﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/4648. számú
törvényjavaslat
a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti
megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú
törvénymódosításokról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2015. május
2015. évi ... törvény
a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési
nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról
Az öröklési ügyben érintettek igényei határon átnyúló érvényesítésének elősegítése
érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. Általános rendelkezések
1. §
E törvény hatálya az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról,
az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési
ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési
bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 31. cikke szerinti eljárásra (a továbbiakban:
megfeleltetési eljárás) terjed ki.
2. §
E törvény alkalmazásában:
a)	kérelmező: a Rendelet 69. cikkének (5) bekezdése szerinti magyarországi
nyilvántartást vezető szerv;
b)	öröklési ügyben érintett: aki a Rendelet 62. cikkének (1) bekezdése szerinti európai
öröklési bizonyítvány, vagy a Rendelet hatálya alá tartozó határozat, bírósági egyezség vagy
közokirat alapján a nyilvántartást vezető szervnél bejegyzés iránti kérelmet terjeszt elő.
2.	A megfeleltetési eljárás lefolytatása iránti kérelem
3.	§
(1)	Ha a kérelmező előtt folyó eljárásban (a továbbiakban: alapeljárás) a Rendelet 31.
cikke szerinti megfeleltetés válik szükségessé, a kérelmező haladéktalanul megfeleltetési
eljárás lefolytatása iránti kérelmet (a továbbiakban: kérelem) terjeszt elő a bíróságnál. Ha az
alapeljárásban hiánypótlási felhívásnak van helye, úgy a kérelmet a hiányok pótlását követően
kell előterjeszteni.
(2)	Nem kell kérelmet előterjeszteni, ha a kérelmező az alapeljárásra irányadó
szabályok alapján azt állapítja meg, hogy az alapeljárást a megfeleltetéstől függetlenül meg
kell szüntetni.
(3)	Az eljárás lefolytatására első fokon a Budai Központi Kerületi Bíróság illetékes.
4.	§
1
(1)	A kérelmet írásban kell előterjeszteni és ahhoz csatolni kell az alapeljárás iratait.
(2)	A kérelemnek tartalmaznia kell:
a)	a kérelmező megnevezését, elérhetőségét,
b)	az öröklési ügyben érintett nevét, címét,
c)	az alapeljárás megjelölését, és
d)	annak a külföldi dologi jognak a megjelölését, amelyre nézve a
megfeleltetést kérik.
(3)	A kérelem előterjesztésével egyidejűleg - annak tényéről - a kérelmezőnek
tájékoztatnia kell az öröklési ügyben érintettet.
3.	A bíróság eljárása
5.	§
(1)	A bíróság megfeleltetési eljárása polgári nemperes eljárás, amelyre - ha e törvény
másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályait a polgári
nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A bíróság a kérelem tárgyában kizárólag okiratok alapján dönt.
6.	§
(1)	Ha a kérelem hiányos vagy más okból kiegészítésre, kijavításra szorul, a bíróság -
a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - hiánypótlást rendel el.
(2)	A bíróság felhívhatja az öröklési ügyben érintettet, hogy a külföldi jog tartalmáról
rendelkezésére álló adatokat, okiratokat csatolja be. Ha az öröklési ügyben érintett a
felhívásban megjelölt határidőn belül a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, a kérelem
elutasításának ebből az okból nincs helye, a bíróság hivatalból gondoskodik a
megfeleltetéshez szükséges külföldi joganyag beszerzéséről.
(3)	Az eljárásban felfüggesztésnek és szünetelésnek nincs helye.
7. §
(1)	A bíróság a kérelmet végzéssel elutasítja, ha
a)	a kérelmet nem a Rendelettel összefüggő alapeljárásban terjesztették elő,
b)	a kérelemben szereplő külföldi dologi jog a magyar jogban nyilvántartásba
bejegyezhető jogként, azonos tartalommal ismert.
(2)	Ha a kérelem elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének nincs helye, a
bíróság a kérelemben szereplő külföldi dologi jogi jogintézménynek a magyar jogban ismert,
a kérelmező által vezetett nyilvántartásba bejegyezhető dologi jogi jogintézménynek való
megfeleléséről határoz. A bíróság döntése a kérelmezőre nézve kötelező.
(3)	A bíróság a kérelem beérkezésétől számított hatvan napon belül hozza meg
határozatát, amely határidőbe nem számít be a külföldi joganyag beszerzésére fordított idő.
2
(4)	Az alapeljárásban - az alapeljárásra irányadó jogszabályok egyéb előírásainak
teljesítése mellett - a Rendelet 62. cikkének (1) bekezdése szerinti európai öröklési
bizonyítvány a bíróság (2) bekezdés szerinti döntését tartalmazó okirattal együtt minősül a
bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak.
4.	Jogorvoslat
8. §
(1)	A bíróságnak a megfeleltetési eljárás lefolytatása iránti kérelem tárgyában hozott
döntésével szemben a kérelmező és az öröklési ügyben érintett élhet fellebbezéssel. A
fellebbezést a határozatot hozó bíróságnál kell előterjeszteni és a törvényszékhez kell címezni.
(2)	A bíróságnak a megfeleltetési eljárás lefolytatása iránti kérelem tárgyában hozott
döntésével szemben az alapeljárásban nincs helye jogorvoslatnak.
5.	Költségviselés
9.	§
(1)	A megfeleltetési eljárás költségét az öröklési ügyben érintett viseli.
(2)	Az öröklési ügyben érintett a megfeleltetési eljárás költségét az alapeljárásban - a
(3)	bekezdésben foglaltak figyelembevételével - köteles a kérelmező részére megtéríteni az
alapeljárásra irányadó külön jogszabálynak a költségviselésre vonatkozó rendelkezései
szerint.
(3)	Az öröklési ügyben érintett a megfeleltetési eljárás költségét köteles
megelőlegezni. A költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a kérelmezőnél
előzetesen letétbe kell helyezni.
(4)	A megfeleltetési eljárás megelőlegezett, illetve megtérített költségét a kérelmező
köteles átutalni a bíróság részére.
6.	Záró rendelkezések
10.	§
(1)	Az Országgyűlés felhatalmazást ad arra, hogy Magyarország az Egyesült
Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi
április hó 11. napján kelt Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) kihirdetéséről szóló
1987. évi 20. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Véttvr.) 3. §-ában foglalt, az Egyezmény
12.	Cikke, 90. Cikke és 96. Cikke alapján megtett nyilatkozatokat visszavonja.
(2)	A visszavonás hatályosulásának és a 11. § (4) bekezdésében meghatározott
időpontnak a naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter - annak ismertté válását
követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
11. §
3
(1)	Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	A 19. §, a 20. §, a 22. § (6) bekezdése, a 24. § (1) bekezdése, valamint a 26. §
2015. július 1-jén lép hatályba.
(3)	Az 1-9. §, a 13. § és 14. §, a 16. § és 17. §, valamint a 18. § (1)-(10), (12) és (13)
bekezdése 2015. augusztus 17-én lép hatályba.
(4)	A 15. § az Egyezmény 97. cikkének (4) bekezdésében meghatározott időpontban
lép hatályba.
12.	§
E törvény 23. § (1), (7)-(11), (13) és (14) bekezdése az Alaptörvény 25. cikk (8) bekezdése,
valamint 26. cikk (1) és (2) bekezdése alapján, a 24. § (2) bekezdése az Alaptörvény 29. cikk
(7)	bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.
13.	§
E törvény 1-9. §-a, 14. §-a, valamint 16-18. §-a az öröklési ügyekre irányadó
joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről
és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és
végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-
i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapít meg.
7.	A 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel összefüggő törvénymódosítások
14.	§
(1)	A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a
továbbiakban: Nmtvr.) 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § A szóbeli végrendelet és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel
a)	a magyar jognak,
b)	a keletkezés vagy a visszavonás helyén és idején hatályos jognak,
c)	annak a jognak, amely a szóbeli végrendelet létrejöttekor, annak
visszavonása időpontjában, vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga
volt,
d)	a szóbeli végrendelet létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, vagy
az örökhagyó halálakor az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos
jognak, vagy
e)	ingatlanra vonatkozó szóbeli végrendelet esetében az ingatlan fekvésének
helyén irányadó jognak.”
(2)	Az Nmtvr. „Öröklési jog” alcíme a következő 36/A. §-sal egészül ki:
4
„36/A. § Ha az öröklésre alkalmazandó jog szerint a belföldi hagyatéknak nincs
örököse, a belföldi hagyaték öröklésére a magyar jognak a magyar állam öröklésére irányadó
szabályait kell alkalmazni.”
(3)	Hatályát veszti az Nmtvr.
a)	58. §-a,
b)	62/A. § b) pontja,
c)	62/C. § b) pontja.
(4)	Az Nmtvr. 75. § (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(E törvény)
„c) 36. és 36/A. §-a az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az
alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és
végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és
végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-
i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet”
(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)
15.	§
Hatályát veszti a 10. § és a Véttvr. 3. §-a.
16.	§
(1)	A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban:
Vht.) 23/B. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Az okiratot végrehajtási záradékkal látja el a következő bíróság:)
„e) a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint végrehajtható
külföldi közokiratot az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá
vonható vagyontárgyának helye - szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság,
Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság.”
(2)	A Vht. 31/C. § (1) bekezdése a következő h) és i) ponttal egészül ki:
(Az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja)
„h) a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 46. cikk (3) bekezdés
b)	pontja szerinti tanúsítványt, a 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 1.
mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával,
i) a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 61. cikk (2) bekezdése
szerinti tanúsítványt, a 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 3. mellékletében
közzétett formanyomtatvány felhasználásával.”
(3)	A Vht. 31/C. § (2) bekezdése a következő f) és g) ponttal egészül ki:
5
(A közokiratot kiállító hatóság székhelye szerint illetékes járásbíróság, ha pedig a közokiratot
közjegyző állította ki, továbbá a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a
közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség esetén a
közjegyző kérelemre kiállítja)
,f a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 46. cikk (3) bekezdés
b) pontja szerinti tanúsítványt, a 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 1.
mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával,
g)	a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikk (2) bekezdése
szerinti tanúsítványt, a 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 2. mellékletében
közzétett formanyomtatvány felhasználásával.”
(4)	A Vht. 210/A. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(A bíróság)
„c) a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti öröklési
ügyben hozott bírósági határozat (perbeli egyezség) és kiállított közokirat
végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során - ha a 650/2012/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelet másképpen nem rendelkezik”
(- az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.)
(5)	A Vht.
a)	31/C. § (5) bekezdésében az „(1) bekezdés a), b), e) és g) pontja”
szövegrész helyébe az „(1) bekezdés a), b), e), g) és h) pontja” szöveg, a „(2) bekezdés a), c)
és e) pontja” szövegrész helyébe a „(2) bekezdés a), c), e) és f) pontja” szöveg,
b)	37/B. § (4) bekezdésében az „és az 1215/2012/EU rendelet” szövegrész
helyébe az „az 1215/2012/EU rendelet, és a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet” szöveg,
c)	186. § (3) bekezdésében a „vagy az 1215/2012/EU rendelet” szövegrész
helyébe az „ , az 1215/2012/EU rendelet vagy a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet” szöveg
lép.
(6)	A Vht. 317. § (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(E törvény)
„i) 23/B. § (1) bekezdés e) pontja, 31/C. § (1) bekezdés h) és i) pontja, 31/C. §
(2)	bekezdés f) és g) pontja, 210/A. § (1) bekezdés c) pontja az öröklési ügyekre irányadó
joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről
és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és
végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-
i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet”
(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)
6
17. §
(1)	Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a
továbbiakban: Inytv.) 6. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) A jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére, illetve feljegyzésére irányuló
ingatlan-nyilvántartási eljárás - ha e törvény másként nem rendelkezik - az ügyfél kérelmére
vagy hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag
jelentős tény jegyezhető be, illetve kerülhet feljegyzésre, amelyet a kérelem vagy hatósági
megkeresés megjelöl, vagy amit külön törvény alapján lefolytatott megfeleltetési eljárás során
a bíróság jogerős döntésében megjelöl.”
(2)	Az Inytv. IV. fejezete a következő alcímmel, valamint 40/A. és 40/B. §-sal
egészül ki:
„Az európai öröklési bizonyítvány alapján történő bejegyzés iránti kérelem eljárásra
vonatkozó különös rendelkezések
40/A. § Ha a kérelemhez a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 62.
cikk (1) bekezdése szerinti európai öröklési bizonyítványt csatolják be, mint bejegyzés
alapjául szolgáló okiratot, az ingatlan-nyilvántartási eljárás során a 40/B. § szerinti
szabályokat kell alkalmazni.
40/B. § (1) Ha a benyújtott európai öröklési bizonyítványban nem szerepel minden
adat, ami az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges, az európai öröklési
bizonyítványnak a hiányzó adatokkal történő kiegészítése céljából hiánypótlási felhívást
bocsát ki az ingatlanügyi hatóság.
(2)	Ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez olyan adatok szükségesek, amelyek
nem képezik az öröklési bizonyítvány részét, az ingatlanügyi hatóság ezen adatoknak - a (3)
bekezdésben foglalt kivétellel - az európai öröklési bizonyítványt kiállító szervtől való
beszerzése céljából hiánypótlási felhívást bocsát ki.
(3)	Az anya születési családi és utóneve megjelölésének hiánya miatt a kérelem
elutasításának, illetve hiánypótlási felhívás kibocsátásának nincs helye.
(4)	Ha az európai öröklési bizonyítványban megjelölt jog nem tárgya az ingatlan-
nyilvántartásnak, az ingatlan-nyilvántartási hatóság megkeresi a külön törvény alapján eljárni
köteles bíróságot megfeleltetési eljárás lefolytatása iránt. Ezen esetben a kérelem 39. § (4)
bekezdés b) pontja szerinti elutasításnak nincs helye.
(5)	Az ingatlanügyi hatóság a bíróság megfeleltetési eljárás során hozott jogerős
döntéséig az ingatlan-nyilvántartási eljárást felfüggeszti.
(6)	Az európai öröklési bizonyítvány és a külön törvényben meghatározott
megfeleltetési eljárásban hozott bírósági döntést tartalmazó okirattal együtt minősül a
bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak, ha az ingatlanügyi hatóság kérelme alapján
megfeleltetési eljárás lefolytatására került sor.
7
(7)	A (6) bekezdésben foglalt esetben a bejegyzés során a megfeleltetési eljárás során
hozott érdemi döntésben feltüntetett jogot kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.
(8)	Az európai öröklési bizonyítványra nem kell alkalmazni e törvénynek a külföldön
kiállított közokiratokra irányadó rendelkezéseit.”
(3)	Az Inytv. a következő 95/A. §-sal egészül ki:
„95/A. § E törvény 6. § (1) bekezdése, valamint 40/A. és 40/B. §-a az öröklési ügyekre
irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok
elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok
elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről
szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához
szükséges rendelkezéseket állapít meg.”
18. §
(1)	A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban:
Hetv.) 19. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Ha a bejelentő a joghatóság megállapításához nem szolgáltat elegendő adatot,
úgy ennek beszerzéséről a jegyzőnek hivatalból kell gondoskodnia. Az eljárás
megszüntetésének ebből az okból nincs helye.”
(2)	A Hetv. a 43. §-t követően a következő alcímmel, valamint 43/A. és 43/B.
§-sal egészül ki:
„A külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos intézkedések
43/A. § (1) A külföldi hagyatéki vagyon leltározására a 20. §-ban foglaltak irányadóak
azzal, hogy a külföldi hagyatéki vagyont a hagyatéki leltárba akkor kell felvenni, ha annak
meglétét és hagyatékhoz tartozását igazolták.
(2)	Ha az öröklésben érdekelt külföldi vagyon meglétét és hagyatékhoz tartozását
igazolni nem tudja, de valószínűsíti, kérésére - a hagyatéki leltár megküldését követően - a
közjegyző hagyatéki eljárási igazolást állít ki annak érdekében, hogy az öröklésben érdekelt
az (1) bekezdés szerinti igazoláshoz szükséges okiratot beszerezhesse.
