﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/13107. számú
törvényjavaslat
az Európa Tanács egészségügyi termékek hamisításáról és hasonló, közegészségügyi veszélyt
jelentő bűncselekményekről szóló Egyezménye kihirdetéséről
Előadó:
Balog Zoltán
emberi erőforrások minisztere
Budapest, 2013. november
2013. évi ... törvény
az Európa Tanács egészségügyi termékek hamisításáról és hasonló, közegészségügyi veszélyt
jelentő bűncselekményekről szóló Egyezménye
kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az egészségügyi termékek hamisításáról és
hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő bűncselekményekről szóló Európa Tanács Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a
következő:
“Council of Europe Convention on the counterfeiting of medical products and similar crimes
involving threats to public Health (Moscow, 28.X.2011)
Preamble
The member States of the Council of Europe and the other signatories to this Convention,
Considering that the aim of the Council of Europe is to achieve a greater unity between its
members;
Noting that the counterfeiting of medical products and similar crimes by their very nature
seriously endanger public health;
Recalling the Action Plan adopted at the Third Summit of Heads of State and Government
of the Council of Europe (Warsaw, 16-17 May 2005), which recommends the
development of measures to strengthen the security of European citizens;
Bearing in mind the Universal Declaration of Human Rights, proclaimed by the United
Nations General Assembly on 10 December 1948, the Convention for the Protection of
Human Rights and Fundamental Freedoms (1950, ETS No. 5), the European Social
Charter (1961, ETS No. 35), the Convention on the Elaboration of a European
Pharmacopoeia (1964, ETS No. 50) and its Protocol (1989, ETS No. 134), the Convention
for the Protection of Human Rights and Dignity of the Human Being with regard to the
1
Application of Biology and Medicine: Convention on Human Rights and Biomedicine
(1997, ETS No. 164) and the Additional Protocols thereto (1998, ETS No. 168, 2002, ETS
No.186, 2005, CETS No. 195, 2008, CETS No. 203) and the Convention on Cybercrime
(2001, ETS No. 185);
Also beating in mind the other relevant work of the Council of Europe, particularly the
decisions of the Committee of Ministers and work of the Parliamentary Assembly, notably
Resolution AP(2001)2 concerning the pharmacist's role in the framework of health
security, the replies adopted by the Committee of Ministers on 6 April 2005 and on 26
September 2007, concerning respectively, Parliamentary Assembly Recommendations
1673 (2004) on “Counterfeiting: problems and solutions” and 1794 (2007) on the “Quality
of medicines in Europe”, as well as relevant programmes conducted by the Council of
Europe;
Having due regard to other relevant international legal instruments and programmes,
conducted notably by the World Health Organisation, in particular the work of the group
IMPACT, and by the European Union, as well as in the forum of the G8;
Determined to contribute effectively to the attainment of the common goal of combating
crime involving counterfeiting of medical products and similar crimes involving threats to
public health, by introducing notably new offences and penal sanctions relative to these
offences;
Considering that the purpose of this Convention is to prevent and combat threats to public
health, giving effect to the provisions of the Convention concerning substantive criminal
law should be carried out taking into account its purpose and the principle of
proportionality;
Considering that this Convention does not seek to address issues concerning intellectual
property rights;
Taking into account the need to prepare a comprehensive international instrument which is
centred on the aspects linked to prevention, protection of victims and criminal law in
combating all forms of counterfeiting of medical products and similar crimes involving
threats to public health, and which sets up a specific follow-up mechanism;
Recognising that, to efficiently combat the global threat posed by the counterfeiting of
medical products and similar crimes, close international co-operation between Council of
Europe member States and non-member States alike should be encouraged,
Have agreed as follows:
Chapter I - Object and purpose, principle of non-discrimination, scope, definitions
Article 1 - Object and purpose
1	The purpose of this Convention is to prevent and combat threats to public health by:
a providing for the criminalisation of certain acts;
2
b protecting the rights of victims of the offences established under this Convention;
c promoting national and international co-operation.
2	In order to ensure effective implementation of its provisions by the Parties, this
Convention sets up a specific follow-up mechanism.
Article 2 - Principle of non-discrimination
The implementation of the provisions of this Convention by the Parties, in particular the
enjoyment of measures to protect the rights of victims, shall be secured without
discrimination on any ground such as sex, race, colour, language, age, religion, political or
any other opinion, national or social origin, association with a national minority, property,
birth, sexual orientation, state of health, disability or other status.
Article 3 - Scope
This Convention concerns medical products whether they are protected under intellectual
property rights or not, or whether they are generic or not, including accessories designated
to be used together with medical devices, as well as the active substances, excipients, parts
and materials designated to be used in the production of medical products.
Article 4 - Definitions
For the purposes of this Convention:
a the term “medical product” shall mean medicinal products and medical devices;
b the term “medicinal product” shall mean medicines for human and veterinary use,
which may be:
i	any substance or combination of substances presented as having properties for
treating or preventing disease in humans or animals;
ii	any substance or combination of substances which may be used in or
administered to human beings or animals either with a view to restoring,
correcting or modifying physiological functions by exerting a pharmacological,
immunological or metabolic action, or to making a medical diagnosis;
iii	an investigational medicinal product;
c the term “active substance” shall mean any substance or mixture of substances that is
designated to be used in the manufacture of a medicinal product, and that, when used
in the production of a medicinal product, becomes an active ingredient of the
medicinal product;
3
d the term “excipient” shall mean any substance that is not an active substance or a
finished medicinal product, but is part of the composition of a medicinal product for
human or veterinary use and essential for the integrity of the finished product;
e the term “medical device” shall mean any instrument, apparatus, appliance, software,
material or other article, whether used alone or in combination, including the
software, designated by its manufacturer to be used specifically for diagnostic and/or
therapeutic purposes and necessary for its proper application, designated by the
manufacturer to be used for human beings for the purpose of:
i	diagnosis, prevention, monitoring, treatment or alleviation of disease;
ii	diagnosis, monitoring, treatment, alleviation of or compensation for an injury
or handicap;
iii	investigation, replacement or modification of the anatomy or of a physiological
process;
iv	control of conception;
and which does not achieve its principal intended action in or on the human body by
pharmacological, immunological or metabolic means, but which may be assisted in
its function by such means;
f the term “accessory” shall mean an article which whilst not being a medical device is
designated specifically by its manufacturer to be used together with a medical device
to enable it to be used in accordance with the use of the medical device intended by
the manufacturer of the medical device;
g the terms “parts” and “materials” shall mean all parts and materials constructed and
designated to be used for medical devices and that are essential for the integrity
thereof;
h the term “document” shall mean any document related to a medical product, an
active substance, an excipient, a part, a material or an accessory, including the
packaging, labeling, instructions for use, certificate of origin or any other certificate
accompanying it, or otherwise directly associated with the manufacturing and/or
distribution thereof;
i	the term “manufacturing” shall mean:
i	as regards a medicinal product, any part of the process of producing the
medicinal product, or an active substance or an excipient of such a product, or
of bringing the medicinal product, active substance or excipient to its final
state;
ii	as regards a medical device, any part of the process of producing the medical
device, as well as parts or materials of such a device, including designing the
4
device, the parts or materials, or of bringing the medical device, the parts or
materials to their final state;
iii	as regards an accessory, any part of the process of producing the accessory,
including designing the accessory, or of bringing the accessory to its final state;
j the term “counterfeit” shall mean a false representation as regards identity and/or
source;
k the term “victim” shall mean any natural person suffering adverse physical or
psychological effects as a result of having used a counterfeit medical product or a
medical product manufactured, supplied or placed on the market without
authorisation or without being in compliance with the conformity requirements as
described in Article 8.
Chapter II - Substantive criminal law
Article 5 - Manufacturing of counterfeits
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish as offences
under its domestic law, the intentional manufacturing of counterfeit medical products,
active substances, excipients, parts, materials and accessories.
2	As regards medicinal products and, as appropriate, medical devices, active substances and
excipients, paragraph 1 shall also apply to any adulteration thereof.
3	Each State or the European Union may, at the time of signature or when depositing its
instrument of ratification, acceptance or approval, by a declaration addressed to the
Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply,
or to apply only in specific cases or conditions, paragraph 1, as regards excipients, parts
and materials, and paragraph 2, as regards excipients.
Article 6 - Supplying, offering to supply, and trafficking in counterfeits
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish as offences
under its domestic law, when committed intentionally, the supplying or the offering to
supply, including brokering, the trafficking, including keeping in stock, importing and
exporting of counterfeit medical products, active substances, excipients, parts, materials
and accessories.
2	Each State or the European Union may, at the time of signature or when depositing its
instrument of ratification, acceptance or approval, by a declaration addressed to the
Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply,
or to apply only in specific cases or conditions, paragraph 1, as regards excipients, parts
and materials.
Article 7 - Falsification of documents
5
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish as offences
under its domestic law the making of false documents or the act of tampering with
documents, when committed intentionally.
2	Each State or the European Union may, at the time of signature or when depositing its
instrument of ratification, acceptance or approval, by a declaration addressed to the
Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply,
or to apply only in specific cases or conditions, paragraph 1, as regards documents related
to excipients, parts and materials.
Article 8 - Similar crimes involving threats to public health
Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish as offences
under its domestic law, when committed intentionally, in so far as such an activity is not
covered by Articles 5, 6 and 7:
a the manufacturing, the keeping in stock for supply, importing, exporting, supplying,
offering to supply or placing on the market of:
i	medicinal products without authorisation where such authorisation is required
under the domestic law of the Party; or
ii	medical devices without being in compliance with the conformity
requirements, where such conformity is required under the domestic law of the
Party;
b the commercial use of original documents outside their intended use within the legal
medical product supply chain, as specified by the domestic law of the Party.
Article 9 - Aiding or abetting and attempt
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish as offences
when committed intentionally, aiding or abetting the commission of any of the offences
established in accordance with this Convention.
2	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish as an
offence the intentional attempt to commit any of the offences established in accordance
with this Convention.
3	Each State or the European Union may, at the time of signature or when depositing its
instrument of ratification, acceptance or approval, by a declaration addressed to the
Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply,
or to apply only in specific cases or conditions, paragraph 2 to offences established in
accordance with Articles 7 and 8.
Article 10 - Jurisdiction
6
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish jurisdiction
over any offence established in accordance with this Convention, when the offence is
committed:
a in its territory; or
b on board a ship flying the flag of that Party; or
c on board an aircraft registered under the laws of that Party; or
d by one of its nationals or by a person habitually residing in its territory.
2	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish jurisdiction
over any offence established in accordance with this Convention, when the victim of the
offence is one of its nationals or a person habitually resident in its territory.
3	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish jurisdiction
over any offence established in accordance with this Convention, when the alleged
offender is present in its territory and cannot be extradited to another Party because of his
or her nationality.
4	Each State or the European Union may, at the time of signature or when depositing its
instrument of ratification, acceptance or approval, by a declaration addressed to the
Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply,
or to apply only in specific cases or conditions, the jurisdiction rules laid down in
paragraph 1, sub-paragraph d, and paragraph 2 of this article.
5	Where more than one Party claims jurisdiction over an alleged offence established in
accordance with this Convention, the Parties concerned shall consult, where appropriate,
with a view to determining the most appropriate jurisdiction for prosecution.
6	Without prejudice to the general rules of international law, this Convention shall not
exclude any criminal jurisdiction exercised by a Party in accordance with its domestic law.
Article 11 - Corporate liability
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that legal
persons can be held liable for offences established in accordance with this Convention,
when committed for their benefit by any natural person, acting either individually or as
part of an organ of the legal person, who has a leading position within it based on:
a a power of representation of the legal person;
b an authority to take decisions on behalf of the legal person;
c an authority to exercise control within the legal person.
2	Apait from the cases provided for in paragraph 1, each Party shall take the necessary
legislative and other measures to ensure that a legal person can be held liable where the
7
lack of supervision or control by a natural person referred to in paragraph 1 has made
possible the commission of an offence established in accordance with this Convention for
the benefit of that legal person by a natural person acting under its authority.
3	Subject to the legal principles of the Party, the liability of a legal person may be criminal,
civil or administrative.
4	Such liability shall be without prejudice to the criminal liability of the natural persons who
have committed the offence.
Article 12 - Sanctions and measures
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that the
offences established in accordance with this Convention are punishable by effective,
proportionate and dissuasive sanctions, including criminal or non-criminal monetary
sanctions, taking account of their seriousness. These sanctions shall include, for offences
established in accordance with Articles 5 and 6, when committed by natural persons,
penalties involving deprivation of liberty that may give rise to extradition.
2	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that legal
persons held liable in accordance with Article 11 are subject to effective, proportionate
and dissuasive sanctions, including criminal or non-criminal monetary sanctions, and may
include other measures, such as:
a temporary or permanent disqualification from exercising commercial activity;
b placing under judicial supervision;
c a judicial winding-up order.
3	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to:
a permit seizure and confiscation of:
i	medical products, active substances, excipients, parts, materials and
accessories, as well as goods, documents and other instrumentalities used to
commit the offences established in accordance with this Convention or to
facilitate their commission;
ii	proceeds of these offences, or property whose value corresponds to such
proceeds;
b permit the destruction of confiscated medical products, active substances, excipients,
parts, materials and accessories that are the subject of an offence established under
this Convention;
c take any other appropriate measures in response to an offence, in order to prevent
future offences.
8
Article 13 - Aggravating circumstances
Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that the
following circumstances, in so far as they do not already form part of the constituent
elements of the offence, may, in conformity with the relevant provisions of domestic law,
be taken into consideration as aggravating circumstances in determining the sanctions in
relation to the offences established in accordance with this Convention:
a the offence caused the death of, or damage to the physical or mental health of, the
victim;
b the offence was committed by persons abusing the confidence placed in them in their
capacity as professionals;
c the offence was committed by persons abusing the confidence placed in them as
manufacturers as well as suppliers;
d the offences of supplying and offering to supply were committed having resort to
means of large scale distribution, such as information systems, including the
Internet;
e the offence was committed in the framework of a criminal organisation;
f the perpetrator has previously been convicted of offences of the same nature.
