﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/13207. számú
törvényjavaslat
a Magyarország és a Szerb Köztársaság
között a szociális biztonságról szóló egyezmény
kihirdetéséről
Előadó:
Balog Zoltán
emberi erőforrások minisztere
Budapest, 2013. november
1
2013. évi ... törvény
a Magyarország és a Szerb Köztársaság között a szociális biztonságról szóló egyezmény
kihirdetéséről
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország és a Szerb Köztársaság
között a szociális biztonságról szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező
hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„Egyezmény Magyarország és a Szerb Köztársaság között a szociális biztonságról
Magyarország és a Szerb Köztársaság (a továbbiakban: a Szerződő Felek) azon kívánságuktól
vezérelve, hogy szabályozzák kapcsolataikat a szociális biztonság területén, az alábbiakban
állapodtak meg:
I.	RÉSZ
Általános rendelkezések
l.	cikk
Fogalommeghatározások
(1)	A jelen Egyezményben használt fogalmak jelentése a következő:
1.	"felségterület"
-	Magyarország tekintetében: Magyarország felségterülete,
-	a Szerb Köztársaság tekintetében: a Szerb Köztársaság felségterülete;
2.	"jogszabályok"
a jelen Egyezmény 2. cikkében említett területekre vonatkozó törvények, rendeletek és
más általánosan kötelező érvényű előírások, ideértve azokat a nemzetközi
szerződéseket, egyezményeket, amelyek a Szerződő Felek belső jogának részét képezik;
3.	"illetékes hatóság"
-	Magyarország tekintetében:
a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok által szabályozott
területekért felelős miniszterek, minisztériumok vagy megfelelő hatóságok;
2
-	a Szerb Köztársaság tekintetében:
a Szerb Köztársaságban működő, a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott
jogszabályok által szabályozott területekért felelős minisztériumok;
4.	"intézmény"
az a szerv, illetve szervezet, amelynek feladata a jelen Egyezmény 2. cikkében
meghatározott jogszabályok végrehajtása;
5.	"illetékes intézmény"
az az intézmény, amelynél az illető személy az ellátási kérelem benyújtásának
időpontjában biztosított, vagy igényjogosultsággal rendelkezik vagy rendelkezne;
6.	“összekötő szerv”
a jelen Egyezmény hatékony végrehajtása érdekében, az illetékes hatóság által kijelölt
szerv;
7.	"biztosítási idő"
a járulékfizetési és ezzel azonos megítélés alá eső olyan idő, amelyek a Szerződő Felek
jogszabályai szerint annak minősül;
8.	"pénzbeli ellátás"
a nyugdíj és más pénzbeli ellátás, továbbá ezek valamennyi pótléka, kiegészítése,
korrekciója és emelése;
9.	“természetbeni ellátás”
pénzbeli ellátásnak nem minősülő, egészségügyi szolgáltatás, ellátás;
10.	“lakóhely”
az állandó, szokásos tartózkodás helye;
11.	“tartózkodás helye”
az ideiglenes tartózkodás helye;
12.	„biztosított”
az a személy, aki a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok szerint
biztosított vagy biztosított volt;
13.	“jogosult”
a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok szerint jogosultságot
szerzett személy.
(2)	A jelen Egyezményben használt más fogalmak jelentése az, amelyet azoknak a Szerződő
Felek jogszabályai tulajdonítanak.
2.	cikk
Tárgyi hatály
(1) Jelen Egyezmény
3
-	Magyarország jogszabályai tekintetében:
1.	a társadalombiztosítási ellátások keretén belül:
1.1.	a biztosítási kötelezettségre, a társadalombiztosítási ellátások és a
munkanélküliség esetén járó ellátások fedezetére fizetendő járulékokról,
1.2.	a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól,
1.3.	a társadalombiztosítási nyugellátásokról, valamint
1.4.	a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól;
2.	a munkanélküli ellátások keretén belül:
2.1.	az álláskeresési járadékról,
2.2.	a nyugdíj előtti álláskeresési segélyről;
-	a Szerb Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1.	az egészségbiztosításról, egészségvédelemről és az anyaságról,
2.	a munkahelyi balesetekről és foglalkozási betegségekről,
3.	a nyugdíj - és rokkantsági biztosításról,
4.	a munkanélküliség esetével kapcsolatos biztosításról
szóló jogszabályokra vonatkozik.
(2)	A jelen Egyezmény mindazokra a jogszabályokra is vonatkozik, amelyek összefoglalják,
módosítják vagy kiegészítik az e cikk (1) bekezdésében felsorolt jogszabályokat.
(3)	A jelen Egyezmény hatálya kiterjed az egyik Szerződő Fél azon jogszabályaira is,
amelyek a szociális biztonság új rendszereit vagy ágait határozzák meg, feltéve, hogy ezekről
a Szerződő Fél illetékes hatósága a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát írásban értesíti, és
az utóbbi illetékes hatóság az írásbeli értesítés kézhezvételének napjától számítva három
hónapon belül nem fejezi ki ellenvéleményét.
3.	cikk
Személyi hatály
A jelen Egyezmény hatálya kiterjed:
1)	azokra a személyekre, akikre az egyik vagy mindkét Szerződő Fél jogszabályai
vonatkoznak vagy vonatkoztak;
2)	más olyan személyekre, akik jogaikat az 1) pontban említett személyektől
származtatják.
4.	cikk
Az egyenlő bánásmód elve
Ha az Egyezmény másképp nem rendelkezik, az egyik Szerződő Fél jogszabályainak
alkalmazásakor a jelen Egyezmény 3. cikkében említett személyek az e Szerződő Fél
állampolgáraival azonos elbírálás alá esnek.
5.	cikk
Az ellátások átutalása
4
(1)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályain alapuló pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem
módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg vagy vonhatóak el azért, mert a
jogosult lakóhelye vagy tartózkodási helye a másik Szerződő Fél felségterületén van.
(2)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályain alapuló pénzbeli ellátásokat a másik Szerződő Fél
felségterületén lakóhellyel rendelkező jogosultak részére is teljesíteni kell.
(3)	Az e cikk (1) bekezdésben megállapított ellátások átutalása a másik Szerződő Fél
állampolgárai részére a saját állampolgárokkal azonos feltételek szerint történik, ha a jogosult
lakóhelye vagy tartózkodási helye harmadik országban van.
(4)	Jelen cikk (2) bekezdése nem vonatkozik a Szerb Köztársaság tekintetében a befizetett
járulékokon alapuló nyugdíjösszeg minimál nyugdíjra történő kiegészítésére.
(5)	Az e cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a munkanélküliség alapján járó ellátásra
nem vonatkozik.
6.	cikk
Tényállások azonos elismerése
(1)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti tényállás kihat valamely
ellátásra, illetve jogosultságra, a másik Szerződő Félnél bekövetkező azonos tényállást a
Szerződő Fél úgy veszi figyelembe, mintha a saját felségterületén történt volna.
(2)	A Szerb Köztársaság jogszabályainak alkalmazása során jelen cikk (1) bekezdése nem
kerül alkalmazásra abban az esetben, ha a nyugellátásban részesülő foglalkoztatására vagy
részéről önálló tevékenység folytatására Magyarország felségterületén kerül sor.
II.	RÉSZ
Az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó rendelkezések
7.	cikk
Általános rendelkezés
(1)	A biztosítási kötelezettség - ha a jelen Egyezmény 8. és 9. cikk szerinti előírásai másként
nem rendelkeznek - annak a Szerződő Félnek a jogszabályaihoz igazodik, amelynek
felségterületén az illető személy a jövedelemszerző tevékenységet végzi, abban az esetben is,
ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél
felségterületén található.
(2)	Azon személy esetében, aki egyidejűleg mindkét Szerződő Fél felségterületén
munkaviszonyban áll vagy önálló tevékenységet végez, kizárólag azon Szerződő Fél
jogszabályait kell alkalmazni, amely felségterületén a lakóhelye van.
(3)	Azon személy esetében, aki egyik Szerződő Fél felségterületén munkaviszonyban áll és a
másik Szerződő Fél felségterületén önálló tevékenységet végez, kizárólag azon Szerződő Fél
jogszabályait kell alkalmazni, amely felségterületén munkaviszonyban áll.
