﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/2055. számú
törvényjavaslat
az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a
kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről
Előadó: dr. Trócsányi László
igazságügy-miniszter
Budapest, 2014. november
2014.	évi... törvény
az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a
kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről
1. A törvény hatálya
1.§
(1)	E törvény hatálya az olyan, a 2004. május 1. és a Kúriának a pénzügyi intézmények
fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes
kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi
XXXVIII. törvény) hatálybalépése között kötött,
a)	a 2015. február 1-jén még meg nem szűnt, a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között
létrejött hitel- és kölcsönszerződésre, pénzügyi lízingszerződésre (a továbbiakban együtt:
fogyasztói kölcsönszerződés) és
b)	és az e törvény hatálybalépésekor még fennálló, a pénzügyi intézmény által már felmondott
fogyasztói kölcsönszerződésből eredő, a pénzügyi intézmény által késedelmes követelésként
még nyilvántartott és értékvesztésként el nem számolt tartozásra
terjed ki, amely kapcsán a pénzügyi intézményt - a 2014. évi XXXVIII. törvény és a
Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi
határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben
rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény
(a továbbiakban: elszámolási törvény) alapján - elszámolási kötelezettség terheli.
(2)	E törvény hatálya nem terjed ki:
a)	a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó és
b)	az állami kamattámogatással nyújtott forintalapú lakáscélú
fogyasztói kölcsönszerződésre.
2.	Értelmező rendelkezések
2-§
(1)	E törvény alkalmazásában:
a)	BUBOR: budapesti bankközi kamatláb;
b)	devizaalapú kölcsönszerződés: devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és
forintban törlesztett hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;
c)	devizakölcsön-szerződés: devizaalapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy
kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;
d)	eredeti kamatfelár:
da)	ha az eredeti induló kamat referencia-kamatlábhoz kötött, akkor a szerződés első
törlesztőrészletének esedékességekor érvényes kamatfelár, vagy ha a pénzügyi intézmény a
szerződés előre meghatározott időszakára kamatfelár-kedvezményt adott, akkor a
kedvezményes időszak lejártát követően elsőként a szerződés részévé vált kamatfelár,
1
t
db) ha az eredeti induló kamat meghatározott kamatperiódusok alatt rögzített, akkor az eredeti
induló kamat és a kölcsönösszeg folyósításának napján az adott devizára érvényes három
hónapos londoni bankközi kamatláb különbsége;
e)	eredeti induló kamat:
ea)	az eb) pont kivételével a szerződés első törlesztőrészletének esedékességekor érvényes
kamat,
eb)	ha a pénzügyi intézmény a szerződés előre meghatározott időszakára kamatkedvezményt
adott, akkor a kedvezményes időszak lejártát követően elsőként a szerződés részévé vált
kamat;
f)	eredetileg számítható kamat, kamatfelár: az eredeti induló kamat (referencia-kamatlábhoz
kötött szerződés esetén kamatfelár) és a 2014. július 19. napján az adott fogyasztói
kölcsönszerződésben alkalmazott ügyleti kamat (referencia-kamatlábhoz kötött szerződés
esetén kamatfelár) közül az alacsonyabb kamat, kamatfelár;
g)	fogyasztó: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII.
törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott fogyasztó;
h)	fordulónap: az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdése alapján megállapított időpont;
i)	forintalapú kölcsönszerződés: forintban folyósított, nyilvántartott, és kizárólag forintban
törleszthető hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;
j) ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing: olyan pénzügyi lízingszerződés, amelyben a felek
által okiratban rögzített cél ingatlan tulajdonjogának harmadik személy eladótól történő,
lízingbevevő általi megszerzése;
k) jelzálogkölcsön-szerződés: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 50. pontjában meghatározott
jelzáloghitei nyújtására irányuló szerződés;
l) lakáscélú jelzálogkölcsön-szerződés: a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII.
törvény (a továbbiakban: Fhtv.) 3. § 22. pontjában meghatározott jelzáloghitei nyújtására
irányuló szerződés;
m) pénzügyi intézmény: a Hpt. 7. § (1) bekezdése szerinti pénzügyi intézmény;
n) pénzügyi lízingszerződés: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontjában foglalt feltételeknek
megfelelő szerződés.
(2)	E törvény alkalmazásában
a)	törlesztőrészleten a lízingdíjat,
b)	tartozáson a pénzügyi lízingszerződés alapján fennálló tartozást (ideértve különösen a
finanszírozási összeget és maradványértéket),
is érteni kell.
(3)	E törvényben a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre meghatározott szabályokat az
ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésre is alkalmazni kell.
3.	A fogyasztói kölcsönszerződések módosulásának közös szabályai
3.§
(1)	A fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerint a törvény erejénél
fogva módosul.
(2)	A pénzügyi intézmény köteles a fogyasztói kölcsönszerződés e törvény szerint módosuló
rendelkezéseinek szövegét elkészíteni.
2
(3)	A szerződés módosulásának napja
a)	- a b) és c) pontban foglalt kivétellel - a fogyasztói kölcsönszerződés módosuló
rendelkezései szövegének a fogyasztó által történő kézhezvételét követő nap,
b)	deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés esetén - ha a fogyasztó
nem él a 12. §(1) bekezdésében meghatározott lehetőséggel - a fogyasztói kölcsönszerződés
módosuló rendelkezései szövegének a fogyasztó által történő kézhezvételét követő
harmincegyedik nap,
c)	deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés esetén - ha a pénzügyi
intézmény arról értesíti a fogyasztót, hogy nem felel meg a 12. § (3) bekezdésében foglalt
feltételek egyikének sem - a 12. § (4) bekezdésében meghatározott értesítés kézhezvételét
követő nap.
(4)	A szerződés módosulásának hatálya a fordulónapra visszamenően áll be.
(5)	A fogyasztói kölcsönszerződés biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de
a szerződés e törvényben foglalt módosuláshoz a kezes és - ha a fogyasztói kölcsönszerződés
kötelezettje és a zálogkötelezett eltérő személy - a zálogkötelezett hozzájárulása nem
szükséges, de e módosulás folytán helyzetük nem válhat terhesebbé.
(6)	Ha az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés refinanszírozására a
jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény szerint önálló
zálogjog adásvételével vagy refinanszírozási jelzáloghitei nyújtásával került sor, akkor - a
fogyasztói kölcsönszerződés e törvény szerint módosult feltételeinek megfelelően, e törvény
erejénél fogva - módosul a refinanszírozásra vonatkozó jogviszony is. A refinanszírozás
forintösszege a 10. § alapján forintra átváltott tartozás összegéhez igazodik. A refinanszírozás
szerződéses feltételei a pénzügyi intézmény által a jelzálog-hitelintézet részére erről küldött
írásbeli értesítés alapján, a fordulónapra visszamenő hatállyal módosulnak.
4-§
(1)	A módosult fogyasztói kölcsönszerződést nem kell közjegyzői okiratba foglalni, a korábbi
közjegyzői okirat a szerződés módosult tartalmának keretei között érvényes.
(2)	A fogyasztói kölcsönszerződés e törvény szerinti módosulása, illetve a 15. § (1)
bekezdésében meghatározott tartozás e törvény szerinti forintra váltása nem akadályozza azt,
hogy az okiratot készítő közjegyző
a)	a fogyasztói kölcsönszerződésről szóló közjegyzői okiratot,
b)	a magánokiratba foglalt fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó által tett
egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó közjegyzői okiratot, vagy
c)	a fogyasztói kölcsönszerződéssel összefüggésben bármilyen jelzálogjoggal biztosított
követelést tartalmazó közjegyzői okiratot
végrehajtási záradékkal lássa el. A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása
csak a módosult fogyasztói kölcsönszerződésnek és a 15. § (1) bekezdés alapján forintra
átváltott tartozásnak megfelelően kérhető.
(3)	A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése esetén a kielégítési jog csak az e
törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés, illetve a 15. § (1) bekezdés alapján
forintra átváltott tartozás erejéig gyakorolható.
3
(4)	Ha a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, akkor a végrehajtást kérő az
elszámolási törvény 41. § (9) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének teljesítésével
egyidejűleg jelenti be követelésének e törvény szerinti módosulását.
(5)	A 15. § (1) bekezdésében meghatározott tartozás tekintetében már jogerős záradékkal
ellátott közokirat alapján folyamatban lévő bírósági végrehajtás során a végrehajtást kérő az
elszámolási törvény 41. § (2) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének teljesítésével
egyidejűleg jelenti be a tartozás e törvény szerinti módosulását.
