﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
ORSZAGGy ÜLeS HIVATALA
Érkezett: 2014 SZEPT 1 2.
T/1272. számú
törvényjavaslat
a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi
XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb
rendelkezésekről
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2014. szeptember
2014.	évi.
törvény
a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi
XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről
1.	Általános rendelkezések
l-§
E törvény hatálya a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire
vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi
XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálya alá tartozó
fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki.
2.	Értelmező rendelkezések
2-§
E törvény alkalmazásában:
1.	ÁSZF: a 2014. évi XXXVIII. törvény 5. § (1) bekezdésében meghatározott ÁSZF,
2.	fogyasztó: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 1. pontja szerinti fogyasztó,
3.	fogyasztói kölcsönszerződés: a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) és (la) bekezdésében
meghatározott szerződés,
4.	pénzügyi intézmény: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 2. pontja szerinti pénzügyi
intézmény,
5.	pénzügyi lízingszerződés: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 3. pontja szerinti pénzügyi
lízingszerződés.
3.	Elszámolási elvek
3-§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása
esetén a semmis kikötés alapján folyósított és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított
kölcsön, valamint a semmis kikötésnek megfelelően teljesített és a (2) bekezdés szerinti
módon átszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét árfolyamrésből származó
túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.
(2)	A pénzügyi intézménynek az általa folyósított kölcsön összegét, majd pedig - a (3)
bekezdés szerinti kivétellel - a törlesztőrészletek összegét az ezek teljesítésének tényleges
elszámolási napján érvényes, MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell
átszámítania. Késedelmes teljesítés esetén a törlesztőrészletek összegét - a Magyar Nemzeti
1
Bank elnöke által e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban:
MNB rendelet) meghatározott időpont szerint érvényes - MNB által közzétett hivatalos
devizaárfolyam alapján kell átszámítani.
(3)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetekben és időszakra
vonatkozóan a pénzügyi intézmény által a törvényes rendelkezéseknek megfelelően
alkalmazott és a szerződés részévé vált devizaárfolyam esetén az átszámítást mellőzni kell.
4-§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása
esetén a semmis kikötés alapján teljesített és a kamat-, kamatfelár- (a továbbiakban együtt:
kamat), költség-, díjemelés figyelmen kívül hagyásával kiszámított törlesztőrészletek közötti
különbözet összegét az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként kell
elszámolni a fogyasztó javára.
(2)	Nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti egyoldalú szerződésmódosításnak, ha a pénzügyi
intézmény a szerződés megkötésekor előre meghatározott időszakra adott kamat-, költség-,
díjkedvezményt megszüntetve a kedvezményes időszak lejártát követően a kamatot, költséget,
díjat egyoldalúan a szerződésben meghatározott mértékre emelte.
(3)	Az elszámolást a szerződés megkötésének időpontjában, illetve a (2) bekezdés szerinti
kedvezményes időszak lejártát követően a szerződés részévé vált kamat, költség és díj
mértékének alapulvételével kell elvégezni.
(4)	Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a
kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének - akár egyoldalú
szerződésmódosítás eredményeként - bekövetkezett csökkenésére tekintettel.
(5)	Az ASZF olyan egyoldalú módosítása, amellyel a pénzügyi intézmény az egyoldalú
szerződésmódosításra irányuló semmis kikötést változtatja meg, nem válik a módosítást
megelőzően kötött fogyasztói kölcsönszerződés részévé.
(6)	E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyoldalú
szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses kikötés bármely más okból érvénytelen.
4.	Elszámolási szabályok
5-§
(1)	Ha a szerződéses kikötések semmisége miatt a 3. és a 4. § szerinti elszámolást egyaránt el
kell végezni, az árfolyamrésből származó és az egyoldalú szerződésmódosításból származó
túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejűleg és együttesen kell
teljesíteni.
(2)	A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában az
MNB rendeletében meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban
meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna (a
továbbiakban: fogyasztói követelés).
2
1
(3)	A fogyasztói követelést - a (4) bekezdés kivételével - a polgári jog általános szabályainak
megfelelően elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a tőketartozásra kell
elszámolni. Ha a fogyasztói követelés a fogyasztó pénzügyi intézménnyel szemben
esedékessé vált és lejárt tartozását meghaladja, azt az MIS® rendeletében meghatározott
módon és időponttal előtörlesztésként kell elszámolni.
(4)	Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnése a szerződésből eredő követelés teljesítésére
irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül következett be, a szerződés megszűnését követő
tartozatlan fizetések elszámolására a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni,
amelynek alapján azokat a jegybanki alapkamattal, devizában történt tartozatlan fizetés esetén
pedig az adott devizára irányadó - az MNB rendeletében meghatározott - pénzpiaci kamattal
megnövelt összegben kell megtéríteni.
(5)	Az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az elszámolás során - a szerződéskötés
érdekében adott kedvezmények kivételével - a fogyasztói követelés összegéből jogosult
levonni annak a kedvezménynek az összegét, amelyet az elszámolási időszakban a
fogyasztónak nyújtott.
(6)	Az (5) bekezdés szerinti kedvezménynek minősül minden olyan - szerződésmódosításon,
a felek által, egymás közötti viszonyukban alkalmazott gyakorlaton, kötelező jogszabályi
rendelkezésen vagy bírósági határozaton alapuló - vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból
származik, hogy a pénzügyi intézmény a teljes futamidőre nézve tőkét, kamatot, illetve díjat
engedett el, vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott, és ennek következtében a fogyasztó
fizetési kötelezettsége a szerződésben eredetileg meghatározott kötelezettséghez képest
csökkent. A fogyasztói követelésből levonható kedvezmények elszámolásának módját az
MNB rendelet határozza meg.
5.	Az elszámolással kapcsolatos kötelezettséget érintő egyéb szabályok
6.§
(1)	A pénzügyi intézményt a meg nem szűnt és a 2009. július 26. napját követően megszűnt
fogyasztói kölcsönszerződés alapján elszámolási kötelezettség terheli.
(2)	A 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében a
pénzügyi intézményt akkor terheli elszámolási kötelezettség, ha tudomása van arról, hogy a
követelés nem évült el.
(3)	A pénzügyi intézménynek - a 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt
szerződés tekintetében - a fogyasztó kérésére el kell számolnia, ha a fogyasztó igazolja, hogy
a pénzügyi intézmény engedményezett követelését vele szemben egy elszámolásra nem
köteles pénzügyi intézmény (a továbbiakban: követeléskezelő) érvényesíti.
(4)	A pénzügyi intézménynek akkor is el kell számolnia a fogyasztóval, ha a fogyasztó állítja
és a pénzügyi intézmény nem vitatja, hogy a fogyasztó e törvényből eredő követelése nem
évült el, vagy az el nem évülés tényét bíróság jogerős ítélete megállapította.
(5)	A fogyasztói követelés elszámolását az e törvényben és az MNB rendeletében
meghatározott időpontokkal kell elvégezni.
3
(6)	A pénzügyi intézmény elszámolási kötelezettségét nem érinti, ha az elszámolás tárgyát
képező fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelésekkel összefüggésben a bíróság
jogerős ítéletet hozott, kivéve, ha a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a szerződés egésze
érvénytelen, és azt a bíróság nem nyilvánította érvényessé vagy hatályossá.
(1)	Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a
szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, az elszámolásra köteles
pénzügyi intézménynek az 5. § (2) bekezdése szerinti elszámolást mind a szerződés
megszűnése időpontjával, mind pedig a követelés engedményezésének időpontjával el kell
készítenie.
(2)	Az elszámolásból eredő jogai érvényesítéséhez a fogyasztó igényelheti a
követeléskezelőtől, hogy a követeléskezelő a fogyasztóval szemben fennálló követelésével az
5.	§ (3) bekezdése szerint - a követeléskezelő által a fogyasztónak nyújtott kedvezmények
tekintetében az 5. § (5) és (6) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával - számoljon el. Az
elszámolás során az engedményezés időpontjától - az MNB rendeletében meghatározott
módon - a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell figyelembe
venni az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést.
(3)	Ha a (2) bekezdés szerinti elszámolás eredményeként a követeléskezelő tartozik a
fogyasztónak, annak kifizetésére a követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg
megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A követeléskezelő a
követelése összegének az engedményezett követelés vételárához képest bekövetkezett
csökkenéséből az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését igényelheti az elszámolásra
köteles pénzügyi intézménytől.
(4)	E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a követeléskezelő követelése
teljesítés eredményeképpen szűnt meg.
8. §
Az elszámolással kapcsolatos minden költség az elszámolásra köteles pénzügyi intézményt -
a 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazása esetén az ott meghatározottak
tekintetében a követeléskezelőt - terheli. A pénzügyi intézmény az e törvényben
meghatározott kötelezettségeinek teljesítéséhez kapcsolódóan külön költséget és díjat nem
számolhat fel. A pénzügyi intézmény e törvényben meghatározott kötelezettségeinek
teljesítése a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII.
törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerinti egyoldalú szerződésmódosítás alapjául nem
szolgálhat.
9-§
A fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelés elévülésének a 2014. évi XXXVIII.
törvény 1. § (7) bekezdése szerinti nyugvása az e törvény szerinti elszámolásnak a
fogyasztóval való közlése napjáig, de legkésőbb 2015. december 31-ig tart.
4
6. Az elszámolás eltérő szabályai a végtörlesztett fogyasztói kölcsönszerződés esetén
10. §
(1)	Ha a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség a hitelintézetekről és
a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. §-ban foglaltak szerinti
végtörlesztés következtében szűnt meg, a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval, a
fogyasztónak a (3) bekezdés szerint bejelentett kérésére el kell számolnia.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti elszámolás eredménye a fogyasztó részéről nem keletkeztet
fizetési kötelezettséget.
(3)	A fogyasztó 2015. március 1. napja és március 31. napja között kérheti a pénzügyi
intézményt, hogy a részére készítsen elszámolást. A fogyasztó az elszámolást 10.000 forintos
díj ellenében kérheti. Ha az elszámolás eredményeként az állapítható meg, hogy a fogyasztó
irányába a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége áll fenn, a pénzügyi intézménynek a
10.000 forintos díjat a fogyasztó részére vissza kell térítenie.
7.	Az elszámolás eltérő szabályai a Nemzeti Eszközkezelőnek vételre felajánlott
lakóingatlanokkal érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetén
11. §
(1)	Ha a Nemzeti Eszközkezelő a fogyasztó által felajánlott lakóingatlant megvásárolta, a
pénzügyi intézménynek nem kell a fogyasztóval elszámolnia.
(2)	Ha a Nemzeti Eszközkezelő a fogyasztó által felajánlott lakóingatlant megvásárolta, a
fogyasztónak a korábbi vételárfelosztási tervben érintett hitelezője 2015. március 1. napja és
március 31. napja között kérheti a Nemzeti Eszközkezelőt, hogy a pénzügyi intézménytől - a
kérelmet 2015. április 30. napjáig a pénzügyi intézménynek továbbítva - kéije az elszámolás
elkészítését és annak a Nemzeti Eszközkezelő részére történő megküldését.
(3)	Ha a pénzügyi intézmény javára az elszámolás bejelentését megelőzően kifizetett vételár -
az elszámolás eredményére és a Nemzeti Eszközkezelő által ennek alapján módosított
vételárfelosztási tervre tekintettel - az őt megillető vételárrész összegét meghaladja, a
különbözet összegét a pénzügyi intézmény köteles a Nemzeti Eszközkezelőnek - a
felhívásában meghatározott, de legalább 30 napos határidőn belül - visszatéríteni. A
visszatérített összegnek a vételárfelosztási terv alapján arra soron következő jogosultaknak
történő kifizetéséről a Nemzeti Eszközkezelő gondoskodik.
8.	Az elszámolás eltérő szabályai az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződés
esetén
12. §
(1)	A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok
kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény alapján rögzített árfolyam alkalmazásának
időszakától kezdődően a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés esetében az 5. §
(3)	bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy a fogyasztói követelést - az esedékessé vált és lejárt
tartozások elszámolását követően - elsősorban a gyűjtőszámlahitel terhére és annak
5
fennmaradó részét azon devizakölcsön terhére kell elszámolni, amelyhez a gyűjtőszámlahitel
kapcsolódik. A devizában meghatározott fogyasztói követelésnek azt a részét, amely a
gyűjtőszámlahitel terhére került elszámolásra, az MNB rendeletében meghatározott időpont
szerint érvényes, MNB által közzétett hivatalos árfolyamon kell forintra átszámítani.
(2) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok
kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény alapján az állam által megtérített mentesített
követelésrész 50%-ával megegyező összeg az 5. § (6) bekezdés alkalmazásában
kedvezménynek minősül.
9.	Az elszámolási kötelezettség teljesítésének határideje
13.	§
(1)	Ha a fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában a pénzügyi intézmény nem
kezdeményezte a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a szerinti polgári peres eljárást, az
elszámolást 2015. január 15. napja és 2015. január 29. napja között kell a fogyasztónak
megküldenie.
(2)	Ha a fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában a pénzügyi intézmény a 2014. évi
XXXVIII. törvény 6. §-a szerinti polgári peres eljárást kezdeményezett, az elszámolást 2015.
február 14. napja és 2015. február 28. napja között kell a fogyasztónak megküldenie. Ha a
polgári peres eljárás befejezésére 2014. december 31. napja után kerül sor, az elszámolás
megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.
(3)	Minden más esetben, ha sem a pénzügyi intézmény nem indított 2015. január 12. napjáig
keresetet, sem pedig az MNB nem indított 2015. február 28. napjáig közérdekű keresetet, az
elszámolást 2015. április 16. napja és 2015. április 30. napja között kell a fogyasztónak
megküldeni.
(4)	Ha a (3) bekezdésben említett esetben akár a pénzügyi intézmény, akár az MNB keresetet
indít, az elszámolást 2015. augusztus 15. napja és 2015. augusztus 29. napja között kell a
fogyasztónak megküldeni. Ha bármelyik polgári peres eljárás befejezésére 2015. június 30.
napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének a véghatárideje a polgári peres eljárás
befejezésétől számított hatvanadik nap.
(5)	2015. november 30. napjáig kell a pénzügyi intézménynek megküldenie az elszámolást
aj a 10. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a fogyasztónak,
b)	a 11. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a Nemzeti Eszközkezelőnek.
(6)	E § alkalmazásában a polgári peres eljárás befejezésének időpontja a bíróság eljárást
befejező határozata jogerőre emelkedésének napja, ha felülvizsgálati kérelem előterjesztésére
került sor, a felülvizsgálati eljárás során hozott, eljárást befejező határozat kihirdetésének
napja.
14.	§
A követeléskezelő a 7. § (2) bekezdésben meghatározott elszámolást a fogyasztó erre irányuló
igényének benyújtásától számított 30 napon belül köteles elvégezni.
6
10. Az elszámolás és az elszámolás közlése
15.	§
Ha a fogyasztó lakóhelye a fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölttől vagy a fogyasztó
által utoljára bejelentett lakóhelytől eltér, a fogyasztónak be kell jelentenie az új lakóhelyét az
elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek.
16.	§
(1)	Az elszámolást a pénzügyi intézmény a fogyasztó részére, annak fogyasztói
kölcsönszerződésben megjelölt, illetve a 15. § szerinti bejelentett címére küldi meg
tértivevényes levélben.
(2)	Az elszámolást az MNB rendeletben meghatározott tartalommal és formában kell
elkészíteni.
(3)	Ha a pénzügyi intézmény valamennyi érintett fogyasztó számára megküldte az
elszámolást, ennek tényét 15 napon belül az internetes honlapján közzéteszi és azt egyidejűleg
valamennyi bankfiókjában kifüggeszti. Ha a pénzügyi intézménynek a 13. § alapján eltérő
időpontokban kell elszámolnia a fogyasztóval, a közzétételt a 13. §-ban meghatározott
időpontok szerinti csoportosításban kell megtennie, azt követően, hogy az egyes csoportokban
valamennyi elszámolás megtörtént vagy nem kell elszámolni. A közzététel részletes tartalmi
és formai követelményeit az MNB rendeletben állapítja meg.
17.	§
(1)	Ha e rendelkezés hatálybalépése előtt a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló
kötelezettség megszűnt, és az elszámolás alapján a pénzügyi intézménynek fizetési
kötelezettsége keletkezik a fogyasztó felé, a fogyasztónak be kell jelentenie azt a fizetési
számlaszámot, amelyre az elszámolásban szereplő összeg utalását kéri vagy közölnie kell,
hogy az összeget a bankfiókban történő készpénzfizetés útján veszi át; a pénzügyi
intézménynek erről a fogyasztó részére tájékoztatást kell adnia.