5
8.	cikk
Különleges rendelkezések
(1)	Azokra az állami és közszolgálatban foglalkoztatott és más velük egy tekintet alá eső
személyekre, akiket a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, a küldő Szerződő Fél
jogszabályait kell alkalmazni.
(2)	Amennyiben az egyik Szerződő Fél felségterületén székhellyel rendelkező munkáltató a
munkavállalóját a másik Szerződő Fél felségterületére küldi, hogy ott a nevében munkát
végezzen, továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók úgy, mintha az illető
személyt még ennek a felségterületén foglalkoztatnák, feltéve, hogy a kiküldetés várható
időtartama nem haladja meg a 24 hónapot.
(3)	Az egyik Szerződő Fél felségterületén önálló tevékenységet végző személyre, ha a
tevékenység ideiglenes folytatása céljából a másik Szerződő Fél felségterületére utazik,
továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, mintha ennek a felségterületén
látná el a tevékenységet, feltéve, hogy a kiküldetés várható időtartama nem haladja meg a 24
hónapot.
(4)	Azokra a munkavállalókra, akiket az egyik Szerződő Fél felségterületén székhellyel
rendelkező, a légi, a közúti vagy a vasúti közlekedéssel (szállítással, szállítmányozással és
fuvarozással) foglalkozó munkáltató a másik Szerződő Fél felségterületére küld, továbbra is a
munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni úgy, mintha az illető
személyt még ennek a felségterületén foglalkoztatnák.
(5)	A hajókon vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatottakra azon Szerződő Fél
jogszabályai alkalmazandók, amelynek lobogója alatt az hajózik.
(6)	Azon személyek tekintetében, akiket nem a hajón vagy egyéb vízi járműn foglalkoztatnak,
de akiket annak rakodásával, javításával vagy felügyeletével megbíznak abban az időben,
amíg az a másik Szerződő Fél kikötőjében tartózkodik, azon Szerződő Fél jogszabályait kell
alkalmazni, amely felségterületéhez a kikötő tartozik.
(7)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak a (2) és (3) bekezdésben említett személyekre való
alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló közös kérelmére, illetve az önálló tevékenységet
végző személy kérelmére kivételesen a tevékenység végzésének helye szerinti Szerződő Fél
illetékes hatósága, illetve az általa meghatalmazott intézmény egyetértésével még 24 hónappal
meghosszabbítható.
(8)	A jogszabályok alkalmazásának meghosszabbítása céljából szükséges egyetértés
megadásával kapcsolatos kérelmet Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási
Pénztárhoz, a Szerb Köztársaságban pedig a nyugdíj- és rokkantbiztosítási ügyekben illetékes
minisztériumhoz kell benyújtani.
9.	cikk
A diplomáciai és konzuli képviseletek
(1)	A diplomáciai vagy konzuli képviseleteknek a másik Szerződő Fél felségterületére küldött
tagjaira, valamint a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem
biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
6
(2)	A diplomáciai és a konzuli képviseleteken alkalmazott, a másik Szerződő Fél
felségterületére küldött magánszemélyzet tagjaira és a velük egy háztartásban élő
családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél
jogszabályai vonatkoznak.
(3)	A (2) bekezdésben említett azon alkalmazottakra, akiket nem kiküldetés keretében
foglalkoztatnak, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai vonatkoznak, amelynek a
felségterületén őket foglalkoztatják; a diplomáciai és konzuli képviselet őket foglalkoztató
tagjainak pedig be kell tartaniuk mindazokat a jogszabályokat, amelyeket ezen Szerződő Fél
jogszabályai a munkáltatókra rónak.
(4)	A (3) bekezdéstől eltérően azok a foglalkoztatottak, akik a diplomáciai, illetve konzuli
képviselőket küldő Szerződő Fél állampolgárai, a foglalkoztatásuk megkezdésének napjától,
illetve, ha a szolgálat a jelen Egyezmény hatályba lépésének napján fennállt, a hatályba lépés
napjától számított 3 hónapon belül az említett Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazását
választhatják.
10.	cikk
Kivételek
A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk megnevezett szervek a munkáltató és a
munkavállaló közös kérelmére - vagy az önálló tevékenységet végző kérelmére - közös
megegyezés alapján a jelen Egyezmény 7-9. cikkei alóli kivételeket állapíthatnak meg azzal,
hogy ennek során figyelembe kell venni a foglalkoztatás jellegét és körülményeit.
III.	RÉSZ
Különleges rendelkezések
1.	fejezet
Betegség és anyaság
11.	cikk
Biztosítási idők összeszámítása
A természetbeni, illetve pénzbeli ellátásokra vonatkozó igényjogosultságok megszerzéséhez,
illetve az ellátások időtartamának megállapításához mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint
szerzett biztosítási időket - amennyiben ez szükséges - össze kell számítani, kivéve, ha ezek
ugyanazon időre esnek.
12.	cikk
Természetbeni ellátások
(1)	Az a személy, aki az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint természetbeni ellátásra
jogosult, a másik Szerződő Fél felségterületén való ideiglenes tartózkodása során ott
természetbeni ellátásokat vehet igénybe, ha állapota miatt sürgősségi egészségügyi ellátásra
szorul, és ha az illető nem orvosi kezelés igénybevétele miatt utazott a másik Szerződő Fél
felségterületére.
7
(2)	Az Egyezmény jelen cikkének (1) bekezdésétől eltérően a 8. cikk (1) bekezdése és a 9.
cikk (1)-(2) bekezdése szerinti személyek jogosultak igénybe venni természetbeni ellátást a
tartózkodási hely szerinti illetékes intézményre vonatkozó szabályok szerint, az illetékes
intézmény terhére.
(3)	Természetbeni ellátásokra jogosult az a személy is, aki előzetesen megszerezte az illetékes
intézmény hozzájárulását ahhoz, hogy kezelés céljából utazzon be ideiglenesen a másik
Szerződő Fél felségterületére.
(4)	Az ellátásra való igényjogosultság megszerzésének feltételeire az illetékes intézmény által
alkalmazott jogszabályok az irányadóak, míg az ellátás nyújtásának módjára a tartózkodás
helye szerinti illetékes intézményre vonatkozó jogszabályok az irányadóak.
(5)	A jelen cikk (1), (2) és (4) bekezdésének rendelkezései a családtagokra is irányadóak.
13.	cikk
Az egyik Szerződő Fél felségterületén lakóhellyel rendelkező, de a másik Szerződő Fél
felségterületén dolgozó személyek ellátása
(1)	Az egyik Szerződő Fél felségterületén lakóhellyel rendelkező olyan személy, aki a
munkavégzésének helye szerinti másik Szerződő Fél jogszabályai szerint eleget tesz a
jogosultság megszerzéséhez szükséges feltételeknek, az illetékes intézmény terhére és a
lakóhely szerinti illetékes intézményre vonatkozó jogszabályok szerint a lakóhelye szerinti
illetékes intézmény által nyújtott természetbeni ellátásokat is igénybe veheti.
(2)	Az (1) bekezdésben említett személy, abban az esetben, ha az illetékes intézmény szerinti
Szerződő Fél felségterületén tartózkodik, a természetbeni ellátásokat a rá vonatkozó
jogszabályok szerint veheti igénybe úgy, mintha ott lenne a lakóhelye, akkor is, ha ott-
tartózkodása előtt ugyanazon betegség vagy anyaság miatt már természetbeni ellátásban
részesült.
14.	cikk
A másik Szerződő Fél felségterületén lakóhellyel rendelkező családtagok ellátása
(1)	Az egyik Szerződő Fél illetékes intézményénél biztosított személy családtagjai
természetbeni ellátásra jogosultak, ha a lakóhelyük a másik Szerződő Fél felségterületén
található, úgy mintha a lakóhelyük szerinti illetékes intézménynél lennének biztosítva. A
részükre járó ellátás nyújtásának mértékét és módját a szóban forgó illetékes intézmény
jogszabályainak rendelkezései határozzák meg.
(2)	Az illetékes Szerződő Fél felségterületén tartózkodó vagy lakóhelyüket oda áthelyező
családtagok az ellátásokat az illető Szerződő Fél jogszabályi rendelkezéseivel összhangban
veszik igénybe. E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a családtagok az ellátást ugyanazon
betegség vagy anyaság miatt már a korábbi lakóhelyük szerinti Szerződő Fél illetékes
intézményénél igénybe vették.
