy panaszt benyújtotta, illetve akire
nézve az rendelkezést tartalmaz. A határozatot kihirdetés vagy kézbesítés útján kell közölni. A
határozat kihirdetését írásban kell igazolni. A határozat közlésének napja az a nap, amelyen azt
kihirdették vagy kézbesítették.
23.	§
(1)	A végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője a határozatot név-, szám-
vagy számítási hiba, illetve más hasonló elírás esetén - ha ez szükséges, a kérelmező
meghallgatását követően - kijavítja.
(2)	A végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője hivatalból vagy
kérelemre a határozatot kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A
kiegészítés a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.
(3)	A kijavítást és a kiegészítést az alaphatározat eredeti példányára és lehetőleg kiadmányaira
is fel kell jegyezni, továbbá az alaphatározatra előírt módon mindazokkal közölni kell, akikkel az
alaphatározatot közölték.
Bírósági felülvizsgálat
24.	§
(1)	A végrehajtásért felelős szerv határozata ellen, ha e törvény így rendelkezik, a büntetés-
végrehajtási bíróhoz címzett bírósági felülvizsgálati kérelemnek van helye. Felülvizsgálati kérelem
benyújtására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az elítélt, az egyéb jogcímen fogvatartott, a
védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a kényszergyógykezelt törvényes képviselője,
házastársa és élettársa jogosult. A jogosultságot, ha ez az iratokból nem állapítható meg, hitelt
érdemlően igazolni kell.
15
(2)	A bírósági felülvizsgálati kérelmet - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a határozat
közlésétől számított nyolc napon belül lehet a határozatot hozó végrehajtásért felelős szervhez,
illetve szervezeti egységhez írásban benyújtani. Ha e törvény úgy rendelkezik, hogy elítéltnek, vagy
az egyéb jogcímen fogvatartottnak a határozat közlésekor nyomban nyilatkoznia kell a
jogorvoslatról, akkor azt jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3)	Ha a jogosult a bírósági felülvizsgálati kérelem megtételében akadályoztatva volt, a
bírósági felülvizsgálati kérelmet az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül lehet
igazolási kérelemmel együtt előterjeszteni. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát
és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. A határozat
meghozatalától számított három hónapon túl igazolási kérelem nem terjeszthető elő.
(4)	A bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásra nyitva álló határidő lejártát követően a
végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője haladéktalanul felterjeszti az iratokat
a bírósághoz.
(5)	A bírósági felülvizsgálati kérelmet a határozatot hozó végrehajtásért felelős szerv, illetve
szervezeti egység székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró bírálja el.
(6)	A bírósági felülvizsgálati kérelemben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A
büntetés-végrehajtási bíró bírósági felülvizsgálati eljárásban hozott határozata ellen fellebbezésnek
nincs helye.
25.	§
(1)	A bírósági felülvizsgálati kérelemnek - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a
határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(2)	Ha a bírósági felülvizsgálati kérelemnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van és
a)	a határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be, a határozat a határidő
leteltét követő napon,
b)	a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásáról a jogosult lemondott, vagy a kérelmet
visszavonták, a határozat a lemondás, illetve a visszavonás napján,
c)	a büntetés-végrehajtási bíró a benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet jogerősen elbírálta, a
határozat a jogerő beállta napján
hajtható végre.
Iratbetekintés és másolatkészítés
26.	§
(1)	A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása, valamint a
kényszerintézkedés foganatosítása során keletkezett iratokat az elítélt és az egyéb jogcímen
fogvatartott, valamint védője és képviselője, a fiatalkorú törvényes képviselője, továbbá a
kényszergyógykezelt törvényes képviselője, házastársa és élettársa tekintheti meg. A jogosultságot,
ha ez az iratokból nem állapítható meg, hitelt érdemlően igazolni kell.
(2)	Aki az (1) bekezdés szerint az iratokat megtekintheti, azokról másolat kiadását kérheti.
16
(3)	Az iratokról a végrehajtásért felelős szerv a kérelem előterjesztésétől számított nyolc
munkanapon belül másolatot ad ki. A másolat kiadása során a Be. 70/B. § (9) és (11) bekezdését és
a 70/C. § (5) bekezdését alkalmazni kell.
(4)	Nem engedhető betekintés és nem adható ki másolat a döntés-előkészítés során készült
tervezetekről, a büntetés-végrehajtási szerv előterjesztéseiről, az elítélt biztonsági csoportba,
részlegre sorolásának alapjául szolgáló iratokról, a foglalkozásokról szóló feljegyzésekről, a
pártfogó felügyelő feljegyzéseiről és az egyéni pártfogó felügyelői tervről, valamint azokról az
iratokról, amelyeknek a megismerésére a kérelmező törvény szerint nem jogosult.
(5)	Ha a kiadandó másolat olyan adatot tartalmaz, amely megismerésére a kérelmező nem
jogosult, részére olyan másolatot kell kiadni, amely a védett vagy zártan kezelt adatokat nem
tartalmazza.
(6)	A másolat kiadásának megtagadásáról indokolt határozatot kell hozni. A határozattal
szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani.
(7)	Az egészségügyi dokumentációval kapcsolatos iratbetekintésre és másolat kiadására az
egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
II.	Fejezet
A büntetések és az intézkedések végrehajtását kizáró okok
A büntetések és az intézkedések végrehajtását kizáró okok
27.	§
(1)	A büntetés végrehajtását kizárja:
a)	az elítélt halála,
b)	az elévülés,
c)	a kegyelem,
d)	törvényben meghatározott egyéb ok.
(2)	Az intézkedés végrehajtását kizárja:
a)	az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
kivételével az elítélt, illetve annak a személynek a halála, akivel szemben az intézkedést
elrendelték,
b)	az elévülés,
c)	a kegyelem,
d)	törvényben meghatározott egyéb ok.
A büntetés és az intézkedés elévülése
28.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajthatósága elévül:
17
a)	tizenöt évi szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés esetén húsz év,
b)	tízévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tizenöt év,
c)	ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tíz év,
d)	öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztés esetén öt év
elteltével.
(2)	Az elzárás, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a kitiltás és a sportrendezvények
látogatásától való eltiltás végrehajthatósága öt év elteltével évül el.
(3)	A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kiutasítás és a közügyektől eltiltás
végrehajthatósága
a)	ötévi vagy ezt meghaladó határozott tartam esetén tíz év,
b)	öt évet el nem érő tartam esetén öt év
elteltével évül el.
(4)	Nem évül el
a)	az emberiesség elleni bűncselekmény (Btk. XIII. Fejezet) miatt kiszabott,
b)	a háborús bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet) miatt kiszabott,
c)	az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel
módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és 13. §-ában meghatározott egyéb
háborús bűntettek miatt kiszabott tizenöt évig tartó vagy ennél súlyosabb,
d)	az életfogytig tartó
szabadságvesztés végrehajthatósága.
(5)	A javítóintézeti nevelés végrehajthatósága három év elteltével évül el.
29.	§
(1)	A büntetés és az intézkedés elévülésének határideje a büntetést kiszabó, vagy az
intézkedést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával, ha a szabadságvesztés
végrehajtását felfüggesztik, a próbaidő leteltének a napjával kezdődik.
(2)	Ha az elítélt a szabadságvesztés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt megszökik,
az elévülés határideje a szökés napjával ismét elkezdődik.
(3)	A szabadságvesztés mellett kiszabott büntetés elévülésének határideje a szabadságvesztés
végrehajtása befejezésének vagy a végrehajthatósága megszűnésének napján kezdődik.
(4)	Az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés vagy az intézkedés végrehajtása végett
tett intézkedés. Az elévülést minden olyan hatósági intézkedés félbeszakítja, amelyet a büntetés
végrehajtásának előbbre vitele érdekében foganatosítottak. A félbeszakítás napjával az elévülés
ismét elkezdődik.
18
(5)	A halasztás ideje, valamint a büntetés-félbeszakítás és a 14. § szerinti végrehajtási
sorrendre tekintettel történő megszakítás tartama az elévülés határidejébe nem számít be.
A kegyelem
30.	§
(1)	A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítélt büntetését vagy a vele szemben alkalmazott
próbára bocsátást, jóvátételi munkát és javítóintézeti nevelést kegyelemből elengedheti vagy
mérsékelheti. A kegyelmi rendelkezésként elengedett büntetés vagy intézkedés, illetve mérséklés
esetén a büntetés vagy intézkedés az elengedett rész tekintetében nem hajtható végre.
(2)	Kegyelmi rendelkezés kizárólag még végre nem hajtott büntetésre vagy intézkedésre
vonatkozhat. A kegyelem gyakorlása szempontjából a kiutasítás mindaddig nem tekinthető
végrehajtottnak, amíg annak tartama el nem telt.
(3)	Ha a kegyelmi jogkör gyakorlója az elítéltet kegyelemben részesíti, a büntetőjogi
következmények [Btk. 98. § (3) bekezdés] - ellenkező rendelkezés hiányában - az ítéletben
kiszabott büntetéshez igazodnak.
(4)	Ha a köztársasági elnök a büntetés végrehajtását kegyelemből próbaidőre felfüggeszti, a
próbaidő és a mentesítés hatályának beálltához szükséges időtartam a kegyelmi elhatározás keltének
napján kezdődik.
A büntetés végrehajtásának kizárása életfogytig tartó szabadságvesztés esetén
31.	§
Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a határozott ideig tartó szabadságvesztés, az elzárás
és a közérdekű munka nem hajtható végre.
III.	Fejezet
A bíróság és az ügyész feladatai a végrehajtásban
A büntetőügyben eljáró bíróság és ügyész feladatai
32.	§
(1)	A büntetés, vagy az intézkedés végrehajtása iránt az a bíróság intézkedik, amelynek
eljárása során az végrehajthatóvá válik. A szükséges intézkedéseket az e törvényben és a
büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra háruló feladatokat
megállapító jogszabályban foglaltak szerint a tanács elnöke, vagy az egyesbíró (a továbbiakban
együtt: a tanács elnöke) teszi meg.
(2)	A vádemelés elhalasztása során elrendelt pártfogó felügyelet, valamint az ügyész által
alkalmazott megrovás végrehajtása céljából az ügyész intézkedik.
(3)	A tanács elnöke - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - az ügydöntő határozat
jogerőre emelkedését követő három munkanapon belül intézkedik az értesítőlap kiállítása és
megküldése iránt.
19
(4)	Pénzbüntetés, elkobzás és vagyonelkobzás esetén a Be. 588. § (5) bekezdése szerinti
ügydöntő határozat rendelkező részének végrehajtási záradékkal és eredeti bírói aláírással ellátott
példánya pótolja az értesítőlap kiállítását, és a végrehajtás alapjául szolgál.
(5)	A (3) bekezdés alkalmazásában ügydöntő határozat alatt a perújítás, a felülvizsgálat, a
törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán, vagy a jogegységi eljárásban (a továbbiakban
együtt: rendkívüli jogorvoslat) meghozott ügydöntő, illetve a kiszabott büntetést, az alkalmazott
intézkedést érintő jogegységi határozatot is érteni kell.
(6)	A kényszerintézkedés elrendeléséről, meghosszabbításáról, fenntartásáról, vagy
megszüntetéséről szóló végzés végrehajthatósága esetén a tanács elnöke haladéktalanul intézkedik a
foganatosítás, illetve a szabadlábra helyezés céljából az értesítőlap azonnali kiállítása, átadása,
illetőleg megküldése iránt. A tanács elnöke az értesítőlapra bírói rendelvényt vezet.
Kényszerintézkedés megszüntetése esetén, ha a terhelt előállítására nem került sor, a tanács elnöke
azonnal intézkedik a szabadlábra helyezés iránt a fogvatartást foganatosító szervnél.
(7)	Ha a kényszerintézkedést az ügyész rendeli el vagy szünteti meg, akkor haladéktalanul
intézkedik a foganatosítás, illetve a szabadlábra helyezés iránt.
33.	§
(1)	Ha a bíróság az értesítőlap alapjául szolgáló határozatot kijavítja, újabb értesítőlapot
kiállítani nem kell. A tanács elnöke a kijavítást elrendelő jogerős határozatot - a jogerőre
emelkedését követően nyomban - és az eredeti aláírással ellátott megkeresést megküldi annak a
végrehajtásért felelős szervnek, illetve a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportjának (a
továbbiakban: bv. csoport), amelynek az értesítőlapot már megküldte, és utal arra, hogy a
megküldött határozatot milyen módosítással kell végrehajtani.
(2)	Ha a bíróság olyan kérdésben, amelyre nézve az értesítőlap adatot tartalmaz, utóbb a Be.
XXIX. Fejezetének II. Címe szerinti eljárásban másként határoz, vagy a határozata mulasztását
utólag pótolja, a tanács elnöke erről értesítőlapot állít ki, és azt határozatával együtt haladéktalanul
megküldi a végrehajtásért felelős szervnek, szabadságvesztés esetén a törvényszék bv. csoportjának.
34.	§
(1)	A jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételének elrendelésekor a
tanács elnöke a szabadságvesztésről kiállított értesítőlapra bírói rendelvényt vezet, és azt a
végrehajtás foganatosítása végett az elítéltet a bv. intézetbe előállító rendőrnek, vagy büntetés-
végrehajtási őrnek adja át.
(2)	A tanács elnöke az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el, ha szabadságvesztés, illetve az
elzárás kiszabása, javítóintézeti nevelés, vagy kényszergyógykezelés elrendelése esetén a terhelt az
ítélet jogerőre emelkedésekor - akár az adott, akár más büntetőügyben - fogva van.
(3)	Ha a terhelt fogva van, de előállítására nem került sor, a tanács elnöke haladéktalanul
megküldi a szabadságvesztésről, az elzárásról, a javítóintézeti nevelésről, vagy a
kényszergyógykezelésről kiállított és bírói rendelvénnyel ellátott értesítőlapot a végrehajtásért
felelős szervnek, ha a terhelt más szervnél van fogva, a fogvatartást foganatosító szervhez, amely
haladéktalanul intézkedik a terhelt átszállítása iránt.
20
(4)	Ha a terhelt szabadlábon van és a szabadságvesztés azonnali foganatba vételének nincs
helye, a tanács elnöke a szabadságvesztésről, illetve az elzárásról kiállított értesítőlapra bírói
rendelvényt vezet, és azt megküldi a végrehajtás érdekében a BVOP-nak.
(5)	Kényszergyógykezelés és javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a tanács elnöke az
értesítőlapra bírói rendelvényt vezet, és azt megküldi az intézkedés végrehajtásáért felelős illetékes
intézetnek, továbbá intézkedik a kényszergyógykezeltnek, illetve a fiatalkorú elítéltnek az intézetbe
szállítása, vagy kísérése végett.
35.	§
(1)	Ha a perújítás, vagy felülvizsgálat folytán indult eljárásban a bíróság az alapügyben hozott
bármely rendelkezés végrehajtását felfüggeszti, vagy félbeszakítja, a tanács elnöke - a határozatnak
a büntetést, vagy intézkedést foganatosító szervhez történő megküldésével - azonnal intézkedik a
szabadságvesztésre ítélt, a kényszergyógykezelt és a javítóintézeti nevelt szabadítása, illetve
elbocsátása iránt.
(2)	A tanács elnöke az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el, ha a fellebbezési joggal
kapcsolatban benyújtott, a Be. 65. § (5) bekezdése szerinti igazolási kérelem alapján a végrehajtást
felfüggeszti.
(3)	Ha a rendkívüli jogorvoslat folytán meghozott határozattal a bíróság az elítéltet felmenti, a
kényszergyógykezelést mellőzi, vagy az eljárást megszünteti, és a végrehajtás felfüggesztésére vagy
félbeszakítására nem került sor, a tanács elnöke azonnal intézkedik a szabadságvesztésre ítélt, a
kényszergyógykezelt és a javítóintézeti nevelt szabadítása, illetve elbocsátása iránt.
(4)	Ha a bíróság a Be. XXIX. Fejezetének II. Címe szerinti valamely eljárásban - a
végrehajtást érintő - olyan határozatot hoz, amelynek végrehajtására nincs értesítőlap
rendszeresítve, a tanács elnöke a jogerős, eredeti bírói aláírással ellátott határozatát haladéktalanul
megküldi a végrehajtásért felelős szervnek, szabadságvesztés esetén a bv. csoportnak.
(5)	A tanács elnöke, ha utóbb a büntetés vagy az intézkedés végrehajtását kizáró ok
bekövetkeztét állapítja meg,- a kegyelem kivételével -, végzést hoz, és eredeti bírói aláírással
ellátott határozatát megküldi a végrehajtásért felelős szervnek, továbbá szabadságvesztés esetén a
bv. csoportnak.
36.	§
(1)	Az ügydöntő határozat írásba foglalását követően haladéktalanul meg kell küldeni annak
kiadmányát - a vagyoni jellegű büntetések és intézkedések kivételével - a külön jogszabályban
foglaltak szerint a végrehajtásért felelős szervnek, illetve a bv. csoportnak.
(2)	Halasztás, vagy a részletfizetés engedélyezése esetén a tanács elnöke intézkedik az
engedélyezés tényének és tartalmának az értesítőlapon történő feltüntetése iránt. Az értesítőlap
elküldését követően meghozott határozatot haladéktalanul meg kell küldeni a végrehajtásért felelős
szervnek, illetve a bv. csoportnak.
21
(3)	Szabadságvesztés, elzárás és közérdekű munka kiszabása, kényszergyógykezelés, pártfogó
felügyelet és javítóintézeti nevelés elrendelése esetén az ügydöntő határozathoz - amennyiben
rendelkezésre áll - mellékelni kell:
a)	az elítéltről készült pártfogó felügyelői vélemény, valamint az elítélt személy mentális és testi
állapotáról készült szakvélemény, orvosi bizonyítvány másodpéldányát vagy másolatát,
b)	fiatalkorú elítélt esetében a környezettanulmány, és az iskolai bizonyítvány, az iskolai vagy
munkahelyi jellemzés másolatát.
(4)	Az értesítőlap, az ügydöntő határozat, a végrehajtást érintő egyéb határozat, vagy a (3)
bekezdés szerinti iratok, ha ennek biztonsági feltételei adottak, elektronikus úton is továbbíthatók a
végrehajtásért felelős szervnek, illetve a bv. csoportnak.
A szabadságvesztés azonnali foganatba vétele, a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítása
37.	§
(1)	A bíróság a szabadlábon lévő elítélttel szemben a jogerősen kiszabott szabadságvesztés
azonnali foganatba vételét
a)	rendelheti el, ha annak tartama öt év, vagy ennél súlyosabb, és a bűncselekmény jellegére, az
elítélt személyi és családi körülményeire tekintettel alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az
elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát,
b)	rendeli el, ha azt bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt szabta ki.
(2)	Az (1) bekezdés esetén a bíróság a székhelyén működő bv. intézet parancsnokától rövid
úton büntetés-végrehajtási őr kirendelését kéri, és az elítéltet az őrnek adja át. Ha a bíróság
székhelyén nincs bv. intézet, vagy a büntetés-végrehajtási őr kirendelésének akadálya van, a bíróság
az elítéltnek a bv. intézetbe kísérése végett rövid úton a rendőrséget keresi meg.
38.	§
(1)	Ha a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor
a terhelt nincs előzetes letartóztatásban, és a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba
vételét a bíróság nem rendelte el, az elítélttel szemben - a bv. intézetbe történő befogadásáig - a
szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés rendelhető el, ha a
bűncselekmény jellegére, a kiszabott szabadságvesztésre az elítélt személyi és családi
körülményeire - különösen az egészségi állapotára, idős korára - tekintettel alaposan feltehető,
hogy ezzel is biztosítható, hogy a terhelt szökésével vagy elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól
ne vonja ki magát.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést el kell rendelni, ha
a bíróság két évet meghaladó tartamú szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére halasztást
engedélyezett.
(3)	A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés elrendeléséről a
bíróság határoz. Az intézkedés hatálya alatt álló elítélt a bíróság határozatában meghatározott
területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, vagy a lakóhelyét nem
változtathatja meg. A határozatban előírható, hogy a terhelt meghatározott időközönként a
rendőrségen jelentkezzen.
22
(4)	A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak
megtartását - a Be. lakhelyelhagyási tilalom megtartásának ellenőrzésére vonatkozó szabályai
szerint - a rendőrség ellenőrzi.
(5)	Ha a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásait az
elítélt megszegte, a rendőrség haladéktalanul értesíti az intézkedést elrendelő bíróságot, és az
elítéltet a bíróság határozatának meghozataláig - legfeljebb hat napig - büntetés-végrehajtási
őrizetbe veheti. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés
előírásainak megszegése esetén a szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el.
(6)	Ha az elítélt ismeretlen helyre távozott és a tartózkodási helyének felkutatása iránt megtett
intézkedések nem vezettek eredményre, a tanács elnöke elfogatóparancsot bocsát ki.
(7)	A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést meg kell szüntetni,
ha a büntetés végrehajthatósága megszűnt, vagy kizárt.
(8)	Ha a bíróság az elítélttel szemben nem végrehajtandó szabadságvesztés mellett
alkalmazott kiutasítást és az ügydöntő határozat a kihirdetésekor jogerőre emelkedik, a bíróság a
kiutasítás végrehajtása érdekében elrendeli az elítéltnek az illetékes idegenrendészeti hatósághoz
történő előállítását. Az előállítás végrehajtása érdekében a tanács elnöke a rendőrséget keresi meg.
A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása
39.	§
(1)	A tanács elnöke a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére, ha annak hátralévő
része két évnél rövidebb, az elítélt kérelmére - fontos okból - különösen az elítélt személyi vagy
családi körülményeire tekintettel - legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.
(2)	Ha az elítélt betegsége az életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke
a)	az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is
engedélyezhet,
b)	az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja,
c)	halasztást engedélyezhet a szabadságvesztés végrehajtás megkezdésére abban az esetben is, ha a
szabadságvesztés hátralévő része két évnél hosszabb.
(3)	El kell halasztani - kérelem nélkül, hivatalból is - a szabadságvesztés végrehajtásának
megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki
a)	a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő első év
végéig,
b)	egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.
(4)	A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény
alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: BVOP) egészségügyi szakterület vezetőjének - az elítélt
egészségi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó -
nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.
23
(5)	A (3) bekezdés a) pontja esetén, ha a gyermek halva született, vagy utóbb meghalt, a
szabadságvesztés végrehajtását a bíróság felhívására hat héten belül kell megkezdeni. Ha a gyermek
véglegesen, vagy tartósan kikerül az elítélt gondozásából, a szabadságvesztés végrehajtását - amint
azt a nő szülés utáni egészségi állapota lehetővé teszi - haladéktalanul meg kell megkezdeni. A nő
szülés utáni egészségi állapotáról a tanács elnökének a felhívására a BVOP egészségügyi
szakterületének vezetője - a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentumok alapján - nyilatkozik.
(6)	Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye a szabadságvesztés
végrehajtása elhalasztásának, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet,
illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.
(7)	Ha az igazságügyért felelős miniszter a Be. 598. § (2) bekezdése szerint a büntetés
végrehajtását elhalasztotta, vagy félbeszakította, a bíróság az ezt követően a halasztás iránt
benyújtott kérelem tárgyában a döntés meghozatalát mindaddig felfüggeszti, ameddig a Be. 598. §
(2)	bekezdése szerinti halasztás, vagy félbeszakítás tart.
(8)	A katona szabadságvesztése végrehajtásának elhalasztásáról az elítélt munkáltatói jogkört
gyakorló parancsnokát (vezetőjét) értesíteni kell.
(9)	Ha a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben terjesztik
elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs
lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti. Ha a
szabadságvesztést már foganatba vették, a kérelmet a szabadságvesztés végrehajtásának esetleges
félbeszakítása iránti intézkedés megtétele végett a bv. intézetnek megküldi.
Az elzárás végrehajtásának elhalasztása
40.	§
(1)	A tanács elnöke az elzárás végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos
okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három
hónapra halasztást engedélyezhet.
(2)	Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke
a)	az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is
engedélyezhet,
b)	az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja.
(3)	El kell halasztani - kérelem nélkül, hivatalból is - az elzárás végrehajtásának megkezdését
annak az elítéltnek az esetében, aki
a)	a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik
hónap végéig,
b)	egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.
(4)	A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény
alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a BVOP egészségügyi
24
szakterület vezetőjének - az elítélt egészségügyi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között
való kezelhetőségére vonatkozó - nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.
(5)	A (3) bekezdés a) pontja esetén, ha a gyermek halva született, vagy utóbb meghalt, a
szabadságvesztés végrehajtását a bíróság felhívására hat héten belül kell megkezdeni. Ha a gyermek
véglegesen, vagy tartósan kikerül az elítélt gondozásából, a szabadságvesztés végrehajtását - amint
azt a nő szülés utáni egészségi állapota lehetővé teszi - haladéktalanul meg kell megkezdeni. A nő
szülés utáni egészségi állapotáról a tanács elnökének a felhívására a BVOP egészségügyi
szakterületének - a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentumok alapján - vezetője nyilatkozik.
(6)	Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye az elhalasztásnak, ha
az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy
elrejtőzésétől kell tartani.
(7)	Ha az elzárás végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben terjesztik elő,
hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség, a
tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti. Ha az elzárást már
foganatba vették, a kérelmet az elzárás végrehajtásának esetleges félbeszakítása iránti intézkedés
megtétele végett a bv. intézetnek megküldi.
A közérdekű munka végrehajtásának elhalasztása
41. §
(1)	A tanács elnöke a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére
fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb
három hónapra halasztást engedélyezhet.
(2)	Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke
a)	az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is
engedélyezhet,
b)	az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja.
(3)	El kell halasztani - kérelem nélkül, hivatalból is - a közérdekű munka végrehajtásának
megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki
a)	a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik
hónap végéig,
b)	egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.
(4)	A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény
alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását.
(5)	Ha a közérdekű munka végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben
terjesztik elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs
lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti, és a kérelmet
a közérdekű munka végrehajtásának esetleges félbeszakítása iránti intézkedés megtétele végett a
büntetés-végrehajtási bírónak, tájékoztatásul az illetékes pártfogó felügyelői szolgálatnak is
megküldi.
25
(6)	Ha az elítélt gyermeke halva született, vagy utóbb meghalt, a közérdekű munka
végrehajtását a bíróság felhívására hat héten belül meg kell kezdeni.
(7)	A büntetés végrehajtását haladéktalanul meg kell kezdeni, ha
a)	a gyermek véglegesen, vagy tartósan kikerül az elítélt gondozásából, és azt a nő szülés utáni
egészségi állapota lehetővé teszi,
b)	az elítélt részére a gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, vagy gyermeknevelési
támogatás folyósítását egy év eltelte előtt megszüntetik,
c)	az elítélt fogvatartása vagy házi őrizete megszűnik, kivéve, ha a közérdekű munka
végrehajtásának e törvény szerinti végrehajtási akadálya áll fenn.
(8)	A (6) bekezdés és (7) bekezdés a) pontja szerinti szülés utáni egészségi állapotról az
igazságügyi orvos-szakértő, vagy a szülést levezető egészségügyi intézmény főorvosa nyilatkozik.
Halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés esetén
42.	§
(1)	Ha az elítélt valószínűsíti, hogy a pénzbüntetés azonnali vagy egy összegben való
megfizetése magának, vagy tartásra szoruló hozzátartozójának a büntetés célján túlmenő jelentős
anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított
határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a bíróság legfeljebb három
hónapi halasztást, illetve azt engedélyezheti, hogy a pénzbüntetést két éven belül, részletekben
fizesse meg.
(2)	A pénzbüntetés megfizetésére adott halasztás fontos okból egy alkalommal, legfeljebb
további három hónappal meghosszabbítható.
(3)	A részletfizetés olyan, havonta fizetendő összegben engedélyezhető, amely osztható a
pénzbüntetés esetén az ítéletben megállapított napi tétel összegével.
(4)	A pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatását követően halasztás vagy
részletfizetés nem engedélyezhető.
Javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása
43.	§
(1)	A fiatalkorúval szemben jogerős ítéletben elrendelt javítóintézeti nevelés végrehajtását a
tanács elnöke a 39. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között
elhalasztja.
(2)	Ha a fiatalkorú egészségi állapota indokolja, három hónapot meghaladóan, vagy
ismételten is engedélyezhető halasztás.
A halasztás és a részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályai
44.	§
26
(1)	A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(2)	A kérelemről, ha azt a terhelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően
nyomban előterjesztette, az ügydöntő határozatot hozó bíróság dönt, a határozatát indokolni köteles.
(3)	A terhelt később előterjesztett kérelmének elbírálására a különleges eljárások szabályait
(Be. XXIX. Fejezet) kell alkalmazni. A kérelemről bírósági titkár is határozhat.
(4)	A pénzbüntetés, a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség tekintetében a halasztás,
vagy a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(5)	A szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű munka és a javítóintézeti nevelés
végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyész, az elítélt, a törvényes
képviselő és a védő fellebbezhet. Ha a halasztást a (2) bekezdés alapján a másodfokú bíróság
engedélyezte, a fellebbezés elbírálására a Be. XIV. Fejezet IV. Címe megfelelően irányadó.
(6)	A tanács elnöke szabadságvesztés-büntetés esetén a 39. § (2) és (3) bekezdésében
meghatározott körben - a 39. § (4) bekezdésére figyelemmel - szükség szerint intézkedik a
büntetés-végrehajtási bírónál a végrehajtás függőben tartása iránt.
(7)	Az elítéltet bejelentési kötelezettség terheli minden olyan tény vagy körülmény
tekintetében, amely a végrehajtás elrendeléséhez alapul szolgál. Ennek elmulasztása esetén
rendbírsággal sújtható. Az elítéltet a halasztást engedélyező határozatban tájékoztatni kell
bejelentési kötelezettségéről, továbbá a bejelentés elmulasztása jogkövetkezményéről.
Kegyelmi eljárás
45.	§
(1)	Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a még végre nem hajtott
büntetés, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és a javítóintézeti nevelés elengedésére vagy
mérséklésére, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az igazságügyért
felelős miniszter tehet a köztársasági elnökhöz.
(2)	Az (1) bekezdésben fel nem sorolt intézkedés mérséklése vagy elengedése, valamint a már
végrehajtott büntetés vagy intézkedés utólagos elengedése iránt kegyelmi kérelem nem nyújtható
be.
(3)	Kegyelmi kérelmet az elítélt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint az elítélt
hozzátartozója nyújthat be.
(4)	A még végre nem hajtott büntetés, az (1) bekezdés szerinti intézkedés elengedése vagy
mérséklése, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt a kegyelmi
kérelmet az első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani.
(5)	Az első fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke a kegyelmi eljárás során az elítéltnek a
kegyelmi döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi.
27
(6)	A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó iratokat, valamint a kegyelmi kérelmet a
tanács elnöke az igazságügyért felelős miniszterhez felterjeszti.
46.	§
(1)	Az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés előkészítése során - a büntetés
végrehajtásának megkezdésére halasztó hatállyal - elrendelheti az elítéltnek a Büntetés-végrehajtás
Központi Kórházában (a továbbiakban: Központi Kórház) vagy az IMEI-ben történő szakorvosi
vizsgálatát - ha a kegyelmi kérvényben egészségügyi okra hivatkozik -, illetve további iratok
beszerzését.
(2)	A büntetés, vagy az intézkedés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem, illetve
előterjesztés esetén az igazságügyért felelős miniszter elrendelheti a büntetés, vagy javítóintézeti
nevelés intézkedés végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy
félbeszakítását.
(3)	Az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is
felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést.
(4)	A kegyelmi döntésről szóló határozatot az ügyben első fokon eljárt bíróság tanácsának
elnöke kézbesíti az elítéltnek, és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének.
(5)	Ha az elítélt a szabadságvesztését, vagy a javítóintézeti nevelését tölti, részére a kegyelmi
döntésről szóló határozatot az igazságügyért felelős miniszter közvetlenül a bv. intézet, illetve a
javítóintézet útján kézbesíti, egyidejűleg a kegyelmi határozat megküldésével értesíti az első fokon
eljárt bíróságot.
(6)	Ha a köztársasági elnök kegyelmet gyakorolt, az elítélt részére küldött értesítés
tartalmazza a kegyelemhez fűződő jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást is.
A büntetés-végrehajtási bíró és a bv. csoport feladatai a végrehajtás foganatosítása körében
47.	§
(1)	A büntetések és az intézkedések végrehajtása során a bíróságra háruló feladatokat a
törvényszéken működő, a törvényszék elnöke által kijelölt büntetés-végrehajtási bíró, vagy a
katonai büntetőeljárásban elítélt katona esetében a büntetés-végrehajtási bíró feladatait a
törvényszék elnöke által kijelölt katonai bíró (a továbbiakban együtt: büntetés-végrehajtási bíró)
látja el. Büntetés-végrehajtási feladatokat esetenként a törvényszék elnöke által kijelölt más bíró is
elláthat.
(2)	A büntetések és az intézkedések végrehajtásának elősegítése, vagy ellenőrzése érdekében
bv. csoport működik, amelynek illetékessége a törvényszék illetékességi területére terjed ki.
(3)	A bv. csoport munkáját a törvényszék elnöke által kijelölt büntetés-végrehajtási bíró
szervezi, irányítja és ellenőrzi.
48. §
28
(1)	A szabadságvesztés - ideértve a 64. § és 66. § szerinti szabadságvesztést is -, az elzárás, a
közérdekű munka, vagy a javítóintézeti nevelés kiszabása esetén a büntetés-végrehajtási bíró a
bíróság határozata és a BVOP által megküldött gyűjtőjegyzék alapján - külön jogszabályban
meghatározottak szerint - megvizsgálja, hogy
a)	nem állapítható-e meg a büntetés, vagy az intézkedés végrehajtását kizáró ok, vagy e törvény
szerinti egyéb végrehajtási akadály bekövetkezése,
b)	az elítélt az előzetes fogvatartásban vagy házi őrizetben töltött-e annyi időt, hogy a kiszabott
szabadságvesztést, a 64. § és 66. § szerinti szabadságvesztést, az elrendelt javítóintézeti nevelést
kitöltötte, vagy a szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátása, vagy javítóintézeti
nevelésből az ideiglenes elbocsátása kérdésében való döntés esedékes.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró az e törvény szerinti végrehajtási akadály fennállását
határozattal állapítja meg.
49.	§
(1)	Ha a büntetőügyben eljárt bíróság a halasztás iránti kérelemmel kapcsolatosan - a 44. §
(6)	bekezdése alapján - a végrehajtás függőben tartása iránt küldött megkeresést, a büntetés-
végrehajtási bíró intézkedik annak érdekében, hogy az elítélt részére a büntetés megkezdésére a
felhívást ne küldjék ki, vagy - ha az elítélt nem jelenik meg a megjelölt határnapon a bv. intézetnél
-	nem bocsát ki elfogatóparancsot, illetve az elfogatóparancsot, elővezető parancsot visszavonja,
vagy visszavonatja. Ha az elítéltet a bv. intézet befogadta, a büntetés-végrehajtási bíró erről
haladéktalanul értesíti a megkeresést küldő bíróságot a kérelemnek, mint félbeszakítás iránti
kérelemnek a továbbítása végett.
(2)	A közérdekű munka, vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére -
az elítéltnek az átváltoztatásról hozott határozat kihirdetésekor nyomban, vagy a határozat
kézbesítésétől számított nyolc napon belül bejelentett kérelmére - a büntetés-végrehajtási bíró a 39.
§-ban foglaltak értelemszerű alkalmazásával halasztást engedélyezhet, határozatát indokolni
köteles. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak nincs
helye. A halasztás tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A 44. § (6) és (7)
bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának általános szabályai
50.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró
a)	egyesbíróként jár el,
b)	az e törvényben meghatározott esetekben iratok alapján hozhatja meg a döntést, ez esetben
beszerezheti az ügyész és az elítélt nyilatkozatát. Az ügyész és az elítélt a nyilatkozatát a bíróság
felhívásától számított nyolc napon belül teheti meg; egyéb esetekben, vagy ha azt szükségesnek
tartja, az elítéltet meghallgatja, bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart, az ügyész, a végrehajtásért
felelős szerv képviselője és a védő az elítélt meghallgatásán jelen lehet, a tárgyaláson az ügyész és a
védő részvétele kötelező, a végrehajtásért felelős szerv képviselője jelen lehet,
c)	e törvény eltérő rendelkezése hiányában a meghallgatást az indítvány, illetve az előterjesztés
beérkezését követő, vagy hivatalból történő eljárás esetén, az eljárás alapjául szolgáló ténynek vagy
körülménynek a tudomására jutásától számított harminc napon belüli, fogva lévő elítélt esetén
29
tizenöt napon belüli időpontra, a tárgyalást negyvenöt napon belüli, fogva lévő elítélt esetén
harminc napon belüli időpontra tűzi ki,
d)	az elítélt vagy védője kérelmére, továbbá a bírósági felülvizsgálati kérelem alapján indult
eljárásban beszerzi az ügyész és a végrehajtásért felelős szerv véleményét, ezek beérkezésétől
számított tizenöt napon belüli időpontra tűzi ki a meghallgatást, vagy harminc napon belüli
időpontra a tárgyalást; ha iratok alapján dönt, a kérelmet tizenöt napon belül bírálja el,
e)	a meghallgatást és a tárgyalást a bíróság épületében, ha az elítélt fogva van, a meghallgatást a bv.
intézetben, vagy a javítóintézetben tartja,
f)	eljárása során hozott végzés ellen - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - fellebbezésnek van
helye,
g)	az eljárást megszünteti, ha az ügyész indítványát visszavonta, illetve az előterjesztést vagy a
kérelmet visszavonták,
h)	határozatát hatályon kívül helyezi, ha a büntetőügyben első fokon eljárt bíróságnak a Be. XXIX.
fejezetének II. Címe szerinti valamely eljárásban meghozott határozata ezt szükségessé teszi,
ugyanígy jár el, ha hivatalból, az ügyész, az elítélt, vagy védője indítványa alapján észleli, hogy
valamely rendelkezése nem a törvénynek megfelelő. Ezekben az esetekben a Be. XXIX. fejezetében
írt szabályok alapján új határozatot hoz;
i)	az eljárást felfüggeszti, ha az elítélt ismeretlen helyre távozott, vagy külföldön tartózkodik és a
kiadatása, vagy az európai elfogatóparancs alapján történő átadása iránt kell intézkedni, vagy ha a
Be. XXIX. fejezetének II. Címe szerinti valamely eljárás lefolytatására hívta fel a büntetőügyben
első fokon eljárt bíróságot,
j) az ismeretlen helyen tartózkodó elítélttel szemben elfogatóparancsot bocsáthat ki,
k) szükség esetén szakértői vizsgálatot rendelhet el.
(2)	Az e Fejezet szerinti eljárásokat - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - annak a
végrehajtásért felelős szervnek, szervezeti egységnek, vagy javítóintézetnek a székhelye szerint
illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, ahol az eljárás alapjául szolgáló büntetést, vagy
intézkedést végrehajtják.
(3)	Az e Fejezetben szabályozott eljárások közül azokban, amelyeknél e törvény az elítélt
meghallgatását nem írja elő, a büntetés-végrehajtási bíró feladatait önálló aláírási joggal a
törvényszék elnöke által kijelölt bírósági titkár is elláthatja. A bírósági titkár a döntését iratok
alapján hozza meg.
(4)	A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa
tanácsülésen, bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson bírálja el. A tárgyaláson az ügyész és a védő
részvétele kötelező.
(5)	Az e Fejezet szerinti eljárások során felmerült bűnügyi költség - e törvény eltérő
rendelkezése hiányában, valamint az (1) bekezdés g) pontja kivételével - az elítéltet terheli.
(6)	Ha e törvény, vagy más törvény eltérően nem rendelkezik, a büntetés-végrehajtási bíró
eljárására a büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni.
51. §
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró végzése ellen a fellebbezést, ha azt kihirdetés útján közölték,
nyomban be kell jelenteni, ha azt kézbesítés útján közölték, nyolc napon belül írásban lehet
benyújtani. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak
30
nincs helye. A fellebbezésnek - ha e törvény másképp nem rendelkezik - halasztó hatálya van a
végrehajtásra.
(2)	Fellebbezésre jogosult az ügyész, az elítélt, a védő az elítélt hozzájárulása nélkül is, és a
fiatalkorú törvényes képviselője.
(3)	Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra nézve lejárt, a büntetés-végrehajtási bíró
haladéktalanul, de legkésőbb három munkanapon belül az iratokat felterjeszti a törvényszék
másodfokú tanácsához.
(4)	A fellebbezést-a törvényszék a felterjesztéstől számított tizenöt napon belül, fogva lévő
elítélt esetén nyolc napon belül tanácsülésen, bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson bírálja el. A
tárgyalás határnapját a felterjesztéstől számított harminc napon belüli, fogva lévő elítélt esetén
tizenöt napon belüli időpontra kell kitűzni.
(5)	A büntetés-végrehajtási bíró és a törvényszék másodfokú határozatával szemben a Be.
431. §-a szerinti törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján a Kúria a törvénysértés
megállapítása esetén a megtámadott határozatot megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti,
és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja.
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására irányuló eljárás
52.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatása, valamint az enyhébb
fokozat kijelöléséről szóló határozat hatályon kívül helyezése iránt a bv. intézet tesz előterjesztést a
büntetés-végrehajtási bíróhoz.
(2)	A szabadságvesztés enyhébb végrehajtási fokozatának kijelölését leghamarabb az elítélt
befogadását követő hat hónap elteltével az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv.
intézet - értékelő véleményével és javaslatával - tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-
végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb fokozat kijelölését e törvény kizárja, vagy az egy éven belül
ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat
elkészítését a bv. intézet mellőzheti.
(3)	Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az enyhébb végrehajtási
fokozat kijelölésről szóló határozatát hatályon kívül helyezheti.
(4)	A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, az iratok alapján
elutasíthatja, ha
a)	az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását e törvény kizárja,
b)	az elítélt, vagy a védője a hat hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre
nem hivatkozik, ide nem értve azt az esetet, ha a korábbi kérelem elutasítását követően a 115. § (2)
bekezdés a)-c) pontja szerinti idő elteltével nyújtanak be újbóli kérelmet.
(5)	Enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésére vonatkozó előterjesztés esetén a büntetés-
végrehajtási bíró az elítélt meghallgatását mellőzheti.
31
(6)	Enyhébb végrehajtási fokozat kijelölése, valamint a fokozat megváltoztatása vagy az
enyhébb fokozat kijelöléséről szóló határozat hatályon kívül helyezése iránt tett előterjesztés
elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.
Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása
53.	§
(1)	A fogház vagy a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok
alkalmazása, illetve alkalmazásuk megszüntetése iránt a bv. intézet tesz előterjesztést a büntetés-
végrehajtási bírónak.
(2)	Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását az elítélt vagy védője is
kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet - értékelő véleményével és javaslatával - tizenöt napon
belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb végrehajtási szabályok
alkalmazását e törvény kizárja, vagy ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új
körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a bv. intézet
mellőzheti.
(3)	Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása iránti előterjesztés tárgyában a büntetés-
végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést; az elítélt vagy a védő által benyújtott
kérelem tárgyában - a (4) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - meghallgatást tart.
(4)	A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül az iratok alapján
elutasíthatja, ha
a)	az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását e törvény kizárja,
b)	az elítélt vagy a védője a hat hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre
nem hivatkozik, ide nem értve azt az esetet, ha a korábbi kérelem elutasítását követően a 104. § (2)
bekezdés a) és b) pontja szerinti idő elteltével nyújtanak be újbóli kérelmet.
(5)	Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint az alkalmazásuk
megszüntetésének mellőzése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos meghatározása
54.	§
(1)	Ha a szabadságvesztést az ítélet szerint fiatalkorúak börtönében vagy fiatalkorúak
fogházában kell végrehajtani, de az elítélt a huszonegyedik életévét a büntetés végrehajtásának
megkezdése előtt betölti, a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bíró hivatalból, az iratok alapján a Btk. 37. §-a szerint meghatározza a
szabadságvesztés fokozatát, amelynek során a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján a törvényben
meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot is meghatározhat.
(2)	Ha a fiatalkorúak börtönében vagy a fiatalkorúak fogházában levő elítélt a
szabadságvesztés végrehajtása alatt tölti be a huszonegyedik életévét, a szabadságvesztés
fokozatának a Btk. 37. §-a alapján történő meghatározása, valamint a fiatalkorú végrehajtás során
tanúsított magatartására figyelemmel a Btk. 35. § (2) bekezdésének alkalmazása iránt a bv. intézet
előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak.
32
(3)	Ha az előterjesztés a Btk. 35. § (2) bekezdésének alkalmazására is irányult, a büntetés-
végrehajtási bíró meghallgatást tart, egyéb esetben a büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján a
Btk. 37. §-a szerint meghatározza a szabadságvesztés fokozatát. A büntetés-végrehajtási bíró a
szabadságvesztés fokozatának meghatározásakor a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján a törvényben
meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot is meghatározhat azzal, hogy az ott
meghatározott szempontokon túl a fiatalkorúnak a szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított
magatartását is vizsgálni kell.
(4)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A feltételes szabadságra bocsátás kizártságának megállapítása
55.	§
(1)	A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a 87. § (1) bekezdésében meghatározott
feltételek alapján történő kizárására a bv. intézet tesz előterjesztést - a szabadságvesztés foganatba
vételekor - a büntetés-végrehajtási bíróhoz.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró az előterjesztés érkezésétől számított tizenöt napon belül
dönt.
(3)	A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárásának mellőzése esetén a bűnügyi
költséget az állam viseli.
A szabadságvesztés végrehajtása alatt kóros elmeállapotúvá vált elítélttel kapcsolatos eljárás
56.	§
(1)	Az IMEI főigazgató főorvosa előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a
szabadságvesztés végrehajtási helyének megváltoztatására, ha az IMEI pszichiáter szakorvosa az
elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket állapított meg.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény beszerzését
rendeli el. Az eljárásban két szakértőt kell alkalmazni, ha az elítélt IMEI-be szállítására sürgősségi
intézkedésként sor került, az IMEI orvosa az elmeorvos-szakértői vélemény kialakításában egyik
szakértőként közreműködhet.
(3)	Ha a szakértői vélemény szerint az elítélt kóros elmeállapotú, a büntetés-végrehajtási bíró
a szabadságvesztés végrehajtási helyeként az IMEI-t jelöli ki.
(4)	Ha a szakértői vélemény szerint az elítélt gondnokság alá helyezése vagy részére
ideiglenes gondnok rendelése szükséges, a büntetés-végrehajtási bíró javaslatot tesz az ügyésznek a
gondnokság alá helyezés kezdeményezésére, vagy ideiglenes gondnok rendelését kezdeményezheti.
(5)	Az elítélt elmeállapotának vizsgálatát félévente el kell végezni. A büntetés-végrehajtási
bíró a felülvizsgálat, illetve az IMEI főigazgató főorvosa által tett, a szabadságvesztés eredeti
helyének a visszaállítása iránti előterjesztésnek az elbírálása során az elítélt újabb elmeorvos-
szakértői vizsgálatát rendeli el.
33
(6)	Ha az újabb szakértői vélemény szerint az elítélt elmeállapotában bekövetkezett változás
alapján az elítéltnek az IMEI-ben történő elhelyezése már nem indokolt, a büntetés-végrehajtási
bíró elrendeli az elítélt visszaszállítását a bv. intézetbe.
(7)	Ha a szakértői vélemény szerint az elítélt gondnokság alá helyezése vagy az ideiglenes
gondnok rendelés megszüntetése indokolt, a büntetés-végrehajtási bíró javaslatot tesz az ügyésznek
a gondnokság alá helyezés megszüntetésének a kezdeményezésére, vagy az ideiglenes gondnok
rendelés megszüntetését kezdeményezi.
(8)	Ha a szabadságvesztés tartamának lejártát megelőző, valamint a feltételes szabadságra
bocsátás esedékessége előtt két hónappal az elítélt visszaszállítására nem került sor, a büntetés-
végrehajtási bíró az elítélt igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát rendeli el, kivéve, ha az
előző szakértői vélemény két hónapon belüli időpontban készült. Ha a szakértői vélemény alapján
az elítélt további gyógykezelése indokolt, a büntetés-végrehajtási bíró felhívja az IMEI főigazgató
főorvosát, hogy az egészségügyről szóló törvény alapján kezdeményezze a szabaduló elítélt
pszichiátriai gyógykezelését.
(9)	A büntetés-végrehajtási bíró határozatait az iratok alapján is meghozhatja.
(10)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A feltételes szabadságra bocsátásra irányuló eljárás
57.	§
(1)	A feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 38., 39., 42-43. §) a büntetés-végrehajtási bíró a
bv. intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt -
kivéve, ha az elítélt annyi időt töltött előzetes fogvatartásban, hogy az esedékesség már
bekövetkezett -, az elítélt meghallgatása után határoz.
(2)	A határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró - feltéve, hogy a feltételes
szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább kettő hónap -
elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.
(3)	A pártfogó felügyelő a (2) bekezdésben írt pártfogó felügyelői vélemény elkészítése
érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább kettő
hónappal a bv. intézetben meghallgatja és vele ettől az időponttól kezdődően rendszeresen
érintkezhet.
(4)	A büntetés-végrehajtási bíró a határozott ideig tartó szabadságvesztésből feltételes
szabadságra bocsátott elítélt pártfogó felügyeletét (Btk. 69. §) rendelheti el, és az elítélt számára a
Btk. 71. § (2)-(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.
(5)	A büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes
szabadságra bocsátott elítélt számára a Btk. 71. § (2)-(3) bekezdése alapján külön magatartási
szabályokat írhat elő.
(6)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a
feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. Ebben az esetben
elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.
34
(7)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a
feltételes szabadságra bocsátást az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet
-	értékelő véleményével és javaslatával - harminc napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási
bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az
értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a bv. intézet mellőzheti.
(8)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem
bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét legkésőbb két év
múlva, azt követően évente megvizsgálja. Ilyen esetekben elrendelheti a pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését.
58.	§
(1)	A feltételes szabadságra bocsátásról soron kívül kell határozni, ha az előzetes
fogvatartásban, vagy házi őrizetben töltött időre figyelemmel az elítélt az ítélet jogerőre
emelkedésekor feltételes szabadságra lenne bocsátható.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró a meghallgatás időpontjáról a büntetés-végrehajtási intézetet,
ha a terhelt szabadlábon van, a terheltet, vagy ha fiatalkorú, törvényes képviselőjét idézi, az
ügyészt, továbbá, ha a pártfogó felügyelő meghallgatása szükséges, a pártfogó felügyelőt értesíti.
(3)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró azt észleli, hogy az elítéltet a feltételes szabadság
kedvezményéből a Btk. 38. § (4) bekezdésében, illetve a Btk. 45. § (7) bekezdésében foglaltak miatt
az ítélet meghozatalakor ki kellett volna zárni, a Be. 557. §-a szerinti eljárás lefolytatása érdekében
az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságot keresi meg, és az elsőfokú bíróság határozatának
megküldéséig az eljárást felfüggeszti. Ha a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja, hogy a Btk. 38.
§ (2) bekezdésében meghatározott minimális időtartam a szabadságvesztésből még nem telt el, a
feltételes szabadságra bocsátást mellőzi.
(4)	Ha a feltételes szabadságra bocsátásról való döntéshez a szükséges adatok hiányoznak, de
rövid időn belül beszerezhetők, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátás
mellőzése helyett a meghallgatást elnapolja, és a meghallgatásra új határnapot tűz ki.
(5)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
59.	§
(1)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a
büntetés-végrehajtási intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig arról
értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes
szabadságra bocsátást újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.
(2)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró a szabadlábon lévő elítéltet nem bocsátotta feltételes
szabadságra, az elítélt kérelmére, a szabadságvesztés megkezdésére a 39. § szerint halasztást
engedélyezhet.
(3)	Ha a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő végzés ellen az ügyész fellebbezést nyújt
be, ennek a feltételes szabadság megkezdésére halasztó hatálya van. Az ügyész a fellebbezésről - a
fellebbezés benyújtásával egy időben - értesíti a bv. intézetet.
35
(4)	Ha a másodfokú bíróság a végzést helyben hagyja, haladéktalanul értesíti a bv. intézetet a
szabadítás érdekében.
(5)	A (3) bekezdés esetén, ha a másodfokú bíróság a végzést helyben hagyja, a bűnügyi
költséget az állam viseli.
60. §
(1)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte, de úgy
ítéli meg, hogy az elítélt később feltételes szabadságra bocsátható, felhívja a bv. intézetet, hogy az
általa meghatározott időpontban, amely
a)	öt évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén nem lehet kevesebb, mint a feltételes
szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított három hónap,
b)	öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén nem lehet kevesebb, mint a feltételes
szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított hat hónap,
tegyen újabb előterjesztést.
(2)	Az elítélt magatartásában tartósan bekövetkezett, lényeges változásra figyelemmel a bv.
intézet ismételten előterjesztést tehet, ha a büntetés-végrehajtási bíró - feltételes szabadságra
bocsátást mellőző - határozatától számítva hat hónap már eltelt.
(3)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A feltételes szabadság megszüntetésére irányuló eljárás
61. §
(1)	Ha a magatartási szabályok súlyos megszegése miatt a feltételes szabadság
megszüntetésének lehet helye, az ügyész az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bírónak indítványt tesz.
(2)	Ha az elítélt elfogása előtt a hatóság elől elrejtőzött, vagy a még végrehajtásra váró
szabadságvesztés tartamára tekintettel, avagy egyéb okból alaposan feltehető, hogy szökésével vagy
elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát, illetve alaposan tartani kell attól, hogy
szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el, az ügyész, az indítvány
benyújtása után a büntetés-végrehajtási bíró elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba
vételét.
(3)	A határozatban a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételének az időtartamáról is
rendelkezni kell, amely a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése esetén még letöltendő
szabadságvesztés tartamáig terjedhet, de nem haladhatja meg a harminc napot. A határozat a
fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(4)	Az ügyész által elrendelt ideiglenes foganatba vétel időtartama legfeljebb öt nap. Az
ügyész határozata ellen a Be. szerinti panasznak van helye.
(5)	Az ügyész indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.
36
Az elzárás végrehajthatósága megszűnésének megállapítása
62. §
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból, vagy a bv. intézet előterjesztése alapján, a 278. §-
ban meghatározott ok fennállása esetén az iratok alapján megállapítja az elzárás végrehajthatósága
megszűnését. Az eljárásnak az elítélt kérelmére is helye van.
(2)	Az eljárást az elzárás végrehajtására kijelölt bv. intézet székhelye, ha az elzárást még nem
vették foganatba, az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bíró folytatja le.
(3)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása
63.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból, vagy a pártfogó felügyelő előterjesztésére, a 279.
§-ban meghatározott ok fennállása esetén az iratok alapján megállapítja a közérdekű munka
végrehajthatósága megszűnését. Az eljárásnak az elítélt kérelmére is helye van.
(2)	Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely, ha a kijelölésre még
nem került sor, az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bíró folytatja le.
(3)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre
64.	§
(1)	A közérdekű munka megtagadása vagy nem teljesítése miatt annak szabadságvesztésre
való átváltoztatását az ügyész a pártfogó felügyelő jelentése alapján indítványozza a büntetés-
végrehajtási bírónál.
(2)	Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely, ha a kijelölésre még
nem került sor, az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bíró folytatja le.
(3)	Ha a büntetés-végrehajtási bíró az indítványnak helyt ad, a közérdekű munka helyébe lépő
szabadságvesztés tartamát a még le nem töltött munkaórák alapulvételével állapítja meg. Ha az
átváltoztatásra nincs ok, a büntetés-végrehajtási bíró munkahely, vagy új munkahely kijelölésére
hívja fel a pártfogó felügyelőt.
(4)	Ha az elítélt felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tölti, a közérdekű munka
szabadságvesztésre történő átváltoztatásakor a büntetés-végrehajtási bíró határozatában
megállapítja, hogy a próbaidő az átváltoztatott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik [Btk.
86. § (2)-(3) bekezdés].
37
(5)	Az átváltoztatásról rendelkező végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(6)	Az ügyész indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.
(7)	A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés
megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet, határozathozatal előtt pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését rendelheti el. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
65.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára a Btk. 49. §-ában
meghatározott feltételek fennállása esetén - az iratok alapján - a közérdekű munkát vagy annak
hátralévő részét szabadságvesztésre változtatja át.
(2)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
(3)	Az (1) bekezdés alapján átváltoztatott közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztésre
halasztás nem engedélyezhető.
A pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre
66.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára a Btk. 51. §-ában
meghatározott feltételek fennállása esetén - az iratok alapján - a pénzbüntetést vagy annak meg
nem fizetett részét szabadságvesztésre változtatja át.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára a fiatalkorúval
szemben kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága esetén - az iratok alapján -, ha a Btk. 112. és
113. §-a a közérdekű munka átváltoztatását lehetővé teszi, a pénzbüntetést közérdekű munkára, ha
az kizárt, a pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatja át.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés szerinti eljárást annak a törvényszéknek a gazdasági hivatala szerint
illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amely a pénzbüntetés végrehajtása érdekében
intézkedett.
(4)	Ha az elítélt felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tölti, a pénzbüntetés
szabadságvesztésre történő átváltoztatásakor a büntetés-végrehajtási bíró határozatában
megállapítja, hogy a próbaidő az átváltoztatott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik [Btk.
86. § (2)-(3) bekezdés].
(5)	Az (1) és (2) bekezdés alapján meghozott, átváltoztatást elrendelő végzés ellen
fellebbezésnek nincs helye.
(6)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
(7)	A büntetés-végrehajtási bíró a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére
fontos okból halasztást engedélyezhet. Határozathozatal előtt pártfogó felügyelői vélemény
beszerzését rendelheti el. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
38
A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítására irányuló eljárás
67.	§
(1)	A kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítását az ügyész az
idegenrendészeti hatóság - az elítélt kérelmére vagy hivatalból tett - kezdeményezése alapján
indítványozza a büntetés-végrehajtási bírónál. Ha az eljárás az elítéltnek közvetlenül a bírósághoz
benyújtott kérelmére indul, a büntetés-végrehajtási bíró beszerzi az ügyész indítványát.
(2)	Az eljárást annak az idegenrendészeti hatóságnak a székhelye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bíró folytatja le, amelynek területén az elítélt tartózkodik.
(3)	A büntetés-végrehajtási bíró az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az
ügyész indítványára, de legalább kétévenként megvizsgálja a kiutasítás végrehajthatóságát.
(4)	Ha a (2) bekezdés szerinti eljárás hivatalból indult, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt
meghallgatását mellőzheti.
(5)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A pártfogó felügyelettel kapcsolatos eljárás
68.	§
(1)	A bv. intézet a pártfogó felügyeletnek a feltételes szabadságra bocsátáskor való
elrendelése [Btk. 69. § (1) bekezdés b) pont] iránt a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége
előtt az 57. § (1) bekezdésében írt előterjesztéssel együtt tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási
bíróhoz.
(2)	A határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró - feltéve, hogy a feltételes
szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább három hónap -
pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el külön magatartási szabály előírása
érdekében.
(3)	A büntetés-végrehajtási bíró a pártfogó felügyelet elrendeléséről a feltételes szabadságra
bocsátásról szóló határozattal dönt, ha az elítélt pártfogó felügyeletét rendeli el, külön magatartási
szabályt írhat elő.
(4)	A pártfogó felügyelet kötelező alkalmazása esetén a bv. intézet a feltételes szabadságra
bocsátás tárgyában megtett előterjesztéshez kapcsolódóan a feltételes szabadságra bocsátás
lehetséges időpontja előtt legalább három hónappal előterjesztést tehet a büntetés-végrehajtási
bíróhoz - külön magatartási szabály előírása érdekében - pártfogó felügyelői vélemény beszerzése
iránt, ha ez az eredményesebb megelőzés érdekében szükséges.
(5)	A (4) bekezdés szerinti előterjesztés alapján a büntetés-végrehajtási bíró pártfogó
felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el, és a pártfogó felügyelet alkalmazásának
megállapításával külön magatartási szabályt írhat elő.
39
(6)	A pártfogó felügyelő a (2) és az (5) bekezdés szerinti pártfogó felügyelői vélemény
elkészítése érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt
legalább két hónappal a bv. intézetben meghallgatja, és vele ettől az időponttól kezdődően
rendszeresen kapcsolatot tarthat.
(7)	A Btk. 70. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a pártfogó felügyelő
jelentést készít, és annak megküldésével a pártfogó felügyelet megszüntetésére tesz javaslatot az
ügyésznek.
(8)	Az ügyész indítványára a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt pártfogó felügyeletét
megszünteti, ha a pártfogó felügyelet fele része, de legalább egy év eredményesen eltelt, és annak
szükségessége már nem áll fenn. A büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a
döntést.
(9)	Az ítéletben, vagy a bíróság határozatában előírt magatartási szabályok megváltoztatása
iránt a pártfogó felügyelő tesz javaslatot a büntetés-végrehajtási bírónak. A magatartási szabályok
megváltoztatása iránti javaslatnak a pártfogolt kérelme alapján is helye van. Ez utóbbi esetben a
büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést.
(10)	A pártfogolt kérelme esetén a büntetés-végrehajtási bíró a pártfogó felügyelőt
meghallgathatja, és pártfogó felügyelői véleményt szerezhet be.
(11)	Az e §-ban szabályozott eljárásokban a bűnügyi költséget az állam viseli.
Ideiglenes elbocsátás a javítóintézetből és annak megszüntetése
69.	§
(1)	A javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátásra az 57-59. §, a javítóintézetből történő
ideiglenes elbocsátás megszüntetésének a magatartási szabályok megszegése miatt történő
elrendelésére a 61. § rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy a javítóintézetből történő
ideiglenes elbocsátásra az intézeti tanács tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.
(2)	A javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetése iránti eljárásban felmerült
bűnügyi költséget az állam viseli, ha a büntetés-végrehajtási bíró a javítóintézetből való ideiglenes
elbocsátást nem szünteti meg.
Az elévülés megállapítása
70.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára, iratok alapján
megállapítja a büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajthatóságának kizártságát a 28. §
szerinti elévülés bekövetkezése miatt.
(2)	Az eljárásra - a közérdekű munka kivételével - az a büntetés-végrehajtási bíró illetékes,
aki a büntetés végrehajtása érdekében utoljára intézkedett vagy intézkedésre köteles.
Utólagos büntetés-végrehajtási bírói eljárás
40
71.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból, az ügyész indítványára, vagy az elítélt kérelmére,
illetve a végrehajtásért felelős szerv jelzése alapján utólag - a Be. XXIX. fejezetében írt szabályok
alapján - folytatja le az 52-70. § szerinti eljárásokat, ha a határozatában nem a törvénynek
megfelelően rendelkezett.
(2)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A végrehajtásért felelős szerv határozatának bírósági felülvizsgálata
72.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró - a 24. § szerinti eljárásban -
a)	a bírósági felülvizsgálati kérelmet elutasítja, ha az elkésett, e törvényben kizárt, vagy nem a
jogosulttól származik,
b)	a határozatot helyben hagyja, ha a bírósági felülvizsgálati kérelem alaptalan,
c)	a határozatot megváltoztatja, ha a bírósági felülvizsgálati kérelem és az iratok alapján lehetséges
a törvénynek megfelelő határozat meghozatala,
d)	a határozatot hatályon kívül helyezi és a döntésre jogosultat új eljárásra utasítja, ha új határozat
meghozatala szükséges.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró csak az elítélt javára változtathatja meg a végrehajtásért
felelős szerv döntését. A büntetés-végrehajtási bíró bírósági felülvizsgálati eljárásában hozott
határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.
(3)	A büntetés-végrehajtási bíró végzéssel határoz, az iratnak a hozzá érkezésétől számított
nyolc napon belül; a határozat tartalmára, alakszerűségére, közlésére, valamint a kijavításra a Be.
257-262. §-át kell értelemszerűen alkalmazni.
(4)	A határozat hatályon kívül helyezése, vagy megváltoztatása esetén a bűnügyi költséget az
állam viseli.
Biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés felülvizsgálata
73.	§
(1)	Az elítéltnek a bv. intézet parancsnokának a biztonsági zárkába helyezés elrendeléséről és
meghosszabbításáról, valamint az országos parancsnok biztonsági zárkába helyezés
meghosszabbításáról, vagy biztonsági részlegre helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról
szóló határozata elleni bírósági felülvizsgálati kérelmét a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a
hozzá érkezésétől számított öt napon belül bírálja el.
(2)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
(3)	Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak az előzetes letartóztatottak esetén is irányadók.
Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattételével, nyilatkozata közzétételével kapcsolatos eljárás
41
74.	§
(1)	Az elítéltnek a 124. § szerinti nyilatkozattételét és a 125. § szerinti nyilatkozat közzétételét
megtagadó, határozattal szemben benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmét a büntetés-
végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül - az iratok alapján - bírálja
el.
(2)	Ha a bíróság az országos parancsnok határozatát helybenhagyja, a közlésre szánt anyagot
haladéktalanul meg kell semmisíteni.
(3)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
A fenyítés felülvizsgálata
75.	§
(1)	Az elítéltnek vagy védőjének a bv. intézet magánelzárás fenyítést kiszabó határozattal
szembeni bírósági felülvizsgálati kérelmét a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá
érkezésétől számított öt napon belül bírálja el.
(2)	A bűnügyi költséget az állam viseli.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés irányadó az elzárásra ítéltnek és a szabálysértési elzárást töltő
elkövetőnek, valamint az előzetesen letartóztatottnak és a rendbírság helyébe lépő elzárásra
kötelezettnek a magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelme
elbírálására.
IV.	Fejezet
Az adatkezelésre vonatkozó rendelkezések
76.	§
(1)	E törvényben meghatározott feladatai teljesítése céljából a bíróság, az ügyészség és a
végrehajtásért felelős szerv a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a
szabálysértési elzárás végrehajtására vonatkozó adatokat, továbbá a végrehajtással összefüggésben
az elítéltre vagy az egyéb jogcímen fogvatartottra vonatkozó személyes adatokat kezeli.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti adatkezelés kiterjed
a)	a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyészség megnevezésére, határozatának számára és keltére,
jogerőre emelkedésének napjára, a kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés nemére, tartamára és
mértékére, az előírt magatartási szabályra vagy kötelezettségre, a bűncselekmény Btk. szerinti
megnevezésére és minősítésére, az elkövetői minőségre, valamint a bűnismétlésre vonatkozó
adatokra, kényszerintézkedés esetén az eljáró bíróság, ügyészség megnevezésére és az ügyszámra,
az ezzel kapcsolatos valamennyi határozat keltére, jogerőre emelkedésének napjára, továbbá a
kényszerintézkedés tartamára,
b)	az elítélt, vagy az egyéb jogcímen fogvatartott természetes személyazonosító adataira, nemére,
állampolgárságára, - hontalan személy esetén - a hontalansága tényére, valamint lakcímére, katona
elítélt esetén annak rendfokozatára, valamint állományilletékes alakulata vagy testülete
megnevezésére és címére,
42
c)	az elítélt vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló családi állapotára, iskolai végzettségére és
szakképzettségére, a kényszergyógykezelt családi állapotára,
d)	az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott törvényes képviselőjének, meghatalmazott vagy
kirendelt védőjének, jogi eljárásban eljáró képviselőjének, valamint a kényszergyógykezelt
házastársának, továbbá nem magyar állampolgárságú fogvatartott esetén az állampolgársága szerinti
diplomáciai vagy konzuli képviselet eljáró tagjának családi és utónevére, továbbá - ha azokat
megadja - a levelezési címére, telefonszámára, illetve e-mail címére,
e)	az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott részére kiállított, a személyazonosság igazolására
alkalmas hatósági igazolvány és járművezetéstől eltiltás hatálya alatt álló esetében a vezetői
engedély okmányazonosítójára és érvényességi idejére, továbbá az okmányt kiállító hatóság
megnevezésére,
f)	a szabadságvesztés büntetés hatálya alatt álló arcképmására, társadalombiztosítási azonosító
jelére, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott egészségügyi adataira (a továbbiakban:
egészségügyi adat), esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi
körülményeire, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, a választójoggal
nem rendelkező elítélt személyi azonosítójára, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és befejező
időpontjára,
g)	a közérdekű munkára ítélt társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, szociális
helyzetére, foglalkozására, munkahelyére, munkarendjére és tanulói jogviszonyára, tanulmányi
rendjére vonatkozó adataira, továbbá - ha azokat megadja - a levelezési címére, telefonszámára,
illetve e-mail címére, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára, valamint a
ledolgozott napok számára,
h)	a közügyektől eltiltott esetén a népképviseleti szerv testületében vagy bizottságában korábban
betöltött tagságára, civil szervezetben betöltött vezetői tisztségére, köztestületben vagy
közalapítványban viselt tisztségére, volt katonai rendfokozatára, volt belföldi vagy külföldi
kitüntetésére, a hivatalos személyi minőséget korábban megalapozó jogviszonyára, törvényben
kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe, testületébe történt korábbi
delegálására vonatkozó adataira, illetve az arra vonatkozó adatokra, hogy korábban védőként vagy
jogi képviselőként járt el,
i)	a pártfogó felügyelet alatt álló egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire,
foglalkozására, munkahelyére vagy tanulói jogviszonyára vonatkozó adataira, szociális helyzetére,
így különösen családi körülményeire, lakáskörülményeire, valamint jövedelmi és vagyoni
körülményeire vonatkozó adataira, fiatalkorú esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási
intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai jellemzésére,
j) a kényszergyógykezelés és a javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló arcképmására,
társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire,
szociális helyzetére, így különösen családi viszonyaira, lakáskörülményeire, valamint jövedelmi és
vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, fiatalkorú esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási
intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai jellemzésére, továbbá javítóintézeti nevelés
esetén a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára,
k) az utógondozott társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, esetleges káros
szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi viszonyaira, lakáskörülményeire,
valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira,
l) a kényszerintézkedés hatálya alatt álló arcképmására, társadalombiztosítási azonosító jelére,
egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és
befejező időpontjára,
m) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogai gyakorlásához és kötelezettségei
teljesítéséhez szükséges további személyes adatokra, különösen az egészségügyi állapotára,
esetleges káros szenvedélyeire vonatkozó vagy a bűnügyi személyes adataira,
43
n) az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a végrehajtással összefüggésben keletkezett
kártérítési és egyéb fizetési kötelezettségére, kártérítési igényére vonatkozó adatokra és a
keresményét terhelő fizetési kötelezettségekre,
o) a büntetések és az intézkedések végrehajtására vonatkozó adatokra, így különösen a végrehajtás
elhalasztásával, a végrehajtás kezdő és befejező időpontjával, a foganatosítás helyével és
körülményeivel, a jutalmazással és a fenyítéssel, a végrehajtás félbeszakításával és annak okával,
valamint a büntetés végrehajtását kizáró ok vagy végrehajtási akadály bekövetkezésével kapcsolatos
adatokra,
p) pártfogó felügyelői vélemény, környezettanulmány, megelőző pártfogó felügyelői vélemény
vagy jelentés készítése esetén a terhelt családi állapotára, iskolai végzettségére, szakképzettségére,
foglalkozására, munkahelyére vagy tanulói jogviszonyának adataira, egészségügyi adataira,
esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi körülményeire,
lakáskörülményeire, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, valamint a
sértett azon személyes adataira, amelyek a részére adandó jóvátételhez szükségesek, fiatalkorú
esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai
jellemzésére,
q) a büntetőeljárásban vagy az elítélttel kapcsolatos egyéb - bírósági, ügyészségi, közjegyzői,
közigazgatási - eljárásban keletkezett azon iratokra, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a
végrehajtásért felelős szerv részére meg kell küldeni.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az elítélt adatainak kezelésére akkor
is, ha
a)	az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi eljárás során elrendeli az elítéltnek a Központi
Kórházban történő szakorvosi vizsgálatát, vagy
b)	a szabadlábon lévő elítélt feltételes szabadságra bocsátása az előzetes letartóztatásban vagy házi
őrizetben töltött idő beszámítására figyelemmel esedékes, de az előzetes letartóztatást nem a bv.
intézetben töltötte.
77.	§
(1)	Az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi eljárások lefolytatása során, illetve a
nemzetközi bűnügyi jogsegély keretében lefolytatott eljárások során, a 76. § (2) bekezdésében
meghatározott adatok közül a kegyelem iránti előterjesztéshez, továbbá a jogsegélykérelem
elintézéséhez és a bűnügyi jogsegélyről szóló jogszabályokban meghatározott vagy nemzetközi
egyezményből eredő egyéb feladatai teljesítéséhez szükséges személyes adatokat ismerheti meg és
kezelheti.
(2)	A büntetés-végrehajtásért felelős miniszter a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok
közül a büntetések félbeszakítása iránti kérelmek elbírálásához szükséges személyes adatokat
ismerheti meg és kezelheti.
(3)	A gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter a 76. § (2) bekezdésében
meghatározott adatok közül a javítóintézeti nevelés félbeszakítása iránti kérelmek elbírálásához
szükséges személyes adatokat ismerheti meg és kezelheti.
78.	§
(1) A rendőrség a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok közül
44
a)	a Be. szerinti őrizet,
b)	ha az előzetes letartóztatást rendőrségi fogdában hajtják végre, az előzetes letartóztatás,
c)	a pártfogó felügyelet,
d)	az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott más ügyben történő előállítása, szállítása
végrehajtásához szükséges adatokat ismerheti meg és kezelheti.
(2)	A helyi önkormányzat a társadalmi kötődés program, illetve az utógondozás végrehajtása
során az ezekben részt vevő elítélt természetes személyazonosító adatát ismerheti meg és kezelheti.
(3)	A közérdekű munka végzésének helyeként kijelölt munkáltató a 76. § (2) bekezdésében
meghatározott adatok közül az elítélt természetes személyazonosító adatát, társadalombiztosítási
azonosító jelét, egészségügyi adatait, továbbá - ha azokat megadja - a levelezési címét,
telefonszámát, illetve e-mail címét, valamint a ledolgozott napok számát ismerheti meg és kezelheti.
(4)	A szabadságvesztés vagy elzárás büntetést töltő elítélt, illetve a javítóintézeti nevelés alatt
álló személy munkáltatását biztosító gazdálkodó szervezet a munkáltatásban részt vevő természetes
személyazonosító adatait és a büntetés-végrehajtási szervezet által alkalmazott nyilvántartási számát
ismerheti meg és kezelheti.
79.	§
Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a 76-78. § alapján kezelt személyes adatokat a
büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés, vagy a szabálysértési elzárás végrehajtása
befejezésekor vagy végrehajthatósága megszűnésekor törölni kell.
80.	§
(1)	A pártfogó felügyelő a közérdekű munka és a pártfogó felügyelet végrehajtása érdekében
az érintett következő bűnügyi személyes adatait igényelheti és veheti át a bűnügyi nyilvántartó
szervtől:
a)	a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar
állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti
biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 11. §
(1)	bekezdés c)-l) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott adatokat,
b)	a Bnytv. 16. § c)-l) pontjában és (2) bekezdés j) pontjában meghatározott adatokat, ha az
érintettel szemben kényszergyógykezelést rendeltek el,
c)	a Bnytv. 28. § b)-d) pontjában meghatározott adatokat, ha a terhelttel szemben lakhelyelhagyási
tilalmat, házi őrizetet, előzetes letartóztatást vagy ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el.
(2)	Az (1) bekezdés alapján átvett adatokat törölni kell, ha
a)	azokat a bűnügyi nyilvántartásból törölték,
b)	ha a közérdekű munkát vagy a pártfogó felügyeletet végrehajtották, vagy
c)	a közérdekű munka a pártfogó felügyelet végrehajtása megszűnt.
81. §
45
Az elítéltek, az egyéb jogcímen fogvatartottak, a vádemelés elhalasztása során pártfogó
felügyelet alatt állók és az utógondozottak adatai - személyazonosításra alkalmatlan módon -
statisztikai és tudományos célra felhasználhatók.
MÁSODIK RÉSZ
A büntetések végrehajtása
V.	Fejezet
A szabadságvesztés végrehajtása
Értelmező rendelkezések
82. §
E fejezet alkalmazásában
1.	fiatalkorú alatt érteni kell a tizennyolcadik életévét betöltött, de huszonegyedik életévét meg nem
haladott szabadságvesztést töltő elítéltet is,
2.	fogvatartotti nyilvántartás: az elítéltről és az egyéb jogcímen fogvatartottról a büntetés-
végrehajtási szervezetről szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás,
3.	kockázatelemzési és kezelési rendszer: az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázatának a
felmérése, értékelése és kezelése érdekében kialakított és működtetett szakmai rendszer,
4.	közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvben közeli hozzátartozóként meghatározott személy
és az élettárs,
5.	reintegrációs program: az elítélt munkaerő-piaci integrációjának elősegítését, a befogadást
megelőző életkörülményeiből, életviteléből eredő hátrányok csökkentését, személyisége és szociális
készségei fejlesztését célzó reintegrációs programok, foglalkozások,
6.	rezsim: az egyéniesítés alapelvéhez igazodó, az elítéltre vonatkozó reintegrációs célok
megvalósítását biztosító végrehajtási környezet, amelyet e törvény vagy annak céljaival
összhangban a bv. szervek vezetői hoznak létre.
A szabadságvesztés végrehajtásának célja és elvei
83. §
(1)	A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány
érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak
elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a
társadalom jogkövető tagjává váljon.
(2)	A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával kiszabott életfogytig tartó
szabadságvesztés végrehajtásának célja a társadalom védelme érdekében az ítéletben meghatározott
joghátrány érvényesítése.
(3)	Az elítéltek társadalmi beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet a
végrehajtásért felelős szerv - önállóan vagy más szervezetekkel együttműködve - az elítéltek
munkáltatása, terápiás foglalkoztatása, továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása,
felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb
reintegrációs programok által biztosítja. A végrehajtásért felelős szerv a reintegrációs tevékenységet
az elítélt személyéhez igazodó szakmai módszerekkel végzi.
46
(4)	A szabadságvesztés végrehajtása során - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a bv.
intézet rendjére és biztonságára figyelemmel - törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei
közelítsenek a szabad élet általános körülményeihez, és ezáltal a szabadságvesztés káros hatásai
enyhíthetők, illetve ellensúlyozhatók legyenek.
(5)	A szabadságvesztés végrehajtása során a végrehajtás rendjének megtartásához és a
büntetés-végrehajtás feladatainak ellátásához szükséges fegyelem érvényesül. Ezt lehetőleg az
elítélt önkéntes jogkövetésével, vele együttműködésben kell biztosítani.
(6)	A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet csak a büntetés céljának eléréséhez
szükséges mértékben lehet elkülöníteni a társadalom tagjaitól. Az elítélt számára biztosítani kell a
büntetés céljával, valamint az intézet rendjével és biztonságával nem ellentétes családi, személyes
és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását, illetve fejlesztését.
(7)	A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt önbecsülése,
személyisége, felelősségérzete fejlődhessen, és ezáltal felkészüljön a szabadulása utáni, a
társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.
(8)	Az elítéltet kizárólag a büntetés céljának eléréséhez szükséges legkisebb mértékű
korlátozásoknak lehet alávetni. A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási
szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben avatkozik be.
Az elítélt szabadságvesztés alatti életvitelét - ha erre képesnek és késznek mutatkozik - vele
együttműködésben kell kialakítani.
Intézkedés a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére
84. §
(1)	A szabadságvesztés végrehajtását azonnal foganatba kell venni, ha
a)	a szabadságvesztést kiszabó határozat jogerőre emelkedésekor a terhelt akár az adott ügyben,
akár más ügyben előzetes fogvatartásban van, a határozat jogerőre emelkedését követő nappal,
b)	a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba vételét rendelte el.
(2)	Ha a szabadságvesztést kiszabó határozat jogerőre emelkedésekor a terhelt más ügyben
kiszabott szabadságvesztést, elzárást, javítóintézeti nevelést vagy szabálysértési elzárást tölt, a
szabadságvesztés végrehajtását a 14. §-ban meghatározott végrehajtási sorrend érvényesítésével kell
foganatba venni.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés esetein kívül a szabadságvesztés végrehajtásának a megkezdésére az
elítéltet a BVOP hívja fel.
(4)	A BVOP az elítéltet soron kívül hívja fel a szabadságvesztés végrehajtásának
megkezdésére, ha
a)	a kiszabott szabadságvesztés ötévi vagy azt meghaladó tartamú,
b)	az elítélt többszörös visszaeső.
(5) A (3)-(4) bekezdés szerinti felhívás tartalmazza
47
a)	a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet nevét, címét,
b)	a jelentkezés napját és időpontját,
c)	tájékoztatást arról, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés letöltését
önhibájából nem kezdte meg,
d)	tájékoztatatást a jelentkezési kötelezettség elmulasztásának egyéb következményeiről,
e)	általános tájékoztatást az elítélt által a bv. intézetnél bemutatandó iratokról és a megjelenéssel
kapcsolatos általános kötelezettségekről.
(6)	A (3)-(4) bekezdés szerinti felhívást olyan időpontban kell kiadni, hogy azt az elítélt a
jelentkezési kötelezettség napja előtt legalább tizenöt nappal megkapja.
(7)	A (3)-(4) bekezdés szerinti felhívás kiadása érdekében a jogerős szabadságvesztést
kiszabó bíróság két példányban kiállított gyűjtőjegyzékkel megküldi a szabadságvesztésekről
kiállított, bíró rendelvénnyel ellátott értesítőlapokat BVOP-nak.
(8)	A BVOP a (3)-(4) bekezdés szerinti felhívás megtörténtét követően a gyűjtőjegyzék egy
példányának visszaküldésével haladéktalanul tájékoztatja a bv. csoportot a felhívás tényéről, a
szabadságvesztés kezdő időpontjáról, valamint a végrehajtás megkezdésére kijelölt bv. intézetről.
85.	§
(1)	A BVOP a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet
kiválasztásánál figyelembe veszi
a)	a kiszabott szabadságvesztés tartamát és végrehajtási fokozatát,
b)	az elítélt állandó lakóhelyét,
c)	azt, hogy az elítélt visszaeső-e, és
d)	a telítettséget.
(2)	A 84. § (3) bekezdése szerinti felhívást úgy kell kiadni, hogy a szabadságvesztés
végrehajtását az elítélt legkésőbb a szabadságvesztést kiszabó határozat jogerőre emelkedését
követő három hónapon belül megkezdje.
86.	§
(1)	A BVOP az előző naptári héten kiadott felhívásokat az azokban megjelölt bv. szervek
szerint összesíti, az ezek alapján összeállított jegyzéket az értesítőlapokkal együtt a bv. intézet
parancsnokának megküldi.
(2)	Ha a szabadságvesztés megkezdésére szóló felhívás az elítéltnek azért nem volt
kézbesíthető, mert ismeretlen helyre távozott, a BVOP haladéktalanul megkísérli az elítélt
tartózkodási helyének a felkutatást, ha ez nem vezet eredményre, kezdeményezi az első fokon eljárt
bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál az elítélttel szemben
elfogatóparancs kibocsátását.
(3)	Ha az elítélt a szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére nem jelent meg a bv. intézetnél,
akkor a bv. intézet haladéktalanul intézkedik az elítélt elővezetése iránt, ha az elővezetés nem járt
eredménnyel, kezdeményezi az első fokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bírónál az elítélttel szemben elfogatóparancs kibocsátását.
48
(4)	A (2) és (3) bekezdésben foglaltak esetén mellékelni kell az intézkedések meghozatalának
szükségességét alátámasztó iratokat.
Kizárás a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből
87.	§
(1)	Az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárni, ha a határozott
ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg.
(2)	Az elítéltet erre a következményre a szabadságvesztés megkezdésére kiadott felhívásban,
halasztás engedélyezése esetén a határozatban figyelmeztetni kell.
A befogadás alapjául szolgáló iratok
88.	§
A bv. intézet az elítéltet
a)	a jogerős bírósági ítéletről szóló értesítőlap,
b)	az elővezetésről szóló rendelkezés,
c)	az elfogatóparancs,
d)	a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó felhívás,
e)	a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételére vonatkozó ügyészi vagy bírói rendelkezés, vagy
f)	az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés
végrehajtásának átvételéről szóló értesítése
alapján fogadja be.
Az elítélt személy azonosságának megállapítása
89.	§
(1)	Ha a befogadás során az elítélt személyazonossága iránt kétség merül fel és az a
személyazonosító okmánya alapján nem tisztázható, a bv. intézet ellenőrzi, hogy az elítélt
a)	arcképmása szerepel-e a bűnügyi nyilvántartási rendszerben,
b)	ujj - és tenyérnyomata szerepel-e a daktiloszkópiai nyilvántartásban.
(2)	Ha az elítélt arcképmása szerepel a bűnügyi nyilvántartási rendszerben, a bv. intézet a
befogadás során rögzíti az elítélt arcképmását és azt összehasonlítja a bűnügyi nyilvántartási
rendszerben szereplő arcképmással.
(3)	Ha az elítélt ujj-és tenyérnyomata szerepel a daktiloszkópiai nyilvántartásban, a bv. intézet
az elítélt azonosítása érdekében a Bnytv. 82. § (5) bekezdés b) pontja szerint kezdeményezi a
szakértői nyilvántartó szervnél az elítélt ujj - és tenyérnyomatának összehasonlítását a
daktiloszkópiai nyilvántartásban szereplő ujj - és tenyérnyomattal.
49
(4)	Ha az (1)-(3) bekezdésben foglalt intézkedések nem jártak eredménnyel az elítélt
személyazonosságának megállapítása érdekében a bv. intézet a székhelye szerint illetékes rendőri
szervhez fordul.
A befogadás megtagadása
90.	§
A bv. intézet a befogadást megtagadja, ha
a)	a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak, vagy
b)	a szabadságvesztés végrehajtására előállított, átkísért, átszállított vagy önként jelentkező személy
a befogadás alapjául szolgáló iratokban megjelölt személlyel nem azonos.
Ideiglenes befogadás
91.	§
(1)	Az elítéltet ideiglenesen kell befogadni, ha a személyazonossága kétségessé válik, a
szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés hiányos vagy kijavításra szorul, illetve, ha a
bv. intézet a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok gyanúját észleli.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtására kijelölt bv. intézet az oda útba indított elítéltet az
értesítőlap megérkezéséig ideiglenesen fogadja be.
(3)	Ideiglenes befogadás esetén a bv. intézet haladéktalanul megteszi a szükséges
intézkedéseket az elítélt személyazonosságának tisztázása, illetve a szükséges iratok kiegészítése,
kijavítása, pótlása vagy megküldése iránt.
(4)	Az ideiglenes befogadás az arra okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb harminc
napig tarthat.
Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer
92.	§
(1)	A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (a továbbiakban: KKMI) a
Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer alapján elvégzi az e törvényben meghatározott elítéltek
kockázatelemző, valamint az egyéb reintegrációs programokat és döntéseket elősegítő vizsgálatát.
(2)	A tizennyolc hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélt személyt a KKMI-ben
kell elhelyezni, ha várható szabadulásáig több mint egy év van hátra. A KKMI-ben az elítélt
harminc napig tartózkodik, amit a KKMI főigazgatója további harminc nappal meghosszabbíthat.
(3)	A KKMI-ben eltöltött időszak kockázatértékelési összefoglaló jelentéssel zárul, amely
tartalmazza az elítélt befogadásakor mért általános - visszaesési és fogvatartási - kockázatát,
meghatározza a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és
reintegrációs feladatokat, amelyet a bv. intézetnek a reintegrációs tevékenysége során figyelembe
kell vennie.
93. §
50
(1)	A KKMI elvégzi az elítélt újbóli kockázati csoportba sorolását a kiemelkedően magas
kockázattal bíró elítéltek rezsimváltását megelőzően és a fogvatartásra különös veszélyt jelentő
események bekövetkezésében részt vevő elítéltek esetében.
(2)	E törvény eltérő rendelkezése hiányában az elítéltet szabadulása előtt legalább hat
hónapon belül záró kockázatelemzési vizsgálatnak kell alávetni a KKMI-ben, amelynek időtartama
húsz napig terjedhet, amelyet a KKMI főigazgatója további tíz nappal meghosszabbíthat. A záró
kockázatértékelési jelentésben kell rögzíteni az elítélt szabadulásakor mért visszaesési kockázatát.
(3)	A bv. intézeti szakterületi véleményezést megelőzően az (1) bekezdésben foglaltak szerint
kell eljárni a feltételes szabadságra bocsátáshoz készítendő előterjesztés megalapozása érdekében
azzal, hogy a vizsgálatot az előterjesztés benyújtásának esedékességét megelőző két hónapon belül
meg kell kezdeni.
(4)	Nem kell elvégezni annak az elítéltnek a záró kockázatértékelését,
a)	aki nem tartozik a 92. § (2) bekezdése alá,
b)	aki az anya-gyermek részlegen van elhelyezve,
c)	aki a társadalmi kötődés programban vesz részt, vagy
d)	akinél a fogva tartó bv. intézet ezt nem javasolja.
94.	§
(1)	A KKMI a tevékenysége során keletkező fogvatartotti kockázatelemzéshez szükséges
adatokat rendszerezi, elemzi, értékeli, indokolt esetben adatot szolgáltat a büntetés-végrehajtási
ügyben döntésre jogosultak részére. Az elítéltről készült kockázatelemzési jelentéseket a
fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell és a bv. intézet által az elítélttel kapcsolatban kezelt
iratok között kell elhelyezni.
(2)	A KKMI új szakmai módszerek és eljárások kidolgozását is elvégzi.
Befogadási és Fogvatartási Bizottság
95.	§
(1)	A bv. intézetek Befogadási és Fogvatartási Bizottságot (továbbiakban: BFB) működtetnek.
(2)	A 92. § (2) bekezdésében meghatározott kivizsgálást követően az elítéltet haladéktalanul a
számára kijelölt bv. intézet befogadó részlegébe kell helyezni, ahol legfeljebb tíz napig
tartózkodhat. A befogadó részlegben tájékoztatni kell az elítéltet a kockázatértékelési összefoglaló
jelentés tartalmáról, a javasolt visszaesési és fogvatartási kockázatot csökkentő reintegrációs
programok igénybevételéről.
