﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/8157. számú
törvényjavaslat
a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési
intézkedésekről
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2015. december
2015.	évi.....törvény
a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről
Az Országgyűlés a tőkepiac stabilitásának megőrzése és a befektetési szolgáltatókba vetett
bizalom fenntartása érdekében a következő törvényt alkotja:
1.	A törvény hatálya
1.	§ (1) A törvény hatálya azokra az ügyletekre terjed ki, amelyeknél az ügyfél
jognyilatkozata a kibocsátó - a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti -
kapcsolt vállalkozásának minősülő, e törvény hatálybalépésének napján felszámolás alatt álló
befektetési szolgáltató által értékesített kötvény (a továbbiakban: kötvény) vásárlására
irányult, és amelynél az ügyfél az ellenérték-fizetési kötelezettségének eleget tett, és
értékpapírszámláján kötvény került jóváírásra, függetlenül attól, hogy a kibocsátás vagy a
jogügylet érvényesen létrejött-e, illetve teljesedésbe ment-e. A törvény hatálya azon
befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követelésekre terjed ki, amely befektetési
szolgáltató felszámolását a bíróság e törvény hatálybalépését megelőző évben jogerősen
elrendelte, és a felszámolási eljárás 2016. február 15-ig jogerősen nem zárult le.
(2)	Az (1) bekezdésen túl e törvény hatálya kiterjed azokra az ügyletekre is, amelyeknél az
ügyfél jognyilatkozata nem kötvény vásárlására irányult, de értékpapírszámláján kötvény
került jóváírásra.
2.	§ (1) Kárrendezésre jogosult - a 3. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - az a
magánszemély, jogi személy és más szervezet, aki vagy amely az 1. § szerinti ügyletekből
eredően a kibocsátóval vagy a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követeléssel (a
továbbiakban: követelés) a befektetési szolgáltató felszámolása jogerős elrendelésének napján
és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt rendelkezik.
(2)	Az (1) bekezdésen túl kárrendezésre jogosult az is,
a)	aki az 1. § szerinti ügyletekből eredően a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló
követelést általános jogutódként attól szerezte, aki a követeléssel a befektetési szolgáltató
felszámolása jogerős elrendelésének napján rendelkezett,
b)	akinek kötvényét nem az (1) bekezdés szerinti befektetési szolgáltató tartja nyilván,
azzal, hogy a felszámolás elrendelésének napjára vonatkozó, (1) bekezdés szerinti feltétel arra
a befektetési szolgáltatóra vonatkozik, amely számára a kötvényt értékesítette.
2.	A kárrendezés során érvényesíthető igény
3.	§ (1) A kárrendezésre való jogosultság e törvény erejénél fogva jön létre.
(2)	A kárrendezésre vonatkozó igényt a kárrendezésre jogosult maga érvényesítheti.
(3)	Nem jogosult kárrendezésre az,
a)	aki a kárrendezési igény alapjául szolgáló követelése keletkezésétől a kárrendezési igény
benyújtásáig terjedő időszakban vagy annak egy része alatt az 1. § (1) bekezdése szerinti
kibocsátó vagy befektetési szolgáltató, vagy annak a társasági adóról és az osztalékadóról
szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásának vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági
tagja, könyvvizsgálója, mindezeknek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) szerinti hozzátartozója,
b)	aki a kárrendezési igény alapjául szolgáló követelés keletkezésétől a kárrendezési igény
benyújtásáig terjedő időszakban vagy annak egy része alatt a tőkepiacról szóló 2001. évi
CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 215. § (1) bekezdésében felsorolt személy vagy
szervezet, vagy a kibocsátó, a lejegyző, vagy az értékesítő vállalkozással munkaviszonyban,
1
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, valamint a kötvényértékesítésben
függő ügynökként vagy más módon közreműködő vállalkozás, ezzel munkaviszonyban,
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, továbbá mindezeknek a Ptk.
szerinti hozzátartozója.
(4)	A (3) bekezdésen túl a kárrendezés nem terjed ki az olyan ügyletből eredő követelésre
sem, amelyről bíróság jogerősen megállapította, hogy a kötvény vásárlásához felhasznált
forrás bűncselekményből származott.
3.	Értelmező rendelkezések
4.	§ E törvény alkalmazásában:
1.	befektetési szolgáltató: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról,
valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII.
törvény (a továbbiakban: Bszt.) alapján befektetési szolgáltatási tevékenység folytatására
jogosult szervezet;
2.	diszkont kötvény: olyan nem kamatozó kötvény, amelyet névérték alatt bocsátottak ki, és a
lejáratkor névértéken váltanak be;
3.	hozam: az értékpapírszámla-vezető által a kárrendezésre jogosultnak ténylegesen jóváírt
a)	kamat összege,
b)	eladási és vételi ár különbözete a lejárat előtt a 2. § (1) bekezdése szerinti befektetési
szolgáltató által visszavásárolt kötvény esetén,
c)	névérték és vételár különbözete diszkont kötvény esetén;
4.	vállalkozás: gazdasági tevékenységet folytató jogalany.
4.	A Kárrendezési Alap
5.	§ (1) A követelésből eredő igények rendezése érdekében e törvény erejénél fogva létrejön
a Kárrendezési Alap (a továbbiakban: Alap).
(2)	Az Alap jogi személy.
(3)	Az Alapot a bíróság nem veszi nyilvántartásba.
(4)	Az Alap kizárólag az e törvényben meghatározott feladatokat látja el.
(5)	Az Alap saját vagyona, bevételei, kifizetései és jövedelme mentes a társasági adó, helyi
adó, tranzakciós illeték, és annak megfizetése alól, valamint az illetékfizetési kötelezettség
alól.
(6)	Az Alapot teljes személyes illetékmentesség illeti meg.
(7)	Az Alap pénzeszközeit a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számlán kezeli.
6.	§ (1) Az Alap feladata a követelések e törvényben megállapított ellenértékének kifizetése
(a továbbiakban: kárrendezés), valamint a rá átszállt követelésekkel összefüggő igények
érvényesítése.
(2)	A kárrendezésre jogosultak követeléseinek ellenérték fejében e törvény alapján az Alapra
történő átszállása nem érinti a Tpt. 213. §-a szerinti kártalanításra vonatkozó
igényérvényesítést.
(3)	Az Alap honlapján közzéteszi az 1. § (1) bekezdése szerinti kibocsátók és kapcsolt
vállalkozásaik listáját.
5.	Az Alap működése
7.	§ (1) Az Alap irányítását a Tpt. szerinti Befektető-védelmi Alap (a továbbiakban: BEVA)
igazgatósága (a továbbiakban: igazgatóság) végzi.
2
(2)	Az Alapot harmadik személyekkel szemben, bíróság és hatóság előtt az igazgatóság
elnöke vagy a hitelintézetekről szóló törvény szerinti Országos Betétbiztosítási Alap Tpt. 212.
§ (6) bekezdése szerinti ügyvezető igazgató-helyettese önállóan képviseli.
(3)	Az Alap székhelye megegyezik a BEVA székhelyével.
(4)	Az Alap önálló munkaszervezettel nem rendelkezik, az operatív feladatokat
elkülönítetten az Országos Betétbiztosítási Alap munkaszervezete látja el az Országos
Betétbiztosítási Alap ügyvezető igazgató-helyettesének irányításával.
(5)	Az Alap gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
8.	§ Az igazgatóság
a)	elfogadja az Alap szabályzatait,
b)	elfogadja az Alap költségvetését,
c)	irányítja az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,
d)	dönt az Alap működéséhez szükséges kötvénykibocsátásról, kölcsön felvételéről,
e)	meghatározza a BEVA tagok által teljesítendő éves befizetés összegét, és figyelemmel
kíséri a befizetések szabályszerűségét,
f)	elfogadja az Alap éves számviteli beszámolóját és az Alap tevékenységének befejezését
megelőzően elfogadja a záró beszámolót, valamint
g)	ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.
9.	§ Az igazgatóság feladatainak ellátására vonatkozóan szabályzatot alkot és tesz közzé
a)	működési rendjéről,
b)	az Alap eszközeinek és forrásainak kezeléséről,
c)	az Alapból történő kárrendezés részletes szabályairól, valamint
d)	a BEVA-tagok általi befizetések mértékéről és rendjéről.
10.	§ (1) Az Alap éves költségvetését úgy tervezi meg, hogy az esedékessé váló fizetési
kötelezettségeit teljesíteni tudja.
(2)	Az Alap forrásai:
a)	a 6. § (1) bekezdés szerinti igényérvényesítés során befolyt összeg,
b)	az Alap által felvett kölcsönök,
c)	az Alap által kibocsátott kötvény,
d)	az Alap által a BEVA-tagoktól igényelt befizetés, valamint
e)	egyéb bevétel.
(3)	Az Alap a Magyar Nemzeti Banktól egy alkalommal, legfeljebb 3 hónapos futamidejű
áthidaló kölcsönt (a továbbiakban: áthidaló kölcsön) vesz fel.