(3)	Ha az (1) bekezdésben említett családtagok olyan hivatásszerű tevékenységet végeznek
vagy nyugellátásban, illetve életjáradékban részesülnek, amely alapján a lakóhelyük szerinti
Szerződő Fél jogszabályai értelmében természetbeni ellátásra jogosultak, rájuk e cikk
rendelkezései nem vonatkoznak.
8
15.	cikk
Nyugdíjasok
(1)	Az a nyugdíjas, aki mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint nyugdíjat kap, az
egészségbiztosítás természetbeni ellátásaira a lakóhely szerinti illetékes intézmény terhére,
ezen Szerződő Fél jogszabályai szerint jogosult.
(2)	Annak a személynek, aki csak az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint kap nyugdíjat és
lakóhelye a másik Szerződő Fél felségterületén van, az egészségbiztosítás természetbeni
ellátásait a lakóhely szerinti illetékes intézmény nyújtja a rá vonatkozó szabályok szerint, de
az illetékes intézmény terhére.
(3)	Amennyiben a jelen cikk (2) bekezdésében említett nyugdíjasnak, akinek a lakóhelye az
egyik Szerződő Fél felségterületén van, a másik Szerződő Fél felségterületén való
tartózkodása során állapota sürgősségi egészségügyi ellátást igényel, e szolgáltatásra a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerint és annak illetékes intézménye terhére jogosult.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit a nyugdíjas azon igényjogosult családtagjaira is
alkalmazni kell, akiknek jogosultsága a nyugdíjas jogából ered.
(5)	E cikk rendelkezései nem alkalmazandók, ha az érintett személy hivatásszerű
tevékenysége alapján a Szerződő Felek valamelyikének jogszabályai szerint biztosítva van.
16.	cikk
Nagyobb értékű ellátások engedélyezése
(1)	Protézisek és más, nagyobb értékű természetbeni ellátások nyújtásához nem szükséges az
illetékes intézmény hozzájárulása, amennyiben az ellátás életveszély miatt, vagy az illető
egészsége szempontjából halaszthatatlan, vagy amennyiben az ellátások költségeit
átalányelszámolás keretében egyenlítik ki a jelen Egyezmény 21. cikk (2) bekezdése szerint.
Minden más esetben az illetékes intézmény hozzájárulását kell beszerezni.
(2)	Az e cikk (1) bekezdésében említett ellátások alatt azokat a szolgáltatásokat kell érteni,
amelyek értéke a szolgáltatás nyújtásának időpontjában meghaladja az 500 eurónak
megfelelő, nemzeti valutában kifejezett értéket.
17.	cikk
Természetbeni ellátások nyújtása
(1)	Az Egyezmény 12-16. cikkében, valamint a 29. cikk (1) bekezdésében megjelölt
természetbeni ellátások igénybe vétele esetén a személy az ellátásokra való jogosultságot az
illetékes intézmény által kiállított nyomtatvánnyal igazolja. Amennyiben a személy az ellátás
nyújtásakor nem tudta bemutatni a nyomtatványt, a tartózkodási hely szerinti illetékes
intézmény az illetékes intézményhez fordulhat a nyomtatvány utólagos beszerzése érdekében.
(2)	Az a személy, aki az Egyezmény 12. cikk (3) bekezdésében megjelölt természetbeni
ellátásokban akar részesülni a másik Szerződő Fél felségterületén, köteles egy olyan
nyomtatványt bemutatni, amely tanúsítja, hogy az illetékes intézmény engedélyezte számára
9
az állapotának megfelelő gyógykezelés másik Szerződő Fél felségterületén történő
igénybevételét.
(3)	Az a személy, aki az Egyezmény 13-15. cikkében megjelölt természetbeni ellátásokban
akar részesülni, köteles magát, valamint családtagjait is bejelenteni a lakóhelye szerinti
illetékes intézménynek, bemutatva az illetékes intézmény által kiállított igazolást. A személy
lakóhelye szerinti illetékes intézmény ezen igazolást utólag megkérheti.
(4)	Az e cikk (3) bekezdése szerinti igazolás a rajta feltüntetett érvényességi idő utolsó
napjáig, vagy addig érvényes, amíg a lakóhely szerint illetékes intézmény nem kapja meg az
érvényesség megszűnéséről szóló hivatalos írásbeli értesítést.
18.	cikk
A természetbeni ellátások megtérítése az előírt eljárás be nem tartása esetén
(1)	Az Egyezmény 12-16. cikkében említett személy részére, aki a természetbeni
egészségügyi ellátást nem a jelen Egyezményben meghatározott módon vette igénybe, a
keletkezett költségeket az illetékes intézmény téríti meg a rá vonatkozó jogszabályok szerint.
(2)	A jelen cikk (1) bekezdésében említett ellátást nyújtó illetékes intézmény az illetékes
intézmény részére, annak kérésére a szükséges dokumentációt köteles megküldeni.
19.	cikk
Pénzbeli ellátások
A betegség vagy anyaság esetén járó pénzbeli ellátásokat az igényjogosultnak az illetékes
intézmény az általa alkalmazott jogszabályok szerint közvetlenül folyósítja.
20.	cikk
A természetbeni ellátást nyújtó illetékes intézmény
A jelen Egyezmény 12-16. cikkeiben felsorolt természetbeni ellátásokat
-	Magyarország tekintetében: az egészségbiztosítási szerv,
-	a Szerb Köztársaság tekintetében: egészségbiztosítási illetékes intézmény szervezeti egysége
nyújtja.
21.	cikk
A költségek megtérítése
(1)	Az illetékes intézmény az igazgatási költségek kivételével megtéríti a másik Szerződő Fél
illetékes intézményének a jelen Egyezmény alapján nyújtott természetbeni ellátások teljesítése
kapcsán felmerült tényleges költségeket.
(2)	A Szerződő Felek összekötő szervei megállapodhatnak abban, hogy az elszámolási eljárás
egyszerűsítése érdekében a felmerült költségeket a jogosultak bizonyos csoportjai esetében
átalányösszegben számolják el és térítik meg egymásnak.
10
2.	fejezet
Az öregség, rokkantság és halál
22.	cikk
A biztosítási idők összeszámítása
(1)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint valamely ellátásra való jogosultság
megszerzése, fenntartása vagy feléledése biztosítási idők megszerzésétől függ, akkor ennek a
Szerződő Félnek az illetékes intézménye - amennyiben szükséges - figyelembe veszi a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket is, mintha azokat az általa
alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna, feltéve, hogy azok nem ugyanazon
időszakra esnek.
(2)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint meghatározott ellátások nyújtása olyan
foglalkozásban szerzett biztosítási idő megszerzésétől függ, amelyre külön rendszer létezik
vagy az ellátásra való jogosultság meghatározott szakmában vagy foglalkozásban töltött idő
függvénye, úgy e Szerződő Fél illetékes intézménye ezen ellátások nyújtása érdekében a
másik Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket figyelembe veszi, ha azokat
a megfelelő rendszerben, vagy pedig hasonló szakmában vagy foglalkozásban szerezték.
(3)	Amennyiben jelen cikk (1) bekezdésében felsorolt rendelkezések alkalmazása mellett még
mindig nincsenek meg a feltételek az ellátási igényjogosultságra, az illetékes intézménynek
figyelembe kell vennie azokat a biztosítási időket is, amelyek olyan harmadik államban
teljesültek, amelyhez mindkét Szerződő Fél társadalombiztosítási egyezménnyel kötődik, és
amelynek rendelkezései kiterjednek a biztosítási idők összeszámítására. Amennyiben
harmadik állammal csak az egyik Szerződő Fél rendelkezik egyezménnyel, akkor ez a
Szerződő Fél az állampolgárai által a harmadik államban szerzett biztosítási időket is
figyelembe veszi, ha a harmadik állammal való egyezmény másként nem rendelkezik.
(4)	Magyarország tekintetében a (3) bekezdés nem vonatkozik azon beszámítható
időszakokra, amelyet olyan harmadik állam jogszabályai szerint szereztek, amellyel
Magyarország területi elven alapuló egyezményt kötött.
(5)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében a nyugellátásban töltött idő
meghosszabbítja a biztosítási időt, akkor ezt az időszakot a másik Szerződő Fél jogszabályai
szerint folyósított nyugellátásban töltött idővel meg kell hosszabbítani.