(3)	A közjegyző a (2) bekezdésben foglalt kérelemtől függetlenül hivatalból is
intézkedhet a külföldi vagyon meglétét és hagyatékhoz tartozását igazoló okirat beszerzése
iránt.
43/B. § A hagyatéki leltárban szereplő külföldi vagyonnak, e vagyon meghatározott
részének, vagy egyes vagyontárgyaknak a biztosítása érdekében az öröklésben érdekelt
indokolt kérelmére a közjegyző hagyatéki eljárási igazolást ad ki. A hagyatéki eljárási
igazolás nem minősül biztosítási intézkedésnek.”
(3)	A Hetv. 57. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Az idézés figyelmeztetést tartalmaz az alábbiakra is:)
8
„d) a megidézett személy köteles haladéktalanul bejelenteni, ha tudomása
szerint az örökhagyó hagyatéka tekintetében külföldön eljárás volt vagy van folyamatban,
egyúttal megadni a külföldi eljárás beazonosításához szükséges adatokat.”
(4)	A Hetv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § A közjegyző az előtte folyamatban levő hagyatéki eljárást végzéssel akkor is
megszünteti, ha
a)	joghatósága hiányát állapítja meg, vagy
b)	öröklési bizonyítvány kiadását nem kérték és
ba)	nem áll fenn, illetve megszűnik a 20. § (1) bekezdés b) pontjában, a
20.	§ (2) vagy (3) bekezdésében foglalt körülmény és a hagyatékban nincs a 20. § (1)
bekezdés a) pontjában megjelölt vagyontárgy,
bb)	nem áll fenn, illetve megszűnik az a körülmény, amelynek fennállása
miatt a hagyaték leltározása e törvény alapján kötelező,
bc)	a hagyatéki leltár felvétele kérelemre történt és a kérelmező - több
kérelmező esetén valamennyi kérelmező - e kérelmét a hagyatékátadó végzés meghozataláig
visszavonta.”
(5)	A Hetv. a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § A külföldi hagyatéki vagyonból az igazoltan meglévő és hagyatékhoz tartozó
vagyon adható át.”
(6)	A Hetv. a 101/A. §-t követően a következő alcímmel, valamint 101/B. §-sal
egészül ki:
„Hagyatéki eljárási igazolás
101/B. § (1) Annak az öröklésben érdekeltnek a kérelmére, aki
a)	külföldi hagyatéki vagyon meglétét valószínűsíti, vagy
b)	külföldi hagyatéki vagyon igazolását követően valószínűsíti, hogy az
veszélyben van,
a közjegyző külföldi felhasználás céljából külön végzésbe foglalt hagyatéki eljárási igazolást
állít ki.
(2)	A hagyatéki eljárási igazolás azt igazolja, hogy az örökhagyó hagyatéka
tekintetében a közjegyző előtt hagyatéki eljárás van folyamatban és abban - az eljárás adatai
szerint - kik az öröklésben érdekeltek.
(3)	A hagyatéki eljárási igazolás nem minősül jogot keletkeztető vagy kötelezettséget
megállapító okiratnak, nem jogosít fel a hagyatéki vagyon birtokba vételére, használatára,
hasznosítására, haszonélvezetére és a hagyatéki vagyonnal való rendelkezésre, nem képez
továbbá érvényes jogcímet nyilvántartásba való bejegyzéshez. A hagyatékátadó végzésben az
előbbiekben felsorolt tényekre utalni kell.”
9
(7)	A Hetv. a 102/A. §-t követően a következő alcímmel, valamint 102/B. és
102/C. §-sal egészül ki:
„Európai öröklési bizonyítvány
102/B. § (1) Európai öröklési bizonyítvány kiállítása - a (2) bekezdésben foglalt
kivétellel - a teljes hatályú hagyatékátadó végzés, a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú
hagyatékátadó végzés, valamint a 89. § második mondata szerinti hagyatéki eljárást befejező
végzés jogerőre emelkedését követően kérhető.
(2)	A 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban ezen
alcímben: Rendelet) szerinti végrendeleti végrehajtó, valamint hagyatéki gondnok - ideértve a
32. § (2) és (3) bekezdése szerinti ügygondnokot is - az (1) bekezdésben megjelölt időpontot
megelőzően is kérheti európai öröklési bizonyítvány kiállítását a Rendelet 63. cikk (2)
bekezdés c) pontjában foglaltak bizonyítása érdekében.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti kérelem elbírálására a hagyatéki eljárást lefolytató
közjegyző illetékes.
(4)	A kérelemhez a Rendelet 65. cikk (3) bekezdésében foglalt okiratok közül nem
szükséges csatolni azokat, amelyek a hagyatéki eljárásban már becsatolásra kerültek, illetve
amelyek egyébként a közjegyző rendelkezésére állnak.
102/C. § (1) A közjegyző az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemről
külön végzésben dönt.
(2)	A közjegyző a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően
haladéktalanul kiállítja az európai öröklési bizonyítványt a 1329/2014/EU bizottsági
végrehajtási rendelet 5. mellékletében közzétett formanyomtatvány felhasználásával.”
(8)	A Hetv. 109. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A közjegyző az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemnek helyt
adó végzését kérelemre vagy saját hatáskörben megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, ha
a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikk (2) bekezdésében foglalt
feltétel fennáll.
(4)	A közjegyző a (3) bekezdésben meghatározott esetben az európai öröklési
bizonyítvány hatályát - kérelemre - felfüggesztheti az európai öröklési bizonyítvány kiállítása
iránti kérelemnek helyt adó végzést megváltoztató vagy hatályon kívül helyező végzés
meghozataláig.”
(9)	A Hetv. 110. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Fellebbezésnek van helye
a)	az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában hozott,
b)	az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemnek helyt adó
végzés megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése tárgyában hozott,
c)	az európai öröklési bizonyítvány hatályának felfüggesztése tárgyában hozott
10
végzés ellen.”
(10)	A Hetv.
a)	6. § (1) bekezdés l) pontjában a „lépett fel, továbbá” szövegrész helyébe a
„lépett fel, továbbá a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti végrendeleti
végrehajtó és hagyatéki gondnok, valamint” szöveg,
b)	19. § (2) bekezdésében a „való illetékesség” szövegrész helyébe a „való
joghatóság (különösen az örökhagyó szokásos tartózkodási helye) és illetékesség” szöveg, a
„csatolni kell az illetékesség” szövegrész helyébe a „csatolni kell a joghatóság és az
illetékesség” szöveg,
c)	29. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében a „vagyon fekvésének” szövegrész
helyébe a „belföldi vagyon fekvésének” szöveg,
d)	32. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében a „leltárba felvett vagyonnak, a
vagyon meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyaknak” szövegrész helyébe a
„leltárba felvett belföldi vagyonnak, e vagyon meghatározott részének vagy egyes
vagyontárgyaknak” szöveg,
e)	91. § (2) bekezdésében a „nyilvántartást vezető hatóságot” szövegrész
helyébe a „nyilvántartást vezető belföldi hatóságot” szöveg,
f)	110. § (3) bekezdésében a „(2) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(2)
bekezdésben és (2a) bekezdés c) pontjában” szöveg
lép.
(11)	A Hetv. 119. § b) pontjában a „nyomtatványának adattartalmát”
szövegrész helyébe a „nyomtatványának, valamint a hagyatéki eljárási igazolás adattartalmát”
szöveg lép.
(12)	Hatályát veszti a Hetv. 104. §-a és az azt megelőző alcímcím.
(13)	A Hetv. „Felhatalmazások” alcíme a következő 119/A. §-sal egészül ki:
„119/A. § E törvény 19. § (3a) bekezdése, 43/A. és 43/B. §-a, 57. § (1) bekezdés d)
pontja, 78. §-a, 81/A. §-a, 101/B. §-a, 102/B. és 102/C. §-a, 109. § (3) és (4) bekezdése,
valamint 110. § (2a) bekezdése az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó
jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az
öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai
öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti
és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.”
8.	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása
19. §
(1)	A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
152. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a bíróság kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, ezzel
egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a közvetítői eljárásra kötelező és
11
tárgyalást felfüggesztő határozatában felhívja a feleket arra, hogy a bírósági közvetítés
lefolytatása iránti közös kérelmüket nyolc napon belül terjesszék elő a bíróságon vagy a
közvetítői eljárás igénybevételére kötelező végzés másolatát csatolják a közvetítőhöz
intézendő felkéréshez. A bíróság a határozat közlésével egyidejűleg a jogi képviselő nélkül
eljáró felet tájékoztatja a kötelező közvetítői eljárás kezdeményezésének külön törvényben
meghatározott szabályairól.”
(2)	A Pp. 319. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A perbehívásra rendelkezésre álló határidőt - az alperes vonatkozásában - a
felperes 318. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége alapján benyújtott előkészítő iratnak
az alperes részére történő kézbesítésétől kell számítani.”
(3)	A Pp. 388. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A kisértékű perekben a perbehívásra és a perbehívott nyilatkozatára (58. és 59. §)
meghatározott határidő 8 nap.”
(4)	A Pp. 394/B. § (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A polgári perben - és ha törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírja, ezen
eljárásokban is - a fél vagy a képviselője - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a
keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot és ezek mellékletét (a
továbbiakban e fejezet alkalmazásában: beadvány) választása szerint elektronikus úton is
benyújthatja.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti elektronikus út választása esetében az eljárás folyamán -
ideértve az eljárás minden szakaszát és a rendkívüli perorvoslatot is - a félnek vagy
képviselőjének a bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton kell tartania és a bíróság is
valamennyi bírósági iratot elektronikusan kézbesít a részére. A beadvány elektronikus úton
történő benyújtását az (1) bekezdés szerinti elektronikus út vállalásának kell tekintetni. Az
elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó bejelentést a fél vagy a jogi képviselő
az eljárás bármely szakaszában megteheti az eljáró bíróságnál.
(3)	A bíróság a fél részére papír alapon kézbesíti a bírósági iratot, ha a fél az eljárásban
képviselője útján jár el és az iratot nem a képviselő, hanem a fél részére kell kézbesíteni, vagy
a képviselő részére nem lehet kézbesíteni. A bíróság a felet tájékoztatja arról, hogy a
bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton is tarthatja. Ha a fél nem vállalja az elektronikus
kézbesítést, de az elektronikus kézbesítés a másik fél számára kötelező vagy azt vállalta,
akkor a bíróság a papír alapú okiratot benyújtó fél hivatalos iratait papír alapon kézbesíti a
másik fél számára.”
(5)	A Pp. 394/B. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A jogi képviselő nélkül eljáró jogutód félre nem vonatkozik az, hogy a jogelőd
az elektronikus kézbesítést vállalta, vagy a papír alapú kézbesítésre való áttérés megtörtént.”
(6)	A Pp. 394/G. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
12
„(7) A fél, illetve a képviselője az elektronikus úton benyújtott beadványokat az arra
rendszeresített űrlapon terjeszti elő.”
(7)	A Pp. 394/G. §-a a következő (8)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az Országos Bíróság Hivatal az űrlapokat a honlapon közzéteszi. A honlapon fel
kell tüntetni az űrlapok közzétételének időpontját, a közzététel időpontjától az űrlap
alkalmazása kötelező.
(9)	Ha az űrlap módosítására kerül sor, az Országos Bírósági Hivatal ennek tényéről a
honlapon a módosított űrlap közzététele előtt hét nappal tájékoztatást ad. Az Országos
Bírósági Hivatal a módosított űrlap közzétételét követően a honlapon tizennégy napon
keresztül jelzi annak tényét, hogy az űrlap megváltozott. A honlapot el kell látni a nem
rendszeresített űrlapok előterjesztésének jogkövetkezményeire, valamint az űrlap kitöltésének
módjára vonatkozó tájékoztatással. Ha az űrlap nem felel meg a jogszabályoknak, az
Országos Bírósági Hivatal az űrlapot haladéktalanul módosítja vagy új űrlapot rendszeresít.
(10)	A törvény, illetve a bíróság által meghatározott határidőbe nem számít bele az a
nap, amely során legalább négy órán át nem üzemelt a kézbesítési rendszer vagy az Országos
Bírósági Hivatal rendszere.”
(8)	A Pp.
a)	98. §-ában a „halála” szövegrész helyébe a „halála vagy megszűnése”
szöveg,
b)	102. § (1) bekezdésében a „bíróságok központi internetes honlapján”
szövegrész helyébe a „bíróságok központi internetes honlapján (a továbbiakban: honlap)”
szöveg,
c)	102. § (1a) bekezdés a) pontjában a „bíróságok központi internetes
honlapján” szövegrész helyébe a „honlapon” szöveg,
d)	270. § (3) bekezdésében a „157. § a) és g) pontja” szövegrész helyébe a
„157. § a) és g) pontja, valamint 157/A. § (1) bekezdése” szöveg,
e)	394/C. § felvezető szövegében a „2015. július 1. napjától” szövegrész
helyébe a „2016. január 1. napjától” szöveg,
f)	394/E. § (1) bekezdés felvezető szövegében a „2015. június 30. napja”
szövegrész helyébe a „2015. december 31. napja” szöveg,
g)	394/E. § (2) bekezdésében a „2015. július 1. napját” szövegrész helyébe a
„2016. január 1. napját” szöveg,
h)	394/G. § (1) bekezdésében a „(2)-(7) bekezdésben” szövegrész helyébe a
„(2)-(10) bekezdésben” szöveg,
i)	394/G. § (6) bekezdésében a „bíróságok központi honlapján” szövegrész
helyébe a „honlapon” szöveg
lép.
(9)	Hatályát veszti a Pp. 394/C. § e)-g) pontja.
9.	A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosítása
20. §
13
(1)	A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. §-
sa a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az e törvényben szabályozott közjegyzői eljárások polgári nemperes eljárások,
amelyekre - ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy az eljárás sajátosságaiból más nem
következik - az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a
továbbiakban: Kjnp.) általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
(2)	A Ktv. a 12. §-t követően a következő címmel, valamint 12/A. §-sal egészül
ki:
„Illetékesség
12/A. § (1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban az a közjegyző jár el, akihez a
fél a kérelmét előterjeszti.
(2)	Közjegyzői eljárásban illetékesség kikötésének helye nincs.
(3)	A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény hatálya alá tartozó
jogügylet, az ilyen jogügyletet biztosító jogügylet, e jogügyletek módosítása valamint e
jogügyletek (módosított jogügyletek) alapján tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat
közjegyzői okiratba foglalására az a közjegyző illetékes, akinek az illetékességi területén a
főkötelezett - több főkötelezett esetén bármelyik főkötelezett - fogyasztó lakóhelye, ennek
hiányában tartózkodási helye van. Ha a jogügylet tárgya vagy biztosítéka ingatlan, az a
közjegyző is illetékes, akinek az illetékességi területén ez az ingatlan fekszik. E bekezdés
alkalmazásában a Budapesten működő közjegyző illetékességi területe alatt azt a fővárosi
kerületet kell érteni, ahová a közjegyző kinevezésre került. Ha ugyanazon illetékességi
területen (Budapesten fővárosi kerületben) több közjegyző működik, az ügyeknek az illetékes
közjegyzők közötti elosztását a miniszter rendelettel állapítja meg.
(4)	A (3) bekezdés szerinti jogügylet felmondása esetén a felmondás közokiratba
foglalására, valamint közlésének tanúsítására kizárólagosan illetékes az arra a székhelyre
(álláshelyre) kinevezett közjegyző, amely székhelyre (álláshelyre) kinevezett közjegyző a
jogügyletet vagy az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot közokiratba foglalta.”
(3)	A Ktv. 31/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közjegyzői iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, a
megszűnésére és tagjainak felelősségére, továbbá e törvény szerinti átalakulására,
egyesülésére és szétválására - e törvényben foglalt eltérésekkel - a Polgári Törvénykönyvnek
a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.”
