﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
1
T/12233. számú
törvényjavaslat
az általános közigazgatási rendtartásról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2016. szeptember
2016. évi ... törvény
az általános közigazgatási rendtartásról
I.	Fejezet
Alapelvek és a törvény hatálya
1.	Alapelvek
1.	§
[Az alapelvek szerepe]
A közigazgatási hatósági eljárásokban - összhangban az Alaptörvény XXIV. és XXVIII.
cikkével - az eljárás minden résztvevője a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás
minden szakaszában az e fejezetben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre
juttatásával jár el.
2.	§
[A jogszerűség elve]
(1)	A közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) jogszabály felhatalmazása alapján,
hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.
(2)	A hatóság a hatásköre gyakorlása során
a)	a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség
követelményeinek megfelelően,
b)	a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan
megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,
c)	a jogszabályban meghatározott határidőn belül, ésszerű időben
jár el.
3.	§
[A hivatalbóliság elve]
A hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, a
kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja.
Hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét,
valamint e törvény keretei között felülvizsgálhatja a saját és a felügyelete alá tartozó hatóság
döntését és eljárását.
4.	§
[A hatékonyság elve]
A hatóság a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az eljárás
valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és - a tényállás tisztázására
vonatkozó követelmények sérelme nélkül, a fejlett technológiák alkalmazásával - az eljárás a
lehető leggyorsabban lezárható legyen.
1
5.	§
[Az ügyfélre vonatkozó alapelvek]
(1)	Az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet.
(2)	A hatóság biztosítja
a)	az ügyfél, továbbá
b)	a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és az ügyfél
képviselője (a továbbiakban együtt: eljárás egyéb résztvevője)
számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és előmozdítja az ügyféli jogok
gyakorlását.
6.	§
[A jóhiszeműség elve és a bizalmi elv]
(1)	Az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi résztvevővel
együttműködni.
(2)	Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal,
illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére.
(3)	Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A
rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli.
2.	A törvény hatálya
7.	§
[A hatósági ügy]
(1)	A hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben (a
továbbiakban: ügy) és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza.
(2)	E törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél
jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt,
állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az
ezeket érintő döntését érvényesíti.
8.	§
[Általános és különös eljárási szabályok viszonya]
(1)	E törvény hatálya nem terjed ki
a)	a szabálysértési eljárásra,
b)	a választási eljárásra, a népszavazás kezdeményezésére és a népszavazási eljárásra,
c)	az adó-, valamint vámigazgatási eljárásra és
d)	a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint - az állampolgársági bizonyítvány
kiadásának kivételével - az állampolgársági eljárásra.
(2)	Az (1) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó
jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt e törvény megengedi.
2
(3)	Miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló,
kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg.
9.	§
[A hatóság]
E törvény alkalmazásában hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény,
kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági
hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. A
hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.
10.	§
[Az ügyfél]
(1)	Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy
jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot
tartalmaz, vagy akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak.
(2)	Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon
személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) ügyfélnek minősülnek.
11.	§
[Az ügyféli jogutódlás szabályai]
(1)	Ha az ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a kieső ügyfél
helyébe a polgári jog szabályai szerinti jogutódja lép.
(2)	Ha az ügy tárgya dologi jogot érint, a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog új
jogosultja lép.
3.	Eljárási képesség és képviselet
12. §
[Az eljárási képesség]
A természetes személy ügyfél akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára
tekintettel cselekvőképesnek minősül.
13.	§
[A képviselet általános szabályai]
(1)	Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását,
a)	helyette törvényes képviselője, vagy az általa, illetve törvényes képviselője által
meghatalmazott személy, továbbá
b)	az ügyfél és képviselője együtt
is eljárhat.
(2)	Jogi személy törvényes képviselőjének eljárása személyes eljárásnak minősül.
(3)	Az ellenérdekű ügyfelek képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy.
(4)	A hatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha
a)	az nyilvánvalóan nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy
3
b)	képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.
(5)	A képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el
személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.
(6)	Ha az ügyfélnek képviselője van, és az ügyfél eltérően nem rendelkezik, az iratokat a
hatóság - a személyes megjelenésre szóló idézés kivételével - a képviselő részére küldi meg.
A személyes megjelenésre szóló idézésről a hatóság a képviselőt egyidejűleg értesíti.
(7)	A hatóság nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a
képviselő vagy a képviselők nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik
ellentétesek. Ha az ügyfél eltérően nem nyilatkozik, a hatóság a későbbi cselekményt,
nyilatkozatot tekinti érvényesnek.
(8)	A természetes személy ügyfél részére, akinek nincs képviselője és
a)	ismeretlen helyen tartózkodik, vagy
b)	nem tud az ügyben eljárni,
az eljáró hatóság gondoskodik ügygondnok kirendeléséről.
14.	§
[A meghatalmazásra vonatkozó szabályok]
(1)	A meghatalmazott a képviseleti jogosultságát - ha azt a rendelkezési nyilvántartás nem
tartalmazza - köteles igazolni. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.
(2)	Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos valamennyi
nyilatkozatra és cselekményre.
(3)	Ha a képviseleti jogosultság visszavonás, felmondás vagy az ügyfél, illetve a
meghatalmazott halála miatt megszűnik, a megszűnés a hatósággal szemben a hatóságnak
való bejelentéstől, a többi ügyféllel szemben a velük való közléstől hatályos.
II.	Fejezet
Alapvető rendelkezések
4.	Az eljárási kötelezettség
15.	§
[Az eljárási kötelezettség]
(1)	A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján
köteles eljárni.
(2)	Ha a hatóság - a jogszerű hallgatás esetét kivéve - eljárási kötelességének az ügyintézési
határidőn belül nem tesz eleget, a jogszabályban meghatározott felügyeleti szerve (a
továbbiakban: felügyeleti szerv) az eljárás lefolytatására utasítja. Ha nincs felügyeleti szerv,
vagy az nem intézkedik, az eljárás lefolytatására a közigazgatási perben eljáró bíróság (a
továbbiakban: közigazgatási bíróság) kötelezi a hatóságot.
5.	Illetékesség
16.	§
[Az illetékesség]
4
(1)	Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az jár el,
amelynek illetékességi területén
a)	az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, ennek hiányában
b)	a tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, ennek hiányában
c)	a jogellenes magatartást elkövették.
(2)	Ha az (1) bekezdés alapján nem állapítható meg az illetékes hatóság, a kérelmező ügyfél
választása szerint lakóhelye vagy tartózkodási helye (a továbbiakban együtt: lakóhelye),
illetve székhelye, telephelye vagy fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) szerint
illetékes hatóság jár el.
(3)	Ha az ügyfél lakóhelye ismeretlen vagy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel vagy
értesítési címmel (a továbbiakban együtt: lakcím), a (2) bekezdésre alapított illetékességet az
ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani.
(4)	Ha az (1)-(3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel nem állapítható meg az illetékes
hatóság - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a
fővárosban eljárásra jogosult hatóság jár el, több azonos hatáskörű fővárosi hatóság esetén
pedig az illetékességi vita szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(5)	Az ügyben illetékes hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (a
továbbiakban: megelőzés).
6.	A hatáskör és az illetékesség vizsgálata
17.	§
[A hatáskör és az illetékesség vizsgálata]
A hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja.
Ha valamelyik hiányát észleli és kétséget kizáróan megállapítható az ügyben hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező hatóság, az ügyet átteszi, ennek hiányában a kérelmet visszautasítja
vagy az eljárást megszünteti.
7.	Hatásköri és illetékességi vita
18.	§
[A hatásköri és az illetékességi vita]
(1)	Ha ugyanabban az ügyben
a)	több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,
b)	több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás
nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy
c)	több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni,
hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb három napon belül
megkísérelni a vita eldöntését.
5
(2)	Az egyeztetést az a hatóság kezdeményezi, amelyiknél az eljárás később indult meg,
amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik
hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot
a)	illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a
vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei
kormányhivatal öt napon belül,
b)	hatásköri összeütközés esetén a közigazgatási bíróság
jelöli ki.
8.	Eljárás az illetékességi területen kívül
19.	§
[Eljárás az illetékességi területen kívül]
(1)	A hatóság az illetékességi területén kívül is végezhet eljárási cselekményt, ennek
keretében ideiglenes biztosítási intézkedést is hozhat.
(2)	Ha a hatóság illetékességi területén kívül kíván eljárási cselekményt végezni, erről az
illetékes hatóságot előzetesen értesíti.
9.	Nyelvhasználat
20.	§
[Az eljárás hivatalos nyelve]
(1)	Magyarországon a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez nem
akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter eljárása során más nyelv
használatának.
(2)	A települési, a területi és az országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatában
meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos
nyelvét.
(3)	A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy,
aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja
nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar
nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja.
(4)	Ha a hatóság döntésének magyar és idegen nyelvű szövege között eltérés van, a magyar
nyelvű szöveget kell hitelesnek tekinteni.
(5)	A hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba
történő bejegyzés módjára jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg.
21.	§
[Külföldiek nyelvhasználati joga]
(1)	Ha a hatóság nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerő természetes személy
ügyfél ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási
cselekménnyel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul
6
a magyar hatósághoz, a hatóság gondoskodik arról, hogy az ügyfelet ne érje joghátrány a
magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.
(2)	A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél - a fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és
viselése mellett - az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a hatóság
bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét.
10.	Kizárás
22.	§
[A kizárás általános szabálya]
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos
megítélése.
23.	§
[A kizárási okok]
(1)	Az ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy
közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az ügyfél képviselőjeként
vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő, a szemletárgy birtokosa és a támogató.
(2)	Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében elsőfokon
részt vett.
(3)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az
ügy közvetlenül érinti. A hatóság nem válik kizárttá azért, mert a határozatban megállapított
fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik.
(4)	A jegyző nem vehet részt annak az ügynek az elintézésében, amelyben az illetékességi
területének az önkormányzata, annak szerve vagy a polgármester
a)	az eljárásban hozott határozattal jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás
tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal, vagy
b)	ellenérdekű ügyfél.
(5)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelynek vezetőjével szemben
kizárási ok merül fel.
24.	§
[Döntés a kizárásról és az eljáró ügyintéző vagy hatóság kijelölése]
(1)	Az ügyintéző a kizárási ok észlelését követően bejelenti a hatóság vezetőjének a kizárási
ok fennállását. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti.
(2)	A kizárás tárgyában a hatóság vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, és
arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a
kizárt ügyintéző járt el. Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárásról a hatóság
végzésben dönt és azt az ügyféllel is közli.
(3)	Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy
ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a
kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal lehet sújtani.
7
(4)	Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy a hatósággal szemben merül fel, az ügyben
-	jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik
azonos hatáskörű hatóság jár el.
(5)	Ha
a)	nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű hatóság, vagy
b)	a hatóságnak nincs felügyeleti szerve,
az a hatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn.
(6)	A hatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet és a felügyeleti szervet értesíti.
(7)	Az ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró hatóság kiadmányozási
jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően alkalmazni kell
azzal, hogy ha a hatóságnál nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal
felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el.
(8)	Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a törvényben
meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.
11.	Megkeresés
25.	§
[A megkeresés szabályai]
(1)	A hatóság - legalább öt napos határidő tűzésével - más szervet vagy személyt kereshet
meg, ha
a)	az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell eljárási cselekményt
végezni, vagy
b)	az elj árás során szükséges adattal vagy irattal más rendelkezik.
(2)	A megkeresett szerv a megkeresés teljesítését megtagadja, ha az nem tartozik a
hatáskörébe, vagy arra nem illetékes.
12.	A kapcsolattartás általános szabályai
26.	§
[A kapcsolattartás általános szabályai]
(1)	A hatóság írásban, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános
szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott elektronikus úton (a
továbbiakban együtt: írásban), vagy személyesen, írásbelinek nem minősülő elektronikus úton
(a továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel.
(2)	Ha törvény másként nem rendelkezik, a kapcsolattartás formáját a hatóság tájékoztatása
alapján az ügyfél választja meg. Az ügyfél a választott kapcsolattartási módról más - a
hatóságnál rendelkezésre álló - módra áttérhet.
(3)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén a hatóság választja meg a
kapcsolattartás módját.
13. Adatkezelés
8
27.	§
[Az adatkezelés szabályai]
(1)	A hatóság jogosult az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító
adatainak és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatok, továbbá -
ha törvény másként nem rendelkezik - a tényállás tisztázásához elengedhetetlenül szükséges
más személyes adatok megismerésére és kezelésére. A kérelemre induló eljárásban
vélelmezni kell, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes
adatok - ideértve a különleges adatokat is - kezeléséhez hozzájárulást adott.
(2)	A hatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok (a továbbiakban: védett
adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a
személyes adatok védelme biztosított legyen.
(3)	A hatóság az eljárása során az annak lefolytatásához - jogszabályban meghatározott
módon és körben - megismerheti azokat a védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek,
illetve amelyek kezelése az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges.
14. Adatok zárt kezelése
28.	§
[Az adatok zárt kezelése]
(1)	Indokolt esetben a hatóság kérelmre vagy hivatalból elrendeli az ügyfél és az eljárás egyéb
résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha az
eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a
kérelmet előterjesztővel kell közölni.
(2)	A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék
nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését
kérheti.
(3)	A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a hatóság az ügy iratai között
elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények
során ne váljanak megismerhetővé.
15.	A kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személyek eljárási védelme
29.	§
[Általános szabályok]
(1)	A kiskorút, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorút, valamint a fogyatékossággal élő személyt a közigazgatási hatósági eljárásban
fokozott védelem illeti meg, ezért
a)	tárgyaláson történő meghallgatására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárásban
részt vevő más személyek jelenlétében történő meghallgatása az érdekeit nem sérti,
b)	lehetőség szerint lakóhelyén kell meghallgatni,
9
c)	akkor hívható fel személyes nyilatkozattételre és akkor hallgatható meg tanúként, ha ezt
állapota megengedi és személyes nyilatkozata vagy tanúvallomása más módon nem
pótolható, valamint
d)	az egyenlő esélyű hozzáférést számára biztosítani kell.
(2)	Az, aki nem cselekvőképes, nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, illetve tanúként
akkor hallgatható meg, ha nyilatkozatot, illetve tanúvallomást kíván tenni és a törvényes
képviselője, vagy - érdekellentét esetén - eseti gondnoka vagy eseti gyámja (a továbbiakban
együtt: eseti gondnok) ehhez hozzájárul. A szóbeli nyilatkozat, illetve a tanúvallomás
megtételére csak a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok jelenlétében kerülhet sor, az
írásbeli nyilatkozathoz a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok aláírása szükséges. A
cselekvőképtelen tanú meghallgatása esetén a hatóság mellőzi a hamis tanúzás
következményeire való figyelmeztetést.
(3)	Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült
írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője siketvak,
kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő ügyfél vagy
az eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet
nyilatkozatot.
30.	§
[Az adatok zárt kezelése és az iratbetekintési jog korlátozása]
A hatóság a kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorú ügyfél, tanú, szemletárgy-birtokos vagy megfigyelt személy védelme érdekében
erre irányuló kérelem nélkül is dönthet az érintett személy adatainak zárt kezeléséről és az
iratbetekintési jog korlátozásáról. Az erről szóló végzést a törvényes képviselővel is közölni
kell.
31.	§
[Az idézésre vonatkozó különös szabályok]
Ha az idézett személy korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen
korlátozott, a hatóság a törvényes képviselőjét értesíti. Ha az idézett személy
cselekvőképtelen, a hatóság törvényes képviselője útján idézi. A törvényes képviselő
gondoskodik az idézett személy megjelenéséről.
16.	A támogató
32.	§
[A támogató]
A cselekvőképességét nem érintő támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a
gyámhatóság által kirendelt, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.)
szerinti támogató
10
a)	a támogatott személlyel egyidejűleg az eljárás során valamennyi eljárási cselekménynél -
ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is - jelen lehet, távolléte azonban
az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya,
b)	a nyilatkozat, adatszolgáltatás megtételének elősegítése érdekében a támogatott személlyel
-	az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon - egyeztethet.
17.	Betekintés az eljárás irataiba
33.	§
[Az iratbetekintési jog]
(1)	Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában és annak befejezését követően is betekinthet az
eljárás során keletkezett iratba.
(2)	A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba
tekinthet be.
(3)	Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó
iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon,
bírósági vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
(4)	Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy -
kormányrendeletben meghatározott költségtérítés ellenében - másolatot kérhet, amelyet a
hatóság kérelemre hitelesít.
(5)	Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás
befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó véglegessé vált
határozatot, valamint az elsőfokú határozatot megsemmisítő és az elsőfokú határozatot hozó
hatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti.
(6)	Törvény egyes ügyfajtákban meghatározhatja az iratbetekintés további feltételeit és a (3)
bekezdés alapján iratbetekintésre jogosult személyek körét.
34.	§
[Az iratbetekintési jog korlátai]
(1)	Nem lehet betekinteni a döntés tervezetébe.
(2)	Nem ismerhető meg az olyan irat vagy az irat olyan része, amelyből következtetés
vonható le valamely védett adatra vagy olyan személyes adatra, amely megismerésének
törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, kivéve, ha az adat - ide nem értve a
minősített adatot - megismerésének hiánya megakadályozná az iratbetekintésre jogosultat az
e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
(3)	A hatóság a kérelem alapján az iratbetekintést biztosítja - az eljárás befejezését követően
is -, vagy azt végzésben elutasítja.
III.	Fejezet
A kérelemre induló hatósági eljárás
18.	A kérelem
35.	§
[A kérelem]
11
(1)	A kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a
hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.
(2)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a kérelmet a hatósághoz
írásban vagy személyesen lehet előterjeszteni.
(3)	Az ügyfél kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet.
(4)	E § rendelkezéseit az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az eljárás
valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni
kell.
36.	§
[A kérelem tartalma]
(1)	Ha jogszabály további követelményt nem állapít meg, a kérelem tartalmazza az ügyfél és
képviselője azonosításához szükséges adatokat és elérhetőségét.
(2)	Mellékletként nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes
szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével
olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles
nyilvántartásnak tartalmaznia kell.
37.	§
[A kérelem előterjesztése]
(1)	A kérelem az illetékes hatóságnál vagy - ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja
ki - a kormányablaknál terjeszthető elő.
(2)	Az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz történő megérkezését követő napon indul.
38.	§
[A kérelem elbírálása]
A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt
elnevezéssel.
19.	Sommás eljárás és teljes eljárás
39.	§
[Az eljárás fajtái]
A kérelem automatikus döntéshozatali eljárásban, sommás vagy teljes eljárásban bírálható el.
Törvény egyes ügyekben kizárhatja a sommás eljárás alkalmazását.
40.	§
[Automatikus döntéshozatal]
Automatikus döntéshozatalnak van helye, ha
a)	azt törvény vagy kormányrendelet megengedi,
b)	a hatóság részére a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésére áll,
c)	a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel, és
d)	nincs ellenérdekű ügyfél.
12
41.	§
[A sommás eljárás]
(1)	A hatóság sommás eljárásban a döntését azonnal, de legfeljebb nyolc napon belül
meghozza, ha
a)	a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló
adatok alapján a tényállás tisztázott és
b)	nincs ellenérdekű ügyfél.
(2)	Ha a hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott bármely feltétel nem
áll fenn, a sommás eljárás szabályait mellőzi, és függő hatályú döntést vagy a 43. § (7) vagy
(13) bekezdésében meghatározott valamely döntést hoz.
(3)	Ha az ügyfél erre irányuló felhívás nélkül terjeszt elő új bizonyítékot, vagy tesz
bizonyítási indítványt, ezt a hatóság az ügy teljes eljárásban való lefolytatása iránti
kérelemnek tekinti, és a kérelmet teljes eljárásban bírálja el.
42.	§
[Kérelem teljes eljárásban való elbírálása]
Az automatikus döntéshozatali eljárásban és a sommás eljárásban hozott döntés közlését
követő öt napon belül az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, teljes
eljárásban bírálja el.
43.	§
[Függő hatályú döntés]
(1)	A hatóság - az e §-ban meghatározottak szerint - az eljárás megindításától számított nyolc
napon belül függő hatályú döntést hoz.
(2)	A függő hatályú döntésben a hatóság rendelkezik arról, hogy
a)	az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti
közigazgatási hatósági eljárásokért, vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételért
fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeget, ennek
hiányában tízezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni,
b)	a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól,
c)	a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti.
(3)	A (2) bekezdés c) pontját nem kell alkalmazni
a)	a hatósági bizonyítvány kiállítására,
b)	a hatósági igazolvány kiállítására,
c)	a hatósági nyilvántartásba való bejegyzésre, törlésre és módosításra,
d)	azon eljárásokban, ahol az ügy érdemében a hatóság mérlegelésétől vagy a tényállás
tisztázásától függő összeget kell meghatározni,
e)	ha az ügyben jogszabály hatósági szerződés kötését teszi lehetővé vagy írja elő, valamint
13
f) ha törvény ekként rendelkezik.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott döntéshez akkor kapcsolódnak joghatások, ha az
ügyintézési határidő elteltével a hatóság a hatósági ügy érdemében nem döntött és az eljárást
nem szüntette meg. A felfüggesztést elrendelő vagy szünetelést megállapító döntést
megelőzően hozott függő hatályú döntéshez joghatás nem kapcsolódik.
(5)	Az eljárás szünetelése, felfüggesztése vagy függőben tartása esetén az eljáró hatóság - a
(7)	bekezdés megfelelő alkalmazásával - legkésőbb a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben
tartás időtartamának végét követő nyolcadik napon függő hatályú döntést hoz, amelyben
rendelkezik az eljárás folytatásáról és a (4) bekezdés szerinti, a szünetelés, felfüggesztés vagy
függőben tartás időtartamának figyelmen kívül hagyásával számított időpontról.
(6)	A (2) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezést tartalmazó határozat elleni jogorvoslati
határidő a közlés és a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését követő napon
kezdődik.
(7)	Az (1) bekezdésben meghatározott döntést mellőzi a hatóság, ha az eljárás megindításától
számított nyolc napon belül
a)	a kérelmet visszautasítja,
b)	az eljárást megszünteti,
c)	érdemben dönt,
d)	az eljárást felfüggeszti vagy a beadvány elintézését függőben tartja, vagy
e)	az eljárás szünetel.
(8)	Nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának
a)	ha a döntés
aa)	- központi hivatal kivételével - központi államigazgatási szerv, vagy
ab)	a Magyar Nemzeti Bank
hatáskörébe tartozik,
b)	az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény.
(9)	A függő hatályú döntés tartalmazza a (4) bekezdés szerinti időpontot, naptári dátum
szerint meghatározva.
(10)	A függő hatályú döntés véglegessé válásáról a hatóság értesíti a felügyeleti szervét,
valamint akikkel a döntést közölte, és intézkedik a (2) bekezdés a) pontja szerinti összeg
megfizetése, valamint a kérelmező által az eljárásért, valamint a szakhatósági eljárásért
megfizetett illeték vagy díj, továbbá az általa előlegezett eljárási költség visszatérítése iránt.
(11)	A szakhatóság és a megkeresett szerv a (10) bekezdésben foglalt esetben a véglegessé
válásról szóló értesítésétől számított öt napon belül intézkedik az eljárására tekintettel
felmerült és a kérelmező ügyfelet terhelő illeték vagy díj, továbbá az eljárására tekintettel
felmerült és a kérelmező ügyfelet terhelő eljárási költség eljáró hatóságnak történő
megfizetéséről.
14
(12)	A függő hatályú határozattal szembeni jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eljárásban
vizsgálni kell, hogy a kérelmezett jogosultság gyakorlásának feltételei - ide nem értve e §
rendelkezéseit - fennállnak-e.
(13)	Ha az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatalának nincs helye, a hatóság az ügyet teljes
eljárásban intézi el. A hatóság - szükség esetén - szakhatóságot keres meg, rendelkezik a (7)
bekezdés d) és e) pontjában meghatározottakról, a tényállás tisztázásához szükséges előre
látható eljárási cselekményekről, hiánypótlásra hív fel, továbbá tájékoztatást ad a határidő
túllépésének jogkövetkezményeiről.
20.	Hiánypótlás
44.	§
[A hiánypótlás]
Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek
a)	nem felel meg, vagy
b)	megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges,
az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő
figyelmeztetés mellett - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - egy
ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.
21.	A kapcsolódó eljárás
45.	§
[A kapcsolódó eljárás]
(1)	Ha a hatóság döntése valamely más hatósági eljárásban (a továbbiakban: kapcsolódó
eljárás) meghozható döntésnek feltétele, a hatóság tájékoztatja az ügyfelet, hogy a kapcsolódó
eljárásban eljáró hatósághoz benyújtandó kérelmet nála is előterjesztheti.
(2)	Ha az ügyfél a tájékoztatás alapján kéri, a hatóság a döntését, a nála előterjesztett kérelmet
és a birtokában lévő, a kapcsolódó eljáráshoz szükséges bizonyítékokat továbbítja a
kapcsolódó eljárásban eljáró hatóságnak. A kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság a döntését a
hatóság útján közli az ügyféllel.
(3)	A hatóság az (1) és (2) bekezdés szerint jár el akkor is, ha a kapcsolódó eljárásban eljáró
hatóság döntése további kapcsolódó eljárás lefolytatásához szükséges. Ilyenkor a hatóság az
ügyfelet valamennyi kapcsolódó eljárásról tájékoztatja.
(4)	Ha az ügyfél az (1) bekezdésben meghatározott kapcsolódó eljárás iránti kérelmet anélkül
nyújtja be, hogy az abban hozandó döntés feltételét képező eljárás (a továbbiakban: megelőző
eljárás) iránti kérelmét benyújtotta volna, a kérelmet a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóság
átteszi a megelőző eljárásban eljáró hatósághoz.
(5)	Ha jogszabály nem zárja ki, vagy az ügyfél eltérően nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni,
hogy a kapcsolódó eljárás iránti kérelme a megelőző eljárás lefolytatására is irányul.
(6)	A megelőző eljárásban eljáró hatóság a véglegessé vált döntését megküldi a kapcsolódó
eljárásban eljáró hatóságnak.
(7)	Ha a kapcsolódó eljárás iránti kérelem benyújtásának időpontjához jogszabály
jogkövetkezményt fűz, e tekintetben a kérelem (4) bekezdés szerinti benyújtásának időpontját
15
kell figyelembe venni azzal, hogy a kapcsolódó eljárás a megelőző eljárásban hozott,
véglegessé vált döntésnek a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz történő megérkezését
követő napon indul.
22.	A kérelem visszautasítása
46.	§
[A kérelem visszautasítása]
(1)	A hatóság a kérelmet visszautasítja, ha
a)	az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltétele hiányzik és e törvény
ahhoz más jogkövetkezményt nem fűz, vagy
b)	az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a hatóság érdemben
már elbírálta, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott.
(2)	A hatóság a kérelmet visszautasíthatja, ha azt nem az előírt formában terjesztették elő. Ha
a kérelmező a kérelmét öt napon belül az előírt formában ismételten előterjeszti, a hatóság az
eljárást teljes eljárásban folytatja le, azzal, hogy a kérelmet az eredeti benyújtáskor
előterjesztettnek kell tekinteni, de az ügyintézési határidőt az ismételt benyújtást követő
naptól kell számítani.
(3)	Ha az ügyfél a (2) bekezdés szerint ismételten terjeszti elő kérelmét és a jogszabály
határidőt vagy határnapot állapít meg, a kérelem előterjesztése szempontjából a határidő és a
határnap megtartottnak tekintendő.
(4)	Az ismételt benyújtás a visszautasító döntés elleni jogorvoslatról való lemondásnak,
illetve visszavonásának minősül.
23.	Az eljárás megszüntetése
47.	§
[Az eljárás megszüntetése]
(1)	A hatóság az eljárást megszünteti, ha
a)	a kérelem visszautasításának lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását
követően jutott a hatóság tudomására,
b)	a kérelmező ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, és ennek hiányában a kérelem
nem bírálható el, és az eljárást hivatalból nem folytatja,
c)	az elj árás okafogyottá vált,
d)	az ügyfél nem tesz eleget eljárási költség előlegezési kötelezettségének,
e)	az eljárás kérelemre indult és valamennyi kérelmező ügyfél kérelmét visszavonta, illetve
ahhoz az ellenérdekű ügyfelek hozzájárultak, és az eljárás hivatalból nem folytatható,
f)	a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság már eljárt, vagy más hatóság
kijelölésére került sor, vagy
16
g)	az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ (a továbbiakban:
előkérdés), amely bíróság vagy más szerv hatáskörébe tartozik, és az ügyfél a hatóságnak
az eljárás megindítására vonatkozó felhívásának nem tesz eleget.
(2)	Az (1) bekezdés (1)f) pontja szerinti esetben a hatóság szükség esetén a döntést
visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt vagy kijelölt hatósággal is közli.
24.	Az eljárás felfüggesztése és szünetelése
48.	§
[Az eljárás felfüggesztése]
(1)	A hatóság felfüggeszti az eljárást, ha
a)	az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik, vagy
b)	az ügyben külföldi szervet kell megkeresni.
(2)	Törvény lehetővé teheti az eljárás felfüggesztését, ha az előkérdés más szerv hatáskörébe
tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági
döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.
(3)	Ha a bíróság vagy más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt a
hatóság megfelelő határidő tűzése mellett felhívja.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben foglalt esetekben az ügyfél (több
ügyfél esetén az ügyfelek együttes) kérelmére a hatóság érdemben dönt.
(5)	A hatóság az eljárás felfüggesztéséről szóló végzését a bírósággal, vagy a (2) bekezdésben
meghatározott szervvel is közli azzal, hogy az eljárás befejezéséről tájékoztassa.
49.	§
[Az eljárás szünetelése]
(1)	Az eljárás szünetel, ha azt - jogszabály kizáró rendelkezésének hiányában - az ügyfél
kéri, több ügyfél esetén az ügyfelek együttesen kérik.
(2)	Az eljárást bármelyik ügyfél kérelmére folytatni kell. Hathónapi szünetelés után a csak
kérelemre folytatható eljárás megszűnik. A megszűnés tényéről a hatóság értesíti azokat,
akikkel a határozatot közölné.
25.	Az ügyintézési határidő és a határidő számítása
50.	§
[Az ügyintézési határidő]
(1)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő az eljárás megindulásának
napján kezdődik.
(2)	Az ügyintézési határidő
a)	automatikus döntéshozatal esetén 1 nap,
b)	sommás eljárásban 8 nap,
c)	teljes eljárásban 60 nap.
17
(3)	A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ügyintézési határidőnél hosszabb határidőt
törvény, rövidebb határidőt jogszabály állapíthat meg.
(4)	Az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell.
(5)	Az ügyintézési határidőbe nem számít be
a)	az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének és
b)	- ha függő hatályú döntés meghozatalának nincs helye - az ügyfél mulasztásának vagy
késedelmének, valamint minden, a hatóság által számára előírt kötelezettség teljesítésének
időtartama.
(6)	Ha törvény vagy kormányrendelet valamely eljárási cselekmény teljesítésének
határidejéről nem rendelkezik, a hatóság, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője azonnal, de
legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy
a végzést meghozza.
(7)	Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az ügyintézési határidőn belül,
vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen határoz.
(8)	Az ügyet soron kívül kell elintézni, ha
a)	a kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége indokolja,
b)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja,
c)	a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy
d)	a közbiztonság, a közrend vagy a nemzetbiztonság érdekében egyébként szükséges.
(9)	Ha a határidőből kevesebb mint tizenöt nap van hátra, a további eljárási cselekményeket
soron kívül kell elvégezni.
51.	§
[A határidő túllépése]
Ha a hatóság
a)	határidőben nem hoz függő hatályú döntést,
b)	az ügyintézési határidőt túllépi - és függő hatályú döntés meghozatalának nem volt helye -
, vagy
c)	az automatikus döntéshozatal, vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi,
az eljárás lefolytatásáért illetéknek, vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer
forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól
is.
52.	§
[A határidő számítása]
(1)	A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó
cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény
kifüggesztésének és levételének, valamint a közhírré tétel napja.
18
(2)	A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál
fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap
utolsó napján.
(3)	Az órákban megállapított határidő az okot adó cselekményt követő óra első percében
kezdődik.
(4)	Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő -
az ügyintézési határidő kivételével - a következő munkanapon jár le.
(5)	A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja. A
határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása
vagy a késedelem jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével áll be.
(6)	A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
26.	Igazolási kérelem
53.	§
[Az igazolási kérelem előterjesztése]
(1)	Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási
kérelmet terjeszthet elő.
(2)	Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A
jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a
jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv bírálja el.
(3)	Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését
követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított,
az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de
legfeljebb negyvenöt napon belül lehet előterjeszteni.
(4)	A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az
elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.
(5)	Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény
határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
54.	§
[Az igazolási kérelem elfogadásának joghatása]
Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy határidőt
megtartottnak tekinti, ezért ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve egyes
eljárási cselekményeket megismétel.
27.	A szakhatóság közreműködése
55.	§
[A szakhatósági eljárás]
(1)	Törvény vagy a szakhatóságok kijelöléséről szóló kormányrendelet közérdeken alapuló
kényszerítő indok alapján az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja,
hogy az ott meghatározott szakkérdésben és határidőben más hatóság (a továbbiakban:
szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie.
19
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra, a szakhatóság
állásfoglalására a döntésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Az
ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseket csak az előzetes szakhatósági állásfoglalás
esetén kell alkalmazni.
(3)	Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a kérelmet vissza kell utasítani.
(4)	A szakhatóság döntése az eljárást befejező döntés elleni jogorvoslat keretében támadható
meg.
(5)	A hatóság és a szakhatóság, valamint a szakhatóságok egymás között a kérelem
teljesítésére vonatkozó feltételeket egyeztetés útján állapítják meg.
56.	§
[A szakhatósági állásfoglalás]
(1)	Ha a szakhatóság utóbb észleli, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a
hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének véglegessé válásáig egy ízben
módosíthatja.
(2)	A szakhatóság mellőzése esetén az erről való tudomásszerzést követően egyeztet a
hatósággal, ennek eredményéhez képest adja ki állásfoglalását. A szakhatóság az
állásfoglalását a hatóság felügyeleti szervével is közli.
57.	§
[Az előzetes szakhatósági állásfoglalás]
Ha törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki, az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt
benyújtott kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok
megfelelő alkalmazásával előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki. A kérelemhez egy évnél
nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolható be, ha törvény vagy
kormányrendelet más időtartamot nem állapít meg. A hatóság a kérelemmel benyújtott
előzetes szakhatósági állásfoglalást szakhatósági állásfoglalásként használja fel.
28.	Idézés
58.	§
[Az idézés általános szabályai]
(1)	Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság kötelezi, hogy
a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett személy kora, egészségi állapota
vagy más méltányolható ok miatt a hatóság előtt nem képes megjelenni, az idézett személyt a
tartózkodási helyén is meg lehet hallgatni.
(2)	Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy arról
az idézett a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal értesüljön.
(3)	Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és
milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a
megjelenés elmulasztásának következményeire.
59.	§
[Az idézés helye]
20
(1)	A hatóság az illetékességi területén lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy székhellyel
nem rendelkező szervezet törvényes képviselőjét akkor idézheti a székhelyére, ha
a)	ezt jogszabály írja elő,
b)	az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel,
c)	a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná bármely ügyfél eljárási jogait,
d)	az idézni kívánt személy lakóhelyén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő
szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt, vagy
e)	azt az idézett személy kéri.
(2)	A fővárosban működő hatóság a főváros egész területéről idézhet.
60.	§
[Az idézett személy megjelenési kötelezettsége]
(1)	Ha az idézett személy
a)	a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről
engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy
utólag megfelelően nem igazolja, vagy
b)	az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem
menti ki,
eljárási bírsággal sújtható.
(2)	Ha az idézett személy az idézésre nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, a
rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához az ügyésznek a hatóság
vezetője által kért előzetes hozzájárulása szükséges.
(3)	Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a Magyar
Honvédség tényleges állományú vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, az
elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot keresi meg.
(4)	Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát,
a hatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést.
(5)	Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az idézésre,
és a képviselő nevét a törvényes képviselő a hatóság felhívására nem közli, a felhívott
törvényes képviselő, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal sújtható.
Ebben az esetben az elővezetést a felhívott törvényes képviselővel szemben is alkalmazni
lehet.
29.	Értesítés eljárási cselekményről
61.	§
[Értesítés eljárási cselekményről]
(1)	Ha nem szükséges az ügyfél idézése, a hatóság az ügyfelet a tanú és a szakértő
meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a tájékoztatással, hogy az eljárási
cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést - ha az ügy
21
körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább öt nappal
korábban megkapja.
(2)	A szakhatóságot - ha az a feladat- és hatáskörét érinti - az eljárási cselekményről legalább
öt nappal korábban értesíteni kell.
30.	A tényállás tisztázása
62.	§
[A tényállás tisztázása]
(1)	Ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási
eljárást folytat le.