23.	cikk
Önálló ellátás megállapítása
Ha az ellátási jogosultság a jelen Egyezmény 22. cikkének alkalmazása nélkül is fennáll, az
illető állam illetékes intézménye az ellátást kizárólag ezen jogszabályok alapján figyelembe
vett biztosítási idők alapján állapítja meg.
24.	cikk
Az ellátások pro rata megállapítása a Szerb Köztársaságban
Ha az ellátásra való jogosultság csak a jelen Egyezmény 22. cikkének alkalmazásával áll fenn,
az illetékes intézmény az ellátás összegét úgy állapítja meg, hogy:
11
1.	az ellátás azon elméleti összegét számítja ki, amely az ellátás kiszámításához összesen
figyelembe vett biztosítási idők alapján járna, ha az időket az általa alkalmazott
jogszabályok alapján szerezték volna meg. Az ellátásnak a biztosítási idő hosszától nem
függő összege elméleti összegnek tekintendő;
2.	az így kiszámolt összeg alapján kell az ellátás összegét megállapítani a kizárólag az
általa alkalmazott jogszabályok szerint szerzett biztosítási idők és az ellátás
megállapításakor figyelembe vett összes biztosítási idők közötti arányban;
3.	ha a mindkét Szerződő Fél jogszabályai értelmében szerzett biztosítási idők összege
meghaladja a teljes ellátás megszerzéséhez szükséges leghosszabb biztosítási időt, ezen
állam illetékes intézménye a megszerzett biztosítási idők összege helyett az általa
alkalmazott jogszabályok szerint megszerzett leghosszabb időt veszi figyelembe.
25.	cikk
A nyugdíjak pro rata elven történő megállapítása Magyarországon
Ha az érintett személy csak a biztosítási idők összeszámításának figyelembevételével
rendelkezik a magyar jogszabályok szerinti nyugdíjra való jogosultsággal, úgy a magyar
illetékes intézmény kiszámítja a nyugdíj azon összegét, amelyet viselnie kellene, ha a nyugdíj
kiszámításánál mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett összes biztosítási
időket kellene figyelembe venni. Az így kiszámított nyugdíjnak azon részét folyósítja, amely
a magyar jogszabályok szerint megszerzett biztosítási időknek a mindkét Szerződő Fél
jogszabályai szerint szerzett összes biztosítási időkhöz viszonyított arányának megfelel.
26.	cikk
Az ellátások megállapításának alapja
Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai az ellátás kiszámítását a jövedelemre, a biztosítási
alapra, a befizetett járulékra, illetve a járulékalapra alapozzák, az illetékes intézmény
kizárólag a saját jogszabályai szerinti jövedelmet, biztosítási alapot, befizetett járulékot,
illetve járulékalapot veszi figyelembe.
27.	cikk
Egy évnél rövidebb biztosítási időszak
(1)	Ha az ellátás kiszámításakor az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett
összes biztosítási idő nem éri el az egy évet - feltéve, hogy csak ezen biztosítási idő alapján
nem áll fenn semmilyen ellátásra való igényjogosultság -, ennek a Szerződő Félnek az
illetékes intézménye az egy évnél rövidebb időszakra nem nyújt semmilyen ellátást.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítási időt - amelynek alapján az egyik Szerződő
Fél illetékes intézménye nem nyújt ellátást - a másik Szerződő Fél illetékes intézménye a
szolgáltatásra való jogosultság megszerzése, megőrzése és feléledése, valamint összegének
megállapítása tekintetében úgy veszi figyelembe, mintha ezt az ő jogszabályai alapján
szerezték volna.
28.	cikk
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak megállapítására vonatkozó
szabályok Magyarországon
12
(1)	A 23., 25. és 27. cikkek rendelkezéseitől eltérően a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásainak megállapítása Magyarországon az alábbiak szerint történik.
(2)	Ha az ellátásra való jogosultság a magyar biztosítási idő figyelembevételével fennáll, az
ellátást az alábbiak szerint kell megállapítani:
2.1.	meg kell határozni az önálló magyar jogosultság alapján járó ellátásnak a másik
Szerződő Fél illetékes intézménye által megállapított ellátás összegével
csökkentett összegét; és
2.2.	meg kell határozni az önálló magyar jogosultság alapján járó ellátásnak azt az
összegét, amely a magyar jogszabályok szerint megszerzett biztosítási időnek a
mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett összes biztosítási időhöz
viszonyított arányának felel meg.
(3)	A (2) bekezdés 2.1.-2.2. pontjai alapján számított összegek közül a magasabbat kell
folyósított ellátásként megállapítani.
(4)	Ha az ellátásra való jogosultság a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett
biztosítási idő figyelembevételével állapítható csak meg, meg kell határozni a mindkét
Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők alapján kiszámított ellátás elméleti
összegéből a magyar jogszabályok szerinti szerzett biztosítási idők és a mindkét Szerződő
Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők egymáshoz viszonyított arányának
megfelelően kiszámított arányos ellátást. A magyar illetékes intézmény csak a magyar
biztosítási idővel arányos ellátás nyújtására kötelezett.
(5)	A (2) bekezdés 2.2. pontja és a (4) bekezdés alapján megállapított ellátás összege a
másik Szerződő Fél illetékes intézménye által megállapított ellátás összegével nem
csökkenthető.
(6)	A nemzeti jog sérelme nélkül, ha a magyar jogszabályok szerint megszerzett összes
biztosítási idő nem éri el a 365 napot, a magyar illetékes intézmény nem állapít meg
ellátásokat a jelen cikk előírásaival összhangban.
(7)	A rehabilitációs ellátás kizárólag magyarországi lakóhellyel rendelkező személy részére
állapítható meg.
3.	fejezet
Munkahelyi balesetek, foglalkozási megbetegedések
29.	cikk
Ellátások munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén
(1)	Az a személy, aki munkahelyi balesetet szenvedett vagy foglalkozási megbetegedésben
szenved, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint érvényesítheti igényjogosultságát
természetbeni ellátásra, amelynek felségterületén biztosítva van.
(2)	Az a személy, aki munkahelyi balesetet szenved, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai
szerint érvényesítheti igényjogosultságát pénzbeli ellátásra, amelynek felségterületén
munkahelyi baleset bekövetkezésének időpontjában biztosítva van.
13
(3)	A munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos természetbeni
ellátások nyújtására a jelen Egyezmény megfelelő cikkében foglalt szabályokat kell
alkalmazni. Ezen ellátások költségeit a Szerződő Felek illetékes intézményei elszámolják
egymással a jelen Egyezmény 21. cikkében foglalt szabályok szerint.
(4)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai előírják, hogy a munkaképességnek a munkahelyi
baleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében beállt csökkenése vagy elvesztése
fokának vagy az ellátásra való igényjogosultságnak a megállapításánál a megelőző
munkahelyi balesetet vagy foglalkozási megbetegedést is figyelembe kell venni, akkor a
másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti munkahelyi baleseteket és foglalkozási
megbetegedéseket is figyelembe kell venni.
(5)	Ha a munkavégzés helyére történő utazás során baleset történik, akkor ezt úgy kell
tekinteni, mintha annak a Szerződő Félnek a felségterületén történt volna, ahol a biztosított
biztosítva van.
30.	cikk
Pénzbeli ellátás foglalkozási megbetegedés esetén
(1)	A valamely foglalkozási megbetegedés alapján nyújtandó ellátásra vonatkozó
igényjogosultság megállapításakor az egyik Szerződő Fél illetékes intézménye azokat az
egészségre veszélyes foglalkozásokat is figyelembe veszi, amelyek a kérdéses foglalkozási
megbetegedés okozóiként a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint és jellegük folytán
számításba jöhetnek. Ha pénzbeli ellátásra való igényjogosultság foglalkozási megbetegedés
esetén mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint fennáll, az ellátást annak a Szerződő Félnek
a jogszabályai szerint kell folyósítani, amelynek jogszabályai szerint a foglalkozási
megbetegedést okozó tevékenység végzése alapján utoljára a személy biztosítva volt.
