﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/10528. számú
törvényjavaslat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2016. május
2016. évi ... törvény
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról
1. §
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42.
§-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását
és jó hírnevét tiszteletben tartsák.”
2.	§
A Ptk. 3:24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3:24. § [A vezető tisztségviselő felelőssége]
(1)	A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott
károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi
személlyel szemben.
(2)	A vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a
jogi személy felel. A vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel, ha a kárt
szándékosan okozta.”
3.	§
A Ptk. 3:218. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Zártkörűen működő részvénytársaság részvényei - a részvénytársaság működési
formájának megváltoztatásához kapcsolódó forgalomba hozatalt kivéve - nyilvánosan nem
hozhatók forgalomba.”
4.	§
A Ptk. 4:196. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a
szülőjével szemben. A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”
5.	§
A Ptk. 4:208. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek
helyett gondoskodik, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás
nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető
gyermektől.”
1
6. §
A Ptk. 5:89. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A zálogszerződésben a zálogkötelezett és a zálogjogosult zálogjognak meghatározott
zálogtárgyon és - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - meghatározott követelés
biztosítása céljából való alapításában állapodnak meg.”
7.	§
A Ptk. 5:90. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett
szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos,
továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása
vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad, a zálogszerződésre vonatkozó
rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:)
„b) a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell a követelés - járulékok nélküli
- összegének megjelölését, vagy azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult a
zálogtárgyból kielégítést kereshet.”
8.	§
A Ptk. 5:95. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:95. § [Az óvadék alapítása]
(1)	Óvadék
a)	pénzen és értékpapíron,
b)	fizetésiszámla-szerződés, illetve betétszerződés alapján fennálló vagy egyébként
jogszabály rendelkezése szerint számlavezetőként erre feljogosított intézmény által vezetett
számlán nyilvántartott követelésen (a továbbiakban e cím alkalmazásában: fizetésiszámla-
követelés), továbbá
c)	jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon
alapítható.
(2)	Óvadékot pénzen és nem dematerializált értékpapíron kézizálogjogként, dematerializált
értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen és jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott
más vagyontárgyon pedig úgy kell alapítani, hogy annak eredményeként az óvadék tárgya
egyértelműen azonosítható módon az óvadék kötelezettjének hatalmából az óvadék
jogosultjának hatalmába kerüljön, vagy az óvadék kötelezettjének korlátlan rendelkezése alól
egyébként kikerüljön.
(3)	Dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen óvadék alapítása történhet
a)	a számlatulajdonos, a számlavezető és az óvadék jogosultja közötti írásbeli
megállapodással, amely szerint a számlavezető a számlatulajdonos rendelkezéseit az óvadék
2
jogosultjának jóváhagyásával, az óvadék jogosultjának rendelkezéseit a számlatulajdonos
jóváhagyása nélkül is teljesíti; vagy
b) a számlavezető javára önmagában a számlatulajdonos és a számlavezető közötti
zálogszerződéssel.
(4)	A számlavezető a dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen fennálló
óvadékot valamennyi számlakivonaton és egyéb egyenlegközlő iraton köteles feltüntetni.”
9.	§
(1)	A Ptk. 5:96. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A követelés jogosultja, illetve több ilyen jogosult együttesen a zálogszerződésben vagy
egyébként írásban zálogjogosulti bizományost jelölhet ki. A kijelölést írásba kell foglalni. A
zálogjogosulti bizományos a saját nevében - az őt kijelölő jogosultak, mint zálogjogosultak
javára, ideértve saját magát is, ha a követelésnek is jogosultja - zálogszerződést köthet.”
(2) A Ptk. 5:96. § (3) bekezdése helyébe következő rendelkezés lép:
„(3) A zálogjogosulti bizományos kijelölésének visszavonása esetén a zálogjogosult - több
zálogjogosult esetén ezek együttesen - a kijelölés visszavonásával egyidejűleg új
zálogjogosulti bizományost jelölhet ki, vagy maga lép a zálogjogosulti bizományos helyébe.
A zálogjogosulti bizományos kijelölésének visszavonása harmadik személyekkel szemben
attól az időponttól hatályos, amikor az új zálogjogosulti bizományost vagy a zálogjogosultat
az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzik.”
(3)	A Ptk. 5:96. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A zálogjogosult a zálogjogból fakadó jogokat a zálogjogosulti bizományos
bejegyzésének tartama alatt nem gyakorolhatja, azonban a zálogjogosulti bizományos
magatartásáért - ha a zálogkötelezett hozzájárulásával a zálogjogosultak és a zálogjogosulti
bizományos eltérően nem rendelkeznek - úgy felel, mintha maga járt volna el.”
10.	§
(1)	A Ptk. 5:99. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A zálogjogot - az önálló zálogjog kivételével - a zálogjoggal biztosított követeléssel
együtt lehet átruházni vagy megterhelni.”
(2)	A Ptk. 5:99. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A zálogjoggal biztosított követelés alzálogjog alapítása útján terhelhető meg zálogjoggal.
Az alzálogjog tárgya a zálogjog és az általa biztosított követelés, az alzálogjogra - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - a zálogjogra vonatkozó szabályok irányadók.”
3
11. §
A Ptk. 5:100. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:100. § [Az önálló zálogjog]
(1)	Pénzügyi intézmény javára ingatlanon jelzálogjog úgy is alapítható, hogy az a zálogtárgyat
a biztosított követelés fennállásától függetlenül, meghatározott összeg erejéig terhelje (önálló
zálogjog).
(2)	Az önálló zálogjogot alapító zálogszerződés a zálogtárgy megjelölésén kívül azt a
meghatározott összeget tartalmazza, amelynek erejéig a zálogtárgyból kielégítés kereshető.
Ezt az összeget az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni.
(3)	A zálogtárgyból való kielégítési jog gyakorlásának feltételeit biztosítéki szerződésben kell
meghatározni. A biztosítéki szerződésnek tartalmaznia kell az önálló zálogjog alapításának
biztosítéki célját, a kielégítési jog megnyílásának feltételeit és terjedelmét, ha a kielégítési jog
felmondással nyílik meg, úgy a felmondás gyakorlásának módját és a felmondási időt is. A
kielégítési jog a biztosítéki szerződésben foglaltaknak megfelelően gyakorolható.
(4)	Az önálló zálogjog más pénzügyi intézményre egészben vagy részben, illetve részletekben
átruházható. Az átruházással az önálló zálogjogot megszerző fél a biztosítéki szerződésben -
az átruházás mértékének megfelelően - az átruházó helyébe lép. A szerző fél a megszerzett
jogának - részben vagy részletekben történő átruházás esetén az önálló zálogjog
megosztásának - az ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetését igényelheti.
(5)	Ha a biztosítéki szerződés eltérően nem rendelkezik, a zálogjogosult kielégítése érdekében
az önálló zálogjogot mind a zálogjogosult, mind a zálogkötelezett írásban felmondhatja. A
felmondási idő - a felek eltérő megállapodása hiányában - hat hónap. Ha a kielégítési jog
felmondással nyílik meg, annak kizárása semmis.
(6)	A zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben hivatkozhat
azokra a kifogásokra és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket, amelyek őt a biztosítéki
szerződés alapján megilletik.
(7)	Ha az önálló zálogjog létesítésének a biztosítéki szerződésben megjelölt célja véglegesen
meghiúsult, vagy a biztosítéki szerződés szerint a zálogtárgyból kielégíthető követelés - ide
értve a megtérítési követelést is - megszűnt, illetve a biztosítéki szerződésbe foglalt más, az
önálló zálogjog megszűnését eredményező ok vagy feltétel bekövetkezett, a zálogjogosult a
zálogkötelezett írásbeli felszólítására köteles hozzájárulni ahhoz, hogy
a)	az ingatlan-nyilvántartásba az önálló zálogjog jogosultjaként a zálogkötelezettet
vagy az általa megjelölt harmadik személyt jegyezzék be, vagy
b)	az önálló zálogjogot töröljék az ingatlan-nyilvántartásból.
(8)	Az önálló zálogjog követelést biztosító zálogjoggá, ez utóbbi pedig önálló zálogjoggá a
felek erre irányuló írásbeli megállapodásával és az átváltoztatás ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzésével - a zálogjog ranghelyének megtartása mellett - átváltoztatható. Ehhez nem
szükséges a rangsorban azonos ranghelyen vagy hátrább álló zálogjogosultak hozzájárulása
sem.
4
(9)	Az önálló zálogjogra egyebekben - ha a biztosított követelés fennállásától való
függetlenségéből más nem következik - a követelést biztosító zálogjogra vonatkozó
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
12.	§
A Ptk. 5:110. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:110. § [Az elzálogosított követelés mint zálogfedezet védelme]
(1)	Az elzálogosított követelés kötelezettjének a zálogjog megalapításáról való - az
elzálogosított követelés és a zálogjogosult megjelölését tartalmazó - írásbeli értesítését
követően a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a zálogkötelezett és az elzálogosított
követelés kötelezettje közötti szerződés megszüntetése vagy olyan módosítása, amely a
zálogjogosult kielégítési jogát hátrányosan érinti vagy egyébként a zálogfedezetet csökkenti.
A szerződés megszüntetése vagy módosítása azonban hatályossá válik, ha ahhoz a
zálogjogosult a zálogkötelezetthez és az elzálogosított követelés kötelezettjéhez intézett
nyilatkozattal hozzájárul.
(2)	A kötelezett a zálogjogosulttal szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az
ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek a zálogkötelezettel szemben az értesítésekor már
fennállt jogalapon keletkeztek.”
13.	§
A Ptk. 5:126. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az önálló zálogjog jogosultjának kielégítési joga - ha a felek a biztosítéki szerződésben
másként nem állapodtak meg - az önálló zálogjog felmondásával és a felmondási idő
elteltével nyílik meg.
(3)	A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás útján
vagy - fogyasztóval szemben e törvény szerinti korlátozással - bírósági végrehajtáson kívül
történhet.”
14.	§
A Ptk. 5:128. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:128. § [A kielégítési jog gyakorlása fogyasztóval szemben]
A zálogjogosult a fogyasztóval szembeni kielégítési jogát bírósági végrehajtáson kívül csak
akkor gyakorolhatja, ha
a)	a kielégítés fejében az óvadék tárgyának tulajdonjogát szerzi meg, illetve él az
óvadék tárgyára vonatkozó közvetlen kielégítés jogával,
b)	az elzálogosított jogot vagy követelést e törvény szerint érvényesíti, vagy
c)	a kielégítési jog megnyílása után a zálogkötelezettel a zálogtárgy zálogjogosult
által történő értékesítésének módjában írásban megállapodott.”
5
15.	§
A Ptk. 5:131. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az előzetes értesítés és az értékesítés időpontja között legalább tíz napnak kell eltelnie.”
16.	§
A Ptk. 5:140. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5:140. § [Alzálogjog érvényesítése]
(1)	Ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelés zálogjoggal vagy kezességgel van biztosítva, az
alzálogjog jogosultja a zálogjogosultnak a zálogjogból, illetve kezességből fakadó jogait
annyiban gyakorolhatja, amennyiben e jogok gyakorlására a zálogjogosult maga is jogosult.
Ha a követelést kézizálogjog biztosítja, a zálogjogosult az alzálogjog jogosultjának kérésére
köteles a zálogtárgy birtokát részére átruházni.
(2)	Az alzálogjog jogosultja e jogából fakadó jogait úgy köteles gyakorolni, hogy azzal a
zálogjogosult zálogjoggal biztosított követelésének megtérülését ne veszélyeztesse. Az
alzálogjog érvényesítése eredményeként az ennek jogosultjához az alzálogjoggal biztosított
követelést meghaladóan befolyt pénzösszegen vagy más vagyontárgyon a zálogjogosultat az
alzálogjogosulttal szembeni elszámolási igénye biztosítására zálogjog illeti meg.”
17.	§
(1)	A Ptk. 5:142. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A zálogjog megszűnik, ha)
„e) a zálogjoggal biztosított követelés elévül, ez azonban a követelést biztosító kézizálogból
való kielégítést nem akadályozza;”
(2)	A Ptk. 5:142. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Megszűnik a zálogjog, ha a követelés átruházása kifejezetten az azt biztosító zálogjog
átszállásának kizárásával történt. Ha azonban a zálogjog a követelés átruházójának az
átruházott követelését meghaladóan más követelését is biztosítja, e követelés biztosítékaként a
zálogjog fennmarad.”
18.	§
A Ptk. 6:7. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (4) bekezdésen alapuló érvénytelenségre csak a nyilatkozattevő személy érdekében
lehet hivatkozni.”
6
19.	§
A Ptk. 6:99. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6:99. § [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége]
Semmis az a kikötés, amelyben fogyasztó a vele szembeni követelés biztosítása céljából
tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal
kötelezettséget.”
20.	§
A Ptk. 6:208. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szerződésbe belépő félre átszálló jogosultság biztosítéka fennmarad. A szerződésbe
belépő felet terhelő kötelezettség teljesítésének biztosítéka megszűnik, kivéve, ha a biztosíték
kötelezettje a szerződésátruházáshoz hozzájárul.”
21.	§
A Ptk. 6:209. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a biztosíték kötelezettje a szerződésbe belépő félre átruházott kötelezettség biztosítéka
fennmaradásához szükséges hozzájáruló jognyilatkozatát előzetesen megteszi, jognyilatkozata
a szerződésátruházásról történt értesítésével válik hatályossá.
(4)	A biztosíték kötelezettje a jognyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot annak
visszavonására.”
22.	§
A Ptk. Hatodik Könyv Ötödik Része helyébe a következő rész lép:
„ÖTÖDIK RÉSZ
AZ ÉRTÉKPAPÍR
XXIX.	CÍM
AZ ÉRTÉKPAPÍR FOGALMA ÉS ALAKI LEGITIMÁCIÓS HATÁSA
6:565. § [Az értékpapír fogalma]
(1)	Az értékpapír olyan papír alapú okirat vagy jogszabályban megjelölt más módon
létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszesség (dematerializált értékpapír),
amely a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni
csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.
(2)	Ha jogszabály meghatározza egyes értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeit, kizárólag az
ezeknek megfelelő okiratot vagy dematerializált értékpapírt lehet az adott értékpapírfajtába
tartozó értékpapírnak tekinteni.
(3)	Ha az adott értékpapírfajta kötelező tartalmi elemeit más jogszabály nem határozza meg,
az csak akkor minősül értékpapírnak, ha azon a kibocsátója legalább az alábbiakat feltünteti:
7
a)	a kibocsátó nevét és címét;
b)	azt, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül;
c)	az értékpapír által megtestesített jogosultságot;
d)	sorozatban kibocsátott értékpapír esetén az értékpapír-sorozat megjelölését, a
sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát;
e)	a kibocsátás helyét és időpontját;
f)	okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírását.
(4)	Okirati formában egyedileg vagy sorozatban kibocsátott értékpapírt lehet előállítani.
Értékpapírnak minősülő okiratot bemutatóra vagy névre szólóan lehet kiállítani.
(5)	Dematerializált értékpapírként sorozatban kibocsátott, névre szóló értékpapírt lehet
előállítani.
(6)	Az értékpapír átruházható. A kibocsátó az értékpapír átruházását - a tilalomnak az
értékpapírban való feltüntetésével - megtilthatja.
(7)	Nem szünteti meg az értékpapír által megtestesített kötelmet az, ha az értékpapírt annak
kibocsátója szerzi meg.
6:566. § [Az értékpapírok alaki legitimációs hatása és kibocsátásának hibája]
(1)	Az értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik
az értékpapírban rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen
ügylettel került forgalomba.
(2)	Az értékpapír jóhiszemű jogosultjának az értékpapírból eredő jogosultságát nem
befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt
jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt.
(3)	A bemutatóra szóló értékpapír esetén az értékpapír birtokosát kell az értékpapírban
rögzített jog gyakorlására jogosult személynek tekinteni.
(4)	Névre szóló értékpapír esetén azt kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására jogosult
személynek tekinteni, akit az értékpapír jogosultként megjelöl vagy akit a forgatmányok
megszakítatlan láncolata jogosultként igazol. Ha az utolsó forgatmány üres, az értékpapír
birtokosát kell jogosultnak tekinteni, feltéve, hogy a forgatmányok láncolata megszakítatlan.