(4)	A Ktv. 31/F. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A közjegyzői iroda másik közjegyzői irodával egyesülhet, vagy közjegyzői
irodákká válhat szét, és kiválásra sor kerülhet úgy is, hogy a közjegyzői irodától megváló tag
a vagyon egy részével más, már működő közjegyzői irodához, mint átvevő közjegyzői
irodához csatlakozik.”
14
(5)	A Ktv. 31/F. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A közjegyzői szolgálatnak a 22. § (1) bekezdés a) vagy d) pontja alapján történő
megszűnésétől számított 90 napon belül meghozott végleges döntéssel a közjegyzői iroda
korlátolt felelősségű társasággá alakulhat át, vagy több közjegyző tagságával működő
közjegyzői iroda szétválhat úgy, hogy kiválással a közjegyzői szolgálat megszűnésével
érintett tag korlátolt felelősségű társaságot alapít. A közjegyzői iroda más esetben vagy más
gazdasági társasággá történő átalakulásáról, gazdasági társaság kiválásáról nem dönthet.”
(6)	A Ktv. 31/F. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A közjegyző iroda egyesüléséhez és szétválásához a területi kamara elnökségének
előzetes engedélye, korlátolt felelősségű társasággá történő átalakuláshoz vagy annak
kiválással történő létrehozásához a közjegyzői szolgálatnak a 22. § (1) bekezdés a) vagy d)
pontjában meghatározott okból történő megszűnéséről kiállított igazolása szükséges.”
(7)	A Ktv. 49/A. § (4) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közjegyzőjelöltek, illetőleg a közjegyzőhelyettesek névjegyzékében a (2) bekezdés a)-e)
pontjában foglaltakon kívül fel kell tüntetni a következőket:]
„g) a közjegyzőjelölt, illetve a közjegyzőhelyettes aláírásmintája.”
(8)	A Ktv. 49/C. § (2) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:)
„j) a közjegyző, a közjegyzőhelyettes és a közjegyzőjelölt aláírásmintája.”
(9)	A Ktv. 120. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy)
„d) felolvassa a közjegyzői okiratot a fél előtt, valamint a felolvasás kezdő és
befejező időpontját az okiratban óra, perc pontossággal rögzítse; a közjegyzői tanúsítványt
csak akkor kell felolvasni, ha e törvény kifejezetten így rendelkezik,”
(10)	A Ktv. a következő 130/A. §-sal egészül ki:
„130/A. § A közokirat kiállítása az abban foglalt - vagy a közokiratba foglalt
nyilatkozat alapjául szolgáló, illetve az alapján létrejött - jogügyletből eredő jogviszony
tartalmával kapcsolatos polgári jogi igények érvényesítését nem akadályozza.”
(11)	A Ktv. 131. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem tekinthető közokiratnak az az okirat, amelyet a közjegyző a 12-12/A. §-ban,
valamint a 120-129. §-ban foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített.”
(12)	A Ktv. 142. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
15
„(2) A közjegyző a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe
foglalja, és az okiratot postán ajánlott vagy tértivevényes küldeményként a másik fél
lakóhelyére, illetve székhelyére továbbítja. A jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek alá kell
írnia. A közjegyző erről a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben feltünteti a
nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, a feladás helyét,
évét, hónapját, napját, a kérelmet előterjesztő kívánságára óráját is.”
(13)	A Ktv. Tanúsítvány alcíme a következő 147/A. §-sal egészül ki:
„147/A. § Nem tekinthető közokiratnak az a tanúsítvány sem, amelyet a közjegyző a
136-147. §-ban foglaltak megsértésével készített.”
(14)	A Ktv. 166. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közjegyzői levéltárban kell elhelyezni)
„b) a 2009. január 1-jét követően érkezett, jogerősen befejezett, nem e
törvényben szabályozott közjegyzői nemperes eljárásban keletkezett, további intézkedést nem
igénylő iratokat, az érkezésüket követő öt év elteltével;”
(15)	A Ktv. 168. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közjegyzői levéltár által kezelt okiratokról a levéltáros adhat ki hiteles vagy
egyszerű másolatot, kivonatot, bizonyítványt, értesítést, adhat át őrizetben levő okiratot és
engedélyezheti az iratokba való betekintést. A közjegyzői levéltár által kezelt nem e
törvényben szabályozott nemperes ügyekben keletkezett iratokról a levéltáros a közjegyzőkre
vonatkozó ügyviteli szabályok szerint adhat ki hiteles vagy egyszerű másolatot, és
engedélyezheti az iratokba való betekintést.”
(16)	A Ktv. 170. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közjegyzői levéltáros jegyzőkönyvet készít)
„c) az átvett iratokban tapasztalt, a 171. §-ban meghatározott hiányosságokról.”
(17)	A Ktv. 171. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) Ha az átadás-átvételi eljárásban történő számbavétel során a közjegyzői levéltár a
közjegyző nyilvántartásai szerint létrejött, közjegyző által eredetiként megjelölt okirat hiányát
állapítja meg, az átadásra kötelezett közjegyzőt vagy örökösét határidő kitűzésével felszólítja
a hiány pótlására.
(2)	Ha a felszólítás eredménytelen, és a hiányzó okirat kiadmánya a feleknél, a
bíróságnál vagy bármely hatóságnál fellelhető, a közjegyzői levéltár ezt bevonja, ennek
alapján hiteles másolatot készít, amelyet a területi kamara elnöke és a közjegyzői levéltáros ír
alá.”
(18)	A Ktv. XIII. fejezetének címe és az azt követő 172. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép, valamint a Ktv. az alábbi 172/A-174. §-sal egészül ki:
16
„XIII. fejezet
Egyéb rendelkezések
172.	§ (1) A közjegyző az e törvényben szabályozott eljárásokban a fél - az
igazságügyért felelős miniszter e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében
meghatározott alakban és tartalommal előterjesztett - kérelemére jár el.
(2)	Záradéki tanúsítvány kiállítása iránt alakszerű kérelmet nem kell előterjeszteni, ha
a közjegyző a tanúsítványt nyomban kiállítja.
172/A. § Ha a meghatalmazott útján történő eljárást jogszabály nem tiltja, az e
törvényben szabályozott eljárásokban - ha e törvény vagy az adott jognyilatkozat megtételét
szabályozó egyéb jogszabály eltérően nem rendelkezik - meghatalmazottként bármely
cselekvőképes személy eljárhat.
173.	§ Az e törvényben szabályozott eljárások irataiba való betekintésre a Kjnp. és a
Pp. rendelkezései nem alkalmazhatóak.
174.	§ Ha az e törvényben szabályozott eljárásban a fél a kérelmét visszavonja vagy az
eljárás lefolytatása a fél mulasztása miatt hiúsul meg, a közjegyző az eljárást végzéssel
befejezetté nyilvánítja. E végzés ellen fellebbezésnek van helye. A jogerőre emelkedésről a
felet külön értesíteni nem kell, de a fél kérelmére a végzés bemutatott kiadmányaira rá kell
vezetni a jogerőre emelkedést tanúsító záradékot.”
(19)	A Ktv. 183. §-a következő k) és l) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy - a 12. § (3) bekezdésében foglaltakon túl - rendelettel
állapítsa meg:]
„k) a közjegyző okirat-szerkesztési eljárására irányuló kérelem tartalmi és
formai követelményeit,
l) a 12/A. § (3) bekezdésében meghatározott ügyekben az azonos illetékességi
területen működő közjegyzők közötti ügyelosztási rendet.”
(20)	A Ktv.
a)	1. § (2) bekezdésében a „megbízásából” szövegrész helyébe a „kérelmére”
szöveg,
b)	20. § (2) bekezdésében a „3” szövegrész helyébe a „2” szöveg és az „5”
szövegrész helyébe a „3” szöveg,
c)	138. § (1) bekezdésében az „okiratról” szövegrész helyébe „közokiratról és
annak mellékleteiről” szöveg,
d)	142. § (3) bekezdésében a „megbízó” szövegrész helyébe a „kérelmet
előterjesztő” szöveg,
e)	153. §-ában az „okiratról” szövegrész helyébe a „tanúsítványról” szöveg,
f)	162. § (1) bekezdésében a „megbízta” szövegrész helyébe a „felkérte”
szöveg,
17
g)	165. § (4) bekezdésében a „megbízás” szövegrész helyébe a „kérelem”
szöveg,
h)	170. § (3) bekezdésében a „megbízást” szövegrész helyébe a „kérelmet”
szöveg
lép.
(21)	A Ktv. 157. §-ából az „okirat elkészítésénél és” szövegrész hatályát veszti.
10.	Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosítása
21. §
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény
a)	5. § (1) bekezdés e) pontjában az „értéktárgy” szövegrész helyébe a
„vagyontárgy” szöveg,
b)	10. § (3) bekezdésében az „értéktárgyért” szövegrész helyébe a
„vagyontárgyért” szöveg,
c)	28. § (1) bekezdésében az „egyéb értékről” szövegrész helyébe a
„vagyontárgyról” szöveg,
d)	68. § (11) bekezdésében a „határozatot, valamint” szövegrész helyébe a
„határozatot és” szöveg,
e)	116. § (9) bekezdésében a „valamint a (8) bekezdés d)-g) pontjában”
szövegrész helyébe az „a (8) bekezdés d)-g) pontjában” szöveg
lép.
11.	Egyes jogállási törvények módosítása
22. §
(1)	Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi
LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 6. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) A bírósági ügyintéző olyan felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselő,
aki a bíró feladatkörében eljárva, a bíró - vagy azon feladatok esetében, amelyekben a
bírósági titkár önállóan, önálló aláírási joggal jogosult eljárni, a bírósági titkár - irányítása és
felügyelete mellett, önálló felelősséggel intézi a jogszabály által hatáskörébe utalt
feladatokat.”
(2)	Az Iasz. 13. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A bírósági fogalmazó, a bírósági titkár, az igazságügyi szakértő, a szakértőjelölt, a
tisztviselő és az írnok a kinevezéstől számított két éven belül az igazságszolgáltatási
ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát tesz. A (7) bekezdés szerinti jogszabály
meghatározott iskolai végzettségű tisztviselő részére a vizsga alól részben vagy egészben
felmentést adhat.”
18
(3)	Az Iasz. 22. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya felmentéssel akkor szüntethető meg, ha)
„a) nyugdíjasnak minősül,”
(4)	Az Iasz. 22. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni,
ha a nyugdíjasnak minősülő, vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdés a) pontjában foglalt feltételt legkésőbb a felmentési idő
leteltekor teljesítő igazságügyi alkalmazott kéri.”
(5)	Az Iasz. a következő 42/B-42/D. §-sal egészül ki:
„42/B. § (1) A bírósági titkárt az OBH elnöke a miniszter által vezetett minisztériumba
(a továbbiakban: minisztérium) a jogszabályok előkészítésében történő részvétel, kegyelmi
ügyek intézése vagy egyéb igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat ellátása céljából
beoszthatja. A beosztáshoz a bírósági titkár hozzájárulása szükséges.
(2)	A minisztériumba beosztott bírósági titkár tekintetében - a fegyelmi eljárás
elrendelésének és lefolytatásának, valamint az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony
megszüntetésének kivételével - a munkáltatói jogkört a miniszter gyakorolja.
(3)	A minisztériumba beosztott bírósági titkár köteles a vezetői intézkedéseket,
utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.
(4)	A minisztériumi beosztás megszűnését követően a bírósági titkárt a minisztériumi
beosztást megelőző szolgálati helyére kell beosztani.
(5)	Az OBH elnöke a bírósági titkár minisztériumi beosztását megszünteti:
a)	a bírósági titkár kérelmére,
b)	az igazságügyért felelős miniszter indítványára.
(6)	A bírósági titkár a megszüntetés közlését követően további 30 napig köteles
feladatait ellátni, amitől a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.
42/C. § (1) A minisztériumba beosztott bírósági titkár hivatali munkáját a miniszter a
kormánytisztviselőkre irányadó szabályok szerint értékeli.
(2)	A minisztériumba beosztott bírósági titkár tekintetében az 55-76. § rendelkezéseit
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a minisztériumba beosztott bírósági tikár ellen a
miniszter kezdeményezheti a fegyelmi eljárás megindítását.
(3)	A minisztériumba beosztott bírósági titkár adatait a minisztériumban kell
nyilvántartani.
(4)	A minisztériumba beosztott bírósági titkár tekintetében a 95-123. § rendelkezéseit
azzal kell alkalmazni, hogy a beosztási pótlék mértéke az illetményalap 5-10 százaléka.
19
42/D. § Az OBH elnöke több bíróságot érintő központi igazgatási feladat összehangolt
végrehajtása érdekében az igazságügyi alkalmazott hozzájárulásával és az igazságügyi
alkalmazott felett munkáltatói jogkört gyakorló bírósági elnök egyetértésével külön feladattal
bízhatja meg az igazságügyi alkalmazottat.”
(6)	Az Iasz. 109. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazságügyi szakértő az igazságügyi szolgálati idejétől függően az
illetményalap 15-30 százalékának, a bírósági ügyintéző az illetményalap 10-15 százalékának,
a bírósági fogalmazó és a bírósági titkár az illetményalap 10 százalékának, a törvényszéki
végrehajtó és a végrehajtási ügyintéző az illetményalap 8 százalékának megfelelő összegű
munkaköri pótlékra jogosult. A bírósági titkár beosztási és munkaköri pótléka összesen nem
lehet több a Kúrián az illetményalap 15 százalékánál, az OBH-ban 20 százalékánál.”
23.	§
(1)	A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a
továbbiakban: Bjt.) 5. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A katonai bíróvá való kinevezés előfeltétele az is, hogy a kinevezendő személy a
Magyar Honvédség hivatásos tisztje legyen, vagy rendelkezzen a Magyar Honvédség által
kiállított egészségügyi, fizikai és pszichikai alkalmassági igazolással. A kinevezésre történő
előterjesztéshez a honvédelemért felelős miniszter előzetes egyetértése szükséges. A katonai
bírót erre a tisztségre kell kinevezni.”
(2)	A Bjt. 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell a bírói kinevezéshez szükséges
valamennyi feltételt. Katonai bírói álláshely esetében a pályázati felhívásban ki kell térni az 5.
§ (1) bekezdésében foglalt kinevezési előfeltételekre is.”
(3)	A Bjt. 12. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A bírói álláshelyre pályázónak a pályázat benyújtásakor)
„c) igazolnia kell, hogy rendelkezik érvényes pályaalkalmassági vizsgálati
eredménnyel, és katonai bírói álláspályázat esetében az érvényes pályaalkalmassági vizsgálati
eredmény után megszerzett - a Magyar Honvédség által kiállított - egészségügyi, fizikai és
pszichikai alkalmassági igazolással is.”
(4)	A Bjt. 14. § (4) bekezdés a) pont ab) alpontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
(A pályázati rangsor kialakítása során kizárólag a következő szempontok vehetők figyelembe:
a)	a szakmai értékelés tekintetében)
„ab) a bíróságok központi igazgatásáról szóló átfogó ismeretek megszerzése
érdekében az OBH-ban eltöltött bírói, bírósági titkári joggyakorlati idő, valamint a központi
igazgatási feladatokban történő közreműködés OBH elnöke általi értékelése, továbbá a
20
jogszabályok előkészítésére vonatkozó átfogó ismeretek megszerzése érdekében az
igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumban eltöltött bírói, bírósági titkári
joggyakorlati idő miniszter általi értékelése,”
(5)	A Bjt. a következő 18/A. §-sal egészül ki:
„18/A. § (1) A katonai bírói álláshelyekre kiírt pályázat esetében a 18. §-ban
foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a nyertes pályázó nem a Magyar
Honvédség hivatásos állományú tagja, az OBH elnöke erről tájékoztatja a honvédelemért
felelős minisztert, indítványozza - az előzetesen kiállított egészségügyi alkalmassági
igazolásra tekintettel - a nyertes pályázó felvételét a Magyar Honvédség hivatásos állományú
tagjai közé, valamint beszerzi a honvédelemért felelős miniszter előzetes egyetértését a
katonai bírói kinevezéshez és a hivatásos szolgálati viszony létesítéséhez.