(2)	Ha a személy, aki foglalkozási megbetegedése okán az egyik Szerződő Fél illetékes
intézményétől pénzbeli ellátásban részesül vagy részesült, amennyiben a másik Szerződő Fél
jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedést kiváltó tevékenység végzése következtében
előálló állapotrosszabbodása miatt a másik Szerződő Fél illetékes intézményéhez ellátás iránti
kérelmet nyújt be, a korábban megállapított ellátást továbbra is az első Szerződő Fél illetékes
intézménye folyósítja az állapotrosszabbodásra tekintet nélkül, a rá vonatkozó jogszabályok
szerint. A másik Szerződő Fél illetékes intézménye az állapotrosszabbodást követően
nyújtandó ellátás és a jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedés alapján nyújtandó
ellátás közötti különbözet összegét folyósítja.
4.	fejezet
Munkanélküliség
31.	cikk
Munkanélküliség esetén járó ellátás
(1)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai egy bizonyos hosszúságú időtartam teljesítésétől
teszik függővé a munkanélküli ellátás folyósítását vagy az ellátás időtartamát, ugyanezen
Szerződő Fél illetékes intézménye úgy tekinti a másik Szerződő Fél jogszabályai értelmében
teljesített időtartamokat, mintha azok a saját jogszabályai értelmében teljesültek volna, ha az
14
első Szerződő Fél jogszabályai értelmében is biztosítási időtartamoknak, illetve jogosultság
megszerzésének alapjául szolgáló időtartamoknak minősülnek és nem esnek egybe.
(2)	A Szerb Köztársaság vonatkozásában a munkanélküliség alapján járó ellátás
megszerzésének feltétele, hogy az igénylőnek az igény benyújtása előtt legalább annyi hónap
időtartamra, amennyire azt a belső jogszabályok előírják, biztosítottnak kell lennie.
(3)	A munkanélküli ellátás összegének a magyar jogszabályok szerint történő
megállapításánál a másik Szerző Félnél szerzett biztosítási idők tekintetében ugyanolyan,
ennek hiányában hasonló foglalkozásnak megfelelő kereset magyarországi azon átlagát kell
figyelembe venni, amelyet az arra illetékes szerv nyilvántart és közzétesz. A munkanélküli
ellátást a magyar jogszabályok szerint kell megállapítani.
IV.	RÉSZ
Vegyes rendelkezések
32.	cikk
Összekötő szervek és illetékes intézmények
(1)	A Szerződő Feleknek a jelen Egyezmény végrehajtására jogosult összekötő szerveit az
igazgatási megállapodás rögzíti.
(2)	Az összekötő szervek, valamint az illetékes intézmények jogosultak megállapodni az
Egyezmény hatékony végrehajtásához szükséges intézkedésekben.
33.	cikk
Igazgatási megállapodások
A Szerződő Felek kormányai, vagy azok illetékes hatóságai a jelen Egyezmény végrehajtása
érdekében külön megállapodásokat is kötnek.
34.	cikk
A szervek és intézmények együttműködése
(1)	Az illetékes hatóságok, összekötő szervek és illetékes intézmények kölcsönösen
tájékoztatják egymást a jelen Egyezmény végrehajtására vonatkozó valamennyi
intézkedésükről és a jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos összes
jogszabályváltozásukról.
(2)	A Szerződő Felek illetékes hatóságai, összekötő szervei és illetékes intézményei a jelen
Egyezmény alkalmazása során kölcsönös térítésmentes segítséget nyújtanak egymásnak.
(3)	Azon személyek esetében, akiknek lakóhelye vagy tartózkodási helye a másik Szerződő
Fél felségterületén van, az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazásával
összefüggésben elvégzendő orvosi vizsgálatokat a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti
illetékes intézmény végzi az illetékes intézmény kérésére és terhére. Ha az orvosi vizsgálat
mindkét Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása érdekében történik, akkor a költségek
megtérítésére az illetékes intézmények között nem kerül sor.
15
(4)	A bíróságok jogsegélyt nyújtanak az általuk az e felségterületen alkalmazott
jogszabályokkal összhangban.
(5)	A Szerződő Felek illetékes intézményei kölcsönösen és haladéktalanul tájékoztatják
egymást valamennyi, az ellátás nyújtásával kapcsolatos adatokról, tényekről, amennyiben
azokkal rendelkeznek.
35.	cikk
Életbenlét igazolása
Az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban, de legalább évente egyszer az igényjogosult
személy az illetékes intézmény felhívására életben létének tényét igazolni köteles az e célra
megállapított formanyomtatványon.
36.	cikk
Átutalások
(1)	A jelen Egyezmény alapján járó pénzbeli ellátásokat az illetékes intézmények a nemzeti
jogszabályaikkal összhangban teljesítik.
(2)	Ha az egyik Szerződő Fél illetékes intézménye a másik Szerződő Fél illetékes intézménye
részére kifizetéseket köteles teljesíteni, úgy ezeket a másik Szerződő Fél hivatalos
pénznemében kell megtenni, ha a másik Szerződő Fél hivatalos pénzneme konvertibilis.
Ellentétes esetben a kifizetések euróban teljesítendők.
(3)	Ha az egyik Szerződő Fél rendelkezéseket hoz a devizaforgalom korlátozására, a Szerződő
Felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosíthassák a jelen Egyezmény szerint
járó átutalásokhoz szükséges pénzeszközöket.
37.	cikk
Illetékek és hitelesítések alóli mentesítés
(1)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében az ezen jogszabályok alkalmazásával
összefüggésben bemutatandó ügyiratokra vagy okiratokra vonatkozó illetékmentesség vagy
illetékkedvezmény a másik Szerződő Fél jogszabályai alkalmazásával összefüggésben
bemutatandó megfelelő ügyiratokra és okiratokra is kiterjed.
(2)	A jelen Egyezmény végrehajtásakor csatolandó ügyiratokat, okiratokat és más
beadványokat az illetékes hatóságoknak nem kell felülhitelesíteni.
38.	cikk
Nyelvhasználat
(1)	A Szerződő Felek illetékes hatóságai, összekötő szervei és illetékes intézményei a jelen
Egyezmény és az annak tárgyi hatálya által érintett jogszabályok végrehajtása során saját
hivatalos nyelvükön közvetlenül érintkezhetnek egymással, az érintett személyekkel és azok
képviselőivel.
16
(2)	A Szerződő Felek illetékes hatóságai, összekötő szervei és illetékes intézményei
beadványokat és okiratokat nem utasíthatnak vissza azért, mert azok a másik Szerződő Fél
hivatalos nyelvén készültek.
39.	cikk
A kérelmek azonos elbírálása
(1)	Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti ellátásra vonatkozó kérelmeket, okiratokat
és más beadványokat a másik Szerződő Félnek egy olyan illetékes hatóságánál, összekötő
szervénél vagy illetékes intézményénél nyújtották be, amely a rá vonatkozó jogszabályok
szerint jogosult ezek átvételére, akkor az úgy tekintendő, mintha ezt az illetékes intézménynél
nyújtották volna be.
(2)	Az egyik Szerződő Fél azon illetékes hatóságának, összekötő szervének és illetékes
intézményének, amelynél a kérelmet, okiratot és más beadványt benyújtották, haladéktalanul
továbbítania kell azt a rá vonatkozó szabályok szerint a másik Szerződő Fél illetékes
intézményéhez.
(3)	Az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint benyújtott ellátás iránti kérelem a másik
Szerződő Fél jogszabályai szerinti megfelelő ellátás iránti kérelemnek is minősül, kivéve, ha a
kérelmező kifejezetten kéri, hogy a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett
pénzbeli ellátásra vonatkozó igényjogosultság megállapítását halasszák el.
40.	cikk
Határozatok, döntések elismerése, végrehajtása
(1)	Az egyik Szerződő Fél bíróságainak végrehajtható határozatait, valamint illetékes
intézményeinek vagy hatóságainak a társadalombiztosítással kapcsolatos járulékokra és egyéb
követelésekre vonatkozó végrehajtható döntéseit és okiratait a másik Szerződő Fél elismeri.
(2)	Az elismerés csak akkor tagadható meg, ha az ellentétes lenne azon Szerződő Fél
jogszabályaival, illetve közrendjével, amelyben valamely határozatot vagy okiratot el kellene
ismerni.