(3)	Az elítélt együttműködésével a bv. intézeti befogadást követően a kockázatértékelési
összefoglaló jelentés alapján a befogadó részleg vezetője rögzíti az elítélt beleegyezésével elkészült
egyéniesített fogvatartási programtervet, majd a BFB az elítélt személyes meghallgatását követően
nyolc napon belül dönt az elítélt rezsimbe helyezéséről és a bv. intézetben működő reintegrációs
programokban történő részvételéről.
51
(4)	Ha az elítélt KKMI-ben elvégzett vizsgálatára és értékelésére e törvény szerint nem kerül
sor, az elítéltet a KKMI által kiadott módszertan alapján a BFB sorolja be az adott fokozathoz
tartozó megfelelő rezsimszabály alá.
(5)	A fogvatartott egyéniesítéséhez igazodó rezsimkategóriába sorolásáról, szigorúbb
biztonsági csoportba, valamint a IV. biztonsági csoportba sorolásáról - a 26. § (4) bekezdésében
foglaltak figyelembevételével - a BFB határozattal dönt.
(6)	Halaszthatatlan esetekben az elítélt rezsimkategóriájának, illetve elhelyezésének
módosításáról a bv. intézet parancsnoka is határozhat. Halaszthatatlan az eset, ha fogolyzendülés,
fogolyszökés, támadás, tömeges ellenállás, önkárosítás, vagy bármilyen, az intézet biztonságára
veszélyt jelentő más körülményről bejelentés érkezik, valamint ha rendkívüli esemény
bekövetkezésétől tartani lehet.
(7)	A fogvatartásért felelős szakterületek bevonásával a bv. intézetnél kell elvégezni -
legalább hathavonta - az elítéltek kötelező felülvizsgálatát a rezsimbe helyezés vonatkozásában,
amelyről a BFB dönt.
96.	§
(1)	A BFB elítéltekkel kapcsolatos feladatai:
a)	adatok, iratok egyeztetése,
b)	befogadó részlegbe helyezés,
c)	tájékoztatás az összefoglaló jelentés tartalmáról, valamint a reintegrációs programokról,
d)	rezsimkategóriába sorolás, elhelyezés,
e)	hosszúidős speciális részlegen történő elhelyezés, illetve annak megszüntetése,
f)	gyógyító-terápiás, illetve drogprevenciós részlegre való besorolás vagy megszüntetés,
g)	rezsimbe helyezés felülvizsgálata,
h)	záró kockázatelemzési vizsgálathoz vélemény elkészítése,
i)	reintegrációs gondozásba vétel, reintegrációs programba történő bevonás, ilyen programba
történő helyezés, eredményességének értékelése,
j) nem dolgozó és újonnan befogadott elítélt munkába állítása, a munkahely és a munkakör
kijelölése,
k) dolgozó elítélt munkahelyről történő leváltása,
l) dolgozó elítélt más munkahelyre történő áthelyezése,
m) a bv. szerv orvosának javaslata alapján döntés a terápiás foglalkoztatásról, annak munkaidejéről
és munkarendjéről,
n) oktatásra, szakképzésre, továbbképzésre jelentkezők beiskolázása,
o)	alacsony biztonsági kockázatú részlegen történő elhelyezés és megszüntetés,
p) biztonsági csoportba sorolás,
q) jogszabályban meghatározott egyéb feladat.
(2)	A BFB az (1) bekezdés c), e) és i)-p) pontjában meghatározott feladatainak ellátása
kapcsán az elítéltet meghallgatja.
(3)	Az elítéltet a bv. intézet parancsnoka és a BFB döntéseivel szemben e törvényben
meghatározott jogorvoslati jog illeti meg. Jogorvoslatnak a határozat, illetve a döntés végrehajtására
nincs halasztó hatálya.
52
(4)	A BFB részletes feladatait, tagjait, eljárásrendjét az országos parancsnok határozza meg.
(5)	A bv. intézet parancsnokának hatáskörei kapcsán a BFB véleményezési, illetve
javaslattételi feladatokat is elláthat.
A szabadságvesztés végrehajtásának rendje
97.	§
(1)	A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre. A szabadságvesztést a
bíróság által meghatározott fokozatban - fegyházban, börtönben vagy fogházban -, a büntetés-
végrehajtási szervezet által - a jogszabály, illetve az országos parancsnok intézkedése alapján -
kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső bv. intézetben hajtják végre. A fegyház a
börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.
(2)	A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának rendjét az elítélt egyéni körülményeinek
figyelembevételével - személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, a
szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés
fokozatára és tartamára tekintettel - kell kialakítani.
(3)	A szabadságvesztés végrehajtása során az elítélt kockázati elemzése, magatartása és a
reintegrációs tevékenységben való részvétele függvényében az egyes fokozatokon belül a
végrehajtás rendje, az elítélt részére adható kedvezmények az egyes fokozatokhoz kapcsolódó
rezsimszabályok szerint eltérőek lehetnek.
(4)	Az elítélt az egyes végrehajtási fokozatokhoz kapcsolódóan általános, enyhébb és
szigorúbb rezsimszabályok alá sorolható be.
(5)	A végrehajtás biztonságának fenntartása érdekében az egyes fokozatokhoz tartozó
rezsimszabályokon belül az elítélt biztonsági besorolása alapján az elítélt őrzésére, felügyeletére,
ellenőrzésére, a zárkaajtó zárva tartására, bv. intézeten belüli mozgására, látogatónak biztonsági
fülkében vagy rácson keresztül történő fogadására, külső munkahelyen történő foglalkoztatására, az
intézet elhagyására, az elítélt előállítására, szállítására vonatkozó előírások szigorúbbak lehetnek.
(6)	Az elítélt biztonsági besorolása önmagában nem lehet akadálya annak, hogy az elítélt az
egyes fokozatokhoz tartozó kedvezőbb rezsimszabályok alá kerüljön.
(7)	A végrehajtás rendje az egyes végrehajtási fokozatokhoz képest eltérő az enyhébb
végrehajtási szabályok alkalmazása, az átmeneti részlegre, illetve a biztonsági zárkába, illetve
részlegre helyezés esetén. A büntetés-végrehajtási szervezet a sajátos kezelési igényű elítéltek
részére speciális részleget alakíthat ki, ahol a végrehajtás rendje elsősorban e sajátos igényekhez
igazodik.
(8)	A szabadságvesztés végrehajtásának részletes rendjét e törvény, valamint a
szabadságvesztés rendjét szabályozó egyéb jogszabályok alapján kell meghatározni.
98.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt
53
a)	őrzését, felügyeletét és ellenőrzését,
b)	elhelyezését, élelmezését, ruházatát,
c)	- ha e törvény másként nem rendelkezik - a hatályos egészségügyi, társadalombiztosítási,
egészségbiztosítási jogszabályok, illetve a kötelező szakmai eljárásrend szerinti egészségügyi
ellátását,
d)	jogainak e törvény szerinti gyakorlását,
e)	oktatásához szükséges feltételeket,
f)	foglalkoztatásához szükséges feltételeket,
g)	társadalmi visszailleszkedését segítő egyéb reintegrációs programokhoz szükséges feltételeket.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozataiban eltérő az elítélt
a)	elkülönítése a külvilágtól,
b)	őrzése, felügyelete és ellenőrzése,
c)	bv. intézeten belüli mozgása,
d)	életrendje,
e)	személyes szükségleteire fordítható összeg,
f)	jutalmazása és fenyítése,
g)	részvétele a reintegrációs programokban.
(3)	A rezsimszabályok alapján a (2) bekezdés a)-g) pontja szerinti egyes feltételek - e
törvény rendelkezései alapján - a szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozataiban
megegyezhetnek.
99. §
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása során - ha e törvény másképp nem rendelkezik -
a)	a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól,
b)	a férfiakat a nőktől,
c)	a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,
d)	a katonákat a katonának nem minősülő elítéltektől,
e)	a dohányzókat a nem dohányzóktól,
f)	a fekvőbetegeket az egészségesektől,
g)	a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől
el kell különíteni.
(2)	Az elkülönítést külön részlegen, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy
lakóhelyiségben kell végrehajtani.
(3)	A gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a kórteremben, a
betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetve az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el,
valamint az orvosi vizsgálatra, illetve egészségügyi rendelésre közösen várakozhatnak.
(4)	Végrehajtási fokozattól függetlenül az elítéltek - az adott részlegen belül - együtt
helyezhetők el a gyógyító-terápiás és az átmeneti részlegen, a drogprevenciós részlegen, a
pszichoszociális részlegen, a hosszú időre ítéltek részlegén, az enyhébb végrehajtási szabályok
alkalmazása során, a fiatalkorú elítéltek részlegén és az anya-gyermek együttes elhelyezése esetén.
54
(5)	A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az
általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, a felsőoktatásban, a szakmai képzésben, a
sport és a kulturális programon, a szállítás és az előállítás során, valamint a vallásos szertartásokon
és más rendezvényeken közösen vehetnek részt, továbbá a szabad levegőn és a közös étteremben
együtt tartózkodhatnak.
(6)	Az (1) bekezdésben foglaltakon túl jogszabály az elkülönítés egyéb szempontjait is
meghatározhatja.
(7)	A bv. szerv jellegéhez, rezsim szabályokhoz igazodóan a bv. szerv vezetője határozza meg
a zárka vagy lakóhelyiség ajtók nyitva- illetve zárva tartásának rendjét.
100. §
(1)	A fegyház fokozat a szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási módja.
(2)	A fegyházban az elítélt
a)	eltávozása - a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kivételével - kivételesen
engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
b)	életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll,
c)	a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján
ca)	engedéllyel és felügyelet mellett,
cb)	felügyelet mellett, vagy
cc)	felügyelet mellett, a kijelölt részlegen ellenőrzéssel
mozoghat,
d)	zárkája ajtaját éjszaka zárva kell tartani, nappal engedélyezhető a rezsimszabályokhoz igazodó
időszakos nyitva tartás,
e)	számára a rezsim szabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek
csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv.
intézeten belüli programokon,
f)	magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető,
azonban a korlátozás a könyvtári és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett
kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki,
g)	kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető, azonban az
e törvényben az egyes kapcsolattartási formákra meghatározott alsó határt biztosítani kell,
h)	a személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan változik,
i)	külső munkáltatásban kivételesen részt vehet, ha a külvilágtól a munkavégzés alatt is
elkülöníthető.
101. §
A börtönben az elítélt
a)	eltávozása kivételesen engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
külső munkáltatásban részt vehet,
b)	életrendje meghatározott, irányítás és ellenőrzés alatt áll,
c)	a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján
ca)	csak engedéllyel és felügyelet mellett,
cb)	felügyelet mellett, a bv. intézet kijelölt területén ellenőrzéssel, vagy
55
cc)	felügyelet mellett, a bv. intézet meghatározott területén ellenőrzéssel, illetve meghatározott
szervezett programokon szabadon
mozoghat,
d)	zárkája vagy lakóhelyisége ajtaját éjszaka zárva kell tartani, kivéve, ha a tisztálkodáshoz
szükséges folyó vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal engedélyezhető a teljes
vagy az időszakos nyitva tartás,
e)	számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek
csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv.
intézeten belüli programokon,
f)	magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető,
azonban a korlátozás a könyvtári- és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett
kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki,
g)	kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető, azonban az
e törvényben az egyes kapcsolattartási formákra meghatározott alsó határt biztosítani kell,
h)	a személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan változik.
102. §
(1)	A fogház fokozat a szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási módja.
(2)	A fogházban az elítélt
a)	eltávozása engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít, külső
munkáltatásban részt vehet,
b)	életrendje részben meghatározott, a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása
szerint használhatja fel,
c)	a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján
ca)	felügyelettel,
cb)	ellenőrzéssel, vagy
cc)	szabadon járhat,
d)	zárkája vagy lakóhelyisége ajtaját éjszaka zárva, kivéve, ha a tisztálkodáshoz szükséges folyó
vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal nyitva kell tartani,
e)	számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek
csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv.
intézeten belüli programokon,
f)	magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető,
azonban a korlátozás a könyvtári- és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett
kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki,
g)	kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető, azonban az
e törvényben az egyes kapcsolattartási formákra meghatározott alsó határt biztosítani kell,
h)	a személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan változik.
Az átmeneti részleg végrehajtási rendje
103.	§
(1)	Azt az elítéltet, aki büntetését fegyház- vagy börtönfokozatban tölti és a
szabadságvesztésből legalább öt évet kitöltött, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése
érdekében, a várható szabadulása előtt legfeljebb két évvel átmeneti részlegre lehet helyezni.
56
(2)	Az átmeneti részlegen az elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők,
így különösen
a)	a bv. intézetből az eltávozása engedélyezhető huszonnégy órát meg nem haladó időre, továbbá
jutalomként ezt meghaladó időre, és részt vehet a bv. intézeten kívüli munkáltatásban,
b)	csökkenthető az életrend meghatározottsága,
c)	a bv. intézet kijelölt területén szabadon mozoghat,
d)	a pártfogó felügyelővel rendszeresen tarthat kapcsolatot.
(3)	Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.
(4)	Az átmeneti részlegre helyezés megszüntethető, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét
súlyosan megsérti.
(5)	Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a szabadságvesztésből kitöltött idő
meghatározásakor, ha az elítélt több, határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható
szabadságvesztését folyamatosan hajtják végre, akkor ezek tartamát összegezni kell.
Az enyhébb végrehajtási szabályok
104.	§
(1)	A fogház, illetve a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási
szabályok akkor alkalmazhatók, ha - különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére,
családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett
bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel - a szabadságvesztés célja az enyhébb
végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok
alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti.
(2)	Enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha
a)	az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időt is
beszámítva - a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,
b)	az elítélt a szabadságvesztésből börtönfokozatban legalább hat hónapot, fogházfokozatban
legalább három hónapot nem töltött le,
c)	az elítélt a törvény értelmében [Btk. 38. § (4) bekezdés] vagy a bíróság határozata folytán nem
bocsátható feltételes szabadságra,
d)	az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,
e)	az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
f)	a bíróság jogerős ítéletében fegyházbüntetésre ítélt elítélt a szabadságvesztés fokozatának
enyhítésével [115. § (1) bekezdés] tölti a büntetését,
g)	az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban,
h)	az elítélttel szemben egyidejűleg több szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a
büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva.
(3)	Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt
a)	huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy
alkalommal eltávozhat a bv. intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,
57
b)	a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a bv. intézeten
kívül költheti el,
c)	a látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja,
d)	felügyelete mellőzhető, amikor a bv. intézeten kívül dolgozik.
(4)	Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az elítélt köteles bejelenteni,
hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.
(5)	Ha az elítélt az eltávozással vagy a bv. intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos
magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi - így különösen, ha az eltávozásról
önhibájából nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el -,
továbbá ha a (2) bekezdésben meghatározott okok valamelyike bekövetkezik, a bv. intézet
parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, és előterjesztést tesz a
büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése iránt.
Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek
105.	§
(1)	Hosszúidős speciális részlegre (a továbbiakban: HSR) helyezhető az életfogytig tartó-,
vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélt, akinek magatartása, a
szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított együttműködési készsége, az intézet rendjéhez és
biztonságához való viszonya, illetve egyéni biztonsági kockázatelemzése alapján különleges
kezelése és elhelyezése indokolt abból a célból, hogy a közösségbe helyezésre felkészítést, illetve a
közösségbe visszahelyezést nyerjen.
(2)	A HSR alkalmazására és megszüntetésére a BFB döntése alapján kerülhet sor, melyet
háromhavonta felül kell vizsgálni, illetve haladéktalanul meg kell szüntetni, ha feltételei már nem
állnak fenn. A HSR alkalmazásáról való döntés, illetve az elhelyezés felülvizsgálata során az
elítéltet meg kell hallgatni, a döntésről az elítéltet írásban tájékoztatni kell.
(3)	A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a HSR
alkalmazása esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak.
(4)	A HSR alkalmazása esetén az elítélt
a)	állandó őrzés és felügyelet alatt áll,
b)	a bv. intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
c)	zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható,
d)	munkát a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet,
e)	önképzést folytathat, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének
lehetőségeit csak a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével
veheti igénybe,
f)	lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint
részesülhet,
g)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,
h)	számára a 175-177. §-ban biztosított kapcsolattartás gyakorisága növelhető.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések, illetve a szükséges biztonsági
intézkedések együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, melyről a bv. intézet parancsnoka
58
írásban dönt, e jogkörét átruházhatja. Az esetleges rendelkezésekről, illetve azok felülvizsgálatáról a
HSR alkalmazásáról vagy a felülvizsgálatáról szóló döntést követően haladéktalanul kell
intézkedni.
106.	§
(1)	Gyógyító-terápiás részlegre kell elhelyezni - az IMEI-ben végzett kivizsgálás után - azt az
elítéltet,
a)	akinek korlátozott beszámítási képességét állapították meg,
b)	akit a szabadságvesztés végrehajtása alatti időben - kóros elmeállapota miatt - az IMEI-ben
kezeltek, és elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés folytatását nem
akadályozza,
c)	akinek a személyiségzavar jellege, vagy annak súlyossága miatt a gyógyító-terápiás részlegen
való elhelyezése indokolt.
(2)	Az (1) bekezdés a) és c) pontja alá tartozó elítéltek az IMEI-be történő kivizsgálásig - az
orvos javaslatára - harminc napra, a BFB döntése alapján a gyógyító-terápiás részlegbe
ideiglenesen elhelyezhetők. Az időtartam egy alkalommal további harminc nappal
meghosszabbítható a BFB döntése alapján.
(3)	A gyógyító-terápiás részlegről való kihelyezésről - orvosi javaslatra - a BFB dönt. Javult
elmeállapotú elítéltet - (1) bekezdés b) pontja - csak az IMEI írásbeli engedélyével lehet a
gyógyító-terápiás részlegről kihelyezni.
(4)	A gyógyító-terápiás részlegre utalt elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás
program keretében kell megvalósítani.
(5)	A gyógyító-terápiás részlegre elhelyezett elítéltek részére az állapotuknak megfelelő
jellegű és idejű terápiás foglalkoztatást, oktatást, valamint pszichológiai foglakozást kell biztosítani.
107.	§
(1)	Ha az elítélt személyiségzavarban szenved, vagy mentális állapota miatt különleges
gondozást igényel, de a gyógyító-terápiás részlegre helyezés feltételei nem állnak fenn, a BFB
pszichoszociális részlegen helyezheti el.
(2)	A pszichoszociális részlegen elhelyezett elítélt reintegrációs tevékenységét komplex
terápiás program keretében kell megvalósítani.
108.	§
(1)	A drogprevenciós részlegen az az elítélt helyezhető el, aki írásban nyilatkozik arról, hogy
a kábítószer-mentesség ellenőrzése érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatoknak, és azokhoz
vizsgálati anyagot (testváladékot) szolgáltat.
(2)	A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítéltek számára a kapcsolattartás gyakorisága
növelhető.
59
(3)	A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítélt reintegrációs tevékenységét komplex
terápiás program keretében kell megvalósítani.
(4)	Az elítélt írásbeli kérelmére a drogprevenciós részlegen történő elhelyezést meg kell
szüntetni.
(5)	Az elítélt drogprevenciós részlegen történő elhelyezését meg kell szüntetni, ha
a)	a kábítószer-mentesség ellenőrzésére szolgáló vizsgálat eredménye pozitív (az elítélt
szervezetében kábítószert mutatott ki),
b)	az elítélt az intézetben vagy azon kívül súlyos fegyelemsértést, illetve bűncselekményt követ el,
vagy
c)	az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti.
109.	§
(1)	Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen az az elítélt helyezhető el, akinek biztonsági
csoportba sorolása alapján a fogvatartása nem igényli magas szintű biztonsági védelmi eszközök
alkalmazását.
(2)	Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen csökkenthető az életrend meghatározottsága,
az elítélt a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása szerint használhatja fel és a bv.
intézet kijelölt területén szabadon mozoghat.
(3)	Az alacsony biztonsági kockázatú részlegre helyezés megszüntethető, ha az elítélt a
büntetés-végrehajtás rendjét súlyosan megsérti.
(4)	Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen elhelyezett, gondatlan bűncselekmény miatt
kiszabott, egyévi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztését töltő elítélt esetén a pártfogó
felügyelő legkésőbb a bv. intézetből való szabadulás várható időpontja előtt két hónappal, az elítélt
társadalmi kapcsolatainak megerősítése érdekében megkezdi a gondozását.
(5)	A gondozás körében a bv. intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelő
a)	a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresheti az elítélteket és egyéni vagy csoportos
tájékoztatást ad a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében,
b)	ha az elítélt részt vesz reintegrációs programban, közreműködik annak megvalósításában, értékeli
a reintegrációs programban elért eredményeket, szükség szerint kiegészíti, fejleszti azt,
c)	szükség esetén segíti a családi kapcsolatok helyreállítását,
d)	az elítélt társadalmi kapcsolatainak megerősítése érdekében a helyi önkormányzatokkal, a
munkáltatókkal, a civil, az egyházi és egyéb karitatív szervezetekkel, illetve egyéb önkéntes
közreműködőkkel együttműködik.
Kóros elmeállapotúvá vált elítélt elhelyezése
110.	§
(1)	Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá válik, a szabadságvesztést a bv. intézetben nem lehet
végrehajtani, az elítéltet a büntetés-végrehajtási bíró döntése alapján az IMEI-ben kell elhelyezni.
Az itt eltöltött idő a szabadságvesztés tartamába beszámít.
60
(2)	Ha a bv. intézet a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt kóros elmeállapotára utaló
tüneteket észlel, intézkedik az elítéltnek az IMEI-ben történő pszichiáter szakorvos általi
kivizsgálása iránt.
(3)	Ha az IMEI pszichiáter szakorvosa az elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket állapított
meg, és az elítélt pszichiátriai kezelése meghaladja a két hónapot, az IMEI főigazgató főorvosa
előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a szabadságvesztés végrehajtási helyének
megváltoztatására.
(4)	Az elítélt elmeállapotában bekövetkezett kedvező változásra tekintettel, az IMEI
főigazgató főorvosa soron kívül tehet javaslatot az elítélt bv. intézetbe történő visszaszállítására a
büntetés-végrehajtási bírónak.
(5)	Ha az elítélt szabadításakor gyógykezelésének szükségessége továbbra is fennáll, az IMEI
főigazgató főorvosa az elbocsátás esedékességének napjával történő elhelyezés érdekében az
egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint kellő időben kezdeményezi a bíróságnál a
kötelező gyógykezelés elrendelése iránti eljárást.
(6)	Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező gyógykezelését, az IMEI főigazgató főorvos - az
Országos Mentőszolgálat útján - intézkedik az elítélt átszállítása iránt a kijelölt, az egészségügyről
szóló törvény szerinti gyógykezelést végző pszichiátriai intézetbe.
Egyéb végrehajtási szabályok
111. §
A szabadságvesztés tartamába nem számít be az az idő, amíg az elítélt a szabadságvesztés
végrehajtása alól kivonja magát.
112. §
(1)	Ha az összbüntetési ítélet olyan időpontban emelkedik jogerőre, amikor az elítélt az
összbüntetésként megállapított szabadságvesztést már kitöltötte, és az elítélttel szemben más
ügyben kiszabott szabadságvesztést kell foganatba venni, a végrehajtásra kerülő szabadságvesztés
tartamába be kell számítani azt az időtartamot, amennyivel az elítélt által kitöltött szabadságvesztés
tartama meghaladja az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát.
(2)	Ha rendkívüli jogorvoslat folytán meghozott határozatban a bíróság az elítélttel szemben
nem, vagy nem a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozattal megegyező tartamban szab ki
szabadságvesztést, vagy a kiszabott szabadságvesztés tartamát mérsékli, és az elítélt a kiszabott
tartamnál hosszabb időt töltött szabadságvesztésben, ha az elítélttel szemben más ügyben kiszabott
szabadságvesztést kell foganatba venni, akkor a végrehajtásra kerülő szabadságvesztés tartamába be
kell számítani azt az időtartamot, amennyivel az elítélt által kitöltött szabadságvesztés tartama
meghaladja a rendkívüli jogorvoslat folytán meghozott határozattal megállapított szabadságvesztés
tartamát.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés abban az esetben alkalmazható, ha az elítélten az összbüntetésként
megállapított, illetve a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozattal kiszabott
szabadságvesztést és a más ügyben végrehajtásra váró szabadságvesztést folyamatosan hajtják
61
végre. Az (1)-(2) bekezdés akkor is alkalmazandó, ha a túltöltés tartama hosszabb a végrehajtásra
váró szabadságvesztés tartamánál, de további szabadságvesztések várnak végrehajtásra.
113.	§
(1)	Az elítéltet - megjelenési szándékától függetlenül - elő kell állítani, ha
a)	büntető ügyben terheltként,
b)	tanúként,
c)	az apaság és a származás megállapítása iránti perben személyes megjelenésre kötelezéssel
félként,
d)	gondnokság alá helyezés iránti perben alperesként,
e)	szabálysértési ügyben eljárás alá vont személyként
idézik.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén az elítéltet nem kell előállítani, ha törvény lehetőséget ad
arra, hogy a terhelt nyilatkozzon részvételi szándékáról, és az elítélt nemleges nyilatkozatot tesz.
(3)	Az elítéltet - kivéve, ha írásban tett nyilatkozata szerint a közvetítői megbeszélésen nem
kíván megjelenni - az intézet előállítja, ha a büntető ügyekben alkalmazandó közvetítői
tevékenységet végző közvetítő idézi.
(4)	Az elítéltet - amennyiben a tárgyaláson meg kíván jelenni - elő kell állítani, ha félként a
személyes megjelenés kötelezettségével idézik.
(5)	Az (1), (3) és (4) bekezdésben foglaltakon kívül az intézet akkor állítja elő az elítéltet, ha
az az előállítást kéri, és annak költségeit megelőlegezi.
(6)	Ha az elítélt az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy
költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Az intézet az előállítás költségeit
az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti, ha a kérelemben a költségek
visszafizetését vállalja.
(7)	A bírósági ügyekben való előállításra vonatkozó szabályokat a közjegyzői eljárásra is
megfelelően alkalmazni kell.
114.	§
(1)	A nyomozó hatóság az elítéltet az ügyész engedélye alapján - a bv. intézettel való előzetes
egyeztetés szerint - az intézetben kihallgathatja, illetve ha az elítéltek ugyanabban az intézetben
vannak fogva tartva, a nyomozó hatóság a szembesítést az intézetben is végrehajthatja. A nyomozó
hatóság az elítélt intézetben lévő érték-, vagy tárgyletétjéből lefoglalhat, illetve iratismertetést (Be.
193.	§) tarthat. Az ügyész más nyomozási cselekmények intézetben történő elvégzésére is engedélyt
adhat.
(2)	Az elítéltet az intézetben a hatósági ügyben eljáró más szerv a bv. intézettel való előzetes
egyeztetés alapján hallgathatja ki.
62
(3)	Az elítéltet az illetékes ügyész, illetve a nyomozó hatóságnak az illetékes ügyész
engedélyét is tartalmazó írásbeli megkeresésére a parancsnok adja ki, nyomozási cselekmények
lefolytatása, továbbá a Bnytv.-ben meghatározott bűnügyi nyilvántartási adat mintavétele céljából.
(4)	Ha az elítélt kiadása a rendőrségi fogdán történő elhelyezéssel jár, úgy azt az illetékes
ügyész a Be. 135. § (2) bekezdése szerinti időtartamban engedélyezheti.
(5)	A kiadás nem teljesíthető, ha
a)	az elítélt szabadulása esedékes,
b)	az elítéltet a bíróság idézésére elő kell állítani, vagy
c)	azt - orvosi vélemény szerint - az elítélt egészségi állapota nem teszi lehetővé.
(6)	Az elítélt törvényes jogait a kiadás ideje alatt is biztosítani kell. A kiadás időtartama a
szabadságvesztés idejébe beszámít.
Fokozatváltás
115.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat akkor jelölhető ki, ha -
különösen az elítélt személyiségére, előéletére, egészségi állapotára, a szabadságvesztés során
tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára, a
társadalomba való beilleszkedési készségére tekintettel - a büntetés célja a szabadságvesztés
enyhébb fokozatban történő végrehajtásával is elérhető.
(2)	Enyhébb végrehajtási fokozat nem jelölhető ki, ha
a)	az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időt is
beszámítva - a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,
b)	az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható és a szabadságvesztés tartamának- az előzetes
fogva tartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva - egyharmadát nem töltötte le,
c)	az elítélt a szabadságvesztésből fegyházfokozatban legalább egy évet, börtönfokozatban legalább
hat hónapot nem töltött le,
d)	az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható és a szabadságvesztésből - az előzetes
fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva - annak fele tartamát nem töltötte le,
e)	az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,
f)	az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
g)	az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt, amelyből nem bocsátható feltételes
szabadságra.
(3)	A szabadságvesztés végrehajtására eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhető ki, ha az
elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarja.
(4)	A szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb, illetve eggyel szigorúbb végrehajtási
fokozat kijelölése iránt a bv. intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. A
szabadságvesztés szigorúbb végrehajtási fokozatának a kijelölésére a bv. intézet nem tehet
előterjesztést, ha az elítélt a szabadságvesztésből legalább hat hónapot még nem töltött le.
Félbeszakítás
63
116. §
(1)	Fontos okból - így különösen az elítélt személyi vagy családi körülményei, egészségi
állapota miatt - a szabadságvesztés végrehajtása hivatalból vagy kérelemre félbeszakítható, erről
a)	egy naptári évben harminc napig terjedő időtartamra a parancsnok,
b)	egy naptári évben harmincegy naptól kilencven napig terjedő időtartamra az országos
parancsnok,
c)	a b) pontban szabályozottnál hosszabb időre a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter
dönt.
(2)	Kivételesen engedélyezhető a szabadságvesztés félbeszakítása, ha az elítélt ellen
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt újabb büntetőeljárás van folyamatban. Ebben
az esetben az eljárás szakaszától függően az ügyész vagy a bíróság véleményét be kell szerezni.
(3)	Nem engedélyezhető a szabadságvesztés félbeszakítása, ha a bíróság az életfogytig tartó
szabadságvesztést kimondó ítéletben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta.
(4)	Ha az elítélt nő a várandósság tizenkettedik hetét elérte, és a szülés várható időpontja
megelőzné a szabadulás napját, nyilatkoztatni kell arról, hogy kéri-e a szabadságvesztés
félbeszakítását. A várandósság alatt vagy közvetlenül a szülés után benyújtott büntetés-
félbeszakítási kérelmek elbírálása során elsősorban a gyermek érdekét kell figyelembe venni.
(5)	A szabadságvesztés félbeszakítására irányuló kérelem indokoltságának ellenőrzése
céljából a bv. intézet, illetve a BVOP megkeresheti az elítélt által megjelölt tartózkodási hely szerint
illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, illetve rendőri szervet a környezettanulmány készítése
céljából.
(6)	A kérelem elutasítását indokolt határozatba kell foglalni.
(7)	A félbeszakítás tartama a szabadságvesztés tartamába nem számít be.
(8)	A félbeszakítás tartama alatt az elévülés nyugszik.
117. §
(1)	A szabadságvesztés félbeszakítását az engedélyező megszünteti, ha a tudomására jut, hogy
a)	az elítélttel szemben a félbeszakítás tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás
indult, vagy újabb szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítőlap,
b)	az elítéltet más ügyben előzetes letartóztatásba helyezték,
c)	a félbeszakítás indoka az engedélyezett határidő letelte előtt megszűnt.
(2)	A félbeszakítás megszüntetéséről az engedélyező indokolt határozattal dönt.
(3)	A félbeszakítás megszüntetéséről az elítéltet írásban haladéktalanul tájékoztatni kell, és fel
kell hívni, hogy a megadott időpontban a szabadságvesztést végrehajtó intézetben jelentkezzen.
64
Az elítélt jogai gyakorlásának és kötelezettségei teljesítésének általános szabályai
118. §
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát, köteles
eltűrni a végrehajtás tényéből eredően egyes alapvető jogainak és a jogszabályok által biztosított
egyéb jogosultságainak szünetelését, korlátozását, módosulását.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt az alapvető jogait és a jogszabályok által
biztosított egyéb jogosultságait a büntetés végrehajtása során is gyakorolhatja és jogszabályban,
vagy bírósági, illetve hatósági határozatban megállapított kötelezettségeit a büntetés végrehajtása
során is köteles teljesíteni, kivéve, ha azok szüneteléséről, illetve korlátozásáról az ítélet vagy
törvény rendelkezik, vagy amelyek gyakorlásában, illetve teljesítésében az elítélt akadályozva van.
(3)	A bv. szervezet biztosítja, illetve elősegíti az elítélt jogainak gyakorlását.
(4)	Az elítélt kötelezettségeinek teljesítése, illetve jogainak gyakorlása során a
szabadságvesztés-büntetés céljai teljesítése érdekében köteles a bv. intézettel együttműködni.
(5)	Az elítélt jogait személyesen vagy védője, illetve fiatalkorú esetén törvényes képviselője
útján, a bv. intézet rendjével és biztonságával összhangban gyakorolja.
Az elítélt jogainak korlátozása, módosulása
119.	§
A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt
a)	munkához és foglalkozása szabad megválasztásához való joga és a vállalkozáshoz való joga,
b)	művelődéshez való joga, illetve a tanulás és a tanítás szabadsága,
c)	önrendelkezéshez való joga,
d)	kegyeleti joga,
e)	szülői felügyeleti joga,
f)	közérdekű adatokhoz való hozzáféréséhez és azok terjesztéséhez való joga,
g)	véleménynyilvánítási szabadsága,
h)	egyesülési joga,
i)	tulajdonhoz való joga,
j) a szabadidő eltöltéséhez való joga,
k) ha munkát végez, az éves fizetett szabadsághoz való joga,
l) magántitokhoz való joga,
m) általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel,
n) lelkiismereti és vallási szabadsága
e törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható.
120.	§
(1)	Az elítélt véleményét - ellenőrzés mellett az e törvényben meghatározott korlátozás
kivételével - olyan formában nyilváníthatja ki, amely nem zavarja a bv. intézet rendjét és
biztonságát.
65
(2) A vélemény nyilvánosságra hozatala
a)	a nemzetbiztonság védelme,
b)	a minősített adat közlésének megakadályozása,
c)	a bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása,
d)	a bv. intézet rendje és biztonsága,
e)	a bűnöző életmód népszerűsítésének megakadályozása, valamint
f)	az elítélt, vagy hozzátartozója számára a bűncselekménnyel kapcsolatos vélemény nyilvánosságra
hozatalából eredő vagyoni előny elérésének megakadályozása
érdekében korlátozható.
Az elítélt jogainak szünetelése
121.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga
a)	a szabad mozgáshoz,
b)	a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához,
c)	a békés gyülekezéshez,
d)	a sztrájkhoz,
e)	a szabad orvosválasztáshoz
f)	ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi és kisebbségi önkormányzati képviselők és
polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható legyen.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítélt azon jogai, amelyekre a
közügyektől eltiltás, illetve a bíróság ítéletében meghatározott foglalkozástól eltiltás,
járművezetéstől eltiltás és kitiltás kiterjed.
Az elítélt büntetés-végrehajtási jogviszonyból eredő jogai
122. §
Az elítélt jogosult
a)	a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a
szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi
ellátásra, megfelelő ruházat biztosítására,
b)	a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel,
szervezetekkel az e törvényben meghatározottak szerint kapcsolatot tartani,
c)	baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra,
d)	pihenésre, szabadidőre,
e)	testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése érdekében
ea)	naponta - a szabadságvesztés végrehajtási rezsimjeinél megállapított rendelkezések szerint, de
legalább egy óra - szabad levegőn tartózkodásra,
eb)	önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a bv. intézet művelődési és sportolási
lehetőségeinek - a szabadságvesztés végrehajtási rezsimjeinél megállapított rendelkezések szerinti
-	igénybevételére,
66
ec)	tanuláshoz való jogát e törvényben meghatározottak szerint gyakorolni; általános iskolai,
középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok megkezdésére, illetve folytatására, a vizsgákra való
felkészüléshez tanulmányi és vizsgaszabadságra,
f)	a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független
szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére,
g)	a büntetés végrehajtása során jogorvoslati joggal élni,
h)	a rendelkezésére álló pénzből havonta meghatározott összeget személyes szükségleteire fordítani,
illetve azzal egyéb módon rendelkezni,
i)	a szabadságvesztés végrehajtása során keletkezett kárának megtérítésére,
j) sajátos védelemre a nők, fiatalkorúak és a fogyatékkal élők a rájuk vonatkozó eltérésekkel,
k) jogszabályban meghatározottak szerint saját ruha viselésére, illetve használati tárgyak tartására;
az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel,
valamint az egyes rezsimszabályok szerint korlátozható,
l) a már megállapított, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
4.	§-ával meghatározott valamely rendszeres pénzellátásának a meghatalmazott személy kezéhez
vagy az bv. intézethez történő folyósítására, továbbá a saját jogon járó családi pótléknak a letéti
számláján való elhelyezésére,
m) a szabadulást követő társadalomba való visszailleszkedés érdekében az ehhez szükséges
szociális feltételek megteremtésének segítségére,
n) önkéntes vállalása alapján - a szabadságvesztés fokozatának és a rezsimre vonatkozó szabályok
szerint - oktatási, képzési, valamint reintegrációt elősegítő személyes fejlődését biztosító
programokon való részvételre,
o)	büntetés-végrehajtási szervezeten belüli fogvatartotti fórumon való véleménynyilvánításra.
123.	§
(1)	Az elítélt a bv. intézet parancsnokának engedélye alapján - őrzéssel, vagy anélkül -
meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, részt vehet közeli
hozzátartozója temetésén.
(2)	A bv. intézet parancsnoka az (1) bekezdésben foglaltak engedélyezése esetén elrendelheti
mozgáskorlátozó eszközök használatát, kivételes esetben megtagadhatja a látogatás, a temetésen
való részvétel, illetve a kegyelet lerovásának engedélyezését.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti rendkívüli eltávozás az öt napot nem haladhatja meg, annak
tartama a szabadságvesztésbe beszámít.
(4)	Ha az elítélt a temetésen nem vett részt, a parancsnok a temetést követő harminc napon
belül - az (1) bekezdés szerinti feltételekkel - engedélyezheti, hogy az elítélt lerója kegyeletét a
közeli hozzátartozója sírjánál.
(5)	Az elítélt az (1) és (4) bekezdésben felsorolt esetekben az előállítás költségét köteles
megtéríteni.
124.	§
(1)	Az elítélt a 120. §-nak megfelelően jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról
és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, illetve az
elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő
közzététellel.
67
(2)	A nyilatkozattétel engedélyezéséről vagy megtagadásáról az országos parancsnok a
kérelem benyújtásától számított három napon belül dönt. A nyilatkozattétel engedélyezése akkor
tagadható meg, ha alapos okkal arra lehet következtetni, hogy a nyilatkozattétel a 120. §-ban
meghatározott érdekek valamelyikét sértené vagy veszélyeztetné.
(3)	Az országos parancsnok haladéktalanul értesíti a sajtó képviselőjét, ha az elítélt
nyilatkozattételét engedélyezte, vagy e törvény szerint az engedélyt megadottnak kell tekinteni. Az
értesítésben az országos parancsnok tájékoztatást ad a kapcsolatfelvétel részleteiről.
(4)	Ha az országos parancsnok a nyilatkozattételt megtagadja, arról indokolt írásbeli
határozattal dönt. A határozat minősített adatot nem tartalmazhat. A nyilatkozattétel megtagadásáról
szóló határozat ellen az elítélt bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A kérelmet a bv. intézet
haladéktalanul továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.
(5)	A bv. intézet parancsnoka vagy az általa kijelölt személy a nyilatkozattételt - a 120. §-ban
foglaltak megtartása érdekében - ellenőrzi. Ha a nyilatkozattétel a 120. §-ban meghatározott
érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti, a nyilatkozattétel megszakítható, és az elítéltet
figyelmeztetni kell a szabályok megtartására és arra, hogy azok be nem tartása esetén a nyilatkozat
közzététele megtagadható.
125.	§
(1)	Az elítélt - hozzájárulásával készített - nyilatkozattételét tartalmazó írás, kép-,
hangfelvétel (a továbbiakban: közlésre szánt anyag) közzétételéhez az országos parancsnok
engedélye szükséges.
(2)	A közzététel engedélyezéséről vagy megtagadásáról az országos parancsnok a kérelem
benyújtásától számított három napon belül dönt. Az engedély akkor tagadható meg, ha a 120. §-ban
meghatározott érdekek valamelyikét sértené, vagy veszélyeztetné.
(3)	Ha az országos parancsnok a közzétételt megtagadja, arról indokolt írásbeli határozattal
dönt. A közzététel megtagadásáról szóló határozat ellen az elítélt bírósági felülvizsgálati kérelmet
nyújthat be. A kérelmet a bv. intézet haladéktalanul továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.
126.	§
(1)	A bv. intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy lelkiismereti és vallási
meggyőződését szabadon megválassza, vagy megváltoztassa, vallását gyakorolhassa.
(2)	A bv. intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az egyházi személy, a
vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja, az egyházi
jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet által megbízott más személy általi
gondozásban részesülhessen.
(3)	Az elítélt magánál tarthatja a vallása gyakorlásához szükséges könyveket, írásos
anyagokat és kegytárgyakat. A kegytárgyak vallásgyakorláshoz való szükségességének
megállapításához az adott egyházi és vallási tevékenységet végző szervezet hivatalos
képviselőjének állásfoglalása kikérhető.
68
(4)	Az elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy a bv. intézetekben megvalósítható vallásos
szertartásban részesüljön a vallási közösség előírásainak megfelelően. A súlyos, életveszélyes
állapotban lévő elítélt kérelmére az egyházi személlyel, vagy a vallási tevékenységet végző
szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával való találkozást soron kívül lehetővé
kell tenni.
(5)	Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtől, ha az a bv. intézet rendjét vagy a
biztonságot veszélyezteti.
(6)	Az istentiszteletre önként jelentkezők részvétele - az (5) bekezdés alapján eltiltottakat,
valamint a magánelzárást töltő elítélteket kivéve - nem korlátozható. A (2) bekezdésben
meghatározott személlyel való ellenőrzés nélküli találkozás lehetősége azonban az istentisztelet
látogatástól eltiltott, a magánelzárást töltő, illetve biztonsági zárkában vagy részlegen elhelyezett
elítélttől sem tagadható meg.
(7)	A bv. intézet elősegíti a vallási közösségek szociális, karitatív, gondozói tevékenységét és
az elítéltnek a szabadulásra való felkészítéséhez nyújtott szolgálatait.
127.	§
(1)	Az elítélt az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyész vagy a
nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy az ellene folyamatban volt
büntetőeljárásban keletkezett iratról elektronikus adathordozón kiadott másolatba a bv. szervezet
által biztosított számítástechnikai eszköz igénybevételével jogosult betekinteni.
(2)	Az elítélt köteles az (1) bekezdésben meghatározott, valamint a büntetés-végrehajtási
ügyben keletkezett iratokon kívüli egyéb iratai másolásának, nyomtatásának és továbbításának
költségét megtéríteni.
128.	§
(1)	A várandós és a kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését
szolgáló, e törvényben nem szabályozott jogai nem korlátozhatók.
(2)	Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést
kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket egy éves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni.
(3)	Az anya és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha
a)	az anya a gyermek gondozását nem vállalja,
b)	a bíróság a szülői felügyeletet az anya valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette,
c)	az anya ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy
d)	az anya egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni.
(4)	A (3) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben, ha az anya a gyermekét szoptatja, a
gyermek a bv. intézet anya-gyermek részlegén elhelyezhető.
(5)	Együttes elhelyezése esetén az anya a gyermek felett a gondozás és a nevelés jogát
gyakorolja.
69
(6)	A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra
jogosult másik szülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek
fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell.
(7)	Az anya és gyermeke együttes elhelyezése esetében a gyermek elhelyezése iránt indított
eljárás elbírálására a bv. intézet székhelye szerint illetékes bíróság jogosult.
(8)	A (2) bekezdésben meghatározott eseten kívül az elítélt a gyermekével kapcsolatot tarthat,
kivéve, ha a kapcsolattartásra bíróság vagy gyámhatóság határozata alapján nem jogosult, és a
büntetés-végrehajtási jogviszony keretei között részt vehet a gyermek nevelésében, valamint a
gyermek sorsát érintő lényeges kérdések eldöntésében, kivéve, ha a bíróság a szülő e jogát
korlátozta.
129.	§
(1)	Az elítélt - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a jogszabályban meghatározottak és a
rezsimszabályok szerint az intézetben tarthat minden olyan tárgyat, amelynek elhelyezése
a)	a zárka rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, illetve
b)	az elítélt számára - ha ilyen az intézetben rendelkezésre áll - a zárkán kívül rendelkezésre
bocsátott tárolóhelyiségben megoldható.
(2)	Az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a bv. intézet rendjére és biztonságára
figyelemmel korlátozható, valamint az az egyes rezsimszabályok szerint eltérhet.
(3)	Az elítélt nem tarthat az intézetben olyan tárgyat,
a)	amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,
b)	amely az intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát, a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét,
vagy ezek fenntartását és ellenőrzését, illetve az elítélt vagy más személy testi épségét vagy
egészségét veszélyezteti, továbbá
c)	amely alkalmas arra, hogy használatával az elítélt önállóan vagy másokkal közösen
bűncselekményt kövessen el, vagy - ha ellene büntetőeljárás van folyamatban - a büntetőeljárás
eredményességét veszélyeztesse.
130.	§
Pénzküldemény küldése és fogadása a jogcím igazolásához, az elítélt nyilatkozatához vagy
kapcsolattartói minőség - ideértve a védővel való kapcsolattartást is - fennállásához köthető.
131.	§
A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát
gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint
jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell
megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, az elítélt
részére félbeszakítást lehet engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.
132. §
70
Ha az elítélt a Btk. XIX. Fejezetében meghatározott valamely bűncselekményt tizennyolcadik
életévet be nem töltött sértett sérelmére követte el, vagy a tizennyolcadik életévét be nem töltött
sértett ellen elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetési körülményeiből a
szexuális motívum a kockázatértékelési vizsgálat alapján kimutatható, az elítélt befogadását
követően fel kell mérni, hogy mennyire áll fenn a veszélye annak, hogy szabadon bocsátását
követően hasonló bűncselekményt fog elkövetni. Ha ennek a lehetősége fennáll, akkor az elítélt
részére - önkéntes részvételi alapon - fel kell ajánlani megfelelő viselkedésterápián vagy más
csoportos foglalkozáson való részvételt.
Az elítélt kötelezettségei
133. §
(1)	Az elítélt jogszabályban meghatározott kötelezettségeit a szabadságvesztés végrehajtása
alapvetően nem érinti.
(2)	Az elítélt köteles - különösen -
a)	a szabadságvesztést a jogszabályban vagy az országos parancsnok által meghatározott bv.
intézetben tölteni,
b)	a büntetés-végrehajtás rendjét megtartani, illetve tűrni, a kapott utasításokat végrehajtani,
c)	a számára kijelölt munkát elvégezni,
d)	a reintegrációs foglalkozás rendjét, a bv. intézet biztonsági és higiéniai követelményeit
megtartani,
e)	a bv. intézet tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül, alkalomszerűen
részt venni,
f)	alávetni magát a jogszabályban előírt kötelező vagy egészségi állapotának megítéléséhez
szükséges orvosi vizsgálatnak és a jogszabály szerint kötelező, gyógykezelésnek,
g)	fegyelemsértés, illetve bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén vizsgálati
anyagot szolgáltatni az alkohol, bódító-, illetve kábítószer fogyasztás ellenőrzéséhez,
h)	a végrehajtási fokozatnak és rezsimszabályoknak megfelelően előírt forma- és egyéb ruházatot
viselni,
i)	a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és
nem részesül a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. §-ával
meghatározott valamely rendszeres pénzellátásban (e fejezetben a továbbiakban: rendszeres
pénzellátás), illetve nem rendelkezik letéti pénzzel.
(3)	A tartási költségekhez való hozzájárulás összegét az országos parancsnok normatív
utasításban határozza meg, az évente meghatározott napi összeg nem lehet kevesebb, mint az egy
havi alapmunkadíj egy százaléka.
(4)	Az elítélt keresményének és rendszeres pénzellátásának meghatározott részét a
szabadulása idejére tartalékolni kell. A tartalékolás évente meghatározott összege a fogvatartás első
négy évében az egy havi alapmunkadíj ötven százaléka, ezt meghaladó tartamú fogvatartás esetén
évente az egy havi alapmunkadíj huszonöt százaléka.
(5)	Az elítélt köteles együttműködni a bv. intézet a pártfogó felügyelői szolgálat és a
reintegrációs tevékenységben részt vevő szervezet megbízottjával.
134. §
71
(1)	A dolgozó elítélt a munkadíjából köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni,
abból a hozzájárulás összegét és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell
vonni.
(2)	A munkáltatásban részt nem vevő elítélt a tartására fordított költségekhez - ha azt a fogva
tartó bv. intézethez folyósítják -valamely rendszeres pénzellátásából, illetve - legfeljebb annak
erejéig - szabadon felhasználható letéti pénzéből járul hozzá, azokból a hozzájárulás összegét és a
szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell vonni.
(3)	Ha a nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, vagy
magánnyugdíj-pénztár által nyújtott járadékszolgáltatásban részesülő, illetve szabadon
felhasználható letéti pénzzel rendelkező elítélt dolgozik, a hozzájárulást és a szabadulás idejére
tartalékolandó összeget a munkadíjból kell levonni.
(4)	Az elítélt munkadíjából, rendszeres pénzellátásból, illetve letéti pénzéből a tartásra
fordított költséghez való hozzájárulás napi összegének és a szabadulás idejére kötelezően
tartalékolandó összegének az (1)-(3) bekezdés szerinti levonása után fennmaradó összeg legfeljebb
ötven százalékát lehet végrehajtás alá vonni.
(5)	Az elítélt által e törvény alapján megtérítendő költségeket és az általa igénybe vett
jogszabályban meghatározott többletszolgáltatások díjait és költségeit a (4) bekezdés szerinti
levonásokat követően kell levonni.
(6)	Az elítélt nem kötelezhető a tartási költségek megfizetésére a feltételes szabadságra
bocsátás, a büntetés félbeszakítás és a bv. intézet huszonnégy órát meghaladó elhagyása esetén.
135.	§
(1)	Az elítélt köteles a fogva tartó bv. intézet tisztántartását, karbantartását és ellátását
szolgáló munkában díjazás nélkül részt venni.
(2)	A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkában csak olyan elítélt vehet részt,
aki egyébként munkáltatásra is alkalmas. A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem
vehet részt a munkavégzésben.
(3)	A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés ideje a napi négy órát,
havonta összesen a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A bv. intézet orvosa a munkavégzés idejét
az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti.
(4)	A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés idejére az elítéltet szükség
szerint el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai oktatásban kell részesíteni, balesetét a
munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni.
(5)	A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés időpontjait és tartamát a
bv. intézet a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíti.
136.	§
A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt köteles tűrni - különösen -
72
a)	a más nemű és más végrehajtási fokozatú elítéltektől való elkülönítést, az életkori, kriminológiai,
kockázatelemzési és kezelési szempontú, foglalkoztatási és egészségügyi szempontok szerinti
csoportba sorolását,
b)	az egyes rezsimekre vonatkozó korlátozásokat,
c)	személyes tárgyainak átvizsgálását,
d)	az e törvény szerinti kivételekkel kapcsolattartásának ellenőrzését,
e)	életrendjének, bv. intézeten belüli mozgásának meghatározását, illetve korlátozását,
f)	a 145. § (1) bekezdésében felsorolt biztonsági intézkedések végrehajtását.
137.	§
Nem terheli az elítéltet
a)	a bv. intézetbe vagy intézménybe szállítás, ideértve azt is, ha az elítéltnek polgári ügyben a
hatóság előtt való megjelenése érdekében másik bv. intézetbe szállítása szükséges,
b)	a büntetőügyben való -, vagy szabálysértési - ideértve a büntető ügyben lefolytatandó közvetítői
eljárást is - előállítás,
c)	a szabálysértési ügyben való - ideértve a szabálysértési ügyben lefolytatandó közvetítői eljárást
is - előállítás,
d)	az alkoholbetegséggel összefüggő gyógykezelés,
e)	az elmeállapot megfigyelésének,
f)	a kábítószer-prevenciós tevékenység, illetve a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés,
kábítószer-használatot kezelő más ellátás, illetve a megelőző-felvilágosító szolgáltatás és
g)	a jogsegélykérelem folytán más állam részére történő ideiglenes átadás
költsége.
138.	§
(1)	A bv. intézetet - amelyben az elítéltet fogva tartják - érintő katasztrófahelyzet esetén az
elítélt köteles közreműködni a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges tevékenységben.
(2)	Az elítéltet megillető, e törvényben meghatározott jogok a katasztrófahelyzet elhárításához
szükséges mértékben a katasztrófahelyzet idejére korlátozhatók.
(3)	Az elítéltet a külön jogszabályok szerinti katasztrófavédelmi kötelezettség terheli, illetve
ideiglenes katasztrófavédelmi szolgálatra beosztható.
(4)	Az elítélt az elhelyezésére szolgáló bv. intézet közvetlen veszélyeztetettsége vagy
használhatatlanná válása esetén más bv. intézetbe kell átszállítani.
139.	§
A bv. szervezet joga és kötelezettsége az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket
minden törvényes eszközzel biztosítani, illetve kikényszeríteni.
Kérelem, panasz és egyéb jogorvoslat
140. §
73
(1)	Az elítéltet a jogorvoslat során jogairól, kötelezettségeiről bármikor tájékoztatást kérhet, a
felvilágosítást megfelelő időben kell megadni.
(2)	A elítélt jogorvoslati jogának érvényesüléséről a bv. intézet gondoskodik.
141.	§
(1)	Az elítélt a fogvatartásával összefüggő ügyben írásban, kérelemmel fordulhat a bv.
szervezet ügyintézésre jogosult tagjához.
(2)	Az elítélt személyes meghallgatást kérhet a bv. intézet parancsnokától, a bv. intézet
szervezeti egységének a vezetőjétől. Az elítélt a bv. intézet parancsnokához írásban, közvetlenül is
fordulhat.
(3)	Az elítélt kérelmét a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell, és a bv. intézet által
kezelt iratokhoz kell csatolni.
(4)	A kérelemnek helyt adó döntésről az elítélt szóban is tájékoztatható.
(5)	A döntés lényegét és a közlés időpontját a nyilvántartásban rögzíteni kell, ezzel
egyidejűleg az írásba foglalt döntést az elítélt számára át kell adni.
(6)	Ha az elítélt az (5) bekezdés szerinti irat átvételét megtagadja, akkor annak tényét az
iraton fel kell tüntetni, vagy azt jegyzőkönyvbe kell foglalni.
142.	§
Az elítélt a büntetés-végrehajtási szervezet ügyintézésre jogosult tagjának döntése - kivéve a
kérelemnek helyt adó - vagy az intézkedés ellen, illetve annak elmulasztása esetén, a 21. § (3)
bekezdése szerint panasszal fordulhat annak a bv. intézetnek a parancsnokához, ahol a döntés, vagy
intézkedés, illetve a mulasztást történt. Ha a döntést, az intézkedést, illetve mulasztást a bv. intézet
parancsnoka vagy a BVOP kijelölt szervezeti egységének a vezetője hozta, a panaszt a büntetés-
végrehajtás országos parancsnoka bírálja el.
143.	§
(1)	Az elítélt kárigényét - kivéve, ha szabadult - annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a
kár bekövetkezett, más gazdálkodó szervezetnél végzett munkáltatás során annál a bv. szervnél,
amely a szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte. Ha az elítélt társadalomba való
beilleszkedését elősegítő programban vesz részt, kárigényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő,
amely a szerződést az ilyen szervezettel megkötötte.
(2)	A kártérítési igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstől számított
harminc napos jogvesztő határidőn belül, a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes
bírósághoz, illetve a munkáltatással összefüggésben keletkezett kártérítési igény esetén a
közigazgatási és munkaügyi bírósághoz keresettel élhet.
(3)	Az elítéltet ért kárért a bv. szerv a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel. A
munkával összefüggésben okozott kárért, ha más gazdálkodó szervezetnél munkáltatták az elítéltet,
74
a munka törvénykönyvéről szóló törvény irányadó azzal, hogy az elítéltet ért kárt a gazdálkodó
szervezettel szerződésben álló bv. szerv téríti meg. A társadalmi integrációs programban résztvevő
elítéltnek okozott kárt a Polgári Törvénykönyv rendelkezése értelmében az ilyen programot
lebonyolító szervezettel szerződött bv. szerv téríti meg.
(4)	A kár bv. szerv általi megtérítése a kárért való felelősséget nem érinti, és a bv. szerv
visszkereseti igényét nem gátolja.
(5)	Ha az elítélt szabadult, kártérítési igényét a Polgári Törvénykönyv alapján, elévülési időn
belül közvetlenül a bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz, illetve a munkáltatással
összefüggésben okozott kár megtérítése iránti igényét a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz
benyújtott keresettel érvényesítheti.
144.	§
(1)	Az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során okozott kárért a Polgári Törvénykönyv
alapján felelős, a munkával összefüggésben okozott kárért fennálló felelősségére a munka
törvénykönyvéről szóló törvény értelemszerűen irányadó.
(2)	Ha az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére a bv. szerv határozattal kötelezte, ellene
a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróságnál, illetve a munkáltatással
összefüggésben okozott kártérítési kötelezettség esetén a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál a
közléstől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül keresettel élhet.
(3)	A kereset benyújtása a kár összegének az elítélt bv. intézet által kezelt letéti számlájáról
történő levonására nincs halasztó hatálya.
A végrehajtás rendjének és a fogvatartás biztonságának fenntartása
145.	§
(1 ) Az elítélttel szemben alkalmazható biztonsági intézkedések:
a)	biztonsági elkülönítés,
b)	biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés,
c)	mozgáskorlátozó eszközök alkalmazása,
d)	elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása,
e)	elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazása,
f)	motozás,
g)	biztonsági ellenőrzés, biztonsági vizsgálat és biztonsági szemle,
h)	az ajtók zárva tartásának elrendelése,
i)	egyes jogok gyakorlásának felfüggesztése.
(2)	Az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott biztonsági intézkedések egyéni
kockázatelemzés alapján alkalmazhatók.
(3)	Indokolt esetben több biztonsági intézkedés együtt is alkalmazható.
75
(4)	A büntetés-végrehajtási szervezet tagjai a bv. intézet biztonságát sértő vagy veszélyeztető
cselekmények felszámolása érdekében jogosultak és kötelesek a rend fenntartásához, illetve
helyreállításához szükséges intézkedéseket megtenni.
(5)	A büntetés-végrehajtási szervezet tagja hivatásának jogszerű teljesítése során az
intézkedéseinek a megengedett kényszerítő eszközök alkalmazásával is jogosult érvényt szerezni. A
kényszerítő eszközök alkalmazási feltételeit a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény
határozza meg.
146.	§
(1)	Az elítélt biztonsági elkülönítésére akkor kerülhet sor, ha
a)	a bv. intézet rendjét, biztonságát súlyosan sérti vagy veszélyezteti,
b)	csoportos ellenszegülésben vesz részt,
c)	az utasítás végrehajtását, a munkavégzést megtagadja, vagy
d)	ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsít.
(2)	A biztonsági elkülönítés elrendelésére és megszüntetésére a bv. intézet parancsnoka vagy
a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult. A biztonsági elkülönítés csak az elrendelésre
okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb tíz napig tarthat, ezt egy alkalommal legfeljebb tíz
nappal a bv. intézet parancsnoka meghosszabbíthatja. Az elkülönítés tartamába minden megkezdett
nap beszámít.
(3)	A biztonsági elkülönítés ideje alatt az elítélt
a)	állandó felügyelet alatt áll,
b)	az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
c)	látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet,
d)	az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit nem veheti
igénybe,
e)	önképzést folytathat,
f)	saját ruhát nem viselhet,
g)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott korlátozások együttesen vagy külön-külön
alkalmazhatók, erről az elrendelőnek írásban kell határoznia.
(5)	Az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltet az erre a célra kialakított
helyiségben kell elhelyezni, és haladéktalanul intézkedni kell orvosi vizsgálata iránt. Az elkülönítés
legfeljebb hat óra időtartamú lehet, és annak szükségességét kétóránként felül kell vizsgálni.
147.	§
(1)	Biztonsági zárkába vagy részlegre helyezhető az elítélt, akinek különösen az előélete,
bűncselekménye, büntetési ideje, magatartása, informális kapcsolati rendszere, az intézet rendjéhez
és biztonságához való viszonya, valamint személyi körülményei alapján alapos okkal arra lehet
következtetni, hogy
76
a)	a bv. intézet rendjét és biztonságát súlyosan sértő cselekményt vagy bűncselekményt készíthet
elő, vagy ilyen cselekményt már megkísérelt vagy elkövetett,
b)	saját vagy mások életét, testi épségét, illetve vagyontárgyakat sértő vagy veszélyeztető
magatartást fog tanúsítani vagy ilyen cselekményt már elkövetett, nyíltan vagy rejtetten agresszív
viselkedésű.
(2)	Az elítélt biztonsági zárkába vagy részlegre helyezését a bv. intézet parancsnoka
indokolt határozattal legfeljebb három hónapra rendelheti el, amelyet alkalmanként három
hónappal, legfeljebb azonban egy év időtartamig meghosszabbíthat.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott időtartamot meghaladóan a biztonsági zárkába
helyezés - alkalmanként - legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról, valamint az elítéltnek
legfeljebb hat hónapra biztonsági részlegre helyezéséről, vagy annak - alkalmanként - legfeljebb
hat hónappal való meghosszabbításáról az országos parancsnok indokolt határozattal dönt.
(4)	A biztonsági zárkába vagy részlegre helyezésről való döntés, valamint annak
felülvizsgálata során az elítéltet meg kell hallgatni. Az alkalmazásáról való döntés során a
meghallgatás a bv. intézet biztonsága, illetve bűncselekmény megelőzése érdekében mellőzhető.
(5)	A bv. intézet parancsnoka és az országos parancsnok határozata ellen az elítélt bírósági
felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.
(6)	A biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés (2)-(3) bekezdésben meghatározott
tartamába minden megkezdett nap beszámít.
(7)	A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a biztonsági
zárkába vagy részlegre helyezés esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak. A biztonsági
zárkába vagy részlegre helyezés esetén az elítélt
a)	állandó őrzés és felügyelet alatt áll,
b)	az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
c)	zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható,
d)	látogatóval biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet,
melytől a parancsnok engedélyével el lehet térni,
e)	munkát a biztonsági zárkában, illetve a biztonsági részleg területén belül, valamint a parancsnok
által kijelölt helyen végezhet,
f)	önképzést folytathat, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének
lehetőségeit csak a biztonsági részlegen belül, illetve a parancsnok engedélyével veheti igénybe,
g)	lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint
részesülhet,
h)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.
(8)	Az (7) bekezdésben meghatározott rendelkezések, valamint a szükséges további
biztonsági intézkedések együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, melyről a bv. intézet
parancsnoka írásban dönt.
(9)	Az elítélt - kérelmére, vagy hivatalból - biztonsági zárkába vagy részlegre helyezhető,
ha személyes védelme érdekében más elítéltektől való elkülönítése szükséges, és más módszer nem
vezet eredményre Ez esetben a (6) bekezdésben meghatározott rendelkezések a behelyezés
77
indokának figyelembe vételével, ha pedig az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott feltételek
is fennállnak, szükség szerint alkalmazhatók.
148.	§
Mozgáskorlátozó eszközként - testi sérüléssel nem járó módon - rögzítő övvel vagy anélkül
bilincs, vezetőbilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas más eszköz az intézkedésre okot adó
körülmény megszűnésig, de legfeljebb folyamatosan tizenkét óra időtartamra alkalmazható, ha az
elítélt egészségi állapota azt megengedi. A tizenkét óra időtartamú korlátozás nem vonatkozik az
elítélt bv. intézeten kívüli kísérésére vagy őrzésére.
149.	§
Az elítéltek intézeten kívüli mozgásának nyomon követése érdekében elektronikus
távfelügyeleti eszköz alkalmazható
a)	az elítélt bv. intézet területén kívül történő foglalkoztatása,
b)	a polgári egészségügyi intézményben elhelyezett elítélt őrzése, felügyelete,
c)	a súlyos beteg közeli hozzátartozóját meglátogató elítélt felügyelete,
d)	a közeli hozzátartozója temetésén részt vevő elítélt felügyelete,
e)	csoportos kimaradás felügyelete
esetén.
150.	§
(1)	Az elítéltek intézeten belüli mozgásának megfigyelése, valamint a büntetés-végrehajtás
rendjének biztosítása céljából a bv. intézetnek elítéltek részére fenntartott, közös használatú
helyiségeiben, bv. intézet udvarán, folyosóin, valamint a bv. intézet területét határoló külső falakon
és kapujánál elektronikus megfigyelési eszközt helyezhet el.
(2)	A büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása, valamint bűncselekmények, szabálysértések
és fegyelmi vétségek vagy más jogsértések megelőzése céljából a biztonsági zárkában és részlegen,
a biztonsági elkülönítőben, a HSR részlegen, a fegyelmi elkülönítőben és a magánzárkában is
elhelyezhető elektronikus megfigyelési eszköz.
(3)	A korábban öngyilkosságot megkísérlő vagy a saját testi épsége elleni önkárosító
cselekményt elkövető elítélt zárkájában az elítélt életének, testi épségének megóvása érdekében
helyezhető el elektronikus megfigyelési eszköz, ha az elítélt viselkedésének folyamatos nyomon
követése szükséges, valamint, ha az elítélt életének és testi épségének megóvása érdekében az
egyébként szükséges.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott helyszínen elhelyezett elektronikus megfigyelési
eszköz nem alkalmazható külön légterű illemhely, vagy fürdőhelyiség megfigyelésére.
(5)	Az elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes
adat
a)	az eszköz alkalmazásának a helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt indult
eljárásban,
78
b)	az eszköz alkalmazásának a helyszínén az elítélt vagy a büntetés-végrehajtási szervezet
állományába tartozó személy által elkövetett jogsértés miatt indított fegyelmi eljárásban, és
c)	az eszköz alkalmazásának a helyszínén a büntetés-végrehajtási szervezet állományába tartozó
személy eljárása jogszerűségének a megállapítására irányuló eljárásban
használható fel.
(6)	Az elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes
adat a felvételen szereplő személy által, jogainak gyakorlása érdekében indított eljárásban is
felhasználható. Az a felvételen szereplő személy, akinek a felvételre a jogainak gyakorlása
érdekében van szüksége, a rögzítéstől számított harminc napon belül jogának vagy jogos érdekének
igazolásával kérheti, hogy az adatot annak kezelője ne törölje. A jogainak gyakorlása érdekében
indított eljárás során a felvétel a bíróság vagy más szerv megkeresésére továbbítható.
(7)	Az elektronikus megfigyelési eszközzel rögzített felvételt legfeljebb a rögzítést követő
hatvan nap elteltével törölni kell, ha az (5) bekezdésben megjelölt eljárás lefolytatását nem
kezdeményezték vagy a felvételen szereplő személy a (6) bekezdés szerinti lehetőségével nem él.
(8)	Ha az (5) bekezdésben meghatározott célból az adat felhasználására kerül sor, akkor az
(5)	bekezdésben meghatározott eljárás befejezését követően kell az elektronikus megfigyelési
eszközzel rögzített felvételt törölni. Ha büntetőeljárás indult, a rögzített kép-illetve hanganyagot
vagy ezek másolatát az eljáró hatóság kérésére az iratokhoz csatolás érdekében meg kell küldeni.
(9)	Ha a (6) bekezdésben meghatározott célból az adat felhasználására kerül sor, akkor a (6)
bekezdésben meghatározott eljárás befejezését követően kell az elektronikus megfigyelési
eszközzel rögzített felvételt törölni. Ha a (6) bekezdésben meghatározott célból az adat
felhasználására nem kerül sor, akkor a (6) bekezdésben meghatározott kérelemtől számított
kilencvenedik napon az elektronikus megfigyelési eszközzel rögzített felvételt törölni kell.
(10)	A büntetés-végrehajtási szervezet a felvétel kezelése során köteles megtenni az ahhoz
szükséges szervezési, technikai és egyéb adatbiztonsági intézkedéseket, hogy az érintett személy
személyes adatait, így különösen magántitkait és magánéletének körülményeit illetéktelen személy
tudomására jutásától megóvja.
151. §
(1)	Az elítélt motozását, illetve a ruházat átvizsgálását - ide nem értve a motozásnál
közreműködő orvost, valamint a technikai eszközzel történő ruházatátvizsgálást - az elítélttel
azonos nemű személy végezheti.
(2)	A motozás nem történhet megalázó, szeméremsértő módon.
(3)	A test üregeinek átvizsgálását - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak orvos
végezheti.
(4)	A szájüreg szemrevételezéssel történő ellenőrzését a bv. intézet állományának az elítélttől
eltérő nemű tagja is végrehajthatja.
(5)	Az elítélt személyes tárgyainak átvizsgálása során, az elítéltnél nem tartható tárgyak
elvételéről, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni.
79
152.	§
(1)	A zárkák, a lakóhelyiségek, a munkaterületek, az egészségügyi helyiségek és az elítéltek
tartózkodására szolgáló egyéb helyiségek biztonsági ellenőrzését naponta kell végrehajtani.
(2)	A bv. intézet biztonságának fenntartása, a rendkívüli események megelőzése,
megszakítása, felszámolása érdekében a napi biztonsági ellenőrzésen túl a bv. intézet helyiségei,
területei a nap bármely szakaszában átvizsgálhatók.
(3)	A bv. intézet valamennyi helyiségére és létesítményére kiterjedő biztonsági szemlét
jogszabályban meghatározott időközönként kell tartani.
(4)	A bv. szervnél évente legalább egy alkalommal a biztonsági rendszer valamennyi elemére
kiterjedő, átfogó biztonsági vizsgálatot kell tartani.
153.	§
A bv. intézet parancsnoka biztonsági okból, rendkívüli esemény bekövetkezésének a
megelőzése, megszakítása vagy felszámolása érdekében - a kiváltó ok megszűnéséig, a végrehajtási
fokozattól függetlenül - elrendelheti az elítéltek elhelyezési körletén az ajtók zárva tartását.
154.	§
(1)	A bv. intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy
veszélyeztető események felszámolásának idejére - legfeljebb öt napig - a bv. intézet parancsnoka
az elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a 122. § b), e), n) és o) pontjában foglalt
jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés
időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendeléséről vagy meghosszabbításáról az ügyészt
haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja,
annak tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának felfüggesztését megszüntetheti.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen elítélt részére az
elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.
Az elítéltek elhelyezése és anyagi ellátása
155.	§
(1)	Az elítéltek közösen helyezhetők el, de ha erre lehetőség van, az elítéltet egyedül kell
elhelyezni.
(2)	Az elítélteket ágyneművel ellátva és legfeljebb egyemeletes ágyon kell elhelyezni, ettől
eltérni csak rendkívül indokolt esetben lehet.
(3)	Az elítélt részére az általuk végzett munka jellegének, az egészségi állapotuknak és az
életkoruknak megfelelően kialakított normák alapján, legalább napi háromszori étkezést - ebből
legalább egy alkalommal meleg ételt - kell biztosítani.
80
(4)	Az elítéltet az évszaknak megfelelő formaruhával, alsóruhával és lábbelivel kell ellátni.
Ha a bv. intézet ideiglenesen nem tud formaruhát biztosítani, ennek idejére az elítélt a saját ruháját
viselheti.
(5)	Rendkívüli esemény idején, vagy más elháríthatatlan ok miatt - legfeljebb három napig -
az elítéltek kizárólag hideg élelemmel is elláthatók, az átszállításra, illetve az előállításra - ha az a
bv. intézet székhelyének közigazgatási határán kívülre történik - kerülő elítélt részére csomagolt
hideg élelmet kell adni.
(6)	Az elítélt köteles a saját ruházat mosatásának, tisztíttatásának díját és a tisztálkodási
felszerelés költségét megtéríteni, a letéti pénzzel nem rendelkező elítélt részére az alapvető
tisztálkodási felszerelést biztosítani kell. Az elítélt köteles továbbá a jogszabályban meghatározott
többletszolgáltatások igénybevételét megtéríteni, így különösen
a)	a kondicionáló terem használati díját;
b)	a hűtőszekrény használati díját;
c)	a vízmelegítő használati díját.
Az elítéltek egészségügyi ellátása
156.	§
(1)	Az elítélt egészségügyi ellátására az egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályok
irányadók. Az elítéltet gyógyszer és gyógyászati segédeszköz a külön jogszabályban
meghatározottak szerint illeti meg.
(2)	A letéti pénzzel, jövedelemmel, más pénzbeli juttatással nem rendelkező, továbbá a
közgyógyellátásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében közgyógyellátásra jogosult
elítélt esetében a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv. intézet a
közgyógyellátásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben meghatározott mértékig átvállalja. A
dolgozó elítélt munkavégző képességének megőrzéséhez, helyreállításához szükséges gyógyszer,
gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv. intézet biztosítja, ha a fogvatartás során bekövetkezett
munkabaleset, vagy a munkavégzéshez kapcsolódó megbetegedés teszi a kezelést szükségessé.
(3)	A várandós elítélt, valamint az anya-gyermek részlegen elhelyezett gyermek gyógyszert,
gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap.
(4)	Az elítélt a bv. intézet orvosának szakmai javaslatára, az bv. intézet vezetőjének
engedélyével a hozzátartozó vagy - kapcsolattartóként nyilvántartásba vett - harmadik személy
által finanszírozott gyógyszert, gyógyászati segédeszközt használhatja.
(5)	Az elítélt a jogszabályban meghatározott térítéshez, illetve részleges térítéshez kötött
egészségügyi szolgáltatásokat a kiszabott térítési díj ellenében veheti igénybe.
(6)	Az (5) bekezdésben foglalt költségek térítését a bv. intézet - különös méltánylást érdemlő
esetekben - átvállalhatja.
157. §
81
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt hatályos egészségügyi,
társadalombiztosítási, egészségbiztosítási jogszabályok, illetve a kötelező szakmai eljárásrend
szerinti egészségügyi ellátását.
(2)	Az elítélt egészségügyi ellátására az egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályok
irányadók.
158.	§
Az elítélt egészségügyi ellátása visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga - a saját és
a közösség egészségének védelme érdekében -
a)	veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot fennállása esetén,
b)	sürgős szükség esetén,
c)	közegészségügyi-járványügyi érdekből
korlátozható.
159.	§
Az elítélt a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A
beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében
felmerült és indokolt költségek megtérítésére.
160.	§
A büntetések és intézkedések végrehajtása során az elítélt egészségi állapotának megfelelő
gyógyító-megelőző ellátását elsősorban a fogva tartó bv. intézet, illetve a Központi Kórház, annak a
Szegedi Fegyház és Börtönben működő Krónikus Utókezelő Részlege, valamint az IMEI biztosítja,
és az elítélt ezt az ellátást köteles igénybe venni.
161. §
Ha az elítélt megfelelő egészségügyi ellátása a bv. szervezet keretein belül nem lehetséges, a
bv. intézet orvosa (a továbbiakban: bv. orvos) vagy a bv. egészségügyi szerv gondoskodik arról,
hogy az elítélt nem a bv. szervezet kezelésében lévő egészségügyi intézményben (a továbbiakban:
egészségügyi intézmény) részesüljön a megfelelő és kötelező ellátásban.
162. §
Az elítélt a 160. §-ban foglaltaktól eltérő egészségügyi intézmény térítésköteles szolgáltatását
csak akkor veheti igénybe, ha azt a bv. intézet parancsnoka engedélyezi, az elítélt a várható
költségeket - ideértve a szállítás költségeit is - megelőlegezi, és az egészségügyi intézmény a
szolgáltatást vállalja.
163.	§
(1)	A bv. intézetben az elítélt sürgősségi orvosi ellátását a bv. orvos, munkaidőn túl, valamint
munkaszüneti napokon a készenléti szolgálatot teljesítő orvos, ennek hiányában a bv. intézet
82
székhelye szerint területileg illetékes háziorvosi ügyeleti szolgálat, sürgősségi orvosi szolgálat vagy
mentőszolgálat biztosítja.
(2)	Az elítéltet az orvos írásos javaslata, beutalója alapján a legközelebbi, megfelelő és
kötelező ellátást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani, ha a járó- vagy fekvő beteg
szakellátásra szorul és a bv. egészségügyi szerv nehezen elérhető.
(3)	A sürgős orvosi ellátásra szoruló elítélt egészségügyi intézménybe történő szállítása és
ellátása nem tagadható meg, nem halasztható el.
Az elítéltek reintegrációja
164.	§
(1)	A reintegrációs tevékenység keretében törekedni kell arra, hogy az elítélt
bűncselekményének társadalomra veszélyességét felismerje, annak következményeit lehetőség
szerint enyhítse. Az elítéltet - büntetésének tartamához képest - betanított-munkás képzésben,
szakmunkásképzésben, vagy a bv. intézet lehetősége szerint, a büntetés-végrehajtási szempontokra
is figyelemmel, szakképzésben kell részesíteni, valamint - ha a bv. intézet parancsnoka engedélyezi
-	támogatható, hogy a felsőfokú tanulmányokat megkezdje, vagy folytassa.
(2)	Lehetővé kell tenni, hogy az elítélt a bv. intézetben alapfokú iskolai tanulmányokat
végezzen. Ha az adott bv. intézetben nem folyik alapfokú nevelés-oktatás, akkor az elítéltet -
kérelmére - lehetőség szerint el kell szállítani alapfokú oktatás biztosítására alkalmas bv. intézetbe.
(3)	Az elítéltet a vizsgára való felkészüléshez a munka alól - törvényben meghatározott időre
-	kérésére fel kell menteni.
(4)	A bv. intézet lehetőségeihez mérten, a büntetés-végrehajtási szempontokra is figyelemmel
támogatni kell az elítélt önképzését.
(5)	A bv. intézet lehetőségei szerint biztosítani kell az elítélt számára a rendszeres
munkavégzés feltételeit.
(6)	Az eredményes reintegráció érdekében elő kell segíteni, hogy az elítélt családi és egyéb
kapcsolatait fenntartsa, fejlessze.
(7)	Az elítéltek reintegrációjának elősegítése érdekében a bv. szervezet igénybe veszi a
Börtönlelkészi Szolgálat tevékenységét.
(8)	A szabad idő hasznos felhasználása érdekében lehetőséget kell biztosítani a művelődésre,
sportolásra, vallásgyakorlásra.
A jutalmazás
165.	§
(1)	Az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, a tanulásban
tanúsított szorgalmáért, a közösség érdekében végzett tevékenységéért, élet vagy jelentős anyagi
érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető.
83
(2) A jutalmak:
a)	dicséret,
b)	kondicionáló terem használatának díjmentes biztosítása,
c)	látogatófogadás soron kívül, a látogatási idő meghosszabbítása,
d)	a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,
e)	pénzjutalom,
f)	tárgyjutalom,
g)	a végrehajtott fenyítés nyilvántartásból törlése,
h)	látogató bv. intézeten kívüli fogadása soron kívül,
i)	jutalom kimaradás,
j) jutalom eltávozás.
166.	§
A 165. § (2) bekezdés h)-j) pontja nem engedélyezhető, ha az elítélt
a)	ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban,
b)	a magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte.
167.	§
A látogató bv. intézeten kívüli fogadása, a jutalom kimaradás és a jutalom eltávozás
időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. A jutalom kimaradásra és a jutalom eltávozásra
egyebekben a kimaradás és az eltávozás szabályait kell alkalmazni.
A fenyítések és a fegyelmi eljárás
168.	§
(1)	A büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megsértő elítélttel szemben, valamint a büntetés-
végrehajtás rendjének és biztonságának biztosítása érdekében a következő fenyítések
alkalmazhatók:
a)	feddés,
b)	a magánál tartható tárgyak körének - a 98. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározottakra
figyelemmel - korlátozása, amely legalább egy, legfeljebb hat hónapig tarthat,
c)	bv. intézet által szervezett programokon, rendezvényeken, művelődési, szabadidős, illetve
sportprogramokon való részvétel korlátozása, attól való eltiltás,
d)	a 155. § (6) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott többletszolgáltatások megvonása,
e)	a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése,
f)	magánelzárás.
(2)	A személyes szükségletekre fordítható összeg hat hónapig terjedő időre, legfeljebb ötven
százalékkal csökkenthető.
(3)	Az bv. intézetnél programoktól, rendezvényektől történő eltiltás, vagy a művelődési,
szabadidős és sportprogramokon való részvétel korlátozása, meghatározott alkalmakra, de
legfeljebb három hónapig tarthat.
84
(4)	A többletszolgáltatások megvonása legalább egy hónaptól, legfeljebb három hónapig
terjedhet.
169.	§
(1)	A magánelzárás fegyházban huszonöt, börtönben húsz, fogházban tíz napig terjedhet,
amelynek időtartama alatt engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzon vagy iskolába járjon. A
magánelzárás, ha az elítélt dolgozik, fegyházban húsz, börtönben tizenöt és fogházban öt napig
terjedhet.
(2)	Magánelzárás várandós és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható.
(3)	A magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt
a)	kimaradásra és eltávozásra nem mehet,
b)	a védőjével való kapcsolattartást kivéve nem telefonálhat és nem levelezhet,
c)	nem küldhet, és nem kaphat csomagot,
d)	nem fogadhat látogatót, kivéve a lelkészt, valamint a szabadulás előkészítése érdekében a leendő
munkáltatóját, a pártfogó felügyelőt és a karitatív szervezet megbízottját,
e)	a személyes szükségleteire nem vásárolhat,
f)	nem veheti igénybe a bv. intézet művelődési és sportolási lehetőségeit, sajtóterméket nem
olvashat,
g)	a munkáltatásban nem vehet részt.
(4)	Az elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is érintkezhet a védővel, a bv. intézet
parancsnokának engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg közeli hozzátartozóját,
részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén.
(5)	A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás, csomagküldemény és az elítélt
személyes szükségleteire szolgáló vásárlás a magánelzárás végrehajtása után engedélyezhető.
(6)	Ha az orvos vagy a pszichológus az elítélt egészségi állapota miatt a magánelzárás
végrehajtásának megkezdését, vagy folytatását nem javasolja, a magánelzárás végrehajtását félbe
kell szakítani.
170.	§
(1)	A fenyítés kiszabásánál figyelemmel kell lenni a fegyelemsértés súlyára és az elítélt eddigi
magatartására, szem előtt tartva a fenyítés célját.
(2)	Ha a fegyelemsértés bűncselekményt is megvalósít, a fegyelmi eljárás mellett a feljelentést
is meg kell tenni.
(3)	Ha a fegyelemsértés szabálysértést is megvalósít, a bv. intézet sérelmére - ide nem érte a
magánindítványra üldözendő szabálysértést - elkövetett szabálysértés miatt a fegyelmi eljárás
mellett a feljelentést is meg kell tenni. Az elítélt másik elítélt sérelmére elkövetett szabálysértést
megvalósító fegyelemsértése esetén a feljelentés megtételére lehetőséget kell biztosítani.
85
(4)	A bv. intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elítélt és - ha a fegyelmi
eljárásban eljárt - a védője a büntetés-végrehajtási bíróhoz bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat
be. A bírósági felülvizsgálati kérelmet a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni; a
kérelemnek a magánelzárás végrehajtására halasztó hatálya van.
(5)	Az elítélt köteles megtéríteni az általa elkövetett fegyelemsértéssel kapcsolatban - ideértve
a szándékos egészségkárosító cselekményt is - a büntetés-végrehajtás részére felmerült költséget.
(6)	A fegyelmi eljárás rendjét külön jogszabály határozza meg.
171.	§
(1)	A fegyelmi jogkör gyakorlója az elítélt másik elítélt sérelmére megvalósított
fegyelemsértése miatt indult eljárást megszüntetheti, a fenyítés végrehajtását felfüggesztheti, ha az
elítélt közvetítői eljárásban vesz részt.
(2)	A fegyelmi jogkör gyakorlója által, közvetítői eljárásra utalt ügyben az elítéltek közötti
közvetítői eljárást a bv. intézet állományának erre kiképzett tagja folytathatja le.
(3)	A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a sértett és az elkövető között - az
elkövető tevékeny megbánását megalapozó - írásbeli megállapodás jöjjön létre.
(4)	A közvetítői eljárás csak a sértett és az elkövető önkéntes hozzájárulásával folytatható le.
(5)	Az eljárásban a sértett és az elkövető egyenrangú felek, az eljárás során bármikor
visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat, és a megállapodásra önként kell jutniuk.
(6)	Hozzájárulás visszavonása, illetve megállapodás hiányában a fegyelmi eljárást, a fenyítés
végrehajtását folytatni kell.
A kapcsolattartás szabályai
172.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása során a bv. intézet az e Fejezetben, valamint a
végrehajtási fokozatokra és rezsimekre vonatkozó szabályok szerint, a társadalomba való
beilleszkedés érdekében elősegíti, hogy az elítélt fenntarthassa és fejleszthesse hozzátartozóival,
más személyekkel, valamint a reintegrációs célkitűzéseket elősegítő külső szervezetekkel való
kapcsolatát.
(2)	Az elítélt kapcsolattartása az e törvényben meghatározottak szerint, a bv. intézet rendje és
a fogvatartás biztonsága érdekében ellenőrizhető. A bv. intézet rendje és a fogvatartás biztonsága
érdekében, vagy egészségügyi okból a kapcsolattartás korlátozásának is helye lehet.
(3)	Ha a szabadságvesztés foganatba vételére tekintettel szüntette meg a bíróság vagy az
ügyész az elítélttel szemben más büntető ügyben elrendelt előzetes letartóztatást, akkor a
rendelkezési jogkör gyakorlójának ilyen irányú rendelkezése esetén az elítélt kapcsolattartása vagy
elkülönítése tekintetében korábban hozott korlátozó intézkedéseit be kell tartani.
173. §
86
(1)Az	elítélt kapcsolattartási formái:
a)	levelezés,
b)	telefonbeszélgetés a bv. intézet által biztosított telefonnal,
c)	csomag küldése és fogadása,
d)	látogató fogadása,
e)	látogató bv. intézeten kívüli fogadása,
f)	kimaradás,
g)	eltávozás.
(2)	Az elítélt a rezsim szabályok szerint igénybe veheti a bv. szerv által nyújtott elektronikus
kapcsolattartási formákat. E kapcsolattartási formák ellenőrzésére és korlátozására az általános
szabályok az irányadók.
Levelezés
174.	§
(1)	Az elítélt hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett
személyekkel levelezhet, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott.
(2)	Az elítélt által írt, illetve a részére érkezett levelet - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell.
(3)	A levelezés biztonsági ellenőrzésének célja a fogvatartás biztonságának a fenntartása, a
biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzése.
(4)	Az elítéltnek a hatóságokkal, törvényben kihirdetett nemzetközi egyezményben elismerten
erre hatáskörrel rendelkező nemzetközi jogvédő szervezetekkel, az alapvető jogok biztosával,
valamint a nemzeti megelőző mechanizmus szervezetével vagy munkatársával és a védővel való
levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére
érkező vagy az általa küldött levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi
szervezettől vagy a védőtől származnak vagy nem a címzetteknek szólnak a levelet az elítélt
jelenlétében - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó
azonosítására szolgálhat.
(5)	Ha a bv. intézet az általa tartalmilag ellenőrizhető levél tekintetében megállapítja, hogy az
a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, a levél nem
továbbítható, az elítéltnek nem kézbesíthető.
Telefonbeszélgetés
175.	§
(1)	Az elítélt a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira és rezsimjeire vonatkozó
rendelkezések szerinti gyakoriságban és időtartamban telefonhívást kezdeményezhet.
(2)	Az elítélt a házirend előírásainak megfelelően kizárólag a bv. intézet által kijelölt telefont
használhatja.
87
(3)	A telefonbeszélgetés a bv. intézet rendje, a fogvatartás biztonsága érdekében a külön
jogszabályban meghatározott módon ellenőrizhető, indokolt esetben megszakítható, amelyről az
elítéltet tájékoztatni kell.
Csomag küldése és fogadása
176.	§
(1)	Az elítélt jogszabályban meghatározott módon csomagot fogadhat és küldhet. A
csomagküldés lehetőségéről, módjáról és a költségek viseléséről a bv. intézet az elítélt útján küld
értesítést.
(2)	Az elítélt havonta fogadhat, vagy küldhet csomagot.
(3)	Az elítélt által küldött, illetve fogadott csomag a bv. intézet, valamint a fogvatartás
biztonsága érdekében ellenőrizhető, ennek lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell.
(4)	A csomag mindazokat a tárgyakat tartalmazhatja, amelyeket az elítélt engedéllyel magánál
tarthat.
(5)	Ha az elítélt nem kap csomagot, a bv. intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy az elítélt a
letéti pénzéből - a személyes szükségleteire egyébként fordítható összegen felül - a csomag
tartalmára vonatkozó szabályok figyelembevételével vásároljon.
(6)	A bv. intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy a kapcsolattartó a csomagot közvetlenül a
bv. intézetben adja át.
Látogató fogadása
177.	§
(1)	Az elítélt a rezsim szabályokhoz igazodóan havonta legalább egyszer, alkalmanként
hatvan percben, de legfeljebb kilencven percben, egyidejűleg négy fő látogatót fogadhat.
(2)	Az elítélt és a látogató beszélgetése ellenőrizhető, amelynek lehetőségéről az elítéltet és a
látogatót tájékoztatni kell.
(3)	Ha a bv. intézet biztonsága indokolja, a bv. intézet parancsnoka elrendelheti, hogy az
elítélt biztonsági beszélő fülkében, vagy rácson keresztül beszélhet a látogatóval.
(4)	A látogatásból ki kell zárni azt, akit az ügyész vagy a bíróság a folyamatban lévő
büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve azt, akinek a magatartása a bv.
intézet, valamint a fogvatartás biztonságára veszélyt jelent.
(5)	A látogatás félbeszakítható, ha az elítélt vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti, és azt
figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba.
