﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/11233. számú
törvényjavaslat
a Magyarország Kormánya és Türkmenisztán Kormánya között a jövedelem- és a
vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről
Előadó: Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2016. június
2016. évi
törvény
a Magyarország Kormánya és Türkmenisztán Kormánya között a jövedelem- és a
vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának
megakadályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről
1.	§
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország Kormánya és Türkmenisztán
Kormánya között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és
az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban:
Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2.	§
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3.	§
Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY
MAGYARORSZÁG KORMÁNYA ÉS
TÜRKMENISZTÁN KORMÁNYA KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL
ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK
MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL
A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN
A Szerződő Felek nevében Magyarország Kormánya és Türkmenisztán Kormánya, attól az
óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás
kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén, és hogy
kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák,
az alábbiak szerint állapodtak meg:
1. Cikk
1
SZEMÉLYI HATÁLY
Ezen Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő
Államban belföldi illetőségűek.
2.	Cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1.	Ezen Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik
Szerződő Állam vagy annak közigazgatási alegységei vagy helyi hatóságai vetnek ki, a
beszedés módjára való tekintet nélkül.
2.	Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes
jövedelem vagy teljes vagyon, illetve a jövedelem vagy vagyon részei után vetnek ki,
beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a
vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke
értéknövekedésének adóját.
3.	Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed:
(a)	Magyarország esetében:
(i)	a személyi jövedelemadó;
(ii)	a társasági adó;
(iii)	a telekadó és
(iv)	az építményadó
(a továbbiakban: „magyar adó”);
(b)	Türkmenisztán esetében:
(i)	a jogi személyek profit (jövedelem) utáni adója;
(ii)	a magánszemélyek jövedelemadója;
(iii)	a vagyonadó
(a továbbiakban: „türkmén adó”).
4.	Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is,
amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek
be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó
adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
3.	Cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1.	Ezen Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
(a)	a „Magyarország” kifejezés a nemzetközi joggal összhangban lévő magyar
jogszabályok által meghatározott földrajzi területet jelenti;
(b)	a „Türkmenisztán” kifejezés Türkmenisztán területét jelenti és magában foglalja a
szárazföldi határain belüli területet a tengeri övezettel együtt (beleértve a tengeri és a
2
tengeralatti övezeteket is), amelyek felett Türkmenisztán szuverén jogokat vagy
joghatóságot gyakorol a nemzetközi jog értelmében;
(c)	az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés
Magyarországot vagy Türkmenisztánt jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;
(d)	a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és
bármely más személyi egyesülést;
(e)	a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent,
amely az adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő;
(f)	a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik;
(g)	az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása”
kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;
(h)	a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Államban tényleges
üzletvezetési hellyel rendelkező vállalkozás által üzemeltetett hajó vagy légi jármű
igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet
kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;
(i)	az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:
(i)	Magyarország esetében az adópolitikáért felelős minisztert vagy
meghatalmazott képviselőjét;
(ii)	Türkmenisztán esetében a Pénzügyminisztériumot és a Központi Állami
Adóhivatalt vagy meghatalmazott képviselőjüket;
(j) az „állampolgár” kifejezés, egy Szerződő Állam vonatkozásában, a következőt
jelenti:
(i)	bármely természetes személyt, aki azon Szerződő Állam állampolgárságával
rendelkezik; és
(ii)	bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb
olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását ezen Szerződő Államban hatályos
jogszabályokból nyeri;
(k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más
önálló jellegű tevékenység végzését;
(l) a „tényleges üzletvezetés helye” kifejezés azt a helyet jelenti, ahol a jogalany
üzletvezetéséhez szükséges kulcsfontosságú vezetési és kereskedelmi döntéseket lényegében
meghozzák. A tényleges üzletvezetés helye rendszerint az a hely lesz, ahol a legmagasabb
rangú személy vagy személyek csoportja döntéseit meghozza, és a mindennapi vezetési
tevékenységet végzik, a hely, ahol a jogalany egésze által végrehajtandó intézkedéseket
meghatározzák.
3
2.	Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő
alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek - ha a
szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentésük van, mint amit ennek az államnak a
jogszabályaiban abban az időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az
Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt
meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt
meghatározásokkal szemben.
4.	Cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1.	Ezen Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai
szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló
ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely közigazgatási alegységét
vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket,
akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem
vagy az ott lévő vagyon alapján adókötelesek.
2.	Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét
Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a)	csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó
lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak
abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági
kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
(b)	amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a
központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az
államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
(c)	amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben
sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
(d)	amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő
Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3.	Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy
mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az államban tekintendő belföldi
illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének helye található.
5.	Cikk
TELEPHELY
1.	Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent,
amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
4
2.	A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
(a)	az üzletvezetés helyét;
(b)	a fióktelepet;
(c)	az irodát;
(d)	a gyártelepet;
(e)	a műhelyt; és
(f)	a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek feltárására,
kitermelésére és kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3.	Az építési terület, az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatok telephelyet
keletkeztetnek, de csak ha 12 hónapnál tovább tartanak.
4.	E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
(a)	létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak
raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
(b)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás
vagy kiszolgáltatás céljára;
(c)	készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy
azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
(d)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
(e)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére
bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
(f)	állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)-e) pontokban
említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti
helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő
jellegű.
5.	Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független
képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó - egy vállalkozás számára
tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott
rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás
telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében,
amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a
4.	bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti
helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az
állandó üzleti helyet telephellyé.
5
6.	Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban
telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos
vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti
tevékenységük keretében járnak el.
7.	Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot
ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi
illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján,
akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6.	Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik
Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az
erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak
jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden
esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az
állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket,
azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek
alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források
és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó
változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot; hajók, belvízi hajók és légi járművek nem
tekintendők ingatlan vagyonnak.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából,
vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
4.	Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó
jövedelemre is alkalmazandók.
7.	Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható,
kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti
tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a
vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen
mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2.	A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a
másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor
mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet
akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet
végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti
kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
6
3.	A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült
költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket,
függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy
máshol.
4.	Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a
vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján
szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a
megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az
alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény
összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.
5.	Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat
vásárol a vállalkozásnak.
6.	Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre
azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7.	Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen
Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk
rendelkezései nem érintik.
8.	Cikk
NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS
1.	A hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerzett
nyereség csak abban az államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges
üzletvezetésének helye található.
2.	Amennyiben egy hajózási társaság tényleges üzletvezetésének helye egy hajó fedélzetén
található, akkor úgy kell tekinteni, hogy az abban a Szerződő Államban található, amelyben a
hajó hazai kikötője van, vagy, ha nincs ilyen hazai kikötő, abban a Szerződő Államban,
amelyben a hajó üzemeltetője belföldi illetőségű személy.
3.	Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely
poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből
származnak.
9.	Cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1.	Amennyiben
(a)	az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik
Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében
részesedik, vagy
(b)	ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam
vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében,
ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
7
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi
kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek
eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a
nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt
nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően
megadóztatható.
2.	Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan
nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelően -, amelyet a másik Szerződő
Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított
nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két
vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független
vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az
ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét, amennyiben egyetért az elsőként említett állam által
végrehajtott kiigazítással. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni
jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség
esetén egyeztetnek egymással.
10.	Cikk
OSZTALÉK
1.	Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik
államban.