(2)	A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás
tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a jogszabálysértéssel megszerzett
bizonyíték.
(3)	A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
(4)	A hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló
bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.
(5)	Törvény vagy kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján,
meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely okirat vagy más irat bizonyítási
eszközként történő alkalmazását.
31.	Az ügyfél nyilatkozata
63.	§
[Az ügyfél nyilatkozata]
Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre
hívhatja fel.
64.	§
[Az ügyfél nyilatkozatának kiemelt szerepe]
(1)	Ha jogszabály nem zárja ki, az ügyfél a nyilatkozatával pótolhatja a hiányzó bizonyítékot,
ha annak beszerzése nem lehetséges.
(2)	Ha az ügyfél vagy képviselője más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős
adatot valótlanul állít vagy elhallgat, és arra nézve vele szemben a 66. § (2) bekezdésében
vagy (3) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott ok nem áll fenn, illetve ha a kötelező
adatszolgáltatás körében a 105. §(2) bekezdésében foglalt ok hiányában adatszolgáltatási
kötelezettségét nem teljesíti, eljárási bírsággal sújtható.
(3)	A hatóság az (1) bekezdés szerinti esetben figyelmezteti az ügyfelet jogaira, kötelességeire
és a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú bizonyíték szolgáltatásának
jogkövetkezményeire.
32.	Irat
65.	§
[Az iratra vonatkozó szabályok]
22
(1)	A hatóság, ha a tényállás tisztázása során szükséges, és az az Eüsztv. alapján nem
szerezhető be - a 36. §(2) bekezdésben meghatározottak kivételével - felhívhatja az ügyfelet
okirat vagy más irat bemutatására.
(2)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az ügyfél az iratot
másolatban is benyújthatja, ha nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel mindenben
megegyezik.
(3)	Ha a külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kétség
merül fel, a hatóság felhívja az ügyfelet felülhitelesített külföldön kiállított közokirat
bemutatására.
(4)	Ha az ügyfél a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles
fordítását is csatolja, a hatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el.
33.	Tanú
66. §
[A tanúra vonatkozó általános szabályok]
(1)	A tanúként idézett személy - az e törvényben meghatározott kivétellel - köteles
tanúvallomást tenni.
(2)	Tanúként nem hallgatható meg
a)	az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
b)	védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.
(3)	A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha
a)	bármelyik ügyfél Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),
b)	vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
c)	a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti
médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató), vagy vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy - a
jogviszonya megszűnése után is -, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-
szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné,
vagy
d)	diplomáciai mentességben részesülő személy.
67.	§
[A tanúmeghallgatás]
(1)	A meghallgatás kezdetén a hatóság megállapítja a tanú személyazonosságát. A hatóság
felhívja a tanút, hogy nyilatkozzon arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, és
elfogult-e, egyúttal figyelmezteti jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás
jogkövetkezményeire is.
(2)	A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő
meghallgatásakor.
(3)	A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a hatóság a tanút
tárgyaláson kívül hallgatja meg.
23
(4)	A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú
védett adatról tesz vallomást, vagy ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését.
(5)	A hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban
tegyen tanúvallomást.
(6)	Ha a tanú meghallgatása nélkül vagy a meghallgatását követően írásban tesz
tanúvallomást, az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a
vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette
meg. Erre a tanút a hatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével
egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek
ismertetésével figyelmezteti.
34.	Szemle
68.	§
[A szemlére vonatkozó általános szabályok]
(1)	Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: szemletárgy) vagy
személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el.
(2)	A szemletárgy birtokosát és az (1) bekezdésben meghatározott személyt - ha az a szemle
eredményességét nem veszélyezteti - a szemléről előzetesen értesíteni kell.
(3)	A szemletárgy birtokosának távolléte - ha jelenléte nem szükségszerű - nem akadálya a
szemle megtartásának.
(4)	Ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt
kezelését nem rendelték el, a szemlén az ügyfél jelen lehet.
69.	§
[A szemle lefolytatása]
(1)	A szemle megtartása során - az ismert tulajdonos értesítésével egyidejűleg - a
szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a
szemle helyszínére beengedje.
(2)	A szemle során a hatóság eljáró tagja jogosult különösen
a)	a szemlével érintett területre, építménybe és egyéb létesítménybe belépni,
b)	bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni,
c)	felvilágosítást kérni, vagy
d)	mintát venni.
70.	§
[Az azonnali eljárási cselekmény érdekében lefolytatott szemle]
(1)	A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében a hatóság a rendőrség
közreműködését kérheti.
(2)	A rendőrség a Rendőrségről szóló törvény végrehajtási eljárás lefolytatásában való
közreműködésre vonatkozó szabályai szerint, a hatóság felkérésére - előzetes megkeresése
nélkül - azonnal, a hatóság által megjelölt helyen és ideig biztosítja a közreműködést.
24
(3)	Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali
eljárási cselekmény érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból
megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott
tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásáról az ügyészt
előzetesen - a szemle megtartásáról való hatósági döntést követően haladéktalanul - értesíteni
kell, továbbá ahhoz a rendőrség és lehetőség szerint hatósági tanú közreműködését kell kérni.
35.	Szakértő
71.	§
[A szakértő kirendelésére vonatkozó szabályok]
(1)	Szakértőt kell meghallgatni vagy - legalább tizenöt napos határidő tűzésével -
szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához
különleges szakértelem szükséges, és az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő
szakértelemmel.
(2)	Nincs helye szakértő kirendelésének, ha ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság
állásfoglalását kell beszerezni.
(3)	A szakértő kizárására a 23. § szabályait kell megfelelően alkalmazni.
72.	§
[A szakértői vizsgálatra vonatkozó általános szabályok]
(1)	Törvény elrendelheti az ügyfél szakértői vizsgálatban való közreműködését.
(2)	A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményeire.
(3)	Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértőkről szóló
törvény rendelkezései irányadóak.
36.	Tolmács
73.	§
[A tolmács]
(1)	Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző
nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni.
(2)	Az ügyben eljáró hatóság el nem járó tagja, valamint - ha az a tényállás tisztázáshoz
elengedhetetlen - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy
tolmácsként igénybe vehető.
(3)	A tolmácsra egyebekben a szakértőre vonatkozó rendelkezések irányadóak.
37.	Tárgyalás
74.	§
[A tárgyalás]
(1)	A hatóság tárgyalást tart, ha
25
a)	a tényállás tisztázásához szükség van a felek együttes meghallgatására, az ellenérdekű
ügyféllel szemben, kérelemre indított eljárásban (a továbbiakban: jogvitás eljárás),
b)	az ügy természete lehetővé teszi, ellenérdekű ügyfelek részvételével zajló eljárásban, vagy
c)	a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes
meghallgatására.
(2)	A hatóság helyszíni szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei
biztosítottak.
(3)	Az ügyfél bizonyítási indítványt tehet és kérdést intézhet a meghallgatott személyhez.
(4)	Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasítja, ismételt vagy
súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, és eljárási bírsággal sújthatja.
38.	Egyezségi kísérlet
75.	§
[Az egyezségi kísérlet]
Ha a hatóság tárgyalást tart, a tárgyaláson megkísérli az ellenérdekű ügyfelek között egyezség
létrehozását.
39.	A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel
76.	§
[A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel]
Ha a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a hatóság nem
biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően
értesíti az ügyfelet, hogy - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével -
megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen
elő.
40.	Az eljárás akadályozásának következményei
77.	§
[Az eljárás akadályozásának következményei]
(1)	Azt, aki a kötelezettségét önhibájából megszegi, a hatóság az okozott többletköltségek
megtérítésére kötelezi, és eljárási bírsággal sújthatja.
(2)	Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként tízezer forint, legmagasabb összege - ha
törvény másként nem rendelkezik - természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi
személy vagy egyéb szervezet esetén egymillió forint.
(3)	Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi
a)	a jogellenes magatartás súlyát,
b)	- ha az erre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak - az érintett vagyoni helyzetét és
jövedelmi viszonyait, továbbá
c)	az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző
bírságolások számát és mértékét.
26
41. Az eljárási cselekmények rögzítése
78.	§
[Az eljárási cselekmények rögzítése]
(1)	A szóbeli kérelemről - ha azt nyomban nem teljesítik -, valamint a tényállás tisztázása
érdekében lefolytatott eljárási cselekményről az ügyfél vagy az eljárás más résztvevője
részvétele esetén jegyzőkönyvet, más esetben feljegyzést kell készíteni.
(2)	A feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményen résztvevő
személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a cselekmény
lefolytatása során a tényállás tisztázásával összefüggő ténymegállapításokat. A jegyzőkönyv
ezen túlmenően tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést.
(3)	A feljegyzést annak készítője, a jegyzőkönyvet - annak minden oldalán - az eljárási
cselekményen résztvevő személyek aláírják.
(4)	A hatóság egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen
módja esetén a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek
azonosításához szükséges adatokat, valamint az elkészítés helyét, idejét kell feltüntetni.
79.	§
[A hatósági tanú]
(1)	A hatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál és hatósági
ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe, aki az eljárási cselekmény során történt
eseményeket és az általa tapasztalt tényeket igazolja. Hatósági tanúként való közreműködésre
senki nem kötelezhető.
(2)	Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati,
illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel
nem rendelkező személy.
(3)	Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell
világosítani. A hatósági tanú a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályok szerint
jogosult költségtérítésre.
(4)	A hatósági tanút az eljárási cselekmény során tudomására jutott tényekre, adatokra nézve
titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró hatóság, a fellebbezés elbírálására
jogosult hatóság (a továbbiakban: másodfokú hatóság) vagy bíróság az ügy tárgyát érintő
tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.
IV.	Fejezet
A hatóság döntései
42.	Határozat és végzés
80.	§
[A döntés formái]
(1)	A döntés határozat vagy végzés. A hatóság - az (4) bekezdésben meghatározott kivétellel
-	az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések végzések.
27
(2)	Az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az ügyintézési határidőn
belül mellőzi a határozathozatalt (jogszerű hallgatás). Jogszerű hallgatásnak van helye, ha
a)	automatikus döntéshozatali eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet
nem zárja ki,
b)	sommás eljárásban intézhető ügyben törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik,
c)	teljes eljárásban törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik, továbbá nincs helye függő
hatályú döntés meghozatalának, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
(3)	A jogszerű hallgatás esetén a hatóság a megszerzett jogot rávezeti a kérelemre, és annak
az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél
részére másolatot ad ki.
(4)	Ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés
nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, a hatóság mellőzi a
határozathozatalt.
81.	§
[A döntés tartalma és formája]
(1)	A döntés tartalmazza az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges
minden adatot, a rendelkező részt - a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a
jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel -,
továbbá a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás
indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó
jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást.
(2)	Jogorvoslatról való tájékoztatást mellőző, az indokolásban pedig csak az azt megalapozó
jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható
a)	ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű
ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy
b)	az egyezség jóváhagyásáról.
(3)	Az önállóan nem fellebbezhető végzésről az indokolásban csak az azt megalapozó
jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható.
(4)	A hatóság a döntést külön okiratban szövegezi meg, jegyzőkönyvbe foglalja vagy az
ügyiratra feljegyzi.
(5)	Azonnali eljárási cselekményt igénylő ügyben a döntés előzetes írásba foglalása
mellőzhető és az ügyféllel szóban is közölhető. Ilyenkor a hatóság a döntést utólag írásba
foglalja és közli.
43.	A hatóság döntésének véglegessége
82.	§
[A döntés véglegessége]
(1)	A hatóság döntése végleges, ha azt a hatóság már - az e törvényben meghatározott
kivételekkel - nem változtathatja meg. A véglegesség a döntés közlésével áll be.
28
(2)	Ha az adott ügytípusban törvény megengedi a fellebbezést, a hatóság döntése véglegessé
válik, ha
a)	ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
b)	a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy
c)	a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta.
(3)	A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a
döntés
a)	az elsőfokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés
közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,
b)	az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás hatósághoz való megérkezésének
napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond
a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.
(4)	A (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben az elsőfokú döntés a másodfokú döntés
közlésével válik véglegessé.
(5)	A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a hatóság fellebbezéssel támadható elsőfokú
döntése a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés véglegessé válásának napján
válik véglegessé.
(6)	Az elsőfokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései a (2)-(5) bekezdésben
meghatározottak szerint véglegessé válnak, ha
a)	csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen,
vagy
b)	kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből
adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott
rendelkezésekre.
44.	Az egyezség jóváhagyása
83.	§
[Az egyezség jóváhagyása]
Ha az egyezségi kísérlet eredményre vezet vagy az ügyfelek egyezséget kötnek, és az
egyezség megfelel az Alaptörvénynek és a jogszabályoknak, az kiterjed a teljesítési
határidőre, valamint az eljárási költség viselésére is, a hatóság azt jóváhagyja és határozatba
foglalja.
45.	Azonnali végrehajthatóság
84.	§
[Azonnali végrehajthatóság]
A hatóság a döntést azonnal végrehajthatónak nyilvánítja, ha
a)	életveszéllyel, súlyos kárral vagy a személyiségi jogok jelentős sérelmével fenyegető
helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges,
29
b)	nemzetbiztonsági, honvédelmi vagy közbiztonsági érdekből, illetve a közérdek védelme
miatt szükséges,
c)	azt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházással összefüggő ügyben
hozták,
d)	a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, vagy
e)	a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.
46.	A döntés közlése
85.	§
[A döntés közlésének általános szabályai]
(1)	A határozatot a hatóság közli az ügyféllel, azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, az
ügyben eljárt szakhatósággal.
(2)	A végzést a hatóság közli azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, és akinek a jogát
vagy jogos érdekét érinti. A hatóság az ügyfél kérelmére egy ízben, külön illeték vagy díj
felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről.
(3)	A hatóság a döntést írásbeli kapcsolattartás esetén hivatalos iratként vagy írásbelinek
minősülő elektronikus úton kézbesíti.
(4)	Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is közölni lehet az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott személlyel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá
kell íratni. Ha azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy kéri, a szóban közölt
döntést a hatóság írásban is megküldi a részére.
(5)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a döntés közlésének napja
a)	az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy
b)	a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik nap.
(6)	Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény
rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő
módon közli, a döntést írásban is megküldi. A döntés közlésének napja ilyenkor - kizárólag a
jogorvoslati határidők számításának szempontjából - az írásbeli közlés napja.
86.	§
[A kézbesítésre vonatkozó szabályok]
(1)	A nem elektronikusan közölt iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek
kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert
az a címzett hatósági nyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy székhelyéről a hatósághoz
„nem kereste”, „ismeretlen” vagy „elköltözött” jelzéssel érkezett vissza, az iratot a kézbesítés
második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
(2)	Ha a címzett tudomást szerez arról, hogy a neki küldött iratot a hatóság kézbesítettnek
tekinti, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a közléstől számított
negyvenöt napon belül kifogást terjeszthet elő.
30
(3)	A kifogásnak a hatóság akkor ad helyt, ha a címzett az iratot azért nem vehette át, mert
a)	a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt,
vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
b)	az iratot más, az a) pontban nem említett önhibáján kívüli okból nem volt módja átvenni.
(4)	Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha a kézbesítés nem
szabályszerűen történt.
(5)	A kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés
szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kifogásnak a hatóság
helyt ad, az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(6)	A kifogást az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot
kiadmányozta.
(7)	A hatósági kézbesítő általi kézbesítésre az e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
87.	§
[A kézbesítési meghatalmazottra vonatkozó szabályok]
(1)	Az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával - a kézbesítési meghatalmazás
előterjesztésével együtt - kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha
a)	magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,
b)	képviselőt nem nevezett meg, és
c)	elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.
(2)	A kézbesítési meghatalmazott az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket
és iratokat átveszi, és azokat az ügyfél részére továbbítja.
(3)	Az ügyfél részére szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést
úgy kell tekinteni, hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő tizenötödik napon
minősül az ügyféllel közöltnek.
(4)	Ha hirdetményi közlésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget
állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése
érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki, aki gondoskodik az ügyfél tartózkodási
helyének megállapításáról és a döntés kézbesítéséről.
(5)	Ha a kézbesítési ügygondnok nem járt sikerrel, a döntést azon a napon kell kézbesítettnek
tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt kirendelő
hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított tizenötödik napon.
(6)	Sikeres kézbesítés esetén a kézbesítési ügygondnok a sikeres kézbesítés napjáról és az
ügyfél tartózkodási helyéről haladéktalanul értesíti az őt kirendelő hatóságot.
88.	§
[A hirdetményi közlés]
(1)	A közlést hirdetmény útján kell teljesíteni, ha
a)	az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik,
b)	a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy annak megkísérlése már előre is
eredménytelennek mutatkozik, vagy
31
c) azt törvény vagy kormányrendelet előírja.
(2)	A hirdetmény tartalmazza
a)	a kifüggesztés, a honlapon történő közzététel esetén a közzététel napját,
b)	az elj áró hatóság megnevezését,
c)	az ügy számát és tárgyát,
d)	az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét (székhelyét), továbbá
e)	azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése
akadályba ütközött, ezért az ügyfél vagy képviselője a döntést a hatóságnál átveheti.
(3)	A hirdetményt a hatóság hirdetőtábláján, valamint a honlapján helyezi el.
89.	§
[Közhírré tétel]
(1)	Közhírré tételnek van helye, ha az ügyfelek köre pontosan nem megállapítható, vagy ha
törvény vagy kormányrendelet azt előírja. A közlemény - a 88. § (2) bekezdés a)-d)
pontjában foglaltakon túl - tartalmazza
a)	a határozat rendelkező részét és indokolásának kivonatát, valamint
b)	azt a figyelemfelhívást, hogy a döntés a hatóságnál megtekinthető.
(2)	A közleményt a hatóság a hirdetőtábláján, valamint a honlapján helyezi el.
(3)	A hatóság közhírré teszi azt a véglegessé vált vagy azonnal végrehajthatóvá nyilvánított
határozatot,
a)	amelyet közérdekű keresettel lehet megtámadni,
b)	amelyet több mint ötven ügyfél részvételével zajló eljárásban hozott,
c)	amelyet személyek széles vagy pontosan meg nem határozható köre számára életveszéllyel
vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros
következményeinek enyhítése érdekében hozott, vagy
d)	amelyet a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi, környezet-
vagy természetvédelmi okból hozott.
47.	A döntés kijavítása és kiegészítése
90.	§
[A döntés kijavítása]
(1)	Ha a döntésben elírás, illetve számítási hiba van, és az nem hat ki az ügy érdemére, a
hatóság a döntést kijavítja.
(2)	A kijavítást a hatóság közli azzal, akivel az eredeti döntést közölte.
(3)	A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az
eredeti döntés ellen volt.
91.	§
[A döntés kiegészítése]
32
(1)	Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy
érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.
(2)	Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a döntés véglegessé válásától számított egy év
eltelt.
(3)	A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével
közli.
(4)	A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
(5)	A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték.
48.	Hatósági szerződés
92.	§
[A hatósági szerződés megkötése]
(1)	Jogszabály lehetővé teheti vagy előírhatja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a
közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett
az ügyféllel írásban hatósági szerződést kössön.
(2)	A hatósági szerződés tartalmazza a szerződő feleket, a szerződés tárgyát, a felek által
vállalt kötelezettségeket és biztosított jogokat, a szakhatósági állásfoglalásban foglalt
kikötéseket, a szerződésszegés jogkövetkezményeit, a teljesítés körében felmerült viták
rendezésének módját, a szerződést lehetővé vagy kötelezővé tevő jogszabályban előírt
kikötéseket és adatokat, továbbá a felek által lényegesnek tekintett kérdésekben kötött
megállapodást.
(3)	Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági határozattal
egyébként nem lenne kötelezhető, az ügyfélnek a hatósági szerződésben nyilatkoznia kell
arról, hogy a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettség tekintetében a hatósági
szerződésben aláveti magát a szerződésszegés 93. §(3) bekezdésében megállapított
jogkövetkezményének.
(4)	A szerződést a hatóság a többi ügyféllel is közli, akik tizenöt napon belül
kezdeményezhetik a hatóságnál a szerződés módosítását. Ennek elmaradása esetén a nem
szerződő ügyfél harminc napon belül megtámadhatja a szerződést a közigazgatási bíróság
előtt.
93.	§
[A hatósági szerződés módosítása és teljesítése]
(1)	Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, illetve a szerződéskötéskor fennálló
körülmények lényeges megváltozása esetén bármelyik fél kezdeményezheti a szerződés
módosítását.
(2)	A módosítás meghiúsulása esetén bármelyik fél a közigazgatási bírósághoz fordulhat, ez
azonban nem érinti a hatósági szerződés végrehajtását, illetve érvényesítését.
(3)	Ha a szerződő ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a hatóság intézkedik a
szerződésszegés szerződésben vállalt jogkövetkezményének kikényszerítése iránt, és ha
szükséges, megindítja a végrehajtást.
33
(4)	Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, a szerződő ügyfél a
teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés tudomására
jutásától számított harminc napon belül - a közigazgatási bírósághoz fordulhat.
(5)	Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre az azt szabályozó
jogszabály rendelkezéseit, ennek hiányában a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános
szabályait kell alkalmazni.
V.	Fejezet
Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás
49.	Közös szabályok
94.	§
[A hatósági bizonyítványra, igazolványra és nyilvántartásra vonatkozó általános szabályok]
(1)	E törvény rendelkezéseit a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással
kapcsolatos eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A hatósági bizonyítvány, igazolvány, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzés
határozat.
50.	Hatósági bizonyítvány
95.	§
[A hatósági bizonyítványra vonatkozó szabályok]
(1)	A hatóság a jogszabályban meghatározott esetekben az ügyfél kérelmére - a felhasználás
céljának feltüntetésével - adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.
(2)	Ha a hatósági bizonyítványt a hatóság visszavonta, a határozatot annak a hatóságnak,
szervnek is meg kell küldeni, amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt
felhasználta vagy fel kívánta használni.
(3)	Ha az ügyfél valótlan vagy olyan adat igazolását kéri, amellyel a hatóság nem rendelkezik,
a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja.
51. Hatósági igazolvány
96.	§
[A hatósági igazolványra vonatkozó szabályok]
A hatóság - jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal - az ügyfél adatainak
vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki.
52.	Hatósági nyilvántartás
97.	§
[A hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályok]
(1)	A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet, ha
a)	a nyilvántartásba történő bejegyzés, annak módosítása és a nyilvántartásból való törlés az
ügyfél jogait és kötelezettségeit keletkezteti, módosítja vagy változtatja meg, vagy
34
b)	a nyilvántartás vezetésének célja a benne foglalt adatok közhitelű igazolására,
bizonyítására szolgál
(közhiteles hatósági nyilvántartás).
(2)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatósági nyilvántartás közhitelessége alapján az
ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a hatósági nyilvántartásban
szereplő adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig a hatósági nyilvántartásba
bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, és a hatósági nyilvántartásból törölt
adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn.
(3)	A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre a
határozatra vonatkozó, a 80-82. §-ban és a 86. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, és a
döntés a nyilvántartásba való bejegyzés napján véglegessé válik.
(4)	Az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik,
amikor a bejegyzés tényét vagy az annak megtagadásáról szóló határozatot az ügyféllel
közölték.
VI.	Fejezet
Hatósági ellenőrzés
53.	Általános szabályok
98.	§
[A hatósági eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazása]
E törvény hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
99.	§
[A hatósági ellenőrzés tárgya]
A hatóság - a hatáskörének keretei között - ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések
betartását, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.
54.	A hatósági ellenőrzés lefolytatása
100.	§
[A hatósági ellenőrzés megindítására vonatkozó általános szabályok]
(1)	A hatósági ellenőrzés hivatalból indul meg, azt a hatóság a hivatalbóli eljárás szabályai
szerint folytatja le.
(2)	Hatósági ellenőrzését az ügyfél is kérheti, kivéve, ha
a)	a kérelem benyújtásának időpontjában a hatóság előtt arra vonatkozóan hatósági ellenőrzés,
vagy az alapján eljárás van folyamatban,
b)	a hatóság az ügyfélnél egyébként folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot,
c)	törvény kizárja, vagy
d)	a hatóság ugyanazon ügyfél kérelmére az újabb kérelem benyújtását megelőző egy éven
belül lefolytatott ellenőrzése során jogsértést nem tárt fel, kivéve, ha a kérelem
35
benyújtására az ellenőrzés lefolytatását követően felmerült ok vagy körülmény miatt kerül
sor.
55.	A hatósági ellenőrzés lezárása
101.	§
[A hatósági ellenőrzés lezárására vonatkozó általános szabályok]
(1)	Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést tapasztal,
a)	megindítja az eljárást, vagy
b)	ha a feltárt jogsértés miatt az eljárás más szerv illetékességébe tartozik, annak eljárását
kezdeményezi.
(2)	Ha a hatóság az ügyfél kérelmére lefolytatott hatósági ellenőrzés során jogsértést nem
tapasztal, ennek tényéről hatósági bizonyítványt állít ki. A hivatalból folytatott hatósági
ellenőrzés eredményéről a hatóság az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt.
102. §
[Folyamatos ellenőrzési feladat ellátására vonatkozó különös szabályok]
Ha a hatóság az ügyfélnél folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot, az ügyfél ellenőrzést
megelőző értesítése mellőzhető.
VII.	Fejezet
A hivatalbóli eljárás
103.	§
[A hivatalbóli eljárás]
(1)	A hivatalbóli eljárásokban e törvénynek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó
rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A hivatalbóli eljárásokban szünetelésnek nincs helye, és a hatóság felfüggesztés esetén
sem dönt érdemben az ügyfél vagy ügyfelek együttes kérelmére. Nincs helye az eljárás
megszüntetésének, ha az ügyfél eljárási költség előlegezési kötelezettségének nem tesz eleget.
(3)	A hivatalbóli eljárásokban az ügyintézési határidőbe csak az eljárás felfüggesztésének
időtartama nem számít be.
104.	§
[Az eljárás megindítása]
(1)	A hatóság az illetékességi területén hivatalból megindítja az eljárást, ha
a)	az eljárás megindítására okot adó körülmény jut a tudomására,
b)	erre bíróság kötelezte,
c)	erre felügyeleti szerve utasította,
d)	életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást, vagy
e)	ezt egyébként jogszabály előírja.
36
(2)	A hivatalból indított eljárás szabályait kell alkalmazni azon eljárásokra, amelyekben a
hatóság az ügyfél kérelmére induló eljárást hivatalból folytatja.
(3)	A hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik,
megindításáról az ismert ügyfelet a hatóság értesíti. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
a)	az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti,
b)	azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy
c)	az az eljárás sikerét meghiúsítaná.
(4)	Az értesítés tartalmazza
a)	az ügy tárgyát és számát, az eljárás megindításának napját és az ügyintézési határidőt, az
ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali
elérhetőségét, és
b)	az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.
(5)	Ha a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés feltételei egyébként fennállnak, a
hatóság az ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő ügyféllel nyomban közli.
(6)	Ha a döntés mérlegelést nem igényel, a hatóság a hivatalbóli eljárást automatikus
döntéshozatali eljárásban is lefolytathatja.
56.	Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége
105.	§
[Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége a hivatalbóli eljárásban]
(1)	A hivatalbóli eljárásban az ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására köteles közölni az
érdemi döntéshez szükséges adatokat. Törvény vagy kormányrendelet jogkövetkezményeket
állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése
esetére.
(2)	Az adatszolgáltatást az ügyfél akkor tagadhatja meg, ha arra a tanúvallomást
megtagadhatná.
VIII.	Fejezet
Az egyes hatósági intézkedések különös szabályai
57.	Az ideiglenes intézkedés
106.	§
[Az ideiglenes intézkedés]
(1)	A hatóság - tekintet nélkül a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles
megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan
kárral, veszéllyel vagy a személyiségi jogok elháríthatatlan sérelmével járna. A hatóság
haladéktalanul értesíti a megtett intézkedésről az illetékes hatóságot.
(2)	A hatóság a hivatalból megtett ideiglenes intézkedéséről szóló végzését közli az ügyféllel,
valamint az illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja,
és szükség esetén intézkedik.
37
(3)	Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és
gyakorolt jogok védelme.
58.	Biztosítási intézkedések
107.	§
[A biztosítási intézkedések]
(1)	Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési
határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon belül a
hatóság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott
dolgot zár alá veszi, vagy lefoglalja.
(2)	A biztosítási intézkedést a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre.
(3)	A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
a)	azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a döntést hozó
hatóságnál vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,
b)	azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget
kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet
megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy
c)	elrendelésének oka egyébként megszűnt.
(4)	Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség
teljesítésének veszélye áll fenn, a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseket -
ideiglenes biztosítási intézkedésként - három napon belül megteszi.
(5)	Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti az eljárást befejező döntés véglegessé
válásával.
59.	Zár alá vétel és lefoglalás
108.	§
[A zár alá vétel és lefoglalás általános szabályai]
(1)	Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a zár
alá vétel mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, a hatóság jogosult
valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: zár alá
vétel). Nem vehető zár alá olyan dolog, amely a birtokosának élete, egészsége fenntartásához,
illetve az életfeltételei fenntartásához egyébként nélkülözhetetlen jövedelemszerzéséhez
szükséges. Az ilyen dolgot a hatóság lefoglalja, és a birtokos őrizetében hagyja, aki azt
rendeltetésszerűen használhatja.
(2)	A zár alá vétel érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem
köteles a dolog átadására az, aki - a megtagadási okkal összefüggésben - a tanúvallomást
megtagadhatja.
(3)	Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a zár alá vételt a
rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási
bírsággal sújtja.
38
(4)	A zár alá vétel foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy
birtokosa alatt a zár alá vett dolog birtokosát kell érteni. A zár alá vételre és a lefoglalásra
egyebekben a bírósági végrehajtásról szóló törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait
megfelelően kell alkalmazni.
109.	§
[A zár alá vétel megszüntetése és a dolog kiadása]
(1)	A zár alá vételt a hatóság megszünteti, ha
a)	az elrendelésének oka megszűnt,
b)	a hatóság az eljárást megszüntette, vagy
c)	az ügy érdemében döntést hozott.
(2)	Ha törvény másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem
szükséges zár alá vett dolgot ki kell adni annak, akitől azt zár alá vették. Ha a hatóság más
szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges zár alá
vett iratokat és tárgyi bizonyítékokat átadja a megkeresett szervnek.
(3)	Ha a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az, akitől a dolgot zár alá vették, a dolog
birtoklására nem jogosult, a hatóság a dolgot az arra jogos igényt bejelentő személynek adja
ki.
(4)	Ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt
ellenértéket alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költséggel csökkentett, a megtérítés
időpontjáig eltelt időre számított, a Ptk. szerinti késedelmi kamattal (a továbbiakban:
törvényes kamat) növelt összeget kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a
polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a zár alá vétel alaptalan volt, a dolog előzetes
értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog kezeléséből, tárolásából eredő költséggel nem
csökkenthető.
110.	§
[A zár alá vett dolog értékesítése, megsemmisítése]
(1)	A zár alá vett dolgot - a romlandó dolgok kivételével - nem lehet előzetesen értékesíteni.
(2)	Ha a hatóság felhívását követő három hónapon belül a dolog kiadása iránt nem jelentettek
be jogos igényt, a zár alá vett dolog értékesíthető.
(3)	A zár alá vett dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog helyébe lép.
(4)	Ha a zár alá vett dolog értéktelen, vagy az értékesítés sikertelen volt, a zár alá vétel
megszüntetése után azt meg kell semmisíteni. A megsemmisítés költségei a zár alá vett dolog
tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik.
IX.	Fejezet
Jogorvoslat
111.	§
[A jogorvoslat szabályainak alkalmazása]
39
A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
112.	§
[A jogorvoslathoz való jog]
A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló
jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni
jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe
vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
113.	§
[Jogorvoslati eljárások]
(1)	Kérelemre induló jogorvoslati eljárások
a)	a közigazgatási per,
b)	a fellebbezési eljárás.
(2)	Hivatalból induló jogorvoslati eljárások
a)	a döntés módosítása vagy visszavonása a hatóság saját hatáskörében,
b)	a felügyeleti eljárás,
c)	az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított eljárás.
60.	Közigazgatási per
114.	§
[A közigazgatási per lehetősége]
(1)	Az ügyfél - az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével - a véglegessé
vált döntés ellen közigazgatási pert kezdeményezhet. Fellebbezéssel támadható döntés esetén
közigazgatási per akkor kezdeményezhető, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a
fellebbezést elbírálták.
(2)	Ha a mulasztás megszüntetésére felszólító ügyészi felhívásban megállapított határidő
eredménytelenül eltelt, az ügyész közigazgatási pert kezdeményezhet a hatóság véglegessé
vált döntése ellen, vagy a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a hatóság
eljárásra kötelezése iránt.
61.	A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján
115.	§
[A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján]
(1)	Ha a keresetlevél alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt
módosítja vagy visszavonja.
(2)	Ha a keresetlevélben foglaltakkal egyetért és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a
hatóság a nem jogszabálysértő döntést is visszavonhatja, illetve a keresetlevélben foglaltaknak
megfelelően módosíthatja.
40
(3)	Ha a szakhatóság a keresetlevél alapján módosítja állásfoglalását, a hatóság a döntését
ennek megfelelően módosítja vagy visszavonja.
(4)	A döntést visszavonni, módosítani egy ízben lehet.
62.	Fellebbezés
116.	§
[A fellebbezés általános szabályai]
(1)	Az ügyfél, vagy akire a döntés rendelkezést tartalmaz, az elsőfokú döntés ellen akkor
fellebbezhet, ha azt törvény kifejezetten megengedi.
(2)	Fellebbezésnek van helye, ha a határozatot
a)	járási (kerületi) hivatal vezetője vagy - a képviselő testület kivételével - helyi
önkormányzat szerve, vagy
b)	rendvédelmi szerv helyi szerve
hozta.
(3)	Önálló fellebbezésnek van helye
a)	az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,
b)	az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező,
c)	a kérelmet visszautasító,
d)	az elj árást megszüntető,
e)	az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése tárgyában hozott,
f)	az eljárási bírságot kiszabó,
g)	a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
h)	a zár alá vételt, vagy lefoglalást elrendelő, valamint ezek megszüntetése iránti kérelmet
elutasító,
i)	az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító,
j) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, valamint
k) az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti
kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló
elsőfokú végzés ellen.
(4)	Az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben sincs helye fellebbezésnek
a)	ha az elsőfokú döntést - a központi hivatal kivételével - központi államigazgatási szerv
vezetőj e hozta,
b)	ha a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott döntést,
c)	a másodfokú hatóság által hozott önállóan fellebbezhető végzés esetén,
d)	ha nincs kijelölt másodfokú hatóság,
41
e)	nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított ügyben,
f)	ha a hatósági szerződés alapján végrehajtást rendeltek el.
117.	§
[A fellebbezés halasztó hatálya]
(1)	Ha a hatóság a döntést nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek - a
(2)	bekezdésben foglalt kivételekkel - a döntés végrehajtására halasztó hatálya van.
(2)	Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, valamint az iratbetekintési jog korlátozása
iránti kérelemnek helyt adó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
118.	§
[A fellebbezés előterjesztése]
(1)	Fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag azzal közvetlenül
összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre
hivatkozva lehet.
(2)	A fellebbezésben nem lehet olyan új tényre hivatkozni, amelyről az ügyfélnek a döntés
meghozatala előtt tudomása volt. A fellebbezést indokolni kell.
(3)	A fellebbezést a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül az azt meghozó
hatóságnál lehet előterjeszteni.
(4)	A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat. A
fellebbezési jogról történő lemondás nem vonható vissza, arra egyebekben a kérelemre
vonatkozó szabályok az irányadóak.
119.	§
[A fellebbezés különös szabályai]
(1)	Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt
módosítja vagy visszavonja.
(2)	Ha a fellebbezésben foglaltakkal egyetért és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a hatóság
a nem jogszabálysértő döntését is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak
megfelelően módosíthatja.
(3)	Ha a hatóság a megtámadott döntést nem vonja vissza, illetve a fellebbezésnek
megfelelően azt nem módosítja, javítja vagy egészíti ki, a fellebbezést a hatóság az ügy összes
iratával, a fellebbezési határidő leteltét követően felterjeszti a - jogszabály kijelölése alapján -
másodfokú hatósághoz.
(4)	A fellebbezést a másodfokú hatóság bírálja el, amely a fellebbezéssel megtámadott döntést
és az azt megelőző eljárást megvizsgálja. A másodfokú hatóság eljárása során nincs kötve a
fellebbezésben foglaltakhoz.
(5)	A másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja, a fellebbezésben hivatkozott érdeksérelem
miatt, vagy jogszabálysértés esetén azt megváltoztatja vagy megsemmisíti.
(6)	Ha a döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy ha egyébként szükséges, a másodfokú
hatóság tisztázza a tényállást és meghozza a döntést.
(7)	Ha valamennyi fellebbező visszavonta a fellebbezését, a másodfokú hatóság a fellebbezési
eljárást megszünteti.