88
(6)	A látogatást meg kell szakítani a szükséges intézkedések megtétele mellett, ha az elítélt
vagy a látogató magatartása a bv. intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát közvetlenül sérti, vagy
veszélyezteti.
Látogató bv. intézeten kívüli fogadása
178.	§
(1)	Az elítélt számára - a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira és rezsimjeire vonatkozó
rendelkezések szerint - engedélyezhető látogató bv. intézeten kívüli fogadása, melynek tartama
alkalmanként legalább két óra.
(2)	Látogató bv. intézeten kívüli fogadása annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a
szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben
legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, vagy akit átmeneti részlegre
helyeztek.
(3)	A bv. intézeten kívüli látogatás idejére - az elítélt letétében lévő pénze terhére - a bv.
intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti. Az bv. intézeten kívüli látogatás a
szabadságvesztés időtartamába beszámít.
(4)	A látogató bv. intézeten kívüli fogadása esetén az elítélt kizárólag a látogató megjelenését
követően távozhat a bv. intézetből.
Kimaradás
179.	§
(1)	Kimaradás annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből a büntetés
egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább hat hónapot,
fogházban legalább három hónapot kitöltött, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek.
(2)	A kimaradás tartama a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A kimaradás idejére a bv.
intézet parancsnoka - az elítélt letétben lévő pénze terhére - költőpénz kiadását engedélyezheti.
(3)	Kimaradás elsősorban az elítélt családi és társadalmi kapcsolatainak fenntartása,
oktatásban, képzésben való részvétele, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való
gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető.
(4)	A kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. A bv. intézet parancsnoka
dönti el, hogy a csoportos kimaradás kísérővel történik-e.
Eltávozás
180.	§
(1)	Eltávozás kizárólag akkor engedélyezhető, ha az elítélt a szabadságvesztésből a büntetés
egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább fél évet, fogházban
legalább három hónapot kitöltött.
89
(2)	Az eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap,
fogházban és az átmeneti részlegen legfeljebb tizenöt nap. Ha az elítélt fizetett szabadsággal
rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani.
Az elítéltek oktatása és képzése
181. §
(1)	Az oktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésen való részvétel nem helyettesíti az
elítélt munkában való részvételi kötelezettségét.
(2)	Az általános iskolai oktatásban, a középfokú iskolában, illetve a szakképzésben vagy
továbbképzésben részt vevő elítéltet - ha bv. intézet működési körében felmerült okból nem
állították munkába, illetve nem rendelkezik nyugellátással, szolgálati járadékkal, korhatár előtti
ellátással, bányászok egészségkárosodási járadékával, átmeneti bányászjáradékkal - a képzés ideje
alatt az alapmunkadíj egynegyedének megfelelő pénzbeli térítés (a továbbiakban: ösztöndíj) illeti
meg.
(3)	Az ösztöndíjra jogosultak körének meghatározása során a bv. intézet parancsnoka a (2)
bekezdésben foglaltaktól különös méltánylást érdemlő esetben eltérhet.
(4)	Azon képzési formák esetében, amelyért az elítéltet ösztöndíj illeti meg, bv. intézet
oktatási-képzési megállapodást köt az elítélttel. A megállapodásban az elítéltet tájékoztatni kell
arról, hogy ha az, általános iskolai oktatásban, középfokú iskolában - idetartozik a gimnázium, a
szakközépiskola és a szakiskola -, illetve a szakképzésben vagy továbbképzésben a tanulmányait
megkezdi, és a képzésben önhibájából nem vesz részt, illetve indokolatlanul megszakítja, a
felmerült költségek teljes vagy részleges megtérítésére kötelezhető.
(5)	Az ösztöndíj az iskolai végzettséget vagy szakképzettséget igazoló okirat alapján
állapítható meg. A bv. intézet parancsnoka e rendelkezéstől indokolt esetben eltérhet.
(6)	Az oktatásban részesülő elítélt tanulmányi eredményétől, szorgalmától és magatartásától
függően kiegészítő ösztöndíjban részesül, az elbírálás és a kiegészítő ösztöndíj mértékét rendelet
szabályozza.
(7)	Az ösztöndíj a szabadulásra kötelezően tartalékolandó pénzösszeg tekintetében
munkadíjnak minősül. A havi levonás mértéke igazodik a (2) bekezdésben meghatározott ösztöndíj
mértékéhez, azaz az alapmunkadíjból levonandó kötelezően tartalékolandó pénzösszeg egynegyede
vonható.
182. §
A bv. intézet parancsnokának döntése alapján az elítéltet különös méltánylást érdemlő esetben
a)	az iskolarendszeren kívüli szakoktatás
b)	felsőfokú tanulmányok folytatatása
során is megilleti a 181. § (2) bekezdésében meghatározott ösztöndíj.
Az oktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésen részt vevők kedvezményei
90
183.	§
(1)	Az általános iskolai oktatásban, a középfokú iskolai oktatásban, szakképzésben és
továbbképzésben részt vevő, valamint felsőfokú tanulmányokat folytató dolgozó elítélteket a
vizsgára való felkészüléshez tanévenként a munkavégzés alól jogszabályban meghatározott időre -
saját kérésére - fel kell menteni.
(2)	A felmentést a vizsgát megelőzően legfeljebb egy hónappal a bv. intézet parancsnoka
engedélyezi.
(3)	Az (1) bekezdés szerint tanulmányokat folytató elítélt - kérelmére - egy óra munkaidő-
kedvezményre jogosult.
(4)	A munkavégzés alóli mentesség időtartamára és a munkaidő-kedvezmény idejére az elítélt
munkadíját a 258-267. § alapján kell megállapítani.
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha a bv. intézet
oktatási-képzési megállapodást kötött az elítélttel.
Az elítéltek szakképzése és továbbképzése
184.	§
(1)	Az elítéltek szakképzését és továbbképzését elsősorban azokban a szakmákban kell
megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedést,
vagy a bv. intézeten belül történő munkavégzést.
(2)	Az elítélt a szakképzésbe és a továbbképzésbe a kérelme alapján vonható be, a kérelem
alapján megkezdett szakképzésben és továbbképzésben az elítélt részvétele kötelező.
(3)	A 181. § (4) bekezdése alapján az elítélt a költségek részbeni vagy teljes megtérítésére
kötelezhető.
(4)	Az elítéltek részére oktatást, szakképzést és továbbképzést a munkáltató, a bv. szerv, vagy
jogszabály által arra felhatalmazott egyéb szerv, illetve magánszemély külön-külön vagy együttesen
is szervezhet. Az oktatás, szakképzés és továbbképzés költségei a szervezőt terhelik, a költségekhez
az elítélt önként is hozzájárulhat.
A szabadulásra felkészítés
185.	§
(1)	Az elítéltek szabadulásra felkészítése keretében (a továbbiakban: gondozás) már a
szabadságvesztés végrehajtása alatt segítséget kapnak a szabadulást követő társadalomba való
visszailleszkedéshez és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A gondozás - az
elítélt visszailleszkedésének elősegítése érdekében - kiterjed a befogadó környezet felkészítésére,
más személyek és szervezetek bevonására is. A gondozás reintegrációs program keretében valósul
meg.
91
(2)	Az elítélt gondozását a bv. intézetből való szabadulás - ideértve a feltételes szabadságra
bocsátás lehetőségét is - várható időpontja előtt
a)	egy évig terjedő szabadságvesztés esetén két hónappal,
b)	egytől öt évig terjedő szabadságvesztés esetén hat hónappal,
c)	öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés esetén egy évvel,
d)	tíz évnél hosszabb szabadságvesztés esetén két évvel
kell megkezdeni.
(3)	A gondozás keretében a bv. intézet és a bv. intézet székhelye szerint illetékes pártfogó
felügyelő egymással szorosan együttműködve jár el, a gondozás eredményéről rendszeresen
tájékoztatják egymást. Az együttműködés során a pártfogó felügyelő gondozási tevékenységét
legkésőbb a bv. intézetből való szabadulás - ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is
-	várható időpontja előtt kettő hónappal kezdi meg.
(4)	A gondozás megkezdésekor a bv. intézet az elítéltet meghallgatja és
a)	megállapítja, hogy az elítélt rendelkezik-e a szabadulás időpontjára érvényes személyazonosító
okmánnyal, szükség esetén intézkedik annak beszerzése iránt,
b)	nyilatkoztatja, hogy a szabadulása után hol kíván letelepedni, rendelkezik-e lakóhellyel vagy
tartózkodási hellyel, illetve az elítélt szabadulást követően várhatóan rendelkezni fog-e
munkavállalási lehetőséggel,
c)	felméri a családi kapcsolatainak rendezettségét, iskolai végzettségét és szakképzettségét.
(5)	Az elítélt (4) bekezdés szerinti meghallgatásánál a pártfogó felügyelő jelen lehet.
(6)	A gondozás keretében a pártfogó felügyelő
a)	a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresi az elítélteket és egyéni vagy csoportos tájékoztatást
tart a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében,
b)	értékeli a reintegrációs programban elért eredményeket,
c)	a reintegrációs programot szükség szerint kiegészíti, fejleszti,
d)	közreműködik a reintegrációs program megvalósításában, különösen társadalmi-, munkaerő-piaci
beilleszkedést célzó csoportos foglalkozások megvalósításban,
e)	felméri, hogy az elítélt rendelkezik-e befogadó környezettel,
f)	ha az elítélt rendelkezik befogadó környezettel, felveszi velük a kapcsolatot, és együttműködésük
esetén megkezdi felkészítésüket az elítélt lehetőség szerinti visszafogadására,
g)	szükség esetén segíti a családi kapcsolatok helyreállítását,
h)	ha az elítélt részéről gyógyintézetben, illetve szociális intézményben való ellátás vagy elhelyezés
igénye merül fel, és ezt kellő időben jelzi, felveszi a kapcsolatot az ellátást nyújtó intézményekkel
az elítélt elhelyezése érdekében.
(7)	A (6) bekezdés e)-h) pontjában foglalt tevékenységeket az elítélt által megjelölt
letelepedés helye szerint illetékes pártfogó felügyelő végzi.
(8)	A gondozási tevékenység keretében a pártfogó felügyelő együttműködik a helyi
önkormányzatokkal, a munkáltatókkal, az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő,
karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel, vallási közösségekkel, valamint egyéb önkéntes
közreműködőkkel.
92
(9)	E § alkalmazásában befogadó környezet: a társadalmi kötődés mértékének megítélése
szempontjából vizsgálandó szociális közeg, amelyben az elítélt szabadulását követően élni kíván.
A szabadulásra felkészítés hosszabb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek esetében
186.	§
(1)	Azt az elítéltet, aki szabadságvesztés büntetésből folyamatosan legalább tíz évet bv.
intézetben tölt, reintegrációs programba kell bevonni, amelynek szabályait az elítélt köteles
megtartani.
(2)	A bv. intézet az elítélt részére egyéni reintegrációs programot készít, amely alapján
végrehajtja az elítélt gondozását. A bv. intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelő az
egyéni reintegrációs program kidolgozásában és megvalósításában szükség szerint közreműködik.
(3)	Az egyéni reintegrációs program alapján az elítélt köteles
a)	az egyéni reintegrációs programban részére meghatározott feladatokat végrehajtani,
b)	együttműködni a bv. intézettel, a pártfogó felügyelővel és a programba bevont szervezetekkel.
(4)	Az egyéni reintegrációs program megvalósulásáról és eredményeiről a bv. intézet és a
pártfogó felügyelő folyamatosan tájékoztatják egymást, azt szükség szerint - az elítélt, a
reintegrációt segítő szervezetek képviselőinek bevonásával - felülvizsgálják és módosíthatják.
(5)	A programot a 185. § (4) és (6) bekezdése szerinti adatok alapján kell elkészíteni.
Társadalmi kötődés program
187.	§
(1)	Azt az elítéltet, akit vétség miatt legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek,
kérelmére társadalmi kötődés programba kell helyezni.
(2)	A társadalmi kötődés program végrehajtását a bv. intézet parancsnoka felfüggeszti, ha az
elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések
nincsenek összbüntetésbe foglalva.
(3)	A társadalmi kötődés program feladata:
a)	befogadó környezet biztosítása és erősítése,
b)	korábbi munkahelyre történő visszahelyezés elősegítése, ha ez nem lehetséges, új munkahely
felderítése, esetlegesen közfoglalkoztatás megteremtése,
c)	további társadalmi kapcsolatok felderítése, erősítése,
d)	lakhatás megteremtésének elősegítése.
(4)	A társadalmi kötődés erősítése érdekében az elítélt jogosult
a)	havonta legfeljebb tíz nap eltávozásra azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,
b)	felügyelet nélkül külső munkahelyen dolgozni,
93
c)	tanulmányainak bv. intézeten kívüli folytatására.
(5)	Ha az elítélt a bv. intézet elhagyásával, a bv. intézeten kívüli munkáltatással kapcsolatos
magatartási szabályokat megszegi, az bv. intézet parancsnoka a társadalmi kötődés program
végrehajtását felfüggeszti.
(6)	A programelemek megvalósításának eredményességét a bv. intézet és a pártfogó felügyelő
ellenőrzi és értékeli. Az értékelés alapját a pártfogó felügyelőnek a befogadó környezettel történő
együttműködés és ellenőrzés során beszerzett adatok képezik.
Feltételes szabadságra bocsátás
188.	§
(1)	A szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátható, ha
a)	a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére
tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, alaposan feltehető, hogy a büntetés célja
további szabadságelvonás nélkül is elérhető, és
b)	a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek a Btk. 38. § (2) bekezdése szerinti vagy a bíróság
által az ítéletben megállapított részét, az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a bíróság által a
Btk. 43. § (1) bekezdése alapján az ítéletben meghatározott tartamot letöltötte.
(2)	Ha az elítélt által előzetes fogvatartásban, vagy házi őrizetben töltött idő beszámítására
figyelemmel indokol a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában a bv. intézet soron kívül,
egyébként a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt három hónappal tesz
előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet feltételes
szabadságra bocsátását rendelte el, de annak esedékességéig az elítélt súlyos fegyelmi vétséget
követett el, a bv. intézet erről haladéktalanul értesíti.
(3)	A büntetés-végrehajtási bíró a határozott ideig tartó szabadságvesztésből feltételes
szabadságra bocsátott elítélt pártfogó felügyeletét (Btk. 69. §) rendelheti el, és az elítélt számára a
Btk. 71. § (2)-(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.
(4)	A büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes
szabadságra bocsátott elítélt számára a Btk. 71. § (2)-(3) bekezdése alapján külön magatartási
szabályokat írhat elő.
189. §
(1)	Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztést kell
végrehajtani, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely
szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem
kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést - ide nem értve a közérdekű munka vagy a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést - tölt.
(2)	Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, az
elítélt ezeket párhuzamosan tölti.
190. §
94
(1)	Ha a határozott idejű szabadságvesztésből vagy az életfogytig tartó szabadságvesztésből
feltételes szabadságra bocsátott elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan
megszegi, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságot megszünteti.
(2)	A párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a
feltételes szabadság megszüntetésének az (1) bekezdésben meghatározott feltétele fennáll-e.
Utógondozás
191.	§
(1)	Az utógondozás célja az, hogy a szabadságvesztésből szabadultnak segítséget nyújtson a
társadalomba beilleszkedéshez. Az utógondozás tartalma legfeljebb egy év.
(2)	Az utógondozásnak az elítélt kérelmére van helye. A szabadságvesztésből szabadult elítélt
segítséget és támogatást kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, a
szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító
eljáráshoz.
(3)	Az utógondozást az elítélt által megjelölt letelepedés helye szerint illetékes pártfogó
felügyelő végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, az elítélt társadalomba való
beilleszkedését elősegítő, karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel, vallási közösségekkel,
valamint egyéb önkéntes közreműködőkkel.
(4)	Az elítélt szabadulását követő munkavállalásának és lakhatásának elősegítése érdekében a
pártfogó felügyelő felméri a szabaduló elítélt befogadó környezete szerinti munkáltatókat, civil
szervezeteket, vallási közösségeket, amelyek vállalják a szabaduló elítélt foglalkoztatásának,
lakhatásának biztosítását.
(5)	A 186. § (1) bekezdésében meghatározott elítélt esetében, ha a (4) bekezdésben megjelölt
szervezeteknél a szabaduló elítélt munkavállalásának és lakhatásának megteremtésére irányuló
intézkedések eredményre nem vezettek, a közfoglalkoztatást, illetve a lakhatást az állam biztosítja.
A fiatalkorúakra vonatkozó szabályok
192.	§
(1)	A fiatalkorúakra az e címben foglalt eltérésekkel a szabadságvesztés végrehajtására
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2)	A fiatalkorúak szabadságvesztését külön bv. intézetben, vagy a bv. intézet elkülönített
részében kell végrehajtani. A fiatalkorúak bv. intézetében felnőtt korú elítéltek csak a bv. intézet
működése érdekében helyezhetők el.
(3)	A fiatalkorú társadalomba beilleszkedésének segítéséhez igénybe kell venni a
gyámhatóság és az egyéb állami szervek, a civil szervezetek, oktatási intézmények, a pártfogó
felügyelő, valamint a fiatalkorú hozzátartozóinak segítségét.
95
(4)	A szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú
oktatására, személyiségének fejlesztésére és testi fejlődésére, a tankötelezettség érvényesítésére, az
első szakmához jutás lehetőségére.
(5)	A fiatalkorú gyógyszert, gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap.
193.	§
(1)	Biztosítani kell, hogy a fiatalkorú szakképzésben vagy betanított munkás-képzésben
vegyen részt, és lehetővé kell tenni, hogy középfokú iskolai tanulmányokat folytasson.
(2)	A fiatalkorú a tankötelezettségét a külön törvényben meghatározott életévének betöltéséig
köteles folytatni.
(3)	A fiatalkorú dicsérő oklevéllel is jutalmazható.
(4)	A magánelzárás a fiatalkorúak börtönében tíz, a fiatalkorúak fogházában öt napig
terjedhet. A magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai óráktól, reintegrációs programokról nem
lehet eltiltani.
(5)	A bv. intézet a fiatalkorú elítéltről az oktatási intézménytől, gyermekvédelmi intézménytől
pedagógiai véleményt kér a fiatalkorú megismerése érdekében, különösen a magatartás, a
szorgalom, a fejlesztést igénylő területek, a családi háttér adataira vonatkozóan. Az adatok az
egyéni fejlesztési terv, a fiatalkorú védelme, valamint a kockázatbecslés érdekében használhatók
fel.
(6)	A bv. intézet a nevelési programját, a fiatalkorú egyéni fejlesztési tervét a fiatalkorú
társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése,
pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi
normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése érdekében a gyermekek és az
ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete alá tartozó javítóintézetek szakmai tapasztalatai
felhasználásával, azokkal együttműködve alakíthatja ki.
194.	§
(1)	A fiatalkorú fogvatartott saját vagy a törvényes képviselő kérelmére és a bv. intézet
engedélyével, háromhavonta családi konzultáción vehet részt, amely a bv. intézetben megvalósuló
kötetlen kapcsolattartási forma. A családi konzultáción a szülő, valamint az vehet részt, aki a
Polgári Törvénykönyv alapján a fiatalkorúval kapcsolattartásra jogosult, kivéve, ha a bíróság vagy a
gyámhatóság a kapcsolattartási jogot korlátozta vagy megvonta.
(2)	A fiatalkorú - a bv. intézet lehetősége szerint - saját vagy a törvényes képviselő kérelmére
és a bv. intézet engedélyével családterápiás foglalkozáson vehet részt. A családterápiás
foglalkozáson nem vehet részt a szülő, ha kapcsolattartásra nem jogosult. A családterápiás
foglalkozások számát a terápiás szükségletek határozzák meg.
(3)	A fiatalkorú családterápiás foglalkozáson való részvétele kivételesen a bv. intézeten kívül
is engedélyezhető.
96
(4)	A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozás nem minősül látogatófogadásnak és
az az elítéltek között is engedélyezhető.
195.	§
(1)	A fiatalkorú kérelmére az azonos nemű fiatalkorú testvérével együttesen elhelyezhető, ha
ez mindkét fiatalkorú érdekében áll, és a bv. intézetben ennek lehetősége megteremthető.
(2)	Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni az elítéltek előéletét és az elkövetett
bűncselekményt, valamint az együttes elhelyezés fogvatartás rendjére és biztonságára gyakorolt
lehetséges hatását, a fiatalkorú veszélyeztetettségét, értelmi és érzelmi fejlettségét.
196.	§
A fiatalkorú kapcsolatot tarthat az oktatási-nevelési intézménye pedagógusával, tanulmányi és
vizsgakötelezettsége, valamint személyiségfejlődése érdekében.
197.	§
Megkezdett tanulmányok esetén a fiatalkorú kérelmére, vizsgakötelezettség teljesítése
érdekében a bv. intézet gondoskodik az előállításáról, ha ehhez az oktatási intézmény vezetője és a
bv. intézet parancsnoka együttesen hozzájárul.
198.	§
(1)	Tanulói vagy magántanulói jogviszonyt a bv. intézet parancsnokának engedélyével a
fiatalkorú a bv. intézeten kívüli oktatást nyújtó intézménnyel is létesíthet, amely során
iskolalátogatási és vizsgakötelezettségét az oktatási intézményben teljesíti.
(2)	Az engedélyezés során figyelembe kell venni különösen az elkövetett bűncselekményt, a
biztonsági kockázatokat, a fiatalkorú korábban tanúsított magatartását, tanulmányi előmenetelét és
szorgalmát.
199.	§
(1)	A bv. intézetben tartózkodó fiatalkorú elítéltek elhelyezésére szolgáló lakóhelyiségek és
zárkák berendezése - a bv. intézet lehetősége szerint - a fiatalkorúak magatartása, tanulmányi
előmenetele és szorgalma figyelembevételével alakítható ki.
(2)	A tanulmányi eredményt és a szorgalmat az egyéni képességek alapján kell értékelni.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti szempontoknak megfelelő értékelést a bv. intézet személyzete,
valamint a fiatalkorú oktatásáért felelős reintegrációs szakember végzi.
200.	§
Ha a bv. intézet nem áll szerződéses kapcsolatban általános iskolával, a bv. intézet
illetékességi területébe tartozó iskola a bv. intézettel kötött együttműködési megállapodás alapján
biztosítja az alapfokú képzést, magántanulói jogviszony keretében.
201. §
97
(1)	A fiatalkorú a törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása nélkül is
önállóan tehet panaszt, kérelmet, vagy nyilatkozhat a fogvatartásával kapcsolatban felmerülő
ügyekben.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a fiatalkorú egészségügyi önrendelkezési
jogának érvényesülése tekintetében.
202. §
(1)	A fiatalkorú a tartására fordított költségekhez csak akkor köteles hozzájárulni, ha
munkáltatásban vesz részt, rendszeres pénzellátással rendelkezik vagy ösztöndíjban részesül.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a költségtérítéses előállítások, szállítások,
egyéb szolgáltatások esetén is.
(3)	A tizennyolcadik életévét meg nem haladott fiatalkorú részére, ha letéti pénzzel nem
rendelkezik, a bv. intézet költségtérítés nélkül biztosítja az előállítását a súlyos beteg közeli
hozzátartozója meglátogatása vagy a közeli hozzátartozó temetésén való részvétel, vagy a kegyelet
lerovása érdekében.
203.	§
(1)	A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú dohányterméket nem tarthat magánál,
és dohányzása még a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával sem engedélyezett.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegése nem alapoz meg fegyelmi
vétséget.
204.	§
(1)	A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú szabadítása előtt hatvan nappal a
törvényes képviselőt értesíteni kell.
(2)	A fiatalkorút szabadítása esetén a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek, vagy a
gyámnak kell átadni a bv. intézet székhelyén. A törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása esetén a
fiatalkorú kísérő nélkül hagyhatja el a bv. intézetet.
(3)	Ha a fiatalkorú szülőjéhez, vagy gyámjához történő hazatérésére megtett intézkedések
nem vezetnek eredményre, akkor a bv. intézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges
gyermekvédelmi intézkedés megtétele érdekében.
(4)	Ha a fiatalkorú törvényes képviselője nem jelent meg az átvétel érdekében és nem járult
hozzá a fiatalkorú kísérő nélküli eltávozásához, a bv. intézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú
ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekek védelméről szóló törvényben feljogosított szervet és
gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt
gondozási helyre történő szállításáról.
(5)	Ha a nevelésbe vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelent meg a
fiatalkorú átvétele érdekében, a bv. intézet haladéktalanul értesíti a fiatalkorú gyermekvédelmi
98
gyámját működtető területi gyermekvédelmi szakszolgálatot a fiatalkorú gondozási helyére történő
szállításának megszervezése érdekében.
A katonákra vonatkozó rendelkezések
205.	§
(1)	Ha a bíróság a szabadságvesztést katonai fogdában rendeli végrehajtani, az általános
szabályokat a jelen fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtásának rendje a katonai fogdában a fogház rendjének felel
meg.
(3)	A bv. intézetet, amelyben a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést
kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter jelöli ki. A katonai fogdában
végrehajtandó fogházbüntetést a külön jogszabályban kijelölt bv. intézet - e célra - elkülönített
részén kell végrehajtani.
(4)	A szabadságvesztés végrehajtása alatt a különböző állománycsoportú elítélteket el kell
különíteni egymástól. Az elítéltek katonai érdekből is csoportosíthatók.
(5)	A katonai fogdában büntetésüket töltő elítéltek szolgálati kötelezettségei és jogai annyiban
szünetelnek, illetőleg korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, illetve
amennyiben ezek érvényesülése a büntetés céljával ellentétes.
(6)	Az elítéltek a szabadságvesztés végrehajtása alatt elöljárói és feljebbvalói joggal nem
rendelkeznek, fegyvert nem viselhetnek, és szolgálatot nem láthatnak el.
(7)	Az elítéltek a szabadságvesztés végrehajtása alatt rendfokozati és fegyvernemi jelzés
nélküli egyenruhát viselnek.
(8)	Kapcsolattartásra jogosult személy az elítélt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoka
vagy annak megbízottja is.
206.	§
A katonai fogdában biztosítani kell az elítéltek szakmai ismereteinek szinten tartását vagy
fejlesztését, továbbá azt, hogy az elítéltek az alakulatukkal való kapcsolatukat fenntartsák és
fejlesszék.
A nem magyar állampolgárságú elítéltekre vonatkozó rendelkezések
207.	§
(1)	A nem magyar állampolgárságú elítélt (a továbbiakban: külföldi elítélt) befogadásáról
késedelem nélkül értesíteni kell az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli
képviseletet (a továbbiakban: illetékes külképviselet). Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a
külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában ezt kifejezetten kéri. Ha a külföldi elítélt többes
állampolgár, az általa megjelölt külképviseletet kell értesíteni.
99
(2)	A külföldi elítéltet az általa ismert nyelven tájékoztatni kell arról, ha nemzetközi
egyezmény a szabadságvesztés végrehajtásának az átengedését lehetővé teszi.
208.	§
A külföldi elítélt kérelmére szabadságvesztése alatt biztosítani kell a bv. intézet
lehetőségeihez mérten a magyar nyelv oktatását, illetve olyan programokat kell biztosítani számára,
amelyek megismertetik azokkal a nemzeti, történelmi és erkölcsi értékekkel, amelyek köré a
magyar társadalom szerveződik.
209.	§
A külföldi elítélt elhelyezésénél lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a vele együtt
elhelyezett elítéltek között legyen az általa használt nyelvet, továbbá a magyar nyelvet ismerő és
beszélő személy. Nem lehet együttesen elhelyezni azokat a külföldi elítélteket, akik között nemzeti,
nemzetiségi, etnikai vagy vallási ellentét áll fenn.
210.	§
(1)	A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban a külföldi elítélt jogainak és
kötelezettségeinek a gyakorlásával összefüggő tolmácsolási és fordítási költségek (a továbbiakban:
tolmácsköltségek) a bv. intézetet terhelik.
(2)	Ha a külföldi elítélt a szabadságvesztés végrehajtásával nem összefüggő ügyben kéri
tolmács közreműködését, az intézet azt a külföldi elítélt költségére biztosítja.
(3)	A külföldi elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásban felmerült
tolmácsköltségek viselésére a Be. rendelkezéseit kell alkalmazni.
211. §
A külföldi elítélt és az illetékes külképviselet tagja a konzuli kapcsolatokról szóló nemzetközi
egyezmény, valamint az érintett államok által kötött szerződésekben foglaltak szerint, az e
törvényben foglaltak figyelembevételével tartanak kapcsolatot. A kapcsolat felvétele csak a külföldi
elítélt beleegyezésével történhet.
212. §
(1)	Ha a külföldi elítélt vagy a képviselője a szabadságvesztés végrehajtásának más állam
részére történő átengedését kéri, a kérelmet a BVOP útján az igazságügyért felelős miniszterhez kell
felterjeszteni.
(2)	A szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedésekor a bv. intézet
a kiutasítás szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el.
213.	§
(1)	A bv. intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti arról, ha a külföldi elítélt
részére - a bv. intézet tudomása szerint - gyámot vagy gondnokot kell kirendelni.
100
(2)	A bv. intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti a külföldi elítélt haláláról.
214.	§
A bv. intézet a külföldi elítélt várható szabadulása előtt harminc nappal, ha a
szabadságvesztés hátralévő tartama kevesebb harminc napnál, akkor legkésőbb a jogerős bírósági
ítéletről szóló bírói értesítés kézhezvételét követő munkanapon, illetve ha a szabadulás időpontja
indokolja, haladéktalanul értesíti a határozatot hozó első fokú bíróság székhelye szerint illetékes
területi idegenrendészeti hatóságot az elítélt szabadulásáról.
215.	§
A külföldi elítélt szabadításáról, vagy a más államnak történő átadásáról a bv. intézet értesíti
az illetékes külképviseletet és a BVOP-t, szabadítás esetén - a szabadulás előtt legalább három
nappal - az útlevelet őrző szervet. Az illetékes külképviseletet a bv. intézet nem értesíti, ha azt a
külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kérte.
VI.	Fejezet
Munkáltatás
A munkáltatás általános szabályai
216.	§
(1)	Az elítéltek által végzett termelő munka szervezése során törekedni kell a bv. szervezet
önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére.
(2)	Az állam a mindenkori költségvetés teherviselő képességének megfelelően az
adójogszabályokban meghatározott adó- és járulékkedvezményekkel támogatja az elítéltek teljes
körű munkáltatásának megvalósítását és a szabadulás utáni munkavállalását.
Általános magatartási követelmények
217. §
(1)	A munkáltatás során - kivéve, ha e törvény eltérő követelményt ír elő - úgy kell eljárni,
ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
(2)	Az elítélt köteles a munkáltatót minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek
változásáról tájékoztatni, amely a munkáltatás, valamint a kapcsolódó jogok gyakorlását és a
kötelezettségek teljesítését érinti.
(3)	Az elítélt a munkáltatás során nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója
jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
Határidők számítása
218. §
101
(1)	Napon naptári napot kell érteni.
(2)	A határidő számítása a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő
napon kezdődik.
(3)	A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő
napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely
számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó
napja.
(4)	A határidő az utolsó napjának végén jár le. A határidő az általános munkarend szerinti
következő munkanap végén jár le, ha az utolsó nap az általános munkarend szerint heti pihenő-
vagy munkaszüneti nap.
(5)	A határidőt - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - akkor kell megtartottnak
tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik vagy ezen időpontig az egyéb
magatartás tanúsítása megtörténik.
Munkáltatáshoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek
219. §
(1)	A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet adottságai szerint
biztosítani kell az elítélt munkáltatását. Az elítélt munkáltatása átmenetileg, a munkába állítását
akadályozó ok fennállásáig szünetelhet.
(2)	Az elítélt munkába állításáról és annak módosításáról a munkakör, a munkahely és a
munkáltató megjelölésével a BFB dönt.
(3)	A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem állítható munkába.
(4)	A munka kijelölésénél lehetőség szerint figyelembe kell venni az elítélt szakmai
képzettségét.
(5)	Az elítélt nem végezhet munkát olyan munkakörben, amely kapcsán jogerősen
foglalkoztatástól eltiltásra ítélték.
(6)	A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani
azzal, hogy köztük alá-fölérendeltségi viszony nem hozható létre.
(7)	Az elítéltek a biztonság, a munkafegyelem és a rend fenntartása érdekében a munkahelyre
vagy a munkakörre utaló jelzés viselésére kötelezhetők.
(8)	Ha az elítélt munkáltatása felügyelettel vagy ellenőrzéssel történik, az elektronikus
távfelügyeleti eszközök igénybevételével is megvalósítható.
(9)	A munkáltató - törvényben meghatározott keretek között - a munkáltatással kapcsolatos
jogok és kötelezettségek érvényesítéséhez szükséges adatokat a fogvatartotti nyilvántartásban
rögzíti.
102
220. §
(1)	A munkáltató köteles
a)	az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban
előírtak szerint biztosítani,
b)	a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat
megtartani,
c)	a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak
összetételének megfelelő munkarendet kialakítani,
d)	a munkát folyamatosan szervezni,
e)	a végzett munkáért díjazást fizetni,
f)	a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi
fokozatokba sorolni,
g)	a munkáltatásra vonatkozó jogszabályi előírásokat betartani,
h)	a munkába állítás előtt, vagy azt követően a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri
alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni, valamint
i)	az elítéltek számára a végzett feladatokra vonatkozó egyedi vagy csoportos munkaköri leírást
készíteni.
(2)	A munkáltató köteles az e Fejezetben meghatározott kérdések részletes szabályozására
munkáltatási szabályzatot készíteni.
221. §
Az elítéltet megilleti
a)	az e törvény alapján megállapított díjazás,
b)	munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátás és baleseti egészségügyi szolgáltatás,
c)	a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadság.
222. §
(1)	A munkáltatás során az elítélt köteles
a)	törvényben meghatározott kivételtől eltekintve munkát végezni,
b)	a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni,
c)	a munkabiztonsággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,
d)	a munkát
da)	a kijelölt időben és helyen,
db)	a munkáltató utasítása szerint,
dc)	az elvárható szakértelemmel és gondossággal,
dd)	a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint
elvégezni.
(2)	Az elítélt köteles megtéríteni a munka-alkalmassági vizsgálatok költségét, ha neki
felróható okból vált az szükségessé.
223. §
103
(1)	Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha
a)	tankötelezettsége áll fenn,
b)	a várandósság a hatodik hónapot elérte, a szülést, illetve a várandósság egyéb okból
bekövetkezett megszűnését követő ötvenedik napig,
c)	gyermekével együttesen kerül elhelyezésre,
d)	munkaképtelen,
e)	a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy a szükséges szolgálati időt megszerezte.
(2)	Az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározottakon túl nem terheli munkavégzési
kötelezettség
a)	amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti,
b)	közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legfeljebb két munkanapon át, ha a
rendelkezési jogkör gyakorlója a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte,
c)	keresőképtelen betegség esetén,
d)	a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de
legfeljebb egy munkanapra,
e)	ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni, vagy
f)	a munkáltató engedélye alapján.
(3)	A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából elháríthatatlan oknak
minősül a bv. szervezetnek az elítélt jogai érvényesítésével, illetve a kötelezettségei teljesítésével
kapcsolatos, valamint a fogvatartás rendjének és biztonságának a fenntartása érdekében tett
intézkedése.
(4)	Ha az (1) bekezdés b) vagy e) pontja szerinti feltétel bekövetkezik, akkor az elítéltet
tájékoztatni kell arról, hogy a továbbiakban munkavégzési kötelezettség nem terheli, és ezzel
egyidejűleg írásban nyilatkoztatni kell arról, hogy a munkáltatásban továbbra is részt kíván-e venni.
Ha az elítélt a további munkáltatását kéri, a bv. szervezet lehetőségeihez képest kell a továbbiakban
munkáltatni. A munkaalkalmasságról a fogva tartó bv. intézet orvosának véleményét is ki kell kérni.
(5)	Ha az elítéltet az (1) bekezdés b) vagy e) pontja alapján nem terheli munkavégzési
kötelezettség, de kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a tartási költségekhez való
hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal, hogy erről az elítéltet
előzetesen tájékoztatni kell.
A munkáltatás szervezete
224.	§
(1)	Az elítéltet munkával a bv. szerv foglalkoztatja és gyakorolja a munkáltatói jogokat.
(2)	Munkáltatásban kizárólag az az elítélt vehet részt, aki a tizenhatodik életévét betöltötte.
Más gazdálkodó szervezetnél történő munkavégzés
225.	§
104
A munkáltató szerződése alapján az elítélt - írásban megadott hozzájárulásával - más
gazdálkodó szervezetnél is végezhet munkát. A szerződésben a munkáltatói jogok kizárólag azon
része ruházható át, amely az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek gyakorlását, illetve
az elítéltek személyiségi jogait nem sérti.
226.	§
(1)	Más gazdálkodó szervezetnél történő munkavégzésre kijelölése érdekében az elítéltnek az
első munkába állításkor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e más gazdálkodó
szervezetnél történő munkáltatásához.
(2)	Ha az elítélt a hozzájárulást akár írásban, akár - jegyzőkönyv felvétele mellett - szóban
utóbb visszavonja, akkor a BFB a munkahelyről az elítéltet soron kívül leváltja.
227.	§
Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha
a)	ott a fogvatartás megkezdése előtt öt éven belül a munkavállaló, vezető tisztségviselő vagy
tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állt, illetve
e körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll,
b)	olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen
előéletű személy tölthet be,
c)	a hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba.
A munka- és pihenőidő
228.	§
(1)	Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő.
(2)	Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet az elítélt a
munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen köteles elvégezni vagy a munkáltató
végrehajtani. Az előkészítő vagy befejező tevékenység ideje nem része a munkaidőnek.
229.	§
(1)	Munkanap a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli
huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a munkarend szerinti napi munkaidő kezdete és
befejezése nem azonos naptári napra esik.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók a heti pihenő- vagy a munkaszüneti
nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő-
vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni.
(3)	Munkahét: a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli
százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a munkarend szerinti napi munkaidő kezdete
és befejezése nem azonos naptári napra esik.
230.	§
105
(1)	Napi munkaidő: a munkáltató által meghatározott
a)	teljes napi munkaidő vagy
b)	részmunkaidő.
(2)	Munkarend szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő.
(3)	Munkarend szerinti heti munkaidő: a munkahétre elrendelt rendes munkaidő.
231.	§
(1)	Éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés.
(2)	A női elítélt a várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból
történő megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre,
akkor annak teljes időtartama alatt éjszakai munkára nem osztható be.
(3)	Tizennyolc éven aluli elítélt éjszakai munkára nem osztható be.
232.	§
(1)	A munkáltató tevékenysége
a)	megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári
évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel
és
aa)	társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy
ab)	a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy
rendeltetésszerűen másként nem folytatható,
b)	több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát,
c)	idényjellegű, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához
kötődik.
(2)	Több műszakos munkarend esetén az elítélt műszakbeosztását legalább háromhetente
változtatni kell.
A napi munkaidő
233.	§
(1)	A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő).
(2)	A munkáltatási szabályzat az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi
munkaidőt is megállapíthat.
(3)	A munkáltatási szabályzat az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb
napi munkaidőt is megállapíthat (részmunkaidő).
106
(4)	Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt napi munkaidejének
megállapítására külön jogszabály az irányadó. E munkaköröket, a munkában tölthető időt, a
tevékenységre folyamatosan vagy megszakításokkal fordítható időt és az ehhez szükséges
munkaszervezési intézkedéseket a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával,
jogszabályban meghatározott keretek között a munkáltatási szabályzatban határozza meg.
(5)	Tizennyolc éven aluli elítélt napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet és az idejét a
foglalkoztatás többi formájával össze kell számítani.
A munkaidőkeret
234.	§
(1)	A végzett munka jellegétől függően munkaidőkeret is megállapítható.
(2)	A munkaidőkeretet - a fogva tartó bv. intézet házirendjének figyelembevételével - a
munkáltatási szabályzatban a munkáltató állapítja meg.
(3)	A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő
és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend
szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.
(4)	A munkaidő (2) bekezdés szerinti meghatározásakor a munkavégzési kötelezettség alóli
mentesülés tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó munkarend
szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a
munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen
kívül hagyni vagy számításba venni.
(5)	A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és az elítéltet erről
tájékoztatni kell.
(6)	Tizennyolc éven aluli elítélt számára legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni.
235.	§
(1)	A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat munkahét.
(2)	A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat munkahét
a)	a megszakítás nélküli,
b)	a több műszakos, valamint
c)	az idényjellegű tevékenység keretében
foglalkoztatott elítélt esetében.
(3)	A munkaidőkeret tartama munkáltatási szabályzat rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét
hónap vagy ötvenkét munkahét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
A munkaidő beosztása
107
236.	§
A munkavégzés idejét, a munkaidő kezdetét, végét, a munkaközi szünet időtartamát és a
műszakok beosztását a munkarendben kell meghatározni.
237.	§
(1)	A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére,
valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.
(2)	Általános munkarend esetén a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani.
(3)	Munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén - a munkaidő vasárnapra
vagy munkaszüneti napra történő beosztására vonatkozó szabályokra tekintettel - a munkaidő a
naptári hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (a
továbbiakban: egyenlőtlen munkaidő-beosztás).
(4)	A munkaidő-beosztásáról az elítéltet legalább egy nappal korábban tájékoztatni kell.
(5)	A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy
működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább egy nappal korábban módosíthatja.
238.	§
(1)	Az elítélt beosztás szerinti napi munkaideje - a részmunkaidőt kivéve - négy óránál
rövidebb nem lehet.
(2)	Az elítélt beosztás szerinti
a)	napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
b)	heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra
lehet.
(3)	Az elítélt beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje a (2) bekezdésben meghatározott
tartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás
szerinti munkaidőre esik.
(4)	Az elítélt beosztás szerinti napi, munkaidőkeret alkalmazása esetén heti munkaidejébe a
rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
(5)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a (2)-(4) bekezdést azzal az eltéréssel
kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.
239.	§
A munkáltató a munkáltatási szabályzatban a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is
beoszthatja (a továbbiakban: osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között
legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.
108
240.	§
Az iskolai tanulmányokat folytató vagy szakképzésben részt vevő elítélt munkaidő-beosztását
úgy kell meghatározni, hogy - figyelemmel az oktatásban részt vevők munkaidő-kedvezményének
szabályaira is - az iskolai oktatásban, képzésben részt tudjon venni.
241.	§
Vasárnapra rendes munkaidő
a)	a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
b)	az idényjellegű,
c)	a megszakítás nélküli,
d)	a több műszakos tevékenység keretében,
e)	a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
f)	társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a
szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén
foglalkoztatott elítélt számára osztható be.
242.	§
(1)	Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus
20., október 23., november 1. és december 25-26.
(2)	Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 241. § a)-c), e) pontjában meghatározott esetben
osztható be.
(3)	A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése
folytán működőnek, ha
a)	a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult
vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
b)	baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély
megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében
kerül sor.
(4)	A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a
munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.
A munkaközi szünet
243.	§
(1)	Az elítélt részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a napi munkaidő-beosztástól
eltérő rendkívüli munkaidő tartama
a)	a hat órát meghaladja, húsz perc,
109
b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc
munkaközi szünetet kell biztosítani.
(2)	A munkaközi szünet nem minősül munkaidőnek.
(3)	A beosztás szerinti napi munkaidőbe a napi munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli
munkaidő tartamát be kell számítani.
(4)	A munkáltató az elítéltek számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.
(5)	A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni.
(6)	A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell
kiadni.
(7)	A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni és ebben az esetben
az (6) bekezdésben foglaltaktól eltérhet.
(8)	Tizennyolc éven aluli elítéltet négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő
esetén legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább
negyvenöt perc munkaközi szünet illeti meg.
A napi pihenőidő
244.	§
(1)	Az elítélt részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között
legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.
(2)	A munkáltatási szabályzat - az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott
elítélt kivételével - a napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkakezdés között tizenegy
óránál rövidebb, de legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő
a)	a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott,
b)	a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
c)	az idénymunkát végző
elítéltek esetében.
(3)	Legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani
a)	az osztott munkaidőben,
b)	a megszakítás nélküli,
c)	a több műszakos,
d)	az idényjellegű tevékenység keretében
foglalkoztatott elítélt esetében.
(4)	A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább hét óra.
110
(5)	Tizennyolc éven aluli elítéltnek legalább tizenkét óra napi pihenőidőt kell biztosítani.
A heti pihenőnap
245.	§
(1)	Az elítéltet hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap).
(2)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor - a megszakítás nélküli, a több műszakos
vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott elítéltet kivéve - az elítélt számára hat
munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani.
(4)	Az elítélt számára - a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő
szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés
kivételével - havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.
(5)	Tizennyolc éven aluli elítélt esetében a (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
246.	§
(1)	A munkáltatási szabályzat rendelkezése esetén
a)	az elítélt részére a heti pihenőnap legfeljebb havonta,
b)	idénymunkát végző elítélt esetében a heti pihenőnap legfeljebb hathavonta
részben vagy teljesen összevontan is kiadható.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak esetén a heti pihenőnap összevonásának időtartama az
alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést
követően egy pihenőnap kiadása kötelező.
(3)	A heti pihenőnap összevonása nem alkalmazható
a)	az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt tekintetében,
b)	a női elítélt esetében a várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból
történő megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre,
akkor annak teljes időtartama alatt,
c)	tizennyolc éven aluli elítélt esetében.
A heti pihenőidő
247.	§
(1)	Az elítéltet - a heti pihenőnapok helyett - hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő,
megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg.
111
(2)	Az elítélt számára a heti pihenőidőt - a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy
külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges
munkavégzés kivételével - havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.
(3)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén - az (1) bekezdésben meghatározott heti pihenőidő
helyett és a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - az elítéltnek hetenként legalább
negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is
biztosítható. Az elítéltnek a munkaidőkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti
pihenőidőt kell biztosítani.
(4)	Tizennyolc éven aluli elítélt esetében a (3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
A rendkívüli munkaidő
248.	§
Rendkívüli munkaidő
a)	a munkaidő-beosztástól eltérő,
b)	a munkaidőkereten felüli
munkaidő.
249.	§
(1)	Rendkívüli munkaidő a fogva tartó bv. intézet hozzájárulásával rendelhető el.
(2)	A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésről az elítéltet tájékoztatni kell.
(3)	Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az
egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása
érdekében.
(4)	Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő
a)	a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható elítélt számára, vagy
b)	a (3) bekezdésben meghatározott esetben
rendelhető el.
250.	§
(1)	Az elrendelhető rendkívüli munkaidő felső határa havonta tizenhat óra, két egymást
követő napon - e korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett
munkára - összesen négy óra.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha
a)	a munkáltatás évközben kezdődött, vagy
b)	részmunkaidőre jött létre.
112
(3)	A rendkívüli munkaidő elrendelése nem veszélyeztetheti az egészséget és testi épséget,
nem eredményezheti az elítéltet e törvény alapján megillető jogok és kötelezettségek korlátozását.
(4)	Rendkívüli munkaidőben nem foglalkoztatható
a)	a női elítélt várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból történő
megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre, akkor
annak teljes időtartama alatt,
b)	az egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt,
c)	tizennyolc éven aluli elítélt.
(5)	A félórát meg nem haladó rendkívüli munkaidő félórának, a félórát meghaladó rendkívüli
munkaidő teljes órának számít.
(6)	A napi munkavégzést meghaladó rendkívüli munkaidő esetén a munkáltatónak és a fogva
tartó bv. intézetnek a rendkívüli munkaidő megkezdése előtt biztosítani kell az elítélt étkeztetését.
Fizetett szabadság
251.	§
Az elítéltet egyévi munkavégzés után húsz munkanap fizetett szabadság illeti meg.
252.	§
(1)	Az elítélt egyévi munkavégzésének időtartamát a munkában töltött napok alapján kell
megállapítani. Egyévi munkavégzésnek kétszázötvennégy munkában töltött nap számít.
(2)	A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni:
a)	a szabadságon töltött időt,
b)	általános iskolai, illetve középfokú iskolai, valamint a szakmunkás iskolarendszerű képzésben,
továbbá a szakképzésben részt vevő elítéltnek az elméleti oktatáson, illetve a vizsgára való
felkészüléshez biztosított idő miatt a munkahelyről távol töltött időt,
c)	a fél munkanapot elérő állásidőt,
d)	a ledolgozott fél munkanapot.
(3)	A szabadság számításánál teljes munkanapként kell figyelembe venni a részmunkaidőben,
és a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjait.
253.	§
(1)	Az évi szabadságot legkésőbb a munkában töltött kétszázötvennegyedik munkanapot
követő három hónapon belül kell kiadni. Betegség vagy más akadály esetén a szabadságot
legkésőbb az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni.
(2)	A szabadság kiadásának időpontját - a fogva tartó bv. intézettel történt előzetes egyeztetés
alapján, lehetőség szerint az elítélt kérésének megfelelően - a munkáltató határozza meg.
113
(3)	Az elítéltnek a szabadságra vonatkozó kérését legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete
előtt be kell jelentenie.
(4)	A szabadság indokolt esetben több részletben, a ledolgozott munkanapok arányában is
kiadható.
(5)	A szabadság kiadásának időpontját az elítélttel legkésőbb a szabadság kezdete előtt öt
nappal közölni kell.
254.	§
(1)	A szabadságot a munkarend szerinti munkanapokra kell kiadni.
(2)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja
munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti
napot.
(3)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság - a (2) bekezdéstől eltérően - az adott
naptári évben úgy is kiadható, hogy az elítélt a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a
munkavégzési kötelezettsége alól.
(4)	A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a
munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.
(5)	Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő
figyelembevételével kell kiadni és a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.
255.	§
(1)	Ha a munkáltatónál a munkáltatás szünetel, vagy az elítélt munkáltatása bármely okból
megszűnik és még ki nem adott időarányos szabadsággal rendelkezik, a megállapított szabadságát
ki kell adni, ha ez nem lehetséges, úgy pénzben kell megváltani.
(2)	Ha az elítélt a szabadulás időpontjáig a szabadságra jogosító idő tartamát nem éri el,
részére a tényleges munkavégzése után járó napokat időarányosan kell kiadni, amennyiben ez nem
lehetséges, úgy azt pénzben kell megváltani.
(3)	Pénzbeli megváltás esetén a szabadság idejére járó díjazás mértéke az előző havi
ledolgozott egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összege.
256.	§
(1)	Az elítélt szabadsága megszakítható.
(2)	A kiadott szabadságot meg kell szakítani, ha az elítélt a szabadságát bv. intézetben tölti és
elrendelik az elkülönítését, vagy vele szemben magánelzárás fegyelmi fenyítést szabnak ki.
(3)	A megszakított szabadság hátralévő részét később ki kell adni.
257.	§
114
(1)	A munkáltató nyilvántartja a rendes munkaidő, a rendkívüli munkaidő és a szabadság
tartamát.
(2)	A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és
rendkívüli munkaidő kezdő és befejező időpontjának is.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a közölt
munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is
vezethető.
A munkadíj
258.	§
Az alapmunkadíj a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló
dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább
egyharmada, az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg.
259.	§
(1)	A munkadíjat a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján
lehet megállapítani.
(2)	A ledolgozott idő alapú díjazás alapján munkáltatott elítélt részére fizetett havi munkadíj a
havi teljes munkaidő ledolgozása esetén éves átlagban az alapmunkadíjnál nem lehet kevesebb.
(3)	Ha a munkadíjat a teljesítmény alapján állapítják meg, a teljes munkaidő ledolgozása és a
teljesítménykövetelmény száz százalékos teljesítése esetén az elítélt munkadíja éves átlagban az
alapmunkadíjnál nem lehet kevesebb.
(4)	Teljesítményalapú díjazás esetén a munkáltató a teljesítménykövetelményt előzetes,
objektív méréseken és számításokon alapuló eljárás alapján köteles meghatározni, amely kiterjed a
követelmény rendes munkaidőben történő száz százalékos teljesíthetőségének vizsgálatára is.
(5)	Teljesítményalapú díjazás esetén az elítélt számára legalább az alapmunkadíj ötven
százalékát elérő garantált munkadíj megállapítása is kötelező.
(6)	A csökkentett, illetve nem teljes munkaidőben való foglalkoztatás esetén a munkadíj
arányos része jár.
(7)	A teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíj -tényezőt alkalmazásuk előtt közölni kell
az elítélttel.
260.	§
(1)	Munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatott elítélt számára teljesítménykövetelmény
csak azzal írható elő, hogy ez esetben számára havonta minimum a garantált munkadíjat ki kell
fizetni.
115
(2)	A munkaidőkeret lejártakor az elítélt munkadíját az általános munkarend és a napi
munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével kell elszámolni.
(3)	Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és ledogozott idő alapú díjazás alkalmazása esetén az
elítélnek - a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül - a besorolási munkadíja jár.
261.	§
(1)	A munkáltató az elítélt által ellátható munkákat, illetve munkaköröket a szakképzettség és
a munkafeltételek alapján a munkáltatási szabályzatban minősíti és kategóriákba sorolja, valamint
az alapmunkadíj figyelembevételével megállapítja a besorolás szerinti munkadíjakat.
(2)	A besorolásról és a kapcsolódó munkadíjról a munkáltató az elítéltet a munka megkezdése
előtt írásban tájékoztatja.
262. §
(1)	Az elítéltet a besorolás szerinti munkadíj időarányos része illeti meg a munkaszüneti nap
miatt kiesett időre.
(2)	Munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző elítéltet
a)	havidíj alkalmazása esetén - a havi munkadíján felül - a munkaszüneti napon végzett munkáért
járó munkadíja;
b)	teljesítmény- vagy óradíj alkalmazása esetén - a munkaszüneti napon végzett munkáért járó
munkadíján felül - az (1) bekezdés alapján megállapított díj
illeti meg.
(3)	Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidőre kötelezett elítéltet - a (2) bekezdés alapján
járó munkadíjon felül - a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett
rendkívüli munkaidő ellenértéke is megilleti.
263.	§
(1)	A munkáltató a munkáltatási szabályzatban a végzett munka jellegére figyelemmel külön
pótlékokat állapíthat meg, amelyek együttes összege legfeljebb a besorolás szerinti munkadíj
harminc százalékáig terjedhet.
(2)	Az éjszakai munkarendben foglalkoztatott elítéltet tizenöt százalékos pótlék illeti meg.
(3)	A pótlékok számításának alapja az elítélt által végzett munkára megállapított besorolás
szerinti munkadíj.
(4)	A pótlék az elítéltet a rendes munkavégzés alapján járó munkadíján felül illeti meg.
264.	§
(1)	A munkáltató anyagi ösztönzést alkalmazhat a teljesítmény növelésére, illetve a végzett
munka minőségének javítása érdekében.
116
(2) Az elítélt részére anyagi ösztönzésként
a)	célfeladathoz kötött külön juttatás,
b)	a személyes szükségletekre fordítható összeg levásárlására kijelölt üzletben beváltható vásárlási
utalvány az alapmunkadíj legfeljebb húsz százalékáig,
c)	pénzbeli elismerés, vagy
d)	tárgyjutalom
állapítható meg.
265.	§
(1)	A munkadíjat utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni.
(2)	A munkadíjat forintban kell megállapítani és a tárgyhónapot követő hónap tizenötödik
napjáig ki kell fizetni.
(3)	A késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett
naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű
kamatot kell fizetni.
(4)	A munkadíjból való levonásnak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van
helye.
(5)	Az elítélt a munkadíjáról előzetesen nem mondhat le.
266.	§
(1)	A munkáltatás megszűnésekor az elítélt munkadíját az általános munkarend, a napi
munkaidő és a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni.
(2)	Az (1) bekezdés rendelkezéseit munkaidőkeret hiányában is alkalmazni kell, ha a
munkáltatás hónap közben szűnik meg.
267. §
(1)	A kifizetett munkadíj elszámolásáról - a jogszabály szerinti kötelező tájékoztatáson túl - az
elítélt kérelmére, térítés ellenében írásbeli tájékoztatást (másolatot) kell adni.
(2)	Ha az elítélt észrevétele alapján az elszámolást helyesbíteni kell, akkor az írásbeli
tájékoztatásért fizetett térítmény számára visszajár.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy az elítélt az
elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.
Állásidő
268. §
117
Ha az elítéltet a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja munkával
foglalkoztatni - ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat - a kiesett munkaidőre az
alapmunkadíj 50 százaléka jár. A kiesett munkaidőre az elítélt a tartási költségekhez 50 százalékkal
csökkentett összegben köteles hozzájárulni.
Tanulódíj
269.	§
(1)	A betanulási idő alatt végzett munkáért az elítélt részére tanulódíjat kell fizetni, amelynek
mértéke az alapmunkadíj ötven százaléka.
(2)	A tanulóidő tartamát a munkáltatási szabályzatban munkakörönként kell megállapítani
azzal, hogy a betanulási idő legfeljebb hatvan munkanap.
(3)	Ha a betanulás ideje alatt az elítélt a teljesítmény alapján díjazott munkakörben az
érvényes norma szerinti hatvan százalékos teljesítményt tartósan eléri, akkor a tanulóidőt meg kell
szüntetni és az elítéltet ettől az időponttól a teljesítménye alapján kell az általános szabályok szerint
díjazni.
(4)	A tanulóidő tartamára az elítélt a tartási költségekhez ötven százalékkal csökkentett
összegben köteles hozzájárulni.
Terápiás foglalkoztatás
270.	§
(1)	A fogva tartó bv. intézet orvosa javaslatára a BFB dönt az elítélt terápiás
foglalkoztatásáról, munkaidejéről, munkarendjéről.
(2)	A terápiás foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult,
amelynek legkisebb összege az alapmunkadíj egyharmada.
(3)	Terápiás foglalkoztatás esetén e törvény munkáltatásra vonatkozó szabályait kell
értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy az ilyen foglakoztatásban részt vevő elítélt számára
teljesítménykövetelmény nem írható elő.
Kártérítési felelősség különös szabályai
271.	§
(1)	Az elítélt a munkáltatásból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt
köteles megtéríteni.
(2)	A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a négyhavi alapmunkadíj összegét. Szándékos
károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.
(3)	Az elítélt teljes egészében köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott,
visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány
esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
118
272.	§
(1)	A munkáltatásból származó kártérítés iránti igény három év alatt évül el.
(2)	A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény öt év; ha a büntethetőség
elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.
VII.	Fejezet
Az elzárás végrehajtása
Általános szabályok
273.	§
(1)	Az elzárás a bíróság jogerős határozata alapján hajtható végre.
(2)	Az elzárást a külön jogszabályban kijelölt bv. intézetben hajtják végre.
(3)	Az elzárás végrehajtására az V. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogyha e
fejezet valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az elzárás végrehajtására a
szabadságvesztés fogház fokozatára irányadó szabályokat kell alkalmazni, és az elzárásra ítéltet
megfelelően megilletik a szabadságvesztésre ítélt részére biztosított jogosultságok.
(4)	Az elzárásra ítéltek és a szabálysértési elzárást töltő elkövetők együtt helyezhetők el.
(5)	Az elzárás végrehajtása során el kell különíteni
a)	az elzárásra ítélteket a szabadságvesztésre ítéltektől és az előzetesen letartóztatottaktól,
b)	a férfiakat a nőktől,
c)	a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,
d)	a dohányzókat a nem dohányzóktól, és
e)	a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.
(6)	Az elzárásra ítélt befogadását a bv. szerv hivatali munkarendjében kell végrehajtani.
(7)	Az elzárásra ítélttel szemben biztonsági intézkedésként nem rendelhető el biztonsági
zárkába, vagy részlegre helyezés.
274.	§
(1)	Az elzárást kiszabó határozat jogerőre emelkedésekor szabadságvesztést vagy
javítóintézeti nevelést töltő vagy más ügyben előzetes letartóztatásban levő elítélten az elzárást a
szabadságvesztés kitöltését, a javítóintézetből történő elbocsátás vagy az előzetes letartóztatás
megszüntetését követően kell végrehajtani.
(2)	Az elzárás végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elzárásra ítélttel szemben
szabadságvesztést, javítóintézeti nevelést vagy előzetes letartóztatást vesznek foganatba. Ezeknek a
körülményeknek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.
119
(3) Az elzárásra ítélt köteles
a)	az elzárást a büntetés-végrehajtási szervek által meghatározott helyen tölteni,
b)	a bv. intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,
c)	a bv. intézet tisztán tartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt
venni,
d)	a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és
nem részesül nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban, illetve nem
rendelkezik letéti pénzzel,
e)	a végrehajtás alatt okozott kárt megtéríteni,
f)	tankötelezettsége esetén általános iskolai tanulmányokat folytatni.
275.	§
(1)	Az elzárásra ítélt
a)	a saját ruháját viselheti,
b)	hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel
levelezhet,
c)	hetente legalább három alkalommal tíz perc időtartamban távbeszélő használatára jogosult, ez
ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell,
d)	havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,
e)	részére heti négy óra kimaradás engedélyezhető, a kimaradás tartama az elzárásba beszámít,
f)	a külön jogszabályban meghatározott összeget a személyes szükségleteire használhatja fel,
g)	csomagot hetente kaphat,
h)	a bv. intézetben a rendelkezésre álló sport- és közművelődési lehetőségeket igénybe veheti,
i)	naponta legalább egy óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult,
j) a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független
szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére jogosult.
(2)	Ha az elzárásra ítélt ellen újabb büntetőeljárás indul vagy van folyamatban, részére
kimaradás nem engedélyezhető.
(3)	Ha az elzárás tartama a húsz napot meghaladja, az elzárásra ítélt kérelmet nyújthat be a
kimaradás összevontan történő kiadása érekében. Összevontan legfeljebb huszonnégy óra
kimaradás engedélyezhető.
(4)	Az elzárásra ítélt szökése vagy engedély nélküli eltávozása esetén, továbbá ha az elzárásra
ítélt engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza, az elzárás végrehajtása alatt további
kimaradásra nem mehet. A bv. szerv vezetője erről határozatot hoz. Ha egy éven belül újabb
elzárást vesznek foganatba, az intézet parancsnoka e körülményekre figyelemmel az újabb büntetés
tekintetében a kimaradást határozattal megtilthatja.
(5)	Az elzárásra ítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. Az elzárásra
ítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az
elzárásra ítélt személyazonosságát a fogvatartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani.
A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, szükség esetén az elzárásra
ítélt részére félbeszakítást kell engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.
120
(6)	Az elzárásra ítélt a 120. §-nak megfelelően jogosult nyilatkozatot tenni a 2010. évi
CLXXXV. törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, vagy az Eht. szerinti elektronikus
hírközlő hálózat útján történő közzététellel. A nyilatkozattétel korlátozására és engedélyezésére a
125-126. § rendelkezései az irányadók.
(7)	Az elzárásra ítélt
a)	részt vehet a munkáltatásban és külső munkában,
b)	részére a szabadságvesztésre ítéltekkel azonos mértékű munkadíj jár,
c)	együtt dolgozhat a szabadságvesztésre ítéltekkel,
d)	munkáltatására egyebekben a szabadságvesztésre ítélt munkáltatására vonatkozó szabályok
irányadók.
(8)	Az elzárást foganatosító bv. intézet parancsnoka a 154. § (1) bekezdésében meghatározott
okok fennállásának az idejére - legfeljebb öt napig - az elzárásra ítéltek meghatározott csoportjára
nézve elrendelheti az (1) bekezdés b)-e) és g)-i) pontjában, az (5) bekezdésben, továbbá a 123. §
(1)-(2) bekezdésében foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. A büntetés-
végrehajtás országos parancsnoka az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
A 154. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
276.	§
(1)	Az elzárásra ítélt a következő jutalmakban részesíthető:
a)	dicséret,
b)	a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,
c)	pénzjutalom,
d)	rendkívüli kimaradás, ami az elzárás tartamába beszámít.
(2)	Az elzárásra ítélttel szemben alkalmazható fenyítések:
a)	feddés,
b)	a személyes szükségletekre fordítható összeg legfeljebb ötven százalékkal történő csökkentése,
c)	a kimaradás legfeljebb három alkalomra történő megvonása,
d)	öt napig terjedő magánelzárás, amelynek során engedélyezhető, hogy az elzárásra ítélt
dolgozzon.
(3)	A bv. intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elzárásra ítélt a büntetés-
végrehajtási bíróhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a határozat közlésekor nyomban be kell
jelenteni; a fellebbezésnek a magánelzárás végrehajtására halasztó hatálya van.
277.	§
(1)	A bv. intézet parancsnoka az elzárásra ítélt vagy védője kérelmére fontos okból, különösen
az elzárásra ítélt személyi és családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel az elzárás
félbeszakítását legfeljebb harminc napig terjedő időtartamra engedélyezheti.
(2)	Ha az elzárásra ítélt kórházi gyógykezelése szükséges, és az a büntetés-végrehajtás keretei
között nem megoldható, a bv. intézet parancsnoka a gyógykezelés tartamára az elzárás végrehajtását
félbeszakítja.
121
(3)	A bv. intézet parancsnoka az elzárást hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakítja, ha
az elzárásra ítélt
a)	a tizenkettedik hetet meghaladóan várandós, a gyermek egy éves koráig, feltéve, hogy gyermekét
a saját háztartásában gondozza,
b)	gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesül, annak hátralévő idejére,
de legfeljebb egy évre.
(4)	A (3) bekezdés alkalmazása esetén a büntetés végrehajtását haladéktalanul folytatni kell,
ha
a)	a gyermek nem az elzárásra ítélt gondozásában van,
b)	a gyermekgondozási díj vagy a gyermekgondozási segély folyósítását egy év eltelte előtt
megszüntetik.
(5)	A félbeszakítás tartama az elzárás tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt az
elzárás elévülése nyugszik.
(6)	A félbeszakítás tárgyában hozott határozat ellen az ügyész, az elzárásra ítélt és a védője,
fiatalkorú esetén továbbá a törvényes képviselő a határozat közlésétől számított három napon belül
panasszal élhet.
278.	§
Az elzárás vagy annak hátralevő része nem hajtható végre, ha az ítélet jogerőre emelkedését
követően az elzárásra ítélt
a)	megszületett gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott,
b)	legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült,
c)	öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban, vagy
két évet vagy azt meghaladó időt töltött javítóintézetben.
Katona elzárására vonatkozó szabályok
279.	§
(1)	Katona elzárását a külön jogszabályban kijelölt intézet katonai fogdaként kialakított és
elkülönített részlegén kell végrehajtani.
(2)	Az elzárás végrehajtása alatt a katonákat a 273. § (5) bekezdésében előírtakon felül a többi
elzárásra ítélttől és szabálysértési elzárást töltő elkövetőtől, továbbá a különböző állománycsoportú
katonákat egymástól el kell különíteni.
(3)	A katona elzárásának végrehajtására a 205. § (5)-(8) bekezdésének rendelkezései
megfelelően irányadók.
(4)	E § alkalmazásában katona: a Btk. 127. § (1) bekezdésében meghatározott az a személy,
akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott elzárás végrehajtásának
megkezdésekor és a végrehajtás alatt fennáll.
122
VIII.	Fejezet
A közérdekű munka végrehajtása
A közérdekű munka végrehajtásának rendje
280.	§
(1)	A közérdekű munka végrehajtásának célja, hogy az elítélt a köz érdekében álló munkát
végezzen, és hogy az az elítélt bűnismétlése megelőzésének és társadalmi beilleszkedésének az
elősegítését is szolgálja.
(2)	A közérdekű munka végrehajtásáról a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik, amely
feladatát a központi vagy helyi önkormányzati költségvetési szervekkel vagy ezek intézményeivel,
helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetekkel, az állami és önkormányzati tulajdon kezelésével
és fenntartásával megbízott vagy erre a célra az állam vagy az önkormányzat által létrehozott
gazdálkodó szervezetekkel, az egyházi jogi személyekkel, a közhasznú jogállású szervezetekkel, a
civil szervezetekkel, valamint a gazdálkodó szervezetekkel (a továbbiakban együtt: munkahely) és
az állami foglalkoztatási szervvel együttműködésben látja el. Ha nincs az e fejezetben
meghatározott feltételeknek megfelelő más munkahely, a helyi önkormányzati költségvetési szervek
vagy ezek intézményei, a helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetek, az önkormányzati
tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott vagy erre a célra az önkormányzat által létrehozott
gazdálkodó szervezetek kötelesek a közérdekű munkavégzés helyét biztosítani.
(3)	A kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony, az
elítélt a munkát büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi.
(4)	A közérdekű munka végrehajtása során a napi munkaidő legalább négy óra, legfeljebb
tizenkét óra. A közérdekű munkavégzés heti időtartama legalább négy óra, de a negyvennyolc órát
nem haladhatja meg. A letöltött közérdekű munkát órákban kell nyilvántartani.
(5)	A közérdekű munkát az első munkahely kijelöléséről szóló határozat jogerőre
emelkedésétől számított két éven belül végre kell hajtani. A félbeszakítás, valamint a közérdekű
munka szabadságvesztés büntetés vagy előzetes letartóztatás foganatba vétele miatti
megszakításának, továbbá más közérdekű munka büntetés, elzárás, illetve közérdekű munka vagy
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés tartama e határidőbe nem számít be. Ha két éven belül
a közérdekű munkát az elítélt önhibájából nem végzi el, a pártfogó felügyelő jelentést készít, és a
290. § (2) bekezdése szerint kezdeményezi az ügyésznél a közérdekű munka szabadságvesztésre
való átváltoztatásának indítványozását.
(6)	A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt jogosult
a)	ha a munkakör jellege indokolja, a munkahely által biztosított munkaruházatra és egyéni
védőeszköz-ellátásra,
b)	munkahelyi vagy üzemi baleset esetén a külön törvény szerinti baleseti ellátásként baleseti
egészségügyi szolgáltatásra.
(7)	Munkahelyi vagy üzemi baleset esetén a pártfogó felügyelő és a munkahely képviselője
közös jegyzőkönyvet vesz fel.
123
(8)	A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való
felelősségére, vagy az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a munka törvénykönyvéről
szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az elítélt anyagi felelősségének a mértékét
a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók távolléti díjának figyelembevételével kell
megállapítani.
(9)	A közérdekű munka végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elítélttel szemben
szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést
vagy előzetes letartóztatást vesznek foganatba. Ezeknek a körülményeknek a megszűnéséig az
elévülés nyugszik.
281.	§
(1)	Az állami foglalkoztatási szerv a honlapján megjelentetett tájékoztatóban ismerteti a
munkahelyekkel a közérdekű munkára ítéltek igénybevételének lehetőségét.
(2)	Az állami foglalkoztatási szerv a közérdekű munka szervezése céljából a közérdekű
munka végzésére kijelölhető munkahelyekről foglalkoztatói nyilvántartást (a továbbiakban:
foglalkoztatói nyilvántartás) vezet. Az állami foglalkoztatási szerv a büntetőügyben kiszabott
közérdekű munka végrehajtására kijelölhető munkahelyekről vezetett foglalkoztatói nyilvántartást
és a Szabs. tv. alapján létrehozott közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartásnak a
foglalkoztatókra vonatkozó részét egységes rendszerként működteti.
(3)	A foglalkoztatói nyilvántartásba közérdekű munka végzésére kijelölhető munkahelyként
nyilvántartásba vehető:
a)	a központi és a helyi önkormányzati költségvetési szerv,
b)	az állami és az önkormányzati fenntartású intézmény,
c)	az állami és az önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra
az állam vagy az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet,
d)	a helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezet,
e)	az egyházi jogi személy,
f)	a közhasznú jogállású szervezet,
g)	a civil szervezet,
h)	a gazdálkodó szervezet.
(4)	A (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott munkahelyeknek be kell jelenteniük, a (3)
bekezdés d)-h) pontjában meghatározott munkahelyek bejelenthetik az állami foglalkoztatási szerv
részére az (5) bekezdés a)-i) pontjában foglalt adatokat.
(5)	A foglalkoztatói nyilvántartás tartalmazza:
a)	a kijelölhető munkahely megnevezését és elérhetőségét,
b)	a közérdekű munka jellegét (FEOR), a munkahelynek a tevékenységét (TEÁOR), a közérdekű
munkaként végezhető munkakör megnevezését, leírását,
c)	a kijelölhető munkahely által igényelt létszámot,
d)	a munkavégzés helyét,
e)	a munkavégzés tartamát,
f)	a napi munkaidő legalacsonyabb és legmagasabb mértékét,
124
g)	az arra vonatkozó adatokat, hogy a közérdekű munka az általános munkarend szerint heti pihenő-
vagy munkaszüneti napokon végezhető-e,
h)	az egy napon foglalkoztatható személyek legkisebb és legnagyobb létszámát,
i)	a munkavégzéshez szükséges iskolai végzettségre, szakképesítésre
vonatkozó adatokat.
(6)	Az állami foglalkoztatási szerv a honlapján való közzététellel tájékoztatja a pártfogó
felügyelői szolgálatot azokról a munkahelyekről, amelyek közérdekű munka végzésére elítéltek
kijelölését igénylik.
(7)	A pártfogó felügyelő munkahely kijelöléséről szóló értesítése alapján az állami
foglalkoztatási szerv átvezeti a változásokat a foglalkoztatói nyilvántartás (5) bekezdés szerinti
adatain. Ha a pártfogó felügyelő a munkahely kijelöléséről értesíti a foglalkoztatási szervet, akkor a
kijelölt munkahely nem jeleníthető meg a szabálysértési eljárásban kiszabott közérdekű munka,
vagy a pénzbírság, helyszíni bírság vagy közigazgatási bírság megváltására vállalt közérdekű
munka elvégzésre kijelölhető munkahelyként a foglalkoztatási szerv által a Szabs. tv. alapján
vezetett közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartásban.
(8)	Ha a foglalkoztatói nyilvántartás alapján a közérdekű munka elvégzésére nincs kijelölhető
munkahely, a pártfogó felügyelő arra a Szabs. tv. alapján vezetett közérdekű munka foglalkoztatói
nyilvántartás szerinti munkahelyet is kijelölhet.
(9)	Közérdekű munka végzésére a foglalkoztatói nyilvántartásban nem szereplő munkahely is
kijelölhető, ha vállalja, hogy megfelel a munkahelyekre vonatkozó, e fejezet szerinti előírásoknak.
A munkahely kijelölése
282.	§
(1)	A közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet az elítélt lakóhelye - ennek
hiányában, vagy az elítélt kérelmére a tartózkodási helye - szerint illetékes kormányhivatal pártfogó
felügyelője jelöli ki, a munkahely kijelölése előtt az elítéltet meghallgatja. Evégből az elítéltet a
bíróság értesítésének és ítéletének kézhezvételétől számított nyolc napon belül megidézi, egyben az
iskolai végzettségére, szakképesítésére és az egészségi állapotára vonatkozó iratok bemutatására
hívja fel.
(2)	Ha az elítéltnek magyarországi lakóhelye vagy tartózkodási helye nem ismert, az eljárásra
a Fővárosi Kormányhivatal pártfogó felügyelője illetékes.
(3)	A munkavégzés helyeként elsősorban az elítélt lakóhelye, ennek hiányában vagy az elítélt
kérelmére a tartózkodási helye szerinti munkahelyet kell kijelölni. Az elítélt legkésőbb a
meghallgatáson nyilatkozhat arról, hogy a közérdekű munka végrehajtási helyét a tartózkodási
helye szerint kéri kijelölni.
(4)	A munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő foglalkoztathatósági szakvélemény
kiadása érdekében kezdeményezi az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatát és az elítéltet a
vizsgálaton való megjelenésre hívja fel.
125
(5)	Az elítélt köteles a foglalkoztathatósági vizsgálaton megjelenni. A felhívásban az elítéltet
figyelmeztetni kell arra, hogy ha a vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja,
akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását
kezdeményezi.
(6)	Ha a foglalkoztathatósági vizsgálat elvégzésére jogosult arról értesíti a pártfogó felügyelői
szolgálatot, hogy az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelent meg és az elítélt a
távolmaradását nem mentette ki, a pártfogó felügyelő jelentést készít az ügyésznek. Az eljárásra a
továbbiakban a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait kell
alkalmazni.
283.	§
(1)	Az elítélt a foglalkoztathatósági szakvéleményt az elkészültétől számított tizenöt napon
belül köteles bemutatni a pártfogó felügyelőnek, aki ennek alapján - kivéve, ha a közérdekű
munkavégzés félbeszakítására okot adó körülmény áll fenn - legkésőbb a foglalkoztathatósági
szakvélemény bemutatásától számított tizenöt napon belül a közérdekű munka végrehajtására
szolgáló munkahelyet határozatban jelöli ki.
(2)	A munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő - a kötelezettségeire vonatkozó
tájékoztatás mellett - egyeztet a kijelölhető munkahellyel. A kijelölés esetére a kötelezettségek
vállalásáról a munkahely vezetője vagy képviseletre jogosult tisztségviselője nyilatkozatot tesz.
(3)	A munkahely kijelölésénél az ítélet rendelkezésén túl figyelembe kell venni az elítélt
egészségi állapotát, a foglalkoztathatósági szakvéleményt, az elítélt szakképzettségét,
szakképesítését és a munkára való alkalmasságát, valamint az elkövetett bűncselekmény jellegét.
(4)	A munkavégzés helyeként nem jelölhető ki az a munkahely,
a)	ahol az ellátandó munkakört az elítélt - büntetett előéletére vagy a foglalkozástól eltiltás
hatályára figyelemmel, vagy egészségi állapota miatt - nem töltheti be,
b)	amelynek az elítélt akár a közérdekű munka megkezdése előtt, akár annak végrehajtása alatt
vezető tisztségviselője vagy tulajdonosa, vagy abban üzletrésszel rendelkezik,
c)	ahol az elítélt a közérdekű munka végrehajtása során a Ptk. szerinti hozzátartozójával kerülne
alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba,
d)	amelynél a munkába járás költségeit az elítélt előreláthatólag nem tudja fedezni.
(5)	A munkahely kijelöléséről szóló határozat ellen a kézhezvételtől számított nyolc napon
belül az ügyész, az elítélt és védője bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A felülvizsgálati
kérelmet az ügyben eljárt kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatánál kell benyújtani. Ha a
munkahely kijelöléséről a pártfogó felügyelő meghallgatáson határoz, az elítélt a felülvizsgálati
kérelemről nyomban nyilatkozatot tesz, amit jegyzőkönyvbe kell foglalni. A pártfogó felügyelő a
felülvizsgálati kérelmet a rendelkezésre álló iratokkal együtt a kérelem előterjesztésére nyitva álló
határidő leteltét követően haladéktalanul felterjeszti a székhelye szerint illetékes büntetés-
végrehajtási bírónak.
(6)	Ha az elítélt a felülvizsgálati kérelemben kizárólag a közérdekű munka megkezdésének az
időpontját kifogásolja, a büntetés-végrehajtási bíró a felülvizsgálati kérelmet félbeszakítási
kérelemként bírálja el.
126
(7)	Ha az elítélt a pártfogó felügyelői meghallgatáson vagy a munkahely kijelöléséről szóló
határozattal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelemben úgy nyilatkozik, hogy a közérdekű
munka elvégzését megtagadja, a pártfogó felügyelő erről jelentést készít az ügyésznek. Az eljárásra
a továbbiakban a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait kell
alkalmazni.
284.	§
(1)	A munkahely kijelöléséről - a határozat előkészítése során a munkahellyel való
kapcsolatfelvétel alapján -, továbbá a bírósági felülvizsgálat folytán a kijelölés módosításáról
haladéktalanul értesíteni kell az elítélt lakóhelye, ennek hiányában vagy az elítélt kérelmére a
tartózkodási helye szerint illetékes állami foglalkoztatási szervet, ha a munkahely a foglalkoztatói
nyilvántartásban szerepel.
(2)	A munkahely kijelöléséről szóló jogerős határozatot a pártfogó felügyelő kézbesíti az
elítéltnek, és egyben a munkavégzés megkezdésére hívja fel az elítéltet. A felhívásban
a)	meg kell határozni a munkavégzés kezdő időpontját, amely nem lehet kevesebb, mint a
kézbesítést követő nyolc nap, és
b)	az elítéltet figyelmeztetni kell arra, hogy
ba)	a foglalkoztathatósági szakvéleményt a munkahely képviselőjének mutassa be, és
bb)	ha a kijelölt munkahelyen a felhívás szerinti határidőn belül vagy időpontban nem jelenik meg,
akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását
kezdeményezi.
(3)	A munkavégzés kezdő időpontjáról a pártfogó felügyelő értesíti a munkahelyet.
285.	§
(1)	Ha munkahely-kijelölés érdekében történő meghallgatáson az elítélt egészségi állapotával
összefüggésben olyan adat merül fel, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján - a
foglalkoztatási korlátozásokra és a kijelölhető munkahelyekre figyelemmel - megalapozottan arra
lehet következtetni, hogy az elítélt ideiglenesen nem lesz foglalkoztatható, és egészségi állapotában
a közeli jövőben változás nem várható, a pártfogó felügyelő jelentést készít és a pártfogó felügyelői
szolgálat székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak javaslatot tesz a közérdekű
munka félbeszakítására.
(2)	Ha munkahely-kijelölés érdekében történő meghallgatáson az elítélt egészségi állapotával
összefüggésben olyan adat merül fel, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján
megalapozottan arra lehet következtetni, hogy az elítélt egészségi állapotában olyan tartós változás
következett be, ami a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, a pártfogó felügyelő
jelentést készít és a pártfogó felügyelői szolgálat székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási
bírónak javaslatot tesz a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének a megállapítására.
Új munkahely kijelölése
286. §
127
(1)	Az elítélt lakóhelye, ennek hiányában vagy az elítélt kérelmére a tartózkodási helye szerint
illetékes kormányhivatal pártfogó felügyelője hivatalból vagy az elítélt, vagy a munkahely
kérelmére a közérdekű munka végrehajtására új munkahelyet jelöl ki, ha a közérdekű munka
a)	a kijelölt munkahelyen nem hajtható végre,
b)	végrehajtása
ba)	a munkafegyelem biztosítása érdekében vagy
bb)	az elítélt személyi körülményeiben történt változás miatt
más munkahelyen célszerű,
c)	azért nem teljesíthető, mert az elítélt jövedelmi viszonyai miatt nem képes fedezni a kijelölt
munkahelyre történő utazás költségeit, és azokat a munkahely sem fizeti meg.
(2)	A pártfogó felügyelő új munkahelyet jelöl ki, ha erre a büntetés-végrehajtási bíró vagy az
ügyész felhívja.
(3)	Az új munkahely kijelöléséről szóló határozat ellen a kézhezvételtől számított nyolc napon
belül az ügyész, az elítélt és védője bírósági felülvizsgálati kérelmet jelenthet be. Az elítélt és
védője az új munkahely kijelölése iránti kérelmet elutasító határozattal szemben is élhet
felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati kérelmet az ügyben eljárt kormányhivatal pártfogó
felügyelői szolgálatánál kell benyújtani. Ha az új munkahely kijelöléséről a pártfogó felügyelő
meghallgatáson határoz, az elítélt a felülvizsgálati kérelemről nyomban nyilatkozatot tesz, amit
jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(4)	A pártfogó felügyelő a felülvizsgálati kérelmet a rendelkezésre álló iratokkal együtt a
kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő leteltét követően haladéktalanul felterjeszti a székhelye
szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak.
A közérdekű munka végrehajtásának ellenőrzése, az elítélt és a munkahely kötelezettségei
287. §
(1)	A közérdekű munka végrehajtását a pártfogó felügyelő ellenőrzi, ennek keretében
rendszeresen vizsgálja, hogy az elítélt vagy a munkahely a közérdekű munka végrehajtásával
összefüggő kötelezettségeinek eleget tesz-e.
(2)	A pártfogó felügyelő a közérdekű munka végrehajtásának ellenőrzésére nyilvántartó lapot
és jelenléti ívet állít ki, amely tartalmazza
a)	az ügy számát,
b)	az elítélt természetes személyazonosító adatait, lakóhelyének, tartózkodási helyének címét, és
egyéb elérhetőségét,
c)	a munkahelyen történő megjelenések időpontját,
d)	az egy munkanapon ledolgozott órák számát és munkanaponként az elítélt és a munkahely
képviselőjének aláírását,
e)	az összesen ledolgozott órák számát.
(3)	A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt kötelességei:
128
a)	a kijelölt munkahelyen a munkaidő kezdetére munkaképes állapotban megjelenni, és a
meghatározott munkaidőben munkát végezni, esetleges hiányzásait orvos által vagy más megfelelő
módon igazolni,
b)	a kijelölt munkát szakismerete, képessége és legjobb tudása szerint, fegyelmezetten, a kijelölt
munkahely képviselőjének az utasításai, vagy ha a munka felügyeletét a pártfogó felügyelő vagy a
pártfogó felügyelői asszisztens látja el, az ő utasítása szerint elvégezni,
c)	a munkavédelemmel, a tűzvédelemmel, a balesetvédelemmel és a környezetvédelemmel
kapcsolatos előírásokat megtartani,
d)	a kijelölt munkahelyen munkát végzőkkel együttműködni, és a munkáját úgy végezni, valamint
általában olyan magatartást tanúsítani, hogy más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse,
munkáját ne zavarja, anyagi kárt ne idézzen elő,
e)	a pártfogó felügyelővel együttműködni és számára a szükséges tájékoztatást megadni, a
közérdekű munka végrehajtását elősegítő rendelkezéseit megtartani.
(4)	A közérdekű munka végrehajtása során a munkahely kötelességei:
a)	az elítéltet az ítélet és a kijelölésről szóló határozat szerinti közérdekű munkával, hetente
legalább egy napon, napi legalább négy és legfeljebb tizenkét óra közötti tartamban foglalkoztatni,
b)	az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani,
c)	a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, a munkavégzéshez szükséges
ismeretek megszerzését biztosítani,
d)	az elítéltet a munkavédelemmel, a balesetvédelemmel, a tűzvédelemmel és a
környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokról kioktatni,
e)	az elítéltnek a munkával összefüggésben okozott kárt megtéríteni,
f)	a pártfogó felügyelő által megküldött nyilvántartó lapot és jelenléti ívet vezetni,
g)	az elítéltről kért felvilágosítást a pártfogó felügyelőnek megadni,
h)	haladéktalanul értesíteni a pártfogó felügyelőt arról, ha
ha)	az elítélt a büntetése letöltését megkezdte,
hb)	az elítélt a közérdekű munka önkéntes végrehajtásának nem tesz eleget,
hc)	új munkahely kijelölése tűnik célszerűnek,
hd)	rendkívüli esemény következett be, így különösen, ha az elítéltet munkahelyi baleset érte,
he)	az elítélt a meghatározott közérdekű munkát teljesítette.
A közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítása
288. §
(1)	A büntetés-végrehajtási bíró az elítélt vagy védője kérelmére fontos okból, különösen az
elítélt családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka végrehajtását
félbeszakíthatja. A félbeszakítás tartama - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - évente a
hatvan napot nem haladhatja meg.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtását hivatalból vagy az elítélt
kérelmére félbeszakítja, ha az elítélt
a)	a tizenkettedik hetet meghaladóan várandós, a gyermek egy éves koráig, feltéve, hogy gyermekét
a saját háztartásában gondozza,
b)	gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesül, annak hátralévő idejére,
de legfeljebb egy évre,
129
c)	egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka
végrehajtását ideiglenesen nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján,
vagy a foglalkoztatási korlátozásokra és a kijelölhető munkahelyekre figyelemmel az elítélt
ideiglenesen nem foglalkoztatható, legfeljebb egy évre.
(3)	A (2) bekezdés alkalmazása esetén a büntetés végrehajtását haladéktalanul folytatni kell,
ha
a)	a gyermek nem az elítélt gondozásában van,
b)	a gyermekgondozási díj vagy a gyermekgondozási segély folyósítását egy év eltelte előtt
megszüntetik,
c)	az elítélt egészségi állapota a közérdekű munka elvégzését lehetővé teszi, illetve a megismételt
vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján az elítélt foglalkoztatható.
(4)	A félbeszakítás tartama a közérdekű munka tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt
az elévülés nyugszik.
A közérdekű munka végrehajthatóságának megszűnése
289.	§
A közérdekű munka vagy annak hátralévő része nem hajtható végre, ha az ítélet jogerőre
emelkedése után az elítélt
a)	megszületett gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott,
b)	legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült,
c)	egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka
végrehajtását nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény, vagy a megismételt
vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a közérdekű munka végzésére az elítélt
nem alkalmas,
d)	öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban.
A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre
290.	§
(1)	A pártfogó felügyelő jelentést készít, ha
a)	az elítélt a közérdekű munka elvégzését megtagadja,
b)	az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja,
c)	a munkahely értesítése alapján vagy az ellenőrzések során megállapítja, hogy az elítélt önhibájára
visszavezethető okból
ca)	a közérdekű munka megkezdésére megjelölt időpontban nem jelent meg,
cb)	a munkavégzési kötelezettségének az arra való felhívás ellenére nem tett eleget,
cc)	a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsított,
cd)	a 280. § (5) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak, illetve
d)	a 291. § (2) bekezdésében meghatározott esetben.
130
(2)	A pártfogó felügyelő a jelentést - az azt alátámasztó bizonyítékok csatolásával - megküldi
az ügyésznek, és javaslatot tesz a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának
indítványozására.
(3)	Az ügyész szükség esetén meghallgatja a pártfogó felügyelőt és az elítéltet, vagy további
bizonyítékok csatolására hívhatja fel a pártfogó felügyelőt.
(4)	Ha az átváltoztatás indítványozására az ügyész nem lát alapot, az ügyész, vagy ha a
büntetés-végrehajtási bíró az ügyész indítványát elutasítja, a büntetés-végrehajtási bíró új
munkahely kijelölésére hívja fel a kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatát.
291.	§
(1)	A közérdekű munka, vagy annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell
megállapítani, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az
átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.
(2)	A közérdekű munka szabadságvesztésre a munkahely kijelölését megelőzően is
átváltoztatható, ha annak elmaradása az elítélt felróható magatartására vezethető vissza.
IX.	Fejezet
A pénzbüntetés végrehajtása
292.	§
(1)	A pénzbüntetést a törvényszék gazdasági hivatala hajtja végre.