(2)	Az OBH elnöke a honvédelemért felelős miniszter előzetes egyetértése után
terjeszti fel a pályázót katonai bírói kinevezésre a köztársasági elnökhöz. A köztársasági elnök
általi katonai bíróvá történő kinevezésével egyidejűleg kerül a honvédek jogállásáról szóló
törvény szerint hivatásos katonai állományba vételre a bíró.
(3)	Ha a nyertes pályázó katonai bíró, az OBH elnöke az áthelyezésről tájékoztatja a
honvédelemért felelős minisztert.”
(6)	A Bjt. 20. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés a) pontjában és b) pont ba)-bc) alpontjaiban megjelölt
érvénytelenségi okok esetén új pályázatot kell kiírni.”
(7)	A Bjt. 25/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25/A. § Ha a határozott idejű kinevezéssel rendelkező bíró a 24. § (1) bekezdésében
meghatározott időpontban az OBH-ba vagy az igazságügyért felelős miniszter által vezetett
minisztériumba beosztott bíróként működik, és a 71. § (4) bekezdése, illetve (5) bekezdése
alapján a bírói értékelésére nem kerülhet sor, a 25. § (2) bekezdése szerint kell eljárni.”
(8)	A Bjt. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az OBH elnöke jogosult a 41. § szerinti hozzátartozót - a vezetői, vezető-
helyettesi kinevezés idejére - szolgálati helyétől eltérő más szolgálati helyre kirendelni. Ha a
kirendelés időtartama az egy évet eléri, vagy azt meghaladja,
a)	a kirendeléshez a bíró hozzájárulása szükséges,
b)	az érintett bíró felett a munkáltatói jogkört - szolgálati jogviszony
megszüntetésével kapcsolatos jogkör kivételével - a kirendelés helye szerinti bíróság elnöke
gyakorolja.”
(9)	A Bjt. 71. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az OBH-ba beosztott bíró hivatali tevékenységét az OBH elnöke értékeli az
igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szabályai szerint. Ha az
OBH-ba beosztott bíró az adott értékelési időszakban végzett bírói tevékenysége alapján a
21
bírói értékeléshez szükséges elegendő ügyirattal rendelkezik, kérheti az e törvény szerinti
bírói értékelését.
(5)	A minisztériumba beosztott bíró hivatali munkáját az igazságügyért felelős
miniszter a kormánytisztviselőkre irányadó szabályok szerint értékeli. Ha a minisztériumba
beosztott bíró az adott értékelési időszakban végzett bírói tevékenysége alapján a bírói
értékeléshez szükséges elegendő ügyirattal rendelkezik, kérheti az e törvény szerinti bírói
értékelését.”
(10)	A Bjt. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § A vizsgálat befejezésétől számított 8 napon belül a vizsgálati jelentést és az
értékelés tervezetét a bírónak át kell adni, amelyre 8 napon belül írásban észrevételt tehet. Az
értékelés eredményét az értékelés elrendelésétől számított 90 napon belül ismertetni kell. Az
ismertetésen az értékelést elrendelő bíróság elnökén vagy elnökhelyettesén kívül részt vesz a
vizsgált és a vizsgálatot végző bíró, a vizsgált bíró szakterülete szerint illetékes kollégium
vezetője - ide nem értve a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium vezetőjét - és
annak a bíróságnak az elnöke, ahol a bíró szolgálatot teljesít.”
(11)	A Bjt. 122. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A tárgyalásvezetésre, a bizonyítási eljárás lefolytatására, valamint a
határozathozatal rendjére a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
(12)	A Bjt. a következő 232/L. §-sal egészül ki:
„232/L. § E törvénynek a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31.
cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú
törvénymódosításokról szóló 2015. évi ... törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdésének, 10.
§ (1) bekezdésének, 12. § (1) bekezdés c) pontjának és 18/A. §-ának rendelkezéseit e
rendelkezés hatályba lépését követően kiírt pályázatok esetén kell alkalmazni.”
(13)	A Bjt.
a)	71. § (1) bekezdésében a „15” szövegrész helyébe a „30” szöveg,
b)	156. §-ában az „örökösét, több” szövegrész helyébe az „örökösét, illetve
több” szöveg
lép.
(14)	Hatályát veszti a Bjt.
a)	60. § (3) bekezdése,
b)	232. §-a.
24.	§
(1)	A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak
jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üjt.)
117. §-a a következő (3b) bekezdéssel egészül ki:
22
„(3b) Az ügyészségi fogalmazó és az alügyész az illetményalap tíz százalékának
megfelelő összegű munkaköri pótlékra jogosult. Az alügyész beosztási és munkaköri pótléka
összesen nem lehet több a Legfőbb Ügyészségen az illetményalap 15 százalékánál.”
(2) Az Üjt.
a)	152. § (2) bekezdésében az „és legfőbb” szövegrész helyébe az „és a volt
legfőbb” szöveg,
b)	165. § (5) bekezdésében a „(3)-(4)” szövegrész helyébe a „(3) és (4)”
szöveg
lép.
25.	§
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény
a)	3. § (1) bekezdésében a „bíróra” szövegrész helyébe a „bíróra, bírósági
titkárra” szöveg,
b)	60. § (1) bekezdés d) pontjában a „bíró” szövegrész helyébe a „bíró, bírósági
titkár” szöveg
lép.
12.	Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény módosítása
26.	§
(1)	Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) a
30. §-t követően a következő IV/A. Fejezettel egészül ki:
„IV/A. FEJEZET
ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS
9/A. Az elektronikus kommunikáció feltételei
30/A. § (1) Ahol törvény az ügyész vagy az ügyészség számára elektronikus
kapcsolattartást rendel vagy arra lehetőséget biztosít, az elektronikus kapcsolattartásra -
törvény eltérő rendelkezése hiányában - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás
általános szabályairól szóló törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit
kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Az ügyészség eljárása során - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a
következő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény
szerint szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat nyújthatja az ott meghatározott
szabályok szerint és az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat veheti
igénybe az ott meghatározott, az elektronikus ügyintézési felügyelet által nyilvántartásba vett
szolgáltatótól:
1.	az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása,
23
2.	az ügyfél időszaki értesítése az elektronikus ügyintézési cselekményekről,
3.	azonosítási szolgáltatás,
4.	kézbesítési szolgáltatás, beleértve a biztonságos kézbesítési szolgáltatást is
5.	elektronikus dokumentumtárolási szolgáltatás,
6.	nyilatkozattételi jogosultsággal kapcsolatos elektronikus igazolás
szolgáltatása,
7.	hozzáférés az elektronikus iratkezelő rendszerhez,
8.	hozzáférés biztosítása az informatikai rendszer működésével kapcsolatos
adatokhoz,
9.	elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
10.	papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
11.	elektronikus iratról hiteles elektronikus másolat készítése,
12.	elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése,
13.	elektronikus iratok kezelése,
14.	a hatóság informatikai rendszeréhez automatikus adatelérési felület
(hozzáférés) biztosítása más hatóság számára,
15.	elektronikus dokumentum titkosítása,
16.	elektronikus űrlapok kezelése,
17.	informatikai háttér szolgáltatása,
18.	iratkezelő rendszerek közötti iratáthelyezés-szolgáltatás,
19.	központi érkeztetési ügynök,
20.	központi kézbesítési ügynök,
21.	a külön jogszabályban szabályozott elektronikus ügyintézési
szolgáltatásként nevesített további elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatás.
30/B. § (1) Az ügyész hivatali elektronikus aláírása a Legfőbb Ügyészség által
rendszeresített minősített elektronikus aláírás. Az ügyész a hatáskörébe tartozó ügyben
elkészített, a kiadmányozási jogkörébe tartozó elektronikus okiratot hivatali elektronikus
aláírással látja el.
(2) A 30/A. § (2) bekezdése szerint szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás
során kiállított, szervezeti elektronikus aláírással ellátott irat közokirat.
9/B. Az elektronikus űrlap
30/C. § (1) A legfőbb ügyész a szakterületi és az igazgatási tevékenység támogatása,
elősegítése érdekében elektronikus űrlap bevezetését rendelheti el, amely használata az
ügyészséggel szolgálati viszonyban nem állók számára nem kötelező. Ha az ügyészséggel
szolgálati viszonyban nem álló elektronikus űrlapot nyújt be, azt az elektronikus úton való
kapcsolattartás vállalásának kell tekinteni.
(2)	A bevezetett elektronikus űrlapot letölthető és kinyomtatható formában is közzé
kell tenni az ügyészség honlapján. Az űrlap közzétételével egyidejűleg közzé kell tenni az
alkalmazhatóságára és alkalmazására vonatkozó általános tájékoztatót, valamint a kitöltésre
vonatkozó szabályokat.
(3)	Az űrlap az ügyészség részére biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatás
igénybevételével nyújtható be.
24
(4)	Az elektronikus űrlap módosításáról, továbbá visszavonásáról a legfőbb ügyész
rendelkezhet. Az űrlap módosításáról vagy a visszavonásáról szóló tájékoztatót az ügyészség
honlapján közzéteszi.
9/C. Egyéb elektronikus beadványok
30/D. § (1) A legfőbb ügyész meghatározhatja az ügyészség részére elektronikusan
beküldhető beadványok formátumát. A kötelezően alkalmazandó és informatikailag
támogatott feldolgozhatóságú elektronikus formátumokról szóló tájékoztatót az ügyészség
honlapján közzéteszi. A nem meghatározott formátumban beküldött beadvány nem tekinthető
az ügyészség részére beadottnak.”
(2)	Az Ütv. 14. § (1) bekezdés i) pontjában az „ügyészség honlapján”
szövegrész helyébe az „ügyészségek központi internetes honlapján (a továbbiakban: az
ügyészség honlapja)” szöveg lép.
13.	A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő
átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény módosítása
27.	§
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével
összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 53.
§-ában a „más” szövegrész helyébe az „egyéb” szöveg lép.
25
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési
nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló
törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alkalmazásának biztosításához szükséges
rendelkezéseket, valamint egyéb igazságügyi tárgyú törvénymódosításokat tartalmaz.
A Rendelet célja egyrészt az öröklési ügyekben valamely tagállamban hozott
határozatok többi tagállamban való - külön eljárás nélküli - elismerésének, valamint egy
végrehajthatóvá nyilvánítási (ún. exequatur) eljárást követően azok végrehajtásának
biztosítása, másrészt az igényérvényesítés egyszerűsítése, megkönnyítése a határon átnyúló
öröklési ügyekben a Rendelettel bevezetett Európai Öröklési Bizonyítvány (a továbbiakban:
EÖB) révén. Az említett célok elérése érdekében a Rendelet az öröklési viszonyok három
klasszikus nemzetközi magánjogi kérdéskörét, nevezetesen az öröklési eljárásokra vonatkozó
joghatóságot, az öröklési jogviszonyokra alkalmazandó anyagi jogot, valamint az ilyen
ügyekben hozott határozatok elismerését és végrehajtását, illetve közokiratok más
tagállamokban való elfogadását és végrehajtását szabályozza; ezen kívül bevezet egy új
egységes, európai jogintézményt, az EÖB-t. A Rendelet 2012. július 4-én került elfogadásra,
szabályai 2015. augusztus 17-től közvetlenül alkalmazandóak; az e napon vagy ezt követően
elhunyt személyek utáni öröklési ügyeket a hazai jogalkalmazóknak már a Rendelet szerint
kell lefolytatniuk, illetve a Rendelet alapján más tagállamban lefolytatott öröklési ügyekben
hozott határozatokat, illetve ott kiállított EÖB-okat végrehajtaniuk. A Javaslat ennek
megvalósítása érdekében vezet be egy új nemperes eljárást, illetve módosít törvényeket a
Rendelettel összefüggésben.
A Javaslat a Rendelettel közvetlenül összefüggő törvénymódosításokon túl egyéb
igazságügyi tárgyú törvénymódosításokat is tartalmaz, így - egyebek mellett - a bíróságok
időszerű eljárásának biztosítása érdekében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.
törvény módosítását. Az időszerű eljárás egyik fontos eleme olyan informatikai háttér
kialakítása, mely lehetővé teszi, hogy a bíróságok mind a peres, mind nemperes eljárásokban
az eléjük kerülő ügyeket elektronikus úton intézhessék; értve ezalatt a bírósági iratkezelés
mellett, a bírósági ügyvitel elektronikus útra terelését és az elektronikus úton való
kapcsolattartást is. A módosítás következtében az elektronikus kommunikáció lehetőségét a
felek, illetve képviselőik 2015. július 1. napjától immáron nemcsak a törvényszékek elsőfokú
hatáskörébe tartozó ügyekben választhatják, hanem a polgári peres eljárás minden szintjén,
szakaszában, azaz a perorvoslati eljárásokban is. A Javaslat a polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) elektronikus kommunikációt érintő módosítása
mellett több, a bíróságokon felmerülő gyakorlati problémát rendező, rövid, pontosító jellegű
módosítást tartalmaz.
A Javaslat tartalmazza a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban:
Ktv.) több irányú módosítását, melyek alapjaiban hatnak ki az eddig közjegyzői nemperes
eljárásként nem nevesített közjegyzői tevékenységek - így különösen a közjegyzői okirat-
szerkesztés - közjegyzői nemperes eljárásként való definiálására. A Javaslat tartalmazza a
Ktv.-ben szabályozott közjegyzői tevékenységek közjegyzői nemperes eljárásként való
meghatározásának kereteit, az irányadó illetékességi szabályokat és az eljárások kérelemhez
kötöttségét. Az illetékességi szabályok körében - a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009.
26
évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVIII.
törvénnyel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok tanulságait levonva, a fogyasztói hiteleket
illetően - a Javaslat különös, a fogyasztó lakó-, illetve tartózkodási helyéhez, vagylagosan az
ügylettel érintett ingatlanhoz kapcsolódó illetékességi szabályokat vezet be, egyidejűleg a
„fair bank” törvény hatálya alá tartozó, közjegyzői okiratba foglalt ügyletek felmondásához
kapcsolódó kizárólagos illetékességet ír elő, mely rendelkezések megsértését - hatékonyságuk
biztosítása érdekében - az okirat közokirati minőségétől való megfosztásával szankcionálja a
Javaslat. Mindezek a módosítások a fogyasztók érdekeit szolgálják. A Ktv.-t érintő további
lényeges változás, hogy a Javaslat lehetővé teszi a közjegyzői iroda gazdasági társasággá
alakulását, a közjegyzők áthelyezésére vonatkozó moratórium időbeli korlátainak enyhítését,
valamint a közjegyzői levéltár által végzett átadás-átvételi eljárás egyszerűsítését, egyidejűleg
a kötelező iratleadás határidejének meghosszabbítását. A Javaslat pontosítja továbbá az okirat
felolvasására vonatkozó rendelkezéseket, a nyilatkozat közlésének tanúsításával kapcsolatos
szabályokat, valamint a hiteles kiadmány kiadására vonatkozó előírásokat, elvégez továbbá
technikai jellegű szövegmódosításokat is.
A Javaslat emellett több jogállási törvényt is módosít: a bírák jogállásáról és
javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény, a legfőbb ügyész, az ügyészek és más
ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV.
törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII.
törvény, valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény
módosításának célja a magyar igazságszolgáltatás magas színvonalú, az országosan egységes,
kiszámítható és időszerű működéséhez szükséges jogi keretek további pontosítása a
Javaslatban foglaltak szerint.
