﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
ORSZÁGGYÜLES HIVATALA
Érkezett: 2014 NOV 1 1.
T/1997. számú
törvényj avaslat
a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes
kapcsolódó törvények módosításáról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2014. november
2014. évi... törvény
a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó
törvények módosításáról
l-§
A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Fhtv.) 1. §-a
a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) E törvény rendelkezéseit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:62. §-a
szerinti, a feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szabályaival
összhangban kell alkalmazni.
(5) E törvénynek a tájékoztatási kötelezettséggel, valamint - ha ahhoz lényeges jogi érdeke
fűződik - az előtörlesztéssel kapcsolatos rendelkezéseit a hitelszerződéshez kapcsolódó
fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói zálogszerződés esetén a kezes és a személyes
adósnak nem minősülő zálogkötelezett tekintetében a pénz-, tőke- és biztosítási piac
szabályozásáért felelős miniszter rendeletében meghatározott módon kell alkalmazni.”
2-§
Az Fhtv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) A hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó hitelre a 17/B. § (2)-
(4) bekezdését és a 17/C-17/E. § egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezéseit
nem kell alkalmazni.
(2)	A fizetési számlához kapcsolódó olyan hitelkeretre, amely alapján nyújtott kölcsönt
három hónapon belül vagy a hitelező felszólítására kell visszafizetni a 4. § (2) bekezdés d),J)
és g) pontját, a 4. § (3) bekezdését, az 5. §-t, a 6. § (1) bekezdés 6., 9-14., 16-19. és 21.
pontját, a 6. § (2)-(5) és (7) bekezdését, a 10. §-t, a 12. § és 13. §-t, a 16. § (1) bekezdés 6. és
9-24. pontját, a 17. § és 18. §-t, a 20-21. §-t, a 21/B. §-t, a 23. §-t, a 24. § (l)-(4), (6) és (7)
bekezdését és a 25. §-t nem kell alkalmazni.
(3)	A hiteltúllépés esetén a 4—25. §-t nem kell alkalmazni.
(4)	A jelzáloghiteire és a pénzügyi lízingre a 4. § (l)-(2) bekezdését, a 6. §-t, a 8-11. §-t, a
16.	§ (1) bekezdés 9., 11., 19., 20. pontját és (4) bekezdését, a 17. § (1) bekezdését, a 19-20.
§-t, a 21-22. §-t, a 24. §-t és a 26. §-t nem kell alkalmazni.
(5)	E törvény rendelkezéseit az állami kamattámogatással nyújtott hitelekre külön
jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.”
3-§
Az Fhtv. 3. §-a a következő 24-26. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„24. kamatváltoztatási mutató', a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához
kapcsolódó, az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitelezők által nem befolyásolható, tőlük
1
*
független, valamint általuk el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást objektív
módon kifejező, a kamatmódosítás számításának alapjául szolgáló és a nyilvánosság számára
hozzáférhető viszonyszám,
25.	kamatfelár: a referencia-kamatlábon felül - a hitelkamat részeként - fizetendő kamat, a
hitelkamat és a referenciakamat különbségeként meghatározott kamatrész,
26.	kamatfelár-változtatási mutató', a kamatfelár módosításának alapjául szolgáló
kamatváltoztatási mutató.”
4-§
Az Fhtv. 5. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, az 5-13. § helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„A hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatás
5.	§ (1) A hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztó
részére köteles olyan felvilágosítást adni, amelynek alapján a fogyasztó felmérheti, hogy az
igénybe venni tervezett hitel megfelel-e az igényeinek és a pénzügyi teljesítőképességének.
Ennek során a hitelező és a hitelközvetítő a fogyasztó rendelkezésére bocsátja a különböző
ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat annak érdekében, hogy a fogyasztó
megalapozott döntést hozhasson a hitelszerződés esetleges megkötése tekintetében.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti felvilágosításnak mindenekelőtt ki kell terjednie a
hiteltermékek legfontosabb jellemzőire, a fogyasztó pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására és
a fizetés elmulasztásának következményeire, így különösen a késedelmi kamatra, a hitel
felmondására és a biztosítékok érvényesítésére.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti felvilágosítást tömör és informatív módon úgy kell nyújtani,
hogy az a fogyasztó számára érthető és áttekinthető legyen, reprezentatív példákkal ábrázolt
módon mutassa be, hogy a hitelfelvétel törlesztése a jövedelmi viszonyaihoz, illetve annak
esetleges változásához képest milyen terhet jelent, és hogy a törlesztés során milyen további
kockázatokkal kell számolnia, ideértve a kamat- és az árfolyamkockázatot is.
(4)	A hitelező az általa kötött hitelszerződések és jelzáloghitel-szerződések
termékcsoportonként legjellemzőbb mintaszövegét a fogyasztók előzetes tájékozódása
érdekében az internetes honlapján köteles hozzáférhetővé tenni.
(5)	Az e §-ban szabályozott felvilágosítás módjának és formájának részletes szabályait a
pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter rendeletben határozza meg.
6.	§ (1) A hitelszerződésekre vonatkozó ajánlatok összehasonlítása és a hitelszerződés
megkötése tekintetében hozandó megalapozott fogyasztói döntés érdekében a hitelező és a
hitelközvetítő az 5. § szerinti felvilágosítás mellett, kellő időben, de azt megelőzően, hogy a
fogyasztót bármilyen ajánlat vagy hitelszerződés kötné, köteles a fogyasztót az általa
megadott információk alapján szóba jöhető hiteltermék tekintetében - az 1. melléklet szerinti
formanyomtatvány felhasználásával - papíron vagy más tartós adathordozón a következő
adatokról tájékoztatni:
1.	a hitel típusáról,
2.	a hitelező nevéről (cégnevéről) és levelezési címéről,
3.	a hitelközvetítő nevéről (cégnevéről) és levelezési címéről,
4.	a hitel teljes összegéről és lehívásának feltételeiről,
5.	a hitel futamidejéről,
6.	termék értékesítéséhez vagy szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó halasztott fizetés
formájában nyújtott hitel esetén a termék vagy szolgáltatás megnevezéséről és készpénzáráról,
2
7.	a hitelkamatról és a hitelkamat feltételeiről, alkalmazása esetén a vonatkozó referencia-
kamatlábról, kamatfelárról, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási mutatóról,
valamint a hitelkamat módosításának gyakoriságáról, feltételeiről és eljárási szabályairól,
8.	a teljes hiteldíj mutatóról egy reprezentatív példával annak valamennyi feltételével,
9.	a fogyasztó által a szerződéskötéskor ismert feltételek alapján fizetendő teljes összegről,
10.	a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészletek összegéről, a törlesztőrészletek számáról,
és a törlesztés gyakoriságáról, esetlegesen a törlesztőrészleteknek a különböző hitelkamatú
tartozásra történő elszámolásának sorrendjéről,
11.	a fizetési számlához vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközhöz kapcsolódó
valamennyi jutalékról, díjról, költségről vagy egyéb fizetési kötelezettségről, kivéve ha a
fizetési számla vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fenntartása nem kötelező,
12.	a hitelhez kapcsolódó hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatásról - ideértve
díjat, jutalékot (a továbbiakban együtt: díj) és költséget -, és módosításuk feltételeiről,
13.	adott esetben a közjegyzői díjról,
14.	a hitelhez kapcsolódó olyan járulékos szolgáltatásokról (például biztosítás), amely a
hitelszerződés megkötéséhez vagy a hitelező ajánlata szerinti megkötéséhez szükséges,
15.	a késedelmi kamatról vagy az egyéb olyan fizetési kötelezettségről, amely a
szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik,
16.	a fizetés elmulasztásának következményeiről,
17.	a szükséges biztosítékok meghatározásáról,
18.	az elállási jogról, illetve annak hiányáról,
19.	az előtörlesztéshez való jogról, és annak 24. § szerinti esetleges költségeiről,
20.	a 14. § (4) bekezdése szerinti kötelezettségéről,
21.	a 10. § szerinti kötelezettségről, valamint
22.	a megadott adatok érvényességének esetleges időbeli korlátozásáról.
(2)	Ha az (1) bekezdés 7. pontja szerinti egyes hitelkamatok alkalmazásának feltételei
eltérnek egymástól, a hitelkamat módosításának gyakoriságára, feltételeire és eljárási
szabályaira vonatkozó tájékoztatást valamennyi hitelkamat tekintetében meg kell adni.
(3)	Ha a fogyasztó a rendelkezésére bocsátott adatok alapján megjelöli az általa előnyben
részesített hitel jellemzőit, a hitelező és a hitelközvetítő a teljes hiteldíj mutatóról és a
fogyasztó által fizetendő teljes összegről ezek alapulvételével nyújt tájékoztatást.
(4)	Ha a hitelszerződés alapján a hitel lehívására többféle módon kerülhet sor, és ezek eltérő
hitelkamatokat vagy eltérő hitelkamaton kívüli egyéb ellenszolgáltatást - ideértve díjat és
költséget - jelentenek, és a hitelező az adott hiteltípusnál leggyakoribb lehívási módot vette
figyelembe, a hitelező és a hitelközvetítő a tájékoztatás során köteles jelezni, hogy más
lehívási mód magasabb teljes hiteldíj mutatót eredményezhet.
(5)	Ha a fogyasztó által fizetett részletek nem eredményezik haladéktalanul a hitelösszeg
törlesztését, hanem a hitelszerződésben, vagy ahhoz kapcsolódó megállapodásban
meghatározott időszakokban és feltételek szerint tőkeképzésre fordítják, az (1) bekezdés
szerinti tájékoztatás során a hitelező és a hitelközvetítő köteles egyértelműen és tömören
tájékoztatni, hogy a részletek megfizetése nem eredményezi automatikusan a hitel teljes
összegének visszafizetését, kivéve ha a felek kifejezetten erről állapodnak meg.
(6)	Fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén a hitelező és a hitelközvetítő - a 2.
melléklet szerinti formanyomtatvány felhasználásával - az alábbiakról tájékoztatja a
fogyasztót:
a)	az (1) bekezdés 1-5. pontjában, 7. pontjában, 8. pontjában, 15. pontjában, 20. pontjában
és 22. pontjában foglaltakról,
b)	a hitel felmondásának feltételeiről és módjáról,
3
c)	olyan fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén, amely alapján nyújtott kölcsönt a
hitelező felszólítására kell visszafizetni arról, hogy a hitelező bármikor jogosult a hitel teljes
összegének visszafizetését követelni, valamint
d)	olyan fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén, amely alapján nyújtott kölcsönt
három hónapon belül vagy a hitelező felszólítására kell visszafizetni a szerződés megkötését
követően felmerülő hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatásról - ideértve díjat és
költséget -, és ezek módosításának feltételeiről.
(7)	A hitelező és a hitelközvetítő az e §-ban meghatározott adatokon kívül kizárólag az 1.
melléklet szerinti formanyomtatványtól elkülönítetten adhat tájékoztatást.
7.	§ (1) A hitelközvetítő az 5. § és 6. § szerint általa teljesítendő tájékoztatással egyidejűleg
közölni, illetve a tájékoztató iratokon feltüntetni köteles, hogy a fogyasztó érdekében vagy
valamely - egy, illetve több - hitelező képviseletében jár el.
(2)	A hitelközvetítő a fogyasztó által részére fizetendő díj-, költség- és egyéb fizetési
kötelezettségről a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztót tájékoztatni, és az erről
való megegyezést papíron vagy más tartós adathordozón rögzíteni köteles.
(3)	Ha hitelező megbízásából eljáró hitelközvetítő részére a fogyasztót terheli díj-, költség-
vagy egyéb fizetési kötelezettség, a hitelközvetítő a teljes hiteldíj mutató számítása érdekében
köteles e fizetési kötelezettség mértékéről a hitelezőt tájékoztatni.
8.	§ (1) A fogyasztó a hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatást tartalmazó
formanyomtatvány másolatán aláírásával igazolja annak átvételét és azt, hogy az 5-7. §-ban
szabályozott tájékoztatást megkapta.
(2)	Ha a hitelszerződést a felek elektronikus okirati formában kötik meg, akkor
a)	a költség és díj módosulására vonatkozó tájékoztatás elektronikus úton is teljesíthető,
b)	a kamatváltozásra vonatkozó tájékoztatást papíron vagy más tartós adathordozón kell
teljesíteni.
9.	§ Ha a hitelező a tájékoztatást tartalmazó formanyomtatványban foglaltaknak megfelelően
a fogyasztóval szerződést kíván kötni, úgy a fogyasztó kérésére a hitelszerződés tervezetét díj-
, költség- és egyéb fizetési kötelezettségmentesen a rendelkezésére kell bocsátani.
