﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/1762. számú
törvényjavaslat
az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között
az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási
eljárásról szóló Megállapodásban meghatározott nyilatkozatok megtételéről
Előadó: Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2014. október
2014. évi... törvény
az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai
Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló
Megállapodásban meghatározott nyilatkozatok megtételéről
1.	§ (1) Magyarország az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság
között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló
Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) 3. cikk (4) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése
alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételt nem alkalmazza a
3.	cikk (4) bekezdésében szereplő bűncselekmény-kategóriák esetén, amennyiben ezeknél a
kibocsátó állam joga szerint a kibocsátó államban a büntetési tétel felső határa legalább háromévi
szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, feltéve hogy a kibocsátó állam hasonló
nyilatkozatot tett.”
(2)	Magyarország a Megállapodás 5. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi
nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy államának végrehajtó igazságügyi hatósága az elfogatóparancs
végrehajtását kötelezően megtagadja az 5. cikk (1) bekezdés a), b), c), d), e) és f) pontjában
meghatározott esetekben.”
(3)	Magyarország a Megállapodás 7. cikk (2) bekezdése, 8. cikk 3. pontja és 38. cikk (2) bekezdése
alapján az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy ha az elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából
bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén
lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó igazságügyi hatóság megfelelő jogi
garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős
kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására
visszaszállítják Magyarország területére.
Amennyiben Izland vagy Norvégia olyan nyilatkozatot tesz, mely szerint saját állampolgárait nem
adja ki, vagy az átadást bizonyos feltételekhez köti, Magyarország a viszonosság alapján hasonlóan
fog eljárni.”
(4)	Magyarország a Megállapodás 9. cikk (3) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az
alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarországon az elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban kizárólag a Fővárosi
Törvényszék jár el egyesbíróként. A határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fővárosi ítélőtábla
bírálja el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.”
(5)	Magyarország a Megállapodás 10. cikk (1) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az
alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy a központi hatóság feladatát az igazságügyért felelős miniszter látja
el. A Megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparancsot minden esetben az igazságügyért felelős
miniszter fogadja és továbbítja.”
#
(6)	Magyarország a Megállapodás 11. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az
alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország az elfogatóparancsot magyarul, vagy magyar nyelvű fordítással ellátva fogadja el.
Amennyiben Izland vagy Norvégia az elfogatóparancsot elfogadja angol, francia vagy német
nyelven készült fordítással ellátva, Magyarország e tekintetben viszonosságot alkalmaz.”
(7)	Magyarország a Megállapodás 20. cikk (5) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az
alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy abban az esetben, ha az a személy, akivel szemben az
elfogatóparancsot kibocsátották menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, vagy
menedékjogi eljárása van folyamatban, a Megállapodás 20. cikk (3) és (4) bekezdésében
meghatározott határidő - a menedékjogi eljárás jogerős befejezését figyelembe véve - oly módon
hosszabbodik meg, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően
legalább negyven nap álljon rendelkezésre az elfogatóparancs végrehajtásáról való döntésre és a
személy átadására. Az átadási letartóztatás időtartama azonban ebben az esetben sem haladhatja
meg a letartóztatás kezdetétől számított huszonnégy hónapot.”
(8)	Magyarország a Megállapodás 28. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az
alábbi nyilatkozatot teszi:
„Magyarország kijelenti, hogy az átszállítás iránti kérelmek és szükséges iratok, valamint az
átszállítási kérelmekkel kapcsolatos bármely egyéb hivatalos irat átvételére az igazságügyért felelős
miniszter illetékes.”
2.	§ Ha a Megállapodás szerinti elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik,
az igazságügyért felelős miniszter dönti el, hogy az elfogatóparancsnak vagy a kiadatási kérelemnek
ad-e elsőbbséget.
3.	§ (1) Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter
gondoskodik.
2
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Európai Unió Tanácsának 2006. június 27-i 2006/697/EK határozata felhatalmazást adott az
Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió
tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás
(továbbiakban: Megállapodás) aláírására. A Megállapodás aláírására 2006. június 28-án került
sor. A Megállapodás 2006. október 21-én lett közzétéve az EU Hivatalos Lapjában. A
Megállapodás még nem lépett hatályba.
A Megállapodás megkötése az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 216. cikkén
alapul:
„216. cikk
(1)	Az Unió megállapodást köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel,
ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő, ha az a Szerződésekben meghatározott
célkitűzések elérése érdekében szükséges, ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű
rendelkezést tartalmaz, vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét
megváltoztathatja.