(4)	Az Alap az áthidaló kölcsön megfizetése érdekében, egy alkalommal, legfeljebb tizenkét
éves futamidőre olyan fix kamatozású, részletekben fizetett (annuitásos) kötvényt bocsát ki
vagy kölcsönt vesz fel, amely vonatkozásában az előtörlesztés lehetősége biztosított. Ezen
kibocsátott értékpapír-sorozatból későbbi időpontban újabb értékpapírok nem bocsáthatóak ki.
(5)	A követelések igényérvényesítése során befolyt összeget, valamint az Alap vagyonának
hozamát az Alap köteles a (2) bekezdés b) vagy c) pontjával összefüggésben keletkezett soron
következő fizetési kötelezettsége teljesítésére fordítani.
(6)	A kárrendezési kötelezettség teljesítése érdekében - ideértve az Alap működési
költségeit is - az állam készfizető kezesként felel azon fizetési kötelezettségekért, amelyek -
az államháztartásért felelős miniszter által előzetesen jóváhagyott összegben - az Alap által
felvett, a (3)-(4) bekezdés, valamint a 12. § (2) bekezdése szerinti kölcsönből, továbbá a
kibocsátott kötvényből erednek. Az állami készfizető kezességvállalásért az Alapnak
kezességvállalási díjat nem kell fizetnie. A hitelező az Alap kötelezettségeinek biztosítékaként
az állam készfizető kezességvállalásán túl további biztosítékot nem igényelhet.
11.	§ (1) Az Alap befizetést igényel a 10. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti kölcsön
vagy kötvény esedékes fizetési kötelezettségeinek teljesítése, valamint saját működési
költségeinek biztosítása érdekében a BEVA tagjaitól. Az éves befizetési kötelezettség az Alap
3
tevékenységének befejezéséig, legfeljebb azonban a 10. § (4) bekezdés szerinti kötvény vagy
kölcsön futamidejének lejártáig áll fenn.
(2)	A BEVA tagjai által teljesítendő befizetés éves mértékét az igazgatóság határozza meg
azzal, hogy az (5) bekezdés szerinti befizetések együttes éves összege nem haladhatja meg a
hétmilliárd forintot.
(3)	A BEVA-tag az általa teljesített befizetést a társasági adóról és az osztalékadóról szóló
1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 29/B. §-nak megfelelően
visszaigényelheti.
(4)	A BEVA-tag befizetése után a Taotv.-ben meghatározott módon kamatot érvényesíthet.
(5)	A befizetésre a BEVA-tag - a tárgyévet megelőző három naptári év számtani átlaga
alapján számított, a BEVA kártalanítási kötelezettsége alá tartozó - ügyfeleinek (befektetők)
tulajdonát képező, a BEVA-tag kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos állománya
arányában köteles azzal, hogy a BEVA kártalanítási kötelezettsége alá tartozó befektetők
tulajdonát képező, a BEVA tagjának kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos
állományának kiszámítása során a BEVA kártalanítási összeghatárt meghaladó állományt is
figyelembe kell venni (valós biztosított ügyfélállomány). Ha a BEVA-tag nem kezel pénz és
értékpapír állományt, a befizetés mértékét az igazgatóság e törvény végrehajtására kiadott
jogszabályban meghatározott módon határozza meg. A befizetés összegének
megállapításakor, az arány kiszámítása során figyelmen kívül kell hagyni azt a BEVA-tagot,
amely a befizetés elrendelését megelőzően jogutód nélkül megszűnt, valamint amelynek
felszámolását j ogerősen elrendelték.
(6)	E törvény alkalmazása során BEVA-tagnak minősül az a nem BEVA-tag befektetési
szolgáltató is, amely 2015. április 30-án a BEVA tagja volt, valamint azon befektetési
szolgáltató jogutódja is, amelynek jogelődje 2015. április 30-án vagy azt követően a BEVA
tagja volt.
(7)	A naptári évben a BEVA tagja által e törvény alapján teljesítendő befizetés összegét
évente egyszer, legkésőbb a naptári évet megelőző év december 15-ig kell megállapítani.
(8)	Az adott évre irányadó befizetés összegének megállapítását követően létrejött BEVA-
tagság esetén az új BEVA-tagnak a tárgyévet követő évben kell először befizetést teljesítenie.
(9)	A BEVA-tagok első befizetésére 2017 márciusában kerül sor.
12.	§ (1) Az Alap működési költségeit forrásaiból biztosítja.
(2)	Az Alap részére a működési költségek átmeneti biztosítása érdekében a BEVA
kamatmentes kölcsönt nyújthat, amelyet az Alap a később rendelkezésére álló forrásai
befolytakor haladéktalanul köteles visszafizetni.
(3)	Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét e törvény végrehajtására kiadott
jogszabály állapítja meg.
(4)	Ha az Alapnak - valamennyi kötelezettségének teljesítését követően - vagyona marad
fenn, az a központi költségvetést illeti meg.
6.	A kárrendezés
13.	§ (1) A kárrendezés kérelem alapján történik. A kárrendezésre jogosult kérelmét az
Alap által rendszeresített űrlapon, az Alap kárrendezési szabályzatában meghatározott módon,
írásban nyújthatja be.
(2)	A kérelem 2016. február 15-ig nyújtható be. A határidő jogvesztő.
(3)	A kérelem benyújtása során a jogosultnak a kérelemben meg kell jelölnie az értékpapír-
számlán nyilvántartott kötvények adatait.
(4)	A kérelem tartalmának és a benyújtás módjának részletes szabályait a kárrendezési
szabályzat tartalmazza.
4
(5)	A kárrendezésre jogosult a kérelmét legkésőbb az Alap 15. § (2) bekezdés szerinti
értesítésének kézhezvételét követő 30 napon belül írásban, a kárrendezési szabályzatban
szereplő formanyomtatvány kitöltésével visszavonhatja.
14.	§ (1) Az Alap a kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében jogosult a
kérelmezők kérelemben megjelölt személyes adatait kezelni és a kérelemben megadott
követelésekre, továbbá a BEVA által teljesített kártalanítás összegére vonatkozóan a BEVÁ-
tól adatot igényelni és kezelni. Az adatszolgáltatást soron kívül kell teljesíteni.
(2)	A kárrendezés során a kárrendezésre való jogosultság és a fizetendő ellenérték
megállapításához - a jogosult azonosításához szükséges adatok mellett - a követelésre
vonatkozó adatokat, a 16. § (3) bekezdés szerint megfizetett összeg és a 16. § (4) bekezdés
szerinti hozam összegét az Alap a befektetési szolgáltatótól szerzi be. A befektetési
szolgáltató az adatszolgáltatás teljesítésére soron kívül köteles.
(3)	A 3. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti kizáró feltételek ellenőrzése érdekében az
Alap jogosult a kizárt személyek megállapításához szükséges adatokat az azokat törvény
szerint kezelő szervezetektől igényelni, ide értve az állami adóhatóságot is. Az
adatszolgáltatást soron kívül kell teljesíteni.
(4)	Az Alap a kérelemben szereplő, és az (1)-(3) bekezdés alapján átvett adatokat
tevékenységének befejezéséig kezeli.
15.	§ (1) Az Alap a kérelmet a benyújtásra nyitva álló határidő lejártától számított 45 napon
belül megvizsgálja, e határidő a kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében szükséges
ideig meghosszabbítható.
(2)	Ha a kérelem megfelel a kárrendezés feltételeinek, az Alap a 16. § szerint megállapítja
az ellenértéket, és ezekről értesíti a kárrendezésre jogosultat. Az Alap a kérelem
visszavonására nyitva álló, 13. § (5) bekezdés szerinti határidő lejártát követő 30 napon belül
teljesíti a kifizetést a kárrendezésre jogosultnak.
(3)	Az Alap az e törvényben rögzített feltételek szerint abban az esetben is megállapítja az
ellenértéket, ha a kérelmező esetében a kötvény értékpapírszámlán nem került jóváírásra, de
az 1. § szerinti ügyletből eredő követelés fennállását jogerős bírósági határozat megállapította.
Ebben az esetben a kérelmező a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő harminc
napon belül terjesztheti elő igényét, amelyhez mellékelnie kell a követelés e törvény szerinti
fennállását megállapító bírósági határozatot. Ebben az esetben a kérelmezőt jogosultnak, és a
kötvényt az 1. § (1) bekezdés szerinti értékpapírszámlán jóváírtnak kell tekinteni. Az
ellenérték meghatározásához szükséges adatokat a bírósági határozatból kell megállapítani.
(4)	A kárrendezésre jogosult teljes követelése, a követelés biztosítékai, valamint a
követeléshez kapcsolódó igények - ide értve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése,
illetve az egyéb kártérítés iránti igényeket is - az ellenérték megfizetésével egyidejűleg e
törvény erejénél fogva az Alapra szállnak át.
(5)	A kárrendezés során a 16. § alapján megállapított, az Alappal szemben fennálló
kárrendezési igény nem ruházható át.
