﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/12718. számú
törvényjavaslat
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi
XLVII. törvény módosításáról
Előadó: Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2016. október
1
......évi......törvény
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény módosításáról
1.	A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény módosítása
1.	§
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 13. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő
rendelkezések lépnek:
„(2) Csekély jelentőségű a megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek és az
azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a tíz
százalékot nem haladja meg. A tíz százalékot meg nem haladó piaci részesedésnek a
megállapodás érvényességének időtartama alatt, ha pedig az egy évnél hosszabb, minden
naptári évben teljesülnie kell.
(3)	Nem alkalmazható az (1) bekezdés a versenytársak közötti olyan megállapodásra
vagy összehangolt magatartásra, amelynek célja a verseny korlátozása, megakadályozása
vagy torzítása, így különösen a vételi vagy eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek
közvetlen vagy közvetett meghatározása, az előállítás vagy a forgalmazás korlátozása, a piac
felosztása, ideértve a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszást, az import- vagy
exportkorlátozást is (a továbbiakban: kartell).”
2.	§
(1)	A Tpvt. 24. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A vállalkozások összefonódását a Gazdasági Versenyhivatalnak be kell jelenteni,
ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport [26. § (5) bekezdés], valamint az érintett
vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző
üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenötmilliárd forintot meghaladja, és az
érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az
előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen
irányított vállalkozások előző évi nettó árbevételével együtt egymilliárd forint felett van.
(2)	Az egymilliárd forintos küszöbérték meghatározásakor figyelembe kell venni az
összefonódás következtében az irányítását elvesztő vállalkozáscsoportba tartozott
vállalkozásokkal az összefonódást megelőző kétéves időszakban az irányítást megszerző
vállalkozáscsoport által végrehajtott minden olyan összefonódást, amely tekintetében
versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására nem került sor, kivéve a bejelentett és a 43/N. § (1)
bekezdés b) pontja szerint tudomásul vett összefonódást.”
(2) A Tpvt. 24. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján bejelentési kötelezettség alá nem tartozó
összefonódást is be kell jelenteni a Gazdasági Versenyhivatalnál, ha nem nyilvánvaló, hogy
az nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt az érintett piacon (14. §), különösen
gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként, és ha valamennyi
érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más
vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele
2
együttesen az ötmilliárd forintot meghaladja (a továbbiakban: összefonódás-vizsgálati
küszöbérték).”
3.	§
A Tpvt. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § (1) Nem kell bejelenteni a biztosítóintézet, a hitelintézet, a pénzügyi holding
társaság, a vegyes tevékenységű holding társaság, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő
szervezet átmeneti - legfeljebb egyéves - irányítás- vagy vagyonszerzését, ha annak célja a
továbbértékesítés előkészítése, és az irányításszerző vállalkozás irányítási jogait nem, vagy
csak az ehhez feltétlenül szükséges mértékben gyakorolja.
(2) A Gazdasági Versenyhivatal az irányításszerző vállalkozásnak az egyéves átmeneti
időszak lejárta előtt benyújtott kérelmére egy alkalommal legfeljebb további egy évre
engedélyezheti az átmeneti időszak meghosszabbítását, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy az
elidegenítés egy éven belül neki fel nem róható okból nem volt lehetséges.”
4.	§
A Tpvt. 27. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A nettó árbevételt az összefonódás-bejelentés benyújtásának időpontjához képest
-	ha az összefonódást már végrehajtották, az összefonódás végrehajtásának időpontjához
képest - utolsó hitelesen lezárt üzleti évre vonatkozó éves beszámoló vagy egyszerűsített éves
beszámoló szerinti nettó árbevétel alapján kell meghatározni.”
5.	§
A Tpvt. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A 24. § szerinti összefonódást összeolvadás vagy beolvadás, valamint közös
vállalkozás létrehozása esetén a közvetlen résztvevő, minden más esetben a vállalkozásrészt,
illetve a közvetlen irányítást megszerző vagy az azt irányító vállalkozás köteles bejelenteni.
(2)	Az összefonódás-bejelentés az összefonódást létrehozó nyilvános ajánlati felhívás
közzétételének, a szerződés megkötésének vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai
közül a legkorábbit követően nyújtható be.”
6.	§
A Tpvt. 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 24. § (1) bekezdése szerinti összefonódás az összefonódás-bejelentés
elintézésére a 43/N. § (1) bekezdésében előírt határidő leteltéig, illetve - ha az összefonódás-
bejelentés alapján e határidőn belül az összefonódás vizsgálatára versenyfelügyeleti eljárás
indult - a versenyfelügyeleti eljárást befejező döntésig, de legfeljebb az eljárásra irányadó
ügyintézési határidő lejártáig nem hajtható végre, így különösen az összefonódás
következtében szerzett szavazati jogok, illetve a vezető tisztségviselők kijelölésére vagy
megválasztására vonatkozó jogosultságok nem gyakorolhatók; az összeolvadó vagy beolvadó,
illetve a korábban független vállalkozás vagy vállalkozásrész döntéseinek meghozatala és az
összefonódó vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok folytatása során az összefonódást
megelőző helyzet alapján kell eljárni.”
7. §
A Tpvt. 29/A. § (1) és (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
3
„(1) A 28. § (1) bekezdése szerinti vállalkozás indokolt kérelmére a Gazdasági
Versenyhivatal - az ügy összes körülményeire figyelemmel, így különösen a 29. § szerinti
tilalomnak az érintett vállalkozásokra és más vállalkozásokra gyakorolt hatásának, valamint
az összefonódás versenyre hátrányos lehetséges hatásainak mérlegelésével - hozzájárulhat
ahhoz, hogy az irányításszerző az irányítási jogát a 29. §-tól eltérve az összefonódás
vizsgálatára irányuló versenyfelügyeleti eljárást befejező döntés meghozatala előtt is
gyakorolja, így különösen, ha az szükséges a befektetése értékének megőrzéséhez.
(1a) Az (1) bekezdés szerinti kérelmet az összefonódás vizsgálatára irányuló
versenyfelügyeleti eljárást megindító végzés közlését követő öt napon belül vagy - igazolási
kérelemmel - az összefonódás vizsgálatára irányuló versenyfelügyeleti eljárást befejező
döntés meghozatala előtt az irányítási jog gyakorlásának szükségességéről való
tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni; egyébként a határidő
elmulasztásával szemben igazolási kérelemnek nincs helye. A későbbi tudomásszerzésre
hivatkozással benyújtott igazolási kérelem tárgyában hiánypótlásnak, illetve az ilyen kérelmet
érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntéssel szemben külön jogorvoslatnak nincs helye.”
8.	§
A Tpvt. 30. §-a és 31. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„30. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal megtiltja az összefonódást, ha az - a (2)
bekezdésben foglaltakat figyelembe véve - jelentős mértékben csökkenti a versenyt az érintett
piacon, különösen gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként.
(2)	Az összefonódás elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és
hátrányokat. Ennek során vizsgálni kell különösen
a)	az érintett piacok szerkezetét; az érintett piacokon fennálló vagy lehetséges
versenyt, a beszerzési és az értékesítési lehetőségeket; a piacralépés és a piacról történő
kilépés költségeit, kockázatait, valamint műszaki, gazdasági és jogi feltételeit; az
összefonódás várható hatását az érintett piacokon folyó versenyre;
b)	az érintett vállalkozások piaci helyzetét és stratégiáját, gazdasági és pénzügyi
képességét, üzleti magatartását, bel- és külpiaci versenyképességét, illetve ezek várható
változásait;
c)	az összefonódásnak a szállítókra és az üzletfelekre gyakorolt hatását.
(3)	Ha az érintett piacon a versenynek az összefonódásból eredő jelentős mértékű
csökkenése meghatározott előzetes vagy utólagos feltétel teljesülése - így különösen egyes
vállalkozásrészek vagy egyes vagyontárgyak elidegenítése, valamely közvetett résztvevő
felett gyakorolt irányítás megszüntetése - esetén vagy meghatározott magatartási szabályok
betartása mellett kiküszöbölhető, és az e tekintetben érintett vállalkozások vállalják, hogy az
összefonódást ilyen feltételek szerint megfelelően módosítják, illetve hogy az összefonódás
végrehajtása esetén ennek megfelelő magatartást tanúsítanak, a Gazdasági Versenyhivatal az
összefonódás megtiltása helyett határozatában kötelezővé teheti a vállalás teljesítését, illetve
az összefonódás végrehajtására előzetes vagy utólagos feltételt írhat elő.
(4)	Ha a 23. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közös vállalkozás létrehozásának célja
vagy hatása a létrehozó vállalkozáscsoportok piaci magatartásának összehangolása, az
összefonódást a 17. § alapján kell elbírálni.
(5)	Előzetes feltétel előírása esetén az összefonódás a feltétel teljesülésével válik
végrehajthatóvá. Utólagos feltétel előírása esetén, ha a feltétel nem teljesül, az összefonódás
hátrányos hatásainak kiküszöbölése, az összefonódást megelőzően fennálló versenyfeltételek
helyreállítása érdekében a 31. § szerinti jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
(6)	Az összefonódás elbírálásakor mérlegelni kell az irányítási jogok 29/A. § szerinti
gyakorlásából eredően a versenyre gyakorolt hatásokat is. Határozatában a Gazdasági
4
Versenyhivatal megállapítja azt is, hogy az irányításszerző irányítási jogainak gyakorlása
megfelelt-e az irányításkorlátozó előírásban foglaltaknak.
(7) Az összefonódáshoz szükséges és ekként ahhoz kapcsolódó versenykorlátozásra a
11.	§-t nem kell alkalmazni.
31. § A 30. § (1) bekezdése szerinti, végrehajtott összefonódás, valamint a Gazdasági
Versenyhivatal összefonódást megtiltó határozata ellenére vagy a határozatban előírt feltétel
teljesülése nélkül végrehajtott összefonódás, valamint a 30. § (3) bekezdése szerint előírt
kötelezettség nem teljesítése esetén a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódás hátrányos
hatásainak kiküszöbölése, az összefonódást megelőzően fennálló versenyfeltételek
helyreállítása érdekében határozatában megfelelő határidő megállapításával előírja az
összefonódás megszüntetését - így különösen az összeolvadó, beolvadó vagy az összefonódás
következtében más vállalkozás irányítása alá kerülő vállalkozás vagy vállalkozásrész,
vagyon-, illetve üzletrész vagy részvények különválasztását, elidegenítését, vagy a közös
irányítás megszüntetését - vagy az e cél eléréséhez szükséges más megfelelő kötelezettséget.”
9.	§
A Tpvt. a 43/I. §-t követően a következő IX/A. Fejezettel egészül ki:
„IX/A. Fejezet
Összefonódás-bejelentés
43/J. § (1) A 24. § szerinti összefonódás-bejelentést a Gazdasági Versenyhivatal által
közzétett formátumú, megfelelően kitöltött összefonódás-bejelentési űrlapon kell benyújtani.
Az összefonódás-bejelentésnek az elintézéséhez szükséges valamennyi tényt, adatot
tartalmaznia kell, és ahhoz csatolni kell az űrlapban megjelölt iratokat. A nem a 28. § (1)
bekezdése szerinti személytől származó vagy a 28. § (2) bekezdésében megjelölt időpontot
megelőzően benyújtott összefonódás-bejelentéshez az e törvény szerinti jogkövetkezmények
-	a 43/M. § szerinti díjfizetési kötelezettséget ide nem értve - nem fűződnek.
(2) Az összefonódás-bejelentés tényét és az összefonódás korlátozottan megismerhető
adatot nem tartalmazó rövid ismertetését a Gazdasági Versenyhivatal a honlapján
nyilvánosságra hozza, kivéve, ha a bejelentésben az összefonódás tényét az összefonódás
végrehajtásáig üzleti titokként kezelendőnek jelölték meg, ami azonban nem képezi akadályát
annak, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárás során a
tényállás tisztázása érdekében a szükséges eljárási cselekményeket elvégezze, különösen,
hogy a 64/B. § szerinti bizonyítási eszközökkel éljen.
43/K. § (1) Az összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárás nem része a
versenyfelügyeleti eljárásnak. Annak során megfelelően alkalmazni kell
a)	a 46. §-t, a 48-51. §-t, az 53. § (1) bekezdését, az 55/A. §-t, az 55/C. §-t, az 55/D. §-
t, az 59. §-t, a 63. § (7) bekezdését, a 64/A. §-t, valamint a 66. §-t azzal, hogy e rendelkezések
alkalmazásában ügyfél alatt az 52. § a) pont aa) alpontjában megjelölteket kell érteni,
valamint
b)	- az e törvényben foglalt eltérésekkel - a Ket. 17. §-át, 28/A-28/D. §-át, 36. § (2)-
(4)	bekezdését, 40. §-át, 40/A. §-át, 52. § (2) és (3) bekezdését, 65. §-át, 78. § (4)-(8) és (10)
bekezdését, 79. §-át, 80. §-át, 81. §-át és 83. §-át azzal, hogy a Ket. 17. §-a és 52. §-a
alkalmazásában ügyfél alatt az 52. § a) pont aa) alpontjában megjelölteket, a Ket. 36. §-a, 78.
§-a, 80. §-a, 81. §-a és 83. §-a alkalmazásában ügyfél alatt az összefonódást bejelentőt, a Ket.
40. §-a és 40/A. §-a alkalmazásában ügyfél alatt az összefonódást bejelentőt és - ahol az
értelmezhető - az 52. § a) pont aa) alpontjában megjelölt egyéb vállalkozásokat kell érteni.
(2)	Az összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárás irataiba az
összefonódást bejelentő, illetve az 52. § a) pont aa) alpontjában megjelölt egyéb vállalkozás
5
bármikor, más személy pedig csak a bejelentés elintézését követően tekinthet be, azzal, hogy
korlátozottan megismerhető adat csak akkor ismerhető meg, ha az iratbetekintést kérő
igazolja, hogy az érintett adat védelmét szabályozó külön törvényben az adat megismerésére
meghatározott különös feltételek fennállnak.
(3)	Az összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárásban rendelkezésére
bocsátott korlátozottan megismerhető adatot a Gazdasági Versenyhivatal a 43/N. § (1)
bekezdés b) pontja szerinti esetben az intézkedés megtételétől számított öt évig kezelheti.
(4)	Ha a bejelentett összefonódásra vonatkozóan versenyfelügyeleti eljárás indul, az
iratokba való betekintésre, valamint az adatok kezelésére és felhasználására a
versenyfelügyeleti eljárás szabályait kell alkalmazni.
43/L. § (1) Az összefonódás-bejelentést megelőzően az összefonódás-bejelentésre
kötelezett vállalkozások előzetes egyeztetést kezdeményezhetnek a Gazdasági
Versenyhivatalnál a már elhatározott összefonódás bejelentéséhez szükséges adatok, iratok
körének tisztázása érdekében.
(2) Az előzetes egyeztetés kezdeményezésekor vagy az egyeztetés során átadott iratok,
közölt adatok kizárólag az egyeztetés céljából, valamint az egyeztetés tárgyára vonatkozó
összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárásban, illetve az annak vizsgálatára
irányuló versenyfelügyeleti eljárásban használhatók fel.
43/M. § (1) Az összefonódás-bejelentéssel egyidejűleg az összefonódás-bejelentés
elintézéséért egymillió forint igazgatási szolgáltatási díjat kell megfizetni. A díjat - a
vállalkozások eltérő megállapodása hiányában - az összefonódás-bejelentést tevő vállalkozás
köteles megfizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti díjra megfelelően alkalmazni kell az illetékekről szóló
1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 28. § (3) bekezdését és 31. § (3) bekezdését.
43/N. § (1) Az összefonódás-bejelentés beérkezésétől - ha a 43/M. § (1) bekezdése
szerinti díj megfizetésére később kerül sor, ennek időpontjától - számított nyolc napon belül a
vizsgáló
a)	a 70. § (1b) bekezdése alapján elrendeli az összefonódás vizsgálatát,
b)	a 70. § (1b) bekezdése szerint a vizsgálat elrendelésére okot adó körülmény
hiányában erről a tényről - az eljáró versenytanáccsal egyetértésben - hatósági bizonyítványt
ad ki az összefonódást bejelentőnek,
c)	a 24. § (4) bekezdése szerinti összefonódás-vizsgálati küszöbérték nem teljesülése
ellenére benyújtott összefonódás-bejelentést visszautasítja, vagy
d)	a nem a 28. § (1) bekezdése szerinti személytől származó vagy a 28. § (2)
bekezdésében megjelölt időpontot megelőzően benyújtott összefonódás-bejelentést - az eljáró
versenytanáccsal egyetértésben - visszautasítja; ebben az esetben a 43/M. § (1) bekezdése
szerinti, már megfizetett díj felét vissza kell téríteni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti határidőben nem kerül sor az ott megjelölt
intézkedések valamelyikére, a 24. § (1) bekezdése szerint bejelentett összefonódás
végrehajtható. Erről a tényről az összefonódás-bejelentést tevő kérelmére a vizsgáló hatósági
bizonyítványt állít ki. Ebben az esetben a 43/M. § (1) bekezdése szerinti, már megfizetett díjat
vissza kell téríteni.”
10.	§
A Tpvt. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § A versenyfelügyeleti eljárásban ügyfél
a)	összefonódás vizsgálatára irányuló eljárás esetén
aa)	összefonódás-bejelentés alapján indított eljárásban az összefonódást bejelentő, az
összefonódás közvetlen résztvevője, valamint - a vállalkozásrész 23. § (1) bekezdés a) pontja
6
szerinti beolvadása esetén - az a vállalkozás, amelynek a vállalkozásrész az összefonódást
megelőzően a része volt,
ab)	nem összefonódás-bejelentés alapján indított eljárásban az aa) alpontban megjelölt
vállalkozások, valamint - a 23. § (1) bekezdés c) pontja szerinti összefonódás esetén - az
összefonódással létrehozott közös vállalkozás;
b)	a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelemre indult eljárásban a kérelmező, valamint az
a)	pont aa) alpontjában megjelölt vállalkozások;
c)	az a) vagy b) pont hatálya alá nem tartozó eljárásban az, akivel szemben hivatalból
indult meg az eljárás.”
11.	§
(1)	A Tpvt. 53. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az összefonódás vizsgálatára indult eljárásban az összefonódást bejelentő
jogutódja, a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelemre indult eljárásban a kérelmező jogutódja
legkésőbb a jogutódlástól számított harminc napon belül kérheti a jogutódlás megállapítását.
(2)	Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó eljárásba az ügyfél jogutódja bevonható;
ha a jogutód bevonása - a 70. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel - nem indokolt, a
vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács az eljárást megszünteti.”
(2) A Tpvt. 53. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárásban olyan vállalkozás számára
kellene feltételt vagy kötelezettséget előírni, amely az eljárásban ügyfélként nem vesz részt, a
vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács felhívására e vállalkozás az eljárásba ügyfélként
beléphet.”
12.	§
A Tpvt. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) A versenyfelügyeleti eljárás felfüggeszthető, ha az ügy érdemi eldöntése
olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik,
vagy a Gazdasági Versenyhivatalnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági
döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.
(2)	Az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott végzéssel szemben az összefonódás
vizsgálatára az összefonódás-bejelentés alapján indult versenyfelügyeleti eljárásban és a 25. §
(2)	bekezdése szerint kérelemre indult eljárásban van helye külön jogorvoslatnak (82. §).”
13.	§
A Tpvt. 60/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő
(1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Ha a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetésének oka az, hogy a vizsgált ügylet a
23.	§ szerint nem összefonódás - ideértve azt az esetet is, ha a 28. § (2) bekezdése szerinti
esemény még nem következett be -, a megszüntetésről az eljáró versenytanács dönt.
(1a) Ha a 24. § (1) bekezdése szerint nem bejelentésköteles összefonódás tekintetében
nem teljesül az összefonódás-vizsgálati küszöbérték, a vizsgáló, illetve az eljáró
versenytanács a versenyfelügyeleti eljárást megszünteti.”
14.	§
A Tpvt. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
7
„(2) Eljárási bírság szabható ki továbbá az ügyféllel szemben, ha az irányításkorlátozó
előírást megszegi, valamint ha az összefonódás-bejelentésben lényeges tényt elhallgatott vagy
nem a valóságnak megfelelően közölt, és utóbb ezért került sor a versenyfelügyeleti eljárás
megindítására.”
15.	§
A Tpvt. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § (1) Az összefonódás-bejelentés alapján indult, valamint a 25. § (2) bekezdése
szerinti kérelemre indult versenyfelügyeleti eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni,
amelynek mértéke
a)	a 70. § (1b) bekezdés a) pontja alapján indult eljárásban, illetve ha a vizsgáló a 70.
§ (3a) bekezdése alapján az összefonódás teljes körű vizsgálatát rendeli el, tizenötmillió
forint,
b)	a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelem alapján indult eljárásban egymillió forint,
c)	az a) vagy b) pont hatálya alá nem tartozó esetben hárommillió forint.
(2)	A 25. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásával egyidejűleg meg kell fizetni
az (1) bekezdés b) pontja szerinti igazgatási szolgáltatási díjat.
(3)	Ha a vizsgáló az összefonódás-bejelentés alapján az összefonódás vizsgálatára
irányuló versenyfelügyeleti eljárás indításáról dönt, végzésében - nyolcnapos határidő
megjelölésével és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett - felszólítja a bejelentőt
-	az eljárás megindításának okától függően - az (1) bekezdés a) vagy c) pontja szerinti
igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
(4)	Ha a vizsgáló a 70. § (3a) bekezdése alapján az összefonódás teljes körű
vizsgálatát rendeli el, végzésében - nyolcnapos határidő megjelölésével és a
jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett - felszólítja a bejelentőt az (1) bekezdés a)
pontja szerinti igazgatási szolgáltatási díj a (3) bekezdés szerint megfizetett összegen túli
részének a megfizetésére.
(5)	Ha a 67. § (1) bekezdése szerinti eljárás megszüntetésére azért kerül sor, mert a
kérelmező nem tesz eleget a hiánypótlási felhívásban foglaltaknak, a már megfizetett
igazgatási szolgáltatási díjat vissza kell téríteni.
(6)	A 67. § (1) bekezdése szerinti eljárásnak a kérelem visszavonása miatt történő
megszüntetése esetén a már megfizetett igazgatási szolgáltatási díj felét vissza kell téríteni.