Ha valamely üres forgatmányra újabb forgatmány következik, az utóbbi aláíróját úgy kell
tekinteni, mint aki az értékpapírt üres forgatmány útján szerezte meg.
(5)	Ha a névre szóló értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg, az
új jogosult a jogszerzését igazolni köteles. A nem átruházás útján való jogszerzést követően
az értékpapírra vezetett forgatmányok megszakítatlan láncolata az értékpapír birtokosát a nem
átruházás útján való jogszerzés igazolásától függően igazolja jogosultként. Ha jogszabály
meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás útján való igazolt jogszerzésnek a
forgatmányi láncolatban való feltüntetésére, az ilyen bejegyzés biztosítja a forgatmányi
láncolat megszakítatlanságát, és a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az
értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű harmadik személynek az értékpapírból eredő
jogosultságát nem befolyásolja.
8
(6)	A dematerializált értékpapír jogosultjának - ellenkező bizonyítás hiányában - annak az
értékpapírszámlának a jogosultját kell tekinteni, amelyiken a dematerializált értékpapírt
nyilvántartják.
6:567. § [Kifogáskorlátozás]
Az értékpapír kötelezettje a jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír vagy az
értékpapírszámla tartalmából kitűnő kifogásokon kívül nem hivatkozhat olyan kifogásokra,
amelyek valamely korábbi jogosulttal szembeni jogviszonyán alapulnak.
6:568. § [Az e részben foglalt szabályoktól való eltérés lehetősége]
Az e részben foglalt rendelkezésektől annyiban lehet eltérni, amennyiben azt más jogszabály
lehetővé teszi.
XXX.	CÍM
AZ ÉRTÉKPAPÍROK ÁTRUHÁZÁSÁNAK MÓDJA ÉS MEGSEMMISÍTÉSE
6:569. § [Az értékpapírok átruházásának módja]
(1)	Az olyan okirati formában előállított értékpapír, amely nem tartalmazza a jogosult
megnevezését vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír tartalma szerint a kötelezett nemcsak
a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni, az
átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházással ruházható át.
(2)	Az olyan okirati formában előállított értékpapír átruházásához, amely tartalmazza a
jogosult megnevezését, és nem tartalmaz olyan kikötést, amely szerint a kötelezett az
értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni, az átruházásra irányuló jogcímen
alapuló birtokátruházáson kívül teljes vagy üres forgatmány szükséges.
(3)	A teljes forgatmány a névre szóló okirati formában előállított értékpapírra vagy az ahhoz
csatolt lapra (a továbbiakban: toldat) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat,
amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az
értékpapírt átruházzák.
(4)	Az üres forgatmány a névre szóló okirati formában előállított értékpapír hátlapjára vagy a
toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír
átruházásának szándékát, de nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az
értékpapírt átruházzák. Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján
vagy a toldaton szereplő aláírása is.
(5)	A névre szóló okirati formában előállított értékpapír üres forgatmánnyal való átruházása
esetén az értékpapír birtokosa
a)	az üres forgatmányt kitöltheti a saját vagy más személy nevére;
b)	az értékpapírt átruházhatja üres vagy teljes forgatmánnyal;
c)	az értékpapír birtokát harmadik személyre átruházhatja anélkül, hogy az üres
forgatmányt kitöltené és az értékpapírt újabb forgatmánnyal látná el.
(6)	Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló okirati formában előállított
értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét
kizárja (a továbbiakban: negatív rendeleti záradék), az okirati értékpapír az engedményezés
hatályával ruházható át.
9
(7)	A dematerializált értékpapír átruházásához az átruházásra irányuló szerződés vagy más
jogcím, valamint az átruházó értékpapírszámlájának megterhelése és az új jogosult
értékpapírszámláján a dematerializált értékpapír jóváírása szükséges.
6:570. § [Az értékpapírok átruházásának joghatása]
A negatív rendeleti záradékot tartalmazó névre szóló értékpapír kivételével, az értékpapír
átruházásával az értékpapírban rögzített jogok átszállnak az értékpapír új jogosultjára,
függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e az értékpapírban rögzített jogokkal.
6:571. § [Az értékpapírok semmissé nyilvánítása]
(1)	Ha az értékpapír azonosíthatatlanná válik, elvész, fizikailag megsemmisül vagy oly
mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, erre irányuló eljárás
eredményeként az értékpapír semmissé nyilvánítására kerülhet sor.
(2)	Az értékpapír semmissé nyilvánítása esetén a semmissé nyilvánított értékpapírhoz nem
fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó
általános szabályok szerint lehet érvényesíteni.”
23.	§
A Ptk. 3:186. § (1) bekezdés b) pontjában és a 3:263. § (1) bekezdés b) pontjában „az utolsó
beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta kimutatott, az előző üzleti évi”
szövegrész helyébe „a közbenső mérlegben kimutatott” szöveg lép.
24.	§
Hatályát veszti a Ptk.
a)	5:104. § (8) bekezdése,
b)	5:144. § (3) bekezdése,
c)	6:541. §-a.
25.	§
Ez a törvény 2016. július 1-jén lép hatályba.
26.	§
A törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően
a)	keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b)	megtett jognyilatkozatokra
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti
és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvényben (a továbbiakban:
Ptké.) meghatározott átmeneti rendelkezésekre figyelemmel, a 27-30. §-ban meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
10
27. §
A Ptk.-nak az e törvénnyel megállapított 4:208. § (1a) bekezdését a szülő számára az e
törvény hatálybalépése után nyújtott ellátás esetén kell alkalmazni.
28.	§
(1)	A Ptké. 49. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a Ptk. hatálybalépése előtt
kötött zálogszerződéssel létrejött jelzálogjogot a zálogjogosult a Ptk. hatálybalépését követően
a különvált zálogjogra vonatkozó szabályok szerint a biztosított követelés nélkül is
átruházhatja, 2016. július 1-jétől nem alkalmazható.
(2)	A 2016. július 1. napját megelőzően kötött ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződéssel
alapított jelzálogjog és az említett időpontot megelőzően - jelzálogjognak biztosított
követelés nélkülii átruházásával - létrejött különvált zálogjog a 29. § szerint átalakításos
önálló zálogjoggá alakítható át.
29.	§
(1)	Ha az ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződés a jelzálogjoggal biztosított követelést összeg
meghatározásával tartalmazza, úgy a zálogjogosult pénzügyi intézmény a jelzálogjogot a
zálogkötelezetthez intézett egyoldalú - különvált zálogjog esetén a jelzálogjogot ekként
átruházó zálogjogosultnak és a különvált zálogjog jogosultjának ugyanazon okiratba foglalt
közös - írásbeli nyilatkozatával a jelzálogszerződésben meghatározott összeget meg nem
haladó összeg erejéig az ingatlant terhelő e § szerinti önálló zálogjoggá (a továbbiakban:
átalakításos önálló zálogjog) alakíthatja át.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti átalakítással a jelzálogjog egésze megszűnik, és helyébe - az
átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyén - az átalakításos önálló zálogjog lép. Ez a
rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha az átalakításra az általa érintett jelzálogjoghoz
képest csak részlegesen kerül sor.
(3)	Az átalakítással a zálogkötelezett helyzete nem válhat terhesebbé.
(4)	Az átalakításhoz nincs szükség sem az átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyével
azonos ranghelyű, sem a rangsorban hátrább álló, az átalakítással érintett jelzálogjog
ranghelyét követő ranghelyű jogosultak hozzájárulására. Ha azonban az átalakítással érintett
jelzálogjoggal biztosított követelést aljelzálogjog terheli, az átalakításhoz az aljelzálogjog
jogosultjának írásbeli hozzájárulása szükséges.
(5)	Azt a jelzálogszerződést, amellyel az átalakítással érintett jelzálogjogot alapították, az
átalakításos önálló zálogjogra vonatkozó biztosítéki szerződésnek is kell tekinteni, az (1)
bekezdés szerinti egyoldalú nyilatkozat (a továbbiakban: átalakító nyilatkozat) ettől eltérő
rendelkezése semmis.
(6)	Az átalakításos önálló zálogjogot - ezzel a megnevezéssel és az átalakításos önálló
zálogjog összegének a feltüntetésével - az átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyén kell az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, és ezzel egyidejűleg hivatalból törölni kell az
átalakítással érintett jelzálogjogot. Az átalakításos önálló zálogjog bejegyzésében utalni kell
arra, hogy az átalakításos önálló zálogjogot a törölt jelzálogjog ranghelye illeti meg.
11
(7)	Az átalakításos önálló zálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez a
zálogkötelezett bejegyzési engedélye nem szükséges, ha a zálogjogosult (különvált zálogjog
esetén a különvált zálogjog jogosultja) az átalakításos önálló zálogjog bejegyzése iránti
kérelméhez csatolta a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez előírt alakban tett
átalakító nyilatkozatot, valamint az azt bizonyító tértivevényt, átvételi elismervényt vagy
egyéb okiratot, amely szerint e nyilatkozatot a zálogkötelezettel közölte.
(8)	Abban az esetben, ha az átalakítás hiányában a különvált zálogjog egyébként visszaszállna
a jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó zálogjogosultra, a különvált zálogjogból
létrejött átalakításos önálló zálogjogot annak mindenkori jogosultja köteles az utóbb
átalakítással érintett jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó zálogjogosultra átruházni.
(9)	A különvált zálogjog átalakításával létrejött átalakításos önálló zálogjog esetén a
jelzálogjognak különvált zálogjogként történt átruházásával biztosított követelés esedékessé
válása és teljesítésének elmulasztása nem eredményezi az átalakításos önálló zálogjogból
fakadó kielégítési jog megnyílását. Ha azonban az átalakításos önálló zálogjoggá átalakított
különvált zálogjoggal biztosított eredeti követelésre tekintettel az átalakításos önálló
zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílt, e zálogjog érvényesítésének nem akadálya az,
hogy a jelzálogjognak különvált zálogjogként történt átruházásával biztosított követelés még
nem vált esedékessé. Ebben az esetben az eredeti követelést biztosító jelzálogjogot különvált
zálogjogként átruházó zálogjogosultnak írásban értesítenie kell az átalakításos önálló zálogjog
jogosultját az átalakításos önálló zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílásáról. Az
értesítést követően az átalakításos önálló zálogjog jogosultja a kielégítési jogát gyakorolni
vagy a zálogjogot az eredeti zálogjogosultra átruházni köteles.
(10)	A biztosított követelést összeg meghatározásával tartalmazó jelzálogszerződéssel
alapított jelzálogjogot a felek átalakításos önálló zálogjoggá az erre irányuló szerződésükkel is
átalakíthatják, ebben az esetben az átalakításra és az ekként létrejött átalakításos önálló
zálogjogra a (2)-(9) bekezdést - az (5) bekezdés semmisségre utaló rendelkezése kivételével -
megfelelően alkalmazni kell.
(11)	Az átalakításos önálló zálogjogra e § eltérő rendelkezése hiányában az önálló zálogjogra
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
30.	§
A Ptk. e törvénnyel hatályon kívül helyezett 6:541. §-át akkor kell alkalmazni, ha a kár 2016.
július 1. napja előtt következett be és a kárt a Ptk. hatálybalépését követően tanúsított
károkozó magatartás - ideértve a mulasztást is -, illetve folyamatosan tanúsított károkozó
magatartás esetén a Ptk. hatálybalépését követően megkezdett magatartás okozta.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Több mint egy évtizedes előkészítő munka után, 2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.). Az új magánjogi kódex a
magyar jogtudomány nemzetközi színvonalú, kiemelkedő alkotása, amely a magánjogi
jogviszonyokat átfogó jelleggel, az absztrakció magas szintjén szabályozza. Az új
törvénykönyv néhány rendelkezése ugyanakkor kezdettől fogva vitatott. A szakmai kritika
különösen két területre koncentrálódott: a jogi személyeknek - a társasági jogot is magában
foglaló - új szabályozására, valamint a zálogjogi rendelkezések gyökeresen új alapokra
helyezésére.
Az Igazságügyi Minisztérium részletesen megvizsgálta a Ptk. teljes normaszövegét és a
különböző szakmai álláspontokat is figyelembe véve úgy foglalt állást, hogy egy átfogó,
novelláris jellegű, a kódex egészét érintő módosításra nincs szükség. Ennek megfelelően a
Javaslat - néhány szakasz módosításától eltekintve - a jogi személyekről szóló Harmadik
Könyvre, valamint az öröklési jogot átfogóan szabályozó Hetedik Könyvre vonatkozó
módosítást nem tartalmaz. A Javaslat emellett a családjogi és a kötelmi jogi rendelkezések
körében is csak kisebb mértékű módosítást hajt végre.
Az előterjesztésben foglalt módosítások elsődlegesen a zálogjogot érintik. Ennek hátterében
egyrészt a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális
követelményekről szóló 575/2013/EU rendeletnek való megfelelés áll. Ez az ún. CRR
rendelet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság Bázel III-ként ismert ajánlásait vezeti be az uniós
jogba. A rendelet szigorítja a szavatoló tőkére és tőkekövetelményre vonatkozó
rendelkezéseket, tőkepuffer követelményeket ír elő, likviditási és tőkeáttételi
követelményrendszert irányoz elő, illetve további tőkepuffert határoz meg a rendszerszinten
jelentős hitelintézetek számára. Az új követelmények alkalmazása 2014. január 1-jétől
kötelező.
A rendelet 402. cikke a jelzálog-hitelezésből adódó kitettségekről szól. Ennek (3) bekezdése a
jelzáloghitel-intézetek kitettségét csökkentő eszközként nevesíti az önálló (nem-járulékos)
jelzálogjogot. Ez azt jelenti tehát, hogy a CRR rendelet kedvezőbb kockázati súlyt rendel az
önálló zálogjoggal kombinált konstrukcióban refinanszírozott jelzáloghitelekhez.
Emellett szükséges utalni még a Magyar Nemzeti Bank 20/2015. (VI. 29.) rendeletére is,
amely a hitelintézetek forint lejárati összhangjának szabályozásáról szól. Ennek célja a banki
portfoliók megtisztítása, valamint a jelzáloglevél-piac biztonságának a növelése. Az MNB
rendeletben megfogalmazott célkitűzések megvalósítása érdekében is szükségessé vált a Ptk.
zálogjogi rendelkezéseinek mielőbbi módosítása.
A magyar bankszektor versenyképességének és hitelezési volumenének a növelése érdekében
sor kerül az önálló zálogjog Ptk.-ban történő újraszabályozására. Az újraszabályozás mellett
szóló fontos érv az is, hogy az önálló zálogjog - a lakáspiaci hitelezésen keresztül -
hozzájárulhat ahhoz, hogy a kamatszint alacsonyan maradjon. Emellett nagy előnye az önálló
zálogjog alkalmazásának az is, hogy ennek révén bővülhetnek a lakosság biztonságos
befektetési, megtakarítási lehetőségei.
13
A Javaslatban foglalt módosítás indokai és céljai a következők:
-	a Ptk. hatálybalépését követően felmerült, illetve felerősödött gazdasági igények kielégítése,
ezen keresztül pedig a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás;
-	a megváltozott külső (uniós) szabályozói környezetnek való megfelelés;
-	az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek az átültetése.
A módosítást igénylő esetkörök könyvenkénti bontásban az alábbiak szerint foglalhatók
össze:
a)	A Ptk. Második Könyvét érintő módosítás:
A Javaslat a személyiségi jogok általános védelme körében is nyomatékosítja az Alaptörvény
VI. cikkében megjelenő azon szabályt, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy
magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.
b)	A Ptk. Harmadik Könyvét érintő módosítások:
A Javaslat a vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó szabályok rendezése körében a
vezető tisztségviselő szerződésen kívüli károkozásáért egyetemleges felelősséget megállapító
és a joggyakorlatban jelentős bizonytalanságot okozó Ptk. 6:541. §-ának hatályon kívül
helyezésével párhuzamosan a Ptk. 3:24. §-át egy új (2) bekezdéssel egészíti ki. Eszerint a
vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a jogi
személy felel. Ha azonban kárt a vezető tisztségviselő szándékosan okozta, a jogi személlyel
egyetemlegesen felel.