Article 14 - Previous convictions
Each Party shall take the necessary legislative and other measures to provide for the
possibility to take into account final sentences passed by another Party in relation to the
offences of the same nature when determining the sanctions.
Chapter III - Investigation, prosecution and procedural law
Article 15 - Initiation and continuation of proceedings
Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that
investigations or prosecution of offences established in accordance with this Convention
should not be subordinate to a complaint and that the proceedings may continue even if the
complaint is withdrawn.
Article 16 - Criminal investigations
1	Each Party shall take the necessary measures to ensure that persons, units or services in
charge of criminal investigations are specialised in the field of combating counterfeiting of
medical products and similar crimes involving threats to public health or that persons are
trained for this purpose, including financial investigations. Such units or services shall
have adequate resources.
9
2	Each Party shall take the necessary legislative and other measures, in conformity with the
principles of its domestic law, to ensure effective criminal investigation and prosecution of
offences established in accordance with this Convention, allowing, where appropriate, for
the possibility of carrying out financial investigations, of covert operations, controlled
delivery and other special investigative techniques.
Chapter IV - Co-operation of authorities and information exchange
Article 17 - National measures of co-operation and information exchange
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that
representatives of health authorities, customs, police and other competent authorities
exchange information and co-operate in accordance with domestic law in order to prevent
and combat effectively the counterfeiting of medical products and similar crimes involving
threats to public health.
2	Each Party shall endeavour to ensure co-operation between its competent authorities and
the commercial and industrial sectors as regards risk management of counterfeit medical
products and similar crimes involving threats to public health.
3	With due respect for the requirements of the protection of personal data, each Party shall
take the necessary legislative and other measures to set up or strengthen mechanisms for:
a receiving and collecting information and data, including through contact points, at
national or local levels and in collaboration with private sector and civil society, for
the purpose of preventing and combating the counterfeiting of medical products and
similar crimes involving threats to public health;
b making available the information and data obtained by the health authorities,
customs, police and other competent authorities for the co-operation between them.
4	Each Party shall take the necessary measures to ensure that persons, units or services in
charge of co-operation and information exchange are trained for this purpose. Such units
or services shall have adequate resources.
Chapter V - Measures for prevention
Article 18 - Preventive measures
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to establish the quality
and safety requirements of medical products.
2	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure the safe
distribution of medical products.
3	With the aim of preventing counterfeiting of medical products, active substances,
excipients, parts, materials and accessories, each Party shall take the necessary measures
to provide, inter alia, for:
10
a training of healthcare professionals, providers, police and customs authorities, as
well as relevant regulatory authorities;
b the promotion of awareness-raising campaigns addressed to the general public
providing information about counterfeit medical products;
c the prevention of illegal supplying of counterfeit medical products, active
substances, excipients, parts, materials and accessories.
Chapter VI - Measures for protection
Article 19 - Protection of victims
Each Party shall take the necessary legislative and other measures to protect the rights and
interests of victims, in particular by:
a ensuring that victims have access to information relevant to their case and which is
necessary for the protection of their health;
b assisting victims in their physical, psychological and social recovery;
c providing, in its domestic law, for the right of victims to compensation from the
perpetrators.
Article 20 - The standing of victims in criminal investigations and proceedings
1	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to protect the rights and
interests of victims at all stages of criminal investigations and proceedings, in particular
by:
a informing them of their rights and the services at their disposal and, unless they do
not wish to receive such information, the follow-up given to their complaint, the
possible charges, the general progress of the investigation or proceedings, and their
role therein as well as the outcome of their cases;
b enabling them, in a manner consistent with the procedural rules of domestic law, to
be heard, to supply evidence and to choose the means of having their views, needs
and concerns presented, directly or through an intermediary, and considered;
c providing them with appropriate support services so that their rights and interests are
duly presented and taken into account;
d providing effective measures for their safety, as well as that of their families and
witnesses on their behalf, from intimidation and retaliation.
2	Each Party shall ensure that victims have access, as from their first contact with the
competent authorities, to information on relevant judicial and administrative proceedings.
11
3	Each Party shall ensure that victims have access, provided free of charge where warranted,
to legal aid when it is possible for them to have the status of parties to criminal
proceedings.
4	Each Party shall take the necessary legislative and other measures to ensure that victims of
an offence established in accordance with this Convention committed in the territory of a
Party other than the one where they reside can make a complaint before the competent
authorities of their State of residence.
5	Each Party shall provide, by means of legislative or other measures, in accordance with
the conditions provided for by its domestic law, the possibility for groups, foundations,
associations or governmental or non-governmental organisations, to assist and/or support
the victims with their consent during criminal proceedings concerning the offences
established in accordance with this Convention.
Chapter VII - International co-operation
Article 21 - International co-operation in criminal matters
1	The Parties shall co-operate with each other, in accordance with the provisions of this
Convention and in pursuance of relevant applicable international and regional instruments
and arrangements agreed on the basis of uniform or reciprocal legislation and their
domestic law, to the widest extent possible, for the purpose of investigations or
proceedings concerning the offences established in accordance with this Convention,
including seizure and confiscation.
2	The Parties shall co-operate to the widest extent possible in pursuance of the relevant
applicable international, regional and bilateral treaties on extradition and mutual legal
assistance in criminal matters concerning the offences established in accordance with this
Convention.
3	If a Party that makes extradition or mutual legal assistance in criminal matters conditional
on the existence of a treaty receives a request for extradition or legal assistance in criminal
matters from a Party with which it has no such a treaty, it may, acting in full compliance
with its obligations under international law and subject to the conditions provided for by
the law of the requested Party, consider this Convention as the legal basis for extradition
or mutual legal assistance in respect of the offences established in accordance with this
Convention.
Article 22 - International co-operation on prevention and other administrative
measures
1	The Parties shall co-operate on protecting and providing assistance to victims.
2	The Parties shall, without prejudice to their internal reporting systems, designate a national
contact point which shall be responsible for transmitting and receiving requests for
information and/or co-operation in connection with the fight against counterfeiting of
medical products and similar crimes involving threats to public health.
12
3	Each Party shall endeavour to integrate, where appropriate, prevention and combating of
the counterfeiting of medical products and similar crimes involving threats to public health
into assistance or development programmes provided for the benefit of third States.
Chapter VIII - Follow-up mechanism
Article 23 - Committee of the Parties
1	The Committee of the Parties shall be composed of representatives of the Parties to the
Convention.
2	The Committee of the Parties shall be convened by the Secretary General of the Council of
Europe. Its first meeting shall be held within a period of one year following the entry into
force of this Convention for the tenth signatory having ratified it. It shall subsequently
meet whenever at least one third of the Parties or the Secretary General so requests.
3	The Committee of the Parties shall adopt its own rules of procedure.
4	The Committee of the Parties shall be assisted by the Secretariat of the Council of Europe
in carrying out its functions.
5	A contracting Party which is not a member of the Council of Europe shall contribute to the
financing of the Committee of the Parties in a manner to be decided by the Committee of
Ministers upon consultation of that Party.
Article 24 - Other representatives
1	The Parliamentary Assembly of the Council of Europe, the European Committee on Crime
Problems (CDPC), as well as other relevant Council of Europe intergovernmental or
scientific committees, shall each appoint a representative to the Committee of the Parties
in order to contribute to a multisectoral and multidisciplinary approach.
2	The Committee of Ministers may invite other Council of Europe bodies to appoint a
representative to the Committee of the Parties after consulting them.
3	Representatives of relevant international bodies may be admitted as observers to the
Committee of the Parties following the procedure established by the relevant rules of the
Council of Europe.
4	Representatives of relevant official bodies of the Parties may be admitted as observers to
the Committee of the Parties following the procedure established by the relevant rules of
the Council of Europe.
5	Representatives of civil society, and in particular non-governmental organisations, may be
admitted as observers to the Committee of the Parties following the procedure established
by the relevant rules of the Council of Europe.
6	In the appointment of representatives under paragraphs 2 to 5, a balanced representation of
the different sectors and disciplines shall be ensured.
13
7	Representatives appointed under paragraphs 1 to 5 above shall participate in meetings of
the Committee of the Parties without the right to vote.
Article 25 - Functions of the Committee of the Parties
1	The Committee of the Parties shall monitor the implementation of this Convention. The
rules of procedure of the Committee of the Parties shall determine the procedure for
evaluating the implementation of this Convention, using a multisectoral and
multidisciplinary approach.
2	The Committee of the Parties shall also facilitate the collection, analysis and exchange of
information, experience and good practice between States to improve their capacity to
prevent and combat the counterfeiting of medical products and similar crimes involving
threats to public health. The Committee may avail itself of the expertise of relevant
Council of Europe committees and other bodies.
3	Furthermore, the Committee of the Parties shall, where appropriate:
a facilitate the effective use and implementation of this Convention, including the
identification of any problems and the effects of any declaration or reservation made
under this Convention;
b express an opinion on any question concerning the application of this Convention
and facilitate the exchange of information on significant legal, policy or
technological developments;
c make specific recommendations to Parties concerning the implementation of this
Convention.
4	The European Committee on Crime Problems (CDPC) shall be kept periodically informed
regarding the activities mentioned in paragraphs 1, 2 and 3 of this article.
Chapter IX - Relationship with other international instruments
Article 26 - Relationship with other international instruments
1	This Convention shall not affect the rights and obligations arising from the provisions of
other international instruments to which Parties to the present Convention are Parties or
shall become Parties and which contain provisions on matters governed by this
Convention.
2	The Parties to the Convention may conclude bilateral or multilateral agreements with one
another on the matters dealt with in this Convention, for purposes of supplementing or
strengthening its provisions or facilitating the application of the principles embodied in it.
Chapter X - Amendments to the Convention
Article 27 - Amendments
14
1	Any proposal for an amendment to this Convention presented by a Party shall be
communicated to the Secretary General of the Council of Europe and forwarded by him or
her to the Parties, the member States of the Council of Europe, non-member States having
participated in the elaboration of this Convention or enjoying observer status with the
Council of Europe, the European Union, and any State having been invited to sign this
Convention.
2	Any amendment proposed by a Party shall be communicated to the European Committee
on Crime Problems (CDPC) and other relevant Council of Europe intergovernmental or
scientific committees, which shall submit to the Committee of the Parties their opinions on
that proposed amendment.
3	The Committee of Ministers, having considered the proposed amendment and the opinion
submitted by the Committee of the Parties, may adopt the amendment.
4	The text of any amendment adopted by the Committee of Ministers in accordance with
paragraph 3 of this article shall be forwarded to the Parties for acceptance.
5	Any amendment adopted in accordance with paragraph 3 of this article shall enter into
force on the first day of the month following the expiration of a period of one month after
the date on which all Parties have informed the Secretary General that they have accepted
it.
Chapter XI - Final clauses
Article 28 - Signature and entry into force
1	This Convention shall be open for signature by the member States of the Council of
Europe, the European Union and the non-member States which have participated in its
elaboration or enjoy observer status with the Council of Europe. It shall also be open for
signature by any other non-member State of the Council of Europe upon invitation by the
Committee of Ministers. The decision to invite a non-member State to sign the Convention
shall be taken by the majority provided for in Article 20.d of the Statute of the Council of
Europe, and by unanimous vote of the representatives of the Contracting States entitled to
sit on the Committee of Ministers. This decision shall be taken after having obtained the
unanimous agreement of the other States/European Union having expressed their consent
to be bound by this Convention.
2	This Convention is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of
ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary General of the
Council of Europe.
3	This Convention shall enter into force on the first day of the month following the
expiration of a period of three months after the date on which five signatories, including at
least three member States of the Council of Europe, have expressed their consent to be
bound by the Convention in accordance with the provisions of the preceding paragraph.
15
4	In respect of any State or the European Union, which subsequently expresses its consent to
be bound by the Convention, it shall enter into force on the first day of the month
following the expiration of a period of three months after the date of the deposit of its
instrument of ratification, acceptance or approval.
Article 29 - Territorial application
1	Any State or the European Union may, at the time of signature or when depositing its
instrument of ratification, acceptance or approval, specify the territory or territories to
which this Convention shall apply.
2	Any Party may, at any later date, by a declaration addressed to the Secretary General of
the Council of Europe, extend the application of this Convention to any other territory
specified in the declaration and for whose international relations it is responsible or on
whose behalf it is authorised to give undertakings. In respect of such territory, the
Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of
a period of three months after the date of receipt of such declaration by the Secretary
General.
3	Any declaration made under the two preceding paragraphs may, in respect of any territory
specified in such declaration, be withdrawn by a notification addressed to the Secretary
General of the Council of Europe. The withdrawal shall become effective on the first day
of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt
of such notification by the Secretary General.
Article 30 - Reservations
1	No reservation may be made in respect of any provision of this Convention, with the
exception of the reservations expressly established.
2	Each Party which has made a reservation may, at any time, withdraw it entirely or partially
by a notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe. The
withdrawal shall take effect from the date of the receipt of such notification by the
Secretary General.
Article 31 - Friendly settlement
The Committee of the Parties will follow in close co-operation with the European
Committee on Crime Problems (CDPC) and other relevant Council of Europe
intergovernmental or scientific committees the application of this Convention and
facilitate, when necessary, the friendly settlement of all difficulties related to its
application.
Article 32 - Denunciation
1	Any Party may, at any time, denounce this Convention by means of a notification
addressed to the Secretary General of the Council of Europe.
16
2	Such denunciation shall become effective on the first day of the month following the
expiration of a period of three months after the date of receipt of the notification by the
Secretary General.
Article 33 - Notification
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the Parties, the member States
of the Council of Europe, the non-member States having participated in the elaboration of
this Convention or enjoying observer status with the Council of Europe, the European
Union, and any State having been invited to sign this Convention in accordance with the
provisions of Article 28, of:
a any signature;
b the deposit of any instrument of ratification, acceptance or approval;
c any date of entry into force of this Convention in accordance with Article 28;
d any amendment adopted in accordance with Article 27 and the date on which such an
amendment enters into force;
e any reservation made under Articles 5, 6, 7, 9 and 10 and any withdrawal of a
reservation made in accordance with Article 30;
f any denunciation made in pursuance of the provisions of Article 32;
g any other act, notification or communication relating to this Convention.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this
Convention.