A mindennapi életben egyre nagyobb teret nyernek a különböző fejlett
infokommunikációs eszközök és technológiák. Természetes igény, hogy ezek az újfajta
kommunikációs formák valamilyen módon, az emberek életét jelentős mértékben érintő
területeken, így a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban is megjelenjenek és az arra
alkalmas ügyek intézése elektronikus úton is biztosított legyen. A Javaslat az ügyészség
számára - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az ügy jellegétől függetlenül biztosítja az
elektronikus kommunikáció megvalósításához szükséges szabályozott elektronikus
ügyintézési szolgáltatások nyújtását vagy azok igénybe vételének lehetőségét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-9. §-hoz
A 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (a továbbiakban: Rendelket)
bevezetett Európai Öröklési Bizonyítvány (a továbbiakban: EÖB) - Rendeletben foglalt -
célja, hogy birtokában az örökösök (hagyományosok, végrendeleti végrehajtók vagy
hagyatéki gondnokok) egy másik tagállamban hivatkozhassanak jogállásukra vagy
gyakorolhassák jogaikat. Vélelmezni kell majd, hogy az EÖB hitelesen bizonyítja az
öröklésre alkalmazandó jognak megfelelően megállapított jogállást, jogokat, illetve tényeket.
A Rendelet kimondja továbbá, hogy az EÖB olyan okirat, amely - egyebek mellett - érvényes
jogcímet képez a hagyatéki vagyontárgyak fekvési helye szerinti tagállamnak az ingatlan-
nyilvántartásába, valamint egyes lajstromozott vagyontárgyakra vonatkozó közhitelű
nyilvántartásába (a továbbiakban együtt: nyilvántartás) való bejegyzéshez (Rendelet 69. cikk).
Ugyanakkor a Rendelet alapján a tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy elismerjenek másik
27
tagállamban létező dologi jogi jogintézményeket, ha azok saját jogukban nem ismertek.
Ennek következtében előfordulhatnak majd olyan esetek, amikor az öröklésre irányadó más
tagállam joga folytán olyan dologi jogra történik hivatkozás, amelyet a hagyatéki vagyon
fekvése szerinti állam joga nem ismer, és amelynek a nyilvántartásba történő bejegyzését ezen
állam nyilvántartási rendszere sem teszi lehetővé.
Ennek megfelelően a magyar nyilvántartásokat vezető szervek is szembesülhetnek
majd olyan esetekkel, amikor a Rendelet alapján az EÖB vagy a Rendelet hatálya alá tartozó
határozat (bírósági egyezség), közokirat birtokában olyan dologi jogi jogintézményre
hivatkozással kér hazai nyilvántartásba bejegyzést a kérelmező, amely jogintézmény a magyar
jogban nem létezik. Az ilyen helyzetek orvoslására vezeti be a Rendelet a 31. cikkében az ún.
adaptációt, a különböző tagállami dologi jogok „egymáshoz igazításának” előírását. Ennek
lényege, hogy a fekvés helye szerinti tagállam köteles legalább megkísérelni az öröklésre
alkalmazandó jog hatálya alatt keletkezett dologi jognak valamely saját dologi jogi
jogintézményének (az érintett nyilvántartásba történő bejegyzésre irányadó szabályok
egyidejű figyelembevételével) való megfeleltetését. A Rendelet ugyanakkor a tekintetben nem
tartalmaz további előírásokat, hogy az egyes tagállamokban mely szerv és milyen eljárásban
tehet eleget az említett kötelezettségnek.
Annak érdekében, hogy hazánk is eleget tegyen e megfeleltetési (adaptációs)
kötelezettségnek a Javaslat bevezeti az ún. megfeleltetési nemperes eljárást, amelyre első
fokon a Budai Központi Kerületi Bíróság, míg másodfokon a Fővárosi Törvényszék lesz
kizárólagosan illetékes. A bíróság, mint az eljárásra hatáskörrel rendelkező szerv kijelölését a
következők indokolják. Az adaptáció az adott külföldi öröklési és dologi jognak, valamint a
hazai dologi jognak (szükség szerint a nyilvántartások vezetésével kapcsolatos joganyaggal
kiegészülve) összehasonlító elemzésével valósítható meg, amire csak olyan szerv lehet
alkalmas, amely az említett jogterületeken kimagasló szakértelemmel rendelkezik, valamint
birtokában van a szükséges külföldi joganyagnak vagy annak beszerzésére módja és
lehetősége van. Ezzel összefüggésben külön ki kell emelni, hogy az EU-n kívüli, harmadik
államok dologi jogáról hivatalos tájékoztatás beszerzésére - néhány kétoldalú
jogsegélyegyezményünk által biztosított lehetőség kivételével - egyelőre csak a külföldi
jogról való tájékoztatásról szóló, Londonban, 1968. június 7. napján aláírt Európai
Egyezmény alapján van mód. Ezen egyezmény értelmében igazságügyi hatóságok
terjeszthetnek csak elő tájékoztatás iránti megkeresést, így harmadik államok joganyagának
beszerzése hivatalosan folyamatban lévő bírósági eljárásokban lehetséges az Igazságügyi
Minisztérium - mint a külföldre irányuló megkeresést továbbító szerv - közbeiktatásával. Az
új nemperes eljárás a bíróságnál előreláthatóan nem fog számottevő ügyteher-növekedéssel
járni, mivel a megfeleltetést is igénylő bejegyzési kérelmek száma nem lesz szignifikáns,
hiszen a hazai jogrendszer által nem ismert dologi jogi jogintézmények köre behatárolt.
A Javaslat szerint a megfeleltetési eljárást az a nyilvántartást vezető szerv
kezdeményezi, amelynek eljárása során (a továbbiakban: alapeljárás) a megfeleltetés
szükségessége felmerült, de csak akkor, ha amúgy az alapeljárásban nem áll fenn egyéb
elutasítási vagy megszüntetési ok, illetve - ha hiánypótlásnak van helye - a hiányokat már
pótolták. A bíróság a beérkező megfeleltetési kérelmet megvizsgálja abból a szempontból,
hogy azt valóban az arra jogosult és a Rendelettel összefüggő alapeljárásban terjesztette-e elő;
amennyiben igen, úgy a bíróság - szükség esetén a vonatkozó külföldi joganyag beszerzését
követően - a kérelemben megjelölt külföldi dologi jogi jogintézmény magyar jogban ismert
jogintézménynek való megfeleltetéséről határoz. Figyelemmel arra, hogy különösen a
nyilvántartást vezető szervek (pl. ingatlan-nyilvántartást vezető Földhivatalok), olyan
28
regisztratív hatóságok, amelyektől idegen az eljárásukban felmerült szakkérdésben másik
szerv által hozott döntés mérlegelése, így a Javaslat azt is kimondja, hogy a bíróság
megfeleltetési döntése az azt kérelmező szervre nézve kötelező. Ugyanakkor mind a
kérelmező szerv, mind az alapeljárást kezdeményező (öröklési ügyben érintett) személy,
fellebbezéssel élhet a megfeleltetési döntéssel szemben. Az említett önálló jogorvoslati jogra
figyelemmel az alapeljárásban a megfeleltetéssel összefüggésben már nem terjeszthető elő
jogorvoslati kérelem, ezzel is gyorsítva az alapeljárást (külön a megfeleltetési döntéssel
szemben - az annak meghozatalához szükséges rendkívül speciális, összehasonlító jellegű
jogismeretre is tekintettel - nagy valószínűséggel elenyésző számban kérnek majd érdemi
felülvizsgálatot). A Javaslat 9. §-a rendelkezik a megfeleltetési eljárás költségeinek
viseléséről egyértelművé téve, hogy a megfeleltetési eljárás költségét az öröklési ügyben
érintettnek kell viselnie. A költségek nem utólag fizetendők, hanem az öröklésben érintettnek
azt meg kell előlegeznie az alapeljárásban úgy, hogy letétbe helyezi az előreláthatóan
szükséges összeget a nyilvántartást vezető szervnél. Mivel a megfeleltetési eljárást
kérelmezőként a nyilvántartást vezető szerv indítja a bíróságnál, így az öröklésben érintett
által megelőlegezett költségeket a kérelmező szerv köteles átutalni a bíróság részére.
A 10. §-hoz
A Javaslat a 15. §-hoz fűzött indokolás szerinti nyilatkozat visszavonásához szükséges
további rendelkezéseket állapít meg.
A 11. §-hoz
A Javaslat hatálybalépésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
A 12. §-hoz
A Javaslat a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény
módosításával (22. §) összefüggésben tartalmaz sarkalatossági záradékot.
A 13. §-hoz
A Javaslat a Rendelethez kapcsolódóan jogharmonizációs záradékot tartalmaz.
A 14. §-hoz
A Javaslat több törvényt is módosít a Rendelettel összefüggésben, így többek között a
nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban:
Nmtvr.). A Rendelet kollíziós és joghatósági szabályai univerzális hatályúak, vagyis azok
kiterjednek harmadik államokhoz fűződő tényállásokra is. Ennek megfelelően a Rendelet
rendelkezései az Nmtvr. vonatkozó szabályai helyébe lépnek, ezért az Nmtvr. öröklési
viszonyokra alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós, valamint az öröklési eljárásokat
érintő joghatósági szabályainak hatályon kívül helyezése szükséges. A Rendelet tárgyi hatálya
nem terjed ki a szóbeli végrendeletek alaki érvényességére [Rendelet 1. cikk (2) bekezdés f)
pont]. Erre tekintettel a szóbeli végrendeletek alaki érvényességére alkalmazandó jog
meghatározása továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik, vagyis az arra vonatkozó
rendelkezéseket továbbra is az Nmtvr. szabályozza. Erre figyelemmel, ezen jogintézmény
tekintetében fennmaradó szabályozási jogkörrel élve az Nmtvr. hatályos szabályainak
fenntartása indokolt, kiemelve azt, hogy a kollíziós szabályok már kizárólag a szóbeli
29
végrendelet alaki érvényességére terjednek ki. Ezáltal biztosítottá válik a mozgástér az uniós
jog által le nem fedett jogterületek további nemzeti szintű szabályozására. Ez a kodifikációs
modell koncepcionálisan illeszkedik a korábban elfogadott uniós jogszabályokkal (ún. Róma I
és Róma II rendelet) összefüggésben alkalmazott szabályozási módszerhez. Figyelemmel
ugyanakkor arra, hogy szélesebb jogterület esett a korábban elfogadott két rendelet hatályán
kívül, jelen rendelet hatálya viszont kizárólag a szóbeli végrendeletet nem fedi le, nem
indokolt a rendelet és a belső jog viszonyára utaló, az Nmtvr. 24. §-ához hasonló általános
szabály nemzetközi magánjogi kódexbe illesztése, hanem elegendő a Rendelet hatálya alól
kivett szóbeli végrendelet alaki érvényességére vonatkozó kollíziós szabályok nevesítése a
kódexben. Ez a szabályozási megoldás a jogalkalmazók számára is átlátható helyzetet teremt,
hiszen egyértelművé válik, mely jogintézményre nem terjed ki a Rendelet hatálya.
A Rendelet 33. cikke az örökös nélkül elhunyt személyek hagyatékának (uratlan
hagyaték) jogi sorsát rendezi a határon átnyúló öröklési ügyekben, minden egyes esetkörre
azonban nem nyújt megoldást. Az uratlan hagyatékok jogi sorsának rendezése tekintetében a
jogrendszerek között két markánsan eltérő felfogás érvényesül. A kérdést öröklési jogi úton
rendező jogrendszerek (mint pl. a magyar jog) szerint az ilyen hagyatékot az állam öröklés
címén szerzi meg, mint a szó polgári jogi értelmében vett (szükségképpeni) örökös. Bizonyos
jogrendszerek viszont az uratlan hagyaték jogi sorsát az öröklési jogon kívül rendezik: az
államkincstárat e jogok szerint egy közjogi természetű tulajdonbavételi igény illeti meg a
területén fekvő, örökös nélküli hagyaték tekintetében. Határokon átnyúló öröklési ügyekben
az uratlan hagyatékokra vonatkozó kétféle állami tulajdonszerzési jogcím pozitív és negatív
értelemben is ütközhet. A pozitív kollízió esetét a Rendelet maga rendezi a 33. cikkében,
mégpedig a hagyaték fekvése szerinti tagállam tulajdonbavételi igényének biztosítva
prioritást. Nem rendezi azonban a Rendelet a negatív összeütközés esetét, amikor is az
öröklésre alkalmazandó jog valamely olyan állam öröklési jogának alkalmazásához vezet,
amelynek joga nem ismeri az állam polgári jogi öröklését, hanem kizárólag az államnak a
saját területén lévő uratlan hagyatékra vonatkozó - területileg korlátozott - igényét, ám a
hagyatéki vagyon más államban található. Az ilyen helyzetek kezelésére így továbbra is a
belső jogban kell megoldást találni. Erre figyelemmel szükséges egy olyan szabály Nmtvr-be
iktatása, amely kimondja, hogy a negatív összeütközés esetén a magyar jog alkalmazandó,
amely alapján a magyar állam szerezheti meg az örökösök nélkül elhalt örökhagyó
magyarországi hagyatékát [Nmtvr. 36/A. §].
A 15. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi
szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye
kihirdetéséről szóló 1987. évi 20. törvényerejű rendelet módosítását, illetve záró rendelkezései
között azzal összefüggésben néhány további szabályt. Az említett módosítás indoka, hogy
Magyarország a Bécsi Vételi Egyezményhez való csatlakozáskor a 96. cikkel összhangban
nyilatkozatot tett, amely szerint, ha valamelyik fél telephelye Magyarországon van, nem
alkalmazhatók a Bécsi Vételi Egyezménynek azon rendelkezései, amelyek az adásvételi
szerződés megkötését, módosítását, megszüntetését, illetve az ajánlatot, elfogadást vagy
szándékot az írásbelitől eltérő más formában is megengedik. Ilyen nyilatkozatot a 96. cikk
szerint olyan Szerződő Állam tehet, amelynek jogrendszere az adásvételi szerződés
megkötéséhez vagy annak bizonyításához írásbeli alakot követel meg. Annak idején a 7/1974.
(X. 17.) KkM rendelet 6. § (1) bekezdése előírta, hogy a külkereskedelmi szerződéseket
írásban kell foglalni. Az írásbeli formát előíró rendelkezéseket az Európai Unióhoz való
csatlakozással, 2004. május 1-jével a 105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet hatályon kívül
30
helyezte, illetve az új Ptk. is csak meghatározott szerződéstípusok esetében (pl. ingatlan
tulajdon-átruházása kapcsán) írja elő a kötelező írásbeli formát; az áruk nemzetközi
adásvételére vonatkozó szerződések nem tartoznak ebbe a körbe. Következésképpen jelenleg
nincs olyan magyar jogszabályi rendelkezés, amely a Bécsi Vételi Egyezmény hatálya alá
tartozó szerződésekre írásbeli alakot követelne meg és amelyre tekintettel Magyarország
korábban tett nyilatkozatának fenntartása indokolt lenne. Erre figyelemmel a Javaslat a
nyilatkozat visszavonásához szükséges rendelkezéseket állapít meg, amelyre a Bécsi Vételi
Egyezmény 97. cikk (4) bekezdése biztosít lehetőséget.