(2)	Ha az elszámolás a fogyasztói kölcsönszerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett
lakóhelyről „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „nem kereste”, „átvételt
megtagadta”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott” vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel
érkezik vissza vagy a fogyasztó az (1) bekezdésben meghatározott bejelentést 30 napon belül
nem teszi meg, a fogyasztót megillető összeget a pénzügyi intézmény elkülönített számlán
kezeli. A pénzügyi intézmény az elkülönített számlán történő kezeléshez kapcsolódóan
kezelési költséget nem számíthat fel.
11.	Az elszámolás felülvizsgálata
18,	§
(1)	Ha a fogyasztó a pénzügyi intézmény által a számára megküldött elszámolást vitatja - a
(2)	bekezdésben foglalt kivétellel -, az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül
panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. Ha a fogyasztó a panasz benyújtásában
7
akadályozva volt, a panaszt az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb
a panasz benyújtására nyitva álló határidőt követő 90 napig terjesztheti elő.
(2)	Ha az elszámolás a fogyasztói kölcsönszerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett
lakóhelyről „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „nem kereste”, „átvételt
megtagadta”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott” vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel
érkezik vissza, a panasz az elszámolásról való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül, ha
a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől számított 30
napon belül, de - a (4) bekezdés esetét ide nem értve - legkésőbb 2015. december 31. napjáig
terjeszthető elő.
(3)	A tudomásszerzés időpontja
a)	ha „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés második megkísérlését
követő 5. munkanap,
b)	ha „átvételt megtagadta” jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlésének
napja,
c)	ha „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „elköltözött”, „kézbesítés
akadályozott” vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel érkezik vissza: a 16. § (3) bekezdés
szerinti honlapon történő közzétételt követő harmincadik nap.
(4)	Ha a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját
követő időpontban kerül sor, a (2) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő
közzétételt követő hatvan napon belül terjeszthető elő.
(5)	Ha az (l)-(4) bekezdésben foglaltak szerint a panasz előterjesztésére nem kerül sor, úgy
kell tekintetni, hogy az elszámolásban foglaltakat a fogyasztó elfogadja. Ezt követően az
elszámolás nem vitatható.
19.	§
(1)	Ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval nem számolt el, és a fogyasztó álláspontja szerint
a pénzügyi intézménynek vele szemben a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény
alapján elszámolási kötelezettsége áll fenn, panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. A
panaszt legkésőbb a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételt követő 60 napon
belül, ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől
számított 30 napon belül, de - a (2) bekezdés esetét ide nem értve - legkésőbb 2015.
december 31. napjáig terjesztheti elő.
(2)	Ha a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját
követő időpontban kerül sor, az (1) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő
közzétételt követő 60 napon belül terjeszthető elő.
20.	§
A 18. és 19. § szerinti panasz előterjesztésére és annak elintézésére- a21. § (1) bekezdésben
foglalt eltéréssel - a Hpt. panaszkezelésre vonatkozó szabályait és a panaszkezelésre
vonatkozó MNB rendelet szabályait kell alkalmazni.
21. §
(1)	A Hpt. 288. § (8) bekezdése nem alkalmazható; a panasz elutasítása esetén a fogyasztónak
-	ha a panaszban foglaltakat továbbra is fenntartja - a pénzügyi intézmény álláspontjának
kézbesítésétől számított 30 napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kell
kezdeményeznie. Ha a kérelem benyújtásában akadályozva volt, akkor az akadály
megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a kézbesítéstől számított 6 hónapon
belül kell az eljárást kezdeményezni. Erről a pénzügyi intézmény a válaszában tájékoztatja a
fogyasztót, és megadja a Pénzügyi Békéltető Testület levelezési címét.
(2)	A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB
törvény) szerinti Pénzügyi Békéltető Testület eljárására vonatkozó szabályokat a (3) és (4)
bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(3)	A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának kezdeményezésekor a fogyasztó kérelmének
tartalmaznia kell az arra irányuló határozott kérelmet is, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület
állapítsa meg, hogy
a)	az elszámolás az általa megjelölt számítási hibát tartalmazza, és állapítsa meg a
helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására vagy
b)	a panasz nem volt elkésett és így a panasz elutasításának nem volt helye, ezért a
pénzügyi intézmény a panaszeljárás keretében a panasszal érdemben köteles foglalkozni és a
panaszeljárást az arra irányadó szabályok szerint lefolytatni vagy
c)	a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi
XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint fennáll, és kötelezze az elszámolásra.
(4)	A (3) bekezdés c) pontja szerinti kérelem alapján indult eljárás során a Pénzügyi Békéltető
Testület az elévülés tekintetében csak a 6. § (2) és (4) bekezdésében foglalt feltételek
fennállását vizsgálhatja.
(5)	A kérelemben be kell mutatni
a)	a (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a számítási hibát és annak okát is,
b)	a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben annak indokát, hogy a panasz miért nem
volt elkésett, és ahhoz mellékelni kell az állítást alátámasztó iratokat,
c)	a (3) bekezdés c) pontja szerinti esetben annak indokát, hogy a pénzügyi
intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény,
illetve e törvény szerint miért áll fenn.
22. §
(1)	A Pénzügyi Békéltető Testület a 21- § (3) bekezdés a) pont szerinti kérelmet meghallgatás
tartásával, tanácsban eljárva vagy a Pénzügyi Békéltető Testület egy tagja (a továbbiakban:
egy testületi tag) által bírálja el, és egyezséget jóváhagyó vagy kötelezést tartalmazó
határozattal dönt, vagy a kérelmet elutasítja és az eljárást megszünteti.
(2)	A Pénzügyi Békéltető Testület a 21. § (3) bekezdés b) és c) pont szerinti kérelem esetén
meghallgatás tartására nem köteles és a kérelmet egy testületi tag bírálja el, melynek
9
eredményeként kötelezést tartalmazó határozatot hoz vagy a kérelmet elutasítja és az eljárást
megszünteti; a meghallgatás mellőzéséhez a felek hozzájárulását nem kell beszerezni.
(3)	Az eljáró tanács vagy egy testületi tag a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket kellő
időben előzetesen írásban értesíti és a kérelem másolatát a pénzügyi intézmény egyidejűleg
megküldi. Az eljáró tanács vagy egy testületi tag az értesítésben a pénzügyi intézményt
felszólítja, hogy 15 napon belül válasziratban nyilatkozzon a fogyasztó igényének
jogosságáról és elektronikus adathordozón az MNB által megadott formátumban küldje meg a
fogyasztóval közölt elszámolást, az annak alapjául szolgáló adatokat. Az eljáró tanács vagy
egy testületi tag felhívja a pénzügyi intézményt arra is, hogy válasziratát közvetlenül a
fogyasztónak is küldje meg és egyezségi ajánlat esetén azt közölje. Ha a felek között a
meghallgatást megelőzően egyezség születik, az egyezség tényéről a pénzügyi intézmény az
eljáró tanácsot vagy egy testületi tagot értesíti és az aláírt egyezséget 8 napon belül megküldi.
Az írásbeli egyezség kézhezvételét követően a tanács vagy az egy testületi tag az egyezséget
jóváhagyja.
(4)	A kérelmező és a pénzügyi szolgáltató hatásköri kifogást a Pénzügyi Békéltető Testület
eljárásával kapcsolatban sem a válasziratában, sem a meghallgatáson nem terjeszthet elő.
(5)	A Pénzügyi Békéltető Testület kötelezést tartalmazó határozata az érintett pénzügyi
intézményt akkor is kötelezi, ha sem általános, sem egyedi alávetést nem tett.
23.	§
(1)	Az MNB törvény 116. § (1) bekezdése alkalmazásának nincs helye, a fogyasztó vagy a
pénzügyi intézmény a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását követően nemperes eljárásban a
24—29. §-ban foglaltak szerint a döntés megváltoztatását kérheti.
(2)	Az MNB törvény 116. § (2) bekezdését alkalmazni kell.
24.	§
A nemperes eljárásra - ha a 25-29. § másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás
sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
25.	§
(1)	A fogyasztó mint kérelmező az elszámolást készítő pénzügyi intézmény mint kérelmezett
ellen, a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását követően, a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást
megszüntető döntésének vagy a 21. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kérelem alapján a helyes
elszámolást megállapító határozatának a fogyasztó részére történő kézbesítését követő 30
napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének megváltoztatása
iránt polgári nemperes eljárást kezdeményezhet. Ha a fogyasztó a kérelem előterjesztésében
akadályozva van, akkor az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb
2016. október 31. napjáig kell a kérelmet előterjesztenie.
(2)	A kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a kérelmet elutasító és az eljárást
megszüntető döntést változtassa meg és határozatában mondja ki, hogy
10
a)	az elszámolás a kérelmező által megjelölt számítási hibát tartalmazza, és állapítsa
meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására
vagy
b)	a panasz nem volt elkésett és így a panasz elutasításának nem volt helye, ezért a
pénzügyi intézmény a panaszeljárás keretében a panasszal érdemben köteles foglalkozni és a
panaszeljárást az arra irányadó szabályok szerint lefolytatni vagy
c)	a pénzügyi intézménynek a kérelmezővel szemben az elszámolási kötelezettsége a
2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint fennáll és kötelezze a kérelmezettet az
elszámolásra.
(3)	A kérelmező az (2) bekezdés a) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan számítási hiba
megállapítását kérheti, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte,
és abban kizárólag olyan indokot jelölhet meg, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető
Testület eljárását is kérte.
(4)	A kérelmező az (2) bekezdés b) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan indokot adhat
elő annak alátámasztására, hogy a panasz miért nem volt elkésett, melyre hivatkozással a
Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.
(5)	A kérelmező a (2) bekezdés c) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan indokot adhat
elő annak alátámasztására, hogy a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási
kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint miért áll fenn, melyre
hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.
26. §
(1)	Az elszámolást készítő pénzügyi intézmény, mint kérelmező a fogyasztó, mint kérelmezett
ellen - a Pénzügyi Békéltető Testület határozatának kérelmező részére történő kézbesítését
követő - 30 napon belül polgári nemperes eljárást kezdeményezhet a Pénzügyi Békéltető
Testület határozatának megváltoztatása iránt.
(2)	A kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a Pénzügyi Békéltető Testület
határozatát változtassa meg és határozatában
a)	mondja ki, hogy az elszámolás helyes vagy
b)	állapítsa meg, hogy a panasz elkésett és ezért a panaszeljárást nem kell lefolytatni
vagy
c)	állapítsa meg, hogy a kérelmezőnek a kérelmezettel szemben az elszámolási
kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint nem áll fenn.
(3)	A kérelmező kérelmében csak olyan indokot adhat elő kérelme alátámasztására, melyet
már a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásában is előadott.
27.	§
(1)	A polgári nemperes eljárás lefolytatására a fogyasztó lakóhelye szerinti törvényszék
székhelyén működő járásbíróság illetékes. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességre a Pp.
29.	§ (2) bekezdését kell alkalmazni, azzal, hogy alperes alatt a fogyasztót kell érteni.
11
(2)	A kérelmet a Pénzügyi Békéltető Testülethez kell benyújtani. A Pénzügyi Békéltető
Testület a kérelmet az ügy irataival együtt, a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül a
bírósághoz felteijeszti.
28. §
A polgári nemperes eljárásban a bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt,
amelyek a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása során rendelkezésre álltak.
29.	§
(1)	A bírósági titkár első fokon önállóan, önálló aláírási joggal eljárhat, érdemi határozatot
hozhat a polgári nemperes eljárásban.
(2)	A polgári nemperes eljárásban szünetelésnek, felfüggesztésnek nincs helye.
(3)	A polgári nemperes eljárásban nincs helye felülvizsgálatnak.
(4)	A kérelem benyújtásának a Pénzügyi Békéltető Testület határozata végrehajtására halasztó
hatálya van.
12. Az elszámolás, az elszámolás közlése, felülvizsgálata követeléskezelő esetén
30.	§
(1)	Ha az elszámolás a 7. § szerint történik, mind az elszámolásra köteles pénzügyi
intézmény, mind a követeléskezelő elszámolásával szembeni felülvizsgálat a 18-29. § szerinti
rendben külön érvényesíthető.
(2)	Nem érinti a 7. § (2) szerinti elszámolási kötelezettséget az, ha az elszámolásra köteles
pénzügyi intézmény elszámolását a fogyasztó vitatja.
(3)	Ha az elszámolásra köteles pénzügy intézmény elszámolása a 18-29. § szerinti
igényérvényesítés eredményeképpen megváltozik, a fogyasztó kérheti, hogy a
követeléskezelő az elszámolását - az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény új
elszámolására figyelemmel - módosítsa. A módosított elszámolással szembeni felülvizsgálat
a 18-29. § szerinti rendben érvényesíthető.
13. Az örökössel való elszámolás egyes szabályai
31.	§
(1)	Ha a fogyasztó helyébe örökös lép, a követelésre az öröklés szabályai irányadók.
(2)	Hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás esetén a 18. § (2) bekezdésében meghatározott
határidőt a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás befejezésétől kell számítani, ha a pénzügyi
intézmény részére a 16. § (3) bekezdése szerinti közzétételt követő 30 napon belül igazolható
módon bejelentésre kerül a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás megindítása vagy az, hogy
a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás már folyamatban van.
12
14. Ellenőrzési eljárás
32.	§
A felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban:
Felügyelet) az MNB törvény szerinti - hivatalból megindítható - ellenőrzési eljárás keretében
vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmények a 2014. évi XXXVIII. törvényben és e törvényben,
valamint az MNB rendeletben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.
15.	A közérdekű keresettel indított perek
33.	§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per
a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességébe tartozik.
(2)	A közérdekű keresettel indított perre a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. alcímében foglalt
szabályokat kell megfelelően alkalmazni a 34-36. §-ban meghatározott eltéréssel.
34.	§
(1)	Ha a Magyar Nemzeti Bank keresetlevele 2015. február 14-e előtt érkezett be, azt ebből az
okból elutasítani nem kell, hanem úgy kell tekinteni, mintha a keresetlevél benyújtására 2015.
február 14. napján került volna sor.
(2)	A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított tizenötödik
napra kell kitűzni. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére
való kézbesítése a tárgyalás napját legalább 8 nappal megelőzze.
(3)	A perben nem kell alkalmazni a 2014. évi XXXVIII. törvény 7. § (2) bekezdését és 8. §
(1)	bekezdését.
(4)	A Magyar Nemzeti Bank személyes illetékmentessége erre az eljárásra is kiterjed.
35.	§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (3)-(5) bekezdése helyett az e §-ban foglalt
szabályokat kell alkalmazni.
(2)	A Magyar Nemzeti Banknak egy keresetlevélben kell kérnie egy pénzügyi intézmény
valamennyi - 2014. évi XXXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerinti - ASZF szerződéses
kikötései érvénytelenségének megállapítását.
(3)	A Magyar Nemzeti Bank kizárólag a 36. § (2) bekezdésében foglaltak megállapítását
kérheti.
(4)	A keresetlevélhez a Pp. 121. § (2) és (3) bekezdésében meghatározottak mellett csatolni
kell a (2) bekezdés szerinti ÁSZF-ek egy okiratba foglalt azon kivonatát, amely kizárólag
azokat a szerződéses kikötéseket tartalmazza, amelyek tekintetében a Magyar Nemzeti Bank
az érvénytelenség megállapítását kéri, a szerződéses kikötések esetén meg kell jelölni azt az
13
időszakot, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta. A kivonatban
az egyes szerződéses feltételek mellett fel kell tüntetni azon tényeket és bizonyítékokat,
amelyek a Magyar Nemzeti Bank szerint megalapozzák a kereseti kérelemben foglaltakat. A
keresetlevélhez továbbá elektronikus adathordozót kell csatolni, amely tartalmazza a
keresetlevélnek és mellékleteinek informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett
változatát.
36.	§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 11. §-a helyett az e §-ban foglalt szabályokat kell
alkalmazni.
(2)	A bíróság az eljárásban kizárólag azt vizsgálja, hogy a Magyar Nemzeti Bank által
tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1)
bekezdése szerint tisztességes-e.
(3)	Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank által tisztességtelennek
tartott szerződéses kikötés megfelel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti
valamennyi feltételnek és ezért a szerződéses kikötés tisztességes, a keresetet elutasítja.
(4)	Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank által tisztességtelennek
tartott szerződéses kikötés nem felel meg a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése
szerinti bármelyik feltételnek, és ezért a szerződéses kikötés tisztességtelen, megállapítja,
hogy a szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen.