Done in Moscow, this 28th day of October 2011, in English and in French, both texts
being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the
Council of Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified
copies to each member State of the Council of Europe, to the non-member States which
have participated in the elaboration of this Convention or enjoy observer status with the
Council of Europe, to the European Union and to any State invited to sign this
Convention.”
17
CETS 211 - Egészségügyi termékek hamisítása és hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő
bűncselekmények, 2011. X. 28.
EURÓPA TANÁCS
Council of Europe Treaty Series - No. 211
Az Európa Tanács Egyezménye
az egészségügyi termékek hamisításáról
és hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő
bűncselekményekről
Moszkva, 2011. október 28.
Preambulum
Az Európa Tanács tagállamai és a jelen Egyezményt aláíró egyéb Felek,
Figyelemmel arra, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megteremtése;
Figyelemmel arra, hogy az egészségügyi termékek hamisítása és a hasonló jellegű
bűncselekmények természetükből adódóan komoly közegészségügyi veszélyt jelentenek;
Emlékezetben tartva az Európa Tanács állam- és kormányfőinek harmadik csúcstalálkozóján (Varsó,
2005. május 16-17.) elfogadott cselekvési tervet, amely az európai állampolgárok biztonságát megerősítő
intézkedések kidolgozását javasolja;
Szem előtt tartva az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozatát, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai
egyezményt (1950, ETS No. 5), az Európai Szociális Chartát (1961, ETS No. 35), az Európai
gyógyszerkönyv kidolgozásáról szóló egyezményt (1964, ETS No. 50) és annak Jegyzőkönyvét
(1989, ETS No. 134), az Európa Tanácsnak a biológia és a gyógyászat alkalmazása tekintetében az
emberi jogok és az emberi méltóság védelméről szóló egyezményét: Az emberi jogokról és a
biogyógyászatról szóló egyezményt (1997, ETS No. 164), és a hozzá tartozó további
18
Jegyzőkönyveket (1998, ETS No. 168, 2002, ETS No.186, 2005, CETS No. 195, 2008, CETS No.
203), valamint a számítógépes bűnözésről szóló egyezményt (2001, ETS No. 185);
Szintén szem előtt tartva az Európa Tanács egyéb vonatkozó munkáit, kifejezetten a Miniszteri
Bizottság határozatait, a Parlamenti Közgyűlés munkáját, nevezetesen az ÁP 2 Határozatot (2001) a
gyógyszerészek szerepéről az egészségügyi biztonság keretén belül, a Miniszteri Bizottság által
2005. április 6-án, valamint 2007. szeptember 26-án elfogadott válaszokat, a Parlamenti Közgyűlés
1673. számú (2004) a vonatkozó "Hamisítás: problémák és megoldások", és 1794. számú (2007) "A
gyógyszerek minősége Európában" címet viselő ajánlásait, továbbá az Európa Tanács lényeges
programjait;
Megfelelő figyelemmel egyéb vonatkozó nemzetközi jogi eszközökre és programokra, amelyeket
főként az Egészségügyi Világszervezet végzett el, különös tekintettel az IMPACT Csoport, az
Európai Unió, valamint a G8 fórum munkájára;
Azzal a szándékkal, hogy hatékonyan hozzájáruljon a bűnözés elleni küzdelem - beleértve az
egészségügyi termékek hamisítását, és hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő
bűncselekményeket - közös céljainak eléréséhez új bűncselekmények és ezeknek megfelelő
mértékű szankciók bevezetése révén;
Figyelembe véve, hogy a jelen Egyezmény célkitűzése a közegészségügyi veszélyek megelőzése és
leküzdése, az Egyezmény büntető anyagi jogra vonatkozó hatályos intézkedéseit az Egyezmény
céljával és az arányosság elvének szem előtt tartásával kell érvényesíteni;
Figyelembe véve, hogy jelen Egyezménynek nem célja a szellemi tulajdonjogokhoz kapcsolódó
kérdések tisztázása;
Számításba véve, hogy szükséges egy olyan átfogó nemzetközi okmány elkészítése, amelynek
középpontjában a megelőzés, a sértettek védelme, valamint az egészségügyi termékek hamisítása és
hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő bűncselekmények elleni küzdelem mindennemű formája
áll, és amely speciális nyomon követési mechanizmust határoz meg;
19
Felismerve, hogy az egészségügyi termékek hamisítása, és hasonló bűncselekmények globális
fenyegetettséget jelentenek, amely ellen hatékonyan fellépni az Európa Tanács tagállamai és
harmadik államok közti szoros nemzetközi együttműködéssel lehetséges,
az alábbiakban állapodtak meg:
I. Fejezet - Az Egyezmény tárgya és célja, a megkülönböztetés tilalmának alapelve, a hatály,
fogalom-meghatározások
1.	cikk - Az Egyezmény tárgya és célja
1.	A jelen Egyezmény célja a közegészségügyet fenyegető veszélyek megelőzése és leküzdése
az alábbi eszközökkel:
a.	bizonyos tevékenységek bűncselekménnyé nyilvánítása;
b.	a jelen Egyezmény értelmében a bűncselekmények sértettjei jogainak védelme;
c.	a nemzeti és nemzetközi együttműködés elősegítése.
2.	A jelen Egyezmény rendelkezéseinek a Felek általi hatékony végrehajtása érdekében az
Egyezmény speciális nyomon követési mechanizmust állít fel.
2.	cikk - A megkülönböztetés tilalmának alapelve
Az Egyezmény rendelkezéseinek Felek általi végrehajtását, különösen a sértettek védelmére
szolgáló intézkedéseket minden, így például nemre, fajra, bőrszínre, nyelvre, korra, vallásra,
politikai vagy más meggyőződésre, nemzetiségre vagy társadalmi származásra, kisebbséghez való
tartozásra, vagyoni, születési helyzetre, nemi irányultságra, egészségi állapotra, fogyatékosságra,
vagy más állapotára tekintettel való megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.
3.	cikk - Az Egyezmény hatálya
20
A jelen Egyezmény minden egészségügyi termékre vonatkozik, függetlenül attól, hogy szellemi
tulajdonjog védelme alatt áll-e vagy sem, generikus-e vagy sem, ideértve az egészségügyi
termékekkel együtt használandó tartozékokat, továbbá az egészségügyi termékek előállításakor
használt anyagokat, segédanyagokat, részeket és anyagokat.
4.	cikk - Fogalommeghatározások
A jelen Egyezmény alkalmazásában:
a.	a „egészségügyi termék” kifejezés gyógyszerkészítményeket és orvostechnikai eszközöket
takar;
b.	a „gyógyszerkészítmény” kifejezés emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt
gyógyszereket jelent, amelyek az alábbiak lehetnek:
i.	bármely anyag vagy anyagok kombinációja, amelyet emberi vagy állati betegségek
kezelésére vagy megelőzésére alkalmas termékként jelenítenek meg;
ii.	bármilyen anyag vagy anyagok kombinációja, amely farmakológiai, immunológiai
vagy metabolikus tulajdonságai alapján emberek vagy állatok valamely élettani
funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása céljából, illetve orvosi
diagnózis felállítására használható;
iii.	bármilyen vizsgálati készítmény;
c.	a „hatóanyag” kifejezés bármilyen anyag vagy anyagok keveréke lehet, amelyet
egészségügyi termékek előállítására szánnak és amely, a gyógyszerkészítmények gyártása
során a gyógyszerkészítmény aktív összetevőjévé válik;
d.	„segédanyag” minden olyan anyag, amely nem hatóanyag vagy kész gyógyszer, de az
emberi vagy állati felhasználásra készült gyógyszerkészítmény alkotóeleme, és a késztermék
integritásához elengedhetetlenül fontos;
e.	az „orvostechnikai eszköz” kifejezés magában foglal minden olyan eszközt, berendezést,
21
készüléket, szoftvert, anyagot vagy egyéb terméket, amelyeket a gyártó egyedüli vagy
együttes használatuk során - ideértve a szoftvert is - kifejezetten diagnosztikai és/vagy
gyógyászati célra szán, és amelyek szükségesek a megfelelő, gyártó által meghatározott
alkalmazáshoz az emberi felhasználás során az alábbi célokra:
i.	megbetegedések diagnosztizálása, megelőzése, figyelemmel kísérése, kezelése vagy
enyhítése;
ii.	sérülés vagy fogyatékosság diagnosztizálása, figyelemmel kísérése, kezelése,
enyhítése vagy ellensúlyozása;
iii.	anatómiai vagy élettani folyamat vizsgálata, helyettesítése vagy módosítása;
iv.	fogamzásszabályozás;
és minden további célra, amely elsődleges kívánt hatását az emberi testben vagy testen nem
farmakológiai, immunológiai vagy anyagcsere útján éri el, de működésében ilyen
módszerekkel segíthető;
f.	a „tartozék” bármely olyan termék, amely bár nem orvostechnikai eszköz, a gyártó
kifejezetten orvostechnikai eszközökkel együttes használatra tervezte annak érdekében,
hogy az orvostechnikai eszközzel az orvostechnikai eszköz gyártója szándéka szerint történő
együttes használatát lehetővé tegye;
g.	a „részek” és „anyagok” kifejezések minden olyan részt és anyagot jelentenek, amelyeket az
orvostechnikai eszközök használatához terveztek és készítettek, és azok szerves részét
képezik;
h.	a „dokumentum” minden olyan egészségügyi termékkel, hatóanyaggal, segédanyaggal,
résszel, anyaggal vagy tartozékkal kapcsolatos dokumentumot jelent - beleértve a
csomagolást, jelölést, használati utasítást, származási vagy egyéb csatolt bizonyítványt -,
amely annak gyártásával és/vagy forgalmazásával közvetlenül kapcsolatos;
22
i. a „gyártás” jelentése:
i.	a gyógyszerkészítményeket illetően, a gyógyszerkészítmény vagy annak hatóanyaga
vagy segédanyaga előállítási folyamatának bármely része, illetve a
gyógyszerkészítmény, hatóanyag vagy segédanyag végső állapotának elérése;
ii.	az orvostechnikai eszközöket illetően, az orvostechnikai eszközök, továbbá azok
részei vagy anyagai előállítási folyamatának bármely része, beleértve az ilyen
eszközök része vagy anyaga megtervezését, illetve az orvostechnikai eszközök,
részek vagy anyagok végső állapotának elérését;
iii.	a tartozékokat illetően, a tartozékok előállítási folyamatának bármely része, beleértve
a tartozék megtervezését, illetve a tartozék végső állapotának elérését;
j. a „hamisítvány” az azonosság és/vagy az eredet tekintetében történő hamis megjelenítést
jelenti;
k. a „sértett” bármely természetes személyt jelenti, akit káros testi vagy pszichológiai hatás ért
hamisított egészségügyi termék vagy olyan egészségügyi termék használatának
eredményeképp, amelyet megfelelő engedély nélkül készítettek, adtak át vagy forgalmaztak,
illetve amely nem felel meg a 8. cikkben meghatározott megfelelőségi követelményeknek.
II.	Fejezet - Büntető anyagi jog
5.	cikk - Hamisítványok előállítása
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy nemzeti joga szerint bűncselekménynek minősüljön a hamisított
egészségügyi termékek, hatóanyagok, segédanyagok, részek, anyagok és tartozékok
szándékos előállítása.
2.	A gyógyszerkészítmények, és adott esetben az orvostechnikai eszközök, hatóanyagok és
segédanyagok bármilyen hamisítására az (1) bekezdés alkalmazandó.
23
3.	Minden állam vagy az Európai Unió az aláírás időpontjában vagy megerősítő, elfogadási
vagy jóváhagyási okiratának letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához címzett
nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy eltekintsen az (1) bekezdés
alkalmazásától vagy azt kizárólag különleges esetekben és feltételekkel alkalmazza a
segédanyagok, részek és anyagok vonatkozásában, illetve eltekint a (2) bekezdés
alkalmazásától vagy azt kizárólag különleges esetekben és feltételekkel alkalmazza a
segédanyagok vonatkozásában.
6.	cikk - Hamisítványok forgalmazása, felkínálása és kereskedelme
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy nemzeti joga szerint szándékos elkövetés esetén bűncselekménynek
minősüljön a hamisított egészségügyi termékek, hatóanyagok, segédanyagok, részek,
anyagok és tartozékok forgalmazása, felkínálása, ideértve a közvetítést, valamint a
kereskedelmet, beleértve azok raktározását, behozatalát és kivitelét.
2.	Minden állam vagy az Európai Unió az aláírás időpontjában vagy a megerősítő, elfogadási
vagy jóváhagyási okiratának letétbe helyezésekor, az Európa Tanács Főtitkárához címzett
nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy eltekintsen az (1) bekezdés
alkalmazásától, vagy azt kizárólag különleges esetekben és feltételekkel alkalmazza a
segédanyagok, részek és anyagok vonatkozásában.
7.	cikk - Dokumentumok hamisítása
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy nemzeti joga szerint szándékos elkövetés esetén bűncselekménynek
minősüljön a hamis dokumentumok készítése vagy a dokumentumok meghamisítása.
2.	Minden állam vagy az Európai Unió az aláírás időpontjában vagy a megerősítő, elfogadási
vagy jóváhagyási okiratának letétbe helyezésekor, az Európa Tanács Főtitkárához címzett
nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy eltekintsen az (1) bekezdés
alkalmazásától, vagy azt kizárólag különleges esetekben és feltételekkel alkalmazza a
24
segédanyagokkal, részekkel és anyagokkal kapcsolatos dokumentumok vonatkozásában.