16.	§ (1) A kárrendezésre a követelés pénznemében kerül sor.
(2)	A kárrendezésként kifizetett ellenérték mentes minden közteherfizetés alól.
(3)	A követelés ellenértékének meghatározásakor a jogosult értékpapírszámláján a
befektetési szolgáltató felszámolásának elrendelésekor nyilvántartott kötvény vásárlása
érdekében megfizetett összeget, de jogosultanként legfeljebb harmincmillió forintot kell
alapul venni.
(4)	A kárrendezésre jogosult részére fizetendő ellenérték meghatározása során a (3)
bekezdés szerinti összegből le kell vonni a kárrendezésre jogosultnak vagy jogelődjének
2008. január 1-jétől az 1. § (1) bekezdése szerinti kibocsátó által kibocsátott kötvényére
tekintettel jóváírt hozamot.
5
(5)	Ha a (4) bekezdés szerinti összeg nem haladja meg a hárommillió forintot, az ellenérték
a (4) bekezdés szerinti összeg, csökkentve a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével.
(6)	Ha a (4) bekezdés szerinti összeg meghaladja a hárommillió forintot, az ellenérték a (4)
bekezdés szerinti összeg hárommillió forintot meghaladó részének tizenegy százalékával
csökkentett, majd a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével csökkentett összeg.
(7)	Az ellenértéket a (9) bekezdésben foglaltakra figyelemmel kell megállapítani.
(8)	Ha a befektetési szolgáltató felszámolásának elrendelését követően az értékpapírszámla
jogosultja meghalt, az ellenérték meghatározása során az örökhagyót megillető ellenértéket
kell meghatározni.
(9)	Ha a kárrendezésre jogosult vállalkozó, kérelmében adószámot is fel kell tüntetnie. A
kárrendezésre jogosultnak meg kell tennie a csekély összegű támogatás szabályainak
alkalmazásával kapcsolatos nyilatkozatot, valamint ezzel összefüggésben adatszolgáltatást
kell teljesítenie.
(10)	Ha a kárrendezésre jogosult vállalkozásnak minősül, úgy a kárrendezés során
kifizetendő összeg állami támogatásnak tekintendő. Állami támogatás esetén az Alap a 16. §
szerinti ellenértéket úgy állapítja meg, hogy az megfeleljen
a)	az 1407/2013/EU bizottsági rendelet,
b)	az 1408/2013/EU bizottsági rendelet, valamint
c)	a 717/2014/EU bizottsági rendelet
szerinti csekély összegű támogatásnak.
7.	Az Alapra átszállt követelések érvényesítése
17.	§ (1) A befektetési szolgáltató felszámolási eljárása során az Alapra átszállt követelések
kiadása és kielégítése a Bszt. felszámolásra vonatkozó rendelkezései szerint történik, a
kielégítési sorrendben a jogosultról átszállt követelés tekintetében az Alapot - a BEVÁ-val
azonosan - az ügyfél (kárrendezésre jogosult) kielégítési helye illeti meg.
(2)	Az Alap a követelés (kötvény vagy pénzkövetelés) átszállásától számított 40 napon belül
az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban akkor is jogosult hitelezői igényt
érvényesíteni, ha a hitelezői bejelentésre rendelkezésre álló határidő eltelt, függetlenül attól,
hogy a követelés eredeti jogosultja a hitelezői igényt bejelentette-e.
(3)	A kötvények, illetve kötvényként megjelölt követelések értékesítésével,
nyilvántartásával kapcsolatos bűncselekmény gyanúja esetén a büntetőeljárásban az Alap az
átszállt követelés tekintetében polgári jogi igényt érvényesíthet, e tekintetben az Alap minősül
magánfélnek.
8.	Záró rendelkezések
18.	§ Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	az Alap kárrendezése során a csekély összegű támogatások alkalmazásának szabályait,
b)	a BEVA-tagok által az Alap részére e törvény alapján teljesítendő befizetések részletes
szabályait,
c)	az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének részletes szabályait.
19.	§ Ez a törvény 2016. január 1-jén lép hatályba.
20.	§ Az Alap e törvény erejénél fogva a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító
követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban:
Quaestor törvény) 9. § (3) bekezdése szerinti kérelmek és annak mellékletei, valamint a
kérelmek vizsgálatával összefüggő adatok kezelője.
6
21.	§ (1) A Quaestor törvény alapján fennálló kárrendezésre való jogosultság megszűnik, és
e jogosultság alapján igény nem érvényesíthető. A Quaestor törvény 10. § (4) bekezdése
szerinti tájékoztató kárrendezésre vonatkozó megállapításaihoz joghatás nem fűződik.
(2)	A 13. § (1) bekezdés szerinti kérelmet e törvény szerint benyújtottnak kell tekinteni azon
kárrendezésre jogosultak vonatkozásában, akik kérelmüket, valamint az ahhoz kapcsolódó
dokumentumokat a Quaestor törvény 9. §-a szerint, határidőben benyújtották.
(3)	A (2) bekezdés szerinti kárrendezésre jogosult általános jogutódlása esetén a
jogutódlásról értesíteni kell az Alapot.
22.	§ E törvény
a)	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű
támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági
rendelet (HL L 352., 2013.12.24., 1. o.),
b)	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a mezőgazdasági
ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december
18-i 1408/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 352., 2013.12.24., 9. o.),
c)	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a halászati és
akvakultúra-ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló,
2014.	június 27-i 717/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 190., 2014.6.28., 45. o.)
hatálya alá tartozó támogatásokkal kapcsolatos szabályokat tartalmaz.
23.	§ Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdése a következő s) és t)
ponttal egészül ki:
(Teljes személyes illetékmentességben részesül:)
„s) a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény szerinti Befektető-védelmi Alap,
t) a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló
2015.	évi .... törvény szerinti Kárrendezési Alap.”
24.	§ A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 3. § (5) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(5) E törvény hatálya - a 34. §-ban foglaltak kivételével - nem terjed ki az államra, a helyi
önkormányzatra, a nemzetiségi önkormányzatra, a költségvetési szervre, az egyházi jogi
személyre, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-re, az
Államadósság Kezelő Központ Zrt.-re, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete
alá tartozó büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetre, valamint a helyi iparűzési adó
vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bankra, az Országos Betétbiztosítási Alapra, a pénzügyi
közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer
továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. törvényben meghatározott Szanálási Alapra, a
Befektető-védelmi Alapra és a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes
kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi.....törvény szerinti Kárrendezési Alapra.”
25.	§ (1) A Taotv. 29/B. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről
szóló 2015. évi .....törvény (a továbbiakban: Kárrendezési Törvény) alapján a Kárrendezési
Alap részére a Kárrendezési Törvény 11. § (1) bekezdése alapján befizetést teljesítő adózó
által az adóévben, a Kárrendezési Törvény 11. § (2) bekezdésére figyelemmel megállapított,
befizetett összeg (továbbiakban e §-ban: befizetés) csökkenti az adózó által fizetendő társasági
adót, a fizetendő pénzügyi szervezetek különadóját vagy a fizetendő hitelintézeti különadót, a
fizetendő pénzügyi tranzakciós illetéket.
(2)	A befizetést teljesítő adózó a visszajáró összeget első alkalommal a 2017. évi
adókötelezettsége megállapítása során - az adókötelezettséget csökkentő tételként - veszi
figyelembe az (1) bekezdés szerinti adónemekben. Az adózó a csökkentést elsőként a 2017.
első negyedévére vonatkozó pénzügyi szervezetek különadója kötelezettség vonatkozásában,
7
majd pedig az (1) bekezdés szerinti adónemekre vonatkozó adófizetési kötelezettség
felmerülésének sorrendjében veszi figyelembe.
(3)	Az adózó a társasági adó vonatkozásában a csökkentő tételre tekintettel a 2017. január 1-
jét követően felmerülő adóelőleg-fizetési kötelezettségére az adóelőleg módosítását kérheti az
adóhatóságtól.
(4)	Ha az adóévre vonatkozóan teljesített befizetés több, mint az (1) és (2) bekezdés szerint
érvényesített csökkentés összege, akkor különbözeteket az adózó kapcsolt vállalkozása
érvényesítheti a 2017-ben kezdődő adóévére fizetendő társasági adója, pénzügyi szervezetek
különadója, hitelintézeti különadó, pénzügyi tranzakciós illeték megállapításánál a (2)
bekezdésben meghatározott módszer és sorrend szerint. Ha a különbözetet egynél több
kapcsolt vállalkozás érvényesíti, akkor ezen adózókat e jogcímen külön-külön megillető
adócsökkentés teljes összege nem haladhatja meg a különbözetet. Az adózó és kapcsolt
vállalkozása írásos megállapodásban rögzítik a külön-külön érvényesítendő csökkentés
összegét.”