2.	Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az
államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha
azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az
így megállapított adó nem haladhatja meg:
(a)	az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a
nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető
társaság tőkéjében legalább 25 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
(b)	az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az
osztalékot fizetik.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások
alkalmazási módját.
3.	E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más nyereségből való
részesedést biztosító jogokból - kivéve a hitelköveteléseket - származó jövedelmet, valamint
olyan egyéb társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az
adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a
részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
8
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az
osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet
fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a
telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet
élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által
kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű
személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik,
ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem
osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval,
még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy
részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.
11.	Cikk
KAMAT
1.	A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Ez a kamat azonban abban a Szerződő Államban is adóztatható - az adott Állam
jogszabályai szerint -, amelyben keletkezett, de ha annak haszonhúzója a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű, az így felszámított adó mértéke nem haladhatja meg a bruttó
kamatösszeg 10 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyeztetés
útján állapodnak meg e korlátozások alkalmazási módjában.
3.	Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban keletkező
kamat, amely a másik Szerződő Államból származik és amelynek haszonhúzója ez az Állam,
beleértve annak helyi hatóságát, a Központi Bankot vagy bármely más pénzügyi intézményt,
amelyet ez a Szerződő Állam teljes egészében birtokol, mentes lesz az adó alól az elsőként
említett államban.
4.	E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet
jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs, és akár ad jogot az adós nyereségéből való
részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó
jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen
értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat,
de nem foglalja magában a 10. cikkben említett jövedelmet. E cikk alkalmazásában a
késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak.
5.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat
keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után
a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk
rendelkezéseit kell alkalmazni.
6.	A kamatot az egyik Szerződő Államból származónak kell tekinteni, ha annak fizetője az
adott államban belföldi illetőségű. Ha azonban az adósság, amelyre a kamatot fizetik, a
9
kamatot fizető személynek - tekintet nélkül arra, hogy belföldi illetőségű-e a Szerződő
Államban vagy sem - egy, a Szerződő Államban lévő telephelyével kapcsolatban merül fel, és
a kamatot az adott telephely viseli, úgy kell tekinteni, hogy a kamat abban a Szerződő
Államban keletkezik, ahol a telephely található.
7.	Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik
személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez
viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető
személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett
többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az
Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
12.	Cikk
JOGDÍJ
1.	A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Ez a jogdíj azonban abban a Szerződő Államban is adóztatható - az adott Állam
jogszabályai szerint -, amelyben keletkezett, de ha annak haszonhúzója a másik Szerződő
Államban belföldi illetőségű, az így felszámított adó mértéke nem haladhatja meg a bruttó
jogdíjösszeg 10 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyeztetés
útján állapodnak meg e korlátozások alkalmazási módjában.
3.	E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet
irodalmi, művészeti vagy tudományos művek (ideértve a filmalkotást) szerzői jogának,
bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos
formulának vagy eljárásnak hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari,
kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként
kapnak.
4.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj
keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni
érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az
esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
5.	A jogdíjat az egyik Szerződő Államból származónak kell tekinteni, ha annak fizetője az
adott Államban belföldi illetőségű. Ha azonban a fizetési kötelezettség, amelyre a jogdíjat
fizetik, a jogdíjat fizető személynek - tekintet nélkül arra, hogy belföldi illetőségű-e a
Szerződő Államban vagy sem - egy, a Szerződő Államban lévő telephelyével kapcsolatban
merül fel, és a jogdíjat az adott telephely viseli, úgy kell tekinteni, hogy a jogdíj abban a
Szerződő Államban keletkezik, ahol a telephely található.
6.	Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy
közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy
információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető
személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk
10
rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett
többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az
Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
13.	Cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és
a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy
hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50
százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból
származik, megadóztatható ebben a másik államban.
3.	Az e cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon
elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő
Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek
(önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget,
megadóztatható ebben a másik államban.
4.	A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek elidegenítéséből, vagy
az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből
származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás
tényleges üzletvezetésének helye található.
5.	Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó
nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi
illetőségű.
11
14.	Cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1.	A 15., 17., 18. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló
díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra
tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő
Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás
megadóztatható ebben a másik államban.
2.	Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel
kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:
(a)	a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy
megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő
vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
(b)	a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki
nem belföldi illetőségű a másik államban, és
(c)	a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
3.	Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó
vagy légi jármű fedélzetén végzett munkáért kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő
Államban, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található.
15.	Cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személy, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság
igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a
másik államban.
16.	Cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1.	Tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-,
rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő
Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a
másik államban.
2.	Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett
személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál
magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és
12
a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az
előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
3.	Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben említett, és az
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű művésznek vagy sportolónak juttatott jövedelem
mentes az adó alól abban a másik Szerződő Államban, amelyikben a művész vagy a sportoló
tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezen tevékenységet jelentős részben (több mint 50%-ban)
az elsőként említett Állam közalapjaiból támogatják. Ebben az esetben a jövedelem csak
abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak
illetősége van.
17.	Cikk
NYUGDÍJAK
A nyugdíj és más hasonló térítés, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek korábbi munkavégzésre tekintettel
fizetnek, csak az elsőként említett államban adóztatható.
18.	Cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1.	(a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy
annak közigazgatási alegysége vagy annak helyi hatósága fizet természetes személynek az
ezen államnak vagy alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az
államban adóztathatók.
(b)	Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő
Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben a másik államban teljesítették, és a természetes
személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
(i)	ennek az államnak az állampolgára; vagy
(ii)	nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi
illetőségű személlyé.
2.	Az egyik Szerződő Állam vagy annak közigazgatási alegysége vagy annak helyi hatósága
által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre,
bérekre és más hasonló díjazásokra a 14., 15. és 16. cikkek rendelkezései alkalmazandók.
19.	Cikk
TANULÓK
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló, ipari és kereskedelmi tanuló vagy gyakornok kap
ellátására, tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való
utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az
elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem
13
adóztatható meg ebben az államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli
forrásból származnak.
20.	Cikk
TANÁROK ÉS OKTATÓK
1.	Az a tanár vagy oktató, aki az egyik Szerződő Államot meglátogatja attól az időponttól
számított két évet meg nem haladó időszakra, amikor először látogatja meg ezt az államot
kizárólag az ebben a Szerződő Államban lévő egyetemen, főiskolán vagy más elismert
kutatóintézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítás vagy felsőfokú tanulmányok
folytatása (beleértve a kutatást) céljából, és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a másik
Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő Államban
mentes az adó alól az ilyen tanításért, tanulmányért kapott díjazás után.
2.	Ennek a cikknek az előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet a
tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsősorban egy meghatározott
személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik.
21.	Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény
előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban
adóztathatók.
2.	Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott
ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az
egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban
egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre
tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az
esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
22.	Cikk
VAGYON
1.	A 6. cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő Államban belföldi
illetőségű személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő Államban fekszik, megadóztatható
ebben a másik államban.
2.	Az ingó vagyon, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő
Államban lévő telephelye üzleti vagyonának részét képezi, megadóztatható ebben a másik
államban.
3.	A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból és légi járművekből álló vagyon, és az
ilyen hajók és légi járművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerződő
Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található.
14
4.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy minden más vagyonrésze csak
ebben az államban adóztatható.