8.	cikk - Hasonló, közegészséget veszélyeztető bűncselekmények
Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak érdekében,
hogy nemzeti joga szerint szándékos elkövetés esetén bűncselekménynek minősüljenek az 5., 6. és
7.	cikkekben nem szabályozott következő cselekmények:
a.	gyártása, forgalmazási célú raktározása, behozatala, kivitele, forgalmazása, ajánlata
forgalmazásra vagy forgalomba hozatala:
i.	az engedély nélküli gyógyszerkészítményeknek, amennyiben a Szerződő Fél nemzeti
joga szerint engedélyköteles; vagy
ii.	a Szerződő Fél nemzeti joga szerinti megfelelőségi követelményeket nem teljesítő
orvostechnikai eszközöknek;
b.	az eredeti dokumentumok tervezett felhasználáson kívüli, kereskedelmi célú felhasználása
az egészségügyi termék legális ellátási láncán belül, a Szerződő Fél nemzeti joga szerint.
9.	cikk - Bűnsegély vagy felbujtás és kísérlet
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy büntetendő legyen az Egyezményben foglalt bűncselekmények
elkövetésére való szándékos felbujtás és bűnsegély.
2.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy büntetendő legyen az Egyezményben foglalt bűncselekmények
elkövetésének kísérlete.
3.	Minden állam vagy az Európai Unió az aláírás időpontjában vagy a megerősítő, elfogadási
vagy jóváhagyási okiratának letétbe helyezésekor, az Európa Tanács Főtitkárához címzett
nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy eltekintsen a (2) bekezdés
25
t
alkalmazásától, vagy azt kizárólag különleges esetekben és feltételekkel alkalmazza a 7. és
8.	cikkben meghatározott bűncselekmények vonatkozásában.
10.	cikk - Joghatóság
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket a jelen
Egyezményben foglalt bűncselekmények feletti joghatósága biztosítására, ha a
bűncselekményt a Szerződő Fél:
a.	területén követték el, vagy
b.	zászlaja alatt hajózó járművön követték el, vagy
c.	joga szerint lajstromozott légi járművön követték el; vagy
d.	állampolgára vagy a területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy
követte el.
2.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket a jelen
Egyezményben foglalt bűncselekmények feletti joghatósága biztosítására, ha a
bűncselekmény sértettje a Szerződő Fél állampolgára vagy a területén szokásos tartózkodási
hellyel rendelkező személy.
3.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy
megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezményben foglalt bűncselekmények vonatkozásában,
ha a bűncselekmény feltételezett elkövetője a területén tartózkodik, és állampolgársága miatt
nem adható ki a másik Szerződő Félnek.
4.	Minden állam vagy az Európai Unió az aláírás időpontjában vagy a megerősítő, elfogadási
vagy jóváhagyási okiratának letétbe helyezésekor, az Európa Tanács Főtitkárához címzett
nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy eltekintsen a jelen cikk (1)
bekezdés d) pontjában és a (2) bekezdésében meghatározott joghatósági szabályok
26
alkalmazásától, vagy azokat kizárólag különleges esetekben és feltételekkel alkalmazza.
5.	Ha több Fél joghatósága is kiterjed a jelen Egyezményben meghatározott feltételezett
bűncselekményre, akkor az érintett Felek, amennyiben az célszerűnek mutatkozik, tárgyalást
folytatnak annak érdekében, hogy eldöntsék, melyik az a Fél, aki megfelelőbben tudja
lefolytatni az eljárást.
6.	A nemzetközi jog általános szabályaira tekintettel a jelen Egyezmény nem zárja ki a Fél
belső joga szerint meghatározott büntetőjogi joghatóságának gyakorlását.
11.	cikk - Jogi személy felelőssége
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy a jelen Egyezményben foglalt bűncselekményekkel kapcsolatban a jogi
személyek felelősségre vonhatók legyenek, ha azt olyan természetes személy követi el a jogi
személy javára, akár önállóan, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva, aki
a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely kiterjed:
a.	a jogi személy képviseletének jogára;
b.	a jogi személy nevében döntések meghozatalának jogára;
c.	a jogi személyen belüli ellenőrzés jogára.
2.	Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken túl minden Szerződő Fél megteszi a szükséges
jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a jogi személy felelősségre
vonható legyen abban az esetben is, ha az (1) bekezdésben említett természetes személy
részéről gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya teszi lehetővé, hogy a felügyelete alá
tartozó természetes személy a jogi személy javára elkövesse a jelen Egyezményben
meghatározott bűncselekményeket.
3.	A Szerződő Fél jogrendszerének alapelveivel összhangban a jogi személy felelőssége lehet
büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási jogi.
27
4.	A jogi személy felelősségének megállapítása nem zárja ki a bűncselekményt elkövető
természetes személy büntetőjogi felelősségének megállapítását.
12.	cikk - Büntetések és intézkedések
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
biztosítására, hogy a jelen Egyezményben foglalt bűncselekmények - figyelembe véve azok
súlyosságát - hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntethetők legyenek,
ideértve a büntetőjogi vagy nem büntetőjogi pénzügyi szankciókat. Az 5. és a 6. cikkben
meghatározott bűncselekmények természetes személyek által történt elkövetése esetén ezek
a szankciók magukba foglalják az olyan szabadságvesztés-büntetést is, amely alapján a
terhelt kiadatásának és átadásának lehet helye.
2.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
érdekében, hogy a 11. cikk alapján felelősnek talált jogi személyek hatékony, arányos és
visszatartó erejű szankciókkal büntethetők legyenek, ideértve a büntetőjogi vagy nem
büntetőjogi pénzügyi szankciókat, illetve más intézkedéseket, így különösen:
a.	valamely üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;
b.	bírósági felügyelet alá helyezés;
c.	bíróság általi megszüntetés.
3.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket azért, hogy
a.	engedélyezze a lefoglalását és elkobzását
i.	azon egészségügyi termékeknek, hatóanyagoknak, segédanyagoknak, részeknek,
anyagoknak és tartozékoknak, továbbá áruknak, dokumentumoknak és más
eszközöknek, amelyeket a jelen Egyezményben foglalt bűncselekmények
elkövetéséhez használtak, vagy amelyek azt elősegítették;
28
ii.	ezen bűncselekményekből származó jövedelemnek vagy az ilyen jövedelemnek
megfelelő értékű vagyonnak;
b.	engedélyezze az elkobzott egészségügyi termékek, hatóanyagok, segédanyagok, részek,
anyagok és tartozékok megsemmisítését, amelyek a jelen Egyezményben foglalt
bűncselekmények tárgyai;
c.	további megfelelő intézkedéseket hozzon a bűncselekményre válaszul a jövőbeli
bűncselekmények megelőzése érdekében.
13.	cikk - Súlyosító körülmények
Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy biztosítsa,
hogy az Egyezmény szerinti bűncselekmények esetén a büntetés kiszabása során az alábbi
körülményeket, amennyiben a tényállásnak nem elemei, a nemzeti jog vonatkozó szabályaival
összhangban súlyosító körülményként vehessék figyelembe:
a.	a bűncselekmény a sértett halálát okozta, illetve testi vagy lelki egészségét károsította;
b.	a bűncselekményt olyan személyek követték el, akik visszaéltek a foglalkozásukba vetett
bizalommal;
c.	a bűncselekményt olyan személyek követték el, akik visszaéltek a beléjük, mint gyártókba
és forgalmazókba vetett bizalommal;
d.	a forgalmazást és ajánlattételt érintő bűncselekményt széleskörű terjesztés, mint például az
információs rendszerek - ideértve az internetet - útján követték el;
e.	a bűncselekményt bűnszervezetben követték el;
f.	az elkövetőt korábban már elítélték azonos jellegű bűncselekmény miatt.
14.	cikk - Korábbi elítélés
29
Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy biztosítsa
annak lehetőségét, hogy az azonos jellegű bűncselekményekkel kapcsolatban egy másik Fél által
meghozott jogerős ítéletet figyelembe lehessen venni a büntetés kiszabása során.
III.	Fejezet - Nyomozás, vádemelés és büntető eljárásjog
15.	cikk - Eljárások kezdeményezése és folytatása
Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a nyomozás
vagy vádemelés a jelen Egyezményben foglalt bűncselekmények esetén ne legyen feljelentéshez
kötött, és az eljárások folytatódhassanak a feljelentés visszavonása esetén is.
16.	cikk - Nyomozás
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa, hogy az
egészségügyi termékek hamisítása és hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő
bűncselekmények elleni harcra - ideértve a pénzügyi nyomozás területét is - nyomozó
személyek, egységek vagy szolgálatok szakosodjanak, vagy a nyomozást végző személyek e
célra legyenek kiképezve. Az ilyen egységeknek vagy szolgálatoknak elégséges forrásokat
kell biztosítani.
2.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket a nemzeti
jogával összhangban, hogy biztosítsa a jelen Egyezményben meghatározott
bűncselekményekkel kapcsolatos hatékony nyomozást és vádemelést, adott esetben lehetővé
téve pénzügyi nyomozások, titkos műveletek, ellenőrzött szállítások és egyéb különleges
nyomozási technikák alkalmazását.
IV.	Fejezet - Hatóságok közötti együttműködés és információcsere
17.	cikk - Nemzeti intézkedések az együttműködés és információcsere területén
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy
30
biztosítsa az egészségügyi, vámügyi, rendőri és egyéb illetékes hatóságok képviselői közötti
információcserét és együttműködést a nemzeti jognak megfelelően annak érdekében, hogy
az egészségügyi termékek hamisítása és hasonló, a közegészségügyet veszélyeztető
bűncselekmények megelőzése és leküzdése hatékonyan valósuljon meg.
2.	Minden Szerződő Fél törekszik annak biztosítására, hogy megvalósuljon az együttműködés
illetékes hatóságai, valamint a kereskedelmi és ipari szektor között a hamisított
egészségügyi termékek és hasonló, a közegészségügyet veszélyeztető bűncselekmények
kockázatkezelésének területén.
3.	A személyes adatok védelmével szemben támasztott követelmények megfelelő betartása
mellett minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket,
hogy felállítson vagy megerősítse a mechanizmusokat az alábbiak érdekében:
a.	információk és adatok gyűjtése akár kapcsolattartókon keresztül országos és helyi
szinten, a magánszférával és a civil szervezetekkel együttműködésben az
egészségügyi termékek hamisítása és hasonló, a közegészségügyet veszélyeztető
bűncselekmények megelőzése és leküzdése céljából;
b.	az egészségügyi, vámügyi, rendőri és egyéb illetékes hatóságok által összegyűjtött
információk és adatok hozzáférhetővé tétele a közöttük létrejövő együttműködés
érdekében.
4.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa, hogy az
együttműködésért és információcseréért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok
megfelelő szakképzettséggel rendelkezzenek. Az ilyen egységeknek vagy szolgálatoknak
elégséges forrásokat kell biztosítani.
V.	fejezet - Megelőző intézkedések
18.	cikk - Megelőző intézkedések
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy
31
meghatározza az egészségügyi termékekre vonatkozó minőségi és biztonsági
követelményeket.
2.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy
biztosítsa az egészségügyi termékek biztonságos forgalmazását.
3.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az egészségügyi termékek,
hatóanyagok, segédanyagok, részek, anyagok és tartozékok hamisításának megelőzése
céljából biztosítsa, többek között, az alábbiakat:
a.	az egészségügyi szakemberek, szolgáltatók, a rendőri és vámügyi hatóságok,
valamint az illetékes szabályozó hatóságok szakképzését;
b.	a lakosságot célzó figyelemfelkeltő kampányok támogatását, amelyek tájékoztatást
nyújtanak a hamisított egészségügyi termékekről;
c.	a hamisított egészségügyi termékek, hatóanyagok, segédanyagok, részek, anyagok és
tartozékok illegális forgalmazásának megelőzését.
VI.	Fejezet - Védelmi intézkedések
19.	cikk - A sértettek védelme
Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy védje a
sértettek jogait és érdekeit, különösen az alábbi eszközökkel:
a.	biztosítja, hogy a sértettek hozzáférjenek az ügyükre vonatkozó információkhoz, ami
egészségük védelme érdekében szükséges;
b.	segítséget nyújt a sértettek részére a fizikai, pszichológiai és szociális felépülésük során;
c.	biztosítja a sértettek kártérítéshez való jogát az elkövetőkkel szemben a nemzeti jog alapján.
32
20. cikk - A sértettek jogállása a nyomozásban és büntetőeljárásban
1.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy
megvédje a sértettek jogait és érdekeit a nyomozás és a büntetőeljárás valamennyi
szakaszában, különösen:
a.	tájékoztatja őket a jogaikról, a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról valamint -
kivéve, ha az erről való tájékoztatást nem kérik - a panaszuk elintézéséről, továbbá
az esetleges díjakról, a nyomozás vagy eljárás általános menetéről, valamint az
eljárásban betöltött szerepükről, továbbá az ügyeik kimeneteléről;
b.	lehetővé teszi számukra nemzeti jogának eljárási szabályaival összhangban
meghallgatásukat, azt, hogy bizonyítékot szolgáltathassanak, valamint, hogy
megválaszthassák álláspontjuk, szükségleteik és meggyőződésük akár közvetlenül,
akár közvetítő útján történő kifejezésének eszközeit, valamint, hogy azokat
figyelembe vegyék;
c.	megfelelő támogatási szolgáltatásokat biztosít számukra annak érdekében, hogy
jogaik és érdekeik érvényesüljenek, és azokat figyelembe vegyék;
d.	a sértettek és családjaik, valamint a mellettük tanúskodók biztonsága érdekében
hatékony intézkedéseket biztosít a megfélemlítés és megtorlás ellen.
2.	Minden Szerződő Fél biztosítja, hogy a sértettek az illetékes hatóságokkal történt első
kapcsolatfelvételt követően hozzáférjenek a vonatkozó bírósági és hatósági eljárásokkal
kapcsolatos információkhoz.
3.	Minden Szerződő Fél biztosítja, hogy a sértettek - ha adott esetben ez méltányos - ingyenes jogi
segítségnyújtást kapjanak, akkor, ha lehetséges, hogy a büntetőeljárásban félként fognak
szerepelni.