(6)	Az e törvény alapján módosult fogyasztói kölcsönszerződést az eredeti fogyasztói
kölcsönszerződés biztosítékaként bejegyzett jelzálogjog változatlanul biztosítja, az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog módosítása a tartozás pénznemének változása esetén
sem szükséges.
5-§
(1)	A pénzügyi intézmény a fogyasztói kölcsönszerződés módosuló rendelkezéseinek
szövegét - az elszámolási törvény szerinti elszámolás közlésével együtt, az elszámolási
törvény 16. § (1) bekezdésében meghatározott címre - küldi meg tértivevényes levélben.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakhoz mellékelni kell
a)	a szerződésmódosulás lényegi elemeiről készített, a Magyar Nemzeti Bank (a
továbbiakban: MNB) elnökének rendeletében meghatározott összefoglalót,
b)	az új törlesztőrészleteket tartalmazó törlesztési táblázatot,
c)	a 13. §-ban foglalt felmondási jogra vonatkozó figyelemfelhívást,
d)	a 12. §-ban foglalt kezdeményezés lehetőségére vonatkozó figyelemfelhívást és ehhez
da)	a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló
jogszabály szerinti jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (a továbbiakban: JTM)
számításához szükséges, a fogyasztó részéről csatolandó iratok jegyzékét, valamint
db)	a 12. § (3) bekezdés c) és d) pontjában foglalt feltételek fennállására történő
figyelemfelhívást.
6.§
(1)	A fogyasztónak az e törvény szerinti szerződésmódosulás alapján fizetendő
törlesztőrészletet első alkalommal a szerződésmódosulás 3. § (3) bekezdése szerinti időpontját
követő hónapban kell teljesítenie.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott időpontig fizetett és a fordulónaptól fizetendő
törlesztőrészletek közötti különbség összegének számára ismertté válását követően a pénzügyi
intézmény
a)	ha a fogyasztó fizetési számlájának számát ismeri, a különbözet összegét haladéktalanul
átutalja a fogyasztó fizetési számlájára, és a törlesztőrészlet-változásról szóló soron következő
értesítésben erről a fogyasztót tájékoztatja,
b)	ha a fogyasztó fizetési számlájának számát nem ismeri, akkor a fogyasztót haladéktalanul
tájékoztatja arról, hogy fizetési számlája számának bejelentését követően a különbözet
összegét fizetési számlájára átutalja, és arról, hogy ilyen bejelentés hiányában a különbözetet
a fogyasztó a pénzügyi intézménynél készpénzben veheti fel.
4
*
7-§
(1)	Az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződések esetén a kamatperiódusok -
referencia-kamatlábhoz kötött kamat esetén a kamatfelár-periódusok - időtartama, ha a
fordulónaptól számított hátralévő futamidő meghaladja
a)	a 16 évet, akkor öt év,
b)	a 9 évet, de legfeljebb 16 év, akkor négy év,
c)	a 3 évet, de legfeljebb 9 év, akkor három év.
(2)	Az e § hatálybalépését követő első új kamatperiódus, kamatfelár-periódus kezdőnapja a
2015.	május 1. és 2016. április 30. közötti időtartamban az eredeti fogyasztói
kölcsönszerződés első elszámolási kamatperiódus-váltás naptári napjával megegyező nap
(hónap, nap).
(3)	Ha az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés első elszámolási kamatperiódus-váltás napja az
(1)	bekezdés szerint megállapított év adott hónapjában hiányzik, akkor az első új
kamatperiódus, kamatfelár-periódus kezdőnapja a hónap utolsó napja.
(4)	Az utolsó kamatperiódus, kamatfelár-periódus időtartama az (1) bekezdésben
meghatározott időtartamnál rövidebb is lehet.
8. §
(1)	Az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés fordulónapot követő
módosítására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az Fhtv. rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(2)	Ha az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés kamata
a)	a kamatperiódusok alatt rögzített kamat, akkor a kamat mértékének,
b)	referencia-kamatlábhoz kötött kamat, akkor a kamatfelár
Fhtv. szerinti, a fogyasztó hátrányára történő módosítására első ízben csak az e §
hatálybalépését követő második kamatperiódus kezdőnapjával kerülhet sor.
9-§
(1)	Az a díj és költség, amely e § hatálybalépése előtt érvényesen került a fogyasztói
kölcsönszerződésben megállapításra, a szerződés része marad.
(2)	A tételesen meghatározott díjat és költséget a pénzügyi intézmény jogosult évente egy
alkalommal, április 1-jei hatállyal - első alkalommal 2016. április 1. napjával -, legfeljebb a
Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékével
megemelni.
(3)	Az e törvény szerinti szerződésmódosulással összefüggésben a pénzügyi intézmény a
fogyasztóval szemben díjat, költséget, jutalékot nem számíthat fel.
4.	Deviza és devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések
5
10. §
A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés tekintetében jogosult
pénzügyi intézmény az elszámolási törvény szerinti elszámolási kötelezettsége teljesítésének
határidejéig köteles a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés alapján
fennálló vagy az abból eredő teljes, az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás
alapján megállapított tartozást - ideértve a devizában felszámított kamatot, díjat és költséget
is - a fordulónappal az adott devizanem
a)	2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban az MNB által
hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy
b)	2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama
közül a kedvezőbb devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltani (a továbbiakban: forintra
átváltás).
11.	§
(1)	A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosulásakor forintra
átváltás esetén a pénzügyi intézmény csak referencia-kamatlábhoz kötött kamatot
alkalmazhat.
(2)	Az alkalmazható referencia-kamatláb a három hónapos BUBOR.
(3)	A referencia-kamatláb második kamatperiódusának első napja
a)	ha az első új kamatfelárperiódus kezdete 2015. május 1. napja és 2015. augusztus 1. napja
közé esik, ez a nap,
b)	minden más esetben a 2015. április 30-át követő azon hónap azon napja, amely az első új
kamatfelár-periódus kezdő napjából háromhónapos visszaszámítással határozható meg.
(4)	A kamatfelár az eredeti kamatfelár, azzal, hogy
a)	a kamatfelár nem lehet kevesebb, mint 2 százalék, és
b)	nem haladhatja meg
ba)	lakáscélú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén az 5,5 százalékot vagy
bb)	nem lakás célú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén a 7 százalékot.
(5)	Ha a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés százalékban meghatározott kezelési költséget is
tartalmaz, a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott kamatfelárak mértékét a kezelési költség
százalékpontjával csökkentett mértékben kell megállapítani.
(6)	Az új kamat nem haladhatja meg az eredetileg számítható kamatot, kivéve, ha ez a kamat
alacsonyabb, mint az e § alapján meghatározható legkisebb induló kamat.
12.	§
(1)	A fogyasztó a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezéseinek
kézhezvételét követő harminc napon belül a pénzügyi intézménynél írásban - az MNB
elnökének rendeletében meghatározott tartalommal és formában - kezdeményezheti a 10. §-
ban meghatározott forintra átváltás és a 11. §-ban meghatározott kamatszabályok
alkalmazásának mellőzését.
6
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kezdeményezésre adóstársak esetén az adóstársak
együttes, egybehangzó nyilatkozatával van mód.
(3)	A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti lehetőséggel akkor élhet, ha
a)	igazolja, hogy a várható törlesztőrészletet meghaladó összegű rendszeres jövedelme van az
MNB által hivatalos árfolyamként jegyezett devizanemben - amely jövedelem adóstársak
esetében összesítve értendő -, vagy
b)	a JTM alapján jogosult lenne az adott devizaalapú kölcsönt felvenni, valamint mellékeli az
ennek igazolásához szükséges, a pénzügyi intézmény által az 5. § (2) bekezdés d) pont da)
alpontja alapján megjelölt iratokat, vagy
c)	a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés hátralévő futamideje legkésőbb 2015. december 31.
napján lejár, vagy
d)	az e törvény alapján a forintra átváltás esetén számítható induló kamat meghaladja a (7)
bekezdés alapján eredetileg számítható kamatot, kamatfelárat.
(4)	A pénzügyi intézmény a (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállását az (1) bekezdés
szerinti kezdeményezés kézhezvételétől számított harminc napon belül bírálja el, és erről
tértivevényes levélben haladéktalanul értesíti a fogyasztót.
(5)	Ha a fogyasztó megfelel valamely, a (3) bekezdésben foglalt feltételnek, a pénzügyi
intézmény a deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló
rendelkezéseit és az 5. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt, a módosuló deviza, valamint
devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre vonatkozó mellékleteket az elbírálástól
számított harminc napon belül megküldi részére.