23.	Cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1.	Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
(a)	Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez,
vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható
Türkmenisztánban, és ott azt ténylegesen megadóztatják, Magyarország a (b) pontban és a 3.
bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont
az adó alól.
(b)	Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket
élvez, amelyek a 7., 10., 11. és 12. cikk rendelkezései szerint megadóztathatók
Türkmenisztánban, Magyarország megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét
terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Türkmenisztánban megfizetett
adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak
azt a részét, amely a Türkmenisztánból származó ilyen jövedelemtételekre esik.
(c)	Az (a) pont rendelkezései nem alkalmazandók a Magyarországon belföldi illetőségű
személy jövedelemére vagy vagyonára, ha Türkmenisztán ezen Egyezmény rendelkezéseit
alkalmazva mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adó alól, vagy az ilyen
jövedelemre a 10., 11. vagy 12. cikk 2. bekezdése rendelkezéseit alkalmazza.
2.	Türkmenisztánban a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
(a)	Ha a Türkmenisztánban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet szerez, vagy olyan
vagyont birtokol, amely ezen Egyezmény rendelkezései értelmében Magyarországon
megadóztatható, Türkmenisztán megengedi:
(i)	a Magyarországon megfizetett jövedelemadó összegével megegyező összeg levonását
az adott személy jövedelemadójából;
(ii)	a Magyarországon megfizetett vagyonadó összegével megegyező összeg levonását az
adott személy vagyonadójából.
(b)	Az ilyen levonás azonban egyik esetben sem haladhatja meg a jövedelemadónak vagy a
vagyonadónak a Magyarországon megadóztatható jövedelemre, illetve vagyonra jutó - a
levonás előtt számított - részét.
3.	Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem, vagy a tulajdonát képező
vagyon mentesül az adó alól ebben az államban, ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi
illetőségű személynek a többi jövedelme vagy vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe
veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.
15
24.	Cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1.	Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan
adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az
adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos
körülmények között - különös tekintettel a belföldi illetőségre - alá vannak vagy alá lehetnek
vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is
alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
2.	Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű hontalan személyek egyik Szerződő
Államban sem vethetők olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más
vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az adott
állam állampolgárai azonos körülmények között - különös tekintettel a belföldi illetőségre -
alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
3.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét
ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik
államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő
akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban
belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján
adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson,
amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt.
4.	Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű
személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles
nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az
elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9.
cikk 1. bekezdésének, a 11. cikk 7. bekezdésének vagy a 12. cikk 6. bekezdésének
rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen, az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a
másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai az ilyen
vállalkozás adóköteles vagyonának megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók
le, mintha azok az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak
volna fenn.
5.	Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben,
közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több
személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett Államban
olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az
az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más
hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6.	E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és
megnevezésű adóra alkalmazandók.
16
25.	Cikk
KÖLCSÖNÖS EGYEZTETŐ ELJÁRÁS
1.	Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá
nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen
Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által
biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő
Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk 1.
bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek
állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető
intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni.
2.	Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes
kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam
illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék
az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött
megállapodást a Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül
végre kell hajtani.
3.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény
értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös
egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan
esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, beleértve
egy saját magukból vagy képviselőikből álló közös bizottságot, abból a célból, hogy az előző
bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.
26.	Cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1.	A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a jelen Egyezmény
rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok vagy azok közigazgatási
alegységei vagy azok helyi hatóságai által kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra
vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez
előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem
ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. és a 2. cikk nem korlátozza.
2.	A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy
titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján
megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat
és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az 1. bekezdésben említett
adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres
eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek
felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen
célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az
információt nyilvánosságra hozhatják.
17
3.	Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha
valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
(a)	az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási
gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
(b)	olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam
jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;
(c)	olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi
vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése
sértené a közrendet.
4.	Ha az egyik Szerződő Állam a jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik
Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ
megszerzése érdekében, még akkor is, ha a másik Államnak az információra saját adóügyi
céljaira nincs szüksége. A megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a 3. bekezdés
korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy,
hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását
kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke.
5.	A 3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben nem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő
Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az
információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi
minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő
tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.
27.	Cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait
a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján
megillető adózási kiváltságokat.
28.	Cikk
KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉS
Tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más cikkének rendelkezéseire, az egyik Szerződő
Államban belföldi illetőségű személy nem részesülhet az ezen Egyezmény alapján a másik
Szerződő Állam által nyújtott adómérséklésben vagy adómentességben, ha a másik Állam
illetékes hatósága megállapítja, hogy az ilyen belföldi illetőségű személynek vagy az ilyen
belföldi illetőségű személlyel kapcsolatban lévő személynek a fő célja vagy fő céljainak
egyike (beleértve egy jogalany létrehozását) ezen Egyezmény kedvezményeinek megszerzése
volt. Mielőtt az előzőek alapján az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől a
másik Szerződő Államban megtagadnák az adókönnyítés alkalmazását, a Szerződő Államok
illetékes hatóságainak egyeztetniük kell egymással. Hasonlóképpen, a Szerződő Államok
illetékes hatóságai e cikk alkalmazása tekintetében egyeztethetnek egymással.
18
29.	Cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1.	A Szerződő Felek diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény
hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeknek eleget tettek.
2.	Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek a kézhezvételét
követő 30. napon lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő Államban alkalmazandók:
(a)	a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő
első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;
(b)	az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény
hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő
bármely adóévre kivethető adókra.
30.	Cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem
mondja. Az Egyezményt annak hatálybalépésétől számított öt év után bármelyik Szerződő
Állam felmondhatja úgy, hogy legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt a
felmondásról diplomáciai úton értesítést küld.
Ebben az esetben az Egyezmény mindkét Szerződő Államban hatályát veszti:
(a)	a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét
követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre;
(b)	az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében a felmondásról szóló
értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő
bármely adóévre kivethető adókra.
Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült két példányban Budapesten, 2016. június 1. napján magyar, türkmén és angol
nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg
irányadó.
Magyarország Kormánya nevében	Türkmenisztán Kormánya nevében”
19
“C O N V E N T I O N
BETWEEN THE GOVERNMENT OF HUNGARY
AND THE GOVERNMENT OF TURKMENISTAN
FOR THE AVOIDANCE OF DOUBLE TAXATION AND THE PREVENTION
OF FISCAL EVASION WITH RESPECT TO TAXES ON INCOME AND ON CAPITAL
On behalf of the Contracting States the Government of Hungary and the Government of
Turkmenistan, desiring to conclude a Convention for the avoidance of double taxation and the
prevention of fiscal evasion with respect to taxes on income and on capital, and to further
develop and facilitate their relationship,
have agreed as follows:
Article 1
PERSONAL SCOPE
This Convention shall apply to persons who are residents of one or both of the Contracting
States.
Article 2
TAXES COVERED
1.	This Convention shall apply to taxes on income and on capital imposed on behalf of a
Contracting State or of its administrative subdivisions or local authorities, irrespective of the
manner in which they are levied.
2.	There shall be regarded as taxes on income and on capital all taxes imposed on total
income, on total capital, or on elements of income or of capital, including taxes on gains from
the alienation of movable or immovable property, taxes on the total amounts of wages or
salaries paid by enterprises, as well as taxes on capital appreciation.