16.	A szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének
(részleges érvénytelenség) megállapítása iránti perekre vonatkozó szabály alkalmazásának
kizárása
37.	§
(1)	E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének
vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részleges érvénytelenség)
megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is
kiterjedően kérheti. Ha a fél kéri az érvénytelenség (részleges érvénytelenség)
jogkövetkezményének levonását, meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény
alkalmazását kéri.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvény hatálya alá tartozó szerződések
tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239/A. § (1) bekezdése
alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény 6:108. § (2) bekezdése
alapján indult és folyamatban lévő pereket, ideértve a 38. § szerinti pereket is - ha annak e
törvényben foglalt feltételei fennállnak -, meg kell szüntetni.
17.	A felfüggesztett perekre vonatkozó szabályok
38.	§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásokban a pénzügyi
intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás fogyasztó részére történő megküldésének a
bíróság részére történő bejelentését követő harmincadik napot követően az eljárást 30 napon
14
belül folytatni kell. A bejelentést tartalmazó beadványt a fogyasztó fél ellenfelének kell a
bíróság részére megküldenie, a fogyasztó a bejelentést megküldheti.
(2)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásokban az (1) bekezdés
szabályai alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói kölcsönszerződés
tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni, e bejelentést követő
harmincadik napot követően az eljárást 30 napon belül folytatni kell.
(3)	Ha 2014. december 31-éig az eljárás folytatására az (1) bekezdés alapján nem kerülhet sor,
a bíróság a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § (1) bekezdése szerinti pereket 2014. december
31. napjától a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő
megküldésének bejelentését követő harmincadik napig hivatalból felfüggeszti.
(4)	Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásokban az egyik fél
követeléskezelő, és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást aló.
§ (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül, ezt kell
bejelenteni az (1) bekezdés szabályai alkalmazásával, és a bejelentést követő harmincadik
napot követően az eljárást 30 napon belül folytatni kell.
(5)	Ha a felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti
keresetet érvényesítenek, az eljárás folytatásáról tájékoztatni kell a feleket.
39.	§
Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett perben a szerződés
érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek - és még nem került sor az
elsőfokú tárgyalás berekesztésére -, a pert meg kell szüntetni, ha a fél a keresetét
(viszontkeresetét) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás kézbesítésétől számított 30 napon
belül nem változtatja meg, és nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége (részleges
érvénytelensége) jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen
jogkövetkezmény alkalmazását kéri.
40.	§
(1)	Ha a peres felek - a 39. § szerinti per kivételével - legkésőbb az eljárás felfüggesztésének
megszűnését követő első tárgyalási napon
a)	egyezséget kötnek,
b)	a per megszüntetését közösen kérik,
a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját
költségeit, a bíróság e kérdésekről hivatalból határoz.
(2)	Akkor is az állam viseli a peres eljárás illetékét - a 39. § szerinti per kivételével -, ha a
felperes legkésőbb az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon
eláll a keresetétől és ennek folytán a per megszüntetésére kerül sor. Ez esetben a Pp. 160. §
(1)	bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felperes az érdemi tárgyalás
megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül elállni, valamint mindegyik
fél maga viseli a saját költségeit.
15
(3)	A per 39. § szerinti megszüntetetése esetén a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen
túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.
(4)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. § (1) bekezdése szerint kell eljárni az
(l)-(3) bekezdésben meghatározott esetben is, akként, hogy a kiszabott, de még meg nem
fizetett illeték törlésének, illetve a megfizetett illeték visszatérítésének hivatalból van helye.
18.	A végrehajtási eljárásokra vonatkozó szabályok
41. §
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az ott szabályozott
végrehajtási eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós
részére történő megküldésének bejelentését vagy a (3) vagy (4) bekezdés szerinti bejelentést
követő harmincadik nap elteltét követően nem kell alkalmazni.
(2)	A végrehajtást kérőnek az elszámolás adós részére történő megküldését követő 30 napon
belül kell az (1) bekezdés szerinti bejelentést a végrehajtónak - ha a végrehajtható okirat a
végrehajtónak még nem került megküldésre a bejelentést a végrehajtást elrendelő bíróságnak,
közjegyzőnek - megküldenie, valamint ahhoz mellékelnie kell az elszámolást is, egyúttal meg
kell tennie azokat az intézkedéseket, melyeket a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili.
évi törvény a végrehajtást kérő részére előír.
(3)	A (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói
kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.
(4)	Ha a végrehajtást kérő követeléskezelő, és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése
szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc
napon belül, ezt kell bejelenteni a (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával.
(5)	A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 16. § (3) bekezdése
alkalmazásának az (1) bekezdés szerinti esetben nincs helye.
(6)	A végrehajtónak a 2014. évi XXXVIII. évi törvény 17. §-a alapján szünetelő ügyként
nyilvántartandó ügyek intézését a (2) bekezdés szerinti bejelentés és melléklete végrehajtóhoz
érkezésétől számított 60 napon belül kell megkezdenie.
(7)	Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban a
2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az (1) bekezdés alapján már nem
kell alkalmazni és az eljárásban az adós részére korábban részletfizetést engedélyeztek, az
adósnak a még nem teljesített részleteket - ha kérte a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (9)
bekezdése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdésének alkalmazását - a
részletfizetés engedélyezésének szabályai szerinti időszakonként kell megfizetnie.
(8)	Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban a
2014.	évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az (1) bekezdés alapján már nem
kell alkalmazni és az eljárásban az adóssal szemben korábban letiltást alkalmaztak - ha kérte
a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (9) bekezdése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §
(3)	bekezdésének alkalmazását -, a levonás folytatása iránt intézkedni kell.
16
(9)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban
legkésőbb 2016. december 31. napját követően a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában
foglalt szabályokat nem kell alkalmazni.
42.	§
(1)	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény 303. §-ában meghatározott
lakóingatlan kiürítés foganatosítása - a Vht. 182/A. §-ában foglalt rendelkezések figyelembe
vételével - a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő
megküldésének végrehajtó részére történő bejelentését vagy a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti
bejelentést követő harmincadik napon folytatható, a bejelentésre a 41. § (2) bekezdésének
szabályait kell alkalmazni.
(2)	A 41. § (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói
kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.
(3)	Ha a végrehajtást kérő követeléskezelő és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése
szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc
napon belül, ezt kell bejelenteni a 41. § (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával.
19.	A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítését szabályozó kormányrendelet
szabályainak alkalmazása
43.	§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII.
törvény 18. §-ában foglalt szabályokat a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti
elszámolás adós részére történő megküldését követő harmincadik napot követően nem kell
alkalmazni.
(2)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII.
törvény 18. §-ában foglalt szabályokat annak megállapítását követő harmincadik napot
követően nem kell alkalmazni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény
rendelkezései szerint nem kell elszámolni.
(3)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII.
törvény 18. §-ában foglalt szabályokat annak megállapítását követő harmincadik napot
követően nem kell alkalmazni, hogy a követeléskezelőnél a fogyasztó nem kérte a 7. § (2)
bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő
harminc napon belül.
20.	Az elszámolással kapcsolatos számviteli szabályok
44.	§
A 2014. évi XXXVIII törvény és e törvény végrehajtása következtében a fogyasztóknak - az
előző üzleti évekkel kapcsolatosan - túlfizetésként elszámolt, megtérített összeg a pénzügyi
intézménynél a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti jelentős összegű hibának
minősül azzal, hogy azt - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 19. § (3) bekezdésének és
17
37.	§ (5) bekezdésének előírásaitól eltérően - a jóváírás (elszámolás), a kifizetés (megtérítés)
üzleti évének tárgyidőszaki ráfordításai között, rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.
21.	Egyoldalú kamatemelés, költségemelés, díjemelés tilalma
45.	§
A pénzügyi intézmény fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében külön törvényben
meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30. napjáig nem jogosult egyoldalú
kamatemelésre, költségemelésre vagy díjemelésre.
22. Záró rendelkezések
46.	§
Felhatalmazást kap a Magyar Nemzeti Bank elnöke - a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013.
évi CXXXIX. törvény 4. § (7) bekezdésében rögzített, a Magyar Nemzeti Bank
makroprudenciális feladatai ellátása érdekében -, hogy rendeletben határozza meg az
elszámolás módszertanának részletes szabályait és annak képleteit, a fogyasztói követelésből
levonható kedvezmények elszámolásának módját és annak képleteit, az elszámolás részletes
tartalmi és formai követelményeit, az elszámolással kapcsolatos honlapon való közzététel
tartalmi és formai követelményeit, és az elszámoláshoz és az elszámolással kapcsolatos
igényérvényesítéshez szükséges egyéb részletes szabályokat.
47.	§
(1)	E törvény- a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2014. október 15. napján lép hatályba.
(2)	E törvény 1-46. §-a és 48-51. §-a 2014. november 1. napján lép hatályba.
48.	§
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 7. §-a a következő (lb)
bekezdéssel egészül ki:
„(lb) A magánszemély adókötelezettségét - bármely adóévre vonatkozóan - nem érinti az a
részére - bármely időpontban - kifizetett (megtérített), jóváírt (túlfizetésként elszámolt)
vagyoni érték, amely e magánszemélyt
a)	a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII.
törvény és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII.
törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény
vagy
b)	a fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségével összefüggésben indított
egyedi perek pernyertességét követően, a pénzügyi intézménnyel való elszámolás
alapján illeti meg.”
18
49. §
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény a következő
29/ZS. §-sal egészül ki:
„29/ZS. § (1) Ha a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire
vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi
XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) és a Kúriának a pénzügyi
intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos
egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás
szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi ... törvény (a továbbiakban:
elszámolási törvény, a 2014. évi XXXVIII. törvény és az elszámolási törvény együtt:
Törvények) végrehajtása miatt - figyelemmel az elszámolási törvény 44. §-ában foglaltakra -
a társasági adóban, társas vállalkozások különadójában, a helyi iparűzési adóban, az
innovációs járulékban, a pénzügyi szervezetek különadójában a 2008-2014. adóévekre
bevallott és megfizetett adó (a továbbiakban: összes bevallott adó) csökkentésének az adózás
rendjéről szóló törvény szerinti önellenőrzés vagy ismételt ellenőrzés alkalmazásával azért
lenne helye, mert az a számviteli beszámolóval lezárt 2008-2014. üzleti éveknek az említett
adók alapját képező bevételeire, ráfordításaira és a 2009. üzleti év mérlegfőösszegére
vonatkozna, akkor - önellenőrzés, ismételt ellenőrzés helyett - az adózó azzal az összeggel,
amellyel a Törvények végrehajtása miatti önellenőrzés, ismételt ellenőrzés esetén az összes
bevallott adót csökkentené (a továbbiakban e § alkalmazásában: különbözet), a 2015. adóévi
fizetendő társasági adót csökkenti.
(2)	Ha a különbözet összege több, mint a 2015. adóévi fizetendő társasági adó összege, akkor
a fennmaradó különbözet a soron következő adóévek társasági adóját csökkenti, a 2015.
adóévet követő adóévekben összesen legfeljebb a fennmaradó különbözet erejéig.
(3)	Az adóalany a 2015. adóévi társasági adóelőleg kiegészítésről tett bevallásban feltünteti, a
2015.	adóévi társasági adóbevallásban bevallja az (1) bekezdésben említett adónként és
adóévenként - a helyi iparűzési adó esetén azon településenként is, ahol az adóalanyt az
adóévben helyi iparűzési adókötelezettség terhelte - a helyesbített adóalapot és adót,
amelyeket egyébként az önellenőrzés esetén is kellene, illetve amelyeket ismételt ellenőrzés
esetén a határozat tartalmazna.
(4)	Az elszámolási törvény 44. §-a szerint 2015. adóévben elszámolt költség, ráfordítás a 8. §
(1)	bekezdés d) pontjának alkalmazásában a pénzügyi intézménynek minősülő adózónál nem
a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül.
(5)	Növeli az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Törvények végrehajtására
tekintettel képzett bármely céltartalék, céltartalékot növelő összeg következtében elszámolt
ráfordítás, feltéve, hogy azzal összefüggésben az adózó a 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján
nem növelte az adózás előtti eredményét.
(6)	Csökkenti az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Törvények
végrehajtására tekintettel képzett bármely céltartalék felhasználása miatt az adóévben
elszámolt bevétel, feltéve, hogy azzal összefüggésben az adózó a 7. § (1) bekezdés b) pontja
alapján nem csökkentette az adózás előtti eredményét.
19
(7)	A pénzügyi intézménynek minősülő adózó által a kapcsolt vállalkozásának minősülő
pénzügyi intézmény részére kizárólag a Törvények végrehajtása következtében, azzal
közvetlen összefüggésben felmerült költségek, ráfordítások fedezetére visszafizetési
kötelezettség nélkül, 2015. december 31-ig adott támogatás, juttatás alapjául szolgáló
szerződésre, megállapodásra nem terjed ki e törvénynek a kapcsolt vállalkozások között
alkalmazott árak módosítására irányadó jogszabályi rendelkezései hatálya.
(8)	A (7) bekezdés hatálya alá tartozó támogatás, juttatás adóévi ráfordításként elszámolt
összege a 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a pénzügyi intézménynek minősülő
adózónál a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül.”
50.	§
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról 2006. évi LIX. törvény
4.	§-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A pénzügyi intézmény által az (5) bekezdés alapján az elszámolás napját megelőzően
megfizetett járadék összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói
kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések
rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes
egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.”
51.	§
A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok
kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. törvény LXXV. törvény a következő 16. §-sal
egészül ki:
„16. § (1) A 2/A. § (1) bekezdése alapján az elszámolás napját megelőzően a magyar állam
által megtérített mentesített követelésrész összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi
intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos
egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás
szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.
(2)	A 13/A. §-ban meghatározott támogatás összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi
intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos
egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás
szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.”
52.	§
(1)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül - az (1)
bekezdésben foglaltakon túl - a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza
alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha azt
az (1) bekezdésben meghatározott időpontok között kötötték, és annak részévé a 4. § (1)
bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem
tárgyalt szerződési feltétel vált.”
20
(2)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) E törvény hatálya nem terjed ki:
a)	a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó,
b)	az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forint alapú és
c)	a Hpt. 280. § (2)-(4) bekezdése szerinti
kölcsönszerződésre.”
(3)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-a a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:
„(7a) Ahol az (la) bekezdés szerinti fogyasztói kölcsönszerződésből ered a követelés, a (6)
bekezdés szerinti követelés elévülése e rendelkezés hatálybalépésének napjától a 3. § (5)
bekezdése és a 4. § (3) bekezdése szerinti külön törvényben meghatározott időpontig
nyugszik.”
(4)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(5) A pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell
elszámolnia.”
(5)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény a 8. § (1)
bekezdés szerinti határidőben nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását vagy a
bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti, kivéve ha a szerződéses kikötés
esetében a 6. § (2) bekezdés szerinti peres eljárás megindításának lehet helye, de az eljárás
nem került megindításra vagy az eljárás megindításra került, de a bíróság nem állapította meg
a (2a) bekezdés szerint a szerződéses kikötés semmisségét.”
(6)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a bíróság annak semmisségét
az elszámolásról szóló külön törvény alapján a Magyar Nemzeti Bank által indított közérdekű
keresettel indított perben megállapította.”
(7)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) A (2) és a (2a) bekezdésben foglalt esetben a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval
külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia.”
(8)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 5. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül
ki:
21
„(3) A pénzügyi intézménynek 2014. november 30. napjáig meg kell vizsgálnia az 1. § (la)
bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés részévé váló azon ÁSZF-eket, melyekben
szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés.
(4)	A pénzügyi intézménynek 2014. november 30. napjáig be kell jelentenie a Felügyelet
részére valamennyi (3) bekezdés szerinti szerződéses kikötést tartalmazó ÁSZF-et, és
nyilatkoznia kell arról, hogy az azokban foglalt szerződéses kikötést tisztességesnek vagy
tisztességtelennek tekinti-e, továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy a szerződéses kikötések
alapján sor került-e egyoldalú kamat-, díj-, vagy költségemelést eredményező
szerződésmódosításra. A bejelentéshez a Felügyelet részére mellékelni kell a szerződéses
kikötéssel érintett szerződések azonosítási számát és az érintett szerződés alapján fennálló
követelések összegét.”