10.	§ Ha a hitelszerződés megkötése a fogyasztó kérése alapján a távértékesítés keretében
kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény (a
továbbiakban: Tétv.) szerinti olyan távközlő eszköz útján történik, amely a 6. § és 7. § szerinti
előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé, így különösen, ha az a Tétv. 4. § (3) bekezdése
szerint telefonon történik, a hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését követően
haladéktalanul köteles a 6. § és 7. § szerint a fogyasztóval szemben fennálló tájékoztatási
kötelezettségének papíron vagy más tartós adathordozón eleget tenni.
11.	§ Ha a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret-szerződés megkötése a fogyasztó kérése
alapján a Tétv. szerinti olyan távközlő eszköz útján történik, amely a 6. § és 7. § szerinti
előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé, így különösen ha az a Tétv. 4. § (4) bekezdése
szerint telefonon történik, a hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését követően
haladéktalanul köteles a 6. § és 7. § szerint a fogyasztóval szemben fennálló tájékoztatási
kötelezettségének papíron vagy más tartós adathordozón eleget tenni.
4
12.	§ (1) Jelzáloghitei igénylése esetén a hitelező és adott esetben a hitelközvetítő azt
megelőzően, hogy a fogyasztót bármilyen hitelszerződés vagy ajánlat kötné, kellő időben
köteles papíron vagy más tartós adathordozón - a fogyasztó által megadott információk
alapján - az alábbi tájékoztatást nyújtani a fogyasztónak:
a)	általános tájékoztatás a hitelező által kínált jelzáloghiteiről a 3. melléklet I. pontjában
meghatározott tartalommal,
b)	személyre szóló tájékoztatást a 3. melléklet II. pontjában meghatározott
formanyomtatvány kitöltésével.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott tájékoztatást a fogyasztó által
meghatározott hitelcélhoz igazodva (konkrét hitelösszegre és futamidőre) a hitelbírálat
elvégzését megelőzően kell átadni.
(3)	A jelzáloghiteit igénylő fogyasztót tájékoztatni kell az (1) bekezdésben meghatározott
tájékoztatókkal kapcsolatos kérdésekben illetékes szervezetről a név és telefonszám
megadásával.
13.	§ (1) Jelzáloghitei és ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetén a 8. § (1)
bekezdését és a 9. §-t azzal kell alkalmazni, hogy a szerződés tervezetét a fogyasztó kérése
nélkül is legalább hét nappal a szerződéskötést megelőzően a fogyasztó rendelkezésére kell
bocsátani.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti szerződések elektronikus úton nem köthetők meg, ez azonban
nem akadálya annak, hogy a tájékoztatási kötelezettség teljesítése és annak igazolása,
valamint a szerződés tervezetének rendelkezésre bocsátása tekintetében a felek a 8. § (2)
bekezdése szerinti elektronikus utat vegyék igénybe, ha annak feltételei fennállnak.”
5.§
Az Fhtv. 16. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az e § szerinti tartalmi kellék hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, a hitelező a
szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a
fogyasztónak a szerződés kellékhiányából származó kárát.”
6.	§
(1)	Az Fhtv. a következő alcímmel és 17/A.-17/C. §-sal egészül ki:
hitelszerződés feltételei és annak változása
17/A. § (1) A hitelező - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - fogyasztónak nem
nyújthat olyan hitelt, amelynek teljes hiteldíj mutatója meghaladja a jegybanki alapkamat 24
százalékponttal növelt mértékét.
(2)	Hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó, továbbá kézizálog
fedezete mellett nyújtott hitelek esetében a teljes hiteldíj mutató nem haladhatja meg a
jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét.
(3)	A mindennapi élet felszerelési tárgyainak, tartós fogyasztási cikkeinek (ide nem értve a
gépjárművet) megvásárlásához és szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott hitelek
(áruhitelek) esetében, amennyiben a hitel folyósítása közvetlenül az áruhitellel érintett termék
értékesítőjének, illetve a szolgáltatás nyújtójának történik, a teljes hiteldíj mutató nem
haladhatja meg a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét.
5
(4)	E § alkalmazásában az érintett naptári félévet megelőző hónap első napján érvényes
jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes időtartamára.
17/B. § (1) A fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a hitelszerződésben megállapított
hitelkamat, kamatfelár, költség és díj módosítható egyoldalúan, feltéve hogy e törvény ezt
lehetővé teszi, és a felek ezt a szerződésben kifejezetten kikötötték. Egyéb feltétel, ideértve az
egyoldalú módosításra vonatkozó kikötést is, egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan
nem módosítható.
(2)	Az új kamatperiódusban alkalmazott kamat vagy kamatfelár mértékét a kamatperiódus
lejártát megelőző 120. napi kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató
figyelembevételével kell megállapítani.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti egyoldalú módosítás jogát a hitelező a szerződésben - az e
törvényben meghatározott követelményeknek megfelelően - rögzített feltételek szerint
jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú
módosítására vonatkozóan e törvényben meghatározott követelményeknek nem felel meg.
(4)	Ha a hitelszerződés egyoldalú módosításának alapjául szolgáló feltételek a hitelkamat, a
kamatfelár, a költség vagy a díj csökkentését teszik lehetővé, a hitelezőnek ezt a szerződéses
kötelezettsége részeként a fogyasztó javára érvényesíteni kell.
(5)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szerződés (1) bekezdés szerinti egyoldalú
módosításáról annak hatálybalépését megelőzően legalább 60 nappal kell értesíteni a
fogyasztót, a 18. § (5) bekezdése szerinti módon.
(6)	A hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó hitelszerződés feltételeinek
egyoldalú módosítása esetén a fogyasztó a szerződést 30 napos határidővel költség- és
díjmentesen akkor is felmondhatja, ha a szerződést határozott időre kötötték. A felmondás
akkor érvényes, ha a fogyasztó a felvett hitelösszeget és annak a visszafizetés időpontjáig
felszámítható szerződés szerinti hitelkamatait a felmondási határidő leteltéig a hitelezőnek
visszafizeti.
17/C. § (1) A legfeljebb 3 éves futamidejű hitel annak teljes futamidejére a hitelszerződésben
meghatározott
a)	fix kamatozással, vagy
b)	a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatlábhoz kötött változó
kamatozással és fix kamatfelárral
nyújtható, és e hitel kamatfeltételei a fogyasztó számára hátrányosan egyoldalúan nem
módosíthatók.
(2)	A 3 évet meghaladó futamidejű hitel a szerződésben meghatározott,
a)	a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatlábhoz kötött változó
kamatozással és annak teljes futamidejére vagy legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített
kamatfelárral, vagy
b)	legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitelkamattal
nyújtható.
(3)	A (2) bekezdés szerinti hitel utolsó kamatperiódusának időtartama 3 évnél rövidebb is
lehet.
(2)	Az Fhtv. a következő 17/D. §-sal egészül ki:
17/D. § (1) Referencia-kamatlábhoz kötött kamatozású hitelszerződés esetén a referencia-
kamatláb mértékét a hitelszerződésben meghatározott referenciakamat futamidejének
megfelelő időközönként kell a fordulónapot megelőző hónap utolsó munkanapja előtt 2
nappal érvényes referencia-kamatlábhoz igazítani.
6
(2)	A hitelező a hitel futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal az egyes kamatperiódusok
lejárta után
a)	a hitelkamatot legfeljebb a szerződésben meghatározott, a Magyar Nemzeti Bank
honlapján közzétett kamatváltoztatási mutató,
b)	a kamatfelárat legfeljebb a szerződésben meghatározott, a Magyar Nemzeti Bank
honlapján közzétett kamatfelár-változtatási mutató
alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.
(3)	Ha a hitelező a (2) bekezdés szerinti kamatmódosítás során a kamatváltoztatási, illetve a
kamatfelár-változtatási mutató által lehetővé tett mértéknél kedvezőbb hitelkamatot, illetve
kamatfelárat alkalmazott, a későbbi kamatperiódusokban a kamat, illetve a kamatfelár
mértéke tekintetében adott kedvezményt - annak erejéig - a csökkentendő kamat, illetve
kamatfelár mértékébe betudhatja.
(4)	Ha a hitelező a kamat, illetve kamatfelár módosítása során a Magyar Nemzeti Bank által
közzé nem tett kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatót, vagy referencia-
kamatlábat kíván alkalmazni, úgy ezt - annak az (5) bekezdés szerinti bemutatásával - a
Magyar Nemzeti Banknak köteles előzetesen bejelenteni. Ha a bejelentett kamatváltoztatási,
kamatfelár-változtatási mutató vagy referencia-kamatláb az e törvényben foglalt
követelményeknek megfelel, azt a Magyar Nemzeti Bank a honlapján a bejelentéstől
számított 30 napon belül közzéteszi, ellenkező esetben a közzétételt a felügyeleti jogkörében
hozott határozatával elutasítja.
(5)	A kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat az
alkalmazásának feltételeivel együtt, közérthető magyarázattal ellátva kell bejelenteni, és
annak közzétételéről is ilyen módon kell gondoskodni.
(6)	Az alkalmazni kívánt kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-
kamatlábat a hitelszerződésben kell meghatározni és az - ideértve annak bármely összetevőjét
is - a kamatperiódust követően sem módosítható egyoldalúan. Abban az esetben azonban, ha
a kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutató vagy referencia-kamatláb a kialakítását
meghatározó körülményekben bekövetkezett lényeges változás miatt a rendeltetésére
alkalmatlanná vált, a Magyar Nemzeti Bank azt a honlapjáról törli és egyidejűleg megjelöli az
azt helyettesítő kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat.
(3)	Az Fhtv. a következő 17/E. és 17/F. §-sal egészül ki:
17/E. § (1) A hitelező a kamaton kívül a fogyasztó terhére csak olyan költséget állapíthat meg
és módosíthat - annak növekedésével arányosan - a fogyasztó számára hátrányosan, amelyet
a szerződésben tételesen meghatározott, és amely költség a szerződés megkötése, módosítása
és a fogyasztóval való kapcsolattartás során közvetlenül a fogyasztó érdekében, harmadik
személy szolgáltatásával összefüggésben a fogyasztóra áthárítható módon merült fel.
(2)	A hitelező a kamaton kívül díj fizetését - ide nem értve a hitel folyósításához, a
hitelkeret rendelkezésre tartásához, valamint a fogyasztó általi előtörlesztéshez közvetlenül
kapcsolódó költségei fejében e törvény szerint megállapítható díjat - a hitelszerződésben
tételesen rögzített módon, a szerződéskötéssel, a szerződés módosításával és
megszüntetésével, valamint ügyviteli költségeivel összefüggésben köthet ki, és e díjat
legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex
mértékével emelheti.
(3)	A hitelező a költséget annak felmerülésekor, a díjat pedig évente egy alkalommal, április
1.	napj ával hatályos időponttal módosíthatj a.
(4)	A szerződés szerint százalékos arányban meghatározott díjak a hitel pénznemében, a
tételesen meghatározott díjak és költségek pedig csak forintban állapíthatók meg.
7
17/F. § A fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a hitelező
legfeljebb olyan mértékű késedelmi kamatot számíthat fel a fogyasztóval szemben, amely
nem haladja meg a hitelszerződésben kikötött ügyleti kamat másfélszeresének legfeljebb 3
százalékponttal növelt mértékét, és nem lehet magasabb, mint a hitelszerződésekre a 17/A. §-
ban meghatározott teljes hiteldíj mutató maximális mértéke.”
7*§
Az Fhtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) A hitel kamatfeltételeinek módosítása esetén a hitelező - a (3) és (4) bekezdés
szerinti kivétellel - a kamatperiódus lejártát megelőző legalább 90 nappal köteles tájékoztatni
a fogyasztót
a)	az új kamatperiódusban alkalmazott kamat vagy kamatfelár mértékéről,
b)	a módosítást követően fizetendő törlesztőrészletek várható összegéről, és ha ennek
kapcsán a törlesztőrészletek száma vagy a törlesztés gyakorisága változik, ennek tényéről.
(2)	A kamaton kívüli díj vagy költség módosítása esetén - a (3) és (4) bekezdés szerinti
kivétellel - a módosítás hatálybalépését megelőző legalább 30 nappal kell a fogyasztóval
közölni a módosítás tényét, a díj vagy költség új mértékét és az (1) bekezdés b) pontja szerinti
tájékoztatást.
(3)	Állami kamattámogatással nyújtott hitel esetén a hitelkamatot, díjat vagy költséget érintő
módosítást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal hirdetményben kell
közzétenni.
(4)	A referencia-kamatlábhoz kötött hitelkamat esetén a felek az (1) bekezdéstől eltérően a
hitelszerződésben megállapodhatnak arról, hogy a hitelező a fogyasztót rendszeresen a
honlapján és az ügyfelek számára nyitva álló helyiségében kifüggesztve tájékoztatja a
referencia-kamatláb változásáról.