4.	Minden Szerződő Fél megteszi a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak
biztosítására, hogy a jelen Egyezményben foglalt olyan bűncselekmények sértettjei,
amelyeket nem a sértett lakóhelye szerinti Fél államának területén követtek el, feljelentést
33
tehessenek a lakóhely szerinti Állam illetékes hatóságainál.
5.	Minden Szerződő Fél jogalkotási vagy egyéb intézkedések útján biztosítja a nemzeti joga
által meghatározott feltételekkel összhangban csoportok, alapítványok, egyesületek,
kormányzati vagy nem kormányzati szervezetek részére annak lehetőségét, hogy a
büntetőeljárás során a jelen Egyezmény szerinti bűncselekményekhez kapcsolódóan
segítséget nyújtsanak és/vagy támogassák a sértetteket azok beleegyezésével.
VII.	Fejezet - Nemzetközi együttműködés
21.	cikk - Büntetőügyekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködés
1.	A Felek a jelen Egyezményben foglalt rendelkezéseknek megfelelően az egységes vagy
kölcsönös jogi szabályozásukon alapuló nemzetközi és regionális szerződéseket és
megállapodásokat, valamint nemzeti jogaikat alkalmazva a lehető legszélesebb körben
együttműködnek a jelen Egyezményben foglalt bűncselekményekre vonatkozó nyomozás
vagy eljárás során, ideértve a lefoglalást és az elkobzást is.
2.	A Felek a kiadatásról és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló alkalmazandó nemzetközi,
regionális és kétoldalú egyezményekkel összhangban a lehető legszélesebb körben
együttműködnek a jelen Egyezményben foglalt bűncselekményekkel kapcsolatos
büntetőügyekb en.
3.	Amennyiben olyan Félhez, amely a kiadatás vagy kölcsönös bűnügyi jogsegély teljesítését
nemzetközi szerződés fennállásától teszi függővé, kiadatás vagy bűnügyi jogsegély iránti
megkeresés érkezik olyan Féltől, akivel ilyen szerződést nem kötött, a jelen Egyezményt -
nemzetközi jogi kötelezettségeivel teljes összhangban és a megkeresett Fél jogszabályi
feltételeinek megfelelően - megfelelő jogalapnak tekintheti a jelen Egyezményben
meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatos kiadatás vagy kölcsönös jogsegély iránti
kérelem teljesítéséhez.
22.	cikk - Megelőzéssel és egyéb adminisztratív intézkedésekkel kapcsolatos nemzetközi
együttműködés
34
1.	A Felek együttműködnek a sértettek védelme és segítése érdekében.
2.	A Felek belső jelentési rendszereik sérelme nélkül, nemzeti kapcsolattartót jelölnek ki, aki
az egészségügyi termékek hamisítása és hasonló, közegészségügyi kockázatot jelentő
bűncselekmények elleni harccal kapcsolatos tájékoztatási kérelmek átvételéért és átadásáért
és/vagy együttműködésért felelős.
3.	Mindegyik Fél törekszik arra, hogy az egészségügyi termékek hamisítása és hasonló,
közegészségügyi kockázatot jelentő bűncselekmények megelőzését és az ellenük folytatott
harcot, adott esetben, harmadik államok javára elindított segély- és fejlesztési programok
szerves részévé tegye.
VIII.	Fejezet - Nyomon követési mechanizmusok
23.	cikk - A Felek Bizottsága
1.	A Felek Bizottsága a jelen Egyezményt aláíró Felek képviselőiből áll.
2.	A Felek Bizottságát az Európa Tanács Főtitkára hívja össze. Az első ülésre, a tizedik aláíró
félre nézve a jelen Egyezmény hatályba lépését követő egy éven belül kerül sor. Ezt
követően a Felek legalább egy harmada, illetve a Főtitkár kérelmére bármikor ülésezhet.
3.	A Felek Bizottsága saját eljárási szabályzatot fogad el.
4.	A Felek Bizottságát az Európa Tanács Főtitkársága segíti hivatali feladatai elvégzésében.
5.	Az a szerződő fél, amely nem az Európa Tanács tagja, a Miniszteri Bizottság és az érintett
Fél közötti konzultáció alapján meghozott döntésnek megfelelően járulhat hozzá a Felek
Bizottságának finanszírozásához.
24.	cikk - Egyéb képviselők
35
1.	Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, az Európa Tanács bűnügyi problémákkal
foglalkozó európai bizottsága (CDPC), valamint az Európa Tanács egyéb érintett
kormányközi vagy tudományos bizottságai kineveznek egy-egy képviselőt a Felek
Bizottságába, hogy ily módon hozzájáruljanak a több tudományágat átfogó és több ágazatra
kiterjedő megközelítéshez.
2.	Konzultációt követően a Miniszteri Bizottság felkérhet további Európa Tanácshoz tartozó
szervezeteket, hogy a Felek Bizottságába képviselőket jelöljenek.
3.	Az érintett nemzetközi szervezetek képviselői megfigyelőként részt vehetnek a Felek
Bizottsága ülésein az Európa Tanács eljárás lefolytatására vonatkozó szabályainak
megfelelően.
4.	A felek illetékes hivatali szerveinek képviselői megfigyelőként részt vehetnek a Felek
Bizottsága ülésein az Európa Tanács eljárás lefolytatására vonatkozó szabályainak
megfelelően.
5.	A civil társadalom képviselői, és különösen a civil szervezetek képviselői megfigyelőként
részt vehetnek a Felek Bizottsága ülésein az Európa Tanács eljárás lefolytatására vonatkozó
szabályainak megfelelően.
6.	A képviselők a (2)-(5) bekezdéseknek megfelelő kijelölésekor biztosítani kell a különböző
ágazatok és tudományágak kiegyensúlyozott képviseletét.
7.	A fenti (1)-(5) bekezdéseknek megfelelően kijelölt képviselők szavazati jog nélkül vesznek
részt a Felek Bizottsága ülésein.
25.	cikk - A Felek Bizottsága funkciói
1.	A Felek Bizottsága ellenőrzi a jelen Egyezmény végrehajtását. A Felek Bizottsága eljárási
szabályzata határozza meg a jelen Egyezmény végrehajtásának értékelési folyamatát, több
tudományágat átfogó és több ágazatra kiterjedő módszer alkalmazásával.
36
2.	A Felek Bizottsága szintén megkönnyíti az információk, tapasztalatok és jó gyakorlatok
államok közti összegyűjtését, elemzését és cseréjét, annak érdekében, hogy az államok
hatékonyabban léphessenek fel az egészségügyi termékek hamisítása és hasonló,
közegészségügyi kockázatot jelentő bűncselekmények megelőzése és az ellenük folytatott
harc területén. A Bizottság igénybe veheti az Európa Tanács releváns bizottságainak és
egyéb szervezeteinek szakértelmét.
3.	Továbbá a Felek Bizottsága adott esetben
a.	elősegíti a jelen Egyezmény hatékony felhasználását és végrehajtását, ideértve a
problémák beazonosítását, és a jelen Egyezmény alapján tett bármilyen nyilatkozat
vagy fenntartás hatásait;
b.	véleményt nyilvánít a jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos bármilyen
kérdésben, és elősegíti a lényeges jogi, politikai vagy technológiai fej lesztésekről
szóló információcserét;
c.	a Felek részére konkrét javaslatokat tesz a jelen Egyezmény végrehajtásával
kapcsolatban.
4.	Az Európa Tanács bűnügyi problémákkal foglalkozó európai bizottságát (CDPC)
rendszeresen tájékoztatni kell a jelen cikk (1), (2) és (3) bekezdésében szereplő
tevékenységekről.
IX.	Fejezet - Kapcsolat egyéb nemzetközi jogi eszközökkel
26.	cikk - Kapcsolat egyéb nemzetközi jogi eszközökkel
1.	Jelen Egyezmény nem befolyásolja az olyan egyéb nemzetközi jogi eszközök
rendelkezéseiből fakadó jogokat és kötelezettségeket, amelyeknek a jelen Egyezményben
részes Felek szintén felei vagy a jövőben azok lesznek, és amelyek a jelen Egyezmény által
szabályozott kérdésekkel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak.
37
2.	A jelen Egyezményben részes Felek két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek
egymással a jelen Egyezményben szabályozott kérdésekben annak érdekében, hogy az itt
szereplő elvek alkalmazását elősegítsék, vagy a rendelkezéseket kiegészítsék, illetve
megerősítsék.
X.	Fejezet- Az Egyezmény módosítása
27.	cikk - Módosítások
1.	A jelen Egyezményt érintő, bármelyik részes Fél által benyújtott bármilyen módosítási
javaslatot az Európa Tanács Főtitkára elé kell terjeszteni, aki azt továbbítja a Felekhez, az
Európa Tanács tagállamaihoz, a jelen Egyezmény kidolgozásában részt vevő, vagy az
Európa Tanácsnál megfigyelői státusszal rendelkező nem tagállamokhoz, az Európai
Unióhoz, valamint a jelen Egyezmény aláírására meghívott bármely államhoz.
2.	Bármelyik Fél módosítási javaslatát meg kell küldeni az Európa Tanács bűnügyi
problémákkal foglalkozó európai bizottsága (CPDC) és az Európa Tanács más illetékes
kormányközi vagy tudományos bizottsága részére, amelyek megküldik a módosítási
javaslathoz kapcsolódó véleményüket a Felek Bizottsága felé.
3.	A Miniszteri Bizottság, a módosítási javaslat és a Felek Bizottsága által benyújtott
vélemény megfontolása után, elfogadhatja a módosítást.
4.	A Miniszteri Bizottság által a jelen cikk (3) bekezdésének megfelelően elfogadott bármilyen
módosítás szövegét továbbítani kell a Felek részére elfogadásra.
5.	A jelen cikk (3) bekezdésének megfelelően elfogadott bármilyen módosítás attól a naptól
számított egy hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba, amikor az
összes Fél tájékoztatta a Főtitkárt az Egyezmény elfogadásáról.
XI.	Fejezet - Záró rendelkezések
28.	cikk - Aláírás és hatálybalépés
38
1.	A jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai, az Európai Unió,
valamint az Egyezmény kidolgozásában részt vevő, vagy az Európa Tanácsban megfigyelői
státusszal rendelkező nem tagállamok részére. A Miniszteri Bizottság meghívása alapján az
Egyezmény nyitva áll aláírásra bármely más olyan állam előtt is, amely nem tagja az Európa
Tanácsnak. Az Európa Tanács Alapokmánya 20. d) cikkében meghatározott többség és a
Miniszteri Bizottságban részvételi joggal rendelkező Szerződő Államok képviselőinek
egyhangú szavazata szükséges olyan állam Egyezmény aláírására történő meghívására,
amely nem tagja az Európa Tanácsnak. A jelen Egyezményt magukra nézve kötelező
érvényűnek elismerő egyéb államok/Európai Unió egyhangú jóváhagyásának megszerzését
követően kerülhet sor a döntéshozatalra.
2.	Jelen Egyezmény megerősítéshez, elfogadáshoz vagy jóváhagyáshoz kötött. A megerősítő,
elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál helyezik letétbe.
3.	Jelen Egyezmény attól a naptól számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első
napján lép hatályba, amikor öt aláíró fél, ideértve az Európa Tanács legalább három
tagállamát, a jelen Egyezményt magára nézve kötelezőnek ismerte el, az előző bekezdés
rendelkezéseivel összhangban.
4.	Bármely állam vagy az Európai Unió esetében, amely a jelen Egyezményt magára nézve
kötelezőnek később ismeri el, az Egyezmény attól a naptól számított három hónapos időszak
lejártát követő hónap első napján lép hatályba, amikor a hozzá tartozó megerősítő, elfogadó
vagy jóváhagyó okiratokat letétbe helyezik.
29.	cikk - Területi hatály
1.	Bármely állam vagy az Európai Unió, az aláírás időpontjában vagy a megerősítő, elfogadó
vagy jóváhagyó okiratok letétbe helyezésekor meghatározhatja azt a területet vagy
területeket, amelyekre ezen Egyezmény vonatkozik.
2.	Bármelyik Fél, bármely későbbi időpontban, az Európa Tanács Főtitkárához címzett
nyilatkozatban kiterjesztheti a jelen Egyezmény területi hatályát a nyilatkozatban megjelölt
39
további területre, valamint amelynek nemzetközi kapcsolataiért felelősséggel tartozik, vagy
amelyek nevében kötelezettségvállalásra jogosult. Az ilyen terület tekintetében az
Egyezmény a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvételétől számított három hónapos
időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
3.	A megelőző két bekezdés szerint tett nyilatkozatban megjelölt területekre vonatkozó minden
nyilatkozatot vissza lehet vonni az Európa Tanács Főtitkárához címzett értesítéssel. A
visszavonás az ilyen értelmű értesítés Főtitkár által történő kézhezvételétől számított három
hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
30.	cikk - Fenntartások
1.	Jelen Egyezmény rendelkezéseivel kapcsolatban fenntartásnak nincs helye, kivéve a
kifejezetten megállapított fenntartásokat.
2.	Minden Fél, amely fenntartást tett, azt teljesen vagy részben bármikor visszavonhatja az
Európa Tanács Főtitkárához címzett értesítéssel. A visszavonás az értesítésnek Főtitkár általi
kézhezvétele napján lép hatályba.
31.	cikk - Békés rendezés
A Felek Bizottsága, az Európa Tanács bűnügyi problémákkal foglalkozó európai bizottságának
(CDPC) és az Európa Tanács egyéb érintett kormányközi vagy tudományos bizottságaival szoros
együttműködésben követi a jelen Egyezmény alkalmazását és szükség esetén elősegíti az
alkalmazással kapcsolatban felmerülő nehézségek békés rendezését.
32.	cikk - Felmondás
1.	Bármely Fél bármikor felmondhatja ezen Egyezményt az Európa Tanács Főtitkárához
címzett értesítés útján.