3.	The existing taxes to which the Convention shall apply are in particular:
(a)	in Hungary:
(i)	the personal income tax;
(ii)	the corporate tax;
(iii)	the land parcel tax; and
(iv)	the building tax
(hereinafter referred to as “Hungarian tax”);
(b)	in Turkmenistan:
(i)	the tax on profits (income) of legal entities;
20
(ii)	the tax on income of individuals;
(iii)	the tax on property
(hereinafter referred to as “Turkmen tax”).
4.	The Convention shall apply also to any identical or substantially similar taxes that are
imposed after the date of signature of the Convention in addition to, or in place of, the
existing taxes. The competent authorities of the Contracting States shall notify each other of
any significant changes that have been made in their respective taxation laws.
Article 3
GENERAL DEFINITIONS
1.	For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:
(a)	the term “Hungary” means the territory of Hungary as defined by its laws in accordance
with international law;
(b)	the term “Turkmenistan” means the territory of Turkmenistan and comprises the area
within its land borders together with the maritime zones (including both marine and sub-
marine zones) over which Turkmenistan exercises sovereign rights or jurisdiction under
international law;
(c)	the terms “a Contracting State” and “the other Contracting State” mean Hungary or
Turkmenistan, as the context requires;
(d)	the term “person” includes an individual, a company and any other body of persons;
(e)	the term “company” means any body corporate or any entity that is treated as a body
corporate for tax purposes;
(f)	the term “enterprise” applies to the carrying on of any business;
(g)	the terms “enterprise of a Contracting State” and “enterprise of the other Contracting
State” mean respectively an enterprise carried on by a resident of a Contracting State and an
enterprise carried on by a resident of the other Contracting State;
(h)	the term “international traffic” means any transport by a ship or aircraft operated by an
enterprise that has its place of effective management in a Contracting State, except when the
ship or aircraft is operated solely between places in the other Contracting State;
(i)	the term “competent authority” means:
(i)	in the case of Hungary, the minister responsible for tax policy or his authorised
representative;
(ii)	in the case of Turkmenistan, the Ministry of Finance and the Main State Tax Service
or their authorised representative;
21
(j) the term “national”, in relation to a Contracting State, means:
(i)	any individual possessing the nationality of that Contracting State; and
(ii)	any legal person, partnership, association or other entity deriving its status as such
from the laws in force in that Contracting State;
(k) the term “business” includes the performance of professional services and of other
activities of an independent character;
(l)	the term “place of effective management” means the place where the key management and
commercial decisions that are necessary for the conduct of the entity’s business are in
substance made. The place of effective management will ordinarily be the place where the
most senior person or group of persons makes its decisions, and the day-to-day management
is conducted, the place where the actions to be taken by the entity as a whole are determined.
2.	As regards the application of the Convention at any time by a Contracting State, any term
not defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning that it has at
that time under the law of that State for the purposes of the taxes to which the Convention
applies, any meaning under the applicable tax laws of that State prevailing over a meaning
given to the term under other laws of that State.
Article 4
RESIDENT
1.	For the purposes of this Convention, the term “resident of a Contracting State” means any
person who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his domicile,
residence, place of management, place of incorporation or any other criterion of a similar
nature, and also includes that State and any administrative subdivision or local authority
thereof. This term, however, does not include any person who is liable to tax in that State in
respect only of income from sources in that State or capital situated therein.
2.	Where by reason of the provisions of paragraph 1 an individual is a resident of both
Contracting States, then his status shall be determined as follows:
(a)	he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has a permanent home
available to him; if he has a permanent home available to him in both States, he shall be
deemed to be a resident only of the State with which his personal and economic relations are
closer (centre of vital interests);
(b)	if the State in which he has his centre of vital interests cannot be determined, or if he has
not a permanent home available to him in either State, he shall be deemed to be a resident
only of the State in which he has an habitual abode;
(c)	if he has an habitual abode in both States or in neither of them, he shall be deemed to be a
resident only of the State of which he is a national;
(d)	if he is a national of both States or of neither of them, the competent authorities of the
Contracting States shall settle the question by mutual agreement.
22
3.	Where by reason of the provisions of paragraph 1 a person other than an individual is a
resident of both Contracting States, then it shall be deemed to be a resident only of the State in
which its place of effective management is situated.
Article 5
PERMANENT ESTABLISHMENT
1.	For the purposes of this Convention, the term “permanent establishment” means a fixed
place of business through which the business of an enterprise is wholly or partly carried on.
2.	The term “permanent establishment” includes especially:
(a)	a place of management;
(b)	a branch;
(c)	an office;
(d)	a factory;
(e)	a workshop, and
(f)	a mine, an oil or gas well, a quarry or any other place of exploration, exploitation and
extraction of natural resources.
3.	A building site, a construction, assembly or installation project constitutes a permanent
establishment only if it lasts more than twelve months.
4.	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, the term “permanent
establishment” shall be deemed not to include:
(a)	the use of facilities solely for the purpose of storage, display or delivery of goods or
merchandise belonging to the enterprise;
(b)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for
the purpose of storage, display or delivery;
(c)	the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for
the purpose of processing by another enterprise;
(d)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of purchasing goods or
merchandise or of collecting information, for the enterprise;
(e)	the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of carrying on, for the
enterprise, any other activity of a preparatory or auxiliary character;
23
(f)	the maintenance of a fixed place of business solely for any combination of activities
mentioned in subparagraphs (a) to (e), provided that the overall activity of the fixed place of
business resulting from this combination is of a preparatory or auxiliary character.
5.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2, where a person - other than an agent
of an independent status to whom paragraph 6 applies - is acting on behalf of an enterprise
and has, and habitually exercises, in a Contracting State an authority to conclude contracts in
the name of the enterprise, that enterprise shall be deemed to have a permanent establishment
in that State in respect of any activities which that person undertakes for the enterprise, unless
the activities of such person are limited to those mentioned in paragraph 4 which, if exercised
through a fixed place of business, would not make this fixed place of business a permanent
establishment under the provisions of that paragraph.
6.	An enterprise shall not be deemed to have a permanent establishment in a Contracting State
merely because it carries on business in that State through a broker, general commission agent
or any other agent of an independent status, provided that such persons are acting in the
ordinary course of their business.
7.	The fact that a company which is a resident of a Contracting State controls or is controlled
by a company which is a resident of the other Contracting State, or which carries on business
in that other State (whether through a permanent establishment or otherwise), shall not of
itself constitute either company a permanent establishment of the other.
Article 6
INCOME FROM IMMOVABLE PROPERTY
1.	Income derived by a resident of a Contracting State from immovable property (including
income from agriculture or forestry) situated in the other Contracting State may be taxed in
that other State.
2.	The term “immovable property” shall have the meaning which it has under the law of the
Contracting State in which the property in question is situated. The term shall in any case
include property accessory to immovable property, livestock and equipment used in
agriculture and forestry, rights to which the provisions of general law respecting landed
property apply, usufruct of immovable property and rights to variable or fixed payments as
consideration for the working of, or the right to work, mineral deposits, sources and other
natural resources; ships, boats and aircraft shall not be regarded as immovable property.
3.	The provisions of paragraph 1 shall apply to income derived from the direct use, letting or
use in any other form of immovable property.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 3 shall also apply to the income from immovable
property of an enterprise.