(5)	Ha a hitelszerződés elektronikus okirati formában kerül megkötésre, akkor
a)	a költség és díj módosulására vonatkozó tájékoztatás elektronikus úton is teljesíthető,
b)	a kamatváltozásra vonatkozó tájékoztatás papíron vagy más tartós adathordozón
teljesíthető
azzal, hogy a közlési határidő nem vagy késedelmes teljesítése - a fogyasztó számára
hátrányos módosítás esetén - jogvesztő.
(6)	A módosítással kapcsolatos tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása
esetén a fogyasztók számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikusan is
elérhetővé kell tenni.”
8.§
Az Fhtv. a következő alcímmel és 20/A.-20/C. §-sal egészül ki:
„A hitelszerződés felmondására vonatkozó egyéb rendelkezések
20/A. § (1) Ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a
kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik, a
fogyasztó a hitelszerződés költség- és díjmentes felmondására jogosult.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti felmondást a fogyasztónak a kamatperiódus lejártát megelőző
60 nappal kell közölnie a hitelezővel, és annak érvényességéhez az is szükséges, hogy a
fogyasztó a fennálló tartozását legkésőbb a kamatperiódus utolsó napján a hitelező részére
teljesítse.
8
20/B. § (1) A hitelszerződés felmondását megelőzően a hitelező a fogyasztónak, a kezesnek és
a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezettnek küldött írásbeli fizetési felszólításban
felhívja a fogyasztó, a kezes, illetve a zálogkötelezett figyelmét a teljes fennálló és a lejárt
tartozás összegére, a fizetendő kamat és késedelmi kamat mértékére, valamint a nemfizetés
esetén teljesítendő további kamatteherre és a tartozás rendezésének elmaradása esetén a
várható jogkövetkezményekre.
(2)	A hitelező a hitelszerződés felmondását a fogyasztónak, a kezesnek és a személyes
adósnak nem minősülő zálogkötelezettnek megküldi, ennek igazolása a hitelezőt terheli.
(3)	Jelzáloghitel-szerződés felmondását megelőzően a hitelező az (1) bekezdésben
meghatározott írásbeli fizetési felszólítással és tájékoztatással egyidejűleg köteles a
fogyasztónak bemutatni a fogyasztó által a szerződés megkötésétől kezdődően - egyes évekre
összesítve, de a fogyasztó külön kérésére havi bontásban is - teljesített törlesztő részletek, a
visszafizetett tőkeösszeg, az elszámolt kamat, késedelmi kamat és egyéb költségek, továbbá a
tőkésített kamat és a fennálló tartozás alakulását.
20/C. § (1) A lakáscélú hitelszerződés esetében a szerződés felmondását követő kilencvenedik
nap eltelte után a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem teljesítése miatt a felmondás napját
megelőző napon érvényes ügyleti kamatot, költséget és díjat meghaladó mértékű késedelmi
kamatot, költséget és díjat nem számíthat fel.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti szerződés deviza alapú, és a szerződés annak felmondása
esetére a fennálló tartozás összegének forintban történő meghatározását írja elő, az (1)
bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felmondást követő kilencvenedik napot
követően a hitelező a fogyasztó nem teljesítése miatt, a felmondás napján érvényes ügyleti
kamatot és kezelési költséget meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget vagy díjat
nem számíthat fel.”
9-§
Az Fhtv. a következő alcímmel, valamint 21/A. § és 21/B. §-sal egészül ki:
„A deviza alapú hitelekre vonatkozó rendelkezések
21/A. § (1) Ha a hitelező a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és
forintban törlesztendő (a továbbiakban: deviza alapú) hitelszerződést kíván kötni, az e törvény
szerinti tájékoztatási kötelezettsége során köteles feltárni a fogyasztó előtt a szerződéses
ügylettel összefüggésben őt érintő kockázatokat, és ennek tudomásulvételét az ügyfél
aláírásával ellátott nyilatkozattal kell igazolnia.
(2) A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell a deviza alapú hitelszerződésből
eredő árfolyamkockázat részletes ismertetését, valamint ennek hatását a törlesztőrészletekre.
21/B. § (1) Deviza alapú fogyasztói hitelszerződés esetén a kölcsön folyósításakor a kölcsön,
valamint a havonta esedékessé váló törlesztőrészlet forintban meghatározott összegének
kiszámítása - a (2) bekezdés szerinti kivétellel - a jegybanki feladatkörében eljáró MNB által
megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyam alapján történik.
(2)	Ha a hitelező meghatároz saját deviza-középárfolyamot, úgy az (1) bekezdés szerint
forintban meghatározott összegek kiszámítása a hitelező választása szerint
a)	az általa megállapított és közzétett, saját deviza-középárfolyama, vagy
b)	az MNB által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam
alapján történik.
9
(3)	A hitelező az (1) bekezdés szerint végzett átváltással és számítással összefüggésben
külön költséget vagy díjat nem számíthat fel.
(4)	Az (l)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a
törlesztőrészlet fizetése nem havi rendszerességgel történik, valamint ha a fogyasztó fennálló
tartozásának egy részét vagy annak teljes összegét előtörleszti.
(5)	E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a törlesztőrészlet fizetésére devizában kerül
sor.”
10. §
Az Fhtv. 28. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A hitelező jogosult a hitel folyósításával közvetlenül összefüggő, szerződésben
meghatározott költségeinek folyósítási díjként történő megtérítésére, ennek mértéke azonban
nem lehet magasabb a folyósított összeg 1%-ánál, és nem haladhatja meg a 200 000 forintot.
(6)	A hitelező jogosult a hitelkeret rendelkezésre tartásával összefüggésben, rendelkezésre
tartási díjat megállapítani - a hitelkeret összegét alapul véve -, ennek mértéke azonban nem
lehet magasabb a százalékban meghatározott ügyleti kamat 50%-ánál.”
11.	§
Az Fhtv. „Egyéb rendelkezések” című alcíme a következő 29/A. §-sal egészül ki:
„29/A. § (1) A Magyar Nemzeti Bank jóváhagyásával a pénzügyi intézmények -
érdekképviseletük ellátására létrehozott - jogi személyiséggel rendelkező szervezetei a
pénzügyi intézmények e törvény hatálya alá tartozó tevékenységére vonatkozóan mintaként
szolgáló általános szerződési feltételeket és ezeket magukba foglaló mintaszabályzatot
tehetnek közzé.
(2)	A Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott (1) bekezdés szerinti mintaszabályzatok
felhasználása, illetve alkalmazása nem minősül a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény által tilalmazott piaci
magatartásnak.”
12. §
Az Fhtv. a következő 30/A. §-sal egészül ki:
„30/A. § Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős
miniszter, hogy rendeletben határozza meg
a)	a hitelszerződéshez kapcsolódó fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói
zálogszerződés esetén a kezes és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezett
tekintetében a tájékoztatási kötelezettség részletes szabályait,
b)	5. §-ban szabályozott felvilágosítás módjának és tartalmának részletes szabályait.”
13.	§
Az Fhtv. a következő 33. és 34. §-sal egészül ki:
„33. § (1) A hitelező köteles az Általános Szerződési Feltételeit és az ezt magukba foglaló
üzletszabályzatát 2015. február 1. napjával kezdődő hatállyal a fogyasztónak nyújtott hitelről
10
szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi
... törvény (a továbbiakban: Módtv.) rendelkezéseinek megfelelően módosítani.
(2)	Az Általános Szerződési Feltételek (1) bekezdés szerinti módosítása a felek erre irányuló
további jogcselekménye nélkül a Módtv. hatálybalépésekor fennálló szerződések részévé
válik. A szerződés ilyen módon megváltozott tartalmáról a fogyasztót egyedileg tájékoztatni
kell.
(3)	A (2) bekezdés szerinti módosítás során sem a fix kamatozású, sem pedig a referencia-
kamatlábhoz kötött és kamatfelárral növelt hitelek kamat meghatározási módja és a
meghatározott kamat feltételei nem változhatnak.
(4)	Ha a hitel hátralévő futamideje a 3 évet meghaladja, a hitelező valamely - az MNB
honlapján közzétett - kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatóval, valamint a
kamatperiódusok meghatározásával módosíthatja a szerződési feltételeket.
(5)	A hitelszerződésben tételesen meghatározott költségeken és díjakon kívül a hitelező
újabb költséget vagy díjat nem állapíthat meg. Azok a költségek és díjak, amelyek a Módtv.
hatálybalépése előtt kerültek a fogyasztói szerződésekben megállapításra, a szerződések részei
maradnak, azonban egyoldalú módosításukra a Módtv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A
tételesen meghatározott költségek és díjak tekintetében a hitelező - a (2) bekezdésében
meghatározott tájékoztatással egyidejűleg - a szerződés részévé tehet a 17/E. § (l)-(3)
bekezdésében foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket.
(6)	A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII.
törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi
XL. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XL. törvény) alapján történő elszámolással nem
érintett fogyasztói hitelszerződések esetében a hitelezőnek legkésőbb 2015. december 31.
napjáig kell teljesítenie a (2) bekezdés szerinti kötelezettségét. Ha e kötelezettségének a
hitelező ezt megelőzően eleget tesz, úgy a 2014. évi XL. törvény 45. § (1) bekezdésében
meghatározott egyoldalú kamat-, költség-, illetve díjemelési tilalom megszűnik, és e körben a
hitelezőt a módosítás lehetősége a Módtv.-ben foglaltaknak megfelelően módosított szerződés
szerint illeti meg.
(7)	A hitelező az általa alkalmazni kívánt kamatváltoztatási és kamatfelár-változtatási
mutatót, valamint referencia-kamatlábat a Módtv. 6. §-ával megállapított 17/D. § (4) és (5)
bekezdése alapján e rendelkezés hatálybalépésének napjától kezdődően bejelentheti, azt a
Magyar Nemzeti Bank megvizsgálhatja, közzéteheti vagy dönthet a közzététel elutasításáról.
(8)	A (4) és (5) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha a fogyasztói kölcsönszerződés a
2014.	évi XL. törvény szerinti elszámolással érintett.
34.	§ E törvénynek a Módtv.-nyel megállapított 17/A.-17/F. §-ait, 18. §-át, 20/A.-20/C. §-ait,
21/A. §-át, 21/B. §-át, 28. § (5) bekezdését, 29/A. §-át, valamint 33. §-át és 34. §-át a 2004.
május 1. napja után kötött, meg nem szűnt fogyasztói szerződésekre kell alkalmazni.”
14.	§
Az Fhtv. 3. melléklete a melléklet szerint módosul.
15.	§
A központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény 15. §-a a következő
(10)	bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az e törvény által előírt írásbeli tájékoztatásoknak a referenciaadat-szolgáltató a
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 279. §
11
(2) bekezdésének megfelelően azonosított elektronikus úton is eleget tehet utólag igazolható
módon. Az írásbeli nyilatkozatokat a fogyasztó - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi
V. törvény 6:7. § (3) bekezdésének megfelelően - azonosított elektronikus úton is megteheti.
A (4) bekezdés vonatkozásában a fogyasztó a szerződés azonosított elektronikus úton történő
megküldésekor elektronikus módon igazolja, hogy a részére az (1) bekezdés alapján nyújtott
tájékoztatást tudomásul vette. Ebben az esetben a fogyasztó külön aláírására igazolásként
nincs szükség.”
16. §
(1)	A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó
jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII.
törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi
XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény) 4. § (4) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(4) Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a
kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének - akár egyoldalú
szerződésmódosítás eredményeként - bekövetkezett csökkenésére tekintettel. Ha a
csökkentésre jogszabály kötelező előírása alapján, illetve a díj vagy költség csökkentésére a
kamat emelésével egyidejűleg került sor, abban a mértékben, amelyben azt a jogszabály
előírta, illetve a kamatemelés mellett a díj vagy költség csökkent, az 5. § (5) és (6) bekezdését
alkalmazni kell.”
(2)	Az elszámolási törvény 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában a
Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a
továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-
ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában - az esedékességnél későbbi
időpontban történt túlfizetés esetén a következő esedékesség időpontjában - előtörlesztésként
teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).”
(3)	Az elszámolási törvény 5. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A túlfizetés fogyasztói követelésként való elszámolása során
a)	a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a kölcsön folyósításával vagy a
hitelbírálattal összefüggésben a fogyasztó által megfizetett egyszeri díjat vagy költséget,
b)	a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a törlesztési periódusokban a
fogyasztó által rendszeresen megfizetett díjat vagy költséget,
c)	előtörlesztés esetén a fogyasztó által megfizetett előtörlesztési díjat
kell figyelembe venni.