(7)	Az igazgatási szolgáltatási díjba valamennyi eljárási költség beleszámít.”
16.	§
(1)	A Tpvt. 62/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazgatási szolgáltatási díjat - a vállalkozások eltérő megállapodása hiányában
-	összefonódás-bejelentés alapján indult eljárás esetében az összefonódást bejelentő, a 25. §
(2) bekezdése szerinti kérelem esetében a kérelmező köteles megfizetni.”
(2)	A Tpvt. 62/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az átutalási megbízáson fel kell tüntetni az összefonódást bejelentő vagy a
kérelmező nevét, valamint az összefonódás közvetlen résztvevőinek nevét, vagy - ha már
ismert - az ügyiratszámot, valamint a 62. § (3) bekezdése szerinti esetben a 70. § (1b)
bekezdése szerint az összefonódás vizsgálatát elrendelő végzés iktatószámát, a 62. § (4)
bekezdés szerinti esetben pedig a 70. § (3a) bekezdése szerinti végzés iktatószámát.”
(3)	A Tpvt. 62/A. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
8
„(5) Az igazgatási szolgáltatási díjra megfelelően alkalmazni kell az Itv. 28. § (2)
bekezdés a) és - az e törvény 62. § (5) és (6) bekezdése szerinti eset kivételével - b) pontját,
28.	§ (3) bekezdését, 31. § (3) bekezdését, valamint 80. § (1) bekezdés k) pontját azzal, hogy
az eljárásnak az e törvény 60/A. § (1) vagy (1a) bekezdésében meghatározott okból történő
megszüntetése esetén is fennáll az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének kötelezettsége.”
(4)	A Tpvt. 62/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az igazgatási szolgáltatási díj megfizetése alól - a 24. § (4) bekezdése szerinti
összefonódás-bejelentés alapján indított eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj
kivételével - mentesség nem adható. A vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács annak a 24. §
(4)	bekezdése szerinti összefonódás-bejelentést benyújtó vállalkozásnak enged
költségmentességet, amely igazolja, hogy a 62. § (3), illetve (4) bekezdése szerinti igazgatási
szolgáltatási díj megfizetése számára - a bejelentett ügylet értékére is figyelemmel -
aránytalan nehézséget j elentene.”
17.	§
(1)	A Tpvt. 62/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A 70. § (1a) bekezdése alapján indított eljárásban felmerült eljárási költség
viselésére azt az ügyfelet kell kötelezni, amelyik az összefonódás bejelentésére a 28. § (1)
bekezdése szerint köteles lett volna, illetve amelyik a nem a valóságnak megfelelő tartalmú
összefonódás-bejelentést tette.
(1a) A 70. § (1c) bekezdése alapján indult eljárásban - ha az összefonódást az eljáró
versenytanács megtiltja vagy feltételt, illetve kötelezettséget ír elő - a felmerült eljárási
költség viselésére az a vállalkozás köteles, amelyik az összefonódás bejelentésére a 28. § (1)
bekezdése szerint köteles lett volna.”
(2)	A Tpvt. 62/B. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti esetben az eljárási költség megfizetése alól
mentesség nem adható.”
18.	§
(1)	A Tpvt. 63. § (2) bekezdés c)-e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek,
és a bekezdés a következő f) és g) ponttal egészül ki:
(Az eljárást befejező döntést)
„c) a 70. § (1a) vagy (1d) bekezdése alapján indított eljárásban a vizsgálat
elrendelésétől számított hat hónapon belül,
d)	a 70. § (1b) bekezdés a) pontja alapján indult eljárásban az összefonódás-bejelentés
beérkezésétől számított négy hónapon belül,
e)	a 70. § (1b) bekezdés b) pontja alapján indult eljárásban - a (3) bekezdés szerinti
eltéréssel - az összefonódás-bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül,
f)	a 70. § (1c) bekezdése alapján indult eljárásban a vizsgálat elrendelésétől számított
négy hónapon belül,
g)	a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelem alapján indult eljárásban negyvenöt napon
belül”
(kell meghozni és gondoskodni a közléséről)
(2)	A Tpvt. 63. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
9
„(3) Ha a vizsgáló a 70. § (3a) bekezdése alapján az összefonódás teljes körű
vizsgálatát rendeli el, az eljárást befejező döntést a (2) bekezdés d) pontja szerinti határidőn
belül kell meghozni, és gondoskodni a közléséről.”
(3)	A Tpvt. 63. § (4) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
(Az ügyintézési határidő számításánál - a Ket.-ben foglaltakon túl - nem kell figyelembe
venni)
„k) az összefonódás vizsgálatára irányuló, a 70. § (1b) bekezdése alapján indult
eljárásban a 62. § (1) bekezdés a), illetve c) pontja szerinti igazgatási szolgáltatási díj
teljesítésére nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől az esedékes díj megfizetéséig”
(eltelt időt.)
(4)	A Tpvt. 63. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Kérelemre indult eljárásban a vizsgáló hiánypótlási felhívást a kérelem
beérkezését követő naptól számított tizenöt napon belül bocsáthat ki.”
19.	§
A Tpvt. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) Ha az eljáró versenytanács a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelemre induló
eljárásban a 63. § szerinti határidőben nem hoz döntést, az engedélyt megadottnak kell
tekinteni.
(2)	A 70. § (1b) vagy (1c) bekezdése alapján indult eljárásban a 63. § szerinti határidő
lejártát követően az összefonódás nem tiltható meg, nem írható elő a 30. § szerinti feltétel
vagy kötelezettség, és az összefonódás végrehajtható. Ebben az esetben a 43/M. § (1)
bekezdése, illetve a 62. § (1) bekezdés a), illetve c) pontja szerinti, már megfizetett igazgatási
szolgáltatási díjat vissza kell téríteni, és az összefonódás végrehajthatóságának tényéről az
összefonódást bejelentő kérelmére hatósági bizonyítványt kell kiállítani.”
20.	§
(1)	A Tpvt. 67. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A versenyfelügyeleti eljárás a 25. § (1) bekezdése szerinti időtartam
meghosszabbítása ügyében kérelemre, egyéb ügyekben hivatalból indul.”
(2)	A Tpvt. 67. § (3) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
(Nem indítható versenyfelügyeleti eljárás - a jogorvoslati eljárás folytán megismételt eljárást
ide nem értve -, ha)
„b) a IV., illetve az V. Fejezet rendelkezéseibe ütköző magatartás elkövetése óta öt év,
c)	az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárás esetén
ca)	a csak a 24. § (4) bekezdése szerint bejelentésköteles összefonódás végrehajtása
óta hat hónap,
cb)	egyéb esetben az összefonódás végrehajtása óta öt év”
(eltelt.)
21.	§
(1)	A Tpvt. 70. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a
következő (1a)-(1e) bekezdéssel egészül ki:
10
„(1) A vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el a Gazdasági Versenyhivatal
hatáskörébe tartozó, valószínűsíthetően jogsértő tevékenység, magatartás vagy állapot
észlelése esetén, ha a közérdek védelme versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását szükségessé
teszi.
(1a) A vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el, ha valószínűsíthető, hogy
a)	a 24. § (1)-(3) bekezdése szerinti összefonódást a 29. § szerinti tilalom ellenére
végrehajtották, vagy
b)	az összefonódás-bejelentésben a bejelentő lényeges tényt elhallgatott vagy nem a
valóságnak megfelelően közölt, és ezért nem került sor az összefonódás vizsgálatára az (1b)
bekezdés szerint.
(1b) A 24. § szerinti bejelentés alapján a vizsgáló - az eljáró versenytanáccsal
egyetértésben - végzéssel elrendeli az összefonódás vizsgálatát, ha
a)	nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás az érintett piacon nem eredményezi a
verseny jelentős mértékű csökkenését, vagy
b)	az összefonódás-bejelentés nem felel meg a 43/J. § (1) bekezdésében foglalt
követelményeknek vagy - a 24. § (1) bekezdése szerinti összefonódás esetén - a
médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 171.
§ alapján be kell szerezni a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa (a
továbbiakban: Médiatanács) szakhatósági állásfoglalását, és nem áll rendelkezésre a
Médiatanács olyan előzetes szakhatósági hozzájárulása, amely az összefonódást feltétel és
kötelezettség előírása nélkül engedélyezi.
(1c) A vizsgáló - az eljáró versenytanáccsal egyetértésben - végzéssel elrendeli az
összefonódás vizsgálatát akkor is, ha a valószínűsíthetően az összefonódás-vizsgálati
küszöbértéket elérő nem bejelentett összefonódás tekintetében nem nyilvánvaló, hogy az
érintett piacon nem eredményezi a verseny jelentős mértékű csökkenését.
(1d) Ha a vizsgáló az összefonódás-bejelentés alapján valószínűsíti, hogy az
összefonódást a 29. §-ba ütköző módon végrehajtották, a 29. §-ban foglalt tilalom
megsértésének vizsgálatára külön versenyfelügyeleti eljárást indít.
(1e) A vizsgálatot elrendelő végzésben meg kell jelölni azt a körülményt, magatartást
vagy állapotot, amelynek tárgyában az eljárás megindul.”
(2)	A Tpvt. 70. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a bíróság hatáskörének hiánya miatt az ügyet a Gazdasági Versenyhivatalhoz
átteszi, a vizsgáló a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelem esetében a 67. §, egyéb esetben a
43/G-43/I. § vagy a 43/J-43/N. § szerint jár el.”
(3)	A Tpvt. 70. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Ha az (1b) bekezdés b) pontja alapján indított versenyfelügyeleti eljárásban
beszerzett adatok alapján nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi az érintett
piacon a verseny jelentős mértékű csökkenését, a vizsgáló - az eljáró versenytanács
egyetértésével - elrendeli az összefonódás piaci hatásai teljes körű vizsgálatát.”
22. §
A Tpvt. 72/A. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján ideiglenes intézkedéssel)
„b) a 30. § (1) bekezdése alapján valószínűsíthetően megtiltandó összefonódás esetén
az összefonódás versenyre hátrányos hatásainak mérséklése, illetve a 31. § szerinti
intézkedések alkalmazhatóságának biztosítása érdekében a szükséges mértékben elrendelheti
irányításkorlátozó előírás alkalmazását, illetve”
11
23.	§
A Tpvt. 73. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell előzetes álláspontot készíteni,
a)	ha az eljáró versenytanács a 25. § (2) bekezdése szerinti kérelemnek helyt ad, vagy
b)	az összefonódás vizsgálatára indított versenyfelügyeleti eljárásban, ha az
összefonódás megtiltására, a 30. § (3) bekezdése vagy a 78. § (1) bekezdés c) vagy d) pontja
alkalmazására nincs szükség.”
24.	§
A Tpvt. 75/A. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az eljáró versenytanács)
„a) az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárásban a 30. § (3) bekezdése szerinti
előzetes vagy utólagos feltételt, illetve kötelezettséget előíró határozat, illetve”
(meghozatala előtt - ha azt szükségesnek tartja - az előzetes álláspontnak az ügyfelek részére
való megküldésével egyidejűleg az elfogadni tervezett feltétel vagy kötelezettség, illetve
kötelezettségvállalás korlátozottan megismerhető adatot nem tartalmazó változatának és az
érdekeltek észrevételeinek benyújtására vonatkozó felhívásnak a Gazdasági Versenyhivatal
honlapján való közzététele útján egyeztetést kezdeményezhet az érdekeltek, így különösen az
érintett piacon tevékenységet folytató vállalkozások és az ügyben érintett egyéb személyek
álláspontjának megismerése érdekében.)
25.	§
A Tpvt. 76. § (1) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(Az eljáró versenytanács határozatában)
„a) az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárásban
aa)	megállapítja, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt
az érintett piacon,
ab)	a vállalkozások összefonódására vonatkozóan előzetes vagy utólagos feltételt,
illetve kötelezettséget ír elő, vagy
ac)	az összefonódást megtiltja,
b)	a 25. § (2) bekezdése alapján engedélyezi az egyéves átmeneti időszak
meghosszabbítását, vagy az erre irányuló kérelmet elutasítja,”
26.	§
(1)	A Tpvt. 78. § (1) bekezdés c) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések
lépnek:
(Az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki)
„c) nem teljesítette az összefonódásra vonatkozóan a határozatban előírt
kötelezettséget, vagy az összefonódást az eljáró versenytanács határozatában előírt feltétel
teljesülése nélkül végrehajtotta, illetve
d)	az összefonódást a 29. § szerinti tilalom ellenére végrehajtotta, akkor is, ha az eljáró
versenytanács határozatában azt állapította meg, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős
mértékben a versenyt az érintett piacon.”
(2)	A Tpvt. 78. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi
XXXIV. törvény szerinti kis- vagy középvállalkozással (a továbbiakban: kis- vagy
12
középvállalkozás) szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén - kivéve az Európai
Unió jogába való ütközés esetét - bírság kiszabása helyett az eljáró versenytanács
figyelmeztetést is alkalmazhat.”
(3)	A Tpvt. 78. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A bírság összegének meghatározásakor az eljáró versenytanács enyhítő
körülményként veheti figyelembe, ha a határozat meghozatalát megelőzően bármilyen peren
kívüli eljárásban (a továbbiakban: alternatív vitarendezés) létrejött megállapodás alapján a
jogsértő vállalkozás kártérítést fizetett a versenyjogi jogsértés károsultja részére.”
27. §
A Tpvt. XIV. Fejezetének helyébe a következő fejezet lép:
„XIV. Fejezet
A bíróság versenyfelügyeleti eljárása
86.	§ (1) A 2-7. §-ban foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás lefolytatása a
bíróság hatáskörébe tartozik.
(2)	Az érdekelt a keresetben
a)	követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását,
b)	követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől,
c)	követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon
elégtételt, és szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak,
d)	követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot
helyreállítását, továbbá a jogsértéssel előállított vagy forgalmazott áruk jogsértő jellegétől
való megfosztását, vagy - ha ez nem lehetséges - megsemmisítését, továbbá az előállításra
szolgáló különleges eszközök megsemmisítését,
e)	kártérítést és - személyiségi joga megsértése esetén - sérelemdíjat követelhet a
polgári jog szabályai szerint, illetve
f)	követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett áruk
előállításában, forgalmazásában résztvevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított
üzleti kapcsolatokról.
(3)	A 4. § vagy a 6. § rendelkezéseinek megsértése miatt indított perekben az érdekelt
fél a (2) bekezdésben foglaltakon túl a keresetben követelheti
a)	a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését,
b)	a kizárólag vagy elsősorban a jogsértésre használt eszközök és anyagok, valamint a
jogsértéssel érintett termékek lefoglalását, meghatározott személyeknek történő átadását,
kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve
megsemmisítését, továbbá
c)	a határozatnak a jogsértő költségére történő nyilvánosságra hozatalát.
(4)	A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában nyilvánosságra hozatalon kell érteni
különösen az országos napilapban, illetve az internet útján történő közzétételt.
87.	§ A bíróság eljárása a 78. § szerinti bírság kiszabására is kiterjed.
87/A. § A bíróság a még közzé nem tett összehasonlító reklám közzétételét megtiltja,
ha megállapítja, hogy az - közzététele esetén - a 6/A. § (1) bekezdésébe ütközne. A
közzététel megtiltása ideiglenes intézkedésként is elrendelhető. A közzététel megtiltása
mellett bírság kiszabásának nincs helye.
13
88.	§ (1) A 2-7. §-ba ütköző magatartásra hivatkozással a magatartás tanúsításától
számított hathónapos elévülési határidőn belül indítható per; a magatartás tanúsításától
számított három év eltelte után perindításnak nincs helye.
(2)	Ha a kifogásolt magatartás folyamatos, az (1) bekezdés szerinti határidők
számítása a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a kifogásolt magatartás azzal valósul
meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidők számítása
mindaddig nem kezdődik meg, amíg a helyzet (állapot) fennáll.
(3)	Az e fejezet alapján indított perekre a törvényszéknek van hatásköre.
(4)	A 4. § vagy a 6. § rendelkezéseinek megsértése miatt indított perben az érdekelt - a
polgári jogi igényeken felül - az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti
biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai szerint, ha
valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti
követelésének későbbi kielégítése veszélyben van; továbbá kérheti a jogsértő fél kötelezését
banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak közlésére, illetve a rendelkezése alatt álló, ilyen
adatot tartalmazó iratoknak a bemutatására a fenti biztosítási intézkedés elrendelése céljából.
Az érdekelt - amennyiben a 4. §-ban vagy a 6. §-ban foglalt rendelkezéseket feltételezetten
sértő cselekmények folytatásához hozzájárul - a jogsértés abbahagyásának követelése helyett
arra is kérheti a bíróságot, hogy a feltételezett jogsértőt biztosíték adására kötelezze. A
biztosíték letételét a bíróság az érdekelt erre irányuló kérelme hiányában is elrendelheti,
feltéve, hogy az érdekelt előterjesztett kérelmet a jogsértés abbahagyása iránt, és annak a
bíróság nem ad helyt.
(5)	Ha a 4. § vagy a 6. § rendelkezéseinek megsértése miatt indított perben valamelyik
fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére
az ellenfelet kötelezheti
a)	a rendelkezése alatt álló okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a
szemle lehetővé tételére,
b)	banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a rendelkezése alatt álló,
ilyen adatot tartalmazó iratok bemutatására.
(6)	Előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van, ha az érdekelt fél a 4. § -
ba vagy a 6. §-ba ütköző magatartás tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben
valószínűsítette. Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen
fellebbezésnek van helye.
(7)	A 4. §-ban, illetve a 6. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén ideiglenes
intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtását megelőzően is előterjeszthető. Ez az
eljárás a törvényszék hatáskörébe tartozik, amely a kérelmet nemperes eljárásban bírálja el.
Az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a polgári
perrendtartásról szóló törvény általános szabályai - a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó
eltérésekkel - megfelelően irányadók. Ha a kérelmező a 4. §-ban vagy a 6. §-ban foglalt
rendelkezések megsértése miatt a pert a (8) bekezdésben foglaltak szerint megindította, a
peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget kell megfizetni.
(8)	A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen
intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. Az ideiglenes
intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül,
legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálja el.
(9)	A bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes
intézkedés - ideértve a (4) bekezdés szerinti biztosítási intézkedést is -, illetve az előzetes
bizonyítás tárgyában hozott határozatát az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a
sértett fél a pert a 4. §-ban vagy a 6. §-ban foglalt rendelkezések megsértése miatt az
ideiglenes intézkedéssel érvényesített vagy az előzetes bizonyítás által alátámasztani kívánt
követelés tárgyában nem indította meg a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. A
14
bíróság az ideiglenes intézkedés, illetve az előzetes bizonyítást elrendelő határozat hatályon
kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem
előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
(10)	Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgős szükség
esetének minősül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés - ideértve a (4) bekezdés
szerinti biztosítási intézkedést is - elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása
mellőzhető. Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a
bizonyítékok megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel
az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Az
ellenfél meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor
kell közölni. A határozat közlését követően az ellenfél kérheti a meghallgatását, és az
ideiglenes intézkedést, illetve az előzetes bizonyítást elrendelő határozat megváltoztatását
vagy hatályon kívül helyezését.
(11)	A bíróság - a (4) bekezdés második és harmadik mondatában foglalt esetet kivéve
-	az ideiglenes intézkedés, valamint az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz
kötheti. Ha az e bekezdés, illetve a (4) bekezdés szerinti biztosíték összegéből való
kielégítésre jogosult fél igényét az előzetes bizonyítás tárgyában hozott végzést hatályon kívül
helyező határozat, az ítélet vagy a pert befejező egyéb határozat jogerőre emelkedésétől vagy
a per megszűnésétől számított három hónapon belül nem érvényesíti, a letevő a biztosíték
visszaadását kérheti a bíróságtól.
(12)	A bíróságnak a 6/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése miatt
folytatott eljárásában az összehasonlító reklám részét képező tényállítás valóságának
bizonyítása az üzleti gyakorlat alkalmazóját terheli.”
28. §
A Tpvt. a következő XIV/A. és XIV/B. Fejezettel egészül ki:
„XIV/A. Fejezet
A IV. vagy V. Fejezet rendelkezéseinek, illetve az EUMSz. 101. vagy 102. cikkének
megsértésen alapuló polgári jogi igények bíróság előtti érvényesítése
Általános szabályok
88/A. § (1) A Gazdasági Versenyhivatalnak a 45. §-ban megállapított, a 70. § (1)
bekezdése alapján a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki a IV. vagy az
V.	Fejezetben foglalt rendelkezések, illetve az EUMSz. 101. vagy 102. cikkében foglalt
tilalom megsértésére (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: versenyjogi jogsértés)
alapított polgári jogi igények közvetlen bíróság előtti érvényesítését.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti perekben a polgári perrendtartásról szóló törvény
rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	Az e fejezet alapján indított perekre a törvényszéknek van hatásköre.
88/B. § (1) A bíróság haladéktalanul értesíti a Gazdasági Versenyhivatalt arról, ha
valamely perben e törvény IV. vagy V. Fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásának
szükségessége merül fel.
(2)	A Gazdasági Versenyhivatal írásban észrevételt tehet a tárgyalás berekesztéséig a
IV., illetve V. Fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazására vonatkozóan. A Gazdasági
Versenyhivatal észrevételében foglaltak a bíróságot nem kötik.
15
(3)	A Gazdasági Versenyhivatal a bíróság felhívásában meghatározott - legalább a
felhívás kézhezvételétől számított negyvenöt napos - határidőn belül köteles a IV., illetve V.
Fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos jogi álláspontjáról a bíróságot
tájékoztatni.
(4)	A bíróság a Gazdasági Versenyhivatalnak kérelmére megküldi a per azon iratait,
amelyek a (2) bekezdés szerinti észrevétel megtételéhez, illetve a (3) bekezdés szerinti jogi
álláspont kialakításához szükségesek. A bíróság a Gazdasági Versenyhivatal kérelme alapján
az iratok megküldése helyett az iratok megtekintését is engedélyezheti.
(5)	A Gazdasági Versenyhivatal képviselője a (2) bekezdés szerinti észrevételét, illetve
a (3) bekezdés szerinti jogi álláspontját a tárgyaláson szóban is előadhatja. Ha a szóbeli
előadás jogával a Gazdasági Versenyhivatal élni kíván, tizenöt napon belül köteles erről
értesíteni a bíróságot.