(9)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Ha a pénzügyi intézmény a vizsgálat során azt állapítja meg, hogy az általa
alkalmazott valamely ÁSZF tartalmaz olyan szerződéses kikötést, mely esetében a 4. § (1)
bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel vélelmezni kell a szerződéses kikötés
tisztességtelenségét, de a pénzügyi intézmény álláspontja szerint a szerződéses kikötés
tisztességes, a vélelem megdöntése iránt - ha a (2) bekezdés eltérően nem rendelkezik - a 6.
alcímben foglalt szabályok szerint polgári peres eljárást indíthat.
(2)	A forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések vagy az 1. § (la) bekezdése szerinti
fogyasztói kölcsönszerződések esetén a 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek
vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 27-ét követően közzétett módosításai
vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre
figyelemmel a szerződéses kikötés tisztességtelenségét. A Felügyelet a Magyar Nemzeti
Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 27. alcímében foglalt ellenőrzési eljárásokat
folytathatja le és 2015. február 14. és február 28. között hivatalból közérdekű keresettel pert
indíthat; a határidő jogvesztő. A közérdekű keresettel indított perre a Kúriának a pénzügyi
intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos
egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás
szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényben foglalt szabályokat kell
alkalmazni.”
(10)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
(A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének, ha a per
tárgyát képező ASZF kikötést)
,,b) forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén
alkalmazták 2010. november 27-én vagy azt megelőzően, 2015. január 5. napja és január 12.
napja között,”
(kell a bírósághoz beérkeznie, a határidő jogvesztő.)
(11)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül
ki:
22
(A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének, ha a per
tárgyát képező ASZF kikötést)
,,c) az 1. § (la) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés esetén alkalmazták
2010. november 27-én vagy azt megelőzően, 2015. január 5. napja és január 12. napja között”
(kell a bírósághoz beérkeznie, a határidő jogvesztő.)
(12)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) Ha az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti esetben a keresetlevél 2015. január 5.
napja előtt érkezett be a bírósághoz, azt ebből az okból elutasítani nem kell, hanem úgy kell
tekinteni, mintha a keresetlevél benyújtására 2015. január 5. napján került volna sor.”
(13)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (3) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(3) A pénzügyi intézménynek - a (3a) bekezdésben foglalt eltéréssel - egy keresetlevélben
kell kérnie az általa alkalmazott valamennyi ÁSZF 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses
kikötései érvényességének megállapítását. A keresetlevélben azt az időszakot is meg kell
jelölni, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta.”
(14)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A pénzügyi intézménynek egy keresetlevélben kell kérnie az általa alkalmazott
valamennyi olyan ÁSZF 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötései érvényességének
megállapítását, melyek esetében a keresetlevélnek 2015. január 5. napja és január 12. napja
között kell a bírósághoz megérkeznie. A keresetlevélben azt az időszakot is meg kell jelölni,
amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta.”
(15)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § (1) A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014.
december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti - a 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű
keresettel indított per és a 6. alcímben szabályozott per kivételével - azt a peres eljárást,
amelynek a tárgya részben vagy egészben a 3. § (1) bekezdése vagy 4. § (1) bekezdése
szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló
követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben. A
bíróság a felfüggesztés tárgyában tárgyaláson kívül is határozhat. Az eljárás felfüggesztésére
a Pp. 155. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a felfüggesztést
elrendelő bírósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2)	A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december
31. napjáig hivatalból felfüggeszti - a 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított
per és a 6. alcímben szabályozott per kivételével - azt a peres eljárást is, amelynek a tárgya
részben vagy egészben a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az
ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény
indított a fogyasztóval szemben, ha a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés az 1. §
(la) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződésben szerepel. A felfüggesztésre az (1)
bekezdés szabályait kell alkalmazni.”
23
(16)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) E § alkalmazásában - a (2) bekezdésben foglaltak mellett - kölcsönszerződés: pénzügyi
intézmény és fogyasztó mint adós vagy adóstárs által kötött, deviza alapúnak nem minősülő
deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés.”
(17)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (7) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(7) A végrehajtást kérő, illetve az adós kérheti annak megállapítását, hogy a
kölcsönszerződésben nem szerepel a 3. § (1) bekezdése, illetve a 4. § (1) bekezdése szerinti
szerződéses kikötés. A kérelmet a végrehajtónál kell benyújtani, aki azt - elbírálás végett - az
ügy irataival együtt beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A kérelmet a
végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtási kifogás elbírálásának szabályai szerint bírálja
el.”
(18)	A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (10) bekezdése a következő c) ponttal
egészül ki:
(E törvény rendelkezései nem akadályozzák azt, hogy)
,,c) a kölcsönszerződések esetén a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba
bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására) sor kerüljön és a végrehajtás elrendelése (a
végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) körébe tartozó eljárási
cselekmények nyilatkozatok megtehetőek legyenek.”
(19)	A 2014. évi XXXVIII. törvény a következő 22. §-al egészül ki:
„22. § Ha a 17. § (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződésekben nem került sor a végrehajtás
elrendelésére (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására), a
végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása)
iránt a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII.
törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló ... évi ...
törvény 52. § hatálybalépését követő 60 napon belül kell intézkedni.”
(20)	Hatályát veszti a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (4) és (6) bekezdése.
24
Általános indokolás
1.	A fogyasztói hitelekhez kapcsolódó kérdések jogi rendezésének első lépéseként az
Országgyűlés 2014. július 4-ei ülésnapján elfogadta a Kúriának a pénzügyi intézmények
fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes
kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: 2014. évi
XXXVIII. törvény). Ez jogszabályi szintre emelte és ezáltal általános érvényűvé tette a Kúria
2/2014. PJE határozatában foglalt polgári jogi rendelkezéseket. Ezzel összhangban kimondta
az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog
kikötésére vonatkozó tisztességtelenség vélelmét.
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi
határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben
rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényjavaslatban (a
továbbiakban: Javaslat) elsődlegesen az érvénytelen szerződéses rendelkezések alapján
szükségessé váló elszámolás kérdéseit kell szabályozni. Ez az elszámolás az árfolyamrésnek a
2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában kimondott semmissége, valamint az egyoldalú
szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötéseknek a bíróság által megállapított
érvénytelensége miatt válik szükségessé. Az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása
következtében ugyanis a fogyasztók javára túlfizetés keletkezett. A Javaslat alapján ezeket a
múltbeli túlfizetéseket kell a pénzügyi intézményeknek a fogyasztókkal a jelenben elszámolni.
Fontos cél emellett a deviza alapú hitelezés által kiváltott rendkívüli helyzet mielőbbi
lezárása, valamint az elszámoláshoz kapcsolódó tömeges perindítás elkerülése.
2.	A Javaslat külön szabályozza a forint alapú fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi
lízingszerződésekben szereplő kikötések érvénytelenségéből adódó kérdéseket. Ez a deviza
alapú fogyasztói szerződésekhez kapcsolódó eljárási rendtől eltérő szabályok megalkotását
teszi szükségessé.
A deviza alapú, valamint a forint hitelek mellett a magyar piacon más fogyasztói hiteltípusok
is jelen vannak. Ebbe a körbe tartoznak azok a fogyasztói hitelek, amelyeket a bank devizában
nyújtott, és amelyeknek a törlesztése is devizában történik (ún. deviza-deviza szerződések).
Léteznek olyan szerződéses konstrukciók is, amelyeknél biztosított az adós számára a
választási lehetőség, hogy akár forintban, akár devizában törleszthessen. Ezek a fogyasztói
hiteltípusok ugyan a teljes lakossági hitelportfoliónak csak csekély részét teszik ki, de az
elszámolásra tekintettel ezeknél is jogszabályi szintű rendezésre van szükség. A szabályozás
szempontjából ezek a forint hitelekhez állnak közel.
3.	A Javaslat - összhangban a Kúria 2/2012. PJE határozatával, valamint a 2014. évi
XXXVIII. törvény rendelkezéseivel - kizárólag a fogyasztói hitelekre vonatkozóan tartalmaz
rendelkezéseket. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 3. § (3)
bekezdése szerint fogyasztó az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül
eljáró természetes személy. A fogyasztói hitel körébe ennek alapján a magánszemélyek nem
üzleti célú hitelei tartoznak. Nem tartoznak tehát a Javaslat tárgyi hatálya alá azok a
szerződések, amelyeket pénzügyi intézmény magánszeméllyel kötött ugyan, de a kölcsön
(lízingtárgy) felhasználására üzleti céllal került sor.
25
4.	A Javaslat az elszámolás általános polgári jogi szabályait határozza meg, a
részletszabályokat alsóbb szintű jogszabály, MNB rendelet tartalmazza. A Javaslat a Ptk.-val
összhangban rendezi a fogyasztókkal való elszámolás szabályait. Ehhez kapcsolódóan a
Javaslat az alábbi kérdések rendezésére teljed ki:
-	az elszámolás módja;
-	az elszámolás menete;
-	a forint hitelekre, valamint a devizában nyújtott és devizában is törlesztett fogyasztói
kölcsönszerződésekre vonatkozó külön szabályok;
-	a felfüggesztett perekre és a végrehajtási eljárásokra irányadó speciális eljárási
rendelkezések;
-	18 hónapos kamatmoratórium.
-	számviteli és adózási rendelkezések;
-	a 2014. évi XXXVIII. törvény szükségessé vált módosítására vonatkozó
rendelkezések.
5.	A Javaslat egyik fő célja az érvénytelen szerződéses kikötések miatt a fogyasztók
javára mutatkozó túlfizetések elszámolása. A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján - a
szerződések (részleges) érvénytelensége miatt - a fogyasztók javára a múltban túlfizetés
keletkezik, amelyet az elszámolási törvénynek rendeznie kell. Az ilyen jellegű múltbeli
túlfizetések elszámolására jelenleg sem kötelező érvényű jogegységi határozat, sem pedig
kifejezetten ezt rendező egyedi bírósági döntés nincs. Emiatt a jogalkotónak a bírói gyakorlat
szélesebb körű elemzéséből merítő és a polgári jog elveit szem előtt tartó absztraktabb
jogértelmezés útján kellett az elszámolás általános elveit meghatároznia.
A Javaslat olyan általános elszámolási szabályokat rögzít, amelyeket az egyedi perekben a
Ptk. értelmezése alapján a bíróság is alkalmazna. Az elszámolás általános szabályait azért
indokolt a Javaslatban meghatározni, mert ezek hiányában a bíróságokra hárulna a feladat,
hogy az elszámolási kérdéseket rendezzék. Ez több százezer szerződés esetében
alkotmányosan is indokolttá teszi a jogalkotó beavatkozását. Bizonyos esetekben ugyanis épp
a jogalkotás hiánya okozhat alkotmányos sérelmet {8/2014. (III. 20.) AB határozat [73]}.
A Javaslat az elszámolás szempontjából egységesen kezeli az árfolyamrés semmissége és az
egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötések érvénytelensége miatt szükségessé
váló elszámolást. Az elszámolási szabályok egyaránt irányadóak mindkét érvénytelenségi
esetkör kapcsán felmerülő túlfizetésekre.
A fogyasztói hiteltípusoknak a gyakorlatban előforduló nagy számára tekintettel a törvényben
nem lehetséges valamennyi részletszabályt meghatározni. Emiatt a Javaslat - az általános
elszámolási szabályok rögzítése mellett - a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazza fel arra, hogy
makroprudenciális jogkörében eljárva valamennyi elszámolás részletkérdéseit és
módszertanát rendeletben szabályozza. A rendeleti szintű szabályozás előnye, hogy bármilyen
új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb reagálást tesz lehetővé, mint egy
törvénymódosítás.
6.	A Javaslat szerint az adós javára mutatkozó túlfizetést a tőketartozás terhére,
előtörlesztésként kell elszámolni. Ezzel szemben nem hozható fel az az érv, hogy
előtörleszteni csak az adós akaratából lehet. Az önkéntes előtörlesztés ugyanis itt fel sem
merülhet, hiszen az adós az aktuális törlesztőrészlet teljesítésekor nem volt tudatában annak,
26
hogy többet teljesít, mint amennyit kellett volna. A túlfizetést az adós csak utólag ismerte fel,
feltehető akaratának pedig az felel meg, ha ez a túlfizetés a tőketartozásra kerül elszámolásra.
Az előtörlesztéses elszámolás lényege, hogy a korábbi kedvező árfolyamból származó
nyereség az adósoknál jelenik meg. Mivel az adósokra nézve ez a számítási módszertan a
legkedvezőbb, ezért a törvényben is ezt kell rögzíteni. Fontos jogpolitikai szempont, hogy a
jogalkotó a fogyasztó számára legkedvezőbb számítási módszertant válassza.
Az előterjesztő által javasolt elszámolási módszertan főszabálya, hogy a fogyasztót olyan
helyzetbe kell hozni, mintha a szerződéskötés időpontja óta a 2014. évi XXXVIII. törvény 3.
§-ában meghatározott árfolyamon, valamint a szerződéskötéskori, eredeti kamatszinten történt
volna az elszámolás.
Amennyiben a tartozás devizában került meghatározásra, akkor a túlfizetést is át kell váltani
az adott devizára. Ennek során a túlfizetést is azon az árfolyamon kell elszámolni, amelyen a
pénzügyi intézmény a törlesztést, vagyis a túlfizetéshez kapcsolódó kamat- és tőketörlesztést
átváltotta.
Amennyiben a fogyasztónak lejárt tartozása van a pénzügyi intézménnyel szemben, akkor a
túlfizetés elszámolására a régi Ptk. 293. §-a (az új Ptk. 6:46. §-a) az irányadó. Ebben az
esetben tehát a túlfizetést először a kamatra, majd a költségekre, végül pedig a tőketartozásra
kell elszámolni.
Az elszámolás a Javaslat alapján a jelenben történő korrekció, amely nem érinti a lezárt
mérlegeket és adóbevallásokat. Ez a jelenben történő korrekció egyrészt kedvező a központi
költségvetés számára, másrészt ezt a bankok informatikailag kezelni tudják. Ez a módszer az
adósok számára is jól átláthatóvá teszi az elszámolást.
27
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
A Javaslat a törvény hatályát a Javaslattal módosított 2014. évi XXXVIII. törvény hatályával
egyezően határozza meg, továbbá tartalmazza a szükséges értelmező rendelkezéseket.
A 3-4. §-hoz
A Javaslat az elszámolási elvek körében azokat az alapvető fogalmakat határozza meg
definitív szabály formájában, amelyek a törvény hatálya alá tartozó semmis kikötések folytán
a fogyasztó és a pénzügyi intézmény között szükségessé váló elszámolás alapjául szolgálnak.
Ennek megfelelően meghatározza, hogy miben, milyen összetevőkből áll, illetve állhat a
fogyasztó túlfizetése. E körben elsőként a deviza alapú kölcsönszerződések esetében
felmerülő, a különnemű devizaárfolyam alkalmazásából, vagyis az árfolyamrésből származó
túlfizetést definiálja, amely egyfelől a folyósított kölcsön, másfelől pedig a törlesztőrészletek
szerződés szerinti és átszámított összegének különbözetéből áll elő. Minthogy az
árfolyamrésből származó túlfizetés elszámolása az átszámítási (átváltási) időpontok
meghatározása nélkül nem lehetséges, a Javaslat a felek szerződésszerű teljesítése esetére a
szolgáltatásaik teljesítésének tényleges elszámolási napját jelöli meg az átszámítás, átváltás
alkalmazásának időpontjául. Az ettől eltérő, fiktív időpontok meghatározása ugyanis
óhatatlanul valamelyik fél érdeksérelmére vezetne, de számviteli szempontból is a teljesítések
elszámolási napja mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Arra az esetre, ha a fél a szolgáltatásával
késedelembe esik, a késedelem időtartamára és egyéb körülményekre tekintettel az átszámítás
időpontjának meghatározása az előbbieknél bonyolultabb, ezért a Javaslat ezen időpont
meghatározását, illetve meghatározásának módját az MNB elnökének rendeletére bízza. A
2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a felek jogviszonyára
irányadó Hpt. 200/A. §-ában vagy a Hpt. 267. §-ában meghatározott szerződések esetében és
rendelkezések alapján az azokban megjelölt devizaárfolyam alkalmazására vonatkozó
rendelkezés vált a szerződés részévé, vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak
el, úgy az említett törvény átszámítás esetén alkalmazandó devizaárfolyamra vonatkozó
előírását a szóban forgó szerződések esetében és a törlesztés e rendelkezések által érintett
időszakára csupán a folyósított kölcsön tekintetében kell alkalmazni. E rendelkezés
következményeit vonja le a Javaslat akkor, amikor az érintett körben, illetve időszakban a
törlesztőrészletek átszámításának mellőzését mondja ki, hiszen a hivatkozott rendelkezések
alkalmazásával a törlesztőrészletek tekintetében végrehajtott átszámítás (átváltás) már nem
eredményezhetett a fogyasztó javára elszámolható túlfizetést.
