﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/6133. számú
törvényjavaslat
a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére
vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi
kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv átültetése érdekében szükséges egyes
törvények módosításáról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2015. szeptember
2015. évi ... törvény
a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat
felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv
átültetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról
1. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
1. §
(1)	Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (2) bekezdés f)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Illetékmentes a büntető ügyekben:)
,f a feljelentő részére a szóban tett feljelentésről készített jegyzőkönyv másolata, illetve az
írásban tett feljelentés megtételét igazoló irat másolata.”
(2)	Az Itv. 103. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az 57. § (2) bekezdés f) pontja a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és
védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi
kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv 5. cikk (3) bekezdésének végrehajtásához szükséges rendelkezést állapít
meg.”
2.	A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény módosítása
2.	§
(1)	A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bvszt.) 28/B.
§-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28/B. § (1) A bíróság vagy az ügyész értesítése alapján a fogva tartó bv. szerv nyilvántartja a
sértettnek, illetve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 51. § (3) vagy (3a)
bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló személynek a sértettet érintő bűncselekménnyel
összefüggésben a fogvatartott szabadulásáról vagy szökéséről történő értesítésre vonatkozó
kérelmével kapcsolatos adatokat.
(2)	Az (1) bekezdés alapján a következő személyes adatokat kell nyilvántartani:
a)	a kérelmező családi és utónevét, és
b)	a kérelmező által megadott lakcímet.”
1
(2) A Bvszt. a következő 47/A. §-sal egészül ki:
„47/A. § E törvény 28/B. §-a a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és
védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi
kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv 6. cikk (5) és (6) bekezdésének való megfelelést szolgálja.”
3.	A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény
módosítása
3.	§
(1)	A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény
(a továbbiakban: Gyvt.) 139/A. §-a a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A bíróság vagy az ügyész értesítése alapján a javítóintézet nyilvántartja a sértettnek,
illetve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 51. § (3) vagy (3a) bekezdése alapján
a sértett jogait gyakorló személynek a sértettet érintő bűncselekménnyel összefüggésben, a
javítóintézetben ellátott fiatalkorú szabadulásáról vagy szökéséről történő értesítésre
vonatkozó kérelmével kapcsolatos adatokat.
(3b) A (3 a) bekezdés alapján a következő személyes adatokat kell nyilvántartani:
a)	a kérelmező családi és utónevét, és
b)	a kérelmező által megadott lakcímet.”
(2)	A Gyvt. 189. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„d) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk (5) és (6)
bekezdése.”
4.	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
4.	§
(1)	A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 51. § (3)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe
egyenesági rokona, házastársa, élettársa, testvére, törvényes képviselője vagy jogszabály,
illetve szerződés alapján a sértett által eltartott személy léphet, és gyakorolhatja a (2)
2
bekezdésben meghatározott jogokat. Több fellépésre jogosult személy esetén az érintettek
kijelölhetik maguk közül a sértetti jogokat gyakorló személyt. Megegyezés hiányában az a
személy gyakorolhatja a sértett jogait, aki az eljárásban elsőként fellépett.”
(2)	A Be. 51. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Ha a sértett egyházi személy vagy vallási tevékenységet végző szervezet vallásos
szertartást hivatásszerűen végző tagja volt, aki az olyan egyházi jogi személy vagy vallási
tevékenységet végző szervezet belső szabálya szerint, amelyhez életében tartozott, egyházi
rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthetett, a (3) bekezdés alkalmazásában halála
esetén - egyenesági rokon, testvér, törvényes képviselő vagy jogszabály, illetve szerződés
alapján a sértett által eltartott személy hiányában - a sértett jogait gyakorló személyként az
egyházi jogi személy vagy vallási tevékenységet végző szervezet elöljárója léphet fel.”
(3)	A Be. 51. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A sértett, illetve a (3) vagy a (3a) bekezdés alapján a sértett jogait gyakorló személy
jogosult arra, hogy kérelmére értesítsék a sértettet érintő bűncselekménnyel összefüggésben
a)	az előzetesen letartóztatott szabadon bocsátásáról vagy szökéséről,
b)	a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt feltételesen vagy véglegesen történő szabadon
bocsátásáról vagy szökéséről, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakításáról,
c)	az elzárásra ítélt szabadon bocsátásáról vagy szökéséről, illetve az elzárás végrehajtásának
félbeszakításáról,
d)	az ideiglenes kényszergyógykezelt elbocsátásáról vagy szökéséről,
e)	a kényszergyógykezelt elbocsátásáról, engedély nélküli eltávozásáról, illetve adaptációs
szabadságra bocsátásáról, valamint
f)	javítóintézeti nevelés esetén a fiatalkorú ideiglenes vagy végleges elbocsátásáról, a
javítóintézet engedély nélküli elhagyásáról, illetve a javítóintézeti nevelés félbeszakításáról.”
5.	§
A Be. 53. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pótmagánvádló halála esetén helyébe - harminc napon belül - egyenesági rokona,
házastársa, élettársa, testvére, törvényes képviselője vagy jogszabály, illetve szerződés alapján
a pótmagánvádló által eltartott személy léphet.”
6.	§
A Be. 57. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A sértett, a magánvádló, a magánfél vagy az egyéb érdekelt kérelmére - ha annak a jogi
segítségnyújtásról szóló törvényben foglalt feltételei fennállnak - a törvényben
meghatározott szervezet engedélyezi a pártfogó ügyvédi képviseletet. Ha a nyomozó
3
hatóság, az ügyész vagy a bíróság észleli, hogy a pártfogó ügyvédi képviselet
engedélyezésének feltételei a felsoroltak valamelyikénél fennállnak, e személyt tájékoztatja
arról, hogy pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését kérheti. Ha az ügyész a Polgári
perrendtartásban meghatározottak szerint perindításra jogosult, erre a bíróság az ügyész
figyelmét felhívhatja.”
7.	§
A Be. 62/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62/A. § (1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság törekszik arra, hogy a
büntetőeljárásban részt vevő személyekkel történő írásbeli és szóbeli kommunikáció során
egyszerű és közérthető módon fogalmazzon. A jogokról való tájékoztatást és a
kötelezettségekre való figyelmeztetést az érintett személy számára érthető módon, az érintett
személy állapotára, személyes jellemzőire figyelemmel kell megfogalmazni.
(2)	A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság a szóbeli kommunikáció során meggyőződik
arról, hogy az elmondottakat az érintett személy megértette-e, ennek hiányában a
tájékoztatást, illetve a figyelmeztetést megmagyarázza.
(3)	Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásakor, ha az érintett személy
a)	a tizennyolcadik életévét nem haladta meg, életkorára és érettségére figyelemmel,
b)	hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen, illetve - beszámítási képességre tekintet
nélkül - kóros elmeállapotú, az állapotára figyelemmel,
fokozott körültekintéssel kell eljárni.”
8.	§
A Be. a következő alcímmel, valamint 62/B. és 62/C. §-sal egészül ki:
„A sértettre vonatkozó különös rendelkezések
62/B. § (1) A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak az eljárási cselekmények
előkészítése és végrehajtása során figyelemmel kell lennie arra, hogy az eljárási cselekményt
megelőzően, annak során, illetve az eljárási cselekményt követően a sértett és a terhelt
szükségtelenül ne találkozzon egymással.
(2)	Az olyan eljárási cselekményt, amelynél a sértett jelenléte kötelező, lehetőség szerint úgy
kell előkészíteni és végrehajtani, hogy annak megismétlésére indokolatlanul ne kerüljön sor.
62/C. § (1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság az eljárás során folyamatosan
vizsgálja, hogy a sértett a személyiségét és életviszonyait jellemző tényekre és
körülményekre, a bűncselekmény jellegére vagy az elkövetés körülményeire tekintettel olyan
4
különleges bánásmódot igénylő személy-e, akiről megállapítható, hogy a büntetőeljárásban
sajátos szükségletekkel rendelkezik (a továbbiakban: különleges bánásmódot igénylő sértett).
(2)	Ha a sértett a büntetőeljárás megindításakor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be,
különleges bánásmódot igénylő sértettnek kell tekinteni.
(3)	Ha a büntetőeljárásban különleges bánásmódot igénylő sértett vesz részt, akkor a
bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak az eljárás során a különleges bánásmódot
igénylő sértett lehető legnagyobb kíméletével kell eljárnia. Ennek során a sértett igényeinek a
figyelembevételével különösen a 167. § (1) bekezdésében, a 207. § (5) bekezdésében, a 211. §
(4a) bekezdésében, a 213. § (4) bekezdésében, a 244/A. § (2) bekezdésében, a 292. § (2)
bekezdésében, a 293. § (2) bekezdésében meghatározott intézkedések alkalmazására kell
törekedni.
(4)	A különleges bánásmódot igénylő sértettet érintő eljárási cselekményeket, ha az az eljárás
érdekeit nem sérti, a sértett kíméletével, lehetőség szerint az igényeinek a figyelembevételével
kell előkészíteni és végrehajtani.
(5)	A különleges bánásmódot igénylő sértetti minőség megállapításának kezdeményezésével,
illetve annak vizsgálatával kapcsolatos iratokat a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó
hatóság az iratok között elkülönítve, zártan kezeli.”
9.	§
A Be. a 63. §-t megelőzően a következő alcím címmel egészül ki:
„A büntetőeljárás során a személyes adatok kezelésére vonatkozó általános szabályok’
10.	§
A Be. 67. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A kiskorú idézésében, illetve értesítésében - figyelemmel a 62/A. §-ban foglaltakra - a
kiskorú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon tájékoztatást kell adni az
idézés, illetve értesítés tartalmáról.”
11. §
A Be. 70/B. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A feljelentő részére - ha nem a (2) bekezdésben felsoroltak valamelyike - csak a szóban
tett feljelentésről készített jegyzőkönyvről, illetve az írásban tett feljelentés megtételét igazoló
iratról adható másolat. Ha a feljelentő a magyar nyelvet nem ismeri, kérelmére a nyomozó
5
hatóság vagy az ügyész a feljelentés megtételéről igazolást állít ki. Az igazolást a feljelentő
részére kézbesíteni kell.”
12.	§
A Be. a következő 86/A. §-sal egészül ki:
„86/A. § Ha a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség által végzett nyomozás során az ügyész
a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIX. Fejezet) vagy a
hozzátartozó sérelmére elkövetett személy elleni bűncselekmény miatt folytatott eljárásban
különleges bánásmódot igénylő sértettet kíván tanúként kihallgatni, akkor a sértettet csak vele
azonos nemű személy hallgathatja ki, feltéve hogy ezt a sértett kéri és az eljárás érdekeit nem
sérti.”
13.	§
A Be. 166. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni)
„d) az eljárási cselekményen jelen lévő személyek nevét és azt, hogy az eljárási cselekményen
milyen minőségben vettek részt,”
14.	§
A Be. 167. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság elrendelheti a nyomozási cselekménynek
gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel történő rögzítését; elrendeli,
ha a gyanúsított, a védő vagy a sértett ezt a költségek egyidejű előlegezésével indítványozza.
A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatását kép- vagy hangfelvevővel vagy
egyéb berendezéssel kell rögzíteni. A rögzítés ilyen módja a jegyzőkönyvet nem pótolja, de az
ügyész vagy a nyomozó hatóság által készített, a képet és a hangot egyidejűleg rögzítő
felvétel esetében a jegyzőkönyvben mindössze a jelenlevőket, az elkészítés helyét, idejét és
egyéb körülményeit kell feltüntetni.”
15.	§
A Be. 172. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Ha a feljelentő a feljelentést szóban teszi, támogatása érdekében - ideértve a nyelvi segítséget is
- a meghallgatásán jelen lehet egy általa megjelölt nagykorú személy, feltéve hogy e személy jelenléte
az eljárás érdekeit nem sérti.”
6
16. §
A Be. 172/A. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A feljelentő vagy a sértett meghallgatásán a támogatása érdekében - ideértve a nyelvi
segítséget is - jelen lehet egy általa megjelölt nagykorú személy, feltéve hogy e személy
jelenléte az eljárás érdekeit nem sérti.”
17.	§
A Be. 181. §-a a következő (3 a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Ha a sértett tanúkénti kihallgatása szükséges, akkor a sértettet lehetőség szerint soron
kívül kell kihallgatni.”
18.	§
A Be. 184. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Azoknál a nyomozási cselekményeknél, amelyeknél a sértett jelenléte kötelező, vagy
amelyeknél jelen lehet, a sértett mellett képviselője, támogatója és - ha ez az eljárás érdekeit
nem sérti - egy általa megjelölt nagykorú személy is jelen lehet. A sértett tanúkénti
kihallgatásánál a 85. § (4) bekezdésében, illetve a 86. § (3) bekezdésében meghatározott
személyek mellett - ha ez az eljárás érdekeit nem sérti - a sértett által megjelölt nagykorú
személy is jelen lehet.”
19.	§
A Be. 185. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gyanúsított, a védő és a sértett jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a
bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, továbbá indítványt terjeszthet elő,
észrevételt tehet, valamint a szakértőhöz kérdéseket intézhet. A felsoroltaknak a nyomozási
cselekményről való értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt a nyomozási cselekmény
sürgőssége indokolja. Az értesítést mellőzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt
adatai a gyanúsított, a védő és a sértett előtt ismertté válnának.”
20.	§
A Be. 213. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A nyomozási bíró - indítványra, illetve különleges bánásmódot igénylő sértett esetén
hivatalból is - elrendelheti a tanú kihallgatásának kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb
berendezéssel történő rögzítését. A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatását
7
kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel kell rögzíteni. A felvétel a
jegyzőkönyvet nem pótolja. A felvételről készült másolaton a tanú személyazonosságának
megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai - például arcképe, hangja - technikai úton
torzíthatók. Ha a felvétel különösen védett vagy olyan tanú kihallgatásáról készült, akinek a
személyi adatait zártan kezelik, a zárt kezelésre vonatkozó rendelkezéseket az ilyen felvételre
is alkalmazni kell.”