(9) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésére ugyanazon pénzügyi intézmény által
biztosított hitelkiváltás eredményeként került sor, és a hitelkiváltás céljából kötött fogyasztói
kölcsönszerződésből eredően a fogyasztónak a pénzügyi intézménnyel szemben tartozása áll
fenn, a fogyasztói követelést a hitelkiváltás céljából kötött fogyasztói kölcsönszerződésből
eredően fennálló hitelezői követelés terhére kell elszámolni.”
(4)	Az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a
következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
12
„(5) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti deviza alapú fogyasztói
kölcsönszerződés esetén a fogyasztói követelés elszámolását 2015. február 1-i elszámolási
fordulónappal kell elvégezni. A 2014. évi XXXVIII. 1. § (1) bekezdése szerinti forint alapú
fogyasztói kölcsönszerződés és az 1. § (la) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés
esetén a fogyasztói követelés elszámolását 2015. június 30-i elszámolási fordulónappal kell
elvégezni.
(5a) Ha a fogyasztói kölcsönszerződésben a fogyasztó személyében változás következett
be, a pénzügyi intézményt az elszámolási kötelezettség az elszámolás időpontjában vele
szerződéses viszonyban álló fogyasztóval szemben terheli.”
(5)	Az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a
szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, az elszámolásra köteles
pénzügyi intézménynek az 5. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a követelés
engedményezésének időpontjával kell elkészítenie.”
(6)	Az elszámolási törvény 7. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elszámolásból eredő jogai érvényesítéséhez a fogyasztó a követeléskezelőtől
igényelheti, hogy a követeléskezelő a fogyasztóval szemben fennálló követelésével az 5. § (3)
bekezdése szerint - a követeléskezelő vagy a jogelődje által a fogyasztónak nyújtott
kedvezmények tekintetében az 5. § (5) és (6) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával -
számoljon el. Az elszámolás során az engedményezés időpontjától - az MNB rendeletében
meghatározott módon - a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell
figyelembe venni az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést.”
(7)	Az elszámolási törvény 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a (2) bekezdés szerinti elszámolás eredményeként a követeléskezelő tartozik a
fogyasztónak, annak kifizetésére a követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg
megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A követeléskezelő a
követelése összegének az engedményezett követelés vételárához képest bekövetkezett
csökkenéséből az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését igényelheti az elszámolásra
köteles pénzügyi intézménytől. Ha a követeléskezelő az engedményezett követelést nem
közvetlenül az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől szerezte, a (2) bekezdés szerinti
elszámolásban valamennyi fél együttműködik.”
(8)	Az elszámolási törvény a következő 9/A. §-sal egészül ki:
„9/A. § A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvénytől
eltérően az e törvény szerinti elszámolással összefüggésben a jelzálog-hitelintézet a vele
összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi intézménytől megvásárolhatja a
természetes személlyel szemben fennálló olyan követelést, mely követelés kötelezettjének a
jelzálog-hitelintézet jelzáloghiteit nyújtott.”
(9)	Az elszámolási törvény a következő 8/A. alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki:
13
„8/A. Az elszámolás eltérő szabályai az áthidaló kölcsönnel érintett fogyasztói
kölcsönszerződés esetén
12/A. § (1) A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló 2009.
évi IV. törvény alapján az áthidaló kölcsön terhére teljesített törlesztőrészletek tekintetében és
azok megfizetésének időszaka alatt az 5. § (3) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy a
fogyasztói követelést az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását, gyűjtőszámlahitel
esetén az ennek terhére történő elszámolását követően elsősorban az áthidaló kölcsön, ennek
fennmaradó részét pedig azon devizakölcsön terhére kell elszámolni, amelyhez az áthidaló
kölcsön kapcsolódik.
(2) A devizában meghatározott fogyasztói követelésnek azt a részét, amely az áthidaló
kölcsön terhére számolandó el, az MNB rendeletében meghatározott időpontban érvényes,
Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamon kell forintra átszámítani.”
(10)	Az elszámolási törvény 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) A deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban
törlesztett) hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén a pénzügyi
intézménynek az elszámolást 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell a
fogyasztó részére megküldenie. Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján indított polgári
peres eljárás befejezésére 2015. március 1. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének
véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.
(2)	A forint alapú, továbbá deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy
kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén a pénzügyi intézménynek az elszámolást
2015. augusztus 1. napja és 2015. szeptember 30. napja között kell a fogyasztó részére
megküldenie. Ha a pénzügyi intézmény vagy a Felügyelet által e törvény vagy a 2014. évi
XXXVIII. törvény alapján indított polgári peres eljárás befejezésére 2015. augusztus 1. napja
után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás
befejezésétől számított hatvanadik nap.
(3)	A pénzügyi intézménynek a 10. § (3) bekezdésben meghatározott esetben 2015.
november 3 0-áig kell megküldenie az elszámolást a fogyasztónak.
(4)	A pénzügyi intézménynek a 11. § (2) bekezdésben meghatározott esetben 2016. február
28.	napjáig kell az elszámolást a Nemzeti Eszközkezelőnek megküldenie.
(5)	E § alkalmazásában a polgári peres eljárás befejezésének időpontja a bíróság eljárást
befejező határozata jogerőre emelkedésének napja, ha felülvizsgálati kérelem előterjesztésére
került sor, a felülvizsgálati eljárás során hozott, eljárást befejező határozat közlésének napja.”
(11)	Az elszámolási törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Ha e rendelkezés hatálybalépése előtt a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére
irányuló kötelezettség megszűnt, és az elszámolás alapján a pénzügyi intézménynek fizetési
kötelezettsége keletkezik a fogyasztó javára, a fogyasztónak be kell jelentenie azt a fizetési
számlaszámot, amelyre az elszámolásban szereplő összeg utalását kéri vagy közölnie kell,
hogy az összeget a bankfiókban történő készpénzfizetés útján veszi át. Ha a fogyasztó az
elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél fizetési számlával rendelkezik, a javára fizetendő
összeget e fizetési számlán kell jóváírni. Ha a fogyasztó az elszámolásra köteles pénzügyi
intézménynél több fizetési számlával rendelkezik, úgy a pénzügyi intézmény a fizetendő
összeget a fogyasztó számára legkedvezőbb kondíciókkal vezetett fizetési számlán köteles
jóváírni.
14
(la) A pénzügyi intézménynek az (1) bekezdés szerinti
a)	átutalás iránt a fizetési számlaszám bejelentésétől számított,
b)	jóváírás iránt az elszámolás megküldésétől számított
15 napon belül kell intézkednie.”
(12)	Az elszámolási törvény 18. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés
lép:
(A tudomásszerzés időpontja)
„a) ha nem kereste jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlését követő 10. munkanap,”
(13)	Az elszámolási törvény 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § A 18. § és 19. § szerinti panasz előterjesztésére és annak elintézésére - a 21. § (1) és
(la) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a Hpt. panaszkezelésre vonatkozó rendelkezéseit és a
panaszkezelésre vonatkozó MNB rendelet szabályait kell alkalmazni.”
(14)	Az elszámolási törvény 21. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:
„(la) A panaszt kizárólag írásban lehet előterjeszteni és azt a pénzügyi intézmény az annak
beérkezését követő 60 napon belül köteles megválaszolni.”
(15)	Az elszámolási törvény 27. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A polgári nemperes eljárás lefolytatására a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes
törvényszék székhelyén működő járásbíróság - a Fővárosi Törvényszék illetékességi területén
a Pesti Központi Kerületi Bíróság - illetékes. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességet a
fogyasztó tartózkodási helye alapozza meg; ha a fogyasztó tartózkodási helye ismeretlen vagy
külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg vagy a
fogyasztónak belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a pénzügyi intézmény
székhelye alapítja meg.”
(16)	Az elszámolási törvény 37. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének
vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges
érvénytelenség) megállapítását - az érvénytelenség okától függetlenül - a bíróságtól a fél csak
az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig
terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának - alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek
hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben - eredménytelen hiánypótlási felhívást
követően - nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség
jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen
jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a
felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell
előterjesztenie.”
(17)	Az elszámolási törvény 37. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„(3) Ha a folyamatban lévő eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli
elutasításának már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében
(viszontkeresetében) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított
30	napon belül nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges
érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen
jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a
szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti
kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előteijesztett; ebben az esetben úgy kell
tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.”
(18)	Az elszámolási törvény 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény
aj 16. § (1) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb
2014.	december 31. napjáig,
b)	16. § (2) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb
2015.	december 31. napjáig
felfüggesztett eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált
elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell az eljárást folytatni, kivéve
az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél ellenfelének kell
megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került
kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.
(2)	Ha 2014. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés a) pontja alapján nem
kerülhet sor, a felfüggesztés tartalma e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás
bejelentéséig meghosszabbodik.
(3)	Ha 2015. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés b) pontja alapján nem
kerülhet sor, a felfüggesztés tartalma e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás
bejelentéséig meghosszabbodik.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben a felfüggesztés időtartamának
meghosszabbodásáról a feleket nem kell értesíteni, az eljárást a pénzügyi intézmény és a
fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően
kell folytatni, kivéve az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél
ellenfelének kell megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még
nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.
(5)	Ha az (1), illetve a (4) bekezdés szerint folytatandó felfüggesztett eljárások tárgyát
képező fogyasztói kölcsönszerződéssel kapcsolatosan végrehajtási eljárás is indult, és ennek a
végrehajtási eljárásnak a folytatására a 41. § és 42. § alapján az (1) bekezdésben, illetve a (4)
bekezdésben meghatározott időpontnál előbb sor kerül, akkor az eljárást a végrehajtási eljárás
folytatása tényének bejelentését követő harmincadik napot követően folytatni kell. A
végrehajtási eljárás folytatása tényét a fogyasztó fél ellenfelének kell bejelentenie, a fogyasztó
bejelentheti. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került
kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.
(6)	Felülvizsgált elszámolásnak minősül az elszámolás, ha
a)	az e törvényben meghatározott időn belül a fogyasztó nem élt panasszal a pénzügyi
intézmény felé az elszámolással szemben, vagy nem élt panasszal arra hivatkozással, hogy a
pénzügyi intézmény nem számolt el vele,
b)	az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó nem kezdeményezte a
Pénzügyi Békéltető Testület eljárását,
16
c)	az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény
nem kezdeményezte a 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2)
bekezdése szerinti peres eljárást,
d)	a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény által kezdeményezett 23. § (1) bekezdése
szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást befejező határozat
jogerőre emelkedett.”
(19)	Az elszámolási törvény 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásban a szerződés
érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet
érvényesítenek, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani - vagy ha a
keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye - az eljárást meg kell
szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) az eljárás folytatásáról szóló
tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a 37. §
(1)	bekezdésben részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az érvénytelen
szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének
alkalmazását. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés
érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme
mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előtelj esztett; ebben az esetben úgy kell
tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.”
(20)	Az elszámolási törvény 41. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek a végrehajtást elrendelő bírósághoz,
közjegyzőhöz való beérkezésekor a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, és az
elszámolás eredményeképpen a végrehajtást kérő követelése a már előterjesztett végrehajtható
okirat kiállítása iránti kérelemtől eltér, a végrehajtást kérő köteles az elszámolás
eredményének megfelelő tartalmú módosított végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet -
a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemre vonatkozó szabályok szerint és kellő
példányszámban - az elszámolás előteijesztésével egyidejűleg előteljeszteni; avagy ha az
elszámolás eredményeképpen követelése már nem áll fenn, akkor a már előtelj esztett
végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet köteles visszavonni. Ezek elmulasztása esetén a
végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet
elutasítja. Ha a végrehajtható okirat kiállítása már megtörtént, de annak a végrehajtó részére
való megküldésére még nem került sor, a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a
végrehajtást kérő által előterjesztett elszámolást a végrehajtható okirat mellékleteként a
végrehajtónak megküldi.”
(21)	Az elszámolási törvény 41. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentés megküldésekor a végrehajtás elrendelésére már
sor került, a végrehajtó munkadíja az elszámolás alapján végrehajtandó főkövetelést, járulékot
és költséget magában foglaló együttes összeghez igazodik, ha az így megállapított
végrehajtási ügyérték alacsonyabb, mint a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést,
járulékot és költséget magában foglaló együttes összeg.”
(22)	Az elszámolási törvény
17
a)	37. § (2) bekezdésében a „2013. V. törvény” szövegrész helyébe a „2013. évi V. törvény”
szöveg,
b)	41. § (2) bekezdésében az „1994. évi Lili. évi” szövegrész helyébe az „1994. évi Lili.”
szöveg,
c)	41. § (6) bekezdésében a „2014. évi XXXVIII. évi” szövegrész helyébe a „2014. évi
XXXVIII.” szöveg,
d)	41. § (11) bekezdésében az „1994. Lili. törvény” szövegrész helyébe az „1994. évi Lili.
törvény” szöveg
lép.