A Javaslat az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést ugyancsak két összeg,
nevezetesen a fogyasztó által a semmisé vált egyoldalú szerződésmódosítás alapján teljesített
törlesztőrészlet és az ennek (az alkalmazott kamat-, költség- és díjemelés) figyelmen kívül
hagyásával megállapítható törlesztőrészlet különbözeteként határozza meg. E körben a
Javaslat nem tekinti a túlfizetés megállapítására alkalmas egyoldalú kamat-, költség- és
díjemelésnek a törlesztőrészlet ezen elemei tekintetében a szerződés megkötésekor előre
meghatározott időszakra nyújtott kedvezőbb mértékének a kedvezményes időszak lejártát
követően a szerződésben meghatározott mértékre való felemelését. A semmis egyoldalú
szerződésmódosítás jogkövetkezményeként kimondott azon főszabályon kívül, amely szerint
a túlfizetést a semmis kikötés alkalmazásával megállapított kamat-, költség- és díjemelés
figyelmen kívül hagyása eredményeként kell meghatározni, a Javaslat konkrétan is megjelöli
ennek módját annak megfogalmazásával, hogy a törlesztőrészleteket ebben az esetben a
28
szerződés megkötésének , illetve az előbbiekben említett kedvezményes időszak lejártának
időpontjában a szerződés részévévé vált kamat-, költség- és díj alapulvételével kell
megállapítani. A túlfizetés mértékét a fogyasztó számára kedvező olyan egyoldalú
szerződésmódosítás, amely a törlesztőrészletek fentebb említett valamelyik elemének
csökkenését eredményezi, csak annyiban érinti, amennyiben az ennek következtében előálló
túlfizetés is értelemszerűen csökken, arról azonban nem lehet szó, hogy a pénzügyi intézmény
a maga javára számolja el azt a különbözeti összeget, amellyel a kamat, költség vagy díj a
szerződés megkötésekor megállapított mérték alá csökkent. Ez a rendelkezés ugyan a
fogyasztói szerződések relatív (csupán a fogyasztóval szemben megállapítható és figyelembe
vehető) semmisségéből következik, de az esetleges félreértések elkerülése végett a Javaslat
szükségesnek tartotta ennek kifejezett kimondását is. Ehhez hasonlóan ugyancsak a
jogalkalmazást segíti az a rendelkezés is, amely egyértelművé teszi, hogy az ASZF olyan
egyoldalú módosítása, amellyel a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosításra
irányuló semmis szerződéses kikötést módosítja, csak e módosítást követően kötött fogyasztói
kölcsönszerződések részévé válhat, arra azonban alkalmatlan hogy a figyelmen kívül
hagyandó semmis szerződéses kikötés helyébe lépjen, még kevésbé, hogy azt utóbb,
visszamenőlegesen érvényessé tegye. A Javaslat ezeken túlmenően azt is világossá teszi, hogy
az egyoldalú szerződésmódosításból eredő túlfizetés szabályainak alkalmazását nem zárja ki
az sem, ha az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló szerződéses kikötés bármely más
okból (mert például egyébként is jogszabályba ütközik) érvénytelen, erre való hivatkozással
tehát e törvény szerinti kötelezettségeinek teljesítése és rendelkezéseinek alkalmazása alól a
pénzügyi intézmény nem szabadulhat.
Az 5. §-hoz
Az árfolyamrésből eredő és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés
definiálása után a Javaslat meghatározza e túlfizetések és az ezek alapulvételével kiszámítható
fogyasztói követelések elszámolásának törvényi kereteit és az alapvető elszámolási
szabályokat, úgy azonban, hogy a kiszámítási és az elszámolási módszertan
részletszabályainak megállapítását az MNB rendelet kompetenciájába utalja.
A Javaslat mindenekelőtt kimondja, hogy az említett túlfizetések elszámolását - ha az adott
fogyasztói kölcsönszerződést mindkét semmis kikötés érintette - egyidejűleg és együttesen
kell teljesíteni, ami nem csupán technikai, logisztikai szempontból indokolt, de a jogi
megvalósítás sem képzelhető el másként.
Az elszámolás első eleme a fogyasztói követelések kiszámítása, amely nem azonos a
folyósított kölcsönösszegből származó és a törlesztőrészletenkénti túlfizetések elszámolás
időpontjára vetített egyszerű összegezésével. A Javaslat álláspontja szerint olyan
kölcsönszerződések esetén, amelyekben, illetve amelyekből eredően a pénzügyi
intézménynek a fogyasztóval szemben még van fennálló követelése, a fentiekben definiált
túlfizetés nem tekinthető tartozatlan fizetésnek, és nem csupán azért, mert a felek között
szerződéses jogviszony áll fenn (vagy jutott az a szerződésszegés létszakába), hanem
mindenekelőtt azért, mert aligha fizethet valaki tartozatlanul annak, aki vele szemben tetemes
követeléssel rendelkezik. A Javaslat ezért nem teszi magáévá azt az álláspontot, amely szerint
a túlfizetéssel a pénzügyi intézmény jogalap nélkül gazdagodott, és e gazdagodást a pénzügyi
intézménnyel szemben fennálló tartozásától függetlenül kell a fogyasztó javára elszámolni, ez
az álláspont ugyanis mindaddig vitatható, ameddig a törlesztési túlfizetéssel érintett
kölcsönszerződésből eredően a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben követelése áll
fenn. Amíg ugyanis a pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozást a fogyasztó ki nem
elégíti, a törlesztés teljesítése során bekövetkező túlfizetések összegével a pénzügyi
intézmény nem, vagy csak időlegesen jut vagyoni előnyhöz. Minthogy a korábban hatályban
29
volt, akárcsak a ma hatályos Ptk. egyaránt lehetővé teszi a fogyasztó számára a jogosult
hozzájárulása nélküli előtörlesztést, és kötelezővé teszi a pénztartozás teljesítési idő előtti
teljesítésének elfogadását (Ptk. 292. § (2) bek., illetve Ptk. 6:43. §), a Javaslat a teljesítési
időszakonként jelentkező túlfizetés elszámolására aggály nélkül akár kifejezetten is előírhatta
volna az előtörlesztéses konstrukció alkalmazását. Ennél azonban árnyaltabb megoldást
választott, és nem csupán a fogyasztó, de a vele szemben álló fél érdekeit is mérleg
serpenyőjébe tette. A tisztességtelen, és ezért semmis kikötés alkalmazásával megállapított
törlesztőrészleteket „szerződésszerűen” teljesítő fogyasztó esetében a kifejtettek alapján
legfeljebb arról lehet szó, hogy a túlfizetés a még esedékessé nem vált tartozást érinti, és az (a
túlfizetés összege) a beszámítással való teljesítésre (elszámolásra) csak akkor lesz alkalmas,
amikor a soron következő törlesztőrészlet megfizetése esedékessé válik. A Javaslat tisztában
van azzal, hogy a szerződés teljesítése során a fogyasztó nem tett előtörlesztésre vagy az
esedékessé váló követelésekkel szembeni beszámításra irányuló jognyilatkozatot (a
túlfizetésről, de legalábbis annak mértékéről mit sem tudó fogyasztóval szemben ez nem is
lett volna elvárható). Éppen ezért a Javaslat a fogyasztói követelés kiszámításának alapjául
nem az előtörlesztéses konstrukció alkalmazását írja elő, mert ennek ebben az
intézményesített formájában valóban nem lenne kellő jogi alapja, hanem azt, hogy a fogyasztó
számára az elszámolás időpontjában olyan helyzetet kell teremteni, mintha a túlfizetéseket az
ezek bekövetkezése időpontjában előtörlesztésként teljesítette volna. Ez a szabályozás elvi, és
nem gyakorlati, a törlesztés során kimutatható túlfizetéseket tehát úgy kell összegezni az
elszámolás időpontjára, mintha azokat - noha ténylegesen nem ez történik - a fogyasztó
előtörlesztette volna. így kerülhet ugyanis a fogyasztó a saját - túlfizetésből eredő -
követelésével a pénzügyi intézménnyel, illetve annak vele szembeni követelésével
egyenrangú pozícióba, így kezelhető a pénzügyi intézménnyel egyenlő méltóságú
személyként abban az elszámolási jogviszonyban, amely a részleges semmisség
jogkövetkezményeinek alkalmazására irányul. A túlfizetés előtörlesztéséhez hasonló helyzet
kialakítása az elszámolás időpontjára vetítve, sajátos számítási módszertant igényel, amelynek
meghatározására az MNB elnökének rendelete hivatott.
A Javaslat a hatálya alá tartozó tisztességtelen szerződéses kikötést tartalmazó fogyasztói
kölcsönszerződések körében a semmisség jogkövetkezményeit illetően mindenekelőtt a Kúria
6/2013. számú PJE határozatának 5. pontjában foglalt iránymutatásból indult ki. Eszerint „ha
a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés
azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, az érvénytelennek minősített kikötés nem
vált ki joghatást; a szerződés azonban egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket'.
Ebből következően azt a célt tartotta szem előtt, hogy a fogyasztókat olyan helyzetbe hozza,
mintha a velük szemben alkalmazott tisztességtelen szerződéses kikötések nem léteztek volna.
Ezt - akárcsak az egyedi esetekben eljáró bíróság - nyilvánvalóan csak úgy érheti el, ha a
fogyasztó kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettsége az első törlesztőrészlettől kezdve
az érvénytelen kikötés, illetve annak jogkövetkezményei alkalmazása nélkül kerül
elszámolásra.
A következő lépésként ezért a Javaslat az MNB elnökének rendelete szerinti számítási
módszerrel meghatározandó fogyasztói követelés elszámolására vonatkozóan ad útmutatást.
Míg a fogyasztói követelés kiszámítása elsősorban a fogyasztó érdekeire van tekintettel, az
elszámolás módja - nem vitásan - a pénzügyi intézmény szempontjait is mérlegeli, amikor
kimondja, hogy a fogyasztói követelést főszabályként a több tartozás elszámolásának módjára
vonatkozó polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazásával elsősorban a költségre, a kamatra
és végül a tőketartozásra, mint főtartozásra kell elszámolni (Ptk. 293. §, illetve Ptk. 6:46. §)
mindaddig, amíg a fogyasztói követelés meg nem haladja a fogyasztó - pénzügyi
30
intézménnyel szemben esedékessé vált és lejárt - tartozását. Ez utóbbi esetben ugyanis a már
jelzett értelemben vett előtörlesztésként való elszámolás kerül előtérbe, amelynek módját és
időpontját az MNB elnökének rendelete határozza meg. E két - egymással összefüggő és
egymást kiegészítő - rendelkezés tulajdonképpen a Javaslat főszabálya. Ez alól képez kivételt
azon esetkör, amikor a fogyasztói kölcsönszerződés az abból eredő követelés teljesítésére
irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül következett be, amikor tehát a felek szerződésből
eredő jogviszonya lezárult (függetlenül attól, hogy erre a szerződés megszűnésével
egyidejűleg, vagy a már megszűnt (felmondott) szerződésből eredő további kötelezettség
teljesítésével, illetve bármilyen más a kötelezettséget megszüntető jogi aktussal került sor).
Ebben az esetben a feleknek a szerződéses jogviszonyból eredően egymással szemben már
nincs követelésük, és a szerződés részbeni (a semmis kikötések folytán beálló)
érvénytelensége az eddig előírtak szerinti elszámolásra nem ad lehetőséget, viszont az
érvénytelenség jogkövetkezményei ebben az esetben is levonhatók, hiszen a túlfizetés
ilyenkor is bekövetkezett, és ez nyilvánvalóan nem képezte a felek közötti elszámolás tárgyát
a jogviszony lezárásakor. Ebben az esetben a klasszikus értelemben vett tartozatlan fizetésről,
vagyis valóban arról van szó, hogy a pénzügyi intézmény a fogyasztó vagyona rovására
jogalap nélkül gazdagodott, és jogalap nélkül van a fogyasztói követelés birtokában. Ennek az
esetnek a rendezésére a Javaslat értelemszerűen a polgári jognak a jogalap nélküli
gazdagodásra vonatkozó szabályait hívja fel azzal, hogy a pénzügyi intézmény a gazdagodás
megtérítésére a gazdagodásból eredő hasznainak - a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint
történő - kiadásával együtt, vagyis az adott esetben a jogviszony lezárulását követően a
késedelmi kamatnak lényegében megfelelő egyenértéki kamattal - főszabályként a jegybanki
alapkamattal - megnövelt összegben köteles. Abban az esetben, ha a tartozatlan fizetés
devizában merült fel (devizában törlesztendő hitelek esetén), annak megtérítése
értelemszerűen az adott devizára irányadó - az MNB elnökének rendeletében meghatározott -
pénzpiaci kamattal történhet. Mindez természetesen csak akkor követelhető bírósági úton, ha
a jogviszony említett lezárulására még olyan időpontban került sor, amikor az érvénytelenség
jogkövetkezményeinek alkalmazására, a tartozatlan fizetés megtérítésére irányuló követelés -
2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (6) bekezdése szerinti - elévülése még nem következett be.
A Javaslat az elszámolás körében az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI.
28.) PK véleményt is irányadónak tekintette, ennek 8. pontja ugyanis kimondja, hogy „az
érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg
egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia
bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását”. A PK. vélemény hangsúlyozza, hogy a korábban
hatályban volt Ptk. tételes jogi szabályai nem képezik akadályát annak, hogy a bírói gyakorlat
a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva ítélje meg az érvénytelenség
jogkövetkezményeit. Ezt a szemléletmódot a ma hatályos Ptk. a járulékos igények
tekintetében immár a normaszöveg szintjén is tükrözi. A PK vélemény alapján sem az a
követelmény azonban a bírósági jogalkalmazással szemben, hogy a szerződéses kikötés
érvénytelensége folytán a fogyasztó javára elszámolható túlfizetés megtérítésére minden
esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával kerüljön sor, hanem -
éppen ellenkezőleg - az, hogy a szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásával kizárja azt,
hogy bármelyik fél az elszámolás során a másik fél rovására jogalap nélkül gazdagodhasson.
E követelménynek a Javaslat szerint is leginkább a fogyasztói túlfizetésnek mintegy
„előtörlesztésként” való elszámolása felel meg, és a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazásra
csak akkor kerül sor, ha az adott esetben valóban tartozatlan - az érvénytelenség folytán a
kellő jogalapot nélkülöző - fizetésről van szó.
31
A Javaslat elszámolási szabályai - a túlfizetés, fogyasztói követelés és a tartozatlan fizetés
fogalmi hármasával - egységes és zárt rendszert alkotnak, amelyek komolyan veszik a PK
vélemény azon iránymutatását, miszerint a szerződés érvénytelenségéből (adott esetben csak
részleges érvénytelenségéből) fakadó elszámolás során - amiként a bíróságnak, úgy a
jogalkotónak is - gondoskodni kell az eredetileg egyenértékű szerződéses szolgáltatások
értékegyensúlyának fenntartásáról, és meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli
gazdagodását. Ezt a célt szolgálják azok a rendelkezések is, amelyek a pénzügyi intézmény
által nyújtott, vagy a pénzügyi intézmény által kötelezően alkalmazott kedvezmények
elszámolásának lehetőségét biztosítják ezen intézmények javára. A pénzügyi intézmény
ugyanis jogosult arra, hogy a fogyasztó javára elszámolandó fogyasztói követelés összegéből
levonhassa mindazt a kedvezményt, amelyet az elszámolás alapjául szolgáló időszakban
nyújtott, illetve - amint az a kedvezmények körét meghatározó szabályból következik -
nyújtania kellett. A kedvezmények körébe tartozik ugyanis mindaz a vagyoni előny, illetve
juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény a teljes futamidőre nézve tőke-,
kamat-, illetve díjtartozást engedett el, írt le, térített vissza vagy kedvezményes árfolyamot
alkalmazott erre irányuló jogi kötelezettség nélkül, és ezzel a fogyasztó fizetési
kötelezettségét a szerződésben eredetileg meghatározotthoz képest csökkentette. A
kedvezmények elszámolási lehetősége ráadásul független attól, hogy a pénzügyi intézmény a
kedvezményt a saját - akár egyoldalú, akár a fogyasztóval egyeztetett - elhatározása alapján
nyújtotta, vagy a kedvezmény alkalmazására őt jogszabály vagy bírósági határozat kötelezte.