21. §
A Be. 237. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, illetőleg a tanú indítványára
a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal
kizárhatja (zárt tárgyalás)]
„c) az eljárásban részt vevő személyek (V. Fejezet), így különösen a különleges bánásmódot
igénylő sértett, továbbá a tanú védelme érdekében,”
22. §
A Be. 244/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanács elnöke zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását rendelheti el
a)	a tizennegyedik életévét be nem töltött tanúnak,
b)	annak a tanúnak, akinek sérelmére az élet, a testi épség és az egészség elleni
bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet), a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni
bűncselekmények (Btk. XIX. Fejezet) vagy a gyermekek érdekét sértő és a család elleni
bűncselekmények (Btk. XX. Fejezet) körébe tartozó vagy más, személy elleni erőszakos
bűncselekményt követtek el,
c)	a különleges bánásmódot igénylő sértettnek,
d)	annak a tanúnak, akinek a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára vagy más
körülményre tekintettel aránytalan nehézséggel járna,
e)	annak a tanúnak vagy vádlottnak, aki jogszabályban meghatározott tanúvédelmi
programban vesz részt, vagy a védelme ezt egyébként indokolttá teszi,
f)	annak a fogva lévő vádlottnak vagy tanúnak, akinek a tárgyaláson való megjelenése a
közbiztonság veszélyeztetésével járna.”
23.	§
A Be. 292. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetve hivatalból a tanú
kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a vádlottat, akinek jelenléte a
tanút a kihallgatása során zavarná. A különleges bánásmódot igénylő sértett tanúkénti
8
kihallgatása esetén a kihallgatandó sértett vagy képviselője is indítványozhatja a vádlott
tárgyalóteremből történő eltávolíttatását.”
24.	§
A Be.
a)	214. § (4) bekezdésében, 262. § (1) bekezdésében és 327. § (2a) bekezdésében a
„sértettet” szövegrész helyébe a „sértettet, illetve az 51. § (3) vagy (3a) bekezdése alapján a
sértett jogait gyakorló személyt”,
b)	604. § (2) bekezdés s) pontjában a „személy” szövegrész helyébe a „személy, valamint a
különleges bánásmódot igénylő sértett”
szöveg lép.
5.	A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény módosítása
25.	§
(1)	A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) 63. § (6)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A fél adatváltozás-bejelentési kötelezettsége a büntetőeljárás megszüntetéséig, a
vádemelés részbeni mellőzéséig vagy az eljárás jogerős befejezéséig áll fenn, ezt követően a
támogatás visszatérítésére köteles fél a lakóhelyében, tartózkodási helyében, szálláshelyében
és munkavégzésének helyében bekövetkezett változást köteles öt napon belül bejelenteni a
visszatérítési kötelezettségének fennállásáig.
(2)	A Jst. 63. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A jogi segítségnyújtó szolgálat a támogatás jogerős megvonásáról értesíti a
büntetőeljárást lefolytató hatóságot és a pártfogó ügyvédet.
(8) A támogatás nyilvántartása a következő adatokat is tartalmazza:
a)	a büntetőeljárást lefolytató hatóság megnevezése, a büntetőeljárás ügyszáma, a felek
neve és a bűncselekmény, amely miatt a büntetőeljárás folyik,
b)	a fél helyett előlegezett pártfogó ügyvédi díj, illetve pártfogó ügyvédi díj eljárási
előlegének összege,
c)	a visszatérítésre köteles terhelt adatai (név, anyja neve, születési időpont, lakóhely;
szervezet esetében elnevezés, székhely, nyilvántartást vezető szerv, nyilvántartási szám).”
26.	§
A Jst. VII. Fejezete a következő 63/A. §-sal egészül ki:
9
„63/A. § (1) A támogatás engedélyezésének ügyében eljárt jogi segítségnyújtó szolgálat a
pártfogó ügyvéd kérelmére, ha annak jogszabályban foglalt feltételei fennállnak,
megállapítja a pártfogó ügyvéd részére fizetendő pártfogó ügyvédi díj eljárási előlegének
összegét.
(2)	A pártfogó ügyvéd a pártfogó ügyvédi díj eljárási előlegének megállapítása iránti
kérelmét a vádemelést követő 60 napon belül terjesztheti elő, ezt követően pedig akkor, ha
igazolja, hogy a vádemelésről szóló értesítést 60 napon belül vette kézhez. Ha a
büntetőeljárásban a vádemelésig a sértett képviseletét több pártfogó ügyvéd látta el, a
korábban eljárt pártfogó ügyvéd a jogi segítségnyújtó szolgálat felhívására a pártfogó
ügyvédi díja eljárási előlegének megállapítására irányuló kérelmét a felhívás kézhezvételétől
számított 30 napos jogvesztő határidővel terjesztheti elő.
(3)	A pártfogó ügyvédi díj eljárási előlegének megállapítására irányuló eljárásról a
támogatott felet és a terheltet értesíteni nem kell.
(4)	A pártfogó ügyvédi díj eljárási előlegéről rendelkező határozat jogerőre emelkedését
követően a jogi segítségnyújtó szolgálat intézkedik a pártfogó ügyvédi díj eljárási előlegének
kifizetése iránt; az eljárási előleg kifizetése a célelőirányzat terhére történik.
(5)	A pártfogó ügyvéd a díjának megállapítása iránti kérelmét a büntetőeljárás
megszüntetését, a vádemelés részbeni mellőzését vagy az eljárás jogerős befejezését követő
6 hónapon belül terjesztheti elő, ezt követően pedig akkor, ha igazolja, hogy a pártfogó
ügyvédi díj viseléséről szóló határozatot 6 hónapon belül vette kézhez. Ha a perben a fél
képviseletét több pártfogó ügyvéd látta el, a korábban eljárt pártfogó ügyvéd a jogi
segítségnyújtó szolgálat felhívására díjának megállapítására irányuló kérelmét a felhívás
kézhezvételétől számított 30 napos jogvesztő határidővel terjesztheti elő.
(6)	A jogi segítségnyújtó szolgálat a pártfogó ügyvédi díj visszatérítésére kötelező
döntésében a pártfogó ügyvédi díj eljárási előlegének visszatérítéséről is rendelkezik a díj
visszafizetésére kötelezett terhelt vagy támogatott fél terhére.”
27.	§
A Jst. 89. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való részleges megfelelést szolgálja:)
„d) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.”
28.	§
10
A Jst.
a)	63. § (1) bekezdésében az „e §-ban foglalt” szövegrész helyébe az „e §-ban és a 63/A. §-ban
foglalt”,
b)	63. § (2) bekezdés nyitó szövegrészében az „a büntetőeljárás bírósági szakaszában” szövegrész
helyébe az „a büntetőeljárásban”,
c)	63. § (2) bekezdés a) pontjában az „az elsőfokú, másodfokú és harmadfokú bírósági eljárásban
a” szövegrész helyébe az „a támogatás iránti”, a „per” szövegrész helyébe a „büntetőeljárás
megszüntetéséig, a vádemelés részbeni mellőzéséig vagy az eljárás”,
d)	63. § (3) bekezdés nyitó szövegrészében az „A kérelemben” szövegrész helyébe az „A
támogatás iránti kérelemben”,
e)	63. § (5) bekezdés a) pontjában a „vádlott” szövegrész helyébe a „terhelt”
szöveg lép.
6.	A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi
CXXXV. törvény módosítása
29.	§
(1)	A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi
CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ást.) 2. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) E törvény szerinti áldozatsegítő szolgáltatás (a továbbiakban: szolgáltatás)
igénybevételére - az (1a) bekezdésben foglalt eltéréssel - jogosult az Európai Unió bármely
tagállamának Magyarországon életvitelszerűen élő állampolgára vagy az a Magyarországon
életvitelszerűen élő magyar állampolgár is, aki jogszerű külföldi tartózkodása alatt
bűncselekmény áldozatává vált.”
(2)	Az Ást. 2. § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek esetén azonnali pénzügyi segély kizárólag
akkor adható, ha az elszenvedett bűncselekmény szándékos, személy elleni erőszakos
jellegű.”
30.	§
(1)	Az Ást. 4. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az állam az áldozat számára, szükségleteinek felmérését követően, azokhoz igazodóan
szolgáltatást nyújt. E törvény alapján a szolgáltatások az alábbiak:
a)	érdekérvényesítés elősegítése,
b)	azonnali pénzügyi segély,
c)	áldozati státusz igazolása,
11
d)	tanúgondozás,
e)	védett szálláshely biztosítása.
(2)	Az érdekérvényesítés elősegítése keretében az áldozatsegítő szolgálat az áldozatot a
szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegíti alapvető jogai érvényesítéséhez,
az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások, valamint más állami
támogatások igénybevételéhez, ennek érdekében különösen:
a)	tájékoztatást nyújt,
b)	jogi tanácsot ad,
c)	érzelmi segítséget nyújt,
d)	segítséget ad a sérelem rendezéséhez.”
(2)	Az Ást. 4. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Ha valamely hatóság vagy más szerv az általa nyújtott ellátás, szolgáltatás vagy
támogatás igénybevételét attól teszi függővé, hogy az ellátást, szolgáltatást vagy támogatást
igénylő személy az e törvény hatálya alá tartozó áldozat, továbbá ha ez egyéb okból
szükséges, az áldozatsegítő szolgálat e tény igazolására az áldozat kérelmére vagy hivatalból
hatósági bizonyítványt állít ki (a továbbiakban: áldozati státusz igazolása).
(5)	A bírósági tárgyalásra idézett tanú a megfelelő tájékoztatás érdekében bírósági
tanúgondozóhoz fordulhat. A bírósági tanúgondozó a bíróság olyan ügyintézője, aki a tanú
részére külön jogszabályban meghatározott módon felvilágosítást ad a tanúvallomás
megtétele, az ehhez szükséges bírósági megjelenés elősegítése érdekében. A tanúgondozás
nem terjed ki az ügyről való tájékoztatásra, és nem járhat a tanú befolyásolásával.”
(3)	Az Ást. 4. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A szolgáltatások a rászorultság vizsgálata nélkül térítésmentesen járnak az áldozatnak.
(8) Amennyiben az áldozat az (1) bekezdés a) vagy e) pontjában foglalt szolgáltatás iránt
fordul az áldozatsegítő szolgálathoz, az áldozatsegítő szolgálat nevében eljáró hivatalos
személy mentesül a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 171.
§ (2) bekezdésében foglalt kötelezettség alól.”
31.	§
Az Ást. 5. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem kaphat szolgáltatást az az áldozat, aki)
„a) a kért támogatást az ügyben korábban már megkapta, kivéve a tanúgondozást és a védett
szálláshelyet,”
12
32. §
(1)	Az Ást. 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az áldozat érdekérvényesítése elősegítéséért bármely áldozatsegítő szolgálathoz
fordulhat.”
(2)	Az Ást. 10. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az áldozat azonnali pénzügyi segély, áldozati státusz igazolása és kárenyhítés iránti
kérelmét bármely áldozatsegítő szolgálatnál előterjesztheti.”
(3)	Az Ást. 10. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az azonnali pénzügyi segély iránti kérelemben meg kell jelölni
a)	az áldozat természetes személyazonosító adatait, lakcímét és állampolgárságát,
b)	a kérelem benyújtásának alapjául szolgáló bűncselekményre, illetve szabálysértésre
vonatkozó adatokat (a bűncselekmény, illetve a szabálysértés megnevezése, elkövetésének
helye, időpontja és lényeges körülményei),
c)	azt, hogy a b) pontban megjelölt bűncselekmény, illetve szabálysértés az áldozat számára
milyen hátránnyal, így különösen testi vagy lelki sérüléssel, érzelmi megrázkódtatással, illetve
vagyoni kárral járt,
d)	az igényelt támogatás fajtáját,
e)	azt, hogy a korábban igénybe vett támogatásokkal kapcsolatban terheli-e az áldozatot az
állammal szemben visszafizetési kötelezettség,
f)	azt, hogy az áldozattal szemben az igényelt támogatás nyújtását kizáró ok fennáll-e, és
g)	az áldozat szükségleteihez igazodó támogatás nyújtásához szükséges személyes adatot.
(4)	A kárenyhítés iránti kérelemben a (3) bekezdés g) pontja szerinti adatot nem kell
megjelölni.”
(4)	Az Ást. 10. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A feljelentés, illetve a feljelentés megtételét igazoló irat másolatát, a 11. § szerinti
igazolást, az 1. § (3) bekezdésében meghatározott okból a feljelentést elutasító, a nyomozást
megszüntető vagy az eljárást megszüntető döntés másolatát, továbbá az ítéletet az áldozat a
kérelemhez csatolhatja, ha azzal rendelkezik.
(6)	Kárenyhítés iránti kérelem esetén a 11. § szerinti igazolás hiányában minden esetben, az
azonnali pénzügyi segély vagy az áldozati státusz igazolása iránti kérelem esetén pedig akkor,
ha az áldozat a kérelméhez nem csatolja az (5) bekezdésben felsorolt iratok valamelyikét,
13
illetve ha azokból nem állapítható meg, hogy a kérelmező az 1. § szerint áldozatnak minősül -
e,	az áldozatsegítő szolgálat a kérelem benyújtását követően haladéktalanul beszerzi a 11. §
szerinti igazolást. A 2. § (1) és (1a) bekezdése esetén az azonnali pénzügyi segély vagy az
áldozati státusz igazolása iránt benyújtott kérelemben az áldozatnak - a megfelelő
dokumentumokat csatolva - igazolnia kell azt, hogy bűncselekmény áldozatává vált.”