A 16. §-hoz
A Rendelet értelmében a hatálya alá tartozó öröklési ügyekben hozott tagállami
határozatok tekintetében a belföldi végrehajthatóság megállapítására szolgáló külön eljárás -
amelyet a hazai jogban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a
továbbiakban: Vht.) XII. fejezete szabályoz - fennmarad, azaz elsőként a határozat, közokirat
hazai végrehajthatóságát kell kimondani. A Javaslat erre tekintettel a Vht. külföldi bírósági
határozatok, okiratok végrehajtására vonatkozó XII. fejezetét (210/A. §) egészíti ki azzal,
hogy a Rendelet szerinti ezen ügyekben is a Vht. XII. fejezetében foglaltak szerint történik a
határozatok végrehajtása. Emellett a Javaslat megfelelően kiegészíti a Vht.-nak a végrehajtási
lap kiállításának alapjául szolgáló okiratokat tartalmazó szakaszának felsorolását a Rendelet
szerinti öröklési ügyekben kibocsátott és belföldön végrehajthatónak nyilvánított
határozatokkal. Ezekre nézve a Javaslat a végrehajtást elrendelő bíróság illetékességét az
egyéb külföldi határozatok végrehajtása során érvényesülő illetékességi szabályokkal
megegyezően határozza meg (a székhelyi bíróság állítja ki a végrehajtási lapot). A Rendelet -
egyezően a hasonló tárgyú egyéb uniós jogi normákkal - nemcsak a bírósági határozatokban,
hanem a közokiratokban foglalt kötelezettségek esetében is biztosítja a bírósági végrehajtás
útján történő behajtást. A Javaslat a Rendelet 46. cikk (3) bekezdés b) pontjának, 60. cikk (2)
bekezdésének, valamint 61. cikk (2) bekezdésének végrehajtása érdekében a Vht. 31/C. §-
ában jeleníti meg, hogy melyik bíróság vagy közjegyző feladata a másik tagállamban történő
végrehajtáshoz szükséges igazolások kiállítása a hazai bírósági határozatokról, perbeli
egyezségekről, illetve közokiratokról erre irányuló kérelem esetén. A Rendelet 46. cikk (2)
bekezdése kimondja, hogy a külföldi végrehajtást kérő nem köteles a végrehajtás szerinti
tagállamban sem postacímmel, sem felhatalmazott képviselővel rendelkezni, azaz a Vht.
37/B. §-ban foglalt általános szabállyal ellentétben nincs szüksége a külföldi végrehajtást
kérőnek kézbesítési meghatalmazottra. A Javaslat ezért a Vht. 37/B. § (4) bekezdését - ,
amely azon ügycsoportokat tartalmazza, ahol nem kell kézbesítési megbízottat megjelölni -
kiegészíti a Rendelet szerinti végrehajtási ügyekkel. A Rendelet 54. cikk (1) bekezdésében
foglaltakra figyelemmel a Javaslat kiegészíti a Vht.-nak a biztosítási intézkedés elrendelésére
irányadó szabályait is.
A 17. §-hoz
A Javaslat az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénybe is iktat
néhány kisegítő szabályt annak érdekében, hogy a Rendelet szerinti európai öröklési
bizonyítvány vagy egyéb, a Rendelet hatálya alá tartozó határozat (bírósági egyezség),
közokirat alapján Magyarországon indítványozott bejegyzési kérelmek elintézése
zökkenőmentesen megtörténhessen.
A 18. §-hoz
31
A Javaslat több ponton is módosítja a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII.
törvényt (a továbbiakban: Hetv.) annak érdekében, hogy ha az öröklési ügy lefolytatására a
Rendelet szerint magyar közjegyzőnek van joghatósága, úgy az a Hetv. alapján minél
gyorsabban és gördülékenyebben megtörténhessen. A Rendelet alkalmazását követően
minden egyes hagyatéki ügyben vizsgálni kell majd a magyar közjegyző joghatóságát, ami az
örökhagyó Rendelet szerinti „szokásos tartózkodási helyének” megállapítását feltételezi. A
Javaslat emiatt már a jegyző eljárása során felkutatni és rendelkezésre bocsátani rendeli
azokat az adatokat, amelyek birtokában a joghatóság kérdésében dönteni lehet majd. A
Rendelet alkalmazásával minden hagyatéki eljárás tulajdonképpen „nemzetközivé” válik,
hiszen az örökhagyó, illetve az öröklésben érintettek akaratától is függ majd, hogy mely
tagállam bír joghatósággal az adott öröklési ügy tekintetében, illetve, hogy arra mely állam
öröklési anyagi joga lesz irányadó. Ennélfogva a magyar közjegyzőknek is több esetben kell
majd lefolytatniuk olyan hagyatéki eljárást, amelyben az örökhagyó vagyona nagyrészt
külföldön található; az ilyen esetek kezelésére a Javaslat a külföldi hagyatéki vagyonra
vonatkozó rendelkezéseket iktat a Hetv.-be. A külföldi igényérvényesítés (pl. külföldi
hagyatéki vagyon felkutatása, biztosítása) megkönnyítése érdekében a Javaslat bevezet egy új
jogintézményt, a hagyatéki eljárási igazolást. Ez az okirat azoknak az öröklésben
érdekelteknek nyújthat segítséget, akik valamely külföldi vagyontárgy meglétét és
hagyatékhoz tartozását kívánják igazolni, ám ahhoz, hogy pl. a külföldi pénzintézet részükre
felvilágosítást, tájékoztatást nyújtson valamilyen módon igazolniuk kell, hogy az örökhagyó
hagyatékával összefüggésben eljárás van folyamatban, és ebben az eljárásban érintettek. A
Javaslat a Hetv.-ben külön alcímben tárgyalja az EÖB kiállítása iránti kérelemmel kapcsolatos
eljáráshoz szükséges hazai jogalkalmazást segítő kiegészítő szabályokat. A Javaslat e körben
a magyar hagyatéki eljárás sajátosságait (a hagyaték átadására formális eljárás lefolytatását
követően kerül csak sor) szem előtt tartva kimondja - egyebek mellett -, hogy a Rendelet
szerint arra jogosultak EÖB kiállítását a hagyatéki eljárás jogerős érdemi befejezését követően
kérelmezhetik. Az EÖB kiállítására irányuló kérelemnek helyt adó, azt később - a Rendelet
biztosította keretek között - megváltoztató, hatályon kívül helyező stb. végzésekkel szembeni
jogorvoslat biztosításával kapcsolatos rendelkezéseket szintén beépít a Javaslat a Hetv.-be.
A 19. §-hoz
A Javaslat több, a bíróságokon felmerülő gyakorlati problémát rendező, rövid
pontosító jellegű módosítást tartalmaz.
A Javaslat a kézbesítés meghiúsulásának esetei között nem csak a címzett halálát,
hanem annak megszűnését is nevesíti.
A Javaslat előírja, hogy a tárgyalást felfüggesztő határozatnak kötelező tartalmi eleme
legyen a bírósági közvetítés lehetőségére való felhívás is. A tárgyalás felfüggesztéséről
rendelkező, Pp. 152. § (3) bekezdése a felfüggesztő határozat kötelező tartalmi elemeként írja
elő a felek felhívását arra, hogy a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező végzés másolatát
csatolják a közvetítőhöz intézendő felkéréshez. A rendelkezés azonban nem tesz említést a
bírósági közvetítés igénybevételének lehetőségéről, ami nagymértékben hozzájárulhatna
ahhoz, hogy hogy a kötelező közvetítői rendszer hatékony, a bírák és ügyfelek által egyaránt
elfogadott legyen.
A Javaslat arra irányul továbbá, hogy ne csak abban az esetben legyen helye
felülvizsgálati kérelem előterjesztésének, ha a magyar bíróság joghatósága kizárt, hanem
akkor is, ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására, illetve a
32
permegszüntetésre azon okból kerül sor, mert a magyar bíróság joghatósága egyetlen
joghatósági ok alapján sem megállapítható. A Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai
ugyanis jogot biztosítanak a felek részére a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére olyan
ügyekben, amelyekben a bíróság az ügy érdemében történő eljárást meg sem kezdi, ezáltal a
feleket a bíróság érdemi döntésétől elzárja, illetve az eljárás későbbi szakaszában a pernek a
Pp. 157. § a) és g) pontja alapján történő megszüntetésével a korábbi eljárást meg nem
történtté teszi Tekintettel arra, hogy abban az esetben, ha a magyar bíróság joghatósága
egyetlen joghatósági ok alapján sem megállapítható, a fél a magyar bíróság előtti
igényérvényesítéstől ugyanúgy el van zárva, mint ha a keresetlevél idézés nélküli kibocsátása
vagy a permegszüntetés kizárt joghatóság megállapításán alapult volna, indokolt tehát ebben
az esetben is e jogorvoslati lehetőséget biztosítani.
A fizetési meghagyás iránti kérelemmel indult eljárásokban a perbehívás határidejének
kezdő időpontjára tett javaslat értelmében, a perbehívás határidejét az előkészítő iratnak az
alperes részére történő kézbesítéstől kell számítani. E jogértelmezést segítő javaslatra azért
van szükség, mert ha az alperes részére a perbehívásra nyitva álló 30 napos határidőt a fizetési
meghagyás kézbesítésétől kellene számítani, az alperes a felperes által perben érvényesített
követelésének pontos ténybeli alapját nem ismerné, hiszen az az alperes ellentmondását
követően előkészítő irat formájában ekkor még nem kerül előterjesztésre.
A Javaslat továbbá arra is irányul, hogy a kisértékű perekben a perbehívásra és a
perbehívott nyilatkozatára meghatározott határidő a Pp. 58. és 59. §-aiban meghatározott 30
nap helyett 8 nap legyen, tekintettel arra, hogy a kisértékű perekre előírt speciális szabályok
nem tarthatóak be, ha a perbehívásra, illetve annak elfogadására az általános szabályokhoz
képest nincs arányosan rövidebb határidő meghatározva.
A polgári perben 2013. január 1. napjától mód van arra, hogy a törvényszék elsőfokú
hatáskörébe tartozó perekben a felek, illetve a képviselőik elektronikus úton tartsák a
kapcsolatot a bírósággal; s ebben az esetben a bíróságnak is elektronikus úton kell a felekkel a
kapcsolatot tartania. A bíróság tehát a cégeljárás mellett a polgári per területén is egyre több
tapasztalatot, ismeretet szerez az elektronikus kommunikációval, ügyvitellel kapcsolatosan. E
tapasztalat, ismeret megszerzése pedig alapvető feltétele annak, hogy a bíróságon az
elektronikus út kötelezővé tételével ugrásszerűen megemelkedő elektronikus úton intézendő
ügyeket zökkenőmentesen tudja fogadni és kezelni. A módosítás ezért arra irányul, hogy ne
2015. július 1. napjától, hanem csak egy fél évvel később 2016. január 1. napjától szélesedjen
az elektronikus útra terelt ügyek köre.
A Javaslat a Pp. szabályait akként módosítja, hogy a polgári perekben 2015. július 1.
napjától kizárólag lehetőségként írja elő az elektronikus kapcsolattartást mind a jogi
képviselővel, mind a jogi képviselő nélkül eljáró felek tekintetében. A Javaslat következtében
2015. július 1. napjától immáron nem csak a törvényszékek és a járásbíróságok előtt folyó
elsőfokú ügyekben lesz lehetőség az elektronikus kommunikáció igénybevételére, hanem a
polgári per minden szakaszában, ideértve a perorvoslati eljárásokat is. Ezen felül a Javaslat -
a törvényben meghatározott esetekben - 2016. január 1. napját követően teszi kötelezővé az
elektronikus kapcsolattartást a polgári perekben. Ezzel párhuzamosan a Javaslat a bíróságok
egymás közötti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő elektronikus
kapcsolattartását is 2016. január 1. napjától teszi kötelezővé.
A Javaslat továbbá rendelkezéseket tartalmaz a beadványok nem rendszeresített
űrlapon történő benyújtása esetére. A felek, illetve a jogi képviselőik beadványaikat az erre
33
rendszeresített űrlapokon terjeszthetik elő. A nem rendszeresített űrlapokon előterjesztett
beadvány esetén a Pp. általános szabályai szerint hiánypótlásnak van helye. A rendszeresített
űrlapok megváltozásáról és az űrlapok kitöltésének módjáról az Országos Bírósági Hivatal (a
továbbiakban: OBH) tájékoztatással látja el a bíróságok központi honlapját.
A 20. §-hoz
Az évi 1,8 millió ügyet számláló közjegyzői nemperes eljárásoknak két nagy csoportja
van: egyrészt az ún. külön törvényben szabályozott nemperes eljárások, így például a
hagyatéki eljárás, a fizetési meghagyásos eljárás vagy az egyes közjegyzői nemperes
eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvényben (a továbbiakban: Kjnp.) szabályozott eljárások,
másrészt a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben (a továbbiakban: Ktv.)
szabályozott eljárások, más néven felek részére végzett közjegyzői tevékenységek
(közjegyzői okiratszerkesztés, okirat vagy pénz bizalmi őrzése stb.), mint atipikus nemperes
eljárások. Ezzel összhangban foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a 3/2004. Polgári jogegységi
határozatában, melyet a Kúria az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak
tekint (lásd: 1/2014. Polgári jogegységi határozat). Ezekkel a sajátos közjegyzői nemperes
eljárásokkal számos rokon vonást mutat néhány atipikus bírósági eljárás, például a bírói
aláírás-hitelesítés, a bírósági letétkezelés, a bírósági hiteles iratmásolat-kiadás, hiteles
cégkivonat kiadása, bírósági közokirat-készítés.
A módosítás célja a Ktv. pontosításával egyértelművé tenni a Kjv.-ben szabályozott
eljárások és a Kjnp. általános szabályainak az egymáshoz való viszonyát annak egyértelmű
rögzítésével, hogy a Kjnp. ezekben az eljárásokban is szubszidiárius norma, emellett pedig
szükséges a Ktv.-ben az ügyek sajátosságaira tekintettel néhány eltérő rendelkezés
megállapítása.
A Ktv.-ben szabályozott eljárásokban - részben azok bizalmi jellegéből következően
(például: végrendelet-készítés), részben azok rugalmasságából adódóan (például: másolat-
hitelesítés) - a főszabály az, hogy az ügyfél szabadon választhat közjegyzőt, aki viszont az
illetékességi területén kívül nem járhat el (Ktv. 12. §). Az előbbi megengedő szabályozást
azonban néhány ponton a gyakorlati tapasztalatok alapján szigorítani indokolt.
Annak érdekében, hogy a közjegyzők eljárására irányadó illetékességi szabályokat ne
lehessen kijátszani, - hasonlóan a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény
8.	§-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz - indokolt kizárni az alávetéses illetékességet
valamennyi közjegyzői eljárás tekintetében.
A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: fair banki
törvény) az Országgyűlés a fogyasztók jogait szigorúan védő rendelkezéseket állapított meg.
E jogszabályi előírások ugyanakkor több értelmezési kérdést is felvetnek, kívánatos azonban,
hogy valamennyi közjegyző egységesen értelmezze a vonatkozó jogszabályi előírásokat.
A fogyasztók jogainak hatékony védelme, valamint az egységes joggyakorlat
elősegítése érdekében indokolt a Ktv.-t kiegészíteni egy illetékességi szabállyal, amely
kimondaná, hogy a fair banki törvény hatálya alá tartozó jogügyleteknél - valamint az ilyen
jogügyletet biztosító jogügylet, e jogügyletek módosítása és az ilyen jogügyletek, módosított
jogügyletek alapján tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat esetén - az adós lakóhelye,
ennek hiányában tartózkodási helye szerinti közjegyző járhat el. Azokban az esetekben, ahol a
jogügylet tárgya vagy biztosítéka ingatlan, az ingatlan fekvése szerinti közjegyző is
34
vagylagosan illetékes. Jóllehet a Ktv. 12. § (2) bekezdésének főszabálya szerint a budapesti
közjegyzők illetékessége a főváros egész területére kiterjed, indokolt, hogy lex specialisként a
fair banki törvény hatálya alá tartozó ügyletek tekintetében a budapesti közjegyzők csak a
működési körzetükben - azaz abban a fővárosi kerületben, ahol az irodájuk található -
járhassanak el.
Egy ilyen illetékességi szabály nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a közjegyzők fair
banki törvénnyel összefüggő okirat-szerkesztési tevékenységét hatékonyabban lehessen
ellenőrizni. Az ellenőrzés pedig erősítené az egységes jogalkalmazást, kizárná a jogszabályi
rendelkezések megkerülésére irányuló hitelezői kísérleteket, ezáltal pedig megakadályozná,
hogy a fogyasztók érdekei sérüljenek.