42
63. A döntés módosítása vagy visszavonása
120.	§
[A döntés módosítása vagy visszavonása]
(1)	Ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a
közigazgatási bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől
számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja vagy visszavonja.
(2)	Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a döntést a hatósági
igazolványba és bizonyítványba felvett téves bejegyzés kivételével nem lehet módosítani
vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
64.	Felügyeleti eljárás
121. §
[A felügyeleti eljárás általános szabályai]
(1)	A felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve
döntését, és ennek alapján
a)	megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve
b)	gyakorolja a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört.
(2)	Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben azt
megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést hozó hatóságot új eljárásra
utasítja.
(3)	A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha
a)	azt a közigazgatási bíróság érdemben elbírálta,
b)	semmisségi ok esetén a 123. §-ban foglalt idő eltelt,
c)	semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, vagy
d)	a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy, ha az hosszabb, a
teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt.
(4)	A felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási bíróság előtt támadható meg.
65.	Ügyészi felhívás és fellépés
122. §
[Az ügyészi felhívás és fellépés]
Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás
esetén fellép, a hatóság az ügyész által kifogásolt döntését korlátozás nélkül módosíthatja
(megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti), akkor is, ha a közigazgatási
hatósági eljárásra vonatkozó jogszabály ezt egyébként korlátozza, vagy nem teszi lehetővé.
66.	Semmisség
123.	§
[A semmisség általános szabályai]
43
(1)	Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza
kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha
a)	- az ideiglenes intézkedést kivéve - az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe,
b)	azt a szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy a szakhatóság állásfoglalásának
figyelmen kívül hagyásával hozták meg,
c)	a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszabályszerűen megalakítva, nem volt
határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,
d)	annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bűncselekmény elkövetését
jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya
zárja ki,
e)	az ügyész a vádemelést elhalasztotta és annak tartama eredményesen telt el,
f)	a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes, vagy
g)	annak meghozatala során valamely, törvényben meghatározott súlyos eljárási
jogszabálysértést követtek el.
(2)	A döntés - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - semmisségi ok esetén sem
semmisíthető meg, ha
a)	az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása
óta három év eltelt,
b)	a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési
határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó
teljesítéstől számított öt év eltelt, vagy
c)	ahhoz a mellőzött, vagy megkeresni elmulasztott szakhatóság az 56. § (2) bekezdése szerint
hozzájárult.
(3)	Az (1) bekezdés d) és e) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás
nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.
X.	Fejezet
Eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése
67.	Az eljárási költségre vonatkozó általános szabályok
124.	§
[Az eljárási költség]
Eljárási költség mindaz a költség, ami az eljárás során felmerül.
68.	Az eljárási költség viselése
125.	§
[Az eljárási költség viselésének általános szabálya]
44
(1)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás költségeit az viseli, akinél azok
felmerültek.
(2)	Az eljárás résztvevője felróható magatartásával okozott költségeit maga viseli.
(3)	Azon eljárási költséget, amelynek viselésére senki nem kötelezhető, az eljáró hatóság
viseli.
126.	§
[Az eljárási költség ügyfél általi viselése]
(1)	Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási
költség viseléséért.
(2)	A jogvitás eljárásban a hatóság az eljárási költségek viselésére kötelezi
a)	a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet,
b)	a kérelemnek helyt adó döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet.
(3)	Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség arányos
viselésére kötelezi a kérelmező ügyfelet és az ellenérdekű ügyfelet.
127.	§
[Az eljárási költség hatóság és az eljárásban részt vevő egyéb személy általi viselése]
(1)	A megkeresett szerv vagy személy eljárása során felmerült eljárási költséget a megkereső
hatóság megtéríti.
(2)	Az eljáró hatóság viseli a nyelvhasználat 21. § (1) bekezdése alapján felmerült fordítási és
tolmácsolási költségét.
69.	Az eljárási költség előlegezése
128.	§
[Az eljárási költség előlegezésére vonatkozó általános szabályok]
(1)	Kérelemre indult eljárásban az eljárási költséget - ha jogszabály másként nem rendelkezik
-	a kérelmező ügyfél előlegezi. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek
egyetemlegesen felelősek az eljárási költség előlegezéséért.
(2)	Az ügyfél nem kötelezhető olyan eljárási költség előlegezésére, amelyet a díj tartalmaz.
(3)	A bizonyítási eljárással járó költségeket a bizonyítást indítványozó fél előlegezi.
(4)	A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság
előlegezi.
(5)	Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban a felmerülő
költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmény ezt indokolttá teszi, a hatóság
elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a
hatóságnál előzetesen helyezze letétbe.
(6)	Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az eljárási költséget - az ügyfél
megjelenésével kapcsolatos költség, az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, a nem
hatóság által viselendő fordítási költség, és az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője
részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség kivételével - a hatóság
előlegezi.
45
70. Döntés az eljárási költség viseléséről
129.	§
[Döntés az eljárási költség viseléséről]
(1)	Az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség viseléséről,
illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről.
(2)	Az eljárási költség összegét az azt alátámasztó bizonyítékok figyelembevételével kell
megállapítani.
(3)	A hatóság az indokolatlanul magas eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít
meg.
71.	Költségmentesség
130.	§
[A költségmentességre vonatkozó általános szabályok]
(1)	A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni
viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének
megkönnyítésére, vagy törvényben meghatározott más fontos okból költségmentességet
engedélyezhet.
(2)	A költségmentesség az eljárási költség előlegezése és viselése alóli teljes vagy részleges
mentességet j elent.
(3)	A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a
végrehajtási eljárásra terjed ki. A hatóság előlegezi az ügyfél első alkalommal előterjesztett
költségmentesség iránti kérelme benyújtásától az arról szóló döntés véglegessé válásáig
terjedő időszakban felmerült olyan eljárási költséget, amelynek előlegezése az ügyfelet
terhelné.
(4)	A költségmentességet engedélyező, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról
szóló végzést a hatóság közli az eljárásban részt vevő azon hatóságokkal, amelyek eljárása
illeték- vagy díjfizetési kötelezettség alá esik.
(5)	Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet meghatározhat olyan ügyfajtát,
amelyben az ügyfelet költségmentesség illeti meg.
XI.	Fejezet
Végrehajtás
131.	§
[A végrehajtás általános szabályai]
(1)	E törvény rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2)	E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Vht.-t kell alkalmazni.
(3)	Ha e fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást
elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol
végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni.
Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító
46
szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek
előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4)	A végrehajtást foganatosító szerv eljárása miatt a végrehajtási kifogást a felügyeleti
szerve, ennek hiányában a közigazgatási bíróság bírálja el.
(5)	A Vht. ingó és ingatlan elektronikus árverésére vonatkozó rendelkezéseit akkor kell
alkalmazni, ha önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a végrehajtást.
72.	Végrehajtható döntések
132.	§
[A végrehajtható döntések]
Ha az ügyfél a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az
végrehajtható.
73. A végrehajtás elrendelése
133.	§
[A végrehajtás elrendelésének általános szabályai]
(1)	A végrehajtást - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - a döntést
hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság rendeli el.
(2)	A hatóság a végrehajtást hivatalból, vagy a jogosult kérelmére rendeli el. A hatóság a
döntés végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem
beérkezésétől számított öt napon belül elrendeli a végrehajtást és a döntést közli a végrehajtást
foganatosító szervvel is.
74. A végrehajtás foganatosítása
134.	§
[A végrehajtás foganatosításának általános szabályai]
(1)	A végrehajtást - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi
önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja.
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést
köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést
hozni.
75. Késedelmi pótlék
135.	§
[A késedelmi pótlékra vonatkozó szabályok]
Ha a kötelezett pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, illetve az állam
által előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára a jogosultnak a törvényes
kamatnak megfelelő mértékű késedelmi pótlékot fizet.
76.	A végrehajtás felfüggesztése
47
136.	§
[A végrehajtás felfüggesztésének általános szabályai]
(1)	A végrehajtást az azt elrendelő hatóság, vagy a másodfokú hatóság függesztheti fel.
(2)	A végrehajtást akkor is fel kell függeszteni, ha
a)	a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a
vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban
lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,
b)	kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogást terjesztettek elő, és az abban előadott
tények és körülmények a kifogás elfogadását valószínűsítik,
c)	a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés véglegessé
válásáig,
d)	azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza,
e)	a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az
közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, vagy
f)	azt jogszabály elrendeli.
(3)	A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a
felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
(4)	A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel
a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta,
és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.
(5)	Ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt, a végrehajtást elrendelő hatóság dönt
a végrehajtás folytatásáról.
77.	A végrehajtás megszüntetése
137.	§
[A végrehajtás megszüntetésére vonatkozó általános szabályok]
(1)	A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást akkor is megszünteti, ha
a)	a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, és ez mások jogait nem sérti,
b)	a követelés elévült, és a végrehajtás megszüntetését a kötelezett kéri, vagy
c)	a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.
(2)	A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a
végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
78.	A végrehajtási jog elévülése
138.	§
[A végrehajtási jog elévülése]
(1)	A végrehajtási jog a teljesítési határidő utolsó napjától számított három év elteltével évül
el. Törvény vagy kormányrendelet ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat.
48
(2)	Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett
fizetési kedvezmény, és a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama
alatt.
(3)	A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az (1)
bekezdésben meghatározott időponttól számított hat év elteltével azonban a határozat nem
hajtható végre.
XII.	Fejezet
Záró rendelkezések
79.	Felhatalmazó rendelkezések
139.	§
[A Kormány számára adott felhatalmazások]
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	az eljárási költségek körére, a költségmentesség megállapítására, valamint az
iratbetekintéssel összefüggő költségtérítés mértékére és a költségek megfizetésére
b)	a közérdeken alapuló kényszerítő indok esetén az ügyben közreműködő szakhatóság
kijelölésére
vonatkozó szabályokat.
140.	§
[A miniszterek számára adott felhatalmazások]
Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	a közigazgatási hatósági eljárás során zár alá vett vagy lefoglalt dolgok tárolására és
értékesítésére, valamint a hatósági letétre,
b)	az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a közigazgatási hatósági eljárásban
közreműködő tolmácsok díjazására,
c)	az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben a tanú és a hatósági tanú által
felszámítható költségekre, valamint
d)	az államháztartásért felelős miniszterrel, valamint a társadalmi felzárkózásért felelős
miniszterrel egyetértésben a jelnyelvi tolmácsok díjazására
vonatkozó szabályokat.
80.	Hatálybalépés
141.	§
[A törvény hatálybalépése]
Ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba.
142.	§
[Hatályon kívül helyező rendelkezések]
49
Hatályát veszti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény.
81.	Átmeneti rendelkezések
143.	§
[Átmeneti rendelkezések]
(1)	E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult és a megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
(2)	E törvény végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit
a)	a törvény hatálybalépésekor még el nem rendelt, és
b)	a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő
végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell.
(3)	Az e törvény hatálybalépése előtt kiadott jogerős hatósági döntéseket e törvény
alkalmazásában véglegessé vált döntésnek kell tekinteni. Ahol jogszabály közigazgatási
hatóság jogerős döntését említi, azon e törvény alkalmazásában a hatóság végleges döntését
kell érteni.
50
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
Az új szabályozás szükségessége
Az Alaptörvény XXIV. cikke mindenkinek garantálja, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás
nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Emellett az ügyfeleknek és a
végrehajtó hatalomnak egyaránt az az alapvető elvárása a közigazgatási hatósági eljárásokkal
szemben, hogy azokban a lehető leggyorsabban végleges döntés születhessen.
A hatóságok évente több tízmillió közigazgatási ügyben járnak el, így az állampolgárok
mindennapos találkozása az államhatalommal a közigazgatási ügyeken keresztül történik (pl.
igazolvány-kiállítás, stb.). Elengedhetetlen, hogy az ügyek elintézése során a közigazgatás az
Alaptörvénynek megfelelő, az ügyfelek jogait és jogos érdekeit garantáló, magas színvonalú,
korszerű, az eljárások gyors lezárását és az időszerűséget biztosító, hatékony, átlátható és
kiszámítható működéséhez szükséges hatósági eljárásjogi keretek között járjon el.
A jogállammal szemben támasztott alapvető elvárás, hogy a jogrendszer önmagára vonatkozó
szabályai feltétlenül érvényesüljenek, vagyis alkotmányos követelmény az is, hogy az eljárási
szabályokat a hatóságok is betartsák. Olyan egyértelmű, de kellően differenciált
szabályrendszert állít fel, amely biztosítja, hogy a hatóság minden esetben ésszerű (egyúttal
törvényes) időn belül, közigazgatási perben elbírálásra alkalmas (vagyis teljeskörűen
tisztázott tényálláson alapuló, indokolt, stb.) döntést hozzon.
A sokféle közigazgatási eljárásnak vannak olyan közös elemei, mozzanatai, amelyek magas
(törvényi) szinten általánosíthatók. Ezeket az általános szabályokat a korábbi államigazgatási
eljárási törvény [az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
(Et.) és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.)], majd
az azt felváltó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) állapította meg. A felgyorsult társadalmi és
technológiai fejlődés, valamint az egymást váltó kormányok eltérő szemlélete miatt a Ket.
nem tudott a hatósági eljárások kiérlelődött törvényi alapjává válni, mert 10 év alatt szinte
minden rendelkezése módosult, némelyik többször is, szövege egyre bővült, ugyanakkor a
koherenciája meggyengült, (pl. törvénybe nem való ügyviteli jellegű előírások is kerültek
bele), és végül valamiféle „ügyintézői kézikönyvvé” vált. Ezzel párhuzamosan egyre több
eljárás kikerült a Ket. hatálya alól, gyakorlattá vált az ún. „mögöttes” jogszabályként való
alkalmazása, ami megkérdőjelezte a Ket. átfogóan általános jellegét.
Emellett a közigazgatási szervezetrendszer átalakításának folyamata is szükségszerűen
érintette az eljárási szabályokat. További lényeges fejlemény, hogy az Európa Tanács
Parlamenti Közgyűlése felkérésére a Miniszteri Bizottság 2007. június 20-án fogadta el a Jó
közigazgatásról szóló CM/rec(2007)7. számú ajánlását és függelékét, „A jó közigazgatás
kódexét”, amelynek iránymutatásai általános európai követelményként jelentkeznek.
51
Mindezek miatt megérlelődött a helyzet arra, hogy a jogalkotó új szemléletű törvényben vonja
le a Ket. tíz éves hatályosulásának tapasztalatait, egyben hozzájáruljon a valódi közigazgatási
bíráskodás megteremtéséhez is, és egyben az ügyfelek számára ténylegesen érzékelhető,
pozitív változásokat eredményező eljárásjogot teremtsen. A közigazgatási hatósági eljárás
megújítása így deregulációs folyamatként is leírható, ugyanis az eljárásjogi kódex
felülvizsgálata mellett mintegy 180 törvény, 420 kormányrendelet, és 470 miniszteri rendelet
legalább részleges felülvizsgálatára is sor került.
Hangsúlyozni kell, hogy az eljárási szabályozás megújítása önmagában nem elegendő, és nem
helyettesíti a korszerű igazgatásszervezési, szervezetalakítási megoldásokat, mert csak
azokkal együtt tudja a pozitív hatását kifejteni. Ugyanígy a szervezeti és hatásköri szabályok
egyszerű változtatása megfelelő eljárásjogi keretek nélkül nem képes elérni a kívánt célját.
Mindezek mellett alapvető célkitűzés volt az általános eljárási kultúra színvonalának növelése
is. Ezt szolgálja az is, hogy a Javaslat terjedelmében jóval rövidebb, mint az utóbbi években
jelentősen felduzzadt Ket. szabályrendszere, és kifejezetten az egyszerűségre, közérthetőségre
és tömörségre törekszik. Számos részletkérdés szabályozása helyett tehát a lényeg helyes
megfogalmazására törekszik, felnőttnek és felkészültnek tekinti mind az állampolgárt, mind
pedig a hatóságot, és feltételezi, hogy a tömören, de pontosan megfogalmazott általános
szabályok elégségesek azok helyes és jogszerű alkalmazásához.
II.
Az Általános Közigazgatási Rendtartásról szóló törvény eszmei alapvetése
A szabályozás egyfelől meg kívánja őrizni a korábbi eljárási kódexek bevált, széles körben
elfogadott elemeit és megoldásait, másfelől azonban a XXI. században elvárható
eljárásmódoknak kíván megalapozni, messzemenően figyelembe véve mind a közérdeket,
mind az eljárások résztvevőinek alkotmányos és nemzetközi jogon alapuló jogai védelmét.
A Javaslat alapeszméje, hogy mivel a több ezer eljárástípus minden lényeges eleme nem
rögzíthető egy törvényben, ezért csak azon szabályok megfogalmazására törekszik, amelyek
valóban minden eljárásban közösek, és az ezen kívül eső szükségszerű eltérések, illetve
kiegészítő eljárási szabályok meghatározása az ágazati, különös eljárási jogszabályok
feladata. A kiegészítő, különös eljárási rendelkezések megalkotásának teljes kizárása
elkerülhetetlenül szükségessé tenné, hogy minden eljárásjogi részletszabályt maga a Javaslat
állapítson meg, ami a - túlméretezett - Ket. terjedelmének többszörösét igényelné, ez pedig
kifejezetten ellentétes a szabályozás egyszerűsítésének és általánosabbá tételének céljával. A
jogbiztonság és az átlátható jogi szabályozás biztosítása érdekében ugyanakkor miniszteri
rendelet nem állapíthat meg a jövőben kiegészítő eljárási rendelkezéseket.
Ugyanakkor ennek ellentételezéseként a ténylegesen általános szabályoktól való eltérés
lehetőségét a Javaslat kizárja, illetve jelentősen szűkíti. Az általános közigazgatási rendtartás
ezért csak néhány, szigorúan elvi alapokon kiválasztott eljárást (a szabálysértési eljárás, a
választási eljárás, a szuverenitással való szoros összefüggései miatt a menekültügyi és
idegenrendészeti, valamint az állampolgársági eljárás, vagy éppen sajátosságai okán a
mintaadó európai közigazgatási eljárásjogi törvényekhez hasonlóan az adóigazgatási eljárás)
vesz ki a hatálya alól. Ugyanakkor a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárások tekintetében új
52
helyzetet teremt, azokat ugyanis nem tekinti hatósági eljárásoknak; a jegyző hatáskörébe
tartozó birtokvédelmi eljáráshoz hasonlóan, a polgári jog hatálya alá tartozó eljárásokként
kezeli. Mindennek eredményeképpen a Javaslat egy rövidebb, egyszerűbb, végrehajthatóbb
törvényi szabályozás kialakítását célozza.
III.
Az új törvényi szabályozás jogpolitikai szempontból legjelentősebb újításai
1.	Jövőbe mutató jelentős újítás az ún. sommás eljárási forma bevezetése, amelyet a Javaslat
koncepciója keretében fogadott el a Kormány 2015 tavaszán (de e jogintézményt időközben a
közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi
CLXXXVI. törvény már beiktatta a Ket.-be is).
A sommás eljárási forma lényege, hogy ha a kérelem benyújtásakor minden, a döntéshez
szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal - de legkésőbb nyolc
napon belül - döntést kell hoznia. Ha azonban a hatóság megállapítja, hogy nem állnak fenn a
döntéshozatal feltételei, akkor végzésben rendelkezik azon szükséges eljárási
cselekményekről, melyek az eljárásnak az általános szabályok szerint - teljes eljárásként -
történő lefolytatását „kényszerítik” ki. Így minden eljárásban kötelezettség, hogy ha az ügyfél
minden szükséges adatot szolgáltat, rövid időn belül, akár azonnal is elintézendő az ügye. Az
elektronikus ügyintézés megreformálásával összefüggésben továbbá bevezetésre kerül az
automatikus döntéshozatali eljárás, amely a sommás eljárás sajátos esetének is tekinthető,
ebben az esetben egy napon belül döntést kell hoznia a hatóságnak.
A sommás eljárás nagy könnyebbséget jelent az ügyfeleknek az egyszerű, különösen az
okmányokkal, nyilvántartásokkal kapcsolatos ügyeikben.
2.	A területi közigazgatás reformja - különösen a fővárosi és megyei kormányhivatalok
integrációja - lehetővé teszi a hatóságok együttműködésének általános modellje (a
szakhatósági eljárás) mellett egyéb alternatív megoldások bevezetését, amelyek egyszerűbb és
gyorsabb eljárásokat eredményeznek. A sok hatóság közreműködését feltételező eljárások
hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat a hatóságok együttműködését ösztönző szabályokat
állapít meg. Ma megoldatlan számos, egymásra épülő eljárás ügyfélbarát kialakítása, ezért a
Javaslat olyan speciális eljárásforma bevezetését irányozta elő, amely a tényleges egyablakos
eljárási metódust segítené elő, egy „fő” hatóság kijelölésével, amely az egyéb, érintett további
hatóságoktól beszerzi vagy elősegíti az ügyfél kérelmének teljesítéséhez szükséges hatósági
döntéseket. Így például egy gyermek születése után a szülőnek az új hatósági együttműködési
rendszer szerint elég lenne csupán egy hatósággal kapcsolatot létesíteni ahhoz, hogy
gyermeke anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját, adókártyáját megkaphassa, valamint a
családtámogatási ellátásokat (anyasági támogatás, babakötvény, GYES, GYED stb.) igénybe
vegye. A Ket. rendszere szerint a szülőnek két hatóságot (jegyző, fővárosi és megyei
kormányhivatal) kell személyesen felkeresni ezen ügyek megindításához, az eltérő eljárási
határidők miatt többször is. A hatóságok együttműködésének megerősítéséhez ezért a Javaslat
megalkotása során elengedhetetlen volt az ágazati szabályok élethelyzet-szemléletű szigorú
deregulációja, amely eredményeként már megvalósulhat a valódi, az ügyek széles spektrumát
érintő egyablakos ügyintézés Magyarországon. Fontos kiemelni, hogy a Javaslat a kapcsolódó
eljárás szabályait olyan esetekben is lehetővé teszi alkalmazni, amikor a döntés olyan más
53
eljárásban hozandó döntés feltétele, melynek meghozatalára ugyanazon hatóság jogosult, azaz
a korábbi eljárási szabályok esetén felfüggesztésnek lehetett volna helye.
3.	A Javaslat az ügyintézési határidő kérdésében szakítani kíván a határidő folyamatos
csökkentésének kétséges eredményű módszerével. A Ket. szerinti 21 napos általános eljárási
határidő ésszerűen tovább már nem volt csökkenthető, és - a hatósági eljárási cselekmények
határidőrendszere, a határidőbe bele nem számítható időtartamok miatt - egyébként is csak
látszatmegoldás lett volna. Ezzel szemben a Javaslat egy olyan , „bruttó” ügyintézési határidőt
állapít meg, amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Általános szabályként hatvan
nap áll a hatóság rendelkezésére - amely alól csak az ügyfél mulasztása (késedelme), az
ügyfél számára előírt kötelezettség teljesítésének időtartama és az indokolt döntéssel történt
felfüggesztés, továbbá a szünetelés jelent kivételt -, hogy minden határidő-számítási módtól a
döntésig eljuttassa az ügyet. Az ügyintézési határidő a hivatalbóli eljárásokban és azon
kérelemre induló eljárásokban, melyekben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának,
gyakorlatilag objektívvé válik, ezekben ugyanis csupán a felfüggesztés és a szünetelés
eredményezi az ügyintézési határidő nyugvását. A bonyolult ügyek szűk körében ágazati
törvény ennél hosszabb végső határidőt is megállapíthat; itt a jogalkotó felelőssége, hogy
egyedi mérlegelés alapján megalapozottnak tart-e hosszabb ügyintézési határidőt.
4.	A jogorvoslati rendszer kérdésében a törvény jelentős változtatást tűzött ki célul, amely
mélyen összefügg a közigazgatási bírósági rendszer kiteljesítésével. A közigazgatási
eljárásokra vonatkozó statisztika adatai azt mutatják, hogy az ügyfelek az ügyek elenyésző
számában (átlagosan kevesebb, mint 0,5 %) nyújtanak be fellebbezést, de ezen ügyek jelentős
részében (mintegy 20 %-ában) bírói jogorvoslatot is kérnek az ügyfelek, így a megfellebbezett
ügyek jelentős hányada bíróság elé kerül. A végleges, már nem támadható döntéshez (a bírói
döntéssel létrejövő anyagi jogerőhöz) fűződő érdekek mielőbbi érvényesítése érdekében ezért
a Javaslat hangsúlyváltást irányoz elő: főszabállyá teszi a bírósághoz való közvetlen fordulás
lehetőségét (kizárva a fellebbezést), és kivételes esetekben teszi lehetővé a perlést
megelőzően a fellebbezést magasabb szintű közigazgatási hatósághoz. A közigazgatási
hatósági ügytípusok egyharmadában korábban is kizárt volt a fellebbezés lehetősége. A
Javaslat jogorvoslati rendszerre vonatkozó szemléletváltásával - ügyelve a fellebbezés
lehetőségének ésszerű keretek közötti biztosítására - ez az arány jelentősen emelkedni fog.
Alapvető cél a korrupciós kockázatok minimalizálásának révén az államigazgatás
integritásának védelme, az állami szervekbe vetett közbizalom erősítése, az Állami
Számvevőszék javaslataira is figyelemmel. A jogalkotó szerint a korrupciós kockázatok
csökkentésének egyik megfelelő eszköze a bírói jogorvoslat lehetőségének jelentős
szélesítése, mivel a bírói függetlenség és a bírósági eljárás nyilvánosságának elvéből fakad a
döntési folyamatok átláthatóságának javulása, továbbá a bírósági döntések publikálása
eredményeként megismerhető és kiszámítható lesz a joggyakorlat.
A fellebbezés főszabálykénti hiányával összefüggésben ugyanakkor gondoskodni kell arról,
hogy ne kerüljenek olyan ügyek a közigazgatási bíróság elé, amelyek tartalmilag nem
igényelnek bírói döntést, vagy amelyekben a hatóság képes korrigálni a saját hibás döntését.
Ezért - a fellebbezés esetén jelenleg is érvényesülő megoldáshoz hasonlóan - biztosítani kell,
hogy a döntés ellen benyújtott keresetlevél alapján maga a döntést hozó hatóság azt érdemben
54
megvizsgálja, és maga orvosolja a törvénysértő döntést. Sommás eljárás és automatikus
döntéshozatali eljárás esetén továbbá az ügyfél kérheti a döntés közlését követő öt napon belül
ügyében teljes eljárás lefolytatását.
A jogorvoslati rendszer hatékonyságát és időszerűségét különféle perelhárító és permegelőző
eljárások kialakításával nagymértékben növelni lehet.
5.	Mérlegelve a közigazgatási végrehajtás gyakorlatának tapasztalatait, a Javaslatnak nem
indokolt részletes végrehajtási szabályokat megállapítania, hanem a bírósági végrehajtásról
szóló törvény rendszerébe helyes átemelni a végrehajtás szabályozását, illetve fontos újítás,
hogy általános foganatosító szervként az állami adóhatóság kerül kijelölésre. Ez esélyt nyújt
koncentrált erőforrások létrehozására és a hatékony jogérvényesítés megvalósítására.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
Alapelvek és a törvény hatálya
Az 1. §-hoz
A Javaslat meghatározza a törvény alapelveinek szerepét a jogalkalmazásban, és kifejezi,
hogy a törvényi alapelvek az Alaptörvény XXIV. cikkében megfogalmazott jó
közigazgatáshoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog konkrét törvényi szintű
és részletezettségű meghatározásai.
A 2. §-6. §-hoz
A Javaslat a törvényi alapelveket úgy állapítja meg, hogy azok elvi jellegűek - az
Alaptörvény követelményeinek a közigazgatási tevékenységre való konkretizálásaként -,
minden hatósági eljárásban érvényesítendők, és az egyedi eljárási szabályok alkalmazása
során zsinórmértéket jelentenek, ugyanakkor normatív rendelkezésként közvetlenül
végrehajthatók is.
A Javaslat - támaszkodva a hatósági eljárásjog hagyományos alapelvi rendszerére, egyben
megújítva és újrafogalmazva azt - meghatározza a hatóság tevékenységére vonatkozó
legalapvetőbb követelményeket, főbb alapelveket, kifejezve a hatóság tevékenységének
törvényhez kötöttségét, és az ügyfelek érdekeinek a közérdekkel összhangban való
érvényesítését. Emellett egyértelműbbé teszi, hogy a hatóság eljárása hivatalból történik, és a
hivatalbóliság kétféle értelmet hordoz. Egyrészt azt, hogy a kérelemre indítható ügyek
kivételével a hatóság hivatalból indíthat eljárást, másrészt azt is, hogy a hatóság valamennyi
ügyben az eljárását hivatalból folytatja le, ezzel hangsúlyozva az érdemi eltérést a polgári
bíróság eljárásához képest, ahol a felek indítványaihoz kötöttség a meghatározó, valamint
nem elhanyagolható szempontként a felügyeleti szervek szerepét a hatóságok jogszerűtlen
hallgatásának felszámolásában. Kiemelt fontosságára tekintettel a Javaslat külön nevesíti azon
követelményt, hogy a hatóságnak eljárása során a fejlett technológiák alkalmazását előtérbe
55
kell helyeznie, elsősorban természetesen az elektronikus ügyintézés vívmányait alkalmazva
kell minél hatékonyabban megszerveznie saját munkáját.
A Javaslat hangsúlyozza az ügyféli nyilatkozattétel és az üggyel összefüggő lényeges
információkhoz jutás jogát, az ügyfél rendelkezhet nyilatkozatával, ugyanakkor a
nyilatkozattétel megtagadása nem kerül deklarálásra alapelvi szinten.
A Javaslat kiemeli az ügyfél jóhiszemű és együttműködő magatartásának követelményét,
amelynek a hatóság tisztességes eljárásával párhuzamosan kell érvényesülnie a törvényes és
megalapozott döntéshozatalhoz fűződő köz- és magánérdek érvényesülése céljából. A Javaslat
szerint továbbra is érvényesül az az elvi követelmény, hogy a hatóság köteles vélelmezni az
ügyfél jóhiszeműségét, és ennek ellenkezőjét a hatóságnak kell bizonyítania. A Javaslat a
jóhiszeműség elve és a bizalmi elv szabályozása során nem „az eljárás egyéb résztvevője”,
hanem „valamennyi résztvevője” fordulatot használja. A Jogalkotó ezzel is hangsúlyozni
kívánja, hogy a hatósági eljárás valamennyi - az eljárás egyéb résztvevői körébe nem tartozó
-	szereplőjére, így különösen az eljárás során megkeresett, vagy az eljárásban közreműködő
szervekre is vonatkozik.
A 7. §-hoz
A Javaslat a közigazgatási hatósági ügy fogalmát egyszerűsítve, általánosabb módon
határozza meg, és rögzíti, hogy a hatósági ügy az ügyfél jogának, kötelezettségének
(jogsértésének) megállapítására, jogvitája eldöntésére, adatigazolásra vagy nyilvántartás-
vezetésre irányul, és - új elemként - kifejezetten meghatározza, hogy az ezeket érintő
döntésének érvényesítése is a hatósági ügy fogalmi elemei közé tartozik. Kiemelendő, hogy -
összhangban a hatósági bizonyítványokra vonatkozó rendelkezésekkel is - a Javaslat
egységesen az adatok igazolásáról rendelkezik, nem nevesíti külön a tény, állapot igazolását.
Ennek dogmatikai alapja abban keresendő, hogy az adat egy általános, mindent felölelő
kategória. Tény, illetve állapot közhitelű igazolására a hatóság ugyanis kizárólag akkor képes,
ha arról adattal rendelkezik. Ilyenkor pedig nem a tényt, állapotot igazolja, hanem az arról
nyilvántartásában szereplő vagy más módon rendelkezésére álló adatot.
A jogirodalomban eddig vitatott volt a hatósági ellenőrzés hatósági ügyhöz való viszonya. A
Javaslat értelmében a hatósági ellenőrzés nem hatósági ügy, azonban alkalmazni kell rá a
Javaslat szabályait. Ezzel biztosítható, hogy eljárásjogi aktusok szintjén világosan
elkülöníthető legyen a hatósági ellenőrzéstől az annak eredményéhez képest hivatalból
indított hatósági ügy.
A 8. §-hoz
A Javaslat újragondolja a közigazgatási eljárásjog rendszerét, és szakít a háromszintű
szabályozással, amely a Ket. általánosan érvényesülő szabályai mellett lehetővé tette a Ket.
hatálya alól kivett eljárásokat, illetve a részben eltérő szabályok szerint lefolytatott eljárások
körét, valamint azokat az eljárásokat, amelyek esetében a Ket. csak háttérjogszabályként
érvényesült.
56
A Javaslat ezzel szemben tételesen meghatározza azokat az eljárásokat, amelyekre a hatálya
nem terjed ki, így e törvények önálló, teljes körű eljárási szabályozást állapíthatnak meg. Ezek
körébe azok az eljárások tartoznak, amelyek jellegüknél fogva olyan sajátos szabályrendszer
alapján érvényesülnek, amelyek nem rendezhetők egy általános eljárási törvény minden más
eljárásra is irányadó rendjében. Ezek: a szabálysértési eljárás, a választási eljárás, a
népszavazás kezdeményezése és a népszavazási eljárás, az adó-, valamint vámigazgatási
eljárás és a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint - az állampolgársági bizonyítvány
kiadásának kivételével - az állampolgársági eljárás. Az ún. kivett eljárások között csupán
olyan eljárások feltüntetése indokolható, amelyek egyébként hatósági eljárások lennének,
azonban valamely szakmai indok alapján nem célszerű, életszerű vagy kivitelezhető a Javaslat
szabályainak alkalmazása. A törvényességi felügyeleti eljárás és a területszervezési eljárás
például a dogmatika alapján sem hatósági eljárás. Egy ilyen szabályozási irány esetén
kérdésként merülhet fel, hogy pl. a büntető eljárást miért nem sorolja fel a kérdéses
rendelkezés? A hatósági ügy Javaslatbeli fogalma alapján a hatósági eljárás az ügyfél és a
hatóság részvételével zajlik. A törvényességi felügyeleti eljárásban és a területszervezési
eljárásban ezen fogalmi elemek hiányoznak, így eleve kizárt az ügyek hatósági jellege. Az
adó- és vámigazgatási eljárások kivett jellegét - hasonlóan a német jogterülethez - az
eljárások sui generis jogintézményekkel, fogalmakkal, eljárási logikával történő
lefolytatásának igénye indokolja.
A jövőben is alkalmazható azonban az a „bevett” kodifikációs gyakorlat, amely egyes
eljárásokban, amelyek nem tartoznak a kódex hatálya alá, alkalmazni rendeli a Javaslat
egészének, avagy egyes rendelkezéseinek, részeinek alkalmazását. Ez növeli az adott
eljárások átláthatóságát, hozzájárul az egységes és garanciáktól övezett eljárásrend
kialakításához. Nem elhanyagolható továbbá, hogy az ilyen gyakorlat a norma-gazdaságosság
szempontjából is hasznos, hiszen a külön jogszabályoknak nem kell teljesen új eljárási rendet
felállítani.
A Javaslat új helyzetet teremt a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárások tekintetében.
Megállapítható, hogy az Európai Unión belül sem egységes a szabályozás jogági
elhelyezkedésének megítélése. Vannak olyan tagállamok, ahol a nagyfokú specialitás, sajátos
jogintézmények okán nem hatósági eljárásokként tekintenek a szellemi tulajdonnal
kapcsolatos eljárásokra (például Németország), vannak olyan tagállamok, ahol a hatályos
magyar szabályozáshoz hasonlóan, a hatósági eljárásjogba illeszkednek (elsősorban a
visegrádi országok köre).
Annyi azonban mindenképp kijelenthető, hogy a szellemi tulajdoni hatósági eljárások
különleges szabályozásának szükségességét az eljárási kódexek a jogterület nemzetközi és
európai uniós jogi beágyazottságára, valamint a más közigazgatási hatósági eljárásokra nem
jellemző sajátosságaira tekintettel évtizedek óta elismerik. Az első védjegytörvény óta az
általános-különös viszony jellemzi a törvények viszonyát, a II. Világháború előtti magyar
jogtudomány azonban a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat még nem, mint hatósági
eljárások kezelte, hanem a polgári jogviszonyon alapuló, polgári jogi jogviták.
A Javaslat szakít a hatályos jogi felfogással, visszatér a két világháború közti jogfelfogáshoz,
és a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági eljárásoknak. A helyzet
57
teljesen analóg a jegyző birtokvédelmi eljárásához, habár kétségtelen, a szabályozás sokkal
szerteágazóbb, összetettebb.