33.	§
Az Ást. 15. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az áldozat köteles a támogatást egy összegben, a visszafizetésre kötelező jogerős
határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a felülről nyitott „bűncselekmények
áldozatainak kárenyhítése” elnevezésű célelőirányzat (a továbbiakban: célelőirányzat) javára
megfizetni.”
34.	§
Az Ást. 16. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az áldozatsegítő szolgálat a nyilvántartásban rögzített adatokat az áldozatsegítő
szolgálathoz fordulás napjától vagy a kérelem előterjesztésétől számított 10 évig tartja nyilván
és kezeli.”
35.	§
Az Ást. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § Az áldozatsegítő eljárások illeték- és díjmentesek. A magyar nyelvet nem ismerő, vagy
fogyatékossága miatt jelnyelvi tolmácsolásra szoruló ügyfél helyett a fordítás és tolmácsolás
költségét a célelőirányzat terhére az áldozatsegítő szolgálat viseli.”
36.	§
Az Ást. „Illeték-, díj- és költségmentesség” alcíme a következő 18. §-sal egészül ki:
„18. § Az áldozatsegítő szolgálat 40. § szerinti eljárása során, a nyomtatvány kitöltésével
kapcsolatban felmerülő fordítás költségét az adott tagállam döntő hatósága előtti eljárásban
használható nyelvet nem ismerő ügyfél helyett a célelőirányzat terhére az áldozatsegítő
szolgálat viseli.”
37.	§
(1)	Az Ást. 20. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az áldozatsegítő szolgálat az érdekérvényesítés elősegítéséről nem hoz döntést.”
14
(2) Az Ást. 20. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az áldozatsegítő szolgálat eljárásában írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton nem tart
kapcsolatot az ügyféllel.”
38.	§
Az Ást. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § (1) Az áldozatsegítő szolgálat a kérelemről - ha a támogatás igénybevételének
feltételei annak alapján megállapíthatóak - a 10. § (5) bekezdésében felsorolt iratok
beérkezését követő naptól számított nyolc napon belül dönt. Ha az áldozat a személyesen
benyújtott kérelméhez a 10. § (5) bekezdésében foglalt iratok valamelyikét csatolja és a 10. §
(6)	bekezdése alkalmazására nincsen ok, az áldozatsegítő szolgálat a kérelemről soron kívül
dönt.
(2)	Az áldozatsegítő szolgálat az érdekérvényesítés elősegítése esetén az áldozatnak az
áldozatsegítő szolgálathoz fordulását követően haladéktalanul felméri az áldozat szükségleteit
és felajánlja az ahhoz igazodó szolgáltatásokat. A szükségletek felmérése érdekében a
személyesen jelen lévő ügyfelet szóban, a távollévő ügyfelet a leggyorsabb válaszadást
lehetővé tevő módon - például telefonon, e-mailben - nyilatkoztatja. A szükségletek
felmérésében közérdekű önkéntes segítő közreműködése vehető igénybe. A felajánlott
szolgáltatások közül az áldozat által kiválasztott szolgáltatás nyújtásához szükséges első
intézkedést az áldozatsegítő szolgálat soron kívül megteszi.”
39.	§
Az Ást. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Tájékoztatás keretében az áldozatsegítő szolgálat a hozzá forduló áldozatot a
szükségletei felmérését követően tájékoztatja
a)	a büntető-, illetve szabálysértési eljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről,
b)	a számára elérhető támogatások fajtáiról és az igénylés feltételeiről,
c)	az e törvényben biztosított támogatásokon kívül igénybe vehető egyéb ellátásokról,
juttatásokról, jogérvényesítési lehetőségekről,
d)	az áldozatsegítésben részt vevő állami, önkormányzati, civil szervezetek és a vallási
közösségek elérhetőségéről,
e)	a bűncselekmény, illetve tulajdon elleni szabálysértés típusára figyelemmel az ismételt
áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről.
(2)	Ha az áldozatsegítő szolgálat más hatóságtól, szervtől vagy szervezettől, illetve az
áldozatsegítő szolgálathoz benyújtott támogatás iránti kérelemből természetes személy
áldozattá válásáról szerez tudomást, soron kívül (az áldozat szükségleteire vonatkozóan a
15
rendelkezésére álló adatok alapján, azokhoz igazodóan) írásban tájékoztatja az ügyfelet arról,
hogy támogatás jogosultja lehet és jogosultsága esetén a támogatások iránt kérelmet
terjeszthet elő.
(3)	Ha az áldozatsegítő szolgálat megállapítja, hogy a hozzá forduló harmadik országbeli
állampolgár emberkereskedelem áldozata, - az (1) bekezdésében foglaltakon túl - tájékoztatja
arról is, hogy
a)	egy hónap gondolkodási idő áll rendelkezésére annak eldöntésére, hogy a bűncselekmény
felderítésében a hatóságokkal együttműködik-e;
b)	a gondolkodási idő tartamára ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásra, a hatóságokkal
való együttműködés időtartamára pedig tartózkodási engedélyre jogosult.
(4)	Az (1) és (3) bekezdésben foglaltakat az áldozatsegítő szolgálat telefonon megszakítás
nélkül, folyamatosan biztosítja.”
40.	§
Az Ást. „Az érdekérvényesítés elősegítése” alcíme a következő 26/A. és 26/B. §-sal egészül
ki:
„26/A. § Az áldozatsegítő szolgálat az eset összes körülményének mérlegelése után az azt
igénylő áldozatnak - a 28. § (2) bekezdésében meghatározott kivétellel - jogi tanácsot és
segítséget ad a sérelem rendezéséhez.
26/B. § (1) Az áldozatsegítő szolgálat az áldozat szükségleteinek felmérését követően érzelmi
segítséget nyújt az azt igénylő áldozat számára.
(2)	Az érzelmi segítség célja az egyensúlyi állapot kialakítása. Kiterjed a bűncselekmény,
illetve a tulajdon elleni szabálysértés következményeként kialakult feszültség csökkentésére,
az érzelmi biztonság légkörének megteremtésére, a ventillációs lehetőség biztosítására, a
probléma tárgyilagos megfogalmazására, a valóság elfogadtatására, a megoldáshoz vezető
lépések közös megkeresésére és az áldozat ezek irányába történő elmozdítására.
(3)	Érzelmi segítség egyéni és csoportos formában is nyújtható.”
41.	§
Az Ást. V. Fejezete a következő alcímmel és 28. §-sal egészül ki:
„Áldozati státusz igazolása
28. § (1) Ha az áldozat nem rendelkezik a 11. § (1) bekezdésében meghatározott igazolással,
azonban a 10. § (5) bekezdésében meghatározott egyéb iratok valamelyikét az áldozatsegítő
16
szolgálathoz benyújtott kérelméhez csatolja, és abból a hatósági bizonyítvány kiállításának
feltételei megállapíthatóak, az áldozati státusz igazolása ez alapján is kiállítható.
(2)	Ha a körülmények alapján bebizonyosodik, hogy a rászoruló áldozat sérelmének
rendezéséhez a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényben (a továbbiakban:
Jst.) meghatározott jogi segítségnyújtásra van szükség, az áldozatsegítő szolgálat igazolja az
ügyfél áldozati státuszát, és ezen igazolást, valamint - ha rendelkezésre áll - a kérelmet
továbbítja a jogi segítségnyújtó szolgálatnak, amely a döntéséről és a megtett intézkedésekről
haladéktalanul értesíti az áldozatsegítő szolgálatot. A jogi segítségnyújtásra az áldozat a Jst.-
ben meghatározott feltételek esetén jogosult.”
42.	§
(1)	Az Ást. 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap az áldozatsegítésért felelős miniszter, hogy az irányítása alá tartozó
szervek áldozatsegítő feladatait, azok civil szervezetekkel való együttműködésének formáit,
valamint az áldozatsegítő szolgálat által készített, az áldozatok jogairól szóló tájékoztató
részletes tartalmi követelményeit rendeletben állapítsa meg.”
(2)	Az Ást. 46. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy a bírósági ügyintézők
tanúgondozással kapcsolatos feladatait, valamint a tanúgondozás részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.”
43.	§
Az Ást. 47. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére
vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat
felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU parlamenti és tanácsi irányelv 8. és 9.
cikkének való megfelelést szolgálja.”
44.	§
Az Ást.
a)	1. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében a „sérelmet” szövegrész helyébe a „hátrányt”,
b)	11. § (5a) bekezdés c) pont cb) alpontjában az „a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.
törvény (a továbbiakban: Be.)” szövegrész helyébe az „a Be.”,
c)	19. §-ában az „az „áldozatsegítés” elnevezésű, felülről nyitott célelőirányzat” szövegrész
helyébe az „a célelőirányzat”,
17
d)	43. § (3) bekezdésében az „Az áldozatsegítő hatóság a 9/A. § szerinti” szövegrész helyébe az
„Az áldozatsegítő szolgálat a 24. § (3) bekezdése szerinti”,
e)	47. § (3) bekezdésében a „9/A. §-a” szövegrész helyébe a „24. § (3) bekezdése”,
f)	47. § (4) bekezdésében a „9. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe a „24. § (2) bekezdése”
szöveg lép.
45.	§
Hatályát veszti az Ást.
a)	9. §-a, 9/A. §-a, és a 9. §-t megelőző „Tájékoztatás” alcím címe,
b)	10. § (2) bekezdésében az „ , a jogi segítségnyújtás” szövegrész,
c)	16. § (1) bekezdésében az „a tájékoztatásokról és” szövegrész,
d)	35. § (2) bekezdése.
7.	Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX.
törvény módosítása
46.	§
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX.
törvény (a továbbiakban: EU tv.) Harmadik Része a következő VII/A. Fejezettel egészül ki:
„VII/A. Fejezet
A feljelentés továbbítása és fogadása
43/A. A feljelentés továbbítása másik tagállamnak
107/A. § (1) Ha magyar hatóságnál más tagállam területén elkövetett bűncselekmény miatt
tesznek feljelentést, és ez alapján a magyar hatóság a büntetőeljárást joghatóság hiányában
nem folytatja le, az ügyész a sértett által tett feljelentést haladéktalanul a bűncselekmény
elkövetésének helye szerint illetékes tagállami igazságügyi hatósághoz továbbítja és erről a
sértettet értesíti.
(2)	Ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekmény
elkövetésének helye szerint illetékes tagállamban a feljelentés fogadására melyik tagállami
igazságügyi hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, a továbbításhoz szükséges
adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül kell beszerezni.
43/B. A feljelentés fogadása másik tagállamtól
107/B. § Ha a tagállami igazságügyi hatóság a Magyarországon elkövetett bűncselekménnyel
kapcsolatban a sértett által tett feljelentést a magyar hatóság részére továbbítja, a magyar
hatóság a feljelentést a magyar jogszabályok alapján bírálja el.”
18
47. §
Az EU tv. 179. §-a a következő 22. ponttal egészül ki:
(Ez a törvény)
„22. a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek”
(való megfelelést szolgálja.)
8.	A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás
végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény módosítása
48. §
A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás
végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 13. §-a helyébe a
következő rendelkezés lép:
„13. § (1) A sértettet, illetve a Be. 51. § (3) vagy (3a) bekezdése alapján a sértett jogait
gyakorló személyt kérelmére értesíteni kell a sértettet érintő bűncselekménnyel
összefüggésben
a)	az előzetesen letartóztatott szabadon bocsátásáról vagy szökéséről,
b)	a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt feltételesen vagy véglegesen történő szabadon
bocsátásáról vagy szökéséről, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakításáról,
c)	az elzárásra ítélt szabadon bocsátásáról vagy szökéséről, illetve az elzárás végrehajtásának
félbeszakításáról,
d)	az ideiglenes kényszergyógykezelt elbocsátásáról vagy szökéséről,
e)	a kényszergyógykezelt elbocsátásáról, engedély nélküli eltávozásáról, illetve adaptációs
szabadságra bocsátásáról, valamint
f)	javítóintézeti nevelés esetén a fiatalkorú ideiglenes vagy végleges elbocsátásáról, a
javítóintézet engedély nélküli elhagyásáról, illetve a javítóintézeti nevelés félbeszakításáról.
(2)	A kérelmet a büntetőügyben eljáró bíróságnál, előzetesen letartóztatott, illetve ideiglenes
kényszergyógykezelt esetén a büntetőügyben eljáró ügyésznél kell benyújtani, és abban meg
kell jelölni, hogy milyen lakcímre kéri a kérelmező az értesítést. A kérelem a bírósághoz vagy
az ügyészhez történő bejelentéssel visszavonható.
(3)	Az előzetes letartóztatást, az ideiglenes kényszergyógykezelést, a végrehajtandó
szabadságvesztést, az elzárást vagy a kényszergyógykezelést foganatosító bv. intézet a
bíróság vagy az ügyész értesítése alapján a kérelmet a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíti, és
a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt végleges szabadon bocsátásáról a szabadulás előtt
19
egy hónappal, minden más esetben az értesítési kötelezettséget megalapozó esemény
bekövetkezését követően haladéktalanul tájékoztatja a Büntetés-végrehajtás Országos
Parancsnokságát (a továbbiakban: BVOP), amely haladéktalanul értesítést küld a sértett,
illetve a Be. 51. § (3) vagy (3a) bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló személy részére az
elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott szabadon bocsátásának időpontjáról vagy
szökéséről.
(4)	A fiatalkorú előzetes letartóztatását foganatosító, illetve a javítóintézeti nevelést
végrehajtó javítóintézet a bíróság vagy az ügyész értesítése alapján a kérelmet a fiatalkorúak
nyilvántartásában rögzíti, és a fiatalkorú végleges elbocsátásáról az elbocsátás előtt egy
hónappal, minden más esetben az értesítési kötelezettséget megalapozó esemény
bekövetkezését követően haladéktalanul tájékoztatja a sértett által megadott lakcím szerint
illetékes rendőri szervet, amely haladéktalanul értesítést küld a sértett, illetve a Be. 51. § (3)
vagy (3a) bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló személy részére a fiatalkorú szabadon
bocsátásának időpontjáról vagy szökéséről.