(6)	Ha a fogyasztó megfelel valamely, a (3) bekezdésben foglalt feltételnek, a deviza vagy
devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés havonta esedékessé váló
törlesztőrészletének, valamint a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék
forintban meghatározott összegének megállapítása a fordulónaptól az Fhtv. 21/B. § (1) és (2)
bekezdésében meghatározott devizaárfolyam alapján történik.
(7)	Ha a fogyasztó megfelel valamely, a (3) bekezdésben foglalt feltételnek és az eredeti
deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés kamata
a)	kamatperiódusok alatt rögzített, a deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-
szerződés fordulónaptól alkalmazható induló kamata nem haladhatja meg az eredetileg
számítható kamatot;
b)	referencia-kamatlábhoz kötött kamat, a fordulónaptól alkalmazható induló kamatfelár nem
haladhatja meg az eredetileg számítható kamatfelárat.
(8)	Ha a fogyasztó nem felel meg a (3) bekezdésben foglalt egyik feltételnek sem, a
fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés a 10. és 11. §-ban foglalt feltételeknek megfelelően
módosul.
13. §
(1)	Ha a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés e törvény szerint
forintalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre módosul, a fogyasztó a módosulást követő
60 napon belül a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződést felmondhatja.
7
(2)	Az (1) bekezdés szerinti felmondás esetén a fogyasztónak a felmondást követő 90 napon
belül meg kell fizetnie a pénzügyi intézmény részére a felmondott szerződés alapján fennálló
valamennyi tartozását.
(3)	Ha a fogyasztó a (2) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség teljesítése érdekében a
pénzügyi intézménnyel vagy másik pénzügyi intézménnyel új fogyasztói jelzálogkölcsön-
szerződést köt,
a)	a fizetési kötelezettség teljesítésével összefüggésben a felmondással érintett pénzügyi
intézmény a fogyasztó terhére semmilyen díjat, költséget, jutalékot nem számíthat fel,
b)	az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés biztosítékául szolgáló jelzálogjog - az új
fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésből legfeljebb a (2) bekezdésben meghatározott fizetési
kötelezettség teljesítésére fordított összeg erejéig - az eredeti fogyasztói jelzálogkölcsön-
szerződés alapján bejegyzett jelzálogjog ranghelyén áll fenn, és
c)	az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésnek nem kell megfelelnie a jövedelemarányos
törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló jogszabályban foglalt
feltételeknek, ha
ca) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés forintalapú,
eb)	az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés hitelcélja megegyezik az eredeti fogyasztói
jelzálogkölcsön-szerződés hitelcéljával, és
cc) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés kölcsönösszege nem haladja meg a (2)
bekezdés szerinti fizetési kötelezettség összegét.
(4)	A (2) bekezdés szerinti tartozás egészben vagy részben történő teljesítése érdekében
nyújtott forintalapú fogyasztói kölcsönre vonatkozó pénzügyi szolgáltatás közvetítéséért a
közvetítő díjazást nem jogosult érvényesíteni megbízójával szemben.
5.	Forintalapú fogyasztói kölcsönszerződések és
nem jelzálog fedezete mellett nyújtott deviza és devizaalapú fogyasztói
kölcsönszerződések
14.	§
A forintalapú fogyasztói kölcsönszerződés és a nem jelzálog fedezete mellett nyújtott deviza
és devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés esetében a fordulónaptól alkalmazható induló
kamat, kamatfelár nem haladhatja meg az eredetileg számítható kamatot, kamatfelárat.
6.	Egyes tartozások forintban meghatározott követelésre váltása
15.	§
(1)	A fogyasztónak a pénzügyi intézmény által felmondott - de a pénzügyi intézmény által
késedelmes követelésként még nyilvántartott, értékvesztésként el nem számolt, az elszámolási
törvény alapján teljesített elszámolás szerint megállapított - deviza vagy devizaalapú
fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésből eredő tartozása összegét a pénzügyi intézmény a 10.
§-ban meghatározott árfolyamon forintban meghatározott követelésre váltja át.
(2)	A pénzügyi intézmény az (1) bekezdésben meghatározott átváltásról és a tartozás annak
megfelelően forintban fennálló összegéről - a (3) bekezdésben meghatározott lehetőségre
történő figyelemfelhívás mellett - a fogyasztót az elszámolási törvény szerinti elszámolás
közlésével együtt tértivevényes levélben tájékoztatja.
(3)	Ha a fogyasztó a (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatás kézhezvételét követő 30
napon belül a pénzügyi intézménynél írásban kezdeményezi, a pénzügyi intézmény köteles a
forintra átváltott követelést az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamon az eredeti
devizanemben meghatározott követelésre visszaváltani.
7.	Felülvizsgálat
16. §
(1)	Ha a fogyasztó
a)	határidőben nem kapta meg az e törvény szerinti szerződésmódosulásról szóló, valamint az
azzal összefüggő dokumentumokat, vagy a 15. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatást, vagy
b)	vitatja a 10. § és 15. § szerinti forintban kifejezett követelésre való átváltás számítását, a
kamat számítását vagy az új törlesztőrészleteket tartalmazó törlesztési táblázatban foglalt
adatok és számítások megfelelőségét,
az elszámolási törvény 11. alcímében foglalt szabályok szerint - a (2) és (3) bekezdésben
foglalt eltérésekkel - felülvizsgálatot kérhet.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazása során az elszámolási törvény 18. § (2)-(4) bekezdésében
foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a fogyasztó az elszámolási törvény 18. § (1)
bekezdésében foglalt határidőn belül fordulhat panasszal a pénzügyi intézményhez.
(4)	Ahol az elszámolási törvény 11. alcíme elszámolást említ, azon az 5. § (1) és (2)
bekezdésében, 12. § (5) bekezdésében és 15. § (2) bekezdésében meghatározott
dokumentumokat is érteni kell azzal, hogy a fogyasztó annak megállapítását is kérheti, hogy
azokat a pénzügyi intézménynek e törvény szerint meg kellett volna küldenie.
8.	Kézbesítési szabályok
17.	§
Ha e törvény tértivevényes levélben történő értesítést ír elő, akkor a kézhezvétel napja
a)	a tértivevényen szereplő időpont,
b)	ha „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlését követő 10. munkanap,
c)	ha „átvételt megtagadta” jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlésének a napja,
d)	ha „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „elköltözött”, „kézbesítés akadályozott”
vagy „bejelentve: meghalt” jelzéssel érkezik vissza, ezen jelzés visszaérkezésének napja.
9.	Záró rendelkezések
9
18.	§
Felhatalmazást kap az MNB elnöke, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi
CXXXIX. törvény 4. § (9) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva rendeletben
állapítsa meg
a)	a szerződésmódosulás lényegi elemeiről szóló összefoglaló és
b)	a 12. § (1) bekezdésében meghatározott kezdeményezés
tartalmi és formai követelményeit.
19.	§
(1)	E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2)	A 3. §, a 4. § (1) bekezdése, az 5-14. §, a 18. §, a 20. § (2) bekezdése és a 21. § 2015.
február 1-jén lép hatályba.
20.	§
(1)	2015. január 1-jét követően - az e törvény szerinti szerződésmódosulás alapján fizetendő
törlesztőrészlet első alkalommal történő teljesítéséig is - a pénzügyi intézmény a deviza vagy
devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés esedékes törlesztőrészletének, valamint a
devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék forintban meghatározott
összegének megállapítása során a
a)	2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban az MNB által
hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy
b)	2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama
közül a kedvezőbb árfolyamot alkalmazza.
(2)	Ha a fogyasztó megfelel valamelyik, a 12. § (3) bekezdésben foglalt feltételnek, akkor az
(1) bekezdésben meghatározott árfolyam és a módosult szerződés szerint alkalmazható
árfolyam eltéréséből eredő különbséget a pénzügyi intézmény a fogyasztóval legkésőbb a
szerződés módosulásától számított 30 napon belül, a legközelebb esedékes törlesztőrészlet
terhére vagy javára számolja el.
(3)	A forintalapúra módosult deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések
esetében a pénzügyi intézmény az e törvény és az elszámolási törvény szerinti elszámolásokat
az ügyféllel szemben 2015. február 1-jei nappal teljesíti azzal, hogy az elszámolások hatásait
az ügyfélre vonatkozó belső nyilvántartásaiban, valamint a számviteli nyilvántartásaiban
2015.	február 28-ig vezeti át, illetve rögzíti.