A jegyzői hatáskörbe tartozó birtokvédelmi eljárás egy dologi jogi jogviszonyon alapuló
perkisegítő-permegelőző eljárásként definiálható, ezzel teljes mértékben analóg módon
közelíthetünk a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokhoz is. A birtoklás tényén alapuló
ún. possesorius birtokvédelmet a Ptk. 5:8. § alapján a jegyzőtől lehet kérni. A jegyző előtti
birtokvédelem korlátozott birtokvédelem: a birtoklás tényén alapul. Ennek során nem
vizsgálható a birtokláshoz való jogcím, a birtoklás jogalapja. Az a tény azonban, hogy a
possesorius eljárás során a hatályos eljárási törvény szabályait kell alkalmazni, nem teszi
kétségessé azt, hogy közigazgatási úton történő birtokvédelem is polgári (dologi) jogi
jogviszonyon alapul. Az eljárás alapja ugyanis a birtokháborítás (Ptk. 5:8. §), vagyis az, hogy
a birtokost a birtokánál, mint abszolút szerkezetű dologi jogviszonynál fogva jogvédelem
illeti meg; amellyel szintén teljesen analóg módon kezelendők a szellemi tulajdonhoz fűződő
-	ugyancsak abszolút jellegű - jogviszonyok.
A Ptk. 5:8. § (3) bekezdése alapján az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott
határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a
bíróságtól a másik féllel szemben indított perben kérheti a határozat megváltoztatását. A
jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per nem tekinthető a
közigazgatási pernek, tekintettel arra, hogy e per tárgya nem közigazgatási hatósági ügy,
hanem az alapul fekvő polgári jogi jogviszony, továbbá a pert a félnek nem a közigazgatási
hatósággal (jegyzővel) szemben kell megindítani, hanem az ellenérdekű féllel szemben. A
polgári perrendtartás alapján az is elmondható, hogy a szellemi tulajdonnal összefüggő
eljárásokban is a polgári bíróság jár el, az ilyen jellegű ügyekben tehát nem közigazgatási per
keletkezik, hanem sajátos polgári per.
A Polgári Törvénykönyv az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát nem integrálja,
noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük
szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A Ptk. hangsúlyt helyez
ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi
természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön
törvényekhez kapcsolódó háttérnorma jellegét (Ptk. 2:55. §).
Következésképpen az ilyen - perkisegítő-permegelőző - ügyeket nem lehet a közigazgatási
hatósági eljárások körébe bevonni; az általános eljárási kódexek szabályainak - szűk keretek
közötti - alkalmazhatósága nem jelenti, hogy az eljárások a Javaslat hatálya alá tartoznának,
így az új eljárási kódex a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági
ügynek, tehát azok felsorolása - kivett eljárásként - nem is szerepel a normaszövegben.
A Javaslat szintén rendezi a felsőoktatási felvételi eljárással kapcsolatos elméleti problémákat.
A Ket. szerint a felsőoktatási felvételi eljárás kivett eljárás - tehát pro forma hatósági eljárás -
, azonban a kivett eljárási jellege ellenére a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV.
törvény 41/A. §-a szerint bizonyos körben mégis alkalmazni rendeli a felsőoktatási felvételi
eljárásban a Ket. szabályait.
58
A felsőoktatási felvételi eljárás lényege szerint egy olyan eljárás, amelyben a jelentkező
jelentkezésében egy vagy több felsőoktatási intézmény irányába pályázik a hallgatói
jogviszony megteremtésére, azonban az nem a felvételi eljárással, hanem a beiratkozással jön
létre (a felvételről szóló döntés alapján). A felvételi eljárás során létrejövő jogviszony
alapjaiban nem különbözik más pályázati eljárásokban (pl. közbeszerzés) keletkezőktől: a
pályázó (ez esetben a jelentkező) egy későbbi (a pályázati jogviszonytól eltérő) jogviszony
megteremtésére pályázik. Ez jellegéből adódóan nem tekinthető hatósági jogviszonynak,
hiába szerepel az egyik félként állami szerv. A Javaslat megalkotása során ezért a felvételi
eljárást olyan eljárásnak tekintette a jogalkotó, amely természetéből fakadóan nem kivett
(hatósági) eljárás, hanem sui generis pályázati eljárás, így az nem tartozhat a Javaslat hatálya
alá.
A termőföldek forgalmával kapcsolatos ügyekről az Alkotmánybíróság a 17/2015. (VI. 5.)
AB határozatban kimondta, hogy a földbizottságok nem közhatalmi joggyakorlás keretében
járnak el:
„[56] A földbizottság jogállására vonatkozó szabályok alapján, illetve a hatósági jogkörre
utaló törvényi rendelkezés hiányából az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le, hogy
a törvényhozó a földbizottságot nem közhatalom gyakorlására hatalmazta fel, nem hatósági
jogkört biztosított számára. Ezt erősíti meg az a szabály is, mely szerint a földbizottság a más
magánjogi érdekeltekkel nem közvetlenül, hanem a jegyző útján érintkezik. A közhatalmi
döntések meghozatalának címzettje kétséget kizáróan a Hatóság. A földbizottságnak olyan
sajátos magánjogi jogosultságot biztosít a Földforgalmi törvény, amelyet a termőföld
forgalmában érdekelt, de az egyes adásvételi szerződések tekintetében saját alanyi joggal nem
rendelkezők (nem szerződő felek és nem elővásárlási jogosultak) képviseletében gyakorol. A
földbizottság, illetve az általa képviseltek érdekeltsége a Földforgalmi törvény 68. §-ának (3)
bekezdése értelmében tehát magánjogi természetű, a (4) bekezdés értelmében pedig - mely
szerint a földbizottság tagja a saját vagy hozzátartozója ügyével összefüggő eljárásban nem
vehet részt - közvetett jellegű'"
Az Alkotmánybíróság fenti döntése tehát akként rendezi a termőföldek forgalmával
kapcsolatos ügyek kérdését, hogy azokban - magánjogi jellegük folytán - a földbizottságok
eljárásai nem minősülnek hatósági eljárásnak, így a Javaslat hatálya alá nem tartoznak. Ez
megnyugtatóan rendez olyan kérdéseket is, mint például, hogy ezen eljárásokban nem kell
függő hatályú döntést hozni.
A Javaslat ugyanakkor tételesen rögzíti, hogy a szabályaival összhangban álló kiegészítő
eljárási szabályokat - miniszteri rendelet kivételével - jogszabály megállapíthat. Ez
biztosíthatja, hogy a Javaslat kellően általános rendelkezései, kiegészülve a jogszabályok
részletes rendelkezéseivel, megfelelően egységes eljárásrendet alkossanak. Kérdésként
merülhet fel, hogy mi minősül a Javaslat rendelkezéseivel, szellemiségével összhangban álló,
kiegészítő rendelkezésnek? Egzakt és taxatív meghatározás nem adható e tárgykörben.
Egészen biztosan megállapíthat olyan rendelkezéseket a különös eljárási joganyag, melyeket
maga a Javaslat nem tartalmaz (pl. közmeghallgatás, tanúsító szervezet, védett tanú, stb.).
Természetesen nem minősülhet azonban ekkor sem a Javaslat tételes szabályaival és
szellemiségével összhangban álló kiegészítő szabálynak az olyan rendelkezés, amely nincs
59
összhangban a törvény alapelvi rendelkezéseivel, például olyan jogintézmény bevezetésével,
amely az ügyfél tisztességes eljáráshoz, ügyintézéshez való jogát üresítené ki. Amennyiben a
Javaslat egy jogintézményre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, úgy zsinórmértékül szintén
az alapelvek és az ezek alapjául szolgáló, az Alaptörvényben rögzített alapvető jogok
szolgálhatnak azon kérdés eldöntésében, hogy egy-egy szabály nem megengedhető módon
eltér-e a törvény rendelkezéseitől, avagy kiegészítő szabálynak minősül-e. A hatósági
eljárások - egyik - fő célja a köz- és a magánérdek közti összhang biztosítása. Így
összhangban állónak tekinthető egy ágazati szabály, ha példának okáért ezzel az ügyfél
jogosultságai kibővülnek, de ugyanígy a közérdek védelmét szolgáló egyes korlátozások is
minősülhetnek ilyennek, feltéve természetesen, hogy azok nem csupán a hatóság „kényelmi”
szempontjainak érvényesülését hivatottak szolgálni. Ezeket esetenként kell megítélni, és
ennek során az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében az alapjog korlátozására meghatározott
feltételrendszert (a szükségesség-arányosság tesztjét) lehet segítségül hívni, összevetve az
érintett jogokat és érdekeket, megítélve az általános szabályhoz való viszonyt és a különös
szabályozással okozott korlátozás szükségességét és arányosságát.
Annak vizsgálatakor, hogy indokolt-e kiegészítő szabályok megállapítását lehetővé tenni,
illetve azokat mely jogszabályi szinten legyen lehetséges megállapítani, több lehetőséget is
mérlegelni szükséges. A Javaslathoz képest kiegészítő jellegű különös eljárási rendelkezések
más jogszabályban való megalkotásának teljes kizárása, vagy törvényi és kormányrendeleti
szintre korlátozása olyan elképzelés, amely sem közpolitikai, sem szakpolitikai támogatással
nem bír.
A különös eljárási rendelkezések megalkotásának teljes kizárása a jogalkotás évszázados
hazai rendjét borítaná fel, hagyományait tagadná meg, és a jogszabályok hierarchikus rendjét
tenné értelmetlenné. Másfelől elkerülhetetlenül szükségessé tenné, hogy minden eljárásjogi
részletszabályt maga a Javaslat állapítson meg, ami a - túlméretezett - Ket. terjedelmének
többszörösét igényelné, ez pedig kifejezetten ellentétes a Koncepcióval, amely a szabályozás
egyszerűsítését, általánosabbá tételét tűzte ki célul. Ez az irány valójában ésszerűen
teljesíthetetlen.
A másik lehetőség, a különös eljárási szabályok törvényi és kormányrendeleti szintre
korlátozása az önkormányzati hatósági ügyekben, valamint az önálló szabályozó szervek és a
Magyar Nemzeti Bank eljárásaiban eredményezne inkoherenciát.
Összegezve: a Javaslattal összhangban lévő, kiegészítő jellegű különös eljárási rendelkezések
szabályozási szintjét azok tartalma alapján, az Alkotmánybíróság által megállapított
szempontok szerint indokolt meghatározni, és nem az Ákr.-ben, rugalmatlanul, a Kormány és
az Országgyűlés munkaterhét elviselhetetlen mértékben növelő módon kell megállapítani.
Külön kell szólni a Javaslat általánosságával összefüggésben az uniós jog és a Javaslat
viszonyáról. A Javaslat nem veszi át a hatályos Ket. azon rendelkezését, amely szerint a
rendelkezéseitől az Európai Unió kötelező jogi aktusának végrehajtása céljából - az ahhoz
szükséges mértékben és módon - törvény, kormányrendelet vagy a Magyar Nemzeti Bank
elnökének rendelete eltérhet. Ez az eltérési lehetőség, illetve kötelezettség ugyanis egyfelől
nem a közigazgatási jog általános szabályaiból fakad, hanem az Európai Unió alapító
szerződéseiből, így ennek szabályozása nem lehet a Javaslat tárgya, lévén magas szintű
60
alkotmányjogi kérdésről van szó. Másfelől pedig a Javaslat alapvetően nem jogalkotási
kérdéseket rendez, így az uniós jog elsődlegességéből folyó jogalkotási követelmények
tartalmi kérdései emiatt sem tartozhatnak a Javaslat szabályozási tárgyai körébe. Ugyanakkor
ez nem változtat azon, hogy az Alaptörvény E) cikke és az uniós alapszerződések, valamint az
Európai Bíróság ítéletei alapján a közösségi hűség elvének a jogalkotás során is érvényesülnie
kell.
Modellezve tehát az általános és különös eljárási rendelkezések viszonyát, az alábbiak
mondhatók el:
-	A Javaslat hatálya alól kivett eljárásokat szabályozó jogszabályok teljesen új eljárási
rezsimet állapíthatnak meg. Ez nem zárja ki a kódex alkalmazásának előírását,
ilyenkor azonban a Javaslat bármely rendelkezésétől „szabadon” el lehet térni.
-	A Javaslat hatálya alá tartozó eljárások esetén hangsúlyozni szükséges a szabályozás
kialakításakor szem előtt tartott szemlélet-, paradigmaváltást. A Javaslat azon valóban
általános, minden eljárásban érvényesítendő szabályozási „magot” nyújtja, amely az
általánosítás magas szintjén áll, s amely garanciáinak megsértése a jogorvoslat során
súlyos „szabályszegésnek”, érdemi hibának minősül. Ezen, garanciális
követelményektől csupán a Javaslatban megengedett módon lehet eltérni. Kivételt
képez ez alól a nemzetközi vagy éppen uniós jogi normákon, bírósági gyakorlaton
alapuló szabályozás, amely magától értetődően továbbra is jogalapot teremt a -
formálisan - nem megengedett eltérésre.
-	Minden más, a Javaslatban nem szabályozott, vagy annak rendelkezéseit kibontó,
konkretizáló szabályozás, jogintézmény, stb. különös eljárási joganyagban
elhelyezhető. (Tipikus példa e körben a bizonyítási eszközök speciális
meghatározása.)
A 9. §-hoz
A Javaslat a hatóság fogalmának meghatározása során - szakítva a Ket. taxatív,
szervezettípusokra építő meghatározásával -, figyelemmel a lehetséges további jog- és
szervezetfejlődésre is, a legáltalánosabb megfogalmazással élve lényegében azt fejezi ki, hogy
hatóság az a szerv(ezet), amely jogszabály alapján hatósági ügyet intéz. Ennek megfelelően a
Javaslat nem részletezi, hogy a kifejezetten közigazgatási hatósági feladatok ellátására
létrehozott hatósági szerveken kívül a jogalkotó milyen szervezetet és milyen feltételekkel
ruházhat fel hatósági hatáskörrel. Ezt a Javaslat a mindenkori közigazgatás-politika feladatává
és felelősségévé teszi, egyedi mérlegelést téve lehetővé a jogalkotónak, és nem állít tételes
jogi korlátokat, feltételeket az ésszerű hatáskör-telepítés elé. Nyilvánvaló, hogy egy fejlett
európai államban a bonyolult életviszonyok hatékony kezelése sajátos megoldásokat tehet
szükségessé. Ezért, ha a hatósági ügy intézése hatékonyabb és az ügyfelek szempontjából
előnyösebb, jogszabály kivételesen hatósági ügy intézésére felhatalmazhat költségvetési
szervet és más szervezetet is. A hatáskör telepítéséről rendelkező jogalkotó mérlegelheti, hogy
az érintett ügy a szervezet által ellátott közfeladathoz kapcsolódik-e, az ügy intézésével
megbízott alkalmazott az ilyen ügyek intézésére vonatkozó jogszabályi követelményeknek
megfelel-e. Ezek a szempontok a szakszerű és elfogulatlan, a közérdeket szolgálni hivatott
hatósági ügyintézés elengedhetetlen követelményei.
61
Minderre tekintettel a Javaslat sem a hatóság, sem a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság,
sem pedig a felügyeleti szervre vonatkozóan nem tartalmaz mögöttes kijelölést. Egyfelől a
Javaslat célja a valóban általános - azaz minden eljárásban alkalmazandó és alkalmazható -
valóban eljárásjogi rendelkezések megállapítása. A különböző hatóságok kijelölésére
vonatkozó rendelkezések hatáskör-telepítő szabályok, és mint ilyen, nem eljárásjogi, hanem
anyagi jogi jellegűek, melyeknek nincs helyük az eljárásjogi kódexben. Többek között éppen
azért szükséges a Ket. teljes felülvizsgálata és új szabályozás kialakítása, mert a Ket.-et az
idők során számos anyagi jogi szabállyal terhelte meg a törvényhozó. Mindezekre tekintettel
mindenféle hatósági kijelölést az ágazati, anyagi jogi szabályoknak kell tartalmaznia a
Javaslatben meghatározott jogszabályi szinten, és a Javaslat nem tartalmaz anyagi jogi (pl.
hatáskör-telepítő) szabályokat.
A 10. §-hoz
A Javaslat lényegesen leegyszerűsíti az ügyfél mibenlétére vonatkozó szabályokat a Ket.-hez
képest. A klasszikus ügyfélfogalom („az a természetes vagy jogi személy, akinek vagy
amelynek jogát vagy jogos érdekét a hatósági ügy érinti”) továbbra is fennmarad. A jogos
érdek tekintetében - elsősorban jogalkalmazási okokból - egyértelművé teszi, hogy kizárólag
az üggyel kapcsolatos közvetlen érintettség jöhet tekintetbe az ügyféli minőség
szempontjából. Külön nevesíti a Javaslat a hatósági ellenőrzés alá vont személy ügyféli
minőségét, ezzel egyértelműsítendő, hogy habár az ellenőrzés nem hatósági ügy, az ellenőrzés
alá vont személyt ettől függetlenül természetesen ügyféli jogok, jogállás illeti, és
kötelezettségek terhelik.
Ugyanakkor az ágazati joganyag továbbra is meghatározhatja azon személyi és szervezeti
kört, akik külön, erre irányuló vizsgálat nélkül - az adott eljárásban - ügyféli jogállással
rendelkeznek. Vannak továbbá olyan eljárások, amelyekben az ügyféli kör szűkebb, mint a
tipikusnak, tömegesnek tekinthető ügyekben. Ezen eljárásokban oly módon lehet az ügyféli
kört a szükséges személyekre szabni, hogy meghatározza az ágazati jogszabály - törvény - az
ügyféli jogállás igazolásának kötelező, okiraton alapuló módját.
A 11. §-hoz
Ugyancsak lényegesen leegyszerűsödnek az eljárásjogi jogutódlás szabályai. Továbbra is a
jogutódlás főszabálya a polgári jogi jogutód belépésének lehetősége, ha azt az ügy
személyhez kötött jellege nem zárja ki. Külön rendelkezik a Javaslat a jogutódlás polgári jogi
eredetű, az általános szabályhoz képest sajátos esetköréről: a dologi jogot érintő ügy
tekintetében való jogutódlásról.
A dologi joggal kapcsolatos új, önálló jogutódlási szabály - mint a jogutódlás egy jellemző
esete - azért szükséges, mert egyes esetekben a dologi joghoz kötött jogosultságoknál, nem
feltétlenül a polgári jogi jogutód lép az eljárásban a kieső ügyfél helyébe, hanem az ilyen
tárgyú ügyeknél a dologi jog jogosultja lesz, aki ügyfélként részt kell, hogy vegyen az
eljárásban.
62
A 12. §-hoz
Az eljárási képességgel kapcsolatos hatályos szabályozás számos, indokolatlanul részletező,
helyenként ügyviteli rendelkezést tartalmaz, a Javaslat azok elhagyása mellett a jogintézmény
kiemelt eljárásjogi szerepének megfelelően azt külön szabályozza. Elkerülendő az értelmezési
kérdéseket egyértelművé válik, hogy az ügyfél abban az esetben rendelkezik eljárási
képességgel, amennyiben az ügy tárgyára vonatkozóan cselekvőképesnek minősül.
A szabályozás elhagyja az arra történő utalást, hogy az eljárási képesség hiányának „gyanúja”
esetén a hatóság ügygondnok kirendelését kéri. Ennek indoka, hogy ez olyan, a gyámhivatali
eljárások szabályozási tárgykörébe tartozó kérdés, amelyet az adott ágazati joganyag már
egyébként is tartalmaz, nem az általános eljárási törvény szabályozási terrénuma.
A 13. §-14. §-hoz
A képviselet szabályait a Javaslat a jogalkalmazási gyakorlatra, a magyar eljárásjogi
hagyományokra támaszkodva jelentősen egyszerűsítve, logikai szerkezetét ésszerűsítve
állapítja meg. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Javaslatból következik az is, hogy az
ügyfél elsődlegesen személyesen jár el az eljárásban, ha azonban a törvény ezt nem teszi
kötelezővé, akkor lehetőséget kell biztosítani számára a képviselő útján történő eljárásban
való részvételre. A hatályos szabályozással megegyezően a Javaslat is kizárja, hogy
ellenérdekű ügyfeleket ugyanaz a személy képviseljen. A hatósági eljárásokban az
ellenérdekűség azt jelenti, hogy a felek ellentétes, vagy legalábbis érdemben különböző
döntés meghozatalában érdekeltek. Ennek megfelelőn pl. egy ingatlan tulajdonjogának
bejegyzésére irányuló eljárásban az eladó és a vevő egyaránt a tulajdonváltozás
bejegyzésében lesznek érdekeltek, közöttük tehát ellentét nem áll fenn, így őket a szerződést
készítő és ellenjegyző jogi képviselő az ingatlannyilvántartási hatóság előtti eljárásban
képviselheti.
További változás, hogy a Javaslat nem tartalmaz ügyintézési rendelkezéssel kapcsolatos
szabályokat, ugyanis azokra az elektronikus kapcsolattartással összefüggésben új törvény tér
ki, csupán - a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) alapján - a meghatalmazás
alapvető, formai követelményeit rendezi. A Javaslat ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy
meghatalmazás esetén a képviseleti jogosultság igazolása csupán akor kötelező, amennyiben
azt a rendelkezési nyilvántartás nem tartalmazza.
A képviseletre vonatkozó egyes rendelkezések és az ügyvédekről szóló törvény egyes
szabályainak indokolatlan párhuzamossága miatt az ügyvédnek adott meghatalmazásra
vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat nem állapít meg.
Az eljárás időszerűségét hivatott biztosítani az a szabály, amely szerint a hatóság
nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a képviselő vagy a
képviselők nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Az
ügyfél nyilatkozatának elmaradása esetén a hatóság a későbbi cselekményt, nyilatkozatot
tekinti érvényesnek.
63
II. Fejezet
Alapvető rendelkezések
A 15. §-hoz
Az eljárási kötelezettség szabályai a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen lerövidülnek.
Összhangban a Javaslat általános jellegével, a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása
miatt csak az általános értelemben vett felügyeleti szervet, valamint a közigazgatási bíróságot
jelöli meg olyan szervként, amely az elmulasztott eljárási kötelezettség esetében utasítást
adhat. Hangsúlyozandó, hogy e § alapján a felügyeleti szerv a mulasztás orvoslása érdekében
ad utasítást az eljárás lefolytatására, nem pedig a felügyeleti eljárás keretében jár el.
A hatáskör átruházásának tilalmát a Javaslat expressis verbis nem mondja ki, azonban arra
nincs is szükség. A hatóság számára, a jogszabályban ráruházott hatáskör, jogkör gyakorlása
nem lehetőség, hanem kötelezettség. Ez nem az eljárási törvényből, hanem a jogállamiság
alapelvéből fakadó garanciális követelmény.
A 16. §-hoz
A Javaslat látszólag kis mértékben, ám annál nagyobb jelentőséggel változtat az illetékességi
okok 1957 óta alapvetően rögzült körén. Az illetékességi szabályok egyfajta kvázi
sorrendiséget rögzítenek. Az illetékesség az adott közigazgatási ügy jellegzetessége alapján
dől el - vagy éppen dönti el az ágazati anyagi jogszabály - , amely során elsődlegesen az ügy
tárgyát szükséges figyelembe venni, ennek hiányában pedig az ügyfél lakcíme, székhelye
alapozza meg azt. Fontos újítás, hogy a Javaslat csak kivételesen, lakóhely hiányában ismeri
el az értesítési címet - amely gyakorlatilag egy postafiók cím - mint illetékességet
megalapozó tényt. Ehelyütt kerül bevezetésre továbbá a lakóhely és a lakcím fogalma is;
előbbi az ügyfél állandó lakóhelyét és tartózkodási helyét, utóbbi pedig ezeken felül értesítési
címét fedi. A normaszöveg további részeiben ezen rövidítések alkalmazására kerül sor.
Az ismeretlen lakcímű ügyfél esetén, utolsó ismert lakcím hiányában a Javaslat a fővárosban
eljárásra jogosult hatóságot jelöli ki eljárásra, több azonos hatáskörű fővárosi hatóság esetén
pedig az illetékességi vita szabályait kell megfelelően alkalmazni, figyelemmel arra, hogy az
eljárások sokfélesége miatt nem jelölhető meg egyetlen szerv a vita eldöntésére. Az
illetékességi szabályoktól azonban a javaslat biztosítja a jogszabályi eltérés lehetőségét, így a
jövőben is lehetőség van kizárólagos illetékesség meghatározására.
A 17. §-hoz
A joghatóság vizsgálatának kötelezettségét a Javaslat elhagyja, mert annak nem alakult ki
érdemi gyakorlata, másrészt mert a hazai közigazgatási hatósági ügyek elsöprő többségében a
joghatóság kérdése fel sem merül, így valójában nem tekinthető általános szabálynak a
joghatóság vizsgálatának szabályozása, azt azokban a különös eljárási rendelkezésekben kell
rendezni, ahol az a gyakorlatban felmerülhet. Megjegyzendő e körben, hogy - ahol annak
jelentősége van - a joghatóság vizsgálatát eleve feltételezi a hatáskör vizsgálata. A hatáskör
és az illetékesség vizsgálatának követelményét a Javaslat fenntartja, azzal, hogy az ügyben
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság ennek hiányában a kérelmet visszautasítja
64
vagy az eljárást megszünteti, az e cselekményekre irányadó feltételek szerint. Az áttétel
jogintézményét fenntartja a Javaslat, azonban alkalmazási körét a jogalkalmazásban felmerült
problémák kiküszöbölése érdekében a teljesen egyértelmű esetekre szűkíti.
Az ideiglenes intézkedés szabályait a Javaslat a hivatalbóli eljárások szabályai között
tárgyalja.
A 18. §-hoz
A Javaslat a hatásköri és illetékességi vitára - Concha Győző 1875-ben alkalmazott
kifejezésével élve, „a tagadó és állító illetőségű összeütközések”-re - vonatkozó, az elmúlt
évtizedekben kialakult és bevált szabályokat alapvetően fenntartja. A Javaslat a hatásköri és
illetékességi vita tárgyában egyeztetési kötelezettséget ír elő a hatóságok között, ami gyors és
megnyugtató megoldást biztosíthat a felügyeleti szerv bevonásának mellőzésével. A hatásköri
vita eldöntését azonban - ha az érintett hatóságok nem egyeznek meg - a közigazgatási
bírósághoz telepíti, összhangban a közigazgatási bíráskodás kiterjesztésével, valamint azzal,
hogy ilyen vitában érintettek lehetnek olyan hatóságok is, amelyek nem tartoznak
kormányzati alárendeltségbe (pl. önálló szabályozó szerv, köztestület), így ezek hatásköri
vitája tekintetében eleve kizárt a megyei és fővárosi kormányhivatal szerepe. Az illetékességi
összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését
kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal dönt. A
kormányhivatal itt szükségképpeni döntő szerv, amely akkor dönthet, ha nincs közös
felügyeleti szerve a vitában érintett hatóságoknak.
A 19. §-hoz
A Javaslat az eljárás költséghatékonysága, időszerűsége érdekében és ügygazdaságossági
okokból főszabállyá teszi az illetékességi területen kívüli eljárás lehetőségét. A korszerű
közlekedési viszonyok között ugyanis a korábbi korlátozás már idejétmúlt. Ugyanakkor az
illetékességi területén kívül eljáró hatóságnak kötelezettsége lesz az illetékes hatóságot
értesíteni erről. Hangsúlyozandó, hogy a hatóságnak ezen megoldással nem nyílik jogalapja -
külön erre történő jogszabályi felhatalmazás nélkül - arra, hogy például más hatóság
adatbázisaihoz hozzáférjen. Amennyiben pedig a költséghatékonyság, célszerűség, stb. azt
indokolja, továbbra is alkalmazható megkeresés más szerv felé.
A 20. §-21. §-hoz
A Javaslat a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájával, továbbá a nemzetiségek
jogairól szóló törvény anyanyelv-használati szabályaival összhangban állapítja meg a hatósági
eljárásban a nyelvhasználat szabályait. Kiemelendő, hogy a tolmácsolásra vonatkozó új
szabályozással együtt számos ügytípusban egyszerűsödik a nyelvhasználat, ami segíti az ügy
gyors lezárását. Annak érdekében, hogy pl. az egyébként döntésnek minősülő
személyazonosító igazolványt, útlevelet, vezetői engedélyt, vagy éppen lakcímet igazoló
hatósági igazolványt, stb. kifejezett ügyféli kérelemre se kelljen idegen nyelven kiállítani,
indokolt fenntartani, hogy hatósági igazolvány, valamint a hatósági bizonyítvány kiállítására
és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára jogszabály az általánostól eltérő
nyelvhasználati szabályokat állapítson meg. A Javaslat azért ebben az alcímben helyezte el ezt
65
az eltérést engedő szabályt, mert az jellegét tekintve a nyelvhasználattal szorosan összefüggő
rendelkezés.
A 22. §-24. §-hoz
A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A kizárásra vonatkozó
szabályokat a Javaslat a jogalkalmazási tapasztalatok figyelembevételével továbbfejleszti, és
újragondolva meghatározza a jogintézmény szabályainak logikai rendjét. A legáltalánosabb
szabályként első helyen rögzíti, hogy az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy,
akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. Ez az ügyintéző és a döntéshozó
személyében rejlő szubjektív ok, amely mindenkor mérlegelés tárgya, a Javaslat ilyennek
tekinti például a hozzátartozói viszonyt.
Ettől elkülönítve tárgyalja a Javaslat azokat az eseteket, amelyekben a törvény objektíve - az
érintett személy tudati viszonyulásától függetlenül - érdekeltnek tekinti az ügyintéző és a
döntéshozó személyt, akik így a törvény erejénél fogva kizárás alá esnek. Meghatározza
ugyanakkor azokat az ésszerű kivételeket is, amikor a kizárás érvényesítése azért nem
indokolt, mert a döntéshozónak a szervezeti rendszerben elfoglalt helye vagy az eljárásban
hozható döntés jellege nem jár olyan érintettséggel, amely a döntéshozó bármilyen, az ügyre
kiható elfogultságához vezetne.
Új rendelkezés a Ket. kizárási szabályaihoz képest, hogy a kizárásról végzéssel csak akkor
kell dönteni, ha a kizárást az ügyfél kéri, ugyanis az ügyintéző általi bejelentés esete a hatóság
belső munkaszervezési, ügyelosztási döntési körébe tartozik, amit nem indokolt formális
aktushoz kötni (ahogy pl. az ügyek szignálása sem formális aktus). Az ügyfél kizárási
kezdeményezése azonban már az ügyféli jogokat közvetlenül érintő döntést tesz szükségessé,
amelynek végzési formája garanciális okból indokolt.
A 25. §-hoz
A Javaslat a megkeresett szerv fogalmát használja a megkeresett hatóság helyett, mivel az a
Javaslat szervi hatályánál (hatóság) szélesebb kört fed le, így megkeresni nem csak hatóságot,
hanem hatóságnak nem minősülő szervezetet vagy személyt (külföldieket is) lehet. A Javaslat
-	visszatérve a hagyományos és a gyakorlatban rögzült elnevezéshez - megkeresésnek nevezi
a belföldi jogsegélyt, elsősorban, mivel a nemzetközi jogsegélyt sem szabályozza, így a
megkülönböztetés ilyen elnevezést nem indokol. A tapasztalatok szerint a jogsegély elnevezés
nem vált be, valójában az ma is a megkeresést takarja, ezért terminológiai egyszerűsítést
jelent a hagyományos megjelölés visszaállítása. További változás, hogy egyrészt mellőzi a
technikai részletkérdések szabályozását, másrészt nem szabályozza azt az esetet, ha a
megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni,
és azonos hatáskörű szerv nincs. Ilyen esetben ugyanis az illetékességi területen kívüli eljárás
szabályai irányadók. Továbbá a megkeresett hatóság által történő áttétel esetén a Javaslat nem
rendelkezik külön a megkereső hatóság értesítéséről, hiszen - mivel az áttételről végzés
születik - az általános közlési szabályok alapján vele is közölni kell az arról szóló döntést.
Garanciális okokból továbbá rögzíti a Javaslat, hogy a megkeresés teljesítésére legalább öt
napos határidőt kell biztosítani.
66
A 26. §-hoz
A Javaslat a kapcsolattartás általános szabályait egyszerűbb, összefogottabb tartalommal
jeleníti meg, amely szabályok az eljárás minden szereplőjére irányadók, tehát nem csak az
ügyfél-hatóság, hanem a hatóság-hatóság relációban is. Továbbra is lehetővé teszi az
ügyfélnek az általa választott kapcsolattartási formáról való áttérést, de nem szabályozza
tételesen a visszaélésszerű áttérés tilalmát, ez ugyanis az ügyfél jóhiszemű eljárására
vonatkozó alapelvből következik. Utalva az elektronikus ügyintézés reformjára, törvény e
körben eltérhet, azaz praktikusan kötelezővé teheti más - tipikusan elektronikus -
kapcsolattartási mód alkalmazását. Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén
ugyanakkor - a védendő érték kiemelkedő jellegére tekintettel - nem az ügyfél, hanem a
hatóság választja meg a kapcsolattartás módját.
A Javaslat értelmében írásbelinek minősül a kapcsolattartás, ha az akár írásban, akár az
elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény
szerinti elektronikus úton történik; szóbeli kapcsolattartáson pedig együttesen a személyes,
valamint az írásbelinek nem minősülő elektronikus utat (telefon, egyszerű e-mail, stb.) tekinti.
A 27. §-hoz
A Javaslat az adatkezelés szabályait általános jelleggel, összhangban az Alaptörvény VI.
cikkével, kevésbé részletezően állapítja meg a Ket.-hez képest, természetesen a külön
törvényi részletszabályozás lehetősége mellett.
A Javaslat jelentősen egyszerűsíti a hatósági adatkezelés általános szabályait. Két alapvető
tételt rögzít: a hatóság jogosult az eljárás résztvevői természetes személyazonosító adatainak
és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatok megismerésére és
kezelésére; továbbá - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a tényállás tisztázásához
elengedhetetlenül szükséges más személyes adatok megismerésére és kezelésére. E
rendelkezés esetében az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított információs
önrendelkezéshez való jog védelme érdekében szükséges a törvényi eltérés lehetőségének
biztosítása. Emellett a kérelemre induló eljárásban úgy kell tekinteni, hogy a kérelmező
ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok kezeléséhez hozzájárulást adott.
Külön rendelkezik a Javaslat a védett adatok megismerhetőségéről, amelyre jogszabályban
meghatározott módon és körben van a hatóságnak lehetősége.
Ezzel teljesülnek az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
törvénynek a személyes adatok kezelésével kapcsolatban előírt legfontosabb garanciái, de itt
jelezni kell a kiegészítő törvényi szabályozás lehetőségét.
A 28. §-hoz
A Javaslat az adatok zárt kezelésének intézményét továbbra is hangsúlyosan jeleníti meg,
utalva ezzel a védendő érdek kiemelt, alkotmányos fontosságára. Mivel a 27. § biztosítja,
hogy a hatóságok ezeket az adatokat megismerhessék, és hasonló tartalmú szabályokat az
ügyészségre és bíróságra irányadó törvények is tartalmaznak. Erre figyelemmel külön
rendelkezés nélkül is jogosult lesz a zártan kezelt adatok megismerésére a hatóság, a
67
felügyeleti szerv, valamint a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, az illetékes ügyész és a
bíróság. Az adatok zárt kezelésének a cselekvőképességében érintett ügyfélre és az eljárás
egyéb résztvevőjére vonatkozó szabályait nem ebben a §-ban, hanem az említett személyekre
vonatkozó rendelkezések között tárgyalja a szoros összefüggés okán. Ugyanakkor fontos
újítás, hogy az adatok zárt kezelésére hivatalból is sor kerülhet, ezzel biztosítandó az eljárás
résztvevőinek mind teljesebb védelmét, adott esetben a tanú befolyásolhatóságának
megakadályozását.
A 29. §-31. §-hoz
A Javaslat külön szabályokat és követelményeket állapít meg az eljárási jogaik gyakorlásában
személyi körülményeik folytán korlátozott vagy akadályozott személyek fokozottabb védelme
érdekében, pozitív megkülönböztetést alkalmazva a hátrányos helyzetük ellensúlyozása
céljából, összhangban az Alaptörvény XV. cikkében említett csoportok védelmére vonatkozó
szabályozási követelménnyel. A Javaslat a különböző csoportok (a kiskorúak, a
cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorúak és a
fogyatékossággal élő személyek) korlátozottságának vagy hátrányos helyzetének jellegéhez
igazodó kivételes bánásmódot ír elő, és a hatóság számára proaktív intézkedési kötelezettséget
is teremt, így az adatok zárt kezelésének és az iratbetekintési jog korlátozásának, az idézés
sajátos szabályainak meghatározásával, vagy általában az ügyféli jogok gyakorlásának
elősegítése terén.
A 32. §-hoz
A támogatott döntéshozatal jogintézményét az új Ptk. vezette be. Arra hivatott, hogy azok a
személyek, akik bár nincsenek gondnokság alá helyezve, de támogatásra szorulnak,
döntéseiket egy számukra biztonságot, támogatást nyújtó személy társaságában, a kérdéseket
vele megvitatva hozhassák meg, és tehessenek jognyilatkozatokat. A jogintézmény azonban
nem befolyásolja az illető személy cselekvőképességét, és nem ad önálló eljárási
jogosultságot a támogatónak, vagyis a támogató önmagában a támogatói minőségére
tekintettel nem számít képviselőnek (ugyanakkor természetesen a meghatalmazotti képviselet
szabályai alapján a támogatott személy képviseleti jogosultságot is biztosíthat támogatójának,
de ez a támogatott döntéshozatal jogintézményétől független lehetőség).