2.	A felmondás az értesítés Főtitkár általi kézhezvételétől számított három hónapos időszak
lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
40
33. cikk - Értesítés
Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Feleket, az Európa Tanács tagállamait, a jelen Egyezmény
kidolgozásában részt vevő vagy az Európa Tanácsban megfigyelői státusszal rendelkező nem
tagállamokat, az Európai Uniót, valamint a jelen Egyezmény aláírására meghívott bármely államot
a 28. cikknek megfelelően az alábbiakról:
a.	bármilyen aláírásról;
b.	a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratok letétbe helyezéséről;
c.	a jelen Egyezmény hatályba lépésének bármely időpontjáról a 28. cikkel összhangban;
d.	a 27. cikknek megfelelő bármely módosítás elfogadásáról, valamint a módosítás hatályba
lépésének időpontjáról;
e.	az 5., 6., 7., 9. és 10. cikknek megfelelően tett bármely fenntartásról és a fenntartás
visszavonásáról a 30. cikk szerint;
f.	bármely felmondásról a 32. cikk rendelkezéseinek megfelelően;
g.	bármely, a jelen Egyezménnyel kapcsolatos aktusról, értesítésről vagy közlésről.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre jogszerűen felhatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták.
Kelt Moszkvában, 2011. október 28-án, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles,
egyetlen példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában helyeznek letétbe. Az Európa Tanács
Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama, a jelen Egyezmény kidolgozásában részt vevő
vagy az Európa Tanácsban megfigyelői státusszal rendelkező nem tagállamok, az Európai Unió, és
a jelen Egyezmény aláírására meghívott bármely állam részére hiteles másolatokat továbbít.”
41
4.§
(1)	Az Egyezmény 7. cikk (2) bekezdése alapján Magyarország az Egyezmény kötelező
hatályának elismerésekor az Egyezményhez nyilatkozatot tesz.
(2)	Az Egyezményhez a 7. cikk (2) bekezdése alapján tett nyilatkozat hiteles angol nyelvű
szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„Hungary reserves the right not to apply Article 7 paragraph (1) point of the Convention on the
basis of Article 7 paragraph (2) of the Convention.”
„Magyarország fenntartja a jogot, hogy az Egyezmény 7. cikk (1) bekezdését nem alkalmazza az
Egyezmény 7. cikk (2) bekezdése alapján.”
(3)	Az Egyezmény 10. cikk (4) bekezdése alapján Magyarország az Egyezmény kötelező
hatályának elismerésekor az Egyezményhez nyilatkozatot tesz.
(4)	Az Egyezményhez a 10. cikk (4) bekezdése alapján tett nyilatkozat hiteles angol nyelvű
szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„Hungary reserves the right not to apply Article 10 paragraph (1) point d) and paragraph (2) of the
Convention on the basis of Article 10 paragraph (4) of the Convention.”
„Magyarország fenntartja a jogot, hogy az Egyezmény 10. cikk (1) bekezdés d) pontját és a (2)
bekezdését nem alkalmazza az Egyezmény 10. cikk (4) bekezdése alapján.”
5.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép
hatályba.
(2)	A 2. § és a 3. §, valamint a 4. § (2) és (4) bekezdése az Egyezmény 28. cikk (4)
bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a 2. § és 3. §, valamint a 4. § (2) és (4) bekezdése hatálybalépésének
naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter - annak ismertté válását követően - a Magyar
Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az egészségügyért felelős miniszter, a
rendészetért felelős miniszter, valamint az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
42
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja, hogy biztosítsa a szükséges felhatalmazást
ahhoz, hogy Magyarország csatlakozzon az Európa Tanács keretében létrejött, az egészségügyi
termékek hamisításáról és hasonló, közegészségügyi veszélyt jelentő bűncselekményekről szóló
Egyezményhez (a továbbiakban: Medicrime Egyezmény). Az Egyezmény jelenleg még nem
hatályos, a hatálybalépéshez öt ratifikációra van szükség, ebből háromnak európa tanácsi
tagállamokban kell megtörténnie. Eddig huszonkét ország írta alá és egy tagállam ratifikálta az
Egyezményt (Ukrajna).
Az Európa Tanács folyamatosan szorgalmazza a tagállamoknál a Medicrime Egyezmény mielőbbi
aláírását és megerősítését. Magyarország büntetőjogi szabályozásában - az egészségügyi termék
hamisítása tényállásának a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénybe (a továbbiakban:
új Btk.) történő kodifikációjával - alapvetően megteremtette a Medicrime Egyezményhez való
csatlakozás büntetőjogi feltételeit. A Medicrime Egyezmény tartalmi összefoglalóját és
Magyarország jogrendjének az Egyezmény előírásainak történő megfelelésére vonatkozó
megállapításokat az előterjesztés részét képező részletes indokolás tartalmazza.
A Gyógyszerhamisítás helyzetéről a világon és Magyarországon
A Hamisítás Elleni Nemzeti testület 2010-ben közzétett tanulmányában említi, hogy egy 2010
februárjában közzétett gyógyszergyártói tanulmány szerint mintegy 77 millió európai fogyasztó
kockáztatja életét azzal, hogy a legális gyógyszer-értékesítési csatornákat megkerülve vásárol
gyógyhatásúnak remélt készítményeket.
Míg Európában csak az elmúlt évek során több tucatnyi, legális forgalomba került orvosságról
derült ki, hogy hamisítvány, addig hazánkban hasonló esetre nem volt példa. Ennek oka, hogy zárt
gyógyszerellátási rendszerével Magyarország a kevésbé veszélyeztetett országok közé tartozik.
Ugyanakkor a magyar rendvédelmi szervek kb. 3 százalékra teszik a teljes magyar
gyógyszerforgalomban a hamis készítmények arányát. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület
megbízásából készült „Hamisítás Magyarországon” című 2009-es felmérés szerint a magyar
nagykorú fogyasztók 7 százaléka, vagyis több mint 500 ezer fő van fokozottan kitéve a hamis
gyógyszerek fogyasztásával járó kockázatoknak.
Az Európai Unió szerepválallása
Az Európai Unió fokozott jogalkotási, illetve politikai orientációs szerepet vállal a
gyógyszerhamisítás elleni küzdelem területén.
2011. július 1-jén jelent meg az Európai Unió 2011/62/EU számú, az emberi felhasználásra szánt
gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek a hamisított gyógyszerek jogszerű
ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása tekintetében történő módosításáról szóló
irányelve, amelyet a tagámmaoknak 2013. január 2-ig kellett átülteniük. Az irányelv magyar jogba
történő átültetése megvalósult. A gyógyszerhamisítással kapcsolatos új szabályozás általános célja,
hogy a 2001/83/EK irányelv módosításával megelőzze az azonosítás, hamis történet vagy származás
43
tekintetében hamisított gyógyszereknek az ellátási láncba történő bekerülését, amely nagy veszélyt
jelent az európai betegek és az európai iparág számára.
Az Európai Unió tanácsának igazságügy- és belügyminisztereit tömörítő fóruma 2011-ben fontos
politikai dokumentumot fogadott el, amely nemcsak a legális kereskedelmi lánc védelmét célozza,
hanem az illegális gyógyszer kereskedelemmel szembeni fellépést is szorgalmazza (Tanácsi
következtetések a hamis gyógyszerek elleni fellépésről).
A Medicrime Egyezmény jelentősége
Az egészségügyi termékek hamisítása és különösen a gyógyszerhamísítás elleni fellépés azonban
nemcsak hazai és uniós kérdés. Az Európa Tanács Egyezménye az egész európai térség számára
adekvát eszközt jelent az államok számára a jogterület azonos szabályozásának eszközrendszere
tekintetében. Az Egyezmény célja, hogy az Európa Tanács csatlakozó részes államaiban egyaránt
bűncselekménynek minősüljön, és megfelelő szankcióban részesüljön az egészségügyi termék
hamisítása valamint más hasonló, közegészségügyet veszélyeztető cselekmények elkövetése. Ezen
kívül az Egyezmény célja a bűncselekmények áldozatainak jogvédelmét elősegíteni, illetve
támogatni a részes államokon belüli, illetve a nemzetközi büntetőjogi együttműködést.
Eljárás
Az Egyezmény aláírását követően az Egyezmény ratifikációjáról szóló okmány letétbe helyezésével
nyílik meg a hatálybalépés lehetősége a tagállamokban. Az Egyezmény hatályba lépéséhez legalább
öt ország aláírására van szükség, amelyből legalább háromnak az Európa Tanács részes államának
kell lennie.
A Javaslat alapján, ha az Országgyűlés a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló
2005. évi L. törvény rendelkezéseivel összhangban az Egyezmény kötelező hatályát Magyarország
tekintetében elismeri, akkor lehetőség nyílik a kötelező hatály elismeréséről szóló okiratnak az
Európa Tanács Titkárságánál való letétbe helyezésére.
Az Egyezményhez történő csatlakozás során csupán azon fenntartások bejelentésére van lehetőség,
amelyet az Egyezmény kifejezetten lehetővé tesz.
Magyarország két esetben él az Egyezmény által biztosított fenntartási lehetőséggel.
Az Egyezmény által meghatározott dokumentum fogalma [4. cikk h) pont] magába foglalja - nem
taxatív felsorolás jelleggel - mind az okiratot, mind a csomagolást, jelölést, használati utasítást,
származási vagy egyéb csatolt bizonyítványt is, ami a Polgári Perrendtartásban meghatározott okirat
fogalmán túlmutat. Eltérően az Egyezmény 7. cikk (1) bekezdésétől, Magyarországon egyrészt,
amennyiben magánokiratot érint a hamisítás, akkor az új Btk. 345. §-a szerint csak akkor
büntethető, ha a hamis magánokirat felhasználásra kerül, ugyanis hamis dokumentum készítése
vagy tartalmának meghamisítása kizárólag közokirat tekintetében büntetendő (új Btk. 342. §).
Másrészt, ha a hamisítás például a gyógyszerismertetők vagy dobozok hamisítását érinti, az
elkövető az új Btk. 14. § (2) bekezdése szerint, csak mint bűnsegéd büntethető akkor, ha az
egészségügyi termék hamisítása bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékos segítséget. Ezért
élni szükséges az Egyezmény 7. cikk (2) bekezdésében lehetővé tett fenntartási lehetőséggel a 7.
cikk (1) bekezdése vonatkozásában.
Továbbá az Egyezmény 10. cikk (4) bekezdése alapján is indokolt fenntartással élni az Egyezmény
10. cikk (1) bekezdés d) pontjában és (2) bekezdésben szabályozott joghatósági esetekkel
44
kapcsolatban, mivel a magyar büntetőjogban nem ismert a szokásos tartózkodási helyre alapított
joghatóság.
A Gyógyszerhamisítás helyzetéről a világon és Magyarországon
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) 2010-ben közzétett tanulmányában említi, hogy egy
2010 februárjában közzétett gyógyszergyártói tanulmány szerint mintegy 77 millió európai
fogyasztó kockáztatja életét azzal, hogy a legális gyógyszer-értékesítési csatornákat megkerülve
vásárol gyógyhatásúnak remélt készítményeket. A jelentés szerint Nyugat-Európában évente
mintegy 10,5 milliárd eurót költenek a fogyasztók olyan hivatalosan receptköteles gyógyszerekre,
amelyeket illegális forrásból, elsősorban az interneten keresztül, orvosi ajánlás és recept nélkül
szereznek be. A WHO becslése szerint azonban ezen termékek, illetve más az illegális internetes
oldalakon keresztül értékesítésre kínált gyógykészítmények több mint 50 százaléka hamisítvány
lehet.
A tanulmány szerint az illegálisan beszerzett készítmények körében a legnépszerűbbek az ún.
életmódgyógyszerek, amelyek a szakértők szerint egyúttal a leggyakrabban hamisított készítmények
közé tartoznak. Az illegális forrásból vásárlók 45 százaléka fogyasztószereket, 25 százaléka
potencianövelő készítményeket, 19 százaléka dohányzásról leszoktató pirulákat vásárolt, de a H1N1
vírusnak köszönhetően szintén kelendőnek bizonyultak az influenza kezelésére javallott termékek
is, amelyeket a tiltott helyeken vásárlók 35 százaléka próbált már.
Brit, svéd és amerikai orvosi, gyógyszerészeti szakértők tanulmánya szerint a hamis gyógyszerek
jelentette globális fenyegetettség egyre növekszik és korcsoporttól, nemtől függetlenül szedi
áldozatait. Több mint ötven, 1995 és 2009 között megjelent tanulmány másodelemzésén alapuló
recenziójuk szerint ma már a hamis gyógyszerek 90 százalékát az interneten adják el, ahol a
kereskedők a fogamzásgátlótól kezdve az antibiotikumon át a legkülönfélébb készítményeket
kínálják.
Míg Európában csak az elmúlt évek során több tucatnyi, legális forgalomba került orvosságról
derült ki, hogy hamisítvány, addig hazánkban hasonló esetre nem volt példa. Ennek oka, hogy zárt
gyógyszerellátási rendszerével Magyarország a kevésbé veszélyeztetett országok közé tartozik. Ez
azt jelenti, hogy a hivatalos úton felírt, patikában vagy feljogosított benzinkútnál kiváltott orvosság
gyakorlatilag teljesen biztonságos.
Mindennek ellenére hazánkban sem ismeretlen a probléma. A magyar rendvédelmi szervek kb. 3
százalékra teszik a teljes magyar gyógyszerforgalomban a hamis készítmények arányát. Egyes
életmódgyógyszerek (potencianövelők, növekedési hormonkészítmények, izomtömeg-növelő
szteroidok, nyugtatók) esetében azonban a nem eredeti készítmények aránya ennél jóval magasabb
lehet. Mivel azonban a kereskedelem teljes egészében az illegális csatornákon keresztül zajlik, a
probléma nem kap a valós súlyának megfelelő figyelmet a hazai közéletben.