(2)	A Taotv. 29/B. §-a a következő (5)-(5c) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) A befizetés azon része, amelyre tekintettel az adózó vagy kapcsolt vállalkozása az (1)-
(4)	bekezdés szerinti csökkentést nem alkalmazta, csökkenti a soron következő adóévre
(adóévekre) az adózó és kapcsolt vállalkozása adókötelezettségét az (1)-(4) bekezdés szerinti
módszer alkalmazásával.
(5a) A befizetés azon része után, amelyre tekintettel az adózó vagy kapcsolt vállalkozása az
(1)-(4) bekezdés szerinti csökkentést a befizetés pénzügyi teljesítésétől számított 30 napon
belül nem tudja alkalmazni, az adózó a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő
egyszerű időarányos kamatot érvényesíthet, amelynek összegével csökkentheti a soron
következő fizetendő adóját.
(5b) A pénzügyi szervezetek különadója vagy a fizetendő hitelintézeti különadója, illetve a
pénzügyi tranzakciós illeték csökkentése esetén a (2)-(5a) bekezdés alapján csökkentésként
figyelembe vett összeg az adózó társaságiadó-alapja megállapításakor csökkenti az adott
adóév adózás előtti eredményét.
(5c) Az (1)-(5b) bekezdésekkel összefüggő adókötelezettségek teljesítése és azok
ellenőrzése érdekében az adózó és az érintett kapcsolt vállalkozása külön nyilvántartást
vezet.”
(3)	A Taotv. 5. számú melléklet 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek)
„16. az Országos Betétbiztosítási Alap, a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek
biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló törvényben meghatározott
Szanálási Alap, a Befektető-védelmi Alap és a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett
egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi.....törvény szerinti Kárrendezési Alap.”
26.	§ A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 159. § (1) bekezdés j)
pontjában a „Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja” szövegrész helyébe a „Kárrendezési
Alap” szöveg lép.
27.	§ Hatályát veszti a Quaestor törvény.
8
Indokolás
Általános indokolás
Egyes évtizedek óta zajló visszaélések, illetve azok új, a Magyar Nemzeti Bank által
megkapott jogkörben megvalósított hatékony felderítése ráirányították a figyelmet a
befektetési szolgáltatásokra. A Kormány a pénzügyi rendszer tisztává és átláthatóvá tételét
központba állító céljainak tükrében, újabb lépésként komplex megoldási javaslatot terjesztett
elő arra vonatkozóan, hogy a jövőben hasonló visszaélések elkerülhetővé váljanak. Az egyes
törvényeknek a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében történő
módosításáról szóló 2015. évi LXXXV. törvény - melyet az Országgyűlés 2015. június 23-án
fogadott el - átfogóan kezelte a tőkepiaci szektoron belül tapasztalt hiányosságokat. Az
esetleges piaci visszaélések gyors kiszűrése érdekében az átfogó felügyeleti vizsgálatok
gyakoriságának növelésével, a helyszíni ellenőrzésekre helyezett nagyobb hangsúllyal, a
bírságolási szabályok szigorításával megerősítette egyrészt a Magyar Nemzeti Bank
felügyeleti ellenőrzését, ezen felül új eljárásként létrehozta a rendkívüli célvizsgálatot. A
befektetési szolgáltatókra vonatkozóan a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei
szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi
CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) megerősítésre került a belső ellenőrzés, egyes
befektetési vállalkozásoknál kötelező auditbizottság felállítására kerül sor, valamint
szigorodtak a vezető állású személyek kinevezésének szabályai.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a továbbiakban: Tpt.) és a könyvvizsgálókról
szóló törvényben megerősítésre kerültek a könyvvizsgálókra vonatkozó előírások, ezen túl a
Tpt.-ben 2016. január 1-től az értékpapír számlavezetőnek az értékpapírszámláról és az
ügyfélszámláról elektronikus úton is tájékoztatást kell adnia, valamint az MNB ellenőrzés
keretében az értékpapírszámla-egyenlegek összesített egyenlegét összeveti a központi értéktár
adataival. A Tpt. alapján 2016. január 1-től a Befektető-védelmi Alap (BEVA) százezer
euróig fizet kártalanítást. A törvénymódosítás eredményeként maga a Tpt. rögzíti, hogy fiktív
kötvény forgalmazása esetén is jár kártalanítás az ügyfélnek.
A fenti jogalkotással a jövőre nézve biztosítható a tőkepiac nagyobb átláthatósága, a
visszaélések visszaszorítása, a szektor megfelelő működésének hatékonyabb ellenőrzése.
A jövőbeli intézkedések azonban nem tudják orvosolni a tőkepiaci szektorban tapasztalt
múltbeli visszaélések eredményeként korábban keletkezett károkat, ezen felül nehezen
állítható vissza a tőkepiaci szektor vonatkozásában fennálló korábbi bizalom, ezért a
visszaéléseket kezelő, a múltat lezáró, igazságot szolgáltató jogalkotásra van szükség.
A gazdaság megfelelő működésének és a gazdasági növekedésnek is feltétele a pénzügyi
közvetítőrendszer stabilitása. A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi
rendszer, azaz a kulcsfontosságú pénzügyi piacok és a pénzügyi intézményrendszer képes
ellenállni a gazdasági sokkoknak és zökkenőmentesen tudja ellátni alapvető funkcióit, a
pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását.
Az államnak tehát ügyelnie kell a stabil pénzügyi rendszer biztosítására, ehhez pedig
hozzátartozik az is, hogy az ügyfelek bízzanak a pénzügyi szektor megfelelő működésében,
betéteik és befektetéseik biztonságában. Az állam ezt a bizalmat bizonyos esetekben utólag,
egyedi intézkedések alkalmazásával biztosíthatja.
A befektetési szolgáltatókat érintő visszaélések a tőkepiacba vetett bizalmat megingatták. Ezt
a bizalmat a jogalkotási feladatokon túl egyedi intézkedéssel lehet visszaállítani. Ha a
befektetési szolgáltatók tevékenységét és az általuk okozott kárt vizsgáljuk, megállapítható,
9
hogy a befektetési szolgáltatók által okozott kár ott a legjelentősebb, ahol a befektetési
szolgáltató kapcsolt vállalkozása által kibocsátott kötvény értékesítésére került sor, hiszen a
kötvénykibocsátás elsősorban a cégcsoport finanszírozását szolgálta, a kibocsátó által
garantált hozam azonban nem volt valós, nem gazdasági tevékenységből eredt. A kapcsolt
vállalkozás által kibocsátott kötvényeknek - függetlenül attól, hogy a kötvény ténylegesen
rendelkezésre áll-e - nincs valós piaci értékük, a befektetési szolgáltatók befektetési
szolgáltatási jellegét felhasználva értékesítették ezeket a kötvényeket, megtévesztve a
befektetőket, akik a szabályozott piaci szereplői minőségben, a cégcsoport prosperáló
működésében bízva fektették be pénzüket.
A tőkepiacba vetett általános bizalmat jelentősen lerontja az, ha a kapcsolt vállalkozásként
működő értékpapír-kibocsátó és befektetési szolgáltató összehangoltan követi el a
visszaéléseket, és a befektetési szolgáltató tevékenysége során visszaél szabályozott piaci
jellegével, és „saját” - cégcsoporton belüli - kötvényeket értékesít.
A tőkepiaci szektor stabilitása tehát úgy növelhető, ha a 2015-ben elfogadott pénzügyi
csomag által garantált nagyobb átláthatóság mellett a jogalkotó erre a kiemelt csoportra (a
kapcsolt vállalkozásként működő értékpapír-kibocsátóra és befektetési szolgáltatóra)
fókuszál. Jelen törvényjavaslatnak nem célja, hogy ezen pénzügyi szereplők vonatkozásában
plusz garanciákat alakítson ki, az aktuális feladat a tőkepiaci szektorba fektetett bizalom
helyreállítása, amely úgy érhető el, ha a jogalkotó biztosítja azt, hogy a károsultak egyszerűbb
igényérvényesítési lehetőséggel, gyorsan és kiszámítható módon jussanak hozzá ahhoz a
pénzösszeghez, amely kárukat enyhíteni tudja.
A jogalkotó egyszeri alkalommal kívánja méltányosságon alapuló juttatásban részesíteni a
törvényjavaslat alapján kárrendezésre jogosultakat. A kárrendezésre azért kerülhet sor, mert a
kárrendezésre a jelen törvényjavaslat szerinti szabályozás folytán jogosult befektetőket védő
jogi szabályozás és pénzügyi intézményrendszert érintő módosítás a pénzügyi tárgyú
jogszabályok közelmúltbeli megalkotásával és 2016. január 1-jét követő bevezetésével válik
csak teljessé. Ezen időpontot követően a módosult pénzügyi piaci szabályozásnak képesnek
kell lennie arra, hogy megelőzze a befektetési szolgáltatóknál jelentkező hasonló
visszaéléseket. A befektetési piacot érintő károkozó magatartások megelőzésén túl, a
Befektető-védelmi Alapra irányadó szabályozás 2016. január 1-jével történő módosításával a
károsult befektetők védelme tovább erősödik és a károsult befektetők számára jelentősebb
mértékű kompenzációt biztosít majd.