21.	§
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-
másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 32IC. § (1)
bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:
(Tárgyánál fogva díjmentes:)
10
«
,,q) az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a
kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi ... törvény (a
továbbiakban: 2014. évi ... törvény) 13. § (3) bekezdése szerinti új fogyasztói
kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, illetve a 2014. évi
... törvény 13. § (1) bekezdése alapján felmondott fogyasztói jelzálogkölcsön szerződést
biztosító jelzálogjog törlése.”
22.	§
A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok
kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény a következő 18/A. §-sal
egészül ki:
„18/A. § Gyűjtőszámla hitelre vonatkozó új hitelkeret szerződés az egyes fogyasztói
kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos
kérdések rendezéséről szóló 2014. évi ... törvény hatálybalépésének napját követően nem
kezdeményezhető.”
11
Általános indokolás
A lakossági devizaalapú és deviza hitelállomány forintosítása össztársadalmi érdek: egyrészt
megszünteti a lakossági jelzálog-hitelszerződésekben a hiteladósokat egyoldalúan terhelő
devizaárfolyam-kockázatot, másfelől elősegíti az ország pénzügyi közvetítőrendszerének
stabilitását. A deviza és a devizaalapú hitelkonstrukciók kivezetésével összefüggésben a
jogalkotónak elsődlegesen a forinthitelesek, valamint a deviza- és devizaalapú hitelesek
méltányolható pénzügyi érdekeit kell - a lehetőségekhez képest hasonló szinten — figyelembe
vennie. Fontos szempont emellett a magyarországi pénzügyi intézményrendszer stabilitásához
fűződő nemzetstratégiai érdek is.
A természetes személy hiteladósok helyzetének rendezése érdekében a jogalkotó célul tűzi ki a
pénzügyi intézmények fogyasztói hitelszerződéseinél a pénzügyi intézmények tisztességtelen
hitelezési gyakorlatának megszüntetését és az erős fogyasztóvédelmi jogi garanciák törvénybe
foglalását, továbbá ennek keretében a fogyasztók számára kockázatos devizahitelek, illetve a
devizaalapú hitelek kivezetését, végül a kamatkondíciók átláthatóságát.
Mindez szorosan kapcsolódik a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény
(a továbbiakban: Fhtv.) módosításához. Amíg az Fhtv. módosítása az elszámolással nem
érintett fogyasztói hitelszerződésekre, valamint valamennyi új fogyasztói hitelszerződésre
vonatkozóan állapítja meg az új szerződéses feltételeket, addig ez a törvényjavaslat az
elszámolással érintett szerződésekre nézve teszi meg ugyanezt.
Ennek megfelelően a törvényjavaslat - a fogyasztói hitelek adósai helyzetének javítására
irányuló eddigi jogalkotói intézkedésekhez szorosan kapcsolódva, azokhoz illeszkedve -
meghatározza a forintosítás jogi technikáját, eljárásrendjét, feltételeit, á forintosítással
érintett fogyasztói hitelszerződések áttérését az ún. fair bankokról szóló törvényben
meghatározott új szerződéses feltételekre. A törvényjavaslat erre tekintettel nemcsak a
fogyasztói hiteltartozások forintosítását szabályozza, hanem a forintosítás utáni induló
kamatszintet is rendezi.
Azon hitelek esetében, ahol a törvényjavaslat - bizonyos feltételek között és az adósok
kérelmére - lehetővé teszi a hiteladósoknak, hogy a korábbi deviza vagy devizaalapú
kölcsönszerződéses hiteljogviszonyban maradjanak (nem forintosított fogyasztói devizaalapú,
illetve deviza hitelek), a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében egyúttal meg is szabja a
hitelnyújtó által alkalmazható kamat, kamatfelár mértékének felső határát.
A törvényjavaslat hatálya kiterjed azon még fennálló fogyasztói hitel, kölcsön és pénzügyi
lízingszerződésekre, amelyekre vonatkozóan a pénzügyi intézményeket - a Kúriának a
pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával
kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
2014. évi XXXVIII. törvény) alapján, és az abban foglaltak szerint - elszámolási és adott
esetben visszatérítési kötelezettség is terheli. A törvényjavaslat hatálya ezen kívül - a még
nem rendezett tartozásállomány forintosítása tekintetében - kiterjed azokra a felmondott
fogyasztói hitelszerződések alapján fennálló tartozásokra is, amelyeket még nem vezettek ki a
pénzügyi intézmények a számviteli nyilvántartásaikból, hiszen a forintosítás ezen hiteladósok
tekintetében is meg tudja akadályozni a tartozásállomány árfolyamkockázat miatti további
növekedését.
12
A törvényjavaslat hatálya nem terjed ki a hitelkártyához, fizetési számlához kapcsolódó,
valamint az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forintalapú hitelviszonyokra, hiszen
ezekre a szerződésekre a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya sem terjed ki.
A törvényjavaslat elsődleges célja, hogy a jövőre nézve megszüntesse a fogyasztókat terhelő
árfolyamkockázatot, tehát a deviza vagy devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések
tekintetében a pénzügyi intézmények kötelesek lesznek a törvényjavaslatban meghatározott
feltételekkel, határidővel és az ott részletezett eljárásrend szerint a teljes tartozást
forintkövetelésre átváltani.
A törvényjavaslat célja, hogy a fogyasztók részére az összes körülmény mérlegelésével a
legkedvezőbb pénzügyi feltételek kerüljenek rögzítésre. A pénzügyi intézmények feladata a
szerződések módosulásával és az ügyfelek értesítésével kapcsolatos teendők ellátása; ezekre
tekintettel az ügyfeleknek külön díjakat, költségtérítéseket sem számíthatnak fel.
A forintra átváltási kötelezettség a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön
szerződésekre terjed ki. A törvényjavaslat értelmében a fogyasztói jelzálogkölcsön-
szerződésre meghatározott szabályokat az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre
is alkalmazni kell.
Az átváltási árfolyam meghatározása során nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a Kúria
jogegységi döntése arra a következtetésre jutott, hogy az árfolyamkockázat az érvényes
szerződések esetén a hiteladóst terheli. A deviza és devizaalapú hitelek kamata mindig is jóval
alacsonyabb volt, mint az ugyanabban az időpontban azonos hitelcélra nyújtott forinthiteleké.
Minderre tekintettel azt is szem előtt kellett tartani, hogy a forinthitelesek se kerüljenek
méltánytalanul hátrányos helyzetbe a deviza, illetve a devizaalapú hitelek adósaihoz képest. A
törvényjavaslatban rögzített, forintosításra irányadó árfolyamok ezt a szempontot is
érvényesítik.
A deviza és devizaalapú hiteleseket a pénzügyi intézmények elszámoltatása és a
hiteltartozások forintosítása egyértelműen kedvezően fogja érinteni, elősegítve ezzel a
fizetőképességük megőrzését.
Említést érdemel azonban, hogy a fogyasztót a törvényjavaslat értelmében megilleti az a jog,
hogy a forintra történő átváltás mellőzését kezdeményezze - a törvényjavaslatban felsorolt
körülmények fennállása esetén -, mérlegelve az ezzel járó előnyöket, de a jövőbeli, előre nem
látható, nem becsülhető további kockázatokat is. Azok a lakossági csoportok élhetnek ezzel a
lehetőséggel, amelyeknek rendszeres jövedelme van devizában, jövedelmük alapján a
jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló új
szabályok alapján is jogosultak lennének devizaalapú kölcsönt felvenni a hazai pénzügyi
intézményektől, vagy a deviza, illetve devizaalapú jelzálogkölcsönükből hátralévő futamidő
már rövid, illetve a forintra váltás és az azzal járó kamatkondíciók az ő esetükben az induló
kamatuknál magasabb kamattal járó forinthitel konstrukciót eredményeznének. Ezek az
esetkörök azok, ahol a jogalkotó racionálisnak tartja a hiteladósok számára a döntési
lehetőséget a törvényjavaslatban megadni. A forintra történő átváltás az említett lakossági
csoportoknál tehát nem lesz kötelező, azaz ezek a hiteladósok továbbra is deviza, illetve
devizaalapú hitelviszonyokban maradhatnak, saját elhatározásuk szerint.
Azon hiteladósok számára, akik nem kívánják a módosult feltételekkel fenntartani a
szerződésüket, a törvényjavaslat egyrészt biztosít egy rendkívüli, bármilyen díjtól és költségtől
13
mentes felmondási jogot, másrészt azt is lehetővé teszi, hogy egy másik, számukra kedvezőbb
feltételekkel nyújtott hitellel váltsák ki a korábbi deviza vagy devizaalapú jelzáloghitelüket.