Magyarországon a hamis gyógyszereket a gyógyszerellátási lánc szigorúságából eredően, kizárólag
a nem engedélyezett csatornákon keresztül forgalmazzák, vagyis a kockázatvállaló fogyasztók
például piacokon, az utcán, klubokban és edzőtermekben férhetnek hozzá ezekhez. A fentieken
kívül hazánkban is jelentős terjesztési felületet jelenthet az internet. Bár az engedéllyel működő
magyar online patikák termékei biztonságosak, a hazai internetezők is hozzáférhetnek olyan
45
külföldi internetes forrásokhoz, amelyek többsége nem ellenőrzött, gyakran hamisított
készítményeket forgalmaz.
A gyógyszerhamisítás terjedését és a hamis gyógyszerek terjesztését a kínálati oldal mellett azonban
alapjaiban határozza meg az irántuk mutatkozó kereslet is. Bár Magyarországon a legális
értékesítési csatornák - beleértve a magyar online patikákat is - biztonságosak, hiába a szigorú
szabályozás és az erőteljes hatósági, iparági fellépés, ha a magyar fogyasztók megveszik a
veszélyes termékeket.
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület megbízásából készült „Hamisítás Magyarországon” című
2009-es felmérés szerint a magyar nagykorú fogyasztók 7 százaléka, vagyis több mint 500 ezer fő
van fokozottan kitéve a hamis gyógyszerek fogyasztásával járó kockázatoknak.
A reprezentatív kutatás eredményei szerint körülbelül 80 ezer ember van Magyarországon, aki
gondolkodás nélkül, bármikor vásárolna illegális forrásból gyógyszert, ha a vásárlásból anyagi
előnye származna. További közel 500 ezer fogyasztó pedig hajlik arra, hogy éljen az ilyen
lehetőséggel, ha megfelelő mértékben előnyösnek találja az üzletet.
A felmérés szerint a kockázatos gyógyszervásárlásra való hajlandóság erősen iskolai végzettség
függő, minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége annál inkább hajlandó a potenciális
veszélyt jelentő készítmények beszerzésre.
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület 2012-ben negyedik alkalommal végezte el a lakosság
hamisításhoz kapcsolódó attitűdjeit és vásárlási szokásait vizsgáló felmérését. E tanulmányok szerin
a lakosság nyitottsága a hamis gyógyszerekkel kapcsolatban az alábbi számokkal mutatható be:
Vásárolna nem megbízható forrásból származó gyógyszert, ha mint az üzletekben? 1000-es minta %ában				az lényegesen olcsóbb,	
	2009	2010	2011		2012
Igen, Bármikor	1	1	1		1
Talán	6	4	6		4
Nem	92	95	92		95
Magyarországi és uniós fejlemények a gyógyszerhamisítás elleni küzdelem területén
A gyógyszerhamisítás irányelv megjelenése
2011. július 1-jén jelent meg az Európai Unió 2011/62/EU számú, az emberi felhasználásra szánt
gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek a hamisított gyógyszerek jogszerű
ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása tekintetében történő módosításáról szóló
irányelve, amelyet a tagállamoknak 2013. január 2-ig kellett átülteniük. Az irányelv magyar jogba
történő átültetése megvalósult. A gyógyszerhamisítással kapcsolatos új szabályozás általános célja,
hogy a 2001/83/EK irányelv módosításával megelőzze az azonosítás, hamis történet vagy származás
tekintetében hamisított gyógyszereknek az ellátási láncba történő bekerülését, amely nagy veszélyt
jelent az európai betegek és az európai iparág számára.
46
Fontos megjegyezni, hogy az irányelv rendelkezései által létrehozott eszközök a piacfelügyeleti
ellenőrzés erősítését igyekeznek harmonizált módon megvalósítani, és az irányelv büntetőjogi
szabályokat nem tartalmaz.
Az irányelv hatálya nem terjed ki a szellemi tulajdonjogot sértő hamisításokra, ugyanis a
gyógyszerhamisítást kizárólag közegészségügyi problémaként kezeli. Ennek megfelelően a
jogszabály eszközrendszere is csak az egészségügyi szempontból kockázatos termékekre irányul.
Ennek megfelelően a gyógyszerhamisítási irányelv kiemelt céljai a következők:
-	a megtévesztő gyógyszerek könnyebb beazonosítása biztonsági elemek segítségével,
amelyek biztosítják, hogy egyes nagy kockázatú termékek minden egyes csomagja egészen az
eredetéig nyomon követhető legyen;
-	az ellenőrzés megerősítése az EU külső határain (biztonságos harmadik országok listájának
létrehozatala);
-	jó minőségű, nem hamisított gyógyszer-hatóanyagok gyártását biztosító
követelményrendszer előírása;
-	az internetes gyógyszer kereskedelem biztonságosságának növelése;
-	szigorított szabályozás a gyógyszerellátási lánc résztvevői (hatóanyag-, segédanyag-,
késztermék gyártó, nagykereskedő, gyógyszerközvetítő (bróker) vonatkozásában).
A hamis gyógyszerek elleni fellépésről szóló tanácsi következtetések dokumentumának elfogadása
A 2011. első félévi magyar uniós elnökség számára prioritás volt a hamis gyógyszerek elleni
küzdelem.
Az Európai Unió Tanácsának igazságügy- és belügyminisztereit tömörítő fóruma fontos politikai
dokumentumot fogadott el, amely nemcsak a legális kereskedelmi lánc védelmét célozza, hanem az
illegális gyógyszer kereskedelemmel szembeni fellépést is szorgalmazza.
A dokumentum felhívja a tagállamokat, hogy
-	fokozzák hatóságaik internet figyelő egységeinek tevékenységét,
-	a rendészeti hatóságok munkatársainak nyújtsanak megfelelő képzést,
-	szorgalmazzák az együttműködést a különböző nemzeti hatóságaik között
(gyógyszerhatóság, rendőrség, vám, szabadalmi hivatalok),
-	indítsanak tudatosító kampányokat a tagállamok körében,
-	használják ki jobban az Europol tevékenységeit e területen, illetve nyújtsanak támogatást az
Europol-nak,
-	ahol szükséges, hozzanak létre közös nyomozó csoportokat (joint investigation teams),
-	jelöljenek ki nemzeti kontaktpontokat,
-	a nyomozások elősegítése érdekében vegyék igénybe az Eurojust-ot (EU által létrehozott
jogi személyiségű intézmény, két vagy több tagállamot érintő büntetendő magatartással kapcsolatos
nyomozás és büntető eljárás terén történő együttműködés érdekében),
-	pályázzanak a gyógyszerhamisítás elleni küzdelem terén is EU-s pénzekre,
-	támogassák a munkát a többi releváns nemzetközi fórumokon [Európa Tanács, Bűnügyi
Világszervezet (WCO), WHO, Interpol stb.],
-	biztosítsák, hogy a vámügyi együttműködésben a gyógyszerek megfelelő hangsúlyt
kapjanak,
-	fontolj ák meg egy tanulmány elvégzését a gyógyszerhamisítás jelensége terén,
47
-	az Europol-t (Európai Unió rendvédelmi ügynökséget), hogy hozzon létre külön
gyógyszerhamisítással foglalkozó munkacsoportot, illetve az Európai Rendőr Akadémiát (CEPOL-
t), hogy dolgozzon ki speciális tréning modulokat.
A Medicrime Egyezményről
A Medicrime Egyezmény 2011. október 28-án Moszkvában nyílt meg aláírásra. Az Európa Tanács
folyamatosan szorgalmazza a tagállamoknál, így Magyarországnál is a Medicrime Egyezmény
mielőbbi aláírását és megerősítését. Magyarország büntetőjogi szabályozásában - az egészségügyi
termék hamisítása tényállásának az új Btk.-ban történő kodifikációjával - alapvetően megteremtette
a Medicrime Egyezményhez való csatlakozás büntetőjogi feltételeit.
48
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
Összhangban a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 7. §-
ával, az Országgyűlés e törvénnyel ad felhatalmazást az Egyezmény kötelező hatályának
elismerésére.
A 3. §-hoz
A § tartalamzza az egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása és hiteles angol nyelvű szövegét.
Az Egyezmény tartalmi összefoglalója és Magyarország megfelelése az Egyezményben foglaltaknak
1.	cikk - Az Egyezmény célja
Az Egyezmény célja, hogy az Európa Tanács csatlakozó részes államaiban egyaránt
bűncselekménynek minősüljön és megfelelő szankcióban részesüljön az egészségügyi termék
hamisítása, valamint más hasonló, közegészségügyet veszélyeztető cselekmények elkövetése. Ezen
kívül az Egyezmény célja a bűncselekmények áldozatainak jogvédelmét elősegíteni, illetve
támogatni a részes államokon belüli, illetve a nemzetközi büntetőjogi együttműködést.
2.	cikk - Diszkriminációmentesség
Az Egyezmény alapelvként mondja ki a diszkrimináció tilalmát az Egyezmény végrehajtása során.
Magyarország Alaptörvénye XV. cikkének (2) bekezdések kimondja, hogy Magyarország az
alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság,
nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési
vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
Az új Btk. preambuluma kimondja, hogy azt az Országgyűlés - többek között - az ember
sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme érdekében fogadta el.
3.	cikk - Hatály
A Medicrime Egyezmény tárgyi hatálya az egészségügyi termékekre terjed ki, amely kategória alatt
a gyógyszereken - amely emberi és állatgyógyászati alkalmazásra szánt is lehet -, a vizsgálati
készítményeken kívül az orvostechnikai eszközöket is érteni kell.
A Medicrime Egyezményben említett bűncselekmények elkövetési tárgyainak köre kiterjed továbbá
a hatóanyagokra, a segédanyagokra, a tartozékokra, az alkatrészekre és más összetevőkre és a
nyersanyagokra is.
Az új Btk.-nak az Egyezményben foglalt büntetőjogi tényállásokat átültető 186. §-a (egészségügyi
termék hamisítása) hatálya kiterjed mindarra, amit az Egyezmény tárgyi hatálya említ.
49
Jóllehet az új Btk. 186. §-a nem említi külön a hatóanyagokat, a segédanyagokat, a tartozékokat, az
alkatrészeket, más összetevőket és a nyersanyagokat, azonban az új Btk. indokolásából kiderül,
hogy „amennyiben ezen összetevőket egészségügyi termék gyártása céljából hamisítják, akkor az
egészségügyi termék hamisítása bűncselekmény megállapítható, tekintettel arra, hogy egy
egészségügyi termék ilyen összetevőjének hamisítása meghamisított egészségügyi terméket
eredményez, így a tényállás szempontjából ezekre nem szükséges külön kitérni.”.
4.	cikk - Fogalommeghatározások
A fogalommeghatározásokról szóló cikkben a definíciók (gyógyszerkészítmény, orvostechnikai
eszköz, hatóanyag, segédanyag, részek és anyagok, dokumentum, gyártás, hamisítvány stb.) az
európai uniós szabályozással, valamint a magyar jogszabályokkal összhangban kerültek
megfogalmazásra.
A fogalommeghatározások összhangban vannak a magyar jogszabályokban használatos
fogalmakkal. Az Egyezményben és a magyar jogban definiált termékkategóriák
fogalommeghatározása egyaránt az európai uniós szabályozást követik.
5-14. cikkek - Anyagi büntetőjogi szabályok
A Medicrime Egyezmény alapján bűncselekménynek kell tekinteni az Egyezmény hatálya alá
tartozó termékek meghamisítását vagy hamis egészségügyi termék készítését. Emellett
büntetendővé kell nyilvánítani a hamis termékekkel kapcsolatos szállítási, tárolási és forgalmazási
jellegű magatartásokat is, valamint a hamis dokumentum készítését, illetve azt az esetet, amikor
hamis vagy nem engedélyezett termékkel kapcsolatban használnak fel eredeti dokumentációt.
Az Egyezmény által meghatározott dokumentum fogalma [4. cikk h) pont] magába foglalja - nem
taxatív felsorolás jelleggel - mind az okiratot, mind a csomagolást, jelölést, használati utasítást,
származási vagy egyéb csatolt bizonyítványt is, ami a Polgári Perrendtartásban meghatározott okirat
fogalmán túlmutat. Eltérően az Egyezmény 7. cikk (1) bekezdésétől, Magyarországon egyrészt,
amennyiben magánokiratot érint a hamisítás, akkor az új Btk. 345. §-a szerint csak akkor
büntethető, ha a hamis magánokirat felhasználásra kerül, ugyanis hamis dokumentum készítése
vagy tartalmának meghamisítása kizárólag közokirat tekintetében büntetendő (új Btk. 342. §).
Másrészt, ha a hamisítás például a gyógyszerismertetők vagy dobozok hamisítását érinti, az
elkövető az új Btk. 14. § (2) bekezdése szerint, csak mint bűnsegéd büntethető akkor, ha az
egészségügyi termék hamisítása bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékos segítséget.Ezért élni
szükséges az Egyezmény 7. cikk (2) bekezdésében lehetővé tett fenntartási lehetőséggel a 7. cikk
(1) bekezdése vonatkozásában
Az Egyezmény egyes körülmények - így többek között a bűncselekménnyel okozott halál,
egészségkárosodás, az egészségügyi foglalkozás körében vagy a bűnszervezetben történő elkövetés,
illetve ha a hamis termék forgalmazása széles körben, például információs rendszereken keresztül
történik - súlyosabb büntetéssel fenyegetését írja elő.
A Medicrime Egyezmény szerint büntetendővé kell nyilvánítani a meghatározott
bűncselekményekre történő felbujtást, bűnsegélyt és kísérletet is.
Ami a szankciókat illeti az Egyezmény hatékony és visszatartó erejű büntetés kiszabását írja elő a
részes államok számára. Az egészségügyi termékek hamisítása és a hamis egészségügyi
50
termékekkel kapcsolatos forgalmazási jellegű elkövetési magatartások esetében konkrét elvárásként
jelenik meg a szabadságvesztés büntetés alkalmazása.
A büntetés kiszabásánál a hasonló bűncselekmények korábbi elkövetését arra tekintet nélkül kell
figyelembe venni, hogy azokat ugyanazon vagy különböző részes államok területén követték-e el.
Az Egyezmény szabályozza a joghatósági kérdéseket is, illetve a jogi személyek büntetőjogi
felelősségére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. E szabályok szintén összhangban vannak a
magyar büntetőjogi szabályozással.