Ez utóbbi körben külön is kiemelendő, hogy ha a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti
perben olyan jogerős ítélet született, amely a szerződés érvénytelensége folytán a fogyasztó
javára elszámolható összegek visszatérítését rendelte el, ezek teljesítése is csökkenti a
pénzügyi intézmény e Javaslat szerinti elszámolásból eredő kötelezettségét, feltéve, hogy az
elszámolási ügyben hozott jogerős ítélet ellenére a pénzügyi intézmény a Javaslat szerinti
elszámolásra is köteles.
A 6. §-hoz
A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (6) bekezdése a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő
követelések tekintetében a Ptk. elévüléssel kapcsolatos szabályait értelmezve kimondja, hogy
e követelések a kölcsönszerződés fennállása alatt nem évülnek el, azok elévülése a fogyasztói
kölcsönszerződés megszűnésével kezdődik. Ebből következően a Javaslatnak gondoskodnia
kellett arról is, hogy ezek az elévülési szabályok miként érvényesülhetnek a pénzügyi
intézményt a Javaslat alapján terhelő elszámolási kötelezettség körében, illetve az elszámolási
kötelezettség teljesítése és az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati eljárás során miként
érvényesíthetők az elévüléssel kapcsolatos rendelkezések (lásd a Javaslat 21. §-át).
Ezzel összefüggésben a Javaslat mindenek előtt kifejezetten is rögzíti azt a Javaslat egyéb
rendelkezéseiből is következő tényt, hogy a pénzügyi intézményt mely esetekben terheli az
elszámolási kötelezettség. Ez a kötelezettség értelemszerűen minden olyan esetben terheli,
amelyben a törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés még nem szűnt meg,
vagy már megszűnt ugyan, de a megszűnésre a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálybalépését
megelőző 5 éven belül, vagyis 2009. július 26. napját követően került sor. A Javaslat szerinti
elszámolási kötelezettség kiteljed arra az esetre is, ha a szerződés ugyan 2009. július 26.
napját megelőzően szűnt meg, de abból az említett időpontot követően a pénzügyi intézmény
tudomása szerint is el nem évült követelés állt, illetve áll fenn. A pénzügyi intézményt akkor
is terheli az elszámolási kötelezettség, ha a pénzügyi intézménnyel szemben és ez utóbbi által
nem vitatottan a fogyasztónak áll fenn el nem évült követelése, vagy ha a fogyasztói követelés
el nem évülésének tényét a bíróság jogerős ítélete állapította meg. Végül a pénzügyi
32
intézmény elszámolásra köteles abban az esetben is, ha az elszámolás alapjául szolgáló
szerződés 2009. július 26. napját megelőzően szűnt meg, és abból neki ugyan már nem áll
fenn követelése, mert azt engedményezte valamely - elszámolásra egyébként nem köteles -
pénzügyi intézményre (követeléskezelőre), de a fogyasztó a pénzügyi intézménytől az
elszámolási kötelezettség teljesítését kéri annak igazolásával, hogy az engedményezett
követelést vele szemben a követeléskezelő érvényesíti. Az elszámolási kötelezettség ebben az
esetben történő teljesítéséről a Javaslat 7. §-a szól.
Külön rendelkezik a Javaslat arról, hogy a fogyasztói követelés elszámolását a Javaslatban és
az MNB elnökének rendeletében meghatározott időpontokkal kell elvégezni. Vannak ugyanis
olyan esetek, amikor több egymást követő időponttal kell az elszámolást elkészíteni, mint
például akkor, amikor a már megszűnt (felmondott) szerződésből eredő követelés
elszámolásáról van szó, ilyen esetben ugyanis a megszűnés időpontjára is szükséges az
elszámolás elkészítése, továbbá arra az egységes elszámolási időpontra is, amelyet ugyancsak
az MNB elnökének rendelete határoz meg.
A kedvezmények elszámolása körében már volt szó arról, hogy előfordulhat olyan eset,
amikor az elszámolás tárgyát képező fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelésekkel
összefüggésben a bíróság már jogerős döntött. A jogerős bírósági ítélet a Javaslat szerint az
elszámolási kötelezettséget főszabályként nem érinti, vannak azonban olyan esetek, amikor a
Javaslat respektálja a már meghozott ítéleteket, és az abban foglaltakat nem kívánja mintegy
felülírni a törvény szabályaival. így abban az esetben, amikor a bíróság a szerződés egészének
érvénytelenségét állapította meg, és azt nem nyilvánította érvényessé, illetve a
határozathozatalig terjedő időre hatályossá, a pénzügyi intézménynek nem kell teljesítenie az
elszámolási kötelezettségét. Abban a - kevésbé valószínűsíthetően előforduló - esetben,
amikor a meghozott bírósági ítélet a fogyasztói kölcsönszerződés egészének
érvénytelenségére hivatkozással a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításáról
rendelkezett, a pénzügyi intézményt ugyancsak nem terheli elszámolási kötelezettség. A
szerződés részbeni érvénytelenségét megállapító, illetve a szerződést érvényessé vagy
hatályossá nyilvánító ítéletek esetében - amint arról már volt szó - az elszámolási
kötelezettség teljesítése során a kedvezmények körében vehető figyelembe mindazon vagyoni
juttatás, amelyben a pénzügyi intézmény a fogyasztót az ítélet alapján, az abban foglalt
marasztalás teljesítéseként részesítette.
A 7. §-hoz
A Javaslat rendezi azt a gyakorlatban előforduló kérdést is, hogy milyen módon történjen a
fogyasztói követelés elszámolása akkor, ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a
2014.	évi XXXVIII. törvény 1. § (3) bekezdése szerint a szerződés megszűnését követően egy
elszámolásra nem köteles pénzügyi intézményre (követeléskezelőre) engedményezte a
követelését. Ebben az esetben az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek egyfelől a
szerződés megszűnése, másfelől pedig a követelés engedményezésének időpontjával
elszámolást kell készítenie a fogyasztó részére. Mivel az engedményezések láncolatának
kialakulása sem kizárt, az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény előtt sem feltétlenül
ismert, hogy az általa engedményezett követeléssel melyik követeléskezelő rendelkezik.
Minthogy ilyen esetben a fogyasztó áll közvetlen jogviszonyban azzal a követeléskezelővel,
amely vele szemben a követelést érvényesíti, a Javaslat a fogyasztót jogosítja fel arra, hogy a
követeléskezelőtől igényelje a fogyasztói követelésével való elszámolást. A fogyasztói
követelés kiszámításának módja ebben az esetben is az általános szabályokhoz igazodik azzal,
hogy a fogyasztói követelést az MNB elnökének rendeletében meghatározott módon a
33
követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összegben kell a fogyasztó javára
figyelembe venni. A fogyasztói követelés kifizetésére ilyen esetben a követeléskezelő köteles,
az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől azonban annak megtérítését igényelheti. Mivel
az engedményezett követelés vételárához képest a követelésének összege a fogyasztói
követelés elszámolása következtében csökken, az őt ért pénzügyi veszteség arányos
megtérítését is követelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. Ezeket a
rendelkezéseket kell alkalmazni természetesen abban az esetben is, ha a követeléskezelő
követelése azáltal szűnik meg, hogy a fogyasztó a tartozását már kifizette követeléskezelőnek.
A 8. §-hoz
A Javaslat fontosnak ítélte, hogy az elszámolással kapcsolatos kötelezettség teljesítésével
kapcsolatos költségek és kiadások a fogyasztót ne terheljék, és ne kerülhessen sor arra sem,
hogy azok vagy azok egy részének viselését a pénzügyi intézmények a fogyasztókra
háríthassák. Ezért a Javaslat kifejezetten is kimondja, hogy az említett költségek és kiadások
az elszámolásra köteles pénzügyi intézményt, illetve az általa érintett körben a
követeléskezelőt terhelik, és a fogyasztó terhére ilyen költségek és díjak nem számolhatók fel.
Ez az általános mentesség értelemszerűen csak annyiban illeti meg a fogyasztót, amennyiben
a költség, illetve kiadás a pénzügyi intézményt terhelő kötelezettség teljesítéséhez
kapcsolódik. Az egyértelműség érdekében e körben rendelkezik a Javaslat arról a kérdésről is,
hogy a pénzügyi intézményt e törvényben terhelő kötelezettség bármely részének teljesítése
szolgálhat-e egyoldalú szerződésmódosítás alapjául (okául), és e kérdést is nemlegesen
válaszolja meg.
A 9. §-hoz
A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (7) bekezdése értelmében a (6) bekezdés szerinti
követelés elévülése a törvény hatálybalépésének napjától a 3. § (5) bekezdése és a 4. § (3)
bekezdése szerinti külön törvényben, vagyis az elszámolási kérdéseket rendező, e Javaslat
szerinti törvényben meghatározott időpontig nyugszik. E törvényi utaló szabálynak tesz eleget
a Javaslat, amikor az elévülés nyugvásának záró időpontját a Javaslat szerinti elszámolás
fogyasztóval való közlésének, legkésőbb azonban 2015. december 31. napjában határozza
meg, amely - egy kivétellel - egyébként azonos azzal az utolsó nappal, amely napon az
elszámolással szemben még kezdeményezhető a felülvizsgálat.
A 10-11. §-hoz
Figyelemmel arra a körülményre, hogy a Javaslat módosító rendelkezése (52. § (2) bekezdés)
a 2014. évi XXXVIII. törvény hatályát immár kitelj eszti a korábban hatálya alól kivett két
esetkörre, nevezetesen a végtörlesztéssel és a Nemzeti Eszközkezelő (a továbbiakban: NET)
lakóingatlan vásárlása következtében megszűnt fogyasztói kölcsönszerződésekre is, a
Javaslatnak rendelkeznie kellett arról, hogy ezekben az esetekben mikor és milyen módon
kerülhet sor az elszámolási kötelezettség teljesítésére, illetve az elszámolással kapcsolatos
törvényi rendelkezések alkalmazására.
Ami a korábban hatályos Hpt.-ben foglaltak szerinti végtörlesztés következtében megszűnt
fogyasztói kölcsönszerződéseket illeti, e körben a pénzügyi intézményt elszámolási
kötelezettség csak akkor terheli, ha azt a fogyasztó a pénzügyi intézménytől közvetlenül kéri.
A megalapozatlan kérelmek előterjesztésének korlátozására a Javaslat a kérelem teljesítését
ellenszolgáltatásként 10.000.- Ft összegű díj megfizetéséhez köti, amelyet abban az esetben,
34
ha a pénzügyi intézménynek az elszámolás eredményeként a fogyasztó javára fizetési
kötelezettsége állna fenn, a fogyasztónak vissza kell téríteni. Az egyértelmű szabályozás
érdekében a Javaslat világossá teszi, hogy az elszámolás eredményeként a fogyasztót fizetési
kötelezettség semmiképpen nem terhelheti.
A NET által a fogyasztó felajánlására megvásárolt lakóingatlannal érintett fogyasztói
kölcsönszerződések esetében a Javaslat kimondja, hogy a pénzügyi intézménynek nem kell
elszámolnia a fogyasztóval. A lakóingatlan megvásárlásához kapcsolódó vételár-felosztási
tervben érintett hitelező azonban 2015. március 1. és 31. napja között kérheti a NET-től, hogy
a kérését továbbítva készítessen elszámolást a pénzügyi intézménnyel. Ha a pénzügyi
intézmény javára kifizetett vételárrész az elszámolás eredményeként őt megillető vételárrészt
meghaladja, a pénzügyi intézmény köteles a különbözet összegét a NET felhívására az abban
meghatározott, legalább azonban 30 napos határidőn belül a NET-nek visszatéríteni, amely
ezt követően köteles gondoskodni arról, hogy e pénzösszeg a vételár-felosztási terv szerinti
soron következő jogosultaknak a jogosultságuk arányában kifizetésre kerüljön. Miután NET
vásárlásával érintett konstrukcióban a fogyasztó jelentős kedvezményeket élvezett (a
pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben fennálló - az ingatlan vételárát meghaladó -
követeléséről le kellett mondania), elenyésző lenne az esélye annak, hogy az elszámolás
eredményeként a vételárból a fogyasztó is részesülhetne, a Javaslat ezért ezzel a lehetőséggel
nem is számol.
A 12. §-hoz
Az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetében speciális elszámolási szabály
megállapítását az indokolja, hogy ezekben az esetekben a deviza alapú
kölcsönszerződésekhez a rögzített árfolyam alkalmazásával egyidejűleg egy - az árfolyam-
különbözet összegéből feltöltődő gyűjtőszámla-hitelre vonatkozó hitel-keretszerződés
kapcsolódik. Az ilyen kölcsönszerződések esetében indokolt, hogy a fogyasztói követelés az
esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását követően elsősorban a gyűjtőszámla-hitel, a
fogyasztói követelés ezt esetlegesen meghaladó része pedig a gyűjtőszámla-hitelhez
kapcsolódó deviza alapú hiteltartozás terhére nyerjen elszámolást. Figyelemmel arra, hogy a
gyűjtőszámla-hitel minden esetben már forint alapú, a Javaslat arról is rendelkezik, hogy a
devizában meghatározott fogyasztói követelésnek a gyűjtőszámla-hitel terhére való
elszámolása során hogyan történjen meg a devizakövetelés forintra való átszámítása. A
Javaslat e körben az átszámítás időpontjának meghatározását az MNB elnökének rendeletére
bízza. Speciális szabályt állapít meg a Javaslat a pénzügyi intézmény által nyújtott
kedvezmények körére vonatkozóan annyiban, hogy ilyennek minősíti a gyűjtőszámla-hitelhez
kapcsolódóan az állam által mentesített követelésrész 50 %-ával megegyező összeget.
A 13-14. §-hoz
A Javaslat a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján a pénzügyi intézmény, illetve a Magyar
Nemzeti Bank által kezdeményezhető polgári peres eljárás esetében a keresetlevél
benyújtására meghatározott határidők figyelembevételével rögzíti az elszámolási kötelezettség
teljesítésének határidejét. A teljesítési határidőről az egyes fogyasztói csoportok tekintetében
ahhoz igazodóan rendelkezik a Javaslat, hogy a pénzügyi intézmény indított-e pert a 2014. évi
XXXVIII. törvény által felállított vélelem megdöntése iránt vagy a Magyar Nemzeti Bank
benyújtott-e közérdekű keresetet az ügyben. Az elszámolás határideje szempontjából külön
csoportot képeznek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény 200/B. §-ban foglaltak szerinti végtörlesztés következtében megszűnt fogyasztói
35
kölcsönszerződések, illetve a Nemzeti Eszközkezelőnek vételre felajánlott lakóingatlanokkal
érintett fogyasztói kölcsönszerződések. Az elszámolásokra a különböző csoportokban 2015.
január 15. napja és 2015. november 30. napja között kerül sor.
A Javaslat meghatározza azt is, hogy a követeléskezelő az elszámolást a fogyasztó erre
irányuló igényének benyújtásától számított 30 napon belül köteles elvégezni.
A 15-17. §-hoz
Az elszámolási folyamat gyorsítása, az ezzel összefüggő adminisztratív költségek csökkentése
érdekében a Javaslat - amellett, hogy az elszámolás tartalmi és formai előírásainak részletes
szabályozását MNB rendeletre utalja - külön meghatározza az elszámolás közlésével
kapcsolatosan a felekre háruló kötelezettségeket is. Egyik oldalról a fogyasztóknak be kell
jelenteniük az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény felé, ha lakóhelyük megváltozott a
fogyasztói kölcsönszerződésben rögzítetthez vagy az azóta e vonatkozásban tett
bejelentésükben foglaltakhoz képest. Másik oldalról a pénzügyi intézmények kötelesek a
fogyasztók által megtett bejelentések szerinti lakóhelynek megfelelő címre (bejelentés
hiányában a fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölt címre) tértivevényes levélben
megküldeni az elszámolást. E rendelkezések a fogyasztói kölcsönszerződés megkötése óta
eltelt időszakban bekövetkezett lakcímváltozásokból adódó „téves” kézbesítésekből eredő
késedelmek, illetve újabb jogvitákat generáló helyzetek megelőzését szolgálják. A pénzügyi
intézmények ezen felül internetes honlapjukon kötelesek közzétenni, illetve ezzel egyidejűleg
valamennyi bankfiókban kifüggeszteni, ha az elszámolásokat valamennyi érintett fogyasztó
részére megküldték. Ha a pénzügyi intézmények a közzétételre különböző időpontokban
kötelesek a Javaslat 13. §-a alapján, úgy az ott meghatározott időpontoknak megfelelő
fogyasztói csoportok szerinti bontásban kell eleget tenniük e feladatuknak. A közzétételi
kötelezettség célja, hogy azok a fogyasztók is időben élhessenek a Javaslat által biztosított
jogorvoslattal (panasz, Pénzügyi Békéltető Testület eljárása, bírósági nemperes eljárás
lefolytatása iránti kérelem), akiknek a számára az elszámolás kézbesítése sikertelen volt,
illetve akikkel nem számoltak el, de álláspontjuk szerint - a 2014. évi XXXVIII. törvényben,
illetve a Javaslatban foglaltak alapján - annak helye lett volna.