17.	§
(1)	Hatályát veszti a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi
CCXXXVII. törvény 265. §-a, 267. §-a, 271. § (4)-(7) bekezdése, 279. § (4)—(12) bekezdése,
280. §-a, 283. §-a és 284. §-a.
(2)	Hatályát veszti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire
vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi
XXXVIII. törvény 46. § d) pontja.
18.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép
hatályba.
(2)	Az 1-5. §, a 6. § (1) és (3) bekezdés, a 7-11. § és a 13. §, a 15. § és a 17. § 2015. február
1-jén lép hatályba.
18
Melléklet a 2014. évi ... törvényhez
Az Fhtv. 3. melléklet I. pont 2.3. alpontja helyébe a következő alpont lép:
„2.3. a hitelező által kínált jelzáloghitelek típusai, a rögzített és a változó kamatozású
hitelek közötti különbségek rövid ismertetésével beleértve a fogyasztót érintő hatásokat;
alkalmazása esetén kamatfelár, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási mutató,”
19
Általános indokolás
1.	A fogyasztói hitelek a hitelek egy különálló csoportját alkotják, amelyek közgazdasági
és jogi szempontból is számos sajátossággal rendelkeznek. Ezek közül az egyik legfontosabb,
hogy a fogyasztó gazdasági és jogi szempontból is kiszolgáltatott helyzetben van a
hitelnyújtóval szemben, aki jellemzően egy professzionálisan működő pénzügyi vállalkozás -
általában hitelintézet. Ebben a jogviszonyban a fogyasztó a gyengébb fél, aki a hitelügylet
valós tartalmát illetően is jóval kevésbé informált, mint a hitelező.
2.	A fogyasztói hitelek sajátosságaiból adódóan az európai jogalkotó - az egységes
európai fogyasztóvédelmi magánjog létrejöttének egyik legelső lépéseként - már 1987-ben
irányelvben szabályozta a fogyasztói hitelszerződéseket (87/102/EGK irányelv). Ezt az
irányelvet váltotta fel a 2008/48/EK irányelv, amely még hatékonyabb eszközökkel kívánta
segíteni a fogyasztókat a hitelfelvétel során. Az új irányelv megalkotását az is szükségessé
tette, hogy a hitelpiacokat, illetve a hitelnyújtás gyakorlatát tekintve az elmúlt két évtizedben
jelentős változások mentek végbe. Az elmúlt két évtizedben feltűnően megnőtt a fogyasztói
hitelek aránya és jelentősége. Két évtizeddel ezelőtt a fogyasztók szinte még mindent
készpénzzel fizettek ki {„cash society”), így csak ritkán szembesültek az eladósodottság
problémájával. Mára az európai fogyasztók átlagosan 15 százaléka adósodott el. Néhány
országban azonban ez az arány lényegesen magasabb, Görögországban például közel 50
százalékos. Ennek is köszönhető, hogy a fogyasztói hitelek piaca - a jelzáloghitelek nélkül - a
globális pénzügyi válság kirobbanásának és az új irányelv elfogadásának az évében, 2008-ban
elérte a 800 milliárd eurót. Mindezek alapján érthető az uniós jogalkotó azon törekvése, hogy
a hitelfelvétel során növelje a fogyasztóvédelem szintjét, illetve, hogy az aránytalan
megterhelést jelentős hitelekkel szemben a fogyasztókat védelemben részesítse. Ezen célok
érdekében született meg a 2008/48/EK irányelv, amely azonban számos kérdés rendezését
tagállami hatáskörben hagyta.
3.	A magyar jogalkotó a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvénnyel
(a továbbiakban: Fhtv.) ültette át az irányelv rendelkezéseit a magyar jogba. A törvény főbb
rendelkezéseinek 2010. június 11-én történt hatályba lépése óta a fogyasztói hitelekkel
kapcsolatos magyar bírói gyakorlat is jelentős fejlődésen ment keresztül. Ez elsődlegesen a
devizahitelezés széles körű elteijedésével magyarázható, számos fogyasztóvédelmi kérdés
ugyanis a magyar bírói gyakorlatban először a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekhez
kapcsolódóan jelentkezett.
A fogyasztói hitelekkel kapcsolatos magyar, valamint európai bírói gyakorlat alapján a
Kormány és a Parlament a fogyasztói hitelszerződések adósainak fokozottabb védelmét
szolgáló intézkedéseket hozott. Ennek a folyamatnak egy újabb lépése az Fhtv. módosítása.
Ezt az újabb jogalkotói lépést a gazdasági adatok is alátámasztják. A Magyar Nemzeti Bank
adatai szerint a fogyasztási hitelek volumene az eddigi legmagasabb szintet 2010. június 30-
án érte el, amikor is összesített értékük meghaladta a 8647,9 milliárd forintot. Ez az érték az
elmúlt 4 évben folyamatosan csökkent, de a fogyasztói hitelek volumene 2014. június 30-án
még mindig meghaladta a 6802 milliárd forintot. Ebből 3139,1 milliárd forint a forint alapú
fogyasztói hitelek értéke, 3662,9 milliárd forint pedig a devizahitelek nagysága.
Mindezek alapján a hitelszerződések jogán belül a fogyasztóvédelem szintjének emelése
érdekében a jogalkotó az Fhtv. módosítására irányuló törvényjavaslatot dolgozott ki.
20
Az Fhtv-nek a törvényjavaslatban foglalt módosítása az alábbi főbb kérdéseket érinti:
-	a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség hatékonyabbá tétele;
-	a hitelszerződés módosítására vonatkozó új rendelkezések;
-	a hitelszerződés fogyasztó általi ingyenes felmondására irányadó szabályok;
-	a deviza alapú hitelekre vonatkozó speciális rendelkezések;
-	az új szerződéses feltételekre vonatkozó átállási szabályok;
-	az elszámolásról szóló 2014. évi XL. törvény módosításáról szóló rendelkezések.
4.	A tájékoztatási kötelezettséget a 2008/48/EK irányelv részletesen szabályozza, így
ezek a rendelkezések a magyar jogalkotót is kötik. Arra azonban van lehetőség, hogy az
irányelv által előírt tájékoztatási kötelezettséget a tagállami jogalkotó - annak érdekében,
hogy a fogyasztó tájékoztatása hatékonyabbá váljon - részletesebben határozza meg. Mindezt
indokolttá teszi, hogy a hitelszerződésen belül a fogyasztó terhére jelentős mértékű
információs aszimmetria áll fenn.
Ennek alapján a törvényjavaslat kimondja, hogy a szerződéskötést megelőzően a hitelező és a
hitelközvetítő a fogyasztó részére olyan felvilágosítást köteles adni, amelynek alapján a
fogyasztó felmérheti, hogy az igénybe venni kívánt hitel megfelel-e az igényeinek, illetve a
pénzügyi teljesítőképességének. Ennek során a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani a
különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat, annak érdekében, hogy a
fogyasztó megalapozott döntést hozhasson a hitelszerződés esetleges megkötéséről.
A fogyasztó megalapozott döntéshozatalát segíti elő az is, hogy a hitelező a hitelszerződések
mintaszövegét köteles az internetes honlapján hozzáférhetővé tenni. Emellett jelzáloghitei és
ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetén a hitelező a szerződés tervezetét - a
fogyasztó erre irányuló kérése nélkül is - köteles a szerződéskötést megelőző legalább hét
nappal a fogyasztó rendelkezésére bocsátani.
Annak érdekében, hogy erre a rövid, tömör, közérthető tájékoztatásra egységes formában és
módon kerüljön sor, a nemzetgazdasági miniszter felhatalmazást kap a részletszabályok
rendeletben történő meghatározására.
A tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódóan a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy az új
Ptk.-nak a feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó
szabályait a fogyasztói hitelszerződések megkötése során is alkalmazni kell. Ez azt jelenti,
hogy a szerződéskötés előtt bizonyos szintű gondosság és körültekintés a fogyasztótól is
elvárható. Erre azonban a fogyasztó nyilvánvalóan csak akkor lesz képes, ha a megfelelő
tájékoztatást a hitelnyújtótól előzetesen már megkapta.
5.	A törvényjavaslat az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban - összhangban a
Hitelintézeti törvény (Hpt.) korábbi és hatályos szabályaival - azt deklarálja, hogy a fogyasztó
számára hátrányosan kizárólag a szerződés alábbi tartalmi elemei módosíthatók egyoldalúan:
-	hitelkamat,
-	kamatfelár,
-	költség,
-	díj.
Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható.
21
A hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is rögzíteni kell. A
hitelező az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a szerződésben rögzített feltételek szerint
jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú
módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg.
A törvényjavaslat az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza. Ez
azt jelenti, hogy eltérő szabályok irányadóak a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelekre,
valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű hitelekre.
A törvényjavaslat a legfeljebb 3 éves futamidejű hitelek két típusát különbözteti meg:
-	fix kamatozású hitelek;
-	referencia-kamatlábhoz kötött hitelek.
Fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt kamatemelésre nem kerülhet sor.
Referencia-kamatlához kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje (pl. BUBOR, LIBOR)
változhat, ez azonban automatikus változásnak minősül, vagyis nem egyoldalú
szerződésmódosítás. A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a referencia-kamatlábat az MNB
honlapján közzé kell tenni. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a kamatszint másik
összetevője a kamatfelár, amelynek fixnek kell lennie, vagyis a futamidő alatt nem
változtatható meg.
Mindez azt jelenti, hogy a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelek esetén egyoldalú
szerződésmódosításra a fogyasztó számára hátrányos módon nem kerülhet sor, kizárólag a
referencia kamat szintje változhat.
A törvényjavaslat a 3 évnél hosszabb futamidejű szerződések esetén is két kategóriát
különböztet meg egymástól:
-	referencia-kamatlábhoz kötött hitel;
-	változó kamatozású, legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitel.
A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje ezeknél a hiteleknél
is változhat, ez azonban nem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak. Ezeknél a
hitelszerződéseknél - szemben a 3 évnél rövidebb futamidejű szerződésekkel - a kamatfelár is
változhat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a hitelező legalább 3 éves kamatperiódusokban
előre rögzítse a kamatfelárat. A kamatfelár egyoldalúan tehát csak a kamatperiódus letelte
után módosítható. További feltétel, hogy a hitelező a szerződésben egy kamatfelár-változtatási
mutatót határozzon meg, amelyről a hitelfelvevőt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatnia
kell.
A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább 3 éves kamatperiódus
elteltével módosítható. További feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív
index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített
kamatváltoztatási mutató alapján jogosult egyoldalúan a kamatperiódus letelte után a
szerződéses kamatot módosítani.
A kamatváltoztatási mutató a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához
kapcsolódó viszonyszám. További feltétel, hogy kívül álljon a hitelező üzleti körén és a
hitelező által előre nem látható, tőle független, általa el nem hárítható körülményekben
bekövetkező változást fejezzen ki. A kamatváltoztatási mutatóra a hitelezőnek nincs
semmilyen ráhatása.
22
A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb 5
alkalommal módosítható.
A hitelező az általa alkalmazni kívánt egy vagy több kamatváltoztatási mutatót, a kamatfelár-
változtatási mutatót, valamint a referencia kamatlábat köteles az MNB-nek bejelenteni. A
hitelező egy szerződésben természetesen csak egyféle kamatváltoztatási mutatót, kamatfelár-
változtatási mutatót, vagy referencia kamatlábat alkalmazhat. Az MNB ezeket az adatokat a
honlapján a bejelentéstől számított 30 napon belül közzéteszi. Az MNB kizárólag a közzététel
elutasításáról hoz külön határozatot, amely ellen bírósági úton van helye jogorvoslatnak.
A hitelező a kamaton kívül a díjat és a költséget is módosíthatja egyoldalúan, a fogyasztó
számára hátrányosan. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy a hitelező
csak a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthat. A módosításnak
arányosnak kell lennie a költség növekedésével. Ehhez hasonlóan a díjakat is tételesen
rögzíteni kell a szerződésben (ez alól csak a hitelfolyósítási díj, a rendelkezésre tartási díj,
valamint az előtörlesztési díj kivétel, amelyek a hitelező százalékosan határozhat meg). Díjat
a hitelező legfeljebb a KSH által közzétett fogyasztói árindex mértékével emelhet. A költséget
és a díjat a hitelező évente egy alkalommal, április 1-jei hatállyal módosíthat. A
törvényjavaslat azt is kimondja, hogy a szerződés szerint százalékos arányban meghatározott
díjak a hitel pénznemében, a tételesen meghatározott költségek és díjak pedig csak forintban
állapíthatóak meg.