Jelen törvényjavaslat kereteit az Alkotmánybíróság IV/1635/2015. határozata határozta meg,
mely több szempontból iránymutatásul szolgált a jogalkotó kárrendezési lehetőségeinek
korlátaival kapcsolatban. A döntés következményeként többek között az alanyi kört meg kell
változtatni, a káron szerzés tilalma alapján a már kifizetett hozammal tételesen el kell
számolni, a kárrendezés mértékét újra kell szabályozni.
Az Alkotmánybíróság IV/1635/2015. határozatában a Quaestor károsultak kárrendezését
biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (a
továbbiakban: Quaestor törvény) egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét mondta ki.
Így első körben megsemmisítette a Quaestor törvény 1. §-át, mely a kárrendezésre jogosultak
körét határozta meg. A Magyar Nemzeti Bank új jogkörében eljárva, hatékony vizsgálati
rendjének következtében a Quaestor törvény elfogadása után is tárt fel évtizedes, befektetési
szolgáltatók által elkövetett visszaéléseket, melyek szintén a szabályozás tárgyát kell, hogy
képezzék.
10
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a pénzügyi intézményrendszer akár törvényes,
akár jogszabálysértő működéséből adódó kockázatok mérséklése érdekében az állam sajátos
intézményrendszert hozhat létre. Mivel a kárrendezésre az érintetteknek nincs alanyi joguk, a
kárrendezés intézményrendszerének létrehozása, és működésének szabályozása méltányossági
alapú, ex gratia jellegű megoldás.
Az Alkotmánybíróság döntésében kifejtette, hogy a jogalkotót széles körű mérlegelési jog
illeti meg a jogosulti kör meghatározásakor, a megkülönböztetés korlátja a pozitív
diszkrimináció határa; azaz a jogosulti kör nem határozható meg önkényes módon. Annak
érdekében, hogy a jogalkotó teljesítse az egyenlő kezelés elvét, a szabályozás szempontjából
homogén csoportba tartozó alanyi kört kell a kárrendezésre jogosultak köreként
meghatároznia.
Az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel a kárrendezésre jogosultak körének
meghatározása homogén csoportképző ismérvek alapján történhet.
Jelen törvényjavaslat homogén csoportként azon károsultakra vonatkozóan biztosítja a
kárrendezés lehetőségét, akik olyan befektetési vállalkozásokkal álltak kapcsolatban, akik a
bróker jelleget, a szabályozott piaci szereplői státuszt kihasználva, a cégcsoport tagja által
kibocsátott, tehát mintegy „saját” kötvénnyel okoztak kárt a befektetőknek, csorbítva ezzel a
pénzügyi szektorral szemben fennálló közbizalmat.
A jogalkotó nem kívánja átvállalni a kibocsátói kockázatot, hiszen az a normál tőkepiaci
viszonyok mellett is fennáll, kizárólag eseti jelleggel kíván segítséget nyújtani azoknak a
károsultaknak, akik olyan befektetési szolgáltatók áldozataivá váltak, akik visszaéltek bróker
jellegükkel, és így juttatták tőkéhez kapcsolt vállalkozásaikat.
A tőkepiaci szektor korábban nem került reflektorfénybe. A szektorban 2015-ben történt
visszaélések kapcsán átfogó felülvizsgálatra került a tőkepiaccal kapcsolatos szabályozás,
melynek eredményeként olyan garanciális szabályozás került kidolgozásra, mely a jövőre
nézve biztosítja a szektor átláthatóságát és megfelelő működését. A jelen méltányossági
alapon történő juttatás tehát egy egyszeri lehetőséget kínál a befektetőknek káruk
ellensúlyozására. A jogalkotónak nem célja az, hogy a piaci kockázatot átvállalja a
befektetőktől, kizárólag a szokásos befektetői kockázaton túl biztosít kárrendezést azoknak a
befektetőknek, akiket a befektetési szolgáltató - visszaélve szabályozott piaci jellegével és a
cégcsoporthoz kötődő elismertséggel - megtévesztett.
Részletes indokolás
Az 1-2. §-hoz
A kárrendezésre jogosultak nem kockázatközösséget alkotnak, ezért a jogalkotónak széles
mérlegelési joga van arra, hogy a jogosultsági kört és a juttatás mértékét meghatározza,
ugyanakkor a jogosulti kör meghatározásának van korlátja, ez pedig a diszkrimináció elvi
határa, azaz az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az
Alaptörvényben megfogalmazott alapjogok tiszteletben tartása. Annak érdekében, hogy a
jogalkotó teljesítse az egyenlő kezelés elvét, a szabályozás szempontjából homogén csoportba
tartozó alanyi kört kell a kárrendezésre jogosultak köreként meghatároznia.
11
A törvényjavaslat értelmében azokra a károsultakra terjedhet ki a kárrendezés, akik olyan
befektetési szolgáltatókkal álltak kapcsolatban, akik a bróker jelleget, a szabályozott piaci
szereplői státuszt kihasználva, a cégcsoport tagja által kibocsátott, tehát mintegy „saját”
kötvénnyel okoztak kárt a befektetőknek, csorbítva ezzel a pénzügyi szektorral szemben
fennálló közbizalmat.
A törvényjavaslat ennek megfelelően a cégcsoporton belüli kötvénykibocsátások általi
károkozás esetén ír elő kárrendezési kötelezettséget. Kizárólag tehát azon befektetési
szolgáltató tevékenységével érintett befektetők helyzetét kívánja jogszabályi úton rendezni,
ahol a befektető ügyfél jognyilatkozata a kibocsátó kapcsolt vállalkozásának minősülő
befektetési szolgáltató által értékesített kötvény vásárlására irányult. Annak érdekében, hogy a
kárrendezésre jogosultak köre homogén csoportot alkosson, két kiegészítés szükséges. A
kárrendezés kiterjed azokra az ügyletekre is, amelyeknél az ügyfél jognyilatkozata nem
„saját” kötvény vásárlására irányult, de értékpapírszámláján ilyen kötvény került jóváírásra.
Végül a törvényjavaslat rögzíti, hogy azon károsultak is jogosultak kárrendezésre, akik
értékpapírszámláján „saját” kötvény van, de az értékpapírszámla-vezetője már nem a
felszámolás alatt álló befektetési szolgáltató.
A törvényjavaslat célja az, hogy a bizalom helyreállítása érdekében az eredeti károsultak
kárrendezése történjen meg. Ezért a törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy azok legyenek
jogosultak a kárrendezésre, akik mind a befektetési szolgáltató felszámolásának
elrendelésekor, mind pedig a kárrendezés iránti kérelem benyújtásakor rendelkeznek az adott
követeléssel.
A törvényjavaslat külön rendelkezik az általános jogutódlásról, azaz a természetes személy
haláláról, valamint a jogi személy átalakulásáról, egyesüléséről vagy szétválásáról, mely
természetesen nem érinti a kárrendezésre való jogosultságot.
Az 1. §-ban meghatározott ügyletek számosságára, a befektetői kört érintő kár mértékére
figyelemmel a befektetők jogsértő tevékenysége következtében a 2015. évben a tőkepiacot,
annak működését érintően előállt közbizalomvesztés helyreállítása érdekében a
törvényjavaslat azon befektetési szolgáltatók tevékenysége által érintett befektetők kárát
kívánja ex gratia jellegű juttatásként rendezni, mely befektetési szolgáltatók felszámolását a
bíróság a törvény hatálybalépését megelőző évben rendelte el.
Az időkeret szigorú meghatározottsága mindenekelőtt azt kívánja biztosítani, hogy a
jogszabálysértő és részben nem valós kötvénykibocsátások által a pénzügyi piacot 2015.
évben ért közbizalomvesztést orvosolja és a jogszabály általi kárrendezés útján a befektetési
szolgáltatók megfelelő működésébe vetett bizalmat a legrövidebb időn belül helyreállítsa.
A 3.§-hoz
A törvényjavaslat kimondja, hogy a kárrendezésre való jogosultság a törvény
hatálybalépésekor keletkezik. A törvényjavaslat - tudatosan - nem hoz létre
jogfolytonosságot a Quaestor törvény és a jelen törvényjavaslat alapján fennálló kárrendezési
igények között. A törvényjavaslat 21. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a
Quaestor törvény alapján fennálló kárrendezési jogosultság megszűnik, e jogosultságra
alapítva igény nem érvényesíthető, és a jogosultaknak kiküldött tájékoztatónak a
kárrendezésre vonatkozó tartalmához joghatás nem fűződik. Ezzel a törvény elejét kívánja
venni azoknak a jogi eljárásoknak, amelyek „várományként” kezelve a korábbi tájékoztatóban
12
szereplő összegeket, a Quaestor törvény hatályon kívül helyezésétől függetlenül a Quaestor
törvényben foglalt, hozamot is magában foglaló követeléseket fogalmaznának meg az
állammal vagy a Quaestor Alappal szemben.