A Javaslat az elszámolás közléséhez kapcsolódva külön rendelkezéseket tartalmaz azon
fogyasztói kölcsönszerződések pénzügyi intézményeire és fogyasztóira nézve, amely
szerződések teljesítésére irányuló kötelezettség már megszűnt és az elszámolás értelmében a
pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége keletkezett a fogyasztó felé. Ilyen esetben a
pénzügyi intézménynek az elszámolás megküldése mellett arról is tájékoztatnia kell a
fogyasztót, hogy választása alapján az elszámolás szerint neki járó pénzösszeget vagy a
pénzügyi intézmény bankfiókjában veheti át vagy kérheti annak az általa megadott fizetési
számlaszámra történő átutalását; erről a fogyasztónak nyilatkoznia kell (átutalásos teljesítés
választásánál a számlaszám egyidejű megadásával). A Javaslat rögzíti továbbá, hogy a
pénzügyi intézménynek a fogyasztó számára járó pénzösszeget - kezelési költség felszámítása
nélkül - elkülönített számlán kell kezelnie, ha az elszámolás közlése sikertelen vagy sikeres
ugyan, de a fogyasztó nem nyilatkozik a pénzösszeg átvételének módjáról.
A 18-19. §-hoz
Ha a fogyasztó a pénzügyi intézmény által neki megküldött elszámolásban foglaltakat vitatja
vagy a pénzügyi intézmény vele nem számolt el és álláspontja szerint vele szemben a
36
pénzügyi intézménynek az elszámolási kötelezettsége fennáll, úgy panasszal élhet. A panaszt
a pénzügyi intézményhez kell benyújtani. A panasz benyújtására nyitva álló határidő
alapesetben a panasz kézbesítésétől számított 30 nap, míg akadályoztatás esetén az akadály
megszűntétől számított 30 nap azzal, hogy a kézhezvételtől számított 120 nap elteltével
panasz benyújtásának nincs helye.
Ha az elszámolás kézbesítése sikertelen volt, a 30 napos határidőt az elszámolásról való
tudomásszerzéstől (akadályoztatás esetén az akadály megszűntétől) kell számítani; a Javaslat
taxatíve meghatározza mind a sikertelen kézbesítés típusait, mind azokat az időpontokat, amit
az egyes típusoknál a tudomásszerzés időpontjának kell tekinteni. Azok a fogyasztók, akiknek
nem küldött elszámolást a pénzügyi intézmény, és az elszámolás hiányát sérelmezik, a
pénzügyi intézménynek az elszámolások megküldésének megtörténtéről szóló közleménye
honlapján való közzétételétől számított 60 napon belül (akadályoztatás esetén az akadály
megszűntétől számított 30 napon belül) terjeszthetnek elő panaszt. A jogvesztő határidő
mindkét panaszos fogyasztói csoport vonatkozásában 2015. december 31. napja egy
kivétellel; amennyiben a honlapon való közzétételre 2015. december 31. napját követően
kerül sor, úgy a panasz benyújtására legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő 60
napon belül van lehetőség.
A Javaslat külön kimondja, hogy azok a fogyasztók, akik az elszámolással szemben a
Javaslatban biztosított határidőn belül nem éltek panasszal később már nem vitathatják az
elszámolást.
A 20-22. §-hoz
A panasz előteijesztésére és elintézésére a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény valamint a pénzügyi szervezetek panaszkezelésére
vonatkozó szabályokról szóló 28/2014. (VII. 23.) MNB rendelet szabályait rendeli alkalmazni
a Javaslat. Eszerint a panasz előterjeszthető szóban (telefonon, a pénzügyi szolgáltató
ügyfelek számára nyitva álló helyiségében vagy székhelyén) és írásban egyaránt a pénzügyi
intézmény - honlapján is közzétett - panaszkezelési szabályzatában foglaltaknak
megfelelően. A pénzügyi intézménynek - ha a panasz azonnali kivizsgálása és orvoslása nem
volt lehetséges - a panasszal kapcsolatos indokolással ellátott álláspontját a panasz közlését
követő 30 napon belül kell megküldenie a fogyasztónak. A pénzügyi intézmény vagy a panasz
megoldása, rendezése iránt intézkedik vagy elutasítja azt.
Utóbbi esetben a további jogorvoslati lehetőségekre nem a Hpt. 288. § (8) bekezdésében
foglaltak lesznek irányadóak, hanem a Javaslat szerinti külön jogorvoslati rend szerint kérheti
a fogyasztó a panasz elutasításának vizsgálatát. A pénzügyi intézmény panaszt elutasító
álláspontjával szemben a fogyasztó a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kezdeményezheti
az álláspont kézbesítésétől számított 30 napon belül (akadályoztatás esetén az akadály
megszűnésétől számított 30 napon, de legkésőbb a kézbesítéstől számított 6 hónapon belül). A
Javaslat a Pénzügyi Békéltető Testületre vonatkozó szabályokhoz képest az eljárás
gyorsításának szem előtt tartásával, az elszámolási eljárás sajátosságaihoz igazodva a kérelem
kötelező tartalmi elemei, valamint az eljárás lefolytatása körében tartalmaz speciális
rendelkezéseket. A Pénzügyi Békéltető Testület döntésére irányuló lehetséges indítványokat
(elszámolás számítási hibájának orvoslására, panasz elkésettsége miatti elutasítás orvoslására,
az elszámolási kötelezettség elmulasztásának orvoslására irányuló indítvány) maga a Javaslat
rögzíti azzal, hogy azok valamelyikére irányuló határozott kérelmet a fogyasztónak fel kell
tüntetnie a testület eljárását kezdeményező iratban. Az egyes indítványokhoz kapcsolódva a
37
Javaslat azt is megadja, hogy milyen, a kérelemben foglalt indítványt alátámasztó tényeket,
bizonyítékokat kell a fogyasztónak bemutatnia, illetve mellékelnie. Ahol az iratokból
eldönthető a tényállás (panasz elkésettségének, illetve az elszámolási kötelezettség
fennállásának vizsgálata), a Javaslat a vonatkozó iratok bemutatását írja csak elő és
lehetőséget teremt arra, hogy a kérelmet Pénzügyi Békéltető Testület egy tagja bírálja el,
valamint a felek hozzájárulásának hiányában is lehetővé teszi a meghallgatás mellőzését. Ha
az elszámolás helyességét vitatja a fogyasztó, a Pénzügyi Békéltető Testület a kérelmet
tanácsban eljárva, meghallgatás tartásával bírálja el.
A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának célja elsősorban egyezség létrehozásának
megkísérlése a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között és csak ennek eredménytelensége
esetén a döntéshozatal.
A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB
törvény) értelmében a Pénzügyi Békéltető Testület döntése a pénzügyi intézményre akkor
kötelező, ha a testületnél írásban, visszavonásig érvényes általános alávetési nyilatkozatot tett
vagy ha a fogyasztó bizonyítja, hogy részéről a pénzügyi fogyasztói jogvita alapjául szolgáló
jogviszony létrehozatalára azért került sor, mert a pénzügyi intézmény kereskedelmi
kommunikációjában vállalta, hogy a békéltető testületi eljárásnak és egyezség hiányában az
ilyen eljárásban hozott határozatnak aláveti magát. Figyelemmel arra, hogy az elszámolási
eljárások tekintetében a Pénzügyi Békéltető Testület a „másodfokú” jogorvoslati fórum, így a
Javaslat az MNB törvénynek a testület hatáskörének, döntései kötelező erejének
korlátozására, kizárására vonatkozó rendelkezések feloldását is elvégzi.
A 23-29. §-hoz
A fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény a Pénzügyi Békéltető Testület döntésének
meghozatalát követően veheti igénybe a bírósági utat. A bírósághoz fordulás joga kétirányú;
egyrészt az MNB törvény 116. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, másrészt a Javaslatban
foglalt nemperes eljárást kezdeményezve fordulhat a fogyasztó, illetve a pénzügyi intézmény
a bírósághoz.
Az MNB törvény 116. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a sérelmezett eljárás során hozott,
kötelezést tartalmazó határozat hatályon kívül helyezését kérheti keresettel a Fővárosi
Törvényszéknél az a fogyasztó vagy pénzügyi intézmény. A kereset benyújtásának a
következő okokból lehet helye: a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg a törvényi
rendelkezéseknek, vagy a Pénzügyi Békéltető Testületnek nem volt hatásköre az eljárásra,
vagy a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye.
A Javaslat emellett lehetőséget teremt a Pénzügyi Békéltető Testület döntésének érdemi
bírósági felülvizsgálatára is. A bíróság az erre irányuló kérelmet polgári nemperes eljárásban
bírálja el, amelynek szabályait a Javaslat rögzíti azzal, hogy az eljárás háttérjogszabályaként a
polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt rendeli alkalmazni. A polgári nemperes
eljárás során a kérelmező - akár fogyasztó, akár pénzügyi intézmény - nem hivatkozhat olyan
tényre, adatra, nem adhat elő kérelme alátámasztására olyan indokot, amelyre a Pénzügyi
Békéltető Testület eljárásában nem hivatkozott, illetve nem adott elő. Ebből is következően a
bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek a testület eljárása során is
rendelkezésre álltak. A kérelem benyújtásának a Pénzügyi Békéltető Testület határozata
végrehajtására halasztó hatálya van.
38
A 30. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy amennyiben az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény
a fogyasztóval szembeni követelését a szerződés megszűnését követően követeléskezelőre
engedményezte, és a 7. §-ban foglaltak szerint mind az elszámolásra köteles pénzügyi
intézménynek, mind a követeléskezelőnek el kell számolnia a fogyasztóval, úgy e két
elszámolással szemben külön-külön eljárásban érvényesíthető jogorvoslat. Azt is rögzíti a
Javaslat, hogy az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény elszámolásával szembeni
jogorvoslati eljárás nem érinti a követeléskezelőnek a fogyasztóval szemben fennálló
elszámolási kötelezettségét; a fogyasztó ezzel kapcsolatos igénye esetén tehát a
követeléskezelőnek az elszámolást a Javaslatban előírt határidőn belül el kell készítenie és
meg kell küldenie a fogyasztónak. Amennyiben a pénzügyi intézmény elszámolásával
kapcsolatos fogyasztói igényérvényesítés nyomán a pénzügyi intézmény elszámolása
megváltozik, úgy erre hivatkozással a fogyasztó a követeléskezelőtől kérheti elszámolása
megfelelő módosítását.
A 31. §~hoz
A Javaslat kimondja, hogy ha a fogyasztó helyébe örökös lép a követelésre az öröklés
szabályai lesznek irányadóak, valamint egy kisegítő szabályt ad a fogyasztó örökösének
igényérvényesítéséhez.
A 32. §-hoz
A Magyar Nemzeti Bank az MNB törvényben biztosított ellenőrzési jogkörében eljárva
jogosult hivatalból ellenőrizni, hogy a pénzügyi intézmények a Javaslatban, a 2014. évi
XXXVIII. törvényben és a Javaslat felhatalmazása alapján kiadott, az elszámolás részletes
szabályait tartalmazó MNB rendeletben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.
A 33-36.§-hoz
A Javaslat módosítja a 2014. évi XXXVIII. törvényt.
Egyrészt módosul a 2014. évi XXXVIII. törvény tárgyi hatálya, az 1. §-ba beiktatott (la)
bekezdés alapján a deviza alapúnak (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és
forintban törlesztett) nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, illetve pénzügyi
lízingszerződés is a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá tartozó fogyasztói
kölcsönszerződésnek minősül, ha azt a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdésében
meghatározott időpontok között kötötték, és annak részévé a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §
(1)	bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg
nem tárgyalt szerződési feltétel vált (a továbbiakban: „egyéb devizaszerződések”).
Másrészt a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-ának új (2) bekezdése rögzíti, hogy - a 4. § (1)
bekezdésbe foglalt főszabálytól eltérően - a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések és az
„egyéb devizaszerződések” vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdése szerinti
szerződéses kikötés tisztességtelenségét a 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek
vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 27-ét követően közzétett módosításai
vonatkozásában. Ezekkel összefüggésben a felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró
Magyar Nemzeti Bank az MNB törvény 27. alcímében foglalt ellenőrzési eljárást folytathatja
le és 2015. február 14. és február 28. között - ha szükségesnek találja - hivatalból közérdekű
39
keresettel pert indíthat. Mindez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben nem fordul meg a
bizonyítási teher, azaz nem a pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a kikötés a
vélelemmel szemben tisztességes, hanem a Magyar Nemzeti Bank bizonyíthatja, hogy a
kikötés tisztességtelen.
A 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010.
november 27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában az eltérő szabályozást
indokolja, hogy ekkor lépett hatályba a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény azon módosítása, amely a korábbinál szigorúbb feltételeket szabott a
pénzügyi intézmények számára a szerződésmódosítások tekintetében, és főszabályként
kimondta a fogyasztó számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát.
A Javaslat 15. alcíme (33-36. §-ok) e közérdekű keresettel indított perek speciális szabályait
határozza meg. Ezekben a perekben a Fővárosi Törvényszéknek - tekintettel e perek tárgyára,
jelentőségére, az érintett személyi körre - kizárólagos hatásköre, illetve ehhez kapcsolódóan
kizárólagos illetékessége van. Magára az eljárásra alapvetően a 2014. évi XXXVIII. törvény
6.	alcímében szabályozott polgári peres eljárás szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor az
eljárás sajátosságaira tekintettel meghatározásra kerülnek az attól eltérően alkalmazandó
különös eljárási szabályok.
A Magyar Nemzeti Bank a 2014. évi XXXVIII. törvény korábban már hivatkozott 6. §-ának
új (2) bekezdése alapján 2015. február 14. és február 28. napja között indíthat közérdekű
keresettel pert, ugyanakkor annak nincs akadálya, hogy keresetlevelét korábbi időpontban
nyújtsa be. E körülmény önmagában nem képez elutasítási okot. A Javaslat ugyanis vélelmet
állít fel, úgy kell tekinteni, hogy a korábban érkezett keresetlevelet 2015. február 14. napján
nyújtották be, aminek a bíróság eljárására, intézkedési kötelezettségére vonatkozó határidők
tekintetében van jelentősége; a bíróságra vonatkozó határidőket e vélelmezett időponttól kell
számítani. A törvény azt is pontosan meghatározza, hogy melyek azok a 2014. évi XXXVIII.
törvény 6. alcímében szabályozott rendelkezések, amelyek alkalmazására az eljárás
sajátosságára tekintettel nem kerülhet sor.
A Magyar Nemzeti Banknak meghatározott pénzügyi intézmény vonatkozásában egy
keresetlevélben kell kérnie valamennyi, általa tisztességtelennek tartott kikötés
érvénytelenségének megállapítását. A bíróság ebben az eljárásban kizárólag azt vizsgálja,
hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek-e, azaz
azok alapján az adott szerződéses kikötés tisztességesnek minősül-e, vagy sem. Ha a
szerződéses kikötés megfelel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt
elveknek, azaz tisztességes, a bíróság a kereseti kérelmet e szerződéses kikötés
vonatkozásában elutasítja, ha az ott meghatározott bármely elvnek a kikötés nem felel meg,
megállapítja a szerződéses kikötés érvénytelenségét. A bíróság ezt a vizsgálatot folytatja le az
adott pénzügyi intézmény valamennyi szerződéses kikötése vonatkozásában egy eljárásban.
A 37.§-hoz
A Javaslat kizárja a hatálya alá tartozó szerződések tekintetében annak lehetőségét, hogy a fél
a szerződés érvénytelenségének - akár részleges, akár teljes - megállapítását anélkül
kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kémé. E szabály
kiterjed mind a folyamatban lévő, mind a jövőben indítandó perekre. Ha a folyamatban lévő
perben a fél nem kéri konkrétan meghatározott jogkövetkezmények levonását, és a
Javaslatban foglalt egyéb feltételek is fennállnak, a pert a bíróságnak meg kell szüntetnie. A
40
szabályozás célja, hogy az érintett fogyasztói kölcsönszerződéseken alapuló elszámolási viták
mielőbbi végleges lezárása megvalósulhasson.