A Javaslat a tőkepiaci szabályozással való összhang megteremtése érdekében kimondja, hogy
a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei abban az esetben nyilvánosan is
forgalomba hozhatóak, ha a részvénytársaság megváltoztatja működési formáját. Erre tehát
csakis a működési forma megváltoztatása, vagyis a zártkörűen működő részvénytársaságból
nyilvánosan működő részvénytársasággá történő átalakulás esetén, az ehhez kapcsolódó
forgalomba hozatal esetén kerülhet sor.
A Javaslat emellett szövegcserés módosítással a Ptk. és a Számviteli törvény közötti
összhangot teremti meg, az osztalékelőleg kifizetésének egyértelmű végrehajtását segíti elő.
c)	A Ptk. Negyedik Könyvét érintő módosítások:
Az Alaptörvény XVI. cikke a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését fejezi ki annak
előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről.
Ugyanez a kötelezettség a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 14. §-ában is
megjelenik, amely szerint „a nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási
kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes
eltartani”. A szülőtartás részletes szabályait a Ptk. a rokontartás normái (Ptk. 4:194-4:212. §)
között rendezi, vagyis a szülőtartásra a rokontartás általános szabályai vonatkoznak.
A nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége alkotmányos szinten is megjelenő,
kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettséghez képest. Ennek alapján
indokolt az e fajta tartási kötelezettség elmulasztását is másképpen kezelni. A Javaslat ezért
nyomatékosítja a nagykorú gyermekek szüleik iránt fennálló tartási kötelezettségét,
14
megismételve az Alaptörvény rendelkezését. A Javaslat emellett azonban egy új megtérítési
igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívüli okból
rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról - a tartásra köteles gyermek helyett - olyan
személy gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége. Az ilyen indokoltan
nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését a tényleges tartást nyújtó személy az ellátás
nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető
gyermektől.
A Javaslat szerint tehát olyan idős személyek esetén, akiknek a szociális ellátásáról akár
állami-, akár egyházi fenntartású intézmények - nem térítésmentes szociális ellátás
juttatásával - gondoskodnak és az idős személy az ellátás ellenértékét nem, vagy csak részben
tudja finanszírozni, a ki nem fizetett térítési díjat követelni lehet a szülője iránt tartásra
kötelezhető nagykorú gyermektől.
Ez az új szabály független a Ptk. 4:208. § (1) bekezdésében foglaltaktól, amely szerint a
szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében - a szülő egyetértésével - a járási hivatal is indíthat
pert. A Javaslat ez utóbbi rendelkezést nem érinti.
d)	A Ptk. Ötödik Könyvét érintő módosítások:
A zálogjog a polgári jog összetett, komplex jogintézménye, amely kötelmi jogi és dologi jogi
elemeket egyaránt tartalmaz. A zálogjogot rendszerint szerződés hozza létre a felek között,
maga a zálogjog azonban egy abszolút hatályú korlátolt dologi jog. A felek közötti relatív
hatállyal bíró szerződés tehát egy mindenkivel szemben érvényesülő dologi jogot hoz létre. A
zálogjognak ezt az összetett magánjogi jellegét különböző kodifikációs technikákkal lehet
jogszabályi szinten megjeleníteni. A Ptk. azt a megoldást választotta, hogy a zálogjogot és a
kapcsolódó kötelmi jogi rendelkezéseket is a Dologi Jogi Könyvben szabályozza, anélkül
azonban, hogy emiatt az összes zálogjogi rendelkezés kógenssé vált volna. A dologi jog is
tartalmaz eltérést engedő rendelkezéseket, a zálogjog körében pedig elsősorban azokat a
szabályokat kell ilyennek tekinteni, amelyek a felek jogait és kötelezettségeit határozzák meg.
Ezzel szemben a zálogjog tisztán dologi jogi jellegű rendelkezéseitől - így például a
kielégítési jog gyakorlására vonatkozó szabályoktól - a felek nem térhetnek el.
A zálogjogi szabályozás szorosan kapcsolódik a gazdasághoz, elsődlegesen a hitelélethez. A
zálogjog - más hitelbiztosítékokhoz hasonlóan - a hitelnyújtásra vonatkozó döntés mellett a
hitelezés feltételeinek a meghatározásában is fontos szerepet játszik. Szoros összefüggés áll
fenn a zálogjogi szabályozás, illetve általában a hitelbiztosítékok és a hitel árának, a kamatnak
a mértéke között. Ez a kapcsolat abban is jól tükröződik, hogy a biztosítékkal ellátott
(fedezett), valamint a biztosíték nélküli (nem fedezett) hitelek kamata különböző. Zálogjog
alkalmazásával csökkenthető a hitelezőt fenyegető kockázat és így csökkenthetőek az
ügylethez kapcsolódó tranzakciós költségek is. A gazdasági igényeket megfelelően kielégítő
zálogjogi szabályozásnak ebből következően ár- (kamat) és költségcsökkentő hatása van.
A Ptk. gyökeresen új zálogjogi szabályozást vezetett be. A Ptk. hatálybalépése óta megjelenő,
illetve felerősödő új gazdasági igények szükségessé tették a zálogjogi szabályozás
módosítását. A Javaslat azonban a gazdasági szereplőknek a szabályozás stabilitására
vonatkozó elvárásait is megfelelően figyelembe veszi. Erre tekintettel nem került sor a
zálogjogi szabályozás teljes és átfogó átalakítására. A Javaslat úgy próbált eleget tenni az új
gazdasági igényeknek, hogy az azokat kielégítő új rendelkezéseket a hatályos szabályozási
környezetbe illesztette.
15
A Ptk. hatálybalépése óta eltelt időszak alatt hazánkban is jelentősen felerősödtek a
dinamikusan működő, prosperáló jelzáloglevél-piac kialakítására irányuló törekvések. A
rendszerváltást követően a magyar jelzáloglevél-piacot a jelzálog-hitelintézetekről és a
jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény hozta létre. A 2000-es években a magyar
bankszektornak ez a szegmense is jelentős fejlődésen ment keresztül, de a hazai alapítású és a
magyar piacon működő jelzálogbankok száma 2015-ben sem haladta meg a hármat. A
bankszektor felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bank határozott célja, hogy növekedjen a
magyar jelzáloglevél-piac szereplőinek a száma, ezzel együtt pedig a banki refinanszírozási
piac is élénküljön. Ezeknek a céloknak az eléréséhez szükségesnek mutatkozott a Ptk.
zálogjogi szabályainak a módosítása, mindenekelőtt a jelzáloglevél-piac dinamikus
fejlődéséhez elengedhetetlen önálló zálogjog intézményének az újraszabályozása. A
gazdasági igények kielégítése, valamint a hazai hitelélet fejlődése érdekében felülvizsgálatra
szorult az a korábbi dogmatikai álláspont, amely az önálló zálogjog megszűnéséhez vezetett.
Az önálló zálogjog újraszabályozása során ugyanakkor ki kellett küszöbölni a Polgári
Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 269. §-ában rejlő
hiányosságokat is. Mindenekelőtt a zálogkötelezettre nézve jelentős kockázatot rejtő kétszeres
teljesítés veszélyét kellett kizárni. A Javaslat - szem előtt tartva a német BGB 2008-as
módosítása során alkalmazott megoldásokat - megnyugtató választ ad az önálló zálogjoggal
szemben korábban megfogalmazott kritikákra. Kiegyensúlyozott szabályozást teremt, amely
teljes mértékben biztosítja a zálogkötelezett védelmét, nem fosztja meg azonban az önálló
zálogjogot azoktól az előnyöktől, amelyek a hitelezők számára vonzóvá teszik ezt a zálogjogi
konstrukciót (rugalmasság, átruházhatóság). A Javaslat tehát úgy elégíti ki a felmerült
gazdasági igényeket, hogy egyúttal annak az alapvető jogpolitikai elvárásnak is eleget tesz,
amely szerint az önálló zálogjog kötelezettje nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a
járulékos zálogjog kötelezettje.
A Ptk. az önálló zálogjog helyett megalkotta a különvált zálogjog intézményét. Ez a
konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így fenntartása sem indokolt.
Nemcsak a Ptk.-ból kell azonban hatályon kívül helyezni a különvált zálogjogra vonatkozó
rendelkezéseket, de ennek a konstrukciónak a hitelezési gyakorlatban betöltött - nem túl
jelentős - szerepét is meg kell szüntetni. Ennek érdekében a Javaslat megteremti annak a
lehetőségét, hogy az ingatlanra vonatkozó járulékos jelzálogjogát a pénzügyi intézmény
önálló zálogjoggá alakítsa át. Ez az átalakításos önálló zálogjog több szempontból is eltér az
újraszabályozott önálló zálogjogtól. A leglényegesebb különbség az, hogy az átalakításos
önálló zálogjogot kizárólag az eredeti célra lehet felhasználni, más biztosítéki cél tehát nem
léphet az eredeti helyébe. A Javaslat több garanciális szabályt is tartalmaz arra vonatkozóan,
hogy az átalakítás következtében a zálogkötelezett helyzete ne váljon terhesebbé.
A Ptk. az óvadék intézményét is a zálogjog körébe integrálta. Ez számos gyakorlati problémát
okozott, amelyeket a jogalkalmazói gyakorlat nem volt képes megoldani. Ehhez kapcsolódóan
a Javaslat bővíti az óvadékul szolgáló vagyontárgyak körét, ezzel együtt pedig áttekinthetőbbé
és egyértelműbbé teszi az óvadéki szabályokat.
A Javaslat a zálogjogosulti bizományosra vonatkozó új szabályokat is a gyakorlati igényekhez
igazítja. Mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy a felek már a zálogjog létrejötte előtt
zálogjogosulti bizományost jelöljenek ki. A Ptk. a zálogjogosulti bizományost a zálogjogosult
közreműködőjének tekinti és ezzel összefüggésben a zálogjogosult szigorú felelősségét
mondja ki. Ettől a szigorú (közreműködőért való) felelősségtől azonban a felek el is térhetnek.
16
A zálogjogosulti bizományosért való felelősség szabályaitól való eltéréshez azonban nem
elegendő a zálogjogosult és a zálogjogosulti bizományos megállapodása, ehhez a
zálogkötelezett hozzájárulására is szükség van.
A Ptk. új lehetőségként biztosítja, hogy a felek a zálogjoggal biztosított követelést egy vagy
több jogviszonyra utalással határozzák meg. Ez a korábbi keretbiztosítéki jelzálogjogra
vonatkozó kivételes lehetőség a Ptk.-ban főszabállyá vált. Nincs azonban rendezve a
törvényben az a kérdés, hogy automatikusan, ex lege átszáll-e a zálogjog, ha ilyen esetben a
felek a biztosított jogviszonyt nem, csupán az abból származó követelést ruházzák át. A
szabályozás rugalmasságának fenntartása és a felek magánautonómiájának a kiterjesztése
érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek a követelést zálogjog nélkül ruházzák át,
vagyis kizárják a járulékos zálogjog átszállását. Erre azonban csak akkor lesz lehetőségük, ha
a zálogjog a követelést engedményező hitelezőnek - az átruházott követelést meghaladóan -
más követeléseit is biztosítja. Ebben az esetben az átruházott követelésre eső zálogjog az
átruházó további követeléseinek a biztosítékaként marad fenn.
A Javaslat fontos fogyasztóvédelmi újítása, hogy a fogyasztóval szemben - néhány sajátosan
szabályozott zálogjog (pl. óvadék) kivételével - a zálogjogosult csak bírósági végrehajtás
útján gyakorolhatja a kielégítési jogát. Ez a zálogjogosult jogait a zálogtárgy bírósági
végrehajtáson kívüli értékesítése tekintetében a fogyasztókkal szemben jelentősen korlátozza.
Mindez azt jelenti tehát, hogy a Javaslat fogyasztói zálogszerződés esetén korlátozza a Ptk.
által a zálogjogosult számára a kielégítési joga gyakorlása során biztosított egyoldalú
választási lehetőséget. A Ptk. ugyanis a zálogjogosult hitelezőt megillető egyoldalú választási
jogosultságként kimondta, hogy a zálogjogosult a kielégítési jogának gyakorlása során a
bírósági végrehajtás elkerüléséről dönthet. A Javaslat szerint azonban ez az egyoldalú jog
fogyasztói zálogszerződés esetén nem illeti meg a zálogjogosultat: a bírósági végrehajtási
eljárás elkerüléséről ugyanis - kielégítési jogának a megnyílása után - külön meg kell
állapodnia a zálogkötelezettel.
A Javaslat korrigálja a Ptk.-nak azt a hibás dogmatikai álláspontot tükröző új szabályát, amely
szerint a biztosított követelés elévülése a kézizálogjog megszűnését eredményezi.
Összhangban a régi magyar magánjog hagyományaival és a korábbi szabályozással, a Javaslat
kimondja, hogy a biztosított követelés elévülése a kézizálogból való kielégítést nem
akadályozza.
e)	A Ptk. Hatodik Könyvét érintő módosítások:
A Javaslat pontosítja az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat (Ptk.
6:7. §). Ennek megfelelően egy relatív semmisségi klauzulával egészül ki a rendelkezés,
amely szerint az írni nem tudó vagy írni nem képes személy, illetve az olvasni nem tudó,
továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát
tartalmazó okirat készült, az okirat erre alapuló érvénytelenségére csak az ő érdekükben lehet
hivatkozni.
A Ptk. a zálogjogi szabályozás átalakításához szorosan kapcsolódva, annak mintegy
sarokpontjaként mondta ki a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát. Ennek változatlan
formában történő fenntartása azonban nem indokolt. Erre, valamint az önálló zálogjog
újraszabályozására is tekintettel, a Javaslat enyhíti az ún. fidúcia-tilalmat. A Javaslat alapján a
jövőben ez a tilalom kizárólag a fogyasztói ügyletekre, valamint a fogyasztók egymás között
kötött, de fogyasztói szerződésnek nem minősülő ügyleteire terjed ki. Vállalkozások egymás
17
közötti viszonyrendszerében ugyanakkor sem gazdasági, sem pedig jogpolitikai szempontból
nem indokolt a Ptk. 6:99. §-ában foglalt semmisségi szankció fenntartása. Ennek megfelelően
a Javaslat szerint az a kikötés lesz semmis, amelyben a fogyasztó a vele szembeni követelés
biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog
alapítására vállal kötelezettséget. A jövőben tehát ez a semmisségi szankció már nemcsak a
fogyasztót terhelő pénzkövetelést, hanem bármilyen más jellegű követelést biztosító
fiduciárius ügyletre kiterjed. Fontos kiemelni, hogy ez a semmisségi ok részleges
érvénytelenséget eredményez.
A Javaslat következtében megváltoznának a szerződésátruházás szabályai is. A Ptk. jelenleg
hatályos főszabálya értelmében a szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek.
A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy nem indokolt az, hogy a
szerződésátruházással átszálló jogosultságok alapjául szolgáló kötelezettséget biztosító
biztosíték megszűnjön. A Javaslat ezért a szerződésátruházással összefüggésben kimondja,
hogy a szerződésátruházás következtében csak akkor szűnik meg a szerződés biztosítéka, ha
az átruházott pozícióval járó kötelezettséget biztosít, és a biztosíték nyújtója a
szerződésátruházáshoz nem járul hozzá.
A Ptk. 6:541. §-a - a szerződésen kívüli károkért való felelősség körében - szabályozza a
vezető tisztségviselő károkozásáért való felelősséget. A hivatkozott rendelkezés alapján akkor
állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, ha a jogi személy szerződéses viszonyain
kívül jár el, a kárt okozó esemény, magatartás a vezető tisztségviselői minőségével
összefüggő volt, a magatartása felróható volt és a vezető tisztségviselő a kárt előre látta vagy
előre láthatta volna.