(5)	A bíróság, az ügyész, a BVOP, a bv. intézet és a javítóintézet a kérelmező kérelmét, nevét
és lakcímét zártan kezeli és biztosítja, hogy ezek az adatok ne jussanak az elítélt vagy az
egyéb jogcímen fogvatartott tudomására.”
49.	§
A Bv. tv. 18. § (2) bekezdésében a „Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a
továbbiakban: BVOP)” szövegrész helyébe a „BVOP” szöveg lép.
9.	Záró rendelkezések
50.	§
Ez a törvény 2015. november 1-jén lép hatályba.
51.	§
Ez a törvény a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való
megfelelést szolgálja.
20
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat
felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv
átültetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról
A módosítással lehetővé kell tenni, hogy a vonatkozó magyar jogszabályok rendelkezései
teljes egészében megfeleljenek a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és
védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi
kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvben (a
továbbiakban: Irányelv) foglaltaknak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
az 1. §-hoz
A törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) 1. §-a az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.
törvényt (a továbbiakban: Itv.) módosítja. A módosítás célja az Irányelv 5. cikk (1) és (3)
bekezdésének való megfelelés, amely a javaslat 11. §-ához kapcsolódik.
a 2. §-hoz
A javaslat 2. §-a a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény
(a továbbiakban: Bvszt.) módosításait tartalmazza. A módosítások az Irányelv 6. cikk (5)
bekezdésének való megfelelést szolgálják. A Bvszt. 28/B. §-át érintően a javaslat egyrészt
több helyen pontosítja a hatályos szöveget, másrészt az Irányelv által előírt rendelkezések
értelmében a tájékoztatás lehetőségét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a
továbbiakban: Be.) 51. § (3) és (3a) bekezdésében foglalt, a sértett jogait gyakorló személyre
is kiterjeszti, továbbá a hatályos megoldással szemben (amely csupán a bűncselekmények
meghatározott körét említi) valamennyi bűncselekmény kapcsán lehetővé teszi.
a 3. §-hoz
A javaslat 3. §-a a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény módosítását tartalmazza. A módosítás célja, hogy a jogalkotó megteremtse a
javítóintézetek számára a „sértetti nyilvántartás” vezetésének lehetőségét. Ez a nyilvántartás a
sértettnek, illetve a Be. 51. § (3) vagy (3a) bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló
személynek a sértettet érintő bűncselekménnyel összefüggésben az előzetesen letartóztatott
vagy az elítélt szabadulásáról vagy szökéséről történő értesítésre vonatkozó kérelmével
kapcsolatos adatokat tartalmazná. A módosítás - a javaslat 2. §-ához hasonlóan - az Irányelv
6.	cikk (5) bekezdésének való megfelelést szolgálja.
21
a 4. §-hoz
Az Irányelvben foglalt „családtag” fogalom kapcsán a Be. egyértelműen módosításra szorul.
Az Irányelv 2. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján „családtagok: a házastárs, az áldozattal
közös háztartásban, szilárd és tartós alapon, elkötelezett, bensőséges kapcsolatban élő
személy, az egyenes ági hozzátartozók, a testvérek, valamint az áldozat által eltartott
személyek”. A Be. 51. § (3) bekezdése nem tartalmazza a „testvérre”, illetve az „áldozat által
eltartott személyekre” történő utalást. A módosítás így teljessé teszi az Irányelv 2. cikk (1)
bekezdés b) pontjának való megfelelést.
Kiemelést érdemel az Irányelv 2. cikk (2) bekezdésében foglalt azon lehetőség, amely szerint
a tagállamok eljárásokat alakíthatnak ki abból a célból, hogy a) az egyes esetek sajátos
körülményeinek figyelembevétele mellett korlátozzák azoknak a családtagoknak a számát,
akik élhetnek az Irányelvben meghatározott jogokkal, illetve b) meghatározzák, hogy mely
családtagoknak van elsőbbsége az Irányelvben meghatározott jogok gyakorlása tekintetében.
Ez alapján a javaslat a fellépés sorrendjének a vezető védőhöz hasonló szabályozása révén
kíván tisztább szabályozási helyzetet teremteni.
Több hozzátartozó esetén a hozzátartozók kijelölhetik maguk közül a sértetti jogokat gyakorló
személyt. Ha nincs megegyezés, akkor az eljárásban történő fellépés alapján lenne eldönthető,
hogy mely hozzátartozó gyakorolhatja a sértetti jogokat. A megoldás előnye, hogy a fellépni
kívánó hozzátartozók „képviseletében” egyikük járna csak el, így a hatóságok számára jóval
egyszerűbbé válnának a sértetti jogokat gyakorló személyekkel kapcsolatos eljárási feladatok.
Az Irányelv 2. cikk (1) bekezdéséből következően az Irányelv a 6. cikk (5) bekezdése alapján
valamennyi, az Irányelv alapján áldozatnak tekintendő személy - így az áldozat, valamint a
bűncselekménnyel összefüggő halála esetén az áldozat családtagjai - számára biztosítani
kívánja, hogy a sértettet érintő bűncselekménnyel összefüggő kényszerintézkedésből vagy a
szabadságelvonással járó szankció végrehajtása során, illetve annak befejezése miatt
bekövetkező szabadulásról, illetve szökésről tájékoztatást kapjon. A Be. 51. § (3) bekezdése a
sértett helyébe lépő hozzátartozó részére csupán az 51. § (2) bekezdésében meghatározott
jogok gyakorlását teszi lehetővé, ezért szükséges a törvény kiegészítése azzal, hogy a sértett
helyébe lépő, a sértetti jogokat gyakorló hozzátartozók is gyakorolhassák értesítéshez való
jogukat. Az értesítés lehetőségét a Be. továbbá kiterjeszti az ideiglenes kényszergyógykezelés
mellett a kényszergyógykezelésre is.
A Be. és a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás
végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) szabályai jelenleg
csak bizonyos bűncselekmények esetén teszik lehetővé a sértett kérelemre történő értesítését a
terhelt ideiglenes vagy végleges szabadon bocsátásáról, illetve szökéséről. Tekintettel arra,
hogy az Irányelv ezt a lehetőséget valamennyi bűncselekmény vonatkozásában előírja, így
indokolt ennek kapcsán a Be. korábbi szűkítő megfogalmazásának a megfelelő módosítása.
Szükségessé vált továbbá annak egyértelmű szabályozása, hogy pontosan mely esetekben,
22
azaz milyen büntetőjogi büntetések vagy intézkedések, illetve kényszerintézkedések esetén,
pontosan milyen helyzetekben áll fenn az értesítési kötelezettség.
az 5. §-hoz
A javaslat 4. §-ához hasonlóan a „testvérre”, illetve az „áldozat által eltartott személyekre”
történő utalással ki kell egészíteni a Be. pótmagánvádlóra vonatkozó 53. § (2) bekezdését is,
annak érdekében, hogy a sértettekre és a pótmagánvádlóra vonatkozó szabályozás
összhangban legyen egymással.
a 6. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a jogi segítségnyújtásról szóló törvénynek a javaslatban foglalt
módosításai nyomán a pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételére a büntetőeljárásban már a
tárgyalást megelőzően is sor kerülhet, az ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség
kiterjesztése szükséges a nyomozó hatóság és az ügyész vonatkozásában is.
a 7. §-hoz
A javaslat 7-8. §-a egy fokozatosságot megjelenítő és egymásra épülő - az általánostól a
specialitásig, a minden érintettől a különleges bánásmódot igénylő sértettig terjedő -
rendszerként építi fel a hatóságoknak a közérthető kommunikációval, illetve a sérülékeny
csoportokkal és a sértettekkel kapcsolatos kötelezettségeit.
Az Irányelv 3. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy az áldozatokkal
folytatott szóbeli vagy írásbeli kommunikáció egyszerű és közérthető nyelven történjen. Az
ilyen kommunikáció során figyelembe kell venni az áldozat személyes jellemzőit, beleértve
az olyan fogyatékosságot is, amely befolyásolhatja a megértési képességet vagy azt a
képességet, hogy megértesse magát.
Az egyszerű és közérthető kommunikáció követelménye a Be. szabályai között jelenleg
kifejezetten nem található meg. Ez a követelmény ugyanakkor nem csak a sértettekkel
kapcsolatos kommunikáció során fennálló elvárás, hanem minden, az eljárásban részt vevő
személy esetében joggal várható el. Erre tekintettel indokolt a Be. 62/A. §-ának a módosítása.
Ennek megfelelően az (1) bekezdés általános szabályként vezeti be a büntetőeljárásban részt
vevő valamennyi személy vonatkozásában az egyszerű és közérthető kommunikáció
követelményét.
A büntetőeljárás jellegére, tárgyára, intézményrendszerére figyelemmel a közérthetőség
követelménye nem minden esetben valósulhat meg, ezért abszolút érvényű kötelezettségként
nem is határozható meg. A javaslat ennek megfelelően a „törekvés” kifejezést alkalmazza,
hogy a közérthetőség követelményét a hatóságok a lehetséges mértékben biztosítsák. A
határozatok indokolásában estenként szükséges jogi összefüggések kifejtése, leírása, vagy
éppen a jogszabályi rendelkezések felsorolása, felhívása, ismertetése természetesen nem
23
mellőzhető, nem egyszerűsíthető. A vádirat tartalmának is vannak szakmai szabályai, azonban
elvárható, hogy az eljáró hatóságok még e keretek között is törekedjenek a közérthetőségre.
Lényegében ezzel azonos indokkal emeli ki a javaslat a jogokkal kapcsolatos tájékoztatást,
illetve a kötelezettségekkel kapcsolatos figyelmeztetést, amely esetekben nyilvánvalóan
fokozottabban kell ügyelni arra, hogy az érintett megértse a közléseket.
A közérthetőség érdemben akkor érvényesül, ha az érintett a számára nyújtott tájékoztatást
valóban meg is érti. Ez megteremti annak lehetőségét is, hogy az érintett a jogait és
kötelezettségeit valóban megismerje, azokat gyakorolni, illetve teljesíteni tudja. Hasonló
rendelkezést tartalmaz a Be. 288. § (3) bekezdése a vádlott vonatkozásában. A megértés
ellenőrzése írásbeli kommunikáció esetében nem várható el az eljáró hatóságtól, ilyen esetben
az érintettek jogosultsága, hogy szükség esetén felvilágosítást kérjenek az eljáró hatóságtól
vagy az arra hivatott szolgálattól. Szóbeli kommunikáció esetén ugyanakkor elvárható, hogy
az eljáró hatóság ténylegesen meggyőződjön arról, hogy az érintett a részére nyújtott
tájékoztatást valóban megértette-e.
A (3) bekezdés összevontan tartalmazza a Be. 62/A. §-ának jelenlegi (1)-(2) bekezdésében
szereplő, a tizennyolcadik életévét meg nem haladott, illetve a hallássérült, siketvak, vak,
beszédképtelen vagy - beszámítási képességre tekintet nélkül - kóros elmeállapotú személlyel
való kommunikációra utalást. A felsorolásban megjelölt sérülékeny csoportok esetében a
közérthetőséggel kapcsolatos szabályok - különösen az érintett személy életkorára és
érettségére, illetve állapotára figyelemmel - fokozott elvárásként jelentkeznek.
a 8. §-hoz
Az Irányelv 18. cikkére figyelemmel a sértettel kapcsolatos külön rendelkezések általános
célja annak biztosítása, hogy megvédjék a sértetteket „a másodlagos és ismételt áldozattá
válással, a megfélemlítéssel, valamint a megtorlással szemben, ideértve az áldozatok érzelmi
vagy pszichés károsodásával szembeni védelmét, valamint méltóságuk megóvását a
kihallgatásuk és vallomástételük során”.
Az áldozatvédelmi Irányelvre figyelemmel kialakult új rendszer, illetve a sértettet érintő
módosítások szükségessé tették, hogy a Be. általános eljárásai között a sértettel kapcsolatos
rendelkezések egy külön alcímben kapjanak helyet.
Az Irányelv 19. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok megteremtik az ahhoz szükséges
feltételeket, hogy az áldozatok és - szükség esetén - családtagjaik ne kerülhessenek
kapcsolatba az elkövetővel a büntetőeljárás lefolytatásának helyszínén, kivéve, ha ezt a
büntetőeljárás megköveteli. A Be. újonnan beiktatott 62/B. § (1) bekezdésének rendelkezése e
szabály megfelelő átültetését szolgálja.
A 62/B. § (1) bekezdésében a jogalkotó minden hatóság számára előírja a fenti
kötelezettséget, tekintettel az Irányelv általános megfogalmazására. A nyomozási
cselekmények előkészítése során ilyen lehetőség például az, hogy a nyomozó hatóság vagy az
24
ügyész eltérő időpontra, esetleg más helyre (helyiségbe) idézi a sértettet, mint a terheltet, vagy
a hatóság figyelemmel van arra, hogy a terhelt és a sértett egyidejű megjelenését szükségessé
tevő eljárási cselekményt (pl. szembesítés) csak akkor végezzen, ha az elkerülhetetlenül
szükséges, attól valóban eredmény várható. Az eljárási cselekmények végrehajtása során is
törekedni kell a sértett és terhelt egy helyen tartózkodásának a szükséges időtartamra
korlátozására, így a külön helyiségben várakoztatásra vagy az eljárási cselekmény végeztével
az épület elhagyásának megfelelő biztosítására.