(6)	A Gazdasági Versenyhivatal a (2) bekezdés szerinti észrevétel megtétele, illetve a
(3)	bekezdés szerinti jogi álláspont kialakítása érdekében a tárgyaláson jelen lehet, a felekhez,
a tanúhoz és a szakértőhöz kérdések feltevését javasolhatja, továbbá egyéb bizonyítás
szükségességére hívhatja fel a figyelmet.
(7)	Ha a Gazdasági Versenyhivatal a per bármely szakaszában arról tájékoztatja a
bíróságot, hogy az érintett ügyben versenyfelügyeleti eljárást indított, a bíróság a per
tárgyalását a versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozat elleni keresetindítási határidő
lejártáig, illetve keresetindítás esetében a bírósági eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti,
kivéve, ha a Gazdasági Versenyhivatal az ügyben már jogerősen határozatot hozott vagy az
eljárását egyébként jogerősen lezárta, és a Gazdasági Versenyhivatal döntését bíróság előtt
nem támadták meg, vagy a bírósági eljárás már jogerősen lezárult. Ez utóbbi esetben a
Gazdasági Versenyhivatal megküldi a bíróságnak a jogerős döntését, illetve a jogerős bírósági
határozatot.
(8)	Ha az érintett ügyben a Gazdasági Versenyhivatal eljárt, a bíróság a Gazdasági
Versenyhivatal keresettel nem támadott határozatának, illetve - ha a határozatot megtámadták
-	a bíróság határozatának a jogsértést megállapító részéhez kötve van.
(9)	A perben - az érintett ügyben született, a jogsértést megállapító (8) bekezdés
szerinti határozatban megállapított tények kivételével - a IV. vagy V. Fejezetben foglalt
rendelkezések megsértésére hivatkozó fél köteles bizonyítani az e törvény megsértését
alátámasztó tényeket. A 13. §-ban foglalt körülmények fennállását, a 16. § szerinti csoportos
mentesülés hatálya alá tartozást, illetve a 17. §-ban foglalt körülmények fennállását az erre
hivatkozó félnek kell bizonyítania.
(10)	A bíróság a 13. § (4) bekezdése, illetve a 16/A. § (2) bekezdése szerint is
határozhat, ha az e rendelkezésekre hivatkozó fél a törvényben meghatározott körülmények
fennállását bizonyítja.
Eltérés a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben foglaltaktól versenyjogi
jogsértésen alapuló kártérítési igény esetén, egyes különös eljárási szabályok
88/C. § (1) A versenyjogi jogsértésből eredő kárért való felelősségre a Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A versenyjogi jogsértésből eredő kárra vonatkozó szabályok alkalmazásában
versenyjogi jogsértésnek minősül az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban
részes más államok jogában az 1/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikk (1) bekezdése szerint az
EUMSz. 101. vagy 102. cikkének alkalmazásával párhuzamosan alkalmazott, a vállalkozások
gazdasági versenyt korlátozó megállapodásának, összehangolt magatartásának vagy a
16
vállalkozások társulása gazdasági versenyt korlátozó döntésének tilalmára, illetve a gazdasági
erőfölénnyel való visszaélés tilalmára vonatkozó rendelkezések megsértése is.
(3)	A bíróság köteles elrendelni az előtte folyamatban lévő, versenyjogi jogsértésből
eredő kártérítési igény érvényesítése iránti perek (a továbbiakban: versenyjogi kártérítési per)
egyesítését, ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak.
(4)	Ha a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság versenyjogi kártérítési
perrel érintett ügyben eljárást indított, a bíróság a per tárgyalását az ezen eljárásban hozott
határozat elleni keresetindítási határidő lejártáig, illetve keresetindítás esetében a
közigazgatási ügyben eljáró bíróság eljárásának jogerős befejezéséig felfüggeszti.
(5)	Ha a felek között alternatív vitarendezési eljárás van folyamatban, a bíróság a felek
közös kérelmére az eljárást az alternatív vitarendezési eljárás befejezéséig, de legfeljebb két
évre felfüggeszti.
A versenyjogi jogsértéssel okozott kárért való felelősség
88/D. § (1) Aki másnak versenyjogi jogsértéssel kárt okoz, a szerződésen kívül
okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint köteles az ebből eredő kárt
megtéríteni.
(2)	Aki versenyjogi jogsértés következtében szenvedett kárt, e kárának teljes körű
megtérítését követelheti, függetlenül a termelési-értékesítési láncon belüli helyzetétől.
(3)	A versenyjogi jogsértéssel okozott kárért való felelősséget korlátozó vagy kizáró
szerződési kikötés semmis.
(4)	Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a jogsértés kárt okozott, ha a
felperes bizonyítja, hogy a versenyjogi jogsértés kartellt valósított meg.
A versenyjogi jogsértéssel okozott kárért fennálló kártérítési felelősség terjedelme
88/E. § A versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igény esetén nem alkalmazható a
Ptk. 6:522. § (4) bekezdése.
88/F. § (1) Ha a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igény tárgyában a károsult
valamely jogsértő vállalkozással alternatív vitarendezés eredményeként megállapodást kötött
meghatározott mértékű kártérítés megfizetéséről, az ilyen megállapodásban részes károsult a
fennmaradó kártérítési igényét csak a kárért felelős, az ilyen megállapodásban nem részes más
vállalkozástól igényelheti. Ebben az esetben az ilyen megállapodásban nem részes jogsértő
vállalkozás a vele szemben érvényesített kár megtérítését a megállapodásban részes jogsértő
vállalkozástól nem igényelheti.
(2)	A károsult az (1) bekezdés szerinti megállapodás szerinti összegen felüli kárának
megtérítését csak akkor és olyan mértékben követelheti a megállapodásban részes jogsértő
vállalkozástól, amikor és amennyiben az a megállapodásban nem részes jogsértő
vállalkozástól nem hajtható be. Az (1) bekezdés szerinti megállapodásban a felek e
rendelkezés alkalmazását kizárhatják.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti megállapodást megkötő károsult kártérítési igényét
csökkenteni kell a megállapodásban részes jogsértő vállalkozást a megállapodás hiányában
terhelő résszel, akkor is, ha ennél az általa a megállapodás alapján a károsultnak ténylegesen
megfizetett kártérítés összege kevesebb.
(4)	Annak az összegnek a meghatározásakor, amelyet egy jogsértő vállalkozás egy
másik jogsértő vállalkozástól a versenyjogi jogsértéssel okozott kárért való felelőssége
arányában megtérítésként követelhet, a bíróságnak figyelembe kell vennie a megtérítéssel
érintett jogsértő vállalkozás részvételével korábban alternatív vitarendezés eredményeként
kötött megállapodás alapján fizetett kártérítést, annak érdekében, hogy a megállapodásban
17
részes jogsértő vállalkozás által fizetett kártérítés teljes összege ne haladja meg a jogsértéssel
okozott kárért való felelőssége mértékét.
A versenyjogi jogsértés következtében jelentkező áreltérítésből eredő károk tekintetében
alkalmazandó különös szabályok
88/G. § (1) Az áruért fizetett ár (ideértve bármilyen jogcímen nyújtott
ellenszolgáltatást) és a versenyjogi jogsértés hiányában az adott piacon érvényesülő ár közötti
különbségből (a továbbiakban: áreltérítés) eredő értékcsökkenés, elmaradt vagyoni előny
vagy egyéb vagyoni hátrány továbbhárítását alátámasztó tényeket az erre hivatkozó félnek
kell bizonyítania.
(2)	Ha a kár az áreltérítésből származik, a jogsértő vállalkozás jogosult arra
hivatkozni, hogy a károsult részben vagy egészben továbbhárította a versenyjogi jogsértésből
eredő áreltérítést. Ennek kapcsán a jogsértő vállalkozást terheli a továbbhárítás tényének és
mértékének bizonyítása. Ha a továbbhárítás mértéke nem állapítható meg, a bíróság azt a per
összes körülményeinek mérlegelésével, becsléssel határozza meg.
(3)	Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a jogsértésből eredő áreltérítést
továbbhárították a közvetett vevőre, ha a közvetett vevő bizonyítja, hogy
a)	a jogsértő vállalkozás versenyjogi jogsértést követett el,
b)	a versenyjogi jogsértés áreltérítést eredményezett a jogsértő vállalkozás közvetlen
vevőjénél, és
c)	a közvetett vevő a versenyjogi jogsértés tárgyát képező árut, illetve a versenyjogi
jogsértés tárgyát képező árut tartalmazó vagy az ilyen áruból származtatott árut vásárolt.
(4)	A bíróság az áreltérítéssel és annak mértékével kapcsolatban figyelembe veheti a
versenyjogi kártérítési per tárgyával összefüggő, a termelési-értékesítési lánc más szintjén álló
károsult által indított más, az előtte folyó perrel nem egyesíthető versenyjogi kártérítési per
általa ismert adatait, így különösen az ezen per során hozott jogerős ítéletet.
(5)	A bíróság a figyelembe venni kívánt adatokról tájékoztatja a feleket, és - erre
irányuló kérelem esetén - a feleket meghallgatja, vagy biztosítja az írásbeli nyilatkozattétel
lehetőségét az adatokra vonatkozóan.
(6)	Kartellel okozott versenyjogi jogsértés esetén az ellenkező bizonyításáig
vélelmezni kell, hogy a versenyjogi jogsértés a jogsértő vállalkozás által alkalmazott árat
tízszázaléknyi mértékben befolyásolta.
Többek közös károkozása
88/H. § (1) Az egyetemleges felelősség szabályait a versenyjogi jogsértésből eredő
károk tekintetében az e §-ban és a 88/I. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Ha a jogsértő vállalkozás a jogsértés teljes időtartama alatt kis- vagy
középvállalkozásnak minősül, kizárólag a saját közvetlen és közvetett vevőivel vagy
beszállítóival szembeni kár megtérítésére köteles, feltéve, hogy
a)	részesedése az érintett piacon a jogsértés teljes időtartama alatt nem érte el az öt
százalékot, és
b)	az egyetemleges felelősségre vonatkozó általános szabályok alkalmazása esetén
gazdaságilag ellehetetlenülne és eszközei tekintetében teljes értékvesztés következne be.
(3)	Nem alkalmazható a (2) bekezdés, ha az ugyanazon jogsértésért felelős másik, kis-
vagy középvállalkozásnak nem minősülő jogsértő vállalkozástól a kártérítés nem vagy nem
teljes mértékben hajtható be.
(4)	Nem alkalmazható a (2) bekezdés, ha a kis- vagy középvállalkozás
18
a)	vezető szerepet töltött be a versenyjogi jogsértésben, vagy más vállalkozást a
versenyjogi jogsértésben való részvételre kényszerített, vagy
b)	korábban a Gazdasági Versenyhivatal, valamely tagállami versenyhatóság vagy az
Európai Bizottság (mindezek a továbbiakban együtt: uniós versenyhatóság) jogerős és
végrehajtható határozatában vagy - ha a hatósági határozatot bíróság előtt megtámadták - a
bíróság jogerős és végrehajtható határozatában megállapítottan versenyjogi jogsértést követett
el.
(5)	E fejezet alkalmazásában az uniós versenyhatóság, illetve az ennek határozata
elleni jogorvoslati eljárásban eljáró bíróság jogerős határozatán az adott hatóság, illetve
bíróság olyan határozatát kell érteni, amely az adott hatóságra, illetve bíróságra irányadó
szabályok szerint rendes jogorvoslattal tovább már nem támadható.
88/I. § (1) Az a vállalkozás, amely a kartellről való tudomását és az abban játszott
szerepét a versenyhatóságnak önként feltáró, és a versenyhatóság eljárásában együttműködő
magatartásáért az Európai Unió vagy valamely tagállam joga alapján jogszabályban vagy
egyéb módon előre rögzített szabályok szerint mentesült a bírság kiszabása alól (a
továbbiakban: engedékenység alapján mentesülő vállalkozás), kizárólag a saját közvetlen és
közvetett vevőinek vagy beszállítóinak okozott kár megtérítéséért felel egyetemlegesen, a
többi károsulttal szemben pedig csak akkor, ha az ugyanazon jogsértésért felelős másik
károkozótól a kártérítés nem vagy nem teljes mértékben hajtható be.
(2)	Ha valamely egyetemlegesen kötelezett jogsértő vállalkozás a kötelezettségét
meghaladó szolgáltatást teljesített a károsult részére, annak megtérítését az engedékenység
alapján mentesülő vállalkozástól csak az engedékenység alapján mentesülő vállalkozás
közvetlen vagy közvetett vevőinek, illetve beszállítóinak okozott kár mértékéig követelheti.
(3)	Ha a versenyjogi jogsértés a jogsértő vállalkozások közvetlen vagy közvetett
vevőin, illetve beszállítóin kívül másoknak is kárt okozott, az engedékenység alapján
mentesülő vállalkozás többi jogsértő vállalkozás felé fennálló megtérítési kötelezettségének
mértékét a Ptk. 6:524. § (3) bekezdése alapján kell meghatározni.
(4)	Versenyjogi kártérítési igény esetén nem alkalmazható a Ptk. 6:524. § (2)
bekezdése.
A bizonyítékok feltárása a versenyjogi kártérítési perben
88/J. § (1) Versenyjogi kártérítési perben a bíróság a fél indokolt kérelmére bárkit a
rendelkezése alatt álló meghatározott irat és egyéb bizonyítási eszköz, illetve ezek
meghatározott körének, kategóriájának vagy meghatározott adatnak vagy adatok
meghatározott körének, kategóriájának a bemutatására, illetve közlésére kötelezhet (a
továbbiakban: bizonyítékok feltárása), ha a bizonyítékfeltárást kérő fél
a)	az irattal, egyéb bizonyítási eszközzel, illetve adattal nem rendelkezik, és
b)	valószínűsíti, hogy a feltárni kért bizonyíték alkalmas lehet valamely, a per
eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró tény vagy körülmény bizonyítására.
(2) A bíróság a felperes kérelmére akkor rendeli el a bizonyítékok feltárását, ha - az
(1)	bekezdésben foglaltakon túl - a felperes az igénye fennállását, illetve az ezzel kapcsolatos
tényállításainak valóságát - az elvárhatóan rendelkezésre álló bizonyítékokra, ismert tényekre
is figyelemmel - már valószínűsítette.
88/K. § (1) A bíróság a bizonyítékok feltárását csak a legszükségesebb körben, a
bizonyítékok, illetve a bizonyítéktípusok lehető legpontosabban meghatározott körére,
kategóriájára rendeli el, különös tekintettel arra, hogy a bizonyítékfeltárásra kötelezettnek
okozott hátrány nem haladhatja meg az azzal elérhető előnyöket, figyelembe véve a másik fél
és más érintett személyek jogos érdekeit.
(2)	Az (1) bekezdés alkalmazása során a bíróság különösen azt mérlegeli, hogy
19
a)	a felek kérelmeit, álláspontját milyen mértékben támasztják alá a bizonyítékok
feltárására vonatkozó indítvány indokolásaként előterjesztett, rendelkezésre álló bizonyítékok,
ismert tények,
b)	- különösen, ha annak elrendelése valamely, a perben félként részt nem vevő
személlyel szemben kerülne sor - a bizonyítékok indítványozott feltárása a bizonyítási
eszközök, adatok milyen mennyiségére és körére terjed ki, és az milyen költségekkel járna,
megelőzendő a per szempontjából feltételezhetően jelentőséggel nem bíró általános
információkérést,
c)	az indítvány szerint feltárni kért bizonyíték tartalmaz-e - különösen a perben félként
részt nem vevő személy tekintetében - korlátozottan megismerhető adatot, és ezen adatok
megfelelő védelme biztosítható-e.
88/L. § (1) A 88/J. § (1) bekezdése szerinti indítvány tárgyában a bíróság soron kívül
határoz. A bíróság végzésével szemben a bizonyítékok feltárására kötelezett fellebbezéssel
élhet. A fellebbezésnek a bizonyítékfeltárást elrendelő végzés végrehajtására halasztó hatálya
van. A fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül bírálja el.
(2)	A bíróság a bizonyítékok feltárására vonatkozó döntésének meghozatala előtt a
feleket, illetve azt, akit a bizonyítékok feltárására kívánnak kötelezni - erre irányuló kérelme
esetén - meghallgatja, vagy biztosítja az írásbeli nyilatkozattétel lehetőségét. A meghallgatási
határnap vagy az írásbeli nyilatkozatra nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak
helye nincs. Erről a bíróság az érdekelteket előzetesen tájékoztatja.
(3)	Tanúként kell kihallgatni azt a bizonyítékfeltárásra kötelezett személyt, aki a
perben nem vesz részt, és a kihallgatás során kötelezni kell a feltárni rendelt bizonyíték
bemutatására.
88/M. § (1) A per eldöntése szempontjából feltétlenül szükséges körben a bíróság - a
minősített adat kivételével - a korlátozottan megismerhető adatot tartalmazó bizonyíték
feltárását a titoktartás alóli felmentés megadására jogosult ezzel ellentétes nyilatkozata esetén
is elrendelheti. Az így megismert adatokat a felek, a perben részt vevő egyéb személyek,
valamint azok képviselői kizárólag azon versenyjogi kártérítési perben használhatják fel
bizonyítékként, melyben a korlátozottan megismerhető adatot tartalmazó bizonyíték feltárását
kérelmezték.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti esetben a felek, a perben részt vevő egyéb személyek,
valamint azok képviselői az eljárás során a korlátozottan megismerhető adat tekintetében - az
adat jogosulatlan személyek előtti titokban tartásának kötelezettségét tartalmazó, írásba
foglalt nyilatkozat megtétele mellett - az eljáró bíró által megállapított rendben és szabályok
szerint gyakorolhatják az iratbetekintési jogukat, azzal, hogy ha a titoktartás alóli felmentés
megadására jogosult úgy nyilatkozott, hogy az adat megismeréséhez nem járul hozzá, az ilyen
adatot tartalmazó iratot lemásolni vagy arról kivonatot készíteni nem lehet.
88/N. § (1) Nem rendelhető el a bizonyítékok feltárása
a)	olyan bizonyítékra, amelyből következtetés vonható le az 55/A. § (1) bekezdés a)
vagy f) pontja szerinti adatra,
b)	az engedékenységi nyilatkozatra vagy az egyezségi nyilatkozatra - kivéve, ha az
egyezségi nyilatkozatot visszavonták -, illetve olyan bizonyítékra, amiből következtetés
vonható le ezek tartalmára,
c)	a 65/C. § szerinti, védekezés céljából készült iratra és minden olyan tényre, adatra,
amelynek feltárásával az ügyvédi titoktartási kötelezettség sérülne, kivéve, ha ahhoz az irat
jogosultja hozzájárul, valamint
d)	a büntetőeljárás során a terheltnek a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C.
törvény 420. § (4)-(6) bekezdésének alkalmazását megalapozó vallomására.
20
(2)	Az (1) bekezdésben nem említett bizonyítékok közül csak az uniós
versenyhatóságnak a versenyjogi jogsértéssel szembeni eljárását lezáró döntés meghozatalát
követően rendelhető el az uniós versenyhatóság eljárásának ügyiratában szereplő valamely
irat vagy egyéb bizonyíték feltárása, kivéve az olyan iratot vagy más bizonyítékot, amely már
az uniós versenyhatóság eljárásától függetlenül létezett vagy jött létre.
(3)	Nem rendelhető el a bizonyítékok feltárása a nyomozás befejezésig a
büntetőeljárás során keletkezett iratokra, ideértve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság
által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint
csatolt iratot is.
(4)	A bizonyítékfeltárás tekintetében az engedékenységi nyilatkozattal, egyezségi
nyilatkozattal azonosan kell kezelni az Európai Unió vagy más tagállam joga alapján
valamely uniós versenyhatóság előtt versenyjogi jogsértés miatt folyó eljárásban benyújtott,
az engedékenységi nyilatkozattal, illetve az egyezségi nyilatkozattal azonos célú vagy
funkciójában hasonló rendeltetést betöltő, az adott uniós versenyhatóság által ilyenként kezelt
iratot.
(5)	Abban a kérdésben, hogy egy irat az (1) bekezdés b) vagy d) pontja szerinti
bizonyítéknak minősül-e, kérelemre a bíróság dönt. A kérelemről való döntés előtt a bíróság
meghallgathatja azt, akitől az irat származik, a bizonyíték értékelése során azonban csak az
illetékes uniós versenyhatóságot keresheti meg észrevételeinek megtétele érdekében. A
bíróság ebben az esetben sem engedélyezheti az ezen bizonyítékba történő betekintést.
(6)	Ha a feltárni kért bizonyítéknak csak egy része minősül engedékenységi
nyilatkozatnak, illetve egyezségi nyilatkozatnak, a feltárni kért bizonyítékról olyan kivonatot
kell készíteni, amely nem tartalmazza az engedékenységi nyilatkozatnak, illetve egyezségi
nyilatkozatnak minősülő részt. A végzésben a feltárni kért bizonyíték engedékenységi
nyilatkozatnak, illetve egyezségi nyilatkozatnak minősülő részére annak ismertetése nélkül
kell utalni. Az engedékenységi nyilatkozatnak, illetve egyezségi nyilatkozatnak minősülő
részt nem tartalmazó bizonyíték feltárására irányuló kérelem elbírálására az ilyen
bizonyítékok feltárására egyébként irányadó előírásokat kell megfelelően alkalmazni.
(7)	A (6) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az (1) bekezdés d) pontja szerinti
bizonyíték esetében is.
88/O. § (1) Uniós versenyhatóság bizonyíték-feltárásra akkor kötelezhető, ha az adott
bizonyíték feltárása mástól nem várható.
(2)	A bíróság haladéktalanul értesíti az érintett uniós versenyhatóságot arról, ha a
perben a versenyhatósági eljárásának ügyiratában szereplő valamely bizonyíték tekintetében
bizonyítékfeltárásra kötelezés iránti indítványt terjesztettek elő.
(3)	Az érintett uniós versenyhatóság a bizonyíték általa vagy valamely
versenyhatósági eljárása ügyiratában lévő bizonyíték tekintetében történő bizonyítékfeltárásra
irányuló indítvány szükségességével és arányosságával kapcsolatban bármikor észrevételeket
tehet.