A gyakorlat azonban másként értelmezi ezt az új felelősségi tényállást, mint ami a vonatkozó
szakirodalom szerint az eredeti jogalkotói szándék lett volna. Az értelmezési bizonytalanságot
tovább növelte az a vitatott kérdés, hogy a Ptk. 6:541. §-a alkalmazható-e abban az esetben is,
ha a károsult és a jogi személy között jogviszony áll fenn. A kérdéssel foglalkozó szakmai
vélemény szerint ennek a kérdésnek az eldöntése és az értelmezési bizonytalanságok feloldása
nem történhet a (bírósági) joggyakorlat által. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi a Ptk.
6:541. §-át. Ezzel egyidejűleg azonban kiegészíti a Ptk. 3:24. §-át egy új (2) bekezdéssel,
amely szerint a vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott
károkért a jogi személy felel. Ha azonban a kárt a vezető tisztségviselő szándékosan okozta, a
jogi személlyel egyetemlegesen felel.
A Javaslat a Hatodik Könyvön belül az értékpapírra vonatkozó szabályokat is módosítja. Az
érintett rész felülvizsgálata azért vált szükségessé, mert a jogterület szabályozásának
hatékonysága és konzisztenciája megkívánja egyes rendelkezések ágazati jogszabályokba
történő átültetését. Különösen sürgetővé vált a Ptk. és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX.
törvény (a továbbiakban: Tpt.) egymással történő megfeleltetése. A Ptk.-ban és a Tpt.-ben
meghatározott fogalmak összhangjának biztosítása a gazdasági élet kiszámítható működése és
a jogbiztonság szempontjából alapvető követelmény, ezért indokolt a Ptk.-nak az értékpapírra
vonatkozó alapvetéseit a szabályozási területre speciálisan irányadó Tpt. rendelkezéseihez
igazítani. Ahol pedig a Tpt. - vagy felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály - részletes
szabályokat rögzít, mint például a dematerializált értékpapírok előállítása, átalakítása, vagy
átruházása esetében, ott a szabályozás Ptk.-beli fenntartása nem célszerű.
A Javaslat figyelemmel van arra is, hogy a Tpt. hatálya a sorozatban kibocsátott
értékpapírokra terjed ki, dematerializált értékpapírt pedig kizárólag sorozatban lehet
18
előállítani. A Ptk.-ban tehát elsősorban az okirati formában, egyedileg kibocsátott -
bemutatóra vagy névre szóló - értékpapírokra vonatkozó szabályozás rögzítése indokolt,
annak alapvető szabályokkal történő meghatározása mellett, hogy dematerializált formában is
előállítható értékpapír, amelyre más ágazati jogszabályok rendelkezései vonatkoznak.
A Javaslat ugyanakkor továbbra is fenntartja a Ptk. által bevezetett, meghatározó újításokat.
Ennek megfelelően a Javaslat átveszi azt az értékpapír-fogalmi megközelítést, amely a
nevesített értékpapírfajták mellett, azoktól eltérő, jogszabályban nem nevesített értékpapírok
létrehozását is lehetővé teszi (ún. nyitott értékpapír fogalom). Ebben a formában a
szabályozás kielégítően képes alkalmazkodni a tőkepiac innovációs igényeihez, valamint
megfelel a nyitott piacgazdaság által támasztott elvárásoknak.
A Javaslat célja tehát az olyan koherens szabályozás megvalósítása, amely összehangolja a
Ptk. hatálybalépésével duplikált, néhol egymásnak ellentmondó, nem azonos fogalmakkal
dolgozó, a jogalkalmazó számára nehezen kezelhető szabályokat és emellett a nemzetközi
tendenciákra is tekintettel van.
A Javaslat ennek fényében lényegesen egyszerűsíti az értékpapír fogalmát, emellett az
elkerülhető párhuzamosságok megszüntetése végett egységesíti az értékpapír alaki
legitimációs hatására, átruházására és megsemmisítésére irányuló alapvető szabályokat.
Fontos célkitűzése továbbá a Javaslatnak, hogy mellőzze az értékpapír jogintézményi
alapjaihoz szorosan nem kapcsolódó, eljárási jellegű vagy a speciálisan tőkepiaci
szabályozásra tartozó rendelkezéseket, valamint, hogy a pontosított anyagi jogi szabályok
által, de lege ferenda a módosítandó ágazati szabályozás irányait is kijelölje.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz (2:42. § (1a) bek.)
A Javaslat a személyiségi jogok általános védelme körében is nyomatékosítja az Alaptörvény
VI. cikkében megjelenő azon szabályt, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy
magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.
A 2. §-hoz (3:24. §)
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) a régi Ptk.
általános kárszabályához képest sajátos társasági jogi felelősségi szabályt fogalmazott meg a
vezető tisztségviselő és a társaság közötti viszonyban. Ennek keretében a Gt. 30. § (2)
bekezdése azt mondta ki, hogy a „vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai
szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés,
illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési
kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért”.
A Ptk. a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szemben fennálló (ún. belső) felelőssége
körében megváltoztatta a Gt. felróhatóságon alapuló felelősségi szabályát. A változás alapja,
hogy a vezető tisztségviselő és a társaság között minden esetben szerződés áll fenn, így a
kárfelelősség kérdésében is a Ptk.-nak a szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Ebből következően a Ptk.-ban nincs sajátos társasági jogi felelősségi szabály.
19
A vezető tisztségviselők és a jogi személy közötti belső felelősségi szabályok körében nincs
szükség módosításra. Elkerülhetetlenné vált azonban a vezető tisztségviselők és a harmadik
személyek viszonyának (ún. külső felelősség) egyértelmű rendezése. A Ptk. 6:541. §-a a
vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemleges felelősséget írja elő kívülálló harmadik
személyek irányában. Ez az új felelősségi tényállás a gazdasági életben komoly aggodalmat
keltett. A vonatkozó szakirodalomból pedig az derül ki, hogy a jogalkotó eredeti szándéka
nem arra irányult, ahogyan ezt az új felelősségi szabályt a gyakorlatban értelmezik. A Javaslat
ezért ezt a rosszul megszövegezett és nehezen értelmezhető kárfelelősségi szabályt hatályon
kívül helyezi.
A Javaslat ezzel párhuzamosan a Harmadik Könyvbe (Ptk. 3:24. § (2) bekezdés) illeszti azt a
korábban már bevált és alkalmazott szabályt, amely szerint a vezető tisztségviselő külső
károkozásáért a jogi személy felel. A rendelkezés továbbá beépíti a vezető tisztségviselők
károkozásával összefüggésben a bírói gyakorlatban már kialakult azon tényállást, mely szerint
ha a vezető tisztségviselő a kárt szándékosan okozza, a jogi személy felelőssége mögé bújva
nem tud mentesülni, hanem a harmadik személy felé közvetlenül is felel. A károsult
érdekeinek védelme érdekében ebben az esetben a jogi személy vagyona is fedezetül szolgál
azáltal, hogy a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemlegesen felel. A vezető
tisztségviselő felelősségének egységes meghatározása azzal az előnnyel is jár, hogy immár
nem merül fel értelmezési kérdésként az, hogy a károsult és a jogi személy között fennállt-e
jogviszony vagy sem, hanem annak a kérdésnek van csupán jelentősége, hogy a vezető
tisztségviselő a károkozáskor e jogkörében járt-e el.
A 3. §-hoz (3:218. § (2) bek.)
A zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan működő részvénytársasággá alakulása
egyidejűleg jelenti a jogi személy szervezeti, valamint pénzügyi és tőkepiaci változását is. A
jelenleg hatályos rendszerben e két folyamat részben egymásra utalt, részben egymásba
fonódó. A Javaslat nem érinti - és nem is szükséges, hogy érintse - a Ptk. 3:211. § (3)
bekezdését, vagyis azt, hogy a cégjogi változásnak akkor kell hatályosulnia, amikor a társaság
részvényeinek tőzsdei bevezetése szabályszerűen megtörtént. Ez viszont azt jelenti, hogy a
tőzsdei bevezetéshez szükséges nyilvános felhívást még a zártkörűen működő
részvénytársaságnak kell megtennie. Annak érdekében, hogy a tőkepiaci és a cégjogi
folyamatok zökkenőmentesen illeszkedjenek egymáshoz, tőkepiaci, cégtörvényi és magánjogi
pontosításokra is szükség van. Magánjogi elemként a Javaslat - a főszabály alóli kivételként -
normatív módon jeleníti meg, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei
nyilvános forgalomba akkor kerülhetnek, ha az a társaság működési formájának
megváltoztatásához szükséges.
A 4. és az 5. §-okhoz (4:196. § (2) bek. és 4:208. § (1a) bek.)
Az Alaptörvény XVI. cikke a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését fejezi ki annak
előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről.
Ugyanez a kötelezettség a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 14. §-ában is
megjelenik, amely szerint „a nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási
kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes
eltartani”. A szülőtartás részletes szabályait a Ptk. a rokontartás normái (Ptk. 4:194-4:212. §)
között rendezi, vagyis a szülőtartásra a rokontartás általános szabályai vonatkoznak.
20
A nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége alkotmányos szinten is megjelenő,
kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettséghez képest. Ennek alapján
indokolt az e fajta tartási kötelezettség elmulasztását is másképpen kezelni. A Javaslat ezért
egyrészről nyomatékosítja a nagykorú gyermekek szüleik iránt fennálló tartási kötelezettségét,
megismételve az Alaptörvény rendelkezését. Másrészről azonban a Javaslat egy új megtérítési
igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívüli okból
rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett olyan személy
gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége.
A Javaslat szerint tehát olyan idős személyek esetén, akiknek a szociális ellátásáról akár
állami-, akár egyházi fenntartású intézmények - nem térítésmentes szociális ellátás
juttatásával - gondoskodnak és az idős személy az ellátás ellenértékét nem, vagy csak részben
tudja finanszírozni, a ki nem fizetett térítési díjat követelni lehet a szülője iránt tartásra
kötelezhető nagykorú gyermektől. Ez az új szabály független a Ptk. 4:208. § (1) bekezdésében
foglaltaktól, amely szerint a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében a szülőn kívül -
egyetértésével - a járási hivatal is indíthat pert. A Javaslat ez utóbbi rendelkezést nem érinti.
Az igényérvényesítésre rendelkezésre álló határidő is más, mint a tartási perben. A Javaslat
szerint a megtérítési igényt szigorúan csak a tartásra kötelezett helyett indokoltan nyújtott
ellátás nyújtásától számított egy éves jogvesztő határidőn belül lehet érvényesíteni. Erről a
jogvesztő határidőről a Javaslat kifejezetten rendelkezik, figyelemmel a Ptk. 6:21. §-ában
foglaltakra.
A 6. §-hoz (5:89. § (1) bek.)
A Javaslat az önálló zálogjog intézményének újbóli szabályozására figyelemmel a
zálogszerződés meghatározását a Ptk. eltérő rendelkezésére utalással módosítja, mivel önálló
zálogjog létesítésére irányuló zálogszerződés esetében nem követelmény az, hogy az ilyen
zálogszerződéssel alapított zálogjog meghatározott követelést biztosítson. Az önálló zálogjog
ugyanis az annak alapjául szolgáló követeléstől függetlenül létesíthető.
A 7. §-hoz (5:90. § b) pont)
A fogyasztói zálogszerződésre vonatkozó rendelkezések módosítása ugyancsak az önálló
zálogjogra tekintettel vált szükségessé. A Ptk. jelenleg hatályos szabálya szerint ugyanis
fogyasztói zálogszerződés esetén a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell
az összeg megjelölését. Önálló zálogjog esetében azonban a zálogszerződés a biztosított
követelés összegét nem tüntetheti fel, hiszen az ilyen zálogjog a biztosított követeléstől
függetlenül alapítható. Az önálló zálogjog ugyanakkor a zálogtárgyat minden esetben
meghatározott összeg erejéig terheli, ebből következően az önálló zálogjogot alapító
fogyasztói zálogszerződésben nem a biztosított követelés járulékok nélkül számított összegét
(a tőkeösszeget), hanem azt az összeget kell megjelölni, amelynek erejéig a zálogjogosult a
zálogtárgyból kielégítést kereshet. Ezért a Javaslat az önálló zálogjogra tekintettel
vagylagosan biztosítja ezen összeg meghatározásának követelményét.
A 8. §-hoz (5:95. §)
A Javaslat bővíti a Ptk.-ban nevesített azon zálogtárgyak körét, amelyeken óvadék alapítható,
és a hatályos szabályoktól eltérően külön rendelkezésben szól az óvadék alapításának - e
vagyontárgyak természetétől függő - módjairól. Ezáltal a szabályozás a jelenleginél nemcsak
áttekinthetőbb, de érthetőbb elrendezésben jelenhet meg a jogalkalmazók számára. A
21
szabályozás újdonsága az, hogy nemcsak fizetésiszámla-követelésen alapítható óvadék,
hanem betétszámla-követelésen is, pontosabban betétszerződés alapján fennálló követelésen,
sőt ezen túlmenően minden olyan követelésen is, amelyet jogszabály rendelkezése szerint
számlavezetőként erre feljogosított intézmény a fél vagy a felek rendelkezése alapján tart
nyilván. E szabály folytán lehetővé válik jogszabály által nevesített más számlákon vezetett
pénzkövetelések óvadékként történő elzálogosítása anélkül, hogy az érintett számlát
rendszeresítő ágazati jogszabálynak minden esetben külön rendelkeznie kellene arról, hogy az
adott számlán nyilvántartott követelés óvadék tárgyául szolgálhat. A Javaslat egyértelművé
teszi azt is, hogy kézizálogjogként csak pénzen és nem dematerializált értékpapíron alapítható
óvadék, minden más esetben az érintett vagyontárgyak természetéből, virtuális jellegéből
adódóan az óvadék alapítása olyan formában valósítható meg, amely egyértelműen
azonosítható módon jelzi harmadik személyek, így a számlavezető számára is, hogy az ekként
óvadékba adott követelésen a kötelezett rendelkezési joga - az óvadék jogosultja érdekében -
korlátozott.
A 9. §-hoz (5:96. § (1), (3) és (6) bek.)
Problémát okozott a gyakorlatban, hogy a Ptk. a zálogjogosulti bizományos kijelölésére csak
a zálogjogosultakat jogosította fel, vagyis a kijelölésre csak a zálogszerződés megkötésével
egyidejűleg, vagy ezt követően kerülhetett sor, hiszen a zálogszerződés megkötését
megelőzően zálogjogosultakról még nem beszélhetünk. Ebből következően a zálogjogosulti
bizományos a zálogszerződést legfeljebb csak a zálogjogosultak képviselőjeként köthette
meg. A Javaslat ezért - a gyakorlatban felmerült igényeknek megfelelően - lehetővé teszi,
hogy a zálogjogosulti bizományos személye már a zálogszerződés megkötését megelőzően
kijelölhető legyen, és ezáltal arra is lehetőség nyíljon, hogy a zálogjogosulti bizományos a
saját nevében, de a zálogjogosultak javára már magát a zálogszerződést is megköthesse. E
rendelkezés által a Ptk. zálogjogosulti bizományosra vonatkozó rendelkezéseinek az
eddigieknél szélesebb körű és hatékonyabb alkalmazására nyílik lehetőség.
A Javaslat rendezi azt a gyakorlatban felmerült kérdést is, hogy a zálogjogosulti bizományos
kijelölésének visszavonása esetén miként alakul a zálogjogosult, illetve a zálogjogosultak jogi
helyzete. A Javaslat egyfelől biztosítja, hogy a zálogjogosulti bizományos kijelölésének
visszavonása esetén a zálogjogosult, több zálogjogosult esetén pedig e jogosultak együttesen a
kijelölés visszavonásával egyidejűleg új zálogjogosulti bizományost jelölhessenek ki, ebben
az esetben csak a zálogjogosulti bizományos személye változik, de a zálogjogosultak helyzete
nem. Arra az esetre azonban, ha a felek nem kívánnak új zálogjogosulti bizományost kijelölni,
a Javaslat kimondja, hogy ilyen esetben a zálogjogosult lép, illetve több zálogjogosult esetén a
zálogjogosultak együttesen lépnek a zálogjogosulti bizományos helyébe. Az utóbbi esetben a
zálogjogosulti bizományos szerződéses pozíciója tehát a törvény rendelkezése alapján a
zálogjogosultat, illetve a zálogjogosultakat együttesen illeti meg. A zálogjogosultak e
jogállásában bekövetkező változás harmadik személyekkel szemben természetesen csak akkor
válik hatályossá, ha a zálogjogosultakat az érintett nyilvántartásba bejegyzik.