A bírósági szakaszban - annak természetére figyelemmel - a sértett kihallgatása főszabály
szerint a vádlott jelenlétében történik, így a megfelelő előkészítés, illetve végrehajtás
kötelezettsége nem az azonos helyen tartózkodást igénylő eljárási cselekmények elkerülésére,
hanem azoknak a feltétlenül szükséges keretek közt tartására irányulhat. Így ebben a körben a
bíróságnak figyelemmel kell lennie pl. az idézés kibocsátásakor arra, hogy úgy idézze a
sértettet, hogy a terhelttel a tárgyalás előtt ne találkozhasson (pl. néhány perc eltéréssel), vagy
a sértettet megérkezése után ne a vádlottal egy helyen várakoztassa. A bírósági eljárás
kontradiktórius igényével szemben a sértett védelme, az ismételt áldozattá válás elkerülése
érdekében indokolt esetben az eljárási törvényben meghatározott lehetőségek, így például a
Be. 292. § (2) bekezdésének alkalmazására, a tanúnak a vádlott távollétében történő
kihallgatására kerülhet sor.
Az Irányelvnek a sértett és a terhelt találkozásával kapcsolatos rendelkezése indokolta, hogy e
rendelkezések szabályozására törvényi szinten kerüljön sor. A „figyelemmel kell lenni”
megfogalmazással ugyanakkor arra kíván utalni a javaslat, hogy az itt előírt kötelezettség nem
abszolút érvényű. A hatóságok az eljárási cselekmény során a terhelt és a sértett
találkozásának elkerülését akkor kötelesek biztosítani, ha azt a technikai lehetőségeik lehetővé
teszik, illetve az eljárási cselekmények ilyen módon történő megszervezése nem sérti a terhelt
védekezéshez való jogát vagy az eljárás indokolható érdekeit.
Az Irányelv 20. cikk b) és d) pontja értelmében a védekezéshez való jog sérelme nélkül és az
igazságszolgáltatási mérlegelési jogkör szabályaival összhangban, a tagállamok biztosítják,
hogy a bűnügyi nyomozás során minimálisra korlátozzák a sértetteket érintő eljárási
cselekmények számát, és ezeket kizárólag akkor folytatják le, ha a bűnügyi nyomozás céljából
feltétlenül szükségesek.
A Be. újonnan beillesztett 62/B. § (2) bekezdése az Irányelv e rendelkezéseinek történő
megfelelést szolgálja. A javaslat az eljárási cselekmények számának, megismétlésének
korlátozását csak akkor tartja szükségesnek és lehetségesnek, ha a sértett jelenléte az adott
eljárási cselekményen kötelező. Ez abból fakad, hogy a fent említett eljárási cselekményeken
túl más eljárási cselekményekről a sértett „csak” értesítést kap, vagyis jelenléte nem kötelező,
a sértett dönti el, hogy az eljárási cselekményeken személyesen, vagy képviselője útján részt
vesz-e, vállalja-e annak kockázatát, terheit. Ezekre az esetekre ésszerűtlen lenne korlátozást
előríni. Az új rendelkezéssel a javaslat az eljáró hatóságok részére fokozott kötelezettséget
fogalmaz meg, hogy a sértett jelenlétét igénylő eljárási cselekményekre kellő körültekintéssel,
megfelelő felkészülést követően, lehetőség szerint csupán egyszer kerüljön sor. A sértetteknek
25
az őket érintő eljárási cselekmények során, miden esetben ismételten szembesülniük kell a
bűncselekménnyel, annak következményeivel, amely számukra szükségtelen terhet jelent,
ezért törekedni kell arra, hogy a sértetteket érintő eljárási cselekmények megismétlésére
lehetőség szerint ne kerüljön sor. Ennek során indokolt a szükségtelen ismétlés elkerülését
biztosító és rendelkezésre álló technikai eszközöket, módszereket, eljárásjogi intézményeket
alkalmazni (pl. tanúvallomás megfelelő rögzítése, ügyész jelenlétében történő kihallgatás,
eljárási cselekmények összevonása, szimultán végrehajtása).
A Be. újonnan beillesztett 62/C. §-ával kapcsolatban az Irányelv 22. cikke előírja, hogy az
áldozatokkal kapcsolatban megfelelő időben végzett egyéni értékelés alapján vizsgálni kell,
hogy vannak-e különleges védelmi igényeik, és ezért a másodlagos és ismételt áldozattá válás,
a megfélemlítés és a megtorlás különös kockázatának való kitettségük miatt különleges
védelmi intézkedések és rendelkezések alkalmazásának van-e helye.
Az egyéni értékelés vonatkozásában figyelemmel kell lenni az Irányelv 23. és 24. cikkében
foglalt rendelkezésekre is, amelyek a 22. cikk alapján értékelt és különleges bánásmódot
igénylő sértettnek tekintendő személyek esetében határoznak meg kötelező rendelkezéseket.
Mindezek alapján, követve a már ismertetett fokozatosság elvét is, szükséges bevezetni az ún.
különleges bánásmódot igénylő sértett fogalmát a Be.-ben. Tekintettel arra, hogy az érintettek
kíméletére, az eljárási cselekményekre vonatkozó szabályok a bizonyítási eljárás általános
szabályai között találhatóak, illetve arra, hogy az Irányelv 23. cikke alapján a különleges
bánásmódot igénylő sértettekre vonatkozó szabályok mind a nyomozó hatóságok, illetve az
ügyész, mind a bíróság tekintetében feladatokat állapítanak meg, ezért az új sértetti
kategóriához kapcsolódó rendelkezések a Be. VI. Fejezet I. Címébe kerülnek (a bíróság, az
ügyész és a nyomozó hatóság eljárási cselekményeinek általános szabályai). A javaslat
alapján a különleges bánásmódot igénylő sértettek alapvetően nem a kevésbé sérülékeny
sértettekhez képest rendelkeznének többletjogosítványokkal, hanem az ilyen sértettekre
vonatkozó szabályok a hatóságok számára írnának elő többletkötelezettségeket, részben
konkrét intézkedéseket meghatározó törvényi rendelkezések alkalmazásának a fokozott
elvárása, biztosítása, megfontolása révén, részben az ilyen sértettekkel kapcsolatban az
eljárási törvényben nem szabályozható módszerek, gyakorlat alkalmazása révén.
A javaslat rendelkezései alapján az eljáró szerveknek az eljárás egész folyamata alatt
vizsgálniuk kell, hogy a sértett esetében fennállnak-e a különleges bánásmódot igénylő
sértettkénti minősítés feltételei. Ennek során - összhangban az Irányelv 22. cikk (7)
bekezdésében foglaltakkal -, a sértett státusa meg is változhat, az eljárás későbbi szakaszában
is mód van arra, hogy az eljáró szervek megállapítsák, hogy a Be. 62/C. § alkalmazásának
feltételei az érintett esetében fennállnak vagy azok már nem állnak fenn.
Lényeges, hogy a javaslat alapján nincs szükség önálló, külön törvényi szabályozást igénylő
eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra. Ha egy sértett kifogásolja, hogy az eljáró
hatóság nem alkalmazta a különleges bánásmódot igénylő sértettek számára biztosított
jogintézményeket, nem vette figyelembe személyes szükségleteit, akkor a Be. 196. §-a alapján
26
élhet panasszal. A 62/C. § (1) bekezdését illetően a jogalkalmazó feladata olyan eljárási
módszerek, protokollok, gyakorlat kialakítása, amely lehetővé teszi a sértett fokozott védelmi
igényének felmérését, meghatározását, figyelemmel kísérését.
A különleges bánásmód szükségességét megalapozó körülmények sokrétűek lehetnek, azok
kapcsolódhatnak egyes bűncselekménytípusokhoz, a sértett életkorához, fogyatékosságához
vagy éppen az elkövetőhöz való kapcsolatához. Az Irányelv 22. cikk (3) bekezdése példálózó
jelleggel felsorolja, hogy alapvetően milyen esetek alapozhatják meg ezt a státust. Eszerint
„különös figyelmet kell fordítani azon áldozatokra, akik a bűncselekmény súlya folytán
jelentős sérelmet szenvedtek; azon bűncselekmények áldozataira, akikkel szemben a
bűncselekményt előítéleten vagy megkülönböztetésen alapuló indítékkal követték el, és amely
különösen személyes jellemzőikhez köthető; azon áldozatokra, akik az elkövetőhöz fűződő
kapcsolatuk vagy a tőle való függőségük okán különösen veszélyeztetettek. Ezzel
összefüggésben kellően tekintetbe kell venni a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az
emberkereskedelem, a nemi alapú erőszak, a hozzátartozók közötti erőszak, a szexuális
erőszak vagy a szexuális kizsákmányolás és a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait, valamint
a fogyatékossággal élő áldozatokat”.
A különleges bánásmódot igénylő sértettek esetében alkalmazható eszközrendszer egyszerre
épül a Be. egyes rendelkezéseire, valamint a Be.-ben kifejezetten nem szabályozott
eszközökre. A Be. új 62/C. § (3) bekezdése nem kimerítő jelleggel sorolja fel az eljárási
törvényben szabályozott, a sértett kíméletének biztosítására alkalmas legfontosabb
jogintézményeket. Ezeken kívül ugyanakkor további lehetőségek is rendelkezésre állnak, így
például: az írásbeli vallomástétel lehetőségének biztosítása (85. § (5) bekezdése, 281. § (8)
bekezdése), a tanúvédelem intézményrendszere (VII. Fejezet, III. Cím), a szembesítés
mellőzésének lehetősége (124. § (2) bekezdése), a feljelentő tanúkénti kihallgatásának
mellőzése (181. § (3) bekezdése), az értesítés mellőzése eljárási cselekményekről (185. § (1)
bekezdése), a vallomás felolvasásának indítványozása (217. § (3) bekezdés h) pont), a
kiküldött, megkeresett bíró útján történő bizonyítás felvétel (304. §).
A különleges bánásmódot igénylő sértettek kímélete a büntetőeljárási törvényben nem
szabályozott eszközökkel is biztosítható. E körben elsősorban a nyomozás tervezésével,
ütemezésével kapcsolatos döntések jöhetnek szóba, így például a szembesítés lehetőség
szerinti elkerülése, a vallomások közötti ellentmondás más módon történő feloldására
törekvés, az eljárási cselekmények tervezése során a sértett és a terhelt találkozásának
kerülése (külön napokra történő idézés, stb.). De ugyanígy mérlegelni kell a sértettet érintő
eljárási cselekmények számának minimalizálását lehetővé tevő eljárási döntéseket, a sértettek
kihallgatása során a Be. 293. (2) bekezdésének a sértett érdekében történő alkalmazását,
illetve az eljárási cselekmények végrehajtása során a különleges kímélettel történő eljárást
lehetővé tevő eszközöket (például rendszeres szünet tartása a kihallgatás során). A különleges
bánásmódot igénylő sértettek esetében az eljárási cselekmények ütemezése, végrehajtása
során törekedni kell személyes igényeik szem előtt tartására is, így ha az az eljárás érdekeit
nem sérti, a sértett igényeit (pl. iskolai, ügyintézési kötelezettsége, egészségügyi ellátása,
pszichés állapotának figyelembevétele) biztosítani kell. A sértett igényeinek biztosítása
27
eredményezheti egy-egy eljárási cselekmény soron kívül történő lefolytatását, vagy éppen
annak meghatározott időre történő elhalasztását is.
Az Irányelv 23. cikk (1) bekezdése az egyéni értékelést követően alkalmazott intézkedések
esetén kifejezetten biztosítja, hogy az egyes intézkedések, speciális védelmi intézkedések
alkalmazásakor az eljáró szervek mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek, azaz ne kötelező
szabályok alkalmazásával szerezzenek érvényt a tagállamok a sértettek védelmével
kapcsolatos elvárásoknak. Az a szabályozási megoldás, hogy a különleges bánásmódot
igénylő sértettekkel kapcsolatban a Be. mellőzi a minden esetben kötelező rendelkezések
előírását, lehetővé teszi, hogy az eljáró szervek - a 62/C. § (3) és a (4) bekezdésében is
meghatározottak szerint - a sértett igényeire figyelemmel, a számára legkedvezőbb
megoldásokat válasszák, vagy adott esetben a sértett nyilatkozata alapján éppen, hogy
mellőzzék egyes „kíméletes eszközök” alkalmazását. A sértett álláspontjának a
figyelembevételét egyébként az Irányelv 22. cikk (6) bekezdése is kifejezetten is megköveteli
az eljáró szervektől.
A javaslat szerinti rugalmas szabályozási megoldás megteremti annak a lehetőségét is, hogy
azon kivételes esetekben, amikor az eljárás pillanatnyi érdeke, egy adott eljárási cselekmény
azonnali elvégzésének a szükségessége megelőzi a sértett kíméletével kapcsolatos érdekeket,
akkor azok háttérbe szorulhassanak. Természetesen ilyenkor sem mentesül a hatóság a sértett
kíméletének lehetőségekhez képest történő biztosításától, az indokolatlan végrehajtási
módszerek mellőzésének kötelezettségétől.
A 62/C. § (2) bekezdése alapján - az Irányelv 22. cikk (4) bekezdésének megfelelve - a
tizennyolc év alatti sértettek különleges bánásmódot igénylő sértettnek minősülnek.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló eszközrendszer alkalmazása, az egyes eszközök
megválasztása már igazítható a sértett egyedi igényeihez.
A Be. ismertetett rendelkezéseiben megjelenő általános elvárások részletes kifejtésére
alacsonyabb szintű szabályokban, belső normákban kerülhet sor, azért, hogy az Irányelvben
meghatározott célok maradéktalanul teljesüljenek. Ugyancsak a jogalkalmazó feladata e
módszerek, eszközök folyamatos értékelése, fejlesztése és népszerűsítése is.