(3)	Az (1) bekezdés szerint elismert végrehajtható döntéseket és okiratokat a másik Szerződő
Fél felségterületén végre kell hajtani. A végrehajtási eljárás lefolytatására azon Szerződő
Félnek a végrehajtásra vonatkozó hatályos jogszabályait kell alkalmazni, amelynek
felségterületén a szóban forgó határozatok és okiratok végrehajtására sor kerül. A döntéseken
és okiratokon feltüntetendő a végrehajthatóságot igazoló záradék (végrehajtási záradék).
(4)	Az illetékes intézmények kölcsönös segítségnyújtása a jelen cikk alkalmazásakor nem
foglalja magában a bírósági eljárásban való képviseletet.
41.	cikk
Kártérítés
17
(1)	Ha egy személy az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a másik Szerződő Fél
felségterületén bekövetkezett egészségkárosodás miatt részesül ellátásban, és ezen állam
jogszabályai szerint harmadik személlyel szemben kártérítési igény benyújtására jogosult,
abban az esetben az ellátást nyújtó illetékes intézmény jogosult a harmadik személlyel
szemben költségei megtérítésére.
(2)	Amennyiben egyazon káresetből származó, azonos jellegű ellátásra vonatkozó kártérítési
igényjogosultság mindkét Szerződő Fél illetékes intézményét megilleti, a harmadik személy
az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényt az egyik vagy a másik illetékes intézmény javára
történő befizetéssel is kielégítheti, úgy hogy ez által mentesül a további ilyen kártérítési
kötelezettség alól. Az illetékes intézmények ilyen alapú követeléseiket az általuk folyósított
ellátások arányában tartoznak elszámolni egymásnak.
42.	cikk
Jogalap nélküli pénzbeli ellátások
Ha az egyik Szerződő Fél illetékes intézménye jogalap nélkül vagy tévesen folyósított
pénzbeli ellátást, az így folyósított összeg a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint
folyósított megfelelő típusú pénzbeli ellátásból az illető illetékes intézmény javára levonható.
A levonás a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint történik.
43.	cikk
Adatvédelem
Személyes adatoknak a jelen Egyezmény végrehajtása során és a Szerződő Felek
jogszabályaival összhangban történő továbbítására az alábbi rendelkezések érvényesek:
1.	A jelen Egyezmény végrehajtása céljából az egyik Szerződő Fél illetékes hatósága,
összekötő szerve vagy illetékes intézménye csak olyan személyes adatokat közölhet a másik
Szerződő Fél illetékes hatósága, összekötő szerve vagy illetékes intézménye részére, amelyek
a nyújtandó ellátás teljesítéséhez szükségesek. A fogadó fél ezeket az adatokat kizárólag ilyen
célra dolgozhatja és használhatja fel.
2.	A fogadó fél minden konkrét esetben tájékoztatja az adatszolgáltatót arról, hogy milyen
céllal és milyen eredménnyel használták fel az átadott adatokat.
3.	Az adatszolgáltató gondoskodik a közölt adatok helyességéről, valamint arról, hogy
rendeltetésüknek megfelelőek és szükségesek-e. Amennyiben megállapítja, hogy a közölt
adatok hibásak, vagy, hogy azokat az általa alkalmazott jogszabályok szerint nem lett volna
szabad közölni, úgy erről haladéktalanul értesíti az adatfogadót, aki az ilyen adatokat, a
körülményektől függően helyesbíti vagy törli.
4.	Azon személyt, akire a közölt adatok vonatkoznak, a róla szóló adatokról és azok
felhasználási céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kiknek és milyen célból
küldték meg az adatokat, kérelmére, az adatot közlő illetékes intézmény tájékoztatja.
5.	Az adatokat a felhasználásuk iránti igény megszűnésével haladéktalanul törölni kell.
18
6.	Az adatot átadó és adatot fogadó fél köteles gondoskodni az átadott személyes adatok
védelméről az illetéktelen hozzáférés, valamint a megváltoztatás és nyilvánosságra hozatal
ellen.
7.	A Szerződő Felek az adatkezelés ellenőrzését a nemzeti jogszabályaikkal összhangban
biztosítják.
8.	A Szerződő Felek biztosítják, hogy az adatvédelemmel kapcsolatos jogaik megsértése
esetén az érintett személyek a jogsértés helye szerinti Szerződő Fél jogszabályaival
összhangban jogorvoslatra, jogosultak legyenek.
44.	cikk
A vitás kérdések rendezése
(1)	Bármely vitás kérdést, amely a jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával
kapcsolatban felmerül, a Szerződő Felek illetékes hatóságai közös megegyezéssel oldják meg.
(2)	Amennyiben a fennálló probléma az (1) bekezdés szerinti módon nem rendezhető, akkor
azt diplomáciai úton kell rendezni.
V.	RÉSZ
Átmeneti és záró rendelkezések
45.	cikk
Átmeneti rendelkezések
(1)	A jelen Egyezmény nem biztosítja az ellátásra való jogosultságot a hatálybalépése előtti
időszakra.
(2)	Jelen Egyezmény alkalmazása során figyelembe kell venni mindazokat a tényeket
amelyek a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt fennálltak.
(3)	A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt megállapított ellátásokat nem kell újra
megállapítani.
46.	cikk
Magyarország jelen Egyezménnyel kapcsolatos különleges kötelezettségei
A jelen Egyezmény semmilyen formában nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket,
amelyek Magyarország európai uniós tagságából fakadnak. Következésképpen jelen
Egyezmény rendelkezései nem idézhetők vagy értelmezhetők úgy, mint amelyek
megszüntetik, felfüggesztik vagy bármilyen más módon befolyásolják Magyarország az
Európai Uniót alapító Szerződésekből fakadó kötelezettségeit.
47.	cikk
Hatálybalépés
(1) Jelen Egyezményt meg kell erősíteni.
19
(2)	Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló utolsó értesítés kézhezvételének hónapját követő
harmadik hónap első napján lép hatályba.
(3)	A jelen Egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Népköztársaság Kormánya és
a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális
biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. október 7-én
aláírt Egyezmény hatályát veszti Magyarország és a Szerb Köztársaság vonatkozásában.
48.	cikk
Időbeli hatály és felmondás
(1)	A jelen Egyezményt a Szerződő Felek határozatlan időre kötik. Mindkét Szerződő Fél
jogosult a jelen Egyezményt - diplomáciai úton - a folyó naptári év december 31-ével
legalább hat hónapos határidővel írásban felmondani.
(2)	A jelen Egyezmény felmondása esetén annak rendelkezéseit a megszerzett jogokra és a
felmondás előtt benyújtott kérelmekre továbbra is alkalmazni kell.
Ennek hiteléül a Szerződő Felek meghatalmazottai a jelen Egyezményt aláírták és
pecsétjükkel látták el.
Készült Budapesten, 2013. november 29. napján magyar és szerb nyelven két eredeti
példányban azzal, hogy mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
(aláírások)”
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon
lép hatályba.
(2)	A 2. § és a 3. § az Egyezmény 47. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, illetve a 2. § és a 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért
felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett közleményével állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az egészségügyért felelős miniszter
gondoskodik.
20
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Magyarország és a Szerb Köztársaság között hatályban van az 1959. évi 20. törvényerejű
rendelettel kihirdetett a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi
Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos
kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. évi október hó 7. napján kötött
egyezmény (a továbbiakban: magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény). Bár a magyar
jugoszláv szociálpolitikai egyezmény sok tekintetben a korát meghaladó modern szemléletű
egyezmény volt már megkötésekor is, az időközben bekövetkezett jogfejlődés, valamint a két
ország ET-, hazánk EU-tagsága, illetve a Szerb Köztársaság és az Európai Unió között
létrejött társulási megállapodás biztosította jogi keretek időszerűvé tették e szabályok
felülvizsgálatát.
A Magyarország és a Szerb Köztársaság között a szociális biztonságról szóló egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) létrehozásának közvetlen célja a két ország között az
állampolgárok szabad mozgását támogató, az európai értékekkel összhangban levő szociális
biztonsági kapcsolatok rendezése, valamint ennek eredményeként a kétoldalú gazdasági
kapcsolatok fejlesztése, egyidejűleg az elavult magyar-jugoszláv szociálpolitikai
egyezménynek a két ország közötti viszonylatban történő hatályon kívül helyezése.