Ezen új, a fogyasztók számára kedvezőbb jogügyletek megkötését a jogalkotó pénzügyi
kedvezményekkel támogatja, mind a lakosság, mind pedig a pénzügyi intézmények
tekintetében.
A törvényjavaslat - a nagyszámú hitelállományt érintő rendelkezések egységes, átlátható,
ellenőrizhető és költséghatékony végrehajtása érdekében - sajátos szabályokat alkot, ahol
figyelembe veszi a hiteladósok érdekekeit és mentesíti a pénzügyi intézményeket is a felesleges
adminisztratív terhektől. A törvényjavaslat kimondja, hogy a törvény erejénél fogva, a felek
közreműködése nélkül módosulnak az érintett egyedi hitelszerződések kikötései. Meghatározza
a szerződésmódosulás hatályának beállását is. A pénzügyi intézmény feladata, hogy a
módosulásokról és az egyes további jogi lehetőségekről postai úton tájékoztassa az adósokat.
A forintra átváltási árfolyamot maga a törvényjavaslat rögzíti, meghatározva
megállapításának módszertanát. A fogyasztói tartozások tehát ezen az árfolyamon váltandóak
át, árfolyamkockázat okából többé nem növekedhet az érintett hiteladósok tartozása, a meg
nem fizetett tartozásállományra vonatkozó igényérvényesítések is az így rögzített
tartozásösszegre kezdeményezhetők, illetve folytathatók.
Az érintett hiteladósok a pénzügyi intézménytől minden olyan információt megkapnak, amit a
szerződés módosulásával összhangban meg kell ismerniük, így pl. a jogi tudnivalókat, és az új
törlesztési részletekről való tájékoztatást is. A pénzügyi intézmény arra vonatkozóan is köteles
információt adni, hogy a hiteladós milyen feltételek esetén és milyen eljárásrendben tarthatja
fenn a deviza, illetve devizaalapú hitelt, valamint, hogy milyen sajátos felmondási jog illeti
meg (a tartozásállomány egyidejű kifizetése mellett).
A törvényjavaslat szabályozza, hogy mikortól kell az új törlesztőrészletet fizetni. Lényeges
információ, hogy a pénzügyi intézmények 2015 és 2016 folyamán elkészítik a Kúriának a
pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával
kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített
elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a
továbbiakban: elszámolási törvény) szabályozott, valamint a jelen törvénnyel meghatározott
részletes elszámolást és teljesítik a jóváírásokat, ezt követően jóváírják az ügyfeleknek azt a
túlfizetést is, amely az elszámolási időszak alatt keletkezik. Annak érdekében, hogy a fogyasztó
törlesztési kötelezettségei ebben az átmeneti időszakban se legyenek kitéve az esetleges
kedvezőtlen árfolyammozgásoknak, a törvényjavaslat átmeneti rendelkezése a törvényjavaslat
szerinti szerződésmódosulás alapján fizetendő első törlesztőrészlet megállapításáig a rögzített
árfolyamok alkalmazását írja elő a 2015. januártól esedékes törlesztőrészleteknél is.
A törvényjavaslat nemcsak a forintosítással érinti kedvezően a hiteladósok helyzetét, hanem
azáltal is, hogy előírja a módosuló szerződések egyes kamatkondícióinak kereteit is, mint pl. a
kamatperiódusokat, referenciakamat alkalmazása esetén pedig a kamatfelár
változtathatóságának időszakait. Annak érdekében, hogy a jövőben alkalmazandó kamatok
fogyasztók részére történő hátrányos megváltoztatását korlátok közé szorítsa, a
törvényjavaslat e tekintetben a fair bank törvény (a módosított Fhtv.) alkalmazását írja elő, és
csak a szükséges és indokolt sajátosságokat fogalmazza meg. A korábbi szerződési feltételek
közül megmaradnak azok, amelyek érvényesek maradtak, mert nem minősültek
tisztességtelennek.
14
Azok a fogyasztók, akik úgy látják, hogy a jelen törvényjavaslat szerinti kötelezettségeit a
pénzügyi intézmény nem vagy nem megfelelően teljesítette, nem követte a jogszabályi
módszertant a törlesztési részletek kiszámításánál vagy a kamatok átállításánál, igénybe
vehetik a banki elszámolási törvény szerinti felülvizsgálati, illetve jogorvoslati szabályokat.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat a hatályt részben a 2014. évi XXXVIII. törvény hatályával egyezően
határozza meg, azzal, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésekor még fennálló szerződéseken
kívül az olyan - a pénzügyi intézmény által felmondott, de általa késedelmes követelésként
még nyilvántartott, értékvesztésként még el nem számolt - tartozásokra is kiterjed, amelyek
esetében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy az ott meghatározott tartozásokat a pénzügyi
intézménynek forintra kell váltania a törvényjavaslatban meghatározott árfolyamon.
A 2. §-hoz
Az értelmező rendelkezések mindazon főbb fogalmak tartalmát meghatározzák, amelyek a
törvényjavaslat tekintetében különös jelentőséggel bírnak. Az olyan fogalmak esetében,
amelyeket más törvények határoznak meg, a törvényjavaslat ezeket a már bevett fogalom-
meghatározásokat alkalmazza.
Mivel a törvényjavaslat hatálya kiterjed a pénzügyi lízingre is, szükséges a pénzügyi lízingre
vonatkozó fogalmak e törvényjavaslat alkalmazásában történő meghatározása is.
A jelzálogkölcsön-szerződésekkel az e törvényjavaslat szempontjából való tartalmi hasonlóság
miatt szükséges az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre is kiterjeszteni a
jelzálogkölcsön-szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések alapján az érintett szerződések a felek akaratától
függetlenül és minden további jogcselekmény nélkül, automatikusan módosulnak annak
érdekében, hogy a törvényjavaslatban meghatározott változások a felek számára a lehető
legkisebb adminisztrációs és költségteherrel járjanak.
A fogyasztó tájékoztatáshoz való joga megköveteli, hogy tudomást szerezzen arról, hogy
pontosan melyek az őt ténylegesen érintő, a törvény erejénél fogva módosuló rendelkezések.
Indokolt az erre megfelelő ismeretekkel rendelkező pénzügyi intézmény feladatává tenni a
szerződés törvény erejénél fogva megváltozott szövegrészeinek elkészítését.
A törvényjavaslat számos jogkövetkezményt fűz a szerződésmódosulás napjához, ezért
szükséges ennek az időpontnak a pontos megállapítása.
A törvényjavaslat nem kizárólag egyféle automatikus módosulási lehetőséget tartalmaz, mivel
a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések alapján fennálló tartozások
esetében a fogyasztónak lehetősége van arra, hogy - a törvényi feltételek fennállása esetén -
a forintra történő átváltás mellőzését kérje. Ilyen esetben viszont az eredeti szerződés a
15
törvény erejénél fogva nem módosul forintalapú hitelre, hanem csak a korábbi kamat-,
költség- és díjszabályok módosulnak a törvényjavaslatban meghatározottak szerint.
A fentiek miatt viszont a szerződések eltérő időpontokban módosulhatnak, ezért azok
időpontjának differenciált megállapítása indokolt.
Főszabályként a törvényjavaslat a szerződés módosult szövegének fogyasztó által történő
kézhezvételéhez köti a módosulás napját. Ez vonatkozik a forintalapú fogyasztói
kölcsönszerződésekre, a nem jelzálog fedezete mellett nyújtott deviza és devizaalapú
fogyasztói kölcsönszerződésekre, valamint azokra a deviza vagy devizaalapú fogyasztói
jelzálogkölcsön-szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó a forintra átváltás mellőzését
kérte, és megfelelt az e törvényjavaslatban foglalt feltételek valamelyikének. Ez utóbbi
esetében viszont az e törvényjavaslat szerint módosuló deviza vagy devizaalapú fogyasztói
jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezései szövegének kézhezvételi időpontja az
irányadó, nem pedig az ugyanezen fogyasztó által már korábban kézhez vett forintra történő
átváltást tartalmazó módosulás szövegének kézhezvételi időpontja.
A törvényjavaslat a deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések
esetében harminc napot biztosít a fogyasztó számára annak eldöntésére, melyik módosítást
válassza, a forintra történő átváltást vagy annak mellőzésével a korábbi deviza vagy a
devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosítását. Ezért csak a harmincegyedik
napon állapítható meg, hogy a forintra történő átváltás alapján következik-e be a módosulás.