(4)	A bíróság az uniós versenyhatóság bizonyítékfeltárásra kötelezése iránti
indítványról való döntés meghozatala során a 88/K. § (2) bekezdésében foglalt szempontok
mellett azt is mérlegeli, hogy az indítvány
a)	a feltárni kért bizonyítékot az annak beazonosítására alkalmas módon jelölte-e meg,
b)	versenyjogi kártérítési keresettel összefüggésben került-e benyújtásra,
c)	- a 88/N. § (2) bekezdése szerinti, az uniós versenyhatóság eljárásának ügyiratában
szereplő, nem az uniós versenyhatóság eljárásától függetlenül létrejött bizonyíték
tekintetében, vagy ha a (3) bekezdés szerinti észrevételeiben az uniós versenyhatóság ezt
indítványozta - nem jár-e a versenyjogi jogsértéssel szembeni, hatósági eszközök útján való
eredményes fellépés iránti közérdek aránytalan sérelmével.
21
(5)	Az (1)-(4) bekezdést akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a versenyhatósági
eljárás valamely bizonyítékként feltárni kért irata a versenyhatósági eljárásban hozott
döntéssel szembeni jogorvoslatot elbíráló bíróságnál van.
88/P. § (1) A 88/N. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti, kizárólag a versenyhatósági
eljárás irataihoz való hozzáférés révén megszerzett bizonyíték a perben bizonyítékként nem
használható fel.
(2)	A 88/N. § (2) bekezdése szerinti, kizárólag a versenyhatósági eljárás irataihoz való
hozzáférés révén megszerzett bizonyíték a perben csak az uniós versenyhatóság eljárását
lezáró döntés meghozatalát követően használható fel.
(3)	A kizárólag valamely uniós versenyhatóság eljárásának irataihoz való hozzáférés
révén megszerzett bizonyítékot csak a bizonyítékot jogszerűen megszerző személy és annak
jogutódja használhatja fel a perben bizonyítékként.
Szankciók a versenyjogi kártérítési perben
88/Q. § (1) A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet, képviselőt vagy más perbeli
személyt aki
a)	a bizonyítékfeltárásra előírt határidőt indokolatlanul elmulasztja, vagy a bizonyíték
feltárását megtagadja,
b)	a per eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró olyan bizonyítékot semmisít meg,
amelynek feltárása iránt bizonyítékfeltárásra irányuló indítványt terjesztettek elő, és amely
indítványról tudott vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna,
c)	a bíróság által a korlátozottan megismerhető adat védelme érdekében előírt
kötelezettségét megszegi,
d)	megsérti a bizonyítékok felhasználása tekintetében a 88/M-88/P. §-ban
meghatározott korlátozásokat.
(2)	Az (1) bekezdés alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötvenmillió
forint.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti pénzbírság az eljárás során ismételten is kiszabható.
(4)	A bíróság azt a felet, képviselőt vagy más perbeli személyt, aki az (1) bekezdésben
meghatározott magatartásával felesleges költségeket okoz, a pénzbírságon túl a költségek
megtérítésére is kötelezi.
(5)	Ha az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti magatartást a fél vagy képviselője
tanúsítja, a bíróság által feltárni rendelt bizonyítékkal bizonyítani kívánt tényállítást az
ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni.
Az uniós versenyhatóságok döntései a versenyjogi kártérítési perben
88/R. § (1) Ha az érintett ügyben a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai
Bizottság eljárt, a bíróság kötve van
a)	a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság bíróság előtt nem támadott
határozatának, vagy
b)	- ha a határozatot megtámadták - a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai
Bizottság határozatát elbíráló bíróság jogerős határozatának
jogsértést megállapító részéhez.
(2)	Versenyjogi kártérítési perben a bíróság az ellenkező bizonyításáig
a)	a más tagállami versenyhatóság bíróság előtt nem támadott döntésének, vagy
b)	- ha a döntést megtámadták - a más tagállami versenyhatóság döntését elbíráló
bíróság jogerős határozatának
versenyjogi jogsértést megállapító részében foglaltakat tényként fogadja el.
22
A versenyhatóság közreműködése a versenyjogi kártérítési perben
88/S. § (1) Versenyjogi kártérítési perben a bíróság felhívhatja a Gazdasági
Versenyhivatalt, hogy tájékoztassa a kár bekövetkezésével, mértékével és az okozati
összefüggés fennállásával kapcsolatos álláspontjáról. A bíróság felhívásában ismerteti a
Gazdasági Versenyhivatallal azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania, és
közli az ehhez szükségesnek tartott adatokat.
(2)	A Gazdasági Versenyhivatal a bíróság (1) bekezdés szerinti felhívásában
meghatározott - legalább negyvenöt napos - határidőn belül köteles álláspontjáról a bíróságot
tájékoztatni, kivéve, ha a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül jelzi, hogy
ilyen álláspontot nem kíván adni. Az álláspont megadásának mellőzését a Gazdasági
Versenyhivatal nem köteles indokolni.
(3)	A Gazdasági Versenyhivatal (2) bekezdés szerinti álláspontját a felekkel közölni
kell, akik arra a bíróság által meghatározott határidőn belül észrevételt tehetnek.
(4)	A Gazdasági Versenyhivatal (2) bekezdés szerinti álláspontja a bíróságot nem köti.
(5)	A Gazdasági Versenyhivatal (2) bekezdés szerinti álláspontjának kialakításával és
előadásával összefüggésben megfelelően alkalmazni kell a 88/B. § (4)-(6) bekezdését.
A versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igény elévülésének különös szabályai
88/T. § (1) A versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igény elévülési ideje akkor
kezdődik, amikor a versenyjogi jogsértést megvalósító magatartás megszűnt, és a károsult
tudomást szerez vagy kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett volna
a)	a jogsértő magatartásról és arról, hogy az versenyjogi jogsértésnek minősül,
b)	a jogsértéssel okozott kárról, és
c)	a jogsértő vállalkozás személyéről.
(2)	Ha valamely uniós versenyhatóság a jogsértő magatartással összefüggésben
eljárást indít, a versenyhatóság vagy - ha a versenyhatóság határozatát bíróság előtt
megtámadták - a bíróság jogerős határozatának meghozatalát követő egy évig az elévülés
nyugszik.
(3)	Ha a felek a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igénnyel kapcsolatos
jogvitájuk rendezése érdekében bármilyen alternatív vitarendezési eljárást vesznek igénybe,
az alternatív vitarendezési eljárásban részt vevő vállalkozás tekintetében az eljárás
befejezéséig az elévülés nyugszik.
XIV/B. Fejezet
A III. Fejezet rendelkezéseinek megsértésen alapuló polgári jogi igények bíróság előtti
érvényesítése
88/U. § (1) A Gazdasági Versenyhivatalnak a 45. §-ban megállapított, a 70. § (1)
bekezdése alapján a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki a III.
Fejezetben foglalt rendelkezések megsértésére alapított polgári jogi igények közvetlen bíróság
előtti érvényesítését.
(2)	A bíróságnak a 8. §-ban foglalt rendelkezések megsértése miatt folytatott
eljárásában az üzleti gyakorlat részét képező tényállítás valóságának bizonyítása az üzleti
gyakorlat alkalmazóját terheli.
(3)	Ha valamely perben a III. Fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásának
szükségessége merül fel, megfelelően alkalmazni kell a 88/B. § (1)-(8) bekezdését.”
23
29.	§
A Tpvt. 91/H. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„91/H. § (1) A 88/A. §-t és - a Gazdasági Versenyhivatal megkeresése tekintetében -
a 88/B. §-t - az 1/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott eltérésekkel - megfelelően
alkalmazni kell az EUMSz. 101. vagy 102. cikkében foglalt tilalom megsértése miatti polgári
jogi igények érvényesítése iránti perekben is.
(2)	Azokban a perekben, amelyek elbírálása során az EUMSz. 101., illetve 102. cikkét
kell alkalmazni, a bíróság az 1/2003/EK tanácsi rendelet alapján az Európai Bizottságnak az
észrevételei megtétele, illetve valamely tény- vagy jogkérdés iránti megkereséséről végzéssel
határoz, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
(3)	Az Európai Bizottság észrevételeinek, véleményének megtételével és az eljárás
felfüggesztésével összefüggésben megfelelően alkalmazni kell a 88/B. § (1), (2) és (4)-(7)
bekezdését.
(4)	A bíróság - azokban a perekben, amelyek elbírálása során az EUMSz. 101., illetve
102. cikkét alkalmazta - az ítéletét haladéktalanul megküldi az igazságügyért felelős
miniszternek az 1/2003/EK tanácsi rendeletben előírt, az Európai Bizottság irányában fennálló
tájékoztatási kötelezettség teljesítése céljából. Az igazságügyért felelős miniszter az ítéletet
tájékoztatásul megküldi a Gazdasági Versenyhivatalnak.”
30.	§
(1)	A Tpvt. a következő 95/E. §-sal egészül ki:
„95/E. § E törvénynek a .... szóló 2016. évi.....törvénnyel megállapított 79. §-át
azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az e rendelkezés hatálybalépéséig még
nem került sor az eljáró versenytanács előzetes álláspontjának vagy a vizsgálatot lezáró
jelentésnek a 73. § szerint az ügyfelek részére való megküldésére.”
(2)	A Tpvt. 95/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„95/E. § (1) E törvénynek a ... szóló 2016. évi.....törvénnyel (a továbbiakban:
Módtv3.) megállapított rendelkezéseit az e rendelkezések hatálybalépését követően létrejött
összefonódásokra vonatkozóan kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek a Módtv3.-mal hatályon kívül helyezett rendelkezéseit az e
rendelkezések hatályon kívül helyezését megelőzően létrejött összefonódásokra vonatkozó
eljárásokban továbbra is alkalmazni kell.
(3)	E törvénynek a Módtv3.-mal megállapított 78. § (10) bekezdését, 78/A. § (1)
bekezdését és 79. §-át azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az e
rendelkezések hatálybalépéséig még nem került sor az eljáró versenytanács előzetes
álláspontjának vagy a vizsgálatot lezáró jelentésnek a 73. § szerint az ügyfelek részére való
megküldésére.
(4)	E törvénynek a Módtv3.-mal megállapított 88/C. § (1) és (2) bekezdését, 88/D-
88/I. §-át és 88/T. §-át a Módtv3. hatálybalépését követően tanúsított versenyjogi jogsértéssel
okozott károkozó magatartás esetén kell alkalmazni.
(5)	E törvénynek a Módtv3.-mal megállapított 88/A. §-át, 88/B. §-át, 88/C. § (3) és (4)
bekezdését, 88/J-88/S. §-át és 91/H. §-át a 2014. december 26-át követően a bírósághoz
benyújtott versenyjogi kártérítési keresetek alapján indult perekben kell alkalmazni.”
24
31.	§
A Tpvt.-nek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvénnyel beiktatott 98. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„98. § (1) A 6/A. §, a 8. §, a 10. §, a 10/A. § (1) bekezdése, a 10/B. §, a 10/C. §, a
64/B. § (2) bekezdése, a 72/A. § (1) bekezdés a) pontja, a 76. § (1) bekezdés i) pontja, a 86. §
(1) bekezdése, a 87/A. §, a 88. § (12) bekezdése, valamint a 88/U. § (2) bekezdése a
megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2)	A 78. § (10) bekezdése, a 88/C-88/T. § és a 95/E. § (3)-(5) bekezdése a tagállamok
és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti
kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26-i 2014/104/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(3)	E törvény
a)	1. § (2) bekezdése, 33. § (1) bekezdése, 36. § (1) bekezdés e) pontja, 91/A. § (1)
bekezdése, 91/B-91/D. §-a, 91/E. § (1)-(4) bekezdése és 91/F-91/H. §-a a Szerződés 81. és 82.
cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i
1/2003/EK tanácsi rendeletnek,
b)	36. § (1) bekezdés e) pontja, 91/A. § (2) bekezdése, 91/E. § (4a)-(11) bekezdése és
91/G. § (1) bekezdése a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004.
január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletnek,
c)	XVII. Fejezete - a Gazdasági Versenyhivatal feladatkörében és eljárásában - a
fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti
együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi
rendeletnek, továbbá
d)	91/I. § (2) bekezdése - a Gazdasági Versenyhivatal feladatkörében és eljárásában -
a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti
együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kölcsönös
jogsegély vonatkozásában való végrehajtásáról szóló, 2006. december 22-i 2007/76/EK
bizottsági határozatnak és az azt módosító, 2008. március 17-i 2008/282/EK bizottsági
határozatnak
a végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.”
32.	§
(1)	A Tpvt. 79. §-ában a „tíz” szövegrész helyébe a „legalább tíz, de legfeljebb
harminc” szöveg lép.
(2)	A Tpvt.
1.	24/A. §-ában az „összefonódáshoz nem kell a Gazdasági Versenyhivatal 24. §
szerinti engedélyét kérni” szövegrész helyébe az „összefonódást nem kell a Gazdasági
Versenyhivatalnak a 24. § szerint bejelenteni” szöveg,
2.	27. § (1) bekezdésében a „24. § (1) bekezdése” szövegrész helyébe a „24. §”
szöveg,
3.	27. § (2) bekezdésében a „Külföldön honos vállalkozások” szövegrész helyébe az
„A vállalkozások” szöveg,
4.	29/A. § (1b) bekezdés nyitó szövegrészében az „összefonódás engedélyezésére”
szövegrész helyébe az „összefonódás vizsgálatára” szöveg,
25
5.	29/A. § (2) bekezdésében az „az irányítási jog (1) bekezdés szerinti gyakorlását”
szövegrész helyébe az „az irányítási jog gyakorlását” szöveg, valamint a „kérelmező”
szövegrész helyébe a „28. § (1) bekezdése szerinti vállalkozás” szöveg,
6.	29/A. § (4) bekezdésében a „nem engedélyezi” szövegrész helyébe a „megtiltja”
szöveg,
7.	32. § (2) bekezdés a) pontjában a „határozatban az engedély megadása” szövegrész
helyébe a „határozat” szöveg,
8.	39. §-ában a „bejelentéssel, panasszal” szövegrész helyébe a „bejelentéssel (az
összefonódás-bejelentést is ideértve), illetve panasszal” szöveg,
9.	43/G. § (1) bekezdésében az „a 29. §-ban foglalt tilalom ellenére végrehajtott”
szövegrész helyébe az „a 31. § szerinti” szöveg,
10.	43/H. § (6) bekezdésében az „az összefonódás engedélyezése iránti kérelem
benyújtására” szövegrész helyébe az „a 28. § (1) bekezdése szerint az összefonódás
bejelentésére” szöveg,
11.	43/H. § (7) bekezdés a) pontjában az „a 70. § (1) bekezdése alapján” szövegrész
helyébe az „a 70. § (1), (1a) vagy (1c) bekezdése alapján” szöveg,
12.	43/H. § (7) bekezdés b) pontjában az „a 70. § (1) bekezdésében” szövegrész
helyébe az „a 70. § (1), (1a) vagy (1c) bekezdésében” szöveg,
13.	44. § (1) bekezdésében a „38. §-a” szövegrész helyébe a „38. §-a, 38/A. § (8)
bekezdése” szöveg,
14.	55/C. § (2) bekezdésében az „55-55/B. §” szövegrész helyébe az „e törvény”
szöveg, az „annak ismertetése nélkül” szövegrész helyébe az „annak pontos ismertetése, a
megismerés korlátozására okot adó védett érdek sérelme nélkül” szöveg,
15.	60/A. § (2) bekezdésében az „a bejelentővel” szövegrész helyébe az „a 43/G. §
szerinti bejelentést tevő bejelentővel” szöveg,
16.	63. § (4) bekezdés b) pontjában az „a kérelemre indult” szövegrész helyébe az „az
összefonódás vizsgálatára irányuló” szöveg,
17.	64/A. § (3) bekezdésében a „bejelentéssel kapcsolatos” szövegrész helyébe a
„bejelentéssel (az összefonódás-bejelentést is ideértve) kapcsolatos” szöveg,
18.	65/A. § (1) bekezdésében a „cikke alapján hivatalból indult eljárásban a vizsgálat
tárgyát képező jogsértéssel” szövegrész helyébe a „cikke vagy a 70. § (1a)-(1d) bekezdése
alapján indult versenyfelügyeleti eljárásban a 29. § szerinti tilalom megsértésének, illetve az
összefonódás-bejelentésben lényeges tény elhallgatásának vagy nem a valóságnak megfelelő
közlésének valószínűsíthetősége esetén a vizsgálat tárgyát képező jogsértéssel, illetve a
vizsgált összefonódással” szöveg,
19.	67. § (5) bekezdésében a „70. § (1) bekezdése” szövegrész helyébe a „70. §”
szöveg,
20.	72. § (2) bekezdésében az „a 24. § szerinti kérelemről vagy az összefonódás
engedélyezésére irányuló” szövegrész helyébe az „az összefonódásról, vagy az” szöveg,
21.	72/A. § (1) bekezdés c) pontjában az „a hozzájárulásban elrendelt” szövegrész
helyébe az „az elrendelt” szöveg,
22.	77. § (6) bekezdés a) pontjában az „alkalmazásáról” szövegrész helyébe az
„alkalmazásáról, valamint bírságot szabhat ki” szöveg,
23.	77. § (6) bekezdés b) pontjában az „a 32. §-ban meghatározottak szerint dönt a
határozat visszavonásáról vagy módosításáról” szövegrész helyébe a „dönt a 31. § szerinti
intézkedés alkalmazásáról vagy a 32. §-ban meghatározottak szerint a határozat
módosításáról, illetve - ennek hiányában - a végrehajtás megindításáról” szöveg,
24.	77. § (6) bekezdés c) pontjában a „visszavonásáról vagy módosításáról”
szövegrész helyébe a „módosításáról vagy visszavonásáról, illetve bírság kiszabásáról”
szöveg,
26
25.	78. § (1) bekezdés a) pontjában a „valósít meg” szövegrész helyébe a „valósít
meg, ide nem értve a VI. Fejezetben szabályozott magatartásokat” szöveg,
26.	78. § (1c) bekezdésében az „a versenyfelügyeleti eljárás megindításáig”
szövegrész helyébe az „az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárásnak a 70. § (1a) bekezdés
a) pontja szerinti megindításáig, ennek hiányában az összefonódásra vonatkozó összefonódás-
bejelentés megtételéig” szöveg,
27.	78/A. § (1) bekezdésében a „ , közvetlenül vagy közvetve a vételi vagy az eladási
árak rögzítésére, a piac felosztására - beleértve a versenytárgyalási összejátszást is -, vagy a
termelési, eladási kvóták meghatározására irányuló versenytársak közötti megállapodást vagy
összehangolt magatartást” szövegrész helyébe a „kartellt vagy a közvetlenül vagy közvetve a
vételi vagy az eladási árak rögzítésére irányuló más megállapodást vagy összehangolt
magatartást” szöveg,
28.	78/D. § (2) bekezdésében a „kérelem, a kérelmező” szövegrész helyébe a
„kérelemben, illetve a kérelmező” szöveg,
29.	79/A. § (1) bekezdésében az „olyan versenytársak közötti megállapodással vagy
összehangolt magatartással elkövetett jogsértés megállapításához, amely közvetlenül vagy
közvetve vételi vagy eladási árak rögzítésére, a piac felosztására - beleértve a
versenytárgyalási összejátszást is -, vagy termelési, eladási kvóták meghatározására irányult”
szövegrész helyébe a „kartelljogsértés megállapításához” szöveg,
30.	91/E. § (4a) bekezdésében a „kérelemként” szövegrész helyébe az „összefonódás-
bejelentésként” szöveg, valamint
31.	91/E. § (7) bekezdésében a „Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtott összefonódás
engedélyezése iránti kérelemhez” szövegrész helyébe a „Gazdasági Versenyhivatal által
versenyfelügyeleti eljárásban vizsgált összefonódáshoz” szöveg
lép.
(3)	A Tpvt. 13. § (3) bekezdésében az „(a továbbiakban: kartell)” szövegrész helyébe
az „(a továbbiakban: kartell), valamint bármely közvetlenül vagy közvetve a vételi vagy az
eladási árak rögzítésére irányuló más megállapodásra vagy összehangolt magatartásra” szöveg
lép.
33. §
Hatályát veszti a Tpvt.
a)	32. § (1), (2) és (4) bekezdésében az „engedélyező” szövegrész,
b)	32. § (2) bekezdés b) pontja,
c)	32. § (3) bekezdés b) pontja,
d)	67. § (2) bekezdése,
e)	68. §-át, 69. §-át és 70. §-át megelőző alcím címek,
f)	68. §-a és 69. §-a,
g)	71. § (3) bekezdés a) pontja,
h)	72. § (3) bekezdése,
i)	74. § (2) bekezdésében az „az 55/A. § (1) bekezdés e) vagy f) pontja szerinti”
szövegrész,
j) 78/D. § (2) bekezdésében az „a bírság mellőzése, illetve csökkentése iránti
kérelembe és” szövegrészek, valamint a „kérelemről és” szövegrész, valamint
k) 98. §-a.
2.	A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008.
évi XLVII. törvény módosítása
27
34.	§
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló
2008. évi XLVII. törvény
a)	15. § (3) bekezdésében a „törvény 88/B. §-ának (1)-(6) bekezdését” szövegrész
helyébe a „törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 88/B. § (1)-(8) bekezdését” szöveg
b)	19. § c) pontjában az „a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.)” szövegrész helyébe az „a
Tpvt.” szöveg, valamint
c)	25. § (2) bekezdésében a „43/H. §-ának (8) bekezdése” szövegrész helyébe a „43/H.
§ (7) bekezdése” szöveg
lép.
3.	Záró rendelkezések
35.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatálya.
(2)	Az 1-29. §, a 30. § (2) bekezdése, a 31. §, a 32. § (2) bekezdése, a 33. §, és a 34. §
az e törvény kihirdetését követő harmincegyedik napon lép hatályba.
(3)	A 32. § (3) bekezdése az e törvény kihirdetését követő száznyolcvanadik napon lép
hatályba.
36.	§
A 26. § (3) bekezdése, a 28. §, a 29. §, a 30. § (2) bekezdése és a 31. § a tagállamok és
az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti
kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26-i 2014/104/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
28
Indokolás
Általános indokolás
A vállalkozások összefonódására irányadó rendelkezések módosítása
Az elmúlt években a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban:
Tpvt.) hatályos összefonódás engedélyezési rendszerének keretei között jelentős lépéseket tett
a vállalkozások engedélyezési eljáráshoz kapcsolódó adminisztratív terheinek csökkentése és
az eljárások gyorsítása érdekében. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az átlagos
ügyintézési idő. A törvényjavaslat szerinti módosítások legfőbb célja e tendencia további
erősítése és támogatása.