Mind Magyarország, mind a Szerb Köztársaság kész az Európai Unió és az Európa Tanács
által meghatározott elvek és értékek figyelembevételével újraszabályozni a két ország között
kialakításra kerülő szociális biztonsági egyezményes kapcsolatokat. Az Egyezmény közvetlen
célja a két ország között a szociális biztonsági kapcsolatok rendezése. Az egyezménnyel
elérni kívánt közpolitikai cél elsődlegesen állampolgáraink társadalombiztosítási
rendszereinkben megszerzett jogainak védelme, a két ország szociális biztonsági rendszerei
koordinációjával a másik ország területén vállalt munkavégzéssel kapcsolatos elősegítése, és
ezáltal kiemelten a magyar-szerb gazdasági kapcsolatok fejlesztése, egyidejűleg az elavult
magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény két ország közötti viszonylatban történő
hatályon kívül helyezése.
Az Egyezmény létrehozására irányuló tárgyalások jelentős időt vettek igénybe. Az első
tárgyalási fordulóra 2001-ben került sor, azt követően azonban hosszú ideig nem tárgyalt a két
ország. A jelentős elhúzódásnak többek között a Szerb Köztársaság államiságában
bekövetkezett többszörös változás (Jugoszlávia, Szerbia és Montenegró, Szerb Köztársaság
átalakulása) volt az oka. A Szerb Köztársasággal ténylegesen 2013 áprilisában kerültek
lezárásra a többször újranyitott kérdések és szabályok.
Az új szociális biztonsági egyezmények létrehozása során hangsúlyozottan tekintettel kell
lenni azokra a szociális biztonsági koordinációs eszközökre - alapvetően a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi
rendeletre -, amelyekkel az Európai Unió tagállamai között szabályozzák a személyek
szabad áramlásához kapcsolódó eljárásokat. Így meghatározó jellegű:
•	az alkalmazandó jog egyértelmű meghatározása a másik ország területén való
munkavégzés, illetve az azzal összefüggő tartózkodás esetében (főszabályként a
foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkoznak, az
ez alóli kivételeket egyértelműen rögzíteni kell),
21
•	az ellátásokra való j og biztosítása,
•	a már megszerzett jogok fenntartása,
•	a jogosultsági időtartamok összeszámítása,
•	az ellátásokhoz való hozzáférés Magyarországon kívül,
•	az arányos teherviselés.
Az Egyezmény a fenti elvek keretei között biztosítja a magyar és a szerb jog szerinti öregségi,
valamint halál esetén járó nyugellátásokra jogosultságot szerzett személyek részére
megszerzett jogaik megőrzését abban az esetben is, ha mindkét ország nyugdíjbiztosítási
rendszereiben szereznek biztosítási időt.
Az Egyezmény - alkalmazkodva a munkavégzés és befektetési kapcsolatok modern
nemzetközi formáihoz - lehetővé teszi, hogy a hosszabb távon (legfeljebb 24 hónapig terjedő)
kiküldetés keretében végzett munkavégzés/önálló vállalkozói tevékenység esetén a másik
szerződő fél területére kiküldött biztosított/önálló vállalkozó a kiküldő állam joghatósága alatt
maradjon és abban az államban tartsa meg biztosítási jogviszonyát (teljesítse a
társadalombiztosítással összefüggő, különösen járulékfizetésre vonatkozó kötelezettségeit).
Az Egyezmény hatálya kiterjed továbbá az egészségbiztosítási ellátásokra, a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásainak, és a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási
megbetegedésekkel, munkanélküliséggel összefüggő ellátások jogosultsági szabályainak
koordinációjára is.
Ezen elvek az EU tagállamokkal és más európai országokkal fennálló szociális biztonsági
koordinációs kapcsolatokban is meghatározóak.
RÉSZLERES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Egyezmény a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény
(a továbbiakban: Nszt.) 2. § a) pontja szerinti nemzetközi szerződésnek minősül, arra ennek
megfelelően az Nszt. előírásai vonatkoznak.
Az Nszt. 7. § (1) bekezdés a) pontjára és (3) bekezdés b) pontjára való tekintettel a
nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés
szövegének ismeretében az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi
szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad.
Az Egyezmény előkészítését célzó tárgyalások befejeződésére való tekintettel, az Egyezmény
végleges szövegének megállapítása (aláírása), továbbá az szükséges, hogy az aláírást
követően az Egyezmény hatálybalépése érdekében annak kötelező hatályát az Országgyűlés -
az Egyezmény kihirdetéséről (és a kötelező hatály elismerésére való felhatalmazásról) szóló
törvénytervezet elfogadása útján - elismerje. A Kormány így az Egyezmény végleges
szövegének megállapítását követően a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek az
Egyezmény kötelező hatályának elismerése céljából.
A 2. §-hoz
22
Az Egyezményt, annak az állampolgárok jogait és kötelezettségeit közvetlenül érintő jellegére
tekintettel - mint törvényhozási tárgykörbe tartozó normát - törvénnyel szükséges kihirdetni.
A 3. §-hoz
A paragrafus az egyezmény hiteles magyar nyelvű szövegét tartalmazza.
Az Egyezmény a fogalom-meghatározásokat követően (1. cikk) rögzíti, hogy hatálya azon
jogszabályokra terjed ki, amelyek a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott öregségi
és hozzátartozói nyugellátásokat, a kötelező egészségbiztosítási ellátásokat, a megváltozott
munkaképességű személyek ellátásait, továbbá a munkanélküli ellátások keretén belül az
álláskeresési járadékról és a nyugdíj előtti álláskeresési segélyről szóló jogszabályok alapján
nyújtott ellátásokat szabályozzák (2. cikk). Az Egyezmény személyi hatálya (3. cikk) kiterjed
mindazokra, akik az Egyezmény tárgyát képező jogszabályok hatálya alá tartoznak vagy
tartoztak, valamint azon személyekre, akik jogaikat ilyen személyektől származtatják.
Az egyezmény rögzíti az egyenlő bánásmód alapelvét, az átutalás alapelveit, illetve a
tényállások azonos elismerésnek szabályait (4-6. cikkek) biztosítva, hogy a jogosultak
ellátásaik tekintetében a két ország szociális biztonsági jogszabályainak alkalmazása során
azonos jogokkal és kötelezettségekkel kerüljenek elbírálásra. Az Egyezmény az egyenlő
bánásmód alapelvén (4. cikk) nyugodva szabályozza az alkalmazandó jog egyértelmű
meghatározását a másik ország területén való munkavégzés, illetve az azzal összefüggő
tartózkodás esetében (főszabályként a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti
jogszabályok vonatkoznak, az ez alóli kivételek pontos meghatározásával). Az Egyezmény
garantálja az ellátások kifizetésének biztonságát (5. cikk) is, hiszen az ellátások a másik
szerződő állam területén tartózkodó személyek számára is az ellátást folyósító állam területén
tartózkodó személyekre vonatkozó feltételekkel azonos módon kerülnek folyósításra és azok
nem csökkenthetők arra tekintettel, hogy a biztosított a másik ország területén tartózkodik az
ellátásnyújtás során.
Az Egyezmény szövegét megállapító tárgyalások során - a szomszédos országokkal kialakult
általános szociális biztonsági szerződéses gyakorlatunknak megfelelően - a szerb féllel olyan
szöveg került kialakításra, amely elsősorban a két ország szociális biztonsági rendszerei
koordinációjának a másik ország területén vállalt munkavégzéssel kapcsolatos elősegítését
tűzi ki célul, de amely biztosítja a munkavállalással össze nem függő ideiglenes tartózkodás
alatt felmerülő egészségügyi ellátások nyújtását is. Az Egyezmény hatálya a munkahelyi
balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel összefüggő ellátások és jogosultságok
szabályainak koordinációjára is kiterjed.
A másik ország területén való munkavégzéssel kapcsolatban az alkalmazandó jog szabályai
között jelen Egyezmény az európai normáknak megfelelően - és más hatályos kétoldalú
egyezményekhez hasonlóan - főszabályként (7. cikk) kimondja, hogy a munkavállaló (önálló
vállalkozói tevékenységet folytató személy) biztosítási kötelezettsége annak a szerződő
államnak a jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető személy a jövedelemszerző
tevékenységet folytatja, akkor is, ha az érintett személy lakóhelye vagy a munkáltató
székhelye a másik szerződő állam területén van. Az általános szabály alól kivételt képeznek
(8-10. cikk) többek között a másik szerződő fél területére kiküldött, közszolgálatban
foglalkoztatott személyek, a munkaadó által a másik ország területére munkavégzés céljából
kiküldött munkavállalók (önálló vállalkozói tevékenységet folytató személyek), a vízi, légi
járműveken foglalkoztatottak biztosítására vonatkozó rendelkezések.