Az 1. §-ban foglalt személyi hatállyal összefüggésben a törvényjavaslat rögzíti, hogy a
kárrendezésre irányuló igényt maga a jogosult érvényesítheti. Ez nem jelenti akadályát annak,
hogy a kárrendezésre jogosult meghatalmazást adjon másnak, annak érdekében, hogy helyette
eljárjon, de nem jelenti akadályát annak sem, hogy az eredeti károsult általános jogutódja
kérelmezze a kárrendezést.
A § (3) bekezdése rögzíti, hogy kik azok a személyek vagy szervezetek, akik nem jogosultak
a kárrendezésre, a (4) bekezdés pedig a bűncselekményből származó ellenértékhez fűz
hasonló jogkövetkezményeket.
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti a befektetési szolgáltató fogalmát, amely a Bszt. alapján a
befektetési vállalkozást, a befektetési szolgáltatási tevékenységet végző hitelintézetet és a
befektetési alapkezelőt foglalja magában.
A törvényjavaslat meghatározza a hozam fogalmát, azaz mindazt, amit a kötvények után a
befektető vagy jogelődje, jogutódja realizált. Tekintettel arra, hogy eltérő típusú kötvények
kibocsátására került sor, a realizált hozam is többféle lehet.
Végül az értelmező rendelkezések között a tiltott állami támogatásokkal kapcsolatosan
rögzítésre kerül az uniós jogban használt vállalkozás fogalom.
Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében létrejön a Kárrendezési Alap, melyet a törvény jogi személynek
nyilvánít. Mivel a törvény az Alapot nem vonja a magyar jogrendszerben már ismert egyetlen
jogi személy típusba sem, illetve a törvényben nem szabályozott kérdések tekintetében sem
hív fel „kisegítő” szabályt, így az Alap olyan sui generis jogi személy, amelyre vonatkozó
szabályok a törvényből ismerhetőek meg.
A törvényjavaslat rögzíti az Alap jogállásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
A 6. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti az Alap feladatait. Ennek értelmében a károsultak (befektetők)
dönthetnek úgy, hogy nem a felszámolási eljárásban és egyéb igényérvényesítési eljárásokban
próbálják meg követeléseiket érvényesíteni, hanem a törvény 1. §-a szerinti követelés
kérelmük alapján, ellenérték fejében az Alapra száll át. Az Alap feladata, hogy hogy a rá
átszállt követelésekre vonatkozó igényeket - az igénybe vehető valamennyi eszközt
felhasználva - érvényesítse. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a fenti kárrendezés a BEVA Tpt.
szerinti kártalanítását nem érinti.
A törvényjavaslat értelmében a kárrendezéssel párhuzamosan a károsultak - kártalanításon
felüli - követelései átszállnak az Alapra, melynek minden eszközt fel kell használnia arra,
hogy a követeléseket akár felszámolási eljárásban, akár peres eljárásokban behajtsa. Az, hogy
a jogérvényesítést nem több mint 30 000 ügyfél fogja kezdeményezni, hanem főként az Alap,
egyben az eljárások lefolytatását is megkönnyíti.
Annak érdekében, hogy a károsultak tisztában legyenek azzal, hogy a törvény személyi
hatálya pontosan melyik értékpapír-kibocsátóra és befektetési szolgáltatóra terjed ki, a
13
törvényjavaslat az Alap számára előírja, hogy a kárrendezésben érintett gazdasági
társaságokról honlapján adjon tájékoztatást.
A 7-9. §-hoz
A törvényjavaslat az Alap működését érintő szabályok kapcsán rögzíti, hogy az Alap
irányítását az igazgatóság végzi, továbbá meghatározza az igazgatóság feladatkörét. Az
igazgatóság a törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet keretei között a BEVA
tagok által teljesítendő éves befizetés összegét meghatározza, és figyelemmel kíséri a
befizetések szabályszerűségét. Az igazgatóság az Alap működését érintően szabályzatokat
alkot, így különösen szabályzat szól az Alapba történő éves befizetések mértékéről és
rendjéről.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy az Alap önálló munkaszervezettel nem rendelkezik, az
operatív feladatokat az OBA munkaszervezete látja el.
A 10. §-hoz
Az Alapnak gazdálkodása során a kárrendezésből származó befektetői igények kielégítéséhez
saját forrás (átszállt követelésekből származó igények felszámolási eljárásban való
érvényesítése során befolyt összeg), valamint az MNB-től, hitelintézettől felvett kölcsön,
kötvénykibocsátás, vagy egyéb bevétel útján szerzett forrás áll rendelkezésére.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy az Alap törvényi kötelezettségeinek gyors teljesítése
érdekében áthidaló kölcsönt vesz fel a Magyar Nemzeti Banktól, mely kölcsön megfizetése
érdekében az Alap egy alkalommal, legfeljebb tizenkét éves futamidőre fix kamatozású,
részletekben fizetett (annuitásos) kötvényt bocsáthat ki vagy kölcsönt vehet fel.
A törvényjavaslat rögzíti továbbá, hogy az Alapnak gazdálkodása során valamennyi - az
Alapra átszállt befektetői követelés érvényesítése során befolyt összegből, valamint az Alap
vagyonának hozamából adódó - forrását köteles fizetési kötelezettségei teljesítésére fordítani.
A 11. §-hoz
Nem egyedi eset az, hogy a nagy kockázattal rendelkező, de időnként magas nyereséget
eredményező tevékenységet folytató jogalanynak, jelen esetben a befektetési szolgáltatóknak
a közérdekre hivatkozással kötelező befizetést kell teljesítenie egy állam által felállított alap
részére, amely ezeket a befizetéseket összegyűjtve diszkrecionális jogkörében dönt arról,
hogy a befizetéseket milyen kedvezményezett csoport javára kívánja felhasználni.
A Kárrendezési Alap esetében a pénzügyi rendszer megbízható működésének, stabilitásának
biztosításához fűződő közérdek érvényre juttatása indokolja a törvényjavaslat szerinti
kárrendezési konstrukció kialakítását. Az értékpapírpiachoz és ezáltal tágabb értelemben az
egész pénzügyi piachoz fűződő bizalom helyreállítása elsősorban a befektetői piac
szereplőinek az érdeke, így indokolt az Alap által a kárrendezés érdekében igényelt - az Alap
működési költségeinek, valamint az Alap általi fizetési kötelezettségek teljesítéséhez
szükséges - befizetések kötelezettjeként a Befektető-védelmi Alap (BEVA) tagjait
meghatározni. Annak érdekében, hogy a törvényi kárrendezésben, ezáltal a befektetői piacban
való bizalom helyreállításában valamennyi érintett tőkepiaci szereplő részt vállaljon, a
törvényjavaslat meghatározza, hogy a törvény alkalmazásában mely befektetési szolgáltatók
tekintendőek a BEVA tagjának.
14
A törvényjavaslat a BEVA tagjai részére előírt befizetési kötelezettség körében - a
jogbiztonság (kiszámíthatóság, tervezhetőség) követelményének való megfelelés érdekében -
rögzíti a befizetésre kötelezettek fizetési kötelezettségének esedékességét, a befizetés
gyakoriságát, időtartamát és mértékét.
A befizetési kötelezettséget a törvényjavaslat évente egy alkalommal írja elő a BEVA-tagok
számára, mely kötelezettség az Alap tevékenységének befejezéséig, legfeljebb azonban az
Alap törvényben meghatározott fizetési kötelezettségeinek teljesítéséig (kárrendezési igények
gyors teljesítése miatt felvett áthidaló kölcsön MNB részére történő visszafizetése érdekében
kibocsátott kötvény lejártáig vagy a felvett kölcsön törlesztéséig) áll fenn.
A kárrendezésre irányuló kérelmek vizsgálatát megelőzően az Alap nem rendelkezik
információval a kárrendezéshez szükséges áthidaló kölcsön, illetve annak kiváltása érdekében
kért kölcsön vagy kibocsátandó kötvény összegét illetően, így az egyes BEVA-tagok által
teljesítendő befizetés éves mértéke a törvényjavaslatban számszaki pontossággal nem kerülhet
meghatározásra. A törvényjavaslat az előreláthatóság és kiszámíthatóság alkotmányos
követelményének kielégítése érdekében a BEVA-tagok által teljesítendő befizetés éves
mértékének felső határát határozza meg azzal, hogy a törvény felhatalmazása alapján kiadásra
kerülő kormányrendelet a teljesítendő befizetések szabályait pontosítja annyiban, amennyiben
az lehetséges.
A kellő felkészülési idő alkotmányos követelményének tesz eleget a törvényjavaslat azáltal,
hogy a törvény hatálybalépését követően megfelelő hosszúságú időt biztosítva, 2017
márciusára írja elő az első befizetési kötelezettséget. Szintén ezen követelmény érvényre
juttatását tartja szem előtt a törvényjavaslat, amikor az évente egy alkalommal történő
befizetések összegének igazgatóság általi megállapítását szigorú határidőhöz (befizetés
naptári évét megelőző év december 15-ig) köti, továbbá kimondja, hogy a befizetés
összegének megállapítását követően létrejött BEVA-tagság esetén az új BEVA-tagnak csak a
tárgyévet követő évben kell befizetést teljesítenie.