(2)	Az Unió által megkötött megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira. ”
Az EUMSz 216. cikk (2) bekezdése alapján a Megállapodás kötelező Magyarországra, így a
Megállapodás magyarországi alkalmazásához nincs szükség jogalkotási intézkedésre.
A Megállapodás célja a kiadatási ügyek gyorsítása és egyszerűsítése. A Megállapodás szerint a
tagállamok, valamint Izland és Norvégia a Megállapodás melléklete szerinti formában kiállított
elfogatóparancs alapján - amennyiben nem áll fenn megtagadási ok - átadják a területükön elfogott
személyt a kibocsátó állam hatóságai részére. A Megállapodás rendelkezései az európai
elfogatóparancsról szóló kerethatározat rendelkezéseinek szem előtt tartásával kerültek
kidolgozásra.
A Megállapodás hatálybalépéséig Magyarország és Izland, valamint Norvégia között a kiadatási
ügyek intézése az Európa Tanács kiadatási egyezménye és annak kiegészítő jegyzőkönyvei
(kihirdette az 1994. évi XVIII. törvény; a továbbiakban: kiadatási egyezmény) alapján folyik. A
Megállapodás alapgondolata az, hogy ha egy igazságügyi hatóság az általa kibocsátott jogi aktus
(elfogatóparancs) alapján valamely büntetőeljárás alatt álló, vagy már elítélt személy átadását kéri, e
határozatát a Megállapodásban részes másik államban végrehajtják, és a személyt a lehető
legrövidebb időn belül átadják. Az új eljárási rendszerben az államközi kapcsolatokat lényegében
felváltják az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolatok. A Megállapodás szerinti elfogatóparancs
végrehajtása ugyanis elsődlegesen az igazságügyi hatóságok közötti eljárásra épül, és megszűnik a
hagyományos kiadatási eljárásban jelen levő közigazgatási és politikai döntési szint.
A Megállapodás 38. cikk (2) bekezdése meghatározott nyilatkozatok megtételét írja elő a Szerződő
Feleknek, amelyeket meg kell küldeni az Európai Unió Tanácsának főtitkára részére. A
nyilatkozatok a Megállapodás meghatározott rendelkezéseinek tagállami alkalmazásáról, annak
részletszabályairól nyújtanak tájékoztatást.
3
*
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Megállapodás tartalmát célszerű a lehető legjobban közelíteni az európai elfogatóparancsról szóló
kerethatározat rendelkezéseihez, így indokolt, hogy a Megállapodáshoz Magyarország olyan
nyilatkozatokat fűzzön, amelyek megfelelnek az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározatot
átültető hazai törvény (az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről
szóló 2012. évi CLXXX. törvény, a továbbiakban: EU tv.) szabályainak.
A Megállapodásban nem szabályozott kérdésekben a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996.
évi XXXVIII. törvény rendelkezései az irányadók.
1.	§ Magyarország a Megállapodáshoz az alábbi nyilatkozatokat teszi:
(1)	A 3. cikk (4) bekezdéshez:
„Magyarország kijelenti, hogy a 3. cikk (2) bekezdésében szereplő feltételt nem alkalmazza a 3.
cikk (4) bekezdésében meghatározott bűncselekmény-kategóriák esetén, amennyiben ezeknél a
kibocsátó állam joga szerint a kibocsátó államban a büntetési tétel felső határa legalább háromévi
szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, feltéve, hogy a kibocsátó állam
hasonló nyilatkozatot tett.”
Ez a nyilatkozat megfelel az EU tv. 3. § (3) bekezdésének azzal a kiegészítéssel, hogy a szabály csak
akkor kerül alkalmazásra, ha arra vonatkozóan Izland vagy Norvégia is hasonló tartalmú
nyilatkozatot tesz.
(2)	Az 5. cikk (2) bekezdéséhez:
„Magyarország kijelenti, hogy államának végrehajtó igazságügyi hatósága az elfogatóparancs
végrehajtását kötelezően megtagadja az 5. cikk (1) bekezdés a), b), c), d), e) és f) pontjában
meghatározott esetekben.”
Ez a nyilatkozat megfelel az EU tv. 5. §-ában szabályozott rendelkezéseknek.