24
Article 7
BUSINESS PROFITS
1.	The profits of an enterprise of a Contracting State shall be taxable only in that State unless
the enterprise carries on business in the other Contracting State through a permanent
establishment situated therein. If the enterprise carries on business as aforesaid, the profits of
the enterprise may be taxed in the other State but only so much of them as is attributable to
that permanent establishment.
2.	Subject to the provisions of paragraph 3, where an enterprise of a Contracting State carries
on business in the other Contracting State through a permanent establishment situated therein,
there shall in each Contracting State be attributed to that permanent establishment the profits
which it might be expected to make if it were a distinct and separate enterprise engaged in the
same or similar activities under the same or similar conditions and dealing wholly
independently with the enterprise of which it is a permanent establishment.
3.	In determining the profits of a permanent establishment, there shall be allowed as
deductions expenses which are incurred for the purposes of the permanent establishment,
including executive and general administrative expenses so incurred, whether in the State in
which the permanent establishment is situated or elsewhere.
4.	Insofar as it has been customary in a Contracting State to determine the profits to be
attributed to a permanent establishment on the basis of an apportionment of the total profits of
the enterprise to its various parts, nothing in paragraph 2 shall preclude that Contracting State
from determining the profits to be taxed by such an apportionment as may be customary; the
method of apportionment adopted shall, however, be such that the result shall be in
accordance with the principles contained in this Article.
5.	No profits shall be attributed to a permanent establishment by reason of the mere purchase
by that permanent establishment of goods or merchandise for the enterprise.
6.	For the purposes of the preceding paragraphs, the profits to be attributed to the permanent
establishment shall be determined by the same method year by year unless there is good and
sufficient reason to the contrary.
7.	Where profits include items of income which are dealt with separately in other Articles of
this Convention, then the provisions of those Articles shall not be affected by the provisions
of this Article.
Article 8
INTERNATIONAL TRANSPORT
1.	Profits from the operation of ships or aircraft in international traffic shall be taxable only in
the Contracting State in which the place of effective management of the enterprise is situated.
2.	If the place of effective management of a shipping enterprise is aboard a ship, then it shall
be deemed to be situated in the Contracting State in which the home harbour of the ship is
situated, or, if there is no such home harbour, in the Contracting State of which the operator of
the ship is a resident.
25
3.	The provisions of paragraph 1 shall also apply to profits from the participation in a pool, a
joint business or an international operating agency.
Article 9
ASSOCIATED ENTERPRISES
1.	Where
(a)	an enterprise of a Contracting State participates directly or indirectly in the
management, control or capital of an enterprise of the other Contracting State, or
(b)	the same persons participate directly or indirectly in the management, control or
capital of an enterprise of a Contracting State and an enterprise of the other
Contracting State,
and in either case conditions are made or imposed between the two enterprises in their
commercial or financial relations which differ from those which would be made between
independent enterprises, then any profits which would, but for those conditions, have accrued
to one of the enterprises, but, by reason of those conditions, have not so accrued, may be
included in the profits of that enterprise and taxed accordingly.
2.	Where a Contracting State includes in the profits of an enterprise of that State - and taxes
accordingly - profits on which an enterprise of the other Contracting State has been charged
to tax in that other State and the profits so included are profits which would have accrued to
the enterprise of the first-mentioned State if the conditions made between the two enterprises
had been those which would have been made between independent enterprises, then that other
State shall make an appropriate adjustment to the amount of the tax charged therein on those
profits if it agrees with the adjustment made by the first-mentioned State. In determining such
adjustment, due regard shall be had to the other provisions of this Convention and the
competent authorities of the Contracting States shall if necessary consult each other.
Article 10
DIVIDENDS
1.	Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the
other Contracting State may be taxed in that other State.
2.	However, such dividends may also be taxed in the Contracting State of which the company
paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial
owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so charged shall not
exceed:
(a)	5 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a
company (other than a partnership that is not liable to tax), which holds directly at
least 25 per cent of the capital of the company paying the dividends;
26
(b)	15 per cent of the gross amount of the dividends in all other cases.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of
which the dividends are paid.
The competent authorities of the Contracting States shall by mutual agreement settle the mode
of application of these limitations.
3.	The term “dividends” as used in this Article means income from shares or other rights, not
being debt-claims, participating in profits, as well as income from other corporate rights
which is subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the
State of which the company making the distribution is a resident.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the
dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting
State of which the company paying the dividends is a resident through a permanent
establishment situated therein and the holding in respect of which the dividends are paid is
effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of
Article 7 shall apply.
5.	Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income from
the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends paid by
the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State or
insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with
a permanent establishment situated in that other State, nor subject the company's undistributed
profits to a tax on the company's undistributed profits, even if the dividends paid or the
undistributed profits consist wholly or partly of profits or income arising in such other State.
Article 11
INTEREST
1.	Interest arising in a Contracting State and paid to a resident of the other Contracting State
may be taxed in that other State.
2.	However, such interest may also be taxed in the Contracting State in which it arises and
according to the laws of that State, but if the beneficial owner of the interest is a resident of
the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed 10 per cent of the gross
amount of the interest. The competent authorities of the Contracting States shall by mutual
agreement settle the mode of application of this limitation.
3.	Notwithstanding the provisions of paragraph 2, interest arising in a Contracting State,
derived and beneficially owned by the other Contracting State, including its local authorities,
the Central Bank or any financial institution wholly owned by that Contracting State, shall be
exempt from tax in the first-mentioned State.
4.	The term “interest” as used in this Article means income from debt-claims of every kind,
whether or not secured by mortgage and whether or not carrying a right to participate in the
debtor's profits, and in particular, income from government securities and income from bonds
or debentures, including premiums and prizes attaching to such securities, bonds or
27
debentures, but does not include income dealt with in Article 10. Penalty charges for late
payment shall not be regarded as interest for the purpose of this Article.
5.	The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the interest,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in
which the interest arises through a permanent establishment situated therein and the debt-
claim in respect of which the interest is paid is effectively connected with such permanent
establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
6.	Interest shall be deemed to arise in a Contracting State when the payer is a resident of that
State. Where, however, the person paying the interest, whether he is a resident of a
Contracting State or not, has in a Contracting State a permanent establishment in connection
with which the indebtedness on which the interest is paid was incurred, and such interest is
borne by such permanent establishment, then such interest shall be deemed to arise in the
State in which the permanent establishment is situated.
7.	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or
between both of them and some other person, the amount of the interest, having regard to the
debt-claim for which it is paid, exceeds the amount which would have been agreed upon by
the payer and the beneficial owner in the absence of such relationship, the provisions of this
Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such case, the excess part of the
payments shall remain taxable according to the laws of each Contracting State, due regard
being had to the other provisions of this Convention.
Article 12
ROYALTIES
1.	Royalties arising in a Contracting State and paid to a resident of the other Contracting State
may be taxed in that other State.
2.	However, such royalties may also be taxed in the Contracting State in which it arises and
according to the laws of that State, but if the beneficial owner of the royalties is a resident of
the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed 10 per cent of the gross
amount of the royalties. The competent authorities of the Contracting States shall by mutual
agreement settle the mode of application of this limitation.
3.	The term “royalties” as used in this Article means payments of any kind received as a
consideration for the use of, or the right to use, any copyright of literary, artistic or scientific
work (including cinematograph films), any patent, trade mark, design or model, plan, secret
formula or process, or for information concerning industrial, commercial or scientific
experience.