(2)	Az elítéltnek a pénzbüntetést legkésőbb a gazdasági hivatal felhívásának kézbesítésétől
számított tizenöt napon belül, ha a bíróság halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, a bíróság
által megállapított időpontig vagy meghatározott részletben kell megfizetnie.
(3)	Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizette meg a (2) bekezdésben meghatározottak szerint, a
gazdasági hivatal
a)	fiatalkorú elítélt esetén a pénzbüntetés behajtása iránt intézkedik, ennek eredménytelensége
esetén a büntetés-végrehajtási bírót megkeresi a pénzbüntetés közérdekű munkára vagy
szabadságvesztésre átváltoztatása iránt,
b)	felnőtt korú elítélt esetén a büntetés-végrehajtási bírót megkeresi a pénzbüntetés
szabadságvesztésre átváltoztatása iránt.
(4)	A meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani,
hogy egynapi tétel helyébe egynapi szabadságvesztés lép.
(5)	A pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munka végrehajtására a VIII. Fejezet
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a napi munkaidő legalább két óra, legfeljebb nyolc óra.
(6)	A közérdekű munka vagy annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell
megállapítani, hogy két óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az
átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.
131
293.	§
(1)	A pénzbüntetés akkor is megfizethető, ha azt a bíróság már átváltoztatta
szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára.
(2)	Ha a pénzbüntetést a helyébe lépő szabadságvesztés vagy közérdekű munka
végrehajtásának megkezdése előtt megfizetik, a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka nem
hajtható végre. Ha a pénzbüntetést a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka végrehajtása alatt
fizetik meg, a befizetés azonosítását követően az elítéltet nyomban szabadon kell bocsátani, vagy a
közérdekű munka végzése alól fel kell menteni.
(3)	Ha a pénzbüntetést a szabadságvesztésre vagy a közérdekű munkára való átváltoztatás
után részben fizetik meg, a szabadságvesztésnek vagy a közérdekű munkának az a része hajtható
végre, amely a meg nem fizetett pénzbüntetésnek felel meg.
X.	Fejezet
A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása
294.	§
(1)	A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés büntetés
végrehajtására a V. fejezet rendelkezéseit e fejezet szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés büntetés
végrehajtására - kivéve a Btk. 51. § (2) bekezdésében meghatározott esetet - a szabadságvesztés
fogház fokozatának rendelkezései az irányadók, azzal, hogy a közérdekű munka és a pénzbüntetés
helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt
a)	a szabadságvesztésre ítéltekkel együtt elhelyezhető,
b)	havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,
c)	kérelmére részt vehet a munkáltatásban.
(3)	A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést foganatosító
büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok
fennállásának az idejére - legfeljebb öt napig - a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztést töltő elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a (2) bekezdés b)-c)
pontjában, a 122. § b), e) n) és o) pontjában, továbbá a 123. § (1)-(2) bekezdésében foglalt jogok
gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka
az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja. A 154. § (2)-(3) bekezdésében
foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt részére
biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartás helyén, a választási
eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva
tartó büntetés-végrehajtási intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A büntetés-végrehajtási
intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, szükség esetén az elítélt részére
félbeszakítást kell engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.
(5)	A magánelzárás fenyítés a Btk. 51. § (2) bekezdése esetén is legfeljebb öt napig terjedhet.
132
295.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka fontos okból, így különösen az elkövető
személyi és családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka és a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést legfeljebb harminc napig terjedő időtartamra
félbeszakíthatja.
(2)	Ha az elkövető kórházi gyógykezelése szükséges és az a büntetés-végrehajtás keretei
között nem megoldható, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a gyógykezelés tartamára a
közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést félbeszakítja.
(3)	A félbeszakítás tartama a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztés tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt a közérdekű munka és a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés elévülése nyugszik.
XI.	Fejezet
A foglalkozástól eltiltás végrehajtása
296.	§
(1)	A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a
foglalkozástól eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, tartamába be kell számítani
a)	az ítélet jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés megkezdése között eltelt időt,
b)	a szabadságvesztés félbeszakításának tartamát,
c)	a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg.
(2)	Nem számít be a foglalkozástól eltiltás tartamába
a)	az az idő, amely alatt az elítélt kivonja magát a foglalkozástól eltiltás, vagy ha
szabadságvesztésre is ítélték, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alól,
b)	a más ügyben előzetes fogvatartásban töltött idő, feltéve hogy elítélték,
c)	a bármely ügyben kiszabott és töltött szabadságvesztés - ideértve a közérdekű munka vagy a
pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtott büntetést is - ideje.
297.	§
(1)	A foglalkozástól eltiltás végrehajtása annak a szervnek a feladata, amely a foglalkozástól
eltiltással érintett foglalkozás kapcsán, jogszabály alapján kötelező nyilvántartási vagy
engedélyezési tevékenységet végez. A büntetés-végrehajtási bíró felhívása alapján a nyilvántartást
vezető szerv a foglalkozástól eltiltásra vonatkozó adatokat bejegyzi a nyilvántartásba, és
gondoskodik arról, hogy az elítélt az eltiltás tartama alatt ne végezhessen olyan tevékenységet,
amelytől a bíróság eltiltotta.
(2)	A foglalkozástól eltiltás hatálya alatt álló részére - a Btk. 102. §-a szerinti előzetes
mentesülése esetén is - olyan hatósági bizonyítványt kell kiállítani, amely tartalmazza, hogy a
bíróság az elítéltet milyen foglalkozástól tiltotta el, és annak tartama előreláthatóan mikor jár le.
(3)	Jogszabály a foglalkozástól eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli
gyakorlását a foglalkozáshoz szükséges jártasság, alkalmasság igazolásától teheti függővé. Az
133
elítélt a foglalkozás újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti meg, amíg a foglalkozáshoz
szükséges jártasságát, alkalmasságát a jogszabályban előírt módon nem igazolja.
(4)	Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a végleges hatályú eltiltás alóli mentesítés esetén is az
alkalmasság igazolásának módjára.
(5)	A foglalkozástól végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az elítéltet a kérelmére
mentesítheti. A mentesítésnek akkor lehet helye, ha az elítélt a foglalkozás gyakorlására
alkalmasságát a bíróság által előírt módon igazolja.
(6)	A foglalkozástól eltiltás büntetés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.
XII.	Fejezet
A járművezetéstől eltiltás végrehajtása
298.	§
(1)	A járművezetéstől eltiltás végrehajtására az előző fejezet rendelkezéseit értelemszerűen
alkalmazni kell.
(2)	A járművezetéstől eltiltás esetén az ezzel összefüggő feladatok ellátásáról a fővárosi és
megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: járási hivatal) a bíróság
értesítése alapján gondoskodik.
(3)	Ha jogszabály a járművezetés újbóli gyakorlását a járművezetéshez szükséges jártasság
igazolásától teszi függővé, az elítélt a járművezetés újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti
meg, amíg a járművezetéshez szükséges jártasságot a (2) bekezdésben meghatározott járási
hivatalnál nem igazolja.
(4)	A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt is, amelynek tartamára az
elítélt vezetői engedélyét a bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a
hatóságnál leadta.
(5)	A járművezetéstől eltiltás büntetés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.
XIII.	Fejezet
A kitiltás végrehajtása
299.	§
(1)	A kitiltás tartamára a 296. § szabályai értelemszerűen alkalmazandók.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró a kitiltás végrehajtásának ellenőrzése céljából értesíti a
kitiltással érintett közigazgatási terület szerint illetékes rendőrkapitányságot, valamint az elítélt
lakcíme szerint illetékes rendőrkapitányságot.
(3)	A kitiltott köteles az ítélet jogerőre emelkedését vagy a szabadságvesztésből való
szabadulását követő nyolc napon belül elhagyni az ítéletben megjelölt helységet (helységeket) vagy
közigazgatási területet, az általa szabadon választott helységbe távozni, és ott a rendőrségnél
134
jelentkezni. A letelepedés helye szerinti rendőrkapitányság erről értesíti az (1) bekezdés szerinti
rendőrkapitányságokat.
(4)	A kitiltott a kitiltás tartama alatt köteles a kitiltást elrendelő határozatot magánál tartani, és
ha a rendőrség igazoltatja, a határozatot a személyazonosság igazolására alkalmas okirattal együtt
bemutatni.
(5)	A rendőrség az elítélt kérelmére személyi vagy családi körülményeire figyelemmel a
kitiltás végrehajtását félbeszakíthatja, vagy az elítélt kötelezettségei teljesítése, vagy jogai,
törvényes érdekei érvényesítése érdekében, avagy más fontos okból engedélyezheti, hogy az elítélt
rövid időtartamra visszatérjen olyan helységbe, ahonnan kitiltották. Az elítélt kérelmének
elutasítása esetén a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezhet.
XIV.	Fejezet
A sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajtása
300.	§
(1)	A sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajtását - a bíróság értesítése alapján
-	a sportrendészeti nyilvántartás alapján a rendőrség ellenőrzi.
(2)	Az elítélt az eltiltás tartama alatt köteles a bíróság által meghatározott sportrendezvények,
sportlétesítmények helyszínétől távol maradni.
XV.	Fejezet
A kiutasítás végrehajtása
301.	§
(1)	A kiutasítás tartamára a 296. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(2)	A bíróság a kiutasítás végrehajtása érdekében értesíti az elítélt tartózkodási helye szerint
illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.
(3)	A kiutasítást - ha azt végrehajtandó szabadságvesztés vagy elzárás mellett szabták ki - a
szabadságvesztés vagy elzárás kiállása után, egyébként az ítélet jogerőre emelkedése után kell
végrehajtani.
(4)	Ha az elítélt szabadságvesztés-büntetést tölt - ideértve a közérdekű munka vagy a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést is -, a várható szabadulása előtt harminc nappal a bv.
intézet értesíti a székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.
(5)	A kiutasítást a területi idegenrendészeti hatóság a szabad mozgás és tartózkodás jogával
rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik országbeli
állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények rendelkezései szerint hajtja végre.
(6)	A kiutasítás nem hajtható végre, ha a végrehajtásnak a szabad mozgás és tartózkodás
jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik országbeli
állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényekben meghatározott akadálya
állapítható meg.
135
XVI.	Fejezet
A katonai büntetések végrehajtása
302.	§
(1)	A lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését az illetékes miniszter (országos
hatáskörű szerv vezetője), illetve a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok hajtja végre.
(2)	A jogerős határozatot hozó bíróság a katonai büntetés végrehajtása érdekében közvetlenül
értesíti a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot.
303.	§
(1)	E fejezet alkalmazásában katona: az a Btk. 127. § (1) bekezdésében meghatározott
személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott büntetés vagy intézkedés
végrehajtásának megkezdése és a végrehajtás alatt fennáll.
(2)	Ha a bíróság katonával szemben nem katonai fogdán letöltendő szabadságvesztést szab ki,
a tanács elnöke az ítélet jogerőre emelkedését követően soron kívül megkeresi az elítélt munkáltatói
jogkört gyakorló parancsnokát a szolgálati viszony megszüntetése végett. Egyebekben az általános
szabályok az irányadók.
(3)	Ha katonával szemben a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét rendelik el, a
határozat egy kiadmányát a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoknak is meg kell küldeni.
XVII.	Fejezet
A közügyektől eltiltás végrehajtása
304.	§
(1)	A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, tartamába be
kell számítani:
a)	az ítélet jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés - előírt időben történő - megkezdése között
eltelt időt,
b)	a szabadságvesztés félbeszakításának idejét,
c)	a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg,
d)	a közérdekű munka vagy pénzbüntetés átváltoztatása miatti szabadságvesztés idejét.
(2)	A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélt
a)	azt a szabadságvesztést tölti, amelynek alapján a bíróság a közügyektől eltiltást kiszabta,
b)	olyan összbüntetésbe foglalt szabadságvesztést tölt, amelyhez kapcsolódóan közügyektől eltiltást
is végre kell hajtani,
c)	az a)-b) pontban megjelölt szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.
305.	§
136
(1)	Ha a bíróság közügyektől eltiltást alkalmazott és a lefolytatott bizonyítás alapján
tudomására jutott, hogy az elítélt hivatalos személy, népképviseleti szerv testületének vagy
bizottságának tagja, civil szervezet, tisztségviselője, belföldi kitüntetéssel vagy külföldi kitüntetés
viselésére vonatkozóan engedéllyel rendelkezik, katonai rendfokozattal bír, törvényben kihirdetett
nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe vagy testületébe delegált tag, hatósági
eljárásban védő vagy jogi képviselő, valamennyi, a közügyektől eltiltás által érintett szervezetet
illetően külön-külön, közügyektől eltiltásról szóló értesítőlapot állít ki, és megküldi:
a)	a hivatalos személy munkáltatójának,
b)	a népképviseleti szerv testületének vagy bizottságának,
c)	annak a civil szervezetnek, köztestületnek, közalapítványnak, amely szervezetben az elítélt
tisztséget visel,
d)	a belföldi kitüntetés adományozására, vagy a külföldi kitüntetés viselésének engedélyezésére
jogosítvánnyal rendelkező személy hivatalának,
e)	a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésének vagy
testületének,
f)	az illetékes ügyvédi kamarának.
(2)	Ha katonai rendfokozattal rendelkező elítélttel szemben nem katonai büntetőeljárásban
alkalmaztak közügyektől eltiltást, a közügyektől eltiltásról kiállított - és a soron következő római
számmal ellátott - értesítőlapot
a)	nyugállományú és kiképzett tartalékos személy esetén a Honvédség katonai igazgatási és
központi adatfeldolgozó szervének,
b)	a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya
alá tartozó elítélt esetén az állományilletékes parancsnoknak, vagy a honvédek jogállásáról szóló
törvény hatálya alá tartozó elítélt esetén a munkáltatói jogkört gyakorlónak
kell megküldeni.
(3)	Belföldi kitüntetés: a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint
állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvényben nevesített, vagy annak felhatalmazásán
alapuló, a Kormány, a miniszterelnök, a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a Magyar
Nemzeti Bank elnöke, a legfőbb ügyész, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Országos
Bírói Tanács, az Alkotmánybíróság elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke, valamint miniszter
által alapított kitüntetés, vagy a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló törvényben
meghatározott díj.
XVIII.	Fejezet
A katonai mellékbüntetések végrehajtása
306.	§
(1)	A rendfokozatban való visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását az illetékes
miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), vagy a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok
hajtja végre.
(2)	A jogerős határozatot hozó bíróság a katonai mellékbüntetés végrehajtása érdekében
közvetlenül értesíti a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot.
137
(3)	A katonai büntetésről vagy közügyektől eltiltásról szóló külön értesítőlapot a katona volt
munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokának akkor is meg kell küldeni, ha az elítélt szolgálati
viszonya a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt megszűnt.
(4)	A bíróság a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről, fenntartásáról, vagy
megszüntetéséről, valamint a távoltartás elrendeléséről, módosításáról és megszüntetéséről szóló
határozatot megküldi a katona munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokának.
HARMADIK RÉSZ
Az intézkedések végrehajtása
XIX.	Fejezet
A megrovás végrehajtása
307.	§
(1)	Ha a terhelt a határozat kihirdetésekor jelen van, a megrovást a bíróság a határozat
jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, vagy az ügyész szóban foganatosítja, egyéb esetben a
megrovás végrehajtása a határozat kézbesítésével történik.
(2)	Nem magyar állampolgár terhelt esetén az ügyész a nyomozó hatóságot is megbízhatja a
megrovás foganatosításával, a határozat szóban is lefordítható.
XX.	Fejezet
A próbára bocsátás végrehajtása
308.	§
(1)	A próbaidő a próbára bocsátást elrendelő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.
(2)	Ha a bíróság a próbaidőt meghosszabbítja, a meghosszabbítás a próbaidő korábbi
határidejének elteltével kezdődik. Ilyen esetben a próbaidő tartama a három évet meghaladhatja.
(3)	Ha a próbára bocsátotton olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amellyel kapcsolatban a
bíróság a próbára bocsátást nem szüntette meg, a próbaidő a szabadságvesztés tartamával
meghosszabbodik.
(4)	A próbára bocsátás megszűnik, ha
a)	a próbaidő eltelt, vagy
b)	a bíróság a próbára bocsátást megszüntette.
XXI.	Fejezet
A jóvátételi munka végrehajtása
309.	§
(1)	A jóvátételi munka elvégzését a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított egy
éven belül kell igazolni az ügyben első fokon eljárt bíróságnál.
138
(2)	A jóvátételi munkát a bíróság által megállapított munkaórák szerinti tartamban kell
elvégezni, az elítélt és a munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy intézmény megegyezése
szerinti feltételekkel. Az elítélt köteles a jóvátételi munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy
intézmény munkabiztonságra vonatkozó rendelkezéseit megtartani.
(3)	A jóvátételi munka idejére nem létesül munkaviszony. A jóvátételi munka nem minősül
szervezett munkavégzésnek.
(4)	A jóvátételi munka elvégzéséről az érintett állami vagy önkormányzati fenntartású
intézmény vezetője, közhasznú jogállású civil szervezet vezető tisztségviselője, a vallási közösség
képviselője vagy a képviseletre feljogosított tisztségviselője két példányban igazolást állít ki. Az
igazolás közokirat. Az elítélt az igazolás egyik példányát a bíróság részére átadja.
(5)	A pártfogó felügyelői szolgálat szükség esetén tanácsadással segíti az elítéltet a jóvátételi
munka helyének kiválasztásában. Ennek érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes
bejelentkezés alapján nyilvántartást vezet azokról az állami vagy önkormányzati intézményekről,
közhasznú jogállású civil szervezetekről, vallási közösségekről és az ezek által fenntartott olyan
intézményekről, amelyek jóvátételi munka végzésére elítéltet fogadnának.
(6)	A jóvátételi munkahelyek nyilvántartása tartalmazza az (5) bekezdés szerinti szervezet
a)	megnevezését,
b)	székhelyét,
c)	a képviselő vagy kapcsolattartó személy nevét és telefonos elérhetőségét,
d)	a jóvátételi munka jellegét,
e)	a jóvátételi munkavégzés helyét, valamint
f)	a munkavégzésre igényelt létszámot.
(7)	Ha az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, részére a pártfogó felügyelő a jóvátételi
munkavégzés helyének kiválasztásában segítséget nyújt, továbbá a pártfogó felügyelő a jóvátételi
munka elvégzését ellenőrzi.
XXII.	Fejezet
A pártfogó felügyelet végrehajtása
A pártfogó felügyelői szolgálat és a rendőrség feladatai a pártfogó felügyelet végrehajtása során
310. §
(1)	A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogó felügyelő a pártfogolt ellenőrzésével
és irányításával elősegíti annak megakadályozását, hogy a pártfogolt ismételten bűncselekményt
kövessen el, továbbá segítséget nyújt a társadalmi beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális
készségek kialakításához és feltételek megteremtéséhez, közreműködik a sértettek érdekeinek
érvényesülésében.
(2)	A pártfogó felügyeletet a pártfogó felügyelői szolgálat kijelölt pártfogó felügyelője hajtja
végre.
(3) A pártfogó felügyelő
139
a)	ellátja a pártfogó felügyelet végrehajtásával járó teendőket,
b)	a pártfogó felügyelet végrehajtására pártfogoltanként egyéni pártfogó felügyelői tervet készít,
c)	összehangolja a pártfogó felügyelet végrehajtásában közreműködő szervek, szervezetek és
személyek tevékenységét,
d)	a magatartási szabályok meghatározása és a bíróság döntésének megalapozása érdekében
pártfogó felügyelői véleményt készít.
(4)	A pártfogó felügyelet végrehajtásában a rendőrség közreműködik. Ennek keretében a
rendőrség
a)	teljesíti a pártfogó felügyelői szolgálat megkereséseit,
b)	ellenőrzi egyes magatartási szabályok [Btk. 71. § (2) bekezdés a)-d) pont] megtartását, ezek
megszegése esetén jelentését megküldi a pártfogó felügyelői szolgálatnak,
c)	javasolhatja a pártfogó felügyelői szolgálatnak az előírt magatartási szabályok módosításának
kezdeményezését (68. §),
d)	tájékoztatja a pártfogó felügyelői szolgálatot a pártfogolt ellenőrzése során szerzett
tapasztalatairól.
A pártfogó felügyelet végrehajtásában részt vevő egyéb személyek, szervezetek
311.	§
A pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat
együttműködik az egészségügyi, a gyermekvédelmi és a szociális ellátást, támogatást vagy
szolgáltatást nyújtó szervekkel, szervezetekkel.
A pártfogó felügyelet tartama
312.	§
(1)	A pártfogó felügyelet
a)	próbára bocsátás és szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén, vagy jóvátételi
munka elrendelése mellett a pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre emelkedésével,
b)	feltételes szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztésből való szabadulás napjával
kezdődik.
(2)	A pártfogó felügyelet tartama a 308. § (3) bekezdésében, vagy a Btk. 86. § (2)
bekezdésében meghatározott esetben meghosszabbodik, vagy a bíróság határozatával [Btk. 65. § (4)
bekezdés, 68. § (2) bekezdés] meghosszabbíthatja.
(3)	A pártfogó felügyelet megszűnik, ha
a)	a tartama letelt,
b)	a büntetés-végrehajtási bíró a Btk. 70. § (3) bekezdése alapján megszünteti,
c)	a próbára bocsátást, vagy a feltételes szabadságot megszüntetik, vagy a felfüggesztett
szabadságvesztést végre kell hajtani,
d)	ha a pártfogolt a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja [Btk. 68. § (1)
bekezdés],
140
e)	a pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolton szabadságvesztés büntetést vesznek foganatba, a
Btk. 40. § (4) bekezdésében és 86. § (2)-(3) bekezdésében szabályozott eset kivételével.
(4)	A pártfogó felügyelet végrehajtása a Btk. 40. § (4) bekezdésében és 86. § (2)-(3)
bekezdésében meghatározott esetben a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka és a
pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel.
A pártfogó felügyelet tartalma
313.	§
(1)	A pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolt köteles
a)	a bíróság határozatában előírt külön magatartási szabályokat és az e törvényben meghatározott
kötelezettségeket (a továbbiakban együtt: magatartási szabályok) megtartani,
b)	a pártfogó felügyelőnek és a rendőrségnek a magatartási szabályok megtartására és ellenőrzésére
vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni, a kért felvilágosítást megadni,
c)	a pártfogó felügyelő felhívásának eleget tenni, és a kapcsolattartás meghatározott rendszeressége
és módja szerint a pártfogó felügyelőnél jelentkezni.
(2)	A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogolt a pártfogó felügyelői szolgálattól
a)	segítséget kérhet, különösen munkába állásához, letelepedéséhez, megélhetése és szállása
biztosításához, tanulmányai folytatásához, gyógyító kezeléséhez és gyógyító eljárásához,
b)	életvezetési tanácsot kérhet,
c)	segítséget kérhet családi kapcsolatainak helyreállításához,
d)	kérheti csoportos foglalkozáson való részvételét.
(3)	Ha a pártfogolt az (1) bekezdés b) pontja szerinti felvilágosítás-adási kötelezettségének
nem tesz eleget, a pártfogó felügyelő vagy a rendőrség a büntetés-végrehajtási bírónál rendbírság
kiszabását kezdeményezi, erre a pártfogoltat előzetesen figyelmeztetni kell.
(4)	A magatartási szabályok megtartását a pártfogó felügyelő ellenőrzi, abban a rendőrség a
310.	§ (4) bekezdése szerint, vagy a pártfogó felügyelő megkeresésére közreműködik.
(5)	Ha a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a külön magatartási szabály
módosítása vagy mellőzése indokoltnak tűnik, a pártfogó felügyelő az ellenőrzési tapasztalatai,
vagy a rendőrség kezdeményezése vagy a pártfogolt kérelme alapján a külön magatartási szabály
megváltoztatásának indítványozására az ügyésznek javaslatot tesz.
A magatartási szabályok megszegésének következményei
314.	§
(1)	Ha a pártfogolt a
a)	feltételes szabadság tartama alatt,
b)	szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt,
c)	próbára bocsátás próbaideje alatt,
d)	jóvátételi munka elrendelése mellett
141
a magatartási szabályokat megszegi, a pártfogó felügyelő javaslatot készít, amelyhez mellékeli a
rendelkezésre álló bizonyítékokat, vagy a rendőrség jelentését, és azt megküldi az ügyésznek.
(2)	Ha az ügyész a tényállást nem látja tisztázottnak, a tényállás felderítése érdekében a
nyomozó hatóságot keresi meg, vagy a pártfogótól további bizonyítási eszközök megjelölését kéri.
(3)	Ha a magatartási szabályok - (1) bekezdés szerinti - megszegése miatt
a)	a 190. § szerint a feltételes szabadság megszüntetésének,
b)	a Btk. 87. § c) pontja szerint a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének,
c)	a Btk. 65. § (4) bekezdése szerint a próbaidő meghosszabbításának, vagy a Btk. 66. § (1)
bekezdés c) pontja szerint a próbára bocsátás megszüntetésének, vagy
d)	a Btk. 68. § (2) bekezdése szerint a jóvátételi munka helyett büntetés kiszabásának
lehet helye, azt az ügyész a bíróságnál indítványozza. Kisebb súlyú szabályszegés esetén az ügyész
a külön magatartási szabályok megváltoztatását is indítványozhatja.
A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések
315.	§
(1)	A 310-314. § rendelkezéseit a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtása során az
alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A fiatalkorúak pártfogó felügyeletét az erre külön kijelölt fiatalkorúak pártfogó
felügyelője hajtja végre. A pártfogó felügyelet végrehajtásában a gyermekjóléti szolgálat is
közreműködhet.
(3)	A javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás esetén a pártfogó felügyelet az elbocsátás
napjával kezdődik.
(4)	Ha a pártfogolt az ideiglenes elbocsátás alatt a magatartási szabályokat megszegi, a
pártfogó felügyelő a 314. § (1) bekezdése szerint jár el. Ha a magatartási szabályok megszegése
miatt a Btk. 121. § (3) bekezdése alapján az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehet helye, azt
az ügyész a bíróságnál indítványozza.
(5)	A pártfogó felügyelet akkor is megszűnik, ha a bíróság az ideiglenes elbocsátást
megszünteti vagy a pártfogolt az ideiglenes elbocsátás tartama alatt a huszonegyedik életévét
betölti.
A katonákra vonatkozó rendelkezések
316.	§
(1)	A 300-314. § rendelkezéseit a katona pártfogó felügyeletének végrehajtása során az alábbi
eltérésekkel kell alkalmazni.
142
(2)	A katona pártfogó felügyeletét - ha a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok másképp
nem rendelkezik - a szolgálati elöljáró által kijelölt hivatásos katona pártfogó, a bíróság, vagy az
ügyészség határozata alapján hajtja végre.
(3)	A pártfogó felügyelő
a)	rendszeres kapcsolattartás útján figyelemmel kíséri a pártfogolt életvitelét, munkáját és
magatartását,
b)	szolgálati és lakóhelyén ellenőrzi, hogy a pártfogolt betartja-e a magatartási szabályokat, szükség
esetén utasítja azok betartására,
c)	munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoka útján kezdeményezi a magatartási szabályok
módosítását, vagy a magatartási szabályok megszegése esetén a területileg illetékes ügyészség
tájékoztatását.
(4)	A pártfogó felügyelő jogosult közvetlenül vagy az illetékes szervek útján segítséget
nyújtani a pártfogoltnak a beilleszkedése során felmerült nehézségek megoldásához.
(5)	A pártfogolt köteles
a)	az előírt magatartási szabályokat megtartani,
b)	a pártfogó felügyelő utasításait teljesíteni.
(6)	Ha a pártfogó felügyelet alá helyezett katona szolgálati viszonya a pártfogó felügyelet
tartama alatt szűnik meg, köteles jelentkezni a lakóhelye szerint illetékes pártfogó felügyelőnél.
(7)	A szolgálati viszony megszűnéséről a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok
haladéktalanul értesíti a pártfogolt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes
pártfogó felügyelői szolgálatot és rendőrkapitányságot, egyidejűleg közli a megállapított
magatartási szabályokat. A továbbiakban a pártfogó felügyelet végrehajtására az általános
szabályokat kell alkalmazni.
A pártfogó felügyelet végrehajtása a vádemelés elhalasztása esetén
317.	§
(1)	Vádemelés elhalasztása esetén az ügyész által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtására
a 300-314. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni az alábbi eltérésekkel.
(2)	A pártfogó felügyelő az ügyész határozata alapján jár el. A külön magatartási szabály
módosítására, vagy mellőzésére az ügyész jogosult.
(3)	A vádemelés elhalasztása esetén elrendelt pártfogó felügyelet akkor kezdődik, ha az
elrendelő ügyészi határozat ellen panasszal nem éltek, vagy a panaszt az arra jogosult elutasította. A
pártfogó felügyelet kezdetének időpontját az ügyészi határozaton záradékként fel kell tüntetni.
(4)	A vádemelés elhalasztása esetén elrendelt pártfogó felügyelet megszűnik, ha
a)	az ügyész a nyomozást megszünteti [Be. 190. § (1) bekezdés e) pont],
b)	a vádemelés elhalasztásának tartama letelt,
c)	az ügyész vádat emel (Be. 227. §).
143
(5)	Ha a vádemelés elhalasztása a Be. 222. § (2) vagy (3) bekezdésén alapul, vagy a közvetítői
eljárás során létrejött megállapodásban foglaltak ellenőrzése érdekében rendelte el az ügyész, a
pártfogó felügyelő nem készít egyéni pártfogó felügyelői tervet, a kapcsolattartásra a pártfogó
felügyelő által meghatározott rendszerességgel - de legalább kéthavonként - és módon kerül sor.
(6)	A pártfogolt köteles az ügyész határozatában előírt egyéb kötelezettséget megtartani.
(7)	Ha a pártfogolt az ügyész által előírt, vagy az e törvényben előírt magatartási szabályokat
súlyosan megszegi, vagy az előírt kötelezettséget nem teljesíti, a pártfogó felügyelő az ügyészhez
fordul.
XXIII.	Fejezet
Az elkobzás végrehajtása
Általános szabályok
318.	§
(1)	Az elkobzást a bíróság értesítése, vagy a jogerős és végrehajtási záradékkal, valamint
eredeti aláírással ellátott határozata alapján
a)	a törvényszék gazdasági hivatala,
b)	jövedéki termék, vagy nem közösségi áru esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
c)	ingatlan esetén a bírósági végrehajtó
hajtja végre.
(2)	Ingatlan elkobzása esetén a vagyonelkobzás végrehajtásának szabályai szerint kell eljárni.
(3)	Ha az egyéb érdekelt az ítélet jogerőre emelkedését követően hatvan napon belül
tulajdonjogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítette, az elkobzás végrehajtását a polgári perben
eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig el kell halasztani.
(4)	Ha az elkobzott dolog - külön jogszabály alapján - közérdekű felhasználásra alkalmas, az
ezzel kapcsolatos döntés meghozatala érdekében a közérdekű felhasználás kezdeményezésére
jogosult Karitatív Tanácsot kell megkeresni. Az elkobzás végrehajtását a Karitatív Tanács
döntésének beérkezéséig nem lehet megkezdeni.
(5)	Az elkobzás végrehajtásának részletes és az egyedi jellegű elkobzott dolgok
végrehajtásának különleges szabályairól külön jogszabály rendelkezik.
Élő állat elkobzása
319.	§
(1)	Veszélyes eb, valamint egyéb veszélyes állat elkobzásának végrehajtása során külön
jogszabályokban meghatározott módon kell eljárni.
144
(2)	Természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény
hatálya alá tartozó állatot - a külön jogszabályban meghatározott módon - a természetvédelmi
hatóságnak kell átadni.
(3)	Más állatot az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek kell átadni.
Az elkobzott dolog megosztása, átadása
320.	§
(1)	Ha az elkobzás foganatosítása az Európai Unió másik tagállama bírósági határozatának
elismerése alapján történik, az elkobzott dolog, vagy annak értékesítéséből befolyt összeg
megosztása egyenlő arányban történik a határozatot kibocsátó tagállam és a magyar állam között.
Nem kell megosztani az elkobzott dolgot, vagy az annak értékesítéséből befolyt összeget, ha annak
értéke a tízezer eurót nem haladja meg.
(2)	Ha törvény vagy nemzetközi szerződés alapján fennálló kötelezettségvállalás teljesítése
érdekében az elkobzott dolgot más - az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó - állam, vagy
nemzetközi szervezet részére át kell adni, vagy azt, vagy annak értékesítéséből befolyt összeget más
állammal, vagy nemzetközi szervezettel meg kell osztani, az átadás vagy a megosztás tekintetében a
nemzetközi kötelezettséget végrehajtó jogszabály, vagy az annak alapján megkötött nemzetközi
szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elkobzott dolog értékesítése, megsemmisítése
321.	§
(1)	Az elkobzott dolgot rendszerint értékesíteni kell. Az értékesítés elsősorban kereskedelmi
tevékenység folytatására jogosult gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó közreműködésével
történő eladás útján, vagy a bírósági végrehajtó által tartott árverésen történhet.
(2)	Az elkobzott dolgot meg lehet semmisíteni, ha
a)	értékesítésre alkalmatlan
b)	az értékesítés iránt tett intézkedések nem vezettek eredményre.
(3)	Az elkobzott dolgot meg kell semmisíteni, ha a forgalomba hozatal
a)	valamely szellemitulajdon-jogot sértene,
b)	a közrendet, a közegészséget, a környezetet vagy a közerkölcsöt sértené, vagy veszélyeztetné,
c)	törvény rendelkezése alapján kizárt.
(4)	A megsemmisítés megtörténtéről jegyzőkönyvet kell felvenni.
(5)	Ha az elkobzott dolog nemzetközi szerződés, vagy törvény rendelkezése folytán nem
került a magyar állam tulajdonába, a nemzetközi szerződésben, vagy a külön jogszabályban
foglaltak szerint kell eljárni.
Költségek
145
322.	§
(1)	Az elkobzás elrendelésétől annak végrehajtásáig a tárolásból, a megsemmisítésből, vagy
az értékesítésből eredő költségek az elkobzást foganatosító szervet, vagy hatóságot terhelik.
(2)	Az elkobzott dolog szállításával kapcsolatos költségek az elkobzott dolog
a)	kereskedelmi értékesítése esetén az értékesítésben közreműködő gazdálkodó szervezetet vagy
egyéni vállalkozót,
b)	közérdekű felhasználása esetén a Karitatív Tanácsnak a lebonyolítást végző tagját
terhelik.
XXIV.	Fejezet
A vagyonelkobzás végrehajtása
323.	§
A vagyonelkobzást a bíróság értesítése, vagy a jogerős és végrehajtási záradékkal, valamint
eredeti aláírással ellátott határozata alapján a bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló
törvény rendelkezései szerint hajtja végre.
XXV.	Fejezet
Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtása
324.	§
(1)	Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének teljesítésére - a Be. 596/A. §
(1)	bekezdés a) pontjában meghatározott kivétellel - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások,
valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló
törvényben meghatározott tárhelyszolgáltató köteles. Az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételét a bírósági végrehajtó hajtja végre.
(2)	A büntetés-végrehajtási bíró a bírósági végrehajtó értesítése alapján a tárhelyszolgáltatóval
szemben a hozzáférhetetlenné tételi kötelezettség elmulasztása miatt százezer forinttól egymillió
forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki. A pénzbírságot kiszabó határozattal szemben halasztó
hatályú fellebbezésnek van helye.
(3)	Ha a tárhelyszolgáltató a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő egy
munkanapon belül a kötelezettségét nem teljesíti, a pénzbírság háromhavonta ismételten kiszabható.
Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három év elteltével pénzbírság kiszabásának nincs helye.
(4)	Ha a tárhelyszolgáltató a kötelezettség elmulasztása miatt első alkalommal jogerősen
kiszabott pénzbírság ellenére nem teljesíti a kötelezettségét, a büntetés-végrehajtási bíró az iratokat
haladéktalanul megküldi az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről első fokon
határozatot hozó bíróságnak a Be. 596/A. §-a szerinti eljárás lefolytatása érdekében.
(5)	Az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozását az elektronikus
hírközlési szolgáltatók a bíróság határozatáról szóló értesítéstől számított egy munkanapon belül
kötelesek végrehajtani.
146
XXVI.	Fejezet
A kényszergyógykezelés végrehajtása
Általános rendelkezések
325.	§
(1)	A kényszergyógykezelés végrehajtására e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek a szabadságvesztésre ítélt jogait, jogai védelmét és érvényesítését érintő
rendelkezései a kényszergyógykezelt személyre (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: beteg) is
vonatkoznak, kivéve ha a szabályozás a kényszergyógykezelés céljával és természetével
összeegyeztethetetlen, vagy ha törvény másként rendelkezik.
(3)	A beteg gyógykezelésével összefüggő jogaira - e törvényben meghatározott eltérésekkel -
az egészségügyről szóló törvény általános rendelkezéseit, valamint a pszichiátriai betegek jogaira
vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(4)	A kényszergyógykezelés során a beteget az orvostudomány mindenkori állása szerinti
szakszerű ellátásban kell részesíteni, hogy állapotának romlását megakadályozzák és egészségét
mielőbb a lehetséges mértékig helyreállítsák.
(5)	A kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.
A végrehajtás helye és a befogadás
326.	§
(1)	A kényszergyógykezelést az IMEI-ben kell végrehajtani.
(2)	Ha a kényszergyógykezelés elrendelésekor a beteg szabadlábon van, a bíróság az
Országos Mentőszolgálat útján intézkedik a beteg IMEI-be történő beszállítása iránt. A beteg
ellenállása esetén a beszállításhoz a rendőrség közreműködése igénybe vehető.
(3)	A befogadással egyidejűleg a beteget - egészségi állapotának megfelelően - tájékoztatni
kell jogairól és kötelezettségeiről.
(4)	A kényszergyógykezelés végrehajtása alatt a beteg nem tarthat magánál olyan tárgyakat,
a)	amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik,
b)	amely az IMEI rendjét és biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy
mások életét, testi épségét veszélyezteti.
A végrehajtás rendje
327.	§
147
(1)	Az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul előterjesztést tesz a bírósághoz a
kényszergyógykezelés megszüntetésére, ha ezt a beteg állapota indokolja.
(2)	A kényszergyógykezelést a bíróság megszünteti, ha megállapítja, hogy szükségessége már
nem áll fenn.
(3)	A kényszergyógykezelés végrehajtását nem lehet félbeszakítani.
328.	§
(1)	A kényszergyógykezelés végrehajtása során biztosítani kell a beteg
a)	őrzését és felügyeletét,
b)	szakellátásához szükséges elhelyezését,
c)	anyagi és egyéb egészségügyi ellátását,
d)	jogi érdekeinek védelmét,
e)	életvitelszerű benntartózkodásához az IMEI rendjével összhangban lévő feltételeket.
(2)	A beteg megfelelő őrzésének és felügyeletének biztosításáról az IMEI főigazgató főorvosa
gondoskodik. A beteg őrzését más bv. intézet is elláthatja.
(3)	Ha a beteg - az intézkedés elrendelésének alapjául szolgáló októl eltérő egyéb
egészségkárosodás vagy betegség miatt - egészségügyi ellátásra szorul, ellátását elsősorban a
büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell biztosítani.
(4)	Ha a büntetés-végrehajtási egészségügyi intézet a beteg gyógykezeléséhez szükséges
feltételekkel nem rendelkezik, a szükséges szakellátást biztosító gyógyintézetet kell igénybe venni.
A külső egészségügyi intézménybe kihelyezett beteg őrzéséről vagy felügyeletéről az IMEI
főigazgató főorvosa gondoskodik. Az őrzést és a felügyeletet polgári ruhában vagy kórházi
védőruházatban kell ellátni.
(5)	Ha a betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljes körűen
hiányzik, vagy belátási képessége tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben
csökkent és nem áll gondnokság alatt, az IMEI főigazgató főorvosa a gyámhatóság útján
kezdeményezi a gondokság alá helyezés iránti per megindítását. Ha nincs olyan személy, aki a
cselekvőképtelen, vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott beteg törvényes képviseletét
ellátná, vagy személye nem ismert, vagy e feladatának bármilyen okból nem tud eleget tenni, az
IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a beteg
törvényes képviseletének biztosítása érdekében szükségesek.
A kényszergyógykezelés felülvizsgálata
329.	§
(1)	A Be. 566. § (1) bekezdése alapján a betegnek az IMEI-be történő befogadása napjától
számított harmadik hónap folyamán az IMEI főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó
részletes kórrajz-kivonatot küld a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságnak. Ezt
az eljárást a kényszergyógykezelés megszűnéséig vagy megszüntetéséig hathavonta meg kell
ismételni.
148
(2)	Ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg, és annak
végrehajtását nem szakították meg, az (1) bekezdés szerinti időtartamot az ideiglenes
kényszergyógykezelés megkezdésétől kell számítani, azonban a szakvéleményt legkorábban a
kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől számított három hónap elteltével kell
a bíróságnak megküldeni.
(3)	A betegnek a bíróság előtti megjelenéséről - egészségi állapota alapján - az IMEI
főigazgató főorvosa dönt, akadály esetén haladéktalanul értesíti az eljáró bíróságot.
(4)	Ha a bíróság a kötelező felülvizsgálat során, vagy az IMEI főigazgató főorvosának
előterjesztése, vagy az arra jogosult indítványa alapján jogerős határozatával a
kényszergyógykezelést megszünteti, az erről szóló értesítőlapot haladéktalanul megküldi az IMEI-
nek, vagy ha a beteg előállítására sor került, a beteget kísérő felügyelőnek adja át, aki a beteget
visszakíséri az IMEI-be.
A beteg jogai és kötelezettségei
330.	§
(1)	A beteg a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi
állapotának megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra jogosult, a gyógyszerellátás térítés nélkül
illeti meg.
(2)	A beteg a bíróság határozata szerinti, az IMEI-ben történő kezelést nem utasíthatja vissza.
Az egészségügyi ellátás visszautasításának joga csak a kezelés módozatai, az ennek során
alkalmazni kívánt beavatkozások tekintetében illeti meg. A beteg joga az ellátást végző orvos
megválasztásához az IMEI keretei között korlátozott. Önrendelkezéshez való jogára egyebekben az
egészségügyről szóló törvényben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
331.	§
(1)	A beteg a saját ruháját viselheti.
(2)	A beteg pénzletétjének jogszabályban meghatározott részét havonta saját szükségleteire
fordíthatja, az ezt meghaladó összegű felhasználást az IMEI főigazgató főorvosa engedélyezheti. A
beteg letétjéből az IMEI főigazgató főorvosa engedélyével - a vagyoni ügyei vitelében
korlátozottan cselekvőképes beteg gondnoka hozzájárulásával - családjának vagy
kapcsolattartójának pénzt küldhet.
(3)	A beteg részére - kivéve, ha belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a
választójogból kizárta - biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. A beteg az IMEI-ben a
választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, a beteg személyazonosságát
az IMEI nyilvántartása alapján kell megállapítani.
332.	§
(1)	A beteg a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az IMEI által engedélyezett
személyekkel való kapcsolattartás során jogosult
149
a)	levelezésre amelynek során a kapott és a küldött levelek gyakorisága és terjedelme nem
korlátozott,
b)	legalább hetenként látogató fogadására,
c)	kétnaponként telefonkészülék használatára hívás céljából, továbbá hetenként telefonhívás
fogadására az intézet rendjére figyelemmel, alkalmanként legalább húsz perc időtartamban,
d)	legalább hetenként csomag küldésére és fogadására.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti kapcsolattartásról az IMEI főigazgató főorvosa - az IMEI
biztonságára, valamint a beteg állapotára figyelemmel - dönt.
(3)	A beteg állapotára tekintettel a látogatás későbbi időpontra halasztható, vagy soron kívüli
látogatás engedélyezhető.
(4)	A látogatás a kapcsolattartó biztonsága érdekében és a betegnek küldött csomag biztonsági
szempontból ellenőrizhető. Az ellenőrzés lehetőségéről a beteget tájékoztatni kell.
333.	§
A beteg vallásgyakorlását szabályozó rendelkezéseket a betegre azzal a kiegészítéssel kell
alkalmazni, hogy a beteg vallásos szertartáson való részvétele akkor is korlátozható vagy
megtiltható, ha jelenléte a saját vagy mások életére, testi épségére vagy egészségére jelentős
veszélyt jelent.
334.	§
(1)	Annak a betegnek, akinek gyógyulását, munkaképessége megtartását vagy fejlesztését,
illetve szakmai átképzését ez várhatóan előmozdítja, munkaterápiás foglalkoztatást kell biztosítani.
(2)	A betegek munkaterápiás foglalkoztatását az IMEI elsősorban intézet-fenntartási munka
formájában biztosítja. A munkaterápiás foglalkoztatás módját és helyét az IMEI főigazgató
főorvosa állapítja meg, de annak időtartama egy nap a két órát, egyheti viszonylatban a tíz órát nem
haladhatja meg.
(3)	A beteget a munkaterápiás foglalkoztatás vagy szakképzés keretében tanúsított
munkakészségéhez és munkájához mérten - terápiás célból - havonként jutalomban kell részesíteni;
esetenként soron kívül is jutalmazható. A jutalom mértékét az IMEI főigazgató főorvosa állapítja
meg.
335.	§
(1)	A beteg
a)	köteles az IMEI rendjét megtartani,
b)	munkához való jogát nem gyakorolhatja, kizárólag munkaterápiás foglalkozásban vehet részt, de
sem erre, sem egyéb munkavégzésre nem kötelezhető,
c)	nem fenyíthető.
(2)	A kényszergyógykezelés alatt álló nő és gyermeke együttes elhelyezése nem
engedélyezhető. Ha a gyermekével együtt elhelyezett elítélt nőnek a kényszergyógykezelése válik
szükségessé, az együttes elhelyezést meg kell szüntetni.
150
(3)	A beteg az IMEI-nek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel, de a főigazgató
főorvos méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a kártérítési igény érvényesítésétől.
Kényszerítő eszközök alkalmazása
336.	§
(1)	A beteggel szemben az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és az ott
meghatározott módokon van helye korlátozó intézkedések alkalmazásának.
(2)	A beteggel szemben a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható kényszerítő
eszközök közül kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható, és csak abban az esetben, ha az
IMEI-ből vagy a felügyelet mellett az intézeten kívüli tartózkodása színhelyéről az engedély nélküli
távozását másként nem lehet megakadályozni. Korlátozott testi kényszernek minősül a megfogás és
a lefogás.
Az IMEI elhagyása
337.	§
(1)	A beteg az IMEI-t csak vizsgálata, szűrővizsgálata, gyógykezelése, rehabilitációja
érdekében, orvosilag indokolt esetben, felügyelettel hagyhatja el.
(2)	A beteg felügyelettel
a)	meglátogathatja - orvos által igazoltan - súlyos beteg hozzátartozóját,
b)	részt vehet a hozzátartozója temetésén, vagy ha a temetésen nem vett részt, az azt követő harminc
napon belül a hozzátartozó sírjánál kegyeletét leróhatja.
(3)	Az IMEI (2) bekezdés szerinti okból történő elhagyását az IMEI főigazgató főorvosa
indokolt határozattal - a beteg állapotától függően - kivételesen megtagadhatja.
(4)	A beteg, az egészségügyi és a biztonsági kockázatok gondos mérlegelésével, az IMEI
főigazgató főorvosának engedélyével részt vehet rehabilitációját, személyiségének fejlődését
biztosító programokon.
Adaptációs szabadság
338.	§
(1)	Ha a kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, a beteg gyógyulása
érdekében, a jogszabályban meghatározottak szerint felállított adaptációs bizottság javaslatára az
IMEI főigazgató főorvosának engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az engedély
megadásáról a törvényes képviselőt értesíteni kell.
(2)	Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb harminc nap, amely egy alkalommal
legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is
engedélyezhető.
151
(3)	Ha a kényszergyógykezelést megelőzően a beteggel szemben ideiglenes
kényszergyógykezelést foganatosítottak, az adaptációs szabadság feltételeként megállapított
határidőt az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásának kezdőnapjától kell számítani.
(4)	Az adaptációs szabadság a beteg gondozására alkalmas és azt írásban vállaló személynél
tölthető el. A beteg a gondozását vállaló személy kíséretében bocsátható adaptációs szabadságra.
(5)	Az adaptációs szabadságon lévő beteg köteles az IMEI főigazgató főorvosa által
meghatározott időpontban vagy időközönként, külön rendelkezés hiányában a szabadság
megkezdésétől számítva kéthetenként orvosi ellenőrzésen megjelenni. Az orvosi ellenőrzésen való
megjelenés elmulasztása esetén az adaptációs szabadságot az IMEI főigazgató főorvosa
megszüntetheti.
(6)	Ha az orvosi ellenőrzés során a beteg állapotának romlását állapítják meg, az orvos vagy a
beteg gondozását vállaló személy javaslatára haladéktalanul intézkedni kell - az állami
mentőszolgálat útján - a beteg visszaszállításáról.
(7)	Az (5) bekezdés szerinti kötelezettségről és elmulasztásának lehetséges
következményeiről a beteget és a gondozását vállaló személyt írásban ki kell oktatni.
Rendkívüli események
339.	§
(1)	A kényszergyógykezelés végrehajtása során bekövetkezett rendkívüli eseményről
haladéktalanul értesíteni kell a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészt.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában rendkívüli eseménynek minősül minden olyan esemény,
amely az IMEI rendjét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, így különösen az intézet területén
megvalósult bűncselekmény, a beteg engedély nélküli távozása, öngyilkossági kísérlete, balesete
vagy halála.
(3)	Ha a beteg az IMEI-ből engedély nélkül távozik, vagy az intézeten kívül felügyelettel
vagy adaptációs szabadságon való tartózkodása során ismeretlen helyre távozik, az IMEI főigazgató
főorvosa haladéktalanul a rendőrséghez fordul a beteg eltűnt személyként történő körözésének
elrendelése végett.
Előállítás
340.	§
Ha bíróság vagy az ügyész a beteg előállítása iránt intézkedik, az IMEI főigazgató főorvosa a
beteg egészségi állapota alapján dönt az előállításról. Ha a beteg előállítása nem teljesíthető, az
elrendelőt erről haladéktalanul értesíteni kell.
Elbocsátás az IMEI-ből
341. §
152
(1)	A beteget azon a napon kell elbocsátani az IMEI-ből, amelyen a kényszergyógykezelés
megszüntetéséről a bíróság értesítőlapja az IMEI-be megérkezik.
(2)	A súlyos beteg vagy önálló életvitelre képtelen beteg elbocsátása előtt kellő időben
értesíteni kell a törvényes képviselőt, a gondozásra vagy egyéb ellátására kötelezett személyt, és
gondoskodni kell az elbocsátott hazaszállításáról, vagy szükség esetén kezdeményezni kell a
megfelelő gyógyintézetben vagy a személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást
nyújtó intézményben történő elhelyezését. A szükséges intézkedéseket az IMEI főigazgató főorvosa
teszi meg.
342.	§
Az elbocsátott betegről két példányban részletes kórrajz-kivonatot kell küldeni a lakóhelye
szerint illetékes pszichiátriai szakintézménynek.
XXVII.	Fejezet
A javítóintézeti nevelés végrehajtása
Általános rendelkezések
343.	§
(1)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorúval szemben emberi méltósága
tiszteletben tartásával, életkori szükségletei figyelembevételével kell bánni, és a törvényben
meghatározott korlátozások kivételével gondoskodni kell jogai megkülönböztetés nélküli
biztosításáról és védelméről.
(2)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a törvényes képviselő gondozási és nevelési
joga szünetel, ez a jog a javítóintézet igazgatóját (a továbbiakban: igazgató) illeti meg.
(3)	A törvényes képviselőt és a szülőt tájékoztatni kell az őket érintő szabályokról, különösen
a levelezés, a csomagküldés, a telefonbeszélgetés, a látogatás rendjéről, valamint a fiatalkorú
eltávozásra, szabadságra menetelének lehetőségéről.
(4)	A törvényes képviselő, a szülő, vagy a fiatalkorú gondozója a fiatalkorú nevelése,
gondozása érdekében együttműködésre köteles a javítóintézettel. Ennek keretében köteles
tájékoztatni a javítóintézetet a fiatalkorú esetleges egészségügyi problémájáról, korábbi
gyógykezeléséről.
(5)	A fiatalkorú neveléséhez és a társadalomba való beilleszkedésének elősegítéséhez igénybe
kell venni a gyámhatóságnak, a pártfogó felügyelőnek, az erre szakosodott szociális, karitatív és
öntevékeny szervezeteknek, valamint a fiatalkorú szülőjének, gyámjának vagy más
hozzátartozójának a közreműködését.
(6)	E fejezet alkalmazásában fiatalkorú alatt érteni kell a tizennyolcadik életévét betöltött, de
huszonegyedik életévét meg nem haladott javítóintézeti neveltet is.
A javítóintézeti nevelés célja és felügyelete
344. §
153
A javítóintézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése,
ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága,
szakmai képzettsége fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra
való felkészítése.
345.	§
(1)	A javítóintézeti nevelést a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter
felügyelete és közvetlen irányítása alatt álló javítóintézet hajtja végre. A javítóintézet biztonságával
összefüggésben a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter - az érintett miniszter általános
felügyeleti jogát nem érintve - szakfelügyeletet gyakorol.
(2)	A javítóintézet házirendjét, biztonsági követelményeit a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszter felügyelete alá tartozó, a fiatalkorú elítéltek szabadságvesztésének végrehajtását biztosító
bv. intézetek szakmai tapasztalatai felhasználásával, azokkal együttműködve kell kialakítani.
A végrehajtás rendje
346.	§
(1)	A javítóintézeti nevelést e törvény és a javítóintézetek rendtartásáról szóló jogszabályban
meghatározott intézeti rend szerint kell végrehajtani. A javítóintézet belső életének rendjét a
házirend tartalmazza, amit az igazgató állapít meg. A házirend jóváhagyása a gyermekek és az
ifjúság védelméért felelős miniszter hatáskörébe tartozik.
(2)	A fiatalkorú gondozását és nevelését a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezései
és a javítóintézetek működése során irányadó szakmai szabályokban meghatározott elvek szerint
kell biztosítani.
(3)	A nevelő egyéni nevelési tervet készít a fiatalkorú számára a befogadásakor készített
szakértői vizsgálatok megállapításai, családi kapcsolatairól beszerzett tájékoztatás, a javítóintézetbe
kerülése előtt készített pedagógiai, pszichológiai vélemények, valamint a befogadást követően
tapasztalt viselkedése és az egyéni beszélgetések során szerzett információk figyelembevételével.
Ha a fiatalkorúnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a pszichológus egyéni
gondozási tervet készít.
(4)	A javítóintézet rendjének fenntartása érdekében gondoskodni kell - az ébresztőtől a
takarodóig - a fiatalkorú folyamatos felügyeletéről, tevékenysége irányításáról, valamint éjszakai
nyugalma biztosítása érdekében a hálótermek rendszeres ellenőrzéséről.
347.	§
(1)	A javítóintézet a befogadáskor
a)	a fiatalkorú adatait a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezései szerint nyilvántartásba
veszi (a továbbiakban: fiatalkorúak nyilvántartása), és személyi adatlapot állít ki róla,
b)	a fiatalkorúról arcképmást készít, ami a ki- és belépés ellenőrzése érdekében kiállítandó
javítóintézeti azonosító kártyán használható.
154
(2)	A javítóintézeti kártya igazolja a fiatalkorú személyazonosságát.
(3)	A fiatalkorú a javítóintézetben nem tarthat magánál olyan tárgyat,
a)	amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik,
b)	amely a javítóintézet rendjét, biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy
mások életét, testi épségét és egészségét veszélyezteti,
c)	amely alkalmas arra, hogy használatával a fiatalkorú - önállóan vagy másokkal közösen -
bűncselekményt kövessen el, vagy - amennyiben ellene büntetőeljárást folytatnak - a büntetőeljárás
eredményességét veszélyeztesse.
Elkülönítés
348.	§
(1)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során el kell különíteni a fiúkat a lányoktól.
(2)	A fiatalkorúak életkoruk, továbbá egészségügyi és nevelési szempontok szerint
csoportosíthatók.
(3)	A tizenhatodik életévüket be nem töltött és a tizenhatodik életévüket betöltött
javítóintézeti nevelteket a javítóintézetben külön lakóegységben kell elhelyezni, kivéve, ha a
fiatalkorú érdekében az igazgató ettől eltérően rendelkezik.
A javítóintézeti nevelés kezdő napja és a tájékoztatás
349.	§
(1)	A javítóintézeti nevelés a javítóintézetbe való befogadás első napjával kezdődik.
(2)	A fiatalkorút a befogadást követő nyolc napon belül tájékoztatni kell a javítóintézeti
nevelés kezdő napjáról és az elbocsátás várható időpontjáról.
Az elhelyezés és ellátás
350.	§
(1)	A befogadott fiatalkorú elhelyezésére a javítóintézet befogadó csoportot működtet, ahol a
fiatalkorú a végleges csoportba helyezéséről szóló döntés meghozataláig - legfeljebb azonban egy
hónapig - tartózkodik.
(2)	A fiatalkorú személyiségének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának a feltárása
érdekében a javítóintézet - jogszabályban meghatározott működési rend szerint - szakértői
csoportot működtet, amelynek pszichológus, gyógypedagógus és orvos tagja végzi el a
befogadáskor a szükséges vizsgálatokat.
(3)	A szakértői csoport a vizsgálat eredményei alapján javaslatot tesz a javítóintézet
igazgatójának a fiatalkorú végleges csoportba helyezésére és jelzi, ha a fiatalkorú fogyatékossága
miatt gyógypedagógiai nevelésre szorul, vagy személyiségzavara, egészségi állapota miatt sajátos
nevelést, oktatást, gyógyítást igényel.
155
(4)	A végleges csoportba helyezésről az igazgató, vagy e feladattal megbízott helyettese dönt.
(5)	A javítóintézet a fiatalkorú részére a gyermekek védelméről szóló törvény szerint teljes
körű ellátást biztosít és ellátja a fiatalkorú gondozását, nevelését és felügyeletét.
(6)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során gondoskodni kell a fiatalkorú oktatásáról,
képzéséről, munkafoglalkoztatásáról, továbbá a művelődési, a sportolási és megfelelő szabadidős
tevékenység feltételeiről.
A fiatalkorúnak és gyermekének együttes elhelyezése
351.	§
(1)	A fiatalkorú kérelmére gyermeke vele együtt helyezhető el a javítóintézetnek erre a célra
létrehozott részlegében, a kérelemről az igazgató dönt.
(2)	Az együttes elhelyezés akkor engedélyezhető, ha
a)	a fiatalkorú nyilatkozik arról, hogy vállalja gyermeke gondozását, és
b)	a gyermek törvényes képviselője hozzájárul a gyermek javítóintézetben történő elhelyezéséhez.
(3)	A fiatalkorú és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha
a)	a bíróság a szülői felügyeletet a fiatalkorú valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette,
b)	a fiatalkorú ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy
c)	a fiatalkorú egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni. Ez utóbbi
esetben, ha az anya a gyermekét szoptatja, a gyermek a javítóintézet gyermekkörletén elhelyezhető.
(4)	A gyermeke gondozását ellátó fiatalkorú számára olyan napirendet kell előírni, amely
lehetővé teszi a gyermeke gondozásával kapcsolatos feladatainak az ellátását. Arra az időre, amíg a
fiatalkorú iskolai oktatáson, szakképzésen vagy más fejlesztő foglalkozáson vesz részt, a gyermeke
felügyeletéről a javítóintézet gondoskodik.
(5)	Az állapotos és a kisgyermekes fiatalkorúnak az egészségét védő és a gyermek fejlődését
szolgáló, e törvényben nem szabályozott jogai nem korlátozhatók. Ha a szülésre a javítóintézeti
nevelés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket
egyéves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni.
(6)	A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra
jogosult másik szülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek
fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell.
A fiatalkorú alapvető jogai és kötelezettségei
352.	§
A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú az Alaptörvényben meghatározott
alapvető jogait és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságait a javítóintézeti nevelés
156
végrehajtása során is gyakorolhatja, és kötelességeit a javítóintézeti nevelés során is köteles
teljesíteni, kivéve, ha azok szüneteléséről vagy korlátozásáról az ítélet vagy törvény rendelkezik.
A fiatalkorú jogainak szünetelése
353.	§
A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt szünetel a fiatalkorú
a)	a szabad mozgáshoz való joga,
b)	a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához való joga,
c)	a békés gyülekezéshez való joga,
d)	a sztrájkhoz való joga.
A fiatalkorú jogainak korlátozása
354.	§
A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú
a)	munkához való joga, vagy a foglalkozás szabad megválasztásához való joga,
b)	művelődéshez való joga és tanszabadsága,
c)	önrendelkezéshez való joga, és a szabad orvos és egészségügyi szolgáltató megválasztásához
való joga,
d)	kegyeleti joga,
e)	- ha nagykorúságot szerzett - szülői felügyeleti joga,
f)	egyesülési joga,
g)	tulajdonhoz való joga,
h)	vállalkozáshoz való joga,
i)	pihenéshez, szabadidőhöz és rendszeres fizetett szabadsághoz való joga,
j) lelkiismereti és vallási szabadsága,
k) magántitokhoz való joga,
l) általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel
törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható.
A fiatalkorú jogainak biztosítása
355.	§
(1)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú e törvény szerint jogosult
a)	személyi biztonságának és a tulajdonhoz fűződő jogainak a védelmére,
b)	életkori szükségleteihez igazodó ellátásra, gondozásra és felügyeletre,
c)	megfelelő ruházat biztosítására,
d)	kapcsolattartásra hozzátartozóival, valamint harmadik személyekkel és szervezetekkel,
e)	lelkiismereti vagy vallási meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és
gyakorlására; a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személy és a vallási tevékenységet végző
szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja részéről lelki gondozására,
157
f)	munkavégzése után - annak mennyiségének és minőségének - megfelelő, a javítóintézeti
rendtartásban meghatározott díjazásra,
g)	az intézetbe való befogadásakor a jogainak és a kötelességeinek megismerésére,
h)	külön törvényben meghatározott egészségügyi és mentálhigiénés ellátásra,
i)	megfelelő sport- és kulturális, vagy egyéb szabadidős-foglalkozás biztosítására.
(2)	A fiatalkorúak részére - személyiségük fejlesztése érdekében - egyéni és csoportos
foglalkozásokat, valamint különféle - intézeten belüli, vagy intézeten kívüli - programokat kell
szervezni, vagy biztosítani.
(3)	A fiatalkorú szűrt tartalmú internet-szolgáltatás használatára hetente egy alkalommal
harminc perc időtartamban jogosult.
(4)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú személyiségi jogainak védelmét a
végrehajtásban közreműködő, vagy azt segítő szerveknek és személyeknek is biztosítaniuk kell.
A fiatalkorú kötelezettségei
356.	§
(1)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú köteles - különösen -
a)	az intézkedés végrehajtásának rendjét, az intézet házirendjét, biztonsági és higiéniai
követelményeit megtartani,
b)	javítóintézetben az igazgató által kijelölt csoportban nevelkedni,
c)	a javítóintézet elhagyásához engedélyt kérni,
d)	tankötelezettségét a köznevelésről szóló törvényben meghatározott életkorig, vagy a
köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében, azt követően is
folytatni,
e)	alávetni magát a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, az invazív eljárásra az
egészségügyi jogszabályokat kell alkalmazni,
f)	a gondozása és az eredményes nevelése érdekében a javítóintézet dolgozóival együttműködni,
g)	a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges tevékenységben közreműködni,
h)	az általa okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríteni.
(2)	A fiatalkorú a nevelés keretében - a házirendben foglaltak szerint - köteles közreműködni
a háló és az egyéb közös helyiségek takarításában, környezete rendben tartásában. Ezt a
tevékenységet a fiatalkorú díjazás nélkül végzi a 135. § szerinti időtartamban.
A fiatalkorú kapcsolattartása
357.	§
(1)	Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát
gyakorló szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.
(2)	A javítóintézet szorgalmazza, hogy a fiatalkorú kapcsolattartásra jogosult hozzátartozóival
megfelelő kapcsolatot tartson, azokat fejlessze, egyben elősegíti, hogy a nevelésbe vett kapcsolata
ne szakadjon meg a gondozást korábban ellátó gyermekotthonnal vagy nevelőszülővel.
158
(3)	Ellenőrzés nélkül kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú
a)	a védővel,
b)	hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselőjével, konzuli tisztségviselőjével, ennek
hiányában az érdekei képviseletét ellátó állam képviselőjével,
c)	nevelésbe vétele esetén a gyermekvédelmi gyámmal,
d)	a pártfogó felügyelővel,
e)	jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet tagjával, a nemzeti
megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársával,
f)	vallásgyakorlás céljából a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személlyel és a vallási tevékenységet
végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával.
(4)	A javítóintézettel kötött megállapodás alapján az egyházi jogi személy vagy a vallási
tevékenységet végző szervezet által megbízott más személy, jogvédő vagy karitatív tevékenységet
folytató civil szervezet tagja, képviselője vagy ilyen szervezet megbízásából eljáró személy is
ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot a fiatalkorúval.
(5)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú kérelmére az igazgató az (1), (3) és
(4)	bekezdésben meghatározottakon túl más személy számára is engedélyezheti a kapcsolattartást.
(6)	A fiatalkorúnak a hozzátartozóján kívüli más személlyel való kapcsolattartása a fiatalkorú
fejlődése, nevelése érdekében korlátozható, amiről az igazgató dönt.
(7)	A javítóintézet a kapcsolattartásra jogosult személyeket a fiatalkorúak nyilvántartásában
rögzíteni kell.
(8)	A fiatalkorú kapcsolattartásának formái:
a)	levelezés,
b)	csomagküldés,
c)	telefonbeszélgetés,
d)	látogatás,
e)	kimenő,
f)	eltávozás,
g)	szabadság,
h)	családi konzultáció.
(9)	A kapcsolattartásra az intézet rendje szerint, látogatásra a javítóintézettel előre egyeztetett
időpontban kerülhet sor. A fiatalkorú részére biztosított egyes kapcsolattartási formák
gyakoriságának számításakor a hivatalos kapcsolattartókkal történő kapcsolattartást figyelmen kívül
kell hagyni.
Levelezés
358.	§
(1)	A levelezés korlátlan gyakorisággal és terjedelemben történhet. A fiatalkorú által írt, vagy
a részére érkezett levelet legkésőbb két napon belül továbbítani vagy kézbesíteni kell.
159
(2)	A levelezés biztonsági szempontból, tartalmilag - szúrópróbaszerűen - ellenőrizhető. Az
ellenőrzés célja annak megakadályozása, hogy a fiatalkorú a biztonságát vagy az intézmény
biztonságos működését sértő vagy veszélyeztető eszközhöz, információhoz jusson, vagy ilyen
információt továbbítson. Az ellenőrzés lehetőségéről a fiatalkorút tájékoztatni kell.
(3)	Ha az ellenőrzés során a biztonságot sértő tárgyat vagy információt találnak, a levél nem
továbbítható vagy kézbesíthető. A levél továbbításának vagy kézbesítésének a megtagadását a
fiatalkorúval közölni kell.
(4)	A fiatalkorúnak a hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, az alapvető jogok biztosával,
valamint a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra,
hogy a fiatalkorú részére érkező, vagy az általa küldött levél nem a címzésben megjelölt hatóságtól,
nemzetközi szervezettől, az alapvető jogok biztosától, vagy a védőtől származik, vagy nem ezeknek
szól, azt a fiatalkorú jelenlétében - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - kell felbontani. Az
ellenőrzés csak a feladó, illetve a címzett azonosítására szolgálhat.
(5)	A levelezés ellenőrzése szempontjából nemzetközi szervezetnek az a szervezet minősül,
amelynek tevékenysége az emberi jogok érvényesülésének vizsgálatára - nemzetközi szerződés
alapján - kiterjed.
Telefonbeszélgetés
359.	§
(1)	A fiatalkorú telefonkészülék használatára hetente két alkalommal legalább tíz perc
időtartamban jogosult. A fiatalkorú a javítóintézet által kijelölt telefonkészüléket használhatja.
(2)	A telefonbeszélgetés ellenőrizhető, vagy biztonsági okból félbeszakítható. Az ellenőrzés
vagy a félbeszakítás lehetőségéről a fiatalkorút tájékoztatni kell.
Csomagküldés
360.	§
A fiatalkorú részére küldött csomagot a fiatalkorú a csoportnevelő jelenlétében bontja fel, aki
ellenőrzi, hogy a csomag nem tartalmaz-e az intézet rendjét, a fiatalkorú vagy társai egészségét,
biztonságát veszélyeztető tárgyat.
Látogatás
361.	§
(1)	A kapcsolattartók általi látogatást a fiatalkorú részére kéthetente egy alkalommal kell
engedélyezni, legalább harminc perc és legfeljebb két óra időtartamban.
(2)	A látogatást az intézet erre kijelölt helyiségében kell lebonyolítani. A fiatalkorút egy
időben négy személy látogathatja.
(3)	A látogatók élelmiszeren kívül egyéb tárgyat csak engedéllyel adhatnak át a fiatalkorúnak.
160
(4)	A látogatás félbeszakítható, ha a fiatalkorú vagy látogatója a látogatás rendjét megsérti, és
a szabálysértő viselkedéssel figyelmeztetés ellenére sem hagy fel. A látogatást félbe kell szakítani,
ha a fiatalkorú vagy látogatója magatartása az intézet biztonságát közvetlenül sérti, vagy
veszélyezteti.
(5)	Az igazgató indokolt esetben rendkívüli látogatást is engedélyezhet.
(6)	Egyház, civil szervezet vagy karitatív szervezet képviselője részéről a fiatalkorú hetente
egyszer jogosult látogató fogadására.
A kimenő
362.	§
(1)	Kimenő hetente egyszer, legalább két óra és legfeljebb tizenkettő óra időtartamban
engedélyezhető, ha a fiatalkorú legalább egy hónapja a javítóintézetben tartózkodik.
(2)	A kimenő időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
Az eltávozás
363.	§
(1)	Eltávozás kéthetente, egy évben összesen harminc nap terjedelemben, alkalmanként
legalább két napra, de legfeljebb öt napra engedélyezhető, amelybe az utazás időtartama is
beszámít. Az első eltávozásra a befogadást követő két hónap elteltével kerülhet sor.
(2)	Az eltávozás időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
Szabadság
364.	§
(1)	Szabadság - a tanítási év rendjéhez igazodóan - évente összesen két alkalommal, az
iskolai téli szünet idején legfeljebb tíz napra, az iskolai nyári szünet alatt legfeljebb huszonegy nap
időtartamban engedélyezhető, feltéve hogy a fiatalkorú legalább két hónapja a javítóintézetben
tartózkodik. Kivételesen, legfeljebb egy hétre, az a fiatalkorú is hazaengedhető, aki egy hónapja
tartózkodik az intézetben.
(2)	A szabadság engedélyezése előtt be kell szerezni a fiatalkorút a szabadság alatt fogadó
szülő, gyám vagy más hozzátartozó nyilatkozatát arról, hogy a fiatalkorú lakhatását, ellátását,
felügyeletét ez idő alatt biztosítja, továbbá vállalja az utazás költségeit, és gondoskodik a fiatalkorú
visszatéréséről az intézetbe.
(3)	Az utazás költségei a fiatalkorú kérelmére zsebpénzéből vagy letéti pénzéből is
biztosíthatók. Ha az utazás költségei sem az előző módon, sem a fogadó szülő, gyám vagy más
hozzátartozó által nem biztosítottak, azokat a javítóintézet megelőlegezheti.
(4)	Az szabadságon töltött idő a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
161
Családi konzultáció és családterápiás foglalkozás
365.	§
(1)	A fiatalkorú, vagy a törvényes képviselő kérelmére, az igazgató engedélyével,
háromhavonta családi konzultáción vehet részt, amely a javítóintézetben megvalósuló kötetlen
kapcsolattartási forma. A családi konzultáción a szülő, valamint az vehet részt, aki a Polgári
Törvénykönyv alapján a fiatalkorúval kapcsolattartásra jogosult, kivéve, ha a bíróság, vagy a
gyámhatóság a kapcsolattartási jogot korlátozta vagy megvonta.
(2)	A fiatalkorú, vagy a törvényes képviselő kérelmére, az igazgató engedélyével
családterápiás foglalkozáson vehet részt. A családterápiás foglalkozáson nem vehet részt a szülő, ha
kapcsolattartásra nem jogosult. A családterápiás foglalkozások számát a terápiás szükségletek
határozzák meg.
(3)	A fiatalkorú családterápiás foglalkozáson való részvétele kivételesen a javítóintézeten
kívül is engedélyezhető.
(4)	A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozás nem minősül látogatófogadásnak,
továbbá az a fiatalkorúak között is engedélyezhető.
Rendkívüli eltávozás
366.	§
(1)	A hozzátartozó igazolt súlyos betegsége vagy halála esetén az igazgató - a 363. § szerinti
eltávozáson kívül - öt nap rendkívüli eltávozást engedélyezhet, amelybe az utazás ideje is beszámít.
(2)	A rendkívüli eltávozás időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
(3)	A letéti pénzzel nem rendelkező fiatalkorú részére az utazás költségeit a javítóintézet
biztosítja.
A javítóintézetből engedéllyel történő távollétre vonatkozó szabályok
367.	§
(1)	A fiatalkorú kérelmére az igazgató engedélyezheti, hogy a fiatalkorú az intézeten kívül
vehessen részt istentiszteleten.
(2)	A fiatalkorú és törvényes képviselője közös kérelmére, valamint a köznevelési vagy
szakképzési intézménynek a fiatalkorú felvételére kötelezettséget vállaló nyilatkozata alapján az
igazgató engedélyezheti, hogy a fiatalkorú a javítóintézeten kívül folytassa a tanulmányait.
(3)	Ha a javítóintézetben a szükséges orvosi ellátás nem biztosítható, a fiatalkorú gyógyulása
érdekében, szakorvosi vizsgálat és javaslat alapján az igazgató engedélyezheti, hogy a fiatalkorú
tartósan a javítóintézeten kívül töltse azt az időt, amely a gyógyulásához szükséges.
(4)	Ha a kábítószer-élvező fiatalkorúval szemben a vádemelést elhalasztották és más ügyben
javítóintézeti nevelést tölt, az igazgató gondoskodik arról, hogy - ha a javítóintézetben ennek
162
feltételei nem biztosítottak - a fiatalkorú a javítóintézeten kívül kábítószer-függőséget gyógyító
kezelésen vegyen részt, vagy kábítószer-használatot kezelő más ellátásban vagy megelőző-
felvilágosító szolgáltatásban részesüljön. E feladatok ellátása során a javítóintézet a pártfogó
felügyelővel együttműködik.
Kényszerítő eszköz alkalmazása
368.	§
(1)	Kényszerítő eszköz a fiatalkorúval szemben akkor alkalmazható, ha
a)	a javítóintézet rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít,
b)	bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti vagy veszélyezteti,
c)	szökés vagy bűncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.
(2)	A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet - ha az eset körülményei lehetővé teszik
-	előzetesen figyelmeztetni kell.
(3)	A fiatalkorúval szemben kényszerítő eszközként testi kényszer alkalmazható az (1)
bekezdésben meghatározott esetekben az intézkedéssel szembeni ellenállás megtörésére. Testi
kényszerként megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás alkalmazható.
(4)	Testi kényszer az igazgató, vagy távollétében az ügyeletes vezető rendelkezése alapján
alkalmazható. Testi kényszert az előzetesen letartóztatott fiatalkorúval szemben a javítóintézeti
rendész alkalmazhat.
(5)	Kényszerítő eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel szemben. A
tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben kizárólag korlátozott testi kényszer
alkalmazható. Korlátozott testi kényszernek minősül a lefogás, megfogás.
(6)	Nincs helye kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört vagy
az intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható.
(7)	A kényszerítő eszköz alkalmazását az igazgatónak haladéktalanul jelenteni kell. A
kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét az igazgató köteles megvizsgálni.
(8)	A jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról a büntetés-végrehajtás
törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt nyolc napon belül, ha a kényszerítő eszköz használata testi
sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.
Biztonsági intézkedések
369.	§
(1)	A fiatalkorúval szemben biztonsági intézkedésként
a)	biztonsági ellenőrzés, vizsgálat és szemle, személyes használati tárgyainak és ruházatának
átvizsgálása, csomag átvizsgálása, valamint elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazható,
b)	biztonsági elkülönítése rendelhető el.
163
(2)	A biztonsági elkülönítést a fiatalkorú felügyeletét ellátó dolgozó kezdeményezésére, az
igazgató, vagy távollétében az ügyeletes vezető írásban rendelheti el. Az elrendelésről értesíteni kell
a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt.
(3)	A biztonsági elkülönítés elrendelésével egyidejűleg intézkedni kell a fiatalkorú
haladéktalan orvosi vizsgálatáról. A biztonsági elkülönítés az orvos által szükségesnek tartott ideig,
de legfeljebb huszonnégy óráig tarthat. Ha a fiatalkorú magatartása ezt követően sem rendeződik, a
pszichiátriai kezelését a pszichiáter szakorvos rendelkezése szerint a biztonsági elkülönítőben, vagy
az intézet egészségügyi részlegén vagy fekvőbeteg-ellátó intézményben folytatni kell.
(4)	A pszichiátriai kezelés a biztonsági elkülönítőben legfeljebb negyvennyolc óráig tarthat.
(5)	A biztonsági elkülönítőt úgy kell kialakítani, hogy a biztonsági elhelyezés ideje alatt a
fiatalkorú ne tehessen kárt magában.
(6)	A javítóintézet rendje megtartásának és a házirend betartásának ellenőrzése végett a
fiatalkorú orvosi vizsgálat alá vonható, azzal hogy testüreg vizsgálatára csak egészségügyi okból
kerülhet sor, és azt csak orvos végezheti.
Rendkívüli esemény
370.	§
(1)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során bekövetkezett rendkívüli eseményről
haladéktalanul értesíteni kell a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt és a
gyermekek és az ifjúság védelméért felelős minisztert.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazásában rendkívüli eseménynek minősül minden olyan esemény,
amely a javítóintézet rendjét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, így különösen a fiatalkorú szökése,
az intézet területén elkövetett bűncselekmény, a fiatalkorú biztonsági elkülönítése, öngyilkossági
kísérlete, balesete, halála.
A javítóintézeti nevelés félbeszakítása
371.	§
(1)	A javítóintézeti nevelést fontos okból - a fiatalkorú személyi vagy családi körülményei,
egészségi állapota miatt - egy évben tíz naptól három hónapig terjedő időtartamra az igazgató
félbeszakíthatja. A félbeszakítás engedélyezéséről, vagy a kérelem elutasításáról határozatot kell
hozni.
(2)	Ha a fiatalkorú egészségi állapota indokolja, az (1) bekezdés szerinti félbeszakítás
időtartamát a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter legfeljebb - a félbeszakítás (1)
bekezdés szerinti engedélyezésétől számított - egy évig meghosszabbíthatja. A félbeszakításról való
döntés érdekében a javítóintézet előterjesztést tesz, amelynek részét képezi a javítóintézet
orvosának a fiatalkorú egészségi állapotára vonatkozó véleménye.
(3)	A félbeszakítás tartama a javítóintézeti nevelésbe nem számít be.
A fiatalkorú előállítása, kihallgatása, kiadása
164
372.	§
(1)	Büntető ügyben - ideértve a közvetítői eljárást is - történő idézés alapján a fiatalkorút a
javítóintézet a megjelölt helyre és időre előállítja. Értesítésre a fiatalkorút akkor kell előállítani, ha
megjelenését ő, védője, vagy törvényes képviselője kéri.
(2)	A fiatalkorút a javítóintézetben az ügyész, a nyomozó hatóság vagy hatósági ügyben eljáró
más szerv - az igazgatóval egyeztetett időpontban - kihallgathatja. A kihallgatáson történő
részvétel céljából megjelenő törvényes képviselőnek, valamint a védőnek a javítóintézetbe történő
belépését engedélyezni kell.
(3)	A fiatalkorú - nyomozási cselekmények lefolytatása, valamint a Bnytv.-ben meghatározott
bűnügyi nyilvántartási adat mintavétele céljából - a nyomozó hatóság részére kiadható.
(4)	A fiatalkorú kiadására a 114. § (3), (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni
azzal, hogy a nyomozási cselekmények lefolytatását követően a fiatalkorút haladéktalanul vissza
kell kísérni a javítóintézetbe. Ha a fiatalkorú ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban -
kivételesen - a bíróság határozattal, legfeljebb öt napra elrendelheti rendőrségi fogdán történő
elhelyezését.
(5)	A bíróságnak az előzetes letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig
a fiatalkorú - huszonnégy órát meg nem haladó tartamban - az ügyész rendelkezése alapján is
elhelyezhető rendőrségi fogdában. Erről az ügyész a bíróságot értesíti.
A fiatalkorú jutalmazása
373.	§
(1)	A fiatalkorú magatartásáért, vagy a tanulásban, a munkában elért eredményeiért, továbbá
rendkívüli helyzetben tanúsított helytállásáért jutalomban részesíthető.
(2)	A jutalmazás formái:
a)	nevelői dicséret,
b)	igazgatói dicséret,
c)	tárgyjutalom,
d)	korábban kiszabott fegyelmi büntetés elengedése vagy enyhítése,
e)	egyéni vagy csoportos kulturális, vagy sportrendezvényen való részvétel engedélyezése,
f)	kimenő engedélyezése,
g)	eltávozás engedélyezése,
h)	szabadság engedélyezése.
(3)	A jutalom kimenő havonta egyszer legfeljebb tizenkettő óra időtartamban, a jutalom
eltávozás évente két alkalommal legfeljebb öt napra, a jutalom szabadság évente egy alkalommal
legfeljebb tíz napra adható. A jutalom kimenő, eltávozás és szabadság a rendes kimenő, eltávozás és
szabadság tartamán felül adható, és az a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
(4)	A (2) bekezdés b)-h) pontjában megjelölt jutalmazási forma alkalmazására az igazgató
jogosult.
165
A fiatalkorú fegyelmi büntetése
374.	§
(1)	Fegyelmi vétséget követ el a fiatalkorú, ha a kötelességét neki felróható módon megszegi,
vagy vét a javítóintézeti rendtartás vagy a javítóintézet házirendje ellen, továbbá ha a
javítóintézetből megszökik.
(2)	A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorúval szemben a kiszabható fegyelmi büntetések:
a)	nevelői figyelmeztetés,
b)	az igazgatói megrovás,
c)	az egyes társas szórakozástól, programtól vagy rendezvénytől eltiltás, amely legfeljebb egy
hónapra vonatkozhat,
d)	a kimenő megvonása, amely legfeljebb két hónapra vonatkozhat,
e)	az eltávozás megvonása, amely legfeljebb három hónapra vonatkozhat,
f)	a soron következő szabadságból való kizárás,
g)	zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés.
(3)	A (2) bekezdés d) ésf) pontjában írt fegyelmi büntetések együttesen is alkalmazhatók.
(4)	A (2) bekezdés g) pontja szerinti fegyelmi büntetést határozatban kell elrendelni.
A fegyelmi eljárás szabályai
375.	§
(1)	A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorú felelősségét fegyelmi eljárás keretében kell
vizsgálni. Az eljárást a fegyelmi vétség elkövetésétől, vagy ismertté válásától, szökés esetén a
fiatalkorúnak a javítóintézetbe történő visszakerülésétől számított három napon belül meg kell
indítani, és öt napon belül be kell fejezni.
(2)	A fegyelmi eljárást háromtagú fegyelmi bizottság folytatja le. A fegyelmi eljárásban a
fegyelmi eljárás alá vont fiatalkorút meg kell hallgatni. A fegyelmi eljárás részletes szabályait külön
jogszabály állapítja meg.
(3)	A fegyelmi büntetésnek igazodnia kell a vétség súlyához, a fiatalkorú személyiségéhez,
életkorához, tekintetbe kell venni továbbá a korábbi fegyelmi vétségek számát és súlyát, és hogy a
fiatalkorú tanúsít-e őszinte megbánást.
(4)	A fegyelmi büntetés nem lehet megszégyenítő, megalázó. Kollektív büntetés nem
alkalmazható; ha a fegyelmi vétséget csoportosan követték el, az abban részt vevők csak egyénileg
büntethetők.
376.	§
(1)	A fegyelmi jogkör gyakorlója az eljárást, vagy a fegyelmi büntetés végrehajtását
felfüggesztheti, amennyiben a fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorú közvetítői eljárásban vesz részt.
166
(2)	Közvetítői eljárásra a fiatalkorú által másik fiatalkorú sérelmére elkövetett fegyelmi vétség
esetén van lehetőség, a közvetítői eljárást a javítóintézet erre kiképzett tagja folytathatja le.
(3)	A közvetítői eljárás csak a fegyelmi vétség sértettje és az elkövető önkéntes
hozzájárulásával folytatható le. Az eljárásban a felek egyenrangúak, az eljárás során bármikor
visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat és minden egyezségre önként kell jutniuk.
(4)	A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a fegyelmi vétség sértettje és az elkövető
között - az elkövető tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre. A megállapodás
nem lehet megszégyenítő, megalázó, jogszabályba ütköző vagy ésszerűtlen.
(5)	A fegyelmi eljárást, vagy a fegyelmi büntetés végrehajtását folytatni kell, ha
a)	a hozzájárulását akár a fegyelmi vétség sértettje, akár az elkövető visszavonja,
b)	nem jön létre megállapodás,
c)	az elkövető nem teljesíti a megállapodásban foglaltakat.
A javítóintézetből történő engedély nélküli eltávozás
377.	§
(1)	A fiatalkorúnak a javítóintézetből, vagy engedélyezett távolléte alatt a kijelölt tartózkodási
helyéről való engedély nélküli eltávozása, továbbá az engedélyezett távollét lejártával a
javítóintézetbe való vissza nem térése - e fejezet alkalmazásában - szökésnek minősül. A szökés
fegyelmi vétség.
(2)	Szökés esetén a javítóintézet jelentést készít, és az igazgató a jelentés megküldésével
haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a fiatalkorúval szemben körözés
vagy elfogatóparancs kibocsátására.
(3)	A jelentés tartalmazza a fiatalkorú természetes személyazonosító adatait, a
büntetőhatározatot hozó bíróság megnevezését és határozatának számát, keltét, a fiatalkorú
személyleírását, vélt feltalálási helyét és a szökés körülményeit. A jelentéshez mellékelni kell a
fiatalkorú fényképét.
(4)	A fiatalkorúnak a javítóintézetbe való önkéntes visszatéréséről - a körözés vagy az
elfogatóparancs visszavonása végett - a büntetés-végrehajtási bírót haladéktalanul, de legfeljebb
huszonnégy órán belül értesíteni kell.
(5)	A megszökött fiatalkorúval szemben fegyelmi eljárást kell indítani. A fegyelmi vétséget
megállapító határozatot a fiatalkorú törvényes képviselője részére kézbesíteni kell.
(6)	A szökésben töltött idő a javítóintézeti nevelés idejébe nem számít be.
(7)	Szökés esetén a fiatalkorúnak a javítóintézetbe visszakerülésétől számított két hónapig
nem engedélyezhető kimenő, eltávozás, vagy szabadság.
Zárt jellegű javítóintézeti részleg
378.	§
167
(1)	Ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyer, hogy a fiatalkorú az intézet rendjét
súlyosan megsértette, a fegyelmi bizottság indítványozza az igazgatónak a javítóintézeti tanács (a
továbbiakban: intézeti tanács) összehívását.
(2)	Az intézeti tanács az eset összes körülményeit és a fiatalkorú eddigi intézeti életútját
megvizsgálja, a fiatalkorút meghallgatja, és javaslatot tesz az igazgatónak a fiatalkorú zárt jellegű
javítóintézeti részlegben való elhelyezésére vagy annak mellőzésére. Amennyiben az intézeti tanács
nem javasolja az elhelyezést, vagy javaslata ellenére az igazgató mellőzi a fiatalkorú elhelyezését,
úgy a fegyelmi bizottság más büntetést szab ki.
(3)	Az igazgató az intézeti tanács javaslatára legfeljebb két hónapi időtartamra zárt jellegű
javítóintézeti részlegbe helyezheti a fiatalkorút, ha a javítóintézet rendjét ismételten és súlyosan
megsértette. E döntés előtt a nevelő és a pszichológus véleményét be kell szerezni.
(4)	A zárt jellegű javítóintézeti részlegbe helyezést az intézeti tanács javaslatára az igazgató a
fiatalkorú magaviselete alapján egy alkalommal további egy hónappal meghosszabbíthatja; a
döntéshez a nevelő és a pszichológus véleményét ismételten be kell szerezni.
(5)	A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés ideje alatt a fiatalkorú a
javítóintézeten kívüli programon - ide nem értve a 367. § (3) bekezdésében felsorolt esetet - nem
vehet részt, kimenőre, eltávozásra - a rendkívüli eltávozás esetét kivéve -, valamint szabadságra
nem mehet.
(6)	A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezést meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú
magatartására figyelemmel a fegyelmi büntetés további végrehajtására már nincs szükség.
379.	§
(1)	A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés ellen benyújtott bírósági
felülvizsgálati kérelmet a fiatalkorúnak a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni.
(2)	A fiatalkorú törvényes képviselője részére a határozatot kézbesíteni kell.
Ideiglenes elbocsátás és elbocsátás a javítóintézetből
380.	§
(1)	A fiatalkorút a Btk. 121. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a
javítóintézetből ideiglenesen el kell bocsátani, ha a javítóintézeti nevelés alatti magatartására
tekintettel alaposan feltehető, hogy a fiatalkorú helyes irányú fejlődése a javítóintézeti elhelyezés
nélkül is elérhető. A bíróság az ideiglenes elbocsátással egyidejűleg a fiatalkorút pártfogó felügyelet
alá helyezi.
(2)	Kizárt az ideiglenes elbocsátása annak a fiatalkorúnak, akinek a fegyelmi felelősségét a
javítóintézet engedély nélküli elhagyása miatt legalább három alkalommal megállapították.
(3)	Az ideiglenes elbocsátásra, annak esedékességét megelőző két hónappal, az intézeti tanács
tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Az előterjesztéshez a nevelő és a pszichológus
véleményét mellékelni kell. Az előterjesztésben javaslatot kell tenni az ideiglenes elbocsátás
168
időpontjára és arra, hogy a pártfogó felügyelet alatt milyen külön magatartási szabályok
megállapítása segítené a fiatalkorú helyes irányú fejlődését.