(3)	A 7. cikk (2) bekezdéséhez és a 8. cikk (3) bekezdéséhez:
„Magyarország kijelenti, hogy ha az elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából
bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén
lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó igazságügyi hatóság megfelelő jogi
garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős
kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására
visszaszállítják Magyarország területére.
Amennyiben Izland vagy Norvégia olyan nyilatkozatot tesz, mely szerint saját állampolgárait nem
adja ki, vagy az átadást bizonyos feltételekhez köti, Magyarország a viszonosság alapján hasonlóan
fog eljárni.”
Ez a nyilatkozat megfelel az EU tv. 8. § (5) bekezdésének azzal a kiegészítéssel, hogy magyar
állampolgár átadását a nyilatkozatban foglalt feltételek fennállása esetén is csak akkor lehet
engedélyezni, ha hasonló esetben Izland vagy Norvégia is engedélyezi saját állampolgára
átadását. Miután a Megállapodás két helyen, a 7. és 8. cikkben is rendelkezik a saját állampolgár
átadásáról és az ehhez kapcsolódó garanciáról, az EU tv. rendelkezéseinek megfelelő
nyilatkozatot mind a 7., mind pedig a 8. cikk megfelelő bekezdéséhez meg kell tenni.
(4)	A 9. cikk (3) bekezdéséhez:
4
„Magyarországon az elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban kizárólag a Fővárosi
Törvényszék jár el egyesbíróként. A határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fővárosi ítélőtábla
bírálja el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.”
A nyilatkozat megfelel az EU tv. 4. §-ának.
(5)	A 10. cikk (1) bekezdéséhez:
„Magyarország kijelenti, hogy a központi hatóság feladatát az igazságügyért felelős miniszter látja
el. A Megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparancsot minden esetben az igazságügyért felelős
miniszter fogadja és továbbítja.”
A nyilatkozat megfelel az EU tv. 13. § (2) bekezdésének és 26. §-ának.
(6)	A 11. cikk (2) bekezdéséhez:
„Magyarország az elfogatóparancsot magyarul, vagy magyar nyelvű fordítással ellátva fogadja el.
Amennyiben Izland vagy Norvégia az elfogatóparancsot elfogadja angol, francia vagy német
nyelven készült fordítással ellátva, a Magyarország e tekintetben viszonosságot alkalmaz.”
A nyilatkozat megfelel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról
szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározathoz tett magyar nyilatkozatnak.
(7)	A 20. cikk (5) bekezdéséhez:
„Magyarország kijelenti, hogy abban az esetben, ha az a személy, akivel szemben az
elfogatóparancsot kibocsátották menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, vagy
menedékjogi eljárása van folyamatban, a Megállapodás 20. cikk (3) és (4) bekezdésében
meghatározott határidő - a menedékjogi eljárás jogerős befejezését figyelembe véve - oly módon
hosszabbodik meg, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően
legalább negyven nap álljon rendelkezésre az elfogatóparancs végrehajtásáról való döntésre és a
személy átadására. Az átadási letartóztatás időtartama azonban ebben az esetben sem haladhatja
meg a letartóztatás kezdetétől számított huszonnégy hónapot.”
A nyilatkozat megfelel a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 14. § (3)
bekezdésében foglaltaknak.
(8)	A 28. cikk (2) bekezdéséhez:
„Magyarország kijelenti, hogy az átszállítás iránti kérelmek és szükséges iratok, valamint az
átszállítási kérelmekkel kapcsolatos bármely egyéb hivatalos irat átvételére az igazságügyért felelős
miniszter illetékes.”
A nyilatkozat megfelel az EU tv. 13. § (2) bekezdésének és 26. §-ának.
A 2. §-hoz
„Ha a Megállapodás szerinti elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az
igazságügyért felelős miniszter dönti el, hogy az elfogatóparancsnak, vagy a kiadatási kérelemnek
ad-e elsőbbséget.”
A rendelkezés összhangban van az EU tv. 9. § (3) bekezdésével és a nemzetközi bűnügyi
jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 26. § (1) bekezdésével.
Ez a szabály a Megállapodás 8. cikk (1) bekezdését érinti. A Megállapodás nem ír elő
nyilatkozattételi lehetőséget ezen cikkel kapcsolatban, azonban a szabályozásra szükség van.
5
«
A 3. §-hoz
Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba. E törvény végrehajtásához szükséges
intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
Az igazságügyért felelős miniszter megküldi a nyilatkozatokat az Európai Unió Tanácsának
főtitkára részére.
6