A Javaslat mindössze a támogató jogintézménye és a közigazgatási hatósági eljárás
kapcsolódási pontját teremti meg, tekintettel arra, hogy a támogatóra vonatkozó
részletszabályokat a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény tartalmazza.
A 33. §-34. §-hoz
A Javaslat az iratbetekintési jogot és annak korlátait a hatályos szabályozáshoz képest jóval
egyszerűbb és átláthatóbb, általánosabb módon, az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról szóló törvény követelményeit figyelembe véve, annak rendelkezéseit
nem megismételve állapítja meg. Továbbra is főszabály, hogy az ügyfél az eljárás bármely
szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, az eljárás egyéb résztvevői (a tanú,
a szemletárgy birtokosa) a közreműködéséhez kapcsolódó iratba tekinthet be. Más személy
68
pedig akkor, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, kötelezettsége
teljesítéséhez szükséges. A Javaslat - a Ket. rendelkezéseihez hasonlóan - rögzíti, hogy az
iratbetekintési jog költségtérítés (vagyis a hatóság valóban és kimutathatóan ezzel kapcsolatos
költségének megtérítése és nem díj, vagy illeték!) fejében gyakorolható. E körben is
rögzítésre kerül, hogy költségtérítés csakis abban az esetben kérhető, ha az iratbetekintést
kérő a hatóságtól kér másolatot, amennyiben azt saját maga készíti, vagy kivonatol - ide értve
az olyan esetet is, ha például az iratokról fénykép vagy egyéb, elektronikai eszköz útján készít
másolatot -, stb., úgy tőle költségtérítés nem kérhető. A költségtérítés szabályainak
megállapítására a Javaslat rendeletalkotásra ad felhatalmazást. A Javaslat elvi éllel rögzíti azt
is, hogy a törvény egyes ügyfajtákban nem csak az iratbetekintésre jogosultak körét
határozhatja meg, hanem az iratbetekintés további feltételeit is. Ez az általános
megfogalmazás pedig lehetővé teszi az iratbetekintési jog terjedelmének meghatározását is, ez
a szabályozási felhatalmazás teret nyit az olyan specifikus eljárások számára, amelyeknél az
iratbetekintési jogot - a büntetőeljárásjogi garanciák érvényesítése érdekében - meghatározott
időtartamig vagy személyi kör tekintetében korlátozza, feltételekhez köti.
Ugyancsak a hatályos szabályok elvei alapján a döntés tervezetébe nem lehet betekinteni.
A Javaslat továbbá biztosítja, hogy - a 27. §-beli szabályokkal is összhangban egyértelmű
legyen, hogy a védett adatokat a hatóság minden esetben hivatalból védi - azokat is, így
például. magántitok, üzleti titok amelyeket nem feltétlenül kell hivatalból észlelnie. Ebben a
rendszerben elegendő legkésőbb akkor döntést hozni valamely adat megismerhetőségéről, ha
az adat jogosultján kívüli személy be kívánna abba tekinteni; e döntés lehet a kérelem
elutasítása ,vagy korlátok közötti engedélyezése, vagy teljes engedélyezése arra tekintettel,
hogy az adat- bár akként hivatkoztak rá, mégsem felel meg a külön jogszabályi feltételeknek
A szabályozás azt is biztosítani képes, hogy, ha joggyakorlás miatt bizonyos védett adatokba
mégis szükséges lenne betekintést engedni, azt - a védelem minél teljesebb körű biztosítása és
a kivétel legszükségesebb körre szűkítése érdekében ilyen esetben a másolat vagy
kivonatkészítés is korlátozható.
III.	Fejezet
A kérelemre induló hatósági eljárás
A 35. §-hoz
A Javaslat - abból kiindulva, hogy a hatósági ügyek túlnyomó többsége kérelemre indul -, a
kérelemre induló ügyek szabályozását teszi elsődlegessé, és a hivatalból induló eljárásokra
vonatkozó eltéréseket külön fejezetben állapítja meg.
A kérelem előterjesztésének módját a Javaslat a lehető legszélesebben határozza meg: arra
személyesen és bármilyen írásbeli formában lehetőség van (az írásbeliség a kapcsolattartásra
vonatkozó szabályok értelmében magában foglalja a külön törvény szerinti elektronikus utat
is). Indokolt azonban biztosítani annak lehetőségét, hogy egyes eljárásokban a kérelem
előterjesztésének módját különös eljárási szabály határozza meg, és szükség szerint az ügyfél
személyes megjelenését (pl. egyes hatósági igazolványok kiállítása iránt előterjesztett
69
kérelem), vagy éppen - meghatározott tartalmú és formájú - írásbeli előterjesztést kívánjon
meg. Ugyanakkor a szabályozás egyértelművé teszi, hogy a szóbeliség egyéb formái
(írásbelinek nem minősülő elektronikus út) főszabály szerint nem alkalmazhatók a kérelmek
előterjesztésekor.
A Javaslat - a kérelem mibenlétét érintő, a gyakorlatban és a közigazgatási jogtudományban
is felmerülő jogértelmezési bizonytalanságok eloszlatása érdekében - meghatározza a kérelem
definícióját. Az általános fogalom alapján azon nyilatkozatokat tekinti kérelemnek, amelyek
tárgyában a hatóság köteles döntést hozni, mivel az alanyi jogon illeti meg a kérelmezőt. A
kérelmet az ügyfél jogának, jogos érdekének érvényesítése érdekében terjeszti elő, igaz ez
akkor is, ha az adott, konkrét ügy az ügyfél számára nem jogosultságot eredményez (például
számviteli szétválasztás, versenyfelügyeleti eljárások, kötelező használatbavételi engedély;
melyek az ügyfél számára kötelezettséget eredményezhetnek). Ilyen esetekben ugyanis az
ügyfél jogos érdeke távolabbi, konkrét példánál maradva, a használatbavételi eljárásban az,
hogy az épületet lakhatás céljára igénybe tudja venni, versenyfelügyeleti eljárásban pedig
végbemehessen a fúzió. A kérelmező nem feltétlenül ügyfél, más eljárási szereplőknek a
hatóság döntési kötelezettségét generáló kérése is kérelem. Az eljárás megindítására irányuló
kérelem ügyféli jogállást keletkeztet, azonban más, az eljárásban részt vevők - például tanú -
által előterjesztett kérelmek ezt nem, vagy nem feltétlenül eredményezik. Praktikusan tehát,
azon kérdésekben van jogosultsága, alanyi joga a kérelmezőnek kérelem előterjesztésére,
amelyekben azt a normaszöveg expressis verbis lehetővé teszi.
Minden más nyilatkozat, dokumentum, amely ugyan köznyelvi értelemben vett kérelmet
tartalmaz, eljárásjogi szempontból mégsem minősül kérelemnek. Ha azonban jogszabály az
adott eljárási cselekmény, intézkedés vonatkozásában nem teszi lehetővé annak kérelmezését
(mert például csak hivatalból kerülhet arra sor), úgy azok kezelésére magától értetődően a
panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvény rendelkezései az irányadók.
Fontos újítás, hogy a Javaslat egyértelművé teszi, a kérelem felett előterjesztőjének
rendelkezési joga van; azt módosíthatja, visszavonhatja, stb. Ezen jogosultsággal élni a
kérelem tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig van lehetőség.
A 36. §-hoz
A Javaslat továbbra is meghatározza a kérelem minimális tartalmi elemeit, ezen felül pedig
ágazati jogszabály további - az ügy sajátosságaihoz igazodó - anyagi jogi követelményeket
állapíthat meg.
Ezen lehetőség szűkítése, például oly módon, hogy azt csak kormányrendelet vagy törvény
tegye lehetővé, nem indokolt. Nem indokolt ugyanis anyagi jogi - és egyébként is -
részletkérdésekknek minősülő szabályokkal megterhelni a törvényeket, illetve
kormányrendeleteket. Ez egyfelől a miniszterek rendeletalkotási jogkörét üresítené ki,
másfelől kezelhetetlen mennyiségű joganyag törvényi, illetve kormányrendeleti szintű
szabályozását tenné szükségessé. Egy általános eljárási kódex eleve nem képes minden - több
ezer fajta - hatósági eljárásban szükséges adat meghatározására, ellenkező esetben pedig a
70
hatóságok önkényére lenne bízva, hogy mely ügyben mit kérnek az ügyféltől a kérelmében
megjelölni, feltüntetni.
Az ügyféltől nem kérhető adatok tekintetében is fontos újítást tartalmaz a Javaslat. A Ket.
alapján olyan adatok szolgáltatására, melyeket más hatóság, vagy a bíróság nyilvántartása
tartalmaz, az ügyfél nem volt kötelezhető. Ez a jelenlegi szabályozási struktúrában úgy jelenik
meg, hogy az ágazati jogszabályok mégis kötelezően meghatározzák a szolgáltatandó adatok
körét, és amennyiben ezeket az ügyfél nem bocsátja a hatóság rendelkezésére, úgy nem lehet
e tekintetben hiánypótlási felhívást kibocsátani. A Javaslat értelmében - a bürokratikus terhek
csökkentése és az ügyfélbarát közigazgatás elvének érvényesítése érdekében - a hatóságok
által beszerezhető adatok tekintetében az ágazati jogszabály már nem írhatja elő az ügyfél
számára, hogy ezeket az eljárás megindításakor szolgáltassa, ehelyett a hatóság tételes
kötelezettsége az ügy eldöntéséhez szükséges ilyen jellegű adatok hivatalbóli beszerzése.
A 37. §-hoz
A kérelem előterjesztésének helyét illetően a Javaslat alkalmazkodik a XXI. század
követelményeihez és a területi államigazgatás - elmúlt években történt - nagyfokú
átalakításához, így a jövőben a kormányablak általános kérelembefogadó helyként is (kvázi
„postásként”) funkcionál. Ágazati törvény vagy kormányrendelet ugyanakkor kizárhatja a
kormányablaknál történő előterjesztés lehetőségét; ez bizonyos, különösen bonyolult ügyek
tekintetében lehet indokolt (például atomenergiával kapcsolatos ügyek). A kormányablakok
eljárására vonatkozó szabályokat pedig továbbra is külön kormányrendelet fogja tartalmazni.
Ugyanakkor megszűnik a jegyzők hasonló jogköre (általános kérelembefogadó funkció),
mivel az a gyakorlatban nem működött. A szakasz továbbá ehelyütt határozza meg az eljárás
megindulásának napját (a kérelemnek az eljáró hatósághoz való érkezését követő nap), amit a
Ket. tételesen nem rendez, csak a határidő számítására vonatkozó rendelkezéséből lehet arra
jogértelmezéssel következtetni.
A 38. §-hoz
A Javaslat fenntartja a magyar közigazgatási jogban évtizedek óta érvényesülő szabályt, hogy
a kérelmet nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján kell elbírálni.
A közreműködő hatóságra vonatkozó keretszabályokat a Javaslat nem tartalmazza. Ez nem
azt jelenti, hogy a jogintézmény megszűnik, csupán arról van szó, hogy azt a Javaslat nem
tekinti általános szabálynak. A közreműködő hatóságokra vonatkozó rendelkezéseket a
jövőben az ágazati jogszabályok állapíthatják meg, összhangban a Javaslat általános tárgyi
hatályával, nevezetesen azzal, hogy a kiegészítő, az adott eljárásra specifikált szabályokat a
különös eljárási joganyagnak kell tartalmaznia.
A 39. §-43. §-hoz
A Javaslat meghatározza az eljárás fajtáit, megkülönböztetve a sommás és a teljes eljárást,
valamint a sommás eljárás kvázi speciális módozatát, az automatikus döntéshozatali eljárást.
Az automatikus döntéshozatali eljárás és a sommás eljárás alapvetően az egyszerű megítélésű
71
ügyekben alkalmazható, feszes eljárási forma, amely az ügy gyors lezárását teszi lehetővé, ha
annak feltételei adottak, míg a teljes eljárás a klasszikus közigazgatási eljárási forma,
amelyben minden eljárási részcselekmény elvégezhető lehet.
Automatikus döntéshozatali eljárás akkor alkalmazható, ha a döntés mérlegelést nem igényel,
nincs ellenérdekű ügyfél, minden - a döntéshez szükséges - adat rendelkezésre áll, és azt
törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. Az automatikus döntéshozatal konkrét eseteit
nem lehetséges az általánosság szintjén meghatározni, azt minden esetben az egyes, ágazati
jogszabályoknak kell megtenniük. A döntéshozatal konkrét menetét, módszerét, technikáját
pedig az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló
törvény tartalmazza.
A sommás eljárás lehetősége minden ügyben adott, amelyben a döntés minden jogszabályi
feltétele (kérelem, előírt mellékletek és a hatóság által hozzáférhető más adatok)
rendelkezésre áll, s így a tényállás tisztázott, a döntést nyolc napon belül meg kell hozni. E
körben kiemelendő, hogy a sommás eljárás alkalmazását nagy mértékben elősegítené az olyan
típusú ágazati, kiegészítő szabályanyag, amely egyfajta előzetes egyeztetést, „elvi” tényállás-
tisztázást tenne lehetővé, amelyet követően már érdemben, pár nap alatt meghozható a
végleges döntés. További feltétel, hogy az ügyben ne legyen ellenérdekű ügyfél. Ha
bármelyik feltétel hiányzik, a hatóság teljes eljárást folytat le, s ennek keretében függő hatályú
döntést hoz (a lentebb részletezettek szerint), avagy más, a függő hatályú döntést kizáró
döntést hoz (például megszünteti az eljárást, felfüggeszti az eljárást, stb.).
Fontos újítás, hogy automatikus döntéshozatali eljárás és sommás eljárás esetén az ügyfél a
döntés közlését követően öt napon belül kérheti, hogy a hatóság kérelmét teljes eljárásban
bírálja el. Ez egyfelől egy kvázi saját hatáskörben lefolytatott új eljárás, ugyanakkor azt
hivatott megelőzni, hogy a bíróságok előtt kizárólag ténykérdések vizsgálatára kerüljön sor; a
hatóság képes lehet az esetleges hibák, visszásságok kijavítására, orvoslására. A döntések
véglegességét mindez nem érinti. Kifogás, jogsérelem esetén ugyanakkor lehetőség van az
ügy alaposabb kivizsgálására.
Amennyiben függő hatályú döntés meghozatalának nincs helye, továbbá nem kerül sor az ügy
érdemi lezárására, avagy a teljes eljárást kizáró döntés meghozatalára, úgy a hatóság köteles
teljes eljárást lefolytatni, de nyolc napon belül meg kell hoznia azon döntéseket, amelyek az
eljárást „előre lendítik”; így szükség esetén szakhatóságot keres meg, intézkedik a szükséges
eljárási cselekményekről, hiánypótlást bocsát ki, és tájékoztatást ad az ügyintézési határidő
túllépésének törvény erejénél fogva (nem pedig hatósági döntés alapján) beálló
jogkövetkezményeiről (ld. az ügyintézési határidőnél).
Ezzel a megoldással a Javaslat megteremti a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel
összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényben megjelent, a döntésre nyitva álló
objektivizált ügyintézési határidő valóban általánossá válásának lehetőségét, és biztosítja,
hogy valóban minden ügyben - ideértve a 2014-ben 670 ezer hatvan napon túl befejeződő
földhivatali eljárást is - kikényszerítse a határidőben meghozandó döntést.
72
A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi
CLXXXVI. törvény vezette be a függő hatályú döntés jogintézményét, amelyet a Javaslat
változatlan tartalommal vett át, csupán annak hatókörét terjesztette ki a hatvan napnál, illetve
hatvan napnál hosszabb eljárási határidejű eljárásokra. Továbbra sem kell azonban függő
hatályú döntést hozni, ha a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, a kérelmet
visszautasítja, az eljárást megszünteti, vagy az eljárást felfüggeszti, vagy a beadvány
elintézését függőben tartja. (Vagyis a Javaslat a hatvan napon túl húzódó eljárások közül nem
kíván a földhivatali eljárásokra - amely a leggyakoribb elhúzódó eljárás, a 2014-ben hatvan
napon túl befejezett 1,3 millió ügyből több mint 670 ezer ebből a körből került ki - is
kiterjedő szabályt alkotni.) Ugyanakkor a Javaslat egyfajta „fokozatosságot” teremt azzal,
hogy a függő hatályú döntés alkalmazásának mellőzése, vagy annak kizártsága esetén a
ügyintézési határidő túllépésére vonatkozó szabályok lépnek érvénybe, az eljárás tehát a
következő három szintből áll:
-	főszabály szerint minden eljárás sommás eljárásként vagy automatikus döntéshozatali
eljárásként indul,
-	amennyiben az eljárást nem lehet sommás eljárásban lefolytatni, a hatóság függő
hatályú döntést hoz, és
-	a függő hatályú döntés kizártsága esetén teljes eljárás lefolytatására kerül sor annak
jogkövetkezményeivel, amely során nyolc napon belül meg kell hozni a teljes eljárást
megalapozó, kikényszerítő döntéseket.
A Javaslat továbbá a függő hatályú döntés több „hiányosságát” is kijavítja. A jogintézmény
ugyanis nem alkalmazható minden eljárásban, avagy annak alkalmazása komoly
kockázatokkal járhat. Ezért azokban az eljárásokban, ahol az államigazgatás jogszerűtlen
„hallgatása” esetén az ügyfélnek biztosított jogok valamely, az egyedi ügyféli érdeknél jóval
jelentősebb közérdeket érintenek, vagy súlyosan sérthetnek, ott a függő hatályú döntés
jogintézményének alkalmazását ki kell zárni. A jogintézmény alkalmazhatóságát tehát az
ügyféli érdek és az ügyfélnek biztosított jog által érintett közérdek összemérése alapján kell
eldönteni.
Ezen eljárásokra más eljárási megoldás, rezsim - az ügyintézési határidő túllépésének
jogkövetkezményei és a jogszerű hallgatás - került kialakításra. Ezen eljárások
meghatározását az alábbiak tették szükségessé:
-	A jogintézmény nem alkalmazható olyan ügyekben, amelyekben a döntés - központi hivatal
kivételével - központi államigazgatási szerv vagy a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe
tartozik. Ezen eljárások tipikusan nemzetgazdaságilag stratégiainak tekinthető ügyek,
amelyek vonatkozásában nem csupán politikailag, hanem a közérdek, közrend,
nemzetbiztonság, stb. érdekében szükséges az eljárás érdemi lefolytatását - szükség esetén -
„kivárni”. Ezen eljárások túlnyomó része egyúttal nemzetközi érintettségű, akár környezeti,
akár más hatást tekintve. Tipikus példák e körben az atomenergiával, gázvezetékekkel, légi
forgalommal, vagy éppen a katonai és honvédelmi építmények létesítésével kapcsolatos
ügyek. Általánosságban elmondható ezen eljárásokkal kapcsolatban az is, hogy számos
73
esetben közvetlen összefüggés áll fenn Hazánk szuverenitásával, és elsősorban bizonyos
létfontosságú infrastruktúrák védelmével. E körbe sorolhatók a hálózatos infrastruktúrákkal
(vasúti közlekedés, internethálózat, légiközlekedés, stb.) ügyek, de az egyes, sajátos
építményfajtákkal kapcsolatos ügyek is.
-	Továbbá aggályos a függő hatályú döntés jogintézményének alkalmazása az olyan
ügyekben, ahol hatósági szerződést kell kötni (pl. frekvenciaügyek). Egyfelől szerződés
egyoldalú aktussal nem jöhet létre, másfelől a hatósági szerződés tartalma fogalmilag
feltételezi a felek egyedi megegyezését a konkrét szerződéses feltételekben, és ez nem lehet
pusztán a kérelem tartalma. Ezért a Javaslat értelmében ilyen esetben a függő hatályú
végzésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról.
A 44. §-hoz
A hiánypótlás szabályai koncepcionális változást nem hoznak, csupán a Javaslat új
szemléletéhez igazodóan, valóban általános szintre kerülnek az eljárási szabályok.
Egyértelműsíti a szabályozás azt, hogy a hiánypótlásnak alapvetően két esete különböztethető
meg:
-	ha a kérelem a benyújtásakor nem felel meg a jogszabályban meghatározott -
elsősorban anyagi jogi követelményekből fakadó - követelményeknek,
-	ha a tényállás tisztázása során válik szükségessé hiánypótlási felhívás kibocsátása, az
eljárás során felmerült új tényre, adatra tekintettel.
A Javaslat a Ket.-tel ellentétben a hiánypótlásra adható határidőnek nem szab felső határt,
hiszen az ügyintézési határidő szabályainak szigorítása az eljárás elhúzásának
megakadályozását biztosítja. Újdonság továbbá, hogy a hiánypótlás teljesítésére a hatóság tűz
határidőt, továbbá, hogy hiánypótlásra csupán egyszer kerülhet sor. Ez utóbbitól azonban az
ágazati szabályok eltérhetnek, mivel vannak olyan eljárások, amelyekben az eljárás
bonyolultsága miatt többszöri hiánypótlásra lehet szükség.
A 45. §-hoz
A kapcsolódó eljárás a hatóságok együttműködésének újfajta, nevesített módja, amely egyes,
egymásra épülő ügyek sorozatában az ügyfelek jobb kiszolgálását, tehermentesítését szolgálja
a hatóságok tevékenységének jobb összehangolásával, és az ügyfél személyes
közreműködésének mellőzésével.
A kapcsolódó eljárási forma azokban az eljárásokban lehet előnyös, amelyek az ügyfél végső
célja (pl. külföldről behozott gépjármű forgalomba helyezése, születéssel kapcsolatos iratok
beszerzése és szociális támogatások elnyerése) több, egymásra épülő eljárás lefolytatását is
szükségessé teszi. A kapcsolódó eljárásban az ügyfél csupán egy (a folyamat elején álló)
hatósággal kerül eljárási kapcsolatba, a további, ehhez kapcsolódó eljárások során pedig az
elsőként eljárt hatóság válik közvetítő - lényegében az ügyfél „képviseletét” ellátó -
hatósággá. Az elsőként eljárt hatóság továbbítja a saját döntését, a nála előterjesztett kérelmet
és a bizonyítékokat a kapcsolódó eljárásban eljáró hatósághoz, és annak döntését is az első
74
hatóság közvetíti a kérelmezőhöz. A Javaslat alapján a jogintézmény alkalmazható olyan
egymásra épülő eljárásokban is, melyekben az előfeltételt képező eljárások ugyanazon
hatóság hatáskörébe tartoznak.
Mindez jelentősen gyorsíthatja az ügyintézést a gyakran előforduló, és az állampolgárok nagy
részét érintő ügyek körében (különösen ilyen egyes adatváltozások átvezetése a különböző
nyilvántartásokon). A kapcsolódó eljárás alkalmazásával az ügyfélnek nem kell másik
hatóságot felkeresnie, azon ügyintézési pontokon pedig, ahol több hatóság is ügyfélfogadást
tart, nem kell másik ablakhoz sem átmennie.
A kapcsolódó eljárás szabályait csak az ügyfél kérelmére lehet alkalmazni. Az új
jogintézmény elterjedését segítendő a Javaslat tájékoztatási kötelezettséget ír elő a hatóság
számára, így az ügyfél értesülhet többek között arról, hogy
-	eredeti kérelméhez kapcsolódóan milyen hatósági eljárásokat indíthat még,
-	a kapcsolódó eljárások során milyen bizonyítékok lesznek szükségesek az eljárások
sikeres lefolytatásához,
-	a kapcsolódó eljárás szabályai mit fognak számára jelenteni az ügyintézés során, így
például az ügyintézés várható időigényéről és a kapcsolódó eljárás során felmerülő
költségekről is tájékoztatást nyújt a hatóság.
Az ügyfél a kapott tájékoztatás alapján mérlegelheti, hogy az eredeti kérelméhez kapcsolódó
eljárásokat szeretné-e a kapcsolódó eljárás szabályai szerint lefolytatni, valamint kérheti azt
is, hogy csak bizonyos kapcsolódó eljárásokat folytasson le a hatóság ily módon. Az (1)
bekezdése első mondatából az is következik, hogy anyagi jogi szabályban meg kell határozni,
hogy a hatóság adott ügyben meghozott döntése egy más hatósági eljárásban meghozható
döntés feltétele, és ilyenként megalapozza a kapcsolódó eljárás szabályainak
alkalmazhatóságát.
A szabályozás rendezi azt az esetet is, amikor az ügyfél kérelmének elintézéséhez egy másik -
megelőző - eljárásban meghozandó döntés szükséges. Ilyen esetekben a hatóság a megelőző
eljárásban eljáró hatóságnál kezdeményezi a szükséges döntés meghozatalát, a megelőző
eljárás lefolytatásához az ügyfél beleegyezését pedig vélelmezni kell. Ez a megoldás
egyébként alkalmas számos olyan kérdés hatékony és gyors kezelésére, amelyek miatt eddig
kizárólag az eljárás felfüggesztése állt rendelkezésre.
A 46. §-47. §-hoz
A Javaslat az eljárás lefolytatásának akadályai körében új intézményként nevesíti a kérelem
visszautasítását. A kérelem visszautasításának két fő esetét szabályozza: ha az eljárás
megindításának ún. „előfeltételei” hiányoznak, vagy ha az ügy az ún. ítélt dolog körébe
tartozik (vagyis ha az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a
hatóság érdemben már elbírálta, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás
nem változott).
75
A kérelem visszautasításának első esete arra a helyzetre válasz, amikor pl. az ügyfél nem a
megfelelő helyen nyújtja be a kérelmét (hatáskör hiánya), és áttételnek sincs helye. Így pl.
olyan kérelmet nyújt be, amit csak a bíróság bírálhat el, ilyen esetben a hatóságnak a kérelem
visszautasítása mellett tájékoztatnia kell a kérelmezőt, hogy hová fordulhat keresettel. Ilyen
eset az is, ha a kérelem olyan kérdésre irányul, amelyben nincs döntési lehetőség (mert pl. a
kérelmezett jog, lehetőség nincs hatósági döntéshez kötve, vagy lehetetlen célra irányul). A
kérelem előfeltételei tekintetében kiemelendő, hogy azokat a külön jogszabályok határozzák
meg, valamint visszautasításnak ez esetben csakis akkor van helye, ha a Javaslat az adott
feltételhez más jogkövetkezményt nem fűz, ilyen lehet különösen, ha a kérelem
előterjesztésére határidőt állapít meg a jogszabály és a kérelem idő előtti vagy elkésett,
valamint a kérelem nem a jogosulttól származik.
A másik esetkör, amikor már egyszer eldöntött ügyben kérnek újabb döntést, anélkül, hogy
bármilyen lényegi - a döntés megfelelőségének megkérdőjelezésére alapos okot adó -
változás állott volna be az eldöntendő kérdésben.
Mivel a Javaslat céljai között nem csak az eljárás gyors befejezése, hanem az ügyfelek
érdekeinek méltányos szolgálata is szerepel, speciális visszautasítási okként jelöli meg -
hangsúlyozottan a hatóság mérlegelésére bízva, nem kötelező esetként -, ha a kérelmet nem
az előírt formában terjesztették elő, ugyanakkor ezt a kérelmező orvosolhatja, ha a kérelmét öt
napon belül az előírt formában újra előterjeszti. Ez esetben teljes eljárást kell lefolytatni, a
kérelem előterjesztettnek tekintendő, de az ügyintézési határidőt az ismételt benyújtási
időpontot követő naptól kell számítani. A Javaslat ugyanakkor azt a vélelmet állítja fel, hogy
az első kérelem visszautasítása felől hozott döntés elleni jogorvoslati jogáról való
lemondásnak (a jogorvoslati kérelem visszavonásának) minősül, ha a kérelmet ismételten
benyújtotta. Ez azon életszerű megközelítésen alapszik, hogy az ismételt benyújtással a
kérelmező elfogadta a hatóság döntését, és az eljárást - kedvezményes módon - újra
megindítja. A Javaslat e rendelkezése azt szolgálja, hogy az ügyfélnek ne kelljen az eljárást
újra megindítania, minden iratot újra beszereznie és benyújtania, ha a mulasztása csak formai
jellegű, de egyébként a kérelme érdemben elbírálható.
A Javaslat a hatályos szabályozásnál összefogottabb módon rendezi az eljárás
megszüntetésének eseteit. A visszautasítás intézményének bevezetése ugyanis a megszüntetés
egyes korábbi eseteit is magában foglalja, így azokat a megszüntetés körében nem kell
tárgyalni.
Az eljárás megszüntetésének azt az esetét, ha az eljárás okafogyottá vált, nem lehet tételesen
szabályozni, mivel annak sok oka lehet, például a hatáskör megszűnése, az ügyfél jogutód
nélküli elhalálozása, az eljárást szabályozó jogszabály hatályon kívül helyezése, az ügy
tárgyát képező dolog megsemmisülése, stb. Ez a kérdés a hatóság mérlegelési körébe tartozik,
és a megszüntető döntés elleni jogorvoslat keretében felülvizsgálható, felülvizsgálandó.
Ugyanakkor egyértelműsíti a Javaslat, hogy a kérelmet benyújtó ügyfél esetén, amennyiben
megtagadja a nyilatkozattételt, és ennek hiányában nem lehet eldönteni az ügyet, úgy az
eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetési ok tehát nem vonatkozik azon ügyfelek
nyilatkozataira, akik nem, mint kérelmezők szerepelnek az eljárásban. Az ő esetükben egyéb
76
eszközöket kell választania a hatóságnak - például eljárási bírság -, hogy ösztönözzék őket az
együttműködésre.
A 48. §-49. §-hoz
A Javaslat új alapokra helyezi az eljárás felfüggesztésének intézményét. Az eljárás
felfüggesztésétől - hasonlóan a polgári perrendtartáshoz - megkülönbözteti a szünetelés
jogintézményét. A felfüggesztés és szünetelés esetei az alábbiak lesznek:
-	ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amely más szerv
hatáskörébe tartozik vagy ugyanazon hatóság más hatósági döntése nélkül
megalapozottan nem bírálható el (ilyenkor, a hatályos szabályozással egyező módon,
külön törvényi előírás szükségeltetik a felfüggesztéshez), ha az előkérdés bíróság
hatáskörébe tartozik, valamint külföldi szerv megkeresése esetén felfüggesztésnek van
helye,
-	ha az ügyfél kéri (vagy ügyfelek együttesen kérik), feltéve, hogy ezt a lehetőséget
jogszabály nem zárja ki, az eljárás maximálisan hat hónapi időtartamra szünetel.
Az új rendelkezés ötvözi a Ket. 2016. január 1-je előtt és azóta hatályos szabályozási
logikáját. A „más szerv” egy olyan általános kategória, amely magában foglalja a más
hatóság, bíróság, vagy akár az uniós szervek fogalmát is, így például egy előzetes
döntéshozatali eljárás is megalapozhatja az eljárás felfüggesztését, de kizárólag külön
törvényi előírás esetén. Ehhez képest, bíróság és külföldi hatóság megkeresése esetén
főszabállyá válik az eljárás felfüggesztésének lehetősége.
Fontos újítás ugyanakkor, hogy - a külföldi szerv megkeresésére alapozott felfüggesztés
kivételével - az ügyfél - több ügyfél esetén az ügyfelek együttes - kérelmére a hatóság köteles
folytatni eljárását, és érdemben dönteni. Ez - praktikusan - a kérelmek elutasításához
vezethet, azonban így egyfajta külön jogorvoslat válik lehetővé, ugyanis a felettes szerv,
avagy a közigazgatási bíróság döntésében megállapíthatja, hogy a felfüggesztés nem volt
megalapozott.
A Javaslat azt is biztosítja, hogy az előkérdésben eljáró más szerv az eljárás felfüggesztéséről
tudomást szerezzen, mert csak ezzel garantálható, hogy az a hatóság számára szükség esetén
jelezze, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás tárgya nem az, ami a felfüggesztést
megalapozta, továbbá azt is, ha az az eljárás bármilyen módon befejeződött.
A Javaslat - ügyfélbarát módon, az eljárás gazdaságosságára is tekintettel és a bürokratikus
terhek érdemi, a lakosság számára is érzékelhető csökkentése érdekében - megteremti az
ügyfélnek azt a lehetőségét, hogy az eljárás szünetelését maga is kérhesse. A Javaslat abból a
megfontolásból indul ki, hogy a kérelmező az „ügy ura”, akinek az érdekeit az ügyfélbarát
törvénynek messzemenően figyelembe kell vennie: ahogy a kérelmet előterjesztheti,
módosíthatja és visszavonhatja, adott esetben azt is biztosítani kell számára, hogy a
kérelmének elbírálására vonatkozó eljárás függő helyzetbe kerüljön.
Ugyanakkor e lehetőséget sem lehet parttalanul biztosítani, a jóhiszemű eljárás elvére
figyelemmel a Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy ha az ügyfél az eljárás folytatását hat
77
hónapon belül nem kéri, a csak kérelemre folytatható eljárás ex lege megszűnik, amelyről
értesíti a hatóság mindazokat, akikkel egyébként a döntést közölte volna. A hatóság akkor jár
el helyesen, ha erre a kérelmező ügyfél figyelmét felhívja a szünetelést megállapító
végzésben. Mindez újabb adminisztratív tehercsökkenést jelent, hiszen nem kell az eljárás
megszüntetéséről külön, formális döntést hozni. A szünetelés leghosszabb időtartama hat
hónap, és az ügyintézési határidőbe nem számítható be, vagyis az nem esik a hatóság terhére.
A szünetelés sok esetben hatékonyabb megoldást, érdemi lezárást eredményezhet, az ügyfelek
lehetőséget kapnak adott esetben jogvitáik békés úton történő rendezésére. Ennek elősegítése
érdekében pedig ágazati eljárásokban - szintén a polgári perrendtartáshoz hasonlóan - illeték,
vagy díjkedvezmény is biztosítható. Hangsúlyozandó, hogy az ügyek érdemi megoldása
jelentősebb cél, mint az, hogy statisztikailag lezárt legyen az adott ügy.
Az 50. §-hoz
A Javaslat a kérelemre induló eljárásra irányadó határidő-szabályokat - azok összefüggő
jellegére tekintettel - egy alcím alatt tárgyalja.
Az ügyintézési határidő számítása körében azok kezdő időpontját az eljárás megindulásához
köti, amit a Javaslat korábban külön meghatároz, így téve egyértelművé, hogy az eljárás
megindulása az ügyintézési határidő megkezdődésének joghatásával is jár. Az eljárási
határidő kezdő időpontjánál azonban a Javaslat törvényi szinten eltérést enged. Ennek oka,
hogy az Alaptörvény P) cikke kimondja, hogy „a természeti erőforrások, különösen a
termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és
állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek
védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki
kötelessége”. A P) cikken alapuló eljárásoknál ezért szükséges lehet olyan speciális
eljáráskezdeti időpontot megállapítani, ami a különböző biológiai, ökológiai
törvényszerűségekhez igazodik (pl. vegetációs időszak). A nemzet kulturális örökségének
védelme miatt szintén szükséges lehet bizonyos építési ügyekben az általánostól eltérő
időpont meghatározása. Ugyancsak szükséges lehet továbbá speciáils eljáráskezdeti időpont
meghatározása a társadalombiztosítási, családtámogatási stb. eljárásoknál.
A Javaslat szakít az általános ügyintézési határidő jogintézményének hatályos
szabályozásával, mivel a széles kivételi kör miatt az soha nem minősült általánosnak, emellett
az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok Ket.-ben is megjelenő széles köre okán
alkalmatlan volt arra, hogy az ügyfél vagy a hatóság az eljárás várható időtartamára
vonatkozóan bármilyen valós következtetést levonhasson. A gyakorlati tapasztalatok szerint
olyan mértékű kiszámíthatatlanságot okozott a hatósági jogalkalmazás során, amely az
Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság
követelményével összeegyeztethetetlenné vált.
Az ügyintézési határidők rendszere az alábbiak szerint épül fel:
-	automatikus döntéshozatali eljárásban egy nap,
78
-	sommás eljárásban nyolc nap,
-	teljes eljárásban hatvan nap,
-	általános határidőként nyolc napot határoz meg a Javaslat, ha valamely eljárási
cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről törvény vagy
kormányrendelet külön nem rendelkezik.
Az ügyintézési határidő újraszabályozása azt a jogalkotói célt fejezi ki, ami az Alaptörvény
XXIV. cikkében említett ésszerű határidőben való ügyintézés követelményében is
megfogalmazódik. Eszerint a Javaslat a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő
törvénymódosításokról szóló törvény szabályainak továbbfejlesztésével - intézményesít egy
hatvan napos „bruttó” határidőt (ügyintézési határidőt), amely alatt az ügyet érdemi döntéssel
le kell zárni.
Az új - a teljes eljárásra irányadó - ügyintézési határidőre alapvetően naptári időszakként kell
tekinteni, amelybe csak szűken meghatározott időtartamok nem számíthatók bele, annak
érdekében, hogy a törvényi cél teljesüljön: hatvan nap alatt az ügyet döntéssel valóban be kell
fejezni.