Mindezek érdekében a törvényjavaslat az alábbi főbb szabályozási területeken tartalmaz
módosító rendelkezéseket:
I.	Az elmúlt években jelentősen nőtt az egyszerűsített (indokolás nélküli) határozattal lezárt
(és így általában különösebb vizsgálatot nem igénylő) összefonódási ügyek száma. A
megnövekedett számú eljárások gyorsítása érdekében a törvényjavaslat a kérelem benyújtása
helyett a kötelező bejelentés megtételét írja elő a hatályos szabályozás szerinti kérelmező
számára. A javaslat a hatályos Tpvt. IX. fejezete szerinti bejelentéstől való egyértelmű
elhatárolás érdekében az „összefonódás-bejelentés” fogalmat használja.
Az összefonódás-bejelentést a törvényjavaslat szerint a GVH vizsgálójának haladéktalanul
meg kell vizsgálnia. Ha az összefonódás-bejelentésben foglaltak elégségesek annak
megállapítására, hogy az összefonódás nyilvánvalóan nem csökkenti jelentősen a versenyt,
akkor a GVH vizsgálója nem indít eljárást, és erről 8 napon belül - az eljáró versenytanáccsal
egyetértésben - hatósági bizonyítvány kiadásával értesíti a bejelentőt, ami alapján az
összefonódás végrehajtható. Ha viszont az összefonódás-bejelentés alapján nem nyilvánvaló,
hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős csökkenését, vagy az
összefonódás-bejelentés alapján az nem dönthető el egyértelműen, akkor a GVH vizsgálója -
az eljáró versenytanáccsal egyetértésben - 8 napon belül megindítja a versenyfelügyeleti
eljárást az összefonódás vizsgálatára, melynek a lefolytatása a jelenlegi rendszerben történne
(vizsgálati jelentés-versenytanácsi határozat). Amennyiben 8 napon belül a fenti döntések
egyike sem születik meg és az összefonódás-bejelentés visszautasításra sem kerül (mert
időelőtti vagy nem a benyújtásra jogosult személytől származik), akkor a bejelentett ügyletet a
GVH által tudomásul vettnek kell tekinteni, és az összefonódás végrehajtható.
A törvényjavaslat szerinti fenti megoldás tartalmát tekintve megegyezik az Európai Bizottság
által alkalmazott, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK
rendelet 6. cikkében rögzített eljárási renddel.
Az összefonódás kérelmezési rendszerről az összefonódás-bejelentési rendszerre való áttérés
egyben azt is jelenti, hogy a kérelemhez kapcsolódó sommás eljárás szabályai az
összefonódások engedélyezése esetében értelemszerűen nem lennének alkalmazhatók. Az
olyan összefonódás-bejelentések esetében azonban, amelyek alapján az összefonódás az
előzőek szerint nyilvánvalóan aggálymentesen végrehajtható, a GVH-nak a törvényjavaslat
szerint erről a sommás eljárás határidejével megegyező 8 napos határidőn belül kell
tájékoztatni a bejelentőt, ami lényegesen kevesebb, mint a jelenlegi 30 napos határidő. Annak
érdekében, hogy az új rendszer versenyfelügyeleti eljárás indítása esetén se növelje az
összefonódás elbírálásának jelenlegi 30 napos (illetve az összefonódás piaci hatásainak teljes
körű vizsgálata esetén négyhónapos) ügyintézési határidejét, az összefonódás-bejelentés
nyomán indult eljárás esetében a fenti határidők nem a vizsgálat elrendelésével, hanem az
összefonódás-bejelentés megtételével indulnak. A törvényjavaslat szerint változnak az
összefonódás piaci hatásainak teljes körű vizsgálatát elrendelő döntés meghozatalára
29
vonatkozó rendelkezések. A hatályos szabályozás szerint ezt a döntést az eljárás megindulását
követően a vizsgáló indítványa alapján az eljáró versenytanács hozta meg.
A javasolt szabályozás szerint, ha az összefonódás-bejelentés alapján az eljárásindításra azért
kerül sor, mert nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős
mértékű csökkenését, akkor az eljárás - miután a piaci hatások teljes körű vizsgálatának
tesztje megegyezik az eljárás indítás ezen indokával - eleve négyhónapos határidővel indul.
Ha viszont az eljárás azért indult meg, mert az összefonódás-bejelentés nem felelt meg
mindenben az összefonódás-bejelentésre előírt tartalmi követelményeknek, így az alapján
nem egyértelmű, hogy az összefonódás nyilvánvalóan nem eredményezi a verseny jelentős
csökkenését, akkor a megindított eljárásban beszerzett adatok alapján dönt a vizsgáló - az
eljáró versenytanács egyetértésével - az összefonódás piaci hatásai teljes körű vizsgálatának
szükségességéről.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvénynek (a továbbiakban: Ket.) a sommás eljárásra vonatkozó rendelkezéseit azonban
továbbra is alkalmazni kell a Tpvt. 25. §-a szerinti, az átmeneti irányításszerzés egy éves
határidejének meghosszabbítására irányuló kérelem alapján indult versenyfelügyeleti
eljárásban.
II.	Az előzőek szerinti összefonódás-bejelentési rendszerhez kapcsolódó igazgatási
szolgáltatási díjak meghatározásakor a törvényjavaslat abból indul ki, hogy ha a bejelentés
alapján nem indul versenyfelügyeleti eljárás, akkor a versenytanácsi szakasz (és az ahhoz
kapcsolódó vizsgálati jelentés) elmaradására tekintettel a GVH-nak a költségei mindenképpen
alacsonyabbak lesznek, mintha a hatályos szabályozás szerint eljárás indulna. Ezért a
törvényjavaslat az összefonódás-bejelentés igazgatási szolgáltatási díját az ún. egyszerűsített
eljárás jelenlegi négymillió forintos igazgatási szolgáltatási díjánál lényegesen alacsonyabb
összegben, egymillió forintban határozza meg. Abban az esetben, ha a GVH az összefonódás-
bejelentés alapján 8 napon belül nem indít eljárást, és az összefonódás tudomásul vételét
rögzítő hatósági bizonyítvány kiadásáról sem rendelkezik, akkor a megfizetett egymillió
forintos igazgatási szolgáltatási díjat vissza kell fizetni. Ha pedig a GVH az összefonódás-
bejelentést visszautasítja, akkor - a vizsgálati küszöbérték el nem érése miatti visszautasítás
esetét kivéve - az igazgatási szolgáltatási díj fele jár vissza.
Eljárásindítás esetén annak lefolytatása a hatályossal azonos lesz, így az ahhoz kapcsolódó 4,
illetve 16 millió forintos igazgatási szolgáltatási díj a törvényjavaslat szerint összességében
nem változik, mert a törvényjavaslat szerinti 3, illetve 15 millió forintos díjak az
összefonódás-bejelentéskor megfizetett egymillió forinttal együtt a jelenlegi díjakkal azonos
terhet jelentenek majd a bejelentő számára. A Tpvt. 25. §-a szerinti kérelem esetében azonban
valóságos tehercsökkenést jelent a vállalkozások számára a 4 millió forintnak az 1 millió
forintra csökkentése.
III.	A kérelmes rendszerről az összefonódás-bejelentési rendszerre történő áttérés önmagában
nem tenné szükségessé a Tpvt. 24. § (1) bekezdése szerint az engedélykéréshez kapcsolódó
hatályos forgalmi (nettó árbevételi) küszöbszámok (15 milliárd, illetve 500 millió forint)
változtatását. A hatályos küszöbszámok azonban 2005 óta változatlanok, miközben 2005 és
2015 között az infláció 50 százalékos volt. Európai összehasonlításban a hatályos 15 milliárd
forintos magyar küszöbérték GDP arányosan érezhetően magasabb, mint az európai országok
átlaga, és a hozzánk hasonló nagyságrendű országok többségét tekintve is magas, azonban az
eltérés nem tekinthető jelentősnek. Ennél lényegesebb azonban, hogy az összehasonlítás
eredményének minősítésétől függetlenül a több mint 10 éve hatályban lévő 15 milliárd
forintos küszöbérték csökkentése már csak azért sem lenne indokolt, mert - bővítve a
bejelentési kötelezettség alá eső fúziókat - ellentétes lenne a törvény módosításának kiemelt
céljával, a vállalati terhek csökkentésével. Az 500 millió forintos küszöbérték esetében
30
azonban fordított a helyzet: az nem csak a GDP-hez viszonyított arányát tekintve, de abszolút
összegében is a legalacsonyabbak közé tartozik.
Az előzőek figyelembevételével a törvényjavaslat szerint a hatályos 500 millió forintos
küszöbérték - figyelemmel az európai országok GDP arányos küszöbértékéhez képesti
alacsony voltára - az infláció által indokoltnál nagyobb mértékben egy milliárd forintra
kerülne felemelésre, miáltal - az elmúlt öt év eljárásai alapján - várhatóan 10-15%-kal
kevesebb tranzakciót kell a GVH-hoz a jövőben bejelenteni. A hatályos 15 milliárd forintos
küszöbérték pedig a 2005. évi bevezetése óta bekövetkezett infláció ellenére a GDP arányos
európai átlaghoz képesti magas voltára tekintettel nem változna.
Szintén az európai országok többségének gyakorlatához való közelítés érdekében a
törvényjavaslat szerint a forgalomszámítás úgy változna, hogy a magyar vállalkozások
esetében sem a világméretű, hanem csak a magyarországi forgalmat (a belföldi értékesítés
nettó árbevételét) kell számításba venni.
IV.	Az előzőek szerinti javasolt módosítások közül elsősorban az 500 millió forintos
küszöbszám emelése erősítheti azt az egyébként is meglévő problémát, hogy a viszonylag
alacsony összesített forgalmú érintett piacokon a küszöbértékeket nem teljesítő
összefonódások is járhatnak a verseny jelentős mértékű csökkenésével különösen erőfölény
létrehozása vagy megerősítése révén. Ezért a törvényjavaslat szerint a GVH jogosultságot
kapna a küszöbértékeket el nem érő összefonódások esetében is hivatalból eljárás indítására,
ha az összefonódás valószínűsíthetően a verseny jelentős mértékű csökkenésével járna,
különösen, ha erőfölényt hoz létre vagy erősít meg. A jogbiztonság érdekében azonban e
GVH jogosultság mellett a törvényjavaslat szerint az érintett vállalkozásoknak be is kellene
jelenteni az ilyen ügyletet a GVH-hoz, amely azt ugyanúgy vizsgálná, mint az (1) bekezdés
szerinti küszöbszámok teljesülése okán bejelentett összefonódásokat. Szintén a jogbiztonságot
szolgálja, hogy az ilyen összefonódások esetén az eljárás megindítására - szemben az
általánosan érvényesülő 5 évvel - legfeljebb az összefonódás végrehajtásától számított 6
hónapon belül biztosít a törvényjavaslat lehetőséget.
Ugyanakkor az, hogy egy összefonódás a verseny jelentős mértékű csökkenésével jár-e -
különösen a kisebb vállalkozások részéről - nem feltétlenül ítélhető meg egyértelműen. Ezért
a rendkívül kis hatású összefonódások ellenőrzésének elkerülése, és ezek tekintetében az
indokolatlan bejelentések lehetőség szerinti elkerülése érdekében indokolt egy további, a
vállalkozások által egyértelműbben meghatározható korláthoz is kötni a bejelentési
kötelezettséget, értelemszerűen a GVH beavatkozási lehetőségét is. Ezt a célt szolgálja, hogy
a Tpvt. 24. § javaslat szerinti új (4) bekezdése alapján a verseny jelentős csökkenésének
valószínűsíthetősége esetén is csak akkor kellene bejelenteni az összefonódást, ha az
összefonódással érintett vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó nettó árbevétel együttesen
meghaladja az 5 milliárd forintot. A Tpvt. 24. § (1) bekezdés szerinti nettó árbevételi
küszöbértéket el nem érő összefonódások vizsgálatára (akár összefonódás-bejelentés, akár
saját észlelés alapján) indított eljárást pedig meg kell szüntetni, ha az eljárás során
megállapítást nyer, hogy az összefonódással érintett vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó
együttes nettó árbevétel kevesebb, mint 5 milliárd forint.
A versenyjogi jogsértésen alapuló kártérítési igényekre irányadó szabályozás
Az Európai Parlament és a Tanács 2014. november 26-án fogadta el a tagállamok és az
Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti
kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelvet (a
továbbiakban: Irányelv), amely meghatározza az annak biztosításához szükséges szabályokat,
hogy a versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett személyek a jogsértővel szemben
hatékonyan érvényesíthessék az elszenvedett kár teljes megtérítésére vonatkozó jogukat. A
törvényjavaslat az Irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezéseket foglalja magában.
31
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikkének (1)
bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan
vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és
összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és
amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy
torzítása. Az EUMSZ 102. cikke szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy
vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével
való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.
A Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy tilos a vállalkozások közötti megállapodás
és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött
szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének a döntése, amely
a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást
fejthet, illetve fejt ki. A Tpvt. 21. §-a rögzíti, hogy tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni.
A fenti rendelkezésekben meghatározott jogsértések elleni, versenyhatóságok általi fellépés
közjogi eszközrendszerének fontos támogatója a magánjogi jogérvényesítés, a versenyjogi
jogsértés által károsodott személyek polgári jogi úton történő igényérvényesítése. A
versenyjogi jogsértéstől való visszatartó erőt növeli, ha a károsultak fellépnek kártérítési
perek formájában a jogsértő vállalkozások által okozott kár megtérítése érdekében. Ez a kár
jellemzően abból adódik, hogy a jogsértők által érvényesített ár a károsultak számára
hátrányosan eltér attól az ártól, amely a valódi versenyben alakult volna ki (ez akkor is így
van, ha pl. a kartellezők nem közvetlenül az árat határozták meg, hanem felosztották egymás
között a piacot vagy limitált mennyiségi kvótákat határoztak meg, ugyanis ezek a
versenykorlátozások - közvetetten ugyan, de - hatást gyakorolnak az árakra).
Az Irányelv megalkotása során kettős cél fogalmazódott meg, egyrészt a versenyjog közjogi
és magánjogi érvényesítése közötti kölcsönhatás optimalizálása, másrészt annak biztosítása,
hogy az uniós versenyjogi szabályok megsértésének sértettjei teljes körű kártérítéshez
juthassanak az elszenvedett kárért. Az Irányelv a versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos
kártérítési igények érvényesítését kívánja megkönnyíteni akként, hogy a versenyjog közjogi
érvényesítése (a jogsértések feltárása és szankcionálása) se szenvedjen csorbát. Az Irányelv
törekszik koherens módon szabályozni a jogérvényesítés e két formájának összehangolását
(pl. a versenyhatóságok birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó
szabályok tekintetében).
Az Irányelv hatálya nemcsak a kizárólag az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésén
alapuló kártérítési keresetekre terjed ki, hanem - a belső piac megfelelő működése, továbbá a
jogbiztonság fokozása, valamint a vállalkozásokra és a fogyasztókra vonatkozó
kiegyenlítettebb versenyfeltételek biztosítása érdekében - a nemzeti versenyjogi
jogsértéseken alapuló kártérítési keresetekre, ha a nemzeti versenyhatóság a Szerződés 81. és
82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi
rendelet alapján a nemzeti és az uniós versenyjogot párhuzamosan alkalmazza (a rendelet
értelmében ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok az EUMSZ 101.
cikke szerinti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy összehangolt
magatartásokra, amelyek e rendelkezés értelmében befolyásolhatják a tagállamok közötti
kereskedelmet, a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az ilyen megállapodásokra,
döntésekre vagy összehangolt magatartásokra az EUMSZ 101. cikkét is alkalmazniuk kell,
illetőleg ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok az EUMSZ 82. cikke
által tiltott visszaélésre a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az EUMSZ 82. cikkét is
alkalmazniuk kell). Az Irányelv nem érinti ugyan az olyan nemzeti versenyjogi jogsértésekre
tekintettel indított kártérítési kereseteket, amelyek az EUMSZ 101. vagy 102. cikkében
foglaltak szerint nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, mindazonáltal
indokolt, hogy az Irányelv átültetését szolgáló rendelkezések azon versenyjogi kártérítési
32
ügyekben is alkalmazásra kerüljenek, amelyek kapcsán kizárólag a Tpvt. 11. vagy 21. §-ának
megsértése kerül megállapításra.
A kártérítési keresetek a versenyjogi jogsértések esetén magánjogi jogérvényesítést célzó
hatékony rendszernek csak az egyik elemét alkotják, és hozzájuk alternatív igényérvényesítési
módok - például az önkéntes vitarendezés és a közjogi jogérvényesítés keretében hozott, a
feleket kártérítés teljesítésére ösztönző határozatok - társulnak.
A versenyjogi kártérítési keresetek szabályozása tárgyában a törvényjavaslat az alábbi főbb
szabályozási területeken tartalmaz rendelkezéseket:
I.	A törvényjavaslat anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaz, így
szükséges annak rögzítése, hogy a versenyjogi kártérítési perek esetében a polgári
törvénykönyvről szóló törvény és a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit a
törvényjavaslatban foglalt eltéréssekkel kell alkalmazni (így pl. azokat a megdönthető
vélelmeket, amelyeket a törvényjavaslat a károsultak igényérvényesítésének megkönnyítése
érdekében tartalmaz, illetve az elévülés kapcsán megállapított különös szabályokat).
II.	A törvényjavaslat értelmében mindenkit megillet a kártérítéshez való jog, akinek
versenyjogi jogsértéssel kárt okoztak, legyen az akár közvetlen vevő (vagy adott esetben
eladó), akár közvetett vevő (eladó), azaz olyan személy, aki nem közvetlenül a jogsértőtől,
hanem annak közvetlen vevőjétől vagy egy későbbi vevőtől vásárolta meg a versenyjogi
jogsértéssel érintett árut (terméket, szolgáltatást), illetve az ilyen árut tartalmazó vagy az ilyen
áruból származtatott árut.
III.	Megerősítésre kerül, hogy a károsult teljes kárának megtérítésére jogosult. Ezzel
összefüggésben ugyanakkor a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy ha a közvetlen vevő
(eladó) károsult a versenyjogi jogsértés által elszenvedett kárát továbbhárította a termelési-
értékesítési lánc további szintjén álló közvetett vevőre (eladóra), akkor ennek
következményeit le kell vonni úgy a jogsértő vállalkozások védekezése, mint az egyes
károsultakat megillető kártérítés vonatkozásában.
IV.	A magánjogi és a közjogi jogérvényesítés összehangolása jegyében a törvényjavaslat a
versenyjogi jogsértőkkel szembeni magánjogi jogérvényesítés támogatása céljából
szabályozza a versenyhatóságok versenyjogi kártérítési perben való közreműködésének
speciális szabályait, így lehetővé téve a versenyhatóság számára, hogy - a bíróság felhívására
-	tájékoztatást adjon a kár bekövetkezésével, mértékével és az okozati összefüggés
fennállásával kapcsolatos álláspontjáról. A GVH álláspontjának kialakítására és annak
ismertetésére nem köteles, ezt indokolás nélkül visszautasíthatja.
V.	A versenyhatósági eljárás végkimenetele kiemelkedő jelentőséggel bírhat egy versenyjogi
kártérítési perben, mivel a törvényjavaslat az Irányelvvel összhangban kimondja, hogy ha az
érintett ügyben a GVH vagy az Európai Bizottság eljárt, a bíróság kötve van a GVH, illetve az
Európai Bizottság bíróság előtt nem támadott határozatának, vagy a határozatot felülvizsgáló
bíróság jogerős, rendes jogorvoslattal tovább már nem támadható határozatának jogsértést
megállapító részéhez.
VI.	A versenyjogi jogsértéseket gyakorta nem egy, hanem több vállalkozás követi el. Erre
figyelemmel szükséges a többek közös károkozására vonatkozó külön rendelkezések
meghozatala, a főszabály szerint érvényesülő egyetemleges felelősség körében egyes
meghatározott feltételek teljesülése esetén kedvezőbb szabályok alkalmazását rendelve el a
kis- és középvállalkozások esetében, rögzítve azt is, hogy e kedvezőbb előírások nem
alkalmazandók, ha a kis- vagy középvállalkozás vezető szerepet töltött be a versenyjogi
jogsértésben, más vállalkozást a versenyjogi jogsértésben való részvételre kényszerített, vagy
vele szemben korábban már állapítottak meg versenyjogi jogsértést.
VII.	A versenytársak között létrejövő, a versenyt korlátozó vagy azt akár teljesen ki is záró
kartell megállapodások a piacgazdaság működését különösen károsan befolyásolják, növekvő
árakat és/vagy csökkenő fogyasztói választási lehetőségeket eredményezve. A jellemzően
33
titokban megkötésre és megvalósításra kerülő kartell megállapodások bizonyítása
nehézségekbe ütközik, ezért a kartellek elleni fellépés eredményességének biztosításában
kiemelt jelentősége van annak, hogy a versenyhatóság a kartellezésben részt vevő
vállalkozások „hallgatásának megtörésével” hozzájusson a kartellel kapcsolatos
bizonyítékokhoz. Ezt a célt szolgálja az ún. engedékenységi politika, amely a nemzetközi
versenyjogi gyakorlatban széles körű hagyományokkal rendelkezik és 2003-tól a GVH is
alkalmazza, s amelynek lényege, hogy a GVH biztosítja, hogy a kartell feltárásában
hatékonyan közreműködő, a jogsértést alátámasztó információkat és bizonyítékokat átadó
vállalkozások a versenyfelügyeleti eljárás végén az egyébként rájuk kiszabandó bírság egésze
vagy egy része alól mentesülhetnek. Az engedékenységi politika tehát a hatósággal történő
együttműködő magatartás elősegítésére szolgál. Az engedékenységi politika hátterében az a
megfontolás áll, hogy a kartellek feltárásához és megszüntetéséhez fűződő közérdek
fontosabb és nagyobb hasznot hoz a társadalom és a fogyasztók számára, mint a vállalkozás
megbüntetéséhez fűződő érdek. A törvényjavaslat törekszik egyensúlyba hozni a jogsértő
vállalkozások engedékenységi politikában való részvételéhez fűződő érdekeket a károsultak
érdekeivel, egyrészt a bizonyítékok feltárása körében (előírva egyebek között, hogy az
engedékenységi kérelem bizonyítékként történő feltárására való kötelezésre nincs lehetőség),
másrészt a többek közös károkozására irányadó szabályok vonatkozásában.