7.	Az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésekkel kapcsolatban a törvényjavaslat
kimondja, hogy a fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a hitelező
legfeljebb olyan mértékű késedelmi kamatot számíthat fel a fogyasztóval szemben, amely
nem haladja meg a hitelszerződésben kikötött ügyleti kamat kétszeresét. A törvényjavaslat
ugyanakkor egy másik felső korlátot is megállapít, amely alapján a késedelmi kamat nem
haladhatja meg a hitelszerződésekre a 17/A. §-ban meghatározott teljes hiteldíj mutató
maximális mértékét.
A lakáscélú hitelszerződésekre vonatkozóan a törvényjavaslat egy más típusú korlátot állít fel:
a szerződés felmondását követő 90. nap eltelte után a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem
teljesítése miatt a felmondás napját megelőző napon érvényes ügyleti kamatot, költséget és
díjat meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget és díjat nem számíthat fel.
8.	A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus
lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra
hátrányosan változik, a fogyasztó jogosult a hitelszerződés költség- és díjmentes
felmondására.
A felmondást a fogyasztónak a kamatperiódus lejártát megelőző 60 nappal kell közölnie a
hitelezővel és a fennálló tartozását legkésőbb a kamatperiódus utolsó napján kell a hitelező
részére teljesíteni.
A felmondás gyakorlásának feltétele, hogy a hitelező a kamatperiódus lejártát megelőző
legalább 90 nappal tájékoztassa a fogyasztót az új kamatperiódusban alkalmazott kamat és
kamatfelár mértékéről.
23
Az ingyenes felmondási jog nem érinti a fogyasztónak az előtörlesztéshez való jogát. Az
előtörlesztési jog a fogyasztót a kamatperiódus alatt is megilleti, meg kell azonban térítenie a
hitelező ezzel kapcsolatos költséget. Az előtörlesztéssel kapcsolatos költségeket az irányelv
maximalizálja: nem jelzáloghitelek esetén ez nem haladhatja meg az előtörlesztett összeg 1%-
át, jelzáloghitelek esetén pedig a 2,5%-át.
9.	A 2008/48/EK irányelv (30) preambulum bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy az
irányelv nem szabályozza a hitelszerződések érvényességével kapcsolatos szerződési jogi
kérdéseket, vagyis ezek továbbra is tagállami hatáskörben maradnak. így az irányelv arra a
kérdésre sem ad választ, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha a hitelszerződés nem
tartalmazza az irányelvben foglalt tartalmi elemeket. Ezzel kapcsolatban azonban
figyelemmel kell lenni az irányelv 23. cikkében foglalt rendelkezésekre, amelyek alapján a
tagállamok által az irányelv rendelkezései megsértése esetére megállapított szankcióknak -
ideértve a polgári jogi jogkövetkezményeket is - hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó
erejűeknek kell lenniük.
Ezzel kapcsolatban az Fhtv. eredeti 16. § (5) bekezdése azt a rendelkezést mondta ki, hogy
semmis az a szerződés, amelyik nem tartalmazza a 16. §-ban meghatározott tartalmi elemeket.
Azt is kimondta azonban a törvény, hogy a szerződés semmisségére csak a fogyasztó
érdekében lehet hivatkozni.
Az elmúlt évek hazai bírói gyakorlata alapján egyértelművé vált, hogy a hitelszerződés teljes
érvénytelensége a fogyasztó számára rendkívül hátrányos. Ebben az esetben ugyanis a
kamattal növelt teljes tőkeösszeg egyben válik esedékessé, amelynek teljesítésére a fogyasztó
aligha képes. Éppen ezért bírói gyakorlatunk - dogmatikai szempontból helyesen - a
részleges érvénytelenséget tette főszabállyá. A részleges érvénytelenség lényege, hogy a
szerződés érvénytelen kikötéséhez (részéhez) nem fűződhet joghatás. A részleges
érvénytelenség azonban arra nem ad lehetőséget a bíró számára, hogy a szerződésbe más
módon beavatkozzon, annak tartalmát akár érvényessé nyilvánítás, akár a régi Ptk. szerinti
hatályossá nyilvánítás útján megváltoztassa. Erre a bírónak kizárólag a fogyasztói
hitelszerződés teljes érvénytelensége esetén van lehetősége.
Tekintettel arra, hogy az Fhtv. 16. §-ában foglalt tartalmi elemek hiánya miatt a teljes
hitelszerződés semmisségének a megállapítása a fogyasztóra nézve - a relatív semmisség
szabályának kimondása mellett is - hátrányos, ezért a törvényjavaslat módosítja az Fhtv. 16. §
(5)	bekezdését. A módosított tartalmú 16. § (5) bekezdése alapján, ha a törvény 16. §-a
szerinti tartalmi kellék hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, akkor a hitelező a
szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a
fogyasztónak a kellékhiányból származó kárát. Mindez összhangban áll a kötelmi jog azon
alapelvével, amely szerint a szerződés valamely lényeges tartalmi elemének a hiányában a
szerződés nem jön létre. Az Fhtv. 16. §-ában felsorolt tartalmi elemek közül több azonban
nem tekinthető lényegesnek, így ezeknek a hiánya a szerződés létrejöttére nincs hatással.
Ehhez képest, ha egy olyan - lényegesnek nem tekinthető - tartalmi elem hiányzik a
fogyasztói hitelszerződésből, amelyet az Fhtv. 16. § (1) bekezdése határoz meg, akkor a
szerződés ugyan létrejön a felek között, érvényes is lesz, de a hitelező szerződésszegést követ
el a fogyasztóval szemben, így az ebből eredő kárt - a szerződésszegésért okozott károkért
való felelősség szabályai szerint - köteles a fogyasztónak megtéríteni.
10.	A törvényjavaslat kimondja, hogy az Fhtv. meghatározott rendelkezéseit a fogyasztói
kezességi szerződés kezeseire, valamint a fogyasztói zálogszerződés zálogkötelezettjeire is
24
alkalmazni kell. Valójában két rendelkezés analóg alkalmazására mutatkozott igény a
gyakorlatban:
-	a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kiterjesztése;
-	az előtörlesztés lehetőségének biztosítása a biztosítékot nyújtó személyek számára.
Szemben az adóssal, akit a korábbi törvényi rendelkezések alapján a hitelezőnek részletesen
kell tájékoztatnia a megkötendő szerződésről, illetve a hitelképességét is meg kell vizsgálnia,
a kezessel szemben ilyen elvárásokat a jogszabályok eddig nem támasztottak. A gyakorlatban
azonban a kezes sokszor rosszabb helyzetbe kerül, mint a fizetést beszüntető főadós. Emiatt a
törvényjavaslat rendelkezése alapján a hitelező a kezest és a zálogkötelezettet is megfelelően
köteles tájékoztatni annak érdekében, hogy ezek a személyek is reális döntést tudjanak hozni
a hitelszerződéshez kapcsolódó biztosítéknyújtással kapcsolatban.
Ugyancsak egyértelművé kívánja tenni a törvényjavaslat azt is, hogy mind a kezest, mind
pedig a zálogkötelezettet megilleti a hitel előtörlesztésének a joga. Erre az esetre a felek
egymás közötti viszonyát a Ptk. rendezi.
Az Fhtv.-nak a fogyasztói kezességre, illetve a fogyasztói zálogszerződés kötelezettjére
vonatkozó szabályai mellett a szerződéses jogviszonyra a Ptk. rendelkezéseit is alkalmazni
kell.
11.	A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az MNB jóváhagyásával a pénzügyi
intézmények érdekképviseleti szervei minta üzletszabályzatokat dolgozzanak ki. Ezek
alkalmazása nem minősül a versenytörvénybe ütköző magatartásnak. Ennek a rendelkezésnek
az a célja, hogy német és osztrák mintára a magyar bankok is azonos üzletszabályzatokat és
általános szerződési feltételeket kezdjenek el alkalmazni, amely elősegítené, hogy a
fogyasztók könnyebben átláthassák a piacon alkalmazott szerződéses feltételeket.
Részletes indokolás
Az 1. § -hoz
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a szerződések
általános szabályai között rögzíti a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét,
amely alapján a felek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, annak
fennállása alatt és a szerződés megszüntetése során is kötelesek együttműködni és tájékoztatni
egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. Az Fhtv. 1. §-ának kiegészítése a Ptk.
és az Fhtv. közötti tájékoztatási kötelezettség összhangjának megteremtésére irányul.
A tájékoztatási kötelezettséggel, valamint az előtörlesztéssel kapcsolatos rendelkezéseket a
hitelszerződéshez kapcsolódó fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói zálogszerződés
esetén a kezes és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezett tekintetében külön
miniszteri rendeletben meghatározott módon kell alkalmazni.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat 2. §-a kivételeket állapít meg az Fhtv. egyes rendelkezéseinek
alkalmazására vonatkozó kötelezettség alól.
25
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat új értelmező rendelkezéseket állapít meg a kamatváltoztatási mutató, a
kamatfelár és a kamatfelár-változtatási mutató vonatkozásában az egyoldalú kamatmódosítás
új szabályainak bevezetése érdekében.
A 4. §-hoz
A tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a
87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi
2008/48/EK irányelve határozza meg az alapvető kötelezettségeket, melyet a jogalkotó az
irányelvben foglaltaknál részletesebben bont ki. A hitelszerződés megkötését megelőző
tájékoztatást illetően a törvényjavaslat az Fhtv. korábbi 11. §-ában foglaltakkal összhangban
állapítja meg a hitelező és a hitelközvetítő kötelezettségeit. Ennek lényege, hogy a fogyasztó
olyan helyzetbe kerüljön, hogy képes legyen a különböző ajánlatok összehasonlítására. A
rendelkezés célja, hogy a fogyasztó képes legyen felmérni, hogy az igénybe venni kívánt hitel
megfelel-e az igényeinek, illetve a pénzügyi teljesítőképességének. A tájékoztatásnak ezért ki
kell terjednie a hiteltermékek legfontosabb jellemzőire, a hitelfelvételnek a fogyasztó
pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására és - a késedelmi kamat, a hitel felmondásának
lehetősége és a biztosítékok érvényesítésére is kiterjedően - a fizetési kötelezettség
megszegésének jogkövetkezményeire. A felvilágosítás akkor hatékony, ha tömör, informatív,
a fogyasztó számára is érthető, áttekinthető tájékoztatást tartalmaz. Ennek érdekében írja elő a
törvényjavaslat - a korábbi szabályozáshoz képest többlet-kötelezettségként - a fogyasztó
jövedelmi viszonyaihoz, jövőbeni jövedelem-változásához igazodó törlesztési terhek
reprezentatív példákon keresztül történő ábrázolását, amely kiterjed az esetleges további
kockázatokra is, mint amit a kamat- és árfolyamkockázat jelent. A fogyasztók előzetes
tájékozódásának egyik legfontosabb eszközeként a törvényjavaslat előírja a hitelező
hitelszerződései és jelzáloghitel-szerződései jellemző mintaszövegeinek a honlapján történő
közzétételét. Annak érdekében, hogy e rövid, tömör, közérthető tájékoztatás egységes
formában és módon történjen, a tájékoztatási kötelezettség további részleteit a felelős
miniszter rendeletben határozza meg.
A fogyasztó számára - papír alapon vagy tartós adathordozón - átadandó, az Fhtv. melléklete
szerinti formanyomtatvány adattartalmát az egyoldalú kamatmódosítás megújuló szabályainak
megfelelően egészítette ki a jogalkotó. így a tájékoztatás-nyújtásnak az értelmező
rendelkezéseknél bemutatott kamatfelár, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási
mutatóra is ki kell terjednie.
Ha a fogyasztó a számára megismerhetővé vált hitelek közül megjelöli az általa előnyben
részesített hitel jellemzőit, az ehhez kapcsolódó THM-ről és a fogyasztó általa fizetendő teljes
összegről a hitelező és a hitelközvetítő köteles további konkrét tájékoztatást nyújtani, ahogy
konkretizálni kell a hitel lehívásának módja szerint változó ellenszolgáltatásokat jellemző
THM-et is.
A hitelközvetítő kötelezettségei kiegészülnek a hitelező felé fennálló tájékoztatási többlet-
feladattal, tekintettel arra, hogy a fogyasztó által a hitelközvetítőnek fizetendő díj-, költség- és
egyéb fizetési kötelezettség mértékéről a teljes hiteldíj mutató számítása céljából a hitelezőt
informálnia kell.
A tájékoztatás tényleges megtörténtét a fogyasztó az Fhtv. melléklete szerinti
formanyomtatvány aláírásával igazolja. Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén a
tájékoztatás és annak igazolása alakiságaira is az elektronikus forma irányadó.