(4)	Az ideiglenes elbocsátás véglegessé válik, ha a fiatalkorú annak tartama alatt betölti a
huszonegyedik életévét.
(5)	A javítóintézet a fiatalkorú ideiglenes elbocsátásának várható időpontjáról legalább két
hónappal korábban értesíti a fiatalkorú lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint
illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, és a pártfogó felügyelővel együttműködve előkészíti az
ideiglenes elbocsátást.
(6)	Az ideiglenes elbocsátás előkészítése során
a)	a javítóintézet annak esedékessége előtt legalább három hónappal a külön magatartási szabályok
előírása érdekében a büntetés-végrehajtási bírónál pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére
javaslatot tehet,
b)	a fiatalkorú családját, gondozóját fel kell készíteni a fiatalkorú visszafogadására, vagy ha a
családba való visszatérés nem lehetséges, megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni, nagykorúsága
elérése esetén elő kell segíteni, hogy - legalább - lakhatása biztosítva legyen,
c)	elő kell segíteni továbbá azt, hogy a fiatalkorú folytathassa tanulmányait, vagy munkába álljon.
(7)	A pártfogó felügyelő az (5) bekezdés szerinti értesítés időpontjától kezdődően a
fiatalkorúval rendszeres kapcsolatot tarthat.
381.	§
(1)	Az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú a pártfogó felügyelet
magatartási szabályait súlyosan megszegi. Ha a magatartási szabályok megszegése miatt az
ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehet helye, a pártfogó felügyelő, vagy a rendőrség - a
pártfogó felügyelő egyidejű értesítése mellett - a bizonyítási eszközök megjelölésével a
megszüntetés érdekében az ügyészhez fordul.
(2)	Ha az ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú javítóintézeti nevelésének folytatását vagy
ideiglenes foganatba vételét rendelték el, a fiatalkorút az az intézet fogadja vissza, amelyikből
elbocsátották.
382.	§
(1)	Ha a fiatalkorú a huszonegyedik életévét betöltötte, az igazgató a javítóintézetből
elbocsátja.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül megszűnik a javítóintézeti nevelés, ha
a)	a bíróság által meghatározott tartama letelt,
b)	a fiatalkorút a javítóintézeti nevelés tartama alatt szabadságvesztésre ítélik (Btk. 122. §).
(3)	A végleges elbocsátás várható időpontja előtt a javítóintézet - a gyermekjóléti szolgálat
segítségével - előkészíti, megszervezi és segíti a fiatalkorú családjába való visszatérését, vagy ha ez
nem lehetséges, önálló életének megkezdését, munkaerő-piaci elhelyezkedését, szükség esetén
169
átképzését. A családjába visszatérni nem tudó fiatalkorú részére a javítóintézet lakhatási lehetőséget
keres.
Közös szabályok
383.	§
(1)	A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú elbocsátása, vagy ideiglenes
elbocsátása előtt hatvan nappal a törvényes képviselőt értesíteni kell.
(2)	A fiatalkorút szabadítása esetén a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek, vagy a
gyámnak kell átadni a javítóintézet székhelyén. A törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása esetén
a fiatalkorú kísérő nélkül hagyhatja el a javítóintézetet.
(3)	Ha a fiatalkorú szülőjéhez, vagy gyámjához történő hazatérésére megtett intézkedések
nem vezetnek eredményre, akkor a javítóintézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges
gyermekvédelmi intézkedés megtétele érdekében.
(4)	Ha a fiatalkorú törvényes képviselője nem jelent meg az átvétel érdekében és nem járult
hozzá a fiatalkorú kísérő nélküli eltávozásához, a javítóintézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú
ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekek védelméről szóló törvényben feljogosított szervet és
gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt
gondozási helyre történő szállításáról.
(5)	Ha a nevelésbe vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelent meg a
fiatalkorú átvétele érdekében, a javítóintézet haladéktalanul értesíti a fiatalkorú gyermekvédelmi
gyámját működtető területi gyermekvédelmi szakszolgálatot a fiatalkorú gondozási helyére történő
szállításának megszervezése érdekében.
(6)	Az elbocsátáskor, vagy ideiglenes elbocsátáskor a fiatalkorú részére kell kiadni a letéti
pénzét, a letétként kezelt értéktárgyait, a saját ruházatát, továbbá a személyazonosító igazolványát,
iskolai bizonyítványát, valamint az elbocsátó levelét.
Utógondozás
384.	§
(1)	Azon fiatalkorúak számára, akiknek a javítóintézeti nevelése a 382. § (1) bekezdésében,
vagy a 382. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozottak szerint szűnik meg, és
a)	a családjukba nem térhetnek vissza, továbbá az elbocsátás idejére nem sikerült számukra
lakhatási lehetőséget és megélhetési feltételeket teremteni,
b)	a megkezdett tanulmányaikat a javítóintézeti oktatás, képzés keretein belül szeretnék befejezni
a javítóintézet utógondozó részleget működtet.
(2)	Az utógondozói részlegen történő elhelyezés engedélyezéséről - a fiatalkorú írásbeli
kérelmére - az intézeti tanács javaslatára az igazgató dönt.
(3)	Az elhelyezést az igazgató megszünteti
170
a)	a fiatalkorú kérelmére,
b)	ha az elhelyezés okai megszűntek,
c)	ha a fiatalkorú a javítóintézet rendjét megszegi.
NEGYEDIK RÉSZ
Egyes kényszerintézkedések végrehajtása
XXVIII. Fejezet
A kényszerintézkedések végrehajtásának közös szabályai
385.	§
(1)	A kényszerintézkedés végrehajtása során a terhelt személyi szabadsága és egyéb alapvető
jogai olyan mértékben korlátozhatók, amilyen mértékben az a kényszerintézkedés célja, és a bv.
intézet, a rendőrségi fogda, a javítóintézet, vagy az IMEI rendjének vagy biztonságának megőrzése
érdekében feltétlenül szükséges.
(2)	A kényszerintézkedés lejárta, megszűnése vagy megszüntetése esetén a terhelt szabadon
bocsátása iránt haladéktalanul intézkedni kell.
(3)	Ha a határozat vagy az értesítőlap kézbesítése nem a bíróság, az ügyész, a nyomozó
hatóság kézbesítője vagy biztonságos kézbesítési szolgáltatás útján történt, akkor a
kényszerintézkedés meghosszabbításáról, felülvizsgálatáról és megszüntetéséről szóló határozatot
és értesítőlapot, valamint a nyomozás vagy az eljárás megszüntetése esetén az erről szóló
határozatot telefax útján is meg kell küldeni a kényszerintézkedést foganatosító végrehajtásért
felelős szervnek, és azt telefonon is meg kell erősíteni.
(4)	Az egyes kényszerintézkedések végrehajtása során a (3) bekezdés alapján megküldött
határozatot és értesítést a telefax beérkezésének napján kell kézbesítettnek tekinteni.
XXIX.	Fejezet
Az előzetes letartóztatás végrehajtása
Általános rendelkezések
386.	§
(1)	Az előzetes letartóztatás végrehajtására - függetlenül az előzetes letartóztatás 388. § és
389.	§ szerinti végrehajtási helyétől - az e fejezetben foglalt eltérésekkel a szabadságvesztés
végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2)	E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti
kényszerintézkedések végrehajtása során.
387.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja.
171
(2)	Az előzetes letartóztatást a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig
az ügyész, ezt követően a bíróság (a továbbiakban: rendelkezési jogkör gyakorlója) rendelkezésének
megfelelően kell végrehajtani.
(3)	A végrehajtásért felelős szerv az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése szerint
kiállított értesítőlap alapján fogadja be.
Az előzetes letartóztatás végrehajtásának helye
388.	§
(1)	Az előzetes letartóztatást - ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másképp nem rendelkezik
-	a rendelkezési jogkör gyakorlójának székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bv. intézetben
kell végrehajtani. Az országos parancsnok erre a célra - kivételesen - más bv. intézetet is kijelölhet.
(2)	A Be. 135. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben - az ott meghatározott
időtartamban - az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában is végrehajtható.
(3)	A Be. 1 41. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az előzetes letartóztatást az IMEI-
ben kell végrehajtani. Az előzetes letartóztatás IMEI-ben történő végrehajtását a bíróság
haladéktalanul megszünteti, ha az az IMEI szakorvosának véleménye vagy igazságügyi pszichiátriai
szakértői vizsgálat alapján már nem indokolt.
(4)	A (2) és a (3) bekezdés esetén a fogva tartó intézet vezetője értesíti az ügyészt, ha az
előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását indokoltnak tartja.
(5)	Az előzetes letartóztatott befogadására a bv. intézetben kerül sor.
389.	§
Szövetséges fegyveres erő [Btk. 459. § (3) bekezdés] tagjának magyar büntető joghatóság alá
tartozó bűncselekménye miatt indult büntetőeljárásban az előzetes letartóztatást bv. intézetben kell
végrehajtani. Az előzetes letartóztatást törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a
szövetséges fegyveres erő Magyarország területén állomásozó alakulata is foganatosíthatja.
A rendelkezési jogkör gyakorlása
390.	§
(1)	A büntetőeljárás szakaszától függően a rendelkezési jogkör gyakorlója dönthet az
előzetesen letartóztatott
a)	a 173. § a)-f) pontja szerinti kapcsolattartásának korlátozásáról vagy ellenőrzéséről a
büntetőeljárás eredményessége érdekében,
b)	a 391. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elkülönítéséről,
c)	fokozott őrzéséről vagy felügyeletéről,
d)	előállításáról, a fogva tartó intézetben való kihallgatásáról, a nyomozó szervek részére történő
kiadásáról,
e)	más fogva tartó intézetbe történő átszállításáról kivéve, ha az átszállítást az előzetesen
letartóztatott egészségi állapota indokolja,
172
f)	a 406. § szerint a sajtó részére történő nyilatkozattételéről és annak közzétételéről,
g)	- orvos által igazoltan - súlyosan beteg hozzátartozójának meglátogatásáról, vagy az előzetesen
letartóztatott hozzátartozója temetésén való részvételéről, illetve a kegyeleti jog utólagos
gyakorlásának engedélyezéséről.
(2)	A 173. § a) és b) pontjában foglalt kapcsolattartási formák ellenőrzését a rendelkezési
jogkör gyakorlója végzi; ebből a célból az intézet megküldi a levelet a rendelkezési jogkör
gyakorlójának. A 174. § (2) bekezdésben foglalt határidőt a rendelkezési jogkör gyakorlójának
döntésétől kell számítani.
(3)	Ha az előzetesen letartóztatottat - egészségi állapotára figyelemmel - bv. egészségügyi
intézetben vagy gyógyintézetben kell elhelyezni, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját legkésőbb
az elhelyezés megváltoztatásával egy időben értesíteni kell. Ha az elhelyezés megváltoztatására
orvosilag indokolt sürgős esetben kerül sor, a rendelkezési jogkör gyakorlóját utólag haladéktalanul
értesíteni kell. A rendelkezési jogkör gyakorlójának (1) bekezdés szerinti rendelkezését ebben az
esetben is be kell tartani.
(4)	Ha a bírói értesítőlap vagy az ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás végrehajtására
vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az intézet a rendelkezési jogkör
gyakorlóját haladéktalanul értesíti a döntés szükségességéről. A rendelkezési jogkör gyakorlójának
döntéséig az intézet az előzetes letartóztatást a 392. § (2) bekezdés szerinti általános szabályok
alkalmazásával hajtja végre.
(5)	A fogva tartó intézet haladéktalanul értesíti a rendelkezési jogkör gyakorlóját, ha az
előzetes letartóztatás végrehajtása alatt annak jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli.
(6)	Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott előállításra vonatkozó idézés, értesítés esetén
a bv. intézet a Be. 279.§ (3) bekezdés alapján állítja elő a terheltet.
Elkülönítési szabályok
391.	§
(1)	Az előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni
a)	az előzetesen letartóztatottakat a többi egyéb jogcímen fogvatartottól,
b)	a férfiakat a nőktől,
c)	- a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezésétől függően - az ugyanabban az eljárásban
letartóztatottakat egymástól,
d)	a dohányzókat a nem dohányzóktól,
e)	a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.
(2)	Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni.
(3)	Az előzetesen letartóztatott katonát a többi előzetes letartóztatottól el kell különíteni.
(4)	Ha az előzetesen letartóztatott elítéltekkel együtt végez munkát, a kijelölt körletrészen
lévő zárkákban vagy lakóhelyiségekben közösen helyezhető el.
173
(5)	Az előzetesen letartoztatott az általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban,
szakképzésben, valamint a reintegrációs programokon az elítéltekkel együtt vehet részt.
(6)	Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának
rendelkezését, az előzetesen letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene
büntetőeljárás van folyamatban.
Az előzetes letartóztatás végrehajtásának rendje
392.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatottakat a zárkában egyedül, vagy közösen lehet elhelyezni. Az
együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, az
előzetesen letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van
folyamatban.
(2)	Az előzetesen letartóztatott
a)	életrendje a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezéseinek figyelembevételével meghatározott,
őrzés, felügyelet és ellenőrzés alatt áll,
b)	külső munkáltatásban nem vehet részt,
c)	a bv. intézet kijelölt részén csak munkáltatás céljából járhat szabadon,
d)	zárkáját zárva kell tartani, kivéve a munkáltatásban részt vevő esetén, a rá vonatkozó eltérő
szabályok szerint,
e)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.
(3)	Az előzetes letartóztatást az általános szabályok szerint kell végrehajtani, de a parancsnok
a rendelkezési jogkör gyakorlójának egyetértésével az enyhébb vagy szigorúbb szabályok
alkalmazását is elrendelheti.
(4)	Ha a BFB az előzetesen letartóztatottat kérelmére oktatásban, képzésben, illetve speciális
programban való részvételre osztotta be, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő
lakóhelyiségben is biztosítható. A rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezését ebben az esetben is
be kell tartani.
(5)	Az általános rezsimszabályok alkalmazása során az előzetesen letartóztatott
a)	őrzését és felügyeletét fokozott gondossággal kell megvalósítani,
b)	a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell
tartani,
c)	látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként hatvan perc időtartamban fogadhatja,
d)	az előzetesen letartóztatottak csoportos programjain kivételesen vehet részt,
e)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,
f)	saját ruháját viselheti.
(6)	Az enyhébb rezsimszabályok alkalmazása során az előzetesen letartóztatott
a)	fogvatartását őrzéssel és felügyelettel kell biztosítani,
b)	engedélyezhető, hogy a fogva tartó intézet kijelölt területén felügyelet nélkül mozogj on, ez
esetben zárkáját nappal nyitva lehet tartani,
174
c)	részére engedélyezhető, hogy látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként legalább
hatvan perc, de legfeljebb kilencven perc időtartamban fogadja,
d)	részére - a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve - engedélyezhető,
hogy részt vegyen az előzetesen letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális
programjain,
e)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és
biztonságának megőrzésével bővíthető,
f)	saját ruháját viselheti.
(7)	A szigorúbb rezsim szabályok alkalmazása során az előzetes letartóztatott
a)	fogvatartását a fokozott őrzés szabályira is figyelemmel, őrzéssel kell biztosítani,
b)	a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell
tartani,
c)	látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközökön keresztül harminc
perc időtartamban érintkezhet,
d)	részére - a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve - kivételesen
engedélyezhető, hogy részt vegyen az előzetesen letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és
kulturális programjain,
e)	magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és
biztonságának megőrzésével korlátozható,
f)	saját ruházata viselésének joga a fogva tartó intézet területén biztonsági szempontból
korlátozható.
(8)	A fogva tartó intézet az előzetes letartóztatás lejártának idejét nyilvántartja.
393.	§
(1)	Ha az előzetesen letartóztatottal szemben a bíróság más ügyben szabadságvesztés
végrehajtását rendeli el - kivéve a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztést -, az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtását megszakítja, és a
szabadságvesztést hajtja végre.
(2)	Az intézet az előzetes letartóztatás (1) bekezdés szerinti megszakításáról értesíti a
rendelkezési jogkör gyakorlóját.
(3)	Az intézet a szabadságvesztés végrehajtása alatt a rendelkezési jogkör gyakorlójának a
392.	§ szerinti előírásait köteles végrehajtani.
(4)	Ha szabadságvesztés végrehajtása alatt az előzetes letartóztatás tartama nem jár le, vagy
azt nem szüntetik meg, a szabadságvesztés lejárta után az előzetes letartóztatás végrehajtását
folyamatosan folytatni kell.
(5)	Ha az a büntetőügy, amelyben az intézet által megszakított előzetes letartóztatást
elrendelték, még jogerősen nem fejeződött be, az intézet a szabadságvesztés végrehajtásának
befejezése előtt harminc nappal megkeresi a bíróságot, vagy a vádemelés előtt az ügyészt az
előzetes letartóztatás kérdésében való döntés érdekében.
Az előzetesen letartóztatott jogai és kötelezettségei
175
394. §
(1)	Az előzetesen letartóztatott jogosult
a)	büntetőeljárási jogainak korlátozás nélküli gyakorlására, ennek során védőjével - és ha nem
magyar állampolgár, államának konzuli tisztviselőjével - szóban, írásban, telefonon ellenőrzés
nélkül érintkezhet;
b)	hozzátartozóival és más személyekkel - a rendelkezési jogkör gyakorlójának 390. § (1) bekezdés
a)	pontja szerinti rendelkezését figyelembe véve - kapcsolattartásra, ennek keretében
ba)	levelezésre, a levelezés gyakorisága és terjedelme - ha a rendelkezési jogkör gyakorlója
másként nem rendelkezik - nem korlátozott,
bb)	legalább havonta két alkalommal látogató fogadására,
bc)	kapcsolattartójával naponta, alkalmanként legalább tíz perc időtartamban telefonbeszélgetés
kezdeményezésére,
bd)	legalább havonta csomag fogadására, kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a
letéti pénzéből való vásárlásra,
c)	kérelmére - a fogva tartó intézet lehetőségei szerint - munkavégzésre, a munka minőségével és
mennyiségével arányos díjazásra, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkakörülményekre,
d)	kérelmére - a fogva tartó intézet lehetőségei szerint - általános iskolai, illetve középfokú iskolai
oktatásban vagy szakképzésben való részvételre,
e)	választójoga gyakorlására a fogva tartó intézetben; ennek során az előzetesen letartóztatott
személyazonossága a fogva tartó intézet nyilvántartása alapján állapítható meg.
(2)	Ha az előzetesen letartóztatott ellen a Btk. XIX. Fejezet alá tartozó bűncselekmény
elkövetése miatt indult meg a büntetőeljárás, részére - önkéntes részvételi alapon -- fel kell ajánlani
megfelelő viselkedésterápiát vagy más csoportos foglalkozáson való részvételt.
(3)	Az előzetesen letartóztatott - a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével - őrzéssel
meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, és részt vehet a közeli
hozzátartozója temetésén. Az erre irányuló kérelemről a fogva tartó intézet - véleményének
csatolásával - a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíti.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott előállítás költségeit az előzetesen letartóztatott viseli.
(5)	A parancsnok a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére - az
ott meghatározott időtartamban - az előzetesen letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve
elrendelheti az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges
felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal
meghosszabbíthatj a.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 154. § (2) bekezdésében foglaltakat
kell alkalmazni. Az előzetesen letartóztatott részére a járványügyi intézkedés kivételével a (4)
bekezdés szerinti időtartam alatt is engedélyezhető, hogy orvos által igazoltan súlyos beteg közeli
hozzátartozóját őrzéssel meglátogassa, részt vegyen közeli hozzátartozója temetésén, vagy hogy
részére a bírósági, hatósági eljárásokban való részvételhez szükséges iratok kézbesítésre kerüljenek.
(7)	Ha az előzetesen letartóztatott a temetésen nem vett részt, a rendelkezési jogkör
gyakorlója a temetést követő harminc napon belül - az (5) bekezdés szerinti feltételekkel -
engedélyezheti, hogy az előzetesen letartóztatott lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója sírjánál.
176
395.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott csak a fogva tartó intézetben köthet házasságot, vagy létesíthet
bejegyzett élettársi kapcsolatot. A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése
megszervezésének és lebonyolításának során a rendelkezési jogkör gyakorlójának a
kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit érvényesíteni kell.
(2)	A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után a parancsnok - a
rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával - a házastársak vagy a bejegyzett
élettársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.
396.	§
(1)	Ha a fogva tartó intézetben szervezett általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatás
vagy szakképzés folyik, továbbá a reintegrációs programok és foglalkozások valamelyikét
biztosítják, a parancsnok az előzetesen letartóztatott részére engedélyezheti, hogy oktatásban,
szakképzésben, programban vagy foglalkozáson részt vehessen, ha ezzel nem veszélyezteti a
fogvatartás biztonságát, és az nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaiba.
(2)	Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat a
munkavégzés, az oktatás és szakképzés, vagy a reintegrációs programok és foglalkozások során,
valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani.
(3)	A fogva tartó intézetben megtartott vallásos szertartásokon és más rendezvényeken az
ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, de a fogva tartó intézetnek
biztosítania kell, hogy az érintettek ez alatt egymással ne érintkezhessenek.
397.	§
Az előzetesen letartóztatott köteles
a)	a fogva tartó intézet rendjét betartani,
b)	az előzetes letartóztatást a bíróság, vagy az ügyész döntése alapján a fogva tartó intézetben
tölteni,
c)	az önként vállalt és kérelmére kijelölt munkát ismereteinek és képességeinek megfelelően,
fegyelmezetten, a munkahelyi és munkaköri szabályoknak megfelelően elvégezni, a
munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat megtartani,
d)	ha a c) pont szerint munkát végez, jogszabályban meghatározottak szerint forma-, illetve
munkaruhát viselni,
e)	munkadíjából, illetve a letéti pénzéből a tartására fordított költségekhez hozzájárulni,
f)	az intézet ellátásában, tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni.
A védővel való kapcsolattartás és az irattanulmányozás
398.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott a védőjével - és ha nem magyar állampolgár, államának
konzuli tisztségviselőjével - szóban, írásban és telefonon - a befogadás időpontjától -, ellenőrzés
nélkül érintkezhet.
177
(2)	A szóbeli érintkezésre a fogva tartó intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve, ha a
védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek
elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik.
(3)	Az előzetesen letartóztatott a védőt a fogva tartó intézet által kijelölt telefonkészüléken
hívhatja fel. A védő hetente egyszer - az előzetesen letartóztatott büntetőeljárási jogainak
gyakorlása érdekében - a fogva tartó intézet által a házirendben megállapítottak szerint, egy óra
időtartamban jogosult telefonbeszélgetés kezdeményezésére.
(4)	Az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit
magánál tarthatja, azokat védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja. Ha alapos indok merül fel arra,
hogy az előzetesen letartóztatott részére érkező, vagy az előzetesen letartóztatott által küldött -
büntetőeljáráshoz kapcsolódó levél - nem a címzésben megjelölt védőtől származik, vagy nem a
védőnek szól, azt az előzetesen letartóztatott jelenlétében - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett
-	kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó és a címzett azonosítására szolgálhat.
399.	§
(1)	A védő az előzetesen letartóztatottal való megbeszélésről készített feljegyzést vagy
hangfelvételt a fogva tartó intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti. A védő a hangfelvevő készüléket -
a belépéskor történő bejelentés mellett - külön engedély nélkül viheti be az intézetbe.
(2)	A védő személyes biztonságát - kérésére vagy beleegyezésével - a fogva tartó intézet
biztosítja. A felügyelet az előzetesen letartóztatott és a védő büntetőeljárási jogait nem
korlátozhatja.
(3)	E címnek a védőre vonatkozó rendelkezései a meghatalmazott vagy kirendelt ügyvédre, az
alkalmazott ügyvédre, az ügyvédjelöltre, valamint - a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait
figyelembe véve - a törvényes képviselőre is alkalmazni kell.
(4)	Ha a bíróság a védőt a Be. rendelkezése alapján az eljárásból kizárta, az érintett
büntetőeljárásban a védő az e címben meghatározott jogait nem gyakorolhatja. Erről a bíróság a bv.
intézetet hivatalosan értesíti.
(5)	A 2012. évi CLXXX. törvény szerinti átadási letartóztatás és ideiglenes átadási
letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás végrehajtása, az eljárási jogsegély keretében
ideiglenesen átszállított személy fogvatartása, valamint az Nbjt. szerinti kiadatási letartóztatás,
ideiglenes kiadatási letartóztatás végrehajtása, az eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átvett
személy fogvatartása, illetve - ameddig az átvételről a bíróság nem határoz - a külföldi bíróság által
kiszabott szabadságvesztés ideiglenes végrehajtása esetén a külföldi államban folytatott
büntetőeljárásban védőként eljáró személy fogva tartó intézetbe történő belépését - a védőre
vonatkozó szabályok szerint - engedélyezni kell.
400.	§
Ha a Be. 114. §-a szerint a büntetőeljárásban tolmács alkalmazása kötelező, a tolmács
intézetbe történő belépését - a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait figyelembe véve -
engedélyezni kell.
178
401.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatottat - a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján -
a fogva tartó intézet irattanulmányozásra előállítja. A fogva tartó intézetben történő
irattanulmányozásra felügyelet mellett kerül sor.
(2)	Az előzetesen letartóztatott jogosult az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a
bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy
kiadott másolatba történő betekintéshez a fogva tartó intézet által biztosított eszközt igénybe venni.
A kapcsolattartás közös szabályai
402.	§
(1)	A fogva tartó intézet az előzetes letartóztatás biztonsága és a fogva tartó intézet rendje és
védelme érdekében - a rendelkezési jogkör gyakorlója előírásainak végrehajtása mellett - ellenőrzi
az előzetesen letartóztatott 394. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kapcsolattartását. Az
ellenőrzés lehetőségéről az előzetesen letartóztatottat, vagy az előzetesen letartóztatott útján a
kapcsolattartót tájékoztatni kell.
(2)	Az előzetesen letartóztatott hivatalos kapcsolattartásra jogosulttal történő kapcsolattartása
nem számítható be a szóbeli és személyes kapcsolattartás 394. § (1) bekezdés b) pont bb) és bc)
alpontja szerint meghatározottak gyakoriságába és tartamába.
Levelezés
403.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott korlátlanul küldhet és fogadhat leveleket, ha a rendelkezési
jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik.
(2)	A levelezés költségeit az előzetesen letartóztatott viseli. Ha vagyoni helyzete miatt
szükséges, a büntetőeljárással kapcsolatos levelezés költségeit az intézet megelőlegezi.
(3)	Az előzetesen letartóztatott levelezése az általános szabályok szerint ellenőrizhető, vagy
korlátozható. Nem ellenőrizhető a hatóságokkal, nemzetközi egyezmény alapján létrehozott
nemzetközi szervezetekkel és a védővel, vagy nem magyar állampolgár előzetesen letartóztatott
esetén államának konzuli képviselőjével való levelezés.
Látogatás
404.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott - legalább havonként - felügyelet mellett látogatót fogadhat.
A látogatás időtartama alkalmanként egy óra. Az előzetesen letartóztatott e joga a rendelkezési
jogkör gyakorlójának döntése alapján korlátozható.
(2)	Az előzetesen letartóztatottnak - a rendelkezési jogkör gyakorlójának a 390. § szerinti
rendelkezéseire figyelemmel - lehetővé kell tenni, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésétől
számított hetvenkét órán belül látogatót fogadjon, és tőle csomagot vehessen át.
179
Telefonbeszélgetés
405.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott telefonbeszélgetést kezdeményezhet. A telefonbeszélgetés
kezdeményezése a 390. § (1) bekezdés a) pontja szerint korlátozható, vagy ellenőrizhető.
(2)	A 394. § (1) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti időtartamba a védővel történő
telefonbeszélgetés tartama nem számítható be.
Nyilatkozattétel sajtó útján
406.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a
tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, vagy az
elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő
közzététellel.
(2)	A nyilatkozattétel, vagy a közzététel engedélyezésére és megtagadására a 124-125. §-ban
foglalt rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	Az előzetesen letartóztatott nyilatkozattétele, vagy nyilatkozatának közzététele a bv.
intézet rendje és biztonsága, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható.
(4)	A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a 124. § (2) bekezdése szerinti kérelem
benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot készít arról, hogy a nyilatkozattétel a
(3)	bekezdésben meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti-e, és azt a kérelemmel
együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak.
(5)	A kérelemről az iratoknak a hozzá érkezésétől számított három munkanapon belül az
iratok alapján
a)	a vádirat benyújtása előtt az ügyész határozattal,
b)	a vádirat benyújtását követően a bíróság végzéssel
határoz.
(6)	Az (5) bekezdés alapján hozott, a nyilatkozattétel megtagadásáról szóló határozat ellen az
előzetesen letartóztatott és védője, az (5) bekezdés b) pontja alapján hozott, a nyilatkozattételt
engedélyező határozat ellen az ügyész a határozat kézbesítésétől számított öt munkanapon belül
fellebbezhet, a fellebbezést az iratokkal együtt haladéktalanul fel kell terjeszteni.
(7)	A fellebbezést az iratok hozzá érkezését követően három munkanapon belül az (5)
bekezdés a) pontja esetén a nyomozási bíró, az (5) bekezdés b) pontja esetén a törvényszék
másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.
(8)	Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a 124. § (4) bekezdése alapján a
közzététel megtagadására lát okot, akkor erről a 124. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától
180
számított három munkanapon belül javaslatot tesz, és azt a kérelemmel és a közlésre szánt anyaggal
együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak.
Az ügyész, vagy a bíróság eljárására az (5)-(7) bekezdést kell alkalmazni.
(9)	Az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben a Be. szabályait kell alkalmazni.
(10)	E § alkalmazásában a bv. intézet rendje és biztonsága alatt a fogva tartó intézet rendjét és
biztonságát kell érteni.
(11)	Előzetes letartóztatás esetén a 13. § (1) bekezdése szerinti kérelmet a vádirat benyújtása
előtt az ügyésznél, azt követően a bíróságnál kell benyújtani, melyben meg kell jelölni, hogy milyen
lakcímre kéri a sértett az értesítést. A sértett a kérelmét visszavonhatja.
Az előzetesen letartóztatott munkavégzése
407.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott munkára nem kötelezhető.
(2)	Az előzetesen letartóztatott kérelmére munkát végezhet, erről a BFB dönt. Ha az
előzetesen letartóztatott munkát végez, az elhelyezés kivételesen zárt részlegen lévő
lakóhelyiségben is biztosítható. A munka kijelölésénél tekintettel kell lenni különösen
a)	a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaira,
b)	az előzetesen letartóztatott szakképzettségére, foglalkozására és szaktudására,
c)	az előzetesen letartóztatott egészségi állapotára, nemére és életkorára.
(3)	Ha az előzetesen letartóztatott kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a
tartási költségekhez való hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal,
hogy erről előzetesen tájékoztatni kell.
(4)	A munkavégzés az előzetesen letartóztatottat büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és
kötelezettségeinek teljesítésében nem akadályozhatja.
Az előzetesen letartóztatott jutalmazása és fenyítése
408.	§
Az előzetesen letartóztatott számára adható jutalmak közül a 165. § (2) bekezdés h)-j) pontja
nem alkalmazható.
409.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatottal szemben alkalmazható fenyítések:
a)	feddés,
b)	a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése legfeljebb három hónapig terjedő
időre, legfeljebb havi ötven százalékkal,
c)	a fogva tartó intézet által szervezett rendezvényektől, szabadidős és sportprogramokon való
részvételtől eltiltás, amely meghatározott alkalmakra vagy legfeljebb három hónapra vonatkozhat,
181
d) tizenöt napig terjedő magánelzárás.
(2)	Ha az előzetesen letartóztatott dolgozik, a magánelzárás tíz napig terjedhet.
(3)	A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a büntetőeljárási
jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében.
Az előzetes letartóztatott szabadítása
410.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatottat
a)	az előzetes letartóztatás lejáratának,
b)	az előzetes letartóztatásnak a Be. 132. § (3) bekezdése szerinti megszűnése,
c)	a nyomozás vagy az eljárás megszüntetése esetén az erről szóló határozat kézbesítésének
d)	az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés
napján kell szabadítani.
(2)	Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés és
az értesítőlap átadása után az előzetesen letartóztatottat - ha más ügyben nem kell fogva tartani -
helyben szabadítani kell, az arról szóló tájékoztatás mellett, hogy szabadulási igazolásának az
átvétele, vagy az elszámolás érdekében a fogva tartó intézetet a következő munkanapon, hivatali
időben keresse fel.
(3)	Az előzetesen letartóztatott bíróságon történő szabadítása esetén a bíróság
személyazonosításra alkalmas igazolást állít ki az előzetesen letartóztatott szabadításáról,
amennyiben a fogvatartott nem kíván visszatérni a bv. intézetbe.
(4)	A fogva tartó intézet az (1) bekezdés szerinti rendelkezés bevárása nélkül szabadítja azt az
előzetesen letartóztatottat, aki az első- vagy a másodfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott
szabadságvesztés tartamát letöltötte.
(5)	Az (1) és (2) bekezdés eseteiben sem szabadítható az előzetesen letartóztatott, ha
szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést,
előzetes letartóztatást, kiadatási letartóztatást, vagy ideiglenes kiadatási letartóztatást, az európai
elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatást vagy ideiglenes átadási
letartóztatást, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatást kell töltenie.
(6)	Ha az előzetesen letartóztatottnak az előzetes letartóztatást követően idegenrendészeti
őrizetet vagy menekültügyi őrizetet kell töltenie, a fogva tartó intézet a szabadítás időpontját
legkésőbb három nappal megelőzően értesíti az illetékes idegenrendészeti hatóságot, vagy
menekültügyi hatóságot. Ha az idegenrendészeti hatóság, vagy menekültügyi hatóság az értesítés
alapján a szabadítás időpontjában nem veszi át az előzetesen letartóztatottat, ez az előzetesen
letartóztatott szabadítását nem akadályozhatja meg.
Az elmeállapot megfigyelése és a kóros elmeállapotú előzetesen letartóztatott vizsgálata
411. §
182
(1)	Ha a fogva tartó intézetben elhelyezett előzetesen letartóztatott elmeállapotának
megfigyelését a bíróság elrendelte (Be. 107. §), a fogva tartó intézet az előzetesen letartóztatottat
haladéktalanul az IMEI-be szállítja.
(2)	Az elmeállapot megfigyelésének befejezésekor az IMEI a véleményét megküldi a
megfigyelést elrendelő bíróságnak. Ha az IMEI véleménye szerint az előzetesen letartóztatott kóros
elmeállapotú, az előzetes letartóztatás végrehajtását, vagy az előzetesen letartóztatott
gyógykezelését a bíróság más döntéséig az IMEI végzi.
412.	§
(1)	Ha az előzetesen letartóztatottnál a fogva tartó intézet kóros elmeállapotra utaló tüneteket
észlel, megvizsgálás céljából haladéktalanul az IMEI-be utalja és erről egyidejűleg a rendelkezési
jogkör gyakorlóját értesíti.
(2)	Az IMEI a vizsgálat eredményéről haladéktalanul értesíti a beutaló fogva tartó intézetet és
a rendelkezési jogkör gyakorlóját. Az IMEI, ha a beutalt előzetesen letartóztatott fekvőbeteg
gyógyintézeti kezelése nem szükséges, a vizsgálati eredményről készült dokumentációt megküldi a
fogvatartást foganatosító bv. intézet orvosának.
(3)	Ha a vizsgálat eredménye szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, az
előzetes letartóztatás végrehajtását vagy gyógyítását a rendelkezési jogkör gyakorlójának eltérő
döntéséig az IMEI végzi.
(4)	Ha az előzetesen letartóztatottnál veszélyeztető állapot nem áll fenn és a kezelést
visszautasítja, valamint ha a vizsgálat nála pszichiátriai megbetegedést nem igazolt, az IMEI
haladéktalanul intézkedik a beutaló fogva tartó intézetbe történő visszaszállításáról. Erről az IMEI a
rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.
A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának végrehajtására vonatkozó szabályok
413.	§
(1)	A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának végrehajtására - az e Fejezetben foglalt
eltérésekkel - az V. fejezetnek a fiatalkorúakra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(2)	Törvényben meghatározott esetben, vagy ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú
előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani.
(3)	Ha a Be. 454. § (2) és (3) bekezdése alapján a fiatalkorú előzetes letartóztatását bv.
intézetben kell végrehajtani, a fogva tartó intézet - ha a fiatalkorú érdekében szükséges - javaslatot
tehet az ügyésznek arra, hogy indítványozza az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének
megváltoztatását.
(4)	A fiatalkorú előzetes letartóztatott legfeljebb öt napig terjedő magánelzárással fenyíthető.
Fiatalkorúak javítóintézetben történő előzetes letartóztatásának végrehajtására vonatkozó
rendelkezések
183
414.	§
(1)	Az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtására a XXVII. Fejezet
rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, a 362-364. §, valamint a 374., 375. és 378-379. §
rendelkezései azonban nem alkalmazhatók.
(2)	Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú kivételesen, legfeljebb öt napra, ideiglenesen
akkor is elhelyezhető bv. intézetben és rendőrségi fogdán, ha az előzetes letartóztatást
javítóintézetben hajtják végre.
(3)	Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú bv. intézetben vagy rendőrségi fogdán történő
ideiglenes elhelyezéséről, annak tartamáról a (2) bekezdés keretei között a bíróság határoz.
(4)	A bíróságnak az előzetes letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig
a fiatalkorú - huszonnégy órát meg nem haladó tartamban - az ügyész rendelkezése alapján is
elhelyezhető bv. intézetben vagy rendőrségi fogdában. Erről az ügyész a bíróságot értesíti.
(5)	Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú, ha fekvőbeteg-ellátásra szorul, vagy egészségi
állapota kórházi kivizsgálást igényel, egészségügyi ellátását és vizsgálatát lehetőség szerint
büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell biztosítani.
415.	§
(1)	Ha a fiatalkorú tartósan szembeszegül a javítóintézet rendjével, társai vagy a javítóintézeti
dolgozók testi épségét, illetve a javítóintézet biztonságát súlyosan veszélyeztető magatartást tanúsít,
az igazgató az ügyésznél kezdeményezheti az előzetes letartóztatás végrehajtási helye
megváltoztatásának indítványozását.
(2)	Ha a bíróság az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását rendeli el, a
javítóintézet a fiatalkorú átszállítása érdekében megkeresi a javítóintézet székhelye szerint illetékes
rendőrkapitányságot.
416.	§
(1)	A rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezik az előzetesen letartóztatott fiatalkorú
a)	kapcsolattartásának (levelezés, látogató fogadása, csomagküldemény, telefonbeszélgetés)
korlátozásáról, vagy ellenőrzéséről,
b)	előállításáról, a javítóintézetben való kihallgatásáról,
c)	más intézetbe való átszállításáról,
d)	elkülönítéséről az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól.
(2)	Az intézet gondoskodik a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezéseinek
végrehajtásáról. Ha a bírói értesítőlap vagy ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás
végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, a javítóintézet az
általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el.
(3)	Ha az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt a rendelkezési jog gyakorlójának
jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli, erről őt haladéktalanul értesíti.
184
417.	§
Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú javítóintézeten kívüli oktatásban, képzésben,
munkafoglalkoztatásban nem vehet részt.
418.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú számára javítóintézeten kívüli program,
betegszabadság nem engedélyezhető.
(2)	Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója engedélyezte az előzetesen letartóztatott fiatalkorú
számára, hogy felügyelettel meglátogassa súlyosan beteg hozzátartozóját, vagy részt vegyen
hozzátartozója temetésén, megkeresi az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot a
fiatalkorú kísérése érdekében.
419.	§
(1)	Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát
gyakorló szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.
(2)	Az ellenőrzés nélküli érintkezés lehetőségét kell biztosítani - az intézet házirendje szerint
-	az előzetesen letartóztatott fiatalkorú és
a)	védője,
b)	a jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet tagja, a nemzeti
megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársa, továbbá a karitatív
tevékenységet végző egyház vagy civil szervezet tagja,
c)	nevelésbe vett fiatalkorú esetén a gyermekvédelmi gyámja,
d)	vallásgyakorlás céljából az egyházi személy,
e)	a kirendelt pártfogó felügyelője vagy megelőző pártfogó felügyelője,
f)	hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselője, konzuli tisztségviselője, ennek
hiányában az érdekei képviseletét ellátó állam képviselői
között.
(3)	A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú kérelmére a javítóintézet
igazgatója az (1)-(2) bekezdésben meghatározottakon túl más személy számára is engedélyezheti a
kapcsolattartást.
420.	§
(1)	Büntető ügyben történő idézés alapján a javítóintézet megkeresi a bíróság székhelye
szerint illetékes rendőrkapitányságot az előzetesen letartóztatott fiatalkorúnak a megjelölt helyre és
időre történő előállítása, majd a javítóintézetbe visszaszállítása érdekében. A nyomozó hatóság
részéről kért előállítás a rendelkezési jog gyakorlójának hozzájárulásával történhet.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha a bíróság értesítése alapján az
előzetesen letartóztatott fiatalkorú vagy a védője kéri az előállítását.
185
(3)	Az előzetesen letartóztatott fiatalkorút a nyomozó hatóság - a rendelkezési jogkör
gyakorlójának engedélyével - az igazgatóval egyeztetett időpontban, a javítóintézetben is
kihallgathatja.
(4)	Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúnak a nyomozó hatóság részére történő kiadását a
rendelkezési jogkör gyakorlója engedélyezi.
Az előzetes letartóztatás megszüntetése
421.	§
(1)	Az előzetesen letartóztatott fiatalkorút a lejárat napján, vagy az előzetes letartóztatást
megszüntető rendelkezés napján a javítóintézetből szabadon kell bocsátani, és a törvényes
képviselőnek vagy megbízottjának a javítóintézet székhelyén kell átadni. Ha a törvényes képviselő
vagy megbízottja a fiatalkorúért nem jelenik meg, gondoskodni kell a fiatalkorú elkülönített
elhelyezéséről és a továbbiakban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény
és végrehajtási rendelete szerint kell eljárni.
(2)	Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés
átadása után a fiatalkorút helyben szabadítani kell, annak tájékoztatása mellett, hogy szabadulási
igazolásának az átvétele vagy az elszámolás érdekében a javítóintézetet a következő munkanapon,
hivatali időben keresse fel.
(3)	Az előzetes letartóztatásból szabaduló fiatalkorút a jelen lévő törvényes képviselőjének
vagy megbízottjának, a más ügy miatt jogerős javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló fiatalkorút a
javítóintézet megbízottjának kell átadni, de távollétük a szabadításnak nem akadálya. A fiatalkorú
átvételére jogosult személy távolléte esetén, ha a fiatalkorú hazatérése nem biztosítható, a bíróság
intézkedik a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése iránt és gondoskodik a gyermeknek az
ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő
szállítása iránt.
(4)	A (2) bekezdés alapján helyben szabadított fiatalkorú - jegyzőkönyvbe foglalt
hozzájárulása alapján - a tárgyalásról az intézetbe visszaszállítható, ha az intézet hivatali idejében a
szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.
(5)	Az előzetes letartóztatásból szabaduló fiatalkorú részére a javítóintézet szabadulási
igazolást ad. A szabadításkor ki kell adni a fiatalkorú részére a személyazonosító igazolványát, a
letéti pénzét, a letétként kezelt értéktárgyait, saját ruházatát, valamint iskolai bizonyítványát.
(6)	Az előzetes letartóztatásból szabaduló fiatalkorú szabadításáról értesíteni kell azokat a
szerveket és személyeket, akiket a fiatalkorú intézetbe történt befogadásáról értesítettek, továbbá az
előzetes letartóztatás megszüntetését elrendelő ügyészt vagy bíróságot.
A katonák előzetes letartóztatásának végrehajtására vonatkozó szabályok
422.	§
(1)	A katona előzetes letartóztatását katonai fogdán - a külön jogszabályban kijelölt intézet e
célra elkülönített részén - kell végrehajtani, kivéve, ha a rendelkezési jogkör gyakorlójának a
terheltek elkülönítésére vonatkozó rendelkezésének teljesítése másként nem biztosítható.
186
(2)	A katona előzetes letartóztatásának végrehajtására egyebekben a 386-387. és a 390-412.
§-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy
a)	az előzetes letartóztatás végrehajtása során a különböző állománycsoportú katonákat egymástól
el kell különíteni,
b)	a katona a bíróság, az ügyész, vagy más hatóság elé állításkor egyenruhát visel,
c)	katona esetén a befogadásról és szabadításról értesíteni kell a munkáltatói jogkört gyakorló
parancsnokot is.
A nemzetközi bűnügyi együttműködéssel összefüggésben kényszerintézkedés hatálya alatt álló
személy fogvatartása
423.	§
(1)	A 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kényszerintézkedések hatálya alatt álló személyt a
Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni.
(2)	A bv. intézet az ideiglenes kiadatási illetve kiadatási letartóztatásban lévő személyt az
igazságügyért felelős miniszter vagy a bíróság döntése alapján, az ideiglenes átadási vagy átadási
letartóztatásban, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatásban lévő, illetve ideiglenesen átszállított
személyt a bíróság döntése alapján helyezi szabadlábra.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott személyt - más állam részére történő átadásakor - az
illetékes rendőri szerv megbízottja az intézetben veszi át. A rendőrség megbízottja részére az intézet
elismervény ellenében átadja a személy letéti tárgyait és a nyilvántartási okmányok másolatát is.
XXX.	Fejezet
Az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtása
424.	§
(1)	A kényszergyógykezelés végrehajtására vonatkozó szabályokat - a kényszergyógykezelés
felülvizsgálatára, megszüntetésére, megszűnésére, valamint az adaptációs szabadságra és az
elbocsátott kényszergyógykezelt pszichiátriai gyógykezelésére való előterjesztésre vonatkozó
szabályok kivételével - az e fejezetben foglalt eltérésekkel az ideiglenes kényszergyógykezelés
végrehajtása során is alkalmazni kell.
(2)	Az ideiglenes kényszergyógykezelés kezdő napja az a nap, amelyen a beteget az IMEI-be
befogadták. Ha az ideiglenes kényszergyógykezelést megelőzően a beteg elmeállapotát az IMEI-
ben megfigyelték, úgy ennek időtartamát az ideiglenes kényszergyógykezelés tartamába nem lehet
beszámítani; ez esetben az ideiglenes kényszergyógykezelés az elrendelés napján kezdődik.
(3)	Az ideiglenes kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.
(4)	Az ideiglenes kényszergyógykezelésre utalt beteg
a)	kórlapján legalább kétnaponként fel kell tüntetni azt is, ha állapot- vagy kezelésváltozás nem
következett be,
187
b)	más gyógyintézetben történő elhelyezéséről a rendelkezési jogkör gyakorlóját előzetesen -
sürgős esetben utólag - értesíteni kell.
(5)	A más gyógyintézetben töltött időt az ideiglenes kényszergyógykezelés időtartamába be
kell számítani.
(6)	Az ideiglenes kényszergyógykezelt a védőjével és hazája konzuli tisztségviselőjével az
előzetesen letartóztatottra vonatkozó szabályok szerint jogosult kapcsolatot tartani. Az ideiglenes
kényszergyógykezelt a rendelkezési jogkör gyakorlójának korlátozó rendelkezése hiányában
törvényes képviselőjével szóban ellenőrzés nélkül érintkezhet.
(7)	A rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését az elkülönítés, a fokozott őrzés, a
kapcsolattartás tekintetében az ideiglenes gyógykezelés végrehajtása során meg kell tartani. Ha az
IMEI a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör
gyakorlóját haladéktalanul értesíti.
425.	§
Az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságának időszakos felülvizsgálata esetén a
kórrajzkivonatot a felülvizsgálat indítványozására köteles ügyésznek kell megküldeni az ideiglenes
kényszergyógykezelés határidejének lejártát megelőző legalább tizenöt nappal.
426.	§
(1)	Ha az ideiglenes kényszergyógykezelésre befogadott nem kóros elmeállapotú, az IMEI
főigazgató főorvos haladéktalanul javaslatot tesz az ideiglenes kényszergyógykezelés
megszüntetésére. A megszüntetésre jogosult intézkedéséig az IMEI - a rendelkezési jogkör
gyakorlójának rendelkezése szerint - gondoskodik az őrzésről és a felügyeletről.
(2)	Az ideiglenesen kényszergyógykezeltet el kell bocsátani az IMEI-ből
a)	ha az ideiglenes kényszergyógykezelés tartama eltelt és a felülvizsgálatra nem került sor, a lejárat
napjával,
b)	a nyomozás, vagy az eljárás megszüntetése esetén, az erről szóló határozat kézbesítésének a
napjával.
(3)	Ha az ügyész vagy a bíróság az ideiglenes kényszergyógykezelést megszünteti, a beteget -
megfelelő igazolással ellátva - azon a napon kell elbocsátani, amelyen a kényszerintézkedés
megszüntetéséről szóló értesítőlap az IMEI-be megérkezik.
(4)	Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésekor a terhelt előzetes letartóztatását
rendelték el, szabadságvesztésre, elzárásra ítélték, haladéktalanul intézkedni kell a bv. intézetbe
történő átszállítása iránt. Ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolásra szorul, úgy az IMEI
megfelelő osztályán kell gyógykezelését folytatni, vagy a Központi Kórház megfelelő osztályára
kell átszállítani. Részletes kórrajz-kivonatát a büntetés-végrehajtási egészségügyi anyagához
csatolni kell.
(5)	A (2) és (3) bekezdés eseteiben sem bocsátható el az ideiglenesen kényszergyógykezelt és
haladéktalanul intézkedni kell a bv. intézetbe történő átszállítása iránt, ha
188
a)	más ügyben kiszabott szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe
lépő szabadságvesztést,
b)	más ügyben elrendelt előzetes letartóztatást, kiadatási letartóztatást vagy ideiglenes kiadatási
letartóztatást, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási
letartóztatást vagy ideiglenes átadási letartóztatást, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatást
kell töltenie.
(6)	Ha az ideiglenesen kényszergyógykezeltnek az elbocsátást követően idegenrendészeti
őrizetet, vagy menekültügyi őrizetet kell töltenie, a fogva tartó intézet az elbocsátás
esedékességének tudomására jutását követően haladéktalanul értesíti az illetékes idegenrendészeti
hatóságot, vagy menekültügyi hatóságot. Ha az idegenrendészeti hatóság, vagy menekültügyi
hatóság az értesítés alapján az elbocsátás időpontjában nem veszi át az ideiglenesen
kényszergyógykezeltet, ez az elbocsátást nem akadályozhatja meg.
XXXI.	Fejezet
Az őrizet végrehajtása
427.	§
(1)	Az őrizet végrehajtására az e fejezetben foglalt eltérésekkel az előzetes letartóztatás
végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2)	A büntetőeljárás során elrendelt őrizetet rendőrségi fogdán (a továbbiakban: fogda) kell
végrehajtani.
(3)	Az őrizetes büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja. Meghatalmazás aláírása
érdekében az ügyvéd belépését a fogda területére hivatali időn kívül is biztosítani kell.
(4)	Az őrizet során a gyanúsított személyi szabadsága és egyéb alapvető jogai olyan
mértékben korlátozhatók, amilyen mértékben az őrizetbe vétel célja és a fogda rendjének vagy
biztonságának megőrzése érdekében feltétlenül szükséges.
(5)	Az őrizetes a fogdában folytatott munkáltatásban vagy oktatásban nem vehet részt, a
fogdában házasságot nem köthet, bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesíthet.
(6)	Az őrizetessel szemben fegyelmi eljárás nem folytatható le.
(7)	A fogvatartással kapcsolatos panaszt a fogvatartásért felelős bírálja el.
(8)	A fogvatartásért
a)	rendőrkapitányság fogdájában és a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysági (központi) fogdában
a rendőrfőkapitány,
b)	a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda fogdájában a Készenléti Rendőrség
parancsnoka
felelős.
(9) E fejezet alkalmazásában büntetés-végrehajtási őr alatt a fogdaőrt kell érteni.
189
428.	§
(1)	A fogda az őrizetbe vett személyt a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata
szerint a fogvatartásért felelős által kiállított rendelvény alapján fogadja be.
(2)	A fogda az őrizetbe vett személy befogadásáról
a)	az őrizetbe vételt elrendelő bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot,
b)	katona esetén a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot
értesíti.
(3)	A fogda az őrizetbe vétel Be. 126. § (3) bekezdése, 249. §-a, 281. § (6) bekezdése, 519. §
(2)	bekezdése, 555. § (4) bekezdése és 596. § (6) bekezdése szerinti határidejének lejártát - a Be.
126. § (5) bekezdése szerinti, az őrizetbe vétel elrendelését megelőző hatósági fogvatartás
beszámításával - nap, óra és perc megjelöléssel tartja nyilván.
429.	§
(1)	Az őrizetbe vételt elrendelő bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság vezetője (az őrizet
végrehajtása tekintetében a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az őrizetbe vett
személy
a)	fokozott őrzéséről,
b)	elkülönítéséről az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól vagy őrizetbe vett személyektől,
c)	levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről,
d)	levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának korlátozásáról vagy tiltásáról,
e)	előállításáról, nyomozási cselekmény elvégzése érdekében a nyomozó hatóságok részére történő
kiadásáról.
(2)	A rendelkezési jogkör gyakorlójának tiltó rendelkezése hiányában az őrizetbe vett személy
az általa megjelölt hozzátartozóval kapcsolatot tarthat. Az őrizetes a hozzátartozójával naponta
egyszer tíz perc időtartamban telefonhívást kezdeményezhet. Az őrizetbe vett személyt
hozzátartozója naponta, hivatali időben - a fogda parancsnokával előzetesen egyeztetett időpontban
-	meglátogathatja. Az őrizetbe vett személy a látogatás alkalmával csak egy látogatót fogadhat; a
látogatási idő harminc perc.
(3)	Az őrizetbe vett személy más személlyel - ide nem értve a védőt, államának konzuli
tisztviselőjét - csak a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével tarthat kapcsolatot.
(4)	A kapcsolattartás joga nem gyakorolható, ha az őrizetbe vett személlyel szemben eljárási
cselekményt folytatnak. A kapcsolattartás pótlását, ha arra még hivatali időn belül sor kerülhet,
engedélyezni kell.
(5)	Ha a fogvatartásért felelős a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét észleli,
erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.
430. §
190
(1)	Az őrizetbe vett személy letéti pénze terhére megvásárolhatja azokat a tárgyakat,
amelyeket birtokában tarthat, valamint ruházatát kiegészítheti.
(2)	Az őrizetbe vett személy letéti pénzéből történő vásárlásokat elsősorban hozzátartozója
vagy védője útján kell biztosítani. Ennek hiányában a vásárlást az őrizetbe vett személy írásos
kérelme alapján a fogvatartásért felelős megbízottja végzi a befogadás napján.
431.	§
(1)	Az őrizetbe vett személyt - ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el - az
őrizetbe vétel tartamának elteltével, vagy az őrizet megszüntetéséről hozott határozat fogdával való
közlésének időpontjában haladéktalanul szabadítani kell.
(2)	Ha a bíróság az őrizetbe vett személy előzetes letartóztatására vonatkozó indítványt
elutasítja, az erről szóló végzés átadása után az őrizetbe vett személyt helyben szabadítani kell, de -
kérelmére - az ülésről a fogdába visszaszállítható, ha a szabadulási igazolás kiadása és az
elszámolás még aznap elvégezhető.
(3)	Az őrizetbe vett személy szabadításáról - a (2) bekezdés szerinti eset kivételével - az
őrizetbe vételt elrendelő, vagy az azt megszüntető bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot kell
értesíteni. Katona esetén a szabadításról értesíteni kell a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot
is.
XXXII.	Fejezet
A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtása
432.	§
(1)	A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtására a VII. fejezetben foglaltakat a (2)
bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett
a)	nem köteles munkát végezni, vagy tanulmányokat folytatni a végrehajtás ideje alatt,
b)	hetente legalább három alkalommal húsz perc időtartamban távbeszélő használatra jogosult, ez
ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elkövetőt tájékoztatni kell,
c)	havonta legalább három alkalommal fogadhat látogatót,
d)	heti nyolc óra kimaradásra mehet, a kimaradás tartama az elzárásba beszámít,
e)	naponta legalább két óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult.
ÖTÖDIK RÉSZ
A szabálysértési elzárás végrehajtása
XXXIII.	Fejezet
A szabálysértési elzárás végrehajtása
433.	§
(1)	A szabálysértési elzárás végrehajtására a VII. fejezetben foglaltakat a (2)-(4) bekezdésben
meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
191
(2)	A szabálysértési elzárás végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elkövetővel
szemben elzárást vesznek foganatba. Ennek a körülménynek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.
(3)	A szabálysértési elzárás nem hajtható végre, ha
a)	az elkövető a szabálysértési elzárást kiszabó határozat jogerőre emelkedését követően egy évet
meghaladó időt töltött szabadságvesztésben, elzárásban, javítóintézeti nevelésben vagy előzetes
letartóztatásban,
b)	a szabálysértési elzárás kiszabását kizáró körülmény következett be,
c)	a Szabs. tv. 24. §-ában meghatározott elévülés bekövetkezett.
(4)	E § alkalmazásában katona: az a Szabs. tv. 28. § (1) bekezdésében meghatározott személy,
akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott elzárás végrehajtásának
megkezdésekor és a végrehajtás alatt fennáll.
HATODIK RÉSZ
Záró rendelkezések
Felhatalmazó rendelkezések
434.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatot rendeletben jelölje
ki.
(2)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	a szabadságvesztés, az elzárás, és az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait
a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel, a katonák vonatkozásában a honvédelemért felelős
miniszterrel is egyetértésben,
b)	a Pártfogó Felügyelői Szolgálat és a pártfogó felügyelők tevékenységének szabályait, a katonák
pártfogó felügyeletének vonatkozásában a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben,
c)	az elkobzás végrehajtásának szabályait a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felügyeletét ellátó
miniszterrel egyetértésben,
d)	a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására, valamint az
IMEI feladataira vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel
egyetértésben,
e)	a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre
háruló feladatokra vonatkozó szabályokat,
f)	a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapítására vonatkozó szabályokat a
büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
g)	a fogvatartottak fegyelmi felelősségének szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszterrel egyetértésben,
h)	a fogvatartottakkal kapcsolatos kártérítési eljárás szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszterrel egyetértésben,
i)	a fogvatartottak egészségügyi ellátásának szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszterrel egyetértésben,
192
j) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés, valamint a foglalkozás-
egészségügyi szolgálat szabályait a büntetés-végrehajtási szervezetnél a büntetés-végrehajtásért
felelős miniszterrel egyetértésben,
k) a Börtönlelkészi Szolgálatra vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszterrel és az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszterrel
egyetértésben,
l) a fogvatartottak birtokában lévő külföldi fizetőeszközzel kapcsolatos eljárásra vonatkozó
szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben.
(3)	Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa
meg
a)	a büntetés-végrehajtási intézetek kijelölésének szabályait,
b)	az elzárás és a szabálysértési elzárás végrehajtását foganatosító intézetek kijelölésének
szabályait a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter egyetértésével,
c)	a pártfogó felügyelői tevékenységgel kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásának
szabályait a rendészetért felelős miniszter egyetértésével,
d)	a szabálysértési elzárás végrehajtásának részletes szabályait a szabálysértési szabályozásért
felelős miniszter egyetértésével,
e)	az elektronikus távfelügyeleti rendszer létesítésének, üzemeltetésének és alkalmazásának,
továbbá az elektronikus távfelügyeleti eszközök felhasználásának szabályait az igazságügyért
felelős miniszter egyetértésével.
(4)	Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az
őrizet és az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában való végrehajtásának részletes szabályait a
büntetés-végrehajtásért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben, a
legfőbb ügyész véleményének kikérésével.
(5)	Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős
miniszter és az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben szabályozza a
büntetés-végrehajtás során elrendelt elővezetés végrehajtásával, valamint az elítélt elfogása és
megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyész vagy végrehajtásért felelős szerv elé állításával
felmerült költség megtérítésének részletes szabályait.
(6)	Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy a javítóintézetben alkalmazott
rendészek kiegészítő képzésének és a vizsgájának részletes tartalmi feltételeit, a vizsgaszabályzatot,
valamint a kiegészítő képzésnek és vizsgának megfelelő szakirányú képesítések és képzettségek
jegyzékét a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszterrel és az oktatásért felelős
miniszterrel egyetértésben, rendeletben szabályozza.
(7)	Felhatalmazást kap a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, hogy a
javítóintézetek rendtartását az igazságügyért felelős miniszterrel és a büntetés-végrehajtásért felelős
miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletben állapítsa meg.
Hatálybalépés
435.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2015. január 1-jén lép
hatályba.
193
(2)	A 92. §-t megelőző alcím, a 92-94. §, a 95. § (2)-(4), (8) és (9) bekezdése, a 96. § (1)
bekezdés h) pontja, a 437. § (2) bekezdése 2016. január 1-jén lép hatályba.
Átmeneti rendelkezések
436.	§
(1)	A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV.
törvény) alkalmazásával kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések végrehajtása során a (2)-
(9)	bekezdésben foglalt eltérésekkel e törvény rendelkezései szerint kell végrehajtani.
(2)	Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztésre ítélt a 2013. június
30. napján hatályban volt 1978. évi IV. törvény rendelkezései szerint bocsátható feltételes
szabadságra.
(3)	Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával a részben felfüggesztett szabadságvesztés mellett
kiszabott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás, közügyektől eltiltás és kitiltás
tartamának számítására a 298. §, a 300. § (1) bekezdése, a 301. § (1) bekezdése, a 303. § (1)
bekezdése és a 306. § az irányadó.
(4)	Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés esetén az enyhébb
végrehajtási szabályok a 105. § (2) bekezdés c) pontja tekintetében akkor nem alkalmazhatók, ha az
elítélt az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdése alapján vagy a bíróság határozata folytán nem
bocsátható feltételes szabadságra.
(5)	A bíróság által 2013. július 1-jét megelőzően elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása
során az 1978. évi IV. törvény. 70. § (3) bekezdése alkalmazható.
(6)	Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásában
való közreműködése során a rendőrség az 1978. évi IV. törvény 82. § (5) bekezdés a)-d) pontja
tekintetében ellenőrzi a magatartási szabályok megtartását.
(7)	A 2010. május 1-jétől 2013. június 30-ig hatályban volt 1978. évi IV. törvény
alkalmazásával elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása során a kényszergyógykezelés
tartamának eltelte napján - az 1978. évi IV. törvény 74. § (3) bekezdése alapján - a
kényszergyógykezelés megszűnik és a beteget el kell bocsátani az intézetből.
(8)	Ha a (7) bekezdés szerinti elbocsátáskor a beteg gyógykezelésének szükségessége
továbbra is fennáll, az IMEI főigazgató főorvosa az elbocsátás esedékességének napjával történő
elhelyezés érdekében az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint kellő időben
kezdeményezi a bíróságnál a kötelező gyógykezelés elrendelése iránti eljárást. Ha a bíróság
elrendeli a beteg kötelező gyógykezelését, az IMEI főigazgató főorvos - az Országos
Mentőszolgálat útján - intézkedik a beteg átszállítása iránt a kijelölt, az egészségügyről szóló
törvény szerinti gyógykezelést végző pszichiátriai intézetbe.
(9)	E törvény 209., 210., 283., 304., 305., 308. és 318. §-át arra az elítéltre is alkalmazni kell,
akit a 1978. évi IV. törvény alkalmazásával katonai büntetőeljárásban katonaként ítéltek el.
194
(10)	A BFB az elítélt személyes meghallgatását követően nyolc napon belül - az országos
parancsnok által kiadott módszertani útmutató alapján - dönt az elítélt rezsimbe helyezéséről és a
bv. intézetben működő reintegrációs programokban történő részvételről. Az országos parancsnok
által kiadott módszertani útmutató alapján lefolytatott kockázatelemzési vizsgálat lefolytatását
követően a BFB záró kockázatelemzési jelentésben rögzíti az elítélt befogadásakor mért általános -
visszaesési és fogvatartási - kockázatát, valamint meghatározza a kockázat csökkentéséhez
szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat, amelyet a bv.
intézetnek a reintegrációs tevékenysége során figyelembe kell vennie.
Hatályon kívül helyező rendelkezés
437.	§
(1)	Hatályát veszti a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.
törvényerejű rendelet.
(2)	Hatályát veszti a 436. § (10) bekezdése.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
438.	§
(1)	E törvény 12. § (1)-(2) bekezdése a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz
és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi
irányelv 2. és 3. cikkének való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény 12. § (2)-(5) bekezdése a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról
szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést
szolgálja.
(3)	E törvény 13. §-a a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i
2001/220/IB tanácsi kerethatározat 4. cikk (3) bekezdésének való megfelelést szolgálja.
(4)	E törvény 13. §-a a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére
vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat
felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk
(5)-(6) bekezdésének való megfelelést szolgálja.
(5)	E törvény 132. §-a és 396. § (2) bekezdése a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális
kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi
kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi
irányelv 24. cikkének, 331. §-a az irányelv 25. cikkének való megfelelést szolgálja.
195
Indokolás
a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás
végrehajtásáról szóló 2013. évi ... törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I. A törvény megalkotásának alapvető indokai
1.	A társadalmi változások, az arra választ adó büntetőpolitika, az új Btk. elfogadása és az
elmúlt évek büntetés-végrehajtási tapasztalatai aktuálissá teszi a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) helyett egy új,
tartalmát, szabályozási elveit és irányait tekintve modern büntetés-végrehajtási kódex megalkotását.
2.	Az elmúlt években több jogterületen - így a büntetőjog vonatkozásában is - megkezdődött
a hatályos és gyakran több évtizedes múltra visszatekintő jogszabályok felülvizsgálata, valamint
ennek nyomán a szükséges reformok, módosítások végrehajtása. Ennek a komplex munkának
hangsúlyos elemét képezi az átfogó igazságszolgáltatási reform, amelynek során pragmatikus
módon kell a joganyagot korszerűsíteni. A büntetőjog-tudományt alkotó trichotomikus rendszer
magába foglalja az anyagi büntetőjogot, a büntetőeljárás-jogot és a büntetés-végrehajtási jogot,
amely területek normái egymással szorosan összefüggnek, egyenrangúak és zárt szabályozási
rendszerükből adódóan azonos hatás- és értékrendszer mentén szerveződnek.
A fent említett három terület közül elsőként - hosszú előkészítő munkálatok és egyeztetések
után - a büntető anyagi jog fő forrásaként, 2012 nyarán elfogadásra került a Büntető
Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.), amely a korábbinál
hatékonyabb és szigorúbb választ ad a bűnözés kialakult új formáira. Az említett
igazságszolgáltatási reform következő lépéseként már megkezdődtek az új büntetőeljárási kódex
megalkotásának előkészületei is. Látható tehát, hogy a büntetőjoganyag átfogó megújítása
keretében a trichotomikus rendszer harmadik pillérét alkotó büntetés-végrehajtási jog reformja is
időszerűvé vált, különös tekintettel arra, hogy a Bv. tvr. számtalan módosítása nyomán a jogszabály
belső koherenciája megbomlott, amely a normaszöveg átláthatóságát és a biztonságos, hatékony
jogalkalmazást negatívan befolyásolja. Az újabb átláthatatlan módosításokat elkerülendő szükséges
egy olyan, az új Btk. által bevezetett jogintézményekkel harmonizáló, a büntetőjogi kódexszel
egységes rendszert alkotó törvény megalkotása, amely az új büntetésekkel, intézkedésekkel,
valamint a kidolgozott egyéb módosításokkal összhangban új alapokra helyezi a büntetés-
végrehajtást.
3.	Természetszerűleg nemzetközi kötelezettségvállalásaink is meghatározzák a nemzeti
szabályozást, amely biztosítani hivatott a vállalt nemzetközi kötelezettségek messzemenő
érvényesülését.
Az alapvető emberi jogokat védő nemzetközi dokumentumok közül meg kell említeni az
ENSZ egyezményeit, az 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányát (kihirdette: 1976. évi 8. törvényerejű rendelet), a kínzás és más kegyetlen,
embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi Egyezményt (kihirdette:
1988. évi 3. törvényerejű rendelet), továbbá a New Yorkban, 1989. november 20-án kelt, gyermek
jogairól szóló Egyezményt (kihirdette: 1991. évi LXIV. törvény) és a New Yorkban, 2006.
december 13-án elfogadott, fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményt (kihirdette:
2007. évi XCII. törvény).
196
A büntetés-végrehajtás vonatkozásában az irányadó hazai szabályozást leginkább az Európa
Tanács dokumentumai határozzák meg.
A többi európai államhoz hasonlóan a jogi szabályozásra leginkább hatással lévő,
legjelentősebb dokumentum az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
1950. november 4-én kelt egyezmény és a nyolc kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban:
Egyezmény). Az Egyezmény legfontosabb célja az emberi jogok és alapvető szabadságok
megóvása és további fejlesztése. Az Egyezmény cikkeit valódi tartalommal a Bíróság ítélkezési
gyakorlata tölti meg, amely nemcsak az államokra nézve kötelező, de magát a Bíróságot is köti a
későbbi döntéseiben.
Az Egyezményből a büntetés-végrehajtást leginkább a kínzás tilalmáról szóló 3. cikk,
valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, a 8. cikk érinti. A Bíróság elé
kerülő magyarországi ügyeket tekintve a legtöbb esetben a 3. cikk megsértése kerül megállapításra.
Az új kódex előkészítésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Bíróság nem egy magyarországi
esetben megállapította, hogy a zsúfolt körülmények a 3. cikket megsértve embertelen és megalázó
bánásmódnak minősültek.
A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló
európai egyezmény annak érdekében született, hogy a szabadságuktól megfosztott személyeknek a
kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni védelmét erősíthetik a
megelőző jellegű látogatásokon alapuló eljárások. A megelőzés érdekében Európai Bizottságot (a
továbbiakban: CPT) hoztak létre. A bizottság 1994 novembere óta összesen hét alkalommal
látogatott el Magyarországra. A jelentések felhívják a figyelmet a büntetés-végrehajtási intézetek
zsúfoltságára, az előzetes letartóztatásra, a hosszú időre ítélt fogvatartottakkal való bánásmódra,
ajánlást tesznek többek között a családi kapcsolatok ápolásának lehetőségeire, az egészségügyi
ellátásra, a körülmények javítására.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Rec (2006) 2. számú ajánlása az új európai
büntetés-végrehajtási szabályokról ugyan nem kötelező a tagállamok számára, azonban
iránymutatást, segítséget ad mind a jogalkotónak, mind a jogalkalmazónak. Az Egyezményre, a
Bíróság gyakorlatára, a CPT jelentéseiben megfogalmazott ajánlásokra figyelemmel alakították ki a
szabályokat.
A nemzetközi kötelezettségvállalások körében meg kell említeni az ENSZ Közgyűlése által
2002 decemberében elfogadott, a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és
büntetésről szóló 1984. évi egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét (Optional Protocol to the
Convention Against Torture, OPCAT), amelynél a részes államok - a kínzások belföldi
megelőzésére - kötelesek kijelölni egy vagy több látogató testületet, ún. nemzeti megelőző
mechanizmust, amely tevékenység összefogása az alapvető jogok biztosa hatáskörébe tartozik (nem
kormányzati szervek, társadalmi ellenőrző szervezetek megelőző tevékenysége).
A hatályos jogszabályok a hazai viszonyokat szem előtt tartva ültették át az egyezményekben
megfogalmazott alapelveket, elvárásokat. Ezek a nemzetközi dokumentumok, illetve a nemzetközi
ellenőrző szervek javaslatai, a Bíróság ítéletei a továbbiakban is irányt mutatnak, segítséget
nyújtanak ahhoz, hogy egy korszerű, a XXI. század elvárásainak megfelelő kódex szülessen meg.
4. Az új kódex megalkotásának szükségességét támasztja alá az az alapvető jogállami
követelmény, mely szerint a legmagasabb jogszabályi szinten szükséges megjeleníteni azon
197
jogkövetkezmények végrehajtását, amelyek a személyi szabadság jogszerű elvonásával vagy
korlátozásával járnak együtt.
A jelenleg hatályos normarendszer 34 éves múltra tekint vissza és formáját tekintve
törvényerejű rendeletként tagolódik be a magyar jogrendszerbe. A büntetés-végrehajtási jog
esetében a legfontosabb jogforrás hierarchikus szintjének is tükröznie kell annak a jogrendszerben
elfoglalt helyét és jelentőségét.
Tovább szélesíti az új bv. kódexben megjelenítendő új rendelkezések körét, hogy a
jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. §-a szerint, ha egy tárgykört
törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél
megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat. A jelenleg hatályos végrehajtási rendeletek
között több olyan is található, amely olyan jogintézményeket szabályoz miniszteri rendeleti szinten,
amelyek közvetlenül érintenek alapvető jogokat, ezért azok kizárólag törvényi szinten
szabályozhatók. Ilyenek például a fogvatartottak egészségügyi ellátásával kapcsolatos egyes
rendelkezések, vagy a javítóintézetben elhelyezett növendékek alapvető jogai. E szabályokat a Jat.-
ban meghatározott jogalkotási követelményeknek való megfelelés érdekében tehát törvényi szinten,
az új büntetés-végrehajtási törvényben szükséges megjeleníteni.
II.	A legfontosabb újítások röviden
1.	Az új kódex több tekintetben új alapokra kívánja helyezni a büntetés-végrehajtást.
Meghatározásra kerül a büntetés-végrehajtási jogviszony jellege, amelyet a Javaslat egy pönális
kényszerjogviszonyként definiál. Egyértelművé teszi ugyanakkor, hogy kétpólusú relációról van
szó, amelynek egyik oldalán az állam (delegált hatáskörben a büntetés-végrehajtási szervezet), mint
a központi büntetőhatalom kizárólagos birtokosa helyezkedik el, míg a másik pozícióban a külön
törvényekben meghatározott jogcímen fogva tartott személy áll. A jogviszony jellegéből adódik,
hogy a feleket e sajátos szituációból adódóan (szabadságelvonás) jogok és kötelezettségek
kölcsönösen megilletik, illetve terhelik.
A Javaslat az általános szabályok között tér ki a végrehajtásért felelős szerv által hozott
döntés formai és tartalmi követelményeire, valamint e döntéssel szembeni jogorvoslat lehetőségeire.
Ugyancsak az általános szabályok között kerültek elhelyezésre a bíróság és az ügyész büntetés-
végrehajtási feladatait meghatározó rendelkezések, melyek a hatályos Bv. tvr.-hez képest
átláthatóbban és részletesebben rögzítik a legfontosabb szabályokat.
2.	Az új Btk. szélesíteni kívánta a bíróság által alkalmazható joghátrányok körét, ezért a
szankciórendszer tekintetében is komolyabb változtatásokat hajtott végre. Új büntetési nemként
vezette be az elzárást és a sportrendezvények látogatásától eltiltást, az intézkedések körét pedig a
jóvátételi munkával és az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételével egészítette ki. Ezen új
büntetések és intézkedések végrehajtási szabályai már a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi
C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények
módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvényben megalkotásra kerültek, ám az új bv. kódex nem
pusztán ezek mechanikus átvételét hajtja végre. Sor került ugyanis e rendelkezések részletes
felülvizsgálatára, és különösen az elzárás szabályai tekintetében a szerkezeti átalakításra, valamint a
fogalomhasználat és az egyes előírások pontosítására.
A jogalkotó az új Btk. megalkotása során szakítani kívánt a korábbi büntető törvénykönyv
jogtörténeti okok miatt fennálló azon szerkesztési sajátosságával, hogy a büntető anyagi jogi kódex
anyagi jogi rendelkezései között számtalan büntetés-végrehajtási jogi rendelkezés is helyet kapott.
198
A büntetéskiszabás és a büntetés-végrehajtás során érvényesülő, a különböző szereplők által
érvényesítendő eltérő szempontoknak megfelelő hatékonyabb szabályozás kialakítása érdekében
ezért az új Btk. a büntető anyagi és büntetés-végrehajtási szabályokat világosan elkülöníti, így az új
törvény tisztán anyagi jogi törvényként kerül meghatározásra. Ennek megfelelően a büntetés-
végrehajtási kódex számos olyan új szabállyal kell, hogy kiegészüljön, amely korábban a büntető
törvénykönyv részét képezte.
3.	A szabadságvesztés, mint legelterjedtebb büntetési forma újraszabályozása az új kódex
egyik legfontosabb nóvuma. Új elemként jelennek meg a törvényben a szabadságvesztés
végrehajtásának alapelvei, amelyek a szabadságvesztés végrehajtásával foglalkozó fejezet elején
kerültek elhelyezésre. A régi, hagyományos alapelvek (törvényesség, fokozatosság, normalizáció)
mellett új, a jelenlegi társadalmi helyzetre reagáló alapelvek (rugalmasság, káros hatások
minimalizálása, pragmatizmus, egyéni aktivitás, egyéniesítés) is feltüntetésre kerültek a
normaszövegben, kijelölve ezzel a végrehajtás fő irányvonalait.
Az új törvénykönyvben nagyobb szerepet kap az egyéniesítés, valamint kiemelkedő célként
kerül meghatározásra a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése, az elítéltek hatékonyabb
oktatása és foglalkoztatása, a szabadulás utáni jogkövető életmód kialakításához szükséges
feltételek biztosítása, valamint az önellátó büntetés-végrehajtás kialakítása.
A fogvatartottak reintegrációjára törekvéssel, valamint a fogvatartottak e tevékenységben való
aktív és személyes közreműködésének kialakításával törekszik a Javaslat a progresszív szemléleten
alapuló és az individualizált igényekhez igazodó Kockázatelemzési és Kezelési Rendszert bevezetni
és működtetni. E struktúrának a lényege egy olyan szakmai munkafolyamat, amely a fogvatartott
megismerésével kezdve az ismeretek kiértékelésével, differenciálással, megfelelő rezsimbe
sorolással, a személyiség változásának figyelemmel kísérésével, valamint a korábbi döntések
rendszeres felülvizsgálatával segíti elő a reintegrációs cél megvalósulását és a visszaesések
számának csökkenését. A feladat végrehajtásának intézményesítése érdekében kerül létrehozásra a
Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet, amely új intézményként (büntetés-végrehajtási
szervként) tagolódik be a struktúrába, és tevékenységével hatékonyan szolgálja az egyéniesítést
mint a szabadságvesztés végrehajtását meghatározó alapértéket.
A Javaslat alapvető célkitűzése, hogy a fogvatartás biztonságának és rendjének fenntartása
mellett sor kerüljön az egyéniesítésre, a kedvezmények és hátrányok körének bővítésére is az azt
magatartásukkal kiérdemlő fogvatartottak tekintetében. Ennek keretében a Javaslat a
Kockázatelemzési és Kezelési Rendszert is szem előtt tartó differenciáltabb jutalmazási és fegyelmi
felelősségi rendet alakít ki, amely a választható jutalmazási és fenyítési formákkal adekvát választ
ad az egyén által tanúsított magatartásra. Az elektronikus távfelügyeleti eszköz helyet kap a
szabadságvesztés végrehajtás során is. Az őrzött területen kívüli munkáltatás esetén az elektronikus
távfelügyeleti eszközök alkalmazásának lehetővé tétele a költségek mellett a biztonsági kockázatot,
valamint a személyi állomány leterheltségét is csökkenteni kívánja.
Sor került a fogvatartás rendjének és biztonságának védelme érdekében a fogvatartottak
tömegkommunikációs nyilatkozattételi lehetőségeinek újraszabályozására, szigorúbb keretek közé
szorítására is.
4.	Az intézkedések közül a kényszergyógykezelés és a javítóintézeti nevelés végrehajtása
vonatkozásában jelentős mennyiségű, törvényi szabályozást igénylő, de jelenleg alacsonyabb
szinten szabályozott rendelkezés törvényi szintre emelésére került sor. Az alapul szolgáló
jogszabályok közül a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról,
199
valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól, működéséről szóló
36/2003. (X. 3.) IM rendeletet és a javítóintézetek rendtartásáról szóló 30/1997. (X. 11.) NM
rendeletet érdemes e két intézkedés tekintetében mindenképpen megemlíteni.
A javítóintézeti nevelés végrehajtásának szabályai között lényeges újdonságként a biztonsági
intézkedésre vonatkozó rendelkezéseket szükséges kiemelni, amelyek a korábbiaknál szélesebb
körű fellépési lehetőséget biztosítanak a büntetés-végrehajtás rendjét, biztonságát, illetve saját vagy
mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető fogvatartottal szemben.
5.	A kényszerintézkedések tekintetében a Javaslat szintén az átláthatóságot, a könnyebb
alkalmazhatóságot célozza. Koncepcionális változás, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.
törvény (a továbbiakban: Be.) szerinti kényszerintézkedések közül az őrizet végrehajtásáról is
rendelkezik az új bv. törvény. A Javaslat emellett az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtását
a kényszergyógykezeléstől elkülönülten, önálló fejezetben szabályozza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.	Fejezet
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
az 1. §-hoz
A Javaslat a Btk. büntetési céljaira utalással határozza meg a büntetés-végrehajtás feladatát,
tekintve, hogy a szankció végrehajtásában testesül meg maga a joghátrány, amely mind a
társadalmi, mind az egyéni prevenciót szolgálja. A végrehajtás a jogkövető magatartás kialakítása
érdekében elengedhetetlen, mégis egy demokratikus jogállamban a végrehajtás céljának
meghatározásakor előtérbe kell, hogy kerüljön az egyéniesítés követelménye.
A (2) bekezdés speciális célokat fogalmaz meg, amely egyrészt általános érvényű és az elítélt
társadalmi beilleszkedésének elősegítésében jelölhető meg, ez összecseng az egyéni prevenciós
célokkal. Másrészt az intézkedések közül emel ki kettőt e bekezdés az érintett, sérülékenyebbnek
tekinthető személyek csoportjára figyelemmel, azaz a fiatalkorúakkal és a kóros elmeállapotú
betegekkel szemben alkalmazott intézkedés speciális célját jelöli meg.
A büntetés-végrehajtás során érvényesítendő alapelvek a preambulumban jelennek meg, ezek
a büntetés-végrehajtás egészét át kell, hogy hassák, korlátokat állítva és feltételeket szabva a
kényszer alkalmazásának lehetőségét is magában foglaló állami büntetőhatalom gyakorlásának.
a 2. §-hoz
A Bv. tvr. hatálya jelenleg a Btk. szerinti büntetések és intézkedések, a Be.-ben meghatározott
szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedések közül az előzetes letartóztatás, valamint a
szabálysértés miatt kiszabott, illetve a pénzbírság, a helyszíni bírság és a közérdekű munka helyébe
lépő szabálysértési elzárás végrehajtására terjed ki, valamint szabályozza az utógondozást. A
törvény hatálya körében eldöntendő kérdés volt, hogy az új bv. törvény csak a Btk.-hoz, illetve Be.-
hez kapcsolódó szankciók, illetőleg szabadságelvonással járó kényszerintézkedések és az
utógondozás végrehajtására terjedjen ki, vagy továbbra is tartalmazza a szabálysértés miatti elzárás
szabályait is.
200
A Javaslat koncepcionálisan nem tér el a hatályos szabályozástól, azonban az egységesség
elvéből kiindulva, mint kódex jellegű szabályozás valamennyi szabadságelvonással járó
kényszerintézkedésre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. Ez azt jelenti, hogy a Javaslat önállóan
szabályozza az őrizet és az ideiglenes kényszergyógykezelés, valamint a rendbírság helyébe lépő
elzárás végrehajtását. A Javaslat továbbá az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: 2012. évi CLXXX. törvény)
szerinti átadási és ideiglenes átadási letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás, az eljárási
jogsegély keretében ideiglenesen átszállított személy fogvatartásának, továbbá a nemzetközi
bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) szerinti kiadatási és
ideiglenes kiadatási letartóztatás, az eljárási jogsegély keretében ideiglenes átvett személy
fogvatartásának, illetve - ameddig az átvételről a bíróság nem határoz - a külföldi bíróság által
kiszabott szabadságvesztés ideiglenes végrehajtása tekintetében részletesebb szabályozást ad a
hatályoshoz képest.
A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések, továbbá az európai unió tagállamaiban
kiszabott büntetések, illetve elrendelt intézkedések kölcsönös elismerés elve alapján történő
végrehajtásáról külön törvény rendelkezik (ld. a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi
intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvényt és a 2012. évi CLXXX. törvényt).
A Javaslat nem rendelkezik a bűnügyi és egyéb eljárási költségek (pl. igazolatlan
távolmaradás okán felmerült költségek), valamint a rendbírság megfizetéséről és végrehajtásáról. E
jogkövetkezmények végrehajtását - részleteiben - a büntetőügyekben hozott határozatok
végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM
rendelet, valamint a tényleges végrehajtási cselekmény tekintetében a bírósági végrehajtásról szóló
1994. évi LIII. törvény szabályozza.
a 3. §-hoz
Az értelmező rendelkezések meghatározásával a Javaslat célja, hogy - jogalkalmazók
munkáját segítve - lehetőleg egy helyen legyenek azon többször visszatérő, értelmezést kívánó
fogalom-meghatározások, amelyek a törvény egészére érvényesek. Azok az értelmező
rendelkezések, amelyek csak egy fejezethez kapcsolódóan határoznak meg fogalmakat, az adott
fejezeten belül kerülnek elhelyezésre.
a 4. §-hoz
Az (1) bekezdés az ügydöntő határozat végrehajthatóságának feltételéül annak jogerőre
emelkedését kívánja meg a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel, miszerint a megrovás a
határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül is végrehajtható, tekintve, hogy az már a
határozat kihirdetésével, illetve közlésével megvalósul. A bíróság ítéletének és ügydöntő
végzésének jogerőre emelkedésének napját a Be. 588. § (2) bekezdése és 589. § (2) bekezdése
határozza meg.
A Be. 389. § (1) bekezdése a végzés végrehajthatóságához főszabályként nem kívánja meg a
jogerőt, ezért visszautal a Be. 347. § (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy a végzés fellebbezésre
tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés a törvény más rendelkezéseire figyelemmel
halasztó hatályú. A szabadságelvonással járó kényszerintézkedések végrehajtására főszabály szerint
igaz, hogy azok fellebbezésre, illetve jogorvoslati kérelemre tekintet nélkül végrehajthatók.
201
A Javaslat e szakaszban rendelkezik továbbá a végrehajtás iránti intézkedés, így az értesítőlap
kiállításának kötelezettségéről.
az 5. §-hoz
A Javaslat e szakaszban rögzíti, hogy a büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés és a
szabálysértési elzárás végrehajtása, valamint az utógondozás az állam feladata. Az állam e feladatát
a bíróság, a végrehajtási ügyintéző, a bírósági végrehajtói szervezet, az ügyész, a végrehajtásért
felelős szervek, a rendőrség, valamint az e törvényben meghatározott más szervek útján teljesíti, pl.
a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is végrehajt elkobzást, de közreműködnek a végrehajtásban más
törvényben meghatározott szervek is, mint pl. az elektronikus adat végleges hozzá férhetetlenné
tételében a közvetítő szolgáltatók. A végrehajtásért felelős szervek együttműködnek
civilszervezetekkel, vallási közösségekkel, pl. az elítéltek képzése, lelki gondozása terén, karitatív
munkát, börtön pasztorálást stb. végeznek.
a 6. §-hoz
Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 22. § (1) bekezdése
rendelkezik az egyes törvényekben meghatározott joghátrányok végrehajtása törvényességének
felügyeletéről. Az ügyész felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban és helyen
ellenőrizheti a törvényekben meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások végrehajtásának, a
fogvatartottakkal való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére
vonatkozó rendelkezések érvényesülését. E rendelkezés megfelelő alkalmazásával jár el az
utógondozás, a bűnügyi, a szabálysértési és a körözési nyilvántartás, valamint a központi
elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisának vonatkozásában is.
Az Ütv. 24. § (1) bekezdése határozza meg, hogy felügyeleti jogkörében az ügyész milyen
eszközökkel élhet, e törvény alkalmazása szempontjából kiemelt figyelmet érdemel, hogy a
szabadságelvonással járó büntetések, intézkedések és kényszerintézkedések végrehajtása felett
törvényességi felügyeletet gyakorló ügyész meghallgathatja a fogvatartottakat, illetve
megvizsgálhatja a büntető ügyben hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos panaszokat,
megtekintheti a fogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat, a fogvatartási iratokat
és a végrehajtás bármely kérdésében vizsgálatot tarthat.
a 7. §-hoz
Régóta fennálló hiányt pótol a Javaslat azáltal, hogy meghatározza a büntetés-végrehajtási
jogviszony fogalmát, amelyből számos, csak a büntetés-végrehajtásra jellemző sajátos szabályozás
eredeztethető. Jellegét tekintve a büntetés-végrehajtási jogviszony hierarchikus jogviszony, annak
egyik oldalán az állam által delegált hatáskörben a végrehajtásért felelős szerv, szervezet, mint a
központi büntetőhatalom kizárólagos birtokosa helyezkedik el, míg a másik pozícióban az elítélt és
az egyéb jogcímen fogvatartott áll.
A jogviszony jellegéből következik, hogy a feleket - a szabadságelvonásból fakadó helyzetre
figyelemmel sajátos - jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik. E sajátos jogviszony jellemzője
továbbá, hogy az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott részére biztosított jog a végrehajtásért
felelős szerv oldalán kötelezettséget teremt, míg az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat
terhelő kötelezettség teljesítése érdekében a végrehajtásért felelős szerv minden törvényes eszközzel
köteles fellépni.
202
a 8. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezésekkel egyezően állapítja meg az elítéltet terhelő alávetési
kötelezettségét, ezt kiegészíti az egyéb jogcímen fogvatartottak alávetési, illetve tűrési
kötelezettségével, valamint utalás történik arra, hogy ennek nem teljesítése esetén törvényben
meghatározott joghátrányok következnek be, illetve ennek kikényszerítésére milyen eszközök
állnak rendelkezésre. A felsorolás nem teljes körű, az egyes büntetések és intézkedések esetén az
adott fejezetek tartalmazzák részletesen a kényszer alkalmazásának lehetőségét.