Ugyancsak gyakorlati igényt elégít ki és a vonatkozó szabályok hatékonyabb alkalmazását
segíti a Javaslatnak az a rendelkezése, amely a zálogjogosultnak a zálogjogosulti bizományos
magatartásáért való felelőssége korlátozását teszi lehetővé, ha a zálogjogosultak és a
zálogjogosulti bizományos a zálogkötelezett hozzájárulásával ebben megállapodnak.
A 10. §-hoz (5:99. § (3) és (4) bek.)
22
A Javaslat az önálló zálogjog intézményére tekintettel módosítja a Ptk. azon rendelkezését,
amely szerint a zálogjogot a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni. A
módosítás az ismertetett szabály alóli kivételként utal az önálló zálogjogra, amely a zálogjog
járulékosságára jellemző e szabálytól eltérően a követeléstől függetlenül önmagában is
átruházható. Az alzálogjog körében szükségessé váló részletesebb szabályozásra tekintettel a
Javaslat ugyanezen rendelkezés körében szükségesnek tartotta annak kimondását is, hogy a
zálogjogot nemcsak átruházni, de megterhelni (elzálogosítani) is csak azzal a követeléssel
együtt lehet, amelyet a zálogjog biztosít.
A Javaslat úgy ítélte meg, hogy nem elegendő, ha a Ptk. pusztán a követelésen és jogon
alapított zálogjog érvényesítése körében szól az alzálogjogról, mint a zálogjogosultat
megillető követelés biztosítékára is kiterjedő kielégítési jog érvényesítésének lehetőségéről,
hanem az alzálogjog intézményére vonatkozó szabályokról is rendelkezik. Indokolttá vált
annak meghatározása is, hogy az alzálogjognak mi a tárgya. Ebben a vonatkozásban a Javaslat
-	a magánjogi hagyományoknak megfelelően - úgy foglalt állást, hogy az alzálogjog tárgya
nem csupán a zálogjog, hanem az általa biztosított követelés is, így együttesen zálogosíthatók
el, elzálogosításukra pedig - ha maga a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a zálogjogra
vonatkozó szabályok irányadók. Eltérő rendelkezést a Ptk. az alzálogjog érvényesítése
körében fogalmaz meg, lásd ezzel összefüggésben a Ptk. 5:140. §-ának módosításához fűzött
indokolást.
A 11. §-hoz (5:100. §)
A Ptk. hatálybalépése óta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy a Ptk.-ban új intézményként
megjelent különvált zálogjog nem igazán képes betölteni azt a szerepet, amelyet korábban az
önálló zálogjog intézménye játszott. A különvált zálogjoghoz hasonló jogintézmény
ismereteink szerint a világ egyetlen táján sem létezik, ezért annak működését, szerepét nehéz
megmagyarázni és megértetni a magyar zálogjogi jogfejlődést, e refinanszírozási
kényszermegoldás gazdasági és jogdogmatikai hátterét nem ismerő, a hitelbiztosítéki jogban
azonban járatos szakemberek számára. A különvált zálogjogra vonatkozó szabályozásból
kitűnik, hogy ez az intézmény az önálló zálogjog egyfajta pótlékaként nem elvi, dogmatikai
alapon, hanem pusztán a jelzáloghitelezéshez kapcsolódó refinanszírozási gyakorlat
fenntarthatósága érdekében született. Ráadásul a különvált zálogjog sem az eredeti
zálogkötelezett, sem pedig az eredeti zálogjogosult elleni felszámolási eljárásban nem nyújt
valódi fedezetet és biztonságot a különvált zálogjog jogosultja számára. Mindemellett a
különvált zálogjog valójában egy fiduciárius zálogjogi konstrukció, amelynek esetében a rá
vonatkozó törvényi rendelkezések jelentős része pusztán arra irányul, hogy kezelje e zálogjog
átruházásának fiduciárius biztosítéki jellegéből adódó problémákat, és biztosítsa azt, hogy az
átruházás következtében sem az eredeti zálogjogosult jogai, sem pedig a zálogkötelezett
érdekei ne sérüljenek. Ezen jogok és érdekek védelme azonban az önálló zálogjog
intézményének keretei között is megteremthetők, ráadásul jóval rugalmasabb,
forgalomképesebb, gazdaságilag hatékonyabb és költségkímélőbb módon, mint arra a
járulékos zálogjogi intézmények szabályai lehetőséget adnak. A korábban hatályos Ptk. által
szabályozott önálló zálogjoggal kapcsolatosan megfogalmazott kritikai észrevételek
egyértelművé tették a jogalkotó számára, hogy olyan új önálló zálogjogi intézmény
megteremtésére van szükség, amellyel szemben e kritikák már nem állják meg a helyüket,
ezzel egyidejűleg viszont meg kell válni a „különvált zálogjog” biztosítéki jogtól idegen és
mind az európai, mind a hazai zálogjogi hagyományokhoz képest gyökértelen intézményétől.
A Javaslat ezért a különvált zálogjog szabályozása helyébe a tartalmilag és a garanciákat
illetően is megújult önálló zálogjog intézményét helyezi.
23
A Ptk.-ban a Javaslat által újból bevezetésre kerülő önálló zálogjognak a korábban hatályos
Ptk.-ban szereplőhöz képest új eleme az, hogy ilyen zálogjog kizárólag ingatlanon és
kizárólag pénzügyi intézmény javára alapítható, tehát az intézmény alkalmazási köre eleve
szűkebb, annak hatálya csupán a felügyelt pénzügyi intézmények javára alapítható ilyen
zálogjogra terjed ki. A pénzügyi intézmény fogalmát a Ptk. nem határozza meg, hiszen azt -
közismerten - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII.
törvény tartalmazza, annak szabályai szerint kell tehát megítélni azt is, hogy a külföldön
székhellyel rendelkező pénzügyi intézmény is ebbe a körbe tartozik-e.
Jelentős változás az is, hogy önálló zálogjog a jövőben nem személyes követelés nélkül,
hanem a zálogtárgyból kielégíthető követeléstől függetlenül alapítható. Önálló zálogjog
alapításának tehát nem feltétele az, hogy a zálogjog alapításakor azt valamely követelés
biztosítására hozzák létre. Sőt a szabályozás éppen azt tekinti tipikus esetnek, hogy az önálló
zálogjogot valamely jogviszonyból származó (már fennálló vagy a jövőben keletkező)
követelés, vagy valamely pénzben meghatározható kötelezettség teljesítésének biztosítékaként
ugyan, de mégis e konkrét követeléstől, kötelezettségtől független módon alapíthassák meg a
felek.
Ebből következik, hogy az önálló zálogjogot alapító zálogszerződésnek nem lehet tárgya a
biztosított követelés meghatározása, ugyanakkor a zálogtárgy megjelölésén kívül tartalmaznia
kell az ingatlan-nyilvántartásból is kitűnő azt a meghatározott összeget, amelynek erejéig a
zálogtárgyból kielégítés kereshető.
Az önálló zálogjog és az abból meghatározott mérték erejéig kielégíthető követelés közötti
kapcsolatot nem a törvény teremti meg, e kapcsolat megteremtése ugyanis a biztosítéki
szerződés megkötésével a felek kötelezettsége. A biztosítéki szerződés az önálló zálogjog
alapításának kötelező eleme, amelynek minimális tartalmát a törvény kötelezően
meghatározza. Miután az önálló zálogjoggal terhelt ingatlanból való kielégítési jog
megnyílásának és gyakorlásának feltételeit a biztosítéki szerződésnek kell tartalmaznia,
nélküle az önálló zálogjog alapítása lehetetlen szolgáltatásra irányulna, hiszen a zálogjog
lényege éppen a zálogtárgyból való kielégítés kereshetőségében áll.
Az önálló zálogjog - jogi természetéből eredően - alapvető tulajdonsága az, hogy önállóan,
vagyis a zálogtárgyból a biztosítéki szerződés szerint kielégíthető követeléstől függetlenül
átruházható, mégpedig csak olyan félre, amelynek javára önálló zálogjog is alapítható, vagyis
az önálló zálogjogot megszerző fél is csak felügyelt pénzügyi intézmény lehet. Erre akár
részben, akár pedig részletekben is sor kerülhet, ilyen esetben a szerző fél jogosult arra, hogy
az önálló zálogjog megosztását az ingatlan-nyilvántartás is feltüntesse. A Javaslat kimondja,
hogy az átruházással az önálló zálogjogot megszerző fél a biztosítéki szerződésben - az
átruházás mértékének megfelelően - az átruházó helyébe lép. Ez lényegében azt jelenti, hogy
a jogát átruházó zálogjogosult a biztosítéki szerződésből az átruházással egyidejűleg kilép, és
a jogát megszerző fél a szerződésbe belépve e kilépő zálogjogosult jogi pozícióját foglalja el.
Ebben az esetben tehát valójában a törvény rendelkezésén alapuló, a biztosítéki
jogviszonyban bekövetkező szerződésátruházásról van szó (Ptk. 6:211. §). Ha az átruházásra
csak az önálló zálogjog egy részében (vagy részletekben) kerül sor, akkor e szerződéses
pozícióban bekövetkező alanycsere értelemszerűen csak a jog átruházott része tekintetében
következik be.
24
Talán a legmarkánsabb újdonság a Javaslat szerinti önálló zálogjog szabályozásában az, hogy
a zálogkötelezett nem marad védtelen az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben,
nincs tehát kitéve - egyebek között - a kétszeres fizetés kockázatának sem. A Javaslat
ugyanis egyértelművé teszi, hogy a zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori
jogosultjával szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra, és beszámíthatja azokat az
ellenköveteléseit, amelyek őt a biztosítéki szerződés alapján megilletik. Ennek következtében
az önálló zálogjog átruházása vagy átszállása esetén a zálogkötelezett mindazon kifogást
felhozhatja, amelyek a zálogjogot átruházó féllel szemben a vele kötött biztosítéki szerződés
alapján a zálogtárgyból kielégíthető követeléssel kapcsolatosan keletkeztek. Ekként tehát az e
körben keletkezett ellenkövetelés beszámítására is sor kerülhet (beszámítási kifogás
formájában).
Az önálló zálogjog követeléstől való függetlensége abban is megnyilvánul, hogy a kielégítési
jog ilyen zálogjog esetén nem a követelés esedékessé válásával és annak nemteljesítésével
nyílik meg, hanem akkor és úgy, amiként azt a felek a biztosítéki szerződésben
meghatározták. Abban az esetben azonban, ha e körben a felek a biztosítéki szerződésben
eltérően nem rendelkeztek, a Javaslat mindkét fél számára megteremti az önálló zálogjog
felmondásának lehetőségét, amely ilyenkor értelemszerűen a biztosítéki szerződés törvényes
tartalmává válik, olyannyira, hogy ebben az esetben a felmondás joga érvényesen ki sem
zárható. Semmis tehát a biztosítéki szerződésnek az a rendelkezése, amely a zálogjogosult
kielégítési jogának megnyílásáról nem rendelkezik, de az önálló zálogjog felmondásának
lehetőségét kizárja.
A Javaslat rögzíti az önálló zálogjog törlésére és „átjegyzésére” vonatkozó speciális
szabályokat is, amelyek az önálló zálogjog törléssel történő megszűnését, illetve azt
eredményezik, hogy törlés helyett a zálogkötelezett rendelkezése szerint más személyt
jegyezzenek be jogosultként az ingatlan-nyilvántartásba. Ez a szabályozás ugyancsak a
zálogkötelezett érdekét szolgálja, jóval rugalmasabban és hatékonyabban (pl. hitelkiváltás
esetén), mint amelyet a járulékos zálogjog szabályozása nyújtani képes. A Javaslat azt is
lehetővé teszi, hogy az önálló zálogjog törlése helyett e zálogjog új jogosultjaként ne csupán
valamely harmadik személyt, hanem magát a zálogkötelezettet jegyezzék be az ingatlan-
nyilvántartásba. Ezzel a lehetőséggel a Javaslat a tulajdonosi jelzálogjog egyik újabb esetét
teremti meg, kellően igazolva ennek a zálogjogi intézménynek a járulékos zálogjoghoz képest
szélesebb körű alkalmazási lehetőségeit.
A javasolt szabályozás a korábban hatályos Ptk. rendelkezéseihez hasonlóan lehetővé teszi a
követelést biztosító zálogjognak önálló zálogjoggá, és ez utóbbinak járulékos zálogjoggá
történő átváltoztatását az átváltoztatott zálogjog ranghelyének megtartása mellett.
Végezetül a Javaslat az önálló zálogjogra is a követelést biztosító zálogjogra vonatkozó
szabályozás megfelelő alkalmazását rendeli mindazon kérdésekben, amelyekben a biztosított
követelés fennállásától való függetlenségből vagy az önálló zálogjogra vonatkozó speciális
rendelkezésekből más nem következik.
A 12. §-hoz (5:110. §)
A Ptk. 5:110. §-ának rendelkezése szerint az elzálogosított követelés kötelezettjének a
zálogjog megalapításáról való - az elzálogosított követelés és a zálogjogosult megjelölését
tartalmazó - írásbeli értesítését követően a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a
zálogkötelezett és az elzálogosított követelés kötelezettje közötti szerződés módosítása. Ez a
25
szabály pusztán arra az esetre biztosítja az elzálogosított követelésnek, mint zálogfedezetnek a
védelmét, ha az ilyen követelés kötelezettjének az elzálogosításról való értesítését követően a
követelés jogosultja és kötelezettje a követelés alapjául szolgáló szerződést módosítja, arra az
esetre azonban nem, amikor a szerződést az abban érintett felek megszüntetik, ezzel vonva el
a zálogjogosult kielégítési alapját. Ezen túlmenően önmagában az elzálogosított követelés
alapjául szolgáló szerződés módosítása nem feltétlenül érinti az elzálogosított követelést, sőt a
szerződésnek olyan módosítása is elképzelhető, amely a zálogjogosult kielégítési jogának
gyakorlása szempontjából is előnyös lehet, amikor is az ilyen módosítás a zálogjogosult
kielégítési jogát és törvényes érdekeit nem sérti. Az ilyen szerződésmódosítás
hatálytalanságának kimondása nyilvánvalóan szükségtelen és indokolatlan. Végül a Ptk.
idézett rendelkezése - annak kógenciája folytán - nem nyújt megfelelő biztonságot a felek
számára azokra az esetekre sem, amikor a módosítás a zálogjogosult számára önmagában
ugyan sérelmet jelentene (mert a zálogfedezet értékét csökkenti), de az valamely okból (pl.
azért, mert a zálogkötelezett kiegészítő biztosítékot nyújtott vagy a fennálló tartozás fedezetét
az elzálogosított követelés szerződésmódosítás folytán csökkent értéke is kellően biztosítja) a
zálogjogosult számára is elfogadható. A Javaslat szerinti - a korábbihoz képest átgondoltabb,
pontosabban megfogalmazott - rendelkezés az ismertetett esetek mindegyikében megfelelő
megoldást nyújt, és a hatályos szabályozáshoz képest minden érintett fél számára megfelelő,
érdekeiket kielégítő szabályozást biztosít.
A 13. §-hoz (5:126. § (2) és (3) bek.)
Amint arra az önálló zálogjog kapcsán utalás történt, a felek a kielégítési jog megnyílását a
biztosítéki szerződésben határozzák meg, ilyen megállapodás hiányában az önálló zálogjog
felmondással szüntethető meg, felmondás esetére pedig a Javaslat kimondja, hogy a
felmondási idő elteltével nyílik meg a zálogjogosultnak az a joga, hogy az önálló zálogjoggal
terhelt ingatlanból kielégítést kereshessen.