23
A különleges rendelkezések négy fejezetben a betegség, anyaság; az öregség, rokkantság
(megváltozott munkaképesség), halál; a munkahelyi balesetek, foglalkozási megbetegedések;
valamint a munkanélküliség kockázatainak kezelése vonatkozásában hangolják össze a
nemzeti szabályozórendszereket, eljárásokat. A fejezetek az uniós jogszabályokkal
összhangban meghatározott kockázati típusokra bontva szabályozzák az alkalmazandó
szabályokat és eljárásokat.
Az ellátásokra vonatkozó különleges rendelkezések 1. fejezete (11-21. cikk) körében a
biztosítás szerinti országtól eltérő országban való ideiglenes és huzamos tartózkodás idején a
betegség és anyaság esetén járó ellátások - azaz a természetbeni és pénzbeli egészségügyi
ellátások - szabályait tartalmazza az Egyezmény. A betegség és anyaság esetén járó pénzbeli
és természetbeni ellátások nyújtásának fedezete a biztosított/jogosult személy esetében annak
az egészségbiztosítónak lesz a terhe, amelynél az illető személy biztosított vagy jogosultságot
szerzett, és nem attól függ, hogy melyik ország területén vett ellátást igénybe. Azaz a
biztosítási elvet figyelembevéve mindegyik fél viseli a saját biztosítottja esetében jelentkező
ellátások pénzügyi terheit.
A 2. fejezet (22-28. cikkek) az öregség, a halál és a rokkantság (megváltozott
munkaképesség) esetén járó ellátásokat szabályozzák. Bár a magyar jog hatálya alatt 2012.
január 1-étől a rokkantsági kockázat nem a nyugellátások keretében került kezelésre,
rendszerszerűen e fejezetben kerülnek rögzítésre a Magyarországon nyújtott megváltozott
munkaképességű személyek ellátásainak megállapítására vonatkozó szabályok. E fejezet
legfontosabb szabályozási pontja, hogy a modern szociális biztonsági egyezményes elvek
szerint az ellátások megállapítása arányosan (apro rata temporis elv alapján) történik. Abban
az esetben, ha a nyugellátásra való jogosultságot nem lehet megszerezni a kizárólag egyik
szerződő államban megszerzett szolgálati idők alapján, lehetőség nyílik arra, hogy az egyes
országok ellátást nyújtó illetékes intézményei figyelembe vegyék a másik ország biztosítási
rendszerében szerzett szolgálati időt is. Az Egyezmény alapján alkalmazandó nyugdíj
megállapítási szabályok révén a magyar és a szerb illetékes intézmények az általuk
alkalmazott jogszabályok szerint megszerzett szolgálati időket arányosítják a két országban
megszerzett szolgálati idők összegéhez. Ezt az arányt ezt követően érvényesítik azon
(elméleti) összeg tekintetében, amelyet akkor állapítanának meg, ha az összeszámított
szolgálati időket kizárólag a saját területükön szerezte volna a biztosított.
A Szerb Köztársaság jogszabályai alapján továbbra is a nyugdíjbiztosítás keretében kerülnek
megállapításra és folyósításra a rokkantsági kockázaton alapuló ellátások. Ezeknek a
normáknak a magyar szabályokkal való összehangolása érdekében az uniós elvekkel
összhangban az Egyezmény szabályozza (28. cikk) a megváltozott munkaképességű
személyek ellátásainak megállapítására vonatkozó specifikus jogokat és eljárásokat. Az
Egyezményben rögzített koordinációs szabályok a megváltozott munkaképességű személyek
részére biztosított ellátások és a munkanélküli ellátások tekintetében olyan megoldásokat
tartalmaznak, amelyek azokat a nemzeti törekvéseket szolgálják, amelyek meghatározóan a
munkavállalóknak a nemzeti munkaerőpiacra történő visszavezetését teszik lehetővé a
nemzeti szabályozórendszerekben.
A 3. fejezetben (29-30. cikkek) a munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén
járó ellátások speciális szabályai kerülnek meghatározásra. A 4. fejezet célja, hogy a
munkanélkülivé válást követően a másik országba való hazatérést követő munkanélküliséggel
összefüggő ellátások tekintetében a másik országban szerzett biztosítási idők
figyelembevételre kerülhessenek (31. cikk). A munkanélküliség esetére az Egyezmény
24
tartalmazza azt a rendelkezést, amely alapján a Szerbiában munkaviszony vagy vállalkozási
tevékenység megszűnését követően Magyarországra hazatérő személy jogosult lesz arra, hogy
a Szerbiában megszerzett biztosítási ideje a magyar ellátás megállapítása tekintetében
jogszerző időként figyelembevételre kerüljön. Egy szerb állampolgár magyarországi
biztosítási jogviszonya megszűnését követően, ha magyarországi tartózkodása kizárólag
munkavégzési célú volt, nem fog automatikusan munkanélküli ellátáshoz való hozzáférést
eredményezni, hanem Szerbiába való visszatérését követően a szerb intézmények a magyar
biztosítási időt figyelembe veszik a szerb ellátásokhoz való jogosultság megállapításánál.
Az Egyezmény végrehajtásához szükséges általános elveket igazgatási rendelkezéseket,
részletszabályokat külön igazgatási megállapodás tartalmazza, amely meghatározza a
Szerződő Államok hatóságai és intézményei közötti együttműködés szabályait (33. cikk).
Az Egyezmény a IV. rész vegyes rendelkezéseiben (32-44. cikkek) szabályozza az összekötő
szervek kijelölésének előírását (32. cikk), az Egyezmény végrehajtásában alkalmazott
formanyomtatványok és részletes eljárások keretszabályait (34. cikk), továbbá az ellátások
kifizetésének elveit, a statisztikai adatok cseréjének előírását, a végrehajtás során
elengedhetetlen igazgatási együttműködés elveit, a kérelmek azonos elbírálásának,
feldolgozásának szabályait. Az Egyezmény úgyszintén rendelkezik a végrehajtható döntések
és az okiratok elismeréséről, a kézbesítés és az érintkezés nyelveiről.
Az Egyezmény az adatvédelem vonatkozásában részletes, az információs önrendelkezési
jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezéseivel
összhangban álló rendelkezéseket állapít meg (43. cikk). Az Egyezmény szabályokat
tartalmaz a pénznem és árfolyamok, a visszatérítési kötelezettségek, a vitás kérdések
rendezésének elvei tekintetében is.
Az V. rész átmeneti és záró rendelkezéseiben (45-48. cikkek) a hatálybalépés és az időbeli
hatály, továbbá Magyarország Európai Uniós kötelezettségeinek rögzítése szerepelnek. Itt
kerül továbbá rögzítésre, hogy az Egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar
Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között
állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten,
az 1957. október 7-én aláírt Egyezmény hatályát veszti Magyarország és a Szerb Köztársaság
vonatkozásában.
Az Egyezményben alkalmazott szociális biztonsági koordinációs rendelkezések teljes
mértékben összhangban vannak az Európai Unió joga szerinti szabályozás elveivel és az
Európai Unió Bírósága által C-55/00. sz. Gottardo ügyben hozott ítéletében foglaltakkal. Az
Egyezmény ún. EU klauzula révén kimondja, hogy az Egyezmény nem befolyásolja azokat a
kötelezettségeket, amelyek Magyarország Európai Uniós tagságából fakadnak. A fenti cikk
Egyezményben való megjelenítésével Magyarország eleget tesz a szociális biztonsági
rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet 72. cikk a) pontja alapján az igazgatási bizottság által elfogadott, P1.
ajánlásban foglaltaknak.
A 4. §-hoz
A 4. § rendezi, hogy a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba, azzal a kivétellel,
hogy az Egyezmény a mindkét ország törvényhozó testületének döntését követően a kötelező
hatály elismeréséről (megerősítésről) szóló utolsó értesítés megküldésének hónapját követő
25
harmadik hónap első napján lép hatályba. A lefolytatott szükséges belső eljárásról a Szerződő
Felek írásban, diplomáciai úton értesítik egymást.