4.	The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the royalties,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State in
which the royalties arise through a permanent establishment situated therein and the right or
property in respect of which the royalties are paid is effectively connected with such
permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
28
5.	Royalties shall be deemed to arise in a Contracting State when the payer is a resident of that
State. Where, however, the person paying the royalties, whether he is a resident of a
Contracting State or not, has in a Contracting State a permanent establishment in connection
with which the liability to pay the royalties was incurred, and such royalties are borne by such
permanent establishment, then such royalties shall be deemed to arise in the State in which
the permanent establishment is situated.
6.	Where, by reason of a special relationship between the payer and the beneficial owner or
between both of them and some other person, the amount of the royalties, having regard to the
use, right or information for which they are paid, exceeds the amount which would have been
agreed upon by the payer and the beneficial owner in the absence of such relationship, the
provisions of this Article shall apply only to the last-mentioned amount. In such case, the
excess part of the payments shall remain taxable according to the laws of each Contracting
State, due regard being had to the other provisions of this Convention.
Article 13
CAPITAL GAINS
1.	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of immovable
property referred to in Article 6 and situated in the other Contracting State may be taxed in
that other State.
2.	Gains derived by a resident of a Contracting State from the alienation of shares or
comparable interests deriving more than 50 per cent of their value directly or indirectly from
immovable property situated in the other Contracting State may be taxed in that other State.
3.	Gains, other than those dealt with in paragraph 2 of this Article, from the alienation of
movable property forming part of the business property of a permanent establishment which
an enterprise of a Contracting State has in the other Contracting State, including such gains
from the alienation of such a permanent establishment (alone or with the whole enterprise),
may be taxed in that other State.
4.	Gains from the alienation of ships or aircraft operated in international traffic or movable
property pertaining to the operation of such ships or aircraft shall be taxable only in the
Contracting State in which the place of effective management of the enterprise is situated.
5.	Gains from the alienation of any property, other than that referred to in paragraphs 1, 2, 3
and 4, shall be taxable only in the Contracting State of which the alienator is a resident.
Article 14
INCOME FROM EMPLOYMENT
1.	Subject to the provisions of Articles 15, 17, 18 and 20, salaries, wages and other similar
remuneration derived by a resident of a Contracting State in respect of an employment shall
be taxable only in that State unless the employment is exercised in the other Contracting
State. If the employment is so exercised, such remuneration as is derived therefrom may be
taxed in that other State.
29
2.	Notwithstanding the provisions of paragraph 1, remuneration derived by a resident of a
Contracting State in respect of an employment exercised in the other Contracting State shall
be taxable only in the first-mentioned State if:
(a)	the recipient is present in the other State for a period or periods not exceeding in the
aggregate 183 days in any twelve-month period commencing or ending in the tax year
concerned, and
(b)	the remuneration is paid by, or on behalf of, an employer who is not a resident of the
other State, and
(c)	the remuneration is not borne by a permanent establishment which the employer has in
the other State.
3.	Notwithstanding the preceding provisions of this Article, remuneration derived in respect
of an employment exercised aboard a ship or aircraft operated in international traffic may be
taxed in the Contracting State in which the place of effective management of the enterprise is
situated.
Article 15
DIRECTORS' FEES
Directors' fees and other similar payments derived by a resident of a Contracting State in his
capacity as a member of the board of directors or the supervisory board of a company which
is a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
Article 16
ARTISTES AND SPORTSPERSON
1.	Notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, income derived by a resident of a
Contracting State as an entertainer, such as a theatre, motion picture, radio or television
artiste, or a musician, or as a sportsperson, from his personal activities as such exercised in the
other Contracting State, may be taxed in that other State.
2.	Where income in respect of personal activities exercised by an entertainer or a sportsperson
in his capacity as such accrues not to the entertainer or sportsperson himself but to another
person, that income may, notwithstanding the provisions of Articles 7 and 14, be taxed in the
Contracting State in which the activities of the entertainer or sportsperson are exercised.
3.	Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2 of this Article, income mentioned in
this Article accruing to an artiste or sportsperson resident of a Contracting State shall be
exempt from tax in the other Contracting State, in which the activity of the entertainer or
sportsperson is exercised, provided that this activity is supported in a considerable part (more
than 50 per cent) out of public funds of the first-mentioned State. In such a case, the income
shall be taxable only in the Contracting State of which the artiste or sportsperson is a resident.
30
Article 17
PENSIONS
Pensions and other similar remuneration arising in a Contracting State and paid to a resident
of the other Contracting State in consideration of past employment shall be taxable only in the
first-mentioned State.
Article 18
GOVERNMENT SERVICE
1.	(a) Salaries, wages and other similar remuneration paid by a Contracting State or an
administrative subdivision or a local authority thereof to an individual in respect of services
rendered to that State or subdivision or authority shall be taxable only in that State.
(b)	However, such salaries, wages and other similar remuneration shall be taxable only in the
other Contracting State if the services are rendered in that State and the individual is a
resident of that State who:
(i)	is a national of that State; or
(ii)	did not become a resident of that State solely for the purpose of rendering the
services.
2.	The provisions of Articles 14, 15 and 16 shall apply to salaries, wages and other similar
remuneration in respect of services rendered in connection with a business carried on by a
Contracting State or an administrative subdivision or a local authority thereof.
Article 19
STUDENTS
Payments which a student, apprentice or business trainee who is or was immediately before
visiting a Contracting State a resident of the other Contracting State and who is present in the
first-mentioned State solely for the purpose of his education or training receives for the
purpose of his maintenance, education or training shall not be taxed in that State, provided
that such payments arise from sources outside that State.
Article 20
PROFESSORS AND TEACHERS
1.	A professor or teacher who visits one of the Contracting States for a period not exceeding
two years reckoned from the date he first visits that Contracting State for the sole purpose of
teaching or carrying out advanced study (including research) at a university, college or other
recognised research institute or other establishment for higher education in that Contracting
State and who was immediately before that visit a resident of the other Contracting State shall
be exempt from tax in the first-mentioned Contracting State on any remuneration for such
teaching or study.
31
2.	The preceding provisions of this Article shall not apply to remuneration which a professor
or teacher receives for conducting research if the research is undertaken primarily for the
private benefit of a specific person or persons.
Article 21
OTHER INCOME
1.	Items of income of a resident of a Contracting State, wherever arising, not dealt with in the
foregoing Articles of this Convention shall be taxable only in that State.
2.	The provisions of paragraph 1 shall not apply to income, other than income from
immovable property as defined in paragraph 2 of Article 6, if the recipient of such income,
being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State
through a permanent establishment situated therein and the right or property in respect of
which the income is paid is effectively connected with such permanent establishment. In such
case the provisions of Article 7 shall apply.
Article 22
CAPITAL
1.	Capital represented by immovable property referred to in Article 6, owned by a resident of
a Contracting State and situated in the other Contracting State, may be taxed in that other
State.
2.	Capital represented by movable property forming part of the business property of a
permanent establishment which an enterprise of a Contracting State has in the other
Contracting State may be taxed in that other State.
3.	Capital represented by ships and aircraft operated in international traffic and by movable
property pertaining to the operation of such ships and aircraft, shall be taxable only in the
Contracting State in which the place of effective management of the enterprise is situated.
4.	All other elements of capital of a resident of a Contracting State shall be taxable only in
that State.