Fogyasztóval szemben a kielégítési jog gyakorlásának módját illetően a Javaslat a
zálogjogosult választási lehetőségét jelentősen korlátozza, hiszen a bírósági végrehajtáson
kívül gyakorolható kielégítési jogot néhány esetkörre szűkíti csupán (lásd ezzel kapcsolatosan
a Ptk. 5:128. §-ának módosításához fűzött indokolást), ezzel biztosítva a fogyasztó számára
erőteljesebb garanciákat, szélesebb körű jogorvoslati lehetőséget a kielégítési jog gyakorlása
során.
A 14. §-hoz (5:128. §)
A Ptk. - a korábban hatályos rendelkezésekkel ellentétben - a zálogjogosult számára
egyoldalú választási lehetőséget biztosít abban a tekintetben, hogy zálogjogát bírósági
végrehajtás keretében vagy azon kívül kívánja-e érvényesíteni (Ptk. 5:126. § (3) bek.). Ezt a
lehetőséget a Ptk. 5:127. § (1) bekezdése azzal egészíti ki, hogy a kielégítési jog bírósági
végrehajtáson kívüli gyakorlásának három törvény által szabályozott módja közül is a
zálogjogosult választhatja meg, hogy melyiket kívánja alkalmazni. Végül a fogyasztói
zálogszerződés tekintetében a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítésére nézve a Ptk.
5:128. §-a további korlátokat állapít meg, egyebek között azt, hogy ilyen zálogszerződés
esetén a zálogjogosult csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat, kivéve azt az esetet,
amikor a felek a kielégítési jog megnyílása után írásban eltérő értékesítési módban állapodtak
meg. A Javaslat garanciális okokból a zálogjogosult előzőekben ismertetett választási
lehetőségét nem csak fogyasztói zálogszerződés esetében, hanem általában a fogyasztóval,
mint zálogkötelezettel szemben (bárki legyen is a zálogjog jogosultja) jelentősen korlátozza.
A zálogjogosult számára a kielégítési jogának bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlását
26
ugyanis a fogyasztóval szemben csak abban az esetben teszi lehetővé, ha óvadék tárgya
tekintetében az óvadék jogosultjaként közvetlen kielégítési jogát gyakorolja, vagy az
elzálogosított jogot, illetve követelést a Ptk. szabályainak megfelelően érvényesíti, végül
pedig abban az esetben, ha a kielégítési jogának megnyílása után a zálogkötelezettel írásban
megállapodott a zálogtárgynak a zálogjogosult által történő értékesítésében és annak
módjában. A Javaslat szerint minden más esetben a fogyasztóval szembeni kielégítési jogát a
zálogjogosult csak bírósági végrehajtás útján gyakorolhatja, ide értve természetesen a
zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítését is, amelyet ugyancsak a bírósági
végrehajtás szabályai biztosítanak. A fentebb említett kivételi kör meghatározásánál a
jogalkotó a zálogjog érvényesítésének könnyített módjaihoz fűződő hitelezői érdekekre volt
figyelemmel, így arra, hogy egyfelől érvényesülhessen az érintett zálogtárgyakból (óvadék
tárgya, elzálogosított követelés vagy jog) való kielégítés speciális - jellegénél fogva
különösebb garanciákat nem igénylő - szabályozása, másfelől pedig a korlátozás ne
érvényesülhessen akkor, ha a felek már a kielégítési jog megnyílása után állapodnak meg a
zálogtárgy értékesítésében. A feleknek a zálogtárgy értékesítésének módjára vonatkozó,
írásba foglalt és a kielégítési jog megnyílása után kötött ilyen tartalmú megállapodását
ugyanis nem indokolt korlátozás alá vonni.
A 15. §-hoz (5:131. § (2) bek.)
Mivel a fogyasztóval szemben a Ptk.-nak a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítésére
vonatkozó szabályai a Javaslatnak a Ptk. 5:128. §-át módosító rendelkezése folytán nem
kerülhetnek alkalmazásra, az értesítés és az értékesítés időpontja közötti minimális időtartam
tekintetében a fogyasztói zálogszerződés esetére eltérő szabály előírása okafogyottá vált, ezért
a Javaslat az erre utaló fordulatot a rendelkezésből mellőzte.
A 16. §-hoz (5:140. §)
A Javaslat a Ptk. hatályos szövegéhez képest érdemben nem változtat azon a helyzeten, hogy
az alzálogjog jogosultja a zálogjogosultnak a zálogjogból, illetve kezességből fakadó jogait
gyakorolhatja, de egyértelművé teszi, hogy e jogokat értelemszerűen csak annyiban
gyakorolhatja, amilyen időpontban és mértékben erre a zálogjogosult is jogosulttá vált. Így az
alzálogjog jogosultja csak a zálogjogosultat megillető összeg erejéig kereshet közvetlen
kielégítést a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból, és csak abban az esetben, ha a
zálogjogosultnak az eredeti zálogkötelezettel szembeni kielégítési joga már megnyílt. Mivel a
zálogjogosultat megillető követelés megtérülése a zálogjogosult alapvető érdeke is, a Javaslat
kimondja azt is, hogy az alzálogjog jogosultjának az alzálogjoggal biztosított követelés
érvényesítése során a zálogjogosult érdekeire is tekintettel kell lennie, úgy kell tehát eljárnia,
hogy ezt az érdeket ne veszélyeztesse. Abban az esetben pedig, ha a zálogjoggal biztosított
követelés meghaladja a zálogjogosult követelését, az egyszerűbb eljárás érdekében a Javaslat
ennek érvényesítésére is feljogosítja az alzálogjogosultat, azzal azonban, hogy a követelését
meghaladóan befolyt pénzösszeg tekintetében a zálogjogosulttal elszámolni köteles. Ennek
megtörténtéig pedig a zálogjogosult elszámolási igényének biztosítására a javára elszámolható
pénzösszegen, illetve más vagyontárgyon a zálogjogosultat a törvény rendelkezése alapján
zálogjog illeti meg. Ezzel a konstrukcióval a törvény mind a zálogjogosult, mind pedig az
alzálogjogosult érdekeit kellőképpen és kiegyensúlyozott módon szolgálja.
A 17. §-hoz (5:142. § (1) bek. e) pont és (4) bek.)
27
A Javaslat a korábban hatályos Ptk. bevált rendelkezéséhez hasonlóan kimondaná, hogy
kézizálogjog esetén a követelés elévülése az azt biztosító kézizálogjogból való kielégítés
lehetőségét nem érintené, önmagában az a körülmény ugyanis, hogy valamely követelés
bírósági úton már nem érvényesíthető, a kézizálogjog jogosultját megillető kielégítési jogot
nem szünteti meg, legfeljebb a kielégítési jog bírósági úton történő gyakorlását teszi
lehetetlenné.
A Ptk. rendelkezik arról, hogy a biztosított követelés átruházásával vagy egyéb módon való
átszállásával a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára, de kimondja azt is, hogy a
követelés részbeni átruházása esetén a zálogjog a követeléseik arányában megoszlik az
átruházó és az új zálogjogosult között. Arra vonatkozóan azonban nincs rendelkezés a Ptk.-
ban, hogy mi a helyzet akkor, ha a követelést az azt biztosító zálogjog átszállásának
kizárásával ruházza át a zálogjogosult, vagy ha a zálogjog több követelést is biztosít, és a
követelések jogosultja nem az összes követelését ruházza át az új jogosultra úgy, hogy az
átruházott követelés tekintetében a zálogjog átszállását kizárja. A Javaslat pótolja ezt a
hiányosságot, egyfelől kimondva, hogy ha a követelést az azt biztosító zálogjog átszállásának
kizárásával ruházzák át, akkor a zálogjog megszűnésének egy sajátos esetével állunk
szemben. Másfelől a Javaslat e megszűnési ok alól kivételt tesz abban az esetben, ha a
zálogjogosult csak a biztosított követelések egy részét ruházza át. Erre az esetre a Javaslat
kimondja, hogy a zálogjog a követelés átruházója további követelésének, illetve
követeléseinek biztosítékaként fennmarad.
A 18. §-hoz (6:7. § (5) bek.)
A Ptk. 6:7. § (4) bekezdése kapcsán nem volt egyértelmű, hogy az érvénytelenségre a
nyilatkozattevő érdekében vagy hátrányában lehet hivatkozni. A Javaslat úgy módosítja a
normaszöveget a Ptk.-hoz képest, hogy egy új bekezdésben egy relatív semmisségi
klauzulával egészíti ki a rendelkezést, amely szerint az írni nem tudó vagy írni nem képes
személy, illetve az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a
nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az erre alapuló
érvénytelenségre csak az ő érdekében lehet hivatkozni.
A 19. §-hoz (6:99. §)
A Ptk. a zálogjogi szabályozás átalakításához szorosan kapcsolódva, annak mintegy
sarokpontjaként mondta ki a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát. Ennek változatlan
formában történő fenntartása sem jogpolitikai, sem gazdasági szempontból nem indokolt.
Erre, valamint az önálló zálogjog újraszabályozására is tekintettel, a Javaslat enyhíti az ún.
fidúcia-tilalmat. A Javaslat alapján a jövőben ez a tilalom kizárólag a fogyasztói ügyletekre,
valamint a fogyasztók egymás között kötött, de fogyasztói szerződésnek nem minősülő
ügyleteire terjed ki. Ennek megfelelően az ilyen jogügyletekben semmis lesz az a kikötés,
amelyben a fogyasztó a vele szembeni követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog
vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget. Fontos
kiemelni, hogy ez a semmisségi ok részleges érvénytelenséget eredményez.
A 20. §-hoz (6:208. § (3) bek.)
A Ptk. jelenleg hatályos főszabálya értelmében a szerződésátruházással a szerződés
biztosítékai megszűnnek. A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy nem
indokolt, hogy a szerződésátruházással átszálló jogosultságok alapjául szolgáló
kötelezettségeket biztosító biztosítékok megszűnjenek. A biztosíték nyújtójának helyzetét
28
ugyanis nem befolyásolja, nem teszi terhesebbé a biztosíték jogosultjának személyében
bekövetkező változás. A biztosíték megszűnése viszont a szerződésbe belépő új jogosult
számára hátrányos lenne. A szerződésátruházással összefüggésben csak akkor indokolt, hogy
a biztosíték megszűnjön, ha az alanyváltozás a szerződésből származó kötelezettség
tekintetében következik be. Ez utóbbi esetben ugyanis a biztosíték nyújtója számára nem
közömbös az, hogy kit terhel az a kötelezettség, amelyért az általa nyújtott biztosítékkal helyt
kell állnia. Ezért a törvényjavaslat alapján a szerződésátruházás következtében csak akkor
szűnik meg a biztosíték, ha az az átruházott pozícióval járó kötelezettséget biztosít, és a
biztosíték nyújtója a szerződésátruházáshoz nem járul hozzá. A Javaslat szerinti módosítás
következtében elhagyásra kerül a Ptk. azon rendelkezése is, amely szerint „A zálogkötelezett
hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre.” A
szerződésátruházással tehát a biztosíték vagy fennmarad vagy megszűnik, és még akkor sem
újul meg, hanem tovább él, ha a fennmaradására a biztosítéknyújtó hozzájárulása
következtében kerül sor.
A 21. §-hoz (6:209. § (3) és (4) bek.)
A gyakorlati igényeknek megfelelően a Javaslat lehetővé teszi azt, hogy a biztosíték
kötelezettje a szerződésátruházáshoz, és ezen keresztül a biztosíték fennmaradásához való
hozzájáruló nyilatkozatát előzetesen megtegye. Ezzel összefüggésben szükséges rögzíteni azt,
hogy az előzetes hozzájáruló nyilatkozat a biztosíték kötelezettjének a szerződésátruházásról
történt értesítésével válik hatályossá. A biztosíték kötelezettje számára ugyanakkor jelentős
kockázatot jelent a visszavonhatatlan nyilatkozat, mivel annak révén elveszíti ráhatását arra,
hogy kit terhel az a kötelezettség, aminek teljesítéséért a biztosítékkal helyt kell állnia.
Szükséges ezért a biztosíték kötelezettje számára lehetővé tenni, hogy a nyilatkozat megtétele
alkalmával fenntartsa a jogot az előzetesen megtett hozzájáruló nyilatkozat visszavonására.
A 22. §-hoz (Hatodik Könyv Ötödik Rész)
(A 6:565. §-hoz)
A Javaslat a nyitott értékpapír fogalom megtartása mellett jelentősen egyszerűsíti az
értékpapír fogalmát annak érdekében, hogy egy könnyen értelmezhető, letisztult és tömör
norma álljon a jogalkalmazók rendelkezésére. Ennek keretében az értékpapírt a lehetséges
előállítási formáinak megjelölésével, az értékpapír-kötelem tartalmával, a sajátos teljesítési
kényszer jellegével határozza meg. A definíció a dolog kategóriájába eső értékpapírban
foglalt jog gyakorlására, arról való rendelkezésre vonatkozóan kifejezetten rögzíti a jogosult
általi birtoklás szükségességét.
A Javaslat elhagyja a definícióból a jog bizonyításának eljárásjogi kategóriáját, tekintettel
arra, hogy az értékpapírból származó jogok sajátos bizonyításának kérdése anyagi jogi
szemléletben nem az értékpapír fogalmához tartozik, hanem az egyik következménye az
alaki-legitimációs hatásnak.
A Javaslat egyértelműsíti az értékpapír megjelenési formáit, így a közéletben általánosan
elfogadott és alkalmazott, a forgalombiztonság szempontjainak is megfeleltethető papír alapú
okiratot, valamint a tőkepiacról szóló törvény alapján meghatározott adatösszességet rendeli
értékpapírként előállíthatónak elfogadni.
29
A Javaslat változatlanul tartalmazza a jogszabályban külön nem nevesített értékpapírfajták
kapcsán megkövetelt tartalmi elemeket, amelyeket a korábbi szabályozástól eltérően
közvetlenül követve rögzíti az értékpapírok tulajdonságainak érvényességi összefüggéseit.
A Javaslat kifejezetten szabályozza, hogy nem jár kötelemszüntető hatással, ha az értékpapír
jogosultja válik annak kötelezettjévé, figyelemmel a 6:3. §-ban foglalt általános szabályokra,
valamint az értékpapír-visszavásárlási megállapodások piaci gyakorlatának biztosítására.
A Javaslat a külön nem nevesített értékpapírfajták kötelező tartalmi elemeinek meghatározása
kapcsán, valamint a kibocsátás aktusának egyéb rendelkezésekben történő megjelenítésénél is
abból indul ki, hogy az értékpapír hibátlan kibocsátással kerül forgalomba. A hibás
kibocsátáshoz kapcsolódó jogkövetkezményekről a Javaslat külön rendelkezik.
(A 6:566. §-hoz)
A Javaslat az értékpapír fogalmával azonos címben szabályozza az értékpapír alaki
legitimációs hatását, tekintettel arra, hogy az a jogintézmény alapvető és tipikus elemét
jelenti, amelyhez kiemelt jelentőséggel kapcsolódnak a hibás kibocsátás ellenére beálló
értékpapírjogi következmények is.
A Javaslat egyszerűsíti és egységesíti az alaki legitimáció szabályait, amely a szükséges
kivételek rögzítése mellett irányadó mindkét előállítási formára. Annak érdekében, hogy
dematerializált értékpapír átruházása esetén számlajóváírásig az átruházó már ne léphessen fel
az értékpapír jogosultjaként, kifejezetten rögzíti a Javaslat, hogy csak ellenkező bizonyítás
hiányában kell az értékpapír jogosultjának az értékpapírszámla jogosultját tekinteni.
(A 6:567. §-hoz)
A Javaslat megtartja a kifogáskorlátozás kapcsán bevezetett azon újítást, amely kifejezetten a
jóhiszemű jogosultat részesíti a jogintézmény által nyújtott jogvédelemben.
A Javaslat a normavilágosság okán a korábbi személyes viszony kifejezés helyett a
jogviszony kifejezést vezeti be a rendelkezésbe olyan módon, hogy a fennálló jogviszonyok
mellett a megszűnt jogviszonyokra is kiterjeszti a kifogáskorlátozás hatályát.
(A 6:568. §-hoz)
A Javaslat megtartja a korábbi szabályozás deklaráltan kógens jellegét, a vonatkozó
rendelkezésektől a jogalkalmazó részéről eltérést nem enged.