26
Tartalmilag változatlanul tartja fenn a törvényjavaslat az Fhtv. korábbi 10. §-ának
rendelkezését, amikor a hitelszerződés tervezetének díj-, költség- és egyéb fizetési
kötelezettség-mentesen történő rendelkezésre bocsátását úja elő a hitelező szerződéskötési
szándékának fennállása esetén.
A távközlő eszköz útján kötött hitelszerződésekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre
vonatkozóan a törvényjavaslat csak annyiban tartalmaz módosítást, amennyiben ezt a
tájékoztatási kötelezettség tartalmát meghatározó §-okra való utalások igénylik. Ugyanígy
változnak a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret-szerződés telefonon történő
megkötésének és az arra vonatkozó tájékoztatásnak a szabályai.
Speciális szabályokat állapít meg a törvényjavaslat a jelzáloghitei ingatlanra vonatkozó
pénzügyi lízing igénylése esetére, miután a szerződés tervezetét a fogyasztó erre irányuló
kérése hiányában is hét nappal a szerződéskötést megelőzően a rendelkezésére kell bocsátani,
e kötelezettség, valamint a tájékoztatási kötelezettség és annak igazolása azonban elektronikus
úton is teljesíthető.
Az 5. §-hoz
A felsorolásban szerepelnek olyan tájékoztatási adatok, amelyek elmaradása esetén a
jogalkotói cél az - ha egyébként a hiányosság nem érinti a szerződés lényeges tartalmát -,
hogy a szerződés ne minősüljön semmisnek, hanem ha a szerződés egyébként létrejött, a
kellékhiány - azaz az irányelvben előírt formai és tartalmi követelmények nem teljesítése -
szerződésszegésnek minősüljön. A felek egymás irányában fennálló együttműködési és
tájékoztatási kötelezettsége körében a szerződéskötés során elkövetett gondatlanságért teszi
szerződési alapon felelőssé a rendelkezés a hitelezőt. Ez megteremti a Ptk. 6:62. §-ával való
összhangot is.
A 6. §-hoz
A fogyasztói hitelek vonatkozásában a törvényjavaslat átemeli a hitelintézetekről és a
pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 265.
§-ában foglalt - a fogyasztói hitelekre irányadó THM-maximumra vonatkozó - szabályokat
az Fhtv. rendelkezései közé.
A szerződés egyoldalú módosításával kapcsolatban - összhangban Hpt. korábbi és hatályos
szabályaival - a törvényjavaslat kimondja, hogy a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a
szerződés alábbi tartalmi elemei módosíthatók egyoldalúan: a hitelkamat, a kamatfelár, a
költség és a díj. Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem
módosítható. A hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is
rögzíteni kell. A hitelező az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a szerződésben rögzített
feltételek szerint jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés
egyoldalú módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg.
Az Fhtv. módosítása az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza.
Ez azt jelenti, hogy eltérő szabályok irányadóak a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelekre,
valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű hitelekre. A legfeljebb 3 éves futamidejű hitelek két
típusát különbözteti meg a törvényjavaslat: fix kamatozású hitelek és referencia-kamatlábhoz
kötött hitelek.
27
Fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt kamatemelésre nem kerülhet sor.
Referencia-kamatlához kötött hitelek esetén a kamatláb (pl. BUBOR, LIBOR) változhat, ez
azonban automatikus változásnak minősül, vagyis nem egyoldalú szerződésmódosítás. A
törvényjavaslat azt is előírja, hogy a referencia-kamatlábat a Magyar Nemzeti Bank (a
továbbiakban: MNB) honlapján közzé kell tenni. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek
esetén a kamatszint másik összetevője a kamatfelár, amelynek fixnek kell lennie, vagyis a
futamidő alatt ez nem változtatható meg. Mindez azt jelenti, hogy a 3 évnél rövidebb
futamidejű hitelek esetén egyoldalú szerződésmódosításra a fogyasztó számára hátrányos
módon nem kerülhet sor.
A törvényjavaslat a 3 évnél hosszabb futamidejű szerződések esetén is két kategóriát
különböztet meg egymástól: referencia-kamatlábhoz kötött hitel, valamint változó
kamatozású, legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitel. A referencia-kamatlábhoz
kötött hitelek esetén a referencia kamatláb természetesen változhat, ez azonban nem minősül
egyoldalú szerződésmódosításnak. A kamatfelár - szemben a 3 évnél rövidebb futamidejű
szerződésekkel - szintén változhat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a hitelező legalább 3
éves kamatperiódusokban előre rögzítse a kamatfelárat. A kamatfelár tehát csak a
kamatperiódus letelte után módosítható egyoldalúan. További feltétel, hogy a hitelező a
szerződésben egy kamatfelár-változtatási mutatót határozzon meg, amelyről a hitelfelvevőt a
szerződéskötést megelőzően tájékoztatni kell.
A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább 3 éves kamatperiódus
elteltével módosítható. További feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív
index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített
kamatváltoztatási mutató alapján jogosult egyoldalúan a kamatperiódus letelte után a
szerződéses kamatot módosítani. A kamatváltoztatási mutató a hitelezés refinanszírozási
költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó viszonyszám. További feltétel, hogy kívül
álljon a hitelező üzleti körén és a hitelező által előre nem látható, tőle független, általa el nem
hárítható körülményekben bekövetkező változást fejezzen ki. A kamatváltoztatási mutatóra a
hitelezőnek nincs semmilyen ráhatása.
A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb 5
alkalommal módosítható.
A hitelező az általa alkalmazni kívánt egy vagy több kamatváltoztatási mutatót, a kamatfelár-
változtatási mutatót, valamint a referencia kamatlábat köteles az MNB-nek bejelenteni. Az
MNB ezeket az adatokat a honlapján a bejelentéstől számított 30 napon belül közzéteszi. Az
MNB kizárólag a közzététel elutasításáról hoz külön határozatot, amely ellen közigazgatási
úton van helye jogorvoslatnak.
A hitelező a kamaton kívül a díjat és a költséget is módosíthatja egyoldalúan, a fogyasztó
számára hátrányosan. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy a hitelező
csak a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthat. A módosításnak
arányosnak kell lennie a költség növekedésével. Ehhez hasonlóan a díjakat is tételesen
rögzíteni kell a szerződésben (ez alól csak a hitelfolyósítási díj, a hitelkeret rendelkezésre
tartásával kapcsolatos díj, valamint az előtörlesztési díj kivétel, amelyek a hitelező
százalékosan határozhat meg). Díjat a hitelező legfeljebb a KSH által közzétett előző évi éves
fogyasztói árindex mértékével emelhet. A költséget és a díjat a hitelező évente egy
28
alkalommal, április 1-jei hatállyal módosíthat. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy
költségek és díjak csak forint összegben állapíthatóak meg.
Az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésekkel kapcsolatban a törvényjavaslat kimondja,
hogy a fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a hitelező legfeljebb
olyan mértékű késedelmi kamatot számíthat fel a fogyasztóval szemben, amely nem
haladhatja meg a hitelszerződésben kikötött ügyleti kamat másfélszeresét (150%-át) +
legfeljebb 3%-ot. A törvényjavaslat ugyanakkor egy másik felső korlátot is megállapít, amely
alapján a késedelmi kamat nem haladhatja meg a teljes hiteldíjmutató (THM) törvényjavaslat
17/A.-§-ában meghatározott mértékét.
A 7. §-hoz
A törvényjavaslat a hitel kamatfeltételeinek módosításával kapcsolatban általános szabályként
rögzíti, hogy az új kamatperiódusban alkalmazott kamat vagy kamatfelár mértékéről, illetve a
törlesztőrészleteket illető módosításokról a hitelező a fogyasztót a kamatperiódus lejártát
megelőző legalább 90 nappal köteles tájékoztatni. Költség- és díjmódosítás esetén e
tájékoztatást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal kell nyújtani. A
tájékoztatást papíron vagy más tartós adathordozón, azonosított elektronikus úton kötött
hitelszerződés esetén ugyanilyen - azonosított elektronikus úton - kell a tájékoztatást is
közölni. Az elektronikus úton történő tájékoztatás valamennyi elektronikus kereskedelmi
szolgáltatás nyújtása esetén kötelező.
Speciális szabályok vonatkoznak az állami kamattámogatással nyújtott hitelek kamatának,
díjának vagy költségének egyoldalú módosítására vonatkozóan, e tennék esetén a módosítás
hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal, hirdetményben kell a fogyasztót tájékoztatni.
Referencia-kamatlábhoz kötött hitelkamat esetén a feleknek lehetősége van megállapodni
abban, hogy a hitelező tájékoztatási kötelezettségének a honlapján keresztül vagy az ügyfelek
számára nyitva álló helyiségében kifüggesztett tájékoztatás útján tegyen eleget.
A 8. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta
után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra
hátrányosan változik, a fogyasztó jogosult a hitelszerződés költség- és díjmentes
felmondására. A felmondást a fogyasztónak a kamatperiódus lejártát megelőző 60 nappal kell
közölnie a hitelezővel és a fennálló tartozását legkésőbb a kamatperiódus utolsó napján kell a
hitelező részére teljesíteni.
A felmondás gyakorlásának feltétele, hogy a hitelező a kamatperiódus lejártát megelőző
legalább 90 nappal tájékoztassa a fogyasztót az új kamatperiódusban alkalmazott kamat és
kamatfelár mértékéről.
Az ingyenes felmondási jog nem érinti a fogyasztónak az előtörlesztéshez való jogát. Az
előtörlesztési jog a fogyasztót a kamatperiódus alatt is megilleti, meg kell azonban térítenie a
hitelező ezzel kapcsolatos költséget. Az előtörlesztéssel kapcsolatos költségeket az irányelv
maximalizálja: nem jelzáloghitelek esetén ez nem haladhatja meg az előtörlesztett összeg 1%-
át, jelzáloghitelek esetén pedig a 2,5%-át.
29
A törvényjavaslat kimondja, hogy meghatározott rendelkezéseit a fogyasztói kezességi
szerződés kezeseire, valamint a fogyasztói zálogszerződés zálogkötelezettjeire is alkalmazni
kell. Valójában két rendelkezés analóg alkalmazására mutatkozott igény a gyakorlatban,
egyrészt a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kiterjesztése, másrészt az előtörlesztés
lehetőségének biztosítása a biztosítékot nyújtó személyek számára.
Szemben az adóssal, akit a korábbi törvényi rendelkezések alapján a hitelezőnek részletesen
kell tájékoztatnia a megkötendő szerződésről, illetve a hitelképességét is meg kell vizsgálnia,
a kezessel szemben ilyen elvárásokat a jogszabályok eddig meg támasztottak. A gyakorlatban
azonban a kezes sokszor rosszabb helyzetbe kerül, mint a fizetést beszüntető főadós. Emiatt a
törvényjavaslat új rendelkezése alapján a hitelező a kezest és a zálogkötelezettet is
megfelelően köteles tájékoztatni annak érdekében, hogy ezek a személyek is reális döntést
tudjanak hozni a hitelszerződéshez kapcsolódó biztosítéknyújtással kapcsolatban. Ennek a
tájékoztatásnak a részletszabályait rendeleti szinten kell meghatározni.
Ugyancsak egyértelművé kívánja tenni a törvényjavaslat azt is, hogy mind a kezest, mind
pedig a zálogkötelezettet megilleti a hitel előtörlesztésének a joga. Erre az esetre a felek
egymás közötti viszonyát a Ptk. rendezi.
A 9. §-hoz
A törvényjavaslat a fogyasztói érdekek fokozott védelme érdekében a Hpt. 267. §-ában,
valamint a 271. § (4) és (5) bekezdésében foglalt szabályokat átemeli az Fhtv. rendelkezései
közé.
A 10. §-hoz
A rendelkezés egyrészről azt a célt szolgálja, hogy a hitel folyósításával közvetlen
összefüggésben felmerült költségeket csak viszonylag kis összegben lehessen díjként
érvényesíteni, ami nem lehet magasabb a folyósított összeg 1%-ánál, de legfeljebb 200.000
Ft-nál. Másrészről meghatározza a hitelező által megállapítható hitelkeret rendelkezésre
tartásával összefüggésben megállapítható díj maximális mértékét.
All. §-hoz
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az MNB jóváhagyásával a pénzügyi intézmények
érdekképviseleti szervei minta-üzletszabályzatokat dolgozzanak ki. Ezek alkalmazása nem
minősül a versenytörvénybe ütköző magatartásnak. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy
német és osztrák mintára a magyar bankok is azonos üzletszabályzatokat és általános
szerződési feltételeket kezdjenek el alkalmazni, amely elősegíti, hogy a fogyasztók
könnyebben átláthassák a piacon alkalmazott szerződéses feltételeket.