A büntetés és az intézkedés végrehajtása során az elítélt köteles továbbá a végrehajtásért
felelős szervvel együttműködni és a kért felvilágosítást megadni.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó
átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény
vezette be a büntetés-végrehajtási szakaszban is az elítélt lakcím bejelentési kötelezettségét, amit a
Javaslat változatlan formában átvesz.
a 9. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az Alaptörvényben
meghatározott alapvető jogait, valamint egyéb jogait és kötelezettségeit - a törvényben, a bíróság
ítéletében, valamint a bíróság és az ügyészség egyéb határozatában meghatározott korlátozásokkal
vagy tilalmakkal - a büntetés-végrehajtás rendjével összhangban gyakorolja, illetve teljesíti.
Az arányosság követelményét fogalmazza meg a (2) bekezdés azáltal, hogy előírja, hogy a
végrehajtás során az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott jogainak korlátozásakor, minden
esetben az arra alkalmas legenyhébb eszközt kell alkalmazni.
a 10. §-hoz
A Javaslat a jogérvényesítés körében rögzíti, hogy az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott
büntetés-végrehajtási ügyben vagy a fogvatartással összefüggésben kérelmet terjeszthet elő és a
kérelemről hozott döntéssel szemben panaszt nyújthat be, továbbá e törvény szerinti egyéb
jogorvoslati jog illeti meg. A hatékony jogérvényesítés érdekében rendelkezik arról is, hogy a
fiatalkorú, valamint a cselekvőképtelen nagykorú, vagy a cselekvőképességében részlegesen
korlátozott elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyben vagy a
fogvatartással összefüggésben önállóan tehet nyilatkozatot.
A kérelmet, a panaszt, illetve az egyéb jogorvoslati kérelmet, amely meghatározott esetekben
a végrehajtásért felelős szerv határozatának bírósági felülvizsgálatát, míg a büntetés-végrehajtási
bíró eljárásában a határozattal szemben fellebbezés benyújtását fedi le, írásban kell benyújtani.
Meghatározott körben további garanciális elemeket is beiktat a Javaslat annak érdekében,
hogy a tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszicho-
szociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - élő, illetve írni vagy olvasni nem
tudó, vagy a magyar nyelvet nem beszélő, valamint az egészségi állapota miatt akadályozott elítélt
vagy egyéb jogcímen fogvatartott is élni tudjon jogorvoslati jogával.
Az (5) bekezdés azokat a fórumokat foglalja össze, ahová az elítélt, illetve az egyéb jogcímen
fogvatartott a végrehajtással összefüggésben panasszal vagy kérelemmel fordulhat. A (6) bekezdés
203
pedig általános jelleggel fogalmazza meg, hogy a fogvatartás tényéhez kötődő eltéréseken kívül -
így többek között köteles meghatározott helyen tartózkodni és a fogva tartó intézetet csak
engedéllyel hagyhatja el, de levélben fordulhat a bírósághoz vagy más hatóságokhoz,
szervezetekhez, képviseletére meghatalmazást adhat, az intézet meghatározott feltételek esetén
előállítja a bíróság vagy más hatóság elé - az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott nincs
korlátozva jogai érvényesítésében.
a 11-12. §-hoz
A Javaslat - ugyan a büntetés-végrehajtási bírói eljárások körében fenntartja azt a megoldást,
hogy a nem szabályozott kérdésekben a Be. háttérjogszabályként szolgál - törekszik arra, hogy
önállóan szabályozza az elítéltet és az az egyéb jogcímen fogvatartottakat büntetés-végrehajtási
ügyben megillető alapvető jogosultságait.
Az Európai Unióban nemrégiben több olyan irányelvet fogadtak el, amelyek esetében az
Európai Unió jogának való megfelelést biztosító szabályokat már indokolt e törvényben is
megjeleníteni. Ezen irányelvek átültetési határideje vagy lejáróban van, vagy a lejárati időpont a
közeljövőben lesz esedékes.
2009. november 30-án került elfogadásra a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy
vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló tanácsi állásfoglalás (Roadmap).
A Roadmap egy középtávú cselekvési terv, amely meghatározza a jövőbeni jogalkotási
intézkedések irányát a terheltnek biztosítandó jogokkal kapcsolatban.
A Roadmap alapján kidolgozott és elfogadott első jogi aktus a büntetőeljárás során igénybe
vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv (Measure A), amely a büntetőeljárás során igénybe vehető
tolmácsolás és fordítás terén alkalmazandó közös minimumszabályokat állapít meg a tagállamok
közötti kölcsönös bizalom fokozása céljából. Az irányelv biztosítani kívánja a gyanúsítottak vagy a
vádlottak tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogát a büntetőeljárás során, a tisztességes eljáráshoz
való joguk biztosítása érdekében. Az irányelv átültetési határideje 2013. október 27. Az irányelv a
2.	cikkében a tolmácsoláshoz való jogot, a 3. cikkében pedig a lényeges iratok lefordításához való
jogot szabályozza, amely kötelezettségeknek a 12. § (1)-(2) bekezdései_felelnek meg.
A terheltek eljárási jogait biztosító második jogi aktus a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz
való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (Measure B),
amely meghatározza azokat a közös minimumkövetelményeket, amelyeket a bűncselekmény
elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt személy részére a jogaival és az ellene emelt váddal
kapcsolatban adott tájékoztatásra kell alkalmazni, a tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítése
céljából. Az irányelv értelmében az illetékes hatóságoknak - szóban vagy írásban - az irányelvben
előírtaknak megfelelően haladéktalanul tájékoztatniuk kell a terheltet ezekről az eljárás
tisztességességének megóvásához nélkülözhetetlen jogokról. Az irányelv átültetési határideje 2014.
június 2. Az irányelv 4. cikke előírja, hogy az őrizetbe vett terheltek számára a jogaikról szóló
tájékoztató levelet írásban kell átadni, amelyet maguknál is tarthatnak, illetve meghatározza az
írásbeli tájékoztató kötelező tartalmi elemeit. Emellett az irányelv rendelkezéseket tartalmaz
a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogról és az ügy irataiba való betekintési jogot is
részletesen szabályozza. A fenti rendelkezéseknek való megfelelést a 12. § (2)-(5) bekezdések
biztosítj ák.
204
A közelmúltban került elfogadásra a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz
kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely
harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás
ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló,
2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (Measure C). Az irányelv
célja, hogy a tagállamok számára minimumszabályokat határozzon meg a terhelteknek a
büntetőeljárás során az ügyvédi segítség igénybevételéhez, a harmadik személy értesítéséhez,
valamint a harmadik személyekkel és a konzuli hatóságokkal történő kommunikációhoz való
jogáról. Az irányelv rendelkezéseinek való megfelelést a 11. § (1)-(4) bekezdései biztosítják.
a 13. §-hoz
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó
átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény
iktatta be a hatályos Bv. tvr. rendelkezései közé a sértettnek az elítélt szabadulásának időpontjáról
való tájékoztatáshoz fűződő jogát.
A jogintézmény bevezetésének indokai jelenleg is fennállnak, sőt az Európa Tanács
gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális bántalmazás elleni védelméről szóló
Egyezményen kívül uniós előírásoknak is meg kell felelnie hazánknak.
A Tanács az áldozatok jogainak és védelmének különösen a büntetőeljárások során való
megerősítésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2011. június 10-i állásfoglalásában (Budapest
Ütemterv) kijelentette, hogy uniós szinten kell fellépni a bűncselekmények áldozatai jogainak
megerősítése, valamint fokozott támogatásuk és védelmük érdekében. Ebből a célból fogadták el a
bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok
megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i
2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, amelynek célja, hogy felülvizsgálja és
kiegészítse a 2001/220/IB kerethatározatban lefektetett elveket, valamint hogy az Unió egészében
jelentős előrelépést tegyen az áldozatoknak - különösen a büntetőeljárások keretében - biztosított
védelem szintje tekintetében. A sértett tájékoztatáshoz fűződő jogának szabályozása tehát az
irányelv 6. cikk (5)-(6) bekezdésének való megfelelést is szolgálja.
A Javaslat kiterjeszti azt a bűncselekményi kört, amelyeknél a sértett tájékoztatást kérhet az
élet, a testi épség és az egészség elleni szándékos, ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekményekkel (Btk. XV. Fejezet), mivel ebben a körben is méltányolható indok
szól amellett, hogy a sértett e bűncselekmények elkövetőinek szabadulásáról is értesítést kapjon
annak érdekében, hogy legyen ideje felkészülni, ne érje váratlanul az elítélt szabadulása. A Javaslat
az elítélt szökése, illetve javítóintézeti nevelés esetén az intézet engedély nélküli elhagyása esetén is
előírja a sértett tájékoztatási kötelezettségét.
a 14-16. §-hoz
A Javaslat a 14. § rendelkezéseivel a végrehajtás rendjének általános szabályait határozza
meg, úgy, mint a végrehajtás sorrendjét és az egyes büntetések, illetve intézkedések foganatba
vételének más szankciókra való kihatását, adott esetben például azok végrehajtásának megszakítását
eredményezi. Annak érdekében, hogy az állami büntető igény érvényesítése ne évülhessen el, a
Javaslat a hatályos rendelkezéssel egyezően rögzíti, hogy a büntetés, az intézkedés és a
szabálysértési elzárás végrehajtásának megszakítását kiváltó körülmény megszűnéséig az elévülés
nyugszik.
205
A 15. § (1) bekezdése a szabadságelvonással járó büntetések és intézkedések, valamint a
szabálysértési elzárás tartamának számítására ad meg szabályokat.
A 15. § (2) bekezdése általános kötelezettségként állapítja meg a végrehajtásért felelős
szervre, valamint az elítéltre, az egyéb jogcímen fogvatartottra és kapcsolattartóikra vonatkozóan a
végrehajtás rendjének megtartását.
A 16. § a büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása felfüggesztésének,
elhalasztásának és félbeszakításának lehetőségéről szól.
a 17. §-hoz
A Javaslat a megkeresés szabályozása körében a Be. rendelkezéseit adaptálja a büntetés-
végrehajtási ügyekre. Az eredményes végrehajtás érdekében a feladatkörében eljáró bíróságot, az
ügyészt, a végrehajtásért felelős szervet, valamint az igazságügyért felelős minisztert és a büntetés-
végrehajtásért felelős minisztert is fel kell hatalmazni arra, hogy a büntető ügyben eljáró vagy eljárt
bíróságtól, ügyészségtől vagy nyomozó hatóságtól, továbbá a szabálysértési ügyben eljárt
bíróságtól, szabálysértési hatóságtól adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhessen.
a 18. §-hoz
A Javaslat az idézéssel és a felhívással szembeni mulasztás következményeinek szabályozása
körében a Be. rendelkezéseit adaptálja a büntetés-végrehajtási ügyekre. Az elítélt és az egyéb
jogcímen fogvatartott elővezetésének elrendelésére - e törvényben meghatározott kivétellel,
miszerint gyakorlati szempontokra figyelemmel a szabadságvesztés letöltésére felhívás
elmulasztása esetén a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokát is feljogosítja erre - a bíróság,
illetve a vádemelés elhalasztásához kapcsolódó pártfogó felügyelet végrehajtása körében az ügyész
jogosult.
a 19. §-hoz
Az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt és a kényszergyógykezelt felkutatására megteendő
intézkedések szabályozása körében a Javaslat a hatályos rendelkezéseket veszi át, azzal, hogy a
2012. évi CLXXX. törvény, valamint az Nbjt. vonatkozó rendelkezéseire is történik hivatkozás.
a 20-25. §-hoz
A Javaslat a végrehajtásért felelős szerv döntése és a döntéssel szembeni jogorvoslat körében
részletes szabályozást ad, meghatározva a döntési jogosultak körét, az eljárási határidőket.
Amennyiben a törvényben ez külön előírásra kerül, a végrehajtásért felelős szervnek a döntést
határozatba kell foglalnia.
A Javaslat részletesen meghatározza a határozat tartalmi és alaki kellékeit. Sokszor merült fel
kifogásként nemzetközi szervezetek részéről, hogy az elítélt a döntés indokai ismeretének
hiányában nem igazán tudja jogorvoslati jogát érvényesíteni, a Javaslat erre is megoldást ad.
A végrehajtásért felelős szerv döntésével szemben jogorvoslati jogként alapvetően a
panaszjog biztosítása szolgál, a Javaslat a hatályos megoldással egyezően csak néhány esetben
biztosítja a döntéssel szemben a bírósághoz fordulás jogát, amikor a döntés a végrehajtás
206
körülményeiben lényeges változást eredményez, lásd pl. magánelzárás fenyítést, vagy alapvető
jogokat érint, mint pl. az elítélt nyilatkozata nyilvánosságra hozatalának megtagadása.
A határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására tehát akkor lesz
lehetőség, ha a törvény azt kifejezetten lehetővé teszi. A Javaslat részletesen szabályozza a bírósági
felülvizsgálat benyújtására jogosultak körét, az erre nyitva álló határidőt, továbbá külön rendelkezik
arról is, hogy a büntetés-végrehajtási bíró milyen döntést hozhat a bírósági felülvizsgálati
kérelemmel megtámadott határozatról.
A Javaslat mind a panasz, mind a bírósági felülvizsgálati kérelem tekintetében lehetőséget
teremt - meghatározott feltételekkel - a mulasztás igazolására.
a 26. §-hoz
A Javaslat az iratbetekintés és a másolatkészítés körében is önálló szabályozásra törekszik,
azzal, hogy a felesleges ismétlés elkerülése érdekében a másolat kiadása körében a Be. vonatkozó
rendelkezéseit rendeli alkalmazni.
A Javaslat az (1) bekezdésben rendelkezik az iratbetekintés jogáról, megjelölve az erre
jogosultakat. A jogosultságot, ha ez az iratokból nem állapítható meg, hitelt érdemlően igazolni
kell.
A Javaslat a (4) bekezdésben rendelkezik arról, hogy mely iratokba való betekintés, illetve
másolatkészítés nem megengedett. Ezek a Be.-ben megfogalmazott kivételekhez hasonlóan a döntés
előkészítést szolgáló előterjesztések, vagy szakmai feljegyzések, valamint a büntetés-végrehajtás
biztonságát érintik.
A másolat kiadása körében kiemelést érdemel, hogy a Javaslat előírja a végrehajtásért felelős
szerv számára, hogy a másolat kiadásának megtagadásáról a végrehajtásért felelős szerv indokolt
határozatot hozzon, ami ellen biztosítja bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségét.
II.	Fejezet
A BÜNTETÉSEK ÉS AZ INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSÁT KIZÁRÓ OKOK
a 27. §-hoz
A Javaslat, miként a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez
kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII.
törvénnyel is megvalósult, megtartja az új Btk. kodifikációja során megkezdett szabályozási elvet,
amely a büntető anyagi és a büntetés-végrehajtási szabályok különválasztását tűzte ki célként. A
büntetések és az intézkedések végrehajtását kizáró okok, mint a büntető érdemi határozat jogerőre
emelkedését követően beálló végrehajtási akadályok a büntetés-végrehajtási kódexben nyernek
elhelyezést. A Javaslat a kizáró okok hatályos rendszerén nem változtat. A büntetés, illetve egyes
esetekben az intézkedés végrehajtását kizárja: az elítélt halála, az elévülés, a kegyelem, valamint a
törvényben meghatározott egyéb okok. A hatályos szabályozás az életfogytig tartó
szabadságvesztés és a határozott ideig tartó szabadságvesztés, illetve a közérdekű munka
találkozása esetére állapít meg ilyen rendelkezést.
A Javaslat annyiban változtat a szabályozáson, hogy különválasztja a büntetések és az
intézkedések végrehajtását kizáró okokat, ugyanis az egyes kizáró okok másként érvényesülnek, így
207
az elítélt halála nem zárja ki az elkobzás, a vagyonelkobzás végrehajtását és az elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételét, ezek végrehajtása ugyanis közvetlenül nem kapcsolódik az
elítélt személyéhez.
a 28-29. §-hoz
Az idő múlásának jelentősége van a büntetés-végrehajtási szakban is, a büntetés
meghatározott idő elteltével már nem töltheti be célját, az elévülés jogintézményének a kialakulása
az időszerűség követelményén és azon a felismerésen alapul, hogy az idő múlásával csökken az
elítélt társadalomra veszélyessége. A törvényben meghatározott idő elteltével az elévülés
bekövetkezése a büntetés végrehajtását kizárja. A Btk. szankciórendszerét tekintve a büntetéseken
kívül még a javítóintézeti neveléshez fűződik elévülés. A Javaslat a hatályos rendelkezésekkel
egyezően határozza meg az egyes büntetésekhez és a javítóintézeti neveléshez kapcsolódó elévülési
időket. A szabadságvesztés büntetés esetén annak tartamához igazodik az elévülési idő.
Meghatározott, kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények miatt kiszabott súlyos büntetések
esetében emberiességi szempontok és a társadalom védelme megkívánja, hogy az elévülés ne
következhessen be. Ezen büntetések körét is a hatályossal egyezően jelöli meg a Javaslat.
Az elévülés határidejének számítása a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedésének
napjával kezdődik, kivéve a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés esetén,
mely esetben az elévülés a próbaidő leteltének napjával kezdődik. A végrehajtás az elévülési időn
belül a próbaidő letelte után is elrendelhető.
A Javaslat rendelkezik az elévülés félbeszakadásáról, amelynek joghatása abban áll, hogy a
félbeszakadás napjával az elévülés újra kezdődik. Az elévülést félbeszakítja az elítélt szökése és az
elítélttel szemben a büntetés vagy az intézkedés végrehajtása végett tett intézkedés. Az elévülést
minden olyan hatósági intézkedés félbeszakítja, amelyet a büntetés végrehajtásának előbbre vitele
érdekében foganatosítottak. A Btk.-val bevezetett módosítás értelmében egyértelművé vált, hogy a
büntetés-végrehajtásért felelős szerv érdemi intézkedése is megszakítja az elévülést.
A halasztást és a félbeszakítást az elítélt oldalán fennálló méltányolható indokra tekintettel
engedélyezik, indokolatlan kedvezmény lenne, ha ezen idő alatt az elévülés is telne. Szünetel az
elévülés a végrehajtási sorrend megtartása érdekében azon büntetés esetében, amelynek a
végrehajtását meg kellett szakítani.
a 30. §-hoz
A kegyelmi jogkör gyakorlójának kegyelmi rendelkezése, amely lehet egyéni, vagy
törvényben meghatározott közkegyelem a büntetés vagy intézkedés végrehajtását kizárja, illetve
részleges kegyelmi rendelkezés esetén a büntetés vagy intézkedés meghatározott részének
elengedését jelenti. A kegyelem kiterjedhet a büntetett előélethez fűződő hátrányokra is. A
kegyelmi jogkör gyakorlója a kiszabott büntetés végrehajtását is megváltoztathatja és azt próbaidőre
fel is függesztheti, ennek során azonban a kegyelmi jogkör gyakorlóját is köti a nulla poena sine
lege elve.
Kegyelmi rendelkezés kizárólag még végre nem hajtott büntetésre vagy intézkedésre
vonatkozhat. A Javaslat a kiutasítás büntetéssel kapcsolatosan ad külön értelmezést arra
vonatkozóan, hogy mikor tekinthető az végrehajtottnak.
208
a 31. §-hoz
Az életfogytig tartó szabadságvesztés rendeltetésével és lényegi tartalmával
összeegyeztethetetlen a határozott tartalmú szabadságvesztés, elzárás és közérdekű munka
végrehajtása. A rendelkezést mind az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása előtt, mind azt
követően meghozott határozattal kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés, elzárás és
közérdekű munka esetén alkalmazni kell.
III.	Fejezet
A BÍRÓSÁG ÉS AZ ÜGYÉSZ FELADATAI A VÉGREHAJTÁSBAN
A Javaslat az új büntetés-végrehajtási kódex megalkotásáról szóló 1415/2013. (VII. 5.) Korm.
határozat 1. pont c) alpontja alapján a törvényi szintű szabályozást igénylő, de jelenleg rendeleti
szintű szabályokat beemelte az új bv. törvénybe.
Ennek szellemében az új bv. törvényben helyezte el a halasztás és részletfizetés szabályozását
is, tekintettel arra, hogy mindezek a jogosultságok szorosan a büntetés végrehajtásához tapadnak. A
szabályozás megegyezik a jelenleg hatályos büntetőeljárási szabályozással. Meghagyva e
tekintetben mind az ítélőbíró, mind pedig a későbbiekben a bv. bíró halasztással összefüggő
feladatait.
Az új bv. törvény elkülönítve tartalmazza az anyagi és eljárási szabályokat, jobban igazodva
ezzel a kor elvárásaihoz. Ilyen módon újszerű, modern kódex kívánalmainak megfelelő tagolásban
található meg az új bv. törvényben az eljárásra vonatkozó szabályozás és jól elkülönítve az anyagi
jellegű szabályok.
a 32-36. §-hoz
Az egyes büntetések és intézkedések végrehajtása során egyaránt jelentős feladatok hárultak
eddig is és - a Javaslat értelmében - a jövőben is a büntetőügyben eljáró bíróságra és az ügyészre.
Ezeket a feladatokat a Javaslat részletesen tartalmazza. Szabályozásuk a jelenleg hatályos Bv. tvr.-
rel közel azonos módon történt.
A végrehajtás foganatosításának gyorsasága fontos szempont, ezért a Javaslat a
kényszerintézkedések tekintetében az értesítő lap kiállítását haladéktalanul, míg egyéb esetben
három munkanapon belüli időtartamban határozza meg.
Lehetőség van arra is, hogy pénzbüntetés, elkobzás és vagyonelkobzás alkalmazása esetén az
ügydöntő határozat rendelkező része végrehajtási záradékkal és eredeti bírói aláírással ellátott
példánya pótolja az értesítőlap kiállítását.
A Javaslat - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan - lehetőséget teremt a végrehajtás alapjául
szolgáló határozat kijavítása esetén arra, hogy ebben az esetben a kijavításról szóló határozat
jogerős, eredeti bírói aláírással ellátott példánya kerüljön megküldésre. Ebben az esetben
természetesen új értesítő lap kiállítására nem kerül sor.
A jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vétele esetén a Javaslat
értelmében a tanács elnöke a szabadságvesztésről nyomban kiállítja az értesítő lapot és arra a bírói
rendelvényt is rávezeti és azt az elítéltet a bv. intézetbe kísérő rendőrnek, vagy büntetés-
végrehajtási őrnek átadja. Hasonlóan kell eljárni abban az esetben is, ha szabadságvesztés, az
209
elzárás, javítóintézeti nevelés, vagy kényszergyógykezelés elrendelésére kerül sor és a terhelt - akár
az adott ügyben, akár más büntetőügyben - fogva van.
A szabályozás kitér azokra az esetekre is, amelyekben utólag áll be változás az alapügyben
hozott bármely rendelkezés tekintetében. Ezekben az esetekben azonnali intézkedési kötelezettség
terheli a jövőben a tanács elnökét. Az intézkedést azonban oly módon is megteheti, hogy a változást
előidéző határozatot küldi meg a végrehajtást foganatosító szervnek. Természetesen ez esetben a
határozatot eredeti bírói aláírással kell ellátni.
Hasonlóan jár el azokban az esetekben is, amikor olyan határozat végrehajtása iránt
intézkedik, amelyre nincs értesítőlap rendszeresítve.
A végrehajtás kizártságának utólagos megállapítása esetén a végzést nem csupán a
végrehajtást foganatosító szervnek, hanem az illetékes bv. csoportnak is meg kell küldeni.
Ugyanígy szükséges eljárni - vagyoni jellegű büntetések és intézkedések kivételével - az ügydöntő
határozat írásba foglalását követően is.
Halasztás és részletfizetés engedélyezése esetén a tanács elnöke ennek tényét az értesítőlapra
köteles rávezetni. Az értesítőlap elküldése után hozott ilyen jellegű határozatot haladéktalanul meg
kell küldeni a végrehajtásért felelős szervnek és az illetékes bv. csoportnak is.
a 37-38. §-hoz
A szabadságvesztés azonnali foganatba vétele, valamint a végrehajtásának biztosítása már
túlmutat az alapeljáráson. A Javaslat ezt kifejezetten büntetés-végrehajtási feladatként rögzíti és
ennek megfelelően a hatályos büntetőeljárási szabályozást emeli be a tervezetbe. A döntést azonban
továbbra is az alapügyben eljáró bíróságra bízza.
A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak
megtartását a rendőrség ellenőrzi.
a 39. §-hoz
A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére továbbra is a tanács elnöke adhat
halasztást. A döntés meghozatalakor elsősorban az elítélt személyi és családi körülményeire kell
figyelemmel lenni. A halasztás tartama főszabályként három hónap. Ettől eltérni csak a felsorolt
esetekben lehet. Ebből következik, hogy egyéb esetekben erre a Javaslat nem ad felhatalmazást.
Külön kérelem nélkül is el kell halasztani a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését
azon elítéltek esetében, akik tizenkettedik hetet meghaladó várandós állapotban vannak, illetve egy
évesnél fiatalabb gyermeküket gondozzák.
Mindazokban az esetekben, ahol a halasztás elbírálása az elítélt egészségi állapotától függhet,
a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: BVOP) egészségügyi szakterület
vezetője - a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentumok alapján - nyilatkozatának beszerzése
kötelező.
A Javaslat rendelkezik arról is, ha a halasztás iránti kérelem előterjesztése olyan időpontban
történik, amikor annak elintézésére (beleértve a határozat kézbesítését is) a végrehajtás
megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség. Ebben az esetben a tanács elnöke a
210
kérelem érdemi elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti. Amennyiben a szabadságvesztést
időközben foganatba vették, úgy a kérelmet annak esetleges félbeszakítása iránti intézkedés
megtétele végett a bv. intézetnek küldi meg.
a 40. §-hoz
Az elzárás büntetés végrehajtásának elhalasztására vonatkozó szabályok - lényegüket tekintve
-	hasonlóak a szabadságvesztés elhalasztásához. Elsődleges szempont ez esetben is a személyi és
családi körülmények vizsgálata, valamint a megszületett gyermek védelme.
a 41. §-hoz
A közérdekű munka büntetés végrehajtásának elhalasztására vonatkozó szabályokat a Javaslat
az előző szakaszokkal azonos módon - a hatályos rendelkezésekkel összhangban - határozza meg.
Újdonságot jelent, hogy a végrehajtást azonnal meg kell kezdeni, amint a halasztás hivatalból
történő elrendelését megalapozó okok megszűnnek. Az elítélt egészségi állapotáról ebben az
esetben is igazságügyi orvos-szakértői vélemény beszerzése, vagy a szülést levezető egészségügyi
intézmény főorvosa véleményének beszerzése kötelező. Mindez gyorsabbá és egyszerűbbé teheti az
eljárást.
a 42. §-hoz
A pénzbüntetés megfizetésére a tanács elnöke halasztást, vagy részletfizetést engedélyezhet
abban az esetben, ha az azonnali, vagy az egy összegben történő megfizetés a büntetés célján túli,
jelentős anyagi nehézséget okozna az elítéltnek, vagy tartásra szoruló hozzátartozójának. Ebben az
esetben azt kell vizsgálni, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben, illetve a megállapított
részletekben fizetési kötelezettségének pontosan képes-e eleget tenni.
Halasztás és részletfizetés egymás mellett is alkalmazható.
Részletfizetés esetén a havonta fizetendő összeget oly módon kell meghatározni, hogy az
osztható legyen az ítéletben megállapított napi tétel összegével.
Amennyiben a pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatták át, úgy azt követően sem
halasztás, sem pedig részletfizetés nem engedélyezhető.
a 43. §-hoz
A fiatalkorúval szemben elrendelt javítóintézeti nevelés elhalasztására a 39. § (1)
bekezdésében megjelölt feltételek esetén, az ott meghatározott keretek között kerülhet sor. Ismételt,
vagy a három hónapot meghaladó halasztás csupán a fiatalkorú egészségi állapotára tekintettel
adható. Az egészségi állapot megítélése igazságügyi orvos-szakértői vélemény alapján lehetséges.
a 44. §-hoz
A Javaslat a halasztás és a részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályait a Be. hatályos
rendelkezései alapján állítja fel. Egyértelműsíti, hogy a halasztás és a részletfizetés iránti
kérelemnek nincs halasztó hatálya.
211
Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor nyomban előterjesztett kérelemről a
határozatot hozó bíróság dönt, míg a később előterjesztett kérelmet bírósági titkár is elbírálhatja.
Eljárására a Be. XXIX. fejezetének szabályai irányadók.
Az elítéltet a végrehajtás alapjául szolgáló tény, vagy körülmény megváltozása esetén
bejelentési kötelezettség terheli, amelynek elmulasztása esetén rendbírság szabható ki. Bejelentési
kötelezettségéről és annak elmulasztása jogkövetkezményéről a halasztást engedélyező
határozatban tájékoztatni kell.
a 45-46. §-hoz
A kegyelmi eljárás szabályait a Javaslat a Be. hatályos szabályaival összhangban tartalmazza.
Részletesen felsorolja, hogy mely esetekben és kik azok, akik kegyelmi kérelmet nyújthatnak be.
A kegyelmi kérelem kapcsán az elítélt személyes adatainak beszerzése és kezelése, továbbá az
iratok és a kérelem felterjesztése az első fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke feladatait képezi.
Az igazságügyért felelős miniszter a köztársasági elnökhöz történő felterjesztés során
rendelkezhet az elítélt szakorvosi vizsgálatáról, iratok beszerzéséről, de büntetés és intézkedés
elengedése, vagy mérséklése tárgyában előterjesztett kérelem esetén elrendelheti a büntetés, vagy
javítóintézeti nevelés intézkedés végrehajtásának elhalasztását, vagy felfüggesztését. Ennek tartama
a köztársasági elnök döntéséig tarthat.
A köztársasági elnök kegyelmi kérelem tárgyában hozott határozatát a szabadlábon lévő elítélt
tekintetében az első fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke, míg fogva lévő esetében közvetlenül az
igazságügyért felelős miniszter kézbesíti a bv. intézet, illeve a javítóintézet útján.
Kegyelem gyakorlása esetén az elítélt részére küldött értesítésnek tartalmaznia kell a
kegyelemhez fűződő jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást is.
A Javaslat a profiltisztítás jegyében a végrehajtási kegyelemre vonatkozó szabályozást átvette,
míg az eljárási kegyelemmel kapcsolatos szabályokat továbbra is Be. keretei között kívánja
szabályozni.
a 47-49. §-hoz
A büntetések és intézkedések végrehajtása során a bíróságra háruló feladatokat a
törvényszéken működő és a törvényszék elnöke által kijelölt büntetés-végrehajtási bíró
(továbbiakban: bv. bíró), illetőleg a katonai büntetőeljárásban elítélt katona esetében az ugyancsak a
törvényszék elnöke - természetesen csak azon törvényszékeken, ahol katonai bíróság működik -
által kijelölt katonai bíró látja el.
A Javaslat lényegében a hatályos szabályozás szerint rögzíti, hogy a büntetések és
intézkedések végrehajtásának elősegítése, avagy ellenőrzése érdekében bv. csoport működik,
amelynek illetékességi területe az adott törvényszék illetékességi területére terjed ki. A bv. csoport
munkáját a törvényszék elnöke által kinevezett bv. bíró vezeti (szervezi, irányítja és ellenőrzi).
A bv. bíró tevékenysége többlépcsős, amelynek során elsőként be kell várnia, hogy az egyes
büntetések és intézkedések végrehajtásához szükséges iratok (ítélet/végzés; gyűjtőjegyzék) részére
megküldésre kerüljenek. Ennek módját jogszabály határozza meg. Ezt követően meg kell
212
vizsgálnia, hogy a szabadságvesztés, elzárás, vagy a javítóintézeti nevelés kiszabása esetén nem
állapítható-e meg a végrehajtást kizáró ok, avagy egyéb végrehajtási akadály nem következett-e be.
Az elítélt nem töltött-e annyi időt előzetes fogvatartásban, hogy azzal a fent megjelölt büntetéseket,
vagy intézkedést kitöltötte, vagy a feltételes szabadságra bocsátása, avagy az ideiglenes elbocsátása
kérdésében történő döntés esedékessége bekövetkezett-e.
Amennyiben vizsgálódása eredményeként a bv. bíró végrehajtási akadályt talál, úgy ennek
fennállását határozattal állapítja meg.
Abban az esetben, ha az elítélt tekintetében halasztás engedélyezésére került sor, a bv. bíró
intézkedni köteles annak érdekében, hogy az elítélt részére a büntetés megkezdésére irányuló
felhívást ne küldjék ki, illetve amennyiben annak kiküldése már megtörtént, de az elítélt a megjelölt
határnapon nem jelent meg az intézetben, úgy sem elővezetését nem rendeli el, sem pedig
elfogatóparancsot nem bocsát ki, illetőleg a már korábban kibocsátott elővezető parancsot, vagy
elfogatóparancsot visszavonja. Ha azonban - időközben - az elítéltet a bv. intézet már befogadta, a
bv. bíró a halasztást engedélyező bíróságot aziránt keresi meg, hogy az elítélt halasztás iránti
kérelmét, mint a büntetés félbeszakítására irányuló kérelmet kezelje és ennek megfelelően járjon el.
Ugyanígy jár el a bv. bíró akkor is, amikor az alapügyben eljárt bíróság a végrehajtás
függőben tartása iránti megkeresést küld a bv. csoportnak.
A közérdekű munka, vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére a bv.
bíró halasztást engedélyezhet. Ilyen irányú kérelmet az elítélt az átváltoztatásról szóló határozat
kihirdetésekor nyomban, illetve a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül terjeszthet
elő. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számítottan igazolásnak nincs helye. E rendelkezéssel
a Javaslat a végrehajtás folyamatának gyorsaságát kívánja elősegíteni, ahogyan azzal is, hogy a bv.
bíró határozatával szemben jogorvoslatot nem biztosít.
az 50-51. §-hoz
A Javaslat a bv. bíró eljárásának általános szabályait egy helyen összefoglalva taglalja.
Rendelkezik arról, hogy egyesbíróként jár el, bizonyos esetekben iratok alapján dönt. Ezekben az
esetekben feladatait bírósági titkár is elláthatja.
Meghatározza a bv. bíró eljárására vonatkozó általános határidőket. A határidők tekintetében
azokat a Javaslat bővítette, tartamukat egyes esetekben megnövelte, segítve ezzel is a megalapozott
döntés meghozatalát, kellő időt biztosítva a felkészülésre, illetve az esetlegesen még szükséges
adatok, tények beszerzésére és megismerésére. A megnövelt határidők alapján a feladatok
létszámbővítés nélkül is elláthatók.
A bv. bíró feladatai körében külön is nevesíti az elfogatóparancs kibocsátásának általános
lehetőségét, valamint szükség esetén - a döntés elősegítése érdekében - szakértői vizsgálat
elrendelését.
A hatályos szabályozáshoz hasonlóan rendelkezik arról, mely esetben kell meghallgatást,
vagy tárgyalást tartania. Tárgyalás tartása esetén - garanciális okokból - mind az ügyész, mind
pedig a védő jelenlétét kötelezővé teszi.
A bv. bíró döntésével szembeni jogorvoslat elbírálása a jövőben is az adott törvényszék
másodfokú tanácsának feladata marad.
213
A fellebbezés tekintetében a Javaslat rövid határidőket szab, mind az elítélt (kihirdetés esetén:
nyomban, míg kézbesítés esetén három munkanapon belül), mind pedig az eljáró bíróságok
számára. A büntetés végrehajtásának meggyorsítása és az elítélt függő helyzetének minél rövidebb
időtartamra történő visszaszorítása egyaránt indokolja a határidők szorosságát. Különösen indokolt
az eljárás gyors lefolytatása a fogva lévő terheltek esetében.
az 52. §-hoz
Az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölése, valamint az erről szóló határozat hatályon kívül
helyezése kapcsán a Javaslat a hatályos szabályok átvételére törekedett. Ennek értelmében nem
csupán a bv. intézet, hanem az elítélt, vagy védője is kezdeményezheti a szabadságvesztés
végrehajtási fokozatának megváltoztatását. Erre leghamarabb az elítélt befogadását követő hat
hónap eltelte után kerülhet sor.
A Javaslat szerint a bv. bíró bizonyos esetekben (kizáró körülmény, hat hónapon belüli, új
körülmény nélküli ismételt kérelem) indokolás nélkül elutasíthatja a kérelmet. Értelemszerűen
ezekben az esetekben határozatával szemben fellebbezésnek sincs helye.
A Javaslat az eljárás gyorsítása érdekében lehetőséget teremt arra, hogy az enyhébb
végrehajtási fokozat kijelölésére vonatkozó bv. intézeti előterjesztés esetén a bv. bíró döntését
meghallgatás nélkül - azaz az iratok alapján - hozhassa meg.
A Javaslat kogens szabályként sorolja fel azokat az eseteket, amikor az eljárással
összefüggésben keletkezett bűnügyi költség az államot terheli.
az 53. §-hoz
Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása terén a Javaslat a fentiekhez jórészt
hasonlóan szabályozza a bv. bíró eljárását. Jelentős eltérés azonban, hogy főszabályként döntését
meghallgatáson kell meghoznia. Ez alól kivételt csupán azon esetek képeznek, amikor a kérelmet
indokolás nélkül utasíthatja el.
A bűnügyi költség viselésére vonatkozó szabály ebben az esetben is teljes körűen felsorolja
azokat az eseteket, amikor a felmerült költséget az állam viseli.
az 54. §-hoz
A fiatalkorú elítéltek jelentős hányada már a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt, de
még nagyobb hányaduk a szabadságvesztés végrehajtása alatt betölti a huszonegyedik életévét. A
Javaslat - összhangban a Btk. rendelkezéseivel - mindkét esetre részletes szabályokat állapít meg.
Lehetőséget teremt a bv. bírónak arra is, hogy megvizsgálja a törvényben meghatározottnál
eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazhatóságát. Ebben az esetben a bv. bíró meghallgatás
alapján hozhatja meg döntését, míg egyéb esetben az iratok alapján határozza meg a
szabadságvesztés végrehajtási fokozatát. Természetesen az iratok alapján önállóan is dönthet úgy,
hogy meghallgatást tart és ennek során megvizsgálja az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat
alkalmazhatóságát.
A bűnügyi költséget minden esetben az állam viseli.
214
az 55. §-hoz
A hatályos rendelkezések átvételével a Javaslat is szigorúan kezeli a szabadságvesztés
büntetés végrehajtásának határidőben történő megkezdését. Az önhibájából mulasztó elítélt -
feltéve, hogy erről megfelelően tájékoztatták - feltételes szabadságra a jövőben sem bocsátható.
A döntés változatlanul a bv. bíró kompetenciája. Határozatát meghallgatás eredményeként
hozza meg, ennek során részletesen kell megvizsgálni, hogy az elítélt mulasztása ténylegesen
önhibának minősül-e.
Abban az esetben, ha mellőzi a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását a
bűnügyi költséget az állam köteles viselni.
az 56. §-hoz
A fogvatartás időtartama alatt előfordulhat, hogy az elítélt elmeállapota megváltozik. Amint
kóros elmeállapotra utaló tünetek figyelhetők meg, a bv. intézet intézkedik az elítélt Igazságügyi
Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (a továbbiakban: IMEI) szállításáról. Az IMEI főigazgató
főorvosa - amennyiben az IMEI pszichiáter szakorvosa az elítélt kóros elmeállapotára utaló
tüneteket állapít meg - előterjesztést tesz a bv. bírónak a fogvatartás helyének megváltoztatása
iránt.
A bv. bíró döntése előtt igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményt szerez be. A Be.
szabályaihoz hasonlóan az eljárásban két szakértőt kötelező alkalmazni, egyikőjük - ha az elítélt az
IMEI-ben van - az IMEI orvosa is lehet.
Kóros elmeállapot diagnosztizálása esetén a bv. bíró az elítélt fogvatartási helyeként az IMEI-
t jelöli ki, egyúttal javaslatot tesz az ügyésznek a gondnokság alá helyezés kezdeményezésére, vagy
az ideiglenes gondnok kirendelésére.
Természetesen az elítélt elmeállapotában pozitív változások is előállhatnak, ezért a Javaslat
kötelezővé teszi ennek félévenkénti vizsgálatát. Kedvező változás esetén az IMEI főigazgató
főorvosa tehet soron kívül javaslatot az elítélt bv. intézetbe történő visszaszállítására.
Az eljárás során - hasonlóan az IMEI kijelölésekor - igazságügyi elmeorvos-szakértői
vélemény beszerzése szükséges. Amennyiben az IMEI-ben történő elhelyezés már nem indokolt, a
bv. bíró elrendeli az elítélt bv. intézetbe történő visszaszállítását. Erről a körülményről -
amennyiben a szakértői vélemény szerint a gondokság alá helyezése, illetve az ideiglenes gondnok-
rendelés nem szükséges - értesíti az ügyészt.
A Javaslat szabályozza annak lehetőségét is, hogy a szabadulásának időpontjában
(elmeállapotára tekintettel) is további gyógykezelésre szoruló elítélt pszichiátriai gyógykezelést
kaphasson.
az 57-60. §-hoz
A feltételes szabadságra bocsátásra irányuló eljárás szabályait a Javaslat a hatályos
szabályokkal összhangban határozza meg. Ennek keretében lehetőséget biztosít a bv. bíró számára -
ha kellő idő (legalább 2 hónap) áll rendelkezésre - pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére. A
215
vélemény alapján a bv. bíró nem csupán a bv. intézet által előadott körülményekre, hanem a
pártfogó által készített - vélhetően objektív, senki által	nem befolyásolt - jelentésre is
támaszkodhat, amikor a meghallgatás eredményeként arról	dönt, hogy az elítéltet feltételes
szabadságra bocsátja, avagy nem.
A bv. bíró mind a határozott ideig, mind pedig az életfogytig tartó szabadságvesztésből
feltételes szabadságra bocsátott elítélt esetén külön magatartási szabályokat is előírhat a feltételes
szabadság eredményes letöltése érdekében. E szabályok a Btk. 71. § (2) és (3) bekezdésén
alapulhatnak.
A Javaslat továbbra sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a feltételes szabadságra bocsátás
nemlegessége esetén a későbbiekben e döntés felülvizsgálható legyen. Erre a határozott ideig tartó
szabadságvesztésre ítéltek esetén a Javaslat nem tartalmaz határidőt, azonban értelemszerűen
alkalmazandók a mellőzés szabályainál írt határidők. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt
esetében legkésőbb két év elteltével, azt követően pedig évente kell megvizsgálni a feltételes
szabadságra bocsátás lehetőségét. Ez a lehetőség az elítélt számára ösztönző erővel bírhat a
fogvatartás szabályainak maradéktalan betartására, továbbá jövőbeli reményt a szabad élethez és az
arra történő tudatos felkészüléshez.
A feltételes szabadságra bocsátásról soron kívül kell határozni mindazon esetekben, amikor az
előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben eltöltött idő alapján az ítélet jogerőre emelkedésekor
az elítélt feltételes szabadságra lenne bocsátható.
Azokban az esetekben, amikor a bv. bíró azt észleli, hogy az elítéltet a feltételes szabadság
kedvezményéből ki kellett volna zárni, az első fokon eljárt bíróságot keresi meg a szükséges
különleges eljárás lefolytatása érdekében és a határozat megküldéséig saját eljárását felfüggeszti.
A feltételes szabadságra bocsátást elrendelő végzés ellen bejelentett ügyészi fellebbezés a
feltételes szabadságra bocsátás megkezdésére halasztó hatályú. A fellebbezés benyújtásáról az
ügyészt értesítési kötelezettség terheli a bv. intézet irányába. A Javaslat tehát ezt nem a bv. bíró
feladataként, hanem az ügyész kizárólagos intézkedési kötelezettségeként szabályozza.
Továbbra is lehetőség van a feltételes szabadságra bocsátásról rendelkező végzés hatályon
kívül helyezésére, ha az elítélt a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig időközben
súlyos fegyelmi vétséget követ el.
A bűnügyi költséget valamennyi esetben az állam viseli.
a 61. §-hoz
A feltételes szabadság megszüntetése kapcsán a bv. bíró eljárása ügyészi indítvány alapján
indul. Annak eldöntése, hogy a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak megszegése mikor
minősül súlyosnak, elsődlegesen az ügyész feladata, amit majd a bv. bíró is felülvizsgál. Törvényi
szinten nem indokolt ennek meghatározása, hiszen az egyénenként eltérő lehet, azonban arra kell
törekedni, hogy csak komoly és ténylegesen súlyos magatartási szabályszegés esetén kerüljön sor az
indítvány előterjesztésére. Az egy-két alkalommal történő jelentkezési kötelezettség elmulasztása
nem szabad, hogy ilyennek minősüljön.
A szökés, elrejtőzés veszélye esetén mind az ügyész, mind pedig a bv. bíró elrendelheti a
szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét. Az ügyész által elrendelt maximum öt, míg a bv.
216
bíró által elrendelt harminc napig tarthat, de egyik esetben sem haladhatja meg a még letöltendő
szabadságvesztés tartamát.
A bűnügyi költséget csak az ügyészi indítvány elutasítása esetén viseli az állam.
a 62. §-hoz
Az elzárás végrehajthatósága megszűnését a bv. bíró az iratok alapján állapítja meg.
A bv. bíró eljárását mind hivatalból, mind pedig a bv. intézet előterjesztése, vagy az elítélt
kérelme alapján is lefolytathatja.
A bűnügyi költség viselése valamennyi esetben az államot terheli.
a 63. §-hoz
A közérdekű munka büntetés végrehajthatósága megszűnésének megállapítása - a feltételek
bekövetkezte esetén - a kijelölt munkahely, vagy ha a kijelölés még nem történt meg, az elítélt
lakóhelye, avagy tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíró feladata.
A bv. bíró eljárását mind hivatalból, mind pedig a pártfogó felügyelő előterjesztése, vagy az
elítélt kérelme alapján is lefolytathatja.
A bűnügyi költség viselése valamennyi esetben az államot terheli.
a 64. §-hoz
A közérdekű munka megtagadása, vagy nem teljesítése esetén az ügyész tesz indítványt annak
szabadságvesztésre történő átváltoztatására.
A Javaslat értelmében az eljárás lefolytatásának illetékessége attól függ, hogy a munkahely
kijelölése megtörtént-e. A kijelölés megtörténte esetén a munkahely, míg egyéb esetben az elítélt
lakó-, vagy tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíró folytatja le az eljárást.
A bv. bíró a meghallgatás eredményeként vagy a közérdekű munka átváltoztatásáról, vagy az
indítvány elutasításáról dönt. Utóbbi esetben a pártfogó felügyelőt új munkahely kijelölésére hívja
fel.
Az átváltoztatásról rendelkező végzéssel szemben előterjesztett fellebbezés halasztó hatályú.
Az ügyészi indítvány elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.
A bv. bíró az átváltoztatás folytán a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés
megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet. A fontos ok eldöntése és meghatározása a
bírói mérlegelés hatáskörébe tartozó jogkör. E végzéssel szemben nincs helye jogorvoslatnak.
a 65. §-hoz
217
A közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának speciális esete, amikor az
elítéltet a közérdekű munkára ítélése után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélik. Ebben az esetben - a mennyiben még nem hajtották végre - a közérdekű
munkát, vagy annak hátralévő részét kell szabadságvesztésre átváltoztatni.
Az eljárást hivatalból, vagy az ügyész indítványára a szabadságvesztés végrehajtási helye
szerint illetékes bv. bíró folytatja le. A Javaslat erre az esetre külön illetékességi szabályt nem
állapít meg, így az általános illetékesség fentebb idézett szabályai irányadók.
A bv. bíró iratok alapján hozza meg döntését.
Ebben a speciális esetben az átváltoztatott közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés
megkezdésére halasztás nem engedélyezhető. A bűnügyi költséget az állam viseli.
a 66. §-hoz
A pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása - iratok alapján - hivatalból, vagy
az ügyész indítványára történhet. Annak a törvényszéknek a gazdasági hivatala szerint illetékes bv.
bíró folytatja le az eljárást, amelyik a pénzbüntetés végrehajtása érdekében intézkedett.
A Javaslat értelmében fiatalkorú esetében előfeltétele a szabadságvesztésre történő
átváltoztatásnak a pénzbüntetés behajthatatlansága, illetve a közérdekű munkára történő
átváltoztatás lehetőségének kizártsága.
A Javaslat a bv. bíró végzésével szemben e területen nem kíván jogorvoslati lehetőséget
biztosítani.
A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére továbbra is fontos okból
engedélyezhető halasztás.
A bűnügyi költséget minden esetben az állam viseli a Javaslat értelmében.
a 67. §-hoz
A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítására a Javaslat szerint sor kerülhet
hivatalból és az ügyész indítványára egyaránt. A hivatalból indult eljárás esetében a bv. bíró az
elítélt meghallgatását mellőzheti, azaz iratok alapján is dönthet.
Az illetékességet az elítélt tartózkodási helye alapozza meg.
A Javaslat előírja, hogy az idegenrendészeti hatóság kezdeményezésén alapuló ügyészi
indítvány alapján a bv. bíró a kiutasítás végrehajthatóságát kétévente felülvizsgálja. A szabályozás
ilyen formája a kezdeményező szerepet az idegenrendészeti hatóság és az ügyész kezébe adja.
a 68. §-hoz
A Javaslat külön cím alatt összefoglaltan tartalmazza a pártfogó felügyelet elrendelésével
kapcsolatos szabályokat. Részletesen leírja mind a bv. intézet, mind a pártfogó felügyelő, mind
pedig a bv. bíró feladatait és az eljárás szabályait.
218
A pártfogó felügyelet kötelező alkalmazása esetén indokolt lehet az esetlegesen alkalmazandó
külön magatartási szabályok megállapításához pártfogó felügyelői vélemény beszerzése. Ennek
beszerzésére a bv. intézet tehet javaslatot.
Ügyészi indítványra a bv. bíró - ebben az esetben iratok alapján - megszüntetheti a pártfogó
felügyeletet, ha annak fele, de legalább egy év eredményesen eltelt. További feltétel az is, hogy a
továbbiakban a pártfogó felügyelet szükségessége már nem állapítható meg.
A magatartási szabályok utólagos megváltoztatását mind az elítélt, mind pedig a pártfogó
felügyelő kezdeményezheti.
Az e szakaszban szabályozott eljárások során keletkezett bűnügyi költséget az állam viseli.
a 69. §-hoz
A javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás, valamint az ideiglenes elbocsátás
megszüntetésének szabályozását a Javaslat a feltételes szabadságra bocsátás, illetve annak
megszüntetése során alkalmazandó szabályozásra visszautalva határozza meg.
Eltérés e szabályokhoz képest csupán annyiban található, hogy az intézetből történő
ideiglenes elbocsátásra az intézeti tanács tesz előterjesztést.
a 70. §-hoz
A büntetések és a javítóintézeti nevelés végrehajthatóságának - elévülés miatti -
megállapítását a bv. bíró állapítja meg.
Eljárását hivatalból, vagy az ügyész indítványára folytatja le.
a 71. §-hoz
A Javaslat lehetőséget biztosít a bv. bírónak arra, hogy a korábban felsorolt eljárásokban
esetlegesen tévesen meghozott határozatát - ügyészi indítványra, vagy hivatalból - korrigálhassa és
a törvénynek megfelelő rendelkezést hozzon.
A jelenleg hatályos szabályozás erre nem ad lehetőséget annak ellenére, hogy a gyakorlati
tapasztalatok szerint hosszabb ideje szükség lenne e lehetőség megalkotására.
A bűnügyi költséget ezekben az esetekben is az állam köteles viselni.
a 72. §-hoz
Jelentős nóvumként került meghatározásra a Javaslatban az egységes bírósági felülvizsgálati
rendszer, amely az általános szabályok megfogalmazásán túl egyes esetekre speciális szabályokat
tartalmaz. Ezek külön nevesítve szerepelnek a Javaslatban.
Hangsúlyossá tette az új szabályozás az egyfokú jogorvoslatot. Minden olyan döntés ellen,
amelyben indokolt határozattal kell dönteni, biztosítja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét.
A bíróság ilyen irányú feladatait továbbra is a büntetés-végrehajtási bíró látja el.
219
Döntésével szemben további jogorvoslatot az új szabályozás nem enged.
A bv. bíró a felülvizsgálati kérelem kapcsán az eljárás egészének törvényességét vizsgálja,
ennek eredményeként a megtámadott határozatot helyben hagyhatja, megváltoztathatja és a
törvénynek megfelelő határozatot maga is meghozhatja, illetve a határozat hatályon kívül
helyezéséről és új eljárás lefolytatásáról is rendelkezhet. A nem jogosulttól származó, vagy elkésett,
illetve a törvényben kizárt kérelmet pedig elutasíthatja.
Az eljárás lefolytatására a Javaslat a bv. bírónak nyolc napos határidőt biztosít.
Hatályon kívül helyezés, vagy a határozat megváltoztatása esetén az eljárás során felmerült
bűnügyi költséget az államnak kell viselnie.
a 73-74. §-hoz
A Javaslat - fontossága okán - külön szakaszban szabályozza a biztonsági zárkába, vagy
részlegbe helyezés, valamint az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattételével, illetve nyilatkozata
közzétételével kapcsolatos bírósági felülvizsgálatot.
Az e szakaszokban felsorolt valamennyi esetben az iratok alapján hozhatja meg döntését a bv.
bíró.
Az általános szabálytól eltérően ezekben az esetekben a bv. bíró az iratoknak a hozzá
érkezésétől számított öt napon belül köteles elbírálni a felülvizsgálati kérelmet.
a 75. §-hoz
A magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelmet a bv. bíró
ugyancsak az iratoknak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül bírálja el.
A bűnügyi költség viselése az államot terheli.
E szakasz rendelkezései alkalmazandók az elzárásra ítéltek, a szabálysértési elzárást töltő
elkövetők, az előzetes letartóztatásban lévők és a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezettek
magánelzárás fenyítést kiszabó határozattal szembeni jogorvoslat esetén is.
IV.	Fejezet
AZ ADATKEZELÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
a 76. §-hoz
Az adatkezelésre vonatkozó szabályokat a Javaslat rendszertanilag egy helyen, az általános
rendelkezések között, de külön fejezetben szabályozza.
A büntetések és az intézkedések végrehajtása körében evidencia, hogy a végrehajtáshoz
szükséges személyes és bűnügyi adatok hiányában nem lehet érvényt szerezni a bíróság döntésének.
A Javaslat ennek megfelelően felhatalmazza a bíróságot, az ügyészséget, valamint a végrehajtásért
felelős szervet a személyes, a bűnügyi személyes, valamint más különleges adatok kezelésére.
220
Garanciális jelentősége van annak, hogy az adatkezelési elvekkel összefüggésben a 76. §
egyértelműen meghatározza, hogy mely szervek milyen adatok kezelésére jogosultak.
a 77. §-hoz
A kegyelmi és a nemzetközi bűnügyi jogsegéllyel kapcsolatos eljárások során az
igazságügyért felelős miniszter, míg a büntetések elhalasztása, illetve félbeszakítása iránti kérelmek
elbírálása vonatkozásában a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter csak a szükséges adatok
birtokában tud megalapozott döntést hozni. Erre tekintettel a normaszöveg kimondja, hogy az
érintett miniszterek csak a Javaslat szerinti feladatkörükben, az ahhoz szükséges adatok
megismerésére és kezelésére jogosultak.
a 78. §-hoz
A Javaslat 78. §-a rögzíti, hogy a 76. §-ban meghatározottakon kívüli, az elítélttel vagy egyéb
jogcímen fogvatartottal kapcsolatba kerülő szervek a feladatuk ellátása érdekében az e szakaszban
meghatározott adatokat ismerhetik meg és kezelhetik.
a 79. §-hoz
Az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény 4. § (2)
bekezdése szerint személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig
kezelhető. E szakasznak megfelelően a Javaslat rögzíti, hogy a kezelt személyes adatokat a
büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés, vagy a szabálysértési elzárás végrehajtása
befejezésekor vagy végrehajthatósága megszűnésekor törölni kell.
a 80. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a pártfogó felügyelők hatásköre több tekintetben kibővült a
korábbiakhoz képest, és számos új funkciót, feladatot el kell látniuk, tevékenységük szakszerű
elvégzéséhez a Javaslat által meghatározott körben bűnügyi személyes adatok igénylésére és
kezelésére jogosultak. Az adatkezelés időszerűségének követelményét azzal kívánja biztosítani a
Javaslat, hogy az átvett adatok törlésének kötelezettségét egyértelműen meghatározható
eseményekhez köti.
a 81. §-hoz
Az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény
rendelkezéseivel összhangban a Javaslat lehetővé teszi az elítéltek, az egyéb jogcímen
fogvatartottak, a vádemelés elhalasztása során pártfogó felügyelet alatt állók és az utógondozottak
adatainak statisztikai és tudományos célból történő, anonimizált felhasználását.
V.	Fejezet
A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA
a 82. §-hoz
A szakasz értelmező rendelkezéseket tartalmaz, amely a szabadságvesztés végrehajtása
tekintetében a legfontosabb fogalmakat kívánja tisztázni.
221
a 83. §-hoz
A szabadságvesztés céljának fogalmi meghatározása a Btk. rendelkezéseivel összhangban
különbséget tesz a határozott idejű és az ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés között,
ugyanakkor komplex módon jeleníti meg a jogintézmény kettős célját. Egyértelműen rögzíti azt a
primer szakmai feladatot, amely a személyiség olyan kedvező irányba való fejlesztését jelenti,
amely elősegíti, hogy az elítélt szabadulása után a társadalom jogkövető tagjává váljon. Másrészt
tükrözi, hogy operatív feladatként jelenik meg az elítélt biztonságos megőrzése, amely az ítéletben
meghatározott joghátrány érvényesítésének szükségképpeni velejárója. Jelentős újítás, hogy a
törvény adekvát célfogalmat határoz meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetére,
amely nem lehet más, mint a társadalom védelme.
A célok definiálásakor a szóhasználatban is megjelenik az új szakmai nyelvezet
(reintegráció), amely pontosabban lefedi a végrehajtási gyakorlatot, mint a szabadságvesztés
céljának elérési módját.
A reintegráció új fogalomként került be a jogszabályba, ezért lényeges a fogalom tisztázása. A
reintegráció magában kell, hogy foglaljon minden olyan programot, tevékenységet, mely elősegíti,
támogatja a társadalomba történő visszailleszkedés hatékonyságát, a visszaesés esélyének
minimalizálását, akár kizárását is. A reintegráció keretében nem szigorúan a büntetés-végrehajtási
intézetben szervezett tevékenységekre kell fókuszálni, hiszen a bv. szervek más szervekkel
együttműködve eredményesebben szolgálják a büntetés-végrehajtás céljának megvalósítását.
A reintegráció számos programot magában foglal. A leglényegesebbek azok, melyek a
társadalomban is a legnagyobb jelentőséggel bírnak, így a szakképzés, oktatás, valamint a
munkavégzés. Az elítélt szabadulása után várhatóan eredményesen tud alkalmazkodni a társadalmi
elvárásokhoz, ha fogvatartása idején képesítést szerez és munkát végez.
Valamennyi szabadságelvonás, de különösen a szabadságvesztés büntetés vonatkozásában
elvi éllel jelenik meg az a kritérium, hogy a büntetőelem, a valódi büntetés a szabad élettől való
megfosztásban, azaz a „bebörtönzésben” jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a személyi szabadságtól
való megfosztáson túl az elítélt életkörülményeiben bekövetkező és a büntetéssel szükségszerűen
együtt járó, az életrend meghatározottságából adódó körülményeket közelíteni kell a szabad élet
viszonyaihoz. E közelítés során a bíróság ítéletében meghatározott végrehajtási fokozatra vonatkozó
jogszabályok és a rendelkezésre álló szociálpolitikai adottságok meghatározó jelentőséggel bírnak.
Mindebből az következik, hogy a normalizáció kiteljesedésének mértéke minden országban
másként alakul. E tekintetben a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő minimális
körülményeket azonban biztosítani kell.
A büntetés-végrehajtási szervezet egyik fő feladata a társadalomba való beilleszkedés
elősegítése, amely azt jelenti, hogy a fogvatartott (elítélt) szabadulásakor olyan élethelyzetben
legyen, és olyan attitűddel rendelkezzen, hogy képes legyen, és belső meggyőződésből akarjon is a
társadalom hasznos tagjává válni. Ennek elérésére csak individualizált módszerekkel van lehetőség
annak érdekében, hogy a számára legmegfelelőbb és leghatékonyabb szakmai protokoll legyen
alkalmazható. A végrehajtás egyéniesítése nem jelentheti azt, hogy az intézet minden egyes elítéltet
egyedi módon kezeljen, de szükségessé teszi az elítéltek nemek és fokozatok szerinti elkülönítésén
túl személyiség-adekvát életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok
szerinti csoportképzését, azaz a hatékony rezsimrendszer működtetését is.
222
Fontos motivációs tényezőként jelenik meg a fokozatosság, mert ezen alapelv tartalommal
való kitöltése teszi lehetővé egy pozitív értelemben vett „reintegrációs karrier” bejárását a
fogvatartott számára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a fogvatartott aktívan és
együttműködően részt vesz a számára felkínált reintegrációs programokban (szubjektív oldal), azzal
előkészítheti azt, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban (objektív oldal)
intézeten belüli életkörülményei differenciáltabbá válhatnak. Gyakorlatilag a fogvatartott börtönön
belüli sajátos és viszonylagos szabadságának változása a jogkövető magaviseletének, illetve a
jogszabályban meghatározott feltételek (meghatározott idő eltelte) teljesülésének függvénye. (A
mozgás lehetősége természetesen azt is jelenti, hogy adott esetben az enyhébből a szigorúbb
körülmények közé kerül a fogvatartott.) Mint látható, a progresszivitás és az egyéni aktivitás
szorosan összefügg, mert ez utóbbi a progresszív jogintézmények (pl. feltételes szabadság, az új
rezsimrendszerből adódó lehetőségek) alkalmazásának egyik kritériuma, másrészről egyik
támpontja lehet annak a szempontrendszernek, amely alapján az egyén visszaesési kockázata és
ezen keresztül a reintegrációs hajlandósága prognosztizálhatóvá válik. Az elítéltek magatartására
vonatkozó szakmai szemlélet és értékítélet újfajta értelmezési keretben jelenik meg, ahol nem elég
az, hogy az elítélt megtartja az intézet szabályait, hanem elvárjuk és ösztönözzük együttműködését
a kötelező és a szabadon választható reintegrációs programokban.
a 84. §-hoz
A jogerős szabadságvesztésre ítélt személyek büntetés végrehajtásának megkezdésére
vonatkozó felhívását a jogszabály a BVOP feladataként jelöli meg. Ezzel a büntetés-végrehajtási
szervezet ráhatást gyakorolhat a szabadságvesztések végrehajtásával kapcsolatos feladatok
ütemezésére és földrajzi elhelyezkedésére. A BVOP soron kívül hívja fel az ötévi, vagy azt
meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélteket, illetve a többszörös visszaesőket.
A módosítás a nem hosszú tartamú és/vagy többszörös visszaeső elítélt szempontjából
kimondottan előnyös, mivel a felhívás ezentúl nem szükségszerűen a területileg illetékes megyei
(fővárosi) büntetés-végrehajtási intézetbe szól, hanem közvetlenül a szabadságvesztés
végrehajtására kijelölt büntetés-végrehajtási intézetbe. Ezen információ előzetes ismeretében
tervezhetőbbé válik a kapcsolattartás, a befogadási eljárás a szabadságvesztést végrehajtó bv.
intézetben történik meg, ezzel szükségtelenné válik a megyei és a végrehajtásra kijelölt büntetés-
végrehajtási intézet közötti szállítás.
Ugyancsak előnyös a jelen jogszabállyal bevezetett rend a büntetés-végrehajtási szervezet
számára. A felhívások ütemezésével lehetővé válik bizonyos feladatok átdelegálása a szervezeten
belül, ezzel érdemben csökkentve a jellemzően túltelített megyei büntetés-végrehajtási intézetek
telítettségét. A felhívásokon szereplő jelentkezési időpontok központi koordinációja lehetővé teszi a
programozott végrehajtási modellek bővítését, a szabad kapacitások eredményesebb felhasználását,
és a fogvatartottak foglalkoztatásának hatékony szervezését.
A felhívás tartalmi elemei nem változnak a korábbiakhoz képest, a fő hangsúly a
továbbiakban is a szükséges információk átadásán van.
a 85. §-hoz
Az előző szakaszban meghatározott felhívási tevékenysége során a BVOP nagyobb döntési
szabadsággal rendelkezik. A felhívás kiadása során jelen jogszabály a szabadságvesztés tartamát és
végrehajtási fokozatát, az elítélt lakóhelyét, a visszaesői minőséget, valamint a bv. intézetek
telítettségét jelöli meg kötelező kiválasztási szempontnak.
223
A felhívási tevékenységet hatékonyan kell szervezni és végrehajtani, ezért a jogszabály
határidőt kapcsol ahhoz. Minden elítéltet úgy kell felhívni, hogy a szabadságvesztést az azt kiszabó
határozat jogerőre emelkedését követően legfeljebb három hónappal megkezdje. Ez bizonyos
rugalmasságot enged meg a felhívások ütemezésében, ugyanakkor a 84. § (6) bekezdésben
foglaltakkal együtt meghatározza a legkésőbbi időpontot, amikor a felhívást ki kell adni.
a 86. §-hoz
A büntetés-végrehajtás és a bv. bíró felhívással kapcsolatos együttműködésének fő szabályait
külön rendezi a törvény annak érdekében, hogy a szervezetek között információáramlás ne
akadályozhassa a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését, illetve annak
kikényszeríthetőségét.
Tekintettel arra, hogy a BVOP a kötelezően figyelembe vett szempontoknak megfelelő
bármely intézetet megjelölheti a felhívásában, erről intézetenként összefoglalót készít és küld meg,
amelyhez mellékeli a bíróság által korábban kiadott értesítőlapot is. Ezzel már a felhívást követő
héten tudomást szerez az adott bv. intézet a várható befogadási feladatokról, és alapvető
információkhoz jut a végrehajtandó szabadságvesztésről is.
Mivel a felhívás sikertelen kézbesítése, vagy az abban meghatározott jelentkezési időpont
elmulasztása esetén a szükséges intézkedések megtételére a továbbiakban is csak a bv. bíró
jogosult, a jogszabály mind a felhívást megküldő BVOP, mind a befogadásra kijelölt bv. intézet
számára haladéktalan intézkedés-kezdeményezési kötelezettséget ír elő. Az esetlegesen
rendelkezésre álló dokumentumok kötelező mellékelésének előírása a bv. bíró gyors és hatékony
döntésének támogatása miatt indokolt.
a 87. §-hoz
Kiemelten fontos, hogy a szabadságvesztést önhibájából meg nem kezdő elítéltet a feltételes
szabadságra bocsátás lehetőségéből a törvény erejénél fogva ki kell zárni. Ez a rendelkezés is erősíti
a felhívási tevékenység kötött rendjét, továbbá megfelelő elrettentő erőt képvisel a szabadlábon
védekezők számára. Tekintettel azonban a kiemelten súlyos következményre, a jogszabály a 84. §
(5)	bekezdés c) pontja mellett jelen szakaszban is a felhívás kötelező tartalmi elemeként definiálja a
hátrányos jogkövetkezményről való tájékoztatást, kiegészítve a halasztási eljárásra vonatkozó
utalással.
Azon értékelési elvek és szempontok szerepeltetése, amelyek mentén eldönthető, hogy az
elítélt valóban önhibájából nem kezdte meg szabadságvesztése letöltését a kijelölt időpontban, jelen
jogszabályban nem indokolt, mivel ennek mérlegelése minden esetben bv. bírói eljárás keretében
történik.
a 88. §-hoz
A hatályos szabályozásból került átemelésre az elítéltek befogadása alapjául szolgáló iratok
meghatározása.
a 89. §-hoz
224
A korábbiakhoz képest részletesebb szabályokat tartalmaz az elítélt sikeres azonosítása
érdekében. E szerint a kétséges esetekben a büntetés-végrehajtás jogosult a bűnügyi nyilvántartási
rendszerben rögzített arcképmás megismerésére és az azzal történő összevetésre, valamint a
daktiloszkópiai nyilvántartásban rögzített ujj - és tenyérnyomat meglétére vonatkozó információ
megismerésére, ezek alapján az összehasonlító vizsgálat kezdeményezésére az illetékes szakértői
nyilvántartó szervnél. Ez a felhatalmazás - figyelemmel a befogadási tevékenység, hivatali időhöz
nem között, folyamatos jellegére - a büntetés-végrehajtás és a fenti adatokat nyilvántartó hatóság
közötti folyamatos adatkapcsolat és lekérdezési lehetőség meglétét igényli.
a 90. §-hoz
Ha a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak, vagy a személy nem azonos az iratokban
megjelölt személlyel, a befogadást meg kell tagadni és ennek tényéről haladéktalanul értesíteni kell
az előállító, illetve a végrehajtást elrendelő hatóságot.
Fentiekből adódóan minden esetben meg kell vizsgálni mind tartalmilag mind alakilag a
megtestesítést megvalósító iratokat, különös figyelmet fordítva a fogvatartott és a szabadság
elvonásra vonatkozó adatokra, illetve az aláírásokra és a bélyegző lenyomatra.
a 91. §-hoz
Bizonyos esetekben a befogadás végrehajtását akadályozó olyan körülmények merülhetnek
fel, amelyek nem merítik ki a megtagadás eseteit. Ilyenkor lehetőség nyílik az ideiglenes befogadás
foganatosítására, mely az iratok pótlásában vagy javításában realizálódik.
Ezen esetekben a bv. szervek lehetőséget kapnak arra, hogy az okot adó körülmény
megszűntéig ideiglenesen befogadhatják a fogvatartott személyt, amelyhez a jogszabály határidőt is
rendel, amely maximum 30 napig tarthat.
a 92-95. §-hoz
A büntetés-végrehajtás hatékonyságának növelése megköveteli egy új, speciális célkitűzésű
intézet létrehozását, amelynek feladata a hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek
diagnosztizálása, az őket befogadó intézetek kijelölése, reintegrációs programjuk kidolgozása az
ítéletben meghatározott végrehajtási fokozaton belül. Ennek érdekében kerül kialakításra a
Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI). A központban elhelyezendő, tizennyolc
hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéltek esetén a KKMI nemcsak az elítéltek
kategorizálását végzi, hanem jelentős szerepet vállal a végrehajtásban alkalmazott módszerek és
eljárások kidolgozásában a pragmatizmus alapelvével összhangban. Mindez azt jelenti, hogy
standard módon alkalmazhatók a korszerű büntetés-végrehajtási elvek. E rendszer működtetése
teszi lehetővé az elítéltek kategorizálását, melynek eredményeként a KKMI-ben történik meg az
elítéltek bv. kockázati csoportba sorolása és a feltárt szükségletekhez igazított kezelési igények
meghatározása. A kategorizálás az elítéltek megfigyelését, kapcsolódó iratok elemzését, a
fogvatartott szakterület-specifikus szempontból történő kivizsgálását és az azt követő
véleményalkotást foglalja magában. Időtartama 30 nap, amely szakmai szempontok alapján
további 30 nappal meghosszabbítható. Ezen időszakot az ún. összegző jelentés zárja, amely
pontokban vagy százalékos formában határozza meg az elítélt befogadáskor mért általános
(visszaesési) kockázatát. Az összegző jelentés kötelezően javaslatot tesz a kockázat
csökkentéséhez szükséges konkrét reintegrációs programokra, azok prioritását is meghatározva. A
225
KKMI jelentős szerepet vállal abban is, hogy meghatározott, egyéb szakmai helyzetekben (pl.
feltételes szabadságra bocsátás) elvégzi az elítélt kockázatelemzését.
A KKMI tevékenysége jellegéből adódóan koncentráltan jut olyan információkhoz, amelyek
mind a bűnmegelőzésben, mind a reintegrációs munkában értékes adatokat jelentenek, melyeket
elemezni és értékelni kell, továbbá megfelelő módon fel kell használni és hasznosítani kell a
mindennapokban.
Eddig nem voltak arra vonatkozó mérések és adatok, hogy a szabadságvesztését megkezdő
fogvatartottat milyen visszaesési kockázattal lehet jellemezni, és az sem volt mérhető, hogy a fogva
tartás során milyen fejlődésen, változáson megy keresztül, azaz reintegrációs hajlandósága mely
irányba változik. Feladat egy egységes osztályozási és kezelési rendszer működtetése, amely a
büntetés megkezdésétől a befejezéséig végigkíséri az elítéltet, megfelelő információt szolgáltatva a
szabadságvesztés alatti és a szabadulást követő jogkövető magatartása valószínűségére
vonatkozóan. E rendszer előnyei abban mutatkoznak meg, hogy egyértelmű, szakszerű és
differenciált iránymutatást ad a fogvatartott veszélyességével kapcsolatban és a programok
kiválasztásához is alapvető támpontként szolgál. Mivel a kockázati faktor változása összefüggésben
van az elítélt reintegrációs hajlandóságával, ezért annak mérésével pontosabban értékelhető az
egyén, és ez a körülmény hasznos információt szolgáltathat pl. a bv. bíró egyes döntéseihez.
Szervezeti szinten is egy újfajta teljesítménymérési rendszernek lehet az alapja, mert plasztikus
képet ad a programok hatékonyságáról. A rendszer működtetéséhez elengedhetetlen a személyi,
tárgyi, módszertani szükségletek felmérése, majd biztosítása. A megismerési folyamatban,
információgyűjtésben és kiértékelésben kiemelt szerepet játszó szakterületek feladatait és
véleményezési kötelezettségét is rögzíteni kell. A törvény pontosan meghatározza azokat az
eseteket, amelyekben a KKMI-nek nincs feladata, mert az elítélt egyéb körülményei szakmailag ezt
nem teszik indokolttá. Garanciális jelentősége van annak a rendelkezésnek, amely meghatározza,
hogy a bv. intézetben elhelyezett elítéltek esetében legalább hathavonta felülvizsgálatot kell
végezni, amely eredményeként progresszív rezsimrendszer legmegfelelőbb szintjére válnak
besorolhatóvá.
a 96.§-hoz
A normaszöveg javaslat a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási rendszer megújítását
célozza a progresszív végrehajtást elősegítő, egyéniesítést lehetővé tevő rendszer bevezetésével. A
szabadságvesztés büntetés végrehajtásának legelső fázisa az elítéltnek az intézetbe történő
befogadása. A kockázatkezelési rendszer bevezetése, valamint az elítéltek reintegrációjának
kiszélesítése megkívánja a szabadságvesztés végrehajtásának rendszerében helyi szinten
kulcsszerepet betöltő Befogadási és Fogvatartási Bizottság tevékenységének kiterjesztését.
Törvényi szinten célszerű szabályozni e bizottság szabadságvesztés végrehajtás rendszerében
elfoglalt helyét, feladatkörét, legalapvetőbb működési szabályait és a döntéseivel kapcsolatos
jogorvoslat kérdését. A Befogadási és Fogvatartási Bizottság feladatai között került szabályozásra
az egyéniesítést szolgáló adatok feldolgozása, aminek révén sokkal szélesebb körű információ áll a
végrehajtás részére rendelkezésre az elítéltről, és ez alapján hatékonyabb rezsimet és kezelést lehet
személyükre lebontva alkalmazni. A büntetés-végrehajtási szervezetnek a Befogadási és
Fogvatartási Bizottságon keresztül lehetősége van arra, hogy az elítélt személyiségének,
magatartásának fejlődését rendszeres időszakonként megvizsgálja, és az egyes fokozatokon belül
ennek megfelelően állapítsa meg, hogy az életrend milyen meghatározottsága indokolt az elítélttel
szemben. A Javaslat jogállami elveknek megfelelően megteremti az elítélt jogorvoslati jogát a BFB
döntéséivel szemben.
226
a 97.§-hoz
A Javaslat szerint a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét továbbra is a Btk.-ban
meghatározott végrehajtási fokozatokhoz igazodóan kell szabályozni. Magyarországon az elítéltek
elsődleges klasszifikációját a Btk. alapján a bíróságok végzik, mivel az ítélet a szabadságvesztés
mértékében tartalmazza a végrehajtási fokozatot (fogház, börtön, fegyház) is. Ugyanakkor a
szabadságvesztés-büntetés végrehajtási rendszer megújítását célozza az elítéltek besorolása körében
a progresszív végrehajtást elősegítő, egyéniesítést lehetővé tevő rendszer bevezetése
(Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer). Ez a hagyományos besorolásokhoz képest
hatékonyabban segíti, segítheti elő az elítéltnek a társadalomba való visszailleszkedését. A
kockázatbecslési eszközök olyan strukturált, szilárd empirikus alapokon álló kérdőívek, amelyek a
bűnismétlés prediktorainak felmérése révén fontos információkat nyújtanak arról, hogy az adott
bűnelkövető milyen kockázati tényezők tekintetében veszélyeztetett, és milyen valószínűséggel fog
újabb bűncselekményt elkövetni. E módszerek segítségével differenciáltabb kép nyerhető a
fogvatartottakról, amely lehetővé teszi a felmért kockázatokhoz és szükségletekhez leginkább
igazodó preventív célú beavatkozás kiválasztását és alkalmazását, illetve a bűnelkövetők ilyen
szempontú osztályozását. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása vonatkozásában a Javaslat
mind tartalmilag, mind pedig szerkezetileg jelentős módosításokat tartalmaz, és ezzel szoros
összefüggésben, az európai országok büntetés-végrehajtási gyakorlatában végbement fejlődéssel is
lépést tartó szabályozást alakít ki. Ennek egyik legfőbb eleme a már említett, az elítélt
személyiségét, az elítélttel való foglalkozást előtérbe helyező szabályozás.
a 98. §-hoz
A Javaslat az elítélt életrendjét úgy kívánja szabályozni, hogy - az egyéniesítés érdekében -
az életrend szigorúsága, az elérhető kedvezmények, a szabad élet lehetőségeihez mért lehetőségek a
szabadságvesztés büntetés végrehajtásának fokozatai szerint, a fokozatokon belül, valamint a
fokozatok között is lépcsőzetesen bővüljenek.
a 99. §-hoz
A speciális elkülönítési szabályok meghatározásával a szabadságvesztés végrehajtását tovább
lehet differenciálni, jobban lehet érvényesíteni az egyéniesítés elvét. Az elkülönítés eddig rendeleti
szintű szabályozása törvényi szintre került, és kiegészült újabb differenciálási szabályokkal (hosszú
időre ítéltek részlege).
a 100. §-hoz
A Javaslat a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának rendje tekintetében a hatályos
rendszert követi annyiban, hogy rögzíti: a szabadságvesztés büntetést a büntetés-végrehajtási
szervezet hajtja végre, a Btk. által meghatározott fegyház, börtön, fogház fokozat keretei között. A
fegyház fokozat a szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási módja, az új bv. törvény a
szabadságvesztés-büntetés végrehajtási rendszerének megújítását célozza az elítéltek besorolása
körében a progresszív végrehajtást elősegítő, egyéniesítést lehetővé tevő rendszer bevezetésével. Ez
a hagyományos besorolásokhoz képest hatékonyabban segítheti az elítélt reintegrációját. A
tényleges életfogytiglanra ítélt elítéltek esetében, elsősorban a társadalom védelme az elsődleges
cél.
A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának rendjére vonatkozó rendelkezések körében az
elítélt életrendjét úgy kell szabályozni, hogy - az egyéniesítés érdekében - az életrend szigorúsága,
227
az elérhető kedvezmények, a szabad élet lehetőségeihez mért lehetőségek a szabadságvesztés
büntetés végrehajtásának fokozatai szerint, a fokozatokon belül, valamint a fokozatok között is
lépcsőzetesen bővüljenek. Ezzel a büntetés-végrehajtási szervezetnek lehetősége nyílik arra, hogy
az elítélt személyiségének, magatartásának fejlődését rendszeres időszakonként megvizsgálja, és az
egyes fokozatokon belül ennek megfelelően állapítsa meg, hogy az életrend milyen
meghatározottsága indokolt az elítélttel szemben. Gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésre,
hogy az elítéltek különböző rezsimekbe történő helyezése elősegíti a velük történő foglalkozás
hatékonyságát. A nemzetközi kutatások eredményei alapján megállapítható, hogy önmagukban sem
a pszichológiai kezelési programok, sem a társadalmi tényezőket megcélzó reintegrációs törekvések
nem kecsegtetnek sikerrel. Olyan komplex prevenciós megközelítésre van szükség, amely mind a
kilépésben szerepet játszó lélektani folyamatokat, mind a kilépést elősegítő társadalmi feltételek
megteremtését támogatja. Ez a folyamat már a börtön falain belül meg kell, hogy kezdődjék
pszichológiai rehabilitációs programok és a későbbi visszailleszkedést segítő oktatás, képzés és
egyéb reintegrációs célú programok formájában.
a 101. §-hoz
A tervezet megteremti a szabadságvesztés-büntetést börtön fokozatban töltő elítéltek részére a
külső munkáltatásban történő részvétel lehetőségét, az nem csak kivételesen alkalmazható.
A rezsimszabályokhoz igazodóan a börtön fokozatban is érvényes, hogy a végrehajtás
rendjére vonatkozó rendelkezések körében az elítélt életrendjét úgy kell szabályozni, hogy - az
egyéniesítés érdekében - az életrend szigorúsága, az elérhető kedvezmények, a szabad élet
lehetőségeihez mért lehetőségek a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának fokozatai szerint, a
fokozatokon belül, valamint a fokozatok között is lépcsőzetesen bővüljenek. Ezzel a büntetés-
végrehajtási szervezetnek lehetősége nyílik arra, hogy az elítélt személyiségének, magatartásának
fejlődését rendszeres időszakonként megvizsgálja, és az egyes fokozatokon belül ennek
megfelelően állapítsa meg, hogy az életrend milyen meghatározottsága indokolt az elítélttel
szemben.
a 102. §-hoz
A fogház fokozat a szabadságvesztés-büntetés legenyhébb végrehajtási módja. Fogház
fokozaton belül is a harmadlagos bűnmegelőzés érdekében fontos, hogy a végrehajtás rendjére
vonatkozó rendelkezések körében az elítélt életrendjét úgy kell szabályozni, hogy - az egyéniesítés
érdekében - az életrend szigorúsága, az elérhető kedvezmények, a szabad élet lehetőségeihez mért
lehetőségek a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának fokozatai szerint, a fokozatokon belül,
valamint a fokozatok között is lépcsőzetesen bővüljenek. Ezzel a büntetés-végrehajtási szervezetnek
lehetősége nyílik arra, hogy az elítélt személyiségének, magatartásának fejlődését rendszeres
időszakonként megvizsgálja, és az egyes fokozatokon belül ennek megfelelően állapítsa meg, hogy
az életrend milyen meghatározottsága indokolt az elítélttel szemben.
a 103. §-hoz
A Javaslat a korábbi szabályozásból megtartotta az átmeneti részlegre helyezés lehetőségét.
Az új bv. kódex központi eleme a reintegráció, ehhez kapcsolódva a hosszabb tartamú
szabadságvesztés börtönpszichológia által közismert negatív hatásainak (prizonizáció) a
kiküszöbölése. A hosszú időtartamú büntetések esetén gyengülnek a társadalmi kapcsolatok, ezért is
fontos hogy a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében megmaradjon büntetés-
végrehajtás lehetősége átmeneti részlegre helyezni azokat, akik a szabadságvesztés büntetésükből
228
legalább öt évet kitöltöttek. Az átmeneti részlegek egyfajta hidat jelentenek a börtönbüntetés és a
szabad élet között.
a 104. §-hoz
A hatályos szabályozás beemelése az új bv. kódexbe továbbra is indokolt. Az 1993. évi
XXXII.	törvénnyel bevezetett enyhébb végrehajtási szabályok jogintézménye jól szolgálja a
társadalomba történő beilleszkedés elősegítését, illetve a börtön káros hatásainak mérséklését. A
szabadságvesztés célja a speciális prevenció révén az elítélt segítése a társadalomba történő
beilleszkedésben. A nemzetközi kutatások azt támasztják alá, hogy a reintegrációs program
önmagában hiábavaló a külső támogatás nélkül, ezért nagyon fontos a családi és társadalmi
kapcsolatok megőrzése. Az enyhébb végrehajtási szabályok bevezetésének indoka pont a sikeres
reintegráció érdekében szükséges külső kapcsolatoknak a megőrzése volt.
a 105. §-hoz
Az elmúlt időszakban végbemenő büntetőjogi, ítélkezési, valamint végrehajtási jogi
változások megteremtették annak a szükségességét, hogy megjelenjen egy olyan speciális
fogvatartotti csoport, ahol a hosszú ítélettel rendelkező fogvatartottaknak megfelelő bánásmódot,
kezelést alkalmaznak.
a 106. §-hoz
A szakasz a gyógyító-terápiás részlegre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza.
a 107. §-hoz
Az elmúlt időszak gyakorlata teremtette meg annak az igényét, hogy a normaszövegben
megjelenjen egy olyan speciális fogvatartotti csoport, akik állapotuknál fogva elkülönítendők az
általános fogvatartotti csoporttól, de a gyógyító-terápiás részlegre helyezés feltételei még nem
állnak fenn, azonban speciális kezelést, foglalkozást igényelnek. Őket a Befogadási és Fogvatartási
Bizottság pszichoszociális részlegén helyezik el.
a 108. §-hoz
A káros szenvedélyek alapvetően meghatározzák a reintegráció sikerességét, ezért a
kábítószer fogyasztással érintett fogvatartottak esetében a gondozás eredményessége érdekében
szükséges egy olyan komplex, az elítélt egyéni igényeihez igazodó program kialakítása, mely
magába foglalja a rehabilitációt, valamint a különböző fejlesztendő készségekre vonatkozó
tréningeket, a munkakeresésre vonatkozó ismereteket, melyek elsajátításával az elítélt jobb
esélyekkel indulhat a szabad életben. A drogprevenciós részleg kialakítása ezt a lehetőséget teremti
meg.
a 109. §-hoz
Az alacsony biztonsági kockázatú részleg törvényi szinten történő szabályozásával közelítünk
az európai büntetés-végrehajtási gyakorlatban elfogadott nyitott intézmények koncepciójához,
illetve jelentősen csökkenthető a szabadságvesztés végrehajtásának költsége. Az egyéniesítés
megteremtésével az alacsony biztonsági kockázatot jelentő elítéltek esetében a biztonsági rendszer
elemei is igazodnak az elítéltek kockázatához. Azok a bűnelkövetők, akik rövidebb tartamú
229
szabadságvesztést töltenek vagy gondatlan bűncselekmény miatt kerültek elítélésre, jellemzően nem
a „tipikus” szubkulturális bűnözők. Esetükben a reintegráció legfontosabb célja, hogy a rövid ítéleti
időre tekintettel az elítélt ne szakadjon ki abból a családi, szociális és munkahelyi környezetből,
melyben elítélését megelőzően élt.
a 110. §-hoz
A végrehajtás alatt kóros elmeállapotúvá vált, valamint személyiségzavarban szenvedő
elítéltek állapotuknak megfelelő elhelyezése, kezelése indokolt.
a 111. §-hoz
A Javaslat szabályozza, hogy a szabadságvesztésbe nem számít be az az idő, amíg az elítélt a
szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.
a 112. §-hoz
Fontos jogállami garanciát rögzít a Javaslat az összbüntetési ítélettel kapcsolatban, a
gyakorlatban az utóbbi időben több esetben előfordult, hogy az elítélt túl töltötte az ítéletét, mert a
más ügyben kiszabott szabadságvesztés tartamába nem lehetett beszámítani az összbüntetésként
megállapított ítélet és a kitöltött ítélet tartama közötti különbséget. Az egységes joggyakorlat
biztosítása érdekében rögzítésre került, hogy amennyiben a túltöltés tartama hosszabb a
végrehajtásra váró szabadságvesztésnél, a további végrehajtásra váró büntetésbe/büntetésekbe is
beszámítható a túltöltött tartam.
a 113. §-hoz
Az elítélt jogi helyzete - a szabadságvesztés büntetés végrehajtásából keletkező
kötelezettségek és jogosultságok kivételével - megegyezik az állampolgárok jogi helyzetével, így a
Javaslatban szabályozásra került, hogy mikor kötelező, és mikor lehet az elítélt kérésének
megfelelően előállítani bírósághoz, közjegyzőhöz, stb. A Tervezet továbbra is fenntartja a
költségtérítés jelenlegi rendszerét, a kérelemre történő előállítás költséget az elítélt viseli.
a 114. §-hoz
A fogvatartottakkal való bánásmód törvényességéhez tartozik a nyomozó hatóság részére
történő kiadás szabályozása, illetve a büntetés-végrehajtási intézeten belül elvégezhető nyomozati
cselekmények meghatározása. A Javaslat a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó
ügyészség vizsgálatainak megállapításait is figyelembe vette a szabályozás során.
a 115. §-hoz
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos megváltoztathatósága fontos
motivációs tényező a végrehajtás során. A jogszabály az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésére
vonatkozó általános elvek mellett meghatározza azon körülményeket, amelyek esetén az nem
jelölhető ki. A vonatkozó eljárásra ezek megléte mellett is lesz példa, mivel az enyhébb végrehajtási
fokozat kijelölését az elítélt, vagy védője, jogi, illetve törvényes képviselője is kezdeményezheti.
230
A jogszabály a korábbiakhoz képest szigorította a súlyosabb végrehajtási fokozatba helyezés
feltételeit, amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet arra csak a szabadságvesztés első hat
hónapjának letöltését követően tehet javaslatot a bv. bírónak.
a 116. §-hoz
Az állam büntetés végrehajtásához fűződő érdekét más fontos érdekek megelőzhetik, melyek
fennállása esetén a szabadságvesztés végrehajtása félbeszakítható. A törvény az érdekeket nem
szabályozza taxatív módon, hanem példálózó felsorolást használ, az elítélt személyi, családi
körülményeire és egészségi állapotára történő utalással, valamint a közérdek is a méltányolható
érdekek körébe tartozik. A büntetés-félbeszakítás tartama alatt - e jogintézmény jellegéből adódóan
-	az elévülés nyugszik.
A büntetés-végrehajtási jogviszony kétpólusú jellegéből adódóan a szabadságvesztés
félbeszakítására vonatkozóan érdemi nyilatkozatot az elítélt jogosult tenni, arra is figyelemmel,
hogy a büntetés-félbeszakítása a személyét közvetlenül érintő élethelyzetet jelent, amelyből
adódóan az elítéltre a büntetés-végrehajtásból eredő különleges jogosultságok és kötelezettségek
hárulnak.