A be nem számítható időtartamokat ezért a Javaslat jóval szűkebben állapítja meg, mint ami a
Ket.-ben az ügyintézési határidővel kapcsolatban érvényesült. Függő hatályú döntés
alkalmazása esetén - valamint lásd később, hivatalbóli eljárásokban is - kizárólag a
felfüggesztés és a szünetelés az, amely nem számítható be az ügyintézési határidőbe.
Amennyiben függő hatályú döntés meghozatalának az adott ügyfajtában nincs helye, úgy ezen
időtartamokon felül szintén nem számítanak be az ügyintézési határidőbe az ügyfél
mulasztásának vagy késedelmének, valamint minden, a hatóság által számára előírt
kötelezettség teljesítésének időtartama.
Eszerint olyan időtartamok, amelyek a hatóságok oldalán merülnek fel (ideértve a
megkeresés, a szakhatósági eljárás stb. idejét is) nem szolgálhatnak az ügyintézési határidő
meghosszabbbodására. A függő hatályú döntés esetén pedig így biztosítható, hogy egy
valóban objektív, szigorú, naptári napban meghatározható időpontban döntés szülessen az
ügyfél kérelme tárgyában.
Hangsúlyozandó, hogy a be nem számító időtartamok további bővítése a jogintézmény
általános ügyintézési határidőhöz hasonló kiüresedéséhez vezetne, ezért az jogpolitikai
okokból nem támogatható a jövőben sem.
Garanciális követelményként ugyanakkor a Javaslat azt is előírja, hogy az ügyintézési
határidő letelte előtt 15 nappal az ügyben már soron kívül kell eljárni, annak érdekében, hogy
az ügyintézési határidő utolsó napjáig az ügy határozattal befejezhető legyen. E követelmény
alapján a hatóságnak minden ésszerű lépést meg kell tennie az ügy befejezése érdekében a
határidő letelte előtt.
Természetesen a Javaslat figyelemmel van arra, hogy az Alaptörvény XXIV. és XXVIII.
cikkeiben biztosított megfelelő ügyintézéshez, valamint a tisztességes eljáráshoz való jognak
megfelelően a kérelem felőli törvényes, megalapozott döntés egyes bonyolultabb eljárásokban
79
hosszabb ügyintézési határidőt tehet szükségessé. Ezért megengedi, hogy az ilyen ügyekben -
törvény rendelkezése alapján - a teljes eljárásra irányadó hatvan napnál hosszabb ügyintézési
határidő érvényesüljön.
Az 51. §-hoz
A Javaslat az ügyintézési határidő túllépését a hatóság illeték- és díjvisszafizetési
kötelezettségével szankcionálja, illetve mentesíti az ügyfelet az eljárási költségek megfizetése
alól. Fontos újítás, hogy ezen jogkövetkezmények alkalmazandóak akkor is, ha a hatóság
elmulasztja a függő hatályú döntés meghozatalára irányuló kötelezettségét, de akkor is, ha az
automatikus döntéshozatali eljárás vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ezen jogkövetkezmények nem alkalmazhatók az
olyan ügyekben, melyekben függő hatályú döntést kell hozni (ezen esetekre a függő hatályú
döntésnél írtak az irányadók).
Az 52. §-hoz
A Javaslat fenntartja a minden eljárásjogban szereplő határidőszámítás intézményét, a
napokban, hónapokban és években megállapított határidő mellett új elemként szabályozza az
órákban megállapított határidő számítását.
Fontos újítás továbbá, hogy az ügyintézési határidő - a területi közigazgatás fejlesztésével
összefüggő célkitűzések érvényesítése érdekében - gyakorlatilag anyagi határidővé válik. A
Javaslat értelmében az ügyintézési határidő abban az esetben is lejár, amennyiben annak
utolsó napja olyan napra esik, amelyen a hatóságnál a munka szünetel.
Az 53. §-54. §-hoz
Az eljárási szabályok között lényeges szerepet játszanak a határidők, melyek betartása az
eljárás ésszerű határidőn belül történő lezárásának záloga. A határidők elmulasztása azonban
nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek. Annak érdekében, hogy az
önhibán kívül bekövetkezett mulasztáshoz hátrányos következmények ne kapcsolódjanak, a
mulasztó igazolási kérelmet nyújthat be a hatósághoz.
A Javaslat két érdek közt egyensúlyozva, megteremti az összhangot az eljárások gyors és
hatékony lezárása, valamint az önhibájukon kívül mulasztó ügyfelek vagy egyéb résztvevők
érdekeinek védelme között, ennek érdekében rögzítésre kerül, hogy az igazolási kérelem
előterjesztésére az adott eljárási cselekményre irányadó időtartam, de legfeljebb az
elmulasztott határidő vagy határnaptól számított negyvenöt napon belül van lehetőség.
Elvi éllel mondja ki a Javaslat továbbá, hogy az igazolási kérelem előterjesztésének, valamint
a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt újabb
igazolási kérelem nem terjeszthető elő. Ez a rendelkezés a jogalkalmazás során többször
jelzett hiányosságot pótol, emellett pedig a hatóság és az ügyfél közti együttműködést kívánja
elősegíteni.
80
Rögzítésre kerül továbbá, hogy az igazolási kérelem elfogadása esetén milyen intézkedéseket
kell megtennie a hatóságnak. A mulasztót olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mintha a
mulasztás meg sem történt volna, ennek érdekében köteles döntéseit felülvizsgálni, azokat
szükség szerint módosítani vagy visszavonni, illetve egyes eljárási cselekményeket - például
idézés, szemle - megismételni. Az igazolási kérelemre vonatkozó szabályok közül
ugyanakkor minden, ügyvitelinek tekinthető, valamint az általános szabályokból levezethető
rendelkezés elhagyásra kerül.
Az 55. §-57. §-hoz
A szakhatósági rendszer a magyar közigazgatási eljárásjog régi intézménye, amelynek
alapvető változtatása, elhagyása felmerült a Javaslat előkészítése során, de a szakhatóságok
kiemelt fontosságú szerepére tekintettel (amely mind a kiemelt fontosságú ügyekre, mind
magában a szakhatóság intézményének kivételességére vonatkozik) annak megtartása
mutatkozik indokoltnak. Az új kódex így jelentősen egyszerűsíti a Ket.-ben szereplő
szakhatósági eljárásra vonatkozó szabályait, közelítve azt az Áe. szerinti tömör, egyszerű
szabály-együtteshez, valamint meghatározza azon szempontokat, kényszerítő körülményeket,
amelyekre hivatkozással ágazati törvény vagy a Javaslat végrehajtására kiadott
kormányrendelet szakhatósági közreműködést írhat elő. Ezen indokok már kijegecesedett
jogalkalmazási gyakorlattal rendelkeznek a szolgáltatási kerettörvény és irányelv alkalmazása
révén, így az ún. „közérdeken alapuló kényszerítő indok” fogalmának külön tisztázása nem
szükséges. A szakhatóságra egyebekben a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására pedig a
döntésre vonatkozó rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ügyintézési
határidőre vonatkozó rendelkezések kizárólag az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén
alkalmazandók, míg a „normál” szakhatósági eljárás tekintetében az ágazati jogszabálynak
kell meghatároznia az ügyintézési határidőt.
Emellett fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a szakhatósági rendszer szorosan összefügg az
ún. egyablakos ügyintézés elvével. A szakhatósági rendszer egészének megszüntetése európai
uniós kötelezettség teljesítését is érintheti, mert az a belső piaci szolgáltatásokról szóló
2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6-8. cikkének teljesítéséhez (egyablakos
ügyintézési pontok) is elengedhetetlenek.
A Javaslat tekintettel van az utóbbi évek integrációs folyamataira, számol azzal, hogy a
szakhatósági állásfoglalások száma töredékére csökkent mára. Az integráció azonban a
területi közigazgatás szerveit érintette, más alkotmányos és közigazgatási szerveket (pl. önálló
szabályozó szervek, rendvédelmi szervek) nem. Tekintettel arra, hogy a közigazgatás-
szervezés nemzetközileg elfogadott fő alapelvei a decentralizáció és dekoncentráció - amely
természetesen nem zárja ki a centralizáció és koncentráció alkalmazásának párhuzamos
érvényesítését -, a jövőben is lesznek olyan speciális szakértelmet igénylő feladatokra
létrehozott szervek, amelyek nem lesznek részei a területi közigazgatási szervezetnek. A
Javaslat egyrészt tekintettel van a közigazgatás-szervezés nemzetközileg is elfogadott elveire,
másrészt időtálló szabályozásra törekszik, ezért a szakhatósági rendszert továbbra is
fenntartja, így biztosítva, hogy a közigazgatási szervezet későbbi racionalizálásához,
korrigálásához megfelelő eljárási háttér álljon rendelkezésre. A Javaslat általános
81
közigazgatási rendtartás kialakítását tűzte ki célul, amelyben az általános jelző azt (is) jelenti,
hogy a közigazgatási eljárások minden főbb kérdésére tartalmaz alapvető szabályokat. Ilyen
főbb kérdésnek tekinthető az is, ha két különböző - egy széleskörű (de nem általános) és egy
speciális feladatokat ellátó - szerv szerepel az eljárásban. A szakhatóságok jellegükből
fakadóan nem nyilvántartások vezetését végző szervek, hanem speciális szakértelmet nyújtó,
az ügyet valóban megvizsgáló hatóságok, amelyek az állam szempontjából hatékonyabban és
átláthatóbban, az ügyfél számára pedig olcsóbban folytatnak vizsgálatot, majd hoznak döntést,
mint a szakértők.
A Javaslat a hatóságok együttműködésére vonatkozó „vegyes” modellre helyezi a hangsúlyt.
Ennek lényege szerint, amennyiben az eljárás során az alapügyben eljáró hatóság több más
(szak)hatósággal végeztet eljárási cselekményt, fogad be állásfoglalást, az alapügyben eljáró
hatóság helyett a szakhatóság előtt felmerülő, az állásfoglalás kialakításához szükséges
előzetes kérdést a szakhatóságok indokolt esetben egymással egyeztetve is eldönthetik. Így az
eljárás során a hatóságok közötti eljárási kapcsolódási pontok növelésével csökkenthető az
időveszteség, a közvetett megkeresésből eredő esetleges félreértések száma, valamint az
egymással ellentétes állásfoglalások kiadásának esélye is. A vegyes modell gyakorlatilag
megegyezik a Ket. 45. § (1) bekezdése szerinti szakhatóságok közötti egyeztetéssel, azzal a
különbséggel, hogy míg jelenleg a Ket. csak törvényben és kormányrendeletben
meghatározott egyes ügyfajtákban biztosít lehetőséget erre, azt a Javaslat főszabállyá teszi.
A Javaslat a bürokratikus terhek csökkentése mellett, az eljárási időtartamok rövidítése és
kiszámíthatósága érdekében egyszerűbbé teszi az előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadását,
mivel főszabályként tételezi ennek lehetőségét. Az előzetes szakhatósági állásfoglalás
„felhasználási idejét” általánosan egy évben jelöli meg, amelytől ágazati törvény vagy
kormányrendelet eltérhet.
Megjegyzendő azonban, hogy ha a tapasztalatok alapján egyes eljárásfajtákban nincs szükség
szakhatósági közreműködés fenntartására, ezt a szakhatósági eljárásokra vonatkozó anyagi
jogi szabályok felülvizsgálatával, és nem az általános eljárási szabályok körében lehet
megnyugtatóan rendezni.
Az 58. §-61. §-hoz
Az idézés szabályait a Javaslat a magyar eljárásjogi hagyományokra és a jogalkalmazási
gyakorlatra támaszkodva jelentősen egyszerűsítve és ésszerűsítve állapítja meg.
Lényeges azonban, hogy a Javaslat kimondja: azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás
során szükséges, a hatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen jelenjen meg. Ez a szabályozás
lehetőséget biztosít a hatóságnak arra, hogy ha az idézett személy kora, egészségügyi állapota,
mozgásszervi fogyatékossága vagy más, méltányolható körülmény miatt szükséges, a hatóság
előtt megjelenni nem képes személyt a lakóhelyén is meghallgathassa. Másfelől - a Ket.-től
eltérően - nem tesz különbséget a kérelmező ügyfél és más ügyfelek között, hiszen a
megjelenési kötelezettség a tényállás tisztázását szolgálja, akkor is, ha adott esetben a
kérelmező ügyfélnek nem érdeke a megjelenés. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy ha az ügyfél
jelenléte nem feltétlenül szükséges az eljárási cselekményhez, akkor arról a hatóság csak
82
értesíti az ügyfelet. Ez biztosítja az ügyféli jogok gyakorlásának lehetőségét, a megjelenési
kötelezettség mellőzésével. Változást jelent a hatályos jogszabályi környezethez képest, hogy
az idézést - egységesen az értesítésre vonatkozó szabályokkal - úgy kell közölni, hogy azt öt
nappal korábban kapja meg az érintett.
A 62. §-hoz
A jogállami eljárásjogokban meghatározó a szabad bizonyítás elve, ami azt jelenti, hogy a
hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, és a bizonyítékokat
egyenként és összességükben, szabad meggyőződése szerint értékeli. A közigazgatási
hatósági eljárásjogban ismertek azonban olyan, az eljárást gyorsító és egyúttal
kiszámíthatóbbá tevő, a szabad bizonyítás elvét áttörő megoldások, amelyekben a jogalkotó
egyes bizonyítási eszközök alkalmazását előírja. A tényállás két módon tisztázható:
-	a rendelkezésre álló adatok alapján és
-	a bizonyítási eljárás útján.
Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a tényállás tisztázása érdekében csak olyan bizonyíték
használható fel, amely az ügy szempontjából releváns és feltétlenül szükséges a megalapozott
döntéshozatalhoz. A bizonyítás célja tehát a tényállás nem teljeskörű, hanem (az ügy
eldöntéséhez nélkülözhetetlenül) kellő tisztázása.
Fontos változás, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítékaként a Javaslat tételesen
rendelkezik arról, hogy minden olyan jogszerűen beszerzett bizonyíték felhasználható, amely
a tényállás felderítésére alkalmas, valamint megtiltja, hogy bizonyítékként használják fel a
jogszabálysértéssel szerzett bizonyítékokat (ún. „mérgezett fa gyümölcse” szabály).
A bevált különös eljárási szabályokra figyelemmel a Javaslat lehetővé teszi, hogy a jogalkotó
indokolt esetben áttörje a szabad bizonyítás elvét, egyúttal csökkenti a hatóság döntésének
diszkrecionalitását. A jogalkotó felelős döntése alapján, megfelelően megválasztott szigorú
bizonyítási eszközök nem csak az eljárás menetét, hanem annak időtartamát is lényegesen
kiszámíthatóbbá, egyszerűbbé teszik. Éppen ezért, egyfajta zsinórmértékként megállapítja a
Javaslat azon szempontokat, melyek alapján az ágazati joganyag szigorú bizonyítást írhat elő
okirat vagy egyéb irat felhasználására vonatkozóan. Ez a rendelkezés összhangban van a
bürokratikus terhek csökkentésére irányuló kormányzati szándékkal, egyben valódi, tartalmi
deregulációt tesz szükségessé. Az interoperabilitás meggyökeresedett szabályai szerint itt is
külön hangsúlyozandó, hogy mellékletként nem kérhető az ügyféltől szakhatósági
állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához
szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat, amely nyilvános, vagy
amelyet valamely közhiteles nyilvántartás tartalmaz.
Minden más, nem okirati bizonyíték esetében a Javaslat szakít a kötött bizonyítási elemek
előírásának lehetőségével. E rendelkezés szükségessé teszi az ágazati anyagi jogi szabályok
felülvizsgálatát, továbbá a jelenlegihez képest sokkal nagyobb felelősséget ró a hatóságokra,
azzal, hogy minden egyes eljárásban saját maguk, teljesen szabadon, egyenként határozzák
83
meg az alkalmazandó bizonyítási eszközöket úgy, hogy eközben az eljárás időszerűsége se
szenvedjen csorbát.
A 63. §-64. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest több ponton átalakítja az ügyfél nyilatkozatára
vonatkozó rendelkezéseket. Az ügyfél nyilatkozatának szerepét, súlyát megnöveli, ami
nagyobb lehetőséget, egyúttal felelősséget is ró az ügyfelekre, mert egyes esetekben a
nyilatkozat - az azzal ellentétes bizonyítékok hiányában - elsődleges bizonyítási eszközzé
válhat. A Ket.-tel ellentétben - amely ezt csak az irat tekintetében engedi meg - a Javaslat
általános jelleggel lehetővé teszi, hogy a bizonyítékot az ügyfél nyilatkozatával pótolhassa,
amennyiben annak beszerzése nem lehetséges.
A jóhiszemű ügyféli joggyakorlás biztosítékaként a Javaslat megteremti annak lehetőségét,
hogy az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős
valótlan tényt, adatot állít vagy elhallgat, illetve ha a kötelező adatszolgáltatás körében
adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, eljárási bírsággal legyen sújtható. Mindez nem
sérti sem az ügyvédi titoktartásra vonatkozó szabályokat, sem a más, adatvédelemre
vonatkozó rendelkezéseket, hiszen az együttműködés keretében elvárható, hogy az eljárásban
minden szereplő jóhiszeműen járjon el, és ne akadályozza szándékosan az érdemi döntés
meghozatalát, ugyanakor a más törvényből fakadó titoktartási kötelezettséget a Javaslat nem
írja felül. Mindez természetesen nem sérti továbbá az önvádra kötelezés tilalmának
érvényesülését sem, erre külön utal is a Javaslat.
A 65. §-hoz
A Javaslat jelentősen egyszerűsíti az irat felhasználására vonatkozó szabályokat.
Egyértelművé válik, hogy irat bemutatására abban az esetben lehet kötelezni az ügyfelet,
amennyiben annak beszerzése az elektronikus ügyintézés szabályai szerint nem lehetséges,
továbbá rögzíti a Javaslat, hogy az ügyfél jogosult másolati példányban benyújtani az adott
okiratot, amennyiben nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel mindenben megegyezik. A
másolati példány elfogadhatósága tekintetében törvény vagy kormányrendelet eltérhet, hiszen
vannak olyan eljárások - elég csak az ingatlan-nyilvántartásra gondolni -, melyekben
kiemelkedő érdek fűződik az érintett okirat érvényességének megállapításához, az eredetiség
követelményéhez. Fontos újítás továbbá, hogy a külföldön kiállított közokirat
felülhitelesítését sem általános jelleggel követeli meg, hanem azt a hatóság akkor kérheti, ha a
közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kételye merül fel. Az eljárás
gyorsítását szolgálja az a rendelkezés, amely szerint, ha az ügyfél a nem magyar nyelven
kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles fordítását is csatolja, a hatóság azt a fordítás
szerinti tartalommal fogadja el, vagyis annak az eljárás során fordítása már nem lesz
szükséges.
84
A 66. §-67. §-hoz
Az egyik leggyakrabban igénybe vett bizonyítási eszközként a hatóság az ügyre vonatkozó
valamely tényt ismerő személyeket tanúként hallgatja meg. A tanúvallomás-tétel
kötelezettség, azonban vannak olyan esetek, amikor valaki nem hallgatható meg tanúként
(abszolút akadály), vagy a vallomástételt megtagadhatja (relatív tanúzási akadály). Ha a
Javaslat szerint valaki nem hallgatható meg tanúként, akkor sem tehet tanúvallomást, ha
egyébként azt felajánlja. A tanúvallomás megtagadásáról - megfelelő, a megtagadás
lehetőségére, valamint a hamis tanúzás jogkövetkezményeire is kiterjedő kitanítás után - az
érintett dönt. Ha megtagadja a vallomástételt, erre nem kötelezhető, és ezért nem is
szankcionálható. Ha viszont tanúvallomást tesz, igazmondási kötelezettség terheli.
A védett adat védelmét szolgálja, hogy a tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az
eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást. Ezzel szemben a tanú
védelmét biztosítja, hogy ha a hatóság elrendelte a tanú természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését, meghallgatásán az ő érdekében eljárókon kívül csak a
hatóság lehet jelen.
A 68. §-70. §-hoz
A Javaslat a szemlére vonatkozó szabályok megalkotása során egyfelől annak a tényállás
tisztázása során betöltött szerepére, másfelől a szemletárgy birtokosának magánszférájába
történő beavatkozás miatt szükséges garanciális szabályokra helyezte a hangsúlyt. Ennek
során a Javaslat a hatályosnál lényegesen egyszerűbb, de az ügyész számára hatékony
beavatkozási lehetőséget biztosító szabályt alkotott az azonnali eljárási cselekmény érdekében
lefolytatott szemle megtartására. A szabályozás értelmében minden olyan esetben, amikor a
szemle eredményes lefolytatása azt kikényszeríti - akár mert azt valaki akadályozza, akár más
fontos ok alátámasztja - a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti. További újítás, hogy
a szemle gyorsabb és hatékonyabb lefolytatása érdekében meghatározott esetekben az
ügyésznek nem lesz előzetes jóváhagyási jogköre; hasonlóan a szabálysértési törvényben
alkalmazott megoldáshoz, a szemle megtartásáról az ügyészt az arról szóló hatósági döntést
követően haladéktalanul, a szemle megtartását megelőzően értesíteni kell.
A 71. §-73. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárásokban betöltött jelentőségük miatt elengedhetetlen a
szakértőkre és tolmácsokra vonatkozó legfontosabb szabályok meghatározása. A Javaslat - a
jogalkalmazási tapasztalatokra figyelemmel - továbbra is rendelkezik arról, mikor kell, illetve
mikor nem lehet szakértőt igénybe venni, azonban nem ismétli meg az igazságügyi
szakértőkről szóló törvény rendelkezéseit.
Jelentős, az eljárást gyorsító és költséghatékony szabálya a Javaslatnak, hogy tolmácsként az
ügyben eljáró hatóság el nem járó tagja, valamint - ha az a tényállás tisztázáshoz
elengedhetetlen - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy
tolmácsként igénybe vehető.
85
A 74. §-75. §-hoz
A Javaslat ehelyütt megkülönbözteti az ellenérdekű ügyféllel szemben kérelemre indított
(jogvitás eljárások) és az ellenérdekű ügyfelek részvételével zajló eljárásokat.
A felek együttes meghallgatása sok olyan információhoz juttathatja a hatóságot, amelyek
relevánsak az ügy eldöntése szempontjából, így a jogintézmény alkalmazását minél szélesebb
körben teszi lehetővé a Javaslat. Tárgyalás tartása továbbra sem lesz kötelező, de minden
esetben - ha szükség van a felek együttes meghallgatására vagy azt az ügy természete
megengedi - dönthet úgy a hatóság, hogy akár jogvitás, akár ellenérdekű ügyfelek
részvételével zajló eljárásban tárgyalást tart. A hatóság továbbra is tárgyalást tart továbbá, ha
a tényállás tisztázásához szükség van az érintettek együttes meghallgatására. Mindezen
körülmények alapos mérlegelése a hatóság feladata és felelőssége, amennyiben egy ügyben
nem várható az ügyfelek együttműködése, úgy természetesen a hatóságnak nem kötelező a
jogintézményt alkalmazni.
Annak érdekében, hogy elősegítse az ügy az ügyfelek és a hatóság számára is megfelelő,
gyors lezárását, a Javaslat előírja, hogy a hatóság a tárgyaláson kísérelje meg az ellenérdekű
ügyfelek között egyezség létrehozását.
Figyelemmel arra, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok szerint a közmeghallgatás távolról sem
volt sem általános jellegű, sem pedig gyakran alkalmazott eljárásjogi jogintézmény, annak az
általános hatósági eljárásjogi kódexben való szabályozására nincs szükség. Természetesen e
jogintézménynek nagyon is helye lehet az egyes szakigazgatási, különös eljárási szabályok
között.
A 76. §-hoz
Az ügyféli jogok érvényesítése érdekében a korábbi szabályozással szemben a Javaslat
általános jelleggel írja elő a hatóságnak, ha bizonyítási eljárást folytatott le, és az eljárás
folyamán korábban nem biztosította az ügyfél számára a bizonyítékok maradéktalan
megismerését, úgy annak befejezését követően értesítse az ügyfelet. Hangsúlyozandó, hogy e
§ az értesítés céljaként tételezi a bizonyítékok megismerésének és a további bizonyítási
indítvány megtételének lehetőségét, azonban e rendelkezésből nem következik, hogy az
ügyfélnek a bizonyítékokat ténylegesen meg is kellene ismernie. Annak érdekében, hogy az
eljárás ne húzódhasson el, a hatóságnak célszerű a jogalkalmazása során az ügyfelek ez irányú
„meghallgatását” egyidőben biztosítani, a határidő tekintetében pedig az általános, nyolc
napos határidő irányadó.
A 77. §-hoz
A közigazgatási hatósági szabályozás egyik kulcskérdése, miként tudja az eljárások
időszerűségét biztosítani. Minden tapasztalat szerint az eljárások elhúzódásának egyik
meghatározó oka lehet, ha az ügyfél, vagy az eljárás bármely résztvevője azt akadályozza.
Indokolt ezért olyan rendelkezéseket is megállapítani, amelyek a gyakorlatban is alkalmasak
lehetnek az eljárást akadályozó magatartások visszaszorítására. A Javaslat több ponton is
86
átalakítja a hatályos szabályozást: így nem egyszerűen a kiszabott eljárási bírság mellett
biztosít lehetőséget az okozott eljárási többletköltségek megtérítésére, hanem - ha azt az
ügyfél vagy az eljárásban résztvevő bármely személy vagy szerv önhibájából eljárási
kötelezettségszegése okozta - az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezést kivételt
nem tűrő szabállyá teszi, és emellett biztosítja az eljárási bírság kiszabásának lehetőségét.
A Javaslat megállapítja emellett az eljárási bírság legalacsonyabb és legmagasabb mértékét,
és a kiszabás során értékelendő szempontokat. Az eljárási bírság maximális mértéke
tekintetében törvény eltérhet, hiszen más összegű szankció jelent hatékony fellépési
lehetőséget egy versenyfelügyeleti, avagy éppen egy szociális eljárásban. Annak pedig
természetesen továbbra sincs akadálya, hogy az ágazati joganyag az adott ügyfajta
sajátosságaihoz igazodó, további mérlegelési szempontot - mint kiegészítő szabály -
állapítson meg.
A 78. §-79. §-hoz
Az egyes eljárási cselekmények eredményének és lefolyásának dokumentálása a hatósági
eljárás egyik kulcskérdése. Ha az eljárási cselekmény nem rekonstruálható, vagy annak
eredménye nem állapítható meg, vagy mindezekkel összefüggésben bármilyen kétely merülne
fel, az az eljárás tisztességét veszélyeztetné, és a döntés megalapozottságára is kihatna.
A Javaslat meghatározza, hogy mikor, és milyen tartalommal kell jegyzőkönyvet, vagy
feljegyzést készíteni. Kiemelendő, hogy a Javaslat tudatosan használja e helyütt az eljárás
„más résztvevője” fordulatot, ugyanis indokolt a jegyzőkönyv előírását nem pusztán az ügyfél
és eljárás „egyéb résztvevőinek” részvételével zajló eljárási cselekményekre korlátozni,
hanem az akkor is szükséges, ha az pl. úgy zajlott a rendőrség részvételével, hogy azon a
szemletárgy birtokosa nem volt jelen. Emellett a technikai haladásra is figyelemmel,
egyszerűsíti a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó szabályokat, amikor kimondja, hogy
ilyen esetben a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek
azonosításához szükséges adatokat, az elkészítés helyét, idejét és egyéb körülményeit kell
feltüntetni.
Eddig hagyományosan a tanúval együtt szabályozta a jogalkotó a hatósági tanúra vonatkozó
szabályokat. Figyelemmel azonban arra, hogy a hatósági tanú rendeltetése nem az ügyben
való bizonyítás általában, hanem kizárólag az egyes eljárási cselekmények lefolyásának
dokumentálása, továbbá - szemben a tanúvallomás-tétellel - nem hogy nem kötelező, hanem
arra senki sem kötelezhető, a Javaslat itt állapítja meg a rá vonatkozó szabályokat.
IV.	Fejezet
A hatóság döntései
A 80. §-hoz
A Ket. egyik jelentős újítása volt, hogy elnevezésben is különbséget tett az érdemi (határozat)
és az eljárás során hozott más döntések (végzés) között. A döntés e két fajtájával összefüggő
évtizedes jogalkalmazási tapasztalatok meglehetősen széttartóak. Gyakran okozott nehézséget
87
a hatóságnak annak megítélése, hogy az eljárás során tett aktusa kíván-e egyáltalán döntést,
vagy valamilyen formátlan aktussal (pl. ügyfélnek küldött levél) az megfelelően kezelhető. Az
önálló jogorvoslattal támadható végzések körét a Javaslat tételesen meghatározza, a többi
(vagyis az önállóan nem, csak az érdemi döntés elleni jogorvoslattal támadható) eljárásvezető
végzést azonban képtelenség lenne az általános eljárásjogi szabályok szintjén tételesen
meghatározni. Annak érdekében, hogy az ügyfelek és az eljárás egyéb résztvevői számára is
egyértelmű legyen, hogy a hatóság nem pusztán udvariasságból levelez vele, és a neki küldött
irat kihathat az eljárására, eljárásjogi helyzetére, vagy végső soron az ügy érdemében hozott
döntésre is, indokolt az eljárásvezető döntések végzési formájának fenntartása. Figyelemmel
azonban arra, hogy az ilyen végzések indokolásának elkészítése jelentős, közigazgatáson
belüli, belső bürokráciát is eredményez, a Javaslat a döntés tartalmára vonatkozóan lehetővé
teszi, hogy a hatóság az ilyen esetekben egyszerűsített végzést hozzon, amelyben jogorvoslati
kitanítás szerepeltetése ugyan kötelező - hiszen innen értesül az ügyfél arról, hogy a döntéssel
szemben nincs helye önálló jogorvoslatnak -, az indokolás azonban kizárólag a végzést
megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére terjed ki. E rendelkezésekből az is következik,
hogy ha a hatóság nem tudja közlendőjének tételes jogszabályi alapját meghatározni, még
ilyen egyszerűsített döntést sem kell hoznia. Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy ilyen jellegű,
egyszerűsített végzés meghozatala nem kötelező, az csupán lehetőség a hatóság oldalán. Ha
az ügy összes körülményéből következően az szükséges, természetesen készíthető továbbra is
minden tartalmi elemet magában foglaló döntés is. Az érdemi döntések tehát ezen indokokkal
és változásokkal a Javaslat szerint továbbra is határozati formát igényelnek, az eljárás során
hozott (nem érdemi) döntések pedig végzések.
A Javaslat tartalmazza a hatóság hallgatására vonatkozó rendelkezést, azonban a jogfejlődésre
tekintettel jelentős újítást vezet be. Szövegszerűen is megjeleníti a jogszerű hallgatás
jogintézményét - a közigazgatási jogfejlődés eredményét általánosítva -, amely annyit jelent,
hogy - praktikusan tiltó - döntés hiányában, az ügyintézési határidő eredménytelen elteltével
az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása. Automatikus döntéshozatali eljárásban ez
főszabály, amelytől törvény vagy kormányrendelet eltérhet, teljes eljárásban és sommás
eljárásban azonban akkor van helye, ha azt a külön törvény vagy kormányrendelet lehetővé
teszi, és teljes eljárás esetén is kizárólag akkor, ha az ügyben nincs helye függő hatályú döntés
meghozatalának (ebben az esetben ugyanis a függő hatályú döntéshez fűződő
jogkövetkezmények alkalmazandók). A szakhatóságra mindezen rendelkezések természetesen
megfelelően irányadók a szakhatóságra vonatkozó alkalmazási szabály révén.
Elsősorban a szolgáltatási tevékenység megkezdésével összefüggő uniós joganyag által
indukáltan jelent meg egyfajta három lépcsős folyamat a szabályozási struktúrában. Attól
függően, hogy egy tevékenység gyakorolhatósága, annak hatóság általi ellenőrzése,
figyelemmel kísérése mennyire van szoros kapcsolatban a közérdekkel, lehet egy adott
tevékenységet bejelentés, ún. tudomásulvétel vagy engedély alapján gyakorolni. Az
engedélyezés legszembetűnőbb - és legjelentősebb - sajátossága a bejelentéssel szemben,
hogy az engedély konstitutív hatályú, egy formalizált eljárás és döntés szükséges az ügyfélnek
az adott tevékenység végzéséhez. Ilyen esetekben nyilván szoros kapcsolat áll fenn a
közérdekkel. A bejelentési modell sajátossága ehhez képest, hogy a tevékenység
88
megkezdéséhez nincs szükség hatósági eljárásra, csupán annak bejelentésére, a tevékenység
azonnal gyakorolható. A hatóság pedig utólag ellenőrizheti, szükség esetén megtilthatja a
tevékenység gyakorlását. A tudomásulvétel pedig valahol a két „alapmodell” közt
helyezkedik el. A bejelentési rendszer alapjait a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és
folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXVI. törvény fektette le. Az ún.
közigazgatási bejelentések és tudomásulvételek azonban más ágazati, különös eljárásokban is
megjelentek (tipikus példa az építésügyi eljárások). A Javaslat dogmatikai szempontból
közelít a kérdéskörhöz, és a bejelentések szabályait nem tartalmazza. Ennek indoka az, hogy a
bejelentés nem minősül kérelemnek, az alapján nem keletkezik a hatóság számára döntési
kötelezettség, mint adminisztratív dokumentum kívül esik a hatósági eljárásjog terrénumán. A
bejelentés csupán eredményezhet egy hivatalbóli hatósági eljárást - például bírságolás
jogosulatlan tevékenység végzése miatt -, de a cél éppen az, hogy a közérdek szempontjából
kevésbé jelentős ügyeket „elterelje” a hatósági eljárásjog hatálya alól. Másfelől a Javaslat
célja a valóban általános és valóban eljárásjogi rendelkezések megállapítása, a bejelentések
szabályai pedig nem tekinthetők ilyennek. Minden esetben csakis az ágazati joganyag tudja
azt meghatározni, hogy mely tevékenységek végezhetők bejelentés alapján, és konkrétan
milyen feltételekkel.
A bürokratikus terhek csökkentésére irányuló szándékkal összhangban a Javaslat továbbra is
fenntartja azt a - egyes ágazatokban létfontosságú - szabályt, hogy ha az eljárás a
jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a
jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, a hatóság mellőzi a
határozathozatalt, ezekben az ágazatokban ugyanis milliós nagyságrendben lenne szükséges
döntések kibocsátása, és a döntés tartalmára tekintettel a jogorvoslat nem életszerű.
A 81. §-hoz
A döntés tartalma, megszövegezése és hordozója körében a Javaslat nem kíván változtatni a
már kialakult szabályokon, így a Javaslat általános absztrakciós szintjének megfelelően
megtartja a Ket. szabályainak magját. A Ket. rendelkezéseiben szereplő többletelemek,
többletszabályok főleg ügyviteli, máshol pedig ágazati jellegűek voltak, azokat a Javaslat nem
veszi át. Mivel a Javaslat megengedi a rendelkezéseket kiegészítő szabályok alkalmazását, így
egyes ágazatokban továbbra is alkalmazhatják ezeket a döntés formaiságára vonatkozó
szabályokat.
A Javaslat jelentősen kiszélesíti az egyszerűsített döntés meghozatalának lehetőségét, ennek
eredményeként az nem csak akkor alkalmazható, ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében
helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát
vagy jogos érdekét nem érinti, hanem az önállóan nem fellebbezhető végzés, valamint az
egyezség jóváhagyása is e körbe tartozik. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az önálló
jogorvoslattal nem támadható végzések rendelkező része „teljes”, azaz abban jogorvoslati
kitanítást kell adni, hiszen az ügyfél így értesülhet arról, hogy a döntéssel szemben nem élhet
önálló jogorvoslattal. E rendelkezések egyébként abban is orientálják a hatóságot, hogy az
adott kérdésben szükséges-e végzést hozni, vagy elegendő „egyszerű levelet” írni: ha a
hatóság közlendőjét jogszabályi hivatkozással alá tudja támasztani, végzést hoz, ha azonban
89
nincs olyan jogszabályi hivatkozás, amelyre a döntését alapozná, azonban szükségesnek
látszik az eljárás résztvevőjével kommunikálni, azt - a döntés formáját és jogkövetkezményeit
nélkülöző - levélben is megteheti.
A 82. §-hoz
Osztva a német közigazgatás-tudomány egyöntetű álláspontját, amely különbséget tesz
bíróság döntéséhez kapcsolódó jogerő (Rechtskraft) és a közigazgatási hatósági döntéshez
kapcsolódó ún. Bestandskraft között, a javaslat szakít a közigazgatási jogerő fogalmával. Az
anyagi jogerő (tehát a döntés megtámadhatatlansága és megváltoztathatatlansága) ugyanis
kizárólag a bíróság döntéséhez kapcsolódhat. A jogerő jelenleg is két (alaki és anyagi)
értelemben jelenik meg a közigazgatási eljárásban, amely tudományos fogalom lévén nehezen
érthető mind az ügyfelek, mind az ügyintézők számára. Összhangban tehát a közigazgatási
perrendtartás koncepciójával, a Javaslat a jelenlegi alaki jogerő helyett a döntés véglegessége
fogalmat használja, kifejezésre juttatva, hogy a végleges döntés a hatósági eljárás befejezése,
azt már a hatóság nem módosíthatja, abból jogok és kötelezettségek fakadnak, tehát a hatóság
döntési joga tekintetében véglegesnek minősül.