A 38-40. §-hoz
A 38-40. §-ok a felfüggesztett perekre vonatkozó speciális szabályozást tartalmazzák,
meghatározva a felfüggesztett perek továbbfolytatásának feltételeit, keretét. Főszabályként
kerül meghatározásra, hogy a felfüggesztett eljárások folytatására a pénzügyi intézmény és a
fogyasztó közötti elszámolás fogyasztó részére történő megküldését követően kerül sor,
függetlenül attól, hogy az elszámolással kapcsolatos jogorvoslati jogaival élt-e a fogyasztó
vagy sem. Ekkor keletkezik bejelentési kötelezettsége a pénzügyi intézménynek a bíróság
felé, akinek a bejelentéstől számított, a Javaslatban meghatározott határidőn belül az eljárást
folytatnia kell.
Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-ában meghatározott, a felfüggesztés megszűnésének
végső határidejeként megjelölt 2014. december 31. napja anélkül telne el, hogy az eljárás
folytatásának a Javaslat szerinti feltételei fennállnának, akkor a bíróságnak a per
felfüggesztését az elszámolás adós részére történő megküldésének bejelentését követő
harmincadik napig kell meghosszabbítania. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a per
mindenképpen az új szabályokon alapuló elszámolás megtörténtét követően folytatódhasson,
a jogvita végleges lezárásának érdekében.
A Javaslat 37. §-a alapján nincs arra lehetőség, hogy a törvény hatálya alá tartozó szerződések
tekintetében a fél a szerződés érvénytelenségének - akár részleges, akár teljes -
megállapítását anélkül kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását
kémé. E szabályt a folyamatban lévő perekben - ideértve (folytatásuk esetén) a 2014.
XXXVIII. törvény rendelkezései alapján felfüggesztett pereket - is alkalmazni kell. Erre
tekintettel rendelkezik a Javaslat 39. §-a arról, hogy ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a
alapján felfüggesztett perben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet
érvényesítenek és a felfüggesztést megelőzően még nem került sor az elsőfokú tárgyalás
berekesztésére, a félnek lehetősége legyen az eljárás felfüggesztésének megszűnését követően
keresete/viszontkeresete meghatározott határidőn belül történő megváltoztatására, azaz
kérhesse az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását is. Ha ennek a Javaslatban
meghatározott határidőben nem tesz eleget a fél, a bíróságnak a pert - a törvényjavaslat 37. §
(2)	bekezdésére is figyelemmel - meg kell szüntetnie.
Ha a felek az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon egyezséget
kötnek, közösen kérik a per megszüntetését, vagy a per megszüntetésére a felperes keresetétől
történő elállása következtében kerül sor, továbbá, ha a 39. § szerinti keresetmódosítás
elmaradása miatt kerül sor a per megszüntetésére, a peres eljárás illetékét az állam, saját
költségeiket pedig a felek maguk viselik. Az illetékköltség állam által történő átvállalásának a
célja, hogy a feleket az önkéntes elszámolás és megegyezés, illetve a jogvita mielőbbi
lezárására ösztönözze. Ehhez kapcsolódó speciális kiegészítő szabály, hogy a felperes az
érdemi tárgyalás megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül elállni.
A 41-43. §-hoz
A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ába foglalt speciális szabályok azt a célt szolgálják, hogy
-	konkrétan meghatározott kivételektől eltekintve - megakasszák a törvény hatálya alá tartozó
szerződésekkel érintett végrehajtási eljárásokban az eljárási cselekmények, intézkedések
41
foganatosítását, a szerződésben részes felek új szabályokon alapuló elszámolásának
megvalósulásáig. E szabályozás célja, hogy a Javaslatban foglaltak szerinti elszámolás
megtörténtét követően kerüljön sor ténylegesen végrehajtás foganatosítására. A Javaslat 41. §-
a az érintett végrehajtási eljárások folytatásának időpontját és rendjét határozza meg, azt
szabályozza, hogy az elszámolás megtörténtének esetén a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-
ában foglalt általánostól eltérő szabályokat mikortól kell figyelmen kívül hagyni, azaz az
eljárási cselekmények és intézkedések foganatosítása miként folytatódhat a végrehajtási
eljárásban. Az elszámolás megtörténtét - függetlenül attól, hogy az elszámolással kapcsolatos
jogorvoslati jogaival élt-e a fogyasztó vagy sem - a végrehajtást kérőnek kell bejelentenie az
elszámolás adós részére történő megküldését követő 30 napon belül főszabály szerint a
végrehajtónak, ha a végrehajtható okirat a végrehajtónak még nem került megküldésre a
végrehajtást elrendelő bíróságnak, vagy közjegyzőnek. A végrehajtó által a 2014. évi
XXXVIII. törvény 17. §-a alapján szünetelő ügyként nyilvántartott ügyek intézését a
végrehajtónak a bejelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül kell megkezdenie. A
Javaslat véghatáridőt is meghatároz, e szerint legkésőbb 2016. december 31. napját követően
a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában meghatározott szabályokat nem lehet alkalmazni.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi Lili. törvény (Vht.) 2014. május 16. napjától
hatályos 303. §-a a devizahitelesek helyzetét rendező külön törvényben meghatározott
időpontot követő időszakra halasztotta el a devizakölcsön szerződésekkel összefüggő
végrehajtási eljárásokban végrehajtás alá vont lakóingatlanok kiürítésének foganatosítását. A
Javaslat elszámolásra vonatkozó szabályai az érintett devizakölcsön szerződésekre is
vonatkoznak, ezért a 42. § meghatározza, hogy az elszámolást követően az érintett
lakóingatlanok kiürítésével kapcsolatos eljárási cselekmények, intézkedések foganatosítása
mikortól folytatható.
A 43. § a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában megállapított, a zálogtárgyak bírósági
végrehajtáson kívüli értékesítésére vonatkozó moratórium megszűnésének szabályait
határozza meg.
A 44. §-hoz
A 2014. évi XXXVIII. törvény és e törvényjavaslat végrehajtása következtében a
fogyasztóknak - számviteli beszámolóval lezárt előző üzleti évekkel kapcsolatosan -
kifizetett, jóváírt összegek adminisztrációs szempontból egyszerűbb számviteli elszámolását
biztosítja a pénzügyi intézmények számára, azzal, hogy az egyszerűbb elszámolási mód nem
érinti a beszámolóval lezárt üzleti éveket érintő kifizetések, jóváírások előző évekkel
kapcsolatos jelentős összegű hibakénti minősítését.
A törvényjavaslat kimondja, hogy a jóváírás (elszámolás), a kifizetés (megtérítés) üzleti
évének tárgyidőszaki ráfordításai között, rendkívüli ráfordításként kell elszámolni a
fogyasztókkal elszámolt, a fogyasztóknak megtérített összegeket.
A 45. §-hoz
A Javaslat kimondja az egyoldalú kamatemelés, költségemelés és díjemelés tilalmát külön
törvényben meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30. napjáig.
42
A 46. §-hoz
A Javaslat felhatalmazza a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az elszámoláshoz szükséges
részletes szabályokat rendeletben határozza meg.
A 47. §-hoz
A § hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.
A 48. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szükséges
módosításáról. Indokolt annak rögzítése, hogy a magánszemélyt, mint a fogyasztói kölcsön
adósát - a 2014. évi XXXVIII. törvény és e törvényjavaslat alapján továbbá a fogyasztói
kölcsönszerződések tisztességtelenségével összefüggésben indított egyedi perek
pernyertességét követően, a pénzügyi intézménnyel való elszámolás eredményeképpen -
megillető vagyoni érték (a visszatérített, megtérített, az elszámolási törvény alapján
túlfizetésként jóváírt árfolyam-különbözet, kamatkülönbözet, ezekkel kapcsolatos késedelmi
kamat) nem érinti a magánszemély adókötelezettségét. Ez nem csak azt jelenti, hogy az
említett vagyoni érték a kifizetés, jóváírás évében mentes a közterhek alól, hanem azt is, hogy
e vagyoni érték kifizetése, jóváírása miatt nem kell a korábbi évek adókötelezettségét sem
módosítani, így tehát nem érinti pl. a lakáshitel-törlesztés kedvezményeként érvényesített
összeget sem.
A 49. §-hoz
A Javaslat módosítja a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt,
mivel a 2014. évi XXXVIII. törvény és a Javaslat végrehajtása a megelőző évek számviteli
beszámolójában foglalt bevételeket, költségeket, ráfordításokat, továbbá a 2009. üzleti év
mérlegfőösszegét érinti, érintheti azzal, hogy - a Javaslat 44. §-a szerinti egyszerűbb
számviteli elszámolási mód miatt - számviteli ellenőrzésre nincs szükség. Mindez maga után
vonja azt, hogy a társasági adóban, az iparűzési adóban, a pénzügyi szervezetek
különadójában, az innovációs járulékban önellenőrzés benyújtásának van, lenne helye. A
költségvetési hatások mérséklése és az egyszerűbb elszámolás érdekében a javaslat szerint
2015.	adóév és a soron következő adóévek társasági adóját csökkenti a 2014. évi XXXVIII.
törvény és a Javaslat végrehajtása következtében felmerült, önellenőrzés vagy ismételt
ellenőrzés esetén visszajáró társasági adó, pénzügyi szervezetek különadója, iparűzési adó és
innovációs járulék, melynek összegéről az adózónak a 2015. évi társasági adóelőleg
kiegészítésről tett bevallásában és a 2015. adóévi adóbevallásban kell nyilatkoznia. Mindez
természetesen nem jelenti azt, hogy az adóalanynak ne kellene pontosan kiszámítania azt,
hogy az egyes években mekkora adóvisszatérítésnek lenne helye, sőt az iparűzési adó esetén
mindezt településenként kell megtenni.
Tekintve, hogy a korábbi időszakban megfizetett többlet-társasági adót a 2015. évi társasági
adóból lehet levonni, ki kell zárni azt, hogy a számviteli elszámolási szabályok miatt egy
üzleti évre elszámolt költség, ráfordítás a társasági adó alapját csökkentse.
Amennyiben az pénzügyi intézmény a költségek fedezetére céltartalékot képez, akkor a
céltartalék-képzésre tekintettel elszámolt ráfordítással, valamint a céltartalék feloldása
43
következtében elszámolt bevétel összegével akkor is köteles módosítania az adózás előtti
eredményét, ha egyébként erre a társasági adótörvény céltartalék-képzésre vonatkozó
általános szabályai alapján nem lenne köteles.
A 2014. évi XXXVIII. törvény és a Javaslat rendelkezéseinek történő megfelelés és a
pénzügyi intézményekre előírt prudenciális szabályok betartása céljából a pénzügyi intézmény
csoportok tagjaiknak forrásokat bocsáthatnak rendelkezésre visszafizetési kötelezettség nélkül
adott támogatás formájában. Annak érdekében, hogy e források rendelkezésre bocsátása ne
eredményezze a támogatást nyújtó, illetve kapcsolt vállalkozásai társasági
adókötelezettségének változását, indokolt annak előírása, hogy egyrészt e támogatási
szerződésre, megállapodásra nem kell a szokásos piaci ár korrekciót alkalmazni; másrészt a
támogatást nyújtó pénzügyi intézménynél elismert költség a támogatás összege.
Az 50. §-hoz
A 2006. évi LIX. törvény módosítása rögzíti, hogy a pénzügyi intézmények által a
devizakölcsönök mentesített követelésrésze után már megfizetett járadék összegét nem kell
módosítani az elszámolás végrehajtása során.
Az 51. §-hoz
A 2011. törvény LXXV. törvény módosítása rögzíti, hogy a magyar állam által a
devizakölcsönök mentesített követelésrésze után már megtérített összeget nem kell
módosítani az elszámolás végrehajtása során. Nem kell módosítani a közszférában dolgozók
részére a magyar állam által nyújtott egyszeri, vissza nem térítendő támogatás összegét sem
az elszámolás végrehajtása során.
Az 52. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a 2014. évi XXXVIII. törvény módosításáról. A Javaslat 33-36. §-ához
fűzött indoklásban rögzítettek szerint, a Javaslat kiegészíti a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-
át egy új (la) bekezdéssel, amely alapján a törvény hatálya alá tartoznak az „egyéb
devizaszerződések” is.
A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya ugyanakkor a Javaslat szerinti módosítás alapján nem
terjed ki a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó, az állami kamattámogatással
nyújtott lakáscélú forint alapú és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
2013.	évi CCXXXVII. törvény 280. § (2)-(4) bekezdése szerinti kölcsönszerződésre. A
hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó kölcsönszerződések esetében ezt az
indokolja, hogy ezek rövid távon lejáró és folyamatosan megújuló szerződések, így ennek
következtében nem adnak lehetőséget a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításra. Az
állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forint alapú és a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 280. § (2)-(4) bekezdése szerinti
kölcsönszerződések esetében pedig olyan szabályozás valósult meg, amely kizárja a
tisztességtelen egyoldalú kikötés alkalmazásának lehetőségét.
A Javaslat elvégzi azokat a módosításokat a 2014. évi XXXVIII. törvényen, amelyek abból
adódnak, hogy a törvény hatálya alá tartoznak a jövőben az „egyéb devizaszerződések” is.
Rendelkezik a Javaslat e fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések esetében is az
elévülés nyugvásáról. Elrendeli a Javaslat az „egyéb devizaszerződés”-ek részévé váló azon
44
ÁSZF-ek vizsgálatát is a pénzügyi intézmény által, amelyekben szerepel az egyoldalú
szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés, és ezen ÁSZF-ek tekintetében
is előírja a pénzügyi intézmények a Magyar Nemzeti Bank felé fennálló bejelentési
kötelezettségét. A Javaslat az „egyéb devizaszerződés”-ek vonatkozásában is rendelkezik
azoknak a pereknek a felfüggesztéséről, amelyeknek a tárgya részben vagy egészben a 2014.
évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az
ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény
indított a fogyasztóval szemben. A fentiek mellett a Javaslat elvégzi azokat a további
módosításokat, amelyek az „egyéb devizaszerződések” tekintetében a törvény belső
koherenciájának biztosítása érdekében szükségesek.
Mint ahogyan arra a 33-36. §-hoz fűzött indokolás is utal, a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-
ának új (2) bekezdése rögzíti, hogy - a 4. § (1) bekezdésébe foglalt főszabálytól eltérően - a
forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések és az „egyéb devizaszerződések” vonatkozásában
nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés tisztességtelenségét a
2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november
27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában. Ezekkel összefüggésben a Magyar
Nemzeti Bank közérdekű keresettel pert indíthat.
A fenti kivételi körbe nem tartozó forint alapú és „egyéb devizaszerződések” esetében
változatlanul a pénzügyi intézménynek kell pert indítania, és a kikötés tisztességességére
vonatkozó álláspontját a peres eljárásban érvényesítheti.
Annak érdekében, hogy a forint alapú és „egyéb devizaszerződések” tekintetében a pénzügyi
intézmények által indított, továbbá a Magyar Nemzeti Bank közérdekű keresetével indított
perek indításával jelentkező ügyteher időben arányosan és ésszerűen kerüljön elosztásra, a
Javaslat különböző határidőket jelöl meg a keresetlevelek benyújtására. A pénzügyi
intézménynek a forint alapú és az „egyéb devizaszerződések” esetében a vélelem megdöntése
iránti per megindítása érdekében 2015. január 5. és január 12. napja között kell előterjesztenie
a keresetlevelét, a Magyar Nemzeti Bank a közérdekű keresetét 2014. február 14. és február
28.	napja között nyújthatja be.
A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ának (2) bekezdése meghatározza, hogy e §
alkalmazásában mely szerződések tekintendők kölcsönszerződésnek. A Javaslat kiegészíti a
2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-át egy új (2a) bekezdéssel, és kimondja, hogy az „egyéb
devizaszerződés” is kölcsönszerződésnek minősül a § alkalmazása szempontjából, azaz ezen
szerződések esetében is alkalmazni kell a 17. § szabályait.
A Javaslat módosítja a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ának (7) bekezdését, és arra is
tekintettel, hogy a 17. § alkalmazásában a jövőben az „egyéb devizaszerződés” is
kölcsönszerződésnek minősül, elhagyja a (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtására előírt
véghatáridőt, így ezek a kérelmek a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálybalépésétől számított
120 napon túl is benyújthatóak lesznek.
A Javaslat a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (10) bekezdésének kiegészítésével
egyértelművé teszi, hogy a 17. § sajátos rendelkezései, nem akadályozzák azt, hogy a
kölcsönszerződések esetén a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba
bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására) sor kerüljön és a végrehajtás elrendelése (a
végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) körébe tartozó eljárási
cselekmények nyilatkozatok megtehetőek legyenek. Annak érdekében, hogy a fentiekre
45
tekintettel a végrehajtások elrendelésére zökkenőmentesen kerülhessen sor, átmeneti szabályt
ad a Javaslat.
46