A büntetés-félbeszakítási kérelem ügyintézésénél, a büntetés-végrehajtási szerv mérlegelési
jogkörében kvázi hatóságként jár el, mely során a kérelem érdemében dönt. A kérelem elbírálásakor
nyomatékosan kell értékelni az elítélt bűncselekményét, a vele szemben folyamatban lévő
büntetőeljárást, a várható szabadulásának időpontját, a fogvatartás biztonsága körében érvényesülő
kockázati tényezőket, a normakövetési hajlandóságát, az aktuális pszichés állapotát, a külső
környezetében esetlegesen általa vagy a vele kapcsolatban álló személyek által kiváltott
közbiztonsági, bűnügyi kockázati tényezőket, az intézetből esetlegesen korábban történő távolléte
alkalmával tanúsított magatartását, valamint a büntetés-félbeszakításra okot adó körülmény objektív
igazolhatóságát, vagy a körülmény megvalósulásának reális esélyét.
A döntés megalapozottságának alátámasztása érdekében a büntetés-végrehajtási szerv az
elítéltek személyes adatainak kezelésére jogosult, az érdemi információkkal rendelkező pártfogótól
adatot kérhet, melynek során az adatkezelés törvényben rögzített célhoz kötöttségét, szükségességét
és arányosságát, valamint az adatkezelés törvényben rögzített más alapelveit érvényesítenie kell.
a 117. §-hoz
A büntetés-félbeszakítás töltése alatt, a törvényben taxatív módon felsorolt indokolt
esetekben, a büntetés-végrehajtási szerv a szabadságvesztés félbeszakítását kvázi hatóságként
eljárva megszüntetheti, mely megalapozott döntésről az elítéltet írásban haladéktalanul tájékoztatja.
a 118. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan, azt azonban kibővítve, illetve pontosítva
rendelkezik az elítéltek jogairól. Ennek legfőbb elemei egyrészt a már korábban említett, az elítélt
személyiségét, az elítélttel való foglalkozást előtérbe helyező szabályozás, valamint az elítélt
alapvető jogait biztosító garanciális rendelkezések rendszerbe foglalása. Garanciális elemként került
megfogalmazásra, hogy a bv. szervezet biztosítja, illetve elősegíti az elítélt jogainak gyakorlását.
a 119. §-hoz
231
A szabadságvesztés minden más szankciótól eltérően rendkívül összetett büntetés. A
bebörtönzés hosszú időn keresztül úgy élt a köztudatban, mint a teljes jogfosztottság jelképe és
megtestesítője. A „rabjogok” fokozatos elismerésén keresztül vezetett az út a ma már általánosnak
tekinthető felfogásig, amely szerint a személyi szabadság elvonása adja e büntetés tartalmát, és a
végrehajtását, a börtönkörülményeket úgy kell kialakítani, hogy az elítélt emberi méltósága,
alapvető emberi és általában a büntetéssel össze nem függő jogai ne csorbuljanak. Az elítélt nem
tárgya, hanem alanya a büntetés-végrehajtásnak. A szabadságvesztés végrehajtás tényéből adódóan
vannak olyan jogok, amelyek csak törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően
gyakorolhatók.
a 120. §-hoz
A törvény kellően strukturált keretek között szabályozza a véleménynyilvánításra vonatkozó
szabályokat és eddig nem ismert részletességgel sorolja fel azokat a körülményeket, melyek e jogot
a szabadságvesztés végrehajtása során korlátozhatják. A korszerű áldozatvédelmi elveknek
megfelelően külön rendelkezés szól a sértett jogainak vagy jogos érdekeinek figyelembe vételéről,
amely első ízben jelenik meg törvényi szintű szabályozásban tételes felsorolás formájában.
a 121. §-hoz
Általános jogelv, hogy az elítélt nem tárgya, hanem alanya a büntetés-végrehajtásnak. A
szabályozás igyekszik ennek a követelménynek megfelelni, és meghatározni, milyen jogokat és
kötelességeket érint - szüneteltet, módosít, keletkeztet - a szabadságvesztés. A szabadság elvonása
együtt jár mindazoknak a hozzá szorosan kapcsolódó jogosultságoknak, lehetőségeknek az
elvesztésével, amelyek szabad gyakorlásának az előfeltétele a személyi szabadság megléte. A
szabad ember eldöntheti, hogy mit, mikor, kivel, hol és milyen módon tesz, viszonylag szabadon
választhat a kínálkozó vagy elérhető alternatívák közül, elhatározásait megváltoztathatja,
módosíthatja, míg a szabadságvesztésre ítélt számára a büntetés egész tartamára a végrehajtó intézet
jelenti az élet- és mozgásteret, az alig befolyásolható létfeltételeket, az elítélttársak és a börtön-
személyzet a személyes kapcsolatokat és azok jellegét, továbbá azt, hogy mivel és milyen módon
töltheti (kell eltöltenie) az idejét. A törvény átlátható rendszerben jeleníti meg a szabadságvesztés
alatt szünetelő jogokat.
a 122. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan, azt azonban kibővítve, illetve pontosítva
rendelkezik az elítéltek jogairól. Ennek legfőbb elemei egyrészt a már korábban említett, az elítélt
személyiségét, az elítélttel való foglalkozást előtérbe helyező szabályozás, valamint az elítélt
alapvető jogait biztosító garanciális rendelkezések rendszerbe foglalása.
A szabadságvesztés minden más szankciótól eltérően rendkívül összetett büntetés. A
bebörtönzés hosszú időn keresztül úgy élt a köztudatban, mint a teljes jogfosztottság jelképe és
megtestesítője. A „rabjogok” fokozatos elismerésén keresztül vezetett az út a ma már általánosnak
tekinthető felfogásig, amely szerint a személyi szabadság elvonása adja e büntetés tartalmát, és a
végrehajtását, a börtönkörülményeket úgy kell kialakítani, hogy az elítélt emberi méltósága,
alapvető emberi és általában a büntetéssel össze nem függő jogai ne csorbuljanak. Az elítélt nem
tárgya, hanem alanya a büntetés-végrehajtásnak.
A szabályozás igyekszik ennek a követelménynek megfelelni, és meghatározni, milyen
jogokat és kötelességeket érint - szüneteltet, módosít, keletkeztet - a szabadságvesztés. Ez az
232
elvárás azonban szinte teljesíthetetlen, mivel a szabadság elvonása együtt jár mindazoknak a hozzá
szorosan kapcsolódó jogosultságoknak, lehetőségeknek az elvesztésével, amelyek szabad
gyakorlásának az előfeltétele a személyi szabadság megléte. A szabad ember eldöntheti, hogy mit,
mikor, kivel, hol és milyen módon tesz, viszonylag szabadon választhat a kínálkozó vagy elérhető
alternatívák közül, elhatározásait megváltoztathatja, módosíthatja, míg a szabadságvesztésre ítélt
számára a büntetés egész tartamára a végrehajtó intézet jelenti az élet- és mozgásteret, az alig
befolyásolható létfeltételeket, az elítélttársak és a börtön-személyzet a személyes kapcsolatokat és
azok jellegét, továbbá azt, hogy mivel és milyen módon töltheti (kell eltöltenie) az idejét.
A szabályozás átlátható rendszerben jeleníti meg az elítéltek jogállását meghatározó főbb
csoportokat és azok legfontosabb elemeit. Első ízben jelenik meg törvényi szinten a bv. szervezet
jogainak és kötelezettségeinek meghatározása is, amely nem lehet taxatív jellegű, mert
gyakorlatilag az elítéltek jogi helyzetének végrehajtás szempontú megközelítését jelenti.
a 123. §-hoz
Az állam büntetés végrehajtásához fűződő érdekét a közérdek, illetve az elítélt személyi,
családi körülményei, egészségi állapota megelőzhetik, melyek fennállása esetén ideiglenes
eltávozása őrzéssel vagy anélkül engedélyezhető. A kérelem elbírálása során nyomatékosan kell
értékelni az elítélt bűncselekményét, a vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárást, a várható
szabadulásának időpontját, a fogva tartás biztonsága körében érvényesülő kockázati tényezőket, a
normakövetési hajlandóságát, az aktuális pszichés állapotát, a külső környezetében esetlegesen
általa vagy a vele kapcsolatban álló személyek által kiváltott közbiztonsági, bűnügyi kockázati
tényezőket, az intézetből esetlegesen korábban történő távolléte alkalmával tanúsított magatartását.
A Javaslat átveszi a hatályos jogszabályból a súlyos beteg hozzátartozó meglátogatására, illetve a
kegyeleti jog gyakorlására vonatkozó szabályokat. A kegyeleti jog vonatkozásában új elemként
került be a kegyelet 30 napon belüli lerovása. Erre az elítéltnek utólag akkor is van lehetősége, ha a
közrend, közbiztonság szempontjai alapján a temetésen történő részvétele elutasításra került, vagy
egyéb okból nem tudott részt venni a megemlékezésen. Az előállítás költségei ebben az esetben is
terhelik az elítéltet, azzal a kivétellel, hogy 18. életévét be nem töltött fiatalkorút a költségek
megtérítésére nem kell kötelezni.
a 124. §-hoz
A törvény a véleménynyilvánítás mint alapjog korlátozását szigorú eljárási szabályok között
rendezi.
a 125. §-hoz
A fogvatartottak véleménynyilvánítási lehetőségének szigorítása indokolt. A médiában több
alkalommal hangzottak el az olyan kirívó tárgyi súlyú bűncselekményekkel kapcsolatban tett
nyilatkozatok, melyek a személyes adatok védelmét is figyelembe véve, felvetették azt a jogos
társadalmi igényt, hogy a nyilatkozó elkövető öncélú kijelentésével szemben a közérdek élvezzen
védelmet. A véleménynyilvánítás, mint állampolgári jog módosulásokkal történő gyakorlása a
fogvatartottak vonatkozásában a véleménynyilvánítás ellenőrzését jelenti, a taxatíve meghatározott
jogcímen történő korlátozás lehetősége mellett. A véleménynyilvánítási szabadság magas
értéktartalmából következik, hogy a korlátozás alapjául szolgáló érdeksérelemnek különösen
súlyosnak kell lennie, másrészt a szabadság alóli kivételeket szűken kell értelmezni és a
korlátozásoknak meggyőző módon kell megalapozottnak lenniük. A társadalom rosszallása és a jog
által szabott tilalom közötti mezsgyében elhelyezkedő esetek körében különösen korlátozás alá kell,
233
hogy essenek a testi sérülés okozásának vagy az élet elvételének konkrét körülményeire és
megvalósult eredményére, a különleges adatokra és az egészségügyi adatokra vonatkozó-, valamint
a külön törvény szerint hátrányos megkülönböztetés bekövetkezésének megállapítását eredményező
kijelentések. A véleménynyilvánítás korlátozását a törvény szigorú eljárásjogi rendelkezésekkel
szabályozza.
a 126.§-hoz
A Javaslat az elítéltek jogai között részletes szabályokat állapít meg a vallásgyakorlás
vonatkozásában. Törvényi szintre emeli az eddig rendeletben található rendelkezéseket, fontos
alapjogként szabályozza a fogvatartottak szabad vallásgyakorlását.
a 127. §-hoz
A Javaslat a kor követelményeinek megfelelően szabályozza az elítélt azon jogát, hogy
betekinthessen a büntetőeljárás során keletkezett iratokról elektronikus adathordozón átadott
másolatba.
A fogvatartottak folyamatban lévő számos ügye miatt beadványaikat, az arról készített
másolatokat központilag szükséges szabályozni és meghatározni annak díját, ha azt az intézet
nyomtatja ki, küldi el, vagy közreműködik abban, hogy a fogvatartott azt az intézeten keresztül
kapja kézhez. Különösen aktuális ez a büntető-eljárás során küldött elektronikus iratokkal
összefüggő feladatok teljesítése miatt (fellebbezések, nyilatkoztok továbbítása), valamint a polgári
peres eljárás jövőre esedékes elektronikus ügyintézés szabályai alapján.
a 128. §-hoz
Az állam felelősséggel tartozik a gyermekek testi és lelki fejlődésének fejlesztéséért. Ezért a
Javaslat önállóan szabályozza az anya és a gyermek együttes elhelyezését, amelyet a gyermek egy
éves koráig kell biztosítani. A Javaslat részletesen kitér azokra az esetekre, amikor az anya a
gyermek gondozásában nem vehet részt.
a 129. §-hoz
A Javaslat a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának rendje tekintetében határozza meg az
elítélteknél tartható tárgyak körét. A progresszív végrehajtási rendszerben a szabadságvesztés
végrehajtásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy a végrehajtás folyamatát az elítélt egyéni
körülményeinek figyelembe vételével lehessen megszervezni. Ennek érdekében a jelenleginél
differenciáltabb büntetés-végrehajtási rendszert kell kialakítani, amely tükröződik a
rezsimszabályokhoz igazodó saját tulajdonú tárgyak birtoklásában is. Igen fontos motivációs
tényezőként jelenik meg a fokozatosság, mert ezen alapelv tartalommal való kitöltése teszi lehetővé
egy pozitív értelemben vett „reintegrációs karrier” bejárását a fogvatartott számára. A gyakorlatban
ez azt jelenti, hogy amennyiben a fogvatartott aktívan és együttműködően részt vesz a számára
felkínált reintegrációs programokban (szubjektív oldal), azzal előkészítheti azt, hogy a vonatkozó
jogszabályi rendelkezésekkel összhangban (objektív oldal) intézeten belüli életkörülményei
differenciáltabbá válhatnak.
a 130. §-hoz
234
A Javaslat a hatályos szabályozás előírását vette át. A büntetés-végrehajtás személyi
állománya tagjának kötelezettsége, hogy megakadályozza az elítéltek közötti egymás sérelmére
elkövetett bűncselekményt, ezért szükséges a pénzküldemény küldése és fogadása esetén a
kapcsolattartói minőség igazolása.
a 131. §-hoz
A Javaslat figyelembe vette a Btk. változását. Azok a személyek, akik nincsenek eltiltva az
aktív választójoguktól a szabadságvesztés végrehajtása alatt is gyakorolhassák a közügyekben való
részvételt.
a 132.§-hoz
A büntetés-végrehajtás harmadlagos bűnmegelőzési tevékenysége akkor érvényesül, ha a
bűnelkövetők társadalomba történő visszailleszkedésének támogatására irányuló aktív és célzott
tevékenységeket valósít meg. A szexuális bűnelkövetőkkel történő foglalkozás új területként jelent
meg a büntetés-végrehajtás számára.
a 133. §-hoz
A szabadságvesztés végrehajtása során is vannak olyan jogszabályból eredő kötelezettségei az
elítéltnek, amelyeket a végrehajtás ténye nem befolyásol.
a 134. §-hoz
A fogvatartottaktól az elhelyezésért és az ellátásért ellenszolgáltatás közvetlenül nem kérhető,
azonban célszerű lenne, ha a tartásához a fogvatartottak minél szélesebb köre hozzájárulna. Az új
szabályozás alapján nem csupán azok fizetik meg a tartási költségeket, akik a bv. szerveknél
dolgoznak, vagy más állandó jövedelmük van, hanem azok is, akik ugyan nem dolgoznak és
jövedelmük sincs, de a letéti számlájukon szabadon felhasználható - így nem sértve például a pénzt
küldő hozzátartozónak rendelkezési jogát - összeggel rendelkeznek, és legfeljebb annak erejéig.
A tartási költségekhez való hozzájárulás beszedése akkor működőképes, ha a munkadíjból,
más jövedelemből vagy a letéti számlán lévő szabadon felhasználható összegből a számlatulajdonos
rendelkezése előtt abból levonható.
A költségtérítés újragondolt rendszerében az elítélt az általa igénybe vett
többletszolgáltatásokért díjat, költséget fizet. Ezen összegek levonására a tartására fordított
költségekhez történő hozzájárulás szabályait kell értelemszerűen alkalmazni a közvetlen
levonhatóság (munkadíjból, egyéb ellátásból, vagy letéti pénzből) érdekében azzal a korlátozással,
hogy sorrendiséget állít fel a levonások esetében.
a 135. §-hoz
A bv. szerv tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában való részvétel, azaz a korábbi
díjazás nélküli munkavégzés szabályai a munkáltatásnál leírtakkal összhangban, mint szintén
munkavégzésre irányuló szabályok a korábbi alacsonyabb szintű jogszabályból törvényi szintre
emelésre kerülnek.
a 136. §-hoz
235
A szabályozásban külön csoportba kerültek a passzív kötelezettségek, olyan intézkedések,
rendelkezések, amelyeket a fogvatartottak kötelesek eltűrni a végrehajtás során.
a 137. §-hoz
Költségviselés szempontjából a Javaslat átvette a régi szabályozás előírásait, de kiegészítette,
pontosította azt. Alkoholbetegséggel összefüggő gyógykezelés, vagy a kábítószer prevenciós
tevékenység, illetve a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer használatot kezelő más
ellátás, továbbá a megelőző-felvilágosító szolgáltatás céljából történő szállítás költsége nem terheli
az elítéltet.
a 138.§-hoz
A Javaslat új elemként szabályozza az elítéltek kötelezettségeit katasztrófahelyzet esetére.
a 139. §-hoz
A büntetés-végrehajtási szervezet jogaként és kötelezettségeként jelenik meg az új
szabályozásban a jogkövetkezmények biztosítása, illetve kikényszerítése.
a 140. §-hoz
A szakaszra vonatkozó indokolás megegyezik a 20. §-ban foglaltakkal.
a 141-143. §- hoz
A szakaszra vonatkozó indokolás megegyezik a 21. §-ban foglaltakkal.
a 144. §-hoz
A büntetés-végrehajtási jogviszony szempontjából alapvetően két kártérítési kereseti típus
jöhet számításba a fogvatartottak érdekében. Az egyik a Polgári Törvénykönyv alapján
érvényesíteni kívánt vagyoni károk, illetve követelések, a másik pedig a fogvatartotti
munkáltatással összefüggőek, amelyre e törvény 271-272. §-ai az irányadók. Az Európai Unió
támogatásával megvalósuló programokban való részvétel megkívánja az ilyen célból létrejött
jogviszony keretében a fogvatartottakat ért kár miatti keresetek szabályozását. A szabály
egyértelművé kívánja tenni, hogy kártérítés okán kereset 30 napos jogvesztő határidőn belül
nyújtható be az illetékes bírósághoz, ezáltal elkerülvén az eltérő ítélkezési gyakorlatokat. Újítása a
szövegkörnyezetnek, hogy törvényi szintre emelte a már szabadult elítéltek bírósághoz fordulásának
közvetlen szabályát.
Tekintettel arra, hogy a fogvatartottak által okozott károk a fogvatartottak személyes
használatra átadott dolgaiban következnek be, a kár kivizsgálása és az erről hozott határozatot
követően, az okozott kár mértéke az eddigiektől eltérően a letéti számláról közvetlenül le
levonható. A fogvatartott jogorvoslati joga ezzel nem sérül, mivel 30 nap áll rendelkezésére, hogy
bíróságon a kártérítést megállapító határozatot megtámadja. A kártérítésre vonatkozó részletes
szabályokat pedig az eddiginél bővebben, külön jogszabályban ajánlott meghatározni.
a 145. §-hoz
236
A biztonsági intézkedések - ha eltérő mértékben is - de jelentősen befolyásolják a
fogvatartottak jogi helyzetét. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy a biztonsági intézkedések alapvető
rendelkezései törvényben kerüljenek meghatározásra. A Javaslat taxatíve felsorolja a büntetés-
végrehajtási szervezet által használható biztonsági intézkedéseket, amelyek kiegészültek új típusú
eszközökkel pl: elektronikus távfelügyeleti eszköz, illetve felhatalmazza az intézetet az elektronikus
megfigyelési eszköz alkalmazására, amelyet szintén jogszabályi szinten szükséges rögzíteni.
a 146. §-hoz
A progresszív szellemű végrehajtást a leghatékonyabban az segíti elő, ha az elítélt
szabadságvesztés alatti életét a vele történő együttműködéssel tervezik és alakítják. Az elítélttel
való foglalkozás terén a kényszerelemeket lehetőleg háttérbe kell szorítani. A büntetés-végrehajtás
feladata a reintegrációt elősegítő rend fenntartása, ezért a Javaslat törvényi szintre emeli a
biztonsági elkülönítésre okot adó elítélti magatartásokat.
a 147. §-hoz
A Javaslat alapelvei segítik áthidalni, illetve csökkenteni a szabadságvesztés, mint
mesterséges környezet és a szabad élet közötti ellentmondásokat, ellensúlyozandó ezáltal a
szabadságvesztés káros hatásait, és segítve az elítélt társadalmi integrációját. A szabadságvesztés
végrehajtása során az elítélt életkörülményeit a börtönkörülmények között is, amennyire lehetséges,
közelíteni kell a szabad élet körülményeihez, ezzel is ellensúlyozni kell a börtön káros hatásait. Az
elítélt szabadságvesztés alatti életét a végrehajtó szerveknek csak a szükséges mértékben szabad
irányítaniuk. A biztonsági zárkába, vagy részlegre helyezés olyan mértékű beavatkozás az elítélt
életébe, amelyet jogszabályi szinten kell szabályozni, és biztosítani kell a felülvizsgálati lehetőséget
az intézkedéssel szemben.
a 148. §-hoz
A hatályos norma szabályozza az elítélt kísérése, valamint az intézeten kívüli őrzése során
történő mozgáskorlátozás lehetőségét. Ezen esetekben nincs korlátozva a folyamatos alkalmazás
ideje, azaz a kísérés és az intézeten kívüli őrzés teljes idejére alkalmazható a mozgáskorlátozó
eszköz. A hatályos előírások között ellentét volt a magasabb szintű és az alacsonyabb
normaszövegben, ennek feloldása érdekében a gyakorlati feladatok biztonságos végrehajtása
érdekében szükséges a jelenlegi szabályozást a fentiekben meghatározottak szerint a törvényben
módosítani.
a 149. §-hoz
Új feladatként jelentkezik a Javaslatban az ideiglenes intézet elhagyás során alkalmazható
elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása. Az ideiglenes eltávozás során az elítéltre szigorú
magatartási szabályok vonatkoznak. Ezek betartásának ellenőrzése új technikai eszközökkel is
lehetséges, amely alkalmazása élőerő megtakarítást jelent a büntetés-végrehajtás számára.
a 150. §-hoz
Az elítélt életkörülményeit a börtönkörülmények között is, amennyire lehetséges, közelíteni
kell a szabad élet körülményeihez, ezzel is ellensúlyozni kell a börtön káros hatásait. A büntetés-
végrehajtás rendjének biztosítása, valamint bűncselekmények, szabálysértések és fegyelmi vétségek
237
vagy más jogsértések megelőzése céljából a törvényben meghatározott helyeken elektronikus
megfigyelési eszköz helyezhető el. Az elektronikus megfigyelés az elítélt magánszférájába történő
beavatkozás, amelynek lehetőségét törvényi szinten kell szabályozni.
a 151. §-hoz
A fogvatartottak motozása naponta többször is végrehajtandó intézkedés. Annak érdekében,
hogy a motozás ne legyen szeméremsértő, alapvető követelmény, hogy azt az intézkedés alá vonttal
azonos nemű személy végezze. Ugyanakkor a rendszeresített technikai eszközök - pl.: kézi
fémkereső - alkalmazása nem teszi azt szükségessé, hogy az érintkezzen a motozott személy
testével, ugyanis az eszköz 10-15 cm távolságról is rendeltetésszerűen alkalmazható. Ezért a
technikai eszközökkel történő ruházat átvizsgálás során nem tartjuk szükségesnek az azonos
neműséget.
A személymotozás során a testüregek átvizsgálását csak orvos végezheti. Ugyanakkor sem a
testüregeket, sem az átvizsgálást nem lehet minden esetben azonos módon értékelni. Így vannak
olyan testüregek, amelyek biztonsági szempontból történő ellenőrzése - az átvizsgálással
ellentétben - nem igényel orvosi szakértelmet, továbbá megalázónak, szeméremsértőnek sem
bizonyul. Ezért a szájüreg - testi kontaktus nélküli - szemrevételezéssel történő ellenőrzése nem
tekinthető testüreg átvizsgálásnak, amit továbbra is csak szakorvos végezhet el.
a 152. §-hoz
A Javaslat törvényi szinten szabályozza a biztonsági ellenőrzés, biztonsági szemle és az
átfogó biztonsági vizsgálat végrehajtását.
a 153-154. §-hoz
A szabadságvesztés végrehajtása során a reintegrációs programok végrehajtásához szükséges
rendet kell fenntartani. Ennek megsértése esetén az intézet parancsnoka szigorító intézkedéseket
vezethet be. Jogállami elvárás, hogy az elítéltek életébe történő ilyen mértékű beavatkozás
jogszabályi szinten kerüljön szabályozásra. Biztosított legyen a büntetés-végrehajtás törvényességi
felügyeletét gyakorló ügyész felülvizsgálati jogköre.
a 155. §-hoz
Az elítélteket lehetőség szerint egyedül kell elhelyezni, ám ha ez nem megoldható, az
együttes elhelyezésük is engedélyezhető. A Javaslat pontosan meghatározza az elítélt számára
biztosítandó anyagi ellátásokat, különös tekintettel az étkeztetésre és a ruháztatásra.
A fogvatartottak rekreációjához az uniós előírásokat elfogadva, a társadalmi beilleszkedést
elősegítendően nélkülözhetetlen a szabadidő is, amihez a bv. szervek is kénytelenek működésük
során hozzájárulni. Azt azonban meg lehet vizsgálni, hogy az elítéltek az intézetekben kialakított
kondicionáló termeket, többletszolgáltatásokat (pl. hűtőszekrény használatát) - mivel azok
leginkább egyéni és nem létfenntartáshoz kötött igényt elégítenek ki - ellenszolgáltatás fejében
vegyék igénybe, a közösségi, csoportos sportolás lehetőségét pedig változatlanul térítés nélkül
lehessen igénybe venni.
a 156. §-hoz
238
Az egészségügyi ellátás sem tárgyát, sem jelentőségét tekintve nem mosható össze az anyagi
ellátással. Ez utóbbi számos egyéb területet ölel fel és csak érintőleges szakmai kapcsolatban van az
egészségüggyel, amely az anyagi ellátás körében önállóan szabályozandó. Az egészségügyi
ellátással kapcsolatos szabályok szétszórtsága követhetetlenné teszi a szabályozást, egységes
megjelenítése az e tárggyal foglalkozó főcím alatt elengedhetetlen, ugyanakkor a hatályos
szabályozás szövegezéséhez képest nem szükséges a változtatás. A gyógyszer költségek levonására
leginkább a dolgozó, munkadíjjal rendelkező fogvatartottak esetében van lehetőség. A társadalom
részéről elvárás, hogy a fogvatartottak minél nagyobb részben viseljék a fogva tartásuk költségeit,
amelynek része a gyógyszerrel történő ellátásuk is. A korábbi szabályozáshoz képest a Kódex
szűkítette a gyógyszertérítés körét munkabaleset, vagy munkavégzéshez kapcsolódó megbetegedés
eseteire, hasonlóan a társadalomban jelenleg érvényes eljáráshoz, tekintettel arra, hogy a
munkavégző képesség megőrzése, helyreállítása alapesetben a dolgozó által finanszírozandó
költség.
a 157. §-hoz
A büntetés-végrehajtás keretein belül biztosítani kell a hatályos egészségügyi tárgyú
jogszabályok érvényesülését, továbbá a kötelező szakmai eljárásrend szerinti ellátást, tekintettel
arra, hogy a szabadságvesztés végrehajtása során sem csorbulhat az elítélt Magyarország
Alaptörvényében is biztosított testi és lelki egészséghez való alapjoga. A kötelező szakmai
eljárásrend azon szakmai protokollokra utal, amelyek követése a betegellátás során elengedhetetlen.
a 158. §-hoz
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján a betegjogok között prioritást
élvező önrendelkezési jog kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható,
ezért a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet önrendelkezési
jogot korlátozó bekezdésének beemelése a Kódexbe és ily módon törvényerőre emelése teszi csak
jogszerűvé a beteg fogvatartott vonatkozó jogának korlátozását.
a 159. §-hoz
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a beleegyezés visszavonásáról szóló
szakaszának beemelése a Kódexbe az indokolatlan szállításokat és a visszaéléseket hivatott törvényi
szinten megelőzni.
a 160-163. §-hoz
Az elítélt egészségügyi ellátása során a büntetés-végrehajtás keretein belüli tevékenységeknek
van egyértelmű prioritása. A gyakorlatban számos esetben előfordul a fogvatartott polgári
intézményben való kezelésének, vizsgálatának indokolatlan elhúzása, várakozási listára tétele,
amely adott esetben egészségkárosodáshoz vezethet. A bv. szerv orvosa kénytelen a polgári
egészségügyi intézményhez fordulni, azonban, elutasítás, indokolatlan, vagy szakmailag nem
magyarázható hosszas várakoztatás esetén a felelősségi alakzat a bv. orvos körében marad, mivel ha
nem tudja időben kihelyezni a beteg fogvatartottat, egészségkárosodás léphet fel. Mindezek alapján
indokolt a szabályozásban mind a fogvatartott, mind az egészségügyi ellátó intézmény oldaláról a
kötelező jelleg szövegszerű megjelenítése és a betegút konkretizálása.
a 164. §-hoz
239
A reintegráció új fogalomként került be a jogszabályba, ezért lényeges a fogalom tisztázása. A
reintegráció magába kell, hogy foglaljon minden olyan programot, tevékenységet, mely elősegíti,
támogatja a társadalomba történő visszailleszkedés hatékonyságát, a visszaesés esélyének
minimalizálását, akár kizárását is. A reintegráció keretében nem szigorúan a büntetés-végrehajtási
intézetben szervezett tevékenységekre kell fókuszálni, hiszen a bv. szervek más szervekkel
együttműködve eredményesebben szolgálják a büntetés-végrehajtás céljának megvalósítását.
A reintegráció számos programot magában foglal. A leglényegesebbek azok, melyek a
társadalomban is a legnagyobb jelentőséggel bírnak, így a szakképzés, oktatás, valamint a
munkavégzés. Az elítélt szabadulása után várhatóan eredményesen tud alkalmazkodni a társadalmi
elvárásokhoz, ha fogvatartása idején képesítést szerez és munkát végez.
Az oktatás és a munkavégzés mellett a szabadidő hasznos eltöltése sarkalatos pontja a
reintegrációnak. A szabadidős tevékenységek megfelelő szervezése, lehetőségek teremtése a
fogvatartás rendje és biztonsága szempontjából is kiemelkedő, hiszen a rendkívüli események
számát csökkentheti, ha az elítélt hasznosan és hatékonyan használja fel a szabadidejét. A szabadidő
felhasználása kapcsolódik a kapcsolattartási formákhoz is, hiszen itt kell lehetőséget teremteni a
család, a majdani befogadó környezet és az elítélt kapcsolatának fennmaradására. A család a
reintegrációs tevékenységet is erősíti, támogatja.
A családi kapcsolatok erősítésén túl a büntetés-végrehajtási intézet keretei között a szabadidő
művelődéssel, sporttal tölthető el eredményesen. Mindezeken túl a vallási szertartások, lelki
gondozás szerepe jelentős lehet a reintegrációs célok elérésben.
a 165. §-hoz
A pozitív megerősítés a fogvatartottak megítélésében, lehetőségeinek alakulásában fontos
szerepet játszik.
Az ösztönzés módszerének alapformái, az elismerés, elmarasztalás, jutalmazás és büntetés
rendkívül jelentős szerepet töltenek be az elvárt magatartásformák szokássá alakításában azáltal,
hogy a kívánt tevékenység és magatartásformák gyakorlását motiválják, ugyanakkor demotivációs
hatást fejtenek ki a nem kívánatosak irányában. A jutalmazó jellegűek minden esetben valamilyen,
már meglévő szükséglet kielégítésével pozitív érzelmi állapotot idéznek elő, s ez az érzelmi állapot,
illetve ennek ismételt átélésére való törekvés indítja az elítéltet a nevelő által megkívánt cselekvés
megismétlésére. A jutalmazó eljárás is csak akkor vált ki pozitív érzelmi élményeket, ha találkozik
az elítéltek szükségleteivel, s azokat kielégíti.
Az ösztönző rendszer érvényesítésében kiemelt jelentőséggel bír a végrehajtás progresszív
jellege, a törvényesség és a végrehajtás egyéniesítése. A végrehajtás progresszív jellegének elve
szerint az elítélt a szabadulása közeledtével fokozatosan enyhébb, a szabad élethez közelítő
körülmények közé kerülhet.
Az intézetekben kialakított kondicionáló termek használata, amennyiben az elítéltek e
törvényben megfogalmazott ellenszolgáltatás fejében veszik igénybe, jutalmazási formaként
díjmentesen biztosítható.
A szélesebb körben alkalmazható intézet elhagyási lehetőségek és az új rezsimkategóriák
bevezetésével létjogosultságot nyerő további klasszifikációs elemek - felelősségtudatukat erősítve -
240
elősegítik a hosszabb szabadságvesztést töltők esetében a börtönártalmak csökkentését és a
neveléshez való aktív viszony kialakítását.
Mindezek összességében - a fogvatartottak egymásra gyakorolt hatását is figyelembe véve - a
nevelői hatás fokozására alkalmasak.
a 166. §-hoz
Azzal, hogy bizonyos feltételekkel nem rendelkező fogvatartottakat kizárunk az
intézetelhagyással járó jutalmazási formák adta lehetőségekből, arra sarkalljuk őt, hogy a
szabályokat betartva, újabb bűncselekmény elkövetésétől tartózkodva töltsék ki a rájuk szabott
szabadságvesztés idejét.
a 167. §-hoz
Fontos, hogy a látogató bv. intézeten kívüli fogadása, a jutalom kimaradás és a jutalom
eltávozás valóban jutalmazásként jelenjenek meg, hiszen ha a szabadságvesztésbe ezen napok nem
számítanának bele, elvesztené jutalmazó jellegét, joghátrányt okozva ezzel az elítéltnek.
a 168. §-hoz
A fegyelem fenntartása és a fenyítések kiszabása a börtönök működtetésének a
legkényesebb és ezért legfontosabb szakmai kérdései közé tartozik. Ezekben az ügyekben
alapvető, hogy emberséges és realisztikus politikával, magas szakmai normákkal és különleges
képzéssel biztosítsuk a megfelelő és igazságos megoldásokat, amelyek révén a szükséges kontroll
és a szankciók végrehajtása érvényesül.
A büntető jellegű hatások ugyanakkor frusztrálva, korlátozva valamely, már meglévő
szükséglet újbóli, kötelező jellegű kielégítését, negatív érzelmi állapotot indukálnak. Ezek a
büntetett magatartásformák vagy tevékenység, és az ezzel együtt járó negatív érzelmi élmények
kerülésére, vagy a nevelő által kívánt magatartás produkálására, reprodukálására ösztönzik az
elítélteket.
Intézeti programokon, rendezvényeken, szabadidős-, illetve sportprogramokon való
részvétel korlátozásával, eltiltással, mint a közösségi életben való aktív részvétel megvonásával és
a kapcsolattartás lehetőségeinek korlátozásával elérhető, hogy a fogvatartottak számára rendkívül
fontos közösségi impulzusokat mérsékeljük, és a fogvatartottat egyéni gondolkodásra ösztönözzük
annak érdekében, hogy mérlegelje és felmérje tette következményeit.
A többletszolgáltatások megvonásával a fogvatartott ösztönözhető a jövőbeni szabálykövető
magatartás betartására.
A Tervezet fenyítési rendszerének új eleme a térítés ellenében igénybe vehető
többletszolgáltatások igénybevételének megvonása, melynek ideje legfeljebb három hónapig
tarthat.
a 169. §-hoz
A hatályos szabályozásban foglaltakat vette át a törvény azzal a különbséggel, hogy
fegyházban a magánelzárás a hatályos szabályoktól eltérően immár nem 30, hanem 25 napig
241
terjedhet, valamint kiegészítve a jelenlegi rendelkezéseket oly módon, hogy dolgozó elítélt esetében
a magánelzárás fegyházban 20, börtönben 15, fogházban pedig 5 napig terjedhet. A magánelzárás
fegyelmi fenyítés maximálisan adható napjának dolgozó fogvatartottaknál való csökkentése azért
lényeges, mert ezzel is hangsúlyozzuk a munka fontosságát, a szabadságvesztés-végrehajtás során
betöltött nélkülözhetetlen szerepét.
Az új szabályozás alapján elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt kimaradásra és eltávozásra
nem jogosult.
a 170. §-hoz
A hatályos szabályozás átemelésre került kiegészítve azzal, hogy az elítélt köteles
megtéríteni az általa elkövetett fegyelemsértés kapcsán, a szándékos egészségkárosító
cselekményt is beleértve a bv. intézet részére felmerült költségeket.
A bv. intézeteknek továbbra is elsődleges feladata, hogy a fogvatartottak egészségét meg
kell óvni, a betegségeket meg kell előzni és a gyógyulást elő kell segíteni. Mindenképpen
továbbra is fontos az egészségügyi ellátás fenntartása, a folyamatos ellátás biztosítása, az
orvoshoz fordulás lehetőségének a megteremtése. A hatályos törvényerejű rendelet meghatározza
azt is, hogy munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi
szolgáltatásra jogosult az elítélt, azonban nem rendelkezik arról, hogy a szándékosan okozott
sérülések költségeit az elítélteknek meg kell téríteniük. Felvetődik tehát, hogy a fogvatartottak
által népszerű tetoválások, különféle tárgyak beültetéséből eredő saját szándékból fakadó
sérülések költségeit, valamint a verekedésekből származó egészségügyi kiadásokat fel lehessen
számítani az okozójának. Hasonló a helyzet az öngyilkossági kísérletet elkövető fogvatartott
vonatkozásában is. A magánszemély részére is felszámítja az egészségügyi szolgáltató azokat a
költségeket, amelyek alkoholbefolyásoltság okán keletkeznek a sürgősségi osztályokon, illetve az
extrém sportokból eredő sérülések költségét is felszámítják, ha emiatt a beteget ellátásban kell
részesítni. Az eltérő szabályozást nem utolsó sorban indokolja az ilyen jellegű cselekmények
visszaszorításának szükségessége is.
a 171. §-hoz
A törvényben új elemként jelenik meg, hogy amennyiben az elítélt mediációban vesz részt, a
fegyelmi jogkör gyakorlója az eljárást megszüntetheti, a fenyítés végrehajtását felfüggesztheti.
a 172. §-hoz
A kapcsolattartás elsődleges célja a családi, baráti, társadalmi kapcsolatok fenntartása annak
érdekében, hogy a szabadságvesztés letöltése a lehető legkisebb negatív hatást fejtse ki a
fogvatartottak, valamint a családtagjai részére. Ennek érdekében a hozzátartozókkal, a volt
munkaadókkal, a segítő környezettel való kapcsolattartás fenntartása, annak hiánya esetén kiépítése
alapvető fontosságú.
A kapcsolattartás általánosságban jogként jelenik meg a szabályozásban, ugyanakkor azok
formái, valamint gyakorlásuk módja külön fejezetben kerül szabályozásra.
a 173. §-hoz
242
A kapcsolattartás formái kibővültek (látogató bv. intézeten kívüli fogadása), amellett, hogy a
klasszikus formák, mint a levelezés, a látogatófogadás, a telefonálás, valamint a csomagküldés,
illetve fogadás továbbra is megmaradnak. Jogszabály egyéb kapcsolattartási formákat is lehetővé
tehet - jutalomként - a rezsimszabályok keretei között.
a 174-177. §-hoz
A kapcsolattartás során hangsúlyosan kell kezelni a fogvatartottak családtagjainak és
elsősorban a gyermekeinek az érdekeit, hogy a kapcsolattartási módozatok során a lehető
legcsekélyebb mértékű negatív ártalom érje a bv. intézetbe látogató gyermekeket. Kiemelt
szempont az Európa Tanács 2010 őszén elfogadott Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló
Iránymutatásának alkalmazása a fogvatartottak gyermekei vonatkozásában is.
A külvilággal való kapcsolat megőrzése és támogatása a hosszúidős szabadságvesztés során
nehéz feladat, mind a fogvatartott, mind pedig a bv. szervezet számára. A tapasztalatok azt
mutatják, hogy az extrém hosszúságú ítéletet töltők esetében külső kapcsolatként csak a
legközelebbi hozzátartozók maradnak meg, a szülők elvesztése után lényegében a külvilággal való
kapcsolat megszűnik. A kapcsolattartás fenntartása egyik oldalról a fogvatartott pozitív
magánkapcsolatainak támogatását igényli, a másik oldalról a bv. intézetnek törekednie kell a külső
segítő szervezetek, missziók bevonására.
A fogvatartott kapcsolattartójával való érintkezés - az önrendelkezési jog alapján - az érintett
felek kölcsönös, egybehangzó akaratnyilvánításán alapul, melynek rögzítését indokoltnak tartjuk.
Ez a fogvatartott jogaira vonatkozó rendelkezés átalakítását teszi szükségessé, oly módon, hogy a
bv. szervezet engedélye mellett az érintett (azaz a kapcsolattartó, illetve a fogvatartott)
hozzájárulása is szükséges. A fogvatartott alanyi jogon hozzátartozóival jogosult kapcsolattartásra,
e jog más kapcsolattartók esetében a bv. szervezet mérlegelési jogkörébe tartozik. A kapcsolattartás
a bv. szervezet rendje és biztonsága, bűnmegelőzés, valamint a büntetőeljárás eredményessége
érdekében korlátozható, amely ellen - a jogállami elvekkel összhangban - a jogorvoslati
lehetőséget biztosítani kell. Panasz esetén ennek elbírálása a bv. bíró vagy a rendelkezési jogkör
gyakorlójának hatásköre legyen.
A látogató fogadás biztosítása során a bv. intézet vezetőjének lehetősége lenne a
kapcsolattartás e formáját határozatban korlátozni, illetve felfüggeszteni abban az esetben, ha a
látogató a fogvatartottnál nem tartható tárgyat ad át vagy kísérel meg átadni.
a 178. §-hoz
Az elítélt társadalomba történő visszailleszkedésének elősegítése, valamint az eredményes
reintegrációs törekvések pozitív hatásának elősegítése érdekében biztosítani kell a külvilággal
történő érintkezés olyan formáját, amely szorosan illeszkedik a kapcsolattartáshoz is. A látogató bv.
intézeten kívüli fogadása lehetőséget teremt az elítélt számára egy intimebb, közvetlenebb
érintkezési formára, amely során szabad környezetben, kötetlenül töltheti el a látogatásra
engedélyezett időt kapcsolattartójával. Különösen fontos a családi kapcsolatok ápolása során a
házastárssal, élettárssal, kiváltképpen gyermekkel való fizikai kontaktus - rendszeres időközönkénti
-	lehetőségének biztosítása, hiszen a fogvatartott érzelmi kötődése a fogvatartása során
felnagyítódik, illetve fontosabb szerepet kap. Az új bv. kódex törvényi lehetőséget teremt a
különböző végrehajtási fokozatokban meghatározott időtartam letöltése után, vagy már a szabadulás
előtti időszakban (átmeneti részlegen) - figyelembe véve a szabadságvesztés alatt tanúsított
magatartását is - a kontroll nélküli környezetben történő kapcsolattartás e formájának gyakorlására.
243
A szabadulás előtt, illetve az erre való felkészítés során fontos feladat, és társadalmi szinten
elvárás, hogy az elítélt a büntetése letöltése után munkát tudjon vállalni. Ennek elősegítése, illetve a
családi kapcsolatok ápolása érdekében szintén a végrehajtási fokozatnak megfelelően, hosszabb
időtartamú, kontroll nélküli környezetbe való kibocsátás lehetőségét adja meg a törvény. A leendő
munkáltatóval történő kapcsolatfelvétel fontos állomása a szabadulásra történő felkészítésnek,
illetve a szabadulás utáni társadalmilag elvárt magatartás követésének.
a 179-180. §-hoz
A kimaradás és eltávozás, mint eltávozási formák szabályait tartalmazzák a szakaszok.
a 181-182. §-hoz
A törvény az oktatás-képzés büntetés-végrehajtási rendszerében a motiválás és az ésszerűség,
valamint a hatékonyság növelése érdekében fogalmazza meg rendelkezéseit, mely közül kiemelést
érdemel, hogy az oktatásban való részvétel nem helyettesíti az elítélt munkában való részvételi
kötelezettségét. A szabadságvesztés végrehajtása során a hasznos munka az elítéltek számára jog és
kötelezettség, melyhez az oktatásban való részvétel az elítélt személyi körülményeinek és egyéni
adottságainak megfelelően igazodik.
A szabadságvesztés célja elérésének érdekében mindkét reintegrációs elemnek kiemelt
hangsúllyal kell megjelennie, melyek közül egyénre szabottan kell megállapítani a domináns
elemet, hiszen valakinek elsősorban oktatásra, míg valakinek elsősorban munkára nevelése
szükséges a társadalomba való beilleszkedés érdekében. A büntetés-végrehajtáson belüli
foglalkoztatás, illetve a későbbi szabad munkaerőpiaci versenyre való felkészülés érdekére
figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtása során a hasznos munka az elítéltek számára jog és
kötelezettség, melyhez az oktatásban való részvétel az elítélt személyi körülményeinek és egyéni
adottságainak megfelelően igazodik. Az elítéltek reintegrációja érdekében az oktatás-képzés az
egyéniesítés elvének megfelelően eszköz annak érdekében, hogy a megszerzett tudást
hasznosíthassák, ugyanakkor a fejlesztő, tudást gyarapító programok a dinamikus biztonság
összetevőjeként is értékelhetők. Az oktatás és képzés abban az esetben szolgálja a reintegrációt,
amennyiben a munkaerőpiacon értékesíthető végzettséget, szakképzettséget ad a programban
résztvevő elítéltek számára, illetve, ha a fogvatartott személyisége az oktatás következtében pozitív
irányba változik.
A megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező elítéltek általi indokolatlan
oktatásban vagy képzésben való részvételnek és az ennek megfelelően járó pénzbeni juttatás
(ösztöndíj) megítélésének megelőzését szolgálja az, hogy a büntetés-végrehajtási szerv a tényeket
igazoló okirathoz köti az ösztöndíj megállapítását.
A fogvatartottak motiválása, valamint a társadalmi igazságosság érdekében az oktatásban-
képzésben való részvételért többszintű, egymásra épülő ösztöndíj érhető el. Az ösztöndíj hármas
rendszerében a végzettséget nem igazoló elítéltnek fő szabály szerint nem jár ösztöndíj.
Amennyiben hitelesen megtörtént a végzettség igazolása, abban az esetben az ösztöndíj az egyéni
teljesítményhez igazodik, oly módon, hogy az alapszintű ösztöndíjon felül a tanulmányi eredmény
függvényében részesülnek díjazásban a fogvatartottak. A tanulmányok minőségi elismerésében a
magatartás és szorgalom összetevők súlyozott értékelése indokolt, mivel a gyengébb képességű, de
jó hozzáállású tanulók nem feltétlenül tudnak jó tanulmányi eredményt produkálni. A törvény az
244
ösztöndíj megállapítását a középiskolai oktatásban való részvétel esetén is biztosítja, valamint az
általánoshoz képest csökkentett ösztöndíjat biztosít a felsőfokú tanulmányokat végzők számára.
A törvény a büntetés-végrehajtási szerv vezetője számára a végzettség vagy szakképzettség
igazolására alkalmas okiratok hiányában, továbbá az iskolarendszeren kívüli szakoktatási forma
esetén az ösztöndíjra való jogosultság megállapítását különös méltánylást érdemlő esetben lehetővé
teszi. Ennek oka az elítéltek motiválása, mely során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a
munkáltatás hiányában a tanulás a másik alapvető hasznos időtöltés, mely az egyén
reintegrációjához hozzájárul, valamint a fogvatartás biztonsága szempontjából hasznos eszköz
lehet. A végzettség vagy szakképzettség igazolásának hiánya az előre nem látható élethelyzetbe
került személyek esetén biztosítja a méltányosság lehetőségét, különösen a válságövezetből
menekült külföldi elítéltek számára. Magyar állampolgárok esetében általában elvárható az iskolai
végzettséget igazoló okirat bemutatása vagy pótlólagos megszerzése, ettől különös méltánylást
érdemlő esetben, így az egyéni életútra, anyagi- és szociális körülményekre tekintettel el lehet térni.
A csökkentett ösztöndíjra vonatkozó jogosultságot ki kell zárja ugyanakkor különösen az, ha
az elítélt magántanulóként folytatja tanulmányait, ugyanakkor a munkáltatás lehetősége számára is
biztosított. Ez a megfogalmazás nem azonos az alapfokú oktatásban, szakképzésben vagy
továbbképzésben részesülő fogvatartott munkába állításának hiányával, hanem a munkába állás
személyre vonatkozó lehetőségét, vagy az elítélt felróható magatartását fogalmazza meg, mint
kizáró okot.
Felsőfokú tanulmányok esetén egy kisebb mértékű ösztöndíjra való jogosultság
megállapításának lehetősége is a motiváció irányába hat. A fogvatartottak műveltségének,
végzettségük fejlesztése érdekében tett erőfeszítés elismerése, hogy az oktatásban részesülők
munkaidő kedvezménye a felsőoktatásban résztvevőkre is terjedjen ki.
Az iskolarendszeren kívüli, kompetencia alapú oktatás támogatását szolgálja az intézmény
törvényben történő megfogalmazása, valamint az elítéltek eme tanulmányainak alapösztöndíjjal
történő honorálása. A kompetencia alapú képzés az a képzés, amelynek tananyagát és folyamatát,
valamint tanítási környezetét adott, definiált munkakörök betöltéséhez szükséges, a tanulókkal előre
közölt ismeretek, készségek és beállítódások együtteseinek (kompetenciáknak) kialakítása
érdekében rendszerelvűen terveznek és építenek fel. Lényege, hogy a képzési tartalom a részvevők
foglalkoztathatóságát, munkaerő-piaci mobilitását segítő ismeretek és készségek elsajátítását
szolgálja. (Például idegen nyelvi kurzus, önismereti tréning stb.) Jelenleg a magyar oktatás-képzési
rendszerben az iskolarendszeren kívüli kompetencia alapú képzés nem foglal el a súlyának
megfelelő helyet. E képzési formát megelőzi az iskolarendszeren belüli és az OKJ-ban szereplő
szakmák képzése.
A motiváció irányába hat, hogy amennyiben az elítélt felróható okból nem végzi el az iskolát,
nem szerez képzettséget, szakképzettséget, vagy időarányos tanulmányi kötelezettségeit nem
teljesíti, a képzésből-oktatásból kizárása mellett a részére fizetett ösztöndíj teljes vagy részbeni
visszatérítésére kötelezhető, amennyiben oktatási-képzési megállapodást kötött az elítélttel a
büntetés-végrehajtási szerv. A visszatérítés mértékét a felróhatóság mértéke, az enyhítő és súlyosító
körülmények, valamint az elítélt pénzügyi és vagyoni helyzete határozza meg.
a 183. §-hoz
A törvény az oktatásban résztvevő azon fogvatartottak számára, akik munkavégzés mellett
folytatják tanulmányaikat, munkaidő kedvezményt biztosít. E fogvatartotti kör szakmai
245
szempontból kiemelt gondoskodást érdemel a kettős erőfeszítéseik ellentételezéseként. A gyakorlati
tapasztalatok azt mutatják, hogy a fenti kedvezményeket az érintettek nem vették igénybe, melyre a
bv. törvény úgy kíván reagálni, hogy a munkaidő kedvezmény az oktatási-képzési megállapodás
megkötésével és a fogvatartott kifejezetten erre irányuló kérelme esetén biztosítandó.
a 184. §-hoz
Az elítéltek szakképzését és továbbképzését elsősorban azokban a szakmákban kell
megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedést,
vagy a büntetés-végrehajtási szerven belül történő munkavégzést. A preferált szakmákat a
munkaerő piaci szükséglet, valamint az egyén minőségi jellemzői (például szabadulás várható ideje)
határozzák meg. A szakképzés, illetve továbbképzés a reintegráción kívül azon életfogytig tartó
szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek érdekét is kell, hogy szolgálja, akik esetében a várható
szabadulás igen távoli, illetve akik esetében a feltételes szabadság nem vizsgálható felül. Utóbbi
elítélti kör esetében a büntetés-végrehajtási szerven belüli minőségi munkavégzéshez szükséges
feltételek megteremtése lehet cél.
a 185. §-hoz
A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996.
(VII. 12. ) IM rendelet [a továbbiakban: 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet] 131. §-ának átvétele.
a 186. §-hoz
A normaszöveg tervezetének elkészítésekor olyan koncepció kialakítására kellett törekedni,
mely koherensen illeszkedik a Btk. által biztosított keretekbe, ugyanakkor figyelembe veszi, hogy a
szabadulásra felkészítés és az utógondozás hatékony megvalósítása csak abban az esetben
képzelhető el, ha arra mint egységes komplex folyamatra tekintünk (reintegrációs gondozás).
Ugyanakkor a szabadulásra történő felkészítés, gondozás megkezdésének időpontja és időtartama
tekintetében szükséges annak a szabadságvesztés tartamához igazodó arányos meghatározása.
A hosszabb tartamú szabadságvesztés börtönpszichológia által közismert negatív hatásainak
(prizonizációs ártalmak) kiküszöbölése érdekében a szabadságvesztés céljának hatékony elérése
érdekében nem csak az elítélt, hanem a több elemből álló befogadó környezet (család, szűkebb
közösség, önkormányzat, munkáltató, társadalmi szervezetek) felkészítése is szükséges a
visszailleszkedés sikeressége érdekében. A reintegrációs gondozás eredményessége érdekében
szükséges egy olyan komplex, az elítélt egyéni igényeihez igazodó program - egyéni reintegrációs
program (ERP) - kialakítása, amely magába foglalja az oktatást, képzést és szükség szerint
szakképesítés megszerzését, továbbá a különböző fejlesztendő készségekre vonatkozó tréningeket, a
munkakeresésre vonatkozó ismereteket, amelyek elsajátításával az elítélt jobb esélyekkel indulhat a
szabad életben. A reintegrációs gondozás megkezdéséhez szükséges információk beszerzéséhez a
pártfogó felügyelővel történő szoros együttműködés mellett be kell vonni az elítéltet és befogadó
környezetét. Fontos eleme a programnak, hogy abban minden hosszú tartamú szabadságvesztést
töltő elítélt köteles részt venni.
a 187. §-hoz
Azok az első bűntényes bűnelkövetők, akik rövidebb tartamú szabadságvesztést töltenek
vagy gondatlan bűncselekmény miatt kerültek elítélésre, jellemzően nem a „tipikus”
szubkulturális bűnözők. Esetükben a reintegráció legfontosabb célja, hogy a rövid ítéleti időre
246
tekintettel az elítélt ne szakadjon ki abból a családi, szociális és munkahelyi környezetből,
melyben elítélését megelőzően élt. Esetükben a leglényegesebb a családi kötelékek fenntartása, a
munkáltatás és a szabad élethez közelítő fogva tartás megteremtése (társadalmi kötődés program),
melyben a pártfogó felügyelőnek markánsan nagyobb szerepet kell szánni, mint a bv. intézet
szakszemélyzetének, amely elsősorban a totális rendszerben végzi a reszocializációs
tevékenységet. Ennek érdekében a hangsúly a korábbi munkahelyen történő
továbbfoglalkoztatásra, a fokozatosan hosszabbodó és huzamosabb tartamú intézetelhagyásra
helyeződik, amelyben a pártfogó felügyelő tölt be kontrollpozíciót.
A reintegrációs gondozási rendszer kialakítása és hatékonyságának növelése érdekében
azonban szükséges a jelenlegi büntetőjogi (büntető anyagi és büntetés-végrehajtási jogi) környezet
felülvizsgálata, különösen a feltételes szabadságra bocsátás és a pártfogó felügyelet szabályainak
újragondolása tekintetében, hiszen a jogszabályi kötelmek hiányában az elítéltek önkéntességére
építő rendszer eredményessége megkérdőjelezhető.
a 188. §-hoz
A feltételes szabadság a végrehajtás szempontjából különösen fontos elem, mivel megengedi,
hogy a büntetőeljárásban meghozott ítéletet a végrehajtás során tanúsított megatartás és
személyiségfejlődés függvényében felülvizsgálják, adott esetben a bíróság a büntetés meghatározott
részének végrehajtásától eltekintsen. A feltételes szabadság szabályait a Btk. tartalmazza, ezért jelen
jogszabály feladata, hogy a végrehajtás során, a jogintézménnyel kapcsolatban felmerülő
feladatokat meghatározza, és a Btk.-nak megfeleltesse.
a 189. §-hoz
A jogszabály konkrét rendelkezés tartalmaz arra a gyakori élethelyzetre, amikor egy elítélt
több szabadságvesztés büntetést tölt, és ezek valamelyikéből feltételes szabadságra bocsátását
engedélyezték. Az ilyen módon megítélt kedvezmény értelemszerűen addig nem kezdhető meg,
amíg további szabadságelvonást kell végrehajtani.
Ugyanakkor, ha az elítéltet több szabadságvesztés tekintetében is feltételes szabadságra
bocsátotta a bíróság, azok párhuzamos töltésének nincs törvényi akadálya, amelynek deklarálása a
feltételes szabadság és a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülés tartamának számítása
szempontjából lényeges kérdés.
a 190. §-hoz
A feltételes szabadság megszüntetését a jogszabály kötelezően írja elő a bv. bírónak, ha az
elítélt az elrendelt magatartási szabályokat súlyosan megszegi. A vonatkozó eljárásában a bv. bíró
mérlegeli a szabályszegés körülményeit, annak fokát, és ez alapján értékelheti azt súlyosnak, amely
esetben viszont nincs lehetősége nem visszavonni a feltételes szabadságot. Ez a megoldás a
feltételes szabadságra bocsátott elítéltek normakövető magatartásának biztosítása szempontjából
különösen fontos, mivel egyértelműen jelzi, hogy a magatartási szabályok súlyos megszegése nem
mérlegelési alapot teremt a bíróság számára, hanem kötelező döntési helyzetet.
Mivel az egyes szabadságvesztések vonatkozásában engedélyezett feltételes szabadságokra
különféle magatartási szabályok vonatkozhatnak, a jogszabály mérlegelési lehetőséget ad a bíróság
részére, hogy a magatartási szabály megszegését mindegyiknél külön vizsgálja és állapítsa meg,
hogy van-e helye a feltételes szabadság visszavonásának.
247
a 191. §-hoz
Az utógondozás a szabadságvesztés büntetés letöltését követően a szabadulás után történik.
Fontos eleme az utógondozásnak, mely hatékonyságát is elősegíti, hogy kérelemre történik, tehát
nem kötelező a szabadultak részére.
Az utógondozás egy komplex területet kell, hogy lefedjen, ki kell terjednie minden olyan
területre, melyben a volt fogvatartott segítséget igényel, így legfőképp a munkavállalás, letelepedés,
tanulmányok, gyógykezelés területére.
Az utógondozás, mint feladat a pártfogói felügyeletre hárul, azonban az egyedi esetekből
kiindulva a társszervek széles körének segítségét veheti igénybe. Kiemelt szerepe van a letelepedés
helye szerinti önkormányzatoknak, hiszen kötelességük a lakhatás biztosítása és a
munkahelyteremtés.
a 192. §-hoz
A hatályos szabályozás átemelése.
a 193. §-hoz
A hatályos szabályozástól eltérően került megfogalmazásra a legsúlyosabb fegyelmi fenyítési
forma, a magánelzárás. A fiatalkorúak börtönében maximum 10 nap, míg a fiatalkorúak fogházában
maximum öt nap lehet a kiszabott magánelzárás, de még a végrehajtása során sem lehet távol tartani
az iskolai oktatástól vagy a reintegrációs programoktól.
A pedagógiai vélemény az adatkezelés sajátos formája, amelynek során a pedagógus a
büntetés-végrehajtási intézet számára értékes információval szolgálhat, amelynek alapján az egyéni
fejlesztési terv és kockázatbecslés eredményesebben végezhető el. A nevelési-oktatási
intézményben elkövetett fegyelemsértések, az osztályközösségben betöltött szerep, valamint a
fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett cselekményeinek megelőzése érdekében a kockázati
tényezők mérlegelése és értékelése az áldozattá válás fenyegetettsége és a potenciális elkövetői kör
valószínűsítése szempontjából a büntetés-végrehajtás elemi biztonsági érdekének tekinthetők.
a 194. §-hoz
Az állam felelősséggel tartozik a kiskorúak testi és lelki fejlődésének, ismeretének
fejlesztéséért. E feladatoknak egyrészt a gyermekvédelemben markánsan meg kell jelenniük,
másrészt a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében pozitív diszkrimináció szükséges a
kiskorúak érdekében. A pozitív diszkrimináció körében kiemelt gondot kell fordítani a családi és
más pozitív külső kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, mely a hagyományos családi kötelékek
fenntartása és erősítése mellett személyiségfejlesztő és konfliktuskezelő funkcióval is bír.
A családi konzultáció kötetlen találkozási forma, ellentétben a családterápiával, mely során a
családterapeuta rendszeres, egymásra épülő, tematikus foglalkozások során látja el szakfeladatát. A
családterápia olyan pszichoterápiás szemlélet és módszer, amelynek segítségével a terapeuta
hozzájárul a családban mutatkozó problémák okainak felderítéséhez, a tüneteket produkáló
egyénnel és a családdal közös együttműködésben. A szakember a családterápia során - a
lehetőségekhez mérten - optimalizálja a család rendszerének működését, megváltoztatja az
248
élmények átélésének minőségét, és ezáltal a család viselkedését. A családterápia fogalmának
törvényben való rögzítése nem indokolt, mivel e fogalmak a segítő tudományokban elfogadottak, a
szakmában széles körben ismertek. A segítő célú családi konzultáció, illetve a családterápia az
intézet engedélyével folytatható, amely magába foglalja annak mérlegelését, hogy a szülő jelenléte
a fiatalkorú érdekét szolgálja-e, valamint nem veszélyezteti-e a büntetőeljárás eredményességét, és
a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát.
a 195. §-hoz
A fiatalkorú fogvatartott számára a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülés nagy
megrázkódtatással jár, melynek feldolgozásában a szülő vagy testvér jelenléte támogathat. Más
személy (aki nem közvetlen családtag) azonban, még kivételesen sem helyezhető el velük közösen a
zárkában, a bv. intézet rendjére tekintettel. A szülővel való esetleges közös elhelyezés rendkívül
kriminogén hatású lehet. A börtönhöz való alkalmazkodást sajátítja el a fiatalkorú a felnőtt szülője
révén, így a „rácsosegyetem”, mint börtönártalom lesz az elsődleges hatása a közös elhelyezésnek.
A fiatalkorúak bűnelkövetési okaként számos esetben a szülői minta nyújtott alapot, az elsődleges
szociális közeg, a család már a korai gyermekkorban antiszociálisan funkcionált számos
gyermekkorú bűnelkövető esetében. Mindezekre való tekintettel a fiatalkorú helyes irányú fejlődése
érdekében nem javallott a szülővel való közös elhelyezés.
a 196-200. §-hoz
A jogerős, valamint az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú fogvatartottak tanulói
jogviszonya eltérő abban a tekintetben, hogy jogerős elítélt tanulói jogviszonya a büntetés-
végrehajtási intézetbe kerülés előtti oktatási-nevelési intézménnyel megszűnik, míg az előzetes
letartóztatott, vagy elzárást töltő esetében a jogviszony fennáll továbbra is. Ebből következően az
iskola pedagógusával való kapcsolattartás jogosultság és kötelezettség is, mely a tanulmányi
kötelezettségek teljesítésének elősegítésén túl a pozitív külső kapcsolat büntetés-végrehajtási
intézetben való megjelenését is biztosítja, amely a fogvatartott oldaláról kötelezettségként jelenik
meg.
A büntetés-végrehajtási intézetekben elhelyezett fiatalkorúak esetében kiemelt figyelmet kell
fordítani az előzetes letartóztatásban lévő személyekre, a folyamatban lévő iskolai tanulmányok
megfelelő szintű, folyamatos biztosítása érdekében. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC.
törvény (a továbbiakban: Nkt.) 45. § (1) bekezdése „Magyarországon - az e törvényben
meghatározottak szerint - minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni,
tankötelezettségét teljesíteni”. Az Nkt. 45. § (3) bekezdése szerint a tankötelezettség a tanuló
tizenhatodik életévének betöltéséig tart. Utóbbi rendelkezés 2012. szeptember 1-jétől hatályos,
ugyanakkor átmeneti rendelkezésként került megfogalmazásra, mely szerint azok a tanulók, akik
tanulmányaikat az iskolai nevelés-oktatás kilencedik évfolyamán a 2011/2012. tanévben vagy azt
megelőzően kezdték meg, tankötelezettségük azon tanítási év végéig tart, amelyben a
tizennyolcadik életévüket betöltik. Az Nkt. 45. § (3) bekezdése sajátos nevelési igény esetén
lehetővé teszi, hogy a szakértői bizottság 23 éves korig meghosszabbítsa a tankötelezettséget. Az
átmeneti szabályban ennek is megvan a párhuzama: „Azon sajátos nevelési igényű tanulók
tankötelezettsége, akik esetében a szakértői és rehabilitációs bizottság e törvény hatálybalépése előtt
a tankötelezettség huszadik életévükig történő meghosszabbításáról döntött, annak a tanévnek a
végéig tart, amelyben a huszadik életévüket betöltik.” A kriminálisan fertőzött fiatalkorú
fogvatartottakról egyértelműen kijelenthetjük, hogy szinte valamennyien a sajátos nevelési igényű
tanulók körébe tartoznak, így a tankötelezettség a fogvatartás során egyértelműen fennáll.
249
a 201. §-hoz
A fiatalkorúak estében a panasz, kérelem, és az egyéb jognyilatkozatok törvényi szintű
meghatározásával adós volt ez idáig a jogalkotó. A végrehajtásban csak más jogszabályok
figyelembevételével lehetett behatárolni az ilyen, fogva tartással összefüggő ügyek jogszerű - a
fiatalkorú érdekeit előtérbe helyező - elintézését. A javasolt szabályozás egyértelmű a későbbi
végrehajtás számára a fiatalkorúak jognyilatkozatai tekintetében, mely előtérbe helyezi a fiatalkorú
egészségvédelmét is.
a 202. §-hoz
Ezzel a rendelkezéssel a fiatalkorú is hozzájárul a tartási költségeihez, de csak abban az
esetben, ha munkát végez, illetve ösztöndíjban részesül. Ez a megoldás már a felelősségtudat
kialakítását célozza meg, amikor a rendszeres pénzbeli ellátással rendelkező fiatalkorú hozzájárul a
tartására fordított költségekhez, csakúgy, mint a civil életben szokásos módon, egy adott családon
belül a dolgozók, pénzt keresők teszik ugyanezt.
a 203. §-hoz
A fiatalkorúak esetében rendkívül fontos az egészségük megőrzése, és a
szenvedélybetegségektől való távoltartás biztosítása a végrehajtás során. Ennek egyik garanciális
feltétele a 18. életév előtt a dohányzás megszüntetése, a dohánytermék tartásának tilalma.
Amennyiben készség szinten kialakul a dohányzásmentes életrend a fiatalkorúban, úgy a
későbbiekben már minimális kockázati tényezővel lehet számolni a dohányzás, és más káros
szenvedélybetegségek kialakulása terén.
a 204. §-hoz
A hatályos szabályozás átemelése.
a 205-206. §-hoz
A hatályos szabályozás megfelelő, módosítása nem indokolt, elegendő annak átvétele.
a 207-215. §-hoz
Minden állam alapvető érdeke, hogy a nemzetközi jogi normákat is szem előtt tartva
megteremtse annak jogállami lehetőségét, hogy a területén tartózkodó nem kívánatos személyek
eltávolíthatók (kiutasíthatók, kitoloncolhatók) legyenek. Természetesen abban az időszakban, amíg
a külföldi elítélt Magyarországon tartózkodik, kiemelt figyelemmel kell lenni sajátos helyzetéből
adódó szükségleteinek kielégítésére, figyelembe véve a fogvatartás alapvető érdekeit is. Ennek
jegyében lehetőség szerint meg kell szervezni a nem magyar állampolgárságú elítéltek magyar
nyelvi oktatását, melyhez külső szervezetek bevonása adhat segítséget. A további oktatásnak ki kell
terjedni arra is, hogy e személyek kapjanak alapvető ismereteket, például Magyarország
történelméből, hagyományaiból, mindezzel azt is megcélozva, hogy tiszteljék azon értékrendet,
amelyek köré a magyar társadalom szerveződik. A nemzetközi elvárások szerint a levelezésre
vonatkozó jelenlegi szabályozás (havi egy alkalom) változatására van szükség, ennek jegyében a
kapcsolattartás rugalmasságát is növelni kell. A menedékjogi kérelemmel, a kiutasítással és a
kapcsolattartással összefüggő jogi természetű és pszichológiai jellegű problémákat a büntetés-
végrehajtási intézetekben is alaposan meg kell vizsgálni és ez ügyben segítséget kell nyújtani.
250
Külön ügyelni kell a külföldi állampolgárságú fogvatartottak kábítószer-érintettségére és etnikai
konfliktusaira. A képzéssel és a munkáltatással elő kell segíteni a külföldi állampolgárok bv.
intézeten belüli integrációját, amelyet nagymértékben elősegíthet a megfelelő nyelvi kompetenciák
támogatása is.
VI.	Fejezet
MUNKÁLTATÁS
a 216. §-hoz
A korábbi szabályozással ellentétben a munkáltatás törvényi szinten rögzített célja a büntetés-
végrehajtási szervezet számára kitűzött szervezési cél, amelynek értelmében az elítéltek
munkáltatása, az általuk végzett tevékenységek kiválasztása és támogatása során úgy kell eljárni,
hogy az elítéltek lehető legszélesebb köre vegyen részt a munkáltatásban és az ellátásukhoz
szükséges lehető legtöbb terméket és szolgáltatást saját maguk állítsák elő. A törvény reintegrációs
céljainak megvalósítása érdekében a jogalkotó deklarálja, hogy az adó- és járulékkedvezménnyel
ösztönzi a civil munkáltatókat arra, hogy elítélteket foglalkoztassanak, illetve a szabadulás után
számukra munkalehetőséget biztosítsanak.
a 217. §-hoz
A munkáltatás során az abban részt vevőknek az általános polgári jogi zsinórmércének, az
általában elvárhatóság követelményének megfelelően kell eljárni. Ez kiegészítésre kerül a
munkáltatás szabályszerű végrehajtása érdekében az elítélt információs kötelezettségével és azzal a
követelménnyel, hogy az elítéltnek úgy kell a mindenkori munkavégzési kötelezettségét teljesítenie,
hogy a munkáltató gazdasági érdeke elsősorban érvényesüljön.
a 218. §-hoz
A munkavégzés, elsősorban a munkaidő, a fizetett szabadság és a munka díjazásának
szabályozásánál alkalmazott időkeretek kerülnek megfogalmazásra.
a 219. §-hoz
A Tervezet a megalkotásának alapjául szolgáló koncepció célkitűzéseinek megfelelően a
munkáltatás kapcsán az eddig elaprózott, és nem következetesen összefoglalt, több jogszabályban
megtalálható alapvető feltételeket és tilalmakat önálló szakaszba foglalja. Újdonságként jelentkezik,
hogy az elítélt - a Btk. szabályaira is tekintettel - nem végezhet munkát olyan munkakörben, amely
kapcsán jogerősen foglalkoztatástól eltiltásra ítélték. Egyértelműen külön rögzítésre került a
munkáltatás során a fogvatartottak közötti alá-fölérendeltség tilalma. Bevezetésre kerül a külső
munkáltatás során az elektronikus távfelügyeleti eszközök alkalmazhatóságának lehetősége.
a 220. §-hoz
A Tervezet rögzíti, hogy melyek a munkáltató kötelezettségei. Újdonság a munkáltató
számára a munkaköri leírás készítésére vonatkozó kötelezettség egyértelmű rögzítése, ez azonban
elsősorban a munkáltató érdeke, hiszen a munkaköri leírás az elítélttel szemben megfogalmazott
munkavégzési követelmények egyértelmű, rögzített alapdokumentuma.
a 221. §-hoz
251
A Tervezet a megalkotásának alapjául szolgáló koncepció célkitűzéseinek megfelelően a
munkáltatás kapcsán az eddig elaprózott, és nem következetesen összefoglalt, több és elsősorban
alacsonyabb szintű jogszabályban megtalálható jogok és kötelezettségek gyakorlására vonatkozó
részeket önálló egységbe foglalja és egyértelműen rögzíti azt, hogy melyek azok a legalapvetőbb
jogok, amelyek megilletik az elítélteket.
a 222. §-hoz
A Tervezet rögzíti azt is, hogy az elítélteknek elsősorban milyen kötelezettségeik vannak.
Fontos új kötelezettség, hogy - elsősorban a gyakori szándékos önkárosítás miatt - az elítélt a
munka alkalmassági vizsgálat költségét köteles megtéríteni, ha az neki felróható okból vált
szükségessé.
a 223. §-hoz
A Tervezet előírja, hogy az elítélt mely kivételes esetekben és milyen következményekkel
mentesülhet a munkavégzési kötelezettség alól. A női fogvatartottak terhességéhez kapcsolódóan az
érintett időszak meghatározása az orvostudomány jelenlegi állásának megfelelően módosításra
került.
a 224. §-hoz
A munkáltatást biztosító szervek elsősorban a bv. szervek, azaz a végrehajtó bv. intézetek, a
bv. intézmények, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaságok,
valamint a BVOP. A munkáltatás vonatkozásában alsó életkori korlátként kerül meghatározásra a
tizenhatodik életév a fiatalkorúak védelme érdekében.
a 225-226. §-hoz
A munkáltatás fejlesztése érdekében továbbra is indokolt fenntartani azt a lehetőséget, hogy a
bv. szervek szerződése alapján az elítélt más gazdálkodó szervezetnél is végezhessen munkát azzal,
hogy ilyen esetekben a munkáltatói jogok csak korlátozottan adhatók át, és a munkáltatáshoz
szükséges az elítélt hozzájárulása is.
a 227. §-hoz
Az esetleges visszaélések és rendkívüli események megelőzése érdekében a törvény
egyértelműen rögzíti azokat az összeférhetetlen helyzeteket, mikor az elítélt más gazdálkodó
szervezetnél történő munkavégzése kizárt.
228-232. §
Meghatározásra kerülnek azok az alapvető fogalmak, amelyek az elítéltek munkaidejének és
pihenőidejének számításához szükségesek. Specialitásként jelentkezik a munkáltató érdekében,
hogy az előkészítő és befejező tevékenység, amely az elítéltek vonatkozásában a speciális
biztonsági követelmények és bv. sajátosságok (körletről ki- és körletre bevonulás, motozás,
veszélyes eszközök átadása és átvétele) miatt sokszor rendkívül időigényes, nem képezik a
munkaidő részét. Meghatározásra kerül az éjszakai munkavégzés tilalma a várandós nők és a
tizennyolc éven aluli elítéltek vonatkozásában, ugyanakkor a munkáltatók érdekében kerül
252
megfogalmazásra a többműszakos munkarend alkalmazása esetére az, hogy a műszakbeosztást -
mivel a speciális helyzetéből és ehhez kapcsolódó meghatározott életrendjéből adódóan az elítélt
számára nem jár hátrányokkal - elég háromhetente változtatni.
a 233. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a napi munkaidő tartama és megállapításának alapvető szabályai.
Az elítélt napi munkaideje alapesetben nem lehet hosszabb nyolc óránál.
a 234. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a munkaidőkeret alkalmazásának és számításának alapvető
szabályai. A védelmük érdekében a tizennyolc éven aluli elítéltek számára legfeljebb egy heti
munkaidőkeretet lehet elrendelni.
a 235. §-hoz
A munkaidőkeret tartalmára vonatkozó szabályok részben az elítéltek élethelyzetéből
adódóan, részben a mezőgazdasági jellegű munkáltatók érdekében szükséges specialitások miatt
kerülnek meghatározásra úgy, hogy akár éves munkaidőkeret is alkalmazható.
a 236. §-hoz
A munkaidő beosztása szempontjából az alapvető dokumentum a munkáltató által készített
munkarend, amely a munkáltatási szabályzat része.
a 237- 239. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a munkaidő beosztásának alapvető szabályai. Specialitás az elítéltek
esetében, hogy a munkaidő-beosztás változásáról - mivel a rendelkezésre állásuk a fogvatartás
miatt adott - elég egy nappal korábban tájékoztatást adni.
a 240. §-hoz
A reintegráció érdekében meghatározott garanciális szabály értelmében az oktatás
szempontjainak elsődlegességét a munkáltatásnál, a munkaidő beosztásánál kötelező figyelembe
venni.
a 241. §-hoz
Az elítéltek munkáltatása vasárnap is történhet, azonban rendes munkaidőként csak a
törvényben meghatározott esetekben rendelhető el, egyébként rendkívüli munkavégzésnek minősül.
A meghatározott esetek a munkaidőkeretet alkalmazó és a megszakítás nélküli munkarendben
foglalkoztató munkáltatók érdekeinek megfelelnek.
a 242.§-hoz
Az elítéltek munkáltatása munkaszüneti napon is történhet, azonban rendes munkaidőként
csak a törvényben meghatározott esetekben, még a vasárnapi munkavégzésénél is szűkebb körben
rendelhető el, egyébként rendkívüli munkavégzésnek minősül. A meghatározott esetek a
253
munkaidőkeretet alkalmazó és a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztató munkáltatók
érdekeinek megfelelnek.
a 243. §-hoz
A munkaközi szünet a korábbi szabályozással ellentétben, összhangban a munkajogi
változásokkal, az új szabályozás alapján az elítéltek esetében sem képezi a munkaidő részét. A
munkaközi szünet szabályai az elítéltek vonatkozásában annyiban speciálisak, hogy az akár hatvan
percben is meghatározható, illetve tizennyolc éven aluli elítéltre vonatkozóan eltérő szabály kerül
meghatározásra.
a 244. §-hoz
A napi pihenőidő számítására vonatkozó és az alapvető garanciális szabályok kerülnek
meghatározásra azzal, hogy a tizennyolc éven aluli elítélt e tényre tekintettel speciális védelemben
részesül.
a 245-246. §-hoz
A heti pihenőnap kiadására vonatkozó alapvető szabályok kerülnek meghatározásra azzal,
hogy a tizennyolc éven aluli elítélt e tényre tekintettel speciális védelemben részesül. A
meghatározott esetek a munkaidőkeretet alkalmazó és a megszakítás nélküli munkarendben
foglalkoztató munkáltatók érdekeinek megfelelnek.
a 247. §-hoz
A heti pihenőidőre vonatkozó alapvető szabályok kerülnek meghatározásra azzal, hogy a
tizennyolc éven aluli elítélt e tényre tekintettel speciális védelemben részesül. A meghatározott
esetek a munkaidőkeretet alkalmazó és a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztató
munkáltatók érdekeinek megfelelnek.
a 248-250. §-hoz
A rendkívüli munkaidőre vonatkozó alapvető alkalmazási és eljárási szabályok kerülnek
meghatározásra azzal, hogy rendkívüli munkavégzés a várandós, a tizennyolc éven aluli és az
egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt számára nem rendelhető el, az
elrendelésről az elítéltet tájékoztatni kell és speciális szabályként ilyenkor a munkáltató és a fogva
tartó bv. intézet közös felelősségi körében gondoskodni kell az elítélt étkeztetéséről. A rendkívüli
munkavégzés kapcsán egyértelműen rögzítésre került, hogy az elrendelése kizárólag a bv. intézet
hozzájárulásával történhet.
a 251. §-hoz
A fizetett szabadság mértékét meghatározó rendelkezés.
a 252. §-hoz
A szabadság számítására vonatkozó szabályok meghatározzák a szabadságra jogosító
időtartamot és eseteket.
254
a 253-255. §-hoz
A szabadságot a munkáltató adja ki, az elítélt erre vonatkozóan kérést terjeszthet elő számára.
A szabadság kiadásának szabályai úgy kerültek meghatározásra, hogy azok ne veszélyeztessék a
munkáltató jogos gazdasági érdekeit, ugyanakkor a szabadság pénzbeni megváltására csak végső
esetben kerülhessen sor.
a 256. §-hoz
A szabadság megszakítására vonatkozó szabályok kerülnek meghatározásra a munkáltatók
érdekében.
a 257. §-hoz
A szabadság számításához és kiadásához szükséges nyilvántartási szabályok.
a 258. §-hoz
Az elítéltek díjazásánál alkalmazott alapmunkadíj mértéke a korábbi szabályozáshoz képest
nem változik, az továbbra is az előző évi minimálbér egyharmadában kerül meghatározásra.
a 259. §-hoz
Az elítéltek díjazásánál mind időbér, mind teljesítménybér, mind a kettő kombinációja
alkalmazható a szakaszban megfogalmazott garanciális szabályok betartása mellett.
a 260. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a munkaidőkerethez kapcsolódó speciális díjazási szabályok azzal,
hogy a munkaidőkeret hosszától, a javadalmazás formájától és a munkaidőkeret lejártakor
alkalmazott elszámolástól függetlenül ilyen esetben is havonta kell legalább egyszer, legalább a
garantált munkadíjat elérő mértékben javadalmazni. Így garantálható az, hogy teljesíthetők havonta
a munkadíjból történő levonások és az elítélt arányosan jut a fennmaradó összegből jövedelemhez.
a 261. §-hoz
A munkáltató objektív szempontok - elsősorban a szükséges végzettség, ügyesség és
teherbíró képesség - alapján kategorizálja a munkaköröket, és ezt megjeleníti az egyes
munkakörökhöz kötődő díjazásban is. Garanciális szabály, hogy az elítéltet erről a besorolásról és a
kapcsolódó munkadíjáról tájékoztatni kell.
a 262. §-hoz
A munkaszüneti napon történő munkavégzéshez kapcsolódó díjazás szabályai.
a 263. §-hoz
A munkáltató által alkalmazható pótlékok szabályozása. Az egyetlen kötelező formája
továbbra is az éjszakai munkához kapcsolódó 15%-os pótlék, minden másról a munkáltató dönt a
munkáltatási szabályzatban.
255
a 264. §-hoz
A munkáltató által alkalmazható anyagi ösztönzés szabályozása. Kötelező formája nincsen, a
munkáltató dönt az esetleges alkalmazásról a munkáltatási szabályzatban.
a 265. §-hoz
A munkadíj elszámolására vonatkozó szabályok kialakításánál a munkáltató és a fogva tartó
bv. intézet érdekei kerültek figyelembe annak érdekében, hogy a levonások teljesíthetők legyenek.
Az esetleges késedelembe esésre az általánosnál szigorúbb, a munkáltatóra nézve kedvezőbb
kamatszámítási szabály került meghatározásra. A munkadíj elszámolását garanciális szabályként
védi, hogy abból levonásnak csak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van helye, illetve
az elítélt a munkadíjáról előre nem mondhat le.
a 266. §-hoz
Speciális elszámolási szabályok alkalmazandóak a munkáltatás megszűnésekor.
a 267. §-hoz
A munkadíj elszámolásáról - összhangban a jogszabály alapkoncepciójával - az elítéltet csak
térítés ellenében kell külön tájékoztatni, amivel költségmegtakarítás érhető el mind a papír, mind a
munkaórák felhasználása tekintetében.
a 268. §-hoz
Állásidő szabályozásával kerül kezelésre az az eset, amikor az elítélt valamilyen ideiglenes, a
munkáltató érdekkörében felmerült okból (pl. anyaghiány, átállás) ugyan munkát nem végez,
azonban az csak rövid ideig tart, vagy más okból nem érdekelt a munkáltató abban, hogy az elítéltek
erre az átmeneti időre leváltásra kerüljenek. Ilyen időszakban csak az alapmunkadíj felét kell
kifizetni az elítélt számára, aki tartási költséget is ebben az arányban fizet.
a 269. §-hoz
Tekintettel az elítélt-munkaerő gyakori változására, munkájának minőségére és alacsony
teljesítményére - amely a munkáltatás kezdeti fázisában különösen igaz - a munkáltatók alapvető
gazdasági érdekére tekintettel a betanulási időre eltérő szabályok vonatkoznak. Az állásidőhöz
hasonlóan csak az alapmunkadíj felét kell kifizetni az elítélt számára, aki tartási költséget is ebben
az arányban fizet. Garanciális szabály a tanulóidő tartamának hatvan napos felső korlátja és a
hatvan százalékos teljesítménykövetelmény elérésekor történő megszüntetési köztelezettség.
a 270. §-hoz
A terápiás foglalkoztatás szabályai a munkáltatásnál leírtakkal összhangban, mint szintén
munkavégzésre irányuló szabályok a korábbi alacsonyabb szintű jogszabályból törvényi szintre
emelésre kerülnek.
a 271-272. §hoz
256
A kártérítési felelősség különös szabályai között kerülnek meghatározásra az egyes esetekhez
kapcsolódóan a felelősségi alakzatok, valamint a speciális elévülési szabályok. Alapesetben a
kártérítési összeg maximuma négyhavi alapmunkadíj, amely figyelembe veszi az elítéltek jövedelmi
helyzetét.
VII.	Fejezet
AZ ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA
a 273. §-hoz
A Javaslat szakít a hatályos Bv. tvr. szerinti felosztással, és az elzárás egyes típusait a jobb
átláthatóság és könnyebb alkalmazhatóság érdekében külön fejezetekben szabályozza. A Btk.
szerinti elzárás szabályai tehát önállóan, a szabálysértési elzárástól elkülönítetten kerülnek
elhelyezésre.
A Javaslat egyrészt megállapítja, hogy a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó
rendelkezések közül melyek alkalmazandóak az elzárásra is, másrészt általános szabályként
kimondja, hogy a VII. Fejezetben nem szabályozott kérdésekben a fogház fokozat szabályai
irányadóak.
a 274-275. §-hoz
Az elzárásra ítélt jogai és kötelezettségei részben megegyeznek a szabadságvesztés fogház
fokozatában lévő elítélttel, az eltéréseket azonban részletesen rögzíti a Javaslat, ezek közül az
alábbiak a leglényegesebbek:
-	az elzárásra ítélt saját ruháját viselheti,
-	csomagot hetente kaphat, havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,
-	kimaradásra heti négy óra időtartamban mehet, a kimaradás - ha az elzárás tartama a húsz
napot meghaladja - összevontan is kiadható.
a 276. §-hoz
Az elzárásra ítélt jutalmazásának és fenyítésének szabályai a büntetés tartamára és jellegére
tekintettel eltérőek a szabadságvesztéshez képest. Speciális fenyítési forma a kimaradás megvonása
(legfeljebb három alkalomra), a magánelzárás pedig öt napig terjedhet elzárásra ítéltek esetében.
a 277. §-hoz
Az elzárás végrehajtásának félbeszakítására hivatalból vagy kérelemre kerülhet sor. Félbe kell
szakítani az elzárás végrehajtását bizonyos személyi körülmények (pl. várandósság), illetve
egészségügyi ok (intézeten kívüli kórházi gyógykezelés szükségessége) fennállása esetén, egyéb
fontos esetekben az elzárásra ítélt vagy védője kezdeményezheti a félbeszakítást, annak tartama
legfeljebb harminc nap lehet.
A félbeszakításról a bv. intézet parancsnoka dönt, az elutasító határozat ellen panasz nyújtható
be (egyéb, e fejezetben külön nem szabályozott kérdésekben a 20-21. §-ban foglaltak irányadóak).
a 278. §-hoz
257
Részben méltányossági, részben célszerűségi szempontokra figyelemmel a Javaslat kimondja,
hogy bizonyos esetekben, az ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkező okból a büntetés, illetve
annak hátralévő része nem hajtható végre. A végrehajthatóság megszűnését a bv. bíró állapítja meg.
a 279. §-hoz
Katona (a Magyar Honvédség tényleges állományú, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a
büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, valamint a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, ha tényleges állományviszonya a vele
szemben kiszabott elzárás végrehajtásának megkezdésekor vagy a végrehajtás alatt fennáll)
esetében a Javaslat külön szabályokat állapít meg a végrehajtás helyére és az elkülönítésre nézve.
VIII.	Fejezet
A KÖZÉRDEKŰ MUNKA VÉGREHAJTÁSA
a 280. §-hoz
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó
átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvénnyel
bevezetett újításokat a Javaslat átveszi, ennek megfelelően a közérdekű munka végrehajtásáról
továbbra is a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik, más szervekkel (a munkahellyel, illetve az
állami foglalkoztatási szervvel) együttműködve.
Új elem azonban, hogy a helyi önkormányzati költségvetési szervek vagy ezek intézményei, a
helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetek, az önkormányzati tulajdon kezelésével és
fenntartásával megbízott vagy erre a célra az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezetek
a közérdekű munkavégzés helyét kötelesek biztosítani. Ennek oka, hogy a munkahelyek
együttműködési hajlandóságának a csökkenése az egyik legnagyobb problémája a közérdekű munka
végrehajtásának. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint egyetlen munkahely sem kötelezhető
arra, hogy a közérdekű munka büntetés végrehajtásában közreműködjön, viszont különösen fontos
lenne ez olyan aprófalvas megyékben, ahol a településeken a helyi önkormányzaton kívül nincs más
foglalkoztató, így kijelölhető munkahely hiányában az ítélet átváltoztatásra kerül letöltendő
szabadságvesztésre. Ez a Javaslat alapelveivel megy szembe, növelve a bv. intézetek telítettségét is,
ezért a Javaslat bizonyos szervekre kötelezettséget telepít a közérdekű munkavégzésre ítéltek
fogadása tekintetében.
A Javaslat megállapítja továbbá az elítéltet a közérdekű munkavégzés során megillető
jogosultságokat és a napi munkaidő, illetve a heti munkavégzés minimális és maximális tartamát.
Külön hangsúlyozza a Javaslat, hogy a közérdekű munkát az elítélt nem munkaviszony, hanem
büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi, ld. 7. §.
a 281. §-hoz
A Javaslat rendelkezik az állami foglalkoztatási szerv által a közérdekű munka szervezése
céljából a közérdekű munka végzésére kijelölhető munkahelyekről vezetendő nyilvántartásról,
amelyet a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) szerinti foglalkoztatói
nyilvántartással együtt kell működtetni. A Javaslat meghatározza, hogy mely szervek, szervezetek
vehetők munkahelyként nyilvántartásba és rögzíti a nyilvántartás adattartalmát is.