VIII.	A versenyjogi kártérítési pereket információs aszimmetria jellemzi, a kártérítési igény
megalapozottságának igazolásához szükséges bizonyítékok gyakran csak az egyik fél
(jellemzően a károkozó) vagy harmadik felek birtokában vannak, s ezekhez a károsult nem
tud hozzáférni. A sikeres igényérvényesítés ezen akadálya a bizonyítékok feltárása bíróság
általi előírásának intézménye révén hárítható el, azzal, hogy e szabályozásnak egyensúlyt kell
teremtenie az érintettek eltérő érdekei között (pl. figyelemmel valamely bizonyítékként
felhasználni kívánt irat üzleti titoknak minősülő tartalmára is). A külön szabályok szabta
keretek között lehetőség van a versenyhatóság ügyirataiban fellelhető bizonyítékok feltárására
irányuló indítvány benyújtására is.
IX.	A törvényjavaslat támogatni kívánja a versenyjogi jogsértéssel okozott károk peren kívüli
rendezését, amelynek érdekében - összhangban az Irányelv rendelkezéseivel - a károsultakat
megillető kártérítés megfizetésére köteles, egyezséget kötő jogsértő vállalkozások pozícióját
kedvezőbben határozza meg az egyezséget nem kötő jogsértő vállalkozásokhoz képest úgy a
károsultak irányában történő kártérítési, mint a jogsértők egymás közötti megtérítési
kötelezettségét illetően. A törvényjavaslat azáltal is támogatja az alternatív vitarendezés
igénybevételét, hogy a bírság kiszabása körében irányadó szabályozást úgy módosítja, hogy a
GVH a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabandó bírság összegének meghatározásakor
enyhítő körülményként veheti figyelembe, ha a határozat meghozatalát megelőzően
lefolytatott alternatív vitarendezési eljárásban létrejött megállapodás alapján a jogsértő
vállalkozás kártérítést fizetett a versenyjogi jogsértés károsultja részére. Alternatív
vitarendezésnek minősül bármely eljárás, amely a kártérítési igény tekintetében fennálló
jogvita peren kívüli rendezését teszi lehetővé.
A versenytörvény egyes további rendelkezéseinek módosítása
I.	A vállalati megfelelés előmozdítása érdekében szükséges, hogy a különösen súlyos
korlátozást tartalmazó vertikális megállapodásokra (viszonteladási árrögzítés) is
benyújthassanak a vállalkozások engedékenységi kérelmet.
II.	A törvényjavaslat lehetővé teszi továbbá, hogy azon vállalkozások, akik a Tpvt. 73/A. §-a
szerinti egyezségi nyilatkozatot tesznek, a korábbi 10% helyett akár 30%-ig terjedő
bírságcsökkentésben is részesülhessenek. A bírságcsökkentés mértékének az emelése kifejezi,
hogy az egyezségi nyilatkozatot tevő vállalkozás nem pusztán a jogsértést ismeri el, mint
engedékenység esetében, de a bíróság előtti jogorvoslati jogáról is lemond.
34
III.	A törvényjavaslat a Tpvt. 65/A-D. §-a szerinti rajtaütés lehetőségét - meghatározott
körülmények fennállása esetén - az összefonódásokra is kiterjeszti. Ilyen jogosultsága más
tagállami hatóságoknak és az Európai Bizottságnak is van az összefonódások esetében.
35
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az irányelv átültetésével együtt, ahhoz igazodóan, indokolt a kartell fogalom beépítése a
Tpvt.-be.
A 2-8. §-hoz
A törvényjavaslat a Tpvt. 24. §-a szerinti küszöbértékeket meghaladó nettó árbevétel esetén a
jelenleg hatályos kérelmezés helyett összefonódás-bejelentési kötelezettséget ír elő. Az
összefonódás-bejelentés - szemben a kérelemmel - nem indítja meg automatikusan a
versenyfelügyeleti eljárást: a GVH csak azokban az esetekben indítana (hivatalból) eljárást,
amikor a bejelentés alapján nem zárható ki egyértelműen, hogy az összefonódás
versenyaggályt vet fel. Ez biztosítaná, hogy az egyszerűbb esetek a lehető leggyorsabban
lezáruljanak.
A Tpvt. 24. §-a szerinti küszöbértékek 2005. óta nem változtak, ezért az azóta bekövetkezett
50 százalékos inflációra tekintettel indokolt azok felülvizsgálata. A Tpvt. szerinti
küszöbértékeket összevetve az európai országok versenyjogaiban alkalmazott
küszöbszámokkal az állapítható meg, hogy GDP arányosan a 15 milliárd forintos küszöbérték
a legmagasabbak közé tartozik, amivel szemben az 500 millió forintos küszöbérték a
legalacsonyabbak közé, az pedig valamennyi országra nézve igaz, hogy a két küszöbérték
közötti „olló” Magyarországon a legnagyobb. Ezért a törvényjavaslat szerint az 500 millió
forintos küszöbérték az inflációnál nagyobb mértékben egymilliárd forintra emelkedne, a 15
milliárd forintos küszöbérték viszont az infláció ellenére változatlan maradna.
Szintén az európai országok többségének gyakorlatához való igazodás indokolja a nettó
árbevétel számítására vonatkozó, a Tpvt. 27. § (2) bekezdése szerinti szabály olyan
módosítását, hogy nem csak a külföldi, hanem a magyarországi vállalkozások esetében is csak
a magyarországi forgalmat kelljen számításba venni [lásd a 32. § (2) bekezdés 2. pontjában
„szövegcsere” formájában].
Mindkét előzőek szerinti változás szűkíti a bejelentési kötelezettség alá eső összefonódások
körét. Ezek közül elsősorban az 500 millió forintos küszöbérték emelése erősítené azt az
egyébként is meglévő problémát, hogy a viszonylag alacsony összesített forgalmú piacokon a
küszöbértéket nem teljesítő összefonódások is járhatnak a verseny jelentős mértékű
csökkenésével. Ezért a javaslat szerint a GVH jogosultságot kapna arra, hogy a 24. § (1)
bekezdése szerinti küszöbértékeket el nem érő összefonódások esetén is indíthasson
hivatalból eljárást [lásd a Tpvt. 70. § új (1c) bekezdését], ha valószínűsíthető, hogy az
összefonódás a verseny jelentős mértékű csökkenésével jár. A jogbiztonság érdekében
ugyanakkor a Tpvt. 24. §-ának a törvényjavaslat szerinti új (4) bekezdése összefonódás-
bejelentési kötelezettséget ír elő az olyan összefonódásokra nézve is, amelyek nem teljesítik
ugyan a végrehajtási tilalmat is eredményező (1) bekezdés szerinti bejelentési
küszöbszámokat, de nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezheti a verseny
jelentős mértékű csökkenését, feltéve, hogy az összefonódással érintett
vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó nettó árbevétel együttesen meghaladja az 5 milliárd
forintot. A GVH ezeket az összefonódásokat ugyanúgy vizsgálná, mint a bejelentési
kötelezettség alá eső összefonódásokat.
A Tpvt. javaslat szerint módosuló 29. és 29/A. § szerint a bejelentés-köteles összefonódás
végrehajtásának tilalma az összefonódás-bejelentés elintézésére a Tpvt. 43/N. §-ban előírt
nyolc napos határidő leteltéig, illetve, ha eljárás indul, akkor az azt befejező döntésig tart (lásd
még a javaslat 8. §-hoz fűzött indokolását). A végrehajtási tilalom alól felmentés csak eljárás
indítása esetén kérhető, az annak megindításának közlését követő öt napon belül, vagy a
felmentés szükségességéről való tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül.
36
A Tpvt.-nek a törvényjavaslat szerinti Tpvt. 30. § (7) bekezdése egyértelműsíti azt a jelenleg
érvényesülő GVH gyakorlatot, hogy az összefonódás végrehajtásához szükséges (ún.
kapcsolódó) versenykorlátozásokra nem alkalmazható a Tpvt. 11. §-a, függetlenül attól, hogy
az összefonódásról a GVH hozott határozatot vagy sem.
A Tpvt. 31. §-a a végrehajtási tilalom, illetve a GVH tiltása ellenére végrehajtott
összefonódások esetén tehető intézkedéseket (pl. irányítás megszüntetése) kiterjeszti arra az
esetkörre is, ha a vállalkozás a határozatban előírt feltétel nem teljesülése ellenére
végrehajtotta az összefonódást, illetve az előírt kötelezettséget nem teljesítette. Egyidejűleg
hatályon kívül helyezésre kerül a Tpvt. 32. (2) bekezdés b) pontja, mely a kötelezettség nem
teljesítése esetére az „engedélyező” határozat visszavonásának vagy módosításának
lehetőségét biztosította. A javaslat azonban a 31. § szerinti intézkedések helyett a
kötelezettség nem teljesítése esetére is fenntartja a határozat módosításának lehetőségét [lásd
„szövegcsere” formájában a 32. § (2) bekezdés 25. pontjában].
A Tpvt. 24/A.-32. §-ának törvényjavaslat szerinti további módosításai nem azok érdemi
versenyjogi tartalmát érintik, hanem elsősorban a kérelmes rendszerről a bejelentési
rendszerre való áttérésből fakadó terminológiai változásokat (pl. kérelmező helyett bejelentő,
engedélyezi helyett nem tiltja) és hivatkozásokat vezetik át. Az ilyen jellegű változásokat
részben a törvényjavaslat 32. §-ának (2) bekezdése tartalmazza „szövegcsere” formájában.
A 9. §-hoz
A Tpvt.-nek a törvényjavaslat szerinti 43/J-43/N. §-ai az összefonódás-bejelentés szabályait
rögzítik.
A 43/J. § (1) bekezdése a Tpvt. jelenleg hatályos, de a törvényjavaslat szerint hatályon kívül
helyezésre kerülő 68. § (2) bekezdésének tartalmát átvéve rögzíti, hogy az összefonódás-
bejelentést a GVH által közzétett bejelentési űrlapon kell megtenni. A (2) bekezdés a hatályon
kívül helyezésre kerülő 68. § (6) bekezdésével azonos tartalommal írja elő a GVH számára,
hogy a bejelentett összefonódásról a honlapján tájékoztatást kell adnia, kivéve, ha az
összefonódás tényét üzleti titokként kérték kezelni. A hatályos szabályozáshoz képest új
elemként azonban rögzíti azt, hogy a nyilvánosságra hozataltól való tartózkodás nem zárja ki,
hogy a GVH eljárásindítás esetén a tényállás tisztázása érdekében eljárási cselekményeket
hajtson végre (például információt kérhessen más piaci szereplőktől). Ennek hiánya ugyanis
ellehetetlenítené az összefonódás érdemi elbírálását.
A 43/K. § (1) bekezdése egyértelműsíti, hogy az összefonódás-bejelentés elintézése nem része
a versenyfelügyeleti eljárásnak. Továbbá tekintettel arra, hogy az összefonódás-bejelentéssel
kapcsolatos eljárás nem a Ket. szerinti hatósági eljárás, az (1) bekezdés - a Tpvt. 43/G. és
43/H. §-ában foglaltakhoz hasonlóan - egyes alapvető eljárási kérdések tekintetében a Ket.,
illetve a Tpvt. hatósági eljárásra vonatkozó megfelelő szabályainak alkalmazását írja elő. A
(2)	és (3) bekezdés az összefonódás-bejelentés kapcsán a GVH rendelkezésére bocsátott
iratok kezelésének speciális szabályait rögzíti, azzal, hogy ha az összefonódás-bejelentés
kapcsán hivatalból eljárás indul, akkor a versenyfelügyeleti eljárás szabályait kell alkalmazni,
ami egyben biztosítja az összefonódás-bejelentésben lévő információknak az összefonódás-
bejelentés alapján hivatalból induló eljárásban történő felhasználhatóságát.
A 43/L. § a Tpvt. jelenleg hatályos, de hatályon kívül helyezésre kerülő 69. §-ával azonos
tartalommal rögzíti az összefonódás-bejelentést megelőzően a bejelentő által
kezdeményezhető előzetes egyeztetés szabályait.
A 43/M. § egymillió forintban állapítja meg az összefonódás-bejelentéssel egyidejűleg
fizetendő eljárási díj összegét.
A 43/N. § (1) bekezdés a bejelentéssel kapcsolatos GVH intézkedés határidejét 8 napban
állapítja meg, mely a bejelentés, illetve az egymillió forintos igazgatási szolgáltatási díj közül
a későbbinek a beérkezési időpontját követő napon indul. Erre azért van szükség, mert a
37
bejelentéses szakban az esetlegesen nem megfizetett igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére
hiánypótlás nem adható ki. Az (1) bekezdés azt is rögzíti, hogy a bejelentés alapján a vizsgáló
vagy eljárást indít (lásd még a törvényjavaslat 21. §-ához fűzött indokolást), vagy ha
egyértelműen megállapítható, hogy az összefonódással kapcsolatosan nem merülnek fel
versenyaggályok, akkor erről a vizsgáló - az eljáró versenytanáccsal egyetértésben - hatósági
bizonyítványt ad ki a bejelentő részére. A vizsgáló visszautasítja az összefonódás-bejelentést,
ha a Tpvt. 24. § (4) bekezdése alapján olyan összefonódást jelentettek be, amely esetében
megállapítható, hogy az összefonódásban részt vevő vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó
nettó árbevétel együttesen nem haladja meg az 5 milliárd forintot. Szintén visszautasítja a
vizsgáló az összefonódás-bejelentést (ezekben az esetekben az eljáró versenytanács
egyetértésével), ha azt nem a Tpvt. 28. § (1) bekezdése alapján arra kötelezett nyújtja be, vagy
az a Tpvt. 28. § (2) bekezdés szerinti határidőt megelőzően kerül benyújtásra, mely esetekben
a megfizetett egymillió forintos igazgatási szolgáltatási díj felét vissza kell téríteni.
Visszautasítás esetén az összefonódás-bejelentés meg nem történtnek minősül, és ezért a
bejelentésköteles összefonódás újabb bejelentés nélkül nem hajtható végre.
A 43/N. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a GVH a fenti határidőn belül nem teszi meg az
(1) bekezdés szerinti fenti intézkedések egyikét sem, akkor a bejelentett összefonódás
végrehajtható, továbbá ebben az esetben a megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat vissza kell
fizetni. Az összefonódás-bejelentő ilyen esetben - a Ket. 83. § (1) bekezdése alapján - kérheti
a GVH-tól e tény hatósági bizonyítvánnyal való igazolását. A 8 napos határidőbe
szükségszerűen nem számít bele a Tpvt. 33/B. §-a szerinti igazgatási szünet időtartama,
amelyre tekintettel a Tpvt. új 43/K. §-a alkalmazni rendeli a Tpvt. 63. § (7) bekezdését.
A 10-13. §-hoz
A Tpvt. 52. §-a szerinti ügyfél fogalom és a Tpvt. 53. § jogutódlási szabályai, valamint az
eljárás felfüggesztésére vonatkozó Tpvt. 60. § tekintetében a törvényjavaslat a kérelmes
rendszerről az összefonódás-bejelentési rendszerre való áttérésből adódó terminológiai
változásokat tükrözi.
A törvényjavaslat annyiban tartja fenn a Tpvt. jelenleg hatályos 60/A. §-a szerinti
szabályozást, hogy az eljáró versenytanács dönt abban az esetben az eljárás megszüntetéséről,
ha a vizsgált ügylet tárgya nem összefonódás [ideértve azt az esetet, amikor a Tpvt. 28. § (2)
bekezdése szerinti esemény még nem következett be, azaz elhatározott összefonódásról még
nem lehet szó - ez legtöbb esetben már korábban, egy esetleges összefonódás-bejelentés
esetén kiderül, amikor visszautasítás lehet az eredménye, de nem kizárt, hogy erre később
derül fény]. Abban az esetben, ha az eljárás során derül fény arra, hogy a bejelentett
összefonódás esetleg a Tpvt. 24. §-a alapján nem lett volna bejelentés-köteles, vagy nem a
Tpvt. 28. § (1) bekezdése szerinti személy tette az összefonódás-bejelentést, amely nyomán
aztán eljárás indult, ez önmagában nem lesz megszüntetési ok, a GVH ilyen esetben - ha az
eljárásindítás 70. §-ban foglalt feltételei egyébként fennállnak - érdemben vizsgálhatja az
összefonódást. A Tpvt. 60/A. §-ának a javaslat szerinti új (1a) bekezdése azt rögzíti, hogy a
GVH megszünteti a Tpvt. 24 § (4) bekezdése szerinti összefonódás-bejelentés alapján indított
eljárást (és az ott rögzített feltételek valószínűsíthető teljesülésére tekintettel hivatalból
indított eljárást), ha az összefonódásban részt vevő vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó nettó
árbevétel együttesen nem haladja meg az 5 milliárd forintot.
A 14. §-hoz
A Tpvt. 61. § (2) bekezdés módosítása eljárási bírság kiszabását teszi lehetővé, ha a Tpvt. 70.
§ (1a) bekezdés b) pontja alapján azért kell utóbb eljárást indítani, mert az összefonódás-
bejelentés tudomásul vételére azért került sor, mert a bejelentő a bejelentésében lényeges
tényt elhallgatott vagy nem a valóságnak megfelelően közölt.
38
A 15-17. §-hoz
A Tpvt. javasolt új 62. § (1) bekezdésének a) és c) pontja rögzíti az igazgatási szolgáltatási
díjakat (3, illetve 15 millió forintban) azokra az esetekre, amikor az összefonódás-bejelentés
alapján hivatalból versenyfelügyeleti eljárás indul. A javaslat szerinti mértékek az
összefonódás-bejelentéskor megfizetendő egymillió forintos igazgatási szolgáltatási díjjal
együtt számítva megegyeznek a hatályos szabályozás szerinti igazgatási szolgáltatási díjakkal.
Az azokkal kapcsolatos eljárási költségeket ugyanis az összefonódás-bejelentési rendszerre
való áttérés nem érinti. A Tpvt. 25. §-a szerinti kérelem esetében azonban az (1) bekezdés b)
pontja szerinti 1 millió forintos igazgatási szolgáltatási díj ténylegesen is csökkentést jelent a
jelenleg hatályos 4 millió forinthoz képest. A (3) és a (4) bekezdés az eljárásnak vizsgáló
általi, az összefonódás-bejelentés alapján történő megindítása, illetve az eljárás teljes körűvé
nyilvánítása esetén esedékes díj, illetve díjkiegészítés megfizetésének szabályait rögzíti.
Változás a hatályos szabályozáshoz képest, hogy ha az eljárás megindítása azon alapul, hogy
nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős mértékű
csökkenését [lásd a Tpvt. 70. § javaslat szerinti (1b) bekezdésének a) pontját], akkor a 15
millió forintos díj már az eljárás megindításakor esedékes. Ha viszont az eljárásindítás oka az,
hogy a fenti kérdés az összefonódás-bejelentés alapján nem dönthető el [lásd a Tpvt. 70. §
(1b) bekezdés b) pontját], akkor az eljárás megindításakor esedékes díj 3 millió forint, és az
eljárás során beszerzett adatok alapján dönt a vizsgáló (az eljáró versenytanács egyetértésével)
arról, hogy szükséges-e az eljárás teljes körűvé nyilvánítása, és csak ebben az esetben kell a
már megfizetett 3 millió forintot 15 millió forintra kiegészíteni. A Tpvt. 62. § (2), (5) és (6)
bekezdése a Tpvt. 67. § (1) bekezdése alapján a jövőben is kérelemre induló Tpvt. 25. §
szerinti eljárás tekintetében fenntartják a hatályos szabályozást. A (7) bekezdés fenntartja a
jelenleg hatályos (6) bekezdés szerinti rendelkezést.
A Tpvt. 62/A. §-ának a törvényjavaslat szerinti módosításai az összefonódás-bejelentési
rendszerre való áttérésből fakadó terminológiai változásokat tükrözik, mely alól kivétel
azonban az új (7) bekezdés, mely szerint a Tpvt. 24. § (4) bekezdése szerinti összefonódás-
bejelentés alapján indult eljárásban az igazgatási szolgáltatási díj alól - a bejelentő indokolt
kérelmére - mentesség adható. Ezt az indokolja, hogy ilyen bejelentést adott esetben olyan
vállalkozások is tesznek, amelyek számára a díj megfizetése aránytalan terhet jelenthetne. A
mentesség lehetősége nem terjed ki a Tpvt. 43/M. § (1) bekezdés szerinti, a bejelentéskor
fizetendő egymillió forintos igazgatási szolgáltatási díjra.
A Tpvt. 62/B. § módosuló (1) bekezdése az összefonódás-bejelentési rendszerre való
áttérésből fakadó terminológiai változás átvezetése mellett az eljárási költség megfizetését írja
elő arra az esetre, ha azért indul eljárás, mert valószínűsíthető, hogy a Tpvt. 24. § (1)-(3)
bekezdés szerint bejelentési kötelezettség alá eső összefonódást a Tpvt. 29. § szerinti
végrehajtási tilalom ellenére végrehajtották, és az eljárás során a bejelentési kötelezettség
elmulasztása megállapításra kerül. Meg kell fizetnie az eljárási költséget annak a
vállalkozásnak is, amelynek az összefonódás-bejelentésben tett, nem a valóságnak megfelelő
közlése vagy elhallgatása miatt nem került sor az összefonódás-bejelentés alapján az
összefonódás vizsgálatára.