Részben hasonló megfontolások alapján indokolt kimondani azt is, hogy a fair banki
törvény hatálya alá tartozó, közokiratba foglalt jogügylet felmondása esetén a felmondás
közokiratba foglalására, illetve közlésének a Ktv. 142. §-a szerinti tanúsítására az arra a
székhelyre (álláshelyre) kinevezett közjegyző a kizárólagosan illetékes, aki a jogügyletet
közokiratba foglalta. E szabályozás további indoka, hogy a felmondás közokiratba
foglalásához elengedhetetlen a jogügyletet tartalmazó közokirat alapos ismerete, amely
ismeret pedig értelemszerűen annál a közjegyzőnél áll leginkább rendelkezésre, aki a
közokiratot készítette.
A Ktv. 31/F. § (5) bekezdésének hatályos szabálya, amely megtiltja a közjegyzői iroda
gazdasági társasággá vagy más gazdálkodó szervezetté való átalakulását, bizonyos esetekben
indokolatlanul szigorú. Közjegyzői iroda működtetése esetén az azt fenntartó közjegyző(k)
többnyire jelentős beruházást eszközölt(ek), akár az irodahelyiség, akár a felszerelési tárgyak
tekintetében. Ha a közjegyzői iroda a közjegyző szolgálati viszonyának - a rá irányadó
öregségi nyugdíjkorhatárnak betöltése vagy a felmentése miatti - megszűnésére tekintettel
szűnik meg, de a nyugdíjba vonult közjegyző a meglévő irodai infrastruktúra felhasználásával
vállalkozási tevékenységet szeretne folytatni, akkor a hatályos szabályok jelentős és felesleges
nehézségeket állítanak az ilyen személy elé. Először ugyanis meg kell szüntetnie a közjegyzői
irodát, töröltetnie kell azt a cégjegyzékből, majd pedig új gazdasági társaságot kell alapítania,
és kérnie kell annak bejegyzését a cégjegyzékbe. Ez indokolatlan adminisztrációs terhet
eredményez mind a volt közjegyző, mind a cégbíróság részére.
Célszerű ezért lehetővé tenni, hogy olyan esetben, amikor a közjegyző szolgálati
viszonya a rá irányadó nyugdíjkorhatárnak a betöltésére vagy felmentésére tekintettel szűnik
meg, a közjegyzői iroda átalakulhasson korlátolt felelősségű társasággá, vagy több közjegyző
tagságával működő közjegyzői irodából a közjegyzői szolgálat megszűnésével érintett tag
kiválással korlátolt felelősségű társaságot alapíthasson, e döntések meghozatalára a Javaslat a
közjegyzői szolgálat megszűnésétől számított 90 napos határidőt biztosít. A közjegyzői iroda
más esetben vagy más gazdasági társasággá történő átalakulásáról, gazdasági társaság
kiválásáról azonban nem dönthet.
A korlátolt felelősségű társasággá történő átalakuláshoz, illetve annak kiválással
történő létrehozásához a területi kamara elnökségének a közjegyzői szolgálat 22. § (1)
bekezdés a) vagy d) pontjában meghatározott okból történő megszűnéséről kiállított igazolása
szükséges.
A Javaslat módosító rendelkezéseket tartalmaz továbbá a tekintetben, hogy
közjegyzőjelöltek aláírásmintáját, mind a közjegyzőjelöltek, illetőleg a közjegyzőhelyettesek
névjegyzéke, mind a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartása tartalmazza.
35
Az okirat felolvasásával kapcsolatos módosításra a fegyelmi ügyek tapasztalatai
alapján garanciális szempontok miatt van szükség: ily módon ellenőrizhetővé válik, hogy a
közjegyző mennyi időt fordított az okirat felolvasására, mint a közokirat-szerkesztési eljárás
egyik lényeges jogvédelmi cselekményére. Az okirat felolvasása biztosítja ugyanis azt, hogy
az ügyfél tudomást szerez arról, milyen jogügyletet köt, milyen kötelezettséget vállal.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a közokirat az abban foglalt, vagy a közokiratba
foglalt nyilatkozat alapjául szolgáló, illetve az alapján létrejött jogügyletből eredő jogviszony
tartalmával kapcsolatos polgári jogi igények érvényesítését nem akadályozza, azaz a közokirat
szabályszerű kiállítása nem érinti magával a jogügylettel kapcsolatban érvényesíthető, a
Polgári Törvénykönyv vagy más ágazati jogszabályok alapján fennálló anyagi jogi igényeket.
Ahhoz, hogy a javasolt illetékességi szabályok hatékonyak legyenek, szükséges
szankciót is előírni a megsértésük esetére, mégpedig azt, hogy az illetékességi szabályok
megsértésével készült közjegyzői okirat nem minősül közokiratnak. Ennek oka, hogy a
közjegyző nem volt jogosult közjegyzőként eljárni abban az ügyben, hiszen működésének
jogszabály által meghatározott kereteit túllépte. E szabályt generálisan szükséges kimondani
valamennyi közjegyzői okiratra. E szankció azt is megakadályozhatná, hogy valamely
közjegyző az illetékességi területén kívül járjon el.
Az egységes joggyakorlat érdekében szükséges kifejezetten rögzíteni, hogy
nyilatkozat közlésének tanúsítása esetén a nyilatkozattevő félnek a nyilatkozatát tartalmazó
jegyzőkönyvet alá kell írnia. Tekintettel arra, hogy a nyilatkozat címzettje nemcsak
természetes személy lehet, a jegyzőkönyvnek a másik fél lakására való továbbítását
meghatározó szabály pontosításra szorul akként, hogy a jegyzőkönyvet a másik fél
lakóhelyére, illetve székhelyére kell továbbítani.
A gyakorlati tapasztalatok alapján szükséges azt is kimondani a Ktv.-ben, hogy a
ténytanúsítványokra vonatkozó törvényi előírások (Ktv. 136-147. §) megsértésével készített
tanúsítvány nem minősül közokiratnak.
A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995.
évi LXVI. törvény (levéltári törvény) előírásaival összhangban teljes, lezárt évfolyamú iratok
adhatók le a közlevéltárakba. Ezért nem az egyes iratoknál kell vizsgálni, hogy az ügy
konkrétan mikor fejeződött be, és mikor telik le az öt év, hanem azt kell vizsgálni, hogy az
adott évkörre letelt-e az öt év. Ha letelt, az évkörön belül minden leadható, ami jogerősen
befejezett és további intézkedést nem igényel.
Az iratleadás határidejének 2 helyett 5 éves meghatározását gyakorlati tapasztalatok
indokolják. A 2 éven túli iratokat a közjegyzők nagy számban kérik vissza ügyintézésre,
póthagyatéki eljárás lefolytatására, ami mind a levéltáraknak, mind a közjegyzőknek jelentős
munkaterhet okoz, az eljárások és intézkedések elhúzódását okozza.
A Ktv. nem tartalmaz szabályozást a közjegyzői levéltárnak az őrizetébe utalt Ktv.-n
kívül szabályozott nemperes eljárások irataira vonatkozó kiadmányozási jogáról (hiteles
másolat kiadási jogáról). Indokolt a hiányosság pótlása.
A közjegyzői levéltár hiánypótlási eljárására vonatkozó szabályozás pontosításra
szorul. A törvény jelenlegi formájában nem határozza meg egyértelműen, hogy az okiratok
milyen jellegű hiányosságait észleli és jegyzőkönyvezi a levéltár: minden alaki vagy akár
tartalmi hibát, vagy csak az eredeti okirat hiányát. A Ktv. 171. § (1) és (2) bekezdései e
36
kérdésben részben ellentmondanak egymásnak. Ugyanakkor a közjegyzői levéltártól nem
várható el, hogy minden okirat minden alaki vagy tartalmi hiányosságát vizsgálja és
jegyzőkönyvezze, ez a közokiratot készítő közjegyző felelőssége. A levéltárak felelősségi
körébe - általánosságban és közjegyzői levéltár esetében is - kizárólag annak vizsgálata
tartozik, hogy a leadott, iratjegyzékkel ellátott levéltári anyag hiánytalanul megvan-e, mi az,
amit a levéltár a közjegyzőtől átvesz. Ennek megállapítását a levéltár az okiratok és nemperes
iratok tételes számbavételével ellenőrzi, melynek keretében a közjegyzői nyilvántartás alapján
készített iratjegyzékkel veti össze a leadott iratanyagot. A számbavételről jegyzőkönyv
készül, mely tartalmazza a közjegyzői nyilvántartás adataihoz képest esetlegesen hiányzó
eredeti okiratok vagy többlet-okiratok megjelölését.
A Ktv. és a Kjnp. egymáshoz való viszonyának tisztázásával egyidejűleg szükséges
lex speciálisnak minősülő szabályok megállapítása a Ktv.-ben szabályozott eljárások
tekintetében. Ezzel egyidejűleg a Kjnp.-ben is meglévő és alkalmazandó rendelkezések Ktv.-
beli duplikátumai mellőzendők (Ktv. hatályos 172. §-a).
A formális kérelem bevezetése a Ktv.-beli eljárások körében több gyakorlati
problémát is megoldana. Egyrészt az ügyfelek irányába erősítené a közjegyző eljárásának
hatósági jellegét, másrészt lehetővé tenné annak bizonyítását, hogy a közjegyző és az ügyfél
közötti eljárási, azaz közjogi jogviszony (lásd: 3/2004. PJE) mikor és milyen tartalommal jött
létre.
Abban az esetben, ha a kérelem alapján a közreműködés megtagadásának van helye, a
közjegyző végzést hoz [Ktv. 5. § (1) bekezdés]; ha pedig a közjegyző eljárhat, elkészíti az
ügyleti okiratot, illetve a tanúsítványt. A formális kérelem bevezetése egyébiránt élő
jogintézménnyé tenné a megtagadó végzést, szemben azzal a mai gyakorlattal, hogy az ügyfél
nem várja meg a megtagadó végzés meghozatalát és nem fellebbezi meg azt.
A formális kérelem bevezetése ezentúl az adatkezelési kérdéseket is megoldaná: ha
később vissza is vonja a fél a kérelmét, nem vitás, hogy a közjegyző jogosult volt a fél
adatainak a kezelésére. Jelenleg sok esetben az a kialakult gyakorlat, hogy szóbeli
bejelentkezés és e-mailen elküldött tervezetek alapján kezdenek el okiratokat szerkeszteni a
közjegyzők, ha pedig az ügyfél meggondolja magát, a közjegyző nem tudja igazolni, milyen
jogcímen kezelte a fél adatait, az is nehezen bizonyítható, hogy volt-e valódi, komoly felkérés
közjegyzői közreműködésre. A kérelemre vonatkozó alaki és tartalmi részletszabályokat a
Ktv. végrehajtási rendelete, a 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet állapítaná meg, az írásbeli
kérelem formanyomtatványa pedig elérhető lenne a MOKK honlapján.
Azokban az egyszerű, de nagyszámú ügyekben, melyekben a közjegyző előtt
megjelenő fél szóbeli kérelme nyomban elintézésre kerül, felesleges adminisztratív teher
lenne a formális kérelem előírása. Ezek az eljárások az ún. záradéki tanúsítvány kiállítása
iránti ügyek, például a másolat-hitelesítés vagy az aláírás-hitelesítés.
A Ktv.-ben szabályozott eljárásokban - lévén jelentős részben anyagi jogügyletekkel
kapcsolatos közjegyzői közreműködésről van szó - meghatalmazottként a jelenlegi gyakorlat
szerint bárki eljárhat, aki a Ptk. 6:15. §-a szerint meghatalmazott lehet. Ezt a szabályozást
annyiban szükséges szigorítani, hogy a korlátozottan cselekvőképes vagy
cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy képviseleti jogosultságát az ügyek
jellegére tekintettel ki kell zárni.
37
Figyelemmel arra, hogy a Ktv. az általa szabályozott ügyek jellegére tekintettel
szigorúbb titoktartási szabályokat rendel alkalmazni, mint a Pp. és a Kjnp., az iratokba való
betekintésre sem alkalmazhatók a megengedőbb szabályok.
A formális kérelem bevezetése magával vonja az eljárás lezárásának a rendezését is
arra az esetre, ha az nem a kérelem teljesítésével (okirat elkészítése stb.) vagy megtagadásával
végződik. Ha a fél érdekkörében felmerült ok miatt lesz eredménytelen az eljárás (visszavonja
a kérelmét, vagy az okirat elkészítésére szánt időpontban nem jelenik meg stb.), a közjegyző
fellebbezhető végzéssel befejezetté nyilvánítja az eljárást. A végzés jogerősítése a hagyatéki
eljárásban megszokott módon történne [Hetv. 91. § (1) bekezdés].
Tekintettel arra, hogy a közjegyző nem a fél megbízásából jár el, hanem az eljárás
nemperes voltából fakadóan a fél kérelmére (lásd: 3/2004. PJE), indokolt a Ktv. hatályos
szövegében elforduló, megbízásra utaló szövegrészek erre tekintettel való pontosítása.
Az áthelyezési moratóriumra vonatkozó szabályok enyhítése indokolt, mivel a
hatályos szabályozás szerinti 5 év, illetve 3 év túl szigorú. Célszerű lehetővé tenni, hogy az
érintett közjegyzők az áthelyezést akkor kérhessék, ha a nyugdíjkorhatár eléréséig több mint 3
év van hátra, illetve a közjegyzővé történt kinevezéstől 2 év már eltelt.
A Ktv. 153. §-ának hatályos szövege nincs összhangban a Ktv. 150. §-ával. Míg a 150.
§ szerint a közjegyzői okiratról - ha e törvényben vagy az okiratban másképpen nem
rendelkeztek - csak az abban félként szereplő személy, törvényes képviselője vagy
meghatalmazottja részére adható ki hiteles kiadmány, addig a 153. § szerint hiteles kiadmány
bárkinek kiadható, aki az ahhoz fűződő jogi érdekét valószínűsíti. A 153. § tehát lényegében
értelmetlenné teszi a 150. § ügyfelek érdekeit védő szigorú szabályát. Indokolt ezért
visszatérni a 153. § 2007. július 31-ig hatályban volt szövegváltozatához, amely csupán a
tanúsítványok tekintetében teszi lehetővé a jogi érdekét valószínűsítő személynek való
kiadmány-adást, az ügyleti okiratok kapcsán pedig a 150. § szigorúbb szabálya lenne
alkalmazandó.
A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi
CLXIX. törvény 4. §-a 2013. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a konzuli
védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 14. §-ának a konzuli okiratra vonatkozó
rendelkezéseit. 2013. január 1-től tehát a konzuli tisztviselő nem állíthat ki konzuli okiratot. A
Ktv. 157. §-át e megváltozott rendelkezésekhez szükséges igazítani.
A Javaslat tartalmazza a rendeleti szintű szabályozáshoz szükséges felhatalmazó
rendelkezéseket is.
A 21. §-hoz
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 2013. év végi módosítása az ügyvédi
letéttel, illetve a pénzletétek kezelésével, nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezései körében
a letét lehetséges tárgyainak megjelölésénél a nehezen definiálható „értéktárgy” helyett a
„vagyontárgy” gyűjtőfogalom használatát vezette be, ugyanakkor adós maradt az új
megjelölés teljeskörű átvezetésével; a Javaslatban szereplő módosítás ezt pótolja, valamint
néhány további szövegpontosítást hajt végre.
38
A 22. §-hoz
Törvényben meghatározott esetekben a bírósági titkár érdemi ítélkező tevékenység
végzésére is jogosult. E feladatok ellátását a bírósági ügyintéző - a bíró munkájához
hasonlóan - kell, hogy segítse. Ennek garanciális biztosítéka, hogy meg kell teremteni a
bírósági titkárnak a bírósági ügyintéző feletti felügyeleti jogát is.
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII.
törvényben (a továbbiakban: Iasz.) jelenleg hatályos 13. § (5) bekezdése a szakértőjelölt, a
tisztviselő és az írnok tekintetében írja elő az ügyviteli vizsga letételnek kötelezettségét.