Mivel a forintra átváltás mellőzését érvényesen csak akkor választhatja a fogyasztó, ha
megfelel valamelyik törvényi feltételnek, az, hogy a forintra átváltás mellőzését kérő fogyasztó
esetében végül melyik automatikus módosulás következik be, csak akkor dönthető el, ha a
pénzügyi intézmény ellenőrizte a feltételek fennállását. Amennyiben a szükséges feltételek nem
állnak fenn, úgy erről a pénzügyi intézmény értesíti a fogyasztót, és csak ekkor válik
egyértelművé, hogy az adott esetben is forintra átváltásra kerül sor. Ha a fogyasztó megfelelt
valamelyik feltételnek, a pénzügyi intézmény az értesítés helyett a korábbi deviza vagy a
devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezéseit küldi meg, ezért
ebben az esetben a főszabály kerül alkalmazásra.
Bár az egyes szerződések eltérő időpontban módosulnak, a módosulás hatálya ettől
függetlenül egységesen az elszámolási fordulónapra visszamenőleg áll be. A fordulónap
megegyezik elszámolási törvényben a fogyasztói követelés elszámolására irányadó
fordulónappal, amely devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés esetén 2015. február 1.,
forintalapú fogyasztói kölcsönszerződés és fogyasztói devizakölcsön-szerződés esetén 2015.
június 30. Ennek indoka, hogy egyetlen időpontra tekintettel történjen meg az elszámolás és a
forintra átváltás és az új törlesztőrészletek kiszámítása, hiszen így kerülhető el, hogy a
fogyasztó számára követhetetlenül, több alkalommal is változzon a törlesztőrészlet, és a
pénzügyi intézmények adminisztrációs terhei is ezzel a megoldással csökkenthetők.
A törvényjavaslat mentesíti a pénzügyi intézményt a szerződések ex lege módosulására
figyelemmel a kezes és a zálogkötelezett külön értesítése alól, így az ex lege módosulás miatt a
szerződésmódosítás kapcsán nem szükséges a kezes és a zálogkötelezett külön hozzájárulása a
szerződés módosulásához, erre figyelemmel ugyanakkor a törvényjavaslat garantálja, hogy
hogy a kezes és a zálogkötelezett helyzete nem válhat terhesebbé.
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat által érintett szerződések egy része refinanszírozott
szerződés, ezért szükséges a fogyasztói kölcsönszerződések és a refinanszírozás
összefüggésére tekintettel speciális szabály felállítása.
Az 4. §-hoz
16
Bár a szabályozás többi részéből egyértelműen következik, hogy a fogyasztói
kölcsönszerződések ex lege módosulása nem eredményezheti a fogyasztók költségterheinek
növekedését - ideértve például az újabb közjegyzői költségeket is -, a javaslat mégis
egyértelműen rögzíti, hogy az ex lege szerződésmódosulást nem kell ismételten közjegyzői
okiratba foglalni.
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat alapján a szerződésmódosulást nem kell közjegyzői
okiratba foglalni, szükséges annak egyértelmű törvényi rögzítése is, hogy a módosult
szerződésből eredő követelések végrehajtásával kapcsolatos intézkedések a korábbi
közjegyzői okiratok alapján, de csak a módosult szerződésekből eredő tartozások erejéig
foganatosíthatók.
•
A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha az e törvényjavaslat szerint módosult fogyasztói
kölcsönszerződés alapján végrehajtásra vagy a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli
érvényesítésére kerülne sor, az nem a módosulást megelőző, hanem kizárólag az e
törvényjavaslat szerinti módosulás alapján fennálló fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében
folytatható le, és ehhez semmiféle további jogcselekmény - így az okiratok módosítása sem -
szükséges.
Az e törvényjavaslat szerinti módosulás nem érinti az adott fogyasztói kölcsönszerződést
biztosító jelzálogjogot, az továbbra is változatlanul fennáll. Ha az ingatlan-nyilvántartásban
a tartozás a forinttól eltérő pénznemben került bejegyzésre, a tartozás e törvényjavaslat
szerinti forintra történő átváltása esetén nincs szükség arra, hogy az ingatlan-
nyilvántartásban is a forintra átszámított tartozás kerüljön feltüntetésre, mivel a
törvényjavaslat egyéb rendelkezései szerint is a kielégítési jog gyakorlására csak a módosult
tartozás erejéig kerülhet sor.
Az 5. §-hoz
Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a fogyasztó számára a szerződés e
törvényjavaslat szerinti módosult szövege és a kapcsolódó iratok az elszámolási törvény
szerinti elszámolással együtt, azonos szabályok szerint kerülnek kézbesítésre.
Mivel a teljes szerződés egységes szerkezetű, módosult szövege nagy terjedelmű lenne, és a
fogyasztó számára nehézséget jelenthet a módosult rendelkezések azonosítása, ezért kizárólag
a módosult rendelkezéseket kell a fogyasztó részére megküldeni.
A fogyasztó számára maga a szerződés e törvényjavaslat szerint módosuló rendelkezéseinek
szövege nem feltétlenül vagy csak nehezen értelmezhető, ezért ahhoz csatolva a pénzügyi
intézmény egy értelmezést megkönnyítő összefoglalót is köteles kiküldeni.
Annak érdekében, hogy a fogyasztó tisztában legyen a jövőben várható törlesztőrészletekkel,
az erről készült táblázatot is meg kell számára küldeni.
Mivel a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések esetében a
fogyasztónak csak a megadott határidőn belül van lehetősége arra, hogy kedvezőbb
kondíciójú forintalapú fogyasztói jelzálogkölcsönnel váltsa ki az e törvényjavaslat alapján
forintalapú fogyasztói jelzálogkölcsönre módosult szerződését, erre a lehetőségre a szerződés
módosult rendelkezéseinek kézbesítésével egyidejűleg fel kell hívni a figyelmét.
Ezen kívül a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések esetében a
fogyasztó a szerződés módosult rendelkezéseinek kézbesítését követő harminc napon belül
dönthet, hogy kezdeményezi-e a forintra történő átváltás szabályainak mellőzését, ezért az
17
o
erre történő figyelemfelhívást is szükséges mellékelni a szerződés módosult rendelkezéseihez.
Ennek kapcsán azokat a pénzügyi intézmény számára egyértelműen rendelkezésre álló
információkat is közölni kell a fogyasztóval, amelyek alapján megfelel a forintra átváltás
mellőzéséhez szükséges törvényi feltételeknek így adott esetben fel kell hívni a fogyasztó
figyelmét egyrészt arra, hogy a hátralévő futamidő alapján szerződése 2015. december 31-ig
lejár, másrészt arra, hogy a törvényjavaslat alapján a forintra átváltás esetén számítható
induló kamat meghaladja a forintra átváltás mellőzése esetén számítható induló kamatot.
A forintra átváltás mellőzésére irányuló kezdeményezés lehetősége kapcsán a pénzügyi
intézménynek tájékoztatnia kell a fogyasztót arról is, hogy amennyiben ezt a
jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló jogszabály
szerinti jövedelemarányos törlesztőrészlet mutatónak (a továbbiakban: JTM) való
megfelelésre kívánná alapozni, akkor milyen dokumentumokat kell benyújtania a
kezdeményezéssel együtt ahhoz, hogy a pénzügyi intézmény ki tudja számolni a rá vonatkozó
JTM-et.
A 6. §-hoz
A szerződés a fordulónapra visszamenő hatállyal módosul, ami azt eredményezi, hogy a
fogyasztónak ettől az időponttól már a módosult szerződés alapján kellene fizetnie a
törlesztőrészleteket. Ugyanakkor mivel fogyasztó ebben az időpontban a módosulás szövegét
még nem kapta meg, és még az sem ismert, hogy mely módosulási lehetőséget választja, így
technikailag sem kerülhet sor ténylegesen ezen törlesztőrészletek beszedésére.
Ennek feloldására a törvényjavaslat meghatározza, hogy mely időponttól kell az új
törlesztőrészletet megfizetnie a fogyasztónak, amely időpont a szerződésmódosulás napjának
megfelelően, az ott feltüntetett indokok miatt differenciált.
Tekintettel arra, hogy a fordulónap és a módosulás alapján első alkalommal megfizetett
„ valódi ” törlesztőrészletek összege nagy valószínűséggel eltér, a pénzügyi intézménynek ezt
az összeget a fogyasztóval a törvényjavaslatban meghatározott időszakon belül el kell
számolnia és meg kell fizetnie.