A Be. új 62/C. § (5) bekezdése alapján a különleges bánásmódot igénylő sértetti minőség
megállapításának a kezdeményezésével, illetve a vizsgálattal kapcsolatos iratokat a bíróság,
az ügyész, illetve a nyomozó hatóság az iratok között elkülönítve, zártan kezeli. A különleges
bánásmódot igénylő sértett e minőségének megállapítása során az eljáró hatóságok a sértettek
személyes jellemzőivel kapcsolatos érzékeny adatokat kezelhetnek, amelyek védelme
indokolt.
A védelmet indokolt kiterjeszteni minden olyan adatra, iratra, amely a különleges
bánásmóddal összefügg, függetlenül attól, hogy a hatóság a különleges bánásmódot igénylő
sértetti minőséget végül megállapította-e, vagy azt nem tartotta megalapozottnak. Ezért a zárt
kezelés - annak eredményétől függetlenül - már az erre irányuló kérelemmel,
nyilatkozatokkal kapcsolatban kezelt adatokra is kiterjed.
28
A védelem nem az eljárás tárgyát képező bűncselekménnyel kapcsolatos adatokra, hanem a
különleges bánásmódot megalapozó személyes körülményekre terjed ki. Ha a nyomozás
tárgyát képező bűncselekménnyel kapcsolatos, a tényállás tárgyát képező adatok alapozzák
meg a különleges bánásmódot, akkor a védelem alapja nem önmagában a történeti
tényállásban is megjelenő személyes adat lesz. Ilyen esetben a tényállásban szereplő
személyes adatok védelmére a Be. más rendelkezései állnak rendelkezésre. A különleges
bánásmód iránti kérelemmel és annak megállapításával kapcsolatos adatokat azonban ebben
az esetben is védeni kell, amely során a kérelemmel, megállapítással kapcsolatos iratok zárt
kezelésével a hatóság - az egyébként a tényállásban is megjelenő - személyes adatok és a
különleges bánásmód megállapítása közötti kapcsolatot, azaz a különleges bánásmód
megalapozásának jogalapját védi.
a 9. §-hoz
Technikai jellegű pontosítást tartalmaz, amely a Be. 63. §-a elé beiktatandó új alcím miatt
elválasztja a 63. §-ában található, a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat egy
új alcím beillesztésével.
a 10. §-hoz
A kiskorúval kapcsolatban további, a vele való kommunikáció egyes mozzanataival
foglalkozó tájékoztatási kötelezettség jelenik meg a Be. 67. § (7) bekezdésében. A javaslat
alapján az idézésre, értesítésre vonatkozó többlettájékoztatásra vonatkozó szabály - tekintettel
annak garanciális jellegére - továbbra is szerepelne a Be.-ben, ugyanakkor az kiegészülne a
62/A. §-ra történő utalással, így téve egyértelművé a két rendelkezés közötti szoros
összefüggést.
a 11. §-hoz
Az Irányelv 5. cikk (1) bekezdése alapján „a tagállamok biztosítják, hogy az áldozatok a
valamely tagállam illetékes hatóságához általuk megtett hivatalos feljelentésükről az adott
bűncselekmény alapvető elemeit feltüntető írásos igazolást kapjanak”. Az igazolás - mind
célját, mind tartalmát illetően - megvalósítható a feljelentésről készült másolatnak a sértett
részére történő átadásával. A feljelentő szükség esetén az áldozatsegítő szolgálatnak vagy más
személynek, a hatóság által készített másolattal megfelelően tudja igazolni, hogy
büntetőeljárást kezdeményezett. Az Ást. korábbi szabályozása ugyanakkor nem tette lehetővé
az igazolás kiváltását a feljelentésről készült másolat felhasználásával, amely indokolatlan
adminisztrációs többletterhet eredményez.
A feljelentés megtételére jellemzően a hatóság előtt szóban kerül sor, amely esetben a Be.
172. § (1) bekezdése alapján a feljelentésről jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyv minden,
korábban az igazolásban megjelölt adatot (eljáró hatóság, ügyszám, bűncselekmény
megnevezése stb.) tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a feljelentés megtételekor a nyomozás
29
elrendelésére nem kerül sor, így az igazolás nem is tartalmazhat több adatot, mint amennyit
maga a feljelentés.
További jellemző eset a feljelentés írásbeli formája, amely esetben pusztán a feljelentésről
készült másolat sem a feljelentő informálására nem alkalmas, sem igazolásként nem
alkalmazható, ezért a javaslat a feljelentés megtételét igazoló okiratról is lehetővé teszi
másolat kiadását. Tipikusan ilyen iratnak tekinthető a hatóság által érkeztetett feljelentés, a
nyomozás, feljelentés-kiegészítés elrendelését tartalmazó okiratok.
Az Itv. rendelkezései alapján a feljelentő eddig ingyenesen kaphatott másolatot a
feljelentésről, ugyanakkor a Be. kiegészítésével az Itv. módosítása is indokolttá vált (lásd a
javaslat 1. §-át). E rendelkezésekkel az eljáró hatóságok külön igazolás kiállítása nélkül, az
eddig is lehetőségként szabályozott módon, a feljelentés kiadásával teljesíthetik a feljelentő
felé fennálló tájékoztatási kötelezettségüket.
Ugyancsak a szükségtelen adminisztratív terhek csökkentését, az eljárás egyszerűsítését
szolgálja, hogy a rendelkezés valamennyi feljelentőre vonatkozik, amely az Irányelvhez
képest túlteljesítésnek is tekinthető. A feljelentés megtételének a pillanatában ugyanis az
eljáró hatóság elvileg még nincs abban a helyzetben, hogy a bűncselekményről vagy annak
sértettjéről bármilyen módon - esetleg hibásan - állást foglaljon, hiszen a feljelentés
elbírálására még nem került sor. Ez alapján az Irányelvnek történő megfelelés mellett, a
jogalkalmazó számára is egyszerűbb eljárást tesz lehetővé, ha a másolat kiadására külön
mérlegelés nélkül van lehetőség.
A Be., illetve ehhez kapcsolódóan az Ást. módosítása így megteremti annak lehetőségét, hogy
részben a feljelentő tájékoztatása, tájékozottságának biztosítása, részben az áldozatsegítő
szolgáltatások igénybevételének, vagy a feljelentés hasonló jellegű felhasználásának
biztosítása érdekében az eljáró hatóságok egyszerűen teljesíthessék adatszolgáltatási
kötelezettségüket.
Az Irányelv 5. cikk (3) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy azon áldozatok, akik
nem értik vagy nem beszélik az illetékes hatóság nyelvét, egy általuk értett nyelven kérésükre
térítésmentesen megkapják a feljelentésükről készített írásos igazolás fordítását. A Be. 70/B. §
(3)	bekezdése jelenleg is tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a feljelentő részére a
feljelentésről másolat adható, ugyanakkor a Be. szabályai alapján a feljelentés sértett részére
történő lefordítása nem biztosítható. Az Irányelvnek való megfelelés érdekében ezért rögzíteni
kell, hogy ha a feljelentő a magyar nyelvet nem ismeri, kérelmére a nyomozó hatóság vagy az
ügyész a feljelentés megtételéről külön igazolást állít ki, és azt a feljelentő részére kézbesíti.
Mivel a Be. 9. § (3) bekezdése értelmében annak a határozatnak és más hivatalos iratnak a
lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg
nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, illetőleg a hivatalos iratot
kibocsátotta, az igazolást a feljelentő által beszélt nyelvre történő fordítással kell a részére
kézbesíteni. Ezzel az Irányelv 5. cikk (3) bekezdésének való megfelelés is teljessé válhat.
30
a 12. §-hoz
Az Irányelv 23. cikk (2) bekezdés d) pontjának az átültetését szolgálja a rendelkezés. Az
azonos nemű személy által történő kihallgatás kettős feltételrendszerű: egyrészt
bűncselekmény-specifikus, másrészt különleges bánásmódot igénylő sértett esetében
érvényesülő követelményről van szó.
A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén a cselekmény jellege
okán általánosságban is elvárható, hogy a hatóságok biztosítsák, hogy a kihallgatást lehetőség
szerint a sértettel azonos nemű, a sértett állapotát kezelni képes, megfelelően felkészített
személy hajtsa végre. Amennyiben a sértett különleges bánásmódot igényel, úgy az azonos
nemű kihallgató biztosítása - feltéve, hogy a sértett ezt kéri - törvényi kötelezettség.
Az Irányelv 23. cikk (2) bekezdés d) pontjával összhangban a rendelkezés az azonos nemű
kihallgatóval kapcsolatos kötelezettséget az ügyészség esetében csupán akkor írja elő, ha a
nyomozást az ügyészség végzi (Be. 29. §, valamint 28. § (5) bekezdés, illetve 474. § (2)-(4a)
bekezdés), amely esetekben az ügyészségi nyomozást megalapozó indokok nem zárhatják ki a
különleges bánásmódot igénylő sértett védelmének érvényesülését. A rendelkezés ugyanakkor
nem érinti az ügyészség által felügyelt nyomozásokban az ügyész részvételét az eljárási
cselekményeken.
A személy elleni bűncselekmények esetében a Be. 86/A. §-a alkalmazásának feltétele, hogy
azt az elkövető valamely hozzátartozója sérelmére követi el, amely esetben a sértettnek az
elkövetőhöz való viszonya indokolja a fokozott kíméletet. A Büntető Törvénykönyvről szóló
2012. évi C. törvény 459. § 26. pontja határozza meg a személy elleni erőszakos
bűncselekmény fogalmát. E felsorolás ugyanakkor nem tartalmaz olyan személy ellen
irányuló, erőszakos cselekményeket, amelyek jellemző módon együtt járnak, járhatnak a
sértett ismételt áldozattá válásának fokozott veszélyével (pl. kiskorú veszélyeztetése, zaklatás,
kapcsolati erőszak stb.). A személy elleni erőszakos bűncselekményre történő utalás ezért
indokolatlan szűkítést eredményezne. Ugyanakkor a kiemelt cél, hogy az olyan
bűncselekmények esetén is érvényesülhessen a sértett választási lehetősége a kihallgató nemét
illetően, mint például a kapcsolati erőszak. A személy elleni bűncselekmény meghatározása,
tekintettel arra, hogy az anyagi jogi következményekkel nem jár, külön fogalom-
meghatározást nem igényel, a hatóságoknak ilyen bűncselekménynek kell tekinteni minden, a
sértett személyét közvetlenül sértő bűncselekményt.
Ha az eljárás érdekei szükségessé teszik a sértett soron kívül történő kihallgatását, és az
azonos nemű kihallgató személye nem biztosítható, úgy a Be. 86/A. §-ának alkalmazására
nem kerülhet sor. A hatóságnak ugyanakkor ilyen esetben is kötelessége, hogy a Be. 62/C. §
(4)	bekezdése alapján a különleges bánásmódot igénylő sértett fokozott kíméletével járjon el.
A bírósági eljárás során - ideértve a nyomozási bíró eljárását is - e rendelkezés alkalmazására
nincs lehetőség. A különleges bánásmódot igénylő sértett kíméletét a bírósági eljárásban más
eszközök, jogintézmények alkalmazásával lehet biztosítani.
31
a 13. §-hoz
A sértetthez kapcsolódó személyek jelenléti jogosultsága szükségessé tette a nyomozási
cselekmények jegyzőkönyvezésével kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatát is. Ennek során
megállapítható volt, hogy a Be. 166. § (2) bekezdés d) pontja indokolatlan módon taxatív
felsorolással rendelkezett a jegyzőkönyvben feltüntetendő személyekről. Az eljárási
cselekményt hitelesen rögzítő jegyzőkönyvtől elvárható, hogy abban valamennyi, az eljárási
cselekménnyel érintett, az eljárási cselekményen érdemben részt vevő személy szerepeljen.
Tekintettel azonban arra, hogy az érintettek száma, szerepe előre nem meghatározható, így a
taxatív felsorolás szükségtelen, egyben félrevezető is, hiszen azt a látszatot kelti, hogy a fel
nem sorolt érintettek nevének feltüntetése szükségtelen. A Be. 166. § (1) bekezdésének
módosuló rendelkezése ugyanezen okból ellentmondásban volt a Be. 250. §-ának a
jegyzőkönyvvezetés bírósági eljárást érintő szabályozásával, amely - helyesen - nyílt végű
felsorolást tartalmaz (Be. 250.§ (2) bekezdés f) pont).
Az új rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni valamennyi, az
eljárási cselekményen jelen lévő személy nevét függetlenül attól, hogy milyen minőségben,
így hatóság tagjaként, büntetőeljárásban részt vevő személyként, tanúként, szakértőként,
tolmácsként, szaktanácsadóként, kényszerintézkedéssel érintettként, vagy bármilyen egyéb
eljárási pozícióban vesz részt az eljárási cselekményen. A jelenlét, részvétel az eljárási
cselekményhez és nem a helyszínhez kapcsolódik, így például a szemle vagy bizonyítási
kísérlet fizikai környezetében tartózkodó járókelők feltüntetése ezen rendelkezés alapján
nyilvánvalóan szükségtelen.
Az eljárási cselekmény hitelt érdemlő rekonstruálása értelemszerűen feltételezi, hogy a jelen
lévő személyek esetében megállapítható legyen jelenlétük jogalapja, indoka, így a
jegyzőkönyvben meg kell jelölni azt is, hogy az abban feltüntetett személyek milyen
minőségben voltak jelen (nyomozó hatóság tagjaként, ügyészként, bíróként, terheltként,
sértettként, képviselőként, tanúként, hatósági tanúként stb.).
a 14. §-hoz
Az Irányelv 24. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a
nyomozás során a gyermek sértettek valamennyi kihallgatásáról audiovizuális felvétel
készülhessen. A Be. 167. § (1) bekezdése, illetve a nyomozási bíró tekintetében a 213. § (4)
bekezdése jelenleg is biztosítja a nyomozási cselekmény, illetve a tanú kihallgatásának a kép-
vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel történő rögzítésének a lehetőségét. A Be.
továbbá jelenleg is kötelezővé teszi a felvétel készítését, ha az érintett ezt indítványozza, és a
költségeket megelőlegezi. A javaslat az átültetés kapcsán kötelező jelleggel előírja, hogy a
tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatását kép- vagy hangfelvevővel, vagy egyéb
berendezéssel rögzíteni kell. A gyermekmeghallgató szobák a kihallgatás rögzítésére alkalmas
eszközökkel rendelkeznek, és a mai technikai viszonyok között a kihallgatást rögzítő eszköz
32
alkalmazására a gyermekmeghallgató szobán kívül foganatosított kihallgatás esetében is
lehetőség van.