A törvényjavaslat a továbbiakban az arányos terherviselés érdekében meghatározza a BEVA-
tagok részére előírt fizetési kötelezettség arányát, mely a BEVA tag kezelésében lévő pénz és
értékpapír átlagos állományán (letétállomány), illetve a valós biztosított ügyfélállományon
alapul. Az állományt a tárgyévet megelőző három év számtani átlaga alapján kell
meghatározni. A piaci aránytalanságok elkerülése és a befektetési szolgáltatók közötti
indokolatlan különbségtétel elkerülése érdekében a letétállománnyal nem rendelkező BEVA-
tag esetében a befizetés mértékét az igazgatóság jogosult meghatározni a törvény
felhatalmazása alapján kiadásra kerülő kormányrendelet keretei között.
A törvényjavaslat a BEVA-tag részére az általa teljesített befizetés visszafizetését állapítja
meg azáltal, hogy a BEVA-tag és kapcsolt vállalkozása a teljesített befizetésnek megfelelő
összeget jogszabály alapján a központi költségvetésből visszaigényelheti. Ha a BEVA-tag
által teljesített befizetési kötelezettség visszaigénylése nem valós idejű, azaz a különböző
nyereség típusú adónemekből történő teljes levonást a BEVA-tag vagy kapcsolt vállalkozása
30 napon belül nem tudja érvényesíteni, úgy a törvényjavaslat értelmében a BEVA-tag a
teljesített befizetés ellenértékeként jogosult lesz a mindenkori jegybanki alapkamatnak
megfelelő egyszerű időarányos kamatot érvényesíteni, mely kamattal szintén csökkentheti
soron következő fizetendő adóját.
A 12. §-hoz
15
A törvényjavaslat rögzíti, hogy az Alap működési költségeit forrásaiból biztosítja, mely
források egyrészt az Alapra átszállt követelésekből származó igények felszámolási eljárásban
való érvényesítése során befolyt összegből, valamint az MNB-től, hitelintézettől felvett
kölcsön, kötvénykibocsátás vagy egyéb bevétel útján szerzett forrásként állnak rendelkezésre.
A törvényjavaslat lehetőséget biztosít továbbá az Alap számára, hogy működési költségeinek
átmeneti biztosítására a BEVÁ-tól kamatmentes kölcsönt vehessen fel.
Az Alap számviteli beszámolókészítési és könyvvezetési szabályait végrehajtási rendelet
állapítja meg.
Az Alap a törvényben meghatározott feladatának teljesítését követően jogutód nélkül
megszűnik, záró beszámolót köteles készíteni, elszámolni. Ha az Alapnak a kötvény lejáratát
vagy a kölcsön visszafizetését követően vagyona marad fenn, az a központi költségvetést illeti
meg.
A 13. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a kárrendezés a jogosult kérelme alapján történik. A
törvényjavaslat meghatározza a kérelem benyújtásának módját, határidejét. A kérelem
formanyomtatványát az Alap kárrendezési szabályzata tartalmazza.
A jogalkotó lehetőséget ad a kárrendezésre jogosult részére kérelme visszavonására is,
tekintettel arra, hogy a kárrendezésre jogosultnak lehetősége van követelése önálló
érvényesítésére is a kárt okozó gazdasági társasággal szemben peres úton vagy a felszámolási
eljárásban hitelezőként bejelentkezve. A kérelem visszavonásának lehetőségét viszonylag
hosszabb időn keresztül, 30 napig biztosítani szükséges. A törvényjavaslat 21. § (2) bekezdése
rendelkezik arról, hogy a Quaestor károsultaknak nem kell ismételten benyújtani kérelmüket,
mivel a Quaestor törvény 9. §-a alapján benyújtott kérelmet az Alap a törvényjavaslatban
foglalt szabályoknak megfelelően megvizsgálja. A Quaestor károsultaknak így megfelelő idő
áll rendelkezésükre, hogy eldöntsék, a törvényben foglalt szabályok figyelembevételével
kívánnak-e élni a kárrendezés lehetőségével.
Annak érdekében, hogy a kérelem visszavonására vonatkozó szándék egyértelmű legyen, a
kárrendezésre jogosult az Alap kárrendezési szabályzatában foglalt formanyomtatvány
használatával tudja visszavonni korábbi kérelmét.
A 14. §-hoz
A kárrendezés feltételeinek megállapítása, valamint a törvényben meghatározott kizáró okok
fennálltának ellenőrzése érdekében az Alap széles körben tájékozódhat, személyes adatok
kezelésére azonban csak a kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében jogosult. A
törvényjavaslat rögzíti az adatkezelés feltételeit, mely annak érdekében szükséges, hogy az
Alap meg tudjon győződni arról, hogy a kérelmező megfelel a kárrendezés feltételeinek. Az
Alap a körülmények tisztázása érdekében adatot igényelhet többek között a Befektető-
védelmi Alaptól, valamint a felszámolás alatt álló befektetési szolgáltatótól. Az Alap által kért
adatokat a megkeresett szervezeteknek soron kívül az Alap rendelkezésére kell bocsátaniuk.
A törvényjavaslat értelmében a fennálló követelés összege és a törvényjavaslatban
meghatározott, a kárrendezésre jogosult által már megszerzett hozamok meghatározásának
forrása a befektetési szolgáltatótól származik.
A 15. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a kérelem vizsgálatára rendelkezésre álló határidőt, mely a
kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében meghosszabbítható. A határidő
16
meghosszabbítása azért lehet indokolt, mert az Alapnak meg kell győződnie arról, hogy a
kérelmező megfelel-e a kárrendezés feltételeinek. Tekintettel arra, hogy a kárrendezésre való
jogosultság megállapítását esetlegesen peres eljárás is megelőzheti, ezért pontos határidő a
feltételek megállapítására vonatkozóan nem adható.
Ha az Alap azt állapítja meg, hogy a kérelmező megfelel a kárrendezés feltételeinek, a
törvényjavaslat 16. §-a alapján kiszámolja a kárrendezésre jogosultnak fizetendő ellenértéket.
Az Alap a kárrendezésre jogosultat értesíti a kárrendezés során fizetendő ellenérték
összegéről.
Az Alap a kérelem visszavonására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül
megfizeti az ellenértéket a jogosult által megadott számlára.
A jogosult (BEVA kártalanításon felüli) követelése, az ellenérték összegétől függetlenül,
teljes összegben, annak biztosítékaival és a kapcsolódó igényekkel együtt száll át az Alapra az
ellenérték megfizetésével egyidejűleg.
A törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy azok a károsultak, akik értékpapírszámlával nem
tudják igazolni jogosultságukat, ne legyenek kizárva a kárrendezésből. Ezek a befektetők
kizárólag abban az esetben válnak jogosulttá a kárrendezésre, ha azt bíróság megállapítja.
Hasonló megoldás található a Tpt.-ben is, ha a BEVA kártalanítás feltételei nem állnak fenn, a
BEVA abban az esetben is fizet kártalanítást, ha a befektető részére a Tpt. alapján kártalanítás
nem állapítható meg, viszont követelését jogerős bírósági határozattal igazolja. Tekintettel
arra, hogy ezen befektetői kör nem rendelkezik értékpapírszámlával, valamint a befektetési
szolgáltatónál nincsenek adatok a kifizetett hozamokról sem, az ellenérték kiszámításához
szükséges adatokat a bírósági ítélet pótolja.
Végül a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy a 16. § szerint megállapított, az Alappal
szemben fennálló követelés nem engedményezhető.
A 16. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében a kárrendezésre a követelés pénznemében kerül sor, a
jogosultnak kifizetett összeg pedig mentes a közteherfizetés alól.
A törvényjavaslat rögzíti a kárrendezés során megfizetendő ellenérték kiszámításának
szabályait. Az ellenérték meghatározásakor a káron szerzés tilalmának érvényre juttatásával a
realizált hozamot le kell vonni. Ezen felül a kárrendezésre jogosultnak egyfajta sávos önrészt
is vállalnia kell, mely tulajdonképpen a befektetési kockázatot jeleníti meg az ellenérték
számítása során.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy az ellenértéket minden esetben az eredeti kárrendezésre
jogosult vonatkozásában kell megállapítani, és öröklés esetén az ellenérték kiszámítását
követően kell a fizetendő ellenértéket az öröklés szabályai szerint megosztani.
A kárrendezésre jogosult követelésének összegét az értékpapír-számlán nyilvántartott
kötvények mennyiségéből kell kiszámolni, azzal, hogy a kárrendezés során a kárrendezésre
jogosult követelésének összege az ellenérték kiszámítása során nem haladhatja meg a
harmincmillió forintot. A követelésből kerülnek levonásra bizonyos tételek, mely levonások
után állapítható meg a károsultnak fizetendő ellenérték. A károsultak kárrendezése során az
Alap által fizetendő ellenérték meghatározása a korábban realizált előnyök, hozam, kamat
figyelembevételével történik.