A 83. §-hoz
Az egyezség jóváhagyására vonatkozó szabályokban fontos, az ügyfelek érdekeire
figyelemmel lévő újítás, hogy a hatóság az egyezségi kísérleten kívül kötött egyezséget is
jóváhagyhatja, ha az megfelel a garanciális feltételeknek. Az Alaptörvény külön nevesítése
azért indokolt, mivel vannak olyan rendelkezései - például az Alaptörvény P) cikke -, melyek
megsértésére adott esetben közvetlenül is hivatkozni lehet. A közérdek mint feltétel
nevesítése azért nem szerepel, mert a közigazgatási eljárás eleve a közérdek védelme
érdekében zajlik, a hatáskörgyakorlás során is a jogszabályban meghatározott közérdeket
érvényesíti a hatóság, így ez külön nevesítés nélkül is feltétele az egyezség jóváhagyásának,
amelynek a jogszabályszerűség is a feltétele.
A 84. §-hoz
A Javaslat az azonnali végrehajthatóság jogintézményét a jogalkalmazási tapasztalatok
alapján egyszerűsítette és közérthetőbbé tette. Hangsúlyozandó e körben, hogy az azonnali
végrehajthatóságnak csakis abban az esetben van jelentősége, amennyiben az adott döntéssel
szemben fellebbezésnek van helye, hiszen a végleges döntésben szereplő kötelezettségek
megsértésekor rögtön megnyílik a végrehajtási jog.
A 85. §-hoz
A döntés közlésére vonatkozó szabályok közül elhagyásra kerültek az általánosság szintjét el
nem érő részletszabályok, valamint az elektronikus közlésre vonatkozó rendelkezések, mivel
azokat az elektronikus ügyintézésről szóló törvény, valamint az ágazati érdekeknek
megfelelően ágazati jogszabályok rendezik.
90
A 86. §-87. §-hoz
Az eljárásjogok megújítására irányuló kodifikációs munka során egyöntetű álláspont alakult
ki abban a kérdésben - mind a jogtudomány, mind az új polgári perrendtartás. tervezetének
előkészítő munkálataiban részt vevő gyakorlati szakemberek részéről -, hogy a „kézbesítési
vélelem és annak megdöntése” dogmatikailag helytelen megjelölés azokra az esetkörökre,
amelyek bekövetkezése esetén a kézbesítési vélelem a jogszabály alapján beáll.
Amint arra a pl. a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság Koncepció I. tervezete is
rámutat a „törvényi vélelem valamilyen valószínű tény bizonyítását teszi szükségtelenné
azáltal, hogy e nem bizonyított tényre alapítva kell meghoznia döntését a bíróságnak. A
vélelem attól függően lehet megdönthető vagy megdönthetetlen, hogy a törvény lehetőséget
biztosít-e e valószínű, ámde bizonyítottként elfogadandó ténnyel szemben az ellenbizonyításra
vagy sem. Ezzel szemben a kézbesítési vélelem körében szabályozott két tényállás, az irat
átvételének megtagadása, valamint az átvétel elmulasztása esetén biztos, hogy nem történt
meg a kézbesítés, hiszen az iratot a feladó részére visszaküldi a postai szolgáltató. Valójában
tehát nem a kézbesítési vélelem, hanem a kézbesítési fikció kifejezésének az alkalmazása
indokolt, lévén a törvény egy valótlan tény, meg nem történt esemény valóságosnak tekintését
írja elő.”
Az eljárási törvények hatályos szabályozása alapján egyértelmű, hogy a kézbesítési vélelem
nem kizárólag a postai szolgáltató szabályszerű kézbesítési eljárásának lefolytatásához
kötődik, hanem megállapítható, hogy a vélelem beállásával összefüggésben „az átvétel meg
nem történtének a tényén” van a hangsúly és nem a postai szolgáltató szabályszerű kézbesítési
tevékenységén, amely csak egyik oka lehet az átvétel meghiúsulásának. Erre figyelemmel a
Javaslat - a kézbesítési fikció terminus technicus bevezetése nélkül - nem a vélelem
megdöntéséről rendelkezik, hanem a kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogás
lehetőségét biztosítja a címzettnek. Hangsúlyozandó, hogy e terminológiai pontosítás
(vélelem helyett fikció, illetve megdöntés helyett a kézbesítési fikcióval szembeni kifogás)
nem bontja meg a postai kézbesítésre vonatkozó jogszabályokkal való összhangot sem,
kizárólag a jogirodalom által is rendszeresen hivatkozott dogmatikai visszásság feloldását
szolgálj a.
A Javaslat - a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról
szóló 2015. évi CLXXXVI. törvényben kialakított szabályokhoz hasonlóan - nem írja elő a
hatóság számára, hogy a kézbesítettnek tekintettségről külön is tájékoztassa a címzettet.
A Javaslat szerint az iratot továbbra is a kézbesítés második megkísérlésének napját követő
ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni. Figyelemmel az 50. § (4) bekezdésére,
miszerint az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell, e
rendelkezésből nem következhet olyan értelmezés, amely a hatóság e kötelezettségét
duplikálná, a szabály a kézbesítő (postai szolgáltató, hatósági kézbesítő, vagy akár kézbesítési
végrehajtó stb.) sikertelen kézbesítési kísérletéhez fűz jogkövetkezményt.
Ha az ügyfél magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik, képviselőt nem
nevezett meg, és elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye, a Javaslat szerint az ügyfél
91
köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával kézbesítési meghatalmazottat állítani. Fontos
rámutatni e körben arra, hogy ezek a feltételek konjunktívak, azaz bármelyikük hiányában
nem kell kézbesítési meghatalmazottat megnevezni. Emellett a Javaslat megállapítja az
ügyféli jogok biztosítása miatt garanciális jelentőségű kézbesítési ügygondnokra vonatkozó
szabályokat.
A 88. §-89. §-hoz
A Javaslat a hatályos Ket.-től eltérően az általánosság szintjén a közlés két sajátos módját is
szabályozza. Mindkét közlési módban közös, hogy a döntés vagy annak egyes elemei
nyilvánosságra hozatalával biztosítja az ügyféli jogok gyakorlásának lehetőségét, így pedig a
megfelelő ügyintézéshez, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot. A két közlési módot
sajátosságaikra figyelemmel a javaslat elnevezésében is megkülönbözteti.
A kézbesítés - akár előre látható - sikertelensége esetén a hirdetmény az ügy azonosítása
szempontjából fontos adatok mellett azt a figyelemfelhívást is tartalmazza, hogy a hatóság az
ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése akadályba ütközött, ezért az ügyfél vagy
képviselője a döntést a hatóságnál átveheti. Ezzel biztosítható, hogy a döntés tartalma
illetéktelenek számára ne legyen megismerhető.
Ettől eltér az az esetkör, amikor az ügyfelek köre pontosan nem állapítható meg, számuk
nagy, vagy a döntés közérdekű keresettel támadható meg, ilyenkor közhírré tételnek van
helye. Ebben az esetben nem elegendő, hogy az ügyfelek pusztán a döntés tényéről
szerezzenek tudomást, jogaik gyakorlása, vagy éppen kötelezettségeik teljesítése érdekében
szükséges, hogy annak tartalmával is tisztában lehessenek. Ilyenkor a közlemény az ügy
azonosítása szempontjából fontos adatokon túl a határozat rendelkező részén és
indokolásának kivonatán kívül azt a figyelemfelhívást is tartalmazza, hogy a döntést a
hatóságnál megtekintheti.
Mind a hirdetményi közlést, mind pedig a közhírré tétel útján történő közlést az ágazati
törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, ezzel elérhető az elsősorban sok ügyfeles
ügyekben a kapcsolattartás megkönnyítése, az eljárás gyorsítása, természetesen az ügyféli
garanciák sérelme nélkül.
A 90. §-91. §-hoz
A döntés kijavítására és kiegészítésére vonatkozó szabályok nem igényeltek alapos revíziót,
ezért a Javaslat elsősorban az eddigi szabályokat pontosítja, megfogalmazását egyszerűsíti. A
Javaslat ugyanakkor garanciális és permegelőző szerepére tekintettel rögzíti, hogy a döntés
kijavítása és kiegészítése kérelemre is történhet. Indokolt ugyanis biztosítani, hogy ha a
kijavítás vagy a kiegészítés feltételei fennállnak, a hatóságot akkor is döntési kötelezettség
kell, hogy terhelje, ha erre az ügyfél hívja fel a figyelmét. Újítás ugyanakkor, hogy a Javaslat
értelmében, a kijavítással érintett döntésrésszel szemben ugyanolyan jogorvoslatnak van
helye, mint amilyennek az alapul fekvő döntés ellen volt. Így megelőzhető, hogy bizonyos -
kirívóan súlyos esetekben - a hatóságok érdemi hibák kijavítására használják azt a
jogintézményt, amely ellen eddig nem volt helye jogorvoslatnak.
92
A 92. §-93. §-hoz
A Ket. egyik lényeges innovációja volt a hatósági szerződés intézményének bevezetése. A
Ket. 76. § (1) bekezdése alapján jogszabály lehetővé teheti, hogy az elsőfokú hatóság a
hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése
érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést kössön. Ez lehetőséget
biztosít arra, hogy egyes ügyekben a közhatalmi kötelezés helyett a felek - a hatóság és az
ügyfél - közösen találjanak olyan módot és kiegyensúlyozott feltételrendszert, amely mindkét
fél érdekét kielégítő, biztonságos és megvalósítható (pl. hatékony és költségkímélő) módon
garantálja a közcél érvényesítését. Ebben a viszonyban tehát nem a kötelezésen, hanem a
felek kölcsönösen előnyös együttműködésén van a hangsúly, ami nagyobb esélyt ad a
közérdek érvényesítésére, mint a hatóság közhatalmi fellépése.
A Javaslatnak nem tárgya annak a szabályozási hiánynak a kiküszöbölése, amely az ún.
közjogi szerződések vagy közszerződések általános, átfogó rendezése terén mutatkozik, és
amely átfogó szabályozás a hatósági szerződés intézményének hátteret biztosíthat.
Ugyanakkor e tízéves jogintézmény fenntartásával és továbbfejlesztésével biztosítja, hogy
ennek az egyre terjedő megoldásnak rugalmas, a közérdeket jól szolgáló jellege a jövőbeli
változásoknak is megfelelő keretet kínáljon.
A Javaslat lényeges újítása, hogy jogszabály nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé is teheti a
hatósági szerződés megkötését. Az újabb jogfejlődés ugyanis ebbe az irányba mutat: egyes
törvények ezt a megoldást nem a hatóság által választható, hanem kötelező döntési formaként
intézményesítik.
A hatósági szerződés mint sajátos döntési forma a benne foglalt kötelezettségek végrehajtása
tekintetében is sajátos megoldásokat igényel. Ez azonban - éppen a hatósági szerződési forma
által lehetővé tett rugalmasság miatt - részletezően nem határozható meg a Javaslatban. Ezért
a Javaslat előírja, hogy a hatósági szerződésben rendelkezni kell a szerződésszegés
jogkövetkezményeiről is. Az ágazati szabályozásban nyílik lehetőség ezek konkrétabb
meghatározására. Másfelől a végrehajthatóság érdekében a hatóságnak úgy kell megkötnie az
egyedi hatósági szerződést, hogy az alkalmas eszközöket nyújtson a szerződő felek által
vállalt kötelezettségek kikényszerítésére. Ezek az eszközök lehetnek hagyományos
közigazgatási végrehajtási eszközök is, de akár polgári jogi jellegű biztosítékok is.
Mindezekre tekintettel a Javaslat a szerződésszegés esetére általánosságban a végrehajtás
megindításáról rendelkezik. Utalni kell arra, hogy az ágazati norma - kiegészítő
szabályozásként - sajátos végrehajtási intézkedési formákat is megállapíthat.
V.	Fejezet
Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás
A 94. §-hoz
A Javaslat V. fejezete azokat az eltérő szabályokat állapítja meg, amelyeket a hatósági
bizonyítvánnyal, hatósági igazolvánnyal és hatósági nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban
93
kell alkalmazni. A szabályozás koncepcionális változást nem hoz a Ket.-hez képest, azonban a
szabályanyag jelentős rövidítésen, ésszerűsítésen, valódi általánosításon ment keresztül. A
fejezet hatálya továbbra is csak azon bizonyítványokra, igazolványokra és nyilvántartásokra
terjed ki, melyeket hatóságok hatósági jogkörben állítanak ki, illetve vezetnek. Így nem
vonatkoznak a szabályok példának okáért olyan nyilvántartásokra, mikor hatóságok nem
hatósági jogkörben vezetnek nyilvántartást - tipikusan belső nyilvántartások -, vagy olyan
nyilvántartásokra, melyeket nem hatóságok - hanem például bíróságok - vezetnek. A Javaslat
értelmében a hatósági bizonyítvány, igazolvány, valamint a hatósági nyilvántartásba történő
bejegyzés továbbra is határozatnak minősül, természetesen kiegészítő eljárási szabály -
garanciális okokból - lehetővé teheti külön, alakszerű határozat meghozatalát ilyen esetekben
is.
Fontos eltérés a Ket. szabályaihoz képest, hogy a nyilvántartásokra vonatkozó ágazati
szabályanyag tekintetében a Javaslat rendelkezéseitől való eltérés már nem lehetséges. Ezt a
szabályanyag „lakonikussága”, valóban általános jellege indokolja, ezzel is erősítve a Javaslat
kódex jellegét.
A 95. §-hoz
A Javaslat szerint a hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárás továbbra is kérelemre
induló hatósági eljárás, amelynek tárgya, hogy az ügyfél valamely tény, állapot vagy egyéb
adat igazolását kéri a közigazgatási hatóságtól.
Egy hatósági bizonyítvány tartalma kizárólag igazolás lehet, azonban közvetlenül a hatósági
bizonyítványból sem jog, sem kötelezettség nem származhat. Ez nem zárja ki azt, hogy a
hatósági bizonyítvány kiállításához ügyfélként bárkinek ne fűződhetne joga vagy jogos
érdeke. Az ügyfél jogosultságát vagy kötelezettségét azonban nem a hatósági bizonyítvány
teremti meg, azt nem konstituálja.
A normaszöveg ugyan tételesen nem rendelkezik róla, de az általános szabályokból továbbra
is levezethető, hogy hatósági bizonyítványnak kell tekinteni minden dokumentumot, amelyet
különös eljárási szabály nem ekként nevesít, azonban a hatósági bizonyítvány a Javaslatban
meghatározott feltételeinek megfelel.
A hatósági bizonyítvány - akárcsak egy formális hatósági határozat is - közokirat. A
közokiratoknak két típusa különböztethető meg: a rendelkező és a bizonyító közokirat. A
hatósági bizonyítvány és a hatósági igazolvány bizonyító közokirat: a benne foglalt tények és
adatok valódiságát vélelmezni kell. A jogorvoslat ebből fakadóan speciális ezen
jogintézmények tekintetében, a Javaslat azonban megteremti a rendes jogorvoslati út
igénybevételének lehetőségét ezen aktusokkal szemben is az ellenérdekű ügyfelek védelme
érdekében.
A 96. §-hoz
A hatósági igazolvány abban különbözik a hatósági bizonyítványtól, hogy tartalmát tekintve
az ügyfél adatainak és jogainak rendszeres igazolására szolgál, és tartalmát jogszabály minden
94
esetben pontosan meghatározza. A hatósági bizonyítvány esetén ez utóbbi nem érvényesül
minden esetben. A Javaslat a Ket. szerinti ügyviteli jellegű rendelkezéseket mellőzi, és az
ágazati - a hatósági igazolványt rendszeresítő - jogszabályokban rendezendő kérdéseknek
tekinti.
A 97. §-hoz
A hatósági nyilvántartásokra vonatkozó szabályanyag nem hoz koncepcionális változást,
azonban hangsúlyozandó, hogy a tárgykörben jelentős egyértelműsítés, pontosítás történt. A
szabályok alapján tehát egyértelművé válik, hogy:
-	csak az minősül hatósági nyilvántartásnak, amely nyilvántartás közhiteles, azaz a
hatóságok által vezetett, nem közhiteles nyilvántartások vezetése nem minősül
hatósági ügynek, így azokra nem terj ed ki a kódex hatálya, és
-	szükségszerűen, ha egy hatóság valamely adatról hatósági nyilvántartást vezet, az
közhitelesnek minősül.
Minden más belső, technikai, kizárólag a hatóság tevékenységét szolgáló nyilvántartás nem
tekintendő hatósági nyilvántartásnak. Erre a körülményre az ágazati jogszabályok utalnak is,
tipikusan a „közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül” fordulattal. Ezzel kapcsolatban
kiemelendő, hogy ez a meghatározás csupán egy „orientáló” szabály, hiszen ezen - konkrét -
meghatározás nélkül is hatósági nyilvántartásnak minősül minden olyan nyilvántartás,
melynek vezetése közvetlenül kihat az ügyfél jogára, jogos érdekére. Ezt az „orientáló”
jelleget erősíti meg a (2) bekezdés törvényi eltérést engedő kitétele is, amely alapján pl. az
ingatlannyilvántartásra vonatkozó elvek változatlan formában élhetnek tovább.
A szabályanyag a nyilvántartások egyik csoportosítását veszi alapul, azaz, hogy egy hatósági
nyilvántartás konstitutív, vagy deklaratív. A konstitutív nyilvántartás az ügyfél jogát
keletkezteti, módosítja, vagy megszünteti. A deklaratív nyilvántartások ezzel szemben csupán
a benne foglalt adatok, tények közhiteles - a közbizalmi elem védelme érdekében -
igazolására szolgálnak. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a Javaslatban meghatározott
követelmények nem konjunktívak, a hatósági nyilvántartás vagy konstitutív, vagy deklaratív.
VI.	Fejezet
Hatósági ellenőrzés
A 98. §-102. §-hoz
A hatósági ellenőrzést (a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan) önálló fejezetben szükséges
megjeleníteni az általános közigazgatási rendtartásban, hiszen a hatósági ellenőrzés egy olyan,
sajátos hatósági tevékenység, amely nem minősül hatósági ügynek. A hatósági ellenőrzésnél
utalás történik arra, hogy az ellenőrzés alapján indulhat meg maga a hatósági eljárás, ez tehát
egy azt megelőző cselekménysorozat. Ennek megfelelően a struktúra is úgy került
kialakításra, hogy a hivatalbóli eljárások szabályait megelőzően rendezi a Javaslat a hatósági
ellenőrzés témakörét.
95
Ugyanakkor az ellenőrzésre - normagazdaságossági szempontok miatt - a hatósági eljárás
releváns, a hivatalbóli eljárásokban irányadó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az
alkalmazandó szabályok egzakt, taxatív felsorolása lehetetlen. Minden rendelkezés, amely az
adott ágazati eljárás sajátosságaihoz igazodóan értelmezhető, releváns lehet a hatósági
ellenőrzés során, s így alkalmazandó. Csak a teljesség igénye nélkül néhány példa: az
alapelvek, az ügyfél értesítése, a szemle, vagy éppen az eljárási cselekmények
dokumentálására vonatkozó rendelkezések. Ennek közelebbi meghatározása nem is kívánatos,
hiszen egyes ágazatokban más jogintézmények bírnak jelentőséggel, és így ágazati különös
szabályozás tárgya lehet. Éppen erre tekintettel a Javaslat nem tartalmaz külön rendelkezést az
ellenőrzés időtartamára vonatkozóan, hiszen ez nem az általános szabályozás körébe tartozik.
Az ügyintézési határidő alkalmazását nem zárja ki a hatósági ellenőrzésre vonatkozó fejezet,
annak alkalmazása más - életszerűségi - okból sem kifogásolható, így a jogintézmény
rendelkezésre áll. Ettől eltérni pedig az általános szabályok alapján lehet.
A hatósági ellenőrzés önálló közigazgatási tevékenységfajta. A hatósági ellenőrzés sajátos
konstrukció, ugyanis a hatósági ellenőrzés és az ellenőrzés eredményeként megállapított
jogsértés tárgyában a jogkövetkezmény-alkalmazás nem egy egységes eljárásban történik. A
hatósági ellenőrzés elkülönült - részleges, nem teljes - hatósági cselekménysor, melyet
jogsértés megállapítása esetén egy másik, mégpedig hatósági vagy más eljárás követ,
jogsértés hiányában pedig ennek megállapításával lezárul. Igaz ez akkor is, ha az való életben
ez külső szemlélő számára nem feltétlenül jelenik meg, hiszen lehetőség van jogsértés esetén,
így a hatósági tevékenység e két szakasza nem feltétlenül különül el időben. A szabályozás
logikai tisztasága azonban megküveteli e dogmatikai elkülönítés megjelenítését.
A hatósági ellenőrzés számos eljárási, közpénzügyi és költségvetési előnye miatt az új
szabályozásban tovább fejlesztendő, sőt erősítendő, valamint alkalmazását ösztönzendő
szabályok is szükségesek lehetnek az ágazati szabályozásokban.
A hatósági ellenőrzés eszközével történő tényfeltárás, vizsgálat jelentősen csökkentheti a
hatósági eljárások számát, másfelől feltárhat hatósági intézkedéseket szükségessé tevő
tényeket. A hatósági döntések végrehajtásának ellenőrzése mellett ugyanis egyre fontosabb az
a funkció, amely annak megállapítását célozza, hogy szükséges-e hatósági eljárást, eljárásokat
indítani. A hatóság feladata a jogalanyok jogkövető magatartásának ellenőrzése is. Így pl. egy
széleskörű piacfelügyeleti ellenőrzés alapján feltárható, hogy szükség van-e akár sok száz
egyedi hatósági eljárásra. A hatósági ellenőrzés ezen módja fölöslegessé teheti tényleges,
teljes eljárások tömeges megindítását is. Az ellenőrzés eredménye alapján a hatóság
koncentrálhat azokra az egyedi esetekre, amelyekben intézkedést igénylő jogsértést állapított
meg. Ez jelentős költséghatékonyságot eredményez, valamint alapvetően érinti az eljárásrend
rugalmasságát, ügyfél-orientáltságát.
A hatósági ellenőrzés nem formalizált hatósági határozattal zárul, hanem a jogsértéssel vagy
annak hiányával összefüggő ténymegállapítással, illetve esetleg eljárás-kezdeményezéssel
más hatóságnál vagy bíróságnál (pl. büntetőeljárás), vagy más állami szervnél. E tárgykörben
újdonság, hogy a Javaslat nem rendelkezik - főszabály szerint - az ellenőrzés lezárásának
mikéntjéről, dokumentálásáról, amennyiben az ellenőrzés eredményeként hatósági eljárás
96
indul. Az eljárási cselekmények dokumentálásának hiteles, bizonyítható módon történő
rögzítése ugyanis az adott hatóság feladata és felelőssége. Jogsértés hiánya esetén kérelemre
folytatott hatósági ellenőrzéskor minden esetben, hivatalból folytatott ellenőrzést követően
pedig az ügyfél külön kérelmére köteles a hatóság hatósági bizonyítványt kiállítani ezen
körülmény - közhitelű - igazolhatósága érdekében. A folyamatos ellenőrzési feladatok
hatékony ellátásának biztosítása érdekében ugyanakkor rögzítésre kerül, hogy ilyen típusú
hatósági ellenőrzés esetén az ügyfél előzetes értesítése mellőzhető.
Kiemelendő, hogy - amint az a Javaslat ügyintézési határidőre vonatkozó szabályaiból
kényszerítően következik - a jogsértés megállapítását követően a hatóság azonnal, de
legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik a hatósági eljárás megindításáról, vagyis kizárja
azt, hogy a hatósági ellenőrzés során feltárt jogsértés esetén hetekkel, vagy hónapokkal
később induljon csak meg a hatósági eljárás.
A hatósági ellenőrzés egyik - specifikus, leginkább erre a tevékenységfajtára jellemző -
lezárási módja azonban a felhívás jogintézménye, amely kötelezésre vagy szankcionálásra
irányuló hatósági eljárás megindítása nélkül biztosíthatja a jogszerű állapot helyreállítását. A
szabályrendszer azonban tipikusan anyagi jogi rendelkezésekből állt a hatályos Ket.-ben, így a
jövőben ezen témakör az ágazati szabályanyag terrénumába fog tartozni, ahogyan az például a
kis- és középvállalkozások védelmével összefüggő törvényi szabályozásban meg is jelenik.
A Javaslat nem tartalmazza sem az ellenőrzési tervre és jelentésre, sem az ellenőrzés
eszközeire vonatkozó rendelkezéseket. Előbbi indoka az, hogy azok teljes mértékben
ügyviteli, illetve hatósági tevékenységszervezési jellegű szabályok voltak a Ket.-ben, nem
pedig általános eljárásjogi rendelkezések. Az ezekre vonatkozó követelményeket ugyanakkor
az ágazati joganyag - kiegészítő szabályként - továbbra is tartalmazhatja.
A Javaslat nem határozza meg a folyamatos ellenőrzési feladat fogalmát sem. Nem lehetséges
ugyanis valamennyi ágazat sajátosságait felölelő definíció megalkotása a tárgykörben,
legfeljebb oly módon, amely szubszidiáriusan lenne alkalmazandó. Hiszen az egyik ágazatban
folyamatos ellenőrzési feladatnak tekintendő az online kapcsolattal megvalósított ellenőrzés,
de a ciklikusan - például hetente - tartott ellenőrzés is lehet folyamatos ellenőrzési
tevékenység. Egy eltérést lehetővé tévő meghatározás éppen a szabályozás általánosságát
rontaná le. Az általánosság igénye és a terjedelmi korlátok miatt sem lehetséges, hogy
valamennyi, a jelenlegi jogszabályi környezetben megjelenő folyamatos ellenőrzési formát a
Javaslat tartalmazzon. Ez minden esetben az adott különös eljárásjogi normában határozható
meg, ahogy az a hatályos joganyagban meg is jelenik.
97
VII. Fejezet
A hivatalbóli eljárások közös szabályai
A 103. §-105. §-hoz
A Javaslat teljesen új megközelítésből szabályozza a hivatalbóli eljárásokat. Ennek
megfelelően a Javaslat kétféle aspektusban tárgyalja a hivatalbóli eljárást, illetve az eljárások
hivatalbóli j ellegét.
Egyfelől alapelvi szinten kimondja, hogy az eljárásban a törvény keretei között a hivatalból
való eljárás elve érvényesül a tényállás megállapítása, a bizonyítás módja és terjedelme, az
ügy szempontjából fontos valamennyi körülmény figyelembe vétele, a hatóság döntéseinek
önálló felülvizsgálata tekintetében (függetlenül attól, hogy az eljárást ki kezdeményezi). Ezzel
lényegében a Javaslat - hasonlóan a Ket.-hez - a hatósági eljárásnak a bíróság eljárásától
különböző jellegét rögzíti, vagyis nem a felek indítványai szerint folyik az eljárás, a hatóság
ebben az értelemben nem bekötött szemű, semleges fél, hanem az eljárási cselekmények aktív
alakítására köteles.
Másfelől a szűkebb értelemben vett hivatalból indított eljárásokat szabályozza: elkülöníti a
csak kérelemre induló eljárásoktól azt az esetkört, amikor maga a hatóság a saját
elhatározásából indít eljárást (vagy a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott
feltételek fennállása esetén folytatja). Ettől megkülönböztetendő a Javaslat külön fejezetében
szereplő hatósági intézkedések köre. Fontos kiemelni, hogy a hatósági intézkedések
megtételére a hatóság szintén hivatalból jogosult - és a feltételek fennállása esetén köteles is -
, azonban azok nem önálló eljárások, így alkalmazásukra kérelemre induló eljárásokban is
lehetőség van.
A kétféle eljárási (eljárás-indítási) mód az eljárás tárgyának a közérdekkel való szorosabb
vagy távolabbi kapcsolatán alapszik. A kérelemre induló eljárásokban a kérelmező (ügyfél)
törvényes magánérdekének védelme, érvényesítése dominál, amely csak annyiban érint
közérdeket, hogy a jogos magánérdek törvényes keretek közötti érvényesíthetősége maga a
közérdek. Itt tehát valójában a magánérdek és a közérdek összehangolására szolgál a hatósági
eljárás.
Az eleve hivatalból indítható eljárások viszont közvetlenül a közérdek érvényesítésére
irányulnak, általában valamely olyan magánérdekkel szemben, amelyek sértik a közérdek
megvalósulását (de akár többféle közérdek ütközése esetén is lehetséges). Ezek alapvetően
azért hivatalból indíthatók, mert a közérdek védelme érdekében az eljárást nem lehet
kizárólag kérelemtől függővé tenni, az a hatóság aktív fellépését, kezdeményező magatartását
igényli.
Tekintve, hogy a hatósági ügyek elsöprő többsége - azok jellegére tekintettel - kérelemre
indul, a Javaslat ezt tekinti az eljárás alapvető típusának, és ehhez képest állapítja meg az
általános eljárási szabályok szemléletét a VII. fejezetben. Megjegyezve ugyanakkor, hogy - a
hivatalbóliság alapelvére tekintettel - az eljárás lefolytatása, részcselekményei szempontjából
98
(az általános szabályok szintjén) nagyrészt nincs különbség, mert nem az eljárás
megindításának módja vagy a kezdeményező személye dönti el az eljárás jellegét.
A hivatalbóli eljárásokra vonatkozó - a kérelemre induló eljárásokhoz képest - különös
szabályai közt több, a joggyakorlat által is jelzett ellentmondást kiküszöböl a Javaslat. Ezek
közül a legfontosabbak a következők.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a hivatalbóli eljárásoknak két típusa különböztethető
meg: egyik eset, amikor az eljárás kizárólag hivatalból indulhat meg, másik típusa pedig az,
amikor a kérelemre induló eljárást a hatóság hivatalból folytatja.
A Javaslat - összhangban a kérelem definíciójával - egyértelműsíti, hogy a hivatalbóli eljárás
lefolytatásához, kezdeményezéséhez az ügyfélnek nem fűződik alanyi joga, azaz önmagában
az ügyfél beadványa a hatóságra nem ró döntési kötelezettséget.
A hivatalbóli eljárás megindítása körében kerül szabályozásra az eljárás megindításáról való
értesítés (annak tartalma, illetve mellőzésének esetei), lényegesen csökkentve az eltérés
lehetőségét, egyúttal garanciális okokból bizonyos esetekben ahhoz legalább törvényi szintet
megkívánva, és jelentősen egyszerűsítve az irányadó szabályozást. Külön törvényi előírás
nélkül is mellőzhető ugyanakkor az értesítés, ha az az eljárás eredményességét meghiúsítaná.
Ez egy magasabb védelmi szintet jelent, mint az egyszerű veszélyeztetés, mert tényleges
kényszerítő indokok szükségesek hozzá. Az, hogy ez az adott ügyben fennáll-e, az ügy összes
körülményének alapos mérlegelését követően állapítható meg, és a hatóság feladata,
felelőssége annak indokoltságának alátámasztása.
Az ügyfelek jogát nem sérti, ha a kérelemre induló eljárásban nem lesz általánosan kötelező
az ügyfelek értesítése, hiszen a tényállás-tisztázás keretében rögzíti a Javaslat, hogy minden
esetben, amikor bizonyítás lefolytatására kerül sor, az ügyfelet értesíteni kell - ha addig
például nyilatkozattételre felhívás keretében nem történt meg - annak érdekében, hogy
betekinthessen az iratokba, nyilatkozatot tegyen, stb. Amennyiben erre nem kerül sor
mégsem, úgy a bizonyítékok ismertetésére vonatkozó szabályok alapján az ügyfél számára
biztosítani kell a lehetőséget a további bizonyítási indítványok megtételére, biztosítani kell
számára az iratbetekintést, stb. Így ezen jogintézmény, habár nagyon jelentős, garanciális
szerepet csupán a hivatalbóli eljárásokban tölt be. A hatóságok munkáját sem nehezíti meg az
értesítés intézménye, hiszen minden olyan eljárásban, amely jellegénél fogva igényli az
azonnali intézkedést, és amennyiben az értesítés meghiúsítaná az eljárás eredményességét,
vagy azt törvény - kiemelten fontos közérdekre tekintettel - kizárja, úgy a jogintézmény
mellőzhető. Életszerűden ugyanis adott esetben egy közúti ellenőrzés keretében előre
értesíteni a - feltehetően - megbírságolandó ügyfelet.
Rögzíti a Javaslat, hogy, amennyiben a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés
feltételei egyébként fennállnak, a hatóság az ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő
ügyféllel nyomban közölheti. Ezzel a megoldással lehetővé válik, hogy a dogmatikailag
ugyan elkülönülő, de a valóságban nem feltétlenül megjelenő, a hatósági ellenőrzést követő
hivatalbóli eljárásban a döntés azonnal meghozható legyen.
99
Az eljárás megszüntetésének a hivatalbóli eljárásokban alkalmazható esetei kikerülnek a
szabályozásból. Ennek indoka, hogy a hatáskör hiánya miatti megszüntetési ok a kérelem
visszautasítására vonatkozó szabályok miatt okafogyottá vált. Az eljárás megszüntetése
további esetköreinek - mikor a hivatalbóli eljárás jogsértést nem tárt fel, továbbá, mikor
hivatalbóli eljárásban a tényállás nem volt tisztázható, és további eljárási cselekménytől
eredmény nem várható - kikerülését az indokolja, hogy nem tekinthető valódi adminisztratív
tehercsökkenésnek azon körülmény, miszerint ilyen esetben nem határozattal, hanem
végzéssel dönt a hatóság. Az eredmény - lényegét tekintve - ugyanaz, így a jövőben ilyen
esetben a hatóságoknak érdemi határozatot kell hozniuk. Kiemelendő továbbá, hogy az
ügyfélnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy érdemi - végleges - határozat álljon
rendelkezésre azon körülményről, hogy jogsértés nem történt, hiszen ez teremt res iudicata-t
(ítélt dolog esetét), csökkentve ezzel a visszaélés lehetőségét a hatóságok oldalán.
A Javaslat nem állapít meg más jogkövetkezményeket hivatalbóli eljárásban az ügyintézési
határidő jogszerűtlen túllépésére, mint a kérelemre induló eljárásoknál. Azaz, határidő
túllépés esetén költségmentesség illeti az ügyfelet és díjfizetési kötelezettség terheli a
hatóságot. Azonban, evidens módon kizárt a kérelmezett jog gyakorlásáról beszélni, hiszen
nincs az ügyben kérelem. Mindezekre tekintettel egyébként hivatalbóli eljárásokban
természetesen nem alkalmazhatók a függő hatályú döntés és a sommás eljárás szabályai sem.
A Javaslat ugyanakkor hivatalbóli eljárásokban is gyakorlatilag objektívvé teszi az
ügyintézési határidőt, ugyanis abba kizárólag az eljárás felfüggesztésének időtartama nem
számít be. Ezen megoldásokkal a Javaslat egyfelől a hatóságot ösztönzi eljárásának hatékony
és gyors lefolytatására, továbbá az ügyfél szempontjából is előnyös, hiszen kizárja, hogy a
hatóság gyakorlatilag időkorlát nélkül vizsgálhassa jogsértését, és ezáltal jogbizonytalanságot
okozzon.
További újdonság, hogy a Javaslat csupán a hivatalbóli eljárásokban teszi lehetővé - itt
azonban főszabállyá téve - az ügyfél adatszolgáltatásra történő kötelezését. Ennek indoka
abban keresendő, hogy hivatalbóli eljárásban kiemelten elvárható az ügyfél eljárást segítő,
együttműködő magatartása, , továbbá ilyen eljárásokban az ügyfél tipikusan nem is érdekelt a
hatóság munkájának elősegítésében, éppen ezért teszi lehetővé a Javaslat, hogy az ágazati
joganyag - az eljárási bírságon túl - jogkövetkezményeket állapítson meg az adatszolgáltatási
kötelezettség elmulasztására.
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabstv.) és a módosítását tartalmazó 2012. évi
XXXI. törvény 2012. április 15-ei hatállyal átalakította a közigazgatási bírságolás rendszerét.
A Szabstv. hatálybalépésével mintegy száz korábbi tényállás szabálysértési szankcionálása
szűnt meg, figyelemmel azok közigazgatás-ellenes voltára, ezzel - részben - megszűnt a
szabálysértési és közigazgatási kettős szankcionálás rendszere [Szabstv. 1. § (1) bekezdése, 2.
§ (4) bekezdése].
A cselekmények társadalomra veszélyessége ezzel nem szűnt meg, így azok önkormányzati
rendeletben közigazgatási bírsággal büntethető jogsértésekké alakultak, ezzel egyidejűleg a
Ket. kiegészült a közigazgatási bírságolás keretjellegű szabályaival, amelyek a hatóságok
100
számára biztosították a szabálysértési eljáráshoz hasonló eszközök igénybevételét: a
közigazgatási bírságokra és a helyszíni bírságokra vonatkozó keretszabályok, az elkobzás
szabályai, valamint az önkormányzati rendelet alapján kiszabható közigazgatási bírságok
keretszabályai (bírság összegének keretei, a bírság közérdekű munkával történő megváltása).