A Javaslat arra való tekintettel, hogy a Ptk.-ban rögzített szabályok általános jellegűek, az
ágazati jogszabályok speciális rendelkezéseivel való koherencia hatékonyabb megteremtése
érdekében valamennyi jogszabályra kiterjeszti az eltérő szabályozás lehetőségét.
(A 6:569. §-hoz)
A Javaslat egységesíti, valamint pontosítja az értékpapírok átruházási módjaival kapcsolatos
rendelkezéseket azzal, hogy részletesen az okirati formában előállított értékpapírokra
vonatkozó szabályokat rögzíti.
30
A Javaslat a dematerializált formában előállított értékpapírok átruházásának technikai jellegű
szabályait az ágazati jogszabályok szabályozására bízza.
(A 6:570. §-hoz)
A Javaslat a szükséges kivétel rögzítésével egységesen állapítja meg az értékpapírok
átruházásának joghatását, amely így az értékpapír előállítási formájától függetlenül
irányadóvá válik.
A Javaslat elsődleges célja a forgalombiztonság elősegítése, amely érdekében az értékpapír-
fogalom szellemiségével összhangban, főszabályként határozza meg a rendelkezést.
(A 6:571. §-hoz)
A Javaslat megtartja az értékpapírok megsemmisítésének szabályait újításként bevezető
rendelkezést.
A Javaslat a megsemmisítés fogalma helyett a semmissé nyilvánítás kifejezést vezeti be a
közjegyzői nemperes eljárásokkal való törvénnyel való összhang megteremtése érdekében.
A Javaslat továbbá megteremti a lehetőséget a dematerializált formában előállított
értékpapírok megsemmisítésére is, figyelemmel arra, hogy felmerülhet annak a veszélye,
hogy az értékpapírszámlán nyilvántartott információ azonosíthatatlanná válik.
A 23. §-hoz (szövegcsere)
A Javaslat a Ptk. és a számviteli törvény közötti összhang megteremtését szolgálja, az
osztalékelőleg kifizetésének egyértelmű végrehajtását segíti elő.
A 24. §-hoz (hatályon kívül helyező)
A Javaslat a) pontjához: A különvált zálogjog intézményének megszűnése folytán e
rendelkezés szükségtelenné vált, ezért a hatályon kívül helyezése indokolt. Ez nem jelenti azt,
hogy a törvény hatálybalépése előtt létrejött különvált zálogjogokra e szabályt változatlanul
alkalmazni kell, ez azonban az átmeneti rendelkezést megállapító szabályokból
értelemszerűen következik.
A Javaslat b) pontjához: A különvált zálogjog intézményének megszűnése folytán e
rendelkezés szükségtelenné vált, ezért a hatályon kívül helyezése indokolt. Ez nem jelenti azt,
hogy a törvény hatálybalépése előtt létrejött különvált zálogjogokra e szabályt változatlanul
alkalmazni kell, ez azonban az átmeneti rendelkezést megállapító szabályokból
értelemszerűen következik.
A Javaslat c) pontjához: A Ptk. a szerződésszegéssel okozott károkozás mellett külön jeleníti
meg a szerződésen kívüli károkért való felelősség szabályait. E körben mondja ki a Ptk.
6:541. §-a, hogy „ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben
harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel
egyetemlegesen felel”.
31
A vezető tisztségviselők ezen felelősségi alakzatának és a jogi személlyel egyetemleges
helytállási kötelezettségének megítélése azonban nem szakítható el annak Ptk.-beli helyétől,
vagyis attól, hogy az a szerződéses viszonyokon kívül értelmezhető felelősség. Vagyis ebben
az esetben olyan károkozás történik, amelyben a károkozó a jogi személy vezető
tisztségviselője, aki e minőségében jelenik meg a jogviszonyban (vagyis nem mint a saját
ügyében eljáró magánszemély), ugyanakkor magatartásával nem keletkeztet szerződéses
kötelmet (hiszen ebben az esetben már képviseletről lenne szó és jognyilatkozatot a
szerződéses szabályok alapján kellene megítélni - Ptk. 6:1. § és 6:11. §). A vezető
tisztségviselő felelősségének megállapításához az is szükséges, hogy a károkozó magatartás
összefüggésben álljon a tisztségével, vagyis mint vezető tisztségviselő feleljen azért a
körülményért, eseményért, amelyből a kár következett. A Ptk. kimondja továbbá, hogy
„mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható”.
A károsultnak pedig azt kell bizonyítania, hogy a károkozó a kárt előre látta vagy látnia kellett
volna.
Összességében tehát ezen esetben akkor állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége,
ha (a) a jogi személy szerződéses viszonyain kívül jár el, (b) a kárt okozó esemény,
magatartás a vezető tisztségviselői minőségével összefüggő volt, (c) a magatartás felróható
volt és (d) a vezető tisztségviselő a kárt előre látta vagy előre láthatta volna.
Ilyen eset azonban igen szűk körben képzelhető el, így joggal merül fel annak a kérdése,
szükséges-e egyáltalán erre az esetre önálló szabályt alkotni. Az értelmezési bizonytalanságot
továbbá növelte az, hogy vitatott annak kérdése, hogy a 6:541. § alkalmazható-e abban az
esetben is, ha a károsult és a jogi személy között egyébként fennáll jogviszony. A Ptk.
érvényesülése körében megismerhető egyöntetű szakmai vélemény szerint e kérdésben az
értelmezési bizonytalanságok feloldása nem történhet a (bírósági) joggyakorlat által. A
Javaslatnak a Ptk. 6:541. §-át hatályon kívül helyező rendelkezésével egyidejűleg a 3:24. §-a
kiegészül a vezető tisztségviselő harmadik személyeknek okozott károkozásáért való
felelősség szabályával, amely sajátos jogi személy jogi szabályt rögzít a 6:540. § és 6:542. §
rendelkezéseihez képest.
A 25. §-hoz (hatályba léptető)
A Javaslat meghatározza a hatálybalépésének időpontját.
A 26. §-hoz (általános átmeneti)
Az átmeneti szabályok szövegezése körében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény
(a továbbiakban: Jat.) 15. §-a szolgál kiindulópontként. A Jat. 15. §-a a szabályozási átmenet
rendezése körében egy általánosan, tehát minden jogszabályra egyaránt vonatkozó - de
eltérést engedő - alkalmazási szabályt határoz meg. A Jat. 15. § (1) bekezdése alapján - ha
jogszabály másként nem rendezi az átmenet kérdését - a jogszabályi rendelkezést a
hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett
eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A Jat. 15. § (2) bekezdése pedig a továbbhatás
kérdését rendezi, amelynek értelmében a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően
nem rendelkezik - a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is
alkalmazni kell. Hangsúlyozandó, hogy ennek megfelelően átmeneti rendelkezés
megalkotására csak abban az esetben van szükség, ha a jogalkotó kifejezetten el kíván térni a
Jat. 15. §-ától, vagy ha értelmezni kívánja azt.
32
A Javaslat 26. §-a a Jat. 15. § (1) bekezdését a magánjogi jogviszonyok szempontjából
értelmezi és fogalmazza újra. E nélkül a szabály nélkül nem volna ugyanis egyértelmű, hogy a
magánjog szempontjából nem csak a jogviszonyoknak és a tényeknek van jelentősége, hanem
a jognyilatkozatoknak is. A jognyilatkozatok jelentősége abban áll, hogy a magánjogi
jogviszonyok keletkezése, módosulása és megszűnése tekintetében egyaránt szerepe lehet a
tényeknek és a jognyilatkozatoknak. A Jat. 15. §-ában szereplő „megkezdett eljárási
cselekmények” fogalom ugyanakkor a hatályos magánjogi jogszabályok és a Javaslat
alkalmazásának rendezése - tehát egy alapvetően anyagi jogi jogviszonyok rendezésére
irányuló, ezért anyagi jogi szemléletű átmeneti szabályozás - szempontjából nem
értelmezhető. A Jat. 15. § (1) bekezdésének b) pontja - a (2) bekezdés b) pontjával
egyetemben - nem arra nézve ad iránymutatást, hogy egy új, illetve módosított anyagi jogi
rendelkezés alkalmazására már egy folyamatban lévő peres, illetve nemperes vagy más
jellegű magánjogi jogvitát (is) rendező eljárásban sor kerüljön-e, hanem arra, hogy egy
újonnan bevezetésre kerülő vagy egy módosított eljárásjogi normát főszabály szerint - külön
eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - mikortól, mely eljárási cselekményekre
vonatkozóan kell alkalmazni az adott eljárásjogi jogviszony keretében.
Az általános szabály előírását követően a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és
felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.)
által az egyes könyvek sorrendjében megfogalmazott generális és speciális átmeneti
rendelkezések a Javaslat által bevezetett módosítások tekintetében is irányadóak.
A Javaslat tehát az általános szabály kimondása mellett kizárólag azokat a speciális átmeneti
rendelkezéseket határozza meg, amelyeket a Ptké. nem határoz meg, vagy amelyeket a Ptké.
rendelkezéseitől eltérően kell alkalmazni.
A 27. §-hoz (átmeneti szülőtartás)
A Javaslat kimondja, hogy a Ptk.-nak az e törvénnyel megállapított 4:208. § (1a) bekezdését a
szülő számára az e törvény hatálybalépése után nyújtott ellátás esetén kell alkalmazni.
A 28. és 29. §-okhoz (átmeneti átalakításos önálló zálogjog)
Az átmeneti rendelkezések között a Javaslat kimondja, hogy a Ptké. 49. § (3) bekezdésének az
a rendelkezése, amely szerint a Ptk. hatálybalépése előtt kötött zálogszerződéssel létrejött
jelzálogjogot a zálogjogosult a Ptk. hatálybalépését követően a különvált zálogjogra
vonatkozó szabályok szerint a biztosított követelés nélkül is átruházhatja, 2016. július 1-jétől
nem alkalmazható. E rendelkezést az a körülmény indokolja, hogy a Ptk. különvált zálogjogra
vonatkozó szabályait a Javaslat szerint 2016. július 1. napjától az önálló zálogjogra vonatkozó
szabályok váltják fel, így ettől az időponttól a korábban alapított követelést biztosító
jelzálogjog biztosítéki célból történő átruházásával különvált zálogjog (az erre vonatkozó
szabályok szerint) már nem jöhet létre.
A Javaslat ezzel egyidejűleg átmeneti rendelkezésként lehetővé teszi azt, hogy a törvény
zálogjogra vonatkozó rendelkezéseinek hatálybalépése, vagyis 2016. július 1-je előtt alapított
ingatlant terhelő járulékos jelzálogjog vagy létrejött különvált zálogjog 2016. július 1-jét
követően a zálogjogosult erre irányuló és a zálogkötelezetthez intézett egyoldalú írásbeli
nyilatkozata alapján ún. átalakításos önálló zálogjoggá alakuljon át. Az átalakításra a
33
járulékos jelzálogjog különválása előtt, de akár azt követően is, vagyis a törvény
hatálybalépése előtt már fennálló különvált zálogjog esetében is sor kerülhet.
A jelzálogjogosult egyoldalú jognyilatkozata alapján csak abban az esetben jöhet létre az
átalakításos önálló zálogjog, ha az eredeti jelzálogszerződés a biztosított követelést az összeg
meghatározásával tartalmazta. Az átalakításos önálló zálogjog jogosultja ugyanis nem
gyakorolhatja kielégítési jogát a szerződés szerint eredetileg megjelölt összeget meghaladó
mértékben.
A járulékos jelzálogjog a különválás előtt oly módon alakítható át átalakításos önálló
zálogjoggá, hogy a jelzálogjogosult az erre irányuló egyoldalú írásbeli nyilatkozatát közli a
zálogkötelezettel. Ebben az esetben a zálogkötelezett beleegyezésére nincs szükség, a
zálogjogosult jognyilatkozata azonban - figyelemmel a Ptk. 6:5. § (2) bekezdésére - a
zálogkötelezetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Ez azt jelenti, hogy egymás közötti
viszonyukban az átalakító nyilatkozat a zálogkötelezetthez való megérkezéssel ugyan
hatályossá válik (kötelmi jogi hatály), az átalakításos önálló zálogjog azonban harmadik
jóhiszemű személyek és a gazdasági forgalom irányában csak annak ingatlan-nyilvántartási
bejegyzésével lesz hatályos (dologi jogi hatály). Annak ellenére tehát, hogy a járulékos
jelzálogjog átalakítására már az erről szóló nyilatkozatnak a zálogkötelezetthez való
megérkezésével sor kerül, az átalakítással létrehozott átalakításos önálló zálogjog - a
bejegyzése iránti kérelem benyújtásának napjára visszamenőlegesen - csak az ingatlan-
nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.
Ha a járulékos jelzálogjog különválása már megtörtént, az átalakításhoz a jelzálogjogot
különvált zálogjogként átruházó (eredeti) zálogjogosultnak, valamint a különvált zálogjog
jogosultjának ugyanabba az okiratban foglalt, közös írásbeli nyilatkozatára van szükség az
átalakításos önálló zálogjog létrejöttéhez.
Ennek az a magyarázata, hogy a Javaslat - a zálogkötelezett mellett - a különvált zálogjogot
átruházó, eredeti zálogjogosult érdekeit is védeni kívánja. Főszabály szerint az átalakítással az
eredeti zálogjogosult helyzete sem súlyosbodhat. Annak következtében azonban, hogy az
önálló zálogjog jogosultja is csak az eredeti jelzálogszerződésben megjelölt összeg erejéig
gyakorolhatja kielégítési jogát, az eredeti zálogjogosultat érdeksérelem érheti, hiszen fennáll a
veszélye annak, hogy kielégítési jogának terjedelme szűkül.
Az átalakítással ugyanis az eredeti jelzálogszerződésben szereplő összeg olyan felső határrá
válik, amely nemcsak a különvált zálogjogot önálló zálogjoggá alakító zálogjogosultra (a
különvált zálogjog jogosultjára), hanem a járulékos jelzálogjogot különvált zálogjogként
átruházó (eredeti) zálogjogosultra nézve is irányadó. Az eredeti zálogjogosult érdekeit sértheti
az is, ha az átalakításra csak az eredeti jelzálogszerződésben szereplő összeg egy része erejéig
kerül sor. A Javaslat alapján ugyanis az átalakításra az eredeti jelzálogszerződésben szereplő
összeg erejéig van lehetőség, az átalakítással létrejövő átalakításos önálló zálogjog összege
ebből következően nem haladhatja meg az eredeti jelzálogszerződésben meghatározott
összeget. Annak azonban nincs akadálya, hogy az átalakításra csak az eredeti összeg egy
részéig kerüljön sor. Ilyen esetben a fennmaradó összeget biztosító jelzálogjog megszűnik. Ez
felel meg ugyanis a Javaslatban szabályozott teljes átalakítás elvének, amely szerint az
átalakítással az eredeti jelzálogjog egésze megszűnik és helyébe az átalakításos önálló
zálogjog lép, abban az esetben is, ha az átalakítás az eredeti jelzálogjoghoz képest csak
részleges. Ez azonban a jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó (eredeti)
zálogjogosultra nézve - az eredeti összeg át nem alakított része tekintetében - a kielégítési
jogának az elvesztését jelentené, ezért az eredeti zálogjogosult jognyilatkozata nélkül az
átalakításra nem kerülhet sor. Ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a két érintett
zálogjogosultnak meg kell állapodnia egymással a különvált zálogjog önálló zálogjoggá
34
történő átalakítása tárgyában. Ez megfelelő érdekvédelmi eszköz az eredeti zálogjogosult
számára, hiszen - a várható előnyök és az esetlegesen fennálló veszély alapján - szabadon
dönthet arról, hogy hozzájárul-e a különvált zálogjog átalakításához.
A Javaslat a teljes átalakítás elvére figyelemmel kimondja, hogy a jelzálogjog átalakításával -
akár a zálogjog különválása előtt, akár azt követően kerül rá sor - az eredeti jelzálogjog
megszűnik, és annak ranghelyén jön létre az átalakításos önálló zálogjog. Az átalakításos
önálló zálogjog ennek alapján megtartja az eredeti, a megszűnő jelzálogjog ranghelyét. Ezt a
szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az átalakítás csak részleges.