A 18. §-hoz
A Tpvt. 63. § módosuló (2) és (3) bekezdése fenntartja a jelenlegi ügyintézési határidőket,
azzal azonban, hogy az összefonódás-bejelentés alapján indult eljárásokban a határidők nem
az eljárás megindítástól, hanem az összefonódás-bejelentés beérkezésétől számítódnak,
biztosítva ezáltal, hogy az összefonódás-bejelentési rendszerre való áttérés eljárásindítás
esetén se növelje az ügy elintézési idejét. A (4) bekezdésének egy új k) ponttal való
kiegészítése révén biztosítható hatékonyan - a végrehajtási tilalom szabályaira is figyelemmel
39
-	az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárás esetén fizetendő igazgatási szolgáltatási díj
tényleges megfizetése. Azáltal ugyanis, hogy az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére
nyitva álló határidő letelte és a díj tényleges megfizetése közötti időszakot a Tpvt. 63. § (4)
bekezdésének új k) pontja alapján az ügyintézési határidő számításánál nem kell figyelembe
venni, az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének hiányában nem telik le az az ügyintézési
határidő, amelynek be nem tartása esetén végrehajthatóvá válna az összefonódás, vagyis a
végrehajtási tilalom legalább a díj megfizetéséig fennáll. A törvényjavaslat ezzel egyidejűleg
az eljárás hivatalból történő megindítására tekintettel nem tartja fenn azt a hatályos (kérelemre
induló eljárás melletti) szabályozást, hogy a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén az
eljárást meg kell szüntetni. A Tpvt. 63. § új (8) bekezdéssel kiegészítése szükséges a Tpvt.
68-69. §-ai hatályon kívül helyezése okán a Tpvt. 25. § szerinti kérelmek intézésére
vonatkozóan.
A 19. §-hoz
A Tpvt. 64. § új (1) bekezdése megegyezik a hatályos 64. §-sal, de az összefonódás-
bejelentési rendszerre való áttérés következtében értelemszerűen csak a Tpvt. 25. § szerinti
kérelemre vonatkozik. Az új (2) bekezdés az összefonódás bejelentése alapján indult
eljárásokra nézve mondja ki, hogy a Tpvt. 63. § szerinti határidő lejártát követően az
összefonódás nem tiltható meg, nem írható elő kötelezettség vagy feltétel, és az összefonódás
végrehajtható. A törvényjavaslat szerint ilyen esetben a megfizetett igazgatási szolgáltatási
díjak visszajárnak.
A 20. §-hoz
A Tpvt. 67. §-ának a törvényjavaslat szerinti (1) bekezdése - összhangban az összefonódás-
bejelentési rendszerre való áttéréssel - csak a Tpvt. 25. § szerinti határidő hosszabbítás
esetében teszi lehetővé a kérelemre történő eljárásindítást. A kérelmezés lehetőségének
megtartását indokolja, hogy ebben az esetben - szemben egy megvalósítani kívánt
összefonódással - nem valamilyen állapot létrehozásához, hanem egy meglévő állapot további
átmeneti fenntartásához szükséges a GVH engedélye. A törvényjavaslat szerint hatályát
vesztő (2) bekezdés szerinti, a Tpvt. 29. §-ában foglalt végrehajtási tilalom ellenére
végrehajtott összefonódások miatti hivatalból történő eljárásindítás lehetősége átkerül a Tpvt.
70. § új (1a) bekezdés a) pontjába. A Tpvt. 25. §-a szerinti határidő hosszabbítási kérelem
elmulasztása esetén szükségtelen a hivatalbóli eljárásindítás lehetőségére utaló külön
rendelkezés, mert ebben az esetben is a végrehajtási tilalom megsértése miatt indulna eljárás.
A Tpvt. 67. § (3) bekezdésének a törvényjavaslat szerinti új c) pont ca) alpontja az eljárás
megindíthatóságára vonatkozóan határidőt ad arra az esetre, amikor a GVH egy már
végrehajtott, de a 24. § (1) bekezdése alapján nem, csak a 24. § (4) bekezdése alapján
összefonódás-bejelentési kötelezettség alá eső összefonódás vizsgálatára indít hivatalból
eljárást. A jogbiztonság megköveteli, hogy az összefonódás révén kialakult helyzet estlegesen
szükségessé váló utólagos „visszarendezése” ne essen túl távol az összefonódás
végrehajtásától. Ezért a törvényjavaslat szerint az összefonódás végrehajtását követő hat
hónap elteltével már nem indítható eljárás. A cb) pont minden egyéb esetben öt évben
állapítja meg az eljárásindítás lehetőségét, vagyis amikor a GVH a Tpvt. 70. § (1a) bekezdés
a) vagy b) pontja alapján indít eljárást az összefonódás ellenőrzésére.
A 21. §-hoz
A törvényjavaslat kiegészíti a Tpvt. 70 §-át az összefonódásokkal kapcsolatos hivatalból
történő eljárásindításra vonatkozó rendelkezésekkel.
Az új (1b) bekezdés az összefonódás-bejelentésre a Tpvt. új 43/N. § (1) bekezdésének a)
pontja alapján történő, az összefonódás vizsgálatára irányuló eljárás indításának a feltételeit
40
szabályozza [függetlenül attól, hogy a bejelentés a Tpvt. 24. § (1)-(3) vagy (4) bekezdésén
alapul]. A törvényjavaslat szerint a vizsgáló akkor indít eljárást, ha a) a bejelentésben foglalt
információk és más, hivatalosan rendelkezésre álló információk alapján nem nyilvánvaló,
hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős mértékű csökkenését, vagy b) a
bejelentés nem felel meg a Tpvt. új 43/J. § (1) bekezdése szerinti követelményeknek (és így
nem hozható megalapozott döntés abban a kérdésben, hogy az összefonódás kapcsán
felmerülhetnek-e a GVH beavatkozására okot adó körülmények). Ugyanebbe az esetkörbe
tartozik, amikor a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi
CLXXXV. törvény 171. §-a szerinti speciális szabályok alapján a Médiatanács szakhatósági
hozzájárulását igénylő összefonódások bejelentésekor nem áll rendelkezésre olyan
szakhatósági hozzájárulás, amely alapján az összefonódás - ha az (1b) bekezdés szerinti
eljárásindításra nincsen szükség - tudomásul vehető lenne; ekkor ugyanis eljárás során
szükséges beszerezni a vonatkozó szakhatósági állásfoglalást.
A törvényjavaslat szerint a vizsgáló ezt a döntését az eljáró versenytanáccsal egyetértésben
hozza meg, ami nagyobb garanciát jelenthet arra nézve, hogy az eljárás megindítására
megalapozottan kerüljön sor.
Az (1c) bekezdés azt az esetet rögzíti, amikor a végrehajtási tilalom alá nem eső, nem
bejelentett, azaz hivatalból észlelt összefonódás veti fel annak veszélyét, hogy jelentős
mértékben csökkenti a versenyt az érintett piacon. Ez esetben az eljárás indítására e
rendelkezés teremti meg az alapot.
Az (1a) bekezdés a) pontja a hivatalból indult eljárásnak azt az esetét rögzíti, amikor
végrehajtási tilalom ellenére már végrehajtott, valószínűsíthetően a Tpvt. 24. § (1)-(3)
bekezdései alapján bejelentés-köteles összefonódás vizsgálatára kerül sor. Hivatalból indul
eljárás akkor is, ha a GVH észleli, hogy az összefonódás-bejelentés alapján azért nem indult
eljárás, mert a bejelentésben lényeges tényt elhallgattak vagy félrevezetően közöltek.
Az (1d) bekezdés értelmében, ha a Tpvt. 24. § (1) bekezdése szerinti összefonódás-bejelentés
alapján az valószínűsíthető, hogy a bejelentett összefonódást már végrehajtották, akkor annak
vizsgálatára külön versenyfelügyeleti eljárás indul, függetlenül attól, hogy az összefonódás-
bejelentést a GVH tudomásul veszi, vagy az összefonódás vizsgálatára eljárást indít.
A Tpvt. 70. § módosuló (2) bekezdése az összefonódás-bejelentési rendszerre való áttérés
miatti hivatkozásváltozásokat tükrözi.
A Tpvt. 70. § új (3a) bekezdése az eljárás piaci hatásai teljes körű vizsgálatának elrendelésére
nézve rendelkezik. Szemben a Tpvt. 72. §-ának a javaslat szerint hatályon kívül helyezésre
kerülő (3) bekezdésével, az erre vonatkozó döntést nem az eljáró versenytanács, hanem - az
eljáró versenytanács egyetértésével - a vizsgáló hozza. Szintén lényeges változás, hogy a
teljes körű vizsgálatra vonatkozóan csak akkor válhat szükségessé külön döntést hozni, ha az
eljárás az (1b) bekezdés b) pontja alapján indult, mert ebben az esetben a teljes körű vizsgálat
szükségessége csak az eljárás során beszerzett adatok alapján dönthető el. Az (1b) bekezdés a)
pontja szerinti eljárásindítás esetén ilyen külön döntés nem szükséges, mert az eljárásindítás
feltétele megegyezik a teljes körű vizsgálat feltételével („nem nyilvánvaló, hogy az
összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős csökkenését”). Ebben az esetben ezért a
vizsgáló már az eljárást megindító végzésében rögzíti a teljes körű vizsgálatnak a határidőre
és a megfizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó következményeit.
A 22. §-hoz
A Tpvt. 72/A. § (1) bekezdésének új b) pontja minden lehetséges esetre nézve biztosítja, hogy
az eljáró versenytanács a végrehajtott, de valószínűsíthetően az érintett piacon a verseny
jelentős csökkenésével járó összefonódás esetén ideiglenes intézkedéssel irányításkorlátozó
intézkedéseket rendeljen el az összefonódást megelőző versenyfeltételeknek a Tpvt. 31. §-a
szerinti helyreállíthatóságának biztosítása, a versenyre káros hatások mérséklése érdekében.
41
A 23. §-hoz
A Tpvt. 73. § törvényjavaslat szerinti új (2) bekezdése az összefonódás-bejelentési rendszerre
való áttérés miatti változtatáson túlmenően lényeges tartalmi változtatást is tartalmaz, amikor
előírja az előzetes álláspont készítését minden olyan esetre, amikor a végrehajtási tilalom
megsértése miatt bírság kiszabására kerülhet sor.
A 24-25. §-hoz
A Tpvt. 75/A. § (1) bekezdés a) pontjának és 76. § (1) bekezdés a) és b) pontjának
módosításai az összefonódás-bejelentési rendszerre történő áttérésből eredő változások, és a
Tpvt. 29-31. §-a szerinti szabályok ezzel összefüggő korrekciójával való összhangnak a
biztosítását szolgálják.
A 26. §-hoz
Az (1) bekezdéshez
A Tpvt. 78. § (1) bekezdésének módosuló c) pontja a hatályos rendelkezésekhez képest
további esetre (az előírt feltétel nem teljesülése ellenére végrehajtott összefonódás) terjeszti ki
az összefonódásokhoz kapcsolódóan a bírságolás lehetőségét. A módosuló d) pont pedig a
bejelentést megelőzően végrehajtott összefonódásokra is kiterjeszti a Tpvt. 78. § szintén
módosuló (1c) bekezdése szerinti napi bírság kiszabását [lásd még a törvényjavaslat 31. § (2)
bekezdés 22. pontja szerinti „szövegcserét].
A (2) bekezdéshez
A törvényjavaslat pontosítja, hogy a Tpvt. alkalmazásában a kis- vagy középvállalkozások
fogalmát a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény tartalmazza, azaz jelenleg a kis- és
középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 3. §-a.
A (3) bekezdéshez
A versenyjogi kártérítésre irányadó szabályozás egyik célja az alternatív vitarendezési
intézmények igénybevételének támogatása. Ezt szolgálandó teszi lehetővé a törvényjavaslat,
hogy a GVH a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabandó bírság összegének meghatározásakor
enyhítő körülményként vegye figyelembe, ha a határozat meghozatalát megelőzően
lefolytatott alternatív vitarendezési eljárásban létrejött megállapodás alapján a jogsértő
vállalkozás kártérítést fizetett a versenyjogi jogsértés károsultja részére.
A 27. §-hoz
A Tpvt.-nek a bíróság versenyfelügyeleti eljárására irányadó különös szabályait tartalmazó
XIV. Fejezetéből egyes rendelkezések átkerülnek az új XIV/A. és XIV/B. fejezetekbe, így
szükséges a XIV. Fejezet meghatározása, amely tartalmilag semmilyen változást sem jelent a
korábbi előírásokhoz képest.
A 28. §-hoz
1.	A törvényjavaslat szerinti új XIV/A. Fejezet tartalmazza a Tpvt. IV. és V. Fejezete
rendelkezéseinek megsértésén alapuló polgári jogi igényekre irányadó szabályokat. Az
általános szabályok alatt kerülnek meghatározásra a valamennyi ilyen polgári jogi igényre
irányadó rendelkezések (így például az, amely szerint e perekre a törvényszéknek van
hatásköre), míg a fejezet többi rendelkezése az Irányelv átültetését szolgálja, a versenyjogi
kártérítési igények esetén alkalmazandó szabályokat rögzítve. A törvényjavaslat az Irányelv
átültetése következtében szükséges új szabályozásra figyelemmel módosítja a Gazdasági
Versenyhivatalnak a bíróság előtt folyamatban lévő, a Tpvt. IV-V. Fejezete rendelkezéseinek
42
alkalmazását szükségessé tevő perekben betöltött szerepét szabályozó 88/A. és 88/B. §-t,
amelyek tehát a versenyjogi kártérítési perek kapcsán is megfelelően alkalmazandók.
2.	A Tpvt. III., az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolása tilalmának szabályait
tartalmazó Fejezete rendelkezéseinek a megsértése is megalapozhat polgári jogi igényeket. A
törvényjavaslat új XIV/B. Fejezete a korábbi szabályozáshoz hasonlóan rögzíti, hogy a
Gazdasági Versenyhivatalnak a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki a
III.	Fejezetben foglalt rendelkezések megsértésére alapított polgári jogi igények közvetlen
bíróság előtti érvényesítését. A törvényjavaslat szerint, ha valamely perben a III. Fejezetében
foglalt rendelkezések alkalmazásának szükségessége merül fel, megfelelően alkalmazni kell a
88/B. § (1)-(6) bekezdését. A törvényjavaslat a korábbi szabályozással egyezően kimondja,
hogy a bíróságnak a 8. §-ban foglalt rendelkezések megsértése miatt folytatott eljárásában az
üzleti gyakorlat részét képező tényállítás valóságának bizonyítása az üzleti gyakorlat
alkalmazóját terheli.
3.	A versenyjogi kártérítés igények kapcsán az alábbi szabályozási tárgykörök kerülnek
részletezésre:
Eltérés a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben foglaltaktól
versenyjogi jogsértésen alapuló kártérítési igény esetén,
egyes különös eljárási szabályok
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a versenyjogi jogsértésből eredő kárért való felelősségre,
illetőleg a versenyjogi kártérítési perekre a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit a
törvényjavaslat szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
A törvényjavaslat meghatározza a versenyjogi jogsértés fogalmát, oly módon, hogy a Tpvt.
versenyjogi kártérítésre vonatkozó fejezetének előírásait alkalmazni rendeli arra az esetre is,
ha a vállalkozások az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét nem, csak a Tpvt. 11. vagy 21. §-át
sértették meg.
A törvényjavaslat különös eljárási szabályokat is rögzít, kimondva, hogy a bíróság köteles
elrendelni az előtte folyamatban lévő, versenyjogi jogsértésből eredő károk miatti kártérítési
perek egyesítését, ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak, illetve azt is, hogy
ha a bíróság tudomására jut, hogy a GVH vagy az Európai Bizottság a versenyjogi
jogsértésből eredő károk miatti kártérítési perrel érintett ügyben eljárást indított, a per
tárgyalását az ezen eljárásban hozott határozat elleni keresetindítási határidő lejártáig, illetve
keresetindítás esetében a bírósági felülvizsgálat jogerős befejezéséig felfüggeszti.
A versenyjogi kárért való felelősség
A törvényjavaslat a versenyjogi jogsértéssel okozott kár jellegére tekintettel egyértelműsíti,
hogy az ilyen kár megtérítésére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai
az irányadók.
A versenyjogi jogsértéssel okozott kár megtérítésére nemcsak a károsulttal szerződéses
kapcsolatban álló személy köteles. Minden olyan személy követelheti a kár megtérítését, aki a
versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett, függetlenül a termelési-értékesítési
láncon belüli helyzetétől, így legyen például akár a károkozó közvetlen vevője, akár annak
közvetett vevője, azaz olyan (természetes vagy más) személy, aki nem közvetlenül a
jogsértőtől, hanem annak közvetlen vevőjétől vagy valamely azt követő vevőtől vásárolta meg
a versenyjogi jogsértés tárgyát képező termékeket vagy szolgáltatásokat. A versenyjogi
jogsértés ugyanakkor a jogsértő részére történő beszállításokat is érintheti (pl. vevői kartell
esetében), amikor a ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteség a jogsértők által a
beszállítóiknak fizetett alacsonyabb ár is lehet.
43
A Ptk. 6:526. §-a kimondja, hogy a szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi
épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró
szerződési kikötés semmis. A törvényjavaslat ugyanezen jogkövetkezményt határozza meg a
versenyjogi jogsértéssel okozott kárért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési
kikötés vonatkozásában.
A versenyjogi jogsértéssel okozott károk sajátossága, hogy általában a károsult számára
hátrányos, a károsult általi bizonyítást megnehezítő információs aszimmetria akadályozza a
kártérítési igény sikeres érvényesítését, illetve a kár jellege folytán annak számszerűsítése
nehézségekbe ütközik. A törvényjavaslat az Irányelvnek megfelelően kimondja, a károkozás
tényét vélelmezni kell a bizonyítási nehézségeket leginkább felvető kartell esetében. E
vélelmet a károkozó megdöntheti, illetve a vélelem nem terjed ki a kár mértékére, konkrét
összegére.
A versenyjogi jogsértéssel okozott kárért fennálló
kártérítési kötelezettség terjedelme
A teljes kártérítés elvének maradéktalan teljesülése érdekében a törvényjavaslat kizárja a Ptk.
6:522. §-a (4) bekezdésének alkalmazhatóságát, a versenyjogi jogsértések esetében nem téve
lehetővé, hogy a bíróság a kártérítés mértékét különös méltánylást érdemlő körülmények
fennállása esetén a teljes kárnál alacsonyabb összegben határozza meg.
A törvényjavaslat támogatni kívánja a versenyjogi jogsértéssel okozott károk peren kívüli
rendezését, a károsult és a károsulttal megállapodást kötött jogsértő vállalkozás érdekeit
egyaránt szem előtt tartó szabályozást teremtve meg. Ha a versenyjogi jogsértéssel okozott
kárért több vállalkozás felel, s közülük valamelyik alternatív vitarendezés eredményeképpen a
károsulttal megállapodást kötött, akkor egyrészt a károsult a fennmaradó kártérítési igényét
csak a kártérítésért felelős, a megállapodásban nem részes más vállalkozástól igényelheti,
másrészt pedig a megállapodást megkötő jogsértő vállalkozással szemben a megállapodást
nem kötött jogsértő vállalkozás megtérítési igénnyel nem léphet fel. A károsult a
megállapodás szerinti összegen felüli kárának megtérítését elsősorban a megállapodást nem
kötő jogsértő vállalkozástól követelheti, a vele megállapodást kötő jogsértő vállalkozással
szemben akkor támaszthat igényt további kárának megtérítésére, ha az a megállapodást nem
kötött jogsértő vállalkozástól nem hajtható be, mindazonáltal a károsulttal létrejött
megállapodásban ez kizárható.
A teljes kártérítés elve mellett a káron szerzés tilalma is érvényesül a versenyjogi kártérítési
igények vonatkozásában. Erre figyelemmel írja elő a törvényjavaslat, hogy a megállapodást
megkötő károsult kártérítési igényét csökkenteni kell az abból a megállapodás hiányában a
megállapodást kötő jogsértő vállalkozást terhelő résszel, függetlenül attól, hogy ezzel azonos-
e a megállapodás alapján általa a károsultnak megfizetett kártérítés összege.
Külön szól a törvényjavaslat arról az esetről, amikor több károkozó és több károsult érintett az
ügyben, ugyanakkor nem minden károsult, illetve károkozó köt megállapodást, kimondva,
hogy ebben az esetben a jogsértő vállalkozások közötti megtérítési kötelezettség kapcsán
figyelembe veendő az érintett jogsértő vállalkozás részvételével korábban alternatív
vitarendezés keretében létrejött megállapodás alapján fizetett kártérítés. Ez a szabály
alkalmazandó például akkor, ha a megállapodásban részes jogsértő vállalkozások megtérítést
fizetnek a megállapodásban nem részes jogsértő vállalkozások által a megállapodásban nem
részes károsultak részére fizetett kártérítés kapcsán.
A versenyjogi jogsértés következtében jelentkező áreltérítésből eredő
károk tekintetében alkalmazandó különös szabályok
44
Ha a károsult a ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteséget - részben vagy egészben -
saját vevőire (vagy éppen szállítóira) hárította át, akkor az áthárított kár már nem tekinthető
olyan kárnak, amelynek megtérítését követelheti. A termelési-értékesítési lánc bármely
szintjén is helyezkedjék el a károsult, az őt megillető kártérítés mértéke az általa ténylegesen
elszenvedett kár mértékéhez igazodik, amelyet befolyásol az általa megvalósított
továbbhárítás is.
A jogsértő vállalkozás a kártérítési igény elleni védekezésként hivatkozhat arra, hogy a
ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteséget továbbhárították, s e továbbhárított kár után az
adott károsultat kártérítés nem illeti meg. A versenyjogi jogsértéssel okozott áreltérítés [azaz
az áraknak a versenyjogi jogsértés hiányában érvényesülő mértékétől való akár (a jogsértő
vállalkozás vevője vonatkozásában jelentkező) pozitív, akár (a jogsértő vállalkozás szállítója
vonatkozásában megmutatkozó) negatív eltérés] továbbhárításának megtörténtével
kapcsolatos bizonyítási terhet ebben az esetben az erre hivatkozó jogsértő vállalkozás viseli,
aki ésszerű mértékben bizonyítékfeltárást kérhet a felperestől és/vagy harmadik felektől.
Kártérítési igénnyel ugyanakkor nemcsak a közvetlen károsult léphet fel a Tpvt. 11. vagy 21.