Ezen rendelkezések azonban anyagi jogi rendelkezések, melyek dogmatikailag idegenek egy
eljárási törvénytől. Az önkormányzati rendelet alapján kiszabható közigazgatási bírságok
keretszabályai továbbá egyáltalán nem tekinthetőek általánosnak, hiszen azok csupán az ezzel
összefüggő hatósági eljárásokra vonatkoznak. Sőt, a közigazgatási bírság mértékére
vonatkozó minimum és maximum az önkormányzati rendeletalkotás egyik garanciájának,
korlátjának is tekinthető. Az Alkotmánybíróság éppen a garanciális szabályok hiánya miatt
semmisítette meg a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX.
törvény (a továbbiakban: Mötv.) önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó
rendelkezését [38/2012. (XI. 14.) AB határozat]. A rendeletalkotás azóta a Mötv. 8. §-án
alapszik, azonban a garanciális szabályok továbbra is hiányoznak, így a szabályozási struktúra
az Alkotmánybíróság előtt a jövőben is számos problémát okozhat.
Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy „a jogbiztonság követelménye magában
foglalja azt, hogy ha törvény valamely alkotmányos, illetőleg törvényben szabályozott jog
korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a törvénynek
meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét, annak korlátait is. Ezzel összhangban
az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a jogállamiság követelményével
összeegyeztethetetlen, alkotmányellenes helyzet áll elő azáltal, hogy az önkormányzat
képviselő-testülete a szükséges jogi szabályozás hiányában, jogi kötöttségek nélkül, szabad
belátása szerint korlátozhat alapjogot.” [vö. 6/1999. (IV. 21.) AB határozat] Az Emberi Jogok
Európai Bíróságának gyakorlata pedig egyértelművé teszi, hogy az ilyen jellegű szankcionálás
során is érvényesülnie kell a büntetőjogi garanciáknak.
Fentiekre tekintettel ilyen rendelkezéseket a Javaslat nem tartalmaz, és - ahol a
jogintézményekre szükség van az eljárás specialitása miatt - azok szabályozása különös
eljárási szabályként bekerülhetnek az ágazati törvényekbe, például a Mötv.-be, amely
megoldás számos előnnyel jár. Egyfelől a szabályok dogmatikailag oda illenek, másfelől a
rendelkezések abban a jogszabályban kerülnek elhelyezésre, amely a tárgykört tekintve
általános.
További érv a szabályozási struktúra átalakítása mellett, hogy az Alkotmánybíróság kifogásai
mind a rendeletalkotási garanciák hiányára vezethetőek vissza, márpedig a Javaslat funkciója
nem az önkormányzatok „korlátozása”, hanem az általános eljárási szabályok megállapítása.
101
VIII.	Fejezet
Az egyes hatósági intézkedések különös szabályai
A 106. §-110. §-hoz
Koncepcionális változást, újítást eredményez a Javaslat VIII. fejezete, amely a hatósági
intézkedések eljárásjogi intézménye jogi minőségének - eddig elmaradt - tisztázását valósítja
meg a törvény szintjén. A hatósági intézkedések számos szakigazgatási területen
érvényesülnek és sok esetben jelentős beavatkozást jelent az érintettek társadalmi, gazdasági,
illetve jogviszonyaiba, valamint bizonyos esetekben (pl. katasztrófavédelem) kiemelten
jelentősek a közigazgatási jogérvényesítés, „közérdek-érvényesítés” keretében. A hatósági
intézkedés hatósági jogviszonyt eredményez, ezért - a jogintézmény sajátosságaihoz igazodó
-	garanciális rendelkezéseket kell megfogalmazni. Ennek különös jelentőségét húzza alá,
hogy a bírósági gyakorlat is bizonytalan a jogintézmény megítélése tekintetében (pl. ismert
olyan bírósági döntés is, mely a hatósági intézkedést hatósági döntésnek minősíti tartalmában,
függetlenül attól, hogy az intézkedés formájában alapvetően szóbeli).
A hatósági intézkedések általános eljárásjogi szabályozásának legfőbb problémája, hogy a
hatósági intézkedés közlése szóbeli, és azonnali végrehajtásra irányul (pl.: katasztrófavédelmi
intézkedések, rendőri intézkedések, járványügyi, közegészségügyi, rádiófrekvencia által
okozott zavarokkal kapcsolatos intézkedések), amikor a rendes eljárás lefolytatása a célt
veszélyeztető időveszteséggel járna.
A hatósági intézkedés hatékonyságát megőrizve alkotmányos követelmény a megfelelő
eljárási garanciák társítása a jogintézményhez. Elsődleges fontosságú e jogintézmény
eljárásjogi „státuszának” rendezése. Erre tekintettel a Javaslat egyértelműsíti, hogy a hatósági
intézkedés nem önálló hatósági ügy, hanem a hatóság azonnal végrehajtható cselekvése az
ágazati szabályozásban foglalt esetekben és feltételek mellett. Mindazon által, ahogy arra
fentebb már történt utalás, a hatósági intézkedések nem csupán hivatalbóli eljárásokban
alkalmazandók, alkalmazhatók, hiszen kérelemre induló eljárásban is helye lehet példának
okáért ideiglenes intézkedésnek. Ez is indokolja a jogintézmények külön fejezetben történő
nevesítését.
Az egyes hatósági intézkedések - biztosítási intézkedés, lefoglalás - körében az alábbi
módosítások, pontosítások érdemelnek kiemelést.
Az ideiglenes biztosítási intézkedés körében a Javaslat egyértelművé teszi, hogy annak
alkalmazása nem függhet a hatóság szabad mérlegelésétől, arra csakis akkor van lehetőség, ha
megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség
teljesítésének veszélye áll fenn. E körben kiemelést érdemel, hogy számos ágazati törvény
részletezi a jogintézmény alkalmazását. Így példának okáért a Magyar Neemzeti Bank
piacfelügyeleti eljárásaiban lehetőség van a jogosulatlan tevékenységet végző szolgáltató
számláit a befektetők érdekeinek védelmére történő hivatkozással zárolni. Erre természetesen
az általános szabályok is lehetőséget biztosítanak, hiszen az eljárás tárgya, a kötelezettség
102
későbbi teljesítése ilyen módon biztosítható. Ezen ágazati előírások tehát nem eltérő, csupán
kiegészítő, konkretizáló szabályok.
A Javaslat külön bontja a hatályos lefoglalás szabályait, és megkülönbözteti a zár alá vételt és
a lefoglalást. Zár alá vétel esetén a meghatározott dolog birtoklását megvonja a hatóság, míg
lefoglalás esetén a dolog a birtokosának őrizetében marad.
A Javaslat meghatározza azokat a dolgokat, melyek az ügyfél birtokából nem vonhatók el,
azaz zár alá vételüknek nincs helye. A zár alá vétel alól „mentes” dolgok két csoportba
sorolhatóak. Nem zárolhatók azon dolgok, melyek nélkülözhetetlenek az ügyfél
életfenntartásához. Mentesek továbbá - hasonlóan a médiajogi szabályozáshoz - a zár alá
vétel alól azon dolgok, melyek védett adatot tartalmaznak, és a dolog birtokosa nem kapott
felmentést a titoktartás alól. Ilyen esetekben a dolgot a hatóságnak le kell foglalnia, a birtokos
őrizetében hagyja, aki a dolgot rendeltetésének megfelelően használhatja is.
Szintén elvi éllel rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a romlandó dolgok kivételével tilos a zárolt
dolog előzetes értékesítése. Az előzetes értékesítést, annak módját szigorú keretek közé
indokolt terelni, mert a tulajdonjogi kérdések rendezése nem a közigazgatási hatóság
hatásköre, arra csak akkor adható alkotmányosan lehetőség, ha a tulajdonjog felőli döntés
késedelme a tulajdonjog tárgyának elenyészéséhez vezethet.
Egyebekben - garanciális okokból - a Javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvény
rendelkezéseit rendeli alkalmazni a lefoglalás és a zár alá vétel vonatkozásában.
IX.	Fejezet
Jogorvoslat
A 111. §-113. §-hoz
Alapvetően eltérő jellegükre, így különösen az ügyfél nézőpontjából való különbözőségükre
tekintettel feltétlenül indokolt a Javaslatban is fenntartani a Ket.-ben kialakított határvonalat a
jogorvoslás két fő fajtája, az ügyféli aktivitást feltételező kérelem alapú jogorvoslási formák,
illetve az ügyfél passzivitása mellett vagy akár az ügyfél akarata ellenében, hivatalból indított
döntés-felülvizsgálati formák között. A terminológiát ugyanakkor megváltoztatja az új eljárási
kódex, mindkét „típust” jogorvoslatnak tekinti, csupán a kezdeményezésük mikéntje más.
A Javaslat a hatályos döntés-felülvizsgálati - azaz hivatalból indítható jogorvoslati - eljárások
típusait, szabályait a mai kor viszonyaihoz igazítva fejleszti, illetve hozzáigazítja az
előkészítés alatt lévő közigazgatási perrendtartás szabályaihoz, az új bírósági felülvizsgálati
rendszerhez. Elvégzi továbbá a jelenlegi hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások hatályos
szabályainak felülvizsgálatát, amelynek során kijavítja a jogalkalmazást akadályozó hibákat,
illetve hiányosságokat.
Fontos kiemelni, hogy megszűnik két - a hatályos Ket. szerint - kérelemre induló jogorvoslati
forma szabályozása. Az újrafelvételi eljárásra vonatkozó rendelkezések elhagyásának indoka,
103
hogy a jogintézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a statisztikai adatok azt
mutatják, hogy valójában a gyakorlatban nem alkalmazzák. Ahol az ágazati eljárásban
szükséges, ott természetesen - mint kiegészítő eljárási rendelkezés - az adott törvénynek
továbbra is lehetősége van arra, hogy szabályozza ezt a jogorvoslati formát, de nem általános
eljárási szabályként. Az Alkotmánybíróság határozata alapján folytatott eljárás szabályozása
pedig okafogyottá vált az új kódexben. A jelenlegi szabályok azért bírtak jelentőséggel, mivel
az egyezség jóváhagyásáról szóló határozat ellen nem volt biztosítva jogorvoslat. A Javaslat
azonban ilyen esetben is lehetővé teszi az egyezség megtámadását, így a rendelkezésekre
nincs szükség. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény teljes mértékben rendezi az
alkotmányjogi panasszal összefüggő kérdéseket.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 13. cikke biztosítja a
hatékony jogorvoslathoz való jogot („Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott
jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem
hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek
sértették meg”). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata akkor tart egy
jogorvoslatot hatékonynak, ha annak igénybevételére a kérelmezőnek alanyi joga van.
További kritériuma a hatékonyságnak, hogy a jogkör gyakorlója érdemi felülbírálatot
végezhessen, megváltoztathassa, vagy hatályon kívül helyezhesse a határozatot.
Alapkövetelmény, hogy a jogkör gyakorlója a kérelem érdemét, jogkérdéseket és az ügy
ténybeli megalapozottságát is vizsgálhassa.
Hangsúlyozandó ugyanakkor az Egyezmény 13. cikke nem a jogorvoslat egy bizonyos
formájához való jogot biztosítja. Az Egyezmény értelmében a hazai hatóság előtti
jogorvoslatot szükséges biztosítani, azonban ebből éppúgy nem következik sem a
közigazgatási szervezeten belüli jogorvoslat fenntartásának kötelezettsége, ahogyan a minden
döntéssel szembeni közigazgatási bírói fórum igénybevételének lehetősége sem. A lényeg
ugyanis az érdemi felülvizsgálati jogkör, és nem a hatáskörrel rendelkező szerv közigazgatási,
vagy éppen a szervezet bírói volta.
Figyelemmel arra, hogy a fellebbezés a magyar hatósági eljárásjogban hagyományosan nem
kötött jogcímhez, és abban teljesen új érveket is fel lehet hozni, az ügyfelek és gyakran a
hatóságok is a kétfokú közigazgatási eljárásra gyakran egységes eljárásként tekintenek, ezért a
tényállás teljes körű tisztázására csak a másodfokú eljárásban kerül sor. A rendelkezésre álló
adatok alapján a legtöbb területen elenyésző - gyakrabban 0,5 % alatti - a fellebbezéssel
támadott döntések aránya, azonban a fellebbezési eljárásban született határozat bírósági
felülvizsgálatát akár az ügyek 20-25%-ában is kezdeményezték a felek.
Már a Ket. koncepciója is kiindulópontként határozta meg, hogy „Jogorvoslati fórumként csak
olyan szerv jöhet szóba, amelynek elfogulatlansága - a konkrét ügyhöz való viszonya alapján
-	nem kérdőjelezhető meg”.
A mintaadó európai közigazgatási hatósági jogorvoslati modellek áttekintése alapján
megállapítható, hogy az Áe. (és ennek nyomán a Ket.) jogorvoslati rendszerével - lényegi
elemeit tekintve - megegyező posztszocialista hatósági eljárásjogok ismerik a jogcímhez nem
104
kötött, indokolás nélkül előterjeszthető fellebbezést, amelyben korlátozás nélkül lehet új
tényre hivatkozni, s amelyet a hatóság felettes szerve (szervezeti egysége) bírál el.
A Javaslat új szabályozás kialakításakor a legújabb európai tendenciákhoz hasonlóan a
jogállamiság elvének inkább megfelelő közigazgatási szervezeten kívüli eljárási típust, a
közigazgatási pert tartja követendőnek a közigazgatási szervezeten belüli jogorvoslat, a
fellebbezés általános jogorvoslati eszköz szerepe helyett. Az eljárási szabályok egyik fő célja
a végleges döntés meghozatalának, kikényszerítésének elősegítése (biztosítása). Így
kiemelkedő szereppel rendelkezik az anyagi jogerő intézménye, amely a döntést
megváltoztathatatlanná teszi, azt véglegesen lezárja. A Javaslat szem előtt tartja a
közigazgatási ügyek végleges rendezésének elsődleges kívánalmát, így a jogorvoslati rendszer
kialakítása során a döntések ellen igénybe vehető jogorvoslati eszköztárat az anyagi jogerő
mielőbbi beálltához igazítja.
Mindezekre figyelemmel a jogorvoslati alapmodell három elemből áll:
-	közigazgatási (elsőfok) eljárás,
-	elsőfokú közigazgatási bírósági eljárás, valamint
-	kivételes jelleggel a másodfokú közigazgatási bírósági eljárás.
Az új rendszer biztosítani tudja az objektívebb elbírálást, ezáltal az ügyféli jogok hatékonyabb
érvényesülését azzal, hogy nem hagy teret a szervezeten belüli egyéb érdek, elfogultság
megjelenésének. Az új rendszer előnye még, hogy a bírói függetlenség és a bírósági eljárás
nyilvánosságának elvéből fakad a döntési folyamatok átláthatóságának javulása, továbbá a
bírósági döntések publikálása eredményeként megismerhető és kiszámítható lesz a
joggyakorlat, amely önmagában is jelentősen csökkenti a korrupciós kockázatot.
A 114. §-115. §-hoz
A Javaslat rendszerében az elsődleges jogorvoslati forma a közigazgatási per. Az erre
vonatkozó részletes szabályok egy teljesen új kódex, a közigazgatási peres és nemperes
eljárásokról szóló törvény tárgykörébe tartoznak. Így az eljárási törvény csupán a
legfontosabb - a hatósági eljárás szempontjából releváns - kérdéseket rendezheti, illetve a két
törvény kapcsolódási pontjait ragadhatja meg (a jogorvoslat igénybevételének lehetősége,
illetve azon kérdés, hogy mit tehet a döntést hozó hatóság a keresetlevél alapján).
Ehelyütt rendezi továbbá a Javaslat azon kérdéskört is, hogy az ügyészi felhívás, illetve
fellépés lehetősége a hatóság jogellenes mulasztása esetén is lehetséges, ezzel is mind
teljesebben érvényre juttatva a közérdek védelmét.
Fontos rámutatni arra, hogy a jogorvoslati rendszer átalakításának meg kell találnia az
összhangot a közérdek hatékony védelme, és az ügyfelek jogainak érvényesítése közt. Így a
Javaslat egyfajta előszűrő, önkorrekciós mechanizmust is szabályoz. Az új jogorvoslati
rendben a keresetlevél a hagyományos fellebbezés funkcióját is betölti, ha a hatóság maga
105
megállapítja, hogy a támadott döntés törvénysértő, és ennek alapján módosíthatja vagy
visszavonhatja azt. Ez azonban nem eredményezheti egyúttal azt, hogy a hatóság „elvonja” a
bíróságtól a döntés jogát, illetve az ügyféltől azt a jogot, hogy a bíróság vizsgálja felül a
döntést. A Javaslat a bírói felülvizsgálatot e döntés ellen is biztosítja, a közigazgatás bírói
kontroll alá vetettsége csak így érvényesülhet a hatóság „új” döntése tekintetében.
E helyütt csak utalni szükséges arra, hogy a jogorvoslati rendszer hatékonyságát és
időszerűségét különféle perelhárító és permegelőző eljárások kialakításával nagymértékben
növelni lehet.
Fontos kiemelni azt is, hogy eme önkorrekciós mechanizmus alkalmazására - együttesen -
ugyanazon ügyben csak egy ízben kerülhet sor, ezzel megelőzve az ún. „jojó-effektust”.
Szintén kiemelendő az is, hogy a döntést hozó hatóságnak az új döntését is fel kell terjesztenie
a bírósághoz, és a perjogi szabályok értelmében ekkor a per tárgya az új döntés lesz
(amennyiben a felperes keresetét az új döntés tekintetében is fenntartja).
A 116. §-hoz
A Javaslat jogorvoslati rendszerében fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha azt a kódex
maga kifejezetten megengedi, vagy, ha azt - kivételes jelleggel - ágazati törvény teszi
lehetővé.
A fellebbezés elvi alapját az jelenti, hogy akár a végzések, vagy éppen a járási hivatal
vezetője, vagy a képviselő testület kivételével helyi önkormányzat szerve (tipikusan jegyző)
által hozott egyes döntések esetén nem indokolt a jogorvoslat bírói útra terelése, a felettes
szerv ezen ügyekben - vita esetén - hatékonyabban tudja tisztázni a tényállást, s így a
bíróságok sem lesznek oly mértékben leterhelve, hogy az a munkájukat ellehetetlenítse.
Sommás eljárásban és automatikus döntéshozatali eljárásban hozott döntések esetén külön
fellebbezés biztosítása nem indokolt, hiszen az elsőfokú eljárás szabályai közt rögzítésre
kerül, hogy ilyen esetekben öt napon belül az ügyfél kérheti teljes eljárás lefolytatását. Ez egy
kvázi saját hatáskörben lefolytatott új eljárás. A bíróságok leterheltsége ez által megelőzhető,
hiszen ehelyütt csupán arra kell utalni, hogy automatizált elektronikus döntések közvetlen
bírói útra terelésével éves szinten mintegy kilencszázezer ügyben lehetne bírósághoz fordulni
közvetlenül, amely ellehetetlenítené a bíróságok munkáját. Indokolatlan lenne abból a
szempontból is, hogy ilyen ügyekben tipikusan nem jog, hanem ténykérdések „vitatására”
kerül sor.
A jegyzők és járási hivatalok által hozott döntések esetén az teszi ésszerűvé a fellebbezés -
főszabály szerinti - lehetővé tételét, hogy az államigazgatási ügyek túlnyomó többsége ezen
hatóságok előtt zajlik. Hasonlóképp, a szervezeti struktúra változásaira reagálni tudó, tartós
szabályozás megteremtését célozza azon előírás, hogy rendvédelmi szerv helyi szerve által
hozott döntés ellen is fellebbezést biztosít a Javaslat.
Ezzel együtt - garanciális okokból - indokolt meghatározni azokat az eseteket, amelyekben a
fellebbezés a fenti esetekben is kizárt, de közigazgatási per kezdeményezhető bennük.
106
A 117. §-hoz
A fellebbezésnek - hasonlóan a jelenleg hatályos szabályozáshoz - a végrehajtásra halasztó
hatálya van, kivéve, ha a hatóság döntését azonnal végrehajthatónak nyilvánította
meghatározott feltételek fennállása esetén. Rögzítésre kerül továbbá azon végzések köre,
melyek esetén a fellebbezés a törvény erejénél fogva nem bír halasztó hatállyal.
A 118. §-119. §-hoz
A fellebbezés szabályai közt fontos újítás, hogy a Javaslat szakít azzal a „hagyománnyal”,
hogy a fellebbezésben korlátlanul hozhatóak fel új tények, és az ügyfélnek semmiféle
indokolási kötelezettsége nincs. Az alapelvekből is következően elvárható, hogy az ügyfél
legalább annyiban támassza alá fellebbezési kérelmét, hogy a döntést milyen okból tartja
sérelmesnek. A hatóságok számára is fenntarthatatlan az a gyakorlat, hogy az ügyféltől
származó - akár egy kockás lapon benyújtott - bármi féle beadványt a döntés elleni
fellebbezésnek kell tekinteni.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az Egyezmény 13. cikkéhez kapcsolódó gyakorlatával
összhangban rendelkezik tehát úgy a Javaslat, hogy fellebbezni csak a megtámadott döntésre
vonatkozóan, tartalmilag közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül
adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva, indokolt kérelemmel lehet. Nem lehet továbbá
olyan új tényre hivatkozni, melyről az ügyfélnek előzetesen már tudomása volt.
A fellebbezés felterjesztésével összefüggésben kiemelendő, hogy a fellebbezési határidő
lejártának bevárása azért szükséges, mert egyfelől az ügyfél a fellebbezési kérelmét vissza is
vonhatja, másfelől azért, mert a határidő lejártáig más - addig nem ismert - ügyfél is
jelentkezhet, akire nézve a fellebbezési határidőt biztosítani kell. Ennek az időnek a
megtakarítása nem jelentene jelentős előnyt a hatóság oldaláról és az időszerűség
szempontjából sem.
Fontos kiemelni, hogy a Javaslat értelmében a másodfokú hatóság eljárásában a teljes revízió
elve csakis jogszabálysértő döntés tekintetében érvényesül, azaz, érdeksérelemre hivatkozott
fellebbezések esetén a fellebbezési kérelemhez kötve van. A szabályozás így megfelelő és
életszerű rendezést nyújt e körben, a polgári perekhez hasonló, teljes körű kérelemhez -
keresethez - kötöttség elve hatósági eljárásokban nem érvényesülhet, hiszen egyfelől a
közérdek védelme ezt igényli, másfelől a hivatalbóli jogorvoslati eljárásokban a fellebbezés
folytán esetleg nem vizsgálható kifogásoknak egyébként is érvényt szerezhetne.
További újítás, amely összhangban van a Kormány bürokrácia-csökkentésre irányuló
törekvéseivel és elősegíti az ügyek gyorsabb lezárását, hogy fellebbezés esetén a kiegészítő
bizonyítást minden esetben a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnak kell lefolytatni,
nincs helye új eljárásra utasításnak.
A fellebbezés elbírálására jogosult, másodfokú hatóság kijelölése tárgyában kiemelendő, hogy
az - mint a hatósági jogkör telepítése - anyagi jogi rendelkezésnek minősül. Így a jövőben az
eljárási törvény nem tartalmazza még háttérjelleggel sem a másodfokú hatóságok kijelölésére
107
vonatkozó szabályanyagot, azt - mint anyagi jogi rendelkezések - minden eljárásban az adott
ágazati jogszabályoknak kell meghatározni.
A 120. §-hoz
A döntés saját hatáskörben történő módosítására, illetve visszavonására vonatkozó
szabályanyag jelentős egyszerűsítésen ment keresztül, az általános szabályokból levezethető
kérdéseket a Javaslat nem tartalmazza. Kiemelendő továbbá, hogy a jövőben ilyen jellegű
jogorvoslatra csupán egy alkalommal kerülhet sor a jogbiztonság követelményére tekintettel.
A 121. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy felügyeleti jogkörben a döntést hozó hatóság döntésének
megváltoztatására, megsemmisítésére csupán egy ízben kerülhet sor, ezzel is elősegítve az
ügyek mielőbbi, végleges lezárását.
A normaszövegből kikerült az a - tipikusan kamarai hatósági ügyekre vonatkozó -
rendelkezés, amely értelmében nem lehet felügyeleti jogkörben döntésüket megváltoztatni,
illetve megsemmisíteni. Egyfelől indokolt, hogy adott esetben egy országos kamara, hatósági
ügyben megváltoztathassa a területi kamara döntését, másfelől a felügyeleti szerv
szabályozásából következően nem fordulhat elő azon eset, hogy egy államigazgatási szerv
ilyen módon avatkozzon be a kamara hatósági ügyeibe, esetlegesen sértve ezzel az
önkormányzatiság alapelvét is.
Fontos újítás, hogy a Javaslat expressis verbis kimondja, hogy a felügyeleti eljárásban hozott
döntések ellen közigazgatási pernek van helye. Ezzel az esetleges jogértelmezési
bizonytalanságokat elkerülendő egyértelművé válik, hogy - még ha lenne is helye -
felügyeleti jogkörben hozott döntéssel szemben nincs helye újabb, adott esetben harmad-
vagy negyedfokot jelentő fellebbezésnek.
A felügyeleti szerv kijelölése is, akárcsak a hatóságok és a másodfokú hatóságok kijelölése, a
Javaslat értelmében - mint hatásköri, anyagi jogi rendelkezés - a jövőben az ágazati eljárási
jogszabályok terrénuma.
A 122. §-hoz
A Javaslat rögzíti az ügyészi felhívás - illetve annak eredménytelensége esetén az ügyészi
fellépés - alapján fennálló, a hatóságot terhelő kötelezettségeket. A közérdek védelmét
biztosítandó, ügyészi közreműködés esetén időkorlátozás nélkül lehetőség van a döntés
korrigálására, akár saját hatáskörben történő döntés módosítással vagy visszavonással
(megsemmisítéssel), akár felügyeleti jogkörben abban az esetben is, ha egyébként a hatósági
eljárásra vonatkozó szabályok azt már nem tennék lehetővé.
108
A 123. §-hoz
A semmisség tárgykörében fontos változás, hogy a vádemelés elhalasztása is jogalapul
szolgál a döntés megsemmisítésére, illetve visszavonására. Ha a semmisség bűncselekmény
következménye, a semmisség megállapításához jogerős, bűnösséget kimondó bírói ítélet
szükséges, ami a vádemelés elhalasztása esetén hiányzik. Ilyen esetben a hatályos szabályozás
alapján a semmisség közigazgatási jogi jogkövetkezménye sem vonható le. A vádemelés
elhalasztása intézménye esetén a vádhatóság meg van győződve a terhelt bűnösségéről,
azonban a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli enyhítő körülményekre figyelemmel a
vádemelést határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában
mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. Az a körülmény azonban, hogy az adott
büntetőügyben az állam lemond büntetőigényének érvényesítéséről, nem eredményezheti azt,
hogy - a nagyközönség számára is felismerhető módon - bűncselekmény elkövetése által
befolyásolt hatósági eljárásokban született döntések ne legyenek megsemmisíthetőek. A
vádemelés elhalasztásának időtartama természetesen eredményesen el kell, hogy teljen, hiszen
ellenkező esetben előfordulhatna, hogy egy későbbi bírósági ítélet, amely bűnösséget nem
állapít meg, felülírná a korábbi vádemelés alapján történő megsemmisítés, illetve visszavonás,
új eljárás jogalapját.
X. Fejezet
Eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése
A 124. §-130. §-hoz
Az eljárási költségek szabályozása tekintetében a legfontosabb változás, hogy a Javaslat
amellett, hogy meghatározza az eljárási költség fogalmát, nem tartalmaz taxatív felsorolást
arra nézve, hogy milyen költségek tartoznak ebbe a körbe. A Javaslat - mint általános
hatósági eljárásjogi kódex - az általánosítás megfelelő szintjén határozza meg az eljárási
költségeket. Ennél részletesebb meghatározás csakis olyan kazuisztikus szabályzást
eredményezne, amely a jelenleg hatályos Ket. szabályozási rendszerében is számos
problémához vezetett. Az egyes, eljárási specialitásokhoz igazodó költségek megállapítása,
kötelezően figyelembeveendő szempontok meghatározása a Javaslat végrehajtására kiadandó
kormányrendelet terrénumába kerül.
A Javaslat nem rendelkezik arról, hogy milyen költségelemeket tartalmaz az igazgatási
szolgáltatási díj, az ugyanis nem eljárásjogi, hanem közpénzügyi szabályozás körében
rendezendő kérdés.
Emellett a korábbi rendelkezések egyszerűbben és közérthetőbben kerültek újrafogalmazásra.
Kiemelendő továbbá, hogy az új szabályozás eredményeként törvény és kormányrendelet
mellett önkormányzati rendelet is meghatározhat olyan ügyfajtát, amelyben az ügyfelet
költségmentesség illeti meg.
109
XI. Fejezet
Végrehajtás
A 131. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás elkülönült, sajátos és nem szükségképpeni szakasza a
végrehajtás. A Javaslat nem tartalmaz a hatósági döntések végrehajtására vonatkozó átfogó
saját szabályozást, hanem az általános eljárási szabályokhoz és a bírósági végrehajtásról szóló
1994. évi LIII. törvényhez (a továbbiakban: Vht.) képest állapít meg végrehajtás-specifikus
rendelkezéseket.
A 132. §-hoz
A Javaslat az elmúlt években felmerült tapasztalatok alapján a Ket.-hez képest jelentős
egyszerűsítést végez el a végrehajtható döntések meghatározásakor. Szakít a részletező,
minden esetet nevesítő szabályozási gyakorlattal, amely azt eredményezte, hogy bár a Ket.
hatályba lépése óta időről-időre bővült a végrehajtható döntések köre, a jogalkalmazás mégis
rendszeresen elbizonytalanodott a konkrét döntése végrehajthatóságát vizsgálva. Erre
figyelemmel a Javaslat egy generálklauzulát határoz meg, amely szerint a végrehajtás
feltétele, hogy az ügyfél a hatóság végleges döntésének nem tesz eleget. E megfogalmazás
nem csak lefedi a Ket.-ben meghatározott valamennyi esetet, hanem a jövőben felmerülő
esetekre is megnyugtató választ ad. E rendelkezés a maga egyszerű, és könnyen érthető
formájából okszerűen következik, hogy a végrehajthatóság feltétele a kötelezett (önkéntes)
teljesítésének elmaradása. A kötelezett teljesítésének elmaradása pedig mindazt a mulasztást,
vagy cselekvést jelenti, amely a döntés rendelkező részében meghatározott kötelezettséget
megszegi. Indokolatlan ennek valamennyi lehetséges esetét (határidő, vagy határnap
elmulasztása, tartózkodásra kötelezés megsértése, stb.) tételezni.
A 133. §-134. §-hoz
A Javaslat a végrehajtás elrendelésére vonatkozó szabályok körében koncepcionális
változtatást nem valósít meg, hanem azokat az általános eljárási szabályokhoz és a
jogorvoslati rendszerhez igazítja. Ennek megfelelően azt a döntést hozó hatóság, másodfokú
döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el.
A végrehajtás foganatosítása terén ugyanakkor nagy újítást vezet be a Javaslat. Ennek
értelmében, törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati
rendelet eltérő rendelkezése hiányában, az általános végrehajtást foganatosító szerv az állami
adóhatóság lesz. Az állami adóhatóságot a kódex hatálybalépéséig tehát alkalmassá kell tenni
mind személyi állományt, mind anyagi eszközöket tekintve, hogy az egyes speciális,
meghatározott cselekmények végrehajtására is képes legyen, hogy így, egyfajta általános
végrehajtói szolgálattá válhasson, hasonló képpen, mint a 2004-ben elfogadott Ket. tervezte
egy önálló végrehajtói szolgálat felállítását.
110
A Javaslat továbbra is biztosítja a foganatosító szerv számára, hogy önálló bírósági
végrehajtóval szerződést köthessen.
A 135. §-hoz
A Javaslat megállapítja a késedelmi pótlékra vonatkozó szabályokat, amelyek a magánjogi
követelés késedelme esetén fizetendő törvényes késedelmi kamathoz igazítják a késedelem
jogkövetkezményeit.
A 136. §-hoz
A Javaslat nem csak a végrehajtás felfüggesztésére jogosult szerveket határozza meg, hanem
tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor arra - a Vht.-ban meghatározott eseteken felül -
hivatalból, kötelezően kerül sor. Annak érdekében, hogy a felfüggesztési okról a végrehajtást
elrendelő szerv megfelelően értesülhessen, a Javaslat a végrehajtást foganatosító szerv
számára a tudomására jutott felfüggesztési okokkal kapcsolatban értesítési kötelezettséget ír
elő. E § biztosítja annak lehetőségét, hogy az elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére, az azt
megalapozó méltányolható körülmény igazolása esetén felfüggeszthesse. A Javaslat
értelmében, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt, a végrehajtás folytatásáról a
végrehajtást elrendelő hatóság dönt.
A 137. §-hoz
A tapasztalatok szerint a jogalkalmazó szervek számára jelentős nehézséget okozott annak
megítélése, hogy milyen esetekben kell a végrehajtást megszüntetni. Ennek megfelelően az
elmúlt évtizedben folyamatosan bővült az az oklista, amely ezt megalapozta. A Javaslat szakít
ezzel a szabályozási gyakorlattal és abból indul ki, hogy az eljárás általános szabályai és a
Vht. rendelkezései alapján a végrehajtás megszüntetésére alapot adó okokat csak néhány
sajátos, de a közigazgatási végrehajtásban általánosan előforduló esettel kell bővíteni. Ezt a
„végrehajtást akkor is megszünteti” fordulattal teszi egyértelművé. Így viszont nem szükséges
a Vht. 40. § és 41. §-ainak szabályait megismételni, ezért a Javaslat nem rendelkezik pl. az
adós teljesítése nyomán történő megszüntetésről, mert azt a Vht. megfelelően rendezi.
Annak érdekében, hogy a végrehajtás megszüntetésére jogosult elrendelő hatóság időszerű
döntést hozhasson, a Javaslat a végrehajtást foganatosító szerv számára előírja, hogy a
tudomására jutott megszüntetési okokról és a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást
elrendelő hatóságot értesítse.
A 138. §-hoz
Az Alaptörvény B) cikkében deklarált jogállamiság elvéből fakadó követelmény, hogy a
végrehajtható döntésben megállapított kötelezettség teljesítésének kikényszerítésének
törvényben meghatározott időbeli korlátja is legyen. Annak érdekében, hogy a végrehajtásban
résztvevő szerveket ösztönözze az aktívabb fellépésére, a Javaslat a közigazgatási hatósági
végrehajtás elévülési idejét öt évről három évre csökkenti, amelynél rövidebb időtartamot
törvény vagy kormányrendelet megállapíthat. Az elévülés nyugszik a végrehajtás
felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény, és a pénzfizetési
111
kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt. Az elévülést bármely végrehajtási
cselekmény megszakítja. Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési
kedvezmények időtartama alatt is. (A döntés meghozatala előtt kért fizetési kedvezmény
esetében azért nem, mert ilyenkor a döntés a kötelezett teljesítése miatt nem lesz
végrehajtható.) A Javaslat a végrehajtás elévülésének objektív időtartamát is csökkentette, azt
hat évben határozza meg.
XII. Fejezet
Záró rendelkezések
A 139. §-140. §-hoz
A kódex végrehajtását szolgáló, kormányrendeleti, illetve miniszteri rendeleti szintű
jogszabályok megalkotásához szükséges felhatalmazó rendelkezéseket állapítja meg. E
körben kiemelendő, hogy a jövőben minden, kormányrendeleti szinten szereplő szakhatósági
kijelölést a Javaslat végrehajtására kiadandó kormányrendeletnek kell egységesen
tartalmaznia, megkönnyítendő ezzel a joganyag áttekinthetőségét.
A 141. §-hoz
A szakasz a törvény hatálybalépéséről rendelkezik.
A 142. §-hoz
A Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Ket.
A 143. §-hoz
A törvény alkalmazásához szükséges átmeneti rendelkezéseket tartalmazza a szakasz. Ennek
értelmében - hasonlóan az eddigi gyakorlathoz - főszabályként rögzítésre kerül, hogy az
eljárási törvény rendelkezéseit a hatálybalépést követően indult és a megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
A fenti szabály alól kivételt képeznek a végrehajtási eljárások. A végrehajtás egy sok
problémával, folyamatos alulfinanszírozással és szakemberhiánnyal küzdő terület. Különösen
igaz ez a közigazgatási végrehajtásokra. Jelenleg, a XXI. században sem kivételes, hogy egy-
egy végrehajtási ügy már évtizedek óta folyamatban van, mivel a Ket.-et megelőző Áe.
értelmében a végrehajtási jog nem évült el, így az Áe. alapján a mai napig nem került sor az
ügyek lezárására. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is
az új törvény alapján kell lefolytatni, lezárni.
Rögzíti továbbá a szakasz, hogy a terminológiai változást követően a korábbi jogerős
közigazgatási döntéseket véglegessé vált döntéseknek kell tekinteni.
112