Ha tehát az átalakítás az eredeti jelzálogjoggal biztosított követelést csak részlegesen érinti, a
jelzálogjog ez esetben is egészében alakul át átalakításos önálló zálogjoggá. Ebből következik
az is, hogy az át nem alakítható vagy az át nem alakított részében az eredeti járulékos
jelzálogjog az átalakítással egyidejűleg megszűnik. A teljes átalakítás elve ennek megfelelően
a zálogjog jellegére és nem az általa biztosított követelés mértékére vonatkozik.
Nincs tehát lehetőség arra, hogy az eredeti jelzálogjog részlegesen alakuljon át önálló
zálogjoggá. Ez ugyanis ahhoz a nehezen kezelhető helyzethez vezetne, hogy a jelzálogjog egy
része vagy járulékosként, vagy különváltként maradna fenn, egy másik része azonban
átalakulna átalakításos önálló zálogjoggá. A Javaslat ezt a nem kívánt helyzetet kívánja
elkerülni a teljes átalakulás elvének rögzítésével.
A részleges átalakulás kizárásához kapcsolódva említést érdemel az egyetemleges jelzálogjog
átalakításának esetköre. Egyetemleges jelzálogjog tipikus esete az, amikor ugyanazt a
követelést - a követelésnek az egyes zálogtárgyakra vonatkozó megosztása nélkül - több
zálogtárgy biztosítja. Ezzel kapcsolatban azt a helyzetet kell elkerülni, hogy az átalakítás
következtében egyes zálogtárgyakat továbbra is járulékos vagy különvált, míg más
zálogtárgyakat önálló zálogjog terheljen. Ez a veszély különösen fedezetcsere esetén állhat
fenn. A teljes átalakítás elve azonban irányadó az egyetemleges jelzálogjog tekintetében is,
vagyis az átalakításos önálló zálogjoggá történő átalakítás eredményeként nem fordulhat elő
az sem, hogy egyes vagyontárgyak kikerüljenek a zálogjogi fedezet köréből. Egyetemleges
jelzálogjog esetén a részleges átalakulás eredményeként bizonyos vagyontárgyak
kikerülhetnének a zálogjogi fedezet köréből, ami azonban a többi zálogkötelezett megtérítési
igényét érintené hátrányosan, csökkentené ugyanis a megtérítési igény fedezetéül szolgáló
zálogtárgyak körét. E körülményre is figyelemmel a Javaslat az egyetemleges jelzálogjog
esetében sem tesz kivételt a teljes átalakítás elve alól.
Alkotmányossági szempontból kiemelkedő érdek fűződik ahhoz, hogy az átalakítás
következtében a zálogkötelezett helyzete ne váljon terhesebbé. Ez ugyanis a zálogkötelezett
tulajdonát érintő kérdés, amelynek lényeges alkotmányossági vetületei is vannak. Ezért a
Javaslat kifejezetten is kimondja az átalakításos önálló zálogjog terhesebbé válásának tilalmát.
A zálogkötelezett érdekeinek a védelme mellett azonban a Javaslat megfelelő védelmet nyújt
a jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó eredeti zálogjogosult, a rangsorban hátrább
álló egyéb dologi jogi jogosult, valamint az aljelzálogjog jogosultja számára is. Ennek
megfelelően nem fordulhat elő, hogy az átalakítással bármelyik érintett helyzete -
hozzájárulása nélkül - terhesebbé váljék.
Tekintettel azonban arra, hogy az önálló zálogjoggá történő átalakítás nem haladhatja meg a
biztosított követelésnek az eredeti jelzálogszerződésben szereplő összegét, az azonos
35
ranghelyű és a rangsorban hátrább álló jogosultakat az átalakítás nem hozhatja hátrányosabb
helyzetbe. Emiatt az átalakításhoz nem szükséges előírni e jogosultak hozzájárulását. Jogosult
alatt elsősorban a jelzálogjogosultat, másodsorban pedig más (korlátolt) dologi jog jogosultját
(pl. haszonélvezőt) kell érteni.
E szabályozás alól a Javaslat egyetlen esetben tesz kivételt, amikor is az átalakítandó
jelzálogjogot, illetve a jelzálogjoggal biztosított követelést aljelzálogjog terheli. Mivel a Ptk.
immár nevesíti az alzálogjog intézményét, így elvileg nincs akadálya annak, hogy a járulékos
jelzálogjogot, illetve az általa biztosított követelést - még a zálogjog különválása előtt - a
jogosult elzálogosítsa, vagyis azon aljelzálogjogot engedjen. Az aljelzálogjogot természetesen
be kell jegyezni a megfelelő nyilvántartásba. Annak sincs ugyanakkor akadálya, hogy az
elzálogosításra a különválás után kerüljön sor, bár ennek relevanciája igen csekély. Bármelyik
esetről is legyen azonban szó, a Javaslat előírja, hogy abban az esetben, ha az átalakítandó
jelzálogjoggal biztosított követelésre aljelzálogjog van bejegyezve, akkor az átalakításhoz az
aljelzálogjog jogosultjának írásbeli hozzájárulására is szükség van. Az átalakítás ugyanis az
aljelzálogjog jogosultjának a helyzetét hátrányosan is érintheti, mivel az aljelzálogjoggal
biztosított követelés mértéke annak ellenére csökkenhet, hogy az aljelzálogjog az átalakítás
után is fennmarad, és a továbbiakban az átalakításos önálló zálogjogot terheli.
Az Javaslat önálló zálogjogra vonatkozó szabályozásának egyik központi eleme a biztosítéki
szerződés szükségessége. Erre tekintettel az önálló zálogjog sajátos típusa, az átalakításos
önálló zálogjog esetén is rendelkezni kell a biztosítéki megállapodásról. A Javaslat ezért
kimondja, hogy azt az átalakítással érintett jelzálogjogot alapító jelzálogszerződést kell
biztosítéki megállapodásnak tekintetni, amelynek alapján az eredeti jelzálogjogot az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyezték.
Ebből az is következik, hogy ha az eredeti jelzálogszerződésben összegszerűen meghatározott
biztosított követelés (pl. teljesítés során) megszűnik, akkor az átalakításos önálló zálogjogot
más célra már nem lehet felhasználni. Ennek alapján a biztosított követelés megszűnése miatt
kiüresedő átalakításos önálló zálogjoghoz újabb biztosítéki célt - újabb biztosítéki
szerződéssel - már nem lehet hozzákapcsolni. Sőt, a Javaslat az eredetitől eltérő biztosítéki
megállapodást, illetve az átalakító jognyilatkozat ezzel ellentétes rendelkezését semmisnek
minősíti. E rendelkezés is alapvetően a zálogkötelezett védelmét szolgálja, de védelmet nyújt
azoknak a harmadik személyeknek is - elsősorban az ingatlan-nyilvántartásban hátrább álló
ranghelyen bejegyzett jogosultaknak -, akik ésszerűen számolhattak azzal, hogy az utóbb
átalakításos önálló zálogjoggá átalakított jelzálogjog a biztosított követelés teljesítésével
megszűnik. Az eredeti zálogszerződéstől eltérő tartalmú biztosítéki megállapodás
megkötésének lehetővé tétele ugyanis azzal a veszéllyel járna, hogy az átalakításos önálló
zálogjog bizonytalan - akár korlátlan - időre is fennmaradhatna. E törvényi tilalom hiánya
magában foglalná annak lehetőséget is, hogy a felek újabb és újabb biztosítéki megállapodást
kössenek, illetve az eredeti jelzálogszerződést biztosítéki szerződésként akár többször is
módosíthassák.
Megállapítható tehát, hogy az önálló zálogjog és az átalakításos önálló zálogjog között
lényeges különbség áll fenn abban a tekintetben, hogy ez utóbbi esetében a feleket nem illeti
meg az a jogi lehetőség, hogy - miként az önálló zálogjoghoz - utóbb újabb követeléseket
kapcsolhassanak.
Az átalakításos önálló zálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével összefüggésben a
Javaslat kimondja, hogy azt az átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyén kell az ingatlan-
36
nyilvántartásba bejegyezni, és erre a bejegyzésben utalni is kell, ezzel egyidejűleg pedig
hivatalból törölni kell az átalakítással érintett jelzálogjogot. Ebből következően az átalakításos
önálló zálogjog minden esetben azon a ranghelyen jön létre, amelyen az átalakítással érintett
jelzálogjog bejegyzése történt.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés részletesebb szabályozása azért szükséges, mert az
átalakítás dologi jogi hatálya csak a bejegyezéssel áll be.
A Javaslat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez kapcsolódóan arról is rendelkezik, hogy az
átalakításos önálló zálogjog bejegyzéséhez a zálogkötelezett bejegyzési engedélyére nincs
szükség. A bejegyzés iránti kérelemhez azonban csatolni kell az átalakító nyilatkozatot
(amely különválás előtt a jelzálogjogosult nyilatkozata, különválás után pedig az eredeti
zálogjogosult és a különvált zálogjog jogosultjának ugyanabba az okiratba foglalt közös
nyilatkozata), valamint azt a tértivevényt, átvételi elismervényt vagy egyéb okiratot, amellyel
igazolható, hogy az átalakításra vonatkozó nyilatkozatot a zálogkötelezettel közölte.
A bejegyzési kérelemhez csatolandó átalakító nyilatkozat akkor minősül közöltnek, amikor az
a címzetthez megérkezett, a Ptk. 6:5. § (2) bekezdése szerint ugyanis a távollévők között tett
jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá.
A Ptk. 5:100. § (5) bekezdése alapján a különvált zálogjoggal biztosított követelés
megszűnésével a különvált zálogjog visszaszáll az eredeti zálogjogosultra. Annak érdekében,
hogy a járulékos jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó (eredeti) zálogjogosult
helyzete az átalakítással ne váljon terhesebbé, a Javaslat rendelkezik arról, hogy a Ptk. 5:100.
§ (5) bekezdése által biztosított „visszaszállásra” sor kerüljön. Az átalakításos önálló
zálogjoggá történt átalakítást követően is fennállhat ugyanis az a helyzet, hogy a jelzálogjogot
különvált zálogjogként megszerzőnek (a különvált zálogjog jogosultjának) a jelzálogjogot
különvált zálogjogként átruházó (eredeti) zálogjogosulttal szemben fennállott, a jelzálogjog
különvált zálogjogként történt átruházásával biztosított követelése már megszűnt. A különvált
zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennállhat azonban még a
jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó eredeti zálogjogosultnak az az eredeti
követelése, amelyet az utóbb különvált zálogjogként átruházott eredeti járulékos jelzálogjog
biztosított. Az átalakítással azonban a különvált zálogjognak e kettős jellege megszűnik,
helyébe az átalakításos önálló zálogjog lép. Az önálló zálogjoggá való átalakítást követően
azonban a különvált zálogjognak a törvény rendelkezése alapján történő „visszaszállása” már
nem történhet meg, ezért a Javaslat erre az esetre az önálló zálogjog visszaruházásának
kötelezettségét írja elő. Ez a visszaruházási kötelezettség az átalakításos önálló zálogjog
mindenkori jogosultját a jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó (eredeti) zálogjogosult
irányában terheli.
A Ptk. 5:126. § (2) bekezdésében foglalt szabályoknak akkor is érvényesülniük kell, ha a
különvált zálogjogot átalakításos önálló zálogjoggá változtatták át. A Javaslat ezért a
folytonosságot biztosítva, megfelelő módosítással a Ptk. 5:126. § (2) bekezdésének szabályait
átemelte az átalakításos önálló zálogjog rendelkezései közé.
A Ptk. hivatkozott rendelkezése alapján különvált zálogjog esetében a zálogjog átruházásával
biztosított követelés esedékessé válása és teljesítésének elmulasztása nem eredményezi a
kielégítési jog megnyílását. Ha a járulékos jelzálogjog különválását követően kerül sor az
átalakításos önálló zálogjoggá történő átalakításra, az átalakításos önálló zálogjoggá
átváltoztatatott különvált zálogjog átruházásával biztosított követelés esedékessé válása és
teljesítésének elmulasztása ugyancsak nem váltja ki az átalakításos önálló zálogjogon alapuló
37
kielégítési jog megnyílását. Kizárólag az eredeti - még a különválás előtti járulékos
jelzálogjog által biztosított - követelés esedékessé válása és nem-teljesítése az, amely a
kielégítési jog megnyílásával jár.
Ez egyben azt is jelenti, hogy különvált zálogjog esetében is csak egyetlen kielégítési jog
létezik, a különválással nem kettőződhet meg a zálogtárgyra vonatkozó kielégítési jogok
száma. Ez a helyzet akkor sem változhat meg, ha az átalakításos önálló zálogjoggá történő
átalakításra a járulékos jelzálogjog különválását követően kerül sor. Ebből következően az
átalakításos önálló zálogjog jogosultjának kielégítési joga is csak akkor nyílik meg, ha a
jelzálogjogot különvált zálogjogként átruházó (eredeti) zálogjogosult követelése esedékessé
vált és annak teljesítését elmulasztották.
A Ptk. 5:126. § (2) bekezdése szerint, ha az eredeti biztosított követelésre tekintettel a
különvált zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílt, a zálogjog érvényesítésének nem
akadálya az, ha a zálogjog átruházásával biztosított követelés még nem vált esedékessé. Ez a
szabály az átalakításos önálló zálogjog vonatkozásában azt jelenti, hogy ha az eredeti
biztosított követelésre tekintettel az átalakításos önálló zálogjog jogosultjának kielégítési joga
megnyílt, a zálogjog érvényesítésének ugyancsak nem lesz akadálya az, ha az átalakításos
önálló zálogjoggá átalakított különvált zálogjog ilyenként történt átruházásával biztosított
követelés még nem vált esedékessé.
A Ptk. hivatkozott rendelkezése végezetül azt is kimondja, hogy a különvált zálogjogból
fakadó kielégítési jog megnyílta esetén a különvált zálogjog jogosultja köteles kielégítési
jogát gyakorolni vagy a zálogjogot visszaruházni az eredeti zálogjogosultra. Ezért a különvált
zálogjognak átalakításos önálló zálogjoggá való átalakítása esetére a Javaslat rendelkezik a
kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kötelezettségről, vagy ennek hiányában a zálogjog
visszaruházásáról.
Ehhez kapcsolódva azonban azt is rögzíteni kell, hogy a járulékos jelzálogjogot különvált
zálogjogként átruházó (eredeti) zálogjogosultnak írásban értesítenie kell az átalakításos önálló
zálogjog jogosultját arról, hogy a kielégítési joga megnyílt. Erről a tényről ugyanis az eredeti
zálogjogosult szerez először tudomást, hiszen a kielégítési jog megnyílásához az őt megillető
eredeti biztosított követelés esedékessé válása és nem-teljesítése szükséges. Az átalakításos
önálló zálogjog jogosultja - miután a kielégítési jogának megnyílásáról ilyen módon tudomást
szerzett - dönthet, hogy vagy gyakorolja kielégítési jogát vagy az átalakításos önálló
zálogjogot az eredeti zálogjogosultra átruházza.
A biztosított követelést összeg meghatározásával tartalmazó jelzálogszerződéssel alapított
jelzálogjogot a felek az erre irányuló szerződésükkel is átalakíthatják átalakításos önálló
zálogjoggá, erre az esetre a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az átalakításra és az ekként
létrejött átalakításos önálló zálogjogra egy rendelkezés kivételével megfelelően alkalmazni
kell az átalakításos önálló zálogjogra vonatkozó szabályokat.
Végül a Javaslat eltérő rendelkezés hiányában az átalakításos önálló zálogjogra vonatkozóan
alkalmazni rendeli a Ptk. önálló zálogjogra vonatkozó szabályait.
A 30. §-hoz (átmeneti vezető tisztségvezető felelőssége)
A 6:541. § hatályon kívül helyezéséhez a Javaslat sajátos átmeneti rendelkezést kapcsol. A
rendelkezés figyelembe veszi a Ptké. 54. §-ában foglalt átmeneti rendelkezését is.
38