§-ába, illetve az EUMSZ 101. vagy 102. cikkébe ütköző magatartást tanúsító vállalkozással
szemben, hanem a közvetett vevőként károsult is. Közvetett vevő minden olyan személy, aki
vagy amely nem közvetlenül a jogsértőtől, hanem annak közvetlen vevőjétől vagy egy
későbbi vevőtől vett a versenyjogi jogsértés tárgyát képező árut, ilyen árut tartalmazó árut
vagy ilyen áruból származtatott árut. A törvényjavaslat az Irányelvvel összhangban lévő
feltételek teljesülése esetén megdönthető vélelmet állít fel azzal kapcsolatban, hogy mikor
tekinthető a jogsértésből eredő áreltérítést a közvetett vevőre áthárítottnak. A jogsértő
vállalkozás ugyanakkor bizonyíthatja, hogy az áreltérés nem került áthárításra a közvetett
vevőre.
Ha a továbbhárítás mértéke nem megállapítható, a bíróság azt a per összes körülményeinek
mérlegelésével, becsléssel határozhatja meg. Amint azt az Irányelv 16. cikke rögzíti, az
Európai Bizottság iránymutatásokat bocsát ki a nemzeti bíróságok számára arról, hogy
hogyan kell felbecsülni a közvetett vevőre áthárított árnövekedés mértékét.
Egy versenyjogi jogsértés több károsultnak okozhat kárt, s nem szükségszerű, hogy a
károsultak egyazon perben érvényesítsék kártérítési igényüket. Ha az ehhez szükséges
feltételek hiányában nem történik meg a tárgyuk tekintetében összefüggő perek egyesítése, a
bíróságnak - egyebek között annak érdekében, hogy a károkozók által fizetendő kártérítés
mértéke ne haladja meg a ténylegesen okozott kár mértékét - ettől függetlenül figyelemmel
kell lennie az áreltérés megtörténtével és mértékével kapcsolatos, más eljárásokra vonatkozó
információkra, tekintettel a Pp. 163. §-ának (3) bekezdésére is, amely szerint a bíróság az
általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el, s ugyanez áll azokra a tényekre
is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is
figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a
tárgyaláson figyelmeztetni.
Megjegyzendő, hogy az Irányelv 16. cikke értelmében az Európai Bizottság iránymutatásokat
bocsát ki a nemzeti bíróságok számára arról, hogy hogyan kell felbecsülni a közvetett vevőre
áthárított áreltérés mértékét [ezzel kapcsolatban lásd az Európai Bizottság közleményét az
EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a kár
számszerűsítéséről (2013/C 167/07), illetve az ehhez kapcsolódó gyakorlati útmutatót].
A törvényjavaslat a kartellek esetében fenntartja a Tpvt. azon jelenlegi szabályát, amely
szerint az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy a versenyjogi jogsértés a jogsértő
vállalkozás által alkalmazott árat tíz százaléknyi mértékben befolyásolta.
Többek közös károkozása
45
Elsősorban, de nem kizárólag az EUMSZ 101. cikke, illetve a Tpvt. 11. §-a körében gyakorta
fordult elő, hogy több vállalkozás követi el a versenyjogi jogsértést, többen közösen okozva
kárt.
A Ptk. 6:524. §-ának (1) bekezdése főszabályként rögzíti, hogy ha többen közösen okoznak
kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. Figyelemmel az Irányelv
rendelkezéseire a törvényjavaslat rögzíti, hogy a versenyjogi kártérítési igények esetén nem
alkalmazható a Ptk. 6:524. §-ának (2) bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy a bíróság
mellőzze az egyetemleges felelősség alkalmazását.
A törvényjavaslat - az Irányelv rendelkezéseire figyelemmel - a kis- és középvállalkozások
számára e főszabályhoz képest kedvezőbb szabály követését írja elő, feltéve, hogy a kis- és
középvállalkozás piaci részesedése nem jelentős (nem éri el az 5 %-ot) és az általános szabály
alkalmazása gazdaságilag ellehetetlenítené a vállalkozást. E feltételek teljesülésének
igazolására az erre hivatkozó károkozó vállalkozás köteles. Nem alkalmazandók ugyanakkor
a kedvezőbb szabályok, ha a kis- és középvállalkozásnak minősülő jogsértő vállalkozás
vezető szerepet töltött be a versenyjogi jogsértésben vagy más vállalkozást a versenyjogi
jogsértésben való részvételre kényszerített, illetőleg ha már megállapítást nyert, hogy
versenyjogi jogsértést követett el. A teljes kártérítés elvének érvényre juttatása érdekében
akkor sem alkalmazható a kedvezőbb szabály, ha az ugyanazon jogsértésért felelős másik
károkozótól a kártérítés nem vagy nem teljes mértékben hajtható be a kis- és középvállalkozás
közvetlen vagy közvetett vevőjének nem minősülő károsult által.
Ugyancsak kedvezőbb szabályozás alkalmazandó azon jogsértő vállalkozásra, amely esetében
az engedékenységi politika keretében a bírság mellőzésre került. E jogsértő vállalkozás
(amely tehát együttműködik a versenyhatósággal, s kulcsszerepet játszik a titkos kartellek
által elkövetett jogsértések feltárásában és e jogsértések megszüntetésében) elsődlegesen csak
a saját közvetlen és közvetett vevőivel vagy beszállítóival szembeni kár megtérítéséért felel
egyetemlegesen (amely kihatással van a bírság mellőzésében részesült jogsértő vállalkozásnak
a más jogsértő vállalkozásokkal szembeni megtérítési igényére is), a többi károsulttal
szemben pedig csak akkor, ha az ugyanazon jogsértésért felelős másik károkozótól a
követelés nem hajtható be. Ha a versenyjogi jogsértés a jogsértő vállalkozások közvetlen vagy
közvetett vevőin vagy beszállítóin kívül másoknak is kárt okozott, a bírság mellőzésében
részesült jogsértő vállalkozásnak a többi jogsértő vállalkozással szembeni megtérítési
kötelezettsége vonatkozásában a törvényjavaslat a Ptk. 6:523. §-ának (3) bekezdését rendeli
alkalmazni, amelynek értelmében a károkozók a kárt egymás között magatartásuk
felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában viselik, s ha a
közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozók egymás között egyenlő
arányban viselik.
A bizonyítékok feltárása a versenyjogi kártérítési perben,
az ehhez kapcsolódó szankciók
A versenyjogi kártérítési igény megalapozottságának igazolásához szükséges bizonyítékok
felett gyakran az ellenérdekű fél, a károkozó (vagy harmadik személy), esetleg egy
versenyhatóság rendelkezik, s e bizonyítékokat a felperes (a károsult) kellő mértékben nem
ismeri vagy nem fér hozzájuk, amely hátrányosan befolyásolhatja a kártérítéshez való jog
hatékony gyakorlását. A jellemzően egyébként is összetett tény- és gazdasági elemzést
igénylő versenyjogi kártérítési perek esetében megmutatkozó információs aszimmetria
feloldása érdekében a törvényjavaslat részletesen szabályozza, hogy a károsult mikor, milyen
módon, milyen feltételek teljesülésekor, milyen bizonyítékokra kiterjedően indítványozhatja a
bizonyítékok feltárását. A szabályozás az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a bizonyíték
feltárásának elrendelésére irányuló indítvány benyújtásának lehetőségét a károkozó alperes
46
számára is biztosítja, illetőleg a felperes számára is csak korlátok között teszi lehetővé az
indítvány megtételét, a bizonyítékok feltárását. A bíróság döntésének meghozatala során a
szükségesség és arányosság mércéjét szem előtt tartva kell, hogy eljárjon, az arányosság elve
alapján tekintettel arra, hogy az alperes vagy valamely harmadik személy kötelezésével
okozott hátrány nem haladhatja meg az azzal elérhető előnyöket, figyelembe véve a felek,
illetve harmadik személyek jogos érdekeit.
Versenyjogi kártérítési perben a bíróság a fél indokolt kérelmére bármely személyt - így a
versenyhatóságot is - meghatározott irat és egyéb bizonyítási eszköz, illetve ezek
meghatározott körének, kategóriájának vagy meghatározott adatnak vagy adatok
meghatározott körének a bemutatására, illetve közlésére kötelezhet, a törvényjavaslat által
meghatározott szabályok szerint.
A bizonyítékfeltárási kötelezettség nem korlátlan, az erre irányuló indítvány, illetve az ezzel
kapcsolatos döntés kereteit a törvényjavaslat - az Irányelvvel összhangban - részletesen
szabályozza.
Nemcsak egy adott bizonyíték, hanem egyes bizonyítéktípusok, a bizonyítékok egy adott
kategóriájának feltárására is irányulhat a valamely fél által benyújtott indítvány. Ebben az
esetben szükséges meghatározni a bizonyítékok adott kategóriájába tartozó bizonyítékok
olyan közös jellemzőit (pl. a feltárni kért dokumentumok jellege, tárgya, tartalma,
létrejöttének időpontja), amelyek alapján meghatározhatók a feltárással érintett bizonyítékok.
A törvényjavaslat külön rendelkezéseket tartalmaz a versenyhatóság ügyiratai között lévő
bizonyítékok feltárásának elrendelése, illetve a versenyhatósági eljárás irataihoz való jogszerű
hozzáférés révén megszerzett bizonyíték perben történő felhasználhatósága kapcsán.
Kiemelendő, hogy a versenyjogi kártérítési keresetek tekintetében a bíróságok nem
kötelezhetik a felet vagy egy harmadik személyt az engedékenységi nyilatkozatok és az
egyezségi beadványok feltárására. Mindennek hátterében azon körülmény áll, hogy az
engedékenységi programok és az egyezségi eljárások fontos eszközei a versenyjog közjogi
érvényesítésének, mivel hozzájárulnak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések felderítéséhez,
a versenyfelügyeleti eljárások hatékonyságához és jogsértések szankcionálásához,
ugyanakkor a vállalkozásokat visszatarthatja attól, hogy az engedékenységi programok és az
egyezségi eljárások alapján együttműködjenek a versenyhatóságokkal, ha a versenyjogi
kártérítési perben olyan, saját magukra nézve terhelő nyilatkozatokat (pl. engedékenységi
nyilatkozatokat vagy egyezségi beadványokat) kellene feltárniuk, amelyek kizárólag a
versenyhatóságokkal folytatott együttműködés céljából készültek. Ezen információk feltárása
annak kockázatával járhatna, hogy a versenyhatósággal együttműködő vállalkozások a
versenyjogi kártérítési igények kapcsán a versenyhatósággal nem együttműködő többi
jogsértőre vonatkozó feltételeknél rosszabb feltételekre számíthatnának.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 420. §-ának (1) bekezdése értelmében
aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt
vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb
szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy
más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntett miatt egy évtől öt
évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetőjogi szabályozás keretei között is
kedvezőbb megítélés alá esik, ha az elkövető vagy az adott vállalkozás a versenyfelügyeleti
eljárás során a Tpvt. szerinti engedékenységi nyilatkozathoz hasonlóan olyan vallomást tesz,
amely az Irányelv szerinti engedékenységi nyilatkozatnak tekinthető. Erre is figyelemmel a
törvényjavaslat kitér a büntetőeljárás során keletkezett bizonyítékok feltárásnak a kérdésére is,
a büntetőeljárás sikeres lefolytatásához fűződő közérdeket szem előtt tartva: egyrészt nem
rendelhető el a bizonyítékok feltárása a büntetőeljárás során tett azon vallomásra, amelyben a
vallomást tevő feltárja a büntetőeljárásban vizsgált versenyjogi jogsértést és az abban való
részvételét (azzal, hogy a bizonyíték feltárását kérő fél ebben az esetben is kérheti, hogy a
47
bíróság vizsgálja meg, az adott irat e kivételes szabályozás alá esik-e), másrészt nem
rendelhető el a bizonyítékok feltárása a nyomozás befejezésig a büntetőeljárás során
keletkezett iratokra, ideértve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság által beszerzett,
illetőleg a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratot is.
A versenyjogi kártérítési perekben fennáll annak a kockázata, hogy az érintett személyek
megsemmisítik vagy elrejtik azokat a bizonyítékokat, amelyek elősegítenék a károsult
kártérítési keresetének sikerességét. Ezt megelőzendő, illetve a bizonyíték feltárását elrendelő
végzés végrehajtásának, továbbá a korlátozottan megismerhető adat védelme érdekében előírt
kötelezettség teljesítésének elősegítése érdekében a törvényjavaslat pénzbírság kiszabásának
és a felmerülő költségek megtérítésére való kötelezésnek a lehetőségét biztosítja a bíróság
részére, az akár ismételten is kiszabható pénzbírság maximális mértékét a kellő visszatartó erő
érdekében magas összegben határozva meg. További jogkövetkezmény, hogy ha az egyik fél
vagy képviselője indokolatlanul elmulasztja a bizonyítékfeltárásra előírt határidőt vagy a
bizonyíték feltárását megtagadja, illetve a per eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró
bizonyítékot semmisít meg, akkor a bíróság által feltárni rendelt bizonyítékkal igazolni kívánt
tényt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni.
Az uniós versenyhatóságok döntései a versenyjogi kártérítési perben
A magánjogi jogérvényesítés kapcsán felmerül az adott versenyjogi jogsértés tárgyában a
közjogi jogérvényesítés körében született versenyhatósági döntés megítélésének a kérdése. Az
adott piaci magatartás megítélése során elkerülendő, hogy eltérő tartalmú döntések
szülessenek a versenyjogi jogsértés tárgyában. A törvényjavaslat e vonatkozásában a
specializált szakértelemre való tekintettel, a következetes jogalkalmazás és a jogbiztonság
követelményétől vezérelten, figyelemmel a pergazdaságosság követelményére is a GVH és az
Európai Bizottság döntéseinek ad elsőbbséget, amely nem csorbítja a bíróságok előtti
jogérvényesítéshez való jogot, hiszen a versenyhatóság versenyjogi jogsértést megállapító
határozata bíróság előtt felülvizsgálható, s ebben az esetben a bíróság egy másik bíróság
ítéletéhez lesz kötve. Hangsúlyozandó, hogy a versenyhatóság, illetve a versenyhatóság
határozatát felülvizsgáló bíróság döntése csak a jogsértés kérdésében köti a versenyjogi
kártérítés tárgyában eljáró bíróságot, csak e megállapítás nem vitatható a polgári perben,
amelynek bírósága a kártérítési igény egyéb kérdéseiben szabadon dönt.
Ha nem a GVH vagy az Európai Bíróság, hanem egy másik tagállam versenyhatósága, illetve
az e versenyhatóság döntését felülvizsgáló bíróság állapította meg a versenyjogi jogsértést,
akkor a magyar bíróság az ellenkező bizonyításáig az ezen döntés versenyjogi jogsértést
megállapító részében foglaltakat tényként fogadja el.
A versenyhatóság közreműködése a versenyjogi kártérítési perben
A törvényjavaslat a versenyjogi jogsértőkkel szembeni magánjogi jogérvényesítés támogatása
céljából lehetővé teszi a versenyjogi kártérítési perben eljáró bíróság számára, hogy felhívja a
GVH-t a kár bekövetkezésével, mértékével és az okozati összefüggés fennállásával
kapcsolatos álláspontjának ismertetésére.
Külön is kiemelendő, hogy a kártérítési igény kielégítéséhez a károsultnak a kár mértékét is
bizonyítania kell (amellyel összefüggésben nem mellőzhető a kár mértékével kapcsolatos
törvényi, megdönthető vélelmek figyelembe vétele sem). A versenyjogi ügyekben a kár
számszerűsítése során különösen nagyszámú körülményt, tényt kell figyelembe venni, ami
összetett gazdasági modellek alkalmazását teheti szükségessé. Ez gyakran nagyon költséges,
és nehézségeket okoz a felpereseknek az igényük alátámasztásához szükséges adatok
beszerzését illetően. Ily módon a kár versenyjogi ügyekben való számszerűsítése lényegi
akadályát képezheti a kártérítési igények hatékonyságának. A kár mértékének
megállapításához járulhat hozzá a GVH bíróság általi megkeresése.
48
A GVH ugyanakkor nem köteles álláspontjának kialakítására és annak ismertetésére, ezt
indokolás nélkül visszautasíthatja.
A versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igény elévülésének különös szabályai
Az elévülés ugyan nem jár a versenyjogi kártérítési igény iránti jog teljes elvesztésével, de
megszünteti e jog állami kényszer révén történő érvényesíthetőségét, amelyre a károkozó
védekezésében anyagi jogi kifogásként hivatkozhat. Az elévülés szabályozásának, így
különösen időtartamának és az elévülés kezdetének szabályozása kiemelkedő jelentőséggel
bír a felek szempontjából. A törvényjavaslat nem érinti az elévülés időtartamára vonatkozó
általános szabályt, ugyanakkor az Irányelv előírásai szerint - eltérve az általános szabálytól -
meghatározza, hogy mikor kezdődik a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési igény
elévülési ideje. A szabályozás nem érinti a kártérítés esedékességére irányadó általános
rendelkezést.
A törvényjavaslat az elévülés nyugvásának általános szabályait sem módosítja a versenyjogi
kártérítési igényekkel összefüggésben, mindazonáltal - figyelemmel arra, hogy az uniós
versenyhatóság, illetve a versenyhatóság határozatát felülvizsgáló bíróság döntése a jogsértés
kérdésében köti a versenyjogi kártérítés tárgyában eljáró bíróságot - kimondja, hogy az
elévülés nyugszik, ha valamely uniós versenyhatóság a jogsértő magatartással összefüggésben
eljárást indít, annak jogerős (az adott hatóság eljárására irányadó szabályok szerint rendes
jogorvoslattal nem támadható) befejezéséig. Ezt követően a Ptk. 6:24. §-ának (2) bekezdése
irányadó, azaz az akadály megszűnésétől számított egyéves határidőn belül a követelés akkor
is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra.
Ugyancsak nyugszik az elévülés, ha a felek a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési
igénnyel kapcsolatos jogvitájuk rendezése érdekében bármilyen alternatív vitarendezési
eljárást vesznek igénybe, de csak az alternatív vitarendezési eljárásban részt vevő vállalkozás
tekintetében.
A 29. §-hoz
A törvényjavaslat a törvény egyes rendelkezései változására figyelemmel módosítja az uniós
versenyszabályok bírósági eljárások során történő alkalmazására vonatkozó szabályokat.
A 30. §-hoz
Az új rendelkezések differenciált hatálybalépéséhez igazodóan átmeneti rendelkezéseket
illeszt be a Tpvt.-be, a versenyjogi kártérítési perekre irányadó rendelkezések kapcsán
figyelemmel az Irányelv azon előírásaira is, amelyek értelmében az Irányelv anyagi jogi
rendelkezéseinek való megfelelés céljából elfogadott nemzeti intézkedések nem
alkalmazhatók visszamenőleges hatállyal, illetőleg az e körbe nem tartozó rendelkezések nem
alkalmazhatók az olyan kártérítési keresetekre, amelyeket valamely nemzeti bíróságnál 2014.
december 26. előtt indítottak.
A 31. §-hoz
A törvényjavaslat módosítja a Tpvt. Európai Unió jogának való megfelelésre utaló
rendelkezéseit, utalva az Irányelvre.
A 32. §-hoz
Az (1) bekezdés értelmében azon vállalkozások, amelyek a Tpvt. 73/A. §-a szerinti egyezségi
nyilatkozatot tesznek a korábbi 10% helyett akár 30%-ig terjedő bírságcsökkentésben is
részesülhetnek a GVH elnöke és a Versenytanács elnöke által kiadott közlemény
rendelkezéseinek megfelelően.
49
A (2) bekezdés alapvetően a fúziós szabályok módosításával összefüggő kisebb technikai
jellegű pontosításokat tartalmaz az új szabályokhoz igazodóan. Érdemi változást jelent
ugyanakkor a 16. pont, mert a Tpvt. 65/A. §-ának módosuló (1) bekezdése kiterjeszti a
„rajtaütés” lehetőségét az összefonódásokra is. Ilyen jogosultsága más tagállami
hatóságoknak és az Európai Bizottságnak is van, amelyet ugyan ritkán használnak, de
önmagában a lehetőség is érdemben javítja a szolgáltatott adatok minőségét, és így az
eljárások hatékonyságát. A „rajtaütés” az összefonódások esetében is csak bírói engedéllyel
lehetséges. Szintén érdemi változást jelent a 22. pont, mely alapján a módosuló Tpvt. 78. §
(1c) bekezdés szerint a Tpvt. 78. § (1) bekezdés d) pontja szerinti bírság akkor is
alkalmazható, ha a GVH az összefonódás végrehajtásáról a Tpvt. 24. § szerinti bejelentés
nyomán értesül, mely esetben a napi bírságot a bejelentés időpontjáig kell számolni. Abban az
esetben, ha az eljárás a 24. § szerinti küszöbértéket nem elérő végrehajtott összefonódás
vizsgálatára indult, nem lehet bírságot kiszabni.
Módosul a Tpvt. 78/A. § (1) bekezdése is, lehetővé téve, hogy a vételi vagy eladási árak
közvetlen vagy közvetett rögzítésére irányuló vertikális megállapodások esetén is lehetősége
legyen a vállalkozásoknak engedékenységi kérelem benyújtására.
A (3) bekezdés alapján a Tpvt. 13. § (2) bekezdése a) pontja módosul, és az európai
szabályokhoz közelítve szabályozza, hogy az árrögzítést tartalmazó vertikális
versenykorlátozások sem minősülhetnek csekély jelentőségűnek.
A 33. §-hoz
Hatályon kívül helyező rendelkezések.
A Tpvt. 67. §-ának a b) pont által hatályon kívül helyezett (2) bekezdésével azonos tartalmú
rendelkezést tartalmaz a Tpvt. 70. §-a törvényjavaslat szerinti új (1a) bekezdésének a) pontja,
a bejelentéses eljárással összhangban álló megfogalmazással.
A d) pont hatályon kívül helyezi a Tpvt. 68. és 69. §-át, azonban azok egyes szabályai
egyrészt - immár az összefonódás bejelentésére vonatkoztatva - a Tpvt. új 43/J. és 43/L. §-
ába, másrészt a Tpvt. 25. § szerinti kérelem tekintetében a Tpvt. 63. § új (8) bekezdésébe
kerülnek át.
A 34. §-hoz
A Tpvt. 88/B. §-ának módosulása következtében szükséges módosítani a fogyasztókkal
szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény
15. §-ának (3) bekezdését. Emellett a Tpvt.-re történő hivatkozásoknak - az időközbeni
törvénymódosításokra tekintettel lévő - korrekciójára kerül sor.
A 35. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezések.
A 36. §-hoz
Az Irányelv átültetésére utaló jogharmonizációs záradék.