A törvényjavaslat szabályozza a megfizetés lehetséges módjait is.
A 7. §-hoz
Az Fhtv. módosítása következtében az egyoldalú szerződésmódosítás szabályai lényegesen
megváltoztak. A korábban ismert ok-listák helyébe az MNB által elismert kamatváltoztatási és
kamatfelár-változtatási mutatók léptek. E törvényjavaslat alapján ezeket a mutatókat,
valamint a referencia kamatlábat a pénzügyi intézmények a forintosítással érintett fogyasztói
kölcsönszerződések esetén is alkalmazhatják.
Ezeknek a mutatóknak a szerződésbe történő beépítésére a pénzügyi intézményeknek nem csak
a 3 évnél hosszabb futamidejű, jelzálogalapú devizakölcsönnél lesz lehetőségük, hanem a 3
évnél hosszabb futamidejű forintkölcsönöknél, valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű, nem
jelzálogalapú devizakölcsönöknél is.
A kamat, kamatfelár egyoldalú módosítást lehetővé tevő mutatók alkalmazása mellett azoknak
a periódusoknak a meghatározása is szükséges, amelyek letelte után a pénzügyi intézmény
kamatot, illetve kamatfelárat emelhet. Ezt a törvényjavaslat úgy határozza meg, hogy ha a
szerződés hátralévő futamideje a forintosítás után 9 évnél kevesebb, akkor a periódus 3 év
lesz. Ha azonban a hátralévő futamidő 9 és 16 év közötti, akkor a periódus 4 év lesz. Végül,
ha a hátralévő futamidő meghaladja a 16 évet, akkor a periódus 5 év lesz. Ez azt jelenti tehát,
hogy ezeknél a szerződéseknél a pénzügyi intézmény csak a 3, 4 és 5 éves periódusok letelte
után módosíthatja a kamatot, illetve a kamatfelárat.
18
A kamat, kamatfelár módosításának lehetősége a fentiek alapján nem vonatkozik azokra a
kölcsönszerződésekre, amelynél a futamidőből 3 évnél kevesebb van hátra. A fair bankokról
szóló törvény értelmében ugyanis egy kamatperiódus nem lehet rövidebb 3 évnél, ennél
rövidebb kamatperiódust pedig a jogalkotó álláspontja szerint a törvényjavaslattal érintett
fogyasztói kölcsönszerződéseknél sem lenne célszerű főszabályként meghatározni. Ebből
pedig az is következik, hogy azoknál a fogyasztói kölcsönszerződéseknél, amelyeket a forintra
történő átváltás érint, de amelyeknél a futamidőből 3 évnél kevesebb van hátra, a pénzügyi
intézményeket nem illeti meg a kamat-, illetve a kamatfelár egyoldalú módosításának a joga.
A kamatperiódusok kezdő napját diverzifikálva kell meghatározni. Ennek érdekében a
törvényjavaslat kimondja, hogy a kamatperiódusok indulására 2015. május 1. és 2016. április
30. között kerülhet sor. Ezen az időintervallumon belül a kamatperiódus indulására azon a
fordulónapon kerülne sor, amikor az első elszámolási kamatperiódus-váltás történt.
A 8. §-hoz
A fair bank törvény a fogyasztói hitelszerződések módosítására vonatkozó szabályokat állapít
meg (kamat, illetve kamatfelár módosításának felső határa és meghatározásának módja, díjak
és költségek megállapításának és módosításának szabályai, a kamatfeltételek módosításához
kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség stb.), amelyek az e törvényjavaslat alapján módosuló
szerződések esetében is alkalmazandók, kivéve egyes rendelkezéseket - például a
kamatperiódusok meghatározása és a díjak és költségek módosítása —, amelyekre e
törvényjavaslat eltérő szabályokat ad.
Az e törvényjavaslat hatálybalépését követő első kamat-, illetve kamatfelár-periódus kezdő
időpontját a 7. § határozza meg, viszont mivel a módosulástól az első kamatperiódus
kezdetéig (2015. május 1 - 2016. április 30.) terjedő időtartam jelentősen rövidebb az e
törvényjavaslatban megállapított legrövidebb kamatperiódusnál is, a fogyasztók érdekeit
figyelembe véve nem indokolt, hogy az e törvényjavaslat által megállapított rögzített
kamatokat, illetve referencia-kamatláb esetén a kamatfelárat a pénzügyi intézmény már az
első teljes kamatperiódus kezdetén módosítsa.
A 9. §-hoz
A törvényjavaslat az érvényesen megállapított díjakat és költségeket - az adott esetben
forintra történő átváltás kivételével - nem módosítja, mivel ezt semmi nem indokolná, viszont
a jövőre nézve - a fogyasztók érdekeinek védelmére tekintettel - korlátozza az emelésük
mértékét.
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat által elismert díjak és költségek tekintetében nem
alkalmazhatók egyértelműen háttérszabályként az e díjak és költségek módosítására a fair
bank törvény rendelkezései, ezért a tételes díjak esetében a törvényjavaslat elismeri azok évi
egy alkalommal történő emelésének lehetőségét.
Annak ellenére, hogy a fogyasztói szerződések e törvényjavaslat szerinti módosulása kapcsán
a törvény költségekkel járó kötelezettségeket állapít meg a pénzügyi intézmények részére, a
törvényjavaslat a hiteladósok érdekeinek védelme érdekében egyértelműen rögzíti, hogy
ezeket a terheket a pénzügyi intézmények semmilyen formában nem háríthatják át a
fogyasztókra.
A 10. §-hoz
19
A törvényjavaslat kiemelt rendelkezése egyes szerződések esetében a fogyasztóknak az
árfolyamkockázat alóli mentesítse, az ország pénzügyi közvetítőrendszerének stabilitása
érdekében a szerződések alapján fennálló tartozások forintosítása. A forintosítás legfontosabb
eleme annak az árfolyamnak a meghatározása, amelyen a tartozások átváltására sor kerül.
A törvényjavaslat a Kormány és a Magyar Bankszövetség megállapodásának megfelelően
tartalmazza az átváltás árfolyamát.
A törvényjavaslat úgy javasolja megállapítani az árfolyamra vonatkozó szabályt, hogy olyan
alternatívát állít fel, amely alapján a 2014. június 16. (a Kúria vonatkozó döntésének
időpontja) és 2014. november 7. között a hiteladósok számára kedvezőbb árfolyam lehessen
az átváltás alapja. Az árfolyam az MNB által jegyzett hivatalos devizaárfolyamokat veszi
figyelembe.
A forintra átváltást az elszámolási törvény szerinti elszámolás alapján számított tartozás
tekintetében kell elvégezni; az a tőketartozáson kívül kiterjed a kamatra, költségre és díjra is,
e tekintetben is mentesítve a hiteladósokat a kedvezőtlen árfolyammozgásoktól.
A forintra történő átváltásra nyitva álló határidő megegyezik az elszámolásra nyitva álló
határidővel.
All. §-hoz
A forintra átváltott tartozás kamata kizárólag a háromhavi BUBOR-hoz kötött referencia-
kamat lehet.
A törvényjavaslat mind a kamatfelár, mind a kamat tekintetében korlátokat állapít meg,
amelyeknek egyidejűleg meg kell felelni.
A kamatfelár főszabály szerint az eredeti kamatfelár, amely meghatározását az értelmező
rendelkezések tartalmazzák.
A kamatfelár felső határa a jelzálogkölcsön-szerződés célja alapján eltérő mértékben kerül
meghatározásra. Ez a felső határ lakáscélú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén 5,5
százalék, nem lakás célú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén pedig 7 százalék.
A törvényjavaslat a kamatfelár alsó határát is megállapítja, amely 2 százalék.
A törvényjavaslat a kamatfelár meghatározása mellett a referencia-kamatlábból és a
kamatfelárból álló kamat tekintetében is felső határt állapít meg, amely nem lehet magasabb,
mint az eredeti induló kamat és a 2014. július 19. napján az adott szerződésben alkalmazott
ügyleti kamat közül az alacsonyabb. Ezen szabály alól az egyetlen kivétel, hogy a kamat nem
lehet alacsonyabb, mint a BUB OR és a 2 százalékos kamatfelár összege.
A 12. §-hoz
A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az árfolyamkockázatnak kevésbé kitett fogyasztók
kezdeményezhessék deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződéseik
fenntartását. Ezt a szerződés forintra történő átváltást tartalmazó módosuló rendelkezéseinek
kézhezvételét követően tehetik meg a pénzügyi intézménynél.