Article 23
ELIMINATION OF DOUBLE TAXATION
1.	In Hungary double taxation shall be eliminated as follows:
(a)	Where a resident of Hungary derives income or owns capital which, in accordance with
the provisions of this Convention may be taxed in Turkmenistan, and it is effectively taxed
there, Hungary shall, subject to the provisions of subparagraph (b) and paragraph 3, exempt
such income or capital from tax.
(b)	Where a resident of Hungary derives items of income which, in accordance with the
provisions of Article 7, 10, 11 and 12 may be taxed in Turkmenistan, Hungary shall allow as a
32
deduction from the tax on the income of that resident an amount equal to the tax paid in
Turkmenistan. Such deduction shall not, however, exceed that part of the tax, as computed
before the deduction is given which is attributable to such items of income derived from
Turkmenistan.
(c)	The provisions of paragraph (a) shall not apply to income derived or capital owned by a
resident of Hungary where Turkmenistan applies the provisions of this Convention to exempt
such income or capital from tax or applies the provisions of paragraph 2 of Article 10, 11 or
12 to such income.
2.	In Turkmenistan double taxation shall be eliminated as follows:
(a)	Where a resident of Turkmenistan derives income or owns capital which, in accordance
with the provisions of this Convention, may be taxed in Hungary, Turkmenistan shall allow:
(i)	as a deduction from the tax on the income of that resident, an amount equal to the
income tax paid in Hungary;
(ii)	as a deduction from the tax on the capital of that resident, an amount equal to the
capital tax paid in Hungary.
(b)	Such deduction in either case shall not, however, exceed that part of the income tax or
capital tax, as computed before the deduction is given, which is attributable, as the case may
be, to the income or the capital which may be taxed in Hungary.
3.	Where in accordance with any provision of the Convention income derived or capital
owned by a resident of a Contracting State is exempt from tax in that State, such State may
nevertheless, in calculating the amount of tax on the remaining income or capital of such
resident, take into account the exempted income or capital.
Article 24
NON-DISCRIMINATION
1.	Nationals of a Contracting State shall not be subjected in the other Contracting State to any
taxation or any requirement connected therewith, which is other or more burdensome than the
taxation and connected requirements to which nationals of that other State in the same
circumstances, in particular with respect to residence, are or may be subjected. This provision
shall, notwithstanding the provisions of Article 1, also apply to persons who are not residents
of one or both of the Contracting States.
2.	Stateless persons who are residents of a Contracting State shall not be subjected in either
Contracting State to any taxation or any requirement connected therewith, which is other or
more burdensome than the taxation and connected requirements to which nationals of the
State concerned in the same circumstances, in particular with respect to residence, are or may
be subjected.
3.	The taxation on a permanent establishment which an enterprise of a Contracting State has
in the other Contracting State shall not be less favourably levied in that other State than the
taxation levied on enterprises of that other State carrying on the same activities. This
33
provision shall not be construed as obliging a Contracting State to grant to residents of the
other Contracting State any personal allowances, reliefs and reductions for taxation purposes
on account of civil status or family responsibilities which it grants to its own residents.
4.	Except where the provisions of paragraph 1 of Article 9, paragraph 7 of Article 11, or
paragraph 6 of Article 12, apply, interest, royalties and other disbursements paid by an
enterprise of a Contracting State to a resident of the other Contracting State shall, for the
purpose of determining the taxable profits of such enterprise, be deductible under the same
conditions as if they had been paid to a resident of the first-mentioned State. Similarly, any
debts of an enterprise of a Contracting State to a resident of the other Contracting State shall,
for the purpose of determining the taxable capital of such enterprise, be deductible under the
same conditions as if they had been contracted to a resident of the first-mentioned State.
5.	Enterprises of a Contracting State, the capital of which is wholly or partly owned or
controlled, directly or indirectly, by one or more residents of the other Contracting State, shall
not be subjected in the first-mentioned State to any taxation or any requirement connected
therewith which is other or more burdensome than the taxation and connected requirements to
which other similar enterprises of the first-mentioned State are or may be subjected.
6.	The provisions of this Article shall, notwithstanding the provisions of Article 2, apply to
taxes of every kind and description.
Article 25
MUTUAL AGREEMENT PROCEDURE
1.	Where a person considers that the actions of one or both of the Contracting States result or
will result for him in taxation not in accordance with the provisions of this Convention, he
may, irrespective of the remedies provided by the domestic law of those States, present his
case to the competent authority of the Contracting State of which he is a resident or, if his
case comes under paragraph 1 of Article 24, to that of the Contracting State of which he is a
national. The case must be presented within three years from the first notification of the action
resulting in taxation not in accordance with the provisions of the Convention.
2.	The competent authority shall endeavour, if the objection appears to it to be justified and if
it is not itself able to arrive at a satisfactory solution, to resolve the case by mutual agreement
with the competent authority of the other Contracting State, with a view to the avoidance of
taxation which is not in accordance with the Convention. Any agreement reached shall be
implemented notwithstanding any time limits in the domestic law of the Contracting States.
3.	The competent authorities of the Contracting States shall endeavour to resolve by mutual
agreement any difficulties or doubts arising as to the interpretation or application of the
Convention. They may also consult together for the elimination of double taxation in cases
not provided for in the Convention.
4.	The competent authorities of the Contracting States may communicate with each other
directly, including through a joint commission consisting of themselves or their
representatives, for the purpose of reaching an agreement in the sense of the preceding
paragraphs.
34
Article 26
EXCHANGE OF INFORMATION
1.	The competent authorities of the Contracting States shall exchange such information as is
foreseeably relevant for carrying out the provisions of this Convention or to the administration
or enforcement of the domestic laws concerning taxes of every kind and description imposed
on behalf of the Contracting States, or of their administrative subdivisions or local authorities,
insofar as the taxation thereunder is not contrary to the Convention. The exchange of
information is not restricted by Articles 1 and 2.
2.	Any information received under paragraph 1 by a Contracting State shall be treated as
secret in the same manner as information obtained under the domestic laws of that State and
shall be disclosed only to persons or authorities (including courts and administrative bodies)
concerned with the assessment or collection of, the enforcement or prosecution in respect of,
the determination of appeals in relation to the taxes referred to in paragraph 1, or the oversight
of the above. Such persons or authorities shall use the information only for such purposes.
They may disclose the information in public court proceedings or in judicial decisions.
3.	In no case shall the provisions of paragraphs 1 and 2 be construed so as to impose on a
Contracting State the obligation:
(a)	to carry out administrative measures at variance with the laws and administrative
practice of that or of the other Contracting State;
(b)	to supply information which is not obtainable under the laws or in the normal
course of the administration of that or of the other Contracting State;
(c)	to supply information which would disclose any trade, business, industrial,
commercial or professional secret or trade process, or information the disclosure of
which would be contrary to public policy (ordre public).
4.	If information is requested by a Contracting State in accordance with this Article, the other
Contracting State shall use its information gathering measures to obtain the requested
information, even though that other State may not need such information for its own tax
purposes. The obligation contained in the preceding sentence is subject to the limitations of
paragraph 3 but in no case shall such limitations be construed to permit a Contracting State to
decline to supply information solely because it has no domestic interest in such information.
5.	In no case shall the provisions of paragraph 3 be construed to permit a Contracting State to
decline to supply information solely because the information is held by a bank, other financial
institution, nominee or person acting in an agency or a fiduciary capacity or because it relates
to ownership interests in a person.