17
A kárrendezés felső határát alapvetően meghatározza a pénz- és tőkepiac szereplőinek
felszámolása esetére biztosított kártalanítás mértéke. A betétesek védelmét biztosító Országos
Betétbiztosítási Alap, továbbá a befektetők védelmét biztosító Befektető-védelmi Alap által
biztosított kártalanítás mértéke a pénz-, illetve tőkepiaci szereplők felszámolásának bíróság
általi elrendelése esetére betétesenként, illetve 2016. január 1-től befektetőnként
harmincmillió forint. Az Alap kárrendezése ezen felemelt összegű befektetői kártalanítással
összhangban kerül megállapításra, ekként az ellenérték kiszámítása során a 2016. január 1-
jétől alkalmazandó BEVA kártalanítási összeget veszi alapul a törvényjavaslat. A pénzügyi
piac normál működése során irányadó kártalanítás összegét meghaladó kárrendezés
semmiképpen nem tekinthető célnak.
Az értékpapír-számlán nyilvántartott kötvények alapján számított követelés összegéből, vagy
ha az meghaladja a harmincmillió forintot, úgy harmincmillió forintból le kell vonni a törvény
hatálybalépésétől számított nyolc éven belül, a kárrendezésre jogosult vagy jogelődje bármely
kötvényére tekintettel jóváírt hozamot. Ezen felül a befektetőnek önrészt is vállalnia kell,
viselve ezzel a befektetésekkel szükségszerűen együtt járó kockázatot.
Tekintettel arra, hogy ex gratia juttatásról van szó, így a károsult követeléséből nemcsak az
elévülési időn belül realizált hozam vonható le. A törvényjavaslat ezért a számviteli
törvényben előírt nyolcéves iratmegőrzési kötelezettséghez köti a hozam levonását, vagyis a
kárrendezésre jogosult követeléséből le kell vonni a 2008. január 1-jétől bármely, az érintett
értékpapír-kibocsátó által kibocsátott kötvényére tekintettel jóváírt hozamot.
A realizált kamat, hozam leszámítása azért indokolt, mert a vállalatcsoport működése minden
esetben arra épült, hogy a hozamot az értékesítésből származó újabb bevételekből fedezték,
azaz tényleges kötvényhozam nem realizálódott, a hozam kifizetése tulajdonképpen
tőketérülésnek tekinthető.
A hozam levonását követően a fizetendő ellenérték megállapítása során sávosan progresszív
önrész került meghatározásra, mely tulajdonképpen a befektetési kockázatot jeleníti meg. A
hozam levonását követően fennmaradó összeg hárommillió forintot meg nem haladó része
után a károsultaknak nem kell önrészt vállalniuk. A hárommillió forintos határ az éves
átlagkereset figyelembe vételével került meghatározásra, melynek eredményeként várhatóan
mintegy 17 000 ember kárrendezése történik meg önrésztől mentesen. Hárommillió forint
felett pedig 11 %-os önrész kerül levonásra. Az így kiszámított összeget kell még csökkenteni
a kifizetett BEVA kártalanítással.
Ha a kárrendezésre jogosult adatszolgáltatása alapján vállalkozásnak minősül, úgy a követelés
összegének megállapítása az állami támogatásokkal összefüggő uniós rendeletek csekély
összegű támogatásokra vonatkozó rendelkezései alapján történik.
A törvényjavaslat értelmében az Alapnak még a támogatás odaítélése előtt egyedileg minden,
a kárrendezéssel érintett vállalkozás tekintetében meg kell bizonyosodnia arról, hogy az
érintett vállalkozások az elmúlt 3 pénzügyi évben (tehát az aktuális pénzügyi évben és az azt
megelőző két pénzügyi évben) milyen összegű de minimis támogatásban részesültek. Az ezen
időszak alatt felhalmozódott 200.000 euró feletti támogatás - beleértve a kárrendezést is -
nem nyújtható de minimis támogatásként. A megfelelő jogalap nélküli állami támogatás
utólagos visszafizetési kötelezettséget is maga után vonhat.
18
A törvény felhatalmazó rendelkezése alapján kormányrendelet fogja meghatározni a csekély
összegű állami támogatások részletszabályait, valamint az érintett kör nyilatkozatának
beszerzését az adott évben és az elmúlt két évben kapott állami támogatások vonatkozásában.
A 17. §-hoz
A törvényjavaslat rendezi a követelések átszállásával kapcsolatos kérdéseket.
Annak érdekében, hogy a felszámolási eljárásban történő hitelezői igények nyilvántartásba
vétele, valamint érvényesítése egyértelműen megtörténhessen, a törvényjavaslat rögzíti, hogy
az Alap minden esetben - tehát a jogosult hitelezői igénybejelentésére tekintet nélkül -
jogosult követelését a hitelezői nyilvántartásba vétel végett bejelenteni. Ha a kárrendezés
során a kárrendezésre jogosult követelése átszáll az Alapra, az Alap az ügyféltől függetlenül
rendelkezik egy olyan önálló jogcímmel, amely alapján a saját jogán illeti meg a hitelezői
igény a felszámolási eljárásban.
A 18-19. §-hoz
Az Alap megfelelő működéséhez szükséges felhatalmazó rendelkezések és hatályba léptető
rendelkezés.
A 20. §-hoz
A törvényjavaslat rendelkezik a Quaestor károsultak kérelmeinek és az azzal összefüggő
dokumentumok kezeléséről.
A 21. §-hoz
A törvényjavaslat - tudatosan - nem hoz létre jogfolytonosságot a Quaestor törvény és a jelen
szabályozás alapján fennálló kárrendezési igények között. A törvényjavaslat ezért
egyértelműen kimondja, hogy a Quaestor törvény alapján fennálló kárrendezési jogosultság
megszűnik, e jogosultságra alapítva igény nem érvényesíthető, és a jogosultaknak kiküldött
tájékoztatónak a kárrendezésre vonatkozó tartalmához joghatás nem fűződik. Ezzel a törvény
elejét kívánja venni azoknak a jogi eljárásoknak, amelyek „várományként” kezelve a korábbi
tájékoztatóban szereplő összegeket, a Quaestor törvény hatályon kívül helyezésétől
függetlenül a Quaestor törvényben foglalt, hozamot is magában foglaló követeléseket
fogalmaznának meg az állammal vagy a Quaestor Alappal szemben.
A Quaestor törvényben szabályozott, illetve jelen törvényjavaslatban kiépített kárrendezési
szabályrendszer ugyanis egy ex gratia juttatás, és nem része az általános befektetői
minőségnek, az nem illet meg bármely befektetőt. Mind a Quaestor törvény, mind pedig a
jelen törvényjavaslat szerinti juttatás kivételes, a befektetőket védő jogintézményi
rendelkezésen felüli kárrendezésnek minősül. Ebből következően az előterjesztő álláspontja
szerint - különös figyelemmel arra, hogy egyetlen károsult részére sem történt mindezidáig
kifizetés - a Quaestor törvény hatályon kívül helyezésével a károsultak a kárrendezés során a
Quaestor törvény szerint megállapított ellenérték kifizetését, ezzel a (korábbi) tájékoztatóban
foglalt összeg kifizetését nem követelhetik. Azáltal, hogy az Alkotmánybíróság
megsemmisítette a Quaestor törvény 1. §-át, amely a Quaestor törvény személyi hatályát
jelölte ki, gyakorlatilag kiüresítette a törvényben foglalt kárrendezési igényt, hiszen a
kárrendezésnek jelenleg nincs címzettje.
19
A fentieken nem változtat az a tény, hogy az ügykezelés gördülékenységének fenntartása
érdekében a Quaestor törvény hatálya alatt beadott kérelmeket a jelen törvény szempontjából
is benyújtottként kezeli.
A törvényjavaslat rendelkezik a Quaestor törvény alapján a Quaestor Károsultak Kárrendezési
Alapjához benyújtott kérelmekről, figyelemmel arra, hogy a Quaestor törvény szerinti
károsultak a jelen törvény szerint is jogosultak a kárrendezésre. Tekintettel arra, hogy a
Quaestor törvény alapján több mint harmincegyezer károsult adta be a kérelmét, a
törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy ezeknek a károsultnak nem kell és nem is lehet az új
Alaphoz benyújtaniuk kérelmüket.
Mivel a Quaestor törvény alapján benyújtott kérelmeket a károsultak 2015 júniusáig
nyújthatták be, a törvényjavaslat rögzíti, hogy ha a Quaestor törvény szerinti kérelem
benyújtását követően a jogosult személyében általános jogutódlás következtében változás állt
be, úgy a jogutódnak értesítenie kell erről a tényről az Alapot.
A 22. §-hoz
Az uniós követelményekkel kapcsolatos rendelkezés.
A 23-26. §-hoz
Módosító rendelkezések.
A 27. §-hoz
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel hatályon kívül helyezi a
Quaestor törvényt.
20