A javaslat a 18. életév alatti sértettek, illetve tanúk esetében szintén egy fokozatosságra épülő
rendszer kialakítását célozza, amely során a tizennégy év alatti személyek esetében -
függetlenül attól, hogy sértett tanú vagy tanú - a Be. 167. § (1) bekezdése alapján kötelező a
kihallgatás rögzítése. A 14. és 18. életév közötti sértettek esetében, figyelemmel arra, hogy a
Be. 62/C. § (2) bekezdése alapján különleges bánásmódot igénylő sértettnek minősülnek, a
Be. 167. § (1) bekezdésének alkalmazása nem kötelezettségként, hanem fokozott elvárásként
jelentkezik (Be. 62/C. § (3) bekezdés).
A javaslat 20. §-a, a Be. 213. § (4) bekezdésének módosításával e rendszerhez igazodóan a
nyomozási bíró eljárásában is kötelezővé teszi a 14. életévét meg nem haladott tanú
kihallgatásának rögzítését, illetve elvárja azt a 14. és 18. év közötti, különleges bánásmódot
igénylő sértettek esetében.
A bírósági eljárás során e rendelkezés kötelező alkalmazására nincs szükség. A 14. életévét be
nem töltött tanú kihallgatására a bírósági eljárásban speciális szabályok alkalmazandók, a
különleges bánásmódot igénylő sértett kíméletét elsősorban más eszközök, jogintézmények
alkalmazásával lehet biztosítani. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy a Be. 252. § (2)
bekezdése alapján kép- és hangfelvétel készüljön a tárgyalásról is.
a 15-16. §-hoz
Az Irányelv 3. cikk (3) bekezdése értelmében - kivéve, ha ellentétes az áldozat érdekeivel,
vagy ha veszélyeztetné az eljárás lefolyását - a tagállamok lehetővé teszik az áldozatok
számára, hogy egy általuk választott személy elkísérje őket az illetékes hatósággal való első
kapcsolatfelvételre, amennyiben az áldozatnak a bűncselekmény hatása miatt segítségre van
szüksége a megértéshez vagy a megértetéshez.
A hatósággal való első kapcsolatfelvétel megnevezés körében jellemzően kétféle helyzet
fordulhat elő: egyrészt maga a feljelentés, illetve azzal összefüggésben - akár a helyszíni
intézkedést, akár az eljárás egyéb módon történő megindítását követően - a sértett első
tanúkihallgatása.
Az első esetben a 172. §-ba beillesztett (1a) bekezdés, illetve a Be. 172/A. § (2a) bekezdés
célja, hogy biztosítsa, hogy a feljelentő mellett a meghallgatása során végig ott legyen egy
általa választott személy, ha a feljelentőnek segítségre van szüksége. Ez a segítség lehet
érzelmi, támogató jellegű, de öltheti a nyelvi segítség formáját is, ha a feljelentő a magyar
nyelvet nem beszéli. Megjegyzendő, hogy e módosítás az Irányelv 5. cikk (2) bekezdésében
foglalt rendelkezésnek való megfelelést is szolgálja. Hangsúlyozni kell, hogy a feljelentés
saját nyelven történő megtétele eddig is biztosított volt. Ezzel a módosítással azonban a Be. -
az Irányelv rendelkezéseit követve - jogszabályi szinten és kifejezett jogként rögzíti, hogy a
feljelentő meghallgatása során nyelvi segítségként az általa megjelölt személyt vehesse
33
igénybe. Ezen túlmenően az eljáró hatóság feladata annak mérlegelése, hogy a feljelentő
meghallgatása során indokolt-e tolmács biztosítása, ami azonban nem érinti a feljelentő azon
jogát, hogy az általa megjelölt személy a meghallgatáson részt vegyen.
A hatósággal való első kapcsolatfelvétel lehet továbbá az az időpont, amikor a sértettet
először hallgatják ki tanúként. Erre tekintettel a javaslat 18. §-a ebben az esetben is biztosítja
a támogató személy jelenlétét.
a 17. §-hoz
Az Irányelv 20. cikk a) pontja értelmében a védekezéshez való jog sérelme nélkül és az
igazságszolgáltatási mérlegelési jogkör szabályaival összhangban, a tagállamok biztosítják,
hogy a bűnügyi nyomozás során az áldozatok kihallgatására a bűncselekmény miatt az
illetékes hatósághoz intézett feljelentés megtételét követően indokolatlan késedelem nélkül
sor kerüljön.
Tekintettel arra, hogy a Be. a nyomozásra vonatkozóan a sértett soron kívüli, haladéktalan
kihallgatását nem írja elő, szükséges volt megteremteni az erre vonatkozó szabályt a
nyomozás tanúkihallgatásra vonatkozó rendelkezései között. Az előírás célja részben az
ismételt áldozattá válás elkerülése, ugyanakkor indokolhatja ezt például a sértett hazájába
történő visszatérésének igénye, vagy más egyéb körülmény is. Egyes esetekben azonban
éppen a sértett kímélete indokolhatja, hogy a kihallgatásra csak bizonyos idő elteltével
kerüljön sor. A sértett soron kívül történő kihallgatása jellemzően az eljárás érdekeit is
szolgálj a.
Mindezekre figyelemmel a javaslat fokozott elvárásként írja elő a sértett soron kívül történő
kihallgatásának szükségességét, amely elvárás érvényesülését azonban indokolt esetben az
eljárás érdeke vagy éppen a sértett kímélete korlátozhatja.
a 18. §-hoz
Az Irányelv 20. cikk c) pontja értelmében a védekezéshez való jog sérelme nélkül és az
igazságszolgáltatási mérlegelési jogkör szabályaival összhangban a tagállamok biztosítják,
hogy a bűnügyi nyomozás során az áldozatokat elkísérhesse jogi képviselőjük és egy általuk
választott személy, kivéve, ha ezzel ellentétes, indokolással ellátott határozatot hoztak. A Be.
184. §-ba újonnan beillesztett (9) bekezdés az Irányelv e rendelkezésének való megfelelést
szolgálja. Ennek értelmében valamennyi nyomozási cselekményen jelen lehet a sértett Be. 56.
§-a szerinti képviselője, továbbá - a javaslat 15-16. §-ával összhangban, a sértett támogatása
érdekében - egy általa választott nagykorú személy.
A Be. a tanú számára biztosítja a tanú érdekében eljáró ügyvéd jelenlétét. A javaslat a tanú
érdekében eljáró ügyvédre vonatkozó szabályok és a sértett képviselőjének jogosultságai
közötti ellentmondást a tanú érdekében eljáró ügyvéd javára oldja fel. A sértett tanúkénti
kihallgatásán a sértetti képviselő így csak abban az esetben vehet részt, ha arra a Be. 85. (4)
34
bekezdése alapján tanú érdekében eljáró ügyvédként jogosult. A sértett érdekeinek védelmét a
tanúkihallgatás során a jogi képviselője láthatja el, míg ez a szabályozás nem korlátozza a
sértett lelki, nyelvi vagy egyéb támogatáshoz való jogát, amelyet a sértett által választott
személy jelenléte biztosít. A tanú érdekében eljáró ügyvéd, illetve a sértett által megjelölt
nagykorú személy jelenléte nem érinti a 18. életévét meg nem haladott, valamint a Be. 86. §
(2)	bekezdésében meghatározott tanú kihallgatásán, a Be. 86. § (3) bekezdése alapján jelen
lévő személyek részvételét.
a 19. §-hoz
A Be. 185. §-át érintő módosítás a 184. § (9) bekezdésének szabályozásához kapcsolódik. A
Be. most módosuló 184. § (9) bekezdése egységesen rendezi a sértett jelenléti
jogosultságához vagy kötelezettségéhez kapcsolódóan jelenléti jogosultságot szerző
személyek (képviselő, támogató, megjelölt nagykorú személy) helyzetét. E tárgykörben a Be.
hatályos szabályaival kapcsolatban több kérdés is felmerül, hiszen például a sértetti képviselő
jelenléti jogosultsága szabályozatlan, míg a sértett támogatójának jelenléte nem
általánosságban, hanem csak a Be. 185. § (1) bekezdésében megjelölt cselekmények, valamint
a tanúvallomás esetében megengedett.
A Be. 184-185. §-ában, illetve a további részletszabályokban most kialakított rendszer a
sértett esetében a sértett jelenléti jogosultságához igazodóan, egységesen biztosítja a képviselő
(a Be. 56. § (2) bekezdésére figyelemmel ebbe beleértve a törvényes képviselőt is), a
támogató, valamint a sértett által megjelölt nagykorú személy jelenlétet. Ehhez képest a Be.
85-86. §-a szerint különös szabályok vonatkoznak a tanúkihallgatáson való jelenlétre, és
ugyancsak sajátos rendelkezések irányadóak a házkutatás (Be. 149. § (4) bekezdése), illetve a
motozás (Be. 150. § (5) bekezdése) esetére. Ezekben az esetekben a jelenlét alapját nem a
sértetti minőség, hanem az eljárási cselekménnyel kapcsolatos érintettség (tanú,
kényszerintézkedéssel érintett) határozza meg.
a 20. §-hoz
A javaslat 14. §-ához fűzött indokolásban foglaltak szerint a nyomozási bíró eljárásában a Be.
213. § (4) bekezdése, illetve a Be. 62/C. §-a valósítják meg az Irányelv 24. cikk (1) bekezdés
a) pontjában előírtak átültetését.
a 21. §-hoz
Az Irányelv 23. cikk (3) bekezdés d) pontja alapján a tagállamoknak a bírósági eljárások során
olyan intézkedéseket kell biztosítani a „specifikus védelmi szükségletekkel rendelkező
áldozatok számára”, amelyek lehetővé teszik a tárgyalásnak a nyilvánosság kizárásával
történő megtartását. A Be. hatályos 237. § (3) bekezdés c) pontja jelenleg is lehetővé teszi az
eljárásban részt vevő személyek, így a sértett védelme érdekében is a zárt tárgyalás tartását.
Ezt a sértett is indítványozhatja. A javaslat ennek a rendelkezésnek a módosításával külön is
35
kiemeli, hogy zárt tárgyalás elrendelését a különleges bánásmódot igénylő sértettek védelme
is megalapozhatja.
a 22-23. §-okhoz
Az Irányelv 23. cikk (3) bekezdés a) pontjának az átültetését szolgálják ezek a rendelkezések.
Az átültetés érdekében a javaslat egyrészt kiegészíti a zártcélú távközlő hálózat útján történő
kihallgatás lehetséges esetköreit a különleges bánásmódot igénylő sértett tanúkénti
kihallgatásával. Másrészt a javaslat biztosítja a lehetőséget arra, hogy a különleges
bánásmódot igénylő sértett vagy képviselője indítványozhassa, hogy a különleges bánásmódot
igénylő sértett kihallgatása idejére a vádlottat eltávolítsák a tárgyalóteremből. Ilyen döntést a
rendelkezés jelenleg is hatályos első mondata alapján a tanács elnöke változatlanul hivatalból
is hozhat.
a 24. §-hoz
Technikai, szövegcserés módosításokat tartalmaz a javaslat.
a 25. §-hoz
Az állam által fizetendő pártfogó ügyvédi díj egy részére (a befejeződött eljárási szakaszokra
minimálisan érvényesíthető díjmértékig) nézve az állam (jogi segítségnyújtás célelőirányzat)
által fizetendő előleg kifizetését lehetővé tévő rendelkezés, kiküszöbölendő azt a gyakorlati
problémát, hogy a pártfogó ügyvédek - a kirendelt védőktől eltérően - csak az eljárás
befejeződésekor (nem ritkán évek múlva) juthatnak járandóságukhoz.
a 26. §-hoz
A pártfogó ügyvédek díja, illetve annak kifizetésének biztosítása érdekében bevezetésre kerül
az eljárási előleg intézménye.
a 2 7.§-hoz
Jogharmonizációs záradék.
a 28. §-hoz
A fordulatok módosításával válik lehetővé a pártfogó ügyvédi képviselet hatályának
kiterjesztése a büntetőeljárás nyomozati szakára. Az Irányelv 13. cikke alapján, illetve
tekintettel arra, hogy az Irányelv átültetése eredményeképpen a büntetőeljárásban részt vevő
áldozatok jogai jelentős mértékben bővültek, lehetővé kellett tenni a bűncselekmények
áldozatai számára, hogy a pártfogó ügyvédi képviseletet ne csupán a büntetőeljárás bírósági
szakaszában, hanem már azt megelőzően is igénybe vehessék.