A 12. §-hoz
A törvényjavaslat felhatalmazást ad a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős
miniszternek a módosított Fhtv. szerinti egyes tájékoztatási kötelezettségek
részletszabályainak megállapítására.
30
A 13. §-hoz
Az Fhtv. módosítása felveti a már meglévő szerződésekkel kapcsolatos jogi helyzet
rendezését. Ezzel összefüggésben a törvényjavaslat 2015. február 1. napjával kezdődő
hatállyal teszi kötelezővé a hitelezők számára, hogy Általános Szerződési Feltételeiket, illetve
az ezt magukba foglaló üzletszabályzataikat módosítsák. A törvényjavaslat előírja, hogy e
módosítás a felek külön jogcselekménye nélkül a törvény hatálybalépésekor fennálló
szerződések részévé válik, a szerződés megváltozott tartalmáról azonban a fogyasztót
egyedileg tájékoztatni kell.
A törvényjavaslat meghatározza továbbá azokat az átmeneti szabályokat, amelyeket a
szerződés egyoldalú módosításával kapcsolatos előírások alkalmazása szükségessé tesz. A
fogyasztói kölcsönszerződésekben az érvénytelen egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé
tevő rendelkezések kérdéskörének rendezése nem e törvényjavaslat tárgya; a törvényjavaslat
átmeneti rendelkezése ezért az érvényes, egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő
rendelkezésekre vonatkozik [33. § (8) bekezdés].
A 14. §-hoz
Az Fhtv. 3. mellékletének módosításával a törvényjavaslat rögzíti, hogy a fogyasztó részére
jelzáloghitei igénylése esetén is tájékoztatást kell nyújtani a kamatfelár, kamatváltoztatási
vagy kamatfelár-változtatási mutatóról, amennyiben az alkalmazásra kerül.
A 15. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII.
törvényt, kiegészítve az elektronikus úton történő tájékoztatás szabályaival, rögzítve, hogy
mely feltételek betartása esetén adható meg a tájékoztatás ilyen módon.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat 16. §-a a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói
kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések
rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes
egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény)
egyes rendelkezéseit módosítja.
A 16. § (1) bekezdéshez
A törvényjavaslat kiegészíti az elszámolási törvény 4. § (4) bekezdését oly módon, hogy
lehetővé teszi a túlfizetés összegének csökkentését és meghatározza annak mértékét arra az
esetre, ha a kamat, költség vagy díj mértékének egyoldalú szerződésmódosítás
eredményeképpen történt csökkentésére jogszabály kötelező előírása alapján, illetve a kamat
emelésével egyidejűleg került sor. Méltányos ugyanis, hogy ezeket a körülményeket az
elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a túlfizetést csökkentő kedvezményként figyelembe
vehesse.
31
A 16. § (2) bekezdéshez
A törvényjavaslat kiegészíti az elszámolási törvény 5. § (2) bekezdését annak érdekében,
hogy hátralékos teljesítés esetén a túlfizetés előtörlesztésként történő figyelembevétele a
következő esedékesség időpontjához igazítva történjen, mivel a törlesztőrészlet számításának
logikája ezt az alkalmazkodást igényli.
A 16. § (3) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 5. §-át (8) és (9) bekezdéssel egészíti ki. Ezen
rendelkezések célja egyrészről annak egyértelmű rögzítése, hogy a túlfizetés fogyasztói
követelésként történő elszámolása során mely díjakat és költségeket kell figyelembe venni;
másrészről a hitelkiváltás esetére speciális szabályok előírása. Hitelkiváltás esetén nem lenne
méltányos, ha a pénzügyi intézmény részéről az általa korábban megsegített fogyasztó
számára úgy kerülne sor kifizetésre, hogy a fogyasztónak közben még korábbi kölcsönéből
tartozása áll fenn a pénzügyi intézménnyel szemben. A fogyasztó számára is kedvezőbb ez a
megoldás, melynek révén havi törlesztőrészlete csökken.
A 16. § (4) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdésének módosításával és
kiegészítésével - a Magyar Nemzeti Bank rendeletére történő utalás helyett - naptári napra
hivatkozással állapítja meg az elszámolás fordulónapját; valamint a jogalkalmazást segítendő,
kifejezett rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés adósa
személyében bekövetkezett alanyváltozás esetén kivel szemben terheli a pénzügyi intézményt
az elszámolási kötelezettség.
A 16. § (5) bekezdéshez
A törvényjavaslat módosítja az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdését, mivel nem indokolt
az elszámolás két különböző időpontra történő elkészítése, mert az engedményezés
időpontjára történő számítás magában foglalja a felmondásig teijedő időszakra és a
felmondástól az engedményezés időpontjáig terjedő időszakra vonatkozó fogyasztói követelés
összegét. Az elszámolási kötelezettségnek az engedményezés időpontjára vonatkoztatott
teljesítésével a jogalkotó által elérni kívánt cél teljesíthető, ugyanis a szabályozott esetben a
szerződés felmondással történő megszüntetése megelőzi az engedményezést.
A 16. § (6) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 7. § (2) bekezdését nyelvtanilag pontosítja, annak
érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy az elszámolást a fogyasztó a követeléskezelőtől (és
nem más személytől) igényelheti.
A 16. § (7) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 7. § (3) bekezdését kiegészítve együttműködési
kötelezettséget ír elő az érintettek számára annak érdekében, hogy a fogyasztói
kölcsönszerződés alapján fennálló követelés - esetlegesen több egymást követő alakalommal
történt - engedményezése esetén, az az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény és a
32
követeléskezelők az elszámolási törvény szerinti őket megillető jogokat gyakorolni,
kötelezettségeiket teljesíteni tudják.
A 16. § (8) bekezdéshez
A körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló
361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet lehetővé tette, hogy a hiteladósok lejárt vagy egyébként
az adós számára kedvezőbben finanszírozható hiteleinek összevonását egyetlen hitelnyújtónál.
A törvényjavaslat szerinti módosítás az elszámoláshoz kapcsolódóan bizonyos feltételek
mellett - az adós természetes személy, a vele szemben fennálló követelés jogosultja a
jelzálog-hitelintézettel összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozik, illetve az adósnak a
jelzálog-hitelintézet korábban jelzáloghiteit nyújtott - lehetővé teszi az adós tartozásainak
konszolidálását.
A 16. § (9) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvényt új 12/A. §-sal kiegészítve megállapítja az
elszámolás eltérő szabályait az áthidaló kölcsönnel érintett fogyasztói kölcsönszerződések
vonatkozásában. Figyelemmel arra, hogy az áthidaló kölcsön sok tekintetben a gyűjtőszámla
hitelhez hasonló módon lett szabályozva, indokolt, hogy a szabályozás ezen részben is a
gyűjtőszámla hitelhez hasonló módon valósuljon meg.
A 16. § (10) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 13. §-ának módosításával egyszerűsíti és
átláthatóbbá teszi a pénzügyi intézmény elszámolási kötelezettségének ütemezésére,
időpontjára vonatkozó szabályokat.
A 16. § (11) bekezdéshez
Az elszámolási törvény 17. § (1) bekezdése módosításának, illetve új (la) bekezdéssel való
kiegészítésének célja, hogy azokban az esetekben, amikor a fogyasztónak a fogyasztói
kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettsége már megszűnt, és az elszámolás
eredményeként a pénzügyi intézménynek - a szerződésből eredő kötelezettségeit már
teljesített - fogyasztó felé fizetési kötelezettsége keletkezik, annak teljesítésére mielőbb sor
kerüljön. Ezt hivatott szolgálni az a rendelkezés, hogy amennyiben a fogyasztó az
elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél fizetési számlával rendelkezik, a javára fizetendő
összeget e fizetési számlán kell jóváírni; továbbá az a rendelkezés, amely a jóváírás, illetve a
másik pénzügyi intézménynél kezelt számlára történő átutalás határidejét meghatározza.
A 16. § (12) bekezdéshez
A törvényjavaslat pontosítja az elszámolási törvény 18. § (3) bekezdés a) pontjában szereplő
kézbesítési vélelmet, tekintettel arra, hogy a posta a rá vonatkozó jogszabályok és általános
szerződési feltételei értelmében a hivatalos iratnak nem minősülő küldemények címzett
részére történő kézbesítését csak egy alakalommal kísérli meg.
33
A 16. § (13) és (14) bekezdéshez
A törvényjavaslat módosítja az elszámolási törvény panaszkezelésre vonatkozó 20. §-át és
kiegészíti annak 21. §-át. Az elszámolással kapcsolatos panaszok esetén az ügyek természete,
várható nagy tömege, a bizonyíthatóság szempontjai megkívánják, hogy a panaszok
benyújtására - a Hpt.-től eltérően, mely lehetővé teszi a panasz szóban (személyesen,
telefonon) történő benyújtását - kizárólag írásban kerülhessen sor. A törvényjavaslat az ügyek
várható bonyolultságára és egyidejűleg jelentkező, valószínűsíthetően nagy tömegére
tekintettel, méltányos határidőt állapít meg az elszámolásra köteles pénzügyi intézmények
számára a panaszügyek elintézésére.
A 16. § (15) bekezdéshez
Az elszámolási törvény 27. § (1) bekezdése szerint a Pénzügyi Békéltető Testület döntésével
szemben kezdeményezhető nemperes eljárásra a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes
törvényszék székhelyén működő járásbíróság illetékes. A Fővárosi Törvényszék illetékességi
területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság eljárását indokolt előírni.
A 16. § (16) bekezdéshez
Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás elősegítése érdekében az elszámolási törvény 37.
§ (1) bekezdésének módosítása pontosítja az érvénytelenség jogkövetkezményeinek
levonására irányuló kérelem tartalmi elemeire vonatkozó előírásokat.
A 16. § (17) és (19) bekezdéshez
A törvényjavaslat a szövegpontosítás, a jogértelmezés segítése, és a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.) való összhang biztosítása érdekében
módosítja az elszámolási törvény 37. § (3) bekezdését és 39. §-át, azzal, hogy elhagyja a
keresetváltoztatásra utaló szövegrészt, figyelemmel arra, hogy a Pp. 146. § d) pontja alapján
nem keresetváltoztatás az, ha megállapítás helyett teljesítést követel a fél. Emellett a 39. §
módosítása az eljárás megszüntetésére vonatkozó szabályozás mellett feltünteti a keresetlevél
idézés kibocsátása nélküli elutasítására vonatkozó rendelkezést is, mivel előfordulhat, hogy az
eljárás felfüggesztésére akkor került sor, amikor a keresetlevél az alperes számára még nem
került megküldésére.
A 16. § (18) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 38. §-ának módosításával meghatározza, hogy a
felfüggesztett polgári eljárások mikor folytatódhatnak. Erre akkor kerülhet sor, ha a pénzügyi
intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás megtörtént, és az elszámolással kapcsolatban
sem a pénzügyi intézmény, sem a fogyasztó további jogorvoslatot nem érvényesít, azaz az
elszámolás felülvizsgáltnak tekintendő.
A 16. § (20) bekezdéshez
A törvényjavaslat pontosítja elszámolási törvény 41. § (9) bekezdésének a szövegét, és
egyértelművé teszi, hogy a bekezdésben foglalt rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor
a pénzügyi intézmény a fogyasztóval történő elszámolását bejelentette a bíróságnak,
34
közjegyzőnek, de a bejelentés a beérkezésekor a végrehajtható okirat kiállítása még nem
történt meg, azaz a végrehajtás elrendelésére még nem került sor.
A 16. § (21) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 41. §-ának kiegészítésével rögzíti, hogy ha az
elszámolás adós részére történő bejelentésének megküldésekor a végrehajtás elrendelésére
már sor került, a végrehajtó munkadíja az elszámolás alapján végrehajtandó főkövetelést,
járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez igazodik, ha az így megállapított
végrehajtási ügyérték alacsonyabb, mint a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést,
járulékot és költséget magában foglaló együttes összeg. Ezzel a törvényjavaslat biztosítja,
hogy a munkadíj meghatározásának alapja az az összeg legyen, amelyre a végrehajtási eljárás
ténylegesen folyik.
A 16. § (22) bekezdéshez
A törvényjavaslat az elszámolási törvény 37. és 41. §-ait érintő szövegpontosításokat
tartalmaz.
A 17. §-hoz
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény egyes
-	a törvényjavaslatnak az Fhtv. módosítására vonatkozó rendelkezéseire tekintettel
okafogyottá váló - fogyasztói szerződésre vonatkozó egyes rendelkezéseinek, valamint a
2014.	évi XXXVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésére vonatkozó
rendelkezéseket tartalmaz.
A 18. §-hoz
A törvényjavaslat a hatálybaléptetésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.