A jogi személyek felelősségét illetően az Egyezmény megköveteli a büntetőjogi szankcionálás
lehetőségét.
Az anyagi jogszabályoknak történő megfelelést szolgálja az új Btk., különösen annak az
egészségügyi termék hamisítása bűncselekményt szabályozó 186. §-a.
Ugyanakkor az Egyezmény alábbi rendelkezése nem teljes mértékben összeegyeztethető a magyar
szabályozással, így fenntartás bejelentésére van szükség:
-	az Egyezmény 10. cikk (1) bekezdés d) pontjában és a (2) bekezdésben szabályozott
joghatósági esetekkel kapcsolatban a (4) bekezdésben biztosított fenntartási lehetőséggel
szükséges élni, mivel a magyar büntetőjogban nem ismert a szokásos tartózkodási hely által
alapított joghatóság.
Ami az Egyezmény 14. cikkét (egy másik részes fél által meghozott jogerős ítéletek figyelembe
vétele) illeti, azzal kapcsolatban a magyar szabályozás eleget tesz az Egyezményben foglalt
követelményeknek, tekintettel arra, hogy a magyar bíróság akár az Európai Unió más tagállamának
bírósága, akár valamely harmadik állam (nem EU tagállam) bírósága által, ugyanazon elkövetővel
szemben hozott ítéletet figyelembe tudja venni.
Ennek kapcsán egyrészt utalni kell a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII.
törvénynek (Nbjt.) a külföldi ítélet érvényének elismerésére vonatkozó rendelkezéseire. Ennek
értelmében a külföldi bíróság (akár az Európai Unió bírósága, akár harmadik, nem EU tagállam
bírósága) jogerős ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben
(akár magyar állampolgár az elkövető, akár nem) külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a
kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrenddel. Ha pedig a
magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar
bíróság jogerősen elbírálta, és az ítélet ezután ugyanúgy „viselkedik”, mintha eredetileg is magyar
bíróság hozta volna meg, vagyis azt figyelembe kell venni az elkövető további elítélései során is.
Meg kell említeni továbbá a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti
cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló 2009/315/IB tanácsi kerethatározat (ECRIS)
rendelkezéseit is. Ez a kerethatározat az Európai Unión belül szorosabb együttműködést teremtett a
valamely tagállam által meghozott ítéletnek egy másik tagállamban való elismerése és figyelembe
vétele kapcsán. Magyarország a kerethatározat rendelkezéseit a bűnügyi nyilvántartási rendszerről,
az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek
nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló
2009. évi XLVII. törvényben ültette át. A törvény a kerethatározat alapján megteremtette az Európai
Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek
51
nyilvántartását. A nyilvántartás célja az Európai Unió más tagállamában magyar állampolgárral
szemben hozott, bűnösséget megállapító jogerős ítéletekben foglalt adatoknak az elítélttel szemben
más bűncselekmény elkövetése miatt folytatott büntetőeljárásban való figyelembevétele, illetve az
egyes nyilvántartásokban foglalt adatok tagállamok közötti kölcsönös cseréjének elősegítése.
Magyarországon a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonhatóságát a jogi személlyel szemben
alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény biztosítja.
15- 16. cikkek - Nyomozás, vádemelés és eljárás
Az Egyezmény kimondja, hogy a hatálya alá tartozó bűncselekmények csak közvádas
bűncselekmények lehetnek, és a nyomozó- és vádhatóság tagjainak megfelelően képzetteknek kell
lenniük arra, hogy e speciális bűncselekményekkel kapcsolatban eljárjanak.
Fontos rendelkezése az Egyezménynek, hogy lehetővé kell tenni a hatálya alá tartozó
bűncselekmények fedett nyomozati módszerekkel történő felderítését.
Az új Btk. 186. §-a szerinti egészségügyi termék hamisítása bűncselekmény nem magánvádas és az
eljárás nem magánindítványra indul.
A titkos információgyűjtés lehetőségét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a
továbbiakban: Be.) 2013. július 1-től hatályos 201. § d) pontja valamint a rendőrségről szóló 1994.
évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 2013. július 1-től hatályos 69. § (3) bekezdés c) pontja
biztosítja úgy, hogy az egészségügyi termék hamisítása bűncselekmény nevesítve legyen azon
bűncselekmények között, amelyek felderítése során a titkos információgyűjtés alkalmazására
lehetőség van.
17.	cikk - Hatósági együttműködés és információcsere
Az Egyezmény előírja, hogy a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy területükön az
egészségügyi hatóságok, a vámhatóság és a rendőrség között hatékony legyen az együttműködés a
bűncselekmények üldözése érdekében. Az együttműködésnek ki kell terjednie a hatósági és nem
hatósági (elsősorban ipari) szereplők közötti kapcsolatra is. Hasonlóképpen fontos, hogy az
információcsere megfelelő mechanizmusai és fórumai rendelkezésre álljanak az illetékes hatóságok
között.
A hamisítás elleni küzdelemben a hatóságok és a nem hatósági szereplők közötti együttműködést
rendezi a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény, az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti
eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet, az egyes hatóságok közötti együttműködést pedig
együttműködési megállapodások biztosítják.
Ezen túlmenően fontos kiemelni a Hamisítás Elleni Nemzeti Testületről szóló 287/2010. (XII. 16.)
Korm. rendeletet.
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (a továbbiakban: HENT) a következő feladatokat látja el:
-	a hamisítás elleni nemzeti stratégia és az ahhoz kapcsolódó intézkedési tervek kidolgozása,
végrehajtásuk összehangolása;
52
-	a hamisítás elleni nemzetközi és európai uniós kezdeményezésekkel kapcsolatos kormányzati
tevékenység összehangolása és támogatása;
-	a hamisításra vonatkozó statisztikai adatok rendszerezése, elemzése;
-	tudatosságnövelő, felvilágosító programok, kampányok kezdeményezése, összehangolása,
valamint végrehajtásuk figyelemmel kísérése;
-	a hamisítás elleni fellépésben közreműködő rendészeti és igazságügyi szervek alkalmazottainak
továbbképzése;
-	javaslattétel a szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló jogszabályok megalkotására és
módosítására.
A testületet az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium igazságügyért felelős
államtitkára elnököli. Elnökhelyettesként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke jár el.
A Testület további tagjaira
-	a kultúráért felelős miniszter, az oktatásért felelős miniszter, az egészségügyért felelős miniszter, a
gazdaságfejlesztésért felelős miniszter, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter, az országos
rendőrfőkapitány, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi
Hatóság főigazgatója, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, valamint
-	a szellemi tulajdon területén működő szakmai és érdekképviseleti szervezetek és a szellemi
tulajdonjogok jogosultjait tömörítő vállalkozói érdekképviseleti szervezetek tesznek javaslatot.
18.	cikk - Megelőző intézkedések
A hamisítás megelőzésének fontos eszköze, ha megfelelő minőségi követelmények vannak
érvényben a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök tekintetében, és biztosított azok biztonságos
kereskedelmi értékesítése. Ugyanígy fontos az egészségügyi termékekkel foglalkozó szakemberek
és a hatóságok megfelelő képzése, a hamisítással kapcsolatos tudatosságnövelés, illetve az illegális
kereskedelem megelőzésére irányuló intézkedések.
Az egészségügyi termékek biztonsági követelményeit a vonatkozó uniós jogszabályok és az azokat
implementáló nemzeti jogszabályok biztosítják.
19.	cikk - Áldozatok védelme
Az Egyezmény szerinti áldozatvédelem kiterjed az egészség védelméhez szükséges információk és
ellátások rendelkezésre bocsátására, illetve az elkövetővel szembeni kárigények érvényesítési
lehetőségére.
Magyarországon az áldozatvédelem szabályozási kereteit az alábbi jogszabályok jelentik:
-	a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről 2005. évi CXXXV.
törvény;
-	az áldozatsegítő támogatások igénybevételének részletes szabályairól 1/2006. (I. 6.) IM
rendelet;
-	a rendőrség és a határőrség áldozatsegítő feladatairól szóló 17/2007. (III. 13.) IRM
rendelet.
20.	cikk - Az áldozatok részvétele a büntető eljárásban
53
A cikk rendezi az áldozatok jogát a büntetőeljárással kapcsolatos információhoz való
hozzáféréshez, a nyilatkozattételi, a jogi képviselethez való jogot, illetve a személyének és
családjának személyi védelméhez való jogot. A feljelentéshez való jogot akkor is biztosítani kell az
áldozat tartózkodási helye szerinti országban, ha a sértettel szembeni bűncselekményt más részes
államban követték el.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezik a sértettet a büntető eljárás folyamán
megillető jogokról, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény pedig a büntetőeljárás
folyamán igénybe vehető támogatásokat rendezi. A 2001. évi LXXXV. törvény a büntetőeljárásban
részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról rendelkezik, míg a 34/1999. (II.
26.) Korm. rendelet a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai
személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szól.
21-22. cikk - Nemzetközi együttműködés
Az Egyezmény említi a részes államok közötti hatósági együttműködés szabályait is. Az
együttműködés módját illetően a részes államok által megkötött nemzetközi bűnügyi jogsegély
egyezményekre hivatkozik a Medicrime Egyezmény. Amennyiben az adott részes államok között
nincs kiadatási egyezmény hatályban, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a Medicrime Egyezmény
maga szolgálhat-e jogalapul a kiadatáshoz. Az együttműködésnek a hatóságok között nemcsak a
bűnügyi együttműködésre kell kiterjednie, hanem a megelőzésre is. E tekintetben a hatékony
kommunikációt említi legfontosabb eszközként az Egyezmény.
A nemzetközi büntetőjogi együttműködésben Magyarország részvételét az alábbi jogszabályok
biztosítják:
-	a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezmény és kiegészítő
jegyzőkönyveinek kihirdetéséről szóló 1994. évi XVIII. törvény
-	a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény;
-	az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-
én kelt egyezmény és az egyezmény 2001. október 16-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve
kihirdetéséről szóló 2005. évi CXVI. törvény
-	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX.
törvény.
23-25. cikkek - Felek Bizottsága
Az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdések megvitatására hivatott fórum a részes államok
képviselőiből álló Felek Bizottsága lesz, amely saját eljárási szabályzata alapján fog működni.
Ugyanakkor a Bizottságban más európa tanácsi testületek delegáltjai is részt vehetnek megfigyelői
joggal.
26-33. cikkek - Záró rendelkezések
E cikkek rendezik az Egyezmény más nemzetközi jogi eszközökhöz való viszonyát, kimondva,
hogy bár az Egyezmény nem érinti a részes államok korábbi nemzetközi kötelezettségvállalásait, de
az Egyezmény hatályba lépését követően csak a vele összhangban lévő nemzetközi
kötelezettségvállalásra kerülhet sor. Ezt követően az Egyezmény módosításának eljárásrendje
54
következik. Az Egyezmény hatályba lépéséhez az szükséges, hogy legalább öt aláíró fél (amelyből
legalább háromnak az Európa Tanács részes államának kell lennie) az Egyezményt magára nézve
kötelezőnek ismerje el. Az Egyezményhez történő csatlakozás során csupán azon fenntartások
bejelentésére van lehetőség, amelyet az Egyezmény kifejezetten lehetővé tesz. A dokumentum a
részes országok közötti vitarendezésről szóló és a Főtitkárság tájékoztatási kötelezettségét
részletező szabályairól szóló cikkekkel ér véget.
4.	§-hoz
A §. a fenntartásokról rendelkezik. Az Egyezmény által meghatározott dokumentum fogalma [4.
cikk h) pont] magába foglalja - nem taxatív felsorolás jelleggel - mind az okiratot, mind a
csomagolást, jelölést, használati utasítást, származási vagy egyéb csatolt bizonyítványt is, ami a
Polgári Perrendtartásban meghatározott okirat fogalmán túlmutat. Eltérően az Egyezmény 7. cikk
(1) bekezdésétől, Magyarországon egyrészt, amennyiben magánokiratot érint a hamisítás, akkor az
új Btk. 345. §-a szerint csak akkor büntethető, ha a hamis magánokirat felhasználásra kerül, ugyanis
hamis dokumentum készítése vagy tartalmának meghamisítása kizárólag közokirat tekintetében
büntetendő (új Btk. 342. §). Másrészt, ha a hamisítás például a gyógyszerismertetők vagy dobozok
hamisítását érinti, az elkövető az új Btk. 14. § (2) bekezdése szerint, csak mint bűnsegéd büntethető
akkor, ha az egészségügyi termék hamisítása bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékos
segítséget. Ezért élni szükséges az Egyezmény 7. cikk (2) bekezdésében lehetővé tett fenntartási
lehetőséggel a 7. cikk (1) bekezdése vonatkozásában.
Továbbá az Egyezmény 10. cikk (4) bekezdése alapján is indokolt fenntartással élni az Egyezmény
10.	cikk (1) bekezdés d) pontjában és (2) bekezdésben szabályozott joghatósági esetekkel
kapcsolatban, mivel a magyar büntetőjogban nem ismert a szokásos tartózkodási helyre alapított
joghatóság.
5.	§-hoz
A § a törvény hatályba lépéséről rendelkezik. Tekitnettel arra, hogy az egyezmény
hatálybalépéséhez az szükséges, hogy azt öt ország - ezek közül három Európa Tanács tagállam -
ratifikálja, az egyezmény szövege csak az Egyezmény 28. cikk (4) bekezdésében meghatározott
időpontban lép hatályba.
Összhangban a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény 10. §
(4)	bekezdésével, az Egyezmény, illetve e törvény 2-3. §-a és 4. § (2), illetve (4) bekezdés
hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter - annak ismertté válását követően
-	a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
Tekintettel arra, hogy az Egyezmény tárgyköre több miniszter feladatkörébe is tartozik, a törvény
megállapítja, hogy a végrehajtáshoz szükséges intézkedésekről az egészségügyért felelős miniszter,
a rendészetért felelős miniszter, valamint az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
55