Indokolt a rendelkezés kiegészítése - az Iasz. hatálya alá tartozó - bírósági fogalmazóra és
bírósági titkárra való utalással, tekintettel arra, hogy ezen igazságügyi alkalmazottak esetében
is nélkülözhetetlen az igazságszolgáltatási és ügyviteli ismeretek elsajátítása, valamint az
ezekről az ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsga teljesítése.
A Javaslat pontosítja az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyának felmentéssel
történő megszüntetésének esetköreit. A közszférában valamennyi törvény hatálya alatt
kötelező a felmentés, ha azt a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nő kéri, így ezt az Iasz.-
ban is ennek megfelelően indokolt szabályozni. A felmentett igazságügyi alkalmazott a
felmentési idő lejártát követően nyugellátásban részesül, így részére már nem indokolt
végkielégítést fizetni.
A Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy - a bírákhoz hasonlóan - bírósági
titkár is beosztásra kerülhessen az igazságügyért felelős miniszter által vezetett
minisztériumba, és egyrészt részt vegyen a minisztérium feladatainak ellátásában, másrészt a
későbbi munkája során hasznosítható, az igazságügyi kormányzati munkáról szóló átfogó
ismereteket szerezzen. A beosztás időtartama alatt a bírósági titkár felett az igazságügyért
felelős miniszter gyakorolja a munkáltatói jogokat (a fegyelmi eljárás elrendelésének és
lefolytatásának, valamint az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony megszüntetésének
kivételével); a bírósági titkár a minisztériumi tevékenysége során köteles végrehajtani a
vezetői intézkedéseket, utasításokat. Garanciális szabály, hogy a bírósági titkárt minisztériumi
beosztásának megszűnését követően a minisztériumi tevékenységét megelőző szolgálati
helyre kell beosztani. A Javaslat rendelkezik a beosztott bírákhoz hasonlóan arról is, hogy
mely esetekben kell az Iasz.-t alkalmazni az ő tekintetükben.
A Javaslat megteremti a lehetőséget arra, hogy az OBH elnöke az igazságügyi
alkalmazottat, annak hozzájárulásával és a felette munkáltatói jogkört gyakorló bírósági elnök
egyetértésével több bíróságot érintő központi igazgatási feladat összehangolt végrehajtása
érdekében külön feladattal megbízza. Az igazságügyi alkalmazottak közül sokan
rendelkeznek olyan speciális tudással (pl.: informatikai ismeretekkel, magas szintű
nyelvtudással), amely a bíróságok központi igazgatásában való részvétel során jól
kamatoztatható. A külön feladattal történő megbízás alkalmával ugyanakkor az igazságügyi
alkalmazottak olyan igazgatási tapasztalatokat is szereznek, amely későbbi ítélkező munkájuk
során nagyobb rálátást biztosíthat a bírósági szervezet egészének működésére.
A Javaslat a bírósági fogalmazók és bírósági titkárok részére 10%-os mértékű
munkaköri pótlékot vezet be 2015. július 1-jétől.
39
A 23. §-hoz
A Javaslat újraszabályozza a katonai bírói kinevezés feltételeit. A hatályos
szabályozás alapján katonai bírónak nevezhető ki, aki a Magyar Honvédség hivatásos tisztje.
A Javaslat bővíti a katonai bírói álláshelyre kinevezhetők körét azokkal, akik rendelkeznek a
Magyar Honvédség által kiállított egészségügyi fizikai és pszichikai alkalmassági igazolással.
A Magyar Honvédség egészségügyi, fizikai és pszichikai alkalmassági vizsgálatról szóló
igazolása a bírói kinevezéshez és egyben a hivatásos állományú tagjai közé történő
felvételhez, valamint a Honvédelmi Miniszter előzetes egyetértése az Alaptörvénynek
megfelelően rendezi a katonai bírói álláshelyek betöltését. A Javaslat biztosítja a pályázók
egyenjogúságát, a katonai bírói álláshelyek betöltését, valamint a hivatásos állomány okszerű
és indokolt kihasználását.
A Javaslat kiegészíti a bírói álláspályázatoknál a pályázati rangsor kialakításánál
figyelembe veendő szempontokat a bíróságok központi igazgatásáról szóló átfogó ismeretek
megszerzése érdekében az OBH-ban eltöltött bírói joggyakorlati idő OBH elnöke általi
értékelésével, a központi igazgatási feladatokban való közreműködés OBH elnöke általi
értékelésével, valamint a jogszabályok előkészítésére vonatkozó átfogó ismeretek
megszerzése érdekében az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumban
eltöltött bírói, bírósági titkári joggyakorlati idő miniszter általi értékelésével.
A Javaslat az együttalkalmazási tilalomként jelentkező összeférhetetlenségi ok
megszüntetésével kapcsolatos gyakorlati problémát orvosolja. A módosítás jelentősége, hogy
az együttalkalmazási tilalomként jelentkező összeférhetetlenségi ok megszüntetésének - az
érintett bírák közös megegyezésén, továbbá az Országos Bírói Tanács által a tilalom alól
adható felmentésen túl - további lehetséges jogi eszköze lehet a beosztástól eltérő
foglalkoztatás, azaz a kirendelés szabályainak akként való módosítása, hogy a bírósági vezető
a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.)
41. § szerinti hozzátartozóját az OBH elnöke a vezetői kinevezés idejére szólóan más
bíróságra kirendelheti. Ha a kirendelés eléri, vagy meghaladja az egy évet, a kirendeléshez a
bíró hozzájárulása szükséges, és ebben az esetben a munkáltatói jogkört - a szolgálati
jogviszony megszüntetésével kapcsolatos jogkör kivételével - a kirendelés helye szerinti
bíróság elnöke gyakorolja.
Az OBH-ba, valamint a minisztériumba beosztott bírák bírói vizsgálata lehetőségének
megteremtése a méltányos és egyenlő elbírálás lehetőségét biztosítaná valamennyi bíró
számára. A Javaslat szerint a határozatlan és a határozott időre kinevezett bírák számára
lehetőség lenne, hogy kérelmük alapján - az e törvény szerint időszerű - bíróvizsgálatukra sor
kerüljön, ugyanazon feltételek és rend szerint, mint a más szolgálati helyre beosztott bíráknál.
Méltányos és indokolt, hogy azon bíráknál, akik tartósan és magas színvonalon látják el a
központi igazgatási, és egyéb feladataikat, az OBH-ba, illetve a minisztériumba való beosztás
ne hátráltassa bírói életpályájukat. Az OBH-ba, és a minisztériumba beosztott bírák feladatai
szorosan és lényegesen kapcsolódnak az igazságszolgáltatási tevékenységhez, azok
jellemzően önálló döntéshozatali, előkészítői és minden esetben érdemi jogi munkavégzést
feltételeznek, sok esetben jogszabály-véleményezési, kodifikációs tevékenységre is
kiterjedően. A módosítással elhárul az akadály az OBH-ba, minisztériumba beosztott bírók
határozatlan időre történő kinevezése iránti kérelme elbírálása elől. A határozatlan időre
kinevezett és az OBH-ba, illetve a minisztériumba beosztott bíró pedig a bírói álláshely
pályázatnál nem kerül hátrányosabb helyzetbe a 7/2011. (III. 4.) KIM rendelet
pontrendszerében ezen vizsgálat eredményének hiánya miatt (esélyegyenlőség biztosítása). A
40
minisztériumba beosztott bírák esetén a bíróvizsgálat nem helyettesíti az igazságügyért felelős
miniszter által a bírónak a kormánytisztviselőkre irányadó szabályok szerint értékelését.
A Javaslat a bírói vizsgálat eljárási határidejét, részletszabályát pontosítja, oly módon,
hogy egyértelművé teszi, hogy a vizsgálat befejezésétől számított 8 napon belül a vizsgálati
jelentést és az értékelés tervezetét a bírónak át kell adni, amelyre a bíró 8 napon belül írásban
észrevételt tehet.
A Javaslat a szolgálati bíróság eljárására vonatkozó szabályokat kiegészíti azzal, hogy
a szolgálati bíróság eljárása során a tárgyalásvezetésre, a bizonyítási eljárás lefolytatására,
valamint a határozathozatal rendjére a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
A Javaslat a Bjt. 60. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésével elhárítja az
akadályt a határozott időre kinevezett bíróknak az igazságügyért felelős miniszter által
vezetett minisztériumba történő beosztása elől. Mivel az első bírói kinevezés - kevés
kivételtől eltekintve - határozott időre szól, ezért általánosságban kijelenthető, hogy a
határozott időre kinevezett bírák többsége a bírói alsó korhatárhoz közelebb eső rétegbe
tartozik. Ezen fiatal bírák közül sokan rendelkeznek olyan speciális tudással, amely a bírák
minisztériumba történő beosztása során jól kamatoztatható. Emellett figyelemmel kell lenni a
bírói életpálya átalakulására is: egyre több olyan határozott időre kinevezett bíró van, aki nem
a klasszikus „bírósági fogalmazó - bírósági titkár - bíró” pályát bejárva jutott el a sikeres
bírói pályázatig, hanem titkári kinevezése, illetve bírói pályázata előtt más területeken szerzett
tapasztalatot (pl.: ügyvédként, közigazgatásban), amely többlet-tudás szintén jól hasznosítható
a jogszabály-előkészítési munka során. A beosztás során ugyanakkor a rövidebb bírói múlttal
rendelkező bírák olyan szakmai tapasztalatokat is szereznek, amely későbbi ítélkező
munkájuk során nagyobb rálátást biztosíthat a bírósági szervezet egészének működésére.
Mindezekre tekintettel indokolatlan fenntartani a jelenlegi szabályozás szerinti, határozott és
határozatlan időre kinevezett bírák közötti különbségtételt.
A Javaslat a Bjt. 232. §-át hatályon kívül helyezi, mivel az abban foglalt határidő
eltelt.
A 24. §-hoz
A Javaslat az ügyészségi fogalmazók és az alügyészek részére 10%-os mértékű
munkaköri pótlékot vezet be 2015. július 1-jétől. A Javaslat rögzíti azt is, hogy az alügyész
beosztási és munkaköri pótléka összesen nem lehet több a Legfőbb Ügyészségen az
illetményalap 15 százalékánál. A Javaslat továbbá szövegpontosító módosításokat tartalmaz
az Üjt. tekintetében.
A 25. §-hoz
A Javaslat Bjt.-t érintő módosítása lehetővé teszi, hogy a jövőben az igazságügyért
felelős miniszter által vezetett minisztériumba bírósági titkár is beosztható legyen. Ennek
azonban nem csupán a Bjt.-ben, hanem a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX.
törvényben is meg kell teremteni az alapjait.
41
A 26. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi
CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri
hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011.
évi CLXXIV. törvény megteremtette a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások (a
továbbiakban: szeüsz) nyújtásának és igénybe vételének jogszabályi feltételeit. Szeüsz-nek
minősül mindaz az elektronikus úton nyújtott e-ügyintézési szolgáltatás, amit a szerv maga
nyújt ügyfelei számára, továbbá az is, amit harmadik fél közreműködésével biztosít. A szeüsz
általános és jogi feltételeit a Ket. és egyéb jogszabályok egységesen, bármely eljárásban
alkalmazható módon határozzák meg.
Az elektronikus kommunikációs formák a közigazgatásban és az
igazságszolgáltatásban is egyre nagyobb teret nyernek. Ezért szükséges annak meghatározása,
hogy az ügyészség mely szeüsz-ök nyújtására, illetve igénybe vételére jogosult. A
közérdekvédelmi szakterületen eljáró ügyész jogkörét és az eljárási szabályokat nem
egységesen egy jogi norma, hanem több jogszabály tartalmazza, mégpedig úgy, hogy az
ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) meghatározza a jogkör
gyakorlásának alapvető feltételeit, az ágazati jogszabályok pedig az ügyészi jogkört
biztosítják, az ágazati szabályok rendelkeznek továbbá az elektronikus kapcsolattartás Ütv.-
ben előírt rendelkezéseit kiegészítő vagy felülíró részletszabályairól is, a jogterületi
jellemzőknek megfelelően.
Fontos az Ütv.-ben annak megjelenítése is, hogy az ügyész az elektronikus
kommunikáció során milyen elektronikus aláírás használatára jogosult, illetve, hogy az
ügyészség által előállított elektronikus okirat mikor és milyen feltételek mellett minősül
közokiratnak.
Az elektronikus ügyintézés egyik lényeges eleme a különböző elektronikus űrlapok
használata és más elektronikusan beküldhető egyéb beadványok fogadásának kialakítása,
amelyek a kommunikációt végső soron átláthatóbbá, egyszerűbbé és gyorsabbá tehetik.
Az ügyészi szervezethez érkező beadványok címzetthez történő gyors, biztonságos és
határidőn belül történő eljutását nagymértékben megkönnyíti az elektronikus űrlap
használatának bevezetése. A Javaslat szerint az elektronikus űrlapok alkalmazására mind a
büntetőjogi, mind a közérdekvédelmi szakterületen sor kerülhet, illetve jellegükből adódóan
az előbbieken túl az igazgatási tevékenység támogatásában is fontos szerephez juthatnak.
Az ügyészség tevékenységével összefüggő elektronikus űrlap bevezetéséről, annak
módosításáról és visszavonásáról a legfőbb ügyész rendelkezik. Az ügyészséggel szolgálati
viszonyban nem állók - állampolgárok, ügyfelek, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás
más szereplői, stb. - részére a legfőbb ügyész által bevezetni rendelt elektronikus űrlapok
használata nem kötelező, választásuk szerint a jelenleg rendelkezésre álló kommunikációs
csatornákat és formákat továbbra is használhatják. Abban az esetben azonban, ha az
ügyészséggel szolgálati viszonyban nem álló űrlapot nyújt be, azt az elektronikus
kapcsolattartás vállalásának kell tekinteni. A bevezetni rendelt elektronikus űrlapot, az
alkalmazásához szükséges tájékoztatókat, illetve az elektronikus űrlap kitöltésének szabályait
az ügyészség honlapján, mindenki számára elérhető módon kell közzétenni. A közzétételi
kötelezettség kiterjed a változások - ideértve az elektronikus űrlap módosításáról vagy
visszavonásáról szóló tájékoztatók - közzétételére is.
42
A Javaslat meghatározza, hogy a bevezetett űrlapokat milyen kommunikációs csatorna
felhasználásával lehet benyújtani elektronikus úton az ügyészség részére. A biztonságos
elektronikus kézbesítési szolgáltatás fogalmát és jellemzőit a szabályozott elektronikus
ügyintézési szolgáltatásokról és az állam által kötelezően nyújtandó szolgáltatásokról szóló
83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 61-67. §-ai határozza meg. Eszerint a biztonságos
kézbesítési szolgáltatás olyan kézbesítési szolgáltatás, amely az elektronikus üzenet
kézbesítésével kapcsolatosan együttesen biztosítja az üzenet fogadásának igazolását, a
sértetlenséget, az átvevő személyének igazolását, valamint a sikertelen kézbesítés igazolását.
Az elektronikus kommunikáció egyszerűsítése és hitelességének biztosítása érdekében
az elektronikus űrlapok bevezetésének lehetősége mellett szükséges meghatározni azokat a
formátumokat, amelyek használatával érvényesen lehet a különböző beadványokat
elektronikus úton megküldeni az ügyészség részére. Ez azt is jelenti, hogy nem az ügyészség
által meghatározott formátumban benyújtott beadványok nem tekinthetőek az ügyészség
számára benyújtott beadványoknak. A kötelezően alkalmazandó és informatikailag támogatott
feldolgozhatóságú elektronikus formátumokról szóló tájékoztatót az ügyészség honlapján
mindenki számára elérhető módon közzé kell tenni.
Az ügyészségek központi honlapjának egyértelmű megjelölése és a továbbiakban
használandó rövidítés bevezetése érdekében, a jogszabály koherenciájának biztosítása céljából
szükséges az Ütv. 14. § (1) bekezdés i) pontjának - a megnevezés első elfordulásának -
szövegcserés módosítása.
A 27. §-hoz
A Javaslat a jogszabályhely értelmezését segítő, szövegpontosító rendelkezést
tartalmaz.
43