Ilyen módon tudomást szereznek arról, hogy forintra történő átváltás esetén milyen
törlesztőrészletet kellene fizetniük, és harminc nap áll rendelkezésükre arra, hogy
átgondolják, melyik megoldás lenne előnyösebb számukra.
Az olyan szerződések esetében, ahol nemcsak egy adóst terhelnek a szerződésből fakadó
kötelezettségek, a későbbi viták elkerülése érdekében a törvényjavaslat rögzíti, hogy abban a
kérdésben, hogy a tartozás forintra váltásra kerüljön sor, vagy a korábbi deviza vagy
devizaalapú szerződés maradjon fenn, csak az adóstársak együttes nyilatkozata dönthet.
20
A törvényjavaslat nem teszi korlátlanul lehetővé valamennyi fogyasztó számára a deviza vagy
devizaalapú fogyasztói jelzálogszerződés fenntartásának választását. Ezt azon fogyasztókra
szűkíti le, akiket az esetleges jövőbeli árfolyamkockázat hatása kevésbé érinthet hátrányosan,
vagy ahol a jelzálogkölcsön-szerződés hátralévő futamideje viszonylag rövid, illetve akik
számára a forintra történő átváltás során meghatározott új kamat hátrányos lenne.
A törvényjavaslat pontosan meghatározza azt az eljárási rendet, amely keretében a fogyasztó
élhet a forintra történő átváltással kapcsolatos választási lehetőségével. A jogbiztonság
érdekében meghatározza a pénzügyi intézmény ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek
határidejét.
A törvényjavaslat abban az esetben is egyértelműen meghatározza az induló kamat
maximumát, ha a fogyasztó döntése alapján a szerződés forintosítására nem kerül sor. E
kamatszabályok is úgy kerültek meghatározásra, hogy az alkalmazásra kerülő kamatok ne
haladhassák meg a törvényjavaslatban meghatározott eredetileg számítható kamatot.
A 13. §-hoz
A szerződésmódosítás kapcsán a jogalkotó lehetővé kívánja tenni, hogy a pénzügyi
intézmények között a felár megállapítása tekintetében verseny alakuljon ki, és ezáltal a
fogyasztók az e törvényjavaslat szerinti kamatplafonnál alacsonyabb kamatozású fogyasztói
kölcsönszerződéssel válthassák ki korábbi fogyasztói kölcsönszerződésüket. Ennek
megkönnyítése érdekében a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés felmondása esetére a
pénzügyi intézmény nem számolhat fel semmiféle díjat, költséget vagy jutalékot, és az új
fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése
is mentes az erre vonatkozó igazgatási szolgáltatási díj megfizetésétől.
A törvényjavaslat a kívánatos kamatverseny kialakulása érdekében nem zárja ki, hogy az a
pénzügyi intézmény is kedvezőbb kondíciójú szerződést kínálhasson a fogyasztó részére, amely
jelenleg is a fogyasztó hitelezője.
Az új fogyasztói kölcsönt folyósító pénzügyi intézmény követelését biztosító jelzálogjog a
korábbi fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ranghelyét követelése erejéig
annyiban tarthatja fenn, amely mértékben követelése a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés
kiváltására szolgált. Azaz ha a fogyasztó a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés kiváltásán
kívül, azzal együtt más célból további összegeket is kölcsönként vesz fel, erre a további
összegre a ranghelyfenntartás már nem terjed ki, hiszen az a korábbitól eltérő célú követelést
biztosít.
Természetesen a fogyasztónak lehetősége van arra is, hogy a korábbi fogyasztói
kölcsönszerződés alapján fennálló tartozását csak részben váltsa ki új fogyasztói kölcsönnel,
és a fennmaradó részt más forrásból fedezze.
A 14. §-hoz
A fogyasztói jelzálogszerződéseken kívül a törvényjavaslat hatálya alá tartozó valamennyi
többi szerződés, így különösen a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződések esetében a
törvényjavaslat kizárólag az alkalmazható induló kamatot állapítja meg. A módosítás
alapvető célja, hogy ezekben a szerződésekben is kizárólag az eredetileg számítható kamat,
illetve kamatfelár, azaz az eredeti induló kamat - referencia-kamatlábhoz kötött szerződés
esetén kamatfelár — és a 2014. július 19. napján az adott fogyasztói kölcsönszerződésben
alkalmazott ügyleti kamat - referencia-kamatlábhoz kötött szerződés esetén kamatfelár -
21
közül az alacsonyabb kamat, kamatfelár legyen alkalmazható, a hiteladósok érdekeinek
védelmében.
A 15. §-hoz
A fogyasztói jelzálogkölcsön szerződéseknél alkalmazott forintosítási szabályokat a
törvényjavaslat kiterjeszti azokra a már felmondott szerződésekből eredő egyes tartozásokra
is, amelyek esetében még végrehajtási cselekményekre kerülhet sor.
Ezekben a végrehajtási eljárásokban a törvényjavaslat biztosítja, hogy azok csak a
törvényjavaslat által meghatározott árfolyam szerint átváltott tartozások erejéig legyenek
lefolytathatók, így elkerülve, hogy a fogyasztók ebben a fázisban további
árfolyamkockázatnak legyenek kitéve.
Mindazonáltal a hiteladós fogyasztónak ebben az esetben is módja van arra, hogy ha számára
bármely okból kedvezőbb lenne a tartozás devizában történő nyilvántartása, úgy ezt a
lehetőséget is választhassa.
A 16. §-hoz
A fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződésmódosítással és tartozása forintra
történő átváltásával kapcsolatos egyes lényegi panaszai felülvizsgálatát kérje. Mivel a
szerződésmódosítást és a tartozás forintra történő átváltásának eredményét az elszámolással
együtt kell a fogyasztó részére kiküldeni, célszerű az elszámolás felülvizsgálatára vonatkozó
szabályoknak a szerződésmódosításra történő kiterjesztése, azonos eljárási szabályok
megállapítása.
A 17. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat több értesítés kézbesítésére a jogkövetkezményekre
figyelemmel tértivevényes kézbesítést ír elő, ezért ezekben az esetekben — az elszámolási
törvénnyel összhangban kell megállapítani, hogy mely időpont tekinthető a kézhezvétel
időpontjának.
A 18. §-hoz
Az alapvetően technikai jellegű szabályok megalkotására az MNB elnöke kap felhatalmazást,
így arra, hogy a szerződésmódosulás lényegi elemeiről készített összefoglaló, valamint a
szerződés devizában való fenntartására vonatkozó kezdeményezés tartalmi és formai
követelményeit megállapítsa.
A 19. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezések. A (2) bekezdésben szereplő szabályok a törvényjavaslat
általános hatálybalépésétől eltérően az e törvényjavaslat szerint módosuló fogyasztói
kölcsönszerződésekre vonatkoznak.
A 20. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a forintosítás árfolyama már a törvényjavaslat kihirdetésekor rögzített,
ezért az árfolyamkockázatok mielőbbi lehetséges csökkentse érdekében a törvényjavaslat már
22
a 2015. január 1-jét követően esedékes törlesztőrészletek számítására is ezen árfolyamok
alkalmazását rendeli el.
A törvényjavaslat a fogyasztókkal történő elszámolások hatásainak a pénzügyi intézmény
számviteli nyilvántartásaiban történő teljesítésére és átvezetésére vonatkozó határidőket is
tartalmaz.
A 21.§-hoz
A következetes jogalkotási gyakorlatnak megfelelően az átláthatóság miatt az illetékekről
szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat
igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvényt érintő módosítások nem
szétszórva, más törvényekben kerülnek elhelyezésre, hanem magában a módosított
törvényben.
Ezért ez a - tartalmilag a 13. §-ban szereplő kiváltó hitelhez kapcsolódó - szabály a módosító
rendelkezések között kerül elhelyezésre.
A módosítás célja, hogy az e törvényjavaslat szerinti, a fogyasztó számára kedvezőbb
feltételekkel nyújtott kiváltó hitel igénybevétele esetén ne jelentsen pénzügyi terhet az új
fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, illetve a
kiváltott hitelt biztosító jelzálogjog törlése kapcsán fizetendő díj sem.
A 22. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatban foglalt szabályok a korábbi árfolyamgátas
rendszerhez képest is előnyösebb és végleges megoldást tartalmaznak az árfolyamkockázat
kezelése tekintetében, ezért a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések forintosítása mellett nem
indokolt a gyűjtőszámlás rendszer további kiterjesztése, ezért a törvényjavaslat megszünteti az
új gyűjtőszámlás hitelszerződések megkötése kezdeményezésének lehetőségét.
23