35
Article 27
MEMBERS OF DIPLOMATIC MISSIONS AND CONSULAR POSTS
Nothing in this Convention shall affect the fiscal privileges of members of diplomatic
missions or consular posts under the general rules of international law or under the provisions
of special agreements.
Article 28
SPECIAL PROVISION
Notwithstanding the provisions of any other Article of this Convention, a resident of a
Contracting State shall not receive the benefit of any reduction in or exemption from tax
provided for in this Convention by the other Contracting State if the competent authority of
the other State determines that the main purpose or one of the main purposes of such resident
or a person connected with such resident (including the creation of an entity) was to obtain the
benefits of this Convention. Before a resident of a Contracting State is denied relief from
taxation in the other Contracting State by reason of the preceding sentence, the competent
authorities of the Contracting States shall consult each other. Likewise, the competent
authorities of the Contracting States may consult each other with regard to the application of
this Article.
Article 29
ENTRY INTO FORCE
1.	The Contracting Parties shall notify each other through diplomatic channels that their
domestic requirements for the entry into force of this Convention have been complied with.
2.	This Convention shall enter into force on the 30th day following the receipt of the latter of
the notifications referred to in paragraph 1 and its provisions shall have effect in both
Contracting States:
(a)	with respect to taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January of
the calendar year next following that in which the Convention enters into force;
(b)	with respect to other taxes on income and taxes on capital, for taxes chargeable for
any tax year beginning on or after 1 January of the calendar year next following that in
which the Convention enters into force.
Article 30
TERMINATION
This Convention shall remain in force until terminated by a Contracting State. Either
Contracting State may terminate the Convention through diplomatic channels, by giving
notice of termination at least six months before the end of any calendar year after five years
from the date of entry into force of the Convention.
36
In such event, this Convention shall cease to have effect in both Contracting States:
(a)	with respect to taxes withheld at source, on income derived on or after 1 January of the
calendar year next following that in which the notice is given;
(b)	with respect to other taxes on income and taxes on capital, to taxes chargeable for any
tax year beginning on or after 1 January of the calendar year next following that in which
the notice is given.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this
Convention.
Done in duplicate at Budapest this 1st day of June 2016, in the Hungarian, Turkmen and
English languages, all texts being equally authentic. In case of divergence of interpretation the
English text shall prevail.
For the Government of Hungary	For the Government of Turkmenistan”
4.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2)	A 2. § és 3. § az Egyezmény 29. Cikk 2. bekezdésében meghatározott időpontban lép
hatályba.
(3)	Az Egyezmény, a 2. § és a 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért
felelős miniszter - annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul
közzétett közleményével állapítja meg.
(4)	E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős
miniszter gondoskodik.
37
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését nagymértékben elősegíti a jogilag megfelelően
szabályozott gazdasági környezet. Az új adóegyezmény megkötése kedvezőbb, áttekinthetőbb
gazdasági és jogi hátteret biztosít mindkét szerződő fél befektetői számára.
A Magyarország és Türkmenisztán által 2016. június 1-én, Budapesten aláírt között kettős
adóztatás elkerüléséről szóló Egyezmény fő célja az adóztatás szabályozása, kiszámíthatóvá
tétele a kétoldalú kapcsolatokban. Az Egyezmény hatálya a jövedelem- és a vagyonadókra
terjed ki. Jelentősége, hogy alkalmazásával kizárja a magánszemélyek, illetve vállalkozások
jövedelmének kettős adóztatását oly módon, hogy meghatározza, hogy az egyes
jövedelemfajták és vagyontípusok tekintetében melyik szerződő félnek milyen körben van
adóztatási j oga.
Az Egyezmény a szerződő felek illetékes hatóságai számára teljes körű információcserére
nyújt lehetőséget, biztosítja továbbá azt, hogy bármelyik szerződő fél egyeztető eljárás
lefolytatását kezdeményezze a másik félnél, amennyiben úgy látja, hogy annak adóztatása
nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek.
Az Egyezmény tartalmát tekintve megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, az OECD
modellegyezményben és annak kommentárjában elfogadott elveknek és szabályoknak,
valamint az általunk eddig megkötött más kétoldalú adóegyezményekben foglaltaknak.
Az Egyezmény tartalmát tekintve törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerződések
megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi előírásai szerint
kihirdetésére törvényben van mód.
38
R É S Z L E T E S I N D O K O L Á S
A Türkmenisztánnal megkötött, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alapvetően az
OECD Modellegyezmény szabályait követi és megfelel a magyar szerződéskötési
gyakorlatnak.
Az 1. §-hoz
Az Országgyűlés által az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazásról
rendelkezik.
A 2. §-hoz
Az Egyezmény kihirdetéséről rendelkezik.
A 3. §-hoz
Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövegét tartalmazza.
Az Egyezmény főbb rendelkezései a következők:
-	Az Egyezmény hatálya a jövedelem- és a vagyonadókra terjed ki.
-	4. cikk: A nem természetes személyek belföldi illetőségét kettős illetőség esetén a tényleges
üzletvezetés helye határozza meg.
-	5. cikk: Építkezési tevékenység esetében 12 hónap után keletkezik telephely.
-	8. cikk: Hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerzett
nyereség a vállalkozás tényleges üzletvezetési helyének államában adózik.
-	10. cikk: Az osztalékra a forrásadó mértéke legfeljebb 5%, amennyiben a haszonhúzó egy
olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 25%-os közvetlen
részesedéssel bír, illetve 15% minden más esetben.
-	11. cikk: A kamat forrásadójának mértéke legfeljebb 10%.
-	12. cikk: A jogdíj forrásadójának mértéke legfeljebb 10%.
-	13. cikk 2. bekezdés: Az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személyének olyan
részvények elidegenítéséből származó nyeresége, amely értékének több mint 50%-a a másik
Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, ebben a másik államban
adóztatható.
-	16. cikk 3. bekezdés: Amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű
előadóművész vagy sportoló a másik Szerződő Államban kifejtett tevékenységét jelentős
részben az elsőként említett Szerződő Állam közalapjaiból finanszírozzák, a jövedelem a
tevékenység kifejtésének államában mentes lesz az adó alól.
-	20. cikk 1. bekezdés: Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű vendégtanár nem
adóztatható a másik államban kapott díjazás után, ha tanítás céljából két évet meg nem haladó
időtartamra utazik a másik államba.
-	23. cikk 2. bekezdés: A kettős adóztatás elkerülésére türkmén részről a beszámítás
módszerét alkalmazzák.
-	26. cikk: Az OECD Modellegyezmény 2008. évi felülvizsgálata szerinti teljes körű
információcseréről rendelkezik, amely kizárja a belföldi érdek hiányára hivatkozást (4.
bekezdés), valamint a banktitok és a tulajdonosi érdekeltségre vonatkozó információ kiadását
is kötelezővé teszi (5. bekezdés).
39
-	28. cikk: az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem részesülhet az
Egyezmény alapján a másik Szerződő Állam által nyújtott adómérséklésben vagy
adómentességben, ha a másik állam megállapítja, hogy az ilyen belföldi illetőségű személy
elsődleges céljainak egyike az Egyezmény kedvezményeinek megszerzése volt.
-	29. cikk: Az Egyezmény hatálybalépéséről rendelkezik.
A 4. §-hoz
Az (1) - (3) bekezdés a törvény hatálybalépéséről rendelkezik, a (4) bekezdés a törvény
végrehajtásáért felelős minisztert nevezi meg.
40