36
a 29. §-hoz
A módosítást az teszi indokolttá, hogy az Irányelv preambulumának (51) bekezdése szerint
minden esetben az áldozat lakóhelye szerinti tagállamnak kell biztosítania az áldozat számára
a felépüléséhez szükséges segítséget, támogatást és védelmet.
a 30. §-hoz
Az igénybe vehető áldozatsegítő szolgáltatások köre már a hatályos szabályozásban is
nagyrészt lefedte az Irányelv által megkövetelt kört. A közösségi jognak való megfelelés miatt
a szolgáltatások elnevezését pontosítja a módosítás. Emellett a szolgáltatások köre a
módosítást követően kibővül olyan elemmel is (áldozati státusz igazolása), amely már jelen
volt a gyakorlatban, így szükségessé vált annak törvényi szinten való megjelenítése. A „jogi
segítségnyújtás” elnevezésű szolgáltatás pedig a módosítást követően átkerül az „áldozati
státusz igazolása” szolgáltatás körébe.
a 31. §-hoz
A korábban már valamely támogatási formában részesült áldozat általában nem veheti
ismételten igénybe újra a kért szolgáltatást. Ez alól eddig csupán a védett szálláshely
biztosítása volt kivétel. Indokolt kivételként a tanúgondozás elnevezésű szolgáltatás
feltüntetése is, mivel indokolatlan az áldozatnak a szolgáltatás ismételt igénybe vételéből való
kizárása.
a 32. §-hoz
Az Ást. 11. § szerinti igazolás az Irányelv 8. cikk (5) bekezdése alapján nem lehet a
továbbiakban az áldozatsegítő szolgáltatások igénybe vételének általános feltétele, csupán a
pénzbeli vonzattal járó támogatások esetén, amelyekre az Irányelv hatálya nem terjed ki.
Emiatt az érdekérvényesítés elősegítése szolgáltatáson belül indokolatlanná vált az ügyfél-
áldozat fogalmának különállása és ennek megjelenítése a normaszövegben. Tekintettel arra,
hogy csupán az azonnali pénzügyi segély és az állami kárenyhítés igénybe vételéhez
szükséges külön nyomtatvány kitöltése a kérelemhez, így indokolt az e támogatási formák
igénybe vételéhez szükséges adatok megjelölése a törvényben. Az Ást. 11. § szerinti igazolás
kötelező beszerzésének megszűnése mellett azokban az esetekben, ahol továbbra is írásos
igazolás szükséges a büntetőeljárás megindulásáról, indokolt az eljárás egyszerűsítése azáltal,
hogy az igazoláson kívül minden más olyan okirat is elfogadható legyen, ami alapján az
áldozatsegítő szolgálat meg tudja állapítani, hogy az adott kérelmező a törvény személyi
hatálya alá tartozó áldozat-e, illetve nem állnak-e fenn kizáró okok. Az Ást. új 10. § (5)
bekezdése ezért felsorolja azokat az okiratokat, amelyeket a hatósági eljárásban elbírált
kérelmek esetén elfogadhat az áldozatsegítő szolgálat.
a 33. §-hoz
37
Az áldozatsegítő szolgáltatások fedezetét biztosító, felülről nyitott célelőirányzatot érintő
egységes fogalomhasználatot biztosító módosítás.
a 34. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az áldozat tájékoztatása is szolgáltatási forma, így a tájékoztatásokra
utaló normaszöveg kikerül a módosítás eredményeképpen a nyilvántartásra vonatkozó
szabályból.
a 35. §-hoz
Az esélyegyenlőség megteremtése érdekében szükséges a jelenlegi, nyelvi tolmácsolás mellett
lehetővé tenni, hogy azon áldozatok számára, akik fogyatékosságuk, vagy valamely egyéb
okból nem képesek hagyományos módon kommunikálni, nyitva álljon a lehetőség jelnyelvi
tolmács költségmentes igénybe vételére is.
a 36. §-hoz
Az Irányelv alapján a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy az áldozatok jogaik
gyakorlásával kapcsolatos információkat, valamint a bűntető eljárás során játszott szerepükkel
összhangban a vonatkozó tájékoztatást megismerhessék. Amennyiben az áldozatsegítő
szolgálat valamely más tagállam kárenyhítési hatósága előtti eljárásban támogató hatóságként
jár el az adott ország által a kérelem benyújtásához elfogadott nyelvet nem ismerő áldozat
érdekében, az áldozat ezen jogának biztosítása miatt szükséges a módosítás.
a 37. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az áldozat tájékoztatása is szolgáltatási forma, így a tájékoztatásokra
utaló normaszöveg kikerül a módosítás eredményeképpen a vonatkozó szabályból. Emellett a
módosítás a közigazgatási hatósági eljárás kapcsolattartási formáinak megnevezésével való
összhangot hivatott megteremteni. A jelenlegi megfogalmazás ugyanis kizárja az e-mailben
történő kapcsolattartást az ügyféllel, ami a jelen kor követelményeinek nem felel meg.
a 38. §-hoz
Az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően az áldozatok részére a helyzetüknek és
szükségleteiknek megfelelő szolgáltatást kell nyújtani. Ennek biztosítása érdekében az
áldozatsegítő szolgálat tájékozódik az ügyfél körülményeit illetően és haladéktalanul megteszi
a szükséges intézkedéseket. Az áldozatok egyéni szükségleteihez igazodó szolgáltatás nyújtás
személyre szabottá teszi az áldozatsegítő szolgálat eljárását.
A legtöbb európai áldozatsegítő szolgálat jelentős mértékben épít az önkéntesek
közreműködésére. Általuk nagyban fokozható az áldozatsegítés hatékonysága, valamint annak
térbeli és időbeli dimenziói is szélesedhetnek. Magyarországon is valósultak meg olyan
38
pályázatok, amelyek az önkéntesek bevonásának lehetőségével kísérleteztek. A jelenlegi
módosítás nem írja elő kötelezettségként az önkéntesek alkalmazását, azonban lehetőséget
teremt rá, egyben felhívja rá a figyelmet, ezért indokolt a törvény szövegében megjeleníteni.
a 39. §-hoz
A tájékoztatásra vonatkozó korábbi rendelkezéseknek a szolgáltatásokra vonatkozó
előírásokba történő beépítése érdekében szükséges módosítás. Emellett a 24 órás telefonos
áldozatsegítő szolgálat működtetése útján szavatolható az, hogy az áldozatok a nap 24
órájában haladéktalanul, érdemi segítséget és iránymutatást kaphassanak.
a 40. §-hoz
Az Irányelv rendelkezései értelmében a pszichológiai és érzelmi megrázkódtatást elszenvedett
áldozatoknak szükséges az érzelmi, és amennyiben rendelkezésre áll, pszichológiai segítséget
is nyújtani. Az érzelmi segítségnyújtás mint az áldozatok empatikus kezelése már eddig is
része volt az áldozatsegítés hazai rendszerének, azonban a módosítással törvényi szinten
jelenik meg az Irányelv által megkövetelt szemlélet és szolgáltatási forma. A jogi tanácsadás
és segítség nyújtása korábban is része volt a szolgáltatási rendszernek, azonban a törvény
szövegének átstrukturálása miatt kerül itt szabályozásra.
a 41. §-hoz
Indokolatlan a jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerinti jogi segítségnyújtás mint önálló
áldozatsegítő szolgáltatás megtartása, mivel egyéb olyan szervek és hatóságok is léteznek,
melyek eljárásában az áldozati státusz igazolása esetén az ügyfél valamely kedvezményben
részesül.
a 42. §-hoz
Az Ást. 46. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazó rendelkezés módosítása indokolt annak
érdekében, hogy alacsonyabb szintű jogszabályban lehessen rögzíteni az áldozatsegítő
szolgálat által készített, az áldozatok jogairól szóló tájékoztató részletes tartalmát, amelyről az
Irányelv 4. cikke rendelkezik.
A tanúgondozásra mint új szolgáltatási forma bevezetésére tekintettel szükséges felhatalmazó
rendelkezés útján biztosítani az igazságügyért felelős miniszternek, hogy rendeleti formában
szabályozza a tanúgondozás részletes szabályait.
a 43. §-hoz
Jogharmonizációs záradék.
a 44. §-hoz
39
Tekintettel arra, hogy a szolgáltatások nyújtása részben függetlenedik a büntetőeljárás
megindulásától, azért az áldozat tájékoztatása is szolgáltatási formává válik, így a
tájékoztatásokra utaló normaszöveg kikerült a törvényből és helyette a szolgáltatásokra
vonatkozó szabályok módosultak. Ennek megfelelően a törvényben található hivatkozások
módosítása szükséges.
a 45. §-hoz
Az áldozatoknak nyújtott szolgáltatások rendszerére vonatkozó törvényi hivatkozások
módosítása folytán hatályukat vesztő hivatkozások.
a 46. §-hoz
A módosítást az Irányelv 17. cikkének (3) bekezdésében foglalt azon rendelkezés indokolja,
amely szerint a tagállamok biztosítják, hogy az az illetékes hatóság, amelynél az áldozat
feljelentést tesz, haladéktalanul továbbítja azt azon tagállam illetékes hatóságához, ahol a
bűncselekményt elkövették, amennyiben az a tagállam, ahol a feljelentést tették, az eljárás
megindítására vonatkozó hatáskörét nem gyakorolta. Az Európai Unió tagállamaival folytatott
bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvényben (a továbbiakban: EU tv.)
foglalt más jogsegélyformához hasonlóan szabályokat kell megfogalmazni arra az esetre, ha
Magyarország a küldő, és arra vonatkozóan is, amikor Magyarország a fogadó állam.
Abban az esetben, ha Magyarország a küldő állam, a feljelentést az ügyész továbbítja,
tekintettel arra, hogy a magyar joghatóság hiányát a Be. alapján az ügyész állapíthatja meg. A
107/A. § (2) bekezdése egy járulékos rendelkezés az EU tv.-ben, amely azt az esetet rendezi,
ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a tagállamban a feljelentés
fogadására melyik tagállami hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.
Ha Magyarország a feljelentést fogadó állam, akkor a magyar hatóság a feljelentést a magyar
jogszabályokban foglaltak szerint bírálja el.
a 47. §-hoz
Jogharmonizációs záradék, amely az Irányelv 27. cikk (2) bekezdésében foglalt
rendelkezésnek történő megfelelést szolgálja.
a 48. §-hoz
Az Irányelv 2. cikk (1) bekezdéséből következően az Irányelv a 6. cikk (5) bekezdése alapján
valamennyi, az Irányelv alapján áldozatnak tekintendő személy - így az áldozat, valamint a
bűncselekménnyel összefüggő halála esetén az áldozat családtagjai - számára biztosítani
kívánja, hogy a sértettet érintő bűncselekménnyel összefüggő kényszerintézkedésből vagy a
szabadságvesztés végrehajtása során, illetve annak befejezése miatt bekövetkező
40
szabadulásról, illetve szökésről tájékoztatást kapjon. A Bv. tv. 13. § (1) bekezdése a sértetti
hozzátartozók részére jelenleg ezt a lehetőséget nem biztosítja, ezért szükséges a törvény
kiegészítése azzal, hogy a sértett helyébe lépő, a sértetti jogokat gyakorló hozzátartozók is
gyakorolhassák értesítéshez való jogukat. Az értesítés lehetőségét a Be.-vel való összhang
megteremtése értelmében a Bv. tv. is kiterjeszti az ideiglenes kényszergyógykezelés mellett a
kényszergyógykezelésre, valamint az elzárásra is. Ezen kívül a javaslat az egyes szankciókra
vonatkozó terminológiával összhangban pontosítja azon esetkörök felsorolását és
megnevezését, amikor az értesítési kötelezettség fennáll. Hangsúlyozni kell, hogy tekintettel
arra, hogy az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
(a továbbiakban: IMEI) bv. intézetnek minősül a szervezeti törvények értelmében, ezért a
javaslat szerinti rendelkezések esetében a nyilvántartási feladatokat is ez a szerv látja el
minden olyan fogvatartott esetében, akinek a büntetését, intézkedését az IMEI-ben hajtják
végre.
A Be. és ezen keresztül a Bv. tv. szabályai jelenleg csak bizonyos bűncselekmények esetén
teszik lehetővé a sértett kérelemre történő értesítését a terhelt vagy elítélt ideiglenes vagy
végleges szabadon bocsátásáról, illetve szökéséről. Tekintettel arra, hogy az Irányelv ezt a
lehetőséget valamennyi bűncselekmény vonatkozásában előírja, így indokolt a Bv. tv. korábbi
szűkítő megfogalmazásának megfelelő módosítása is.
Ami a Bv. tv. hatályos 13. § (3)-(3a) bekezdését illeti, ezek a rendelkezések az Irányelv 6.
cikk (6) bekezdésének jelenleg is megfelelnek. A 6. cikk (6) bekezdésének célja az elkövető
védelme, ha az értesítés következtében ő lenne sérelem azonosított kockázatának kitéve. A
Bv. tv. 13. § (3)-(3a) bekezdése azzal biztosítja az elkövető védelmét, hogy a sértettet nem a
bv. intézet, hanem a lakcíme szerinti rendőri szerv értesíti a terhelt szabadulásáról, szökéséről
stb., tehát a sértettnek nincs tudomása arról, hogy a terheltet melyik bv. intézet tartja fogva. A
Bv. tv. 13. § (3)-(3a) bekezdésének módosítása - az Irányelvnek való jelenlegi megfelelés
ellenére - azért szükséges, hogy egyszerűsíteni lehessen a felesleges hatóságok közötti
információáramlást (bv. intézet - rendőri szerv - sértett). Egyszerűbb és ésszerűbb megoldást
jelentene, ha a bv. intézet a BVOP-nak küldené az információt, amely továbbítaná azt a
sértettnek. Ugyanakkor a javítóintézetben fogvatartottak esetében a büntetés-végrehajtási
szervezettől való szervezeti elkülönülésre tekintettel a javaslat fenntartja azt a rendszert,
amely alapján a javítóintézet a sértett által megadott lakcím szerint illetékes rendőri szerven
keresztül teljesíti az értesítési kötelezettségét.
a 49. §-hoz
Szövegcserés pontosítás a Bv. tv. tartalmi módosításához kapcsolódóan.
az 50. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés.
az 51. §-hoz
41
Jogharmonizációs záradék, amely az Irányelv 27. cikk (2) bekezdésében foglalt
rendelkezésnek történő megfelelést szolgálja.
42