258
A megfelelő munkahely kiválasztása érdekében az állami foglalkoztatási szerv a honlapján
való közzététellel tájékoztatja a pártfogó felügyelői szolgálatot a közérdekű munkára ítéltek
foglalkoztatását vállaló munkahelyekről.
A foglalkoztatói nyilvántartás 2013. július 1-jei bevezetése óta eltelt időszakban a gyakorlat
részéről az a visszajelzés érkezett, hogy a munkáltatók egy része ismét csökkentette a munkahely
biztosítására vonatkozó hajlandóságát, többen nem kívánnak a nyilvántartásba kerülni, mert újabb
adminisztrációs tehernek élik azt meg. A hatályos szabályozás ugyan nem egyértelmű, hiszen nem
tiltja, hogy kijelölhető legyen nyilvántartásban nem szereplő munkahely, ha ilyen történik, szankció
sem társul hozzá, azonban a bizonytalan értelmezés a tiltás hiányának ellenére távol tart
munkáltatókat, valamint az eddig a munkáltatásban résztvevőket hátrálásra késztette, s így tovább
csökken a kijelölhető munkahelyek száma, amely már így is kritikus bizonyos kistelepülések,
régiók vonatkozásában. Ezért a Javaslat megállapítja, hogy közérdekű munka végzésére a
foglalkoztatói nyilvántartásban nem szereplő munkahely is kijelölhető, ha vállalja, hogy megfelel a
munkahelyekre vonatkozó előírásoknak.
a 282-284. §-hoz
A közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet a pártfogó felügyelő jelöli ki,
akinek illetékessége elsődlegesen az elítélt lakóhelye, ennek hiányában vagy kérelemre a
tartózkodási helye szerint alakul (ha egyik sem ismert, a Fővárosi Kormányhivatal jár el).
A Javaslat szerint a munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő meghallgatást tart,
felveszi a kapcsolatot a kijelölhető munkahellyel, illetve kezdeményezi az elítélt
foglalkoztathatósági vizsgálatát.
A kijelölésről szóló határozat ellen az ügyész, az elítélt és védője bírósági felülvizsgálati
kérelmet nyújthat be a bv. bíróhoz, aki a 24. § szerinti eljárásban hozza meg határozatát.
A munkahely kijelöléséről szóló jogerős határozatot a pártfogó felügyelő kézbesíti az
elítéltnek, és egyúttal felhívja a munkavégzés megkezdésére. A felhívást a kezdő időpont előtt
legalább nyolc nappal kell kézbesíteni az elítéltnek annak érdekében, hogy megfelelő felkészülési
idő álljon rendelkezésére.
a 285. §-hoz
A pártfogó felügyelő a munkahely kijelölése előtt meghallgatja az elítéltet, az idézésben
felhívja az egészségi állapotára vonatkozó iratok bemutatására. Ha ekkor vagy a
foglalkoztathatósági szakvélemény alapján olyan körülmény merül fel, amely miatt az elítélt
ideiglenesen vagy véglegesen nem foglalkoztatható, a pártfogó felügyelő kezdeményezi a büntetés-
végrehajtási bírónál a közérdekű munka félbeszakítását vagy végrehajthatósága megszűnésének
megállapítását.
a 286. §-hoz
Az új munkahely kijelölésére okot adó eseteket a Javaslat 286. §-a szabályozza. Az új
munkahely kijelöléséről szóló, illetve az új munkahely kijelölése iránti kérelmet elutasító határozat
ellen is nyújtható be bírósági felülvizsgálati kérelem a bv. bíróhoz, az eljárási szabályokat a 24. §
tartalmazza.
259
a 287. §-hoz
A közérdekű munka végrehajtását a pártfogó felügyelő ellenőrzi, ennek keretében vizsgálja,
hogy az elítélt és a munkahely eleget tesz-e a Javaslatban meghatározott kötelességeinek.
a 288. §-hoz
A közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítására hivatalból vagy kérelemre kerülhet sor.
Félbe kell szakítani az elzárás végrehajtását bizonyos személyi körülmények (pl. várandósság),
illetve egészségügyi okok fennállása esetén, egyéb fontos esetekben az elzárásra ítélt vagy védője
kezdeményezheti a félbeszakítást, annak tartama évente legfeljebb hatvan nap lehet. A
félbeszakításról a bv. bíró dönt.
a 289. §-hoz
Részben méltányossági, részben célszerűségi szempontokra figyelemmel a Javaslat kimondja,
hogy bizonyos esetekben, az ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkező okból a közérdekű munka
büntetés, illetve annak hátralévő része nem hajtható végre. A végrehajthatóság megszűnését a bv.
bíró állapítja meg.
a 290-291. §-hoz
A közérdekű munka szabadságvesztésre átváltoztatását megalapozó okok a Javaslat szerint
az alábbiak:
-	a közérdekű munka elvégzésének megtagadása [283. § (8) bekezdés],
-	a foglalkoztathatósági vizsgálat kimentés nélküli elmulasztása [282. § (6) bekezdés],
-	meg nem jelenés a kijelölt munkahelyen a felhívás szerinti időpontban [284. § (2)
bekezdés],
-	munkavégzési kötelezettség megtagadása a felhívás ellenére [290. § (1) bekezdés c) pont cb)
alpont],
-	a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartás tanúsítása [290. § (1) bekezdés c) pont cc)
alpont],
-	a közérdekű munka kijelöléstől számított két éven belüli elvégzésének önhibából történő
elmulasztása [280. § (5) bekezdés],
-	ha a munkahely kijelölésének elmaradása az elítélt felróható magatartására vezethető vissza
[291. § (2) bekezdés].
A közérdekű munka szabadságvesztésre átváltoztatását az ügyész kezdeményezi a bv.
bírónál a pártfogó felügyelő jelentése alapján.
IX.	Fejezet
A PÉNZBÜNTETÉS VÉGREHAJTÁSA
a 292-293. §-hoz
A pénzbüntetés végrehajtásához kapcsolódó feladatokat a hatályos szabályok szerint a
törvényszék gazdasági hivatala, illetve a büntetés-végrehajtási bíró látja el, ezen a Javaslat sem
változtat.
260
A pénzbüntetést - halasztás vagy részletfizetés engedélyezését kivéve - a gazdasági hivatal
felhívásának kézbesítését követő tizenöt napon belül kell megfizetni. Ha erre nem kerül sor, a
bíróság intézkedik a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása iránt; fiatalkorú esetén
csak akkor, ha a pénzbüntetés behajtása nem vezet eredményre. A Btk. szerint a fiatalkorú
pénzbüntetését nem szabadságvesztésre, hanem közérdekű munkára kell átváltoztatni, ha az ítélet
meghozatalkor tizenhatodik életévét betöltötte.
A Javaslat szerint a pénzbüntetés az átváltoztatást követően is megfizethető, akár a helyébe
lépő szabadságvesztés vagy közérdekű munka végrehajtásának megkezdése előtt, akár a végrehajtás
alatt.
X.	Fejezet
A KÖZÉRDEKŰ MUNKA ÉS A PÉNZBÜNTETÉS HELYÉBE LÉPŐ SZABADSÁGVESZTÉS
VÉGREHAJTÁSA
a 294-295. §-hoz
A fejezet a hatályos szabályokat lényegi változtatás nélkül veszi át.
XI.	Fejezet
A FOGLALKOZÁSTÓL ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 296-297. §-hoz
A Javaslat a hatályos Btk. és a Bv. tvr. szabályait alapul véve, törvényi szinten határozza meg
a foglalkozástól eltiltás végrehajtásának szabályait.
A Javaslat részletesen meghatározza azokat az időket (lehetőségeket), amelyeket a
szabadságvesztés mellett kiszabott foglalkozástól eltiltás tartamába be kell számítani. Rendelkezik
arról is, hogy melyek azok az idők, amelyek az eltiltás tartamába nem számíthatók be.
A végrehajtása annak a szervnek a feladata, amelyik az eltiltással érintett foglalkozás kapcsán
kötelező nyilvántartási, vagy engedélyező tevékenységet végez (pl: szakmai kamarák, szakmai
szövetségek).
A foglalkozástól eltiltott személy részére mindaddig, amíg az eltiltás hatálya alatt áll, csak
olyan hatósági bizonyítvány állítható ki, amelyen tartalmazza az eltiltás tényét, időtartama
lejártának várható idejét. E rendelkezés az előzetes mentesítésben részesültekre is vonatkozik.
A rendőrség feladatát képezi a foglalkozástól eltiltás büntetés végrehajtásának ellenőrzése.
XII.	Fejezet
A JÁRMŰVEZETÉSTŐL ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 298. §-hoz
A Javaslat a hatályos Btk.-val összhangban állapítja meg a járművezetéstől eltiltás
szabályozását. A járművezetéstől eltiltás lényegében a foglalkozástól eltiltás speciális, ezért néhány
eltérő szabályt igénylő változata.
261
Alapvetően a foglalkozástól eltiltás szabályai alkalmazandók azzal, hogy a végrehajtást a
fővárosi és megyei kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalai végzik a bíróság értesítése
alapján.
Az eltiltás tartamába beszámít az az idő is, amelynek tartamára az elítélt vezetői engedélyét a
helyszínen elvették, avagy azt a hatóságnál leadta.
XIII.	Fejezet
A KITILTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 299. §-hoz
A kitiltás tartamára a 296. § szabályait kell alkalmazni, így önálló szabályozást e szakasz nem
igényelt. A kitiltás ellenőrzése a rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezt a feladatot a bv. bíró értesítése
alapján látja el az érintett közigazgatási terület, valamint az elítélt lakóhelye szerint illetékes
rendőrkapitányság.
A kitiltott személy kötelezettsége az adott terület nyolc napon belüli elhagyása és az általa
szabadon választott helység rendőrségénél történő jelentkezés, valamint a kitiltást elrendelő
határozat magánál tartása.
A rendőrség bizonyos esetekben - az elítélt kérelmére - a kitiltás végrehajtását
félbeszakíthatja, elősegítve ezzel az elítélt kötelezettségeinek teljesítését és törvényes érdekei
érvényesítését. A kérelem elutasítása miatt az elítélt a bv. bíróhoz fordulhat.
XIV.	Fejezet
A SPORTRENDEZVÉNYEK LÁTOGATÁSÁTÓL VALÓ ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 300. §-hoz
A Btk. új büntetési nemként vezette be a sportrendezvények látogatásától való eltiltást. A
hatályos Bv. tvr. és a Javaslat szerint is az eltiltás végrehajtását a rendőrség ellenőrzi a
sportrendészeti nyilvántartás alapján.
A sportról szóló 2004. évi I. törvény 72. § (5) bekezdése kimondja, hogy beléptető rendszer
alkalmazása esetén a szervező vagy a jegyértékesítést a szervező megbízásából végző személy a
belépőjegy, a bérlet vagy a klubkártya eladásakor, valamint a rendező a beléptetés során a néző
személyazonosságát egybeveti a sportrendészeti nyilvántartás adataival. A sportrendészeti
nyilvántartásban szereplő személynek belépőjegy, bérlet vagy klubkártya nem értékesíthető, az
eltiltó határozat szerinti sportrendezvény helyszínére, illetve sportlétesítménybe történő belépését
meg kell tagadni. Ezekben az esetekben tehát a beléptetési rendszer üzemeltetésével hatályosul a
büntetés.
Egyéb sportrendezvények esetén a szervező ugyancsak jogosult a sportrendészeti
nyilvántartásból adatok lekérdezésre, de beléptetési rendszer alkalmazásának hiányában
szúrópróbaszerűen történhet meg a belépni szándékozó nézők adatainak és a nyilvántartási rendszer
adatainak az egybevetése.
262
XV.	Fejezet
A KIUTASÍTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 301. §-hoz
A Javaslat a tartamára szintén a 296. § szabályainak alkalmazását írja elő.
A bíróság a végrehajtás érdekében az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes területi
idegenrendészeti hatóságot értesíti.
Szabályozza azt az esetet is, amikor az elítélt szabadságvesztést tölt. Ebben az esetben a bv.
intézet számára ír elő értesítési kötelezettséget.
A végrehajtás során figyelembe kell venni a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező
személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények rendelkezéseit.
A kiutasítás végrehajthatóságának kizártsága megállapításának szabályait a külön törvény
rendelkezéseinek figyelembe vételével kell alkalmazni.
XVI.	Fejezet
A KATONAI BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA
a 302-303. §-hoz
A Javaslat teljes mértékben átveszi a hatályos Bv. tvr. rendelkezéseit, rendszerében azonban
szétválasztja az anyagi és eljárási jellegű szabályokat.
A katonai büntetések közül a lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését az illetékes
miniszter, illetve a személyügyi hatáskörrel rendelkező parancsnok hajtja végre, ezért a katonai
ügyekben kijelölt bv. bíró a végrehajtás érdekében e személyeket keresi meg.
Definíciót találunk arra, hogy e fejezet tekintetében kit kell katonának tekinteni.
További eltérés az általános szabályokhoz képest, hogy a nem katonai fogdában letöltendő
szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a jogerőre emelkedést követően soron kívül megkeresi
az elítélt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokát a szolgálati viszony megszüntetése érdekében.
XVII.	Fejezet
A KÖZÜGYEKTŐL ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 304-305. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáson nem változtat. Meghatározza a korábbiakkal egyezően a
tartam számítását. Azokat az időket, amelyek beszámítandók és azokat is, amelyek a tartamba nem
számíthatók be.
A bíróság értesítőlap kiállításával gondoskodik a végrehajtásról. A Javaslat részletezi, hogy
mely szervezeteknek kell az értesítőlapot megküldeni. Többes érintettség esetén valamennyi érintett
számára ki kell állítani és meg kell küldeni az értesítőlapot.
263
A belföldi kitüntetés meghatározására a Javaslat a jelenlegi életviszonyokhoz igazodó
definíciót ad.
XVIII.	Fejezet
A KATONAI MELLÉKBÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA
a 306. §-hoz
A Javaslat a katonai mellékbüntetések végrehajtására vonatkozó hatályos szabályokat veszi át
és azokat egységesen, egy fejezet alatt foglalja össze.
XIX.	Fejezet
A MEGROVÁS VÉGREHAJTÁSA
a 307. §-hoz
A szakasz (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a határozat kihirdetésénél a terhelt jelen
van, a bíróság a megrovást a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül a kihirdetéssel
foganatosítja, míg az ügyész által alkalmazott megrovás esetében - a terhelt jelenléte esetén - a
megrovás foganatosítására szóban kerül sor. Ugyanez a bekezdés rendelkezik arról az esetről, ha a
megrovás foganatosítására nem a terhelt jelenlétében kerül sor, megállapítva, hogy ilyenkor a
megrovás tényleges végrehajtása a határozat kézbesítése útján történik.
A Javaslat gyakorlati szempontokra figyelemmel lehetővé teszi, hogy a megrovást az ügyész
helyett a nyomozó hatóság foganatosítsa. Az eljárás egyszerűsítését szolgálja az a rendelkezés,
miszerint a határozat szóban is lefordítható.
XX.	Fejezet
A PRÓBÁRA BOCSÁTÁS VÉGREHAJTÁSA
a 308. §-hoz
A próbára bocsátás végrehajtásának fontos kérdése a próbaidő számítása. A Javaslat 308. §
(1) bekezdése azt az általános szabályt tartalmazza, hogy a próbaidő a bíróság határozatának
jogerőre emelkedésével kezdődik. A (2) bekezdés a próbaidő meghosszabbításának esetét [Btk. 65.
§ (4) bek.] szabályozza: a meghosszabbítás a próbaidő korábbi határidejének elteltével kezdődik.
Egyértelműen rendelkezik arról is, hogy meghosszabbítás esetén a próbaidő tartama meghaladhatja
a Btk. 65. §-ának (3) bekezdésében meghatározott hároméves leghosszabb tartamot.
A (3) bekezdés arról az esetről rendelkezik, amikor a próbára bocsátotton olyan
szabadságvesztést hajtanak végre, amellyel kapcsolatban a bíróság a próbára bocsátást nem
szüntette meg. Ez akkor fordulhat elő, ha a szabadságvesztést nem a próbaidő alatt elkövetett
bűncselekmény miatt szabták ki. A próbára bocsátás céljával ellentétben állna, ha a próbaidő a
szabadságvesztés végrehajtása alatt folynék. A Tervezet ezért úgy rendelkezik, hogy ebben az
esetben a próbaidő meghosszabbodik a szabadságvesztés tartamával.
A (4) bekezdés a próbára bocsátás megszüntetésének eseteit határozza meg.
264
XXI.	Fejezet
A JÓVÁTÉTELI MUNKA VÉGREHAJTÁSA
a 309. §-hoz
Az új Btk. a jóvátételi, helyreállító szempontok hatékonyabb érvényesítése érdekében új
intézkedésként bevezette a jóvátételi munkát.
A bíróság meghatározza a jóvátételi munka tartamát, de ennek keretei között a végrehajtás
konkrét részleteiről, feltételeiről az elítélt és a munkahely állapodik meg. Az elítélt számára egy évi
időtartam áll rendelkezésre ahhoz, hogy a jóvátételre alkalmas munkavégzést találjon és azt az előírt
mértékben teljesítse. A jóvátételi munka végzése, miként a közérdekű munka, nem munkaviszony
keretében történik, továbbá szervezett munkavégzésnek sem minősül, mivel a végrehajtás
körülményeiben az elítélt és az adott intézmény, szervezet vezetője állapodik meg és az elítélt azt
díjazás nélkül, mintegy társadalmi munkaként végzi.
A jóvátételi munka elvégzéséről az érintett állami vagy önkormányzati fenntartású intézmény
vezetője, közhasznú jogállású civil szervezet vezető tisztségviselője, vagy a vallási közösség
képviselője vagy a képviseletre feljogosított tisztségviselője igazolást állít ki. Ez utóbbi személyi
kör ilyen formában való meghatározása a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az
egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény
fogalomhasználatának való megfelelést szolgálja. Az igazolás közokirat, amit megfelelő alakisággal
állítnak ki és hitelesen bizonyítja a benne foglalt tényeket, vagyis hogy a jóvátételi munkát az elítélt
a megadott tartamban az igazolás szerinti helyen teljesítette. Ha az elítélt a jóvátételi munka
elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja a bíróságnál, büntethetősége megszűnik. Ha az
elítélt ezen idő elteltével a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, vagy a pártfogó felügyelet
szabályait súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki.
A jóvátételi munka helyének kiválasztásában a pártfogó felügyelői szolgálat tanácsadással
segíti az elítéltet. Ennek érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes bejelentkezés alapján
nyilvántartást vezet azokról az állami vagy önkormányzati intézményekről, közhasznú jogállású
civil szervezetekről, vallási közösségekről és az ezek által fenntartott olyan intézményekről,
amelyek jóvátételi munka végzésére elítéltet fogadnának. E körben a vallási tevékenységet végző
szervezetek önálló nevesítése azért is indokolt, mert a vallási tevékenységet végző szervezet nem
szükségszerűen közhasznú tevékenységet végző civil szervezet, így a normaszöveg ezen része nem
feltétlenül fedné a teljes személyi kört.
Ha speciális prevenciós célok ezt indokolják, és az elkövető magatartásának nyomon követése
a jóvátételi munka eredményes elvégzése érdekében szükséges, a bíróság jóvátételi munkavégzés
előírása mellett az elkövető pártfogó felügyeletét is elrendelheti. Értelemszerűen ez esetben a
pártfogó felügyelő a jóvátételi munka teljesítését is ellenőrzi, szükség esetén segítséget nyújt a
munkavégzés helyének a kiválasztásában.
XXII.	Fejezet
A PÁRTFOGÓ FELÜGYELET VÉGREHAJTÁSA
A Javaslat a hatályos Bv. tvr. és a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló
8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet rendelkezéseit alapul véve, egyes szabályokat törvényi szintre
emelve határozza meg a pártfogó felügyelet végrehajtásának szabályait.
265
a 310. §-hoz
A pártfogó felügyelet végrehajtásának szabályozása körében a Javaslat az egységes szakmai
követelmények alapján rendelkezik a pártfogó felügyelő feladatairól. A pártfogó felügyelet céljai
között a Javaslat megfogalmazza a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges szociális
készségek kialakításához való segítségnyújtást. Ez egyrészt a pártfogolt saját helyzetének
analizálásával, másrészt a készségek fejlesztését szolgáló intézményi lehetőségek igénybevételével
történhet. A szociális készségek kialakítása elengedhetetlen a társadalomba való beilleszkedéshez.
A Javaslat a pártfogó felügyelet végrehajtását a pártfogó felügyelői szolgálat feladatává teszi.
A pártfogó felügyelő egyéni pártfogó felügyelői tervet alapján látja el a pártfogó felügyelet
végrehajtásával járó teendőket és összehangolja a pártfogó felügyelt végrehajtásában közreműködő
szervek, szervezetek, személyek tevékenységét.
A Javaslat külön rendelkezik a rendőrségnek a pártfogó felügyelet végrehajtásában való
közreműködéséről. Eszerint a rendőrség a pártfogó felügyelői szolgálat megkeresése alapján, illetve
a pártfogó felügyelői szolgálat általi - a pártfogó felügyelet elrendeléséről, rendőrség által
ellenőrizendő magatartási szabályokról való - értesítést követően működik közre a végrehajtásban.
A rendőrség a külön magatartási szabályok módosításának kezdeményezésére vonatkozó javaslatot
a pártfogó felügyelői szolgálatnál tehet.
a 311. §-hoz
A Javaslat a szakmai és társadalmi kapcsolatok keretében rendelkezik az egészségügyi, a
gyermekvédelmi és a szociális ellátást, támogatást, illetve szolgáltatást nyújtó szervek, szervezetek
pártfogó felügyelői szolgálattal való együttműködéséről.
a 312. §-hoz
A Javaslat a pártfogó felügyelet egységes végrehajtása érdekében meghatározza a pártfogó
felügyelet kezdő napjának megállapítására, tartama meghosszabbodására, illetőleg
meghosszabbítására, továbbá megszűnésére vonatkozó alapvető szabályokat.
a 313. §-hoz
A pártfogó felügyelet tartalma körében a Javaslat meghatározza a pártfogolt jogait és
kötelezettségeit. Kötelessége a törvény alapján kötelező általános magatartási szabályok és a
bíróság által előírt külön magatartási szabályok megtartása. Joga pedig a társadalomba való
beilleszkedésre ható ügyeiben, illetve családi kapcsolatainak helyreállításában segítség kérése,
illetve kérheti csoportos foglalkozáson való részvételét.
A Javaslat meghatározza a külön magatartási szabályok megváltoztatására irányuló eljárást. A
pártfogó felügyelő ellenőrzési tapasztalatai alapján hivatalból, a rendőrség kezdeményezése vagy az
elítélt kérelme alapján tehet a külön magatartási szabályok megváltoztatásának indítványozására
vonatkozó javaslatot az ügyésznek.
a 314. §-hoz
266
A Javaslat a gyakorlati végrehajtás elősegítése érdekében külön-külön rendelkezik a feltételes
szabadságra bocsátás, illetve a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés mellett elrendelt, továbbá
a próbára bocsátáshoz, illetve a jóvátételi munkához kapcsolódó pártfogó felügyelet
vonatkozásában a magatartási szabályok megszegése esetén követendő eljárásról.
a 315. §-hoz
A Javaslat a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtása körében fenntartja a hatályos
szabályozás azon megoldását, hogy a felnőtt korú elítéltek pártfogó felügyeletének végrehajtási
szabályait alapul véve csupán a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtására vonatkozó
eltérő szabályokat határozza meg. Az eltérő szabályok rendelkeznek arról, hogy a fiatalkorúak
pártfogó felügyeletét az erre külön kijelölt fiatalkorúak pártfogó felügyelője hajtja végre, ami
megfelelő biztosíték arra, hogy a fiatalkorúak életkori sajátosságai a végrehajtás során
érvényesüljenek. A fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtásában a gyermekjóléti szolgálat
is közreműködik. A Javaslat a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátása mellett elrendelt
pártfogó felügyelet végrehajtása körében a kezdő napra, a magatartási szabályok módosítására,
illetve a pártfogó felügyelet megszűnésére vonatkozóan tartalmaz szabályozást.
a 316. §-hoz
A katona pártfogó felügyeletének végrehajtására a Javaslat pártfogó felügyeletre vonatkozó
általános rendelkezéseket kell alkalmazni. A katona pártfogó felügyeletét a szolgálati elöljáró által
kijelölt hivatásos katona pártfogó hajtja végre. Ha a katona szolgálati viszonya megszűnik, de a
pártfogó felügyelet még fennáll, akkor a parancsnok értesíti az illetékes pártfogó felügyelői
szolgálatot, amely a pártfogó felügyeletet az általános szabályok szerint hajtja végre.
a 317. §-hoz
A Javaslat megállapítja a vádemelés elhalasztásához kapcsolódó pártfogó felügyelet
végrehajtási szabályait. Az ügyész által megállapított pártfogó felügyelet végrehajtására a pártfogó
felügyelet általános szabályait kell alkalmazni. A vádemelés elhalasztásához kapcsolódó pártfogó
felügyelet végrehajtására az ügyész határozata alapján kerül sor. A külön magatartási szabályok
előírására, módosítására, illetve mellőzésére az ügyész jogosult.
XXIII.	Fejezet
AZ ELKOBZÁS VÉGREHAJTÁSA
A Javaslat a hatályos Bv. tvr. szabályait egészíti ki a lefoglalás és a büntetőeljárás során
lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének
szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes
rendelet egyes elemeinek törvényi szintre emelésével. Emellett a Javaslat az új kódexben
megjeleníti az elkobzott dolog megosztásával, átadásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket
is.
a 318-319. §-hoz
A Javaslat pontosan meghatározza, hogy az elkobzás tárgyától függően mely szerv hajtja
végre az elkobzást.
a 320. §-hoz
267
A Javaslat az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012.
évi CLXXX. törvénynek az elkobzott dolog megosztásával és átadásával járó szabályát jeleníti meg.
a 321. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan rendelkezik az elkobzott dolog
értékesítéséről, illetve arról, hogy mikor kell, és mikor lehet azt megsemmisíteni.
a 322. §-hoz
A Javaslat rendelkezik az elkobzott dolog tárolásának, megsemmisítésének, értékesítésének,
illetve szállításának költségeiről.
XXIV.	Fejezet
A VAGYONELKOBZÁS VÉGREHAJTÁSA
a 323. §-hoz
A Javaslat nem módosít a vagyonelkobzás hatályos szabályozásán, csupán egyértelműen
rögzíti, hogy azt a bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezései szerint
hajtja végre.
XXV.	Fejezet
AZ ELEKTRONIKUS ADAT VÉGLEGES HOZZÁFÉRHETETLENNÉ TÉTELÉNEK
VÉGREHAJTÁSA
a 324. §-hoz
Az új Btk. új intézkedésként vezette be az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tételét, amelynek révén lehetővé vált azoknak az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett
adatoknak a hozzáférhetetlenné tétele, amelyek bűncselekményt valósítanak meg, illetve amelyeket
bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak.
A Javaslat a hatályos szabályokkal egyezően előírja, hogy az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételének teljesítésére meghatározott kivételektől eltekintve a tárhelyszolgáltató
köteles, és azt, hogy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét a bírósági végrehajtó
hajtja végre.
A Javaslat rendelkezik továbbá kötelezettségszegése esetén a tárhelyszolgáltatóval szembeni
pénzbírság kiszabásának lehetőségéről és a büntetés-végrehajtási bíró kötelességévé teszi az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről első fokon határozatot hozó bíróság
értesítését, ha a Be. 596/A. § szerinti eljárás lefolytatásának szükségességét észleli. Erre a bírósági
végrehajtó által felvett jegyzőkönyv alapján kerülhet sor, amely tartalmazza, hogy a
tárhelyszolgáltató a pénzbírság kiszabását követően, a megadott határidőben teljesítette-e a
kötelezettséget.
XXVI.	Fejezet
A KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS VÉGREHAJTÁSA
268
a 325. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a büntetés-végrehajtás szabályai a kényszergyógykezelt személyekre
is vonatkoznak. Kivételt képeznek azok a rendelkezések, amelyek a kényszergyógykezelés céljával
és természetével összeegyeztethetetlenek.
A beteg gyógykezelésével összefüggő jogait az egészségügyről szóló törvény általános és a
pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó szabályai alapján a Javaslatban meghatározott eltérésekkel
kell biztosítani. Szakszerű ellátását az orvostudomány mindenkori lehetőségei szerint kell végezni.
A kezelések költségeit minden esetben az állam viseli.
a 326. §-hoz
A Javaslat a kényszergyógykezelés helyeként az IMEI-t határozza meg. Rögzíti azon tárgyak
körét, amelyeket a beteg nem tarthat magánál.
Kötelezően előírja az IMEI számára a beteg - egészségi állapotához mérten - teljes körű
tájékoztatását a jogairól és kötelezettségeiről.
a 327-328. §-hoz
A végrehajtás rendjét megállapító szabályok felsorolják mindazokat a feladatokat, amelyeket
a kényszergyógykezelés alatt az IMEI-nek a beteg érdekében el kell látnia.
Amennyiben a beteg egyéb egészségkárosodás, vagy betegség miatt külön gyógykezelésre
szorul, azt elsősorban büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell megoldani. Külső
egészségügyi intézményben történő gyógykezelés esetén a beteg őrzéséről az IMEI főigazgató
főorvosa gondoskodik. Erre is figyelemmel ez a lehetőség csak kivételes esetekben vehető igénybe.
Az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem, vagy csökkent mértékben rendelkező
beteg esetében az IMEI főigazgató főorvosa - amennyiben a beteg nem áll gondnokság alatt -
kezdeményezi a gondnokság alá helyezés iránti per megindítását. Hasonlóan jár el abban az esetben
is, ha nincs olyan személy, aki a beteg törvényes képviseletét elláthatná.
a 329. §-hoz
A kényszergyógykezelés felülvizsgálatának szabályait a jelenleg hatályos szabályozással
egyezően állapítja meg a Javaslat.
a 330-335. §-hoz
A beteg jogait és kötelezettségeit tartalmazó szabályok jelentős hangsúlyt fektetnek azokra a
jogokra, amelyek az egészségügyről szóló törvény alapján a betegeket általában is megilletik.
Nem lehet kérdéses, hogy a kényszergyógykezelt személyt is térítésmentesen illeti meg a
gyógyszerellátás joga. Ugyanakkor a Javaslat rögzíti, hogy a szabad orvosválasztás lehetősége az
IMEI keretei között csak korlátozottan érvényesülhet.
269
Jelentősen bővülnek a beteg kapcsolattartásának lehetőségei. Több alkalommal és hosszabb
ideig veheti igénybe a telefonon történő kapcsolattartást.
A kötelezettségek köre a kényszergyógykezelés speciális jellegéhez és a beteg állapotához
igazodik.
a 336. §-hoz
A beteggel szemben kizárólag az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és
az ott meghatározott módokon lehet helye korlátozó intézkedések alkalmazásának.
A kényszerítő eszközök közül csupán korlátozott testi kényszer alkalmazható. Erre is csak
akkor van lehetőség, amikor az intézeten kívüli tartózkodás során alaposan feltehető, hogy az
engedély nélküli távozását másként nem lehet megakadályozni.
A Javaslat definíciót ad a korlátozott testi kényszer fogalmára.
a 337-338. §-hoz
Az IMEI-ből a kényszergyógykezelés alatt álló személy felügyelettel távozhat különféle
orvosi vizsgálatok és gyógykezelés céljából, valamint lehetősége van arra is, hogy súlyos beteg
hozzátartozóját meglátogassa, elhunyt hozzátartozója temetésén részt vegyen.
Az IMEI főigazgató főorvosának lehetősége van arra, hogy indokolt esetben, a beteg
állapotára tekintettel és csupán kivételesen megtagadhatja e lehetőségek érvényesítését.
Az adaptációs szabadság a beteg felgyógyulását szolgáló intézkedés, ennek teljes körű és
részletes szabályozását adja a Javaslat.
a 339-340. §-hoz
A rendkívüli esemény egzakt meghatározását adja meg a Javaslat. Meghatározza továbbá az
ilyen esetekben követendő teendőket.
A bíróság és az ügyész intézkedése alapján a beteg előállításáról a főigazgató főorvos
gondoskodik, de lehetősége van arra is, hogy - amennyiben a beteg egészségi állapota ezt indokolja
-	az előállítástól elálljon. Amennyiben e lehetőségével él, úgy az elrendelőt köteles haladéktalanul
erről a tényről értesíteni, megjelölve annak okát is.
a 341-342. §-hoz
A kényszergyógykezelés alatt álló személyt az IMEI-ből azon a napon kell elbocsátani,
amikor az erről szóló bírósági értesítőlap oda megérkezett. Nagyon fontos, hogy az értesítőlap
megérkezéséig a beteg nem bocsátható el.
A Javaslat arra vonatkozóan is tartalmaz előírásokat, hogy az elbocsátást miként kell
megoldani súlyos beteg, vagy önálló életvitelre alkalmatlan személy esetében.
Minden ezzel kapcsolatos intézkedés megtételére a főigazgató főorvos nyert felhatalmazást.
270
XXVII.	Fejezet
A JAVÍTÓINTÉZETI NEVELÉS VÉGREHAJTÁSA
a 343. §-hoz
E szakasz olyan alapvető rendelkezéseket állapít meg, amely a gyermek mindenekfelett álló
érdekeit hivatott biztosítani jogainak védelme által. Rendezi a fiatalkorú törvényes képviseletének
szabályait, a szülő, illetve más törvényes képviselő tájékoztatáshoz való jogát és rögzíti
együttműködési kötelezettségét. A fiatalkorú érdekében szükség van a mind szélesebb körű
együttműködésre az állami és civilszervezetek, vallási közösségek között.
A (6) bekezdés értelmező rendelkezés, amely a fiatalkorú fogalmát határozza meg, miszerint a
javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló, akkor is fiatalkorúnak tekintendő, ha már betöltötte
tizennyolcadik életévét, de még nem haladta meg a huszonegyedik életévét. Az új Büntető
Törvénykönyv, úgy rendelkezik, hogy a fiatalkorúval szemben legfeljebb huszadik életévének
betöltésével lehet elrendelni javítóintézeti nevelést, annak legrövidebb időtartama egy év, a
huszonegyedik életév betöltésével a javítóintézeti nevelés megszűnik. E fejezet alkalmazásában
tehát fiatalkorú az, aki huszonegyedik életévét még nem töltötte be.
a 344-345. §-hoz
A javítóintézeti nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, leginkább
a hiányzó kompetenciák, készségek, képességek fejlesztése által.
A javítóintézeti nevelést, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete
és közvetlen irányítása alatt álló javítóintézetek hajtják végre. A javítóintézetek biztonságát érintő
kérdésekben a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter szakfelügyeletet gyakorol.
a 346-347. §-hoz
A javítóintézet rendjét e törvény és a felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendelet
határozza meg, s e keretek között alakítja ki az intézet belső rendjét az igazgató által kiadott
házirend. A házirendek egységessége érdekében, annak jóváhagyását a gyermekek és az ifjúságért
felelős miniszter jóváhagyásához köti a Javaslat.
A fiatalkorúak élete, tehát az intézet rendje szerint meghatározott, az intézeti rend fenntartása
érdekében gondoskodni kell - az ébresztőtől a takarodóig - a fiatalkorú folyamatos felügyeletéről,
tevékenysége irányításáról, valamint éjszakai nyugalma biztosítása érdekében a hálótermek
rendszeres ellenőrzéséről. A fiatalkorúak nevelését a szakmai szabályok határozzák meg, de az
mindig egyénre szabott, a fiatalkorú megismerését követően kialakított nevelési terv, illetve ha ez
szükséges, pszichológiai gondozási terv szerint történik.
A 347. § írja elő a fiatalkorú befogadását követő adminisztratív teendőket, mint nyilvántartás
vezetése, személyi adatlap és javítóintézeti azonosító kártya kiadása, mely utóbbi hivatott igazolni -
az okmányok letétbe helyezésre kerülnek - a fiatalkorú személyazonosságát. E szakasz rendelkezik
továbbá arról, hogy mely tárgyakat nem tarthat magánál a fiatalkorú, mely tárgyakat azok
besorolásától függően, vagy az illetékes hatóságnak kell leadni, vagy letétbe kerül, de ezeket
részletes a végrehajtási jogszabály határozza meg.
271
a 348. §-hoz
A javítóintézeti nevelt lányokat és fiúkat a végrehajtás során el kell különíteni. További
elkülönítési előírást is beiktat a Javaslat, az új Büntető Törvénykönyv felelősségi szabályainak
megváltozásának, valamint a javítóintézeti nevelés alkalmazhatóságának az életkori kiterjesztéséből
következően igen széles spektrumot képeznek a bent lévő fiatalkorúak életkorúk alapján, ezért
célszerű életkori sajátosságaiknak megfelelő elkülönítésük. Egészen más a nevelése, gondozása és
felügyelete egy tizenhárom éves, vagy egy húsz éves javítóintézeti neveltnek. A tizenhatodik
életévét be nem töltött fiatalkorú azonban nevelési érdekből, az igazgató döntése alapján együtt
helyezhető el idősebb javítóintézeti nevelttel.
A Javaslat meghagyja azt a hatályos lehetőséget, miszerint a fiatalkorúak - a (3) bekezdésben
meghatározottakon túl - életkorúk, egészségi vagy nevelési szempontok alapján csoportosíthatók.
a 349. §-hoz
A Javaslat meghatározza a javítóintézeti nevelés kezdő időpontját, továbbá garanciális
szabályként rögzíti, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés kezdő napjáról és az elbocsátás
várható időpontjáról a befogadást követő nyolc napon belül tájékoztatni kell.
a 350. §-hoz
A fiatalkorú személyiségének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának - a befogadó
csoportban tartózkodása alatt, egy szakértői team vizsgálata alapján - feltárását követően dönt az
igazgató a végleges csoportba helyezéséről.
A Javaslat a fiatalkorú ellátása tekintetében rögzíti, hogy a javítóintézet a fiatalkorú részére a
gyermekek védelméről szóló törvény szerint teljes körű ellátást biztosít és ellátja a fiatalkorú
gondozását, nevelését és felügyeletét.
a 351. §-hoz
A fiatalkorú kérelmére gyermeke vele együtt helyezhető el a javítóintézetnek erre a célra
létrehozott részlegében, a kérelemről az igazgató dönt. Az elhelyezésre két feltétel együttes
fennállása esetén van mód, egyrészt, hogy fiatalkorú vállalja a gyermeke gondozását, másrészt,
hogy a gyermek törvényes képviselője hozzájárul a gyermek javítóintézetben történő
elhelyezéséhez. Ha a szülésre a javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes
elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket egyéves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni.
Kiemelendő, hogy a javítóintézeti nevelés esetén az együttes elhelyezésre lehetőség lesz mindkét
szülő, tehát a fiatalkorú apa részéről is.
A Javaslat továbbá rögzíti azokat a feltételek, amelye fennállta esetén az együttes elhelyezés
nem engedélyezhető.
A gyermeke gondozását ellátó fiatalkorú számára olyan napirendet kell előírni, amely
lehetővé teszi a gyermeke gondozásával kapcsolatos feladatainak az ellátását.
A Javaslat továbbá garanciális szabályokat ír elő a gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló
vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik szülő, valamint a gyám részére, mind a
tájékoztatáshoz fűződő jogok, mind a kapcsolattartáshoz való jog érvényesülése érdekében.
272
a 352-354. §-hoz
E szakaszok a javítóintézeti nevelt fiatalkorú alapvető jogai gyakorlását, kötelezettségei
teljesítését érintően állapítanak meg általános jellegű, valamint azok szünetelésére, illetve
korlátozhatóságára vonatkozó szabályokat.
a 355-356. §-hoz
A Javaslat e két címben határozza meg a fiatalkorú jogait és az őt terhelő kötelezettségeket. A
hatályos rendelkezéshez képest újszerű megoldása a Javaslatnak, hogy egyes, a jogérvényesítést
biztosító jogokat, jogosultságokat az I. fejezet rendelkezései között találunk, pl. anyanyelvhasználat,
tájékoztatáshoz való jog, a védelem joga, a tág értelembe vett jogvédő szervezetekhez,
intézményekhez való közvetlen fordulás joga stb. Ehelyütt kiemelt figyelmet érdemel a fiatalkorú
családi és egyéb szociális kapcsolatainak megőrzését biztosító kapcsolattartást biztosító jogok.
A hatályos rendelkezésekhez képest részletezőbb a kötelezettségekre vonatkozó szabályozás,
pontosabban rögzíti azokat.
a 357-365. §-hoz
A fiatalkorú sikeres társadalmi beilleszkedése feltételezi megfelelő szociális beágyazódását,
kiemelten családi kapcsolatainak megőrzését, szükség esetén családi terápia biztosításával azok
fejlesztését. A fiatalkorú kapcsolattartásának formái: a levelezés, a csomagküldés, a
telefonbeszélgetés, a látogatás, a kimenő, az eltávozás, a szabadság és a családi konzultáció, mely
utóbbi egy teljesen új, és a remények szerint a családi kapcsolatokat erősít, azok közvetlenségét és
meghittségét biztosító kapcsolattartási forma. A családi konzultáció nagyobb kört fed le, azon a
szülőn kívül mindazok részt vehetnek, akik az új Polgári Törvénykönyv alapján (4:133. §, 4:178-
179. §) kapcsolattartásra jogosultak.
Törvényi szinten kerül meghatározásra az intézet elhagyásának szabályozása, így különösen a
kimenő, az eltávozás és a szabadság engedélyezésének feltételrendszere és azok időtartama. A
Javaslat meghatározza az egyes kapcsolattartási formák esetén azok minimális gyakoriságát és
tartamát, valamint azt a legkorábbi időpontot, amikor az a fiatalkorú részére engedélyezhető pl. a
kimenő, az eltávozás és a szabadság esetén.
a 366. §-hoz
A rendkívüli eltávozás nem a kapcsolattartási formák egyike, hanem az emberi méltósághoz
való jogból levezethető kegyeleti jog gyakorlását hivatott biztosítani.
a 367. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezésekhez képest részletesebben szabályozza az igazgató
engedélyével intézeten kívül végzett tanulmányok, munkavégzés, valamint a fiatalkorú
gyógyításának, vagy a kábítószerrel visszaélés, kábítószer birtoklása miatt indult büntető ügyben a
diverziós eljárás keretében gyógyító kezelésen vagy más ellátás, megelőző-felvilágosító szolgáltatás
igénybevételének feltételrendszerét.
a 368-369. §-hoz
273
A javítóintézet végrehajtási rendjének és biztonságának fenntartása megköveteli biztonsági
intézkedések alkalmazását ennek pontos szabályozása elengedhetetlen a javítóintézetek biztonságos
működése, de a fiatalkorúak jogainak garanciális védelme szempontjából is. Ezek törvényi szintű
szabályozása elemi követelmény, hiszen komoly beavatkozást jelenthetnek a fiatalkorú jogait, de
testi integritását illetően is.
A Javaslat részleteiben szabályozza a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható biztonsági
intézkedéseket, valamint azt az egyetlen kényszerítő eszközt, a testi kényszert, ami velük szemben
bevethető az intézet rendjét és biztonságát, mások testi épségét vagy életét veszélyeztető magatartás
megfékezésre. Különösen lényeges ez a kitolódott életkori határokra figyelemmel. A Javaslat a
gyermekek mindenekfelett álló érdekei alapján különbséget tesz a 14. életévét betöltött és a 14.
életévét meg nem haladott fiatalkorúak tekintetében. Az utóbbi személyekkel kapcsolatban úgy
rendelkezik, hogy 14. életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben csak korlátozott testi kényszer
alkalmazható. Testi kényszer alkalmazására a rendészt hatalmazza fel a Javaslat azzal, hogy
kizárólag az igazgató, vagy távollétében az ügyeletes vezető utasítása esetén ad erre lehetőség.
E körben garanciális jelentőséggel bír a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó
ügyész szerepe, ugyanis a jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról a büntetés-
végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt nyolc napon belül, ha a pedig kényszerítő
eszköz használata testi sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.
a 370. §-hoz
A Javaslat nem zárt felsorolással határozza meg azt, mi minősül rendkívüli eseménynek,
amelyről a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészen kívül a felügyeleti és
irányítási jogkört gyakorló, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős minisztert is értesíteni
rendeli.
a 371. §-hoz
A Javaslat a félbeszakítás engedélyezésére az igazgatót hatalmazza fel, azzal, hogy három
hónapot meghaladóan a javítóintézeti nevelés félbeszakítására kizárólag a felügyeleti és irányítási
jogkört gyakorló, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter jogosult.
a 372. §-hoz
E szakasz az előállítás, a javítóintézetben történő kihallgatás és a fiatalkorú nyomozati
cselekmény elvégzése érdekében történő kiadásának szabályait állapítja meg. Garanciális
jelentőségű szabály, hogy a fiatalkorút 24 órát meghaladóan kizárólag a bíróság rendelkezése
alapján lehet fogdán elhelyezni. Praktikus célokat szolgál az ügyész rendelkezése alapján a
fiatalkorú 24 órát meg nem haladó fogdán történő elhelyezésének lehetősége, ami elsősorban azt a
célt szolgálja, hogy a fiatalkorút ne kelljen oda-vissza szállítani, adott esetben igen hosszú
távolságokra, ha az egyes eljárási cselekmények időben elhúzódnak, vagy nem rövid időközzel
követik egymást.
373-379. §-hoz
A jutalmazás és fegyelmezés a hatályos rendelkezések között alig kap helyet, kizárólag a zárt
intézeti elhelyezést említi a Bv. tvr., de ezt sem teljes körűen, így pl. nincs rendelkezés annak
274
generális maximumáról. Garanciális szempontból kiemelt jelentőséggel bír, hogy a Javaslat a
jutalmazás és a fegyelemi eljárás, fenyítés elemi szabályait törvényi szintre emeli.
A jutalmazás formái: a nevelői dicséret, az igazgatói dicséret, a tárgyjutalom, a korábban
kiszabott fegyelmi büntetés elengedése vagy enyhítése, az egyéni vagy csoportos kulturális, vagy
sportrendezvényen való részvétel engedélyezése, a kimenő engedélyezése, az eltávozás
engedélyezése, valamint a szabadság engedélyezése. A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorúval
szemben a kiszabható fegyelmi büntetések: a nevelői figyelmeztetés, az igazgatói megrovás, az
egyes társas szórakozástól, programtól vagy rendezvénytől eltiltás, a kimenő megvonása, az
eltávozás megvonása, a soron következő szabadságból való kizárás és a zárt jellegű javítóintézeti
részlegben való elhelyezés.
A Javaslat meghatározza mind a jutalmazás, mind a fenyítés egyes nemeinek mértékét, s
legszigorúbb fegyelmi büntetés kiszabását határozat meghozatalához köti, ami ellen a fiatalkorú
esetében azonnal bejelentés mellett, a törvényes képviselő esetén a kézbesítést követően az
általános szabályok szerint biztosítja a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségét.
Tekintettel arra, hogy a nevelési eszközök akkor lehetnek hatékonyak, ha közvetlenül követik az
eseményeket, ezért a Javaslat a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásához nem fűz halasztó
hatályt.
A fegyelmi eljárás lefolytatásának főbb szabályai, szempontjai is törvényi szintre kerültek.
Újdonságként biztosítja a fegyelmi eljárás alternatívájaként a Javaslat a közvetítői eljárás
lefolytatását.
A szökés megítélésével kapcsolatosan a Javaslat nem változtat azon a szabályon, hogy a
szökés háromszori fegyelmi vétségként történő megállapításával a fiatalkorú kizárja magát az
ideiglenes elbocsátás kedvezményéből (lásd az ideiglenes elbocsátásnál), mivel ennek a szabálynak
komoly visszatartó ereje van. A jogkövetkezmény súlyára tekintettel indokolt, hogy a szökés
fegyelmi vétség elkövetését megállapító határozatot a fiatalkorú törvényes képviselőjével is közölje
a javítóintézet.
a 380-383. §-hoz
A Javaslat a hatályoshoz képest részletesebben meghatározza a javítóintézet teendőit, amit a
fiatalkorú ideiglenes elbocsátása, illetve elbocsátása esedékessége előtt kellő időben meg kell
kezdeni annak érdekében, hogy a fiatalkorú megfelelő körülmények közzé kerüljön, így családját,
gondozóját fel kell készíteni a fiatalkorú visszafogadására, vagy ha a családba való visszatérés nem
lehetséges, megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni, nagykorúsága elérése esetén elő kell
segíteni, hogy - legalább - lakhatása biztosítva legyen.
A fiatalkorú ideiglenes elbocsátásról és annak megszüntetésről a büntetés-végrehajtási bíró
határoz. Az ideiglenes elbocsátás megfelelő előkészítéséhez hozzátartozik a fiatalkorú visszafogadó
környezetének, körülményeinek pontos ismerete, további bűnelkövetéstől való eredményes
visszatartása érdekében külön magatartási szabályok megállapítása. Ezt a célt hivatott szolgálni az a
rendelkezés, ami lehetőséget biztosít a javítóintézet számára, hogy a büntetés-végrehajtási bírónál
pártfogó felügyelői véleményt beszerzését kezdeményezze. Annak a személyi körnek a precíz
kiválasztásában, akiknél erre szükség lesz, feltételezi a javítóintézet és a pártfogó felügyelő intenzív
együttműködését.
275
Külön rendelkezés szól a 18 életévét be nem töltött fiatalkorú elbocsátására, ideiglenes
elbocsátására, esetükben garanciális jelentősége van annak és a fiatalkorúak biztonságát szolgálja,
hogy őket a törvényes képviselő veszi át, illetve az intézetet csak törvényes képviselő írásbeli
hozzájárulásával lehet kísérő nélkül útnak engedni.
a 384. §-hoz
A hatályos rendelkezésekhez képest bővebben szól a Javaslat az utógondozásról, amelynek
nagy jelentősége van az erre rászoruló fiatalkorúak társadalmi beilleszkedésének elősegítésében,
azáltal, hogy egy átmeneti időre a javítóintézet még ellátást biztosít, illetve lehetőséget teremt az
megkezdett tanulmányok befejezéséhez.
XXVIII.	Fejezet
A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSÁNAK KÖZÖS SZABÁLYAI
a 385. §-hoz
Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés az arányosság követelményét fogalmazza meg a
személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedések végrehajtása során.
A (2)-(4) bekezdésben szereplő rendelkezések garanciális szabályokat tartalmaznak a
személyi szabadság elvonásával járó kényszerintézkedések megszűnése és megszüntetése esetére. E
rendelkezések a szabadon bocsátás végrehajtására és a kényszerintézkedések megszűnésével, illetve
megszüntetésével kapcsolatos iratok kézbesítésére vonatkozóan tartalmaznak szabályt annak
érdekében, hogy a szabadon bocsátás haladéktalanul megtörténjen.
XXIX.	Fejezet
AZ ELŐZETES LETARTÓZTATÁS VÉGREHAJTÁSA
a 386. §-hoz
Az előzetes letartóztatás szabályait a Javaslat önálló fejezetben határozza meg, ugyanakkor az
e fejezetben külön nem szabályozott kérdésekben a szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezések az
irányadóak.
Az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat az Európai Unió tagállamaival
folytatott bűnügyi együttműködésről szóló, valamint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló
törvényben meghatározott kényszerintézkedések végrehajtásakor is alkalmazni kell.
a 387. §-hoz
A 387. § a törvényességet biztosító garanciális rendelkezéseket foglal magába. Az előzetes
letartóztatás végrehajtásához a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt
követően a bíróság rendelkezésére van szükség. Az ügyész, illetve a bíróság állást foglalhat az
előzetes letartóztatás foganatosításának körébe tartozó egyes kérdésekben (pl. a letartóztatott
levelezésének ellenőrzése, más letartóztatottal való érintkezés tilalma stb.) az előzetes letartóztatást
ennek megfelelően kell végrehajtani.
Az előzetesen letartóztatott befogadására a bírósági végzés alapján kiállított értesítőlap szerint
kerülhet sor.
276
a 388. §-hoz
Az előzetes letartóztatás végrehajtásának helyéül főszabályként a rendelkezési jogkör
gyakorlójának székhelye szerinti megyei, illetve fővárosi büntetés-végrehajtási intézet szolgál. Az
ország különböző részein lévő büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak eltérő létszámára
tekintettel, az egyes bv. intézetek túltelítettségének mérséklése érdekében a büntetés-végrehajtás
országos parancsnoka a főszabálytól eltérhet, és a végrehajtásra más intézetet jelölhet ki.
A nyomozási cselekmények elvégzése érdekében a büntetőeljárásról szóló törvényben
meghatározott ideig rendőrségi fogdában is foganatosítható az előzetes letartóztatás.
Az előzetes letartóztatás végrehajtása az IMEI-ben történik, ha az előzetesen letartóztatott
pszichiátriai kezelése indokolt, de kényszergyógykezelés elrendelésére nincs alap.
a 389. §-hoz
A szövetséges fegyveres erő fogalma tekintetében a honvédelemről és a Magyar
Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény
definíciója az irányadó. Eszerint szövetséges fegyveres erők alatt a kölcsönös katonai
segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint a Magyarországgal
szövetséges államok fegyveres erőit, valamint az e szerződés alapján létrehozott közös katonai
szervezeteket értjük. A szövetséges fegyveres erő tagjának magyar büntető joghatóság alá tartozó
bűncselekménye miatt indult büntetőeljárásban az előzetes letartóztatást - a szövetséges fegyveres
erő Magyarországon állomásozó alakulata által történt foganatosítás esetében is - bv. intézetben
kell végrehajtani.
a 390. §-hoz
Az előzetes letartóztatás vonatkozásában a Javaslat azt célozza meg, hogy a hatályos
szabályozásnál világosabb, a terhelt alapvető jogait, valamint a büntetőeljárás eredményességét
jobban szolgáló szabályozást hozzon létre. Az előzetes letartóztatás végrehajtása során elsősorban
azt kell figyelembe venni, hogy a büntetőeljárást folytató hatóság az ügy ura, azaz mindvégig olyan
fogvatartási körülményeket kell biztosítani, amelyek a büntetőeljárás érdekeinek érvényesülését
biztosítják. A Javaslat ezért részletes rendelkezéseket tartalmaz az ügyész, vagy a bíró rendelkezési
jogköre kapcsán, amelyet a büntetés-végrehajtási intézet köteles betartani.
a 391. §-hoz
A Javaslat az előzetesen letartóztatottaknak az elítéltektől és a férfiaknak a nőktől történő
elkülönítésén kívül a büntető-eljárás érdekeire tekintettel, a büntető ügyben eljáró hatóság
rendelkezésétől függően az ugyanabban az eljárásban letartóztatottak elkülönítését is előírja. A
nemdohányzók védelme érdekében a dohányzókat a nemdohányzóktól kell elszeparálni, valamint
egészségügyi és járványügyi szempontok alapján a fertőző betegek és a nem fertőző betegek
különválasztása is indokolt. Szintén szükséges a fiatalkorúaknak a felnőtt korúaktól, valamint a
katonáknak a többi előzetesen letartóztatottól való elkülönítése. Ugyanakkor a nevelés-oktatás,
szakképzés, munkavégzés, valamint a reintegrációs programokban való részvétel tekintetében ezen
tevékenységek jellegéből és a rendelkezésre álló lehetőségekből kifolyólag az együttes elhelyezés is
engedélyezhető.
277
Az előzetesen letartóztatottat a letartóztatást foganatosító intézet lehetőségei szerint kell
elhelyezni egyedül, vagy másokkal közösen. Az ügyész, illetve a bíróság állást foglalhat az előzetes
letartóztatás foganatosításának körébe tartozó egyes kérdésekben (pl. a letartóztatott levelezésének
ellenőrzése, más letartóztatottat való érintkezés tilalma, stb.), az együttes elhelyezésnél, valamint a
végrehajtás során ezen állásfoglalásokra is tekintettel kell lenni. Ezen túlmenően az elhelyezésnél
biztonsági és nevelési szempontból az előzetesen letartóztatott előéletét és az általa elkövetett
bűncselekményt is figyelembe kell venni.
Az előzetesen letartóztatott jogainak meghatározásánál két alapvető tényezőnek kellett
érvényesülnie: az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárás terheltje, de ugyanakkor fogvatartott
személy, akivel szemben érvényesíteni kell a büntetés-végrehajtási intézet rendjét.
Az előzetes letartóztatás egy büntetőeljárási kényszerintézkedés, erre tekintettel a
végrehajtására speciális szabályok vonatkoznak. Az előzetesen letartóztatott mozgási szabadsága,
életrendje, a nála tartható tárgyak köre korlátozható. Külső munkáltatásban nem vehet részt, de
kérelme esetén belső munkáltatásban, valamint a Befogadási és Fogvatartási Bizottság engedélye
alapján oktatásban, képzésben, speciális programban részt vehet.
A büntető-eljárás érdekét szolgálja az a korlátozás, hogy az előzetesen letartóztatott a
büntetés-végrehajtási intézeten belül csak felügyelet mellett járhat. Az előzetesen letartóztatott
sajátos jogi helyzetét juttatja kifejezésre az a joga, hogy a saját ruháját viselheti. Fontos újítása a
Javaslatnak, hogy bár az általános rezsimszabályokat tekinti kiindulópontnak, azoktól a parancsnok
a rendelkezési jogkör gyakorlójának egyetértésével eltérhet, és enyhébb vagy szigorúbb szabályokat
alkalmazhat. Előbbi esetben az előzetesen letartóztatott őrzése és felügyelete mérsékelten szigorú
keretek között történik, mozgásának és életvitelének korlátozottsága csökken, bizonyos
kedvezmények biztosítottak a számára, míg utóbbi esetben éppen az előzetesen letartóztatott
fokozott őrzése és ellenőrzése a hangsúlyos.
a 392-393. §-hoz
A Javaslat az új büntetés-végrehajtási kódex megalkotásáról szóló 1415/2013. (VII. 5.) Korm.
határozat 1. pont c) alpontja alapján a törvényi szintű szabályozást igénylő, de jelenleg rendeleti
szintű szabályokat beemelte az új bv. törvénybe, ennek megfelelően a szabadságvesztés és előzetes
letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet [a továbbiakban:
6/1996. (VII. 12.) IM rendelet] végrehajtási sorrendre vonatkozó rendelkezéseinek törvényi szintre
emelése is megtörtént. A szakasz az előzetes letartóztatás foganatosítása során előforduló, más
büntetőügyből eredő szabadságvesztés, elzárás végrehajtási sorendjét, „összeütközését” rendezi.
Elsőbbséget élvez a szabadságvesztés foganatosítása, mely során figyelembe kell venni a
folyamatban levő, előzetes letartóztatásból eredő körülményeket is. A terhelt hatósági úton történő
felelősségre vonása, igazságszolgáltatása nem állhat meg más büntetőjogi igény érvényesítése során
sem, azok párhuzamosan, egymást nem kizárva érvényesülhetnek.
a 394-397. §-hoz
Részletesen szabályozza a Javaslat az előzetesen letartoztatott jogait és kötelezettségeit,
valamint a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseket. Az előzetesen letartóztatott jogait a 394. §
(1) bekezdése sorolja fel. A felsorolást annak kiemelése vezeti be, hogy az előzetesen letartóztatott
a büntető eljárási jogait gyakorolhatja. Ezt követően kiemelkedő figyelmet szentel a kapcsolattartás
szabályozásának. A társadalmi, rokoni kapcsolatok fenntartása nagyban hozzájárul a sikeres
reszocializációhoz, ahhoz, hogy a fogvatartott szabadulása után hatékonyabban
278
visszailleszkedhessen a társadalmi életbe. Ennek megfelelően a kapcsolattartási formákat a Javaslat
részletesen meghatározza. Garanciális jelentősége van annak, hogy nem csak a különböző
kapcsolattartási formákat sorolja fel a Javaslat, hanem az érintkezési lehetőségek gyakoriságát is
meghatározza. Azokat a lehetőségeket, amelyek a szabadságvesztés végrehajtása során az
elítélteknél már alkalmazásra kerültek és beváltak, célszerű az előzetes letartóztatotti körre is
kiterjeszteni, figyelembe véve a Be. letartóztatásra vonatkozó határidőit, és a büntetőeljárás
elhúzódásából eredő börtönártalmak megelőzését.
Az intézet lehetőségeihez mérten, az előzetesen letartóztatott kérelmére részt vehet a
nevelésben-oktatásban, szakképzésben, valamint arányos díjazás fejében munkát végezhet.
Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága 2007. július 13-án fogadta el a gyermekek
szexuális kizsákmányolása és szexuális bántalmazása elleni védelméről szóló Egyezményt (a
továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény 15. cikkének (1) bekezdése szól a szerződő feleknek a
hatékony intervenciós programok vagy intézkedések elősegítésének, illetve biztosításának
kötelezettségéről abból a célból, hogy gyermekek elleni szexuális bűncselekmények ismételt
elkövetését megelőzzék, illetve annak kockázatait csökkentsék az ilyen cselekmények elkövetőinél.
A Javaslat 394. § (2) bekezdése az Egyezmény követelményeinek eleget téve az említett
viselkedésterápián, csoportos foglalkozáson való részvétel lehetőségét a szexuális motívumú
bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásban lévők számára is biztosítja.
A családi kötelék tiszteletben tartása és ezen belül a súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása,
valamint a kegyeleti jog az emberi méltóság része, és kizárólag magasabb rendű érdek esetén
korlátozható, ezek a végrehajtás biztonsága, illetve a közbiztonság.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy egyes jogok gyakorlását - pl. látogatók fogadása,
munkavégzés, oktatásban való részvétel, csomagküldés, távbeszélő használat - legfeljebb öt napig
az intézet parancsnoka felfüggeszthesse. Indokolt esetben az intézkedés időtartamát az országos
parancsnok további öt nappal meghosszabbíthatja.
A házasságkötés, és a bejegyzett élettársi viszony létesítése az előzetesen letartóztatott
esetében is adott családjogi intézmény, amelynek csak a rendelkezési jogkör gyakorlója szabhat
korlátot az eljárás során.
Az előzetesen letartóztatottak elhelyezését alapvetően a 391. §-ban meghatározott
elkülönítése szabályok szerint kell megoldani. Ugyanakkor a fogva tartó intézetben szervezett
oktatásban, szakképzésben, reintegrációs programban vagy foglalkozáson való részvétel jellegéből
kifolyólag olyan, hogy az elkülönítési szabályok betartása nem feltétlenül oldható meg, illetve nem
is indokolt. Éppen ezért a parancsnok a bv. intézet biztonságának, valamint a rendelkezési jogkör
gyakorlója előírásának szem előtt tartásával engedélyezheti, hogy az előzetesen letartóztatott az
oktatásban, szakképzésben, programban vagy foglalkozáson részt vehessen. Az ugyanazon
büntetőeljárásban letartóztatottak vonatkozásában az összebeszélés, az egymással való
kapcsolattartás a büntetőeljárás sikerességét kedvezőtlenül befolyásolhatja. Erre tekintettel az
egyazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére a Javaslat speciális szabályokat ír elő.
Az előzetesen letartóztatott tekintetében a Javaslat kiemeli, hogy bár főszabályként az
előzetes letartóztatásban lévőt nem terheli munkavégzési kötelezettség, de ha saját kérelmére mégis
munkát végezhet, akkor azt díjazás ellenében, ismereteinek és képességeinek megfelelően,
fegyelmezetten, a munkahelyi és munkaköri szabályoknak megfelelően elvégezni, a
munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat megtartani, az előírt forma- illetve munkaruhát viselni,
279
valamint a munkadíjából, illetve a letéti pénzéből a tartására fordított költségekhez hozzájárulni
köteles.
a 398-401. §-hoz
A Jat. 4. §-a szerint, ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető
jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat. Ezen
előírásra tekintettel került sor a védővel való kapcsolattartást és az irattanulmányozást rendező,
jelenleg a 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletben rögzített szabályok törvényi szintre emelésére. A
védővel való ellenőrzés nélküli kapcsolattartás a büntetőeljárás során érvényesülő bizalmi,
garanciális elemként jelenik meg a fogvatartás során is. Ennek bv. intézeti érvényesülése, főbb
részletszabályai kerülnek meghatározásra, valamint a „fegyverek egyenlőségének” elve alapján a
tárgyalásokra, nyomozati cselekményekre való felkészülés zavartalan légkörét teremti meg a
törvényi szintű szabályozás.
Újdonság az a rendelkezés, amely előírja a nemzetközi bűnügyi együttműködés során
alkalmazható kényszerintézkedések hatálya alatt álló személy ellen külföldön folyamatban lévő
büntetőeljárás során eljáró védőnek a fogva tartó büntetés-végrehajtási intézetbe való belépése
kötelező engedélyezését.
a 402. §-hoz
Az előzetesen letartóztatottnak a hozzátartozóival és más személyekkel való kapcsolattartása
a fogvatartás rendjének és biztonságának védelme érdekében ellenőrizhető.
a 403-405. §-hoz
Az előzetesen letartóztatott korlátlanul küldhet és fogadhat leveleket, ugyanakkor viszont
főszabályként a levelezés költségeit neki kell viselnie, illetve az előzetes letartóztatás biztonsága és
a fogvatartó intézet rendje és védelme érdekében tűrnie kell, hogy levelezését ellenőrizzék.
Mentesül az ellenőrzés alól azonban az előzetesen letartóztatottnak a hatóságokkal, nemzetközi
egyezmény alapján létrehozott nemzetközi szervezetekkel és a védővel, vagy nem magyar
állampolgár előzetesen letartóztatott esetén államának konzuli képviselőjével való levelezése.
Az előzetesen letartóztatott legalább havonta két alkalommal fogadhat látogatót. A
telefonbeszélgetés tekintetében nincs eltérés a korábbi szabályozáshoz képest.
a 406. §-hoz
A nyilatkozattétel, illetve a közzététel engedélyezésére és megtagadására az elítéltekre
vonatkozó rendelkezéseket bizonyos eltérésekkel kell alkalmazni. A szabályozás két kérdésben tér
el jelentősen az ott meghatározott (általános) szabályoktól:
Az előzetesen letartóztatott személy esetében csak a büntetőeljárás eredményessége, vagy a
fogva tartó intézmény rendjének és biztonságának veszélyeztetése megállapíthatósága esetén van
lehetőség a nyilatkozattétel korlátozására.
Nem az országos parancsnok dönt a közlésre szánt anyag engedélyezéséről vagy
megtagadhatóságáról, hanem javaslatot készít a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, azt követően a
bíróságnak. Ennek értelmében az engedélyezésről vagy megtagadhatóságról az ügyész, vagy a
280
bíróság - egyesbíróként - dönt. A végzés ellen benyújtott fellebbezést pedig a nyomozási bíró vagy
a megyei (fővárosi) bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.
A (9) bekezdés szerint az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben a büntetőeljárásról szóló
törvény szabályai irányadóak, így a határidőkre, a végzés kézbesítésre vagy a végzéssel szemben
fellebbezésre jogosultakra vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni.
A (10) bekezdés szerinti értelmező rendelkezés bevezetése amiatt indokolt, mert az előzetes
letartóztatás főszabály szerint büntetés-végrehajtási intézetben hajtható végre, azonban maga a
Javaslat is több kivételt tesz ezen főszabály alól: fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben
kell végrehajtani, emellett ha ezt a nyomozási cselekmények elvégzése szükségessé teszi,
rendőrségi fogdában is végrehajtható. Ezekben az esetekben ennek az intézménynek a rendjét és
biztonságát kell szem előtt tartani a közlésre szánt anyag engedélyezése vagy megtagadhatósága
esetén.
Az élet, a testi épség és az egészség elleni szándékos, ötévi vagy azt meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet) és a nemi élet szabadsága és a
nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Btk. XIX. Fejezet) sértettjét kérelmére értesíteni kell az
elítélt véglegesen vagy feltételesen történő szabadon bocsátásáról és a szabadságvesztés
végrehajtásának félbeszakításáról, illetve javítóintézeti nevelés esetén a fiatalkorú végleges és
ideiglenes elbocsátásáról. A kérelmet - melyet a sértett vissza is vonhat - a vádirat benyújtása előtt
az ügyésznél, azt követően a bíróságnál kell benyújtani, melyben meg kell jelölni, hogy milyen
lakcímre kéri a sértett az értesítést.
a 407. §-hoz
Az elítéltekkel ellentétben az előzetesen letartóztatottak munkavégzése nem kötelező,
munkáltatásuk csak önkéntes vállalás folytán valósulhat meg. Amennyiben kérelmére részt vesz a
munkáltatásban, úgy a dolgozókra vonatkozó szabályokat az ő vonatkozásában is érvényre kell
juttatni. Így pl.: a munkavédelmi előírások betartása, fizetett szabadság kiadása,
munkaegészségügyi vizsgálatok lefolytatása stb.
a 408-409. §-hoz
Fogvatartásának jellegére tekintettel az előzetesen letartóztatott számára nem adható a
végrehajtás helyéül szolgáló intézet elhagyására feljogosító jutalom, így sem a látogató bv.
intézeten kívüli fogadása, sem jutalom kimaradás, sem pedig jutalom eltávozás nem engedélyezhető
a részére.
A fenyítések tekintetében garanciális jelentősége van annak, hogy a normaszöveg nem csak az
alkalmazható fenyítések típusait sorolja fel, hanem azok mennyiségi határait is rögzíti. A munkára
való ösztönzést szolgáló új szabálya a Javaslatnak, hogy a munkavégzésben résztvevő előzetesen
letartóztatottal szemben tizenöt nap helyett csak legfeljebb tíz napig terjedő magánelzárás szabható
ki.
a 410. §-hoz
A 6/1996. (VII. 12.) IM rendeletnek az előzetesen letartóztatott szabadítására vonatkozó
szabályait a Javaslat lényegesebb változtatás nélkül emeli törvényi szintre.
281
a 411-412. §-hoz
Az érintett szakaszok a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet elmeállapot megfigyelésére és a kóros
elmeállapotú előzetesen letartóztatott vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseit emelik törvényi szintre.
A büntetőeljárás során a bíróság a terhelt személyi oldalát is figyelembe veszi a döntése
meghozatalakor. Amennyiben kóros elmeállapotra, pszichés zavarra utaló jelek mutatkoznak, az
akár a büntethetőséget is befolyásolhatja. Amennyiben ilyen állapotra utaló jelek jelentkeznek az
előzetes letartóztatás során, úgy azt a szakembereknek ki kell vizsgálni, melynek eredményét a
későbbiekben figyelembe kell venni.
a 413. §-hoz
A hatályos rendelkezésekhez képest jóval részletesebb a fiatalkorúakkal szemben elrendelt
előzetes letartóztatás javítóintézetekben történő végrehajtásának szabályozása. Esetükben a
javítóintézeti nevelés végrehajtásának szabályait rendeli alkalmazni az új bv. törvény, az itt
meghatározott eltérésekkel. Ez kiemelt jelentőségű a 12-14 életév közötti fiatalkorúak védelme
szempontjából. A tizennegyedik életévet be nem töltött gyermekkorú fiatalt el kell különíteni a
többi fiatalkorútól, mivel ebben az életkorban rendkívüli módon befolyásolhatóak, ugrásszerűen
változik a testi fejlődés és célszerűnek mutatkozik az azonos életkornak, fejlettségűek közös
elhelyezése.
a 414. §-hoz
A Javaslat az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtására általában a
javítóintézeti nevelés végrehajtására vonatkozó szabályait rendeli értelemszerűen alkalmazni.
Kivételt képeznek azok az előírások, amelyek az előzetes letartóztatás kényszerintézkedés
jellegéből adódóan nem alkalmazhatóak. Ilyenek: a javítóintézeti nevelés végrehajtásának
felfüggesztésére, elhalasztására és félbeszakítására; a kimenőre, eltávozásra és szabadságra,
valamint a tanulmányok folytatásához szükséges idő intézeten kívüli töltésére vonatkozó
rendelkezések.
A Javaslat megengedi, hogy az előzetes letartóztatást javítóintézetben töltő fiatalkorút -
kivételesen, a bíróság döntése alapján - legfeljebb öt napra, ideiglenesen büntetés-végrehajtási
intézetben vagy rendőrségi fogdában helyezzék el.
Erre általában az egymást szorosan követő rendőrségi vagy ügyészségi kihallgatások esetén,
illetve akkor kerülhet sor, ha a bíróság az ügyben több napos tárgyalást tűzött ki, ha a fiatalkorú
szállítása a javítóintézet és a kihallgatás, illetve tárgyalás helye között a rövid időközök és a nagy
távolság miatt nem oldható meg.
A Javaslat szerint a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során az előzetes letartóztatásról szóló
határozatáig az ügyész is jogosult dönteni a huszonnégy órát meg nem haladó tartamú ideiglenes
elhelyezésről. Az ügyész ilyenkor köteles értesíteni a bíróságot az ideiglenes elhelyezésről.
a 415. §-hoz
A szakasz a javítóintézeti rendtartásról szóló 30/1997. (X. 11.) NM rendeletnek [a
továbbiakban: 30/1997. (X. 11.) NM rendelet] a végrehajtási hely megváltoztatásáról szóló
rendelkezését emeli törvényi szintre.
282
a 416. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza, hogy mely esetekben kell a rendelkezési jogkör
gyakorlójának döntetni a fiatalkorú előzetes letartóztatásáról. A döntés végrehajtásáról az előzetes
letartóztatást foganatosító intézet gondoskodik.
a 417-418. §-hoz
A fiatalkorú az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt csak rendkívül szűk körben hagyhatja
el a javítóintézetet, sem javítóintézeten kívüli oktatásban, képzésben, munkafoglalkoztatásban nem
vehet részt, sem betegszabadság, illetve javítóintézeten kívüli program nem engedélyezhető a
számára. Fiatalkorú súlyosan beteg hozzátartozójának látogatására, illetve hozzátartozója temetésén
való részvételre is csak rendőri kísérettel jogosult.
a 419. §-hoz
A Javaslat tételesen felsorolja, hogy kik azok, akikkel az előzetesen letartóztatott fiatalkorú
ellenőrzés nélkül érintkezhet. Mindenki mással a kapcsolattartása ellenőrizhető.
a 420-421. §-hoz
A Javaslat a 30/1997. (X. 11.) NM rendeletnek az előzetesen letartóztatott fiatalkorú
előállítására és kihallgatására, valamint szabadítására vonatkozó rendelkezéseit emeli törvényi
szintre. Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú szállítását a bíróság székhelye szerinti
rendőrkapitányság végzi. Kivételes esetben az előzetesen letartóztatott fiatalkorú nyomozó hatóság
általi kihallgatására a javítóintézetben is sor kerülhet.
Az előzetes letartóztatás megszűnésekor a fiatalkorút csak akkor lehet az intézetből
elbocsátani, ha törvényes képviselője vagy megbízottja érte megjelenik. Egyéb esetben a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény és végrehajtási rendelete szerint
kell eljárni.
Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú életkorára tekintettel a szakasz rendelkezik arról, hogy
szabadulásakor a fiatalkorút kinek kell átadni, illetve hogy az átvételre jogosult személy meg nem
jelenése esetén a fiatalkorút gyermekotthonban kell elhelyezni. A rendelkezés célja, hogy a
szabaduló fiatalkorú ne maradjon tényleges felügyelet nélkül.
A Javaslat rögzíti, hogy az előzetesen letartóztatott fiatalkorú a szabadulásáról szabadulási
igazolást kell kiállítani, és meghatározza azok körét, akiket a szabadulásról értesíteni szükséges.
a 422. §-hoz
A katonának minősülő személyek előzetes letartóztatásának helye eltérhet az általános
szabályoktól, így bv. intézeten kívül katonai fogdán is elhelyezhetők. Különös elkülönítési
szabálynak kell érvényesülni az elhelyezés során, amikor a különböző állománycsoportúakat
egymástól el kell különíteni. Szintén speciális szabály érvényesül, amikor az ügyész, bíró, vagy más
hatóság elé állításkor egyenruha viselési kötelezettséget fogalmaz meg a törvény. A munkáltatói
jogkört gyakorló parancsnok felelősséggel tartozik a beosztottai irányába, és egyes személyek
távolléte nem akadályozhatja a fegyveres szerv törvényes, zavartalan működését, így a befogadásról
és szabadításról értesíteni kell, hogy a szükséges intézkedések kellő időben megtörténhessenek.
283
a 423. §-hoz
A nemzetközi bűnügyi együttműködéssel összefüggésben kényszerintézkedés hatálya alatt
álló személy elhelyezésére a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kerül sor. A Javaslat
egyértelműen rögzíti, hogy a kényszerintézkedés jellegétől függően ki jogosult a szabadulás
kérdésében dönteni.
XXX.	Fejezet
AZ IDEIGLENES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS VÉGREHAJTÁSA
a 424. §-hoz
Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására a
kényszergyógykezelésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, amennyiben az ideiglenes
kényszergyógykezelésre vonatkozó fejezet másként nem rendelkezik.
A (2) bekezdés a jelenleg hatályban lévő, a kényszergyógykezelés és az ideiglenes
kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító
Intézet feladatairól, működéséről szóló 36/2003. (X. 3.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
16.	§ (2) bekezdésében található szabályt emeli törvényi szintre, a (3) bekezdésben szereplő
rendelkezés a jelenleg hatályos Bv. tvr. 83. § (1a) bekezdésében foglalt szabályt veszi át, a (4)
bekezdés az IM rendelet 16. § (1) bekezdés a) és b) pontjával, az (5) bekezdés az IM rendelet 16. §
(1)	bekezdés c) pontjával megegyező rendelkezést tartalmaz.
A (6) bekezdésben foglalt szabály az ideiglenesen kényszergyógykezeltnek a védővel, illetve
a hazája konzuli tisztségviselőjével való kapcsolattartására az előzetesen letartóztatottra vonatkozó
garanciális rendelkezést veszi át. Rendelkezik a törvényes képviselővel való szóbeli érintkezésről
is.
A (7) bekezdés biztosítja a rendelkezési jogkör gyakorlójának az elkülönítés, a fokozott őrzés,
a kapcsolattartás tekintetében való rendelkezés jogát.
a 425. §-hoz
A rendelkezés a Bv. tvr. 83. § (6) bekezdésének első mondatát veszi át azzal, hogy a részletes
kórrajzkivonatnak az ideiglenes kényszergyógykezelés határidejének lejártát megelőző legalább
tizenöt nappal az ügyész számára való megküldését írja elő.
a 426. §-hoz
Az (1) bekezdésben szereplő szabály a Bv. tvr. 83. § (6) bekezdés második mondatának,
illetve az IM rendelet 16. § (3) bekezdés második mondatának rendelkezését veszi át.
A (2) bekezdés azokat az eseteket veszi számba, amikor az ideiglenesen
kényszergyógykezeltet el kell bocsátani a kényszerintézkedést végrehajtó büntetés-végrehajtási
egészségügyi intézetből.
A (3) bekezdés rendelkezése a Bv. tvr. 84/B. § (1) bekezdés b) pontját, illetve az IM rendelet
17.	§ (1) bekezdését veszi át.
284
A (4) bekezdés az IM rendelet 17. § (3) bekezdését emeli magasabb jogszabályi szintre.
A (6) bekezdés azon esetekre tartalmaz rendelkezést, amikor az ideiglenes
kényszergyógykezelés megszüntetését követően az ideiglenes kényszergyógykezeltnek személyi
szabadság elvonásával járó büntetést vagy kényszerintézkedést, illetve idegenrendészeti vagy
menekültügyi őrizetet kell töltenie.
XXXI.	Fejezet
AZ ŐRIZET VÉGREHAJTÁSA
a 427. §-hoz
Az (1) bekezdés az őrizet végrehajtására az előzetes letartóztatás szabályait rendeli
alkalmazni, ha az őrizetet szabályozó fejezet másként nem rendelkezik.
A (2) bekezdés az őrizet végrehajtási helyeként a rendőrségi fogdát határozza meg.
A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.)
BM rendelet (a továbbiakban BM rendelet) 2 § (1) bekezdés a) pontjában szereplő szabályt emeli
törvényi szintre. A védelem jogának érvényesülése érdekében rendelkezik továbbá arról, hogy
meghatalmazás aláírása érdekében az ügyvéd belépését a fogda területére hivatali időn kívül is
biztosítani kell.
A (4) bekezdés az arányosság követelményét érvényesíti a jogkorlátozásokkal kapcsolatban
az őrizet végrehajtása során.
Minthogy az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat, az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy
az őrizetes a fogdában folytatott munkáltatásban vagy oktatásban nem vehet részt, a fogdában
házasságot nem köthet, bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesíthet.
Az őrizet leghosszabb tartamának viszonylagos rövidségére figyelemmel a (6) bekezdés
kizárja fegyelmi eljárás lefolytatását az őrizetessel szemben, hiszen az legtöbb esetben nem
fejezhető be az őrizet tartama alatt.
A (7) bekezdés a BM rendelet 4. § (4) bekezdésének rendelkezései veszi át.
A (8) bekezdés a BM rendelet 2. § (10) bekezdését emeli magasabb jogszabályi szintre azzal a
változtatással, hogy a fogvatartásért a rendőrkapitányság fogdája tekintetében is a rendőrfőkapitány
felelős.
A (9) bekezdés értelmező rendelkezést tartalmaz.
a 428. §-hoz
Az (1) bekezdés a BM rendelet 15. § (1) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezést
emeli törvényi szintre.
A (2) bekezdés értesítési kötelezettséget határoz meg az őrizetbe vett személy befogadásával
kapcsolatban.
285
A (3) bekezdés magasabb jogszabályi szinten fogalmazza meg és a beszámításról való
rendelkezéssel pontosítja a BM rendelet 36. § (1) bekezdés c) pontjában található szabályt az őrizet
lejárta tekintetében.
a 429. §-hoz
Az (1) bekezdés meghatározza, hogy a rendelkezési jogkör gyakorlójának döntési
jogosultsága mire terjed ki.
A (2) bekezdés az őrizetbe vett személynek a hozzátartozójával való kapcsolattartás egyes
formáiról rendelkezik. Az egyes kapcsolattartási formák gyakoriságát, illetve időtartamát az őrizet
leghosszabb időtartamára figyelemmel határozza meg.
A (3) bekezdés az őrizetbe vett személynek a hozzátartozóján kívüli más személlyel való
kapcsolattartásról tartalmaz rendelkezést.
Az eljárási cselekmények zavartalan elvégzésének lehetővé tétele érdekében a (4) bekezdés
úgy rendelkezik, hogy a kapcsolattartás joga nem gyakorolható, ha az őrizetbe vett személlyel
szemben eljárási cselekményt folytatnak. Ugyancsak rendelkezik az emiatt elmaradt kapcsolattartás
pótlásáról.
Az (5) bekezdésben foglalt szabály a rendelkezési jogkör gyakorlójának értesítését írja elő
arra az esetre, ha a fogvatartásért felelős a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét
észleli.
a 430. §-hoz
Az (1) bekezdésben szereplő rendelkezés a BM rendelet 9. § (3) bekezdésének szabályát veszi
át.
A (2) bekezdés a BM rendelet 9. § (4) bekezdésének és - az őrizet leghosszabb tartamából
fakadó eltéréssel - a 9. § (5) bekezdés első mondatának rendelkezését emeli törvényi szintre.
a 431. §-hoz
Az (1) bekezdés törvényi szinten fogalmazza meg a BM rendelet 16. § (6) bekezdés első
mondatában szereplő rendelkezést.
A (2) bekezdés a BM rendelet 16. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezést fogalmazza meg az
őrizetre.
A (3) bekezdés értesítési kötelezettséget határoz meg az őrizetbe vett személy szabadítása
esetére.
286
XXXII.	Fejezet
A RENDBÍRSÁG HELYÉBE LÉPŐ ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA
a 432. §-hoz
A Javaslat külön fejezetben foglalkozik a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásával,
ugyanakkor viszont általános szabály, hogy a külön nem szabályozott kérdésekben a büntetőjogi
elzárás szabályai alkalmazandóak. Az elzárás e típusának szabályai a büntetőjogi elzáráshoz képest
enyhébbek. A rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett sem tanulmányok folytatására, sem
munkavégzésre nem köteles. Ezen túlmenően a távbeszélő használat, a látogató fogadás, a
kimaradás és a szabad levegőn tartózkodás tekintetében is kedvezőbbek a rá vonatkozó előírások.
XXXIII.	Fejezet
A SZABÁLYSÉRTÉSI ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA
a 433. §-hoz
A Javaslat az átláthatóság érdekében külön részben szabályozza a szabálysértési elzárás
végrehajtását, azonban háttérszabályként itt is figyelemmel kell lenni az elzárásra vonatkozó
rendelkezésekre. Az elzáráshoz képest különös szabályok vonatkoznak a szabálysértési elzárás
végrehajtásának félbeszakítására, valamint a végrehajtás akadályai tekintetében is eltér a Javaslat az
elzárásra vonatkozó előírásoktól. Tekintettel arra, hogy itt egy szabálysértési szankcióról van szó, a
katona fogalmára a Szabs. tv. rendelkezései irányadóak.
VI. RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
a 434. §-hoz
A szakasz felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz.
a 435. §-hoz
A 435. § (1) az új büntetés-végrehajtási törvény 2015. január 1-ei hatályba lépéséről szól. A
(2)	bekezdés sorolja fel azokat a rendelkezéseket, amik csak 2016. január 1-től léphetnek hatályba,
tekintettel arra, hogy e szakaszok csak a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet felállítását és
működésének megkezdését követően lesznek alkalmazhatóak.
a 436. §-hoz
A 436. § átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
a 437. §-hoz
A szakasz (1) bekezdése hatályon kívül helyezi a büntetések és az intézkedések
végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet. A (2) bekezdés a 436. § (10)
bekezdésének hatályon kívül helyezését rögzíti figyelemmel arra, hogy az ott meghatározott
feladatok ellátását 2016. január 1-től a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet veszi át.
a 438. §-hoz
287
Az Európai Unióban nemrégiben több olyan irányelvet fogadtak el, amelyek esetében az
Európai Unió jogának való megfelelést biztosító szabályokat már indokolt a Bv. törvényben is
megjeleníteni. Ezen irányelvek átültetési határideje vagy lejáróban van, vagy a lejárati időpont a
közeljövőben lesz esedékes.
1.	2009. november 30-án került elfogadásra a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak
eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló tanácsi állásfoglalás (Roadmap). A
Roadmap egy középtávú cselekvési terv, amely meghatározza a jövőbeni jogalkotási intézkedések
irányát a terheltnek biztosítandó jogokkal kapcsolatban.
a)	A Roadmap alapján kidolgozott és elfogadott első jogi aktus a büntetőeljárás során igénybe
vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelv (Measure A), amely a büntetőeljárás során igénybe
vehető tolmácsolás és fordítás terén alkalmazandó közös minimumszabályokat állapít meg a
tagállamok közötti kölcsönös bizalom fokozása céljából. Az irányelv biztosítani kívánja a
gyanúsítottak vagy a vádlottak tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogát a büntetőeljárás
során, a tisztességes eljáráshoz való joguk biztosítása érdekében. Az irányelv átültetési
határideje 2013. október 27. Az irányelv a 2. cikkében a tolmácsoláshoz való jogot, a 3.
cikkében pedig a lényeges iratok lefordításához való jogot szabályozza, amely
kötelezettségeknek a Javaslat 12. § (1)-(2) bekezdései felelnek meg.
b)	A terheltek eljárási jogait biztosító második jogi aktus a büntetőeljárás során a
tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv (Measure B), amely meghatározza azokat a közös
minimumkövetelményeket, amelyeket a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy
megvádolt személy részére a jogaival és az ellene emelt váddal kapcsolatban adott
tájékoztatásra kell alkalmazni, a tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítése céljából. Az
irányelv értelmében az illetékes hatóságoknak - szóban vagy írásban - az irányelvben
előírtaknak megfelelően haladéktalanul tájékoztatniuk kell a terheltet ezekről az eljárás
tisztességességének megóvásához nélkülözhetetlen jogokról. Az irányelv átültetési
határideje 2014. június 2. Az irányelv előírja, hogy az őrizetbe vett terheltek számára a
jogaikról szóló tájékoztató levelet írásban kell átadni, amelyet maguknál is tarthatnak, illetve
meghatározza az írásbeli tájékoztató kötelező tartalmi elemeit. Emellett az irányelv
rendelkezéseket tartalmaz a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogról és az ügy
irataiba való betekintési jogot is részletesen szabályozza. A fenti rendelkezéseknek való
megfelelést a Javaslat 12. § (2)-(5) bekezdései biztosítják.
2.	A Bv. törvény 13. §-a jelenleg a még hatályban lévő, a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról
szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 4. cikk (3) bekezdésének való
megfelelést szolgálja a sértett értesítéshez való jogával kapcsolatban.
Ugyanakkor a Tanács az áldozatok jogainak és védelmének különösen a büntetőeljárások során való
megerősítésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2011. június 10-i állásfoglalásában (Budapest
Ütemterv) kijelentette, hogy uniós szinten kell fellépni a bűncselekmények áldozatai jogainak
megerősítése, valamint fokozott támogatásuk és védelmük érdekében. Ebből a célból és az említett
állásfoglalással összhangban uniós szinten a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására
és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi
kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi
irányelvet fogadták el, amelynek célja, hogy felülvizsgálja és kiegészítse a 2001/220/IB
288
kerethatározatban lefektetett elveket, valamint hogy az Unió egészében jelentős előrelépést tegyen
az áldozatoknak - különösen a büntetőeljárások keretében - biztosított védelem szintje tekintetében.
Az irányelv átültetési határideje 2015. november 16. Az irányelv 6. cikk (5) bekezdése a tagállamok
számára előírja annak biztosítását, hogy az áldozatoknak lehetőségük legyen indokolatlan
késedelem nélkül értesítést kapni arról, ha az őket érintő bűncselekmények miatt előzetes
letartóztatásban levő terhelt vagy elítélt személyt szabadon bocsátották vagy az az őrizetből
megszökött. Emellett a tagállamok biztosítaniuk kell, hogy az elkövető szabadon bocsátása vagy
szökése esetén az áldozatokat tájékoztassák a védelmük érdekében hozott valamennyi releváns
intézkedésről. A (6) bekezdés alapján az áldozatokat kérelemre az (5) bekezdésben előírt
tájékoztatásban kell részesíteni, legalább azokban az esetekben, amikor sérelem veszélyének vagy
azonosított kockázatának vannak kitéve, kivéve, ha az értesítés miatt az elkövető lenne kitéve
sérelem azonosított kockázatának. E rendelkezéseknek való megfelelést szintén szolgálja a Javaslat
13. §-a.